Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. február 15., Kedd - Strasbourg

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Evelyne Gebhardt (A7-0012/2011)

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök asszony, a 2006 decemberében hatályba lépett szolgáltatási irányelv az Európai Unió piacának a szolgáltatók előtti megnyitását, valamint az összes protekcionista korlát, önkényes akadály és megkülönböztető szabály lebontását célozza.

Az Európai Parlament mindenesetre mindig is hangsúlyozta, hogy az irányelv nem lehet ürügy az ágazat veszélyes deregulációjára és liberalizációjára, melyek ártanának a munkavállalói jogoknak. A származási ország elvét, melyet azért értek bírálatok, mert szociális dömping előtt nyitott volna utat, elvetették, és helyébe a fogadó ország elve lépett.

Azért szavaztam meg a jelentést, mert a szóban forgó irányelv tagállami bevezetése tekintetében különösen hangsúlyosan szól az indokolatlan késedelmekről és mulasztásokról, valamint kiemeli az értelmezésével és alkalmazásával összefüggő számos kérdést. Itt befejezem, elnök asszony, mert a jelen körülmények között meglehetősen nehéz beszédet tartani.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, az európai szolgáltatási piac fejlesztése sarkalatos szerepet játszik az Európai Unió gazdasági növekedésének serkentésében. Ezért felettébb üdvözlendő, hogy az Európai Parlament közelről vizsgálja a szolgáltatási irányelv végrehajtásának mikéntjét. Szintén lényeges, hogy az európai szolgáltatási piac rendes fejlődését szolgáló további támogató intézkedésekre is sor kerüljön. Elsődleges célunk a szolgáltatásnyújtás Európa-szerte történő megkönnyítése volt. Ezért aggodalommal állapítjuk meg, hogy egyes tagállamok a jelek szerint hajlamosak olyan jogszabályokat hozni és alkalmazni, melyeket az irányelv rendelkezései semmiképpen sem indokolnak. Így mesterséges akadályokat állítanak a szolgáltatók tevékenységének útjába.

Jelenleg az új munkahelyeknek nem kevesebb, mint 90%-a keletkezik a szolgáltatási ágazatban. Ezért meggyőződésem, hogy egy hatékonyan működő irányelv az egységes piac fejlődésének lényeges feltétele, és kulcsfontosságú projekt az európai gazdaság szempontjából. Örülök tehát, hogy már kezdünk látni példákat az irányelv mérhető eredményeire; ilyen a jogszabályi módosítások bejelentésének a tagállamoktól beérkező hatalmas száma.

  Claudio Morganti (EFD). – (IT) Elnök asszony, nagy meggyőződéssel szavaztam a Bolkestein-irányelvként is ismert szolgáltatási irányelv elfogadása és alkalmazása ellen. Az irányelv céljának az európai verseny élénkítésének kellett volna lennie, amely segítette volna a kis- és középvállalkozások fejlődését.

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a valódi cél kis- és középvállalkozásaink letörése és megtámadása. Olaszországban vannak olyan ágazatok, melyek valódi erőt képviselnek: ilyenek például a strandkoncessziók, melyek tulajdonosai hatalmas áldozatokat hozva minden vagyonukat a koncesszióba fektették. Most pedig az irányelvnek köszönhetően mindenüket elvesztették.

Nem ezt a rendszert kellene bevezetnünk, nem a bürokratikus Európát, és nem az Olaszországot elözönleni és a vállalkozásainkat elnyomni akaró óriáscégeket és multinacionális vállalatokat kellene támogatni. Ezt nem engedhetjük meg, és teljes mellszélességgel fogom támogatni és védelmezni kis- és középvállalkozásainkat, hogy törődhessünk hagyományainkkal és Olaszország erősségeivel.

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony, a jelenleg hatályos szolgáltatási irányelv azt írja elő, hogy valamennyi európai uniós tagországnak fel kell számolnia a bürokratikus akadályokat, és könnyítenie kell a vállalkozások életén. Az irányelv végrehajtása azonban egy helyben toporog. A főbb problematikus területek az irányelv hatályának való megfelelés hiánya, az egyablakos ügyintézési pontok létrehozásában tapasztalt időbeli elmaradások, az igazgatási együttműködés hiányosságai, valamint a kölcsönös értékelés eltérései. Az általam támogatott jelentés rendkívül fontosnak ítéli az egyablakos ügyintézési pontok mielőbbi felállítását. Ezek képesek lesznek kezelni mindent, ami szükséges a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz, ideértve az egy adott ország ügyintézésének és igazgatási eljárásainak könnyű megértéséhez szükséges információkat is. A szolgáltatások az Unió bruttó hazai termékének 40%-át adják. A felesleges korlátok lebontása és a késlekedések megszüntetése számottevően hozzájárulhatna a megnövekedett versenyképességhez, valamint új munkahelyek létrehozásához.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, úgy vélem, hogy a szolgáltatási irányelv értékelése kedvező lehetőséget kínált számunkra, hogy megnézzük, vajon az irányelv tényleg megkönnyíti-e a szolgáltatási szektor bővülését, és vajon az irányelv rendelkezéseit megfelelően vezetik-e be a tagállamok. Lényeges, hogy az irányelv bevezetésének minden szakaszában megegyezés legyen arról, hogy a közszolgáltatások nem tartoznak az irányelv hatálya alá, az irányelvnek viszont biztosítania kell a szociális jogokat, és meg kell felelnie a munkajog előírásainak.

A Bizottságnak és a tagállamoknak egyértelműen fokozniuk kell a magas színvonalú tagállami egyablakos ügyintézési pontok felállítására irányuló erőfeszítéseiket. Megfelelő pénzügyi forrásokat kell előirányozni abból a célból, hogy ezek a központok magas színvonalú hozzáférhető tájékoztatást kínálhassanak.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony, az Európai Unió fennállásának kezdetétől fogva félreértés van abban a tekintetben, hogy mit értsünk az áruk és a szolgáltatások szabad piacán.

Amikor választóim 1975-ben az EGK-tagság mellett tették le a voksukat, közös piac alatt a termékek kölcsönös elismerését értették. Vagyis ha az Egyesült Királyságban valaki eladhat egy palack ásványvizet, akkor meg kell engedni neki, hogy ugyanezt a vizet eladja Franciaországban, Németországban, Olaszországban, és fordítva is. A gyakorlatban viszont azt tapasztalták, hogy a közös piac szabványosítást jelent: „az ásványvíznek a következő ásványokat kell tartalmaznia, a következők közül pedig egyet sem”, vagy „a méret nem lehet nagyobb x-nél és kisebb y-nál” stb. Ettől kezdve kiderül, hogy egy olyan termék, melyet sosem szántak kivitelre, saját származási országán belül büntethetővé válik.

Az árukkal és a szolgáltatásokkal is újra meg újra ez történt. A fogyasztói választék a bővülés helyett szűkül, ami gyakran egy konkrét, valahol az Európai Unióban megtelepedett olyan gyártó ösztönzésére történik, amely egészen véletlenül megfelel egy halom külön előírásnak, és amely az uniós szabályozást olyan eszköznek tekinti, amellyel költségeit a versenytársaira terhelheti át. A világ GDP-jéből való részesedésünk ezért zsugorodik folyamatosan, és így vált saját hazám gúzsba kötött, magába forduló és elszigetelt regionális tömbbé.

  Syed Kamall (ECR). – Elnök asszony, emlékszem, hogy amikor a szolgáltatási irányelv az elmúlt parlamenti ciklusban először került a Parlament elé, mennyire vitatott volt számos eleme. Személyesen, a kereskedelmi és szolgáltatási jelentés előadójaként is emlékszem, mekkora felzúdulást keltett, amikor számos szolgáltatás – a pénzügyi, egészségügyi, oktatási szolgáltatások vagy a vízszolgáltatás – liberalizációjának szükségességéről beszéltem, mely az elavult, ósdi, az adófizetők által gyakorta alulfinanszírozott állami monopóliumok helyett szélesebb választékot és jobb szolgáltatásokat kínált volna a fogyasztóknak.

Itt van most ez az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó meghatározás: mintha azok a tanok, melyek a szupermarketek vagy másfajta szolgáltatások esetében fantasztikus választékot tesznek számunkra lehetővé, a vízre, az oktatásra vagy az egészségügyre nem vonatkoznának. Ideje, hogy elszakadjunk a 30 évvel ezelőtti politikától, amikor is egyes dolgokat csak az állam nyújthatott. Ami alulfinanszírozással és nem kielégítő szolgáltatásnyújtással volt egyenértékű. Egész Európában és világszerte egyaránt mozduljunk el a szolgáltatások nagyobb liberalizációja felé.

Jelentés: Antonio Cancian (A7-0020/2011)

  Gesine Meissner (ALDE). – (DE) Elnök asszony, szeretném megindokolni, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportjának többsége miért tartózkodott az irányelvről szóló szavazáson. Jó dolog, hogy úgy döntöttünk, hogy a fogyatékossággal élő emberek jogait tiszteletben tartjuk. Ez azonban csak hosszabb távolságokra érvényes. Sok más pont nem ér fel egy európai irányelvvel. Például: mivel az irányelv hatálya csak a 250 kilométernél hosszabb utazásokra terjed ki, sok országban nem alkalmazható. Ciprusnak, Máltának és Luxemburgnak nincsenek jogaik, miként egyes más országoknak sem, ahol nincsenek 250 kilométernél hosszabb autóbusz-útvonalak. Európa központi elvei közül az egyik a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása. Most az a helyzet, hogy a szegényebb utasokat nem védi semmi, mivel egyes tagállamoknak nincs utasjogi rendszere. Emiatt tartózkodtunk. Vannak ugyan pozitív vetületek, de sok negatív vetület is, és tartózkodásunkat ez indokolja.

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök asszony, a 2008-ban a Bizottság által benyújtott rendeletjavaslat az autóbusszal közlekedő utasok védelmére az egyéb közlekedési eszközöket igénybe vevő utasok jogaihoz hasonló új, egész Európára érvényes jogok bevezetését szorgalmazza, ezáltal biztosítva egyenlő versenyfeltételeket az egyes tagállamokon belül a fuvarozók és a különböző szállítási módok között. A ma szavazásra bocsátott szöveg kialakítása érdekében hosszú és nehéz tárgyalásokra volt szükség, ideértve az egyeztetési eljárás igénybevételét is.

A végleges szöveg igen kielégítő és jól kiegyensúlyozott kompromisszumnak tekinthető, hiszen sikeresen szavatolja az utasjogokat anélkül, hogy egyúttal túl nagy terhet rakna a fuvarozó vállalkozások vállára, amelyek – el ne felejtsük – többnyire kis- és középvállalkozások.

Az egyeztetési eljárás eredményét teljes joggal tekintheti sikernek az Európai Parlament, hiszen főbb kéréseink közül néhány bekerült a szövegbe, mégpedig a következők tekintetében: hatály, alapvető utasjogok a távolságtól függetlenül, eltérések, végül a balesetek, járattörlések és késések esetén alkalmazandó rendelkezések az ezzel együtt járó, az utasoknak nyújtandó megfelelő menetjegy-visszatérítési, segítségnyújtási és kártérítési formákkal együtt.

  Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök asszony, a jogok új korszaka köszöntött ránk, ám ezek a jogok szélesebb körűek is lehettek volna. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a 250 kilométernél rövidebb távolságokon a legkiszolgáltatottabb rétegnek, a fogyatékossággal élőknek, a nyugdíjasoknak, valamint a csökkent mozgásképességű személyeknek a jogaival ez az intézkedés egyáltalán nem foglalkozik.

Igaz ugyan, hogy most egységesített minőségi szabványok kerülnek kialakításra, de szintén igaz az is, hogy a helyi közlekedés kizárása komolyan szűkíti az érintett utasok számát. Az elkövetkező négy év folyamán történő bevezetés lehetővé teszi majd az ágazat számára a tőle telhető legjobb felkészülést, a végrehajtó szervek felállítását azonban szintén nyomon kell követnünk.

A folyamat kimenetele a Parlament győzelmét jelenti, és a polgáraink igényei iránt tanúsított figyelmünk kedvező jele. A kompromisszum azonban mindig a tisztelt Ház céljainak közvetítését – és az adott esetben e célok vonatkozásában tett engedményeket is – feltételezi. Alapjában bebizonyítottuk, hogy jól képviseljük az igényeket, szemben a Tanáccsal, amelyről bebizonyosodott, hogy csak érdekeket képvisel.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, szeretnék gratulálni Antonio Canciannak kiváló munkájához, mellyel ezt az intézkedést tető alá hozta.

Mastella úr, engedje meg, hogy ne értsek egyet azon megállapításával, miszerint ez az intézkedés óriási győzelmet jelentene polgáraink számára. Az ember nem állhatja meg, hogy meg ne jegyezze: a polgárok csak akkor részesülnek védelemben, ha autóbusszal 250 km-nél hosszabb távra utaznak. Hol van az európai polgárok jogainak védelme, ha – miként Meissner asszony is kiemelte – egész államokat, például Ciprust, Luxemburgot és Máltát kizárták a védelemből?

Képviselőcsoportunk ezért tartózkodott a szavazáson. Azért nem szavaztunk a jelentés ellen, mert bizonyos jogok – például a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek jogai – védelemben részesülnek. Ezért tartózkodtunk. Ami pedig a többit illeti, azt kérnénk, hogy polgáraink tényleges védelme érdekében a lehető leghamarabb térjünk vissza a kérdésre.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, először is le kívánom szögezni: nagyszerű, hogy ügyelünk polgáraink jogaira, és ez fontos is. Amikor viszont jogokról van szó, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jogokkal kötelességek is járnak, vagyis nincsenek jogok kötelességek nélkül.

Az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentésben sok jó és pozitív elem van. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a páneurópai autóbusz-vállalkozások nagyban különböznek egymástól. Finnországban például sok családi kisvállalkozás van, és azt a kérdést is feltehetjük, hogy vajon állandóan új költségekkel és kötelességekkel kell-e terhelnünk ezeket a kisvállalkozásokat, melyek folyamatosan küszködnek a vállalkozás nyereségessé tételéért.

Nyugodtan állíthatom, hogy ebben az ügyben többféle módon is rugalmasságot tanúsítottunk, és a különböző utasok jogait figyelembe vettük. A fogyatékossággal élők szükségleteinek elismerése mindig egyértelmű hozzáadott értékkel jár. Nagyon fontos, hogy odahassunk, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek kényelmesebben utazhassanak, és általánosságban is, jobban tudjanak helyet változtatni, valamint szükségleteiket nagyobb mértékben figyelembe vegyék. Ez jó dolog, de miként az előbb is mondtam, a kérdés megoldása enyhén következetlen, mivel amikor jogokról és kötelességekről beszélünk, akkor azt is szavatolni kell, hogy az autóbusz-szektorban a kisvállalkozások költségei ne szálljanak el.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony, annak ellenére megszavaztam a rendeletet, hogy meglátásom szerint egyáltalán nem megy eléggé messzire. Ez azonban csak a kezdet, és a Parlamentben és az Európai Unióban időnként csak tipegünk. Ma épp ezt tettük.

Szerencsétlen dolog, hogy néhány tagállam kimaradt a rendeletből, és hogy a rendelet csak a 250 kilométernél hosszabb távolságra történő utazásokra alkalmazandó. Én határozottan az ALDE képviselőcsoport által javasolt vonalat részesítettem volna előnyben, melynek értelmében az utasjogok sokkal rövidebb időtartamú utazásokra lettek volna alkalmazandók. Ugyanakkor örülök, hogy a rendeletben írt egyes alapjogok a rövidebb útvonalon utazó utasokat is megilletik. Ezek a jogok különösen a fogyatékossággal élő, vagy pedig a csökkent mozgásképességű személyekre vonatkoznak. E jogok közé tartozik a szállításhoz történő megkülönböztetésmentes hozzájutás, valamint a buszok személyzetének fogyatékossággal kapcsolatos képzése is.

A tagállamok sajnos egészen tíz évig terjedő eltérést kapnak, és jóllehet a kisvállalkozásoknak valóban kellő időre van szükségük a rendeletnek való megfeleléshez, szeretném felkérni és ösztönözni a tagállamokat arra, hogy igyekezzenek a rendeletnek mielőbb megfelelni.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). – Elnök asszony, erőteljesen támogatom az utasjogokat, és különösen a fogyatékossággal élő személyek szélesebb jogait.

Nem vagyok viszont túlságosan elégedett a kialakított kompromisszummal. Képviselőtársammal ellentétben én 200 kilométeres határértéket preferáltam volna, mivel ez lehetővé tette volna Írország számára, hogy a választókerületembe tartozó vidéki térségekre mentességet kapjon. Észak- és Nyugat-Donegal, Mayo, valamint Galway megyék egyes részeire gondolok. A legtöbb vidéki térség kívül esik a 250 kilométeres határon. A kártérítés tekintetében megkövetelt jogok szintje is aránytalan a vidéki térségekben működő szolgáltatásfajtához viszonyítva.

A költségekre is utalni kívánok, és itt elsősorban biztosítási költségekről van szó, melyek egyes szolgáltatókat a piac elhagyására kényszeríthetnek. Sok esetben nincs más rendelkezésre álló tömegközlekedési szolgáltatás.

Természetesen el kell fogadnunk a ma hozott döntést, és az eltérés időszaka alatt a 250 kilométeres határon kívül esőknek remélhetőleg lesz lehetőségük az alkalmazkodásra.

Ezért jóllehet elviekben egyetértek, a fenti okok miatt tartózkodnom kellett.

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony, Európában évente több mint 70 millió utas utazik autóbusszal. A legfőbb ideje, hogy a légi-, vízi- vagy vasúti közlekedésben részt vevő utasok jogainak mintájára ezen a területen is hatályba lépjen egy, az utasjogokat védő rendelet. Az utasokat bármilyen hosszúságú utazásra alkalmazandó tizenkét jog illeti majd meg. Ezen túlmenően, a 250 km-nél hosszabb utazások esetén járatkésés esetén joguk lesz kártérítésre, baleset vagy halál esetén segítségnyújtásra, a poggyász elvesztése vagy megrongálódása esetén kártérítésre, valamint jobb tájékoztatásra. A 250 km-es küszöb azonban főként a kis országok esetében meglehetősen eltúlzott. Üdvözlöm, hogy a fogyatékossággal élő utasok külön segítségnyújtásra tarthatnak jogot, ahogy a légi közlekedésben ez már így is van. A jövőben feltétlenül támogatni fogom egy olyan közös rendelet bevezetését, mely egységesítené a különféle szállítási rendszereket igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó, már meglévő rendeleteket, amely közös rendelet lényegesen tisztábbá fogja tenni az utasjogok egész rendszerét.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, az autóbusszal közlekedő utasok jogai – mely az Európai Unióban gyakran használt közlekedési mód – a légi, vízi vagy vasúti közlekedést igénybe vevők jogainak mintájára világos jogi konstrukciót igényelnek. A benyújtott rendelet végleges szövegét kielégítő kompromisszumnak tartom. Különösen örülök a tizenkét utas-alapjog elfogadásának, amely távolságtól függetlenül az e közlekedési formát igénybe vevő minden utast megillet. Különösen üdvözlöm a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek különleges szükségleteinek elismerését és figyelembevételét. A kerekesszékek vagy mozgást segítő egyéb eszközök elvesztése vagy megrongálódása esetén fizetendő kártérítésre való jog szavatolása, valamint a buszok személyzetének a fogyatékossággal élő személyek szállítása területén való képzése egyre jelentékenyebb eszközökké válnak az említett személyek megkülönböztetése és társadalmi kirekesztése elleni küzdelemben.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, azért szavaztam meg a jelentést, mert számottevően javít a jelenlegi helyzeten. Olyan kiegyensúlyozott megoldást tudtunk kialakítani, amely védi az autóbusszal közlekedő utasok jogait, valamint garantálja a kis- és közepes szolgáltatók fennmaradását. A rendelet a 250 kilométernél hosszabb útvonalakra terjed ki, és az autóbusszal közlekedő utasok számára jogot keletkeztet kárigényre járattörlés, túlfoglalás vagy több mint két órás késés esetén. A buszszolgáltatók sokszor kis- és középvállalkozások, melyek túlzott kártérítési igények esetén a csőd szélére kerülnének. A rendelet egyik sikeres vonása az, hogy biztosítja a kártérítési kifizetések kézbentarthatóságát. Ami pedig a 250 kilométeres távolságot illeti, nem látok okot arra, hogy miért ne engedhetnénk a jogszabály hatálybalépését; azután majd meglátjuk, miként javíthatunk rajta.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Antonio Canciannak, ugyanis a ma elfogadott dokumentum egy igen kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszum. Anélkül sikerül biztosítania az utasjogokat, hogy ezzel egyidejűleg súlyos terhet rakna a fuvarozók vállára, amelyek nagyrészt kis- és középvállalkozások. Az Európai Unió polgárai ezután úgy érezhetik, hogy fokozottabb védelemben részesülnek. Ez a megállapodás a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek utazási körülményeit is javítja, valamint világos szabályokat fektet le a kártérítésre és a segítségnyújtás megkönnyítésére vonatkozóan.

Meggyőződésem, hogy számottevően hozzájárul majd polgáraink utazási körülményeinek javításához, valamint baleset vagy más váratlan esemény bekövetkezte esetén világosabb jogi keretet biztosít a számukra.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök asszony, szeretnék gratulálni Antonio Canciannak kitűnő munkájához, és főként a Tanáccsal folytatott egyeztetési eljárás folyományaképpen elért jó eredményhez. Mind az irányelv hatályának szemszögéből, mind pedig a mintegy tizenkét alapjognak a javaslatba történő beillesztése szempontjából a kialakított kompromisszum fontos előrelépést jelent az utasjogok védelmében.

A javaslat kellően figyelembe veszi a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek jogait és szükségleteit, különös tekintettel a szállításhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférésre, a helyváltoztatásra szolgáló segédeszköz elvesztése vagy megrongálódása esetén a kártérítési jogra, a panaszok benyújtására és kezelésére, a buszok személyzetének fogyatékossággal kapcsolatos képzésére, valamint az utazás folyamán nyújtandó tájékoztatásra.

A végleges szövegnek anélkül sikerült biztosítania az utasjogokat, hogy egyúttal nyomást gyakorolna a fuvarozókra, melyek többnyire kis- és középvállalkozások, és mint ilyenek, súlyos terheket nem tudtak volna elviselni.

  Diane Dodds (NI). – Elnök asszony, miközben elismerem, hogy a jelentésnek számos előnyös oldala van – és én erőteljesen támogatom a fogyatékossággal élő személyeknek a szállításhoz és kártérítéshez való jogát –, meggyőződésem, hogy az effajta konstrukciókat a nemzeti kormányoknak kellene kialakítaniuk.

Azt is gondolom, hogy a javaslattal összefüggő pénzügyi teher sok fuvarozó számára elviselhetetlen lenne. A Parlamentet emlékeztetném arra, hogy sok buszvállalkozás magánkézben van, ezek viszonylag kisméretű cégek, melyek az elmúlt egy-másfél év során bekövetkezett üzemanyagár-robbanás következtében fokozódó pénzügyi nyomás alá kerültek. Számos magáncég, de az állami fuvarozó szervezetek számára is a többletköltségek csak két dolgot eredményezhetnek: magasabb fogyasztói viteldíjat, valamint csökkentett járatokat. Végső soron az önkéntes szektorban működő számos vállalkozást, melyek sok, a fogyatékossággal élők számára nyújtott konstrukciót üzemeltetnek, teljesen ki fog szorítani a piacról.

  Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök asszony, hosszú volt a mai szavazáshoz vezető út, ezért én is szeretnék csatlakozni képviselőtársaimhoz, és elismerésemet kifejezni Antonio Canciannak, aki oly elszántan küzdött azért, hogy idáig eljuthassunk. Most már végre minden szállítási mód esetében megvan az utasjogokra vonatkozó saját szabályozás. Úgy gondolom, hogy a következő lépés során a különböző szabályokat egybeépítő rendes konszolidációs jogi aktussal kell előrukkolni.

A hatály ésszerűnek mondható, még akkor is, ha erről más kiinduló feltételek alapján tárgyaltunk, ám pozitívnak tekinthető, hogy két tagállam kivételével valamennyi tagállamot sikerült bevenni a javaslatba, ahogy pozitívként értékelhető az is, hogy még a 250 kilométernél rövidebb távolságok esetén is számos rendelkezést kötelezővé lehetett tenni, miközben a kártérítés egyes másfajta formáival felhagytunk.

A ma délelőtti vita során egyes képviselők megjegyezték, hogy hiányzik a csökkent mozgásképességű személyek megfelelő védelméről szóló rendelkezés, de ez a legutóbbi felszólalások nyomán szerencsére hamisnak bizonyult. Ez a védelem épp ellenkezőleg hatalmas előrelépés a kompromisszum által képviselt polgári érzület tekintetében, amire büszkéknek kell lennünk.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök asszony, azért szavazok a dokumentum ellen, mert ez a jogi aktus jelenlegi formájában nem garantálja az utasokkal való egyenlő bánásmódot. A szöveg nem hasonlítható össze a más szállítási módokról szóló szövegekkel, és a különböző államok utasai sem hasonlíthatók össze. Következésképpen több kisebb uniós ország kimarad a szabályozási övezetből. A jogi aktus több másik tagállamban pedig csak részlegesen működik.

A határokon átnyúló autóbuszos helyváltoztatással összefüggő probléma sincs megoldva. Az autóbuszos utazást az alacsony keresetűek és a fiatalok választják, ideértve az iskolásokat és a felsőoktatásban tanulókat is. Ezért nem elfogadható, hogy a bevezetés egy későbbi időpontra halasztódik.

Jelentés: Martin Callanan (A7-0287/2010)

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, kompromisszum alakult ki egyrészt a Bizottság javaslata, másrészt a Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának, valamint Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának javaslatai között a haszongépjárművek és a kibocsátási követelmények tekintetében, melynek értelmében a haszongépjárművek kibocsátási normája egy tízéves időszak alatt kilométerenként 203 grammról 147 grammra csökken. A bevezetett új kibocsátási követelmény a gyártók és a felhasználók számára is elfogadható, és számottevő az ilyen gépjárművek megnövekedett áraként a felhasználókra átterhelt költségek vonatkozásában. Ez a felhasználói csoport főként a kis- és középvállalkozásokból, kereskedőkből és családi vállalkozásokból áll, és az ülésen épp most vitáztunk a kis- és középvállalkozások pénzügyi támogatását célzó uniós eszközökről. Ezen a téren az egyik cél a kis- és középvállalkozások növekedését gátló akadályok visszaszorítása. Reméljük, hogy a kibocsátás-korlátozások és a magasabb előállítási költségek következtében a könnyű haszongépjármű-flották esetében előálló megnövekedett költségek nem válnak jelentékeny akadállyá. 2014-ben majd ellenőrizhetjük, hogy az irányelv alapjául szolgáló elveket sikeresen végrehajtották-e.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, az Európai Parlamentnek a tanácsi és bizottsági ellenállás dacára sikerült nagyra törő, hosszú távú célt kitűznie, amely a kisteherautók szén-dioxid-kibocsátását 2020-ig maximum 147 g/km-re szorítja le. Ezt az ambiciózus, de mégis realista határértéket innovatív, környezetbarát technológiák felhasználásával érhetjük el. A gépjárművek sokkal tisztábbak lesznek, de továbbra is megfizethetőek maradnak a kis- és középméretű cégek számára. Ez különösen fontos volt a számunkra, hiszen az éghajlatváltozás mit sem nyer azzal, ha az új gépjárművek ára annyira megfizethetetlen lesz, hogy útjainkon továbbra is a régi kisteherautók gurulnak, és főként, továbbra is terhelik a környezetet. Örülök, hogy ma szavaztunk erről az indítványról, és hogy elsöprő többséggel elfogadásra került.

  Vicky Ford (ECR). – Elnök asszony, épp most lett vége az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló jelentésre vonatkozó szavazásnak. Sok más uniós szabályozáshoz hasonlóan ez is egy valódi kérdésre vonatkozó, hosszú lélegzetű cím. Hadd fordítsam le: könnyű haszongépjárművek alatt természetesen kisteherautók értendők, kibocsátási követelmények alatt pedig az elégetett üzemanyagtól függő égéstermék-kibocsátást kell érteni.

Márpedig az üzemanyagkutaknál mindannyian tapasztaljuk, hogy nőnek az üzemanyag árak, de az olyan egyéni vállalkozások számára, mint a kőművesek, vízvezeték szerelők és asztalosok, a kisteherautó használata jelentékeny üzleti költséget képvisel. Ők üzemanyag-takarékos gépjárműveket akarnak, és az üzemanyag-takarékosság mindig is kulcsszerepet játszott beszerzési döntéseikben.

A General Motors lutoni gyárában – választókörzetemben – a gyártósoron azt is láttam, hogy a tökéletesítéshez szükséges innováció magából a gyártóüzemből származik.

Egyesek úgy vélik, hogy elég az Európai Tisztelt Házban célokat kitűzni, és ezek máris teljesülni fognak. Az igazság ellenben az, hogy e célok elérése az innováció bekövetkeztétől függ, származzék ez a kisteherautóktól vagy máshonnan, és az innovációt a fogyasztói igények, valamint a gyártók részéről megvalósuló tökéletesítések, és nem csupán az európai jogszabályok generálják.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony, sajnálom, hogy nem lehettem jelen a vitán, de ugyanebben az időben más ülésem volt. Köszönöm hát, hogy most lehetőséget ad a felszólalásra.

– Az Európa 2020 stratégiában különösen nagy hangsúlyt fektettünk a megújuló energiákra, és ezt csak helyeselni lehet. Ámde céljaink elérésében ugyanilyen fontos lesz az energiahatékonyság, különös tekintettel a magán- és haszongépjárművekre.

A haszongépjárművek minden nap ott gurulnak az utakon, és hatalmas távolságokat tesznek meg. Egy ilyen irányelv révén hozzásegíthetjük az Európa 2020 stratégia megvalósítását az üzemanyag-hatékonyság vonatkozásában, mivel ez a tervezőket üzemanyag-takarékosabb motorok tervezésére fogja késztetni, és jóllehet rövid távon magas lehet a költség, a mérföldenként megtakarított üzemanyag mennyisége és a környezeti haszon is óriási lehet.

Jelentés: Klaus-Heiner Lehne (A7-0021/2011)

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök asszony, a Tanács határozati javaslatot küldött át, mely megerősített együttműködési eljárásra hatalmazna fel az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén. Ennek az az oka, hogy egyes tagállamok – közöttük Olaszország és Spanyolország is – több ízben ellenezte a tervezett háromnyelvű fordítási rendszert, amely végül határozott megkülönböztetésbe torkollana, hiszen kirívóan sérti az Unió valamennyi hivatalos nyelve egyenlő jogállásának elvét.

Az eddig folytatott sorozatos tárgyalások és a ma délelőtti szavazás ellenére úgy tűnik, hogy lehetetlen lesz egyhangúan elfogadni ezt a rendeletet. Ugyanakkor jogi és intézményi pragmatikus okok azt sugallnák, vagy a jelek szerint azt sugallták volna, hogy várjuk meg a Bíróságnak a napokban várható véleményét, amely nemcsak az egységes szabadalmi rendszer számos technikai részletét tisztázhatja, hanem az ebből következő valamennyi jogszolgáltatási következményre is rávilágíthat. Nem ezt az utat választottuk, és ezért adtam le ellenszavazatot.

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök asszony, amikor ebben az ülésteremben az egységes európai szabadalmi oltalom létrehozásának területén való megerősített európai együttműködésről szóló vitát hallgattam, nehezen állhattam meg, hogy elnézően el ne mosolyodjak. Egyes országok politikusai, akiknek a nyelve véleményük szerint a világ legfontosabb nyelve, azt állították, hogy ha belemegyünk a megerősített együttműködésbe, akkor tönkretesszük a belső piacot. Ami persze képtelen állítás, tekintettel arra, hogy az egységes szabadalom terén nem beszélhetünk belső piacról. Az Európai Unióban mintegy tízszer annyiba kerül egy szabadalom bejegyeztetése, mint az Egyesült Államokban, és ezt cégeinknek évente 250 millió eurója bánja. Ezért jó, hogy ma végre megszavaztuk a megerősített együttműködést, hogy egyes országok többé ne emelhessenek gátat ez ellen. Ami sok, az sok! Még nem értünk célt, de ma egy nap alatt több utat tettünk meg, mint az elmúlt tíz év alatt.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, több mint 20 éve vitatkozunk egy európai szintű egységes szabadalmi oltalmi rendszer létrehozásáról. A szabadalmak bejegyeztetésére jelenleg érvényben lévő igen bonyolult, időrabló és az amerikai rendszerhez képest drága rendszer semmiképpen sem segíti az európai vállalkozásokat. A szabadalmak jelentékeny szerepet játszanak egy modern gazdaság fejlődésében és bővülésében, valamint a tudományos kutatás támogatásában. Figyelemmel arra, hogy a globális piacok egyre versenyképesebbé válnak, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az e kérdéskörre vonatkozó döntéseket tovább halogassuk. Ezért fokoznunk kell az egységes szabadalmi piac létrehozására irányuló munkát. És bár támogatnunk kell ezt az elképzelést, nem szabad figyelmen kívül hagynunk számos kérdés ellentmondásosságát: ilyen például a nyelvi kérdés. Célkitűzésünknek ezért kifejezetten a kisebb, gyérebben lakott és sokszor szegényebb tagállamokkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemnek kell lennie.

  Alfredo Pallone (PPE). – (IT) Elnök asszony, olyan piacon élünk, ahol vállalkozásaink működését a globális verseny körülményei határozzák meg. A szabadalmak esetében a nyelvi rendszer Bizottság által bejelentett reformja alapfeltételének a fordítással összefüggő költségek leszorításának kell lennie azért, hogy azokon a piacokon, ahol az Egyesült Államokkal versenyben állunk – különösen az ázsiai piacokon – versenyképesek lehessünk.

Ezért azon gondolkodom, hogy nem lett volna-e hatékonyabb, ha egy szabadalmat csak egy nyelven jegyeznének be? Ez valóban segítené vállalkozásainkat a világpiacon folyó versenyben. Ezen túlmenően közismert, hogy Európában jelenleg két jogi rendszer létezik, melyek eltérő jellegzetességekkel és szabályokkal bírnak. Úgy vélem, jobb ötlet lett volna, ha először ezeket közelítettük volna egymáshoz.

Végül a megerősített együttműködés elindítása nemcsak az Európai Unió szelleme ellenében hat, hanem a belső piacra is kártékony hatással van, mely ezáltal földrajzilag szétaprózódik, a tagállamok közötti verseny pedig torzul, vagyis egyes államok egészen biztosan rosszabbul járnak majd, mint mások.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök asszony, miközben egyrészről melegen üdvözlöm, hogy Európa megvalósította azt a célt, hogy oly sok év elteltével ellátta magát a szabadalommal, ezzel az oly fontos eszközzel, mely végre lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy más területi szervezetekkel egyenlő feltételek mentén versenyezzen, kénytelen vagyok mély sajnálatomat kifejezni amiatt, hogy ez a vívmány más területek, például Olaszország rovására valósult meg, amely pedig örökösen az Unió szerepének erősítése mellett tör lándzsát.

Az a döntés ugyanis, hogy a szabadalmat a Szabadalmi Hivatalnak csak az egyik munkanyelvén adják ki, egyenlőtlenséget keletkeztet az olasz vállalkozások, valamint a javasolt nyelvi rendszerhez tartozó országok között. Emlékeztetnék, hogy néhány hónappal ezelőtt kérdést intéztem a Bizottsághoz az olasz nyelv védelmében. Időközben a 27 tagországból 25 felsorakozott a javaslat mellé, ami tartózkodásra késztetett.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, senki sem elégedett az Európai Unióban és a tagállamokban a szabadalmi oltalom problémájára adott jelenlegi válaszokkal. Az egységes szabadalmi oltalmi rendszer bevezetése tehát lényeges lenne mind tagállamaink, mind pedig az egész Európai Unió gazdasága szempontjából. Az új rendszernek különösen a tudományos kutatás és innováció serkentését kellene elősegítenie. Számottevő előrelépést jelent egy szabványosított formán alapuló, viszonylag egyszerű, három nyelvet használó, a bejelentő anyanyelvére történő fordítással együtt járó rendszer bevezetése, jóllehet a szabványosítás viták tárgya, és a tárgyalások során felmerült az egy nyelv vagy sok nyelv használata is.

Ennek főleg a kis- és középvállalkozások szempontjából lesz nagy jelentősége, melyek közül soknak nincs elegendő pénzügyi forrása a szabadalmi kérelmekre. Remélem, hogy ez kulcsfontosságú lépésnek bizonyul majd a gyakran „alvó feltalálóknak” nevezett kis- és középvállalkozások csoportjának mozgásba lendítésére. Főként az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban sokszor beszélünk arról, hogy miként lehetne a vállalkozásoknak épp ezt a csoportját rávenni találmányok bevezetésére és találmányaik szabadalmaztatására. Azt kívánjuk, hogy az új rendelet egyaránt mozgósítsa a kis- és középvállalkozásokat, és nyújtson fokozottabb oltalmat az Európai Unióban szabadalmaztatott találmányoknak.

  Constance Le Grip (PPE). – (FR) Elnök asszony, megszavaztam képviselőtársunk, Klaus-Heiner Lehne jelentését, mely az Európai Parlament részéről felhatalmazást ad megerősített együttműködésre az egységes európai uniós szabadalmi oltalom létrehozásának területén. Majdnem felkiáltottam: végre! Húszévnyi küzdelem után elérkeztünk az eredményhez, a kis- és középvállalkozásokat és a nagyvállalkozásokat egyaránt megcélzó konkrét megvalósítás kezdetéhez, melyek már jó ideje várták, hogy rendelkezhessenek ezzel a versenyképességük és fejlődésük szempontjából elsődleges jelentőségű eszközzel.

Az Európai Parlament azáltal, hogy felhatalmazást ad a megerősített együttműködésre, bizonyítja, hogy mennyire érdekelt a megerősített együttműködés különleges eljárásában, mellyel kapcsolatban emlékeztetnem kell, hogy másodízben folyamodunk hozzá; ám ezzel az Európai Parlament igen pozitív és nagyon konkrét jelzést is küld vállalkozásaink innovációs és versenyképességének előmozdítása irányában. Miként elhangzott, a 27 tagállamból 25 felsorakozott az egységes európai uniós szabadalom létrehozásának területén folytatandó megerősített együttműködés mellé. Nem becsülöm le az egyes tagállamainkban még esetlegesen fennálló nehézségeket, mégis törjünk előre, és mutassunk példát: az üzleti világ csak erre vár.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony, azért tartózkodtam, mert úgy gondolom, hogy az egységes szabadalomnak a megerősített együttműködés útján történő létrehozására vonatkozó határozat a Tanács újabb kudarca. Csak kilenc tagállam között van megállapodás, és maga a dokumentum is elismeri, hogy a célkitűzések ésszerű időtávon belül nem valósíthatók meg. Versenyképesség? Hatékonyság?

Ráadásul még függőben van a Bíróságnak a nyelvi szabályokat illető joghatóságra vonatkozó határozata. A Tanácsnak erőfeszítést kellett volna tennie egy közös álláspont kialakítására, és – figyelemmel a bejelentések számára és a bejelentések többségének a nyelvére – talán az egyetlen nyelv használatával kapcsolatban is kitartóbban kellett volna dolgoznia annak érdekében, hogy a globális körülmények közepette versenyképesebbé tegyen bennünket.

A tagállamok nemzeti törekvései újfent olyan széttöredezett határozatot eredményeztek, melyből hiányoznak a három nyelv használatára vonatkozó világos kritériumok. Amennyiben ilyen intézkedéseket vezetünk be, akkor sohasem fogunk előrelépni Európa építésének megszilárdításában.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, amennyiben az a terv, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell a versenyképességét, és az innováció terén világelsővé kell válnia, kreatív tartalékait megfelelő biztosítékokkal kell védeni.

Az uniós szabadalmi rendszer azonban számtalan hiányosságtól szenved, amely meggátolja egy egységes szabadalmi oltalom létrehozását, de a belső piac fejlődését is, és ezáltal rontja a feltalálók és az innovatív cégek jogbiztonságát. A találmányok valamennyi tagállamban történő egységes oltalmának egy egységes szabadalmi jogi szabályozásra támaszkodó, a szabadalmak bejegyzését célzó egységes uniós folyamat létezése révén történő biztosítása kifejezetten letisztítaná a bonyolult rendszert, és ezzel egyidejűleg leszorítaná a főként a kis- és középvállalkozások szintjén felmerülő költségeket, amelyekre például az USA-ban fizetendőnél háromszor magasabb költségek hárulnak. Miután az egységes uniós szabadalmi oltalom létrehozását célzó kísérletek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, valamint annak fényében, hogy az egyéni szabadalmi oltalom létrehozásának területén folytatandó megerősített együttműködés valamennyi jogi előfeltétele fennáll, egyetértek az Európai Parlament által megadott felhatalmazással.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, amikor egy évszázaddal ezelőtt Antonio Meucci szabadalmát az amerikai telefonipar nem ismerte el, ez nem a hiányos angol nyelvtudás vagy az olasz nyelv használata miatt volt, hanem azért, mert nem felelt meg egy feltételnek: nem volt pénze ahhoz, hogy még egy évre bejegyeztesse a szabadalmát.

Most ugyanilyen paradox helyzetben vagyunk, és a szavazástól teljesen függetlenül azt gondolom: az a tény, hogy egy háromnyelvű – az olaszt kizáró – szabadalmi rendszer elfogadása van terítéken, alapvetően kormányunk gyengeségét jelzi, azt, hogy képtelen az európai politikában hallatni a szavát, valamint politikai rendszerünk gyengeségét is, amely mindenekelőtt a kutatásra és az innovációra lesz kihatással.

E kérdés kapcsán elég emlékeztetni a múlt decemberben nyilvánosságra hozott versenyképességi tanulmányra, amelyből kiderül, hogy az elmúlt években Olaszország több mint 400 milliárd eurót adott ajándékba más országoknak, melyek tárt karokkal fogadták kutatóinkat. E kutatóknak aztán nincs már szükségük az olasz nyelvre, mivel beszélnek angolul, franciául és németül, és minden szükséges eszközük megvan ahhoz, hogy az olasz termékek rovására benyújtsák a szabadalmakat.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök asszony, felszólalásomban meg kívánom indokolni, hogy miért szavaztam a mai jelentés ellen. A szabadalom létrehozása kétségtelenül előnyös lesz az európai szabadalmi rendszer számára, az eredmény azonban sokkal jobb lehetett volna, ha egy másféle eljárást választunk. Véleményem szerint a megerősített együttműködés tökéletes zsákutca.

A jelenlegi eljárás ugyanis az európai uniós szabadalom elfogadása hosszú történetének csupán a legutolsó szakasza, amely történet egészen 1990-ig nyúlik vissza, és csak 12 tagállam kérelmezte.

Azért szavaztam az állásfoglalás ellen, mert összeegyeztethetetlen a Szerződés 20. cikkének (2) bekezdésében írt végső lehetőség követelményével. A bizottsági javaslat a 118. cikkel ellentétben nem az Unió egész területére hoz létre egységes szabadalmat, a megerősített együttműködésnek pedig negatív hatásai lesznek a vállalkozások megtelepedésére és a tőke szabad mozgására.

Ráadásul politikai értelemben sokkal elegánsabb és ugyanilyen kényelmes lett volna megvárni a Bíróság március 8-ára időzített határozatait. A bírósági ítélet fényében valószínűleg kénytelenek leszünk felülvizsgálni az álláspontunkat.

  David-Maria Sassoli (S&D). – (IT) Elnök asszony, már megint annak voltunk tanúi, hogy az olasz kormány képtelen megvédeni Olaszország Európa-párti hírnevét és vállalkozásainak érdekeit egy olyan sarkalatos kérdésben, mint az európai szabadalom elfogadása. A huszonhétből huszonöt ország, valamint a Parlament elsöprő többsége támogatja a szabadalmak területét szabályozó javaslatot, melynek valódi kihatása lesz a leginnovatívabb és leginkább a nemzetközi piacok felé orientált vállalkozásokra.

Olaszország azáltal, hogy kizárta magát ebből a határozatból, a vállalkozásait annak a veszélynek teszi ki, hogy Európában és a világon sehol nem fognak kellő oltalomban részesülni. Elképesztő, hogy egy olyan kormány, amely semmit sem tesz az olasz kultúra világméretű terjesztése érdekében, amely megkurtítja a kulturális intézményeknek szánt pénzügyi forrásokat, és kudarcot vall egy olyan ország nyelvének a rivaldafénybe állításában, ahol a legtöbb világörökségi helyszín található, keménykedik a nyelvi kérdésben, amikor vállalkozásaink mindig is azt kérték, hogy a szabadalmakat kizárólag angolul szövegezzék meg, amely mára a világgazdaság közvetítő nyelvévé vált. Viszont ezzel elértük azt az eredményt, hogy bárki, aki szabadalmat nyújt be, ezt a saját nyelvén teheti meg.

Elnök asszony, semmi sem kényszerítette Barnier biztost arra, hogy ezt a javaslatot ilyen sürgős szavazással nyomja át még a Bíróság véleményének a kihirdetése előtt, amely – miként közismert – március első hetére várható, és amely főleg két sarkalatos ponttal foglalkozik majd: a nemzeti nyelvnek az Európai Unió Szabadalmi Bírósága előtti használatával a védelem részéről, valamint magának a szabadalmi bíróság felállításának a legitimitásával. Mint jól tudjuk, ezek olyan fontos kérdések, melyeket bármiféle határozat meghozatala előtt meg kell oldani. Következésképpen a Demokrata Párt olasz küldöttsége a tartózkodás mellett döntött.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony, a javaslat biztosan nem tökéletes, és még az is előfordulhat, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete következtében pár hét múlva át kell alakítani. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a jó irányban tett lépésnek minősül, ezért támogattam is.

Itt az Európai Parlamentben már részt vettem jó pár, az innovációval kapcsolatos szemináriumon. A General Electric Unió-szerte felméréseket készített, melyekből kiviláglik, hogy a legtöbb megkérdezett meg van győződve, hogy a recesszióból csak az innováció jóvoltából lehet kilábalni. Az innováció kutatást, fejlesztést és új termékeket jelent. Az új termékeket szabadalmaztatni kell, és ezt minél könnyebb megtenni, annál jobb. Meg kell kísérelnünk egy olyan rendszer felé elmozdulni az egész Európai Unióban, amely ugyanolyan könnyű és költséghatékony, mint az USA-ban.

Ettől egyelőre még messze állunk, de legalább megpróbálunk ebbe az irányba haladni. Ezért támogattam a mai javaslatokat.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, nem azért tartózkodtam a Lehne-jelentésről szóló szavazáskor, mert bármiféle ellenvetésem lenne az egységes szabadalmi oltalmi rendszer létrehozásával szemben. Épp ellenkezőleg. A flandriai vállalkozások már régóta hangosan követelnek egy ilyen rendszert. Maga az elképzelés csak üdvözlendő, főként, ha a jelenlegi eljárás költségességét és nehézkességét is figyelembe vesszük, hiszen minden egyes tagállamban külön szabadalmi kérelmet kell benyújtani.

Azért tartózkodtam a szavazástól, mert a nyelvi rendelkezések még mindig nem teljesen világosak. Továbbra is megvizsgálandó, hogy a bizottsági rendelettervezet milyen mértékben fogja megengedni az angoltól, franciától és némettől különböző nyelvek használatát. Én mindenesetre azon az állásponton vagyok, és továbbra is azon leszek, hogy kérelmet hollandul is be lehessen adni.

Jelentés: Ivo Belet (A7-001/2011)

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, az alkalmazandó szövegek korábban említett rendelkezéseinek kodifikálása az előbb említett módosításokkal együtt kétségkívül el fogja érni a szükséges egyértelműséget az élelmiszerek radioaktivitására vonatkozó jogi szabályozásban.

Véleményem szerint azonban a Lisszaboni Szerződés elfogadásával összefüggésben érdemes lenne átértékelni a javasolt rendelet jogalapját, amelynek számba kell vennie a közegészség védelme terén az Európai Parlamentre ruházott új hatásköröket is. Ebben az esetben egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke (4) bekezdésének b) pontja biztosítja a javaslat jogalapját, mivel az ennek alapján elfogadott intézkedések közvetlen célja a közegészség védelme, és éppen erről van szó az (idézem) „élelmiszerek és takarmányok szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításakor”.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, többségében támogatom a szövegben javasolt módosításokat, amelyek amúgy alapvetően semmi mást nem tesznek, mint kodifikálják az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett határértékeire vonatkozó korábbi jogszabályokat.

Mintha megfeledkeznénk arról és némiképp szó nélkül hagynánk, hogy most nukleáris balesetekből származó hulladékokról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban is gondosan figyelemmel kell kísérnünk a nukleáris erőművek kockázatait és azt a tényt, hogy ezek olyan gyalázatos, mérgező eredmények következményei, amelyek fejlesztéséhez bizonyos államokban ragaszkodunk. Ez tehát olyan intézkedés, amelynek a lehető legnagyobb éberségre kell ösztönöznie bennünket.

Rátérve a lényegre, én azonban úgy gondolom, hogy többet is lehetne tenni a kötelező azonnali értesítés bevezetése érdekében, ami lehetővé tenné az összes kockázati tényező együttes kezelését. Ezenkívül nem szabad lehetőséget hagyni annak a követelménynek a megkerülésére, hogy baleset esetén értesíteni kell a kormányzati hatóságokat.

  Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, az arra vonatkozó rendeletek, hogy az élelmiszerek ne lehessenek radioaktív anyagokkal szennyezettek, a csernobili atomerőműben történt baleset után léptek életbe. Ez nagyon fontos kérdés, különösen a közegészség szempontjából, ugyanakkor nehéz kérdés is. A Lisszaboni Szerződés végrehajtása azt jelenti, hogy bizonyos rendeleteket korszerűsíteni kell, köztük ezeket is, még ha az Európai Bizottság és a Parlament javaslatai között vita is van a jogalapról. A Parlament a Lisszaboni Szerződés 168. cikkének (4) bekezdését idézi, a Bizottság viszont az Euratom Szerződés 31. cikkét idézi. Fontos ismételten hangsúlyozni a fogyasztók védelmének szükségességét, de a mezőgazdasági termelők védelmének szükségességét is nyomatékosítani kell, akiknek kártérítésben kell részesülniük az esetleges balesetet követően elszenvedett veszteségekért. A lezajlott vita azt is megmutatta, hogy nagy véleménykülönbségek vannak a lehetséges veszélyek megítélésében, a balesetek által okozott, illetve a természetes forrásokból eredő sugárzás szintjeit is beleértve. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az Európai Unió piacának egyre nagyobb részét foglalják el a világ különböző részeiről importált mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, mivel be kell tartani a közegészségügyi előírásokat, köztük azokat is, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszerek ne lehessenek radioaktív anyagokkal szennyezettek.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök asszony, a radioaktív szennyezettség határértékének radiológiai veszélyhelyzeteket követően történő megállapításáról szóló három, 1987 és 1990 között elfogadott rendelet kodifikációjára irányuló javaslat új preambulumbekezdéssel való kiegészítése biztosítja egy meglévő cikk utólagos indoklását, és megindokolja a Tanács számára fenntartott jogot, hogy hatáskörét közvetlenül gyakorolva rendeletet fogadjon el a Bizottság által javasolt intézkedések azonnali megerősítésére.

