Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. február 14., Hétfő - Strasbourg

15. Az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Belet úr által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében kidolgozott jelentés a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításáról szóló tanácsi rendeletre (Euratom) irányuló javaslatról [COM(2010)0184 – C7-0137/2010 – 2010/0098(CNS)].

  Ivo Belet, előadó. – (NL) Tisztelt elnök úr! Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek és az állati takarmányok biztonságosságáról van most szó. Ezek természetesen az Európai Unió legfontosabb, prioritást élvező témái közé tartoznak. Mondanom sem kell, hogy a szóban forgó rendelet egy rendkívül fontos jogszabály, amelyre remélhetőleg soha, illetve soha többé nem lesz majd szükség – hiszen a radioaktív szennyeződésről szól. Ennek kapcsán a legszigorúbb biztonsági normák alkalmazására van szükség.

A jelenlegi szabványok és szabályok legalább 20 éve vannak hatályban. Eközben gyökeresen megváltozott mind az alkotmányos, mind a társadalmi kontextus. Ezért számos kiigazításra lesz szükségünk. Ezek azok a javítások, amelyeket a Tisztelt Ház holnap remélhetőleg el fog fogadni, és amelyeket – reméljük – a többi intézmény is figyelembe fog venni.

Először is, alapvetően fontos – és remélem, hogy a biztos úr hamarosan reagál is arra, amit mondok –, hogy az efféle veszélyhelyzetekben ne a Tanács, hanem a Bizottság játssza a kulcsszerepet. Minden európai polgár érdeke, biztos úr, hogy egy nukleáris baleset nyomán kialakult helyzetet a Bizottság kezelje, mivel egy ilyen helyzet egyértelműen túlmutat az egyes nemzeti kormányok érdekein.

A jelenlegi szabályozás, amelyre az imént utaltam, közvetlenül a csernobili katasztrófát követően született. Ez 1986-ban volt. Ezért hát naprakésszé kell tenni és összhangba kell hozni az Európai Unión belüli új intézményi környezettel.

Másodszor, hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy a Bizottságnak frissítenie kell a már meglévő szabványokat a technológiai fejlődés figyelembevétele érdekében, amit a közegészségügy és az élelmiszerbiztonság területén jártas szakértőkkel folytatott konzultáció alapján meg is tesz. Ez ugyan egyértelmű, ám mint olyan, nem szerepel előírásként a jelenlegi rendeletben. Ezért azt javasoljuk, hogy szülessen konkrét előírás erre vonatkozólag.

Ebben az összefüggésben nyíltan felkérjük a Bizottságot, hogy a következő évben tegyen közzé jelentést a szabványok jelenlegi formájukban való megfeleléséről, arról, hogy kívánatos-e esetleg, hogy tovább dolgozzunk a kisebb mennyiségben fogyasztott élelmiszerek listáján, és hogy vajon megfelelő dolog-e továbbra is fenntartani ezt a listát.

A harmadik dolog, amiről beszélni szeretnék, tisztelt biztos úr, elnök úr, a csecsemőtápszerekkel kapcsolatos, amely egy roppant kényes kérdés, ahol előrelépésre van szükség. A jelenlegi szöveg valójában nem nagyon lett hozzáigazítva a közelmúltbeli európai uniós élelmiszer-ipari rendeletekhez, ezért elengedhetetlen, hogy változtassunk a szövegen. Az erre irányuló javaslatot a holnapi plenáris ülésen fogjuk benyújtani.

Negyedszer, a Parlament javasolta, hogy nyújtsanak kártérítést minden olyan gazdának, akit érinthetett egy ilyen baleset. Ebből a célból még semmilyen konkrét rendelkezés nem született. Felkérjük a Bizottságot – és ezt holnap szóbeli módosítás útján fogjuk megtenni –, hogy fontolja ezt meg, és ha úgy gondolja, nyújtson be ezzel kapcsolatban javaslatot.

Végül, de nem utolsósorban, itt van a jogalap kérdése. Biztos úr, a Parlament Jogi Bizottsága egyhangúlag úgy találta, hogy erre a kérdésre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkének (4) bekezdése vonatkozik. Végül is ebben olyan intézkedések szerepelnek – és most idézem a Szerződést – „amelyek közvetlen célja a közegészség védelme”, idézet vége. Ez természetesen alapvető változtatás, mivel azt jelenti, hogy ki kell igazítanunk az együttdöntési eljárást, ahelyett, hogy az Euratom-Szerződés alapján folytatott konzultációra hagyatkoznánk.

