Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. február 3., Csütörtök - Brüsszel

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

  Elnök. − Most elérkeztünk a szavazáshoz fűzött indokolásokhoz.

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Ajánlás második olvasatra: Charles Goerens (A7-0009/2011)

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, én tartózkodtam, mert az Európai Tanács január 14-én megújította az Elefántcsontpart elleni intézkedéseket, tekintettel a tavaly év végén tartott elnökválasztásokat követő helyzet súlyosságára. Azt kell mondanom, hogy ezeket az intézkedéseket az olyan személyek vagy jogalanyok érdekében fogadták el, akik kifogásolták a demokratikusan megválasztott elnököt vagy nem hódoltak be a hatalmának; az ilyen jogalanyok közé tartozott Abidjan és San Pedro független kikötője is, valamint számos bank.

A kezdeményezés célja a nemzetközi kereskedelem fejlesztése és előmozdítása a fejlődés fellendítése érdekében. A program a természetes és jogi személyeknek szól. A kezdeményezés I. mellékletében szerepel Elefántcsontpart, de egy szó sincs az általam említett határozatról, én ezért tartózkodtam.

Elnök úr, azt is szeretném kérni Öntől, aki ennek a mai ülésnek az elnöke, hogy javítsunk a Parlamentről kialakult képen, mert úgy gondolom, hogy az ilyen helyzetek, amit ma és az összes plenáris ülésen láthatunk, semmivel sem visznek közelebb ahhoz a képhez és presztízshez, amit közvetíteni próbálunk. Szerintem elfogadhatatlan, hogy amíg az egyik képviselő beszél, egyes csoportok nevetgélnek és nem figyelnek oda; ezt ennyi erővel kint is megtehetnék. Mivel ma van lehetőségem erre, szeretném megkérni mindazokat, akik ezeken az üléseken elnökölnek, hogy javítsanak a Parlamentről kialakult képen, amely árt az európai politikának.

  Elnök. – Mint tudja, Swoboda úrnak van egy munkacsoportja a plenáris ülés eljárásainak vizsgálatára, én pedig a figyelmébe fogom ajánlani az Ön által elmondottakat. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy kedve szerint bármikor benyújthat egy írásbeli indokolást a szavazáshoz.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Ügyrendben szeretnék egy kérdést feltenni Önnek. Körülbelül tíz perce jelentkezem. Szeretném, ha a jegyzőkönyvbe kerülne, hogy az elmúlt szavazások során a mögöttem lévő román politikus, Becali úr nem volt jelen a szavazáson, de ezt a videófelvételeken meg lehet majd figyelni. Ezzel ellentétben az ő asszisztense, titkára az ő képviselői kártyájával itt szavazott. Meg szeretném kérdezni az elnök úrtól, hogy ez szabályos-e, illetve hogyha ez nem szabályos, akkor a szélsőséges román politikus milyen büntetésre várhat azért, hogy az asszisztense szavazott helyette.

  Elnök. – Ez nagyon komoly állítás, amit most mondott; az Elnökség meg fogja vizsgálni.

Ajánlás második olvasatra: Barbara Lochbihler, Kinga Gál (A7-0014/2011)

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, ahhoz, hogy tovább haladhassunk a 2006-ban kijelölt úton, hogy az Európai Unió külső támogatását hatékonyabbá és átláthatóbbá tehessük, mindenképpen meg kell szüntetnünk azokat a következetlenségeket, amelyek az adókkal, vámokkal, díjakkal és az uniós finanszírozás egyéb adóterheivel kapcsolatos költségek támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivétel tekintetében mutatkoztak.

A rendelet módosítása ezért ebből a szempontból szükséges és időszerű. A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a stratégiai dokumentumok tekintetében, mivel ezek a dokumentumok kiegészítik az 1889/2006/EK rendeletet, és alkalmazási körük általános.

Remélem, hogy nemcsak a megfelelő konzultációkra fog sor kerülni az előkészítő munka során, hanem az elfogadott módosítások mindenekelőtt sikeresen felruházzák a Parlamentet az alkalmas eszközökkel, hogy nyomon követhesse és befolyásolhassa a Bizottság által elfogadott intézkedéseket. Csak így tudjuk biztosítani, hogy az EU külső támogatási politikája jogszerűen és demokratikusan működjön.

Ajánlás második olvasatra: Helmut Scholz (A7-0005/2011)

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint az Európai Uniónak érdekében áll ilyenfajta megállapodásokat kötni az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszközeinek alkalmazásával. Szerintem arra is fel kellene hívni a figyelmet, hogy milyen sok ország szerepel a mellékletben. Ezért szeretném leszögezni, hogy milyen fontos kezdeményezés ez.

Ajánlás: Francesca Balzani (A7-0002/2011)

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, örülök a banánkereskedelemről folytatott hosszadalmas, keserű jogi vita során elért megállapodásnak, amely véget vet a bizonytalanság és instabilitás hosszan tartó állapotának a banántermelő és banánnal kereskedő országokban.

A banánkereskedelmi megállapodásnak jelentős hatása lesz más olyan fejlődő országokra is, amelyek banánt szeretnének exportálni, nekünk pedig segítenünk kell majd ezeket az országokat, hogy alkalmazkodni tudjanak a világpiac versenykörnyezetében zajló nagyarányú változásokhoz.

A kísérő intézkedések programjának ezért az alkalmazkodás társadalmi következményeivel kapcsolatos sürgős kérdésekkel is foglalkozniuk kell. Ezért egyetértek azzal a javaslattal, hogy meg kell vizsgálni, milyen hatást gyakorol ez a megállapodás az érintett régiókra, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen kidolgozni a nem kívánt hatások enyhítésére.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) (A beszéd eleje hiányzik) a szinte már az életnagyságúnál is nagyobb banánháború, nagyon jó, hogy végre véget ért. Sok igazság van abban, hogy nem engedhetjük meg a kereskedelem egyetemes szabályainak megsértését. Teljesen helyénvaló, hogy a WTO beavatkozott, és mi itt az Európai Parlamentben és az Európai Unióban is helyesen jártunk el. Ennek következtében meg fog szűnni az egyes AKCS-országok által eddig élvezett különleges bánásmód rendszere.

Természetesen abban is sok igazság van, hogy fontos biztosítani a tisztességes verseny szabályainak megőrzését a piacokon, de ragaszkodnunk kell ahhoz az elvünkhöz, miszerint minden termelőt egyformán kezelünk. Másrészről viszont, a behozatali rendszerbe tartozó országok 1993 óta hatalmas előnyt élveztek, és az eltelt időben lehetőségük volt rendbe szedni magukat és kifejleszteni a saját banántermelésüket. Ez azt jelenti, hogy a valódi verseny közepette is jobban meg tudják állni a helyüket, és már nem szorulnak rá a különleges támogatásra.

Ezért mellette szavaztam ennek a változásnak, és gratulálok a Bizottságnak és az Európai Uniónak, hogy immár sikerült véget vetniük a banánháborúnak.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a banánnal kapcsolatos kereskedelmi vita a WTO történetében az egyik leghosszabb ideig tartó és talán a legbonyolultabb vita volt, egyúttal egy olyan vita, amelyben az Európai Uniónak nyíltan és egyértelműen nem volt igaza. Az Unió politikája az volt, hogy előnyben részesítette néhány korábbi gyarmat termelőit a szabad kereskedelem elveinek rovására, noha ezek az elvek természetesen elméletileg a Római Szerződésbe vannak foglalva.

Ez a politika mindenkinek rossz volt. Rossz volt az európai fogyasztóknak, akiknek sokkal magasabb árat kellett fizetniük, rossz volt az exportőröknek, ártott a nemzetközi összhangnak és a nemzetközösségnek, sőt, még azoknak az embereknek is rossz volt, akiknek a védelmére elvileg kidolgozták. A volt brit és francia gyarmatok mostanra váltak igazán gyarmattá, hozzáláncolva egy mesterséges és terméketlen kivitelhez, miközben diverzifikálhatták volna a gazdaságukat, és jobban beilleszkedhettek volna a világgazdaságba.

Még egy dolgot szeretnék mondani erről, ami egyszer sem került elő a vitákban. Az EU gyalázatos módon nyomást gyakorolt a banántermelőkre, hogy hozzanak létre politikai és gazdasági uniókat maguk körül, az EU-s modell mintájára, ami már igazán nem a mi dolgunk. A szabad kereskedelemnek éppen az a lényege, hogy a különbségek alapján árukat cseréljünk, és nem az, hogy banánt adogassunk el egymásnak, és ha már itt tartunk, az sem, hogy fenntartsunk egy mesterséges vámuniót Európa iparosodott gazdaságai között.

Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A7-0229/2010)

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök úr, amikor az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvet tárgyaltuk az Európai Parlamentben, számos olyan változtatás történt, amelyek javítottak az irányelven. Én igennel szavaztam e fontos irányelv módosított változatára. Az irányelv lehetővé teszi, hogy az elektromos berendezések gyártói tájékoztassák a berendezések vásárlóit a hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő összegyűjtésének, kezelésének és ártalmatlanításának költségeiről.

Ez az érintett szervek, forgalmazók, exportőrök vagy vásárlók tájékoztatása révén növeli a piac átláthatóságát. Ugyancsak meg fogja erősíteni az újrafeldolgozás ismertségét és elfogadottságát és a költségek visszatérítését. Fontos, hogy az iparág pénzügyi kötelezettségeiben az elektromos hulladék hatékony begyűjtési rendszerének kialakítása álljon a középpontban, és ne az legyen a cél, hogy büntetést kelljen fizetni a kitűzött begyűjtési irányszámok elérésének elmulasztásáért, amikor egy adott régióban nem kellőképpen fejlett a hulladékgyűjtési infrastruktúra.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, az európai országok dinamikus fejlődéséhez és technikai előrehaladásához sajnos kevésbé kívánatos következmények is társulnak. Ennek leglátványosabb példája az elektronikus hulladék nagyarányú megnövekedése. Módszeresen használunk minden lehetséges elektronikus eszközt, és ezeket egyre hamarabb cseréljük le újakra, de mindeközben nem törődünk azzal, hogy a régieket biztonságossá tegyük. Ez óhatatlanul kihat a természeti környezetre.

Remélem, hogy az elektromos és elektronikus hulladékok összegyűjtéséről és kezeléséről szóló jogszabály átdolgozása lehetővé fogja tenni a visszanyert értékes anyagok mennyiségének növelését, mivel a környezeti előnyök mellett ez gazdasági előnyökkel is jár. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által javasolt magas szelektív gyűjtési aránynak ezen anyagok megőrzését és újrafelhasználásra való előkészítését kellene eredményeznie.

Egyetértek azzal, hogy sürgősen vissza kell szorítani az e-hulladék Európai Unión kívüli illegális kivitelét. Annak a gyakorlatnak a visszaesésére is számítok, hogy az egyik tagállamból származó hulladékot egy másik tagállam területén tárolják, ami nincs mindig összhangban a rendeletekkel.

  Elnök. – Szerintem Ön úttörő tettet hajtott végre. Most először láttam olyat, hogy valaki iPadről olvassa fel a beszédét.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, a hulladék nem tartja tiszteletben a határokat, és ez különösen igaz az elektronikus és elektromos hulladékra. Ezért létfontosságú, hogy a hulladék ártalmatlanítására és újrafeldolgozására vonatkozó rendelkezések össze legyenek hangolva az Európai Unió tagállamai között és a tagállamokon belül, és ami a legfontosabb, hogy befejeződjön az olyan hulladékkivitel, amelynél nem gondoskodnak a tanúsított, környezetvédelmi szempontból megfelelő ártalmatlanításról.

Végül azt kérem, hogy vizsgáljuk meg a döntéseink hatékonyságát, hogy biztosítsuk, hogy szándékaink tényleg valóra válnak.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, az Európai Unióban gyorsan növekszik az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége, ugyanakkor a hulladék rossz hatékonyságú ártalmatlanítása és dilettáns összegyűjtése komoly környezeti és közegészségügyi problémát jelent, emellett olyan nyersanyagokat és erőforrásokat is elveszítünk közben, amelyekből végesek a készleteink.

Figyelembe véve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv alkalmazása során szerzett új információkat, úgy tűnik, hogy megfelelő módosításokra van szükség e jogi intézkedés bizonyos részei esetében, amelyek a gyakorlati alkalmazás során már eddig is komoly problémákat okoztak. Ezért egyetértek azokkal a rendelkezésekkel, amelyek folytán a gyártóknak és a fogyasztóknak nagyobb mértékben felelősséget kell vállalniuk az ilyen berendezések megfelelő ártalmatlanításáért.

Ami azonban a jelenlegi célkitűzést illeti, azt szeretném mondani, hogy ez a célkitűzés nem veszi figyelembe a különböző tagállamok nagymértékben eltérő gazdasági körülményeit. Véleményem szerint egy megadott időszakra számított piaci mennyiségeken alapuló százalékos arány jobban figyelembe venné a tagállamok konkrét körülményeit és sajátos helyzetüket az elektromos árucikkek piacán.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, mellette szavaztunk, én magam is mellette szavaztam ennek az elektronikus hulladékról szóló kezdeményezésnek. Beszéltünk itt begyűjtésről, kezelésről, tiltásról és törvénytelenségekről, de én azt is szeretném jegyzőkönyvbe mondani itt a Parlamentben, hogy talán foglalkoznunk kellene egy olyan dologgal, amit egy ideje már többen is vizsgálnak: hogy azok a tárgyak, amelyek hosszú ideig használhatók és működőképesek maradhatnának, egy bizonyos idő után miért romlanak el előre jelezhető és tervezhető módon?

Erről éppen ezen a héten készítettem több kérdést is a Tanács és a Bizottság részére, úgyhogy meg fogják vizsgálni, hogy egyes cégek tényleg tudatosan döntenek-e erről, és hogy ebből következően az európai és világszinten keletkező elektronikus hulladék mennyiségét vissza lehetne-e szorítani az ilyen gyakorlat elleni fellépéssel.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, először is hadd gratuláljak barátomnak és kollégámnak, Karl-Heinz-nak ehhez a jelentéshez. Bármihez fog, azt pontosan és gyakorlatiasan végzi, és ez erre a jelentésre is igaz.

– Mint már mondták, elektronikus korban élünk, a piacon szinte naponta jelennek meg az újabb és újabb eszközök, és az ilyen elektromos berendezések és eszközök eltarthatósága sok esetben nagyon rövid, ami korszerűsítést vagy ártalmatlanítást tesz szükségessé. Az itteni javaslatok bizonyosan időszerűek e tekintetben.

A belső piaccal kapcsolatos megállapítás szintén nagyon fontos. Erről szeretünk beszélni, de a késztől még messze van.

– (GA) Ezért úgy gondolom, ez a jelentés komoly előrelépést jelent az említett problémák megoldása felé, tehát üdvözlöm és örömmel szavaztam mellette.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma fogadtuk el a campaniai hulladékhelyzetről szóló állásfoglalást, amely szerintem mindnyájunk számára azt a tanulságot hordozza, hogy meg kell előzni az ehhez hasonló környezeti katasztrófák kialakulását.

A mai napon meg lehetünk elégedve magunkkal, mert ezen a plenáris ülésen sikerült elfogadnunk egy ilyen intézkedést, amely a globalizáció korában minden lehetséges módon támogatandó és bátorítandó intézkedéssé teszi az újrafeldolgozás és az újrahasználat kultúráját, hogy az európai polgárokban – akik mára mentesültek attól az erőfeszítéstől, hogy elő kelljen állítaniuk a mindenki számára elérhető árukat – tudatosítsa ezek valódi értékét.

Florenz úr jelentése az elektromos és elektronikus berendezések újrahasználatáról, amelyről ma szavazunk, nemcsak az európai környezeti fenntarthatóság jövője szempontjából fontos, hanem egy másik szempontból, a nyersanyagok elvesztése miatt is. Az anyagok és erőforrások hatékony és innovatív felhasználása valójában kulcsfontosságú kérdés a globalizált gazdaságban. Ezért szerintem pozitív, hogy ambiciózus célokat tűztünk magunk elé, és az is, hogy a termékek tényleges költségét úgy kell feltüntetni, hogy a vásárlókban tudatosuljon.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, örömmel támogatom a Parlament ambiciózus jelentését, amely határozott üzenetet küld az EU valamennyi kormányának. A jelentés fenntartja a „szennyező fizet” elvet, és ezt arányosan juttatja érvényre.

Meg vagyok elégedve az ALDE módosításával, amely a mikrovállalkozásokat – azaz a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató és kétmilliónál kisebb forgalmú vállalkozásokat – mentesíti a kis mennyiségű hulladék visszavételének kötelezettsége alól. Ez biztosítja, hogy a tárolóhely terén nehézségekkel küzdő kis üzleteket ne terheljék ésszerűtlen követelményekkel.

Végezetül azoknak, akik a javaslat költségei miatt panaszkodnak – voltak néhányan –, azt mondanám, hogy nincs jogunk tovább használni a bolygónk egyre fogyatkozó erőforrásait. Kötelességünk aktívan ösztönözni az újrahasználatot és az újrafeldolgozást és minden lehetséges módon törekedni arra, hogy mérsékeljük az egyre ritkább nyersanyagaink elvesztését.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, délkeleti választókerületem gyönyörű mészkőszirtjei és sarjerdői körül autózgatva arra lettem figyelmes, hogy az út szélén kisebb kupacok emelkednek háztartási gépekből és más kidobott elektromos cikkekből. Ezek a kupacok jól látható emlékművet állítanak a törvénynek a nem kívánt következményekből. Egy irányelv, amely az újrafeldolgozást volt hivatott ösztönözni, végül mégis az illegális hulladéklerakást mozdította elő.

Az egyik következmény az volt, hogy érvénytelenítette a tulajdonjogok hagyományos fogalmát. A tulajdont rendes esetben úgy értelmezzük, hogy ha te valamit eladsz nekem, és én megveszem, onnantól az én felelősségem. Rád a továbbiakban nem hárul semmilyen újrafeldolgozási kötelezettség. Valójában a szabad piac általában újra feldolgozza ezeket a tárgyakat, és vannak olyan nagyszerű emberek, akik ezt akár ingyen is megteszik, az úgynevezett hulladékkereskedők. Néha még fizetnek is azért, hogy elvégezhessék a munkát. Mindez azonban egy cseppet sem vigasztalja azokat a választóimat, akik azon gondolkoznak, hogyan szabadulhatnának meg kimustrált háztartási gépeiktől.

Az egyik választóm azzal a kérdéssel keresett meg a múlt héten, hogy hogyan tud megszabadulni a hűtőjétől. Csak annyit tudtam javasolni neki, hogy adja az anyósának.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0078/2011)

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr, rendkívül csalódott vagyok amiatt, hogy közös külügyi főképviselőnk, Ashton bárónő kezét mennyire megkötötték a közel-keleti válságról folyó tárgyalások tekintetében. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy Európában kiállunk azok mellett, akik a demokráciáért és a szabadságért küzdenek. Közös Parlamentünk és közös Uniónk az eredménye annak, hogy elszánt erőfeszítéseket tettünk, hogy soha többet ne kelljen átélni a totalitárius rendszerekkel járó rémségeket. Ezzel az állásfoglalási indítvánnyal részt akarunk vállalni a felelősségből, és meg akarjuk mutatni, hogy készek vagyunk támogatni a demokráciáért és a szabadságért folyó harcot a Közel-Keleten. Ezért még inkább sajnálatos látni, hogy a Bizottság és a Tanács nem volt hajlandó felvállalni a rájuk háruló felelősséget. Láthatjuk, ahogy a változás szele végigsöpör a Közel-Keleten. Az ott élő emberek segítséget kérnek, nekünk pedig kötelességünk megadni ezt a segítséget. A mi részünkről egyedi intézkedésekre van szükség, élelmiszer, gyógyszer és segélymunkások biztosítása formájában. Most erre van szükség. Ugyanakkor természetesen segítenünk kell a jogbiztonsággal rendelkező demokratikus társadalmak kiépítését Tunéziában és Európában egyaránt. Az Unió tagállamainak fele a diktatúrát cserélte le a demokráciára és a szabadságra. Miért olyan nehéz kimondani, hogy a Közel-Kelet lakosságával is ugyanennek kellene történnie?

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, kétség nem férhet hozzá, hogy a fiatalabb generációk felkelése, amely most megrázta Tunéziát, magára az Európai Unióra is komoly kihatással lehet. Számos jó ok van erre, köztük a 2011-2016 közötti időszakra szóló új Európai Unió–Tunézia cselekvési terv meghatározása, és mindenekelőtt a migrációs áramlások szabályozása.

Csak egy hónap telt el azóta, hogy ugyanez a Ház elfogadott egy fontos intézkedést – az első jogalkotási csomagot a Lisszaboni Szerződés alapján – az emberkereskedelemről. Az illegális migránsok beáramlásának fellendülésével határozottan szembe kell szállni. Ehhez szükség van egy olyan európai megállapodásra, amely a Földközi-tenger déli partjaira is kiterjed, beleértve Tunéziát és Egyiptomot is. Ennek eléréséhez a küldöttségnek oda kell mennie és nyomon kell követnie a teljes demokratizálódáshoz vezető folyamatot, ahogy el is indult Tunéziába, ugyanakkor Tunéziának valódi esélyt kell adnunk a teljes körű demokrácia kitartó, folyamatos támogatásával.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, szeretnék ismét szót kérni a szavazáshoz fűzött indokolások keretében, mert tegnap sajnos nem volt lehetőségem felszólalni.

Szeretném kifejezni csodálatomat a tunéziai nép iránt, akik békés eszközökkel elsöpörték a diktatúrát, és remélem, hogy Tunézia ideiglenes kormánya úgy tekinti majd az állásfoglalásunkat, mint egy esélyt a demokráciába való átmenetre.

Ugyanakkor szeretnék még egyszer bocsánatot kérni Tunézia polgáraitól, mert az Európai Unió és politikusai nyilvánvalóan nem voltak felkészülve erre a hirtelen irányváltásra. Alábecsültük a nép erejét, ha szabad így fogalmaznom, és ezt a lehetőséget arra kell használnunk, hogy a jövőben jobban elemezzük a helyzeteket, és szükség esetén megfelelően reagáljunk az ilyen jellegű eseményekre.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, a közelmúltban Tunéziában és jelenleg Egyiptomban zajló események az egész világ figyelmét felkeltették. Az ezekben az országokban uralkodó, megkövesedett rendszerek elleni polgári demonstrációk mindazonáltal tartós politikai változás reményével kecsegtetnek.

A Tunéziában megkezdődött békés átalakuláshoz nagy szükség van a demokratikus Európa teljes körű támogatására. Csatlakozva az Európai Parlament elnöke, Buzek úr kéréséhez, én is azt kérem, hogy tegyenek lépéseket a teljes mértékben demokratikus tunéziai választások lebonyolítása és egy nemzeti egységkormány megalakítása érdekében.

Ugyancsak támogatom a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamenti küldöttség felhívását, miszerint független vizsgálatot kell végezni, hogy meg lehessen állapítani, hogy a Tunéziát kormányzó erők mennyiben felelősek az erőszakért és a vérontásért. Az együttműködés és a kölcsönös, egyenlő kapcsolatok kialakítása Tunéziával az európai és a tunéziai polgároknak egyaránt érdeke. Ma ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, támogatva ezt a dokumentumot, amely részletesen bemutatja ezen együttműködés kilátásait.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, a magam részéről nem voltam barátja sem Ben Ali úrnak, sem Mubarak úrnak. Nem köszöntöttem őket öleléssel és barátságos vállveregetéssel, ahogy Sarkozy elnök tette. Nem fogadtam be a pártjukat abba a politikai szövetségbe, amelybe én és politikai kollégáim tartozunk, ellentétben a szocialistákkal – minthogy az elefántcsontparti Gbagbo úr pártja, Ben Ali úr pártja és Mubarak úr pártja egyaránt tagja volt a Szocialista Internacionálénak.

Ez ilyenformán azt jelenti, hogy én több joggal mondom ki, mennyire visszataszítónak találom – erre nincs jobb szó – azt a bánásmódot, amit a felsorolt személyek számára a mai napra tartogattunk, anélkül hogy személyesen beavatkoztunk volna az említett országok politikai helyzetébe. Én ehhez túlzottan tisztelem a be nem avatkozás elvét. Nem én voltam az, aki meghívta Ben Ali urat az Európai Parlamentbe. Ha bírálniuk kellett Ben Ali urat, ezt akkor kellett volna megtenni. A bukásuk után már nagyon könnyű bírálni ezeket az embereket.

Szerte a Közel-Keleten és az egész világon ma mindenki megtudhatta, hogy a Nyugat nem támogatja a barátait, és legyenek nyugodtak, eztán nem sokan fognak a barátságunkra pályázni.

  Elnök. – Nem hisszük, hogy Ben Ali úr valaha is meghívást kapott volna az Európai Parlamentbe. Mindenesetre most már nem fog jönni – szerencsére.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, úgy gondolom, a tunéziai helyzet váratlanul érte az Európai Uniót. Csak meg kell néznünk, milyen bánásmódban részesült Ben Ali úr az elmúlt hónapokban. Szerintem most megint túl későn érkeztünk, mert az Európai Unió nem állt ki határozottan a tunéziai nép mellett, akik le akartak számolni az oly sok éve fennálló diktatúrával, hogy elnyerjék a szabadságot és a demokráciát.

Ashton bárónőtől ezért nagyobb európai uniós részvételt kérek, továbbá kérem, hogy hozza létre az állásfoglalásban említett munkacsoportot, amelyben az Európai Parlamentnek is részt kell vennie, hogy a tunéziaiak megtarthassák a demokratikus választásokat, létrehozhassák az intézményeket az ország számára és visszanyerhessék szabadságukat.

Én azonban azt mondanám, hogy ez a politika jövője: a politika jövőjét a XXI. században a párbeszédben és a tárgyalásban kell keresni, hogy valamennyi polgár törekvései helyet kapjanak a demokratikus folyamatokban. Úgy vélem továbbá, hogy nekünk magunknak is el kellene gondolkoznunk azon a kérdésen, hogy mi itt az Európai Unióban valóban egyformán kezelünk-e minden országot, amikor az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló záradékokat teszünk a szerződésekbe.

  Elnök. – Mint tudják, az Európai Parlament ma Salafranca úr vezetésével küldöttséget indít Tunéziába, akik a jövő héten fognak jelentést tenni.

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, a tunéziai események figyelmeztetésül szolgálnak az összes antidemokratikus kormánynak – nemcsak az arab világban, hanem szerte az egész világon. Ha az alkotmányukban nem biztosítanak egy olyan mechanizmust, amelynek segítségével az emberek kifejezhetik az elégedetlenségüket, akkor forradalommal és az ezzel együtt járó erőszakkal néznek szembe.

Nem az EU dolga, hogy megmondja, mi szerepeljen más nemzetek alkotmányában. Ugyanakkor ösztönöznünk kell az alkotmányos demokráciába való átmenetet és támogatnunk kell a nyitott gazdaságot, a befektetést és a gazdasági növekedést – a világ többi részével folytatott kereskedelmet –, mert ez munkahelyeket teremt és enyhíti a szegénységet, márpedig az elégedetlenség jelentős részének ez a kiinduló oka az arab világban.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0075/2011)

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, természetesen mellette szavaztam ennek az állásfoglalásnak, mert szerintem minden tagállamnak nagyobb erőfeszítést kell tennie az endémiás betegségek elleni küzdelemben.

Ezt a célkitűzést az ENSZ még 2000-ben szerepeltette a millenniumi fejlesztési célokról szóló nyilatkozatában. Az Európai Unió a kutatási és innovációs keretprogramja keretében már támogatta a tuberkulózis elleni védőoltás kifejlesztését, azzal a céllal, hogy 2050-re teljesen felszámolja a betegség előfordulását a népesség körében. Ennek érdekében partnerség kialakítását ösztönözte Európa-szerte több mint 40, védőoltások fejlesztésére és előállítására szakosodott kutatóközponttal.

E szöveg elfogadásával a tagállamok mostantól kötelesek törekedni saját pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítésére, különösen a fejlődő országok tekintetében, hogy az egészséghez való jog a preventív ellátáshoz való jogot is jelenthessen.

Határozatra irányuló javaslat (B7-0090/2011)

  Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök úr, a Parlament tavaly szeptemberben súlyos hűtlen kezelés és strukturális problémák miatt elutasította az Európai Rendőrakadémia elszámolásainak lezárását. Nem számítottunk arra, hogy a dolgokat 2014 előtt sikerül rendbe rakni. Nem az a benyomásom, hogy a CEPOL-nál időközben bármilyen javulás történt volna. Akkor miért van most itt az a javaslat, hogy zárjuk le a 2008-as elszámolásokat?

A holland Szabadság Párt (PVV) küldöttsége ezért a javaslat ellen szavazott, és azt szeretné, ha a jogosulatlan veszteségeket az érintettek viselnék. Emellett a CEPOL-nak a puszta létezését is megkérdőjelezzük. Európában már eddig is kitűnő rendőrségi együttműködésünk volt, és ehhez nincs szükségünk a CEPOL-ra. Ami minket illet, részünkről a lehető leghamarabb fel is lehetne számolni az egészet. Ez valójában hatalmas megtakarítást jelentene az adófizetőknek.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, szeretem azt gondolni, hogy mindig is harcos védelmezője voltam délkeleti választóimnak. Az érdekeiket – mint adófizetőkét – többek között úgy próbálom védelmezni, hogy igyekszem meggátolni, hogy a szorgos munkával összegyűjtött pénzüket értelmetlen, rossz hatékonyságú vagy korrupt uniós ügynökségekre herdálják el.

Ez az érv semmit nem veszít az erejéből attól, ha az értelmetlen ügynökség történetesen az én választókerületemben van, az Európai Rendőrakadémia ugyanis ott található. Nem hiszem, hogy bárkinek is kétsége lehetne az elszámolások hűtlen kezelése felől. Szerintem itt a Házban senki nem állítja azt, hogy ez a szervezet – pénzügyi szempontból – fenntartásra érdemes vagy hatékony.

Messzebbre visz az a kérdés, hogy egyáltalán miért van szükségünk európai rendőrségi ügynökségre. A kényszerítő erőhöz való jog feletti monopólium talán az államiság legfontosabb attribútuma, és az államok világszerte nagyon kifinomult, rendkívül hatékony egyezségekre jutottak a rendőrségi együttműködésről anélkül, hogy az uniós ügynökségek tanácsára szorultak volna e téren.

Nagyon jól megvoltunk az EU jelenléte nélkül Hampshire megyében, ahol az EPC található. Maga a megye régebbi a tagállamok többségénél, és jól meglesz eztán is, akár ott lesz a területén ez az uniós ügynökség, akár nem.

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, ellene szavaztam az Európai Rendőrakadémia elszámolásai lezárásának. Azért tettem ezt, hogy legalább így tiltakozzak az ellen, ahogy az EU az adófizetők pénzével bánik.

Túlontúl sok pénzt pazarolunk el, és túl sokat fordítunk olyan értelmetlen szervekre, mint az Európai Rendőrakadémia. Nincs szükségünk rá. Spóroljunk egy kis pénzt az adófizetőknek, szüntessük meg.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B7-0091/2011, B7-0092/2011, B7-0093/2011)

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, számtalanszor hallhatták itt a Házban, ahogy magányos, kimerítő anyagháborút vívok ezeknek az új uniós felügyeleti ügynökségeknek a létrehozása ellen a pénzügyi szolgáltatások területén.

Mindvégig az volt a fő állításom, hogy ezek nem létező problémára kínálnak megoldást. A pénzügyi válságért okolható emberek közül egy sem tartozik ezeknek az ügynökségeknek a hatáskörébe. Megítélésem szerint ez nem egy meghatározott problémára adott arányos, átgondolt válasz, hanem egy ideológiai lépés, hogy még több legyen az öncélú európai integráció.

Ha bárkinek kétsége maradt volna afelől, hogy kinek van igaza, azt bizonyosan megszüntette az imént látott bohózat, amikor az elnök megkérdezte a Háztól, hogy ki volt a három jelölt, akiket épp most hagytunk jóvá, és az európai parlamenti képviselők közül senki nem tudott válaszolni.

Akkor mégis miért szavaztuk meg olyan elsöprő többséggel ezeknek a jelölteknek a kinevezését? Gyanítom, hogy azért, amit Barnier biztos mondott az ajánlásukban – hogy az „Európa iránti elkötelezettségük” miatt lettek kiválasztva. Szóval valójában erről van szó. Az egésznek semmi köze a pénzügyi szolgáltatások javításához, csak és kizárólag a brüsszeli ellenőrzés kiterjesztéséről szól.

Végül szeretném megismételni Lord Dartmouth felhívását: amennyiben – mint ezt ma javasolták – női jelöltek is kellenének e pozíciók némelyikére, nekem sincs jobb ötletem, mint szókimondó délkelet-angliai kollégám, aki lebuktatta az előző Bizottságot, Andreasen asszony.

  Ashley Fox (ECR). – Elnök úr, szeretném, ha nem lenne Európai Felügyeleti Hatóságunk, de sajnos van. Ha már így alakult, a legalkalmasabb embereket kell kineveznünk az élére. Amit ma a korábbiakban láthattunk, valóban bohózatba illő volt, amikor azok a kollégák, akik a jelentkezőket interjúztatták és kompetensnek ítélték, ennek ellenére tovább akarták fitogtatni erejüket, és tiltakoztak, hogy velük nem konzultáltak eleget. Ezért volt ez a mai szavazás. Színészkedés a legrosszabb fajtából, ami egyáltalán nem tesz jót a Parlamentnek.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, Ön ma nagyon okosan észrevette, hogy az egyik képviselő a Parlament történetében először iPadről olvasta fel a beszédét. Ezután volt egy képviselő, aki – remélhetőleg először és utoljára – állítólag a távollétében szavazott. Ezt követően mi magunk megszavaztuk a felügyeleti hatóságok elnökeit. Ha nemmel szavaztunk, valójában az jelentette az igent. Ezt fejtsék meg! Mindeközben természetesen – mint erre már felhívták a figyelmet – nem tudtuk a jelöltek nevét, és egyetlen női jelöltünk sem volt, bár annyit el kell ismerni, hogy erre Barnier biztostól adekvát magyarázatot kaptunk.

Talán ezek után nem meglepő, hogy a banán ügyét is ma tárgyaljuk, mert az előbb felsoroltakat figyelembe véve sokan gondolhatják rólunk, hogy csak majomkodunk. Ebben a szellemben maradva én el is vonulok ebédelni, amiben a banán nagyon fontos része lesz a menünek. Köszönöm az elnézését, elnök úr.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (RC-B7-0073/2011)

  Luigi de Magistris (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a mai napon többséggel elfogadott állásfoglalás a campaniai hulladékválságról nagyon fontos jelzés. A campaniai vészhelyzet immár európai vészhelyzetté vált, és ez a döntés a campaniai lakosság javát szolgálja.

Nemet mondunk az olyan pénzösszegek kifizetésére, amelyek egyszerűen csak a korrupt politikusokat, a gátlástalan vállalkozókat és a szervezett bűnözést erősítik; ellenben igent mondunk az európai pénzre, ha hiteles, környezetbarát hulladékkezelési tervet terjesztenek elő hozzá; nemet mondunk az ellenőrizetlen hulladéklerakókra a nemzeti parkokban; nemet mondunk a dioxint kibocsátó hulladékégetőkre, ezzel szemben igent mondunk az újrafeldolgozásra és a környezetbarát módszerekre. Ugyancsak nemet mondunk a helyi közösségekben kialakult nézeteltérés kriminalizálására, és ennek megfelelően igent a jogszerűségre.

Fontos fordulóponthoz érkeztünk, és ez figyelmeztetés a Berlusconi-kormánynak és a Stefano Caldoro vezette regionális kormányzatnak, amelyek eddig semmi mást nem tettek, csak beszéltek és erősítgették a klikkjeiket és a maffia-berendezkedést.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, remélem, Campania polgárai biztató jelet fognak látni ebben a ma elfogadott állásfoglalásban. Nem az volt a célunk, hogy rossz hírbe keverjük vagy lejárassuk a régiót. Belpolitikai csatákat sem szeretnénk megvívni. Az Európai Unió a következő tisztességes ajánlatot teszi Campaniának: ha kidolgoznak egy teljes hulladékártalmatlanítási koncepciót, amely logikus, környezetvédelmi szempontból megfelelő, hatékony és mentes a korrupciótól, az Európai Unió biztosítja hozzá a pénzügyi támogatást. Feltéve, hogy ezt az üzenetet megkapják, remélem, egyszer majd arról beszélhetünk, hogy a campaniai válságot sikerült véglegesen és tartósan megoldani.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Report Enrico Speroni ((A7-0015/2011)

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Parlament egyik magyar képviselője, Deutsch Tamás mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről tartott egyhangú szavazás felhívja a figyelmet az EU szintjén a törvényhozás valamennyi tagjának biztosított védelem előnyére. Ennek oka, mint az a magyar igazságügyi hatóságok által benyújtott kérelem beható vizsgálata során kiderült, hogy nyilvánvalóan a politikai nézetekre vonatkozó mentelmi jog legtisztább esetével állunk szemben. A jogalkotó testület tagjainak biztosított mentelmi jog, ez az eszköz, amelyet már számtalan alkalommal megvitattunk, arra szolgál, hogy garantálja számukra a véleménynyilvánítás szabadságát. Ennek közvetlen előnyét ez a Deutsch Tamást érintő ügy is mutatja. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az Európai Parlament soha nem védte a képviselőit, ha korrupciós ügyekben vagy köztörvényes bűncselekmények ügyében indult ellenük nyomozás. A demokratikus társadalomban már önmagában maga a kísérlet sem elfogadható, hogy egy európai parlamenti képviselőt bírósági eljárással próbálnak megakadályozni abban, hogy közérdeklődésre jogosan számot tartó ügyekben véleményt nyilvánítson. Nem beszélve arról, hogy az Európai Unió kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvének 9. cikkét is megsérti, amely arra szolgál, hogy védje az európai parlamenti képviselők közvetlenül feladataik ellátásához kapcsolódó véleménynyilvánítási szabadságát.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel arra, hogy a tét egy európai parlamenti képviselő politikai tevékenységének gyakorlása, amint azt az illetékes magyar igazságügyi hatóságok által benyújtott kérelemben elismerik, én a jelentés következtetése mellett szavaztam, amely Deutsch úr mentelmi joga felfüggesztésének megtagadását javasolja. Ebben az esetben arról van szó, hogy biztosítjuk az európai jogszabályok betartását és megvédjük egy képviselő tevékenységeit, minthogy az állítólagos bűncselekmény a nyilvánosságra hozott tényekről való véleménynyilvánítás volt. Azt is elismerték, hogy Deutsch úr semmilyen módon nem vett részt ezeknek a tényeknek a közzétételében vagy létrehozásában, tehát nincs szerepe annak eldöntésében, hogy ezek igazak-e vagy hamisak.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Parlament felelőssége, hogy megvédje e Ház képviselői megbízatásának függetlenségét, és ez a függetlenség nem csorbulhat. A képviselőt rágalmazással vádolják, amelyet állítólag egy 2010. március 25-i rádióműsorban – ahová mint politikust és az Európai Parlament képviselőjét hívták meg – a magánvádlóra, egy magyar állampolgárra vonatkozóan tett kijelentéseivel követett el. Ez tehát azt mutatja, hogy a véleménynyilvánítás Deutsch úr európai parlamenti képviselőként végzett munkája keretében történt, ezért a mentelmi jogának felfüggesztése ellen szavazok.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ez az egész felhajtás Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő mentelmi joga körül csak a politikai csatározás egyik módszere. Kategorikusan ellenzem az ilyen módszereket, amelyeket arra használnak, hogy leszámoljanak a politikai ellenfelekkel. A jelen esetben ellene szavaztam Deutsch Tamás mentelmi joga felfüggesztésének. Úgy vélem, hogy a mentelmi jog felfüggesztését csak olyan európai parlamenti képviselő esetében kellene alkalmazni, aki emberölést követ el. Nekünk (azaz az Európai Parlament összes képviselőjének) meg kell értenünk, hogy amikor a politikai versenyfutás túllép minden logikus határon, bűntársakká válunk a törvénytelenségben.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Deutsch Tamás tavaly egy rádióműsorban tett néhány megjegyzést, amelyek miatt a magyar törvények szerint vádat emeltek ellene. Mindössze annyit tett, hogy véleményt mondott olyan tényekről, amelyeket már nyilvánosságra hoztak és egy napilapban is közzétettek. A megjegyzéseket nyilvánvalóan európai parlamenti képviselői minőségében tette, ami azt jelenti, hogy az uniós szabályok értelmében parlamenti mentelmi jogot élvez. A mentelmi jog célja, hogy védje az Európai Parlament mint demokratikus jogalkotó gyűlés integritását és biztosítsa a képviselők függetlenségét feladataik ellátása során. A demokráciával nem összeegyeztethető, ha bírósági eljárással próbálják megakadályozni e Ház képviselőinek véleménynyilvánítását a közérdeklődésre jogosan számot tartó ügyekben. Védelmeznünk kell a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Ez okból teljes mértékben támogatom ezt a jelentést, amely elutasítja a Deutsch Tamás mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Egy európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztése mindig kényes kérdés, de néhány esetben a felfüggesztési kérelmeket az európai parlamenti képviselő feladataival összefüggésben kell megvizsgálni. Nem hiszem, hogy egy egyszerű panasz, amelyben az érintett személyt rágalmazásnak tekintett nyilvános kijelentésekkel vádolják, elég ok arra, hogy a parlamenti mentelmi jog felfüggesztését kérjék. A mentelmi jogra vonatkozó szabályokból az is kiderül, hogy a Deutsch Tamás elleni vádak olyan véleménynyilvánításokra vonatkoznak, amelyeket európai parlamenti képviselőként végzett munkája során fogalmazott meg. Deutsch úr tehát európai parlamenti képviselőként a munkáját végezte, amikor a választói számára közérdekű ügyben kifejezte véleményét. Az európai parlamenti képviselőket nem szabad megakadályozni abban, hogy a közérdeklődésre jogosan számot tartó ügyekben véleményt nyilvánítsanak, én ezért szavazatommal támogattam Speroni úr jelentését Deutsch Tamás mentelmi jogának felfüggesztése ellen.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlamenttől egyik képviselőtársunk, Deutsch úr mentelmi jogának felfüggesztését kérték egy büntetőeljárás következtében, amelyben rágalmazással vádolták meg a magyar büntető törvénykönyv szerint. A Jogi Bizottság kiadta az ügyről szóló véleményét, egy egyhangúlag elfogadott jelentéssel, amely úgy határozott, hogy nem függeszti fel a képviselő parlamenti mentelmi jogát. Úgy találták, hogy Deutsch úr európai parlamenti képviselőként a munkáját végezte, amikor a büntetőeljárás alapjául szolgáló kijelentéseket tette. A demokratikus társadalmakban elfogadhatatlan az, hogy a közérdeklődésre jogosan számot tartó ügyekben az Európai Parlament képviselőinek véleménynyilvánítását bírósági eljárással próbálják megakadályozni.