Egyetértek az előadóval, Belet úrral, hogy ezt nem lehet különválasztani attól a cikktől, amelyikre hivatkozik. Mindenesetre a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új szabályok fényében tisztáznunk kell, hogy ez az indokolás vajon elégséges módon alátámasztja-e a Tanács által gyakorolható végrehajtási hatáskörök fenntartását, és vajon ezek a Tanácsra ruházott végrehajtási hatáskörök megfelelően definiáltak és körülhatároltak-e.

Garantálni kell a polgárok érdekeinek szolgálatát a baleset utáni helyzetek hatékony kezelésében. Az erre a célra kidolgozott intézkedések közé tartozik a nukleáris vészhelyzet esetén alkalmazott eljárás egyszerűsítése és a felügyeleti szerepkör egyértelmű átruházása a Bizottságra, amely egyidejűleg pontosítja jogi aktusainak rendszerét.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Ajánlás: Eva Joly (A7-0018/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek az előadó álláspontjával a megállapodás megkötéséhez szükséges jóváhagyást illetően, most már az EU fejlesztési együttműködésre vonatkozó célkitűzéseivel összhangban lévő új rendelkezésekkel együtt, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében előírtak szerint. Másrészről viszont úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás túlzottan a kereskedelmi és gazdasági szempontokra, illetve a szabadkereskedelemre helyezte a hangsúlyt, a fejlesztési szempontok erőteljesebb jelenléte rovására, ezért üdvözlöm az új rendelkezéseket, amelyeket bele kell foglalni a felülvizsgált megállapodásba, különösen ami a szegénység felszámolását, a hatékony segítségnyújtást, a millenniumi fejlesztési célokat és a migráció és a fejlesztés közötti viszonyt illeti. Mindazonáltal igennel szavazok erre a javaslatra, mert úgy gondolom, a Dél-Afrikával való kapcsolatok és kereskedelem mindkét fél részére alapvető fontosságú.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Azért szavaztam meg ezt a dokumentumot, mert fontos módosításokat tartalmaz. Örvendetes, hogy a leszerelés a megállapodás lényeges elemévé válik, pontosabban egy szintre kerül a demokratikus elvekkel, az emberi jogokkal és a jogállamisággal. Ezek nagyon fontos rendelkezések, mivel hozzájárulnak a régió békéjének és biztonságának megőrzéséhez, valamint az emberi jogok és a demokrácia fejlődésének tiszteletben tartásához. A fejlesztési együttműködés célkitűzései között szerepel a hatékony segítségnyújtás elve, továbbá elsőbbséget élveznek – főként a szegénység elleni küzdelem terén – a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérése érdekében végzett műveletek.

Meg kell jegyezni, hogy az együttműködés számos új területre való kiterjesztése, amelyet az 1999-es eredeti megállapodás még csak lehetőségként irányozott elő, és amellyel mindkét fél élni kívánt, Dél-Afrika fejlődése szempontjából egyértelműen a felülvizsgált megállapodás érdeme. Az is fontos emellett, hogy sok figyelem jut a kereskedelmi, gazdasági és szabad kereskedelmi kérdésekre, ami hozzá fog járulni a régió gazdasági fejlődéséhez.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a felülvizsgált megállapodás számos módosítást vezet be, különösen a demokratikus elvek fejlesztése és a leszereléssel, illetve a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekben való együttműködés terén. Üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy előnyben kell részesíteni azokat a műveleteket, amelyek segítik a millenniumi fejlesztési célok (MFC) megvalósítását, azaz a szegénység visszaszorítására, az élet- és munkakörülmények javítására és a munkahelyteremtésre irányuló stratégiákat. Úgy gondolom, hogy elmélyült politikai párbeszédet kell kialakítani a terrorizmus és a pénzmosás elleni küzdelemről, a terrorizmus finanszírozásáról és a szervezett bűnözésről, valamint a fegyverek gyártása, felhalmozása és az azokkal való kereskedelem elleni küzdelemről. Támogatom továbbá azt az igényt, hogy az oktatási és az egészségügyi ágazat fejlesztése érdekében a fejlesztési együttműködésre is helyezzünk hangsúlyt. Mindezen okokból a jelentés mellett szavaztam.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Dél-Afrika minden téren gyorsan fejlődő ország, amellyel az Európai Unió különleges kapcsolatot szeretne ápolni. A Fejlesztési Bizottság kedvező ajánlását és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jóváhagyását követően támogattam e megállapodás aláírását, ami meg fogja erősíteni az említett országgal való együttműködésünket.

  Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam a 2009-ben módosított EU–Dél-Afrika együttműködési megállapodás felújítására, mert új dimenziót hoz az Európai Unió és Dél-Afrika közötti együttműködésbe. Az első, 1999. évi megállapodás rendelkezett a kereskedelmi együttműködésről, a gazdasági és társadalmi átmenet folyamán Dél-Afrikának nyújtott támogatásról, az ország gazdasági integrációjáról Afrika déli részén belül és a fejlesztési együttműködésről. A megállapodást ma a következő területekre terjesztettük ki: a szegénység elleni küzdelemre, a hatékony segítségnyújtásra, a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, a biztonságért folyó harcra, a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelemre és a terrorizmus elleni küzdelemre. Véleményem szerint ezek fontos területek a stratégiai együttműködésen belül, figyelembe véve az Európai Unió aktív együttműködését Dél-Afrikával és befolyását a dél-afrikai régióban.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm ezt az új megállapodást, amely számos területen törekszik a kétoldalú együttműködés megerősítésére. Hangsúlyoznám a gyermekek jogai, a nemek közötti egyenlőség, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, a környezetvédelmi együttműködés – különös tekintettel az éghajlatváltozásra –, a kulturális együttműködés, a kábítószer-kereskedelem és a pénzmosás elleni harc terén folytatott együttműködés, valamint az egészségügy terén folytatott együttműködés fontosságát, különös tekintettel az AIDS elleni küzdelemre. Az együttműködés és a fejlesztés közötti kapcsolatba bele kell tartoznia a szegénység visszaszorítását, az élet- és munkakörülmények javítását és a munkahelyteremtést célzó stratégiáknak, a migránsok hozzájárulásának származási országuk fejlődéséhez, valamint a kapacitások erősítésére vonatkozó együttműködésnek, főként az egészségügyi és az oktatási ágazatban annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen a dél-afrikai szürkeállomány elvándorlásának Dél-Afrika fenntartható fejlődésére gyakorolt negatív hatásait. Üdvözlöm fokozott együttműködésünket az új területek sokaságán, és örülök a felülvizsgált megállapodásba belefoglalt új fejlesztési rendelkezéseknek, különösen a szegénység elleni küzdelemmel, a hatékony segítségnyújtással, a millenniumi fejlesztési célokkal vagy a migráció és a fejlesztés közötti viszonnyal kapcsolatban.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre az ajánlásra, mert támogatom a megállapodásban szereplő új, fejlesztési vonatkozású rendelkezések végrehajtását. Fontos gondoskodni az uniós hatóságok általi hatékony nyomon követésről a Lisszaboni Szerződésben előirányzottaknak megfelelően, hogy meg lehessen valósítani a dél-afrikai szegénység visszaszorításának és felszámolásának célkitűzését.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Dél-Afrika olyan ország, amelynek az apartheid vége óta sikerült nemzetközi szintű érdeklődést, támogatást és megbecsülést kivívnia azzal, ahogy a nehézségek és az akadályok ellenére viszonylag békés átmenetet valósított meg a rasszizmuson alapuló rendszerből a demokráciába, ahol általános választójog van érvényben. Erről az átmenetről nem lehet megemlékezni anélkül, hogy megemlítenénk szellemi atyját, Nelson Mandelát és az általa képviselt méltóságot, jóságot és megbékélést, aminek pozitív hatásai még mindig érzékelhetők az országban.

Mára elmondhatjuk, hogy Dél-Afrika az afrikai kontinens egyik meghatározó geopolitikai és geostratégiai szereplőjévé vált, és példaképül szolgál azon országok számára, amelyeknek még nem sikerült megszabadulni az elnyomó, fejlődésüket akadályozó diktatúráktól. Az EU-nak minden szempontból érdeke a Dél-Afrikával való kötelékek szorosabbra fűzése és kölcsönösen előnyös partnerségek létrehozása. Ezért támogatom az EU és Dél-Afrika közötti, a kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodás módosítását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló, egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság közötti megállapodás 2004. május 1-jén lépett hatályba. Bár ez a megállapodás, amelyet 1999. október 11-én Pretoriában írtak alá, határozatlan időre szólt, a hatálybalépéstől számított öt éven belül előírt egy felülvizsgálatot.

Ezért üdvözlöm ezt az ajánlást, amely hosszú tárgyalási folyamatot fog lezárni, mivel a felülvizsgált megállapodást 2009. szeptember 11-én kötötték meg Kleinmondban. Ez lehetővé fogja tenni egy rendelet hatálybalépését, amely jelentős módosításokat hajt végre az eredeti megállapodáson, különösen a leszereléssel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával, valamint a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása révén a szegénység ellen folytatott küzdelemmel kapcsolatban, számos más fontos módosítás mellett.

Bár egyetértek az előadóval abban, hogy a megállapodásban előnyben részesülnek a kereskedelmi kérdések a fejlesztési szempontok kárára, ezen ajánlás mellett szavazok, mert az EU részéről újabb előrelépést jelent a fejlesztési együttműködés terén, és ez hozzá fog segíteni annak a célnak az eléréséhez, hogy végül teljesen felszámolja a szegénységet.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodás javasolt módosítását, amelynek célja, hogy „átfogó fejlesztési segítségnyújtási keretet” tartalmazzon, annak fényében kell megvizsgálni, hogy az EU milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy Dél-Afrikával gazdasági partnerségi megállapodást kössön, törekedve az egyrészről a kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló jelenlegi megállapodást, másrészről az EU által tervezett gazdasági partnerségi megállapodásokat érő bírálatok és a velük szembeni jogos ellenállás leküzdésére. A kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás súlyosbította a két fél közötti gazdasági aszimmetriát, az EU javára, amely megnövelte a Dél-Afrikába irányuló kiviteleit. Az „áruk, a szolgáltatások és a tőke forgalmának liberalizációjáról” szóló uniós politikák nyilvánvalóan kudarcot vallottak.

Ezt támasztja alá a kapitalizmus egyre romló gazdasági és pénzügyi válsága. A kölcsönös segítségnyújtás és a viszonosság helyett a versenyképességet erősítették, és olyan munkamegosztást vezettek be, amely a Dél-Afrikából származó mezőgazdasági termékek kivitelét és az EU-ból származó ipari termékek kivitelét jelentette. A kedvezményezettek mindig ugyanazok: az uniós nagyhatalmak és gazdasági érdekcsoportjaik. Tisztán látszanak a következmények, nemcsak a fejlődő országok szempontjából, hanem az olyan uniós országokéból is, mint Portugália: a termelőágazatok gyengülése, a külső függőség növekedése, munkanélküliség, szegénység stb.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) E dokumentum mellett szavaztam, mert a felülvizsgált megállapodás tartalmaz néhány érdekes módosítást az eredeti megállapodáshoz képest, ilyenek a fejlesztésre vonatkozó alábbi módosítások: a leszerelés a megállapodás lényeges elemévé válik, pontosabban egy szintre kerül a demokratikus elvekkel, az emberi jogokkal és a jogállamisággal; a fejlesztési együttműködés célkitűzései között szerepel a hatékony segítségnyújtás elve, továbbá elsőbbséget élveznek – főként a szegénység elleni küzdelem terén – a millenniumi fejlesztési célok (MFC) elérése érdekében végzett műveletek. Egyetértek azzal a célkitűzéssel, hogy a büntetlenség megszüntetése és a nemzetközi igazságszolgáltatás érvényre juttatása érdekében meg kell erősíteni a Nemzetközi Büntetőbíróság és munkája iránti támogatást; a migrációra vonatkozó együttműködésről és az együttműködés és fejlődés közötti kapcsolatról is elmélyült politikai párbeszédet kell folytatni, amely a teljesség igénye nélkül az alábbiakat foglalja magában: a szegénység visszaszorítását, az élet- és munkakörülmények javítását és a munkahelyteremtést célzó stratégiák; a migránsok hozzájárulása származási országuk fejlődéséhez; a kapacitások erősítésére vonatkozó együttműködés, főként az egészségügyi és az oktatási ágazatban annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen a dél-afrikai szürkeállomány elvándorlásának Dél-Afrika fenntartható fejlődésére gyakorolt negatív hatásait; a külföldön dolgozók által küldött pénznek az országba történő átutalására alkalmas gyors és kevésbé költséges jogi eszközök. A legfontosabb szempontok a következők: a régió békéjének és biztonságának megőrzése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokrácia fejlesztése.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Támogatom az EU és Dél-Afrika közötti megállapodás megkötését a kétoldalú együttműködés kibővítése érdekében. A jogállamiság megszilárdítása mellett fontos intézkedésekre kerül sor a terrorizmus, illetve a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem és a tömegpusztító fegyverek használatának megelőzése érdekében. A megállapodás nagyarányú támogatása az Európai Parlament részéről a munkakörülmények és az egészségügyi rendszer javulásához, valamint a szegénység visszaszorításához fog vezetni Dél-Afrikában.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és a Dél-afrikai Köztársaság között 1999 októberében Pretoriában aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 2004-ben lépett hatályba, egy olyan záradékkal, amely a hatálybalépés időpontjától számított öt éven belül előírta a felülvizsgálatát. Ma, hét évvel a megállapodás ratifikálása után, az Európai Parlamentnek sikerült véleményt nyilvánítania a tanácsi irányelvek alapján a Bizottság által lebonyolított tárgyalásokról. A szöveget elénk terjesztették jóváhagyásra, és én úgy döntöttem, hogy mellette szavazok, mert elsősorban a dél-afrikai fejlődéssel foglalkozik. Alapvető célja, hogy a megállapodás két szerződő felét arra kötelezze, hogy törekedjenek a szegénység végleges felszámolására, ezzel jelentős mértékben hozzájárulva a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához. Ezt azonban csak úgy lehet keresztülvinni, ha Dél-Afrikának a maga részéről sikerül valós intézkedéseket tennie egy megfelelő leszerelési politika kialakításával, mivel ezt tartják a valódi alapnak, amelyre az ország fejlesztési projektjét rá lehet építeni.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a megállapodást az EU és Dél-Afrika között, amely új fejlesztési rendelkezéseket tartalmaz, különösen a szegénység elleni küzdelemmel, a hatékony segítségnyújtással és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban. Dél-Afrika a kereskedelmi és a fejlesztési kapcsolatok terén egyaránt fontos partner.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a megállapodás egy sajátos közegben helyezkedik el, amit az előadó láthatólag figyelmen kívül hagyott. Az Európai Bizottság soha nem látott mértékű nyomást gyakorol a dél-afrikai országokra, különösen Dél-Afrikára, hogy káros gazdasági partnerségi megállapodásokat kössenek. Ezt a zsarolást jól szemlélteti a gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások megemlítése és az összes kereskedelmi tárgyalás felfüggesztése annak érdekében, hogy megnyissa előtte az utat. E jelentés ellen szavazok, amely ahelyett, hogy elítélné, megerősíti a Barroso-Bizottság megállapodás-tervezetét.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) 1999. október 11-én Pretoriában írták alá az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság között létrejött, meghatározatlan időtartamra szóló első kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást, amely 2004. május 1-jén lépett életbe. Ez a megállapodás tartalmaz egy záradékot, miszerint a hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálni. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése szintén szükségessé tette egy új megállapodás elfogadását, hogy az EU gyakorolhassa mindazokat a jogokat és kötelességeket, amelyeket korábban az Európai Közösség gyakorolt.

A 2009-ben Kleinmondban aláírt felülvizsgált megállapodás számos fontos módosítást vezetett be az eredeti megállapodásba, a fejlesztés terén különösen a következő módosításokat: a leszerelés, a demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság, együttműködés leszerelési kérdésekben, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása.

Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tartózkodtam a szavazástól ebben a kérdésben, mert: 1) a Dél-afrikai Köztársaság mérhetetlenül sok természeti erőforrással rendelkezik, és ezért kellőképpen képes saját maga megoldani a problémáit; 2) Dél-Afrikában olyan magas szintet ér el a korrupció, hogy az árnyékgazdaság piacának több mint 60%-át teszi ki; 3) vannak olyan országok, amelyek nem tudják önállóan megoldani a problémáikat, sokkal jobban rászorulnak az EU pénzügyi támogatására, és a helyzetük sokkal inkább reménytelen; 4) az EU tanácsadóként segíthetné a Dél-afrikai Köztársaságot.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az Európai Unió és a Dél-afrikai Köztársaság közötti megállapodásról szóló, Joly asszony által beterjesztett szövegre, mert az utóbbi években kialakult új nemzetközi helyzet fényében felül kell vizsgálnunk a kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről Dél-Afrikával kötött megállapodásokat. A gazdasági kapcsolatok terén a megállapodások mindkét fél ipara számára előnyösek lesznek. Dél-Afrika például fontos kereskedelmi partner Olaszország számára, a társfinanszírozási projektek és a kereskedelem terén egyaránt. A megállapodások felülvizsgálatának másik célja, hogy megteremtse a terrorizmus elleni küzdelem koordinációját, különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság hatálybalépésének fényében, valamint hogy párbeszédet indítson a közös értékekről és érdekekről az olyan területeken, mint a migráció, az energia, az űrpolitika, a közlekedés és a biztonság.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság közötti megállapodás megkötésére, amely módosítja a kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodást. A kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodás hatálybalépése óta a Dél-Afrikával bonyolított uniós árukereskedelem folyamatosan nőtt. Az EU lett Dél-Afrika fő kereskedelmi partnere; 2009-ben a dél-afrikai kivitelek kb. 34%-ának az EU volt a célállomása, és az összes dél-afrikai behozatal kb. 35%-a az EU-ból származott. A behozatalok és a kivitelek láthatólag egyensúlyban vannak, én csak az EU-ba exportált dél-afrikai termékek termelési módszereit tartom aggályosnak, mivel ezeknek ugyanolyan előírásoknak kellene megfelelniük, mint az adott iparág európai termelői számára előírtak. Ezek a mutatók azt jelzik, hogy az 1999-ben kötött első megállapodás eredményei már láthatók. Az előadóhoz hasonlóan én is azt szeretném, ha az uniós fejlesztési célkitűzéseket tiszteletben tartanák, és e célkitűzések közül a legfontosabb a szegénység visszaszorítása, majd végül teljes felszámolása.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre az ajánlásra az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Dél-Afrika közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás felülvizsgálatáról. Az 1999. október 11-én, Pretoriában aláírt eredeti megállapodással összehasonlítva képest ez a 2009. szeptember 11-én, Kleinmondban aláírt felülvizsgált megállapodás arra irányult, hogy a felek közötti politikai párbeszédet kiterjessze az olyan fontos területekre, mint a tömegpusztító fegyverek elleni és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a fejlesztési együttműködés megerősítése, külön hangsúlyt helyezve a millenniumi fejlesztési célok megvalósításával összefüggésben végzett, a szegénység elleni küzdelmet támogató műveletekre. Úgy vélem ezért, hogy a bevezetett módosítások örvendetesek.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Parlament jóváhagyja a megállapodás aláírását, és szeretné, ha a megállapodás fejlesztéshez kapcsolódó rendelkezéseit, valamint az újonnan előirányzott együttműködéseket teljes mértékben alkalmaznák és a megállapodás végrehajtási szakaszában nyomon követnék ezeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkével összhangban, tehát az Unió fejlesztési együttműködésre vonatkozó célkitűzéseinek tiszteletben tartása mellett. Az Uniónak minden olyan politikájában figyelembe kell vennie ezeket a célkitűzéseket, amelyek érinthetik a fejlődő országokat, e célok közül pedig a legfontosabb a szegénység visszaszorítása, hosszú távon pedig teljes felszámolása.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ezen ajánlás mellett szavaztam, mert teljes mértékben támogatom a tartalmát, különösen az Európai Unió és a Dél-afrikai Köztársaság közötti kétoldalú együttműködés megerősítésére irányuló törekvést. Mivel ez mindenekelőtt egy gazdasági és kereskedelmi megállapodás, a módosított szöveg támogatja a Dél-afrikai Köztársaságban zajló gazdasági és társadalmi átmenet folyamatát, ösztönzi a regionális együttműködést és új lendületet ad az ország gazdasági integrációjának a globális gazdaságba.

Részben az intézményi szerepeimből eredően úgy gondolom, hogy kiemelten fontos az országgal való politikai párbeszéd megerősítése, különös tekintettel az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) államokat kifejezetten érintő kérdésekben. Különösen támogatom azt a döntést, hogy a 2007–2013 közötti időszakra az EU rendelkezésére álló 980 millió euró nagy részét munkahelyteremtésre, illetve az egészségügy és a biztonság terén nyújtandó alapszolgáltatásokhoz szükséges dél-afrikai infrastruktúra kiépítésére kell fordítani. E célkitűzések követése a civil társadalom tényleges bevonásával azt jelenti, hogy kitartóan haladunk a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé vezető úton, és az éhezés, illetve a szegénység valamennyi formájának felszámolását az összes többi cél elé helyezzük.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a megállapodásra, mivel javítani fogja Európa kereskedelmi és fejlesztési kapcsolatait Dél-Afrikával, ami a dél-afrikai régió számára és számunkra egyaránt rendkívül fontos.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) 1999-ben kötötték meg az első kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság között, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba. Ennek az első megállapodásnak kifejezetten gazdasági jellege volt, mivel a kereskedelem liberalizálásán alapult, és kevés teret adott a fejlesztési együttműködésnek. A megállapodásban előírt felülvizsgálat 2009-ben zárult le, és fontos változásokat hozott a fejlesztési politikában, különös tekintettel a leszereléssel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködésre, a jogállamiság elvének és az emberi jogoknak a szerepeltetésére, a hatékony segítségnyújtásra, különösen a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására.

Az együttműködés fokozása érdekében a megállapodás új területekkel bővült: a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel; a zsoldostevékenységek megelőzésével; a kézi- és könnyűfegyverek gyártása, felhalmozása és az azokkal való kereskedelem elleni küzdelemmel; valamint a migrációra vonatkozó együttműködéssel. Üdvözlöm e megállapodás elfogadását az EU egyik stratégiai partnerével és a nem állami szereplők intézményesítését együttműködési partnerként, ami által jogosulttá válnak a pénzügyi támogatásra.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Támogattam az Európai Parlament ajánlásait a kereskedelemről, fejlesztésről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezéseinek módosítására a jogok, szabadságok és a biztonság területén. Úgy vélem, fontos, hogy egy eredményeken alapuló megközelítést vezessünk be a fejlesztési együttműködésben, ha a millenniumi fejlesztési céljaink megvalósításában előrehaladást akarunk elérni. A munkahelyteremtés fő célkitűzése Dél-Afrika gazdasági fejlődésének központi problémáját veszi célba. Évek óta rendszeresen felmerült az igény a kis- és középvállalkozások létrehozására vonatkozó koncepció iránt az országban. Az EU, amely Dél-Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere, hasznos segítséget nyújthat a gazdasági és társadalmi átalakulás folyamatában.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam Joly asszony jelentésére az Európai Unió és a Dél-Afrikai Köztársaság közötti, 2004 óta hatályban lévő megállapodás felülvizsgálatáról.

Az említett felülvizsgálat célja valójában az, hogy új lehetőségeket dolgozzunk ki a kereskedelem liberalizálására az egyes ágazatokban, egyúttal hozzáigazítsuk a megállapodást a megváltozott nemzetközi környezethez. Véleményem szerint fontos hangsúlyozni, hogy ez a felülvizsgálat rakja le az alapokat ahhoz, hogy fejlesszük és elmélyítsük az Európai Unió és Dél-Afrika közötti párbeszédet az olyan fontos kérdésekben, mint a migráció, az energiaforrások kihasználása és a biztonság.

Ajánlás: Maria Eleni Koppa (A7-0372/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Tekintettel arra, hogy a Bizottság javaslatában szereplő négy megállapodás lehetőséget kínál az Európai Szabadkereskedelmi Társulás/Európai Gazdasági Térség (EGT) által az EGT-n belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez adott hozzájárulás növelésére, a jelentés mellett szavazok.

Érdemes kiemelni az EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia közötti megállapodást, valamint az EU és Norvégia közötti megállapodást, a 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó két finanszírozási mechanizmust, amelyek 1,8 milliárd eurós csomagot irányoznak elő, és ez az előző időszakhoz képest az EGT Finanszírozási Mechanizmus 31%-os növelését, valamint a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 22%-os növelését jelenti. Ezek a források Izland, a 12 új tagállam, valamint Portugália, Spanyolország és Görögország számára állnak majd rendelkezésre, hozzájárulva a válság által leginkább meggyengített európai gazdaságok némelyikének fellendítéséhez.

  Diane Dodds (NI), írásban. – E jelentés ellen szavaztam, mert megkérdőjelezem, hogy mennyire helyes bármilyen engedményt adni Izlandnak a halászati termékek EU-ba irányuló behozatalához, amikor kitartóan ragaszkodnak a makrélagazdálkodással szembeni megközelítésükhöz, noha ez valószínűleg negatívan fogja érinteni az uniós nyíltvízi halászokat. Ez az 1994-ben létrejött megállapodás lehetővé teszi, hogy Izland, Liechtenstein és Norvégia hagyományos uniós tagság nélkül vegyen részt az Unió egységes piacán. Ennek fejében kötelesek elfogadni az egységes piacra vonatkozó uniós jogszabályokat, a mezőgazdaságról és a halászatról szóló jogszabályok kivételével. Izland vámmentesen exportálhat halászati termékeket az EU-ba.

Nehéz lenyelni azt, hogy miután tüntetőleg figyelmen kívül hagyta a makrélaállomány nemzetközi kezelését, és 2010-ben 100 000 tonnányi fogást jelentett be, Izland szabadon megteheti, hogy az egész makrélafogását az EU-ba exportálja. Miközben az Izland részére biztosított halászati engedmények talán nem változtak az új megállapodásban, Izland halászati gazdálkodás terén tanúsított magatartása bizonyosan megváltozott, és ennek fényében szeretném megkérdőjelezni, hogy ratifikálnunk kell-e ezt a megállapodást.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás célja, hogy támogatást adjon az Európai Unió és Izland, Liechtenstein és Norvégia közötti négy megállapodásnak, amelyek a felsorolt országok által az Európai Gazdasági Térségen belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez adott hozzájárulást hivatottak megállapítani és megerősíteni az előző időszak fényében. Ez a javaslat megemeli az érintett államok hozzájárulását, de lényegében nem változtat a halászati engedményeken. E tekintetben a 2009 és 2014 közötti időszak valójában az előző, 2004–2009 közötti időszakra megállapítottak megújítása. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban és a Halászati Bizottságban lezajlott egyhangú szavazás jelzi, hogy erről a kérdésről nincs vita.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság négy megállapodásra tett javaslatot a Parlament felé. A megállapodások közül kettő, a 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi mechanizmusokról, összességében 1,8 milliárd eurós csomagot irányoz elő. Az egyik az EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia közötti megállapodás, amely 31%-kal növeli meg az Európai Gazdasági Térség (EGT) Finanszírozási Mechanizmust, a másik pedig az EU és Norvégia közötti megállapodás, amely 22%-kal növeli a Norvég Finanszírozási Mechanizmust. A másik két megállapodás a 2009–2014 közötti időszakban Izland, illetve Norvégia részére nyújtott halászati engedményekről szól, és ezek megújításáról rendelkezik.

Az engedmények Izland esetében nem változtak. Norvégia esetében kismértékben nőttek, ezért majd lesz egy rendelkezés a tranzitmegállapodás megújításáról, amely 2009. április 30-án lejárt.

Azért szavazok a javaslat mellett, mert az EGT forrásai a 12 új tagállam, valamint Portugália, illetve Görögország és Spanyolország számára állnak majd rendelkezésre, és a támogatható területek közé tartozik a környezetvédelem, különösen az éghajlatváltozás és a megújuló energia, a civil társadalom, valamint a kulturális örökség védelme.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A mai napon itt elfogadott megállapodás megkötése az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló, 1994 óta hatályban lévő megállapodásból következik, amely az EGT/Európai Szabadkereskedelmi Társulás államaira terjed ki. Az említett államok akkor ötéves hozzájárulásokról állapodtak meg, hogy csökkentsék az EGT-n belüli gazdasági és társadalmi különbségeket; mi pedig természetesen támogatjuk ezt a célt. A jelenlegi (2009–2014 közötti) ötéves időszakra szóló finanszírozás az előző időszakban rendelkezésre álló források több mint kétszeresére nőtt.

Ezek az EGT-források a 12 új tagállam, valamint Görögország, Portugália és Spanyolország számára állnak majd rendelkezésre, és több fontos területen is felhasználhatók, köztük a környezetvédelem, az emberi és társadalmi fejlődés, valamint a kulturális örökség védelme területén. Tekintettel az EU bővítéseire és a több országában – így például Portugáliában – tapasztalható romló szociális és gazdasági helyzetre, úgy gondoljuk, hogy fontos növelni ezeket a forrásokat.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Az Európai Parlament Svájccal, Izlanddal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének elnökeként és az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának elnökeként üdvözlöm ezt a jelentést. Én készítettem el a Halászati Bizottság véleményét a jelentésről.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam a Koppa-jelentésre a halászatra vonatkozó Finanszírozási Mechanizmusról. Ez mindazonáltal nem jelenti azt, hogy az EU–EGT halászati ügyekben minden rendben van. Igazán sajnálatos, hogy Izland nem hajlandó megállapodásra jutni az EU-val és Norvégiával a makréla kérdésében, ezért én minden felet határozottan arra kérek, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a dokumentummal, mert az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 1994-es hatálybalépése óta az EGT-hez tartozó EFTA-államok (Izland, Liechtenstein és Norvégia) hozzájárulnak az EGT-n belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez. A pénzügyi hozzájárulások legutóbbi ötéves periódusa 2009-ben járt le (1,467 milliárd euró). A Bizottság jelenlegi javaslata négy megállapodást ölel fel. E megállapodások egy 1,8 milliárd eurós csomagot irányoznak elő, amely a 2004–2009 közötti időszakhoz képest az EGT Finanszírozási Mechanizmus 31%-os növeléséből, valamint a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 22%-os növeléséből tevődik össze. Ez az eredmény tükrözi a Tanács által megállapított tárgyalási irányelveket, amelyek az alapok „jelentős növelését” kérték. Az EGT forrásai a 12 új tagállam, valamint Görögország, Portugália és Spanyolország számára állnak majd rendelkezésre. Az elsőbbséget élvező ágazatok között a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és a megújuló energia, a civil társadalom, az emberi és társadalmi fejlődés, valamint a kulturális örökség védelme szerepel. A Norvégiának előírt forrásokat a 12 új tagállam számára bocsátják majd rendelkezésre. Az elsőbbséget élvező ágazatok között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, a környezetbarát ipari innováció, a kutatás és ösztöndíjak, az emberi és társadalmi fejlődés, a bel- és igazságügy, a tisztességes munka előmozdítása és a háromoldalú párbeszéd szerepel. A 2009–2014 közötti időszakban Izland, illetve Norvégia részére nyújtott bizonyos halászati engedményekről szóló két jegyzőkönyv az előző, 2004–2009 közötti időszakra vonatkozó jegyzőkönyvek megújításáról rendelkezik, Izland esetében változatlan engedményekkel, Norvégia esetében az engedmények szerény bővítésével, amelynek alapján Norvégia meg fogja újítani a halászati tranzitmegállapodást.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Támogatom az EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia közötti megállapodást az Európai Gazdasági Térség (EGT) Finanszírozási Mechanizmus folytatásáról, mivel mindnyájunknak arra kell törekednie, hogy csökkentsük az EGT-n belüli gazdasági és szociális különbségeket. A teljes, 1,8 milliárd eurós csomag az előző ötéves időszakhoz képest 31%-os, illetve 22%-os növekedést képvisel. A halászati engedményekről és a piacra jutásról szóló jegyzőkönyvek meghosszabbítása fontos, hosszú távú szabályozást jelent az akvakultúra területén.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Parlament ma megszavazta a Bizottság által javasolt megállapodást egyrészt az Európai Unió és Izland, a Liechtensteini Hercegség és Norvégia között a 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó finanszírozási mechanizmusokról, és másrészt az Európai Unió és Norvégia közötti megállapodást. A megállapodások rendelkeznek az Európai Gazdasági Térség Finanszírozási Mechanizmus megnöveléséről az éghajlatváltozás és a megújuló energia, a civil társadalom, az emberi és társadalmi fejlődés és a kulturális örökség védelme céljára. Ez a gyakorlatban egy összességében 1,8 milliárd eurós csomagot jelent. A forrásokból az Unióhoz utoljára csatlakozott 12 állam, valamint Spanyolország, Görögország és Portugália tud majd részesülni. Én ezért a jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, támogatnunk kell a gazdasági együttműködést, és mert soha nem szabad elfelejtenünk, hogy egy tagállam jóléte hozzájárul egész Európa gazdaságának fellendüléséhez, és ezáltal az 500 millió európai polgár életminőségéhez.

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a javaslatra, amely lehetőséget ad arra, hogy megerősítsük az EGT-hez tartozó EFTA-államok hozzájárulását az Európai Gazdasági Térségen belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez. Mindeközben a halászati engedmények Izland esetében változatlanok maradtak, Norvégia esetében kismértékben nőttek.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ezek a megállapodások egy összességében 1,8 milliárd eurós csomagot irányoznak elő, amely az Európai Gazdasági Térség (EGT) Finanszírozási Mechanizmus 31%-os növeléséből, valamint a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 22%-os növeléséből tevődik össze. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az EGT forrásait kiemelt területként a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és a megújuló energia, a civil társadalom, az emberi és társadalmi fejlődés, valamint a kulturális örökség védelmének támogatására kell fordítani. Norvégia finanszírozási forrásait többek között a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, a környezetbarát ipari innováció, a kutatás és ösztöndíjak, az emberi és társadalmi fejlődés, a bel- és igazságügy, a tisztességes munka előmozdítása és a háromoldalú párbeszéd kiemelt területére kell fordítani.

A 2009–2014 közötti időszakban Izland, illetve Norvégia részére nyújtott bizonyos halászati engedményekről szóló két jegyzőkönyv az előző, 2004–2009 közötti időszakra vonatkozó jegyzőkönyvek megújításáról rendelkezik, Izland esetében változatlan engedményekkel, Norvégia esetében az engedmények szerény bővítésével, amelynek alapján Norvégia meg fogja újítani a halászati tranzitmegállapodást.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés zöld utat ad az Európai Gazdasági Térségre (EGT) vonatkozó megállapodások megújításának. Az EGT-ről szóló megállapodás 1994-es hatálybalépése óta az EGT-hez tartozó EFTA-államok – jelenleg Izland, Liechtenstein és Norvégia – hozzájárulnak az EGT-n belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez. Ezekről a hozzájárulásokról mindig ötéves időszakokra állapodnak meg, és most az a cél, hogy megújítsuk a megállapodásokat a 2009–2014 közötti időszakra. Ezekkel a tárgyalásokkal párhuzamosan, de tőlük függetlenül tárgyalások kezdődtek az Izlanddal és Norvégiával kötött két kétoldalú halászati jegyzőkönyv alapján is, amely tárgyalások 2009. december 18-án zárultak le. A fent említett tárgyalások kimenetelét tekintve érdemes külön felhívni a figyelmet a Finanszírozási Mechanizmus jelentős megemelésére, noha Izland helyzete az országot sújtó súlyos válság miatt változatlan maradt. Ami a 2009–2014 közötti időszakban Izland, illetve Norvégia részére nyújtott bizonyos halászati engedményekről szóló megállapodásokat illeti, osztom a Halászati Bizottság kedvező véleményét, amely felhívja a figyelmet a Norvégiának adott engedmények szerény bővítésére, amelynek alapján Norvégia meg fogja újítani a szintén 2009. április 30-án lejárt halászati tranzitmegállapodást. A fenti okokból a jelentés mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 1994-es hatálybalépése óta az EGT-hez tartozó EFTA-államok – jelenleg Izland, Liechtenstein és Norvégia – hozzájárulnak az EGT-n belüli gazdasági és szociális különbségek csökkentéséhez. Ezekről a hozzájárulásokról mindig ötéves időszakokra állapodtak meg, és most a 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó finanszírozási mechanizmusokról elért megállapodásokról, valamint az Izlanddal és Norvégiával kötött, halászati engedményekről szóló két bilaterális jegyzőkönyvről folynak a tárgyalások. Ezeket a jegyzőkönyveket a korábbi időszakhoz képest lényegében nem módosították: Izland esetében nem változtak, Norvégia esetében pedig csak kismértékben nőttek az engedmények. A finanszírozási mechanizmusokról szóló megállapodások az EGT-hez tartozó EFTA-államok 2004–2009 közötti időszakra vonatkozó hozzájárulásának jelentős megemelését eredményezték, így egy összességében 1,8 milliárd eurós csomagot irányoznak elő, amely a 12 új tagállam, valamint Görögország, Portugália és Spanyolország számára áll majd rendelkezésre a kiemelt ágazatok, köztük a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a megújuló energia, az emberi és társadalmi fejlődés, valamint a kulturális örökség védelmének támogatására. Ezért igennel szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a javaslat lehetőséget ad arra, hogy: megerősítsük az EGT-hez tartozó EFTA-államok hozzájárulását az Európai Gazdasági Térségen belüli gazdasági és társadalmi különbségek csökkentéséhez; jelentős mértékben megnöveljük a Finanszírozási Mechanizmust, Izland esetében változatlanul hagyva, Norvégia esetében kismértékben növelve az engedményeket. Ezért azt javasolom, hogy a Halászati Bizottság adjon kedvező véleményt a COM(2010)234 bizottsági javaslatról.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam ezt az ajánlást, mert alkalmat ad arra, hogy megerősítsük az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) államainak hozzájárulását az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli gazdasági és társadalmi különbségek csökkentéséhez. A halászati engedmények Izland esetében nem változtak, Norvégia esetében kismértékben nőttek.

A 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó finanszírozási mechanizmusokról szóló két megállapodás – az EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia között, illetve az EU és Norvégia között – összességében 1,8 milliárd eurós csomagot irányoz elő, ami a 2004–2009 közötti időszakhoz képest komoly növekedést jelent. Most arra kell törekednünk, hogy megoldjuk a tengeri élet kezelésével kapcsolatos kérdésekben, különösen a bálnavadászat tekintetében az EU, Izland és Norvégia között még mindig fennálló nézetkülönbségeket.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a megállapodásra, amely erősíteni fogja az EGT-hez tartozó EFTA-államok hozzájárulását az Európai Gazdasági Térségen belüli gazdasági és társadalmi különbségek kezeléséhez.

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A megállapodás mellett szavaztam, mert ez egy újabb logikus lépés az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai közötti együttműködés harmonizálása felé. A küldöttség alelnökeként nagyon örülök annak, hogy tovább haladunk a kiváltságos partnerség irányába.

Ajánlás: Silvia-Adriana Ţicău (A7-0004/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok erre az ajánlásra, mert ez a horizontális megállapodás lehetővé teszi a tagállamok és Brazília közötti jelenlegi kétoldalú megállapodásokra vonatkozó nemzeti korlátozások megszüntetését, ami az egész európai légi közlekedési iparágnak kedvez. Egy ilyen megállapodás emellett lehetővé teszi az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok rendezett jogi hátterének helyreállítását, és ez fontos lépés lesz az EU és Brazília közötti kapcsolatok megerősítése felé az ágazatban. Ez a megállapodás az alacsonyabb viteldíjak révén a fogyasztók számára előreláthatólag akár 460 millió euró értékű előnyt is jelenthet, ösztönözni fogja a foglalkoztatást és új üzleti lehetőségeket kínál majd az uniós légi fuvarozóknak.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Mivel az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés bizonyos kérdéseiben, jogi szempontból szükségessé vált a tagállamok által a Brazil Szövetségi Köztársasággal kötött tucatnyi kétoldalú megállapodás felváltása az Európai Unió által tárgyalások útján megkötött megállapodásokkal. Az Európai Unió Tanácsától 2003-ban kapott jóváhagyást követően az Európai Bizottság tárgyalások révén elérte azt a megállapodást, amelyet ma szavazatommal támogatni kívánok. A megállapodás utat fog nyitni „a Brazíliával kötendő, átfogó légi közlekedési szolgáltatási megállapodás megtárgyalására a fokozatos piacnyitás és a szabályozási együttműködés és konvergencia kombinációja alapján”. Ez a jövőbeni megállapodás az utazók számára jobb szolgáltatásokat, az európai légi fuvarozóknak erősebb pozíciót fog eredményezni.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Unió és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatokról szóló megállapodás rendezett jogi hátteret nyújt, és fontos első lépést jelent az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében. Véleményem szerint ez a megállapodás lehetővé fogja tenni számukra, hogy tovább erősítsék a légi közlekedési együttműködést, és tárgyalásokat kezdjenek egy átfogó kétoldalú légi szolgáltatási megállapodásról.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás mellett szavaztam, mert ez egy fontos lépés az EU és Brazília közötti kapcsolatok megerősítésében a légi közlekedési ágazatban, és lehetővé fogja tenni, hogy továbblépjenek egy átfogó légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A ma elfogadott megállapodás fontos lépés az EU és Brazília közötti kapcsolatok megerősítésében a légi közlekedési ágazatban. Ez a megállapodás az alacsonyabb viteldíjak révén a fogyasztók számára várhatóan akár 460 millió euró értékű előnyt is jelenthet, ösztönözni fogja a foglalkoztatást, új üzleti lehetőségeket kínál majd az uniós légi fuvarozóknak, illetve előnyöket biztosít az EU és Brazília között utazóknak. Tekintettel a Portugália és Brazília közötti különleges kötelékekre, üdvözlöm a megállapodás megkötését, amely újfajta közelséget hoz majd magával Európa és Brazília között, a potenciálisan ezzel járó gazdasági, szociális és kulturális előnyökkel együtt.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés jelentős mértékben megváltoztatta a különféle uniós intézmények hatásköreit, különösen a Parlamentét, amelynek az új felállásban olyan ügyekről kell döntenie, amelyek korábban nem tartoztak a joghatósága alá, mint például az EU és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti nemzetközi megállapodás a légi közlekedési szolgáltatásokról.

Ez a 2010. július 14-én aláírt megállapodás a 12 uniós tagállam és a Brazil Szövetségi Köztársaság között fennálló kétoldalú légi szolgáltatási megállapodások rendelkezéseit hivatott felváltani egy kétoldalú megállapodással az EU és Brazília között. Támogatom ezt a megállapodást, mert fontos lépést jelent az EU és Brazília közötti kapcsolatok megerősítésében a légi közlekedési ágazatban.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Parlament által a közelmúltban elfogadott, ugyanerre a területre vonatkozó előző megállapodásokhoz hasonlóan, és tekintettel arra a sajátos környezetre, amelyben a polgári repülés működik, ez a javaslat súlyos aggályokat vet fel a hatályát és a lehetséges következményeit illetően. A tárgyalt kérdés nyilvánvalóan hatással van a légi közlekedési vállalatokra, egy olyan ágazatban, amely – különféle okok folytán – stratégiai jelentőségű a nemzeti érdekek védelméhez. Brazília esetében ez az aggály még sürgetőbb. Világos, hogy milyen cél áll a háttérben, és az előadó nem is próbálja leplezni: a cél a piac megnyitása, hogy „új üzleti lehetőséget” kínáljon az uniós légi fuvarozók számára.

Tudjuk, hogy a különböző európai vállalatok esélyegyenlőségének állítólagos megteremtése hozzájárul az ágazat monopolisztikus koncentrációjának megkönnyítéséhez, ami már most is folyamatban van, valamint a tagállamok arra való képességének csökkentéséhez, hogy megvédjék a lobogójuk alatt közlekedő légitársaságokat és ezáltal jogos érdekeiket, különböző szinteken. A szentnek és sérthetetlennek tekintett „szabad versenyt” minden áron meg kell védeni, és ennek a kezdeményezésnek is ez a fő pillére. Az ágazat szempontjából az eredmény lényegében nem különbözik a többiekétől: jön a monopolisztikus koncentráció, amire végül mindig sor kerül ezekben az esetekben.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportba tartozó olasz kollégáimmal együtt úgy határoztam, hogy tartózkodni fogok az Európai Unió és Brazília közötti, a légi közlekedési szolgáltatások egyes kérdéseire vonatkozó kapcsolatokról szóló mai szavazáson. Ennek a Cesare Battisti-ügyről szóló állásfoglalás tartalma az oka. Szerettem volna, ha a szavazást elhalasztják addig, amíg a brazil szövetségi bíróság új döntést nem hoz a bűnöző Cesare Battisti kiadatásáról.

Tekintettel arra, hogy a dosszié nem sürgős, bizonyára nem okozott volna problémát, ha a következő vagy az áprilisi ülésre halasztjuk, különösen ha figyelembe vesszük, hogy e tömeggyilkos áldozatainak családtagjai milyen fájdalmat éreznek. Ezek a családok 31 éve várnak az igazságszolgáltatásra és arra, hogy Cesare Battisti letöltse az olasz igazságügyi rendszerben rá kiszabott büntetést, mégpedig a saját börtöneinkben.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel, mert az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés számos olyan kérdésében, amelyet korábban a tagállamok és harmadik országok között létrejött, légi közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos kétoldalú megállapodások szabályoztak. Következésképpen a Tanács 2003. június 5-én engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe uniós megállapodások léphessenek. A megállapodást 2010. július 14-én aláírták. A megállapodás olyan kérdésekre vonatkozik, mint a biztonság, a repülőgép-üzemanyagra kivetett illetékek, a versenyszabályok stb. A megállapodás megkötése fontos első lépés volt az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében, és lehetővé tette Brazília és az EU számára, hogy tovább erősítsék a légi közlekedési együttműködést, és egy átfogóbb légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé mozduljanak el. Ez a megállapodás a fokozatos piacnyitás és a szabályozási együttműködés és konvergencia kombinációján alapul. Ez a megállapodás a várakozások szerint az alacsonyabb viteldíjak miatt akár 460 millió euróval nagyobb fogyasztást is generálhat. Jótékony hatással lesz ezenkívül a foglalkoztatásra, és várhatóan jelentős számú új üzleti lehetőséget kínál majd az uniós légi fuvarozók számára, valamint előnyöket biztosít az utazóközönségnek is.

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a horizontális megállapodást, amely önmagában nem jelentős, ugyanakkor fontos lépés az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében, és lehetővé teszi Brazília és az EU számára, hogy tovább erősítsék a légi közlekedési együttműködést, és egy átfogóbb légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé mozduljanak el. Az átfogó légi közlekedési megállapodásnak a fokozatos piacnyitás és a szabályozási együttműködés és konvergencia kombinációján kellene alapulnia. A hasznot az EU számára az útvonalak számának növekedése és a fogyasztóknak felszámított viteldíj csökkenése fogja jelenteni.

  Erminia Mazzoni (PPE), írásban. – (IT) Azért tartózkodtam az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság között a légi közlekedési szolgáltatások egyes kérdéseiről létrejött megállapodásról szóló jelentésről tartott szavazás során, hogy ezzel kinyilvánítsam álláspontomat, amely túlmutat az ügy hatókörén.

Nem tudom elfogadni a brazil kormány eljárását a Cesare Battisti-ügyben. A kiadatást – amelynek eljárásait kétoldalú megállapodás rögzíti – meg kellett volna adniuk. Az igazságügyi hatóságok által adott értelmezés megsérti a vállalt kötelezettségeket. A büntetést – amelyet Battisti úrnak Olaszországban kellene letöltenie – egy rendes bíró szabta ki, a szokásos törvényeket alkalmazva egy közönséges bűncselekményre: tömeggyilkosságra. Nehéz támogatni a nemzetközi kapcsolatokat, így például a Parlament által megszavazott jelentésekben meghatározott kapcsolatokat egy olyan országgal, amely nem tartja tiszteletben a megállapodásokat, és amely mindenekfelett állást foglal az élet védelméhez való alapvető jog kérdésében.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU mindig pártolta a szabad versenyt. Ezért teljesen ésszerű lépés volt a 2010. október 15-én a Bizottságnak adott megbízás, amely felhatalmazta a Brazíliával kötendő, átfogó légi közlekedési szolgáltatási megállapodás megtárgyalására a fokozatos piacnyitás és a szabályozási együttműködés és konvergencia kombinációja alapján. Ez a megállapodás az uniós légi fuvarozók számára megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít a Brazíliával való kapcsolatokhoz, és felváltja vagy kiegészíti a tagállamok és Brazília között jelenleg fennálló 14 kétoldalú légi szolgáltatási megállapodás rendelkezéseit.

Ez fontos első lépés az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében, amely lehetővé teszi számukra, hogy tovább erősítsék együttműködésüket ezen a szinten, és továbblépjenek az EU és Brazília közötti átfogóbb légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé. Az új megállapodás a fogyasztók számára is előnyös, mivel alacsonyabb viteldíjat tesz lehetővé a Brazíliába tartó légi közlekedésben.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Tartózkodtam a szavazástól a Macovei asszony által beterjesztett ajánlás esetében, a másik két jelentéssel együtt, tekintettel a brazil hatóságok eljárására a Cesare Battisti-ügyben. Egy terrorista kiadatásának elmulasztását – akiről Brazília nem ismeri el, hogy terrorista – nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport olasz küldöttségének többi tagjával együtt úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól az Európai Unió és Brazília közötti, a turizmus céljából vagy üzleti céllal történő rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás megkötéséről szóló határozattervezet ügyében, valamint az EU és Brazília közötti, légi közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások továbbfejlesztéséről szóló jelentés ügyében. Ezzel értelemszerűen nem azt akarjuk kifejezni, hogy elégedetlenek lennénk a jelentések tartalmával, hanem politikai jelzésnek szánjuk, amelyen keresztül ismételten nyomatékosítani szeretnénk a Cesare Battisti-ügyben a brazil hatóságok által tanúsított eljárás miatti csalódottságunkat.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés megszavazásával megadjuk az Európai Parlament részéről szükséges kedvező véleményt az EU és Brazília között létrejött nemzetközi megállapodásról. Ez egy horizontális megállapodás Brazíliával, amely rendezett jogi hátteret teremt az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatokhoz. Ez fontos első lépés az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében, és mindkét fél számára lehetővé teszi, hogy tovább erősítsék együttműködésüket ezen a szinten, és egy átfogóbb légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé haladjanak tovább. A várakozások szerint ez a megállapodás az alacsonyabb viteldíjak miatt akár 460 millió eurós előnyt is hozhat a fogyasztóknak. Kedvező hatással lesz a foglalkoztatásra, és remélhetőleg jelentős számú új üzleti lehetőséget nyit majd meg az uniós légi fuvarozók előtt, továbbá az EU és Brazília között utazók számára is előnyös lesz. Mindezek fényében egyetértek az előadó azon javaslatával, hogy a Parlament fogadja el ezt a jelentést, illetve azzal a kéréssel, hogy a Tanács ne késlekedjen az eljárások lezárásával.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel a Portugáliát és Brazíliát összefűző fontos kötelékekre, természetesen üdvözlöm e jelentés elfogadását. Ez a megállapodás a tagállamok és a Brazil Szövetségi Köztársaság között fennálló 12 kétoldalú légi szolgáltatási megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe fog lépni. Megteremti az alapot az EU és Brazília közötti kapcsolatok megerősítéséhez a légi közlekedési ágazatban, és az alacsonyabb viteldíjak révén várhatóan komoly előnyökkel jár a fogyasztók számára, illetve új üzleti lehetőségeket kínál az uniós légi fuvarozók számára.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Brazíliával kötött horizontális megállapodás helyreállítja az EU Brazíliával való légi közlekedési kapcsolatainak rendezett jogi hátterét. Ez fontos első lépés volt az EU és Brazília közötti légi közlekedési kapcsolatok megerősítésében, amely lehetővé tette Brazília és az EU számára, hogy tovább erősítsék a légi közlekedési együttműködést, és hogy az EU és Brazília közötti átfogóbb légi szolgáltatási megállapodás megtárgyalása felé mozduljanak el. Az Európai Bizottság kérésére az EU Közlekedési Tanácsa 2010. október 15-én megbízást adott az Európai Bizottság számára, amelyben felhatalmazza a Bizottságot a Brazíliával kötendő, átfogó légi közlekedési szolgáltatási megállapodás megtárgyalására a fokozatos piacnyitás és a szabályozási együttműködés és konvergencia kombinációja alapján.

