Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 8., Kedd - Strasbourg

6. A 2012-es költségvetésre vonatkozó prioritások – Egyéb szakaszok (vita)

  Elnök. – Most folytatjuk az ülést. Az első napirendi pont José Manuel Fernandes jelentése a Költségvetési Bizottság nevében a 2012-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról, I. szakasz – Európai Parlament, II. szakasz – Tanács, IV. szakasz – Bíróság, V. szakasz – Számvevőszék, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz – Régiók Bizottsága, VIII. szakasz – európai ombudsman, IX. szakasz – európai adatvédelmi biztos, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat [2011/2017(BUD)] (Α7-0049/2011).

  José Manuel Fernandes, előadó. – (PT) Elnök asszony! Először is, hadd köszöntsem Önt, elnök asszony, köszöntöm továbbá a biztos urat, és valamennyi jelen lévő képviselőtársamat. Engedjék meg, hogy először is megköszönjem mindazok munkáját, akik részt vettek a jelentés elkészítésében, különösen köszönöm a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak munkáját!

A munka széleskörű konszenzust eredményezett, ezt a Költségvetési Bizottság múlt heti szavazása is mutatja, amelynek során a jelentést 34 igen, 1 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadták el. A jelentés a jelenlegi állapotokat tükrözi: a küzdelmes gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetet, a folyamatosan tapasztalt válságot, s egyszersmind az európai közvélemény elvárásait az Európai Unióval és intézményeivel szemben.

Korlátozó, megszorító költségvetésünk lesz, ugyanakkor olyan költségvetés ez, amely biztosítja az intézmények és a Parlament számára az európai eszmeiség tovább építéséhez, az európai közvélemény elvárásainak teljesítéséhez szükséges forrásokat.

Célunk a jogalkotási kiválóság, és nagyon rossz lenne, ha hiányoznának az ehhez szükséges források: szörnyű jele lenne ez a mostani időknek, sőt költségekkel is járna, melyeket szintén az európai társadalomnak kellene viselnie.

Ahhoz, hogy célunkat elérjük, rendelkeznünk kell a szükséges erőforrásokkal. A Lisszaboni Szerződés új hatásköröket eredményez számunkra. A jelen helyzet fényében azonban semleges, azaz az inflációval megegyező mértékű emelést javasolunk.

Ez összhangban áll a biztos úr levelével, a Parlamentnek és a többi intézménynek küldött ajánlásával. Ennélfogva, amikor szükségessé válik, ha szükségessé válik, módosító indítványt, illetve költségvetés-módosítást állítunk majd össze az olyan kötelezettségvállalások, mint az Európai Unió Horvátországgal kapcsolatos kötelezettségei tekintetében, illetve a Lisszaboni Szerződés nyolc új aláírója kapcsán.

Ahhoz, hogy takarékos költségvetést készíthessünk minden eddiginél erősebben a helyes vezetés és gazdálkodás, továbbá a hatékonyság és eredményesség elvéhez kell tartanunk magunkat. Ezeknek az elveknek költségvetési szigor, egyszerűség és átláthatóság formájában kell érvényesülniük. Ezen elvek alapján máris sikerrel határozhatjuk meg a költségcsökkentések helyét, és nem csak a most készülő becslésekben, hanem a 2012. évi költségvetés végrehajtásában is megtakarításokat akarunk.

Ily módon eleget tehetünk feladatainknak. Továbbá nulla bázisú költségvetést szeretnénk – és be is vezettük ezt az elképzelést –, amelyben minden kiadás indokolt, és amelyben a változó kiadások jól ismertek; indokolt esetben költség-haszon elemzést is készíthetünk e kiadásokról.

Egyértelműen nem veszélyeztetjük a folyamatban lévő projekteket, mert az nem csak visszalépés, hanem egyenesen veszteség lenne. Olyan beruházásokra gondolok, mint a Konrad Adenauer Épület bővítése vagy az Európai Történelem Háza; ezek a beruházások a korlátozott költségvetés ellenére folytatódnak. Ennek alapján állítjuk, hogy a következő költségvetéseket több évre kellene készíteni, hogy kezdettől átfogó tervezés érvényesülhessen; olyan átfogó tervezés, amely összhangban áll a több éves pénzügyi kerettel.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Fogadja jókívánságaimat a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Üdvözlendőnek tartom az előadó, Fernandes úr által rögzített elveket a költségvetési szigorról, különösen az Európai Unió igazgatási költségvetései tekintetében. Bizonyos vagyok benne, hogy az Európai Unió jelen gazdasági feltételei ismeretében ebbe az irányba kell indulnunk.

Ezt szem előtt tartva arra kértem a Bizottságnál dolgozó kollégáimat, hogy különös érzékenységgel kezeljék az igazgatás terén jelentkező növekményeket, és megígérhetem, hogy a mi emelésünk elvben 1% alatt lesz. Ez azt jelenti, hogy mivel léteznek bizonyos szerződéses kötelezettségek, 2012-ben a költségcsökkentés az informatikával, az ülésekkel, a konferenciákkal, továbbá a missziókkal, tanulmányokkal és kiadványokkal kapcsolatos költségeket érinti.

Levelet írtam a többi intézmény vezetőjének is, és ez itt a válaszuk. Azt gondolom, hogy valóban ezt az irányt kell követnünk 2011-ben az igazgatási kiadások tekintetében. A Tanácstól olyan jelzést kaptunk, hogy ők is rendkívül korlátozott kereteket alkalmaznak.

