Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2110(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0030/2011

Viták :

PV 07/03/2011 - 26
CRE 07/03/2011 - 26

Szavazatok :

PV 08/03/2011 - 9.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0083

Viták
2011. március 8., Kedd - Strasbourg HL kiadás

10. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Christel Schaldemose (A7-0033/2011)

 
  
MPphoto
 

  Francesco De Angelis (S&D).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék köszönetet mondani Schaldemose képviselőasszonynak a jelentéséért, amelynek legfőbb érdeme, hogy konkrét javaslatokat tesz a közös európai piacon áramló, az európai fogyasztók számára biztonságos termékek felügyeleti rendszereinek megerősítésére.

Ez egy saját kezdeményezésű jelentés, ám nagy előnye, hogy jó irányba halad ahhoz, hogy az egységes piacot és az európai fogyasztók védelmét tökéletesítse. A biztonság a termékek teljes életciklusában megbízható nyomon követhetőségi rendszerek felállításával garantálható. E tekintetben a jelentés olyan konkrét javaslatokat tesz, mint a termékbiztonsági információs adatbázis kialakítása, a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) továbbfejlesztése a harmadik országbeli, nem biztonságos termékekre vonatkozóan, továbbá jelentősebb erőforrások biztosítása, ami lehetővé teszi, hogy a komoly veszélyt jelentő termékeket a felügyeleti hatóságok kivonják a piacról.

Végezetül hangsúlyoznám, hogy munkánk lényege az európai piacon megjelenő termékek biztonságosságának garantálása, még a legkiszolgáltatottabb fogyasztók, különösen a gyermekek, az időskorúak és a fogyatékossággal élők számára is.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök asszony, hosszas tárgyalások folytak a fogyasztók biztonságáról az élelmiszerek kapcsán, ám időnként megfeledkezünk róla, hogy a hétköznapi tárgyak épp akkora veszélyt jelenthetnek egészségünkre, sőt néha az életünkre is, főként, ha kisgyermekekről van szó. A piacra kerülő termékek megfigyelésének alapvető eszköze a piac folyamatos felügyelete, ezenkívül megfelelő jogszabályokra van szükség, különös tekintettel az elektronikus kereskedelem nyomon követésére vonatkozóan.

Mondanom sem kell, hogy elengedhetetlen a fogyasztói szervezetek, a hatóságok, a gyártók és a kereskedők megfelelő együttműködése. Ne legyünk azonban túlbuzgók, inkább gondoljuk végig ésszerűen, hogy mit értünk veszélyes termék alatt. Ne feledjük, hogy nemcsak a használati eszközök megfelelő tervezése és az előállításukhoz használt anyagok megbízhatósága, hanem azok ésszerű használata, valamint a tárgyakhoz hozzáférő gyermekek megfelelő felügyelete is fontos. Köszönöm!

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ma a Parlament elfogadott egy általános termékbiztonságról szóló jelentést, amely az európai fogyasztók védelmének megerősítéséért tett újabb fontos lépés.

A jelentés hangsúlyozza a teljes életcikluson át tartó nyomon követhetőség fontosságát, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az új technológiák felmérésére és értékelésére, így biztosítva a fogyasztók biztonságát optimális költségráfordítás mellett. Ha megadjuk az európai fogyasztók számára a lehetőséget, hogy a termékek minden tulajdonságával tisztában legyenek, azzal fokozzuk a tudatosságot és a biztonságot. Úgy vélem, hogy az új technológiák segíthetik a hamisítás elleni küzdelmet is, különösen a textilágazatban.

A jelentés célja a fogyasztók védelmén túl azoknak az Európában működő vállalatok a védelme is, amelyek úgy döntöttek, hogy a munkát nem szervezik ki alvállalkozóknak. A jelentés segítségével bizonyosan megtaláljuk a megoldást a nem európai eredetű termékek nyomon követhetőségének régóta vitatott problémájára.

 
  
  

Jelentés: Michèle Rivasi (A7-0035/2011)

 
  
MPphoto
 

  Paolo Bartolozzi (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Rivasi asszony jelentésének elfogadását a 2009–2010 során lezajlott H1N1-influenzajárvány kezelésének vizsgálata előzte meg, amelynek célja a jövőbeni világméretű egészségügyi problémák esetén alkalmazandó, általános magatartási normák meghatározása.

A hosszú és sikeres vizsgálati szakaszt követően a jelentés az együttműködést, a függetlenséget és az átláthatóságot tekinti legfőbb alapelveinek. Az összehangolt és arányos kockázatkezelés érdekében fokozottabb és magasabb színvonalú együttműködést sürget a tagállamok egészségügyi hatóságai és az európai intézmények között.

Célkitűzései között szerepel a tagállamok stratégiájának módosítása az influenzajárvány kezelésére irányuló nemzeti tervek vonatkozásában, beleértve olyan kérdéseket is, mint az oltóanyagkészlet, az európai egészségügyi hatóságokkal konzultáló valamennyi szakember nevének nyilvánosságra hozatala, valamit a közegészséggel kapcsolatos üzenetek közzétételéért felelős médiumokkal fenntartott bizalomra épülő, eredményes viszony. Ezért szavaztunk igennel.

 
  
MPphoto
 

  Marisa Matias (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt az A típusú influenza esetében, és ebből mindannyiunknak le kell vonni a tanulságot. Nem tudom, emlékeznek-e, hogy is kezdődött ez a dolog, de az igazság az, hogy valahogy elkezdődött, és a válaszreakció a probléma méretéhez képest tökéletesen aránytalannak bizonyult.

Éppen ezért fontos a ma itt megszavazott jelentés, hiszen tanulnunk kell a történtekből, hogy az ne ismétlődjön meg. Jogunkban áll tudni, hogy ki hozta meg a döntést, hogy is történtek a dolgok és ki döntött arról, hogy úgy történjenek. Jogunk van tudni azt is, hogy melyik ország hogyan reagált, és miért történhetett meg, hogy egyes országok nem átlátható módon reagáltak, anélkül, hogy a legkisebb kételyünk is maradna, mert még mindig kétségeink vannak afelől, hogy volt-e üzleti vonatkozása a történteknek. Olyan biztosítékra van szükségünk, amely minden kétséget kizár az influenza kapcsán született üzleti megállapodásra vonatkozóan.

Ezért úgy vélem, elnök asszony, hogy noha minden közegészségügyi kockázatot ki kell küszöbölni, közben nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ezt hogyan tesszük, és ki állja a költségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Grzyb (PPE).(PL) Elnök asszony, a H1N1-influenzajárvány kezelésének értékeléséről szóló, megszavazott jelentés egyik kulcsfontosságú megállapítása a nemzeti és európai egészségügyi testületek által elvégzett független értékelés hiánya. Ezért a közegészségügyi döntéseket téves információk alapján hozzák meg. Aggasztó, hogy Jakab Zsuzsannának, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDE) volt igazgatójának véleménye szerint még soha nem kapott egyetlen olyan vakcina sem forgalomba hozatali engedélyt, amelynek hatásáról ennyire kevés információ állt rendelkezésre. Ezt a H1N1-járvány elleni vakcinához használt segédanyagok biztonságosságára vonatkozó kérdésre válaszolva mondta el. Nagyobb átláthatóságra van szükség az emberi egészséget érintő döntéshozatal kapcsán. Lengyelországban az egészségügyi miniszter úgy döntött, hogy a média és sok más csoport nyomása ellenére nem vásárol oltóanyagot, és nem állít fel oltási programot. Megbocsátható, ha elgondolkodunk azon, hogy ez milyen trauma lehetett a polgárok számára, akik napi szinten azt hallották, hogy be kellene oltatni magukat. Ugyancsak megbocsátható, ha eltöprengünk azon is, hogy vajon etikus-e a lakosság egészségét figyelmen kívül hagyva pusztán a profitra összpontosítani, és ezáltal az olyan oltásokra vonatkozó hivatalos ajánlások iránti bizalmat aláásni, amelyek a járványok ellen hivatottak megvédeni minket. Köszönöm!

 
  
  

Jelentés: Crescenzio Rivellini (A7-0023/2011)

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlásokat a mai napig ideiglenes alapon, a halászati lehetőségekre vonatkozó éves rendeletek révén ültették át az Európai Unió jogszabályaiba. Ezen ajánlások a Földközi-tenger halászati és akvakultúra-termékeinek védelmére, kezelésére, kiaknázására, nyomon követésére és forgalmazására vonatkoznak.

Az ajánlások állandó jellege azonban az uniós jogba való átültetésüknek egy állandóbb jogi eszközét is megkívánja. Ezért helyénvaló, hogy a szóban forgó ajánlások egyetlen jogi aktussal kerüljenek átültetésre, amelyet a jövőben további ajánlásokkal lehet kiegészíteni. Ezt tettük ma, nagyobb biztonságot adva ezzel a jogszabálynak és egyben fontos lépést téve az egyszerűsítés irányába.

Ezen a ponton a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságban résztvevő felek a meghatározott időponttól kezdve kötelesek biztosítani az elfogadott intézkedések teljes körű végrehajtását. A pontos átültetés tehát azért volt szükségszerű, hogy ezek a nemzetközi intézkedések közvetlenül vonatkozzanak az Európai Unióban minden természetes és jogi személyre, ezen a téren is biztosítva ezzel a jogbiztonságot.

 
  
MPphoto
 

  Marek Józef Gróbarczyk (ECR).(PL) Elnök asszony, képviselőcsoportunk támogatta a jelentést, mivel a tervezett jövőbeni közös halászati politika lényegbevágó eleme. Tekintettel az előttünk álló változásokra, a régiókba sorolás különösen fontos, akárcsak annak biztosítása, hogy ez a politika épp erre a régiókba sorolásra épüljön.

Előttünk áll a visszadobásokról szóló vita – egy szégyenteljes vita egy rosszul kigondolt jogszabályról. A jogszabályokat ilyen intézkedések, azaz a régiókba sorolás alapján kellene megalkotni, és ezt figyelembe véve kellene a közös halászati politikát is kidolgoznunk. Köszönöm!

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök asszony, ha egy pillantást vetünk közös megállapodásaink, a közös halászati politika vagy a közös agrárpolitika történelmére, a lényeg elég világosan látható.

Noha bizonyos területeken ez arra ösztönzött bennünket, hogy mesterségesen kialakított árak mellett fokozzuk a termelést, a halállomány kimerülését és a visszadobásokkal kapcsolatos problémákat is megtapasztalhattuk. Elég világos, hogy az a rendszer kudarcot vallott. Itt az ideje, hogy felismerjük, hogy a leginkább járható út egy olyan rendszer, amely a tulajdonjogokra, illetve a jövő nemzedékeknek átruházható tulajdonjogokra épül, akiknek érdekükben áll saját és az őket követő generációk erőforrásainak biztosítása.

Ha be tudnánk tartani a törvény szavát, és alkalmazni tudnánk a tulajdonjogot a halászati politikában, akkor olyan fenntartható halászati politikát kapnánk, amely nemcsak az Unió közös halászati politikájaként, hanem globálisan is megállná a helyét, és nem volna szükség efféle megállapodásokra.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony, naponta több ezer tonna elpusztult halat borítanak a tengerbe a halászhajókról. Tetemük elmerül – a pikkelyek és csontok beborítják a tenger fenekét és lesz belőlük – ahogy a nagy angol költő megfogalmazta – „a tenger közepén holmi színes, furcsa lény”. Ezúttal a metafora szöges ellentéte volna helytálló. Évekkel az után, hogy a visszadobások problémája először felmerült, az Európai Bizottság megkésve felébredt, és megkísérelt tenni valamit az ügyben.

Ám a Bizottság minden megoldási javaslatának megvan a maga visszás velejárója – egyik korlátozná, hogy egy hajó hány napot tölthet a tengeren, egy másik megszabná a hálószem nagyságát, a harmadik kötelezné a hajóparancsnokokat, hogy a kifogott zsákmányt az utolsó sprattig a partra szállítsák. Mindez a közös halászati politika egzisztenciális problémájából adódik, amely pont az, hogy közös: a halászati területeket közös erőforrásként kezeli, amelyből minden nemzet egyenlően részesedik. Senki nem rendelkezik tulajdonjoggal, ezért senkinek nem érdeke a halászati területeket megújuló erőforrásként kezelni.

Követnünk kell Izland, Új-Zéland, a Falkland-szigetek és a többiek példáját, amelyek tulajdonjogot adtak a hajóparancsnokoknak, így ösztönözve őket az fajmegőrzésre. Ennek az egyetlen módja pedig a felségvizek feletti nemzeti ellenőrzés visszaállítása.

 
  
  

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
  

Jelentés: Anni Podimata (A7-0036/2011)

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, a Parlament nagy többsége ismételten úgy határozott, hogy a Ház támogatja a pénzügyi műveletekre kivetendő adót. Az általunk elfogadható valamennyi adótípus közül a legostobább az úgynevezett Tobin-adó. Az egyetlen pozitív dolog, ami erről az adóról elmondható, hogy nem lett belőle semmi, hiszen ha ez volt az Apokalipszis vadállata, miért nem hajtották végre évekkel ezelőtt?

Az első alkalommal még az 1970-es évek elején vették fontolóra. Azonban amint válság tör ki, újra elővesszük ezt a lerágott csontot, csak hogy kis idő múlva arra a következtetésre jussunk, hogy rossz ötlet. Egész egyszerűen rossz ötlet kizárólag Európában bevezetni az adót, mert vannak biztos menedékhelyek, így a tőke máshova vándorolhat Európán belül. Ez az adó inkább a kereskedésre, mint a nyereségre vonatkozik. A Tobin-adó nem nyújt megoldást semmilyen problémára, és ezt néhány éve maga Tobin úr is elismerte.

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság rávilágított a globális pénzügyi rendszer szabályozó és felügyeleti keretének súlyos hiányosságaira.

Az Európai Unióban a pénzügyi válságot komoly költségvetési válság követte, amelynek egyik igen fontos tényezője a piacoknak az állami kötvényekre gyakorolt túlzott – és számos esetben – indokolatlan nyomása volt. Ismételten a rövid lejáratú, rendkívül spekulatív tranzakciók álltak a válság középpontjában, és rámutattak egyfelől a nem megfelelő pénzügyi szabályozás, másfelől az államháztartások felügyelete és fenntarthatósága közötti egyértelmű kapcsolatra.

A válság gazdasági költségeinek átfogó felmérése még várat magára. Ugyanakkor az már ma is teljesen egyértelmű, hogy a világ és az Európai Unió nem engedhet meg magának egy újabb, hasonlóan súlyos válságot, ezért nem hagyhatja annak bekövetkeztét.

A válságra adott átfogó és integrált válaszok érdekében új és innovatív pénzügyi mechanizmusokra van szükségünk, amelyek képesek a spekuláció visszaszorítására és a pénzügyi ágazat elsődleges szerepének visszaállítására. Ezért szükséges a kifejezetten pozitív irányú változás.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr, támogatom a tranzakciók globális adójának bevezetését. A Bizottságnak késlekedés nélkül hatásvizsgálatot kellene lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy az első fázisban kezdeményezhető-e európai szinten ilyen módosítás, majd e tanulmány ismeretében az Európai Uniónak kellene meghoznia a döntést.

Londonban minden évben 7 milliárd eurónak megfelelő adóbevételt realizálnak járulékos tőzsdeadó révén. Ez nem egészen azonos a tranzakciók szóban forgó megadóztatásával, ugyanakkor a londoni eredmények és hatásuk bíztató, ezért a Bizottságnak azonnal le kellene folytatni a hatásvizsgálatot, azt követően pedig uniós szinten kellene döntést hoznunk.

 
  
MPphoto
 

  Alfredo Antoniozzi (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európát az elmúlt években sarokba szorító gazdasági és pénzügyi válság felfedte a szabályozási keret súlyos hiányosságait.

A spekuláció visszaszorítására és a pénzügyi ágazat szerepének visszaállítására képes, új eszközöket kell létrehoznunk. Ki kell szolgálnunk a reálgazdaság szükségleteit és támogatnunk kell a hosszú távú befektetéseket, ugyanakkor biztosítanunk kell a terhek igazságos elosztását a pénzügyi ágazat fő résztvevői között. Így sikeresen teremthetünk elő további új forrásokat a globális és európai kihívások – mint az éghajlatváltozás, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzései – megválaszolására.

Remélem azonban, hogy több figyelem jut az innovatív pénzügyi rendszerek állami felügyeletére és átláthatóságára, hiszen ezek a bevezetés elengedhetetlen feltételei.

 
  
MPphoto
 

  Salvatore Caronna (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy Podimata asszony jelentésének elfogadása jelentős lépés a kiegyensúlyozottabb, progresszívebb és erősebb európai gazdasági és fiskális politika felé.

Mára egyértelművé vált, hogy Európának, mint 27 ország koordináló hatóságának, haladéktalanul olyan gazdasági és pénzügyi instrumentumokra van szüksége, amelyek nem csak alárendelt szerepet töltenek be, hanem képesek a gazdaság irányítására is. Ezért a pénzügyi tranzakciók megadóztatására irányuló javaslat elég nagy felzúdulást, valamint fokozott érdeklődést és vitát váltott ki. A tény, hogy a parlamenti többség a szabályozás mellett szavazott, igen fontos és jelentős, hiszen ez az első alkalom, hogy nemcsak hagyjuk a dolgokat megtörténni, hanem tettünk is egy lépést előre.

Őszintén remélem, hogy a Bizottság és a Tanács ezen az úton halad tovább.

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelenlegi pénzügyi válság rávilágított a pénzügyi ágazat felügyeleti keretének súlyos hiányosságaira, valamint az új eszközök és új fiskális politikák szükségességére.

A pénzügyi rendszer spekulatív tranzakciókból tett szert nyereségre, és abszurd, hogy ez az ágazat nem fizet semmilyen adót. Ezt orvosolnunk kell, ezért van szükség a pénzügyi műveletek megadóztatására, és ezért szavaztam igennel.

Más politikák – például az energia- vagy a környezetpolitika – terén Európa élen járt a világban, jó példát mutatva és ösztönözve más, Európai Unión kívüli országokat. Úgy gondolom, hogy ugyanígy kell tennünk a pénzügyi rendszer vonatkozásában. Remélem, hogy a Bizottság hamarosan olyan jogalkotási javaslat előterjesztésével válaszol, amely megfelel a – válság terhét viselő – lakosság elvárásainak.

 
  
MPphoto
 

  Lara Comi (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy új adó bevezetése mindig nagy körültekintést igénylő intézkedés. Egyfelől a kockázat és a negatív externáliák csökkentésére irányuló kedvezményrendszer alkalmazását teszi lehetővé, másfelől viszont biztosan torzulásokhoz vezet, amelyek hátrányos helyzetbe hozhatják az európai pénzügyi piacokat.

Meggyőződésem, hogy a spekulatív tevékenységekből származó bevételt és a pénzügyi tranzakciókat meg kell adóztatni, ugyanakkor azt tartom, hogy a pro és kontra érveket körültekintően át kell gondolni, és az ilyen adótípust alaposan meg kell vizsgálni, hogy a kívánt hatást úgy érje el, hogy közben ne gátolja az anyagi javak termelését.

Ugyanakkor szeretnék rámutatni, hogy ha az Unió elszigetelten kíván cselekedni, veszíthet versenyképességéből, és – logikusan – semmilyen gyakorlati eszköz nem áll rendelkezésére, amellyel rábírhatná a világgazdaság egyéb szereplőit arra, hogy kövessék a példáját. Pontosan ezért helyeslem az adózást, feltéve, hogy azt globálisan és a G20-kal folytatott tárgyalásokat követően vezetik be.

 
  
MPphoto
 

  Giommaria Uggias (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ma örömmel fogadtuk el a Podimata asszony által javasolt intézkedéseket. Az olasz delegáció Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoporthoz tartozó Italia dei Valori pártot képviselő tagjainak ez a pillanat nagy megelégedésére szolgál, mivel ez azt mutatja, hogy a Parlament képes elvi megállapításaival összhangban cselekedni.

Valójában már Berès képviselőasszony pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló jelentésének megvitatásakor a pénzügyi tranzakciók megadóztatása mellett érveltünk. Ez ma megtörtént, ezért örömmel jelentjük be, hogy mellette szavaztunk, mivel ez az adó a pénzügyi forrásokat a pénzügyi gazdaságból – így a pénzügyi spekulációk színteréről – a reálgazdaságba mozgatja át. Az adó hatással lesz a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására, és hozzájárul a nagy európai projektekhez az infrastruktúra, a kutatás, az ökológiai átrendeződés vagy a termelési rendszerek terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, amikor visszatekintünk a pénzügyi válságra, le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat. Például meg kell tanulnunk, hogy a nem megfelelő szabályozás időnként problémát okoz, mint ahogy az az Egyesült Államokban történt a Community Investment Act esetében. Ez a törvény arra ösztönözte a bankokat, hogy nem hitelképes személyeknek is nyújtsanak kölcsönt. Miután minden tízedik ilyen ügyfél hátralékba került, beállt a másodlagos jelzáloghitel-válság, amelynek következményeit azóta is érezhetjük.

Meg kell értenünk, hogy milyen következményekkel jár a túl olcsó pénz, az alacsonyan tartott kamatok, aminek eredményeként az emberek rossz döntések alapján fektették be pénzüket, illetve a pénz értékének fel nem ismerése. Ahogy Ludwig von Mises osztrák közgazdász mondta, ha rossz döntéseket hozunk és pénzünket rosszul fektetjük be, amint a piac korrigálja magát, mindenki veszít, a hitelezés körfolyamata pedig felborul. Pontosan ez az, amit láthattunk. Azt is meg kell tanulnunk, hogy soha többé nem engedhetjük, hogy a bankok túl nagyok legyenek a bukáshoz.

Ha pénzszerzés céljából vezetjük be ezt az adót, azzal milyen üzenetet küldünk a bankoknak? Azt fogják gondolni, hogy a korábbiakhoz hasonlóan, kellő gondosság nélkül működhetnek tovább, és ha összeomlanak, az adófizetők majd megmentik őket.

Legfőbb ideje, hogy a levonjuk a pénzügyi válság tanulságait.

 
  
  

Jelentés: Edite Estrela (A7-0032/2011)

 
  
MPphoto
 

  Salvatore Iacolino (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azt, hogy az európai polgársághoz való jog nem biztosított, mi sem tanúsítja világosabban, mint a tagállamok között még mindig fennálló, súlyos egyenlőtlenségek. Az egészséghez való jog gyakorlása Bulgáriában vagy Romániában kevésbé lehetséges, mint más országokban, és egyértelmű, hogy ez az állásfoglalás bonyolultsága ellenére is fontos hivatkozási alap lehet.

Ma ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot, és kétségtelen, hogy a nők még mindig nehezebben jutnak hozzá a kezeléshez és támogatáshoz. Ezért több információra, több megelőzésre, kezelésre, rehabilitációra és egészségesebb életmódra van szükség.

Elengedhetetlen a helyes életmód. Nemet kell mondanunk a szenvedélybetegségekre, az elhízásra, az alkoholra, a dohányzásra és a fertőző betegségekre. Ehhez valódi kohéziós politikára van szükség; olyanra, amely az egészséghez való jogot valódi európai célnak tekinti.

 
  
MPphoto
 

  Christa Klaß (PPE).(DE) Elnök úr, elsősorban mindig az egészség megőrzésére, másodsorban pedig az egészség helyreállítására kell ügyelnünk. Valamennyi tagállamban kulcsszerepet játszik az oktatás. Különösen fontos az egészséges táplálkozás, a testmozgás és a megfelelő általános képzettségi szint. Ez alapvetően a tagállamok felelőssége. Európának elő kell segítenie az egészségügyi oktatással kapcsolatos tapasztalatok megosztását a különböző területeken. A jelentés ellen szavaztam a benne lévő számos jó ötlet ellenére is. Határozottan ellenzem a 25., 26. és 29. bekezdést. Itt nincs helye a tagállamok olyan fontos etikai és morális döntéseinek, mint a reprodukciós technikák és az abortusz. Az abortuszt a fogamzásgátlással egy mondatban emlegetni anélkül, hogy egyáltalán felvetődne az élethez való jog, nem a keresztény Európa akaratát tükrözi.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, való igaz, hogy az egészség területén mutatkozó egyenlőtlenségek igen eltérőek az Európai Unión belül. A tagállamok, valamint azok tradíciói és gyakorlatai nagyban különböznek egymástól. Nyilvánvaló, hogy ha a jövőben európai szinten csökkenteni akarjuk az egészségügyi szolgáltatások közötti különbségeket, több oktatásra, képzésre és tudatosságra van szükség az egészséget befolyásoló dolgokkal kapcsolatban.

A jelentés egyértelműen hangsúlyt fektet a társadalmi-gazdasági státuszra, jómagam azonban úgy gondolom, hogy az olyan alapvető dolgokra lenne fontos koncentrálni, mint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a testmozgás, az étrend és a hasonlók. Ezeket kellene kiemelni és hangsúlyozni, ha előre tekintünk és egy jobb, egészségesebb Európa létrehozására törekszünk. Véleményem szerint a legjobb gyakorlatok cseréjére lenne szükség.

E jelentés kapcsán tartózkodtam a szavazástól, mert szerintem sok felesleges dolgot tartalmaz. Remélem, hogy az egészség területén Európa-szerte mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosíthatunk.

 
  
  

Jelentés: Eva Joly (A7-0027/2011)

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, úgy látom, hogy az utóbbi években valahányszor nemzetközi szinten beszéltünk az adózásról, mindig az a legfontosabb számunkra, hogy megtámadjuk a Kajmán-szigeteket és a hozzá hasonló országokat. Pedig ezek az országok nem tettek mást, mint megfogadták a fejlesztési ügyekben adott tanácsainkat. Évek óta hajtogatjuk a Karib-térség országainak és más fejlődő országoknak, hogy szüntessék meg a cukortól és a banántól való függőséget, álljanak több lábon, és tegyenek szert versenyelőnyre és szakértelemre a szolgáltatások terén.

A Kajmán-szigetek pontosan ezt tette, és adósemlegességének köszönhetően gazdasága 40–50%-át ma már a pénzügyi szolgáltatások teszik ki. Nem adókikerülésről, hanem adósemlegességről van szó. Nem adóztatják meg duplán vagy triplán az ott elhelyezni kívánt pénzeket. De mit tesznek az Európai Unió álszent imperialistái, amikor a Kajmán-szigetek versenyezni szeretne velük az adózás terén? Éppen úgy viselkednek, mint a régmúlt imperialistái: megpróbálják megtámadni a Kajmán-szigeteket azért, hogy az EU-val kíván versenyezni. Szégyenteljes az Európai Uniónak ez az imperializmusa.

 
  
MPphoto
 
 

  Nirj Deva (ECR). – Elnök úr, igen nehezen tudom támogatni jó barátom, Joly asszony jelentését, mégpedig azért, mert európai és globális adókról beszél.

Különféle legális és illegális csatornákon keresztül 880 milliárd USD összeg távozik a fejlődő országokból és kerül európai, illetve nyugati bankokba. Mi pedig 60–70 milliárd dollárt fordítunk az európai adófizetők pénzéből a fejlődő országok szegénység-felszámolási programjaira. Mennyivel jobb lett volna, ha az a pénz, az a 880 milliárd USD, amit kimenekítenek a fejlődő országokból, hogy azután a mi bankjainkban helyezzék el, eleve ott maradt volna a fejlődő országok fejlesztésének támogatására, hogy gyorsabban növekedhessenek, és kialakuljon a tőkeképzési képességük, tulajdonjoguk és kereskedelmi gyakorlatuk?

 
  
  

Jelentés: Georgios Papastamkos (A7-0030/2011)

 
  
MPphoto
 

  Clemente Mastella (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, most, amikor az Európai Unió a közös agrárpolitika megreformálásán dolgozik, még fontosabbá vált az agrárpolitika és a külkereskedelmi politika közötti összhang biztosítása.

A mezőgazdaság és a kereskedelem valójában két egymást metsző szakpolitikai menetrend. Dinamikájuk befolyásolja a többoldalú, régiók közötti, régiós szintű és kétoldalú szabályozást, miközben a szabályozás is egyre inkább visszahat dinamikájukra. A szabályozások azonban nem statikusak, hanem hierarchiákat alkotnak, és egyeztetések útján alakulnak ki.

A szabályozói sokrétűség, a kereskedelmi érdekek sokfélesége, a kereskedelemmel kapcsolatos feszültségek és viták a hazai agrárpolitikák és a nemzetközi kereskedelem komplexitását tükrözik. Mivel a mezőgazdaság nem csupán gazdasági tevékenység, és az agrár- és élelmiszer-politikák olyan alapvető célokat szolgálnak, mint az élelmezés- és fogyasztói biztonság, a ma előttünk álló legnagyobb kihívás a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások eredményes összeegyeztetése.

Kereskedelempolitikánk tehát meghatározó szerepet fog játszani abban, hogy a mezőgazdaság továbbra is pozitív, teljes hozzájárulást tesz-e ezekhez a célokhoz anélkül, hogy az saját dinamikáját befolyásolná.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, az élelmezésbiztonság a közös agrárpolitika egyik prioritása. A valódi élelmezésbiztonság elérése érdekében fenn kell tartanunk a helyes arányokat a nemzetközi kereskedelemben. Fel kell ismerni, hogy a tisztességes verseny kulcsszerepet játszik e téren. Az európai gazdálkodóknak és élelmiszertermelőknek a legszigorúbb uniós előírásokat kell teljesíteniük, és sok pénzükbe kerül annak biztosítása, hogy termékeik megfeleljenek a korlátozó előírásoknak és szabályoknak.

Ugyanakkor, a harmadik világból származó óriási volumenű élelmiszerimport ellenére az EU semmiféle kontrollal nem rendelkezik az ottani termelők és gazdálkodók felett. Először is, az ilyen megállapodások nem tisztességesek hazai termelőinkkel szemben. Másodszor, ez a fajta politika az európai fogyasztók egészsége szempontjából is kockázatos, mert az EU semmiféle befolyással nem rendelkezik e termékek felett. Ezen haladéktalanul változtatni kell.

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson (ECR). – Elnök úr, először is szeretném elmondani, hogy azért szavaztam a jelentés mellett, mert úgy érzem, egészen világosan megfogalmazza azokat a problémákat, amelyekkel – különösen a kereskedelempolitika vonatkozásában – az Unió mezőgazdasági ágazata és gazdálkodói szembenéznek.

Hadd fogalmazzak teljesen világosan: az Európai Unió mezőgazdasági ágazatát semmiképpen nem szabad feláldozni az olyan kereskedelmi megállapodások érdekében, mint amit a Mercosurral folytatunk. Sajnos azonban az az érzésem, hogy éppen ebbe az irányba haladunk. Mintha az lenne a felfogás, hogy az európai mezőgazdaság valamiféle könnyű alkutárgy lehet. Ha ez tényleg így van, óriási problémák fognak felmerülni a mezőgazdaság számos ágazatában, főként az állattenyésztésben. Ami az egyenértékű szabványokat illeti, senkit nem szabadna elriasztania annak a követelésünknek, hogy az EU-ba bejövő importáruknak ugyanazoknak a szabványoknak kelljen megfelelniük, mint amelyeket saját termelőinktől elvárunk. Nyilvánvaló kötelességünk, hogy fogyasztóink érdekében ezt biztosítsuk.

Rendkívül elégedetlen vagyok továbbá a Bizottság ezzel kapcsolatos, a Parlamenttel szembeni hozzáállásával. Elfogadhatatlan, hogy megpróbálnak bennünket a sötétben tartani. Azt szeretném, ha a további egyeztetések során a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság álláspontja érvényesülne.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Grzyb (PPE).(PL) Elnök úr, a Papastamkos-jelentés néhány kitűnő javaslatot tartalmaz. Az EU számos több- és kétoldalú kereskedelmi tárgyalást folytat olyan különféle csoportokkal, mint a Világkereskedelmi Szervezet. A mezőgazdasági termékek kereskedelme kulcsszerepet játszik e téren, különösen az Európai Unió piacaihoz való hozzáférést illetően.

Az EU mezőgazdasági termékek nettó importőre. A cukorpiac reformját követő négy év során az EU cukorexportőrből nettó importőrré vált. A mezőgazdasági termékek 70%-át importáljuk; e termékeket pedig fejlődő országok exportálják. A Mercosur-országokkal szemben kereskedelmi deficitünk van. Amint Kalinowski úrtól elhangzott, behozzuk az EU piacaira a más előírásokkal összhangban előállított termékeket, miközben az európai gazdálkodók óriási költségeket viselnek az állatjóléti és környezetvédelmi normák betartása érdekében.