Feltételezzük, hogy a Tanács és a Bizottság minden európai polgár érdekében komolyan figyelembe fogja ezt venni, és hogy velünk együtt ugyanebben az irányban fog elmozdulni.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, először is, kérem fogadják Šefčovič úr és Oettinger úr bocsánatkérését, amiért egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudnak jelen lenni, és engem kértek meg, hogy képviseljem őket. Az ő nevükben szeretnék köszönetet mondani Belet úrnak, az Önök előadójának, amiért megvilágított néhány abból fakadó fontos szempontot, hogy meg kell erősíteni az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyeződése esetén alkalmazandó egészségvédelmi intézkedéseket.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a 3954/87/Euratom tanácsi rendelet átdolgozására irányuló bizottsági javaslat rendelkezései közül csak egyre vonatkozik a felülvizsgálat. Ez az egyik preambulumbekezdés, amely azért került kiegészítésképpen a szövegbe, hogy igazolja a rendelet egyik meglévő rendelkezését, nevezetesen azt, hogy a végrehajtó hatalmat fenntartja a Tanács részére. Az összes többi rendelkezést, hölgyeim és uraim, már előterjesztették egységes szerkezetbe foglalás céljából, ezért változatlanul szerepelnek a javaslatban.

A Bizottság ezért nem tudja elfogadni – és ezt nagyon őszintén mondom – a Belet-jelentésben benyújtott módosításokat. Ennek két oka van: az egyik intézményi, a másik tartalmi jellegű. Az első ok az, hogy szigorúan meg kell felelnünk a Parlament, a Bizottság és a Tanács között létrejött, az átdolgozási eljárás használatára vonatkozó megállapodásnak.

Tekintettel erre az intézményközi megállapodásra és magának az átdolgozásnak a logikájára, egy átdolgozott javaslat egységes szerkezetbe foglalt részei nem képezhetik módosítás tárgyát, hacsak nem állnak fenn valóban kivételes körülmények.

A cél egy olyan eszköz létrehozása, amely segítségével – többek között – biztosítani lehet a következetességet akkor is, ha változtatásokat kell eszközölni. Az ennek a megállapodáson alapuló szabálynak való szigorú megfelelés fontos feltétele az intézményközi egyensúly és a Bizottság kezdeményezési joga biztosításának.

Ha egy intézmény nem tud megfelelni az intézményközi megállapodásnak, akkor ez a jogalkotási technika gyakorlatilag használhatatlanná válik, és megfosztja az intézményeket egy fontos eszköztől, amely segítségével megvalósíthatná a „jobb szabályozás” célkitűzését, amely az átláthatóságnak a polgárok érdekében történő növelésére irányuló célkitűzés részeként került meghatározásra.

A második ok tartalmi természetű. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által elfogadott első módosítás a jogalapra vonatkozik. Eszerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke lépne az Euratom-Szerződés 31. cikke helyébe. A többi módosítás legtöbbje a jogalap e változtatásához kapcsolódik.

A Bizottság úgy véli, hogy a jogalap ilyetén módosítása nem igazolható. Ez ugyanis még az Euratom-Szerződés 106a. cikkében szereplő elvnek is ellentmondana, amely nem más, mint az, hogy ahol a Szerződés konkrét rendelkezésekkel szabályoz egy adott területet, az előnyt élvez mind az Európai Unióról szóló szerződéssel, mind az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel szemben.

Mint tudják, az Euratom-Szerződés 31. cikkének érvényességét a Bíróság a C-70/88. sz. ügyben hozott ítéletében is megerősítette. Az Euratom-Szerződés 3. fejezete, és még pontosabban annak 31. és 32. cikke szintén olyan eseteket szabályoz, amelyek a munkavállalók egészségének és a közegészségnek a védelméhez kapcsolódnak, ionizáló sugárzásból fakadó veszélyhelyzet esetén.