Ugyanez az elv alkalmazandó a jövőbeni bővítés során. Azt gondolom, hogy a költségvetésbe – módosító indítvány vagy költségvetés-módosítás formájában – akkor kellene beírni a becsléseket, amikor hivatalos döntés születik a csatlakozás napjáról. Ezennel emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy az igazgatás az Európai Unió költségvetésének kevesebb, mint 6%-át teszi ki, ez kellően visszafogott arány.

Ami a működési kiadásokat illeti, az európai költségvetésnek megvan a maga belső logikája. A programok beéréséhez idő kell, mára értek be a 2007-ben elindult fő programok eredményei. Az európai költségvetés főként beruházásokról szól, és nem a fogyasztásról vagy szociális transzferekről. Egyrészt rendkívül korlátozóknak kellene lennünk az igazgatási kiadások tekintetében, másrészt meg kellene értenünk az európai költségvetések belső dinamikájának logikáját, különben rengeteg „RAL”-t (reste à liquider – fennálló költségvetési tartozást) állítunk elő, azaz felhasználatlan pénzhegyeket, elköltetlen kötelezettségvállalásokat képezünk, ez pedig ellentmond a tisztességes költségvetési eljárásnak.

Ezért megismétlem, hogy üdvözlendőnek tartom a Fernandes úr jelentésében megjelenő elveket. Az iránymutatások alapján március 30-án vitát rendezünk, nagy érdeklődéssel várom a március 30-i, háromoldalú párbeszéd felé vezető ülést.

  Monika Hohlmeier, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is sajnálatomnak és elégedetlenségemnek szeretnék hangot adni, hogy sem a főtitkár, sem az Európai Parlamentért felelős két alelnök egyike sincs jelen. Általánosságban elvárjuk a Bizottságtól, hogy a felelős tagjai legyenek jelen; a legfelső szintű képviselőnktől is el kellene ezt várnunk.

Másodsorban a tisztelt Ház ingatlangazdálkodásának kérdésével szeretnék foglalkozni. Üdvözlendőnek tartom, hogy a halad a luxemburgi KAD-beruházás, hogy a jelek szerint a költségeket sikerül kézben tartani, és hogy terv szerint alakulnak a dolgok. A KAD-bővítésről szóló beruházás elvben hatékonyságnövelő és szinergiafokozó hatással kellene, hogy járjon, mivel valamennyi munkatársat egy fedél alatt sikerül elhelyeznünk, továbbá csökkenniük kell az éves költségeknek, hiszen nyolc irodát megszüntetünk. Alapvető fontosságú, hogy teljesüljön ez a cél, mivel e források egy részét más célokra kell igénybe vennünk, ahogy Fernandes úr felhívta rá a figyelmünket.

Úgy hiszem, hogy fontos projekt az Európai Történelem Háza, mivel sok látogatót vonz majd, akik az európai történelem hátterében betekintést nyerhetnek az Európai Unió jelentőségébe, céljába és célkitűzéseibe.

Harmadsorban, kérném, hogy a Luxemburgba kinevezett személyzetet helyezzék át Brüsszelbe. Mivel gyakorta Brüsszelben kell dolgozniuk, állandóan ide-oda utaznak, és ez a képviselők számára is gondot okoz. Ez csak kisszámú területre vonatkozik, és a hatékonyság érdekében valóban célszerű fontolóra venni az áthelyezésüket.

Negyedsorban, nagyon helyesnek tartom, hogy az Európai Parlament csak mérsékelt bővítést irányoz elő. Az EKSZ se értelmezze jelentős bővítési lehetőségként azt, hogy a többi terület forrásai mindössze szerény mértékben bővülnek. A gazdasági-pénzügyi nehézségek közepette minden intézményt arra szólítok fel, hogy a vágyait a lehetőségeihez mérje.

  Derek Vaughan, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak. Szeretném az előadónak is megköszönni ezt a jelentést, továbbá a többi szakasz költségvetésének összeállítása során tanúsított hozzáállást. Igaza van, hogy szembeállítja egymással a kétféle igényt: egyfelől az Európai Parlament és más szakaszok megfelelő működésének biztosítását, másfelől a költségvetési növekmény abszolút minimumon tartását.

Különösen üdvözlendőnek tartom a növekmények infláción belül tartására vonatkozó javaslatát. Úgy hiszem, hogy az eredeti javaslatban szereplő 5,2% túlontúl magas. Természetesen ahhoz, hogy el tudjuk érni az előadó és mások által a Parlamentben elérni kívánt mérsékelt megtakarításokat, ahhoz a költségvetésen belül is meg kell határoznunk azok forrását. Ennélfogva felajánlottam közreműködésemet az előadónak, hogy megtaláljuk ezeket a megtakarítási lehetőségeket. Úgy hiszem, hogy megtakarítási lehetőségek rejlenek az ingatlanpolitikában és a bővítési feltételekben – ezeket a biztos úr maga is említette –, továbbá a javasolt Európán kívüli iroda költségében is, amely úgy hiszem, jelenleg felvállalhatatlan luxus.

Végül azt szeretném mondani, hogy szorosan együtt kell működnünk a többi intézménnyel, különösen a Régiók Bizottságával és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, amelyekről tudom, hogy szintén igen aggódtak a 2012. évi költségvetésük kapcsán. Gondoskodnunk kell róla, hogy hozzánk hasonlóan ők is megfelelően tudjanak működni, és ezzel egyidejűleg korlátozzák jövőbeni kiadásaik növekedését Elmondhatom tehát, hogy a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja nagy örömmel működik együtt az előadóval; határozottan támogatjuk a javasolt iránymutatásokat, és nagyon szívesen megvitatjuk jövő héten a becsléseket.