Nem tehetjük tönkre a közös agrárpolitika által elért és az EU költségvetéséből finanszírozott eredményeket az agrárpolitika eredményességét csökkentő döntésekkel. Gondoskodnunk kell arról, hogy megvalósuljon a szükséges összhang a közös agrárpolitika és az EU kereskedelempolitikája között.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, én is szeretnék néhány szót mondani Papastamkos úr igen alapos jelentéséről. Elmondhatom, hogy valós, átfogó képet ad arról, hogy miként kapcsolódik kölcsönösen egymáshoz az Európai Unió agrárpolitikája és kereskedelempolitikája, és hogy az EU-ban hogyan tölti be az agrárpolitika egyfajta politika-formáló eszköz szerepét.

Nyilván igaz, hogy a költségvetés szempontjából is fontos szerepet játszik a mezőgazdaság. Ezért van az, hogy valahányszor az EU politikájáról beszélünk, szóba jön a mezőgazdaság kérdése is. E téren nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy sok helyről hozunk be élelmiszereket az Európai Unióba – főként a harmadik világból –, és ezért is fontos betartani ezeket az etikai normákat. Fontos kérdés ennek kapcsán a tisztaság.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdasági termelés problémakörét saját kontinensünkön belül, annak különféle részein kell kezelni, ideértve a periférián lévő országokat, Finnországot is, amely tiszta termékeket és magas szintű szakértelmet tud felmutatni. Az agrárpolitikában, főként, ha abba a továbbiakban is be akarunk fektetni, fenn kell tartanunk ezeket a szigorú etikai normákat.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Wojciechowski (ECR).(PL) Elnök úr, a Papastamkos-jelentés mellett szavaztam. Szeretném kifejezni e jelentés iránti megbecsülésemet. Boldog vagyok, hogy az Európai Parlament szilárdan elkötelezte magát Európa élelmezésbiztonságának megőrzése mellett, amely az élelmiszerek tárgyában folytatott nemzetközi kereskedelmi tárgyalások túlzott engedményei miatt most veszélybe került.

Az Európai Unióban egy igen erős érdekcsoport próbál nyomást gyakorolni az európai élelmiszertermelés csökkentése és a harmadik országokból való import növelése érdekében, ugyanis anyagilag érdekeltek ebben. Ez már a cukorpiaci reform során is teljesen nyilvánvaló volt. Az Európai Uniónak nem szabad megadnia magát ennek az érdekcsoportnak. Fel kell lépnie ellenük saját élelmezésbiztonsága megóvása érdekében. Hosszú távon öngyilkos politikának bizonyulna, ha a megnövekedett élelmiszerkereslet idején adnánk be a derekunkat egy ilyen érdekcsoportnak.

 
  
MPphoto
 

  Inese Vaidere (PPE).(LV) Elnök úr, a mezőgazdasági termékek tisztességes kereskedelme az egyik legfőbb hajtóerő a fejlődő országok gazdasági fejlődésében. Létfontosságú szerepet játszik a szegénység csökkentésében és az élelmiszerválságok megakadályozásában. Európa számos országa és régiója függ a mezőgazdaságtól, kiváltképp a legújabb tagállamok, ahol a mezőgazdaság sokkal kevesebb közvetlen juttatásban részesül, mint a régebbi tagállamok képviselői. Ráadásul e régióknak fel kell venniük a versenyt a latin-amerikai termelőkkel, akiket nem kötnek ugyanilyen szigorú minőségi szabványok, és alacsonyabb vámtarifát fizetnek. Ez a helyzet jelentősen csökkenti gazdálkodóink versenyképességét és nyereségességét. Ezért támogattam a jelentést: mert az Európai Unió kereskedelempolitikájának felülvizsgálatára szólít fel. Arra szólít fel, hogy egységes normákat alkalmazzunk a harmadik országokból származó mezőgazdasági termékekkel szemben, és hogy csak akkor nyissuk meg piacainkat harmadik országbeli mezőgazdasági termények felé, ha gazdálkodóink kártérítést kapnak azon veszteségeikért, amelyeket a harmadik országokból származó mezőgazdasági termékek behozatala miatt szenvedtek el. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, amikor a világ szegényebb országaiból származó barátaimat arról kérdezem, hogy hogyan segíthetnénk őket a szegénység mérséklésében, gyakran mondják, hogy nem a segélyek jelentik a megoldást. A valódi segítség az lenne, ha a helyi vállalkozókat a helyi gazdagság megteremtéséhez segítenénk hozzá, hogy azután önerőből kereskedhessenek az Európai Unióval. Azzal is segíthetünk, ha megnyitjuk a piacainkat.

Ennek egyik legnagyobb akadálya a közös agrárpolitika. Az Egyesült Államoknak is sokrétű állami támogatási rendszere van. Szabadkereskedelemről prédikálunk, de bezárjuk piacainkat a fejlődő országok jó minőségű terményei előtt, ami álszentség. Ráadásul itt vannak az úgynevezett egészségügyi- és növény-egészségügyi szabványok. Természetes, hogy mindannyian biztonságosabb élelmiszereket szeretnénk, de az ilyen szabványokat gyakran nem tarifális akadályként használják a fejlődő országokból származó behozatal ellen.

Ideje, hogy a fogyasztókra hallgassunk. Ha az élelmiszer biztonságos, hagyjuk, hogy a fogyasztók döntsék el, hogy Európában, vagy másutt termett élelmiszert akarnak-e venni. Hagyjuk abba a veszteséges európai ágazatok támogatását.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, az Európai Unió közös agrárpolitikája páratlan a maga nemében: páratlan a pazarlásban, a korrupcióban, a bizánci bürokráciában, önzésben, álszentségben és erkölcstelenségben.

Az 50-es évek végén az EU argentin nagykövetét jelölték ki a fejlődő országok szóvivőjének. Azt nyilatkozta, hogy ha Európának támogatnia kell a gazdálkodóit, azt még megértik. Nem örülnek ugyan annak, hogy kizárjuk termékeiket a piacainkról, de megértik. Azt kérték viszont, hogy ezt legalább ne tetézzük azzal, hogy saját fölöslegeinket az ő piacaikon dobjuk szét. Az EU sem akkor nem hallgatott rájuk, sem azóta.

A világkereskedelmi tárgyalások legújabb fordulója a „Mindent, csak fegyvert nem” optimista címet viselte. No persze, ez hamarosan arra degradálódott, hogy „Mindent, csak gazdaságokat nem”, az EU ugyanis eltökélten kiáll az egykor piaci rés betöltésére hivatott ágazat védett és támogatott pozíciója mellett.

Pedig le kellene vonnunk a következtetést abból, ami történt. A közös agrárpolitika a 60-as évektől létezik. Ez az, amit az EU a legrégebb óta csinál. És ha az eredmény ez lett – ökológiai katasztrófa, szegénység, az emelkedő élelmiszerárak inflációs következményei – akkor nem tökéletesen értelmetlen ugyanazoknak az intézményeknek még több hatalmat adni?

 
  
MPphoto
 
 

  Nirj Deva (ECR). – Elnök úr, általában mindenben egyetértek azzal, amit barátom, Kamall úr mond, de sajnos ma nem ez a helyzet. Alapos megfontolás után arra a következtetésre jutottam, hogy az élelmezésbiztonság a globális népességnövekedés egy igen fontos szempontja. Az Európai Uniónak valóban biztosnak kell lennie saját élelmezésbiztonságában. Ez pedig önellátást jelent. Nem túltermelést, amikor elárasztjuk a fejlődő országok piacait, de nem is alultermelést, amikor éhező emberek szája elől vesszük el a falatot.

Tehát az önellátást kell megcéloznunk Európában, Ázsiában, Afrikában és az Egyesült Államokban is. Ha programjaink központi célja az önellátás lesz, akkor a nemzetközi kereskedelem terén minden egyéb bekapcsolódhat a játékba. Az élelem azonban nem játék.

 
  
  

Jelentés: Martin Häusling (A7-0026/2011)

 
  
MPphoto
 

  Christa Klaß (PPE).(DE) Elnök úr, a Häusling-jelentés mellett szavaztam. A fehérje elengedhetetlen az állatok egészséges táplálkozásához. Európának intézkednie kell a megbízható fehérjeellátás biztosítása érdekében. Minden követ meg kell mozgatnunk, a kutatástól és a termesztéstől kezdve a gazdálkodók felvilágosításáig és képzéséig a kialakított gyakorlatok és a vetésforgórendszer előnyeivel kapcsolatban. Ne veszítsük szem elől a körkörös gazdaság bevált elvét. A Bizottság vizsgálja felül a nem kérődző állatok állati eredetű fehérjével való takarmányozásának tilalmát, miközben továbbra is tartsa fenn a kannibalizmus tiltását. Konkrétabban vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a sertések és a baromfik csontliszt takarmányában fel lehessen használni állati eredetű fehérjét. E takarmányokat az emberi egészséget és a környezetet óvó, szigorú, érvényben lévő szabályozásokkal összhangban kell elkészíteni. Jelenleg értékes fehérjeforrásokat semmisítünk meg pusztán azért, mert képtelenek vagyunk gondoskodni e termékek helyes kezeléséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Wojciechowski (ECR).(PL) Elnök úr, sajnálom, hogy a Häusling-jelentést, ami egyébként egy jó jelentés, még a saját szerzője sem tudta támogatni a hozzátett nem túl szerencsés módosítások miatt. Én is az elfogadása ellen szavaztam. Úgy gondolom, hogy a jelentés módosításait indokolatlanul használják fel a GMO-kkal kapcsolatos engedmények népszerűsítésére, és hogy egyáltalán nem kellene népszerűsítenünk a GMO-kat. Európának meg kell védelmeznie a hagyományos és természetes mezőgazdaságot. A géntechnológiával módosított termények veszélyt jelentenek Európa mezőgazdaságára és az élelmezésbiztonságra, ezért egyetértek az előadóval. Az ő példáját követtem ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.

 
  
  

Jelentés: Mariya Nedelcheva (A7-0029/2011)

 
  
MPphoto
 

  Francesco De Angelis (S&D).(IT) (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is szeretném megköszönni az előadó, Nedelcheva asszony munkáját. Ha ma a férfiak és nők munkahelyi egyenlőségéről beszélünk, az nem csupán üres retorika, és nem is szabad, hogy az legyen.

Ellenkezőleg: a nők foglalkoztatása mind kulturális, mind gazdasági szempontból stratégiai kérdés Európában. A rendelkezésre álló adatokból kiderül, hogy ha a nők foglalkoztatási rátája megközelítené a férfiakét, az önmagában 30%-kal emelné a bruttó hazai terméket. Még a mostani válság sem kényszeríthet bennünket arra, hogy hátrafelé tegyünk egy lépést; éppen ellenkezőleg, előre kell lendítenie a női foglalkoztatás aktív politikáinak megteremtése érdekében végzett munkát. Célirányos foglalkoztatási politikákra van szükség, amelyek lehetővé teszik a válság nőkre kifejtett hatásának felmérését és anticiklikus megoldások mérlegelését.

A jelentés érdeme az is, hogy a nők foglalkoztatását, a szakképzést és a nők vállalkozási kedvét előmozdító pozitív politikákra összpontosít. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy egy másik jelenséggel is szembe kell néznünk: a nők elleni erőszak súlyos problémájával. Európának most olyan átfogó irányelvre van szüksége, amely legyőzi és megakadályozza a nők elleni erőszak valamennyi formáját.

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, a vitát hallgatva a tőzsdéken jegyzett vállalatok igazgatóságában bevezetendő női kvótarendszerről egyértelműen kiderült, hogy egyfajta állóháború üti fel újra és újra a fejét itt az ülésteremben. Ez igen nagy kár. Nem titkolom, hogy jómagam erőteljesen ellenzem a kötelező kvótarendszert. Egyrészt azért, mert szerintem hátrányos a vállalatokra nézve, másrészt pedig azért, mert azokra a kiválóan képesített nőkre nézve is hátrányos, akiket automatikusan háttérbe fognak szorítani a szóban forgó igazgatóságokban. Én tehát nemet mondok a kvótákra. Érdemes lenne azonban pragmatikus megközelítést alkalmazni és esetleg megkövetelni a vállalatoktól, hogy alkossanak saját politikát az esélyegyenlőségről, saját maguk által meghatározott célokkal. Ez nemcsak azoknak a nőknek tenne jót, akik ezen az alapon kerülnének alkalmazásra, hanem a cégeknek is, hiszen azonosulni tudnak a megvalósítandó célokkal. Úgy gondolom tehát, hogy a vállalatok és az érintett nők kedvéért lehetnénk kissé pragmatikusabbak is.

 
  
MPphoto
 

  Debora Serracchiani (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségről és a nők szegénységéről szóló jelentés mellett szavaztam, és örülök annak, hogy a kérdést éppen a Nemzetközi Nőnap századik évfordulóján vitatjuk meg.

A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő alkalmazásáról szóló 2002/73/EK irányelv mellett további erőfeszítésekre van szükség a megfelelő átültetés érdekében. Elég csak annyit mondani, hogy bár a nők képzettségi szintje jelentősen javult az utóbbi években, és ma már a végzős női hallgatók száma meghaladja a férfiakét, a nők továbbra is a hagyományosan női ágazatokban tömörülnek, és gyakran fordul elő, hogy kevesebb javadalmazást kapnak, vagy kevesebb felelős pozíciót töltenek be a társadalom valamennyi szférájában.

Akadályozza a nők munkába állását, hogy nem jutnak hozzá támogatási szolgáltatásokhoz az általuk eltartott személyek – gyermekek, rokkantak, idős emberek – részére, nincsenek megfelelő szabadságolási rendszerek és rugalmas munkavégzési formák.

Azzal szeretném zárni felszólalásomat, hogy megemlékezem a szerte a világon a legalapvetőbb jogokért harcoló asszonyokról, és kérem a Parlamentet, hogy fejezze ki szolidaritását a ma demonstrációt tartó iráni feminista szövetségek iránt, amelyek felszólították az iráni asszonyokat, hogy ne viseljék a hijabot, amikor ma kivonulnak az utcákra.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE).(SK) Elnök úr, szeretnék egy rövid magyarázatot adni arra, hogy miért nem támogattam ezt az állásfoglalást, amely 2010-et az esélyegyenlőség szempontjából méri fel.

Az állásfoglalás szövege sok területen támogatja a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, eközben azonban támogatja az abortuszt – egy új élet megszüntetését – is. A szöveg ellentétes az Egyesült Nemzetek azon állásfoglalásaival, amelyek kimondják, hogy az abortuszt soha nem lehet egyfajta fogamzásgátlásnak tekinteni.

Az előttünk lévő állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlament nem csupán beleavatkozik a nemzetállamok belügyeibe, de az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett, élethez való jogot is semmibe veszi.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Parlament többsége támogatta ezt a szöveget. Ez intő jel. Minden nemzeti szervezetet és szövetséget felszólítok arra, hogy tiltakozzanak az őket képviselő európai parlamenti küldötteknél.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, szerintem nagyon fontos hogy itt, az Európai Parlamentben beszéljünk a férfiak és a nők közötti egyenlőségről; és ne csak ma beszéljünk róla, amikor egy különleges napot ünnepelünk, hanem mindig. Valóban fontos emlékeztetnünk arra, hogy nőknek és férfiaknak teremtettek bennünket. Ez egyfajta gazdagság forrása, de nem azt jelenti, hogy ha férfi vagy nő vagy, az valamiképpen rosszabbá vagy gyengébbé tesz: egyenlőnek teremtettek bennünket. Ezért olyan fontos biztosítani, legalább most, a 2010-es években, hogy Európában igenis lehetünk egyenlők. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaerőpiacon is egyenlőként kezelik a férfiakat és a nőket. Persze, ma az a helyzet, hogy a nők helyzete folyamatosan rosszabb, például a fizetések terén, márpedig egy civilizált társadalomban ez nem fordulhat elő. Gondoskodnunk kell arról, hogy a szó valódi értelmében megvalósuljon az egyenlőség.

Ami a kvótákat illeti, mindaddig szükség lesz rájuk, ameddig el nem sajátítunk egy olyan gondolkodásmódot, amelyben mindenki egyenlő. Csak ekkor válhat a valódi hozzáértés döntő tényezővé a munkaerőpiacon.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE).(ES) Elnök úr, ma újabb kezdeményezést fogadtunk el, de amint a biztos asszony is elmondta, át kell térnünk a szavakról a tettekre.

Hiába vannak intézkedések, az egyenlőtlenség továbbra is fennáll. A nők jól képzettek. Bár a legfrissebb egyetemi adatok szerint az eredményeik is jobbak, továbbra is hátrányos megkülönböztetés sújtja őket. Ez különösen igaz a rokkant és idős asszonyokra, valamint az emigránsokra. Ők duplán szenvednek a megkülönböztetéstől.

Bár a szóban forgó kezdeményezésen kívül többféle nyilatkozatot is hallottunk ma, nem vagyunk felkészülve arra, hogy példát mutassunk. Elég csak körülnéznünk: milyen nemű a Bizottság elnöke vagy a Tanács tagjai? Vagy az Európai Unió felváltva betöltendő elnöksége? A Tanács elnöke, a Parlament elnöke, az Európai Számvevőszék elnöke? Nézzük meg az Európai Központi Bank tagjait, akik között, most először, egyetlen nő sem lesz, vagy a parlamenti frakciók vezetőit. Bizonyos országoknak egyetlen női küldötte sincs.

Az európai politika imázsa továbbra is a férfiakra alapoz. Még hosszú út áll előttünk. Ezért szavaztam e kezdeményezés mellett. Hiszek abban, hogy a kvóták segítségével előrehaladás érhető el ezen a kihívásokkal teli úton, amely – ismétlem – a szavaktól a tettekig vezet.

 
  
MPphoto
 

  Inese Vaidere (PPE).(LV) Elnök úr, bár a nők jogaival kapcsolatos helyzet javult, legalább három szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Először is: továbbra is jelentős a fizetések közötti különbség, és a válság alatt ez csak még tovább növekedett. Ez azért van, mert úgy döntöttünk, hogy inkább támogatjuk a bankokat, semmint az elsősorban nőket foglalkoztató iskolákat és óvodákat. Másodszor: főként az új tagállamokban, nem kapnak elegendő támogatást a nők, a várandósok és a frissen szült anyák. Hátrányos megkülönböztetés uralkodik a munkaerőpiacon is. Harmadszor: noha az ideális férfi-nő arány a politikában 50:50% lenne, a nők részvétele még mindig jóval kisebb. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a vezetői szerepekben is. Úgy vélem, hogy az előttünk lévő jelentés nem lesz képes arra, hogy új lökést adjon e problémák megoldásához.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr, a jelentés és a kvóták mellett szavaztam. Szeretném megköszönni Reding biztos asszonynak, hogy ennek kapcsán azt javasolta – vagy inkább azt az ultimátumot tette –, hogy amennyiben egy éven belül nem változik a nők részaránya a tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatótanácsában, úgy intézkedéseket fog foganatosítani. Ezzel a biztos asszony csupán végrehajtja azokat az uniós szerződéseket és irányelveket, amelyek kimondják, hogy a férfiak és a nők egyenlők.

Tudom, hogy a kvóták sokakban ellentétes érzelmeket keltettek, és hogy nem testesítenek meg valódi demokráciát – de ugyanez áll a mai helyzetre is. Finnországban önkormányzati szinten 10–15 évvel ezelőtt vezettük be a kvótarendszert. Sokan ellenezték azzal, hogy ez devalválja a nőket, sőt, azt gondolták, hogy nem lesz elég nő a pozíciók betöltésére. Azonban igenis akadt elegendő nő, és a gyakorlat bebizonyította, hogy az önkormányzati szintű munkában ezek a kvóták – legalábbis Finnországban – nagyon jól beváltak.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, köszönöm, hogy vállalta a mostani ülés levezetését, és köszönet illeti munkatársait és a tolmácsokat is. A közelmúltbeli bírósági határozat arról, hogy a jövőben a biztosítótársaságok nem különböztethetnek meg senkit a neme alapján az autóvezetési képességek terén vagy a várható életkor alapján a különbségek beszámításához, olyan sok szempontból hibás, hogy felsorolni is nehéz. Vegyük például a költségeket. Ez a döntés több milliárd font többletköltséggel fog járni. Emelkednek a biztosítási díjak, egyre kevesebben váltják ki a biztosítást.

Másodszor: vegyük azt a silány igazságszolgáltatást, hogy az Európai Bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának precedense alapján ítélkezik. Harmadszor: vegyük a rosszhiszeműséget. Az egyenlőségről és a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvek elfogadásakor még egyértelműen úgy volt, hogy a biztosításmatematikai szempontból indokolt különbségtétel továbbra is indokolt marad.

Negyedszer: a bírák aktivizmusa. Bíráink azt, amit a törvény kimond annak rendelték alá, amit szerintük ki kellene mondania. Ötödször: a szerződéskötés szabadságának megtámadása. Ha Ön biztosító és én elfogadom az Ön által kínált feltételeket, akkor ne álljon közénk az állam, hogy jogszerűtlennek nyilvánítsa a köztünk lévő megállapodást.

Aztán lássuk a hatodikat, a legdöntőbb érvet: mi köze ennek az egésznek az Európai Unióhoz? Bizonyára minden ország képes arra, hogy saját demokratikus mechanizmusai és eljárásai segítségével saját szabályokat alakítson ki a nemek közötti egyenlőségről. Elnök úr, egy bíróság, aminek küldetése van: fenyegetés. Egy legfelsőbb bíróság, aminek küldetése van: zsarnokság.

 
  
  

Jelentés: Rovana Plumb (A7-0031/2011)

 
  
MPphoto
 

  Alfredo Antoniozzi (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők szegénysége régóta fennálló probléma, amelynek történelmi okai vannak, és bizonyosan nem a gazdasági válság eredménye.

Ezért Plumb asszony jelentése mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy mind európai, mind nemzeti szinten fenn kell tartani a szilárd elkötelezettséget a nemek közötti egyenlőség eléréséhez vezető további lépések mellett. Úgy vélem, hogy a jelentésben foglalt intézkedések talán nem kimerítő, mindenesetre előrelépést jelentő, hasznos támogatást nyújtanak az Európai Tanács által a nemek közötti egyenlőség tekintetében elfogadott európai paktum és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési keret megvalósításának stratégiáihoz.

A nők munkaerő-piaci aktív befogadásának és reintegrációjának elmozdítását célzó tagállami szintű egyedi programok bevezetése legjobb döntés ebben a tekintetben. Alapvető fontosságú azonban, hogy ezeket a programokat ne csupán helyi, országos és európai szinten hangolják össze, hanem módot találjanak az egyeztetésre az Európai Unión kívüli partnerekkel is.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE).(ES) Elnök úr, mindig a nőkre hárult a kevésbé látványos munka elvégzése: a házimunka és az érzelmi háttér biztosítása; olyan dolgok, amelyeket nem lehet megvásárolni, és amire nem lehet szerződtetni senkit. Ezt azonban mégsem értékeltük.

A nők napjainkban megjelennek a munkaerőpiacon. Továbbra is ki vagyunk azonban téve a szegénység kockázatának, és a gazdasági válság következtében a helyzet súlyosbodik. A kezdeményezés mellett szavaztam, mivel kötelességünk a nőket sújtó szegénység felszámolása. Ez megtehető a jogi eszközök és intézkedések megerősítésével, hogy csökkenteni lehessen a férfiak és nők közti bérkülönbséget.

Aktív, a nőkre összpontosító foglalkoztatáspolitikát kell megvalósítanunk, és felül kell vizsgálnunk a szociális védelmi rendszereket, különös tekintettel az idősebb és fogyatékkal élő nőkre.

Támogassuk a nők belépését a munkaerőpiacra, mivel ez nagyobb profitot eredményez, és csökkentsük a nemek közti bérszakadékot, mivel ennek elérése 13%-kal növeli a nemzeti összterméket, ahogy arra számos tanulmány rámutat.

Ez igazságosság kérdése, ám mindenekelőtt lehetőség az európai versenyképesség elérésére.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Jelentés: Francesco Enrico Speroni (A7-0047/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A német büntetőtörvénykönyv és adóügyi jog értelmében az adókikerülés bűncselekménye csak akkor büntethető, ha az adófizetőnek tudomása volt arról, hogy adókikerülés történt, és az adókikerülés szándékában állt. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem állt fenn az adókikerülés szándéka, mivel a szóban forgó összeget átlátható módon a képviselő folyószámlájára utalták azután, hogy arról a Speakers’ Agency társaságnak számlát állított ki. Továbbá elég gyakori, hogy kisebb összegek bevallásának véletlen elmulasztását, amiről ebben az esetben is szó van, kizárólag az adminisztratív eljárás hatálya alatt intézzenek.

A tény, hogy ezt a hibát ilyen módon kezelték, és hogy Brok urat még csak nem is tájékoztatták közvetlenül az ellene felhozott vádról, teljes mértékben szokatlan. A tény, hogy az ügyész nem is számszerűsítette a – meg nem fizetett kamatokból is eredő – adóhátralék pontos összegét még inkább azt erősíti, hogy fumus persecutionis esete áll fenn. E körülmények között nem helyénvaló a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Egyetértek a jelentéssel, amely nem találja helyénvalónak a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Valóban, büntetőjogi vádakat hoztak fel egy jól ismert politikai személy ellen egy olyan összeggel kapcsolatban és olyan körülmények között, melyek egy átlagos állampolgár esetében pusztán közigazgatási eljárást vontak volna maguk után. Az eset fumus persecutionis, amelyben világosan kitűnik, hogy az eljárás kizárólagos célja az érintett képviselő hírnevének csorbítása volt.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Elmar Brok mentelmi jogának felfüggesztése ellen szavaztam, mivel büntetőjogi vádakat hoztak fel egy jól ismert politikai személy ellen egy olyan összeggel kapcsolatban és olyan körülmények között, melyek egy átlagos állampolgár esetében pusztán közigazgatási eljárást vontak volna maguk után. Mi több, az ügyész nem csupán megkísérelte megakadályozni, hogy Elmar Brok tudomást szerezzen az ellene hamis és rendkívül méltatlan alapokon, indokolatlanul felhozott vádakról, de azt is biztosította, hogy az ügy nagy nyilvánosságot kapjon a médiában, így érve el a legmagasabb kártérítési összeg kirovását az érintett képviselőre. Az eset fumus persecutionis, amelyben világosan kitűnik, hogy az eljárás kizárólagos célja az érintett képviselő hírnevének csorbítása volt, ezért e körülmények között egyáltalán nem lenne helyénvaló a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Tartózkodtam a jelentésről való szavazás során. Míg egyfelől a legnagyobb megbecsüléssel adózok a Brok úr által végzett munka előtt, másfelől komoly kétségeim vannak a képviselők mentelmi jogának adóelkerüléssel kapcsolatos jogi eljárás megakadályozására való felhasználását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Az adófizetés olyan kötelezettség, amely alól egyetlen polgár sem bújhat ki. Erre hívták fel Brok úr figyelmét. A mentelmi jog célja nem védelem nyújtása bűncselekmények elkövetésének esetén, hanem a véleménynyilvánítási szabadság védelme. Ezért elégedettséggel tölt el, hogy korrigálta a hibáját.

A jelentés azonban több okból sem kielégítő. Speroni úr, 5 000 EUR nem elhanyagolható összeg, és senki sem kényszerítette Brok urat ebbe a helyzetbe. Ezért a „viszonylag kis összeg bevallásának véletlenszerű elmulasztása” miatti üldöztetéssel való gyanúsítások véleményem szerint teljesen megalapozatlanok. A jelentés ellen fogok szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Parlament feladata, hogy megvédje a tisztelt Ház képviselői mandátumának függetlenségét, és ezt a függetlenséget nem lehet veszélyeztetni. Ami az állításokat illeti, a képviselő fumus persecutionis célpontja lett, más szavakkal az eljárás kizárólagos célja az érintett képviselő hírnevének csorbítása volt. Ezért mentelmi jogának felfüggesztése ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Annak ellenére, hogy személy szerint nem kedvelem Elmar Brokot, kifogásolható viselkedése és ukránellenes retorikája miatt, úgy vélem, hogy kényszerítő erejű indokokra lenne szükség a mentelmi jog felfüggesztéséhez. A mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó kérelmet tudvalevőleg a bielefeldi ügyész által küldött levél tartalmazza, amely szerint Elmar Brok 2005-ös adóbevallásában nem vallott be 5 000 eurót, amelyet a 2005. október 28-án Münchenben, a HypoVereinsbank Group által szervezett „Europa Forumon” tartott beszédéért kapott, és amely után 2 900 EUR adót kellett volna fizetnie. Az is köztudott, hogy Brok úr nem fizette meg ezt az összeget, és felelősségre vonták ezért a mulasztásáért. Manapság a képviselői mentességet egyfajta „bunkósbotként” használják a számlák rendezéséhez, vagy aprópénzként a parlamenti képviselők manipulálására.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A német államügyész kérvényezte egy képviselő, Brok úr képviselői mentelmi jogának felfüggesztését. Ez az eljárás egy mulasztás eredménye, amely során a képviselő nem tüntette fel jövedelemadó-bevallásában egy Münchenben tartott beszéd honoráriumát, amely után 2900 EUR adót lett volna köteles fizetni, amelyet időközben már megfizetett. A jelentés azonban arra a jogi véleményre utal, hogy a szóban forgó eljárást nem ilyen módon folytatták volna le egy átlagos polgár esetében, és komoly jelek utalnak a politikai üldöztetésre. Ilyen sajátos körülmények között, és mivel fumus persecutionis esete forog fenn, amellett szavaztam, hogy ne függesszük fel Brok úr mentelmi jogát.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentéssel az Európai Parlament úgy döntött, hogy nem függeszti fel Elmar Brok mentelmi jogát.

 
  
  

Jelentés: Christel Schaldemose (A7-0033/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavazok. A belső piac megfelelő működéséhez biztonságos termékekre és a fogyasztók bizalmára van szükség. A központi feladat a piac biztonságosabbá tétele, ez azonban nem lehet akadálya a bővítésének. A termékleírások meghatározására vonatkozó közös megközelítés elfogadása után, amelynek hasznossága a belső piac termékei általános biztonságának javulásában is tükröződik, még mindig van mit javítani, mivel túl sok tragikus kimenetelű baleset történik ezen a területen, amelyek főleg a gyerekeket érintik.

Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv, amely a termékbiztonsággal kapcsolatos általános követelményeket szabályozza, körülbelül tíz éve került elfogadásra, így a felülvizsgálata kiemelt fontosságú annak érdekében, hogy megszűnjön a harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó termékekre alkalmazandó eltérő piacfelügyeleti szabályok – attól függően, hogy fogyasztói termékről vagy másról van-e szó – átfedésben lévő két rétege. A vonatkozó jogi keretet tehát három elem alkotja: az új jogszabályi keret, az általános termékbiztonságról szóló irányelv és az ágazati harmonizációs irányelvek. Ezért fontos összhangot teremteni ebben az összetett helyzetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE), írásban.(GA) Az Unió polgárai számára meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy megbízzanak az Unió piacán forgalmazott termékekben, amelyekre mindig magas szintű egészségi és biztonsági előírásoknak kell vonatkozniuk.

Ez időszerű és fontos jelentés, és üdvözlöm a benne foglaltakat, különösen a termékbiztonságról szóló tanulmányokra vonatkozó információ megosztását illetően, a munka felesleges megkettőzésének elkerülése, valamint idő és források megtakarítása érdekében.

El kell érnünk, hogy az európai fogyasztók biztosnak lehessenek abban, hogy az Unióba importált termékek ugyanolyan minőségűek, mint az ott készültek, és a kereskedelem bővülése nem befolyásolja a termékbiztonságot. Támogatom a Bizottság jelentésében szereplő felhívást a fogyasztási cikkek biztonságával foglalkozó nemzetközi csoportban (ICPSC) kifejtett tevékenység fokozására, annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek veszélyes anyagok az egységes piacra. Alapvető fontosságú, hogy a közös piac képes legyen kezelni az online piacot, és annak hatását a termékbiztonságra és a piaci felügyeletre.