Ez a megállapodás a várakozások szerint az alacsonyabb viteldíjak miatt akár 460 millió euróval nagyobb fogyasztást is generálhat. Jótékony hatással lesz ezenkívül a foglalkoztatásra, és várhatóan jelentős számú új üzleti lehetőséget kínál majd az uniós légi fuvarozók számára, valamint előnyöket biztosít az utazóközönségnek is.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam ezt a megállapodást, amely ösztönözni fogja az EU és Brazília közötti további együttműködést a polgári légi közlekedés területén. Az EU légi közlekedési ágazatának kedvezni fog a tagállamok és Brazília közötti, állampolgárságon alapuló korlátozások megszüntetése.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és Brazília közötti kapcsolatok rendkívül fontosak az európai külpolitika jelenlegi kontextusában. Ez a megállapodás, amely szerintem az első lépés abban a folyamatban, hogy új uniós légi közlekedési politikát alakítsunk ki Brazíliával, egy általános keretet kíván létrehozni a kapcsolatok továbbfejlesztéséhez ezen a téren. Ez egy horizontális megállapodás, mert rendezett jogi hátteret teremt a két fél közötti légi közlekedési kapcsolatok különféle kérdéseihez, azáltal, hogy a hagyományos kétoldalú megállapodásokat az ebben a megállapodásban előírt, az EU egész területén általánosan és egységesen alkalmazandó rendelkezésekkel váltja fel.

Az ajánlástervezet, amelynek én voltam az árnyékelőadója, üdvözli a megállapodás feltételeit, mivel kitér olyan fontos kérdésekre, mint a biztonság és a repülőgép-üzemanyagra kivetett, Európa egész területén általánosan alkalmazandó illetékek, illetve az uniós szabályoknak való megfelelés követelménye.

Úgy vélem, a megállapodás utat nyit a gazdasági előnyök felé – a fogyasztóknak és a légi fuvarozóknak egyaránt –, és erősíteni fogja az együttműködési kapcsolatokat a két transzatlanti fél között, ezáltal hasznos eszköz lesz az EU számára. A fenti okokból a dokumentum mellett szavaztam.

Ajánlás: Wim van de Camp (A7-0007/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (07853/2010), az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2007–2013 közötti időszakra létrehozott Külső Határok Alapra vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodás-tervezetre, valamint a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jogi keretrendszerében és ajánlásával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre, támogatom a megállapodás megkötését.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Támogatom az Európai Közösség és Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein közötti, a 2007–2013 közötti időszakra létrehozott Külső Határok Alapra vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodást. A schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében érintett országoknak az alapot létrehozó döntés értelmében részt kell venniük a Külső Határok Alapban. A megállapodásnak ezért biztosítania kell a szabványok végrehajtását a résztvevő országok területén, annak érdekében, hogy a Bizottság ezekben az államokban felvállalhassa az alap költségvetése végrehajtására vonatkozó kötelezettségét. Tekintetbe veszi az alap pénzgazdálkodással és ellenőrzéssel kapcsolatos aspektusait, valamint létrehozza az adott országok költségvetéshez való pénzügyi hozzájárulásával kapcsolatos rendelkezéseket.

Szeretném kiemelni Liechtenstein együttes nyilatkozattal hozott döntését is, miszerint nem vesz részt az alapban, azonban pénzügyileg továbbra is hozzá kell járulnia ahhoz, hiszen az alapot a terhek megosztása céljából hozták létre, azért, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a schengeni vívmányok végrehajtásában a külső határellenőrzés és vízumpolitika terén.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A javaslat az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, a Norvég Királyság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti megállapodásnak az EU részéről történő megkötésére vonatkozik. Általában véve elmondhatjuk, hogy a megállapodás ezen országok Külső Határok Alapban történő részvételével kapcsolatos, mivel részt vesznek a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében. A tervek szerint további megállapodások születnek majd, amelyek meghatározzák a részvétel végrehajtásához szükséges rendelkezéseket, különösen azokat, amelyek biztosítják az EU pénzügyi érdekeinek védelmét, valamint azokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a Számvevőszék az egész folyamatot felügyelhesse. A Tanács azután fogadja el véglegesen a megállapodást, hogy a Parlament mellette szavazott.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az ajánlás az EU és az Izlandi Köztársaság, a Norvég Királyság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2007–2013 közötti időszakra létrehozott Külső Határok Alapra vonatkozó kiegészítő megállapodás megkötésével kapcsolatos tanácsi határozattervezetről szól.

Tekintettel arra, hogy a megállapodás egybevág azokkal a célokkal, amelyek érdekében a személyek és az áruk szabad mozgásáról szóló Schengeni Megállapodást aláírták; tekintettel azokra a korábbi megállapodásokra, amelyeket az EU és az említett országok korábban aláírtak a Schengeni Megállapodásban meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban; és tekintettel arra, hogy az EU a 2007–2013 közötti időszakra létrehozta a Külső Határok Alapot a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” elnevezésű általános program keretében, üdvözlöm a megállapodás megkötését, amely megerősíti majd a kohéziót Európával.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, a Norvég Királyság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2007–2013 közötti időszakra létrehozott Külső Határok Alapra vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodás-tervezetet vizsgálja.

Összefüggésben áll hatályos vagy jelenleg is végrehajtás alatt álló, a személyek ezen államok és az EU közötti szabad mozgásával kapcsolatban.

Ezért a külső határok felügyelete támogatására – különösen a bevándorlás terén – az EU bizonyos feltételek mellett támogatást kíván nyújtani a Külső Határok Alapnak a 2007–2013 közötti időszakban. Az EU és a Bizottság ilyen irányú fellépéseinek céljait bírálnunk kell, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elfogadhatatlan visszatérési irányelvet.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) A Svájccal, Izlanddal és Norvégiával fenntartott kapcsolatok európai parlamenti küldöttsége és az EGT Parlamenti Vegyes Bizottság elnökeként örömmel fogadom ezt a jelentést.

  David Martin (S&D), írásban. – A megállapodás mellett szavaztam, amely a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében érintett országok számára lehetővé teszi, hogy a 2007–2013 közötti időszakban részt vegyenek a Külső Határok Alapban.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Úgy vélem, hogy – a politikai, gazdasági és mindenekelőtt földrajzi tekintetben megvalósuló – tényleges Európai Unió számára szükséges és kulcsfontosságú a javaslat megszavazása, hiszen Izland, Norvégia és Liechtenstein, valamint Svájc földrajzilag Európában helyezkedik el. Ezért úgy gondolom, hogy egységes határigazgatási politikát kell végrehajtani az integráció és az egyik országból a másikba történő mozgás elősegítésére. Az európai határigazgatási alap a központosított koordinációt előmozdító igazságos és jelentős eszköz lenne, az erőforrások és a szakpolitikák végrehajtása szempontjából egyaránt. Ez az idegenforgalmat, valamint a szabad közlekedést és az emberek szabad mozgását is elősegítené.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés új hatásköröket adott a Parlamentnek, és ennek értelmében szükségessé vált az Európai Unió nevében megkötendő, az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a 2007–2013 közötti időszakra létrehozott Külső Határok Alapra vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezet elfogadása. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság javasolja a megállapodás elfogadását. A megállapodás előrevetíti, hogy a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében érintett harmadik országok részt vesznek a Külső Határok Alapban. Ez további megállapodások révén valósulhat meg, amelyeket a részvételre vonatkozó szükséges rendelkezések egyértelműsítése érdekében kötnek meg; ide értendők az EU pénzügyi érdekeinek védelméről, valamint a Számvevőszék ellenőrzésre való feljogosításáról szóló rendelkezések. A felek megegyeztek, és mivel a vélemények nem tartalmaztak kritikus megjegyzéseket, a határozat mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A 2007 és a 2013 közötti időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 574/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal összhangban az alapban részt vesznek a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében érintett harmadik országok. Ennek érdekében a tervek szerint olyan megállapodások kerülnek majd megkötésre, amelyek részletezik az e részvételhez szükséges szabályokat, ideértve az EU pénzügyi érdekeinek védelmére, valamint a Számvevőszék ellenőrzésre való feljogosítására vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat az Európai Közösség és az Izlandi Köztársaság, a Norvég Királyság, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti megállapodás megkötésére vonatkozik; a megállapodás célja az ezen országok említett alapban történő részvételére vonatkozó kiegészítő szabályok meghatározása. Úgy hiszem, hogy ezt az ügyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlásával összhangban támogatnunk kell.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban (az illetékes bizottságban) a szavazás során megfogalmazott álláspontunkkal összhangban a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja úgy döntött, hogy a javaslat ellen szavaz.

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A megállapodás mellett szavaztam, hiszen ezek az államok a minőség és a megbízhatóság terén nem problémásak, és ezért nem jelentenek biztonsági kockázatot az EU számára.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az ajánlás a Schengeni Megállapodásban érintett harmadik országokkal – ebben az esetben Izlanddal, Norvégiával, Svájccal és Liechtensteinnel – kötött megállapodást tárgyalja. Ezeknek az országoknak részt kell venniük a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében. Ezen a téren kiegészítő szabályozásra van szükség az EU pénzügyi érdekeinek megvédésére, valamint annak érdekében, hogy a Számvevőszék ellenőrzési hatásköröket kapjon. Ezek a kiegészítések helyénvalók; ezért szavaztam a megállapodás megkötése mellett.

Ajánlás: Carlos Coelho (A7-0008/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, tekintettel arra, hogy a Schengeni Megállapodás már jelenleg is egy 42 673 km hosszú külső tengeri határral és 7721 km hosszú szárazföldi határral körülvett, 25 országot és 400 millió polgárt magában foglaló területen biztosítja a szabad mozgást. E terület fokozatos bővítése lehetővé tette az EU-val különleges kapcsolatban álló harmadik országok számára, hogy részt vegyenek a schengeni együttműködésben, a Svájci Államszövetség számára pedig azt, hogy 2008. március 1-je óta részese legyen a schengeni vívmányoknak. Tekintettel a Svájc és a Liechtensteini Hercegség közötti nyitott határok politikájára – ez utóbbi az Európai Gazdasági Térséghez történő 1995-ös csatlakozása óta folyamatosan integrálódik az európai kereskedelmi térségbe –, tekintettel arra, hogy Liechtenstein az EU irányelveinek 98,4%-át már átültette nemzeti jogába, valamint tekintettel az ország egységes piacon betöltött szerepére, nincs okom arra, hogy ellenezzem a schengeni térséghez történő csatlakozását.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Svájc és Ausztria között elhelyezkedő mikroállam, Liechtenstein területe 160 km2, népessége 35 000. Jóllehet az ország nem tagja az Európai Uniónak, az Európai Gazdasági Térség (EGT) révén kapcsolatban áll azzal. Csaknem minden európai jogszabályt alkalmaz, és a személyek szabad mozgása érdekében kérelmezte a csatlakozást a schengeni térséghez. Tekintettel az Európai Unió és Liechtenstein közötti hagyományos együttműködésre, valamint arra, hogy az ország schengeni térséghez történő csatlakozása semmilyen veszéllyel nem jár, igennel szavaztam.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az ajánlásra, amely szerint 2008. február 28-án aláírták az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti jegyzőkönyvet a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet.

A schengeni térséghez Svájc 2008. december 12-én egyedül csatlakozott, eltörölve a határellenőrzéseket a szárazföldi határokon, majd ezt követően 2009. március 29-én a schengeni térségen belüli járatok esetében a repülőtereken történő határellenőrzést. Első alkalommal volt szükség ellenőrző pontok felállítására olyan helyen, ahol száz évig igazi határ nem is volt. A két ország közötti 41 kilométeres határvonal külső schengeni határ lett.

Az Európai Parlamenttől e jegyzőkönyv aláírásával kapcsolatban először 2007-ben kértek véleményt. Az akkoriban kinevezett előadó, Ewa Klamt asszony kérését követően a Jogi Bizottság 2007. június 11-i, egyöntetű véleményében azt javasolja, hogy változtassák meg az addigi jogalapot úgy, hogy az utaljon az Európai Közösséget létrehozó szerződés 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, amely előírja, hogy az Európai Parlament beleegyezésére van szükség, és nem csupán a vele történő konzultációra.

Üdvözlöm a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új szabályokat, amelyek az Európai Parlament számára lehetővé teszik, hogy alaposabban tájékozódhasson a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatosan.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Huszonöt évvel ezelőtt öt tagállam úgy döntött, hogy megszüntetik a belső határokat, és egységes külső határt hoznak létre. Jelenleg az összes tagállam – az Egyesült Királyság, Írország, Ciprus, Bulgária és Románia kivételével – a schengeni térség teljes jogú tagja. A térségbe tartoznak továbbá a társult államok: Norvégia, Izland és Svájc. Liechtenstein lehet a negyedik. Reméltük, hogy Liechtenstein Svájccal egy időben, 2008-ban csatlakozhat a schengeni térséghez. A folyamat azonban nem a várakozásoknak megfelelően alakult, különösen bizonyos, adócsalásokkal kapcsolatos fenntartások miatt, amelyeket két tagállam, Németország és Svédország fogalmazott meg. Svájc csatlakozása szükségessé tette ellenőrzés bevezetését olyan területeken, ahol több mint száz éve nem volt tényleges határ: a Svájc és Liechtenstein között húzódó 41 km-es határ külső határrá vált.

A Lisszaboni Szerződés új szabályainak értelmében, amelyek lehetővé teszik, hogy a Parlament nagyobb szerepet játszhasson a nemzetközi megállapodások megkötésében, valamint tekintettel arra, hogy a Tanács fenntartásai már nem állnak fenn, azt javaslom, hogy a Parlament adja beleegyezését a jegyzőkönyv aláírásához.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint szükséges és természetes dolog a liechtensteini határellenőrzés megszüntetése, tekintettel az állam méretére és szomszédaival, Ausztriával és Svájccal való kapcsolataira, amely országokkal hagyományosan a szabad mozgás politikáját követi. Hozzá kell tenni, hogy Liechtenstein tényleges bevonása a schengeni és a dublini vívmányokba természetes módon fog megtörténni, hiszen az ország már igen nagy mennyiségű uniós jogszabályt hajtott végre, és a Schengeni Információs Rendszerhez és a Vízuminformációs Rendszerhez való hozzáféréséhez ugyanazt az infrastruktúrát használja, mint Svájc, amely már része a schengeni térségnek.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel a Liechtensteini Hercegség és a Svájci Államszövetség között fennálló, nyitott határok politikára, várható volt, hogy a két ország egy időben csatlakozik majd a schengeni térséghez. Ez azonban nem így történt. Svájc 2008. december 12-én egyedül csatlakozott a térséghez. A Svájc csatlakozásáról szóló megállapodásban azonban már szerepelt egy rendelkezés, miszerint Liechtenstein jegyzőkönyv útján csatlakozhat. Ezt fogadja most el a Parlament. A csatlakozás szükségessé tette, hogy Liechtenstein és Svájc határán határellenőrzést vezessenek be, olyan területeken, ahol már egy évszázada nem volt tényleges határ.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az ajánlás azt javasolja, hogy a Parlament fogadja el az Európai Unió, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti jegyzőkönyv létrehozását, amelynek tárgya a Liechtensteini Hercegség csatlakozása a 2008. február 28-án megkötött, az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodáshoz, amelynek értelmében Svájc részt vállal a schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében.

A Schengeni Megállapodás célja olyan terület létrehozása, ahol a személyek és az áruk szabad mozgása biztosított, és az államok között nincsenek belső határok, csupán egy egységes külső határ. Az 1999-es Amszterdami Szerződéssel a schengeni együttműködés az EU jogkörei keretének része lett. A Liechtensteini Hercegség és a Svájci Államszövetség évtizedek óta a nyitott határok politikáját követi, amely magában foglalja a személyek szabad mozgását. Amikor Svájc 2008-ban csatlakozott a schengeni térséghez, probléma adódott a két állam között: határuk külső határrá vált. A célunk most az, hogy megoldjuk ezt a problémát.

Ezért – tekintettel arra, hogy e jegyzőkönyv hatálybalépéséből milyen előnyök származnak – semmi akadályát nem látom az elfogadásnak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Schengeni Megállapodást 1985-ben írta alá Németország, Belgium, Franciaország, Luxemburg és Hollandia. A megállapodás és az 1990-ben elfogadott egyezmény célja a közös országhatárokon történő szisztematikus ellenőrzés megszüntetése, valamint a személyek szabad mozgását lehetővé tevő rendszer bevezetése.

A Schengeni Megállapodás megszüntette az aláíró államok belső határain történő ellenőrzést és létrehozott egy, a külső határellenőrzésre vonatkozó közös szabályokkal rendelkező egységes külső határt, közös vízumpolitikát, rendőrségi és igazságügyi együttműködést, valamint kialakította a Schengeni Információs Rendszert (SIS).

A schengeni térség jelenleg 25 schengeni tagállamot foglal magában: az uniós országok közül Ausztriát, Belgiumot, Dániát, Franciaországot, Finnországot, Németországot, Görögországot, Olaszországot, Luxemburgot, Hollandiát, Portugáliát, Spanyolországot, Svédországot, Csehországot, Észtországot, Magyarországot, Lettországot, Litvániát, Máltát, Lengyelországot, Szlovákiát, Szlovéniát, valamint a három nem európai uniós társult országot: Norvégiát, Izlandot és Svájcot. Bulgária, Románia és Ciprus jelenleg csak részlegesen alkalmazza a schengeni vívmányokat, így e három tagország határain jelenleg is végeznek ellenőrzést.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Coelho-jelentés mellett szavaztam. Habár Skócia nem tartozik a schengeni térséghez, a schengeni vívmányok bizonyos elemeit elfogadjuk. A skót kormány tanácsi szinten, aktívan részt vesz az e területhez kapcsolható tevékenységben, és munkájukat örömmel támogatom.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az ajánlásra, amely szerint 2008. február 28-án aláírták az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet. A schengeni térséghez Svájc 2008. december 12-én egyedül csatlakozott, eltörölve a határellenőrzéseket a szárazföldi határokon, majd ezt követően 2009. március 29-én a schengeni térségen belüli járatok esetében a repülőtereken történő határellenőrzést. Első alkalommal volt szükség ellenőrző pontok felállítására olyan helyen, ahol száz évig igazi határ nem is volt. A két ország közötti 41 kilométeres határvonal külső schengeni határ lett. Üdvözlöm a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új szabályokat, amelyek az Európai Parlament számára lehetővé teszik a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos részletesebb tájékozódást. A schengeni térség fokozatos bővülése a schengeni együttműködésben történő részvételre késztette az EU-val különleges kapcsolatban álló harmadik országokat. A nem európai uniós országok számára a schengeni vívmányokhoz történő csatlakozás előfeltétele országaik és az EU közötti, a személyek számára szabad mozgást biztosító egyezmény megkötése. Ezen országok számára a részvétel a következőkkel jár: egy olyan térséghez történő csatlakozás, amelynek belső határain nincs ellenőrzés; a schengeni vívmányok, valamint ennek megfelelően minden schengeni vonatkozású elfogadott szöveg rendelkezéseinek alkalmazása; részvétel a schengeni vonatkozású szövegekkel kapcsolatos döntésekben.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és Svájc közötti megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet 2008-ban írták alá. Ennek következménye, hogy a Hercegségnek végre kell hajtania, alkalmaznia és fejlesztenie kell a schengeni vívmányokat. A Liechtensteini Hercegség azonban – jóllehet már 1995 óta az Európai Gazdasági Térség tagja, és fokozatosan alkalmazkodott az európai jogszabályokhoz azzal, hogy számos irányelvet ültetett át hazai jogába – még nem kezdte meg a tárgyalásokat a Schengeni Megállapodáshoz való csatlakozásról. A megállapodással – amellyel egyetértek – meghatározásra kerültek mindkét fél jogai és kötelezettségei, és ezzel lehetővé vált a személyek szabad mozgása. Emellett a Lisszaboni Szerződés nemzetközi rendelkezéseire nézve végrehajtási szabályokat vezettek be, annak érdekében, hogy az Európai Parlamentnek a kommunikáció és az elfogadás terén nagyobb szerepe legyen.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Liechtenstein tengerparttal nem rendelkező nyugat-európai alpesi mikroállam, amelyet nyugaton és délen Svájc, keleten Ausztria határol. Területe 160 km2, lakossága 35 000 fő, itt a legmagasabb a világon az egy főre jutó bruttó hazai termék. Liechtenstein az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) történő 1995-ös csatlakozása óta folyamatosan integrálódik az európai kereskedelmi térségbe. A joghatóság mára az uniós irányelvek 98,4%-át átültette a nemzeti jogba. Liechtenstein továbbá az egységes piac része, ahol valamennyi részt vevő országra azonos alapszabályok vonatkoznak.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az új országok Schengeni Információs Rendszerhez (SIS) való csatlakozása kulcsfontosságú a határok nélküli Európa megvalósulása szempontjából. Liechtenstein az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) történő 1995-ös csatlakozása óta folyamatosan integrálódik az európai kereskedelmi térségbe. Több értékelési eljáráson ment keresztül, különösen az adatvédelem, a SIS, a légi, szárazföldi és tengeri határok, a rendőrségi együttműködés és a vízumpolitika terén. Az egyezményhez való csatlakozással Liechtenstein a schengeni vívmányok részese lesz.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Németország, Belgium, Franciaország, Luxemburg és Hollandia 1985. június 14-én írta alá a Schengeni Megállapodást. A schengeni együttműködés az Európai Unió jogi és intézményi keretének része és 25 schengeni tagállam vesz részt benne. Ezek közül három állam az EGT-hez társult állam: Norvégia, Izland és Svájc. A schengeni térséghez Svájc 2008. december 12-én egyedül csatlakozott, eltörölve a határellenőrzéseket a szárazföldi határokon, majd ezt követően 2009. március 29-én a schengeni térségen belüli járatok esetében a repülőtereken történő határellenőrzést. Mivel Liechtenstein nem csatlakozott, és mivel a két ország között a szabad mozgás igen aktív politikája valósul meg, első alkalommal volt szükség ellenőrző pontok felállítására olyan helyen, ahol száz évig igazi határ sem volt. A két ország közötti 41 kilométeres szakasz külső schengeni határ lett. E megállapodás ezt a határt szünteti meg azzal, hogy a Liechtensteini Hercegség Schengenhez csatlakozik. Örömmel fogadom a Lisszaboni Szerződésben foglalt új szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a Parlament aktív szerepet vállaljon e megállapodások elfogadása során. A felsorolt okok miatt szavaztam a jelentés mellett.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Svájci Államszövetség schengeni vívmányokhoz történő csatlakozásáról szóló, 2008. március 1-je óta hatályban lévő megállapodás explicit említést tett Liechtenstein jegyzőkönyv útján történő esetleges csatlakozásáról. Tekintettel a Liechtensteini Hercegség és a Svájci Államszövetség között évtizedek óta fennálló nyitott határok politikára, várható volt, hogy a két ország egy időben csatlakozik majd a schengeni térséghez. Azonban nem így történt: Svájc 2008. december 12-én egyedül csatlakozott a schengeni vívmányokhoz. Emiatt szükségessé vált az ellenőrzés bevezetése olyan területeken, ahol már 100 éve nem volt tényleges határ. E határ megszüntetése céljából, valamint tekintettel arra, hogy Liechtenstein az Európai Gazdaság Térség és az egységes piac része, támogattam a jegyzőkönyv megkötését annak reményében, hogy Liechtenstein végre csatlakozhat a schengeni vívmányokhoz.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlamenttől e jegyzőkönyv aláírásával kapcsolatban először 2007-ben kértek véleményt. Az akkori előadó, Klamt asszony kérését követően a Jogi Bizottság 2007. június 11-i, egyöntetű véleményében azt javasolta, hogy változtassák meg az addigi jogalapot úgy, hogy az utaljon az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére (magában a megállapodásban – amelynek integráns részét képezi a javasolt jegyzőkönyv – foglalt „külön intézményi keret” módosítására irányuló tanácsi határozatokra irányuló javaslatok), amely előírja az Európai Parlament beleegyezését és nem csupán a vele történő konzultációt. Ezért, valamint a Lisszaboni Szerződés küszöbön álló hatálybalépése miatt ezt a jelentést visszaküldték az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy elősegítheti a schengeni vívmányok hatálybalépését, alkalmazását és fejlesztését Izlandon, a Norvég Királyságban, a Svájci Államszövetségben és a Liechtensteini Hercegségben.

Valóban fontos, hogy a hatályos intézkedések és megállapodások értelmében a 2007–2013 közötti időszakban ezek az országok részt vehessenek a Külső Határok Alapban. Annak érdekében, hogy kialakuljon egy még egységesebb Európa, amely ugyanakkor nem téveszti szem elől a gyakorlatiasságot, részvételüket olyan kiegészítő szabályok szabályozzák majd, amelyek ugyanakkor garantálják az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörét.

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A Liechtenstein schengeni vívmányokhoz történő csatlakozásáról szóló megállapodás mellett szavaztam, mivel olyan logikus lépésről van szó, amely semmiféle problémát nem jelent számunkra. Elvárhatjuk, hogy a megállapodás zökkenőmentesen funkcionáljon.

Ajánlás: Monika Hohlmeier (A7-0013/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás mellett szavazok, tekintettel arra, hogy a Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004. október 26-án kötött megállapodás Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő. Nincs okom arra, hogy ellenezzem a megállapodás megkötését, tekintettel a két ország közötti nyitott határok politikára, valamint arra, hogy 2001-ben Liechtenstein kifejezte érdeklődését a megállapodáshoz való csatlakozás iránt. Ez a Tanács és a Parlament közötti nézeteltérések miatt nem valósult meg, amelyeket azonban a Lisszaboni Szerződés megoldott.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam a dokumentumra, amely kimondja, hogy a Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004. október 26-án kötött megállapodás (a „Svájccal kötött Dublini Megállapodás”) Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő.

A Tanács 2006. február 27-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy megkezdje a tárgyalásokat Liechtensteinnel és Svájccal. A tárgyalások után közétették Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv-tervezetet. Az Európai Bizottság Liechtenstein csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre irányuló, 2006. december 4-i javaslata jogalapját tekintve az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésén alapult, amely az Európai Parlament meghallgatását írta elő.

Üdvözlöm, hogy a Parlament ismételten foglalkozik a tanácsi határozatra irányuló tervezettel, és ezzel folytatja a Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozására vonatkozó tárgyalásokat. Ahogy a Parlament már első olvasatában kérte, be kell szerezni az Európai Parlament egyetértését e jegyzőkönyv Liechtensteinnel való megkötéséhez. A Liechtensteinnel sikeresen lezárt tárgyalások és a módosított jogalap fényében javaslom, hogy hagyjuk jóvá a jegyzőkönyvet.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodást – a Dublini/Eurodac Megállapodást – 2004-ben kötötték meg. Tekintettel arra, hogy Svájc és Liechtenstein évtizedek óta a nyitott határok politikáját követi, logikus lett volna az utóbbi országot bevonni e tárgyalásokba. Habár Liechtenstein kifejezte érdeklődését, mégis kihagyták a tárgyalásokból, mivel akkor még nem született meg a kamatadóról szóló megállapodás Liechtenstein és az Európai Közösség között.

Tekintettel a Lisszaboni Szerződés új szabályaira, amelyek lehetővé teszik, hogy a Parlament nagyobb szerepet játszhasson a nemzetközi megállapodások megkötésében, valamint tekintettel arra, hogy Liechtenstein megkötötte a kérdéses, 2005. július 1-je óta hatályban lévő megállapodást, támogatom a Parlament döntését, miszerint beleegyezését adja a jegyzőkönyv aláírásához.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Svájccal a tagállamban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodást 2004-ben kötötték meg. E megállapodás Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő. A Tanács 2006. február 27-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy megkezdje a tárgyalásokat Liechtensteinnel és Svájccal. 2006. június 21-én a tárgyalásokat lezárták, és parafálták Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv-tervezetet. Most a Parlamenten a sor, hogy beleegyezését adja e jegyzőkönyv aláírásához. Remélem, hogy ez így lesz, és ezért az ajánlás mellett szavazok.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Tanács benyújtotta a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló, az Európai Unió, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti jegyzőkönyv-tervezetet.

Üdvözlöm, hogy elfogadásra került ez a jegyzőkönyv, amely az Európai Unióra és két olyan országra vonatkozik, amelyek történelmére jellemző a jószomszédi viszony és a személyek szabad mozgása. Egyetértek az előadó következtetéseivel, és különösen örömmel fogadom a tárgyalások folytatódását a Liechtensteini Hercegség Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásáról. Remélem, hogy a megállapodás mihamarabb aláírásra kerül.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A menedékjogról, valamint a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról van szó.

A Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004. október 26-án kötött megállapodás (a Svájccal kötött Dublini Megállapodás) Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő.

Tekintettel arra, hogy Liechtenstein és Svájc között már évtizedek óta megvalósul a személyek szabad mozgása, 2001-ben Liechtenstein kifejezte érdeklődését a Svájccal kötött Dublini Megállapodással kapcsolatban. Liechtenstein azonban nem vett részt a Svájccal folytatott tárgyalásokon, mivel előzőleg nem született meg a kamatadóról szóló egyezmény az EU-val.

Az EU és Liechtenstein közötti egyezmény aláírása és hatálybalépése után Liechtenstein kifejezte szándékát, hogy 2005-ben csatlakozni kíván a dublini vívmányokhoz.

A Tanács 2006-ban felhatalmazta a Bizottságot, hogy megkezdje a tárgyalásokat Liechtensteinnel és Svájccal. A tárgyalásokat lezárták, a jegyzőkönyv-tervezetet parafálták.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Igennel szavaztam a dokumentumra, amely kimondja, hogy a Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004-ben kötött megállapodás (a „Svájccal kötött Dublini Megállapodás”) Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő. Üdvözlöm, hogy az Európai Parlament ismételten foglalkozik a tanácsi határozatra irányuló tervezettel, és ezzel folytatja a Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozására vonatkozó tárgyalásokat. A Liechtensteinnel sikeresen lezárt tárgyalások és a módosított jogalap fényében javaslom, hogy hagyjuk jóvá a jegyzőkönyvet.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Bizottság felé tett ajánlás mellett szavaztam, amely a tagállamban, Svájcban és – amennyiben az európai parlamenti képviselők többségének reménye szerint a jegyzőkönyv ratifikálása megtörténik – a Liechtensteini Hercegségben benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat részletezi. A Dublini Megállapodás célja, hogy a részt vevő államok rendelkezésére álljanak olyan feltételek, amelyek célja a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározása, és ezzel annak garantálása, hogy a kérelmező személyek jobb elbánásban részesülnek, az államoknak ugyanakkor eszközt ad a kezébe a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez. E kérdések – nevezetesen a menekültek védelme és a nemzetközi biztonság – fontossága megkívánja, hogy minden európai intézmény alapos és folyamatos erőfeszítést tegyen annak érdekében, hogy a menekültek vagy a menedékkérők egyértelmű jogi és szabályozási feltételekre és referenciákra támaszkodhassanak.

  David Martin (S&D), írásban. – Örülök annak, hogy az Európai Parlament ismételten foglalkozik a tanácsi határozatra irányuló tervezettel, és ezzel folytatja a tárgyalásokat Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásáról. Ahogy a Parlament már első olvasatában kérte, be kell szerezni az Európai Parlament egyetértését e jegyzőkönyv Liechtensteinnel való megkötéséhez. Támogatom a jegyzőkönyv megkötését. A Liechtensteinnel sikeresen lezárt tárgyalások és a módosított jogalap fényében javaslom a beleegyezés megadását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm, hogy a Parlament ismételten foglalkozik a tanácsi határozatra irányuló tervezettel, és hogy ennek köszönhetően folytatódnak a tárgyalások Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásáról. A Parlament által az első olvasat során megfogalmazott szándéknak megfelelően a Parlament beleegyezése szükséges ahhoz, hogy Liechtensteinnel megköthető legyen a jegyzőkönyv. Tekintettel arra a kapcsolatra, amely már most is létezik Liechtenstein és az EU között, úgy vélem, hogy a jegyzőkönyv – ideértve a módosított jogalapot is – megkötése fontos. Szavazatom indoka ez.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004. október 26-án kötött megállapodás (a Svájccal kötött Dublini Megállapodás) Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő. Mivel a személyek Liechtenstein és Svájc közötti szabad mozgását lehetővé tevő nyitott határok politika már évtizedek óta megvalósul, Liechtenstein ismét kifejezte érdeklődését a Svájccal 2005-ben megkötött Dublini Megállapodáshoz történő csatlakozással kapcsolatban. A megállapodás megkötése több okból nem történt meg: először is, mert egyéb, Liechtensteinnel folytatott megállapodások nem kerültek megkötésre; másodszor a jogalappal kapcsolatos vita miatt; végül pedig a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése miatt. A Parlament célkitűzései akkor valósulnak meg, amikor kedvező véleményt ad, és nem csupán konzultációra kérik fel. Ennek örülök, és a jelentés mellett szavazok.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Svájci Államszövetséggel a tagállamban vagy Svájcban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról 2004. október 26-án kötött megállapodás (a Dublini Megállapodás) Liechtensteinnek jegyzőkönyv útján a dublini vívmányokhoz való lehetséges csatlakozását írja elő. Mivel Liechtenstein és Svájc között már évtizedek óta megvalósul a személyek szabad mozgását lehetővé tevő nyitott határok politika, 2001-ben Liechtenstein kifejezte érdeklődését a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz történő csatlakozással kapcsolatban, azonban nem vett részt a tárgyalásokon, mivel előzőleg nem született meg a kamatadóról szóló egyezmény az EU-val. Az Európai Közösség és Liechtenstein közötti egyezmény aláírása és hatálybalépése után Liechtenstein megerősítette szándékát, hogy 2005-ben csatlakozni kíván a dublini vívmányokhoz. A Tanács jogalappal kapcsolatos kifogásai megoldódtak és szükség van a Parlament beleegyezésére, ezért úgy vélem, hogy a Liechtensteinnel kötött jegyzőkönyv jóváhagyásának feltételei megvalósultak.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Bár az előadó üdvözli, hogy az Európai Parlament ismételten foglalkozik a tanácsi határozatra irányuló tervezettel, és ezzel Liechtensteinnek, a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozásra vonatkozó tárgyalások folytatódását és a Parlament beleegyezésének sürgetését, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe ezt a tanácsot. Ezért a javaslat ellen szavaztunk – ugyanúgy, ahogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban is tettük.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam: támogatom Liechtensteinnek a Svájccal kötött Dublini Megállapodáshoz való csatlakozására vonatkozó jegyzőkönyv megkötését. Svájc e megállapodásnak köszönhetően fontos eszközöket használhat a nemzetközi bűnözés és az illegális bevándorlás elleni fellépés során.

És nem csak erről van szó. Az ilyen típusú együttműködés kialakításával kivédhetők a többszörös és megalapozatlan menedékkérelmek. A cél az, hogy Liechtenstein ugyanezen előnyöket élvezhesse, és még közelebb kerüljön végső céljához: az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz.

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) Örömmel szavaztam amellett, hogy Liechtenstein csatlakozhasson az uniós menekültügyi rendszerről szóló egyezményhez. Ez megakadályozza, hogy az EU-ban és Liechtensteinben többszörös menedékkérelmek kerüljenek beadásra. Ha egy menedékkérelmet Liechtensteinben elutasítanak, akkor az EU-ban is elutasítják – és fordítva. Az eljárás egyszerűsítése mellett magasabb szintű harmonizációt is megvalósítottunk.

Ajánlás: Monica Luisa Macovei (A7-0011/011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás mellett szavazok, tekintettel arra, hogy az EU és Brazília közötti hatályos megállapodás kölcsönös vízummentességet nyújt turizmus céljából vagy üzleti céllal történő utazás esetében valamennyi brazil és uniós állampolgár számára, köztük azon négy tagállam állampolgárai számára is, akik jelenleg nem utazhatnak vízummentesen Brazíliába. A megállapodás kiegészíti, nem pedig felváltja a Brazília és számos tagállam közötti megállapodásokat, amelyek a nem turizmus céljából, üzleti célból vagy fizetett tevékenység céljából történő utazásra vonatkoznak. Ezért nincs oka annak, hogy a megállapodás megkötése ne történjen meg. A schengeni térségben való tartózkodás hosszát hat hónaponként három hónapra korlátozták: ez nem vet fel aggályokat brazil állampolgárok illegális tartózkodásával kapcsolatban.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti, a közönséges útlevéllel rendelkező személyeknek a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességéről szóló megállapodás megkötéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az EU és Brazília közötti megállapodás kölcsönös vízummentességet nyújt – a megállapodásban definiált – idegenforgalmi vagy üzleti céllal történő utazás esetében valamennyi brazil és uniós állampolgár számára, köztük azon négy tagállam állampolgárai számára is, akik jelenleg nem utazhatnak vízummentesen Brazíliába; e négy tagállam Észtország, Lettország, Ciprus és Málta. Meg kell jegyezni, hogy a közös vízumpolitika miatt, valamint azért, mert az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik ezen a téren, csak az Unió tárgyalhat vízummentességi megállapodásról és kötheti meg azt, az egyes tagállamok nem.

Fontos, hogy az Unió összes polgárának járó egyenlő elbánás biztosítására a megállapodás tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy Brazília a megállapodást kizárólag az EU összes tagállamára nézve függesztheti fel vagy szüntetheti meg. Ugyanakkor az Unió is csak az összes tagállamra nézve függesztheti fel vagy szüntetheti meg a megállapodást. Egyetértek az előadó véleményével: biztosítanunk kell, hogy a kölcsönösség elve megvalósuljon az EU vízumpolitikájában.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A Tanács 539/2001/EK rendeletének értelmében a brazil állampolgárok rövid távú tartózkodásra az Európai Unió minden tagállamába vízummentesen utazhatnak. Brazília azonban továbbra is vízumot kér négy tagállam – Észtország, Ciprus, Málta és Lettország – állampolgáraitól. A többi tagállam kétoldalú vízummentességi megállapodást kötött Brazíliával; ennek köszönhetően állampolgáraik rövid távú tartózkodásra vízum nélkül utazhatnak Brazíliába.

Mivel ezen a téren az Európai Unió kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik, az egyes tagállamok nem tárgyalhatnak vízummentességi megállapodásokról és nem is köthetik meg azt – erre csak az Unió jogosult. Ezért 2008. április 18-án a Tanács elfogadott egy határozatot, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az Európai Unió és Brazília közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás megkötéséről. A tárgyalások lezárulásával a megállapodást parafálták; az Unió és Brazília Brüsszelben, 2010. november 8-án írta alá hivatalosan a dokumentumot.

Véleményem szerint kulcsfontosságú e vízummentességi megállapodás megkötésének jóváhagyása, azért, hogy az uniós polgárok – az észt, lett, máltai és ciprusi polgárok is – vízum nélkül utazhassanak Brazíliába turisztikai vagy üzleti célból, ugyanúgy, ahogy a brazil állampolgárok is már vízummentesen utazhatnak minden uniós tagállamba. Haladéktalanul meg kell erősítenünk az EU közös vízumpolitikáját.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Bár a brazil állampolgárok rövid távú tartózkodásra vízummentesen utazhatnak minden tagállamba, van négy uniós tagállam – Észtország, Ciprus, Málta és Lettország –, amelynek polgárai csak vízummal léphetnek Brazília területére. Habár minden más tagállam tárgyalt Brazíliával a vízummentességről rövid távú tartózkodás esetén, jelenleg nem lehetséges, hogy a tagállamok egyénileg kössenek meg ilyen megállapodásokat.

Az EU tehát kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik a közös vízumpolitika terén. 2010. november 8-án ezért az EU és Brazília megállapodást kötött, miszerint minden, turisztikai vagy üzleti célból utazó brazil és uniós polgár vízummentességet élvez. Helyesnek tartom, hogy a megállapodás egyenlő elbánást biztosít az EU összes polgárának, garantálva, hogy a megállapodás – akár Brazília, akár az EU részéről – kizárólag abban az esetben függeszthető fel vagy szüntethető meg, ha az az összes tagállamra vonatkozik.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás mellett szavaztam, mivel biztosítja, hogy az EU és Brazília közötti közös vízumpolitika keretében minden európai polgár egyenlő bánásmódban részesüljön. A megállapodás nem felváltja, hanem kiegészíti a nem turisztikai vagy üzleti célú utazásra vonatkozó, jelenleg hatályos kétoldali megállapodásokat.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A portugál elnökség alatt az Európai Unió stratégiai partnerséget alakított ki Brazíliával. Ebben a szellemben – amelynek minden hasonló megállapodást jellemeznie kellene –, egyértelműen üdvözölnünk kell minden olyan intézkedést, amely az európai polgárok és e portugál nyelvű ország polgárai közötti kapcsolat akadályait felszámolja. Mivel négy európai ország jelenleg nem élvezi ezt a vízummentességet, úgy vélem, igen előnyös, ha ezt a rendszert rájuk is kiterjesztjük, és ezzel a javasolt megállapodást pozitív módon értékeljük. Ami pedig az EU és Brazília viszonyát illeti, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Brazília stratégiai fontossága miatt már régen létre kellett volna hozni egy speciális küldöttséget – ahogy a Brazília, Oroszország, India és Kína négyes többi tagjának esetében, valamint a nemzetközi színtéren objektíve kisebb jelentőségű országok esetében már megtörtént.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Tanács 539/2001/EK rendeletének értelmében a brazil állampolgárok rövid távú tartózkodásra az Európai Unió minden tagállamába vízummentesen utazhatnak.

Az Európai Unió nem minden polgára élvezheti azonban ezt a kiváltságot. Ilyen helyzetben van Észtország, Ciprus, Málta és Lettország. Ez azt jelenti, hogy a kölcsönösség elve nem valósul meg.

Annak érdekében, hogy ezek a polgárok az EU más tagállamai és Brazília polgáraival szemben alkalmazotthoz hasonló bánásmódban részesüljenek, megállapodást kell kötnie az EU-nak és Brazíliának. A kétsebességes EU nem megoldás. Ezért örömmel fogadom a megállapodás elfogadását, és nem csupán azért, mert természetéből adódóan méltányos, hanem azért is, mert véget vet az ilyen jellegű, az EU polgárait jelenleg is sújtó negatív diszkriminációnak.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport soraiban helyet foglaló olasz kollégáimmal együtt úgy döntöttem, hogy tartózkodom az Európai Unió és Brazília közötti, a közönséges útlevéllel rendelkező személyeknek a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességét illető kapcsolatokról szóló mai szavazáson. Ennek oka, hogy a Cesare Battisti-üggyel kapcsolatos állásfoglalás tartalmának a fényében jobbnak tartottam volna, ha elhalasztjuk a szavazást akkora, amikor a brazíliai szövetségi bíróság már új határozatot hozott Cesare Battisti kiadatásáról, aki egy bűnöző.

Mivel az ügy nem sürgős, a következő vagy az áprilisi ülésre történő elhalasztása biztosan nem jelentett volna problémát, főleg ha arra a fájdalomra gondolunk, amelyet ez a tömeggyilkos az áldozatok családtagjainak okozott. Ezek a családok 31 éve várnak az igazságtételre, és arra, hogy Cesare Battisti a mi börtöneinkben töltse le az olasz igazságszolgáltatás által kiszabott büntetését.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A kérdés arról szól, hogy az közös útlevelet minden olyan uniós országra kiterjesszük, amelyekre még érvényes a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentesség.

A jelentés azt javasolja, hogy a lehető leghamarabb kerüljön elfogadásra a vízummentességi megállapodás, annak érdekében, hogy minden uniós polgár – ideértve Észtország, Lettország, Málta és Ciprus polgárait is – turisztikai és üzleti célból vízummentesen utazhasson Brazíliába, ahogy a brazil állampolgárok is vízummentesen utazhatnak minden uniós tagállamba. Ez a vízumviszonosság politikájának végrehajtása.

A Parlament úgy véli, hogy a vízumviszonyosság ügyét elő kell mozdítani, egészen addig, amíg minden tagállam minden polgára vízummentesen nem léphet azon országok területére, amelynek polgárai vízummentesen utazhatnak az EU-ba – és ide tartozik az USA és Kanada is. Úgy gondolom, hogy ez így méltányos.

  Jacqueline Foster (ECR), írásban. – Az európai légiközlekedési ágazatnak és ügyfeleinek nem volt könnyű az utóbbi néhány hónap. A vulkáni hamu következtében kialakult válság éppen akkor állt be, amikor a légitársaságok – és velük együtt természetesen az utasok is – egy igen súlyos recesszió következményeivel próbáltak megküzdeni.

E kihívások között azonban akadnak jó hírek is az ágazat és az utasok számára. Az EU és Brazília közötti légi közlekedési szolgáltatási megállapodásról szóló szavazás jelentős előnyökkel jár majd, amelyeket mindkét fél élvezhet.

Először is, Brazília stratégiailag fontos partner az EU számára: hatalmas potenciális piaccal rendelkezik. Jelenleg évente több mint négymillió utas utazik repülővel Brazília és az EU között. Mivel az ország idegenforgalmi ágazata gyorsan bővül, ez a szám növekedhet.

Üzleti szempontból nézve Sao Paolo Dél-Amerika pénzügyi fővárosa. Az erősen specializált olaj- és pénzügyi ágazat fejlődésének köszönhetően meg fog nőni a légi utazás iránti kereslet.

Ennek egyik legfontosabb eredménye, hogy a tagállamok és Brazília közötti hatályos kétoldali megállapodásokban a továbbiakban nem szerepelnek majd nemzetiséghez köthető megszorítások. Ez egy rendkívül fontos lépés az EU és Brazília közötti légiközlekedési kapcsolatok megerősítésében, amely lehetővé teszi Brazília és az EU számára az átfogó légiközlekedési megállapodásról szóló tárgyalások előmozdítását.

(A szavazáshoz fűzött indokolás a 170. cikk alapján lerövidítve)

  Salvatore Iacolino (PPE), írásban. – (IT) Tartózkodtam a Macovei-jelentésről szóló zárószavazás során, ahogy Ţicău asszony és Enciu úr jelentései esetében is tettem. Így szeretném kifejezni csalódottságomat amiatt, ahogy a brazil kormány Cesare Battisti terrorista kiadatásával kapcsolatban eljár.

A vízummentességgel és légi járatokkal kapcsolatos megállapodások megerősítik a jó kapcsolatokat Brazília és az Európai Unió között. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ülésén azt kértem, hogy az Európai Unióhoz delegált brazil nagykövet szóljon a kérdésről és így megvitathassunk olyan alapvető kérdéseket, mint az emberi jogok tiszteletben tartása, a terrorizmus elleni küzdelem, valamint Európa és Brazília nézetei a szabadságról és a biztonságról. Biztos vagyok abban, hogy az európai polgárok és a brazil nép számára kézzelfogható eredményeket valósíthatunk meg.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Unió és Brazília közötti, a közönséges útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességéről szóló megállapodás megkötésére vonatkozó határozat mellett szavazok. A Tanács 539/2001/EK rendeletének értelmében a brazil állampolgárok rövid távú tartózkodásra az Európai Unió minden tagállamába vízummentesen utazhatnak. Brazília azonban továbbra is vízumot kér négy tagállam – Észtország, Ciprus, Málta és Lettország – állampolgáraitól. A többi tagállam kétoldalú vízummentességi megállapodást kötött Brazíliával; ennek köszönhetően állampolgáraik rövid távú tartózkodásra vízum nélkül utazhatnak Brazíliába. A közös uniós vízumpolitika miatt, valamint azért, mert ezen a téren az Európai Unió kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik, az egyes tagállamok nem tárgyalhatnak vízummentességi megállapodásokról és nem is köthetik meg azt – erre csak az Unió jogosult. Kulcsfontosságú e vízummentességi megállapodás megkötésének jóváhagyása, azért, hogy az uniós polgárok – az észt, lett, máltai és ciprusi állampolgárok is – vízum nélkül utazhassanak Brazíliába turisztikai és üzleti célból, ugyanúgy, ahogy a brazil állampolgárok is már vízummenetesen utazhatnak minden uniós tagállamba. E téren haladéktalanul intézkedéseket kell foganatosítanunk.

  David Martin (S&D), írásban. – Amellett szavaztam, hogy az Európai Parlament értsen egyet a vízummentességi megállapodás megkötésével, azért, hogy az uniós polgárok – az észt, lett, máltai és ciprusi állampolgárok is – vízum nélkül utazhassanak Brazíliába turisztikai és üzleti célból, ugyanúgy, ahogy a brazil állampolgárok is már vízummenetesen utazhatnak minden uniós tagállamba. Haladéktalanul meg kell erősítenünk az EU vízumviszonossági politikáját.

  Erminia Mazzoni (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Brazília közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodást tárgyaló jelentésről szóló szavazás során tartózkodtam, mivel úgy vélem, hogy a kérdésnek van egy jóval tágabb jelentése is.

