Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. február 3., Csütörtök - Brüsszel

5. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai (vita)

  Elnök. – (A következő napirendi pont Florenz úr jelentése (A7-0229/2010) a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0810 – C6-0472/2008 – 2008/0241(COD)).

  Karl-Heinz Florenz, előadó. – (DE) Elnök asszony, Potočnik úr, először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a kedves embereknek, akik a Parlamentben és a Bizottságban segítséget nyújtottak nekem ebben a szakaszban. A folyamat nem volt éppen egyszerű. A Bizottsággal való együttműködés kiváló volt, és még egyszer szeretnék őszintén köszönetet mondani a csapatnak, amely éjt nappallá téve dolgozott e jelentésen.

Az elektronikus hulladék kérdése nem arról szól, hogy eltúlzott környezeti szabványokat vezetünk be. Egyfelől valóban környezeti szabványokról van szó, másfelől azonban az európai nyersanyag-készletek védelmének kérdéséhez is kapcsolódik. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a belátható jövőben nyersanyaghiány áll majd be. Mi haszna a fejlett technológiának, ha nincsenek nyersanyagaink?

A jelentést tehát gazdasági szempontból is mérlegelnünk kell, és ha ezt megtesszük, akkor sajnálatos módon nyilvánvalóvá válik, hogy több területen gyengék vagyunk. Az európai országok begyűjtési aránya változó. A legjobb az északi országokban: 16 kg/fő. A legrosszabbul teljesítő ország az, ahonnan a nevem származik: a ráta évente csupán 1 kg. A 16 kg-os és az 1 kg-os eredményre való tekintettel fontos, hogy ne hallgassuk el azt, hogy melyek a jól teljesítő országok, de ugyanakkor nevezzük meg a rosszul teljesítőket is – és éppen ez a szándékom.

Ebben az irányelvben végre egységes kritériumokat kell bevezetnünk, mivel ezek ez ideig hiányoztak. Minden ország azt teszi, amit akar, és a saját definícióit alkalmazza. Ezért nincs mód arra, hogy az ilyen alacsony begyűjtési arányú országok bíróság elé kerüljenek, hiszen saját szabványaikat tekintve helyesen járnak el. Az Európai Unióban meg kell változnia ennek a helyzetnek, hiszen egy belső piacon működünk. Úgy tűnik, hogy időnként megfeledkezünk erről.

Nem szabad lemondanunk azokról a hatalmas pozitívumokról, amelyeket az Európai Unió hozhat. Ezért helyes az, hogy ebben a lyukas sajtban végre több lesz a sajt és kevesebb a lyuk. A Bizottság jó úton jár, de az utóbbi években sajnálatos módon elhanyagolta az ellenőrzéseket. Ezen a téren szerettem volna nagyobb elkötelezettséget tapasztalni a Bizottság részéről. Ez azonban a múlt, és remélem, hogy a jövő jobb lesz. Valóban nem könnyű, amikor a tagállamok a maguk feje után mennek, és még hazám sem mondható igazán engedelmesnek.

A begyűjtési célokat egyértelműbben kell meghatározni. Helyesen tesszük, ha véget vetünk az illegális kivitelnek. Hajmeresztő példákat tudok felsorolni. Az egyik ország egy nagy kikötőjében 420, magas színvonalú elektronikus hulladékot tartalmazó konténert ellenőriztek, amelyből 360 bizonyult illegálisnak. Gyermekeink igen kellemetlen kérdéseket tesznek majd fel nekünk, ha nem tudjuk kontrollálni a helyzetet. Egy tonna áramkör 200 gramm aranyat tartalmaz, míg egy tonna érc csupán 2 grammot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a továbbiakban is ezt az utat járjuk, és remélem, hogy az európai polgárok egyre inkább tudatába kerülnek e gazdasági kérdéseknek.

Ezért van szükségünk egy nagyobb elkötelezettségen alapuló begyűjtési rendszerre. Azt szeretnénk lehetővé tenni, hogy a kisméretű berendezéseket – amelyeket gyakran a szemetesbe dobnak – ingyenesen lehessen leadni. A mikrovállalkozások esetében kivételeket tehetünk, de általános szabályként meg kell könnyítenünk az elektronikus berendezések leadását, hogy a felhasználók ne a szemétbe dobják ki ezeket, hiszen szükségünk van az értékes nyersanyagokra. Ez legfőbb célunk.

Meg kell továbbá akadályoznunk az illegális szállítást, és módosítanunk kell az irányelv alkalmazási körét. Jelenleg ha valaki egy lámpát gyárt, csak akkor adhatja el, ha azt mind a 27 tagállamban nyilvántartásba jegyezteti – ez a hulladékokról szóló irányelv miatt van így. A rendszert modernizálnunk kell és vonzóbbá kell tennünk. Afelé haladunk, hogy ezt megvalósítsuk.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani a kemény munkáért a Parlamentnek, különösen az előadónak, Florenz úrnak, valamint csapatának, az árnyékelőadóknak és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak.

Elkötelezettségüket és a téma iránti érdeklődésüket mutatják a bizottság által elfogadott módosítások, amelyek az elmúlt hetekben kerültek benyújtásra. Örülök annak, hogy számos módosítás teljes mértékben támogatja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvvel kapcsolatos bizottsági javaslatok célkitűzéseit. Ezek a következők: az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv jelentette környezetvédelmi előnyök teljes kihasználása olyan ambiciózus gyűjtési és hasznosítási célok meghatározásával, amelyek ugyanakkor minden tagállam számára elérhetők; a végrehajtás és betartatás megerősítése az EU-ban keletkező hulladék illegális exportjával szembeni fellépés érdekében; az európai gyártók számára a szükségtelen adminisztratív terhek jelentős csökkentése a nemzeti hatóságok közötti megerősített együttműködéssel.

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv megerősítésével nagymértékben hozzájárulhatunk ahhoz, hogy erőforrás-hatékony, újrahasznosító társadalommá váljunk. Európa leggyorsabban növekedő hulladékáramáról van szó, amely ugyanakkor potenciálisan csökkentheti az importált vagy érintetlen nyersanyagoktól való függőségünket.

A Parlament és a Bizottság közötti széles körű megegyezésre mint igen pozitív háttérre tekintettel szeretnék néhány bevezető megjegyzést tenni három konkrét kérdéssel kapcsolatban.

A Bizottság örömmel veszi tudomásul, hogy a Parlament teljes mértékben elfogadja ezt a magas ambíciót és az új begyűjtési irányszám kezdési dátumát. Az ambiciózusság célja, hogy hasznára legyünk környezetünknek, és hogy növeljük gazdaságunk erőforrás-hatékonyságát. Az is fontos, hogy ez minden tagállam számára elérhető cél. A bizottság arra tesz javaslatot, hogy az irányszámot új módon határozza meg, úgy, hogy a megfogalmazásban kifejezetten megemlíti a végső célt: a keletkező elektromos és elektronikus hulladék egy bizonyos részének begyűjtését. A Bizottság akkor tudja elfogadni ezt a megközelítést, ha kialakításra kerül egy olyan megfelelő módszertan, amellyel a keletkező elektromos és elektronikus hulladék mennyisége kiszámítható. A Bizottság – ahogy azt a bizottság javasolta – hajlandó együttműködni e módszertan kialakításában.

Ami az irányelv alkalmazási körét illeti, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv alóli mentességek közötti kapcsolat megszüntetése javasolt. A Bizottság számára ez elfogadható, mivel az ezzel kapcsolatos bizottsági javaslat legfőbb célja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv alkalmazási körének egyértelműsítése, nem pedig módosítása volt.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy a fotovoltaikus modellekkel kapcsolatban – amelyek az irányelv alkalmazási körén belül egy bizonyos kérdést képviselnek – a Bizottság javaslata az, hogy e modelleket specifikusan zárjuk ki az irányelv alkalmazási köréből, mivel ez, ahogy azt önök is tudják, összhangban áll a bizottság javaslatával és a hatályos irányelvvel. Ugyanakkor tisztában vagyunk a napelemek lehetséges környezeti hatásaival kapcsolatos, egyre számosabb aggállyal – ezek különösen a napelemek hulladékfázisa kapcsán merülnek fel. Egyértelmű, hogy a napelem-ágazat által nemrégiben benyújtott önkéntes megállapodás nem felel meg az ilyen megállapodások kritériumainak.