A jelentés mellett szavaztam, mert pártolom a képviselők véleménynyilvánítási szabadságát munkájuk során, és azért is, hogy védjem az Európai Parlament mint intézmény érdekeit. Mindazonáltal hozzátenném, hogy a felelős politikai pozíciót betöltő személyeknek – beleértve e Ház tagjait is – megnyilvánulásaikban mindig ragaszkodniuk kell a szavahihetőséghez és a más érintett felek tiszteletben tartásához, ami nem mindig valósul meg.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az eljárási szabályzat 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a 2010. július 8-i ülésen az elnök bejelentette, hogy 2010. június 9-én levelet kapott a magyar igazságügyi hatóságoktól, amelyben Deutsch Tamás mentelmi jogának felfüggesztését kérik. Az elnök a 6. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kérést a Jogi Bizottságnak továbbította. A budapesti II. és III. kerületi bíróság azzal fordult az Európai Parlamenthez, hogy függessze fel képviselője, Deutsch Tamás mentelmi jogát, aki ellen büntetőeljárás folyik az említett bíróságon. Deutsch Tamást a budapesti bíróságon jelenleg zajló eljárásban a magyar büntető törvénykönyv 179. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja értelmében rágalmazás bűntettével vádolják. A Deutsch Tamás elleni vád szerint a Klubrádióban 2010. március 25-én közvetített Megbeszéljük című rádióműsorban Deutsch Tamás számos, állítólag hamis állítást fogalmazott meg a magánvádló múltjára vonatkozóan, aki ezt rágalmazásnak tarja. A magánvádló ezért büntetőeljárást indított Deutsch Tamás ellen.

Ajánlás második olvasatra: Charles Goerens (A7-0009/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek azzal, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló álláspontot jóvá kell hagyni és második olvasatban meg kell ismételni. Mivel a társjogalkotó nem állt elő alternatív javaslattal, és a kedvezményezettek érdekében az eljárást mielőbb le kell zárni, úgy gondolom, a Parlamentnek a demokratikus ellenőrzést biztosító megfelelő eljárás és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása tekintetében meg kell erősítenie első olvasatbeli álláspontját, anélkül, hogy e szakaszban újabb vitába bonyolódna az egyes módosításokkal kapcsolatban. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy a Tanácsnak a lehető leggyorsabban válaszolnia kell a Parlament második olvasatbeli álláspontjára, hogy megoldást találhassunk és az összes pénzeszközt rendelkezésre lehessen bocsátani.

  Marta Andreasen, David Campbell Bannerman, Derek Roland Clark és William (The Earl of) Dartmouth (EFD), írásban. – Az egyesült királyságbeli Függetlenség Párt úgy véli, hogy a fejlődő országok gazdaságait a legjobban kereskedelemmel lehet támogatni, nem segéllyel.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló rendeletre. Az Európai Unió fejlesztési politikájának célja a szegénység visszaszorítása, hosszabb távon pedig teljes felszámolása. Támogatja az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokat a szegénység csökkentésében, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésre való törekvésükben. Az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy a fenntartható fejlődés érdekében támogatja a fejlődő országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrációját. A fő AKCS banánexportáló országok kihívásokkal nézhetnek majd szembe a kereskedelmi rendszer változása, különösen a legnagyobb kedvezményes tarifa elvének a Kereskedelmi Világszervezet keretében történő liberalizációja, valamint az Unió és a latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások következtében. A program keretében elfogadandó pénzügyi segítségnyújtási intézkedéseknek a banántermelő övezetekben élő, magát a banán termelési láncából fenntartó lakosság, különösen a kistermelők és kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására, és a munkaügyi, munkahelyi, egészségügyi és biztonsági normák, többek között a peszticideknek való kitettséggel kapcsolatos előírások betartásának biztosítására kell irányulniuk. Ezen intézkedéseknek következésképp támogatniuk kell a banánkiviteltől függő területek alkalmazkodását is, adott esetben beleértve az ágazatspecifikus költségvetési támogatás vagy projektspecifikus intervenciók révén történő átalakításukat.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az EU elkötelezettségét az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok által a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében tett erőfeszítések támogatása iránt. A kereskedelmi dimenzió fejlesztési stratégiákba való beépítésével és a nemzetközi kereskedelem ösztönzésével az EU jelentős mértékben hozzájárult a szegénység csökkentéséhez és felszámolásához ezekben az országokban. Fontos, hogy ösztönözzük e régiók gazdasági diverzifikációját és versenyképesebbé tegyük őket, ugyanakkor figyelembe kell venni az országok szakpolitikáit, alkalmazkodási stratégiáit és regionális környezetét. Alapvető fontosságú, hogy támogassuk az AKCS-országok alkalmazkodását az uniós piacnak a Kereskedelmi Világszervezet keretében történő liberalizációjához. Kérem, hogy az uniós támogatás szempontjából tekintsék központi kérdésnek a lakosság, illetve adott esetben a kisméretű gazdaságok életszínvonalának és életkörülményeinek javítását, nem utolsósorban a munkaügyi, biztonsági és környezetvédelmi előírások betartása révén.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Azzal, hogy támogatom ezt a második olvasatra szóló jogalkotási ajánlást, azt szeretném biztosítani, hogy a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentre ruházott jogalkotói szerep nem értékelődik le a Tanács hajlíthatatlansága folytán. Számomra nem tűnik jogszerű lépésnek, hogy a Tanács elutasította, hogy a Parlament a finanszírozási eszközök végrehajtásában vállalja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően őt megillető szerepet. Az, hogy a Tanács ragaszkodik a vasszigorhoz, és nem alkalmazza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megoldását, gátolja a különféle fontos jogalkotási folyamatokat. A Parlamentet folyamatosan, felelősségteljesen tájékoztatni kell, hogy felelősségteljesen dönthessen. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében meg kell őriznie azt a jogkörét, hogy visszavonja ezt a felhatalmazást. Ha a többi intézmény biankó felhatalmazást kap, miközben a Parlamentet kirekesztik, ezzel megvonják ennek az intézménynek a felügyeletét a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos források felosztása és ágazati prioritások felett.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Gyorsabb választ kérek a Tanácstól az Európai Parlament ajánlástervezetére a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról. Egy évvel azután, hogy intézményközi tárgyalások kezdődtek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok külső finanszírozási eszközökben való horizontális alkalmazásáról, a Tanács hivatalosan elutasította, hogy a Parlament a finanszírozási eszközök működtetésében – a fejlesztési együttműködésre szólókat is beleértve – vállalja a Lisszaboni Szerződés 290. cikkében előírtak szerint őt megillető szerepet. Miután a Tanács elutasított minden olyan módosítást az első olvasatból, amelyek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az eszközökkel kapcsolatos alkalmazására irányulnak, és helyette nem kínált fel semmilyen alternatív megoldást, felszólította a Parlamentet, hogy mindenfajta tárgyalás nélkül fogadja el az álláspontját. Ezek a tárgyalások elsősorban a Lisszaboni Szerződés tiszteletben tartását hivatottak biztosítani valamennyi intézmény részéről, és nem pusztán az uniós jogszabályok végrehajtása feletti hatékony parlamenti ellenőrzést és ezáltal demokratikus ellenőrzést. Ráadásul a tárgyalások kimenetele egyúttal precedenst teremt majd az összes finanszírozási eszközzel kapcsolatos jövőbeli jogalkotási tárgyalásokhoz. Azt szeretném kérni a Tanácstól, hogy mielőbb tájékoztasson bennünket az álláspontjától, hogy a források folyósíthatóvá tétele érdekében megoldásra tudjunk jutni.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló jelentésre. Úgy gondolom, hogy egy ilyen finanszírozási eszköz létszükséglet abban az összefüggésben, hogy a fejlődő országok az EU stratégiai partnereivé váltak. Ez az eszköz elő fogja segíteni a gazdasági, technikai, tudományos, pénzügyi és kulturális együttműködést, ezáltal az Európai Unió és partnerei számára egyaránt előnyös lesz.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió által átélt válság és a lakosságot érintő belső problémák ellenére nem szabad elhanyagolnia a fejlődő országoknak nyújtott támogatását, hiszen nem hagyhatja, hogy tragikus helyzetbe kerüljenek a szélsőséges éhezés és nélkülözés közepette. Ezen országok közül némelyik nagymértékben támaszkodik egy vagy néhány termék – nagyon gyakran mezőgazdasági termékek – termelésére, és ezért különösen ki vannak szolgáltatva a piaci ingadozásoknak.

Ez a helyzet a banánnal is, amely sok ország számára az egyik fő bevételi forrás. Remélem, hogy a finanszírozási eszköz képes lesz támogatni a termelő országokra vonatkozó kedvezményes vámok csökkentéséből eredően szükséges átállást.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jogalkotási állásfoglalás-tervezet, amely egységes szerkezetbe foglalja a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről (DCI) szóló rendelet módosítását, és a banánexportáló országok támogatására irányul, a társjogalkotók között formális problémákhoz vezetett az ágazat támogatására vonatkozó stratégiai tervezési dokumentumokkal kapcsolatban. Az első olvasatra beterjesztett javaslatok szerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó eljárásoknak szerepelniük kell a DCI rendeletben, a Lisszaboni Szerződésben előírtaknak megfelelően. Alapvető fontosságú, hogy megőrizzük a Parlament hatásköreit a stratégiai döntések alkalmazhatósága és a fejlesztési támogatás feletti felügyelet tekintetében. A Lisszaboni Szerződés fényében azzal is egyetértek, hogy az ilyen ellenőrzést a Tanáccsal egyenrangú félként kell végezni, ami hozzájárulna az európai intézmények közötti fokozott feladatmegosztáshoz és az uniós döntéshozatalban kialakult esetleges demokratikus deficit csökkentéséhez.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze körül kialakult vitát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kérdése uralta, ahogy valójában más finanszírozási eszközök esetében is történt. Ebben az esetben megalapozott aggályok merültek fel itt – és ezeken mi is osztozunk – azzal kapcsolatban, hogy a Parlament és a Tanács közötti jelenlegi vita következtében esetleg késni fog a banánágazati kísérő intézkedésekben előirányzott források átutalása. Anélkül, hogy elvennénk a jelenlegi vita fontosságából, érdemes lenne megvizsgálni az Európai Unió által a banánkereskedelem liberalizálásáról aláírt megállapodásból eredő mögöttes kérdéseket is.

Itt észben kell tartanunk, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok, amelyeket ez a megállapodás jelentős mértékben érintetni fog, ugyanakkor a megvitatásában nem kapnak kellő szerepet, 500 millió euróra becsülik a banánágazatuk fenntartásához szükséges támogatás összegét. Ezért a Bizottság által javasolt 190 millió eurós összeg jóval alatta marad a megállapodás becsült hatásának. Csak az afrikai kontinensen hozzávetőlegesen 500 000 ember megélhetése függ a banánágazattól. Az ágazatot a fenntartható fejlődés középpontjának tekintik, amely lehetővé teszi az egészségügyi, víz- és áramellátási és lakhatási infrastruktúra kiépítését. A szabad kereskedelem, amely előtt ez a megállapodás megnyitja a kapukat, most mindezt veszélybe fogja sodorni.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Parlament ma jóváhagyta a Goerens úr által beterjesztett ajánlás szövegét, mert helyénvalónak látta módosítani a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendeletet. Az Unió fő célkitűzéseibe kétségkívül beletartozik a béke, az uniós értékek és a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak támogatása, valamint az emberek jólétének biztosítása. E tekintetben közismert a fejlődő országok, köztük különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok támogatására tett erőfeszítés. A támogatás célja, hogy javítsa a kedvezményezett lakosság életkörülményeit azáltal, hogy felajánlja és biztosítja mindazokat az eszközöket, amelyek segítségével az országok elindulhatnak a növekedés és az elszámoltathatóság felé vezető úton. Végül szeretném megemlíteni, hogy a most elfogadott módosítások a program félidős értékeléséből következnek, és az Európai Unió hatékonyabb beavatkozását és nagyobb fokú ellenőrzését hivatottak biztosítani.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU mindig törekedett a fejlődő országok, különösen az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok támogatására. Ez a jogalkotási állásfoglalás-tervezet egy olyan finanszírozási eszköz létrehozására irányul, amely segít megvédeni a vámkedvezmények csökkentése által érintett AKCS-országokat. Az országok banánágazatának támogatásával hozzájárulunk gazdaságuk fejlesztéséhez, a munkahelyteremtéshez és a szegénység elleni küzdelemhez.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Igenel szavaztam a második olvasatra szóló ajánlásra a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről. Szeretném továbbá hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament mindig támogatta a 10 banántermelő AKCS-ország banánágazatának adott finanszírozási intézkedéseket. Az egyetlen akadály ebben a kérdésben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok horizontális alkalmazása maradt. Remélem, ebben az utolsó kérdésben gyorsan el tudjuk érni az intézményi szintű megállapodást. Annál is inkább, mert nehéz elfogadni, hogy az ezekben a forrásokban részesülő országok nem tudják használni őket. Ez a késés rontja kötelezettségvállalásaink hitelességét, és kihat a gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközeiről szóló más jelentésekhez hasonlóan ez a jelentés is megerősíti az Európai Parlament jogait a Bizottság által elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében, és én ezért szavaztam mellette.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés a ráruházott hatáskörök területén több hatalmat ad az Európai Parlamentnek. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A fejlesztési együttműködés kérdésében igennel szavaztam a folyamatot ösztönző finanszírozási eszköz létrehozására, mert az Európai Unió fejlesztési politikájának célja a szegénység hosszú távú csökkentése. Ebből következik, hogy a fejlesztési stratégiák integrálása és a nemzetközi kereskedelem ösztönzése fontos tényező a szegénység csökkentéséhez. Úgy vélem, az e keretek között elfogadandó pénzügyi segítségnyújtási intézkedéseknek a leginkább veszélyeztetett csoportok életkörülményeinek javítására kell irányulniuk, és ezért ágazati támogatás és egyedi intézkedések révén segíteniük kell az alkalmazkodást és a befogadást.

Emellett azon a véleményen vagyok, hogy az uniós politikának nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie a fejlődő országokkal való anyagi integrációra egy egyedi, alkalmas finanszírozási eszköz létrehozása révén. Egy ország megfelelő működésének pillérje jelenleg a fejlődés és a gazdasági növekedés. Ezért ösztönözni kell az ebbe az irányba mutató célzott intézkedéseket, hogy a veszélyeztetett országok tekintetében stabil együttműködési szintet lehessen elérni.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításaira a második olvasatban. Ezek a módosítások a fontosabb afrikai, karibi és csendes-óceáni banánexportáló országok támogatására irányulnak a négyéves időszakra (2010–2013) tervezett banánágazati kísérő intézkedések révén.

A Fejlesztési Bizottság jelentése szerint a Parlament már az eljárás kezdetén kérdéseket vetett fel a Bizottság javaslatával kapcsolatban, ami azt jelentette, hogy figyelembe vették a megfogalmazott aggályokat, különösen annak szükségességét, hogy a kísérő intézkedések fő célként a fejlesztésre és a szegénység felszámolására irányuljanak. Ezek és más, a végleges szövegben jól kiemelt aggályok, mint például a források elosztására vonatkozó egyedi kritériumok teljesítéséhez kapcsolódó környezeti, egészségügyi és munkavédelmi követelmények indokolták, hogy az ajánlás mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A fő AKCS banánexportáló országok nehézségekkel nézhetnek majd szembe a legnagyobb kedvezményes tarifa elve szerint alkalmazott vámoknak a WTO keretében történő liberalizációja, valamint az EU és bizonyos latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások következtében. Az 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosító rendeletjavaslat szerint a fő AKCS banánszállító országok részesülni fognak a banánágazati kísérő intézkedésekből, amelyek célja az új behozatali rendszerre való átállásuk folyamatának támogatása. Ezzel a második olvasatra szóló ajánlással kapcsolatban a tét konkrétan a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó eljárás alkalmazása a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközére az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében vázoltaknak megfelelően, ami a stratégiai tervezési dokumentumokra és a banánágazati kísérő intézkedésekre is vonatkozna. Igennel szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a fejlesztési támogatásra elkülönített források elköltésének helyével és módjával kapcsolatos stratégiai döntések elfogadása tekintetében a Parlament mint társjogalkotó számára a Tanáccsal egyenrangú ellenőrzési jogot kell biztosítani.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament Jogi Szolgálatának befolyása alatt a DEVE, AFET (DROI) és INTA bizottságok harcot indítottak a külkapcsolatokban használt finanszírozási eszközök stratégiai tervezési szintje feletti együttdöntési jogok megszerzéséért. A Parlament úgy határozott, hogy magasabb szintre emeli a tárgyalásokat, és minden eszközt egy csomagban kezel. Ettől az alapvető konfliktustól eltekintve a többi félidős kiigazításról konszenzus jött létre a három intézmény között (az ICI+ kivételével). Mint a 2010. októberi első olvasat után kiderült, a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról” szóló tárgyalások teljesen elakadtak. A Parlament ezért úgy határozott, hogy: (1) megtart egy közös irányvonalat, azaz továbbra is egy csomagban kezeli a külső finanszírozási támogatási eszközöket (beleértve – egyelőre informálisan – a Stabilitási Eszközt is); (2) az EP második olvasatbeli módosításaival visszaállítja az EP által első olvasatban elfogadott álláspontot, azaz minden külső finanszírozási támogatási eszközzel kapcsolatban ugyanazokat a módosításokat fogadja el, amelyeket a Tanács elutasított; és (3) gyorsan továbblép a második olvasatra.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének módosításáról szóló rendeletjavaslat célja, hogy az úgynevezett banánágazati kísérő intézkedések révén támogassa az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) térség fontosabb banánexportáló országait. A kezdeményezés az AKCS-országokból származó banánkivitelhez az Európai Unió által biztosított kedvezményes vámok csökkentése nyomán indul el.

Az Európai Unió által importált termékekre alkalmazandó vámok csökkentésének szükségessége a Kereskedelmi Világszervezet besorolásából ered. Ez egy négyéves terv a 2010–2013 közötti időszakra, és a dokumentum szerint az intézkedéseknek a fejlesztésre és a szegénység felszámolására kell irányulniuk, figyelembe kell venniük a környezeti, egészségügyi és munkavédelmi követelményeket és specifikus kritériumokat kell megfogalmazniuk a forráselkülönítéshez.

Támogatom a kezdeményezést, amely az AKCS-országok fejlődéséhez való hozzájárulás és az együttműködés szándékán alapul, és ehhez biztosítja a banánágazati kísérő intézkedések programját. Várom, hogy megtudjuk, hogyan érinti ez az ugyanebben az ágazatban termelő legkülső régiók helyzetét, és ezt hogyan fogják figyelembe venni a két fél közötti kereskedelmi feltételek változásait követően.

Ajánlás második olvasatra: Barbara Lochbihler, Kinga Gál (A7-0014/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A támogató tevékenységek tervezését és végrehajtását irányító új keret − amelyet 2006-ban a közösségi támogatások hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele érdekében hoztak létre – rávilágított arra, hogy az említett keret végrehajtása során következetlenségek mutatkoznak, nevezetesen a vámokkal, adókkal és egyéb díjakkal kapcsolatos költségek európai uniós finanszírozására vonatkozó támogathatósági tilalom alóli kivételek tekintetében. Ezt szem előtt tartva jóváhagyom a 1889/2006/EK tanácsi rendelet második olvasatának elfogadását, amely fokozott legitimitást biztosít a többi intézmény (a Parlament és a Tanács) számára a stratégiai jelentőségű dokumentumok Bizottság általi elfogadása során a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályán belül.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD), írásban. – Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UK Independence Party) teljes mértékben támogatja a lényeges emberi jogok ügyét. Megjegyeznénk ugyanakkor, hogy az EU meglehetősen képlékenyen értelmezi az emberi jogokat. A szabadságvesztésüket töltők szavazati jogának biztosítása és a terrorista gyűlöletkeltő szónokok kiutasításának megtagadása egyaránt az „emberi jogok” nevében történik. Az EU kárt okozott Nagy-Britanniának, amelyet most az egész világra ki akar terjeszteni, méghozzá az adófizetők pénzén. Ez az oka annak, hogy nem támogathatjuk ezt az intézkedést.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A demokrácia és az emberi jogok olyan alapvető értékek az Európai Unió számára, amelyeket határozottan elő kell mozdítani a világban a szegénység mérséklésére és a konfliktusok megoldására irányuló törekvések szerves részeként, ám ezzel egyidejűleg a terrorizmus elleni küzdelemben is megfelelő kiinduló pontot kell szolgáltatni.

Üdvözlöm ezért az Európai Unió azon kifejezett szándékát, hogy a külpolitika részeként foglalkozzon a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának kérdésével. Az emberi jogok előmozdítására fordított pénzügyi eszközök növelik az EU külső segítségnyújtásának hatékonyságát és átláthatóságát a világban, és erősítik az emberi jogok és alapvető szabadságjogok iránti tiszteletet azokban a régiókban, ahol az leginkább veszélyben forog. Egyetértek azzal, hogy növelni kell a civil társadalomnak az emberi jogok és a demokratikus reform előmozdításában, a csoportérdekek békés összehangolásában, valamint a politikai részvétel és képviselet erősítésében betöltött szerepét.

Támogatom továbbá az Európai Unió iránymutatásai által kijelölt területeken, különösképpen a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása terén, valamint a halálbüntetés, a kínzás, a gyermeki jogok, a nők elleni erőszak és a fegyveres konfliktusok területén véghezvitt tevékenységeket. E jelentés mellett szavaztam, mert az támogatja és erősíti az emberi jogok, az igazság és jogállamiság védelmét, valamint a demokrácia hirdetését.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az EU számos olyan projektet finanszíroz, amelyek a fejlesztési együttműködések, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására irányulnak. Alapvető fontosságú, hogy a Parlamentnek joga legyen megvizsgálni ezeknek a projekteknek az európai uniós támogatását. A Parlamentnek meg kell adni a lehetőséget, hogy a fejlődés és az emberi jogok szem előtt tartása érdekében társjogalkotói minőségben ellenőrizhesse a támogatások elköltésével kapcsolatos stratégiai kérdésekben hozott határozatokat.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom az első olvasat során elfogadott, ám a Tanács által elutasított módosítások újbóli előterjesztésére irányuló határozatot. A javaslatnak – amely az intézményközi tárgyalások tágabb kontextusába illeszkedik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az Unió külső tevékenységei finanszírozásához való alkalmazására vonatkozóan– valójában az a célja, hogy védje a Parlament Lisszaboni Szerződésben meghatározott előjogait, és egyúttal hatékony ellenőrzést biztosítson az európai uniós jogszabályok végrehajtása fölött. A Tanács láthatóan vonakodik elfogadni azt, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti eljárás a szóban forgó eszközökre is alkalmazandó. Ez nem csupán a Parlament társjogalkotó szerepének Tanács általi jogtalan elutasítását jelenti a pénzügyi eszközök kezelésében hozott stratégiai döntések során, de egyúttal elfogadhatatlan demokratikus deficitet legitimizál az európai uniós jogszabályok végrehajtásában. Ez a Tanács általi elutasítás ellentétes a Lisszaboni Szerződés szövegével és szellemével. Ezért úgy gondolom, hogy a jogi és a politikai célszerűség érdekében is döntő fontosságú ragaszkodni a javasolt módosítások elfogadásához a Parlament szerepének megerősítése, valamint a Parlament Tanáccsal való egyenjogúságának biztosítása érdekében, egymás hatásköreinek tisztelete és a szerződés által módosított jogszabályok tisztelete tekintetében.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert szükségesnek tartom, hogy az Európai Unió ismételten megerősítse a demokráciáért és az alapvető jogokért fellépő globális vezetőként betöltött szerepét. Ebben a tekintetben különösképpen igaz, hogy alkalmazkodóbbá kell tenni az európai pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy az Unió és az európai pénzügyi támogatásokból részesülők bizonyos fokú rugalmasságot élvezhessenek az általuk irányított projektek során. Ugyanakkor úgy gondolom, megfelelő módon ellenőrizni kell ezeknek a forrásoknak a használatát. A mentesség mellett – amelynek továbbra is érvényben kell maradnia a vámokkal, adókkal és egyéb díjakkal kapcsolatos költségek finanszírozására vonatkozóan, és amelyet eseti alapon kell meghatározni – a Bizottság tevékenységeinek és az általa elfogadott stratégiai dokumentumoknak az ellenőrzésére is jogot kell biztosítani az Európai Parlament számára.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság és a Tanács ellentétesen vélekedik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének alkalmazásáról a demokrácia és az emberi jogok világban történő előmozdításának finanszírozási eszköze tekintetében, úgy, ahogyan a stratégiai dokumentumokról és a többéves indikatív programokról is eltérő véleményeket képvisel. A Mitchell-jelentés alapján kialakított, ma megszavazott állásfoglalás és a jelenlegi állásfoglalás is elfogadja, hogy technikai pontosításra van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen az Európai Parlament szerepét a jogalkotási folyamatokban és a Bizottság jogi aktusainak folyamatos ellenőrzésében.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés tisztelőjeként és pártolójaként amellett szavazok, hogy a Parlamentnek egyértelműen állást kell foglalnia illetékességi és felelősségi köreinek megerősítése mellett és aktív szerepet kell vállalnia a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok világszintű tiszteletéhez hatékony eszközt biztosító európai uniós politikák előmozdításában. E tekintetben alapvető fontosságú, hogy a Parlament hathatós lehetőséget kapjon ennek az eszköznek az értékeléséhez, valamint annak biztosításához, hogy azt helyesen használják az érintett országokban kedvezőtlen körülmények között működő intézmények és ott dolgozó emberek támogatásához és az elnyomó rendszerekkel vagy irányzatokkal való szembeszálláshoz. Ezek az emberek mozdítják elő a demokratikus rendszerek fejlődését, a sajtó- és szólásszabadságot, valamint a korrupció és más, az emberi jogok teljes mértékű tiszteletét aláásó és az észak-afrikai országok mostani válságaihoz hasonló krízisek gyökerét adó problémák ellen folytatott küzdelmet.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT)

A változtatások, amelyek a második olvasat során elénk tárulnak, nem árulkodnak másról, mint egy Parlament, Bizottság és Tanács közötti huzavonáról; egy olyan hatalmi harcról, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből adódik.

A cél egy olyan eszköz ellenőrzése, amely állítólag a „demokrácia és az emberi jogok világban történő előmozdítására” szolgál, a gyakorlatban azonban már önmagában támadást indít a demokrácia ellen. Nézzük meg Honduras példáját, ahol az EU arra használta fel ezt az eszközt, hogy legitimáljon egy hatalmat, amelyet egy jogszerűen megválasztott elnököt kiutasító államcsíny útján szereztek meg és legitimálja az ország alkotmányának megsértését. Egy olyan hatalmat legitimált, amely összefüggésben áll a gyilkosságok számának brutális emelkedésével, különösképpen az államcsíny ellen tiltakozók, az újságírók és családtagok meggyilkolásával, valamint a földművesek saját földjeinek birtokbavételével és onnan való kiűzésükkel. Nézzük meg továbbá az ellentmondást, amely abban látható, hogy az emberi jogok és a demokrácia tiszteletét megkövetelő záradékot is tartalmazó úgy nevezett „EU–Közép-Amerika társulási megállapodást” éppen azok a hatóságok írták alá, amelyek valójában a hondurasi államcsíny útján jutottak hatalomra.

Ami egyre inkább bizonyos, az az, hogy az EU meglehetősen álszent módon fejezi ki az emberi jogok iránti állítólagos aggodalmát: olyan szereplők támogatása mellett száll síkra, amelyek az EU nagy tőkéjének érdekeit védelmezik.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, tekintve, hogy még mindig túlságosan nagy arányban sértik meg az emberi jogokat a világban. A pénzügyi és gazdasági válság, az éghajlatváltozás, az új információs technológiák bevezetése és a terrorizmus elleni küzdelem tovább súlyosbítja az emberi jogi problémákat és az emberi jogsértések újabb formái jelennek meg. A gazdasági és pénzügyi világválság különösen kedvezőtlenül befolyásolja a legszegényebbek jogait. A fejlődő országok leginkább sebezhető csoportjai különösen nagy valószínűséggel szenvedik el az éghajlatváltozás kedvezőtlen következményeit. A fejlesztési együttműködés nagyon fontos részét képezi az EU külkapcsolatainak. Ez jelenti a legfontosabb eszközt a fejlődő országokban uralkodó szegénység mérsékléséhez, a legszegényebb országok gazdaságainak fejlesztéséhez, valamint a szociális politikákhoz, a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogok tiszteletéhez. A koherens uniós külpolitika kialakítása érdekében a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását kell a leginkább előtérbe helyezni.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) 2006 decemberében az Európai Parlament és a Tanács kibocsátotta a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1889/2006/EK tanácsi rendeletet. Négy évvel később a két intézmény úgy látta, célszerű lenne a rendelet bizonyos cikkeinek módosítása annak érdekében, hogy a rendelet által nyújtott segítség átláthatóságát és a hatékonyságát egyaránt javítsák. Az ajánlás mellett letett voksomnak egyszerű a magyarázata: a múltban szerzett tapasztalatok megtanították számunkra, hogy humanitárius segítségnyújtás esetén soha sem lehetünk eléggé óvatosak az arról való meggyőződésnél, hogy az a megfelelő helyre kerül. Különösképpen ez az oka annak, hogy úgy gondolom, ennek a szavazatnak köszönhetően a Parlament ma megtette azt a plusz lépést, amelyre annak biztosításához van szükség, hogy az általa nyújtott pénzügyi támogatás védelmezze a demokráciát és az alapvető emberi jogokat, hiszen ez az alapvető rendeltetése.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) E mellett a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának európai eszközéről szóló jelentés mellett szavaztam. Ez az eszköz a népek javára válhat. Mostani szavazatom azonban a legcsekélyebb mértékben sem jelenti azt, hogy elfogadnám azt az elfogadhatatlan kettős mércét, amelyet az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok terén tanúsít. Az antikommunista eurokraták ideológiai vakságáról tanúskodik az, hogy a Szaharov-díjat nem a jelenleg problémákkal küzdő észak-afrikai országok rezsimjei alatt fellépő ellenállóinak ítélték oda.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az e rendelet végrehajtása során felmerülő problémák következetlenségekhez vezettek az adókkal, vámokkal és egyéb díjakkal kapcsolatos költségek európai uniós finanszírozására vonatkozó támogathatósági tilalom alóli kivételek tekintetében. Ezért javaslat született az 1889/2006/EK tanácsi rendelet vonatkozó rendelkezések módosítására annak érdekében, hogy azokat összehangolják a többi eszközzel és így elláthassák feladatukat az emberi jogokért való világszintű küzdelemben.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) A jelentés ellen szavazok. Az emberi jogi projektek támogatása manapság egyre inkább néhány európai uniós felsővezető személyes üzletévé válik. Erről tanúskodik például a Szaharov-díj. Meglátásom szerint az elmúlt két évben nem a legjobb jelölteknek ítélték oda ezt a díjat. Az Európai Parlamentnek az emberi jogok védelmére irányuló munkája során a politikai részrehajlás egyértelmű jelei mutatkoznak. Gyakran jelölnek pénzjutalomra olyan személyeket, akik nem nevezhetők emberi jogvédőknek. Világos és szigorú szabályokra van szükség, máskülönben annak veszélye állhat fenn, hogy nem megfelelő módon használják fel az európai uniós forrásokat.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az indítvány alapvetően arra irányul, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására jogosítsa a Bizottságot. A Parlament által előterjesztett módosítások jelentős kötelezettségeket hárítanak a Bizottságra a Parlament tájékoztatására irányulóan. Ez a tény, és annak lehetősége, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen kifogások emelhetők, sőt azok teljes mértékben érvényteleníthetők, illetve a hatékonyság növelésére irányuló javasolt intézkedések együttesen győztek meg engem arról, hogy a jelentés mellett szavazzak.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés nagyobb hatalmat biztosít az Európai Parlament számára a ráruházott hatáskörök keretén belül. Ez az oka annak, hogy e jelentés mellett szavaztam.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Unió a fejlesztési segélyek legjelentősebb adományozója a világon. Az összes globális segély több mint 50%-át mi biztosítjuk, jó példát szolgáltatva ezáltal a világ többi régiójának és országának. A fejlesztési együttműködés nagyon fontos részét képezi az EU külkapcsolatainak. Ez jelenti a legfontosabb eszközt a fejlődő országokban uralkodó szegénység mérsékléséhez, a legszegényebb országok gazdaságainak fejlesztéséhez, valamint a szociális politikákhoz, a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogok tiszteletéhez. Hatékonyabb alkalmazásával a fejlesztési segély azzal a reménnyel szolgálhat, hogy megszünteti a világ „szegény” és „gazdag” országokra való kettéosztottságát. Az ajánlás mellett szavaztam, ugyanis támogatom az Európai Bizottság felszólítását arra irányulóan, hogy kompromisszumos javaslatot készítsen a Parlament számára annak a fejlesztési együttműködési eszköz ellenőrzésébe való bevonásáról a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Az Európai Parlamentnek azonos jogkörökkel kell rendelkeznie az Európai Tanáccsal annak eldöntésénél, hogy mikor, hol és mennyi használható fel a szóban forgó eszközből.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió emberi jogokkal és a demokrácia előmozdításával kapcsolatos politikájával összhangban a rendelet mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Unió alapjaiul szolgáló értékeket és alapelveket az egész világon hirdetnünk kell és tovább kell adnunk azokat. Ugyanakkor még mindig akadnak olyan országok, ahol nem tisztelik az emberi jogokat és nem játszik érdemleges szerepet a demokrácia, rabszolga sorban és megaláztatásban, szólásszabadság nélkül élik le életüket az emberek. Ebben a tekintetben úgy gondolom, hatékonyabbá és átláthatóbbá kell tenni az Unió külső támogatását annak biztosítása érdekében, hogy az egész világon kellő jelentőséget tulajdonítsanak a demokráciának és az emberi jogoknak. Ennek következtében olyan finanszírozási eszközt kell létrehozni, amely megkönnyíti és támogatja az emberi jogok és a demokrácia támogatását és előmozdítását.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A közösségi külső támogatás hatékonyságának és átláthatóságának javítása céljából 2006-ban létrehozták a támogatási intézkedések tervezésére és nyújtására vonatkozó keretszabályozást. A Parlamenthez benyújtott jelentések alapján az említett keret végrehajtása során súlyos következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal és az uniós finanszírozás egyéb díjaival kapcsolatos költségek támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivétel tekintetében. Ebben a tekintetben fontos, hogy az 1889/2006/EK rendelet bizonyos rendelkezéseit módosítsák, hogy összehangolják azokat a fent említett keretszabályozáshoz tartozó többi eszköz rendelkezéseivel. Ezek a módosítások nem haladják meg az Európai Unióról szóló szerződésben meghatározott célokat és alátámasztják e rendelkezés pontosításának szükségességét. Ezek a tényezők győztek meg arról, hogy a jelentés mellett szavazzak.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Különös tekintettel erre a második olvasatra való ajánlásra, a tét nem más, mint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz kapcsolódó eljárásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti alkalmazása a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának finanszírozási eszközénél. A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a Parlament számára meg kell adni a lehetőséget arra, hogy társjogalkotói minőségében a Tanáccsal egyenértékű módon ellenőrizhesse ezen eszköz végrehajtásával kapcsolatos stratégiai döntések elfogadását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. –

Az Európai Parlament Jogi Szolgálatának befolyása alatt a DEVE, AFET (DROI) és INTA bizottságok harcot indítottak a külkapcsolatokban használt finanszírozási eszközök stratégiai tervezési szintje feletti együttdöntési jogok megszerzéséért. A Parlament úgy határozott, hogy magasabb szintre emeli a tárgyalásokat, és minden eszközt egy csomagban kezel. Ettől az alapvető konfliktustól eltekintve a többi félidős kiigazításról konszenzus jött létre a három intézmény között (az ICI+ kivételével). Mint a 2010. októberi első olvasat után kiderült, a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról” szóló tárgyalások teljesen elakadtak. A Parlament ezért úgy határozott, hogy: (1) megtart egy közös irányvonalat, azaz továbbra is egy csomagban kezeli a külső finanszírozási támogatási eszközöket (beleértve – egyelőre informálisan – a Stabilitási Eszközt is); (2) az EP második olvasatbeli módosításaival visszaállítja az EP által első olvasatban elfogadott álláspontot, azaz minden külső finanszírozási támogatási eszközzel kapcsolatban ugyanazokat a módosításokat fogadja el, amelyeket a Tanács elutasított; és (3) gyorsan továbblép a második olvasatra.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam ezt a szövegtervezetet, mert úgy gondolom, hogy azáltal hatékonyabbá és átláthatóbbá tehetők az Európai Unió külső támogatási folyamatai. Bizonyos rendelkezések végrehajtása során idővel következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal és az uniós finanszírozás egyéb díjaival kapcsolatos költségek támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivétel tekintetében. Most, hogy ez a pont tisztázásra szorul, elszántan kell továbbhaladnunk ezen az úton.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A demokrácia nem pusztán szabad és tisztességes választásokat jelent. A demokratikus társadalom kialakításához az emberi jogok támogatására és védelmére is szükség van. Az EU gyakran elsőként bünteti az EU-n kívül történt emberi jogsértéseket: hétfőn például elsőként hagyta jóvá a Lukasenkó elnök rezsime elleni szankciók alkalmazását, és az egyiptomi és tunéziai emberi jogsértéseket is hasonló gyorsasággal kritizálta. Ugyanakkor meglehetősen lassan reagálunk olyankor, amikor az EU-n belüli emberi jogsértések felé terelődik a figyelem. Ez csupán gyöngíti az EU helyzetét. Az EU külső finanszírozási eszközei, így a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, valamint a Stabilitási Eszköz számos lehetőséget rejt magában. Ugyanakkor az EU-nak arra is összpontosítania kell, hogy határain belül erősítse a jogállamiságot és növelje a közszolgáltatásainak átláthatóságát és elszámoltathatóságát. Úgy gondolom, a szegénység mérséklése, a fenntartható fejlődés, valamint a béke és stabilitás érdekében a demokratizálás és a választások is fontos szerepet játszanak. Ha nem biztosítjuk az emberi jogokat és a demokráciát, sokkal többet kockáztatunk, mint gondolnánk. Az Európai Uniónak jó hírnévvel kell rendelkeznie az emberi jogok terén ahhoz, hogy kellőképpen érvényesíthesse külső tevékenységeinek finanszírozási eszközeit.

Ajánlás második olvasatra: Gay Mitchell (A7-0006/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A Parlamentnek az első olvasat során anélkül kell újból megerősítenie álláspontját, hogy módosításokba bocsátkozna ezen a ponton. Semmilyen alternatív eljárásra nem született javaslat, az EP javaslatai közül csupán néhány technikai módosítás került elfogadása és a Tanács arra kéri az EP-t, hogy az 2010 vége előtt anélkül fogadja el a Tanács közös álláspontját, hogy bármilyen jellegű tárgyalást folytatott volna az álláspontjának kinyilvánítására leginkább alkalmas időpontról úgy, ahogyan azt az együttdöntés területén kialakított jó intézményközi együttműködésről szóló megállapodás 20 cikke megköveteli. Ezek fényében elfogadom ezt a jelentést annak érdekében, hogy a Parlament álláspontját a lehető leggyorsabban el lehessen fogadni és azt hangsúlyozni lehessen a második olvasat során a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra való tekintettel.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A közösségi külső támogatás hatékonyságának és átláthatóságának javítása céljából 2006-ban létrehozták a támogatási intézkedések tervezésére és nyújtására vonatkozó új keretet.

Ebbe tartozik az egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendelet, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 21-i 1934/2006/EK tanácsi rendelet, a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz létrehozásáról szóló, 2007. február 19-i 300/2007/Euratom tanácsi rendelet, az 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet. Az említett rendeletek végrehajtása során következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal, díjakkal és az uniós finanszírozás egyéb adóterheivel kapcsolatos költségek támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivétel tekintetében. Ezért szükség van az 1889/2006/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítására, hogy összehangolják azokat a többi eszközzel.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Azzal, hogy támogatom ezt a második olvasatra szóló jogalkotási ajánlást, azt szeretném biztosítani, hogy a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentre ruházott jogalkotói szerep nem értékelődik le a Tanács hajlíthatatlansága folytán. Számomra nem tűnik jogszerű lépésnek, hogy a Tanács elutasította, hogy a Parlament a finanszírozási eszközök végrehajtásában vállalja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően őt megillető szerepet. Az, hogy a Tanács ragaszkodik a vasszigorhoz, és nem alkalmazza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megoldását, gátolja a különféle fontos jogalkotási folyamatokat. A Parlamentet folyamatosan, felelősségteljesen tájékoztatni kell, hogy felelősségteljesen dönthessen. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében meg kell őriznie azt a jogkörét, hogy visszavonja ezt a felhatalmazást. Ha a többi intézmény biankó felhatalmazást kap, miközben a Parlamentet kirekesztik, ezzel megvonják ennek az intézménynek a felügyeletét a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos források felosztása és ágazati prioritások felett.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom az első olvasat során elfogadott, ám a Tanács által elutasított módosítások újbóli előterjesztésére irányuló határozatot. A javaslatnak – amely az intézményközi tárgyalások tágabb kontextusába illeszkedik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az Unió külső tevékenységei finanszírozásához való alkalmazására vonatkozóan– valójában az a célja, hogy védje a Parlament Lisszaboni Szerződésben meghatározott előjogait, és egyúttal hatékony ellenőrzést biztosítson az európai uniós jogszabályok végrehajtása fölött. A Tanács láthatóan vonakodik elfogadni azt, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti eljárás a szóban forgó eszközökre is alkalmazandó. Ez nem csupán a Parlament társjogalkotói szerepének Tanács általi jogtalan elutasítását jelenti a pénzügyi eszközök kezelésében hozott stratégiai döntések során, de egyúttal elfogadhatatlan demokratikus deficitet legitimizál az európai uniós jogszabályok végrehajtásában. Ez a Tanács általi elutasítás ellentétes a Lisszaboni Szerződés szövegével és szellemével. Ezért úgy gondolom, hogy a jogi és a politikai célszerűség érdekében is döntő fontosságú ragaszkodni a javasolt módosítások elfogadásához a Parlament szerepének megerősítése, valamint a Parlament Tanáccsal való egyenjogúságának biztosítása érdekében, egymás hatásköreinek tisztelete és a szerződés által módosított jogszabályok tisztelete tekintetében.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Előnyösnek tartom az Európai Unió által előirányozott, a fejlesztési együttműködés pénzügyi eszközeit felhasználó intézkedéseket, különös tekintettel a kisgazdálkodókat és mezőgazdasági kistermelőket támogató eszközökre. Ezen eszközök célja nem csupán a szociális rugalmassági politikák kialakítása volt, hanem az is, hogy gazdaságilag többrétűvé tegyék a célzott területeket, illetve hogy befektetésekkel javítsák a versenyképességet.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, lehetőséget kell biztosítani az Európai Parlament számára, hogy társjogalkotói minőségében a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint a Tanáccsal egyenértékű módon gyakorolhasson ellenőrzést a fejlesztési segély elköltése felett.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szóban forgó módosítás látszólag technikai jellegű és abból a kétféle értelmezésből adódik, amelyet egyrészről a Tanács és a Bizottság, másrészről pedig a Parlament alkotott az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének a többéves indikatív programokra való alkalmazhatóságáról. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a Bizottság javaslatainak megakadályozására, illetve felhatalmazásának visszavonására jogosítják a törvényhozói hatóságot.