Nem fogadom el a brazil kormány eljárását a Cesare Battisti-ügyben. Hozzá kellett volna járulniuk a kiadatáshoz – ennek eljárását kétoldali megállapodás határozza meg. Az igazságügyi hatóságok értelmezése oda vezet, hogy a vállalt kötelezettségek nem teljesülnek. A büntetést – amelyet Battisti úrnak Olaszországban kellene letöltenie – egy egyesbíró szabta ki, aki a szokásos jogszabályokat alkalmazta egy közönséges bűncselekmény, a tömeggyilkosság esetében. Nehéz támogatni a Parlament elé szavazásra bocsátott jelentésekben foglalt nemzetközi kapcsolatokat egy olyan ország esetében, amely nem tartja tiszteletben azokat a megállapodásokat, amelyek mindenekelőtt az élet védelmének alapvető jogát mondják ki.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Parlament által elfogadott megállapodás értemében azoknak az európai uniós polgároknak, akik turisztikai és üzleti céllal utaznak Brazíliába, maximum három hónapos tartózkodás esetén nincs szükségük vízumra, ahogy a brazil polgárok is vízummentesen utazhatnak minden uniós országba. Ez a megállapodás legfőképpen az észt, lett, máltai és ciprusi polgárok érdekeit szolgálja, akik jelenleg csak vízummal léphetnek Brazília területére. A megállapodás a közönséges útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik. A megállapodás elfogadásával minden uniós polgár – ideértve Észtország, Lettország, Málta és Ciprus polgárait is – turisztikai és üzleti célból vízummentesen utazhatnak Brazíliába, ahogy a brazil állampolgárok is vízummentesen léphetnek minden uniós tagállam területére. A schengeni térségben történő tartózkodás maximális hossza hathavonta három hónap. A megállapodás az utazó személyek körülbelül 90–95%-át érinti.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Igennel szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú, hogy a brazil embereket segítsük a problémák megoldásában. A technológiai és pénzügyi segítség biztosítja majd az élelmiszerek versenyképességét és az alacsony árakat. Brazília jelenleg mezőgazdasági termelő ország, de lehet belőle az európai áruk fogyasztója, új értékesítési piacot jelenthet, és bővítheti idegenforgalmi szolgáltatásait – amennyiben a megfelelő területeken támogatást kap.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Tanács 539/2001/EK rendeletének értelmében a brazil polgárok rövid távú tartózkodásra az Európai Unió minden tagállamába vízummentesen utazhatnak. Brazília azonban továbbra is vízumot kér négy tagállam – Észtország, Ciprus, Málta és Lettország – állampolgáraitól. A többi tagállam közvetlenül Brazíliával kötött kétoldali megállapodásokat. E helyzet megoldására, valamint tekintettel arra, hogy az EU ezen a téren kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik, a Tanács elfogadta a határozatot, amely felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a Brazília és az EU közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás megkötéséről. Az EU és Brazília közötti jelenleg hatályos megállapodás – amelyre igennel szavaztam – kölcsönös vízummentességet nyújt turizmus céljából vagy üzleti céllal történő utazás esetében valamennyi brazil és uniós állampolgár számára, köztük azon négy tagállam állampolgárai számára is, akik jelenleg nem utazhatnak vízummentesen Brazíliába. A megállapodás nem felváltja, hanem kiegészíti a nem üzleti vagy turisztikai céllal – azaz például tanulmányi vagy kutatási céllal – történő utazásra vonatkozó, jelenleg hatályos, több uniós tagállam és Brazília közötti kétoldali megállapodásokat.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az EU és Brazília közötti, a közönséges útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodására jogosító vízumok alóli mentességéről szóló megállapodás megkötésére szavaztam, mivel biztosítja, hogy – a kölcsönösség elvével és az egyenlő bánásmód elvével összhangban – minden uniós polgár (ideértve Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárait is, akik eddig csak vízummal léphettek Brazília területére) turisztikai vagy üzleti céllal vízummentesen utazhat Brazíliába, ahogy a brazil polgárok is vízummentesen utazhatnak az EU tagállamaiba.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az EU és Brazília közötti jelenleg hatályos megállapodás kölcsönös vízummentességet nyújt a megállapodásban definiált turisztikai vagy üzleti céllal történő utazás esetében valamennyi brazil és uniós állampolgár számára, köztük azon négy tagállam állampolgárai számára is, akik jelenleg nem utazhatnak vízummentesen Brazíliába. A megállapodás nem felváltja, hanem kiegészíti a nem üzleti vagy turisztikai céllal történő utazásra (például diákok vagy kutatók utazására) vonatkozó, jelenleg hatályos, több uniós tagállam és Brazília közötti kétoldali megállapodásokat.

A fizetett tevékenység végzésének céljából utazó személyek kategóriája szintén nem tartozik a megállapodás hatálya alá. Az Unió összes polgárának járó egyenlő elbánás biztosítására a megállapodás tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy Brazília a megállapodást kizárólag az EU összes tagállamára nézve függesztheti fel vagy szüntetheti meg. Ugyanakkor az Unió is csak az összes tagállamra nézve függesztheti fel vagy szüntetheti meg a megállapodást.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy a közös vízumpolitikával kapcsolatos megállapodások megkötése harmadik országokkal az EU kizárólagos hatásköre. Az 539/2001/EK tanácsi rendelet lehetővé teszi a brazil polgárok számára, hogy az Európai Unió minden tagállamába vízummentesen utazhassanak. Brazília azonban továbbra is vízumot kér négy tagállam – Észtország, Ciprus, Málta és Lettország – állampolgáraitól. E kölcsönös vízummentességi megállapodás a turisztikai vagy üzleti célú utazásokra vonatkozik – ezek pedig gazdasági előnyöket jelentenek mindkét fél számára. A schengeni térségben történő tartózkodás maximális hossza hathavonta három hónap.

Úgy vélem, fontos hangsúlyozni, hogy ez a megállapodás tekintettel van azokra a tagállamokra is, amelyek jelenleg még nem alkalmazzák teljes mértékben a schengeni vívmányokat – nevezetesen, Ciprusra, Bulgáriára és Romániára –, azaz vízummentességet biztosít a brazil állampolgárok számára három hónapos időszakra minden tagállamban, függetlenül az egész schengeni térségben érvényes időszaktól. A megállapodás mellett szavazok, mivel úgy vélem, hogy kulcsfontosságú az egyes tagállamok polgárai közötti megkülönböztetés megszüntetése, és megfelelően kell alkalmazni a kölcsönösség elvét, amely az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Örömmel fogadom a szavazás eredményét. Határozott meggyőződésem, hogy minden olyan intézkedést támogatnunk kell, amely előmozdítja, hogy az EU összes tagállama egyenlő jogokat élvezzen. Még jobban örülök amiatt, hogy ezek az egyenlő jogok olyan alapvető fontosságú kérdésekhez kapcsolódnak, mint a határátlépés szabadsága. Lengyel vagyok, és emlékszem arra, hogy a határátlépés milyen problémás volt azelőtt, hogy Lengyelország csatlakozott volna az Európai Unióhoz; ezért úgy vélem, hogy a vízumkötelezettség teljes és kölcsönös megszüntetése hatalmas jelentőségű kérdés. A Macovei-ajánlás más szempontból is fontos. Az indokolásban az előadó megjegyzi, hogy két harmadik ország – nevezetesen Kanada és az Egyesült Államok – jelenleg is vízumkötelezettséget ír elő: Kanada három tagállam, az Egyesült Államok négy tagállam esetében tesz így. Úgy vélem, hogy a Parlament által nemrégiben eszközölt intézkedések, mint például a 89/2010 írásbeli nyilatkozat meghozza a kívánt eredményeket, és hatására megváltozik majd az Egyesült Államok és Kanada vízumpolitikája.

Ajánlás: Ioan Enciu (A7-0010/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás mellett szavazok, mivel az 539/2001/EK rendelet értelmében Brazília nem szerepel azoknak az országoknak a listáján, amelyeknek az állampolgárai vízum nélkül átléphetik az EU külső határait. Négy tagállam azonban még mindig nem élvezheti a bevezetett viszonosság előnyeit. Mivel a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások magukban foglalják, hogy a harmadik országokkal kapcsolatos közös vízumpolitika most már az EU kizárólagos hatásköre, mindegyik tagállam részesül a Brazíliával kötött vízummentességi megállapodás előnyeiből. Ezenfelül a tagállamok és Brazília között fennálló kétoldalú megállapodások továbbra is érvényben maradnak, mert ezek az utasoknak olyan kategóriáit is magukban foglalják, amelyeket az EU és Brazília közötti megállapodás nem érint. Egyetértek az előadó azon álláspontjával is, amely szerint ez a megállapodás példaként szolgálhat a viszonosság elvére az EU más országokkal, azaz az USA-val és Kanadával való kapcsolataiban is.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Ez a megállapodás kölcsönösen vízummentes beutazást biztosít rövid távú tartózkodás esetén az EU és Brazília minden állampolgára számára, akik diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkeznek. Azért, hogy az uniós polgárok a vízummentes utazás tekintetében is egyenlő bánásmódban részesüljenek, a megállapodás 8. cikke kimondja, hogy Brazília csakis az Európai Unió összes tagállamával szemben függesztheti fel vagy szüntetheti meg a megállapodást, és az EU is csak az összes tagállamára vonatkozóan függesztheti fel vagy szüntetheti meg azt.

A megállapodás szakértői bizottság felállításáról is rendelkezik, amely a megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során felmerülő vitás kérdéseket rendezi. A megállapodás a Brazília és a tagállamok közötti információcseréről is rendelkezik az útlevélfajtákat illetően. Azt gondolom, a hatályos kétoldalú megállapodások megőrzését rendkívül fontos ügyként kellene kezelnie az Európai Uniónak, mivel ezek rövid távú tartózkodás esetén utasok olyan csoportjainak is vízummentességet biztosítanak, amelyeket az EU és Brazília közötti megállapodás nem érint.

E tekintetben fontos megemlíteni, hogy az Európai Unió alkalmazhatja az EU és Brazília közötti vízummentességi megállapodásban szereplő felfüggesztési záradékot, amennyiben Brazília felmondja a kétoldalú megállapodásokat. Ez a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozó vízummentességi megállapodás előrelépést jelent a teljes körű kölcsönös vízummenteség felé az 539/2001/EK rendelettel összhangban.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Habár Brazília szerepel az azon országokból álló úgynevezett „pozitív listán”, amelyeknek az állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól az Európai Unió külső határainak átlépésekor, négy EU-tagállam – Észtország, Lettország, Málta és Ciprus – állampolgáraira még mindig nem vonatkozik hasonló jogszabály Brazíliába történő utazásuk esetén. A Lisszaboni Szerződés értelmében a harmadik országokkal kapcsolatos közös vízumpolitika az EU kizárólagos hatásköre, ezért az EU feladata, hogy a megállapodással kapcsolatban tárgyalásokat folytasson annak érdekében, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson az összes uniós polgár számára.

Megegyezés született arról, hogy két külön megállapodást írnak alá, egyet a közönséges útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozóan, egy másikat pedig a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozóan. Támogatom ezt a döntést, mivel így a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozó megállapodás előbb hatályba léphet, hiszen ezt, a közönséges útlevéllel rendelkező személyekről szóló megállapodással szemben, nem szükséges a brazil kongresszusnak ratifikálnia.

A hatályos kétoldalú megállapodások érvényben maradnak, mivel rövid távú tartózkodás esetén az utasok olyan kategóriáinak biztosítanak vízummentességet, amelyeket az EU és Brazília közti megállapodás egyáltalán nem érint.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Parlament előadójaként a megállapodás elfogadása mellett szavaztam. Ez a megállapodás mentesíti a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyeket és négy tagállam, azaz Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárait a vízumkötelezettség alól Brazíliába való belépéskor. Azt gondolom, ez a megállapodás jelentős előrelépést jelent a teljes körű vízumviszonosság megteremtése felé az összes uniós állampolgár és harmadik országok között. Folytatni kellene a teljes körű viszonosság biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket, hogy az öt tagállam (Románia, Bulgária, Csehország, Ciprus, Lengyelország) állampolgárai mentesüljenek a vízumkötelezettségtől a Kanadába és az USA-ba történő beutazások során.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az ajánlás elfogadása mellett szavaztam, mert fejlődést jelent a vízumkötelezettség alóli teljes körű és kölcsönös mentesség irányába az EU és Brazília között a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodása esetén. A megállapodás aláírása példaként szolgálhat más országok, azaz az USA és Kanada számára, amelyek egyes EU-tagállamok polgárai számára továbbra is csak vízummal engedélyezik a beutazást.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság között aláírandó, a közönséges útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodása esetén vízummentességet biztosító megállapodásról szóló ma elfogadott állásfoglalás fényében még indokoltabbnak tűnik, hogy a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyek is előnyökben részesüljenek a megállapodás alapján. A viszonosság alapvető és fontos elv az ilyen jellegű megállapodások esetében annak biztosítása érdekében, hogy a vízummentességről szóló megállapodásokat ne korlátozzák adminisztratív vagy bürokratikus követelmények, amelyek veszélyeztethetik az állampolgárok jogos elvárásait. Brazília egyre fontosabb partnere az Európai Uniónak, közös történelemmel és nyelvvel rendelkeznek. Mindent, ami elősegíti e jelentős dél-amerikai ország és Európa közti kapcsolatokat, általában véve örömmel kellene fogadnunk.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az 539/2001/EK rendelet értelmében a brazil állampolgárok rövid távú tartózkodás esetén az Európai Unió minden tagállamába vízum nélkül utazhatnak.

Nem minden uniós polgár élvez azonban hasonló jogokat. A következő országok állampolgárait érinti ez a helyzet: Észtország, Ciprus, Málta, Lettország. Ez viszont azt jelenti, hogy nem tartják tiszteletben a viszonosság elvét.

2008-ban a Tanács hozott egy határozatot, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy tárgyaljon egy EU és Brazília közötti megállapodás aláírásáról, amely véget vetne a viszonosság elve megsértésének. Annak érdekében, hogy felgyorsítsák a folyamatot, és ne halogassák a hatálybalépését, a szerződő felek úgy döntöttek, hogy két megállapodást dolgoznak ki: egyet a közönséges útlevéllel rendelkező személyekről, és egy másikat a diplomáciai útlevéllel rendelkező személyekről (az utóbbit nem szükséges a brazil kongresszusnak ratifikálnia).

Így helyeslem ezt a kezdeményezést, amely garantálja, hogy a viszonosság elvének teljes tiszteletben tartásával minden uniós polgár egyenlő elbírálásban részesüljön.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport soraiban helyet foglaló olasz kollégáimmal együtt úgy döntöttem, hogy tartózkodom az Európai Unió és Brazília közötti, a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyeknek rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességét illető kapcsolatokról szóló mai szavazáson. Ennek oka, hogy a Cesare Battisti-üggyel kapcsolatos állásfoglalás tartalmának a fényében jobbnak tartottam volna, ha elhalasztjuk a szavazást akkora, amikor a brazíliai szövetségi bíróság már új határozatot hozott Cesare Battisti kiadatásáról, aki egy bűnöző.

Mivel az ügy nem sürgős, a következő vagy az áprilisi ülésre történő elhalasztása biztosan nem jelentett volna problémát, főleg ha arra a fájdalomra gondolunk, amelyet ez a tömeggyilkos az áldozatok családtagjainak okozott. Ezek a családok 31 éve várnak az igazságtételre, és arra, hogy Cesare Battisti a mi börtöneinkben töltse le az olasz igazságszolgáltatás által kiszabott büntetését.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Brazília szerepel azon az úgynevezett „pozitív listán”, amely azokat az országokat tartalmazza, amelyeknek állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól az Európai Unió külső határainak átlépésekor. A viszonosság elvének megfelelően, amely ennek a rendeletnek az alapja, minden uniós polgárnak hasonló jogokat kellene élveznie, amikor Brazíliába utazik.

Mostanáig a viszonosság elvét a Brazília és az egyes tagállamok által egyénileg kötött kétoldalú vízummentességi megállapodások keretében alkalmazták a gyakorlatban. Négy EU-tagállam – Észtország, Lettország, Málta és Ciprus – azonban nem írt alá ilyen jellegű megállapodást. Ennek eredményeként ezen országok állampolgárainak továbbra is vízumra van szüksége a Brazíliába történő beutazáshoz, amely megsérti a viszonosság elvét.

Az EU és Brazília közötti vízummentességi megállapodás, amely nem helyettesíti a különböző tagállamokkal aláírt kétoldalú egyezményeket, a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyek turisztikai célú vagy üzleti útjaira vonatkozik.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem ezzel a dokumentummal, mert a megállapodás kölcsönösen vízummentes beutazást biztosít rövid távú tartózkodás esetén az EU és Brazília minden állampolgára számára, akik diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkeznek. Annak érdekében, hogy minden uniós polgár egyenlő bánásmódban részesüljön, a megállapodás 8. cikke kimondja, hogy Brazília csakis az Európai Unió összes tagállamával szemben függesztheti fel vagy szüntetheti meg a megállapodást, és az EU is csak az összes tagállamára vonatkozóan függesztheti fel vagy szüntetheti meg azt. Ez a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozó vízummentességi megállapodás előrelépést jelent a teljes körű kölcsönös vízummenteség felé az 539/2001/EK rendelettel összhangban.

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Amellett szavaztam, hogy az Európai Parlament egyetértését adja a két vízummentességi megállapodás Brazíliával történő megkötéséhez. Jelenleg a brazil állampolgároknak nem kell vízum az EU-ba történő beutazáshoz, Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárai viszont csak vízummal utazhatnak Brazíliába. Ezek a megállapodások biztosítani fogják a viszonosság elvének alkalmazását az EU és Brazília közötti vízumügyekben.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. A vízummentességi megállapodás a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező, turisztikai vagy üzleti céllal utazó személyekre vonatkozik. A szerződő felek állampolgárai a másik szerződő fél területére történő első beutazást követő hat hónap során legfeljebb három hónapig tartózkodhatnak a másik szerződő fél területén. A Brazília és a 27-ből 23 tagállam között létrejött kétoldalú megállapodások rendelkezései értelmében van mód a megállapodásban rögzített célokon kívüli utazásra vonatkozó vízummentességre is. A megállapodás figyelembe veszi a schengeni vívmányokat még nem teljes körűen alkalmazó tagállamok helyzetét. Mindaddig, amíg ezek a tagállamok (Ciprus, Bulgária és Románia) nem részei a schengeni térségnek, a vízummentesség lehetővé teszi Brazília állampolgárai számára, hogy e tagállamok mindegyikének területén – a schengeni térség egészére számított időtartamtól függetlenül – három hónapot eltölthessenek.

  Erminia Mazzoni (PPE), írásban. – (IT) Az, hogy tartózkodtam a szavazáson, amely az Európai Unió és a Brazil Szövetségi Köztársaság közötti, a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyeknek a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességére vonatkozó megállapodásról készült jelentésről szólt, olyan álláspontot fejez ki, amely túlmutat ezen az ügyön.

Nem tartom helyesnek azt, ahogy a brazil kormány a Cesare Battisti-ügyben eljárt. A kiadatást – amelynek folyamatát kétoldalú megállapodás rögzíti – végre kellett volna hajtani. Az igazságügyi hatóságok értelmezése megszegi a vállalt kötelezettségeket. A büntetést – amelyet Battistinek Olaszországban kellene letöltenie – egy egyesbíró szabta ki a legegyszerűbb törvények alkalmazásával egy közönséges bűncselekményért: tömeggyilkosságért. Nehéz támogatni a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, amelyről a Parlamentben szavazásra bocsátott jelentés is szól, egy olyan országgal, amely nem tartja tiszteletben a megállapodásokat, amikor a Parlament mindenek felett kiáll az élet védelméhez való alapvető jog mellett.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az uniós polgároknak, akik turisztikai célú vagy üzleti útra szeretnének Brazíliába utazni, legfeljebb három hónapos tartózkodás esetén nem lesz szükségük vízumra, ahogy a brazil állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak az összes EU-tagállamba az Európai Parlament által most jóváhagyott megállapodás értelmében. Ez a megállapodás főként Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárainak válik a javára, hiszen nekik eddig vízumra volt szükségük a Brazíliába történő beutazáshoz. A megállapodás a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyeket érinti. A megállapodás jóváhagyásával minden uniós polgár – beleértve Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárait is, akikkel szemben Brazília fenntartotta a vízumkötelezettséget – beutazhat az országba turisztikai, valamint üzleti céllal, ahogy a brazil állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak az összes EU-tagállamba. A tartózkodás hossza korlátozott, a beutazók bármelyik hat hónapból hármat tölthetnek a schengeni térségben.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés alapján a harmadik országokkal kapcsolatos közös vízumpolitika az EU kizárólagos hatásköre. Csak az EU tárgyalhat a vízummentességről és írhat alá vízummenteségi megállapodást Brazíliával, az egyes tagállamok egyénileg nem. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig ez nem így volt. Ez a jelentés az EU és Brazília közötti, a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozó vízummentességi megállapodást elemzi. A hivatalos aláírásra az EU és Brazília részéről 2010. november 8-án Brüsszelben került sor. Az EU és Brazília közötti vízummentesség nem lép más, a különböző tagállamok által aláírt kétoldalú megállapodások helyébe, hanem kiegészíti azokat. Az Unió által aláírt megállapodás azonban az abban foglalt területeken elsőbbséget élvez a kétoldalú megállapodásokkal szemben, azaz a turisztikai és üzleti célú látogatások tekintetében. Örömmel fogadom a brazil állampolgárok és az uniós polgárok közötti viszonosságról szóló szakaszokat, valamint az összes uniós polgár egyenlő bánásmódban való részesülésének biztosítását. A dokumentum arról is rendelkezik, hogy Brazília és az EU csak az összes tagállamra vonatkozóan függesztheti fel vagy szüntetheti meg a megállapodást. Ezen okok miatt szavaztam az ajánlás mellett.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az EU és Brazília közötti, a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyeknek rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességéről szóló megállapodás mellett szavaztam annak érdekében, hogy a viszonosság és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően biztosítsuk, hogy minden diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező uniós polgár – beleértve Észtország, Lettország, Málta és Ciprus állampolgárait is, akikkel szemben Brazília fenntartotta a vízumkötelezettséget – beutazhasson Brazília területére turisztikai, valamint üzleti céllal, ahogy a brazil állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak az összes EU-tagállamba.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A vízummentességi megállapodás a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező, turisztikai vagy üzleti céllal utazó személyekre vonatkozik. A szerződő felek állampolgárai a másik szerződő fél területére történő első beutazást követő hat hónap során legfeljebb három hónapig tartózkodhatnak a másik szerződő fél területén. A Brazília és a 27-ből 23 tagállam között létrejött kétoldalú megállapodások rendelkezései értelmében van mód a megállapodásban rögzített célokon kívüli utazásra vonatkozó vízummentességre is.

A megállapodás figyelembe veszi a schengeni vívmányokat még nem teljes körűen alkalmazó tagállamok helyzetét. Mindaddig, amíg ezek a tagállamok (Ciprus, Bulgária és Románia) nem részei a schengeni térségnek, a vízummentesség lehetővé teszi Brazília állampolgárai számára, hogy e tagállamok mindegyikének területén – a schengeni térség egészére számított időtartamtól függetlenül – három hónapot eltölthessenek.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Brazília szerepel azon az úgynevezett „pozitív listán”, amely azokat az országokat tartalmazza, amelyeknek állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól az Európai Unió külső határainak átlépésekor. Mostanáig a viszonosság elvét a Brazília és az egyes tagállamok által egyénileg kötött kétoldalú megállapodások keretében alkalmazták. Észtország, Lettország, Málta és Ciprus azonban nem írt alá ilyen jellegű megállapodást, ezért állampolgáraik nem mentesülnek a vízumkötelezettség alól. A megállapodás célja vízumkötelezettség alóli mentesség a diplomáciai, szolgálati vagy hivatalos útlevéllel rendelkező személyek számára, célja és hatálya megegyezik a közönséges útlevéllel rendelkező személyekről szóló megállapodáséval.

A brazil jogszabályok értelmében azonban a diplomáciai útlevéllel rendelkező személyekről szóló megállapodást nem szükséges a brazil kongresszusnak ratifikálnia, ezért hamarabb léphet hatályba. A két megállapodás nem lép más, a különböző tagállamok és Brazília által aláírt kétoldalú megállapodások helyébe, hanem kiegészíti azokat. Fontosnak tartom, hogy ezt a viszonosság elvét követő gyakorlatot a vízummentességi megállapodások esetében más harmadik országok is alkalmazzák annak érdekében, hogy felszámolják a fennálló hátrányos megkülönböztetést, ez különösen az USA-ra és Kanadára vonatkozik.

Ajánlások: Silvia-Adriana Ţicău (A7-0004/2011), Monica Luisa Macovei (A7-001/2011) és Ioan Enciu (A7-0010/2011)

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Bár támogatom a megállapodás tartalmát, a tartózkodás mellett döntöttem, hogy tiltakozzak a brazil kormány által Cesare Battisti ügyében meghozott politikai döntések sorozata ellen.

Egyszerűen tény, hogy ez a gyilkos, akit több alkalommal elítéltek, most nem az olasz igazságszolgáltatás által rá kiszabott büntetéseket tölti.

Jelentés: Evelyne Gebhardt (A7-0012/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel elismerem, hogy a szolgáltatási irányelv még erősebbé teheti a gazdasági integrációt, és azt gondolom, az irányelv alkalmazása megszilárdíthatja a belső piac és a kohéziós politika egymást kölcsönösen támogató kapcsolatát. Ennek eléréséhez nagyobb átláthatóságra van szükség az állampolgárok és a vállalkozások tájékoztatása terén. Fontos megjegyezni azokat a feltételeket, amelyek esetén a származási ország elvének alkalmazását mellőzni kell bizonyos ügyek és tevékenységek esetében, különös tekintettel arra, ha más uniós jogi aktusokban eltérő jogszabályok szerepelnek, valamint a lebonyolító állam által a kiküldött munkavállalók számára biztosított garanciákra. Ez az ügy hosszas megbeszélést vont maga után, ami megakadályozta az irányelv korai alkalmazását. Attól tartok, hogy az irányelv regionális és helyi szinteken történő alkalmazása gátolhatja a deregulációs intézkedéseket és a közigazgatási eljárások egyszerűsítésére tett törekvéseket főleg azért, mert alkalmazása további források, a strukturális alapokból származó hozzájárulás és más, az átmeneti idő alatt szükséges eszközök bevonásával is járhat. Ebben a helyzetben megerősített koherenciát és koordinációt látok szükségesnek minden politika terén.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Európai Parlamentnek a 2006-ban hatályba lépett szolgáltatási irányelvről szóló állásfoglalása mellett szavaztam. Az irányelv célja, hogy az Európai Unióban megnyissa a piacot a szolgáltatók számára, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban, és teljesítse a szabad mozgás elvét, amely a közös piac alapját képezi. Egyszóval lehetővé kell tenni, hogy az európai szolgáltatók bürokratikus akadályok nélkül kínálhassák tevékenységüket bárhol az EU-ban. Az irányelv hatálya alá különböző szolgáltatások tartoznak, amelyek az EU GDP-jének 40%-át adják. Arra számítunk, hogy ennek az irányelvnek a végrehajtása várhatóan 140 milliárd eurós profitot termel, és 1,5%-kal növeli az EU GDP-jét. Ahhoz azonban, hogy az irányelv a várakozásoknak megfelelő eredményt hozzon, megfelelően kell végrehajtani. Sajnálatos módon megállapítható, hogy nem minden EU-tagállamnak sikerült az irányelvet teljesen átültetnie a nemzeti jogba 2009 végére. Egyetértek azzal, hogy az egyablakos ügyintézési pontok bevezetése nélkülözhetetlen eleme az irányelv hatékony végrehajtásának.

Az egyablakos ügyintézési pontok célja, hogy biztosítsa a szükséges információkat és lehetőséget teremtsen az elektronikus úton történő ügyintézésre, de ne csak a nemzeti nyelven. Az Európai Bizottság adatai szerint 22 tagállam hozott létre ilyen egyablakos ügyintézési pontokat, de ezekből csak 17 rendelkezik e-kormányzati portálokkal, amelyek tagállamonként igen eltérőek. Fontos hangsúlyozni, hogy megfelelően működő egyablakos ügyintézési pontok nélkül a fogyasztókhoz nem jut el minden információ, és ez gátolja, hogy az irányelv elérje a kitűzött célokat.

  Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) A szolgáltatási irányelv végrehajtásából származó potenciális előnyök vitathatatlanok. Az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek az EU GDP-jének és a munkahelyeknek a 40%-át adják. Ha megfelelően alkalmazzuk, hatalmas gazdasági potenciált szabadíthatunk fel, ami munkahelyeket teremtene és hozzájárulna a gazdaság talpra állításához. Az, hogy a tagállamok megfelelő módon hajtsák végre az irányelvet, éppen olyan fontos, mint a kitűzött határidők betartása.

A Parlament már az irányelv elfogadását megelőző tárgyalások során bebizonyította, hogy képes jelentős szerepet vállalni. Ezért azt gondolom, hogy a Parlamentnek kellene ellenőriznie az irányelv tagállamokban történő végrehajtásának folyamatát. Az európai szolgáltatóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy az Európai Unió egész területén bürokratikus akadályok nélkül ajánlhassák fel szolgáltatásaikat. A végrehajtási folyamat közben más szempontokat is figyelembe kell azonban vennünk, különösen az adminisztratív költségeket, amelyek nagy terhet jelentenek a tagállamoknak.

Egyetértek az előadóval abban, hogy a Tanács által bevezetett kölcsönös értékelés folyamata szükségtelen bürokratikus terheket ró a tagállamok közigazgatására nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt. Remélem, amint lehet, kiértékelik ezeknek a folyamatoknak a potenciális előnyeit, máskülönben a bürokrácia költségei továbbra is magasak maradnak.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A szöveg mellett szavaztam, amely azonban nem a Parlament által 2006-ban elfogadott szolgáltatási irányelv végrehajtásának értékeléséről szól, mert az még túl korai lenne. A szöveg nemcsak a szolgáltatási ágazat Európában történő megnyitásának gazdasági és társadalmi fontosságát hangsúlyozza (a hatálya alá tartozó területek az Európai Unió GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át adják, a potenciális gazdasági növekedés pedig a GDP 0,6 és 1,5%-a közé tehető), hanem az irányelv átültetésének alapvető összetevőit is kiemeli. Egyrészt az egyablakos ügyintézési pontokról szól, amelyek célja, hogy elősegítsék az egész Európa területére kiterjedő szolgáltatásnyújtást. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy azoknak a vállalkozóknak, akik külföldön kívánnak vállalkozást indítani, vagy határokon átnyúlóan szeretnének szolgáltatásokat nyújtani, lehetőséget kellene biztosítani egyablakos ügyintézési pontok használatára, amelyek minden olyan ügyintézésről és eljárásról információt biztosítanak, amelyeket le kell bonyolítaniuk vállalkozásuk elindításához. Ezeknek az egyablakos ügyintézési pontoknak kulcsszerepük van a szolgáltatási irányelv sikerében. Másrészt a szöveg az irányelv hatályáról is szól: azt hiszem, valódi európai szintű politikai vitát kellene folytatnunk arról, hogy mit értünk általános érdekű szolgáltatások alatt, és milyen szabályokat kívánunk ezek területén alkalmazni.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. A szolgáltatási irányelv célja, hogy jelentősen megkönnyítse az egyéni vállalkozók, valamint a kis- és középvállalkozások számára tevékenységük folytatását, új üzleti területek kialakítását, továbbá azt, hogy más tagállamokból vegyenek fel új alkalmazottakat. A szolgáltatási ágazatnak, amely az EU GDP-jének 40%-át adja, különösen fontos szerepe van a gazdasági növekedésben és a munkanélküliség felszámolásában. Az irányelv jelentős lépés a szolgáltatások egységes piaca felé, amelynek lehetővé kell tennie a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások számára, hogy a belső piac egészén, versenyképes áron, jobb szolgáltatásokat nyújtsanak, és felszabadítsák a szolgáltatások európai belső piacának hatalmas gazdasági és munkahelyteremtő potenciálját. Annak érdekében, hogy a szolgáltatók megfelelő módon részesülhessenek a szolgáltatási irányelv előnyeiből, biztosítani kell annak maradéktalan és időben történő végrehajtását valamennyi tagállamban. Azt gondolom, a Bizottságnak valamennyi tagállamban szorosan figyelemmel kell követnie az irányelv végrehajtását, és erről rendszeresen jelentést kell készítenie a szolgáltatási ágazat területén lévő akadályok megszüntetése és a gazdasági potenciál felszabadítása érdekében.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A 2006 decemberében elfogadott szolgáltatási irányelv átülteti a szabad mozgás elvét a gyakorlatba azzal a céllal, hogy létrehozza a szolgáltatások közös piacát az Európai Unión belül. Habár 2006-ban fogadták el az irányelvet, végrehajtásának értékelése során kiderült, hogy néhány tagállamban – jogi és technikai okok miatt – késik az átültetése, mivel megfelelő végrehajtásához különböző jogalkotási eszközökre is szükség volt.

Európa gazdasági fellendüléséhez szükség van a szolgáltatások egységes piacának teljes körű működőképességére, amely az egységes piac munkahelyeinek és nettó munkahelyteremtésének 70%-át teszi ki. Az uniós szintű növekedés 60 és 140 milliárd euró közötti összeget is elérhet, amely alapján a potenciális növekedés a GDP 0,6 és 1,4%-a között lehet.

A fentiek fényében támogattam a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló jelentést, mivel úgy gondolom, hogy az irányelvek végrehajtásának értékelése fontos, figyelembe véve, hogy az ilyen értékelések során kiderülhetnek a végrehajtásuk folyamatában bekövetkezett hibák, amelyeket így ki lehet javítani.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A szolgáltatási irányelv alkalmazása véleményem szerint lehetőséget biztosít arra, hogy felszínre kerüljenek a dokumentum hiányosságai, különösképpen a hatályát illetően. A Foglalkoztatási Bizottság nevében kiadott véleményben említést tettem a jelenleg az általános érdekű szolgáltatásokat övező bizonytalan jogi helyzetről és arról, hogy ezeknek szolgáltatásoknak a speciális jellegét is figyelembe kell venni. Miközben egyhangú megállapodás született a fogalmak (gazdasági, illetve nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatás, szociális szolgáltatások) tisztázásának szükségességéről, a Parlament igencsak megosztott abban a kérdésben, hogy hogyan lehetne ezt elérni. Szót emeltem amellett, hogy egyértelmű jogszabályi keretre van szükség, ennek érdekében, ha szükséges, egy keretirányelvet is el lehetne fogadni. Habár sajnálatosnak tartom, hogy ez nem került bele a szöveg végső változatába, gratulálok Gebhardt asszonynak, akinek sikerült ezeket a problémákat belefoglalnia a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében készített jelentésébe, amelynek középpontjában főként a kölcsönös értékelés és az egyablakos ügyintézési pontok álltak. A 45. bekezdés említést tesz arról, hogy szükség van egy jogszabályi keretre, minden bizonnyal ágazati szinten, és emlékeztet, hogy Barnier úr egy nemrég kiadott közleményben kötelezettséget vállalt arra, hogy 2011-ben javaslatokat terjeszt elő az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezért várom ezeknek a javaslatoknak a beterjesztését, valamint olyan intézkedéseket is várok, amelyek végre választ adhatnak a szolgáltatóknak és a helyi, illetve regionális hatóságoknak, és emellett elismerik, hogy ezek a szolgáltatások jelentősen hozzájárulnak a társadalmi és területi kohézióhoz.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Az európai szolgáltatási irányelv 2006 decemberében lépett hatályba azzal az ambiciózus célkitűzéssel, hogy megnyissa a piacot a szolgáltatók számára az Európai Unióban, megszüntetve a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban, és teljesítse az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának elvét az Unión belül. Az irányelv rendelkezései alapján meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az európai szolgáltatók bürokratikus akadályok nélkül kínálhassák tevékenységüket bárhol az Európai Unióban.

A jelenleg tárgyalt saját kezdeményezésű jelentés, amelyet a Parlament terjesztett elő annak érdekében, hogy az irányelv nemzeti jogrendszerbe történő átültetésének folyamatát szorosan nyomon követhesse és figyelemmel kísérhesse, a tagállamokban eddig végzett munkát értékeli. Az irányelv végrehajtásának folyamata során késedelmeket és az irányelv alkalmazási körét illető komoly értelmezési problémákat tapasztaltak.

A piaci szereplők védelme érdekében ezért szükségesnek látom, hogy minél előbb pontos meghatározást adjunk az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásokról. Végezetül úgy gondolom, hogy a belső piaci információs rendszer hatékony végrehajtása, feladatkörének bővítése és az egyablakos ügyintézési pontok nagyobb mértékű digitalizálása Európában kétségkívül nagy előnyt jelentene a szolgáltatóknak, és könnyebben elérhetővé tenné az információkat a kis- és középvállalkozások számára.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a szolgáltatási irányelv célja, hogy megnyissa a piacot a szolgáltatók számára az Európai Unióban, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban és teljesítse a közös piac alapját képező szabad mozgás elvét. A szolgáltatásokról szóló irányelv hatálya alá tartozik alapvetően a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott valamennyi kereskedelmi szolgáltatás. Nem tartoznak az irányelv hatálya alá többek között az általános érdekű nem gazdasági szolgáltatások, a pénzügyi szolgáltatások, a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások, az időszakos munkaközvetítő ügynökségek szolgáltatásai, az egészségügyi szolgáltatások és az ápolás, a gyermekgondozás és a szociális lakhatás terén nyújtott szociális szolgáltatások. Az irányelv nem veszélyezteti az általános érdekű szolgáltatásokat, amelyek nem áshatják alá a közjólétre irányuló rendelkezéseket. Nemcsak arra van szükség, hogy világosan megkülönböztessük egymástól az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásokat és az általános érdekű szolgáltatásokat, hanem arra is, hogy jogszabályi keret megalkotásával biztosítsuk az általános gazdasági érdekű szolgáltatások védelmét.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A szolgáltatási irányelv semmiképpen sem vezet a szolgáltatási ágazat deregulációjához vagy liberalizációjához, ahogy azt a találgatások alapján néhányan gondolják. Célja az, hogy úgy biztosítsa a tagállamok piacaihoz való hozzáférést, hogy megszűnjenek az önkényes akadályok, illetve hogy a tagállamokban továbbra is fenntartott szabályok arányosak és megkülönböztetésmentesek legyenek. Az irányelv nyíltan kimondja, hogy ezek a jogszabályi rendelkezések nem érintik sem a munkajogot, sem pedig a munkavállalók jogait. A Parlament kimondottan ragaszkodott ehhez, amikor a Tanács elé terjesztette véleményét.

A 16. cikk kimondja, hogy egyik tagállam sem akadályozható abban, hogy követelményeket írjon elő szolgáltatói tevékenység nyújtásával kapcsolatban, amennyiben azok közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi, illetve környezetvédelmi szempontból indokoltak.

Az irányelv végrehajtása néhány tagállamban késlekedik, de ez főleg értelmezésbeli eltérésekből ered. Ezért fontos, hogy egyértelműen és átláthatóan meghatározzuk az irányelv alkalmazási körét. Nemcsak arra van szükség, hogy világosan megkülönböztessük egymástól az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásokat és az általános érdekű szolgáltatásokat, hanem arra is, hogy az ezt figyelembe vevő jogszabályi keret megalkotásával biztosítsuk az általános gazdasági érdekű szolgáltatások védelmét.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A 2006 decemberében hatályba lépett szolgáltatási irányelv célja, hogy megnyissa a piacot a szolgáltatók számára az Európai Unióban a protekcionista korlátok, az önkényes akadályok és a diszkriminatív szabályok megszüntetésével. A Parlament emellett végig ragaszkodott ahhoz, hogy ezt az irányelvet ne lehessen ürügyeként felhasználni veszélyes deregulációs vagy liberalizációs intézkedések létrehozására.

A jelentés mellett szavaztam, amely helyesen megjegyzi a szolgáltatási irányelv végrehajtása során tapasztalt (sok esetben indokolatlan) késedelmeket és a felmerülő vitákat. Az irányelv, amely az EU GDP-jének és munkahelyeinek a 40%-át adó ágazatról szól, azért is előnyös, mert lehetővé teszi az európai vállalatok – különösen a kis- és középvállalkozások – számára, hogy versenyképes áron jobb szolgáltatásokat nyújtsanak. A szolgáltatási irányelv megfelelő és átlátható átültetésének pozitív hatása lenne, felszabadítaná a belső piac hatalmas gazdasági és munkahelyteremtő potenciálját. Ez becslések szerint 0,6–1,5%-os európai GDP-növekedést jelentene, amelyre az Európai Uniónak nagy szüksége van. Így az irányelvnek az egész EU-ban történő teljes körű átültetése olyan versennyel kapcsolatos szempontokat vezetne be a belső piacra, amelyek előnyöket eredményeznek az állampolgárok és a vállalatok számára.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A szolgáltatási irányelv az Európai Unió növekedésének alapvető eszközéül szolgál, mivel lehetővé teszi különösen az önálló vállalkozók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, hogy könnyebben folytathassák tevékenységüket más tagállamokban, új üzleti területeket alakítsanak ki, továbbá más tagállamokból vegyenek fel új alkalmazottakat. Ezek a tevékenységek az Európai Unió GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át teszik ki, és fontos ágazatot alkotnak a gazdasági növekedésben és a munkanélküliség elleni küzdelemben. Fontos megszilárdítani a szolgáltatások európai belső piacának hatalmas gazdasági és munkahelyteremtő potenciálját, mivel jelentős lépést jelent a szolgáltatások valóban egységes piaca felé, amely lehetővé teszi a vállalatok, különösen a kkv-k számára, hogy a belső piac egészén versenyképes áron, jobb szolgáltatásokat nyújtsanak a polgárok számára. Remélem, hogy már a közeljövőben el lehet kezdeni az irányelv célkitűzéseinek megvalósítását, és hogy ez az egész EU, valamint régiói számára is előnyökkel jár, és így, tisztességes, fenntartható és minőségi munkahelyek létrehozása, valamint a szolgáltatások minőségének és biztonságának fokozása révén hozzájárul a valódi gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz.

  Philippe de Villiers (EFD), írásban. – (FR) A Parlament a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szavaz, amelynek visszavonását még akkor megígérték, amikor még Bolkestein-irányelvnek hívták. Az Európai Parlament most arról dönt, hogy megfelelően átültették-e a tagállamokban az irányelvet.

A szolgáltatások az Európai Unió GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át adják, de jelentős különbségek figyelhetőek meg az egyes tagállamok között. A szolgáltatási irányelv jogi „előnyöket” és szabványosítást javasol, amely a francia nép kárára megy végbe, és a szociális normák csökkenését eredményezi.

A piacokat és a munkavállalókat, mivel hozzájárulnak országunk és kontinensünk jólétéhez, feltétlenül védeni kell, de az Európai Unió, ahogy mindig, ellenzi ezt.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel azt gondolom, a tagállamok eddig csak részlegesen és korlátozott módon hajtották végre a szolgáltatási irányelvet. Annak ellenére, hogy ez az irányelv egyike a legfontosabb európai jogszabályoknak, amelynek célja a szolgáltatási ágazatban is lehetővé tenni a szabad mozgást az Európai Unión belül, bőven van még tennivalónk. Fontos biztosítani ennek a több mint három éve elfogadott jogszabálynak a megfelelő módon történő végrehajtását, különös tekintettel az „ügyintézési pontok” hatékony létrehozására, amelyeket a más országban szolgáltatásokat nyújtani kívánó állampolgárok a szükséges információk megszerzéséhez használhatnak.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv célja, hogy megnyissa a piacot a szolgáltatók számára az Európai Unióban, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban, és teljesítse a szabad mozgás elvét annak érdekében, hogy létrehozza az ágazat valódi belső piacát. A szolgáltatási ágazat az Unió GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át adja, és hatalmas növekedési és munkahelyteremtő potenciállal rendelkezik, különösen a kis- és középvállalkozások terén. Az irányelv átültetésének határideje 2009 vége volt, néhány tagállamnak azonban a mai napig nem sikerült hatékonyan és megfelelően végrehajtania ezt a jogszabályt.

A szükséges adminisztratív információkat tartalmazó online portál csak 22 tagállamban működik, és ebből a 22 országból csak 14-ben lehetséges a szükséges ügyintézés elektronikus lebonyolítása. Szükség van arra, hogy biztosítsuk és figyelemmel kövessük az irányelv megfelelő módon történő alkalmazását a tagállamokban annak érdekében, hogy megszűnjenek az önkényes akadályok, illetve hogy a tagállamokban továbbra is fenntartott szabályok arányosak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás-tervezet a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásával foglalkozik.

Az emberek és áruk szabad mozgásának elve az Európai Unió egész területén az összes szerződésben szerepel azzal a céllal, hogy elősegítse a közös piac megteremtését. A 2006/123/EK irányelvet azzal a céllal fogadták el, hogy megszüntesse a szolgáltatói tevékenységeket korlátozó bürokratikus akadályokat a tagállamokban.

Látható azonban, hogy nem minden tagállam hajtja végre ezt az irányelvet, melynek oka az, hogy úgy vélik, bizonyos elemei nincsenek egyértelműen tisztázva. Ezért fontos most ez az állásfoglalás.

Helyeslem, hogy az „egyablakos ügyintézési pontok” kialakításával megteremtsük annak a lehetőségét, hogy gyors és hatékony módon adhassunk választ a munkavállalók képviselőinek és a vállalkozóknak a kéréseire. Remélem, hogy az ügyintézési pontok nemcsak kizárólag elektronikus formára korlátozódnak, hanem személyes ügyintézésre és tanácsadásra is lehetőséget teremtenek, hiszen tudjuk, hogy ez mennyire fontos, amikor külföldön tartózkodunk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztunk, tartva magunkat minden korábbi állásfoglalásunkhoz a hírhedt Bolkestein-irányelvvel és arra irányuló elfogadhatatlan céljaival kapcsolatban, hogy elősegítse a szolgáltatások, köztük a közszolgáltatások liberalizációját, hogy az Európai Unióban működő gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeinek kedvezzen a munkanélküliség növekedése és a felhasználok számára nyújtott alacsony színvonalú szolgáltatások árán is, ahogy az már egyértelműen látható azokban az ágazatokban, amelyek elindultak ezen az úton lefelé.

Ez a jelentés nyomást próbál gyakorolni azokra a tagállamokra, amelyek nem haladnak olyan gyorsan a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásával, mint ahogy azt az európai parlamenti képviselők többsége szeretné – azért, hogy európai gazdasági csoportok érdekeit védje. Az irányelv 2006. december 28-án lépett hatályba, célja, ahogy az ebben a jelentésben is olvasható, „hogy az Európai Unióban megnyissa a piacot a szolgáltatók számára, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban, és teljesítse a szabad mozgás elvét, amely a közös piac alapját képezi.”

Arra lett volna azonban inkább szükség, hogy objektíven kiértékeljék a szolgáltatások, bizonyos esetekben létfontosságú közszolgáltatások területén történő liberalizáció és az ezt követő privatizáció végrehajtásának a következményeit annak érdekében, hogy visszatérjünk az emberek és a munkavállalók jogainak megalkuvás nélküli védelméhez.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Bolkestein-irányelv végrehajtása nem valósult meg időben, mert a tagállamoknak állítólag túl sok időbe tellett az átültetése és megfelelő módon való alkalmazása. Igaz, hogy Franciaországban csak részlegesen ültették át az irányelvet a nemzeti jogba. És erre jó okuk van! A nyilvános vita és a további felháborodás elkerülése érdekében Sarkozy úr kormánya szándékosan döntött úgy, hogy nem keretjogszabályt alkalmaznak, hanem az összes vonatkozó szövegbe beépítik az irányelvben szereplő elveket. Valójában csak egyetlen elvről van szó: a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás teljes és abszolút szabadságáról. A jogalkotási módosítások felosztásának eredménye egy áltáthatóságot nélkülöző folyamat lett. A szöveg hatálya még mindig nem egyértelmű: vannak olyan szociális szolgáltatások, amelyeket a jogalkotók szándéka szerint kizárnak az irányelv hatálya alól, azonban az valójában mégis érinti őket. Azokat a szolgáltatásokat, amelyek ma kizárásra kerültek az irányelv hatálya alól, egyszerűen csak a háttérbe tolták egy időre: a Bizottság háromévente javasolhatja, hogy ezeket is vonják be az irányelv hatálya alá. Sőt mi több, habár hivatalosan törölték a szöveg legbotrányosabb szakaszát, a származási ország elvét, mégis sikerült visszacsempészni azt a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv és a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló rendelet által megteremtett lehetőségeknek köszönhetően.

  Louis Grech (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel a szolgáltatások az egységes európai piac munkahelyeinek és nettó munkahelyteremtésének 70%-át teszik ki, és a közvetlen külföldi befektetések legfontosabb forrását jelentik. A szolgáltatási irányelv megteremti a szolgáltatók nagyobb fokú szabad mozgásának alapvető keretrendszerét, megerősíti a fogyasztóknak mint a szolgáltatások igénybe vevőinek a jogait, valamint biztosítja az információk és segítségnyújtás jobb hozzáférhetőségét és a nagyobb átláthatóságot a szolgáltatókkal és szolgáltatásaikkal kapcsolatban.

Ezen okok miatt a szolgáltatási irányelv megfelelő végrehajtása továbbra is kiemelt prioritást kell, hogy élvezzen a Bizottságban. A Bizottságnak ezért azon kell dolgoznia a tagállamokkal, hogy még hatékonyabbá tegyék igazgatási együttműködésüket az irányelv hatálya alá tartozó mechanizmusok területén különösen annak biztosításával, hogy a tagállamok teljes körűen működő egyablakos ügyintézési pontokat hozzanak létre.

Arra bíztatom továbbá a Bizottságot a tagállamokkal együtt, hogy folytassák az egységes piac fejlesztését a szolgáltatási irányelv által meghatározott „kölcsönös értékelés” folyamata alapján annak érdekében, hogy naprakész visszajelzést kapjanak a fogyasztóktól, az állampolgároktól és a vállalkozásoktól az országukban a szolgáltatási irányelv végrehajtására tett tagállami intézkedésekről ezáltal biztosítva, hogy a tagállamok valóban magukénak tekintsék az egységes piac ügyét.

  Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A 2006-ban elfogadott szolgáltatási irányelv, amelyet 2009. december 28-ig kellett volna átültetni a nemzeti jogba, továbbra is kérdéseket vet fel a tagállamokban és a közvetlenül érintett helyi hatóságok körében. A Gebhardt asszony által készített saját kezdeményezésű parlamenti jelentés, amely az irányelv végrehajtásának kezdeti értékelését javasolja, ezek közül a nehézségek közül érint néhányat, különösen a szociális szolgáltatásokat és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat övező bizonytalanságot (mi a meghatározásuk? mely területeket érintik?), valamint az átültetési folyamat átláthatóságának hiányát néhány tagállamban. Említést kell tenni továbbá arról is, hogy Franciaországban különösen jellemző az irányelv végrehajtásának folyamatára az átláthatóság hiányának és a rugalmatlanságnak a problémája. Franciaország számos végrehajtási rendelettel és jogszabállyal rendelkezik, valamint korlátozóan értelmezi az irányelvben meghatározott mentességeket, ami kétségeket vet fel néhány szolgáltatásnak, például a gyermekgondozásnak és a fogyatékossággal élők ellátásának a jövőjét illetően. Ez a saját kezdeményezésű jelentés, amelyet a Parlament nagy többséggel fogadott el, kiváló lehetőséget biztosít, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az európai parlamenti képviselők, főként a szocialisták, továbbra is figyelemmel követik ennek az irányelvnek a végrehajtását és a közszolgáltatásokra gyakorolt hatását.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A szolgáltatási irányelv elfogadása után négy évvel az Európai Parlament ezen a héten kimondta ítéletét az irányelv tagállamokban történő végrehajtását illetően. Információhiány, holtpontok a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban, szükségtelen adminisztratív terhek és sok más szerepelt azok között a kritikák között, amelyeket az Európai Parlament fejezett ki az elfogadott és általam is támogatott jelentésben. A tagállamoknak valóban fejlődést kell elérniük ennek az irányelvnek a végrehajtásában annak érdekében, hogy fejlesszék és megkönnyítsék a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást. Emellett szeretném hangsúlyozni az irányelv hatályának bonyolult ügyét, ugyanis az irányelv kizár néhány területet, például a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokat és az állam által megbízott szolgáltatók által nyújtott néhány szolgáltatást (szociális szolgáltatások, gyermekgondozás, segítségnyújtás az embereknek stb.). Két fogalom, a „nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatás” és a „megbízás” nincs egyértelműen meghatározva, illetve tagállamonként eltér az értelmezésük. Ez a jogi egyértelműség hiányát eredményezi, amit nagyon sajnálatosnak tartok.

  Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Az európai közös belső piac szempontjából alapvető fontosságú, hogy a tagállamok gyorsan és hatékonyan bevezessék a szolgáltatási irányelvet. Különösen fontos a kis- és középvállalkozások számára, amelyek a nemzeti határokon túl is szeretnének szolgáltatásokat nyújtani, hogy legyen egyablakos ügyintézési pont, amely biztosítja számukra az alapvető információkat és elmagyarázza a szükséges eljárásokat.

Több mint egy év telt el a határidő óta, ameddig a tagállamoknak be kellett vezetniük a szolgáltatási irányelvet. Nincs sok értelme, hogy tovább tárgyaljunk a számos módosításról. Sokkal hasznosabb lenne közelebbről megvizsgálni a végrehajtási eljárást. Néhány tagállam ugyan már elvégezte a szükséges intézkedéseket, mások úgy tűnik, hogy megfeledkeztek az általuk aláírt dokumentumról. Biztosítanunk kell éppen ezért, hogy az irányelvet azonnal és megfelelően mind a 27 tagállamban végrehajtják, hogy a lehető leggyorsabban egyszerűsíteni lehessen a többi országban való szolgáltatásnyújtás folyamatát.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Parlamentnek a 2006-ban hatályba lépett szolgáltatási irányelvről szóló állásfoglalása mellett szavazok. Az irányelv célja, hogy az Európai Unióban megnyissa a piacot a szolgáltatók számára, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban és teljesítse a szabad mozgás elvét, amely a közös piac alapját képezi. Az irányelv célja, hogy oly módon befolyásolja a piachoz való hozzáférést, hogy az önkényes akadályok fokozatosan megszűnjenek, és a tagállamokban lévő valamennyi létező szabály megfelelő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes legyen. Egyértelműen megerősítésre került, hogy sem a munkajogot, sem a munkavállalók jogait nem befolyásolja a jogalkotási projekt, amelyre a Parlament külön hangsúlyt fektetett. Lehetővé kell tenni, hogy az európai szolgáltatók bürokratikus akadályok nélkül végezhessék tevékenységüket bárhol az EU-ban. Az irányelv hatálya alá különböző szolgáltatások tartoznak, amelyek az EU bruttó hazai termékének (GDP) 40%-át adják. Egyetértek azzal, hogy az egyablakos ügyintézési pontok bevezetése nélkülözhetetlen eleme az irányelv hatékony végrehajtásának.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A szolgáltatási irányelv fontos lépés a szolgáltatások hiteles és egységes piacának létrehozása felé, amely lehetővé fogja tenni a vállalkozások, főként a kis- és középvállalkozások számára, hogy versenyképes áron jobb szolgáltatásokat nyújtsanak a polgárok számára. Támogatom az előadó álláspontját, aki szerint az egyablakos ügyintézési pontok bevezetése nélkülözhetetlen eleme az irányelv hatékony végrehajtásának. Ez az eszköz rendkívül fontos a kis- és középvállalkozások számára. Az egyablakos ügyintézési pontoknak pontos, teljes és átfogó információkat kell nyújtaniuk a formai szabályokról, a közigazgatási eljárásokról, a munkajogról, a tagállamok adózási rendszereiről, különös tekintettel a héa-ra stb. Az üzletembereknek továbbá segítséget kell nyújtani a szükséges közigazgatási eljárások elvégzéséhez. Úgy gondolom, hogy a teljes átültetést követően átfogó értékelést kell végezni a szolgáltatási irányelvnek a gazdasági tevékenységre, a foglalkoztatás minőségi és mennyisége szintjére, a szociális védelemre, a környezetvédelmi célkitűzések teljesítésére, valamint a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások minőségére gyakorolt hatásáról.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavazok. A 2006-ban elfogadott szolgáltatási irányelv célja a szolgáltatásnyújtással kapcsolatos egységes piac egyes aspektusainak harmonizálása. A tagállamoknak 2009 végéig kellett volna teljes mértékben végrehajtaniuk az irányelvet. Felszólítom azokat a tagállamokat, amelyek nem tettek eleget kötelezettségeiknek, hogy azokat minél előbb teljesítsék.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szöveg egyetlen pozitívuma, hogy felszólítja a tagállamokat a fokozottabb átláthatóság biztosítására a szolgáltatási irányelv bevezetése során. A francia kormány ezt figyelmen kívül hagyja! Ettől eltekintve az egyik szociáldemokrata európai parlamenti képviselő által készített jelentés megerősíti ennek a káros irányelvnek a neoliberális diktátum jellegét, sőt, még ennél is tovább megy, és rendreutasítja azokat a tagállamokat, amelyek kevéssé ambiciózusak a végrehajtást illetően. Ami még ennél is rosszabb, hogy e Ház elismeri, hogy nem tudja megállapítani az irányelv végrehajtásának következményeit! Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem tartunk név szerinti szavazást. Így nem ismerjük meg a felelősök nevét. Az állásfoglalás ellen szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv célja, hogy eltörölje a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos még meglévő akadályokat. Az irányelv átültetésével kapcsolatos néhány nehézséget követően, amelyek egyes tagállamok aggályaiból adódnak, az eljárás iránymutatásait, amelyek célja a tagállamok közötti együttműködés egyszerűsítése a fogyasztóvédelemre, a környezetvédelemre, a közegészségügyre és biztonságra tekintettel, végre valamennyi tagállamban átültetik a gyakorlatba, és ez a jelentés hozzájárul a javasolt intézkedések még hatékonyabb végrehajtásához és megfelelőbb működéséhez. Ezért szavaztam így.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU széleskörű lehetőségeket kínál különösen a szolgáltatóknak. Az egységesített uniós szabályok sokkal könnyebbé teszik a határokon átnyúló munkát, és a munkavállalóknak egyre több ösztönző szolgáltatást ajánlanak, hogy néhány évig külföldön dolgozzanak. Gyakran azonban a szolgáltatásokkal kapcsolatos olyan nemzeti jogszabályokkal találják szembe magukat, amelyeket nem értenek, és amelyek gyakran problémákhoz vagy félreértésekhez vezetnek. Nem szavaztam a jelentés mellett, mert nem tartalmaz kellő információt az egyablakos ügyintézési pontok költségeire vonatkozóan.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) A szolgáltatási irányelv elfogadásának célja, hogy a vállalkozások könnyebben tudják tevékenységüket végezni a határokon túl. A létrehozott rendszer jelentős mértékben csökkentette az adminisztratív akadályokat. A tapasztalatok szerint azonban még mindig számos bürokratikus akadályt kell legyőzniük a kisvállalkozásoknak az Európai Unió egyes tagállamaiban. Az egyablakos ügyintézés tervezett elve nem működik vagy nem megfelelően működik néhány országban, és a vállalkozóknak időnként végtelen mennyiségű engedélyt kell beszerezniük, amelyeket számos ellenőrző szervezetnek meg kell vizsgálnia. Ezekkel a nehézségekkel nemcsak a helyi vállalkozóknak kell megküzdeniük, hanem azoknak a szolgáltatóknak is, amelyek más uniós tagállamban akarnak szolgáltatásokat nyújtani. Egyetértek éppen ezért a jelentés szövegével, valamint felszólítom az uniós tagállamokat, hogy továbbra is könnyítsék meg a vállalkozások életét és biztosítsák a szolgáltatások szabad mozgását.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A szolgáltatási irányelv átültetésének folyamata azon az óvatos eljáráson alapszik, amelynek célja magának az irányelvnek a végrehajtásából származó következmények, valamint az átültetést követően a belső piacot érintő következmények értékelése terén az átláthatóság és következetesség megteremtése a tagállamok rendszereiben. Ez a jelentés célkitűzése, amelyet támogatok, tekintettel arra, hogy meg kell vizsgálni a tagállamok munkáját. A rendeletek összehangolásának elősegítése hatékony átültetésük közös értékelése révén nemcsak a tagállamok munkáját segítené (amelyek olyan késésben vannak, hogy a Parlament ebben a jelentésben úgy véli, hogy ellenőrizni kell a munkájukat), hanem pontos keretet hozna létre az egyablakos ügyintézési rendszerre vonatkozóan, amely biztosítaná az információáramlást a kis- és középvállalkozások számára. Azt szeretném még elmondani, hogy gazdaságunk 75%-a szolgáltatásokon alapszik és a globális piacon ez az erősségünk. Úgy gondolom, hogy a jövőben nagyobb mértékű liberalizációra van szükség, amely nem a szabályok hiányát, hanem egyszerűen fokozottabb versenyt jelent.

.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A szolgáltatási irányelv hozzá kíván járulni a szolgáltatások belső piacának teljes létrehozásához, a minőség magas szintjének és a társadalmi kohézió biztosításával. Ennek az eszköznek a célja a növekedés elősegítése az EU-ban, és végrehajtása szerepel az Európa 2020 stratégia keretében és az egységes piaci intézkedéscsomagban. A szolgáltatási irányelv átültetése jelentős kihívás a tagállamok, a közigazgatási és helyi hatóságok számára, egyrészről a létrehozás jogával és a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos előírások miatt, másrészről a szolgáltatók, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) segítése céljából létrehozott egyablakos ügyintézési pontok létrehozása miatt. Ez az irányelv lehetővé teszi az önálló vállalkozók és főként a kkv-k számára, hogy könnyebben végezzék tevékenységüket más tagállamokban, újabb üzleti területeket hozzanak létre és az adott tagállamban vegyenek fel munkaerőt. A jelentés mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy a belső piaci információs rendszer és az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása a részt vevő hatóság közötti nagyobb mértékű adminisztratív együttműködést teszi szükségessé, nagyobb átjárhatóságot biztosít, valamint nemzeti, regionális és helyi szintű hálózatokat hoznak létre az EU teljes területén, közelebb hozva ezáltal a legtávolabbi régiókat a valódi belső piachoz.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (szolgáltatási irányelv) célja, hogy az Európai Unióban megnyissa a piacot a szolgáltatók számára, fokozatosan megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban és megvalósítsa a szabad mozgás elvét, amely a közös piac alapját képezi. Ez egy fontos eszköz a szolgáltatások valódi belső piacának létrehozásában, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások számára, hogy versenyképes árakon jobb minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak az EU teljes területén, hozzájárulva ezáltal a jólét és a versenyképesség elősegítéséhez, valamint a munkahelyek létrehozásához. Alapvető fontosságú éppen ezért annak biztosítása, ahogy azt az előadó is igen helyesen hangsúlyozza, hogy a tagállamok megfelelő módon ültessék át és hajtsák végre az irányelvet, amelynek biztosítania kell a bürokratikus akadályok megszüntetését és a releváns információkhoz való hozzáférést az üzletemberek számára, különösen az egyablakos ügyintézési pontok létrehozásának elősegítése révén.

  Evelyn Regner (S&D), írásban. – (DE) A szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavazok, mert úgy gondolom, hogy az nagyon kiegyensúlyozott. A gyakorlati nehézségek értékelésére összpontosít, valamint konkrét javaslatokat tartalmaz azok megoldására. Olyan országból származom, ahol a szolgáltatási irányelvet nem ültették át a nemzeti jogba. Szerintem alapvető fontosságú az irányelv bevezetése és ezt olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek megakadályozzák az olcsó munkaerő és a szociális dömping megjelenését. Azt is fontosnak tartom továbbá, hogy a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló jelentés kiemeli a szándékosan kihagyott területeket, például a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat. Ezt nyomon kell követni a végrehajtási folyamat befejezéséig.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A közismert szolgáltatási irányelv − amely Bolkestein-irányelv néven ismert − elfogadása után majdnem négy és fél évvel ez az alapvető kérdés, amely az európai uniós GDP és a munkahelyek 40%-át kitevő tevékenységek széles skálájáról szól, ismét az Európai Parlament napirendjén szerepel. Szerencsére a dolgok lecsendesedtek és úgy tűnik, hogy a baloldali pártok felhagytak az Európai Unión belüli szolgáltatásnyújtást gátló szükségtelen és korlátozó akadályok megszüntetésére irányuló – és ezt fontos hangsúlyozni – szolgáltatási irányelvvel kapcsolatos dogmatikus álláspontjukkal. El kell mondani, hogy a Gebhardt-jelentés, amelyről ma szavaztunk, kevésbé foglalkozik magával a szöveggel, sokkal inkább a tagállamoknak az átültetésre irányuló erőfeszítéseire összpontosít.

Ez az átültetés összhangban van az irányelvvel, mivel a tagállamoknak 2009 végéig egyszerűsíteniük kellett adminisztratív eljárásaikat és egyablakos ügyintézési pontokat kellett létrehozniuk, hogy a vállalkozások könnyebben tudják teljesíteni a formaságokat elektronikus úton. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy még számos tagállamban fejlődést kell elérnünk az egységes piac megerősítése és a kkv-k napi munkájának megkönnyítése érdekében, amely vállalatoknak csak 8%-a működik a nemzeti határokon túl.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma itt e Házban a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló jelentésről szavazunk. Az irányelv célja, hogy az Európai Unióban megnyissa a piacot a szolgáltatók számára, megszüntesse a szolgáltatói tevékenységek gyakorlását gátló protekcionista korlátokat a tagállamokban, és teljesítse a szabad mozgás elvét, amely a közös piac alapját képezi. Egyszóval, lehetővé kell tenni, hogy az európai szolgáltatók bürokratikus akadályok nélkül folytathassák tevékenységüket bárhol az EU-ban.

Gebhardt asszony saját kezdeményezésű jelentése lehetővé teszi, hogy értékeljük a szolgáltatási irányelv végrehajtását, a végrehajtás három éves, 2009. december 28-án lezárult időszakát, ezt a különösen fontos irányelvet, amely 2006 decemberében lépett hatályba. Az előadó értékelése valóban rávilágít, hogy néhány tagállam még mindig nem fogadta el az összes, az irányelv által a megfelelő végrehajtása érdekében megkövetelt horizontális jogszabályt, ezért van szükség további munkára ahhoz, hogy megpróbáljuk megvalósítani az összes, a szolgáltatási irányelvben szereplő mechanizmust.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Végül a szöveg ellen szavazunk, mert az általános érdekű szolgáltatásokat illetően a jelentés szerint a tagállamok többsége nem szembesült jelentős problémákkal. Ugyan a szövegezés némileg enyhíti az EPP árnyékelőadójának (Handzlik, Lengyelország) eredeti javaslatát, amely szerint semmilyen probléma nem merült fel, azonban továbbra is figyelmen kívül hagyja az irányelv által előidézett bizonytalanságokat, különös tekintettel arra, hogy a szociális szolgáltatásoknak a hatáskörébe kell-e tartozniuk vagy sem.

A jelentés továbbá lelkes elvárásokat tartalmaz a foglalkoztatásra gyakorolt hatást illetően, azonban a Bizottság semmilyen hatásvizsgálatot nem készített, és egyes nemzeti hatásvizsgálatok szerint nagyon alacsonyak a munkahelyteremtésre gyakorolt hatások mennyiségi mutatói, nincsenek hatásmutatók a munkahelyek megszűnésére vonatkozóan, valamint semmilyen értékelés nem létezik a munkahelyek minőségét illetően, nem is beszélve a Bíróság ítélkezési gyakorlata eredményeképp a munkaügyi normák szintjére nehezedő nyomásról az irányelv elfogadását követően.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás mellett szavazok, mert úgy gondolom, hogy a dinamikus szolgáltatási piac teljes mértékű megvalósítása az Európai Unió egyik alapvető prioritása. Jelenleg az egységes piac által nyújtott jelentős előnyök ellenére a szolgáltatások a teljes európai kereskedelem mindössze egyötödét teszik ki, és a kis- és középvállalkozások mindössze 8%-a működik a sajátjától eltérő tagállamban. A Bizottság által tavaly októberben elfogadott, az egységes piacról szóló közleményben szereplő adatok meglehetősen egyértelműek: a szolgáltatások liberalizációja révén az elkövetkező tíz évben a bruttó hazai termék (GDP) 4%-kal növekedne. Ezt a célkitűzést csak közös szabályok létrehozásával és bevezetésével lehet elérni.

A jelenlegi válság idején ki kell használnunk a meglévő növekedési potenciált azáltal, hogy segítjük a vállalkozások növekedését, megújulását, valamint a munkahelyek létrehozását. Csak ily módon tudunk jobb és versenyképesebb szolgáltatásokat nyújtani a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak egyaránt. A szolgáltatások egységes piacát kell eszközként használni a gazdasági növekedés visszaállításához, a fogyasztók bizalmának újbóli elnyeréséhez és a mindenki számára hozzáférhető megbízható termékek biztosításához.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) A szolgáltatásokra vonatkozóan továbbra is számos korlátozás létezik az egységes piacon, ezért ez egy fontos jelentés abból a szempontból, hogy értékeli az elfogadott megoldások végrehajtását. A szolgáltatási irányelv célja a szolgáltatások egységes belső piacának teljes mértékű létrehozása. Célja továbbá, hogy jelentősen megkönnyítse a kis- és középvállalkozások létrehozását és tevékenységeik kibővítését. Ez elősegíti a munkahelyek létrehozását és segíti a munkanélküliség elleni küzdelmet. A polgároknak jobb minőségű szolgáltatásokat fognak nyújtani versenyképesebb árakon, és javulni fog az ágazat biztonsága.

Lényeges ugyanakkor az irányelv hatásának értékelése azt követően, hogy a tagállamok teljes körűen bevezették. Az Európai Parlamentnek, a projekt egyik kulcsszereplőjeként, kiemelkedő szerepet kell játszania a folyamat ellenőrzésében. Az irányelv gyors és megfelelő végrehajtása az egyik legfontosabb feltétele a kohéziós és regionális politika célkitűzései elérésének, az egységes piac szolgáltatási szektorban jelenleg tapasztalható kimerültségének megszüntetésével segíthet továbbá véghezvinni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) 2006-ban hajtották végre a szolgáltatások piacának liberalizációját. Akkor a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a szolgáltatási irányelv ellen szavazott annak számos hiányossága miatt, valamint azért, mert nem garantált jogbiztonságot. A jelentés, amelyről ma szavazunk, felméri azokat a nehézségeket, amelyekkel a szolgáltatási irányelv végrehajtása során szembesültünk. Van néhány jó eleme, mint például a rendszeres felülvizsgálatra és a hosszú távú hatások vizsgálatára vonatkozó előírás, azonban olyan pontokat is tartalmaz, amelyekkel nem értek egyet, például azzal a kijelentéssel, hogy a tagállamok csak kevés vagy jelentéktelen nehézségekkel szembesültek a végrehajtási folyamat során. Ez egész egyszerűen nem igaz, mert továbbra sem egyértelmű, hogy az irányelv vonatkozik-e bizonyos szociális szolgáltatásokra. A jelentés továbbá túlzottan optimista a munkahelyek létrehozásának lehetőségét illetően.

Nem készült felmérés a létrehozott munkahelyek számáról, ahogy a munkahelyek megszűnésére vagy a meglévő munkahelyek minőségére vonatkozóan sem, nem is beszélve a munkafeltételekre nehezedő megnövekedett nyomásról a Bíróság ítéleteit követően. A jelentés továbbá egyetlen szóval sem említi a jogbiztonságot, amely azon tény eredményeképp jön létre, hogy nincs egyértelmű alternatíva a származási ország elvére vonatkozóan. A Zöldek ugyanakkor a szolgáltatókat további követelményekkel sújtó tagállamokra vonatkozó tilalom felülvizsgálatát kérték, a kérelmet azonban elutasították. A jelentés ellen szavaztam.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv végrehajtásáról szóló jelentést. Fontos a szociális jogok és a munkajog tiszteletben tartása, mivel a belső piac javult a szolgáltatások szempontjából, amely a kereskedők és a fogyasztók számára egyaránt előnyös.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), írásban. – Határozottan támogatom a Gebhardt-jelentést. A szolgáltatási irányelv végrehajtásának határideje egy éve lejárt, és üdvözlöm, hogy a Parlament foglalkozik a tagállamok által elért fejlődéssel. A szolgáltatási ágazat adja az EU GDP-jének jelentős hányadát, azonban a határokon átnyúló szolgáltatások kereskedelme még mindig nem éri el az árukereskedelem szintjét. Ez a jelentés rávilágít, hogy a végrehajtás nem teljes körű és a polgárok még nem használták ki teljes mértékben az irányelv által nyújtott előnyöket. A tagállamok egyablakos ügyintézési pontjai, amely tájékoztatják a szolgáltatókat a többi uniós tagállamban meglévő jogaikról és lehetőségeikről, az irányelv egyik fontos rendelkezését képezik. Véleményem szerint a jelentés által felvetett fontos kérdés ezeknek az egyablakos ügyintézési pontoknak a nagymértékű kihasználatlansága. Határozottan támogatom azt a javaslatot, amely szerint szükség van egy hatékony tájékoztató kampányra, amely felhívná a figyelmet az egyablakos ügyintézési pontokra. A Bizottságnak biztosítania kell a népszerűsítő kampány finanszírozását. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor a hatóságok szerepét az egyes tagállamokban, ők rendelkeznek a jól célzott kampány biztosításához szükséges kapcsolatokkal és szakértelemmel. Enélkül a határokon átnyúló szolgáltatások kereskedelmének elősegítésére tett uniós erőfeszítések hiábavalóak.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A szolgáltatások liberalizációjára vonatkozó, sikertelen munkaellenes jogszabály − amely Bolkestein-irányelv néven közismert − végrehajtása jelentős haladásellenes változtatásokat sürget a munkásosztály és az alsóbb osztályok kárára. A szolgáltatások piacának megnyitása, amely az EU GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át teszi ki, a munkavállalók bérét, munkáját, szociális és egyéb jogait érintő kollektív szerződések eltörlését jelenti, valamint elkótyavetyéli a gazdaság stratégiai állami szektorait, amelyek az emberek tulajdonát képezik. Az Európai Parlament a szolgáltatásokról szóló állásfoglalási indítványában felszólítja az EU-t és a tagállamok burzsoá kormányait, hogy gyorsítsák fel a kapitalista átszervezéseket, hogy a szolgáltatások liberalizációjáról szóló irányelvet a Bizottság közelmúltbeli, „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című 2011. évi közleménye alapján teljes körűen végre lehessen hajtani, aminek célja a munkaerő további drasztikus csökkentése, valamint annak lehetővé tétele, hogy a monopóliumok új, jövedelmező ágazatokban vegyenek részt tőkéért cserébe. Az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása a szolgáltató vállalatok számára valamennyi tagállamban ürügy a munkaellenes irányelv végrehajtásának felgyorsítására, amelynek ratifikálása hatalmas tüntetéseket eredményezett a tagállamokban. A Görög Kommunista Párt a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló állásfoglalási indítvány ellen szavazott.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom Evelyne Gebhardt jelentését a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról. A 2006. évi irányelvvel kapcsolatos tevékenységek teszik ki az EU GDP-jének és munkahelyeinek 40%-át. A tagállamok által alkalmazott különböző végrehajtási módszerek azonban megnehezítették a szolgáltatási ágazat számára, hogy teljes mértékben kihasználja az irányelv által nyújtott előnyöket. Annak lehetővé tétele, hogy a szolgáltatók saját országukon kívül is folytathassák tevékenységüket, nélkülözhetetlen az EU egységes piaca szempontjából, és a bürokrácia csökkentése nemzeti szinten lehetővé teszi, hogy az irányelv hozzájáruljon az EU gazdasági növekedéséhez és a munkahelyekkel kapcsolatos célkitűzéseihez. A jelentés szerint valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy több információt juttatnak el azon vállalkozásokhoz, amelyek a határokon túl is kívánnak szolgáltatásokat nyújtani. Ennek az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül való kivitelezése lehetővé teszi, hogy a szolgáltatási ágazat kihasználja a határokon átnyúló kereskedelem előnyeit. Annak biztosítása, hogy az egyablakos ügyintézési pontok személyes és elektronikus kapcsolattartást is lehetővé tesznek, szintén nagyon fontos annak érdekében, hogy valamennyi vonatkozó információ eljusson a felhasználókhoz és kérdéseikre választ kapjanak. A jelentés javasolja továbbá azon szolgáltatásoknak az irányelvbe való belefoglalását, amelyek kimaradtak a 2006. évi, eredeti irányelvből: ezek az egészségügyi, a közlekedési és a szociális szolgáltatások. Ez tovább bővítené az irányelv hatályát és több munkavállaló számára járna előnyökkel a szolgáltatási szektorban.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az EU-ban a szolgáltatási szektor adja a GDP 70%-át. Egyes országokban, például Ausztriában, ahonnan én is származom, ez az ágazat a gazdasági növekedés motorja. Az irányelv célja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást gátló ésszerűtlen akadályok megszüntetése. Különösen a kis- és középvállalkozások szembesülnek gyakran olyan bürokratikus akadályokkal és hátrányos megkülönböztetéssel, amelyek gátolják őket abban, hogy teljes mértékben kihasználják a közös belső piac előnyeit. Az irányelv figyelembe veszi az egyes tagállamok különleges társadalmi körülményeit. Az ellenőrzési lehetőségek megerősítése a célországban jelentős előrelépés. A jogszabályokat megszegő külföldi szolgáltatókra vonatkozó hatékony szankciók kivetésére szolgáló mechanizmust azonban a lehető leghamarabb be kell vezetnünk. Gebhardt asszony jelentése mellett szavaztam, mert remélem, hogy a szolgáltatási irányelv végrehajtása ösztönzőleg fog hatni a munkaerőpiacra.

Jelentés: Antonio Cancian (A7-0020/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszum, amely sikeresen biztosítja az utasok jogait, ugyanakkor nem ró súlyos terhet a fuvarozókra, amelyek közül sokan kis- és középvállalkozások.

A Parlament tehát sikerként könyvelheti el, hogy elérte a Tanács által javasolt 500 km-es távolság 250 km-re csökkentését, valamint az utasok jogainak bővítését, különösen a csökkent mozgásképességű személyekét. További kiemelendő eredmények: szállás biztosítása járattörlés esetén, azonnali segítségnyújtáshoz való jog baleset esetén, valamint elektronikus úton biztosított, frissített tájékoztatás az utasok részére.

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Elleneztük a jogszabályt, mivel bizonyos, hogy:

1. az új jogok nyomán keletkező többletköltségek tartósan magasabb jegyárakat eredményeznek minden utas számára;

2. megszűnnek a marginális nyereséggel vagy nullszaldósan üzemelő autóbuszjáratok, mivel nem lesz mozgásterük a jegyárak emelésére, így nem szolgáltatnak tovább.

Az Uniónak nem volna szabad jogkörrel rendelkeznie ahhoz, hogy jogszabályokat hozzon az Egyesült Királyság számára. Hangsúlyozzuk, hogy az Egyesült Királyságnak nemzetállamként joga van önmaga kormányzásához, és saját törvényeinek meghozatalához, a közlekedési és környezetvédelmi jogszabályokat is beleértve.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amelynek tartalma az Európai Parlament álláspontja az utasok jogainak védelméről. A rendeletet a tagállamokban és azok között menetrend szerint közlekedő járatok esetében kell alkalmazni, amennyiben a járat menetrend szerint kevesebb mint 250 km-es útvonalat tesz meg. Az állásfoglalás kitér az utasok jogaira abban az esetben, ha a buszjáratot törlik vagy a járat 120 percnél többet késik. Ekkor az utasoknak azonnal fel kell kínálni az utazás további költség nélküli folytatásának vagy végső úti céljuk más útvonalon történő elérésének lehetőségét, vagy pedig a menetjegy árának visszatérítését. Ha a fuvarozó ezt a választási lehetőséget nem ajánlja fel, az utas jogosult a menetjegy árán túl terjedő kártérítésre. Lényeges továbbá, hogy járattörlés vagy késés esetén az utasokat el kell látni a szükséges tájékoztatással. Továbbá segítségnyújtást kell felajánlani számukra, amennyiben egy több mint 3 órás menetidejű járatot törölnek, vagy indulása több mint 90 perces késedelmet szenved.

Ilyen esetekben a fuvarozónak ételt vagy frissítőket kell felajánlania, valamint szállodai szálláshelyet maximum két éjszakára. A szálláshely biztosításának kötelezettsége azonban nem vonatkozik azon esetekre, amikor a járattörlés vagy késés kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy nagyobb természeti katasztrófa miatt következett be. Tekintettel az utazók által idén télen tapasztalt nehézségekre, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtak eljutni a célállomásig, és több éjszakát az állomásokon kellett tölteniük, biztosítani kell számukra a megfelelő szálláshelyhez való jogot.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unióban évente több mint 70 millió európai utazik autóbusszal. Az Európai Parlament által elfogadott határozott álláspont a busszal utazók jogaival kapcsolatban azt jelenti, hogy mostantól a fuvarozók tájékoztatást, segítséget és kártérítést nyújtanak az egész Unióban, az utasok jogainak megfelelően. Az európaiak immár uniós szintű védelmet élveznek, függetlenül az igénybe vett közlekedési eszköz típusától. Támogatom a jelentést, amely szabályozza az autóbuszok túlfoglalását, vagy a több mint két órás késést a 250 kilométeresnél hosszabb utazás esetében, valamint az utazások törlését. Úgy vélem továbbá, hogy a csökkent mozgásképességű személyekkel szembeni megkülönböztetésmentesség elvét érvényre juttatják a buszmegállókban nyújtott segítségre vonatkozó alapvető jogok, beleértve bizonyos felszerelések, például a kerekesszékek ingyenes szállítását. A jelentés mellett szavaztam, amely biztosítja a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek jogait, így a megkülönböztetésmentes hozzáférést a közlekedéshez és a kártérítéshez való jogot a kerekesszékek és egyéb mozgást segítő berendezések elvesztése vagy megrongálódása esetén.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A fogyatékossággal élő személyeknek hozzá kell férniük a közlekedési rendszerekhez, és a csökkent mozgásképességű személyek számára biztosítani kell a segítségnyújtáshoz való jogot a megállókban és az állomásokon. Noha egyetértek azzal, hogy az utasoknak joguk van a jobb tájékoztatáshoz és segítségnyújtáshoz a fuvarozók és állomások személyzete részéről az egész Unióban, mégis fontos, hogy ne terheljük túl a vidéki térségekben működő kis- és belföldi vállalkozásokat vagy önkéntes testületeket, mivel ez arra kényszerítené őket, hogy kevesebb szolgáltatást nyújtsanak.

A belföldi vállalkozások vagy önkéntes testületek buszjáratai gyakran alapvető szolgáltatást nyújtanak a helyi és vidéki közösségek számára. A jelentésben javasolt magasabb költségek magasabb árakat és az elérhető útvonalak számának csökkenését eredményeznék, egyes testületek akár a működésüket is kénytelenek volnának beszüntetni. A túlzott szabályozás nagy terhet róhat rájuk, néhányukra már most is nyomás nehezedik. Az eredmény a vidéki lakosságnak nyújtott szolgáltatás korlátozása volna. A helyi szinten jól működő közlekedési rendszer jobb eredmény, mint a túlzott szabályozás miatt megszűnt szolgáltatás.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) E fontos dokumentum mellett szavaztam. A szállítási ágazat növekedése és az uniós polgárok növekvő mobilitása alapvető fontosságúvá teszi az utasok védelmét szolgáló jogok egész Unióra érvényes megállapítását, valamint egyenlő versenyfeltételek biztosítását a különböző tagállamok fuvarozói számára. A légi utasok régóta rendelkeznek kiterjedt jogokkal. Két éve az uniós légi és vasúti utasok is megkapták ugyanezeket a jogokat, és magas szintű védelmet élveznek. Hasonló jogokat kell biztosítani az autóbusszal közlekedő utasok számára is, és javítani kell a csökkent mozgásképességű személyek utazási lehetőségein. Úgy vélem, hogy a Tanáccsal folytatott hosszadalmas és bonyolult tárgyalásokat követően sikerült megfelelő és kiegyensúlyozott megegyezésre jutni, amely teljes mértékben védi az utasok jogait anélkül, hogy terhet róna a fuvarozókra, amelyek túlnyomórészt kis- és középvállalkozások. Az autóbusszal közlekedő utasoknak ezentúl joguk lesz kártérítésre az út törlése, elhalasztása vagy késés esetén, szabályoztuk a megrongálódott vagy elveszett poggyász kérdését, és világos szabályozást dolgoztunk ki a kártérítéshez való jogra baleset bekövetkeztekor.

  Gerard Batten és Nigel Farage (EFD), írásban. – Elleneztük a jogszabályt, mivel bizonyos, hogy:

1. az új jogok nyomán keletkező többletköltségek tartósan magasabb jegyárakat eredményeznek minden utas számára;

2. megszűnnek a marginális nyereséggel vagy nullszaldósan üzemelő autóbuszjáratok, mivel nem lesz mozgásterük a jegyárak emelésére, így nem szolgáltatnak tovább.

Az Uniónak nem volna szabad jogkörrel rendelkeznie ahhoz, hogy jogszabályokat hozzon az Egyesült Királyság számára. Hangsúlyozzuk, hogy az Egyesült Királyságnak nemzetállamként joga van önmaga kormányzásához, és saját törvényeinek meghozatalához, a közlekedési és környezetvédelmi jogszabályokat is beleértve.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Helyes szándék az autóbusszal közlekedő utasok jogainak összhangba hozatala a légi és vasúti utasokéval. Én mégis tartózkodtam, mivel véleményem szerint a szöveg nem megy elég messzire.

Ha 250 kilométerben szabjuk meg a határt, amely fölött kártérítést kell fizetni nagyobb probléma esetén, azzal három országot gyakorlatilag kizárunk az Európai Unióból. Pedig könnyen bevezethető lett volna egy egyszerű derogációs mechanizmus az érintett országok számára. Általánosabban tekintve, az autóbusszal közlekedő utasok általában kevésbé jómódúak. Mivel a mobilitás kérdése gyakran felmerül, hasznos lett volna üzenni számukra a 250 kilométernél sokkal rövidebb utazások szabályozásával.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A szóban forgó szöveget illetően csak támogatni tudom Cancian úr jelentését. Az erről folyó intézményi vita lényege, hogy nem csupán az autóbusszal közlekedő utasok esetében törekszünk közös garanciarendszer kialakítására, hanem megfelelő elbánást kívánunk biztosítani a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek számára is. Ezért a busztársaságokat arra ösztönözzük, hogy a buszok személyzete rendelkezzen a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek számára a minimális szintű segítség nyújtásához szükséges felszereléssel és képességgel, amennyiben az utas az indulás előtt legkésőbb 36 órával értesíti a társaságot igényeiről. Az elért kompromisszum ezért, úgy látom, minimális közös előírásokat állapít meg, amelyek messzemenően figyelembe veszik az utasok érdekeit, anélkül, hogy túlzott terheket róna a fuvarozókra, amelyek közül sokan kis- és középvállalkozások.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A keddi szavazás eredménye alapján az Európai Parlament sikeresen pótolta az európai utasok jogaira vonatkozó szabályozás eddig hiányzó részét, amely 2013 tavaszától kerül általános bevezetésre.

A tárgyalások nehéznek bizonyultak. A szabályozás azonban minden belföldi vagy nemzetközi személyszállítási szolgáltatásra érvényes lesz, legalább 250 km-es távolságot megtevő járatok esetében. Szabványosítani kell az közúti személyszállításra vonatkozó előírásokat, mivel napjainkban egyre több európai polgár veszi igénybe ezt a közlekedési módot, olcsóbb és kényelmesebb megoldás lévén rövid, légi közlekedéssel nem lefedett utak esetében. Az európai közlekedés viszonylatában természetes, hogy a közúti szállítási ágazatra hasonló kártérítési szabályok legyenek érvényesek, mint a légi közlekedésre, amelyre már régóta egységes előírások érvényesek.

A közúti fuvarozók túl sok esetben járnak el saját szabályaik szerint, különösen a nemrég csatlakozott tagállamokban. Felelősségeik rögzítése csak javíthat a szolgáltatások színvonalán. Minden utasnak, akár légi, akár közúti közlekedést vesz igénybe, tisztában kell lennie jogaival, különösen akkor, ha egy meghatározott szolgáltatásért fizet, és valami egész mást kap helyette. Remélem, kevés ország fog halasztás kérni a szabályozás bevezetésére, és 2013-tól kezdve mindenütt alkalmazni fogják.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Cancian úrnak kiváló munkájáért, amelynek köszönhetően kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszumot értünk el. Valóban, a jelentés eredményeképp a mai naptól garantálják az autóbusszal közlekedő utasok jogait – ők az egyetlenek, akik eddig nem élveztek európai szintű védelmet. Ezért a dokumentum mellett szavaztam, amelyben értékelendőnek tartom továbbá az ágazatban működő járműipari vállalatokra fordított figyelmet.

Az elért megállapodás nem ró túlzott terheket a fuvarozókra, amelyek közül sokan családi és szerény méretű vállalkozások. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az Európai Unió specifikus szabályozást fogadjon el, amely rövid időn belül az utasok jogai chartájának kialakításához vezet, főképp a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeire összpontosítva.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Kiegyensúlyozott kompromisszumnak tekintem a rendelet jóváhagyott szövegét, amely biztosítja az utasok jogait, ugyanakkor nem ró súlyos terhet a személyszállítókra, melyek közül sokan kis- és középvállalkozások. Sikernek tekintem, hogy az Európai Parlament a Tanács akarata ellenére kiterjesztette a rendelet hatályát minden 250 kilométernél hosszabb útvonalú, belföldi és nemzetközi menetrendszerű járatra, míg a Tanács 500 kilométeres minimális távolságot javasolt. Üdvözlöm a tényt, hogy járattörlés, vagy több mint 120 perces késés vagy túlfoglalás esetén az utasok nem csak az utazás folytatására, vagy más útvonal választására vagy a jegy árának visszatérítésére jogosultak, hanem a jegy árának 50%-áig terjedő kártérítésre is. Tekintettel arra, hogy az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló rendelet kapcsolódik a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól szóló rendelethez, nehezményezem, hogy az autóbusszal közlekedő utasokkal ellentétben a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasoknak sok uniós tagállamban még várniuk kell jogaik érvényesülésére, különösen a menetjegy ára negyedének vagy felének visszatérítésére egy óránál nagyobb késés esetén.

A cseh Közlekedési Minisztérium a lehetőséget kihasználva ötéves halasztást kért az európai rendelet végrehajtására. Ennek okaként a cseh vasúti hálózat viszonylag átfogó felújítási munkáira hivatkozott, amelyek miatt késnek a vonatok. A végső elemzés során ez azt jelenti, hogy kettős mércét alkalmazunk, az utasok egyik csoportja hátrányt szenved a másikhoz képest.

  David Campbell Bannerman (ECR), írásban. – Elleneztük a jogszabályt, mivel bizonyos, hogy:

1. az új jogok nyomán keletkező többletköltségek tartósan magasabb jegyárakat eredményeznek minden utas számára;

2. megszűnnek a marginális nyereséggel vagy nullszaldósan üzemelő autóbuszjáratok, mivel nem lesz mozgásterük a jegyárak emelésére, így nem szolgáltatnak tovább.

Az Uniónak nem volna szabad jogkörrel rendelkeznie ahhoz, hogy jogszabályokat hozzon az Egyesült Királyság számára. Hangsúlyozzuk, hogy az Egyesült Királyságnak nemzetállamként joga van önmaga kormányzásához, és saját törvényeinek meghozatalához, a közlekedési és környezetvédelmi jogszabályokat is beleértve.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Mivel a szállítási ágazat folyamatosan növekszik, alapvető fontosságúvá vált annak biztosítása, hogy az utasokat védő jogok, amelyek hasonlóak az egyéb közlekedési módokban alkalmazandókhoz, a busszal való személyszállítás terén is az egész Unióra érvényesek legyenek, amely több mint 5%-os növekedést mutatott, és évi 72,8 millió utast szállított. Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a versenyben egyenlő feltételekkel vehessenek részt a különböző tagállamokban működő vállalkozások és a különböző közlekedési módok. Ezért fontosnak tartom, hogy közel két évig tartó tárgyalások után sikerült olyan megegyezésre jutni, amely jogok összességét biztosítja az autóbusszal közlekedő utasok számára, különösen a baleset esetén adott segítségnyújtás, késés, járatkimaradás, az ár visszatérítése stb. tekintetében, ugyanakkor külön figyelmet fordít a fogyatékossággal élők és csökkent mozgásképességű személyek jogaira. Támogatom az elért kompromisszumot, kielégítőnek és kiegyensúlyozottnak tartom, mivel sikeresen biztosítja a fuvarozók jogait, ugyanakkor nem ró súlyos terhet a fuvarozókra, melyek közül sokan kis- és középvállalkozások.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Jó jelnek tekintem, hogy a végleges szöveg nagyon kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszumnak tekinthető, mivel sikeresen biztosítja az utasok jogait, ugyanakkor nem ír elő túlzottan hátráltató szabályozást a fuvarozók részére, melyek közül sokan kis- és középvállalkozások.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) 2008 decemberében a Bizottság rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be az autóbusszal közlekedő utasok jogairól. A javaslat fő célja közös rendelkezések bevezetése volt e jogokra vonatkozóan. Ez a munka befejeződött, és elégedetté tesz, hogy a legalább 250 km-es távolságra utazókat a jövőben ugyanazok a jogok illetik meg az egész Unióban, a tájékoztatásra, a segítségre és a törlés esetén járó kártérítésre, a túlfoglalásra és a két vagy több órás késésre vonatkozóan.

Az utazókat megilleti a választás joga a jegy árának visszatérítése, illetve utazásuk ugyanolyan feltételekkel és további költségek nélküli folytatása között. Ha a visszatérítés az egyetlen elérhető lehetőség, akkor a fuvarozónak a jegy árának 50%-áig terjedő kártérítést kell fizetnie. Az utasok poggyászuk elvesztése vagy megrongálódása esetén is jogosultak kártérítésre.

  Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Az Európai Parlament ezen a héten olyan jelentésről szavazott, amelynek célja az autóbusszal közlekedő utasok jogainak biztosítása európai szinten. A Tanáccsal elért kompromisszum jó irányba tett lépés, azonban a rendelet hatálya sajnos korlátozott, ezért úgy döntöttünk, tartózkodunk a szavazáskor.

Problematikusnak tartjuk, hogy három tagállamot – Luxembourgot, Máltát és Ciprust – kizár a megállapodás, mivel ez jelentősen csökkenti az utasok általános védelmét Európában. Úgy véljük továbbá, hogy a 250 kilométeres útvonal túl hosszú ahhoz, hogy az uniós jogalkotás alapjául szolgáljon, mivel gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Luxembourg és Strasbourg vagy a Malmö és Växjö között közlekedő utasokat nem védi a jogszabály. Ez sajnálatos.

Ellenezzük továbbá az elháríthatatlan külső okra (vis maior) vonatkozó kikötést, amely korlátozza a fuvarozók felelősségét járattörlés vagy késés esetén, amennyiben azok oka szélsőséges időjárás vagy súlyos természeti katasztrófa. Úgy véljük, ez aggasztó precedenst teremthet a légi utasok jogairól szóló rendelet hamarosan sorra kerülő felülvizsgálata során.

Üdvözöljük azonban a rendelet által a fogyatékossággal élők jogai terén tett előrelépést és a további segítségnyújtást, amiben ezentúl részesülni fognak.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az utasok számára az egyéb közlekedési módokban alkalmazandókhoz hasonló jogokat biztosít. Az új rendelet fontos rendelkezéseket tartalmaz, különösen a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek jogairól, valamint az utasok jogairól járattörlés vagy késés esetén.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Bármilyen közlekedési módot vegyenek igénybe, az utasoknak joguk van a minőségi és biztonságos szolgáltatáshoz, ezért helyesnek tartom az autóbusszal közlekedő utasok egész Unióra érvényes jogairól szóló szabályozás bevezetését. Úgy vélem továbbá, hogy az utasok jogainak lényegében meg kellene egyezniük minden közlekedési mód esetében, kivéve, ha ez nem összeegyeztethető az adott közlekedési eszköz jellemzőivel. Végül szeretnék gratulálni Kratsa Tsagaropoulou asszonynak és Simpson úrnak, az előadónak és mindenkinek, aki részt vett az egyeztetőbizottság tárgyalásain az elvégzett munkájukhoz és a rendelet végső változatáról szóló megegyezés eléréséhez.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó közös szövegtervezethez kapcsolódik.

Először is szeretnék gratulálni az egyeztetőbizottságnak az elvégzett munkához és az elért megegyezéshez. A Tanács által eredetileg javasolt három jogtól végül eljutottunk tizenkettőig, amelyek közül kiemelném az elszámoltathatóságot, a kártérítést, a segítségnyújtást, a másik közlekedési eszköz választásának lehetőségét és a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasokra fordított külön figyelmet.

Ezért üdvözlöm az Európai Unió további lépését, amely a rendelet által teremtett biztonság és kényelem érzetének köszönhetően – ebben biztos vagyok – növelni fogja az autóbusszal közlekedő utasok számát. Ez jelentős mértékben hozzájárul a CO2-kibocsátás csökkentéséhez.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament és a Tanács által az egyeztetőbizottságban elért megállapodás az autóbusszal közlekedő utasok jogairól megváltoztatja a második olvasat során kialakított szabályozás hatályát, korlátozva azt a „távolsági” járatokat igénybe vevő utasokra, ahol a „távolsági” járatokat a legalább 250 km-es útvonalon működő szolgáltatásokként határozza meg. Ugyanakkor 12 alapvető jogot állapít meg a rövid távon utazók számára, elsősorban a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire, például a kártérítésre kerekesszék vagy egyéb mozgást segítő berendezés vagy segédeszköz elvesztése vagy megrongálódása esetén, a diszkriminációmentes menetjegyekre és fuvarozási feltételekre, valamint az információhoz való jogra összpontosítva.

Ezeket a javaslatokat természetesen támogatjuk. Kénytelenek vagyunk azonban hangot adni kétkedésünknek az egyeztetőbizottságban bevezetett módosításokkal, valamint a rendelet végrehajtására vonatkozó feltételekkel kapcsolatban. Az Unió országainak különböző méretei és jellemzői néhányukban megnehezíthetik a rendelet alkalmazását, különösen a legkisebbekben, ahol sok utazás nem fér bele a „távolsági” járat elfogadott meghatározásába, azt eredményezve, hogy az utasokat ésszerű indok nélkül megfosztják a szóban forgó jogaiktól.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A sokéves tárgyalási folyamat után elfogadott szöveg jelentős előrelépés az európai utasok jogainak terén, különösen a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek számára. A rendelet elfogadásával (amely az autóbusszal történő utazásra vonatkozik) az Európai Unióban immár az összes közlekedési mód esetében jogok és garanciák védik az utasokat, amennyiben járatukat törlik vagy a járat késik, elveszik a csomagjuk és így tovább. Ezzel együtt sajnálatosnak tartom, hogy a rendelet csak 250 kilométertől érvényes, mivel ez gyakorlatilag három európai uniós tagállamot (Luxemburgot, Máltát és Ciprust), de sok útvonalat is kizár, így a Brüsszel–Amszterdam vagy Budapest–Bécs vonalat is. Végül sajnálatosnak tartom a rugalmasság hiányát a határokon átnyúló területeken történő „utazásokkal” kapcsolatban, mivel ez korlátozza az európaiak mobilitását. Más szóval a szöveg nem megy elég messzire ahhoz képest, amiért néhány hónapja kiálltunk az egyeztetőbizottságban, és sokkal kevesebbet tartalmaz, mint amit az európai utasoknak kívánnék.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Nemcsak azért szavaztam a szöveg mellett, mivel az autóbusszal közlekedő utasok jogainak javítását tűzte ki célul a kártérítés, segítségnyújtás tekintetében és baleset esetén, hanem mert hangsúlyozza a megkülönböztetésmentesség elvét a csökkent mozgásképességű személyeket illetően, akiknek megfelelő hozzáférést kell biztosítani a szóban forgó közlekedési eszközökhöz, amelyek az európai szárazföldi személyszállítás 10%-át teszik ki. Továbbá üdvözlöm, hogy a szövegnek köszönhetően immár minden közlekedési mód esetében biztosított az utasok jogainak védelme.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Amellett szavaztam, hogy az autóbusszal közlekedő utasok fontos, új jogokban részesüljenek. Azt hiszem, megfelelő egyensúlyt értünk el a fogyasztók jogai és a közlekedési szolgáltatók igényei között. A mai szavazás különösen fontos lesz a fogyatékossággal élő utasok számára, annak eredménye a javukat szolgálja.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely tartalmazza az Európai Parlament álláspontját az utasok jogainak védelméről. Úgy vélem, hozzájárul az utazási feltételek javításához, és egyértelműbb jogi helyzetet teremt baleset vagy más váratlan események esetén. Ugyanakkor az utasoknak a dokumentumban foglalt kibővített jogainak végrehajtása nem ró nehéz terhet a fuvarozókra, amelyek közül a legtöbb kis- és középvállalkozás. A legfontosabb, hogy az autóbusszal közlekedő utasok jogai hasonlóak lesznek az egyéb közlekedési módokban alkalmazandó jogokhoz.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Tanács és a Parlament közti nehéz tárgyalásokat követően csak ma tudjuk elfogadni a Cancian úr által készített jelentést. Számomra nem volt kérdés, hogy mellette szavazzak-e, mivel ennek köszönhetően az Európai Unió megkövetelheti a tagállamoktól, hogy hozzanak a jelentés irányelveivel összhangban lévő jogszabályokat, amelyek célja az autóbusszal közlekedő utasok iránti nagyobb odafigyelés. Mivel a személygépkocsi után a busz a leggyakrabban használt közlekedési eszköz – és ez a tendencia egyre növekszik –, Európának kötelessége kiállni azon polgárai mellett, akik igénybe veszik ezt a szolgáltatást. A jelentés megfelelő kompromisszum, és úgy vélem, hangsúlyoznom kell, hogy kellő figyelmet fordítottunk a fogyatékossággal rendelkező személyek jogaira, több segítséget követelve meg a busztársaságoktól minden fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személy számára. A jogszabály életbe lépése azt jelenti, hogy a polgárok egyértelmű és közös jogokkal fognak rendelkezni kár esetén a kártérítésre vagy a menetrendhez viszonyított késés esetén a jegy árának visszatérítésére.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) 2011. február 15-én, kedden az Európai Parlament jelentést fogadott el, amely meghozta a régóta várt eredményt, vagyis az utasok egyenlő jogait a közlekedés minden ágában. Bővültek a menetrend szerinti buszjáratokkal utazók jogai a csomagok vagy a személyes tulajdon elvesztése, a halál vagy egészségkárosodás, a fuvarozó hibájából adódó problémák stb. terén. A rendelet egyik pozitív eleme, hogy az egész Európai Unióban szabályozza az utasok jogait. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az alapvető jogok a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek igényeit is magukban foglalják. A rendelet a személyszállításhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést hivatott biztosítani. Szabályozza továbbá az utasok kötelezettségeit és ezek elhanyagolásának következményeit, köztük a kártérítéstől való elesés lehetőségét. A fentiekre tekintettel a rendelet mellett szavaztam, amely megfelelően szövegezett, és kiegészíti az Európai Unió utasait megillető jogok összességét.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Ma, a tagállamokkal folytatott két évig tartó, nehéz tárgyalások után az Európai Parlament megállapodást fogadott el egy olyan rendeletről, amely felöleli az országos vagy nemzetközi távolsági személyszállítást igénybe vevő utasok összes jogát. A megegyezés mellett szavaztam, mert 12 alapvető jogot tartalmaz, amelyek döntő fontosságúak a személyszállítási szolgáltatások fejlesztése szempontjából. Különösen az utasoknak az utazás előtti és az utazás alatti tájékoztatáshoz való jogához, valamint a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek igényeihez kapcsolódnak. E jogok bevezetése lehetővé teszi, hogy biztosítsuk a személyszállításhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést.