Hamarosan közzétételre kerül a megállapodás értékelése, amelyet a Bizottság szolgálatai készítenek. Világos, hogy megfelelően értékelnünk kell a napelemek ártalmatlanításával járó környezeti kockázatokat és az abban rejlő lehetőségeket, mielőtt megfontolnánk azt, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv alkalmazási körébe kerüljenek-e.

Végezetül szeretném hozzátenni, hogy – ahogy azt önök is tudják – az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv átdolgozási eljárás során került javaslatra, amely a meglévő szövegek ismételt minősítését új vagy módosított elemekkel ötvözi. Továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy az átdolgozási eljárás alkalmazása során alapvetően tiszteletben kell tartanunk az eljárás elfogadott szabályait. Csak ezeknek az elemeknek az esetében történt tényleges hatásértékelés. A bizottság által benyújtott bizonyos módosítások szándékával és irányával azonban egyetértünk.

Kíváncsian hallgatom majd a javaslatról és a javasolt módosításokról szóló vitájukat, és záró megjegyzéseimben további gondolatokat fűzök majd a kérdéshez a Bizottság nevében.

  Richard Seeber, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani Florenz úrnak a pragmatikus megközelítésért és a kitartásáért. Először is szeretnék egy kérdést feltenni Potočnik úrnak. Ön azt mondja, hogy a tagállamokat hulladékbegyűjtési képességeiknek megfelelően kell kezelnünk. Igaz, hogy az Európai Unió mottója az „Egység a sokféleségben”, de valóban helyes lenne, hogy az egyik tagállam fejenként 16 kg hulladékot gyűjt, egy másik pedig csupán 1 kg-ot? Ez vajon nem a sokféleség félreértelmezése?

Nyíltan arra kérem fel önöket, hogy a tagállamokkal szemben szigorúbb megközelítést alkalmazzanak a hulladék ügyében. Mi itt a Parlamentben szorgalmasan fogadjuk el a szabályozásokat, miközben a tagállamok azt teszik, amit akarnak. Ez nem mehet így tovább. Szeretném emlékeztetni önt arra az interjúra, amelyet a nápolyi hulladékválság idején adott. Olaszországot akkor elítélték, azonban megfelelő terv máig nem került benyújtásra. Szigorúbbnak kell lenniük. A Bizottságnak, mint a szerződések őrének, emlékeztetnie kell a lemaradó tagállamokat kötelezettségeire.

Ezen a téren gyorsan növekszik a piac, és Európa jövője attól függ, hogy hogyan tudjuk megoldani a hulladékkérdést. A tagállamoknak megfelelően kell végrehajtaniuk a szabályozásokat. Ha ezen a téren túlságosan megengedők vagyunk, akkor nem leszünk képesek előrehaladásra.

Arra szerettem volna kérni önöket, hogy realista célokat határozzanak meg, különösen a kisebb vállalkozások esetében, és hogy vonják be a vásárlókat. Egyértelmű, hogy mindenkinek vállalnia kell a maga felelősségét. Mindazonáltal emlékeztetnünk kell a felelősöket arra, hogy mik is a felelősségek – és a végrehajtás esetében a felelősök a tagállamok.

  Kathleen Van Brempt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, az energiaügyi csúcstalálkozó előestéjén, amikor a Bizottság és a Parlament nagy hangsúlyt fektet az energiahatékonyságra és nyersanyagaink helyes kezelésére, ez az az irányelv, amelyen keresztül e szép elgondolások hatékonyan megvalósulhatnak a gyakorlatban. Ez a Parlament célja, és ezt szem előtt tartva dolgoztunk a módosításokon. Az egyre növekvő hulladékhegyről van szó, de nem csupán a hulladékról. Ezek az elektronikus termékek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket sürgősen újra fel kell dolgoznunk és újra fel kell használnunk.

Nagyon is egyértelmű, hogy az első irányelv nem valósította meg ezt a célt. Ha átgondoljuk azt, hogy a termékeknek csak az egyharmadát dolgozzák fel vagy használják fel újra, valamint azt, hogy e termékek kétharmadáról még csak annyit sem tudunk, hogy hol van, akkor látjuk, hogy magasabb begyűjtési és újrafeldolgozási célszámokat kell meghatározni. Mindenekelőtt azt kell biztosítanunk, hogy csökkentjük a világ többi részébe irányuló ilyen típusú kivitelt. Az a szándékunk, hogy az ilyen termékek itt maradjanak, és hogy a nyersanyagokat meg tudjuk tartani. Emellett komoly etikai és ökológiai aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, ahogy ezeket a termékeket kezelik – ez különösen igaz a fejlődő országokra.

Más szóval, a Parlament egyértelmű és igen specifikus célszámokat szeretne látni. Szeretnék külön köszönetet mondani képviselőtársaimnak, az árnyékelőadóknak és természetesen az előadónak, Florenz úrnak a kiváló együttműködésért, amelynek köszönhetően koherens szöveget nyújthattunk be. Ez a Parlament szilárd álláspontot képvisel majd a Tanáccsal folytatott tárgyalások során. Figyelmeztetem a Tanácsot arra, hogy ezeket az elgondolásokat valóban át akarjuk ültetni a gyakorlatba.

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja számára rendkívül fontos, hogy különös hangsúlyt helyezzünk az illegális kivitelre, és arra, hogy a kisméretű elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak ügyében is fellépjünk. Ez rendkívüli jelentőséggel bír. Manapság már senki nem dobja ki a nagy hűtőszekrényeket az út mellé, de a kisméretű berendezéseket továbbra sem ártalmatlanítják megfelelően.

Biztos úr, igen figyelmesen hallgattam azt, amit a fotovoltaikus panelekről mondott. Ön is tudja, hogy képviselőcsoportom régóta és keményen küzd azért, hogy ezek a panelek különleges kivételt képezzenek. Itt most nem tárgyaltuk ezt a kérdést, de szaván fogom majd önt. Ön kijelentette, hogy ezen a téren értékelést készítenek majd, és hogy ez az értékelés része lesz majd annak a vitának, amelyet Tanáccsal folytatunk arról, hogy fotovoltaikus panelek az alkalmazási körbe tartozzanak-e vagy sem. Mindenesetre arra kérem képviselőtársaimat, hogy teljes szívvel támogassák ezt az ambiciózus szöveget.

ELNÖKÖL: Roberta ANGELILLI
alelnök

  Vladko Todorov Panayotov , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök asszony, Európa jelenleg évente több mint 130 milliárd eurót fizet azért, hogy ipara támogatására stratégiai fontosságú fémeket importáljon. Ezt a költséget jelentős mértékben csökkenthetjük az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló európai irányelv javított szövegének alkalmazásával, amelyet a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban nagy többséggel fogadtunk el ezen a nyáron.

Gratulálok az előadónak, Karl-Heinz Florenznek és a többi előadónak igen hozzáértő és felelősségteljes munkájukért. Az egyeztetett szöveg – amelyről ma kell szavazniuk – fontos előrelépés az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak európai kezelésében. Továbbá, az új, ambiciózusabb, specifikus célszámnak és a javított hulladékgyűjtő-rendszernek köszönhetően Európa képes megoldani fontos, hogy úgy mondjam, stratégiai problémáját is. Ennek az az oka, hogy Európában az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai nemesfémeket tartalmaznak, például aranyat, platinát, palládiumot, rezet, nikkelt es egyebeket, amelyek kivonhatók és többször újrahasználhatók. Egy példát szeretnék említeni. 2006-ban az Eurostat adatai szerint az Európai Unió államai csaknem 307 millió tonna újrahasznosítható hulladékot és berendezést dobtak ki.