A kérdés – a látszólagos technikai jelleg ellenére – valójában annak kétféle értelmezéséből adódik, hogy a Bizottság tevékenységeinek az új szerződés szerint meghatározott ellenőrzése milyen mértékben tartozik a Parlament hatáskörébe. A bizottságban tartott szavazás egyhangú eredménye megerősíti, hogy ez az értelmezés áll leginkább összhangban azzal, hogy védeni kell a Parlament demokratikus előjogait a fejlesztési segélyek elosztásáról szóló stratégiai döntések ellenőrzésére vonatkozóan.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközeivel kapcsolatos második olvasatra irányuló parlamenti ajánlás elfogadására, egyetértek azzal, hogy sürgősen módosítani kell az 1905/2006 EK rendeletet az olyan intézmények közötti konfliktusok elkerülése érdekében, amelyek egyáltalán nem tesznek jót az Európai intézményekről alkotott képnek és csupán késedelmet eredményeznek a források elosztásában a fejlesztési együttműködés szóban forgó folyamatainál.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ennél a második olvasatnál a vita során az a lehetőség volt irányadó, hogy olyan nem jogalkotási aktusok elfogadására jogosítsák a Bizottságot, amelyek kiegészítik vagy módosítják a jogi aktusok bizonyos nem lényegi elemeit, más szóval a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat”.

Egyértelműen figyelembe kell venni azt a szempontot, hogy bizonyos eljárásokat fel kell gyorsítani annak érdekében, hogy a fejlődő országok számára elengedhetetlen segély kellő időben eljusson rendeltetési helyére. További szempontot jelent annak biztosítása, hogy a Bizottság hatásköreinek túllépése nélkül a ráruházott jogkörök szigorú korlátain belül cselekedjen (amelyek az előírt feltételek alapján visszavonhatók), valamint biztosítsa a Parlament és a Tanács jogköreinek teljes védelmét. Ugyanakkor a fejlesztési együttműködések finanszírozási eszközeiről szóló vitában sokkal több minden forog kockán, mint pusztán a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kérdése. A téma kapcsán az EU együttműködési politikájának irányán is el kell gondolkodnunk. Ezért elítélendő az a mód, ahogyan a Bizottság szabadkereskedelmi egyezményeket próbált fejlődő országokra rákényszeríteni, azok jelentős ellenállása ellenére is, hiszen így explicit vagy implicit módon részben ezen egyezményekhez köti a segélyek feltételeit, méghozzá elfogadhatatlan zsarolás útján.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) A külső finanszírozási eszközökről szóló intézményközi tárgyalások középpontjában annak szükségessége áll, hogy biztosítani kell az uniós jogszabályok végrehajtása feletti demokratikus parlamenti ellenőrzést. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke olyan hatáskört biztosít a Parlament számára, amellyel kifogásolhat vagy érvényteleníthet bizonyos Bizottság által előterjesztett határozatokat a források elköltésével kapcsolatosan… A szóban forgó források olyan célokat szolgálnak, mint például a belorusz civil társadalom szervezése vagy a tunéziai emberi jogok támogatása. Meglátásom szerint a Tanácsnak gyorsan kell cselekednie a megoldás biztosítása és a források minél hamarabbi mozgósítása érdekében.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének a Parlament és a Tanács által kialakított kétféle értelmezése vezetett el odáig, hogy támogassam ezt a jogalkotási ajánlást. Nem feledkezhetünk meg a Parlament jogalkotói szerepköréről, amelyet bár a Lisszaboni Szerződés magában foglal, úgy tűnik, a Tanács figyelmét elkerüli. Ez a fajta hajthatatlanság számos jogalkotási eljárásnak gátat szab és ez a legkevésbé sem előnyös az EU számára. Az úgynevezett „feltörekvő gazdasággal” rendelkező országokkal folytatott fejlesztési együttműködések rendkívüli fontossággal bírnak az EU számára. Ez az oka annak, hogy így szavaztam.

.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) A jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy további erőfeszítésekre és kezdeményezésekre van szükség az ipar, a tudomány, a közlekedés és az energia fejlesztése érdekében. A történelem legkirívóbb példája (a Marshall-terv) alapján meg kell próbálnunk növelni az ipari keresletet és a fogyasztókat, méghozzá a technológiai újítások és a tudomány ösztönzése, valamint a technológiai úttörők támogatása által.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mint ahogy a Gál-Lochbihler-jelentésben látható, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét létrehozó rendelet javasolt módosítása a hatékonyság javítására irányul a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon keresztül. E jelentés mellett szavaztam, mert a módosítások bővítenék az Európai Parlament ellenőrzési jogkörét.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét létrehozó rendelet módosítása mellett szavaztam, mert úgy gondolom, ez az együttműködés fontos szempontot jelent az EU külső tevékenységeinél és külkapcsolati politikájánál. Úgy gondolom, hogy az uniós politikának jobban kellene összepontosítania a fejlődő országokkal való tartós integrációra, amelyet egyedi és megfelelő finanszírozási eszközök kialakításával valósíthatna meg. Egy ország megfelelő működéséhez jelenleg a fejlődés és a gazdasági növekedés szolgál alapul. Ezért erre irányuló célzott tevékenységeket kell előmozdítani a veszélyben lévő országokkal való együttműködés stabil szintjének elérése érdekében. Az ezekbe az országokba eljuttatott pénzügyi támogatást komoly és gyakorlatban megvalósuló támogatásra kell felhasználni annak érdekében, hogy a szóban forgó országok a nemzetközi segélyektől anyagilag függetlenné válhassanak.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Hasonló okokból szavaztam az A7-0006/2011 jelentés mellett, mint amelyek az előző A7-0014/2011 jelentés megszavazásánál is vezényeltek. Mind a két esetben a Lisszaboni Szerződés teljes körű végrehajtásáról szóló vitát láthatunk. Tény, hogy a jogi átmenet ezen időszakában a Parlament nem veszítheti el a Lisszaboni Szerződés által megszerzett hatásköreit. Való igaz, hogy az előadó által előterjesztett jogalkotási ajánlás fő aspektusa nem foglalkozik a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz rendeletének tartalmával. Fő célja, hogy megvédje a Parlamentnek a szerződésben meghatározott demokratikus előjogait. Lehetőséget kell biztosítani a Parlament számára, hogy társjogalkotói minőségében a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint a Tanáccsal egyenértékű módon gyakorolhasson ellenőrzést a fejlesztési segély elköltése felett. Ennek érdekében az előadó úgy gondolja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján technikailag számos, általában a Bizottság által az alapvető jogi aktusok végrehajtásának céljából hozott határozat megfelel a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” kritériumának. Ez pedig valódi lehetőséget teremtene a két jogalkotó szerv számára arra, hogy kifogásolják bizonyos Bizottság által előterjesztett határozatok tervezeteit, vagy akár visszavonják a felhatalmazást.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az uniós fejlesztési politikák célja, hogy mérsékelje, illetve véglegesen felszámolja a szegénységet. Itt úgy érzem, hangsúlyoznom kell, hogy a program keretében elfogadandó pénzügyi segítségnyújtási intézkedéseknek a banántermelő övezetekben élő, magát a banán termelési láncából fenntartó lakosság, különösen a kistermelők és kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására, és a munkaügyi, munkahelyi, egészségügyi és biztonsági normák, többek között a peszticideknek való kitettséggel kapcsolatos előírások betartásának biztosítására kell irányulniuk. Ezen intézkedéseknek támogatniuk kell a banánkiviteltől függő területek alkalmazkodását is, ideértve adott esetben az ágazatspecifikus költségvetési támogatás vagy projektspecifikus beavatkozások révén történő átalakításukat. 

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Különös tekintettel e második olvasatra szánt ajánlásra a kérdés középpontjában a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon keresztül történő alkalmazása áll, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően. A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy lehetőséget kell biztosítani az Parlament számára, hogy társjogalkotói minőségében a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint a Tanáccsal egyenértékű módon gyakorolhasson ellenőrzést a fejlesztési segély elköltése felett.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az emberi jogok támogatására szánt források feletti demokratikus ellenőrzés javítása egy olyan elérendőként meghatározott cél, amelyet csak a mi közvetlen részvételünk által valósíthatunk meg. A Parlament számára társjogalkotói minőségben lehetőséget kell biztosítani a külső fejlesztésekre fordított költségekről szóló döntések ellenőrzésére. Ha ez a Ház hatáskörrel rendelkezne az úgy nevezett „felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” felett, szűkülhetne az Európai Unió döntéshozatali folyamatainak demokratikus deficitje. Múlt év októberében a Ház jelentős többséggel támogatta azt az elvet, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a külső finanszírozással kapcsolatos határozatoknál is alkalmazhatóak legyenek, úgy, ahogy az azok feletti vétójog is. Az ezen eszközök használatáról szóló tárgyalások eredményének komoly jelentősége lesz. Ha elveszítjük ezt a csatát, elképzelhető, hogy meg kell várnunk egy új szerződést ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződés által most biztosított jogköröket megkaphassuk.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Bizottság a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének technikai felülvizsgálatát javasolta annak érdekében, hogy növelje annak rugalmasságát, valamint végrehajtásának és az egyéb pénzügyi mechanizmusokkal való koordinációjának hatékonyságát. Számos arab országban fejetlenség uralkodik, Tunézia és Egyiptom esete különösképpen tanúskodik arról, hogy támogatni kell a demokrácia értékeit és az emberi jogokat támogató projekteket.

Ezért úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ez a finanszírozási eszköz szükség esetén a nemzeti kormányok jóváhagyása nélkül is támogassa a civil szervezeteket, államokat és magánszemélyeket. Tekintettel a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének költségvetési korlátaira, azt kizárólag az emberi jogok és demokrácia előmozdítására irányuló kezdeményezéseknél lehet alkalmazni. Ugyanakkor, sajnálattal kell rámutatnom arra, hogy a Tanács visszautasította az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének alkalmazását, amely a Bizottság hatáskörébe utalja „a nem jogalkotási aktusok elfogadásának általános alkalmazhatóságát a jogi aktusok bizonyos nem lényei elemeinek kiegészítésére vagy módosítására.” A szabályozási bizottsági eljárás bevezetése – amely a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretén belül ellenőrzi a stratégiai dokumentumokat és többéves együttműködési programokat – az EUMSz-ben előírtnál nagyobb hatáskört biztosítana az Európai Parlament számára.

Ajánlás második olvasatra: Helmut Scholz (A7-0005/2011)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD), írásban. – A Bizottság javaslata nem kevesebb mint négy különböző pénzügyi eszközt tartalmaz. Ezek a piac különböző részeit célozzák meg. Mindegyikhez hitelesnek hangzó indoklások kapcsolódnak. Azonban együtt vizsgálva ezeket észrevehetjük, hogy mind ugyanazt a dolgot célozzák meg. Ez a cél az Európai Bizottság politikai és külpolitikai cselekvési programjának támogatása és elősegítése. A vitában még a Kereskedelmi Bizottság tagja, De Gucht úr is elismerte, hogy ezek az eszközök „támogatják az EU politikai céljainak egész sorát, ideértve a kereskedelmet is, és lehetővé teszik, hogy megőrizzük külpolitikai szerepünket”. Mostanra pedig tudjuk azt is, ki fog fizetni mindezért. Az erősen szorongatott adófizetők – és természetesen, amint már megszokhattuk, aránytalan mértékben a brit adófizetők. Mindennek a költsége erőfeszítéseink ellenére ismeretlen maradt. A Bizottság ismét felelőtlenül tékozolja az emberek pénzét. Éppen ezért nem támogattuk egyik javaslatot sem, és tartózkodtunk a szavazás során.

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel a Parlament és a Tanács együtt hozzák meg a célokkal és tartalommal kapcsolatos döntéseiket, és figyelembe véve azt, hogy a Tanács 2010. december 10-én alakította ki álláspontját, azonban ezt anélkül tette, hogy figyelembe vette volna a Parlamentnek a programozási dokumentumok elfogadásával és a működéssel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó módosításait, egyetértek azzal, hogy vissza kell állítani a Parlamentnek az első olvasatkor kialakított álláspontját annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a Parlament a Tanáccsal/tagállamokkal azonos bánásmódban részesül, és hogy az iparosodott országok programozási szervezete elismeri a Lisszaboni Szerződésben bevezetett változásokat.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az iparosodott és más nagy jövedelmű országokkal és területekkel való együttműködést lehetővé tevő pénzügyi eszköz létrehozását célzó javaslat mellett szavaztam. Az 1905/2006/EK rendelet elsődleges célja a szegénység felszámolása a millenniumi fejlesztési célok elérésével. A rendelet értelmében létrejövő, a fejlődő országokkal és régiókkal való együttműködés területi programjainak hatálya anyagilag olyan pénzügyi intézkedésekre korlátozódik, amelyeket arra terveztek, hogy megfeleljenek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által meghatározott hivatalos fejlesztéstámogatás kritériumainak. Az Európai Unió érdekében áll, hogy megerősítse kapcsolatait az érintett fejlődő országokkal, amelyek fontos partnereink kétoldalú kapcsolatainkban, valamint fontos szereplők a többoldalú fórumokon és a globális kormányzásban is. Az Unió stratégiai érdeke, hogy támogassa az ezen országokkal való diverzifikált kapcsolatokat, főként a gazdasági, kereskedelmi, oktatási, üzleti és tudományos csereprogramokat. Éppen ezért egy olyan pénzügyi eszközre van szüksége, amely lehetővé teszi az olyan intézkedések finanszírozását, amelyek elvileg nem felelnek meg a hivatalos fejlesztéstámogatás kritériumainak, ugyanakkor kulcsfontosságúak a kapcsolatok megerősítése szempontjából, és jelentős mértékben hozzájárulnak az érintett országok fejlődéséhez. Az Unió együttműködésének figyelembe kell vennie a fogadó országok azon erőfeszítéseit, hogy megfeleljenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nemzetközi megállapodásainak, illetve hogy teljesítsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó általános célkitűzéseket.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben támogatom, hogy újra benyújtsuk azokat a módosításokat, amelyeket az első olvasatkor fogadtunk el, de amelyeket a Tanács visszautasított.

A javaslatnak – amely az Unió külső fellépésének finanszírozásához kötődő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok használatával kapcsolatos intézményközi tárgyalásokba illeszkedik – valójában a célja, hogy védje a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződésben lefektetett előjogait, és egyúttal hatékony ellenőrzést biztosítson az európai uniós jogszabályok végrehajtása fölött.

A Tanács vonakodott elismerni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti eljárás a szóban forgó eszközökre is alkalmazandó. Ez nem csupán a Parlament társjogalkotó szerepének Tanács általi jogtalan elutasítását jelenti a pénzügyi eszközök kezelésében hozott stratégiai döntések során, de egyúttal elfogadhatatlan demokratikus deficitet legitimizál az európai uniós jogszabályok végrehajtásában. Ez a Tanács általi elutasítás ellentétes a Lisszaboni Szerződés szövegével és szellemével.

Ezért úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú, hogy jogi és politikai célszerűségből ragaszkodjunk a javasolt módosítások elfogadásához annak érdekében, hogy megerősítsük a Parlament szerepét, és biztosítsuk, hogy a Tanáccsal azonos bánásmódban részesül, valamint hogy a Szerződés által bevezetett jogszabályi módosításokat tiszteletben tartják.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Alapvető fontosságúnak tartom, hogy Európa erős kapcsolatokat alakítson ki bizonyos regionális és globális szereplőkkel azzal, hogy támogatja őket, és erős politikai és gazdasági kapcsolatokat alakít ki velük. Ezzel kapcsolatban két olyan országot szeretnék kiemelni, amelyekkel Portugáliának erős történelmi és baráti kapcsolatai vannak, nevezetesen Brazíliát és Angolát, Dél-Amerika és Afrika két fontos államát, amelyeket az EU-nak egyre inkább partnerekként kell kezelnie.

Tudva azt, hogy a 1905/2006/EK rendelet legfőbb általános célja a szegénység felszámolása a millenniumi fejlesztési célok elérésével, az együttműködés alapvetően olyan intézkedések finanszírozására korlátozódik, amelyeknek célja a megállapított hivatalos fejlesztési támogatásokra vonatkozó kritériumok teljesítése. Nagyon gyakran ez kizár más típusú intézkedést, amelyeket a hivatalos fejlesztési támogatás nem fed le, de amelyek az EU külpolitikájának fontos részei.

Pontosan azért javasoljuk a jelen rendelet elfogadását a Parlament javaslatainak kellő figyelembevételével, hogy szabályozni lehessen a fejlődő országokkal való ilyen jellegű kapcsolatokat – amelyekbe beleértjük a gazdasági, kereskedelmi, oktatási, üzleti és tudományos megállapodásokat és csereprogramokat is.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Parlament felelőssége és kötelessége megvédeni azokat a feltételeket, amelyek a Lisszaboni Szerződés által meghatározott hatásköre és felelősségei gyakorlásához szükségesek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek az eszköznek jelentős szerepe van a fejlődő országok – különösen az afrikai és dél-amerikai államok – támogatásában, illetve az Uniónak a társadalmi fejlődésben és a globális békében betöltött szerepének érvényre juttatásában, valamint hogy a Parlamentnek jobb minőségű információkra van szüksége ahhoz, hogy biztosítani tudja a harmadik országokkal való fejlesztési együttműködést segítő erőforrások megfelelő alkalmazását. Rá szeretnék mutatni a megújuló energiák, a környezetvédelmi politika, a kultúra, valamint a kis- és középvállalkozások szintjén megvalósuló stratégiák elismerésének, illetve annak fontosságára, hogy intézkedéseket hozzunk az élelmiszer- és nyersanyaghiány okozta válságok megelőzésére.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az iparosodott országokkal való együttműködést lehetővé tevő és az európai fejlesztési támogatást kiegészítő pénzügyi eszköz létrehozását célzó javaslat mellett szavaztam. A finanszírozás célja a partnerországokkal való gazdasági, pénzügyi, technikai, kulturális és tudományos együttműködés támogatása és az ezekkel az országokkal való gazdasági kapcsolatok és kétoldalú megállapodások megerősítése. Ebben a szövegben kértük azt, hogy pontosabban tájékoztassanak a finanszírozott intézkedésekről, valamint azt is, hogy részt vehessünk a programok korai, kidolgozási és késői, értékelési szakaszában is – bizonyos esetekben azok megvalósítása után több évvel is.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének a Parlament és a Tanács által kialakított kétféle értelmezése vezetett el odáig, hogy támogassam ezt a jogalkotási ajánlást. Nem feledkezhetünk meg a Parlament jogalkotói szerepköréről, amelyet bár a Lisszaboni Szerződés magában foglal, úgy tűnik, a Tanács figyelmét elkerüli. Ez a fajta hajthatatlanság számos jogalkotási eljárásnak gátat szab és ez a legkevésbé sem előnyös az EU számára. Az iparosodott országokkal folytatott fejlesztési együttműködések rendkívüli fontossággal bírnak az EU számára. Ez az oka annak, hogy így szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A jelenlegi kötelezettségvállalás alig hozott javulásokat. Sőt, ennek ellenkezője történt: a kormányok függővé váltak a támogatástól, és ami még rosszabb, több millió euró fejlesztési támogatás tűnt el a korrupció miatt vagy vándorolt át a harmadik világbeli diktátorok bankszámláira. Ennek eredményeképpen a fejlesztési támogatás nemcsak nem hatékony, hanem néha egyenesen káros, mivel nem oldja meg az adott ország problémáit, és nincs koordináció és ellenőrzés. Véleményem szerint nagyon kétséges, hogy egy, a fejlesztést és az emberi jogok védelmét segítő uniós szintű pénzügyi eszköz képes lenne segíteni ezen a problémán. Az, hogy egyfelől pénzt adunk az afrikai mezőgazdasági kistermelőknek, másfelől pedig a támogatott mezőgazdasági termékeinkkel a csőd szélére sodorjuk őket, azt jelenti, hogy kidobjuk az európai adófizetők pénzét az ablakon. Mivel kételyeim vannak a tervezett pénzügyi eszköz életképességével kapcsolatban, tartózkodtam a szavazástól.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Döntésemmel, hogy az iparosodott országokkal való együttműködést segítő pénzügyi eszköz létrehozása mellett szavaztam – ezt a javaslatot a Ház nagy többséggel elfogadta – teljes mértékben támogatom az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének alkalmazásával kapcsolatos közös álláspontot. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a 290. cikk kritériumai nem lehetnek semmilyen politikai alku vagy különleges megállapodás tárgyai.

Hiszem, hogy az iparosodott országokkal való együttműködés olyan lépés, amelyet az Európai Uniónak meg kell tennie, hogy minden tagállam élvezhesse egy olyan pénzügyi eszköz előnyeit, amely az Unió fejlődésének és növekedésének segítésére szolgál. A jelenlegi helyzetben az Uniónak a változás, gazdasági fejlődés és fellendülés jövője felé kell törekednie, az iparosodott országokkal való együttműködés pedig leegyszerűsítheti és szélesebb körben teheti elérhetővé ezt a folyamatot.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2007 óta az EU arra törekszik, hogy a 2006. december 18-i 1905/2006/EK rendelet értelmében leegyszerűsítse területi együttműködését az ázsiai, közép-ázsiai és dél-amerikai fejlődő országokkal, illetve Irakkal, Iránnal, Jemennel és Dél-Afrikával, és egy pénzügyi eszközt hozzon létre a fejlesztési együttműködéshez. Ennek a rendeletnek az elsődleges és átfogó célja a szegénység felszámolása a millenniumi fejlesztési célok elérésével. A Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés által garantált új hatáskörei fényében az előadó elmagyarázta, hogy módosítani kell az 1905/2006/EK rendeletet, kiterjesztve területi hatályát és ugyanakkor a Tanáccsal együtt a Parlamentet állítva a döntéshozó folyamat központjába. A javasolt módosításokat ezzel a céllal vezettük be. Ki szeretném emelni a Bizottság hatáskörét a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásában az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően. Ez a módosítás lehetővé teszi, hogy a Parlament nagyobb szerepet kapjon a folyamat minden szakaszában a tárgyalástól kezdve a megvalósításig, így demokratikusabbá és jogszerűbbé teszi az Uniót.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A második olvasatra való jelen javaslat tekintetében a fő kérdés a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos eljárás végrehajtása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően az iparosodott országokkal való együttműködést segítő pénzügyi eszköz létrehozása céljával. A javaslat mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú azt biztosítani, hogy a Parlament a Tanáccsal azonos bánásmódban részesüljön, és hogy az iparosodott országokkal való együttműködést segítő pénzügyi eszköz programozási szervezete összhangban legyen a Lisszaboni Szerződésben bevezetett változásokkal.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0074/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel úgy látom, hogy olyan, a Bizottság és a Tanács felé irányuló javaslatokat tartalmaz, amelyek alapvetőek a megkötött megállapodások negatív hatásainak – nevezetesen az Európa régióira tett hatások – méltányos ellensúlyozása szempontjából.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A banánkereskedelmi megállapodás lezárásával kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Üdvözlöm ennek a jogi vitának a lezárását, amely egyike a technikailag legbonyolultabb, politikailag legérzékenyebb és kereskedelmileg legjelentősebb ügyeknek, amelyek valaha a WTO elé kerültek. Úgy gondolom, hogy bár a kialakult megegyezés egyfajta megoldás, mégsem tudta teljes mértékben összeegyeztetni minden fél jogos érdekeit, ezért arra készteti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tanulmányt nyújtson be azzal kapcsolatban, milyen hatása lesz a mostantól 2020-ig tartó periódusban a banánkereskedelmi megállapodásnak a banántermelő országokra és Európa legkülső régióira. Üdvözlöm azt a tényt is, hogy a banánkereskedelmi megállapodás az EU-nak a banánok piacra jutásával kapcsolatos végleges kötelezettségeinek minősül, és bekerül a mezőgazdasági termények piacra jutásával kapcsolatos többoldalú tárgyalások következő fordulójába, amelyeket a WTO égisze alatt fognak lefolytatni (Dohai Forduló). Hangsúlyozni szeretném, hogy a megszületett megegyezés előrelépést jelent a Dohai Forduló tárgyalásaiban, ám ez az előrelépés korlátozott, hiszen a felmerült nehézségek túlmutatnak a banánkereskedelem egyszerű ügyén.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a banánkereskedelmi megállapodás elfogadását, de szeretném hangsúlyozni, hogy minden fél érdekeit védenünk kell. A megállapodás az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) termelőit, illetve az Európai Uniót és legkülső régióit jelentősen érintheti. Rendkívül fontos, hogy a Bizottság hatásvizsgálatot készítsen a megállapodásról. Az Európai Unió számára lényeges a fő AKCS banántermelő államok támogatásának növelése is, amely a versenyképesség és a gazdasági sokféleség javítását célozza meg, valamint enyhíti a társadalmi következményeket.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A banánkereskedelmi megállapodással kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert ez a megállapodás véget vet a közel két évtizede tartó vitának, és előrelépést jelent a Dohai Forduló megfelelő lezárása irányába.

A megállapodás csökkenti a latin-amerikai banánexportőrök vámtarifáját, ugyanakkor pénzügyi segítséget ígér az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni államok banántermelői versenyképességének növelésére.

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Fontos, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül dúló hosszúra nyúlt vita a banánimportra vonatkozó vámtarifák kapcsán lezárult, és ezért szükség volt a vámtarifákat és kereskedelmet tárgyaló 2009-es Genfi Megállapodás ratifikálására. Hangsúlyoznám azt is, hogy az előző megállapodás miatt az AKCS-államok gyakran kizárólag a banántermelésre szorítkoztak ahelyett, hogy átfogóbb termelést vezettek volna be, és így sokkal sérülékenyebbek voltak. A most elfogadott fokozatos megszüntetési időszak bevezetésével ezek az országok támogatást kapnak más termelési lehetőségek kipróbálására. Ez a támogatás fontos, és tudjuk, hogy az alkalmazkodás időbe telik. Ez az alkalmazkodás azonban szükséges, mivel ellenkező esetben az AKCS-államok azt kockáztatják, hogy megmaradnak a kizárólagos banántermelés mellett, amely a különleges bánásmód ellenére sem tudott versenyképessé válni az Unió belső piacán.

Különösen hangsúlyoznánk, hogy ha valóban segíteni akarjuk az AKCS-államokat az alkalmazkodásban, sokkal hatékonyabb volna biztosítani az Unió mezőgazdasági, kereskedelmi és fejlesztési politikáinak koordinálását, amely a szabad és méltányos kereskedelmet tűzné ki célul, minthogy megnövelt kompenzációt kérjünk az Unió költségvetéséből az alkalmazkodási időszakra.

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) A svéd szociáldemokraták támogatják az Európai Unió, az Egyesült Államok és több latin-amerikai állam között megkötött Genfi Banánkereskedelmi Megállapodást és azt, hogy az AKCS-államoknak garantálják a banánipari kísérő intézkedésekre vonatkozó programot. Ugyanakkor nem támogatjuk azokat a részeket, amelyek a POSEI keretén belül mezőgazdasági támogatásról biztosítanák a megállapodás által érintett uniós termelőket. Úgy gondoljuk, hogy az uniós mezőgazdasági támogatásokat fokozatosan meg kellene szüntetni.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A 2009. december 15-én az Európai Unió, a latin-amerikai államok egy csoportja és az Egyesült Államok között megkötött, a banánimportok vámtarifáiról szóló megállapodásnak úgy tűnik, előnyei vannak, azonban nem egyeztette össze minden fél jogos érdekeit. Ezért fontos, hogy folytassuk a megállapodások különböző szinteken történő alkalmazásának javítását célzó speciális intézkedéseket különösen a banántermelő fejlődő országok és Európa legkülső régióira vonatkozó hatástanulmánnyal, amelynek keretén belül 18 hónappal a lezárása előtt megvizsgálják a banánipari kísérő intézkedésekre vonatkozó programot, és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal együtt javasolnak a gazdaság diverzifikálását célzó intézkedéseket azoknak az államoknak a megsegítésére, amelyek fokozottan függnek a banántermesztéstől, valamint felülvizsgálják és módosítják az Unión belüli termelők támogatását célzó csomagot, amelyet a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programban (POSEI) különítettek el különösen a következő francia tengerentúli területekre vonatkozva: Guadeloupe, Martinique, Azori-szigetek, Madeira és Kanári-szigetek. Ezek és más, hasonlóan fontos intézkedések kiemelt helyet foglalnak el a jelen állásfoglalásra irányuló indítványban.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2009. december 15-én az Unió és a latin-amerikai banánexportáló országok között megkötött Genfi Megállapodás a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) régóta dúló vitának vetett véget. Ezeket a tárgyalásokat a Dohai Forduló keretén belül folytatták le, és nemcsak a latin-amerikai országokat érintik, hanem az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokat (AKCS-államok), valamint az Egyesült Államokat is, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy véget vetnek a WTO-n belül az Európai Unió banánbehozatali rendszeréről szóló vitának, és amelyekkel az Unió kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. A megállapodás célja, hogy hét év alatt fokozatosan csökkentsék az uniós vámtarifákat.

Ezért üdvözlöm a Bizottság által elkezdett tárgyalásokat, és remélem, hogy a banánkereskedelmi megállapodások – a Genfi Megállapodás és az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti megállapodás – mihamarabb lezárulnak. Végül pedig remélem, hogy ezek a megállapodások hozzájárulnak a versenyképesség javításához és a gazdasági diverzifikációs politikák elősegítéséhez, valamint ezen fejlődő országoknak a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szintjét felemelő politikák előrelépéséhez, nem feledve természetesen a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programban foglalt, az Unió legkülső régióiban élő banántermelők megsegítésére szánt támogatási intézkedéseket.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az általunk benyújtott módosítástervezetek, amelyek többségét a Parlament elutasította, összefoglalják azokat az okokat, amelyek miatt az utolsó szavazáskor az állásfoglalás ellen szavaztunk. A vita lezárása – jelen esetben egy kereskedelmi vitáé – önmagában még nem ok az örömre. Természetesen minden attól függ, hogyan oldották meg a vitát, ki nyert és ki veszített a végső megoldásban, és hogy ez mennyire tisztességes vagy tisztességtelen. Úgy tűnik, hogy a Parlament többsége ezt nem veszi figyelembe. A vita lezárása a térségben jelen lévő egyesült államokbeli multinacionális vállalatoknak kedvez, de bünteti Európa és az AKCS-államok termelőit, különösen a kis- és középvállalkozásokat.

Az állásfoglalásra irányuló indítvány némi képmutatással ezt elismeri, mivel a javaslatot benyújtók azonosak azokkal, akik elfogadták azt a megállapodást, amely az említett negatív hatásokkal jár; ugyanezek az emberek most álszent aggodalommal beszélnek ezekről a hatásokról, amelyeket ők tettek lehetővé a szavazatukkal; ugyanezek az emberek most hatásvizsgálatot követelnek, de nem kívánják a gyakorlatba átültetni a hatásvizsgálat eredményeit; ugyanezek az emberek most a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének betartására szólítanak fel, azonban vakon követik a WTO vezényszavait, és szemet hunynak az olyan jelentések láttán, amelyek a latin-amerikai államokban az egyesült államokbeli multinacionális vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaéléseket taglalják.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Brüsszel újból meghajolt a nem európai érdekek előtt, és figyelmen kívül hagyta azokat az alapelveket, amelyeket állítása szerint véd a fejlődés, a társadalmi és környezetvédelmi intézkedések, a tengerentúli területek támogatása stb. terén. Egyetlen értéket vagy elvet sem szegeznek szembe azzal az akarattal, amely minden nemzetre a piaci és szabadkereskedelmi szabályokat akarja rákényszeríteni függetlenül ezek gazdasági és társadalmi következményeitől.

A Genfi Megállapodás nem vet véget annak a kereskedelmi háborúnak, amelyben tulajdonképpen az Egyesült Államokkal mérkőzünk meg, mivel ugyanabban az időben, amikor a Bizottság kiárusította az európai és AKCS-államokbeli banántermelési ágazatot annak fejében, hogy a WTO-ban befejeződjenek a jogi viták, bizonyos közép- és dél-amerikai államokkal még előnyösebb megállapodásokról tárgyalt. Van, aki komolyan elhiszi, hogy a Genfi Megállapodás aláírói sokáig eltűrik, hogy másodrendűként kezelik őket?

A Közösség elvárásait és saját társadalmi, környezetvédelmi és biztonsági normáinkat kell azokra alkalmaznunk, akik exportálni szeretnének a területeinkre. Követelnünk kell a kölcsönösséget és termékeink hozzáférését a külföldi piacokhoz. Meg kell állítanunk a globalizált szabadkereskedelem irányába történő meggondolatlan rohanást, amely senkinek sem használ, talán Kínát kivéve.

  Marine Le Pen (NI), írásban. – (FR) Az Európai Parlament képviselői a Genfi Megállapodás támogatását célzó állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztak, amely elméletileg lezárná a „banánháborút”. Ez a megállapodás tulajdonképpen minden európai termelőt veszélyeztet, különösen a francia tengerentúli területeken élőket, miközben bizonyos latin-amerikai államok további csökkentéseket, sokszor akár nulla kvótát és kiharcoltak maguknak. Ez a botrány megmutatja, hogy a probléma rendezése helyett egy új Pandora szelencéjét nyitottak fel, amely nemcsak a banánkereskedelem, hanem más mezőgazdasági termékek tekintetében is rengeteg problémát fog okozni. A világ fejősteheneinek tekintett Európa és Franciaország megkötözött kézzel és lábbal a piacok teljes liberalizációjának kényére-kedvére vannak hagyva a globalista és ultraliberális pro-európaiaknak engedelmeskedő politikai vezetők bűnös egyetértésével. A vámtarifák csökkentése helyett érzékeny protekcionista politikát kellene létrehoznunk a gazdasági határaink mentén. Ez az egyik lehetséges megoldás, amely a nemzetközi kereskedelmi háború közepette megvédi a francia gazdákat és a mezőgazdasági munkahelyeket különösen a tengerentúli területeken, ahol a gazdasági és társadalmi helyzet már így is eléggé katasztrofális.

  David Martin (S&D), írásban. – Támogattam az állásfoglalást és a 7. és 11. módosításokat. A 7. módosítás felhívja a figyelmet arra, hogy néhány latin-amerikai állam további előnyökhöz jutott a WTO-megállapodás aláírása után, mivel szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött, és ezek a megállapodások tovább gyengítik az AKCS-államok pozícióját. A 11. módosítás rámutat az emberi jogi problémákra Kolumbiában és Hondurasban.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány haszontalan beszéd, aminek az a célja, hogy az emberek elfelejtsék, hogy a Parlament csak elfogadhat vagy visszautasíthat valamit. Azonban az állásfoglalás mást tesz: álcázza az Egyesült Államoknak és multinacionális vállalatainak való behódolást, amelyek a legkegyetlenebbek közé tartoznak. Egy szót sem ejt a Hondurashoz kapcsolódó részről annak ellenére, hogy az országot egy puccsista rezsim vezeti.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Üdvözölnöm kell ennek a jogi vitának a lezárását, amely egyike a WTO-ban valaha lezajlott technikailag legbonyolultabb, politikailag legérzékenyebb és kereskedelmi szempontból legjelentősebb ügyeknek. Úgy gondolom azonban, hogy a megállapodás nem tökéletes, és a jövőben problémákat okozhat. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság minél hamarabb hatásvizsgálatot készítsen a banánkereskedelmi egyezményeknek a banántermelő fejlődő országokra és Európa távoli régióira gyakorolt hatásairól a mostantól 2020-ig terjedő időszakban, hogy így felmérhessük ezen országok nehézségeit, és ennek megfelelően cselekedjünk, valamint szükség szerint javítsuk és megerősítsük a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási programot.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Egyetértek az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal, amikor hangsúlyozza az Unió távoli régióiban, mint például a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken vagy Madeirán történő banántermesztés fontosságát, ahol ez fontos mezőgazdasági ágazatnak számít. Úgy gondolom, hogy az ebben a régióban élő banántermesztők támogatásának növelése helyes. Ugyanakkor nem szavaztam mellette, mivel az EU által megkötött más szabadkereskedelmi megállapodásokhoz hasonlóan nem veszi figyelembe a fejlődő országok mezőgazdasági dolgozóinak bizonytalan helyzetét és a lakosságra tett negatív hatását. Nem említi a termékek nyomon követhetőségét, sem pedig az Unió azon elvárását, hogy az importáruk megfeleljenek az Unióban működő munkajogi és egészségügyi követelményeknek, ami döntően hozzájárulna a fejlődő országokban élő gazdák nyomorúságos körülményeinek javításához. Továbbá pedig az állásfoglalás 10. bekezdésével szemben, amely szerint sajnálatos, hogy Ecuador visszautasította az Európai Unió, Peru és Kolumbia között megkötött többoldalú megállapodást, üdvözlöm Correa elnök kormányának álláspontját ebben a kérdésben, és támogatom az általa javasolt alternatívát, amelyet a Fejlesztési Szerződés néven ismerünk.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Olyan megállapodás született az Európai Unióba irányuló banánimportról, amely nem fogja többé előnyben részesíteni az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokat a latin-amerikai országokhoz képest. Ez összehangolja a banánimporthoz kapcsolódó jogszabályokat a WTO előírásaival. A megállapodás értelmében 2017-ig az Unió fokozatosan csökkenteni fogja a latin-amerikai országok banánimportjának vámtarifáit a tonnánkénti 176 euróról 114 euróra. Tartózkodtam a szavazáskor, mivel a megállapodás néhány ország versenyképességének viszonylagos romlását eredményezheti.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A banánkereskedelem helyzetét tekintve, mivel a banán a világ negyedik legnagyobb exportcikke, és a termelése rendkívüli hatással van a helyi közösségekre, és mivel az Európai Unió vámkontingensrendszere teremtette meg azokat a körülményeket, amelyek az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok számára lehetővé teszik, hogy jelentős mennyiségű banánt exportáljanak az Unióba, valamint sok, a banántermeléshez kapcsolódó munkahely védelmét biztosította, az állásfoglalás mellett leadott szavazatom hangsúlyozza, hogy a megállapodások lezárják az eddig felmerült vitákat.

Ezzel szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fokozatosan csökkenteni fogja a Latin-Amerikából származó banán vámtarifáját, és a banánexportőr AKCS-országok egy új, a banánipari kísérő intézkedésekre vonatkozó program keretén belül külön támogatásban részesülnek.

Továbbá azt gondolom, hogy szem előtt kell tartani a banántermelési ágazat társadalmi-gazdasági szerepét, a társadalmi és gazdasági kohézióban betöltött fontos helyét, figyelembe véve az általa teremtett bevételek és munkahelyek számát.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy fontos ajánlásokat tartalmaz a Bizottság és a Tanács számára a megállapodások negatív következményeinek ellensúlyozása tekintetében, különösen ami Európa legkülső régióit illeti. A megállapodás nem egyeztette össze minden fél jogos érdekeit, ezért fontos olyan intézkedéseket hozni, amelyek célja a megállapodások jobb átültetése a gyakorlatba a különböző szinteken, különös tekintettel a banánexportőr fejlődő országok és Európa legkülső régióinak hatásvizsgálatára. Fontos lenne ezért felülvizsgálni és ehhez igazítani az uniós termelők támogatási csomagját, azaz a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program költségvetését különösen a következő francia tengerentúli területek tekintetében: Guadeloupe, Martinique, Azori-szigetek, Madeira és Kanári-szigetek.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, amely a 2009. december 15-én az Európai Unió, a latin-amerikai államok egy csoportja és az Egyesült Államok között született, a banánimport vámtarifáiról szóló megállapodás után jött létre, és amely felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van a banántermesztő fejlődő országok és Európa legkülső régióinak hatásvizsgálatára, valamint arra, hogy a banántermesztéssel foglalkozó afrikai, karibi és csendes-óceáni, valamint uniós államok megfelelő támogatásban részesüljenek, amely lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodjanak az új nemzetközi piaci körülményekhez.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Ezek a megállapodások az egyesült államokbeli multinacionális vállalatok domináns pozícióját erősítették meg, amelyek máris a világpiac 80%-át birtokolják, és így különösen az AKCS-országok, a legkülső régiók és Ecuador érdekei ellen vannak. Újból elmondom, hogy a kistermelők fognak szenvedni. A nemzetközi kereskedelmi szabályok sürgős és radikális felülvizsgálatára van szükség, hogy biztosítsuk, hogy az exportalapú termelés nem kap elsőbbséget. Rendkívül fontos, hogy változtassunk ezen a modellen az élelmiszer-ellátás függetlensége és a helyi termelés fejlesztésének biztosítása érdekében. Az Európai Bizottság által javasolt pénzügyi intézkedések az AKCS-országok – banánipari kísérő intézkedések – és az Európai Unió legkülső régiói – a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program – számára elégtelenek. Elfogadhatatlan lenne, ha ezeknek az országoknak kellene megfizetniük a rossz nemzetközi kereskedelempolitika árát. Az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a megállapodások kapcsán hatásvizsgálatok szülessenek, azonban mindenekelőtt úgy kell módosítania a jogszabályait, hogy ezzel elősegítse a fenntartható termelést.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A latin-amerikai országokkal aláírt megállapodás értelmében 2017-ig az Európai Unió fokozatosan csökkenteni fogja a banánra vonatkozó vámtarifákat a jelenlegi tonnánkénti 176 euróról tonnánként 114 euróra. A cél az előreláthatóbb és stabilabb világszintű banánpiac, amely hangsúlyt helyez az ágazatba történő befektetésre és növekedésre, valamint lezárja az évtizedek óta húzódó konfliktust és az Unió elleni panaszokat, amelyek a 2006-ban megváltoztatott banánra vonatkozó vámtarifák miatt érték.