  Elnök. – Válaszolni szeretnék Hohlmeier asszony észrevételére. A költségvetésért felelős alelnök, Pittella úr itt van a tisztelt Házban, hallgatja a vitát.

  Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Köszönöm Fernandes úrnak ezt a kitűnő jelentést. A helyes költségvetési gazdálkodás legfontosabb alapelve a hatékonyság, a takarékosság, továbbá a ránk bízott anyagi források felelősségteljes felhasználása. Minden költségvetési tárgyaláson újra meg újra felmerül azonban a mohóság és a régi módszerekhez való ragaszkodás, melyeket ezúttal is el kell kerülnünk. Különbséget kell tennünk a mohóság és a szükségesség között.

Alig fér ahhoz kétség, hogy a Lisszaboni Szerződésben körvonalazott, illetve a Lisszaboni Szerződés eredményeként megkövetelt munkahelyteremtés valóban szükséges feladat. Oda kellene figyelnünk arra, hogy a képviselőcsoportok, a bizottságok és az igazgatási terület álláshelyei egyensúlyban legyenek egymással. Amint képviselőtársam már megjegyezte, jó lett volna, ha a főtitkár részt vesz ezen az ülésen, és meghallgatja a mondandónkat. A Vaughan úr által említett új ügyosztályokra ebben a formában nincs szükség, amennyiben értelmes módon kihasználjuk a tisztelt Házon belüli szinergiákat. Bőven vannak hozzáértő emberek a különböző főigazgatóságokon, és biztos vagyok benne, hogy eredményesen össze is tudjuk őket szervezni.

Ami a Történelem Házát illeti, Hohlmeier asszonnyal értenék egyet: fontos, hogy egy ilyen beruházás kezdettől fogva üzleti tervvel rendelkezzen. Ezt nem szabad egyfajta kívánságműsornak tekintenünk, amelyben mindenki megkapja, amit akar; bölcsen, ésszerű költségvetés alapján kell gazdálkodnunk a forrásainkkal.

Végül, hozzátenném, hogy ne kövessük el azt a hibát, hogy rosszul értelmezett spórolási vágytól vezetve nem fektetünk be a jövőnkbe. Mai befektetéseink, például az informatikai erőforrások terén nagyon komoly megtakarítást eredményezhetnek a következő évek során, ezért nem szabad, hogy a takarékoskodás öncélúvá váljon. Értelmesnek, és a jövőre nézve ésszerűnek kell lennie.

  Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Lewandowski biztos úr, hölgyeim és uraim! Jelen vitánk tárgya a Parlament 2012. évi költségvetése, és hangsúlyozni szeretném, hogy a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja álláspontja szerint megfelelő egyensúlyt kell teremteni egyrészt a főként a Lisszaboni Szerződés adta új hatáskörökből és feladatokból eredő korlátozott, indokolt emelések, másrészt a közpénzek szűkössége miatti önfegyelem és önkorlátozás között. A külvilág szemében a Parlament költségvetése továbbra is az Európai Parlament névjegye, amely szimbolikus jelentéssel bír. Hogyan alkalmazzuk a megszorítások politikáját – hogyan értelmezzük e politika szükségességét –, amely közvetlen hatással jár ránk nézve?

Fernandes úr olyan kifejezéseket használt, mint konszolidáció, visszafogottság és önkorlátozás. Eddig azonban kevés érdemi javaslatot hallottunk arról, hogy hol szándékozik megnyirbálni a költségeket, visszametszeni a forrásokat. Természetesen helyes nagyobb hatékonyságot szorgalmazni a parlamenti igazgatás terén, és ahogy én látom, még van hová fejlődni.

Most pedig az Európai Történelem Házához szeretnék hozzászólni: elvben teljes mértékben támogatom az elképzelést. Úgy hiszem azonban, hogy a beruházásnak világos üzleti tervvel kell rendelkeznie. Amennyiben egy ilyen beruházásnak elsőbbséget szeretnénk adni – e szavakat ismét közvetlenül Fernandes úrhoz intézem –, amennyiben tényleg komolyan gondoljuk az önfegyelem, a konszolidáció és hasonló kifejezéseket, akkor más területeken is hajlandónak kell lennünk költségcsökkentést javasolni.

Ha a prioritások politikai akarat eredményeként jöttek létre, akkor definíció szerint az egyéb területeknek másodlagossá kell válniuk ahhoz, hogy konszolidált költségvetés alakulhasson ki. Konszolidációról beszélni a megfelelő ajánlások megtétele nélkül csak ködösítés. Csak akkor működik az ügy, ha hajlandók kimondani, hol kurtítják majd a költségeket – különösen az új prioritások tekintetében. Erre gondoltam, amikor az Európai Parlament névjegyét említettem: korlátozott emelésekre, továbbá egyértelmű önkorlátozásra.

  James Elles, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Gratulálni szeretnék az előadónak a szerintem rendkívül kiegyensúlyozott jelentéshez, és különösen ahhoz, hogy a jelentés konszolidált forrásgazdálkodásra, illetve költségvetési megszorításokra törekszik.

Az előadó által rögzített elvek – a jogalkotás kiválósága, helyes irányítási elvek, a pontosság és egyszerűség képessége, valamint a költségcsökkentési tervek előterjesztése – azonban nem csak a Bizottság kivételével valamennyi intézményre kellene, hogy vonatkozzanak, hanem magára a bizottsági költségvetésre is.

Az előadó technológiai felvetéseit látva azonban nem csak hosszabb távon kellene megtakarításra törekednünk, hanem rövid távon is, azaz költségcsökkentő intézkedéseket kellene javasolnunk.