Végül, ezen a ponton meg kell említenem a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatát, amely a következőt mondja ki, idézem: „A közösségi intézmények akaratnyilvánítására vonatkozó szabályokat a Szerződés állapítja meg, és azokról sem a tagállamok, sem maguk az intézmények nem rendelkezhetnek”. E javaslat egyetlen objektíven igazolható jogalapja az Euratom-Szerződés 31. cikke.

Ezek a jogi megkötések, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, és a Bizottság e jogi megkötések alapján határozott úgy, hogy el kívánja utasítani a Belet úr jelentésében foglalt módosításokat.

Ezt szerettem volna elmondani Šefčovič úr és Oettinger úr nevében.

  Romana Jordan Cizelj, a PPE képviselőcsoport nevében. – (SL) Tisztelt elnök úr! A radioaktivitás egy meglehetősen misztikus téma, amellyel kapcsolatban az emberek általában fenntartásokkal viseltetnek. Különösen attól félnek, hogy bár a sugárzás nem látható és nem érezhető, nagy kárt okozhat az élő szervezetben.

Mindemellett azonban számos kedvező tulajdonsága is van – ezért használják mind az orvostudományban, mind a kutatás terén, anyagok kutatásához, sterilizációhoz és energiatermelésre.

Ha szeretnénk élvezni mindezek előnyeit, nyilvánvaló, hogy megfelelő módon válaszolnunk kell az emberek félelmeire, és biztosítanunk kell a biztonságukat. Előadónk, Belet úr kiváló munkát végzett ezen a téren, amikor kidolgozta azon rendelet módosító javaslatait, amelynek célja, hogy szabályozza az élelmiszerek és takarmányok nukleáris balesetek esetén történő szennyezettségének kérdését.

Gratulálok neki ezekhez a módosításokhoz, és őszintén remélem, hogy a Bizottság meg fogja változtatni a véleményét és nagyobb figyelmet fog szentelni az előadónk által elmondottaknak. Azt is remélem, hogy a Tanács komolyabban fogja venni a Parlament e téren tett erőfeszítéseit, bár meglehetősen elszomorít és aggaszt, hogy a Tanács képviselője már nincs jelen. Kíváncsi lennék, hogy ez az Európai Parlamentnek az atomenergiával kapcsolatos helyzetről való véleményének semmibevételét jelzi-e.

Úgy hiszem, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Euratom-Szerződés elfogadása óta, vagyis nagyjából 1958 óta látható demokratikus fejlődést, és jobban oda kell figyelnie arra, milyen jogszabályokat fogad el a Parlament az atomenergia terén. Máskülönben talán fel kell nyitnunk Pandóra szelencéjét, vagyis az Euratom-Szerződést.

  Adam Gierek, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Az atomenergia, csakúgy mint az egész technológiai terület, amely azzal foglalkozik, hogy kísérleti reaktorokban izotópokat állít elő orvosi vagy egyéb célokból – ideértve a szenzoros mérőeszközök gyártását és a sterilizációt is –, megkívánja a megfelelő biztonsági szabványok kialakítását. Ez vonatkozik – többek között – a biztonságos élelmiszerek, állati takarmányok és gyógyszerek azt követően történő felhasználására, hogy sugárzásnak lettek kitéve.