A hírek szerint növekszik a harmadik országokból online beszerzett termékek száma, amelyek nem felelnek meg az uniós előírásoknak és kockázatnak teszik ki az uniós fogyasztókat.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) E fontos dokumentum mellett szavaztam. Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvet, amely a termékekre vonatkozó általános biztonsági követelményeket szabályozza, majdnem 10 éve fogadták el és felülvizsgálata még nem történt meg, noha az elmúlt tíz év során sok minden változott globálisan és az Unión belül. Még mindig számos probléma akad ezen a területen, amelyek megoldása nélkül az uniós fogyasztók nem érezhetik biztonságban magukat. A gyerekeknek szánt termékek esetében különösen körültekintő szabályozásra van szükség. Minden évben számos baleset történik az Unióban, amelyek során gyermekek nem biztonságos termékeket használnak, és amelyek esetenként halállal végződnek. A piacfelügyelet erősítése az egyik kulcselem kell, hogy legyen az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata során, biztosítva a termékek és gyártók nyomon követhetőségét, és lefektetve a szabványosítás elveit, amelyek megkönnyítik a fogyasztók fokozottabb védelmét, és világosabb és pontosabb információt nyújtanak számukra a vásárolt termékekről.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE), írásban.(PT) A 2001/95/EK irányelv felülvizsgálatának célja a fogyasztók egészségének és biztonságának magas szintű szavatolása, különös tekintettel a legérzékenyebb fogyasztókra, vagyis a gyerekekre és az idősekre. Átláthatóságot kíván és a piacok aktívabb felügyeletét, valamint a beavatkozás gyorsabb eszközeit, amelyek lehetővé teszik a veszélyesnek ítélt termékek kivonását a piacról. A belső piac helyes működéséhez biztonságos termékek és tájékozott vevők kellenek, akik rendelkeznek a választás lehetőségével. Ezen okokból támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE), írásban.(IT) Véleményem szerint a jól működő egységes európai piachoz hozzátartozik a termékbiztonság és a fogyasztók bizalma.

A termékek szabad mozgására és a termékválaszték további bővítésére törekvés nem térítheti el a figyelmet a fogyasztóvédelemről. A piacok globalizációját tekintve, amelynek során egyre több termék származik külföldről – különösen Kínából –, kiemelt fontosságúvá válik a fogyasztóvédelmi kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködés.

A 2001/95/EK irányelv a termékekre vonatkozó általános biztonsági követelményeket szabályozza. A tagállamok azonban nem egységes módon ültették át az irányelvet a hazai jogba, és számos kérdés merült fel mind az alkalmazási körét, mind a termékeknek tulajdonított tényleges veszélyeket illetően. Ezért fontosnak vélem az irányelv felülvizsgálatát, hogy azonosíthassuk a nem biztonságos termékeket, és megszüntessük forgalmazásukat, így biztosítva az európai polgárok érdekeinek teljes körű védelmét.

Végezetül teljes mértékben támogatom Schaldemose asszony javaslatát a termékek nyomon követhetőségére vonatkozó konkrét intézkedések foganatosításáról. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések lehetővé teszik a hatóságok, cégek és fogyasztók számára, hogy azonosítsák azokat a termékeket, amelyek az európai piacra való belépésüket követően nem bizonyulnak biztonságosnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD), írásban.(IT) Az európai közös piacon ma nagyobb szükség van az országainkban forgalmazott termékek biztonságának egységes ellenőrzését garantáló szabályozó eszközökre, mint valaha.

Erre sürgős szükség van, mivel meg kell védenünk a fogyasztókat a termékek áradatától, különösen az olyan országokból származóktól, mint Kína, amely termékeket igen gyakran a végfelhasználók biztonságát teljesen figyelmen kívül hagyva terveznek meg és csomagolnak. Ellenőriznünk kell a piacunkra belépő termékek minőségét és megfelelésüket a fogyasztóvédelmi előírásainknak, és mindenekelőtt egyetlen eszközben kell egységesítenünk a nemzeti piacfelügyeleti gyakorlatokat, amelyek néha igen különbözőek.

A jelentés javaslatainak gyakorlati megvalósítása ezért azt jelenti, hogy minél előbb olyan szöveget fogalmazunk meg, amely megoldja az európai jogalkotás jelenlegi problémáit, mivel több, egymást átfedő irányelv van érvényben, amelyek néha nem fedik le az alkalmazás összes területét és a forgalmazott termékek biztonságára vonatkozó összes esettanulmányt. Jó eredmények várhatók a tagállamok közti legjobb gyakorlat cseréjétől, amelyet a jelentés Schaldemose asszony javaslatainak végső változatában kiemelten javasol. Ezen okokból Schaldemose asszony jelentése mellett szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A belső piacon kapható termékek kínálata folyamatosan nőtt és megsokszorozódott az utóbbi 10 év során. Nagyjából ekkor lépett hatályba az általános termékbiztonságról szóló irányelv, amely a termékek biztonságára vonatkozó általános követelményeket határoz meg. Ezért az irányelv felülvizsgálatának javaslata nem lehet elég időszerű. A jelenlegi irányelv csak részben fedi le a 2008 közepén elfogadott új jogszabályi keretben foglaltakat. A szabályozások összhangba hozatala több esélyt adna a koherens belső piac céljának eléréséhez mind a harmonizált, mind a nem harmonizált termékek esetében, valamint a fogyasztók érdekeinek átfogó védelmét nyújtaná. A szabályozásoknak ugyanakkor teljesen átláthatóknak kell lenniük, hogy a gyártók számára érthetőek legyenek. Következésképp fontos, hogy megszabaduljunk a harmonizált termékekre vonatkozó kétféle, átfedésben lévő piacfelügyeleti szabályozástól, attól függően, hogy fogyasztási cikkekre vonatkoznak-e vagy sem.

A piacfelügyelet szorosan kapcsolódik a termékbiztonsághoz, mivel kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó uniós harmonizációs intézkedéseknek, és ne jelentsenek veszélyt.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelentés mellett szavaztam, amely az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatát javasolja. Határozott meggyőződésem, hogy a közös piac csak akkor működhet megfelelően, ha növeli a fogyasztók bizalmát, és biztonságos termékekkel látja el őket. A 2001/95/EK európai irányelvet, amely a termékekre vonatkozó általános biztonsági előírásokat tartalmaz, 10 éve fogadták el: itt az ideje a felülvizsgálatának, tekintettel a piacon megjelent új termékekre. A fogyasztók biztonsága és védelme mindig is politikai intézkedéseink prioritásai között szerepelt, ezért alapvető fontosságú az irányelv felülvizsgálata, a termékekre vonatkozó biztonsági előírások naprakésszé tétele és az új szabályozási keret jogszabályainak összhangba hozatala által.

Egyetértek bizonyos intézkedések bevezetésének szükségességével. Utalok ezzel például a piaci felügyelet megerősítésére, a termékek nyomon követhetőségével kapcsolatos konkrét lépésekre, beleértve a modern technológia eszközeivel létrehozandó fogyasztói termékbiztonsági információs adatbázist és a gyerekek számára készült termékek iránti fokozottabb figyelmet. Röviden, amennyiben ezeket az intézkedéseket hamarosan bevezetik, akkor a fogyasztók nagyobb bizalommal vásárolhatnak az európai piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Támogatom a piaci termékek biztonságosságát szavatoló európai intézkedések javítására és fokozására irányuló kezdeményezést, amely során a fő szempont a fogyasztók jóléte és védelme. Úgy vélem, hogy helyi szinten (termelők és vállalatok), különösen a nyomon követhetőséggel, termékbiztonsággal és az e-kereskedelem átláthatóságával kapcsolatban javasolt intézkedések releváns és lényeges pontok az európai megközelítés hézagjainak megszüntetéséhez és ebből következően a belső piac megfelelő működésének biztosításához. Szeretnék ezenkívül rámutatni a tagállamok közti együttműködés fontosságára, amelynek köszönhetően létrejön a biztonsági szintek harmonizációja és erősödik a piaci felügyelet.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, alapvető annak garantálásához, hogy az egységes piacon forgalmazott minden termék biztonságos legyen, így biztosítva a fogyasztóvédelem magas szintjét. A tagállamoknak, az Európai Bizottsággal együttműködve, összehangolt módon szankciókat kell bevezetniük, köztük súlyos pénzbüntetéseket is, az olyan gazdasági szereplőkkel szemben, amelyek szándékosan hoznak forgalomba veszélyes vagy az előírásoknak nem megfelelő termékeket a belső piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A fogyasztói bizalom biztosítása érdekében elengedhetetlenek a piacon megjelenő termékek minőségére vonatkozó szigorú szabályok, és léteznek erre irányuló uniós szabályok, amelyek részben sikeresek. Véleményem szerint azonban e szabályoknak mindenképp meg kell felenniük két feltételnek, amelyek egyazon érem két oldalát jelentik: 1) egyrészt nem jelenthetnek nagyobb korlátozást az európai termelők számára, mint nemzetközi versenytársaik számára, amelyek ugyanezen a piacon forgalmazzák termékeiket, e szabályok betartása nélkül, és 2) nem lehetnek olyan szigorúak, hogy veszélyeztessék a gazdasági versenyképességet. Ezt a két korlátot szem előtt tartva kell a Bizottságnak felülvizsgálnia az általános termékbiztonságról szóló irányelvet, különös figyelmet fordítva a legveszélyeztetettebb fogyasztókra, különösképp a gyerekekre. Tudjuk, hogy a nem biztonságos termékek által okozott rengeteg baleset többségét gyerekek szenvedik el, ami konkrét intézkedéseket követel, nem csupán a végtermékek biztonságát illetően, hanem alkalmasságukat is azon fogyasztói csoport számára, akiknek szánták őket.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A jelentés a közel 10 éve elfogadott, általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló irányelv felülvizsgálatának szükségességéről szól. Az elmúlt évtizedben jelentős haladást értünk el ebben a kérdésben az Európai Unióban, ezért általánosan elfogadott, hogy lehetséges és kívánatos a fejlesztések megvalósítása egy olyan jogszabályi keretben, amely garantálja a termékbiztonságot, miközben egyszerre kedvez a fogyasztóknak és a vállalatoknak. Először is, az irányelvet összhangba kell hozni az új jogszabályi kerettel. Majd bizonyos területeken ki kell küszöbölni a jogalkotási átfedést, másutt meg kell szüntetni bizonyos területek mellőzését az általános termékbiztonságról szóló irányelvben (GPSD) és az új jogszabályi keretben.

Egyetértek az előadó véleményével, amely szerint a termékbiztonsági szabályozást naprakésszé kell tenni, és harmonizálni kell az új jogszabályi kerettel, a fogyasztóvédelem optimalizálása – minőségi termék nyújtása révén –, és a termelők számára biztosított teljes átláthatóság érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A jelentés iránymutatásokat tartalmaz az általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló irányelv jövőbeni felülvizsgálatához. A hangsúly a termékbiztonság magas szintjének elérésén van, amely fokozottabb felügyeletet kíván, és amely érdekében elegendő forrást kell a felügyelő hatóságok rendelkezésére bocsátani, egyebek közt a nyomon követhetőség biztosítása érdekében az egész ellátási lánc mentén. A termékek származási országának és a felelős gyártó meghatározásának fontos kérdéséről is szó esik. A fogyasztó tájékoztatáshoz való jogán kívül ez az uniós országok gyártói számára is védelmet jelent. Kritikával illettük a közös piac fejlesztésének és elmélyítésének következményeit a gazdasági és szociális különbségek növekedésére az Unióban. A jelentés által tett konkrét javaslatok azonban – amelyek a fogyasztók érdekeit helyezik előtérbe – elnyerték beleegyezésünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Noha ellenezzük az európai belső piac fejlesztését, amelynek jegyében ez a jelentés is született, konkrét javaslatai és a benne vizsgált fő kérdés a fogyasztók biztonságának és a vásárlás feltételeinek javítására irányulnak.

Konkrét célja az, hogy iránymutatást adjon az általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló irányelv jövőbeni felülvizsgálatához.

Az előadó nagy hangsúlyt helyezett a fokozottabb felügyeletre, a termékbiztonság magas szintjének elérése érdekében. Hangsúlyozta továbbá, hogy elegendő forrást kell a felügyelő hatóságok rendelkezésére bocsátani, egyebek közt a nyomon követhetőség biztosítása érdekében az egész ellátási lánc mentén, mivel ez fontos a termék származási országa és a felelős gyártó meghatározása szempontjából, amely importált termékek esetében az európai gyártókat is védi.

Ezért szavaztunk a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) A dán képviselőtársam, Schaldemose úr által végzett alapos munkára tekintettel az általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló irányelvvel kapcsolatos jelentés mellett szavaztam. Támogatom a jelentést, mivel intézkedéseket tartalmaz a nyomon követhetőségről, amely hasznos a fogyasztók számára esetleg káros termékek mozgásának megakadályozására, továbbá azért, mert hangsúlyozza a harmadik országokból, különösen Kínából származó termékek szigorú ellenőrzését.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) Az Unió piacán forgalmazott valamennyi árunak és terméknek magas szintű biztonsági előírásoknak kell megfelelnie az Európai Unió fogyasztóinak védelmében.

 
  
MPphoto
 
 

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban.(PL) A termékbiztonság a fogyasztók egyik legfőbb igénye, akik nem szeretnék, hogy az általuk beszerzett termékek veszélyt jelentsenek az egészségükre. Mondanunk sem kell, hogy a termékbiztonság főleg a gyártóktól és az importőröktől függ, amelyek a terméket forgalomba hozzák. A piacfelügyelet is jelentős szerepet játszik annak biztosításában, hogy csak az előírt normáknak megfelelő termékek kerüljenek a piacra. Az Európai Parlament határozott üzenetet küld a megszavazott jelentéssel, sürgeti a termékbiztonságról szóló irányelvek összhangba hozatalát más jogalkotási aktusokkal, ami jobban működő piacfelügyeleti rendszert eredményez, valamint világos és átlátható szabályozást a vállalkozóknak, és garanciát jelent a fogyasztók számára, hogy a megvásárolt termék megfelel a jogi követelményeknek.

A RAPEX-rendszeren keresztül azonban aggasztó számú bejelentés érkezett, túlnyomó többségük Kínából származó termékekkel kapcsolatban. A véleményben, amelyet a jelentésről a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság számára megfogalmaztam, egyik kérésem a termékbiztonsággal kapcsolatos együttműködés fokozása volt fő kereskedelmi partnereinkkel, és további erőfeszítés a RAPEX–Kína rendszer működésének fejlesztése terén. Remélem, hogy a Kínával való együttműködés erősítése a Kínából az uniós piacra importált termékek minőségének javulását eredményezi.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvet – amely közösségi szinten megállapítja a fogyasztói termékekre vonatkozó általános biztonsági követelményeket – felül kell vizsgálni, és integráció révén összhangba kell hozni a 2008-ban elfogadott új jogszabályi kerettel, különösen a piacfelügyeletről szóló rendelettel. A termékbiztonságra és a piacfelügyeletre vonatkozó jogszabályi keret a jogi aktusok három rétegéből áll (az általános termékbiztonságról szóló irányelv, az új jogszabályi keret és az ágazatspecifikus harmonizációs irányelvek), ami a belső piacon bizonytalanságot és zavart okoz. A piacfelügyelet szintje a tagállamokban jelentősen eltérő, továbbá néhány tagállam nem biztosította a hatékony piacfelügyelethez szükséges forrásokat, és eltérően értelmezi „a súlyos kockázatot jelentő termékek” fogalmát, ami akadályt emelhet az áruk szabad mozgása elé; megzavarhatja a versenyt a belső piacon és veszélyeztetheti a fogyasztók biztonságát. A piacfelügyeletre vonatkozó jelenlegi jogszabályi keret nem kellően következetes, és ezért azt felül kell vizsgálni és összehangoltabbá kell tenni. Nem szavaztam a jelentés mellett, mivel úgy vélem, hogy kizárólag a fogyasztók biztonságát szem előtt tartva csökkentenénk az áruk szabad mozgását és a termékek még nagyobb kínálatát. Világos továbbá, hogy a piacfelügyelet több tagállam számára kihívást jelentő tevékenység, mivel láthatóan nem képesek elkülöníteni a hatékony piacfelügyelethez szükséges erőforrásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Edvard Kožušník (ECR), írásban.(CS) Támogatom az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentés végső változatát. Üdvözlöm a tényt, hogy a végső változat nem tartalmaz további ügynökségek létrehozására vonatkozó javaslatokat, és ezért nem ró további terheket a költségvetésre. Szeretném kiemelni, hogy a jelentés hangsúlyozza a szabványok kialakításának, mint a szabályozás eszközének fontosságát, amely lényegében az „intelligens szabályozás” példája, és ezért nem felülről, hanem alulról, az érdekelt felek által szerveződő szabályozás. Pontosan ezért szeretném kérni a piacfelügyeleti szervek nagyobb bevonását a biztonsági szabványok létrehozásának folyamatába, mivel ez megfelelő eszköz annak biztosítására, hogy ismereteik befolyással legyenek a szabványosítási folyamatra. A termékbiztonsági szabványok létrehozásának terén végzett tevékenység bővítésével kapcsolatban alapvetőnek tartom, hogy a hangsúly az európai szabványosítási rendszer stabilitásán, az európai szabványok egyszerűsítésén és a szabványok létrehozásához szükséges idő csökkentésén legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Először is gratulálni szeretnék Schaldemose asszonynak a végzett munkájáért. A Parlament által ma elfogadott jelentés a termékbiztonság fontos kérdésével, következésképp a polgárok védelmével foglalkozik. A komoly európai elkötelezettség a fogyasztóknak a hibás és veszélyes termékektől való védelme mellett eddig is azt jelentette, hogy megfelelő szabványokat alakítottunk ki, azonban úgy vélem, még van tennivaló, különösen az úgynevezett veszélyeztetett fogyasztók esetében, mint a gyerekek, az időskorúak és a fogyatékkal élők. Úgy vélem, hogy ezen a területen elengedhetetlen a piacfelügyeleti rendszer erősítése a határellenőrzések hatékonyságát javító intézkedés révén, valamint a termékek teljes nyomon követhetősége az egész ellátási lánc mentén. Végezetül újra kiemelem a jelenleg hatályban lévő szabályozási keret – amelyet az általános termékbiztonságról szóló irányelv képvisel – felülvizsgálatának szükségességét, a Parlament mai szavazása során elfogadott iránymutatások alapján.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Még mindig számos nem biztonságos termék kapható a piacon. Üdvözlöm a jelentést, amely szerint a RAPEX (a veszélyes fogyasztási cikkekre vonatkozó uniós sürgősségi tájékoztatási rendszer) további fejlesztésére van szükség. Konkrét intézkedésként a tagállamoknak hatékonyabbá és ismertebbé kell tenniük a határellenőrzés szabályait és a vámhatóságokat, hogy felléphessenek a nem eléggé biztonságos termékek ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Habár az elmúlt tíz év során kétségtelenül történt előrelépés a termékekkel kapcsolatos követelmények terén az Európai Unió belső piacán – részben a közös megközelítésnek köszönhetően –, még rengeteg a teendő. Valóban nagyon fontos lenne a jelenlegi európai jogszabályok felülvizsgálata ezen a téren. Világos, hogy az általános termékbiztonságról szóló irányelvet, amelyet több mint tíz éve fogadtak el, felül kell vizsgálni. Ezzel egyúttal elérnénk a termékekről szóló, 2008-ban elfogadott új jogszabályi keret rendelkezéseinek betartását. Ezért a piacfelügyelet erősítésére van szükség, amely együtt jár a termékbiztonsággal. A megoldásra váró igazi probléma azonban – és a jelentés valódi prioritása – a gyermekeknek szánt, illetve őket megcélzó termékek vizsgálata. Azt is ajánlanám a Bizottságnak, hogy tegyen javaslatot egy általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló megfelelő rendeletre. Ez magában foglalná az olyan alapvető elemeket, mint a konkrét intézkedések elfogadása a nyomon követhetőség terén, a gyártók kötelezése részletes kockázatelemzés készítésére a termékek tervezési szakaszában vagy, megint csak, a termékek online értékesítésének szigorú szabályozása.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A belső piac megerősítése alapvető fontosságú az Unió kielégítő gazdasági fejlődése szempontjából. Ez a törekvés azonban csak akkor valósulhat meg, ha a piacra kerülő termékek biztonságosak, és erős a fogyasztók bizalma. Eddigi célunk, a piacon elérhető javak szabad mozgásának és növekvő kínálatának biztosítása, nem választható el az ezzel kapcsolatos fogyasztói biztonságtól. Az elmúlt években sok előrelépés történt a termékbiztonság terén. Még mindig van azonban tennivaló, különösen a gyermekeknek szánt termékekkel kapcsolatban, akiket könnyebben érhet baleset a biztonsági előírások be nem tartása esetén.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság egyhangúlag fogadott el, a Parlament egyfajta hozzájárulása az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv felülvizsgálatához. Lényeges, hogy a jelentés hangsúlyozza a termékbiztonsággal kapcsolatos jelenlegi európai jogszabályok felülvizsgálatának fontosságát annak érdekében, hogy a nem biztonságos termékek azonosíthatóak, forgalmazásuk pedig leállítható legyen. Ennek és a további lépéseknek az a célja, hogy megvédjék az Unió lakosságát a piacon felbukkanó veszélyes termékektől, ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) A RAPEX-rendszerben bejelentett termékek nagyjából 60%-a Kínából származik. A veszélyes termékek többsége tehát olyan piacról érkezik, amelynek ellenőrzése szinte lehetetlen az EU számára. Remélem, hogy az új RAPEX–Kína rendszer javít ezen a helyzeten. Az Uniónak határozott álláspontot kell képviselnie annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztókat és az egészségüket. A veszélyes termékek visszahívásának gyorsabban és hatékonyabban kell történnie, és javítani kell a nyomon követhetőséget visszafelé a termelési lánc mentén. A jelentés ebbe az irányba tett lépés, ezért mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A fogyasztási cikkek biztonsága érdekében az európai piac hatalmas mérete hatékony és specifikus szabályozást igényel, és ezért úgy vélem, hogy az Uniónak felül kell vizsgálnia szabályozását a piacfelügyelet biztosítása érdekében. Schaldemose asszony jelentése – amely mellett szavaztam – megerősíti a 2001-es irányelv felülvizsgálatának szükségességét, mivel a tagállamok nehézségekkel küzdenek az átültetése terén. Mivel a tagállamok 2004 óta nem alkalmazták az irányelvet, problémákat okoztak a termékfelügyelet terén, és a termékek tanúsítását sem biztosították a kellő mértékben. Egyetértek azzal, hogy a jelentés hangsúlyt helyez a hamisítás elleni fellépésre a termékeknek az új technológiák általi jobb azonosíthatósága révén, a fogyasztók biztonságának érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A jelentés az általános termékbiztonságról és piacfelügyeletről szóló irányelv felülvizsgálatához kapcsolódik. Az áruk szabad mozgására és a termékek kínálatának folyamatos bővülésére törekedve nem szabad szem elől téveszteni a fogyasztók biztonságát. Mind a kormányok, mind a vállalkozások felelőssége a nagyobb termékbiztonság szavatolása. Az európai szintű jogszabályok már sikeresnek bizonyultak, javítva a termékek általános biztonságát a belső piacon. Azonban még mindig van tennivaló, mivel hiányosságok mutatkoznak a fogyasztók biztonságának területén, aminek káros következményei lehetnek. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértettem az előadó javaslataival, amelyek hangsúlyozták a termékbiztonsággal kapcsolatos jelenlegi európai jogszabályok felülvizsgálatát, hogy a veszélyes termékeket fel lehessen deríteni, és ki lehessen vonni a piacról a végfelhasználók érdekében. Különösen a legveszélyeztetettebb fogyasztóknak, vagyis a gyermekeknek, az időskorúaknak és a fogyatékkal élő személyeknek szánt termékekre vonatkozó közös piaci biztonsági előírások módosítását emelném ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni a Scaldemose asszony által végzett kiváló munkához.

A fogyasztók számára nagyobb védelmet kell biztosítani a hibás és esetlegesen veszélyes termékekkel szemben. A jelentés által a Bizottság tudomására hozzuk, hogy felül kell vizsgálnunk az irányelvet, erősítenünk kell a piacfelügyeleti rendszert és a közös piacon egységes piacfelügyeletet kell megvalósítanunk.

Annak érdekében, hogy hatékonyan harcoljunk a közös piacon megjelenő hibás termékek ellen, úgy vélem döntő fontosságú a határellenőrzések fejlesztése, különösen a kikötőkben. Arra kérem a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy szigorúbb szankciókat vezessenek be a biztonsági előírásokat megszegő, harmadik országokból származó importok ellen.

A termékek teljes nyomon követhetősége az egész ellátási lánc mentén további kulcsfontosságú feltétele annak, hogy a hibás termékek visszavonhatóak legyenek a piacról, akár gyártás közben is. Ennek érdekében megfelelő forrásokat kell biztosítani a vámhatóságok számára. Továbbá kérem, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az online értékesítésekre, amelyek száma egyre nő, különösen azon termékek értékesítésére, amelyek közvetlen kárt okozhatnak a fogyasztó számára, mint a gyógyszer- és élelmiszer-készítmények.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Rochefort (ALDE), írásban.(FR) Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos jelentés mellett szavaztam. Én magam is egyetértek a jelenlegi termékbiztonságra vonatkozó jogszabályi keret egyértelműbbé tételével, amely jogi aktusok három rétegéből áll. Annak biztosítása érdekében, hogy a piacfelügyeleti hatóságok ne szembesüljenek bizonytalansággal, közös európai keretet kell kialakítanunk minden, a belső piacon kapható vagy megjelenő termék számára. Továbbá nem szabad elfelejtenünk, hogy kétféle, egyaránt fontos módon vehetjük el a gazdasági szereplők kedvét az illegális cselekvéstől, egyrészt meg kell büntetnünk azokat, akik szándékosan veszélyes vagy a szabályoknak nem megfelelő terméket forgalmaznak, másrészt az átláthatóság révén: a termékekre vonatkozó minden tilalmat nyilvánosságra kell hoznunk. A jelentés egy további lényeges témára is kitér: globális szempontból vizsgálja a termékbiztonságot. Ezen a téren az Európai Uniónak azt a célt kell kitűznie, hogy javítsa a harmadik országokból, így például Kínából és Indiából származó veszélyes termékekkel kapcsolatos információcserét, annak érdekében, hogy a termékek európai piacra lépését megelőzően foglalkozhasson a termékbiztonság kérdésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jól működő egységes piac egyenlő a biztonságos termékekkel és a fogyasztói bizalommal. A piacon szabad mozgásra és a termékek még nagyobb kínálatára törekedve nem szabad szem elől téveszteni a fogyasztók biztonságát. A termékbiztonság területét áttekintve az tapasztalható, hogy a termékbiztonság terén az Európai Unióban az elmúlt évtizedben előrelépés történt. A kormányok és a vállalkozások is felelősséget vállalnak a biztonságosabb termékek forgalmazásáért, és az uniós szintű jogszabályoknak köszönhetően teret nyert a termékkövetelmények közös megközelítése, aminek következtében javult a belső piacon a termékek általános biztonsága. Noha látható előrelépés, még mindig van tennivaló ezen a téren. A helyzetet kezelni kell, mivel veszélyeztetheti a fogyasztók biztonságát, adott esetben pedig akár végzetes is lehet.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Az irányelv elfogadásával az Európai Parlament hangsúlyozza a határellenőrzések fejlesztésének alapvető szükségességét, különösen a kikötőkben, a közös piacon megjelenő hibás termékek elleni hatékony fellépés érdekében.

Az elfogadott szöveg arra szólítja fel a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy szigorúbb szankciókat vezessenek be a biztonsági előírásokat megszegő, harmadik országokból érkező importokkal szemben. Nagyobb figyelmet kellene továbbá fordítani az online értékesítésre, amely egyre növekvő jelenség, különösen azon termékek értékesítésére, amelyek közvetlen kárt okozhatnak a fogyasztó számára, mint a gyógyszer- és élelmiszer-készítmények.

A termékek teljes nyomon követhetősége az egész ellátási lánc mentén további kulcsfeltétele annak, hogy a hibás termékek visszavonhatóak legyenek a piacról, akár gyártás közben is. Ennek érdekében megfelelő forrásokat kell a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani az ellenőrzések elvégzéséhez.

Fontos hangsúlyozni a követelményt, hogy a gyártó vállalatok még a termék tervezési szakaszában ellenőrizzék biztonsági és egészségügyi kockázatait, valamint a termékbiztonsággal kapcsolatos nyilvános adatbázis létrehozásának követelményét.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Az irányelv felülvizsgálatának célja a fogyasztói cikkekre vonatkozó szabványok egységesítése és harmonizálása, amelyek közt jelenleg átfedés mutatkozik, és eltérnek a piacfelügyelet kérdésében.

Globalizált világunkban, ahol az áruk és a személyek állandó mozgásának tanúi vagyunk, egyre növekvő igény mutatkozik a forgalomba hozható termékek rendszeres ellenőrzésének megvalósítása iránt.

Különös figyelmet kell fordítani a harmadik országokból származó termékekre, amelyek esetében az Európában meg nem engedett higiéniai és egészségügyi szabványok, termelési eljárások és felhasznált anyagok olyan termékek beszennyezésének veszélyét hordozzák, amelyek a mi asztalunkon és kezünkben kötnek ki.

Különösen a gyerekjátékok mérgező összetevőit kell vizsgálnunk, mivel a gyerekek gyakran a szájukba veszik őket. Annál is aktuálisabb a probléma, mivel a játékok gyakorlatilag minden esetben Kínában készülnek, abban az országban, amely sajnos alacsony termelési költségeiről és elégtelen minőségellenőrzéséről ismert. A nyomon követhetőség különösen fontos szempont, amely hasznos azon termékek behozatalának leállítására, amelyek nem biztonságosak a fogyasztók számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a veszélyes fogyasztási cikkekre vonatkozó uniós sürgősségi tájékoztatási rendszer további fejlesztését javasolja. A vámszabályok hatékonyságának és ismertségének javítása segít az elégtelen termékbiztonság javításán, amely végső soron a fogyasztóknak kedvez.

 
  
MPphoto
 
 

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), írásban. – A biztonságos belső piac elsődleges fontosságú a polgáraink számára, és a jelentés kiemeli a termékbiztonsággal és piacfelügyelettel kapcsolatos jogszabályok hiányosságait, valamint ezek végrehajtásának elégtelenségét mind uniós, mind tagállami szinten. A jogbiztonság jelenlegi hiánya, amely abból fakad, hogy különböző jogi eszközök vonatkoznak a termékek különböző kategóriáira, míg más területeken átfedések mutatkoznak, akadályozza a piac biztonságát és az egységes piac megfelelő működését. Az általános termékbiztonságról szóló irányelvet és a piacfelügyeletre vonatkozó szabályozást egyetlen szabályozásnak kellene helyettesítenie, mivel ez az érthetőség és egységesség legmagasabb szintjét garantáló jogi eszköz.

Ezért ezt tartom az egyik legfontosabb prioritásnak, amelyet bele kell foglalni az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló Correia de Campos jelentésbe, amelynek árnyékelőadója vagyok. Továbbá, tekintettel arra, hogy egyre többen vásárolnak interneten, a termékbiztonsággal és piacfelügyelettel kapcsolatos jogalkotást naprakésszé kell tenni az online kereskedelemre vonatkozó intézkedések bevezetésével, hogy erősítsük a fogyasztói bizalmat ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban.(EL) Schaldemose asszony állásfoglalásra irányuló indítványa mellett szavaztam, mert komoly és aktuális témát taglal. Az általános termékbiztonságra vonatkozó jelenlegi mechanizmusokon javítanunk kell, mivel ez segít megőrizni a fogyasztók egészségének és biztonságának magas szintű védelmét.

Olyan országból származom, amely kereskedelmi utak kereszteződésénél fekszik, és különösen konstruktívnak találom a javaslatot, mivel számos harmadik országból importált termék nem felel meg az uniós jogban világosan lefektetett egészségügyi és minőségi követelményeknek. Csak akkor lehetünk igazán hatékonyak és segíthetjük elő a piac megtisztítását, valamint akkor szolgáljuk a fogyasztók javát, ha e termékeket alávetjük a megelőző és felügyelő mechanizmusoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata mellett szavaztam, mivel általában véve támogatom a piacfelügyelet erősítését a hatékony fogyasztóvédelem érdekében. Úgy vélem, fontos a gyermekek, az időskorúak és a fogyatékkal élő személyek védelme, mivel a Közösség különleges felelősséggel bír e csoportok iránt. Tízéves szünet után itt az ideje az irányelv átfogó felülvizsgálatának, hogy az új kereskedelmi csatornákra, többek között az online értékesítésre is kiterjedjen.

