Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. január 20., Csütörtök - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

(Az ülést 09.00-kor megnyitják.)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

3. 2009. évi jelentés a versenypolitikáról (vita)

  Elnök. – Az első napirendi pont Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében Eppink úr által kidolgozott jelentés a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről (2010/2137(INI)) (A7-0374/2010).

  Derk Jan Eppink, előadó. – Elnök úr, manapság a versenyt gyakran az életünket csak bonyolító dolognak tekintik. Egyesek jobban szeretik az összekacsintós megállapodásokat, a kulisszák mögötti alkuk meleg vizében való lubickolást, amelyek védelmet kínálnak a globális verseny kemény világával szemben. Biztos úr! A verseny nem tönkretevője, hanem életmentője az európai gazdaságnak. Európa válaszúthoz ért. Transzfergazdaságot alakít-e ki kis növekedéssel és magas strukturális munkanélküliséggel, vagy olyan jólétet teremtő gazdaságot hoz létre, amely képes helyt állni a világméretű versenyben?

Biztos úr! Az a focicsapat, amelyben nincs meg a versenyszellem, egyik meccset a másik után veszíti el. A versenyképtelen gazdaság elveszíti a befektetéseket, a munkahelyeket, és végül a szociális intézkedéseinek alapját is. Mivel az európai versenypolitika az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, e téren döntő szerepet játszik Ön, biztos úr, vagy inkább Almunia biztos, akit most Ön helyettesít.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete e héten hozta nyilvánosságra a 2010-es közvetlen külföldi befektetések adatait. Az Egyesült Államok 2009-hez képest 43%-kal több külföldi befektetést vonzott. A közvetlen külföldi befektetések 21%-kal nőttek Latin-Amerikában, és 10%-kal bővültek Ázsiában. Az Európai Unióban viszont 20%-kal csökkentek – miért van ez? Oda megy a pénz, ahol zajlik az élet. Úgy tűnik, a befektetők szerint Európa a tétlenség kontinense, gyenge növekedési adatokat tud felmutatni. Ez is azt bizonyítja, hogy az Európai Unió versenyképességi deficittel küszködik.

Biztos úr! Egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania Európában a vállalkozói tevékenységek számára, hogy földrészünk helyt tudjon állni a világméretű versenyben. Mindannyian ismerjük Kínát.

Több vonatkozásra szeretném felhívni a figyelmüket a versenypolitika 2009-es jellemzői kapcsán, amelyek közül sok ma is tapasztalható. Jelenleg a fő kérdéskör a pénzügyi ágazatnak juttatott jelentős állami támogatások következménye: az államok az adófizetők pénzéből akadályozták meg a pénzügyi ágazat összeomlását. Ha megengedtük volna, hogy összeomoljon a pénzügyi ágazat, az sok millió európai polgár megtakarításait és nyugdíját is maga alá temette volna. De mondanom sem kell, hogy egy ilyen nagyságrendű állami támogatás a verseny torzulásával járt. Ezért kell ezt minél előbb megszüntetni, és visszaadni a pénzt az európai adófizetőknek.

Biztos úr! Ennélfogva első kérdésem a következő: mennyire ideiglenes az ideiglenes keret, és hogyan fogják majd fokozatosan megszüntetni? Remélem, hogy Almunia biztos úr nevében Ön majd kifejti ezt a kérdést.

Egy másik vonatkozás, hogy az Európai Központi Bank likviditási támogatást nyújtott egyes bankoknak, hogy talpon maradhassanak. Elismerem, hogy ez már a monetáris politika és a versenypolitika közötti határmezsgyére esik, de vajon versenytorzító hatással járt-e? Ez a kérdésem.

Újabb kérdéskör a tőkekivonás szabályainak ügye. A vállalati leépítések munkakritériumai kellően világosak és méltányosak. Nézzük a jövőt: mi fog történni, biztos úr? A tagállamok nagyon messze mentek a pénzügyi ágazat feltőkésítésében, amikor az adófizetők pénzén részben, illetve egészben pénzintézeteket államosítottak. Ezt vissza kell majd csinálni. De ha a tagállamok egyszer elkezdenek kivonulni a pénzintézetekből, hogy azok ismét magánvállalkozásokká váljanak, fennáll a veszély, hogy valamiféle hozományt, nászajándékot hagynak maguk mögött. A hozománnyal kistafírozzák a pénzintézeteket a magánpiac számára.

Gyakran tapasztaltuk ezt a jelenséget a privatizáció során. Nagyon jól emlékszem rá a postai ágazatból. A kormányok közvetlenül a magánpiacra lépés előtt megtámogatták a postai szolgáltatójukat. Levélben emlékeztettem Almunia biztos urat a német postai szolgáltató ügyében indult hosszan tartó vizsgálatra. A Bizottság most indít vizsgálatot a brit, a francia és a belga postai szolgáltatók ügyében is, mivel idén liberalizálják a postai szolgáltatások piacát ezekben az országokban.

Ezért hát arra kérem Önt, biztos úr, hogy figyeljen oda a pénzügyi ágazat hozományainak jelenségére. Jobb megelőzni a problémát, mint hosszasan keresni rá a jogorvoslatot.

Köszönöm Önnek, biztos úr – és Almunia biztosnak is – az együttműködést, köszönetet mondok továbbá a Versenypolitikai Főigazgatóság szolgálatának is, amely tudomásom szerint az egyik legjobb szolgálat a Bizottságnál.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, Almunia elnökhelyettes nevében, aki nem tud részt venni a ma délelőtti ülésen, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Eppink úrnak a 2009. évi versenypolitikáról készített jelentéshez. Továbbá szeretnék köszönetet mondani az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Közlekedési Bizottság előadóinak, Koch-Mehrin asszonynak, Buşoi úrnak és Cramer úrnak.

A Bizottság üdvözlendőnek tartja a jelentés pozitív hangvételét, valamint a 2009. évben a versenypolitika, és különösen a gazdasági-pénzügyi válság kezelése terén hozott intézkedéseink iránt megnyilvánuló támogatást. Osztjuk az Önök nézetét, miszerint a verseny létfontosságú az egységes piac egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása, a válságból fenntartható módon történő kilábalás szempontjából. Ezért a Bizottság továbbra is elkötelezett, határozott álláspontot képvisel a versenyellenes magatartás és a fúziók ügyében.

A Bizottság nyugtázza a konkrét jelentések, illetve tanulmányok elkészítésére vonatkozó nagyszámú kérést – több mint tíz ilyen igényt kaptunk. Prioritásai és korlátozott erőforrásai okán a Bizottság nem képes mindezen jelentéseket elkészíteni. Almunia alelnök úr azonban novemberben, a Gazdasági és Monetáris Bizottság ülésén bejelentette, hogy a Bizottság elemezni fogja a válságkezelés során hozott ideiglenes állami támogatási intézkedések versenyre gyakorolt hatását. Ez nehéz feladat, de a válság kihagyhatatlan lehetőséget kínál a tanulságok levonására.

Másodsorban, szeretném ezúttal ismét hangsúlyozni, hogy az intézkedések valóban ideiglenesek. A Bizottság azért hosszabbította meg a válság állami támogatással történő kezelésének keretét 2011 végéig, mert továbbra is bizonytalanok a gazdasági feltételek. Viszont máris megkezdődött az intézkedések fokozatos leépítése. Egyes intézkedéseket megszüntettek, mások érvényben tartását szigorúbb feltételekhez kötötték.

Harmadsorban, a versenyszabályok magánvállalkozások körében történő végrehajtását illetően a Bizottság nyugtázza, hogy a Parlament támogatja a kollektív európai jogorvoslati lehetőség megteremtését, továbbá konkrét uniós jogszabályt kér az EU trösztellenes szabályainak megszegése által érintett sértettek kártérítésére. A Bizottság 2011 elején nyilvános konzultációt indít a kollektív európai jogorvoslatról. Ennek eredményéről azután közlemény kiadását tervezi.

Végül szeretnék kitérni az egyes konkrét ágazatok, így az energiaágazat, a közlekedés, az élelmiszer-szállítói lánc, valamint a kialakulóban lévő digitális iparágak versenyhelyzetével kapcsolatban megfogalmazott aggályokra. A Bizottság osztja az Önök aggályait, ezért a nemzeti versenyhatóságokkal szorosan együttműködve, a jövőben is hatékony végrehajtási tevékenységet folytatunk e területeken.

  Silvana Koch-Mehrin, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, a versenypolitika az EU egyik legfontosabb, központi jelentőségű szakpolitikai területe. A jó versenypolitika teszi lehetővé a piac megfelelő működését. A jó versenypolitika széles termékválasztékot biztosít reális, megfizethető áron a fogyasztóknak. A jó versenypolitika az európai növekedés helyreállítását is segíti. Ezért oly fontos, biztos úr, hogy a versenypolitika az Ön által említett valamennyi területre kiterjedjen. Fontos a kis- és középvállalkozások erősebbé tétele, hiszen ők adják az európai növekedés hajtóerejét. Le kell bontani a piaci korlátokat, ennek keretében meg kell szüntetni a túlzott költségeket olyan területeken, ahol még nem érvényesül a verseny, például a mobiltelefonok barangolási díjában, itt ugyanis változatlanul nincs verseny – ezen pedig változtatni kell.

Végül szívből köszönöm az előadónak, Eppink úrnak a kiváló munkát, a Bizottságnak pedig annyit mondanék: ambiciózus célokat tűzzenek ki.

(Taps)

  Cristian Silviu Buşoi, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, először is gratulálni szeretnék a Bizottságnak, hogy ilyen rugalmasan alkalmazta a versenyszabályokat a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság kezelése során. Nagyon fontos, hogy a válságot ne használhassák ürügyként a verseny kiiktatására, a Bizottság máris igen határozottan kiállt a kartellek ellen, és ez nagyon helyes. Gondoskodni kell a kilábalási mechanizmusokról, hogy minél hamarabb helyreállíthassuk a rendes piaci feltételeket.

Van néhány terület – Ön említette is ezeket, biztos úr –, ahol fokozni kéne a versenyt. Ezek sorába tartozik az energiapiac, ahol továbbra is szabályozott energiaárak torzítják a versenyt; az egységes vasúti piac megteremtése szintén jelentős előnnyel járhat az európai utazók számára. A Bizottságnak különös gonddal kéne őrködnie a gyógyszerpiaci verseny felett, különösen a generikus készítmények piacra jutását korlátozó eredeti gyártók gyakorlata tekintetében.

Továbbá arra hívom fel a Bizottságot, hogy határozott lépésekkel teremtsen versenyt az állami és magánkórházak között, bátran lépjen fel az állami kórházakat előnybe hozó keresztfinanszírozás ellen. A Bizottságnak eredményesebben kell kommunikálnia a fogyasztók felé a versenypolitika végrehajtásából fakadó előnyöket.

  Michael Cramer, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a kiváló jelentésért.

A közlekedés szintén döntő jelentőségű a verseny szempontjából. Végül is, a közlekedés felel a szén-dioxid kibocsátás 30%-áért, éppen ezért örülök, hogy elfogadták: a közlekedést az Európa 2020 stratégia egyik központi célkitűzésévé kell tenni.

Változatlanul létezik viszont tisztességtelen verseny, tehát itt kell a Bizottságnak fellépnie. Például a repülés, az éghajlatváltozás fő okozója mentességet élvez a héa és az üzemanyag jövedéki adója alól. Ez azt jelenti, hogy az európai adófizetőknek minden évben 30 milliárd euró adókiesést jelent a repülés, csak azért, hogy a légitársaságok egy rövid taxiút áráért kínálhassák a repülőjegyeket. Ennek terhét a vasutaknak kell viselniük. Minden mozdonykilométer után vasúthasználati díjat kell fizetni. Ez egy felső korlát nélküli, kötelező adónem. Az úthasználati adóról a tagállamok dönthetik el, hogy kivetik-e. Az útdíj főként az autópályákra, és kizárólag a 12 tonnás vagy nehezebb gépjárművekre vonatkozik. Más szóval néhány tagállam magas vasúthasználati díjat szed, úthasználati díjat viszont egyáltalán nem érvényesít. Ezt nem engedhetjük meg, mivel teljességgel célszerűtlen. Végül is, ha nem változtatunk utazási szokásainkon, semmiképpen sem kerülhetjük el az éghajlatváltozást. Valahogy mégis el kell kerülnünk. Ezért kell Önöknek a közlekedési ágazatban is tisztességes versenyt teremteniük.

  Arturs Krišjānis Kariņš , a PPE képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök úr, biztos úr! Mindnyájan restek vagyunk. Ha büntetlenül a tétlenkedhetünk, akkor a legtöbb ember tétlen marad. Ez alól a vállalkozások sem kivételek. A vállalkozók többsége (ez meggyőződésem) arról álmodik, hogy monopolhelyzetből diktálja a feltételeket ahelyett, hogy neki diktálnának a fogyasztók. A verseny biztosítja, hogy a fogyasztók ne csak alacsony áron vásárolhassanak, hanem minőséget is kapjanak. Sajnos az Európai Unióban még mindig több olyan ágazat létezik, ahol nincs igazi verseny. Ezek közül az első az energiapiac. Továbbra is számos olyan elszigetelt piac létezik Európában, ahol jogtechnikai okok miatt egyáltalán nem érvényesül a verseny. Mi ennek az eredménye? A fogyasztók mesterségesen magas árat fizetnek. Konkrét példa erre a balti államok gázpiaca. Oettinger biztos elismerte, hogy a fogyasztók jelenleg 30%-kal kevesebbet fizetnek a földgázért Németországban, mint a balti államokban. Miért van verseny az egyik oldalon, és miért nincs a balti államokban? Ennek meg kell változnia. Egy másik érdemi verseny nélküli terület az agrárium. Ha a támogatások mezőgazdasági piacra gyakorolt hatását meg sem említjük, akkor is rendkívül egyenetlenek Európában a mezőgazdasági kifizetések, illetve támogatások, nagyok a különbségek az egyes tagállamok között. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az európai fogyasztóknak mesterségesen magas árat kell fizetniük, és ez természetesen a gazdákat is hátrányosan érinti. Hölgyeim és uraim! Arra hívom fel Önöket, hogy támogassák ezt a jelentést az Európai Bizottság 2009. évi munkájáról „A verseny felé”. Emlékeztetem azonban Önöket, hogy a munka ezzel nem ér véget, a versenynek további területekre is ki kell terjednie. Köszönöm a figyelmüket.

  Antolín Sánchez Presedo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a 2009. évi jelentés a versenypolitikáról valószínűleg az egyik legterjedelmesebb és legátfogóbb jelentés, amelyet a Parlament valaha készített – a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak sikerült beleépítenie három másik parlamenti bizottság véleményét is – továbbá öt évvel két jelentős, a versenypolitikában pozitív szerepet betöltő rendelet, a modernizációs rendelet és a fúziós rendelet bevezetését követően készült. Viszont a rendeletek végrehajtását javítaná a prioritások hatékonyabb összehangolása, az együttműködésre irányuló erőfeszítések fokozása, az adminisztratív terhek enyhítése, valamint a nemzeti és az uniós jogszabályok harmonizációja.

A jelentés kitér a közszolgáltatások jelentőségére a polgárok alapvető szükségleteinek kielégítése szempontjából, és úgy érezzük, hogy ezt hangsúlyozni kell a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új keretben. Ezért, továbbá az információs társadalom kialakításának fontosságát figyelembe véve helyeseljük a polgárainknak megfelelő, megfizethető egyetemes szélessávú lefedettséget kínáló megoldások támogatását, továbbá kérjük, hogy a jövőbeni jelentésekben figyeljenek oda a távközlésben alkalmazott barangolási díjak alakulására.

A versenypolitika kulcsfontosságú a pénzügyi szolgáltatások terén. A támogatás hozzájárult a gazdasági válsággal összefüggő stabilizációhoz, továbbá a válság hatásainak enyhítéséhez. A jelentés kiemeli a támogatás ideiglenes jellegét, és hogy szigorúbb feltételek mellett hosszabbítható, valamint hogy a kilábalási folyamatban ismét egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az esetleges erkölcsi kockázat elkerülése végett, és mindenekelőtt annak érdekében, hogy helyreállítsák az állami támogatást nem igénylő pénzintézetek versenyhelyzetét.

Három pénzügyi kérdéskör is hangsúlyosan szerepel benne: a pénzügyi információk átláthatósága, hogy biztosítani kell az európai pénzforgalmi rendszer hozzáférhetőségét, átláthatóságát, továbbá diszkriminációmentes és hatékony működését, harmadszor pedig hogy fel kell lépni a határon átnyúló fizetésikártya-ügyletek szokatlanul magas díjai ellen. A jelentés a kis- és középvállalkozásokkal, valamint az energiaellátással kapcsolatban is aggályokat vet fel, és átveszi a magas szintű tejipari munkacsoport ajánlásait – amely úgy véli, hogy a feldolgozók tárgyalási pozíciójának erősödése és az új szerződéses jogviszonyok összhangba kell, hogy kerüljenek a versenypolitikával – továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy jogalkotási kezdeményezéssel könnyítse a versenyjog megsértése által okozott károkkal kapcsolatos egyéni, illetve kollektív kártérítési igények érvényesítését, ugyanakkor kerülje el az amerikai rendszer túlzásait.

Gratulálok tehát az előadónak, Eppink úrnak a kiváló munkához.

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is gratulálni szeretnék az előadónak. Tandemben dolgoztunk (én voltam a tavalyi előadó), ezzel kapcsolatos az első mondandóm.

Nekem úgy tűnik, hogy ezek az évenkénti versenypolitikai viták rendkívül barátságos és udvarias eszmecserék, amelyeket követően a Bizottság egyszerűen folytatja a szokásos tevékenységét, a Bizottság ugyanis kizárólagos illetékességgel rendelkezik ezen a területen. Azt gondolom, hogy most, amikor az Európai Unió gazdaságirányításáról folytatunk vitát változtatni kéne ezen. Az Európai Parlamentnek sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a versenypolitika alakításában, ennélfogva szorgalmazom, hogy az Európai Bizottság különösen a 3. és 4. ajánlást tartsa be, és valóban komoly beszámolót adjon az Európai Parlamentnek az ajánlások végrehajtásáról.

Másodszor, meglátásom szerint egy jelentésnek nem egyszerűen csak a meghozott intézkedéseket kéne összefoglalnia, hanem ennél többről kellene szólnia. Elemzést kellene adnia a versenypolitika hatásáról, ez ugyanis jelenleg hiányzik. Önök azt mondják, hogy készítenek egyet az ideiglenes állami támogatási keretről, mivel ezt prioritásnak tekintik, miközben már évek óta sürgetjük az ilyen elemzéseket a következő témákról: zöld fellendülés, állami innovációs támogatások, a közszolgáltatások állami támogatása. Ez már régóta esedékes, arra kérem tehát a Bizottságot, hogy végezzen mélyrehatóbb elemzést.

Végezetül, szeretném nyomatékosan megismételni – immár évek óta rendszeresen elmondott – felhívásunkat, hogy induljon ágazati vizsgálat az online reklámok és a keresőmotorok ügyében. Ez valóban régóta esedékes, és szeretném, ha a Bizottság közölné, mikor szándékozik lefolytatni egy ilyen vizsgálat.

  Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Almunia biztos úrnak, aki ma nincs itt, de aki, bár nem az Európai Parlament illetékességi területéről van szó, jelentős időt tölt velünk a Gazdasági és Monetáris Bizottságban, tehát időt fordít a Parlamenttel való folyamatos párbeszédre ezekben az ügyekben.

Én is köszönetet szeretnék mondani az előadónak. Ezt sokszor hivatalból mondjuk, de, Eppink úr, bár pártjaink gyakran és sok mindenben nem értenek egyet, azt kell mondanom, hogy a jelentés elkészítése során lefolytatott megbeszéléseinkben nem voltak tabutémák. Ki kell emelnem, hogy minden kérdést igen konstruktív szellemben tárgyaltunk meg.

Most pedig szeretnék rátérni három olyan kérdésre, amelyben úgy hiszem, a Bizottságnak előre kell lépnie. Az egyik, ahogyan felhívták rá a figyelmünket, a pénzügyi ágazat fontossága, ez az ágazat ugyanis az igazat megvallva túl nagy súlyt kapott a gazdaságban.

Tudjuk, hogy a pénzügyi válságot túlélő csoportok nagyobbak és erősebbek lettek. Ezen a területen tehát valóban a piac torzulása jelent problémát, és ez nem csak a különleges állami támogatási intézkedésekhez kapcsolódik, amelyeket a tagállamok a pénzügyi ágazat szereplőinek megsegítésére hoztak létre, hanem, és ezt hangsúlyoztuk a jelentésben, az Európai Központi Bank (EKB) különböző formában nyújtott közvetlen támogatásaival is összefügg, melyek, sajnos ezt kell mondanom, nem igazán átláthatók.

Ezért sürgetjük a Bizottságot, hogy összpontosítson arra, hogyan segítette az EKB a bankokat, mert egyértelmű, hogy az EKB-tól segítséget kérő bankok olyan támogatásban részesültek, amilyenre a jobb vezetéssel rendelkező bankok nem tartottak igényt. Így aztán a megfelelően vezetett bankok tulajdonképpen a piac torzulásának áldozataivá váltak.

A második ágazat a nyersanyagok, különösen az alapvető élelmiszerek területe. Tudjuk, hogy a nagy agráripari vállalkozások és a nagy kiskereskedők olyan piaci helyzetben vannak, hogy túlzottan befolyásolhatják az árak alakulását. Létfontosságú, hogy piaci felmérés készüljön erről a kérdésről.

Egy másik, nem kevésbé fontos téma az adóverseny. Önök is tudják, hogy a legtöbb tagállam, köztük az én hazám és még sokan mások olyan formában űzik az adóversenyt, amely rendkívül káros az általános európai érdekek szempontjából. A verseny ezen formáinak véget kell vetni. Tudom, hogy a Bizottság ismét kezd érdeklődni e kérdés iránt, én viszont határozottan sürgetem, hogy Almunia biztos és Šemeta biztos rendezze ezt a problémát.

Áttérek az utolsó kérdéskörre: örömmel nyugtáztuk, hogy Almunia biztos a hivatalba lépése óta különböző ágazatokra, különösen a légi áruszállításra rótt ki bírságokat. Mi is üdvözlendőnek tartjuk a Google ügyében indított vizsgálatot, amely azt hiszem, részben választ ad in ’t Veld asszony iménti kérdésére.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá)

  Elnök. – Lamberts úr, Hans-Peter Martin a kék kártyájával jelezte, hogy kérdést kíván Önhöz intézni. Hajlandó őt meghallgatni? Nagyon köszönöm.

Martin úr! 30 másodpercben felteheti a témába vágó kérdését Lamberts úrnak.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, Lamberts úr azokra a különleges támogatásokra utalt, amelyeket a bankok az Európai Központi Banktól kaptak. Talán kifejthetné egy kicsit részletesebben, mire gondol, és hogyan működött ez? Arra is utalt, hogy meg kell szüntetni ezt a támogatást. Mit javasol, hogyan vegyük át az irányítást, nehogy az ügyeskedők profitáljanak belőle vastagon?

  Elnök. – Ez nagy kérdés ahhoz, hogy röpke harminc másodpercben megválaszolja, ám én maradéktalanul megbízom Lambert úr összefoglaló képességében.

  Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Egy ilyen kérdésre szinte lehetetlen feladat 30 másodpercben választ adni.

Mi itt a kérdés? Az Európai Központi Bank (EKB) vállalja, hogy likviditást nyújt az azt kérő bankoknak, mégpedig korlátlanul, és a likviditás biztosítékaként mindenféle eszközt elfogad. Mi azonban nem igazán látjuk át ezeknek az eszközöknek a jellegét. Azt is erősen gyanítjuk, hogy sok közöttük, ahogy mondani szokták, a szifiliszes vagy mérgező eszköz, amelynek valós piaci értéke igen nehezen meghatározható, egyes esetekben talán teljesen értéktelen.

Ez tehát ilyen körülmények között közvetlen támogatási formának minősül. Nyilvánvaló, hogy ha az EKB nem biztosítja ezt a likviditást, cserébe ezekért a – tulajdonképpen meglehetősen rövid életű – garanciákért, akkor lehet, hogy néhány pénzintézet csődbe ment volna.

Nem könnyű erre választ lelni; első lépésben azonban mindenképpen átláthatóvá kell tenni az eszközöket.

  Elnök. – Köszönöm, Lamberts úr, hogy ilyen egyértelmű választ fogalmazott meg ebben a bonyolult kérdésben.

  Kay Swinburne, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is gratulálni szeretnék kollégámnak, Derk Jan Eppinknek az átfogó és jól egyeztetett jelentéshez, amely oly sok témát ölel fel. A versenypolitikát alapvetően az egységes európai piac középpontjába kellene állítani, a verseny alapelveit pedig minden uniós jogszabályba szilárdan be kéne építeni. A verseny segítségével kellene megerősíteni a piacot az uniós polgárok javára, világméretekben versenyképesebbé téve az EU-t.

Fennáll a veszély, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok legfrissebb hulláma éppen ezt az elvet söpri el. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy nagyobb, élénkebb versenyt teremtsünk a nagy résztvevők dominanciája mellett működő piacokon. A származékos ügyletekre vonatkozó jogszabályok folyamatban lévő egyeztetése során a központi szerződő felek nyíltan hozzáférhetővé tételével és hasonló lépések támogatásával, valamint a fontos adatfolyamok minden szereplő számára elérhetővé tételével gondoskodhatunk róla, hogy ne jöjjenek létre monopóliumok, illetve ne erősödhessenek meg.

A MiFID soron következő felülvizsgálata során nem szabad elfelejtenünk, hogy eredeti célja az európai részvénypiacok megnyitása a verseny számára, és miután új eszközosztályokkal bővült, biztosítanunk kell a verseny elveinek tiszteletben tartását, hiszen ezek kombinációja az elmúlt három évben valóban jelentősen leszorította a részvénybefektetőket terhelő kereskedési díjakat.

A könyvvizsgálókat, a hitelminősítő intézeteket és más pénzügyi szolgáltatókat érintő reformok tekintetében megvizsgálhatjuk, hol vannak a piacra lépés akadályai, és munkálkodhatunk a megszüntetésükön. Úgy hiszem, hogy ki kell állnunk a verseny mellett a kulcsfontosságú ágazatokban, mert ezáltal teremthetünk igazi növekedési lehetőséget az EU-ban, így élénkíthetjük gazdaságainkat a szüntelenül változó világban.

  Thomas Händel, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! E szerint a jelentés szerint a Bizottság sikeres versenypolitikát folytat. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a szabályozatlan verseny a munkanélküliség növekedéséhez, így a gazdagok és a szegények közötti szakadék mélyüléséhez is vezethet.

Az Európai Unió továbbra is polgáraink szociális szükségletei elé helyezi a szabad versenyt. A szabad piacba vetett buzgó hit nem fedheti el azt a tényt, hogy a piacok nem csak hogy időről időre összeomlanak, hanem tartós társadalmi igazságosságot sem képesek teremteni. Néhány versenytorzulás és árrögzítés ellen kialakított eljárás nem elég a probléma megoldásához. A méltányos és szociális belső piac csak erőteljes, igazságos szabályozással működhet. Ezen kell sürgősen tovább munkálkodnunk. Elfogadhatatlan például, hogy egyre több általános érdekű szolgáltatást nyújtó intézmény kerül versenyhelyzetbe magánvállalkozásokkal szemben.

A jelentés rögzíti a Bizottság jövőbeni versenypolitikájának fő irányait. Sürgősen jóval erőteljesebbé kell tenni a fogyasztóvédelmet, az általános érdekű szolgáltatásokat pedig ki kell vonni a versenyszabályok, illetve a kartellek ellenőrzése alól. Biztonságos szociális haladást elősegítő záradékkal kell kiegészíteni a szerződéseket, és ezt ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint az európai versenyjogi szabályokat.

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Nem sűrűn mondok jót Gordon Brownról, de ezúttal valóban gyorsan, határozottan és hathatósan cselekedett a brit bankválság kezelése érdekében, bár rá kell mutatnom, hogy a válság jórészt éppen az ő tízéves katasztrofális pénzügyminiszteri működése nyomán hatalmasodott el.

A brit bankmentő akció – éppen az EU versenypolitikájának következtében – nem volt olyan gyors, mint lehetett volna. Kiváló kollégám, Tim Congdon professzor röpiratot írt erről. Tény, hogy ezeket az ügyeket nemzeti szinten, és nem a Bizottság szintjén kellene kezelni. A Bizottság egyszerűen nem tudja, mit csinál, maradjon csak jó távol ezektől az ügyektől.

Az utolsó 15 másodpercemben Lamberts úr az adóverseny témájában elmondott, kivételesen lehangoló felszólalásáról kell szót ejtenem. Az adóversenynek köszönhetjük az alacsonyabb adókat. Ő EU-szinten egységes államháztartási politikát szorgalmazott, amely EU-szinten magasabb adókat eredményezne. Erről van szó, és arra kérem Lamberts urat, valamint kollégáit, hogy legközelebb nevezzék nevén a dolgot.

  Elnök. – Ez nem annyira a „kék kártya” eljárás értelmében elmondott felszólalás, mint személyes nyilatkozat. Lamberts úr! Nyomatékosan arra kérem, hogy fogalmazzon röviden, nézzük meg, sikerül-e mindössze harminc másodpercben világossá tennie álláspontját képviselőtársa számára, jó?

  Philippe Lamberts (Verts/ALE). – Elnök úr! Lord Dartmouth úgy festi le a zöldeket, mint akik öncélúan szorgalmazzák a magas adókat. Egyetlen nagyon egyszerű kérdést szeretnék önnek feltenni, Lord Dartmouth. Ha az oktatás, az egészség, a biztonság értéket képvisel, akkor azt gondolom, meg kell találnunk a finanszírozásuk módját. Igazam van?

  Elnök. – Nem, erről nem nyitunk vitát.

Dartmouth úr, később, a folyosón válaszolhat Lamberts úrnak. A szabályzat nem teszi lehetővé, hogy egy kérdésre újabb kérdéssel válaszoljanak.

15 másodperce van.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – (az első néhány szó nem hallható a kikapcsolt mikrofon miatt) ... aki feltette a kérdést, annak joga van válaszolni. Ön új szabályokat talált ki – saját elnöki szabályokat alkotott. Uram, Ön a legnagyobb mértékben téved.

  Elnök. – Igen, valóban kitalálok szabályokat. Folyamatosan szabályokat találunk ki, így járulunk hozzá az ülésterem demokratikus működéséhez. Köszönöm, hogy ezt tudomásul veszi.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, először is nagyra értékelem, hogy megengedi az ilyen jellegű párbeszédet. Kissé szerencsétlen dolog, hogy Dartmouth gróf nem értette meg, hogy ezáltal lehetőséget kapott öntől a válaszadásra. Azt hiszem, nagyon pozitív, ha valaki, például Lamberts úr ilyen konkrét javaslatokkal áll elő, és lehetőségünk adódik élénk vitát folytatni róla, amelyben közvetlenebb válaszokat lehet megfogalmazni, ugyanis pontosan ezt szeretnénk elérni itt, a Parlamentben. Talán a későbbiekben lehetőséget ad majd neki egy rövid válaszra.

Ott szeretném folytatni, ahol Lamberts úr abbahagyta. Tagadhatatlanul átláthatóságra van szükség a bankrendszerben. A közvélemény még mindig alig tud róla, hogy ezek a pénzügyi válság miatt adott támogatások az uniós normák keretében teljesen elképzelhetetlen dolgot értek el. Világossá vált, hogy önmagában a verseny nem mindig vezet célra támogatás nélkül, amikor magasabb célok forognak kockán. Azonban attól olyan keserű pirula ez az egész ügy, hogy a támogatást kapott bankok megint csak nyerészkednek, egyes esetekben még a közös európai érdekek ellen is dolgoznak. Most már eleget szóltam a pénzpiacról.

A második témát, amelyről szeretnék szót ejteni már mindenki hallotta tőlem – ez a gyógyászati készítmények kérdése. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy évtizedek óta nem tudtuk elérni a lehetséges és szükséges előrelépést. Valóban nagy előrelépés lenne Európa számára, ha hazám, Ausztria, valamint Németország és más országok polgárainak ugyanannyit kéne fizetniük a gyógyszerekért, mint más EU-tagállamok polgárainak. Ez a kartellek és a nagyvállalatok műve. Úgy hiszem, hogy a Bizottságnak megvan a lehetősége, és végső fokon kötelessége is fellépni.

Ennek a kérdéskörnek a második vetülete a gyógyszerek törzskönyvezése. Továbbra is felesleges vizsgálatokat folytatnak, mind az állatokon, mind embereken. Rengeteg munka folyik párhuzamosan, feleslegesen. Az európai belső piac kialakítása során még a múlt században meg kellett volna ezt oldani. Ismét intenzív fellépésre szólítom fel Önöket.

  Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök úr, szemeinket jelenleg a Kína-USA csúcstalálkozóra vetjük, mert ezen országok gazdaságát tartják a világ két legnagyobb gazdaságának. Arról beszélünk, mikorra válik Kína a legnagyobb gazdasággá, de ez hamis előfeltevésen alapszik, hiszen elfeledjük, hogy az Európai Unió a legnagyobb gazdaság, Kína és az USA viszont nagyobb piac. Azért van így, mert az Európai Unióban hiányos a határon átnyúló és az egyes ágazatokon belüli verseny.

Ez a versenyhiány az oka, hogy rájuk vetjük a szemünket magunk helyett, ezért vezetnek magabiztosan. Ezért fontos, hogy a versenypolitikáról szóló jövőbeni jelentés a meglévő jogszabályok hiányos végrehajtásával, az európai gazdasági verseny hiányosságaival is kiemelten foglalkozzon. Számos területen versenyt kell teremtenünk. Ahhoz, hogy vezető gazdasággá váljunk, tennünk kell róla, hogy a mi gazdaságunk legyen a legversenyképesebb.

Hadd áruljak el egy titkot: soha nem leszünk a legversenyképesebbek, ha nincs verseny. Az új szereplők piacra jutását akadályozó állami támogatás és szabályozás miatt nem tud élre törni az európai gazdaság. Gondoskodnunk kell róla, hogy csak kivételes esetekben legyen lehetőség állami támogatásra, amikor nincs más megoldás, vagy ha úgy tudjuk irányítani a támogatások útját, hogy versenytorzítás nélkül támogassák a közjót.

Az európai gazdaság minél több területén lehetővé kell tennünk az új résztvevők piacra jutását. A verseny nem arról szól, hogy túlversengjünk másokat. Arról szól, hogy a nagyvállalatok fúzióra lépjenek, és egyre nagyobbra nőjenek a világpiacon, valamint arról, hogy új, innovációra nyitott vállalkozások indulhassanak. Hiányosságaink vannak e téren, és a Bizottság feladata ezt megmutatni, intézkedni, hogy együtt haladjunk előre, hogy a jövőben vezető gazdaságként nézzenek fel ránk.

  Edit Herczog (S&D). – Elnök úr, a versenypolitika az európai jogszabályok egyik sarokköve. Egyetértünk abban, hogy az innováció, a kreativitás és az, hogy jobbak vagyunk feltétlenül piaci előnyt jelent, de nem fogadjuk el, hogy csak azért, mert valaki nagyobb és erősebb, jobban hozzáfér az információkhoz, és különösen jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, hogy az ilyen jellegű előny érvényesüljön a piacon, és nagyon elégedettek vagyunk azzal, hogy a Bizottság vigyáz, nehogy így legyen.

Ismét említést szeretnék tenni egy új jelenségről: úgy tűnik, nem a piaci szereplők, hanem a kormányok részesítik időről időre különleges versenypolitikai előnyben kedvenc vállalataikat. Ez nagyon kedvezőtlen jelenség, a pártpénztárnokok működésére nyúlik vissza.

Azt szeretném kérni a Bizottságtól, hogy ebbe az irányba haladjon: legyen innováció, kreativitás, kis- és középvállalkozások, de ne engedjék meg ezeken a területeken a gazdasági vagy politikai információval, illetve erőfölénnyel való visszaélést.

  Sylvie Goulard (ALDE). – (FR) Elnök úr, biztos úr! Eppink úr jelentése egészen figyelemre méltó, de attól tartok kissé – és ennek semmi köze az előadóhoz –, hogy ugyanazt hajtogatjuk újra meg újra. Olyan ez, mintha döglött lovon pattogtatnánk az ostort. Kétségkívül in ’t Veld asszonyhoz és Lamberts úrhoz csatlakozom, hiszen én is azt mondom, hogy megfelelő monitorozásra és versenyre van szükségünk, továbbá el kell gondolkodnunk azon, ami a mezőgazdasági ágazatban történik, ahol nagyon kevés a felvásárló és rengeteg a termelő – ezen eddig még soha nem aggódott a Bizottság, pedig ha az iparban alakulna ki ilyen helyzet, akkor azonnal a felvásárlói kartellekre vetette volna magát. Az internet ágazatban is új szabályok kellenek.

A Bizottsággal való kapcsolattartásunk azonban rendkívül unalmas. Küld nekünk egy jelentést, amely szőnyeg alá söpri a témák háromnegyedét. Mi udvariasan az válaszoljuk, hogy a jelentés érdekes, de azért ki kéne még egészíteni; aztán mindenki elsüllyeszti egy fiókba.

Ma csak ennyit akartam mondani, továbbá meg akartam ismételni, amit Hökmark úr mondott: változik a világ. Szép dolog, hogy kimondjuk, nem jó dolog az állami támogatás, viszont tény, hogy Kína, Korea, az Egyesült Államok és mások is nyújtanak állami támogatást. Én ezt nem támogatom. Nem vagyok megrögzötten protekcionista francia, csak annyit mondok: nyissuk ki egy kicsit a szemünket, és hagyjunk fel az álmodozással!

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, a 4. ajánlás arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az összes jövőbeni ajánlás végrehajtásáról, és adjon magyarázatot az esetleges eltérésekre. Azt hiszem, ez rendkívül ésszerű javaslat, és szeretném még konkrétabbá tenni. A Parlament tavaly, az e témáról folytatott vitában úgy döntött, hogy a tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes verseny megteremtésére összpontosítunk a kis- és középvállalkozások számára. A Bizottság semmit sem tett. Ez az ajánlás ismét megtalálható Eppink úr állásfoglalásra irányuló indítványában.

Szeretném megtudni a Bizottságtól, hogy ezúttal meg szándékozik-e valósítani a megismételt ajánlást, vagy legalábbis, arra kérném őket, mondják már el, mi akadályozza őket abban, hogy ilyen módon vegyék figyelembe a kis- és középvállalkozások konkrét problémáit.

A második észrevételem a nyersanyag ágazattal kapcsolatos. Nagy örömmel tapasztalom, hogy a jelentés foglalkozik a nyersanyag ágazat átláthatóságának hiányával. Azt is üdvözlendőnek tartom, hogy foglalkozik a nyersanyag-spekuláció kérdésével. Mindazonáltal sajnálom, hogy nem vette át az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlásának egészét, amely felveti, hogy ne kövessük a francia elnökség javaslatát, nevezetesen, hogy a spekuláció kérdését a mezőgazdasági termékekre korlátozzuk, hanem ezzel szemben azt javasolja, hogy a fémekkel történő spekulációval is foglalkozzunk. Véleményem szerint ez ugyanolyan fontos.

  Vicky Ford (ECR). – Elnök úr, szeretném megköszönni képviselőtársamnak, Derk Jan Eppinknek ezt a kiváló jelentést, és konkrét észrevételt szeretnék tenni az energiapiaccal kapcsolatban, amelyet idén vizsgál meg a Bizottság.

Amint a többi képviselő rámutatott, az energiaellátás és az árak nagymértékben eltérőek lehetnek a különböző tagállamokban. Az általam képviselt régióban a háztartások közel egynegyede nem rendelkezik vezetékes gázzal, döntő többségük háztartási tüzelőolajjal fűt. Novemberről decemberre, egy hónap alatt több, mint 50%-kal emelkedett a piaci ár. A fogyasztók aggódnak (és nagyon fáznak) – árkartellel kapcsolatos aggályokat vetnek fel, elhangzottak ilyen jellegű vádak.

Helyes, hogy ezt először a hazai szabályozó hatóságoknak kell kivizsgálniuk, de más EU-tagállamokból is hasonló aggodalmakat hallok. Ezért arra szeretném kérni a biztos urat: amikor idén megvizsgálják az energiapiacokat, kérem, ne felejtkezzenek meg az elszigetelt, távoli vidékeken élőkről sem.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE). – (HU) Tisztelt elnök úr, képviselőtársaim! Mint tegnap bemutattuk, a magyar elnökség prioritásai közé tartozik a belső piac megerősítése és a munkahelyteremtés támogatása. Mivel a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika az említett prioritásoknak az előfeltétele, ezért nagy örömömre szolgál ennek a jelentésnek az elkészítése. Azonban képviselőtársaim, ez a régmúlt. Az idő közben megváltozott. Ennek ellenére fontosnak tartom a jelentés tanulságainak a levonását, illetve azt a tényt, hogy az Európai Parlament – mi képviselők – a jövőben a versenypolitika formálásában aktívabb szerepet vállalhatunk. Ehhez azonban kérem a Bizottság közreműködését.

Először is kérem azt, és szükségesnek tartom, hogy a Parlament rendszeres tájékoztatást kapjon az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. Másodszor, kérem a Bizottságtól, hogy mint egyetlen EU szerte illetékes versenyhatóság, évente tegyen jelentést a Parlamentnek az általa adott ajánlásoknak a hasznosulásáról, illetve az azoktól történő eltérésekről.

Fontosnak tartom – és csatlakozom a képviselőtársaimhoz –, hogy a versenypolitikát nem lehet vertikálisan kezelni. Összehangolásra van szükség minden funkcionális és minden szabályozási területen is. Ez azonban a Bizottságnak a feladata. Éppen ezért az uniós politikák, valamint a növekedést és foglalkoztatást támogató EU 2020 stratégiában meghatározott prioritások összehangolása elengedhetetlen.

Végül, szeretném megemlíteni én is a kis- és középvállalkozásokat, amelyeknek a szerepvállalása elengedhetetlen és megkerülhetetlen az egész európai gazdaság – melyben természetesen a foglalkoztatás – növelése szempontjából. Azonban a versenyfeltételeknek egyenlőnek kell lenni. Ezt a versenypolitikának kell biztosítani. Arra kérem a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a kkv-kra, és biztosítson számukra méltányos és megkülönböztetésmentes versenyfeltételeket.

  Peter Skinner (S&D). – Elnök úr, először is hadd gratuláljak Eppink úrnak a jelentéssel kapcsolatban végzett részletes munkához. Remélhetőleg továbbra is haladó szerepet tölt majd be ezen a területen.

Üdvözlendőnek tartom a versenypolitikai helyzetről szóló 2009. évi jelentést. Továbbra is vannak azonban olyan versenyelemek az EU-ban, amelyeket erősíteni és tisztázni kell. Nagyobb együttműködést szorgalmazok a Bizottság és az Európai Parlament között ezen a területen. Csak így őrizhetjük meg a közvélemény bizalmát a meghozott döntések iránt. Elengedhetetlen továbbá, hogy naprakészen tájékoztassák az Európai Parlamentet a Bizottság intézkedéseiről, különös tekintettel a kkv-politikára.

Érdeklődéssel várom a jelentésben előirányzott további jelentéseket és vizsgálatokat – mikor utoljára számoltam, tizenegy jelentésről és hat vizsgálatról volt szó különböző területeken, valamint arról, hogy ismét létrehozzák a Versenypolitikai Főigazgatóság adóügyi állami támogatási részlegét. Különösen üdvözlendőnek tartom azt az ismételt kérést, hogy a bírság meghatározásának alapjaként fogadják el az általunk megtárgyalt alapot. Ezt létfontosságúnak gondolom.

Mellesleg nagyon érdekes volt az imént azt hallani, ahogy Dartmouth grófja arisztokrataként a versenypolitikáról beszél. Ahogy mindenki tudja, az Egyesült Királyságban az arisztokrácia kezén összpontosul a földterület óriási többsége. Talán meg kéne kérnünk a versenyhatóságokat, hogy vizsgálják ezt meg, nézzék meg, hogyan gazdálkodtak az arisztokraták eddig a földjeikkel az Európai Unióban.

  Sławomir Witold Nitras (PPE). – (PL) Elnök úr, öröm hallgatni ezt a vitát. Szeretném megköszönni Eppink úrnak ezt a jelentést. Ismerve a megközelítését, csodálattal adózom a jelentésének, és örülök, hogy éppen ő állította össze. Képviselőtársaim felszólalásait is öröm hallgatni, de úgy érzem, valamit mégis el kell mondanom. Az Európai Bizottság munkájára koncentrálunk itt. Azzal vádoljuk, hogy nincs erőteljes álláspontja, szakpolitikája, és nem lép fel a protekcionizmus ellen, de őszintén szólva – Hökmark úr arról beszélt, hogy nem versenyképes az európai gazdaság –, ellenfeleink avagy legnagyobb problémánk maguk a tagállamok. Eközben az Európai Bizottságnak nagyon gyakran nincs más lehetősége, mint hogy – hiszen munkáját a tagállamok nyomása alatt végzi – igyekszik a lehetőségek szerint védelmezni a szabad versenyt.

Néhány hete egyebek közt a szénpiacra vonatkozó különleges jogszabályokról beszéltünk itt, az ülésteremben. Ezúttal azonban nem hallottuk, hogy a képviselők szabad versenyről szóltak volna; csak protekcionista elveket és támogatási lehetőségeket kérő hangokat hallottunk – például úgynevezett bezárt bányák támogatását kérték –, miközben valójában olyan bányák támogatásáról volt szó, amelyek bezárását nem is tervezik. Következetesnek kell tehát lennünk a munkánk során, és ez a következetesség gyakran hiányzik itt, az ülésteremben.

Folyamatosan a bankszektor megsegítéséről beszélünk. Félek, hogy az Európai Bizottság a tagállamok nyomására fogadta csak el ezt a támogatást, és ma, amikor megvitatjuk a jelentést, amely valójában 2009-ről szól – egyetértek az ezzel kapcsolatban elhangzott kritikákkal – nekem úgy tűnik, hogy a jelentésből hiányzik a támogatás hatásainak értékelése, valamint annak megállapítása, hogy a támogatás valóban stabil szerkezetváltást ért-e el a bankszektorban. Úgy gondolom, biztos úr, hogy ennek a vonatkozásnak – egy fontos szakpolitika értékelésének – szerepelnie kéne a jelentésben.

A jelentés arra is kitér, hogy a Bizottság fellép a protekcionizmus ellen, többek között az autóiparban, de van rá példa – hazámból, Lengyelországból –, hogy bezárták a Fiat-csoport legjobb üzemét – talán nem is bezárták, hanem csökkentették a termelést, illetve áthelyezték Olaszországba. Ez nyilvánvaló protekcionizmus, és az Európai Bizottságnak fel kéne lépnie ezzel a problémával szemben.

Más példát is tudok említeni. 2009-ben bezártak két lengyel hajógyárat. Magam is lengyel hajógyártó városból származom, de ez a probléma nem csak két lengyel hajógyárról szól, hanem nagyobb annál. A probléma világméretű, és azzal függ össze, hogy az európai versenypolitika rákényszeríti a hajógyártást, hogy az államilag keményen támogatott közel-keleti hajógyártással vegye fel a versenyt, és mára tulajdonképpen e miatt a versenypolitika miatt szüntettük meg az európai hajógyártást, ugyanis támogatott ágazatokkal szembeni versenyre kényszerítettük. Fontosnak kéne tekintenünk, hogy legyen Európában hajógyártás. Köszönöm, és elnézést kérek, hogy túlléptem a felszólalási időt.

  Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Álláspontom szerint az eredményes versenypolitika kialakítása és módszertani szempontból helyes végrehajtása rendkívül kényes, összetett feladat, különösen válság idején.

Kényes, mert túl merev alkalmazása valóban befolyásolhatja a hatását, súlyos következményekkel járhat mind a szociális szférára, mind a gazdasági folyamatokra. Ez összetett ügy, mert ilyen kényes időszakban az elfogadott paraméterek nem feltétlenül érvényesek a gazdasági élet minden területére. Ennélfogva gratulálnunk kell a Bizottságnak a témában végzett munkájához. Sikerült a szigorú módszertant egyesítenie a jelen gazdasági körülmények között szükséges rugalmassággal. Tulajdonképpen az, hogy a válságkezelés céljából nemzeti szinten bevezetett ad hoc eszközök értékelésére készülnek, az bizonyítja a megközelítés magas szakmai színvonalát, és egyben érzékeny voltát is.

Az európai versenyjog széles hatókörű, egyszersmind erősen szakosodott terület. Ismét vezérlő csillaggá teszi az Európai Uniót a szomszédos országok, különösen a kevésbé fejlettek számára. Csökkenti a távolságot, az eltérést az élen járó országok és az őket követők között. Éppen ezért kétszeresen is fontos arról gondoskodnunk, hogy a vezérlő csillag semmiképpen se halványodjon el. Véleményem szerint különösen oda kell figyelnünk a 2010-ben kialakulni kezdett válság utáni forgatókönyvek értékelésére.

Ehhez nagy valószínűséggel újra meg kell vizsgálnunk az elérendő szerkezeti változások mértékét, továbbá fel kell mérnünk a különböző iparágak és ágazatok jelenlegi helyzetét. Ilyen bizonytalan időkben a kulcsszó az elővigyázatosság.

Sürgetem, hogy a Bizottság kiemelten foglalkozzon mind a kis- és középvállalkozásokkal, mind a fiatalok munkaerő-piaci helyzetével, ami ismét csak európai szintű problémává emeli a versenyt.

  Sari Essayah (PPE). – Elnök úr! Nagyra értékelem, hogy a jelentés igen pozitívan említi a SEPA-t, az egységes euró pénzforgalmi térséget. A Parlament több alkalommal szorgalmazta a gyors SEPA-átállást, egyszerű okból. A Bizottság hatásvizsgálata idéz egy tanulmányt, mely szerint a SEPA hat év alatt 300 milliárd euró megtakarítást hozna az EU gazdasága számára. A megtakarítások az egységes szabványoknak és eljárásoknak köszönhetően érhetők el. Ezáltal időt takaríthatnak meg és stressztől kímélhetik meg magukat a más országban pénzforgalmi műveletet bonyolító európaiak.

Messzemenően egyetértek továbbá a jelentéssel a tekintetben, hogy a gazdasági válság miatt a bankoknak és más vállalkozásoknak juttatott állami támogatás versenytorzító hatással járt. Mint számos kollégám ma délelőtt, én is azt sürgetem, hogy a Bizottság adjon elemzést ezekről a torzulásokról.

Hadd tegyek ehhez hozzá még egy gondolatot arról, hogy valóban egységes szabványokra és eljárásokra van szükség. A jövőben sok olyan találmány várható, amelyet az információs és kommunikációs technológiák alapján dolgoznak ki. Élénkebb versenyre van szükség az ikt területén, ezt ösztönözheti a nyílt forráskódú rendszerek szélesebb körű európai elterjedése. Arra számítok, hogy Európa így versenyképesebbé válik ezen a kulcsfontosságú területen az Egyesült Államokkal és a többi nagy gazdasági térséggel szemben, ahogy Hökmark úr korábban mondta.

  Danuta Jazłowiecka (PPE). – (PL) Elnök úr, a vitánk tárgyát képező állásfoglalás szerzői helyesen állapítják meg, hogy a gazdasági válság rendkívüli kihívás elé állította az uniós versenypolitikát. A nemzeti és politikai érdekek már többször nem csak a szabad piac szabályai, hanem a józan ész fölé is kerekedtek. A súlyos gazdasági válság, amelynek hatásai a mai napig érezhetők az európai országokban 2009-ben jelentős mértékben meghatározta a versenypolitikát. Az ebben az időszakban alkalmazott mechanizmusok, eszközök fő célja nem a piacgazdaság szabályainak érvényre juttatása, hanem a bajba jutott pénzintézetek, valamint néhány nagyvállalat megsegítése volt, és ennek jórészt a kis- és középvállalkozások itták meg a levét.

Vajon hosszú távon eredményes lesz, ami történt? Csak most fog kiderülni. Ezért fel kellene szólítanunk a Bizottságot, hogy készítsen hiteles elemzéseket a támogatás gazdaságra gyakorolt hatásáról. Ezáltal nemcsak értékelhetővé válnak az eddigi intézkedések, hanem gyorsan, eredményesen reagálhatunk majd a jövőbeni hasonló veszélyekre.

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, a versenypolitika kulcsszerepet tölt be az európai gazdaság versenyképességének biztosításában, ennek szerves része az állami támogatások ellenőrzése.

Ugyanakkor a jelenlegi válság közepette az Európai Bizottság az állami támogatások jóváhagyását látta szükségesnek, különösen a bankszektor, továbbá más, nehéz helyzetbe került ágazatok tekintetében. A tagállamok ennélfogva jelentős összegeket adtak kezességvállalási és feltőkésítési programok, valamint más likviditásfinanszírozási megoldások formájában a pénzintézeteknek, hogy finanszírozási forráshoz és a kockázattal szembeni biztosítékhoz juttassák őket.

Az Európai Bizottságnak azonban közelről nyomon kell követnie az ágazat helyzetét, továbbá terveket kell előterjesztenie a pénzintézetek szerkezetátalakítására, szabályozására, garantálva, hogy a továbbiakban felhagynak az Európai Unió pénzügyi stabilitását veszélyeztető kockázatos magatartással. Ellenkező esetben az állami támogatás csak állandósítja a pénzügyi nehézségeket az Európai Unióban.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, az előterjesztett jelentés csak megerősíti azt, hogy hosszú utat kell még megtennünk az EU-ban, mire megfelelő verseny alakul ki.

Jó példa erre a mezőgazdasági termelés, ahol mind az EU, mind az egyes tagállamok különböző támogatásokat engedélyeznek, és ezáltal jelentősen torzítják a versenykörnyezetet. Az EU helytelen támogatáspolitikája különösen az új tagállamok mezőgazdasági vállalkozásait sújtja. A közlekedés a másik olyan terület, ahol a versenykörnyezet alapvető átalakítására és továbbfejlesztésére lesz szükség. Igen fontosnak tartom ezért a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság javaslatainak elfogadását, amelyek nagyon helyesen felhívják a figyelmet az egyes közlekedési-szállítási módok közötti verseny torzulására is.

Ez minden esetre jó és lelkesítő jelentés, továbbá fontos, hogy eredményesen hasznosítsák az EU versenykörnyezetének továbbfejlesztése érdekében.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) A Bizottság jelentésének hangulatát meghatározza a gazdasági és pénzügyi válság okozta helyzet. Ennek ellenére a jelentés jó, ezt mondja parlamenti állásfoglalásunk. Vannak ugyanakkor olyan pontok, ahol javítani lehet a munkát a közeljövőben. Elsősorban a megelőzés, illetve a megfelelő tájékoztatás terén. Együttműködés nélkül nem tudunk kilábalni a válság okozta helyzetből, ezért nagyon fontos, hogy folytonos tájékoztatásáról biztosítson minket a Bizottság a már elért eredményekről. Az uniós versenypolitikai szabály betartása és betartatása az egyik kulcsa az egységes piac sikerének. Például az energetika terén is vannak még olyan nyersanyagpiacok, amelyek átláthatóságát növelni kell. Hasonlóképpen a verseny sem teljesen biztosított az energiaszektor minden szegmensében. Ezért sürgető a második belsőpiaci csomag és a harmadik energiacsomag végrehajtása. Egy másik ágazatban, az agráriparban folyó verseny alaposabb vizsgálatának kérése nagyon is időszerű. Meg kell ismernünk tanulmány segítségével, hogy a piaci versenyt mely nagy beszállítók és forgalmazók torzítják.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a kkv-ket segítő, hasznos és egyértelmű versenyjogi szabályokat alkossunk. A kkv-k kiemelten fontosak az európai gazdaság egésze számára, nem beszélve a bennük megtestesülő óriási innovációs lehetőségről. E tekintetben azt gondolom, célszerű lenne kiegészíteni egy kisvállalkozásoknak szentelt fejezettel, melyben a hangsúly a tisztességes versenyen lenne. A versenypolitikának elő kéne segítenie a nyílt szabványok és az interoperabilitás fejlődését, megvalósulását. Így elkerülhetnénk, hogy a piaci szereplők nem szabványos technológiái kiszolgáltatottá tegyenek bennünket.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy a versenypolitika sikeres végrehajtása és a belső piac akadálytalan működése előfeltétele az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr, engedjék meg, hogy a jelentés 90. pontjára koncentráljak, amelyben az áll, hogy a mezőgazdasági termelésben megvalósuló verseny az előfeltétele annak, hogy az Európai Unió országaiban csökkenjenek a fogyasztó árak. Van ebben némi igazság, de attól tartok, szem elől téveszti a lényeget. Közöttünk, és különösen az egyes parlamenti képviselőcsoportok között arról folyik a vita, hogy mi történik a mezőgazdasági piacokon, és miért nem jut el tisztességes módon az általunk fizetett végfogyasztói ár az élelmiszerek termelőihez.

Nagyon súlyos probléma ez most, az agrárpolitikai reform idején, amikor a mezőgazdasági költségvetés csökkenése fenyeget, mert nem veszik figyelembe ennek a piacnak a működési hiányosságait. Ezért a jelentésben sokkal többet kéne írni erről. Sürgetjük, hogy a Bizottság vizsgálja meg a versenyt az agráripari ágazatban: igen, legyenek szívesek, továbbá vizsgálják meg a kiskereskedelemben is, aztán viszont ne csak nézzenek, hanem tegyenek valamit az érdekében! Beszélni remekül tudunk itt, a tisztelt Házban, ám a cselekvésben már nem vagyunk olyan jók.

Még egy észrevételem van a versennyel kapcsolatban. Választóim nevében néhány reklamációt szeretnék közölni a Bizottsággal. A kisember állam elleni panaszát nem hallgatják meg, és szeretném a Bizottság tudomására hozni, hogy vannak olyan panaszok, amelyeket én képviselőként nem ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Elnök. – Köszönöm, McGuinness asszony. A hasonló jövőbeni vitákban érdemes lenne meghallgatni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményét is.

  Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr, a belső piac legyen szabad, eredményesen működő, dinamikus és innovatív. Ennek célszerű eszköze a megfelelő versenypolitika. Ha az áruk és szolgáltatások piacán megfelelően működik a verseny, akkor színvonalasabb minőséget tudunk biztosítani a fogyasztók számára, alacsonyabb áron és szélesebb választékban. Jó, hogy évente elvégezzük a versenypolitika értékelését. Utólag visszatekintve rendkívül tanulságos egy ilyen vizsgálat. A versenypolitika eszközét eredményesen alkalmazva stabilabbá tehettük a gazdaságot, továbbá mérsékelhettük a gazdasági válság vállalkozásokra és fogyasztókra gyakorolt hatását. Fokozni kell a versenyt a gyógyszer- és energiapiacon. Ne feledjük, hogy a monopólium – legyen akár magán vagy állami – korlátozza a versenyt. Érdemes hangsúlyozni, hogy a közös agrárpolitika módosításai révén a közösségi és külső támogatás már nem korlátozza a versenyképességet.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság nyugtázza, hogy a Parlament nagyobb átláthatóságot, fokozott párbeszédet és jobb tájékoztatást szorgalmaz a versenypolitikával kapcsolatban. Továbbra is tájékoztatni fogjuk Önöket a lényeges versenypolitikai döntésekről, az állásfoglalásukra adandó válaszunkban igyekezni fogunk eleget tenni kéréseiknek, akár a következő versenypolitikai jelentés keretében, akár eseti jelleggel, Bütikofer úr és más képviselők igénye szerint.

Tudomásul veszem, hogy néhány piaci területen ágazati szintű vizsgálatot sürgetnek. A múltbeli tapasztalatok arra mutatnak, hogy a szabályok méltányos és határozott végrehajtása önmagában is kedvező hatással jár a versenyre egy ágazatban. Nem mindig az ágazati szintű vizsgálat a legalkalmasabb módszer az adott ágazat szabályainak végrehajtására. Ezek nagyon költséges és erőforrás-igényes vizsgálatok, alkalmazásuk kizárólag akkor célszerű, ha ezt a Bizottság szakpolitikai célkitűzései indokolják.

Ismét megerősíthetem, hogy az ideiglenes válságkezelő állami támogatási intézkedések valóban ideiglenesek. A hátralévő idő rövidségére tekintettel távirati stílusban szeretnék reagálni néhány kérdésükre.

Először is, folyamatban van a konzultáció a befektetési és pénzügyi ágazat szanálási valamint szerkezetátalakítási iránymutatásairól.

Másodszor, a közlekedés témájában a Bizottság most készíti a közlekedés jövőjéről szóló fehér könyvet, melynek elfogadása 2011 márciusában várható. Számos javaslatot tartalmaz a belső közlekedési piac gyorsabb kialakítása érdekében.

Harmadszor, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról a Bizottság az idei év első negyedévében számol majd be.

Negyedszer, a digitális menetrend kapcsán a Bizottság teljes mértékben egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a valóban egységes digitális belső piac kialakulását.

Ötödször, a kkv-k kapcsán létfontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása valamennyi vállalkozás, a kicsik és nagyok felvirágoztatása érdekében. Ennek alapvető feltétele, hogy a Bizottság érvényt szerezzen a versenyjogi szabályoknak. Célszabályokkal rendelkezünk a kkv-k, az innováció, a kutatás-fejlesztés, valamint a zöld technológiák állami támogatása vonatkozásában is.

A 2010. évi jelentést a versenypolitikáról jövő júniusban ismerteti majd Önöknek Almunia alelnök. Addig is tájékoztatni fogja Önöket az Önök által felvetett kérdések kapcsán, a parlamenti jelentés 4. pontja ügyében pedig utasítani fogjuk a Versenypolitikai Főigazgatóság szolgálatait, hogy részletesebben válaszoljanak Önöknek.

  Elnök. – A vitát az előadó, Eppink úr felszólalása zárja, akinek természetesen gratulálunk, hiszen kollégáinak többsége dicsérte a jelentés szerzőjeként elvégzett munkáját.

  Derk Jan Eppink, előadó. – Elnök úr! Szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy helyettesítette a kollégáját. Üdvözlendőnek tartom a Bizottság kollektív jogorvoslatra vonatkozó kezdeményezését, amely már régóta esedékes. A jelentésben is szerepel, és azt gondolom, a fogyasztók érdekeit szolgálja – feltéve, hogy egyértelmű, hatékony jogszabályban ölt testet. Én jónak gondolom. A zöld könyvvel kezdjük a munkát, felmérjük a különböző véleményeket. Ezt üdvözlendőnek tartom.

A bankszektorban rendkívül furcsa helyzet állt elő: az állami támogatás különböző országokban különböző szinteken és különböző szakaszokban érvényesül. Egyes országokban, például a spanyol bankszektorban különösen nehéz a regionális bankok (takarékpénztárak) helyzete, itt az Európai Központi Bank életmentő támogatására van szükség – bár az EKB, ahogy Lamberts úr 30 másodpercben rámutatott azt kockáztatja, hogy ezáltal sok rossz eszközre tesz szert. Ez egyfajta rossz bankká alakítja az EKB-t – olyan bankká, amilyet nem szeretnénk.

Más országokban az állam leválni igyekszik a bankszektorról, nálunk pedig hozományveszély áll fenn. Úgy gondolom, nem tud válaszolni a hozománnyal kapcsolatos kérdésemre – ez a biztos úr szakterülete –, de nagyon igazságtalan lenne más bankokkal szemben, amelyek nem kaptak állami támogatást, ha néhány szanált vagy szükség esetén újraélesztett bank egyszer csak még hozományt is kapna. Itt tehát az egyenlő versenyfeltételek kérdését kell megvizsgálnunk.

Végül a nyomon követés kérdésére szeretnék rátérni, mert in ’t Veld asszony, Gáll asszony és Bütikofer úr néhány megjegyzése fején találta a szöget. Készült egy tavalyi jelentés, idén is kaptunk egy jelentést, valószínűleg jövőre is lesz hasonló jelentés. Közben minden marad a régiben. Kissé olyan ez, mint egy vatikáni szertartás, ugyanaz ismétlődik újra meg újra. Azt gondolom, nyomon kell követnünk az általunk feltett kérdések sorsát, javaslom, hogy az előadó és az előző előadó vegye fel a kapcsolatot a biztos úrral, valamint a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatójával, hogy megtudjuk, mi lett a kérésünkkel.

Olyan jelentésre van szükségünk, amely megfelelő tájékoztatással szolgál. Ezért is javaslom, hogy következetes nyomon követést alkalmazzunk – in 't Veld asszony biztosan támogat engem ebben –, hogy lássuk, mit tesz a Bizottság.

  Elnök. – Köszönöm, Eppink úr. Biztosan Ön is észlelte a kollégák reakcióiból, hogy javaslata minden valószínűség szerint megkapja majd a szükséges támogatást.

A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön, azaz ma kerül sor.

4. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politika (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Gahler úr által a Külügyi Bizottság nevében kidolgozott jelentés az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról (2009/2214(INI)) (A7-0377/2010).

  Michael Gahler, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, valamint a vitán megfigyelőként részt vevő északi-sarkvidéki szomszédaink! Előadóként különösen nagy örömömre szolgál, hogy ma Önök elé tárhatom annak a munkának az eredményét, amelyet több mint egy éven keresztül végeztünk a segédelőadókkal, az EU Sarkvidéki Fórumban dolgozó többi kollégával, valamint számos szakértővel és képviselővel együtt, akik közül néhányan az Északi-sarkvidékről származnak.

Széles körű konszenzusra jutottunk, és úgy véljük, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozóan fenntartható politikát alakítottunk ki. A jelentés az Északi-sarkvidék új jelentőségét elemzi és leírja, hogy az Európai Parlament szempontjából hogyan kellene kialakítani az északi szomszédainkra vonatkozó uniós politikát. A vezérelvünk az, hogy együttműködést ajánlunk az északi-sarkvidéki szomszédaink államai és intézményei számára.

Tudomásunk van arról, hogy már létezik két- és többoldalú együttműködés az északi-sarkvidéki államokkal. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó kérdésektől eltekintve Norvégia és Izland már részt vesz az Európai Gazdasági Közösségben és a schengeni együttműködésben. Az EU már eseti megfigyelő az Sarkvidéki Tanácsban, de világossá kívánom tenni, hogy véleményem szerint kívánatos lenne, hogy az EU állandó megfigyelői státuszt kapjon. Ez különösen fontos, mert a régióra vonatkozó politikai területek többsége már legalább részben közösségi hatáskörbe került. Azért fogalmaztam meg ily módon ezt az együttműködési ajánlatot, mert mi, az EU saját jogunkon nem hozhatunk intézkedéseket, illetve nem kezdeményezhetünk semmilyen tevékenységet. Nagymértékben függünk a közvetlenül szomszédos területek együttműködési hajlandóságától.

A jelentésben továbbá a humán vonatkozásokra helyeztem a hangsúlyt. A közös politika egyes területeinek gyakorlása során az érdekelteknek soha nem szabad szem elől téveszteniük azt a tényt, hogy az Északi-sarkvidéken élők problémáit megfelelően figyelembe kell venni. Az országok őslakos népeire gondolok, akiknek életmódja és megélhetése a fenntarthatóság elvét követi, valamint a térségben élő többi népre gondolok.

Elfogadjuk, hogy az Északi-sarkvidék lakosai fejleszteni akarják élőhelyüket, más szóval nem akarnak a jelenlegi állapot megőrzésére vonatkozó rendeletet, aminek révén egyfajta nemzeti parkká változna a terület. Ezért dolgozunk együtt a partnerekkel azon, hogy az ökoszisztémába és a természetes élőhelyekbe való beavatkozás a lehetőségek szerint mindig a természetvédelem alapelveit kövesse. Az EU vonzó együttműködési partner az északi-sarkvidéki országok számára, mert úttörő szerepet töltünk be olyan idevágó politikai területeken, mint a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Annak kérdése tehát, hogy a világ legnagyobb belső piaca ambiciózus környezetvédelmi politikát folytat-e vagy sem, egyáltalán nem mindegy e régió számára.

Az EU azért is vonzó együttműködési partner, mert mi nyilvánvalóan vevők vagyunk az Északi-sarkvidék által biztosított árukra – nem csak a kőolajra és a földgázra, hanem például a ritka ércekre is. Követnünk kellene a jó példákat, például a Norvégia és Oroszország között, a Barents-tengeri Shtokman-mezőre vonatkozó együttműködés példáját. A legszigorúbb norvég környezetvédelmi normákat alkalmazzák itt, mivel a partnerek együttműködnek a térség ásványforrásainak kinyerésében. Remélem, hogy az Oroszország és a BP között, a Jeges-tengeren történő kitermelésről az utóbbi hetekben létrejött együttműködési megállapodásra is ugyanez fog vonatkozni. A jövőben megfigyelő műholdjaink értékes támogatást fognak nyújtani mind a környezetvédelmi ágazatban, mind az olyan új hajózási útvonalak megnyitásában, mint az Észak-keleti Átjáró. Az ezen a területen való együttműködés lehetővé teszi, hogy lerövidítsük például a Délkelet-Ázsiába irányuló hajózási útvonalakat. Az EU számára ez különösen pénzügyi szempontból jelent fontos tényezőt, hiszen a világ kereskedelmi flottájának közel 40%-át mondhatja magáénak.

A kutatási keretprogramunk értékes támogatást nyújt a különböző sarkkutató intézetek közötti további tudományos együttműködés számára, azok sarkvidéki kutatóállomásain. Az északi-sarkvidéki szomszédaink tudják, hogy az EU kompetens együttműködési partner. Van azonban fejlődési lehetőség, amikor a politikáink megfogalmazásáról, egyeztetéséről és végrehajtásáról van szó. A javítást úgy lehetne megvalósítani, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság keretében összehívnánk a Bizottságon belüli felelős területeket, és az Európai Külügyi Szolgálaton belül megfelelő testületet hoznánk létre. Ezenkívül egy, a vonatkozó információkat összegyűjtő és értékelő, sarkvidéki információs központ is továbbfejlesztené adatbázisunkat. A sarkkörüli társfinanszírozási és programozási mechanizmus kidolgozása – amely bevonná valamennyi északi-sarkvidéki partnert – egy jobb, hatékonyabb kutatási-fejlesztési együttműködés szintén fontos eszközéül szolgálna.

Bízom abban, hogy ez a politikai dokumentum-tervezet megfelelőbb iránymutatásokat fog adni egy, az Északi-sarkvidékre vonatkozó, átfogó és sikeres uniós politikához, ami az északi szomszédaink javát is fogja szolgálni.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A múlt év elején Ashton alelnök és főképviselő kezdeményezte, hogy indítsunk vitát az Északi-sarkvidékről. A plenáris ülésen folytatott vita során megismerhettük a nézeteit, és kifejezésre juttathattuk, hogy az Európai Unió külkapcsolatainak részeként milyen fontosnak tartjuk az északi-sarkvidéki együttműködést.

Számos szinten állunk kapcsolatban az Északi-sarkvidékkel. Először is mind az Unió, mind a tagállamok aktív kutatási politikákat folytatnak a térségben. Másodsorban határozott környezetvédelmi és tengerügyi politikát folytatunk. Harmadsorban az éghajlatváltozás elleni küzdelem során tett diplomáciai erőfeszítéseink az északi-sarkvidéki változások alapvető okával foglalkoznak. Végül negyedsorban továbbra is fellépünk a világ valamennyi őslakos népének érdekében, köztük az Északi-sarkvidéken élők érdekében is.

Habár elismerjük, hogy javítani lehetne valamennyi északi-sarkvidéki őslakos néppel folytatott párbeszéden, 2010-ben megkezdődött egy gyümölcsöző és szélesebb körű együttműködés, amelyet biztosan továbbviszünk az elkövetkezendő évek során.