Mai világunkban valóban roppant kicsi a kockázata vagy valószínűsége egy sugárzás okozta vészhelyzet előfordulásának, de ezt mindig a lehető legkisebb mértékig le kell csökkenteni. A reaktorokkal történt balesetek, mint például a csernobili baleset, sokkal szigorúbb feltételek bevezetéséhez vezettek az ionizáló sugárzás hatásai elleni védelem terén, de miként utóbb kiderült, ezek a hatások sokkal kevésbé bizonyultak jelentősnek, mint ahogy azt korábban sejtették. A talaj minimális mértékben szennyeződött a radioaktív eső miatt, ami hozzájárult az érintett területeken található erdők és az onnan származó mezőgazdasági termények radioaktivitásának kismértékű emelkedéséhez. Úgy tűnik azonban, hogy túlzott volt a reakció, és túlságosan nagy területről telepítették ki a lakosságot. A Belarusz területén található, eddig elhagyatott, szennyezett zóna mostanában kezd ismét benépesülni. Bizonyos szakértők szerint még a hormézisre is vannak bizonyítékok, amely nem más, mint – természetesen egy bizonyos küszöbérték alatti – nagy energiájú sugárzás terápiás hatásának kedvező következménye. Ez azonban a radioaktivitás hatásának lineáris, nem pedig küszöbérték szerinti megközelítése, és ez eredményezte e kérdések kvázi adminisztratív, és nem tudományos alapú kezelését. Ennek logikus következménye, hogy a sugárdózist a természetesen előforduló szintnél is alacsonyabbra próbáljuk korlátozni, vagyis alacsonyabbra, mint amilyen szintű sugárzásnak folyamatosan ki vagyunk téve. Ez gazdaságilag abszurd. Mindenesetre, évente átlagosan kb. 2,4 millisievert sugárzásnak vagyunk kitéve, amely nagyjából 70 életév után kb. 200 millisievert sugárdózissá akkumulálódik. Ezért orvostudományi vizsgálatokra van szükség annak tanulmányozására, milyen egyidejű hatással van egy sugárkatasztrófát követő szennyeződésből eredő dózis és a természetes – többek közt, például, vulkanikus eredetű – sugárzásból eredő sokkal nagyobb dózis. Az első esetben leginkább az élelmiszerekről van szó, valamint a pajzsmirigyre (jód), a csontokra (stroncium) és az izmokra (cézium) gyakorolt hatásról, míg a második esetben a bőrre és a tüdőre gyakorolt hatásról (radon).

  Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Rendkívül időszerű ez a vita a radioaktivitás élelmiszerekben megengedett szintjéről, mivel idén áprilisban lesz a csernobili katasztrófa 25. évfordulója. Sokan emlékszünk, milyen idegesek voltak annak idején az emberek, és hogy bizonyos területeken, mint pl. az angol tóvidéken, milyen hosszan tartott a radioaktív szennyezés; itt a talaj tulajdonságai és a heves esőzések miatt évekig szennyezett volt a föld.

Ezért nagy szükség van egy olyan rendszerre, amely a lehető legnagyobb mértékben megnyugtatja a nyilvánosságot egy nukleáris baleset esetén. Ezért van szükségünk új jogalapra és egy olyan kibővített szakértői bizottságra, amelyben független, a közegészségügy és az élelmiszerbiztonság területén jártas tudományos szakértők is részt vesznek. Ez nem csupán egy műszaki kérdés, amit az atom-gurukra hagyhatunk. Ez a téma sokkal szélesebb körben érinti a nyilvánosságot.

Hasonlóképpen alapvető fontosságú, hogy meghatározzuk a sugárzás megengedett legmagasabb mértékét, mégpedig oly módon, hogy az élelmiszereket az emberek életkortól függetlenül biztonsággal fogyaszthassák. El tudják képzelni, mekkora stresszt okozna, ha olyan tanácsok jelennének meg, hogy pl. a répát a felnőttek biztonsággal megehetik, de a gyerekek nem? Egyértelmű iránymutatásra van szükség, amelyben mindenki megbízhat. Ezért úgy vélem, hogy ezúttal az amerikai modellt kellene követnünk, és mindenki számára évente 1 mikrosievert szinten kellene meghatároznunk a maximális, tényleges dózist. Mindenesetre sürgősen felül kell vizsgálni a mellékletben szereplő határértékeket, mivel azok nem veszik figyelembe az étrendben bekövetkezett változásokat és a kulturális preferenciákat. Így például, a manióka sokak számára alapvető élelmiszer, nem kisebb mennyiségben fogyasztott élelmiszer. A Bizottságnak tehát teljes körű jelentést kell előterjesztenie a megengedett maximális határértékekről.

Végezetül, szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Belet úrnak azért a megegyezésen alapuló megközelítésért, amelyet jelentésében alkalmazott. Remélem, hogy a Bizottság nem fogja figyelmen kívül hagyni, hogy a Parlament figyelemre méltó módon összefogott ennek az ügynek a kapcsán.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Azért vannak most napirenden a Bizottság szóban forgó javaslatai, mert az előző szabályozás 2010-ben hatályát vesztette.