 
  
  

Jelentés: Michèle Rivasi (A7-0035/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavazok, mivel egyetértek azzal, hogy nagyobb fokú együttműködésre van szükség a járványokra adott válaszlépések esetén, és egyetértek azzal, hogy szükség van az EU és a tagállamai által készített megelőzési tervek felülvizsgálatára. Az Egészségügyi Világszervezetnek haladéktalanul felül kell vizsgálnia a „világjárvány” fogalmának meghatározását, figyelembe véve nemcsak a járvány földrajzi kiterjedését, hanem súlyosságát is. Úgy vélem, hogy ezt a kérdést hatékonyabban kellene kezelni a javasolt oltási stratégiák értékelése révén, és hogy ezt kizárólag akkor lehet elérni, ha az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Közpint független ügynökségként – az e célt szolgáló megfelel erőforrások birtokában – hatékonyabban gyakorolhatja hatáskörét.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban.(RO) Üdvözlöm a kezdeményezést, amely a járványokra való felkészülés és az azok megelőzése érdekében kiemelt óvatosságot és teljes átláthatóságot igyekszik biztosítani az egészségügyi vészhelyzetekben ajánlott gyógyszerek értékelése tekintetében, és javítani igyekszik az oltási és kommunikációs stratégiákat. Úgy vélem, az Európai Uniónak további forrásokat kell fordítania a megelőző intézkedésekre vonatkozó kutatásra és fejlesztésre annak érdekében, hogy el lehessen érni az egyes influenzavírusok hatásának jobb értékelésére és előrejelzésére elkülönített beruházások növelését mind a pandémiák közötti időszakban, mind pedig a pandémia elején. Ezért igennel szavaztam a jelentésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió tanulni kényszerült a 2009–2010-es európai H1N1-járvány ellentmondásos kezeléséből, és a további aránytalan reakciók megelőzéséhez szükséges intézkedéseket kellett elfogadnia. Ez az, amiért a szöveg mellett szavaztam, amely a jövőbeni esetleges járványok hatékony kezelése érdekében szorosabb együttműködésről, nagyobb függetlenségről és nagyobb átláthatóságról rendelkezik. Szorosabb együttműködésről abban az értelemben, hogy a szöveg javasolja az Európai Unió által hatályba léptetett megelőzési tervek felülvizsgálatát, a kulcsszereplők szerepének és feladatának felülvizsgálatát, valamint egy olyan eljárás bevezetését, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy csoportosan vásároljanak védőoltásokat és gyógyszereket. A szöveg emellett felszólítja a WHO-t, hogy a világjárvány meghatározásába foglalja bele a súlyosság kritériumát is. Nagyobb függetlenségről rendelkezik abban az értelemben, hogy a szöveg szerint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak független ügynökségként kell hatáskörét gyakorolnia, hogy rendelkezésre álljanak a gyógyszeripari vállalatok által nem befolyásolt tudományos tanulmányok. Végül nagyobb átláthatóságról rendelkezik abban az értelemben, hogy a szöveg felszólít az oltási stratégiák hatékonyságának értékelésére. Következésképpen a szöveg következetesebb kommunikációt tesz lehetővé a tagállamok között.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által 2010. április végén közölt adatok alapján az A (H1N1)-influenza 2009-ben 2900 áldozatot követelt Európában. Ez a mérleg elmarad az egyedül a szezonális influenza okozta elhalálozásokra vonatkozó hivatalos becslésektől, amely elhalálozások számát az Európai Bizottság egy mérsékelt évben 40 000-re, egy különösen súlyos szezonban pedig 220 000-re teszi. Ezek az adatok még az uniós tagállamok egészségügyi szolgálatai által közölt legoptimistább előrejelzéseknél is jelentősen alacsonyabbak. A vírus miatt a legmagasabb szintű riasztást adták ki, és ennek nyomán számos tagállam igen költséges intézkedéseket hozott (Nagy-Britanniában ez 1,3 milliárd euróba, Franciaországban pedig 990 millió euróba került, a szezonális influenza esetében felmerülő 90 millió euróval szemben), amelyek nem álltak arányban a vírus veszélyének tényleges súlyosságával. Egyetértek azzal, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek felül kellene vizsgálnia a világjárvány meghatározását, és nem kizárólag a vírus terjedése alapján, hanem belefoglalva a betegség lehetséges súlyosságát is, ami lehetővé tenné a megfelelőbb reakciókat és védelmet biztosítana az EU polgárai számára a valós veszélyekkel szemben. Úgy vélem, hogy e területen hatékonyabb együttműködésre van szükség a tagállamok és a felelős intézmények és szervezetek között, a felelősségnek pedig átláthatóbb módon kell megoszlania a kulcsszereplők között.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE), írásban.(PT) Az A H1N1-influenzavírus által okozott A (H1N1)-influenzát eredetileg Mexikóban észlelték 2009 márciusának végén, majd ezt követően különböző országokban is elterjedt. 2009 májusában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mérsékelten súlyosnak ismerte el az A (H1N1)-influenzát, majd ugyanezen év júniusában a WHO 6-os fokozatú pandémiás riasztást rendelt el. Ez a WHO által elrendelt, legmagasabb szintű riasztás intézkedések sorát indította el Európában. Egyes esetekben ezek nagyon költséges intézkedések voltak (Nagy-Britanniában például 1,3 milliárd euróra, Franciaországban 990 millió euróra becsülték a költségeket, a szezonális influenza esetében felmerülő 87 millió euróval szemben). A válasz aránytalan volt. Mindegyik tagállam saját jogán reagált, túl sok összehangoltság vagy szolidaritás nélkül. A jelentés – amelyet támogattam – a megfelelő következtetésre jut, amikor a tagállamok és az európai egészségügyi intézmények közötti fokozottabb koordinációra, továbbá a főbb szereplők szerepeinek és felelősségi köreinek, az irányítási struktúráknak és az egészséget európai szinten fenyegető kockázatoknak a tisztázására és felülvizsgálatára tesz javaslatot. Végezetül felismeri, hogy az oltóanyagokkal és a vírusellenes gyógyszerekkel kapcsolatban a gyógyszeripartól független tanulmányokra van szükség, többek között az átoltottság nyomon követése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Figyelemmel több európai uniós országnak a H1N1-vírus esetleges járványa elleni küzdelemmel kapcsolatos reakciójára, egyetértek azzal, hogy továbblépésre van szükség az ilyen jellegű helyzetben rendelkezésre álló tudományos információkon alapuló válaszlépések kialakítását illetően. Ennélfogva támogatom a világjárvány kockázatának esetére vonatkozó reagálási és megelőzési tervek felülvizsgálatát. Mindennemű felülvizsgálat céljának a tagállamok egészségügyi hatóságai és az európai intézmények közötti szorosabb együttműködésnek és fokozottabb koordinációjának kell lennie. Egy másik szempont, amelyet rendkívül fontosnak tartok, a szükséges átláthatóság – mind az alkalmazott gyógyszerkészítmények, mind pedig az egészségügyi hatóságok által közölt tudományos jelentések tekintetében – az összeférhetetlenség megelőzése érdekében, valamint a polgárok biztonsága és információkkal való ellátása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Az EU volt a világnak az a régiója, amely a legjobban felkészült és a legjobb reagálási kapacitással rendelkezett a járvány kitörésének leküzdésére, noha a tagállamok felkészültségének szintjei közötti számottevő különbségek és a tagállamok közötti valós együttműködés hiánya gyengített ezen. Az Európai Unión belül felmerülő egészségügyi kockázatokra való felkészülés és reagálás a tagállamok felelőssége, ezért alapvető fontosságú, hogy javuljon a közöttük, az intézmények és a nemzetközi és regionális szervezetek közötti együttműködés és koordináció, különösen a vírusjárvány kitörésének kezdeti szakaszaiban, hogy értékelni lehessen a járvány súlyosságát, és hogy meg lehessen hozni a megfelelő igazgatási döntéseket, és egységes megközelítést lehessen elfogadni. Az EU-n és a tagállamokon belül az elsőbbségi vakcinázási célcsoportok meghatározása tekintetében tett eltérő javaslatok azt a hatalmas bizonytalanságot és azokat az eltérő álláspontokat képviselik, amelyek a megfelelő válasz tekintetében állnak fenn. A költségeket, amelyek elég jelentősek voltak, szintén mérsékelhette volna a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ közötti szorosabb együttműködés. Támogatom a biztonsággal, illetve kockázatok kezelésével és előrejelzésével foglalkozó bármely európai hatóságnál betöltött tudományos szakértői funkció ellátására vonatkozó európai magatartási kódex kidolgozását, hogy elkerülhetők legyenek a további korrupciós ügyek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A H1N1-influenzajárvány kezelése – amellyel kapcsolatban előzetes figyelmeztetés kiadására is sor került – megbukott. Ezért tanulnunk kell a krízisből, hogy az esetleges jövőbeni világjárványok fenyegetéseit eredményesebben tudjuk majd kezelni. Egyértelmű, hogy a tagállamoknak szorosabban kell majd együttműködniük egymással, de az európai intézményekkel is, hogy hatékonyabban tudjanak majd reagálni világjárvány esetén. Emellett tisztáznunk kell az egészségügyi veszélyeket kezelő európai uniós szintű struktúrák szerepét is, valamint biztosítanunk kell, hogy a WHO a globális pandémiás riasztás kiadása vonatkozásában vizsgálja felül a kritériumok meghatározását. Végül helyénvalónak tűnik az oltóanyagoknak a tagállamok általi közös közbeszerzése rendszerének kialakítása. Végül, de nem utolsósorban: az esetleges összeférhetetlenség elkerülése érdekében teljes mértékű átláthatóságra van szükség azokkal a szakértőkkel kapcsolatban, akik tanácsadást végeznek az európai közegészségügyi hatóságok részére.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Örülök a jelentésről való szavazásnak. A jelentésnek árnyékelőadója voltam az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport részéről. Az általunk képviselt körülbelül 500 millió polgár érdekében tanulnunk kell ebből a krízisből, hogy a jövőben valamennyi pandémiás fenyegetés esetében hatékonyabban tudjuk fellépni. A tegnap elfogadott szöveg nagyon jó kompromisszumot jelent az egészségügy területén megvalósuló együttműködés, függetlenség és átláthatóság tekintetében.

Figyelemmel a tagállamok közötti valódi egészségügyi együttműködés bizonyított sikertelenségére, szükséges volt egy olyan konstruktív és gyakorlati megközelítés elfogadása, amely a következő intézkedéseket foglalja magában:

a tagállamok közötti szorosabb együttműködés, továbbá a tagállamok és az európai intézmények közötti fokozottabb koordináció annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen reagálni egy esetleges jövőbeni világjárvány jelentkezésekor;

az egészségügyi veszélyek kezelésével európai uniós szinten foglalkozó struktúrák szerepeinek tisztázása;

a WHO arra való felszólítása, hogy a globális pandémiás riasztás vonatkozásában vizsgálja felül a kritériumok meghatározását;

a tagállamokban alkalmazott oltási és kommunikációs stratégiák felülvizsgálata a polgárok bizalmának visszanyerése érdekében;

a különbségek megelőzése érdekében az oltóanyagok tagállamok általi közös közbeszerzése rendszerének létrehozása;

Az összeférhetetlenség megelőzése érdekében az európai közegészségügyi hatóságoknak tanácsot adó szakértők érdekeltségről szóló nyilatkozatainak közzététele.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D), írásban.(RO) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, a járványügyi kockázatokra való reagálás tekintetében fokozottabb együttműködésre van szükség uniós szinten. A H1N1-influenza esete rámutatott a globális szintű kockázatkezelés elégtelenségére, amely főként a riasztási szintek és a tényleges veszélyek nem megfelelő összeegyeztetésének tudható be, ami többek között nagyon sok pénz elpazarlását eredményezte. Ezzel összefüggésben úgy vélem, az Európai Uniónak független rendszert kell kialakítania a világjárvány kockázatainak értékelésére, továbbá hatékonyabb koordináció szükséges e kockázatok kezeléséhez. Ennek megfelelően az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot olyan képességekkel kell felruházni, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehető legtevékenyebb szerepet töltse be e területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A H1N1-influenza kezeléséről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a jelentés kiemeli annak jelentőségét, hogy a jövőbeni pandémiás krízisek kezelése esetében szorosabbá kell tenni az együttműködést, és növelni kell a függetlenséget és az átláthatóságot, különösen azoknak a hatásköröknek a hatékonyabb alkalmazásával, amelyek az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak mint független ügynökségnek a rendelkezésére állnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) 2009-ben a világot megbénította az óriási pandémiás és talán halálos veszélyt is magában hordozó vírustól, az A-influenzavírustól való félelem. Szerencsére a H1N1-vírushoz kapcsolódó morbiditással és mortalitással kapcsolatos félelmek nem váltak valóra. Európában a vírusnak 2 900 halálos áldozata volt, ami jóval alatta marad a szezonális influenza áldozatai számának. Az Egészségügyi Világszervezet riasztásai és a félelem eredményeként a tagállamok kivételes, például a tömeges oltással kapcsolatos intézkedéseket hoztak, amelyek jelentős költségekkel jártak az egészségügyi rendszerek számára. Fontos, hogy a hibák keresése helyett inkább a megfelelő következtetéseket igyekezzünk levonni abból, ahogyan az A-influenza kezelése történt. Véleményem szerint a leginkább szembeötlő ezek közül az, hogy jobb túlzásba esni, és úgy hibázni, mint megfeledkezni valamiről. Másodszor: le kell vonnunk a tanulságokat a jövőbeni világjárványokra nézve, amelyek sokkal agresszívabbak is lehetnek, és meg kell tanulnunk, hogy mikor és hogyan lépjünk, és milyen intézkedéseket hozzunk.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által közölt adatok alapján a H1N1-influenza vírusa szerencsére kevesebb halálos áldozatot követelt, mint azt eredetileg előre jelezték, és jelenleg kevésbé súlyos betegségnek minősül az EU-ban. Terjedése kezdetén némi riadalmat keltett, ami arra ösztönözte a tagállamok egy részét, hogy jelentős beruházásokat eszközöljenek az oltási programokba, amelyek később eltúlzottnak bizonyultak, mivel például az olyan országokban – például Lengyelországban –, ahol nem hajtottak végre kivételes intézkedéseket, a mortalitási arány az azokkal az országokkal azonos szinten maradt, amelyek sok millió eurós költséggel nemzeti oltási kampányt indítottak.

A jelentés szerint „az alkalmazott védőoltás-beszerzési politika a gyógyszercégekkel 2007 óta érvényben lévő előzetes szerződésekben már rögzítésre került.” Ez az átláthatóságnak a tagállamok gyógyszeripari vállalatoktól való elfogadhatatlan függésének felróható hiányát tárja fel az eljárásban. Ilyen módon egyet kell értenem az előadóval, és remélem, hogy javaslatait – különösen az információ biztonságával és az elővigyázatosság elvével kapcsolatban, amelyből inkább a betegeknek, nem pedig a vállalatoknak kell profitálniuk – a Bizottság és valamennyi tagállam is figyelembe veszi majd.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Figyelemmel a bejelentett A (H1N1)-influenza-világjárvány kezelésének elhibázott folyamatára és a közölt számadatokra (2 900 haláleset következett be a H1N1-influenza miatt, és ugyanebben az évben 40 000 a szezonális influenza miatt), a jelentés felhívja figyelmünket az átláthatóságra, ami örvendetes a számunkra. Ez a történtekhez – az elfogadott eljárások és a felelősségi körök teljes mértékű tisztázása révén – és a jövőbeni helyzetek esetében alkalmazott megközelítéshez egyaránt kapcsolódik. A jelentés különösen a következő kérdéseket emeli ki: az oltóanyagok és vírusellenes kezelések beszerzése; a feljegyzett esetekre vonatkozó információk; a klinikai vizsgálatokkal, kutatási jegyzőkönyvekkel és a gyógyszerek káros hatásaival kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása (az Európai Gyógyszerügynökség által); és az európai egészségügyi hatóságoknak tanácsokat adó szakértők összeférhetetlensége. A jelentés „kéri, hogy az EU-ban és a tagállamokban a jövőbeli influenzajárványok esetére életbe léptetett megelőzési terveket vizsgálják meg újra azért, hogy azok hatékonyak és egységesek legyenek, továbbá kellően önállóvá és rugalmassá váljanak”. Javasolja a tagállamok e területen való, mind a vírusjárvány súlyossága meghatározásának, mind pedig a döntéshozatal tekintetében megnyilvánuló együttműködésének szorosabbá tételét. Összességében kedvező hatásúnak tartom a jelentést, és emiatt mellette szavaztunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) A H1N1-influenza kérdése kezelésének során történtek értékelésekor le kell vonni a tanulságokat, és fel kell ismerni, hogy az országoknak olyan közegészségügyi rendszerekre és a közegészségügy területén az ismeretek terjesztését biztosító szolgáltatásokra van szüksége, amelyek alkalmasak a különböző területeken való működésre. A következőkről van szó:

- a vírusellenes oltóanyagok és gyógyszertermékek hatékonyságáról, biztonságáról, előnyeik és kockázataik arányáról, valamint a javasolt célcsoportokról szóló tudományos tanulmányok készítése és értékelése a gyógyszeripartól függetlenül;

- az egészségügyi vészhelyzetben, különösen a pandémiás helyzetekben ajánlott gyógyszerekre vonatkozó információ értékelése;

- a kapacitás növelése a kockázatok kezelése és előrejelzése tekintetében, valamint az e területeken folytatott kutatással és fejlesztéssel kapcsolatban, valamint a megelőző jellegű közegészségügyi intézkedések tekintetében.

Szükség van a különböző nemzeti szolgálatok, valamint a nemzeti szolgálatok és a megfelelő nemzetközi és regionális intézmények és szervezetek közötti együttműködés javítására is.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) Elfogadom Rivasi asszonynak a H1N1-influenza 2009–2010 időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről szóló jelentését, mivel megmutatja, mennyire rendkívüli mértékben riadalmat keltő módon lépett fel az Európai Unió a probléma értékelésekor. Támogatom, hogy megfelelő mértékű figyelmet fordítsunk az EU polgárainak egészségével kapcsolatos ügyekre, de nem támogatom, hogy rendkívüli mértékben riadalmat keltő álláspontot képviseljünk, amely ezt követően aránytalanul nagy közegészségügyi kiadásokat eredményez. Emiatt szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban.(IT) Az általunk elfogadott állásfoglalási indítvány lefektette az alapjait a sertésinfluenza terjedésére adott európai uniós válasz értékelésének, amelyre már nagyon nagy szükség volt.

Ahogyan arra mindenki emlékezhet, ahelyett, hogy közös megoldást kerestek volna, a tagállamok külön-külön pozíciókba ásták be magukat. A különböző nemzeti kormányok reakciói nagyon sokfélék voltak, és a nagyszabású oltási kampányoktól egészen az oltás mellőzéséig terjedtek, például Lengyelországban. E tapasztalatnak a nemzeti egészségügyi hatóságok és az európai intézmények közötti koordináció javítására, a megelőzési és oltási stratégiák felülvizsgálatára és a pandémiás riasztás kritériumainak újradefiniálására kell ösztönöznie bennünket.

Arra szeretnék rámutatni, hogy a hatékonyabb együttműködés nemcsak az ilyen krízisek kezelése költségeinek csökkenéséhez vezethet – amit például az oltóanyagok csoportos, a tagállamokkal közösen való beszerzésével lehet elérni –, hanem mindenekelőtt biztosítani tudja azt is, hogy az emberek hatékonyabb védelmet kapjanak, mivel a vírus természetesen nem áll meg a határoknál.

Végül remélem, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ megkapja a megérdemelt támogatást ahhoz, hogy teljes függetlenségben tudja folytatni az egészségügyi vészhelyzetek értékelésével és irányításával kapcsolatos munkáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D), írásban.(FR) A H1N1-influenza kezelésének értékeléséről szóló jelentés elfogadása mellett szavaztam. Mindazonáltal szeretnék rámutatni arra, hogy a „kezelés” ebben az esetben valójában az elővigyázatosság elve előtti újabb kapituláció volt, ami a megfelelő reakció előtti intézkedést tesz szükségessé. Az, hogy a WHO főigazgatója fenyegető világjárványt jelentett be, ám saját maga nem vette fel az oltást, jól szemlélteti a felelősöknek a járvány súlyosságát illető személyes véleménye és az általuk folytatott nyilvános diskurzus közötti jelentős eltérést. A szennyezett vérrel kapcsolatos ügy óta egyetlen közegészségügyi tisztviselő sem mer semmilyen felelősséget vállalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) A H1N1-influenza rendkívül tanulságos volt. Először is, arra tanított meg bennünket, hogyan kell kidobni a pénzt az ablakon. A „sertésinfluenza” költségeiért (ami a Számvevőszék szerint 900 millió EUR volt!) nem az áldozatok nagy száma okolható. A H1N1-influenzának tizedannyi áldozata volt, mint a rendes szezonális influenzának. Igaz azonban, hogy az az éves szinten 2 000 áldozat, akiknek többsége idős vagy már beteg ember volt, senkit nem érdekel. Ők sokkal kevésbé egzotikusak.

Másodszor, arra tanított meg bennünket, hogy miként tudjuk teljesen elrejteni az ítélőképesség hiányát riadalmat keltő felszólalásokkal és heves gesztikulációval. Több tízmillió adag oltószert rendeltek meg szükségtelenül. A józan észre való mindennemű tekintet nélkül láttunk hozzá a tömeges oltási program megszervezéséhez. A kommunikáció olyannyira eltúlzott és ellentmondásos volt, hogy a francia nép gyanakvással fordított neki hátat, és – nagyon helyesen – a nekik szólóan kiadott utasításoknak is.

Felmerült az a gyanú, hogy közösek az érdekeik a politikai döntéshozóknak és azoknak, akiknek pénzügyi előnye származott a meghozott döntésekből. Végül a H1N1-influenza arra tanított meg bennünket, hogy Franciaországban akármennyire ügyetlen, hanyag vagy hozzá nem értő is egy miniszter, semmi nem kényszerítheti arra, hogy lemondjon. A francia kormányon belüli napi események pedig annak bizonyítékául szolgálnak, hogy az üggyel kapcsolatban semmi, de semmi változás nem történt!

 
  
MPphoto
 
 

  Mathieu Grosch (PPE), írásban.(DE) Az influenza H1N1-törzse által okozott, az Egészségügyi Világszervezet által 2009-ben és 2010-ben pandémiásnak nyilvánított járvánnyal kapcsolatos fellépésünkből hiányzott az átláthatóság. A H1N1-influenza 2009–2010-es időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről szóló jelentés e kérdéssel foglalkozik. Különösen azért örülök ennek a jelentésnek, mert teljes átláthatóságot kér a sürgős egészségügyi beavatkozás és pandémiás járvány esetében alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatban.

A tagállamok egyoldalúan jártak el az oltóanyagok megrendelésekor és alkalmazásakor. Ezzel összefüggésben fontos kérdést jelent az oltóanyagok készletezési stratégiájának értékelése, valamint hogy fellépjünk az oltóanyagok jövőbeni közös, a tagállamokkal együttesen való beszerzése érdekében. A tagállami felelős hatóságok és az európai ügynökségek együttműködésének javítása szintén fontos feladat.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), írásban.(FR) A képviselőcsoportom (az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport) által benyújtott módosításoknak köszönhetően a jelentés konstruktív javaslatokat tartalmaz, amelyek – különösen az európai szintű együttműködés előmozdításával – segítségünkre lehetnek abban, hogy okulni tudjunk a H1N1-vírus által okozott egészségügyi krízisből.

Az eredeti jelentés számos pontatlanságot tartalmazott, és eltántoríthatta volna az embereket az oltás felvételétől. A ma elfogadott jelentés azonban arra törekszik, hogy helyreállítsa polgárainknak az egészségügyi válságkezelési rendszerünk iránti bizalmát. Az egészségügyi szakembereket nagyobb mértékben kell bevonni a pandémiás járvány megelőzésére és leküzdésére irányuló stratégia kialakításába és végrehajtásába. Nem engedhetjük meg, hogy a továbbiakban is ilyen zűrzavar és gyanakvás övezze az immunizációs kampányokat.

Alapvető fontosságú a kommunikáció annak figyelembevétele révén való javítása, hogy mennyire könnyen keringeni kezdhetnek a tudományos megalapozottság nélküli kósza hírek az új médiában és az interneten. Az influenzajárvány szerencsére kevésbé súlyosabbnak bizonyult a vártnál, veszélyes lehet azonban, ha alábecsüljük a jövőbeni világjárványok kiszámíthatatlanságának mértékét és esetleges súlyosságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert ahhoz, hogy megfelelőbb intézkedéseket lehessen hozni, az Egészségügyi Világszervezetnek haladéktalanul felül kell vizsgálnia a világjárvány meghatározásában szereplő egyes súlyossági szinteket. A világjárványokra való reagálás esetében szorosabb együttműködésre van szükség. Szükség van a megelőzési tervek felülvizsgálatára, a kulcsszereplők szerepeinek és felelősségi köreinek tisztázására és – szükség esetén – felülvizsgálatára, továbbá meg kell erősíteni a tagállamok közötti együttműködést a pandémiára a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályoknak megfelelően adott válaszok kezelését illetően és az egységes kockázatkezelés érdekében, valamint a tagállamok részéről komolyabb együttműködésre van szükség az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal. Be kell vezetni egy olyan eljárást, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy önkéntes alapon csoportos beszerzéseket hajtsanak végre. A gyártóknak teljes mértékben felelniük kell a termékeikre vonatkozó engedélyezett javallatokért, a tagállamoknak pedig oltóanyag-beszerzési szerződéseikben ezt maradéktalanul érvényesíteniük kell. Az EU-ban és a tagállamokban a jövőbeli influenzajárványok esetére életbe léptetett megelőzési terveket – nem utolsó sorban a rendelkezésre álló legfrissebb tudományos adatok alapján – felül kell vizsgálni azért, hogy hatékonyak és egységesek legyenek, továbbá kellően önállóvá és rugalmassá váljanak ahhoz, hogy a lehető legjobb határidőn belül és eseti alapon tudjanak a tényleges veszélyhez alkalmazkodni. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az eredményesség érdekében az oltási stratégiáknak három tényezőn kell alapulniuk: az oltóanyag hatásosságán, az oltóanyag előnyeinek és hátrányainak pozitív egyenlegén és a kockázatnak kitett csoportok megcélzásán.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Úgy vélem, hogy a H1N1-influenza 2009–2010-es időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről szóló állásfoglalás egyértelműen feltárja az elkövetett hibákat, és egyúttal megteremti új megközelítés szerinti és eredményes kezelésének alapjait. Közismert, hogy a H1N1-influenza terjedésére adott válasz a probléma valódi léptékéhez képest eltúlzott volt. Pontosan e miatt gondolom azt, hogy az Európai Uniónak az influenza világjárvány megelőzésére irányuló terveit felül kell vizsgálni, hogy gyors, egységes és hatékony választ lehessen adni. Ebben a tekintetben véleményem szerint alapvető fontosságú a tagállamok közötti együttműködés és koordináció megerősítése annak érdekében, hogy valóban európai stratégiai megközelítést alkalmazhassunk a problémával kapcsolatban. Úgy vélem továbbá, hogy hasznos volna, ha – ahogyan az az állásfoglalás szövegében is szerepelt – a folyamatba a gyógyszeripari szereplők mellett a gyógyszeriparhoz semmilyen érdekeltség révén nem kötődő független szakértőket is bevonnák.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Mivel tisztában vagyok a H1N1-influenza súlyosságával és polgáraink egészségének fontosságával, úgy vélem, a jelentés különösen jelentős, mert rámutat az ilyen helyzetek kezelésének megfelelő módjára is. A járvány mérsékelt súlyosságát már 2009-ben is elismerte hivatalosan az Egészségügyi Világszervezet, a tagállamok által alkalmazott különböző megközelítések óriási költségeket, a sürgősen előállított oltóanyagok értékesítését, valamint a világjárvány fogalmának – a kritériumként nemcsak a földrajzi kiterjedést, hanem a súlyosságot is figyelembe vevő – felülvizsgálatát eredményezték. E tényezők alátámasztják, hogy az eltérő megközelítés alkalmazása elengedhetetlen. Az Európai Uniónak szorosabb együttműködésre, nagyobb átláthatóságra és függetlenségre van szüksége az ilyen helyzetek megoldása tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban.(PL) Az influenza témája évről évre napirendre kerül nemcsak az Európai Parlamentben, hanem sok nemzeti parlamentben is. Úgy vélem, hogy a Rivasi-jelentés rendkívül átfogó megközelítést alkalmaz a H1N1-influenza problémájával kapcsolatban, és különböző témakörök, például az együttműködés, a függetlenség és az átláthatóság szempontjai szerint foglalkozik vele, amelyek feltétlenül szükséges szempontok egy jövőbeni világjárvány esetén. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak hatásos és gyors intézkedéseket kell hoznia, azért a H1N1-influenza kezeléséről szóló jelentés elfogadása mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel nem volt benne semmi, amit ellenezhettem volna. Figyelembe véve azonban a H1N1-influenza korlátozott hatását, nem értem, hogy a Parlament miért fordított egyáltalán időt és pénzt a jelentésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) Szeretnék köszönetet mondani az előadónak a nagyon részletes és őszinte jelentésért, amely számos riasztó észrevételt tartalmaz. Kétségtelen, hogy a járvány alatt tanúsított közös európai uniós megközelítés alátámasztotta a közös intézkedés erejét, ugyanakkor súlyos gyengeségeket is feltárt, különösen a megelőzés, az objektív statisztikák és a biztonságos és hatékony gyógyszerek beszerzése területén. Az EU-nak a közelmúltban kétszer kellett szembenéznie a veszélyes vírusfertőzés problémájával. Nem tanultunk eleget a tapasztalatokból. Üdvözlöm a gyógyszerek hatékonyságának szigorúbb vizsgálatára irányuló és az objektív adatgyűjtést sürgető javaslatokat, valamint az EU valamennyi polgárának az egészségügyi ellátó rendszertől függetlenül való védelme iránti érdeklődést. Úgy vélem, hogy a kutatás és a fejlesztés finanszírozása iránti igény alapvető fontosságú, ahogyan az a szabály is, hogy a gyógyszeripari cégek tanácsadói, nem pedig döntési szerepet kapnának. Ugyanez vonatkozik az oltóanyagokon és más gyógyszereken végzett vizsgálatokra és kísérletekre is, amelyeket a gyógyszeripari cégektől függetlenül kell elvégezni. Támogatom az európai intézményeknél dolgozó szakemberekre és tanácsadókra vonatkozó szigorúbb szabályok iránti igényt is. A nyilvánosságot egyértelmű és átlátható módon kell tájékoztatni, ugyanakkor olyan módon, amely nem kelt pánikot, hanem megalapozott és érthető információkat nyújt. Az Európai Parlament képviselői és az Európai Parlament (EP) munkavállalói egészségének védelméért egyaránt felelős quaestorként azt szeretném közölni, hogy parlamenti intézkedéseink hatékonyak voltak, de nem olcsók.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) A jelentésben ismertetett statisztikai adatok alapján a H1N1 terjedésére adott válaszlépés valóban aránytalan volt a jelenség tényleges jellegéhez képest, és ez számos tagállamban nagyon költséges oltási kampányokat eredményezett. Az előadó ezért úgy vélte, helyénvaló, ha rendkívül fontos kérdéseket vet fel, először is a gyógyszeripari társaságok ellenállhatatlan befolyásával kapcsolatban. Az előadó sürgette a vírusellenes gyógyszerekre vonatkozó vizsgálatoknak a gyógyszeripari vállalatoktól való függetlenítését. A felgyorsított engedélyezési eljárások tanúbizonyságot tettek korlátaikról, mivel, tudományos bizonyítékok még nem állnak rendelkezésre, és ezért továbbra is az iparág által közölt adatokat használják. Szükség van a szorosabb együttműködésre, a megelőzési tervek és a kulcsfontosságú szereplők szerepe felülvizsgálatának igénylésére, valamint hogy lehetővé tegyük a tagállamok számára a csoportos beszerzések önkéntes alapú végrehajtását. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia a világjárványra vonatkozó meghatározását, hogy a vírus virulenciája is a kritériumok közé kerüljön. E tekintetben szükség van arra, hogy az oltóanyag hatásos legyen, kedvező legyen a kockázatainak és előnyeinek aránya, és hogy kifejezetten a kockázati csoportokra irányuljon. Végül mindenféle összeférhetetlenséget el kell kerülnünk, mivel az összeférhetetlenség azonnal a jogsértő nyomásgyakorlás gyanúját keltheti fel a közvéleményben.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A jelentés erényei közé tartozik, hogy elítéli az Európai Gyógyszerügynökség átláthatóságának hiányát, valamint a gyógyszeripari vállalatok és az oltóanyagok és antivírusok szakértői között fennálló kapcsolatokat. Ennélfogva szégyenletes, hogy a jelentés nem szólít fel az említett ügynökség tevékenységeinek mindaddig történő felfüggesztésére, amíg nem kerül sor valódi, átfogó reformjára. Szavazatommal arra bátorítom az előadót, hogy következő alkalommal merészkedjen messzebbre.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A H1N1-influenza járványának európai uniós kezelése sokféle problémát tárt fel, különösen a járvány tényleges súlyossága és kiterjedése tekintetében; a tagállamok által adott válasz méretét tekintve aránytalan és rendkívül költséges volt, ha összevetjük a szokásos influenza miatt évente bekövetkező halálesetek számával és az egyes tagállamok által a szokásos influenza leküzdésére elköltött összegekkel. A H1N1-influenza európai kezelésének elemzése alapvető problémára világít rá: a nemzeti és/vagy európai egészségügyi hatóságok által elvégzett független értékelés hiányára, és az egészségügyi intézkedéseknek a rendelkezésre álló valós klinikai és járványtani statisztikai adatokhoz történő megfelelőbb és valós idejű igazításának ebből adódó elmaradására. Ennek megfelelően szükség van a jövőbeni pandémiás esetek kezelésének megváltoztatására ahhoz, hogy el lehessen kerülni az általános pánik kitörését és a szükségtelen költségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés a H1N1-influenzának a 2009–2010-es időszak alatti uniós kezelését értékeli, és rámutat a javításra szoruló elemekre: a jövőbeni pandémiás krízisek kezelése esetén való együttműködésre, függetlenségre és átláthatóságra, ami az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ hatásköreinek eredményesebb gyakorlásával érhető el.