Amikor az Északi-sarkvidékhez való hozzáférésről és az ottani erőforrások kiaknázásáról van szó, meg kell felelnünk jó hírünknek, miszerint felelős módon fogyasztjuk a nyersanyagokat és energiaforrásokat, és betartjuk a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi normákat. Ezzel párhuzamosan határozottan arra törekszünk, hogy érdekeinket – beleértve vállalataink érdekeit is – tisztességesen kezeljék.

Örömmel látjuk, hogy ezekkel a témákkal foglalkozik az Északi-sarkvidékről szóló parlamenti jelentés, amely értékes javaslatokat tartalmaz a jövőbeli lépésekre vonatkozóan. Ez a jelentés fontos szerepet játszik az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának fokozatos kialakításában, és köszönetet szeretnék mondani Michael Gahlernek azért, hogy előterjesztette ezt a kezdeményezést.

A kezdeményezés különösen dicséretes, mivel az előadó és több más EP-képviselő érdekes párbeszédet segített elő az északi-sarkvidéki harmadik felekkel és a civil társadalommal, amely párbeszédben aktívan részt vettünk. A zárójelentésben megjelennek a különböző nézőpontok: ez mutatja az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy valamennyi sarkvidéki érdekelt felet meghallgat, és valamennyiükkel együttműködik.

Most új fejezetet nyitunk az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika kidolgozásában. A Bizottság 2008. évi közleményét és a Tanács 2009. évi következtetéseit követően a Parlament jelentése lesz az alapstruktúra harmadik pillére. Ez a három szöveg következetes, és felelős és pozitív üzenetet küld a sarkvidéki partnerországoknak és a térség lakosságának. Biztonságosabb, fenntartható Északi-sarkvidék elősegítésén dolgozunk. Tiszteletben tartjuk a nemzetközi megállapodásokat és egyezményeket, és együtt kívánunk működni azok kidolgozásában és továbbfejlesztésében.

Külön elismerésemet szeretném kifejezni a tengeri elhatárolásról szóló norvég-orosz megállapodás iránt, amelyet a múlt évben írtak alá, mint a hosszú távú békés együttműködés egész Északi-sarkvidékre vonatkozó kiindulópontját.

Az Európai Unió erős és hatékony Sarkvidéki Tanácsot szeretne, amelyben megállapodnak a térség jövőjét érintő legfontosabb döntésekről, és végrehajtják azokat. Állandó megfigyelőként szeretnénk csatlakozni a Sarkvidéki Tanácshoz, hogy megoszthassuk a nemzetközi regionális együttműködés terén szerzett komoly tapasztalatunkat, és különösen hálásak vagyunk azért, hogy a Parlament támogatja ezt az igyekezetünket.

Az Északi-sarkvidékről szóló jelentés erőteljes ösztönzést fog adni az Európai Külügyi Szolgálatnak és a Bizottságnak az Északi-sarkvidékre vonatkozó külügyi tevékenységeink során. Úgy vélem, hogy annak üzenetei és szemlélete időszerűek és megfelelők.

A Parlament Északi-sarkvidékről szóló jelentése egyben tájékoztatást is fog nyújtani az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikáról szóló helyzetjelentésünknek, amelyet a Tanács kérésére fogunk benyújtani az idei év során. A jelentésünket mindkét intézménynek – a Tanácsnak és a Parlamentnek – címezzük, és reméljük, hogy közös megelégedésükre fog szolgálni.

  Inese Vaidere, a PPE képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak a gondosan elkészített jelentéséért. Igazán örülök annak, hogy az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikája az egyik olyan terület, amely felé viszonylag időben fordult az Európai Unió. Igen gazdag erőforrások – a világ feltáratlan kőolaj- és földgázkészletének körülbelül egynegyede, biogenetikai és halászati erőforrások és ásványok – találhatók az Északi-sarkvidéken. Ezenkívül új tengeri közlekedési lehetőségeket is kínál. A jégtakaró olvadása révén mintegy 40%-kal rövidebb hajózási útvonal jött létre az ázsiai országok felé. Az Északi-sarkvidék megkapó lehetőségeket kínál. Ezért kell felelősen gazdálkodni vele. Mind az erőforrások felelőtlen kiaknázása, mind a meggondolatlan közlekedési hullámok súlyos ökológiai következményekkel járhatnak. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az Északi-sarkvidék javainak kiaknázása nem csak az energiaproblémák, hanem a nyersanyaggal és élelmezéssel kapcsolatos problémák megoldása terén is új lehetőségekkel kecsegtet. A világ nagyhatalmai éles versenyt folytatnak azért, hogy kié legyen az erőforrások kezelésének és kiaknázásának oroszlánrésze. Habár körülbelül 3,7 millió ember él az Északi-sarkvidéken – akik több tucat őslakos népet képviselnek –, bizonyos mértékig úgy tekinthető, hogy az egész világ közös részét képezi. Az ENSZ egyelőre nem határozott meg egyik sarkvidéki nép számára sem előjogokat, és remélhetőleg a jövőben sem tesz másként. Pontosan ezért szükséges, hogy felelős politikát folytassunk. Az Európai Uniónak külön egyeztetett stratégiát kell kialakítania az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos, valamennyi területre vonatkozóan, és meg kell állapodnia a politika finanszírozásáról és a finanszírozási forrásokról. Figyelembe kell venni az éghajlatváltozás, a helyi lakosság jóléte és fejlődése, valamint az energiabiztonság kérdéseit is. A politika végrehajtása érdekében fontos lenne, hogy állandó megfigyelői státuszt kapjunk a Sarkvidéki Tanácsban. Habár az Európai Unió közvetlenül nem határos az Északi-sarkvidékkel, vezető szerepet tölthet be a térség kiaknázásában mind az erőforrások, mind az új hajózási útvonalak, valamint a környezetre jelentett biztonságosság garantálása tekintetében. Köszönöm.

  Liisa Jaakonsaari, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, mindenekelőtt őszinte köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak konstruktív együttműködéséért. A legnagyobb elismerést minden bizonnyal Füle biztos úrtól kapta, aki kijelentette, hogy ez a jelentés lesz az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika harmadik pillére.

Nem csoda, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika a nemzetközi politika központi elemévé válik, mivel – amint azt az előttem felszólaló képviselőtársam említette – az Északi-sarkvidék rejti az eddig feltáratlan természeti erőforrások egyharmadát: ásványokat, földgázt és kőolajat. Az éghajlatváltozás és az ezekért a természeti erőforrásokért folyó verseny összefügg egymással, de nyilvánvaló, hogy a világgazdaság az, ami valóban meghatározza a tendenciát. Az Északi-sarkvidéken folyó fejlesztések szerencsére tartósak, és az együttműködési hajlandóságon alapszanak.

Az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika a jövőben azt fogja vizsgálni, hogy képesek vagyunk-e együtt fokozni a stabilitást vagy inkább új konfliktusokat okozunk. Fontos, hogy a természeti erőforrásokat felelősen és körültekintően aknázzuk ki, hogy elkerüljük az „aranyláz” jelenséget és az olyan katasztrófákat, mint amilyen a Mexikói-öbölben történt.

Fontos, hogy kiegyensúlyozott jelentésünk és olyan üzenetünk van, hogy a Sarkvidéki Tanácsot meg kell erősíteni, és hogy az Európai Unió megfigyelői minőségében nagyobb szerepet fog játszani. Nem furakodhatunk be egyszerűen, hanem diplomatikusan kell eljárnunk, tárgyalást kell folytatnunk, szilárd politikai együttműködést kell vállalnunk, és mindenekfelett az arcvonalban kell lennünk a környezeti hatás felmérésekor. Kiválónak tartom, hogy a jelentés megemlíti a Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ fontosságát, valamint kijelenti, hogy a finnországi Rovaniemiben működő Lappföldi Egyetem megfelelő hely lenne ennek számára.

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr! Őszinte köszönetet szeretnék mondani az előadó Gahler úrnak, valamint valamennyi segédelőadónak. Úgy véljük, hogy kiválóan tudtunk együtt dolgozni, és fontos, hogy a saját kezdeményezésű jelentést elfogadták, és hogy annak alapján javaslat született.

A jelentés határozottan a lendületes jövőbeli beruházás mellett érvel, ami lehetővé teszi az Északi-sarkvidék népeinek megélhetését, továbbá a foglalkoztatás, a közlekedés és a környezetvédelem feltételeibe való beruházás mellett érvel. Úgy vélem továbbá, hogy különösen fontos az őslakos népek helyzetének elismerésére vonatkozó nézőpont, különös tekintettel a számikra. A számik Európa egyetlen őslakos népe, és az EU, azaz a Bizottság, a Parlament és a Tanács egyaránt együtt kell, hogy működjön velük.

A jelentés továbbá elismeri a Sarkvidéki Tanács státuszát, amire vonatkozóan Füle biztos úr el is mondta, hogy az EU hajlandó azt megerősíteni. Eléggé csalódott voltam azonban Füle biztos úr értékelése miatt, miszerint az északi-sarkvidéki együttműködés fokozatosan halad előre. Az EU természetesen lendületesen kell, hogy fellépjen, és az északi-sarkvidéki együttműködés felgyorsítása érdekében beruházás és akarat szükséges. Nem engedhetjük meg a fokozatos fejlődést, mert az szinte olyan, mintha csak a fél kezünket használnánk: prioritásként kell kezelnünk.

Végül el szeretném mondani, hogy az is örömömre szolgál, hogy beruházunk az Északi-sarkvidék kutatásába, és hogy a jelentés megemlíti a Lappföldi Egyetemet, mint lehetséges kutatóközpontot. A Lappföldi Egyetem dicséretet érdemel, hiszen ez az egyetlen egyetem, az egyetlen intézmény, amely valóban dolgozott azon, hogy létrejöjjön egy ilyen központ, és sok időt és munkát szentelt ennek.

  Indrek Tarand, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, először is hálámat és legőszintébb köszönetemet, valamint tiszteletemet szeretném kifejezni az előadónak és az árnyékelőadóknak a kiváló együttműködésért és egyetértésért. Meg szeretném köszönni a Zöldek képviselőcsoportjához tartozó kollégáim együttműködését és hozzájárulását.

Végre elmondhatjuk, hogy olyan valamirevaló dokumentummal rukkoltunk elő, amely lehetővé teszi számunkra, hogy Európai Unióként tisztességesen és ésszerűen járjunk el, figyelembe véve valamennyi érdekelt fél érdekeit. Habár a Zöldek indokoltan azt hiszik, hogy radikálisabban kellene fellépnünk, mégis örülök annak, hogy ez a jelentés figyelembe veszi aggályainkat és aggodalmainkat, mint például azokat a javaslatokat, amelyeket az előadónak tettünk arra tényre vonatkozóan, hogy a tudományos adatok egyértelműen megmutatják, hogy az északi-sarkvidéki ökoszisztéma jelenleg határozott, éghajlattal kapcsolatos változásokon megy keresztül, és hogy ez a helyzet óvatos és tudományosan erőteljes megközelítést kíván meg az Északi-sarkvidék jövőbeli fejlesztései során.

Ezért hívtunk fel további tudományos tanulmányokra egy megkötendő, többoldalú megállapodás keretében, hogy mielőtt bármilyen további, jelentős fejlesztés történne, tájékoztassuk a nemzetközi közvéleményt és döntéshozókat az északi-sarkvidéki ökoszisztémára vonatkozóan. Köszönjük a többi képviselőcsoportnak, hogy elfogadták azt. Ez példa arra, hogy hogyan öntsük a dolgokat a különböző választókerületek széles köre számára megfelelő formába. Az ülésteremben ül néhány szkeptikus, aki kijelentette, hogy az Északi-sarkvidék nem érdemel figyelmet, de ennek pontosan az ellenkezője igaz, különösen azért, mert Izland lesz valószínűleg az EU 28. tagállama.

Az Északi-sarkvidéken friss szelek fújnak. Ezt nem azért mondom, mert az általában hideg levegőjű Északi-sarkvidékre felmelegítő hatást gyakorol az éghajlatváltozás. Az Északi-sarkvidéken azért is fújnak friss szelek, mert jövedelmező lehetőségek bukkannak fel a látóhatáron, habár igen összetett és nehéz problémákat hoznak magukkal. Ezért gondolom úgy, hogy nagyszerűek azok a politikusok, akik felelősen és politikailag kifinomult módon foglalkoznak az ilyen problémákkal, és azok is nagyszerű emberek, akik ma a Gahler úr jelentése mellett fognak szavazni.

  Konrad Szymański, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Északi-sarkvidék egyértelmű változásokat mutat. E változások legnyilvánvalóbb eredményei közé tartozik az új közlekedési és kereskedelmi útvonalak kialakításának lehetősége, valamint a természeti erőforrások kiaknázásának és a kőolaj és földgáz kinyerésének lehetősége, ami már egyértelmű szándék. A világ össze-vissza reagál ezekre a változásokra. Egyrészről itt van az Barents-tengerre vonatkozó, tengeri elhatárolásról szóló, igen konstruktív norvég-orosz megállapodás, másrészről az oroszok a kész tények elé állítás politikáját követik. Véleményem szerint jelentős szerepet kellene játszania az Európai Uniónak és a nemzetközi közösségnek. A jelentésben ezt bátorítjuk, és ezt határozottan kifejezésre is juttattuk. A másik dolog, amire felhívtuk a figyelmet, hogy garanciát kell szereznünk arra, hogy egyenlő, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kapjunk a közlekedési útvonalakhoz. Sem szabályozási, sem pénzügyi megfontolások nem akadályozhatják az útvonalhoz való egyenlő hozzáférést. Ezt mind világosan kifejezésre juttattuk a jelentésben. Tehát örömünkre fog szolgálni, ha a szavazás során jóváhagyják a jelentést.

  Sabine Lösing, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, nagyon köszönöm Gahler úrnak ezt a jelentést. Ebből a jelentésből is kitűnik, hogy óriási az Északi-sarkvidék természeti erőforrásai iránti érdeklődés. Az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre könnyebb kinyerni a kőolajat és a földgázt, valamint más erőforrásokat. A hajózási útvonalak jobb kihasználásának kérdését már megvitattuk.

Ebből logikusan következik, hogy a térségben növekedni fog a környezetszennyezés. Az ipari fejlődés – különösen a kőolaj és földgáz kitermelése, a kereskedelmi halászat terjeszkedése és a növekvő hajóforgalom – szükségszerűen odáig fog vezetni, hogy megzavarjuk vagy akár tönkre is tesszük ezt a rendkívül érzékeny ökoszisztémát, ami pusztító következményekkel fog járni.

Ez a jelentés sajnos általánosságokkal foglalkozik, és nem tartalmaz semmilyen, e veszélyek leküzdésére szolgáló eredményes stratégiát. Nem került említésre az a tény, hogy nem az EU az egyetlen, aki felismeri az Északi-sarkvidék megnövekedett geostratégiai jelentőségét. Az Oroszországgal szomszédos államok, a NATO-tag USA, Kanada, Dánia és Norvégia már megkezdték az Északi-sarkvidék militarizálását, és meg akarják védeni ottani érdekeiket.

Az éghajlatváltozás vezetett odáig, hogy ilyen helyzet alakult ki az Északi-sarkvidéken. Meg kell előznünk e változás katasztrófával fenyegető előrehaladását, és ez csak a megújuló energiaforrásokra való gyors átállás révén valósítható meg. Ez a stratégia azonban homlokegyenest ellenkező szemléletű.

Mi, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja követeljük, hogy az Északi-sarkvidék ne váljon a geopolitika következő különösen problémás területévé. Számos környezetvédő szervezettel együtt mi is az Északi-sarkvidéket érintő, új kőolaj-kiaknázási projektek moratóriumára hívunk fel. A Déli-sarkra vonatkozó egyezményhez hasonló megállapodást kell kötni, amely megtiltja a térség ásványkincseinek kiaknázását. Végül, de nem utolsósorban a térség azonnali demilitarizálására, és ebből következően az Északi-sarkvidék demilitarizált övezetté való nyilvánítására hívunk fel.

Mivel sem én, sem a képviselőcsoportom nem tudja támogatni az itt előterjesztett, saját kezdeményezésű jelentést, a GUE/NGL alternatív jelentést nyújtott be.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá.)

  Liisa Jaakonsaari (S&D). – (FI) Tisztelt elnök úr! Meg szeretném kérdezni, hogy az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjának képviselője hogyan gondolja lehetségesnek, hogy valamilyen moratóriumot valósítsunk meg, amikor a térség egyik szereplője vagy országa sem akarja azt. Hogyan fogadnák az őslakos népek, ha az Európai Unió felülről megmondaná nekik, mit tegyenek? A Parlament már elkövetett egy bűnt: betiltotta a fókatermékek értékesítését, amivel jócskán magára haragította őket. Miért bosszantsuk fel még jobban őket? Most diplomáciára és együttműködésre van szükség.

  Sabine Lösing (GUE/NGL). – (DE) Tisztelt elnök úr! Nem támogatom ezt, és természetesen nem lehetséges ezt felülről rájuk kényszeríteni. A kérdés azonban továbbra fennáll: kivel konzultáltak? Mely államokat érint a dolog? Mely őslakos népek érintettek? Konzultáltak-e olyan emberekkel, akik előnyére válik a helyzet, vagy azokkal, akik esetleg elveszítik megélhetésüket? Úgy vélem, hogy további párbeszéd szükséges. Az eddigi megbeszélések messze nem elegendőek. A lehető legszélesebb körben kell folytatni a párbeszédet, a társadalom szélesebb rétegeivel konzultálva, lehetőség szerint különösen az őslakos népeket bevonva.

  Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném kifejezésre juttatni, milyen nagyra értékelem Gahler előadó kiváló munkáját.

Az Északi-sarkvidék stratégiai fontosságú, különösen most, hogy úgy tűnik, az Északi-sarkvidék felmelegedése lehetőséget ad a közlekedésre és az ottani erőforrások kiaknázására. Olyan térségről van szó, ahol nagyon sérülékeny a környezet, különösen az Európából, Észak-Amerikából, Oroszországból és Kínából érkező szennyezés miatt. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy az egyes nemzetek Északi-sarkvidékkel kapcsolatos követelései nem mindig világosak. Habár az Európai Uniónak Izland csatlakozása előtt nincsen hozzáférése a sarkvidéki partvonalhoz, az EU-nak vannak tagállamai az Északi-sarkvidéken.

Ennélfogva olyan, Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós stratégiát támogatok, amely az Európai Uniót nyíltan a többi nagyhatalom mellé pozícionálja – különösen Oroszországra gondolok, amely egyértelműen azon van, hogy gazdaságilag kiaknázza ezt a térséget. Amennyiben az elkövetkezendő évek során intenzívebbé válnak a gazdasági tevékenységek, fontos lesz, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítsunk a környezet és a gazdaság között, és ebbe bevonjuk a helyi lakosságot. Az EU megfigyelői státuszának biztosítása a Sarkvidéki Tanácsban a helyes lépésnek bizonyulna.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, mint tudjuk, az Északi-sarkvidék mérhetetlen ásványkincsei heves vita tárgyává tették a térséget. A becslések szerint csak kőolajból 90 milliárd hordónyi rejtőzik kiaknázatlanul a jégtakaró alatt. Kétségtelen, hogy bizonyos kényelmetlen érzést kelt, hogy a cégek közül az a British Petroleum kapott engedélyt az erőforrások kiaknázására ebben az érzékeny természeti környezetben, amely a Mexikói-öbölben tavaly bekövetkezett olajkatasztrófáért felelős, ráadásul ebben a térségben sokkal szélsőségesebb feltételek uralkodnak, mint a Mexikói-öbölben.

Elvégre tény, hogy a világszerte kibocsátott higany már most is az Északi-sarkvidéken dúsul fel. A világ energiaigényét figyelembe véve azonban valószínűleg irreális dolog azt várnunk, hogy az Északi-sarkvidék kőolajforrásairól való lemondásról szülessen döntés. Reméljük, hogy az Európai Unió a Sarkvidéki Tanácsban betöltött szerepkörében biztosítani fogja, hogy szigorúbb biztonsági szabályokat vezessenek be, hogy az Északi-sarkvidék vadvilága ne jusson olyan iszonyú sorsra, mint amilyenre a Mexikói-öbölben nemrég bekövetkezett olajkatasztrófa nyomán jutott az ottani élővilág.

Az Északi-sarkvidék ezenkívül az EU számára az új világkereskedelmi útvonalak kialakításának szempontjából is alapvető fontosságú. Ha valóban lehetséges lenne új hajózási útvonalat nyitni Európa, Ázsia és Észak-Amerika között, ez azonnal kiiktatná a szomáliai kalózkodást, ugyanakkor sok pénzt is megtakarítana az EU számára, mert nem lenne szükség többé az Atalanta hadműveletre. Ez természetesen feltételezi, hogy az őslakos inuit lakosság megélhetésének elveszítése miatt nem kényszerül a kalózkodáshoz hasonló, elkeseredett lépésre. Ezt szem előtt kell tartani mind a hajózási útvonalak tervezése, mind az olajfúrások során.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Természetesen én is köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak ezért a rendkívül jó állásfoglalás-tervezetért és a gyümölcsöző együttműködéséért.

Számomra az volt a legfontosabb, mialatt ezen a jelentésen dolgoztam, hogy egyre fontosabb a környezeti változás kutatása és figyelése, mert az összegyűjtött információk döntő szerepet játszanak a politikai és gazdasági döntéshozatalban. Úgy tűnik, mintha az Európai Unió elsősorban olyan gazdasági ügyek iránt mutatna érdeklődést, mint a halászat, a közlekedés és a természeti erőforrások. Ez sajnálatos dolog, mert kétségtelen, hogy a tudomány révén felmérhetjük, milyen hatással vannak a gazdasági változások a térség környezetére. Olyan hatás, ami jelentősen meghaladja a más térségekre gyakorolt hatást. Mi is ez a hatás pontosan? Csak a szakértők tudják.

Az Északi-sarkvidék szabad kutatását sajnos egyre inkább korlátozzák a Jeges-tengerrel határos államok. Az utóbbi két-három évben még a nemzetközi egyezményekkel és szerződésekkel lefedett területeken is jelentősen korlátozzák a tevékenységet és a kutatást, gyakran a környezetvédelemre hivatkozva. Az Északi-sarkvidék éghajlati és óceáni folyamatai jelentős hatást gyakorolnak az éghajlat és a környezet változására, tehát a kutatás szabadsága rendkívül fontos abból a szempontból, hogy megértsük, mi történik, és nem csak az Északi-sarkvidéken, hanem ami még fontosabb, itt, ahol élünk. Ezenkívül az a munka, amit ezekre a kérdésekre vonatkozóan már elvégeztek az Északi-sarkvidéken kívüli országok tudósai, és az erre költött pénz feljogosít minket arra, hogy felszólaljunk az északi-sarkvidéki térséggel kapcsolatos ügyekben.

  Diana Wallis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak ezért a nagyon alapos és részletes jelentésért, valamint a kompromisszumra való hajlandóságáért. Attól tartok azonban, hogy kívánságlistát írtunk a Jézuskának – jóllehet már elmúlt karácsony –, és ez a lista olyan óhajokat tartalmaz, amelyek elhomályosítják a fő politikai szempontot.

Biztos vagyok abban, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról ezen az ülésen, korábban folytatott vitáink sarkallták a Bizottságot arra, hogy közleményt adjon ki. Akkor nagyon egyértelműen ragaszkodtunk a sérülékeny sarkvidéki környezet átfogó védelméhez: az utolsó vadvidék megóvásához, ami most környezeti gyulladáspont.

Úgy tűnik, hogy a gondolkodásunkban igen finom irányváltás – visszakozás – következett be a biztonság felé: az energiaellátás biztonsága és az erőforrások felhasználásának biztonsága felé. Ezt megerősítette az a megállapodás, amely a múlt hétvégén jött létre a Rosneft és a BP – igen, a Deepwater BP-je – között.

Amint arra a Bizottság és más kommentátorok is kitartóan rámutatnak, az Északi-sarkvidék kérdésében sok a szabályozási hiányosság. Nem elhanyagolható az EU ottani ökológiai lábnyoma.

A szabályozás elaprózott és nem lényegre törő. A terület nyitva áll a multinacionális vállalatok előtt. Helyesebben is cselekedhetnénk. Korábban azt mondtuk, hogy jobban akarjuk a dolgokat csinálni. Átfogóbb szemléletet akartunk. Kíváncsi vagyok, mi változott, és azt hiszem, hogy a polgáraink is megkérdezhetik, mi változott.

  Struan Stevenson (ECR). – Elnök úr, én is gratulálok Michael Gahlernek a kiegyensúlyozott, kiváló jelentéséhez. Annak ellenére, hogy az Északi-sarkvidéken erőt próbáló a környezet, az emelkedő olajárak miatt az itteni térségben való fúrások felé irányult a nemzetközi érdeklődés. Mindannyian jól tudjuk, hogy először 1968-ban termeltek ki kőolajat az Alaszkai Északi Lejtőn található Prudhoe-öbölben, de az Északi-sarkvidék számos területe még kiaknázatlan.

Az USA-ban 2008-ban folytatott geológiai felmérés becslése szerint az Északi-sarkkörtől északra fekvő területeken 90 milliárd hordónyi feltáratlan kőolaj – kinyerhető kőolaj – és 44 milliárd hordónyi cseppfolyós földgáz található. Nos ez a világ feltáratlan kőolajkészletének 13–20%-át jelenti. Mondanom sem kell, hogy az ilyen nagy mennyiségű kőolaj kinyerése drámai hatással lesz az Északi-sarkvidékre, és világméretű ökológiai katasztrófákhoz vezethet, tehát véleményem szerint fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy bölcs dolog-e olyan időszakban belevágni ilyen projektbe, amikor határozottan arra törekszünk, hogy megszüntessük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, és végül szén-dioxid-mentes társadalmat hozzunk létre.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr, amikor a Bizottság Északi-sarkvidékről szóló közleményét olvasom, valamilyen oknál fogva a finom falat láttán nyálát csorgató kutya jut eszembe. A globális felmelegedés és az Északi-sark jégtakarójának olvadása biztosan új lehetőségeket kínál: természeti erőforrások, kőolaj, halászat, hajózás és így tovább. Mindezekről hallottunk már. Úgy gondolom azonban, hogy fontos, hogy az EU megőrizze a hidegvérét, mivel nem rendelkezik a Jeges-tenger mentén partvonallal. Dánként elég patetikusnak találom, hogy Dániát használják fel az Unió sarkvidéki kapcsolatainak egyik indokaként. Tény, hogy Grönland jelenti Dánia egyetlen kapcsolatát az Északi-sarkvidékkel, de Grönland egy 26 évvel ezelőtti népszavazás eredményeképpen úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból.

Az EU Izlandtól sem várhat túl sokat. Izland tagságáról kizárólag az izlandi nép dönthet, az EU erre vonatkozóan nem gyakorolhat semmilyen nyomást. Egyáltalán nem mutat semmi sem arra, hogy a többség az uniós tagság mellett szavazna.

Az EU tehát ahelyett, hogy potenciális északi-sarkvidéki hatalmáról ábrándozna, talán fel kellene, hogy ismerje földrajzi helyzetét, és inkább azon kellene, hogy munkálkodjon, hogy jószomszédi kapcsolatokat alakítson ki a ténylegesen az Északi-sarkvidéken található országokkal. Idetartoznak észak-nyugati barátaink: Norvégia, Izland, Grönland és a Feröer-szigetek. Különösen az Európai Parlament feladata lenne, hogy ezt garantálja.

  Timo Soini (EFD). – (FI) Tisztelt elnök úr! Fontos kérdésről van szó, és mivel Finnország északi ország, ismerem ezeket az ügyeket. Ez egyszer egyet tudok érteni finn képviselőtársaimmal abban, hogy Lappföldön és a Rovaniemi Lappföldi Egyetemen ismerik ezeket az ügyeket. Az őslakos népek helyzetével is egyetértek.

A jelentés mellett fogok szavazni, habár a legnagyobb kritikával az éghajlat-változásra vonatkozó állításokat illetem, amelyek szerint mondhatni az EU nézetein alapuló megállapodást kellene kötnünk. Az Európai Unión belüli kibocsátás-kereskedelem teljes bukás. 2008-ban visszaélésekre, héa-csalásokra és számos egyéb csalásra derült fény, 5 milliárd euró nagyságrendben. Mi több, ezek előfordulása folyamatosan növekszik. A kibocsátás-kereskedelem egyszerűen nem működik, káros. Ehelyett a gépjárművek esetéhez hasonló, fajlagos kibocsátási rendszerre van szükség, amikor mérhető, hogy ki mit bocsát ki, és nem mehetünk bele olyan engedékeny nemzetközi kereskedelembe, ahol az emberek megvásárolják a környezetszennyezés jogát.

Az Északi-sarkvidék kérdése is fontos, habár nem tudom igazán, mi sül ki ebből, ha figyelembe veszem az EU által nemrég tett lépést. Az EU által érintett kérdések nem feltétlenül mutatnak haladást. A dán képviselő helyesen szólt az ottani régiókról. Szuverén jogokkal rendelkező régiókról van szó, amely jogokat gyakorolhatják, ha a saját ügyeikről hoznak döntést.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék kollégámnak, Michael Gahler-nek az előterjesztett kiváló jelentésért. Ez a jelentés arra bátorítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikát vázoljon fel, ugyanakkor rámutat, hogy az Unió Izland esetleges uniós csatlakozása révén sarkvidéki part menti határokkal is fog rendelkezni.

A Parlament Izlandért felelős előadójaként hangsúlyozni kívánom, hogy ez az ország az Európai Unióval kompatibilis sarkvidéki prioritásokkal rendelkezik. Mindezek megerősítik az Sarkvidéki Tanács politikai és irányítási szerepét, továbbá a régió fenntartható fejlődésének biztosítását, és végül hadd emlékeztessem Önöket az őslakos népek jogainak támogatására. Az a tény, hogy mind Izland, mind az Európai Unió most dolgozza ki az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáját, lehetőséget adhat arra, hogy összehangolják a politikákat többek között az okból, hogy az Európai Unió állandó megfigyelői státuszért folyamodott az Sarkvidéki Tanácsban.

Azzal szeretném szavaimat zárni, hogy az Európai Unió nyilvánvalóan hozzájárulhat ahhoz, hogy az Északi-sarkvidéken eredményes és többoldalú irányítás valósuljon meg. El szeretném mondani továbbá Søndergaard úrnak, hogy nagyon figyelmesen hallgattam, amit az izlandi többségről mondott. Úgy vélem, hogy hosszú folyamat elébe nézünk, ami számos változáson mehet keresztül. Véleményem szerint képesek vagyunk arra, hogy elősegítsük az országban a felelős előcsatlakozási folyamatot és főleg az Európai Unióról szóló, kiegyensúlyozott vitát.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Tisztelt elnök úr! Gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Gahler úrnak, aki annak ellenére, hogy Dél-Németországból származik, az Északi-sark és az Északi-sarkvidék figyelemre méltó ismeretéről és szeretetéről tesz tanúbizonyságot. Néhány kolléga említette, hogy az országoknak saját maguknak kellene megbirkózniuk a felmerülő problémákkal, és hogy nincsen szükség olyan sok egyeztetésre ezen a területen. Kategorikusan elutasítom ezt a véleményt. Pontosan az Európai Unió rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal arra vonatkozóan, hogy hogyan kell együttműködni és érintetlen területre lépni, ami rendkívül fontos szerepet kellene, hogy játsszon ebben a térségben. Elvégre világos a dolog: vagy konfrontálódunk, – bizonytalan küzdelembe és konfliktusokba bocsátkozunk –, vagy a békés együttműködés révén olyan régiót alakítunk ki, amely példaértékű lehet a világ többi országa számára. Egy másik dimenzió: nyereség illetve gazdasági haszon vagy a környezet és annak megóvása. Úgy vélem, hogy az Európai Unió, amely mindig is az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosa volt, továbbra is nagyobb hangsúlyt kell, hogy helyezzen a második dimenzióra, amikor összhangba hozza a kétféle szemléletet.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök úr, az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás következtében jelentős változásokon megy keresztül: olvad a jég- és a hótakaró. Új hajózási útvonalak nyílnak, halászterületek válnak elérhetővé, és több és jobb lehetőség nyílik a megvalósítható kőolaj- és földgázkitermelésre.

Az EU aktív szerepet játszik az északi-sarkvidéki kérdésekben. Az EU például a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram révén jelentős mértékben hozzájárul a kutatás és fejlesztés finanszírozásához. Az Európai Parlament aktívan részt vesz az északi-sarkvidék választott képviselőivel folytatott, folyamatos párbeszédben az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek állandó bizottságának ülésein, és a SINEEA küldöttség elnökeként én képviselem az Európai Parlamentet ebben a fontos testületben.

A Parlament szeptemberben adott helyet az állandó bizottság első ülésének, amelyre félévente fog sor kerülni. A konferencia nagy sikert aratott, ami lehetővé tette, hogy az Európai Parlament elmélyítse és megszilárdítsa a sarkvidéki nemzetekkel való kapcsolatát.

  Edit Herczog (S&D). – (HU) Jómagam sem az északi sarkkörön élő képviselőként szólalok meg, csak szeretném mindannyiunkat figyelmeztetni arra, hogy nemcsak a gazdasági örökség, nemcsak az energiaörökség található az Északi-sarkon, hanem az egyik az legnagyobb természeti örökségünk is. Ezért nagyon fontos, hogy azok a cégek, akik ott majd kutatásokat és fúrásokat végeznek, azok ne a korai aranyásók profithajhászó szemléletével menjenek oda, hanem a XX. század, XXI. század elejére kialakult európai felelősségvállalás tudatával. Ne felejtsük el, nagyon szélsőséges időjárási körülmények között, új technológiákkal kell majd ott dolgozni. Igen fontos, hogy ehhez ne tegyünk engedményeket, olyan szabályok, olyan szabványok, olyan követelmények legyenek a cégek felé, amelyek lehetővé teszik ennek a kérdésnek a műszaki kezelését a legkorszerűbb technikai színvonalon, és olyan pénzügyi alapok álljanak rendelkezésre, amelyek megakadályoznak mindenfajta természeti katasztrófát. Láttunk ilyet a Deep Horizonnál. Nagyon, nagyon fontos, hogy a sorrend rendben legyen. Planet, people and product...

– bolygó, emberek és termék. A termék ebben az esetben természetesen a fölgáz- és kőolajkészlet. Nagyon köszönöm a figyelmüket, és gratulálok az előadónak.

  Birgit Schnieber-Jastram (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Én is köszönetet kívánok mondani az előadónak, Gahler úrnak és valamennyi segédelőadónak. Igaz, hogy Európának folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó valósághoz, és meg kell birkóznia a politikai erőegyensúly változásaival. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó politika esetében ez azt jelenti, hogy meg kell értenünk, hogy a sarkvidéki államok saját maguk akarják fejleszteni régiójukat, ugyanakkor nyitottak az együttműködésre. Nem fűződik érdekük új egyezményekhez, hanem a meglévő szabályozási egyezmények továbbfejlesztését akarják.

Az éghajlatváltozás és az új hajózási útvonalak nem csak kockázattal járnak, hanem lehetőségeket is kínálhatnak. Az Északi-sarkvidékre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak szélesebb körű együttműködésre és fejlesztésre van lehetősége. Elvégre senki sem képes önmagában küzdeni az éghajlatváltozás hatásai ellen, mint ahogy senki sem képes egyedül kiaknázni az Északi-sarkvidék adta lehetőséget. Ezenkívül az Európai Uniónak lankadatlan érdeke fűződik a biztonságos fejlesztéshez…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Tisztelt elnök úr! Nem csak a hatalmas energiaforrások és az új hajózási útvonalak jelentik az Északi-sarkvidék értékeit, hanem annak őslakos népei is. Nem sarkvidéki múzeumról van szó, hanem három és félmillió ember hazájáról. Ezért kell meghallgatnunk őket. Senkinek sincs ahhoz joga, hogy erőszakot tegyen ezen a régión és kifossza azt.

A jövőben nyilvánvalóan sok bányát, ipari létesítményt és hajót fogunk arrafele látni, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb lesz a környezeti katasztrófa veszélye. Minderre felelősen fel kell készülnünk. Erőt próbáló feladat a természet megóvása, ami különösen sérülékeny ebben a régióban.

A Lappföldi Egyetemen folytatott legutóbbi kutatás azt mutatja, hogy az EU meglepő módon már jelentős befolyással rendelkezik az Északi-sarkvidéken. Ezért kellene aktívabban és felelősebben fellépnie. Mind pénzügyileg, mind kézzelfoghatóan be kellene ruháznia a régióba. Ez Izland lehetséges jövőbeli tagságától is függ. Én is úgy gondolom, hogy a Rovaniemi Lappföldi Egyetem a legjobb hely a sarkvidék információs központ számára.

  Riikka Manner (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az előadónak a kiváló és kiegyensúlyozott jelentéshez. Az északi régiók iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődés igencsak megnőtt az elmúlt néhány évben, és amint már elhangzott, új szintekre emelkedett. Következésképpen létfontosságú, hogy az Európai Unió is aktív szerepet játsszon ebben, sőt aktívan törekedjen arra, hogy állandó megfigyelő státuszt kapjon a Sarkvidéki Tanácsban.

Amint az elhangzott már, ezek a régiók óriási lehetőséget hordoznak magukban, például a természeti erőforrások szempontjából. Merész jövőkép és együttműködés szükséges, ugyanakkor pénzügyi beruházás is, hogy a régióban élő emberek fenntartható módon tudják kiaknázni az esetleges lehetőségeket.

Sok képviselőtársamhoz hasonlóan engem is nagy örömmel tölt el, hogy a jelentés külön említést tesz a sarkvidék információs központról, a Lappföldi Egyetem jártasságáról és szakértelméről, valamint annak kiváló lehetőségeiről.

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL). – (LV) Elnök úr, kétségtelen, hogy a mai vita témája nagyon jelentős, és amint látom, ez az évszázad az Északi-sarkvidék hasznosításáért folyó, nemzetek és kormányok közötti küzdelmek évszázada lesz. Erre vonatkozóan tehát egyetértek azzal, hogy a mai napon ilyen kérdést vitatunk meg. Mire alapozom ezt a következtetést? Láthatjuk, hogy Kína jégtörőt épít. Láthatjuk, hogy egy sor olyan ország, amely nem határos az északi tengerekkel, tagja akar lenni az Sarkvidéki Tanácsnak, és tagja is lesz. Kétféle megközelítés létezik azonban. Az első véleményem szerint az, hogy azt tanácsolnám a Bizottságnak, hogy az elkövetkezendő napokban vigyázzon arra, hogy a térség ne váljon militarizált övezetté, mivel már

  Anna Rosbach (EFD). – (DA) Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés szép szavakkal szól az éghajlat miatt érzett aggodalmakról és a környezeti megfontolásokról, de valójában arról van szó, hogy az EU az Északi-sarkvidéken kutat erőforrások után. Arról szól, hogy várhatóan mennyi kőolajat, földgázt, ásványkincset, erdőt és halat lesz képes az EU hasznosítani a közeljövőben. Megállapítja, hogy az EU óriási területekkel rendelkezik Svédországban és Finnországban, de nem említi meg, hogy ezek svéd és finn területek. Azt is kijelenti, hogy az Unió kizárólagos hatáskörökkel rendelkezik a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésére vonatkozóan. Nem vagyok biztos abban, hogy a grönlandi, az oroszországi és a kanadai inuitok egyetértenének ezzel.

Az, hogy az Északi-sarkvidék ritkán lakott, nem jelenti azt, hogy bárki odamehet és kiszolgálhatja magát. A terület nem alkalmas tömegturizmusra, túlhalászásra és a nyersanyagok nagymértékű kifosztására. Az Északi-sarkvidék az együttműködés hagyományai alapuló, rendkívül sérülékeny terület, és a sarkvidéki országok többsége egyszerűen nem tagja az Európai Uniónak. Grönland ténylegesen kilépett az EU-ból, amint azt Søndergaard úr említette az előbb.

ELNÖKÖL: ISABELLE DURANT
alelnök

  Anna Ibrisagic (PPE). – (SV) Tisztelt elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani Gahler úrnak a kiváló kezdeményezésért és a kiváló jelentésért. Úgy vélem, hogy az kiegyensúlyozott, és tekintettel van azokra, akik ki akarják aknázni a természeti erőforrásokat, de azokra is, akik komolyan aggódnak az éghajlatra gyakorolt hatás miatt.

Véleményem szerint úgy védenénk a leginkább az Északi-sarkvidéket, ha az éghajlattal kapcsolatos átfogó globális megállapodást kötnénk, ugyanakkor több rövidtávú megoldást kell felvázolnunk az Északi-sarkvidék felmelegedésének megállítása érdekében. Szeretném, ha az Európai Parlament elismerné, hogy a koromkibocsátások nagymértékben hozzájárulnak az Északi-sarkvidék felmelegedéséhez. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság szükség szerint úgy módosítsa egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelvet, hogy az tartalmazza a koromkibocsátást is.

  Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök asszony, számos képviselőtársammal egyetértek, különösen Herczog asszonnyal és Repo úrral, akik említést tettek a vita tárgyát képező terület környezeti jelentőségéről, valamint az állampolgárok jogvédelmének fontosságáról. Ez régóta érintetlen terület, azonban emberek élnek ott, akiknek megvan a maguk kultúrája. Ebben a térségben rendkívül fontos a környezet. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából kritikus terület. Őszintén elszomorít, amikor azt látom, hogy az Európai Unió is versenybe száll azért, hogy elsőként aknázhassa ki a területen lévő kőolajkészleteket most, hogy olvad a jégtakaró. Az, hogy mások is ezt teszik, még nem indok arra, hogy mi is ezt tegyük. A megnyilvánulásaink során mindig kifejezésre kell juttatnunk értékeinket, és mindig fel kell lépnünk az erőforrások védelmében és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság létrehozása érdekében.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Tisztelt elnök asszony! Három fő kérdés merül fel az Északi-sarkvidékkel kapcsolatban. Az első az energia kérdése, és már beszéltünk a kőolajról és a földgázról, és a jövőben a metán is szóba fog kerülni, mivel körülbelül 300 évre elegendő, hasznosítható metánkészlet található a permafrosztban. Az EU szervezetei időközben egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

A második kérdés a közlekedés kérdése. Az északi útvonalak megnyitása lerövidíti a Távol-Kelet felé vezető utat. Hamburgból 21 nap alatt Szöulba lehet érni. Ha figyelembe vesszük ezt a lehetőséget, az nagymértékben csökkenteni fogja a költségeket, és szorosabbra fűzi a két régió közötti kapcsolatokat.

A harmadik a környezet kérdése, mert az energiaforrások kiaknázása és a nagyobb forgalom egy sor környezeti kockázattal fog járni a régióra nézve. Úgy vélem, hasznos lenne tervet készíteni...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Tisztelt elnök asszony! Gratulálni szeretnék az előadó Gahler úrnak ahhoz, hogy igen fontos és szükséges európai parlamenti jelentést kezdeményezett az Északi-sarkvidékről, és hogy válaszolt az Európai Bizottság azon ajánlására, miszerint igen specifikus és mindenre kiterjedő javaslatokat tartalmazó uniós politikát kellene kidolgozni az Északi-sarkvidékre vonatkozóan: kezdve azzal, hogy be kell vonni a helyi lakosokat a párbeszédbe, a régió stabilitásán és biztonságán át, a jövőbeli projektekig, az éghajlati dimenziókig és éghajlatváltozásig bezárólag. A világ eddig feltáratlan erőforrásainak egyötöde pontosan e régióban található. Az Északi-sarkvidék természeti erőforrásaihoz való hozzáférésért folyó, esztelen verseny egyáltalán nem kívánatos, de ez a valóság. Fontos tehát, hogy a párbeszédet úgy szélesítsük, hogy az Északi-sarkvidék ne váljon az országok és olajtársaságok közötti verseny küzdőterévé, amelynek elsősorban a helyi lakosok és a különösen sérülékeny északi-sarki ökoszisztéma esne elsősorban áldozatául. A jelentés kimondja, hogy az Északi-sarkvidéken, ahol különösen érzékelhetők az éghajlatváltozás hatásai, növekedni fog az olajfúró projektek száma. Következésképpen úgy gondolom, hogy helyes és különösen fontos megjegyezni, hogy egy környezeti hatásvizsgálat…

  Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök asszony! Jó dolognak tartom, hogy az Európai Unió olyan nagy térségekre vonatkozó politikákat és stratégiákat dolgoz ki, mint a Balti-tengeri régió, a Duna-régió és a saját régióm, az Atlanti-régió, és hogy ma az Északi-sarkvidék kérdését vitatjuk meg.

Fontos azonban, hogy miközben az Északi-sarkvidékkel foglalkozunk, ne didaktikusnak, kényszerítőnek és kizsákmányolónak tartsanak minket, hanem diplomatikusnak, együttműködőnek és kutató szelleműnek. Az őslakos népek fontossága miatt elsősorban az ő érdekeiket kell figyelembe vennünk, és a régióban már jelen vannak olyan vállalatok és országok, amelyek mohó tekintetüket az Északra vetik az ott található erőforrások – fosszilis tüzelőanyagok, a halászati és a valószínű tengeri szállítási lehetőségek – miatt. Az Európai Unió szerződései és létjogosultsága miatt nincsen abban a helyzetben, hogy a mérleg nyelve legyen.

Egy másik megjegyzés: a Kanadával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja vagyok, és mi is kollegiális együttműködést hozhatnánk létre Kanadával és a hasonlóan gondolkodó országokkal, hogy tisztességes feltételeket teremtsünk az Északi-sarkvidék, különösen az őslakos népek számára.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Tisztelt elnök asszony! A nyersanyagok fosztogatása, a stratégiai érdekek, az éghajlatváltozás és a növekvő turizmus ugyanúgy a tönk szélére sodorja ezt az érzékeny ökoszisztémát. Az Északi-sarkvidék ökoszisztémája azonban relatíve önfenntartó, következésképpen rendkívül sérülékeny. Ez okból fontos, hogy egyensúlyt teremtsünk egyrészről a kiaknázás, másrészről a sérülékeny rendszer maximális védelme között. Ez azonban nem érhető el anélkül, hogy ne rendelnénk el korlátozásokat a nyersanyagok kitermelésére és a kitermelés során alkalmazott módszerekre vonatkozóan, valamint hogy ne határoznánk meg szigorúbb szabályokat a turizmusra és a kereskedelmi hajózásra vonatkozóan.

Azok a hírek, amelyek szerint a BP olajvállalat és a Rosneft orosz állami vállalat közös terveket sző a kőolaj és a földgáz kitermeléséről, nem feltétlenül mutatnak a nyersanyagok körültekintő kitermelésének irányába – sőt ellenkezőleg!

Világos tehát, hogy az Északi-sarkvidék védelme olyan kérdés, amely túlmutat az egyedi nemzeti stratégiai és gazdasági érdekeken, és az EU számára központi kérdés kell, hogy legyen.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Tisztelt elnök asszony! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Gahler úrnak, valamint a segédelőadóknak a kiváló és színes jelentésért, amely kiegyensúlyozott módon vet fel egy sor kérdést. A kérdések körébe tartoznak az Északi-sarkvidék lehetőségei, a hatalmas természeti erőforrásai, a nyersanyagok és energiaforrások, valamint az új közlekedési útvonalak és az idegenforgalom, ugyanakkor az érzékeny sarkvidéki környezet sebezhetősége és az őslakos népek jogai is idetartoznak. Északon valóban rendkívül felelősségteljes magatartást kell tanúsítanunk, és a sarkvidékre vonatkozóan megfelelő stratégiával kell rendelkeznünk.

Egyetértek a finn képviselőtársaimmal is, akik abból a szempontból elégedettek voltak a jelentéssel, hogy az pozitív módon vette figyelembe a Lappföldi Egyetem arra vonatkozó kezdeményezését, hogy egy sarkvidéki uniós tájékoztatási központot hozna létre a területén. Nagyon várom, hogy Füle úr ígérete szerint elkészüljön az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról szóló bizottsági jelentés.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Valóban érdekes vita alakult ki, amely megmutatja, hány fontos témát fed le az északi-sarkvidéki együttműködés, valamint hogy a társadalmunkban milyen sokféle érzékeny pont merül fel, amikor az Északi-sarkvidék jövőjéről vitatkozunk. Hadd szóljak öt, a ma délelőtti vita során felvetett témáról!

Az első téma a sarkvidék információs központ kérdése. Mind a 2008. évi bizottsági közlemény, mind a 2009. évi tanácsi következtetések azt kérik a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg egy új sarkvidék információs központ létrehozásának lehetőségét. Alapos vizsgálatnak vetjük alá az Európai Unión belüli különböző lehetőségeket, többek között a finnországi (lappföldi) rovaniemi központ létrehozását, és mindenekfelett ennek az esetleges központnak a szerepét.

Másodsorban az Európai Unió az Északi-sarkvidék egyetlen olyan érdekelt fele, amely kezdetektől fogva elismeri, hogy iparosodott államok szövetségeként, más iparosodott térségekkel együtt felelőséggel tartozik az Északi-sarkvidéken bekövetkező változásokért. A Bizottság közleménye a környezetvédelemnek ad elsőbbséget, és ezen álláspont fontosságát a Tanács 2009. évi következtéseiben fenntartja.

Harmadsorban büszkék vagyunk számi származású uniós polgárainkra, és büszkék vagyunk az EU-szerződésekben és az Unió számi néppel foglalkozó regionális politikájában szereplő, különféle rendelkezésekre. A határokon átnyúló együttműködés és az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért támogatják az Északnyugat-Oroszországban élő számi népcsoportot és a Barents-régióban élő más őslakos népeket.

Negyedsorban az Európai Unió és tagállamai világszerte vezető szerepet töltenek be az északi-sarkvidéki kutatásában, és erre büszkék vagyunk. Erről a területről említést tesz a keretprogram. Az Európai Unió az ötödik, hatodik és hetedik keretprogramja keretében összesen 200 millió eurót fektet be ezen a területen. Nem lesz azonban bölcs dolog, ha az Északi-sarkra vonatkozó, átfogó politikák és irányelvek prominens és egyoldalú vezetőjeként próbálunk fellépni, ugyanakkor nem rendelkezünk Jeges-tengeri partvonallal.

Ötödsorban a Bizottság 2010-ben közleményt fogadott el a tengeri olajfúrásról, és ez szabja meg fellépéseink irányát a világ minden táján, az Északi-sarkvidéket is beleértve. Óvatos megközelítést szorgalmaz, és e szerint fogunk eljárni az Északi-sarkvidéken is. Ez teljesen összhangban áll az Északi-sarkvidék védelmére vonatkozó uniós alapelvekkel, és határozottan megköveteli a legszigorúbb környezetvédelmi normákat.

Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársak! A Parlament Északi-sarkvidékről szóló jelentése általános áttekintést nyújt az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó tevékenységeiről, feladatairól és érdekeiről. Megerősíti továbbá az EU sarkvidékre vonatkozó kiegyensúlyozott szemléletét, a védelmet a fenntartható fejlődéssel párosítva. Meggyőződésünk, hogy ez a hatáskörünkbe tartozik, és hogy az Európai Unió kikerülhetetlen és pozitív referencia lesz a sarkkörüli népek együttműködése számára.

  Michael Gahler, előadó. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Én is köszönetet szeretnék mondani valamennyi felszólalónak. Biztos úr! Amikor az északi-sarkvidéki szomszédainkkal való kapcsolatra vonatkozó politikát említettem, nem arra akartam célozni, hogy Ashton bárónővel vitába keveredett volna a jogkörre vonatkozóan. Csak tisztázni akartam a dolgot.

Szinte valamennyi elhangzott felszólalás világosan rámutatott egy dologra: az előttünk álló kihívás az, hogy megmutassuk a politikánkon keresztül, hogy a különféle érdekek és tevékenységek összeegyeztethetők, vagy összeegyeztethetővé kell azokat tenni.

Úgy vélem, hogy ez Norvégiában kicsiben látható: például halásznak, kőolaj és földgáz után kutatnak, betartják a legszigorúbb környezetvédelmi normákat a szárazföldön és a tengeren, és a legészakibb régióikat az ott élő emberek számára fejlesztik. Ha ezt az alapelvet tudjuk alkalmazni a régió egészére, a helyi közösségekkel együttműködve, akkor példát mutathatunk a többi sérülékeny régiónak. A politikai valóságban bekövetkezett változás az, hogy nem hisszük, hogy óhajaink kielégítésére kötelezhetjük az embereket, hanem el kell fogadnunk azt a kihívást, hogy egyszerre kell elérnünk mindannyiunk céljait: szigorú környezetvédelmi norma, az éghajlatváltozás megállítása, fenntartható halászati politika, biztonságos hajózási útvonal fejlesztése és a helyi közösségek számára elfogadható fejlesztés szükséges. Ha megpróbáljuk együtt kitűzni majd elérni ezeket a célokat, akkor valóban valami fontosat fogunk elérni a partnereinkkel együttműködve, a régió és saját magunk hasznára.

Ismételten köszönetet szeretnék mondani különösen valamennyi segédelőadónak. Várom, hogy a jelentés alapján további vitákra kerüljön sor. Nem kellene, hogy a szavazással pontot tegyünk e kérdés végére.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra később kerül sor.

5. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

6. Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiája (vita)

  Elnök. – A következő pont az Ungureanu úr által a Külügyi Bizottság nevében az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról készített jelentés (2010/2087(INI)) (A7-0378/2010).

  Traian Ungureanu, előadó. – Elnök asszony, az Európai Parlament pontosan három évvel ezelőtt hagyta jóvá a fekete-tengeri szinergiát. Ez volt az első lépés egy koherens politika felé Európa egyik legérzékenyebb területén, és ez a helyes irányba megtett lépés volt, mert a Fekete-tengert most széles körben elemzik – és félnek tőle – olyan helyként, ahol politikai, stratégiai és biztonsági reménységek, erősségek és törekvések futnak össze.

Ma továbbfejleszthetjük politikánkat ezen a területen. Ez a Parlament döntő szerepet játszhat az uniós politikák teljesen kifejlett uniós stratégiává történő továbbfejlesztésében. Valójában ez a fő gondolata annak a jelentésnek, amelyet én kezdeményeztem a Külügyi Bizottságban tevékenykedő és más parlamenti kollégáim támogatásával.

De miért van szükség új jelentésre a Fekete-tengerről és miért van szükség uniós fekete-tengeri stratégiára? Talán egyesek azt mondják, hogy a Fekete-tenger egy kicsi tenger. Valóban az, de ha kicseréljük ezt a térképet egy stratégiai térképre, akkor a Fekete-tenger roppant nagy tengerré válik. Van emellett még egy tényező: a Fekete-tenger egyre feketébbé válik.

A Fekete-tenger Bulgária és Románia csatlakozása óta részben az EU belső tengere. A régióban zajló fejlemények azonban gyakran kiszámíthatatlanok: feszültségek halmozódnak fel és bőven vannak félreértések. A fekete-tengeri régióról készített egyik összegző elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a térség negatív kihívásai folytatódnak, sőt valójában egyre intenzívebbé válnak. A Grúzia és Oroszország közötti 2008. évi háború, a megoldatlan és úgynevezett „befagyott” konfliktusok, valamint a demokratikus rend aggasztó leépülése Ukrajnában és Oroszországban: mindezek az események nagyon komoly fejlemények és a térségben fennálló biztonsági kockázatok eleven példái.

Ha megvizsgáljuk az EU térségbeli szerepvállalásának jelenlegi eredményeit, ezek meglehetősen vegyes képet mutatnak. Az EU Fekete-tengerrel szemben tanúsított politikai megközelítési módjából hiányoznak a megfigyelés, az értékelés és a nyomon követés mechanizmusai. A fekete-tengeri régió nem jelenik meg kellő súllyal a brüsszeli vitákban, emellett a régió számára biztosított uniós finanszírozás egyenetlen és bonyolult.

Miközben építünk a három évvel ezelőtt elfogadott fekete-tengeri szinergia érdemeire, az új fekete-tengeri uniós stratégiának erősebb politikát és konkrétabb eszközöket kell bevezetnie. Hadd említsem meg a jelentés két ajánlását. Az első a megfelelő erőforrásokra vonatkozik: ha az EU kulcsszerepet akar játszani a fekete-tengeri régióban, akkor rá kell erre szánnia a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat. Feltétlenül létre kell hoznunk egy elkülönült költségvetési tételsort. A második ajánlás egy uniós cselekvési terv kidolgozására vonatkozik, világos célkitűzésekkel és feladatokkal, ide számítva az érintett országok között rendszeresen megrendezett miniszteri szintű üléseket is.

Az EU fekete-tengeri stratégiájában a térség egyetlen államát sem szabad alábecsülni vagy túlbecsülni. A befogadás és a regionális felelősségvállalás alapelvének vissza kell tükröződnie abban, hogy Törökország és Oroszország, de mellettük az összes regionális partner is fontos szerepet tölt be a regionális együttműködés sikerében.

Befejezésül szeretnék köszönetet mondani minden munkatársamnak a jelentés végleges változatához nyújtott rendkívül hasznos hozzájárulásáért. Szerintem valamennyien egyetértünk abban, hogy a Parlament elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól a jelentés gyakorlati megvalósítását. A fekete-tengeri régióban történő stratégiai és előnyös uniós szerepvállalásnak valósággá kell válnia.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, nagyon örülök annak, hogy a fekete-tengeri régió az Európai Parlament napirendjének kiemelt pontjai között szerepel. Ez a régió fontos az Európai Unió számára, és nagyon oda kell rá figyelnünk, hogy visszatükrözze, mennyire érzékeny a számunkra ez a terület.

Szeretnék köszönetet mondani és gratulálni a Külügyi Bizottság előadójának, Traian Ungureanu úrnak, ezért a kiváló és rendkívül lényegi jelentésért. A jelentés és annak ajánlásai sok szempontból nagyon érdekesek és innovatívak.

A legutolsó bővítés óta a Fekete-tenger uniós tenger is. Felelősséggel tartozunk érte, a minket határoló többi medence-régióhoz hasonlóan. Nagy eltökéltséggel kell kezelnünk ezt az új felelősségünket.

Az európai szomszédságpolitika részeként már rendelkezünk az erre a régióra irányuló kezdeményezéssel: ez a fekete-tengeri szinergia. El kell azonban ismernünk, hogy ennek végrehajtása sokkal nehezebbnek bizonyult, mint gondoltuk. Amit mi akarunk, abból nem mindent fogad mindenki nagy lelkesedéssel a régióban.

Pontosan ezek miatt az okok miatt a Parlament a regionális felelősségvállalásra és a párbeszéd ápolására épülő megközelítési mód mellett döntött. Meggyőződésem, hogy most ez a helyes megközelítési mód, amelyet követnünk kell, de ezek a kötelezettségvállalások csak akkor lehetnek hitelesek, ha konkrét fejlesztéseket érnek el a régióban élő emberek javára.

Így az Európai Unió új fekete-tengeri stratégiájának kidolgozásáról szóló jelentés a régió és az adott régióhoz tartozó tagállamaink iránt tanúsított elkötelezettségünket képviseli azáltal, hogy teljes mértékben támogatjuk őket az adott földrajzi helyzetükkel kapcsolatos kihívásokkal történő szembenézésben.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a fekete-tengeri régióval kapcsolatos stratégiát nem szabad a jelenlegi erőfeszítések helyettesítéseként értelmezni, különös tekintettel a fekete-tengeri szinergiára. Sokkal inkább egy átfogó keretrendszernek kell lennie, amely útmutatást nyújt az Európai Uniónak a régióban folytatott összes tevékenységéhez.

A fekete-tengeri stratégia ideális alkalmat teremthet a térséggel kapcsolatos érdekeink felülvizsgálatára, amelyek között vannak stratégiai, politikai és gazdasági érdekek is, és annak megvitatására, hogyan lehet ezeket a legeredményesebben elérni. A Parlament már azonosította azokat a megfelelő területeket, amelyeken a stratégiát ki kell dolgozni, ilyen például a kormányzás, a biztonság és az energia, a közlekedés, a környezetvédelem, a kereskedelem, a helyi gazdaság fejlesztése, valamint a társadalmi és a humán fejlesztés.

Ennek a stratégiának a kidolgozása arra is lehetőséget kínál, hogy egy tengerészeti dimenzióval kiegészítsük a régióban jelenleg folytatott tevékenységeket. A Bizottság jelenleg egy átfogó csomag kidolgozásán fáradozik, amely a tengerpolitikai kezdeményezések, a természeti erőforrásokkal történő gazdálkodás, valamint az illegális halászati tevékenységek elleni küzdelem kérdéseivel foglalkozik majd.

Szakértelmünket meríthetjük más stratégiákból, például a balti-tengeri régióval kapcsolatos uniós stratégiából és az uniós Duna-stratégiából. Valójában nyilvánvaló, hogy a Duna-stratégia megköveteli a fekete-tengeri stratégiával történő együttműködést. Ám tisztában vagyunk azzal, hogy minden egyes európai medence-régió más és más. Ennek megfelelően gondoskodnunk kell arról, hogy az összes jövőbeni uniós stratégiát hozzáigazítsuk annak saját ágazati jellegzetességeihez, gazdasági és társadalmi fejlettségéhez, környezetéhez és energiaellátásához, valamint infrastruktúrájához és természeti erőforrásaihoz.

A fekete-tengeri régióval kapcsolatos uniós stratégia kidolgozásáról készített jelentés áttekintést nyújt a régióra váró jövőbeni kihívásokról, de azzal kapcsolatban is releváns, hogy megbízható csatornákat kell létrehoznunk a térségben lévő államokkal mint partnerekkel a stratégia zökkenőmentes és eredményes végrehajtása érdekében. Fel kell használnunk ezt a lehetőséget arra, hogy kiterjedt konzultációt folytassunk minden érintett szereplővel, a régiókban lévő partnereinkkel kezdve, és a Parlament szerepvállalásával.

Újból üdvözlöm ezt a jelentést, és alig várjuk, hogy meríthessünk annak ajánlásaiból. Az Európai Külügyi Szolgálat és az illetékes bizottsági szolgálatok minden tőlük telhetőt megtesznek majd egy olyan fekete-tengeri stratégia előkészítése érdekében, amelyhez kérjük majd az Önök és a Tanács támogatását.

  Metin Kazak, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (BG) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Ungureanu úrnak, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság előadójaként nagyon örülök annak, hogy néhány javaslatunkat beépítették a jelentés fő szövegébe.

Nagyon örülök annak, amint ez már elhangzott, hogy Bulgária és Románia 2007. évi csatlakozása után a Fekete-tenger képletesen fogalmazva „európai” tengerré vált és átfogó európai stratégiát igényel, amelyben szerepel sok közigazgatási és pénzügyi erőforrás, valamint jó egyeztetés és elszámoltathatóság.

Kulcsfontosságú feladat egy projekt-jellegű megközelítési mód beépítése az új stratégiába. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk a közös érdeklődésre számot tartó területekre, ilyen például a környezetvédelem, az energia, a közlekedés és az infrastruktúra, amelyek döntő jelentőségűek a régió fenntartható fejlődése szempontjából.

Intenzív parlamenti szintű együttműködésre is szükség van, például az olyan szervezetekkel mint a Fekete-Tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Gyűlése és a WTO, valamint a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank. Végül arról is meg vagyok győződve, hogy más regionális kezdeményezéseket is figyelembe kell vennünk, de nem szabad megengednünk, hogy a stratégia belefulladjon ezekbe.

  Silvia-Adriana Ţicău, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (RO) Elnök asszony, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság támogatja a régiónak az EU energiaügyi jogszabályai alapján történő teljes piaci és szabályozási integrációját, és bátorítja a szélesebb értelemben vett fekete-tengeri régió országainak az energiaközösségről szóló szerződésben történő részvételét, valamint azt, hogy az EU, az EBB és az EBRD támogatást biztosít a régió energetikai infrastruktúrájának modernizálásához.

Hangsúlyozzuk az európai hozzáadott érték és a déli gázfolyosó jelentőségét az Európai Unió ellátási biztonsága továbbfejlesztésének eszközeként. Az olyan projektek mint a Nabucco csővezeték, amely az Európai Unió kiemelt projektje, valamint a transzadriai gázvezeték, a páneurópai kőolajvezeték, a török-görög-olasz rendszerösszekötő, vagy az azeri-grúz-román rendszerösszekötő, egyrészt kihangsúlyozzák az EU fekete-tengeri régióval kapcsolatos elkötelezettségének jelentőségét, másrészt fokozzák a régió országai közötti együttműködést. Hangsúlyozzuk egy regionális kutatási és oktatási projekt létrehozásának fontosságát a szélesebb értelemben vett fekete-tengeri régióban és annak kapcsolatát a GEANT hálózatával és felszólítjuk a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a kutatási projekteket a régióban.

Befejezésül, elnök asszony, felszólítom a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki egy európai uniós stratégiát és egy cselekvési tervet a régió számára. Hangsúlyozzuk, hogy ezt össze kell kapcsolni az Európai Unió Duna-stratégiájával.

  Victor Boştinaru, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – Elnök asszony, biztos úr! A fekete-tengeri régió jelentősége az EU számára a közlekedés, az energia, a stabilitás, a biztonság és a környezetvédelem szempontjából nyilvánvaló. Ezért az erre a régióra vonatkozó uniós stratégia minden bizonnyal rendkívül pozitív hatást gyakorol majd erre a térségre és az EU egészére.

A Regionális Fejlesztési Bizottságnak meggyőződése, hogy ez a stratégia növekedést és fenntartható fejlődést hozhat a régió számára. Ugyanakkor az a véleménye, hogy a stratégia csak akkor lehet teljes mértékben eredményes, ha a régió összes állama szerepet vállal abban, függetlenül attól, hogy tagja-e az EU-nak, vagy sem. Ez a stratégia megköveteli a cselekvések összehangolását – de hogyan létezhet ez az összehangolás az összes ország megfelelő szerepvállalása nélkül? Természetesen a Duna-stratégiával is össze kell egyeztetni, amely várhatóan hamarosan a magyar elnökség kiemelt prioritásává válik.

Az integrált megközelítési mód és a régiós határokon átnyúló együttműködés alkalmazását a stratégia minden területén elő kell mozdítani, de különösen a közlekedés, az energia és a környezetvédelem területén.

  Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak az elvégzett kiváló munkáért, amelyben sok ötletet egyesített átfogó formában, ami elősegíti majd jövőbeni erőfeszítéseinket.

Meg kell értenünk, hogy ezt a fekete-tengeri régióban folytatott együttműködést nem szabad összetévesztenünk a keleti partnerséggel vagy a Törökországgal és Oroszországgal fenntartott stratégiai kapcsolatainkkal. Ezek másféle ügyek, és ez az együttműködés nem helyettesíti azokat. Ugyanakkor rendkívül izgalmasnak tartom azt, hogy ezeket a rendkívül eltérő jellegű csoportokat összehozhatjuk bizonyos kérdésekben egy koherens politika létrehozása érdekében, ami a saját érdekünk, és egyben az érintett országoknak is segítséget nyújthatunk. Az ilyen jellegű együttműködés az egymással ütköző politikai és gazdasági érdekeket is egyesítheti, így a jövőbeli viták kevésbé lesznek drámaiak és veszélyesek, és így például a keleti partnerségben végzett munkánkat sem lehet majd úgy értelmezni, mint amely valamely résztvevő ellen irányul, hanem mindent egymás kiegészítőjének lehet majd tekinteni. Európai szempontból azonban ez az együttműködő jellegű hozzáállás nem akadályozhat bennünket abban, hogy az ezekkel az országokkal megkötött keleti partnerségtől másfajta eredményeket várjunk, mint például az Oroszországgal megkötött fejlesztési stratégiáktól. Lehetőséget kell kapnunk az ilyen megkülönböztetésekre, és nem lehet kétséges, hogy a biztos úr is kellően tisztában van azzal, hogy ennek így kell lennie. Ezért azonban a fekete-tengeri együttműködés az Európai Unió érdeke, Oroszország érdeke, Törökország érdeke és a régió többi országának is az érdeke – ezeknek többsége a keleti partnerség tagja. El tudom képzelni, hogy ez jelentős mértékben hozzájárul Európa gazdasági és politikai stabilitásához és remélem, hogy szorosan együttműködhetünk a biztos úrral ennek a kérdésnek az előmozdítása érdekében.

  Ioan Mircea Paşcu, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a Fekete-tenger Európa kapuja, és ezért ennek megfelelően kell vele foglalkozni. Nem valami távoli és jelentéktelen hely, amely alkalmanként magára vonja a figyelmünket.

Az igazság az, hogy ez a térség már ott van a napirendünkön – és ott is fog maradni –, legyen szó akár a gázszállítások 2006-ban és a 2008-ban történt megszakadásáról, vagy a 2008-as grúziai háborúról. Ám a bizonyítékok és azok felismert fontosságának ellenére a fekete-tengeri térség továbbra sem részesült abban a figyelemben, amelyet az EU részéről megérdemelne – annak az EU-nak a részéről, amely bizonyos értelemben kénytelen foglalkozni ezekkel a problémákkal, amióta Bulgária és Románia 2007-ben az Unió tagállamává vált.

A Fekete-tengeri szinergia, amelyet röviddel az említett két ország felvétele után dolgoztak ki, visszatekintve elsietve összeállított dokumentumnak tűnik, amelynek egy „fehér folt” vagy egy „fekete lyuk”– tetszés szerint – lefedése volt a célja, amelyet az Uniónak szinte egyik napról a másikra kellett megoldania. Jól jelzi ezt az a tény, hogy a kezdeményezés 2008. évi első felülvizsgálata óta semmi fontos esemény nem történt, és a végrehajtás területén sem jutottunk túl messzire, amint ezt a jelentés is megemlíti.

Szerintem ennek két alapvető oka van. Az első az, hogy nyilvánvalóan látszik a tagállamok egy részének érdektelensége és vonakodása attól, hogy határozottan fellépjenek ezen a területen. Ezenkívül most, amikor nagyon szűkösek a pénzügyi lehetőségeink, még a korábbinál is kisebb hajlandóságot tanúsítanak.

Másodszor: az a kezdeti feltételezés, amelyre a szinergia épült, nevezetesen az, hogy a térségnek összefüggő és együttműködő régióvá kell válnia annak érdekében, hogy kiérdemelje az EU figyelmét és anyagi támogatását, figyelmen kívül hagyta azt az egyszerű tényt, hogy ez a térség alig 20 ével ezelőtt még teljesen más képet mutatott. Egy ennyire összetett és sokféle térségtől elvárni, hogy összefüggővé váljon és önálló identitásra tegyen szert ilyen rövid idő alatt, irreális vagy – nem szívesen mondom ki – rosszindulatú dolog. Talán a keleti partnerség ismételt napirendre tűzése kapcsán javulni fog a helyzet.

  Ivo Vajgl, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) Elnök asszony, az a jelentés, amelyet képviselőtársam, Ungureanu úr ilyen elkötelezetten és olyan módon elkészített, hogy az kikövezi az együttműködés előtt az utat, amiért én köszönetet mondok neki, újból ráirányítja a figyelmünket egy olyan régióra, amelyet a sokféleség jellemez. A politikai rendszerek, a kulturális hagyományok, a vallások, a jogállások és az Európai Unióhoz való közeledéssel kapcsolatos törekvések, a gazdasági fejlettség szintjének, a természeti erőforrások elérhetőségének a sokfélesége, és természetesen az az új helyzet, amely mára előállt azért, mert az Európai Unió három tagállama annak a régiónak a részét alkotja: ez az, amiről ma vitát folytatunk.

A fekete-tengeri régió különösen érdekes a számunkra annak geostratégiai helyzete miatt, amely vagy hozzáadott értéket, vagy pedig súlyos kockázatokat hordoz biztonsági érdekeink szempontjából. Ezzel kapcsolatban különösen szeretném kihangsúlyozni az Európai Unió energiabiztonságát és fenntartható energiaellátásának biztosítását, az infrastruktúrát, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül befolyást gyakorolhatunk a konfliktusok és a megoldatlan kérdések megoldására a régióban, valamint az Oroszországgal és Törökországgal fenntartott fejlődő kapcsolatainkat. Mindez megvalósítható a régió országainak mélyebb bevonásával és az Európai Unió összes tagállamának, valamint a térségben jelen lévő más szervezeteknek és hálózatoknak a részvételével, ideértve a civil társadalom szervezeteinek hálózatát is; pontosan nekik van szükségük kiemelt figyelmünkre és elismerésünkre.