Miközben ezen a javaslaton dolgoztam, eszembe jutott, hogyan dolgoztam együtt a ’80-as évek derekán zöld párti elődömmel, von Blottnitz asszonnyal a csernobili katasztrófa következményei kapcsán. A csernobili baleset után az volt az egyik legnagyobb baj, hogy hiányzott az átláthatóság és csődöt mondtak az átfogó demokratikus ellenőrzések. Őszintén szólva megdöbbentőnek találom, hogy most már-már védekezve kell érvelnünk, mert nem tudjuk csupán az Euratom rendelkezései alapján megítélni a kérdést, hanem szem előtt kell tartanunk a fogyasztóvédelmet és az atomerőművekben bekövetkező súlyos balesetek esetén a lakosság védelmét is, mégpedig az európai szerződések szabályai alapján, hogy teljes kontrollunk lehessen és beleszólhassunk a végeredménybe. Ismételten szeretném felszólítani Barnier urat, aki francia, hogy gondoskodjon arról, hogy változzanak itt a dolgok. Akkoriban Franciaország úgy viselkedett, mintha semmi gond nem lenne, és mintha a radioaktív felhők valamiképpen elkerülnék az ő területüket. Ez szégyenletes volt, amire a francia emberek később visszatekintve maguk is rájöttek.

Egyébként pedig egyetértek Hall asszonnyal abban, hogy az Egyesült Államok példáját kellene követnünk, és meglehetősen konzervatív megközelítést kellene alkalmaznunk a szabályozás során. Vagyis, ne a fiatalok és idősek, az erősek és a gyengék figyelembevételével írjunk elő határértékeket, hanem kizárólag azon az alapon, hogy mit tolerálnak a gyermekek, hogy egy esetleges baleset bekövetkeztekor a lehető legalacsonyabb határérték legyen alkalmazandó. Az Egyesült Államok ajánlásaiban tized akkora értékek szerepelnek, mint amiket az Európai Bizottság ma az Euratomban szereplő tanács alapján közzétett. Úgy vélem, igazán követniük kellene azt az irányt, amelyet Hall asszony és jómagam képviselünk.

  Marisa Matias, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! Én is azzal kezdeném, hogy támogatom azokat a képviselőtársaimat, akik egyetértenek abban, hogy amikor az élelmiszer és a talaj radioaktív szennyezettségéről van szó, akkor egy közegészségügyi problémáról beszélünk. Alapjában véve ez a központi kérdés. Először is, a kiterjedt radioaktív szennyezettség hatása egészségügyi értelemben érzékelhető, különösen a rákos megbetegedések és egyéb egészségügyi problémák számának növekedésén keresztül. Ezért semmi haszna egy olyan jogalapnak, amely nem tekinti központi kérdésnek a közegészségügyet.

Mindannyian tisztában vagyunk e vita jelentőségével. Tudjuk ezt Csernobil után, de nem csupán Csernobil miatt. Csernobil jelentősége valójában abban állt, hogy megmutassa számunkra e probléma nagyságát és azt, mekkora mértékben lehet ez hatással az emberek életére. Életbevágóan fontos, hogy tanuljunk a történelem kínálta leckéből. Ezért hát rajtunk múlik, hogy milyen megelőző intézkedéseket és szabályokat alkotunk.

Az itt előterjesztett javaslatot tekintve úgy vélem, hogy a mai vita egyértelmű. Először is, ahogy már említettem, pozitív dolog, hogy igyekszünk ezt a rendeletet a közegészségügy mezejére terelni. Másodszor, megpróbálunk leszámolni bizonyos következetlen és olykor önkényes intézkedéssel. Harmadszor, az a szándék vezérel bennünket, hogy átláthatóbbá és demokratikusabbá tegyük a rendelet naprakésszé tételének folyamatát és a döntéshozatalt.

Továbbra is fennáll azonban a legmagasabb határértékek problémája. Nem tehetjük meg, hogy továbbra is ilyen magas értékeknek tesszük ki a legkiszolgáltatottabb és a legsúlyosabban érintett csoportokat. A megengedett legmagasabb értékeknek minden polgár biztonságát garantálniuk kell. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy minden országban vannak ehhez hasonló életveszélyes esetek. Portugáliában, például, ott van Urgeiriça esete.

Fontos, hogy ezt mind figyelembe vegyük.

