Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 7., Hétfő - Strasbourg

23. A H1N1 influenza kezelése (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Rivasi asszony által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a H1N1 influenza 2009–2010 időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről készített jelentés (2010/2153(INI)) (A7-0035/2011).

  Michèle Rivasi, előadó. – (FR) Elnök úr, mindannyian emlékszünk, milyen sokat hallottunk 2009-ben a H1N1 influenzáról. Az első eseteket csaknem két évvel ezelőtt, 2009. március 25-én jelentették, és a WHO 2009. június 11-én 6-os fokozatú riasztást rendelt el.

A WHO tehát a legmagasabb fokú riasztást rendelte el, és ennek nyomán Európában számos intézkedést hoztak, köztük védőoltáskampányokat indítottak, amelyek nemcsak nagyon költségesek voltak, de nem is álltak arányban a járvány ismert súlyosságával, mivel a WHO 2009. májusi nyilatkozata szerint a járvány mérsékelt súlyosságú volt.

Ami a súlyosságot illeti, 2010. április végéig ez az influenza megközelítőleg 2900 áldozatot követelt Európában, tehát az elhalálozások száma sokkal alacsonyabb volt, mint a szezonális influenza esetén, amely becslések szerint évente a szezon súlyosságától függően 40 000 – 220 000 áldozatot követel.

A Számvevőszék legújabb jelentése szerint az Egyesült Királyságban a költségek becslések szerint közel 1,3 milliárd euróra, Franciaországban pedig több mint 700 millió euróra tehetők.

A H1N1 influenza kezelésének értékelése azt mutatja, hogy az Európai Unió és tagállamai aránytalan választ adtak. Ezért én és kollégáim, akiknek köszönöm a módosításokat, megpróbáltunk egy konstruktív jelentést kidolgozni, amely az európai polgárok egészségügyi intézményekbe vetett bizalmának visszaszerzését célozza.

A jelentés három fő témára épül: együttműködés, átláthatóság és függetlenség.

Ami az együttműködést illeti, hangsúlyozzuk az egységesség, hatékonyság, önállóság és rugalmasság szükségességét. Például a jövőbeli influenzajárványok esetére életbe léptetett megelőzési terveket felül kell vizsgálni, hogy azok egységesebbek és hatékonyabbak legyenek, továbbá kellően önállóvá és rugalmassá váljanak ahhoz, hogy a legfrissebb elérhető adatoknak megfelelően, haladéktalanul alkalmazni lehessen őket. Ez a rugalmasság megkímélte volna az államkincstárakat a felesleges és óriási kiadásoktól. Ugyanakkor világosan meg kell határozni az egészségügyi kockázatok kezeléséért felelős kulcsszereplők szerepét és feladatát. A világjárvány meghatározását is felül kell vizsgálni: nemcsak a földrajzi elterjedést, hanem a súlyosságot is figyelembe kell venni. A WHO arról tájékoztatott bennünket, hogy e téren megteszik a megfelelő lépéseket. Az oltóanyag csoportos vásárlása is egy lehetőség, feltéve, hogy továbbra is a gyártók lesznek felelősek termékeik minőségéért, biztonságosságáért és hatékonyságáért. Semmilyen körülmények között nem lehet a kormányokat felelőssé tenni az állítólagosan biztonságos oltóanyagok mellékhatásaiért.

Ami a függetlenséget illeti, a gyorsított engedélyezési eljárás rávilágított arra a problémára, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok. Az oltóanyagokra és vírusellenes kezelésekre vonatkozó kutatásokat a gyógyszergyártó vállalatoktól teljesen függetlenül kell végrehajtani.

Ami pedig az átláthatóságot illeti, az egészségügyi vészhelyzetekben alkalmazott gyógyszerek értékelésének teljes átláthatóság mellett kell folynia, és teljes hozzáférhetőséget kell biztosítani a rendelkezésre álló klinikai tesztekhez. Az értékelésért felelős szakértők érdekeltségről szóló nyilatkozatait nyilvánosságra kell hozni. Egy dolgot sajnálok: én jobban szerettem volna, ha a szakértők érdekeltségét a szakértőket alkalmazó ügynökségek vizsgálták volna meg, de ezt a módosítást nem fogadták el.