Egyetlen értékelés azonban nem elég, én pedig semmilyen további fejleményt nem észleltem a járványok kitörésére adott gyors és eredményes válaszok területét illetően, és egyetlen szó sem esett a megelőző intézkedésekről. Ahogyan mindig, a jelentés erélytelen és bizonytalan. Azért szavaztam mellette, mert másik jelentés nincs.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) 2009-ben az A/H1N1-típusú influenzának kevesebb halálos áldozata volt, mint a szezonális influenzának. Noha a WHO kevésbé súlyos betegségnek minősítette a H1N1-influenzát, ennek ellenére a lehető legmagasabb, 6-os szintű pandémiás figyelmeztetést adott ki. Következésképpen a lakosság felé való kötelességeik teljesítése érdekében az EU-tagállamok milliárdokat költöttek egy olyan influenzajárvány leküzdésére, amelynek potenciális veszélye sokkal kisebb, mint a rendes influenzáé. A pánik kialakulásához a média is hozzájárult. Amikor egy járványt veszélynek nyilvánítanak, aztán kiderül róla, hogy vihar egy pohár vízben, akkor – aggasztó módon – a jövőbeni figyelmeztetést az emberek már nem veszik komolyan. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a WHO-nak felül kell vizsgálnia a világjárványra vonatkozó kritériumait.

A jó együttműködés és a közös beszerzés természetesen előnyös dolog egy világjárvány esetén, és segítségükkel árengedmény érhető el. Amennyiben azonban az új gyógyszerek engedélyezését hajszolják keresztül, hogy egy képzelt világjárványt lehessen leküzdeni, akkor óriási probléma van előttünk. A jelentés nem foglalkozott a médiának és a gyógyszeripari vállalatoknak a pánikkeltésben vállalt szerepével. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egy világjárvány súlyosságát és alakulását nehéz előre jelezni, az pedig gyakran előfordul, hogy a világjárvány bekövetkeztekor sok olyan döntést hoznak, amely aránytalan. Ezért nagy figyelmet kell fordítani az együttműködés, a függetlenség és az átláthatóság biztosítására. Mindenekelőtt el kell végezni az EU-ban és a tagállamaiban a jövőbeni influenza világjárványokra vonatkozóan összeállított megelőzési tervek következetes felülvizsgálatát, hogy a tervek az influenza világjárvány kockázatának felmerülésekor mindig rugalmasak és az adott helyzethez igazíthatók legyenek. Emellett bátorítanunk kell a nemzetközi és regionális szintű együttműködést, illetve az intézkedések koordinációját annak érdekében, hogy megfelelően biztosítsák a kockázatkezelést, és késlekedés nélkül reagáljanak a világjárvány kockázatára. Úgy vélem, hogy több pénzügyi forrást szükséges elkülöníteni a kutatásra és a fejlesztésre, és e célból növelnünk kell az influenzavírusok hatásának értékelésére és előrejelzésére szolgáló beruházásokat. Fontos annak a biztosítása, hogy az előzetes beszerzési megállapodások megkötésére és a szállítási folyamatra átlátható módon kerüljön sor, ilyen módon csökkentve a korrupció mértékét e területen. Korlátoznunk kell a gyógyszeripari vállalatok befolyását, és nemcsak a terjesztés, hanem az oltóanyagokkal és a vírusellenes készítményekkel kapcsolatos vizsgálatok elvégzése tekintetében is. A tudományos szakértőknek nyilvánosan ki kell jelenteniük, hogy nem kapcsolódnak pénzügyi vagy más érdekeik a gyógyszeriparhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) A H1N1-influenza 2009–2010-es időszak alatti uniós kezelésének értékeléséről szóló jelentés mellett szavaztam. Az intézmények és az állam részéről a figyelem sok esetben – például Görögország esetében is – együtt mérséklődött az ügy nyilvánosságának csökkenésével. Az influenzáról folytatott vita megállt, de a vírus nemcsak hogy továbbra is létezik, hanem még halálosabbá is válik, mint volt. Görögországban például a közelmúltban a megbetegedések és a betegség által okozott halálozások száma is növekedett: a halálesetek száma meghaladta a százat. A fő ok az információ hiánya volt: a veszélyeztetett csoportok, például a krónikus megbetegedésekben szenvedők, akiknek kérniük kellett volna az oltást, ezt nem tették meg, mivel úgy vélték, a veszély már elmúlt.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A H1N1-influenza 2009–2010-es időszak alatti uniós kezeléséről szóló jelentés kiemeli a betegség súlyosságának statisztikai értelemben vett alacsony szintjét az európai térség vonatkozásában (emberileg minden elhunyt személy pótolhatatlan veszteséget jelent). Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2900 olyan európai halálesetről számolt be, amely 2009-ben a H1N1-vírussal való fertőződés miatt következett be. Ez a szám alacsonyabb, mint az Európai Bizottságnak a kizárólag a szezonális influenza miatt bekövetkezett halálesetekre vonatkozó hivatalos becslésében szereplő számadat. A halálesetek száma jelentősen alacsonyabb annál is, mint ami az Európai Unió tagállamai egészségügyi szolgálatainak legoptimistább előrejelzéseiben szerepel. Az, hogy a tagállamok és az európai intézmények elfogadták az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által bejelentett legmagasabb szintű riasztást, egy sor – a H1N1-influenza súlyosságának fényében – költséges és aránytalan intézkedést eredményezett. Figyelemmel azonban a WHO ajánlására, nem hiszem, hogy ez máshogyan is történhetett volna. Az üggyel azonban foglalkozni szükséges, és én egyetértek az előadó azon véleményével, hogy az EU-nak a tagállamai közötti szorosabb együttműködésre, nagyobb függetlenségre és átláthatóságra van szüksége, különösen az ilyen jelentős pénzügyi hatással járó intézkedések költség-haszon elemzése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – A jelentés szerint szorosabb együttműködésre van szükség a járványokra adott válaszlépések esetén, és felszólít az EU-ban és az EU tagállamaiban összeállított megelőzési tervek felülvizsgálatára. Felszólít emellett a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére és a tagállamoknak az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC) való koordinálására is. A WHO-t a világjárvány meghatározásának a járvány földrajzi kiterjedésén és súlyosságán alapuló felülvizsgálatára sürgeti. A jelentés felkéri az ECDC-t arra, hogy független ügynökségként saját hatáskörében végezzen felméréseket az EU-n belüli fertőzési kockázat súlyossága tekintetében, és hogy nyújtson tájékoztatást a fertőzési kockázatról, továbbá tegyen javaslatot a válságkezelési technikákra, oltási és kommunikációs stratégiákra vonatkozó legjobb gyakorlatokra. A jelentés emellett felhív az Európai Unióban javasolt és a tagállamokban alkalmazott, az influenza elleni oltási stratégiák értékelésére, ideértve az oltóanyagok hatásosságát, az előnyök és hátrányok arányát, valamint a javasolt célcsoportokat, és figyelemmel a biztonságos és hatékony alkalmazásra, valamint a tagállamoknak a releváns információkról a Bizottságnak benyújtott jelentéseire (azaz a beszerzett és a ténylegesen felhasznált oltóanyag mennyisége, a H1N1-megbetegedés miatti halálesetek száma és a megbetegedés miatt elhunytak száma stb.). Az EU-nak a jövőbeni pandémiás krízisek kezelése tekintetében javítania kell az együttműködés, a függetlenség és az átláthatóság szintjét.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Rivasi asszonynak kiváló munkájához. A jelentés fontos kísérlet azon kétségek megvilágítására, amelyek az európai sertésinfluenzára adott aránytalan válasszal, valamint a gyógyszeripari vállalatoknak a meghozott intézkedésre gyakorolt esetleges hatásával kapcsolatban merültek fel.

Én magam kritikusan tekintek a 2009–2010-es időszakban a sertésinfluenzára, a H1N1-vírus megjelenésére adott európai válaszra. A jövőre nézve a takarékosság érdekében az oltóanyagok csoportos beszerzését, valamint az összeférhetetlenség elkerülését (például az európai egészségügyi hatóságoknak tanácsot adó szakértők érdekeltségi nyilatkozatainak közzétételével) lehetővé tevő hatékonyabb szabályokat javaslok. Ezzel kapcsolatban arra hívom fel a figyelmet, hogy az európai szabályozás szerint az oltóanyagokért való felelősség a gyártókat, és nem a nemzeti kormányokat terheli.

Felkérem emellett az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy vizsgálja felül a „világjárvány” meghatározását, és vegye figyelembe a kórokozó virulenciáját is, ne csak a vírus földrajzi elterjedését. Azért, hogy az Európai Unió a világjárvány kialakulásának megelőzésére szolgáló saját kapacitással rendelkezhessen, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) számára garantálni kell azt a támogatást, amelyre ahhoz van szüksége, hogy e feladatot teljesen függetlenül tudja ellátni.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament a mai napon felhívta a figyelmet az európai sertésinfluenza-járványra adott aránytalan mértékű válaszra. A tagállamok eurómilliárdokat költöttek olyan oltóanyagokra, amelyeket a vírus mérsékelt jellege ellenére sietve engedélyeztek. Az egészségügyi költségvetéseket rendre túllépik, és sokkal fontosabb megoldásra váró egészségügyi problémák is vannak a nagy gyógyszeripari vállalatok támogatásánál. Az európai parlamenti képviselők a mai napon felszólítottak az EU egészségügyi beavatkozási mechanizmusainak felülvizsgálatára. A készenléti terveknek kellőképpen függetlenné és rugalmassá kell válniuk ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban tudjanak a tényleges kockázatokhoz igazodni. A gyógyszerek értékelésének teljes mértékben átláthatónak kell lennie, és valamennyi érdekeltségi nyilatkozatot közzé kell tenni az esetleges összeférhetetlenség nyilvános ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében. Az EU vakon követte a WHO-t a sertésinfluenza-járvány kitörésére adott válaszában, és ezen egyértelműen változtatni kell. Az Európai Parlament felszólított a megfelelő európai uniós kockázatértékelés kialakítására, valamint arra, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ kapjon megfelelő eszközöket valamennyi feladatának ellátásához, de különösen a fertőzés kockázata súlyosságának értékeléséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Noha a H1N1-influenza virulenciája Európában nem volt különösebben agresszív, a vírus mostanáig nem kevesebb, mint 4700 ember halálát okozta.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által közzétett jelentés megjegyzi, hogy a vírus kezelése során az EU nem tudott elég gyorsan a fertőzés korlátozásához szükséges egészségügyi intézkedésekhez igazodni. Ez leginkább a különböző tagállamok által elfogadott megelőzési stratégiáknak tulajdonítható, amelyeket évekkel ezelőtt állítottak össze az Egészségügyi Világszervezet bevonásával, és amelyeket soha nem aktualizáltak alapvető mértékben.

Az ilyen helyzetek megismétlődésének megelőzése érdekében – figyelemmel az oltóanyagok terjesztésének módjával kapcsolatban kapott éles bírálatokra – erőfeszítéseinket a jövőben kifejezetten ebbe az irányba kell összpontosítanunk, az egészségügyi krízishelyzetekre való reagáláskor alkalmazott gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyezési eljárásait optimalizálva.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Támogatjuk a saját kezdeményezésű jelentést, mivel valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy az úgynevezett madárinfluenza-világjárványhoz kapcsolódó túlzott riadalomkeltés körülbelül tízszer annyiba került az EU-nak, mint a rendes influenza elleni kampány.

Az, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) anélkül fogadta el a riasztást, hogy az európai ügynökségek, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által vállalt költségek és kockázatok elemzése révén függetlenül járt volna el, költséges és szükségtelen oltási kampányokhoz vezetett, és arra ösztönözte a lakosságot, hogy aránytalan mennyiségben vásároljon steril eldobható anyagokat és fertőtlenítő szereket. A halálos áldozatok számát tekintve a végeredmény – amit a jogalkotónak figyelembe kell vennie – még a szokásos szezonális influenza halálos áldozatainak számánál is alacsonyabb volt.

Ezért alapvető fontosságú, hogy a Bizottság hat hónapon belül részletes költség-haszon elemzéssel tegyen jelentést a Parlamentnek, és közölje, hogyan szándékozik reagálni a jövőbeni hasonló helyzetekre. A WHO-nak felül kell vizsgálnia a világjárványra adott meghatározását, hogy az a fertőzés földrajzi kiterjedését és virulenciáját egyaránt figyelembe vegye.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a H1N1-influenza kezelését értékelő és az oltóanyagok közös beszerzési mechanizmusának kialakítására felszólító jelentést. Fontos, hogy tanuljunk a korábbi járványokból azért, hogy a jövőben hatékonyabban tudjuk megvédeni magunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) A jelentés mellett szavaztam, miután a Bizottságnak bizonyos mértékig sikerült belőle kigyomlálnia a vádakat és a téves megállapításokat. A jelentés kritikusan fogalmaz, és rámutat annak különféle módjaira, hogy az EU miként tudja a szorosabb együttműködés révén jobban megszervezni magát a pandémiás járvány megelőzése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Marina Yannakoudakis (ECR), írásban. – Noha az ECR képviselőcsoport támogatja a tagállamok közötti, a járványokhoz hasonló egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos kommunikáció és együttműködés vonalainak javítását, a H1N1-ről szóló jelentés rosszul tájékoztatja a tagállamokat a H1N1-gyel kapcsolatos tényekről és az újabb járvány kitörése esetén végrehajtandó óvintézkedésekről. A jelentésben és az indokolásban számos olyan vitatható állítás szerepel, amely téves értelmezéshez vezethet a H1N1-influenza járványát, a járványnak az európai társadalmakra gyakorolt hatását és a kormányok reagálási terveit illetően. Úgy véljük, hogy azok a javasolt lépések, amelyeket az egyes tagállamoknak egy jövőbeni járvány esetén meg kellene tenniük (az oltóanyagok vásárlásától kezdve a tényeknek az európai uniós szerveknek való bejelentéséig), oktalanok, és semmilyen nagyobb, a H1N1-hez vagy más jövőbeni világjárványhoz kapcsolódó problémát nem oldanának meg.

A jelentés az oltóanyagokért való felelősséget a gyártók vállára helyezi, ami gátolhatja az oltóanyag-ellátást és elmossa az elszámoltathatóság határait. A dokumentumcsomag emellett kísérletet tesz az ECDC hatáskörének és a tagállamokkal való munkakapcsolatának kiszélesítésére, ami nemkívánatos, mivel költségvetési juttatásának növekedéséhez vezethet. Az ECR képviselőcsoport ezért a jelentés ellen szavazott.

 
  
  

Jelentés: Inés Ayala Sender (A7-0048/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Támogatom a bizottsági szavazás kedvező végeredményét Harald Wögerbauer úrnak az Európai Számvevőszék új tagjává történő kinevezéséről, életrajzának, valamint a kérdéses beosztás jelöltjei számára kiadott kérdőívre adott válaszainak pozitív kiértékelése alapján.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Grèze (Verts/ALE), írásban.(FR) Ma van a Nemzetközi Nőnap, és én Harald Wögerbauer úr kinevezése ellen szavaztam, mert nincs elég nő az Európai Számvevőszékben.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem ezzel a javaslattal, mert Harald Wögerbauer úr megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek, és kedvező véleményt kaptunk Harald Wögerbauer úrnak az Európai Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Tartózkodtam, amikor Harald Wögerbauer úrnak az Európai Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről szavaztunk. A munkatársaimtól kapott jelentések miatt tettem így, amelyek szerint nem egyértelmű az a teljesítmény, amelyet az ausztriai Számvevőszéknél nyújtott.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Számvevőszék egy felügyeleti intézmény, amely ellenőrzi az Európai Unió bevételeinek és kiadásainak jogszerűségét és szabályszerűségét, emellett felügyeli a szabályos pénzgazdálkodást és teljesen függetlenül működik. Ennek jegyében tagjainak kinevezését a képesség és a függetlenség kritériumának kell meghatároznia. Ezért a Tanács kezdeményezésére Harald Wögerbauer urat javasolták az Európai Számvevőszékhez történő kinevezésre. Benyújtotta önéletrajzát, kitöltötte az írásbeli kérdőívet és részt vett a Költségvetési Ellenőrző Bizottság interjúján. Megfelelő érveket sorakoztatott fel, amelyek kellően megalapozzák az Európai Számvevőszékhez történő kinevezését és azt, hogy képes lesz megfelelő módon és függetlenül ellátni feladatait.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A 2010. évi Lisszaboni Szerződés által megkövetelt alkotmányos reformok eredményeként az osztrák kormánypártok bevezettek egyfajta szabványosított kinevezési eljárást egyes uniós beosztások esetében. Úgy tűnik, hogy számos fontos pozíció hiányzik az Osztrák Szövetségi Alkotmány (23) bekezdése c) pontjában szereplő listáról, amely szerint a magas szintű beosztásokkal kapcsolatos döntéseket közölni kell legalább az osztrák elnökkel, vagy hogy a szövetségi kormánynak konszenzusra kell törekednie a kinevezésekről a Nemzeti Tanáccsal. Harald Wögerbauer, az Osztrák Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának politikai igazgatója, az Európai Számvevőszék Végrehajtó Bizottságának leendő új tagja. Úgy tűnik, hogy Wögerbauer úr teljesíti a technikai kritériumokat. Mivel azonban az Osztrák Néppárt a jelek szerint valamiféle autonóm irányvonalat vett fel a függőben lévő uniós személyzet kinevezésével kapcsolatos döntésekben és ez ellentmond a demokratikus elveknek és az uniós kinevezésekkel kapcsolatos nagyobb átláthatóságra vonatkozó folyamatos felszólításoknak, tartózkodtam ennél a szavazásnál.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam a Harald Wögerbauer úrnak az Európai Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről szóló jelentést. Minden benyújtott adat, amelynek alapján döntöttem, azt jelzi, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében szereplő összes kritérium teljesült, különös tekintettel a függetlenség garanciáira, ezért üdvözlöm Harald Wögerbauer úrnak az Európai Számvevőszék tagjává történő kinevezését.

 
  
  

Jelentés: Crescenzio Rivellini (A7-0023/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Megszavazom ezt a jelentést, mivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott számos ajánlást, amelyek már hatályba léptek a GFCM szerződő államaiban, át kell ültetni egy egységes uniós jogszabályba. Erre az egyszerűsítésre azért van szükség, hogy el tudjuk kerülni azt a helyzetet, amelyben minden évben korszerűsíteni kell ezt a jogszabályt újabb és újabb rendeletek kidolgozásával, amint ez a múltban is történt.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam ezt a dokumentumot. A közös halászati politika célkitűzései arra szolgálnak, hogy biztosítsák az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázását és az ökoszisztéma magas szintű védelmét. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot (GFCM) nemzetközi megállapodás hozta létre 1949-ben, és az Európai Közösség tagja ennek a Bizottságnak. A GFCM fontos szerepet játszik a halászati politika alapvető célkitűzéseinek végrehajtásában, amelyek a következők: az élő vízi erőforrások fejlesztése, megőrzése és az azokkal való ésszerű gazdálkodás előmozdítása, megőrzési intézkedések megszövegezése és ajánlása, valamint együttműködési projektek előmozdítása a képzés területén. Mivel a GFCM által elfogadott ajánlások kötelezőek a szerződő felekre nézve, és a Közösség is ezek közé tartozik, ezért a megállapodás rendelkezéseit át kell ültetni a közösségi jogba és gondoskodni kell ennek a politikának a következetességéről és alkalmazásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam ezt a dokumentumot, amelynek célja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott egyes intézkedések egységes uniós jogszabályba történő foglalása. Mostanáig az Európai Közösség évente rendeleteket fogadott el a rendelet összhangba hozatala érdekében, míg ez a jelentés a bürokratikus és adminisztrációs egyszerűsítés felé vezető út egy lépése, amely az Európai Unió célkitűzéseinek egyike.

A dokumentumnak az az egyik érdeme, hogy még a kizárólag technikai jellegű aspektusokat is tisztázza: például meghatároz egyértelmű intézkedéseket az Oroszlán-öbölben folytatott halászat korlátozásáról, és meghatározza a Földközi- és a Fekete-tengeren használt hálók minimális hálószem-méretét, és közben 1 000 méternél nagyobb mélységben megtiltja a vontatott kotróhálók és vonóhálók használatát. A 27. módosítást is támogatom, amely létrehozza azt a követelményt, hogy éves listát kell vezetni azokról a hajókról, amelyeknek teljes hossza meghaladja a 15 métert és a GFCM területén a kiadott halászati engedély értelmében halászatra jogosultak.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio Cancian (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert szerintem ez egy pozitív lépés egy Európa számára alapvető jelentőségű gazdasági ágazatban, azaz a halászatban. Meggyőződésem, hogy az EU minden beavatkozásának mindig a szükségletek elemzéséből kell kiindulnia, amelyek az ettől a tevékenységtől függő helyi vállalkozásoknál merülnek fel, amely tevékenységet gyakran jellemzi a gazdaság és a társadalom számára alapvető jelentőségű kis- és középvállalkozások jelenléte.

Ez a jellegzetesség a földközi-tengeri térség nagyon sok területéről elmondható, tehát nagyon fontos, hogy az ezen a területen folytatott halászattal kapcsolatban elindított jogalkotási javaslatokat egyértelműen a szubszidiaritás elve ösztönözze, nehogy veszélybe sodorjuk a teljes rendszert. Arról is szilárdan meg vagyok győződve, hogy ez mindenekfelett azért elengedhetetlen, hogy kiemelt védelmet nyújthassunk az ezen a területen tevékenykedő kis- és középvállalkozásoknak, hogy bevonjuk őket a döntések meghozatalába, és hogy a lehető legtöbb támogatást nyújtsuk nekik, mert ezeket valóban nagyon nehéz átalakítani. Azok a rendeletek, amelyek nem veszik figyelembe ezeket a jellegzetességeket, jóvátehetetlen károkat okozhatnak a kisebb piacokon, mert kikényszerítik az átalakulást egy másik területté, amelyet nagyon nehezen lehet megvalósítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Egyetértek a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jogalkotási állásfoglalás tervezetével. A Parlament jogkörei elbitorlásának megelőzése érdekében a 28. cikket ki kell venni ebből a javaslatból; ez kiköti, hogy a rendelet rendelkezéseit egy komitológiai eljárás szerint kell módosítani, amely arra csökkenti a Parlament szerepét, hogy egyszerűen csak tájékoztatást kap a Bizottságtól az irányító bizottsági eljárásokkal kapcsolatosan.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Megszavaztam ezt a jelentést a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területről, mivel ez egy egységes uniós jogszabályba ülteti át a GFCM által elfogadott ajánlásokat, amelyek már hatályban vannak a GFCM tagországain belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) elfogadott bizonyos ajánlásokat évi rendes ülésén. Ennek a rendeletre irányuló javaslatnak a célja egyszerűen egyes elfogadott ajánlásoknak egy egységes uniós jogszabályba történő átültetése, amely jövőbeni jogszabályokkal is kiegészíthető. A GFCM által elfogadott ajánlások tartalmát és az azokkal kapcsolatos kötelezettségeket sok esetben korábban elfogadott uniós jogszabályok teljes egészében vagy részlegesen lefedik, ezért csak az eltérő aspektusokat kell átültetni. A szavazás tárgyát képező rendelet minden kereskedelmi halászati és akvakultúra-tevékenységre vonatkozik, amelyet uniós halászhajók és a tagállamok polgárai a GFCM területén folytatnak. Nem vonatkozik azokra a halászati műveletekre, amelyeket kizárólag tudományos kutatási célokból hajtanak végre, valamely tagállam engedélye és fennhatósága alapján. Ebben az esetben csak előzetesen tájékoztatni kell az Európai Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek vizein a tevékenységet végrehajtják. Meggyőződésem, hogy a Bizottság javaslata ütközhet a Parlament jogköreivel a kérdéses ügy tekintetében, különös tekintettel a 28. cikkre, amely helyébe egy új cikknek kell lépnie, hogy egyrészt e Háznak a rendelet jövőbeni módosításaiban történő hatékony részvétele, másrészt előjogainak tiszteletben tartása is biztosított legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Ezen európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlások átültetése. Ennek a megállapodásnak az egységes szerkezetbe foglalt uniós jogszabállyá történő átalakítása jelentős előrelépést képvisel, mert lehetővé teszi a rendelet hatálya alá tartozó vizeken kifogott halfajok ellenőrzésének javítását, valamint az együttműködést, a tájékoztatást és a kommunikációt az Európai Bizottság, a tagállamok és a GFCM ügyvezető titkársága között. Annak figyelembevételével, hogy ez az eljárások egyszerűsítését jelenti – véget vet az évenkénti rendeleteknek –, és hogy ezek az ajánlások már működnek a GFCM tagállamaiban, üdvözlöm ezt a kezdeményezést, amellyel teljes mértékben egyetértek, és nagyon várom a rendelet kielégítő végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Felismerjük és elismerjük a többoldalú együttműködés jelentőségét a tengerbiológiai erőforrások megfelelő megőrzésének és kezelésének előmozdítása, vagyis a megállapodás tárgya szempontjából. A jóváhagyott rendeletre irányuló javaslat azonban tartalmaz egy olyan rendelkezést, amelyet mi elfogadhatatlannak tartunk, és amelyet megpróbáltunk módosítani és a 28. bekezdés eltávolítását javasoltuk. Mivel ezt a többség elutasította, mi a végleges rendeletre irányuló javaslat ellen szavaztunk. E rendeletre irányuló javaslat célja, hogy átruházza a Bizottságra a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának jogkörét, amelyek olyan területet is érinthetnek, amely egy adott tagállam kizárólagos gazdasági övezetét alkotja. Ezt a területet Eratoszthenész-fenékhegy néven ismerjük, és ez a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik. Ez a lehetőség ütközik a Ciprusi Köztársaság szuverenitásával, különösen azért, mert ez egy kiemelten érzékeny terület politikai szempontból, mivel a kérdéses területet jogellenesen vitatja egy harmadik ország, amely uniós tagságra pályázik.

Ezen a területen a tengerfenék olyan természeti erőforrásokat rejt, amelyeknek kiaknázására a Ciprusi Köztársaság törvényes felhatalmazással rendelkezik az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményével összhangban. Ezzel összefüggésben az EU megbízatása nem terjedhet túl a közös halászati politikával kapcsolatos kérdéseken.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a többoldalú együttműködésnek a tengerbiológiai erőforrások megfelelő megőrzésének és kezelésének előmozdítása, vagyis a megállapodás tárgya szempontjából.

A jóváhagyott rendeletre irányuló javaslat azonban tartalmaz egy olyan rendelkezést, amelyet mi elfogadhatatlannak tartunk, és amelyet megpróbáltunk módosítani a 28. bekezdés eltávolítására vonatkozó javaslattal. Mivel ezt a többség elutasította, mi a végleges rendeletre irányuló javaslat ellen szavaztunk.

A rendelet megkérdőjelezi a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, különösen azért, mert ez egy kiemelten érzékeny terület politikai szempontból, mivel a kérdéses területet jogellenesen vitatja egy harmadik ország, amely uniós tagságra pályázik. Ezen a területen a tengerfenék olyan természeti erőforrásokat rejt, amelyeknek kiaknázására a Ciprusi Köztársaság törvényes felhatalmazással rendelkezik az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményével összhangban. Ezzel összefüggésben az EU megbízatása nem terjedhet túl a közös halászati politikával kapcsolatos kérdéseken.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Elfogadtam ezt a dokumentumot, mivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) legfontosabb feladata az élő vízi erőforrások fejlesztése, megőrzése és az azokkal való ésszerű gazdálkodás előmozdítása, megőrzési intézkedések megszövegezése és ajánlása, valamint együttműködési projektek előmozdítása a képzés területén. A jelenlegi rendeletre irányuló javaslat célja egyszerűen a GFCM által már elfogadott és a GFCM szerződő államaiban már hatályban lévő különféle ajánlások egységes szerkezetű közösségi jogalkotási aktusba történő átültetése. Ez fontos lépést jelez az egyszerűsítés felé, tekintettel arra, hogy mindeddig az Európai Közösség csak éves rendeleteket fogadott el az érvényben lévő szabályok adaptálása és frissítése céljából. A javaslat egész sor intelligens megoldást tartalmaz. Például a halászfelszerelés tekintetében a rendeletre irányuló javaslat részletesen meghatározza a Földközi-tengeren (15. cikk) és a Fekete-tengeren (16. cikk) használható minimális hálószem-méretet és 1 000 méternél nagyobb mélységben megtiltja a vontatott kotróhálók és vonóhálók használatát (17. cikk). Foglalkozik továbbá a tiltott, nem szabályozott és nem jelentett halászati tevékenységeket végző halászhajókkal (IUU) kapcsolatos kérdésekkel stb.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területről szóló jelentést. A jelenlegi rendeletre irányuló javaslat célja egyszerűen a GFCM által már elfogadott és a GFCM szerződő államaiban már hatályban lévő különféle ajánlások egységes szerkezetű közösségi jogalkotási aktusba történő átültetése, amelybe a jogszabály módosításával beépíthetők jövőbeni ajánlások. Ez fontos lépést jelez az egyszerűsítés felé, tekintettel arra, hogy mindeddig az Európai Közösség csak éves rendeleteket fogadott el az érvényben lévő szabályok adaptálása és frissítése céljából.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unió Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságban (GFCM) betöltött tagsága fontos fordulóponthoz érkezett ezzel a rendeletre irányuló javaslattal. Ez valójában rendkívül érdekesnek bizonyult, mert gondoskodik a GFCM által elfogadott ajánlások egységes uniós jogszabályba foglalásának végrehajtásáról. Egy ilyen aktus olyan jogi eszközt alkot, amely minden bizonnyal stabilabb, mint a jelenlegi és lehetővé teszi jövőbeni ajánlások hozzáadását egyszerűen magának a jogszabálynak a módosításával. Fontos lépést képvisel a jogbiztonság fokozása felé vezető úton, és a rendeletek egyszerűsítéséhez is hozzájárul. A halászhálók minimális hálószem-méretével kapcsolatos rendelkezések relevanciáján túl a javasolt rendelet 28. cikke a Parlament hatáskörét is kétségbe vonja. Valójában kijelenti, hogy a rendeletben szereplő rendelkezések „komitológiai eljárással” megváltoztathatók, amelyben a Bizottságot irányító bizottságok támogatják, amelyekben a Bizottság képviselője elnököl, és amelyek a tagállamok képviselőiből állnak. Ez lényegében megfosztaná a Parlamentet az őt megillető jogkörtől, és ezért elfogadhatatlannak tűnik az, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján cselekszik, azzal a lehetőséggel, hogy a Parlament vagy a Tanács visszavonhatja az átruházott hatásköröket.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE), írásban.(IT) Egyetértek az előadóval abban a kérdésben, hogy egyszerűsítenünk kell a halászati szabályokat egy olyan rendelet benyújtásával, amely képes egységes jogszabályba foglalni a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság által elfogadott ajánlásokat.