Az Európai Unió harmadik országokkal történő kapcsolata a banántermelési ágazat terén magában foglalja az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokat támogató kísérő intézkedéseket. A jövőben kiderül, hogy milyen intézkedéseket fogadnak el, figyelembe véve a legkülső régiókban élő termelők érdekeit is, akiket állítólag a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program (POSEI) költségvetéséből már kárpótoltak. Ha arra gondolunk, hogy a POSEI-t legutóbb 2006-ban vizsgálták felül, elfogadhatatlan az az érvelés, hogy az ágazat kereskedelmi kapcsolatainak keretén belül ezeket a változásokat már figyelembe vették.

Sürgős és szükséges, hogy a rendelet hamarosan bekövetkező felülvizsgálata során kárpótlási intézkedéseket fogadjunk el a legkülső régióban élő banántermesztők támogatásának garantálására, hogy ezáltal csökkentsük az ágazat liberalizációjából származó hatást.

Ajánlás: Francesca Balzani (A7-0002/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek az előadónak azzal az álláspontjával, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak egyértelműen kötelezettséget vállalnia arra, hogy hatásvizsgálatot fognak végezni a megállapodásoknak a fejlődő országokra és a régiókra gyakorolt hatásáról, ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy ez az egész folyamat úgy zajlott le, hogy nem végeztek előzetes hatásvizsgálatokat, holott tudni lehetett, hogy az Európai Unió egyes régiói számára is fontos mezőgazdasági terményről van szó. Ezzel kapcsolatban ellenvetésemnek adok hangot, a szavazástól pedig tartózkodom.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A nemzetközi kereskedelmi megállapodás ellen szavaztam. A nemzetközi kereskedelem történelme azt igazolja, hogy a monokultúra nem járható vagy fenntartható gazdasági fejlesztési modell. Az ilyen értelemben kötött szabadkereskedelmi megállapodások szerintem meggondolatlanok. Ezenkívül véleményem szerint az Európai Uniónak be kell tartania kötelezettségvállalásait, és megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtania a legkülső régióknak.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A banánkereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló határozattervezet mellett szavaztam. A banán a világ negyedik legjelentősebb mezőgazdasági terménye, amely jelentős mértékben hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz. A legtöbb banántermelő országban azonban a termelés kizárólag a hazai és regionális piacok igényeinek kielégítésére irányul, a globális termelésnek csupán 20%-a kerül a nemzetközi kereskedelembe. A banánkereskedelem ellenőrzése néhány vállalat kezében összpontosul, öt nagy multinacionális vállalat ellenőrzi a nemzetközi banánkereskedelem 80%-át. 2009. december 15-én az EU, a latin-amerikai országok egy csoportja és az Egyesült Államok megállapodásra jutottak a banánimportra vonatkozó uniós vámtarifákról, lezárva ezzel a multilaterális kereskedelmi rendszer közelmúltjának egyik leghosszabban elhúzódó és legelkeseredettebb vitáját. A megállapodás az alábbi három fontos alkotóelemből áll: megállapodásban rögzített menetrend a legnagyobb kedvezményben részesülő banánexportálókra vonatkozó vámtarifák csökkentéséről; megállapodás arról, hogy a szélesebb körű WTO-tárgyalások során hogyan kezelik majd a „trópusi termékeket” és a „preferenciaerózió” alá eső termékeket; a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések programja néven ismert 190 millió eurós pénzügyi csomag az AKCS-országok banánexportálóinak támogatására. A banánnal kapcsolatos viták destabilizálták a termelést és a kereskedelmet az érintett országokban. A megállapodás kiszámíthatóbbá és stabilabbá teszi majd a globális banánpiacot, ezáltal ösztönzi majd a beruházásokat és a növekedést, valamint jobban ráirányítja a figyelmet a banánellátási láncra jellemző, a termelési körülményekkel kapcsolatos szélesebb értelemben vett kérdésekre.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, és gratulálok az előadónak az elvégzett munkához. Egyetértek a banánkereskedelem liberalizációs folyamatával, amelyhez a WTO-ban elért megállapodások és a közép- és dél-amerikai országokkal kötött, kétoldalú megállapodások vezetni fognak. Úgy gondolom azonban, hogy az európai termelőket is védeni kell, akik mindig is elkötelezetten végezték a banántermelést és -feldolgozást, és akik fontos társadalmi szerepet töltenek be az EU bizonyos régióiban, mint pl. Guadeloupe és Martinique tengerentúli megyékben, Madeirán és az Azori-szigeteken.

Ezért úgy gondolom, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, mégpedig hosszú távú gazdasági hatásvizsgálatokat kell végrehajtaniuk, és pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk az említett régiók számára annak biztosítása érdekében, hogy a banánpiac fokozatos liberalizációja ellenére az európai termelők versenyképesek maradjanak.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A banánkereskedelmi megállapodás mellett szavaztam, amely véget vet annak a 16 éve tartó kereskedelmi vitának, amelyet az EU és különböző amerikai országok folytattak a banánimportról. A probléma súlyosságát mutatják a Bíróság ítéletei is, amely azzal a helyzettel szembesült, hogy az EU a banánimportra vonatkozóan megkülönböztető rendszert alkalmaz. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a banánimport számára végre egyenlő feltételeket határozunk meg, véget vetve a korábbi európai gyarmatokkal szembeni igazságtalan protekcionizmusnak, amely torzulásokat okoz a globális banánkereskedelemben. Még ha egyenlő kereskedelmi feltételeket teremtünk is, az eddig kivételezett helyzetben lévő afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni termelők továbbra is preferenciális helyzetben maradnak. Kompenzációs intézkedésként 200 millió EUR-t irányoztak elő számukra, amelynek célja segíteni az említett termelőket az élesebb versenyre való felkészülésben. Attól tartok, hogy előbb-utóbb be kell látnunk, hogy az afrikai banán alacsonyabb minősége és magasabb termelési költségei miatt egész egyszerűen nem tud versenyezni a latin-amerikaival. Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy a banánra vonatkozó tárgyalások sikeres lezárását követően más trópusi gyümölcsök vámtarifáit is csökkenteni fogják, ami ezen gyümölcsök árának csökkenéséhez vezetne, és így az uniós polgárok számára is előnyös lenne.

  Ole Christensen, Dan Jřrgensen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (S&D), írásban. – (DA) Támogatjuk a genfi banánkereskedelmi megállapodás megkötését az Európai Unió és számos latin-amerikai ország, ill. az Amerikai Egyesült Államok között. Támogatjuk azt is, hogy a rendes uniós támogatáson felül a fő banánexportáló AKCS-országok további támogatást kapnak majd; ez lesz a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések programja. Ellenezzük a megállapodás által érintett uniós termelők uniós támogatásának növelését (a tervezet (19) és (20) bekezdése), és általánosságban úgy gondoljuk, hogy az uniós mezőgazdasági támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A banánkereskedelmi megállapodásokról szóló ajánlás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy ezeknek a megállapodásoknak a megkötése véget fog vetni a WTO-n belül régóta tartó vitáknak, és hozzá fog járulni a világ banánpiacának stabilizálásához. Véleményem szerint azonban garantálni kell a legkülső régiók banántermelői érdekeinek és speciális igényeinek tiszteletben tartását, mégpedig a POSEI-program (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) keretében rendelkezésre álló alapok növelésével.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A banántermelés a világ negyedik legnagyobb piaca, és csak korlátozott számú termelő ország vesz részt benne. Az össztermelésnek csupán 20%-a kerül a nemzetközi kereskedelembe. 2009. december 15-én az EU, a latin-amerikai országok egy csoportja és az Egyesült Államok megállapodásra jutottak a banánimportra vonatkozó vámtarifákról. Ez véget vetett egy, a WTO-ban régóta folyó vitának, amelynek alapját az a tény képezte, hogy Európa az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni termelőkkel (AKCS-országok termelői) szemben hátrányosan megkülönbözteti a latin-amerikai termelőket. A megállapodás értelmében az EU felülvizsgálja ezzel kapcsolatos politikáját, és fokozatosan csökkenti a jelenlegi, tonnánként 176 EUR összegű vámot, 2017-ig elérve a tonnánként 114 EUR végső értéket. Ezzel az AKCS-országok versenyképessége csökkenni fog, ami – annak ellenére, hogy vámmentességet élveznek – negatív gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. A megállapodásnak bizonyára lesznek előnyei, de fontos, hogy hatásvizsgálatot végezzenek azzal kapcsolatban, mennyire képesek az AKCS-országok alkalmazkodni a piacon bekövetkező változásokhoz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás az EU és bizonyos latin-amerikai országok közötti, genfi banánkereskedelmi megállapodás, valamint az EU és az USA közötti banánkereskedelmi megállapodás megkötéséről szól. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az felszólítja a Bizottságot annak tisztázásra, hogy a finanszírozási megállapodás lehetővé teszi-e a jelenlegi fejlesztési összeg növelését, továbbá és mindenekelőtt pedig azért, mert kiemelt figyelmet szentel az Európa legkülső régióiban tevékenykedő, európai banántermelőknek. Ezek közé a régiók közé tartozik Madeira is, ahol magas a munkanélküliség aránya, így az állásfoglalás hozzájárul a társadalmi és gazdasági kohézió növeléséhez. Remélem, hogy a POSEI-programra (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) elkülönített összeget növelni fogják, így biztosítva, hogy az európai banántermelők versenyképesek maradhassanak az új megállapodások következtében fokozatosan liberalizálódó ágazatban.

  David Martin (S&D), írásban. – A 11 latin-amerikai országgal és az Egyesült Államokkal kötendő banánkereskedelmi megállapodás mellett szavaztam. Az Európai Parlament mai jóváhagyásával véget vet a régóta tartó „banánháborúnak”. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a legszegényebb AKCS-országokra – amelyeknek gazdaságában a banán kulcsfontosságú – gyakorolt következményeket minimalizálandó a megállapodás pénzügyi eszközt irányoz elő ezen országok termelésének modernizálására és diverzifikálására.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Szeretném kifejteni álláspontomat az előterjesztett javaslatokra vonatkozóan, továbbá az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjának az uniós piacra érkező banánimportot szabályozó előírások, ill. az idevágó nemzetközi kereskedelmi import- és exportszabályozások változtatásairól előterjesztett anyagokról alkotott véleményére vonatkozóan. Álláspontom egyébként megfelel a cseh kormány erre vonatkozó álláspontjának. A cseh kormány támogatja az importrendszer változását, amelynek során csökkentik a szóban forgó, harmadik országokból érkező mezőgazdasági áru importjára kivetett vámtarifákat, továbbá üdvözli a szóban forgó mezőgazdasági áru kereskedelmét szabályozó genfi megállapodást. Sok érintett ország számára kulcsfontosságú a banántermelés és a nemzetközi banánkereskedelem, különösen pedig az uniós piachoz való hozzáférés. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk az EU közös agrárpolitikájának kialakításakor. A szöveg szerint a tárgyalások révén kialakított feltételek hozzá fognak járulni bizonyos szintű stabilitás megteremtéséhez ezen a területen. Továbbra is alapvető fontossággal bír azonban, hogy az érintett országokra gyakorolt hatásokról hatásvizsgálatot végezzünk, valamint felmérjük a hosszabb távú, lehetséges fejlesztéseket. Habár prioritást élvez a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó szabályozások módosítása, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, milyen fontos az a termék a fogyasztók számára. Fontos, hogy az üzletekbe kerülő banán megfelelő tápértékkel rendelkezzen, és hogy termesztése környezetbarát módon történjen. Nem szabad megfeledkezni tehát a megfelelő minőségről, amelynek a mennyiséggel szemben előnyt kell élveznie.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ezek a megállapodások a banánkereskedelemmel foglalkozó multinacionális vállalatok nyomásának hatására jöttek létre, és ezt a WTO jó szemmel nézte. A megállapodás mesterségesen teremt egyenlő feltételeket a banánexportőr országok számára. A megállapodás jóváhagyja az olyan multinacionális vállalatok, mint a Chiquita és a Dole felháborító munkabér-politikáját, valamint azt, hogy ezek a vállalatok a demokrácia vesztére törjenek a latin-amerikai országokban. A megállapodás egyetlen szót sem tartalmaz a környezeti bűnözéssel kapcsolatosan. Az egyenlőséget a gazdasági partnerségi megállapodások keretében kell megalapozni, másképpen nem lesz egyenlőség. Az Európai Bizottság világszerte folytatott tárgyalásai az egyenlőséggel ellentétes szellemben zajlottak. Ez az illuzórikus megállapodás egy ártalmas politika része.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A rizs, a búza és a kukorica után a banán a világ negyedik legjelentősebb mezőgazdasági terménye, ezért mindenképpen üdvözlöm, hogy véget ért a WTO technikailag legbonyolultabb, politikailag legérzékenyebb és gazdaságilag legjelentősebb jogi vitája. Azonban úgy vélem, hogy ez a megállapodás nem tökéletes, és a jövőben még problémákat fog okozni. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság az első lehetséges alkalommal terjesszen elő hatásvizsgálatot arról, hogy 2020-ig milyen hatást gyakorolnak a megállapodások a banántermelő fejlődő országokra és Európa legkülső régióira, hogy fel tudjuk becsülni ezen országok problémáit, és ennek megfelelően tudjunk cselekedni, valamint ha szükséges, meg tudjuk erősíteni a POSEI-programot (a távol fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program).

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Ezek a megállapodások lezárják azt a vitát, amelyet Európa több mint 15 éve folytatott a latin-amerikai banántermelő országokkal és az Egyesült Államokkal, mivel ezek elítélték Európának az AKCS-országok (az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) exportjának javára tanúsított preferenciális bánásmódját.

Mostantól kezdve az Európai Unió fokozatosan csökkenteni fogja a latin-amerikai országokból származó banán importjára kivetett vámtarifát. Ugyanakkor az AKCS-országokból származó banán továbbra is vámmentesen behozható az Európai Unióba. Ezenkívül a fő banánexportáló AKCS-országok legfeljebb 200 millió EUR összegű támogatást kapnak majd az EU költségvetéséből, így segítendő elő alkalmazkodásukat a Latin-Amerikával való élesebbé váló versenyhez.

Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a megállapodás a latin-amerikai országok banánpiacán vezető szerepet betöltő, egyesült államokbeli multinacionális vállalatok monopolhelyzetének megerősítése révén ne érintse hátrányosan a kistermelőket. Vizsgálatokat kell majd végezni azzal kapcsolatban, milyen hatást gyakorolnak ezek a megállapodások a fejlődő országok termelőire és az Európai Unió legkülső régióinak termelőire.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) 2009 decemberében olyan megállapodás jött létre, amely véget vet az EU és a WTO között régóta folyó banánvitának. A megállapodás három fő követelményt tartalmaz a banánt exportáló AKCS-országokra (az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) és latin-amerikai országokra nézve. A megállapodás célja bizonyos állítólagos kiskapuk megszüntetése. Ezenkívül az EU szigorúan ellenőrzött vámtarifákat kíván alkalmazni a banánimportra. Tartózkodtam a szavazástól, mivel a jelentés bizonyos kérdéseket részben megoldatlanul hagy, különösen a vámtarifa-megállapodások kérdését.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A genfi megállapodás véget akar vetni az úgynevezett „banánháborúnak”. További konfliktusok várhatóak azonban ezen a téren, mivel a latin-amerikai országok a vámtarifák lényegesen nagyobb csökkentését követelik. Ezenkívül számos harmadik ország próbálja meg a „fogyasztóbarát eljárás” ürügyével vámmentesen behozni banántermését az európai piacra. Ez tetemes károkat okozhat. Az EU ismét igazságtalan engedményeket tett, amelyekből végeredményben csak a multinacionális vállalatok fognak profitálni. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és a latin-amerikai országok, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti banánkereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezet fontos a világ (a rizs, a búza és a kukorica után) egyik legjelentősebb mezőgazdasági terménye kereskedelmének megkönnyítése szempontjából. Balzani asszony szövege mellett szavaztam, mivel az ilyen megállapodások lehetővé teszik a termék forgalmazásának növelését és nagyobb diverzifikálását, mivel a termelő országok közül jelenleg csak kevesen vesznek részt a banánkereskedelemben, amelynek ellenőrzése 80%-ban multinacionális vállalatok egy kis csoportjának kezében összpontosul.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A banánkereskedelmi megállapodásokról szóló ajánlás mellett szavaztam, mivel ezek a megállapodások véget vetnek a WTO-n belül folyó vitáknak, és hozzájárulnak a világ banánkereskedelmének stabilitásához. Véleményem szerint azonban garantálni kell a legkülső régiók banántermelői érdekeinek és speciális igényeinek tiszteletben tartását, mégpedig a POSEI-program (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) keretében rendelkezésre álló alapok növelésével. Az Európai Unió helyzete nagyon speciális, mivel a banán a világ negyedik legjelentősebb mezőgazdasági terménye, és a világon csak viszonylag kisszámú banántermelő ország van. Továbbá a globális termelésnek csupán 20%-a kerül a nemzetközi kereskedelembe.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) 2009. december 15-én az EU, a latin-amerikai országok egy csoportja és az Egyesült Államok megállapodásra jutottak a banánimportra vonatkozó uniós vámtarifákról, ezzel lezárva az EU-nak az AKCS-országokból érkező banánimport javára – és a Latin-Amerikából érkező import kárára – tanúsított preferenciális bánásmódjáról folytatott elhúzódó vitát. A megállapodás értelmében az EU a mostani tonnánkénti 176 EUR-ról fokozatosan csökkenti a Latin-Amerikából származó banánimportra kivetett vámot, 2017-ig elérve a tonnánkénti 114 EUR-s értéket, ami természetesen negatív hatást fog gyakorolni a banántermelő AKCS-országokra és az EU legkülső régióira. Ezért fontos, hogy alapos vizsgálatokat végezzenek a megállapodás következményeiről, és megfelelő támogatási intézkedéseket vezessenek be az AKCS-országok és az EU legkülső régióinak termelői javára. Ezzel összefüggésben fontos továbbá, hogy a fő banánexportáló AKCS-országoknak nyújtandó, tervezett kiegészítő támogatásokon – az úgynevezett banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések programján – kívül a POSEI-program (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) költségvetésének keretei között változtatásokat eszközöljenek az EU termelőinek nyújtandó támogatási csomagban is, így segítve az EU termelőit a világ banánpiacának változásaihoz való alkalmazkodásban.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A banán a világ negyedik legjelentősebb mezőgazdasági terménye, amely jelentős mértékben hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz. A globális termelésnek azonban csupán 20%-a kerül a nemzetközi kereskedelembe. A banánkereskedelem öt multinacionális vállalat kezében összpontosul, amelyek a nemzetközi banánkereskedelem több mint 80%-át ellenőrzésük alatt tartják.

2009. december 15-én az EU, az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok egy csoportja megállapodást kötöttek egy új vámtarifa-rendszerről, lezárva ezzel az arról folytatott elhúzódó vitát, hogy az AKCS-országok kedvező vámtarifákkal exportálhattak banánt Európába, ami a dél-amerikai termelők kárára torzította a piacot. A megállapodás kiszámíthatóbbá és stabilabbá fogja tenni a globális banánpiacot, ezáltal ösztönzi majd a beruházásokat és a növekedést.

A Parlamentnek biztosítania kell, hogy a Bizottság és a Tanács egyedi kezdeményezéseket terjesszen elő a banántermelők kereskedelmi helyzetének megszilárdítására, valamint hogy az első lehetséges alkalommal hatásvizsgálatot terjesszenek az Európai Parlament elé arról, milyen hatást gyakorolnak a megállapodások a banántermelő fejlődő országokra és az Európai Unió legkülső régióira. Végezetül pedig, semmilyen körülmények között nem szabad kísérletet tennünk arra, hogy a banántermelő AKCS-országok finanszírozását a fejlesztési támogatási alapokból történő átcsoportosítással valósítsuk meg.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A megállapodások mellett szavaztam, mivel az EU-t a kereskedelmi szabályok megsértésével vádolták amiatt, hogy az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok banánimportjára nem vet ki semmiféle vámtarifát, más országokat viszont súlyos vámtarifákkal sújt. Üdvözlöm a kereskedelmi háború befejezését.

  Patrice Tirolien (S&D), írásban. – (FR) Nem lehet a genfi megállapodást azoktól a megállapodásoktól függetlenül kezelni, amelyekről a Bizottság a későbbiekben tárgyalt. A genfi megállapodás aláírása után nem sokkal Kolumbia és Peru nagyobb vámtarifa-csökkentést kapott, ami azt mutatja, hogy a genfi megállapodás nem garantál jogbiztonságot, és nem vet véget a banánvitának, mint ahogy állítják. Ezen megkülönböztető bánásmód következtében immár Ecuador és Guatemala is egyenlő bánásmódot követel, valamint azzal fenyegetőzik, hogy további panaszokkal fordul a WTO-hoz. Ezenkívül a genfi megállapodás súlyos károkat okoz egy olyan ágazatnak, amely rengeteg munkahelyet biztosít nemcsak az AKCS-országokban, de az EU legkülső régióiban is. Az EU legkülső régióinak termelői számára nyújtandó támogatást a WTO által elfogadott, 2006-os szabályok alapján számolták ki. A POSEI így nem veszi figyelembe sem a 2009. decemberi megállapodást, sem az andoki országokkal kötött megállapodást. Az AKCS-országok termelőinek előirányzott támogatás nem elégséges ahhoz, hogy lehetővé tegye számukra az új vámtarifa-rendszerhez való alkalmazkodást. Ha jóváhagyásunkat adjuk ehhez a megállapodáshoz, akkor a Bizottságot egy olyan stratégia végrehajtásában támogatjuk, amely nem egyeztethető össze az EU-nak a legkülső régiók és az AKCS-országok támogatására irányuló erőfeszítéseivel.

Francesca Balzani jelentése (A7-0003/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A korábbi szavazataim révén kifejezett állásfoglalásaimat figyelembe véve, és mivel nem értek egyet a folyamattal – nem került sor előzetes hatásvizsgálatokra, pedig ismeretes volt, hogy az Európai Unió néhány legtávolabbi régiója számára fontos mezőgazdasági terményről van szó –, tiltakozásom jeléül tartózkodom a szavazástól.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A rizs, búza és kukorica után a banán a világ negyedik legfontosabb mezőgazdasági terménye, és jelentős mértékben hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz.

2009 decemberében az Európai Unió, a latin-amerikai országok egy csoportja és az Egyesült Államok megállapodásra jutottak az EU banánimportra vonatkozó vámtarifáiról. E megállapodás megkötése a többoldalú kereskedelmi rendszer közelmúltjának legelhúzódóbb vitájára tett pontot. Az Európai Unió banánra vonatkozó importpolitikája egy évtizedes vita tárgyát képezte a Kereskedelmi Világszervezetnél, szembeállítva az Európai Uniót több latin-amerikai banántermelővel és az Egyesült Államokkal.

Nem zárhatjuk ki azonban annak lehetőségét, hogy a megállapodás végrehajtásából következő vámtarifa-módosítások negatív hatást fognak gyakorolni az Unió saját banántermelőire. Ennélfogva szorgalmazom, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy az elkövetkező hónapok során készüljön komoly és független hatásvizsgálat arról, hogy a megállapodás végrehajtása milyen negatív hatásokkal és következményekkel járhat az Európai Unió banántermelőire. Talán felül kellene vizsgálnia a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program (POSEI) keretében tervezett támogatási intézkedéseket is.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A banánra vonatkozó vámtarifákról szóló tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió banánra vonatkozó behozatali rendszere az AKCS-országokból évente 775 000 tonna gyümölcs Unióba szállítását engedélyezte vámmentesen, és a többi exportőrre tonnánként 176 euró mértékű vámtarifát állapított meg (a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülő országok szállítóira vonatkozóan). Számos latin-amerikai ország bizonygatja régóta, hogy ez a behozatali rendszer törvényellenesen előnyben részesíti az AKCS-országokból származó banánt, és megsérti a WTO mennyiségi korlátozásokra vonatkozó szabályát. A megállapodás értelmében az Európai Unió fokozatosan 114 euró/t szintre fogja csökkenteni a latin-amerikai banánexportra megállapított vámtarifát. A megállapodás egyik pontja értelmében a latin-amerikai banánexportőrök a WTO-nál elállnak valamennyi, az Európai Unió ellen indított eljárástól: amennyiben a WTO igazolja az Európai Unió új vámtarifarendszerét, a latin-amerikai banánszállító országok elállnak valamennyi, a WTO-nál az Európai Unió ellen tett panaszuktól, továbbá az Európai Unió elleni minden olyan panaszuktól, amelyeket az új tagállamok uniós csatlakozását követően, illetve akkor tettek, amikor az Európai Unió 2006-ban módosította banánra vonatkozó vámtarifáját, és a dohai forduló során nem próbálnak további vámtarifa-csökkentést elérni a banánra vonatkozóan.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A banánra vonatkozó vámtarifákról szóló jelentés mellett szavaztam, amelynek célja, hogy a genfi megállapodásban megállapított új vámtarifákat alkalmazzák. A megállapodás aláírása minden bizonnyal hozzá fog járulni a világ banánpiacának stabilitásához és kiszámíthatóságához.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) 2009 decemberében az Európai Unió, a latin-amerikai országok egy csoportja és az Egyesült Államok megállapodásra jutottak a banánimport vámtarifájáról. Ez végett vetett a Kereskedelmi Világszervezetben folyó vitának, amelynek az a volt a fő témája, hogy az európaiak az afrikai, karibi és csendes-óceáni termelőkkel szemben hátrányosan megkülönböztetik a latin-amerikai termelőket, és az Európai Unió politikáinak felülvizsgálatát írta elő, valamint azt, hogy a jelenlegi tonnánkénti 176 eurós vámtételt 2017-re 114 euróra csökkentsék. A genfi banánkereskedelmi megállapodás jóváhagyását követően feltétlenül sor kell, hogy kerüljön azokra a szükséges jogszabályi módosításokra és kiigazításokra, amelyek garantálni fogják annak eredményes végrehajtását. Erre vonatkozóan hatályon kívül kell helyezni a banánra vonatkozó vámtarifákról szóló 1964/2005/EK tanácsi rendeletet, amely tonnánként 176 eurós vámtarifát ír elő.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A banánkereskedelemre vonatkozó vámtarifákat az 1964/2005/EK tanácsi rendelet írta elő. Az Európai Unió és a banántermelő országok között nemrég lefolytatott tárgyalásokat követően – amelyek révén új megállapodások jöttek létre, nevezetesen a genfi megállapodás, és pontot tettek a Kereskedelmi Világszervezeten belül folyó, hosszas vitáknak – hatályon kívül kell helyezni a fent említett rendeletet. Habár nem sikerült teljes egyetértésre jutni, örömömre szolgál, hogy további lépést tettünk az Európai Unió erre vonatkozó végső kötelezettségvállalása felé, miszerint a tárgyalások következő fordulójában napirendre kerül ez a téma, továbbá teljesen egyetértek a 2005. november 29-i 1964/2005/EK tanácsi rendeletben megállapított vámtarifa hatályon kívül helyezésével.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a megállapodás jól mutatja a multinacionális vállalatok hatalmát és azt, hogy a Kereskedelmi Világszervezet olyan fórum, amely az ő érdekeik védelmét szolgálja. Arra is újfent rámutat, hogy az Európai Unió nem más, mint a nemzetközi monopóliumok érdekeit kiszolgáló eszköz. E megállapodás révén tovább nő az amerikai multinacionális vállalatok piaci részesedése, amelyek már most is több mint 80%-át uralják a világ banánkereskedelmének. A Bizottság elismeri, hogy ezzel a megállapodással „csitítani” kívánta ezeket az érdekeket.

Ezeket a multinacionális vállalatokat azzal vádolják, hogy megsértik az emberi jogokat, megkaparintják az őshonos népek földjét és szinte a rabszolgasággal egyenlő munkafeltételeket szabnak, mindezt azért, hogy környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan, intenzív termelési modelleket valósítsanak meg. A megállapodás – amint azt maga az előadó is elismeri – viszont kis- és középtermelők ezreinek megélhetését fogja veszélybe sodorni mind az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokban, mind az európai országokban.

Újfent megállapíthatjuk, hogy a kis- és középtermelőket, a szociális és munkajogokat, valamint a környezetvédelmet továbbra is feláldozzák a szabadkereskedelem oltárán, a hivatalos vita nem más, mint üres fecsegés, aminek semmi köze a mindennapi valósághoz.

  David Martin (S&D), írásban. – A banánra vonatkozó vámtarifákról szóló 1964/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Erre azért van szükség, mert megszavaztuk a WTO-ban elfogadott banánkereskedelmi megállapodást.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tévútra vezet, ha engedünk a multinacionális vállalatok zsarolásának, és visszamenőleg visszatérítjük a vámtarifákat. Az Európai Unió arra használhatta volna az erre az ügyre fordított milliókat, hogy könnyít a tengerentúli népek szenvedésén, akik pontosan akkor esnek a megkötött megállapodás áldozatául, amikor úgyis válság sújtja őket.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Örülök, hogy véget ért az a technikai szempontból egyik legbonyolultabb, politikai szempontból egyik legérzékenyebb és kereskedelmi szempontból egyik legjelentősebb jogvita, amelyet valaha is a Kereskedelmi Világszervezet elé terjesztettek. Az új megállapodás elfogadását követően ehhez kell igazítanunk az 1964/2005/EK tanácsi rendeletet. Hatályon kívül kell helyeznünk, hogy betartsuk a vámtarifák csökkentésére vonatkozó megállapodást, miszerint a jelenlegi tonnánkénti 176 eurós vámtételt 2017-re 114 euróra kell csökkenteni.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Abból ítélve, hogy a tisztelt Hát képviselői milyen „lelkesen” szavaznak a Latin-Amerikából importált banán vámtarifájának csökkentéséről, világossá vált számomra, hogy számos képviselőtársam nem érti, mennyire fontos ügy ez az Európai Unió számára. Minden évben jóváhagyjuk a költségvetést, amelynek része a támogatásfinanszírozás és a latin-amerikai országoknak nyújtott támogatás is. Ha ma csökkentjük a Latin-Amerikából importált banán vámtarifáját, ez a termék versenyképesebbé válik. Ez azt jelenti, hogy több banánt fognak termelni, új munkahelyeket teremtenek, aminek révén lehetővé válik a latin-amerikai országoknak nyújtott támogatás csökkentése. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió jelentős megtakarításokat tud elérni a fejlődő országokkal folytatott kapcsolatokra elkülönített alapok tekintetében. Ez azonban már más téma. Tudatosan és komolyan támogattam ezt a kezdeményezést.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A rizs, búza és kukorica után a banán a világ negyedik legfontosabb élelmezési célú terménye. 2008-ban egyedül az Európai Unióban 5,4 millió tonna banánt adtak el. Az Európai Unió azonban problémába ütközik. Öt multinacionális nagyvállalat tartja a kezében a nemzetközi banánkereskedelem 80%-át. A 2009 decemberében megkötött megállapodás végre pontot tett az Európai Unió és a Kereskedelmi Világszervezet között évtizedek óta húzódó vitára, amely arról szólt, hogy az Európai Unió a Latin-Amerikából származó banánnal szemben az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokból származó banán importját részesíti előnyben. Tartózkodtam a szavazástól, mert lehetetlen azt garantálni, hogy valamennyi érdekelt fél törvényes érdekeit megfelelően figyelembe vegyük.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Balzani asszony jelentése mellett szavaztam, amelynek témája a latin-amerikai országokból származó banán importjára vonatkozó vámtarifáról szóló, 2005. évi tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése. Az ügyet a WTO-n belül is megvitatták, mivel egyes latin-amerikai országok sérelmezték az Európai Unió importra vonatkozó rendelkezéseiről szóló rendelet diszkriminatív és törvénytelen mivoltát, többek között azt, hogy a dél-amerikai országokra vámot vetnek ki, az AKCS-országoknak pedig koncessziókat adnak. Feladatomnak éreztem, hogy megszavazzam egy olyan rendelet hatályon kívül helyezését, amely nem szolgált másra, mint hogy nemzetközi vitákat váltson ki, és amely destabilizálta az érintett országok termelési és kereskedelmi feltételeit.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az A7-0003/2011. számú jelentés mellett szavaztam, azonban támogatom azt az elképzelést, miszerint hatásvizsgálatot kell készíteni a legtávolabbi régiókra gyakorolt következményekre vonatkozóan, mivel a banántermesztés számos ilyen régió helyi gazdasága szempontjából létfontosságú. Mivel éppen most vizsgálják felül a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási (POSEI) programot létrehozó rendeletet, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia annak lehetőségét, hogy a fent említett régiókban kivédje a megállapodás okozta szélsőségesen negatív hatásokat. Az Európai Unió és a latin-amerikai országok – Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela – között létrejött genfi banánkereskedemi megállapodás eredményeképpen 2017-ig csökkennek a banánimportra kirótt vámtarifák. Az Unió belső jogszabályait oly módon kell kiigazítani, hogy hatályon kívül helyezzük a banánra vonatkozó vámtarifákról szóló 1964/2005/EK tanácsi rendeletet. A megállapodás lehetséges eredménye – nevezetesen az ágazat fokozatos liberalizálása és az európai piacok megnyitása a banánimport előtt – kétségtelenül negatív következményekkel fog járni az európai banántermelésre, amely problémával foglalkozni kell.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A rizs, búza és kukorica után a banán a világ negyedik legfontosabb mezőgazdasági terménye, és jelentős mértékben hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz. A legtöbb banántermelő országban azonban kizárólag helyi és alkalmanként regionális piacokra termelnek, és a világtermelésnek csak 20%-át viszik nemzetközi piacra. A jelentésben szereplő adatok szerint az Európai Unió fogyasztói 2008-ban több mint 5,4 millió tonna banánt vásároltak. Az Európai Unió az általa fogyasztott banán közel 90%-át importból fedezte (72,5% Latin-Amerikából és 17% az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokból). Ez meggyőzött a megállapodás jelentőségéről, és ezennel megerősítem, hogy a megállapodás mellett teszem le a voksomat.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) 2010. május 31-én az Európai Unió, valamint Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela aláírta a genfi banánkereskedelmi megállapodást, amely az ezekből az országokból származó banán importjára vonatkozó vámtarifák fokozatos csökkentését írja elő. Az első csökkentés révén, amelyet 2009. december 15-ig – a megállapodás parafálásának napjáig – visszamenőleg alkalmaztak, 148 euróra csökkent a tonnánkénti vámtarifa. A további csökkentésekre hét éven át, évente kerül sor, fenntartva a legfeljebb kétéves befagyasztás lehetőségét, amennyiben a Kereskedelmi Világszervezet dohai fordulóján késedelmet szenvedne a mezőgazdasági termékekre vonatkozó módozatokról szóló megállapodás. Legkésőbb 2019. január 1-jéig el kell érni a tonnánkénti 114 eurós végső vámtarifát. A megállapodás megkötését követően tehát hatályon kívül kell helyezni a 2005. november 25-i 1964/2005/EK tanácsi rendeletet, amely az Európai Unió banánimportra vonatkozó, a legnagyobb kedvezményes elbánás szerint megállapított vámtarifáját tonnánként 176 euróban állapította meg.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Európai Unió, valamint Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela között Genfben létrejött, nemzetközi banánkereskedelmi megállapodás aláírásának célja, hogy 2017-ig fokozatosan csökkenjen a banánimportra vonatkozó vámtarifa.

Ennélfogva az Unió belső jogszabályait e megállapodás feltételeihez kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy hatályon kívül kell helyezni a banánra vonatkozó vámtarifákról szóló 1964/2005/EK tanácsi rendeletet, amiről ma szavazunk. A megállapodás feltételei – nevezetesen az ágazat fokozatos liberalizálása és az európai piacok megnyitása a banánimport előtt – kétségtelenül hatással lesznek az európai banántermelő ágazatra.

Szorgalmazom, hogy az Európai Bizottság készítsen hatásvizsgálatot a legkülső régiókat érintő következményekről, Madeirát – a hazámat – is beleértve. A banántermelés számos legkülső régió gazdasága számára alapvető fontosságú, és véleményem szerint e régiók Lisszaboni Szerződésben lefektetett státusza megkívánja a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási (POSEI) program kiigazítását.

Jelentés: Karl-Heinz Florenz (A7-0229/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel figyelembe veszi, hogy integrálni kell az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak ártalmatlanítását, és fejleszteni kell annak működését és hatékonyságát. A pozitív adatokkal szemben, amelyek szerint ezen hulladékok 85%-át begyűjtik, az új elektromos és elektronikus cikkek összegyűjtött és a piacon eladott mennyiségeinek összehasonlításakor kiderült, hogy az eladott mennyiség csupán 65%-át gyűjtik be, míg ezen adatok nagy részét nem jelentik a hatóságoknak, vagy azok nincsenek megfelelően feldolgozva.

Azzal az elképzeléssel is egyetértek, hogy a rendelet megvalósítása növelheti a feldolgozott és bejelentett hulladék mennyiségét, különösen a begyűjtési arányt, a begyűjtési cél elérése iránti felelősséget és a fogyasztók felelősségét. A rendelet alkalmazása egyértelműbbé teszi a begyűjtés, kezelés és újrafeldolgozás szabványaira vonatkozó szabályokat, és világosabb információval szolgál a begyűjtés és feldolgozás költségeiről is.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A hulladék kezelése napjaink fogyasztói társadalmának egyik fő problémája, mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból. Az európai hulladék újrafeldolgozásának fontos szerep jutott a mai ülésen: az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv és a campaniai hulladék kezeléséről szóló határozat révén véleményt nyilvánítottunk egy egyszerre technikai és politikai jellegű kérdésben. Senkit sem lep meg a hír, hogy évről évre egyre több elektromos és elektronikus hulladék keletkezik. A szóban forgó termékek mind olyanok, amelyeket mindennapi életünk során használunk (telefon, televízió, számítógép stb.). Becslések szerint a világban évente keletkező 9 millió tonna elektromos és elektronikus hulladéknak jelenleg csupán harmadát hasznosítják újra. A rendelet célja az arány növelése és a pazarlás megállítása, valamint a gyártók felelősségének növelése. Valóban, arra szólítjuk fel a tagállamokat, hogy a termelők állják az újrafeldolgozott termékek begyűjtésének és kezelésének költségeit. A fogyasztókat, akik már jelentős mértékben hozzájárulnak a hulladékkezeléshez, a kiskereskedőknek és a termékek eladóinak támogatniuk és segíteniük kell ebben a feladatban.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Úgy vélem, hogy az energia, az anyagok és az erőforrások hatékony és innovatív kezelése a globalizálódott gazdaság egyik kulcskérdése.

Ahogy a szóban forgó jelentés rámutat, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai (WEEE) az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól jelenleg érvényben lévő irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy külön gyűjtsék az elektromos és elektronikus berendezéseket, valamint hasznosítási és újrafeldolgozási célkitűzéseket határoz meg.

Az irányelv felülvizsgálata során számos problémára derült fény a végrehajtással kapcsolatban. Kiemelkedő fontosságú ezek közül az irányelv hatályának bővítése. A tapasztalatok szerint a tagállamok közt jelentős eltérések mutatkoznak az irányelv értelmezése és alkalmazása terén. Egy konkrét terméklistát tartalmazó javaslat nem volna kivitelezhető, mivel az elektromos és elektronikus berendezések piaca gyorsan változik, ezért az irányelvet folyamatosan módosítani kellene, és sosem lenne naprakész.