A jelentés nem csupán a megnövekedett hulladék-begyűjtési irányszám, hanem a fokozottabb környezetvédelem szempontjából is komoly előrelépést jelent. Ezért hívom fel minden képviselőtársamat arra, hogy a jelentést teljes egészében támogassák.

  Michail Tremopoulos, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, azon vagyunk, hogy megoldjuk az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai exponenciális növekedésének problémáját. A becslések szerint a hulladék mennyisége 2020-ra eléri a 12,3 millió tonnát. Az irányelv felülvizsgálata kiváló alkalom arra, hogy megakadályozzuk a veszélyes anyagok környezetbe szivárgását, amelynek oka a hivatalos gyűjtőhelyek hiánya, az irracionális kezelés és az illegális elszállítás.

Az alábbi alapvető problémákat kell kezelnünk: először is, habár az elektromos és elektronikus berendezések piacon található hulladékainak 65%-át gyűjtik szelektíven, csupán kevesebb, mint a felét kezelik és jelentik be, míg a többi a környezetbe kerül vagy harmadik országokba exportálják. Másodszor, a jelenlegi begyűjtési kvóta – amely a háztartásokban keletkezett hulladék esetében fejenként és évente 4 kg – nem tükrözi az egyes tagállamok fogyasztását, és így egyes országokban igen alacsony, másokban pedig túlságosan ambiciózus célszámot képvisel. Harmadszor, az egyes országokban az outputot más-más módon tartják nyilván, és a kötelezettségvállalások megvalósítása végül nem történik meg.

A következőket kell tennünk. Először is, az alkalmazási kört néhány kivételtől eltekintve minden hulladékra ki kell terjeszteni. Másodszor, e hulladék esetében a begyűjtési irányszámot 2016-ig 85%-ra emeltük. Harmadszorra, meghatároztunk egy különálló célszámot (5%) a teljes elektromos és elektronikus berendezések újrafelhasználására. Negyedszerre, a tagállamoknak megfelelő erőforrásokat kell előteremteniük a háztartási hulladékok begyűjtéséből. Ötödször, a kiskereskedőknek nem csupán vissza kellene venniük a hulladékot új termék vásárlásakor, hanem igen kis mennyiségű hulladékot is be kellene gyűjteniük.

A gyártónak nem szükséges abból az országból származnia, ahol regisztrálni kívánja magát, és végül szükség van a szállítmányok alapos vizsgálatára. Mindenekelőtt azonban a hosszú élettartamú berendezések termelését kell ösztönöznünk.

  Julie Girling, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, én is szeretném megköszönni az árnyékelőadók és az előadók munkáját. Az irányelv céljai igen egyértelműek, és alapelvét tekintve képviselőcsoportom örömmel támogatja. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai Európában a leggyorsabban növekvő hulladékáramot alkotják, és egész egyszerűen szükségünk van egy olyan megfelelő irányelvre, amellyel kezelni tudjuk.

Természetesen számos olyan részlet van, amellyel foglalkoznunk kell. Először is meg kell említenem a költségeket. Az újrahasznosítás, az újrahasználat és a végső ártalmatlanítás nem olcsó és nem is ingyenes. A „gyártó fizet” alapelve kulcsfontosságú. Nem vezethetünk be olyan rendszert, amely az egyszerű adófizetők kiadásait növeli – ez különösen igaz most, a pénzügyi konszolidáció időszakában.

Másodszor, hangsúlyozni szeretném, hogy a tagállamok esetében meg kell őrizni a rugalmasságot. Igen, teljesen egyetértek azzal, hogy tűzzünk ki kihívást jelentő célszámokat, de a célszámokat ne keverjük össze a megfeleléssel. Ne legyünk túlzottan előírók azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok hogyan valósítják meg e célokat.

Van Brempt asszony szavait megismételve, én is szeretném megemlíteni az elektromos és elektronikus berendezések kis mennyiségű hulladékaival kapcsolatos szükségleteket. Ezt a területet sajnálatos módon elhanyagolták. Úgy vélem, hogy a javasolt ambiciózus célszámok biztosítani fogják azt, hogy a jövőben az elektromos és elektronikus berendezések kis mennyiségű hulladékai is nagyobb arányban kerüljenek begyűjtésre. Ezt várom.

  Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, a berendezések hulladékainak mennyisége drámai mértékben nő. Az EU-ban minden évben több millió tonna elektromos és elektronikus hulladék keletkezik, és ez tényleges veszélyt jelen az emberek és a környezet számára.

Örülök annak, hogy Florenz úr jelentése felismeri ezt a problémát, és hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban be tudtunk vezetni bizonyos javításokat, amelyek minden képviselőcsoport támogatását elnyerték. Fontos, hogy az elektromos és elektronikus hulladékok kivitelére vonatkozó szabályozás szigorúbb legyen. Hölgyeim és uraim, remélem, hogy támogatják majd ezt a rendeletet, amely mindenekelőtt az érintett országban élő embereket védi majd.

Továbbra sem értek azonban egyet azzal, hogy az irányelvben ne szerepeljenek a napelemmodulok. Komoly fenntartásaim vannak a gyártók által elvégzett önkéntes begyűjtéssel kapcsolatban. A napelemmodulokban több gyártó használ kadmiumot, amely veszélyes anyag; további kockázatot jelent az, hogy a modulokat gyakran botcsinálta, lelkes önkéntesek távolítják el.

Az újrafeldolgozás során a nanoanyagok veszélyt jelenthetnek az emberekre és a környezetre nézve. Egyes nanoanyagok esetében egyértelmű utasítás szól arról, hogy az anyag egészségre káros. Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy a nanoanyagokat vesse alapos vizsgálat alá. Amennyiben nem bizonyítható kétséget kizáróan, hogy e termékek nem veszélyesek, úgy ne engedjük be azokat a piacra. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjával együtt ezért nyújtottunk be két módosítást. Arra kérem önöket, hogy támogassák ezeket. A 101. és a 102. módosításról van szó.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a vizsgált intézkedés tartalmaz kritikus pontokat, amelyeket csak abban az esetben tudunk megoldani, ha a második olvasat során újra megtárgyaljuk azt.

A forgalmazók – és az értékesítési láncban lejjebb található vásárlók – kárára bevezetett elfogadhatatlan szabályok mellett felmerül a kérdés, hogy ki lesz köteles hasznosítani a régi berendezéseket, valamint eldönteni, hogy újrahasználhatók-e, ha a begyűjtési irányszámot az amúgy is irreális 65%-ról 85%-ra emelik? Ha a hulladékkezelés a tagállamok felelőssége, akkor hogyan kényszeríthetjük a gyártókat és a forgalmazókat arra, hogy 85%-ot hasznosítsanak? Ha a vásárlók saját maguk ártalmatlanítják a berendezéseket azzal, hogy továbbadják vagy eladják azokat, akkor hogyan tehetünk másokat felelőssé a hasznosításért?

A szöveg azt a kötelezettséget is meghatározza, hogy a hulladék 5%-át újra kell használni. Ez azt jelenti, hogy a környezet és a fogyasztók biztonsága ellenében haladunk, hiszen elavult, magas energiafogyasztású és potenciálisan veszélyes berendezések kerülnek vissza a piacra. Amennyiben a szöveg a bizottságban elfogadott formájában marad, és nem tartalmazza a módosításokat, úgy ellene fogunk szavazni.

  Bogusław Sonik (PPE). – (PL) Elnök asszony, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai az EU leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják. Összetett, több szintű kérdésről van szó, mivel egyfelől a környezet és az emberi egészség védelmével, másfelől pedig az erőforrások és a természetes anyagok hatékony kezelésével kapcsolatos.

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvnek olyan célkitűzéseket kell fontolóra vennie, amelyek nem csupán ambiciózusak, hanem az új tagállamok számára is teljesíthetők. Az új tagállamokban az elektronikus berendezéseket, például a számítógépeket, a televíziókat és a hűtőszekrényeket jóval ritkábban cserélik le: ezekben az országokban e berendezéseket jóval hosszabb ideig használják.