Végül szeretném felhívni a figyelmet, hogy Finnországban és Svédországban a GSK H1N1 influenza elleni oltóanyagával beoltott gyerekeknél narkolepsziás eseteket jelentettek. Ezekre az esetekre oda kell figyelnünk.

Ezek az esetek mindenekelőtt világosan mutatják, hogy még mindig vannak ismeretlen területek mind az oltóanyagok és segédanyagok valódi veszélyeivel, mind a még a gyártók számára is ismeretlen lehetséges kockázatokkal kapcsolatban. Finnországban mindaddig felfüggesztették ennek az oltóanyagnak az alkalmazását, amíg nem áll rendelkezésre több információ. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) más álláspontot képvisel: úgy döntött, hogy a gyógyszer alkalmazását addig nem korlátozzák, amíg nem áll rendelkezésre több információ. Szeretném, ha a Bizottság ugyanazt az álláspontot képviselné, mint Finnország. Ideje, hogy az elővigyázatosság elve végre egyszer a betegek érdekét szolgálja, ne pedig a vállalatokét.

  Anne Delvaux (PPE). – (FR) Elnök úr, fel vagyunk készülve Európában egy pandémia kezelésére? A válasz: igen, de… A 2009–2010-es H1N1 influenza idején azt tapasztaltuk, hogy a tagállamok külön-külön léptek fel, nem igazán volt egységesség vagy szolidaritás.

A jelentés árnyékelőadójaként úgy gondolom, szükség volt ezekre az észrevételekre, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy előrelépjünk, hogy konstruktívak legyünk, és gyakorlati lépéseket tegyünk polgáraink nevében, akik – ezt ki kell mondani – részben elveszítették a közegészségügyi üzenetekbe vetett bizalmukat, és ez az egyik legveszélyesebb következmény.

Rivasi asszony holnap szavazásra kerülő jelentése fontolóra veszi ezeket az alapvető prioritásokat. A prioritások közé tartozik a tagállamok közötti együttműködés szisztematikus megerősítése, a hatékonyabb koordináció az európai egészségügyi intézményekkel, az európai kockázatkezelési struktúrák szerepének tisztázása, továbbá a tagállamokban alkalmazott oltási és kommunikációs stratégiák felmérése.

Ezért ez egy megfelelő jelentés, amelyhez szeretnék gratulálni az előadónak. Ugyanakkor természetesen biztosítanunk kell, hogy ne találjon süket fülekre. Ez a tagállamok felelőssége, mivel ezen a területen nekik van a legnagyobb hatáskörük, ezért nagy a felelősségük a polgárokkal szemben.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) A 2009-es influenza-világjárvány idején az Európai Unió tagállamai a legfelkészültebbek voltak. Ugyanakkor teljesen egyetértek az előttem szólóval: semmiféle egyeztetés nem volt a tagállamok között. Ezért lehetett az, hogy országomban az akkori szocialista kormány sikeresen lépett föl a járvány ellen, mégis belpolitikai vihar alakult ki, holott nincsen baloldali, vagy jobboldali H1N1-es vírus. Ez ellen közösen kell fellépni. Teljesen egyetértek a jelentéssel, hogy a tagállamoknak össze kell hangolni oltóanyagok beszerzését, információ cseréjére van szükség, nagyobb átláthatóságot kell tenni. Ki kell cserélni az adatokat, hogy a járványnak nemcsak milyen a földrajzi kiterjedése, hanem milyen a súlyossága és a mortalitása, akkor a jövőben lényegesen előbbre tudunk lépni ezen a téren az ...

(Az elnök megvonja a szót a képviselőtől)

  Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök úr, több mint egy éve európai parlamenti képviselők egy csoportja – köztük az előadó és jómagam – Brüsszelben informális ülést tartott, amelynek témája a H1N1 volt.