A jelentés továbbá az utasok olyan jogait foglalja magába, amelyeket nagyon fontosnak tartok, vagyis a kötelező kártérítést az elveszett csomag után, a költségek bizonyos hányadának megtérítését egy utas halála vagy sérülése esetén, valamint a jegyár 50%-áig terjedő összegű kártérítést a jegy árának teljes visszatérítésén felül, amennyiben a szolgáltató töröl egy járatot, és ezért képtelen eleget tenni a személyszállítási szerződésben foglaltaknak.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely új jogok összességét állapítja meg az autóbusszal közlekedő utasok számára és javítja a kapott szolgáltatás minőségét, nyomást gyakorolva a személyszállítási szolgáltatást nyújtókra, hogy javítsanak a teljesítményükön, ami a késéseket, járattörléseket és az elveszett vagy károsodott poggyászt illeti. A jelentés továbbá kulcsfontosságú rendelkezéseket tartalmaz a helyi buszjáratok akadálymentességének javítására a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek számára.

  Gesine Meissner (ALDE), írásban. – Ez a rendelet a helyes irányba tett lépés, mivel közös európai jogok összességét állapítja meg a busszal közlekedő utasok számára. Néhány alapvető jog kivételével azonban csak a legalább 250 km-es útvonalat megtevő járatokra vonatkozik. Ez a korlátozott hatály aligha lehet egy valódi, az összes busszal közlekedő utas érdekeit figyelembe vevő európai szabályozás alapja, és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nem támogat egy ilyen egyezséget.

Ellenezzük továbbá az elháríthatatlan külső okra (vis maior) vonatkozó kikötést, amely felmenti a fuvarozókat a szálláshely biztosításának kötelezettsége alól járattörlés vagy késés esetén, amennyiben ezek oka kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy nagyobb természeti katasztrófa, mivel ez precedenst teremthet az utasvédelemre vonatkozó egyéb jogszabályok számára. A rendelet nem hibátlan, mégis előrelépést jelent, különösen a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek számára. Az elért eredmények közt szerepel a megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételek biztosítása, a fogyatékossággal kapcsolatos képzés a fuvarozók és az autóbusz-állomások azon személyzete számára, akik az utazóközönséggel közvetlen kapcsolatba kerülnek, valamint kártérítés a mozgást segítő eszközök elvesztése vagy megrongálódása esetén, a távolságtól függetlenül. Ezért, valamint tekintettel a harmonizált uniós jogok összességének biztosítására minden utas számára, nem elleneztük a megállapodást, és tartózkodtunk a végső szavazás során.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Mostanáig csak a légi, vasúti és hajón közlekedő utasokra vonatkoztak specifikus jogszabályok. Mától kezdve az autóbusszal közlekedő utasok jogai is biztosítottak. Ezért az autóbusszal közlekedő utasok az egyéb közlekedési eszközökön utazókéhoz hasonló jogokkal fognak rendelkezni. A mai napon elfogadott rendelet segítségnyújtást és kártérítést garantál az utasok számára baleset, járattörlés vagy késés esetén, továbbá akadálymentességet a fogyatékossággal élő utasok számára. Az új szabályok hatálya minden menetrend szerinti országos és nemzetközi, legalább 250-es távolságot megtevő járatra kiterjed. Ez jelentős előrelépés a polgárok jogainak védelme terén.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, azonban hozzá szeretném tenni, hogy az autóbusz-társaságoknak meg kellene felelniük annak a követelménynek is, hogy biztonsági és elsősegély-rendszert hozzanak létre a nemzetközi és távolsági járatok számára, mivel az utasok a balesetek során megsérülhetnek. Ezen túlmenően további szabályozás bevezetésére van szükség a busztársaságoknak az utasok élete és egészsége iránti felelősségével kapcsolatban, beleértve a buszsofőrök egészségi állapotát és jólétét vizsgáló kötelező orvosi ellenőrzéseket, mivel ők felelősek az utasok egészségéért és jólétéért.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Ma egy bár nem ideális, mégis kielégítő kompromisszum mellett szavaztunk, amely elősegítette a Tanács és az Európai Parlament megegyezését. Az utasok jogait taglaló rendelet szabályokat állapít meg a baleset vagy késés esetén fizetendő kártérítésről, az utasok panaszainak kezeléséről és a fogyatékossággal élő személyek jogairól. Egyértelműen elhibázott, hogy a rendelet csak 250 km-es vagy hosszabb útvonalra vonatkozik. Kis országok esetében ez nem igazolható, azonban itt nem csak helyi, hanem nemzetközi járatokról beszélünk, ezért úgy vélem, hogy az utazó európai polgárok számára ez a dokumentum a jogaik garanciáját fogja jelenteni, különös tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaira.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás-tervezet mellett szavaztam, amely kiterjeszti az autóbusszal közlekedő utasok jogait. Ez a dokumentum hosszadalmas tárgyalásokat követő kompromisszum eredménye, amely megerősíti az utasok jogainak megvalósítását anélkül, hogy további terhet róna a fuvarozókra.

Úgy vélem, fontos annak biztosítása, hogy a busszal közlekedő utasok a más közlekedési eszközökön utazókéval összevethető jogokkal, és a fuvarozók egyenlő versenyfeltételekkel rendelkezzenek.

Bár kívánatosnak tartom a felmerült kárért fizetendő megfelelő kártérítés jogszabályba iktatását, egyetértek azzal a javaslattal, hogy a tagállamokban érvényes kártérítésnek határt kell szabni. Különösen fontos a méltányos és megfelelő összegű kártérítés halál esetén, ezért úgy vélem, hogy ennek felső határai a nemzeti jogok hatálya alatt nem lehetnek kevesebbek a rendeletben megjelölt minimális mennyiségeknél. Továbbá megfelelő operatív támogatást kell biztosítani baleset esetén, amely ellátja az utasokat azokkal a szolgáltatásokkal és cikkekkel, amelyekre a leginkább szükségük van.

Egyetértek a rendelet rendelkezéseivel, amelyek megfelelő garanciákat nyújtanak az utasok számára, amennyiben egy járat törlésre kerül vagy késik, további kártérítésről is gondoskodnak. Üdvözlöm a tényt, hogy a rendelet különösen a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasokra összpontosít, és arra, hogy megkapják a szükséges segítséget az utazás során.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A munka, amelyet Cancian úr az egyeztetés során végzett az utasok jogairól szóló rendelettel kapcsolatban, az autóbusszal közlekedő utasok jogait védő európai keretrendszer elfogadásához vezetett, amely az egységes szállítási piac létrehozásához kapcsolódik. A mostanáig meglévő jogi vákuum miatt a szabályozás a nemzeti jogrendek szintjén maradt, ami a verseny torzulásához vezetett (a számos különbség miatt), továbbá hátrányos volt a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű polgárok számára, akik jogait immár biztosítja az Európai Unió. A jelentés mellett szavaztam, mivel nagyszerű munkának tartom, amely megfelelő kompromisszumként határozott fejlődésre kényszeríti az európai szállításra vonatkozó szabályozásokat. Nem csupán az utasok jogainak garantálására ügyel, hanem arra is, hogy ne terhelje túl a szolgáltatást nyújtó szállítási vállalkozásokat.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az autóbusszal közlekedő utasok jogait meghatározó rendelettervezetről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány jelentős mértékben bővíti az utasok jogait. Az Európai Parlament és a Tanács hónapokig tartó tárgyalásai ellenére a végső kompromisszumos szöveg a 250 vagy több km-es távolságot megtevő utasok jogait állapítja meg, szemben a Tanács 500 km-es kezdeti javaslatával.

Négy év múlva, amely a szóban forgó rendelet alkalmazásának határideje, az autóbusszal közlekedő görög utasok és a partnereik kártérítésre lesznek jogosultak késés, járattörlés vagy a menetrend előre nem bejelentett változtatásai esetén. Helyesnek tartom e jogok garantálását, ezért szavaztam a szóban forgó jelentés mellett.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A busszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentés mellett szavaztam. Üdvözlöm, hogy a végső szöveg kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszum, amely sikeresen biztosítja az utasok jogait, ugyanakkor nem ró súlyos terhet a személyszállítókra, melyek közül sokan kis- és középvállalkozások. A Bizottság javaslata, hogy kialakítsa az egyéb közlekedési módokban alkalmazandókhoz hasonló, az egész Unióra érvényes, az utasok védelmére vonatkozó jogokat, valamint egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a különböző tagállamok fuvarozói és az egyéb közlekedési módok között, olyan lépés, amelyből mindenkinek előnye származik. A tárgyalások hosszúra nyúltak, és egyeztető folyamatba torkolltak, amelyet főleg a nemzeti szervek és a rendelet átfogó hatálya hátráltattak. A rendelet végül minden belföldi vagy nemzetközi menetrendszerű járatra vonatkozik, amennyiben azok tervezett útvonala legalább 250 km („távolsági”). A rendelet továbbá kártérítést és segítségnyújtást ír elő baleset esetén, megszabja az utasok jogait járattörlés vagy késés esetén, és kitér a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek jogaira.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a rendelet végső, az egyeztetőbizottság által jóváhagyott szövege kiegyensúlyozott kompromisszum, amely megfelelő védelmet biztosít az autóbusszal közlekedő utasok számára, fontos jogok összességét garantálva számukra, különösen baleset, járattörlés vagy késés esetén, tekintettel a tájékoztatáshoz való hozzáférésre, valamint a panaszok benyújtására és kezelésére, továbbá a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek igényeire.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Tartózkodtam az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló rendelet szavazásakor, amelyet a szocialisták és konzervatívok nagy többsége elfogadott. Sajnálatosnak tartom a visszalépést a tisztelt Ház által kezdetben elfogadott állásponthoz képest, három fő kérdésben. 1. A rendelet csak a 250 km-nél hosszabb távolságokra vonatkozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a busszal Brüsszelből Amszterdamba utazók nem élveznek védelmet, míg a repülőgéppel utazók igen! Ez nem igazságos, különösen mivel tudjuk, hogy a kevésbé jómódúak veszik igénybe ezt a közlekedési módot. 2. Az elháríthatatlan külső okra (vis maior, szélsőséges időjárás vagy súlyos természeti katasztrófa) vonatkozó kikötésre túl könnyen hivatkozhatnak az autóbusz-társaságok, hogy elkerüljék a kártérítés fizetését az utasoknak késés vagy járattörlés esetén. 3. Az időbeli hatályra vonatkozó eltérések lehetővé teszik az országok számára, hogy akár 2021-ig elhalasszák a rendelet életbe léptetését! Mégis üdvözlöm a szöveg előremutató pontjait: a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtandó kötelező segítséget, valamint a baleset, késés vagy járattörlés esetén garantált jogokat és kártérítéseket. A Parlament azonban egy csökkent értékű, rosszul megfogalmazott megállapodást fogadott el. A sok kivétel és halasztás jelentősen korlátozza a jogok körét, az autóbusszal közlekedő utasok hátrányára.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A tisztelt Ház ma az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentésről szavazott. 2008 decemberében a Bizottság rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be az autóbusszal közlekedő utasok jogairól. E javaslat révén a Bizottság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az utasokat védő jogokat állapít meg az Európai Unió szintjén, amelyek hasonlóak az egyéb közlekedési módokban alkalmazandókhoz, valamint egyenlő versenyfeltételeket biztosít a különböző tagállamok fuvarozói, illetve az egyéb közlekedési módok között.

A főbb pontok, amelyben megegyezés született az egyeztetőbizottságban: a hatály, az időbeli hatályra vonatkozó eltérések, kártérítés és segítségnyújtás baleset esetén, az utasok jogai járatok törlése vagy késés esetén, az utasok jogai járatok törlése vagy késés esetén, és a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek jogai. A végleges szöveg nagyon kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszumnak tekinthető, mivel sikeresen biztosítja az utasok jogait, ugyanakkor nem ró súlyos terhet a személyszállítókra, melyek közül sokan kis- és középvállalkozások.

Az egyeztető eljárás kimenetelét az Európai Parlament győzelmének kell tekintenünk.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Örömömre szolgál, hogy a Parlament és a tagállamok közti tárgyalások végül az autóbusszal közlekedő utasok védelmére vonatkozó jogokat garantáló rendelet elfogadásához vezettek. Ez a rendelet hiánypótló az utasok jogaira vonatkozó szabályozás terén: a légi és vasúti közlekedéssel ellentétben mostanáig nem volt európai szintű szabályozás ebben az ágazatban.

A szöveg többek között különböző kompenzációk bevezetését írja elő: kisétkezést és frissítőt kell felkínálni 90 percesnél hosszabb késés esetén, egy éjszakai szállás költségét félbeszakított utazás, baleset, járattörlés vagy elszállásolást szükségessé tevő késés esetén; legalább 1200 eurós felső határt a kártérítési összeg felső határának a társaságra bízott poggyász elvesztése vagy megrongálódása esetén.

A rendelet ezenfelül specifikus jogokat biztosít a fogyatékossággal élő utasok számára, nem utolsósorban segítségnyújtásra kötelezi a társaságokat, amennyiben az illető az indulás előtt legkésőbb 36 órával értesíti őket – valamint kártérítés vagy visszatérítés fizetésére bármilyen speciális segédeszköz megrongálódása vagy elvesztése esetén. A rendelet 2013 tavaszától minden belföldi és nemzetközi távolsági (legalább 250 km-es útvonalon közlekedő) menetrendszerű járatra vonatkozik.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Tanács a belga elnökség idején jelentősen gyengítette a Parlamentnek az első és második olvasat során kialakított álláspontját. A rendelet hatálya a legalább 250 km-es távolságon közlekedő szolgáltatásokra terjed ki, vagyis a legtöbb buszjáratra nem vonatkozik. A jegyár visszatérítését is előírja késés esetén (amely legalább 2 órás, a visszatérítés a jegy árának felére vonatkozik – összehasonlításképp a vasúti szállítás esetén 1 órás késés után jár visszatérítés). Végül csökkentek és visszaszorultak a csökkent mozgásképességű személyek jogai, és a buszjáratok akadálymentes hozzáférését sem garantálják. Ezért a javaslat ellen szavaztunk.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A határozat mellett szavaztam, amely végre elismeri és védi az utasok jogait minden közlekedési mód esetében, így a felhasználókat állítja a közlekedéspolitika középpontjába. Az utasok jogainak fokozottabb védelme elősegíti a tömegközlekedés használatának ösztönzését és a szolgáltatók közti egészséges versenyt, arra indítva őket, hogy versenyképesebb szolgáltatást nyújtsanak. Hangsúlyoznunk kell, hogy az új rendelet a szubszidiaritás elvével teljes összhangban kerül alkalmazásra.

Két fontos újítás a pénzbeli kártérítés előírása személyi sérülés, vagy poggyász elvesztése vagy rongálódása esetén, és a segítségnyújtás biztosítása késés vagy az utazás megszakítása esetén. Ezek a vonatok és repülőgépek esetében alkalmazott modellen fognak alapulni. A végső szöveg elismeri és védi az utasokat, külön figyelmet fordítva a csökkent mozgásképességű és fogyatékossággal élőkre, megfelelő tájékoztatás és szolgáltatások biztosításával. Fontos továbbá hangsúlyoznunk, hogy az ágazatban működő társaságoknak nem lesznek többletköltségei, védve vannak a túl nagy átállási költségek kockázatától, ami méltányos egyensúlyt biztosít az utasok jogai és a kis- és középvállalkozások számára nyújtott garanciák között.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A rendeletnek köszönhetően végre jogszabály garantálja az autóbusszal közlekedő utasok jogait. Annak ellenére, hogy a Bizottság 2008-ban tett javaslatot erre a rendeletre, csak most sikerült megfelelő kompromisszumra jutni, így szabályozásra került az egyetlen közlekedési mód, amely esetében még nem szabályozták az utasok jogainak védelmét.

A rendelet külön figyelmet szentel a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek. A szöveg egyetlen vitás pontja a szabályok hatálya volt, amelyek csak a 250 km-nél hosszabb utakra alkalmazhatók. A késés esetén nyújtott segítségnek része az étel, ital, valamint másik közlekedési lehetőség biztosításának kötelezettsége. Amennyiben egy járat törlésre kerül, az utasoknak nem csupán a jegy árát kell visszatéríteni, hanem szállást is kell biztosítani legfeljebb két éjszakára. Az elveszett vagy megrongálódott csomagért 1200 euró maximális összegű kártérítés jár.

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) A ma napirendre tűzött, a busszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentés ellen szavaztam, mivel úgy vélem, nem veszi számításba az Európai Unió összes tagállamát, és számos busz-társaság kívül marad a rendelet hatályán. 250 km egyértelműen túl nagy távolság, mivel teljes egészében kizárja Máltát, Ciprust és Luxemburgot. A legtöbb észt, lett, litván, dán, holland és belga buszjárat szintén kívül esik a rendelet hatályán. Sajnos el kell ismernem, hogy az egyeztető eljárás során az észt kormány még hosszabb, 500 kilométeres távolságot támogatott, amely teljes egészében kizárta volna a rendelet alkalmazási köréből Észtországot. Remélem, nincs messze az a nap, amikor az észt kormány kiáll az autóbusszal közlekedő utasok jogaiért, az autóbusz-társaságok profitja helyett, ahogy a rendelet tovább halad útján a jogalkotási folyamatban.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Ez a negyedik csomag az utasok jogainak védelméről. Az utasok jogait a légi, a vasúti és vízi közlekedés során rögzítő szabályozásokat követően figyelmünk az autóbusszal közlekedők jogai felé fordult. Ezentúl késés esetén kártérítésre jogosultak a 250 km-nél hosszabb útvonalú járatokon, továbbá segítségnyújtásra, amennyiben lefoglalt járatukat törölték, védelemre balesetek és halálesetek esetén, valamint kártérítésre az elveszett vagy megrongálódott tárgyak után. A csökkent mozgásképességű utasok szintén különleges segítségre lesznek jogosultak, ahogy ez a légi közlekedés esetében már megvalósult. Az Európai Parlament első és második olvasat során kialakított álláspontja erősen felvizeződött a végleges változatban. A Parlament az 50 km-nél hosszabb utazásokra akarta kiterjeszteni a rendelet hatályát. A Tanács csak az 500 km-nél hosszabb utazásokra. A kompromisszum 250 km lett.

Ez azt jelenti, hogy sok jelenlegi útvonal nem tartozik a rendelet hatálya alá, például a Brüsszel-Amszterdam, Luxembourg-Strasbourg vagy Bécs-Budapest útvonalak. Ami azonban méltányolandó, hogy a jogszabály 12 – minden távolságra érvényes – alapvető szabályt állapít meg, amelyek a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek igényeire összpontosítanak. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja azonban rendkívül csalódott a gyenge eredmény láttán. Ezért a Zöldek képviselőcsoportjának többi tagjával együtt a megállapodás ellen szavaztam.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amelynek célja a busszal közlekedő utasok jogainak bővítése, beleértve a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasok segítséghez való jogát. A fogyasztók védelme a brit Munkáspárt egyik legfőbb európai célja.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Üdvözlöm a jelentés elfogadását, különösen mivel előrelépést jelent a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek segítése, a panaszok benyújtása és kezelése, valamint a baleset esetén nyújtandó kártérítés és segítségnyújtás garantálása terén. Szeretném azonban hangsúlyozni annak sürgető fontosságát, hogy a tagállamok szigorúan betartsák az utasokat járattörlés vagy késés esetén megillető jogokra vonatkozó rendelkezéseket, hogy elejét vegyék a számos visszaélésnek, amelyek a légi utasok jogaira vonatkozó szabályozás alkalmazásakor voltak megfigyelhetők.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Bizottság javaslatának fő célja annak biztosítása, hogy az autóbusszal közlekedő utasok ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint a más közlekedési módokat igénybe vevők, valamint egyenlő versenyfeltételek biztosítása a különböző tagállamok fuvarozói és az egyéb közlekedési módok között. A folyamat során felmerült nézeteltérések ellenére üdvözlöm a jelentés elfogadását, mivel lehetővé teszi az autóbusszal közlekedő utasok jogainak védelmét anélkül, hogy súlyos terhet róna az ágazatban működő kis- és középvállalkozásokra. A rendelet alapvető jogok összességét biztosítja, amelyek közül kiemelném a csökkent mozgásképességű és fogyatékossággal élő személyek jogait, valamint a kártérítéshez és segítségnyújtáshoz való jogot baleset, járattörlés vagy késés esetén.

Ezek a jogok minden belföldi és nemzetközi menetrendszerű járatra érvényesek, amennyiben annak útvonala legalább 250 km. A hatály azokra az utasokra is kiterjed, akik a távolsági járatot csak egy szakaszon veszik igénybe. A rendelet a rövid útvonalon közlekedő menetrendszerű járatok utasai számára is megállapít bizonyos jogokat, különösen a szállításhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés jogát és a tájékoztatáshoz való jogot az utazás során.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), írásban. – (PL) Az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló rendelet kitűnő példa arra, hogy az Európai Parlament törődik a fogyasztók jogaival. Az Európai Tanáccsal folytatott nehéz tárgyalásokat követően elfogadott szöveg azon utolsó közlekedési móddal foglalkozik, amely esetében még nem szabályozza uniós rendelet az utasok jogait. A tárgyalások kezdetén a Parlament azt kívánta, hogy az új szabályozás az 50 km-nél hosszabb utakra vonatkozzon, míg a Tanács 500 km-nél hosszabb távolságot akart. Kompromisszum eredményeképp legalább 250 km-es távolságot állapítottak meg. Az ilyen útvonalon közlekedő utasok számos kedvezménnyel és joggal rendelkeznek majd, amelyek hasonlóak a légi utasok számára biztosított jogokhoz. Az uniós jogszabályok egyértelműen megszabják a jogaimat, ha a poggyászom elveszik a reptéren, vagy egy gép indulása hosszú ideig késik. Az autóbusszal közlekedő utasok mostanáig sokkal rosszabb helyzetben voltak. Ezentúl többek közt kártérítést követelhetnek késés vagy a poggyász sérülése esetén, a csökkent mozgásképességű személyek pedig különleges kíséretben részesülnek.

Az európai utasok jogai chartájának létrehozása azt fogja jelenteni, hogy a polgárok jobban tudják majd, mit várhatnak a fuvarozóktól. A charta alapvető jogok gyűjteménye lesz, amelyek minden utast megilletnek, a megtett távolságtól függetlenül. Ez példa a helyes, a polgárokat középpontba helyező jogszabályra. A rendelet lehetővé teszi a fogyasztók jogai és a közös piac megerősítését, ezért az elfogadása mellett szavaztam.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az autóbusszal közlekedő utasokról szóló rendelet mellett szavaztam. Olyan jogokat rögzít az autóbusszal közlekedő utasok számára, amelyek hasonlóak az egyéb közlekedési módoknál alkalmazandókhoz. A rendelet hatálya alá tartozik minden menetrendszerű, országos vagy nemzetközi szolgáltatás, amely legalább 250 km-es távolságon közlekedik.

Ezek a jogok biztosítják a szállításhoz való diszkriminációmentes hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek számára, valamint kártérítés nyújtását egy utas halála, testi sérülése vagy poggyászának elvesztése vagy megrongálódása esetén. Amennyiben egy utazást törölnek vagy a járat több mint 120 percet késik, az utasoknak azonnal fel kell kínálni a végső úti céljuk más útvonalon történő elérésének lehetőségét további költség nélkül, vagy pedig a menetjegy árának visszatérítését. Amennyiben a fuvarozó nem ajánlja fel ezt a lehetőséget, az utasok a jegyár 50%-áig terjedő értékű kártérítésre jogosultak, a jegy árának visszatérítésén kívül. Amennyiben három óránál hosszabb utat törölnek vagy egy járat több mint 90 percet késik, a fuvarozó köteles segítségnyújtást és utasonként 80 EUR/éjszaka összegű szállodai szállást felajánlani, legfeljebb két éjszakára.

Kérem az utasok megfelelő tájékoztatását a jogaikról, hogy élhessenek velük, amikor azok sérelmet szenvednek.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Kötelességünk annak biztosítása, hogy a szolgáltatók méltányosan bánjanak az utasokkal, és a fogyatékossággal élő személyek ne szembesüljenek akadályokkal a közlekedési szolgáltatások igénybevételekor. Fontos az egyenlő versenyfeltételek megteremtése a különböző tagállamok fuvarozói és az egyéb közlekedési módok között. Megfelelően kiegyensúlyozott kompromisszumra van szükségünk, amely az Unió összes tagállamában – amelyek közt néha nagyok a méretbeli különbségek – biztosítja az utasok jogait, anélkül, hogy ugyanakkor súlyos terhet róna a fuvarozókra, amelyek legtöbbje kis- és középvállalkozás. A legfontosabb, hogy minden új szabálynak javítania kell az Unió szállítási ágazatának minőségét, és növelnie kell a versenyképességét. Nem szabad megfeledkeznünk azonban az utak biztonságának kérdéséről. Litvániában különösen függünk a közúti közlekedéstől – az összes utazó több mint 90%-a gépkocsival közlekedik. Körülbelül 8%-uk utazik autóbusszal. A közúti biztonság nagyon fontos kérdés, és véleményem szerint nem kapott elegendő figyelmet. Az uniós statisztika szerint Litvániában 110 halálos közúti baleset jut egymillió lakosra. Összehasonlításképp Svédországban 39 haláleset jut egymillió lakosra. Az Egyesült Királyságban 41. A litván arány elfogadhatatlan és sokkal magasabb az uniós átlagnál, 70-nél. Ezen változtatni kell.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Üdvözlöm az autóbusszal közlekedő utasok jogairól szóló jelentést, mivel fontos lépés az utasok nagyobb védelmének biztosítása, valamint a fogyatékossággal élő utasok kényelmének és zavartalan utazásának biztosítása felé. A jelentés biztosítja, hogy az Európában távolsági járatokon utazók megfelelőbb tájékoztatást, segítséget és kártérítést kapjanak késés vagy egy járat törlése esetén. Az utazók frissítőkre jogosultak kis késés esetén, visszatérítésre 2 óránál nagyobb késés esetén, és akár 1200 euróra a poggyász elvesztése vagy megrongálódása esetén.

Támogatom a jelentés által a fogyatékossággal élő személyek jogai érdekében tett fontos előrelépéseket. Most először lesz biztosított a közlekedéshez való megkülönböztetésmentes hozzáférés, mivel a rendelet kijelenti, hogy az autóbuszok személyzetének képzettnek kell lennie a fogyatékossággal élő személyek segítésében, és ahol nem áll rendelkezésre megfelelő segítség, egy utas ingyenesen a fogyatékossággal élő személlyel utazhat kényelme biztosítása érdekében. Ez fontos lépés Európa egyesítése felé a diszkrimináció elleni harcban. Szavazatom a jelentés mellett az autóbusszal közlekedő utasok jogainak európai normája iránti igényt tükrözi, amely norma biztosítja a kényelmüket, biztonságukat és tisztességes kiszolgálásukat európai utazásaik során.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A határozat mellett szavaztam, amely következetes jogszabályokat javasol a közúti szállítást igénybe vevő utasok jogait illetően. Specifikus intézkedések bevezetését eredményezi az autóbusszal közlekedő utasok jogbiztonságának, jogainak és tájékozottságának növelése érdekében. Mostantól az utasok ugyanazokat a kártérítési garanciákat élvezhetik, mint a vasúti és légi ágazatban, különösen akkor, ha útjuk késéssel indul vagy törlésre kerül. Ez a szavazás az Unió politikai akaratának részét képezi, hogy közös jogszabályokat állapítson meg minden közlekedési mód számára. Üdvözlöm továbbá a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek érdekében hozott intézkedéseket: ezek az intézkedések megkönnyítik hozzáférésüket a közúti közlekedéshez. Ez a határozat segít eltávolítani az európai térségben utazók szabad mozgásának akadályait. Végül sikerült egyensúlyt elérni egy rugalmas jogszabályra irányuló javaslattal, amely biztosítja, hogy a szállítmányozási vállalatokat, amelyek gyakran kisvállalkozások, nem sújtja büntetés. Véleményem szerint az új jogszabály segít egy olyan közlekedési mód terjedésében, amely a legnagyobb számú ember számára hozzáférhető, különösen a turizmus ágazatában.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Cancian úr jelentése mellett szavaztam, mivel végre alapvető garanciákat nyújt annak a 70 millió európai polgárnak, akik minden évben autóbusszal utaznak Európában, és már jó ideje várnak arra, hogy jogaikat jogszabályban rögzítsék.

Az európai polgárok az igénybe vett közlekedési módtól függetlenül védelmet és gondoskodást élvezhetnek az Európai Bizottság arra irányuló elkötelezettségének köszönhetően, hogy teljes mértékben felülvizsgálja, és egyetlen jogi aktusban harmonizálja a létező szabályozást, amely közös szabványokkal szolgál minden utazási mód, valamint specifikus rendelkezésekkel a választott közlekedési eszköz számára.

Jelentés: Martin Callanan (A7-0287/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A javaslat mellett szavazok, mivel a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának átlagos csökkentése a 2002 és 2007 közötti időszakban csupán évi 0,4-0,5% volt, és mivel a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó új uniós célkitűzések szükségesek a belső piac szétaprózódásának megakadályozásához. Fontos azonban megjegyezni, hogy a könnyű haszongépjárműveket nem lehet összehasonlítani a személygépjárművekkel, és hogy a 150 g CO2/km-re irányuló javaslat elég nagyra törő, de megvalósítható.

Egyetértek azzal a lehetőséggel is, hogy a gyártók a személygépjárműveket és könnyű haszongépjárműveket egyesítő csoportosulásokat hozhassanak létre, mivel ez csökkenti a gyártók megfeleléssel kapcsolatos költségeit, és növeli a foglalkoztatást egy környezetbarátabb gazdaságon belül, összhangban az Európa 2020 stratégiával. Egyetértek azzal is, hogy ezzel a kérdéssel 2011-ig számos szakaszban foglalkozni kell, nem pedig csak 2014-ben, ahogy a Bizottság javasolja.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amelyben az Európai Parlament támogatja a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátási határértékeit 2014-től bevezető, új uniós rendeletet. Úgy gondolom, hogy az új követelmények és CO2-kibocsátási határértékek hozzá fognak járulni a globális felmelegedés elleni küzdelemhez, az üzemanyag-megtakarítás révén pedig az üzemeltetési költségek csökkentéséhez, továbbá az európai autógyártók innovációjának és versenyképességének növeléséhez. Az új szabályok szerint környezetbarát technológiákat kell beépíteni a járművekbe, de úgy, hogy azokat a vásárlók továbbra is meg tudják engedni maguknak. 2014-től az új, legfeljebb 3,5 tonnás haszongépjárművek 70%-ának meg kell felelnie a 175 g CO2/km-es átlagos kibocsátási határértéknek. 2020-ban a határérték 147 grammra fog csökkeni. Ez nagyra törő, de megvalósítható terv.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. 2007. március 8–9-i ülésén az Európai Tanács határozott kötelezettséget vállalt arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátását 2020-ra minimum 20%-kal csökkenti az 1990-es szinthez képest, illetve 30%-kal, amennyiben más fejlett országok is elkötelezik magukat hasonló kibocsátás-csökkentés mellett, és amennyiben a gazdaságilag legfejlettebb fejlődő országok is elkötelezik magukat a saját képességeiknek megfelelő csökkentés mellett. A kibocsátások szükséges csökkentése érdekében politikákat és intézkedéseket kell végrehajtani tagállami és uniós szinten is, nemcsak az ipari és energiaágazatban, hanem az EU gazdaságának minden ágazatában. Az EU-ban a különböző ágazatok között a közúti közlekedés a második helyen áll az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának tekintetében, és a közúti közlekedés által okozott kibocsátások – ideértve a könnyű haszongépjárművek kibocsátásait – tovább nőnek. Ha a közúti közlekedés által okozott kibocsátások tovább nőnek, az jelentős mértékben hátráltatni fogja más ágazatok éghajlatváltozás elleni küzdelmét. Az EU-ban eddig jogszabályban nem szabályozták a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátását, azonban az ilyen gépjárművek iránti kereslet az EU-ban nő. Véleményem szerint sikerült megállapodásra jutnunk a Tanáccsal, és sikerült egy kiegyensúlyozott dokumentumot létrehozni, amely hozzá fog járulni a CO2-kibocsátás csökkentéséhez, és az új és környezetbarátabb technológiákba történő befektetésre fogja ösztönözni az autóipart.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A cél nemes: csökkenteni a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátását. Amit azonban a Tanáccsal kötött realisztikus kompromisszumként próbálnak feltüntetni, az valójában egy harmadrendű megállapodás. A jelentés szerint az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási határérték 175 g/km, a hosszú távú célkitűzés pedig 147 g/km, amely 2020 előtt nem valósul meg. Ez pedig nem elég. Az Európai Bizottság 135 g/km-es határértéket javasolt, ami nagyra törőbb és ugyanannyira realisztikus javaslat. A jelentés ellen szavaztam, mivel sajnálom, hogy nem sikerült olyan kompromisszumra jutnunk, amely közelebb van az Európai Bizottság javaslatához. Köztudott, hogy az energiahatékonyságba való befektetés és az innovációmenedzsment ma prioritás, de nem csak beszélni kell ezekről, hanem nagyra törő javaslatokkal kell valóra váltani szavainkat.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentéséről szóló rendeletre irányuló javaslat a Bizottság CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiai keretének részét képezi. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb jelentésének számos grafikonja azonban nyilvánvalóan azt mutatja, hogy 2003 óta a közúti közlekedés okozta CO2-kibocsátás a 15 tagú EU és a 27 tagú EU szintjén vagy stagnált, vagy csökkent. Ezenkívül érdemes figyelembe venni, hogy a könnyű haszongépjárművek a közlekedési ágazat CO2-kibocsátásának pusztán 1,5%-ért felelősek.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság hosszú és nehéz tárgyalásai mindenekelőtt a hosszú távú kibocsátási határértékre koncentráltak, amelyet végül 147g CO2/km-ben állapítottak meg. Ez a szám az eredetileg javasoltnál jobb ugyan, de nem teljesen felel meg a várakozásaimnak. Igaz, Olaszország az ágazat védelmére azt kérte, hogy a határérték ne legyen 160g CO2/km alatt, és a Tanácsban számos tagállam hajlandónak mutatkozott a 155g CO2/km-es minimális küszöbértékről megállapodni.

Végezetül szeretném elmondani, hogy szerintem a Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti, a CO2-kibocsátás hosszú távú csökkentéséről folytatott párbeszéd során elért eredmény még mindig nincs arányban az autóipar speciális jellegzetességeivel, és szeretnék hangot adni a környezetszennyezés veszélye és az ágazat foglalkoztatási szintje miatt érzett aggodalmamnak.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Könnyű haszongépjárműveket főleg üzleti vállalkozások, például kis- és középvállalkozások használnak. A könnyű haszongépjárművek jelenleg a járműpark mintegy 12%-át teszik ki. Látnunk kell azt is, hogy ezeket a járműveket a flottavásárlók gyakran nagy mennyiségben vásárolják, ezért hatékonyságukat és működési költségeiket már eddig is szigorú vizsgálatoknak vették alá. A könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátása a 2002 és 2007 közötti időszakban átlagosan évi 0,4-0,5%-kal csökkent, az üzemanyag-hatékonyság javulását semlegesítette azonban a szállítás és a járműméret iránt megnövekedett igény. Ezért az új könnyű haszongépjárművekkel kapcsolatban közösségi célok elfogadására van szükség: meg kell akadályozni a belső piac szétaprózódását, amellyel a tagállami szinten meghozott, egymástól eltérő intézkedések fenyegetnek. A személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek regisztrációja közötti átfedésekből keletkező bizonyos szabályozási hézag veszélyének elkerülése érdekében is szükséges az új könnyű haszongépjárművekre CO2-kibocsátási követelményeket meghatározni.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni az előadónak eddigi munkájához. A szöveget lényegében támogatom, hiszen célja jobban működő könnyű haszongépjárművek gyártása révén hozzájárulni a CO2-kibocsátás csökkentésének uniós célkitűzéséhez. Tudjuk azonban, hogy ezeket a gépjárműveket csaknem kizárólag kereskedelmi célokra használják, és ezért a személygépjárművekhez képest kevesebb lehetőség rejlik alakjuk vagy tömegük módosításában.

Ahogy az előadó megjegyzi, a könnyű haszongépjárművek esetén a motor és a mechanika módosítása lehet a legjobb módszer. Tekintettel erre támogatom az ezekre a változtatásokra vonatkozó időkeretről elért megállapodást. Ésszerűnek tartom a kezdeti, rövid távú célkitűzést (175g CO2/km elérése 2014 és 2017 között) és a további kibocsátás-csökkentésre vonatkozó célkitűzést is (147 CO2/km 2020-re).

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Egyrészt érthető, hogy ez a javaslat nagyrészt a személygépjárművek CO2-kibocsátására vonatkozó jogszabályokon alapul, másrészt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ágazat nem ugyanolyan módon működik. A könnyűhaszongépjármű-ágazat fejlesztési és gyártási ciklusai hosszabbak, emellett a könnyű haszongépjárműveket főként kereskedelmi célokra használják, és a személygépjárművekhez képest kevesebb lehetőség van arra, hogy alakjuk vagy tömegük módosításával csökkentsék a kibocsátást. A könnyű haszongépjárművek esetében ezt főként a járművek motorjának és mechanikájának módosításával lehet elérni, ami jóval hosszadalmasabb és költségesebb folyamat, mintha pusztán a jármű alakját változtatnák meg. Fontos szerepet játszik az is, hogy a könnyű haszongépjárművek esetén sokkal elterjedtebb a dízelüzemanyag használata.

Fenntartásaim vannak azzal a javaslattal szemben, hogy a CO2-kibocsátás csökkentését be nem tartó gyártók elleni szankciók legyenek szigorúbbak, mint a személygépjárművek esetén. Véleményem szerint a szankcióknak azonosaknak kell lenniük a két területen. Értem, hogy miért akarnak kötelező érvénnyel sebességkorlátozókat bevezetni a könnyű haszongépjárművek esetén, de attól tartok, hogy ez precedenst teremthet arra, hogy más típusú járművek esetén is bevezessék a sebességkorlátozókat. Alaposan át kell gondolnunk, hogy ez nem túlzottan korlátozó, aránytalan szabályozás-e.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A fenntartható fejlesztési stratégia a fenntartható fejlődés szempontjából leginkább sürgető problémákkal foglalkozik, így például a közlekedéssel, az éghajlatváltozással, a közegészségüggyel és az energiatakarékossággal. Az Unióban a különböző ágazatok között a közúti közlekedés a második helyen áll az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának tekintetében, és a közúti közlekedés által okozott kibocsátások – ideértve a könnyű haszongépjárművek kibocsátásait – tovább nőnek. Ha a közúti közlekedés által okozott kibocsátások tovább nőnek, az jelentős mértékben hátráltatni fogja más ágazatok éghajlatváltozás elleni küzdelmét. Fontos a technológiai fejlődés és az ökoinnováció támogatása, figyelembe véve a technológiák jövőbeli fejlődésének szerepét az európai autóipar hosszú távú versenyképességének növekedése és a több minőségi munkahely létrehozása terén. A magas kutatási és fejlesztési költségek miatt és az európai gépjárműipar versenyképességének növelése érdekében ösztönző rendszereket kell bevezetni, például az ökoinnovációs beruházások kompenzálását és extra kibocsátási egységeket.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Véleményem szerint ez a rendelettervezet azon a feltételezésen alapul, hogy a könnyű haszongépjárművek üzemanyag-fogyasztásának mérséklése csökkenteni fogja a fuvarozás teljes CO2-kibocsátásának szintjét, és ezáltal enyhíti az éghajlatváltozás hatásait. A tervezet CO2-kibocsátási határértékeket állapít meg az új könnyű haszongépjárművekre az Európai Unióban.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló jelentés mellett szavaztam, amely hozzájárul a könnyű gépjárművek kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós stratégia megvalósításához. A jelentés olyan intézkedéseket tartalmaz – például extra kibocsátási egységek a környezetet nem szennyező és az alacsony kibocsátású járművek esetén, a határértékek túllépése esetén bírságok, az ökoinnováció ösztönzésével a gyártók támogatása az új, környezetbarátabb technológiák bevezetésében –, amelyek növelni fogják az EU versenyképességét, és új munkalehetőségeket fognak teremteni.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A CO2-kibocsátásról szóló vita elkerülhetetlen volt, mivel ez a téma központi szerepet játszik az éghajlatváltozásról szóló vitában is, és fontos, hogy megoldásokat találjunk a könnyű haszongépjárművek kibocsátásának szükséges csökkentésére. Az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó uniós célok elfogadása szükséges a belső piac szétaprózódásának megakadályozásához, mivel a tagállami szinten meghozott, egymástól eltérő intézkedések szétaprózódással fenyegetnek. Ahogy az előadó kijelenti, az új rendelet ösztönzőleg fog hatni a gépjárműiparra az új technológiákba való beruházás terén.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unióban a különböző ágazatok között a közúti közlekedés a második helyen áll az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának tekintetében, és a közúti közlekedés által okozott kibocsátások tovább nőnek. Ezért szükség van arra, hogy a kibocsátás csökkentéséről szóló rendeletek a gépjárművek valamennyi típusát, így a könnyű haszongépjárműveket is lefedjék.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentésére irányuló célkitűzést könnyebben meg lehet valósítani uniós jogszabályokkal, mint egymástól eltérő célkitűzéseket tartalmazó, tagállami szintű jogszabályokkal. Ezenkívül az uniós jogszabályok nagyobb jogbiztonságot fognak biztosítani a gépjárműipar számára.

A nagyra törő céloknak azonban realizmussal és józan ésszel kell párosulniuk. Tudva, hogy főként az európai vállalkozások több mint 99,8%-át kitevő és az európai munkahelyek 67,4%-át biztosító kis- és középvállalkozások használnak könnyű haszongépjárműveket, nem tűzhetünk ki olyan célokat, amelyek a kis- és középvállalkozásokat hátrányos helyzetbe hozzák.

Ezért egyetértek az EU-ban nyilvántartásba vett, új könnyű haszongépjárművek esetében a 147 g CO2/km-es kibocsátási határértékkel, feltéve, hogy e célkitűzés megvalósíthatósága megerősítést nyer. Üdvözlöm továbbá, hogy nem vezetnek be egységes európai sebességkorlátozást ezekre a gépjárművekre.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Támogatjuk a fosszilis üzemanyagok felhasználását csökkentő technológiák kifejlesztését és alkalmazását, ami az ilyen üzemanyagok elégetéséből származó kibocsátás szintjét is csökkentené. Ezt környezetvédelmi és egészségügyi megfontolások, továbbá az is szükségessé teszi, hogy a fosszilis tüzelőanyag-tartalékok világszerte fogyóban vannak, és ezt a helyzetet nagyon bölcsen és megfontoltan kell kezelni. Ez a megközelítés elválaszthatatlan attól, hogy olyan közlekedési módokra kell fókuszálni, amelyek nem használnak ilyen típusú energiát – ilyen például a vasút, amelynek fejlesztésébe be kell fektetni. Úgy gondoljuk, hogy az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a gépjárműgyártók sokféleségét, valamint a különböző tagállamok kis- és középvállalkozásainak legitim érdekeit és szükségleteit.

E dokumentumok vitája rávilágított arra, hogy számos lehetőség van a gépjárművek kibocsátásának csökkentésére, amelyeknek megvannak a maguk, beruházással kapcsolatos költségei, valamint számos különböző alkalmazási horizont létezik, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni. Az egyik ilyen lehetőség a sebességkorlátozók bevezetése, amelyek nemcsak a kibocsátást csökkentenék, de a közúti biztonságot is pozitívan befolyásolnák.

  Karl-Heinz Florenz (PPE), írásban. – (DE) A mai szavazáson tartózkodtam, mert nem tudtam támogatni a tárgyalások során elért megegyezést. A 147 grammos hosszú távú cél nem eléggé nagyra törő, ezzel nem érjük el azt, amit el kellene érnünk. Nem akartam azonban a jelentés ellen szavazni, mivel a megállapodást gyorsan végre fogják hajtani, és ez lehetővé teszi a szükséges innovációk gyors bevezetését. A szigorú környezetvédelmi normák nem fogják hátrányos helyzetbe hozni az ipart. Éppen ellenkezőleg, a nagyra törő célkitűzések nyomást fognak gyakorolni az iparra, hogy innovációkat vezessen be, és iparunk csak így maradhat az élvonalban. Különösen a hosszú távú célkitűzés felvizezése jelzi, hogy a gépjárműipar a személygépjárművek CO2-határértékekére vonatkozó, két évvel ezelőtt bevezetett jogszabályból még mindig nem tanulta meg, hogy a jövőben csak tiszta gépjárműveket lehet majd eladni. Úgy tűnik, hogy a gépjárműipar nem feltételezi a vásárlókról, hogy józanul gondolkodnak. A gépjárműipar ahelyett, hogy az új technológiákkal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozna, minden erejét a tervezett rendeletek elleni küzdelemre fordítja.

Minden lehetséges ellentámadást megtesz, és nem mutat hajlandóságot a konstruktív együttműködésre. Ez kiábrándító. Ráadásul ismét elszalasztottuk a lehetőséget annak tisztázására, hogy az ipar ilyetén védelme egyáltalán nem tesz jót az iparnak. A jövő hív, de mi nem halljuk. A VW éppen tegnap mutatta be a Detroit Motor Show-n 1 literes autóját. Ez is azt mutatja, hogy lehetséges a változtatás.

  Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) Az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat elfogadása számomra a jövővel való hazárdjátéknak tűnik. Olyan megegyezés született, hogy 2020-ig 147 g/km-re kell csökkenteni az átlagos CO2-kibocsátást. Ez nem felel meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban tevékenykedő, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjához tartozó képviselőtársaim eredeti elképzeléseinek, mivel ők egy lényegesen nagyra törőbb célkitűzés mellett voltak (135 g/km). Ebben a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja is támogatta őket. A „számok csatáján” túl meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a mindenki által elismert környezeti kihívások és bizonyos szociális és ipari szükségletek között, amelyekről szintén nem szabad elfeledkezni. Ezért szerintem helyes, hogy a megegyezést csak a rendelet 2013. januári felülvizsgálatát, valamint a megvalósíthatósági tanulmányt és a célkitűzések újraértékelését követően fogják elfogadni. A felülvizsgálat lehetőséget fog nyújtani arra, hogy hamarosan visszatérjünk erre a témára, és tovább folytassuk a gépjárművek általi környezetszennyezés elleni küzdelmet, továbbá arra is, hogy foglalkozzunk a közúti szállításra vonatkozó uniós kutatás és innováció kérdésével. A kitűzött határidő 2012.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Uniónak a fenntartható fejlődésre és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó, nagyra törő célkitűzéseinek megvalósításához fontos, hogy az Európai Unió intézkedéseket hozzon a gépjárműágazatban. E jelentés elfogadása előrelépést jelent a kevésbé környezetszennyező gépjárművek gyártása felé. Sajnálom azonban, hogy a rendelet nem tűz ki elég nagyra törő célokat a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentése terén. Természetesen az állásfoglalás mellett szavaztam, de valójában inkább az Európai Bizottság eredeti javaslatát támogatom. Tehát azt, hogy 2014-re 135 g CO2/km-re, 2020-ra pedig 120 g CO2/km-re kell csökkenteni a kibocsátást (nem pedig azt, amit végül valójában elfogadtak: 2014-re 175 g CO2/km, 2020-ra pedig 147 g CO2/km). Ma már olyan technológiák állnak rendelkezésre, amelyek sokkal alacsonyabb küszöbértékeket tennének lehetővé, méghozzá a jelentésben szereplő határidőknél sokkal rövidebb időn belül.

  Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) A CO2-kibocsátás csökkentése valamennyi jármű esetében, így a kis haszongépjárművek esetében is, támogatandó célkitűzés. Határértékeket kell megállapítani, hogy ambiciózus megközelítés kialakítására ösztönözzük a gépjárműgyártókat. A határértékekről való megállapodás többek között a belga elnökség tárgyalási képességeinek köszönhető.

A megállapodás értelmében a rövid távú cél, hogy 2014-ig 175 g/km-re csökkentsék a kibocsátást. Ezenkívül fokozatos, lépésről lépésre történő csökkentésre is sor fog kerülni a hosszú távú célkitűzés megvalósítása érdekében: ez 147 g/km-re történő csökkentést jelent 2020-ra. Ezekhez a célkitűzésekhez olyan intézkedések is kapcsolódnak, amelyek energiahatékony haszongépjárművek gyártására fogják ösztönözni az ipart. E célkitűzések elérése nemcsak a kis haszongépjárművek legfőbb használói, azaz a kis- és középvállalkozások számára, hanem a magánszemélyek számára is hasznos lesz, és ami a legfontosabb: a környezet számára is pozitív változásokat fog hozni.

Ha biztonságos és tiszta járműveket gyártunk, akkor nemcsak uniós szinten, hanem világpiaci szinten is fontos szerepet fogunk tudni betölteni. Ezenkívül nem szabad hagynunk, hogy szaktudásunkat az uniós politika késlekedése következtében más országok, például Kína használják fel. Ehelyett meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget egy olyan fenntartható európai környezetpolitika kialakítására, amely nemcsak Európa iparára, hanem környezetére is pozitív hatással lesz.