Az előadó által benyújtott módosítások a kiegyensúlyozatlan módszertan és az Európai Unió új tagállamai részéről tapasztalható kedvezőtlen hulladékkezelés problémáit oldják meg. Ez a rendszer jobban figyelembe veszi a piac eltéréseit, valamint az egyes tagállamok gondolkodásmódjának különbségeit.

Úgy vélem azonban, hogy az új vonatkozó szabályozásoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a begyűjtés hatékony ellenőrzésére és a jogszabály gyakorlati végrehajtására. Számos országban tapasztalhatunk szabálytalanságokat – ilyen például a hamis hulladékbegyűjtési dokumentumok előállítása, az úgynevezett számlakereskedelem. Gyakori, hogy hamis dokumentumokat állítanak elő a berendezések begyűjtésének és feldolgozásának igazolására, a feldolgozott berendezések súlyának eltúlozására, valamint olyan igazolás kiadására, miszerint a ténylegestől eltérő berendezések kerültek begyűjtésre. Emellett a nem megfelelő ellenőrzés és felügyelet azzal is jár, hogy sok országban működik szürke piac, ahol az összegyűjtött berendezések szétszerelése nem a hulladékkezelő létesítményekben történik. Az ilyen helyzetek megelőzéséhez elszántnak kell lennünk, és nem szabad megengednünk, hogy efféle gyakorlatok alakuljanak ki.

  Linda McAvan (S&D). – Elnök asszony, a biztos úr felé szeretném jelezni, hogy ott, ahol én élek, úgy tudom újrafeldolgozni elektronikus gépeimet, ha saját magam elviszem azokat a helyi tanács által kijelölt helyszínekre. Körülbelül négy vagy öt ilyen hely van a városban, és csak bizonyos időpontokban vannak nyitva.

A kartont, papírt, műanyagot vagy üveget a járda mellől, az otthonom közeléből viszik el. A használt elemeket a kiskereskedőkhöz lehet eljuttatni. Ha azt szeretnénk, hogy az elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatos célszámok emelkedjenek, akkor ilyen gyűjtési lehetőségekre van szükség. Egyszerűbbé kell tenni az emberek számára az elektronikus berendezések – különösen a kisméretű elektronikus berendezések – ártalmatlanítását.

Teljesen elhibázott lépés volt, amikor személyenként 4 tonnában határozták meg a célszámot. Ennek túlságosan könnyű megfelelni: az emberek egyszerűen lecserélik hűtőszekrényeiket vagy nagyobb elektronikus berendezéseiket. Ha ösztönözni akarjuk a piacot, ambiciózusabb célszámokat kell meghatároznunk, és garantálnunk kell olyan vállalatok létrehozását, amelyek e berendezésekből ki tudják nyerni a hasznos részeket.

Biztos úr, ön a múlt héten elindította az erőforrás-hatékonysági stratégiát. Ez az irányelv ennek elválaszthatatlan része. Normának, nem pedig kivételnek kellene lennie annak, hogy minden elektronikus hulladékot begyűjtenek és nagy részüket újrafeldolgozzák. Sajnálatos módon Európa ma kivétel. Holnap normának kell lennie. Attól tartok, hogy ha ez az irányelv nem működik, akkor sosem lesz sikeres hosszú távú erőforrás-hatékonysági stratégiánk, és nem leszünk képesek megoldani a nyersanyaghiány problémáját, amelyet Karl-Heinz említett.

  Chris Davies (ALDE). – Elnök asszony, [az első szavak nem hallhatók, mivel a mikrofon ki van kapcsolva]…átdolgozott irányelv, azonban többen dogoztunk az eredeti anyagon, és ez egy jó lehetőség arra, hogy megszüntessük a kiskapukat és olyan irányelvet alakítsunk ki, amelyet mindig is figyelemreméltónak tartottunk. Mivel azonban szeretnénk garantálni az elektronikus berendezések megfelelő újrafeldolgozását, szeretnénk felszámolni azt a kiskaput, amely lehetővé teszi, hogy oly sok elektronikus berendezés kerüljön fejlődő országokba, ahol gyermekek égetik el vagy szerelik szét szemétlerakóhelyeken.

Azoknak a gyártóknak és termelőknek, akik írnak nekünk és arra kérnek minket, hogy ne támogassuk ezt vagy azt a módosítást, amelynek célja e kiskapuk megszüntetése, a következőt válaszolom: álljanak elő javaslatokkal. Az ő termékeik kerülnek végül e hulladéklerakókba: nekik kell előállniuk olyan javaslatokkal, amelyek megakadályozzák ezt.

Ez arra is lehetőséget ad, hogy lezárjunk egy befejezetlen kérdést. A nyomtatókat gyártó cégek üzleti modelljének alapja az, hogy nyomtatóikat viszonylag olcsón adják, de olyan szerződésre kényszerítik a vásárlókat, amely értelmében továbbra is az adott cég drága nyomtatópatronjait kell vásárolniuk. Folyamatos harcban állnak azokkal az utángyártókkal, amelyek ezeket a patronokat újratöltik tintával, és a teljes patron árának töredékéért adják el újra a vásárlónak.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt észrevettük, hogy a nyomtatókat gyártó cégek ebben a háborúban új eszközökhöz nyúltak: olyan elektronikai eszközt használnak, amely megakadályozza a nyomtatópatron újrafeldolgozását. Ha ezeket a patronokat feltöltik tintával, nem működnek tovább. A jogszabályba tehát beiktattuk a 4. cikket, amelynek célja annak biztosítása, hogy nem kerül forgalomba nem újrafeldolgozható termék.

A nyomtatógyártó cégek azonban ezt is megkerülték. Számos kormánynál lobbiztak, és kijelentették, hogy nyomtatópatronjaik fogyóeszközöknek, nem pedig elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak tekinthetők. Kialakult tehát az a helyzet, hogy a nyomtatópatronok egyes tagállamokban elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak számítanak, más tagállamokban pedig nem.

Most itt a lehetőség, hogy felszámoljuk ezt a kiskaput, garantáljuk az erősebb piaci versenyt és előmozdítsuk a megfelelő újrafelhasználást. Az e módosításokról való döntés során számítok kollégáim támogatására.

  Oldřich Vlasák (ECR). – (CS) Elnök asszony, kétségtelen, hogy az irányelv a jó irányba tett határozott lépés, mivel azt célozza, hogy megváltoztassa a mennyiségi begyűjtési célszámokat, szabályozza az elektromos és elektronikus berendezések határon átnyúló szállítását és a bürokrácia visszaszorítása érdekében harmonizálja a kötelező tárgyakkal kapcsolatos adminisztratív lépéseket.

A túlzott bürokrácia az oka annak, hogy elutasítom a termékek uniós szinten történő definiálását, a tagállamok által kikötött kötelezettségek lehetséges betartatása kapcsán is. Ebben az esetben „ha nem romlott el, ne javítsd meg” alapelvet kell szem előtt tartanunk.

Ami az irányelv alkalmazási körét illeti, személy szerint a korlátozott alkalmazási kör mellett vagyok, mivel attól tartok, hogy a nyitott alkalmazási kör olyan berendezéseket is magában foglalna, amelyeket nem lehet megfelelő módon újrafeldolgozni vagy amelyek élettartama hosszú – és ezzel veszélybe kerülne az elfogadott begyűjtési arányszámoknak való megfelelés. Ebben az esetben, úgy vélem, a célszámok meghatározásakor nem csak ambiciózusnak kell lennünk, hanem mindenekelőtt realistának is, nem szabad nagyobb terhet rónunk a helyi hatóságokra.

  Paul Nuttall (EFD). – Elnök asszony, mobiltelefonok, telefontöltők, play stationök, fényképezőgépek, szaunák, hőmérők, hűtőszekrények, fagyasztók, kenyérpirítók, vízforralók, mikrohullámú sütők, vasalók, légfrissítők, órák, karórák, elektromos fogkefék, DVD-lejátszók, porszívók, gyermekjátékok, videojátékok, orvostechnikai eszközök, televíziók, távirányítók, számológépek, fűtőtestek, szárítógépek és mosógépek.