Képviselőcsoportom kiemelt aggálya a biztonság. Mintha túlhangsúlyoznánk a célt, hogy ne jussanak be az emberek az intézményekbe. Nem adunk számukra kellő belépési és közlekedési szabadságot. Javaslom, hogy amikor az alelnökök ehhez a konkrét ponthoz érnek, nézzék meg az amerikai Kongresszus rendszerét, amely az épületbe történő beléptetéskor gondoskodik a biztonságról, épületen belül viszont lehetővé teszi a szabad mozgást. Egy professzionális biztonsági szolgálat ezt lehetővé teszi.

  Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A jelenlegi gazdasági válság közepette gyalázat, hogy máris 5%-os növekedési javaslatot terjesztenek elő a Parlament 2012. évi költségvetéséhez. A képviselők asszisztensi juttatása múlt héten ismét 1500 euró/hó összeggel emelkedett. Nem próbálják megoldani a három parlamenti székhely által okozott óriási pazarlást. Még rosszabb, hogy az Európai Parlament 60 millió eurós épület-felújításba kezdett az Európai Történelem Háza kapcsán – mintha nem lennének Európában múzeumok. Az EU át akarja írni a történelmet? És mi a helyzet a Külügyi Szolgálattal, amely egyebek közt 50 tisztviselőt foglalkoztat majd, a brit miniszterelnöknél 20%-kal magasabb fizetéssel, és amely miatt egy évi 10,5 millió euróba kerülő új épületet kell építeni.

Elnök asszony! A brit adófizetők nevében alázatosan arra kérem, hogy vessen véget ennek a lenyúlásnak.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Fernandes úr által a 2012-es pénzügyi évre készített tervezetben költséghatékonyságról és konszolidációról esik szó. Az európai polgárok képviselőiként szóvá kell ezt tennünk itt, a Parlamentben. A költséghatékonyság alapvető fontosságú.

A Horvátország csatlakozásából, valamint az EKSZ és a három új pénzügyi hatóság létrehozásából adódó többletkiadás azonban mind-mind kihatással járt az EU költségvetésére. Tény, hogy az új kiadásoknak nem feltétlenül kell – sőt egyáltalán nem is szabad – megnövekedett költségvetési igénnyel járniuk. Minden uniós intézményben vannak megtakarítási lehetőségek, például a személyzeti és az ingatlanpolitika, illetve az igazgatás területén. Ismét javasolnám, hogy ellenőrzésnek vessük alá a különböző ügynökségeket, és hogy a tagállamokkal együtt keressük a szinergiákat.

  Giovanni La Via (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is gratulálni szerettem volna Fernandes úrnak a kiváló munkához.

Nem könnyű az intézmények költségvetéséről és forrásgazdálkodásáról szólni, különösen, ha a teljesítményük javításáról a gazdasági konszolidációval párhuzamosan igyekszünk vitát folytatni, ugyanis a mai érzékenységek közepette a tagállamoknak, illetve az Európai Uniónak szembe kell nézniük ezzel a feladattal. Pontosan ezen okból maradéktalanul támogatom az előadó felhívását a jogalkotás kiválósága, továbbá a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás értékeinek megvalósítására, valamennyi intézmény tevékenységének ezen elveken kellene ugyanis alapulnia.

E válságos időkben, amikor elsődleges célunk, hogy új lendületet adjunk az európai gazdaságnak valóban maguknak az intézményeknek kell elől járniuk az erényesség jó példájával. Az erény nem kizárólag megszorítást jelent, inkább az igazgatási tevékenységek hatékonyságnövelésével biztosítja a források méltányos és színvonalasabb felhasználását, melynek köszönhetően valamennyi intézmény eredményesen és hatékonyan láthatja el feladatait, továbbá teljesítheti az utóbbi évek során kitűzött fő európai célokat.

Rátérve a Parlament költségvetésére, Fernandes úrhoz hasonlóan úgy hiszem, hogy a 2012. évi költségvetésnek a konszolidációról kellene szólnia, ez ugyanis hivatkozási alappá válhat; a lényeg tehát nem a több éves pénzügyi keretről folytatott jelenlegi vita.

Úgy gondolom azonban, hogy a források egy részét néhány olyan fejlesztésre kellene fordítani, melyek birtokában a képviselők minőségi szolgáltatások segítségével láthatnák el feladataikat.

Ennélfogva azt gondolom, hogy a közös szolgáltatások területén kellene takarékoskodni, továbbá az ingatlanpolitika terén is erőfeszítéseket kellene tenni, ésszerűsítve a rendelkezésünkre álló terület kihasználását, valamint olyan közép és hosszú távú tervet készítve, amely lehetővé teszi az épületekkel kapcsolatos kiadások előrelátó tervezését, valamint átláthatóbbá, ésszerűbbé teszi az e téren hozott döntéseinket.

  Jens Geier (S&D). – (DE) Elnök asszony, Lewandowski úr, hölgyeim és uraim! Természetesen célszerű megvitatnunk a költségvetés elkerülhető, illetve megspórolható költségeit. Az ügynökségek kapcsán viszont arra kérem Önöket, hogy legyenek egy kicsit objektívebbek, ne csak reflexszerűen reagáljanak a vita során. Miért? Először is azért, mert a Költségvetési Ellenőrző Bizottság állandóan ezzel a vitával foglalkozik, és emellett felhívja a figyelmet az ügynökségek együttműködésének, feladataik ellátásának továbbfejlesztési lehetőségeire, továbbá azért, mert idénre várjuk az Európai Számvevőszék különjelentését az ügynökségekről, melynek birtokában már a jelenlegi kissé átgondolatlan vitánál objektívebb alapon folytathatjuk az egyeztetéseket, különösen az ügynökségek irányításáról, továbbá a takarékossági célok eléréséről.