Az említett célok egyikéhez sincs szükség új intézményekre; viszont gondoskodnunk kell rendszeres finanszírozásról és nagyobb politikai részvételről. Biztos úr! Meggyőződésem, hogy Ön képes lesz gondoskodni ennek a jelentésnek a megfelelő felhasználásáról, és alig várom, hogy együtt dolgozhassam Önnel.

  Werner Schulz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ahhoz, hogy a fekete-tengeri régióból a stabilitás, a biztonság, a demokrácia és a jólét térsége váljon, és ahhoz, hogy megfelelhessen ezeknek a lehetőségeknek és kihívásoknak, mindenre kiterjedő stratégiára van szükségünk. Ez az állásfoglalás ezt a célkitűzést követi, és ezért az én csoportom támogatja. Ehhez az is hozzájárult, hogy számos javaslatunkat beépítették, például a régió megoldatlan konfliktusaival, a civil társadalom belső együttműködésének javításával, az emberek közötti kapcsolatokra vonatkozó projektek támogatásával, valamint a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos kicsi projektek előmozdításával foglalkozó javaslatunkat.

Ezenkívül fenntartható energiapolitikát, nagyobb energiahatékonyságot, valamint egyetemi és diákhálózatok létrehozását is szeretnénk elérni. Kritizálnám azonban a régió energetikai infrastruktúrájának kérdésével kapcsolatos koherens állásfoglalás hiányát – ezzel kapcsolatban megemlíteném a Nabucco és a Déli Áramlat projektet. Nem értem, miért utasították el a fekete-tengeri olajfúrótornyok szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó felszólításunkat. Ez teljességgel elengedhetetlen a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa után. Ezért ma újból benyújtjuk ezt a módosító javaslatot.

  Paweł Robert Kowal, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos úr! Úgy gondolom, hogy a megszövegezett dokumentum kiérdemelte támogatásunkat, ezért képviselőcsoportom nevében támogatom azt. Szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a fekete-tengeri szinergia ma átgondolásra szorul. A nemes szándékokat nem mindig sikerült átültetni a szinergia hatékony használatává, és nagyon jó, hogy az előadó ezt kihangsúlyozza. Ezért szerintem Füle úrnak ma az a legfontosabb feladata, hogy rendszereznie kell az Európának ezzel a részével kapcsolatos kezdeményezéseinket és meg kell mutatnia, hogy a szomszédsági politika elsőbbséget élvez, és hogy az egyéb kérdéseknek a második helyre kell szorulniuk ebben az összefüggésben. Szerintem ez a gondolkodásmód garantálja azt, hogy a fekete-tengeri szinergia eredményes legyen a jövőben, különösen az energia területén. A szinergia emellett akkor is hasznos eszköz lehet, ha például annak a demokratikus és gazdasági átalakulásnak a támogatásáról van szó, amelyet Grúzia az elmúlt évek során átélt. Ma azonban az első és legfontosabb lépés a kezdeményezések megszervezése Európának ebben a részében, hogy ne csak büszkék lehessünk ezekre, hanem valóban eredményesek legyenek néhány konkrét célkitűzés elérésében.

  David Campbell Bannerman, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a fekete-tengeri térségről folytatott vita során egyetlen szó jut az eszembe, mégpedig az, hogy „óvatosság”. Itt mindent nagy elővigyázatossággal kell tenni.

A fekete-tengeri térség Oroszország hátsó udvara. Flottája ott horgonyoz a krím-félszigeti Szevasztopolban, a krími háború véres csatatereinek közelében. Szemtanúi lehettünk a szerencsétlen grúziai konfliktusnak, ahol mindkét fél követett el hibákat. Ha Grúzia tagja lenne a NATO-nak, akkor ennek katasztrofális következményei lettek volna. Bár támogatom Grúzia függetlenségét, nem lenne bölcs dolog a saját odújában bosszantani az orosz medvét.

Aztán ott van Törökország, amely előtt az EU ott tartja a tagság felkínálásának mézesmadzagát annak a realitásnak az ellenére, hogy néhány tagállam, például Franciaország meg fogja vétózni Törökország felvételi kérelmét. Törökország területének alig 4%-a esik Európára. Semmi keresnivalója nincs az EU-ban. Törökország félrevezetése valós veszélyeket rejt magában. A csalódás az iszlám szélsőségesek karjaiba kergetheti Törökországot.

Végül mindezek mögött ott van az a tény, hogy a Fekete-tenger a létfontosságú Kaszpi-tengeri kőolaj és földgáz középpontjában fekszik. Valóban nagy elővigyázatosságra van szükség.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök asszony, szeretnék csatlakozni a Parlamentben megfogalmazott vélemények többségéhez és szeretnék gratulálni az előadónak mindazért, amit ezzel a jelentéssel elért. A Pontus Euxinus, ahogyan a Fekete-tengert az ókorban nevezték, mindig fontos geostratégiai és gazdasági jelentőséggel bírt Európa számára. Ez a jelentőség napjainkban is fennáll.

Ezért nagyon fontos ennek a stratégiának a gyakorlati cselekvésbe történő átültetése, mert újból vitát folytatunk, és emlékszem, hogy egészen a közelmúltban is lefolytattunk egy hasonló vitát. Ezért szeretném nyomatékosan aláhúzni azt, amit a szocialista képviselőcsoport képviselői elmondtak, és szeretném kiemelten támogatni azt a pontot, amely külön költségvetési tételt irányoz elő a stratégia végrehajtásához.

Tehát cselekvésre szólítom fel a Bizottságot. Kizárólag megfelelő finanszírozással lehetünk képesek arra, hogy az ebben a Parlamentben ma elmondott szavakat átültessük olyan cselekvésbe, amely hatást gyakorolhat az európai polgárokra.

  Iuliu Winkler (PPE). – Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok Ungureanu úrnak a Fekete-tengerre vonatkozó jelentés elkészítésével kapcsolatos kezdeményezéséért. Üdvözlöm továbbá azt, hogy jóváhagyta a jelentést több korábban felszólaló képviselő, kiváló munkatársaim, akik elkötelezték magukat a fekete-tengeri régióra vonatkozó új európai jövőkép előmozdítása mellett.

A Fekete-tenger valóban bizonyos mértékben az Európai Unió belső tengerévé vált. Geostratégiai jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni a regionális stabilitás, a demokratizálódási folyamat, valamint a kapcsolódó energiabiztonsági, gazdasági és kereskedelmi kérdések miatt. Erősen hiszem, hogy nekünk mint az Uniónak és nem másoknak kell kihasználniuk a fekete-tengeri régióban rejlő lehetőségek előnyeit.

Ennek a célnak az elérése érdekében az Európai Uniónak erősebben kell támaszkodnia az adott régióhoz tartozó tagállamaira, fel kell adnia a múlthoz tartozó kapaszkodókat, és több dinamizmust, vezetői képességeket és jövőképet kell felmutatnia. A bővítési folyamattal kapcsolatos kérdések érintése nélkül szeretnék egy üzenetet címezni az összes Fekete-tenger-szkeptikushoz. Ha ebben a régióban lelassul az uniós integráció folyamata, az a térség demokratikus fejlődését is vissza fogja vetni. Ez a közép- és hosszú távú instabilitás kockázatát vonja maga után, amelynek vonzatai nehezen kiértékelhetőek és még ennél is nehezebben kezelhetőek lennének az Európai Unió számára.

Összegezve: az EU-nak szüksége van a Fekete-tengerre mint belső tengerre, és integrált stratégiára van szükségünk ebben a régióban. A fekete-tengeri stratégiát a Bizottságnak kell összeállítania, az előadó által elért ajánlásokra támaszkodva. A Parlamentnek ma szívvel-lélekkel támogatnia kell ezt a stratégiát.

  Maria Eleni Koppa (S&D). – (EL) Elnök asszony, ma egy nagyon fontos jelentésről vitatkozunk, amely egy bizonyos, az Európai Unióhoz közel fekvő területről, a Fekete-tengerről szól. Ezen a területen uniós tagállamok és olyan országok terülnek el, amelyek fontosak a regionális együttműködés szempontjából. Ezért közös érdekünk a béke, a demokrácia, a biztonság és a stabilitás térségének megóvása a Fekete-tenger körül.

Stabil együttműködési keretrendszerrel rendelkezünk a fekete-tengeri szinergia útján, amelyet valamikor már működésbe hoztak, jóllehet kézzelfogható eredmények nélkül. Az összes részt vevő ország cselekvése által történő sikeres végrehajtása a közös értékek alapján tovább fogja erősíteni kapcsolatainkat. Ki kell egészítenie a már létrehozott európai szomszédságpolitikát és a keleti partnerséget.

A Fekete-tenger körüli stabilitás és biztonság közvetlen hatást gyakorol Európára. Ennek következtében az Európai Unió részt vállal a konfliktusok békés megoldásának támogatásáért és a bizalomépítésért viselt felelősségben. Ez a térség fontos az Unió számára, különösen az energetikai és a közlekedési kapcsolatok miatt. A demokrácia megerősítése és egy erős jogállami rendszer elő fogja mozdítani a kereskedelmet, a beruházásokat és az emberek szabad mozgását.

Teljes mértékben támogatom azt a véleményt, hogy külön költségvetési sort kell létrehozni a fekete-tengeri szinergia számára. Ez hatékony segítséget nyújt majd a térség modernizálásához. Most rajtunk a sor és úgy kell alkalmaznunk politikáinkat, hogy még közelebb hozzuk ezeket az országokat Európához, valamennyiünk kölcsönös előnyére.

  Adina-Ioana Vălean (ALDE). – Elnök asszony! 2007 óta elismerjük a fekete-tengeri régió jelentőségét, megközelítési módunk hatása mégis nagyon szerény, ha finoman akarok fogalmazni: nincsenek konkrét projektek, nincsenek konkrét eredmények. Szükségünk van egy realista és pénzügyileg megalapozott cselekvési tervre, egyértelmű célkitűzésekkel, kiemelt cselekvésekkel és referenciaértékekkel, emellett gondosabban kell megoldanunk a feladatok felosztását, valamint a keleti partnerséggel és a Duna-stratégiával történő egyeztetést.

El kell indítanunk az energiaügyi és a közlekedési partnerséget, valamint a környezetvédelmi partnerséget. Kizárólag egy ilyen projekt-alapú, a kis volumenű specifikus projektekre összpontosító megközelítési mód útján küzdhetjük le a régióban fennálló rendkívül sokféle és összetett érdekek kérdését. Pénzügyi szempontból is túl kell lépnünk széttöredezett megközelítési módunkon. Mindeddig sokféle pénzügyi eszközzel rendelkeztünk, de az átláthatóság elégtelen volt. Ezért a fekete-tengeri közös műveleti programunkat középponti eszközzé kell tennünk a fekete-tengeri stratégia végrehajtásában, és kezdőtőkeként kell felhasználnunk, amely magához vonzza majd azokat az intézményeket, amelyek hajlandóak beruházni ebben a régióban, és ezen keresztül előmozdítani az együttműködést.

  Oldřich Vlasák (ECR). – (CS) Elnök asszony! A projekt végrehajtásának lassúsága, a cselekvési tervek és az értékelő jelentések hiánya, a magas szintű ülések hiánya, a keleti partnerséggel közös feladatok kétszeres végrehajtásának kockázata és sok más probléma arra utal, hogy az a határozat, amelynek értelmében egyes tagállamok vezető szerepet töltenek be a fekete-tengeri stratégia végrehajtásában, nagyon meggondolatlan lépés volt. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottságnak sokkal jelentősebb szerepet kellene játszania a fekete-tengeri stratégia titkárságaként és támogatójaként.

Én is szilárdan hiszem, hogy ennek a stratégiának, a többi makrorégiós stratégiához hasonlóan, semlegesnek kell maradnia költségvetési, intézményi és jogalkotási szempontból; más szavakkal nem szabad magába foglalnia további kiegészítő erőforrások felhasználását, új intézmények létrehozását vagy új jogszabályok megalkotását.

Nincs szükség új műveleti programokra és külön költségvetési tételekre, hanem konkrét projektek végrehajtására kell összpontosítanunk, amelyekben az érintett államok valós érdekekkel rendelkeznek.

  Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Manapság puszta formalitás azt hangsúlyozni, hogy a Fekete-tenger stratégiai jelentőségű terület az Európai Unió számára. Hogyan is lehetne másként manapság, amikor Bulgária és Románia csatlakozása után gyakorlatilag az Európai Unió belső tengerévé vált? Az energia, a biztonság, a stabilitás és természetesen a demokrácia kiemelt jelentőségű a számunkra ezen a területen.

2007 óta, amikor elindítottuk politikánkat ebben a térségben, amely több szempontból is kritikus jelentőségű, tettünk némi előrelépést és elértünk bizonyos sikereket. Sajnálatos módon azonban késlekedéseket, nem egységes megközelítési módokat és tétlen időszakokat is láttunk. Nagyon sajnálatos, hogy 2008 óta nem rendeztek miniszteri ülést erről a politikáról. Ez a helyzet messze elmarad kezdeti törekvéseinktől, és a térség geostratégiai, geopolitikai és gazdasági jelentőségének figyelembevételével csak egyetlen választási lehetőségünk maradt: meg kell erősítenünk politikánkat és cselekvésünket a Fekete-tengernél.

Ezért fenntartás nélkül támogatom az előadónak, Ungureanu úrnak azt a javaslatát, hogy a fekete-tengerrel kapcsolatos európai politikát emeljük fel egy integrált stratégia szintjére, amelyet egy külön költségvetési sor támogat. Ezeken a kereteken belül a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjaként szeretnék rávilágítani ennek a két ágazatnak a jelentőségére, amelyeknek a Fekete-tengerre vonatkozó európai stratégia szerves részeivé kell válniuk.

Végül: szükségtelen kihangsúlyozni, hogy az Európai Unió integrált tengerpolitikája szintén lényegi módon járulhat hozzá a fekete-tengeri térség egységes, életképes fejlesztéséhez. Ezt most kell megtennünk. A bővítés azonban egy másik kérdés, ami nagyon alapos tanulmányozást igényel.

  Evgeni Kirilov (S&D). – Elnök asszony, Bulgária és Románia csatlakozásával a fekete-tengeri régió az EU szomszédos régiójává vált. Ez egy stratégiai híd, amely összekapcsolja Európát a Kaszpi-tengerrel és Közép-Ázsiával. Geopolitikai és gazdasági jelentősége az EU számára folyamatosan növekszik a biztonság, a stabilitás és az energia szempontjából. Ezért az Uniónak fokoznia kell jelenlétét, aktív politikákat kell kifejlesztenie és tartós megoldásokat kell találnia a régióban tapasztalható problémákra.

Nemcsak a part menti országok tanúsítanak nagy érdeklődést a többoldalú regionális együttműködés iránt – amely különösen fontos az olyan regionális és európai jelentőségű sürgős kérdések megoldása szempontjából mint a „befagyott” konfliktusok, a csempészet és más, a biztonsággal kapcsolatos kérdések.

Jelenleg azt kell tennünk, hogy összpontosítunk több olyan aggályos kérdésre, amely az összes part menti államnak pragmatikus érdeke. Az egyik ilyen kérdés a tengerbiztonság. Az elmúlt évek során növekedett azoknak a baleseteknek a száma, amelyek emberi életek elvesztésével és a fekete-tengeri környezet károsodásával jártak együtt. Az EU-nak csökkentenie kell a polgári balesetek kockázatát azáltal, hogy az európai integrált tengerpolitika keretein belül segítséget nyújt a kutatási és mentési műveletekhez. Hamarosan szavazni fogunk a munkatársunk, Iliana Malinova Iotova által elkészített jelentésről, amely első alkalommal foglalkozik az EU fekete-tengeri halászati politikájával. Ez szintén jó alapot kínálhat a többoldalú együttműködéshez a régióban.

Az EU támogatása az olyan, már folyamatban lévő projektek esetében is kívánatos, mint például a fekete-tengeri körgyűrű, a 8. és 9. páneurópai közlekedési folyosó, valamint a fekete-tengeri kikötők közötti közlekedési összeköttetések.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak módosító javaslataim támogatásáért és kiváló szóbeli hozzájárulásáért.

  Marek Siwiec (S&D). – (PL) Elnök asszony, amikor a fekete-tengeri régióról beszélünk, el kell mondanunk, hogy nincs még egy ehhez hasonló hely az Európai Unió körül, ahol ennyire szélsőségesek lennének a különbözőségek, ahol ilyen sok intenzív konfliktus feszülne – ezek között véres konfliktusok is vannak – és ahol ilyen sok az egymással ütköző érdek. Tehát ne tévesszük meg önmagunkat azzal, hogy egy bármilyen jellegű politika kialakításával képesek leszünk megoldani olyan problémákat, amelyeket más politikák nem tudnak megoldani. Ez nem egy rádiós kívánságműsor, és nem tudjuk megoldani az energiaellátási problémákat, ha Oroszország nem akarja a csővezetéket, mi viszont akarjuk. A regionális konfliktusokat sem tudjuk megoldani. A helyzet az, hogy ennek a politikának nagyon korlátozottak a lehetőségei, de ezekért a lehetőségekért is érdemes azt alkalmazni.

Mivel a fekete-tengeri politika kapcsán beszélünk szinergiáról, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a szinergia bizonyos mértékű hozzáadott értéket jelent. Szeretném például megkérdezni, hogy az Európai Parlament miért nem működik együtt azokkal a szervezetekkel, amelyek már léteznek a régióban, ilyen például a Fekete-Tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Gyűlése (PABSEC). Ők hajlandóak velünk együttműködni. Az Európai Parlament túl nagynak és túl fontosnak tartja saját magát, és nem törekszik erre az együttműködésre. Javaslom, hogy kezdjük meg ezt az együttműködést, és másokkal közösen cselekedjünk.

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony, a fekete-tengeri régió stratégiai szempontból fontos az Európai Unió számára. Mégis azt tapasztaljuk, hogy hiányzik a régióval kapcsolatban a strukturált megközelítési mód. Nem készült cselekvési terv a fekete-tengeri szinergiához, és a finanszírozást több, egymással össze nem hangolt eszközön keresztül biztosítják. Ez elengedhetetlenné teszi egy uniós fekete-tengeri stratégia összeállítását, amely az Európai Unió más regionális stratégiáival megegyező szintű prioritást élvez, és ennek három fő területre kell összpontosítania: a gazdasági, a társadalmi és a humán fejlesztés; az energia, a közlekedés és a környezet; a biztonság és a felelősségteljes kormányzás.

Néhány olyan projekt, amely kulcsfontosságú az európai gazdaság számára, ilyen például a Nabucco csővezeték, amely fokozná az energiaforrásoktól való függetlenségünket, vagy a fekete-tengeri kikötők fejlesztése, azonnali lendületet igényel, ami kizárólag egy közös stratégia alapján érhető el.

  Niki Tzavela (EFD). – (EL) Elnök asszony, a Fekete-tenger nagyon fontos Európa energiabiztonságának szempontjából. Biztos úr! Szembe kell néznünk a Nabucco csővezeték fontos kérdésével, amelytől nagy mértékben függ Európa energiabiztonsága. Ami azonban ennek a nagy csővezetéknek a beszállítóját illeti, az információk nagyon homályosak. A Bizottság elnöke, Barroso úr tegnap azt mondta nekünk, hogy járt Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban, és hogy a megbeszélések nagyon sikeresek voltak. Ez vajon mit jelent? Valahol fel kell állítanunk egy időbeni határt. Mikor fogjuk megtudni, hogy a Nabucco csővezeték vajon életképes-e vagy sem, hogy ne vesztegessünk erre több energiát, és mikor vizsgálhatjuk meg az alternatív lehetőségeket? A Nabucco csővezeték kérdése, amely a központi kérdések egyike Európa energiabiztonsága szempontjából, rendkívül fontos és végre-valahára tisztázni kellene. Most akkor van beszállítónk, vagy nincs?

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, Ungureanu úrnak a jelentés kapcsán végzett rendkívül alapos munkáért, amely geopolitikai és gazdasági szempontból egyaránt rendkívül fontos. Ez a régió jelentős energiatermelési és -szállítási potenciállal rendelkezik, és nagyobb figyelmet kell rá fordítanunk, különösen az Unió energiabiztonságáról történő gondoskodás szempontjából.

Annak figyelembevételével, hogy az EU által az eddigiekben megtett lépések nincsenek kellőképpen tisztázva és a fekete-tengeri szinergia nem futotta ki a tőle elvárt lehetőségeket, őszintén remélem, hogy az Európai Külügyi Szolgálat rendelkezik majd a három partnerség – a környezeti, a közlekedési és az energetikai partnerség – teljes végrehajtásához szükséges humán és anyagi erőforrásokkal. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a régiót. Ellenkezőleg: éreztetnie kell a jelenlétét következetes, hosszú távú cselekvések útján, ami lehetővé teszi a fejlesztési lehetőségek kihasználását.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim! Magyar képviselőként azért szólok hozzá a fekete-tengeri stratégiához, mert a magyar elnökség fő prioritásaival kapcsolatban két azonos célt vélek felfedezni a jelentésben.

Az első az a tény, hogy az Európai Unió és a térség közötti regionális fejlesztés mellett tesz hitet a jelentés. Ez számunkra, magyar képviselők számára, a Duna-stratégia támogatása miatt nagyon fontos, hiszen csak akkor lehet hiteles a Duna-stratégia támogatásának kérése, hogyha nyitottak vagyunk a többi stratégia támogatására is.

A második meg maga az energiabiztonság. Azon kívül, hogy a fekete-tengeri stratégia békét és stabilitást akar biztosítani a térségnek, az energiabiztonság területén talán a legfontosabb célkitűzés, hogy biztosítsa magát az energiabiztonságot, és mint tegnapi nap is hallották, az energiabiztonság pedig a magyar elnökségnek a másik fő prioritása, ezért ez mindannyiunk érdeke.

  Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök asszony, a Fekete-tenger a küszöbünkön van, és ha megvizsgáljuk az energia szempontjából, akkor azt látjuk, hogy valódi európai tenger. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportnak az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságba delegált árnyékelőadójaként és a regionális politika koordinátoraként szeretném újból megerősíteni ezt a véleményt. A Fekete-tenger hatalmas lehetőségeket kínál. Ebből a szempontból az együttműködés jelenti a megoldást. Az előbb szóba kerültek a Nabucco csővezetékkel kapcsolatos beruházások; ezek kizárólag stabil kapcsolatok alapján lehetnek működőképesek. Barroso úr tegnap beszámolt az Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban elért eredményekről. Röviden összefoglalva: az ilyen jellegű stratégiák hozzáadott értéke vitán felül áll; ez teljesen egyértelmű, és mellesleg Brok úr erre rá is mutatott.

Ami engem illet, az energiaszállítások diverzifikálása kiemelt jelentőségű lenne egy sokkal átfogóbb keretrendszer részeként. Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Ungureanu úrnak ezért a cáfolhatatlan és szükséges jelentésért.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök asszony, a Fekete-tenger nemcsak stratégiai elhelyezkedése miatt fontos az Európai Unió számára, hanem az elérhető gazdasági lehetőségek és az erőteljesebb regionális fejlesztési feltételek miatt is. Az erre a régióra vonatkozó stratégia előnyei abból fakadnak, hogy hozzájárul a gazdasági tevékenységeknek a tengert határoló országok közötti diverzifikálásához, fokozza az együttműködést az oktatás és a kutatás területén, emellett erősíti az együttműködést a régión belül a természeti erőforrások fontos védelme céljából.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak bátorítania kell a fekete-tengeri régió országait a természeti környezet erőforrásainak kellő mértékű kiaknázására, gondoskodnia kell a régió fenntartható fejlődéséről, javítania kell az életminőséget a régióban és létre kell hoznia helyi és regionális partnerségeket.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, három megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a vitához. Az elsőt már elmondtam a vita kezdetén: elismerésemet fejezem ki a fekete-tengeri régióról szóló időszerű jelentésért.

Másodszor: szeretném üdvözölni, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a különleges régiónak, amint ennek a vita során egyértelmű tanújelét adták, és ezt az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság is osztja.

Harmadik megjegyzésem az, hogy szeretnék együttműködni a Parlamenttel a fekete-tengeri stratégia és annak azt követő végrehajtása kapcsán.

  Traian Ungureanu, előadó. – Elnök asszony, nagyon szerencsés vagyok, mert rövid lehetek. Nemcsak a zaj miatt, hanem azért is, mert annyira szerencsés voltam, hogy nagyjából-egészéből a Parlament mindkét oldala támogatott. Úgy gondolom – amint ezt Brok úr is kihangsúlyozta briliáns megjegyzésében –, hogy a jelentés, amelyről ma szavazni készülünk, a Parlamenten belüli pártok közötti együttműködés kiváló példája; külön köszönetet kell mondanom Paşcu úrnak, aki a jelentés rendkívül tevékeny és őszinte támogatójának bizonyult.

Nem akarok más neveket megemlíteni, mivel ez igazságtalan lenne, hiszen mindenkinek volt valami fontos mondanivalója a jelentésről: a fekete-tengeri térség egyedülálló voltáról, törékenységéről, valamint arról, hogy nagy elővigyázatossággal kell eljárnunk a fekete-tengeri térségre vonatkozó politika összeállítása során.

Természetesen feltétlenül észre kell vennünk a Nabucco-projekt szükségességét és páneurópai jelentőségét. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Füle biztos úrnak megjegyzéseiért, különösen a tengeri dimenzió megemlítéséért, amelynek kialakításán most dolgozik a Bizottság, és természetesen a fekete-tengeri stratégia és a Duna-stratégia közötti szükséges kapcsolat megemlítéséért.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra néhány perc múlva kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Először is szeretnék gratulálni munkatársamnak, Traian Ungureanu úrnak ennek a jelentésnek az elkészítéséért, amely különösen fontos Románia számára. Hazám az EU legaktívabb tagállama a Fekete-tenger stratégiai jelentőségének támogatásában és annak kihangsúlyozásában, hogy az Uniónak növelnie kell szerepvállalását ebben a régióban. A régió fontosságát az EU keleti szomszédait támogató több eszköz is felvázolta. A fekete-tengeri szinergia azonban csak korlátozott eredményeket hozott. Szerintem az EU prioritásait egy stabil, demokratikus régió konszolidációjára kell irányítanunk. A megoldatlan konfliktusok érzékeny ponttá váltak a fekete-tengeri régióban. Ezek bármelyik pillanatban újból fellobbanhatnak, fenyegetve ezzel a regionális biztonságot. A Fekete-tenger az EU energiabiztonsága szempontjából is különösen fontos. Az Európai Bizottságnak továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítania a régióban tervezett energetikai projektekre.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az együttműködés összezavart célkitűzései és megkettőzött formái miatt fennáll annak kockázata, hogy az EU fekete-tengeri stratégiáját minden tartalmától megfosztják. A helyzet javulása valószínűtlen az érintett országoknak az Európai Unióval fenntartott kapcsolataik jogállása közötti különbözőségek miatt, az együttműködésben érintett szereplők gyakran változó érdekei miatt és a jövőkép hiánya miatt, ami az Ungureanu-jelentés alapján is egyértelmű. Ha fel akarjuk gyorsítani a régió megoldatlan konfliktusai rendezésének folyamatát, akkor abból a megfigyelésből kell kiindulnunk, hogy ezt a lépést jelentős mértékben késleltették a különféle tervek egymással versengő szponzorai, akik ezáltal több mint 15 évre feltartották ezt a folyamatot. Ez a versengés valójában elárulja változékony érdekeiket, amelyek a leggyakrabban kifejezetten vagy burkoltan összekapcsolódnak a régió közlekedési útvonalai fölötti ellenőrzéssel. Meggyőződésem, hogy csak akkor fog egy világosabb kép kirajzolódni, ha teljesen egyértelművé válik, hogy mi lesz Törökország uniós csatlakozásával és hogy Oroszország milyen helyzetben lesz az EU-hoz viszonyítva. Csak ezeknek a kérdéseknek a tisztázása után rendeződnek a megoldatlan konfliktusok és alakul ki tartós stabilitás a régióban.

  András Gyürk (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! A fekete-tengeri stratégia várhatóan egyre fontosabb szerepet fog játszani az Európai Unió jövőjében. Ezt jól példázza az Európai Bizottság és Azerbajdzsán múlt héten aláírt közös nyilatkozata is, melyben Azerbajdzsán írásbeli kötelezettséget vállal arra, hogy nagy mennyiségű gázforrást bocsát rendelkezésre Európa számára. Örömömre szolgál, hogy az Európai Bizottság végre konkrét lépéseket tesz a Nabucco projekt előmozdításával kapcsolatban, ugyanis kiemelt prioritásként kell kezelni a Kaszpi-tenger térségében található gázforrásokhoz való hozzáférés biztosítását. Emellett azonban nem feledkezhetünk el a gáz Európába történő szállításáról sem, mely a fekete-tengeri államokon keresztül valósulhat meg.

Az Unió és a Fekete-tenger országai közötti párbeszéd elmélyítése nagy előrelépést jelenthet az európai energiaellátás biztonságának szavatolása szempontjából. A Nabucco vezeték megépítése ugyanis új gázforrásokhoz való hozzáférést tesz lehetővé azokban a tagországokban is, ahol jelenleg a forrásdiverzifikáció mértéke rendkívül alacsony szintű. A vezetékek kiépítéséhez azonban az érintett országok tevőleges hozzájárulása is szükséges. Az átlátható, diszkriminációmentes szállítási keretrendszer és a beruházásokat támogató üzleti környezet nemcsak az uniós tagországok ellátásbiztonsága érdekében fontos, hanem a térség stabilitása és jóléte szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír. Véleményem szerint a fekete-tengeri régió csak nyerhet a Nabucco megépítésén: a vezeték kiszámítható bevételi forrást fog biztosítani a térség országainak és egyben közvetlen hozzáférést biztosít a világ legnagyobb gázpiacához.

  Danuta Jazłowiecka (PPE), írásban. – (PL) A vita tárgyát képező jelentés szerzője egyértelműen jelzi, hogy az, amit mi a 2007-ben elfogadott fekete-tengeri szinergiának nevezünk, nem váltotta be hiánytalanul a belé vetett reményeket. Az Unió Bulgáriával és Romániával történő bővítése miatt ez a régió hirtelen figyelmünk középpontjában találta magát. Miután Közép- és Kelet-Európában stabilizálódott a helyzet, úgy tűnt, eljött az ideje annak, hogy az Unió a fekete-tengeri régióra összpontosítson. A globális gazdasági válság azonban szó szerint eltüntette ezt a témát az európai napirendről. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemcsak a balti- és a földközi-tengeri medence tartozik az Unióhoz. Természetesen a jelenlegi tunéziai események azt mutatják, hogy ezeknek a régióknak is szükségük van a figyelmünkre. Ám ideje felismernünk, hogy a fekete-tengeri régió lassan kulcsfontosságúvá válik európai nézőpontból. Itt találhatjuk meg a megoldást energiaellátási problémáinkra. Itt húzódnak a gazdaságunk számára fontos szállítási útvonalak. Az instabilitás forrásai is itt találhatók, amelyek súlyos veszélyt jelenthetnek ránk nézve. Mindezen okok miatt egyet kell értenünk az előadóval abban a kérdésben, hogy eljött az ideje egy átfogó, a fekete-tengeri régióra vonatkozó uniós politika kidolgozásának. Sőt, mi több, úgy tűnik, hogy a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változtatások is hozzájárulhatnak egy ilyen terv eredményes bevezetéséhez. Ezenkívül egy megfelelő egység létrehozása az Európai Külügyi Szolgálaton belül megoldhatja a jelenlegi fekete-tengeri szinergia legtöbb tökéletlenségét.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az Európai Unió fekete-tengeri régióra vonatkozó stratégiája a jetire hasonlít. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Ebben a véleményemben megerősít néhány ellentmondás, amelyet már az állásfoglalás kezdete óta látok. Először is ott van a fekete-tengeri régió meghatározása. Meglehetősen furcsa, hogy Azerbajdzsán, ez a Kaszpi-tengernél elterülő ország része a régiónak, míg Macedónia nem, jóllehet két legközelebbi szomszédja, Bulgária és Görögország a fekete-tengeri régióhoz tartozik, „az Európai Bizottság meghatározása szerint”. Fogalmam sem volt arról, hogy Görögország egészen a Fekete-tenger partjaiig is elnyúlik. Az együttműködésnek az a 13 területe, ahol nagyobb uniós szerepvállalásra számítanak a régióban, tartalmaz egy rendkívül kiterjedt listát. Úgy tűnik, hogy a Bizottság korábban nem méltányolta ennek a régiónak a jelentőségét. Végtére is annak figyelembevételével, hogy ez év tavaszán elvontak 1,5 millió eurót a régió környezetvédelmével és fejlesztésével kapcsolatos egyik kísérleti projekttől és átirányították azt az AKCS-országok banántermelési projektjére, szeretném megkapni azokat az információkat, amelyeknek alapján a Bizottság ezt a döntést meghozta. Különös, hogy a szerző „nem vette észre” a Déli Áramlat földgázvezetéket, viszont megemlíti az ellentmondásos és hiányosan finanszírozott Nabucco-projektet. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a partnerségi kapcsolatok megteremtésének lehetősége az EU különféle régióival rendkívül fontos a régió további fejlődése szempontjából, a fentiekben említett terület viszont nem tartozik ide. Hiányoznak az Ukrajnával szembeni kölcsönös vízumkötelezettség felfüggesztéséről folytatott múltkori vita következtetései.

  Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Ma egy olyan projektről vitázunk, amely több szempontból is fontos az Európa Unió jövője szempontjából. Románia és Bulgária uniós csatlakozása hozzáadott értéket hozott magával a Fekete-tenger elérhetőségének biztosításával. Ez a régió az Unióval szomszédos országokat is egyesíti, amelyek között stratégiai partnerek is vannak. Egy közös fekete-tengeri stratégia kidolgozása jelentős előrelépést tesz lehetővé a számunkra egy olyan térség létrehozása felé, amelyet stabilitás, biztonság, demokrácia és jólét jellemez. Ebben az összefüggésben a régió országai által elfogadott közös, integrált kezdeményezéseket a kontinensünk újraegyesítése felé megtett előzetes lépésnek is tekinthetjük.

Román emberként és a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként egyaránt támogatom a jövőbeni fekete-tengeri stratégia és az Európai Bizottság által a közelmúltban elindított Duna-stratégia között létrehozott kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy az Uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia a fekete-tengeri régióban és együtt kell működnie harmadik országokkal, mivel régióink területi és gazdasági szempontból is kölcsönösen összekapcsolódnak egymással. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb energiabiztonságról gondoskodjunk a jövő számára olyan infrastrukturális projektek megvalósításával mint a Déli Folyosó, vagy a cseppfolyósítottföldgáz-terminálok, valamint a szállítási útvonalak és a források diverzifikálása.

Ezenkívül megfelelő fontosságot kell tulajdonítanunk a fekete-tengeri régió számára rendelkezésre álló pénzügyi eszközök koordinációjának, tovább kell fejlesztenünk és modernizálnunk kell a kikötőket, és csökkentenünk kell a térség szennyezését.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) A fekete-tengeri szinergia az elszalasztott lehetőségek újabb példája az olyan régiókkal ápolt kapcsolatok területén, amelyek geopolitikai és stratégiai szempontból fontosak annak számára. Amikor a stratégiát elfogadták, a fekete-tengeri országok és az Európai Unió közötti energiahálózatok megépítését tűzték ki prioritásként. A legfontosabb beruházás, amely lehetővé teszi ennek a célkitűzésnek az elérését, a Nabucco földgázvezeték. Sajnálatos módon már hosszú ideje azt látjuk, hogy Brüsszelben nincs kellő eltökéltség ezzel kapcsolatban. Ugyanezt mondják a szomszédos országok is, amelyek érdekeltek a csővezeték megépítésében. Azerbajdzsán már egy éve jelzi, hogy az Uniónak lépnie kell a Kazahsztánból és Tádzsikisztánból származó gáz lekötése érdekében, mert az ő szerepvállalásuk nélkül a csővezetéket pénzügyi szempontból nem érdemes megépíteni. Időközben egy konkurens projekt megépítése, amely megkerüli a kaukázusi országokat – az orosz Déli Áramlat csővezeték – megkapta a hallgatólagos beleegyezést. Nekünk nem szabad így dolgoznunk. Az energiaügyi jelentés rendelkezései elégtelenek. Konkrétabbá kell tennünk azokat azáltal, hogy kiegészítjük az EU jövője szempontjából stratégiai jelentőségű beruházásokhoz elkülönített eszközökre vonatkozó információkkal.

(Az ülést néhány percre felfüggesztik)

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

7. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

Morkūnaitė-Mikulėnienė asszony eljárásrendre vonatkozó indítványt kíván előterjeszteni.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez év januárjának 13. napja egy olyan esemény huszadik évfordulóját jelzi, amely a szovjet birodalom falainak ledőléséhez vezetett. 1991-ben Litvániában egy több ezer fős fegyvertelen tömeg szembeszállt a szovjet hadsereg agressziójával, hogy megvédje a szabadságot és a függetlenséget. Január 13-a éjjelének véres eseményei Európát és az egész világot megdöbbentették. Országok, nemzetközi szervezetek és magánszemélyek is reagáltak a megszálló erők által alkalmazott erőszakra, és üzeneteikkel fejezték ki támogatásukat Vilnius felé. A litván nép valamennyi tagja nevében szeretném kifejezni köszönetünket az Európai Parlamentnek az 1991. január 24-én elfogadott állásfoglalásáért, amelyben kifejezte támogatását a balti államok felé, és elítélte a szovjet agressziót. Köszönjük az Önök által képviselt nemzeteknek, hogy nem hagytak magunkra. Köszönetünk jeleként egy megemlékező kiadványt találnak csomagjaikban, az események emlékének megőrzésére. Annak érdekében, hogy ezek a tragikus események soha többé ne ismétlődhessenek meg, ...

  Elnök. – Köszönjük, Morkūnaitė-Mikulėnienė asszony. Most azonban meg kell kérnem felszólalása befejezésére, ugyanis a szót annak ellenére adtuk meg, hogy nem az eljárás rendjére vonatkozó indítványt terjesztett elő. Udvariasságból nem akartam félbeszakítani, és mert érdemes gondolatokat fejtett ki. Köszönöm.

7.1. Az EU–Líbia keretmegállapodás (A7-0368/2010, Ana Gomes) (szavazás)

7.2. A keresztények helyzete a vallásszabadság tekintetében (B7-0039/2011) (szavazás)

– A 14. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Elmar Brok (PPE). – (DE) Elnök úr, a többi képviselőcsoporttal megegyezésben tisztázni kívánjuk: nem megváltoztatni kívánjuk az EKSZ rendszerét, hanem kapacitásait szeretnénk bővíteni. E célból egy precízebb megfogalmazás mellett döntöttünk, és szeretnénk felkérni képviselőtársainkat ennek elfogadására. Emellett az Európai Külügyi Szolgálat nevét is a helyes hivatalos formában használtuk.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

7.3. A fehéroroszországi helyzet (B7-0044/2011) (szavazás)

– A 2. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – Elnök úr, egy rövid, ám fontos kiegészítést javasolunk a 2. bekezdéshez: „különösen aggódik a 31 napja éhségsztrájkot folytató Mikalay Statkevich egészsége miatt.”

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A 3. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Jacek Protasiewicz (PPE). – Elnök úr, ez a módosítás sokban hasonlít Justas Paleckis módosításához. Tekintve, hogy az állásfoglalás nem csak politikai nyilatkozat a Parlament részéről, hanem emellett erkölcsi támogatást is nyújt a bebörtönzötteknek, ezért szeretnénk állásfoglalásunkba belefoglalni négy olyan korábbi elnökjelölt nevét, akik jelenleg is a KGB őrizetében vannak.

Név szerint: Vlagyimir Nyekljajev, Andrej Szannikov, Nyikolaj Sztatkevics és Alekszej Mihalevics, valamint a demokratikus ellenzéki pártok két vezetője, Pável Szeverinec, a Fehérorosz Kereszténydemokraták társelnöke, és Anatolij Lebedko, az Egyesült Polgári Párt vezetője. Az Önök támogatását kérjük, képviselőtársaim, ahhoz, hogy ezt a hat nevet belefoglalhassuk a 3. bekezdésbe.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A 9. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Vytautas Landsbergis (PPE). – Elnök úr; az alábbi gondolatot is helyes volna szem előtt tartani, vagy akár a szövegbe – a 9. bekezdésbe – is belefoglalni: „a Bizottságnak emellett finanszíroznia kellene az Uladzimir Neklajev által írt, a fehérorosz hatóságok által a közelmúltban elkobzott és elégetett verseskötetek újbóli kiadását és terjesztését”. Amennyiben lehetséges, kérjük, ne ellenezzék ezt.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

– A 13. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Kristiina Ojuland (ALDE). – Elnök úr, szeretnénk egy szóbeli módosítást előterjeszteni: a 13. bekezdésben „a keleti partnerség Budapesten megrendezendő csúcstalálkozóján” kifejezés elé szúrják be azt, hogy „legkésőbb”. Ez a módosítás azért kívánatos, mert gyors döntésekre van szükségünk a fehérorosz kapcsolatokban, különös tekintettel a keleti partnerségre és Fehéroroszország abban való további részvételére. Ehhez kérjük támogatásukat.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

7.4. 2009. évi jelentés a versenypolitikáról (A7-0374/2010, Derk Jan Eppink) (szavazás)

– A 105. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Michael Cramer (Verts/ALE) – (DE) A következő szöveg betoldását javasoljuk a 105. bekezdésbe:

– „felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az átmeneti időszakban”.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

7.5. Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politika (A7-0377/2010, Michael Gahler) (szavazás)

7.6. Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiája (A7-0378/2010, Traian Ungureanu) (szavazás)

– A 13. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Adrian Severin (S&D). – Elnök úr, szóbeli módosítást szeretnék kezdeményezni a 13. bekezdésben. A második mondat után, amely így szól: „meggyőződése, hogy az EU-t és a BSEC-t összehozó intézményi párbeszéd előrelépést jelenthetne a valódi régiós partnerség kialakítása felé”, a következő mondat beillesztését javasolnám: „ezért felszólít egy közös munkacsoport felállítására az Európai Parlament Külügyi Bizottsága és a BSEC parlamenti közgyűlése között”. Ez olyan hathatós eszközhöz segítene hozzá minket, amellyel megvalósíthatnánk azt az átfogó gondolatot, amelyről már láthatóan megegyezés született. Beszéltem az előadóval, aki úgy tűnik, támogatja és elfogadja ezt a módosítást.

(A szóbeli módosítást nem fogadják el)

A szavazás ezzel lezárult.

8. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Ana Gomes (A7-0368/2010)

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, köszönöm, hogy lehetőséget kapok nézeteim kifejezésére azzal a megállapodással kapcsolatban, amelyet az EU a mai napon kötött Líbiával, és amelyről azt kell mondanom, egy komoly hiányossággal küzd. Furcsa azt látni, hogy az európaiak szempontjából legfontosabb elem teljességgel hiányzik a jelentésből: konkrétan az a tény, hogy az illegális bevándorlók óriási mértékben használják Líbiát tranzitországként, amelyen keresztül egész Afrikából és Ázsiából, tehát a világ igen nagy részéből beléphetnek Európába. Köztudott, hogy az EU olyan meseország, ahol az utcákat mindenütt csorgó méz és gazdagság tölti meg. Ezért mágnesként vonzza mindazon emberek felfoghatatlan méretű tömegeit, akik attól a börtönbüntetéstől, szegénységtől és nyomorúságtól szöknek, amelyet saját országukban rájuk vár. Emellett az is egyértelmű, hogy az EU számára óriási kihívást jelent az a tény, hogy más észak-afrikai országok mellett Líbia is rendszeresen tranzitország-szerepet játszik. Ennek a kérdésnek jóval nagyobb figyelmet kellett volna szentelni a líbiai hatóságokkal folytatott megbeszélések során – jóval nagyobb szerepet azon követelmények szempontjából, amelyekkel az Európa határain jelentkező ez irányú nyomás enyhítése érdekében állítunk fel. Pozitív dolog, hogy tárgyalásokat indítványoztunk, ugyanakkor csüggesztő, hogy a megbeszélések nem engedik, hogy az igazán fontos kérdésekkel foglalkozzunk.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0039/2010)

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az antiszemita és iszlámellenes érzelmek kisebb vagy nagyobb mértékben a világ rengeteg részén megtalálhatók napjainkban, éppúgy, mint a kereszténységgel szembeni ellenérzések és ellenségesség.

A közelmúltban lejátszódott eseményeket, közöttük a keresztények ellen Pakisztánban, Irakban, Egyiptomban, Nigériában és Cipruson indított támadásokat határozottan el kell ítélnünk. Az embertársaink által követett értékek kölcsönös megértése a vallásszabadság sarokköve, amit nem korlátozhatunk ilyen komoly mértékben. Az emberek alapvető szabadságjogait meg kell védenünk, legyen szó akár keresztényekről, akár más vallások követőiről.

Ugyanakkor az Európai Unió nem teheti és nem is szabad, hogy más vallások támogatására pazaroljon el jelentős forrásokat, főleg a gazdasági válság idején. A Bizottság hihetetlen, 4 millió eurós összeget költött az iszlám vallás támogatására. Ezt az összeget valószínűleg más fontos célokra is lehetett volna használni.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, a ma elfogadott témáknak alapvető szerepe van. A vallásszabadság valamennyi szabadságjog szülőanyja. Egyike az elidegeníthetetlen, alapvető emberi jogainknak, és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is szerepel.

Ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. Ennek ellenére az elmúlt hónapok mészárlásai, amelyek a keresztény kisebbségek között is áldozatokat szedtek, a keresztények ellen a világ számos területén folytatott, válogatás nélküli, módszeres erőszak-offenzíva tetőzését jelzik.

Ugyanakkor, amint azt ezek az események is mutatják, a vallásszabadság jogát napjainkban kétségbe vonják. Ez intoleranciát szül, amelyet egyesek gyakran politikai és pénzügyi célokból ösztönöznek és manipulálnak is. A mostani helyzetben az a legmeglepőbb, hogy az intézmények egy szót sem szólnak hozzá. A csendes tiltakozásokat pedig gyorsan elhallgattatják.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, én is osztom az előttem szólók aggodalmait és nézeteit. Ugyanakkor van egy konkrét szempont, amelynek a jelentés valóban túl kevés figyelmet szentel. Ez pedig a 7. bekezdés, amely a török hatóságok észak-ciprusi lépéseinek elítéléséről szól, hiszen ezt a régiót valamennyi nemzetközi szabályrendszer alapján jogellenesen tartja megszállás alatt Törökország – azaz török katonák – , vagyis egy olyan ország, amely nem csupán formálisan, de gyakorlati síkon is éppen az EU-tagságról tárgyal.

Láthatjuk, milyen akadályokat gördítenek azon ciprusi görög lakosok elé, akik megkísérelnek visszatérni észak-ciprusi templomaikba, kolostoraikba és egyéb szent épületeikbe, miként gátolják meg őket, hogy beléphessenek templomaikba és végre helyreállíthassák azokat, és hogyan akadályozzák meg őket abban, hogy visszatérjenek, és visszaköveteljék mindazon tulajdonaikat, amelyek törvényesen őket illetik.

Amit ma Észak-Ciprusban látunk, az erőszakos diszkrimináció és elnyomás a keresztényekkel szemben, mégpedig egy EU-tagjelölt ország, Törökország közvetlen támogatásával. Ez elfogadhatatlan; az Európai Parlamentnek ezért a 7. bekezdésnek megfelelően kell cselekednie, javasolni a Törökországgal folytatott tárgyalások felfüggesztését, legalább addig, amíg Észak-Cipruson nem áll helyre a rend.

  Marek Józef Gróbarczyk (ECR). – (PL) Elnök úr, gyökereit tekintve Európa különleges felelősséggel tartozik a keresztények megóvásáért az egész világon. Ez az állásfoglalás éppen ennek a kötelességnek a kifejezése. Természetesen én is támogattam. Ugyanakkor Európa kötelességei közé tartozik az is, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek a jövőben az egész világon megvédik a keresztényeket, és nem engedik, hogy hasonló tragédiák bármikor újra megtörténhessenek.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, az elmúlt időkben a világ számos országában, főként a jelentős muszlim többséggel rendelkező országokban a keresztény kisebbségek brutális üldözésének lehettünk szemtanúi. Ezen eseményeket nem nézhetjük tétlenül. A vallásszabadság kérdése, éppúgy mint más polgári szabadságjogok, továbbra is prioritásnak számít az Európai Parlament munkájában. Ezért teljességgel támogatom az Európai Parlament elnöke, Buzek úr által tett nyilatkozatot, amelyben elítéli ezeket a bűncselekményeket. Ezért szólítom fel én is az Európai Uniót, hogy tegyen meg minden szükséges diplomáciai lépést, amelyre a kisebbségek valláshoz kapcsolódó szabadságjogainak biztosításához szükség van, főleg azon országokban, amelyek állampolgárai megsértik e jogokat. A nemrég elfogadott 2009-es emberi jogi jelentésben kihangsúlyoztuk annak szükségességét, hogy az Unió aktív szerepet játsszon az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában az egész világon. Egy uniós különleges emberi jogi képviselő kinevezését is sürgettük. A mai állásfoglalás tökéletes kiindulópont az e jogok tiszteletben tartásáért folytatott harcunk következő fázisához.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, szeretném kifejezni, mennyire örülök a keresztények üldözéséről szóló állásfoglalás elfogadásának, amely állásfoglalásnak én is társszerzője voltam. Emellett szeretném kifejezni köszönetemet Ashton asszonynak, az alexandriai keresztények helyzetére adott reakciójáért. Emlékszünk az iraki szír püspökök látogatására, és az iraki keresztények helyzetéről adott tragikus hangvételű beszámolójukra. Itt szeretném megemlíteni II. János Pál pápa szerepét is – akinek boldoggá avatására legnagyobb örömünkre hónapokon belül sor kerül –, aki a béke, és a keresztények, zsidók, muszlimok és más vallások követői közötti béke kiemelkedő nagykövete volt. Emlékszünk még az assisi találkozókra és II. János Pál pápa mecsetben és zsinagógában tett látogatásaira, amelyeket az embertársaink iránti tisztelet és szeretet nevében tett.

A világ valamennyi részén élő keresztények helyzete szükségessé teszi az Európai Unió beavatkozását. Ez a kötelességünk. Minden politikai eszközt ki kell használnunk, ugyanakkor azoknak is segítenünk kell, akik anyagi károkat szenvedtek el az üldöztetések miatt.

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr, a társszerzők egyikeként én is igennel szavaztam erre a történelmi jelentőségű állásfoglalásra, ugyanakkor felhívom a figyelmet a főképviselőnek és a Bizottságnak szóló két fontos üzenetre, amelyeket a lehető leggyorsabban végre kellene hajtani.

Az első: a Bizottságnak sürgősen ki kell dolgoznia egy EU-stratégiát a vallásszabadság jogának érvényesítésére vonatkozóan, beleértve a mindazon országokkal szemben alkalmazható intézkedések készletét, amelyek tudatosan nem nyújtanak védelmet a vallási kisebbségeknek.

A második: a Bizottságnak az Európai Külügyi Szolgálat emberi jogi igazgatóságán belül ki kell dolgoznia egy állandó rendszert a vallásszabadságot korlátozó kormányintézkedések felügyeletére, amely évente jelent ezekről a Parlamentnek.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim; a vallásszabadság a civilizáció alapja. Hiánya gúzsba köti a demokráciát, és olyan hitbe kényszeríti a társadalmat, amely tagadja az emberséget és az emberi méltóságot.

Éppen ez történik ma a világ számos részén. A szélsőséges és fundamentalista vallások halálos erőszakhullámot váltanak ki a keresztények ellen, valódi, jelenkori mártírokká változtatva őket. Azt az intoleranciát, amely utat enged ennek az erőszaknak, egy fundamentalista kultúra generálja. Ezért kell azonnal és maradéktalanul elítélnünk minden olyan megnyilvánulást, amely megtagadja az emberek vallási vagy kulturális identitását. A vallásbeli hit tiszteletének védelme a nemzetközi közösség és intézményeinek feladata. Nem cselekedtek mindig elég gyorsan, amikor keresztények váltak mészárlások áldozataivá.

Az iraki káldeusokat és az egyiptomi koptokat az eltűnés veszélye fenyegeti azokban a régiókban, ahol évszázadokon át éltek. Még egyszer szeretném megköszönni Buzek elnök úrnak, hogy lelkesedéssel felkarolta a fáklyás felvonulás gondolatát, amely fényt gyújt a keresztényekben a fundamentalisták áldozatainak emlékére.

A vallásszabadságot az emberi közösség zászlajára kell tűzni; én pedig mindenkinek azt kívánom, hogy leljen örömöt a hitben, a reményben és a jótékonykodásban, ugyanakkor az igazságban és a szabadságban is.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én is az állásfoglalás mellett szavaztam, mert napjainkban a vallási kisebbségek globális védelmének problémája kritikusabb, mint valaha.

Különösen aggasztó, hogy 2011-ben még mindig vannak olyanok, akiket vallásukért végeznek ki. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke nem bíz semmit az egyéni értelmezésre. Egyértelműen lefekteti a gondolati, a lelkiismereti és a vallásszabadság jogát. Az elmúlt hetekben bizonyos vallási közösségek ellen indított támadások sora csak egy újabb jele annak, hogy a kormányoknak sürgősen meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek minden nehézséggel és fenyegetéssel szemben megvédik a vallási kisebbségeket.

Az Európai Uniónak céljául kell kitűznie a vallásközi párbeszéd elősegítését, azáltal, hogy ösztönzi az európai országok közötti nagyobb együttműködést – főleg azokban az országokban, ahol a vallásszabadság sajnos még sincs garantálva. A vallásszabadság jogát kivétel nélkül mindenhol tiszteletben kell tartani és szavatolni kell.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, ez egy történelmi jelentőségű, kiemelkedő jelentőségű állásfoglalás. Figyelmünket az európai vallásszabadságra kell irányítanunk. Fontos, hogy emlékezzünk gyökereinkre, amelyek a zsidó-keresztény értékrendből erednek. Az alapvető európai értékek és jogok erre az örökségre, ezekre a gyökerekre épülnek. Mindaz, ami az egyiptomi kopt keresztényekkel történt, talán rávesz minket, hogy elkezdjünk figyelni. A keresztényeket a világ számos térségében meg kell védenünk, nem csupán Egyiptomban. Hasonló dolgok mentek végbe Törökországban és Asszíriában is.

Nekünk, európaiaknak különösen nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az Európai Unión belül is adódnak olyan szituációk, ahol beavatkozásra van szükség. Itt is vannak áldozatok, akiket vallásuk miatt üldöznek.

Ez pedig az iszlámtól való indokolatlan félelemnek tudható be. Hátat fordítottunk értékeinknek, és azok kárára magán a keresztény értékeken tapostunk. Nem lenne szabad így viselkednünk; ehelyett párbeszédre és a vallások szabadságára van szükségünk. Biztosítanunk kell európai kulturális örökségünk és zsidó-keresztény értékeink fenntartását és határozott védelmét. Ezek az értékek döntő részét képezik európai identitásunknak.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, én magam is igennel szavaztam a keresztényeknek a vallásszabadság kontextusában értelmezett helyzetéről szóló állásfoglalásra, és örülök, hogy elfogadták. Ugyanakkor még mindig vannak fenntartásaim a nem egyértelmű szóhasználattal kapcsolatban. Például sehol nem kerül benne világosan kifejezésre, hogy a keresztények az iszlám országokban kerülnek szembe a legnagyobb problémákkal.

Az N. preambulumbekezdés azután kifejezi, hogy Európa sem teljesen ártatlan a vallásszabadság megsértésének kérdésében. Habár ez lehetséges, de azzal, hogy ezt kimondjuk, az Európában esetenként és elszigetelten felmerülő problémákat egyazon kategóriába soroljuk, mint a keresztények ellen iszlám országokban indított módszeres diszkriminációt vagy akár támadásokat. Emellett ez nem csupán a bombatámadásokról és az iszlám szélsőségesek által elkövetett egyéb fizikai támadásokról szól; számos iszlám országban hivatalos szabályrendszerek is fennállnak a keresztényekkel szemben. Gondoljunk csak a törökországi keresztény templomok felújítására fordítandó források állítólagos elérhetetlenségére, vagy a konstantinápolyi ökomenikus pátriárka utódlásának kérdését övező nehézségekre. A török megszálló erők ciprusi magatartása szintén botrányos.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, én is jelen voltam itt, a tegnapi vitában. Igen érdekes és nagyon fontos is volt. Emellett részt vettem a tegnap a Parlament előtt tartott gyertyagyújtási ceremónián, és köszönöm elnökünknek, Jerzy Buzeknek a vezető szerepet, amelyet ezen az eseményen felvállalt.

– Az elmúlt időszakban történt keresztényüldözések a római birodalom letűnt napjaira emlékeztetnek, amikor a keresztények gyilkosságok és támadások szabad prédájának számítottak. Ennek véget kell vetni. Fontos, hogy az Európai Unió is szerepet játsszon ebben – és én úgy gondolom, ezt meg is teszi –, hogy nem csupán az Unión belül, de a tagjelölt országokban is biztosítsa a vallási csoportok véleménynyilvánításának és vallásgyakorlatának szabadságát. Ez az egész világon nagyon fontos kérdés.

(GA) Örömmel tölt el, hogy a mai napon elfogadásra került ez a történelmi jelentőségű állásfoglalás, és főleg az, hogy egyhangúlag fogadtuk el.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ez az állásfoglalás nagy fontosságú, részben azért, mert kategóriájában első, másrészt mert egy kiemelkedően jelentős pillanatban készül. Hallottunk a keresztények ellen folytatott iraki mészárlásról. Tudjuk, mi történik Egyiptomban, és hogy mi az, ami már évek óta nem történik ott. Egyedi esetekről is tudunk, amelyek éppolyan fontosak: keresztény papok – és nem csupán papok – megöléséről, Törökországban, Szíriában és Pakisztánban is. Arról is tudunk, hogy mi megy végbe bizonyos, iszlám többséggel rendelkező afrikai országokban. Ennek fényében igencsak meglep az Európai Bizottság elnökének, Barroso úrnak a hallgatása. Egy hétig nem kommentálta az eseményeket. Csak a tagállamok miniszterelnökeinek nyomására – bár saját országom miniszterelnöke nem tartozik ide – nyilatkozott egyáltalán erről a témáról. Örülök, hogy Ashton asszony nyilatkozott erről, de ugyanakkor az Európai Bizottság fejének azonnal közbe kellett volna avatkoznia ebben a kérdésben. Ezt azonban nem tette meg, és ez sajnálatos.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, örülök neki, hogy a Parlament is elfogadta, hogy Fehéroroszország az autokrácia felé csúszik. A fehérorosz rezsim olyan kormányzati rendszert testesít meg, amelyen ennek a kontinensnek már 20 évvel ezelőtt túl kellett volna lépnie.

Ennek ellenére remélem, hogy ez az indítvány néhány kollégát is önvizsgálatra késztet. Próbálják most meg egy egykori szovjet apparátcsik szempontjából nézni, aki az Európai Uniót elemzi. Valószínűnek tartom, hogy találhatna néhány olyan dolgot, amitől szinte otthon érezné magát. Azt látná, hogy itt nem választott elnök vagy választási rendszer irányít minket, hanem egy 27 tagú Politbüró, amelynek neve Európai Bizottság. Egy gumibélyegzőt lengető Parlamentet látna, amely nosztalgikus érzéseket kelthetne benne; ötéves tervek sorát láthatná, amelyekkel ügyeinket irányítjuk, vagy láthatná még az egyedi limuzinok flottáját, sőt, a rendszer dolgozóinak és a nómenklatúra tagjainak fenntartott speciális boltokat is észrevehetné.

De legfőképpen azt látná, amit Engels a „hamis tudat doktrínájának” nevezett – tehát azt, hogy a szavazatukkal élő emberek nem ismerik saját érdekeiket, így rajtunk múlik, hogy jobb rendszert állítsunk fölébük. Mindez engem Orwell Állatfarmjának félelmetes zárójelenetére emlékeztet, ahol az állatok felváltva néznek a disznókra és az emberekre, és megállapítják, hogy már meg sem tudják különböztetni őket egymástól.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, én is igennel szavaztam az állásfoglalásra, amely a legjobb esetben is létfontosságúnak nevezhető. Véleményem szerint az Európai Uniónak különösen oda kell figyelnie a szomszédos régiókban történő emberi jogi jogsértésekre. Szerettem volna, ha több szó esik a fiatalok előtt álló problémákról. A fehérorosz ifjúsági szervezetek számára nem engedélyezik a szabad működést, ezért illegalitásba kényszerülnek.

Európa fiataljai immáron több mint egy éve rendszeresen rendeznek olyan utcai megmozdulásokat, ahol európai nagyvárosok legfontosabb szobrainak száját kötik be, némaságuk jeleként. Ez a tiltakozás a véleménynyilvánítás szabadságának hiányát fejezi ki Fehéroroszországban. Remélem, hogy Európa fiataljainak nem kell az Európai Parlament száját is bekötniük vagy elnémítaniuk bennünket, és így bátran megvédhetjük értékeinket és demokráciánkat.

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport támogatja az előterjesztett állásfoglalást. Hiszünk benne, hogy ez fontos jel lesz mind a fehérorosz hatóság, mind a civil társadalom, a média, és mindenki felé, aki az ország demokratikus fejlődéséért harcol. Reméljük, hogy az állásfoglalás által javasolt intézkedéseket a Bizottság és a Tanács figyelmesen megvizsgálja és megvitatja, és a megfelelő hatás érdekében a lehető leggyorsabban végrehajtják.

Sőt, az újraválasztott elnök, Lukasenko holnapra időzített beiktatási ceremóniája sem fogja felszámolni azokat a problémákat, amelyek személyét, a választások törvényességét és a szavazási eredmények iktatásának körülményeit körülveszik. Az Európai Unió több különböző politikát és mechanizmust kipróbált, hogy befolyással legyen Fehéroroszországra és a fehérorosz vezetőségre, mindeddig mérsékelt sikerrel. Talán eljött az idő új lehetőségek megfontolására, vagy annak eldöntésére, hogy nem olyan helyzettel állunk-e szemben e régióban, amely más mechanizmusok alkalmazását teszi szükségessé.

Az állásfoglalás egy olyan lépésre is utal, amelyet kiemelkedően fontosnak tartunk, és amelyet mindezidáig még nem próbáltunk ki: hogy Fehéroroszországgal szemben alkalmazott politikánkat és kapcsolatainkat koordináljuk közvetlen, nem uniós szomszédjaival, azaz Oroszországgal, amely stratégiai partnerünk, és Ukrajnával, amely részt vesz a keleti partnerségben. Úgy gondolom, hogy egyesített és összehangolt erőfeszítéssel ha többet nem is, legalább egy olyan környezet kialakítását elérhetjük, amely politikai szempontból támogatóbb a demokratikus parlamentáris választások számára, amely választások időpontja egyébként a jövő évre van kitűzve.

Az Európai Parlamentnek emellett maximálisan ki kell használnia a már rendelkezésre álló lehetőségeit. A mai napon döntöttünk egy delegáció kiküldéséről Fehéroroszországba. Úgy gondolom, hogy e küldöttségi látogatás, valamint az, hogy e küldöttség számára biztosítjuk a megfelelő segítséget és kapcsolatokat, teszt lesz a fehérorosz vezetés számára. Ezáltal tiszta képet kapunk az ott uralkodó helyzetről, és a magunk szemével győződhetünk meg róla.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök úr, elsőként felháborodásomnak szeretnék hangot adni Hannan úr hasonlatával kapcsolatban, amelyben Fehéroroszországot az Európai Unióval veti össze. Képtelen kijelentései annál is inkább kellemetlenek voltak, mivel az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjának soraiból néhány lengyel képviselőtársam is megtapsolta azokat.

A Lukasenko-rendszert el kell szigetelni. A jelenlegi politika, amely azt tartotta, hogy a rezsim fokozatosan megnyílik majd a demokrácia felé, hibás elképzelésnek bizonyult. A lukasenkói rendszerre kemény szankciókat kellene kivetni, egyebek mellett azért, mert egy Európával közvetlenül szomszédos országról beszélünk. Az ilyen országoktól ugyanazokat a normákat várjuk el, mint az Európai Unió tagállamaitól. Konkrét példaként azt szeretném, ha az Európai Unió támogatná az olyan független médiumokat, mint például a TV Belsat, a Radio Racyja. Ezek fontos csatornái az információ terjesztésének, a fehérorosz állampolgárok tájékoztatásának.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, a fehérorosz elnökválasztással kapcsolatos események újból felrázták az európai közvéleményt. Egy viszonylag nyugodt időszak után Lukasenko elnök újra kényszert alkalmaz az ellenzék aktivistái ellen. Újfent visszanyúlt diktatúrájának leggyalázatosabb eszközeihez. A békés demonstráció résztvevői ellen indított brutális támadás, az ellenzéki vezetők és az ellenzéki színekben indult elnökjelöltek letartóztatása az emberi jogok egyértelmű megsértése, és azt jelzi, hogy újból hátat fordítottak azon intézkedéseknek, amelyek célja a demokratikus európai államok közötti viszony javítása volt.

Éppen ezért teljességgel támogatom a Parlament állásfoglalását, amely a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátására és a választások megismétlésére szólít fel. Szigorúan elítélem a Lukasenko elnök rendszere által használt diktatórikus gyakorlatot. Úgy vélem, az európai intézmények által kifejtett nyomás enyhítheti a fehérorosz állampolgárok elnyomását. Emellett üdvözlöm mindazokat az intézkedéseket, amelyek a civil társadalom fejlődését támogatják: a vízumpolitika enyhítésével, a diákok és felsőoktatási dolgozók ösztöndíjazásával, valamint a független szervezetek és médiumok finanszírozásának segítésével.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, nem férhet hozzá kétség, hogy Fehéroroszország komoly fejfájást okoz Európának, és valóban igaz, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy az uralkodó rendszert a – szerencsére – utolsó kommunista diktatúraként kritizálhassuk. Dániában van egy mondás, miszerint aki üvegből készült házban él, ne dobálózzon kövekkel – ezért talán érdemes visszatekinteni, hogyan is fest az EU Fehéroroszország szemszögéből nézve. Nos, az Európai Uniót egy olyan hivatalnokokból álló Bizottság vezeti, amelyek nem rendelkeznek választói felhatalmazással, és ez a választói támogatás nélküli tagokból összeálló, felügyelet nélküli és az állampolgárok felhatalmazása nélküli Bizottság az egyetlen szerv, amely javaslatokat terjeszthet elő. Amint ezek a javaslatok előterjesztésre és elfogadásra kerülnek, vajon melyik, óriási politikai befolyással rendelkező szerv dönt végül arról, hogyan kell alkalmazni az EU-jogalkotást az egyes tagállamokban? Újfent azok a demokratikus szavazás nélkül kijelölt egyének, akik a valóságtól kényelmes távolságra elhelyezkedve bíráskodnak. Ugyanez mondható el erről a Parlamentről, amelynek nagy többsége kényelemben üldögél a számukra kiválasztott üvegpalotákban, senkinek nem tartozik számadással, és mit sem ért az európai polgárok körében terjedő jelentős aggodalmakból, ellenkezésből és agitációból. Ha Fehéroroszország szemszögéből nézzük az EU-t, ijesztő hasonlóságot vélhetünk felfedezni benne azzal a diktatúrával, amely ellen harcolni próbálunk.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, magam is támogattam az állásfoglalást, tudatában lévén azon ténynek, hogy a Fehéroroszországban tapasztalható szituáció felettébb egyedi. Az emberi jogok védelmezőinek elnyomása egyre durvább méreteket ölt. Másrészt van egy olyan álláspont, amely szerint mindez néhány uniós tagállam igen meggondolatlan politikájának az eredménye, mert az bizonyos, hogy Európa és az Európai Unió részéről egyértelműen felesleges volt hitelt adni Lukasenkónak – mint ahogyan ezt a Fehéroroszországot meglátogató Berlusconi úr, Litvánia államfője, Grybauskaitė asszony, valamint Németország és Lengyelország külügyminiszterei tették. Ma pedig a polgári szabadságjogokért kell küzdenünk Fehéroroszországban, anélkül, hogy eközben Oroszország karjaiba taszítanánk az országot, hiszen ez is nagyon fontos szempont.

Jelentés: Derk Jan Eppink (A7-0374/2010)

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök úr! Számos tagállammal kapcsolatban a tapasztalat azt mutatja, hogy hat évvel az 1/2003/EK tanácsi rendelet születése után még mindig nem történt pozitív elmozdulás a versenyszabályok következetes alkalmazása terén.

Amikor a nemzeti bíróságok vitás kérdésekben döntenek, még mindig nem használják ki azt a lehetőséget, hogy információkat vagy véleményt kérnek egy adott ügyről az Európai Bizottságtól, valamint nem használják ki jogukat, hogy az Európai Közösségek Bíróságához fordulhassanak előzetes kérdésükkel, de a Bizottság sem használja ki „amicus curiae” beavatkozási jogát. A gyakorlat azt mutatja, hogy jelentős problémák vannak a bírósági alkalmazással e területen, beleértve a komoly eltávolodást az európai bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatától. Ezért felkértem a Bizottságot arra, hogy fordítson figyelmet a nemzeti bíróságok határozataira, valamint hogy tegye meg az e cél érdekében szükséges lépéseket. Ezt a kérést belefoglalták a versenypolitikáról szóló jelentésbe is, és magam is támogattam a jelentés végső szövegét.

  Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, nem kétséges, hogy komoly nyomás nehezedik az európai versenyképességre. Fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban megvan-e a tagállamok között a helyzet megváltoztatására irányuló akarat. Egy dolog azonban biztos: egy olyan pénznemet, közös valutát hoztunk létre, amely egész Dél-Európa gazdasága számára katasztrofálisnak bizonyult. Ennek egyik oka, hogy ezen államok többsége nem tud lépést tartani, és teljességgel képtelen volt végrehajtani mindazon reformokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a jövőben meg tudjunk birkózni a Kína, India és Dél-Amerika és más országok jelentette versennyel. Ugyanakkor még azokon a területeken is lehetetlen megegyezésre jutni, amelyekre szívesen gondolunk úgy, mint könnyen elérhető, „alacsonyan csüngő gyümölcsre”. Ennek egyik példája a közös európai szabadalom létrehozásának indítványa. Riasztó, hogy még ilyen tisztán technikai kérdésekben sem voltunk képesek egyszer sem megegyezést elérni. Ez csak egy példája annak, mennyire nem hatékony az EU. Engedtük, hogy még egy ilyen könnyen elérhető előnyöket ígérő területen is közénk álljanak a nyelvi különbségek, és akadályt vessenek a megegyezés elé. A valóság talaján ez minden bizonnyal sokat elmond arról a hamis alapról, amelyre ez az együttműködés épült.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, értékelem a Bizottság által tanúsított rugalmasságot, amelyet a pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként bevezetett átmeneti állami segélyintézkedések létrehozásában mutatott. Emellett egyetértek azzal is, hogy az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében jó gondolat lenne részletes értékelést készíteni a téren hozott döntésekről.

Egyetértek a Bizottság felé intézett kérésekkel, amelyek arra irányulnak, hogy a bankok térítsék vissza a kapott csillagászati mértékű állami támogatásokat, biztosítva ezzel a belső piacon belüli tisztességes versenyt. Egyike voltam azoknak, akik bírálták az adófizetők pénzéből biztosított támogatás hatalmas mértékét. Úgy gondolom, a közpénzeket a növekedés elősegítésére kell fordítani.

Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor az adófizetők megtakarításait a banki részvényesek és gondatlan menedzserek hasznára fordították, és hogy az új felügyeleti rendszerek felállítása meggátolja, hogy a spekulációk a jövőben újra kárt okozzanak a gazdaságban.