Az ülés során megállapítottam, hogy célkitűzésünk azonos, de megközelítéseink különbözőek. A saját kezdeményezésű jelentés lehetőséget teremtett a Parlamentnek, hogy pozitív lépéseket tegyen egy esetleges járványra való felkészülés terén. Attól tartok, hogy nem éltünk ezzel a lehetőséggel.

A jelentés számos olyan pontot tartalmaz, amelyek értéke megkérdőjelezhető. A jelentés olyan szerepet akar adni az ECDC-nek, amely nem megvalósítható, és hamis biztonságérzethez vezet. Le kellett volna vonni a tanulságokat, és azokra kellett volna alapozni. A jelentés ehelyett részben a „megnevezni és megbélyegezni” elvet alkalmazza, és attól tartok, hogy ez sok érdekeltet el fog idegeníteni. Ez a jelentés inkább politikai, mint gyakorlati jellegű.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, a H1N1 influenza kezelésével kapcsolatos problémákból levonandó egyik tanulság az, hogy a tagállamoknak szükségük van olyan közegészségügyi rendszerekre, amelyek számos területen képesek beavatkozni, valamint a közegészségügyi szolgáltatások bővítésére. A közegészségügyi rendszereknek képesnek kell lenniük értékelni az egészségügyi vészhelyzetek – különösen pandémia – esetén javasolt gyógykezelésekről rendelkezésre álló információkat, valamint képesnek kell lenniük a gyógyszeripartól független tudományos vizsgálatok kivitelezésére és értékelésére az oltóanyagok és vírusellenes készítmények hatékonyságáról, biztonságosságáról, előnyeik és hátrányaik arányáról az egyes célcsoportok tekintetében. Fontos az is, hogy megerősítsük a kockázatkezelési és -előrejelzési kapacitásokat, továbbá ezen területeken és a megelőző közegészségügyi intézkedések terén a kutatási és fejlesztési kapacitásokat. Végezetül pedig fontos az is, hogy nemzetközi és regionális szinten is megerősítsük az együttműködést az egyes nemzeti szolgáltatások között, valamint az ilyen szolgáltatások és az illetékes intézmények és szervezetek között.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, 2009 áprilisában jelentették az első sertésinfluenza-megbetegedést Mexikóban. Két hónappal később az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy influenzapandémia tört ki.

Az egészségügyi hatóságok – köztük a WHO és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) – által lefestett katasztrofális eshetőségek oda vezettek, hogy az országok versengeni kezdtek egymással, ki tud minél gyorsabban minél több oltóanyagot beszerezni polgárai védelmére.

A WHO és az ECDC ajánlásainak megfelelően Szlovákia is több mint 1 millió adag oltóanyagot szerzett be, amelyet 2010 elején szállítottak le. Amikor azonban a Szlovák Köztársaság tiszti főorvosa felszólította a lakosságot, hogy oltassák be magukat, senki nem hitt neki. Nem hittek sem neki, sem híres egészségügyi szervezetünknek, az ECDC-nek. Addigra ugyanis már mindenki tudta, hogy a H1N1 vírus nem jelent akkora kockázatot, mint ahogy azt eleinte gondoltuk. A WHO és az ECDC azonban makacsul hallgattak.

Nem értékelték át a helyzetet, nem adtak ki újabb ajánlásokat, nem tettek semmit …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Rivasi asszonynak ezért a részletes jelentésért. Rivasi asszony európai szinten és globális szinten is felfedte az egészségügyi rendszerek gyenge pontjait.

A jelentés számos intézkedést tartalmaz, amelyeket el kell fogadni a 2009–2010-es helyzet megismétlődésének elkerülésére. Botrányos, ahogyan a H1N1 influenzapandémia bejelentése történt.