Ami a megtakarításokat illeti, szeretnék rátérni következő témámra, az ingatlanpolitikánkra. Tény, hogy az Európai Unió épületei kapcsán egyértelműen megtakaríthatunk erőforrásokat. Én személy szerint megkérdőjelezem, hogy valóban jó ötlet-e új épületeket építeni az Európai Parlament számára Brüsszelben, hiszen e stratégia csak akkor ésszerű, ha a brüsszeli ingatlanárak folyamatosan emelkednek. Jelen pillanatban úgy tűnik, a piaci folyamatok ezt nem támasztják alá. Amennyiben nem emelkednek a piaci ingatlanárak, akkor építés helyett valójában a bérlés az ésszerű döntés, különösen, ha nyitott szemmel körbesétálnak az európai negyedben, és megnézik, mennyi kiadó iroda van a környéken.

Ezzel rátérek az Európai Történelem Házának kérdésére. Úgy hiszem, nagyobb legitimitásra van szükség e téren, azaz nem elég, hogy az Európai Történelem Háza kezdeményezés eddig kizárólag a tisztelt Ház Elnökségi határozatain alapszik, és nincs demokratikus legitimációja. Ezen változtatni kell. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogyan fedezzük majd az intézmény működési és járulékos költségeit.

  Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök asszony! Én is szeretném megköszönni Fernandes úrnak a kiváló jelentést, Lewandowski biztos úrnak pedig külön köszönöm az intézményekhez ír levelet arról, hogy idén vissza kell fognunk az ügyviteli kiadásainkat. Azt gondolom, hogy a levél nagyon helyesen fogalmaz, elősegíti a módszertanunk megalkotását, amely hitünk szerint megkönnyíti, hogy ragaszkodjunk a megtakarításokhoz, továbbá úgy gondolom, hogy ennek valamennyi intézményre vonatkoznia kell. Érvényesülnie kell a Régiók Bizottságánál, a Gazdasági és Szociális Bizottságnál, valamint a Bíróságnál is, melyek kiadásai természetesen meredeken emelkedtek. A Számvevőszékre is vonatkoznia kell. Kicsit nehezebb a helyzet a kis intézmények, például az európai ombudsman és az európai adatvédelmi biztos hivatala esetében, természetesen ezt is figyelembe kell vennünk.

Azt gondolom azonban, hogy nekünk a Parlamentben kiemelt feladatunk, hogy képesnek mutatkozzunk az önmérsékletre. A Lisszaboni Szerződés új feladatokat ruházott ránk, ezek további kiadásokkal járnak, azonban a jövő év, 2012 a konszolidáció éve kell, hogy legyen. Beszéltünk a bővítésről. Horvátország csatlakozását egy költségvetés-módosításban szerepeltetjük majd. Többen említették az Európai Történelem Házának kérdését. Kiváló ötletnek gondolom, hogy az Európai Történelem Háza a látogatók számára kínált szolgáltatásaink egyike legyen. Sok fiatal nem ismeri eléggé az EU létrejöttéhez vezető történelmi folyamatot, és a mondás szerint – ha nem ismerjük a történelmet, arra ítéljük magunkat, hogy újra megismétlődjék velünk. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon fontos Európa közelmúltját bemutatni, ezért támogatni fogjuk az Európai Történelem Házát.

Végül, de nem utolsósorban el szeretném mondani, hogy kiadásaink természetesen igen erősen ahhoz kapcsolódnak, hogy több székhellyel rendelkezünk, és ez pénzbe kerül. Közelebbről meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést. Sajnos a legnagyobb költségtételünk ügyében semmit sem tehetünk. Ez ugyanis abból adódik, hogy Strasbourg és Brüsszel között kell ingáznunk. Ha az Európai Tanács tényleg hisz a megtakarítások szükségességében, akkor Európa államfőinek foglalkozniuk kellene ezzel az üggyel. Köszönöm, elnök asszony.

  Hynek Fajmon (ECR). – (CS) Elnök asszony! Világosan látszik, hogy 2012-ben az Európai Unió egésze, tagállamainak mindegyike érezni fogja még a pénzügyi válság elhúzódó hatásait. Az Európai Parlamentnek tehát ehhez a tényhez kell igazítania a költségvetési stratégiáját. A legnagyobb költségvetési fegyelemre és szigorra kell törekednünk. Örömmel látom ezt a jelentésben, és örülök, hogy hangsúlyosan szerepel benne. A megszorítás értelemszerűen nem jelentheti azt, hogy a kiadások az infláció mértékével nőnek. Célunk az kell legyen, hogy a Parlament kiadásait az idei szinten tartsuk. Mindent el kell követnünk a megtakarítások érdekében, illetve a Parlament meglévő erőforrásainak hatékonyabb felhasználása érdekében. Ezt az Európai Parlament minden tevékenységterületén meg kell valósítani, az ingatlangazdálkodás ésszerűsítésétől az informatika hatékonyabb hasznosításán át a hatékonyabb emberi erőforrás-gazdálkodásig. Vannak még itt megtakarítási lehetőségek, kellő bátorsággal ki is kell őket használnunk.

  Claudio Morganti (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az általános gazdasági nehézségek idején az európai intézmények alapvető feladata, hogy jó példával járjanak elől.