Ezért alapvető fontosságúnak tartom mind az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv további harmonizációját, mind a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését, a környezetvédelem szintjének csökkenése nélkül.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv mellett szavaztam. Az elektromos és elektronikus berendezések az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják, ez sokrétű kihívás elé állít bennünket. A Bizottság hatásvizsgálata szerint a jelenleg keletkező elektronikus hulladékoknak már 85%-át begyűjtik. A begyűjtött mennyiséget a piacra vitt berendezések számával összehasonlítva az eladott berendezések 65%-át újra begyűjtik. Mindazonáltal ezeket a mennyiségi adatokat nem jelentik a hivatalos nyilvántartások felé, és jelentős részben nem is kerül sor szabályszerű kezelésre: az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mindössze 33%-át jelentik hivatalosan, gyűjtik be és kezelik az irányelv követelményeinek megfelelően. A jelen felülvizsgálat számára támasztott kihívást így ennek az aránynak a növelése jelenti. Az illegális szállítás megakadályozását illetően lényeges kiindulópontot képeznek a tagállamok. A tagállamok feladata, hogy gondoskodjanak az irányelv átültetéséről, és különösen annak végrehajtásáról és ellenőrzéséről. Egyelőre jelentős mértékű az EU-n kívülre irányuló illegális hulladékszállítás. Túlságosan gyakran fordul elő, hogy az elektromos vagy elektronikus berendezések hulladékait használt, de működőképes termékként jelentik be, és mint ilyeneket szállítják ki az EU-ból. Emiatt ennek az irányelvnek az is a célja, hogy segítségével egyszerűbb legyen a berendezések hulladékainak és a használt berendezéseknek a megkülönböztetése.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló irányelv mellett szavaztam, amely nagyon aktuális kérdéssel foglalkozik. Egyrészt igaz, hogy amennyiben ezeket a berendezéseket nem ártalmatlanítják a megfelelő módon, elkerülhetetlenül környezeti és egészségügyi károkat okoznak. Másrészt felmerül a nyersanyagok veszteségének problémája is, amely a globalizálódott gazdaság egyik kulcskérdése. A rendelkezésre álló adatok szerint jelenleg az elektronikus hulladék 85%-a kerül feldolgozásra, bár a hulladék mennyiségének csupán 33%-át jelentik hivatalosan, és kezelik az irányelv követelményeinek megfelelően. Nem támogathatom egyértelműen a Környezetvédelmi Bizottság álláspontját, amely szerint az elektromos berendezések begyűjtésével, feldolgozásával, hasznosításával és környezetbarát ártalmatlanításával kapcsolatos költségek viseléséről a „szennyező fizet” elv alapján kellene dönteni. Ellenkezőleg, véleményem szerint nem a termelőknek, kiskereskedőknek és fogyasztóknak kellene fizetniük a háztartásokból származó hulladék gyűjtéséért és begyűjtőhelyekre szállításáért, hanem ez közvetlenül a helyi hatóságok feladata kellene, hogy legyen. Ugyanakkor nem látom akadályát annak, hogy a termelőknek egy új termék eladásakor lehetőségük nyíljon feltüntetni a vevő számára a termék begyűjtésének és újrafeldolgozásának költségeit. Úgy vélem, hasznos volna, ha a fogyasztókat tájékoztatnák ezekről a költségekről, mivel ez arra ösztönzi őket, hogy a környezetért felelős módon cselekedjenek.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékképződésének megakadályozása, és ezen hulladék újrahasználata és újrafeldolgozása alapvető fontosságú a fenntartható termelés és fogyasztás eléréséhez. Életbevágóan fontos az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének csökkentése, és a hatékony erőforrás-gazdálkodás szempontjából. Sürgetem az elektromos és elektronikus berendezések életciklusában érintett minden szereplő, vagyis a gyártók, forgalmazók és fogyasztók környezetvédelmi teljesítményének javítását, különösen azon szereplők esetében, akik közvetlenül érintettek az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának gyűjtésében és kezelésében. A szelektív gyűjtés az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak különleges kezelése és újrafeldolgozása biztosításának előfeltétele, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a Közösségen belül meg lehessen valósítani az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatban kitűzött célokat. Arra kérem a fogyasztókat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a szelektív gyűjtés sikeréhez. Ezért megfelelő létesítményeket kell létrehozni az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának visszajuttatásához, beleértve az olyan nyilvános gyűjtőhelyeket, ahol a magánháztartásokban keletkezett ilyen hulladékot legalább költségmentesen visszaveszik.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti csoportja általában véve támogatja a hulladék ártalmatlanításáról szóló irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezen okból az Európai Parlament egyes német szabaddemokrata párti képviselői tartózkodtak a jelentésről való szavazáson.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Teljes mértékben egyetértek az irányelv céljával és meggyőződésem, hogy szükséges szelektíven gyűjteni a hulladékot, a környezeti hatás csökkentése és az újrafeldolgozott mennyiség növelése érdekében. Ennek eléréséhez két változás szükséges: a kiszolgált háztartási készülékeket megfelelő módon kell ártalmatlanítani, és javítani kell a kezelésükön. Az irányelv mindkét kérdéssel foglalkozik, olyan célok elérése érdekben, amelyekkel teljes mértékben egyetértek.

Mégis úgy látom, rá kell mutatnom pár lényeges hiányosságra. Először is a kijelölt célok túl nagyra törők, és ez ronthatja a hatékonyságot. Úgy vélem továbbá, hogy az ártalmatlanítás költségeit az ösztönzők és büntetések szélesebb körébe kellene illeszteni, és átláthatónak kell lennie ezen költségek viselői számára. Ettől eltekintve néhány fontos szempont is felmerül. Úgy vélem, hogy a fogyasztók informálásának a leghatékonyabb módon kellene történnie, hogy az emberek ne alakítsanak ki rossz szokásokat az információ hiánya miatt. Az irányelv célkitűzéseire és általános felépítésére tekintettel támogatom az elfogadását.

Biztos vagyok azonban abban, hogy néhány részletén szükséges változtatni, amelyek véleményem szerint javíthatók, különösen a kiskereskedőkre rótt további teherre gondolok, amelyet a kisméretű készülékek gyűjtése jelent. E változtatások a környezet egészsége és az életmódunk fenntarthatósága közti kompromisszumok meghozatalával járnak.

  Jürgen Creutzmann (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti csoportja általában véve támogatja a hulladék ártalmatlanításáról szóló irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezen okból tartózkodtam a jelentésről való szavazáson.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Úgy vélem, hogy a gyártóknak is fontos szerepet kell játszaniuk uniós szinten az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak hasznosításában. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak hasznosítása a másodlagos nyersanyagok fontos forrása, ezért a gyártóknak a lehető legnyomatékosabban támogatniuk kellene a fogyasztók részvételét ebben a folyamatban. A gyártók felelős hozzáállása elősegíti az innovációt, és hosszú távú versenyképességük biztosítását. Mindkét cél összhangban van az Európa 2020 stratégiával.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az elektromos és elektronikus hulladék kezelését hatékonyabbá kell tenni, tekintettel a terület jelenlegi egyensúlytalanságaira, és a hulladék ezen fajtájának egyre nagyobb növekedési ütemére. Az irányelv módosítása elősegíti a begyűjtési arányok javítását és az illegális exportra vonatkozó jogszabályok fejlesztését, valamint biztosítja az elektromos és elektronikus hulladékot kezelők felelősségének méltányosabb elosztását. Továbbá, a környezeti előnyök mellett a módosításnak pozitív társadalmi-gazdasági hatása is lesz, amennyiben új munkahelyeket teremt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtésével, kezelésével és újrafeldolgozásával foglalkozó ágazatban.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló jelentés mellett szavaztam, mivel javaslatai hozzájárulnak az adminisztratív terhek csökkentéséhez, és erősítik a környezet és az emberi egészség védelmét, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezeléséből fakadó károk megelőzése vagy csökkentése révén, amely előnyöket hoz a társadalom számára.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége exponenciálisan növekedett Unió-szerte, és európai viszonylatban az újrafeldolgozása jelenleg különösen fontos probléma. A környezeti és egészségügyi hatásokon kívül, amelyek önmagukban is aggodalomra adnak okot, a nyersanyagok újrahasznosításának elmulasztása kisebb hatékonyságot és pluszköltséget jelent a termelési rendszer számára. Ezt orvosolni lehetne a szóban forgó berendezésekből származó nyersanyagok jobb felhasználásával.

Most, hogy többet tudunk az irányelv által lefedett termékekről, szeretném, ha az Unió hatékonyabban használná az elektromos és elektronikus készülékeket és berendezéseket, és környezetbarát és társadalmilag felelős módon újrahasznosítaná őket.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Alapvető fontosságú a világos szabályok és célok megállapítása az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésére vonatkozóan, a belső piac fenntartható módon való megszilárdítása és az Európai Unió környezetminőségének javítása, valamint a stratégiai fontosságú nyersanyagok hasznosítása érdekében. Valóban tudnunk kell, hogyan hasznosíthatjuk jobban a rendelkezésre álló forrásokat, különösen a nyersanyagok ismert szűkösségének fényében, és hogyan értékeljük azt a vagyont vagy hozzáadott értéket, amelyet a hulladék jelent a gazdaságunk számára. Tekintettel az unióban az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtése terén tapasztalható különbségekre – amely személyenként évente 16 kg-tól csupán 1 kg-ig terjed – szeretnék rámutatni a fokozottabb harmonizáció szükségességére. A 2012-ig személyenként minimum 4 kg-os arány elérése tökéletesen ésszerű cél. A fejlett Európában fontos az elektromos és elektronikus berendezések 85%-os begyűjtési arányának elérése 2016-ig (egy általam a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban javasolt módosítástervezet alapján, amely elfogadásra kerül), valamint ezen mennyiség 50% és 75% közötti újrafeldolgozási arányának elérése. Szeretném továbbá kiemelni az arra vonatkozó javaslatomat – amelyet a bizottság elfogadott –, hogy a tagállamok minden évben szolgáltassanak adatot az az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak keletkezett mennyiségéről.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unióban egyre nő az elektromos és elektronikus berendezések hulladékárama. Ezt a valós tényt figyelembe véve született az ezidáig érvényben lévő 2002. évi irányelvet módosító javaslat. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtése és feldolgozása fontos és szükséges feladat, nem csupán a hulladéknak a környezetre és a közegészségre gyakorolt esetleges káros következményei miatt, hanem a másodlagos nyersanyagok elvesztése miatt is – amennyiben nem hajtják végre ezeket a feladatokat –, ami komoly gondot jelent. Az Unióban keletkező elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak immár 85%-át begyűjtik. E hulladék egy részét azonban illegálisan az Unión kívülre szállítják, amely alátámasztja a tagállamok fontos szerepét a gyűjtés és feldolgozás nyomon követésében és felderítésében.

A javasolt irányelv számos lehetséges megközelítést ajánl fel a tagállamok számára: a hulladék berendezések gyűjtésére jogosult cégek számának korlátozásától a gyűjtőhelyek számának növelésén át a gyártók olyan rendszereinek létrehozására, amelyek a hulladék visszaszolgáltatására ösztönzik a fogyasztókat. A cél minden esetben a nagyobb mértékű újrafeldolgozás és újrahasználat. Ezért a jelentés mellett szavaztunk.

  Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) Az elektromos és elektronikus berendezéseket újrafeldolgozása teljesen különböző módokon zajlik. Az elektromos hulladékot ártalmatlanítani kell, majd újrafeldolgozásra kerül, míg az elektronikus hulladékot a kezdeti ártalmatlanítás után kémiai feldolgozásnak vetik alá. A két csoport jelentősen különbözik súly tekintetében, ami azt jelenti, hogy az elektromos hulladék növeli a begyűjtési arányt, míg az elektronikus hulladék, amely aranyban, ezüstben és ritka fémekben gazdag, gyakran a szemétdombon végzi. A haladás az elektromos és elektronikus berendezések terén hosszabb élettartamot jelent, továbbá az egyes készülékek súlyának csökkentését a miniatürizálás következtében, és az energiafogyasztás csökkenését. Innovatív tevékenységünk egy részét ezekre a célokra kellene fordítani, továbbá a visszanyerést megkönnyítő tervezésre.

Az irányelv rendelkezései sajnos nem ösztönzik az innovativitást, és a hulladékáramok ijesztő mértékben nőnek. Az irányelv rendelkezéseinek elérése érdekében minden termék piacra történő bevezetésekor megfelelő mértékű adót kellene kivetni a gyártóra vagy importőrre. Az ebből befolyt összegeket innovatív kis- és középvállalkozások használhatnák fel, amelyek piaci alapon foglalkoznak másodlagos nyersanyagok kinyerésével az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból.

Ez az irányelv a tagállamokra ruházza a feladatot, hogy megszervezzék az igen különböző és összetett technikai struktúrák összegyűjtésének és az ezt követő feldolgozásának adminisztratív lebonyolítását, amelyek újrafeldolgozása igen nehéz folyamat. Ezek a termékek megjelennek az adott ország piacán, ezért rájuk is ennek a piacnak a szabályai érvényesek. Sajnos az a tény, hogy a piaci mechanizmusokat nem használják megfelelően a berendezések hulladékainak újrafeldolgozása során, azt jelenti, hogy az állásfoglalás-tervezet további kidolgozást igényel. Ezért tartózkodom a szavazástól.

  Robert Goebbels (S&D), írásban. – (FR) Az irányelv mellett szavaztam, mivel mindenképp szükség van az elektromos és elektronikus berendezések visszagyűjtésére és újrafeldolgozására.

Az Európai Parlament azonban kettős mércét alkalmaz, amikor azt állítja, hogy minden elektromos és elektronikus berendezés, beleértve a lámpákat és a testápolásra szolgáló kisebb készülékeket, mint a borotvák és a fogkefék, az irányelv hatálya alá tartoznak, míg a fényelektromos modulok mentesek alóla.

Noha ösztönözni kell a napenergia használatát, a fényelektromos modulok olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek legalább olyan ártalmasak a környezetre, mint egy elektromos fogkefe.

  Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) A vásárlónak joga van megtudni, hogy egy új termék költségei magukban foglalják-e a begyűjtésének, kezelésének és ártalmatlanításának költségeit, a megfelelő címkézés segítségével. Sajnálom, hogy ezt az intézkedést nem fogadta el a Parlament, és a tárgyalások során fel fogok lépni annak érdekében, hogy ezt a látható ökológiai hozzájárulást tartsák meg azokban az országokban, ahol már bevezették.

Az Európában évente keletkező 9 millió tonna elektromos és elektronikus hulladéknak csupán harmadát gyűjtik be és kezelik megfelelő módon. Ezért a legsürgetőbb feladatunk ezen hulladék újrahasználatának, újrafeldolgozásának és visszanyerésének elősegítése.

A tagállamoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a terjesztők megfelelő gyűjtő és tájékoztató rendszereket hozzanak létre a leggyakoribb hulladékok esetében, mint például a mobiltelefonok, amelyeknek jelenlegi visszanyerési aránya nem elegendő.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Ambiciózus elektromos és elektronikus hulladékgazdálkodási rendszert kell létrehoznunk, amelyben a közigazgatási szervek, a gyártók és a fogyasztók is részt vesznek, akiket mind emlékeztetni kell kötelezettségeikre. Ennek a lehető legkedvezőbb feltételek melletti eléréséhez az összes érintett adminisztratív terheit csökkenteni kell. Különösen azokat a szigorú szabályokat támogatom, amelyek a potenciálisan veszélyes hulladék fejlődő országokba való illegális szállításnak megakadályozására születtek. A labda most a Tanács térfelén pattog, amely úgy tűnik, nehezen fogadja el az általunk kitűzött célokat.

  Nadja Hirsch (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti csoportja általában véve támogatja a hulladék ártalmatlanításáról szóló irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezen okból az Európai Parlament egyes német szabaddemokrata párti képviselői tartózkodtak a jelentésről való szavazáson.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem a javaslattal, mivel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai a leggyorsabban növő hulladékáramot alkotják. Egyrészt szem előtt kell tartani az ezen berendezések szakszerűtlen kezeléséből vagy ártalmatlanításából eredő környezeti és egészségügyi következményeket, másrészt viszont súlyos problémát jelent a nyersanyagok elvesztése is. Az energia, az anyagok és az erőforrások hatékony és innovatív kezelése a globalizálódott gazdaság egyik kulcskérdése. Az irányelvvel összhangban álló fokozott begyűjtés és szabályszerű kezelés ezért nagy kihívás és egyben szükségszerűség. Meg kell fontolnunk és támogatnunk kell az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai gyűjtésének és kezelésének megfelelő módját, mivel a határozott intézkedések elősegítik a kiegyensúlyozott – és környezetet nem károsító – gazdasági növekedés, valamint a polgárok tiszta és egészséges környezetének megteremtését. Osztom azt a véleményt, amely szerint nem csupán a gyártóknak és a tagállamoknak, hanem nekünk magunknak, a fogyasztóknak is hozzá kell járulnunk a tiszta és egészséges környezet megteremtéséhez, és magunkra kell vállalnunk a hulladék berendezések ártalmatlanítása iránti felelősség jelentős részét. Rengeteg készülék hever elfeledetten és használatlanul a fiókok és szekrények mélyén, vagy illegális módon a háztartási hulladékban végzi. A tagállamoknak minden rendelkezésükre álló eszközt latba kell vetniük kell az ambiciózus begyűjtési arányok elérése érdekében, habár a kitűzött célokat nem lesz könnyű megvalósítani. Ez nem lehetetlen feladat, ahogy az néhány ország már elért arányaiból kiderül. Ha a jövőben fent kívánjuk tartani a fogyasztás magas szintjét, felelősségteljesebb módon kell bánnunk a maradék természeti tőkével, és nem szabad eltékozolnunk.

  Holger Krahmer (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti csoportja általában véve támogatja a hulladék ártalmatlanításáról szóló irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezen okból az Európai Parlament egyes német szabaddemokrata párti képviselői tartózkodtak a jelentésről való szavazáson.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A ma szavazásra bocsátott irányelvre vonatkozó javaslat az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv módosításával kapcsolatos, amely felszólítja a tagállamokat az elektromos és elektronikus berendezések szelektív gyűjtésére, és célokat tűz ki a hasznosítás és újrafeldolgozás elé, köztük az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak 65%-os begyűjtési arányát 2016-ig. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az energia, az anyagok és az erőforrások hatékony és innovatív kezelése a globalizálódott gazdaság egyik kulcskérdése. Ez a felelősség továbbá minden piaci szereplőre kiterjed, a közigazgatási szervektől kezdve a fogyasztókig és a gyártókig. A gyártók kétségtelenül kulcsszerepet játszanak, a gyártói felelősség elvének megfelelően, azonban a fogyasztóknak is magukra kell vállalniuk a felelősséget, és gondoskodniuk kell a berendezések megfelelő ártalmatlanításáról. Alapvető fontosságúnak tartom továbbá, a Bizottság iránymutatásainak követése iránti elkötelezettségen kívül, hogy ne támasszunk nehézkes adminisztratív követelményeket vagy túlzottan nagy terhekkel járó kötelezettségeket a gyártókkal, forgalmazókkal és kiskereskedőkkel szemben.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Úgy vélem, szigorúbb előírásokat kell megkövetelnünk az elektromos és elektronikus berendezések újrafeldolgozását illetően. Napjainkban nem csupán az Európai Unióban, hanem az egész világon problémát jelent a hulladék berendezések újrafeldolgozásának megszervezése. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtését és szállítását külön kellene végezni, az optimális újrahasználat, újrafeldolgozás, és a veszélyes anyagok mennyiségének csökkentése érdekében, amely rendkívüli fontosságú az állampolgárok szempontjából. Jó, hogy foglalkozunk ezzel a témával, mivel a régiókban és a helyi hatóságok szintjén számos alkalommal felmerült. Fontos beszélni a probléma felügyeletéről is, ezért támogattam a Florenz-jelentést.

  Johannes Cornelis van Baalen, Toine Manders és Jan Mulder (ALDE), írásban. – (NL) A Holland Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) európai parlamenti delegációja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtéséről szóló jelentésről szóló vitán számos módosítás ellen szavazott. Ellenezzük azon intézkedéseket, amelyek a kisméretű berendezések gyűjtésére kötelezik a kis üzleteket anélkül, hogy a fogyasztó ennek fejében köteles lenne vásárolni egy új, hasonló készüléket. A Holland Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért úgy véli, hogy a jelenlegi begyűjtési lehetőségeket lehetne és kellene jobban kiaknázni, új, megvalósíthatatlan és irreális kötelezettségek bevezetése helyett.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely új célkitűzéseket vezet be annak megakadályozása érdekében, hogy a kidobott elektromos készülékekből mérgező anyagok szivárogjanak a környezetbe.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló jelentés mellett szavaztam, amelynek célja a jelenleg hatályos szöveg javítása. Fontos a lehető leghatékonyabb kritériumok megállapítása, tekintettel az előállított készülékek növekvő számára, és egészségügyi és környezeti hatásukra, amennyiben életútjuk végén nem kezelik őket. Új célok kitűzését kérjük a hulladék begyűjtésére, újrafeldolgozására és újrahasználatra vonatkozóan, amelynek egy része hasznavehető a visszanyerhető nyersanyagtartalma miatt. Ezért a hulladékot kezelni kell, és nem fejlődő országokba exportálni, gyakran veszélyes állapotban. Reméljük, hogy az ellenőrzések számának növelésével korlátozható a félrevezetően „újrahasználhatóként” bejelentett elektronikus hulladék mennyisége.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A gazdasági növekedés és az elektromos és elektronikus berendezések szakadatlan technológiai fejlődése vezettek a létrejövő hulladék kezelésének fontos problémájához. Ezzel a helyzettel számos probléma jár együtt, nem utolsó sorban környezeti, közegészségügyi és gazdasági értelemben, amelyeket a világszerte tapasztalható válság is súlyosbít, amely tükröződik a hulladék feldolgozásának költségeiben. Ezért olyan megoldásokat kell találnunk a hulladék feldolgozására, amelyek nem befolyásolják az Unió gazdaságainak szükséges, tartós növekedését.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló (átdolgozott) jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam, mivel támogatom az olyan intézkedések bevezetését, amelyek elősegítik az elektromos és elektronikus berendezések előállításának és fogyasztásának fenntarthatóbbá tételét. Habár a szabályozás bizonyos mértékben nem tesz mást, mint elfedi azon problémákat, amelyek oka a pusztító hatású kapitalista termelési modellt fenntartó mértéktelen fogyasztás, és a mesterségesen keltett szükségletekre alapozott szüntelen termelés. Úgy vélem, ezen hulladék újrahasználatának, újrafeldolgozásának és hasznosításának elősegítése pozitív lépés. A szöveg azon pontjával is egyetértek, amely szerint szükséges a hulladék keletkezésének megelőzése, és a stratégiai fontosságú nyersanyagok visszanyerése. Az állásfoglalás mellett szavaztam, azonban úgy vélem, ragaszkodni kellene az elektromos és elektronikus berendezések minőségének szabályozásához: be kellene tiltani a tervezett elavulásra alapozott technikákat, és elő kellene segíteni az elektromos és elektronikus termékek javítását.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége évről évre folyamatos növekedést mutat. Ezért szakszerűtlen ártalmatlanításuk vagy feldolgozásuk számos egészségügyi és környezeti kérdést vet fel. E készülékek – televíziók, mobiltelefonok és háztartási cikkek – mindegyike az esetenként szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagok pazarlását is eredményezi. Jelenleg a hulladéknak csupán harmadát gyűjtik be és kezelik megfelelő módon. Ezt a mennyiséget növelni kell.

A javasolt szöveg a probléma számos szempontjára kitér, lehetővé téve az elektromos és elektronikus hulladék helyes módon történő ártalmatlanítását; ezek a gyűjtési arány (az összegyűjtött hulladék 85%-a), a gyűjtési célkitűzés, a felelősség fogyasztókra ruházása, a készülék típusa, vagy a begyűjtésre, kezelésre és újrafeldolgozásra vonatkozó szabványok. Ugyanilyen fontos az az Európai Unión kívülre, különösen a fejlődő országokba irányuló illegális szállítások megakadályozása. A begyűjtőhelyek számának növelése lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy könnyebben lerakhassák a hulladékot. Ez további lépést jelent a környezet és az emberek egészségének védelme felé.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az S&D képviselőcsoporttal együtt a jelentés mellett szavaztam, mivel nyilvánvaló tény, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége folyamatosan nő. Annak érdekében, hogy ne pazaroljuk az Unió erőforrásait, szükséges felajánlani az Uniót elektromos és elektronikus készülékekkel ellátó országok számára, hogy vagy külön hasznosítási díjat fizetnek a készülék eladásának pillanatában, vagy kötelezettséget vállalnak a használt készülékek visszavételére újrahasználat/újrafeldolgozás céljából. Ez jelentős mértékben harmonizálhatja az újrahasználat/újrafeldolgozás folyamatát és a készülékek szállítását, és lehetővé teszi, hogy a jövőben erre a kérdésre ne kelljen visszatérni.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mennyisége állandóan növekszik. Környezetvédelmi okokból alapvető fontosságú ezen hulladéktípus megfelelő ártalmatlanítása, mivel gyakran nagy mennyiségű mérgező anyagot tartalmaz, beleértve az olyan nehézfémeket, mint a higany, az ólom és a kadmium, és a klórozott-fluorozott szénhidrogének. Annak érdekében, hogy ez a tagállamokban, az üzleti élet képviselői és a fogyasztók körében minél szélesebb körű ismertségre tegyen szert, az Unió begyűjtési irányszámokat állapított meg, amelyet az új irányelv módosítani szándékozik. Nem szavaztam a jelentés mellett, mivel véleményem szerint ez túlzott mértékű beavatkozást jelent az egyes országok hatáskörébe.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv felülvizsgálatának célja a hulladék ezen típusa szelektív gyűjtésének, hasznosításának, újrafeldolgozásának és újrahasználatra való előkészítésének ösztönzése. Elméletileg tehát támogattam volna ezt a megközelítést. Azonban számos olyan módosítást is hozzáadtunk a jelentéshez, amelyek különösen nagy terhet jelentenek a kis üzletek tulajdonosainak, akiknek vállára további bürokratikus terheket rónak, és olyan követelményeknek kell megfelelniük, amelyeket nehezen tudnak teljesíteni. Emiatt a javaslat ellen szavaztam.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Az irányelv mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak ártalmatlanítása újabb kihívás, amelyet meg kell oldanunk. Sajnos saját országom, Litvánia messze elmarad az uniós átlag mögött az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak ártalmatlanításában. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai a nemesfémek és más, az Unióba importált nyersanyagok kitűnő forrásai. Ha minden ilyen típusú hulladék megfelelő módon ártalmatlanításra, újrahasználatra és újrafeldolgozásra kerülne, akkor sok nyersanyagokra költött pénzt megtakaríthatnánk. A begyűjtés, újrahasználat és újrafeldolgozás jobb rendszerét eredményező új irányelv hatályba lépése még kicsit várat magára, azonban remélem, hogy új lehetőségeket teremt majd a vállalkozások számára, és a fogyasztóknak is kevesebb gondot fog okozni.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az elektromos és elektronikus berendezések ma a fogyasztói javak hatalmas csoportját képezik, ezért ugyanilyen hatalmas mennyiségű szemetet termelnek, amely a hulladék természete miatt súlyos károk kockázatát hordozza a környezetre és az emberi egészségre nézve. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvjavaslatra vonatkozó jelentés célja a berendezések ezen típusú hulladéka gyűjtésének, kezelésének és újrafeldolgozásának uniós szintű szabályozása, valamint mennyiségek és arányok megállapítása. Ezért támogattam Florenz képviselő úr jelentését, amely lakosonként évi legalább 4 kg-os szelektív gyűjtésre, és 2016-ra 65%-os szelektív begyűjtési és legalább 5%-os újrahasználati arány elérésére kötelezi a tagállamokat, nem utolsósorban a nyersanyag pazarlásának megakadályozása céljából.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Osztom a tagállamok aggodalmait a Bizottság javaslatát illetően. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) érdekeit. A kis- és középvállalkozások elé óriási akadályokat állítana a rendelkezések megvalósítása.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai jelenleg az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják. Ez sok más problémát is maga után von, amelyekre hatékony megoldást kell találnunk. Először is számításba kell vennünk a berendezések szakszerűtlen újrafeldolgozásának hatásait az egészség és a környezet védelme szempontjából. További kihívást jelent az elvesztett nyersanyagok szintjének csökkentése – hasznosításuk azt jelenti, hogy az ipar értékes másodlagos nyersanyagokhoz jut –, valamint a hulladék gyűjtése és szakszerű kezelése fokozásának szükségessége.

Az Európai Bizottság által gyűjtött adatok alapján jelenleg az elektronikus hulladék kb. 85%-a kerül begyűjtésre. Noha az eladott berendezéseknek már 65%-át újra begyűjtik, a használt elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak mindössze 33%-át kezelik az irányelv követelményeinek megfelelően. Ezért nehéz vitába szállni az előadóval abban, hogy a tagállamok felelőssége az irányelv helyes végrehajtása, és hatékony irányítási folyamatok kialakítása a hulladék berendezések tárolása és feldolgozása számára. Egyértelműen a tagállamokra, az új berendezések gyártóira és a fogyasztókra hárul a feladat, hogy minden lehetséges eszközt megragadva magasabb begyűjtési arányokra törekedjenek.

A jelentés elfogadása mellett szavaztam, amelynek célja a nagyobb szelektív hulladékgyűjtési arány elérése, az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok elvesztésének csökkentése az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak rendszerén belül, valamint az illegális szállítás megakadályozása és ezen túlmenően az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak magas színvonalú, megfelelő kezelése.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladéka az egyik leggyorsabban növekvő mennyiségű hulladéktípus. Ennek okai a felgyorsult életritmus, a még gyorsabban fejlődő technológiák, valamint a legújabb és legmodernebb berendezések birtoklásának vágya. Ebben a körben forogva két fő problémával szembesülünk: a nyersanyagok és a hulladék problémájával. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek a kitűzött céllal, amely a lehető legnagyobb mennyiségű használt berendezés begyűjtése, újrafeldolgozása és újrahasználata. Csak így válik lehetővé a nyersanyagok iránti igény és a szeméttelepre kerülő tárgyak mennyiségének csökkentése. Úgy vélem, hogy a felvázolt célok teljesíthetőek, de nem könnyen. Az új tagállamoknak különösen nagy erőfeszítéseket kell tenniük. Sajnos nincsen tartalék bolygónk. Amennyiben a jövőben fent kívánjuk tartani a fogyasztás magas szintjét, felelősségteljesebb módon kell bánnunk a maradék természeti tőkével, nem szabad eltékozolnunk.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az Európai Parlament elektromos és elektronikus hulladékok kezeléséről szóló jelentése mellett szavaztam, amely rendkívül fontos Görögország számára, ahol 2010-ben több mint 150 000 tonna elektronikus hulladék keletkezett. Alapvető szándékunk a hulladékok magas szintű, legális kezelése (mivel az Unióban jelenleg az elektronikus hulladéknak csupán harmadát gyűjtik és kezelik legálisan), a szabályos begyűjtés, újrafeldolgozás, és a hulladékban található értékes anyagok újrahasználata, valamint a hulladék illegális szállítását megakadályozó fellépés, amely elsősorban a tagállamokra háruló felelősség. E vállalkozás egészének fő elemei az összes szereplő (gyártók, fogyasztók és közigazgatási szervek) tájékozottságának növelése és ösztönzők nyújtása mindenki számára az ilyen típusú hulladék megfelelő ártalmatlanítására.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, tekintettel arra a tényre, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleményében megállapította, hogy a szóban forgó javaslat a benne meghatározottakon kívül nem tartalmaz lényegi módosításokat, valamint a meglévő jogszabály változatlanul hagyott rendelkezései és az érdemi módosítások hivatalos egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli, egyszerű, hivatalos egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Csatlakozom a Parlamenthez, amely felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze az ügyet ismét a Parlament elé, amennyiben lényegi változtatást kíván tenni a javaslaton, vagy másik szöveggel cserélné le azt.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni az előadónak a fontos cél eléréséhez. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják, ez sokrétű kihívás elé állít bennünket.

Egyrészt környezeti és egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznünk, amennyiben ezeket a berendezéseket nem ártalmatlanítják a megfelelő módon, másrészt felmerül a nyersanyagok veszteségének problémája is. Az energia, az anyagok és az erőforrások hatékony és innovatív kezelése a globalizálódott gazdaság egyik kulcskérdése. Az irányelvvel összhangban álló fokozott begyűjtés és szabályszerű kezelés ezért nagy kihívást jelent.

A javasolt módosítások célja a nagyobb szelektív hulladékgyűjtési arány elérése, az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok elvesztésének csökkentése az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak rendszerén belül, valamint az illegális szállítás megakadályozása és ezen túlmenően az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak magas színvonalú, megfelelő kezelése. Ezen felül csökkenteni kell a tagállami szintű bürokráciát, és meg kell szüntetni a belső piac működésének akadályait.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják, ez sokrétű kihívás elé állít bennünket: ma ez 9 millió tonnát tesz ki, 2020-ra pedig 12,3 millió tonnára nő majd. Ezekre az adatokra tekintettel jó üzleti érvek szólnak az elektromos és elektronikus berendezések hulladékának újrafelhasználása mellett: több bevétel és munkahely a hulladékkezelési ágazatban, hozzájárulás a hosszabb ideje munka nélkül lévők és hátrányos helyzetűek foglalkoztatásához, évente hozzávetőleg 2 milliárd euró értékű hasznosított anyag hasznosítása. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékában fontos, szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagok találhatók, amelyeket vissza kellene nyernünk az importszükséglet csökkentése érdekében. Az átdolgozásra sürgető szükség volt az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a szakszerűtlen hulladékgazdálkodás által okozott környezeti károk elkerülése, és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékában található értékes nyersanyagok kinyerése érdekében. A következőket kell elérnünk: magas begyűjtési, újrafeldolgozási arányok, megfelelő újrafeldolgozási szabványok, az illegális kivitel elleni szigorú jogszabályok, a gyártók hosszútávú felelőssége, jobban tervezett berendezések, és a felelősség és a költségek méltányos megosztása a termelők, fogyasztók és a közigazgatási szervek között.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átdolgozására irányuló irányelvjavaslatról szóló jelentés mellett szavaztam. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai az Unió leggyorsabban növekvő hulladékáramát alkotják. Alapvető fontosságú a hulladék ezen típusa gyűjtésének és szakszerű kezelésének fokozása. El kell kerülünk a berendezések szakszerűtlen kezeléséből vagy ártalmatlanításából eredő súlyos következményeket a környezeti és egészségügyi károk, valamint a nyersanyagok elvesztésének tekintetében. Ezért üdvözlöm a javasolt módosításokat, mivel céljuk a nagyobb szelektív hulladékgyűjtési arány elérése, az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok elvesztésének csökkentése az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak rendszerén belül, valamint az illegális szállítás megakadályozása és ezen túlmenően az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak magas színvonalú, megfelelő kezelése.

  Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) Általában véve támogatom a hulladékártalmatlanításai irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezért tartózkodtam a jelentésről való szavazáson.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Nyolc évvel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv elfogadása után az Európai Parlament újra véleményt nyilvánít a fejlett technológiájú berendezések hulladékainak fontos kérdésében. A hulladék ezen típusának kezelése, hasznosítása és ártalmatlanítása terén történt kétségtelen haladás ellenére (az Európában évente személyenként termelődő 5,8 tonna hulladékon belüli aránya átlagosan mindössze 20 kg/fő) még mindig szükség van a fejlődésre. Ezért támogatom a Florenz-jelentés elfogadását, most ebédidőben, amely megerősíti az Európai Bizottság célját a 85%-os begyűjtési arány és 50-75%-os újrafeldolgozási arány elérésére – a hulladék típusától függően – az egész Unióban 2016-ig. Hogyan feledkezhetnénk meg a készülékek egész sorában rejlő értékes anyagok hasznosításának fontosságáról! Egy tonnányi mobiltelefon körülbelül 280 gramm aranyat, 140 tonna platinát és palládiumot tartalmaz! Ez józan, gazdasági szemlélet a környezetvédelem érdekében alkalmazva. Ugyanebben a szellemben támogattam a napelemek ötéves kihagyását az irányelv keretéből. Úgy vélem, ez a tiszta technológia támogatásának kiváló módja.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A mai szavazás üdvözlendő lépés az elektromos hulladékra vonatkozó uniós szabályozás szigorítása felé, vagyis az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak hatékonyabb begyűjtése és kezelése felé. Az Európai Parlament megszavazta az alacsony begyűjtési arányok, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szakszerűtlen kezelése és harmadik országokba irányuló illegális exportja problémáinak kiigazítását. 2016-ra az évente összegyűlő hulladék legalább 85%-át össze kell gyűjteni, és a teljes mennyiséget szakszerűen kell kezelni. Ez fontos előrelépés. Egy másik fontos előrelépés az intézkedés, amely biztosítja, hogy a kiskereskedők kötelezően átvegyék az olyan rendkívül kisméretű elektromos és elektronikus berendezések hulladékát, mint a villanykörték vagy mobiltelefonok, függetlenül attól, hogy ugyanakkor eladnak-e új berendezést. Ez vonatkozik a kiskereskedőkre, beleértve a csomagküldőket (a mikrovállalkozások kivételével). A berendezések gyűjtésének terjesztése és a fogyasztók tájékoztatása ennek lehetőségéről csökkenti a kisméretű berendezéseknek az általános hulladékáramba jutó mennyiségét, ahol nem kerül sor szakszerű kezelésükre.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) E szavazás naprakésszé teszi az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2003. évi irányelvet, olyan témákat érintve, mint a vonatkozó rendelkezések következetes alkalmazása, a szabályok egyszerűsítése és az adminisztratív költségek csökkentése. A végső cél, amint arra a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság rámutatott, az elektromos és elektronikus berendezések hulladéka 85%-ának begyűjtése 2016-ig és 50%-75%-ának újrafeldolgozása a kategóriától függően.

Az elfogadott szöveg célja nem csupán az értékes nyersanyagok visszanyerése, hanem az uniót elhagyó illegális elektronikus hulladék szállítmányainak megállítása, amely egészségügyi és környezeti kockázatokat hordoz magában, amennyiben a hulladékot nem megfelelő körülmények között kezelik. Ezután lényeges lesz az egyezség elérése a Tanáccsal, amely ígéretet tett az álláspontja felülvizsgálatára a mai szavazást követően.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Az elektromos és elektronikus berendezések a hulladékok leggyorsabban növekvő mennyiségű típusa. Jelenleg csak egyharmaduk kerül begyűjtésre. Ezért az irányelv módosítása mellett szavaztam, mivel támogatom az új, 85%-os gyűjtési és kezelési irányszámot 2016-ig.

  Alexandra Thein (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) európai parlamenti csoportja általában véve támogatja a hulladék ártalmatlanításáról szóló irányelvet. Azonban a fényelektromos modulok kérdése továbbra is problémát jelent. Nincs ésszerű magyarázat az egész ágazat kihagyására a szabályozásból. Széleskörű jogi szabályozás született a hulladékáram kezelésére, ezért nem világos, miért mentesül ez alól egy egész iparág, amely előreláthatóan jelentős hulladékáramot fog termelni. Ezen okból az Európai Parlament egyes német szabaddemokrata párti képviselői tartózkodtak a jelentésről való szavazáson.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv naprakésszé tételéről hozott döntést. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékából származó veszélyes anyagok súlyos egészségügyi és környezeti kockázattal járhatnak. A hulladék újrafeldolgozásának és újrahasznosításának biztosításával az irányelv javítani fogja a gyártók és forgalmazók környezeti teljesítményét. A hulladék gyűjtésére, újrahasznosítására és gyűjtésére vonatkozó irányszámok közt szerepel a tagállamok 85%-os begyűjtési aránya. A naprakésszé tett irányelv összhangban lesz a tagállamok jelentési és szabályozási intézkedéseivel, az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése és a vállalatok költségeinek csökkentése érdekében. Biztos vagyok benne, hogy az irányelv módosításainak elfogadása előnyök teremtésére ad lehetőséget az egészségügy és a környezetvédelem terén, és hozzájárul az Unió forráshatékonysági menetrendjéhez. Az önkormányzatok szűkebb költségvetésére tekintettel azonban fontos, hogy az utcai szelektív gyűjtőrendszereket létesíteni kívánó önkormányzatok részére a termelők anyagi támogatást nyújtsanak.