Üdvözlöm azt az akaratot, amely szerint a támogatásokat a közös érdekeket szolgáló projektek elősegítésére kell használnunk, kiemelve különösen megújuló energiaforrások területét.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, én is örömmel támogattam ezt az állásfoglalást.

– Mondhatnánk, hogy az Európai Unió egyik legfőbb feladata a tisztességes verseny biztosítása mindenki számára, főleg a kis- és középvállalkozások, és természetesen a fogyasztók számára.

Régóta gyanítjuk, hogy vannak, akik kizsákmányolják a piacot; országomban ebben a pillanatban is sokan rémülten figyelik például a benzin és a gázolaj árának egységes és módszeres emelkedését az ország valamennyi benzinkútján.

Ehhez hasonlóan a mezőgazdasági termelők is régóta gyanakodnak egy kartell működésére, főleg olyankor, amikor a marhahús ára szinte varázsütésre egységes és hirtelen zuhanásba kezd.

És persze az elmúlt időkben lehettünk tanúi az Európai Bíróság távközlési cégek ellen hozott ítéletének is az európai roamingdíjak kérdésében.

Ezért folyamatosan résen kell lennünk, és fel kell készülnünk, hogy szigorú és azonnali beavatkozással éljünk, valahányszor tisztességtelen versenymagatartást tapasztalunk.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ezt a fontos jelentést olyasvalaki írta, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. Úgy gondolom, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az Európai Unió nagyobb nyíltságot és versenyt érdemel. Nem kell félnünk ettől. Ez ösztönzi Európa fejlődését egy olyan helyzetben, amelyben – mondjuk ki őszintén – elmaradtunk Amerikától és Ázsiától. Egy ilyen állásfoglalásnak az a célja, hogy hatékonyabbá tegye Európa gazdaságát; ez adja fontosságát és szükségességét is. Ezért szavaztam én is az elfogadása mellett.

Jelentés: Michael Gahler (A7-0377/2010)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, szeretném megköszönni az előadónak, Gahler úrnak ezt a kiváló jelentést. Ragyogóan számba veszi az Európai Unió távoli északi területeinek igényeit, és az itt szükségessé váló fenntartható fejlődést. Mivel magam is egy északi államból származom, nagy örömmel követtem figyelemmel a folyamatot. Úgy láttam, a jelentés megfelelő mértékben vette figyelembe az éghajlatvédelmet és a megélhetés kérdését is. Kitért például a rénszarvastenyésztés témakörére is, amely igen fontos megélhetési forrás a térségben. Gahler úr emellett kiváló beszámolót adott az egyetlen európai őslakos népről, a számikról is.

Külön elismeréssel és köszönettel tartozom Gahler úrnak azért, hogy figyelmet fordított az általam előterjesztett, a Lappföldi Egyetem Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központjának felállításáról szóló módosításra is, valamint hogy megemlítette azt jelentésében. Ez igen fontos téma. Örömmel tölt el, hogy a finnek ezen a területen a pártokon átívelő együttműködésről tesznek tanúbizonyságot. Finnország északi részeinek és egész Észak-Európa jövőjéről van szó, egy olyan Észak-Európáról, ahol fenntartható fejlődést akarunk látni.

Jelentés: Traian Ungureanu (A7-0378/2010)

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – (BG) Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport úgy tartja, hogy a fekete-tengeri stratégia valóban fontos és időszerű, mert felméri, mit értünk el idáig a Fekete-tenger térségében, és számos javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy mit tehet még az Európai Unió ebben a kérdésben.

Hiszünk benne, hogy nem egyszerű feladat politikai koordinációt létrehozni olyan partnerek között, akiknek koordinációs szintje az Európai Unión belül is nagyban eltér egymástól, ugyanakkor nem lehetetlen. Emellett politikai téren is érdemes megpróbálni egyesíteni erőinket, tekintve, hogy az együttműködésből három ország már az Európai Unió tagállama, egy másik a stratégiai partnerünk, a többi pedig a keleti partnerség tagjai, míg Törökország tagjelölt ország.

Az, hogy az Európai Unió nem tudott energikusabban bevonódni a térség életébe – legalábbis eddig – megfosztott bennünket a fejlődéstől és egy hatalmas potenciál kihasználásának lehetőségétől. Ebben az értelemben pedig ezen a ponton elmondhatjuk, hogy a fekete-tengeri szinergiát, amelyre már kezdettől fogva nem kellően ambiciózus kezdeményezésként tekintettünk, hatékony fekete-tengeri stratégiává kell alakítanunk.

Már most rendelkezünk olyan interakció-modellekkel, amelyeket sikeresen alkalmazhatunk, feltéve természetesen, hogy a térséghez alakítjuk azokat. Ennek egyik példája a balti-tengeri stratégia, amely makroszintű sikereket hozott a regionális együttműködés fejlesztésében.

Úgy hisszük, hogy számos lépést kell most megtennünk, amelyek közül nem található meg valamennyi a jelentésben. Elsőként, gyakorlati szinten, a szomszédsági politika keretrendszerének jelenleg zajló felülvizsgálatán belül kell fontolóra vennünk az erőteljesebb koherencia kialakítását a fekete-tengeri szinergia és a keleti partnerség között – tekintve, hogy a keleti partnerség országai Fehéroroszországtól eltekintve mind részesei a fekete-tengeri szinergiának.

A másik szempont az, hogy miniszteri és parlamenti szinten is erősíteni kell a politikai párbeszédet, valamint meg kell próbálnunk nagyobb kohéziót kialakítani a Duna-stratégia és a fekete-tengeri régió jövőbeli kezdeményezései között. Ezeknek egy olyan stratégia kialakulását kell eredményeznie, amely a következő pénzügyi keretben külön költségvetéssel indulhat.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, az Ungureanu úr immár elfogadott állásfoglalásában található javaslat, amely a fekete-tengeri szakpolitika teljes jogú stratégiává való alakításáról szól, széles körű támogatást érdemel. Az a tény, hogy Bulgária és Románia EU-tagállamok, a keleti partnerség működése – azaz a keleti partnerséggel és Oroszországgal fenntartott különleges kapcsolatok –, és a régió más országaival folytatott EU-tagsági tárgyalások mind alátámasztják a térség politikai jelentőségét az Európai Unió szempontjából. A Fekete-tenger energiahordozók kereskedelmének jelentős tranzitrégiójává változott, és az Unió számára olyan ígéretes projektek tekintetében is fontos, mint a földgázellátás diverzifikációja szempontjából stratégiai szereppel bíró Nabucco projekt. Én is teljességében osztom Ungureanu úr véleményét – egyben gratulálva neki a jelentésért –, hogy a stratégiának biztosítania kell a térség valamennyi szereplőjének elismerését, nem csak a nagyobb államokét, továbbá meg kell férnie más stratégiákkal, például a Földközi-tengerre vonatkozóval is.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) 2007-ben, mikor Románia és Bulgária is csatlakozott az EU-hoz, a Fekete-tenger részben az Európai Unió belső tengerévé vált. Stratégiai szempontból egy nagyon fontos területről beszélünk, ahol szükséges szerepvállalásunk elmélyítése. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a Parlament egy új stratégiát dolgozzon ki a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása mellett egy külön uniós költségvetési tétel formájában. Az új stratégiának a fekete-tengeri térség békéjének, stabilitásának és jólétének biztosítását kell szolgálnia, valamint garantálni az uniós energiabiztonságot. Az ellátási útvonalak és források diverzifikálását még erősebben kell érvényesíteni, ezért szeretném hangsúlyozni a fekete-tengeri kikötőkben tervezett cseppfolyósföldgáz–terminálok fejlesztésének jelentőségét. A régióban található tranzitútvonalak is jelentősen javíthatják ez EU ellátásának biztonságát. Az EU számára kiemelt fontosságú Nabucco, a transzadriai gázvezeték és a páneurópai kőolajvezeték sikerének elengedhetetlen eleme a Fekete-tenger országai együttműködésének további elmélyülése. Ezért támogattam a jelentést.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, éppúgy, mint Fehéroroszország esetében, az EU fekete-tengeri stratégiájával kapcsolatban adott szavazatomat is szeretném megokolni. Azzal kezdeném, hogy kollégám, Traian Ungureanu úr kiválóan időzítette a saját kezdeményezésű jelentés összeállításának ötletét, hiszen az Európai Unió jelenleg éppen regionális politikáit erősíti azáltal, hogy parti térségekre vonatkozó stratégiákat állít fel a Balti-tengeren, a távoli északon, és esetünkben a Fekete-tengeren.

Emellett szeretném kifejezni afelett érzett örömömet, hogy az általam előterjesztett módosítások is belekerültek az állásfoglalás szövegébe. Ezek a módosítások rámutatnak arra, hogy szükség van egy hálózat létrehozására a térség civil szervezetei között, a kultúraközi és vallásközi párbeszédet elősegítő programok ösztönzésére, valamint a fekete-tengeri egyetemek hálózatának felállításához hasonló kezdeményezések felkarolására. Véleményem szerint mindezek az intézkedések jó példák arra, hogyan képes a civil társadalmak közötti interakció pozitív szinergiákat létrehozni a térségben.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy nem csupán a megfelelő egyensúlyt kell megtalálnunk a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem között, hanem a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményt is teljességében végre kell hajtanunk. Remélem, a Parlamentben ma elfogadott indítvány megkapja a megérdemelt figyelmet a Tanácstól is, amelynek prioritásként kellene kitűznie ezt a témát az európai napirendre.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Ana Gomes (A7-0368/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Figyelembe véve Líbia földrajzi elhelyezkedését és kölcsönös gazdasági függőségét az EU-val, egy EU–Líbia stratégiai partnerség ösztönzése közös érdekünk. Ennek ellenére nem feledkezhetünk meg az országot uraló diktatórikus rendszerről, amely nem tiszteli az emberi és alapvető szabadságjogokat. Habár egy Líbiával felállítandó keretmegállapodás számos tagállam érdekeit szolgálná, az EU nem feledkezhet meg az általa védett alapvető értékekről, és nem rendelheti magát alá a tisztán gazdasági érdekeknek. Partnerségre van szükség ahhoz, hogy az országban emberi jogokra vonatkozó törvényi reformok kerüljenek elfogadásra, ugyanakkor lehetővé tegyük a nemzetgazdaság diverzifikációját; szem előtt tartva, hogy bizonyos lépések már megtörténtek, például a nukleáris program feladása vagy az állam vállalt nemzetközi emberi jogi kötelezettségek, az ENSZ által kiszabott szankciók ellenére.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Igennel szavaztam az EU–Líbia keretmegállapodás tárgyalásairól szóló állásfoglalásra. Líbia továbbra is autoriter rendszerként működik, lakossága számára nem biztosítottak az alapvető emberi jogok, és rendszeresen alkalmazza a halálbüntetés eszközét is. Az állami intézmények nem rendelkeznek demokratikus elszámoltathatósággal, az államhatalom pedig nem a jogállamiságon nyugszik. Mindezek ellenére Líbia egyre kiterjedtebb kereskedelmi és politikai kapcsolatokkal rendelkezik egyes EU-tagállamokkal, valamint az EU szempontjából is stratégiai jelentőségű ország. Az EU–Líbia keretmegállapodás tárgyalásai 2008 novemberében kezdődtek.

Ugyanakkor a kapcsolatok fejlődése közben biztosítani kell az európai értékek és alapelvek teljes mértékű tiszteletben tartását, és fontos szigorúan megkövetelnünk, hogy a Tanács és a Bizottság megtegye a szükséges lépéseket: többek között erőteljesen javasolni kell, hogy Líbia ratifikálja és hajtsa végre a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt és 1967. évi jegyzőkönyvét; kérni kell, hogy a líbiai hatóságok egyetértési megállapodást írjanak alá, amely törvényes jelenlétet biztosít az UNHCR számára az országban; ösztönözni kell Líbiát, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan stb. – az európai értékek védelme érdekében.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a jelenleg is tárgyalás alatt álló keretmegállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokat, amelyek különböző témák széles tárházát ölelik fel, a politikai párbeszéd erősítésétől a migráció kezeléséig, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésétől az energiabiztonságon keresztül a különböző ágazatok együttműködésének javításáig. Úgy hiszem, a keretmegállapodás lehetőséget teremt arra, hogy erősítsük a Líbia és az EU közötti politikai párbeszédet. Szeretném kiemelni a keretmegállapodás szerepét, amely – a civil társadalom megerősítésének eszközeként – magában foglal az intézményi kapacitás fejlesztését támogató intézkedéseket, segíti a modernizációt, ösztönzi a demokratikus reformok bevezetését és a független társadalmi kommunikáció létrehozását, valamint a jogállamiság megteremtését, illetve támogat olyan más erőfeszítéseket, amelyek megnyitnák a teret a vállalkozások, felsőoktatási intézmények, civil szervezetek és Líbia más piaci szereplői előtt.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európa és Líbia közötti gazdasági partnerség napjainkban már valóság. Líbia rendelkezik a legnagyobb bizonyított olajtartalékkal Afrikában, és Európa harmadik legnagyobb energiabeszállítója (olaj és gáz tekintetében). Sőt, az EU Líbia legnagyobb kereskedelmi partnere is (amely 2009-ben teljes kereskedelmének 70%-át jelentette). Európának fel kell ismernie, hogy Líbia fontos szerepet játszik a regionális és globális biztonság terén, egyrészt az iszlám szélsőségesek megfékezésében, másrészt a térség stabilizálásának kontextusában.

Mindezek miatt üdvözlendő, hogy partnerségi keretmegállapodás tárgyalásai folynak, a jelentésből ugyanakkor egyértelműen kiviláglik, hogy nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos kérdéseket, amelyeket magam is alapvetőnek tartok: a rendszer fokozatos demokratizálódását, az emberi jogok, azon belül különösen a különböző szabadságjogok tiszteletben tartásának javítását, a büntetőjogi rendszer fokozatos megváltoztatását a halálbüntetés eltörlésének céljával, a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának elismerését, és az 1951. évi genfi egyezmény ratifikációját.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és Líbia közötti tárgyalások megnyitása olyan lehetőséget teremt meg, amely jobb gazdasági fejlődési feltételeket biztosíthat mindkét fél számára, ugyanakkor komoly változásokat mozdíthat elő a földközi-tengeri térségben és Afrikában az emberi jogok, a globális békéhez és stabilitáshoz való hozzájárulásuk, valamint a klímaváltozás elleni harc tekintetében is. Líbia hatmillió lakossal rendelkezik, amelyből kétmillió külföldi. Ez az ország rendelkezik az Afrikában található legnagyobb bizonyított olajtartalékkal, emellett Európa harmadik legfontosabb energiaszállítója, amit kőolajból és földgázból biztosít. Az EU az ország legfontosabb kereskedelmi partnere: a két fél közötti tranzakciók 2009-ben Líbia kereskedelmének 70%-át tették ki. Az EU-val köthető partnerségi keretmegállapodást olyan lehetőségnek kell tekinteni, amellyel megmutathatjuk az emberi értékek és a demokrácia előnyeit a fenntartható és szerteágazó fejlődés tekintetében is. Ahogyan a jelentés is rámutat, ezt a folyamatot nem választhatjuk el az EU alapvető értékeitől, mint a halálbüntetéssel valamint a kisebbségek, bevándorlók és menekültek diszkriminációjával való szembehelyezkedéstől, a közegészségügy támogatásától, valamint a politikai demokratizálódás igényétől.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az Európai Unió földközi-tengeri politikájában prioritásnak számít egy olyan keretmegállapodás létrehozása, amelynek célja az illegális bevándorlás elleni harc terén való együttműködés előmozdítása, és amely ugyanakkor az emberi jogokon alapuló politikai párbeszédet is célul tűzi. Habár a végső szöveg tartalmaz néhány pontatlanságot, mégis úgy gondolom, támogatnunk kell, abban a reményben, hogy ráveszi a tripoli kormányt, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a régióban az emberkereskedelem elleni harc terén, valamint arra késztetni, hogy helyzetet valós felmérése által felelős partnerré váljon más területeken is, mint a biztonság és az energia kérdésében is.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Líbia olyan ország, ahol komoly munkára van még szükség. A diktatúra, az emberi jogok semmibe vétele, a bevándorlási politika hiánya, a szegényes egészségügyi ellátórendszer csak néhány azok közül a problémák közül, amelyekkel a líbiaiak és az ott élő külföldiek nap mint nap találkoznak. Másrészt Afrika e térségének lehetősége, gazdag természeti erőforrásai és kulturális öröksége olyan értékek, amelyek lehetővé tehetik Líbia számára a gazdasági fejlődést, az itt élők életminőségének javítását, és az ország megnyitását a nemzetközi piacok felé. Ha az EU–Líbia megállapodásban sikerül megfelelő feltételeket kialkudnunk, azaz meggyőzzük a líbiai hatóságokat az alapvető emberi jogokat sértő gyakorlatok beszüntetésére, a bevándorlási politika megváltoztatására és a törvényi felelősség felvállalására, az mindkét félnek kölcsönös előnyöket hoz és hozzájárul a térség fejlődéséhez.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott jelentés olyan javaslatokat tartalmaz, amelyeket az Európai Parlament elengedhetetlennek tekint az Európai Unió és Líbia között zajló, egy együttműködési megállapodás létrehozását célzó tárgyalások lezárásához. A keretmegállapodás megkötése lehetőséget nyújtana az olyan fontos témák kezelésére, mint a politikai kapcsolatok, a bevándorlás és a biztonság kérdése, az energia, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelem, az éghajlatváltozás, az energia és a kultúra témaköre. Ugyanakkor döntő lépést is jelentene az Európai Unió mediterrán térsége és Afrika közötti kapcsolatok javításának általánosabb érvényű célja felé. Olasz képviselőként ki kell hangsúlyozzam azokat a történelmi és gazdasági okokat, amelyek az évek során kedvező kapcsolatok kialakulásához vezettek Olaszország és Líbia között. Ugyanakkor ki kell emelnem azt is, hogy igen fontos az EU és Líbia közötti együttműködés erősítése, ami alatt nem csupán a gazdasági kooperációt értem, hanem az emberi jogok védelmének szempontját is. Remélem, hogy az Európai Unió képes lesz vezető szerepet vállalni a bevándorlók fogadásának kérdésében és az emberkereskedelem ellen folytatott harc támogatásában is.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés elképesztő méretű ellentmondásokat vonultat fel. Üdvözli az EU–Líbia keretmegállapodásról szóló tárgyalásokat, amelyeknek lehetséges kimenetele az is, hogy Líbia felvételt nyer az euromediterrán szabadkereskedelmi térségbe (EMFTA), amelyet az eurokrácia immár 15 éve próbál előkészíteni. Ugyanakkor az emberi jogok és a demokrácia sérelmeinek egész tárházát sorolja fel, amelyek elkövetőjét autoriter rendszernek nevezi. Mindeközben a Kubáról elfogadott közös álláspont végig fennmarad. Ez nem más, mint kettős mérce. Napjaink Európai Uniója számára a kereskedelmi kapcsolatok előfeltételét nem az emberi jogok és a demokrácia megléte jelenti, hanem a piacgazdaság és a szabad, torz verseny létrehozása. Az Unió viselkedése a gyáva imperializmust idézi, és ugyanezt bizonyítja a tunéziai állapotokra adott megkésett reakciója.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Mindannyian tudatában vagyunk, hogy Líbiában továbbra is diktatórikus rendszer uralkodik, amely rendszeresen megsérti az alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseit. Mindennek ellenére Líbia számos EU-tagállammal bővítette kereskedelmi és politikai kapcsolatait. A mediterrán térséget és egész Afrikát érintő kérdésekben partnerként funkcionáló Líbia szerepe jelentős hatással lehet a régió biztonságára és stabilitására, különösen a migráció, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, az éghajlatváltozás, az energia és a kulturális örökségek terén. Ebben a kontextusban a jelenleg tárgyalt keretmegállapodás is jelentős, de választ kell adnunk számos alapvető fontosságú kérdésre is, konkrétan a rendszer fokozatos demokratizálódására, az emberi jogok tiszteletben tartására, a büntetőeljárási rendszer megváltoztatására és legfőbb prioritásként a halálbüntetés eltörlésére, valamint a genfi egyezmény aláírására.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mivel Európa szempontjából az EU és Líbia közötti kapcsolatok nagy bonyolultságot és jelentőséget is hordoznak, objektívan kell őket megvizsgálnunk. Az emberi jogok tiszteletben tartása természetesen komoly szerepet játszik, ezért is kell Brüsszelnek felszólítania Líbiát, hogy ratifikálja a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt, illetve sürgetnie a halálbüntetési moratórium bevezetését. Ugyanakkor tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy Líbia fontos tranzitország az Afrikából Európába irányuló tömeges illegális bevándorlás számára. Emiatt semmit nem érünk el azzal, ha teljességében elutasítjuk Tripoli visszafogadási megállapodását, amint az a Külügyi Bizottság jelentésében is megtalálható.

Ha nem valósítjuk meg a visszafogadási megállapodást Líbiával, akkor az Európára nehezedő bevándorlási nyomás még tovább fog nőni. Mivel a tömeges illegális bevándorlás sarkalatos probléma Európa – mint történelmi entitás – túlélése szempontjából, az EU számára az lenne a legérdemesebb, ha differenciáltan kezelné Tripolival folytatott kapcsolatait, és Líbiát bevonná a migráció áramlását ellenőrző stratégiáiba.

  Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, az EU–Líbia keretmegállapodásra vonatkozó ajánlására. Teljességgel támogatom a Gomes asszony által a jelentésben meghatározott kulcspontokat, vagyis annak szükségességét, hogy Líbia moratóriumot vezessen be a halálbüntetésre vonatkozóan, aláírja a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt, aktívan felvegye a harcot az emberkereskedelem ellen, tisztességes megegyezéseket garantáljon az illegális bevándorlás ügyében, és modern menekültügyi jogszabályokat fogadjon el.

Szeretném hozzátenni, hogy számos esetben kértük, hogy az európai intézményeknek is legyen lehetőségük ellenőrizni a líbiai menekülttáborokban uralkodó valós körülményeket még a keretmegállapodás létrejötte előtt. A Parlamentnek azonnali lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy ezt a kérést még határozottabban hangoztassa. Ami engem és számos képviselőtársamat illeti, mindaddig nem tudjuk támogatásunkat adni a keretmegállapodáshoz, amíg nem teljesülnek a Gomes asszony által a ma elfogadott jelentésben meghatározott feltételek.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Líbia között jelenleg folyó, a tagállamok és a nevezett Maghreb-ország közötti politikai és gazdasági kapcsolatok elősegítését célzó keretmegállapodás megteremtéséről szóló tárgyalások sorsdöntő stratégiai fontossággal bírnak az Unió határokon átnyúló kapcsolatainak szempontjából. Én ezért szavaztam igennel az Európai Parlament Tanácsnak benyújtott ajánlására. A megállapodás elsődleges célkitűzése a líbiai lakosság életének javítása mind politikai, mind társadalmi és gazdasági téren, azáltal, hogy a megállapodás alapjául az alapvető jogok érvényesítését tűzi ki. A megállapodás megkísérli helyreállítani a Líbiában mutatkozó hiányosságokat, azzal, hogy komolyabb védelmet nyújt az emberi és demokratikus jogok számára, fejleszti a kereskedelmi együttműködést, valamint szigorú közös ellenőrző eszközöket hoz létre az illegális bevándorlás terén.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Vonakodva adtunk zöld utat az EU és Líbia közötti, a kapcsolatok erősítését célzó tárgyalások folytatásának. Ugyanakkor ez semmiképp nem tekinthető biankó csekknek. Nem szabad, hogy energiabiztonságunk, kereskedelmi és gazdasági érdekeink és a migrációs áramlatok kezelése terén való együttműködésünk eltakarja előlünk a tényt, hogy a líbiai hatóságok és Kadhafi ezredes továbbra sem adja meg a legalapvetőbb emberi jogok tiszteletét. Kadhafi ezredes immáron 41 éve hatalmon lévő diktátor, aki néhány napja tunéziai kollégája, Ben Ali távozása miatt sajnálkozott. Az országban elnyomó rezsim uralkodik: halálbüntetésekkel (2009 májusában 506 ilyen volt, amelynek 50%-át külföldiek tették ki), kivégzésekkel és testi fenyítéssel, az illegális fogva tartás gyakorlatával és az országon keresztül Európába igyekvő bevándorlókkal szemben alkalmazott embertelen bánásmóddal.

Állásfoglalásunk ezt a pontot különösen kihangsúlyozza, felidézve, hogy egy közös migrációs politika minden esetben feltételezi a migránsok védelmét és a többi alapvető szabadságjogot szolgáló szigorúbb védőeszközök felállítását. Ehhez hasonlóan az országgal kötött visszafogadási egyezménynek automatikusan ki kell zárnia a menedékkérőket, menekülteket és a védelemre szorulókat, és meg kell előznie a közös kitoloncolás eseteit.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Líbiában immár 40 éve olyan diktatórikus rezsim uralkodik, amelyben az erő egyetlen személy, Kadhafi ezredes kezében összpontosul, aki a legrégebb óta hatalmon lévő afrikai és arab vezető. A líbiaiak ingyenes közoktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz, lakhatási támogatáshoz, azaz bizonyos mértékű társadalmi előnyökhöz jutnak az olajbevételekből. Ugyanakkor a GDP növekedési rátája ellenére a fejlődés még mindig elmarad a többi, olajban gazdag országtól, emellett Líbia egyike a régió kevéssé diverzifikálódott gazdaságainak. A külföldi beruházások a vezető megjósolhatatlan döntéseinek kegyétől függenek.

A líbiai nép számára nem biztosítottak a legalapvetőbb emberi szabadságjogok, annak ellenére, hogy országuk konkrét nemzetközi kötelezettségvállalásokat tett az emberi jogok tiszteletben tartására, nemrég választották be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, és több, jogilag kötelező érvényű nemzetközi eszköz szerződését is aláírta. Líbiában rendszeresen végrehajtanak halálbüntetéseket.

Végezetül Líbia stratégiai fontossága és a hozzá kapcsolható számos kihívás is rámutat, mekkora szükség van rá, hogy az EU átfogó politikát állítson össze az országra vonatkozóan. Széles azoknak a témáknak a köre, amelyekbe az EU-nak be kell vonnia Líbiát. E keretmegállapodásnak emellett hatékony eszközként kell elősegítenie a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását, a migránsok és menekültek védelmét, valamint a fenntartható fejlődést is Líbiában.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Azért támogattam szavazatommal ezt az állásfoglalást, mert hiszek benne, hogy segíthet a líbiai népnek javítani életkörülményeiket, amelyeket gyakran az emberi jogok és a legalapvetőbb szabadságjogok tiszteletben tartásának hiánya jellemez.

Az EU és Líbia közötti együttműködés döntő tényező lehet az ország potenciáljának fellendítése szempontjából, amelynek jelenleg egy nagyon összetett helyzettel kell megbirkóznia. A fogvatartottakat sok esetben kínozzák, testi fenyítéssel, többek között korbácsolással, veréssel, elektrosokkal és az orvosi segítség szándékos megvonásával is. Líbiában nincsenek menekültügyi törvények, és ennek folyományaként a menekültvédelem biztosításának szükségessége sincs jogilag elismerve.

Ha ez még nem lenne elég, még mindig számos bűncselekményre vonatkozik halálbüntetés, a líbiai bíróságok pedig továbbra is hoznak halálos ítéleteket, amellyel a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog nemzetközi követelményeit sértik. Az Európai Uniónak a lehető leggyorsabban meg kell kötnie ezt a keretmegállapodást. Ez lesz az első valódi megállapodás Líbia és az EU között, ezért valós előnyöket jelenthet a lakosságnak az alapvető jogok, valamint politikai és társadalmi-gazdasági helyzet szempontjából.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Az EU és Líbia közötti keretmegállapodásról szóló mai szavazás egy kemény tárgyalássorozat eredménye, főleg ami a migránsok kérdését illeti. Líbiában a menekültek és menedékkérők emberi jogainak jogállása különösen veszélyben van. Jogilag nem ismerik el őket, és nem áll fenn a védelmüket szolgáló rendszer. Remélem, hogy alapvető emberi jogaik és menedékjoguk védelemben részesül majd.

Líbia még nem ratifikálta a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i genfi egyezményt, sem annak 1967. évi jegyzőkönyvét, és egyelőre nem is áll szándékában ezt tenni. Ugyanakkor 1981-ben ratifikálta az afrikai menekültproblémák sajátos kérdéseiről szóló 1969-es egyezményt. Ezért kötelessége betartani a nemzetközi védelemre szoruló menekültek visszaküldésének tilalmát, akiknek azonosítására olyan kritériumok szolgálnak, amelyek nem lehetnek enyhébbek azoknál, amelyeket a genfi egyezmény felállított.

A nemzetközi jog alapján a Szomáliából, Szudánból, Eritreából, Etiópiából és hasonló országokból származó emberek humanitárius védelemre és politikai menedékre jogosultak, így remélem, hogy a líbiai hatóságok beleegyeznek az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztosával való együttműködésbe.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0039/2010)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Igennel szavaztam erre a nagyon fontos állásfoglalásra, mert a leghatározottabban el kell ítélnünk a keresztény közösségek elleni legutóbbi támadásokat világszerte − legyen szó Egyiptomról, Pakisztánról, Irakról vagy bármelyik másik országról.

A kereszténység kezdete óta élnek keresztény közösségek a Közel-Kelet különböző muzulmán országaiban. Ezért teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy több évszázados békés együttélés után arra kényszerítik a keresztényeket, hogy elmeneküljenek ezekből az országokból vagy gettókba zárják őket. Ez egy újabb ok arra, hogy folytassuk az iszlám fundamentalisták elleni küzdelmet, akik eltorzítják a valóságot és a terrorizmus elleni globális tevékenységünket úgy akarják beállítani, mintha az a muzulmán világ elleni támadás lenne. Éppen az iszlám fundamentalisták azok, akik háborút akarnak kirobbantani a vallások és a civilizációk között.

Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megszabaduljunk ezekről a vallási fanatikusoktól és háttérbe szorítsuk őket társadalmaikban. Ezt a muzulmán társadalmak mérsékelt tagjaival együttműködve kell elérnünk. Üdvözöljük az erőteljes, közvélemény által adott reakciókat egyes muzulmán országokban, például Egyiptomban, ahol a közvélemény határozottan elítéli a keresztények elleni terrortámadásokat és a felelősök elleni cselekvésre szólít fel.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Mindannyiunkat nagyon megrázott a Bagdadban lévő szír katolikus templom ellen elkövetett közelmúltbeli terrortámadás. Ez a támadás súlyos események sorozatát követően történt, amelyek mindegyikét vallásos motivációk váltották ki. Ez nagyon érzékeny téma. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) szorosan kötődik a világi elvekhez és tiszteletben tart valamennyi vallást Európában, beleértve az iszlámot is. Ezt figyelembe véve nem maradhatunk közömbösek az iránt, hogy milyen sors vár számos keresztény közösségre világszerte. Valamennyi vallást egyformán tiszteletben kell tartani, emiatt támogattam az Európai Parlament állásfoglalását. A Parlament által elítélt események mindegyike muzulmán országokban történt, ahol különös figyelmet kell fordítani a keresztények sorsára. Közösen kell dolgoznunk azért, hogy biztosítsuk a különböző vallások tiszteletben tartását, és úgy vélem, hogy ez a szöveg összeegyeztethető ezzel a megközelítéssel.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Parlamentnek a vallásszabadság összefüggésében a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalására, amely elítéli a keresztények elleni halálos kimenetelű támadásokat keleten. Az elmúlt hónapokban történt keresztények elleni támadások számos áldozat számára tragédiával végződtek, különösen Bagdadban és Alexandriában, továbbá hittestvéreik számára is. A keresztények kétezer éve laknak keleten, beépültek országaik történelmébe. Ma azonban tömegével menekülnek el a régióból. Az erőszakos száműzetés miatt ezek az országok emberi erőforrásuk jelentős részét elveszítik. A közel-keleti régióikat mindig is a sokféleség és a vallási kisebbségek együttélése jellemezte. A támadásokat végrehajtó terroristák összetűzést akarnak szítani kelet és nyugat között azáltal, hogy összeugrasztják a muzulmán és a keresztény világot. Mindezt ördögien kitervelték. Az Irakban és Egyiptomban élő keresztények elhagyatva és elárulva érezhetik magukat. Fontos, hogy az egyiptomi és iraki hatóságok megtalálják és kíméletlenül elítéljék a mészárlások kitervelőit.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A Parlament végre szavazni tudott a világ különböző részein élő keresztények helyzetéről szóló átfogó állásfoglalásról; ma már megbízható adatokból tudjuk, hogy a keresztény közösség világszerte az egyik, a folyamatos társadalmi és jogi üldöztetéstől diszkriminációtól leginkább sújtott közösség. Európának az eddiginél sokkal többet kell tennie a világszerte élő keresztények védelme érdekében. Megvannak az ehhez szükséges eszközei, ha akarja. Azt reméljük, hogy ez az állásfoglalás az uniós szervek általi megközelítés megváltozásának kezdetét jelzi, különösen diplomáciai és kereskedelmi szempontból, a keresztények elleni üldözést toleráló vagy a keresztényellenességet támogató számos − túlságosan is sok − országgal folytatott kétoldalú párbeszédeik során. Amikor az EU kereskedelmi, gazdasági és együttműködési megállapodásokat ír alá harmadik országokkal, akkor határozottabban kell érvényre juttatnia az emberi jogi záradékokat – ezt ez idáig nem tette meg. Nem elfogadható ezentúl, hogy olyan országok, ahol a keresztények hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek és üldözik őket, olyan fontos megállapodásokat írjanak alá az EU-val, amelyek alapvetően az emberi jogok tiszteletben tartására épülnek. Ezért támogatom ezt az állásfoglalást.

  Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a vallásszabadság összefüggésében a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalási indítványt, mert az európai politikák nem hagyhatják figyelmen kívül az erőszak elmúlt hónapokban tapasztalt felerősödését.

Európa nem lehet túl óvatos és nem félhet attól, hogy támogassa a keresztény közösségek azon jogát a Közel-Keleten és világszerte, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket és vallásukat. A párbeszéd és a kölcsönös tisztelet az Európai Unió elidegeníthetetlen értéke, és a főképviselő, Catherine Ashton számára alapvető fontosságú, hogy ennek az álláspontnak a szóvivője legyen, és azt erőteljesen támogassa a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatok során.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm, hogy az Európai Unió ismételten kifejezte elkötelezettségét a vallás-, a lelkiismereti, és a gondolatszabadság mellett. A kormányoknak kötelességük biztosítani e szabadságjogokat világszerte, szem előtt tartva, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlődése jelenti a közös alapot, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolatait építi, és amely szerepel az EU és a harmadik országok közötti megállapodásokban lévő, demokráciával kapcsolatos záradékokban.

  David Casa (PPE), írásban. – Mindannyian tanúi voltunk a kopt keresztények nehéz helyzetének Egyiptomban az elmúlt hónapokban. Az ilyen erőszakos cselekedeteket a leghatározottabban el kell ítélni. Nemcsak a keresztények ellen tanúsított intoleranciát, hanem egy személy vallásszabadságának gyakorlása elleni intolerancia minden formáját el kell ítélni. Úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalás megfelelően kiegyensúlyozott, ezért támogattam.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament megvitatott és elfogadott egy olyan állásfoglalást, amely elítéli a keresztények elleni legutóbbi támadásokat. A vallásszabadság az egyik legfontosabb emberi jog, amelyet általánosan elismernek a nemzeti alkotmányok és a nemzetközi egyezmények. A kormányzás különböző szintjén meglévő számos norma jelenléte, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, világszerte a vallásszabadság fontosságára vonatkozó egyhangú konszenzust mutatja. A jogi szabályozás azonban nem elegendő. Ez jelenti az alapot, amelyre hatékony politikákat lehet építeni. Az elmúlt 50 év során a globalizációs folyamat eredményeképpen távoli civilizációk kerültek kapcsolatba egymással. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a kapcsolat ne alakuljon át konfliktussá, nem elegendő pusztán e támadások elítélése. Meg kell erősítenünk olyan politikák létrehozása iránti elkötelezettségünket, amelyek a vallási pluralizmust ösztönzik, és biztosítják különböző csoportok egymás iránti toleranciáját. Nemcsak a fundamentalizmus jelent veszélyt. A vallásszabadságot ma a széles körben elterjedt szekularizmus is veszélyezteti, amely próbálja eltörölni az egyén spirituális világát a közéletből. A vallásszabadság valamennyi vallást érinti, még az ateistákat is. Ennek az az oka, hogy amikor elfogadjuk a vallásszabadságot, akkor egyben annak ellentét is elfogadjuk, azaz azt, hogy valaki semmilyen vallást se gyakoroljon.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A keresztények elleni támadások számának növekedése megköveteli egy közös álláspont kialakítását arról, hogy hogyan védjük meg őket. A vallási tolerancia erősítése érdekében az érintett kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a támadások elkövetőit azonosítják, valamint az igazságszolgáltatás elé kerülnek a megfelelő jogi eljárások révén. Védelmet kell biztosítani a keresztények számára minden felekezet azonos szintű tiszteletben tartása által.

Amikor az emberi jogok és polgári szabadságjogok, beleértve a vallás vagy a meggyőződés szabad megválasztását, az Európai Unió alapvető elveit és célkitűzéseit jelentik, valamint közös alapot jelentenek a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban, az Uniónak meg kell erősítenie bármilyen kezdeményezés támogatását, amelynek célja a vallások és más közösségek közötti párbeszéd és kölcsönös tisztelet előmozdítása.

Végül, de nem utolsósorban, a vallási hatóságokat felszólítjuk a tolerancia előmozdítására és a gyűlölet, az erőszakos radikalizmus és az extrémizmus elleni kezdeményezések elfogadására.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Az elsők között támogattam ezt az állásfoglalási indítványt, amelynek az egyes közel-keleti országokban élő keresztény kisebbségek helyzetét ábrázoló leírása véleményem szerint meglehetősen időszerű és pontos. Az Európai Parlament egyik legnemesebb szerepe, külső fellépések tekintetében, az általunk vallott értékek védelme és előmozdítása, ebben az esetben különösen a gondolat-, a véleménynyilvánítási és a vallásszabadságra gondolunk. Ezek a szabadságjogok egyértelműen megkérdőjeleződtek a vallási fanatikusok által elkövetett gyáva támadások révén, amelyek során ártatlan embereket gyilkoltak meg, időnként tömegével, embertelen és számomra felfoghatatlan módon.

Remélem, hogy ez az állásfoglalás, amelyet valamennyi képviselőcsoport támogat, az érintett országokban fel fogja hívni a közvélemény, a vezető kormánytagok és a közigazgatásban dolgozók figyelmét az alapvető szabadságjogok teljes mértékű gyakorlásának fontosságára országukban, valamint arra, hogy bíróság elé állítsák a gyilkosokat és a lázítókat. Ez fontos annak érdekében, hogy előmozdítsuk a vallások és kultúrák közötti párbeszédet belső szinten, valamint társadalmaink között is, amelyek annak ellenére, hogy különböző földrészeken élünk, számos közös értékkel és elképzeléssel rendelkeznek.

  Philippe de Villiers (EFD), írásban. – (FR) 2011-ben a keresztény közösség a legüldözöttebb a világon, szerencsére az uniós tagállamok erre felfigyeltek és nem hagyják válasz nélkül.

Igazságos és szükséges, hogy elítéljük a támadásokat, azonban ez nem elegendő: a viszonosság elve nem szerepel ebben az állásfoglalásban.

Tovább az, hogy az EU fél szívvel ítéli csak el a Törökországnak az általa katonailag megszállt Ciprus területén végrehajtott cselekedeteit, sajnálatos módon nem fogja azt eredményezni, amit a franciák reméltek − a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások megszüntetését −, és semmilyen ösztönző hatással sem fog bírni.

Üdvözlöm ezt az állásfoglalást a világszerte meggyilkolt keresztények támogatása érdekében, azonban sajnálattal veszek tudomásul bizonyos hiányosságokat és következetlenségeket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Világszerte növekszik a keresztények ellen elkövetett támadások száma. Ez az aggasztó és elszomorító tény igen sajnálatos, különösen mivel a kereszténység az emberek közötti békét és megértést hirdeti, legyen szó zsidókról vagy görögökről, ahogy Pál apostol mondaná. Az évszázadok óta tartó vallásszabadság és a közösségek közötti béke van veszélyben. Békésen éltek együtt más vallásokkal azokon a területeken, ahol letelepedtek és ahol általános erőszak fenyegeti őket egész egyszerűen azért, mert Jézusban hisznek. Ez azonban összetettebb kérdés. Az elkövetett támadások mellett, a keresztény hitet és annak megnyilvánulásait is támadások érik Európában, gyakran az államok és intézmények semlegessége és a szekularitás korrupciójának képében. Ebben a tekintetben elítélem a katolikus mise közben elkövetett legutóbbi támadásokat Barcelonában, és felszólítom a spanyol kormányt és az európai intézményeket, hogy ítéljék el és küzdjenek a keresztényellenes hangulat ellen, amely úgy tűnik, hogy egyre erősödik. Azok, akik megtagadják saját gyökereiket, nem sok tiszteletet érdemelnek másoktól.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Mindenkinek joga van a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadsághoz. Ez a jog teszi lehetővé az emberek számára, hogy gyakorolják saját vallásukat vagy hitüket, egyénileg vagy másokkal együtt, nyilvánosan vagy a magánéletükben, imák, rituálék, gyakorlatok és tanítás által. A vallásszabadsággal kapcsolatos statisztikákból kiderül, hogy a vallási erőszakkal kapcsolatos cselekedetek többsége a keresztények ellen irányul. Valójában közismert, hogy a keresztény közösségek ellen irányuló véres támadásokban nemrég ártatlanok vesztették életüket Nigériában, Alexandriában, a Fülöp-szigeteken, Irakban és Szíriában. Az iráni kormány továbbá erősítette a keresztények elleni kampányát az Iráni Iszlám Köztársaságban. Vietnámban is keményen elnyomják a katolikus egyház és más vallási közösségek tevékenységeit. Ezeknek a támadásoknak az elítélése, és a kormányok arra való biztatása mellett, hogy biztosítsák a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadságot, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az EU külügyi képviselőjének nagyobb figyelmet kell szentelnie a vallásszabadság kérdésének, és konkrét, azonnali intézkedéseket kell hoznia, beleértve az olyan országok elleni intézkedéseket, amelyek szándékosan nem védik meg a vallási felekezeteket.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás, amelyről ma szavaztunk, nagymértékben foglalkozik a növekvő intoleranciával, az elnyomással és a keresztények elleni erőszakos cselekedetekkel. Véleményem szerint nagyon fontos elítélni a közelmúltbeli eseményeket, amelyek ugyan tőlünk távoli országokban történtek, ahol azonban régóta fennálló keresztény közösség él. Az Egyiptomban, Nigériában, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Cipruson, Iránban és Irakban bekövetkezett események még súlyosabbak, ha meggondoljuk, hogy a vallást egész egyszerűen a hatalom megszerzéséért vették célba. Az Európai Uniónak, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselője révén a vallás- és a gondolatszabadságot, valamint a vallási közösségek, köztük a keresztények biztonságát prioritásként kell kezelnie az Unió külügyi kapcsolataiban. Ennek a prioritásnak tükröződnie kell a nemzetközi megállapodásokban és az emberi jogokról szóló jelentésekben. Meggyőződésem, hogy a vallásszabadságot szenvedélyesen védeni kell, súlyos szankciók kiszabása által is egyes olyan országok esetében, amelyek nem tartják tiszteletben ezt az alapvető elvet.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Miként az állásfoglalás kimondja, a demokrácia előmozdítását és az emberi jogok tiszteletben tartását az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzéseként kell kezelni. Az elmúlt hónapokban a keresztény kisebbségek elleni erőszak felerősödését tapasztaltuk világszerte, különösen olyan országokban, ahol az iszlám a legnagyobb vallás. Ezt nem tolerálhatjuk tovább. Támogatom ezt az állásfoglalást, abban a reményben, hogy az európai intézmények határozottabban fognak harcolni a vallási intolerancia ellen és minden rendelkezésükre álló eszközt fel fognak használni, hogy biztosítsák a világszerte élő keresztények milliói számára a biztonságot és a vallásszabadságot.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Jövő héten tartjuk a Holokauszt Emléknapot, amely természetesen mindannyiunkat visszavisz gondolatban a múltba, és Auschwitzba. Jó dolog, hogy a ma elfogadott állásfoglalás a jelenbe irányít minket, hogy a ma hőseiről emlékezzünk meg. Előfeltétel, hogy a vallásszabadságot valamennyi vallás esetében érvényesíteni kell.

Az, hogy ezt a kérdést a keresztények üldözésétől függetlenül vetjük fel, nem azt jelenti, hogy elfogultak vagyunk. Ennek oka, hogy az üldözést elszenvedő legnagyobb csoport az, amelyről a legkönnyebben elfeledkezünk Európában. Itt az ideje, hogy ezt helyrehozzuk, mivel tudjuk, hogy az elmúlt évszázadban több keresztény vesztette életét hite miatt, mint az azt megelőző 1900 évben. Ma a vallásuk miatt meggyilkolt emberek 75%-a keresztény.

Az Open Doors International nevű szervezet listát készített arról a 10 országról, ahol a legnagyobb mértékű erőszakkal szembesülnek a keresztények a világon. Ezek az országok Észak-Korea, Irán, Szaúd-Arábia, Szomália, a Maldív-szigetek, Afganisztán, Jemen, Mauritánia, Laosz és Üzbegisztán, és a lista bővül. Nap mint nap hozzávetőlegesen 100 millió keresztény szembesül erőszakkal vallása miatt.

A ma elfogadott állásfoglalásnak egyértelműen konkrét következménnyel kell bírnia. Az Európai Külügyi Szolgálatnak nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítania és foglalkoznia kell a vallásszabadságot jellemző hibákkal. A harmadik országokkal kötött külpolitikai megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy, a vallásszabadságról és viszonosságról szóló záradékot. Az emberi jogok előmozdítása kapcsán, nagyon fontos, hogy beszéljünk a vallásszabadságról, mert az az emberi jogok próbája: a szólás-, a véleménynyilvánítási és az egyesülési szabadság az emberi jogok középpontjában áll.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az elmúlt években a vallási jellegű terroristatámadások 75%-át a keresztények ellen követték el. Főként az elmúlt hónapokban nőtt a támadások száma, beleértve a templomok elleni, az istentisztelet alatt elkövetett támadásokat. Elfogadhatatlan, hogy a 21. században a vallási közösségeknek félniük kell attól, hogy szabadon gyakorolják vallásukat. A vallásszabadság elvének mindenkire vonatkoznia kell világszerte. Támogatom éppen ezért azt a javaslatot, hogy hozzunk létre egy stratégiát, amely valóban lehetővé teszi a szabad vallásgyakorlást.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Keresztény gyökereim miatt csak elítélni tudom a keresztények és más vallási közösségek elleni erőszakot világszerte. Ez az elutasítás kiterjed valamennyi, valláson és hiten alapuló hátrányos megkülönböztetésre és intoleranciára egyes vallások gyakorlói ellen. Úgy vélem, hogy a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapvető emberi jog, és reméljük, hogy ezzel az állásfoglalással ezeket meg is tudjuk védeni.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely határozottan elítéli a keresztények és más vallási közösségek ellen elkövetett valamennyi erőszakos cselekedetet, valamint a valláson és hiten alapuló hátrányos megkülönböztetést és intoleranciát a vallásos, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek ellen. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jog, és aggodalmát fejezi ki a keresztények kivándorlása miatt különböző, főként közel-keleti országokból az elmúlt években.

Nyomatékosan kérem azon országok hatóságait, ahol riasztóan magas a vallási felekezetek elleni támadások száma, hogy vállalják a felelősséget a normális és nyilvános vallásgyakorlás biztosítása iránt valamennyi vallási felekezet számára; fokozzák erőfeszítéseiket, hogy megbízható és hatékony védelmet nyújtsanak a vallási felekezetek számára saját országukban; valamint biztosítsák a vallási felekezetek tagjainak személyes biztonságát és testi épségét azáltal, hogy eleget tesznek azon kötelezettségeknek, amelyek iránt nemzetközi színtéren már elkötelezték magukat.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Szocialistaként egyik alapvető politikánként támogatjuk az emberi jogokat. A vallási jogok szerves részét képezik ennek a politikának és ezért támogatjuk annak megerősítését. Borzasztóak voltak azok a karácsonyi események, amikor a megszálló erők megzavarták a misét Rizokarpasoban, Cipurs megszállt részén. Törökország és a megszálló hadsereg állami terrorizmust folytat Ciprus törökök által megszállt részén, az ortodox keresztények, különösen az ott maradt néhány ciprusi görög kárára.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Francia Köztársaság szekularizmusra vonatkozó elképzelése az egyház és az állam szétválasztását tartalmazza. Ez biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. A vallási erőszak a dogmatizmusból ered, amely valamennyi vallásban megtalálható. Ezért meg kell védenünk az embereket az e vallások által kiváltott erőszak ellen. A civilizációk összecsapásának bűnügyi elméletére való implicit utalások, valamint a katolikus egyház alaptalan igényei ellenére, ez a szöveg eszközéül szolgálhat a vallásszabadság megkövetelésének világszerte, valamint a hívő egyének fanatizmus elleni védelmének. Én az állásfoglalás mellett szavazok, részvétből és meggyőződésből.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Határozottan el kell ítélnünk a keresztény közösségek elleni különböző támadásokat világszerte, különösen Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Az intolerancia e megnyilvánulásainak elburjánzása, a közösségek ellen irányuló elnyomás és erőszak valamennyiünkben aggodalmat kell, hogy ébresszen. Az érintett országok hatóságai mindent megtettek az elkövetők, valamint a keresztény közösségek elleni támadásokért felelős személyek azonosításáért. E támadások, valamint a keresztények ellen irányuló más erőszakos cselekedetek felelőseit bíróság elé kell állítani és megfelelő módon el kell ítélni őket.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió által a vallásszabadság iránt tanúsított odaadás nem elegendő. Főként iszlám országokban a keresztényeket büntetlenül az elnyomás, és még gyakrabban, gyilkosság áldozatává teszik. E megdöbbentő helyzet ellenére az EU az értékek emelkedett közösségeként gyakran az udvarias hallgatás politikáját választja. Valójában úgy tűnhet, hogy a politikai elit Brüsszelben, amely közömbös Európa keresztény gyökerei iránt, szintén elfeledkezett a keresztények sorsáról az iszlám országokban. Ahelyett, hogy a keresztények üldözésének befejezését követelnénk, a politikai korrektségben keresünk menedéket, az EU-ban élő muzulmánok jóléte miatt aggódunk inkább, akik olyan mértékű vallásszabadságot élveznek, amelyről a legtöbb, az iszlám világban élő keresztény csak álmodhat.

A jövőben a keresztények helyzetének különleges szerepet kell betöltenie az EU iszlám országokkal ápolt külügyi kapcsolataiban. Az EU-nak elegendő módszer és eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy javítson a keresztények helyzetén. Például a fejlesztési segélyt és egyéb pénzügyi támogatásokat a keresztények vallásszabadságának biztosításától kellene függővé tenni. Én ennek megfelelően szavaztam.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Határozottan amellett szavaztam a mai napon, hogy ítéljük el a keresztény közösségek és vallási kisebbségek elleni erőszakot.

Az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tartásának a más országokkal fennálló kapcsolatok sarokkövének kell lennie. Személyesen megtapasztaltam a török megszállást Ciprus északi részén, ezt a helyzetet Európa figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy Ciprus uniós tagállam. A megszállt Ciprus területén a legtöbb templomot lerombolták, a szentek szobrait eltorzították, és karácsony napján török katonák két ortodox templomban megakadályozták, hogy misét tartsanak.

Szabadságunk, a kultúránk megőrzése és az ember abszolút értékén, az állam előtti egyenlőségen, a női egyenjogúságon, a demokrácián és a társadalmi igazságosságon alapuló élet ma mind veszélyben van.

A vallási intolerancia egyre gyakoribb jelenség a világ különböző részein, és az elmúlt hetek szörnyű támadásai Egyiptomban és Irakban a keresztények ellen a fundamentalista terrorizmus legújabb veszélyes kihívását jelentik. Európában mindannyiunknak észre kell ezt vennünk és cselekednünk kell a vallásszabadság megóvása érdekében.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A keresztény közösségek elleni legutóbbi támadások Egyiptomban, Nigériában, Irakban és Pakisztánban szükségessé tették az európai beavatkozást, és az EU határozottan elítélte az üldözést, és mobilizálta külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Én a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam a vallásszabadság tekintetében, mert úgy gondolom, hogy sajnálatos módon a kereszténység elleni világméretű támadással állunk szemben, amely során a vallási erőszakot politikai célokra használják fel, hogy akadályozzák a növekedést és fejlődést, ösztönözzék a társadalmi gyűlöletet és destabilizálják a rendszert azokban az országokban, ahol a támadások történtek. Ezért szerintem fontos Európa számára – amely az emberi jogok és a polgári és demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásának védelmezője –, hogy határozottan elítélje ezeket az erőszakos támadásokat, amelyek évszázadokkal visszavetik a világot, és véget vetnek minden reménynek, hogy kultúrák közötti párbeszéd, tolerancia, növekedés és társadalmi jólét jöhet létre.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Én a keresztények helyzetéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam a vallásszabadság tekintetében. A közös állásfoglalás, amely a 2011. január 1-jén, az egyiptomi Alexandriában lévő kopt templomban imádkozók elleni elkövetett támadást követően született, elítéli a polgárok elleni erőszak valamennyi formáját, függetlenül attól, hogy az áldozatok milyen vallási csoporthoz tartoznak, valamint kifejezi aggodalmát a vallási agresszió növekvő számú megnyilvánulásai miatt. Emlékeztetni szeretném a Parlamentet arra, hogy Görögországban ez egy különösen érzékeny kérdés, azok után, hogy 1996. április 18-án az egyiptomi Kairóban fanatikus iszlamisták által görög turisták ellen elkövetett hasonló támadások áldozatait gyászoltuk.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Unió többször kifejezte elkötelezettségét a vallás-, a lelkiismereti és a gondolatszabadság iránt, valamint hangsúlyozta, hogy a kormányoknak kötelességük e szabadságjogok biztosítása világszerte. Az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok fejlődése az a közös alap, amelyre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolatát építi, és amelyet az EU és a harmadik országokkal közötti megállapodásokban lévő demokráciára vonatkozó záradék biztosít. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz, és a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság nemcsak egy vallás híveire vonatkozik, hanem az ateistákra, agnoszticistákra és a nem hívő emberekre is.

Elítéljük tehát a keresztény közösségek ellen különböző országokban a közelmúltban elkövetett támadásokat, és szolidaritásunkat fejezzük ki az áldozatok családjaival, mély aggodalmunknak adunk hangot a keresztény közösségek elleni intoleranciáról, elnyomásról és erőszakról tanúskodó események elszaporodása miatt, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A keresztények világszerte történő üldözéséről vitázunk, azonban amíg az Irakban, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken, Indiában és további helyeken történt erőszakos eseményekről beszélünk, továbbra is figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy mi történt egy hozzánk közelebb eső helyen. Arról beszélek, amikor a török hadsereg 1974-ben megszállta Ciprus területének körülbelül egyharmadát.

Ez a katonai megszállás a mai napig tart. Harmincnyolcezer török katona tartózkodik az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén, és a sziget két részre van osztva falakkal és kerítésekkel, amelyek városokat és falvakat is kettéválasztanak. Az évek során 520 keresztény templomot és kolostort módszeresen leromboltak és helyükbe minareteket építettek. Az ezekben a templomokban található műalkotásokat elégették, megszentségtelenítették vagy ellopták, a temetőket lerombolták és a keresztény püspököknek megtiltják, hogy misét tartsanak. Karácsony napján a török rendőrök megakadályozták, hogy misét tartsanak Karpasiában a Szent Synesios templomban Rizokarpasoban és a Szentháromság templomban. A legelképesztőbb dolog azonban az, hogy sok olyan parlamenti képviselő van, akik védi a keresztényeket világszerte, azonban támogatja, hogy Törökország csatlakozzon az EU-hoz.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Egyre gyakrabban hallunk a keresztények üldözéséről. A nemzetközi szervezetek által készített statisztikák megdöbbentőek – azok alapján évente körülbelül 150 000 keresztényt gyilkolnak meg világszerte. Nem maradhatunk közömbösek az emberi élet ilyen mértékű semmibe vétele iránt. Az Európai Uniónak, az alapvető demokratikus értékek és emberi jogok védelmezőjeként, megfelelőbben kellene nyomon követnie a harmadik országokban lévő helyzetet, különösen a Közel-Keleten. Világosabb és határozottabb erőfeszítésekre van szükség. A vallásszabadság alapvető emberi jog és a vallási indíttatású hátrányos megkülönböztetés és erőszak nem összeegyeztethető értékeinkkel. E jogok tiszteletben tartásával példát mutatunk más országok számára, azonban ugyanilyen hatékonyan kell megkövetelnünk a tiszteletet másoktól is. Az emberi jogok egyetemes érvényűek és azokat mindenhol tiszteletben kell tartani és határozottan kell reagálnunk az intolerancia bármilyen megnyilvánulására, különös tekintettel a vallási intoleranciára. Az Uniónak megfelelő eszközök állnak rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy azon országok kormányait, amelyekkel politikai és kereskedelmi kapcsolatban állunk, arra kényszerítsünk, hogy megfelelően cselekedjenek és tartsák tiszteletben a polgári szabadságjogokat, beleértve a vallásszabadságot. Muzulmán országokban, de olyan országokban is, mint Kína, India és Nepál, templomokat és kápolnákat gyújtanak fel büntetlenül, az embereket kikergetik az utcára, megkínozzák vagy megölik őket, és a nőket abortuszra kényszerítik. A megfelelő gazdasági kapcsolatok nevében ezekről nem esik szó a tárgyalóasztalnál. Európa nem maradhat szótlan.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Teljes szívvel támogatom ezt az állásfoglalást, amely határozottan elítéli a keresztény közösségek elleni egyre gyakoribb támadásokat. Nem támogathatunk ilyen barbár cselekedeteket: ezek gyűlöletet és intoleranciát sugallnak. Elítélem az erőszakot és az emberi életek elvesztését, amely miatt számos család és valamennyi keresztény közösség gyászol világszerte. Az e közösségek elleni támadások aláássák alapvető értékeinket. A vallási sokféleség és a vallásszabadság tiszteletben tartása egyetemes elv, amelyet meg kell őrizni. Ezek a támadások, amelyeket egy másik korszak szélsőséges maradiságának nevében követtek el, félelmet keltenek és végül ezen ősi közösségek életben maradását veszélyeztetik. Az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania az áldozatok iránt és támogatnia kell a hatóságokat, amelyek elkötelezettek az elkövetők kézre kerítése iránt. Ennek a követelésnek a partnereinkkel való kapcsolatok középpontjában kell állnia, az emberi jogi záradékokhoz hasonlóan. A tolerancia és a béke szorosan összekapcsolódik és most is, mint mindig, támogatnom kell az Európai Unió arra irányuló cselekvéseit, hogy biztosítsa értékeink, a szabadságjogok és a jogok érvényesülését világszerte.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Ezt a közös állásfoglalást támogatni kell, mert a keresztény közösségek ellen elkövetett támadások száma emelkedett 2010-ben. Az Európai Unióban a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága az európai identitás lényege. Ugyanakkor a kereszténység kulcsfontosságú ebben a tekintetben, valamint az európai kultúra lényeges eleme is egyben. Az EU-ban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikke rendelkezik a vallásszabadságról.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0044/2010)

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az Európai Uniónak a lehető leghatározottabban kell fellépnie a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatai során, ez az utolsó olyan rezsim Európában és a politikai állami erőszak anakronisztikus példája, amely teljes mértékben összeegyeztethetetlen a demokrácia és a szabadság minimális nyugati normáival. Ebben az állásfoglalásban Európa ismét határozottan elítéli a közelmúltbeli választások során történt eseményeket, miközben újra elítéli a Fehéroroszországban évtizedeken keresztül zajló eseményeket, a tájékoztatás cenzúráját, a disszidensek letartóztatását és bebörtönzését, és minden mást, amelyet a Minszkben működő szánalmas diktatúra csinál, hogy a civil társadalmat napi szinten ellenőrzése alatt tartsa. Teljes szívvel a közös állásfoglalás mellett szavazok.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A fehéroroszországi helyzetről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Több mint 700 embert vettek őrizetbe, amiért részt vettek a december 19-i tüntetésen Minszkben, sokukat szabadon engedték azt követően, hogy letöltötték rövid adminisztratív büntetésüket, míg 24 ellenzéki aktivistát és újságírót, köztük 6 elnökjelöltet tömeges rendzavarás szervezésével, erőszakos támadások elkövetésével és fegyveres ellenállással vádolnak, amelyért 15 év börtön is kiszabható. Elítéljük a rendőrség és a KGB szervei által alkalmazott brutális fellépést a tüntetők ellen a választás napján. Az ilyen viselkedés az alapvető demokratikus elvek, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az emberi jogok súlyos megsértését jelenti. Tekintettel a jelenlegi fehéroroszországi helyzetre, felszólítom a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson pénzügyi támogatást a Vilniusban, Litvániában található Európai Humán Tudományok Egyeteme (EHU) számára, hogy nőjön az olyan fehérorosz diákok számára adható ösztöndíjak száma, akiket elnyomnak polgári tevékenységeik miatt és kizárnak az egyetemekről, továbbá hogy hozzájáruljanak a „Szolidaritás Fehéroroszországgal” nevű szervezet támogatásához.

  David Casa (PPE), írásban. – A fehéroroszországi helyzet romlott az elmúlt hónapokban és jelenleg komoly aggodalomra ad okot. Bebizonyosodott, hogy a választások menete egyáltalán nem felelt meg a tisztességes és szabad választások követelményeinek egy demokráciában. Az elnökjelöltek letartóztatását és folyamatos őrizetbe vételét, valamint a tüntetők ellen tanúsított erőszakot el kell ítélni. Az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak bizonyítására, hogy az ilyen eseményeket nem fogják könnyelműen kezelni, és a lehetséges intézkedések között szerepelnie kell a Fehéroroszország elleni gazdasági szankciók bevezetésének is. Ezen okok miatt döntöttem úgy, hogy támogatom a közös állásfoglalásra irányuló indítványt.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Sajnálatos a fehérorosz hatóságok által hozott arra irányuló döntés, hogy bezárják az EBESZ-irodát. Arra kérték őket, hogy azonnal vonják vissza döntésüket.

Ehhez hasonlóan, szintén sajnálatos tény számos nagyobb internetes oldal működésének akadályoztatása a választások napján. A médiára vonatkozó jelenlegi jogszabályok Fehéroroszországban nem összeegyeztethetőek a nemzetközi normákkal és ezért a fehérorosz hatóságokat azok felülvizsgálatára és módosítására szólították fel.

A fehéroroszországi politikai helyzet értékelését követően a demokratikus jogok és szabályozások súlyos megsértését tapasztalták. Ennek eredményeképpen el kell ítélnünk a békés tüntetők, a demokratikus ellenzék vezetőinek, valamint nagyszámú civil aktivista, újságíró, tanár és diák elnyomását.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Némi aggodalommal figyelem a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetet Fehéroroszországban, azonban meg kell mondanom, nagy reményekkel is. Ezért támogatom feltétel nélkül ezt a közös állásfoglalást, amelyet öt képviselőcsoport is aláírt, de az Egységes Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport nem. Mindazonáltal amellett, hogy kifejezem sajnálatomat a történtek miatt, amely megfelelően le van írva az állásfoglalásban, szeretném hangsúlyozni az ezen állásfoglalásban szereplő konkrét intézkedéseket, amelyeket véleményem szerint a Tanácsnak és a Bizottságnak egyaránt azonnal alkalmaznia kellene a gyakorlatban: a gazdasági szankciók alkalmazását, a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Beruházási Bank és a Nemzetközi és Újjáépítési és Fejlesztési Bank által nyújtott valamennyi pénzügyi támogatás befagyasztását, minden lehetséges eszközzel támogatva a fehérorosz civil társadalomnak a nagyobb mértékű szabadsággal és demokráciával rendelkező társadalom elérése érdekében tett erőfeszítéseit, a legfontosabb fehérorosz vezetőkre vonatkozó vízumtilalom visszaállítását, kiterjesztve azt a legfelső vezetőkig, Fehéroroszország részvételének felfüggesztését a keleti partnerség tevékenységeiben a Budapesten megrendezésre kerülő keleti partnerség csúcstalálkozóján, és végül, a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások megtárgyalását célzó irányelvekkel kapcsolatos munka fokozását, a lakosságon belüli kapcsolattartás javítása érdekében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Fehéroroszország az egyetlen olyan ország a világon, ahol a rendőrség még KGB név alatt működik. Ez az egyszerű tény szimbolikusan illusztrálja az országban működő rezsimet. Fehéroroszország polgárai olyan hatékony változtatásokat követelnek és érdemelnek, amelyek javítják életkörülményeiket, hatékonyan előmozdítják a demokráciát és teljes mértékű politikai önrendelkezést biztosítanak számukra. Remélem, hogy a demokratikus országok észre fogják venni, hogy a fehérorosz rezsim egyáltalán nem képes az ország demokratizálódásának elősegítésére és nyíltan ellenezni fogják elnyomó eszközeit és módszereit.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala Parlamenti Közgyűlésének következtetései és előzetes eredményei alapján, a 2010. december 19-én tartott elnökválasztás nem felelt meg a szabad, tisztességes és átlátható választások követelményeinek. Új, szabad és demokratikus választásokat kell éppen ezért tartani a közeljövőben, az EBESZ normáival összhangban.

Elfogadhatatlan továbbá a Fehérorosz Köztársaság rendőrsége és állambiztonsági ügynöksége általi brutális fellépés a tüntetők ellen a választások napján. Rendkívül aggasztónak tartom, hogy a fehérorosz hatóságok megkísérlik erőszakkal állami gondozásba venni Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak.

Valamennyi elnyomó intézkedést el kell ítélni és a fehérorosz hatóságokat arra kell ösztönözni, hogy az elnyomás, a megfélemlítés és a civil aktivisták elleni fenyegetéseket azonnal szüntessék be.

Úgy gondolom, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EU főképviselőjének felül kell vizsgálnia a Fehéroroszországgal kapcsolatos uniós politikát, beleértve konkrét gazdasági szankciók alkalmazásának és valamennyi makroszintű pénzügyi támogatás befagyasztásának a lehetőségét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Függetlenül attól, miként értékeljük a fehéroroszországi eseményeket, nem lehetünk részesei az ország függetlenségét és nemzeti szuverenitását ért súlyos támadásnak, nem ösztönözhetjük a belügyekben való közvetlen részvételt, és az események manipulálását, amelyeket csak a fehéroroszok és az ország hatóságai jogosultak megoldani, annak érdekében, hogy megpróbáljuk összehangolni az államot és hatóságait az Európai Unió érdekeivel.

Ez az állásfoglalás olyan elfogadhatatlan cselekedetek szemléje, amelyek célja egy olyan rezsim felállítása Minszkben, amely nyitott az EU érdekei iránt. Nézzünk meg néhány példát:

– felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi pénzügyi és politikai eszközzel támogassa a fehérorosz civil társadalom erőfeszítéseit, a független médiát (beleértve a TV Belsat-ot, a fehéroroszországi Európai Rádiót, a Radio Racját és más orgánumokat), és a fehéroroszországi nem kormányzati szervek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsák a demokráciát és szembeszálljanak a fennálló rezsimmel,

– felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy regisztrációs mechanizmust az olyan nem kormányzati szervek számára, amelyek regisztrációját politikai okok miatt megtiltják Fehéroroszországban, hogy lehetővé tegye számukra, hogy részt vehessenek uniós programokban.

Emiatt nem támogattuk ezt az állásfoglalást.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az Európai Uniónak nyíltan állást kell foglalnia a fehéroroszországi eseményekkel kapcsolatban. El kell ítélnünk az ellenzék erőszakos elnyomását és az elnökválasztás eredményeinek meghamisítását. A szabadság az Európai Unió egyik alapvető értéke és csak olyan országokkal alakíthatunk ki sikeres együttműködést, ahol ezeket az értékeket tiszteletben tartják. Ez az oka annak, hogy a politikai foglyok szabadon bocsátása egyik előfeltétele az Európai Unió és Fehéroroszország közötti párbeszéd újrakezdésének. Ezzel a nyilatkozattal az Európai Parlament egyértelmű jelzést küld Fehéroroszország kormányának, hogy együttműködést akarunk kialakítani, azonban soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyének politikai szabadságát vagy a választási eredmények meghamisítását gazdasági érdekek miatt, különösen, hogy több mint húsz éve az Európai Parlament képviselőinek jelentős része maguk is a szabadságért harcoltak. Szankciókat kell bevezetni a fehérorosz rezsim ellen, azonban azok nem lehetnek hatással a fehérorosz polgárokra, akik számára meg kell nyitni az utat Európa felé.

Az európai egyetemeknek be kell fogadniuk azokat a Fehéroroszországból érkező fiatalokat, akiket kizártak az egyetemekről politikai tevékenységük miatt, és akik soha többet nem vehetnek részt a Lukasenko által irányított Fehéroroszország oktatási rendszerében. Meg kell erősítenünk együttműködésünket a fehérorosz civil társadalom képviselőivel, támogatnunk kell küzdelmüket és meg kell osztanunk velük tapasztalatainkat. Meggyőződésem, hogy a fehérorosz polgárok megérdemlik egy demokratikus állam létrehozását, ahol az emberi jogokat tiszteletben tartják, ahol tisztességes választásokat tartanak és ahol a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül. Ha Fehéroroszország kormánya együttműködést akar velünk kialakítani, akkor tiszteletben kell tartania ezeket a feltételeket.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Elfogadhatatlan az a helyzet, amelyben a küszöbünkön – Fehéroroszországban – a demokrácia megvalósulása mind politikai szinten, mind a nem kormányzati szervek esetében brutálisan el van fojtva. Támogattam ezt az állásfoglalást, mert hiszek abban, hogy a nyugati szövetségesek támogatása elengedhetetlen a Fehéroroszországban uralkodó önkényuralmi rezsim ellenzői számára. Ez lehetőség az Unió számára, hogy közös külpolitikát alakítson ki és megvédje ezeket az értékeket, amelyek mellett természetesen kiáll. Az Európai Uniónak ugyanakkor szankciókat kell bevezetnie a fehérorosz önkényuralmi kormány ellen és erkölcsi és pénzügyi támogatást kell nyújtania a demokráciabarát mozgalmak számára Fehéroroszországban.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – A Fehéroroszországról szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam, az Európai Néppárt nevében annak egyik kezdeményezője vagyok. Az állásfoglalás egyértelmű és határozott módon foglalkozik a Fehéroroszországban fennálló tragikus helyzettel, amelyet az ottani diktátor, Lukasenko idézett elő 2010. december 19-e óta. Szeretném kiemelni éppen ezért a 15. bekezdést, amely arra kéri az uniós tagállamokat, hogy ne gyengítsék az uniós fellépést azzal, hogy kétoldalú kezdeményezésekbe bocsátkoznak a fehérorosz rezsimmel, ami aláásná az európai külpolitika hitelét és hatékonyságát. Úgy látom továbbá, hogy az, ha a 2014-es jégkorong-világbajnokságot nem Minszkben rendezik, a javaslat egyik leghatékonyabb eszköze arra, hogy befolyást gyakoroljanak a fehérorosz hatóságokra, hogy vessenek véget elnyomó politikájuknak.