Csak néhány példát említek, de a hulladékokról szóló irányelv következtében minden ehhez hasonló berendezés ára bizonyosan emelkedni fog. És gondoljunk bele abba, hogy az Európai Unió éppen akkor készül előállni ezzel a jogszabállyal, amikor a legmélyebb recesszióban vagyunk, és amikor az emberek csak nehezen tudják fenntartani magukat!

Ezért arra biztatok mindenkit a Parlamentben, hogy mutasson együttérzést a keményen dolgozó adófizetők, valamint a kis- és középvállalkozások irányában, és ezt a leendő jogszabályt dobja ki a kukába.

(A felszólaló beleegyezett, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése szerinti kék kártyás kérdést intézzenek hozzá)

  Chris Davies (ALDE). – Elnök asszony, Nuttal úr azt mondja, hogy az elektronikus hulladék újrafeldolgozásának kötelezettsége emeli majd a termékek árát.

Azt is megmondaná, hogy ha nem a gyártó, akkor ki fizesse meg e termékek ártalmatlanításának árát? Miért van Nuttal úr saját hazája és a többi európai ország helyiadó-fizetői, adófizetői és önkormányzatai ellen, akiknek vállalniuk kell a hulladékkezelést, amelyről Nuttal úr úgy gondolja, hogy nem a gyártónak kell megfizetnie?

  Paul Nuttall (EFD). – Elnök asszony, én is élvezem a Davies úrral vívott lovagi tornákat. Úgy tűnik, hogy minden alkalommal, amikor elmondok egy beszédet, ilyen kis összecsapásba kerülünk. Ő is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ki fizeti majd meg a dolog árát: végül az adófizetőknek kell majd finanszírozniuk mindezt. Jelenleg egy recesszió legalsó pontján vagyunk, olyanban, amilyet az 1930-as évek óta nem láttunk. A keményen dolgozó adófizetők mellett állok ki.

Másodszor, a valóban fontos dolog, hogy ezt nemzeti szinten kellene végrehajtani olyan embereknek – politikusoknak –, akik kötelesek a választók felé elszámolni, nem pedig a Bizottságnak, amely titokban ül össze, és senki felé nem kell elszámolnia. Ez a legfontosabb.

(A felszólaló beleegyezett, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése szerinti kék kártyás kérdést intézzenek hozzá)

  Karl-Heinz Florenz (PPE). – (DE) Elnök asszony, képviselőtársamat szeretném a nevén szólítani, de sajnos nem ismerem őt, mert az elektronikus hulladékról folytatott vita során korábban sosem találkoztam vele. Talán az új frizurája miatt nem ismerem fel önt. Milyen választ szándékozik adni a polgároknak, amikor öt-hat éven belül kiderül, hogy nyersanyagaink elfogytak, kidobásra kerültek vagy vizeinket szennyezik? Ezt el kell magyaráznia.

Ehhez szeretném hozzátenni, hogy kérem, olvassa el az irányelvet. Semmit nem mond arról, hogy az adófizetőknek kellene finanszírozniuk a rendszert. Ellenkezőleg: a felelősség a gyártókat terheli. A rendszert most szigorítják és kiterjesztik, és ez a helyes lépés. Szeretném hallani reakcióját e két felvetésre.

  Paul Nuttall (EFD). – Elnök asszony, mindenekelőtt szeretném megismételni, amit az előbb mondtam. Mindannyian jól tudjuk, kik fizetik végül a költségeket – mindig ugyanazok. Ennek nem kell megjelennie az irányelvben; sosem jelenik meg. Sosem közlik az emberekkel, hogy emelni fogják az adót. Sosem mondják meg az embereknek, hogy kiveszik a pénzt a zsebükből.

Az én országomban például naponta 50 millió fontba kerül az, hogy tagjai vagyunk ennek a klubnak. A megoldás az lenne – és itt szeretnék visszautalni arra, amit Davies úrnak mondtam –, hogy a döntéseket nemzeti szinten hozzák olyan politikusok, akik elszámolással tartoznak a választók felé. Országom, Nagy-Britannia választói nem távolíthatnak el biztosokat. Ez lényegét tekintve nem demokratikus és helytelen.

  Catherine Soullie (PPE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, azt, amit mondani szeretnék, már sokszor elmondták képviselőtársaim.

Most, amikor Európa közös nyersanyag-ellátási stratégiát fontolgat (különösen a ritkaföldfémek esetében), nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hulladék hatalmas lehetőségeket kínál az intelligens hasznosításra. Az európai szabványok megerősítése a begyűjtési lánc működésének javítása érdekében, az elektromos és elektronikus berendezések szelektíven összegyűjtött hulladékainak a kívánatostól elmaradó kezelésével vagy illegális kivitelével kapcsolatos problémák megoldása, ambiciózusabb begyűjtési célszámok meghatározása: a jogszabály lényegének ennek kell lennie.

Ne felejtsük el, hogy elsősorban a fogyasztón múlik, hogy a jogszabály sikeres lesz-e vagy sem. Az emberek lehetőségeinek növelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékony jogszabályokat vezessünk be. Florenz úr, ezen a téren többek között az öko-hozzájárulás bizonyult igen fontos eszköznek. Az elektromos és elektronikus berendezések gyártóit nagyobb mértékben be kell vonnunk a begyűjtési és újrafeldolgozási rendszerbe, de nem menthetjük fel a polgárokat az általuk létrehozott hulladék jelentette felelősség alól. Polgárainknak nem kívülről kell szemlélniük az európai környezetvédelmi politikát, hanem tevékeny részt kell vállalniuk abban.

  Elisabetta Gardini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, javarészt egyetértek az elhangzottakkal. Úgy gondolom, hogy fontos, alapvető irányelvről van szó, és ezért természetesen mellette szavazunk majd. Meggyőződésem azonban, hogy bizonyos aspektusokkal kapcsolatban több részletet kell ismernünk, és remélem, hogy ez a második olvasat során lehetséges lesz.

Elvárom például a Bizottságtól, hogy végezzen hatásvizsgálatot az irányelv nyitott alkalmazási köréről, mivel – habár elméletben úgy tűnhet, hogy jobban tiszteletben tartja a környezetet –, úgy vélem, hogy a gyakorlatban problémákhoz vezethet. A hatályos irányelvvel kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondható, hogy a zárt alkalmazási kör nagyobb biztonságot ad, és hatására könnyebb lesz a végrehajtás.

A hatásvizsgálatok mellett más kérdések is vannak. Úgy vélem, hogy óvatosnak kell lennünk, és könnyítenünk kell a gyártók, forgalmazók és kiskereskedők terhét. Valóban be kell vonni őket és el kell velük fogadtatni a felelősséget, azonban figyelnünk kell arra, hogy ne tegyünk túlságosan sok terhet a vállukra, legalábbis az adminisztratív kötelezettségek terén ne.

Úgy gondolom, hogy az eszközöket és a kritériumokat úgy kell módosítani, hogy azok figyelembe vegyék a különböző nemzeti rendszereket. A tagállamok nem egyszerűen jók vagy rosszak. Ahogy hallottuk és értékeltük – bár úgy gondolom, hogy ezen a téren mélyebbre kell ásnunk –, különféle rendszerek és körülmények vannak a tagállamokban, amelyeket alaposan értékelnünk kell annak érdekében, hogy egyes országok ne járjanak automatikusan jól más országok rovására. Ezért támogatjuk ezt az irányelvet, de több időre és több részletre van szükség.

  Sirpa Pietikäinen (PPE). – (FI) Elnök asszony, a Bizottság nagy helyesen tette, hogy kialakította az erőforrás-hatékonysági napirendet és a nyersanyag-stratégiát, hiszen a nyersanyagok és felhasználásuk egyre korlátozottabb, miközben áruk emelkedik.