  Anna Rosbach, az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! Arra készülünk, hogy elvégezzünk néhány fontos és szükséges felülvizsgálatot az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének határértékeire vonatkozóan. Én, természetesen, támogatom a javaslatokat, amelyek a polgárok lehető legjobb védelmét igyekszenek biztosítani, ideértve az orvosi felszerelések használatának eseteit is. Ezért egyértelműen fel kell használnunk az elérhető, új kutatási eredmények mindegyikét, és azoknak megfelelően kell módosítanunk a határértékeket, hiszen magától értetődő, hogy az egészség magas szintű védelmére van szükségünk az Európai Unióban. A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi közös intézkedések elfogadását az állategészségügyben az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó biztonsági szabványok kifejezetten a közegészségügy védelmében való felügyelete érdekében, ami helyes, mivel rendkívül aggasztó, hogy az EU jelenleg magasabb határértékeket alkalmaz, mint az Egyesült Államok. A radioaktív sugárzás nem kevésbé veszélyes az emberekre, az állatokra és a mezőgazdasági terményekre Európában, mint az Egyesült Államokban. Általában véve ez a javaslat megmutatja, milyen fontos is számunkra, hogy egyértelmű eljárásokat dolgozzunk ki és frissítsük a régi szabványokat. Így hát szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezekért a kiváló és fontos módosításokért.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! A magyar nemzet sajnálatos módon közvetlenül is megtapasztalhatta a nukleáris balesetből adódó súlyos élelmiszer-szennyezettséget a csernobili katasztrófa idején. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a csernobili katasztrófához hasonló szörnyűség még egyszer ne fordulhasson elő. Ennek a megelőzésnek az egyik eleme, hogy rendkívül szigorúan kell ellenőrizni a már meglévő és működő atomerőműveket. A jövő szempontjából azonban azt látom elfogadhatónak, ha a megújuló energiaforrásokra helyezzük a hangsúlyt, és semmiképpen sem növeljük, hanem a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítjuk az atomenergia szerepét az energiaellátásban. Ez egyébként az Európa Unió számára az energiabiztonság tekintetében is elengedhetetlen. Kizárólag ezzel a módszerrel növelhetjük saját biztonságunkat.

Nekünk nem az atomenergia-ipart kell támogatni és azt kell figyelembe venni, hanem csakis az európai emberek, a választópolgárainknak az egészségét, hogy mi jó nekik és mi rossz nekik. Fontosnak tartom egy vészforgatókönyv kialakítását egy esetlegesen bekövetkező katasztrófahelyzetre, de elsődleges feladatunknak egyértelműen a kockázatok csökkentését, sőt minimalizálását látom. Ez megvalósítható, csak politikai akarat és megfelelő elszántság kell hozzá képviselőtársaim részéről is. A probléma gyökereit kell kezelnünk, nem pedig a katasztrófát ölbe tett kézzel várni!

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Köztudott, hogy a csernobili katasztrófa és az élelmiszerek azt követő radioaktív szennyezettsége készületlenül érte a szomszédos országokat 1986-ban. Hál’ istennek, az Európai Unió tanult ebből a leckéből, és határértékeket állapított meg hasonló katasztrófák esetére. Köztudott, hogy a radioaktív szennyezettség bizonyos élelmiszerekben sok éven át jelentős marad akkor is, ha láthatatlan, íztelen és szagtalan. Pontosan ez a probléma akkor, amikor évszázadokig radioaktív sugárzásnak kitett területről származó, szennyezett élelmiszereket – például erdei gyümölcsöket – nem csak helyben fogyasztanak, hanem szabadon, biztonságos termékként árusítanak más, egyébként nem szennyezett területeken.

A várandós nőkre, a gyengékre, a kisgyermekekre és az idősekre különösen veszélyes radioaktív élelmiszerek következményei gyakran évek vagy évtizedek elteltével látnak napvilágot. Jelenlegi ismereteink szerint nincs olyan sugárzási szint, amelyet abszolút bizonyossággal ártalmatlannak nyilváníthatnánk. A különféle allergiákhoz hasonló számtalan új betegség okainak kiderítésére irányuló kutatás még gyermekcipőben jár; ennek ellenére, az élelmiszerek továbbra is sugárzásnak vannak kitéve. Mi több, senki sem foglalkozott még a géntechnológiával való lehetséges kölcsönhatás kérdésével.