.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió mindig is prioritásnak tekintette a humanitárius politikát és az alapvető emberi jogok védelmét. Elhivatottsága révén, amely ma lehetővé teszi számára, hogy vezető szerepet töltsön be nemzetközi téren, és a demokratikus elveket, az emberi jogok és a törvényesség tiszteletben tartását határain túlra exportálja, világosak a közös állásfoglalásra irányuló javaslat mögött meghúzódó okok, amelyek célja, hogy felszólítsuk Fehéroroszországot minden olyan erőfeszítés tiszteletben tartására, amelyek a nemzetközi jog és az emberi jogok kapcsán történik. A december 19-i választások során történt események sajnálatos módon jól ismertek. Rendőrök és titkosszolgálati ügynökök brutálisan elfojtották a nyilvánvaló választási csalások miatt kitört tüntetéseket. Ezek az elfogadhatatlan események oda vezettek, hogy az Európai Parlament – a korábban Buzek elnök úr által tett nyilatkozatok alapján cselekedve – felszólította az Uniót, hogy vezessen be súlyos szankciókat Fehéroroszország ellen és indítson nyomozást külső, elfogulatlan hatóságok által, hogy rekonstruálják az eseményeket és megállapítsák a felelősöket.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az egykori szovjet blokk országai nagyon jól értik a politikai helyzetet Fehéroroszországban – a személyes szabadság, a sajtó és a média szabadságának korlátozása, és egy nem demokratikus kormány megléte. A fehéroroszországi elnökválasztást követő közelmúltbeli eseményekre tekintettel fel szeretném hívni a figyelmet azokra a lépésekre, amelyeket az Európai Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal közösen fog végrehajtani, hogy ebben az ügyben közbelépjen. Elvégre beszélnünk kell a fehérorosz demokrácia elősegítését célzó intézkedésekről és hatékony módszereket kell keresni, hogy átgondoljuk a Lukasenko-rezsimre irányuló uniós politikát. A jelenlegi helyzetben nyomást kell gyakorolnunk Minszkre, kérnünk kell a politikai foglyok szabadon bocsátását és az újságírók üldözésének megszüntetését. Emiatt szavaztam az állásfoglalás elfogadása mellett. Köszönöm.

  David Martin (S&D), írásban. – A fehéroroszországi helyzet elfogadhatatlan, és csatlakozom kollégáimhoz, akik elítélik a rendőrség és a KGB szolgálatai által tanúsított brutális fellépést a tüntetők ellen a választások napján, különösen a Neklajev úr elleni brutális támadást, ez az olyan alapvető demokratikus elvek súlyos megsértésének egyik példája, mint például a gyülekezési szabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Aggodalmamat szeretném továbbá kifejezni a fehérorosz hatóságok arra irányuló törekvései ellen, hogy erőszakkal állami gondozásba vegyék Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak. Csatlakozom a Bizottság arra való felhívásához, hogy a fehérorosz civil társadalomnak a demokrácia előmozdítására és a rezsim ellenzésére irányuló erőfeszítéseit valamennyi pénzügyi és politikai eszközzel támogassa.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Nem elég, ha bezárjuk az ajtót és ezáltal csökkentjük a jobb párbeszéd esélyét. A szigorú szankciók bevezetése esetleg olyan hatással lehet, hogy akadályt létesít és még jobban elszigeteli ezt az országot. A pénzügyi elemzésben minden valószínűség szerint a legnagyobb hatást nem azokra gyakorolná, akikre a szankciók irányulnak. Az EU és a Fehéroroszország közötti kommunikációt intenzíven folytatni kell, kihasználva valamennyi diplomáciai lehetőséget és azt rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. Ami a hatékonyságot illeti, annak egy másfajta párbeszéd létrehozását kell tartalmaznia, amelyet más formában és különböző szinteken folytatnak, beleértve egy kiegyensúlyozott és nem egyoldalú értékelést. Az alapot azonban az eddigi tapasztalatok alapos értékelésének kell jelentenie az EU és Fehéroroszország közötti közös kommunikációban, amelynek alapján a tapasztalatokat bele lehet foglalni egy stratégiai tervbe, amely egyértelműen tükrözi az EU külpolitikáját erre az országra vonatkozóan.

Ez hosszú távon a kapcsolatok javítását és új együttműködési projektek elindítást eredményezheti, elősegítve az ország további fejlődését és szuverenitásának megőrzését. A keleti partnerség jelentős szerepet játszhat ebben.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A Parlamentben lefolytatott vita általános konszenzust eredményezett, amely szerint Európának határozottan kell reagálnia a Fehéroroszországban a közelmúltban, az elnökválasztást követően. bekövetkezett eseményekre.

Én személy szerint úgy gondolom, hogy összehangolt megközelítést kell elfogadni: míg egyrészről Európa bizonyos mértékű nyomást akar gyakorolni a fehérorosz kormányra, másrészről nem szakíthatja meg teljes mértékben az együttműködést a minszki hatóságokkal, anélkül, hogy azáltal helyeselné politikájukat. Egy ilyen megközelítés valójában csak sértené a fehérorosz polgárokat. Ezért kell továbbra is támogatnunk valamennyi olyan intézkedést, amely a civil társadalmat helyezi előtérbe és védi az ellenzéket, a független médiát és a nem kormányzati szervezeteket.

Úgy tűnik éppen ezért, hogy az Európai Unió és a Fehéroroszország közötti együttműködési mechanizmusokat semmilyen módon sem szabad megzavarni, hiszen csak azok tudják elősegíteni az ország jólétét, valamint társadalmi és demokratikus fejlődését. Úgy vélem éppen ezért, hogy a „kritikus párbeszéd”, amelyet az EU 27 tagállama már elindított, folytatni kell, hogy ezáltal meggyőzzük Fehéroroszországot, hogy meg kell erősíteni az iránti eltökéltségét, hogy a demokrácia tiszteletben tartása és az emberi jogok védelme tekintetében az európai normák felé mozduljon el.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Fehéroroszországban zajló események mindannyiunkban aggodalmat kell hogy keltsenek, akik hiszünk a demokráciában és a jogállamiságban. Ennek az országnak a polgárai olyan rezsim irányítása alatt élnek, amely nem tartja tiszteletben az emberi jogokat és különösen kegyetlen politikai rendőri erőket tart fenn. Az EU-nak támogatnia kell valamennyi arra irányuló erőfeszítést, hogy a rezsimet demokratizálják és javítsák a lakosság életkörülményeit. Véget kell vetni a még mindig uralkodó elnyomásnak Fehéroroszországban.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Csak elítélhetjük a rendőrség és a KGB által a választások napján a tüntetők ellen alkalmazott erőszakot. Több mint 600 embert tartóztattak le és börtönöztek be. A letartóztatások, nyomozások és további elítélések a következő néhány napban is folytatódtak. Ez az ellenzék iránt tanúsított elfogadhatatlan magatartás aggodalomra ad okot. Mindenkit, akit politikai okok miatt tartóztattak le, azonnal szabadon kell engedni. Az ellenzék, a demokratikus erők és a civil társadalom elnyomásának véget kell vetni. 2011. január 31-én a Külügyek Tanácsának döntenie kell a megfelelő intézkedésekről.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A médiában hallhatóak olyan megjegyzések, amelyek Lukasenko fehérorosz elnök elleni szankciók újbóli bevezetését követelik, amelyeket több mint két évvel ezelőtt enyhítettek: ez egyenértékű lenne annak elismerésével, hogy a helyzet normalizálására irányuló hosszú ideje tartó erőfeszítéseink kudarcot vallottak. Az igazság az, hogy ezek az erőfeszítések már korábban kudarcot vallottak, például az elnökválasztás idején, ha nem még korábban, és mindenképp sikertelenek voltak akkor, amikor az EBESZ irodája Minszkben bezárt, és Németországot és Lengyelország a destabilizációra tett kísérletekkel vádolták.

Számos helyen azonban az állásfoglalás eltúlozza az ügyeket, és ezáltal alapjában véve egy jól megfogalmazott szöveget kritikának tesz ki. Az igazságügyi rendszer valamennyi kormányzati tisztviselője és képviselője számára annak megtiltása, hogy belépjenek az EU területére, nem fogja elérni a kívánt célt. A 2014-es jégkorong-világbajnokság meg nem tartása a túlzott mértékű hangszóró-diplomácia egyik hasonló példája. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértek azzal, hogy alapvetően felül kell vizsgálni az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikáját a Külügyek Tanácsának következő ülésén. Úgy gondolom, hogy nemcsak az Európai Parlamentben és a Bizottságban, hanem miniszteri szinten is és az államfők szintjén is, folyamatosan figyelemmel kell kísérni Fehéroroszországot és az ottani helyzetet, mert Fehéroroszország az EU-val határos ország. A fehéroroszországi ügyekkel foglalkozó uniós koordinátorok kinevezése biztosíthatja az EU egységes fellépését az ország kapcsán. Támogatom azt a rendelkezést, amely szerint az EU-nak be kell fagyasztania a vízumtilalmat a fehérorosz tisztviselők kibővített listája esetében, de ugyanakkor lehetővé kell tennie a kapcsolattartási lehetőségeket és az utazást az EU-n belül a hétköznapi fehérorosz polgárok esetében, amilyen mértékben csak lehet. Litvánia ezt az utat követi, aláírt egy megállapodást Fehéroroszországgal a határokon átnyúló, egyszerűsített mozgásról, és ingyenes vízumok kiadásáról a fehérorosz polgárok számára. Támogatom továbbá a „legérzékenyebb területek” megjelölésére irányuló célkitűzést, valamint a célzott szankciók alkalmazásáról szóló döntés meghozatalát, miközben irányítjuk és átalakítjuk az EU-nak a fehérorosz civil társadalom részére nyújtott segítségét. Felszólítom a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszereket arra, hogy a fehérorosz polgárok könnyebben hozzáférhessenek a független információkhoz. Az Európai Humán Tudományok Egyeteme (EHU) Vilniusban az egyik legsikeresebb hosszú távú fejlesztési együttműködési projekt Fehéroroszország kapcsán. A Fehéroroszországban fennálló belső helyzet ellenére, ahol a kritikus, tudatos és szabad polgárrá válás felé vezető valamennyi út el van zárva, az EHU nemcsak a szabad fehérorosz gondolkodás egyik szigetévé válik, hanem a jövő fehérorosz vezetőinek szülőföldjévé is. Az EU által az ennek az egyetemnek nyújtott támogatást nem elég fenntartani, azt növelni is kell. Ez logikus elképzelés, amelyet üdvözölnünk kell.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az állásfoglalásra irányuló indítvány tartalmaz néhány túlzott mértékű követelést, mint például az állami tisztviselők és az igazságszolgáltatás tagjait érintő vízumszigorításokat. Bojkottálni akarják továbbá a 2014-es jégkorong-világbajnokság fehéroroszországi megrendezését is. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A 2010. december 19-i fehérorosz elnökválasztást követően, amely során újraválasztották Lukasenko elnököt, tüntetések voltak, amelyeket erőszakkal elfojtott a rendőrség. Számos tüntetőt és ellenzéki vezetőt letartóztattak, akik súlyos büntetésekre számíthatnak. Az Európai Unió ezt nem nézheti tétlenül: mindannyiunknak ezeknek az embereknek a szabadon bocsátásának biztosítására kell összpontosítanunk a figyelmünket, azután, ami a választásokat követően történt. Ez az egyik oka annak, hogy az állásfoglalás melletti szavazatom célja egy jóváhagyási gesztus a közös állásfoglalás tekintetében, hogy támogatást biztosítsunk Fehéroroszország számára, hogy az részt vehessen az Európai Unióval való együttműködési folyamatban. Véleményem szerint gyorsan és gyakorlati módon kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel egy összehangolt együttműködés keretében, amely aktívan támogatja a civil társadalmat és megvédi az ellenzéki tagokat és azok családjait. Az állásfoglalás melletti szavazatom annak szükségességén alapul, amely most igen erősen érezhető az EU-ban, hogy meggyőzzük Fehéroroszországot, az európai normák felé kell elmozdulnia a demokrácia és az emberi jogok védelme tekintetében.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel az állásfoglalással a Parlament egyértelműen megállapítja, hogy – az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az EBESZ/ODIHR előzetes következtetéseivel összhangban – a 2010. december 19-i választások nem teljesítették a szabad, tisztességes és átlátható választások feltételeit, ezt a választást egy újabb, elszalasztott lehetőségnek tekinti arra vonatkozóan, hogy demokratikus átalakulás menjen végbe Fehéroroszországban, és az EBESZ/ODIHR által jelentett számos és súlyos szabálytalanság fényében új, szabad és demokratikus feltételek mellett zajló választásokat követel, az EBESZ normáinak megfelelően.

Elítéli továbbá a tüntetők elleni brutális fellépést a rendőrség és a KGB szolgálatai részéről a választás napján, valamint különösen hangot ad felháborodásának az Uladzimir Neklajev elleni brutális támadás kapcsán – ezek olyan alapvető demokratikus elvek súlyos megsértésének példái, mint a gyülekezési szabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, valamint az emberi jogok védelme, továbbá aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megkísérlik erőszakkal állami gondozásba venni Danyil Szannyikovot, Andrej Szannyikov elnökjelölt és Irina Halip oknyomozó újságíró hároméves kisfiát, akik a december 19-i választások óta börtönben vannak.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikája, a párbeszéd politikája és egy kitárt kar nem bizonyult hatékonynak. Ezért elérkezett az ideje, hogy nehéz, de határozott döntéseket hozzunk, amelyek egyrészről a rezsim elleni szankciókat, másrészről nyitást jelentenek a fehérorosz civil társadalom számára, mert támogatása nélkül a szükséges változások nem fognak végbemenni Fehéroroszországban. Az állásfoglalásban szó van erről.

Jelentés: Derk Jan Eppink (A7-0374/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Üdvözlöm ezt a jelentést, a Bizottság reagálását a válságra és a versenypolitikai intézkedések bevezetését. Támogatom, hogy a Parlament társjogalkotói szerepet játsszon a versenypolitika terén, de mivel ez nem lehetséges, felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen részletes jelentést a Parlamentnek a parlamenti ajánlások nyomon követéséről, és indokolja meg az azoktól történő esetleges eltéréseket. Sajnálatos, hogy még mindig nem sikerült javítani az egységes piacra vonatkozó versenypolitikai kereten, hogy azt kedvezőbbé tegyék a kis- és középvállalkozások számára.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek az előadó véleményével, mely szerint a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében a Parlamentnek rendszeres tájékoztatást kell kapnia az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. Nincs kétségem afelől, hogy a Parlamentnek az uniós versenypolitika formálásában vállalandó aktív szerepe jelentős mértékben hozzá fog járulni a versenypolitika sikeres megvalósításához és a belső piac korlátok nélküli működéséhez, ami az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének elengedhetetlen előfeltétele.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unióról szóló szerződés kiköti, hogy a tagállamoknak olyan gazdaságpolitikát kell folytatniuk, amely összhangban van „a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével”. A versenypolitika célja, hogy valódi versenyt hozzon létre az egységes piacon a piaci struktúrákra és a piaci szereplők magatartására vonatkozó intézkedések révén. A szabad verseny előmozdítja az innovációt, csökkenti a termelési költségeket, növeli a gazdasági hatékonyságot, és így növeli az európai gazdaság versenyképességét. A jelentés trösztellenes politikákkal és az állami támogatások ellenőrzésére irányuló politikákkal is foglalkozik. A jelentés emellett a vállalatok versenyellenes magatartása elleni küzdelemre vonatkozó előírásokat és intézkedéseket is tartalmaz, és megakadályozza, hogy a kormányok olyan állami támogatásokat nyújtsanak, amelyek torzítják a belső piaci versenyt.

A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az Európai Unióban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból. A hatékonyan végrehajtott versenypolitikából a fogyasztók profitálnak a legtöbbet.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága minden évben jelentést ad ki az EU versenypolitikájáról. Az Európai Bizottság ezen a téren nagyon széles hatáskörrel rendelkezik, hogy biztosítani tudja a belső piac megfelelő működését. A 2009-es évet a válság okozta nehéz körülmények jellemezték, amelyeket az Európai Bizottságnak figyelembe kellett vennie a vállalatoknál alkalmazott gyakorlatok felülvizsgálata során. A Parlament állásfoglalása mellett szavaztam, mivel felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az európai parlamenti képviselők aktívabb részvételét az e politikára vonatkozó döntéshozatali folyamatban, valamint hogy szenteljen nagyobb figyelmet a közérdekű szolgáltatásoknak, továbbá hogy a Bizottság szolgálatai figyeljenek jobban a pénzügyi ágazatban tevékenykedő vállalatok tevékenységeire.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Ha a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről elektronikus szavazás lett volna, akkor tartózkodtam volna. Elismerem, hogy vannak a jelentésben jó dolgok is (a versenypolitika értékelése, a fogyasztók jogai, innováció és a kkv-k jelentősebb szerepe), de helytelenítem a jelentés általános nézőpontját: az állami támogatásokkal szembeni gyanakvást – az állami támogatásokról a jelentés úgy beszél, mint amelyek eleve ellentmondanak a versenypolitikának –, valamint bizonyos gazdasági ágazatok (különösen a vasúti ágazat) idő előtti liberalizációjának támogatását, ami nekem helytelennek tűnik.

Nézőpontot kell váltanunk és ismét a polgárokat kell a középpontba helyezni. Különösképpen a közszolgáltatások terén láthatjuk, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok nem megfelelőek a közszolgálati tevékenység keretében elvégzett feladatok esetén, ezért ezeket a szabályokat – mindenekelőtt a polgárok igényeinek és a társadalmi kohéziónak a figyelembevételével – át kell dolgozni.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló jelentés mellett szavaztam. Az Európai Bizottság gyorsan reagált a gazdasági és pénzügyi válságra, és hatékony versenypolitikai intézkedéseket alkalmazott. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. Ezenkívül a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. A nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a sikeres belső piac sarokköve, valamint a fenntartható és tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára megfelelő segítséget nyújtó és hasznos versenyszabályokat kell megfogalmazni, mivel a versenypolitika sikeres megvalósítása, valamint a belső piac korlátok nélküli működése az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének alapvető előfeltétele. Felszólítom a Bizottságot, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a tisztességes belső piaci verseny megvalósításának, valamint a piacról való kivonulás egyenlő feltételei megteremtésének.

  David Casa (PPE), írásban. – Fontos megjegyezni, hogy a pénzügyi válság teremtette rendkívüli körülmények bizonyos szintű rugalmasságot tettek szükségessé az uniós versenypolitika terén. Azonban a versenypolitika továbbra is a nyitott piacok és az egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvére kell, hogy épüljön. Ezek a sikeres belső piac elengedhetetlen előfeltételei. Véleményem szerint ez a jelentés megfelelő módon kezeli a válság következtében felmerült aggályokat. A jelentés az előremutató utat is sikeresen kijelöli. Ezért igennel szavaztam.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A versenypolitikáról szóló jelentés fontos dokumentum, amely hangsúlyozza, hogy válság idején nemcsak a pénzügyi stabilitás biztosítása és a hiteláramlás helyreállítása elengedhetetlen, hanem biztosítani kell a piac hatékony működéséhez szükséges feltételeket, ellenőrzési és szabályozási mechanizmusokat is.

Másrészről a jelen körülmények között a versenyszabályokat szükség esetén rugalmasan kell alkalmazni, de anélkül, hogy ez a rugalmasság sértené a versenypolitika alapjául szolgáló elveket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a válság során kevés példa volt a protekcionista politikák bevezetését sürgető felszólításokra, mivel ezek csak a válság elmélyítését és elhúzódását szolgálnák.

A versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az EU-ban dinamikus, hatékony, innovatív és globálisan versenyképes belső piac jöjjön létre. Ezért üdvözlendőek a jelentésnek az erre a területre vonatkozó ágazati politikákra, valamint az állami támogatások céljára és rendeltetésére irányuló megállapításai és javaslatai.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az uniós versenypolitika nemcsak az európai jogi keret alapjául szolgáló, alapvető politika, hanem a sikeres belső piac és a fenntartható, versenyképes gazdaság alapja is. Ezért tartom fontosnak, hogy a Bizottság tájékoztassa a Parlamentet az uniós versenypolitika alakulásáról és végrehajtásáról. Köztudott, hogy a 2009-es év számos okból rendkívüli volt. Ez volt a Lehman Brothers összeomlását (2008. szeptember) követő év, ami azt jelentette, hogy különböző rendkívüli intézkedések kerültek bevezetésre a versenyre és különösen az állami támogatásokra vonatkozóan – ezek a pénzügyi ágazatra vonatkozó négy közlemény és a többi ágazatra irányuló ideiglenes keret. Ezért elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy hajtsanak végre alapos elemzést ezen intézkedéseknek a különböző államok gazdaságára és finanszírozására gyakorolt hatásáról, és vizsgálják meg ezen intézkedések hatékonyságát a megfelelő következtetések levonása érdekében.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2009. évi versenypolitikáról szóló állásfoglalás az EU fuvarozási ágazata állami támogatásának globális perspektíváját tartalmazza, amely kulcsfontosságú egy határok nélküli piachoz, valamint a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásához.

Az elmúlt évek gazdasági válsága miatt sok vállalat csődbe ment, és kulcsfontosságú olyan szabályozó intézkedéseket bevezetni, amelyek megelőzik az ágazat torzulását, mégpedig az ágazatnak nyújtandó támogatás szabályozásával. Ezenkívül az EU peremterületein elhelyezkedő országokban növekedtek a költségek ezen a téren, mivel a helyzet ellensúlyozására forrásokat kellett rendelkezésre bocsátani.

Ezért üdvözlöm ennek az állásfoglalásnak az elfogadását, üdvözlöm a piacfigyelő intézkedések bevezetését, a szén-dioxid-kibocsátás miatt kifejezett aggodalmat, és üdvözlöm az európai versenyképesség javításának lehetőségeire irányuló kutatás intenzívebbé tételét, konkrétan azon ajánlás révén, amely szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a 3%-os beruházást e téren.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elfogadhatatlan, hogy az egyre mélyülő pénzügyi és gazdasági válság idején az Európai Parlament olyan jelentést fogadjon el a 2009. évi versenypolitikáról, amely a versenyt védi, és új a liberalizációs intézkedésekhez ragaszkodik, különösen a vasúti ágazatban, hiszen azt állítja, hogy az utasforgalmi nemzeti piacok liberalizációja által teljes mértékben meg kell valósítani az egységes vasúti piacot. Ugyanaz történik a gyógyszeripari ágazat vonatkozásában is, hiszen a jelentés felszólítja a Bizottságot a gyógyszerek belső piacának teljes mértékű megvalósítására; és ugyanez történik a telekommunikáció és sok más ágazat terén is.

Ez a jelentés tehát fokozni akarja az alapvető ágazatok liberalizációját az emberek életkörülményeinek javítása érdekében, de nem számol ennek a foglalkoztatásra, az árakra és az emberek életére gyakorolt hatásaival. A jelentés kizárólag a gazdasági és pénzügyi csoportok profitjával foglalkozik, bár néha utal a kis- és középvállalkozásokra, amelyeket az Európai Unió neoliberális politikája veszélybe sodor. A jelentés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az úgynevezett szabad verseny pusztán azt teszi lehetővé, hogy a nagyvállalatok megsemmisítsék a kicsiket, aminek következményeit a munkavállalók, a fogyasztók és a kisvállalkozók szenvedik el.

Ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert a protekcionizmus és a versenyszabályok alkalmazásának elmulasztása csak elmélyítené és elnyújtaná a válságot. A versenypolitika kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy az EU-ban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból. Az energiaágazatban, a mezőgazdasági termelésben és egyéb ágazatokban még mindig nem valósult meg a tökéletes verseny, ezért a társjogalkotói szerepkör bevezetése révén a Parlamentnek aktívabb szerepet kellene vállalnia a versenypolitika formálásában. A Parlamentnek az uniós versenypolitika formálásában vállalandó aktív szerepe jelentős mértékben hozzá fog járulni a versenypolitika sikeres megvalósításához és a belső piac sikeres működéséhez, ami az Európai Unió fenntartható gazdasági növekedésének elengedhetetlen előfeltétele.

  Iliana Ivanova (PPE), írásban. – (BG) A 2009. évi versenypolitikáról szóló jelentéssel kapcsolatban szeretném ismételten hangsúlyozni, milyen fontos a nyomon követés az állami támogatások hatékonyságának értékelésében. Az európai egységes piac szempontjából elengedhetetlen, hogy a Bizottság mélyreható elemzést végezzen a válságra adott válaszként bevezetett állami támogatási mechanizmusok felülvizsgálatának eredményeiről, mégpedig a verseny, az EU-n belüli egyenlő feltételek biztosítása, a pénzügyi reform és a munkahelyteremtés tekintetében.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állami támogatási mechanizmusok felülvizsgálatát egyetlen okból kezdeményezték: azért, hogy segítsenek a tagállamoknak kilábalni a válságból. Az állami támogatások következményeinek nyomon követése révén a Bizottság megállapíthatja, hogy a megtett intézkedések nem lépik túl az eredeti célkitűzést, mivel az EU versenypolitikájának lényege az egységes piacon való egyenlő részvétel megteremtése.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Az EU versenypolitikájáról szóló, kulcsfontosságú dokumentumról szavaztunk. A verseny elengedhetetlen a gazdaság hatékony és eredményes működéséhez. Meg kell vizsgálni a globális és az európai versenyt is. A globális megközelítésben más dolgok mellett a piaci játékszabályokra kell összpontosítanunk, valamint az Európai Unión kívüli, versenyképes gyártók költségeire. Ez különösen a kínai és koreai gyártókra vonatkozik. Üdvözlöm az egységes európai vasúti piac teljes mértékű megvalósítására irányuló felszólítást. A hatékony és eredményes verseny hozzájárulhat a vasút talpra állításához, és növelheti annak részvételét az közlekedési piacon. Ez közelebb vihet a – közútrendszerhez és légi közlekedési rendszerhez hasonló – európai vasúti rendszerre vonatkozó elképzelés megvalósításához.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A 2009-es év különösen a súlyos pénzügyi és gazdasági válság miatt nehéz év volt az Európai Unió számára – és ezzel a problémával nem volt egyedül. A válság negatív hatásai súlyosan érintették a gazdaságot és az üzleti életet, valamint a döntéshozókat is. Miközben a döntéshozók próbáltak a válság reálgazdaságra gyakorolt hatásait minimalizáló politikákat kidolgozni, az Európai Bizottság a tagállamokkal és a központi bankokkal közösen keményen dolgozott a pénzügyi rendszer stabilizálásán. Az erről az évről szóló jelentés kiemelt figyelmet szentel ezeknek a témáknak, és megelégedéssel nyugtázza a Bizottság gyors válaszát, valamint a versenypolitikai intézkedések sikeres végrehajtását. A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint az Európai Uniónak szilárd versenypolitikára van szüksége, amelynek alapja a szabad piac és a tisztességes verseny valamennyi ágazatban, amely megteremti a sikeres belső piacot, és hozzá fog járulni a fenntartható, tudásalapú munkahelyek megteremtéséhez.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, és külön szeretném felhívni a figyelmet a 105. bekezdésre, amely felszólítja a Bizottságot az egységes vasúti piac teljes mértékű megvalósítására. Ezt én is határozottan támogatom.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Bizottság ez évi tevékenységének pozitív értékelése mellett a jelentés határozottan támogatja, hogy a Parlament kapjon aktívabb szerepet a versenypolitika formálásában. Tehát „társjogalkotói” szerepet kérünk a Parlament számára, valamit rendszeres tájékoztatást az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésről. A nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a sikeres belső piac sarokköve, valamint a fenntartható munkahelyek létesítésének előfeltétele. Ezért megerősítjük az uniós politikák, valamint a növekedést és foglalkoztatást célzó EU 2020 stratégiában meghatározott prioritások jobb összehangolására irányuló felhívásunkat. Világosabb versenyszabályokra van szükség, amelyek ösztönzik a kis- és középvállalkozások növekedését, hiszen ezek valamennyi tagállam gazdasági növekedésének hajtómotorai. Ugyanakkor felszólítjuk a tagállamokat, hogy aktívan működjenek együtt a Bizottsággal a pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként megállapított ideiglenes szabályok fejlesztésében és értékelésében oly módon, hogy azok megvalósításáról és hatékonyságáról pontos és részletes jelentéseket nyújtanak be.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés valóságos himnusz a torzulások nélküli szabad versenyhez, amelyről a jelentés úgy beszél, mint a pénzügyi válság biztos ellenszeréről. Holott a szabad verseny éppen ennek ellenkezője. A verseny nem az ellenszer, hanem maga a betegség. Ez a jelentés egy abszurd hitvallás. Ellene fogok szavazni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentés elemzése azt mutatja, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság valószínűleg befolyásolta a versenypolitikát, nem utolsósorban azért is, mert a tagállamok különböző módokon támogatást nyújtottak gazdaságaiknak. Itt az ideje elemezni ezeknek a támogatásoknak a belső piacra gyakorolt hatásait, és megállapítani, hogy nem torzították-e a szabad versenyt. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az EU versenypolitikájának alapját a szabadpiaci elvek és egy minden ágazat számára méltányos cselekvési terv képezik; ez a sikeres belső piac alapja és a fenntartható, tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi piacokat sújtó pénzügyi és gazdasági válság természetesen a versenypolitikát is befolyásolta. Megmutatkozik ez a pénzügyi válság következtében nyújtott állami támogatásokban, valamint számos tagállam költségvetési hiányának és államadósságának növekedésében, ami lassítja a gazdaság talpra állását.

Az állami kezességvállalások számos különböző hatással és torzítással járnak, ilyen például a magánkölcsönök nyújtásának csökkenése, illetve a nyugdíjalapok által alkalmazott stratégiára gyakorolt hatás. Az európai versenypolitikának globális szinten versenyképessé kell tennie a belső piacot. Ezen a területen kétségkívül ésszerű az összehangolt megközelítés. Ez azonban nem jelentheti a szuverenitás megsértését. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Eppink úrnak a 2009. évi versenypolitikáról szóló jelentése mellett szavaztam, mivel a versenypolitika elengedhetetlen eszköz a gazdasági válság hatásainak kezelésében. Ami a 2009. évi versenypolitikát illeti, a pénzügyi ágazat talpra állása után a Bizottság magára vállalta azt a fontos feladatot, hogy felügyeli a bankok számára a gazdaság újjáélesztése érdekében nyújtott állami támogatások visszafizetését; ez a folyamat még most is tart. Elsősorban a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) kell támogatni. A kis- és középvállalkozások nagy innovációs képességüknek köszönhetően létfontosságú szerepet játszanak az európai gazdaság egészében, ezért világos, méltányos és megkülönböztetésmentes versenyszabályokat kell teremteni számukra a határokon átnyúló tranzakciók előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy kihasználhassák az egységes eurófizetési térség (SEPA) nyújtotta lehetőségeket, és így profitálhassanak az uniós piac jelentette előnyökből.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Általánosságban támogattuk a jelentést, bár néhány fontos, az ökológiai adóztatásra vonatkozó szavazást elveszítettünk. Azonban a szöveg általánosságban nézve elég jó volt ahhoz, hogy végül is a támogatása mellett döntöttünk (igaz, nem túl lelkesen).

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a versenypolitika olyan fontos eszköz, amely hozzá fog járulni ahhoz, hogy az Európai Unióban dinamikus, hatékony és innovatív belső piac jöjjön létre, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten versenyképes legyen, és kilábaljon a pénzügyi válságból – a Bizottság európai versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentése is ezt támasztja alá.

Az Európai Parlamentnek ezen a téren aktívabb szerepet kell kapnia, aminek első lépése lehet, hogy a Parlament nagyobb mértékben részt vesz a Bizottságnak az ezen a területen indított valamennyi kezdeményezésében, mivel a Bizottság az egyetlen EU-szerte illetékes versenyhatóság. A jelentés hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások különösen fontos szerepet töltenek be az egész európai gazdaság szempontjából, valamint jelentős innovációs képességgel rendelkeznek. A jelentés újra kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el új kezdeményezéseket a kkv-knak biztosítandó méltányos és megkülönböztetésmentes versenyfeltételek területén.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Hatékony, dinamikus és innovatív belső piacot szeretnénk. E célkitűzések eléréséhez a versenypolitika a megfelelő eszköz. Az elkövetkező időszak prioritása a tartós növekedés megteremtése a foglalkoztatási ráta növelése révén, ami versenyképességünk erősödését fogja eredményezni. Ez hozzá fog járulni az Unió globális pozíciójának megerősödéséhez és a válságból való kilábaláshoz, és ami a legfontosabb, polgáraink életminőségének javulásához. Ha az áruk és szolgáltatások piacán megfelelően működik a verseny, akkor jobb minőséget, alacsonyabb árakat és több választási lehetőséget tudunk biztosítani a fogyasztóknak. Nem szabad megfeledkeznünk a kis- és középvállalkozásokról, mivel egyrészt polgáraink többsége számára ezek adnak munkát, másrészt jelentős innovációs képességgel rendelkeznek. Ezért számukra méltányos és megkülönböztetésmentes működési feltételeket, illetve nagyon világos és átlátható versenyszabályokat kell teremtenünk. A Bizottság hatékonyan alkalmazta a versenypolitika eszközeit, ami lehetővé tette a gazdaság stabilizálását, illetve a gazdasági válság vállalkozásokra és fogyasztókra gyakorolt hatásainak mérséklését. 2009-ben a támogatások elengedhetetlenül fontosak voltak az egységes piac integritásának és versenyképességének megőrzése szempontjából. Az állami támogatás politikája a versenypolitika kiemelkedően fontos részét képezi, mivel lehetővé teszi az esélyegyenlőség garantálását az egységes piacon működő valamennyi vállalkozás számára. Azonban a támogatásokat nyomon kell követni, hogy ne torzítsák a piac működését.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Bizottságnak a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésének elemzése lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le ennek az európai politikának a pozitív hatásairól. Az európai szabad verseny politikája az európai integrációs politikák egyik kulcsfontosságú eleme. A szabad verseny politikájának célja egy olyan belső piac megteremtése, ahol a gazdasági szereplők szabadon folytathatják tevékenységüket. Egyetértek ezzel a dokumentummal abban, hogy világos versenyszabályokra van szükség, mert csak így van valódi lehetőség kis- és középvállalkozások (kkv-k) létrehozására. Az Európai Unió jelenleg történetének egyik legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válságát éli meg, és a kkv-k tevékenysége létfontosságú a gazdaság talpra állításához. Örömmel látom a verseny- és fogyasztóvédelmi politikák közötti jelentősebb szinergia kialakulását. Azonban sajnálatosnak tartom, hogy az energiapiacon még mindig tisztességtelen verseny van. Ezért üdvözlöm, hogy a ma szavazásra kerülő dokumentum arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az energiaágazat harmadik liberalizációs csomagjának tagállamok általi végrehajtását.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom az állásfoglalásnak a szigorúbb versenypolitikai szabályokra irányuló felszólításait. Az EU trösztellenes jogszabályainak megsértéséért fizetendő kártérítés hozzá fog járulni a cégeknek és egyéneknek e jogszabályok megsértésétől való elrettentéséhez. Az erre vonatkozó javaslat kiegyensúlyozott, és olyan eszközök egész sorának létrehozására szólít fel (ideértve az egyéni felelősséget, az átláthatóságot, a cégek elszámoltathatóságát, valamint a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot), amelyek célja elrettenteni az embereket a jogszabályok megsértésétől. Örülök, hogy a javaslat elkerüli az egyesült államokbeli rendszer túlkapásait, ahol a büntetések szintje óriási károkat okozott, és munkahelyek megszűnéséhez vezetett.

Jelentés: Michael Gahler (A7-0377/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam figyelembe véve, hogy három uniós tagállam tagja a Sarkvidéki Tanácsnak, Izlanddal pedig folyamatban vannak a csatlakozási tárgyalások. Az EU fontos szerepet tölt be ebben a régióban, és számos területen megosztott hatáskörrel bír, más területeken – ilyen pl. a halászat – pedig kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezenkívül az EU vezető szerepet tölt be bizonyos politikák, mint pl. a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások terén. Ezenkívül számításba kell venni azt is, hogy egyes sarkvidéki partnerek már napjainkban is jelentős mértékben hozzájárulnak Európa energia-, nyersanyag- és halszükségletének kielégítéséhez. Az erőforrások sokfélesége és az alternatív energiatermelés lehetősége csak ökoszisztéma-alapú megközelítés és integrált gazdálkodási tervek révén fejleszthető. Az új kereskedelmi útvonalak kialakulásából az európai gazdaság profitálhat, mert Európa kivételes helyzetben van bizonyos szolgáltatások terén, pl. a Galileo-rendszert alkalmazó globális helymeghatározó rendszer lefedettsége terén.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek azzal, hogy egységes és összehangolt uniós északi-sarkvidéki politikára van szükség, amely egyértelműen megfogalmazza mind az uniós prioritásokat, mind a lehetséges kihívásokat és a követendő stratégiát, figyelembe véve az Északi-sarkvidék megújuló és nem megújuló energiaforrásait, az éghajlatváltozásnak a régióra gyakorolt hatásait, továbbá az Északi-sarkvidék geopolitikai megítélésének nagymértékű változásait. Az Északi-sarkvidék olyan érzékeny terület, ahol az éghajlatváltozás hatásai különösen szembeötlőek, és a világ egyéb térségeire nézve súlyos következményekkel bírnak. Ezért az Északi-sarkvidék védelme leginkább egy hosszú távú és nagyra törő éghajlat-változási megállapodással valósítható meg, ugyanakkor a sarkvidék gyors felmelegedése miatt szükség van rövid távú intézkedések kidolgozására a sarkvidéki melegedés korlátozása érdekében. A források kiaknázásához fűződő egyre jelentősebb érdekeket figyelembe véve ez különösen fontos. Nem szabad elfeledkeznünk az őslakos népekről sem, amelyeknek gazdaságai jelentős mértékben a természetes források fenntartható használatán alapulnak, ezért az éghajlatváltozásnak és hatásainak korlátozása és az őslakosok nem szennyezett természeti környezethez való joga egyben emberi jogi kérdés is.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Becslések szerint a Föld feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található. A régió ugyanakkor a tengeri szállítás szempontjából is globális szinten kiemelkedően fontos. Ezért létfontosságú ezeknek az útvonalaknak a megközelíthetősége és biztonságossága. Az Unió itt nem rendelkezik partszakasszal, de az európaiakat nagymértékben érinti az, ami az Északi-sarkvidéken történik. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely támogatja az Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégiát. Az Uniónak mint a világ egyik vezető hatalmának egyrészt meg kell védenie a régióval kapcsolatos saját érdekeit, másrészt hangsúlyoznia kell a megfelelő globális kormányzás szükségességét a természeti erőforrások és a várható környezeti kihívások terén. Ezzel kapcsolatban az állásfoglalás egyértelmű utalást tartalmaz arra, hogy ezen a téren milyen szerepet tölthet be Izland uniós csatlakozása.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az éghajlat változása akárcsak máshol, az Északi-sarkvidéken is a változás legfőbb mozgatórugója. Általánosan elfogadott tény, hogy az Északi-sarkvidéken hamarabb és drasztikusabban jelentkeznek a világ iparosodott vagy fejlődő térségei által előidézett éghajlatváltozás és a környezetszennyezés hatásai. Ezzel a kérdéssel globális szinten kell foglalkozni, mivel a kiváltó okok a sarkvidéken kívülről erednek, viszont hatásai az egész Földet érintik. Az EU nemzetközi összehasonlításban már most is az élen jár a kutatás, valamint a környezetvédelmi és éghajlat-változási politikák területén, és ez a jövőben sem fog változni. Ennek fényében, illetve emlékeztetve arra, hogy az EU és tagállamai – kutatás, finanszírozás, valamint a környezetvédelmi, éghajlatügyi, halászati és egyéb uniós jogszabályok hatásai révén – már ma is közreműködnek a térség formálásában, továbbá emlékeztetve a jövőbeli együttműködés lehetőségeire például a térképészet és tengerbiztonság fejlesztése, a gazdasági fejlődés tekintetében és a hasonló területeken, levonható az a következtetés, hogy az EU sokat tehet az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében. Ez a régió az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó, valamint a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásaival szembenéző világ számára a jövőben nagyon nagy jelentőséggel fog bírni.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az éghajlatváltozás következményei az Északi-sarkvidéken jelentősebbek, mint más régiókban. Meg kell majd küzdenünk a változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátottság biztosítását.

Mivel az új gazdaságok felemelkedése következtében fokozódik az erőforrások, az energia és az ásványi anyagok iránti kereslet, az EU-nak természetes érdeke az európai lakosság és ipar erőforrás- és energiaszükségletének biztosítása.

Izland sikeres uniós csatlakozásával jelentősen át fog alakulni a geopolitikai helyzet. Izland tagsága továbbá megerősítené az EU jelenlétét a régióban.

Az EU sokat tehet az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó, valamint a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásaival szembenéző világ számára a jövőben oly nagy jelentőséggel bíró Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Három uniós tagállam – Dánia, Svédország és Finnország – tagja a Sarkvidéki Tanácsnak, amelyben az EU megfigyelői szerepet tölt be. Mivel a világ kereskedelmi hajózásának 40%-át az EU tagállamai tartják kézben, létfontosságú garantálni az új jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságát, különösen az EU tagállamai számára. A jelentés szerzőjéhez hasonlóan én is úgy gondolom, hogy nagyon is üdvözlendő az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének és őslakosai érdekeinek a védelmére és a régió fejlesztésére irányuló együttműködés.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem prioritás, ezért az Északi-sarkvidék védelme és fejlesztése is létfontosságú, méghozzá nemcsak környezetvédelmi szempontból, de a gazdasági fejlődés, a globális stabilitás és biztonság szempontjából is. Az Északi-sarkvidékben rejlő lehetőségek a megújuló erőforrások és a halászat terén különösen fontosak, ami azt jelenti, hogy létfontosságú a régió természeti erőforrásainak fenntartható kiaknázása.

Azonban e folyamat során nem szabad elfeledkeznünk a régió őslakos népeinek érdekeiről. Az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az őslakos közösségek kultúrájának, nyelvének, szokásainak és életkörülményeinek védelmében. E nélkül veszélybe kerül bármely olyan stratégia, amely ennek a világ népességének és a bolygónak a jövője szempontjából oly fontos régiónak a védelmét célozza. Szeretném hangsúlyozni a tudományos kutatás számára biztosítandó legjobb feltételek garantálásának fontosságát.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfőbb mozgatórugója – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Európa tehát – a környezetszennyezés és az üvegházhatású gázkibocsátások egyik fő forrásaként – nemcsak felelősséggel tartozik az Északi-sarkvidék felé, hanem konkrét érdeke is fűződik a térséghez, hiszen meg kell majd küzdenie az ott zajló változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátottság biztosítását. Szükség van az Északi-sarkvidékre vonatkozó, uniós politika kidolgozására, amelynek olyan konkrét és átfogó javaslatokat kell tartalmaznia, mint például a helyi lakosságnak a párbeszédbe való bevonása, a régió stabilitása és biztonsága, valamint a jövőbeli projektek környezeti és éghajlat-változási dimenziói. Az őslakos népeknek joguk van a nem szennyezett természeti környezethez.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A jeges-tengeri régió nemcsak Európa, hanem az egész világ számára egyre fontosabbá válik. A messzi észak éghajlatváltozása óriási jelentőséggel fog bírni az egész emberiség számára. Alapvető fontosságú feladat, hogy az erőfeszítéseket a tudományos kutatásokra és a sarkvidéken végbemenő éghajlat-változási hatások elleni küzdelem tervének kidolgozására összpontosítsuk. Az Északi-sarkvidék számos erőforrással is rendelkezik, így például szénhidrogénekkel, valamint a megújuló energiaforrások (pl. szél- vagy vízenergia) kiaknázásának lehetőségével.

Gazdasági szempontból fontos erőforrás a halállomány is, amely létfontosságú az élelmezésbiztonság szempontjából. Nem feledkezhetünk meg a tengeri szállítási útvonalakról sem, amelyek megkönnyítik a nemzetközi kereskedelmet, és számos vállalkozás számára jobb teljesítményt tesznek lehetővé. Az Európai Unió mindezeken a területeken közre tud működni, és közre is kell működnie, így mozdítva elő a régió fejlődését, és teremtve meg a bolygónk védelmében folytatott küzdelem új normáit.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az Északi-sarkvidék természeti erőforrásokban és energiaforrásokban gazdag, és olyan új tengeri útvonalak megnyitását teszi lehetővé, amelyeket az Európai Unió is használni tud. Az Északi-sarkvidék ásványkincsei nagyon értékesek, és ezt szem előtt tartva kell gazdálkodnunk velük. A nyersanyagok kinyerésekor ügyelni kell rá, hogy az ökológiai rendszer ne sérüljön túlzottan. Az őslakos népeknek és védelmüknek is fokozott figyelmet kell szentelni. Szem előtt kell tartanunk, hogy az Északi-sarkvidék a világörökség része. Tehát ennek az örökségnek a megőrzésére, nem pedig a természeti erőforrások kiaknázására kell összpontosítanunk. Támogatom képviselőtársam, Gahler úr jelentését az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Miként a Gahler-jelentés kijelenti, „az Északi-sarkvidék előtt álló kihívások globális jellegűek, és ezért valamennyi érintett szereplőt be kell vonni”. Az Északi-sarkvidékre az éghajlatváltozás hatásai okozta aggasztó problémák miatt most még inkább oda kell figyelnünk. Az Északi-sarkvidék geopolitikai szempontból nagyon fontos régió, hiszen becslések szerint a világ feltáratlan szénhidrogénkészletének egyötöde itt található. Három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – északi-sarkvidéki országok, ezért az Uniónak még inkább érdekében áll annak biztosítása, hogy a környezeti tényezőket a jövőben a jelenleginél nagyobb súllyal vegyék figyelembe. Az Unió mindig is részt vett a környezet védelméért folytatott küzdelemben, és megelőző intézkedések formájában jelentős erőfeszítéseket tett a környezet védelmére. Az Unió ezt az elkötelezettségét a Parlament mai szavazásával ismételten megerősítheti.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikára vonatkozó javaslatot, de minden ilyen politikának ragaszkodnia kell az Északi-sarkvidék sérülékeny környezetének védelméhez, valamint hangsúlyoznia kell a régió általános stabilitásának és békéjének jelentőségét. Az uniós politikának biztosítania kellene, hogy a környezetvédelmi kérdések kezelésére irányuló intézkedések figyelembe vegyék az Északi-sarkvidék lakosainak – beleértve az őslakosoknak – a régió védelmére és fejlesztésére irányuló érdekeit. Az uniós politikának hangsúlyoznia kellene továbbá a bizottsági közleményben, valamint a sarkvidéki államok politikai dokumentumaiban kifejtett megközelítések, elemzések és prioritások közötti hasonlóságot; ezenkívül olyan politikákra van szükség, amelyek tiszteletben tartják az Északi–sarkvidék azon szárazföldi és tengeri, nem megújuló és megújuló természeti erőforrásainak fenntartható kezeléséhez és felhasználásához fűződő érdekeket, amelyek révén Európa fontos erőforrásokhoz juthat, és amelyek a régió lakosai számára jelentős bevételi forrást nyújtanak.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki őslakos közösségek életkörülményeinek és kultúrájának alaposabb megértése érdekében fontos, hogy párbeszédet folytassunk ezekkel a közösségekkel. A szöveg többször is tartalmazza ezt a kulcsfontosságú elképzelést. Az Európai Unió érdekeinek tükrözniük kell az őslakos népek érdekeit, az Északi-sarkvidék védelmét és fejlesztését is. Konkrét intézkedésekre szólítunk fel e népek kultúrája, nyelve és szokásai megőrzése érdekében, ehhez pedig rendszeres párbeszédre van szükség e népek képviselői és az uniós intézmények között. Felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalása során védje meg az őslakos népek érdekeit. Ellenzem a fókatermékekre vonatkozó tilalmat bevezető uniós rendeletet, mivel az – az erőforrások fenntartható kezelése szempontjából – ellentétes az északi-sarkvidéki közösségek érdekeivel, kultúrájával és szokásaival. Ez a rendelet, amelyet Kanada és Norvégia is jogosan kifogásolt, ellentétes az Európai Uniónak az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos érdekeivel is, és ezért véleményem szerint hatályon kívül kell helyezni.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés az Északi-sarkvidék erőforrásainak fenntartható kiaknázását hirdeti, de az olaj- és gázkitermelő vállatokat teljes mértékben felmenti a felelősség alól. A jelentés figyelmen kívül hagyja az ennek az emberiség túlélése szempontjából kulcsfontosságú régiónak a kifosztására vonatkozó észrevételeket, amelyeket a környezetvédőktől hallhatunk. És ami még rosszabb, a jelentés nem tesz kísérletet arra, hogy – a megújuló energiaforrások javára – csökkentsék az Északi-sarkvidék nem megújuló energiaforrásainak kitermelésébe történő befektetést. Ez a jelentés jóváhagyja a környezeti bűnözést. Ezért ellene szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU és az Északi-sarkvidék közötti kapcsolat fennállása kétségtelen, hiszen Dánia, Finnország és Svédország sarkvidéki országok, ezenkívül Finnország és Svédország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el. Figyelembe véve az EU és tagállamainak a kutatáshoz és a finanszírozáshoz való hozzájárulását, az uniós jogszabályok révén a környezetvédelmi, éghajlatügyi, halászati és egyéb kérdésekre gyakorolt hatását, valamint a jövőbeni együttműködés lehetőségét az olyan területeken mint például a tengerbiztonság fejlesztése és a térképészet, a gazdasági fejlődés és hasonló területek, kijelenthetjük, hogy az Unió sokat tehet az Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében. Ez a régió nagy jelentőséggel fog bírni a világ számára, amelynek alkalmazkodnia kell az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásainak való megfelelés érdekében.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfontosabb tényezője – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül Az Európai Unió nagymértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ezért vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A természeti erőforrások iránti növekvő szükséglet fényében – különösen az EU esetében – az Északi-sarkvidék az energiaellátás (földgáz, megújuló energiaforrások), a nyersanyagok és a halállomány tekintetében fontos és sokoldalú lehetőséget jelent. Az EU-nak olyan politikákat kell ösztönöznie, amelyek figyelembe veszik a régió természeti erőforrásainak környezeti, biztonsági és szervezési szempontból is fenntartható kezelését és felhasználását. Izland uniós csatlakozási kérelme hangsúlyozza az Északi-sarkvidékre vonatkozó, uniós szinten összehangolt politika kialakításának szükségességét. Az Európai Unió felelőssége, hogy megteremtse a kellő egyensúlyt a környezeti aggályok és a természeti erőforrások kiaknázásáért folytatott verseny között, valamint hogy kiálljon az északi-sarkvidéki régióban élők érdekei mellett.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Északi-sarkvidék óriási ásványkincs-készlete miatt vált heves viták tárgyává. Becslések szerint a jégmezők alatt 90 milliárd hordó olaj rejtőzik. Aggodalomra ad okot, ha most éppen a tavalyi évben történt mexikói-öbölbeli olajkatasztrófáért felelős BP kap engedélyt a természeti erőforrások kitermelésére ebben a sérülékeny természeti környezetben, ahol a körülmények sokkal szélsőségesebbek, mint a Mexikói-öbölben Tény, hogy az északi-sarkvidéki régiót már most is nagymértékben sújtja a világ higanykibocsátása. A globális felmelegedés és várható következményei fényében ezt a problémát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A jelentés mellett szavaztam, mivel megfelelően egyesíti a számos releváns tényezőt.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az éghajlatváltozásnak az utóbbi évek során az Északi-sarkvidékre gyakorolt hatásai egyértelművé teszik, hogy az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia ebben a fontos és sürgető helyzetben. Az éghajlatváltozás hatásai erőteljesebben jelentkeznek az Északi-sarkvidéken, mint más régiókban; a tengerszint emelkedése és az éghajlatváltozás pedig az EU által folyamatosan kibocsátott üvegházhatású gázok következménye. Hiszem, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politika melletti szavazatom nagy jelentőséggel bír, hiszen ezt a régiót óvni és védeni kell az európai iparosodott országok okozta negatív környezeti hatások következményeitől. Ezt a problémát globális szinten kell kezelni, mivel okozója nem az Északi-sarkvidék, viszont hatásai az egész bolygót érintik. Ezenkívül a régió óriási természeti erőforrásokkal (energiaforrásokkal és ásványi anyagokkal) rendelkezik, és az EU-nak érdeke Európa lakosságának és iparának erőforrásokkal való ellátásának biztosítása. Az Északi-sarkvidék ezért fontos szerepet játszik Európa energiával, nyersanyagokkal és hallal való ellátásában.

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban. – (ES) Az Északi-sarkvidékről szóló parlamenti jelentés fontos lépést jelent az északi-sarkvidéki régióra vonatkozó uniós politika irányainak kijelölésében. Az éghajlatváltozás és a sarki jég olvadása változásokat hoz a régióban és a sarkvidéki államok prioritásaiban, amely államok gyors lépéseket tettek a felmerülő új lehetőségek kezelésére vonatkozó stratégiák meghatározása terén. Konkrétabban: a jég olvadása új navigációs útvonalak megnyitására és a természeti erőforrások kitermelésére nyújt lehetőséget. Támogattam a jelentést, mivel hangsúlyozza az EU felelősségét az Északi-sarkvidék sajátosságait megváltoztató éghajlatváltozás kérdésében, valamint kiemeli, hogy megfelelő lépéseket kell tenni e negatív folyamat mérséklésére.

A jelentés hangsúlyozza továbbá az EU jogos igényét, hogy ezen az új színpadon szerepet kapjon, valamint kiemeli, hogy a fenntartható fejlődés teremtette lehetőségek haszonélvezőinek a helyi lakosoknak, különösen az őslakos közösségeknek kell lenniük. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy egyrészt az Északi-sarkvidéken tett bármilyen fellépésnek összhangban kell lennie a nemzetközi joggal, másrészt a régió kormányzásában kooperatív megközelítésre van szükség.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás – azaz a változások legfőbb mozgatórugója – hatásainak következtében egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Az éghajlatváltozás következményei az Északi-sarkvidéken nagyobb mértékben megmutatkoznak, mint a világ más régióiban. Ugyanakkor ezek a sarkvidéken tapasztalható következmények a világ más régióira is hatással vannak – ilyen hatás egyrészt a tengerszint emelkedése, másrészt a szomszédos régiók éghajlatára gyakorolt hatások. Európa tehát – a környezetszennyezés és az üvegházhatású gázkibocsátások egyik fő forrásaként – nemcsak felelősséggel tartozik az Északi-sarkvidék felé, hanem konkrét érdeke is fűződik a térséghez, hiszen meg kell majd küzdenie az ott zajló változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátás biztosítását.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam az állásfoglalást, mivel a világ iparosodott részei okozta éghajlatváltozás és környezetszennyezés következményei sajnos egy ideje már az Északi-sarkvidéket is elérték. Ezt a régiót gyakran érintetlennek nevezik, de sajnálatos módon ez már jó pár éve nem igaz. Az Antarktisszel szemben az Északi-sarkvidék lakott terület, ahol hagyománya van az erőforrások kiaknázásának, ami negatív hatással van a környezetre.

Ennek megfékezésére és a régió környezetének védelmére hozták létre 1996-ban a Sarkvidéki Tanácsot. Ennek három uniós ország – Svédország, Dánia és Finnország – is tagja. A feltörekvő gazdaságoknak egyre inkább szükségük lesz az Északi-sarkvidék gazdag erőforrásaira. Energiaforrások, ásványi anyagok, halállomány, földgáz, olaj, szélenergia és a hullámokból nyerhető energia: ebben a régióban mindezek bőségesen rendelkezésre állnak, ezért a régió nagymértékben ki van téve a spekuláció veszélyének.

Jelentés: Traian Ungureanu (A7-0378/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés mellett szavazok. Először is azért, mert a Bizottság más fontos intézkedések mellett javaslatot tesz egy mérhető célokra és a közös projekteket megkönnyítő ágazati partnerségekre irányuló stratégia kidolgozására. Második indokom az, hogy az előadó szükségesnek tartja a fekete-tengeri térségben végrehajtott uniós fellépés aktualizált értékelését. Utolsó indokom pedig az, hogy a stratégia finanszírozását nagymértékű széttagoltság jellemzi, mivel a finanszírozás különböző eszközökből történik. A széttagoltság felszámolása érdekében a jelentés azt javasolja, hogy a stratégia számára hozzanak létre külön költségvetési tételt.

Egyetértek a jelentés azon javaslataival is, amelyek egy erősebb politikai keret létrehozására irányulnak, ideérte egy, a régióra vonatkozó integrált uniós megközelítést is, amelyet egy konkrét cselekvési terv végrehajtásával, valamint megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre bocsátásával kell megalapozni.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló állásfoglalás mellett szavazok Egyetértek az előadóval abban, hogy – tekintettel a fekete-tengeri térség stratégiai fontosságára az EU szempontjából, valamint a fekete-tengeri szinergia meglehetősen korlátozott eredményeire – stratégiát kell indítani a térségben végrehajtott uniós fellépések összhangjának és láthatóságának fokozása érdekében, továbbá a fekete-tengeri stratégiát az EU átfogóbb értelemben vett kül- és biztonságpolitikai elképzeléseinek szerves részévé kell tenni. Három évvel a fekete-tengeri szinergia megtervezése után a jelenlegi helyzet elemzése először is azt jelzi, hogy nincs világos, átfogó és aktuális képünk a fekete-tengeri szinergia végrehajtási eredményeiről. Ezért az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájának egy erősebb politikai keretet kell hatályba léptetnie, és fokoznia kell az EU részvételét a fekete-tengeri térségben. Egyetértek azzal, hogy a fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságnak, a felelősségteljes kormányzásnak, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának kiemelt intézkedési területet kell képezniük. A Fekete-tenger biztonsági dimenziójában egyértelműen helyet kell kapniuk a demokratikus rend, a felelősségteljes kormányzás és az állami kapacitásépítés megerősítésére irányuló határozott intézkedéseknek is.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió körülbelül 50 éve nyújt békét és stabilitást Nyugat-Európa népei számára. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Európai Unióval szomszédos országokat továbbra is komoly konfliktusok sújtják. Az Uniónak oda kell figyelnie erre a helyzetre, és új lendületet kell adnia fekete-tengeri stratégiájának. Az állásfoglalás is ilyen értelemben íródott, ezért mellette szavaztam. Az állásfoglalás új költségvetési tétel létrehozását javasolja a kisebb fejlesztési projektek és a határokon átnyúló együttműködés finanszírozására, valamint az emberi erőforrások megerősítésére. Az állásfoglalás javasolja egy korai előrejelző rendszer kifejlesztését, amely az erőszak fokozódásának előrejelzésével konfliktusmegelőző és bizalomépítő eszközként működne a régióban. Végül pedig az állásfoglalás felhívja a figyelmet a kikötői megállapodás Oroszország krími fekete-tengeri flottájára való kiterjesztésére, és ezzel kapcsolatban felmerülő aggodalmakra.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés mellett szavaztam. A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán. Mivel az említett térség – amely stratégiai szempontból Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el – fejlődése közvetlenül kezdte érinteni az EU belső ügyeit, az EU felismerte, hogy mérlegelnie kell a térségben vállalt hangsúlyosabb részvétel lehetőségét. Ez a térségre vonatkozóan egy új uniós politikai megközelítés, az úgynevezett fekete-tengeri szinergia elindítását eredményezte. A fekete-tengeri szinergia célja, hogy fejlessze a regionális együttműködést az EU és a térség között, valamint a térségen belül. Ugyanakkor sokkal kevesebbet sikerült elérni a végrehajtás területén, és kisebb volt az előrehaladás olyan ágazatokban, mint a stabilitás, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás, több fekete-tengeri országban a demokratikus rend romlásának, valamint az Oroszország és Grúzia között 2008-ban kirobbant háborúnak az összefüggésében. A régiónak továbbra is a következő kihívásokkal kell megküzdenie: elhúzódó konfliktusok, militarizálódás, a fegyverek terjedése, tengeri felügyelet, illegális kereskedelem és a határokon átnyúló bűnözés. Véleményem szerint a hatékony végrehajtás eléréséhez rendszeres jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani. A fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságnak, a felelősségteljes kormányzásnak, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának kiemelt intézkedési területet kell képezniük.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Az Ungureanu-jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy az EU-nak sürgősen szüksége van egy összehangolt és látható fekete-tengeri stratégiára. Ennek a stratégiának szorosan kapcsolódnia kell az európai szomszédságpolitikához, amelynek területén a cseh elnökség alatt, 2009 első felében nagy előrelépések történtek. Az EU fekete-tengeri stratégiájában kiemelt prioritásként kell kezelni az EU energiabiztonságának szavatolását, valamint az EU számára fontos energiaprojektek támogatását, illetve olyan energiaprojektek támogatását, amelyek a földgázellátás diverzifikálását célozzák. Az Euronest Parlamenti Közgyűlés létrehozása is fontos és sürgős az EU energiabiztonsága szempontjából.

A fekete-tengeri stratégiának véleményem szerint elő kell mozdítania a következő projektek végrehajtását is: a Nabucco projekt, a Déli Áramlat projekt, a cseppfolyós földgáz (LNG) Európába történő szállítására irányuló projekt, a fekete-tengeri kikötőkben a cseppfolyósgáz-terminálok fejlesztésére irányuló projekt, továbbá a Konstanca–Trieszt páneurópai kőolajvezeték. A Bizottságnak nem szabad késlekednie, hanem a Nabucco gázvezeték lehetséges szállító országaival 2011 végéig megállapodást kell kötnie. Az energetikai infrastruktúracsomagnak, amelyet hamarosan beterjeszt a Bizottság, nagy hangsúlyt kell fektetnie az előbb említett fekete-tengeri régióbeli projektekre. Végül, de nem utolsósorban, hangsúlyozni kell a fekete-tengeri régió megújuló energiaforrásaiban rejlő óriási potenciált, amely a jövőben jelentős mértékben hozzájárulhat az EU és az egész világ energiabiztonságához.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Fekete-tenger partján részben uniós tagállamok találhatók, továbbá a Fekete-tenger nagy része földrajzilag Európához tartozik. A 2007-es „Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés” című bizottsági közleménnyel összhangban nem sokkal a közlemény kiadása után intézkedéseket hoztak egy, a Fekete-tenger jövőjére nézve hatékony stratégia végrehajtására.

Ezért üdvözlöm a jelentés kezdeményezését és elfogadását. Teljes mértékben támogatom a jelentést, és remélem, hogy az Európai Parlament által elfogadott javaslatokat a Bizottság és a Tanács is el fogja fogadni, valamint keleti szomszédaink is, akikkel osztozunk a fekete-tengeri térség kormányzásában – gondolok itt az elhúzódó konfliktusokkal, a lezárt határokkal és/vagy nem hatékony határellenőrzéssel, az energia szállításával, a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos javaslatokra. Előbb ezeket a problémákat kell megoldani, és csak ezután lehet a jelentés által javasolt két fő célkitűzést megvalósítani, amelyek a következők: 1) a béke, a demokrácia, a stabilitás és a jólét megteremtése a régióban; illetve 2) az EU energiabiztonságának garantálása.

  Diane Dodds (NI), írásban. – Üdvözlöm ezt az indítványt, valamint a Halászati Bizottságéval párhuzamos jelentést. Mindkét jelentés a „fekete-tengeri szinergiáról” szól. Délkelet-Európával összefüggésben a szinergia alatt egy csoportnak azt a képességét értjük, hogy képes még a legjobb tagjának teljesítményét is felülmúlni. Nyilvánvalóan sokan úgy gondolják, hogy a fekete-tengeri szinergia legjobb tagja az EU. Én ezzel kapcsolatban óvatosságra intenék, legalábbis a halászat területén mindenképpen. A közös halászati politika megbukott. A fekete-tengeri régióval kapcsolatban azt szeretném üzenni kollégáimnak, hogy tanulni kell a közös halászati politika hibáiból, meg kell vizsgálni a jelenlegi rendszernek az északkelet-atlanti kisüzemi halászatra gyakorolt következményeit, és fel kell tenni a kérdést, hogy ezt akarjuk-e a fekete-tengeri térségben is. A fekete-tengeri stratégiának figyelembe kell vennie a régió egyedi sajátosságait. Már tapasztalhattuk, hogy azok az elképzelések, amelyek Európa egyik részén beválnak, egy másikon nem feltétlenül működnek.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az orosz-grúz konfliktus jól mutatja a fekete-tengeri régió potenciális instabilitását, és teljes mértékben igazolja egy olyan uniós stratégia elfogadásának szükségességét, amely a fekete-tengeri régióval kapcsolatos kihívásokra irányulna. A jelenlegi feszültségek ellenére ennek a régiónak a jövője stabilabb és kiegyensúlyozottabb lehet, és az Unió fontos szerepet tölthet be a stabilizáció folyamatában. Ehhez nemcsak célkitűzéseket kell megfogalmazni, hanem mindenekelőtt az európai stratégia végrehajtásának felelőseit el kell látni megfelelő emberi, technikai és pénzügyi forrásokkal, hogy a lehető legjobban végezhessék munkájukat. Románia, Bulgária és Görögország földrajzi helyzetüknek, történelmüknek és a régióval kapcsolatos speciális ismereteiknek köszönhetően értékes segítséget tudnának nyújtani abban, hogy a kidolgozandó stratégia segítségével képesek legyünk elérni célkitűzéseinket, azaz a béke, a biztonság, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás, valamint a gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés előmozdítását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Nem kell bizonygatni, milyen fontos a Fekete-tenger az Európai Unió számára, és azt sem, hogy az instabilitás miatt milyen nehéz problémákkal küzd ez a régió. Az uniós tagállamokat (Bulgária, Görögország és Románia), Törökországot és a volt szovjet blokk országait (köztük Oroszországot) is magában foglaló fekete-tengeri régió alapvető jelentőséggel bír az energiaellátás és a gázellátás diverzifikálása terén. Ez a régió stratégiai híd, amely összeköti Európát a kaszpi-tengeri térséggel, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel, valamint Délkelet-Ázsiával és Kínával. A sok különbség és versengés mellett nagyon fontosak a történelmi és kulturális kötelékek, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd. Ezen a területen az EU-nak aktívabb szerepet kell vállalnia, valamint hatékonyabb intézkedéseket kell hoznia a régió helyzetének stabilizálása és a régió újraélesztése érdekében, és ebbe a folyamatba valamennyi érintett országot be kell vonni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés semmi újat nem tartalmaz. A stratégiák és célkitűzések ugyanazok, mint amelyeket az EU úgynevezett külpolitikája már régen megfogalmazott: a régió természeti erőforrásainak ellenőrzése, különös tekintettel a kőolajra és a földgázra, a zökkenőmentes olaj- és földgázellátás biztosítása, valamint a régió piacaihoz való hozzáférés biztosítása és a régió munkavállalóinak kizsákmányolása.

A célkitűzések elérésére javasolt mechanizmusok is ugyanazok: beavatkozás az érintett országok belügyeibe, valamint a nemzeti szuverenitásuk korlátozására tett ismételt kísérletek, mégpedig uniós pénzekből finanszírozott nem kormányzati szervezetek és vezető hírügynökségek által irányított nemzetközi kampányok révén; a militarizálódás és fegyverkezési verseny támogatása, pl. nemrégiben Grúzia újrafelfegyverzése; olyan emberek keresése ezekben az országokban, akik saját hasznukra vagy az általuk szolgált érdekszférák hasznára megvédik az EU és az Egyesült Államok, valamint a hozzájuk közeli gazdasági csoportok érdekeit, mégpedig azáltal, hogy támogatják a NATO keleti terjeszkedését, és lehetővé teszik, hogy az USA a NATO afganisztáni haderőinek utánpótlására szolgáló katonai bázisokat hozzon létre a régióban.

Nyilvánvaló, hogy ezen az úton akadhatnak meglepetések: az USA és az EU imperializmusa rendíthetetlen ellenállást vált ki az emberekből, akik itt is és azokban az országokban is szerveződnek annak érdekében, hogy ne lépjünk vissza egy korábbi történelmi korba.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Véleményem szerint Ungureanu úr jó munkát végzett, de nem gondolom, hogy külön költségvetési tételt kellene létrehozni a fekete-tengeri stratégia számára. Az Uniónak számos prioritása van, és minden új beruházást alaposan mérlegelni kell, még akkor is, ha olyan kiemelkedően fontos területről van szó, mint az energiaellátás. Ezért a fent említett jelentés ellen szavaztam.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A jelentés 39. bekezdése emlékeztet az útvonalak diverzifikálására irányuló célkitűzésre. Ez a bekezdés külön kiemeli a Nabucco projekt stratégiai jelentőségét.

Bár elismerem a Nabucco projekt jelentőségét, szeretném hangsúlyozni, hogy a többi Déli Gázfolyosó projektet (ITGI, TAP és Fehér Áramlat) is hasonló szintű prioritásként kell kezelni. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a Déli Áramlat is alapvető szerepet tölt be a diverzifikálás megvalósításában.

Ezenkívül a már említett Konstanca–Trieszt kőolajvezeték mellett hangsúlyoznunk kell a Samsun–Ceyhan kőolajvezeték alapvető szerepét is, amelyről Oettinger úr elismerte, hogy alapvető szerepet tölt be a Boszporusz forgalmának csökkentésében, és így a fekete-tengeri környezeti balesetek kockázatának csökkentésében is (odesszai konferencia, 2010. július 27.)

Csak akkor érhetjük el az energiaforrások diverzifikálására irányuló célkitűzést, és csak akkor válhat Európa az energiaellátás szempontjából függetlenné, ha az összes lehetséges útvonalat számításba vesszük – nem pedig csak néhányat.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán. Mivel az említett térség – amely Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el – fejlődése közvetlenül kezdte érinteni az EU belső ügyeit, az EU felismerte, hogy mérlegelnie kell a térségben vállalt hangsúlyosabb részvétel lehetőségét. Ez a térségre vonatkozóan egy új uniós politikai megközelítés, az úgynevezett fekete-tengeri szinergia elindítását eredményezte. A fekete-tengeri szinergia célja, hogy fejlessze a regionális együttműködést az EU és a térség között, valamint a térségen belül. Egyetértek azzal, hogy a fekete-tengeri stratégia fő célja a béke, a stabilitás és a jólét térségének megteremtése kell, hogy legyen, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. Ezért a biztonságot, a felelősségteljes kormányzást, az energiát, a közlekedést, a környezetvédelmet, valamint a gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés előmozdítását kiemelt intézkedési területnek kell tekinteni. A Fekete-tenger biztonsági dimenziójában egyértelműen helyet kell kapnia a demokratikus rend, a felelősségteljes kormányzás és az állami kapacitásépítés megerősítésére irányuló határozott intézkedéseknek is. Végezetül pedig, a fekete-tengeri régió társadalmi és emberi jogi fejlődése fontos előfeltétele annak, hogy a régióban létrejöjjön a stabilitás és jólét.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A fekete-tengeri régió Európa számára stratégiai jelentőséggel bír. Ezért az Európai Unió érdekében áll az együttműködés megerősítése különböző szinteken. Ezek az intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha következetesek, és figyelembe veszik az egyes országok közötti különbségeket. Biztosítani kell azt is, hogy ne csak mi adjunk valamit a régió számára. A Fekete-tenger medencéjének országai sok mindent tudnak adni nekünk, kezdve az energiaforrásoktól és természeti erőforrásoktól. Osztom az előadó aggályait arra nézve, hogy ezekkel az országokkal kapcsolatban nem rendelkezünk világos stratégiával. Jelen helyzetben fontos szerepet kaphatna Bulgária és Románia, amelyek már uniós tagállamok. Hiszen ők tudnak a legtöbbet a régió politikai helyzetéről. Végezetül Törökországról szeretnék beszélni. Semmi esetre sem szabad megfeledkeznünk erről az országról, amely Európával ellentétben hihetetlen ütemben fejlődik. Foglalkoznunk kell a török partnerséggel.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A fekete-tengeri régió kiemelkedő jelentőséggel bír az Európai Unió számára, hiszen stratégiai hidat képez Európa, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között. Ha ehhez a pusztán földrajzi megfontoláshoz hozzávesszük azt a tényt, hogy a régió számos országa uniós tagállam, akkor mindjárt jobban megértjük, miért dolgozik Európa sok éve a régió országaival való kapcsolatai megszilárdításán. Az Ungureanu-jelentés felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy dolgozzanak ki stratégiát az Európai Unió és a fekete-tengeri régió kapcsolatainak és együttműködésének megszilárdítására. Ezeket a kapcsolatokat azonban szigorú ellenőrzésnek kell alávetni, így teremtve meg a különböző tevékenységek hatékony koordinálását és a hatáskörök kiosztását. Úgy gondolom, hogy ennek a fontos partnerségnek a sikere bizonyos mértékig a jelenlegi konfliktusok békés rendezésétől is függ. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni a jelentésnek azt a részét, amely felszólítja az Uniót a fekete-tengeri régió országai intézményeinek megerősítésére irányuló stratégiák előmozdítására, mivel úgy gondolom, hogy a kapcsolatok alapjának a demokrácia tiszteletben tartásának kell lennie.