Az uniós tagállamok, köztük Szlovákia, több százmillió eurót vesztegettek el annak bizonyítására, hogy megóvják polgáraikat egy nemlétező fenyegetéstől. Jó lenne tudni, ki húzott hasznot ebből, nem is beszélve arról, hogy ki fogja vállalni a felelősséget a kialakult helyzetért.

Számomra egyetlen dolog hiányzik a jelentésből: javaslatot kellene tenni arra, hogyan lehetne bevezetni a személyes felelősséget az egészségügyi rendszerekben. Hiszen a felelősség áthárítása nem halálos ugyan, de az influenzánál is gyorsabban terjedhet.

  Åsa Westlund (S&D). – (SV) Elnök úr, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nagyon zavaró volt, hogy a különböző tagállamokban különböző ajánlásokat adtak ki. Például a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban a kérdés megvitatására ugyanazon a napon tett látogatást a svéd miniszter – aki akkor az Európai Tanács soros elnöke volt – és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatója, és ők ketten egymástól teljesen eltérő dolgokat mondtak. Az egyikük azt javasolta, hogy oltassák be a gyerekeket. A másikuk azt mondta, hogy veszélyes lenne beoltani a gyerekeket.

Ez nagyon ellentmondásos volt, és összezavarta a szülőket, akik hiteles tájékoztatást szerettek volna kapni. Jelentős különbségek voltak abban is, hogy az egyes tagállamok a gyakorlatban hogyan kezelték a helyzetet. Az én hazámban nagy kereslet volt az oltóanyagra, és ez igen kaotikus helyzetekhez vezetett az orvosi rendelőkben. A nyitva tartó orvosi rendelőkben hiány volt az oltóanyagból, a zárva tartó orvosi rendelők pedig hatalmas készletekkel rendelkeztek. Közelebbről meg kell vizsgálnunk magát a végrehajtást.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, utólag, az influenzajárvány valódi súlyosságát ismerve már nyilvánvaló, hogy a H1N1 vírus elleni küzdelemben kiadott több ezermilliárd euró túlzás volt. Orvosként különösen sokatmondónak tartom, hogy Lengyelországban, ahol a kormány nem indított országos oltási programot, a halálozási arány nem volt magasabb, mint azokban az országokban, ahol ez megtörtént. Köszönöm Rivasi asszonynak ezt a hasznos jelentést, és remélem, hogy a tagállamok és a nemzetközi szervezetek tanulni fognak belőle; különösen azt, hogy a gyógyszereket közösen kell beszerezni. És ami még ennél is fontosabb, remélem, hogy fejleszteni fogják a járványügyi statisztikák kiértékelési módjait, és vissza fogják nyerni az embereknek az Európai Unió polgárai számára tett ajánlásokba vetett bizalmát.

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, már szóba kerültek a H1N1 influenza oltóanyagával kapcsolatos kétségek. Természetes, hogy a polgárok kérdéseket tesznek fel, és kissé bizalmatlanok, hiszen 2009-ben valamennyi tagállamban kommunikációs kampányokat szerveztek, és nagy összegeket fektettek be oltóanyagokba, az Egészségügyi Világszervezet pedig bejelentette, hogy pandémia tört ki – aztán a helyzet hirtelen teljesen megváltozott. 2010-ben gyakorlatilag már szóba sem került a H1N1 influenza. Ezért természetes, hogy az emberek megkérdezik, hogy akkor terjesztettünk-e rémhíreket, vagy most nem vesszük-e elég komolyan a helyzetet. A kérdés az, hogy …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, ma szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért a járvány nem úgy alakult, mint ahogy gondoltuk, hiszen az számos áldozatot követelt volna. Egyetlen haláleset is éppen eléggé tragikus.

Szeretnék köszönetet mondani valamennyi felszólalónak. Ez a vita világosan tükrözte az uniós helyzetet: az egyes tagállamokban nagyon különbözőek a tapasztalatok. Különbözőek az egészségügyi rendszerek. Az egészségügyi ellátás és annak szerkezete nemzeti ügy, de járvány vagy pandémia esetén európai szinten kell fellépnünk. Láthattuk, hogy még számos dolgot meg kell tanulnunk, és sok területen van mit fejleszteni.