Ha az érzékeny csoportba tartozó emberek még teljes 25 évvel Csernobil után sem ehetnek teljes biztonsággal nagy mennyiségben hazai gombát, egészen biztos, hogy itt az ideje nem csak az atomerőművek bezárásának, de az atomkísérletek berekesztésének is. Végső soron azonban, mindez teljesen értelmetlen, ha a szennyezett területeken belülről és azok környékéről származó élelmiszerek ellenőrzése nem igazán működik.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Tisztelt elnök úr! Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy elérjük az európai polgárok egészségének megfelelő szintű védelmét egy esetleges radioaktív szennyezés esetén, és hogy demokratikus legitimitást biztosítsunk e rendelet elfogadása számára, biztonsági szabványokat kell megállapítani a munkavállalók és a nagy nyilvánosság egészségének védelme érdekében, és biztosítani kell, hogy ezeket az Unió határozatának megfelelően minden tagállamban alkalmazzák is. A tagállamok azért is felelősek, hogy ellenőrizzék a radioaktív szennyezés elleni védelem céljából ebben a rendeletben meghatározott határértékeknek való megfelelést, különösen az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó biztonsági szabványok felügyelete, valamint a környezeti paraméterek ellenőrzése által. Ez fogja garantálni a megengedett legmagasabb értékeknek való megfelelést, a biztonságot és a radioaktív szennyezés kockázatának kezelését.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! Tekintve a nukleáris balesetek vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzet súlyosságát és határokon átnyúló jellegét, ezek az esetek egyértelműen megkövetelik az erőfeszítések egyesítését és összehangolását, valamint egy sor közös eljárás alkalmazását, abból a célból, hogy megfékezhető és minimálisra csökkenthető legyen az emberekre és a környezetre gyakorolt hatás.

Koordinációra az élelmiszerek szennyezettsége legmagasabb elfogadható szintjének megállapításához is szükség van. Azt az érvet azonban nem tudjuk elfogadni, hogy annak érdekében, hogy a katasztrófák utáni helyzetek hatékonyabb kezelése által jobban szolgálhassuk a polgárok érdekeit, korlátoznunk kell a tagállamok részvételét és mozgásterét. Épp ellenkezőleg, maguk a tagállamok felelősek saját állampolgáraik egészségének védelméért és megóvásáért.

Ez különösen igaz a veszélyhelyzetekben, ezért a tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen szigorúbb védelmi szintet előírni, amennyiben úgy kívánják. Ennek minden tekintetben attól kell függnie, hogy képesek-e vészhelyzetre vonatkozó intézkedéseket elfogadni az emberek egészsége és a környezet védelme érdekében.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, vannak dolgok, amelyeket politikusként és polgárként mondhatok, és vannak dolgok, amelyeket jogi szempontokat figyelembe véve vagyok köteles elmondani, a Bizottság nevében. Harms asszony, Ön megemlítette, hogy francia vagyok, de én még ennél is messzebbre megyek. Jómagam hosszú ideje érdeklődöm ez iránt a téma iránt.

Franciaország környezetvédelmi minisztereként ugyanis foglalkoznom kellett a szennyezett talaj kérdésével. Ráadásul azon kevés miniszterek egyike vagyok, akik 1993-ban és 1994-ben Csernobilben jártak, és 17 másodpercet a szarkofág alatt töltöttek. Nem felejtettem el Pripjaty szellemvárosában tett látogatásomat sem, ahol még mindig függönyök lógnak az ablakokon és szerteszét hevernek a gyermekjátékok. Nem felejtettem ezt el.

Francia politikusként dolgoztam az európai környezeti biztonsági kezdeményezésen. Még könyvet is írtam, a világ legfőbb kockázatait egybegyűjtő atlaszt, amely leírja a szennyezés, különösen a nukleáris szennyezés minden kockázatát, amely azokon a helyeken áll fenn, ahol nincs megfelelő kultúrája a kockázatok kezelésének. Nos, Harms asszony, ezek a kérdések érdekelnek engem. Nem olyan régen mezőgazdasági miniszter is voltam Franciaországban. Az emberi biztonság és egészség, a nyilvánosság és a fogyasztók védelme és a szintén fontos állategészségügy ugyancsak olyan kérdések, amelyek érdekelnek, és megértem, miért figyelnek ezekre ilyen éberen a tisztelt képviselők még ezen a késői órán is.