A közös halászati politikában alkalmazott célkitűzésekkel és alapelvekkel is egyetértek, de úgy gondolom, hogy minden part menti tagállamnak garantálnia kell az ökoszisztémák védelme és társadalmi-gazdasági értéke közötti megfelelő egyensúlyt. Más szavakkal: szerintem fel kell szólítanunk a helyi közösségek érdekeinek védelmére egy általános alapelv szerint.

Az 1967/2006/EK rendelet aprólékosan meghatározza a GFCM területén a halászathoz engedélyezett eszközöket, különösen a Földközi-tenger esetében. Felszólítom a Parlamentet annak figyelembevételére, hogy természetes élőhelyeink megóvásának célkitűzése alkalmanként, a rendeletek jelenlegi állapota szerint súlyos hatást gyakorol egyes halászati közösségekre.

Ebben a tekintetben Olaszország arra vár, hogy a Bizottság mentességet rendeljen el a halászati tilalom alól két konkrét faj esetében, amelyek egy kiterjedt halászati ágazat fő termékei. Ezért szeretném felhívni a 27 tagállam összes képviselőjének és rajtuk keresztül a Bizottságnak a figyelmét arra, hogy mérlegelnünk kell ezeknek az eszközöknek a rugalmasabbá tételét, hogy megadhassuk a helyi halászati ágazatnak azt, amire a túléléshez szüksége van.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot (GFCM) nemzetközi megállapodás hozta létre 1949-ben. Az a megbízatása, hogy a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren és a szomszédos vizeken segítse elő a tengerbiológiai erőforrások fejlődését, megőrzését és kezelését, megőrzési intézkedések megszövegezését és ajánlását, valamint az együttműködési projekteket a képzés területén. A rendelettervezet célja egyszerűen a GFCM által már elfogadott és a GFCM szerződő államaiban már hatályban lévő különféle ajánlások egységes szerkezetű közösségi jogalkotási aktusba történő átültetése, amely módosítások bevezetésével jövőbeni ajánlásokkal kiegészíthető.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés célja a GFCM által elfogadott különféle ajánlások átültetése. Ezek az ajánlások technikai jellegű intézkedésekkel foglalkoznak. Az egyik ezek közül a Halászati Bizottságra vonatkozik, amely a javaslat 28. pontját (módosítási eljárás) rendkívül kétes rendelkezésnek tekinti, amennyiben fenyegeti a Parlament előjogait és a jelenlegi intézményi egyensúlyt azáltal, hogy annyira megnöveli a Bizottság végrehajtói hatáskörét, hogy a rendelet minden jövőbeni módosítása a Bizottság hatáskörébe tartozik. Ezért a Halászati Bizottság a 28. cikk törlését javasolja. Úgy tűnik, hogy a Bizottság még nem ismeri kellő alapossággal a Lisszaboni Szerződést, és mintha egyes tisztviselők úgy döntöttek volna, hogy ők hozzák meg azokat a határozatokat, amelyeket a Parlamentnek kellene meghoznia. Ezt semmiképpen sem szabad megengedni. Megszavaztam a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy a Bizottság arcátlansága egyszerűen túl messzire ment.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert a halászat, különösen a Földközi-tengeren több egyszerű gazdasági tevékenységnél; ez a kultúra és az életmód része. Egész régiók épülnek a halászatra. Ezért ebben a régióban kiemelt figyelmet kell fordítani a halászatra, mert a halászatnak a Földközi-tengeren több sajátossága van, mint bárhol máshol, és ezért sajátos intézkedéseknek kell erre vonatkozniuk. Véleményem szerint tanácsos átültetni a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság által elfogadott különféle ajánlásokat egy egységes közösségi jogalkotási aktusba annak a ténynek a figyelembevételével, hogy az említett ajánlások már hatályba léptek. Ezenkívül tanácsos lenne olyan technikai jellegű intézkedéseket felállítani, amelyek megerősítik a halászati tilalmat az Oroszlán-öbölben, és megszigorítják a halászhálókra, valamint a halászati engedélyek kiadására vonatkozó követelményeket.

Egyetértek azzal, hogy azokat a hajókat, amelyek jogosultak aranymakrélát halászni, szigorúbb szabályozásnak kell alávetnünk és 1 000 méternél nagyobb mélységben meg kell tiltanunk a vontatott kotróhálók és vonóhálók használatát. Ezenkívül tanácsos lenne szabályozni az ellenőrzési intézkedéseket, amelyek megteremtik az ellenőrzés lehetőségét harmadik országok halászhajóinak kirakodott mennyiségei vagy átrakodási műveletei tekintetében és azokban a helyzetekben, amikor a tagállamok nem engedélyezhetik harmadik ország hajója számára kikötőik használatát. Örülök az arra irányuló javaslatoknak, hogy tevékenyen működjünk együtt a GFCM-mel és cseréljük ki vele információinkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam Rivellini úr jelentését, mert teljes mértékben egyetértek az uniós rendeletek egyszerűsítésének fontosságával. A jelentés lehetőséget kínál arra, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság összes ajánlását egy egységes európai jogszabályba tereljük, ami megkönnyíti majd a nagyközönség számára a dokumentumok elérését és segítséget nyújt a releváns szerveknek az esetleges jövőbeni módosítások végrehajtásához. Meggyőződésem, hogy a szabályozásnak a polgárok és az érintettek számára történő egyszerűsítése olyan kötelesség, amelyet nekünk mint jogalkotóknak gyorsan és gondosan végre kell hajtanunk, hogy megérthessék az Unió által biztosított lehetőségeket, de ami a legfontosabb, hogy kiküszöböljük azokat az adminisztrációs terheket, amelyek annyi járulékos költséget okoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot (GFCM) nemzetközi megállapodás hozta létre 1949-ben. A megállapodás hatálya a Földközi-tengerre, a Fekete-tengerre és a kapcsolódó vizekre terjed ki. A GFCM legfontosabb feladata az élő vízi erőforrások fejlesztése, megőrzése és az azokkal való ésszerű gazdálkodás előmozdítása, megőrzési intézkedések megszövegezése és ajánlása, valamint együttműködési projektek előmozdítása a képzés területén. A jelenlegi rendeletre irányuló javaslat célja egyszerűen a GFCM által már elfogadott és a GFCM szerződő államaiban már hatályban lévő különféle ajánlások egységes szerkezetű közösségi jogalkotási aktusba történő átültetése, amelybe ennek az aktusnak a módosításával be lehet építeni a jövőbeni ajánlásokat. A rendelet rendelkezései a szokásos tárgyakra vonatkoznak, amelyeket az ilyen jellegű szervezetek általában szabályoznak. A II. cím a halászati eszközökre és tevékenységekre („technikai intézkedések”) vonatkozó korlátozásokkal foglalkozik. A III. cím „ellenőrzési intézkedéseket” tartalmaz, például beszámolási kötelezettségeket, ellenőrzéseket stb. A IV. cím a Bizottságra és a tagállamokra vonatkozó együttműködési, tájékoztatási és beszámolási kötelezettségekkel foglalkozik, hogy együttműködjenek és információkat cseréljenek a GFCM ügyvezető titkárságával.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert meggyőződésem, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság által folytatott szabályozási tevékenység nélkülözhetetlen a földközi-tengeri halászat fenntartható szintje célkitűzésének eléréséhez.

A földközi-tengeri halállományra vonatkozó legfrissebb statisztikai adatok azt mutatják, hogy a vizsgált állomány több mint 54 százalékát túlhalászták. Ezért sürgősen jogalkotási lépéseket kell tennünk a tengeri környezet megóvása érdekében, és vissza kell állítanunk fenntartható szintre a halállományok igénybevételét. Itt nagyon fontos a tagállamok közötti teljes együttműködés, mert a lehető leggyorsabban meg kell valósítaniuk az új előírásokat, és megfelelő szankciókat kell életbe léptetni azok ellen, akik nem hajlandók betartani ezeket az előírásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést, amely a földközi-tengeri megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászati gyakorlattal kapcsolatos jelenlegi intézkedések egyszerűsítésére törekszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban.(EL) Az Európai Közösség és Görögország a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság létrehozásáról szóló megállapodás szerződő fele. A rendeletre irányuló javaslat, amely a GFCM-megállapodás hatálya alatti területen folytatott halászatot szabályozó egyes rendelkezésekre vonatkozik, arra szolgál, hogy átültessen a GFCM által már elfogadott és a szerződő felek által már alkalmazott egyes javaslatokat egy egységes közösségi jogalkotási aktusba. Megszavaztam ezt a sajátos állásfoglalási indítványt, mert úgy ítélem meg, hogy a javasolt ellenőrzési intézkedések megóvják a természeti környezetet és ezért hasznosak a GFCM szerződő felei számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Megszavaztam a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jelentést. Az elfogadott ajánlások egységes jövőbeni közösségi jogalkotási aktusban történő egyesítése leegyszerűsíti az adminisztrációt és növeli a hatékonyságot, ami üdvözlendő. A javasolt önálló technikai kiigazítások a felelős halászati politika modern követelményeit tükrözik.

 
  
  

Jelentés: Anni Podimata (A7-0036/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Teljes egészében elfogadom ezt a jelentést, mivel a pénzügyi szektor megadóztatásának új formáját indítványozza, ami önmagában is sürgős intézkedés, ezenkívül a nemrégiben jóváhagyott szabályozási és felügyeleti eszközöket is kiegészíti. Ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy a dokumentum szerint „a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó bevezetésének a lehető legszélesebb alapokon kell nyugodnia” olyan módon, hogy az adó mindenfajta tranzakcióra vonatkozzon. Más előnyök mellett a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó tisztességesebbé és átláthatóbbá teszi a piacot, csökkenti a spekulációt és az adócsalás mértékét, és elosztja a válság terhét a pénzügyi szereplők között. Az intézkedés nyomán keletkező kiegészítő források minden bizonnyal hozzájárulnak majd a szegénység elleni küzdelemhez, elősegítik a munkahelyteremtést, a jóléti állam finanszírozását, az éghajlati és környezetvédelmi célkitűzések elérését, valamint az Európa 2020 stratégiából fakadó egyéb elemek finanszírozását. Másfelől támogatom, hogy a Bizottságnak szüksége van egy jövőbeli eurókötvény-rendszer tanulmányozására; támogatom továbbá közös európai projektkötvények mint beruházás-ösztönző eszközök tervezett kibocsátását. A „szennyező fizet” elvvel is egyetértek. Végül nem feledkezhetünk meg a fejlesztés támogatásáról, hiszen fontos, hogy fenntartsuk a kötelezettséget, miszerint minden tagállam bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át félreteszi a fejlődő országok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – Én az innovatív finanszírozásról szóló Podimata-jelentés ellen szavaztam, mert a jelentés a pénzügyi transzferekre vonatkozó olyan adót kíván bevezetni, amelyet – bár az állítások szerint azért van rá szükség, hogy megvédje a gazdaságot a kockázatos kereskedéstől és egy másik válság esetén felhasználható alapot hozzanak létre belőle, továbbá csak a nagykereskedelmi és szakmai ágazatra vetik ki – elkerülhetetlenül át fognak hárítani a fogyasztókra és az adófizető polgárokra, akik már egyébként is küzdenek a válsággal. Az adó borzasztó hatással lesz Londonra, a pénzügyi szolgáltató ágazatra, amely a brit Államkincstár legnagyobb befizetője. Az adó hatására vállalatok fogják elhagyni Nagy-Britanniát, ami munkahelyek elvesztésével és adóbevétel-kieséssel jár majd együtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A jelenlegi költségvetési megszorításokkal összefüggésben az innovatív finanszírozás megvitatása nemcsak szükséges, hanem egyenesen létfontosságú. Én személy szerint nagyon is támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését – lehetőleg nemzetközi szinten, de ha ez nem lehetséges, akkor legalább Európában. Örülök, hogy képviselőtársaim többsége elfogadta ezt az intézkedést.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A globális gazdasági és pénzügyi válság súlyos gyengeségeket tárt fel a globális pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretében. Mára már világossá vált, hogy olyan új eszközökre van szükségünk, amelyek féken tudják tartani a spekulációt és helyre tudják állítani a pénzügyi szektor elsődleges szerepét, ugyanakkor garantálják a teher méltányos és arányos elosztását a legfontosabb pénzügyi szereplők között. El kell kezdenünk a pénzügyi szektor megadóztatásának megvitatását, amely szektor – más ágazatoktól eltérően – nagyrészt mentesül az adók alól. Ezen felül minden alapvető pénzügyi tevékenység esetében az alapvető héa-mentesség megközelítését alkalmazzák. Egyetértek a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésével, amely hozzájárulhat a pénzügyi piacok rendkívül káros kereskedelmi modelljeinek kezeléséhez, javíthatja a piaci hatékonyságot, csökkentheti a szélsőséges áringadozást, és olyan ösztönzőket teremthet, amelyek a reálgazdaság számára hozzáadott értéket nyújtó hosszú távú befektetésekre késztetik a pénzügyi szektort.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE), írásban.(FR) Ezzel a szavazással a Parlament újabb mérföldkőhöz érkezett a globális pénzügyi szabályozás felé vezető úton. Határozott üzenetet küldtünk, amely támogatja a G20-ak francia elnökségének projektjeit. Amikor a gazdaság a fellendülés első jeleit mutatja, egymással együttműködve kell elősegítenünk a liberalizmus átgondolt, kiegyensúlyozott modelljének érvényesülését. Az európai baloldal megpróbálta egyedül a saját érdemének tulajdonítani a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának gondolatát. Ez azonban nem sikerült neki. Az európaiak tudják, mikor kell pragmatikusnak lenni. A mai szavazás is mutatja, hogy ez az elképzelés túlmutat a politikai különbségeken.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (EFD), írásban.(NL) Nem tudom támogatni a Podimata-jelentést, mert az adópolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik. A jelentés nem felel meg ennek a helyzetnek. Célja, hogy előírjon számos uniós szintű adót, többek között a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót és az energiaadót. Ha a pénzügyi szektorra mindenképpen adót kell kivetni, az ebből származó bevételnek a tagállamok kincstárába kellene kerülnie. Végül is a tagállami kincstáraknak kellett kisegíteniük a bankokat. A tagállamok jól tennék, ha ezt a bevételt a válság alatt igencsak megemelkedett államadósság csökkentésére használnák fel. A jelentés azonban minden kétséget kizáróan azt feltételezi, hogy ezeket a bevételeket globális és uniós politikai célkitűzésekre lehetne költeni. Ezek közé tartozna az éghajlatváltozás és a fejlesztési együttműködés.

A jelentés ezenkívül a repülőjegyekre kivetendő szolidaritási adó mellett is érvel, az ebből származó összeget közegészségügyi problémák elleni küzdelemre költhetnénk, és csökkenthetnénk a közlekedési ágazatban megállapított díjakat. Elfogadom, hogy elősegíthetnénk ezeket a hasznos politikai célkitűzéseket, és valóban üdvös lenne, ha megfontolnánk, hogy több forrást áldozzunk az említett célokra. Mivel azonban ez hatással lenne adóügyi intézkedéseinkre, a tagállamoknak kellene a fenti kezdeményezéseket megtenniük ahelyett, hogy Európa diktálná őket fentről. Attól tartok, egy ilyen megközelítés akadályozhatja a Tanáccsal való gyümölcsöző együttműködést.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Több mint három évvel a válság után a pénzügyi piacok szabályozására szolgáló elemek még mindig meglehetősen gyengék. Ebből a szempontból egy új adó révén új finanszírozási források szabadulnának fel, és lehetővé válna a leginkább kérdéses pénzügyi gyakorlatok szabályozása. Tegyük világossá: ma nem jelenthetjük ki biztosan, hogy ami három évvel ezelőtt történt, az nem fog megismétlődni a jövőben. A kétségbeesés nem elég. Az igazi kihívást az jelenti, hogy megtudjuk, vajon Európa rendelkezik-e a konkrét intézkedésekhez szükséges kritikus tömeggel. Úgy vélem, igen, és minél hamarabb intézkedik ebben a kérdésben, annál jobb!

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) E jelentés plenáris ülésen való elfogadása jelzi az utat, amelyen az Európai Unió a jelek szerint végig kíván menni. Bár úgy tűnik, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének gondolatát a lakosság támogatja, még ha a G20-ak vezetői nem is értettek egyet egy ilyen hozzájárulás világméretű megállapításával, kötelességemnek érzem, hogy elmondjam, ez az adó közép- és hosszú távon negatív hatást gyakorolhat. Egy ilyen adó, amit kizárólag az Unióban letelepedett tőkére vetnek ki, minden bizonnyal arra készteti majd ezt a tőkét, hogy vándoroljon ki az EU-n kívüli fejlett, illetve feltörekvő országokba. A másik forgatókönyv – legalábbis kezdetben – az lesz, hogy a szóban forgó adót költségek formájában áthárítják a hitelt vagy más pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztókra. Mindez azzal a természetellenes hatással jár, hogy az EU még közelebb kerül ahhoz a veszélyes helyzethez, hogy más államokhoz képest – pl. az USA, Japán vagy a BRIC-országok – elveszíti versenyképességét. Ez lassítja a gazdasági növekedést és problémákat okoz többek között a reálgazdaság számára is, amely a lehető legolcsóbb finanszírozási forrásokhoz kötődik.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam a jelentést, mert egyetértek azzal, hogy az Európai Uniónak innovatív finanszírozási eszközöket kell keresnie. Az ilyen eszközök valóban lehetővé teszik, hogy az EU kezelje a jelenlegi kihívásokat, mert szabályozó szerepük mellett bevételhez is juttatják az Uniót.

Ebben a Házban sokszor elmondtuk már, hogy a gazdasági válság rávilágított a globális pénzügyi rendszer szabályozásának és felügyeletének hiányára. Azt is tudjuk, hogy jelenleg elsődlegesen az adófizetők viselik a válság költségét – nemcsak a közvetlen adóztatáson keresztül, hanem a növekvő munkanélküliség, az értékükből veszítő fizetések, a szociális szolgáltatások korlátozottabb elérhetősége és a fokozódó egyenlőtlenségek miatt is. Új eszközökre van szükség, ha holisztikus és integrált válaszokat kívánunk adni a válságra.

Ezért egyetértek a sok vitát megért eurókötvények bevezetésével, ami az államadósság egy részének összegyűjtése révén az adósság közös kezeléséhez vezethet. Az előadó más finanszírozási eszközöket is javasol, amelyeket a spekuláció féken tartására dolgoztak ki: például az energiaszektor koherens és hatékony megadóztatását és javaslatok kidolgozását fejlesztési adóra, ami a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez biztosít több forrást.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE), írásban.(CS) Itt az Európai Unióban folyamatosan szembesülünk a pénzügyi válság következményeivel, amely 2009-ben költségvetési válságba fordult át, melynek egyik jelentős vonatkozása az államkötvények túlzott mértékű kibocsátása volt. Az elfogadott jelentéssel szemben azonban én nem piaci nyomást látok ebben, inkább számos nemzeti kormány felelőtlen politikáját, amelyek nem akarják megreformálni nyugdíj-, egészségügyi és foglalkoztatási rendszereiket. Véleményem szerint félrevezető, ha a piaci működőképesség hiányát okoljuk ezért, és azt mutatja, hogy nincs bátorságunk szembenézni a szükséges reformokkal. Most már jóváhagytuk a pénzügyi szabályozásra és a pénzügyi piacok felügyeletére vonatkozó szigorúbb szabályokat, de tovább kell mennünk, és intézkedéseket kell hoznunk az európai gazdaságok beindítására – például közös infrastrukturális projektek finanszírozása és adóügyi ösztönzők formájában, mely utóbbi a cégeket ösztönzi a tudományba és a kutatásba történő beruházásra. Óva intenék a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó és a különféle bankadók bevezetésétől, mert ez befagyasztaná a pénzügyi piacot, és torzítaná a versenyt. Az eurókötvények nem jelentenek megoldást, mert csak átteszik a pénzügyi felelőtlenséget európai szintre, vagyis az állami irányítástól távol eső helyre, ahol az esetleges túlzott költekezés még súlyosabb következményekkel jár, mint nemzeti szinten. Nem támogatom az egész Európára kiterjedő széndioxid-adót sem, mivel aránytalan terhet jelentene különösen az energiaszektornak, és végső soron csökkentené az Unió energiabiztonságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A pénzügyi tranzakciók a pénzügyi szektorban található források nagy hányadát teszik ki, és a pénzügyi piacokon zajló különféle spekulatív műveletek jelentős szerepet játszottak a pénzügyi világválságban. Biztosan nem tisztességes az adófizetőkkel szemben, hogy ők viseljék a pénzügyi válság egész terhét, mivel a teher egy részét – a költségek megosztása jegyében – át kellene hárítani a pénzügyi szektorra. A jelentés elsősorban azokkal a tranzakciókkal foglalkozik, amelyek igen veszélyesek és spekulatívak, azaz a pénzügyi tranzakciók jövőbeli megadóztatásán keresztül a pénzügyi szektorra nagyobb felelősség hárul, ami paradox módon a globális pénzügyi szektor nagyobb stabilitásához vezet. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének egy másik oka az, hogy a legtöbb tagállamban a pénzügyi szolgáltatásokat nem terheli hozzáadottérték-adó.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio Cancian (PPE), írásban.(IT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert úgy gondolom, pozitív lépést jelent az európai gazdasági fellendülést alátámasztó jövőbeli innovatív finanszírozási eszközök irányába. Úgy vélem, Európa számára elengedhetetlenül fontos, hogy gazdaságunk legfontosabb ágazatai – különösen a válság lezárásához szükséges transzeurópai közlekedési, energia- és telekommunikációs infrastruktúrák – finanszírozásához piaci forrásokat találjunk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban.

Az európai gazdaság fellendítése alapvető fontosságú. Az Uniónak nem az a feladata, hogy adókat vessen ki, illetve növelje azok mértékét, hanem hogy vegye a bátorságot, és nézzen szembe a piaccal. A megoldást az jelenti, hogy találjunk olyan új finanszírozási formákat, amelyek segítségével a projektek – a munka végrehajtásához és gazdasági hasznosításához közvetlenül kapcsolódó értékpapírok (közismert néven projektkötvények) kibocsátására épülő eseti pénzalapok létrehozásán keresztül – a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékig megvalósíthatók.

A pénzügyi tranzakciók bármilyen megadóztatását csak akkor szabadna Európában javasolni, ha az adót az egész világon bevezetik: úgy gondolom, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a szóban forgó adó uniós szintű bevezetésének lehetőségét azzal, hogy megpróbálja megjósolni, az adó bevezetése nem jár-e negatív következményekkel az Európai Unió versenyképességére.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Szavazatommal támogattam a Parlament határozatát, mert egyetértek a Bizottság azon célkitűzésével, hogy innovatív adózási eszközökkel növelni kell az uniós költségvetés nagyságát, és elismerem a magánszektor állami pénzeszközökből történő finanszírozásának növelésében rejlő lehetséges előnyöket. Úgy gondolom továbbá, hogy a szóban forgó intézkedéseknek átlátható beszámolással kell párosulniuk, amelyhez befektetési iránymutatások, kockázatkezelés, expozíciós határértékek, valamint demokratikusan elszámoltatható módon megállapított megfelelő ellenőrzési és felügyeleti eljárások társulnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D), írásban.(FR) Üdvözlöm, hogy az Európai Parlament támogatta a plenáris szavazáson a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szintű bevezetését. A pénzügyi tranzakciókra európai szinten kivetendő adó büntetni fogja az igen spekulatív és társadalmilag haszontalan pénzügyi tranzakciókat, ugyanakkor évi 200 milliárd EUR bevételhez juttatja az Európai Uniót. Ez a szavazás ellentmond a versenyképességi paktumnak. Az államok és a polgárok büntetése helyet a pénzügyi piacokat kell megadóztatni. A Bizottságnak és a Tanácsnak sürgősen tudomásul kell ezt vennie.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Bizonyos fenntartásokkal, de támogatom az innovatív finanszírozásról szóló Podimata-jelentést. Osztom az előadónak a jelenleg bennünket sújtó gazdasági és pénzügyi válsággal, valamint a beruházások ebből fakadó hiányával kapcsolatos aggodalmát. Azzal is egyetértek, hogy kívánatos, hogy a beruházások nagyobb haladást és innovációt eredményezzenek, és Európának szüksége van arra, hogy növelje intelligens beruházásokra való képességét. Attól tartok azonban, hogy a jelentés összességében túlságosan a megnövelt adók felé hajlik – akkor, amikor számos országban (például Portugáliában) már túlzott adóterhelés tapasztalható. Végleges verziójában a jelentés pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését szorgalmazza (világméretekben, vagy legalább európai szinten), ugyanakkor elismeri, hogy ennek következményeit tanulmányozni kell (utólagos tanulmányt helyez kilátásba ezzel kapcsolatban). Üdvözlöm az eurókötvények bevezetésének védelmét, ami a törékenyebb euróövezeti országok számára is lehetővé tenné a piacra jutást, és egyetértek azzal a véleménnyel, hogy egy ilyen rendszer „a résztvevő tagállamok és az euróövezet egésze számára” egyaránt előnyös volna.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédéric Daerden (S&D), írásban.(FR) Vannak, akik azért nem támogatják pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai szintű adó bevezetését, mert egy ilyen adó Európa kárára torzítaná a pénzügyi piacokon zajló versenyt. Nem gondolom, hogy az ezekre a tranzakciókra kivetett mindössze 0,01%-os adó arra készteti a befektetőket, hogy kivonuljanak a világ legnagyobb pénzügyi piacáról.

Ha arra várunk, hogy a G20-ak globális szinten magukévá tegyék ezt a kezdeményezést, örökké várhatunk. Ezért örülök, hogy a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által a pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai szintű adóval kapcsolatban előterjesztett módosítást elfogadták. Az adó évente mintegy 200 milliárd EUR bevételt biztosít majd, ami lehetővé teszi, hogy az Unió megfelelően finanszírozza költségvetését akkor, amikor a Tanács tagjai – az európai kiadásokból fakadó hozzáadott érték ellenére – már nyilvánosságra hozták a költségvetés csökkentésére irányuló szándékukat.

A jobboldali kormányok érvként használják fel a pénzügyi piaci szereplők által előidézett válságot azzal a céllal, hogy költségvetés-csökkentést szorgalmazzanak, elsősorban a szociális kiadások terén. Az európai polgárok tehát olyan hibákért fizetnének, amelyeket nem ők követtek el. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó újból bevezetné a társadalmi igazságosságot az európai döntésekben, hiszen az államháztartásokat főként azok költségén konszolidálnák, akik meggyengítették azokat. Vagyis éppen jókor tettük meg ezt a lépést.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban.(IT) A gazdasági és pénzügyi válság rámutatott, hogy erről a területről teljesen hiányzik a morál. Az új jóléti gazdaság paradigmájáról – miszerint az egyéni jólétre való törekvés a kollektív jólét kulcsa, mely utóbbi az előbbiek összessége – nyilvánvalóan kiderült, hogy alkalmatlan elképzelés. E megközelítés szerint az egyéni érdek nem korlátozza a kollektív érdeket, nem is beszélve az általános érdekről. Mégis, mivel a kormányzatnak az általános érdeket a működés kereteként kell meghatároznia, és ezen belül helyet kell biztosítania a szabadságnak és az emberi jogoknak, tisztességes és progresszív adórendszerrel kell azt alátámasztania. E megközelítéssel összhangban, amelyet az EU-nak és a G8-akhoz és G20-akhoz tartozó összes országnak globális szinten támogatnia kell, a pénzügyi tranzakciókból származó bevételnek – egy olyan speciális adórendszeren keresztül, amely más szabályokkal és új paradigmákkal együtt a szereplők nagyobb felelősségét támogatja – összehasonlíthatónak kell lennie más bevételekkel. A válságalaphoz és infrastruktúra-projektekhez létrehozott eurókötvények bevezetése erősíthetné az Unió cselekvési képességét, ha ezek az EU költségvetésén felüli elemek lennének. Számomra úgy tűnik, hogy az általunk elfogadott jelentés – jóllehet lassan –, de mégiscsak ebbe az irányba tart.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A mostani gazdasági válság rámutatott a pénzügyi szektor felügyeletének hiányosságaira. Ezért új eszközökre és új költségvetési politikákra van szükség. Valóban, a pénzügyi rendszer hatalmas profitot termelt spekulatív tranzakciókból, és egyáltalán nem kell ezután adót fizetnie. Azzal, hogy az Európai Parlament megszavazta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, amelynek bevételét fejlesztési segélyre lehetne fordítani, jelezte, hogy véget kíván vetni ennek az igazságtalanságnak. Ezt az adót természetesen nemzetközi méretekben kellene alkalmazni, de ha nem így történik, akkor is arra kérjük az Uniót, hogy vállalja az Európában történő bevezetés felelősségét. Ezzel Európa mind az innovatív finanszírozás, mind a fejlődő országokkal való szolidaritás tekintetében példát mutat. Most már az Európai Bizottságon múlik, hogy olyan jogalkotási javaslatot nyújtson be hozzánk, amely megfelel a Parlament nagy többsége által kinyilvánított elvárásoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Üdvözlöm a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó megszavazását, mert az Európai Parlament szorgalmazza, hogy az Unió anélkül vezesse be ezt az adót, hogy egy esetleges világméretű döntésre várna a kérdésben. Az Európai Unió rendelkezik a világ legnagyobb pénzügyi szektorával. Ennélfogva az élen kell járnia.

Különféle tanulmányok szerint a tranzakciókra kivetett kb. 0,05%-os adó mintegy 200 milliárd EUR éves bevételt hozna, amelyet egyrészt a fellendülés és a fejlesztési együttműködés finanszírozására és a környezet védelmére, másrészt a pénzügyi spekuláció visszaszorítására kellene felhasználni. Emellett meg vagyok győződve arról, hogy nemzetközi szinten is szükségünk van egy ilyen típusú adóra: az Uniónak a pénzügyi adókról szóló jogszabályok elfogadására kell ösztönöznie partnereit.

Azért mondom ezt, mert ha ezt az adót csak az Európai Unióban vezetik be, és a bevezetésre nemzetközi szinten – Európa fő pénzügyi versenytársainál – nem kerül sor, ennek az Unió pénzügyei súlyosan a kárát látják majd. Különösen azt remélem, hogy a G20-ak francia elnöksége alatt kompromisszumra jutunk ezzel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Harlem Désir (S&D), írásban.(FR) Az európai szocialisták több mint tíz éve küzdenek az Európai Parlamentben a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóért. Ez az adó sok előnnyel járna: nemcsak visszaszorítaná a pénzügyi spekulációt, hanem finanszírozná a fejlődő országoknak nyújtott segélyt és a fejlődő országok alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, miközben az Európai Unió költségvetéséhez is hozzájárul.

Ma a világ más helyzetben van: a gazdasági visszaesés miatt égetően szükséges a pénzügyi piacok stabilizálása, és az Európai Uniónak új forrásokra van szüksége a válság leküzdésére, amit fellendüléssel, nem pedig megszorításokkal kell megtenni.

Ugyanakkor az adó támogatása is egyre nagyobb: egyre több kormány támogatja a gondolatot, és az Európai Parlament már ismételten megszavazta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését. Ez az újabb szavazás az adó mellett fontos lépés: a Parlament azt mondja, hogy európai szinten azonnal cselekednünk kell – még világméretű egyetértés hiányában is. A Parlament kérése egyértelmű, és a szavazás elsöprő volt: szavunkat most már tettekre kell váltanunk, és végre kell hajtanunk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Ek (ALDE), írásban.(SV) Az innovatív finanszírozásról szóló jelentés a kérdés számos fontos oldalával foglalkozik. Sajnos azt javasolja Európának, hogy egyoldalúan vezessen be pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Úgy gondolom, figyelembe kellene vennünk a 80-as évekbeli svéd példát, amikor Svédország valamilyen pénzügyi tranzakciós adó egyoldalú bevezetésével próbálkozott, és ennek következtében a részvények, kötvények és opciók nagy részének kereskedése Londonba költözött, nehogy európai szinten is elkövessük ugyanezt a hibát. Véleményem szerint túl nagy a kockázat, hogy nem valósul meg a pénzügyi piacra gyakorolt stabilizációs hatás, ha az EU önállóan ilyen adót vezet be. Nagy a kockázat, hogy a részvény-, kötvény- és opciósügylet-kereskedelmet átviszik kevésbé átlátható és nyílt, Európán kívüli piacokra. Ez nem teremt jobb ellenőrzési feltételeket a pénzügyi piac felett. Ezért nemmel szavaztam a módosításra, amely európai Tobin-adót javasolt, de annak ellenére, hogy a javaslat átment a szavazáson, úgy döntöttem, a zárószavazáson igennel szavazok a jelentésre.