  Hermann Winkler (PPE), írásban. – (DE) Természetesen támogatom az elektromos berendezések gyűjtési szintjének Európa-szerte történő növeléséről született elképzelést, nem utolsósorban azért, mert lehetővé teszi a szűkös nyersanyagok hatékonyabb újrafelhasználását. Szeretnék rámutatni arra a tényre, hogy hazám, Németország különösen jó helyen áll ebben a tekintetben, és kiegyensúlyozott újrafeldolgozási megoldásokat valósított meg a vállalkozások és fogyasztók számára. Nem kell megváltoztatni a rendszert ahhoz, hogy javítsunk a nyersanyagok újrafelhasználásának módján. A Bizottság sem kívánt változtatásokat eszközölni. Azonban a jelentés, amelyről az imént szavaztunk, sajnos további terheket ró a vállalkozásokra, amelyeknek szélsőséges hatásai lehetnek a vállalkozásokra, beleértve a villanyszerelőket. A kis- és középvállalkozásokat érinti a legsúlyosabban. Emiatt nem szavaztam a jelentés mellett. A berendezések begyűjtésének kötelezettsége – még azoké is, amelyek nem szerepelnek a cég termékskáláján –, aminek bizonyos körülmények között része a mérgező anyagot tartalmazó és nem tartalmazó, valamint a tönkrement és még használható termékek elkülönítése, további költségeket és a bürokrácia nagymértékű növekedését jelenti. Ezt nem hagyhatjuk megtörténni, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A rendkívül kis területen működő legkisebb vállalkozások kihagyása nem elegendő. A jelentésben megjelenő álláspont becsülendő, ugyanakkor nem a probléma egészét kezeli és nem követi a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elvet, amelyet a közepes méretű vállalkozásokra vonatkozó uniós politika tartalmaz.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0078/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A tunéziai helyzetről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, és szolidaritásomat szeretném kifejezni a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban; üdvözli e tekintetben a nép megmozdulások során tanúsított bátorságát és eltökéltségét, együtt érez a sebesültekkel és részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak. Azt is gondolom, hogy a tunéziai tekintélyuralmi rendszer bukása reményre ad okot a szilárd demokrácia felé való sikeres átmenettel kapcsolatban, és ez más népeknél is a hasonló törekvések megerősödéséhez vezethet. E tekintetben határozottan támogatom a demokratikus folyamatot és hangsúlyozom, a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágak közötti egyensúlyt és a bírói hatalom függetlenségét tiszteletben tartó demokratikus alkotmány kidolgozásával megbízott új parlamenti közgyűlés megválasztására irányuló választások megtartásához szükséges feltételek megteremtésének fontosságát olyan határidőn belül, amely elegendő időt biztosít az ellenzéki erőknek és a médiának arra, hogy nemzeti szinten megszervezzék tevékenységeiket.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) A Tunéziában bekövetkezett események az EU mediterrán-térséggel kapcsolatos szomszédságpolitikájának hatékonyságát megkérdőjelező vitákhoz vezettek. Az Európai Parlament állásfoglalása határozott üzenetet közvetít e tekintetben. Sajnálatos módon, a polgárok jogaikért folytatott harca nem részesült európai támogatásban, mivel a társulási megállapodás nem tartalmaz konkrét mechanizmust. Ennek következtében a megmozdulást erőszakosan elnyomták és emberek vesztették életüket. Üdvözlöm ezért egy vizsgáló bizottság létrehozására irányuló kezdeményezést. Úgy vélem továbbá, hogy az emberi jogi záradék alkalmazásának nyomon követése meg fogja akadályozni az ilyen incidensek újbóli előfordulását. A tunéziai népnek támogatásra van szüksége a megfelelően működő állami intézmények létrehozásában. Uniós szinten Tunézia esete sürgősen szükségessé teszi a harmadik országokkal kapcsolatos prioritások megváltoztatását. Az emberi jogok tiszteletben tartásának kell a politikai párbeszéd alapját képeznie. Az EU-nak következetes üzenetet kell képviselnie, hogy megőrizze szavahihetőségét.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány újra megerősíti a tunéziai nép által követelt átfogó reformok iránti európai elkötelezettséget. Európa hosszú ideje különleges kapcsolatot tart fenn Tunéziával. Európa volt az egyetlen nemzetközi szervezet, amely Tunéziával fenntartott kapcsolatai során az emberei jogok és a demokratikus értékek védelmére irányuló záradékokat vezetett be. A szomszédságpolitika keretében nyújtott európai gazdasági támogatás segített az átlagos életszínvonal növelésében, a munkahelyteremtésben, a fiatalok képzésében és a nők felelősségteljes pozíciókhoz való hozzáférésének biztosításában. Európa ma törekszik támogatni a tunéziai népet a kezdődő demokratikus átmenet során.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Tunézia népe új fejezetet nyitott történelmében. Az Európai Parlament ezzel az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal hozzájárul az Európa által képviselendő állásponthoz. Az Európai Parlament először is üdvözli a tunéziai nép bátorságát, akik történelmi fordulóponthoz vezették az országukat. Az Európai Uniónak most meg kell felelnie a tunéziai nép jogos elvárásainak. Európának elsődleges fontosságot kell tulajdonítania az alapvető szabadságokat tiszteletben tartó entitásokkal való kapcsolatainak. Legutóbb – mivel jogsértéseket követtek el –, jogosan kértük, hogy az Európai Unió fagyassza be a Ben Ali család és társaik által illegálisan szerzett vagyont.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel fontos, hogy valamennyi tunéziai politikai, társadalmi, polgári és demokratikus erő teljes körű képviselettel rendelkezzen az ügyvivő kormányban, hiszen csak ezzel érdemelheti ki a lakosság bizalmát, és csak ez ruházhatja fel a választások előkészítéséhez és a demokratikus átmenethez elengedhetetlen legitimitással. Tunéziai és az Európai Unió az események kezdetén épp a 2011–2016 közötti időszakra szóló cselekvési terv meghatározásán dolgoztak és e folyamat mindkét fél részéről jelentős elkötelezettséget igényel valamennyi kérdés tekintetében, különösen az emberi jogok és az alapvető jogok területén. Az Európai Parlament elítéli a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazását, azonban erősen támogatja a demokratikus folyamatokat az országban. Igen fontos megteremteni ezért a végrehajtó és törvényhozó hatalmi ágak közötti egyensúlyt és a bírói hatalom függetlenségét tiszteletben tartó demokratikus alkotmány kidolgozásával megbízott új parlamenti közgyűlés megválasztására irányuló választások megtartásához szükséges feltételeket, olyan határidőn belül, amely elegendő időt biztosít az ellenzéki erőknek és a médiának arra, hogy nemzeti szinten megszervezzék tevékenységeiket. A Parlament kívánatosnak tartja, hogy a lelkiismereti szabadság, a politikai váltógazdaság és a szólásszabadság tiszteletben tartása iránt elkötelezett valamennyi demokratikus erő részt vehessen a választásokon.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Néhány héttel a hasonló tunéziai esetet követően most az egyiptomi nép vonult az utcákra, hogy a hangját hallassa. Az arab országokban kialakult helyzetet az elemzők a közép- és kelet-európai országok 1990-es évekbeli helyzetéhez hasonlítják. A történelem 20 évvel később megismétli önmagát, és újra emberek százezrei vonulnak az utcákra. Az Európai Uniónak szolidaritást kell kifejeznie az arab országok népeivel, akik ma – vagy korábban – az utcákra vonultak. Fontos ugyanakkor, hogy az utcai demonstrációkat a jogos demokratikus törekvések és a szociális és életkörülmények jobbítására irányuló törekvések vezessék. Demokratikus hagyományai szerint az Európai Uniónak el kell ítélnie a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazását, amely halálos áldozatokat követelt. A demokratikus folyamat ezekben az országokban még mindig bizonytalan, és azt meggyőződéssel kell támogatni. Az Európai Uniónak valóban óriási kötelezettségei vannak e tekintetben. Meg kell teremteni a szabad választásokhoz, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát, a politikai pluralizmust és a választhatóság elvét biztosító demokratikus alkotmány elfogadásához szükséges feltételeket. Az Európai Unió főképviselőjének aktív szerepet kell játszania a radikális átalakulás alatt álló ezen országok szükségleteinek felmérésében, mivel azok nem rendelkeznek a demokráciával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokkal.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Szeretném szolidaritásomat kifejezni a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. Üdvözlöm a nép megmozdulások során tanúsított bátorságát és eltökéltségét és elítélem a módszert, amellyel a békés tiltakozások során erővel léptek fel a tüntetőkkel szemben, és az összecsapásokban több mint százan életüket vesztették. Együtt érzek a sebesültekkel és részvétemet fejezem ki az áldozatok családjainak.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az arab világ – Tunéziától Jemenig – reng, már másfél hónapja a szabadság hulláma, illetve rengeti. Nehéz még megmondani, hogy melyikről is van szó, figyelemmel a tiltakozások összetett következményeire, amelyek eredményeként Ben Ali száműzetésbe került és most Mubarak trónusának eresztékei ropognak, és időközben – megelőző intézkedésként Jordánia kormánya is megbukott. Tunézia elnökének távozása nem jelenti azonban egész berendezkedésének megszűnését, amely továbbra is feszültségek forrása maradt. Osztozom a tunéziaiak azzal kapcsolatos aggodalmaiban, hogy az előző rezsim miniszterei hatalomban maradjanak, akik közül néhányan részt vettek a tüntetések elnyomásában. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak kötelessége ösztönözni a szilárd alapokon álló demokrácia megteremtésére irányuló folyamatot, hogy visszaszorítsa azokat a körülményeket, amelyek között az egyik totalitárius államformát csupán egy másikra cserélnék le. Tunézia valójában nem csak példát ad azok számára, akik az arab autokraták bukását szeretnék látni, hanem továbbra is precedenst teremt, amely segítségével megérthetjük az összetett keleti helyzet következő fejleményeit is.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Véleményem szerint Európa nem maradhat közömbös a számos észak-afrikai és közel-keleti országon átsöprő népi tiltakozási mozgalom erejével szemben. Amint azt a jelen állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita során is elmondtam a tisztelt Házban, őszintén úgy gondolom, hogy a történelem egyik ritka pillanatának lehetünk tanúi: egy olyan pillanatnak, amely megváltoztatja a történelem menetét és új valóságot teremt. Ahelyett azonban, hogy csupán néhány vezető együtt vagy elszigetelve fellépjen, arra van szükség, hogy Európa egésze vegye át a vezető szerepet e reformok támogatása és egy új közel-keleti paradigma kidolgozása tekintetében, amely távol marad a radikalizmustól, és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a biztonságot, a demokráciát, a méltóságot és a toleranciát. Tudom, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt. Szolidaritásomat fejezem azok felé, akik Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a jogaikért harcolnak, ahogyan nem is olyan régen én is tettem Kelet-Európában. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy az iszlám szélsőségesség az e problémákra adott politikai – nem pedig vallási – reakcióként jött létre, a társadalmi kirekesztés miatt és arra adott válaszként, bízom abban, hogy ezek a népek hamarosan bebizonyítják, hogy a régióban mindenki együtt élhet békében és kölcsönös tiszteletben, vallási meggyőződésre, politikai hovatartozásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az szolidaritását fejezi ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. Az Európai Unió nem vonhatja ki magát a feladatai alól, a főképviselőnek ezért elő kell segítenie egy – az Európai Parlamentet is magában foglaló – munkacsoport felállítását, amely lehetővé teszi a demokratikus átmenet támogatására vonatkozó szükség felmérését, különös tekintettel a szabad és demokratikus választások előkészítésére.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Közel-Kelet jelenlegi helyzete megmutatta, hogy milyen keveset is tudunk a hétköznapi arabokról: a Tuniszban és Kairóban tüntetők gondolatairól, érzéseikről és arról, hogy mit akarnak. A világszerte elérhető televíziós társaságok – például a CNN és az al-Dzsazíra – és a közösségi hálózatok egy globális polgári társadalom felé tett első lépésekre engednek következtetni, amely képes a tunéziaihoz és egyiptomihoz hasonló eseményeket valós időben követni.

A Nyugat az iszlám szélsőségességtől való félelem miatt az elhatárolódás politikáját követte ahelyett, hogy partnereket szerzett volna, akik hasonló értékeket képviselnek és politikailag a demokrácia, a szabadság és a jogállamiság szerint strukturált társadalmakat támogatnak. Állítólag azért történt így, mert ilyen partnerek nem léteznek. Most úgy tűnik, hogy ez a meglátás nem egészen igaz. Valódi súlyukat és saját országaik ezen irányba történő mobilizálására való képességüket még pontosan fel kell mérni. Ennélfogva ajánlatos az elővigyázatosság, az események gondos nyomon követése, és mind a világi militarizmust, mind pedig a vallási fundamentalizmust elutasító demokraták európai támogatása.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A szabadság és az önrendelkezéshez való jog demokratikus értékeit minden népnek tiszteletben kell tartani. Ezért csak üdvözölni tudom a tunéziai politikai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány elfogadását, amelyben a Parlament szolidaritását fejezi ki a tunéziai nép felé. A megtorló intézkedések és a biztonsági erők által alkalmazott erőszak ellenére a tunéziaiak tüntetéseik révén sikerrel vetettek véget Ben Ali elnök diktatúrájának. Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy az Európai Uniónak nem sikerült következetesebb és hatékonyabb külpolitikát kialakítania egyes partnerei felé, hogy hozzájárulhasson a még létező totalitárius rezsimek – például a Tunéziában mindeddig hatalmon lévő – megdöntéséhez.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Aláírtuk a képviselőcsoportunk tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítványát, amelyben üdvözöljük a tunéziai nép elszántságát, hogy visszanyerje szabadságát és véget vessen a fennálló rendszernek, továbbá szolidaritást fejezünk ki a tunéziai haladó erőkkel és Tunézia népével.

Az állásfoglalásban kiemeltük annak szükségét is, hogy – amennyiben a tunéziai nép azt kéri – adjuk meg a szükséges pénzügyi támogatást mind a már bevezetett reformok teljesítéséhez, mind pedig Tunézia népének gazdasági és szociális szükségleteinek kielégítéséhez.

Világos ugyanakkor számunkra, hogy a Tunézia belügyeibe történő beavatkozást el kell kerülni. Nem az Európai Unió feladata megmondani, hogy kinek kell vezetni, vagy ki nem vezetheti ezeket az országokat. A nép saját maga is felébred és az ő feladatuk megválasztani, hogy kit akarnak kormányra juttatni. Nem írhatunk elő számukra semmit.

  Louis Grech (S&D), írásban. – Sajnálatos, hogy az EU-nak ilyen sokáig tartott, hogy foglalkozzon a közel-keleti – a tunéziai és újabban az egyiptomi – politikai és társadalmi zavargásokkal. Mint Uniónak, feladatunk, hogy kihelyezzük politikai antennáinkat és felismerjük, hogy válság közeledik, továbbá – ami még fontosabb –, hogy proaktívak legyünk ezzel kapcsolatban. Ehelyett passzívan és önelégülten a partvonalon álldogáltunk, nem voltunk hajlandóak tudomásul venni a politikai és szociális nehézségekre utaló jeleket, amelyek egyike végül az utcákra hajtotta a tüntetőket. Módot kell találnunk arra, hogy valóban kapcsolatba lépjünk ezen országok népeivel és aktívan támogassuk őket. Ezt nem tehetjük azonban tetszelegve, hanem meg kell győznünk ezeket a polgárokat, hogy Európa a régióikban aktívan fogja támogatni a szociális stabilitást, a gazdasági virágzást és a szabadságot. Ezekre figyelemmel – épp, mint a palesztin-izraeli konfliktus tekintetében – az Európai Unió azt választotta, hogy nem teszi meg a szükséges lépéseket. Nincs olyan ember vagy intézmény, amely egységes álláspontot képviselne Európa nevében. Végső soron ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk, ha bármilyen érdemi befolyást és mértékadó szerepet szeretnénk elérni a nemzetközi kapcsolatokban, különösen a hozzánk olyan közeli régiókban, mint ez is.

  Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Támogatom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint ezen országok demokratikus erőinek már egy korábbi szakaszban rendszeresebb támogatásra van szükségük. Számos uniós tagállamnak vannak ezzel problémái, gyakran azért, mert a saját gazdasági érdekeik forognak kockán. Egyiptom, Oroszország és Kína jól példázzák a „politikai diszkréciót” vagy a „hallgatást”. Bízom abban, hogy az észak-afrikai fejlemények bátrabb megközelítésre ösztönzik majd az Európai Uniót.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A Tunéziáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány melletti szavazással fejezem ki teljes támogatásomat a tunéziai nép és az általuk megkezdett történelmi demokratikus felkelés mellett. Sajnálom, hogy az Európai Unió lassan reagált, ezzel rossz benyomást téve a diplomáciai szolgálatunkra, amely még mindig nem felel meg a feladatainak, és amely még mindig nehézkesen képvisel egységes álláspontot a nemzetközi színtéren. Az Európai Uniónak minden műszaki, jogi és pénzügyi támogatást biztosítania kell, amely szükséges a tunéziai szabad választások zökkenőmentes megszervezéséhez. Sürgősen felül kell vizsgálnunk továbbá a harmadik országokkal kapcsolatos szomszédságpolitikánkat és az emberi jogi záradék felvételét valamennyi kereskedelmi megállapodásunk elengedhetetlen feltételévé kell tennünk.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – A Tunéziáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, hogy szolidaritásomat fejezzem ki a tunéziai nép azon kívánsága felé, hogy kivívják a véleménynyilvánítás szabadságát és helyreállítsák a szabad választásokat. Riasztó, hogy az Európai Uniót meglepetésszerűen érte, amikor a korábbi tekintélyuralmi rendszerrel szembeni erős népi demonstrációk megkezdődtek. Emlékeztessenek ezek az események bennünket arra, hogy a partnereinkkel fennálló gazdasági és politikai kapcsolatok stabilitása kizárólag a valódi demokrácián és a polgári jogok teljes gyakorlásán alapulhat. Kérem a főképviselőt, hogy segítse elő egy munkacsoport felállítását, hogy támogassa Tunéziát a demokráciába történő átmenet során.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt hónapokban az Európai Unió megvizsgálta a szomszédságpolitikáját, hangsúlyozva a különbségtételt a földközi-tengeri térséghez tartozó és a közép-, kelet- és észak-európai tagállamok által követett politikai célkitűzések között. Ez azonban nem eredményezett olyan elemzést, amely képes lett volna megelőzni a különböző afrikai országokban bekövetkezett – és máig folyamatban lévő – eseményeket. Teljes mértékben támogatom a tisztelt Házban a mai napon benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványban meghatározott célkitűzéseket; ezeket a célkitűzéseket az egész Európai Parlament követni kívánja a Tunéziában kialakult helyzettel kapcsolatban. A megtorló intézkedések és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazásának elítélése, a Ben Ali családja és a hozzá közel állók által erkölcstelen úton szerzett javak befagyasztására irányuló kérés, valamint három bizottság létrehozása, amelyek célja a Tunézia kormányformáját az elmúlt 23 évben jellemző korrupció elleni küzdelem: ezekre irányuló kéréseket tett ma az Európai Parlament. Végezetül, arra kértük a főképviselőt, hogy hozza meg az arra irányuló döntést, hogy a népesség egy munkacsoport révén történő támogatásával avatkozzon be, amelynek szervezésében a Parlamentnek is részt kell vennie. Ezúttal az Európai Unió számára létfontosságúnak tartom, hogy a tunéziai nép számára tegye érezhetővé a jelenlétét és terelje őket vissza az igazi demokrácia útjára.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Parlament – tekintettel az egész régió helyzetére – gyorsan elfogadta a tunéziai helyzetről szóló álláspontot. Szimpatizálunk azon nemzetek törekvéseivel, amelyek jobb életet, jogokat és jobb jövőt szeretnének maguk számára. A tekintélyelvű uralkodók kényszerített távozásának vagyunk tanúi. Tunéziának arra van szüksége, hogy bölcs partnerség jöjjön létre velünk. Az általunk képviselt értékek elismerésének rendszeresen megerősítésére van szükségünk. Van új Külügyi Szolgálatunk, amelynek meg kell könnyítenie ezt a munkát. Tunéziához hasonlóan nekünk is figyelembe kell vennünk az egyiptomi helyzet és a régió más országai helyzetének alakulását. Örvendetesnek tartom, hogy elfogadtuk a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyet öt politikai képviselőcsoport terjesztett elő.

  David Martin (S&D), írásban. – A Tunéziáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Létfontosságúnak tartom, hogy a Parlament egyértelműen álljon ki Tunéziában – és a Közel-Keleten mindenhol – a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme mellett.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a tüntetéseket Tunéziában, amelyek eredményeként a tunéziai nép visszaszerezte szabadságát és véget vetett az 1987-ben a mára elmozdított Zine al-Abidine Ben Ali elnök által létrehozott rezsimnek. Most valamennyi tunéziai politikai, társadalmi, polgári és demokratikus erőnek megfelelő képviselettel kell rendelkeznie Tunéziában, hiszen az ideiglenes kormány csak ezzel érdemelheti ki a lakosság bizalmát, és csak ez ruházhatja fel a választások előkészítéséhez és a demokratikus átmenethez elengedhetetlen legitimitással. Azt is gondolom, hogy meg kell vizsgálnunk a lehetőségeket Tunézia – többek között pénzügyi – megsegítésére és arra a segítségre és támogatásra, amelyet az európai civil társadalom adhatna Tunézia civil társadalma számára, különösen az emberi jogi szervezetek és szociális partnerek tekintetében.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Támogatom a Tunéziáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványban elfogadott álláspontot. Tunézia történelmi fordulóponthoz érkezett: kötelességünk támogatni a tunéziai népet azzal, hogy segítünk nekik stabil demokráciát építeni, és hogy támogatjuk és megerősítjük a polgári társadalmat, amely – képviselői erejénél fogva – sokat tesz a demokrácia megerősítése érdekében. Támogatom Tunézia demokratikus átmenetét és a fejlődési folyamatot. Következésképpen, ösztönzöm az ideiglenes kormány erőfeszítéseit, hogy szervezzen demokratikus választásokat, amelyek során minden politikai pártot képviselnek.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy ki kell fejeznünk a tunéziai néppel és annak demokráciára és szociális fejlődésre irányuló követeléseivel való szolidaritásunkat és támogatásunkat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a Parlament kiemelkedő támogatást nyújtson az elnyomott népek bátorsága és eltökéltsége számára; ebben az esetben a tunéziai nép számára, ahol tömeges tüntetések útján próbáltak véget vetni Ben Ali – ma már volt – elnök által bevezetett zsarnokságnak. Különösen fontosnak tűnik számomra, hogy az állásfoglalás szerint a szomszédságpolitikát felül kell vizsgálni, mivel – ahogyan azt már több alkalommal én is elítéltem ezért – annak célja sokkal inkább tisztességtelen szabadkereskedelmi szerződések megkötése, mint a nép körülményei vagy az emberi jogok fejlesztése, vagy akár az autokráciák és a szociális igazságtalanságok felszámolása. Azért is szavaztam az állásfoglalás mellett, mert egyetértek azzal, hogy elítéli a tunéziai kormány által megvalósított elnyomást a népi tüntetések alatt, és mert egyetértek azzal a követeléssel, hogy független vizsgálat tárja fel mind az elnyomást, mind pedig a Ben Ali-kormány kiterjedt korrupt gyakorlatait.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az alkotmány módosítását és egy új kormányzási forma létrehozását követően az országnak általánosságban demokratikus és tisztességes választásokra van szüksége. Csupán azt követően kezdhetünk vitázni a pénzügyi vagy más típusú támogatásról, hogy Tunézia teljesítette az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európai Unió és az Európai Tanács valamennyi ajánlását. A történelem sajnos arra tanít bennünket, hogy a demokráciára törekvő országok a korrupció és a visszaélések központjává válnak. Ez a folyamat összefüggésben áll a magas bűnözési rátával, valamint a jogi és szociális szabályok megsértésével. Arra a tényre figyelemmel szavaztam az állásfoglalás mellett, hogy Tunézia pénzügyi támogatására csak a szabad választásokat követően és kizárólag a pénzügyi támogatásért felelős intézmények szigorú felügyelete mellett kerülhet sor.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A tunéziai helyzetről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel az világosan és kiegyensúlyozottan fejezi ki az Európai Parlament a tunéziai eseményekkel kapcsolatos hozzáállását. Alapvető fontosságú, hogy az átmeneti kormány a lehető leghamarabb tartson választásokat, hogy az ország az autoriter uralom alól elmozdulhasson a stabil demokratikus kormányzás irányába. Az állásfoglalás kéri Ashton bárónőt, hogy tegyen gyors lépéseket és adja meg Tunézia számára a szükséges uniós segélyt.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az Európai Parlament tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítványa támogatja a tunéziai nép demokrácia felé történő elmozdulásra irányuló erőfeszítéseit. Hangsúlyozza továbbá azt a tényt, hogy meg kell teremteni a parlamenti közgyűlés megválasztásához szükséges feltételeket. Ennek a közgyűlésnek pedig ki kell dolgoznia a hatalmi ágak elválasztását biztosító demokratikus alkotmányt. Elítéli a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazását. Ezek alapján támogatom a tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A Tunéziában nemrégiben bekövetkezett eseményekre tekintettel szeretném szolidaritásomat kifejezni az ország népének. Az Európai Uniónak támogatnia kell a tunéziai népet, amelynek tiltakozásai és tüntetései lehetővé tették, hogy felszabadítsák magukat és visszaszerezzék szabadságukat a sok éven keresztül fennálló rezsimtől. Szeretném elítélni továbbá a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi alkalmazását a tüntetőkkel szemben. Teljes mértékben támogatom az Európai Unió által kifejezett tiltakozást. Sajnálatos módon, a tunéziai események ismételten felfedték az Európai Unió külpolitikájának gyengeségét. Fel kell hívni az Európai Külügyi Szolgálatot és az Európai Bizottságot, hogy hozzanak kézzel foghatóbb intézkedéseket. Közös külpolitikai fellépése során az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania az emberi jogok védelmével és a demokráciával kapcsolatos kérdésekre. Az Európai Parlament tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítványával kapcsolatos szavazás során az indítvány mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy nekünk, az Európai Uniónak, tökéletes lehetőségünk van arra, hogy segítsünk felépíteni a civil társadalmat Tunéziában.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – Szolidaritásomat fejezem ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. A tunéziai események más országokban is megrengették a nem demokratikus rezsimek alapjait. Még mindig nem világos, hogy a kormányváltás hová vezet majd. Remélem, hogy minden demokratikus erő, amely elkötelezi magát a pluralizmus, a lelkiismereti szabadság és a politikai váltógazdaság tiszteletben tartása mellett, részt vehet majd az új parlamenti közgyűlés megválasztásában. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert támogatom, hogy az Európai Unió kölcsönök és segélyek formájában támogassa Tunézia gazdaságát, amely – a helyi és külföldi termelő beruházás elősegítésére irányuló valódi fejlesztési szerződés részeként a szakképzettséget igénylő munkavállalás lehetőségét kínálná a tunéziaiak számára.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, hogy – képviselőtársaimmal együtt – kifejezzem az Európai Parlament álláspontját a „jázmin forradalommal” kapcsolatban. A Tunézia és az Európai Unió közötti partnerségnek, az „Unió a mediterrán térségért” szervezeten belüli, az észak-afrikai országokkal való kapcsolatoknak és a szomszédsági kapcsolatoknak ténylegesen előtérbe kell kerülniük, hogy lehetővé tegyék a tunéziai népnek – amely mellé felsorakozunk –, hogy elérje a valóságos demokratikus rendszer felé történő rendes és békés átmenetet. Az európai uniós támogatásnak figyelmeztetésül kell szolgálnia, hogy biztosítsák a megfelelő választási folyamatot és biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, amelynek célja a tunéziai nép támogatása és tanácsadás nyújtása részükre a fundamentalizmus irányába történő elmozdulás megelőzése érdekében. Az Európai Uniónak be kell tartania a demokrácia és az emberi jogok ügye iránti elkötelezettségét.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Minden más politikai képviselőcsoporthoz hasonlóan én is a Tunéziáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, hogy a támogatás üzenetét küldjük ennek az országnak. A térség stabilitása alapvető és állandó európai célkitűzés. A jövőben a földközi-tengeri térséggel kapcsolatban az Európai Unió szomszédságpolitikájának alapvető pillérét egy gyarapodó – a demokratikus rendszerek és az emberi jogok tiszteletben tartása által uralt – terület létrehozásának kell képeznie. Nem felejthetjük el, hogy az európai szomszédságban az instabilitás forrásai láncreakciókat válthatnak ki, és a korábbi közép-ázsiai konfliktusok által előidézetteknél is nagyobb menekült- és bevándorlási hullámokhoz vezethetnek.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A tunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Csatlakozom a Parlamenthez, amely szolidaritását fejezi ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. E tekintetben üdvözlöm a nép megmozdulások során tanúsított bátorságát és eltökéltségét, és elítélem a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazását. Határozottan támogatom a szükséges demokratikus folyamatot, amelyen Tunézia keresztül fog menni, és hangsúlyozom annak fontosságát, hogy megteremtsék a választások megtartásához szükséges feltételeket olyan határidőn belül, amely elegendő időt biztosít az ellenzéki erőknek és a médiának arra, hogy nemzeti szinten megszervezzék tevékenységeiket, és hogy létrehozzák egy új társadalom demokratikus alapjait. Üdvözlöm a Parlament kérését a Bizottság és az Európai Beruházási Bank felé, hogy termelékeny a helyi és külföldi beruházásokat előnyben részesítő valódi fejlesztési szerződés keretében a kedvezményes kamatú kölcsönök előirányzása révén támogassa Tunéziát gazdasága diverzifikálásában, valamint abban, hogy a tunéziai fiataloknak képzettségükhöz mért munkalehetőségeket tudjon kínálni.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Támogatom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt és én is szolidaritásomat fejezem ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. Őszintén remélem, hogy most létrejönnek az ahhoz szükséges feltételek és Tunézia minden támogatást megkap ahhoz, hogy előrelépést tegyen a szilárd, toleráns és a kisebbségeket tiszteletben tartó demokrácia létrehozása terén.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Atunéziai helyzetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány melletti szavazatommal mindenekelőtt szolidaritásomat fejezem ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. Felhívom az európai intézményeket, hogy újra összpontosítsák – én növeljék – a különböző eszközöknek szánt alapokat az Európai Unió és Tunézia közötti együttműködés finanszírozására. Ezt gyorsan meg kell tenni. Sürgetem továbbá az Európai Uniót, hogy tanuljon ezekből az eseményekből és vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatására irányuló politikáját úgy, hogy az Európai Unió harmadik országokkal való együttműködésének tegyék alapvető feltételévé a demokrácia és az emberi jogok szigorú tiszteletben tartását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament szolidaritását fejezi ki a tunéziai nép iránt, amely jogos demokratikus törekvéseitől vezérelve, és a rossz szociális körülmények és a munkanélküliség miatti elkeseredésétől hajtva történelmi jelentőségű politikai fordulatot idézett elő az országban. A Parlament e tekintetben üdvözli a nép megmozdulások során tanúsított bátorságát és eltökéltségét, együtt érez a sebesültekkel és részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak. A Parlament elítéli a megtorló intézkedéseket és az erőszak rendfenntartó erők általi aránytalan alkalmazását, üdvözli ezzel szemben a fegyveres erők magatartását, amelynek tagjai nem voltak hajlandók a tüntetőkre lőni. A Parlament követeli az elmúlt hetekben történt halálos kimenetelű és karhatalmi túlkapásokkal járó incidensek, valamint a korrupt gyakorlatok független vizsgálatát, és a bűnösök törvény előtti elszámoltatását.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A Tunéziában az elmúlt napokban bekövetkezett zavargások már legalább 35 megerősített halálesethez vezettek. A Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamenti küldöttség már felszólított annak független kivizsgálására, hogy a kormány okolható-e az erőszak alkalmazásáért az utcai ütközetek során. A hagyományosan világi, progresszív és demokratikus országban uralkodó szükséghelyzetet haladéktalanul meg kell szüntetni annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tunéziai hatóságok folytathassák a rendes demokratikus folyamatot. Ami Európa valamennyi kormányát – Svájcot is ideértve – illeti, meg kell állapodniuk, hogy együttműködnek Ben Ali elnök családja által megszerzett pénz és javak visszatérítése érdekében. Végül, minden, a Salafi mozgalom növekedésére és terjedésére utaló jelet haladéktalanul fel kell számolni, mivel a mozgalom az iszlám radikális irányzatát hirdetné Tunéziában.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Ideje volt már, hogy az Európai Parlament véget vessen a hallgatásának a tunéziai felkeléssel kapcsolatban. Hogyan találhatnak süket fülekre a kérések, hogyan nézhetjük szenvtelenül a demokrácia hiányát, hogyan maradhatunk nyugodtak, amikor férfiak és nők, gazdagok és szegények, fiatalok és idősek azt követelik, hogy megszabaduljanak a félelem uralma alól?

Tunézia egy hallgatólagosan elfogadott autokratikus modellel rendelkezett, egy olyan forgatókönyvvel, amelyben a legszegényebbek, de még a középosztály is képtelen volt elképzelni, hogy egy nap saját sorsuk urává válhatnak. Ez az egy és egyetlen hozzáállás foszlott most semmivé. A szabadság irányába tett lépések vetik meg az új társadalom alapjait és hozzák létre egy új egyensúly reményét. A diktatórikus és technokrata Kelet napjai leáldoztak. Már csak az a feladat, hogy egy másfajta Keletet hozzunk létre.

Bízzunk abban, hogy az európai intézmények nyitottabbak lesznek, mint valaha, hogy meghallják az együttműködési kéréseket ezekből az új országokból.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány és különösen azon rendelkezések mellett szavaztam, amelyek az országban folyamatban lévő, rendszerszerű változások befolyásolására rendelkezésünkre álló igen konkrét eszközökre vonatkoznak. Elsősorban a főképviselő lehető legnagyobb fokú részvételének politikai támogatására, az Európai Unió szomszédságpolitikájának közelgő felülvizsgálatára, a 2011 és 2016 közötti időszakra szóló új tunéziai cselekvési terv megtárgyalására, és uniós megfigyelői misszió küldésére gondolok, amely kétségtelenül támogatást nyújtana a bejelentett választások tekintetében.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0075/2011)

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A tuberkulózis világméretű elterjedése továbbra is aggodalomra ad okot, mivel a tuberkulózis továbbra is az egyik legfőbb halálozási ok az egész világon, ugyanis a betegség évente közel 2 millió ember halálát okozza. Az elért fejlődés ellenére az elmúlt években drámai mértékben növekedett meg ez a bakteriális megbetegedés a volt szovjet blokk országai társadalmi-gazdasági hanyatlása, a közegészségügyi rendszerek gyenge infrastruktúrája, és a kezeléshez való igazságtalan hozzáférés miatt. Üdvözlöm a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványt, mivel úgy gondolom, hogy a védőoltások a megbetegedés kimutatására szolgáló leginkább hatékony vizsgálatokkal és a legjobb kezelésekkel kombinálva jelentik a betegség elleni küzdelem kulcsfontosságú eszközét. Azt is gondolom, hogy az ivóvízhez való hozzáférés és a kiegyensúlyozott étrend, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés fontos szerepet játszanak az életkörülmények javításában, valamint a szegénység és a tuberkulózis elleni küzdelemben. E megfontolásokra figyelemmel a tuberkulózis elleni védőoltásról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés szerint megközelítőleg 9 millió új tuberkulózis megbetegedést azonosítanak évente, és 2 millió ember hal meg tuberkulózisban: azaz 18 másodpercenként egy ember. Már csak négy év van hátra a millenniumi célok között a betegségek felszámolására meghatározott céldátumig, a tuberkulózis pedig még mindig az egyik legfontosabb halálozási ok világszerte, és a legveszélyesebb betegség a már HIV/AIDS megbetegedésben szenvedő emberek számára. Az Európai Uniónak teljesítenie kell kötelezettségét a tuberkulózis elleni küzdelemmel kapcsolatos ENSZ millenniumi cél elérése tekintetében és a betegség 2015 előtti felszámolása terén. Ezen fontos állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, és egyetértek azzal, hogy a tuberkulózis elleni küzdelmet fel kell venni az Európa 2020 stratégiába. Az állásfoglalásban rögzítettek szerint, a Bizottságnak és a tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy az egészségügyi ellátásra rendelkezésre álló pénz megfelelő hányada jusson el a fejlődő országokban élő szegényekhez, és minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a szegény területeken fejlesszék és támogassák az egészségügyi szolgáltatásokat.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel ez a betegség továbbra is az egyik legfőbb halálozási ok az egész világon, ugyanis a betegség évente közel 2 millió ember halálát okozza. Az állásfoglalás hozzájárulna továbbá az Európa 2020 célkitűzéseinek végrehajtásához és a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő eléréséhez. Az oltási kampány továbbá növelhetné az Európai Unió stratégiai függetlenségét a tuberkulózis és más fertőző megbetegedések elleni küzdelemben. Rá kell mutatni, hogy a védőoltások a jobb vizsgálatokkal együtt alapvető eszközt jelentenek a tuberkulózis elleni küzdelemben. A vizsgálatoknak megbízhatónak, olcsónak és minden beteg számára hozzáférhetőnek kell lenniük, valamint hatékonyabb diagnosztikai módszerekkel és kezeléssel kell kiegészülniük. Ez a kutatásban alapvetően új irányvonalak kijelölését, illetve a védőoltás csomag fokozott és fenntartható finanszírozását teszi szükségessé. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak ezért teljesíteniük kell a finanszírozási kötelezettségvállalásaikat és minden szükséges lépést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy az egészségügyi ellátásokra szánt pénzek eljussanak az ország legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott lakosaihoz.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A tuberkulózis megbetegedés 2050-ig történő felszámolása érdekében az egyetlen megoldás a tuberkulózis elleni védőoltás és a betegség elleni új kezelésekre irányuló kutatásokba történő beruházás. Románia sajnos rossz statisztikákkal rendelkezik e betegség terjedése tekintetében, mivel az Európai Unióban itt van a legtöbb tuberkulózisban szenvedő beteg, ez a helyzet pedig a szakértők szerint hosszú ideig nem is fog változni. Ilyen körülmények között különösen üdvözlendőek az Európai Unió programjai és a tuberkulózis kezelésére szánt finanszírozási eszközök, mivel igen fontosak az európai polgárok egészségével kapcsolatos ráfordítások. A romániai hatóságok információi szerint Romániában minden évben 30 000 új tuberkulózisos megbetegedést regisztrálnak. Az új megbetegedések évente ilyen nagy számban történő észlelésének egyik lehetséges magyarázata éppen az előrehaladás szintjének az új – többségében az Európai Unió által finanszírozott – megelőző programok megjelenésén keresztül történő növekedése. Bár még mindig Romániában a leggyakoribb a tuberkulózisos megbetegedés Európában, ezen indikátor értékei az elmúlt öt év során jelentős mértékben csökkentek. A 2002-es 10,7%-ról 2008-ra 7,6%-ra csökkent Romániában a tuberkulózis miatt bekövetkezett halálozások aránya is. A tuberkulózis felszámolására irányuló programoknak nyújtott finanszírozás is különösen üdvözlendő, mivel új diagnosztikai és kezelési eszközöket fedeztek fel az elmúlt 35 év során.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Számos ok miatt támogattam a tuberkulózis elleni küzdelemről szóló állásfoglalásra irányuló indítványt. Szeretném először is kiemelni a megbetegedés humanitárius oldalára fordított figyelem fontosságát, mivel ez a betegség egyszerű oltás útján megelőzhető, ezért évente 2 millió ember halála nem csak nagyon magas szám, de mindenekelőtt szükségtelen is. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a tuberkulózis szemléletes példája a nemzetek közötti egyenlőtlenségnek, hiszen azt már szinte teljesen felszámolták az iparilag fejlett országokban. A TVBI Alapítvány világszerte, különösen a kevésbé fejlett országokban segíti a tuberkulózisban szenvedőket. Személy szerint úgy vélem, a tuberkulózis elleni küzdelem e formája az európai polgárok szolidaritásának kifejeződése és a teljesen szükségtelen halálesetek visszaszorítására irányuló kísérlet, amelyek egyszerű oka az oltásokra a kevésbé fejlett országokban rendelkezésre álló finanszírozás hiánya.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Ezzel az állásfoglalásra irányuló indítvány üdvözöljük az Európai Unió kezdeményezését a legszegényebb országokban a tuberkulózis elleni küzdelem tekintetében, de több tudományos kutatás vállalását kérjük a betegség elleni új gyógyszerek és új védőoltások kifejlesztése érdekében. A védőoltások jelentik a legolcsóbb és leghatékonyabb egészségügyi intézkedést az európai polgárok fertőző betegségekkel szembeni védelme tekintetében, de az is fontos, hogy az egészségügyi szolgáltatások elérjék a fejlődő országokat is, hogy hozzájáruljanak a várható élettartam növeléséhez és a szegénység elleni küzdelemhez.

Mint mondtam, értünk el némi előrehaladást és a helyes úton járunk, az Európai Uniónak azonban meg kell kétszereznie erőfeszítéseit és még inkább koordinált cselekvésre kell felszólítania, hogy az európai kutatást integrálják a szegénységgel összefüggő betegségek elleni küzdelembe. Ez az egyetlen megoldás, amely enyhíthet a számos fejlődő országban tapasztalható súlyos egészségügyi helyzeten. Azt kérdezem a Bizottságtól, hogy miként kívánja nyomon követni a tudományos kutatással összefüggő erőfeszítéseket ezen a területen, hogyan kívánja fokozni ezeket az erőfeszítéseket, és az Európa 2020 stratégia fényében miként kívánja e kutatás eredményeit az európai polgárok előnyére fordítani.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert csak egy nagyszabású oltási kampány járulhat hozzá a millenniumi fejlesztési célokban meghatározott célkitűzések eléréséhez, amely szerint 2015-ig meg kell állítani és vissza kell fordítani a tuberkulózis előfordulási tendenciájának növekedését, illetve 2050-ig fel kell számolni a tuberkulózist. Sürgősen fel kell térképezni az innovatív finanszírozási kezdeményezéseket, hogy hozzájáruljunk az egészségügyi rendszerek megerősítéséhez és az egyenlőtlenség elleni küzdelemhez, különös tekintettel az anyák egészségére és csecsemőhalandóságra.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Bár a tuberkulózis azon betegségek egyike, amely a fejlett országokban gyakorlatilag nem tartozik az egészségügyi aggályok középpontjába, az igazság az, hogy a tuberkulózis továbbra is az egyik legfőbb halálozási ok az egész világon, ugyanis a betegség évente közel 2 millió ember halálát okozza. A betegség – különösen a fejlődő országokban – még mindig számos esetben végzetes, különösen a HIV/AIDS fertőzéssel egyidejűleg.

A betegség ezért az iparosodott világ és a fejlődő országok közötti egészségügyi egyenlőtlenségek példáját jelenti. Emellett, bár a tuberkulózis még mindig életeket követel, a kutatással − a kereskedelmi rentabilitás egyszerű okánál fogva − felhagytak. Fontos ezért Európa számára, hogy befektessen a TBVI (a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés) tudományos kutatásába és támogatásába, hogy a nagyszabású oltási kampány kedvező hatásokkal járhasson a tuberkulózis 2050-ig történő felszámolása tekintetében.

Mint tudjuk, a védőoltások a fertőzés kimutatására szolgáló jobb, olcsóbb és megbízhatóbb vizsgálatokkal és hatékonyabb diagnosztikai és kezelési módszerekkel együtt továbbra is alapvető eszközt jelentenek. Ez a kutatások irányvonalának jelentős átrendezését és fokozott és fenntartható finanszírozást jelent, amelyben − véleményem szerint − az Európai Unió nélkülözhetetlen szerepet játszhat.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja indítványai helyébe lépő közös állásfoglalásra irányuló indítvány célja a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés (TBVI) előmozdítása annak érdekében, hogy elérjük az Egyesült Nemzetek által a millenniumi fejlesztési célok között meghatározott célkitűzéseket. Ezek közé tartozik a tuberkulózis megbetegedésben szenvedő betegek számával kapcsolatos tendencia megfordítása 2015-ig és a betegség felszámolása 2050-ig. A világ népessége egészségi állapotának javítása az Európai Unió egyik legfontosabb célja. Bár elmondható, hogy a tuberkulózis Európában ellenőrzés alatt áll, a fejlődő országokban más fertőző betegségekkel együtt még mindig milliók halálát okozza. Elengedhetetlen a politikai és pénzügyi erőfeszítések egyesítése annak érdekében, hogy gyorsan véget vessünk ennek a csapásnak. Üdvözlöm ezért a kezdeményezés javaslatait e fertőző betegség felszámolása tekintetében, amely még a XXI. században is sokak halálát okozza, különösen a fejlődő országokban.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Fokozni kell a tuberkulózishoz hasonló olyan betegségekkel szembeni hatékony új orvosságokra és védőoltásokra irányuló kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos erőfeszítéseket, amelyek évről évre milliók életét oltják ki világszerte, és a kedvező eredményeket örömmel kell üdvözölni. Miután elértük ezeket az eredményeket, az új tudományos és technológiai vívmányokat bármilyen kirekesztés nélkül elérhetővé kell tenni mindazok számára, akiknek szükségük van azokra.

A hozzáférés kizárólagos kritériumát ezért szükségesnek kell tekinteni. A harmadik világban a külső adósság és a hitelnyújtásért járó kamat fizetése a gazdag országok számára jelentős mértékben elapasztja az erőforrásokat, amelyek így nem az egészségügyi és az oktatási költségvetésbe folynak, szinte jelentéktelenné csökkentve e költségvetéseket. A kívülről bevezetett úgynevezett „strukturális kiigazítási programok” szintén hozzájárulnak ehhez.