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a fekete-tengeri régió és az EU számára is kiemelkedően fontosnak tartom. A fekete-tengeri szinergiáról folytatott megbeszélések 2007-ben kezdődtek. A Duna-stratégiára vonatkozó javaslatot 2006-ban dolgozták ki. A Duna-stratégiát ez év első felében öntik végleges formába. Jónak tartom, hogy most napirendre került a Fekete-tenger, de úgy gondolom, hogy ezt a vitát konkrét javaslattal kell befejeznünk. A Fekete-tenger a Duna-régió fejlődéséhez is hozzájárulhat. A Duna-régió hozzájárul a fekete-tengeri régió fejlődéséhez. A két régió kölcsönösen függ egymástól. Ezért véleményem szerint meg kell fontolni egy közös megközelítés lehetőségét. Az energia kérdésében közvetlen eredményeket lehetne elérni. A Kaszpi-tenger energiaforrásai és az új útvonalak hozzájárulhatnak a fekete-tengeri régió fejlődéséhez, így a Duna-régió fejlődéséhez is. Ezen a téren a Nabucco gázvezeték a legfontosabb projekt. Ezért véleményem szerint az Uniónak támogatnia kell e projekt megvalósítását.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamoknak az uniós fekete-tengeri stratégiában a következő fő célkitűzések megvalósítására kell törekedniük: a béke, demokrácia, jólét és stabilitás térségének megteremtése, amelynek alapja az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, továbbá az EU energiabiztonságának szavatolása. A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy a felelősségteljes kormányzásnak, a jogállamiságnak, az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának, a migráció kezelésének, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésnek kiemelt intézkedési területet kell képezniük.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az EU fekete-tengeri stratégiája egyetlen dologról szól: a Nabucco gázvezeték megépítéséről, és ezzel egy olyan szabadkereskedelmi térség megteremtéséről, amely szavatolja az EU energiabiztonságát és vezető szerepét a régióban. A stratégiában a jelenlegi környezeti katasztrófa elleni küzdelem és a régióban élő népek társadalmi és gazdasági érdekei teljes mértékben háttérbe szorulnak. Ez a szöveg egy imperialista kiáltvány. Ez a szöveg a kalandorpolitikát folytató grúz kormány propagandájának érveit szajkózza, de annak antidemokratikus fellépéseit nem említi. A szöveg fenyegetéseket tartalmazó propaganda. Ez a szöveg felháborító, ezért ellene szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A fekete-tengeri régió földrajzi fekvése következtében stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára, hiszen ebben a régióban három uniós tagállam – Görögország, Románia és Bulgária – is található, valamint az Unió számos fontos partnere, köztük Oroszország és Törökország is. Ezenkívül biztonsági és az energiaellátással kapcsolatos aggodalmak is szükségessé teszik az Európai Unió és a régió országai közötti kapcsolatok megszilárdítását. Ezért egyetértek a jelentés fő célkitűzéseivel, amelyek a fekete-tengeri régió békéjének, demokráciájának és stabilitásának megteremtése, valamint az Európai Unió energiabiztonságnak szavatolása. Az Európai Unió és a fekete-tengeri régió közötti kapcsolatok előmozdítására kétségkívül szükség van, mivel ebből mindkét fél profitálhat, és így hatékonyabban fognak tudni együtt működni.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A Fekete-tenger stratégiai jelentőségét már nem kell bizonygatni. Bulgária és Románia uniós csatlakozása óta itt húzódik az EU határa, és így ez a régió nyilvánvaló geostratégiai jelentőséggel bír. Az EU szándéka az, hogy közvetlen és folyamatos szerepet töltsön be a régióban. Törökország, Grúzia és Ukrajna már számos alkalommal hangot adott uniós csatlakozási szándékának. A Bizottság erre reagálva adta ki 2007-ben a fekete-tengeri szinergiáról szóló közleményét. A közlemény egyrészt hangsúlyozza a régió stabilitásának biztosítását, másrészt eleget tesz a tagjelölt államok igényeinek, amelyek törekszenek mind az euro-atlanti kapcsolatok megerősítésére, mind a fokozott együttműködésre. Az EU-nak ezen az úton kell tovább mennie. Fokoznia kell a fekete-tengeri régióban való szerepvállalását, bizonyítandó a „puha befolyás” eszközeit alkalmazó diplomácia eredményességét. Ily módon az EU biztosítani fogja a béke, stabilitás és jólét térségének megteremtését, valamint szavatolni fogja saját energiabiztonságát.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentés nagyon fontos, és ezért érhető módon nagyon átfogó is. A fekete-tengeri szinergia előmozdítása nem csak energia-stratégiai szempontból fontos. Új lendületet kell adni a fekete-tengeri régió gazdasági modernizációjának, és ösztönözni kell a vállalkozásokat. Kiemelkedően fontos, hogy Európa földgázellátása biztosított legyen. Azonban bármi is legyen az EU célja, nem szabad megfeledkezni az orosz érdekekről.

Ha biztosítani akarjuk a fekete-tengeri régió békés fejlődését és jólétét, akkor alapvető stratégiai partnerként figyelembe kell venni Oroszországot. Az orosz fekete-tengeri flotta állomásozásának meghosszabbítását kritizálni szükségtelen provokáció. Ennek ellenére a jelentés mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés számos okból igen fontos. Az egyik ilyen ok az, hogy hangsúlyozza a Fekete-tenger mint természeti erőforrás fontosságát, és aggodalmának ad hangot a régió környezeti helyzete kapcsán. Nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy a közelmúltban a fekete-tengeri halállomány eddig példátlan mértékű pusztulásáról kaptunk hírt. A Dnyeper, a Don, a Dnyeszter és a Duna szennyezik a legnagyobb mértékben a Fekete-tengert, és így negatív hatással vannak annak biodiverzitására (a Dunából évente 60 000 tonna foszfor és 340 tonna szervetlen nitrogén kerül a Fekete-tengerbe). A Fekete-tenger állapotának romlásához hozzájárul továbbá a túlzott mértékű halászat és a hulladékok. Szakértők becslése szerint a hidrogénszulfid miatt megközelítőleg 30 éven belül teljesen ki fog pusztulni a Fekete-tenger víz alatti élővilága. Véleményem szerint ennek a problémának lehetőség szerint minél előbbre kell kerülnie az európai napirendben.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel. Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásával a Fekete-tenger részben az EU belső tengerévé vált. Mivel az, ami ebben a térségben történik – amely térség geopolitikai szempontból Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el –, közvetlenül érinti az EU belső ügyeit, szükség van arra, hogy az EU hangsúlyosabb részvételt vállaljon a térségben. A cél a regionális együttműködés fejlesztése az EU és a térség között, valamint a térségen belül. A fekete-tengeri régiót a stabilitás, biztonság, demokrácia és jólét térségévé kell tenni. Ezenkívül közös projektek fognak elindulni, ilyen pl. a fekete-tengeri civil társadalmi fórum létrehozása, az egyetemi és diákhálózatok megerősítése, valamint az Európai Tanulmányok Intézetének megalapítása a fekete-tengeri térségben. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A fekete-tengeri régió fontos az Európai Unió számára. A régióval kapcsolatos jövőbeli uniós fellépés integrált megközelítést és nagyobb láthatóságot kíván. A régióban demokratikus intézkedések végrehajtásával kell megteremteni a biztonságot, a stabilitást, a békét és a jólét fokozását. A stratégia célkitűzései közé tartozik az EU energiabiztonságának szavatolása is. A fekete-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégia és a Duna-stratégia kidolgozása kontextusában az Európai Bizottság 2007-ben kiadott „Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés” című közleménye a legjobb módszer a fent említett kérdések kezelésére. Sajnálatos módon a fekete-tengeri szinergia eddigi eredményei eléggé korlátozottak. Ezenkívül eddig nem alakult ki világos, átfogó kép a fekete-tengeri szinergia végrehajtásának jelenlegi eredményeiről, ami az EU-t annak a bírálatnak teszi ki, hogy nincs következetes elképzelése a térségről, stratégiája pedig túlságosan széttagolt. Ezért ahogy a jelentésben az előadó is megjegyzi, a fekete-tengeri szinergia érdemeire építve az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájának egy erősebb politikai keretet kell hatályba léptetnie, és fokoznia kell az EU részvételét a fekete-tengeri térségben. A sikeres végrehajtás itt is, akárcsak az EU balti-tengeri stratégiája és a Duna-stratégia esetében, a regionális együttműködés különböző szintjein zajló, megfelelő párbeszéden fog múlni, mivel ez a párbeszéd fog elvezetni a megfelelő és rendszeres jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokra vonatkozó javaslatokhoz.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét 2007-ben ismerték fel. Románia és Bulgária uniós csatlakozásának következtében a fekete-tengeri régió fejlődése most már közvetlenül érinti az Unió belső ügyeit, ezért szükség van arra, hogy az EU hangsúlyosabb részvételt vállaljon a térségben. Véleményem szerint az Uniónak mihamarabb célul kell tűznie maga elé egy olyan stratégia végrehajtását, amely előmozdítja az EU és a régió közötti együttműködést. A fekete-tengeri szinergia elnevezésű kezdeményezés a stabilitás, biztonság, demokrácia és jólét térségévé teheti a fekete-tengeri régiót. A jelentés mellett szavaztam, így a Parlament véleményével összhangban én is hozzájárulásomat adtam a fekete-tengeri szinergia létrehozásának és elindításának támogatásához. Véleményem szerint a kereskedelem további liberalizálásával és a térségen belüli kereskedelem intenzívebbé tételével, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításával el lehet érni a térség gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. A jelentés melletti szavazatom a fejlesztés és tagállamok közötti integráció növelésének összefüggésében azt is jelenti, hogy támogatom egy olyan cselekvési terv kidolgozását, amely világos célkitűzéseket és kiemelt kezdeményezéseket tartalmaz a fekete-tengeri régió növekedésére és fejlesztésére.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Felhívjuk a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatával párhuzamosan dolgozzon ki stratégiát a fekete-tengeri térség számára, és ezáltal határozzon meg egy integrált és átfogó uniós megközelítést a régiós kihívások és lehetőségek kezelésére, részletes cselekvési tervvel, világos célkitűzésekkel, kiemelt kezdeményezésekkel és referenciaértékekkel. Úgy véljük, hogy ez a stratégia hozzá fog járulni a tevékenységek tényleges összehangolásához és a munkamegosztáshoz. Ezenkívül az Európai Parlament ismételten felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy konkrét ellenőrzési, értékelési, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok kialakítása révén végezzék el a stratégia végrehajtásának rendszeres felülvizsgálatát, valamint kéri, hogy a folyamat kulcsfontosságú állomásainál konzultáljanak az Európai Parlament illetékes bizottságaival.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Románia és Bulgária 2007-es uniós csatlakozásával a Fekete-tenger egyes partszakaszai az EU részévé váltak. Ugyanebben az évben kidolgoztak egy új, fekete-tengeri szinergia elnevezésű uniós politikát, amelynek célja a régió stabilitásának, biztonságának, demokráciájának és jólétének megteremtése.

Az Európai Parlament már 2008-ban hangot adott annak, hogy támogatja a fekete-tengeri szinergiát, valamint kérte egy konkrét célkitűzéseket tartalmazó, részletes cselekvési terv kidolgozását. Sajnos ez a projekt eddig részben kudarcnak bizonyult, részint a rendelkezésre bocsátott alapok átláthatóságának hiányában. Ezért a fekete-tengeri szinergia számára mihamarabb külön költségvetési tételt kell létrehozni. A kifizetésekre vonatkozóan világos szabályokat kell meghatározni, valamint figyelembe kell venni a régió sajátos jellemzőit.

Nagyobb mértékben be kell vonnunk a helyi hatóságokat, üzleti közösségeket és a régióban jelen lévő nem kormányzati szervezeteket. A fekete-tengeri régió gazdasági növekedési és társadalmi potenciálját ki kell aknázni. Ezt az olyan területeken kell kezdeni, mint az egész életen át tartó tanulás és az oktatásnak a munkaerő-piaci követelményekhez való hozzáigazítása, valamint egy olyan interregionális kereskedelmi stratégia létrehozása, amely képes lenne hozzájárulni a nemzetközi kereskedelem volumenének növeléséhez.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A Fekete-tenger stratégiai jelentősége az energiaellátás, kereskedelem és közlekedés terén néha azt is jelenti, hogy a környezeti aggályok háttérbe szorulnak. A Bizottság 2007-ben kiadott, a fekete-tengeri szinergiáról szóló közleménye szerint „a Közösség csatlakozása a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez különösen fontos”. 2008-ban a Bizottság megerősítette, hogy „megvizsgálja, hogy milyen feltételekkel csatlakozhat az Európai Közösség az […] egyezményhez”. Ez a jelentés, amelyről ma szavaztunk, szintén hangsúlyozza az említett egyezmény fontosságát, és én is szeretném megismételni, hogy a Bizottságnak továbbra is azon kell dolgoznia, hogy az EU teljes mértékben csatlakozzon az egyezményhez. Az egyezmény keretében partnereinkkel együttműködve azon kell fáradoznunk, hogy maradéktalanul végrehajtsák azokat a környezetvédelmi intézkedéseket, amelyekre a régióban sürgős szükség van.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Támogathatónak értékelem a jelentést, amely az Európai Unió fekete-tengeri stratégiája kapcsán a térség fejlesztését célozza. Fontosnak tartom, hogy az EU készítsen cselekvési tervet a fekete-tengeri szinergiára vonatkozóan. Kiemelt célnak tekintem a térségben a béke és a stabilitás elérését, valamint nem elhanyagolható az energiabiztonság szavatolása sem a Nabucco projekt révén.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A fekete-tengeri régió kiemelt stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió számára. Ez egyrészt földrajzi fekvéséből fakad, hiszen e régió három uniós tagállamot (azaz Görögországot, Romániát és Bulgáriát) is magában foglal, továbbá egy tagjelölt államot (Törökország), illetve az EU hat partnerét, köztük Oroszországot. Ezenkívül a biztonsági kihívások és az energiaellátással kapcsolatos kihívások is azt kívánják az Európai Uniótól, hogy a régió országaival való kapcsolatát tegye aktívabbá és elkötelezettebbé. Ezért egyetértek a ma szavazásra került dokumentumban kifejezett két fő célkitűzéssel, amelyek a fekete-tengeri régió békéjének, demokráciájának és stabilitásának megteremtése, valamint az Európai Unió energiabiztonságnak szavatolása. Úgy vélem, hogy regionális szempontból szükség van szinergiák létrehozására és az együttműködés fokozására, mégpedig a közlekedés és az energia terén hatékonyabb partnerségek létrehozásával, így valósítva meg az ellátási csatornák és források nagyobb diverzifikálását. Az Európai Unió és a fekete-tengeri régió között párbeszéd megerősítése minden bizonnyal előnyös lesz, hiszen a különböző felek profitálni fognak a hatékonyabb együttműködésből.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Támogattam az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentést. A mediterrán térség keleti részében korábban bevezetett intézkedések nem voltak összehangoltak, és így csak jelentéktelen eredményeket sikerült elérniük. A fekete-tengeri régiót sok-sok éve kétoldalú konfliktusok sújtják. Mivel két uniós tagállamnak is van fekete-tengeri partszakasza, és a régió így az Unió közvetlen szomszédjává vált, az Európai Uniónak aktívabban részt kell vennie a regionális párbeszédben a térség politikai stabilitásának előmozdítása érdekében. A regionális struktúrák létrehozását célzó együttműködés a környezeti helyzetet is javítani fogja, amely jelenleg súlyos aggodalomra ad okot. Az EU-nak aktívan részt kell vennie a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem megfelelő egyensúlyának megteremtésében, hiszen Európának is érdekei fűződnek a fekete-tengeri régióhoz. Ez a régió az EU energiastratégiájának szerves részét képezi, tehát ez az új stratégia tulajdonképpen az energiára vonatkozó, magasabb rendű stratégia végrehajtása, és európai szinten szinergiát és folytonosságot fog hozni tevékenységünkbe.

9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(Az ülést 13.10-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják)

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

11. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita)

11.1. Pakisztán: a pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolása

  Elnök. A következő napirendi pont a Pakisztánnal kapcsolatban benyújtott hét állásfoglalási indítvány megvitatása⁽¹⁾.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, Pakisztánban alapvetően harc folyik, és a most látott szélsőségességnek véget kell vetni, különösen az istenkáromlásról szóló, jogsértő törvényeknek. Ezek teremtik meg a félelem és az intolerancia légkörét, és a legrosszabb esetekben ez vezet a szélsőségességhez.

A szélsőségesség elleni harc nem könnyű feladat, a pakisztáni kormánynak és mindazoknak a polgároknak, akik egyetértenek azzal, hogy az intolerancia és a szélsőségesség elfogadhatatlan, ezért is van szükségük a támogatásunkra. Tovább kell dolgoznunk a terrorizmus felszámolásán.

Taszír kormányzó a puszta intolerancia miatt szenvedett erőszakos halált, mégpedig saját testőreinek egyike, azaz egy olyan személy által, akinek meg kellett volna védenie őt. Lánya, Serbano, írt egy levelet, amely a The New York Times-ban jelent meg; most ebből szeretnék idézni, mert úgy gondolom, jól megragadja a lényeget, és nagyon jó, hogy az ő szavaival emlékezhetünk meg édesapjáról.

Az elkövetőről ezt mondja: „Kadri úr és támogatói aznap talán nagyot léptek előre céljuk felé, de tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel sikerült elhallgattatniuk az apám hangját vagy a hozzá hasonló milliók hangját, akik hisznek Pakisztán alapítója, Muhammad Ali Dzsinna világi elképzelésében”. Így folytatja: „Vannak olyanok, akik szerint az apám halála volt az utolsó szög a toleráns Pakisztán koporsójában. Hogy a pakisztáni liberális hangokat ezután el fogják hallgattatni. Most eltemettünk egy hős férfit, azt a bátorságot nem, amelyet a többiekben ébresztett”.

Az istenkáromlásról szóló törvények bírálatában mások is csatlakoztak hozzá, még konzervatív politikusok is. Ezt támogatnunk kell itt az Európai Parlamentben. Taszír kormányzó lánya a Smith College diákja volt, ahol európai politikát és emberi jogokat hallgatott, Pakisztánban azonban sokan még mindig a madraszákban tanulnak. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fiatal generáció lehetőségeket kapjon, és megtanulja, hogyan lehet együtt élni a Pakisztánt alkotó sokszínű társadalomban.

  Tomasz Piotr Poręba, szerző. – (PL) Elnök úr, hetekkel azután, hogy a pakisztáni kormánykoalíció az összeomlás szélére került, az országot a pandzsábi kormányzó elleni, fényes nappal elkövetett merénylet rázta meg. Szalmán Taszír az ország leggazdagabb és legnépesebb tartományának kormányzója volt, egyben a kormányzó párt egyik fontos politikusa. Azért halt meg, mert megvolt az erkölcsi tartása és bátorsága ahhoz, hogy követelje az istenkáromlás miatt halálra ítélt keresztény asszony, Ászija Bibi szabadon bocsátását. Meggyilkolása, amelyet a muszlim szélsőségesek felbujtására egyik testőre követett el, nemcsak egy újabb támadás a magas rangú pakisztáni politikusok ellen és a biztonság katasztrofálisan alacsony színvonalának bizonyítéka: ez az esemény mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy az ország – Pakisztán – egyre inkább érzékelhetően sodródik egy olyan helyzet felé, amelyben a hadsereg, a bíróság és a politikai elit nyíltan és titokban egyaránt támogatja az iszlám politikai és vallási szélsőségeseknek adott engedmények politikáját.

Tegnap a keresztények üldözésének kérdését vitattuk meg itt, a Parlamentben. Ma állásfoglalást fogadtunk el az ügyben. Úgy látom, hogy Ashton asszony és szolgálata számára kezd megnyílni a lehetőség, hogy diplomáciai és politikai nyomást gyakoroljon a pakisztáni hatóságokra, akiknek fel kell lépniük végre a vallási szélsőségesség ellen.

  Eija-Riitta Korhola, szerző. – Elnök úr, megdöbbenéssel kaptam a hírt Taszír kormányzó meggyilkolásáról, de sajnos mégsem voltam meglepődve. Személyesen ismertem Benazir Bhuttót, és Sahbaz Bhatti miniszter is jó barátommá vált. Hármukat az a lenyűgöző bátorság köti össze, amellyel hangosan, nyíltan bírálták az istenkáromlásról szóló törvényeket és a szélsőséges csoportok visszaélését ezekkel a törvényekkel.

A pakisztáni kormány valójában már számos fontos lépést tett a kisebbségek jogainak javítására, például a közalkalmazotti álláshelyek minimumkvótájának kijelölésével. A kormány egy bizottságot is létrehozott, hogy vizsgálja felül az összes megkülönböztető törvényt, az istenkáromlásról szóló törvényt is beleértve. A munka azonban még nem fejeződött be. Hiába történtek nagy előrelépések, amíg van egy ilyen jogi kibúvó, amilyet a jelenlegi istenkáromlásról szóló törvény kínál, és ez olyan szilárd, hogy segítségével a terroristák és szélsőségesek keresztül tudják vinni a programjukat, addig nehéz lesz elhinni a demokrácia iránti valódi elkötelezettséget.

Remélem, ezzel az állásfoglalással ki tudjuk fejezni pakisztáni kormánnyal való kitartó közösségvállalásunkat a terrorizmus és a szélsőségesség terjedése elleni harcban.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament pontosan nyolc hónappal ezelőtt, május 20-án állásfoglalást fogadott el a vallásszabadságról a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban. Ez a téma ma ismét visszatért ide, a Parlamentbe, a 45 éves Ászija Bibire kiszabott, vallási indítékú halálos ítélet és a védelmében nyíltan szót emelő pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolása következtében.

Kiderült, hogy a nyolc hónappal ezelőtt bemutatott helyzet nemcsak, hogy nem javult, hanem még romlott is. Pakisztánban ma egyformán halál járhat az úgynevezett vallási istenkáromlásért és a véleménynyilvánítás szabadságáért – ebben az esetben elég volt egy bírósági ítéletről tett nyilvános kijelentés. Taszír kormányzó meggyilkolása megmutatta, milyen kényes helyzettel nézünk szembe. Pakisztánt a vallás olyan mértékben megosztottá teszi, hogy ez mindkét oldalon – a keresztények és a muszlimok körében egyaránt – halálos áldozatokat követel, a helyi elit tagjait is beleértve. A pakisztáni büntető törvénykönyv, és különösen az istenkáromlásért járó halálbüntetésről szóló 295 C. szakasz módosításának nyilvános támogatása szintén halálos veszélyt jelenthet.

Bátorságot kell kérnünk azonban a pakisztáni politikusoktól, és különösen az ellenzéktől, például a Pakisztáni Muszlim Ligától, amely akadályozza a törvénykönyv kormányzati reformját. Támogathatjuk a kisebbségi ügyek minisztériumának munkáját is, és segíthetjük Gilani miniszterelnök kormányát az olyan kérdésekben, mint például az újságírás és a médiatudósítás minőségének és az iskolai tananyagok színvonalának javítása. Az Európai Parlament ma nem avatkozik be Pakisztán belügyeibe, csak felhívja a figyelmet az 1973. évi pakisztáni alkotmány 20. cikkére és a vallásszabadságra, amelyről rendelkezik.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, hogy jelzem, nagy érdeklődéssel olvastam a Pakisztánról szóló közös állásfoglalást, különös tekintettel Taszír kormányzó meggyilkolására. Furcsa kontrasztot képez a keresztény kisebbségekről szóló, délelőtt elfogadott állásfoglalással.

Mi itt mindnyájan – legalábbis remélem – elkötelezett hívei vagyunk a véleménynyilvánítási, lelkiismereti és vallásszabadság védelmének. Ugyanilyen nagymértékben kellene foglalkoznunk azokkal, akik vallási választásaik miatt esnek áldozatul az üldöztetésnek, azt is beleértve, ha másik vallást választanak maguknak, illetve ha nem hisznek Istenben.

Ha le akarjuk küzdeni a fundamentalizmust, annak bármilyen fajtájáról is legyen szó, akkor a fundamentalizmus valamennyi áldozatát egyformán kell kezelnünk. Semelyik vallás sem sérthetetlen – soha nem is volt ilyen – azzal szemben, amit én veszélyes eltévelyedésnek neveznék. Csak emlékezzünk vissza az amerikai indiánok tömeges meggyilkolására, különösen a karibi térségben és Latin-Amerikában. Jusson eszünkbe a keresztes háborúk, az inkvizíció vagy a katolikusok és protestánsok közötti vallásháború gyászos korszaka. Ne feledkezzünk meg az antiszemitizmusról sem, amely a 20. század során oly pusztító hatással járt, és az EU számos országában többé-kevésbé ma is ott lappang.

Minden vallásnak megvan a maga fundamentalista formája, és az ilyen fundamentalizmus első áldozatai gyakran ugyanezen vallások mérsékelt hívei. Ebből a szempontból klasszikus példa Szalmán Taszír pandzsábi kormányzó meggyilkolása. Ezt az embert azért ölték meg, mert személyében a tolerancia mintaképe volt, és mert bírálni merte a hazájában hatályban lévő, istenkáromlásról szóló törvényeket és e törvények helytelen alkalmazását bizonyos szélsőséges csoportok részéről, olyan esetekben, mint a keresztény Ászija Bibi ügye, akit a pakisztáni büntető törvénykönyv alapján istenkáromlásért halálra ítéltek.

Még inkább elfogadhatatlan az, ahogy egyes fanatikus csoportok dicsőítik a kormányzó gyilkosát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az istenkáromlásról szóló törvényt elsősorban muszlimokra alkalmazzák, de valamennyi vallási kisebbségre kihat, és különösen a nőkre, de rajtuk kívül a szakszervezeti aktivistákra, újságírókra és ügyvédekre is, és hogy a felsorolt csoportokba tartozó embereket gyakran az alapvető szabadságaiktól is megfosztják, vagy éppen bujkálni kényszerülnek.

Ideje ezért, hogy a Bizottság és a Külügyi Szolgálat változtasson a politikáján, és szeretném, ha Ön, biztos úr, pontos értékelést adna a Tunéziával való megállapodásról és a Pakisztánnal való megállapodásról a demokrácia és az emberi jogok tekintetében, továbbá szeretném, ha Tunézia tanulsággal szolgálna számunkra, tanulsággal szolgálna az Ön számára.

  Jean Lambert, szerző. – Elnök úr, úgy gondolom, valamennyien szeretnénk részvétünket kifejezni Szalmán Taszír, a pakisztáni kormány által kijelölt pandzsábi kormányzó családjának és barátainak, egyúttal megemlékezni arról, ahogy kiállt Ászija Bibi mellett – tudva, hogy ez a kiállás ellentmondásos, sőt veszélyes is lesz.

Joggal háborodunk fel a meggyilkolása és a pakisztáni lakosság egy részének erre adott reakciója miatt, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sokan gyászolták, és ezt nyilvánosan, nyílt kiállásként tették. Ezt a tettet el kell ismernünk, ahogy a médiahatóság egyes sajtótermékek elleni fellépését is, amit a feltételezett gyilkosról szóló tudósításuk indokolt.

Mint tudjuk azonban, az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény veszélyt jelent a pakisztáni polgárok életére: muszlimokéra, keresztényekére és másokra egyaránt, amint a ma délutáni felszólalók közül már többen kiemelték. Tisztában vagyunk azzal, hogy Pakisztánban még új a demokrácia, hogy vannak konfliktusai a határaival kapcsolatban, és hogy a közelmúltbeli árvíz, illetve a héten történt földrengés nagy csapást mért rá. Tudjuk, hogy a kormány küszködik, de azt is belátjuk, hogy szüksége van a segítségünkre a Pakisztánon belüli demokrácia fejlesztése terén, nem utolsósorban a szélsőségesség ellen és az egyetemes emberi jogokért folytatott politikai harcban, nekünk pedig demokratikus parlamenti képviselőként az a szerepünk, hogy támogassuk mindazokat, akik a kedvező változásért dolgoznak, és megadjuk nekik azt a hangot, amit mások megtagadnak tőlük.

A pakisztáni kormánytól is tetteket kérünk, nem utolsósorban azt, hogy vonja vissza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával kapcsolatos fenntartásait – mivel ezt számos fenntartással ratifikálta –, és ezt szorgalmaztuk is a küldöttségünk közelmúltbeli pakisztáni látogatása keretében. Azt szeretnénk továbbá, ha folytatnák az istenkáromlásról szóló törvény módosítására tett erőfeszítéseket, mivel ezzel a törvénnyel többször élnek vissza, mint ahányszor rendesen használják.

  Tunne Kelam, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindannyian határozottan elítéljük a pandzsábi kormányzó január 4-ént történt meggyilkolását. Ez a gyilkosság azzal függött össze, hogy Taszír úr ellenezte az ominózus istenkáromlásról szóló törvényt, amely jogi indoklást adott a más vallási csoportok üldözéséhez és elnyomásához.

Amikor aggodalmainknak adunk hangot a pakisztáni szélsőségesek megnövekedett befolyása miatt, azt is elismerjük, hogy a mérsékelt muszlimokat és a pakisztáni kormányt is súlyos veszteség érte – hiszen a kormánynak Taszír úr az egyik befolyásos tagja volt –, ezért feléjük is részvétet nyilvánítunk.

Aggasztónak találjuk, hogy a fiatal ügyvédek ünnepelték a merénylőt, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a pakisztáni társadalom túlnyomó többsége elítélte ezt a gyilkosságot. Fontos fejlemény, hogy befolyásos vallási hatóságok az istenkáromlásról szóló törvény módosítására szólítottak fel, és mi is ezt kérjük. Sok sikert kívánunk a pakisztáni hatóságoknak a szélsőségesség leküzdésére irányuló erőfeszítéseik fokozásához.

  Mitro Repo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, Szalmán Taszír meggyilkolása alapvetően a pakisztáni társadalomban uralkodó vallási intoleranciát tükrözi. Taszír azon ritka emberek közé tartozott, akik szót mertek emelni az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény ellen. Az elnöktől kegyelmet kért az istenkáromlásért halálra ítélt keresztény asszony, Ászija Bibi számára, és a börtönben is meglátogatta. A mai Pakisztánban durva, kegyetlen a sorsa annak a polgárnak, aki szembeszáll az igazságtalansággal. Ha Ászija Bibi kegyelmet kap, vajon rá is ez a sors vár? Őt is meg fogják gyilkolni?

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy egy olyan államot, mint Pakisztán, megilletnek-e az Európai Unió által kínált kereskedelmi előnyök. A Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartását alapvető elemnek kell tekintenie, amikor az EU a Pakisztánnak nyújtandó vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciákról szóló rendeletet tárgyalja.

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása nemcsak magánemberként tragédia, hanem a pakisztáni demokrácia szempontjából is.

Az állásfoglalásban felvázolt sajnálatos incidensek és esetek összességében fenyegetően jelzik a pakisztáni társadalom vonakodását a világiasság felé való elmozdulástól és a vallási szélsőségesség fokozódását.

Hogyan nevezheti magát Pakisztán demokráciának, amikor az alkotmányban garantált vallásszabadságot teljességgel semmibe veszik az istenkáromlásról szóló törvény alkalmazásával, amelyet az elhunyt Szalmán Taszír olyannyira ellenzett?

Szeretném, ha az Európai Unió mérlegelné, hogy az ilyen embertelen törvények alkalmazása milyen irányba viszi a Pakisztánnal való kapcsolatokat. Pakisztánnak sok szempontból kedvezne az istenkáromlásról szóló törvények hatályon kívül helyezése és az említett törvények alapján kiszabott büntetések visszavonása. Azt is elvárnám a pakisztáni kormánytól, hogy erősítse meg az erőszakos szélsőségesség terjedése ellen hozott intézkedéseket.

Az erőszak erőszakot szül, abban pedig meglehetősen biztos vagyok, hogy Pakisztán nem engedheti meg magának egy átfogó polgárháború kibontakozását az olyan szélsőséges csoportosulásokkal, mint a Talibán.

  Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, már megint Pakisztánról beszélünk, és már megint egy problémával és egy politikai gyilkossággal foglalkozunk. Valójában most újfent ugyanarról a kérdésről beszélünk. Pár hónappal ezelőtt volt már egy állásfoglalás Pakisztánról. A probléma újból visszatért, és égeti a kezünket, mint a forró krumpli. Nekem úgy tűnik, hogy szükséges lenne mondani itt valamit az azokkal a muszlim imámokkal szemben tanúsított elfogadhatatlan toleranciáról, akik Pakisztánban – Pesavarban például – nyilvánosan gyilkosságokra szólítanak fel, és az elkövetőknek még pénzbeli jutalmat is kínálnak. Ilyen helyzetek már előfordultak, és a pakisztáni hatóságok nem reagáltak rájuk. Világosan ki kellene mondani, hogy van egy bizonyos felfogás, amely szerint a cselekvés elmulasztása és a válaszuk hiánya azt jelenti, hogy osztoznak az ilyen dolgokért való felelősségen.

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ha szabad egy személyes nyilatkozatot tennem, sok időt töltöttem Szalmán Taszírral, amikor mindketten a húszas éveinkben jártunk. Mi több, barátok is voltunk. Szalmán írt nekem a Parlamentbe, és meghívott, hogy személyes vendégeként szálljak meg nála a pandzsábi kormányzói házában. Ez a levél már csak Taszír kormányzó meggyilkolása után érkezett meg.

Szalmán vonzó, karizmatikus és roppant intelligens ember volt. Emellett igen rátermett és hatékony tudott lenni. A legjobb pakisztáni hagyományokat képviselte – istenfélő muszlim volt, de semmiképpen sem fundamentalista. Mint már elhangzott, Szalmán határozottan támogatott egy keresztény hölgyet, akit az istenkáromlásról szóló törvények alapján ítéltek el. Szalmán az életével fizetett ezért a támogatásért. Ez politikai merénylet volt.

Pakisztán nemcsak egy nagy, fejlődő ország. Ennek az országnak 20-nál is több nukleáris robbanófeje van. Ma mindenekelőtt azért jöttem ide, hogy kifejezzem mélységes gyászomat, de kénytelen vagyok hangot adni a Pakisztánért érzett aggodalmamnak – mindnyájunk aggodalmának – is.

  Thomas Mann (PPE). – (DE) Elnök úr, a vallási tolerancia kitartó védelmezője, Szalmán Taszír pandzsábi kormányzó erőszakos halála a világ szeme elé tárta a szélsőséges erők megerősödését. A merénylet után tízezrek tüntettek az utcákon, de nem a gyilkosság ellen vonultak fel, hanem az elkövetőt éltették. Taszír úr szenvedélyesen kiállt az istenkáromlásról szóló törvények ellen, amelyek az istenkáromlókra halálbüntetést írnak elő. Mint néhány képviselőtársam már említette, éppen a közelmúltban ítélték halálra a keresztény Ászija Bibit amiatt, hogy állítólag megsértette Mohammed prófétát.

A PPP politikai párt mérsékelt tagjaként Szalmán Taszír egyike volt azoknak, akik a leghatározottabban kiállnak a szélsőségesség ellen. Halála meggyengíti a kormányt, amely már így is a politikai túlélésért küzd, miután az egyik koalíciós partner kivonult. Pakisztán 160 milliós népességéből mindössze 3 millió a keresztények száma. Milyen sors vár erre a mindig békés kisebbségre?

Európának itt be kell avatkoznia, és a Délkelet-Ázsiával való kapcsolatokért felelős küldöttség, amelynek én vagyok az alelnöke, továbbra is teljes mértékben támogatni fogja az emberi jogi mozgalmat. Ezt a gyilkosságot alaposan ki kell vizsgálni, az elkövetőt és a mögötte álló személyeket pedig bíróság elé kell állítani.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr, igen, a pakisztáni helyzet tényleg nagyon bonyolult, amiben belső és külső tényezők egyaránt közrejátszanak, és ezért az olyan események, mint egy vallási okokból elkövetett politikai merénylet, ráadásul egy ilyen fontos személyiség ellen, rögtön megrázza az egész országot és a társadalom egészét. Az ilyen sokkhatások után az országban zajló események veszélyes fordulatot is vehetnek, a vallási fanatizmus megerősödése és az emberi jogok korlátozása felé. Az állásfoglalásunknak ahhoz kellene hozzásegítenie, hogy az események mégis más mederben folytatódjanak, és a pakisztáni kormány még ebben a helyzetben is megtalálja az ahhoz szükséges erőt, hogy tovább haladjon az emberi jogok támogatásának útján, és szembeszálljon a vallási fanatizmussal. Komoly támogatást kell biztosítanunk az ilyen lépésekhez, ahogy kétségkívül ahhoz is, hogy a bíróság függetlenséget és védelmet élvezzen az istenkáromlással kapcsolatos összetett ügyekben.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Számos alkalommal kifejeztem határozott támogatásomat akkor, amikor az EU harmadik államokkal való kapcsolatában az emberi jogok melletti kemény fellépésről volt szó. A Pakisztánban történtek esetében is így teszek, hiszen ennek a kiállásnak az üzenete az, hogy Európa nem hagyja magára azokat, akik a toleranciáért, a vallásszabadságért, a kisebbséggel szembeni egyenlő bánásmódért emelik fel szavukat. Tudjuk, hogy sok országban valós jelenség a keresztények üldözése. Nemcsak Pakisztánban lenne szükség olyan vezetőkre, mint Szalmán Taszír volt. Éppen ezért az Európai Uniónak minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy az Európai Külügyi Szolgálat révén egységesen kifejezésre juttassa közös értékeinek fontosságát. Egy ilyen közös értékünk a vallásszabadság. Ha nem emelünk szót a keresztényeket vagy más vallási kisebbségeket érintő atrocitások ellen, akkor saját hitünket sem vehetjük komolyan.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Európa nem állhat tehetetlenül a Pakisztánban zajló események láttán. A pandzsábi kormányzó, Taszír úr meggyilkolása tragikus, egyben megdöbbentő tett, egy olyan helyzetben, amely az elmúlt hónapokban nagymértékben leromlott.

A keresztények és a muszlimok közötti megosztottság egyre világosabban látszik, de még mindig az istenkáromlásról szóló törvény a gyökere sok olyan cselekménynek, amelyek megsértik az alapvető szabadságokat. Bárkit elhallgattatnak, aki ellenkezi, vagy pusztán csak hangosan helyteleníti ezt a törvényt, ahogy a pandzsábi kormányzó tette.

A kormányzó azért halt meg, mert mérsékelt volt, és mérsékelt nézeteket vallott, mert megvolt benne a bátorság, hogy hangosan ellenezze ezt a törvényt és más, az alapvető szabadságokat megsértő szabályokat. Ezért ha Európa elmulasztja a világos, határozott fellépést, ezzel azt kockáztatja, hogy magára hagyja azokat, akik bátran küzdenek valamiért, amit támogatnunk kellene.

  Pino Arlacchi (S&D). – Elnök úr, csak néhány szóban szeretném bírálni azt, ahogy az európai nyilvánosság egyes rétegei, illetve e Parlament egyes részei Pakisztánt és az ország terrorizmusellenes harcát kezelik.

Túl sokszor voltam már szemtanúja annak, ahogy Pakisztánt ostorozzák, és úgy látom, hogy eközben figyelmen kívül hagyják a pakisztáni kormány és a civil társadalom által a szélsőségesség ellen tett erőfeszítéseket. Mindenkinek teljes mértékben tisztában kellene lennie azzal, hogy a pakisztáni nép 90%-a vagy még nagyobb része ellenzi a terrorizmust, és hogy nagyon nagy árat fizetnek ezért.

Szalmán Taszír kormányzó halálát az emberek túlnyomó többsége elítélte, miként a legkiemelkedőbb vallástudósok is. A mérsékelt muszlimokat és az összes kormányzati hatóságot ugyancsak komoly veszteség érte, és ezt mindenkinek teljes mértékben be kell látnia.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr, a vallásszabadság az alapvető emberi jogok egyike. Ezt azonban szerte a világon mégis szinte naponta megsértik. Ez nem más, mint könyörtelen intolerancia.

Az istenkáromlásról szóló törvény a katonai diktatúra idejébe nyúlik vissza, amely az 1980-as években volt hatalmon Pakisztánban. Elfogadhatatlan, hogy a törvényt a vallási kisebbségek üldözésére használják fel, és évről évre emberek tucatjait ítélik halálra ez alapján. Az EU-nak határozottan és következetesen kell fellépnie, hogy rávegye a pakisztáni hatóságokat e kegyetlen törvény visszavonására.

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, amikor Szalmán Taszír kormányzót eltemették, úgy éreztem, mintha vele együtt a mérsékelt, stabil Pakisztán reményét is eltemették volna. Ennek az elhivatott, felvilágosult közszolgának a megölését az váltotta ki, hogy pártolta Pakisztán istenkáromlásról szóló drákói törvényeinek reformját. Ennek jegyében felkarolta egy keresztény asszony ügyét, aki jelenleg a kivégzésre vár, miután – ki hinné? – elítélték az iszlám rágalmazásáért.

Mi itt a Parlamentben régóta kértük, hogy reformálják meg vagy selejtezzék le ezeket a szerencsétlen törvényeket az istenkáromlásról, amelyeket gyakran felhoznak a pakisztáni vallási kisebbségek ellen. Ez a merénylet nyomatékosítja a pakisztáni társadalom növekvő radikalizálódását. Dzsinna, ha még élne, meg lenne döbbenve.

A vezető politikusok közül kevesen merték követni Szalmán Taszír példáját, és javasolni az istenkáromlásról szóló törvények reformját, ezután pedig még kevesebben tudják majd megtenni. Félni fognak. Az erőszakos radikálisok és fanatikusok – attól tartok, vezető bírókat is beleértve – még ünnepelték is a merénylőt, és a szabadon bocsátására szólítottak fel. Úgy tűnik, ők nyerik az eszmék harcát Pakisztánban. Ennek eredményeképpen a belföldi terrorizmus virágzik, amint ezt a jelenséget a múlt héten ismét láthattuk.

Megteheti most az EU, hogy stratégiai kapcsolatot tart fenn egy ennyire instabil országgal, különös tekintettel a kereskedelem és a segélyek terén adott nagyvonalú engedményeinkre?

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, kettős tragédiáról beszélünk: először is egy ártatlan ember kivégzéséről, másodszor pedig arról, hogy ezt éppen az követte el, akinek törődni kellett volna vele, a testőre. Mélyen együtt érzek a családdal, most különösen, mert egy héttel ezelőtt más körülmények között nekünk is hasonló tapasztalatban volt részünk, amikor egy gyönyörű, 27 éves írországi lányt mauritiusi nászútja során saját hálószobájában gyilkoltak meg, amikor véletlenül rányitott a személyzetre, akik éppen a szobáját fosztogatták. A lányt megfojtották, bedobták a kádba és megpróbálták öngyilkosságnak álcázni az egészet. A körülmények ugyan mások, de a végeredmény ugyanaz: egy ártatlan ember halt meg.

Néhány héttel ezelőtt az EU–USA küldöttség tagjaként Amerikába utaztam, ahol találkoztunk a pakisztáni külügyminiszterrel. Nagyon értelmes, érzékeny, helyes gondolkodású emberként ismertem meg, aki hangsúlyozta, hogy a vallás a toleranciáról szól, és meg kell próbálnunk eljuttatni ezt az üzenetet a szélsőségesekhez és a fundamentalistákhoz.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, ami különösen riasztó a pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolásával kapcsolatban, az ennek az erőszakos tettnek a háttere.

Az a tény, hogy ez a gyilkosság a pakisztáni szellemi vezetők hallgatólagos jóváhagyásával történt, és a helyi ügyvédek támogatják a gyilkost, azt jelenti, hogy a pakisztáni társadalom megtűri a vallási intolerancia miatt elkövetett gyilkosságot. A pakisztáni istenkáromlásról szóló törvények lehetővé teszik a vallási kisebbségek üldözését a halálbüntetéssel fenyegetve őket, ahogyan az Ászija Bibivel történt, ezzel az ötgyermekes anyával, aki most a börtönben várja a kivégzését.

Ezért igazán nem maradhatunk közömbösek az eseményekkel szemben. Jogszerűen megtehetjük, hogy nyomást gyakorlunk a pakisztáni vezetésre, és én hasonló választ várok el minden szabad és demokratikus erőtől szerte a világon. A harmadik évezredben nem tűrhetjük, hogy a zsarnokok a középkorból megmaradt kegyetlenséggel nyomjanak el egy vallást.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a pakisztáni helyzet általánosságban is, nemcsak ezt az esetet nézve, eléggé nyugtalanító. Pakisztán problémáira nem lehet úgy tekinteni, hogy az távol van tőlünk, hanem pontosan tudjuk, hogy azok a problémák, amik Belső-Ázsia térségben keletkeznek, legyen szó gazdasági problémákról, legyen szó etnikai problémákról, legyen szó akár az emigráció kérdéséről, ezek előbb utóbb átgyűrűznek az Európai Unió térségére is, tehát nagyon is foglalkoznunk kell Pakisztán problémájával. Kettő probléma nyomasztja kifejezetten Pakisztánt, az egyrészt Afganisztánból és Indiából folyamatos támadások, másik pedig - ami számunkra most ezen ülés alkalmával legfontosabb - a muszlim szélsőségesek, akiknek áldozatul is esett Szalmán Taszír. Mindezekért arra kérem az Európai Parlamentet, hogy biztosítsuk Pakisztánt a támogatásunkról, hogy a helyzet mielőbb megnyugtatóan rendeződjék.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr, a tolerancia és a pakisztáni kisebbségek jogai mellett elszántan kiálló Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása drámai mértékű emberi jogi jogsértésről tanúskodik. A véleménynyilvánítási és vallásszabadsághoz való jog gyakorlása Pakisztánban a törvény szerint szabadságvesztéssel vagy akár halállal is büntethető. Szalmán Taszír az életével fizetett azért, mert a vallásszabadság mellett mások életéért és szabadságáért is kiállt. Támogatnunk kell azokat, akik bátran küzdenek és életüket kockáztatják az emberi jogokért és a demokráciáért. Szorgalmazzuk, hogy a pakisztáni hatóságok büntessék meg a bűnözőket és bűntársaikat, és szabaduljanak meg az istenkáromlásról szóló törvényektől.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök úr, Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása kegyetlen, tragikus bűncselekmény. Láthatólag egy iszlamista szélsőséges ölte meg, mert módosításokat javasolt az istenkáromlásról szóló törvényben. A gyilkosság tragédia Pakisztán számára, de mit jelent a Nyugatnak?

Ahelyett, hogy minden tőlünk telhetőt megtennénk annak megelőzésére, hogy az iszlám fundamentalizmus mélyebb gyökeret eresszen Európában, próbáljuk megbékíteni és kiengesztelni. A saría jogot már az Egyesült Királyság egyes törvényszékei is elismerik. Vannak olyan belvárosi területek, ahol ténylegesen a saría jog parancsa érvényesül. Európa, a reneszánsz, a felvilágosodás, az ipari forradalom és a modern tudományos kor csodáinak szülőföldje most hanyatt dől egy 6. századi ideológia előtt.

A kormányok politikai korrektségből és az iszlám országok némelyikének gazdasági hatalma miatt félnek a konfrontálódástól. Támogatnunk kell a mérsékelt és haladó elemeket az olyan országokban, mint Pakisztán, de mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy a saría jognak és az iszlám fundamentalizmusnak nincs helye a modern, nyugati, liberális demokráciában.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, először is azt szeretném mondani, hogy a magam részéről elítélem Pandzsáb tartomány kormányzójának kegyetlen meggyilkolását. A kormányzó a pakisztáni politikai élet kiemelkedő alakja volt, aki közismerten bátran küzdött a szélsőségesség, az intolerancia és a fanatizmus ellen. Hét hónappal ezelőtt én is támogattam itt azt az igényt, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a vallás elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket az úgynevezett „istenkáromlásról szóló törvényekben”.

Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az e törvények által kínált visszaélési lehetőségek olyan intoleráns légkört teremtettek, amely bátorítja a vallási alapú erőszakot és elősegíti a vallási kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést, a megfélemlítésüket és üldözésüket. Jelképes e tekintetben Ászija Bibi ügye, amely végső soron Taszír kormányzó meggyilkolásához vezetett. Úgy vélem, a pakisztáni hatóságoknak tettekkel kell tanúbizonyságot tenniük az országban előforduló szélsőségesség elleni harc iránt kinyilvánított elkötelezettségükről, azzal, hogy eltörlik az istenkáromlásról szóló törvényeket. Szeretném ezért elismételni a józan ész pakisztáni képviselőihez intézett felhívást, amelyet az elhunyt pandzsábi kormányzó lánya, Serbano Taszír kezdeményezett.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet a pakisztáni polgárokkal és sajnálatomat egy ilyen fontos politikai személyiség elveszítése miatt, amilyen Szalmán Taszír volt.

Aggódom amiatt, hogy az országban továbbra is üldözik egyes meggyőződések híveit és bizonyos vallási csoportokat, köztük a keresztényeket, amire ismert példa annak az asszonynak az esete, aki most a saría jog alapján, az istenkáromlásról szóló törvény értelmében jelenleg a kivégzését várja. Az, hogy az iszlamista szélsőségesek csoportja továbbra is közvetlenül pakisztáni biztonsági szolgálatokon belül létezik, nem segíti elő az ország stabilitását, és nyilvánvalóan aláássa az abba vetett bizalmat, hogy az országot jogállami törvények irányítják. Remélem, hogy a reformfolyamat tovább fog haladni az országban, ezért arra szeretném felhívni valamennyi politikai erőt, a vallási intézményeket is beleértve, hogy támogassák nagyobb mértékben a mérsékletet, a toleranciát és a közösségek közötti kölcsönös tiszteletet.

  Michael Gahler (PPE). – (DE) Elnök úr, Pakisztán sok szempontból sérülékeny ország. Sérülékeny politikailag, mert a kormány nem elég erős ahhoz, hogy végrehajtsa mérsékelt politikai és gazdasági stabilizációs programját, és mert a hadsereg szélsőségesek elleni indított támadása a határ menti területeken valójában csak fokozza az ellenállást. Sérülékeny gazdaságilag, mert a globális pénzügyi válság és az országban pusztító árvizek több évvel visszavetették a fejlődését. Sérülékeny társadalmilag, mert az évtizedek folyamán nem alakultak ki azok a társadalmi struktúrák, amelyek lehetővé tennék, hogy a társadalom szélesebb rétegei vegyenek részt a gazdasági fejlődésben.

Nekünk itt, az Európai Unióban párbeszédet kell kezdenünk az ottani politikai osztállyal, hogy elősegítsük annak felismerését, hogy alapvető gazdasági és társadalmi változásra van szükség, hogy az embereknek olyan kilátásokat lehessen kínálni, amelyek többet ígérnek a szélsőségesség és a fundamentalizmus alternatíváinál.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, Európában a valaha ismert leggyűlöletesebb, legerőszakosabb rendszerek a jakobinusok, a nácik és a kommunisták vallásellenes rendszerei voltak. Emiatt szerintem nem szerencsés, hogy Vergiat asszony ilyen merész kifejezésekkel támad neki a vallásoknak. Tény azonban, hogy a vallásokat gyakran ideológiai célokra használják fel, ami ellen küzdenünk kell. Ez a helyzet például Pakisztánban.

Egyrészről emlékeznünk kell arra, hogy Pakisztánt India feldarabolásakor vallási kritériumok alapján hozták létre. Ennek az országnak nincs történelme, de a brit gyarmati erők muszlim államként alapították meg, amikor kivonultak a térségből. Ezért meg kell értenünk, hogy ez egy iszlám állam. Ugyanakkor azonban ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ez az ország toleráns elvek mentén szerveződjön, a vallásszabadság fenntartásával. A keresztényekkel az eddiginél nagyobb tisztelettel kell bánni, az EU-nak pedig nyomatékosabban fel kell lépnie e csoport pártfogójaként. Végső soron, ha Európa nem áll ki a világ keresztényeiért, akkor ki fog?

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, az előttem szólók közül már többen is elmondták, hogy Szalmán Taszír olyan ember volt, aki szavaival és tetteivel egyaránt kiállt a kiszolgáltatott nők és a vallási kisebbségek mellett. Minden téren küzdött az igazságtalanság ellen. Támogatta a demokratikus államot és szót emelt az istenkáromlásról szóló kegyetlen pakisztáni törvények ellen, kiemelve, hogy ezeket emberek hozták, így az emberek módosíthatják is.

Sokan elmondták már, milyen hevesen védte azt a keresztény asszonyt, akit halálra ítéltek, és hogyan próbálta megváltoztatni az ítéletét. Ezek az igazság nevében történt tettek jelentették a saját végzetét. Az EU-nak támogatnia kellene a reformokra törekvő pakisztáni erőket, mert Pakisztánban sem mindenki támogatja a fundamentalistákat. Az EU-nak ezért külpolitikájában bölcsen meg kellene fontolnia, hogy milyen álláspontra helyezkedik a pakisztáni helyzettel kapcsolatban.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, ez a vita újfent azt bizonyítja, hogy az Európai Uniót sokkolta Szalmán Taszír úr, a pakisztáni Pandzsáb tartomány kormányzójának január 4-én, Iszlámábádban történt meggyilkolása. Ashton főképviselő már a január 4-i nyilatkozatában határozottan elítélte a gyilkosságot. Szorgalmazta, hogy a pakisztáni hatóságok állítsák bíróság elé a bűncselekmény elkövetőit. A merénylet annál is inkább elszomorító, mivel a rendelkezésre álló jelentések szerint kapcsolódik Taszír úr nyílt kiállásához egy keresztény asszony Ászija Bibi védelmében, akit megkérdőjelezhető istenkáromlási vádak miatt halálra ítéltek.

Meg kell jegyezni, hogy Ashton főképviselő már 2010. november 12-én mély aggodalmának adott hangot az Ászija Bibi asszonyra kiszabott halálos ítélet miatt. Pakisztánt a halálbüntetés eltörlésére és az emberi jogok tiszteletben tartására hívta fel, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően, amelyeknek az ország is szerződő fele.

Az Európai Unió a pakisztáni kormánnyal folytatott emberi jogi párbeszéd keretében ismételten felvetette az istenkáromlásról szóló törvények kitartó alkalmazásának kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy az istenkáromlásról szóló törvények a jelenlegi formájukban lehetőséget adnak a visszaélésre, és gyakran a vallási kisebbségek ellen használják azokat. Azt is tudjuk, hogy a hamis vádakat olykor a magántermészetű viták rendezésére vagy haszonszerzés eszközeként használják.

Biztatónak találtuk a pakisztáni kormány korábbi lépéseit, amikor kísérletet tett a törvények ellentmondásosabb aspektusainak módosítására. Ideális esetben természetesen az istenkáromlásról szóló törvényeket egészében hatályon kívül helyeznék. Sajnálatos, hogy a Taszír úr elleni merénylet esetében a gyilkos a nyilvánosság széles körű támogatásában részesült. Aggasztónak tartjuk, hogy nemcsak Taszír úr ellen adtak ki fatvát, hanem más olyan közszereplők ellen is, akik szót emeltek az istenkáromlásról szóló törvények reformja érdekében. Nem szabad hagyni, hogy a büntetlenséggel gyűlöletre és erőszakra uszítsanak.

A pakisztáni kormány felelős a polgárai védelméért, mi pedig arra számítunk, hogy minden lehetséges eszközzel törekszik a biztonságuk garantálására. Vannak olyan aggályok, hogy Taszír úr meggyilkolása a szélsőségesség és az intolerancia felerősödését jelzi Pakisztánban. Szembe kell néznünk a helyzettel, és gondosan mérlegelnünk kell, hogyan reagálunk, tudva, hogy a kormány és általában véve az államok demokratikus intézményei továbbra is ijesztő kihívások elé néznek. Hadd fogalmazzak teljesen világosan: nincs más alternatíva, csak a pakisztáni civil táradalom demokratikus, haladó erőinek további erősítése.

A pakisztáni alkotmány kifejezetten védi a kisebbségek jogait, és ennek megfelelően a kormánynak foglalkoznia kell a szélsőségesség problémájával, nemcsak a határ menti területeken, hanem a pakisztáni városok utcáin is. A fejlesztési együttműködésünkben tovább kell hangsúlyoznunk az oktatás fontosságát, és többet kell tenni annak érdekében, hogy az oktatási rendszeren belül ösztönözzük a toleranciát, különösen a kisebbségek iránt. Mindnyájan jól ismerjük a pakisztáni vallási kisebbségekhez tartozó személyek kiszolgáltatott helyzetét; ez nemcsak a keresztényeket érinti, hanem a hindukat, síitákat, ahmadikat és másokat is. Az Európai Uniónak a közös ügyükért kell kiállnia, nem pedig valamelyik konkrét csoportért vagy vallásért, mivel ez kapóra jönne azoknak, akik tovább akarják mélyíteni a keresztények és a muszlimok közötti megosztottságot.

A továbbiakban is arra fogunk törekedni, hogy teljes mértékben megvédjük a személyek vallásszabadsághoz való jogát, úgy Pakisztánban, mint a világ más részein.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – Szeretném kifejezni mélységes felháborodásomat amiatt, hogy 2011. január 4-én meggyilkolták a pakisztáni Pandzsáb tartomány kormányzóját, Szalmán Taszírt, amiért szót emelt az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény ellen. A nyugati társadalmak értékrendje szerint a bűncselekmények közül a gyilkosság a legsúlyosabb. Ezért nehéz megérteni, hogy hogyan követhet el valaki gyilkosságot megtorlás gyanánt. A lelkiismeret szabadsága és a vallásszabadság ugyanolyan fontos, mint a véleménynyilvánítási szabadság, ami konfliktusokhoz vezethet e szabadságok között. A véleménynyilvánítási szabadságot azonban elfogadhatatlan mértékben korlátozza, ha a kormány határozza meg, hogy mi tekintendő istenkáromlásnak. Egy modern társadalomnak mindaddig jogszerűnek kell tekintenie minden személyes nézetet, amíg nem sértő módon fejezik ki. Ha pedig Pakisztán a toleráns társadalom kialakítására törekszik, az ilyen, vallási fundamentalizmus által motivált barbár tetteket el kell ítélni. Ez az eset ismét arra emlékeztet bennünket, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a világ némely régióiban még mindig nem valósult meg. Tekintettel az ország történelmére, bátor tett volt Szalmán Taszírtól, hogy felszólalt az istenkáromlásról szóló törvény ellen és a szólásszabadságért. Sajnálatos, hogy ez végül az életébe került.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet

11.2. Brazília: Cesare Battisti kiadatása

  Elnök. – A következő napirendi pont a Brazíliáról, Cesare Battisti kiadatásáról benyújtott hat állásfoglalási indítvány megvitatása⁽¹⁾.

  Mara Bizzotto, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nemzetközi jogban politikai menekült az a személy, akit hazájában faji, vallási, nemzetiségi okokból vagy egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai vélemény miatt üldöznek, és az üldözés elől külföldre távozik.

Cesare Battisti nem politikai menekült. Függetlenül attól, hogy Franciaország évekig rejtekhelyet kínált neki, mégis csak egy tömeggyilkosról beszélünk, aki négy gyilkosságot követett el vagy rendelt meg, és aki a politikai harc ürügye mögé bújt, hogy elkerülje az életfogytiglani büntetést. Szégyen, hogy egy olyan nagyszerű ország, mint Brazília, megtagadhatja egy büntetlenül maradt bűnöző kiadatását azzal, hogy politikai menedékjogot ad neki. Az olasz hatóságok és mindenekelőtt az áldozatok családtagjai ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a bűnözőt bíróság elé állítsák.

A kiadatást megtagadó Lula elnök arroganciája láttán az EU nem hagyhatja magára az olasz kormányt. Európának megvan minden diplomáciai eszköze ahhoz, hogy elérje Battisti átadását Olaszországnak, és ezeket használnia is kell, még ha az is az ára, hogy a Brazíliával való együttműködési megállapodás felfüggesztésével fenyegetőzünk.

  Anneli Jäätteenmäki, szerző. – (FI) Elnök úr, a bírói hatáskörök függetlenségének és döntéseik jogszerűségének tiszteletben tartása a jogállamiság és a demokratikus társadalom előfeltételei közé tartozik. Mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz, a független bíróság ítéletét pedig tiszteletben kell tartani.

Ebben az ügyben a brazil legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy engedélyezi Battisti kiadatását. A kiadatás kérelmezéséről Olaszországban hozott határozatokat egytől egyig a jog szerinti rendben hozták meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem mérlegelte a fellebbezést. Más szóval, megszabadultak ettől az ügytől.

Most a brazil hatóságokon a sor, hogy biztosítsák a jog alkalmazását és kiadják Battistit. Képviselőcsoportom abban reménykedik, hogy az Európai Külügyi Szolgálat minden tőle telhetőt meg fog tenni az igazságszolgáltatási rendszer és a jogállamiság uralmának fenntartása érdekében.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Elnök úr, az az igazság, hogy meg sem próbáltam titkolni, mennyire kellemetlennek találom ezt az ügyet és a helyzetet, mivel tényleg azt gondolom, hogy fontos kérdéssel állunk szemben. Ez azonban olyan kérdés, amely Olaszországot és Brazíliát egyaránt érinti, és sok olyan fórum van, ahol szerintem kezelnünk kell ezt a kérdést. Ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a fórum lenne a megfelelő, amely a világ különböző részein történt emberi jogi jogsértésekről szóló állásfoglalások megvitatására szolgál.

Mindezt a legmélyebb tisztelettel mondom, és kezdettől fogva teljes mértékben közösséget vállalok a terrorizmus áldozataival a világ minden sarkában, nem utolsósorban ebben. Azért mondom ezt, hogy mindenkit arra bátorítsak, gondolkozzon el, hogyan kerülnek terítékre az ilyen fajta kérdések egy csütörtök délutáni ülésen, amikor – és ezt hangsúlyozom – ebben az összefüggésben egy sub judice helyzettel állunk szemben, egy már hatályban lévő állásfoglalással.

Képviselőcsoportom nehezen tudja támogatni ezt az állásfoglalást, és ezért érezzünk kötelességünknek, hogy tartózkodjunk. Tartózkodni szeretnénk, de hangsúlyozom, nem azért, mert a tartalom vagy a téma nem érdemes a megfontolásra, hanem csak mert úgy érezzük, hogy ehhez nem ez a megfelelő hely vagy idő.

  Roberta Angelilli, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezzel az állásfoglalással arra kérjük az európai intézményeket, hogy diplomáciai feladataik keretében vállaljanak szerepet az igazsághoz és a jogszerűséghez való jogok megerősítésében.

Az Európai Parlament ma hangosan és egyértelműen azt kéri, hogy az Alapjogi Chartát ne csak egy papírkupacnak tekintsük, és a polgárokban ne pusztán a közös piac fogyasztóit lássuk meg, hanem az elidegeníthetetlen és átruházhatatlan alapjogok birtokosait is. Cesare Battisti értelmetlen vérontással négy rendes, keményen dolgozó embert ölt meg a családjuk és gyermekeik szeme láttára, az áldozatok rokonai pedig tegnap a bizalom szellemében jöttek el ide.

Biztos úr, szenvedéllyel és hátunk mögött a törvény erejével bízunk abban, hogy mindenki megteszi a maga részét, és ebben az utolsó néhány másodpercben azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy szenteljenek egy percet az áldozatok emlékének.

  David-Maria Sassoli, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azért vagyunk ma itt a Házban, hogy emlékezzünk rá, hogy az Európai Parlamentnek és a demokratikus intézményeknek védeniük és támogatniuk kell a terrorizmus áldozatainak rokonait, és utat kell adniuk az igazságérzetnek, amit az európai közvélemény megkövetel.

A benyújtott állásfoglalásban, amelyről hamarosan szavazni fogunk, rámutattunk, hogy a Brazília és az Európai Unió közötti kapcsolatok a jogállamiság és az alapvető jogok kölcsönös elismerésén és tiszteletben tartásán alapulnak. Ezért tehát a Brazíliával való baráti viszonyunk nem kérdőjeleződött meg.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vádlottat, Cesare Battistit Olaszországban négy gyilkosságban találták bűnösnek. Szökése ellenére Battisti a tárgyalásain – amelyek minden esetben a védőügyvédje jelenlétében zajlottak – megkapta a jogi biztosítékokat arra, hogy az olasz igazságszolgáltatási rendszer rendben működött, az igazságszolgáltatás valamennyi lehetőségét kimerítették és kétszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Elnök úr, még Franciaország is – ahová Cesare Battisti korábban menekült – úgy döntött 2004-ben, hogy elfogadja Olaszország kiadatási kérelmét, elismerve a bűncselekményeit és az ezekért járó büntetést, mert Cesare Battisti egy bűnöző, akit bíróság elé kell állítani. Brazília ellentmondásos viselkedését nehéz megérteni, nem utolsósorban azért, mert a brazil hatóságok hivatalosan nem ismerték el politikai menekültként, ami egy ok az Olaszország és Brazília közötti kétoldalú kiadatási megállapodás felfüggesztésére.

A legfelsőbb bíróság ítélete ezért tűnt felfoghatatlanak az áldozatok családja és a nagy nyilvánosság számára. Elnök úr, mi a jogok Európáját képviseljük, a mindenkit megillető jogokat. Az áldozatuknak joguk van tudni, hogy az ilyen gyalázatos bűncselekmények elkövetői le fogják tölteni börtönbüntetésüket, mégpedig saját hazájukban.

  Ryszard Czarnecki, szerző. – (PL) Elnök úr, én nem vagyok olasz, nem vagyok brazil, én az Európai Unió egyik tagállamának állampolgára vagyok, és nem akarok olyan Unióban élni, amelyik elvesztette az arányérzékét – olyan Unióban, ahol egy bűnözőt ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a bűncselekmények áldozatait és családtagjaikat. Ez elfogadhatatlan. Ez bizonyos alapvető normák kérdése – azt is mondhatnám, emberi normáké –, nem európai normáké. Olyan személyként, aki érzelmileg nincs nagyon érintve, és aki – úgy vélem – hideg fejjel, tárgyilagosan tudja nézni a helyzetet, én úgy látom, hogy ebben az ügyben valójában egyfajta egyensúlyvesztés történt, ami az adófizetőink és a szavazóink számára felfoghatatlan. Szerintem a brazil legfelsőbb bíróság döntése érthetetlen, és aki csak belenéz, mindenki érthetetlennek fogja találni.

  Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Romeva i Rueda úr, tegnap a Parlamentben tartott megható sajtókonferencián a Cesare Battisti válogatás nélküli gyilkosságainak áldozatul esett személyek családtagjai hitelesen, méltósággal szólaltak fel, hogy még egyszer bemutassák ennek a tragikus ügynek a lényegét.

Nem bosszúról van szó, de igazságot kell szolgáltatni. Ezért, hogy igazságot lehessen szolgáltatni, Cesare Battistit ki kell adni, és mivel Battistit ki kell adni, reméljük, hogy a Parlament ezen állásfoglalás révén ellentmondást nem tűrve, hitelesen felerősíti ugyanezt a felhívást: nem bosszúról van szó, de igazságot kell szolgáltatni.

Az Európai Unió egy politikai projekt, amelyben összefogtuk értékeinket és eszméinket, hogy végső győzelmet arassunk az ideológiák hatalma, a totalitárius ideológiák, az önkényes erőszak és a terrorizmus határtalan rémségei felett. Ahhoz, hogy ezt a projektet megvalósítsuk, ma határozottan azt kérjük még egyszer: ne akarjunk bosszút állni, de hadd gondoskodjunk az igazságszolgáltatásról.

  Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, túlontúl gyakran fordul elő, hogy egyes országokban az értelmiség vagy némely nagyhatalmú intézmények nem hajlandóak megérteni az olasz terrorizmus jelenségét, és kétségbe vonják igazságszolgáltatási rendszerünk megbízhatóságát.

Mivel Cesare Battisti kiadatásának megtagadásához ez a jogalap, ezt csak elutasítani tudjuk. Cesare Battisti, ez a meglehetősen kétes múltú személy, egy olyan korszak terméke, amikor a – gyakran kétségbeejtően magányos – fiatalok közül ezrek választották a fegyveres harcot a politikai küzdelem eszközeként, míg végül az utópisztikus álom, amelyben hittek, bűncselekménnyé változott. Más országok is hasonló tragédiákat éltek át, de eddig egyik sem kínált a főhősöknek semmilyen esélyt a megjavulásra, Olaszországgal ellentétben, ahol a terrorizmus elleni küzdelem valóban megszilárdította a nemzeti összetartozás érzését.

Az áldozatok rokonainak kéréséhez csatlakozva azt kérjük, hogy Cesare Battistit hozzák haza az olasz igazságszolgáltatási rendszerbe, amely tudni fogja – ahogy a társadalmi és polgári életbe azóta már sikeresen visszailleszkedett volt terroristák eseteinek százában is tudta –, hogyan mutassa meg, hogy a büntetés a jóvátételt is szolgálja, amint az olasz Cesare Beccaria tanította a nyugati jogi civilizációnak, és nemcsak a megfélemlítésről vagy a kegyetlenkedésről szól, ami a brazil hatóságok félelme.

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, egy olyan kérdéssel foglalkozunk, amely nem kifejezetten sürgős, miközben sürgős témákból nincs hiány: idetartozik például a szakszervezeti aktivisták bebörtönzése és meggyilkolása Kolumbiában, a hondurasi elnyomás és halálesetek vagy éppen az izraeli megszállás alatt álló palesztin területek tragikus helyzete.

Ha Brazíliáról akarunk beszélni, akkor sürgős kérdésként kifejezhetnénk szolidaritásunkat a közelmúltban Rio de Janeiro államon végigsöprő viharok által érintett emberekkel, különös tekintettel Nova Friburgo, Petrópolis és Teresópolis városokra, ahol több mint 700 ember meghalt, 13 000-nél is többen váltak hajléktalanná és a károkat felbecsülni sem lehet.

Siralmas, hogy az Európai Parlament egy szót sem ejtett erről a tragédiáról, és nem kérte fel az Európai Bizottságot, hogy fejezze ki aktív szolidaritását Brazília elnöke felé, jelezve, hogy kész megadni bármilyen szükséges segítséget. Ezért ezekből a széksorokból gratulálok Brazília új elnökének, Dilma Roussefnek a friss megválasztásához. Ezúton szeretném kifejezni együttérzésünket és mély sajnálatunkat a viharok tragikus következményei miatt, és ezt kiterjeszteni a brazil kongresszusra, a tragédiának áldozatul esett családokra és az egész brazil népre.

Az itt bemutatott állásfoglalást illetően ragaszkodunk ahhoz, hogy tiszteletben kell tartani Brazília törvényes hatóságainak döntéseit, ahol most Cesare Battistit tartják, és ki kell várni Brazília törvényes hatóságainak döntéseit, anélkül hogy ez a Parlament nyomást gyakorolna rájuk. Ezért én azt javaslom, hogy vonjuk vissza a javaslatot, hogy elkerülhessünk egy sajnálatos határozatot.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzenek hozzá.)

  Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uram, szeretnék válaszolni annak a képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy sok más sürgős kérdéssel kellene foglalkozni és így tovább. Csak annyit szeretnék leszögezni, hogy sok más kérdéssel ellentétben, amelyek nyilvánvalóan méltóak az érdeklődésünkre, ez egy sürgős ügy, amely amellett, hogy érint egy Európai Unión kívüli országot, érint egy másikat is itt az Unióban, és közben olyan polgárokról van szó, akiket meggyilkoltak vagy megnyomorítottak, és akik ugyancsak európai polgárok.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, már mondtam, de most elismétlem, ez nem igazán sürgős ügy. Tudjuk, hogy Brazíliában a hatóságok kézben tartják az ügyet, és hogy az olasz állampolgárt Brazíliában őrzik. Ezért azt mondjuk, hogy ennek a Parlamentnek nem szabad nyomást gyakorolnia Brazília törvényes hatóságaira. Meg kell várnunk a döntéseiket, amelyeket a kellő időben meg fognak hozni. Ami a sürgős ügyeket illeti, van belőle éppen elég, köztük – Brazíliánál maradva – a szolidaritás a 700-nál is több halálos áldozatot követelő viharok áldozataival.

  Roberta Angelilli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy egyszerű kérdésem lenne Figueiredo asszonyhoz. Ön szerint 30 év – mert sok év telt el azóta, hogy ezeket az embereket megölték – nem elég ahhoz, hogy sürgősen követeljük az igazságszolgáltatást?

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, mint már mondtam és most elismétlem, elnök úr, itt arról van szó, hogy hogyan tárgyaljuk ezt az ügyet. Egy olyan időpontban tárgyaljuk, amikor sürgős kérdéseket kellene tárgyalnunk. Angelilli asszony kijelentéseiből még inkább nyilvánvaló, hogy ezt bármikor máskor is megvitathattuk volna, és még mindig megvitathatnánk valamely más időpontban, de nem most, sürgős ügyként. Sürgős az volt, hogy kinyilvánítsuk szolidaritásunkat a brazíliai viharok következtében az elmúlt napokban meghalt 700 ember miatt.

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Cesare Battisti nem egy romantikus hős, ahogy itt néhányan lefestették, hanem egy ádáz gyilkos és egyben rabló is, akit négy ember meggyilkolásában találtak bűnösnek – akiket tarkón lőtt.

Jogtalanul részesült Mitterrand úr politikai menedékjogi doktrínájában, miközben néhány francia baloldali értelmiségi is védte és idealizálta. Miután Brazíliába menekült, hogy elkerülje a kitoloncolást és a börtönt, Battistit Lula elnök mentette meg egy hibás döntés folytán, amely valószínűleg politikai okokból született, az áldozatok és rokonaik szenvedéseire való tekintet nélkül.

Figueiredo asszony, a Parlament nemcsak azt kéri a brazil hatóságoktól és a Bizottságtól, hogy tartsák tiszteletben a jogi szabályokat és kétoldalú megállapodásokat, hanem azt az elvet is szeretné megerősíteni, hogy egy gyilkos tetteit semmilyen ideológiai ok nem igazolhatja, és semelyik ország nem garantálhat számára büntetlenséget.

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy megvan az erkölcsi értéke annak a morális jóvátételnek, amit az áldozatok számára a büntetés letöltése jelent. Ez az alapja annak a társadalmi szerződésnek, amely minden civilizált vagy arra törekvő közösség támasza.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, 31 évvel azután, hogy Cesare Battisti és bandája kegyetlenül lemészárolták áldozataikat, még mindig nem feledkeztünk meg erről.

Az áldozatok rokonainak fájdalma, mint azt a tegnapi strasbourgi sajtókonferencián hallhattuk, valódi bizonyíték erre. Sőt, éppen Mastella úr – az olasz kormány akkori igazságügy-minisztere – volt az, aki intézményi fellépések útján komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy végre igazságot szolgáltasson a Battisti-ügyben.

Ma az áldozatok rokonaival, Olaszország polgáraival és az egész országgal együtt az Európai Parlament kéri nyomatékosan – szokatlan egységességét egy közös állásfoglalási indítvánnyal jelezve – egy másik országtól, amely Európa barátja és Olaszország barátja, hogy haladéktalanul adják ki Cesare Battistit, aki egy bűnöző, egy terrorista, és akit jogerős ítéletekkel elítéltek, hogy végre lezáruljon ez az oly régóta húzódó, nehéz, fájdalmas epizód.

  Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! „Önmagában csak egy kisstílű szélhámos, egy kiskaliberű gonosztevő volt, ugyanakkor okos volt, és hozzám hasonlóan azt hitte, hogy akár politikus is válhat belőle. A bandája bűntettei miatt érzelmi és fizikai téren a legnagyobb sérüléseket elszenvedő emberek soha nem bosszút kértek, hanem csak az igazságot kérik most is, a lehető legudvariasabban. Nem azért, mert életfogytiglani büntetésről van szó, hanem mert az ítéletet meghozták, így a kiszabott büntetést jogrendszerünk szabályai szerint be lehet tartani és végre lehet hajtani.” Az előbbieket Arrigo Cavallina mondta, aki támogatta Cesare Battistit a börtönben, amikor a rablás miatti büntetését töltötte, Battistiról, bűncselekményeiről és az áldozatok családjáról szólva.

Az egész ügynek ez a leglényegesebb pontja: egy közönséges bűnöző volt, aki terroristaként újradefiniálta magát, és akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek négy védtelen ember meggyilkolásának végrehajtásáért vagy megrendeléséért. Először Mexikóban bujkált, aztán Franciaországban, most pedig Brazíliában van, és egy egész nemzetközi támogatói hálózat védi, mintha valamiféle romantikus forradalmár lenne, nem kegyetlen gyilkos.

Ezért van az, hogy Cesare Battisti Olaszországnak való kiadatása nem pusztán a legújabb lépés az állítólagos politikai üldöztetés hosszú történetében, mint azt egyes értelmiségiek az elefántcsonttornyukból még mindig próbálják elhitetni velünk, hanem egy jogos követelés az Európai Unió egyik tagállama – ráadásul alapító állama – részéről, hogy a nemzetközi szerződéseket és saját igazságszolgáltatási rendszerét tiszteletben tartsák.

(Taps)

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, kifogásolom az Ön döntését, hogy a jelentkezés alapján való szólítást egyszerűen az alapján végzi, hogy kik nem beszéltek a Pakisztánról szóló vitában. Ez egy teljesen más vita egy teljesen más kérdésről. Az eddigiekben a portugálpártiak és az olaszpártiak vitáját hallhattuk. Ez nagyszerű, de talán más országok, illetve más képviselőcsoportok küldöttségei is szeretnének véleményt mondani erről.

  Elnök. – Teljesen egyetértek azzal, hogy ez egy teljesen más vita, a kijelölt időnk két perc, úgyhogy két embernek adhatok időt. Ha Ön lenne a helyemben, hogy tenne? Szeretnék lehetőséget adni mindenkinek, aki nem szólalt fel az előző napirendi pontban, lehetőséget adni mindegyik képviselőcsoport képviselőinek. Tényleg az a helyzet, hogy zömében az olasz képviselőtársak beszéltek, tehát ügyelni fogok erre, és próbálok szót adni a nem olasz képviselőknek is.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, bizonyos mértékig megértem, hogy néhány képviselőtársunk frusztrációt érez egy Cesare Battistiről szóló állásfoglalás sürgősségével kapcsolatban.

December végén, miután Lula da Silva elnök kiadott egy határozatot arról, hogy nem engedélyezi a kiadatást, Berlusconi bejelentette, hogy visszahívja brazíliai nagykövetét, és tovább harcol azért, hogy Battistit kiadják Olaszországnak. Ez kétségkívül ugyanannak a harcnak a része.

Ez azonban semmit nem vesz el Battisti bűncselekményeinek súlyosságából. Immár 30 éve játssza ki az olasz bírói kart, és ezáltal eddig megúszta a gyilkosságért járó életfogytiglani büntetést. Az EU és Brazília közötti kapcsolatok a bizalmon, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak. Nem elfogadható, ha a bűnözőket a politikai menekültek szintjére emelik.

  Corina Creţu (S&D). – (RO) Elnök úr, úgy gondolom, hogy a bírói függetlenség tiszteletben tartását – ami alapvető norma az Európai Unió és Brazília számára egyaránt – minden más szempontnál előbbre valónak kellene tekinteni. Szilárdan hiszem, hogy a két oldal közötti kitűnő gazdasági és politikai kapcsolatokat hasonlóan jó igazságügyi együttműködés fogja alátámasztani, hogy Cesare Battisti, akit négy gyilkosságért és más bűncselekményekért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, a rá vonatkozó jog szerint töltse le büntetését.

Brazília és Olaszország között kétoldalú kiadatási szerződés van érvényben. Ilyenformán azzal a kéréssel kell fordulnunk Brazíliához, hogy tartsa tiszteletben ezt a megállapodást. Mivel a vitának van egy magas szintű politikai aspektusa, úgy vélem, ezen a szinten kellene párbeszédet kezdeményezni az új brazil államfővel.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kicsit meglepődtem a Házban jelen lévő képviselők számán ezen a csütörtök délutánon. Olyan ember lévén, aki minden csütörtök délután itt van, szokatlannak találom az emberi jogi kérdések iránti hirtelen érdeklődést.

Ennek még örültem is volna, ha nem veszem észre, hogy az itt jelen lévők többségükben olasz képviselők, akik általában nem mutatnak érdeklődést az emberi jogok iránt, és akik – ami azt illeti – gyakran elsőként ...

(Tiltakozások)

Kedves képviselőtársam, szeretné világosan kifejezni magát? Akkor kérem, beszéljen a mikrofonba, és én válaszolni fogok. Ez az, amit személyes vádaskodásnak lehet nevezni. Ön olasz, én francia vagyok, és tisztelem Önt mint olaszt. Bárki láthatja, hogy a Házban most többségben vannak az olasz képviselők, ami csütörtök délután lévén legalábbis szokatlan. Én magam minden csütörtök délután itt vagyok, uram! Minden csütörtök délután itt vagyok a plenáris ülésen!

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Csendet kérek a beszédhez! Én sem szoktam félbeszakítani a képviselőtársaimat, de azt sem viselem, ha engem félbeszakítanak! Elnök úr, szabadna kitöltenem a rám osztott időt?

(Az elnök arra kéri a felszólalót, hogy folytassa)

Azt is észrevettem, általánosságban, hogy az olasz képviselők kérik elsőként a demokráciájuk tiszteletben tartását, és hogy senki ne avatkozzon be az olasz ügyekbe. Ez tény. Elég elolvasni az Európai Parlament vitáit, hogy belássák. Nem azért vagyunk itt, hogy eldöntsük, Cesare Battisti bűnös-e vagy sem. Tudom – és most Önhöz beszélek –, hogy az olaszok nehezen tudják feldolgozni az „ólom éveit”. Ezzel tisztában vagyok. Tudom, hogy sok áldozat volt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a terrortámadások elkövetői közül nem mindenkit állítottak bíróság elé Olaszországban. Ismétlem: a terrortámadások elkövetői közül nem mindenkit állítottak bíróság elé Olaszországban!

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Megengedné, hogy végigmondjam anélkül, hogy félbeszakítana? Ön talán azt hiszi, hogy a nemzeti parlamentben van! Az Európai Parlamentben nem így mennek a dolgok! Elnök úr, beszélhetnék anélkül, hogy félbeszakítanának?

(Az elnök megkéri a felszólalót, hogy fejezze be)

Úgy gondolom, nem feladatunk, hogy egy csütörtök délután beavatkozzunk a Brazília és Olaszország közötti kapcsolatokba. Azért vagyunk itt, hogy gondoskodjunk az igazsághoz való jog érvényesítéséről, ezzel teljesen egyetértek, de hagyjunk időt a brazil legfelsőbb bíróságnak, hogy meghozhassa a döntését. Az ügy most a brazil bíróságon van, a legfelsőbb bíróságnak még ki kell adnia döntését, ez a kérdés nem tartozik a ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a 149. cikk (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárással kérdést intézzenek hozzá.)

– (FR) Elnök úr, szokásom tiszteletben tartani a képviselőtársaimat, és kész vagyok válaszolni a kérdésre. Nagyon szeretném, ha velem szemben is ugyanilyen toleranciát tanúsítanának.

  Roberta Angelilli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha Ön tiszteli a képviselőtársait, Vergiat asszony, egyáltalán nem szabadna olyan kijelentésre ragadtatnia magát, hogy az olasz képviselőtársait soha nem érdeklik az emberi jogok.

16 éve vagyok itt. Ellenőrizheti a Parlamenti munkámat a nyilvántartásban, és bizonyosan nem érdemeltem ki, hogy emberi jogokból kioktasson.

Képviselőtársaim nevében azt szeretnénk kérdezni, hogy nem érzi-e szégyenletesnek, hogy kétségeket vet fel ezzel a négy emberrel kapcsolatban?

Tudja egyáltalán, mi volt a munkája ennek a négy embernek? Nagyon egyszerű emberekről van szó. Az egyikük biztonsági őr volt, a másik hentes, a harmadik kereskedő, a negyedik pedig az állami biztonsági erők alkalmazottja.

Tegnap ezeknek az embereknek a gyerekei, akik abban az időben 10–15 évesek voltak, elmondták, hogy minden egyes nap egy vértócsában látják az apjukat az emlékeikben. Ön szerint tényleg helyénvaló vitát kezdeni ebben az ügyben?

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, ezt a kérdést egyfajta személyes vádaskodásnak tekintem. Nem, nem szégyellem magam, Angelilli asszony, mert a beszédemben tettem egy olyan kitételt, hogy az „ólom évei” szerintem is nagyon nehéz évek voltak Olaszország számára. Valóban azt gondolom, hogy az „ólom évei” nehéz évek lehettek Olaszország számára! Tudom, mennyi áldozat volt Olaszországban. Személyes érdekeltségem is van ebben az időszakban.

Ezért nem, nem szégyellem magam, nem az áldozatokat vonom kétségbe, hanem azt, ahogy az olasz képviselők az emberi jogi kérdéseknek fenntartott csütörtök délutáni ülést egy olyan kérdés megvitatására használják, amely szigorúan csak Olaszországot és Brazíliát érinti. Úgy gondolom – és remélem, hogy a biztos úr is ebben a szellemben fog válaszolni –, hogy az Európai Uniónak nem feladata beavatkozni az Olaszország és Brazília közötti ügyekbe; nem ez a szerepe. Ezek az ülések az emberi jogoknak vannak fenntartva! Ráadásul, Angelilli asszony, nem oktattam ki Önt ebben a kérdésben!

  Elnök. – Nem adok helyet több kékkártyás kérdésnek. Hallottuk az érveket, és meghallgattuk az ellenérveket is. (Most továbblépünk a következő felszólalóra.)

  Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy olyan ügyrendi javaslatot tennék, amely a napirend összetételével kapcsolatos szabályon alapul. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez a kérdés az Elnökök Értekezletének határozata nyomán szerepel a napirenden, amit a múlt hétfői plenáris ülésen tartott szavazás erősített meg.

Nem az olasz képviselők kívánságára került napirendre. Ez egy hivatalos aktus, amelyet először az Elnökök Értekezlete kért, utána pedig az egész Parlament.

(Taps)

  Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Uniónak tényleg gondoskodnia kell arról, hogy tiszteletben tartsák a Brazília és Olaszország között aláírt szerződést, amelynek célja az együttműködési feltételek és eljárások szabályozása kiadatási kérdésekben.

A brazil legfelsőbb bíróság jóváhagyta Cesare Battisti kiadatását, akit mintegy hét tárgyaláson találtak bűnösnek, és az olasz igazságügyi hatóságok jogerős ítéleteivel távollétében négyszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Brazília leköszönő elnöke meglepő módon megtagadta a bűnöző átadását Olaszországnak. Ráadásul az országunk iránti megvetés végső jeleként a brazil parlament baloldali képviselőinek egy csoportja elment meglátogatni Cesare Battistit a börtönben, és fényképeket készítettek a közös ünneplésről.

Az Európai Unió, amely kitűnő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat ápol Brazíliával, nem teheti meg, hogy nem avatkozik be a törvény végrehajtása és az áldozatok rokonainak igazságszolgáltatáshoz való joga érdekében. Az áldozatok rokonai éppen tegnap találkoztak az Európai Parlament strasbourgi épületében, és körükben – ez egyszer – teljes egyetértés uralkodott, politikai hovatartozástól függetlenül.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság teljes mértékben tisztában van a távozó brazil elnök közelmúltbeli döntésével, miszerint megtagadja egy olasz állampolgár, Cesare Battisti kiadatását, akit az olasz bíróság távollétében életfogytig tartó börtönbüntetésre és több más börtönbüntetésre ítélt.

Megfelelően tudomásul vettem az Önök véleményét erről a konkrét ügyről, és osztom az áldozatok és családtagjaik iránti együttérzésüket. A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy ebben az ügyben nincs helye a beavatkozásának. Az Európai Unió nem kötött kiadatási megállapodást Brazíliával, és még ha kötött volna, akkor sem lenne joga beavatkozni az egyes kiadatási ügyekbe. Az Európai Unió tagállamai közötti vagy az Európai Unió tagállamai és harmadik államok közötti kiadatásról szóló döntés teljes mértékben a bírói kar hatásköre.

Olaszország Brazíliával való kapcsolatait a bűnügyi együttműködés terén az 1989-ben kötött kétoldalú kiadatási szerződés szabályozza. A brazil hatóságok a jog szerinti mérlegelési jogkörükkel élve utasították el Battisti kiadatását.

Szeretném hozzátenni világos megfogalmazásban: a kiadatás esetében nincs kétségem afelől, hogy az olasz igazságszolgáltatás az Európai Unió tagállamaitól elvárt magas színvonalon működik.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Ana Gomes (S&D), írásban. – (PT) Ellenzem ezt az állásfoglalási kezdeményezést, mert úgy gondolom, hogy Cesare Battisti kiadatási ügyének nincs helye itt a Házban a „Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről” sürgős kérdései között, egyszerűen azért, mert nem az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság brazíliai megsértéséről van szó, és azért sem, mert ez nem sürgős kérdés. Ez egy jogi és politikai vita Brazília és Olaszország között, és Brazília szövetségi legfelsőbb bíróságának döntése folyamatban van. Ennek a Háznak most két másik üzenetet kellene közvetítenie Brazília felé: egyrészt szolidaritást nyilvánítani a 700-nál is több emberéletet követelő katasztrófa miatt, másrészt gratulálni Dilma Rousseff elnök demokratikus megválasztásához. Brazília kétségkívül demokratikus ország, amely az elmúlt évtizedben politikai, polgári, társadalmi, gazdasági és kulturális téren komoly előrehaladást ért el, és a kormány éhezés elleni és családtámogatási programjainak köszönhetően mintaszerűen küzd a szegénység és az éhezés ellen.

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – A jogállamiságot be kell tartani, mert ettől függ a közintézmények hitelessége. A brazil legfelsőbb bíróság felhatalmazta Lula brazil elnököt, hogy adja ki Cesare Battisti olasz állampolgárt, akit más vádpontok mellett négy gyilkosságért ítéltek el. Lula elnök 2009. december 31-én, utolsó hivatalban töltött napján megtagadta Battisti kiadását Olaszországnak. Számítok arra, hogy a brazil hatóságok végül politikamentes, elfogulatlan döntést hoznak, olyan döntést, amely betartja a jogállamiságot. A jogállamiság alapvető eleme a Brazília–EU kapcsolatoknak. Szerződéseink az emberi jogok és a jogszerűség elvein alapulnak. Bízom benne, hogy ezen elvek kölcsönössége továbbra is megmarad.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet

11.3. Irán, különös tekintettel Nasrin Sotoudeh ügyére

  Elnök. – A következő napirendi pont az Iránról, különösen Naszrin Szotudeh ügyéről szóló hét állásfoglalási indítvány megvitatása⁽¹⁾.

  Bastiaan Belder, szerző. – (NL) Elnök úr, pontosan egy héttel ezelőtt a Nobel-díjas Sirin Ebadi megjelentetett egy átütő cikket a The Wall Street Journal-ben barátjáról, az iráni emberi jogi ügyvédről, Naszrin Szotudehről, akit éppen akkor ítéltek tizenegy év szabadságvesztésre. Ebadi arra kérte a Nyugatot, hogy fordítsanak több figyelmet a Szotudeh-ügyre és az összes bátor emberi jogi jogvédőre az Iráni Iszlám Köztársaság területén.

A parlamenti vita része az Ebadi sürgető felhívására adott válaszunknak. Nem feledkezhetünk meg Naszrin Szotudehről, sem az iráni alapjogokért küzdő harcostársaiért, és nem is fogunk. Ez is lesz az üzenete annak a jelentésnek, elnök úr, hölgyeim és uraim, amelyet a márciusi plenáris ülésen a Külügyi Bizottság nevében be fogok nyújtani, és számítok majd mindnyájuk kedvező szavazatára. Egy erős, egységes európai hangra az iráni nép jogaiért.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, ismét kénytelenek vagyunk az iráni emberi jogokról beszélni, miután Naszrin Szotudehet 11 év börtönre ítélték. Eltiltották a jogi szakma gyakorlásától, ezért hadd szolgáltassunk igazságot mi.

A jogállamiság Iránban a gyakorlatban már nem érvényesül, sőt, nem is létezik, és a bírói kar erősen átpolitizált. Az emberi jogok védelmét ma a nemzetbiztonság elleni tettnek tekintik. Naszrin Szotudehet, aki ügyvéd és kétgyermekes anya, a nemzetbiztonság elleni cselekedettel vádolták meg. Ő védte többek között Zahra Bahramit, egy iráni-holland állampolgárt, akit már azelőtt halálra ítéltek, hogy a holland diplomaták beszéltek volna vele, és az eljárás megfelelőségével kapcsolatban számos súlyos kétely merült fel.

Amilyen erős nő Naszrin Szotudeh, aki kiáll az igazságért, olyan gyengének látjuk ezt a rendszert, amely elnyomja polgárait, ahelyett hogy gondoskodna a jólétükről. Ashton főképviselő a hónap későbbi szakaszában Isztambulban lesz, ahol megpróbálja rávenni az iráni rendszert, hogy a nukleáris kérdésben működjön együtt a nemzetközi közösséggel. A gazdasági szankciók ugyanezt a célt szolgálják. Kétlem, hogy ezek meghozzák a kívánt eredményt anélkül, hogy aránytalanul sújtanák az iráni lakosságot, akik ennek következtében egyre nagyobb függőségbe kerülnek a keményvonalas kormánytól.

Bár a gazdasági szankciók hatását illetően kétségeim vannak, bízom benne, hogy az emberi jogok megsértéséért – például a cenzúráért, a nemi erőszakért, a kínzásokért és kivégzésekért – felelős személyek elleni szankciók hatékony és szükséges lépésnek bizonyulnak annak érdekében, hogy vége szakadjon a büntetlenségnek és érvényesüljön az igazság, amiért Naszrin Szotudeh kiállt. Az emberi jogok nyilvánvalóan az iráni rendszer Achilles-sarkát jelentik.

Elnök úr, amíg még nálam van a szó, megkérhetném, hogy próbálja csendre inteni az olasz kollégákat, mert tényleg zavaró, hogy elkezdenek beszélgetni itt, az ülésteremben, miután az ő ügyükön már túl vagyunk.

  Elnök. – Kollégák, hallották Schaake asszony iménti kérését. Más kollégák is kérték már, hogy maradjanak csendben. Ha valamilyen magánjellegű témát kell megvitatniuk, ezt kint is megtehetik.

  Struan Stevenson, szerző. – Elnök úr, eredetileg az volt a szándékom, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságot a náci Németországhoz fogom ma hasonlítani, de azt kell mondanom, hogy sok szempontból talán még rosszabb. A mollák eddig 65 embert akasztattak fel az idén. Csak tegnap tízet akasztottak: először súlyos bírságot szabtak ki rájuk és elkobozták az otthonukat, utána pedig mindegyiküket könyörtelenül megkorbácsolták, mielőtt a bitófához vonszolták. Az elmúlt négy hétben nyolcvanhét embert akasztottak fel.

Ahmadinezsád holokauszttagadó és zsidógyűlölő; azt mondja, hogy Izraelt le akarja törölni a térképről, és most atomfegyvert épít, amellyel ezt meg is tudja majd tenni. Ő és Khamenei uralkodnak az iráni polgárok kegyetlen elnyomása felett, amiben az akasztások, kínzások, halálra kövezés, végtagcsonkolás és korbácsolás mindennapos esemény, de a gyermekek vagy várandós nők kivégzése sem számít ritkaságnak. Mashadban a héten két fogva tartottnak vágták le a kezét; két másikat amputációra ítéltek, és hamarosan ezeket az ítéleteket is végrehajtják.

Bárki, aki megpróbálja ezt a leleplezni ezt a gonoszságot, azonnal célponttá válik. Naszrin Szotudeh jó példa erre: egy bátor emberi jogi ügyvéd, aki a fasiszta rendszer által igazságtalanul elítélt és kivégzett ártatlanok sokaságát védte. A munkája végzéséért rá kiszabott 11 év szabadságvesztés sértés az emberiségre nézve. A valódi bűnözők a teheráni zsarnokok, akik ezért még felelni fognak. Azt gondolják, hogy a nyugati bírálóik a rendszerük megdöntésére létrejött nemzetközi összeesküvés részesei. Én a magam részéről erre a projektre szívesen jelentkeznék akár már ma. Soha nem szabad hagyni, hogy a gonoszság eluralkodjon, és minél előbb elindul a szabadság, a demokrácia, az emberiesség és a nőjogok helyreállítása Iránban, annál jobb lesz az egész világnak.

  Rosario Crocetta, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor Naszrin Szotudeh azonnali szabadon bocsátását kérjük, ezzel azt szorgalmazzuk, hogy az Unió és tagállamai tegyenek többet annak érdekében, hogy az iráni polgárokat és a világot megszabadítsák a történelem egyik legkegyetlenebb, legönkényesebb rendszerétől.

Az Iráni Iszlám Köztársaságot nemcsak az jellemzi, hogy az atomháború rémuralmának felelevenítésére alkalmas nukleáris projektjével fenyegeti a világbékét, hanem a választásainak törvénytelensége, a szabad választásokat követelő emberek tömeges letartóztatása, a tiltakozók megölése, a rendszert nem támogatókkal szembeni erőszak és testi sértés, a bírósági eljárások igazságtalansága, ahol a vád elhangzásakor már meg lehet jósolni a határozatot is, a nőkkel és a homoszexuálisokkal szembeni súlyos megkülönböztetés, valamint a véleménynyilvánítási és egyesülési szabadság hiánya is. Az asrafi táborban, ahol az erőszak, sőt a megkövezés sem ritka, az iráni foglyok teljesen elképesztő állapotban vannak.

Iránban naponta legalább két embert köveznek halálra, köztük gyermekeket is, holott csak annyi a bűnük, hogy nem tetszenek a rezsimnek. A jogi bizonyítékokat gyakran a kínzás kegyetlen módszereinek szakszerű alkalmazásával állítják elő. Ezek a bírálatok bizonyosan nem az iszlámot veszik célba, amely a békére alapul, hanem az iráni rendszert. Naszrin Szotudeh letartóztatása és elítélése a bírósági csalás új szintjére derít fényt, hiszen ebben az esetben a támadás és az ítélet az emberek védelmezője ellen irányult, ami azt jelenti, hogy Irán polgárai még magukat sem tudják megvédeni.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, bár Irán nukleáris ügyekben talán kezd megnyílni, sajnos meg kell állapítanunk, hogy ha emberi jogokról van szó, az országban egyértelműen bezáródnak az ajtók.

Naszrin Szotudeh esete tökéletesen bemutatja ezt. Az emberi jogok támogatásáért végzett munkája miatt rendkívül súlyos büntetéssel sújtották: 11 év szabadságvesztésre ítélték, emellett 20 évre eltiltották az ügyvédi szakma gyakorlásától és az ország elhagyásától. Az ítélethez vezető út a bírósági tárgyalás megcsúfolása volt.

Ez az ügy messze nem tekinthető elszigetelt incidensnek. Része az iráni rezsim szándékos stratégiájának, hogy módszeresen elhallgattassa az emberi jogi aktivistákat. Az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó ügyvédeket nagyon szigorú ítéletek egész sorával vették célba, nekünk pedig szolidaritást kell tanúsítanunk ezekkel a bátor emberekkel, akik a fenyegetések, kínzások és bebörtönzések ellenére támogatják és védik az emberi jogokat.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – Elnök úr, meg kell mondanom, hogy nagyon sajnálom, hogy már megint Iránról kell beszélnünk, de muszáj. Tényleg muszáj, mert az iráni helyzet rendkívül problémás, mi több, drámai.

Ezért fontos, hogy ez a Parlament újfent megismételje a lelkiismereti foglyok szabadon bocsátására irányuló felhívását, beleértve mindazokat, akiket az elmúlt év folyamán a békés – ismétlem, békés – politikai és emberi jogi tevékenységeikkel összefüggésben tartóztattak le. A Parlamentnek ismét fel kell hívnia az iráni hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben a szabad véleménynyilvánítás és gyülekezés nemzetközileg garantált jogát, és határozottan el kell ítélnie a Naszrin Szotudeh elleni, rendkívül szigorú ítéletet, egyben méltatni őt bátorságáért és elhivatottságáért.

Ezért van az, hogy ennek a Parlamentnek foglalkoznia kell Szotudeh asszonnyal és a hozzá hasonló emberi jogi aktivistákkal és lelkiismereti foglyokkal, és követelni az azonnali szabadon bocsátását. Ki kell fejeznünk aggodalmunkat amiatt, hogy a kiszabott büntetések között egyre gyakrabban szerepel Irán elhagyásának tilalma, amiből azt a logikus következtetést lehet levonni, hogy a hatóságok szerint Iránban maradni büntetés.

Fel kell szólítanunk a hatóságokat, hogy lépjenek fel azoknak a büntetlensége ellen, akik a biztonsági erőkön belül megsértik az emberi jogokat, és ugyancsak el kell ismételnünk, hogy független vizsgálatot követelünk a vitatott júniusi elnökválasztás óta történt állítólagos peren kívüli kivégzések ügyében, továbbá követeljük a feltételezett jogsértők bíróság elé állítását. Emellett értelemszerűen határozottan el kell ítélnünk a chabahari bombamerényletet, és részvétünket kell kifejezni az áldozatok családjának és a sérülteknek.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy komolyan aggódunk bizonyos iráni vallási és etnikai csoportok üldöztetése miatt. Hangot kell adnunk annak a meggyőződésünknek, amelyet a közelmúlt európai történelme is alátámaszt, hogy a békés és kiegyensúlyozott társadalmi és politikai fejlődés csak a különböző régiók kulturális és társadalmi törekvéseinek figyelembevételével valósulhat meg.

  Bogusław Sonik, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Naszrin Szotudeh az Európai Parlament egy korábbi, az emberi jogok védelmének iráni hiányával foglalkozó vitája kapcsán is okot adott arra, hogy beszéljünk róla, amikor 2010. szeptember 4-én államellenes propaganda, összeesküvés és nemzetbiztonság elleni cselekedetekhez való gyülekezés vádjával letartóztatták. Négy hónapig tartották fogva. Most, a tárgyalást követően ezt a kiemelkedő emberi jogi jogvédőt, a Nobel-díjas Sirin Ebadi elhivatott munkatársát 11 év szabadságvesztésre ítélték, ezután pedig még 20 évig nem gyakorolhatja a jogi szakmát és nem hagyhatja el Iránt. Emlékezzünk vissza arra, hogy más politikai foglyokat is hosszú börtönbüntetéssel sújtottak. A 26 éves nőjogi aktivistát, Siva Nazar Aharit ugyanezért a bűncselekményért négy év börtönre és 74 korbácsütésre ítélték.

Világosan hangsúlyoznunk kell, hogy tiltakozunk az alapvető emberi jogok – az egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gondolatszabadsághoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog – durva megsértése ellen. Az Iránban folyó emberi jogi jogsértések élő bizonyítéka Naszrin Szotudeh, aki az emberi jogok védelméért folyó harcra tette fel az életét, és halálraítélt kiskorúakat, valamint a békés tiltakozások kiváltásával, illetve az ellenzékkel való együttműködéssel vádolt személyeket védett. Az Európai Unió nem maradhat tovább passzív megfigyelő az iráni társadalom egyenlőtlen harcában a fennálló rendszer ellen.

  Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, mi is támogatjuk a Naszrin Szotudeh és az összes többi, meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására vonatkozó követeléseket. A választási csalás után, amely az Ahmadinezsád-rendszert hatalmon tartotta, irániak ezrei fizettek szabadságukkal a bátorságukért, hogy tiltakozni mertek az egyre inkább elnyomó rendszer ellen. Naszrin Szotudehet több hónap elszigeteltség és kínzás után 11 év börtönre ítélték, amiért ügyvédként és emberi jogi aktivistaként védte a teheráni kormány ellenfeleit, köztük egy Nobel-békedíjast.

Az iráni börtönökben uralkodó rossz bánásmódból számtalan disszidens mellett újságírók és bloggerek tucatjai részesülnek, akik gyakorolni merték a lelkiismereti szabadsághoz való alapvető jogukat. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak nemcsak a nyilvános tiltakozás formájában kellene elköteleződnie e demokráciaharcosok szabadon bocsátása mellett, hanem az Európai Külügyi Szolgálat konkrét lépései formájában is, hogy fokozott nyomásgyakorlásra mozgósítsa a nemzetközi közösséget, hogy véget vessenek az emberi jogok iráni megsértéseinek.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, itt a Házban soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a vitához és az eltérő nézetekhez való jog, amelyet mi Európában olyannyira élvezünk, a világ sok részein ritka vagy egyáltalán nem létező jelenség. Ez sehol nem annyira nyilvánvaló, mint Iránban.

Itt a Házban mégis azon kapjuk magunkat, hogy az említett iszlám köztársaság felháborító emberi jogi helyzetét taglaljuk. Naszrin Szotudeh ügyvédként sok ellenzéki vezetőnek segített, amikor a 18 hónappal ezelőtti elcsalt elnökválasztás után letartóztatták és zaklatták őket. Ugyancsak képviselte a halálsoron várakozó kiskorúakat, ami igazán hősies tett egy olyan országban, ahol sietve kivégzik a gyermekeket. Tavaly szeptemberben vették őrizetbe propaganda terjesztése és az állambiztonság elleni összeesküvés vádjával. Most 11 év börtönbüntetésre ítélték, és további 20 évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától.

Azonnal és feltétel nélkül szabadon kell bocsátani. Kérem a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy nyomatékosítsa ezt.

A Parlament és a Bizottság elszántan törekszik arra, hogy felhívja a figyelmet a brutális, már-már gusztustalan Ahmadinezsád-rendszer emberi jogi visszaéléseire. Ideje, hogy a Tanács a közös uniós értékeket előbbre sorolja, mint a tagállamok egyéni kereskedelmi érdekeltségeit az említett országban.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, egy újabb vita keretében foglalkozunk az emberi jogok és a demokrácia megsértésével Iránban. Ezúttal egy ügyvéd esetéről van szó, aki iráni emberi jogi aktivistákat védett.

Valójában az a koncepció, hogy a problémát a forrásnál kell megoldani, tehát most már nem csak azokat börtönzik be, akik a jogaikért küzdenek, hanem ezt kiterjesztik az őket védőkre is, hogy az Ahmadinezsád-rendszer ellen tiltakozni szándékozóknak megmutassák, honnan fúj a szél.

Lenne most egy fogadásom, elnök úr, hogy néhány héten belül újra itt leszünk a Házban, hogy megvitassuk az összes alapvető jog megsértésének egy újabb esetét Iránból. A jogsértést valamilyen bűnügyi indítékkal próbálják majd leplezni, amely nevetséges lenne, ha nem lenne olyan tragikus, amilyen például a nemzetbiztonság elleni cselekedet vagy a rendszerellenes propaganda, mint a ma tárgyalt esetben.

Tényleg azon gondolkozom, elnök úr, hogy a Parlamentnek fenn kell-e tartania a küldöttségét egy olyan rendszerrel való kapcsolattartásra, amely pontosan az ellenkezője mindannak, amin az Európai Unió alapul.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ismét egy felháborító helyzettel szembesülünk Iránból. Karácsony előtt Szakineh Astiani helyzetéről beszéltünk, akit állítólagos házasságtörésért megkövezés általi halálra ítéltek, de az ítéletet később akasztás általi halálra változtatták gyilkossági kísérletért. Ma Naszrin Szotudeh szerencsétlen helyzetét tárgyaljuk, akit 11 év börtönre ítéltek, amiért a munkáját végezte. Vagyonát befagyasztották, az ügyvédjével nem léphet kapcsolatba. A férjét a hét folyamán szintén letartóztatták, idézem: „hazugságok terjesztéséért és a közvélemény megzavarásáért”. Képzeljék csak el!

Azt gondolom, csak annyit tudunk tenni, hogy a legjobb képességeink szerint arra használjuk a befolyásunkat, hogy megpróbáljunk véget vetni ennek az őrületes gonoszságnak, különösen a nőkkel szembeni rossz bánásmódnak és tiszteletlenségnek. Az említett két példa emellett szól.

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, Naszrin Szotudeh emberi jogi aktivista elítélése jól mutatja, milyen sérülékeny az emberi jogok tiszteletben tartása Iránban. Ahmadinezsád elnök 2009. júniusi, ellentmondásos újraválasztása óta minden tiltakozást brutálisan elnyomtak, polgárok ezreit vették őrizetbe és közülük több százat már el is ítéltek.

A Naszrin Szotudehre kiszabott szigorú ítélet – 11 év börtönbüntetés – annak a következménye, hogy ügyvédként védte a rendszer számos ellenfelét, akiket az elnökválasztás utáni demonstrációk során tartóztattak le. Amiatt is megrótták, hogy ebben az időszakban többször nyilatkozott a külföldi sajtónak. Ezúttal a szabad véleménynyilvánításhoz való jog megsértésének egy tipikus esetével állunk szemben, emellett megsértették az ügyvédek ahhoz való jogát, hogy szakmájukat nyomástól vagy kényszertől mentesen gyakorolhassák, illetve a vádlott pártatlan tárgyaláshoz való jogát is.

Ezzel összefüggésben emlékeztetném a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy az Európai Unió és Irán között bármilyen együttműködésnek abból az alaptételből kell kiindulnia, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen követelmény.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, ez egy újabb olyan ügy, amely felháborítja az európai közvéleményt és felháborítja e Ház képviselőit. Ha ebben az országban egyre csak olyan eseteket látunk, amikor nyilvánvalóan megsértik az emberi jogokat, el kell gondolkoznunk az ország felépítéséről és felelősségéről. Jól látható, hogy a saját hagyományok és szokások tiszteletben tartása nem jár együtt bizonyos kinyilvánított normák avagy európai normák elfogadásával – gondolok itt az emberi jogokra. Ez nyilvánvaló. Jó, hogy az Európai Parlament foglalkozik ezzel az üggyel. Még mindig ott van azonban a politikai nyomásgyakorlás kérdése, mert ez a következő olyan lépés, amiről az Európai Parlament beszél, amikor Iránról beszélünk, és nem érünk el semmilyen különösebb sikert. Talán el kellene kezdeni a jelenleginél lényegesen erősebb nyomást alkalmazni.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, Iránban az emberi jogokért küzdő aktivistákat és ügyvédeket régóta üldözik és sokakat le is tartóztattak, a Naszrin Szotudeh ügyvéd elleni ítélet pedig ennek az üldöztetésnek egy szomorú példája.

Az iráni rendszer ugyanezt tette Siva Nazar Ahari aktivistával, Mohammad Seifzadeh ügyvéddel és Mohammad Olijafar ügyvéddel. Más aktivistákat is hasonló sors fenyeget.

Az iráni elnyomás egyre rosszabb, a helyzet javítására tett kísérleteinknek pedig nincs foganatja. A kormány most már olyan szinten lép fel azok ellen, akiknek fenntartásai vannak a rendszerrel kapcsolatban, hogy komolyan el kell gondolkoznunk az országgal szembeni politikánk megváltoztatásán, és mérlegelnünk kell az iráni vezetésre való hatékony nyomásgyakorlás más lehetőségeit, hogy az iráni népnek segíthessünk szabadabban lélegezni. Bizonyosan nem lesz könnyű, de úgy gondolom, kötelességünk kísérletet tenni az iráni helyzet megváltoztatására.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, Naszrin Szotudeh az egyik legismertebb emberi jogi ügyvéd Iránban, és ő védte többek között a Nobel-békedíjjal kitüntetett Sirin Ebadit is. Ügyfelei között akadtak még halálra ítélt kiskorúak és olyan személyek, akik családon belüli erőszak áldozataivá váltak. Az egyetlen bűne, hogy a szakmáját gyakorolta, azaz védte mindazokat, akik nem tudják megvédeni magukat a kegyetlen iráni rendszerrel szemben.

A 2009-es választásokat követő nyugtalanság és ennek következményei nyomán az iráni hatóságok keményen felléptek az emberi jogok védelmezői és az aktivisták ellen. Az iráni kormánynak az a célja, hogy egyszer és mindenkorra elhallgattasson minden ellenkezést, az országban és azon kívül egyaránt.

Ez a Parlament szót emelt már például Ahvaz lakossága nevében, és egyhangú írásbeli nyilatkozatot nyújtott be a kérdésről. Furcsa, hogy a nemzetközi közösség semmit nem tud tenni, hogy megszabaduljon ettől a barbár rezsimtől.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D). – (PL) Elnök úr, az iráni emberi jogi jogsértésekről szóló legutóbbi vita során, amely alig négy hónappal ezelőtt zajlott itt, a Parlamentben, felszólalásomban azt mondtam, hogy minden nap öt iráni állampolgárral közlik, hogy hamarosan halálbüntetés vár rájuk. Ehhez a tragikus statisztikához hozzá kell még adni az ország igazságszolgáltatási rendszerének áldozatait védő iráni ügyvédekre kiszabott sokéves börtönbüntetéseket. Az igazságszolgáltatási rendszert valószínűleg jobb lenne idézőjelbe tenni. Erre példa a negyvenhét éves Naszrin Szotudeh esete, akit szeptember 4-én őrizetbe vettek, majd megkínoztak, és most 11 év börtönbüntetésre ítéltek.

Más iráni ügyvédek is találkoztak az elnyomással. Siva Nazar Aharit, az Emberi Jogi Tudósítók Bizottságának társalapítóját négy év börtönre ítélték, Mohammad Seifzadehet kilenc év börtönre ítélték és tíz évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától, Mohammad Olijafar pedig egyéves börtönbüntetést kapott pusztán azért, mert ügyfeleit képviselte a bíróságon. Úgy gondolom, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tárgyalási pozíciójának felhasználásával sürgetnünk kellene, hogy az emberi jogi jogvédők kérdése sürgős ügyként szerepeljen az Iránnal folytatott tárgyalásokban.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr, Naszrin Szotudeh ügyvéd esete nagyon súlyos. 11 év börtönbüntetésre ítélték, emellett 20 évre eltiltották a jogi szakma gyakorlásától és az ország elhagyásától. Mit tett ezért? Védte a Nobel-díjjal kitüntetett Sirin Ebadit, más politikai és emberi jogi aktivistákat, újságírókat és halálra ítélt kiskorúakat.

Iránban 2009 óta legalább 15 emberi jogi ügyvédet ítéltek szabadságvesztésre. Az ilyen intézkedésekkel Irán megsérti az alapvető emberi jogokat és az ENSZ ügyvédek szerepére vonatkozó alapelveit. Szorgalmazom, hogy a Bizottság és a Tanács lépjenek közbe Naszrin Szotudeh ügyvéd azonnali szabadon bocsátása érdekében.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, az Európai Unió továbbra is nagyon aggasztónak találja az emberi jogok és alapvető szabadságok súlyos és egyre romló helyzetét az Iráni Iszlám Köztársaságban. A körülmények az elmúlt két évben nehézből szinte elviselhetetlenné változtak azok számára, akik munkájuk során az emberi jogokat védik.

Naszrin Szotudeh és más hozzá hasonlók számára, akik munkájukkal kiállnak az alapvető jogok és szabadságok igaz ügye mellett, nem lehetséges, hogy a börtönből dolgozzanak. Letartóztatásának üzenete egyértelmű: akik Iránban elég bátrak ahhoz, hogy kiálljanak mindazokért, akiket az államnak elvileg védenie kellene, a megfélemlítést, bebörtönzést kockáztatják, vagy még ennél is rosszabbat.

Az Európai Unió többször felemelte a szavát: Ashton főképviselő és bizottsági alelnök csak 2010-ben több mint tíz nyilatkozatot adott ki az általános helyzetről, illetve az egyes esetekről. Ugyanakkor az Európai Unió diszkrét diplomáciai lépéseket tett az iráni hatóságok felé, tisztázást és magyarázatot kérve, és nyilvánvalóan azt az üzenetet közvetítette, hogy az iráni helyzeten javítani kell. Ashton bizottsági alelnök és főképviselő 2011. január 14-én adott ki nyilatkozatot Naszrin Szotudeh ügyéről, amelyben Szotudeh asszony mellett Siva Nazar Ahari ügyvédet és újságírót is megemlítette; őket tizenegy, illetve négy év börtönre ítélték.

Az Iráni Iszlám Köztársaságot a közelmúltban az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának tagjai közé választották. Szotudeh asszony és Ahari asszony két nő, akiket éppen azoktól a jogaiktól fosztottak meg, amelyek védelmében harcoltak. Az Európai Unió a továbbiakban is emlékeztetni fogja az iráni hatóságokat arra, hogy mindenekelőtt eleget kell tenniük az általuk aláírt és ratifikált multilaterális megállapodásokból és egyezményekből eredő nemzetközi kötelezettségeknek. Tovább dolgozunk azon, hogy az emberi jogok védelmében való fellépésünket hatékonyabbá tegyük, a rendelkezésünkre álló összes eszköz felhasználásával. Az iráni nép ennél is többet érdemel.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, van egy tökéletesen felesleges munkacsoportunk itt a Parlamentben, amelynek az a dolga, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a plenáris üléseket. Ennek a munkacsoportnak érdemes lett volna tanulmányozni ezt a mai plenáris ülést. Mindössze annyi kell, hogy elég időnk legyen, ezért kell a csütörtök délutánokon is időt kapnunk. Kell még egy megfelelő elnök az ülés levezetésére, aki józan belátással egyensúlyoz a szigor és a rugalmasság között. Ezek együttesen lendületes, érdekes plenáris ülést eredményeznek.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Az Iránban aktívan dolgozó emberi jogi jogvédők helyzete egyre nehezebb. Emellett a halálbüntetések számának emelkedéséről olvashatunk. Zahra Bahrami holland állampolgárt, akit a korábbi sietős állásfoglalásokban már megemlítettünk, halálra ítélték, ügyvédjére, Naszrin Szotudehre pedig 11 év börtönbüntetést szabtak ki „nemzetbiztonság elleni cselekedetekért”.

Mint tudjuk, az iráni jogrendszer védjegye az igazság és az átláthatóság súlyos hiánya. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének ezért nem szabad megkegyelmeznie az országnak, hanem továbbra is fel kell hoznia az emberi jogi kérdéseket az Iránnal való kapcsolatokban. Hadd soroljam fel a minimumkövetelményeket: Szotudeh emberi jogi ügyvéd és az összes többi, meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátása, Bahrami halálos ítéletének felülvizsgálata és a holland hatóságok bevonása az ügy kezelésébe, a fogva tartottak felkeresésének engedélyezése a Vöröskereszt képviselőinek, valamint az emberi jogi szervezetek beengedése az országba, hogy felmérhessék a helyzetet.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Parlamentnek reagálnia kell az emberi jogok megsértésének eseteire. Szem előtt kell tartanunk, hogy az egyes esetek nyilvánosságra hozatalának köszönhetően a nemzetközi közösség nagyobb nyomást tud gyakorolni azokra az országokra, amelyek nem tartják tiszteletben az általánosan elfogadott demokratikus normákat. Naszrin Szotudeh iráni polgári és emberi jogi aktivistákat képviselt a tárgyalásukon, illetve halálbüntetésre ítélt kiskorúakat védett. Az iráni hatóságok úgy ítélték, hogy tevékenységével „ellenséges propagandát terjeszt”, és 11 év börtönre ítélték. Jó, hogy az esete megjelent az Európai Parlament plenáris ülésének napirendjén. Az Európai Parlamentet nem kellene figyelmen kívül hagyni, amikor Naszrin Szotudeh és más lelkiismereti foglyok szabadon bocsátására, valamint az emberi jogi jogvédők elleni vádemelést kivizsgáló független bizottság létrehozására szólít fel.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet

12. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

12.1. Pakisztán: a pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolása (B7-0041/2011) (szavazás)

– A szavazás előtt:

  Marietje Schaake (ALDE). – Elnök úr, nagyon röviden: a 8. bekezdésben az új szöveget a bekezdés végén lévő kérés után kellene beszúrni, a 17. bekezdésben pedig úgy állapodtunk meg, hogy a „teljesen és fenntartások nélkül ratifikálja a két egyezményt” szöveget el kell hagyni, és a „vonja vissza ezen két egyezménnyel kapcsolatos fenntartásait” szöveggel kell felváltani. Ezek egyszerű tárgyi változtatások a szövegben.

(A szóbeli módosításokat elfogadják.)

– A 14. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, a 14. bekezdést szeretném megváltoztatni a következőképpen: „ismételten felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat is, beleértve a büntető törvénykönyv 295 C. szakasza által előírt, a Mohamed Próféta ellen elkövetett istenkáromlás bűntettében bűnösnek találtakra kötelezően kiszabandó halálbüntetést vagy életfogytig tartó szabadságvesztést, tekintettel a kisebbségi ügyek szövetségi minisztere által javasolt módosítások végrehajtására”.

(A szóbeli módosítást elfogadják)

12.2. Brazília: Cesare Battisti kiadatása (B7-0042/2011) (szavazás)

12.3. Irán, különös tekintettel Naszrin Szotudeh ügyére (B7-0043/2011) (szavazás)

13. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

14. A Tanács álláspontja az első olvasatban: lásd a jegyzőkönyvet

15. Egyes dokumentumokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet

16. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 123. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

17. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

***

  Robert Sturdy (ECR). – Elnök úr, az imént tartottunk két név szerinti szavazást. Ma délelőtt, ebéd előtt csak két név szerinti szavazás volt. Az a szabály itt a Parlamentben, hogy az idő több mint 50%-ában és a név szerinti szavazások 50%-ában szavazni kell ahhoz, hogy valaki megkapja az egész napi napidíjat. Ez ebben az esetben is így van, vagy mi a helyzet?

  Elnök. – Ez így van. Az idő 50%-ában itt kell lenni.

18. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet

19. Az ülés berekesztése

  Elnök. – Az Európai Parlament ülését berekesztem.

(Az ülést 17-kor berekesztik)

Hogyan ítéli meg a Tanács a nyelvi és kulturális sokszínűségre vonatkozó uniós politikát, különösen ami a hagyományosan honos népcsoportokat és kisebbségeket illeti?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) A Tanács a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel karöltve mindig is következetesen törekedett a kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására a politikák megalkotásában. Ezt a politikai törekvést az alábbi okmányok rögzítik:

Az Európai Unióról szóló szerződés, amelyben a 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése kimondja, hogy az EU „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés, amelynek 167. cikke kimondja, hogy az EU „hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket…”. Az EU továbbá „a Szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat”.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely 22. cikkében kimondja, hogy az EU „tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”.

A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény, amelyet az Európai Unió is ratifikált. Az egyezmény vezérleveinek egyike kimondja, hogy „a kulturális kifejezésmódok sokszínűségének védelme és előmozdítása valamennyi kultúra […] tiszteletének elismerését feltételezi, beleértve a kisebbségekhez tartozók […] kultúráját is.”

Az európai kulturális menetrendről szóló 2007. évi állásfoglalásában⁽¹⁾a Tanács három stratégiai célkitűzést támogat, köztük a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítását.

Ezt a célkitűzést 2002 óta kiemelt területként kezelik a Tanács kulturális munkaterveiben. A 2011–2014 közötti időszakra elfogadott legfrissebb munkaterv⁽²⁾keretében a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd kérdésével első ízben foglalkozik majd egy tagállami szakértőkből álló munkacsoport.

A Tanács 2008-at jelölte ki a kultúrák közötti párbeszéd európai évének. Az erről szóló határozatban⁽³⁾ a Tanács hangsúlyozta, hogy a kultúrák közötti párbeszéd számos uniós szakpolitikának és eszköznek fontos dimenzióját képezi az ifjúságpolitika, a sport, az állampolgárság, a foglalkoztatás és szociális ügyek, az idegen- és fajgyűlölet elleni küzdelem, a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az audiovizuális politika és a bevándorlók integrációja terén.

A Tanács azt is megjegyezte, hogy a kultúrák közötti párbeszéd – különösen a politikailag instabil térségek esetében – hozzájárulhat az egyes személyek és népek közeledéséhez, a konfliktusok megelőzéséhez és a megbékélés folyamatához.⁽⁴⁾

Hogyan szándékozik a magyar soros elnökség megvalósítani a megújuló energiaforrások fokozottabb mértékű felhasználására irányuló célját, és kellően ambiciózusnak tartja-e az EU 2020 stratégiát? Realisztikusnak találja-e a soros elnökség az EU 2020 stratégiában kitűzött célokat? Miként fogja a magyar soros elnökség biztosítani, hogy Európa ne térjen le a növekvő megújulóenergia-felhasználás helyes útjáról?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Azon erőfeszítésekre, amelyek a megújuló forrásokból előállított energiára vonatkozó célkitűzések elérésére irányulnak – hosszú távú kihívásként –, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló irányelvben meghatározott keret égisze alatt kerül sor⁽¹⁾. Valamennyi tagállamnak tavaly decemberig volt ideje arra, hogy az említett irányelvet végrehajtsa. Az irányelv kötelező erejű célkitűzéseket állapít meg a megújuló energia részarányára vonatkozóan az energiafogyasztásban, amelyeket 2020-ig kell teljesíteni, lehetővé téve az EU számára, hogy egyúttal elérje a megújuló energiaforrásokból előállított energia 20%-os részarányát, amit az Európa 2020 stratégia is megerősített.

A szóban forgó célkitűzéseket – amelyek komoly ambícióról tanúskodnak – gondosan megtárgyalták annak érdekében, hogy a lehető legjobban kamatoztathassák az egyes tagállamokban rejlő lehetőségeket. A nemzeti célkitűzések maguk is olyannyira nagyléptékű törekvéseket fogalmaznak meg, hogy némely tagállamok csak akkor teljesíthetik saját célkitűzéseiket, ha teljes mértékben élnek az irányelvben létrehozott együttműködési mechanizmusok nyújtotta lehetőségekkel, a tagállamok között és a harmadik országokkal egyaránt. Ugyanakkor a célkitűzések reálisnak tűnnek, nem csupán az imént említett együttműködési mechanizmusok jóvoltából, hanem azért is, mert a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy folytassák a megújuló energia támogatására irányuló nemzeti programjaikat.

Az említett irányelv nem az egyetlen olyan uniós eszköz, amely a jövőben hozzájárulhat, sőt hozzá is járul ahhoz, hogy Európa tovább haladjon a megújuló energia részarányának növelése útján. Már elindultak bizonyos kezdeményezések a megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés támogatására, amilyen például az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program⁽²⁾jelentős hozzájárulása a tengeri szélenergiához. Az Energia 2020 uniós stratégia részeként⁽³⁾ a megújuló energia szállításával, valamint az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők széles körű elterjesztése révén a hálózatok átalakításával kapcsolatos kulcsfontosságú fejlesztések is kiemelt szerepet kapnak majd 2011-ben.

Végül, de nem utolsósorban pedig a fokozott energiahatékonyság további előmozdítását szolgálja majd a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv elfogadása, ami a magyar soros elnökség egyik prioritása.

A magyar elnökség programja különös hangsúlyt helyez az illegális bevándorlás problémájára, illetve a felszámolására irányuló küzdelem szükségességére. Emellett Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt nagy jelentőséget kap a szomszédsági politika megújítása, amelynek egyik célja, hogy az illegális bevándorlási hullámokkal szembeni küzdelem terén javítsa az EU és harmadik országok közötti együttműködést. Kérem a Tanácsot, hogy válaszoljon az alábbi kérdésekre:

Milyen keretek között és milyen konkrét politikákkal szándékozik az új elnökség hozzájárulni az illegális bevándorlás elleni harchoz?

Szándékában áll-e az azon szomszédos országokkal folytatott együttműködési politikák előmozdítása, ahonnan jelentős migrációs áramlás indul ki, s amennyiben igen, milyen módon?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Az elnökségi hármas programja prioritásként kezelte az illegális bevándorlás elleni küzdelmet, a magyar soros elnökség pedig belga és a spanyol elnökség e téren végzett munkájára kíván építeni, összhangban a stockholmi programban⁽¹⁾ meghatározott célkitűzésekkel, amelyek értelmében az illegális bevándorlás elleni hatékony fellépés alapvető szempont a közös bevándorlási politika kidolgozásakor. A stockholmi program egyúttal kimondja, hogy a hatékony és fenntartható visszatérési politika lényeges eleme annak, hogy az Unión belül megfelelően működjön a migrációs rendszer.

Ami a visszafogadási megállapodásokat illeti, a magyar soros elnökség szoros figyelemmel kíséri majd a folyamatban lévő, nevezetesen Törökországgal, Marokkóval és a Zöld-foki-szigetekkel zajló tárgyalások előrehaladását, valamint megkezdi a Fehéroroszországgal indítandó tárgyalások előkészületeit. E célból, valamint annak érdekében, hogy meghatározzon egy új és egységes visszafogadási stratégiát, az elnökség a Bizottság küszöbön álló, visszafogadási megállapodásokról szóló elemzésére összpontosít majd.

A tagállamok közötti gyakorlati együttműködés elősegítése szintén központi helyet kap a magyar soros elnökség programjában az illegális bevándorlás terén, különös hangsúlyt fektetve a visszatérésről szóló irányelv hatékony végrehajtására. E tekintetben tovább folytatódik a belga elnökség idején megkezdett munka az önkéntesen visszatérő harmadik országbeli állampolgárok szárazföldi átutazásának megkönnyítése terén, ily módon emberséges megoldásokat nyújtva a saját országukba önkéntesen visszatérő illegális migránsok számára.

Továbbá a visszaküldés tilalma elvének hatálya alá eső, harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak kérdése is szerepel az elnökség napirendjén.

Végezetül a magyar soros elnökség figyelmet fordít az illegális bevándorlással kapcsolatos statisztikai adatok egész EU-ra kiterjedő összegyűjtésének is. Elengedhetetlen, hogy teljes képet kaphassunk az említett területen gyűjtött valamennyi adatról, és azokat elérhetővé tegyük a tagállamok, valamint az uniós intézmények és ügynökségek számára.

Végül a migráció általános megközelítésének⁽²⁾ valamennyi szempontjával kapcsolatos munka is tovább folytatódik majd. Európának globális megközelítésre van szüksége a migrációs politika terén, amelynek előnyökkel kell járnia a társadalom számára a származási és a fogadó államban egyaránt, és természetesen a migránsok számára is. Az elnökség úgy véli, hogy a globális megközelítésnek tematikai (ideértve a jogszerű migrációt, az illegális bevándorlás elleni küzdelmet, valamint a migráció és a fejlődés előmozdítását) és földrajzi szempontból is kiegyensúlyozottnak kell lennie. A magyar soros elnökség nagy jelentőséget tulajdonít a prágai folyamat – migrációs partnerségek kiépítése⁽³⁾ – további fejlesztésének, amely a szomszédos keleti és délkeleti országokat célozza, azáltal, hogy a folyamat részes feleinek közreműködésével cselekvési tervet dolgoz ki a 2009. áprilisi prágai nyilatkozat végrehajtására, amely meghatározná a nyilatkozatban foglalt célok megvalósításához szükséges konkrét célkitűzéseket és cselekvéseket, ideértve az illegális bevándorlás megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet is. A magyar elnökség továbbá a 2011 novemberében megrendezésre kerülő második miniszteri konferencia előkészületeire is összpontosít majd, amelynek célja a cselekvési terv elfogadása.

A Tanács által elfogadott stockholmi program tartalmazza a megelőzéssel, a jog alkalmazásával és az áldozatok védelmével kapcsolatos főbb intézkedéseket az emberkereskedelem elleni küzdelemben. Különleges figyelmet kellene fordítani a gyermekek védelmére. Jelentős erőfeszítéseket kellene jóváhagyni mivel a gyermekek a társadalom leggyengébb láncszemei.

A gyermekeket eladják, hogy kényszermunkát és tiltott tevékenységeket végeztessenek velük. Ezenkívül illegális szervkereskedelembe is bevonják őket.

Az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó európai politika jobb koordinálása érdekében a Tanács az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának kinevezéséről határozott. Ismertetné-e a Tanács, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora felelős lesz-e a gyermekek kereskedelme elleni küzdelemért is? Milyen konkrét intézkedéseket tervez a gyermek áldozatok védelméért felelős koordinátor?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Az emberkereskedelem elleni küzdelem koordinátora – akire a kérdés is hivatkozik – a Bizottság által nemrégiben kinevezett bizottsági tisztviselő. Ezért a Tanács nem illetékes a kérdés megválaszolásában.

A 2010 januárjában Haitit megrázó, több ezer áldozatot követelő földrengés következtében, az országban uralkodó gazdasági és társadalmi helyzet elviselhetetlenné vált, egy olyan országban, amely a földrengést megelőzően is a világ legszegényebb országai közé tartozott. A humanitárius szervezetek közlése szerint, a holttesteket több hónappal a földrengést követően sem távolították el a romok alól, a lakosság siralmas higiénés körülmények között él és szembeszökő a humanitárius segély hiánya. Az ennek következtében kialakult kolerajárvány előrelátható volt. A földrengés számos áldozatán kívül folyamatosan, több ezer fővel nő az áldozatok száma. Az Egyesült Nemzetek (OCHA) által közölt adatok alapján elmondható, hogy – mint általában lenni szokott – jelentős eltérések vannak a segélynyújtásra vonatkozó „ígéretek” és azok valóra váltása között.

Meg tudná-e válaszolni a Tanács a következő kérdéseket? Milyen összegű segítséget ajánlott fel az EU Haitinak, és Haiti ebből mennyit kapott meg idáig? A Tanács elnöksége milyen kiegészítő erőfeszítéseket szándékozik tenni a több millió életveszélyben lévő ember megsegítésére?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Amint azzal a tisztelt képviselő is tisztában van, az EU vezető szerepet vállalt a 2010. január 12-én bekövetkezett földrengésre és az október végén kirobbant kolerajárványra történő válaszadásban. Tevékenységüket összehangolva a nemzetközi partnerekkel, az EU és a tagállamok azonnali lépéseket tettek az áldozatok megsegítésére, humanitárius gyorssegélyek biztosításával, valamint humanitárius és polgári védelmi szakértők bevetésével.

A Haiti újjáépítéséről szóló nemzetközi adományozói konferencián – amelyet 2010. március 31-én rendeztek meg New Yorkban – az EU összesen 1,235 milliárd euróra tett ígéretet az összes nemzetközi adományozó által egy 18 hónapos időszakra felajánlott 5,3 milliárd dollár teljes összegből, ami az EU-t Haiti fő adományozójává tette. A konferenciát követően ezt az összeget további 62 millió euróval egészítették ki az EU költségvetéséből, ami így összesen 522 millió EUR elkülönítését jelenti az uniós költségvetésből. Mindezidáig a Bizottság 322 millió eurót ajánlott fel, amelyből 115,4 millió eurót már lekötöttek és 62 millió eurót kiutaltak. Ezenfelül a földrengés óta a Bizottság összesen 57,8 millió eurót folyósított általános költségvetési támogatás keretében, lehetővé téve a haiti kormány számára a létfontosságú kiadások fenntartását, nevezetesen az oktatás, az egészségügy és a biztonság terén.⁽¹⁾Továbbá a Haiti hosszú távú újjáépítésére irányuló terv támogatásának keretében, valamint egy olyan közös uniós megközelítés összefüggésében, amely összekapcsolja a segélyezést, a helyreállítást és a fejlesztést, az EU és a tagállamok jelenleg a közös prioritások – a haiti kormánnyal együttesen történő – azonosításának végső szakaszában járnak, aminek célja egy közös programozási dokumentum elfogadása 2011 elején.

A kolerajárványra adott válaszként a Bizottság 12 millió eurót bocsátott rendelkezésre a DG ECHO helyszíni partnereinek támogatására, a tagállamoktól érkezett nagylelkű pénzbeni és természetbeni hozzájárulások kiegészítéseként. A folyamatosan romló haiti helyzet miatt a Bizottság javasolta a költségvetési hatóságnak, hogy további 10 millió euróval növelje a humanitárius segélyek összegét, oly módon, hogy átcsoportosítja a 2010. évre szóló uniós költségvetés humanitárius segítségnyújtásra szánt előirányzatait.

Milyen következtetésre jutott a Tanács a palesztin állam elismerése tekintetében?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Ami a palesztin állam elismerésével kapcsolatos kérdés Tanács általi megfontolását illeti, a Tanács – emlékeztetve az 1999. évi berlini nyilatkozatra – 2010. december 13-i ülésén megismételte, hogy adott esetben készen áll a palesztin állam elismerésére.

December 8-án a Tanács elfogadta a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát (EUSDR) és a hozzá kapcsolódó cselekvési tervet. Ennek az a hozzáadott értéke, hogy a tagállamok közösen használhatják fel a rendelkezésre álló támogatásokat, nagyobb prioritást biztosíthatnak a Duna-régió stratégiai projektjeinek és a pénzügyi terv félidős felülvizsgálatát felhasználhatják az operatív programok felülvizsgálatára is, így biztosítva az EUSDR cselekvési tervében szereplő projektekhez szükséges finanszírozást. A magyar tanácsi elnökség bejelentette, hogy a stratégia elfogadása és végrehajtása az elnökségi időszak egyik prioritása.

Tudna-e a magyar elnökség tájékoztatást adni arról, hogy az EU Tanácsa milyen lépéseket tervez annak érdekében, hogy a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát 2011 első felében elfogadják és végrehajtsák?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Az EU Duna régióra vonatkozó stratégiája – amelyet az Európai Bizottság 2010. december 8-án fogadott el a tagállamok kérésére – egy közlemény⁽¹⁾és egy ahhoz csatolt http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperation/danube/documents/communication/action_plan_danube.pdf"⁽²⁾ formáját ölti, amelyeket rendszeresen felülvizsgálnak majd. A stratégia pilléreket és kiemelt kérdéseket azonosít, amelyek a közlekedési és energetikai összeköttetések javítására, a környezetvédelemre, a társadalmi-gazdasági fejlődésre és a biztonságra helyezik a hangsúlyt.

A magyar soros elnökség célja, hogy jóváhagyás céljából 2011 áprilisában a Tanács elé, 2011 júniusában pedig az Európai Tanács elé terjessze a stratégiát. A Tanács előkészítő szervei várhatóan 2011 januárjában kezdik meg a stratégia vizsgálatát.

A stratégia végrehajtása mindenekelőtt az Európai Bizottság előjoga, és az kezdetét is veszi közvetlenül azután, hogy a tagállamok 2011 júniusában elfogadják a stratégiát. Megbízatási ideje alatt az elnökség külön figyelmet szentel majd az új stratégia elindításának, miközben szoros kapcsolatot ápol az érintett intézményekkel és egyéb érdekelt felekkel, azzal a szándékkal, hogy közösen dolgozzanak ki iránymutatásokat a kiemelt kérdések koordinátorainak a stratégia elindításához kapcsolódó feladatairól, valamint a meglévő források koordinálásának módjáról.

A mezőgazdasági ágazatban igen magas a halandóság. Például Írországban az idei évben huszonhárom haláleset következett be mezőgazdasági üzemek területén. Egy idevágó tanulmány szerint a munkahelyen bekövetkező elhalálozás valószínűsége tízszer nagyobb a mezőgazdaságban dolgozók esetében – holott ők az aktív lakosságnak csupán mintegy 6%-át teszik ki –, és a munkahelyi halálesetek több mint 60%-a mezőgazdasági üzemekben következik be.

Milyen fellépésre van lehetőség uniós szinten annak érdekében, hogy csökkenjen a mezőgazdaságban bekövetkező halálesetek és balesetek száma?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK tanácsi irányelv („keretirányelv”)⁽¹⁾minden tevékenységi ágazatban valamennyi munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozik. Az irányelv alkalmazási köre a mezőgazdaságra is kiterjed, amint azt a 2. cikk (1) bekezdése is kimondja. Az irányelv értelmében a munkáltató kötelezettsége a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének biztosítása minden olyan szempontból, amely a munkához kapcsolódik (5. cikk (1) bekezdés), ideértve a foglalkozási kockázatok megelőzését, a tájékoztatást és oktatást, valamint a szükséges szervezettség és az eszközök biztosítását (6. cikk (1) bekezdés). A munkáltató felelősségének elvét nem érinti az a tény, hogy minden munkavállaló kötelessége, hogy a lehető legnagyobb mértékben vigyázzon a saját és más személyek biztonságára és egészségére (a 4. cikk (3) bekezdése és a 13. cikk (1) bekezdése).

A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiáról (2007–2012) szóló állásfoglalásában⁽²⁾a Tanács felhívta a tagállamokat, hogy egyebek mellett gondoskodjanak a jogszabályok jobb és eredményesebb végrehajtásáról, és tegyenek megfelelő lépéseket a munkaügyi felügyelőségek megfelelő forrásokkal történő ellátására, továbbá fordítsanak különös figyelmet az új foglalkoztatási trendekre, például az önfoglalkoztatás, a kiszervezés, az alvállalkozásba adás, valamint a migráns munkavállalók és a kiküldött munkavállalók alkalmazásának terjedésére. A Tanács ugyanakkor felhívta a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel és támogassa a jogszabályok végrehajtását valamennyi tagállamban.

Míg más irányelvek már hatályban vannak a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának terén, ilyenek például a munkahelyi berendezésekről⁽³⁾, a zajról⁽⁴⁾vagy a biológiai anyagokról⁽⁵⁾ szóló irányelvek, a Tanács csak a Bizottságtól érkező jogalkotási javaslat alapján vizsgálhat meg egy új szöveget.

Mi a Liechtenstein schengeni térséghez történő hivatalos csatlakozását lehetővé tévő jegyzőkönyv ratifikálási folyamatának jelenlegi állása?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Arról kívánjuk tájékoztatni a tisztelt képviselőt, hogy a Tanács jelenleg várja az Európai Parlament hozzájárulását a jegyzőkönyv megkötéséhez⁽¹⁾, ami lehetővé tenné a Liechtensteini Hercegség csatlakozását a schengeni térséghez.

Jóllehet az Európai Parlamenttel konzultáltak, és az 2008. július 8-án jóváhagyta a jegyzőkönyv megkötését, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével szükségessé vált, hogy a jegyzőkönyvet hozzájárulás céljából ismét benyújtsák az Európai Parlamenthez, amit a Tanács 2010. május 28-át meg is tett.⁽²⁾

Milyen kezdeményezéseket fog bevezetni az elnökség az elkövetkező hónapokban a fenntartható gazdasági növekedés és munkahelyteremtés támogatása céljából az Európai Unióban?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) A gazdaság támogatása az egyik mérföldköve az elnökség elkövetkező hat hónapra szóló munkaprogramjának, amely egyúttal a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének első időszaka. E tekintetben átfogó és egységes megközelítést alkalmaznak majd a tagállamok és az EU költségvetési, makroökonómiai, valamint a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló politikáival szemben, a pénzügyi stabilitás megóvása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi gazdaságpolitika hozzájáruljon a munkahelyeket teremtő, erős és fenntartható növekedéshez.