Döntésemet annak alapján hoztam meg, hogy mint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport Európa 2020 tárgyalója azt kockáztatnám, hogy számunkra fontos kérdésekkel kapcsolatban – mint például a valódi belső piac létrehozásának fontossága, az infrastruktúra-projektek európai projektkötvényekkel történő finanszírozása, illetve az európai széndioxid-adó lehetséges megoldása – aláásom a Képviselőcsoport tárgyalási pozícióját.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel konkrét eszközök létrehozását védelmezi, mint pl. a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése, ami javíthatná a piaci hatékonyságot, fokozhatná az átláthatóságot, csökkenthetné a szélsőséges áringadozást és olyan ösztönzőket teremthetne, amelyek a reálgazdaság számára hozzáadott értéket nyújtó hosszú távú befektetésekre késztetnék a pénzügyi szektort.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban.(SV) Mi, Svéd Szociáldemokraták nagyon is támogatjuk egy világméretű tranzakciós adó bevezetését. Az EU-nak igen aktívan kell dolgoznia egy ilyen rendszer létrehozásán. Ha viszont a nemzetközi megállapodás jelenleg politikailag nem lehetséges, egy tranzakciós adó egyedül az Európai Unión belüli bevezetését igencsak meg kell fontolni. Egy ilyen adónak kiegyensúlyozott hatásvizsgálaton kellene alapulnia. A Bizottság elemzése jelenleg készül, de ez nem akadályozta meg a képviselőit abban, hogy számos alkalommal egyértelműen negatív nézeteket hangoztassanak egy európai szintű adóval kapcsolatban. Véleményem szerint ez elfogadhatatlan. Ezért annak érdekében, hogy egyértelműen jelezzük a Bizottság felé, hogy ezt a kérdést komolyan kell venni, és az eljárásnak elfogulatlannak kell lennie, úgy döntöttünk, igennel szavazunk a módosításra, ami kifejezetten csak egy uniós adó bevezetéséről szól. Nagyon fontos, hogy objektív és átgondolt alapon hozzuk meg a döntést ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Ez a jelentés azzal foglalkozik, hogy a közszféra finanszírozásának új formáit kell megtalálni világméretekben és európai szinten egyaránt. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság ténylegesen arra kényszeríti a tagállamokat, hogy költségvetési válságuk enyhítésére bevételi forrásokat kutassanak fel. Az új finanszírozási eszközök közé tartozik a pénzügyi szektor és a széndioxid-kibocsátás megadóztatása.

A közelmúltban a pénzügyi szektor változtatott a gazdaságfejlesztés finanszírozására irányuló célkitűzésein, és – a kockázatok fedezésének szükségességét hozva fel kifogásul – növelte a díjakat; ezzel azonnal óriási profitra tett szert, ami az államháztartást és a polgárokat egyaránt súlyosan érinti. Eközben a széndioxid-kibocsátásra kivetendő adó tisztességesebbé és következetesebbé tenné a „szennyező fizet” elvet, és ezzel nemcsak az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséhez, hanem az ezen a területen tervezett beruházási projektek finanszírozásához is hozzájárulna. Egyetértek a pénzügyi tranzakciókra kivetendő világméretű adó gondolatával. Úgy gondolom, hogy az adó európai bevezetését hatástanulmánynak kellene megelőznie. Egyetértek az eurókötvények bevezetésével is, mert véleményem szerint az eurókötvények az adósságkezelés közös eszközei.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A jelentés „innovatív finanszírozásról” beszél. Valójában azonban nem tud megszabadulni a legelemibb igazságérzetnek is ellentmondó, unalomig ismételt régi álláspontoktól. A pénzügyi piacot már régóta hatékonyan kellett volna ellenőrizni és szabályozni. Már réges-régen meg kellett volna fékezni a spekulációt, akár árucikkekre – köztük élelmiszerre, ingatlanra, ellátásokra és nyugdíjakra –, akár pedig államadósságra irányult (hogy csak néhány példát említsünk). Az Európai Bizottság azonban csökönyösen elutasítja, hogy foglalkozzon ezekkel a javaslatokkal. Ez annak ellenére így van, hogy tudjuk, az adókikerüléssel és adócsalással okozott pénzügyi veszteség becsült összege Európában évi 200-250 milliárd EUR, azaz akkora összeg, amely elég lenne arra, hogy az államháztartási hiányokat a foglalkoztatásra kivetett adók emelése nélkül csökkentsék – ez a régi megoldás. A Bizottság csökönyösen elutasítja a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szintű bevezetését, és nem küzd annak világméretű elfogadtatásáért.

Ugyanez igaz az adóparadicsomok folyamatos létezésére is, ami botrányos. Ezekkel a módszerekkel a költségvetések bevételhez jutnának, amit a szegénység elleni küzdelemre és más tartósan fennálló gazdasági és társadalmi problémák megoldására fordíthatnának. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból származó bevétel összegét jelenleg – alacsonyabb adómérték esetén is – évi mintegy 200 milliárd euróra becsülik uniós szinten.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fidanza (PPE), írásban.(IT) Üdvözlöm az innovatív pénzügyi eszközökről szóló határozatot, amellyel a Parlament hozzájárul a következő témákban folytatott vitához: milyen módon tegyünk szert újabb bevételekre, hogyan biztosítsunk tisztességes adópolitikát, és hogyan maximalizáljuk a bevételek behajtását. Támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését: a közelmúltbeli válság – amiért bizonyos típusú pénzügyi spekulációt okolhatunk – megmutatja, végső fokon hogyan fizetik meg az államok és a polgárok a mások által okozott kárt.

A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó évente mintegy 200 milliárd eurót tesz az EU kasszájába, és a spekulatív tevékenységek megdrágításával, vagyis vonzerejének csökkentésével elősegíti e tevékenységek visszaszorítását. Úgy vélem azonban, hogy annak elkerülése érdekében, hogy Európa versenyhátrányt szenvedjen el (hiszen ne feledjük, Európa mint a legnagyobb globális piac igen vonzó!), ezt az adót nem csupán Európában, hanem világméretekben kellene bevezetni. Mindannyiunknak üdvözölnünk kell, hogy a Parlament támogatja az eurókötvényeket és a projektkötvényeket, amelyek a reálgazdaság élénkítése és az európai gazdaság számára nélkülözhetetlen infrastruktúrák létrehozása révén előmozdítják a fellendülést.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Már régóta szükség volna a tőkepiac ellenőrzésére és hatékony szabályozására, a spekuláció megakadályozására sokféle termék esetében (pl. árucikkek, ingatlanügyletek, ellátások, nyugdíjak és biztosítás, valamint egy sor származtatott termék, köztük az államadóssággal való spekuláció tekintetében).

Az Európai Bizottság sajnos nem haladt előre e javaslatok ügyében, pedig jól ismert tény, hogy Európában az adóelkerülés és adócsalás okozta kárt évente 200–250 milliárd EUR közötti összegre becsülik, ami önmagában, a foglalkoztatást terhelő adók emelése nélkül is segítene az államadósság csökkentésében.

Ha azonban a pénzügyi tranzakciókat világméretekben, vagyis európai szinten is adók terhelnék, és véget vetnénk az adóparadicsomoknak és a spekulatív pénzügyi termékeknek, még nagyobb összegekre tennénk szert, amelyeket gazdasági és társadalmi problémák megoldására fordíthatnánk.

Az Európai Unióban a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból származó bevétel összegét jelenleg – alacsonyabb adómérték esetén is – évi mintegy 200 milliárd euróra becsülik.

Ennek figyelembevételével nem tudjuk elfogadni, hogy további tanulmányok és értékelések ürügyén késleltetni kellene a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésével kapcsolatos egyértelmű álláspont érvényesítését.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) Ha a meggondolatlan kereskedésért és a spekulációért felelős pénzügyi rendszert jelöljük meg a pénzügyi válság egyik legfőbb okaként, akkor helyes, hogy a felelősök a legnagyobb gazdasági hozzájárulás megfizetésével vegyék ki a részüket a kármentésből. Mindazonáltal úgy gondolom, a jelentésben javasolt módszer – mivel világméretekben kellett volna alkalmazni – hatással lesz a meglehetősen törékeny versenyegyensúlyra, nevezetesen aláássa annak alapjait. A fentiek miatt és azért is, nehogy veszélyes példát teremtsünk az európai adórendszerrel kapcsolatban, nem támogatom Podimata asszony jelentését, és ellene szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) Szavazatommal támogattam a módosításokat és a szövegnek a pénzügyi tranzakciók megadóztatásával kapcsolatos részeit. Valójában azt az elvet szavaztam meg, hogy a pénzintézetek is vegyék ki a részüket a gazdasági visszaesés költségeiből, amiért egyébként felelősek, és segítsenek az államháztartások konszolidálásában.

A jelentéssel – aminek ellene szavaztam – viszont az a probléma, hogy legfőbb célja olyan új adók innovatív létrehozása, amelyeket lehetőség szerint európai vagy globális szinten kezelnek, illetve végső esetben nemzetközi testületekkel kezeltetnek, és ezek határozzák meg a kedvezményezettek körét és a pénz felhasználásának módját. Ezenkívül nincs rá garancia, hogy a munkát terhelő adókat jelentősen csökkentenék. Ehhez hasonlóan csak ellenezni tudom a széndioxid-adót, mivel válogatás nélkül büntetné a legkevésbé tehetős polgárokat is, ahogyan azt Sarkozy elnök úr igazságtalan és népszerűtlen projektje is mutatja.

Ellenzem továbbá az eurókötvények kibocsátásáért felelős európai ügynökség létrehozását, amely csak összegyűjtené az államadósságot – ezzel a bolond embereknek fizetnek tényleges jutalmat azok, akiknek több eszük van. Végül sajnálom, hogy bár a fejlesztés finanszírozásáról szóló rész jogosan ostorozza az állami korrupciót és az adóparadicsomokat, óvatosan bánik a multinacionális cégek felháborító gyakorlatának – különösen a transzferárak alkalmazásának – elítélésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D), írásban. – Az „innovatív finanszírozásról” szóló jelentés határozott üzenetet küld a pénzintézeteknek és különösen a banki ágazatnak, hogy eljött az ideje a pénzügyi szektor további szabályozásának, azaz annak, hogy igazgatási szempontból felelőssé és jogilag elszámoltathatóvá tegyék a bankokat gondatlan cselekményeikért és hatástalan kockázatkezelési gyakorlatukért. Nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi szolgáltatások piaca sok esetben nem tudja magát megfelelően szabályozni, és a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fogyasztóvédelem és a biztosítékok minősége – különösen az ellenőrzés és a felügyelet tekintetében – érzékelhetően jelentős javításra szorul. A mostani helyzetet lehetőségként is fel lehetne használni a pénzügyi szolgáltatások ágazatának megerősítésére, és a polgároknak és fogyasztóknak az ágazatba vetett bizalma helyreállítására, mivel most ők állják az óriási melléfogások költségeit, és ők segítik ki a vezető pénzintézeteket.

Ezzel kapcsolatban a Bizottságnak először is értékelnie kell, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó milyen hatást gyakorol az európai gazdaságra, mivel a jövőbeli javaslatokat nem szabad egyedül a pillanatnyi hangulatnak megfelelően, ösztönösen meghozott döntésekre alapozni, hanem gyakorlati megfontolás alapján, ami kiállja az idő próbáját, és helyreállítja az európai polgárok pénzügyi piacok iránti bizalmát.

 
  
MPphoto
 
 

  Estelle Grelier (S&D), írásban.(FR) A Podimata-jelentés elfogadása esélyt teremtett a Parlamentnek arra, hogy megmutassa, egyöntetűen támogatja a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szintű bevezetését. Mostanáig az európai jobboldal minden alkalommal – a parlamenti bizottságokban és a plenáris üléseken egyaránt – meghiúsította a szocialisták ezzel kapcsolatos javaslatait. Jó hír, hogy a Parlament képviselőinek többsége, vagyis a jobboldal egy része is, győzelmet aratott e projekt felett, amit a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja már sok éve javasol. Ez azt mutatja, hogy együtt mindannyian egyre jobban tisztába jövünk e projekt megalapozottságával. Ez a szavazás új szakaszt jelez egy olyan pénzügyi eszköz bevezetésének folyamatában, amelynek célja elsősorban pótlólagos saját források teremtése az Unió költségvetése számára, de emellett a fejlesztési kezdeményezések nemzetközi szintű támogatása is a célok között szerepel. A küzdelem azonban még nem ért véget. Egyelőre még csak a politikai állásfoglalásnál tartunk. Az európai államfők és kormányok nyilatkozatain túl továbbra is figyelnünk kell az említettek – akiknek túlnyomó többsége jobbközép-párti – valódi hajlandóságára a szóban forgó adó bevezetésével kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Sok éven át küzdöttünk egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetéséért. A számos fenntartás ellenére, ami ezzel az ötlettel kapcsolatban megfogalmazódott, a határozat nagy többséggel való elfogadása fontos lépés. A pénzügyi tranzakciók nemzetközi szintű megadóztatásának ösztönzésével, és egy ilyen adó Európai Unión belüli létrehozására irányuló javaslattal a Parlament új pénzügyi világrend alapjait rakja le. Ezenfelül említést kell tennünk a szóban forgó adó által kínált új pénzügyi távlatokról, mivel az adó bevezetése mintegy évi 200 millió EUR bevételt jelenthet. Ez a szavazás nagy győzelem; most már a nemzetközi szerveken múlik, hogy lesznek-e olyan bátrak, mint az Európai Parlament tagjai voltak.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) A pénzügyi tranzakciók megadóztatása olyasmi, amiért a szocialisták és az európai baloldal már régóta küzd. Görög kolléganőm, Anni Podimata jelentésének nagy többséggel való elfogadása az Európai Parlament által tett politikai haladást jelzi. Nagy győzelem ez az európai baloldal számára, amire büszke lehet. Bár a szövegnek nincs közvetlen jogalkotási hatása, mégis döntő politikai lépést jelez a következő irányba: mostantól kezdve az Európai Parlamentben helyet foglaló európai jobboldal nem tudja megakadályozni egy ilyen adó bevezetését. Ez valóban egy lépés a költségvetési föderalizmus irányába, amely az egyetlen módja annak, hogy az Európai Unió elérje a növekedéssel, a foglalkoztatással és a recesszió leküzdésével kapcsolatos céljait.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem a jelentéssel, mert az innovatív finanszírozási eszközök egyik fő előnye, hogy dupla haszonnal járhatnak: egyrészt hozzájárulhatnak fontos szakpolitikai célkitűzések – mint pl. a pénzügyi piac stabilitása és átláthatósága – eléréséhez, másrészt jelentős bevételi potenciált nyújthatnak, de ezen eszközöknek a pénzügyi szektor által termelt negatív externáliákra gyakorolt hatását is figyelembe kellene venni. Egyetértek az innovatív finanszírozási intézkedések biztosításával és szorgalmazásával, amelyek célja több bevétel elérése ettől az ágazattól, és annak biztosítása, hogy az adóteher ne a dolgozókra háruljon. Ez javíthatná a piaci hatékonyságot, növelhetné az átláthatóságot és visszaszoríthatná a spekulációt, kiegyenlíthetné a szélsőséges áringadozást, ösztönzőket teremthetne a reálgazdaságnak hozzáadott értéket jelentő, hosszú távú befektetésekhez a pénzügyi szektor számára, továbbá segíthetné az egyetemes közjavak finanszírozását és az államháztartási hiányok csökkentését. Támogatom a közös európai projektkötvények kibocsátását, amelyek célja az Európa 2020 menetrend és a várható új uniós stratégiák – pl. az energiainfrastruktúra fejlesztésére vonatkozó új stratégia – keretében Európa jelentős infrastruktúraigénye és strukturális projektjei, valamint más nagyprojektek finanszírozása. Az uniós projektkötvények garantálnák a szükséges finanszírozást és biztosítanák, hogy a nagyberuházási projektek magukhoz vonzhassák a szükséges támogatást, és így az állami támogatás maximális hatását szolgáló fontos mechanizmussá válnának. Ezeknek a projekteknek hozzá kell járulniuk gazdaságaink ökológiai átalakításához is, megteremtve a nulla széndioxid-kibocsátású gazdaság feltételeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE), írásban.(LV) A pénzügyi tranzakciókra kivetendő új adó nem oldja meg az Európai Unió tagállamainak költségvetési problémáit. Ezért nem támogattam a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentést. Ellentétben azzal, amit egyesek gondolnak, nem a bankok, hanem ügyfeleik, azaz az adófizetők fogják megfizetni ezt az adót. A gazdaságélénkítés idején nem lenne szabad új adókat bevezeti; ehelyett inkább az állami kiadásokat kellene csökkenteni. Egy új adó csak arra szolgálna, hogy leplezze, a kormányok képtelenek a kiadáscsökkentésre, és nem hozná meg a kívánt hatást.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) A mai napon a Parlamentben szavazásra bocsátott jelentés innovatív pénzügyi eszközök bevezetéséről szól. Szavazatommal támogatni akartam a határozatot, mert az elmúlt évek gazdasági válsága rávilágított a szabályozás hiányára és arra, hogy szükség van olyan új pénzügyi eszközökre, amelyek megoldhatják a nagy pénzügyi spekulációk problémáját. Ez az uniós fellépés – a legnagyobb globális és európai kihívásokkal való szembenézés és ezek legyőzése érdekében, az Európa 2020 stratégia növekedési és fejlesztési célkitűzéseinek elérése révén – a hosszú távú befektetés támogatásával és új, pótlólagos források létrehozásával kétségtelenül visszaállítja a reálgazdasági igényekre adott válasz szükségességét. A pénzügyi tranzakciókban bekövetkezett drámai növekedés rávilágított a pénzügyi szféra és a reálgazdaság közötti egyre növekvő szakadékra. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése, a közös európai kötvények kibocsátása és a széndioxid-adó beharangozása azon új folyamatokat elindító javaslatok közé tartoznak, amelyekre gazdaságunknak szüksége van, de amelyek nem lehetnek negatív hatással a leginkább kiszolgáltatott fogyasztókra.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban.(PL) Üdvözlöm a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentésről tartott szavazás eredményét. A jelentés két kulcsfontosságú témával foglalkozott, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval és az eurókötvényekkel. Ezek fontos finanszírozási források lehetnek az Unió pénzügyi és gazdasági potenciáljának növeléséhez, lehetővé téve, hogy az Unió nagy és stratégiailag fontos projekteket – köztük közlekedési és energiaprojekteket – hajtson végre, lehetőség szerint a magántőke bevonásával. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja már szorgalmazott hasonló megoldást. Örülök, hogy egyértelmű többség szavazott a szóban forgó innovatív megoldások bevezetése mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Sabine Lösing és Sabine Wils (GUE/NGL), írásban.(DE) A baloldal már sok éve támogatja a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének gondolatát. Ezt az ötletet az Európai Parlament ma általánosságban elfogadta. A Parlament által elfogadott saját kezdeményezésű Podimata-jelentés nem jelent egyértelműen igent vagy nemet a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó kérdésére. Nem egyértelmű, hogy várhatunk-e ennek megfelelő javaslatot a Bizottságtól, és ha igen, mikor. A jogalkotási eljárás előkészítéséig még hosszú utat kell megtennünk. Jelenleg a Bizottság még a megvalósíthatósági tanulmányt készíti. A megvalósíthatósági tanulmány egyik keretfeltétele, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó nem csorbíthatja a versenyképességet. Jelenleg meglehetősen irreális a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális bevezetésére vonatkozó várakozás. A saját kezdeményezésű jelentés nemcsak a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó kérdésével, hanem az uniós versenypolitika zavartalan működésével, és – a héa mintájára – a belső piacon jelen lévő valamennyi termékre kivetendő széndioxid-adó bevezetésével is foglalkozott.

Ezt a széndioxid-adót nem tudjuk elfogadni. Ez a konzervatívok környezetpolitikai követelése, akik az energiaforrások olyan kombinációjára vágynak, amely vegyíti az atomenergiát és a megújuló energiákat. Ez az adó nem terjed ki az atomenergiára. Mi az energiafelhasználás – köztük az atomenergia – megadóztatását szorgalmazzuk, mégpedig kombinált energia-/széndioxid-adón keresztül. Tartózkodtam a zárószavazásnál, mert nem tudnék megszavazni egy olyan jelentést, amely egy jó ötletet – a tranzakciókra kivetendő adót – olyan intézkedésekkel kapcsol össze, amelyek még nagyobb terhet rónak az európai lakosságra.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Az elmúlt években a globális gazdasági és pénzügyi válság jelentős hiányosságokat tárt fel a globális pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretében. A pénzügyi tranzakciókat a volumen tekintetében erős növekedés jellemezte, ugyanakkor a pénzügyi tranzakciók volumene és a reálgazdaság igénye között figyelemre méltó eltérés mutatkozott. Az uralkodó rövid távú befektetések szélsőséges áringadozáshoz és kockázatvállaláshoz vezettek. A rövid távú spekulatív tranzakciók a válság középpontjában álltak, és kiemelték az egyértelmű összefüggést az elégtelen pénzügyi szabályozás és felügyelet, és az államháztartás fenntarthatósága között. Igennel szavaztam a jelentésre, mert az ilyen piaci viselkedéssel okozott problémák jelentős hatást gyakoroltak az államháztartásokra, az európai polgárokra és az Európán kívüli világra. A jelentés olyan eszközöket próbál alkotni, amelyek a spekuláció visszaszorítására irányulnak, garantálják a teher igazságos elosztását a fő pénzügyi szereplők között, és új, pótlólagos forrásokat hoznak létre a legfontosabb kihívásoknak való megfelelés érdekében.

Az adóelkerüléssel és adócsalással az uniós tagállamoknak okozott kárt évente mintegy 200 milliárd euróra becsülik. Az újszerű elem a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó, amely évente kb. 200 milliárd EUR összegű bevételt hozna az Európai Uniónak, és visszaszorítaná a spekulatív tranzakciókat.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés megszavazásával az európai parlamenti képviselők a pénzügyi szektor tisztességes megadóztatásának a közvélemény által megfogalmazott elvárására válaszolnak. A pénzügyi szektor nagyrészt mentesül a héa alól, és adóztatása nem elégséges, ugyanakkor a pénzügyi válság költségeit a polgárok viselték: az Európai Unióban minden férfi, nő és gyermek fejenként 9 500 EUR állami támogatással járult hozzá a költségekhez. A szavazás során a képviselők aktivisták ezreit tudhatták maguk mögött, akik a Robin Hood-adó mellett kampányolnak, azaz a pénzügyi tranzakcióra kivetendő picike adó mellett, amely milliárdokat teremthet elő a belföldi prioritások, valamint a szegénység elleni küzdelemmel és az éghajlat-változással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesítéséhez.

Az adó bevezetésének legjobb módja a globális megállapodás lenne, de a Nagy-Britannia által a részvényekre kivetett bélyegadó példája azt mutatja, hogy a sikeres, jól tervezett pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése valóban lehetséges anélkül, hogy a versenyképesség sérülne. Az európai uniós szinten összehangolt pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó az első lépés lenne a globális tranzakciós adó felé. Eljött a cselekvés ideje, és az EU a globális szintű tisztességesebb adóztatásért folytatott kampány élére állhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A munkáspárti európai parlamenti képviselők a pénzügyi szektor tisztességes megadóztatásának a közvélemény által megfogalmazott elvárására válaszolnak. A pénzügyi szektor nagyrészt mentesül a héa alól, és adóztatása nem elégséges, ugyanakkor a pénzügyi válság költségeit a polgárok viselték: az Európai Unióban minden férfi, nő és gyermek fejenként 9 500 EUR állami támogatással járult hozzá a költségekhez. A szavazás során a munkáspárti képviselők aktivisták ezreit tudhatták maguk mögött, akik a Robin Hood-adó mellett kampányolnak, azaz a pénzügyi tranzakcióra kivetendő picike adó mellett, amely milliárdokat teremthet elő a belföldi prioritások, valamint a szegénység elleni küzdelemmel és az éghajlat-változással kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesítéséhez. Az adó bevezetésének legjobb módja a globális megállapodás lenne, de a Nagy-Britannia által a részvényekre kivetett bélyegadó példája azt mutatja, hogy a sikeres, jól tervezett pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése valóban lehetséges anélkül, hogy a versenyképesség sérülne. Az európai uniós szinten összehangolt pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó az első lépés lenne a globális tranzakciós adó felé. Eljött a cselekvés ideje, és az EU a globális szintű tisztességesebb adóztatásért folytatott kampány élére állhat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó ötletét a baloldal már évek óta támogatja. A gondolatot ma már konszenzus övezi. Üdvözlöm, hogy a többiek is közelítettek álláspontunkhoz. Mindazonáltal a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egyedüli célja csakis az emberek általános érdekének előmozdítása lehet, nem pedig a szabadkereskedelem vagy a szennyezési jogok kereskedelmének zavartalan működése, amit egyesek – valójában ez a szöveg is! – „széndioxid-piacnak” neveznek. Ellene szavazok az eredeti jó ötlet durva eltérítésének.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Dacára annak, hogy a jelentés nagy részével egyetértek, szavazatommal nem tudom támogatni, mivel a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését szorgalmazza (globális vagy legalább európai szinten), bár elismeri, hogy egy ilyen adó bevezetésének következményeit meg kell vizsgálni (ezzel kapcsolatban utólagos vizsgálatot javasol). Az általam képviselt párt mindig is harcolt a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó ellen Portugáliában, figyelemmel annak a pénzügyi piacokra esetlegesen gyakorolt kedvezőtlen hatására. Portugália kimerült, már nem tud további adóterhekkel foglalkozni, annál is inkább, hogy ezt az adót végül a polgárok fizetik majd meg, hiszen a pénzintézetek áthárítják ügyfeleikre. Ha egy ilyen adót egyedül Európában vezetnek be, azzal más piacok versenyelőnyhöz jutnak az európai pénzügyi piacokkal szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Igennel szavaztam a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló Podimata-jelentésre, mert olyan ötletet mutat be, amely az egész világon a baloldal egyik alapgondolata: a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését. A szöveg kétségtelenül sokkal bátrabb is lehetne, nem kellene az adó bevezetését egy hasonló globális adó létrehozásától függővé tennie.

Az általam képviselt politikai szervezet mindig is támogatta a világméretű tőkeáramlás megadóztatását, így pl. az ún. Tobin-adót. Ezért, bár a jelentésben megfogalmazott javaslatot nem tartom elégségesnek, úgy gondolom, a helyes irányba tett lépésről van szó.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) A 2007-es globális gazdasági és pénzügyi válság kapcsán megfigyelhetjük a globális pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretének jelentős hiányosságait. Az Európai Parlamentben az innovatív finanszírozásért folytatott küzdelemben élen jártam: munkacsoportot hoztam létre, amely a nemzetközi tranzakciók megadóztatását vizsgálta. Meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen adó a pusztán spekulatív jellegű tevékenység korlátozásával nemcsak a pénzügyi szektor jobb szabályozását teszi lehetővé, hanem segítséget nyújt a legszegényebb – különösen a fejlődő, köztük a legkevésbé fejlett – országoknak a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges intézkedések meghozatalához.

A pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai adó évente kb. 200 milliárd EUR összegű bevételt hozhatna az Unióban, globálisan pedig egy ilyen adó közel évi 650 milliárd USD bevételt eredményezne. Ha európai szinten folyamatosan haladnánk előre a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó alkalmazásával, akkor megőriznénk „A pénzügyi, gazdasági és szociális válság: szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című ajánlás elfogadásával 2010 decemberében küldött határozott üzenetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés elfogadása az első határozott jelzés lenne a Parlament részéről a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó mellett egy olyan időszakban, amikor a Bizottság ellentmondásos megközelítést alkalmaz: szabályozni akarja a pénzügyi szereplőket, ugyanakkor mentesíteni akarja őket az adófizetés alól. Rá kell mutatni egyes jobboldali vezetők képmutató beszédére, akik szorgalmazzák a pénzügyi szektor valamilyen formában történő megadóztatását, de csak globális szinten; ennek megvalósulása viszont – mindannyian tudjuk – jelenleg a legkevésbé valószínű. A Bizottságnak pontos és egyértelmű jelzést kell adnia arról, hogy mindenkinek meg kell fizetnie a tranzakciókra kivetendő adót. Az a helyzet, hogy a mezőgazdasági termelők fizetnek adót, a bankárok pedig nem, elfogadhatatlan. A társadalmi igazságtalanság gyűlölködést szül, az engedékenység nyomán az állami intézmények a bankok homokozójává válnak. Igennel szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése a jó irányba tett lépés, amely főként a fedezeti alapokat és hasonló termékeket érinti; ebből a reálgazdaságnak vajmi kevés haszna származik. Európának kétségtelenül joga, hogy élen járjon ezen a téren – akármeddig is várhatnánk, ha az amerikaiakat is rá akarnánk venni a dologra. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót azonban nem szabad arra használni, hogy a hátsó ajtón keresztül csempésszünk be egy uniós adót. A Podimata-jelentés sajnos pontosan ebbe az irányba visz. Az adóügyi szuverenitásnak továbbra is tagállami hatáskörben kell maradnia. Ha Brüsszel nem jön ki a pénzből, amit kap, húznia kell a nadrágszíjon. Máris elég sok olyan hatáskör van, ami nemzeti szinten jobban szabályozható lenne, mint az Unió szintjén. A jelentésben szereplő többi felhívást, azaz az eurókötvények és a széndioxid-adó bevezetését el kell utasítani. Egyrészről az eurókötvény olyan termék, ami gazdasági szempontból értelmetlen, másrészt az adópolitikájukat tekintve megfontolt euróövezeti országokkal ismét csak tisztességtelenül fizettetnék meg az árat. Az Európai Unió egyszerű transzferunióvá válna. A kétes célkitűzésekkel létrehozandó széndioxid-adó tönkretenné az európai gazdaságot, munkahelyeket szüntetne meg, ennélfogva a legtöbb emberre negatív hatással lenne. Ezért a jelentést el kell utasítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudio Morganti (EFD), írásban.(IT) A jelentés ellen szavaztam, mert bár az elmúlt két év válságáért elsősorban okolható pénzügyi rendszer hozzájárulásának gondolata helyesnek tűnik, a végrehajtás módja számomra igencsak zavaros.

El kell mondanom, hogy üdvözlöm az eurókötvények létrehozására irányuló javaslatot, amelyek véleményem szerint hasznos eszközök lehetnek, de a jelentés zömével, amely a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetéséről szól, problémám van. Túlzottan kockázatosnak érzem, hogy ezt az eszközt kizárólag az Európai Unió szintjén alkalmazzuk, mivel az egész uniós pénzügyi rendszer versenyképtelenné válhat, és a piaci szereplőknek nem okoz nagy nehézséget az adó megkerülése, egyszerűen csak más piacok felé kell fordulniuk.