A szegénységben terjedő, a tuberkulózishoz hasonló megbetegedések elleni küzdelemhez tartozik az ilyen mechanizmusok elleni küzdelem is, amelyek függőséget és szegénységet hoznak létre és tartanak fent. E tekintetben sajnálatos, hogy a tuberkulózis elleni új védőoltás elérhetővé tétele a kevésbé fejlett országok számára – amit nyilvánvalóan támogatunk – az Európai Unió szerepének és vezető szerepének ezen országokban történő megerősítése nevében pártfogolható, amint az történik a jelen állásfoglalásra irányuló indítványhoz vezető problémával kapcsolatban is.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Hogyan vallhatunk kudarcot a tuberkulózis 2050-ig történő felszámolására irányuló kezdeményezés támogatása tekintetében, amikor a tuberkulózis évente 2 millió ember halálát okozza világszerte?

Meglepőnek találom ugyanakkor, hogy egy, a fejlődő országok egészségügyi szolgáltatásai közötti egyenlőtlenségekről szóló szöveg figyelmen kívül hagyja korunk egyik legnagyobb botrányát: azt, hogy az orvosokat ezekből az országokból elcsábítják a gazdagabb országok, amelyek abban a hitben hagytak fel azzal, hogy saját maguk elegendő számú orvost képezzenek, hogy csökkenthetik a szociális védelemmel kapcsolatos kiadásokat. Emiatt Franciaországban a numerus clausus, azaz a másodév megkezdésére jogosult hallgatók száma, mintegy 7000 fő körül van, miközben évente mintegy 3000 orvos praktizálhat Franciaországban Európán kívül szerzett diplomákkal. Itt pedig még meg sem említettük az általunk képzett külföldi hallgatókat, akik így francia diplomával rendelkeznek és soha nem hagyják el az országot. Ugyanakkor a WHO becslései szerint 4,5 millió fős egészségügyi szakember hiány van a szegény országokban.

Meglepő az is, hogy a szöveg figyelmen kívül hagyja a Franciaországban évente regisztrált 5500–6000 tuberkulózis megbetegedést. A betegséget Franciaországban már felszámolták, ismételt megjelenése pedig közvetlenül kapcsolatba hozható a tömeges bevándorlással. Azt sem gondolnám, hogy e kérdésben elszigetelt eset lennénk Európában.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A tuberkulózis továbbra is aggodalomra ad okot a világban. Úgy tűnik azonban, hogy a betegség által a fejlődő országokban élő számos ember egészségét fenyegető veszélyeket csak egy nagyszabású oltási kampány háríthatja el. Támogattam ezért ezt az állásfoglalást, hogy nagyobb hosszú távú beruházásra szólítsuk fel a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy − különösen a kutatás és innováció révén − rendelkezésükre álljanak a tuberkulózis elleni küzdelemhez szükséges eszközök. A bevezetett eszközök sora azonban nem érhet itt véget: támogatásra van szükség az egészségügyi helyzet és az egészségügyi szolgáltatások terén, így ez a másik terület, ahol munkára van szükség, és amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül.

  Jim Higgins, Seán Kelly, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE), írásban. – Tartózkodtunk a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről (RC-B7-0075/2011) szóló záró szavazástól. Teljes mértékben támogatjuk a védőoltás kezdeményezés célkitűzéseit, de nem tudtuk támogatni az egy másik parlamenti szavazásra utaló hivatkozást, amely − többek között − támogatja az abortuszt és ellentmond egy korábbi, a parlamenti jegyzőkönyvben rögzített szavazáshoz fűzött magyarázatunknak.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a dokumentummal, mivel küzdenünk kell a tuberkulózis ellen, mert ez a betegség világszerte közel kétmillió ember életét követeli évente, és a világ lakosságának majdnem harmadát megfertőzte. Ez a betegség súlyos veszély jelent az emberek számára és a fertőző betegségek közül világszerte a második legfontosabb halálozási ok. A tuberkulózis erősen kötődik a szociális és gazdasági problémákhoz − például a szegénységhez, munkanélküliséghez, alkoholizmushoz, kábítószer-függőséghez és a HIV/AIDS fertőzéshez −, valamint a szegény országok egészségügyi rendszereinek egyenlőtlen és nem kielégítő állapotához, valamint a késedelmes diagnosztizáláshoz. Örülök, hogy elkészült a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés modellje, mivel a világszerte ebben a betegségben szenvedő betegek részesülhetnek majd a kutatási és munka tevékenységek eredményeiből. Szeretnék továbbá rámutatni, hogy még mindig nem áll rendelkezésre elegendő finanszírozás a tuberkulózis elleni küzdelemhez, és szükséges meghatározott finanszírozási mechanizmusokat biztosítani, amelyek hozzájárulnak Európában a tuberkulózis elleni védőoltások engedélyezéséhez, a védőoltás hozzáférhetőségéhez, a tuberkulózissal foglalkozó klinikai kutatáshoz és a hatékonyabb diagnosztikai eljárásokhoz és kezeléshez, illetve az egészségügyi ellátásokra szánt pénznek el kell jutniuk az országok legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott lakosaihoz.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A tuberkulózis, sajnos, az egyik legfőbb halálozási ok a világon. Évente mintegy 2 millió ember hal meg a betegség következtében világszerte. Az állásfoglalásra irányuló indítvány benyújtásával a Parlament célja az volt, hogy kérjük az Európai Uniót, hogy kövesse az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait, amelyek között szerepel, hogy 2015-ig megállítják a tuberkulózis terjedését. A becsült adatok aggasztóak, és mélységes aggodalommal tölt el bennünket a helyzet súlyossága, különös tekintettel a legszegényebb országokra, ahol a tuberkulózissal összefüggő halálesetek egyre inkább hétköznapivá válnak. A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványt ezért teljes mértékben támogatom, mivel − a fejlődő országok egészségügyi körülményeinek kiemelése mellett − az több tudományos kutatási célú finanszírozás és támogatás révén a gyökerénél kezeli a problémát.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Bár az európai országok többségében kötelezőek a tuberkulózis elleni védőoltások, a világ egészére vonatkozó statisztikák aggasztóak. A betegséggel megfertőződő emberek száma világossá teszi számunkra, hogy a XXI. században nem csak átfogó tájékoztató kampányt kell folytatnunk és megfelelő védekezést kell biztosítanunk, hanem − mindenekelőtt − növelnünk kell a védőoltásokra szánt összegeket. Csupán így tudjuk csökkenteni e betegség elterjedését. Ezért támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt. Köszönöm.

  David Martin (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom a tuberkulózis programok finanszírozásának és alternatív finanszírozási eszközeinek növelésére vonatkozó felhívásokat. Mint a Parlament innovációval, gyógyszerekhez való hozzáféréssel és szegénységgel összefüggő betegségekkel foglalkozó munkacsoportjának elnöke, létfontosságúnak tartom, hogy a kutatásra és innovációra összpontosítsuk az erőfeszítéseinket, ha el kívánjuk érni a millenniumi fejlesztési célokat. A tuberkulózisos megbetegedések száma világszerte még mindig elfogadhatatlanul magas, és üdvözlöm a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésnek a nagyszabású védőoltás kampányra szánt új finanszírozási eszközeit.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Bár a fejlett országok országokban már gyakorlatilag már megszűnt, a tuberkulózis még mindig fenyegetést jelent a szegény és fejletlen országokban, különösen Afrikában, ahol továbbra is milliók életét követeli minden évben. Kizárólag egy globális szintű oltási terv vethet véget ennek a csapásnak és − a millenniumi fejlesztési célok elérésének részeként − válthatja valóra e betegség teljes felszámolását 2050-ig.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Egyetértek az állásfoglalásra irányuló indítvány számos mondanivalójával, végső céljával és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogként való megközelítésével, amely tekintetében „a kormányoknak teljesíteniük kell azon kötelezettségüket, hogy a lakosság egészének állami egészségügyi szolgáltatást biztosítsanak”. Nem tudtam azonban támogatni az indítványt, mert álláspontom szerint az abban meghatározott javaslatok és célok többsége nem kellően nagyra törő és egyértelműen nem elegendő. Úgy gondolom, nem elegendő javasolni egy olyan betegség 2050-ig történő felszámolását, amely a legszegényebbeket érinti, és amely évente világszerte több mint 2 millió ember életét követelve az egyik legfőbb halálozási ok. Ez azért van − mint arra nem kormányzati szervezetek által készített számos tanulmány is rámutat −, mert ezt az időtartamot szilárd politikával és a betegség elleni küzdelemre szánt források növelésével akár felére is lehetne csökkenteni. Továbbá, noha egyetértek a 2. bekezdésben megfogalmazott állítással, amely szerint fontos hatékonyabb diagnosztikai módszerekkel és kezeléssel fokozni a kimutatást és az oltási eljárásokat, tiltakozom az ellen, hogy nem szerepel kifejezetten a szövegben, hogy az ilyen szolgáltatásokat az állami egészségügyi szolgáltatások révén kell nyújtani; ezeket kellene megerősíteni az európai segély és együttműködés nyújtása révén.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Örömmel támogatok egy olyan összeurópai projektet, amely nem csak Európa számára kínál hozzáadott értéket, hanem a tuberkulózis betegség végső soron történő felszámolására irányuló célja szerint az egész világnak.

A tuberkulózis betegség 2009-ben 1,7 millió, azaz naponta 4700 ember életét oltotta ki. a Világbank becslései szerint a betegség Afrika számára évente 52 milliárd amerikai dollár gazdasági veszteséget okoz. Az Egyesült Királyságban és Írországban 2010 nyarán regisztrált esetek szintén arra emlékeztetnek bennünket, hogy ez a betegség továbbra is súlyos problémát jelent az Európai Unió számára. A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésnek köszönhetően lehetőség nyílik hatékony védőoltásokat kidolgozni, amelyek megengedhetőek a fejlődő országok számára is és amelyeket elfogadnak a feltörekvő országokban és Európában is.

Az Európai Bizottság nyújtja a legtöbb − évente 49 milliárd euró összegű − hivatalos fejlesztési segélyt. Ez azonban nem elegendő. Más finanszírozási forrásokat kell találnunk, például a tagállamok és/vagy az Európai Unió által létrehozott pénzügyi garanciát, amely finanszírozás igénylését teszi lehetővé az Európai Beruházási Banktól. A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés az EU 2020 stratégia végrehajtásának gyakorlati módja. Azáltal, hogy még vonzóbbá teszi Európát, előkészíti az új gazdaságot a jövő generációi számára.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A tuberkulózis elleni védőoltás program nagyon fontos, de mit fog csinálni az Európai Parlament 2015 előtt? Lettországban például a tuberkulózis orvosi kezelésének folyamata jelenleg diagnosztizálásból és elkülönítésből áll. Az orvosi berendezések vásárlására és szakkórházak építésére szánt összegeket valójában hiába költötték el. Egy Olaine nevű városban például egy börtön területén építettek kórházat a tuberkulózissal fertőzött betegek kezelésére. A kórház felszerelésére költött összeg kétmillió euróra rúgott. Ez a kórház pedig jelenleg nem üzemel, mivel nincsen ellátó személyzet! Szeretném ezért felhívni képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, hogy egy védőoltást nem elegendő csupán létrehozni és előállítani, a kifejezetten e területre vonatkozó szakképzettséggel rendelkező szakembereket és magasan képzett egészségügyi személyzetet is biztosítani kell és be kell vonni őket a tuberkulózis elleni küzdelemben. Máskülönben a mai szavazás hatása megreked az érzelmek szintjén. Rendkívül fontos tökéletesen átlátható alapossággal nyomon követni a tuberkulózis elleni küzdelemre szánt összegeket, hogy elkerüljük a lettországi helyzet megismétlődését.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Unióban minden évben 2 milliárd eurót költünk a tuberkulózisban szenvedő betegek kezelésére. A HIV és a malária mellett a tuberkulózis az egyik leginkább elterjedt járvány a világon. A világ népességének mintegy harmada fertőzött. Világos, hogy messze vagyunk még a tuberkulózis felszámolásától. Mint minden betegség esetében, a rezisztencia multirezisztens vagy ultrarezisztens baktériumok formájában megjelenő növekedése és a kezelési lehetőségek körének ebből eredő leszűkülése komoly kihívás elé állítják a modern orvostudományt. Az 1960-as évek óta alkalmazott hagyományos gyógyszerek hatástalanok a mutáns variánsok esetében. Ennek eredményeként a felírt egyéb orvosságok drágábbak és erősebb mellékhatásaik vannak. A következő kezelési költségek akár százszor magasabbak lehetnek, mint a rendes tuberkulózis esetében. Amennyiben valamely beteg a hat hónapos időszak letelte előtt felhagy a tuberkulózis rendes formája elleni gyógyszerek szedésével, az eredmény nem csak súlyos mellékhatások formájában tapasztalható, hanem rezisztenciában is. A betegség terjedését továbbá csak új lehet megakadályozni, ha megvizsgálunk minden személyt, aki kapcsolatba került a beteggel. Egyes országok nem tartották be ezeket a követelményeket. Ha nem tartják be ezeket a jól ismert alapszabályokat, az euró milliárdokba kerülő kutatási projektek várhatóan nem hoznak majd jelentős változásokat és meg fog jelenni az újabb típusú rezisztencia. E megfontolások alapján tartózkodtam a szavazástól.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. A tuberkulózis és annak megelőzése sok esetben kihívást jelent nem csak a fejlődő világban, hanem a fejlett országok számára is. Meg kell osztanunk a helyes gyakorlatokat, finanszírozást kell nyújtanunk a tuberkulózis elleni védőoltáshoz és különböző intézkedéseket kell alkalmaznunk annak érdekében, hogy csökkentsük a világszerte évente 2 millió halálesetről beszámoló rettenetes statisztikát. Másfelől, a halálozást növelő legfontosabb kockázati tényezők az alkoholizmus, a kábítószer használat és a súlyos szegénység. Szükséges ezért, hogy ne csak a védőoltást vegyük figyelembe, hanem az e tényezők csökkentésére irányuló hosszú távú programokat is. Még egyszer üdvözlöm az Európai Unió e kezdeményezését, hogy hozzájáruljon a védőoltás programok aktív uniós támogatásához, amelyek − ha azokat végrehajtják − jelentősen csökkenteni fogják a tuberkulózis fertőzés rátáját, amint az Európai Unió tagállamainak statisztikái is mutatják.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mivel a tuberkulózis továbbra is az egyik legfőbb halálozási ok a világban, ugyanis a betegség évente közel 2 millió ember halálát okozza, és tekintettel arra, hogy ennek ellenére jelenleg nem végeznek elegendő kutatást a leginkább elhanyagolt és kizárólag a fejlődő országok lakosait érintő betegségekkel kapcsolatban, egyértelműen a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés mellett állok. E tekintetben csak egy nagyszabású oltási kampányt magában foglaló oltási programnak lehet pozitív hatása a cél elérése terén. Meggyőződésem, hogy a tuberkulózis elleni küzdelemben a jobb vizsgálatokkal párosuló védőoltások alapvető eszközt jelentenek, és hogy a kutatásban alapvetően új irányvonalak kijelölésére, illetve fokozott és fenntartható finanszírozásra van szükség. Úgy vélem ezért, hogy a tuberkulózis védőoltás beadását a fejlődő országok kórházaiban prioritásként kell kezelni, illetve az európai támogatásnak a fejlődő országok emberi kapacitásainak megerősítését célzó belső erőfeszítéseire kell összpontosítania.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány − amelyet valamennyi politikai képviselőcsoport támogatott − a betegségnek az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt tíz évben tapasztalható növekedését követi. A betegség újbóli előtérbe kerülésének leginkább alapvető oka a tömeges bevándorlás − különösen az illegális bevándorlás −, amely során a leginkább alapvető higiéniai szabályok betartását sem lehet biztosítani. Az illegális bevándorlással jelenleg megbirkózni próbáló Görögországban viszonylag magas a tuberkulózis megbetegedés aránya a fejlett világhoz képest, ezért az állásfoglalásra irányuló indítványban meghatározott javaslatok − mint például a nagyszabású oltási kampány a tagállamokban, az Európai Beruházási Banktól származó ilyen célú finanszírozás és a legtávolabbi területeken a garantált állami egészségügyi ellátásra irányuló felhívás − fontosak az országunk számára.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ma a tuberkulózis az egyik példája annak, hogy a népek közötti egyenlőtlenség milyen hatással van az egészségügyre, hiszen ezt a betegséget szinte teljes mértékben felszámolták az iparosodott országokban, ugyanakkor az még mindig terjed a világ más részein. Jelenleg fontos arra is emlékeznünk, hogy a tuberkulózis azon betegségek egyike, amely igen veszélyes a szeropozitív személyek vagy az AIDS fertőzött betegek állapotára, különösen súlyos megbetegedést okozva. Ezek a kérdések indokolják az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely nagyszabású oltási kampányt javasol a 6. millenniumi fejlesztési cél 2015 utáni elérése és főként a tuberkulózis 2050-ig történő felszámolása érdekében.

E nemes célok miatt szavaztam én is az indítvány mellett. A tuberkulózis elleni döntő küzdelemben a fertőzés kimutatására irányuló jobb vizsgálatokkal, megbízható és olcsó diagnosztikai módszerekkel, illetve hatékonyabb kezelésekkel párosuló védőoltások alapvető eszközt jelentenek. A kutatásban alapvetően új irányvonalak kijelölésére, illetve fokozott és fenntartható finanszírozásra van szükség. Az Európai Uniónak az Európai Bizottságon keresztül fel kell térképeznie az innovatív finanszírozási módokat, például olyan tagállami és/vagy uniós pénzügyi garanciák kialakítását, amelyek lehetővé teszik, hogy a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés pénzeszközökhöz jusson az Európai Beruházási Banktól a finanszírozás és kutatás garantálása érdekében.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az elért eredmények ellenére a tuberkulózis globális szintű jelenléte komoly aggodalomra ad okot, mivel ez a betegség továbbra is az egyik legfőbb halálozási ok a világban, különösen a fejlődő országokban. Fokozni kell ezért a kutatást és a finanszírozást ezen a területen. Fontos erőforrásokat mobilizálni a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés számára, mivel csak egy nagyszabású oltási kampány járulhat hozzá a tuberkulózis elterjedése növekedésének 2015-ig történő megállításához, a tendencia megfordításához és a betegség 2050-ig történő felszámolásához, amint azt az ENSZ millenniumi fejlesztési célja és az Egészségügyi Világszervezet „STOP TBC!” programja előírja.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A tuberkulózis évente mintegy 2 millió ember életét oltja ki, főleg Fekete-Afrikában és Ázsiában. E csapás kiemeli az észak és dél közötti egyenlőtlenségeket, valamint a betegség megállításához rendelkezésünkre álló erőforrások, kezelések és kutatások hiányát.

Az állásfoglalásra irányuló indítványunk rámutat az erőfeszítésekre, amelyeket a betegség gyorsabb és hatékonyabb észlelése és diagnosztizálása érdekében kell megtenni. Mindenekelőtt azonban hangsúlyozza egy nagyszabású oltási program végrehajtásának szükségességét, ami az egyetlen lehetőség az egyik millenniumi fejlesztési cél (MDG 6) elérésére és a betegség 2050-ig történő felszámolására.

Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy a gyógyszerészeti kutatások terén tett erőfeszítéseket erre az elhanyagolt és „gazdaságtalan” betegségre összpontosítsuk. Finanszírozást kell biztosítani az ilyen kutatásra, például az Európai Beruházási Bank forrásaiból. Ez alapvető fontosságú befektetés, ha előrehaladást kívánunk elérni a kutatás és innováció terén, és ezzel segíteni kívánjuk a legszegényebb népeknek nyújtott támogatás növelését.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament először is hangsúlyozza, hogy csak egy nagyszabású oltási kampányt magában foglaló oltási programnak lehet pozitív hatása a 6. millenniumi fejlesztési cél 2015 utáni elérése és főként a tuberkulózis 2050-ig történő felszámolása terén. Másodszor, úgy véli, hogy a tuberkulózis elleni küzdelemben a jobb vizsgálatokkal, megbízható, olcsó és biztos diagnosztikai módszerekkel, illetve hatékonyabb kezelésekkel párosuló védőoltások alapvető eszközt jelentenek, ezért a kutatásban alapvetően új irányvonalak kijelölésére, illetve fokozott és fenntartható finanszírozásra van szükség. Harmadszor, felszólítja az Európai Bizottságot, hogy térképezze fel az innovatív finanszírozási módokat, például olyan tagállami és/vagy uniós pénzügyi garanciák kialakítását, amelyek lehetővé teszik, hogy a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezés pénzeszközökhöz jusson az Európai Beruházási Banktól, az elhanyagolt betegségekkel kapcsolatos és kevéssé nyereséges kutatás fejlődő országbeli finanszírozásának garantálása érdekében.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) A tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezésről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. A trópusi betegségek, mint például a malária, a tuberkulózis és az álomkór, áldozatok millióinak életét követelik minden évben. Ennek oka különösen az a tény, hogy ezek a betegségek a gyógyszerekkel szemben egyre inkább ellenállóvá válnak, illetve nem állnak rendelkezésre a kezelési lehetőségek, aminek oka, hogy a kutatásokat leállították azon egyszerű megfontolás alapján, hogy azok nem nyereségesek. Figyelemmel a tényre, hogy az új tuberkulózis megbetegedések száma a világon még négy évvel a millenniumi fejlesztési célok elérésére kitűzött határidő előtt is aggodalomra ad okot, haladéktalanul be kell avatkoznunk. A fejlődő országok többségében az egészségügyi szolgáltatások meg sem közelítik a helyi lakosság szükségleteit. Az 1990-es évek strukturális kiigazító programjai a szociális költségvetések drasztikus megrövidítésével tovább rontottak a helyzeten. Úgy vélem, hogy a tuberkulózis elleni védőoltás beadását a fejlődő országokban elsősorban az orvosi rendelőkben és a gyógyintézetekben kellene végezni, ezért vissza kell állítani az állami egészségügyi szolgálatokat. A kormányoknak teljesíteniük kell azon kötelezettségüket, hogy a lakosság egészének állami egészségügyi szolgáltatást biztosítsanak, hiszen ez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert alapvető jog.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Támogatom a tuberkulózis elleni védőoltás kezdeményezést. Mint európaiaknak, erkölcsi kötelezettségünknek tartom, hogy ne csak részben vállaljunk felelősséget a kutatás és az új orvosságok keresése terén, hanem támogassuk a szegény országokat az egészségügyi dolgozó oktatása terén és legalább az alapvető egészségügyi hálózat kialakításában. Az emberi szolidaritásnak ki kell terjednie az országok és kontinensek határán túlra is. Abban a pillanatban, amikor már nem érezzük többé ezt a felelősséget, megszűnünk embernek lenni. Emberségünk megőrzésének érdekében képtelen vagyok támogatni az állásfoglalásra irányuló indítvány jóváhagyott szövegét. A szöveg meg nem született gyermekek megölésére történő hivatkozásokat tartalmaz, amit a Parlament többsége a reproduktív egészség részének tekint. Tartózkodtam a szavazástól, mivel nem tudok egyetérteni azzal, hogy a tuberkulózis járvány elleni küzdelem a világ legszegényebb országaiban bármilyen kapcsolatban állna azzal az embertelen gyakorlattal, hogy bitoroljuk a jogot a meg nem született gyermekek életéről és haláláról való döntéshez.

Határozatra irányuló javaslat (B7-0090/2011)

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Az Európai Rendőrakadémia elszámolásának lezárása mellett szavaztam, amely mentesítését az előző évben elutasítottam, mivel ez a minden évben azt követően lefolytatandó helyes eljárás, hogy az Európai Számvevőszék jelentése világossá teszi, hogy nincs szükség további kiigazításra, függetlenül attól, hogy a mentesítést megadták vagy nem adták meg. Figyelemmel a feltárt szabálytalanságokra, az Európai Rendőrakadémiát be kell zárni.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Rendőrakadémia adminisztrációs modelljével kapcsolatos aggodalmak azt jelentették, hogy a Parlament elutasította a 2008-as elszámolása mentesítését. Ez a tény aggasztó és példátlan, mivel ez volt az első alkalom, hogy valamely európai ügynökséget ilyen eljárásban elutasítottak. Ezért a jelen állásfoglalás célja csupán a vonatkozó elszámolás lezárása az Európai Parlament eljárási szabályzatának IV. melléklete 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Emlékeztetek arra, hogy 2010. október 7-én a Parlament 618 igen és 0 nem szavazattal, hét tartózkodás mellett fogadta el az Európai Rendőrakadémia 2008-as elszámolása mentesítésének elutasításáról szóló határozatát. A 2008-as elszámolás lezárásáról szóló jelen határozat nem felel meg a mentesítésnek, csupán a Parlament eljárási szabályzatából eredő technikai intézkedést jelent, amely szerint az elszámolások mentesítésének elmaradása esetén a következő ülésen formális szavazást kell tartani az elszámolás esetleges lezárásáról. Ezért a határozat mellett szavaztam.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) 2010. október 7-én a Parlament 618 igen és 0 nem szavazattal, hét tartózkodás mellett határozatot fogadott el, amelyben elutasítja az Európai Rendőrakadémia igazgatója mentesítését az akadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan. A Parlament eljárási szabályzata szerint a mentesítés elutasítása esetén az elszámolás lezárására irányuló hivatalos javaslatot kell benyújtani a következő ülésen. A határozat − amely mellett szavaztam − a kérdéses pénzügyi évre vonatkozó elszámolás elzárására irányuló technikai intézkedés, nem pedig a mentesítést megadása. A határozat meghozatalára azért kerül sor ezen az ülésen, mert a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban helyet foglaló képviselőtársaim és én meghallgatást kívántunk tartani az Európai Rendőrakadémia igazgatójának, az igazgatási tanács elnökének és az Európai Bizottság elnökének részvételével, hogy több részletet és felvilágosítást szerezzünk be, különösen a 2010 júliusában a 2008-as évre vonatkozóan végzett számviteli pontosításokkal és az igazgatási tanács válaszadási készségével kapcsolatban.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Sajnálatos, hogy egy, az adófizetők pénzéből finanszírozott európai intézmény nem rendelkezik átlátható adminisztrációs modellel, amely lehetővé tenné a felügyelő testület számára az elszámolása mentesítését. Az ilyen események ritkasága szükségessé teszi az okok elemzését és a helyzet megismétlődését megelőző megoldások megtalálását. Az állásfoglalás célja ezért kizárólag az elszámolás lezárása az Európai Parlament eljárási szabályzatának IV. melléklete 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A a Rendőrakadémia által a számára biztosított finanszírozás szakszerűtlen felhasználása már a kisebb ügynökségek pénzügyi támogatásának megszüntetéséhez vezetett. Az összegek nem megfelelő felhasználásának egyes esetei már a pénzügyi bűncselekmények határát súrolják. Ezekre a kihágásokra akkor kerülhet sor, ha a Bizottság nem jár el kellő alapossággal. A Parlament határozata ebben az ügyben világos üzenetet küld az összes többi ügynökség és intézmény részére, hogy be kell tartani a pénzügyi fegyelmet és felelősségteljesebben kell eljárniuk a kötelezettségeik tekintetében. Nem lenne hiábavaló hivatalukból felmenteni azokat a bizottsági tisztviselőket, akik hosszú időn keresztül csak bámészkodtak és nem léptek fel határozottan és hatékonyan. Számos esetről tudok, amikor bizottsági tisztviselők − akár építő pozíció hiányában, akár alkalmanként lustaságból − szemet hunytak az Európai Unió pénzügyi projektjeinek súlyos megsértései fölött. Rendkívül időszerűnek és hasznosnak tartom ezt az állásfoglalást.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) 2000-ben jött létre. Célja a különböző rendőri erők közötti szoros együttműködés előmozdítása az Európai Unióban. Az Európai Rendőrakadémia segíti a nemzeti testületeket az együttműködésben és a bűnözés elleni küzdelemben. Emellett szorosan együttműködik a harmadik országok rendőri erőivel. Hasznos intézménynek tartom az Európai Rendőrakadémiát, és az indítvány mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) vezető rendőrtiszteket kapcsol össze azzal a céllal, hogy ösztönözze a határon átnyúló együttműködést a bűnözés elleni küzdelem és a közbiztonság és közrend fenntartása tekintetében. Az Európai Unió ügynökségeként 2005-ben létrehozott Európai Rendőrakadémia hálózatként működik, amelyben a tevékenységeket − kurzusokat, szemináriumokat, konferenciákat és találkozókat − az egyes tagállamok szervezik a tagállamokban, elsősorban a nemzeti oktatási intézményeknél. Évente 60–100 kurzust, szemináriumot és konferenciát rendeznek a mai európai rendőri tevékenység fontos témáinak széles spektrumát lefedő kérdésekkel kapcsolatban. Az Európai Rendőrakadémia tevékenysége alapvető fontosságú az egyes tagállamok rendőri erői közötti szinergiák létrehozása terén. Tulajdonképpen az Európai Rendőrakadémia az oktatás és fejlesztés elsődleges forrása Európában a jobb együttműködésre és rendőri tevékenységre irányuló oktatás és képzés terén. A fenti okok miatt és különösen a Számvevőszék és a Tanács kedvező véleményei fényében az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárása mellett szavazok.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre szóló elszámolása mentesítésének adminisztratív problémák észlelelése miatti elutasításáról szóló 2010. október 7-i határozatot követően most az elszámolás lezárása irányába léptünk tovább az eljárási szabályzat IV. melléklete 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Alapvető fontosságú, hogy az új hatóságok és azok elnökei a feladataikat az európai polgárok érdekeinek megfelelően lássák el. E célból a Zöldek nagyobb átláthatóságot kértek az iparági képviselők, a hatóságok és azok elnökei közötti kapcsolatok tekintetében, nekünk pedig örömünkre szolgál, hogy mindhárom jelölt írásban elkötelezte magát ennek biztosítása mellett. A homályos lobbi kapcsolatok aláássák e hatóságok szavahihetőségét és hatékonyságát, és fontos, hogy munkájukat a legnagyobb átláthatóság mellett végezzék. Most tovább kell lépnünk és biztosítanunk kell, hogy e hatóságok hatékonyan láthassák el az Európai Unió pénzügyi piacainak felügyeletére vonatkozó szerepüket.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Amint a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának szavazása bizonyította, sokan elégedetlenek voltak azzal, ahogyan az Európai Rendőrakadémia a 2008-as és a korábbi évek pénzügyeit kezelte. Ez egyedi helyzetet teremtett − mindeddig nem volt példa arra, hogy egy európai ügynökséget ne mentesítettek volna. Az Európai Rendőrakadémia új vezetője, Bánfi vezérőrnagy nehéz helyzetet örökölt és vissza kell szereznie a Parlament és az adófizetők bizalmát. Azt gondolom továbbá, hogy az akadémia költségvetésének és emberi erőforrásainak nem hatékony kezelését érintő, folyamatban lévő viták csupán elterelik a figyelmet egy nagyobb problémáról − a rendőri és biztonsági testületek integritásának és professzionalizmusának hiányáról egész Európában, ideértve Litvániát is. Több figyelmet kell fordítanunk a Rendőrakadémia alapvető feladatainak javítására irányuló erőfeszítésekre − átfogó intézkedéseket kell hoznunk a bűnözés elleni küzdelem érdekében az oktatás és különleges kiképzés révén. Mint az elmúlt októberi ülésen elmondtam, az Európai Rendőrakadémia célkitűzései nemesek − a közös európai rendőri szabványok előmozdítása, valamint a közrend és jogalkotás megerősítése. Nem fontos, hogy a jövőben mi lesz az Európai Rendőrakadémiával, azonban minden tagállamnak biztosítania kell ezen célkitűzések elérését.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az Európai Rendőrakadémia elszámolásának lezárása mellett szavaztam, mivel fontosnak tartom, hogy meghúzzuk a határt a 2008-as év mentesítési eljárása alapján. A mentesítés elutasításával az európai parlamenti képviselők erős üzenetet küldenek valamennyi uniós ügynökség vezetősége felé arról, hogy a Parlament nem méltányolja a silány számvitelt vagy a hamis költekezést. Az európai parlamenti képviselőknek most a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előtt folyamatban lévő 2009-es év mentesítési eljárására és olyan változtatások bevezetésére kell fordítaniuk a figyelmüket, amelyek biztosítják a szigorúbb számviteli eljárások bevezetését. Nem ismétlődhetnek meg azok a hiányosságok, amelyeket a Számvevőszék 2008-as elszámolásról szóló beszámolójában emeltek ki. Üdvözlöm a Bánfi Ferenc, az Európai Rendőrakadémia új igazgatója által megtett pozitív lépéseket, és bízom benne, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az akadémia közötti együttműködés folytatóik majd, továbbá, hogy jelentős lépéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy az akadémiát hatékonyan és a pénzügyi szabályokkal összhangban működtessék.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0091/2011)

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság elnökének kinevezése elleni tiltakozás érdekében az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, de nem azért, mert bármilyen hiányosságot találtam volna a jelölt személyével kapcsolatban, hanem azért, mert elvből ellenzem ezen új hatóság létrehozását. Azt mondják nekünk, hogy erre a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságok bekövetkezésének megelőzése érdekében van szükség. Valójában azonban csak a létező felügyeleten túl további szinttel növeli a bürokráciát. Zavar fog kialakulni abban a tekintetben, hogy miért ki a felelős. A szabálykönyv, amit össze fognak kotyvasztani, kétségkívül nem fog megfelelni London városának és munkahelyek elvesztéséhez vezet majd az Egyesült Királyságban. Nem átlátható továbbá a folyamat, mivel csak egy jelöltet mutatnak be a Parlamentnek és, ráadásul, a záró szavazás is titkos.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ha volt valami tanulság, amit le kell vonnunk a mostani válságból, az az, hogy európai ügynökségek létrehozása révén reformálnunk kell az intézményi felügyeleti struktúrát és ezzel újjá kell formálnunk a makro- és mikro-gazdasági felügyelet teljes koncepcióját. Ezek vezettek az Európai Bankfelügyeleti Hatóság felemelkedéséhez. Miután a globális pénzügyi válság súlyos csapást mért a bankokba vetett bizalomra, fontos a piacok számára − és az európaiak számára általában −, hogy újra elkezdjünk bízni a banki intézmények szilárdságában és ellenálló képességében, továbbá − és különösen −, hogy visszanyerjük a felügyelő testületekbe vetett bizalmat. Ezért játszik a jövő szempontjából létfontosságú szerepet az új Európai Bankfelügyeleti Hatóság. Ezért szavazok amellett, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóság első elnökéül Andrea Enriát válasszuk, bízva a jelölt aktivitásában, éberségében és sikerében.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A mostani pénzügyi válság a pénzügyi felügyelet számos gyengeségét emelte ki mind egyedi esetekben, mind pedig a pénzügyi rendszer egészével kapcsolatban. A felügyeleti modellek nemzeti szempontúak voltak és nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszeren bekövetkezett globalizációhoz, ahol számos pénzügy csoport határokon átnyúlóan végzi a tevékenységeit, az ezzel együtt járó rendszerkockázatokkal együtt. Ennélfogva nem volt semmilyen jellegű együttműködés, koordináció vagy konzisztencia az uniós jogalkotás alkalmazása tekintetében. Megértettem, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozása létfontosságú a hatékony felügyeleti modell kialakítása érdekében. Számos más lépést kell azonban megtenni ahhoz, hogy megelőzzük a közelmúltban megtörtént esetekhez hasonló igazán erkölcstelen helyzetek megismétlődését, amelyek kárt okoztak a gazdaságoknak, a részvényeseknek, a betéteseknek, az adófizetőknek és a rendszer szavahihetőségének. Ezért szavazok amellett, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóság első elnökéül Andrea Enriát válasszuk és minden értelemben kitűnő időszakot kívánok neki.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az új központi európai felügyelő hatóságban a nemzeti érdekeket a pénzügyi piacokat felügyelő testületek képviselik − Ausztria esetében például az FMA −, amelyek tagjai az új hatóságnak és szavazási joggal rendelkeznek. A nemzeti bankok szintén részt vesznek a hatóság ülésein, de nem rendelkeznek szavazási jogosultsággal. Ellenzem a jelölt kinevezését az Európai Bankfelügyeleti Hatóság elnökének. Támogatom ezért a jelentést, mivel az − véleményem szerint − költséges dupla struktúrák kialakulásához fog vezetni, amit − többek között − az a tény is szemléltet, hogy az egyes felügyelő testületek különböző városokban találhatóak. A pénzügyi felügyelő hatóságok továbbá csupán a teljes megoldás egy részét jelentik. A költségvetési hiánnyal rendelkező tagállamokra irányuló szankcionálási mechanizmusokat is szigorítani kell.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0092/2011)

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnökének kinevezése elleni tiltakozás érdekében az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, de nem azért, mert bármilyen hiányosságot találtam volna a jelölt személyével kapcsolatban, hanem azért, mert elvből ellenzem ezen új hatóság létrehozását. Azt mondják nekünk, hogy erre a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságok bekövetkezésének megelőzése érdekében van szükség. Valójában azonban csak a létező felügyeleten túl további szinttel növeli a bürokráciát. Zavar fog kialakulni abban a tekintetben, hogy miért ki a felelős. A szabálykönyv, amit össze fognak kotyvasztani, kétségkívül nem fog megfelelni London városának és munkahelyek elvesztéséhez vezet majd az Egyesült Királyságban. Nem átlátható továbbá a folyamat, mivel csak egy jelöltet mutatnak be a Parlamentnek és, ráadásul, a záró szavazás is titkos.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A válságból eredő következmények egyike a bankok és a pénzügyi piacok biztosításának felügyeletével foglalkozó független európai ügynökségek létrehozásának szükségessége. Ezek az ügynökségek nem a nemzeti felügyelő ügynökségek helyébe lépnek, hanem megbízatásukat a prudencia és a rendszerkockázat elemzés céljából gyakorolva azokkal együtt fognak dolgozni annak megelőzése érdekében, hogy a mostanihoz fogható mértékű új válság sújtson le Európára újra.

Igen büszkén szavazok ma egy portugál állampolgár, Gabriel Rodrigo Ribeiro Tavares Bernardino, mint az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnöke mellett. Tisztességével kapcsolatos megbecsültsége és jelentős feltételeket támasztó kiválasztási folyamat során tanúsított szakmai kvalitásai figyelmes és aktív megbízatás ígéretét hordozzák a felügyeleti hatóság tekintetében, amelynek élére áll. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy sok sikert kívánjak neki az új munkájához.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A mostani pénzügyi válság a pénzügyi felügyelet számos gyengeségét emelte ki mind egyedi esetekben, mind pedig a pénzügyi rendszer egészével kapcsolatban. A felügyeleti modellek nemzeti szempontúak voltak és nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszeren bekövetkezett globalizációhoz, ahol számos pénzügy csoport határokon átnyúlóan végzi a tevékenységeit, az ezzel együtt járó rendszerkockázatokkal együtt. Ennélfogva nem volt semmilyen jellegű együttműködés, koordináció vagy konzisztencia az uniós jogalkotás alkalmazása tekintetében. A hatékony felügyeleti modell elérése érdekében − számos más nyomon követési mechanizmussal együtt, amelyekről sürgősen dönteni kell és amelyeket sürgősen végre kell hajtani − elengedhetetlen egy európai hatóság létrehozása biztosítási és foglalkoztatói nyugdíj szektorban. Természetesen örömmel tölt el, hogy egy portugál állampolgárt, Gabriel Rodrigo Ribeiro Tavares Bernardinot, jelöltek az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság első elnöki posztjára. Sok szerencsét kívánok neki a feladatai elvégzéséhez.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Nagy örömmel tölt el a ma reggeli szavazás, amellyel a Parlament zöld utat adott a portugál Bernardino úr kinevezésének az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság élére. Győzelem ez az Európai Unió és a Parlament számára, amely keményen harcolt e hatóság létrehozásáért, mindenekelőtt azonban győzelem ez Európa népe számára, akik mostantól − ebben biztos vagyok − magasabb fogú védelmet élveznek majd.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2010 novemberében az Európai Parlament és a Tanács első olvasatban elfogadott egy sor nagyra törő jogalkotásra irányuló javaslatot az európai pénzügyi piacok felügyeletének megerősítése tekintetében. E javaslatok három új európai felügyeleti hatóság létrehozását írták elő a biztosítás, az értékpapírok és a bankok területén. Az Európai Parlament fontos szerepet játszik ezen intézmények vezetői jelölése során: hatáskörrel rendelkezik a nemzeti felügyelők által javasolt elnökök meghallgatására a Bizottság által összeállított, az előválogatott jelöltek listája alapján, és ellenezheti azok jelölését. A jelöltek meghallgatáson vettek részt a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtt, amely megadta a hozzájárulását. Ezen ígéretek alapján szavaztam az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság portugál elnökjelöltjére, akire − a rögzítettek szerint − a függetlenség tekintetében szigorú szabályok vonatkoznak.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0093/2011)

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság elnökének kinevezése elleni tiltakozás érdekében az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, de nem azért, mert bármilyen hiányosságot találtam volna a jelölt személyével kapcsolatban, hanem azért, mert elvből ellenzem ezen új hatóság létrehozását. Azt mondják nekünk, hogy erre a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságok bekövetkezésének megelőzése érdekében van szükség. Valójában azonban csak a létező felügyeleten túl további szinttel növeli a bürokráciát. Zavar fog kialakulni abban a tekintetben, hogy miért ki a felelős. A szabálykönyv, amit össze fognak kotyvasztani, kétségkívül nem fog megfelelni London városának és munkahelyek elvesztéséhez vezet majd az Egyesült Királyságban. Nem átlátható továbbá a folyamat, mivel csak egy jelöltet mutatnak be a Parlamentnek és, ráadásul, a záró szavazás is titkos.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mióta a pénzügyi piacokra keményen lesújtott a válság, fontos helyreállítani a bizalmat, amire jelentős mértékben a megbízatásukat hozzáértéssel és hatékonyan ellátó felügyelő hatóságok által betöltendő szerepen keresztül kerül sor annak érdekében, hogy jelezzük a szükséges bizalmat a befektetők és a vállalatok felé. Ilyen kontextusban kerül sor az Európai Értékpapír-piaci Hatóság létrehozására, amely − nem törekedve a nemzeti felügyeleti ügynökségek felváltására − fontos szerepet játszik majd az európai felügyeleti keretben. Fontos ezért, hogy az ügynökség mielőbb megkezdje működést. Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság elnökjelöltje, Steven J. Maijoor választása mellett szavazok, bízva abban, hogy aktívan, odafigyeléssel és sikeresen tölti ki megbízatását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A mostani pénzügyi válság a pénzügyi felügyelet számos gyengeségét emelte ki mind egyedi esetekben, mind pedig a pénzügyi rendszer egészével kapcsolatban. A felügyeleti modellek nemzeti szempontúak voltak és nem alkalmazkodtak a pénzügyi rendszeren bekövetkezett globalizációhoz, ahol számos pénzügy csoport határokon átnyúlóan végzi a tevékenységeit, az ezzel együtt járó rendszerkockázatokkal együtt. Ennélfogva nem volt semmilyen jellegű együttműködés, koordináció vagy konzisztencia az uniós jogalkotás alkalmazása tekintetében. Az európai pénzpiacokat felügyelő hatóság létrehozása létfontosságú a hatékony felügyeleti modell kialakítása érdekében. Számos más lépést kell azonban megtenni ahhoz, hogy megelőzzük a közelmúltban megtörtént esetekhez hasonló igazán erkölcstelen helyzetek megismétlődését. Ezért szavazok amellett, hogy az Európai Értékpapír-piaci Hatóság első elnökéül Steven J. Maijoort válasszuk és minden értelemben kitűnő időszakot kívánok neki.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi felügyeleti hatóság számos más uniós intézménynél hasznosabb lehet. Elegendő lett volna azonban egy adott helyen található egyetlen testületet létrehozni, elkerülve a három különböző városban található három intézményt és az azokkal járó struktúrák többszörözését. Az európai szintű felügyeletnek − többek között − ki kell terjednie a nemzeti felügyeleti hatóságok koordinációjára. A jelenlegi feladatmegosztás szerint ez nehézkes lesz. Szükség van továbbá egy hatékony előrejelző rendszerre is, a spekulánsoktól származó megfelelő támogató hozzájárulással és a tabuk nélkül folytatott megbeszélésekkel együtt. Mivel úgy vélem, hogy három európai pénzügyi felügyeleti szerv létrehozása pénzkidobás, támogatom azt a tényt, hogy a jelentés határozottan ellenzi az Európai Értékpapír-piaci Hatóság nevezett elnökjelöltjének kinevezését.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az indítvány ellen szavaztam, így elégedett vagyok a reggeli szavazás eredményével, amellyel a Parlament zöld utat adott az Európai Értékpapír-piaci Hatóság elnöke kinevezésének. A jelenlegi pénzügyi válság megmutatta, hogy milyen nagy szükség van a szabályozásokat a múltban sikerrel kijátszó ágazatokban a közeli és gondos felügyeletre. A Gazdasági és Monetáris Bizottságban vizsgált jogalkotásra irányuló javaslatok − a derivatíváktól a shortügyletekig − jelentős megfigyelési és irányítási jogosultságokat biztosítanak az Európai Értékpapír-piaci Hatóság számára, létfontosságú ezért, hogy ez a hatóság a lehető legrövidebb időn belül teljes lendülettel végezhesse a tevékenységét.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2010 novemberében az Európai Parlament és a Tanács első olvasatban elfogadott egy sor nagyra törő jogalkotásra irányuló javaslatot az európai pénzügyi piacok felügyeletének megerősítése tekintetében. E javaslatok három új európai felügyeleti hatóság létrehozását írták elő a biztosítás, az értékpapírok és a bankok területén. Az Európai Parlament fontos szerepet játszik ezen intézmények vezetőinek jelölése során: hatáskörrel rendelkezik a nemzeti felügyelők által javasolt elnökök meghallgatására a Bizottság által összeállított, az előválogatott jelöltek listája alapján, és ellenezheti azok jelölését. A jelöltek meghallgatáson vettek részt a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtt, amely megadta a hozzájárulását. Ezen ígéretek alapján szavaztam az Európai Értékpapír-piaci Hatóság ír elnökjelöltjére, akire − a rögzítettek szerint − a függetlenség tekintetében szigorú szabályok vonatkoznak.