Ahogy ma már többen is említették, mindenképpen vissza kell nyerni a lakosság bizalmát. A H1N1-helyzet kezelése megmutatta, hogy vannak hiányosságok. A jövőben jobb koordinációra van szükség.

  Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Rivasi asszonynak ezért a jelentésért, amely valóban jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy levonhassuk a szükséges tanulságokat a 2009-es pandémiából. Egyetértek Önökkel abban, hogy tanulnunk kell ebből a pandémiából, és kritikusan felül kell vizsgálnunk a reakciónkat. Az európai polgárok egészségügyi fenyegetettségekkel szembeni védelmének biztosítása érdekében javítanunk kell felkészültségünket a hasonló, határokon átnyúló egészségügyi fenyegetettségek kezelésére.

Az EU az influenzapandémia terén már rendelkezik független kapacitással és szakértelemmel. Az Európai Bizottság 2000 óta csak az influenza kutatása terén több mint 50 projektet finanszírozott, ez 150 millió EUR beruházást jelentett. Ügynökségeink, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, ill. az Európai Gyógyszerügynökség a pandémia során tudományos tanácsadóként segítették az Uniót és tagállamait.

Ezenkívül a Bizottság szolgálatai az uniós egészségvédelmi bizottságon keresztül aktívan segítették a tagállamokat a fenyegetettség kezelésében. A Parlament jelentéséhez hasonlóan azonban nekem is be kell látnom, hogy reakciónk különböző értékelései számos hiányosságot és megoldandó kihívást tártak fel.

Ilyenek a pandémia elleni oltóanyagok beszerzése, az oltási stratégiák koordinációjának javítása, rugalmasabb készenléti tervek létrehozása, valamint a nyilvánossággal való kommunikáció javítása. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy a tudományos ügynökségek és a tagállamok támogatásával – mivel ez a tagállamokkal megosztott hatáskör – lépéseket tegyen ezeken a területeken.

A Bizottság két kezdeményezéssel fog reagálni ezekre a kihívásokra. Elsőként, még ez év vége előtt elő fog terjeszteni egy egészségvédelmi kezdeményezést koordinációs kapacitásaink megerősítésére. Másodsorban kezdeményezni fog egy, a pandémiák elleni védőoltások és vírusellenes készítmények közös beszerzésére irányuló mechanizmust, amelyhez a tagállamok tetszés szerint csatlakozhatnak. Ez az oltóanyagokhoz való jogos hozzáférés minimális szintjének megteremtésével meg fogja erősíteni a szolidaritást az EU-n belül. Ez vásárlói pozíciónkat is meg fogja erősíteni oly módon, hogy jobb szerződéses feltételeket tudunk elérni.

A Bizottság üdvözli, hogy az előadó támogatja ezeket a kezdeményezéseket. A Bizottság tervezi további, a viselkedési szempontokra és a kommunikációs stratégiákra irányuló kutatások finanszírozását is, különös tekintettel a legújabb oltóanyagokra.

Ami pedig az átláthatóságot és függetlenséget illeti, ezeket természetesen mi is nagyon fontosnak tartjuk, és valóban úgy gondolom, hogy ezen a területen lépéseket kell tennünk. A Bizottság és az illetékes ügynökségek együtt fognak működni az érdekeltségről és az esetleges összeférhetetlenségről szóló nyilatkozatokkal kapcsolatos eljárások előmozdításában.