A jelentés helyesen a hatékonyság, illetve a költségek és szolgáltatások irányításának szempontjára összpontosít. Ennélfogva azon gondolkodom, nem kellene-e valóban és haladéktalanul ellenőrizni bizonyos kiszervezett tevékenységek eredményességét. Különösen a parlamenti informatikára és belső biztonságra utalok, részben a közelmúltbeli események fényében, melyekkel valamennyien tisztában vagyunk: múlt hónapban kirabolták a postahivatalt.

Továbbá kritikát kell megfogalmazni az Európai Külügyi Szolgálattal szemben. Bár azért hozták létre, elméletben nulla költségvonzattal, hogy csökkentse a pazarlást és fokozza az Európai Unió külkapcsolatainak eredményességét, mindkét fronton, tehát politikai és gazdasági értelemben is bebizonyosodik a kudarca. Nem szeretném, ha ez Európai Parlament nem lenne szigorú e téren.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony! Múlt héten több szavazó azt kérdezte tőlem Flandriában, hogyan lehetséges, hogy európai parlamenti képviselőként továbbra is havi 1 500 eurót kapunk egy további munkatárs felvételére a gazdasági problémák és bizonytalanság közepette, miközben az átlagembernek össze kell húznia a nadrágszíját. Jelenleg valójában még többet költünk, mint eddig.

A választók kérdései és észrevételei teljesen helyénvalók. Európai Unióként nekünk példát kellene mutatnunk. Vágyainkat a lehetőségeinkhez kellene igazítanunk, és ezen a ponton, nincs más választásunk, mint hogy arra a szomorú következtetésre jussunk, hogy Fernandes úr jelentése egyfajta kihagyott lehetőség. Azt szorgalmazzák – szerintem helyesen –, hogy a költségvetés kapcsán felelősségteljesen, Önmérséklettel viselkedjünk. Az A preambulumbekezdésben az is szerepel, idézem: „szigorú irányítási eljárásokkal kell elérni a megtakarításokat”.

Nos, sajnálatos, hogy a jelentés nem konkretizálja, pontosan milyen területeken kellene megnyirbálni a költségeket. Természetesen jó néhány olyan terület van, ahol ez végrehajtható – a Gazdasági és Szociális Bizottságra, valamint a Régiók Bizottságára gondolok, továbbá az évente 200 millió euróba kerülő utazgatásra Brüsszel és Strasbourg között. Azt a feladatot adom a Bizottságnak és a Tanácsnak, de a Parlamentnek is, hogy végezze el e munkát, tegye rendbe mindezeket, vizsgálja meg, hol takarékoskodhatunk, majd készítsen ennek alapján tényleges tervet, hogy számos kérdést megvitathassunk, és megtakarítást érhessünk el.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony! Én is meg szeretném köszönni az előadónak a rendkívül kiegyensúlyozott, kiváló jelentést. Mindenki a spórolásról beszél itt, és ez kiváló. Költségvetési fegyelemre és hatékonyságra van szükség, továbbá szigorúan a fő feladatunkhoz kell tartanunk magunkat, nem szabad e feladatkörön, vagyis a jogalkotáson kívülre terjeszkednünk.

Legtöbben azt mondják, hogy szűkmarkúnak kell lennünk, ám ettől függetlenül elmondják azt is, hogy hol nem célszerű takarékoskodnunk. Olyan konkrét intézkedésekről kellene beszélnünk, amelyek lehetővé teszik a megtakarítások elérését. Költséget takaríthatunk meg azzal, hogy a továbbiakban nem ingázunk három munkahely között. Természetesen tudjuk, politikailag milyen nehéz lenne ezt végrehajtani.

Szeretnék felvetni egy ügyet, mégpedig az Elles úr által is említett biztonság kérdését. Egy éven belül volt egy bankrablásunk, kirabolták az éttermet, továbbá a postát. Senkit nem sikerült elfogni. Az itteni biztonság csak vicc.

Egy nyilvánvaló helyen vannak hiányosságaink: ahol a parlamenti képviselők belépnek az épületbe, ott nem ellenőrzik megfelelően a bejáratot. Be kellene vezetnünk az elektronikus aláírást. Jelenleg listáink vannak, továbbá van egy irodánk, amelyben rengeteg ember dolgozik; ott jegyzik fel a neveket, ott viszik őket be a számítógépbe. Ez pénzpocsékolás: megtakarításokat kellene elérnünk, és hatékonyabb, hitelesebb biztonsági rendszert kellene bevezetnünk. Ehhez már csak a cselekvés hiányzik, ám a képviselők folyton nemet mondanak, nem értenek egyet az elektronikus aláírással, holott nyilvánvalóan megtakarítást érhetnénk el általuk, továbbá hatékonyabbá tehetnénk a biztonsági rendszert.

Nem értem, hogy működik ez az amerikai Kongresszusban; ott mindenki egyetért ezzel a rendszerrel, itt meg ezek a dolgok valahogy nem történnek meg. Remélem, hogy most már olyan területekre összpontosítunk, ahol valóban forrást tudunk megtakarítani.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony! Politikai szempontból nagyon fontosnak tartom, hogy a 2012-es költségvetésre vonatkozó iránymutatásokban visszaköszönjenek a költségvetés kialakításakor uralkodó gazdasági-politikai körülmények.

Amikor a tagállamok takarékosságra kényszerülnek, amikor a pénzügyi-politikai válság következményeit állampolgárainknak kell viselniük, akkor nem számíthatunk az előző évhez képest nagy növekedésre a költségvetésben. Éppen ellenkezőleg, meg kell keresnünk azokat a működési területeket, ahol a munkánk színvonalának csökkentése nélkül takarékoskodhatunk polgáraink adóforrásaival.