Tudjuk, hogy az elektronikus hulladék sajnálatosan nagy része, különösen a kisméretű darabok – például mobiltelefonok – kerülnek hulladéklerakókba és aztán elégetésre, és nem csak az EU-ban, hanem harmadik országokban is. Ez az oka annak, hogy ez a fontos eszköz az elektronikus hulladék újrahasznosításának helyes irányába tett lépés, mivel magasabb erőforrás-hatékonyságot garantál, és biztosítja azt, hogy a nyersanyagok visszakerüljenek a gyártókhoz.

Remélem, hogy a jövőben lépéseket teszünk majd az irányelvhez kapcsolódó hatékonyabb tájékoztatási rendszer kialakítása felé, és így tényleges információink lesznek arról, hogy az egyes tagállamok és szereplők hogyan hajtják végre a célokat. Garantálnunk kell a szelektív begyűjtést, amely a javasoltnál jobb, és e tekintetben jobb és ambiciózusabb célszámokat kell meghatároznunk. Az irányelv jó kezdet, de remélem, hogy a jövőben több felelősséget ruházhatunk át a forgalmazókról a gyártókra.

  Pilar Ayuso (PPE). – (ES) Elnök asszony, céljainknak ambiciózusnak kell lenniük, de el kell ismernünk: az előadó javaslatát nem könnyű alkalmazni az egyes tagállamokban fennálló helyzetekben. A spanyol küldöttség mindenesetre az első olvasatban támogatni fogja a javaslatot.

Mindazonáltal, azt támogatjuk, hogy az újrafelhasználás és a kezelés költségei külön kerüljenek számlázásra. Nemmel szavazunk a 14. cikk (1) bekezdését hatályon kívül helyező 52. módosításra, és igennel a 91. és a 103. módosításra. Meggyőződésünk, hogy a fogyasztóknak jogukban áll tudni, hogy a hulladékkezelés mennyibe kerül. Sőt, ezt tudniuk is kell, hiszen ez ösztönzi őket arra, hogy együttműködjenek a jogszabállyal, és pozitív abból a szempontból is, hogy megfelelő átláthatóságot biztosít a kereskedelmi láncban.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Elnézést a hezitálásért! Köszönöm Florenz úrnak a kiváló szakmai munkát. Az elektromos berendezések hulladékai az EU leggyorsabban növekvő hulladékáramához tartoznak. Mindent el kell követnünk a szakszerű újrahasznosításuk érdekében, hogy ne csak a környezeti és egészségügyi károkat tudjuk megelőzni, hanem a nyersanyagok elvesztését is mérsékelni tudjuk. A jelenlegi hatásvizsgálatok eredményei szerint a keletkező elektronikus hulladékoknak már 85%-át begyűjtik, de az irányelv követelményeinek megfelelően csak ezek 33%-a kerül szakszerű feldolgozásra. Sajnos nagy mértékű az EU-n kívülre irányuló illegális hulladékszállítás, ezért fontos, hogy az új irányelv ezt meg tudja akadályozni. Szelektíven kell gyűjteni a hulladékot, mert így tudjuk lehetővé tenni ezek tagállamon belüli tartását és az újrahasznosításra való eljuttatását. Eddigi tapasztalataink sajnos azt mutatták, hogy a jelenlegi irányelvet a tagállamok nem egyféleképpen értelmezték, ezért szeretném javasolni, hogy a továbbiakban nem az egyes kategóriákba való besorolásnak kell mérvadónak lennie, hanem az irányelvnek alapvetően minden elektromos és elektronikus hulladékra ki kell terjednie. A jogszabályt különösen fontosnak tartom a legutóbb csatlakozott országok esetében, mivel még lemaradásaik vannak a szelektív hulladékgyűjtés terén.

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök asszony, valóban olyan társadalomban élünk, amely sok hulladékot termel – már ha ezt hulladéknak tekintjük. E hulladék nagy része nagyobb mennyiségben tartalmaz aranyat és ezüstöt, mint a bányákban található arany- és ezüstérc. Nem az a kérdés, hogy a probléma kezelése mennyibe kerül. Ez tiszta haszon. Csökkenteni fogja a fontos árucikkek behozatalától való függésünket, és nem bocsátunk nehézfémeket és más mérgező anyagokat a környezetbe. A hulladékfeldolgozással csak nyerhetünk – nem lenne szabad költségnek neveznünk.

Sajnálatos azonban, hogy a napelemek kivételt képeznek, mivel ebben az esetben előnyt jelentenek majd a kadmiumot tartalmazó napelemek számára, és torzítják a versenyt az ágazaton belül. Jobb lenne, ha a napelemek is belekerülnének, hiszen így lesz tisztességes a verseny, és a piacon hamarabb megjelennek majd a kadmiumtartalmú napelemek alternatívái. Igennel kell szavaznunk a nanohulladékok alaposabb ellenőrzését célzó módosításokra is. Végül fontos, hogy a tagállamok és a Bizottság garantálják az export szabályozásának szigorítását, valamint e szabályok betartatását. Véget kell vetnünk a szegény országokba irányuló hulladékkivitelnek.

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL). – (LV) Elnök asszony, azok közé tartozom, akik alapjaiban véve támogatták a dokumentum elfogadását. Támogatom továbbá azt a megközelítést, amelynek célja a kérdéses időszak szerint változó szelektív hulladékgyűjtési célszámok meghatározása. Lettországban jelenleg a piacon hozzáférhető elektromos és elektronikus hulladéknak csupán 25%-át gyűjtjük be. Ez túlságosan kevés. Támogatom továbbá a rendeletben meghatározott ambiciózus célszámokat, de ugyanakkor aggasztónak tartom, hogy nagy különbségek lehetnek a tagállamok között. Ezért arra hívom fel a Bizottságot és minden érintettet – ideértve a tagállamokat is –, hogy fordítsák a lehető legnagyobb figyelmet e dokumentum végrehajtásának nyomon követésére. Lettországban természetesen a következő célszámokat szeretnénk elérni: 45%-ot 2016-ig és 65%-ot 2020-ig.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, az elektromos és elektronikus berendezésről szóló irányelv módosításáról széles körű konzultációt folytattak az illetékes európai parlamenti bizottságok. A Bizottság által összeállított szöveg fokozatosan módosult a képviselők módosítási javaslatainak köszönhetően, és a jelenlegi kompromisszumos változat ismét előtérbe helyezi az elektronikus hulladék gyűjtésének problémáját.

A 47. cikk Környezetvédelmi Bizottság által javasolt változata véleményem szerint különösen pozitív módosítás, mivel lehetővé teszi, hogy az ágazat pénzügyi kötelezettségei révén befolyó összegeket az elektronikus hulladék begyűjtési rendszerének kialakítására használják fel, ne pedig a begyűjtési célszámot el nem érők büntetésére. Ez különösen hasznos azokban az országokban, amelyekben még nem alakították ki az elektronikus hulladék begyűjtésének megfelelő infrastruktúráját.

Szeretném támogatni továbbá az új 93. cikket, amely azt a helyzetet kezeli, hogy számos felelős személy – különösen internetforgalmazók – nem teljesíti kötelezettségeit. Az új rendelet e probléma érzékeny és megfelelő kezelésére tesz kísérletet.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, e Parlament tisztelt képviselői közül sokan említették a végrehajtást, ami valóban problematikus. Sajnálatos módon nem csak ezen a téren jelent ez problémát, hanem a teljes környezetvédelmi területen. Hogy pontos legyek: tudom, hogy a szerződések milyen kötelezettségeket rónak rám, és ezeknek teljes mértékben meg akarok felelni.

Ebben az évben összeállítunk egy, a végrehajtásról szóló közleményt, amely a végrehajtás kérdésével holisztikusabb módon foglalkozik. Az igazgatósággal már részletekbe menő tárgyalásokat folytatunk, mert véleményem szerint ez egy olyan kérdés, amelyre a jövőben fókuszálnunk kell – és ez természetesen a ma tárgyalt javaslatokat is magában foglalja. Az átdolgozott javaslat minden bizonnyal előmozdítja a végrehajtást.