Üdvözlöm és támogatom ezt a megegyezést.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek azzal a rendelkezéssel, hogy a személygépjármű-ágazathoz hasonlóan a könnyűhaszongépjármű-ágazatnak is előrelépéseket kell tennie a kibocsátás csökkentése terén. A gyártók így alacsonyabb CO2-kibocsátású új járműveket fognak piacra dobni. A felhasználók ezáltal megújíthatják flottájukat és csökkenthetik részesedésüket a fuvarozás CO2-kibocsátásában. A jogszabályjavaslat célja a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentése. Ez nehezebb, mint a személygépjárművek esetén, mivel a könnyű haszongépjárműveket nem lehet olyan gyorsan és olcsón úgy átalakítani, hogy hatékonyabbak legyenek. A könnyű haszongépjárművek esetén a motort vagy a mechanikát kell megváltoztatni. Ez pedig jelentős beruházást jelent. Ugyanakkor kérdéses, hogy a javaslat révén elérhető-e az említett cél. Kétséges, hogy ezekkel az intézkedésekkel meg lehet-e valósítani az eredeti célkitűzést, azaz az éghajlatváltozás megakadályozását, és hogy a javasolt célkitűzések és időkeretek realisztikusak és gazdaságilag megvalósíthatóak-e. Aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy ezek az intézkedések csökkenthetik az ágazat versenyképességét. Úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelnünk három területnek, melyek a következők: a gazdasági válság és annak a gépjárműiparra és felhasználókra gyakorolt súlyos hatásai; az a megközelítés, mely szerint az iparágat (a gyártókat) támogatni kell, nem pedig terhes intézkedésekkel (sőt bírságokkal) előnytelen helyzetbe hozni; az a megközelítés, hogy a vállalkozásokat (felhasználókat) támogatni kell, nem pedig további költségeket róni rájuk megkérdőjelezhető politikai intézkedésekkel.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A jogalkotási folyamat során számos módosítást terjesztettem elő az új könnyű haszongépjárművek kibocsátásáról szóló rendeletre irányuló javaslathoz. A módosítások célja az eredetileg javasolt CO2-kibocsátási határértékek enyhítése és a célkitűzések elérésére kiszabott határidők meghosszabbítása volt. Örömmel látom, hogy módosításaimat figyelembe vették. Hiszem, hogy a szavazáson elfogadott rendelet hozzá fog járulni a CO2-kibocsátás csökkentéséhez. Így az ipar lehetőséget kapott a technológiai módosítások elvégzésére és a megfelelő szabályozások bevezetésére az előírt időkereten belül. Az N1 kategóriába sorolt járműveket a kisvállalkozások használják, amelyek nagyon érzékenyek az áremelkedésekre, és amelyek ugyanakkor egyre nagyobb számban vannak jelen a piacon. Ez a rendelet nem fog túlzott költségeket róni a kisvállalkozásokra. A rendelet ösztönzőket is bevezet kibocsátási egységek formájában, amelyet azok a gyártók kapnak, amelyek még a határidő előtt megvalósítják a kibocsátási követelményekre vonatkozó célkitűzéseket. Azokra a gyártókra, amelyek a kitűzött határidőkig nem felelnek meg a követelményeknek, bírságot lehet kivetni, amelyet nem háríthatnak át a felhasználókra. Az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely magasabb kibocsátási követelményeket határoz meg az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozóan. Ez jelentősen hozzájárulhat a levegő minőségének javulásához, különösen a városokban.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Két évvel ezelőtt jogszabályt fogadtak el a személygépjárművek kibocsátásáról. Most itt az ideje, hogy az Európai Parlament jóváhagyja az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-határértékek bevezetését. Könnyű haszongépjárműveket főleg üzleti vállalkozások, például kis- és középvállalkozások használnak, és jelenleg a közúti járművek mintegy 12%-át teszik ki. A járműveknek hozzá kell járulniuk a levegőminőség javításához és az EU éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához, emellett lehetővé kell tenniük a kisvállalkozások számára az üzemanyag-megtakarítás növelését. A célkitűzések közé tartozik az iparág innovációjának ösztönzése is. A rendelet a 175 g CO2/km-es érték elérését tűzi ki 2014-re, majd ezt 2020-ig fokozatosan 147 g CO2/km-re kell csökkenteni. Ha a gyártók nem tartják be a rendelet előírásait, akkor szankciók lépnek életbe.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A CO2-kibocsátás jelentős csökkentése érdekében a gyártóknak át kell alakítaniuk a járműveket, hogy azok a jövőben ne lépjenek túl egy bizonyos határértéket. A személygépjárművek esetében technikailag megvalósítható módosítások a könnyű haszongépjárművek esetében nem feltétlenül megvalósíthatók. Mivel itt nem igazán lehet a járművek alakját megváltoztatni, a mérnököknek a motor és a mechanikai elemek átalakítására kell összpontosítaniuk, ami szakértők szerint hosszú folyamat. Tehát alternatív megoldásokat kell találnunk a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére. Jelenleg két lehetőség van. A haszongépjárművek kibocsátásának kompenzálása érdekében vagy a személygépjárművek kibocsátását kell még tovább csökkenteni, vagy sebességkorlátozót kell beszerelni a haszongépjárművekbe, ami szintén a kibocsátás jelentős csökkenéséhez vezetne. Nem szavaztam a jelentés mellett, mivel véleményem szerint túl kevés lehetőséget kínál fel.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Amennyire csak lehet, törekednünk kell a CO2-kibocsátás csökkentésére, ezért kibocsátási határértékeket kell megállapítani a járművekre vonatkozóan, mivel ezek negatív hatást gyakorolnak a környezetre és az emberek egészségére. Az állásfoglalásnak az új haszongépjárművek kibocsátási határértékeinek a személygépjárművekkel megegyező szintre történő emelésére vonatkozó javaslatát elsősorban azon intézkedések miatt vitatják, amelyeket ennek a célnak az elérése érdekében meghoznának, illetve ezen intézkedéseknek a gépjárműgyártókra gyakorolt hatásai miatt. Az a javaslat, hogy szereljenek sebességkorlátozókat a járművekbe, negatív hatást gyakorolna a vállalkozásokra, és csökkentené versenyképességüket a nemzetközi piacon. Ráadásul a költségek miatt a haszongépjármű-gyártóknak növelniük kellene az árakat.

Ezért mielőtt még ilyen fontos döntéseket hoznánk, átfogó tudományos kutatást kellene végezni annak bizonyítására, hogy a sebességkorlátozók bevezetése valóban jelentősen csökkentené a CO2-kibocsátást. A kibocsátási egységek tekintetében világos és megfelelő mechanizmust kell létrehozni, és körvonalazni kell a támogatási kezdeményezéseket. Az európai gépjárműipar versenyképességének növelése érdekében nagyobb figyelmet kell szentelni az ösztönző intézkedéseknek.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A gépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentése a környezetszennyezés és éghajlatváltozás elleni küzdelem európai stratégiájának fontos aspektusa. A könnyű haszongépjárművek kibocsátása minimális a teljes szállítási ágazaton belül, de minden egyes ágazatrészre nézve határértékeket kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik a kitűzött célok megvalósítását, ezért a jelentés mellett szavaztam. Európa célkitűzése, hogy az átlagos kibocsátás fokozatos csökkentése érdekében 120g CO2/km-re csökkentse a CO2-kibocsátást, ezért egyetértek a rendelet szerkezetével, amely előírja, hogy 2014. januártól az újonnan nyilvántartásba vett és újonnan gyártott könnyű haszongépjárművek esetében 175g CO2/km alatt kell lennie a kibocsátásnak, hosszú távon (2020-ra) pedig 147g CO2/km alá kell esnie; cél a kompromisszumos megoldás elérése a járművek tervezési feltételeinek ismeretében.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az új könnyű haszongépjárművek kibocsátási követelményeire vonatkozó új jogszabályról szóló jelenlegi jelentés mellett szavaztam, amely a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés részét képezi. Döntésemet a különböző dokumentumokban szereplő számos adat alapján hoztam meg, különösen azon tény alapján, hogy a könnyű haszongépjárművek jelenleg a közutakon közlekedő járművek 12%-át teszik ki. A szabályozási hézag elkerülése érdekében az új könnyű haszongépjárművek esetében CO2-kibocsátási követelményeket kell meghatározni, valamint ösztönözni kell a gépjárműipart az új technológiákba történő befektetésre. Egyetértek az előadóval abban, hogy a könnyűhaszongépjármű-ágazatnak követnie kell a személygépjármű-ágazatot a CO2-kibocsátás csökkentésére való törekvésében. A személygépjárművektől eltérően azonban a könnyű haszongépjárművek esetében nem lehet a jármű alakját vagy súlyát megváltoztatni, hanem a motoron és a mechanikán kell módosításokat eszközölni, ami sokkal lassabbá és költségesebbé teszi a folyamatot. Mégis fontos, hogy ösztönözzük ezt a technológiai fejlesztést, amely mindenkinek csak a javára lesz.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – Ez a javaslat a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó közösségi stratégiára reagál a következőképpen:

– 2020-tól hosszú távú cél: 147g CO2/km átlagos kibocsátás az Unióban nyilvántartásba vett új könnyű haszongépjárművek esetén, amennyiben ennek megvalósíthatósága megerősítést nyer. 2013. január 1-jéig a teljes felülvizsgálat után módosító javaslat, ha szükséges;

– a rövid távú cél: 175g CO2/km-ben megállapítva; bevezető szakasz 2014. január 1-jétől, teljes végrehajtás az új járműpark vonatkozásában 2017-től;

– alternatív üzemanyaggal működő járművekre vonatkozó fajlagos kibocsátási célok bevezetése, ezzel támogatva bizonyos alternatív üzemanyaggal működő járművek uniós piacon való elterjedését;

– többlépcsős előállítású járművek esetén: a befejezett járművek fajlagos CO2-kibocsátása az alapjármű gyártójához kerül beszámításra. Az 50g CO2/km-nél alacsonyabb CO2-kibocsátású könnyű haszongépjárműveket gyártók extra kibocsátási egységeit korlátozni fogják, a küszöbérték gyártónként 25 000 könnyű haszongépjármű lesz;

– a büntetések: 2019-től 95 EUR-ban megállapítva, fokozatos bevezetés 2014. január 1-jétől 2018-ig.

A gyártók támogatása a környezetbarát technológiáknak a könnyű haszongépjárművek gyártásában történő bevezetése terén mind a vállalatok számára, mind a munkahelyteremtés terén pozitív eredményeket fog hozni.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Nincs kivétel: a haszongépjárműveket is környezetbaráttá kell tenni. Az irányelvre vonatkozó javaslat mellett szavaztam, amely megköveteli a gyártóktól a kisteherautók és más haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentését a következő évtized során. Ez a javaslat sokat merített a személygépjárművek CO2-kibocsátására vonatkozó európai rendeletből, amely 2008 óta hatályos.

Ez egy ésszerű szavazás volt, amelyet a Tanáccsal való megegyezés előzött meg; ez a megegyezés alapvetően az Európai Bizottság fő javaslatait tartalmazza, melyek a következők: a haszongépjárművek kibocsátását a járműpark 100%-ára vonatkozóan 2014-re 175 g CO2/km-re, majd 2020-ra fokozatosan 147 g CO2/km-re kell csökkenteni. Kicsit csalódottak vagyunk azonban, mivel 2010 szeptemberében egy nagyra törőbb célkitűzést szavaztunk meg a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban.

A kisteherautók és minibuszok gyártóinak extra költségei lesznek, de ezért kompenzálni fogja őket az a tény, hogy a járművek kevésbé fogják szennyezni a környezetet, és kevesebbet fognak fogyasztani, hiszen a gépkocsivezetőket végül is ez érdekli leginkább.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Callanan úrnak, amiért ilyen remek munkát végzett. Ma elfogadtuk a tagállamok kormányaival elért, az európai haszongépjárművek CO2-kibocsátásának új határértékeire vonatkozó megállapodást, amely olyan ösztönzőket is tartalmaz, amelyek az ágazatot energiahatékonyabb kisteherautók gyártására ösztönzik, valamint szankciókat is tartalmaz azokra nézve, akik nem tartják be az új szabályozásokat. Az elfogadott jogszabály egy nehezen elért egyensúlyra alapuló megközelítést tükröz, és számos nagyra törő, de megvalósítható környezeti célkitűzést tartalmaz a gyártók tekintetében.

A személygépjárművek kibocsátására vonatkozó, két éve elfogadott jogszabályhoz kapcsolódva ez az új jogszabály teszi teljessé az európai szabályozási keretet. Azok a gyártók, amelyek 50g CO2/km-nél alacsonyabb kibocsátású könnyű haszongépjárművet gyártanak, extra kibocsátási egységet kapnak, amely egy korlátozott ideig érvényes. A szóban forgó járműveket 2014 és 2015 között az átlag kiszámításánál 3,5 darab járműként fogják beszámítani, 2016-ban 2,5 db járműként, 2017-ben pedig 1,5 darab járműként - ez lesz az utolsó év, amikor az extra kibocsátási egységek rendszere érvényben lesz. Másrészt pedig, ha az újonnan gyártott járművek kibocsátása a megszabott határértékeknél magasabb, akkor ezekre 2019-től kezdve legfeljebb 95 EUR/gramm bírságot fognak kiszabni.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Habár a bizottságban a Verts/ALE a jelentés (32/25/0) ellen szavazott, egyetértett a többi képviselőcsoporttal abban, hogy törekedni kell a Tanáccsal az első olvasatbeli megállapodásról való tárgyalásokra, főként azért, mert a vezető politikai pártok valószínűleg nem fognak a plenáris ülésen előrelépni, és mert a soron következő magyar és lengyel elnökséggel való tárgyalások valószínűleg nem fognak jobb eredményt hozni.

Az első olvasatbeli megállapodás lényege a következő volt: a kötelező érvényű 175 g CO2/km átlagos határérték elhalasztása egy évvel (2017); a 2020-as célkitűzés módosítása 147 g/km-re, amit jogalkotási eljárással kell megerősíteni; a többlet-kibocsátási díj csökkentése 95 EUR/g-ra; valamint az extra kibocsátási egységek kismértékű növelése és meghosszabbítása 2017-ig. A plenáris ülésen elért végleges eredmény azonban nagyon nem volt kielégítő, ezért úgy döntöttünk, hogy ellene szavazunk.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi célokhoz ragaszkodni kell. Ez egy fontos dokumentum, amely segít a gépjárműiparnak a hatékonyabb gyártás bevezetésében, ami pedig biztosítja a CO2-kibocsátás csökkenését. Ez a döntés ösztönözni fogja az innovációt és a kutatást, ami előnyös lesz a felhasználók és főként a kis- és középvállalkozások számára, mivel megtakarításokat fognak tudni elérni.

A Parlament és a Tanács hosszas tárgyalásai fontos eredményt hoztak, amely a 27 tagállam különböző álláspontjai között elért kiegyensúlyozott kompromisszumot tükrözi. Ezen új célok és követelmények elfogadása minden bizonnyal érzékelhető eredményeket fog hozni, ugyanakkor az európai polgárok egészségének védelméhez is hozzá fog járulni. Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nem lehet halogatni; és ugyanez igaz a gépjárművek kibocsátásának csökkentésére is.

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) Ma az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményekről szóló jelentés mellett szavaztam. Véleményem szerint a jelentés szükséges az Európai Unió globális felmelegedéssel és kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez. Megjegyzendő, hogy mivel a könnyű haszongépjárművek szolgáltatást nyújtanak, és főként kis- és középvállalkozások (kkv-k) használják őket, a szükséges változtatások végrehajtásakor figyelembe kell venni ezeket a jellemzőiket. Szilárdan hiszem, hogy a jelentésben szereplő határértékek megvalósításának érdekében megfelelő kompromisszumra van szükség, amely egyaránt figyelembe veszi az európai kkv-ket és az Európai Unió globális céljait.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Teljes mértékben támogattam az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási követelmények bevezetésére vonatkozó eredeti javaslatot a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek regisztrációja közötti átfedésekből keletkező kiskapuk elkerülése érdekében. Jelenleg sok személygépjárműként besorolt járművet, például a városi terepjárókat könnyű haszongépjárműként regisztrálnak, mivel ez utóbbi kategóriára kedvezőbb adófeltételek vagy más pénzügyi ösztönzők vonatkoznak. Habár a személygépjárművekre vonatkozó jogszabályokban (például ebben a javaslatban is) a jármű típusjóváhagyását veszik alapul (nem pedig a regisztrációt), a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szabályozás hiánya magában hordozza annak kockázatát, hogy a nagyobb személygépjárművek gyártói e járművekre könnyű haszongépjárműre vonatkozó típusjóváhagyást fognak kérni.

Ez azt jelentené, hogy ezekre a nagy kibocsátású járművekre nem vonatkoznának a CO2-kibocsátási követelmények. Az első olvasatbeli megállapodás végül nagyon erőtlen megállapodássá vált, amelyben a 175 g CO2/km értékű, kötelező erejű célkitűzés megvalósítását egy évvel elhalasztották. A 2020-as célkitűzés 147 g/km lett, a követelményeknek való meg nem felelés esetére kiszabható bírságot pedig 120 EUR/g-ról 95 EUR/g-ra csökkentették. Ez nem elégséges mértékű, pusztán jelképes összeg, és ezért ez a törvény nem fogja jelentősen befolyásolni az éghajlatról folytatott vitát. Az biztos, hogy megszűnt a sürgős megoldást ösztönző megközelítés. Ezért nemmel szavaztam.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amely a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia részét képezi. Ha támogatjuk a gyártókat a környezetbarát technológiák bevezetésében, azzal előnyös helyzetet teremthetünk a vállalatok számára, előmozdíthatjuk a munkahelyteremtést, valamint hozzájárulhatunk a környezeti problémák kezeléséhez.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság által kezdeményezett fenntartható fejlesztési stratégia a fenntartható fejlődés szempontjából leginkább sürgető problémákkal foglalkozik, így például a közlekedési ágazat energiahatékonysági intézkedéseivel. Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a CO2-kibocsátás csökkentését és az európai gépjárműipar versenyképességét szem előtt tartva ez a rendelet ösztönző rendszereket vezet be, különös tekintettel az extra kibocsátási egységekre, az ökoinnovációs beruházások kompenzálására és a kevesebb bírságra. A Parlament által elért megegyezés nagyra törő, de ugyanakkor megvalósítható. A rövid távú, 2017-ig elérendő uniós cél 175 g CO2/km, a hosszú távú, 2020-ig elérendő cél pedig 147 g CO2/km.

A megegyezés értelmében a hatékonysági kritériumoknak megfelelő járművek esetén a gyártók extra kibocsátási egységeket kapnak, a maximális CO2-határértékek túllépése esetén pedig méltányos büntetések kiszabására kerül sor. Véleményem szerint a rendelet elfogadása összhangban van az Európai Unió környezeti fenntarthatóságra vonatkozó politikájával, ugyanakkor pedig biztosítékokat nyújt a gyártóknak, melyek többsége kis- és középvállalkozó, valamint a felhasználóknak, továbbá előmozdítja az innovációt az ágazatban.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az új könnyű haszongépjárművek kibocsátási követelményeiről szóló rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, amely a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló európai bizottsági integrált megközelítés részét képezi. A rendelet ökoinnovációk bevezetésére fogja ösztönözni a gépjárműgyártókat, amelyek hozzájárulnak az európai autóipar versenyképességének biztosításához.

A rendelet értelmében bírságot kell fizetniük azoknak a könnyűhaszongépjármű-gyártóknak, amelyek túllépik a rendeletben meghatározott átlagos fajlagos kibocsátást.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a kibocsátás csökkentésének kérdését nem elég a gyártói oldalról megközelíteni (ide tartoznak például azok a kérdések, hogyan lehet modernizálni és tisztává tenni a könnyű haszongépjárműveket), hanem foglalkozni kell a keresleti oldallal is. Fontos, hogy a rendelet előírásainak megfelelő új járművek hozzáférhetőek legyenek a felhasználók számára. Ezért a rendelet ösztönzőket vezet be a hatékony üzemanyag-fogyasztású járművek gyártására, és bírságot ró ki a megállapított célokat be nem tartó gyártókra. 2012. január 1-jétől valamennyi tagállamnak évente kötelezően fel kell jegyeznie a náluk regisztrált új könnyű haszongépjárművek adatait, valamint biztosítania kell a rendeletben előírtak betartását.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel újabb lépést jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-határértékek következtében az EU járműparkja tisztább és üzemanyag-hatékonyabb lesz. A jelentés célkitűzéseket és ösztönzőket állapít meg a könnyű haszongépjárművek hatékonyabbá tétele érdekében. Ez remélhetőleg innovációs hullámot fog elindítani az ágazatban. Ez lehetővé teszi majd a vállalkozások számára – így sok walesi kisvállalkozás számára is –, hogy üzemanyag-hatékonyabb haszongépjárműveket használjanak, és kontrollálni tudják a költségeiket, ami különösen fontos most, amikor az olajárak nőnek.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Nem szavaztam Callanan úr jelentése mellett, bár jól megalapozott, és a helyes irányt képviseli. Véleményem szerint azonban a kilométerre levetített CO2-kibocsátási határértékeknek sokkal nagyra törőbbeknek kellene lenniük. Ezért én a Bizottság 135 g CO2 /km-es határértékre vonatkozó javaslatát támogatom. A gyártók a teljes termékskála tekintetében kibocsátási csoportosulásokat hozhatnak létre. Ez és a 120 km/h-s sebességkorlátozás megvalósíthatóvá tenné ezt a célkitűzést, habár természetesen komoly erőfeszítéseket kellene tenni. A környezet érdekében nem szabad megengednünk, hogy a megállapított határidőket kitolják. Ragaszkodnunk kell a 2014-hez.

Ajánlás: Klaus-Heiner Lehne (A7-0021/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Tekintettel a téma lassú kibontakozására, kezdve a 2000-es rendeletre irányuló bizottsági javaslattal, és folytatva ennek a Parlament által 2002-ben történő jóváhagyásával, a tagállamok által történő elfogadás kezdeti súlyos problémáival, a Tanács 2009-es következtetéseivel, a vonatkozó állásfoglalás átvételének hiányával, a 2010 decemberében tartott tárgyalássorozatok leküzdhetetlen problémáival és ezt követően a tagállamok minimális számának a kötelezettségvállalásával a területen megvalósítandó megerősített együttműködésre, annak ellenére, hogy ez nem tartozik az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe, támogatom e javaslatot. Egyetértek a rendelettervezettel, mivel az egész Unióra kiterjedő egységes szabadalmi oltalom meglétének a hiánya szétaprózódott, komplex és drága szabadalmi rendszert eredményezhet. Mivel minden követelménynek eleget tettünk, mindez csak előnyökkel járhat a belső piac számára.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt hónapok során több alkalommal is hangot adtam a szabadalmak háromnyelvű rendszerével kapcsolatos ellenvéleményemnek. Ráadásul úgy gondolom, a megerősített együttműködés európai intézményének felhasználása Olaszország és Spanyolország vétójának a kijátszására, és ezáltal a közös, kevésbé terhes megoldáshoz vezető vita folytatásának elkerülése példa nélkül álló, súlyos politikai téma. Ez a határozatra irányuló javaslat nem áll összhangban az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkének (2) bekezdésében a végső lehetőséggel kapcsolatban szereplő követelménnyel sem, amely előírja, hogy megerősített együttműködésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha minden más opció vizsgálata után kiderül, hogy ésszerű időn belül a célkitűzések nem érhetők el.

Ráadásul, a Lisszaboni Szerződés elfogadása után több mint egy évvel az európai nyelvek egyenlő helyzetére vonatkozó elvet máris sutba dobjuk, veszélyeztetve ezzel több millió európai kis- és középvállalkozás versenyképességét és innovációs teljesítményét, és az európai polgárok jogait. Ez a szabadalmi rendszer sérti a belső piacot, kitéve azt a földrajzi szegmentációnak, ami akadályt jelentene a tagállamok közötti kereskedelem előtt, és negatív hatással lenne a vállalkozások stabilitására és a tőke szabad áramlására. Az ellenvéleményem megismétlése mellett el szeretném még mondani, hogy véleményem szerint a vita e Házban történő megvitatása előtt jó lett volna megvárni az Európai Unió Bírósága által március 8-án meghozandó határozatot.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Európa előrehalad. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően lehetőség van arra, hogy az országok egy olyan csoportja, amely együtt kíván előrelépni egy adott témában, ezt megtehesse, akkor is, ha néhány ország ebben nem érdekelt. Már most is így van ez a válni készülő, két eltérő nemzetiségű félből álló párokra vonatkozó szabályok esetében. Mi ezt „megerősített együttműködésnek” nevezzük. Azt szerettem volna, ha ugyanez vonatkozna az európai találmányok oltalmára, és azt szerettem volna, ha a megerősített együttműködést egy európai szabadalom létrehozására használjuk. Ennek oka, hogy miközben Európában tízszer többe kerül a szabadalmak oltalma, mint az Amerikai Egyesült Államokban, különösen a fordítási költségek miatt, a 27 tagállamból 25 együttesen kíván létrehozni egy európai szabadalmat; ez a szabadalom kevesebbe kerülne, mivel egységes lenne. Az egységes szabadalmat francia, angol vagy német nyelven kellene beadni, és ez a részt vevő 25 országban oltalom alá helyezné találmányainkat. Ráadásul ez az oltalom végül megfizethető összegbe kerülne. Még akkor is, ha Spanyolország és Olaszország nyelvi okokból nem támogatja ezt a rendszert, nagyon fontos, hogy az a 25 tagállam, amely ebben érdekelt, együttesen előrelépjen ezen a területen. Én az eljárás mellett szavaztam, mivel komoly előrelépést jelent az európai ipar versenyképessége szempontjából.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az egységes szabadalmi oltalom létrehozása az Európai Unióban létfontosságú része az innovációk fejlesztésének és a versenyképesség javításának. Támogattam ezt a határozatot, amely felhatalmazást ad a tagállamok közötti megerősített együttműködésre az egységes szabadalmi oltalom létrehozása területén. Eddig az Európai Unióban szétaprózódott szabadalmi rendszer működött, mivel az egyes tagállamokban a szabadalmak jóváhagyásának magasak voltak a költségei és bonyolult volt a szabadalmaztatási eljárás. Annak ellenére, hogy több mint kilenc tagállam jelezte a közöttük létesítendő megerősített együttműködésre való hajlandóságát az egységes szabadalmi rendszer létrehozása területén, a Bizottságnak és a részt vevő tagállamoknak a lehető legtöbb tagállam részvételét kellene előmozdítaniuk. A megerősített együttműködés lehetővé tenné a belső piac megfelelő működését, és elhárítaná az áruk szabad mozgása előtt tornyosuló akadályokat, ami növelné a feltalálók számát, és hozzáférést biztosítana az egységes szabadalmi oltalomhoz az egész Európai Unión belül.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Az európai szabadalmi rendszer szükségszerűség. Az egyes tagállamok eltérő értelmezései és határozatai jogi bizonytalanságot eredményeznek. Az egyes szabadalmi dokumentumok kötelező lefordítása a 23 hivatalos nyelvre költséges, hosszadalmas és csökkenti a versenyképességet. Ezért általánosságban az érdekelt felek döntő többsége, beleértve a szakmai szervezeteket is, egyetért a „csak angol” opcióval.

A vita tárgyát képező javaslat három nyelvet (angol, francia és német) választ ki, és a többi nyelvet háttérbe szorítja. A globális fontosság szempontjából azonban a portugál nyelv sokkal fontosabb a németnél, vagy a franciánál. Számtalan fenntartásom van a megerősített együttműködés ez esetben történő alkalmazásával szemben is. Egy olyan eszközt, amelynek az a célja, hogy az országok egy csoportja számára lehetővé tegye a szorosabb integrációhoz vezető folyamat elindítását oly módon, hogy ahhoz fokozatosan csatlakozzon az összes többi ország is, nem szabad magánjellegű klubbá és kizárási mechanizmussá, illetve olyan rendszerré átalakítani, amely megteremti egyesek dominanciáját a többiek fölött. Ezért ellenzem a Lehne-jelentést.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Habár nagyra értékelem e reform szellemét, aminek célja, hogy Európa számára biztosítsa az egységes szabadalmat, és ily módon csökkentse a fordítási költségeket, mégis ellene szavaztam. Az Európai Tanács által előterjesztett határozatra irányuló javaslat az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megerősített együttműködési eljárásra ad felhatalmazást, mivel néhány tagállam, beleértve saját országomat is, ellenezte a fordítás tervezett rendszerének az elfogadását. Ez olyan háromnyelvű rendszer lenne, amely diszkriminatív jellegű, mivel megsérti az Európai Unió nyelveinek egyenlő helyzetére vonatkozó elvet.

Ráadásul, véleményem szerint, a megerősített együttműködési rendszer tönkretenné a belső piacot, megosztottságot és a verseny torzulását kiváltva az Unión belül. Éppen ezért kívánatosabb lett volna megvárni az Európai Bíróság határozatát, ami a napokban esedékes, és ami mindenekelőtt tisztázni fog egy sor, az egységes szabadalmi rendszerrel kapcsolatos technikai kérdést.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Véleményem szerint a szabadalmi oltalom szétaprózódott rendszere akadályt jelent a belső piac számára, és különösen az innovatív kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára káros. Ezért támogatom az egyszerű, olcsó, egységes szabadalom megteremtését az egész Európai Unióban. Aggodalommal tölt el, hogy a szabadalmakra vonatkozó fordítási szabályokkal kapcsolatos rendkívül eltérő nézetek miatt nem sikerült megállapodásra jutni egy közös megoldásról. Véleményem szerint a makacs ragaszkodás ahhoz, hogy a szabadalmakat le kelljen fordítani az Európai Unió legtöbb hivatalos nyelvére a nemzeti egoizmus megnyilvánulása, mivel ennek a költségei, időigénye és adminisztratív szükségletei megszüntetnék az egységes szabadalomból származó előnyök nagy részét.

Rendkívül nagyra értékelem azt a tényt, hogy országom, a Cseh Köztársaság úgy döntött, hogy csatlakozik a megerősített együttműködésre irányuló felhíváshoz, amit a mai napon támogattam, növelve ily módon a tagállamok azon többségének a számát, amelyek már ez ideig is támogatták azt. Annak ellenére, hogy az egységes szabadalom nem fog kiterjedni az egész Európai Unióra, nincs kétségem afelől, hogy ez hasznos eszköz lesz a fejlődés és a kkv-k versenyképességének növelése szempontjából.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A szabadalmi oltalom a versenyképesség és a gazdasági növekedés egyik legalapvetőbb eszköze. Elősegíti a tudományos kutatási tevékenységet, fellendítve ily módon a foglalkoztatást egy magas hozzáadott értékkel bíró szektorban. Támogattam az egységes szabadalmi oltalom területén a megerősített együttműködés lehetővé tételéről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozó parlamenti ajánlásokat, mivel a javaslat az egységes szabadalmi rendszer jövőbeni formáját meghatározó, 2009. december 4-i tanácsi következtetéseken alapul. Az európai szabadalmi rendszernek két pilléren kell nyugodnia, ami a szabadalmakkal kapcsolatos viták megoldására szolgáló egységes rendszerből (Európai és Európai Uniós Szabadalmi Bíróság) és az európai uniós szabadalmak létrehozásából (olyan eszköz, amely egyetlen szabadalmat használ az egész Európai Unióban) áll.

A megerősített szabadalmi együttműködés leegyszerűsíti az európai szabadalmak jóváhagyását a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok területén, csökkentve a költségeket és leegyszerűsítve a szabadalmak megszerzésének a folyamatát, és ezzel párhuzamosan ez a mechanizmus hozzájárul a tudományos és műszaki haladáshoz, és elősegíti a belső piac működését. Ez év február elején a Cseh Köztársaság csatlakozott a megerősített együttműködésről szóló felhívásokhoz, és ezért azt remélem, hogy országom csatlakozása az egységes szabadalmi oltalmi rendszerhez mind a Cseh Köztársaságban, mind máshol segíti a tudományos erőforrásokat és a jobb tudományos eredmények megszületését.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az európai szabadalom létrehozása ösztönzi az innovációt és a tudományos és műszaki haladást az Európai Unióban. Véleményem szerint létfontosságú az európai szabadalom kérdésének megoldása. Ugyanakkor azonban fenntartásaim is vannak a létrehozandó nyelvi szabályokkal kapcsolatban. Véleményem szerint a legjobb megoldás az lenne, ha csak az angol nyelvet használnánk, de ha a nyelvi szabályok más nyelvekre is kiterjednek, akkor a portugált mindenképpen figyelembe kell venni. A verseny globális, és az angol és a spanyol után a portugál a harmadik legelterjedtebben használt nyugati nyelv.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az európai szabadalmi rendszer szükségszerűség. Az egyes tagállamok eltérő értelmezései és döntései jogi bizonytalanságot eredményeznek. Az egyes szabadalmi dokumentumok kötelező lefordítása a 23 hivatalos nyelvre költséges, hosszadalmas és csökkenti a versenyképességet. Ezért általánosságban az érdekelt felek döntő többsége, beleértve a szakmai szervezeteket is, egyetért a „csak angol” változattal. A vita tárgyát képező javaslat három nyelvet (angol, francia és német) választ ki, és a többi nyelvet háttérbe szorítja. A globális fontosság szempontjából azonban a portugál nyelv sokkal fontosabb a németnél vagy a franciánál. Számtalan fenntartásom van a megerősített együttműködés ez esetben történő alkalmazásával szemben is. Egy olyan eszközt, amelynek az a célja, hogy az országok egy csoportja számára lehetővé tegye a szorosabb integrációhoz vezető folyamat elindítását oly módon, hogy ahhoz fokozatosan csatlakozhasson az összes többi ország is, nem szabad magánjellegű klubbá és kizárási mechanizmussá, illetve olyan rendszerré átalakítani, amely megteremti egyesek dominanciáját a többiek fölött. Ezért ellenzem a Lehne-jelentést.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam ezt az európai parlamenti jogalkotási állásfoglalását, mivel egyetértek a tartalmával. Ugyanakkor azonban sajnálom, hogy a portugál nyelv nem szerepel az európai szabadalomra vonatkozó szabályokban.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A belső piac és a versenypolitika képezik az európai egyesítési folyamat két alapkövét, amelyek célja nemcsak az Európai Unió gazdaságának és üzleti vállalkozásainak az erősítése, hanem, elsősorban, az Unió alapvető szabadságainak a megvalósítása. Ennek a célkitűzésnek minden európai polgár és vállalkozás érdekében érvényt kell szerezni, egyenlő lehetőségeket és lényegi egyenlőséget biztosítva az olyan problémák, többletköltségek és felépítmények létrejöttének elkerülése mellett, amelyek különbségeket, illetve diszkriminációt okozhatnak, vagy csökkenthetik azokat a lehetőségeket, amelyek révén élvezni lehet, illetve meg lehet védeni az egyéni jogokat. Az egyenlőség, az egyenlő lehetőségek és a diszkriminációmentesség szempontjából annak biztosítása minden európai uniós polgár számára, hogy az Európai Unió intézményeivel kapcsolatos ügyekben a saját anyanyelvén fejezhesse ki magát, alapvető jognak minősül. A hivatalos nyelvek közül csak néhány használata technikai szempontból csak az európai uniós intézmények egymás közötti tevékenysége, és nem a tagállamok polgáraival, vállalkozásaival és intézményeivel való kapcsolattartás területén indokolható. A megerősített együttműködési eljárások akkor hasznosak, ha a többiek lehetőségeinek csorbítása nélkül növelik a bennük részt vevők lehetőségeit. Ezért az ajánlás ellen szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a megerősített együttműködés ebben a rendkívül érzékeny kontextusban, mint a nyelvek politikai egyenlősége, elfogadhatatlan, mivel diszkriminációt szülne az Unió alapvető szabadságaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos egyenlő lehetőségek vonatkozásában.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Nagyon elégedett vagyok azzal, amit ezzel az 1990-es évek óta függőben levő témával kapcsolatban elértünk. 2009 decemberében a Tanács elfogadta az uniós szintű szabadalom létrehozásának elvét. Egy évvel később azonban a Tanács megerősítette, hogy a fordítási szabályokkal kapcsolatban, amihez egyhangú szavazatra volt szükség, leküzdhetetlen akadályok merültek fel. Ezt követően a témát az Unió belga elnöksége tűzte napirendjére, de mivel az akadályok továbbra is fennálltak, 12 tagállam olyan rendeletre irányuló javaslatot követelt, ami felhatalmazást ad a megerősített együttműködésre az egységes szabadalom létrehozása érdekében. A Versenyképességi Tanács ezért 2011 márciusában megadta a felhatalmazást a megerősített együttműködésre. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az egységes szabadalom létrehozása előnyöket jelent a szabadalmak használói számára Európában, és ami még fontosabb, lehetővé teszi a gyakran háttérbe szorított kis- és középvállalkozások számára a szabadalmi oltalomhoz való jobb hozzáférés révén versenyképességük javítását és a költségek csökkentését.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) E jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy jelenleg az egységes szabadalom létrehozásának területén megvalósuló megerősített együttműködés a legjobb megoldás, és remélem, hogy időközben minden tagállam részt fog venni benne az európai polgárok érdekében. Az egységes szabadalom megléte jelentős mértékben fogja csökkenteni a kis- és középvállalkozások adminisztratív költségeit, ösztönözni fogja az innovációt és segíteni fogja az új munkahelyek megteremtését egy olyan időszakban, amikor az Európai Uniónak egyre nagyobb szüksége van azokra.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Létfontosságú egy olyan európai uniós szintű jogszabály megléte, amely a szellemi tulajdonjogok védelme érdekében szabadalmi oltalmat biztosít. A részt vevő tagállamok területén egységes oltalmi rendszerrel fogunk rendelkezni, csökkennek a költségek és egyszerűsödnek az adminisztratív eljárások. Szeretnék rámutatni arra, hogy jelenleg Európában egy szabadalom bejegyeztetésének költsége körülbelül tízszer olyan magas, mint a japán vagy az észak-amerikai szabadalmaké. Ezért az innováció és a tudományos kutatások számára hasznos lesz, és a belső piac is ezzel párhuzamosan javulni fog. Barnier biztos úr szerint csak Spanyolország és Olaszország nem mutatott érdeklődést a megerősített együttműködés iránt. Ugyanakkor vannak jogi jellegű fenntartásai a megerősített együttműködésnek ezen a speciális területen való alkalmazhatóságával kapcsolatban.

Valójában az Európai Unió működéséről szóló szerződés 328. cikkének (1) bekezdése szerint „A megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek.” Rá szeretnék mutatni arra, hogy e megerősített együttműködéssel kapcsolatos nyelvi szabályok csak három nyelvre, az angolra, a franciára és a németre vonatkoznak.

  Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Ellenzem a Parlament által az egységes szabadalmi rendszer létrehozása érdekében a megerősített együttműködés alkalmazásának adott szabad utat, mivel úgy gondolom, hogy a nyelvi rendszer témája az olasz érdekek szempontjából életbevágóan fontos, hisz Olaszország a beadott szabadalmak száma alapján a negyedik helyet foglalja el Európában. Úgy vélem, hogy a megerősített együttműködési eljárást cinikusan alkalmazták. Azzal a céllal hozták létre, hogy segítse az Európai Unió integrációs folyamatát azáltal, hogy kevesebb számú tagállam számára is lehetőséget biztosít az előrelépésre egy adott témában akkor, ha lehetetlen az egyhangú megállapodás elérése.

Ennek erőltetése veszélyes precedenst teremthet, mivel sért egy tagállamot, és meghiúsítja a teljes nézetazonosság azon követelményét, amit a Lisszaboni Szerződés megkövetel a belső piacot érintő kérdésekben, továbbá azt az elvet is, hogy az Unión belül nem torzulhat a verseny. Ráadásul, jobban örültünk volna annak, ha megvárjuk az Európai Bíróság határozatát, ami március 8-án esedékes.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Három alapvető okból szavaztunk a mostani jelentés ellen.

Elfogadhatatlan, hogy a Parlament jóváhagyja az úgynevezett egységes szabadalom területén megvalósuló megerősített együttműködésre vonatkozó javaslatot, mert ez az erősebb országok érdekében csak arra tesz kísérletet, hogy veszélybe sodorja azokat a jogokat, hogy a tagállamok megvédjék saját érdekeiket.

Ez a második alkalom, amikor a megerősített együttműködés Lisszaboni Szerződésben biztosított elvét alkalmazzák. Mostanra kezd világossá válni, hogy miért szerepel a Szerződésben.

Elfogadhatatlan számukra, hogy nyomást gyakoroljanak az Európai Unió azon tagjaira, amelyek nem fogadják el azokat a feltételeket, amelyeket a többség akar rájuk erőltetni, különösen az olyan érzékeny területeken, mint a nyelv, mivel a javasolt rendszer veszélybe sodorja a legtöbb ország nyelvét.

Végezetül, még egy utolsó megjegyzést kell tennem annak érdekében, hogy megerősítsem azt az álláspontot, amit az Európai Parlamentben a Portugál Kommunista Párt által delegáltak mindig is képviseltek a portugál nyelv fáradhatatlan védelme érdekében.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) Nem minden nap adódik lehetőségünk arra, hogy olyan fontos témát vitassunk meg, mint a Lehne úr ajánlásában szereplő európai uniós szabadalom. Ezért nagyon örülök, hogy lehetőségem van arra, hogy hozzájáruljak ehhez a vitához. Először is meg kell jegyezni, hogy jelenleg még csak a megerősített együttműködési folyamat rendkívül korai szakaszában vagyunk. Az Európai Parlament ajánlása mindössze lehetőséget biztosít a Tanácsnak arra, hogy hivatalosan is beleegyezését adja a meghozandó intézkedésekhez. Éppen ezért még minden lehetséges, illetve, pontosabban fogalmazva, módosításokat lehet benyújtani a rendeletekre irányuló európai bizottsági javaslatokhoz. Anélkül hogy részletekbe bocsátkoznék magára a szabadalomra vonatkozó rendeletekre irányuló javaslatokkal vagy a nyelvi rendszerrel kapcsolatban, azt szeretném mondani, hogy e hatalmas európai projekt végrehajtása során szem előtt kell tartanunk valamennyi európai vállalkozó érdekeit, illetve, más szóval mindazok érdekeit, akik szabadalmi oltalom végett találmányokat adnak be, illetve azokét, akik érdekeltek az ilyen találmányokra vonatkozó műszaki információkhoz való egyszerű hozzáférésben. Itt például a generikus gyógyszerek gyártóira gondolok.

Mivel az európai szabadalom elkötelezett híve vagyok, és eközben Lengyelországot képviselem, azt az országot, amely jelenleg sajnálatos módon inkább a szabadalmak „befogadója”, mint „donora”, arra törekszem, hogy a szabadalomról folytatott vita a lehető legszélesebb körű legyen, és hogy teret adjon mindenki véleményének, különösen azon kis- és középvállalkozások véleményének, amelyek létfontosságúak az innovatív európai gazdaság szempontjából.

  Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) Az európai szabadalom az innováció felélénkítésének elősegítésére hivatott, de akkor miért nem vagyunk képesek innovatív módon vitatkozni a témáról? Szégyellhetjük magunkat. Más egyébről sem beszélünk, mint a szabadalmi jogról; beszéljünk inkább a szabadalmak optimális formájának létrehozásáról. Jelenleg vannak rövid és hosszú szabadalmak, de egyáltalán nem biztos, hogy jobb az utóbbiak szövegezése. Gyakran a leírás szándékosan hosszú, hogy elfedje és bonyolulttá tegye a szabadalom formáját.

Úgy vélem, hogy a szabadalmak esetében olyan átlátható formátum és olyan jellemzési eljárás létrehozására van szükség, amelyek révén jól hasznosítható az internet és az elektronikus nyilvántartási módszerek. A nyelv a fentiekhez kapcsolódó kérdés, és egy sor algoritmust lehetne használni a probléma megoldására. Szerintem a legolcsóbb megoldás, ami nem tenné szükségessé a különböző nyelvekre történő fordítást, az európai elektronikus szabadalom lenne. Talán a Bizottság végre elkezd innovatív módon gondolkodni. Mellette szavaztam, annak ellenére, hogy szerintem a Bizottság kevéssé innovatív ezzel a témával kapcsolatban.

  Louis Grech (S&D), írásban. – A Bizottság és a Parlament által az egységes piac újraindítására adott lökés fényében elmondható, hogy még soha nem volt ilyen nagy szükség a szabadalmak kiadásával és szabályozásával kapcsolatos harmonizált rendszerre. Ezért szavaztam e jogalkotási állásfoglalás mellett.

A jelenlegi szétaprózódott szabadalmi rendszerben a szabadalmakat minden olyan tagállam nyelvére le kell fordítani, ahol oltalom alatt állnak, hatalmas fordítási költségeket okozva ily módon a vállalkozóknak, a kezdő vállalkozásoknak és más, innováción alapuló kkv-knak: az Európai Unióban a szabadalmi oltalom megszerzése tizenháromszor kerül többe, mint az Amerikai Egyesült Államokban, és tizenegyszer drágább, mint Japánban. Az e területen megvalósuló megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok által elfogadásra kerülő új rendszerben az egységes szabadalomra az eddiginél sokkal inkább megfizethető fordítási rendszer vonatkozik, mivel ez csak a francia, az angol és a német nyelvet tartalmazza; ami a költségek csökkenését eredményezi. Az egységes és megfizethető szabadalmi rendszer bevezetése, habár csak néhány tagállamban valósul meg, fontos szerepet fog játszani az egységes piac megvalósulásának elősegítésében, elsősorban oly módon, hogy fellendíti az Unióban az innovációt és a kreativitást az áruk és a szolgáltatások létrehozása terén, amire oly nagy szükség van.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Sok éven át szemtanúi voltunk annak, hogy az európai gazdaságot más nagy világhatalmakkal összevetve hátráltatta a versenyképes uniós szabadalom meglétének a hiánya. Az Európai Bizottság körülbelül 15 éven keresztül javasolta az egységes európai szabadalom létrehozását. Végül, hála a „megerősített együttműködési” eljárásnak, ami lehetővé teszi, hogy több tagállam egy adott területen együttműködjön akkor, ha egy jogalkotási kezdeményezés elakad, lépéseket tehettünk ebbe az irányba. Emiatt lelkesen megszavaztam a jelentést, ami lehetővé teszi, hogy beindítsuk ezt a megerősített együttműködési eljárást az európai uniós szabadalmi rendszer létrehozása érdekében. Ez fontos előrelépés minden európai üzleti vállalkozás és minden kis- és középvállalkozás számára, amelyek már régóta várnak erre az eszközre, ami elengedhetetlenül fontos Európában az innováció, a kutatás-fejlesztés és a versenyképesség szempontjából.

  Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Az európai szabadalom megteremtésére irányuló megerősített együttműködésre való felhatalmazásra vonatkozó ajánlás mellett szavaztam. 2010 decemberében 12 tagállam, beleértve Franciaországot is, alkalmazni akarta a megerősített együttműködési eljárást azt követően, hogy a nyelvi nézeteltérések miatt a 27 tagállam között véleménykülönbség támadt az európai uniós szabadalom bevezetése kapcsán. Végül Olaszország és Spanyolország kivételével valamennyi tagállam a részvétel mellett döntött. Azt szeretném, ha a fent említett két ország számára lehetőség nyílna arra, hogy bármikor bekapcsolódhassanak ebbe a kezdeményezésbe. Jelenleg 11-szer többe kerül egy szabadalom benyújtása az Európai Unióban, mint az Egyesült Államokban. A jövőben a kutatóink és az üzleti vállalkozásaink végre hatékonyan tudnak majd versenyezni az innováció területén az Egyesült Államokkal és Ázsiával.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Több mint tíz év eltelte után végéhez közeledik az egységes európai szabadalmi oltalmi rendszerrel kapcsolatos munka. Annak ellenére, hogy csak részleges sikert értünk el, mivel az egységes szabadalmi oltalmi rendszer nem vonatkozik az Európai Unió egész területére, kétségtelenül fontos előremutató lépésként kell értékelni. A bejegyeztetési eljárás leegyszerűsítése és a költségek jelentős csökkentése elő fogja segíteni a belső piac fejlődését, és ösztönözni fogja a tudományos és technikai fejlődést az egész Európai Unióban még akkor is, ha csak 12 tagállamra vonatkozik. Habár a jogszabályok harmonizációja korlátozott lesz, ez a harmonizáció a valóságban kihatással lesz az összes uniós vállalkozásra, mivel az olyan tagállamokban működő befektetők is élvezhetik az egységes szabadalmi oltalom előnyeit, amelyek nem vesznek benne részt. Egyedi alapon ők fogják eldönteni, hogy az egy vagy több tagállam jogrendszere szerinti oltalmat vagy az egységes európai szabadalmi oltalmat alkalmazzák.

Úgy gondolom, hogy tovább kellene folytatnunk azon intézkedések meghozatalát, amelyek célja az egységes szabadalmi oltalom terjedelmének a kiterjesztése, azért, hogy a végén lefedje az egész Európai Unió területét. Mindez nem csak az egyéni üzleti vállalkozások számára lesz előnyös, mert az európai piac is versenyképesebbé válik a többi olyan nagyméretű gazdasággal szemben, mint az Egyesült Államok, Kína, illetve Japán.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Támogattam az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén való megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló állásfoglalás-tervezetet, mivel úgy gondolom, hogy az egységes szabadalmi bejegyzési rendszer csökkenteni fogja az európai üzleti vállalkozások előtt álló adminisztratív akadályokat. Az Európai Unió nem engedheti meg a szétaprózott szabadalmi bejegyzési rendszer meglétét. A mai napon hatalmas lépést tett az egységes bejegyzési rendszer felé. A fennálló állapot, melyben az üzleti vállalkozásoknak minden egyes tagállamban külön kell bejegyeztetni a szabadalmukat, erőteljesen hátráltatja az üzleti élet fejlődését. Következésképpen a lassú és bonyolult szabadalmi bejegyzési eljárás az Európai Unióban akadályozta üzleti vállalkozásaink dinamikus fejlődését. Egy olyan világos és hatékony eljárás, amelyben bárki bejegyeztetheti a szabadalmát, ami az egész Európai Unióban érvényes, biztosítani fogja, hogy az új termékek gyorsabban kerüljenek a piacra, növelve ily módon az üzleti vállalkozások fejlődési ütemét. A nyertesek azok az országok lesznek, amelyek részt vesznek ebben a szabadalmi bejegyzési rendszerben, és az ottani vállalkozók, akik a korábbinál gyorsabban tudják új áruval ellátni az összes európai fogyasztót.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Jelenleg az Európai Unión belüli szabadalmi oltalom magas költségei miatt a belső piac erőteljesen szétaprózódott, és az európai feltalálók nem élvezhetik az egységes piac minden előnyét. A problémák akkor merülnek fel, amikor az utóbbiak a lehető legteljesebb oltalmat kívánják megszerezni az egész Unión belül. Ez a helyzet negatív hatással van az Európai Unió versenyképességére, mivel az innovációhoz kapcsolódó tevékenységek humán tőkét termelnek, ami sokkal mozgékonyabb, mint a többi területen.

A jelenlegi, az innovációk számára nem túl kedvező helyzet következtében az Európai Unió kevésbé vonzó hely a kreativitás és az innováció szempontjából mind az európai, mind a nem európai befektetők számára. E javaslat mellett szavaztam, mivel az egységes szabadalmi oltalom területén a tagállamok egy csoportja között megvalósuló megerősített együttműködés az Unió érdekeit védi, azon az alapon, hogy fellendíti az Európai Unió versenyképességét, és vonzóbb helyé teszi a világ többi része számára. Ráadásul, az egységes szabadalmi oltalom létrehozása a tagállamok egy csoportja számára javítani fogja a szabadalmi oltalom szintjét, és megszünteti az adott területekhez kapcsolódó költségeket és bonyolult eljárásokat, ami viszont lehetővé teszi a tudományos és műszaki fejlődést és a belső piac működését.