Úgy hiszem, hogy a munkaszervezésünkben további közvetlen tartalékkapacitások rejlenek. A közvélemény tisztában van azzal, hogy az Európai Parlament három központtal működik, és hogy több ezer dolgozó, illetve képviselő ingázik rendszeresen, évi 12 alkalommal Brüsszel és Strasbourg között. Hölgyeim és uraim! A közpénzek ilyetén elherdálása a valós helyzet semmibe vételét jelzi.

Bármiféle költségcsökkentésről beszélünk is, az álságosnak fog tűnni, amíg nem vetünk véget az Európai Parlament vitái érdekében előadott ide-oda utazgatásnak.

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska (PPE). – (PL) Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Fernandes úrnak az Európai Parlament és a többi intézmény számára készített iránymutatások megszövegezéséért. Véleményem szerint az általa készített iránymutatásokban egyszerre tükröződik, hogy takarékoskodnunk szükséges, sőt kötelező – ahogy ezzel mindannyian tisztában vagyunk az Európai Unió jelen gazdasági helyzetében –, valamint az, hogy megfelelő feltételeket kell biztosítanunk a színvonalas jogalkotáshoz.

E ponton szeretném hangsúlyozni, hogy ne feledjük: a Lisszaboni Szerződés és a soron következő bővítés azt jelenti, hogy az Európai Parlamentre új feladatok várnak. Ennélfogva létfontosságú, hogy polgáraink érdekében az Európai Parlament megfelelő működését elősegítő megoldásokat vezessünk be.

Hangsúlyozni szeretném: remélem, hogy folytatódik az együttműködés az előadóval, biztosítandó, hogy az Európai Parlament által készített 2012. évi költségvetést pénzügyi fegyelem jellemezze, továbbá ne csak a következő évre, illetve két-három évre tekintsen előre, hanem tegye lehetővé az Európai Parlament munkáját szolgáló eszközök korszerűsítését, valamint azokat a beruházásokat, amelyek reményeim szerint jövőbeni megtakarításokat hoznak.

  Jan Kozłowski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Gratulálni szeretnék Fernandes úrnak a kiváló jelentéshez. Én is úgy hiszem, hogy a 2012-es költségvetésnek reálisnak kellene lennie, és a jelenlegi gazdasági helyzethez kellene alkalmazkodnia. Egy térség sok éves költségvetés-gazdálkodási tapasztalatai, valamint költségvetési bizottságbeli tagságom alapján különös jelentőséget tulajdonítok a fegyelemnek a kiadások megtervezése terén. Úgy hiszem azonban, hogy el kell kerülnünk az álmegtakarításokat, melyek lelassítják a gazdaságot, és csökkentik a gazdasági versenyképességet. A megnövekedett foglalkoztatottsági szintek és a színvonalas, fenntartható munkahelyek létrehozása előfeltétele a gazdasági növekedésnek, a válsághatások kezelésének. Az Európai Uniónak a nagyobb foglalkoztatottságot kellene elősegítenie. A növekedés kulcsa nem a kiadáscsökkentés, hanem a hatékonyságnövelés, valamint az európai források stratégiai és mérhető célok eléréséhez kötése. Köszönöm.

  Giovanni Collino (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálás vagyok Fernandes úrnak a munkájáért, és hogy az igazgatási kiadásaink terén lehetséges megtakarításokra összpontosított. A személyzeti és ingatlanpolitika az a két fő terület, ahol igazgatási kiadásaink összpontosulnak, ahogy a jelentés egyértelműen mutatja.

Tekintetbe véve Horvátország jövőbeni EU-csatlakozását és a jövőbeni személyzeti igényeket, szükséges és helyes a személyzeti eljárásokat elsősorban a mobilitáson keresztül irányítani. Az emberi erőforrás-politika egyfelől ugyan nagyobb rugalmasságot nyújt, másfelől azonban nagyobb képzési igénnyel jár az uniós személyzet részéről.

Az ingatlanpolitikát illetően a szöveg konkrétan említi a központosítás elvét. A költségvetések esetében alkalmazott kemény szakpolitika – amely a tagállami költségvetéseknél kezdődik – középtávon azt is felveti, hogy meg kell fontolnunk a Parlament három székhelyének ügyét, amely bevallottan összetett kérdés, ám nem mulaszthatjuk el, hogy foglalkozzunk vele.

  Gianni Pittella (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagy figyelemmel hallgattam a vitát, és biztosíthatom Önöket, hogy az Elnökség javaslata példaértékű a szigor, az átláthatóság és a helyes igazgatási gyakorlat tekintetében; különösen hangsúlyozni szeretném ezt a három jellemzőt.

Első észrevételem, hogy a javaslatunkban szereplő emelés nem haladja meg az Európai Unió inflációjának átlagát. Másodsorban, osztom az aggályokat, óvatos, messze előre tekintő ingatlanpolitikán dolgozunk a biztonság és a személyzet érdekében. Harmadik észrevételem, hogy az 1500 eurós emelést a Költségvetési Bizottság elfogadta, majd tartalékba helyezte.

A Költségvetési Bizottság azóta felszabadította a tartalékot; ez a pénz nem a parlamenti képviselők zsebébe kerül – érdemes tisztázni ezt a félreértést, illetve hamis állítást –, hanem az asszisztensek kapják mg, akik a Lisszaboni Szerződés által rájuk ruházott kötelezettségek hatékonyabb ellátásában segítik a képviselőket.