Másodszor a célszámokról szeretnék szólni. Az ambiciózus célok kulcsfontosságúak. Önök közül többen említették, hogy ez a leggyorsabban növekvő hulladékáram. Sokan említették, hogy az elektromos és elektronikus berendezések világában élünk, és ezt mindenképpen tekintetbe kell vennünk a célszámok meghatározásánál.

Harmadszorra megemlíteném a költségeket. Amikor javaslattal állunk elő, akkor tekintetbe kell vennünk a költségeket is, és a dolgokat a lehető legjobban le kell egyszerűsíteni. Azt azonban szeretném világossá tenni, hogy társadalmunknak és gazdaságunknak abban az esetben kellene megfizetni a valódi költségeket, ha nem kezelnénk ezeket a kérdéseket. Ez lenne a valódi költség, amelyet hosszú távon nem tudnánk kezelni.

14 nappal ezelőtt nyilvánosságra hoztuk a hulladékokról szóló jelentést. Ugyanazon a napon ellátogattam az Unicorhoz, amely az elektromos és elektronikus hulladékot feldolgozó vállalatok egyike. Igen nagy hatással volt rám az, amit ott megtudtam és láttam. Rendkívül fontos, hogy megértsük, hogy például a mobiltelefonok, amelyeket naponta használunk, értékes anyagokat tartalmaznak, például aranyat és ródiumot, amelyek a jövő szempontjából igen fontosak. Ha a továbbiakban elvégezzük a nyersanyagok kivonását, nem tapasztalunk hiányt. A kezemben tartottam 20 kg aranyat, amelyet mobiltelefonokból nyertek ki. Nehéz volt felemelni, és még nehezebb volt otthagyni!

Sokan említették a legfontosabb kérdést: az erőforrás-hatékonyságot. Erről már többször szóltam, de rendkívül fontos, hogy sose feledkezzünk el róla. Az ENSZ adatai szerint a 20. században a népesség négyszeresére, teljesítményünk negyvenszeresére, széndioxid-kibocsátásunk tizenhétszeresére, energiafogyasztásunk tizenhatszorosára, halfogásunk harmincötszörösére, vízfogyasztásunk pedig kilencszeresére nőtt. Ha valaki azt hiszi, hogy az így mehet tovább a 21. században, az nagyon téved.

Másképp kell működnünk. Ez az oka annak, hogy most, amikor – amint azt említettem – egy olyan világban élünk, ahol egyre több az elektromos és elektronikus berendezés, a problémák kezelése szempontjából rendkívül fontos a ma benyújtott és később megvitatásra kerülő javaslat. Többen szóltak a hatékonyabb bejelentésről és válogatásról. Minderre figyelmet kell fordítanunk.

Végezetül csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy úgy vélem: az első olvasat után jó dokumentum lesz a kezünkben, amelyen érdemes lesz a második olvasatban tovább dolgozni, és amely – ebben biztos vagyok – a véglegesítés után még jobb lesz.

  Karl-Heinz Florenz, előadó. – (DE) Elnök asszony, Potočnik úr, támogatom záró megjegyzéseit, különösen azokat, amelyeket az erőforrás-hatékonyságról mondott. A következő néhány hónapban az egész döntéshozatali folyamat középpontjában önök állnak majd, hiszen most közös álláspontra kell jutnunk. Tárgyalniuk kell a Tanáccsal és döntést kell hozniuk. Azt kell mondanom, hogy a Tanács az utóbbi hét hónapban egy millimétert sem mozdult, és ez nem a belga elnökség hibája volt.

Bizonyos országok igen makacsak, és a Parlament egyhangú véleményét látva arra szeretném kérni azokat a képviselőket, akik ma olyan szenvedélyesen kiálltak a jelentés mellett, hogy otthon próbáljanak némi hatást gyakorolni kormányaikra és elmagyarázni nekik, hogy a dolgok már nem úgy mennek, mint régebben.

Megemlíthetném néhány barátom nevét, akik valóban kezelni tudták a problémát. Ezért, Potočnik úr, úgy vélem, hogy a következő néhány hónapban intenzív vitát kell folytatnunk. A Tanáccsal szemben továbbra is keménynek kell lenniük. Azt is fontos kiemelni, hogy határozott igény van a hulladékpolitikához kapcsolódó nemzeti szintű szabályozásra.

Ez azonban kontraproduktív, mivel a belső piac régen alakult ki, és most megfelelően modernizálnunk kell. A probléma nem az egész belső piac, hanem a fele. Újfent szeretném kiemelni, hogy – amint az Seeber úr egyértelműen kijelentette –- a 16 kg-os és az 1 kg-os átlag közötti különbség azt mutatja, hogy sok tennivalónk van még. Ha azonban ebben meg tudunk egyezni, akkor jó úton járunk.

Potočnik úr, kétség sem fér hozzá, hogy tudja, mit kell tennie. Szeretném hangsúlyozni, hogy kiváló munkát végez, és hogy mi továbbra is – talán néha kissé durva – nyomást fogunk gyakorolni önökre annak érdekében, hogy a helyes irányban haladjanak.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra ma 11.30-kor kerül sor.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). írásban. – (CS) Az elektromos és elektronikus hulladék gyűjtése igen aktuális kérdés. Ezért nagy szükség van arra, hogy modernizáljuk az erre vonatkozó irányelvet. Véleményem szerint több, a bevezető részben szavazásra kerülő módosítás igen gyenge módon kombinálja a Bizottság javaslatait egyéb, a hulladék begyűjtését, válogatását és újrafeldolgozását szorgalmazó javaslatokkal. Hatásuk éppen ellentétes: ha nem is kaotizálják a helyzetet, de mindenképpen homályosabbá teszik. Sajnálatos módon a zárószavazás szakaszában nem tehetünk semmit. Érdekes, hogy a legtöbb képviselőcsoport tagjai egyetértenek sok, viszonylag megfelelő módosítással. Ha ez a megállapodás a zárószavazás során támogatásként jelenik meg, akkor a folyamat eredményeként létrejövő irányelv drámai mértékben előmozdítja majd az elektromos és elektronikus hulladék begyűjtését, valamint a könnyebben feldolgozható berendezések gyártását. Az egyik kulcsfontosságú rész a 14. cikk (1) bekezdése – amennyiben elfogadásra kerül a 91. módosítás vagy kevésbé világos megfogalmazású 130. módosítás –, amely támogatná az elektromos és elektronikus berendezések újrafeldolgozását és begyűjtését. Fontos, hogy erőfeszítéseink eredményeként egy olyan irányelv szülessen, amely egyértelműen meghatározza az egyes testületek kötelezettségeit, és ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az újrafeldolgozás folyamata a lehető leghatékonyabb legyen. Ebből a szempontból nem kívánatos az a bizarr elgondolás, miszerint a világítástechnikai eszközöket különböző kategóriákba kell besorolni, sem pedig a kivételek nagy száma a nagyméretű berendezések esetében.

  Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai a hulladék leggyorsabban növekvő forrásai. Jelenleg jóval nagyobb kockázatot jelentenek a környezetre és a közegészségre nézve, mint a radioaktív hulladékok. Az irányelvet mindenképpen felül kellett vizsgálni. Az elektronikus hulladék nagy részét jelenleg nem a hatályos verzióban foglaltaknak megfelelően dolgozzák fel és viszik hulladéklerakókba, vagy illegálisan kiviszik az EU-ból. Aggasztó, hogy fogalmunk sincs arról, hogy az Európában keletkező elektromos és elektronikus hulladék több mint felével mi történik. Ez a helyzet tarthatatlan, mivel az éves egy főre eső termelés a mai 4 kg-ról 2020-ra 24 kg-ra nő, hacsak nem határozunk meg begyűjtési és újrafeldolgozási célszámokat, és nem tartjuk be azokat. Az elektronikus hulladék újrafeldolgozása során több arany kerül vissza a gyártási folyamatba, mint amennyit az EU-ban bányásznak. Ugyanez vonatkozik a többi értékes nyersanyagra is. Ezért nagy örömmel fogadom az új állandó munkahelyek létrehozását és az EU értékes nyersanyagok exportjától való függésének csökkentését. A napelemek kérdésében azonban igen borúlátó vagyok. A kadmium-tellurid tartalmú elemeknek a veszélyes anyagokról szóló korlátozásokból való kizárása kapcsán elmondhatom, hogy ez növeli a kockázatot az erősen mérgező kadmium jelentette környezetszennyezés tekintetében, amely kockázat ellen az EU egyéb jogszabályi intézkedésekben fellép. E következetlenségek mögött lobbiérdekek húzódnak meg, ami nem vet jó fényt sem az EU-ra, sem pedig az Európai Parlamentre, és következésképpen nem válik az európai ipar javára.