Ez az oka annak, amint azt Belet úrnak is elmondtam, hogy személy szerint figyelmesen hallgattam végig azokat az aggodalmakat, amelyeket Önök egyhangúlag kifejeztek, és amelyeket közvetíteni is fogok a Bizottság elnöke és a kollégáim felé.

Ennyit mondhatok most Önöknek; annyit, amennyit már elmondtam; ez állt módomban. És itt van az, amit a jogi szempontok alapján kell mondanom Önöknek, valamint az a két pont, amelyen a Bizottság álláspontja – amely szolgálataink, valamint kollégáim, Šefčovič és Oettinger urak jogi értékelését tartalmazza – alapul.

Ez a két pont pedig, hadd emlékeztessem Önöket, a következő: először is az, hogy az Euratom-Szerződés tartalmazza a megfelelő jogalapot a radioaktív szennyeződés esetére vonatkozó egészségvédelmi szabályok számára – és ezek a szabályok elsőbbséget élveznek –, másodszor pedig, hogy az átdolgozásról szóló intézményközi megállapodást mindhárom intézménynek be kell tartania – és természetesen ezt most a Bizottság nevében mondom. A Bizottság e pontokra alapozta értékelését és álláspontját, minek alapján a szóban forgó módosítások elutasítására szólít fel.

Azt is szerettem volna elmondani Önnek, Harms asszony, és minden képviselőtársának, hogy figyelemmel hallgattam mondandójukat, és aggályaikat közvetíteni fogom kollégáim felé.

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

  Ivo Belet, előadó. – (NL) Tisztelt elnök úr! Biztos úr, minden tiszteletem az Öné, különösen az annak idején Csernobilben tett látogatásának köszönhető tapasztalata és a mezőgazdaság területén szerzett szakértelme miatt, de engedje meg nekünk, az Európai Parlamentnek, hogy alapjaiban ellenezzük a Bizottság által osztott elképzelést.

Hivatkozott az Európai Bíróság más esetekben hozott ítéleteire. Nos, az egészen más lapra tartozik, és a Parlament Jogi Bizottságának egyhangú, konszenzuson alapuló elképzelésével szeretnénk ezt kérdőre vonni, amely elképzelés szerint meg kellene változtatni a jogalapot, és összhangba kellene azt hozni a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi környezettel. Nem hatalmi harcról van szó az intézmények között; polgáraink egészségéről, a Lisszaboni Szerződés egyik pilléréről van szó.

Ezért sajnáljuk, hogy a Bizottság ragaszkodik nézőpontjához. Ismétlem, ez nem egy Ön ellen irányuló vád, sőt, de mi valóban úgy véljük, hogy óriási lehetőséget mulasztunk el. Ezért a Parlament fenntartja a jogot, hogy szélesebb kontextusban is megfontolja ezt az egységes szerkezetbe foglalt dossziét. Tisztelt elnök úr, biztos úr! A radioaktív szennyeződéssel is járó balesetekre vonatkozó meglévő rendelkezések semmilyen kapcsolatban nincsenek a jelenlegi intézményi helyzettel. A javaslatok, amelyeket mi, az Európai Parlament, holnap elő fogunk terjeszteni, és amelyeket remélhetőleg nagy többséggel el is fogunk fogadni, alapvetően javítanák a meglévő jogszabályokat, amelyek már egyáltalán nem megfelelőek.

Hadd említsek konkrét példát is, biztos úr, ha még egy percre nekem szentelné a figyelmét: kifejezetten felkérjük a Bizottságot, hogy értékelje a mellékletben szereplő szabványokat; azt kérjük, hogy ezt az értékelést közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági szakértők végezzék. Ezek a szabályok, biztos úr, az 1980-as évek végén születtek, akkor, amikor Ön Csernobilben járt. A felülvizsgálati záradék, amelyet mi, az Európai Parlament, holnap kérelmezni fogunk, éppen időszerű. Köszönöm a figyelmét és az elkötelezettségét.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap délben (2011. február 15-én, kedden) kerül sor.