Úgy gondoljuk, hogy továbbra is együtt kell működnünk azon közös célunk érdekében, hogy a jövőbeli egészségügyi fenyegetettségek esetén jobban fel legyünk készülve polgáraink védelmére.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra március 8-án, kedden, délben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! A sokak által jól ismert H1N1-botrány legnagyobb tanulsága az emberek bizalmának súlyos megrendülése. Az Egészségügyi Világszervezet farkast kiáltott és hisztériakeltő előrejelzéseivel olyan lépésekre késztette a tagállamokat, amelyek nem álltak arányban a H1N1-járvány tapasztalt és ismert súlyosságával. A H1N1-influenza következtében végül lényegesen kevesebb ember betegedett meg és hunyt el világszerte, mint egy közönséges szezonális influenza esetében, mialatt az egyes országok hihetetlen mennyiségű közpénzt költöttek el az átlagosnál kétszer-háromszor is drágább oltóanyagok beszerzésére. Érdemes kiemelni itt Lengyelország esetét, ahol a kormány nem oltotta be a lakosságot az influenza elleni vakcinával, a halálozási arány ott mégsem volt magasabb, mint azokban az országokban, ahol ez megtörtént. Mindennek hátterében az állt, hogy az oltóanyagot gyártó cég pofátlan módon - zsíros extraprofitja ellenére - nem volt hajlandó felelősséget vállalni a vakcina mellékhatásaiért! Súlyosan elítélendő dolog az emberek félelmével, családtagjaik és szeretteik iránti felelősségérzetével aljas profitérdekekből visszaélni. Az, hogy mindehhez a WHO megalapozatlan pandémiás riasztásaival még asszisztált is, olyan dolog, ami ellen a leghatározottabban kell fellépnie az Uniónak. A tanulságokat le kell vonni és az EU-nak nagyobb fokú függetlenséget kell biztosítani a H1N1-hez hasonló járványgyanús helyzetek értékeléséhez. Mert a farkas egyszer valóban el is jöhet ...

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A tagállamok és az európai intézmények számos költséges intézkedést hoztak, amelyek sok esetben egyáltalán nem álltak arányban a H1N1 influenza valódi súlyosságával. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ becslései szerint Európában a H1N1 influenzának 2009-ben 2900 halálos áldozata volt; tehát lényegesen kevesebb, mint amennyi hivatalos becslések szerint a szezonális influenzának – így ez a szám a H1N1 influenza mérsékelt súlyosságát igazolja.

Ezért sürgetem, hogy ennek a témának szenteljék a lehető legnagyobb figyelmet; az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálja felül és határozza meg újra a globális pandémiariasztás kritériumait, amelyeknek ezentúl nemcsak a betegség földrajzi elterjedését, hanem súlyosságát is figyelembe kell venniük. Ezenkívül a H1N1-gyel kapcsolatos uniós válságkezelés elemzése világossá teszi számomra, hogy sürgősen szükség van a tagállamok egészségügyi intézményei és az európai intézmények közötti együttműködés megerősítésére.

Végezetül pedig létfontosságúnak tartom, hogy az oltóanyagokon és a vírusellenes készítményeken végzett vizsgálatok legyenek függetlenek a gyógyszergyártó vállalatoktól. Ezért teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy hozzák nyilvánosságra valamennyi szakértő nevét, akikkel az európai közegészségügyi intézmények konzultálnak.

  Jolanta Emilia Hibner (PPE), írásban. – (PL) Ha járványügyi kockázatok értékeléséről van szó, akkor olyan független szakértők véleményét kell kikérni, akik nem állnak kapcsolatban gyógyszergyártó vállalatokkal. Létfontosságú, hogy az AH1N1 influenza súlyossága és az abból eredő kockázatok megítélése terén az Európai Unió független legyen. Nem hagyatkozhatunk pusztán a gyógyszergyártó vállalatok által pénzelt szakértők vizsgálataira.

További problematikus szempont a H1N1 elleni olyan oltóanyagok forgalomba hozatalának gyorsított eljárása, amelyeket nem teszteltek és vizsgáltak meg megfelelően. 2009-ben a gyógyszergyártó vállalatok nagyon magasnak ítélték a vírussal járó kockázatot, majd később kiderült, hogy ez a vírus kevésbé veszélyes, mint a normál influenzavírus. A WHO 2009. májusi jelentése szerint a vírus nem olyan veszélyes. Az ellentmondásos információk miatt azonban számos ország engedett a nyomásnak, és több millió adag drága oltóanyagot vásárolt, amelyet aztán nem használtak fel, és amelyek mára már használhatatlanná is váltak. Az EU intézményeinél nagyobb átláthatóságra van szükség a betegségek kezelése és a jelenlegi eljárások felülvizsgálata terén. Létfontosságú az országok közötti együttműködés növelése és javítása is, így erősíthetjük tárgyalási pozícióinkat az oltóanyag-vásárlás terén.