Emellett a Tanács kulcsfontosságú célkitűzéseket és kezdeményezéseket terjesztett elő az Európai Tanács decemberi ülésén az Európa 2020 stratégia végrehajtásával összefüggésben.⁽¹⁾Ezeknek a nemzeti reformprogramokban is meg kell jelenniük, és akár öt kiemelt célt is magukban foglalhatnak a foglalkoztatás, a kutatás és fejlesztés, az energetika/éghajlatváltozás, az oktatás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem vonatkozásában, valamint a tekintetben, hogy a tagállamok miként határozzák meg és teljesítsék nemzeti céljaikat, ideértve a növekedés terén azonosított szűk keresztmetszetek kezelésére irányuló reformok felgyorsítását is. A tagállamok 2011 áprilisáig nyújtják be az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések és célok támogatására szolgáló nemzeti reformprogramjaikat, előbbre hozott kulcsfontosságú növekedésösztönző strukturális reformokkal egyetemben.

Az egységes piac – a növekedés motorjaként – elengedhetetlen fontosságú Európa versenyképessége szempontjából a globalizált gazdaságban. Az elnökség nagy jelentőséget tulajdonít az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló megállapodás elérésének.⁽²⁾

Különös figyelmet fordítanak majd arra is, hogy fokozzák a fiatalok munkaerő-piaci integrációját az Európa 2020 stratégia két kiemelt kezdeményezésének – nevezetesen a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” – keretében, amelyek célja a fiatal munkavállalók foglalkoztatásának növelése, valamint az oktatásból a foglakoztatásba történő átmenet megkönnyítése. A magyar soros elnökség e téren végzett munkája szorosan kapcsolódik majd a spanyol-belga-magyar elnökség közös programjához⁽³⁾, mivel a fiatalok foglalkoztatása az elnökségi hármas közös érdeklődésre számot tartó kérdése.

Ezenkívül az Új készségek és munkahelyek menetrendje alapján⁽⁴⁾ a magyar soros elnökség mérlegelni kívánja a foglalkozásbarát fellendülés elősegítésére irányuló erőteljesebb politikák lehetőségeit, és foglalkozni kíván a regionális foglakoztatási egyenlőtlenségek kérdésével is.

A magyar soros elnökség felhívja majd a minisztereket arra, hogy a foglalkoztatási miniszterek informális ülésének keretében – amelyre 2011. január 16–18-án Gödöllőn kerül sor – közösen vegyék fontolóra a szóban forgó kérdéseket.

A 2010. december 19-én tartott belarusz elnökválasztás különösebb meglepetések nélkül végződött: a szavazatok majdnem 80%-ával negyedszerre is újraválasztották a jelenlegi elnököt, Alekszander Lukasenkót. Emellett több mint 600 ellenzéki aktivistát, köztük hét elnökjelöltet tartóztattak le a választások antidemokratikus jellege elleni tiltakozásokon. Az ellenzéki aktivistákkal szembeni rendőrségi fellépés során Alekszander Lukasenkó kijelentette, hogy Belaruszban nem lesz többé „értelmetlen demokrácia”.

Értékelné-e a Tanács a belarusz elnökválasztásokat? Hogyan lehetne összehasonlítani a korábbi elnökválasztásokkal? Milyen hatást gyakorol e választások lebonyolítása az EU és a Belarusz közötti kapcsolatokra? Van-e uniós stratégia a Belarusszal való együttműködésre?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Belarusz előtt még hosszú út áll ahhoz, hogy teljesítse az EBESZ-nek tett kötelezettségvállalásait a választások megrendezésével kapcsolatban. Az EU elismeri, hogy súlyos problémák állnak fenn a választási folyamat és a szavazatszámlálás terén – amint arról az EBESZ választás-megfigyelő missziója is beszámolt –, ezért ösztönözte a belarusz kormányt, hogy teljesítse az EBESZ-nek tett arra irányuló kötelezettségvállalásait, hogy jelentősen megreformálja a választási folyamatot. Az EU sajnálattal veszi tudomásul a belarusz kormány döntését, miszerint megszünteti az EBESZ minszki irodájának megbízatását.

Az EBESZ hasznos tevékenységet folytatott az országban, különösen az intézmények kiépítése és a jogállamiság előmozdítása terén, egyúttal támogatva a civil társadalom fejlődését. Az EU úgy véli, hogy ez a folyamat most komoly veszélybe került.

Az EU határozottan elítéli az erőszakos cselekmények és az elnyomás minden formáját, különösen az erőszak alkalmazását az elnökjelöltekkel, politikai aktivistákkal, a civil társadalom képviselőivel, valamint újságírókkal és tüntetőkkel szemben. Néhány ellenzéki vezető – köztük elnökjelöltek – bántalmazása és fogva tartása elfogadhatatlan. Összességében vizsgálva a választások és azok utóhatásai komoly visszalépést jelentenek a demokratikus kormányzás kialakítása és az emberi jogok tiszteletben tartása terén Belaruszban. Az EU felhívott az elnökjelöltek és a több mint 600 tüntető azonnali szabadon bocsátására, akiket a belaruszi választásokat követően bebörtönöztek.

A demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása továbbra is sarkalatos kérdés Belarusz EU-val ápolt kapcsolatainak javítása szempontjából. Az e téren tett komoly előrelépések hiányában a kapcsolatok sem javulhatnak. Az EU mindezek alapján vizsgálja majd a belarusz kormány arra irányuló cselekvéseit, hogy kezelje a kialakult helyzetet, és a fejleményeket is figyelembe veszi a Belarusszal fenntartott kapcsolatának felülvizsgálatakor. Az EU meg kívánja erősíteni Belarusz népe és a civil társadalom képviselői iránti támogatását és a velük folytatott kapcsolattartást.

Az izraeli hadsereg és légierő az elmúlt napokban pusztító támadássorozatot indított a Gázai övezetben, minden nap egyre növelve a halálos áldozatok és sebesültek számát a palesztin civil lakosság körében, amely szenved a megszállástól és az Izrael által kivetett gazdasági blokádtól, amely még a halászokat is megakadályozza abban, hogy kihajózzanak a tengerre. A palesztin nép megfélemlítésére végrehajtott akciókat szünet nélkül folytatták a karácsonyi és újévi ünnepek idején is, különösen a zöld vonal és az Izrael által épített fal térségében, többek között bombatámadásokat indítva a Gázai övezet belsejében. Ugyanakkor el kell ítélni a több ezer politikai fogoly – köztük nők és gyermekek – jogtalan fogva tartását, akiket már hosszú évek óta tartanak bezárva izraeli börtönökben elfogadhatatlan körülmények között.

Szándékában áll-e a Tanácsnak, hogy elítélje a palesztinok elleni újabb izraeli provokációkat és hogy elismerje az egységes, szuverén és független palesztin államot az 1967 óta megszállt területeken, Kelet-Jeruzsálemmel mint fővárossal? Szándékában áll-e kérni az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin politikai foglyok azonnali szabadon bocsátását?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) A Tanács az évek során következetesen szorgalmazta az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldását, amelyben Jeruzsálem lenne mindkét állam fővárosa. Nemrégiben, 2010 decemberében a Külügyi Tanács következtetéseiben megismételte, hogy „sürgős előrelépésre van szükség az izraeli-palesztin konfliktus kétállamos megoldása felé. Szeretnénk, ha Izrael állam és egy szuverén, független, demokratikus, Izraellel határos és életképes palesztin állam létezhetne egymás mellett békében és biztonságban”, és „tárgyalások útján meg kell találni a módját annak, hogy rendezzék Jeruzsálem jogállását a két állam jövőbeli fővárosaként”.

A palesztin fogvatartottak és foglyok kérdése hangsúlyos szerepet kapott az EU és Izrael közötti kétoldalú kapcsolatokban, például az emberi jogokkal foglalkozó informális munkacsoport keretében, amelynek legutóbbi ülésére 2010 szeptemberében került sor, és amelyben a Tanács maga is aktív szerepet vállal. A munkacsoport konkrét eseteket vizsgált, különösen olyanokat, amelyekben például a fogvatartottak az uniós iránymutatások alapján emberi jogi jogsértőknek minősülhetnek. Némely esetekre nagyobb nyilvános figyelem is hárult a főképviselő, Catherine Ashton hivatala által közzétett nyilatkozatok nyomán. (Például a főképviselő szóvivőjének 2010. augusztus 24-i nyilatkozata Abdullah Abu Rahma úrról).

A Tanács a múltban is bírálta a Gázai övezet blokád alá helyezésének izraeli politikáját, és azt „elfogadhatatlannak és politikai szempontból nemkívánatosnak” nevezte (a Tanács 2009. decemberi következtetései, amelyekre a 2010. decemberi következtetésekben hivatkoznak). Jóllehet az izraeli kormány részben már intézkedéseket hozott a blokádot elrendelő politika enyhítésére (legutóbb 2010. december 8-án), ami a helyes irányba tett lépés, azonban még sok tennivaló maradt.

Ami a civil lakossággal szembeni állítólagos izraeli fellépéseket illeti, a tisztelt képviselő is tudatában van annak, hogy a civil lakosság államhatalom által történő üldözése – függetlenül attól, hogy az ország saját polgárai vagy más személyek ellen irányul – ellentétes a jogállamisággal és általában véve a demokratikus elvekkel. Ebből következik, hogy az ilyen cselekmények összeegyeztethetetlenek az Európai Unió alapvető értékeivel, nevezetesen az egyén ahhoz való jogával, hogy biztonságban éljen. Rendkívül fontos, hogy az ilyen cselekményekkel kapcsolatos vádakat alapos vizsgálatnak vessék alá, beigazolódásuk esetén pedig erős kritikával illessék.

Az izraeli biztonsági szolgálatok és a palesztinok közötti különféle incidensek alkalmával, valamint a megszállási rezsim keretében végrehajtott izraeli politikák vonatkozásában a Tanács mindig is ragaszkodott a nemzetközi jog tiszteletben tartásához és a nemzetközi humanitárius jog mindkét fél által történő érvényesítéséhez. Olyan elvek ezek, amelyekre a Külügyi Tanács is hivatkozott a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2009. decemberi következtetéseiben, és azokat nemrégiben, 2010 decemberében is megerősítette.

A Tanács elnökségét nemrégiben átvevő Magyarországot az elmúlt évben nagy környezeti katasztrófa – a vörösiszap-áradás – sújtotta. A katasztrófa egyik fő okaként a létesítmény szakszerűtlen karbantartását nevezték meg. Az Európai Unió nem irányoz elő pénzügyi támogatásokat a tagállamok számára a szándékos vagy gondatlan emberi magatartás miatt bekövetkező katasztrófák esetére. Ha a károkozó pénzügyileg nincs megfelelő helyzetben, a tagállamok gyakran nem képesek egyedül viselni e szerencsétlenségek anyagi következményeit.

Nem véli-e úgy a Tanács elnöksége, hogy a nagy környezeti kockázatot jelentő létesítmények tervezésére (különös tekintettel a környezeti hatásvizsgálatra), karbantartására és üzemeltetésére vonatkozó jogszabályi előírásokat felül kellene vizsgálni és szigorítani kellene? Nem lenne-e célszerű létrehozni az Európai Unión belül egy olyan alapot, amelyet a nagy környezeti kockázatot jelentő létesítmények irányítóinak hozzájárulásaiból tartanak fenn, és amelyből később az e létesítmények által okozott környezeti katasztrófák esetén kártérítést lehetne biztosítani (hasonlóan ahhoz az alaphoz, amelyet a „British Petroleum“ önként hozott létre a Mexikói-öbölben bekövetkezett katasztrófa következményeivel kapcsolatos kártérítés céljából)?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. januári strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(EN) Már rendelkezésre állnak azok a fontos uniós jogszabályok, amelyek várhatóan elősegítik a Magyarországon történtekhez hasonló balesetek megelőzését, különös tekintettel a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről⁽¹⁾, valamint az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről⁽²⁾ szóló jogszabályokra. Ami a természeti katasztrófákat illeti, az ipari balesetek a környezeti felelősségről szóló irányelv⁽³⁾hatálya alá tartoznak, amely bevezeti a „szennyező fizet” elvét.

A hatályos jogszabályok alkalmazhatóságának teljes körű felméréséhez meg kell várni, hogy a magyar hatóságok és a Bizottság lezárja a kolontári baleset körülményeinek vizsgálatát. A folyamat végeztével lehetővé válik annak megítélése, hogy további lépéseket is fontolóra kell-e venni az uniós környezetvédelmi jogszabályokat illetően. A Tanács haladéktalanul megvizsgálja majd a Bizottság e tekintetben közzétett következtetéseit.

Ami a tisztelt képviselő arra irányuló javaslatát illeti, hogy hozzanak létre egy alapot a szándékosan vagy gondatlanságból okozott károk megtérítésére, amelynek finanszírozását a környezeti kockázatot jelentő létesítmények üzemeltetői látnák el, meg kell említeni, hogy a Bizottság feladata mérlegelni a szóban forgó baleset fényében az esetleges lehetőségeket, ideértve annak eshetőségét is, hogy a súlyos balesetek teljes költségét a felelős üzemeltetőkre hárítsák.

Ami az Európai Unió Szolidaritási Alapját illeti, a Bizottság 2006-ban javasolta a 2012/2002/EK⁽⁴⁾ tanácsi rendelet felülvizsgálatát. Mindazonáltal a Tanács – tekintettel a Számvevőszéknek az alap működéséről szóló különjelentésére⁽⁵⁾ – 2008-ban arra a következtetésre jutott, hogy általában véve az alap kezelése hatékonyan zajlik, azonban úgy vélte, hogy akad még tennivaló a kezelés gyorsaságának javítása terén, és hangsúlyozta, hogy jelen szakaszban a Tanács nem tartja szükségesnek a 2012/2002/EK rendelet felülvizsgálatát.⁽⁶⁾

Tudna-e a Bizottság részletes beszámolót készíteni arról, hogy milyen célzott fellépésekkel támogatja a nagy sebességű széles sávú technológia bővítését az EU tagállamaiban, többek között Írországban?

(EN) A Bizottság határozottan támogatja a nagy sebességű széles sávú technológia kiépítését Európa-szerte, és több intézkedést is hozott e cél elérése érdekében.

A széles sávú infrastruktúrához szükséges befektetés javarészt a magánszektorból érkezik majd. Ezenkívül a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy állami és uniós forrásokkal támogassák a széles sávú hálózatok kiépítését ott, ahol kevés üzleti célú magánbefektetés várható.

Csak 2010-ben a Bizottság közel 1,8 milliárd eurónyi állami támogatás felhasználását vizsgálta meg és hagyta jóvá a széles sávú fejlesztésekre az Európai Unióban, ami 3–3,5 milliárd eurós befektetéseket is hozhat az említett ágazatban.⁽¹⁾

Ami Írországot illeti, a Bizottság eddig 3 olyan, állami támogatásból finanszírozott intézkedést vizsgált meg és hagyott jóvá, amelyek a széles sávú hálózatokra irányulnak az országban, és több mint 250 millió euró felhasználását engedélyezte az említett ágazatban⁽²⁾, valamint Írország és Észak-Írország közös Kelvin-projektjét⁽³⁾, amelynek célja, hogy közvetlen nemzetközi összeköttetést alakítson ki egy tenger alatti kábel segítségével, amely Írország északnyugati részéig húzódna.

A Bizottság továbbá szorosan együttműködik az Európai Beruházási Bankkal annak érdekében, hogy innovatív finanszírozási megoldásokat azonosítson a következő többéves pénzügyi keret számára, amelyek tágíthatnák a befektetési horizontot oly módon, hogy az – a hitelminőség és a lejárati idő javítása révén – a magasabb kockázatot hordozó projektekre is kiterjedjen az alacsonyabb népességű földrajzi térségekben.

2011-ben a Bizottság útmutatással is szolgál majd a helyi és regionális hatóságok számára az uniós források felhasználásáról a széles sávú projektek megtervezésében és előkészületeiben, és befektetési iránymutatásokat fogad el a széles sávú projektekre vonatkozóan a helyi és regionális hatóságokat célozva, hogy elősegítse az uniós források teljes körű felhasználását. Ezenfelül 2013-ig a Bizottság megerősíti és ésszerűsíti a nagy sebességű széles sávú szolgáltatásokra szánt finanszírozások felhasználását az uniós eszközökön keresztül, a jelenlegi pénzügyi keret égisze alatt (pl. ERFA, ERDP, EMVA, TEN, CIP).

Tekintettel a NAIADES program elkövetkező félidős felülvizsgálatára, valamint arra a tényre, hogy nem minden belföldi vízi utakkal rendelkező tagállamnak sikerült hozzáférni a NAIADES programhoz, fel tudná vázolni a Bizottság, hogy milyen intézkedéseket fontolgat a programhoz való hozzáférés javítását illetően a 2011–2013-as időszakra nézve, illetve a program jelenlegi változatának javítására és 2013 után történő meghosszabbítására vonatkozóan?

(EN) Az elmúlt 5 évben a NAIADES cselekvési program szolgált a Bizottság belvízi hajózásra vonatkozó politikájának alapjául, és ez az elkövetkező 3 évben sem lesz másként. A NAIADES elsősorban olyan jogalkotási, szakpolitikai és koordinációs intézkedésekkel foglalkozik, amelyek a jelenlegi politikákból és a hatályos szabályozási keretből fakadnak, és amelyek célja, hogy szigorúbb keretfeltételeket biztosítsanak az ágazat számára, egyúttal megerősítve azt. Az általános közlekedés terén már most is megfigyelhető a belvízi hajózás növekvő részaránya.

Egyértelmű, hogy egy ilyen program végrehajtása nem történhet pusztán uniós szinten, hanem ahhoz a tagállamok és a belvízi közlekedési ágazat kötelezettségvállalására is szükség van, valamint a megfelelő nemzeti szintű végrehajtásra.

A NAIADES-t olyan közép- vagy akár hosszú távú politikai programnak szánták, amelynek célja a vonatkozó finanszírozási programok, így például a TEN-T és a Marco Polo jobb kamatoztatása. A NAIADES azonban nem egy pénzügyi támogatási program, amely saját anyagi forrásokkal rendelkezik.

A NAIADES program terén történt előrehaladásról szóló második jelentés közzétételére 2011 első felében kerül sor, amely összefoglalja majd az öt kiemelt területen mindezidáig elért legfőbb eredményeket. Ami a fennmaradó, azaz a 2011–2013 közötti időszakot illeti, a Bizottság a már meghatározott irányvonalak mentén folytatni kívánja a NAIADES végrehajtását.

A Bizottságnak azonban a 2013 utáni időszakban is gondoskodnia kell egy európai belvízi közlekedésről szóló politika hosszú távú kialakításáról és sikeres végrehajtásáról. Ezért javaslatot kíván előterjeszteni egy újabb programra az előző folytatásaként, mégpedig egy tágabb stratégiai politikai keretbe ágyazva, a küszöbön álló fehér könyvben meghatározottak szerint, valamint további sikeres tevékenységeket kíván kidolgozni, adott esetben mérlegelve a „levont tanulságokat” is.

2005 óta hatályban van a 261/2004/EK irányelv azzal az elsődleges céllal, hogy biztosítsa a légi utasok védelmét és tájékoztatását. Maga a Bizottság figyelemfelkeltő kampányokat indított, miközben a légitársaságok folyamatosan megszegik a rendelet előírásait azzal, hogy nem biztosítanak az utasok számára hatékony és gyors jogorvoslati lehetőséget. Az internetes jegyfoglalás pedig immár valóságos szélhámosság: egy menetrend szerinti járatokat üzemeltető társaság jegye Brüsszel–Strasbourg viszonylatban a széles körben terjesztett reklámok szerint 98 euró, a ténylegesen fizetendő ár pedig 219,60 euró, amelyben még üzemanyagdíjat is külön számolnak fel.

Mikor és hogyan tervezi elérni a Bizottság, hogy a tagállamok alkalmazzák a 261/2004/EK rendeletet, és létrehozzák a hatékony és gyors kártalanításra szolgáló rendszereket?

(EN) A Bizottság először is arra kíván emlékeztetni, hogy a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet megfelelő alkalmazásáról az e célra kijelölt nemzeti végrehajtó szervek kötelesek gondoskodni. Az említett nemzeti végrehajtó szerveknek (NEB) minden ésszerű intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítására, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják az utasok jogait. A Bizottság folyamatosan felügyeli tevékenységüket, ezáltal gondoskodva arról, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtják és érvényre juttatják az uniós jogot.

A Bizottság biztosíthatja a tisztelt képviselőt afelől, hogy készen áll a beavatkozásra, amennyiben ismétlődő ügyek sorozata arra enged következtetni, hogy egy adott tagállam elmulasztotta a rendelet végrehajtását. A Bizottság szoros együttműködést folytat a nemzeti végrehajtó szervekkel annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegye a rendelet alkalmazását, nevezetesen a közös értelmezés, a végrehajtással kapcsolatos információk cseréje, a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a munkát segítő eszközök – például a szankciókra és panaszokra vonatkozó statisztikák – további harmonizációja révén. 2010-ben a Bizottság több közös NEB-intézkedést is ösztönzött a légi fuvarozókkal szemben, ami jelentős mértékben hozzájárult a helytelen gyakorlatok sikeres és összehangolt kiigazításához.

Másodsorban a Bizottság arra emlékeztet, hogy az utasok számára elérhetők jogorvoslati lehetőségek. A nemzeti hatóságok az utasoktól érkező panaszok kezeléséért is felelősek, valamint egy indokolással ellátott vélemény kiadásáért, amely ugyan nem kötelező erejű, azonban ismerteti az utas egyéni esetének körülményeit. Továbbá a légi utasok számára mindenkor fenntartják annak jogát, hogy bírósági eljárás keretében folyamodjanak jogorvoslatért. Ebben az összefüggésben élhetnek a kisebb viták rendezésére szolgáló európai eljárás lehetőségével, azaz a határokon átnyúló kisebb viták esetében alkalmazandó, egyszerűsített, gyorsított és kevésbé költséges bírósági eljárással. Egyúttal azon munka előnyeiből is részesülniük kellene, amelyet a Bizottság a kollektív jogorvoslat terén végez. A fogyasztóvédelem területén indított további bizottsági kezdeményezések szintén az utasok segítségére lesznek. Például az egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős biztos hatáskörébe tartozó alternatív vitarendezési mechanizmusokra (ADR) vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslat – amelyet a tervek szerint 2011 végén ismertetnek a Bizottság munkaprogramjának keretében – hatékonyabbá teszi majd az alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazását, a viták peren kívüli rendezésének könnyű, alacsony költségű és gyors módjaként.

Végezetül a tisztelt képviselő felveti a jegyfoglalási folyamat során megadott árak kérdését. A Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1008/2008/EK rendelet az árak átláthatóságára vonatkozó szabályokat ír elő: a megfizetendő végső árat mindenkor fel kell tüntetni, még a reklámokban is, és annak magában kell foglalnia az alkalmazandó légi viteldíjat, valamint a közzététel idején elkerülhetetlen és előre látható valamennyi vonatkozó adót, díjat, felárat és illetéket. Ez egyúttal a tisztelt képviselő által említett üzemanyag-felárat is magában foglalja. A Bizottság igen komoly figyelemmel kíséri ezt a fontos kérdést, szoros együttműködésben a nemzeti hatóságokkal, amelyek a végrehajtásért felelősek a tagállamokban. 2011-ben a Bizottság mélyrehatóbb felülvizsgálatot végez majd a kérdésben.

Az alábbiakban a korábban már írásban feltett (P-9178/2010) öt kérdés közül kell újból feltennünk kettőt, amelyeket a Közlekedési Főigazgatóság teljes mértékben figyelmen kívül hagyott.

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a Vilshofen és Straubing vonatkozásában felállított monitoring csoport nem tudja ellátni az EU által „a tanulmány megfelelő végrehajtásának,” valamint az „átláthatóságnak és a konszenzus elérésének biztosítása” tekintetében neki szánt, kritikus és konstruktív szerepet, mivel a tanulmányt a Rhein-Main-Donau AG készíti, amely maga is gazdaságilag érdekelt a kiépítésben?

Tudatában van-e a Bizottság annak, hogy Ramsauer szövetségi közlekedési miniszter (CSU) több alkalommal is nyilvánosan a C 280. sz. változat szerinti kiépítés mellett szólalt fel, jóllehet a támogatási határozat III.2.6. cikke értelmében Németországnak ügyelnie kell a vizsgálatok pártatlan és objektív lebonyolítására? Kérjük, hogy a Bizottság illetékes tagja ezúttal ne hagyja figyelmen kívül e kérdéseket. Félő, hogy a 33 millió eurós tanulmány Alsó-Bajorország „Stuttgart 21-évé” fog válni.

(EN) A Duna Straubing és Vilshofen közötti szakaszának kiépítési munkáira irányuló, a javasolt alternatíváktól független kutatást szorgalmazó és az EU támogatásával végzett tanulmány különösen fontos azon erőfeszítések keretében, amelyek célja, hogy egy általánosan elfogadott megoldást találjanak a hosszú ideje fennálló patthelyzetre, amely megakadályozza, hogy a belvízi szállítás – a kontinensek közötti összeköttetés ezen szakaszán – kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket egy kifejezetten fenntartható közlekedési módként, környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt.

A belvízi szállítás következetes és fenntartható fejlesztése segít csökkenteni a közúti közlekedésre nehezedő nyomást – kibocsátások, zaj, torlódások –, és jelen esetben ahhoz is hozzájárul, hogy jobb összeköttetés alakuljon ki a régiók, gazdaságok és népek között a kontinensünket (kelet-nyugati és észak-déli irányban is) összekapcsoló egyik legfőbb természetes útvonal mentén.

Egyúttal azt is hangsúlyozni kell, hogy felesleges gazdasági kockázatokkal jár az a gazdasági fejlődés, amely nem fordít kellő figyelmet a valós környezeti megfontolásokra, míg a fenntartható és kiegyensúlyozott megoldásokkal szembeni alapvető vakság komoly környezeti kockázatokat szülhet, egyebek mellett például a modális visszaváltásból fakadókat is.

A Duna bajorországi szakaszán, az említett két város között a folyó mélysége nem elegendő ahhoz, hogy egész évben lehetővé váljon rajta a megbízható és gazdaságilag életképes hajózás. A belvízi fuvarozók és a környezetvédelmi szervezetek két évtizede arról vitáznak, hogy miként javítható a Duna hajózhatósága.

A környezetvédelmi szervezetek az úgynevezett A-változatot részesítenék előnyben, hogy megőrizzék a Duna folyó középső szakaszának utolsó szabad folyású szakaszát, azáltal, hogy árvízvédelmi szempontból megerősítik a folyó partjait.

A fuvarozók azzal tiltakoznak, hogy ez az egyetlen szakasz – a holland határtól a Rajnán egészen az osztrák határig a Dunán –, ahol a belvízi közlekedés nem biztosított az egész év folyamán az előírtaknak megfelelően. Ezért a fuvarozók az úgynevezett C-208-as változatot támogatták, amely egész évben 2,80 méteres merülést biztosítana, azonban szükségessé tenné egy hajózsilip kiépítését.

Annak érdekében, hogy átlendüljenek a kialakult holtponton, a német kormány Bajorország tartománnyal közösen hároméves tanulmányt indított, hogy feltárják a két egymással ellentétes változat lehetséges alternatíváit. K. Peijs asszony, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) koordinátorának javaslatára 2010 januárjában mindkét fél beleegyezésével létrehoztak egy ellenőrző csoportot a tanulmány figyelemmel kísérésére: a csoport kilenc jelentős személyből áll, négy a környezetvédelmi oldalt, négy a fuvarozókat képviseli, az elnöki tisztséget pedig Hans-Joachim Koch független professzor látja el a Hamburgi Egyetemről.

2010. márciusi megalakulása óta a csoport többször is ülésezett, és a munka tovább folytatódik. A tanulmány várhatóan értékes és teljességgel átlátható eredményekkel szolgál majd 2012-ben, támogatva a regionális és nemzeti hatóságokat abban, hogy gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntartható belvízi közlekedést alakítsanak ki a Dunán.

A bajorországi/németországi sajtóban nemrégiben közölt újságcikkekben azt állították, hogy a Rhein-Main-Donau AG (RMD-AG) szerepvállalása kedvezőtlenül hat a tanulmány átláthatóságára és semlegességére. Az ellenőrző bizottság elnöke arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nincs oka azt feltételezni, hogy a tanulmányt nem megfelelően végzik.

A tanulmány célja, hogy a korábbi vizsgálatoktól független, elfogadható megoldást találjanak, és annak természetszerűleg az összes érintett fél, köztük az RMD érdekeit kell szolgálnia.

A Bizottság egyúttal tisztában van a német közlekedési miniszter, Ramsauer úr nyilatkozataival, sőt a kérdésben egyéb érintett felek is felszólaltak. A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen nyilatkozatok nem gátolják a tanulmány megfelelő eredményeinek elérését, hanem inkább hozzájárulnak a megbeszélések során hasznosnak bizonyuló átláthatósághoz.

Az elmúlt év áprilisában az európai légteret egy izlandi vulkán kitörése miatt lezárták. A szakértők szerint elképzelhető, hogy bekövetkezik még egy hasonló kitörés, mely a legutóbbihoz hasonló zavarokat fog okozni.

Milyen intézkedéseket tett a Bizottság az ilyen eseményre való felkészülés érdekében, amennyiben az ismét bekövetkezne?

(EN) A Bizottság – más szabályozó hatóságokkal és az iparág érdekelt feleivel egyetemben – aktívan törekedett a vulkánkitörésekkel szembeni nagyobb fokú felkészültség biztosítására, és ennek következtében Európa ma már jobban felkészült, amint arról az alábbiak is tanúskodnak: közös megállapodással rögzített koncentrációs szintek a vulkáni hamuval szennyezett légtérben történő repülés engedélyezéséhez, a vulkáni hamuval foglalkozó tanácsadó központok által kidolgozott részletesebb iránymutatások, hatékonyabb működési eljárások, valamint légi válságok esetén a koordinációval foglalkozó európai egység (EACCC) létrehozása – mindezt azzal a céllal, hogy elősegítsék egy összehangolt tagállami megközelítés kialakítását. Így a jövőben várhatóan minimálisra csökkenthetjük majd a potenciális fennakadásokat az ilyen jellegű események bekövetkeztekor.

A Bizottság a továbbiakban is folytatja munkáját a 2010. április 27-i tájékoztató feljegyzésében javasolt és a Közlekedési Tanács 2010. május 4-i rendkívüli ülésén jóváhagyott fellépések és egyéb olyan tevékenységek terén, ahol az európai hozzájárulás szükségesnek bizonyul, nevezetesen a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) vulkáni hamuval foglalkozó munkacsoportjában.

Mindenekelőtt növelnünk kell közlekedési rendszerünk ellenálló képességét, hogy zavaró események alkalmával is fenntarthassuk az utasok és áruk mobilitását. A Közlekedési Tanács legutóbbi, 2010 decemberében tartott ülésén Kallas biztos arra kérte a minisztereket, hogy kifejezetten ilyen szempontból gondolkodjanak el a kérdésről.

A Bizottság rendszeresen beszámol majd a Közlekedési Tanácsnak, és folyamatosan tájékoztatja a Parlamentet a fejleményekről.

További részletek a végrehajtott intézkedésekről:

- új európai megközelítést dolgoztak ki az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel karöltve. Ez a megközelítés biztosítja a légitársaságok, a gyártók és a hatóságok közötti szoros együttműködést;

- az ICAO közzétette a vulkáni hamura vonatkozó készenléti tervet, amelyet útmutatással egészítettek ki az ismert vagy előre jelzett vulkánihamu-szennyezés esetén történő járatüzemeltetéshez kapcsolódó biztonsági kockázatok értékelésére vonatkozóan;

- létrehozták a légi válságok esetén a koordinációval foglalkozó európai egységet, amelynek révén elősegítik az enyhítő intézkedések hatékonyabb koordinációját és alkalmazását;

- a vulkáni hamuval foglalkozó tanácsadó központ tökéletesítette termékeit annak érdekében, hogy nagyobb fokú tagoltságot és gyakoriságot tegyen lehetővé kiadványai terén, ami ugyanakkor javítja az operatív döntéshozatali folyamatokat;

- az Eurocontrol új eszközt fejlesztett ki, amelynek elnevezése „European Crisis Visualisation Interactive Tool for Air Traffic Flow & Capacity Management”, azaz EVITA (európai válságmegjelenítő interaktív eszköz a légiforgalomáramlás-szervezéshez és kapacitáskezeléshez). Ez megkönnyíti majd az információ-megosztást és a döntéshozatalt a tagállamok és egyéb központi szereplők között.

Néhány héttel ezelőtt a spanyol légiirányítók által előidézett, a spanyol légtér lezárásával járó súlyos események hatalmas károkat okoztak az állampolgároknak, a vállalatoknak és a spanyol gazdaság egészének. Áprilisban az izlandi vulkánkitörés miatt szintén komoly zavarok keletkeztek az európai légtérben.

Az ilyen helyzetek fényében – a nemzeti szinten elfogadott intézkedések sérelme nélkül – szándékozik-e a Bizottság növelni az európai szintű reagálási kapacitást, például az Eurocontrol hatásköreinek megerősítése, a légiirányítók mobilitásának ösztönzése, európai támogató csoportok felállítása vagy a légi navigáció területén alkalmazható új technológiák fejlesztése révén?

(EN)Az elmúlt években a Bizottság célkitűzései között szerepelt az európai légiforgalmi irányítási rendszer (ATM) korszerűsítése. Az „egységes európai égbolt” vonatkozásában az EU 2009 novemberében egy második intézkedéscsomagot is elfogadott, amely a teljesítménnyel foglalkozik a biztonság, a kapacitás, a költséghatékonyság és a környezetvédelem terén. A közelmúltbeli események – mint például a vulkáni hamufelhő okozta válság 2010 április-májusában, valamint a spanyol légi irányítók fellépései 2010. december 3–4-én – megerősítették, hogy fel kell gyorsítani annak végrehajtási folyamatát.

A Bizottság ezért összegyűjtött néhány cselekvést, amelyeket már végrehajtottak vagy épp most dolgoznak ki azzal a céllal, hogy növeljék az európai légiforgalmi irányítási rendszer kapacitását, mint például:

- egy válságkoordinációs egység létrehozása közvetlenül a vulkáni hamufelhő okozta válságot követően, annak érdekében, hogy jobban összehangolják a nemzeti enyhítő intézkedéseket egy európai szintű válság esetén;

- a légi irányítók közötti mobilitásra vonatkozó szabályozások;

- az Eurocontrol kijelölése az ATM-funkciók hálózatkezelőjeként 2011 tavaszán, megerősítve azon képességét, hogy az egységes európai égbolt műszaki ágaként járjon el;

- a léginavigációs szolgálatok teljesítményének javítása 2012. januári hatállyal, jelentős mértékben csökkentve a légiközlekedési ágazat által fizetendő díjakat;

- a funkcionális légtérblokkok megvalósítása 2012. decemberig, ami hozzájárul majd az európai légtér széttagoltságának megszüntetéséhez;

- a SESAR program folytatása és a kapcsolódó technológiák alkalmazása.

Az Egyesült Államokban aggodalmat okoz, hogy a teljes test átvilágítását végző szkennerek által kibocsátott röntgensugaraknak kitett légi utasoknak adott esetben milyen kockázatokkal kell számolniuk. Egy rosszul működő szkenner magas sugárzási szintnek is kiteheti az utasokat. Ezért elengedhetetlen a röntgengépek rendszeres karbantartása.

Ellenőrzi-e a Bizottság az EU repülőterein alkalmazott, a teljes test átvilágítását végző szkennerek üzembe helyezését és üzemelését?

Tud-e a Bizottság listát nyújtani azokról a repülőterekről, ahol ezek a szkennerek már most (2010 végén) üzemelnek?

Kifejtené-e a Bizottság, hogy jelenleg milyen intézkedések vannak érvényben a szkennerek karbantartásának nyomon követésére, hogy meg lehessen védeni az utasokat a repülőterek biztonsági ellenőrzései során fennálló esetleges egészségügyi kockázatoktól?

Megfontolja-e a Bizottság az e kérdésre irányuló kezdeményezés lehetőségét?

(EN) Napjainkban nincs olyan uniós jogszabály, amely a biztonsági szkennerek rendszeres használatáról rendelkezik az EU repülőterein. A tagállamok csupán korlátozott ideig, kísérleti jelleggel használhatnak biztonsági szkennereket, szigorúbb intézkedés gyanánt vagy a technológia bemutatásának céljából. Ezért a szkennerek használata jelenleg nem tartozik a Bizottság ellenőrzési programjának hatálya alá.

A biztonsági szkennerek használatáról szóló hatásvizsgálat 2010. őszi elvégzésének keretében a Bizottságot arról tájékoztatták, hogy különféle technológiákon alapuló biztonsági szkennereket alkalmaztak vagy alkalmaznak az EU alábbi repülőterein: Amsterdam Schiphol, London Heathrow, Manchester, Helsinki, Hamburg és Paris Charles de Gaulle. Ezen tájékoztatás alapján jelenleg röntgensugaras biztonsági szkennereket alkalmaznak a London Heathrow és a manchesteri repülőtereken. A Bizottság arról is értesült, hogy az alábbi repülőtereken a technológia bemutatása céljából került sor biztonsági szkennerek használatára: Rome Fiumicino, Velence, Milan Malpensa, Palermo és Koppenhága, azonban a Bizottság nem kapta kézhez ennek hivatalos megerősítését az illetékes olasz és dán hatóságoktól.

A Bizottság mind a mai napig nem rendelkezik naprakész áttekintéssel azon nemzeti szabályokról, amelyek kifejezetten a karbantartási ellenőrzésekre vonatkoznak, amelyek az utasok egészségének védelmére hivatottak a biztonsági szkennereket alkalmazó ellenőrzési pontoknál. Mindazonáltal alkalmazandók az EU- és EURATOM-jogszabályokban rögzített egészségvédelmi feltételek.

Ami mindenekelőtt a röntgensugaras berendezések használatát illeti, a biztonsági szkennerek – mint minden más ionizáló sugárzást alkalmazó berendezés – esetében tiszteletben kell tartani a használatukra megállapított jogszabályi rendelkezéseket. Valóban jól ismert az ionizáló sugárzásnak való kitettség okozta hosszú távú egészségügyi hatások kockázata, még ha az alacsony dózisok esetén igen csekély is. Ezen okból minden berendezés esetében tiszteletben kell tartani a 96/29/Euratom⁽¹⁾ irányelvben foglalt rendelkezéseket, az alábbi főbb elvek alkalmazását is ideértve:

a berendezés használatának megindokolása, mielőtt azt első alkalommal üzembe helyezik, az esetlegesen okozott egészségkárosodással összefüggésben vizsgálva annak gazdasági, társadalmi és egyéb előnyeit;

a védettség optimalizálása annak biztosítása érdekében, hogy a használattal járó sugárzási dózisokat az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten tartsák, a gazdasági és társadalmi tényezők figyelembevétele mellett;

a sugárzásnak való kitettség korlátozása annak biztosítása érdekében, hogy az összes idevágó gyakorlatból származó dózisok együttvéve ne haladják meg a dózisok jogszabályban rögzített határértékeit a munkavállalókra vagy a lakosság egészére vonatkozóan.

A fenti rendelkezések tiszteletben tartásának biztosítása a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik.

Az egyének ionizáló sugárzásnak való szándékos, nem orvosi célú kitettsége – ideértve a biztonsági célzatot is – olyan kérdés, amelyre külön figyelmet fordítanak⁽²⁾a 96/29/Euratom irányelv jelenleg zajló átdolgozásának keretében, más irányelvekkel, így különösen az orvosi célú sugárterhelésről szóló 97/43/Euratom⁽³⁾irányelvvel egyetemben.

A Bizottság jelenleg vizsgálja az EU repülőterein alkalmazott biztonsági szkennerek lehetséges hatásait a felderítési teljesítmény, az alapvető jogok és az egészségvédelem szempontjai mentén.

Tekintettel a légi forgalomban a közelmúltbeli havazások során jelentkező súlyos fennakadásokra, kérem a Bizottságot, hogy vázolja, milyen kezdeményezéseket kíván tenni az európai közlekedési infrastruktúra működésének javítása érdekében.

(EN) 2010 decemberében súlyos fennakadások jelentkeztek a légi közlekedésben és kisebb mértékben a közúti közlekedés terén is Európában. Legnagyobb csomópontjaink közül számos részleges leállásra kényszerült az év egyik legforgalmasabb hétvégéjén, a karácsonyi ünnepek kezdetekor. Összességében több ezer járatot töröltek és több tízezer ember vesztegelt a repülőtereken, a súlyos csomagkezelési problémákról nem is beszélve. A Bizottság kötelessége, hogy minimálisra csökkentse az ilyen szélsőséges időjárási viszonyok hatásait, amennyiben azok újra bekövetkeznek. A Bizottság ugyanakkor örömmel számol be arról, hogy nem történt baleset és sikerült gondoskodni a biztonságról.

Ami összességében a közlekedési hálózat javítását illeti válsághelyzet esetére, a Bizottság e célból azt a munkát is kamatoztatni kívánja, amelyet a 2010. áprilisi, hamufelhő okozta válság utáni időszakban végeztek: a Bizottság fontolóra vette, hogy miként gondoskodhatna arról, hogy a fuvarozók vagy a tagállamok mobilitási tervekkel rendelkezzenek az utasokra és árukra vonatkozóan, amelyek egy hirtelen bekövetkező közlekedési válság esetén alkalmazhatók. Ezzel összefüggésben a Bizottság egy kérdésekből álló listát terjesztett a tagállamok elé a Közlekedési Tanács legutóbbi, 2010. december 2-i ülésén.

Először is tanulnunk kell a történtekből. Amint azt Kallas úr, a közlekedésért felelős biztos 2010 decemberében bejelentette, 2011. január 19-én találkozót rendez a repülőterek képviselőivel annak érdekében, hogy részletesen megvitassák a történteket, valamint azt, hogy milyen intézkedésekkel vehetik elejét hasonló helyzeteknek a jövőben. A Bizottság természetesen nyitott minden olyan megoldás megvitatására, amellyel elkerülhető a 2010. decemberi események megismétlődése.

A Bizottság szolgálatai a tagállami hatóságokkal is együttműködnek majd, és megragadják a lehetőséget arra, hogy köszönetet mondjanak mindazon tagállamoknak, amelyek felajánlották, hogy megállapításaikat megosztják a Bizottsággal, és szükség esetén támogatták az uniós szintű fellépéseket.

Ezen megbeszélések alapján a közlekedésért felelős biztos megítéli majd annak szükségességét, hogy a Bizottság új intézkedésekre tegyen-e javaslatot. Amennyiben azt szükségesnek látja, haladéktalanul lépéseket tesz. A biztos által 2011 második felében ismertetendő, repülőterekről szóló csomag szintén nagy jelentőséggel bír majd.

A Bizottság építeni kíván egyéb tervezett kezdeményezésekre is. A légi utasok jogairól szóló rendelet küszöbön álló felülvizsgálata lehetőséget teremthet az utasokkal folytatott kommunikáció, valamint a repülőtéren várakozni kényszerülő utasok más útvonalra terelésének javítására, például azáltal, hogy ideiglenes hatállyal feloldják az éjszakai repülési tilalomra vonatkozó korlátozásokat.

A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy kemény munkával javítson az európai légiközlekedési rendszeren, annak biztosítása érdekében, hogy az európai polgároknak ne legyen ismét hasonló élményben részük.

Ez év szeptember 21-én a Bizottság előterjesztette a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös stratégiát. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2010 utáni politikáról szóló vélemény a nemek közötti egyenlőség megteremtése érdekében hozandó, uniós vagy tagállami szinten finanszírozandó konkrét intézkedésekre irányuló rendelkezések hiányát a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából aggályosnak tartja. Tájékoztatást tudna-e a Bizottság nyújtani arról, hogy hogyan kíván fellépni ez ügyben?

A tagállamok többségében a nők továbbra is alul vannak képviselve a döntéshozatali folyamatokban és pozíciókban. Milyen intézkedéseket tervez a Bizottság annak érdekében, hogy növelje a nők részvételét a döntéshozatali pozíciókban? Tervez-e jelenleg bármilyen konkrét kezdeményezést annak érdekében, hogy előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a fiatal generációk körében? Helyénvalónak tartaná-e a Bizottság, hogy e téren – például az uniós képzési programokban vagy az új technológiák használata révén – külön fellépések finanszírozására irányuló javaslatot terjesszen be?

(FR) A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új bizottsági stratégia (2010–2015)⁽¹⁾öt prioritási területet, valamint több területet is érintő cselekvéseket határoz meg. A stratégiához csatolt dokumentum⁽²⁾pedig olyan cselekvéseket tartalmaz, amelyeket a Bizottság különféle szervezeti egységei hajtanak végre az elkövetkező években, különös tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására irányuló legfőbb támogatási programokra.

Az Európai Szociális Alap (ESZA) az Unió fő finanszírozási eszköze a képzés és a foglalkoztatás támogatása terén. Számos cselekvési területet finanszíroz annak érdekében, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti munkaerő-piaci egyenlőséget. A Bizottság továbbá a költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményében⁽³⁾, valamint „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” című közleményében⁽⁴⁾kifejtette, hogy szükség van annak vizsgálatára, hogy az Unió miként érhetne el kiszámíthatóbb finanszírozási mennyiséget az ESZA esetében. Egy ilyen előrelépés növelhetné a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására fordított uniós források ismertségét.

A Bizottság új stratégiájában foglalt öt kiemelt cselekvési terület egyike az egyenlőség a döntéshozatalban. A cselekvéseket – amelyeket e területen a Bizottság különféle szervezeti egységei hajtanak végre – a stratégiához csatolt dokumentum is tartalmazza.

Miután az Európai Számvevőszék közzétette az uniós cukorágazat 2005–2006-os reformjáról szóló jelentését, amelyben megállapította, hogy az ágazatra vonatkozó döntések Írország esetében 2001-ben nyilvánosságra hozott adatokon alapultak, és nem tükrözték az ágazatban időközben végrehajtott szerkezetátalakítást, tervezi-e a Bizottság, hogy foglalkozik a helyzettel, különös tekintettel az írországi cukorágazat visszaállításához nyújtott segítség lehetőségére, többek között bioüzemanyagok termelése céljából, amely hozzájárulhatna a 2020-as célok eléréséhez?

(FR) A Bizottság tisztában van azzal, hogy egy hagyományos iparág – amilyen például a cukorgyártás – elvesztése fájdalmas élmény Írország számára.

Az ír cukorkvótáról történő lemondásról nem a Bizottság döntött a reform idején rendelkezésre álló adatok alapján, hanem az ír cukorgyár vezetése, akik kétségtelenül a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy felmérjék a gyár termelésének jövőbeli versenyképességi kilátásait a belső cukorpiacon, a reformok utáni időszakban uralkodó feltételek közepette.

Ugyanakkor a teljes ír cukorgyártási kvóta feladása nem befolyásolja annak lehetőségét, hogy Írországban bioüzemanyagokat állítsanak elő cukorrépából.

Lengyelországban most épül a Varsó és Łódź közötti A2-es autópálya összesen 50 km hosszú szakasza. E szakasz építésének finanszírozása uniós támogatásokból (uniós strukturális alapok), valamint EBB-hitelből történik. Az autópálya-szakasz építésére vonatkozó megbízást a lengyel út- és autópálya-igazgatás egy „COVEC” elnevezésű konzorciumnak ítélte oda, amelyet kínai állami építőipari vállalatok hoztak létre.

Az európai építőipari vállalatokkal versenyezve a kínai pályázók ajánlati árai egy esetben sem érték el az ajánlatkérő hatóság által becsült költség felét, és minden esetben egyharmaddal alacsonyabbak voltak, mint a második legalacsonyabb árat kínáló ajánlattevő ajánlati árai. A kínai piacra ellenben továbbra sem tud bejutni szinte egyetlen külföldi építőipari versenytárs sem.

Ennek fényében meg fogja-e állapítani a Bizottság, hogy a kölcsönösség nemzetközi elve, amely a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok egyik elemi tárgyalási alapját képezi, az EU és Kína viszonyában súlyosan sérül? Milyen intézkedéseket szándékozik hozni a Bizottság e tendencia megállítására?

(EN) A Bizottság megérti a tisztelt képviselők aggályait. Más európai parlamenti képviselők, valamint a tagállamok és az európai iparág képviselői szintén hasonló aggodalmaknak adtak hangot.

Az EU nagyra törő megközelítést szorgalmaz a globális közbeszerzési piacok megnyitása terén. Ezen okból az EU részese a kormányzati beszerzésekről szóló megállapodásnak (GPA), amely megnyitja a világ legfejlettebb országainak közbeszerzési piacait. Emellett az EU – beszerzési fejezetet is tartalmazó – szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött több kereskedelmi partnerével (egyebek mellett például Chilével, Mexikóval, Koreával és Svájccal), amelyek viszonossági alapon megnyitják a közbeszerzési piacokat az említett partnerek előtt.

Az EU-nak azonban nincsenek nemzetközi kötelezettségvállalásai Kínával szemben a közbeszerzés terén. Ezért Kína és annak beszállítói nem jogosultak arra, hogy az EU GPA-partnereivel azonos elbánásban részesüljenek.

Tekintve, hogy Kína jelenleg tárgyalásokat folytat a GPA-hoz történő csatlakozásról, ez a helyzet az elkövetkező években megváltozhat. A csatlakozási folyamat összefüggésében az EU arra kéri Kínát, hogy kötelezze el magát nagyra törő piac-hozzáférési célok kitűzése mellett. E tárgyalásokkal párhuzamosan a Bizottság intenzív párbeszédet folytat Kínával a kínai közbeszerzési szabályozási keret tökéletesítése érdekében, hogy az megfeleljen a GPA kívánalmainak.

A Bizottság továbbá „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé”⁽¹⁾és a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek”⁽²⁾című közleményeiben bejelentette, hogy 2011-ben jogalkotási javaslatot ismertet, amelyben tisztázza az EU nemzetközi piac-hozzáférési kötelezettségvállalásait a közbeszerzés terén. A javaslat célja, hogy helyreállítsa az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon, és gondoskodjon az EU nagyobb befolyásáról a nemzetközi tárgyalásokon. A javaslat továbbá egyértelműen meghatározza azon harmadik országok (és beszállítóik) helyzetét, amelyek e téren nem tettek nemzetközi kötelezettségvállalásokat az EU-val szemben, és az a viszonosság elvén alapul majd. A Bizottság jelenleg végzi a lehetséges megoldások hatásvizsgálatát.

A tengerparti erózió jelensége északtól délig nagy kiterjedésű területeken veszélyezteti a portugál tengerpartot. A különböző okokra – többek között az óceán átlagos vízszintjének emelkedésére, a partra kerülő üledékmennyiség csökkenésére, a természeti struktúrák emberi tevékenységekkel összefüggő romlására, valamint a part menti sávot érintő különböző beavatkozásokra – visszavezethető jelenség több régióban az emberek és javaik biztonságát veszélyezteti, és már súlyos balesetekhez vezetett. Ha nem állítják meg és nem fordítják vissza a folyamatot, a jövőben igen jelentős károkat okozhat, és súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel járhat.

Milyen intézkedéseket hoztak eddig uniós szinten a tengerparti erózió problémájának kezelése érdekében?

Hogyan integrálja a Bizottság a tengerpart erózióját a természeti, illetve ember által előidézett katasztrófák megelőzésére vonatkozó közösségi koncepcióba? Milyen kezdeményezések állnak kidolgozás alatt?

Milyen támogatási eszközök állnak a tengerparti erózió hatásainak leginkább kiszolgáltatott tagállamok rendelkezésére?

(EN) A tengerparti erózió Európa tengerpartjainak mintegy 25%-át súlyosan érinti.⁽¹⁾A probléma várhatóan tovább súlyosbodik majd az éghajlatváltozás hatásai, így például a tengerszint emelkedése és az intenzív viharhullámok miatt. Továbbá a tengerparti területek fejlesztése is megzavarhatja a természetes üledékképző folyamatokat, illetve növelheti a tengerparti erózió vagy áradás kockázatának kitett javak és népesség számát. Az EUROSION páneurópai tanulmány⁽²⁾feltárta a tengerparti erózió problémájának mértékét Európában, valamint iránymutatással, esettanulmányokkal és szakpolitikai elgondolásokkal szolgált a tengerparti erózió hatékonyabb kezelése érdekében. 2010-ben a CONSCIENCE⁽³⁾ projekt részletesebben taglalta a szakpolitikai elképzeléseket, és ajánlásokat fogalmazott meg azok végrehajtási módjaira vonatkozóan. Az egyes projektek és tanulmányok továbbá megerősítik, hogy a tengerpartok védelmére és alkalmazkodására irányuló intézkedések pénzügyi költségei jelentősek. A megelőzés és az éghajlati kockázatokhoz való korai alkalmazkodás költséghatékony szakpolitikai alternatívaként jelenik meg.⁽⁴⁾A Bizottság 2009. évi, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyve⁽⁵⁾foglalkozik a tengerparti kockázatokkal, köztük a tengerparti erózióval, és intézkedéseket javasol a tengerpartok és tengerek ellenálló képességének javítására. Immáron elkezdődött a munka annak biztosítása érdekében, hogy a tengerparti területek alkalmazkodása is szerepeljen az integrált tengeri politikára vonatkozó keretben.

A kutatások megerősítik, hogy átfogó és integrált megközelítésre van szükség ahhoz, hogy megfelelően kezeljék a tengerparti erózió kockázatát. Egy ilyen megközelítés alapjául a tengerparti övezet integrált kezelésének végrehajtásáról szóló (ICZM), 2002. évi európai parlamenti és tanácsi ajánlás⁽⁶⁾ szolgál. Egyéb meglévő uniós eszközök, így például a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvek⁽⁷⁾és az árvízkockázatokról szóló irányelv⁽⁸⁾is fontosak a tengerparti erózió kockázatának csökkentése szempontjából. A mediterrán térség tengerparti övezeteit illetően az EU 2010 szeptemberében ratifikálta a barcelonai egyezményhez csatolt, a mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezeléséről szóló jegyzőkönyvet⁽⁹⁾. A jegyzőkönyv egyedi rendelkezéseket tartalmaz a tengerparti erózióról.

A Bizottság az ICZM-ajánlás nyomon követésének keretében végzett hatásvizsgálat során – amelyet 2011 végére terveznek – figyelembe veszi majd a tengerparti kockázatok problémáját. Mivel a területrendezést fontos eszköznek tekintik a tengerparti térségek sebezhetőségének csökkentése terén, a hatásvizsgálat a tengerpartok kezelésére és a tengeri területrendezésre (MSP) egyaránt kiterjed.⁽¹⁰⁾ Mindeközben a Bizottság továbbra is támogatja a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét az ICZM végrehajtása terén, mégpedig az OURCOAST kezdeményezés⁽¹¹⁾ révén. Ez a kezdeményezés egy legalább 350 esetet felölelő, interaktív adatbázist hoz létre, valamint iránymutatást nyújt konkrét témákban és az ICZM-hez kapcsolódó elvekről, ideértve a kockázatokhoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is.

Emellett a Bizottság több intézkedést is megvalósít annak érdekében, teljes körűen végrehajtsa a katasztrófák megelőzésére irányuló uniós keretet, amint arra a 2009 februárjában elfogadott, a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló közlemény⁽¹²⁾ javaslatot tesz, amit a Tanács is megerősített⁽¹³⁾. Ennek keretében a Bizottság 2010. december 21-én⁽¹⁴⁾útmutatást tett közzé a nemzeti katasztrófavédelmi kockázatértékelés és -feltérképezés tárgyában, amelyet a tagállamok nemzeti hatóságaival közösen dolgoztak ki. A katasztrófavédelmi kockázatértékelési és -feltérképezési iránymutatások célja, hogy növeljék a tagállamokban nemzeti szinten kidolgozott kockázatértékelések egységességét és összehasonlíthatóságát. Ezek a nem kötelező erejű iránymutatások – egy több veszélyt és több kockázatot figyelembe vevő megközelítés alapján – útmutatást nyújtanak terminológiai kérdésekben, továbbá a különféle ágazatok és érdekelt felek bevonásáról, valamint a leghasznosabb módszerekről és elképzelésekről.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyvön felül a Bizottság egy alkalmazkodási információs központ elindításán is dolgozik 2012 elejére, amely a kulcsfontosságú szakpolitikai ágazatokra, köztük a tengerparti térségekre is kiterjed. Az információs központ célja, hogy fokozza a nemzeti, regionális vagy helyi döntéshozók ismereteinek elmélyítését, azáltal, hogy iránymutatást, eszközöket és bevált gyakorlatokat bocsát rendelkezésre az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség felméréséhez a különféle földrajzi szinteken. A fehér könyv végrehajtására alapozva a Bizottság 2013-ig kidolgoz egy átfogó uniós alkalmazkodási stratégiát.

Ami a finanszírozási lehetőségeket illeti, a 2007–2013 közötti időszakra szóló kohéziós politika keretében mintegy 5,8 milliárd eurót fordítanak majd a természeti kockázatok megelőzésére. A „megosztott irányítás” elvével összhangban a tagállamokra hárul annak feladata, hogy a vonatkozó operatív programokban meghatározott prioritások alapján kiválasszák és végrehajtsák a társfinanszírozott projekteket. Ennek keretében a tengerpartok védelmére irányuló tevékenységek is támogatásban részesülhetnek. Ami Portugáliát illeti, a jelenlegi tervek szerint 513 684 600 eurót kívánnak a kockázat-megelőzésre fordítani a 2007–2013 között időszakra szóló kohéziós politika keretében megvalósuló operatív programjain keresztül. Az atlanti transznacionális program támogatja az ANCORIM-ot (a tengerparti kockázatok kezelésére szolgáló atlanti hálózat)⁽¹⁵⁾, amely portugál partnereket is magában foglal.

A Görögország, az EU és az IMF között megkötött egyetértési megállapodás egyértelműen utal a tömegközlekedési tarifák emelkedésére. A sajtóban napvilágot látott hírek szerint a tarifaemelkedés 30 és 50% közötti lesz.

Mivel a Bizottság ösztönzi a tömegközlekedési eszközök használatát, és minden tarifaemelés gazdaságilag jelentősen visszaveti a lakosság legelesettebb rétegeit, meg tudná-e a Bizottság válaszolni az alábbi kérdéseket?

Megerősíti-e a Bizottság a tömegközlekedési tarifák ilyen, igen nehezen elviselhető mértékű emelését? Szükségesnek ítéli-e a Bizottság, hogy meghozzák ezt az alapvetően a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő rétegeket érintő intézkedést a közvetlen és közvetett adóemeléseken felül?

Úgy véli-e a Bizottság, hogy ez az intézkedés összeegyeztethető a tömegközlekedési eszközök – mint a leggazdaságosabb és a környezetet leginkább kímélő közlekedési mód – használatát ösztönző európai uniós politikákkal?

(EN) Az egyetértési megállapodás 2010. őszi frissített változata nyilvánosan hozzáférhető dokumentum, amely az alábbi helyen érhető el:

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2010/op72_en.htm"

Az egyetértési megállapodás alapján a közvállalatokra irányuló intézkedéseket azzal a céllal hozzák meg, hogy fellépjenek az állami vállalatok pazarlása és rossz gazdálkodása ellen, csökkentve költségeiket és javítva pénzügyi teljesítményüket. A közlekedési szolgáltatásokat és hálózatokat a felhasználók igényeinek megfelelően kell egyszerűsíteni.

Az EU küzdelmet folytat az illegális bevándorlással szemben, a közelmúltban azonban több ország az úgynevezett „dublini szabály” ellenére úgy határozott, hogy nem küldi vissza Görögországba az elutasított menedékkérőket. A LIBE bizottság egyik közelmúltbeli látogatása során kiderült, hogy ennek egyik oka az, hogy Algéria, Marokkó, Törökország, Tunézia és Pakisztán nagykövetségei megtagadják a visszatérési úti okmányok ésszerű határidőn belüli kiadását, így a Görögországban tartózkodó illegális bevándorlók száma folyamatosan növekszik.

Mit tesz az EU annak érdekében, hogy ezeket a harmadik országokat az Unióval közös határaik megfelelő őrzésére kötelezze, és a jövőben függővé teszi-e az ezen országoknak nyújtott támogatást, valamint a velük folytatott együttműködést a határőrizettől és a hazatelepítési politikától? Kész-e a Bizottság arra, hogy a török határőrizet és a FRONTEX-megállapodás gyors megkötésének kérdését belefoglalja a Törökországnak nyújtott IPA-támogatásról szóló értékelésbe?

(EN) A Bizottság nagyon is tisztában van a tagállamok nehéz helyzetével az illegális bevándorlás kezelése terén.

A Bizottság különösen aggasztónak találja a Törökországgal határos szárazföldi területen uralkodó görögországi helyzetet, ahol jelenleg a migránsok leleplezett illegális határátlépésének 90%-a zajlik az EU külső határai mentén.

Hangsúlyozni kell, hogy a határok ellenőrzése az európai jogban – nevezetesen a Schengeni Határellenőrzési Kódexben – foglalt követelményeknek megfelelően teljes mértékben a tagállamok feladata. Görögországnak ezért minden egyéb tagállamhoz hasonlóan meg kell tennie minden tőle telhetőt az említett követelmények teljesítése érdekében.

Ugyanakkor az Európai Uniónak szolidaritást kell tanúsítania, és segítséget kell nyújtania a tagállamoknak az illegális migráció feletti ellenőrzésre irányuló erőfeszítéseikben.

E célból az EU több kezdeményezést is támogat, így például közös műveleteket, valamint konkrét projekteket, amelyekhez pénzügyi forrásokat rendel a vonatkozó alapokból (Külső Határok Alap, Európai Menekültügyi Alap és az Európai Visszatérési Alap).

2010-ben Görögország volt a FRONTEX operatív tevékenységeinek fő kedvezményezettje, és közös műveleteknek adott otthont szárazföldi és tengeri határain egyaránt, annak érdekében, hogy növeljék a határok igazgatásának hatékonyságát (ideértve a határok őrizetét, az ellenőrzéseket, valamint az illegális bevándorlók azonosítását azzal a céllal, hogy visszaküldjék őket származási országukba, kellőképpen tiszteletben tartva védelem iránti esetleges igényüket). Mivel külső határain rendkívüli mértékben jelentkezik az illegális bevándorlás problémája, Görögország 2010. október 24-én gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABIT) segítségét kérte, ezután pedig hamar megszületett az említett csapatok bevetéséről szóló döntés. A gyorsreagálású határvédelmi csapatok bevetése már ki is fejtette visszatartó hatását, és a becslések szerint összességében 43%-kal csökkent a görög–török szárazföldi határnál elfogott illegális bevándorlók száma.

Az illegális bevándorlás kezelésekor elengedhetetlen fontosságú a származási és tranzitországokkal folytatott együttműködés. Ezért a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat és a FRONTEX-et, hogy alakítson ki gyakorlati együttműködést ezen országokkal.

Konkrétabban szólva ez olyan kezdeményezéseket is magában foglalhat, mint az illegális migránsok és segítőik működési módjairól szóló információcsere, közös kockázatelemzések kidolgozása az illegális migránsok mozgásáról, valamint kapcsolattartási pontok kijelölése a FRONTEX-en és a harmadik országok hatóságain belül, azzal a céllal, hogy folyamatos és operatív információcserére és együttműködésre kerüljön sor a hazatérő illegális bevándorlók tekintetében.

Emellett a Bizottság aktívan törekszik közvetlen párbeszéd és együttműködés kialakítására minden olyan országgal, amely migrációs szempontból származási és transzitországnak minősül, arra ösztönözve őket, hogy fokozzák az illegális migráció megelőzésére és leküzdésére irányuló erőfeszítéseiket, és ismét engedélyezzék a belépést a területükön korábban áthaladt illegális migránsok számára.

Ami mindenekelőtt a tisztelt képviselő által említett országokat illeti, a Bizottság mindannyiuk esetében konkrét kezdeményezéseket indított. A Bizottság épp visszafogadási megállapodásról tárgyal Marokkóval, komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tárgyalásokat indítson Algériával egy visszafogadási megállapodásról, és egyúttal javasolta, hogy Tunézia fogadja el az illegális migránsok visszafogadását érintő együttműködéshez kapcsolódó rendelkezések felvételét az új EU–Tunézia cselekvési tervbe, sőt említést érdemel a Pakisztánnal létrejött visszafogadási megállapodás is, amelyről a Bizottság az Európai Unió megbízásából sikeresen tárgyalt az országgal, és amely 2010. december 1-jén lépett hatályba.

Ebben az összefüggésben különös figyelmet szentelnek Törökországnak, egy olyan országként, amelyen keresztül nagy számban érkeznek illegális migránsok és menedékkérők az Európai Unióba, akiknek származási országa Afrikában vagy Ázsiában van.

Az Európai Unió tagjelölt országaként Törökországtól elvárt, hogy konkrét erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy megerősítse szakpolitikáit és jogszabályait a határigazgatás, valamint a migráció és a menekültügyi kérdések kezelése terén, valamint illetékes hatóságainak igazgatási kapacitásait is, összhangban az Európai Unió előírásaival. A Bizottság szoros figyelemmel kíséri Törökország előrehaladását kapacitásainak fejlesztése terén, és az említett törekvéshez jelentős pénzügyi és technikai támogatást nyújt. Időközben a Bizottság – az Európai Unió megbízásából – folytatja a visszafogadási megállapodás megtárgyalását Törökországgal, míg a FRONTEX együttműködési szabályozásról tárgyal a török hatóságokkal.

A Mercosur kereskedelmi övezettel kötendő szabad kereskedelmi megállapodás komolyan veszélyeztetheti az európai uniós mezőgazdasági termelést. Közölné-e a Bizottság, hogy a tárgyalások során milyen szarvasmarhaimport-kvótára számít a Mercosur részéről?

2006-ban a Mercosur 300 000 tonna marhahúsra vonatkozó vámkontingensre irányuló kérelmet nyújtott be⁽¹⁾A Bizottság válaszában a kérést így minősíti: „kissé módosították, de még mindig […] jelentősen meghaladja a jelenlegi európai uniós ajánlatot”.⁽²⁾.

Továbbra is az-e a Bizottság álláspontja, hogy egy ilyen nagyságrendű vámkontingens meghaladja az EU-ajánlatokat? Miként kívánja a Bizottság a végleges kvótát 300 000 tonnánál lényegesen kisebb mennyiségre korlátozni? Milyen mennyiség lenne elfogadható a Bizottság számára?

Reagálna-e a Bizottság azokra az aggodalmakra, melyek szerint a Mercosur a tárgyalások során az európai uniós szarvasmarhapiac felső szegmensét veszi célba? Milyen kárenyhítő intézkedéseket fontolgat a Bizottság annak megelőzésére, hogy a Mercosur-országok termelői kifejezetten e piacot vegyék célba?

(EN) A Mercosurral folytatott tárgyalások 2010 májusában újraindultak, és bár a tárgyalóknak sikerült előrelépéseket tenniük a megállapodás normatív részét illetően, egyelőre nem került sor az áruk piacra jutásának megvitatására. A Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az EU-ban a mezőgazdasági termékek több szempontból is érzékeny területet képviselnek, és ezt figyelembe is veszi a Mercosurral folytatott tárgyalások során. A marhahús nyilvánvalóan egyike azon mezőgazdasági termékeknek, amely különösen érzékeny kérdés.

Jelenleg mindkét fél saját ajánlatának elkészítésén dolgozik, amelyeket várhatóan 2011 első negyedévében hoznak egymás tudomására. Uniós részről egyértelmű, hogy a leginkább érzékeny termékek – köztük a marhahús – esetében figyelembe veszik az EU által a dohai fejlesztési menetrend keretében (DDA) tett ajánlatokat is, amikor bármiféle kétoldalú ajánlatot tesznek a Mercosurnak.

Mivel egyelőre nem került sor a piacra jutásra vonatkozó konkrét ajánlatok megvitatására, a jelenlegi szakaszban még nem lehetséges annak ismertetése, hogy melyek a Mercosur prioritásai az egyes alágazatokra lebontva.

„Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című bizottsági közlemény (COM(2010)0673) javaslatot tesz egy számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó európai központ 2013-ra történő létrehozására.

Milyen hatáskörökkel fog rendelkezni a számítógépes bűnözéssel foglalkozó központ? Melyek lesznek a központ céljai és feladatai? Milyen szakképzettséget fognak kérni a személyzet felvétele során? Honnan biztosítják a központ létrehozásához szükséges pénzösszegeket? A Bizottság véleménye szerint hol kell lennie a központ székhelyének?

(EN) A Bizottság „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című közleményében kötelezettségvállalást tett egy számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó központ létrehozására, válaszul a számítástechnikai bűnözés növekvő veszélyére. A közlemény egyúttal azt is elismeri, hogy jobban ki kell használni a meglévő kapacitásokat – nemzeti és európai szinten egyaránt – ahhoz, hogy hatékonyabb küzdelmet folytathassunk a számítástechnikai bűnözéssel szemben. A közlemény kifejti, hogy a központ célkitűzései közé sorolható „operatív és elemzési kapacitásokat építeni a nyomozásokhoz és a nemzetközi partnerekkel való együttműködéshez. A központ javítani fogja a meglévő megelőző és nyomozati intézkedések értékelését és nyomon követését, támogatni fogja a bűnüldözési és igazságszolgáltatási képzés és tudatosságnövelés fejlesztését, együttműködést teremt az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) keretében, és kapcsolódási pontot teremt a nemzeti/kormányzati számítástechnikai katasztrófaelhárító csoportok (CERTs) hálózata számára. A számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó központnak ezért Európa számítástechnikai bűnözés elleni küzdelmének kapcsolattartási pontjává kell válnia”⁽¹⁾. Ezek a célkitűzések egyúttal összhangban állnak a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre irányuló összehangolt stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2010. április 26-i tanácsi következtetésekkel, amelyben a Bizottságot felkérik, hogy dolgozzon ki megvalósíthatósági tanulmányt a központ létrehozásának lehetőségéről.⁽²⁾

Ezért a felelősségi kört, a személyzetet, a finanszírozást és a tényleges székhelyet érintő konkrét részleteket illetően a Bizottságnak még nem áll módjában nyilatkozni, mivel azokat megvalósíthatósági tanulmánynak vetik alá, amelyre 2011 folyamán kerül sor. A megvalósíthatósági tanulmányhoz várhatóan széles körű konzultációt is folytatnak majd a tagállamokkal, az érintett ügynökségekkel és intézményekkel, a magánszférával és a civil társadalommal.

Hosszadalmas eljárást követően az uniós intézmények végül megállapodásra jutottak az EU 2011-es költségvetéséről. Az EP-nek le kellett mondania a költségvetés 2010-hez képest több mint 6%-os növelésére irányuló eredeti kéréséről. A végső kompromisszumos javaslat a költségvetés növelését 2,91%-os szinten tartja (összesen 126,5 milliárd euró), dacára annak, hogy az új struktúrákat – például az európai külügyi szolgálatot – e csekély növekményből kell majd finanszírozni.

Kifejtené-e a Bizottság, hogy a 2011-re szóló előirányzatok hogyan fogják érinteni a litvániai és más uniós tagállami mezőgazdasági termelők számára nyújtandó kifizetéseket? Tudna-e a Bizottság pontos összegekkel szolgálni?

(FR) A Bizottság szeretne köszönetet mondani a tisztelt képviselőnek ezért a kérdésért, amely lehetővé teszi számára annak hangsúlyozását, hogy a Parlament és a Tanács által 2010 decemberében elfogadott költségvetés nem lesz hatással sem a litvániai mezőgazdasági termelők, sem pedig az Európai Unió bármely más tagállamában tevékenykedő mezőgazdasági termelők számára nyújtott kifizetésekre.

Valójában az elfogadott költségvetésbe belefoglalták a Bizottság által 2010. október 20-án elfogadott módosító indítványt. A hivatkozott módosító indítványban a Bizottság ismertette a mezőgazdasági kiadásokra (piacok és közvetlen kifizetések) vonatkozó legfrissebb becsléseket.

A költségvetést összességében az EU-27-re vonatkozóan dolgozták ki, nem pedig tagállamonként. Mindazonáltal a Bizottság arról tájékoztatja a tisztelt képviselőt, hogy Litvánia esetében az egységes területalapú támogatási rendszerre (SAPS) vonatkozó költségvetési tétel egy 262 millió eurós összeget is magában foglal.