  Indrek Tarand (Verts/ALE). – Elnök asszony! Egy kisebb területre szeretném felhívni a figyelmet, ahol megtakarítást érhetnénk el: ez a szoftverek területe. Minden évben óriási összeget fizetünk Bill Gates-nek a Windows szoftver használatáért. Lehet, hogy ő kedves ember, aki sok pénzt ad jó ügyekre, de ha a tisztelt Házban bátrabban használnánk a nyílt forráskódú szoftvereket, azzal egy lépéssel közelebb kerülnénk a tisztább, olcsóbb és korszerűbb irányításhoz.

  Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony! Meg szeretném kérdezni Lewandowski biztos úrtól, hogy 2012-ben milyen konkrét eljárással vehető igénybe az euró védőháló, más szóval az európai intézmények által létrehozott pénzalap. A Bizottság terjeszti elő a javaslatot, ha egy konkrét állam a védőháló alkalmazását kéri? Az Európai Parlament vajon teljes jogú szerepet kap ebben az együttdöntési eljárásban, továbbá ez a kérdés is szerepel majd a védőháló bővítéséről szóló e heti vitában?

Másodsorban, észrevételt szeretnék tenni a titkársági juttatás 1 500 eurós emelésével kapcsolatban. Arra kérek minden olyan képviselőt, aki nem használja fel teljes mértékben a titkársági juttatást, hogy tegyen nyilvános nyilatkozatot arról, mennyit spórolt meg magának, hiszen ez a terület lehetőséget ad a visszaélésekre. Megeshet, hogy egyes képviselőknek egyáltalán nem kell felhasználniuk a titkársági juttatást, mivel igen ritkán jelennek meg a Parlamentben. Ilyen esetekben ezeket a forrásokat nem kellene teljes mértékben felhasználni. Csak a különösen szorgos munkát végzők használhatnák fel a teljes juttatási keretet. A többieknek vissza kellene adniuk ezt a pénzt az adófizetőknek.

  Milan Zver (PPE). – (SL) Elnök asszony, biztos úr! Elsőként én is gratulálni szeretnék Fernandes úrnak a kiváló jelentéshez. Egyetértek azonban a megtakarítások, és különösen a költségvetési megtakarítások szükségességéről szóló képviselőkkel.

Tény, hogy az európai költségvetés évtizedek óta zsugorodik. Az EU-ban előállított GDP-hez képest folyamatosan csökkenő arányt képvisel. A biztos úr nemrégiben azt mondta, hogy az első pénzügyi tervek idején még az EU bruttó hazai termékének mintegy 1,3%-át tette ki. Ma ez a szám alig éri el a 1,12%-ot. Ugyanakkor az európai nemzeti költségvetések jelentősen nőttek.

Az utóbbi tíz évben például a közmondásosan szerény brit költségvetés 100%-kal nőtt, tehát két és félszer nagyobb mértékben, mint az EU költségvetése. Szeretném, ha a biztos úr külön kitérne arra, hogy valószínűsít-e nehézségeket a 2012-es következő költségvetés végrehajtása során amiatt, hogy az európai költségvetés a tagállamok nemzeti költségvetéseivel összehasonlítva valójában csökkent.

  José Manuel Fernandes, előadó. – (PT) Elnök asszony! Valamennyi képviselőtársamnak köszönöm a hozzászólásokat. Szeretném megemlíteni, hogy célunk ezúttal az iránymutatások megalkotása volt. Mi viszont máris túlmentünk az iránymutatásokon, konkrét célt tűztünk ki: semleges növekedést akarunk, ami azt jelenti, hogy a 2012-es költségvetés nem nő az inflációt meghaladó mértékben.

Tisztában vagyok azzal, hogy új hatáskörökkel rendelkezünk. Tisztában vagyok vele, hogy az új hatáskörökhöz erőforrások is kellenek, de a helyes irányítás elveit kell alkalmaznunk, megtakarításokat kell elérnünk a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség jegyében.

Ezeket az elveket nem a vaktában elérendő megtakarítások érdekében alkalmazzuk: nem úgy akarunk spórolni, hogy az a jövőben többletköltséget okozzon. Úgy fogunk takarékoskodni, hogy ne veszélyeztessük kitűzött célunkat: a jogalkotás kiválóságának célját.

Ezt a költségvetést egyértelműen az összeegyeztetés költségvetésének nevezném: összeegyezteti a jelenlegi szükségleteket, a jelenlegi válságos idők szempontjait, valamint az emberek, az európai közvélemény által az intézményektől elvárt hatékonyság követelményét.

Egyetlen mondatban a továbbra is fennálló félreértésről: nem nőtt a képviselők kerete, és jövőre sem fog nőni. Az összeget, amelyről mindenki beszél – amely nem a képviselőket illeti, hanem egy újabb asszisztens felvételét teszi lehetővé – még 2010-ben határozták meg, és költségvetési értelemben véve nem jelent változást, nem jár a 2011-es költségvetés növekedésével.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. március 9-én, szerdán 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Választott képviselőként az ülésteremben mindenki tisztában van vele, milyen sok áldozatra kényszerültek választóink és nemzeti kormányaink az utóbbi három évben. Az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és egyéb frontvonalbeli szolgáltatások költségvetését EU szerte megnyirbálták. Fontos, hogy az Európai Parlament rendelkezzen az európai emberektől kapott mandátumának teljesítéséhez szükséges költségvetéssel. Arra is szükség van azonban, hogy a képviselők az európaiak képviseletében megakadályozzák a visszatetszést keltő költekezést, a szükségtelen áremeléseket, és hogy értéket nyújtsunk egy olyan piacon, ahol a beszállítók és az üzletemberek a legutolsó euróért is harcolnak. Bízom benne, hogy képviselőtársaim az ülésteremben, valamint az európai intézményeknél dolgozó kollégák szem előtt tartják majd ezeket az elveket a következő évek során.