Szeretném megemlíteni, hogy hazám, Lengyelország kezdettől fogva jó példát mutatott a tekintetben, hogyan ne essünk pánikba, és hogyan követeljük meg az oltóanyagok biztonságosságának szavatolását.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A 2009-2010-es A/H1N1 víruspandémiáról szóló jelentés kidolgozása majdnem egy évig tartott. Az Európai Parlamentben folytatott vita a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság sertésinfluenzáról szóló saját kezdeményezésű jelentéséhez vezetett, amelynek bizonyos pontjai kiemelik a betegség elleni küzdelem során történt etikai és eljárási szabálytalanságokat.

Aggályosnak tartjuk azt, ahogyan a gyógyszergyártó vállalatok a sertésinfluenzával kapcsolatban a nyilvánosságot tájékoztatták, azt állítva, hogy ez a vírus nagyon veszélyes. A vírus végül kevésbé veszélyesnek bizonyult, mint a normál influenza. A sertésinfluenza csak 2900 áldozatot követelt, míg a szezonális influenzának becslések szerint évente 40 000 áldozata van.

A H1N1 influenza uniós kezelésének értékeléséről szóló jelentés felszólít, hogy az EU-nak függetlennek kell lennie a fenyegetettségek súlyossága és az ezekből származó kockázatok megítélése terén, és nem szabad a gyógyszergyártó vállalatok által pénzelt szakértők eredményeire hagyatkoznia. Kritikára ad okot az is, hogy a H1N1 elleni oltóanyagokat megfelelő tesztek és vizsgálatok nélkül, gyorsított eljárás keretében hozták forgalomba.

Az uniós intézményeknek a betegségek kezelésére irányuló tevékenysége terén nagyobb átláthatóságra van szükség, felül kell vizsgálni a jelenlegi eljárásokat, módosítani kell őket, hogy rugalmasabbak legyenek, továbbá meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget a vizsgálatokat végzők és a döntéshozók körében. Véleményem szerint prioritásként kell kezelni az országok együttműködését, mivel így meg tudják erősíteni tárgyalási pozíciójukat a gyógyszervásárlás terén. Az oltóanyagok beszerzése terén azonban továbbra is fenn kell tartani az önkéntesség elvét.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Gratulálok Rivasi asszonynak ehhez a jól kidolgozott jelentéshez. Egyetértek azzal, hogy ki kell dolgozni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a vírusok súlyossága és kockázata mértékének helyes meghatározását, hogy így a jövőben elkerülhetőek legyenek a fenyegetettség mértékéhez képest aránytalan kiadások. Nagyon örülök, hogy a lengyel kormány nem hagyta, hogy a tömeghisztéria vagy jobban mondva a gyógyszergyártó vállalatok hatásos lobbitevékenysége befolyásolja.

Nagyon fontosnak tartom, hogy azok a szakértők és kutatók, akik szakvéleményt mondanak a gyógyszerek vagy oltóanyagok beszerzésének szükségességéről, teljes mértékben függetlenek legyenek a gyógyszergyártó vállalatoktól. Támogatom az előadónak azt a javaslatát, hogy a gyógyszeriparban dolgozó szakértőket csak konzultációra vonják be, de zárják ki a döntéshozatali folyamatból. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy bizonyos tagállamokban több tízmillió adag oltóanyagot a mai napig nem használtak fel. Ez hatalmas pénzügyi veszteséget jelent, holott az elpazarolt pénzt fel lehetett volna használni megfontoltabban és hatékonyabban is az európai polgárok egészségének védelmére.