  David Martin (S&D), írásban. – E jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy meg kell növelni az élelmiszerek esetében megengedett sugárzási szintet, valamint javítani kell a nyomon követést és a szabályoknak való megfelelést. Az utolsó olvasat eredményétől függően ez a rendelet képes hozzájárulni a fenti folyamathoz. Örömmel üdvözlöm, hogy ez a rendelet vonatkozik majd a harmadik országokból tranzitáruként importált, illetve exportra szánt élelmiszerekre és takarmányokra is.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Kétségtelen, hogy a szellemi tulajdonjogok témája, és különösen az iparjogvédelem különleges gondosságot és figyelmet érdemel. Ugyanakkor azonban az Európai Unió testületei és intézményei nem minden esetben sikeresek ezen a területen. Az átfogó és szisztematikus megoldást gyakran legyőzik a részletek, de még a lobbi érdekek is. Az európai uniós szabadalom – korábban a közösségi szabadalom – kérdése jó példa erre. Most legalább egy részleges megoldás lehetősége körvonalazódik az egységes szabadalmi oltalmat megteremtő néhány tagállam közötti megerősített együttműködés formájában. A Cseh Köztársaság részt kíván venni a megerősített együttműködésben, és részt szeretne venni azokban a jövőbeni megbeszélésekben is, amelyek az egységes szabadalommal és annak a nyelvi rendszerével kapcsolatos rendeletre irányuló konkrét javaslatokról folynak. A megerősített együttműködésből való kimaradás azt jelentené, hogy nem tudunk befolyást gyakorolni az Európai Unió jövőbeni szabadalmi rendszerére. Az egyik fontos szempont a gazdasági haszon, illetve az üzleti vállalkozások számára az új műszaki megoldásokból származó előny, tekintettel a megerősített együttműködésben részt vevők által képviselt közös piac méretére. Meg szeretném említeni továbbá, hogy a Cseh Köztársaság fenntartja a megerősített együttműködésből való kivonulás jogát abban az esetben, ha ez az együttműködés a Cseh Köztársaság álláspontjával ellentétes irányt venne, különösen a nyelvi rendszer és a szabadalmakkal kapcsolatos joggyakorlat vonatkozásában.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tartózkodom a jelentéssel kapcsolatban. Nem arról van szó, hogy ellenzem a tagállamok szuverén jogát arra, hogy egymás között megerősített együttműködési megállapodást kössenek, beleértve ebbe a szabadalmak területét is. Ugyanakkor azonban semmilyen garanciát nem kaptunk azokra az ökológiai és higiéniai előírásokra, amelyeket a szabadalmak jóváhagyása során alkalmazni fognak, különös tekintettel a genetikailag módosított szervezetekre. Amíg nem kerülnek bele a közegészség védelmét szolgáló szükséges követelmények, nem támogatom az ilyenféle megállapodást.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A szabadalmak oltalma és bejegyzése terén a megerősített együttműködés létrehozására irányuló jelentés elfogadása azzal a kockázattal jár, hogy olyan nyelvi szabályokat írnak elő, amelyek csak három nyelvre – angol, német és francia – korlátozódnak, és a szabadalmakat az egyes tagállamokban nem kell majd az adott hazai nyelvre lefordítani. Habár az egységes európai uniós szabadalom létrehozásának célja pozitív abban az értelemben, hogy segíti az innovációk megújulását és támogatását Európában, én mégis úgy érvelnék, hogy mindezt nem lehet magának az európai polgárságra vonatkozó alapvető elvnek a megsértésével, a közösségi kohézió megtörésével, a belső piac szétaprózásával, illetve a diszkrimináció, egyenlőtlenség és egyensúlytalanság új tényezőinek a bevezetésével létrehozni.

A portugál nyelv – az univerzális kommunikáció harmadik legfontosabb európai nyelve – elmondhatatlan diszkriminációt szenved el ennek a „megerősített együttműködésnek” a bevezetésével. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Már több mint 30 éve folyik az európai uniós szabadalmak terén használt nyelvekről a vita. Ez alatt a 30 év alatt az európai vállalkozásoknak meg kellett birkózniuk a magas fordítási költségekkel, és egyes esetekben versenyhátrányt szenvedtek a globális piacon. Az immateriális javak, például a védjegy és a szabadalom értékének meghatározása nehéz dolog. Ugyanakkor azonban ezeket hitelgaranciaként használják és a hitelminősítésnél is figyelembe veszik.

Mindezek figyelembevételével az új szabadalmi jog, ami a megerősített együttműködés révén jött létre, és ami legalább az Unió egy részében érvényes, csak a szabadalmak német, angol és francia nyelvre történő lefordítását követeli meg. Ezáltal mindenképpen csökkennek a bürokratikus terhek. Az új rendelet megerősíti továbbá a német nyelv pozícióját is, ami egy 2006-ban végzett felmérés eredményei szerint még most is a legszélesebb körben beszélt anyanyelv az Európai Unióban. Elvileg az elképzelés jó, de a nyelvekkel kapcsolatos szabályozás nem teljesen egyértelmű, ezért tartózkodtam.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Az egységes szabadalmi oltalom megteremtése a Közösségen (most Európai Unión) belül, és a hatékony szabadalmi oltalom biztosítása az Unióban előrelépést jelent az Európai Unió jobb versenyképessége irányába. Jelenleg az Európai Unióban működő befektetők a világ más országaiban tevékenykedő kollégáikhoz képest hátrányos helyzetben vannak: a találmányok oltalom alá helyezése az egész Európai Unióban hosszadalmas és költséges folyamat. Sajnálatos módon, eljárási okok miatt képtelenek voltunk létrehozni az egész Unióra kiterjedő egységes rendszert. Mindazonáltal gratulálok azoknak a tagállamoknak, amelyek úgy döntöttek, hogy kezdeményezik az együttműködési folyamatot a szabadalmi oltalom területén (különösen örülök annak, hogy ezek között a tagállamok között van Litvánia is), és az együttműködés jóváhagyása mellett szavazok.

  Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) A szabadalmakra vonatkozó szabályozás területén bevezetendő háromnyelvű rendszer ellen szavaztam. A szabadalmak kizárólag angol, francia és német nyelvre történő lefordítása súlyos károkat okozna az olasz vállalkozásoknak, amelyeknek rendkívül magas költségeket kellene viselniük az általuk beadott szabadalmi dokumentáció műszaki fordítása miatt. Parlamenti képviselőcsoportom arra bíztatott bennünket, hogy mellette szavazzunk, de én nem érzem úgy, hogy el tudnám fogadni azt a szabályozást, ami szerintem káros a saját országom és polgárai érdekeire nézve, különös tekintettel az összes olasz kis- és középvállalkozásra és a fogyasztóinkra. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozások megnőtt költségei magasabb termelési költségeket eredményeznének, a fogyasztók kárára. A megerősített együttműködésnek a jövőben is csak kivételes esetekben alkalmazott mechanizmusnak kell lennie, és nem szabadna a tárgyalásokra készen álló tagállamok, például Olaszország és Spanyolország kizárására használni. Támogatom az olasz javaslatot, miszerint a szabadalmakat a feltaláló országának hivatalos nyelvén kellene megszövegezni és el kellene készíteni egy angol fordítást is. Ezzel megőrizhetnénk nyelvi függetlenségünket és az országunk érdekeit. A valóságban az adott témában 10, illetve 12 ország között megvalósuló megerősített együttműködés azzal a kockázattal jár, hogy a részt vevő országok javára sérül a tisztességes verseny.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem az egységes szabadalmi oltalom létrehozása területén való megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló állásfoglalással. Tekintettel a jelen helyzetre, amikor is nagyon bonyolult és költséges az európai szabadalom megszerzése, egyetértek azzal a javaslattal, ami az együttműködési eljárás alkalmazására vonatkozik, és ami az összes érdekelt európai uniós tagállam számára felhatalmazást ad az egységes szabadalmi rendszer létrehozására.

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megoldjuk a nyelvi rendszer kérdését, ami csökkentené az európai szabadalmi oltalom megszerzésének a költségeit az Európai Unión belül működő vállalkozások számára. Ráadásul egy hatékonyan működő szabadalmi oltalom leegyszerűsítené a vitás kérdések megoldását és csökkentené az adminisztratív terheket is.

Örülök annak, hogy az Európai Unió sok tagállama támogatja az egységes szabadalmi rendszer létrehozására irányuló kezdeményezést, és remélem, hogy a fennmaradó országok hamarosan segíteni fognak a jobb gazdasági liberalizáció körülményeinek megteremtése érdekében az Európai Unión belül, az egységes szabadalmi oltalmi rendszerrel kapcsolatos célkitűzés megvalósításában. Csak a megerősített együttműködés teszi lehetővé a belső piac megfelelő működését, az áruk szabad áramlása előtt álló akadályok elhárítása révén.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén való megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló határozatra irányuló javaslat mellett szavaztam. Európa jövője az innovációktól függ, és azok a tagállamok, így például Görögország, amelyeket a gazdasági válság súlyosan érintett, nemzetgazdaságuk talpra állását és a termelékenység javulását ettől teszik függővé. Ezért gazdasági szempontból létfontosságú, és szociális szempontból tisztességes megoldás az, hogy biztosítsuk azoknak a szabadalmaknak az oltalmát, amelyek az újításokra és az innovatív ötletek és termékek megvalósítására vonatkoznak.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Támogatom az európai szabadalmi rendszert, de bírálatként és nyelvi okokból tartózkodtam a jelentés szavazásakor. Valójában megszavaztam volna, ha csak az angol nyelvet használnák, mivel napjainkban ez közös nyelvként működik. Három alapvető okból tartózkodtam a szavazáskor: először azért, mert egy olyan szabadalmi rendszer létrehozása, amelyben minden dokumentációt kötelezően le kellene fordítani a 23 hivatalos nyelvre, túlságosan drága és lassú lenne és komoly versenyhátrányt okozna; másodszor azért, mert a gyakorlatban manapság az angol nyelvet elterjedten használják közös nyelvként; és harmadszor azért, mert a szabadalmi bejelentések 90%-át amúgy is angol nyelven készítik el. Nem tudok egyetérteni a francia és a német nyelvnek az olyan, sokkal elterjedtebben használt nyelvek kárára való bevonásával ebbe a folyamatba, mint a portugál és a spanyol (mintha eltérő státuszú nyelvek léteznének az Európai Unión belül, és én ezt az elképzelést elutasítom). Ezért tartózkodtam, abban a hitben, hogy szükség van az előrelépésre az európai szabadalmi rendszer terén, de a legjobb megoldás az egyetlen nyelv, kizárólag az angol lenne.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tartózkodtam a szavazástól, mert bár úgy vélem, hogy rendkívül fontos a szabadalmi rendszer javítása Európában, elsősorban az egységes szabadalom és az Európai és Európai Uniós Szabadalmi Bíróság létrehozásával, ami lehetővé tenné a kis- és középvállalkozások számára a magas költségekkel és túlzott bonyolultsággal jellemezhető jelenlegi rendszer szétaprózottságából eredő problémák leküzdését, megértem azokat a fenntartásokat is, amelyeket néhány ország vetett fel az európai uniós szabadalmakra vonatkozó fordítási szabályokkal kapcsolatban. Ezért nem ellenzem, hogy meginduljon a megerősített együttműködés ezen a területen, habár úgy gondolom, hogy ez nem a legkívánatosabb, illetve legvéglegesebb megoldása a problémának.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az egységes szabadalmi oltalom hiánya az Európai Unión belül az Egyesült Államokban, illetve Japánban működő partnereikhez képest egyértelmű versenyhátrányba hozza az európai vállalkozásokat. Európában a szabadalmaztatás költsége közel tízszer olyan magas, mint az Egyesült Államokban, illetve Japánban, amit lényegében az okoz, hogy a szabadalmakat le kell fordítani az Unió különböző országainak nyelvére. Ahhoz, hogy a portugál és az európai ipar ebből a szempontból versenyképesebb legyen, alapvető fontosságúnak tartom, hogy gyors előrelépést érjünk el egy olyan egységes szabadalmi oltalmi rendszer megteremtése érdekében, ami a jelenleginél kevesebb terhet jelent, kevésbé összetett és ösztönzi az innovációt és a tudományos-technikai fejlődést Portugáliában és az Európai Unióban egyaránt. Ezért szavaztam ezen állásfoglalás mellett. Ugyanakkor azonban nem hagyhatom említés nélkül a nyelvi rendszerrel kapcsolatos választás fölött érzett sajnálatomat. Igazság szerint úgy gondolom, hogy súlyos érvek szólnak a jelenlegi nyelvi megoldás ellen, ami az angol, német és francia nyelvet alkalmazza; ezért úgy vélem, hogy minden szempontból jobb lett volna, ha a „csak angol” rendszer mellett döntünk.

  Evelyn Regner (S&D), írásban. – (DE) A mai napon az egységes szabadalmi oltalom tekintetében a megerősített együttműködés bevezetése mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a Tanácsban a nyelvi szabályok miatt fennálló zsákutca indokolatlan. Véleményem szerint természetesen nagy szükség van a megbeszélésekre. Számomra a pozitív szavazás nem azt jelenti, hogy teljes mértékben egyetértek a Bizottság kezdeti javaslatainak a tartalmával. A Jogi Bizottságban elsőbbséget adunk ennek a témának, és egészen biztos, hogy sok javító jellegű módosítást fogunk benyújtani. Szeretném kifejteni, hogy tévednek azok, akik úgy vélik, hogy a mai szavazás a Parlament jogainak elvesztését eredményezi. A jogalkotási eljárás még csak most kezdődik. A mai szavazással a Parlament csak felhatalmazást adott a tagállamok egy csoportjának arra, hogy megkezdje a megerősített együttműködési folyamatot, amire a Lisszaboni Szerződés ad lehetőséget. A folyamat fennmaradó része során a) a Parlamenttel meg fogják vitatni a nyelvi szabályokat (ebben az esetben a határozatot a Tanácsnak kell meghoznia), b) a Parlament a rendes jogalkotási eljárás részeként részt vesz a szabadalomról szóló rendelet tartalmával kapcsolatos döntéshozatalban, c) a Parlament hozzájárulása szükséges a szabadalommal kapcsolatos joghatóság meghatározásához. A Parlament számára a folyamatban való részvételt biztosító fenti lehetőségek egyike esetében sem lesz változás. Az Európai Parlamentben még azon tagállamok képviselői, amelyek nem vesznek részt a megerősített együttműködésben, sem veszítik el a folyamat hátralévő része során a szavazati jogukat, mivel európai, és nem hazai képviselők.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unió belga elnöksége teljes mértékben sikeres volt. A számtalan dolog között, amit elért, szerepel az európai szabadalommal kapcsolatos megállapodás, ami az európai innováció és versenyképesség fellendítéséhez elengedhetetlenül szükséges szabályozás. A liberális európaiak már közel 15 éve várnak a jogi oltalom ilyen harmonizációjára. Ez véget vet a pénzek elpazarolásának, aminek összegét közel 400 000 euróra becsülik évenként, és ami a hazai és az európai szabadalmak együttes meglétének a következménye. Ráadásul az a tény, hogy 12 tagállam (Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Litvánia, Luxembourg, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság) alkalmazza a megerősített együttműködési eljárást, még jobbá teszi a helyzetet abban az esetben, ha ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy véget vessünk a téma kapcsán fennálló patthelyzetnek. A Lisszaboni Szerződést tisztességesen alkalmazták arra, hogy a minimum kilenc tagállamból álló „európai előőrs” felhatalmazást kapott az együttműködésre a jogalkotási kezdeményezés megakadása esetén.

A fenti okokból a mai napon, délben, az Európai Parlamentben a Lehne-jelentésről tartott szavazás nagyon fontos. Pozitív jelzést küld mind az európai üzleti vállalkozásoknak, amelyeknek a fejlődéshez olyan stabil jogi környezetre van szükségük, ami egyenlő pozíciót biztosít számukra a nemzetközi versenytársakkal, mind a befektetőknek, amelyek kreatív tevékenységét az Európai Uniónak az eddigieknél jobban kell védenie.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Képviselőcsoportunk nem tud egyetérteni azzal, hogy beleegyezésünket adjuk a folyamat megkezdésébe, mivel a Bíróság főtanácsnokainak szavaival élve: „A dolgok jelenlegi állása szerint a szabadalmakkal kapcsolatos jogviták rendezésére vonatkozó egységes rendszer létrehozására irányuló megállapodás nem áll összhangban a szerződésekkel”. Képviselőcsoportunk a szavazás elhalasztását kérte, mivel a Bíróság határozata a főtanácsnokok fenti véleményével kapcsolatban március 8-án esedékes, és a Parlamentnek, mielőtt hozzálát ehhez a kivételes projekthez, tökéletesen tisztában kell lennie a „megerősített együttműködés” jogi következményeivel.

A többi képviselőcsoport nem támogatta az elhalasztásra irányuló kérésünket. A hozzájárulás nem érinti a megerősített együttműködés megvalósításával kapcsolatos specifikus intézkedéseket. A vonatkozó javaslatok benyújtására egy későbbi időszakban kerül sor, ha a megerősített együttműködés megkapja a felhatalmazást (azaz az egységes szabadalmi oltalom és az egységes szabadalomra vonatkozó nyelvi szabályok létrehozásáról szóló tanácsi rendeletek megszületnek).

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ezen állásfoglalás ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a 2000-ben kezdődő, hosszadalmas jogalkotási folyamat után most elfogadhatatlan, hogy az európai szabadalommal kapcsolatban nem javasoltak közös megoldást. Olaszország és Spanyolország sok éven át keményen követelte, hogy a technológia és a tudomány területén az angol nyelvet ismerjék el az egyetlen hivatalos nyelvként. Ez az egynyelvű megoldás csökkentené a költségeket, bátorítást adva elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak az európai szabadalom használatára, mivel gazdasági méreteik miatt sok esetben nem tudják kifizetni a magas fordítási költségeket.

Az ilyen kényes témák esetén szükséges egyhangú szavazás elkerülése érdekében a megerősített együttműködés alkalmazását veszik igénybe (a Lisszaboni Szerződés értelmében), ami lehetővé teszi, hogy a határozatokat már a tagállamok egyharmada is meghozhassa. Néhány hónapig az olasz és a spanyol kormány rámutatott ennek az eljárásnak a szokatlanságára, amely, ha azt az Európai Parlament és a Tanács minősített többséggel fogadja el, nemcsak a megerősített együttműködésben részt vevő, hanem a többi tagállamban működő üzleti vállalkozások számára is kötelezővé teszi az európai szabadalom alkalmazását.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Olaszország és Európa megszenvedi az európai szabadalmi oltalom területén megvalósuló megerősített együttműködés alkalmazására vonatkozó határozatot. Alapvetően hibás a megerősített együttműködési folyamat alkalmazása ezen a területen, mivel semmissé teszi az olyan európai szabadalom létrehozására irányuló erőfeszítéseket, ami minden tagállamban érvényes lenne.

Tiltakozunk a határozat ellen azért is, mert az Egységes Szabadalmi Bíróság és a Szerződés közötti összeférhetetlenségről hozott bírósági ítélet figyelembevétele nélkül ki akarja erőltetni ezt a szavazást a Parlamentben. Olaszország Spanyolországgal együtt helyesen ellenezte, hogy a szabadalmak beadása terén csak három nyelvet (angol, francia és német) ismernek el ahelyett, hogy tiszteletben tartanák a Szerződésben szereplő, a nyelvek azonos helyzetéről szóló elvet. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak diszkrimináció, hanem ténylegesen csorbítja azon országok üzleti vállalkozásainak az érdekeit, amelyek a fentiektől eltérő nyelvet használnak.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Meggyőződéssel hiszek abban, hogy a szabadalmi oltalom területén megvalósuló megerősített együttműködés segít a területen fennálló szétaprózottság megszüntetésében, a jobb keretfeltételek biztosításban az innovatív üzleti vállalkozások számára az egész Unióban, globálisan versenyképesebbé teszi az Európai Uniót és elősegíti az Európai Unió belső piacának a jobb működését. A szabadalmi oltalmi eljáráshoz kapcsolódó becsült költségcsökkenés sem jelentéktelen. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Megszavaztam az ajánlást. Botrányosnak tartom ugyanis, hogy nem sikerült még kialakítani egységes álláspontot a témáról. Be kell látnunk, hogy Európa lemaradt az innovációs világversenyben. Széles körű szabadalmi oltalom nélkül nincs innováció, márpedig az ilyen jellegű szabadalmaztatás költségeit az egyetemek, kisebb kutatóintézetek, feltalálók nem tudják viselni. Azzal, hogy csak saját hazájukban érnek el szabadalmat, gyakorlatilag ingyen kiadják találmányukat a világpiacnak. Az EU-s szabadalom létfontosságú! Rendkívül fontos, hogy egy bejelentéssel európai szabadalmat lehessen szerezni. Létérdek, hogy ez Európa minden országában, így hazámban, Magyarországon is megvalósuljon.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Már több mint 20 éve, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett az európai szabadalom minél gyorsabb létrehozására, és hangsúlyozta egy ilyen szabadalom égető szükségszerűségét. Jelenleg az európai szabadalmakat országonként kell elfogadtatni, és minden alkalommal le kell fordíttatni az adott hazai nyelvre.

Ahhoz, hogy egy szabadalom a tagállamok felében elfogadásra kerüljön, akár 20 000 eurót is kell fizetni, amiből 14 000 euró a fordítási költség. Az Egyesült Államokban már kb. 1850 euró is elegendő. Az európai szabadalom hiánya hátráltatja a versenyképességünket, valamint az európai innovációt, kutatást és fejlesztést. Ezért teljesen jogos a megerősített együttműködés ezen a területen, hisz alapvető fontosságú az Európai Unió jövője szempontjából.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unión belül az egységes szabadalmi oltalom létrehozása előnyös lesz minden érintett felhasználó számára, de különösen a kis- és középvállalkozásoknak, mivel a költségek csökkentése révén hozzájárul a versenyképességükhöz. A Tanácsban ennek az immár két évtizedes múltra visszatekintő témának a szavazásakor egyhangú szavazásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Unión belül alkalmazandó szellemi tulajdonjogokra vonatkozó nyelvi szabályok megszülethessenek. Ebből a szempontból és szem előtt tartva, hogy az egységes szabadalmi oltalom létrehozása nem szerepel az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó témák listáján, a jelenlegi javaslat a területen megvalósuló megerősített együttműködés lehetőségére vonatkozik. Bár a folyamat jelenlegi szakaszában csak a Parlament által a területen megvalósuló döntéshozatali mechanizmushoz való hozzájárulásról van szó, amit én megszavazok, a tisztelt Házat hamarosan felszólítják arra is, hogy döntsön az ellentmondásos nyelvi szabályokról és az európai szabadalmi rendszerrel kapcsolatos szabályozásra vonatkozó, kidolgozandó két rendeletről is.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén való megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló határozat mellett szavaztam, mivel úgy érzem, hogy szükség van az egységes európai uniós szabadalom létrehozását elősegítő intézkedések elfogadására.

A Thomson Reuters által 2011-ben készített jelentés szerint, aminek a címe „Kínában szabadalmaztatva”, Kína a szabadalmak száma tekintetében megelőzi Japánt és az Egyesült Államokat. Való igaz, hogy Kína a 2006-ban beindított programmal azt akarta elérni, hogy innovációra koncentráló országgá váljon, és az Amerikai Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és Japánnal való összehasonlításban sikerült is 14,1%-kal, 33,55%-kal, illetve 15,9%-kal növelnie a szabadalmak számát.

Az Európai Unióban a jelenlegi szabadalmi rendszer szétaprózódott és a fordítási költségek hatalmasak. Egy 13 országban érvényesített európai uniós szabadalom költsége 20 000 euróra rúg, amiből 14 000 euró a fordítási költség. Ennek következtében az európai szabadalom 10-szer drágább, mint az amerikai. Úgy gondolom, hogy az egységes szabadalmak létrehozása területén a megerősített együttműködésre adott felhatalmazás segít egy olyan egységes szabadalom megteremtésében, ami vonzó az európai szabadalmi rendszert használók számára, az egész Európai Unió területén védi a szellemi tulajdonjogokat és megszünteti a költségeket és a nehézségeket azzal a céllal, hogy támogassa az innovatív kis- és középvállalkozások kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységét.

Jelentés: Ivo Belet (A7-0001/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Szem előtt tartva, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleményében arra következtetett, hogy a szóban forgó javaslat nem tartalmaz lényegi módosításokat a már megállapítottakon kívül, illetve mivel ami a meglévő jogszabályok változatlan rendelkezéseinek és a bennük foglalt módosítások egységbe foglalását illeti, a javaslat a meglévő jogszabályok egyértelmű kodifikációját tartalmazza, lényegi módosítások nélkül, jóváhagyom a jelentést. Egyetértek az európai polgárok egészségének magas szintű védelme garanciájával radioaktív szennyezés esetén, illetve a jelenlegi irányelv bevezetésének demokratikus legitimitásával, mivel a jogalapot az új Lisszaboni Szerződéshez kell igazítani.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításáról szóló jelentős állásfoglalás mellett szavaztam. Mindannyian emlékszünk Csernobil 1986. április 26-i tragédiájára, amikor jelentős mennyiségű radioaktív anyag került a légkörbe, amely számos európai országban szennyezte az élelmiszereket (gabonákat, zöldségeket, bogyós gyümölcsöket és gombákat) és takarmányokat, illetve nagy kockázatot jelentett az emberi egészségre. A termőföldek szintén szennyeződtek a radioaktív csapadékkal, amely növelte az érintett területekről származó erdei és mezőgazdasági élelmiszerek radioaktív szennyezettségét. Az emberi egészség magas szintű védelme az Európai Unió egyik célkitűzése.

Ezért sürgősen fel kell állítanunk egy rendszert, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy olyan nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően, amely jelentős radioaktív szennyezettséghez vezetett vagy vezethet az élelmiszereknél és a takarmányoknál, legmagasabb megengedett határértékeket rögzítsen a radioaktív szennyezettségre annak érdekében, hogy biztosítsa a közegészség magas szintű védelmét. Valamennyi uniós polgárnak a lehető legnagyobb védelmet kell nyújtani nukleáris vagy sugárfertőzéses baleset esetén, és az Európai Bizottságnak készen kell állnia gyors reakcióra. Az előre meghatározott megengedhető legmagasabb szennyezettségi határértékeket alkalmazni kell az élelmiszerekre és takarmányokra.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés megállapítja a radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeit az élelmiszerekre és állati takarmányokra, nukleáris balesetet vagy bármely radiológiai veszélyhelyzetet követően. Egyetértek azzal, hogy az Európai Parlamentnek jelentős szerepet kell játszania a közegészségügyre hatást gyakorló helyzetekben. Úgy gondolom továbbá, hogy nukleáris balesetet vagy radiológiai veszélyhelyzetet követően az Európai Bizottságnak felügyelő szerepet kell játszania, amely során szükségállapotot rendel el, és összeállítja az alapvető élelmiszerek és takarmányok listáját. A tagállamoknak fenn kell tartaniuk a hivatalos ellenőrzőrendszert e termékek felett, és tájékoztatniuk kell a lakosságot az esetleges kockázatokról. A jelentés mellett szavaztam, amely garantálja az európai polgárok élelmiszer-biztonságát nukleáris baleset vagy radiológiai veszélyhelyzet esetén.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az emberi egészség magas szintű védelme az egyik olyan célkitűzés, amelyet az Európai Uniónak politikája alakítása során el kell érnie. Az uniós rendeletek, amelyek lefektetik a radioaktív szennyezés határértékeit radiológiai veszélyhelyzet esetén, 1990 óta változatlanok, és ezért szükséges e rendelkezések felülvizsgálata és naprakésszé tétele. Fel kell állítanunk egy átfogó rendszert, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy nukleáris balesetet vagy bármely egyéb sugárveszélyt követően, amely valószínűleg jelentős radioaktív szennyezéshez vezet az élelmiszerekben és a takarmányokban, rögzítse a radioaktív szennyezés megengedett határértékeit annak érdekében, hogy biztosítsa a lakosság egészségének magas szintű védelmét. Egyetértek azzal, hogy a radioaktív szennyezés határértékeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a legújabb nemzetközi tudományos eredményeket és tudományos ajánlásokat figyelembe vegyék, illetve hogy elkerüljék a joggyakorlat jelenleg létező eltéréseit.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, amely javasolja az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékei meghatározásának rögzítését nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően, amelyek az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződését nagy valószínűséggel előidézik vagy előidézték. Ugyanakkor az I. melléklet és a III. melléklet meghatározza az élelmiszerek és a takarmányok legnagyobb megengedett határértékeit. Annak ellenére, hogy e javaslat az átdolgozási technikával került napirendre, úgy gondolom, hogy a javaslatot számottevően kell módosítani a meghatározott egyetlen szürke területen kívül, annak érdekében, hogy a szöveg jogbiztonságát és koherenciáját biztosítsuk. Szükséges a nukleáris veszélyhelyzetek esetén az eljárás egyszerűsítése azzal, hogy a Bizottságot egyértelmű felügyeleti szereppel ruházzuk fel, és pontosítjuk határozatainak szabályozását (elfogadás, módosítás). Továbbá meg kell próbálnunk a polgárok érdekeit szolgálni a balesetet követő helyzet jobb irányításával. Biztosítanunk kell a teljes javaslat jogbiztonságát az elavult eljárások összehangolásával – az analógia útján elfogadott, az Euratomra vonatkozó bizottsági eljárásokat –, amelyet e javaslat egységes keretbe kíván foglalni, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel együtt.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Szem előtt tartva, hogy a sugárzásra vonatkozó három rendeletet, amelyet a szóban forgó jelentés módosít, Csernobilt követően, körülbelül 20 éve fogadták el, úgy gondolom, hogy a Belet-jelentés, ahogyan a szavazás után áll, az első próbálkozás az élelmiszerek és a talaj radioaktív szennyezettségével kapcsolatos megközelítés javítására, illetve problémájában történő előrelépésre. Bár a jogalap megváltoztatása és az Európai Parlament szerepének erősítése mellett vagyok, annak érdekében, hogy a jogszabályokban nagyobb átláthatóságot és a polgárok szélesebb körű védelmét érjük el, véleményem szerint a jelentés nem megfelelő és lemaradást mutat a probléma lényegi megközelítéséhez képest. Módosítja a már elfogadottakat, és egyszerűen szabályozza a probléma következményeit, nem pedig a gyökerét. Emellett rendkívül magasan hagyja a radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeit, és ennek eredményeképpen messze elmarad a közegészség védelmének célkitűzésétől. A fenti okok miatt tartózkodtam a zárószavazáson.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Véleményem szerint az EU tagállamai felelősek az e rendeletben lefektetett, a radioaktív szennyezettséggel szembeni védelemre vonatkozó határértékek betartásának nyomon követéséért, nevezetesen mind az élelmiszerekre, mind a takarmányokra vonatkozó biztonsági előírások felügyeletével, illetve a környezeti paraméterek nyomon követésével. Támogatom egy olyan rendszer létrehozásának elképzelését, amely lehetővé teszi az EU számára a radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeinek meghatározását annak érdekében, hogy a lakosság egészségének magas szintű védelmét biztosítsa nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amelynek célja az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett értékeinek meghatározása, nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően. Ezért a rendelet fő célkitűzése a közegészség védelme, és ennek megfelelően a jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) E javaslat garantálni kívánja az európai polgárok egészségének magas szintű védelmét radioaktív szennyezettség esetén, és biztosítani kívánja e rendelet elfogadásának demokratikus legitimációját. A jogalapot kétségkívül igazítani kell az új Lisszaboni Szerződéshez annak érdekében, hogy az Európai Parlament szerepet kapjon a döntéshozatali eljárásban olyan rendelet esetén, amely potenciálisan érinti a közegészségügyet. E javaslat alapvetően az 1987 és 1990 között elfogadott három rendelet változatlan rendelkezéseiből áll, amelyek lefektetik a radioaktív szennyezettség megengedett határértékeit radiológiai veszélyhelyzet esetén.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az 1986-os csernobili katasztrófa után a környezet radioaktív szennyezettségének kérdése jelentőssé vált, és alapul szolgált a három rendelet elfogadásának 1987 és 1990 között, amelyek lefektették a szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeit radiológiai veszélyhelyzet vagy nukleáris baleset esetén, annak fényében, hogy a hatások hosszú távúak és gyakran közvetettek is lehetnek (például az erdők szennyezettsége esetén).

Bár a javaslat alapvetően a fent említett rendeletek változatlan rendelkezéseinek egységes szerkezetbe foglalását jelenti, a bizottsági rendeletre (Euratom) irányuló javaslatra vonatkozó jelentés mellett szavazok, mivel az európai polgárok egészségének magas szintű védelme garantált fenntartása forog veszélyben.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a javaslat alapvetően az 1987 és 1990 között elfogadott három rendelet változatlan rendelkezéseinek egységes szerkezetbe foglalásából áll, amelyek lefektetik a radioaktív szennyezettség megengedett határértékeit radiológiai veszélyhelyzet esetén. Az új preambulumbekezdés beillesztése azonban, amely magyarázatot ad egy létező cikk szükségességére, és a Bizottság számára fenntartja a végrehajtási hatáskörök használatát, lényegi változást jelent, amely indokolja az átdolgozási technika használatát.

A rendelet tartalma kétszintű intervenciós mechanizmusból áll radiológiai veszélyhelyzet vagy nukleáris baleset esetén, a Bizottság javaslata szerint:

- ad hoc rendelet azonnali elfogadása a Bizottság által, amely a javaslat I. és III. mellékletében ismertetett radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeit alkalmazza bizonyos esetekben, meghatározott területen és korlátozott időtartamra;

- egyhónapos időszak meghatározása az elfogadást követően a Bizottság számára, hogy javaslatot nyújtson be a Tanácsnak ezen ad hoc rendelet elfogadására vagy jóváhagyására.

Ahogyan a szakértői bizottság vitájában és a benyújtott alternatív javaslatokban megmutatkozik, hatalmi harc folyik a Bizottság és a Tanács között. Az elsődleges célnak azonban a polgárok érdekeinek szolgálatát kell tekintenünk a balesetet követő helyzet jobb kezelésével, tekintettel az érintett tagállamok kompetenciáira. Ezért a zárószavazáson tartózkodtunk.

  Vicky Ford (ECR), írásban. – Az ECR képviselőcsoportja támogatta e jelentést, mivel úgy véltük, hogy e jogszabályok jogalapját az Euratom 31. cikkéről az EUMSZ 168. cikkére kell változtatni. Az eredeti rendelet szerint az Euratom 31. cikkét (amely azon személyek csoportjaira koncentrál, akik radioaktív szennyezettségnek lehetnek kitéve) tekintették a legmegfelelőbb jogalapnak, mivel az EUMSZ 168. cikke (amely a közegészségügyet szabályozza) még nem létezett. Ha az EUMSZ 168. cikke volna e rendelet jogalapja, akkor ez változást jelentene az egyeztetés helyett a rendes jogalkotási eljárás irányába, és a javaslat ekkor az Európai Parlament teljes körű vizsgálata, illetve, ami a legfontosabb, teljes körű hatásvizsgálata alá tartozna, beleértve az élelmiszergyártókkal és fogyasztókkal való konzultációt. Miközben a Parlament elfogadott jelentésének némely aspektusát az ECR parlamenti képviselői nem támogatják, szilárdan hisszük, hogy a rendelet jogalapját meg kell változtatni, hogy az Európai Parlamentet teljes mértékben bevonják a jogalkotási folyamatba, és emellett úgy véljük, hogy ezt alapos hatásvizsgálattal kellene kísérni. Az ECR képviselőcsoportja ezért a jelentés mellett szavazott.

  Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) Az a jogszabály, amelyet ma előkészítettünk, rendkívüli gazdasági jelentőséggel bír az Európai Unió és egységes piaca számára. A csernobili katasztrófa megmutatta számunkra, hogy a sugárzással kapcsolatos kockázatok lineáris kiterjesztése szükségtelen gazdasági veszteségeket eredményez. Egész országnyi területeket evakuáltak Fehéroroszországban és Ukrajnában. A fehéroroszok ma kezdenek visszatérni e területekre, ahol, bármilyen hihetetlennek is tűnik, de ugyanakkora a radioaktivitás, mint Varsó központjában. Időközben a csernobili áldozatok, a körülbelül 8 millió ukrán, akik juttatásokat kapnak, amelyek egyébként túlságosan alacsonyak a megélhetésre, nem hajlandóak visszatérni, félve attól, hogy elveszítik e szűkös kárpótlást. Az Európai Uniónak következtetéseket kell levonni e tapasztalatból, amely rendkívüli jelentőségű.

A volt Szovjetunió területén könnyű volt az emberek visszatelepítése, és hatékonyan történt a katasztrófát követően. Nehéz elképzelni, hogyan lenne ez kivitelezhető Európa sűrűn lakott területein. Ki kapná meg e feladat felelősségét? Pénzbeli kárpótlást kell megítélni, különösen a gazdálkodók számára, akik nem csak terményeiket veszíthetik el, hanem több évre a gazdálkodás lehetőségét is. Ugyanez vonatkozik az erdőkre is, habár kisebb mértékben. Jól ismert, hogy a szennyező fizet, de ki dönti el, ki a felelős és ki fizet, ha harmadik országokból származó nukleáris szennyezés ér bennünket? Ki fog ezzel foglalkozni? Természetesen az EU. Ezért szavaztam a jelentés elfogadása mellett.

  Catherine Grèze (Verts/ALE), írásban. – (FR) A Belet-jelentést érintően, amely nevezetesen azt kéri, hogy az Európai Parlament társjogalkotó legyen az egészségvédelem terén, az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének esetén, nem tudtam a jelentés mellett szavazni, amely nem utasítja el határozottan a Bizottság által javasolt jelenlegi határértékeket. A Bizottság által javasolt legmagasabb megengedett szennyezettségi határértékek, amelyek 1987 óta hatályban vannak, túlságosan magasak. Tanulmányok azt mutatják, hogy a gyermekeknél még alacsony dózisok is szív- és érrendszeri, illetve endokrin megbetegedéseket okoznak. A javasolt legmagasabb megengedett dózisok elfogadhatatlan módon megnövelnék a rákos megbetegedések számát. Emellett azt tekintve, hogy nincsen hatályban olyan mechanizmus, amely a megengedett határértékeket meghaladó szennyezettség esetén kárpótlást nyújt a gazdálkodóknak, a Bizottságnak egyértelműen olyan kompenzációs mechanizmust kell javasolnia, amely összhangban van a „szennyező fizet” elvével.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament ma szavazott az élelmiszerek radioaktív szennyezettségére vonatkozó jogszabályok jogalapjának megváltoztatásáról. Ez rendkívül jelentős ügy, és helyénvaló, hogy e Háznak együttdöntési hatásköre van.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításáról szóló jelentős állásfoglalás mellett szavaztam. Rendkívül fontos megállapítani az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó legmagasabb megengedett határértékeket annak érdekében, hogy magas szintű közegészségügyi védelmet biztosítsunk, és elkerüljük a csernobili katasztrófa megismétlődését, amikor az élelmiszerek (gabonafélék, zöldségek, bogyós gyümölcsök, gombák és így tovább), a takarmányok, illetve a termőföldek szennyeződtek a radioaktív csapadék következtében, amely növelte az érintett területekről származó erdei és mezőgazdasági élelmiszerek radioaktivitását. Létre kell hoznunk egy mechanizmust, hogy megfelelően és hatékonyan támogassuk a biztonságot nukleáris vagy radiológiai baleset esetén. Az emberi egészség magas szintű védelme egyike az Európai Unió fő célkitűzéseinek.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A radioaktív szennyezés veszélyes az emberi egészségre, és mint az Európai Parlament képviselőinek, az a szerepünk, hogy valamennyi rendelkezésre álló eszközzel biztosítsuk, hogy a fogyasztókat ellátó élelmiszer biztonságos és egészséges legyen. Ezért meg kell tennünk a szükséges előkészületeket, amelyek lehetővé teszik, hogy kellően gyorsan és hatékonyan reagáljunk vészhelyzet esetén, miközben ugyanakkor folyamatosan megújítjuk a jogszabályokat, illetve a technológia jelenlegi állásához és eredményeihez igazítjuk azokat. A folyamatokat egyszerűsíteni kell, és kompetenciákat kell átruházni a tagállamokra, amelyek képesek lesznek hatékonyan kezelni az ilyen helyzeteket. Ebben az esetben úgy tűnik, kulcsfontosságú a radioaktív anyagok koncentrációs határértékeinek meghatározása a társadalom és a természeti környezet biztonsága érdekében.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Nukleáris baleset vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzet esetén létfontosságú megfelelően cselekedni. A megelőző intézkedések és az érintetteknek való segítségnyújtás is jelentős. A gazdálkodók kártérítése fontos annak érdekében, hogy segítsük a mezőgazdasági termények előállítóit, akik saját hibájukon kívül szenvedtek kárt. A tagállamok gazdálkodóit, akiket ilyen baleset során egy másik tagállamból származó szennyezés ért, szintén kárpótolni kell. A nukleáris balesetek hatásainak nem szabad kockára tenni a gazdálkodók megélhetését. Támogatom Belet úr jelentését, mert garantálnunk kell a gazdálkodók védelmét külső, harmadik féltől származó károk esetében.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés és a környezeti katasztrófák, amelyeket kezelni kíván, arra emlékeztetnek minket, mennyire sürgető kérdés a nukleáris energiáról való lemondás. E jelentésben azonban nem kérdés a nukleáris energiáról való lemondás. Ez az egyik szempont, amely hiányzik a jelentésből. Érdemes lett volna elfogadni a módosítást. Emellett e jelentés azt célozza, hogy a Bizottság minden szükséges hatalmat megkapjon, hogy egy nukleáris katasztrófa esetén biztonsági intézkedéseket vezessen be. Ez a tagállamok vezetőinek cselekvési terét ezen ügyben csupán opcionálissá teszi, annak ellenére, hogy őket választották meg a polgárok. Elképzelhetetlen, hogy ilyen módon kerüljön a hatalom a felelőtlen Bizottság kezébe, különösen, ami a közegészségügyet illeti. A jelentés ellen szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javasolt rendelet lefekteti az élelmiszerek és állati takarmányok legmagasabb megengedett határértékének meghatározását, amelyek piacon értékesíthetők nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően, amely jelentős radioaktív szennyezést okozhat vagy okozott az élelmiszerekben és a takarmányokban. Azon a véleményen vagyok, hogy ébernek és felkészültnek kell lennünk egy olyan vészhelyzetre, amely Európában bekövetkezhet. Bármely olyan próbálkozás, amely lehetővé teszi a hatályban lévő rendeletek gyorsabb és mozgékonyabb alkalmazását, az Európai Unió teljes területe számára hozzáadott értéket képvisel.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A radioaktív szennyezés néhány élelmiszerben több évig problémát jelenthet. Akkor jelentkezik a probléma, amikor a szennyezett élelmiszereket, mint például az olyan erdei terményeket, amelyek évszázadok óta radioaktív szennyezésnek kitett területekről származnak, nemcsak helyben fogyasztják, hanem egyébként nem szennyezett területeken értékesítik, ahol azokat egészségesnek hiszik. Jelenlegi tudásunk szerint nincsen olyan sugárzási határérték, amely abszolút biztonsággal ártalmatlannak mondható. Az új betegségformák széles köre, például az allergiák okozati vizsgálata még gyerekcipőben jár. Ennek ellenére az élelmiszereket még mindig sugárkezelik, és senki nem veszi fontolóra a génkezeléssel való lehetséges kölcsönhatást. A határértékek végeredményben hasztalanok, ha a szennyezett területeken és környékükön nem működik megfelelően az ellenőrzés. E megfontolásokat figyelembe vettem a szavazásnál.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A határozat mellett szavaztam, mivel egyszerűsíti a beavatkozás folyamatát veszélyhelyzet esetén, és erősíti a Bizottság szerepét azzal, hogy – a Tanács helyett – a Bizottság felelős közvetlenül a döntéshozatalért nukleáris baleset esetén, és azonnal hatályba lépő intézkedéseket határoz meg. A Bizottságot az egészségvédelmi és élelmiszer-biztonsági szektorok független szakértőinek csoportja segíti.

Továbbá a rendelkezésre álló tudományos adatokat a Bizottságnak hozzáférhetővé kell tennie, hogy jelentőségüket fel lehessen mérni. A tagállamoknak is lépéseket kell tenniük a szennyezettség kockázatainak minimalizálása érdekében, beleértve a lakosság tájékoztatását is. Valójában e jelentés védi a polgárokat, illetve a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek vezető szerepet biztosít.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – (LT) Ma a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításáról szóló rendeletről szavaztunk, amely lefekteti a nukleáris vagy radiológiai balesetekre vonatkozó lépések irányelveit. E dokumentum teljesen technikai jellegű, és gyakorlatilag a Bizottság, a Tanács és a tagállamok kompetenciáinak határait tárgyalja, illetve lefekteti a szennyezettség határértékeit.

Szeretnék kiemelni egy, a Parlament által javasolt módosítást, amely javasolja azon gazdálkodók kártérítésére vonatkozó rendelkezés beillesztését, akiknek a termőföldjei nukleáris vagy radiológiai baleset során mérgező anyaggal szennyeződnek. Mivel eléggé bizonytalan időket élünk, és látunk bizonyos példákat, ahol gyakran a gondatlan gazdasági tevékenységek hatalmas balesetek okoznak, olyan jogszabályt kell elfogadnunk, amely egyértelműen rendelkezik arról, hogyan kell reagálni kritikus helyzetekben.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeinek megállapításáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslattal. Az emberi egészség védelme az Európai Unió prioritása, és ezért létre kell hoznunk egy mechanizmust, amely megfelelően és hatékonyan támogatja a biztonságot nukleáris és radiológiai baleset esetén.

A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeit különösen szigorúan kell szabályozni, tekintve a lakosságot érintő lehetséges hátrányos következményeket. Valamennyi lehetséges intézkedést meg kell tennünk, hogy baleset esetén biztosítsuk, hogy a levegőbe került radioaktív részecskék a lehető legkisebb mértékben szennyezzék az élelmiszereket, és minimálisra csökkenjen a radioaktív hatás.

Egyetértek azzal a javaslattal, hogy az EU alapvető környezetvédelmi elvét, a „szennyező fizet” elvet szükséges alkalmazni, amely hatékony kártérítési mechanizmust biztosít baleset esetén, különösen a gazdálkodók tekintetében, akiket ez esetben a legnagyobb kár érné.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés jogalkotási javaslatra vonatkozik, amely alapvetően az 1987 és 1990 között, az 1986-os csernobili katasztrófát követően elfogadott három rendelet változatlan rendelkezéseinek kodifikációjából áll, amely időszakban a környezet radioaktív szennyezésének jelentősége megnőtt. E rendeletek meghatározzák a radioaktív szennyezés megengedett határértékeit radiológiai veszélyhelyzet esetén. A rendeletek tartalma egy kétszintű beavatkozási mechanizmusból áll radiológiai veszélyhelyzet vagy nukleáris baleset esetén, a Bizottság javaslata szerint: a) ad hoc rendelet azonnali elfogadása a Bizottság által, amely a javaslat I. és III. mellékletében ismertetett radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékeit alkalmazza bizonyos esetekben, meghatározott területen és korlátozott időtartamra; és b) egyhónapos időszak meghatározása az elfogadást követően a Bizottság számára, hogy javaslatot nyújtson be a Tanácsnak ezen ad hoc rendelet elfogadására vagy jóváhagyására.

A jelentés mellett szavazok, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Parlament által javasolt módosítások pozitívak, és aktuális logikát alkalmaznak a szövegre. Mivel a rendelet fő célkitűzése a közegészség védelme, úgy gondolom, hogy a jogalapot az EUMSZ 168. cikkének kell szolgáltatnia.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az élelmiszerek radioaktív szennyezése egyértelműen probléma az európai közegészségügy számára, és mint ilyen, alapvető fontosságú, hogy e jogszabályról ez alapján hozzunk döntést, az Európai Parlament társjogalkotói szerepében. A javaslat jelenlegi állása azonban egyértelműen nem felel meg az európai lakosság, különösen a gyermekek az élelmiszerekből származó radioaktív szennyezéssel szembeni védelme követelményének. A radioaktív szennyezés jelenleg javasolt legmagasabb megengedett határértékei szakértői elemzések szerint túlságosan magasak – néhányuk még magasabb, mint a csernobili katasztrófa idején hatályban lévő határértékek.

A javasolt határértékek azt jelentenék, hogy a lakosság magasabb sugárzási szintnek lenne kitéve, mint a jelenleg létező uniós jogszabályban lefektetett, az ionizáló sugárzásra vonatkozó biztonsági előírások legmagasabb határértékei. Ez az európai lakosságot, különösen a sérülékeny csoportokat és a gyermekeket sugárzás és rák szükségtelen kockázatának tenné ki. Egyszerűen nem elfogadható, hogy e jogalkotási felülvizsgálat ne biztosítsa az európai lakosságnak a radioaktívan szennyezett élelmiszerekkel szembeni teljes védelmét.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A határozat mellett szavaztam, mivel alapvető problémát helyez előtérbe, amelyet soha nem szabad lebecsülni. Egyre több ország alkalmaz nukleáris energiát, lakossági és sajnálatos módon katonai célokra. Ez ma globális jelentőségű valóság, amely sajnos érinti a szélsőséges politikai instabilitás kérdését is. Krízis vagy baleset esetén az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy felkészületlen legyen a veszélyhelyzet kezelésében. A reakciónak azonnalinak, hatékonynak és tökéletesen koordináltnak kell lennie a különböző tagállamok között. Az ilyen eseményt követő radioaktív csapadék az élelmiszerek és a takarmányok szennyezéséhez vezet, amely ha bekerül a táplálékláncba, kiszámíthatatlan károkat okoz, és évtizedekre egész területeket fertőz meg. Az európai polgároknak nyugodtan kell aludniuk, annak biztos tudatában, hogy egy olyan veszélyhelyzet esetén, amivel remélhetőleg egyikünknek sem kell szembenéznie, nem lesznek kitéve a véletlennek. Az egyszerűsített, mindenki számára egyértelmű szabályokkal és felelősséggel felruházott folyamatok kulcsfontosságúak a lakosság valódi érdekének szolgálatában.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett határértékeit lefektető jelentést támogatjuk, mivel egyszerűsíti a beavatkozás folyamatát vészhelyzet esetén, és erősíti a Bizottság szerepét, azzal, hogy nukleáris baleset esetén döntési jogokat ruház rá.

A jelentésben szerepelnek az emberi és állati táplálékra vonatkozó sugárzás legmagasabb határértékei is. A szavazás során elfogadtunk egy szóbeli módosítást, amely gondoskodik a gazdálkodók kártérítéséről, akiket hátrányosan érinthet a szennyezett termények eladásának kiesése, szintén támogatásunk mellett.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Nukleáris balesetek mindenhol megtörténhetnek, ahol radioaktív anyagokat használnak, tárolnak vagy szállítanak, így nemcsak atomerőművekben, hanem kórházakban, egyetemeken, kutatólaboratóriumokban és ipari létesítményekben, utakon és vasúton, kikötőkben és hajógyárakban.

Az előadó helyesen jegyezte meg, hogy a radioaktív anyagok több évig kifejthetik hatásukat, és az elsődleges célnak mindig az emberi élet és egészség védelmét kell kitűzni. Jelenleg egyre több élelmiszert sugárkezelnek annak érdekében, hogy tartósabbak legyenek. Érdemes szem előtt tartani, hogy a sugárzás elpusztítja a vitaminokat – a csirkékben az A-vitamin akár 90 %-át, a zabban a B-vitamin 86%-át és a gyümölcslevekben a C-vitamin 70%-át. Az élelmiszereket tehát a tápérték rovására tartósítják. A kutatások bebizonyították, hogy a sugárkezelés megöli a baktériumokat, de nem pusztítja el a vírusokat, és nem távolítja el a szennyezést és a toxinokat, amelyek nem steril, nem higiénikus vágóhidakon és húsfeldolgozó üzemekben bekerülhetnek a húsba.

A sugárkezelés hozzájárul az élelmiszerek nagymértékű, drága és pazarló szállításához, különösen nagyobb vállalatok esetében. A helyben termelt és fogyasztott élelmiszert nem szükséges sugárkezelni. Úgy gondolom, hogy a tagállamoknak fenn kell tartaniuk élelmiszer-ellenőrzési és takarmány-ellenőrzési rendszereiket a radioaktív szennyezés legmagasabb megengedhető határértékei tekintetében, azokat folyamatosan fejleszteniük kell és felül kell vizsgálniuk, ahogyan az előadó javasolta.