  Jim Higgins (PPE). írásban. – Támogatom a ma tárgyalt, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló jelentést. Garantálnunk kell azonban, hogy nem vezetünk be olyan szabályozásokat, amelyek növelik az amúgy is nehéz helyzetben lévő kkv-k és kiskereskedők terheit. Garantálnunk kell, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak visszavétele a gyártók kötelessége legyen, ne pedig a kiskereskedőké. Örömmel fogadom az ilyen típusú hulladék illegális szállításának megakadályozását és a törvényi kiskapuk megszüntetését célzó rendelkezésekre vonatkozó javaslatokat. Jelenleg, ha az ilyen berendezéseket „használt, de működőképes elektromos és elektronikai berendezésként” jelentik be, nem pedig elektromos és elektronikai berendezések hulladékaként, akkor az illegálisan elszállítható harmadik világbeli országokba, ahol aztán szemétlerakókba kerül. Természetesen hasonlóképpen kulcsfontosságú, hogy a hatóságok hatékonyabban tartassák be a törvényeket, és az újrafeldolgozás a törvényi szabályozásnak megfelelően történjen az FCKW kontrollálatlan kibocsátásának megelőzésére. Az illegális szállításból sok esetben bűnözők profitálnak, mivel csalásokban részt vevő üzérek gyakran azzal tévesztik meg a hatóságokat, hogy a termékeket nem elektronikai terméknek tüntetik fel, azt színlelik, hogy újrahasználatra kerülnek a termékek vagy a konténer középső részében rejtik el azokat. Az ellenőrizetlen szállítmányok általában Ghánába, Nigériába, Indiába vagy Pakisztánba kerülnek. A második olvasat során együtt kell működnünk annak biztosítására, hogy véget vetünk e veszélyes gyakorlatnak, valamint hogy az értékes európai fémek Európában maradnak.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai az EU leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak megfelelő kezelése elősegíti bizonyos értékes erőforrások újrahasználatát, ami különösen erős hatással van a környezetre, a polgárok egészségére és környezetbarát munkahelyek teremtésére. A Bizottság hatásvizsgálata szerint jelenleg uniós szinten évente és lakosonként körülbelül 24 kg elektromos és elektronikus hulladék keletkezik, és ennek csupán 65%-a kerül begyűjtésre. Az elektromos és elektronikus hulladék újrafeldolgozása ötször-hétszer több munkahelyet teremt, mint a hulladékégetési ágazatban és tízszer többet, mint a hulladéktárolási ágazatban. Az irányelv felülvizsgálata segített abban, hogy új célszámokat határozzunk meg az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtése, újrafeldolgozása és újrahasználata terén (az újrafeldolgozás célszáma 50-75% a kategóriák függvényében, amelyek száma az eredeti 10 helyett 6, az újrahasználat terén pedig 5%). Segített a szigorúbb intézkedések kidolgozásában is, amelyek célja az elektronikus hulladék fejlődő országokba történő kivitelének megakadályozása. A gyártók, fogyasztók és helyi hatóságok felelősségeinek meghatározása világosabb – ennek célja a környezetbarát kezelés biztosítása. Az elektronikus termékek gyártóinak kötelezettsége lesz a hulladékkezelés finanszírozása, aminek pozitív végeredménye a környezetbarát tervezés szabályainak való megfelelés lesz, amelynek köszönhetően könnyebben javítható és újrafeldolgozható termékek kerülnek majd gyártásra.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Rendkívül fontosnak tartom, hogy az elektromos es elektronikus berendezések hulladékait szabályszerűen ártalmatlanítsák. A szelektíven gyűjtött hulladékok részarányának növelése is elengedhetetlen, de fontos, hogy a teljes újrahasznosítási folyamat nyomon követhető legyen a megfelelő dokumentáció által. Az ipar felelősségteljes hozzáállása is szükséges ehhez, a nagy gyártó és feldolgozó cégek magatartását hatékonyabban kell ellenőrizni. Ugyanakkor látni kell azt, hogy - elsősorban az újonnan csatlakozott - tagállamok még nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű újrafeldolgozó létesítménnyel, így ezek fejlesztésére kell hangsúlyt fektetni, hogy a begyűjtött hulladékok kezelése valóban szakszerűen történjen meg.

  János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv jelenlegi átdolgozásának nemcsak környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból, hanem a manapság oly sokat emlegetett forráshatékonyság szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van. Köztudott, hogy az Uniót évről évre számos illegális elektromos hulladék szállítmány hagyja el, ezért iparunk elemi érdeke, hogy a tagállamok az egyre nagyobb mennyiségben keletkező elektromos hulladékaik szakszerű visszagyűjtésével és lehetőség szerinti újrahasznosításával az értékes nyersanyagokat az Unió határain belül tartsák. A fogyasztói szokások persze országonként eltérőek, ezért az eredményes visszagyűjtés érdekében ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a célszámok kijelölése során. Magyarországon például az átlagos fogyasztó két vagy három éven belül nem fogja lecserélni a televízióját, de ha még így is tenne, azt nagy valószínűséggel inkább a nyaralójába viszi majd, nem pedig a begyűjtőhelyekre. Mindezekre tekintettel a jelentéstevő ezen problémát felismerve egy széleskörűen támogatott kompromisszumot tudott elfogadtatni, melyben a visszagyűjtési irányszámok alapját nem a piacra dobott termékek, hanem a keletkező elektronikai hulladék mennyiségében határozta meg. Noha e téren még számos szakmai részletet kell kidolgozni, úgy vélem, hogy ez jó irány lehet. Különösen azért is, mert ellentmondásos módon az eredeti visszagyűjtési célt maga a bizottsági hatástanulmány is csak a régi tagállamok tekintetében tartja reálisnak, az újak tekintetében nem.

  Marian-Jean Marinescu (PPE). írásban. – (RO) Az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelvjavaslat, abban a formában, ahogy azt a Bizottság az Európai Parlamenthez benyújtotta, nem világos. A tagállamok ezért értelmezhetik különféleképpen az irányelv alkalmazási körébe tartozó berendezés-típusokat.

A Bizottságnak emellett közös módszertant kell kidolgoznia az egyes tagállamokban keletkezett hulladék mennyiségének kiszámítására. A keletkezett hulladék mennyisége azonban függ a fogyasztói piac specifikus jellegzetességeitől, a termékek eltérő életciklusaitól, valamint az egyes tagállamok lakosságának szokásaitól.

A jelentési időszak célja nem is a létrejött hulladék százalékos mértékének kiszámítása. Az irányelv hozzáadott értéke az egészségre és környezetre gyakorolt potenciális pozitív hatás. Az elektronikus hulladék megfelelő kezelése segíthet az akár 50-75%-os újrafeldolgozási ráta és az 5%-os újrahasználati ráta elérésében. E célok megvalósítása érdekében az elektronikai termékek gyártóinak és fogyasztóinak egyaránt fel kell vállalniuk felelősségeiket. A gyártóknak kell finanszírozniuk a hulladékkezelést, míg a fogyasztóknak az elektronikus hulladékot legálisan, a kezelőközpontokban kell ártalmatlanítaniuk.

(Az ülést 11.10-kor felfüggesztik, majd 11.30-kor folytatják)

ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT
alelnök