Állásfoglalásra irányuló indítvány: (B7-0091/2011, B7-0092/2011, B7-0093/2011)

  Catherine Grèze (Verts/ALE), írásban. – (FR) Teljes kavarodás volt a mai, 2011. február 3-i tartott plenáris ülésen az európai felügyeleti hatóságok elnökeivel kapcsolatban tartott szavazások során. Legyen szó akár az Európai Értékpapír-piaci Hatóságról (állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0093/2011), az Európai Bankfelügyeleti Hatóságról (állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0091/2011), vagy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságról (állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0092/2011), egyik jelölt sem volt nő. Az egyenlőség − a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által képviselt alapvető érdek − nevében nem szavazhattam ilyen kinevezések mellett.

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A 2008-as pénzügyi válság világosan megmutatta, hogy mekkora szükség van az európai felügyeleti hatóságokra, hogy koordinálják a pénzügyi szektor szabályozását és felügyeletét az Európai Unióban. Az új hatóságok három elnökének elfogadásáról szóló mai szavazással zöld utat adunk nekik, hogy munkához lássanak. Azt is láttuk az elmúlt két év során, hogy a pénzügyi szolgáltatási iparág egyes részeinek szándékban áll, hogy ellenszegüljenek az új szabályoknak és szabályozásnak. A meghallgatási eljárás során ezért arra kértem a jelölteket, hogy kötelezzék el magukat az átláthatóság és a nyílt kormányzás legmagasabb standardjai mellett. Az új hatóságokba vetett közbizalom és hit fenntartása érdekében képesnek kell lenniük ara, hogy munkájukat függetlenül, tisztességesen és objektív módon végezhessék. Létfontosságú kérdés annak biztosítása, hogy ezeket az új intézményeket ne lehessen a pénzügyi szektor reformja kulcsfontosságú szabályainak meggyengítésére vagy aláásására kényszeríteni. Üdvözlöm ezért a jelöltek kötelezettségvállalását, hogy az átláthatóság legmagasabb elvei szerint végzik majd munkájukat, ideértve a lobbistákkal és iparági képviselőkkel folytatott szabályozói egyeztetések eredményeinek feltárását is.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – (LV) Amiatt az egyetlen ok miatt szavaztam ellene, hogy nem ismertem az ebbe a magas hivatalba javasolt jelölt nevét. Ami különösen „tetszett”, az az volt, hogy az Európai Bizottság képviselői nem kívánták megosztani velünk a jelölt vezetéknevét. Talán megváltozott valami a világban, ha az Európai Parlament képviselőinek nincs joguk megismerni az Európai Unióban tisztséget betölteni kívánó valamely személy nevét és életrajzát.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Ha három uniós ügynökséget kívánunk létrehozni Londonban, Párizsban és Frankfurtban, továbbá egy kockázati tanácsadó testületet az Európai Központi Bankban, az eredmény várhatóan e testületek jogosultságaival kapcsolatos kavarodás lesz. Lehetséges, hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok számos más uniós intézménynél − például az Európai Unió úgynevezett Alapjogi Ügynökségénél − hasznosabbak lesznek. Egy testület azonban elegendő lett volna. A három új pénzügyi felügyeleti hatóság csupán a teljes megoldás részét jelentik. Emellett szükség van a tagállamok hozzáállásának megváltoztatásához is. Katasztrófához vezetett az a mostani „te nem bántasz engem, én nem bántalak téged” mottó, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a hiány esetén követendő eljárás keretében megmentsék egymást a pénzügyi szankcióktól. Emiatt a jelentés mellett és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság elnöki posztjára javasolt jelölt ellen szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2010 novemberében az Európai Parlament és a Tanács első olvasatban elfogadott egy sor nagyra törő jogalkotásra irányuló javaslatot az európai pénzügyi piacok felügyeletének megerősítése tekintetében. E javaslatok három új európai felügyeleti hatóság létrehozását írták elő a biztosítás, az értékpapírok és a bankok területén. Az Európai Parlament fontos szerepet játszik ezen intézmények vezetői jelölése során: hatáskörrel rendelkezik a nemzeti felügyelők által javasolt elnökök meghallgatására a Bizottság által összeállított, az előválogatott jelöltek listája alapján, és ellenezheti azok jelölését. A jelöltek meghallgatáson vettek részt a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtt, amely megadta a hozzájárulását. Ezen ígéretek alapján szavaztam az Európai Bankfelügyeleti Hatóság holland elnökjelöltjére, akire − a rögzítettek szerint − a függetlenség tekintetében szigorú szabályok vonatkoznak.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az egész kiválasztási eljárás egy zűrzavaros helyzet volt és kedvezőtlen kezdetet jelent az új pénzügyi felügyeleti hatóságok számára. A Bizottság és a Tanács osztoznak a kialakult helyzettel kapcsolatos felelősségen és fontos, hogy tanulságokat vontuk le a kinevezések következő fordulójával kapcsolatban. Az új hatóságoknak biztosítaniuk kell a pénzügyi ágazat szigorú és hatékony felügyeletét, hogy elkerüljük a múltbéli hibákat, és sajnálatos, hogy a jelöltek helyzete nem volt magasabb. A Zöldek különösen csalódottak az új biztosítási és nyugdíjhatóság elnöki posztjára javasolt Gabriel Bernardino miatt. Komoly aggodalmak vannak azzal kapcsolatban, hogy Bernardino úr nem elkötelezett a tartalmas európai felügyelet biztosítása iránt és inkább a nemzeti hatóságok ölebe lesz majd. A Zöldek emiatt e jelölt elutasítása mellett szavaztak. Létfontosságú, hogy az új hatóságok és azok elnökei Európa polgárainak érdekei szerint lássák el feladataikat. E célból a Zöldek nagyobb átláthatóságot kértek az iparági képviselők, a hatóságok és azok elnökei közötti kapcsolatok tekintetében, nekünk pedig örömünkre szolgál, hogy mindhárom jelölt írásban elkötelezte magát ennek biztosítása mellett.

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság elnökeinek kinevezése jóváhagyása mellett szavaztam, mivel a meghallgatásuk során bizonyították hozzáértésüket és ismereteiket az előttük álló feladatokkal kapcsolatos kérdések terén. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy nem volt női jelölt ezekre a magas szintű pozíciókra, és bízom abban, hogy az ügyvezető igazgatói posztokra javasolt jelöltek jobb választást tükröznek majd. Sajnálatos, hogy két képviselőcsoport − a Zöldek és az ALDE (néhányan, nem mindenki) − az elnökökre vonatkozó ellenzésüket a jelöltek, mint elnökök előtt álló feladatoktól független indokokra alapozták. Következésképpen csak elképzelni tudjuk, hogy választásaik mögött más kérdések húzódnak meg, ami az európai projekt iránti érzékenység hiányát mutatja. Végső soron mindannyian az európai felügyeleti hatóságok által elvégzendő lépésekkel kapcsolatos függetlenséget várunk, ők azonban ellent mondanak ennek a függetlenségnek azzal, hogy indokolatlan elutasító szavazattal érvénytelenítik e független választás eredményeit.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0073/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A campaniai hulladékválságról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel a hulladékgazdálkodási válság tekintetében létfontosságúnak tartom a szabályozástól és az ellenőrzésektől való eltérés végrehajtását, ideértve többek között a környezeti hatásvizsgálat és a közbeszerzési jogszabályok alóli felmentést. Létfontosságúnak tartom azt is, hogy Campaniában és más európai régiókban a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályok betartása igen határozott erőfeszítést tesz szükségessé a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére, továbbá nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Megértjük a Bizottság indokait, de a campaniai hulladékválság nem oldható meg pénzügyi szankció alkalmazásával és azzal sem, hogy a 2006–2013 közötti időszakra a hulladékokkal kapcsolatos projektekre elkülönített hozzájárulásból 135 millió euró, valamint a 2000–2006 közötti időszakra további 10,5 millió euró kifizetését függesztik fel.

A válság megoldása inkább a politikai és működési helyzet egészséges megújulásában keresendő. A tavaly júniusban hivatalba lépett új tartományi kormány sajnos 15 évnyi hanyagságot és késedelmet kapott örökségül. Ennek ellenére már beindították egy integrált hulladékgyűjtési és -ártalmatlanítási tervet, amelynek részét képezi a szükséges létesítmények üzembe helyezése és az öt olaszországi tartomány között egy, a hulladék ideiglenes átadásáról szóló megállapodás létrehozása, mielőtt a tervet teljes mértékben átültetnék a gyakorlatba. A jövőben megteendő lépéseknek az átláthatóságra és az emberek és helyi hatóságok közötti párbeszédre és arra kell összpontosítaniuk, hogy ráébresszék a polgárokat a háztartási hulladék ártalmatlanításával kapcsolatos felelősségre és a szerves hulladék jobb felhasználására.

Bízom benne, hogy a Bizottság értékeli majd az új tartományi kormány hajlandóságát és elköteleződését, és a régió növekedése ösztönzésének érdekében rövidesen megfelelőnek tartja majd a régiónak szánt európai finanszírozás felszabadítását, természetesen megfelelő és szigorú ellenőrzésektől és az uniós jogszabályok betartásától függően.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Míg az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvre irányuló szavazás inkább technikai jellegű volt, az campaniai hulladékválságról szóló állásfoglalásra irányuló indítványról szóló szavazás elsősorban politikai természetű. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott módosítások elutasításával, amelyek torzították volna a szöveget, a Parlament többsége arra szavazott, hogy Olaszország tartsa be a hulladékkezelésre vonatkozó európai szabályokat. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlament Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott közös állásfoglalásra irányuló indítványban azonnali lépések tételére szólítjuk fel Olaszországot a szabályok betartása érdekében, ez pedig arra irányuló eszközöket jelent, hogy harcoljanak a szervezett bűnözés részvétele ellen ezen a területen, amely igen jövedelmező piacnak tekinthető. A tartomány egészségügyi és környezeti helyzete már most is igen aggasztó. Úgy gondoljuk ezért, hogy az európai forrás mindaddig nem szabadíthatóak fel, amíg nem tesznek valamit a helyzet javítása érdekében. Elképzelhetetlen, hogy Európában egyre szigorúbb egészségügyi és környezeti szabályokat dolgozzunk ki, miközben vannak területek, amelyek minden jogszabály alól mentességet élveznek.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A legutóbbi Strasbourgban tartott ülésen a Bizottság a vita során a Parlament szóbeli kérdésére válaszolva felszólalt a campaniai hulladékválsággal kapcsolatban. Örömömre szolgált az európai környezetvédelmi biztossal, Potočnik úrral folytatott eszmecsere, aki különös érzékenységet mutatott Campania ügyében.

A hulladékválság hatása a turisztikai szervezetek által nemrégiben nyilvánosságra hozott riasztó adatok szerint rendkívül rossz. A helyzeten nem csak a közlekedési vállalatok rontanak, hanem a tartomány kis- és középvállalkozásai, szállodai és éttermi vendéglátó létesítményei is. Az ágazatban a foglalkoztatásra gyakorolt hatás várhatóan még súlyosabb lesz, ha sürgősen nem tesznek megfelelő lépéseket. Az olaszországi hatóságok már benyújtottak egy, a jogszerűség helyreállítására irányuló tervet. A jelenleg végrehajtott politikák célja nem csak a tartományi főváros kitakarítása, hanem − mindenekelőtt − egy integrált hulladék rendszer kialakítása, amelynek részét képezi a termelt hulladék összegyűjtése és csökkentése, modern létesítmények építése, valamint a korábbi hulladéklerakók helyreállítása. Olaszország arculata és turisztikai gazdaság védelme érdekében zökkenőmentes és határozott megoldást várok a hulladék ártalmatlanítás problémájára.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A campaniai hulladékválságról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Campaniában a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályok betartása igen határozott erőfeszítést tesz szükségessé a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban. Javasolt továbbá az adatok ellenőrzése és a legjobb gyakorlatokra vonatkozó adatok cseréjét biztosító rendszer kialakítása. Az Európai Parlament véleménye szerint az olasz hatóságok által hozott kivételes jellegű hosszú távú intézkedések – ideértve különleges biztosok kinevezését vagy a hadsereg irányítása alatt lévő „stratégiai érdekű” hulladéklerakók kijelölését – eredménytelennek bizonyultak. A Parlament ezért sokkal nagyobb mértékű átláthatóság biztosítására hívja fel a különböző illetékes hatóságokat. Fontos továbbá a bizalom újonnan történő kiépítése, amely strukturált párbeszéd formájában, a polgárok és az illetékes hatóságok bevonásával az államigazgatás különböző szintjei között valósulna meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A hulladék kezelés újabban Olaszország számos tartományában, különösen Campania tartományban vezetett problémákhoz. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a hulladékok hasznosítása vagy ártalmatlanítása ne veszélyeztesse az emberek egészségét és az alkalmazott folyamatok ne károsítsák a környezetet. Sürgősen fenntartható megoldást kell kidolgozni egy hulladékkezelési terv keretében. Fontos a hulladék mennyiségének csökkentése és a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtése. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban, az adatokat ellenőrizni kell és a legjobb gyakorlatok cseréjét szolgáló rendszert kell létrehozni.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A campaniai hulladékválságról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel környezetvédelmi összefüggésben emeli ki a kérdés fontosságát, különös figyelmet fordítva a Natura 2000 területek védelmére.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Fenntartható megoldást kell találni a campaniai hulladékválságra, amely az olaszországi tartományok problémás hulladékgazdálkodásának valamennyi példája közül a leginkább összetett helyzetet jelenti. Be kell tartani az uniós előírásokat, különösen pedig végre kell hajtani egy hulladékkezelési tervet a 2008/98/EK irányelvben foglaltaknak megfelelően. Sürgősen erőfeszítéseket kell tenni a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére. Alapvető fontosságú a közösségi vívmányok és az Európai Bíróság legutóbbi két határozatának minden szinten történő teljesítése az olaszországi hatóságok részéről.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió felvállalta azt a szerepet, hogy példát mutasson az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a környezeti minőség előmozdításában. Ismert, hogy az életminőség és a gazdasági fejlődés javítása érdekében a jobb hulladékkezelés és ártalmatlanítás révén meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a megfelelő hulladékgyűjtés és kezelés terén. E tekintetben támogatom azokat az intézkedéseket, amelyek ösztönzik a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat Olaszország problémás Camania tartományában. Hangsúlyozom, hogy a hulladék nem megfelelő kezeléséből és tárolásából eredő helyi kockázatok káros hatások formájában bizonyosan hátrányosan fogják érinteni a nyilvánosság életminőségét. Fokozni és mozgósítani kell a megfelelő hulladékgazdálkodással kapcsolatos tudatosságot, mint döntő tényezőt a környezet védelmében és a jelenlegi és jövő generációk életminősége tekintetében. A helyi hatóságok erőfeszítéseit és képességeit ugyanakkor el kell ismerni: rendkívüli intézkedéseket alkalmaztak 2010 őszén, a legutóbbi városi hulladékválság alatt, hogy betartsák az Európai Unió Bíróságának 2010. március 4-i ítéletét.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jóváhagyott dokumentum az olaszországi campaniai hulladékválság sürgős megoldása megtalálásának részeként utal „a hulladék mennyiségének csökkentése, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtése” szükségességére. A campaniai hulladékválság szemlélteti annak veszélyét, hogy a környezetkezelést − sok szempontból − a nyereség egyszerű logikájának vessük alá.

Figyelemmel annak természetére és veszélyeire, valamint nyomasztó közegészségügyi és környezeti kérdésekkel való nyilvánvaló és szoros kapcsolatára, a hulladék kérdése paradigma jellegű annyiban, hogy a kezelését hatékony, minőségi közszolgáltatások révén kell biztosítani, és elfogadhatatlan, hogy az a piaci erők kezébe kerüljön. A népesség − élénken bizonyított − elégedetlensége teljes mértékben érthető ebben az esetben. Komoly aggodalmunkat fejezzük ki a békésen tüntető polgárok inkriminálása és a biztonsági erők által velük kapcsolatban alkalmazott erőszak miatt.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Rendkívül megdöbbent az olaszországi baloldalhoz tartozó képviselők viselkedése. A mai szavazás újabb példája annak, hogy az olaszországi baloldal − bár már csak árnyéka korábbi önmagának − miként próbálja befeketíteni Olaszországot, hogy támadást intézzen a Berlusconi-kormány ellen.

Az általunk benyújtott 17 módosítás lényegében az állásfoglalásra irányuló indítványban tett néhány megállapítás enyhítésére irányult, amelyek túlságosan szigorúak voltak Olaszországgal, anélkül, hogy figyelembe vettek volna számos meghatározó tényezőt a válsághelyzet kialakulásával kapcsolatban, vagy a válság egyszer és mindenkorra történő megoldása érdekében a nemzeti és tartományi kormányok által az elmúlt hónapokban tett erőfeszítéseket. Az állásfoglalás kifejezetten megemlíti és kritizálja a jelenlegi kormány által bevezetett intézkedéseket, de megfeledkezik arról, hogy Nápoly polgármestere, Iervolino asszony, a balközéphez tartozik, és − ami még rosszabb − elfelejti, hogy az 1993 és 2000 közötti Nápoly polgármestereként, majd 2000 és 2010 között Campania kormányzójaként, illetve éveken keresztül a hulladékválsággal foglalkozó különleges megbízottként tevékenykedő Bassolino úr hosszú uralmát.

Sajnálom azt is, hogy a jobbközéphez tartozó egyes képviselők más országokból nem értették meg az állásfoglalás mögött rejlő terveket és hagyták, hogy azok félrevezessék őket. Emlékezni fogunk erre, amikor majd képviselőcsoporti szolidaritás mutatására kérnek bennünket a saját érdekeiket érintő ügyekben, amelyek sokkal kevésbé védhetőek, mint az Olaszországot érintő mostani eset.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport által benyújtott állásfoglalásra irányuló indítvány célja annak biztosítása, hogy Campania tartomány hatóságai felelősségre vonják tetteikért. A hulladék ciklus és az ahhoz kapcsolódó problémák a jelenlegi jogszabályok szerint a helyi hatóságok feladatai közé tartoznak. Teljes mértékben támogatom ezt a dokumentumot, amennyiben az ellenáll azoknak, akik másokra próbálják fogni a saját gondatlanságukat.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A szeméttel takart Nápoly képe bejárta a világot. Tehát mindenki ismeri a probléma terjedelmét. Az állásfoglalásban használt hangnem ugyanakkor elfogadhatatlan és lábbal tiporja a szubszidiaritás elvét, különös figyelemmel arra, hogy Potočnik biztos úr szerint nem állnak fenn az Olaszország elleni további szankciók alkalmazásának feltételei.

Az olasz baloldal ismét elkövette ugyanazt a hibát és Olaszország ellen szavazott, saját politikai céljai érdekében manipulálva a Parlamentet. Ez elfogadhatatlan. Igazi sértés Olaszországgal szemben. A hozzáállásuk megtévesztett számos, más országból érkező képviselőt, akik el sem tudják képzelni, hogy bárki is a saját országa ellen fordulna. Paradox helyzet, hogy ugyanaz a baloldal, amely évtizedeken keresztül kormányozta Campaniát és − Campania egész közösségének teljes megvetésével − még mindig irányítja Nápolyt, leckét adjon azoknak és támadja azokat, akik a mostani rettenetes helyzet megoldásán fáradoznak. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjához tartozó képviselőtársaink támogatásával ezért szavaztunk ez ellen a széthúzó, politikai és agresszív állásfoglalás ellen.

  Louis Grech (S&D), írásban. – A Campaniáról szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam, amely felszólítja az olasz kormányt, hogy kezelje a tartományi hulladékválság ügyét az azt megillető sürgősséggel és komolysággal. A Bizottságnak sajnos nincs más választása, mint visszatartani a Campaniának szánt uniós strukturális összegeket, amelyek felszabadítására a campaniai hulladékkezelési terv és az uniós jogszabályok közötti megfelelés és következetesség helyreállítását követően kerül sor. A Parlament is felszólította az olasz hatóságokat, hogy vizsgálják meg és távolítsák el a telepeken felhalmozódott 7 millió tonna úgynevezett „Ecobail-csomagot”, továbbá foglalkozzanak „a vegyes és azonosítatlan hulladék” illegális lerakásával a tartományban. Elengedhetetlen egyúttal, hogy ne becsüljük alá a tartomány lakosságának jogos aggodalmait és panaszait.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A mai szavazást Olaszország és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának többsége erősen ellenezte, akik támogatták a baloldali képviselőcsoportok által benyújtott és a campaniai hulladékválságról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány elleni küzdelmet. Azt kényszerültünk látni, hogy kihasználják a válságot egy szubjektív és téves információkat tartalmazó dokumentum alapján, amely fő célja a nemzeti és azon helyi hatóságok által tett erőfeszítések elfedése, amelyek a tartomány korábbi évek során végzett nem megfelelő kormányzás módja következtében kerültek kellemetlen helyzetbe. A plenáris ülésen benyújtott dokumentum rendkívül fontos információkat hagy figyelmen kívül, például a kormányzati hatóságok és az Európai Bizottság között folyamatban lévő tárgyalásokat, amely során az elmúlt néhány hónapban nem kevesebb, mint három pontosítási tervezet és beavatkozási terv született. Sok mindent tettünk már eddig is és továbbra is folytatódni fognak a rendkívüli erőfeszítések annak biztosítása érdekében, hogy Nápoly és egész Campania lakosai újra élvezhessék az egészséges környezethez és tisztességes életminőséghez való jogot.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt az állásfoglalást, amely nem csak a környezeti következményeket emeli ki, hanem a korrupció leküzdésének fontosságát is. Csatlakozom azokhoz, akik az uniós jog maradéktalan végrehajtására szólítják fel az olasz hatóságokat.

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A campaniai hulladékválság és Olaszország más tartományai világosan megmutatták annak veszélyeit, ha a nyereség kizárólagos célját elérni törekvő magánvállalkozásokra bízzuk a környezetgazdálkodást. Az eset arra is példát szolgáltat, amikor a kormány a közérdek szem előtt tartása helyett a magánérdekek szolgálatában cselekszik. Az európai intézmények csendestársak voltak a nép és az ökorendszer elleni támadás során. Ezek miatt az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam és bízom benne, hogy ezúttal a Berlusconi úr vezette olasz kormány be fogja tartani az európai jogszabályokat ezen a téren és ezzel a közérdeket szolgálja majd.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Campaniát és Olaszország más tartományait érintő hulladékválság szemlélteti annak veszélyeit, ha a nyereség kizárólagos célját elérni törekvő magánvállalkozásokra bízzuk a környezetgazdálkodást. Ez annál is inkább így van, amikor ezeket a vállalkozásokat az érdekeiket védő kormányok támogatják. Az alvilág − bármennyire megvetendő legyen is − anélkül profitál az e rendszer által nyitva hagyott kiskapukból, hogy bárki is az útjába állna. Ezalatt a nép és az egész ökorendszerünk fizeti meg az eurokraták bűntársi hallgatásának árát.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A campaniai hulladékválság már évek óta fenntarthatatlan és sérti a valamennyi uniós tagállam által elfogadott szabályokat. Szükséges ezért egy olyan hulladékkezelési terv mielőbbi megvalósítása, amely a 2008/98/EK irányelvben foglaltak értelmében kulcsfontosságú szerepet szán a hulladékciklus hierarchiájának tiszteletben tartásának. Ezért az Európai Bíróság által 2010. március 4-én hozott ítélet szerint tájékoztatni kell az Európai Parlamentet a helyzetre vonatkozó fejleményekről, különösen a hulladékkezelési terv végrehajtásáról.

  Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) A Campania tartományt sújtó hulladékválság az elmúlt időszakban komoly problémákat okozott Olaszországban. Ebből kifolyólag nagyon határozottan be kell tartatni a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályokat a térségben. Sajnálatosnak tartom, hogy a hatóságok az új hulladéklerakók megnyitása ellen békésen tüntető személyek ellen erőszakos fellépést tanúsítottak. Az olasz hatóságoknak biztosítani kell, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek a hulladék megfelelő összegyűjtésére, különválasztására és kezelésére. Úgy gondolom, hogy a beszennyezett terület megtisztítását nem az adófizetőknek kellene megfizetniük, hanem, a „szennyező fizet” elvet alkalmazva, a szennyezést előidézőinek. Fenntartható megoldást a problémáira azonban akkor tudunk elérni, ha a polgárokat is aktívan bevonjuk az egész folyamatba. Ellenzem viszont, hogy a témát politizálják és ürügyként használják az olasz kormány támadására.

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy sürgősen dönteni kell az uniós előírásoknak is megfelelő fenntartható megoldásról, egy olyan hulladékkezelési terv megvalósításával, amely kulcsfontosságú szerepet szán a hulladékciklus hierarchiájának tiszteletben tartásának. Mint a Petíciós Bizottság tagja, a hulladékválságra és az olasz hatóságok eredménytelen intézkedéseire vonatkozó számos petícióval találkoztam. Örülök, hogy a Parlament elfogadta ezt az állásfoglalást, amely − amellett, hogy fontos lépést jelent az olaszországi probléma megoldása irányába − az európai jogalkotás megerősítésére és a hasonló ellentmondások jövőben történő felmerülésének megelőzésére szolgáló mechanizmus. Üdvözlöm az állásfoglalásban azzal kapcsolatban kifejezett sajnálatot, ahogyan az olasz hatóságok a békés tüntetésre vonatkozó jogukat gyakorló polgáraikkal bántak, néhány esetben pedig még erőszakot is alkalmaztak. Igen előnyösnek tartom továbbá a Bizottsághoz intézett felszólítást, hogy módosítsa a szükséges irányelveket annak érdekében, hogy megakadályozzák a hulladéklerakók védett környezetvédelmi területekre, természeti parkokba, Natura 2000 területekre és az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete kulturális örökségnek számító területeire, illetve az ilyen területek kiterjesztett részeire történő telepítését.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tartózkodtam az állásfoglalástól. Szeretném hozzátenni, hogy nem politikai, hanem technikai kérdésről van szó. Furcsállom, hogy az Európai Parlament képviselőinek kell felszólalniuk egy tisztán háztartási kérdés megoldása érdekében. Ha ez a tendencia ugyanígy folyik tovább, elképzelhető, hogy az Európai Uniónak kell felszólítania a nyilvánosságot, hogy ne káromkodj, dohányozzon, napozzon, egyen egészségtelen élelmiszert, vagy épp ne aludjon sokáig. A tűzoltóktól azt kérjük majd, hogy gyorsabban oltsák el a tüzeket; az egészségügyi dolgozóktól, hogy bánjanak figyelmesebben a betegekkel; a rendőröktől, hogy hatékonyabban tartóztassák le a bűnözőket, és a tanároktól, hogy jobban tanítsák a gyermekeket. Ha továbbra is ilyen felszólításokat teszünk, fel fog merülni az Európai Unió polgáraiban, hogy mi szükségük van az Európai Parlamentre − hogy mindenfélére felszólítsa a polgárokat? Vagy vannak megoldásra váró igazi problémák is?

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Már évek óta húzódik a hulladékválság Olaszországban, különösen Campania tartományban. Nem történik erőfeszítés a keletkező hulladék mennyiségének csökkentésére vagy a keletkező hulladék megfelelő elhelyezésének, vagy akár újra felhasználásának biztosítására. Hatalmas mennyiségű illegálisan elhelyezett szemét gyűlt össze például a tengerben, utat nyitva a negatív szalagcímek előtt. A nyomozók nemrégiben fedezték fel, hogy Nápoly körül kezeletlen háztartási hulladékot helyeztek el a Fölközi-tengerben. Nem szavaztam az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett, mivel álláspontom szerint az elsősorban a jobboldali kormánnyal szembeni nyilatkozat, amely nem tekint elfogultságtól mentesen a problémára.

  Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) A már hosszú ideje húzódó campaniai hulladékválságról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel nem gondolom, hogy a jelenlegi helyzettel kapcsolatos felelősség kizárólag valamely kormányra lenne hárítható. Szégyenletes, hogy mindeddig nem sikerült határozott megoldást találni erre a kérdésre. Felszólítok mindenkit, hogy tegyék félre a politikai nézeteltéréseket és gyűlölködést, amely megakadályozza Campania lakosait, hogy az egészségüket érintő állandó fenyegetések nélkül tiszta levegőt lélegezhessenek be és egészséges élelmiszert fogyaszthassanak. Meg kell oldani a problémát; a kérdés média és politikai célokra történő felhasználása csak tovább ront a már egyébként is hosszú ideje elviselhetetlen helyzeten. A polgárok, a turisztikai kis- és középvállalkozások, valamint a campaniai termékek fogyasztóinak nem annak kiderítése az érdekük, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért, hanem az, biztosítsák a helyzet megoldását. Támogatom ezért a campaniai hulladékválságról szóló és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által benyújtott állásfoglalást, és támogatom a Bizottsághoz intézett felszólítást, hogy a hulladék kezelésének és ártalmatlanításának támogatása érdekében szabadítsák fel az elkülönített európai forrásokat, amelyeket befagyasztottak az Olaszország elleni jogsértési eljárás megindulását követően. Bízom benne ugyanakkor, hogy Olaszország − mindenekelőtt a nép érdekében, de az ország hírneve érdekében is világszerte − végre képes lesz az európai jogszabályokkal összhangban hosszú távú stratégiai intézkedéseket elfogadni.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Parlamentet újra a nemzeti kérdések nagydobra verése céljából használták fel. A professzionális manipulátorok − az olasz és az európai baloldal − a campaniai hulladék helyzetről szóló, hazugságokkal és propagandával teli állásfoglalásra irányuló indítvány révén indítottak támadást Olaszország ellen. A Campaniában ma a hulladék probléma következtében tapasztalható súlyos helyzet kialakulása a következő három konkrét névhez vezethető vissza: Bassolino, Prodi és Iervolino. Ma, itt Európában, az olasz baloldal 15 évnyi, a végletekig menően hibás és az általunk tapasztalt katasztrófát eredményező kormányzást próbál rejtegetni az európai intézmények manipulálásával, hogy a felelősségüket a jobbközép nemzeti és tartományi kormányokra hárítsák, amelyek keményen dolgoznak az elkövetett hibák és szabálytalanságok orvoslásán.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Bíróságnak a 2010. március 4-i, C-297/08 ügyben hozott ítélete értelmében Olaszország megsértette az uniós jogot azáltal, hogy Campania tartomány vonatkozásában nem hozott létre integrált és megfelelő hulladékártalmatlanító hálózatot annak biztosítása érdekében, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség és a környezet veszélyeztetése nélkül történjék. A jelen állásfoglalásra irányuló indítványt az a tény motiválja, hogy Olaszország mindeddig nem fogadta el az Európai Bíróság ítéletének való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, én pedig mellette szavaztam, mivel egyetértek az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja érveivel.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellet szavaztam, mivel eddig minimális előrelépés történt a hulladékgazdálkodás ügyében. Ezért szólítom fel az olasz kormányt, hogy tegyen eleget az uniós szabályoknak és a Bizottság által meghatározott határidőknek. Utóbbinak közelről kell nyomon követnie ezt fellépést és − szükség esetén − szankciót kell kivetnie annak biztosítása érdekében, hogy a campaniai helyi hatóságok eleget tegyenek az Európai Unió hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírásainak. A Bizottság által jelenleg befagyasztott strukturális alapokat rögtön fel kell szabadítani azt követően, hogy benyújtották az uniós szabályoknak megfelelő tartományi stratégiát és egy megbízható hulladékkezelési tervet. Az új hulladékgyűjtő pontok/lerakók helyével kapcsolatban szigorúbb ellenőrzést kell alkalmazni annak megakadályozása érdekében, hogy a lerakókat védett területeken nyissák meg, mint a Vezúv Nemzeti Parkon (Terzignóban) felállított hulladéklerakók esetében. Szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a helyi lakossággal folytatott párbeszéd révén helyreállítsuk a hétköznapi polgárok bizalmát, mivel az olasz hatóságok nem vették komolyan a számos hulladéklerakónál eddig tartott számos nyilvános tüntetést.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az elmúlt években az olaszországi Campania tartomány a hulladék összegyűjtésével és ártalmatlanításával kapcsolatos súlyos problémákkal küzdött, amelyek jelentős hatással vannak a helyi lakosság jólétére és komoly környezeti és közegészségügyi kockázatokhoz vezetnek. Létfontosságú ezért, hogy − Európai Bíróság a 2010. március 4-i ítélete értelmében − az olasz hatóságok hozzák meg a tartományt sújtó hulladékgazdálkodási válság végleges és kielégítő megoldásához szükséges intézkedéseket, biztosítva egyúttal az uniós jognak való megfelelést.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) A polgárok tiltakozásai ellenére mindeddig nem történt javulás a campaniai szörnyű hulladékgazdálkodási helyzettel kapcsolatban − sőt, álláspontom szerint jóformán semmilyen előrelépés nem történt. Figyelemmel a jelenlegi válság mértékére, sürgetem az olasz hatóságokat, hogy a hatályos európai szabályoknak megfelelően törekedjenek a helyzet valódi megoldásának kidolgozására. A védett területeken található nyílt hulladéklerakókra vonatkozó határozattal kapcsolatban egyetértek azzal, hogy a jelen körülmények között az európai regionális alapokat nem lehet felszabadítani. A szervezett bűnözés részvétele elleni küzdelem és a helyi lakosság bizalmának helyreállítása érdekében létfontosságú a nagyobb átláthatóság, ha meg akarjuk oldani ezt a példátlan válságot. Az idő sürget, gyorsan kell cselekednünk. Ezért támogatom az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványát a campaniai hulladékválságról.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament nagy többsége egyetértett azzal, hogy (1) felhív az uniós előírásoknak is megfelelő fenntartható megoldás sürgős kidolgozására, nevezetesen egy olyan hulladékkezelési terv megvalósítására, amely a 2008/98/EK irányelvben foglaltak értelmében kulcsfontosságú szerepet szán a hulladékciklus hierarchiájának tiszteletben tartásának. A Parlament folyamatos tájékoztatást kért a Bizottságtól az ügyek állásával kapcsolatban, ideértve a hulladékkezelési tervet, valamint a Bíróság 2010. március 4-i határozatának és az uniós szabályoknak való megfelelést. A Parlament arra is rámutatott, hogy (2) Campaniában a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályok betartása igen határozott erőfeszítést tesz szükségessé a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére. A Parlament megjegyezte, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban. Javasolta továbbá, hogy az adatokat ellenőrizzék és hozzanak létre a legjobb gyakorlatok cseréjére szolgáló rendszert.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A nápolyi városi övezetben évek óta folyamatos hulladékválság uralkodik, amely jelentős részben a baloldal 20 éven át tartó irányításának eredménye.

A hulladékgazdálkodási szabálytalanságok miatt 2003-ban lefolytatott vizsgálat nem kevesebb, mint nyolc pontban − többek között közbeszerzési csalásban, környezetvédelmi jogszabályok megsértésének elősegítésében, és hivatali visszaélésben − marasztalta el a korábbi tartományi kormányzatot. 2008-ban, szembesülve az utakon elhagyatott több mint 35 000 tonna hulladékkal, a Berlusconi-kormány mindössze 58 nap alatt sikeresen küzdött meg a vészhelyzet kritikus szakaszával. A hatóságok azóta sikerrel növelték 15%-ról 22%-ra a szeparált hulladékgyűjtés arányát, az uniós szabványokkal összhangban elkészítettek öt hulladéklerakót, és üzembe helyeztek hét hulladékszelektáló és -kezelő üzemet. A tartományt 2010 óta végre a jobbközéphez tartozó képviselők vezetik és a környezetvédelmi tartományi biztossal megállapodva most készülnek új tervet benyújtani a hulladék ártalmatlanítására. Erős reakció várható az egész területtől: éppen az a helyi kezdeményezés, amely hiányzott a baloldali hibás kormányzás évtizedei alatt, amely hibáit Silvio Berlusconi kormánya által végrehajtott kezdeményezések orvosoltak csak.

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) A mai szavazáson támogattam a négy képviselőcsoport által benyújtott közös állásfoglalásra irányuló indítványt a campaniai hulladékválsággal kapcsolatban. A következő indokok alapján tettem így. Először is, elfogadhatatlan, hogy ilyen helyzet egyáltalán előállhatott, az olasz nemzeti és helyi hatóságok pedig nem oldották meg a helyzetet. Ilyen mennyiségű szemét nem napok alatt gyűlik össze; ennél bizony sokkal több időre van szükség. Másodszor, bár támogatom a mai állásfoglalást, nem gondolom, hogy nem az Európai Parlamentnek kellene lennie annak a hatóságnak, amelynek el kell takarítania a tagállamok szemetét. Harmadszor, az Európai Unió hulladékra, veszélyes hulladékra és hulladéklerakókra vonatkozó irányelvei egész Európában alkalmazandóak, tekintet nélkül a szóban forgó tagállamra. Gyors és hatékony megoldást várok a problémára, elsősorban az olasz hatóságoktól, de az Európai Unió hatóságaitól is. Köszönöm.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Hölgyeim és uraim, a campaniai hulladékválság már évtizedek óta okoz fejfájást a politikusoknak. Számos olasz polgár életét keserítette meg. Fontos, hogy rendbe tegyük a prioritásainkat; nincs értelme a felelősök után kutatni. Most a legfontosabb dolog egy integrált hulladékkezelési terv kidolgozása, amely elsőbbségben részesíti a hulladék csökkentését, újrafelhasználását vagy újrahasznosítását. Ebben az esetben azt gondolom, hogy a campaniai válság fontos leckét jelent minden európai számára − így a litván polgárok számára is − a hulladékgazdálkodásról. Véleményem szerint a hulladék mennyiségének csökkentése és intelligens kezelése fontos környezetvédelmi prioritások Litvánia számára is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2010 decemberi jelentése megjegyzi, hogy a hulladék teljes mennyisége Litvániában 2004-hez képest nőtt, és különösen a kommunális hulladék folyamatosan nő, exponenciális változás nélkül. Mind Campaniában, mind pedig Litvániában problémát okoz a polgárok és a hatóságok közötti együttműködés teljes hiánya. Létfontosság e párbeszéd újraindítása. Józan gondolkodásra és kreatív határozatokra van szükségünk. A Vilnius közelében található Kariotiškės hulladéklerakónál például decemberben egy erőmű nyílt, amely metán gázból állít elő elektromosságot. Hasonló erőművek kezdték meg a működésüket Utena, Marijampolė és Panevėžys közelében. Bár ez jó példa, de többre van szükségünk. Most − jobban, mint bármikor − sürgősen foglalkoznunk kell a hulladék újrahasznosító üzemek építésével (társfinanszírozás a tagállami költségvetésből, az Európai Uniótól és magán alapoktól), mivel csak így lehet kézzel fogható mértékben csökkenteni a környezetben és a társadalom érdekeiben jelenleg okozott károkat.