Azért sem szeretném ezt az adót, mert egyengetné az utat egy központosított uniós adórendszer létrehozása előtt, amit teljes szívemből elleneznék.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Eddig az európai adófizetők viselték a gazdasági válság terheinek oroszlánrészét. Ezért fontos, hogy más eszközök alkalmazásával biztosítsuk, hogy a pénzügyi piacok szereplői és az ezen a piacon működő spekulánsok is vállaljanak valamit ebből a felelősségből. Ez így tisztességes. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót azonban nem szabad kifogásként használni a Brüsszelből diktált közvetlen adóztatás bevezetésére. Ez sértené a tagállamok adóügyi és általános szuverenitását. A jelentés ilyen irányú tendenciákat mutat, ezért szavaztam ellene.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) A globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Európa, amely a világ legnagyobb pénzügyi piaca, fokozatosan próbál talpra állni a gazdasági válságot követően, amelynek hatása még sok évig érezhető lesz. Ezért alapvető fontosságú, hogy olyan innovatív pénzügyi intézkedéseket hozzunk, amelyek biztosítják a pénzügyi stabilitást és átláthatóságot. Jelenleg a legtöbb pénzügyi szolgáltatás héamentes. Ennélfogva a pénzügyi szektoron keresztül jelentős bevétel esik ki, a dolgozók adóterhelése pedig nő. Úgy vélem, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó olyan hatékony pénzügyi intézkedés, amely segíteni fog a spekuláció és az államháztartási hiányok visszaszorításában. Miután megfelelően felmértük az adó lehetséges negatív hatását az Unió globális versenyképességére, mindent meg kell tennünk annak globális szintű alkalmazása érdekében. Ezenkívül az összes ország GDP-jének növelése érdekében tanácsos lenne a banki eszközökre kivetendő adót is létrehozni, amely arányos lenne az érintett hitelintézetnek a rendszer egésze szempontjából fennálló jelentőségével és az adott tevékenységhez társuló kockázat mértékével. Egyetértek az európai projektkötvények kibocsátására vonatkozó javaslattal, amely közös adósságkezelési eszközként segítséget nyújt ahhoz, hogy az európai infrastruktúra-projektek még több befektetést vonzzanak. Ezenkívül a széndioxid-adó alkalmazásából származó haszon maximális kiaknázása érdekében meg kell határozni a tagállamok számára kötelező minimumkövetelményeket, ezzel megakadályozva, hogy az alacsony jövedelmű fogyasztókra túlzott teher háruljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) Igennel szavaztam a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló saját kezdeményezésű európai parlamenti jelentésre. A pénzügyi válság és az adósságválság feltárta a pénzügyi szektor működésében és ellenőrzésében jelenleg meglévő hiányosságokat. A globális pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése nem új javaslat, sőt kivétel nélkül minden fejlett országban – különösen amelyek adópolitikája alacsony adókat alkalmaz – minden bizonnyal népszerűtlen javaslat. Mindazonáltal ha globális megegyezés nem lehetséges, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adónak az Európai Unióban történő bevezetése – amennyiben nem rontja az Unió versenyképességét – segíteni fogja a szóban forgó ágazat működésének javítását, ugyanakkor fontos állami bevételeket hoz létre. Ez a 2. módosítás lényege, amelyet szavazatommal támogattam.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A jelentés a globális és európai szintű innovatív finanszírozási eszközökkel foglalkozik. Intézkedéseket ismertet, amelyeket a 2007–2009-es globális gazdasági és pénzügyi válság kapcsán a világ pénzügyi rendszerének szabályozási és felügyeleti keretében feltárt súlyos hiányosságok kezelésére kívánnak meghozni. A pénzügyi tranzakciókat ma a volumen irdatlan növekedése, valamint a pénzügyi tranzakciók volumene és a való világ mögöttes szükségletei közötti figyelemreméltó eltérés jellemzi. Az új kereskedelmi rendszerek, mint például a rövid távú befektetés és az automatizált nagyfrekvenciájú kereskedés, amelyek központi szerephez jutottak a globális pénzügyi trendekben, és túlzott ingadozáshoz és kockázatvállaláshoz vezettek, felkeltik a kormányon lévők figyelmét. Ez elegendő ok az Európai Parlament számára ahhoz, hogy saját hatáskörében hozzájáruljon a kérdéshez és megjelölje azokat az intézkedéseket, amelyek megítélése szerint megfelelőek a jelenlegi helyzet rendezésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban.(SV) Az innovatív finanszírozásról szóló jelentés számos fontos szemponttal foglalkozik, mint pl. a valódi belső piac mint az európai növekedés alapja megteremtésének fontossága, az európai infrastruktúra-projektek európai projektkötvényekkel történő finanszírozása lehetővé tételének fontossága, valamint egy európai széndioxid-adóval kapcsolatos lehetséges megoldás annak érdekében, hogy Európában átállhassunk a fenntartható termelésre. Szintén fontos, hogy a jelentés rámutat, hogy az uniós tagállamoknak teljesíteniük kell a meghatározott segélyezési célokat.

Mindazonáltal úgy döntöttünk, a zárószavazáson tartózkodni fogunk, mert Európa számára nem tartjuk jó ötletnek egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egyoldalú bevezetését, amikor más országok ezt nem teszik meg. Úgy gondoljuk, figyelembe kellene venni a 80-as évekbeli svéd példát, amikor Svédország valamilyen pénzügyi tranzakciós adó egyoldalú bevezetésével próbálkozott, és ennek következtében a részvények, kötvények és opciók nagy részének kereskedése Londonba költözött, nehogy európai szinten is elkövessük ugyanezt a hibát.

Véleményünk szerint túl nagy a kockázat, hogy nem valósul meg az a stabilizációs hatás, amit reményeink szerit egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adónak a pénzügyi piacra gyakorolnia kellene, ha az EU egyoldalúan vezet be ilyen adót. Nagy a kockázat, hogy a részvény-, kötvény- és opciósügylet-kereskedelmet átviszik kevésbé átlátható és nyílt, Európán kívüli piacokra. Mindez nem teremt jobb feltételeket a pénzügyi piac ellenőrzéséhez, sőt alááshatja a pénzügyi piac – általunk létrehozott – közös európai felügyeletét.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban.(PT) A pénzügyi világválság és a belőle fakadó óriási visszaesés kezelése érdekében számos kormány fenntarthatatlan szintre növelte az államadósságot, hogy megmentsen pénzügyi vállalatokat, és élénkítse saját gazdaságát. Ugyanakkor a bankoknál a központi bankoktól nulla százalék közeli kamatra kapott hitelek és az általuk ügyfeleknek és államoknak adott hitelek ára közötti különbözetből nyereség halmozódik fel. Ennélfogva a pénzügyi vállalkozásoknak erkölcsi kötelességük, hogy részt vállaljanak az általuk okozott válság kezeléséből. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó a legkevesebb, ami követelhető.

A felelősségvállalást késleltetni kívánóknak azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen adót csak globális szinten szabad bevezetni, azt mondanám: 1) az adó egyoldalú bevezetése esetén az EU helyzete nagymértékben megerősödne; 2) ha a spekulatív tranzakciók esetében igénybe vett tőke egy része elhagyná az Európai Uniót, ez csökkentené a pénzügyi piacok ingadozását, ami kedvező lenne; 3) ha a globális pénzügyi szabályozás nem életképes vagy nem tanácsos, a tőke mozgását érzékelhetően szabályozni kell. A jelentés egy lépés ebbe az irányba.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D), írásban.(DE) Igennel szavaztam a jelentésre, mert itt az idő, hogy az EU a folyamat élére álljon, és európai szinten bevezessen egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Úgy gondolom, hogy ha megtesszük ezt az első lépést, megnő a valószínűsége annak, hogy a világméretű pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének célját is elérjük. A képviselőcsoportom által javasolt módosítást, amely pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szintű, további késedelem (azaz még több vizsgálat elvégzése) nélküli bevezetését szorgalmazza, kis többséggel elfogadták. Most már fel szeretném hívni a felelős biztost, Šemeta urat, hogy intézkedjen.

A határozatot nagy többséggel, 529 igen szavazattal, 129 nem szavazat és 18 tartózkodás mellett fogadták el. Ez igen határozott jelzés a Parlament részéről, amit a Bizottság nem hagyhat figyelmen kívül, illetve nem mondhatja róla, hogy gyenge lábakon áll. Felhívom Barroso elnök urat, hogy intézkedjen, éljen a Bizottság kezdeményezési jogával, és nyújtson be határozattervezetet hozzánk, a jogalkotó testülethez. Ezzel a módszerrel összesen 200 milliárd eurót szedhetünk be – erre az összegre nagyon nagy szükség van, és azoknak kell ezt a hozzájárulást megfizetniük, akik a válságot okozták. A pénzügyi válság okozta hiányok pótlását nem kérhetjük az adófizetőktől, ehelyett követelnünk kell, hogy a magánszektor vegye ki a saját részét a dologból. Ezt a pénzt költségvetési konszolidációra, továbbá – külön bevételi forrásként – az uniós költségvetés céljaira kellene felhasználni.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament ma – a parlamenti képviselők által elfogadott, az innovatív finanszírozásról szóló jelentés részeként – ismételten szorgalmazta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő uniós szintű adó bevezetését. A zöldek már régóta kérik a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését, és a szavazást is üdvözlik Philippe Lamberts zöldpárti európai parlamenti képviselő szavaival: „Az Európai Parlament fenntartotta a nyomást a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szintű bevezetésével kapcsolatban. Bár a végső cél egy globális tranzakciós adó bevezetése kell, hogy legyen, az Unió számára az is egyértelműen előnyös, ha egyelőre egyedül teszi ezt meg. Ma a képviselők sürgették a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ennek érdekében. A zöldek már régóta pártolják a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésének ügyét, ami megítélésük szerint egyrészt a káros spekuláció visszaszorításának eszköze, másrészt új állami bevételforrást jelent. Mivel jelentős bevételi forrás egy olyan időszakban, amikor az államkincstárak rendkívül meg vannak terhelve, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó társadalmi igazságosságához nem fér kétség. Egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó a nagyfrekvenciájú kereskedésből fakadó rendszerkockázatot is kezelné, hiszen a kockázatos spekuláció ellen hatna. A Bizottságnak és a tagállamoknak most már nem szabad megállniuk.”

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Az elmúlt időszak gazdasági válsága kendőzetlenül megmutatta a globális pénzügyek szabályozási és felügyeleti rendszerének hiányosságait.

E tranzakciók volumene sokszor messze meghaladta a világ reálgazdaságának szükségleteit, olyan mértékű spekulációt okozva, amelynek nyomán a bevont tőke idővel rendkívüli ingadozást mutatott, és felvetődött a fizetésképtelenség kockázata. Először az adófizetőknek kellett viselniük a dolog nehezét – a növekvő munkanélküliség, a zsugorodó jövedelmek, a szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés és az egyenlőtlenségek növekedése formájában.

A jövőbeli válság megelőzése érdekében az Európai Uniónak a szabályozás és a felügyelet területén most valódi változásokat kell bevezetnie, amelyek egészségesebb és masszívabb pénzügyi környezetet alakítanak ki. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó fontos előnyökkel jár, különösen a jelenlegihez hasonló válság utóhatásait tekintve: stabilizálja a piacokat, ösztönzi a hosszú távú befektetéseket és biztosítja a nyomon követhetőséget egyes konkrét tranzakciók ellenőrzése során.

A spekuláció visszaszorítása, a hosszú távú befektetések ösztönzése és a nagyobb hosszú távú növekedés elérése az Európa 2020 stratégia keretében: mindezt az Európai Unión kívüli, hasonló finanszírozási rendszerrel is ki kell egészíteni, nehogy versenyhátrányt szenvedjünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban.(ET) A mai szavazás során láthattuk, hogy a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentés támogatást kapott. Az egyetlen rész, amit nem támogattak, az a javaslat volt, amely felhívta a Bizottságot az uniós széndioxid-adó megvalósíthatóságának vizsgálatára, amelyet minden egyes termék után bevezetnének a belső piacon. Elégedetten nyugtázom, hogy a különböző új adók megvalósíthatóságának és célszerűségének, valamint azok következményeinek vizsgálatára irányuló, a Bizottsággal szembeni felhívás fő pontjai nem kaptak támogatást. A bankadók, a pénzügyi tevékenység után fizetendő adók és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók esetében az a helyzet, hogy mindegyiknek megvan a saját gazdasági célja, és jövedelemtermelő képességük is eltérő, ezért fontos, hogy további adók bevezetése előtt alapos elemzést végezzenek.

Támogatták azt a szóban forgó elképzelést, hogy amennyiben pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetésére kerül sor, azt a lehető legszélesebb körben kell bevezetni. Ugyanakkor a parlamenti képviselők – magamat is beleértve – pontosítást kértek azzal kapcsolatban, hogy az adót végső soron ki fogja viselni, mivel az adót rendszerint áthárítják a fogyasztókra, akik ebben az esetben a lakossági befektetők és a magánszemélyek lesznek. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward Scicluna (S&D), írásban. – Támogattam a Podimata-jelentést, amely számos jó gondolatot tartalmaz a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adóval kapcsolatban. Az az igazság, hogy a pénzügyi szektor jó részének, különösen a befektetési bankoknak, még tovább kell reformálniuk magukat a pénzügyi válság által feltárt hiányosságok mentén. Még a Bank of England igazgatója, Mervyn King is beismerte a múlt héten, hogy a Nagy-Britanniában és Európa-szerte hozott takarékossági intézkedések költségét „olyan személyek viselik, akik tökéletesen ártatlanok”, ezzel szemben a pénzügyi szektor visszatért a „szokásos üzletmenet” mentalitáshoz.

Helyes, hogy a magánszektornak is ki kell vennie a maga részét a pénzügyi válság következményeiből, és rendelkezni kell a jövőbeli kisegítésről is, hiszen még mindig számos olyan bank létezik, amelyekről úgy tartják, „túl nagyok ahhoz, hogy bedőljenek”. A felelősség most már az IMF-et és az Európai Bizottságot terheli azért, hogy felmérjék egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adó pozitívumait és negatívumait.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Az innovatív finanszírozásról szóló Podimata-jelentésről tartott mai szavazás során külön módosítással szavaztak arról, hogy a Bizottság – G20-szintű kezdeményezések hiányában – nyújtson be javaslatokat egy uniós szintű pénzügyi tranzakciós adó tervezetére.

Igennel szavaztam a módosításra a csoport iránti szolidaritásból és azért is, mert úgy gondolom, hogy ha egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó Európából származó koncepciója egyértelmű támogatást kap, az a G20-akkal folytatandó további megbeszélésekre is ösztönzőleg hathat.

Mindazonáltal igencsak egyértelmű számomra, hogy egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai szintű bevezetése, ha nem követi globális végrehajtás, potenciális kockázatokat vet fel az Egyesült Királyság mint pénzügyi központ versenyhelyzetével kapcsolatban, ami egyértelműen kihatással lesz a Délkelet-Angliában élő polgárokra. Nagyon bizalmatlan vagyok egy csakis az Európai Unióban bevezetendő pénzügyi tranzakciós adóval szemben, és úgy vélem, hogy minden javaslathoz szigorú hatásvizsgálatot kell kapcsolni, amellyel bizonyítható a választópolgáraim számára, hogy az adott javaslatnak több az előnye, mint a hátránya. Egy ilyen hatásvizsgálat eredményeinek megismerése előtt határozottan elutasítok minden javaslatot egy valamennyi pénzügyi tranzakcióra kivetendő, általános, 0,05%-os tranzakciós adóra vonatkozóan, mert önkényesnek és átgondolatlannak tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban.(DA) A jelentés ellen szavaztam, mert nem garantálja, hogy egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót ugyanarra a célra használnának fel, mint amire egy valódi Tobin-adót kellene, azaz a fejlődő országok megsegítésére és az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra. A jelentés nem mondja ki egyértelműen, hogy az adóbevétel az Unió költségvetésébe kerül, ez viszont több problémát vet fel. Először is, alapvetően ellenzem az EU saját forrásainak bővítését. Másodszor, elvesztegetjük a lehetőséget egy valódi Tobin-adó létrehozására, ha az adóbevétel feletti rendelkezési jog az Uniót illeti meg – lásd a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy az adóból uniós projekteket és az uniós költségvetés hiányát kellene finanszírozni. Az én szavazatom nem egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai uniós adó ellen szól. Egy valódi Tobin-adót teljes szívemből támogatok. Támogatom továbbá a jelentés pozitív elemeit, például az adócsalás elleni küzdelmet, a „szennyező fizet” elvet és az energiahatékonyság szorgalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Ma ismét a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése mellett szavaztam – egyetértve azzal, hogy ha nem sikerül elérnünk egy tranzakciós adó globális szintű bevezetését, akkor az Uniónak kell megtennie az első lépést. Ki kell használnunk a lendületet, és meg kell fékeznünk a pénzügyi és banki ágazat kapzsiságát. Végül is egy világválság globális megoldásokat igényel, és Európa mint a legnagyobb pénzügyi piac úttörő szerepet játszhat ebben. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó elegendő bevételt biztosíthat a tagállamoknak költségvetésük egyensúlyba hozatalához, és gazdaságuk üzletmenetének fenntartásához.

Mivel egy 0,05%-os pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevételképző potenciálja közel 200 milliárd EUR uniós szinten, illetve 650 milliárd USD globális szinten, az adó fontos része lehet a megoldásnak az új és fenntartható jövedelemforrások kutatása terén. Egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó korlátozhatja a spekulációt és stabilizálhatja a piacokat, ösztönzőket teremthet hosszú távú befektetésekhez, és – mivel minden egyes tranzakció nyomon követhető – növelheti az átláthatóságot és biztosíthatja, hogy a pénzügyi szereplők vegyék ki a részüket a válság költségeiből. Ezenkívül a jelentés felveti eurókötvények kibocsátásának lehetőségét, valamint széndioxid-adó kivetését, amit részletesebben meg kell vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Skót konzervatív és skót liberális kollégáimmal ellentétben támogattam a jelentést, amely számos lehetséges finanszírozási forrással foglalkozik, köztük a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval. Vitát szorgalmaz továbbá a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból származó bevételek felhasználásáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban.(FR) A globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentésre vonatkozó szavazás során erősen támogattam egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális bevezetését. Ha azonban felmerül annak lehetősége, hogy egy ilyen adót kizárólag európai szinten alkalmazzunk, akkor az Európai Bizottságnak először megvalósíthatósági tanulmányt kell készítenie erről. Valóban meg kell állapítanunk, hogy ez az adó bevezethető-e európai szinten anélkül, hogy az európai versenyképességet nemzetközileg hátrányosan érintené.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) A gazdasági és pénzügyi válság súlyos hiányosságokat tárt fel a globális pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretében. Olyan új eszközökkel kell választ adni a válságra, amelyek meg tudják fékezni a spekulációt, visszaállítják a pénzügyi szektor szerepét, biztosítják a terhek méltányos elosztását, és új kiegészítő forrásokat biztosítanak a globális kihívások leküzdésére, mint pl. az éghajlatváltozás, a fejlesztési célok és az intelligens, fenntartható, inkluzív növekedés az Európa 2020 stratégia keretében. Ez a saját kezdeményezésű jelentés az új, innovatív finanszírozási források iránti vágy eredménye. A bevételek elérésén alapuló adózási eszközök nem elégségesek. A dokumentum az innovatív finanszírozás következő lehetőségeit vizsgálja: a pénzügyi szektor megadóztatása, eurókötvények és az energiaágazat megadóztatása. Véleményem szerint az innováció alapvetően fontos az alternatív finanszírozási eszközök tekintetében, amelyek megfelelnek a jelen kihívásainak, és összhangban állnak a modern világgal, de nem tanácsos ezt anélkül megtenni, hogy először ne vizsgálnánk meg a szóban forgó innováció valós hatásait. Éppen ilyen fontos, hogy a növekvő bevétel támogatja a piac szabályozó szerepét, mechanizmusokat hoz létre a piac átláthatóságának, hatékonyságának és stabilitásának erősítésére. Mindezek miatt a plenáris ülésen a dokumentum mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban.(EL) A jelentés sértés a munkásosztály és az alsóbb osztályok intelligenciájával szemben, akik a tőke és saját politikai képviselőik által ellenük indított barbár háború terhe alatt szenvednek. Az első pillanattól fogva egyértelművé teszi, hogy a tőke megadóztatása nem lehet kérdés: „hangsúlyozza, hogy a meglévő adózási eszközök kulcsainak és alkalmazási körének növelése… nem jelenthet sem elégséges, sem fenntartható megoldást”. A dolgozók megtévesztése céljából azonban felhívja az Európai Uniót, hogy fogadjon el egy „pénzügyi tranzakciókra kivetendő”, 0,01%-os adót, amit a válság „terhe igazságos elosztásának” állít be a tőke és a dolgozók között, valamint a tőke általi spekuláció korlátozására irányuló törekvésnek minősít. Ugyanakkor a szegény alsóbb osztályok közvetlen megadóztatása növekszik, és a közvetett adózás, ami szó szerint beeszi magát a munkásosztály és az alsóbb osztályok jövedelmébe, már az egekbe szökik. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó valójában nem a pénzügyi szektort terheli, hanem csupán egy újabb közvetett adó. A jelentés a szóban forgó új közvetett adó mellett egy sor ún. „innovatív finanszírozási” intézkedést – vagy inkább az alacsonyabb jövedelműekre kivetett új adót – is javasol, ilyenek pl. a „széndioxid-adó”, a „repülőjegyekre kivetett szolidaritási hozzájárulás”, sőt az éhezés leküzdését szolgáló „globális szerencsejáték”. A görög kommunista párt ellene szavazott a jelentésnek – kiemelve, hogy a nép számára a kapitalista válságból kivezető egyetlen út, ha a monopóliumok profitját vesszük célba.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Véleményem szerint Podimata asszony jelentése igen kiegyensúlyozott és magyarázatokkal jól ellátott anyag; a jelentésben ismertetett négy pénzügyi eszközt is üdvözlöm. A négy eszköz mindegyike innovatív, és szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem csupán egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról van szó. Gondosan meg kell választanunk, mely eszközöket alkalmazzuk: megítélésem szerint ki kell zárnunk az ágazatokra – például az energiaágazatra – kivetett adókat, amelyek multiplikációs hatást gyakorolnak a megélhetési költségekre. E kérdés záró szakaszához a Bizottságnak hatásvizsgálat keretében értékelnie kell a szóban forgó eszközök alkalmazásának hatékonyságát és lehetséges eredményeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) A jelentés tartalmaz néhány jó ötletet, például a csupán 0,05%-os, pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó gondolatát, amely 200 milliárd eurót hozna az uniós költségvetésnek. Jelenleg nincs ilyen bevételünk, ami egyébként csak megnehezítené, de nem tenné lehetetlenné a spekulációt. Az izgalmas kérdés az, hogy az Európai Unió Tanácsa mit kezd majd ezzel a saját kezdeményezésű jelentéssel. Még nagyon hosszú út áll előttünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Tekintettel a pénzügyi válság egyre nagyobb számlájával szembesülő uniós polgárok sokaságára, a jelentésben szereplő intézkedések nyomán eurómilliárdok válhatnak elérhetővé és enyhíthetik némileg a családokra nehezedő nyomást a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetben.

Egy, a pénzügyi tranzakciókra kivetett aprócska adó lenne bevethető az Egyesült Királyságban és világszerte a szegénység elleni küzdelemben, valamint enyhíthetné az éghajlat-változás hatásait. Ezen ún. Robin Hood-adó aktivistáinak – köztük a munkáspárti európai parlamenti képviselőknek – most már ki kell terjeszteniük sikerüket, és folyamatosan nyomást kell gyakorolniuk a globális pénzügyi szektorra, hogy a rendszert egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő világméretű adóvá bővítsék.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE), írásban.(FR) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely – a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó eszközével – az innovatív finanszírozás ösztönzésére, a gazdaság helyreállítási kapacitásának növelésére, valamint a zöld növekedésre való átállás előmozdítására irányul, fenntartva ugyanakkor a fejlődő országoknak nyújtott segélyeket. A gazdasági válság igen erőteljesen megmutatta, hogy a globális pénzügyi irányítás létrehozása életfontosságú annak érdekében, hogy biztosítsuk, innentől fogva már nem vagyunk többé kitéve a féktelen pénzügyi kapitalizmus szeszélyeinek. Ez a G20-ak francia elnökségének célja, és nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk e célkitűzés elérése érdekében. Szabályok és felügyelet hiányában a pénzügyi spekuláció munkahelyek millióit tette tönkre, súlyosan érintette az államháztartásokat és jelentősen csökkentette az európaiak túlnyomó többségének életszínvonalát. Itt az idő, hogy elhagyjuk a gazdaság rövid távú vízióját, ahol a pénz mindennél fontosabb és mindenhol felelőtlenség uralkodik, hiszen ez a szakadék szélére vitt bennünket; így a pénzügyi rendszer visszakaphatja a reálgazdaságot és az embereket kiszolgáló szerepét. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia ezzel kapcsolatban, és az e Ház által elfogadott állásfoglalás határozott jelzés a partnereink felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Igennel szavaztam Podimata asszonynak a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentésére. Eddig az európai adófizetők egyedül viselték a 2007-ben kezdődött pénzügyi és gazdasági válság terhét. Ez az első jelentés, amely különféle innovatív mechanizmusokat vet fel, amelyekkel biztosítható lenne, hogy a pénzügyi piacon működő szereplők is részt vegyenek a költségek viselésében. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális szintű adó – ha van mód a bevezetésére – üdvözlendő, és egy hasonló rendszer uniós szintű bevezetését is komolyan fontolóra kellene venni.

Ezen adó nagy előnye nemcsak az ágazattól beszedhető lehetséges bevétel, amely ágazatot egyébként korábban egyáltalán nem vagy csak kevéssé adóztatták meg, hanem az ezzel párhuzamos szabályozó hatás is. Jól ismert tény, hogy a pénzügyi szektor, amely gyakran spekulációra épül, elvált a reálgazdaságtól. A pénzügyi szektor megadóztatásával ismét ösztönözhetnénk a hosszabb távú befektetéseket, figyelembe véve ezzel a reálgazdaság szükségleteit is.

 
  
  

Jelentés: Edite Estrela (A7-0032/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mert az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésének jelentősége alapvetően függ össze a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével, mint arra e jelentés is rámutat. Az egészségügyi egyenlőtlenségek a korai években kezdődnek és egész életen át tartanak, ugyanakkor más generációkban is újratermelődnek. Erre figyelemmel a tagállamoknak az „egészség valamennyi politikában” elvét kell alkalmazniuk. Emellett határozottan támogatom az előadó ajánlásait, amelyekben kiáll az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés szükségessége mellett, ideértve az okmányokkal nem rendelkező migránsokat is, valamint a várandós nőknek az országuk nemzeti jogszabályai szerinti szociális védelemben való részesítését.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Edite Estrela jelentésében áttekintést nyújt az Európai Unióban fennálló egészségügyi egyenlőtlenségekről és azokról az intézkedésekről, amelyek azok mérsékléséhez szükségesek. Ez egy hasznos jelentés tehát, amelyet már csak azért is megszavaztam, hogy újból megerősítsem az abortuszhoz való jog sérthetetlenségét és azt, hogy a fogamzásgátló módszereknek könnyen elérhetőnek kell lenniük, amikor ezek a jogok még nem érvényesülnek az Európai Unió minden tagállamában. Az egyenlőségért vívott küzdelem tovább folytatódik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az Európai Unió országai és régiói között jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak az egészség terén. A gazdasági és pénzügyi válságnak köszönhetően egyes tagállamok takarékossági intézkedéseket léptettek életbe, aminek következtében csökkent a közegészségügyre, a betegségmegelőzésre és a hosszú távú ellátási szolgáltatásokra fordított finanszírozás szintje. Nem minden uniós polgár jut színvonalas egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ez különösen igaz az Unió szegényebb térségeiben, ahol a betegek számára nem elérhetők a minőségi egészségügyi szolgáltatások és kezelések. Jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes komplex betegségek, például az Alzheimer-kór gyógyszerköltségeinek visszatérítése és kezelése tekintetében is, ami miatt egyes tagállamok betegei számára nincs lehetőség országukban a gyógyszerköltségek visszatérítésére és a számukra szükséges kezelésre. Úgy vélem, az Európai Bizottságnak lépéseket kell tennie a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben az Unió lakossága körében tapasztalt különbségek és egyenlőtlenség csökkentése és annak érdekében, hogy mechanizmusokat hozzon létre az egészségügyi egyenlőtlenségek nyomon követésére. A Bizottságnak ki kell dolgoznia egy kezdeményezést is azzal a céllal, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló integrált nemzeti vagy regionális stratégiáik kialakításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE), írásban.(PT) Az európai polgárok napjainkban hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak. Annak ellenére, hogy az Európai Unióban az idő előrehaladtával javult az átlagos egészségi állapot, Európában még mindig fennállnak egyenlőtlenségek a tagállamok között és a tagállamokon belül. A jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság nyomán növekednek ezek az egyenlőtlenségek. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményének árnyékelőadójaként rámutattam arra, hogy megoldásokat kell találnunk. Ebbe szükségszerűen be kell vonni minden résztvevőt: az Európai Uniót, a nemzeti kormányokat, a regionális és helyi hatóságokat és a szociális gazdaság szereplőit. A demográfiai változások eredményeként az Európai Unió előtt álló kihívások a vidéki területeken az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek leküzdésére irányuló konkrét tervet tesznek szükségessé.

A képesítések elismerését szolgáló mechanizmus megerősítése elősegíti a szakértelem Unión belüli mozgását és a szakemberek mobilitását. Az egészséges életmódot népszerűsítő kampányok, valamint az egyes célcsoportok betegségmegelőzésére és szűrésére irányuló programok szintén fontos szerepet játszanak az egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklésében. A fenti okok miatt támogattam ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Most, amikor saját európai társadalmainkban még mindig teljes körűen érezzük a gazdasági és pénzügyi válság szociális hatásait, fontos volt, hogy a mai napon Edite Estrelának az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentése mellett szavazzunk. A jelentés valóban arra emlékeztet, hogy az egyenlőtlenségek az egészségügyi szolgáltatásokban is tetten érhetők, és hogy fontos cselekednünk ezen egyenlőtlenségek alapvető okaival kapcsolatban, hogy végre minden európai polgár élvezhesse alapvető szociális jogait. A polgárok nem egyenlők, legyen szó akár a várható élettartamról, a szegénységről vagy a társadalmi kirekesztésről, és nem mindegyikük van kitéve egészségügyi kockázatoknak. A jelentés szót ejt az okmányokkal nem rendelkező migránsokról is, akik sokszor igen nagy nehézségekkel szembesülnek a fogadó országban az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén.

Felkérjük ezért a tagállamokat, hogy akár állampolgár az illető, akár nem, mindenki számára javítsák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, továbbá felhívjuk a tagállamokat, hogy fokozottabban hangolják össze nemzeti egészségügyi politikáikat. A magas színvonalú egészségügyi ellátás csakugyan az egyik legalapvetőbb jog, ezért azt mind az Uniónak, mind a tagállamoknak – amelyek ezen a területen még mindig joghatósággal rendelkeznek – prioritásként kell kezelniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unióban jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak az egészség terén, és a tagállamokban az egyenlőtlenségek kezelését célzó intézkedések is meglehetősen eltérőek. Mivel úgy vélem, hogy ezek az egészségügyi különbségek egész életük során meghatározó befolyást gyakorolhatnak az egyénekre, ezt a problémát eltökéltséggel és innovatív politikai szemléletmóddal kell kezelni.

Ez a jelentés igen érdekes megoldásokat kínál a polgárok egészséghez való jogának elismerésére, mindenekelőtt azzal, hogy a lakosság nevelését és az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét egyaránt középpontba helyezi. A nemrégiben bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság társadalmi következményei nyilvánvalóak: a válság kezdete óta ötmillióval nőtt a munkanélküliek száma, a recesszió számos háztartást érintett és mára többet fenyeget közülük a szegénység vagy a túlzott eladósodás. Azt gondolom, elengedhetetlen, hogy eme egyenlőtlenségek mérséklését a döntéshozatal minden szintjén prioritásnak tekintsük. Felhívom egyúttal a Bizottságot, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzen ezekre az EU 2020 stratégiában, és gondoskodjon róla, hogy az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésének célkitűzését a jövőbeli kezdeményezésekben teljes körűen figyelembe vegyék.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés elfogadása mellett szavaztam, mert az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek olyan problémát jelentenek, amelyet sürgősen kezelni kell. A korai években kezdődnek és nem csak idős korig állnak fenn, hanem a következő generációkban is. Az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, illetve a nemen és a kulturális háttéren alapuló, fiatal korban megtapasztalt egyenlőtlenségek döntően befolyásolhatják az ember egészségi állapotát egész élete során. A szegénység és a társadalmi kirekesztés pedig további jelentős hatással van az egészségi állapotra. Ezen egészségbeli különbségek okai sok esetben elkerülhetők és igazságtalanok. Az egészségügyi egyenlőtlenségek kezeléséhez konkrét intézkedésekre van szükség, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok esetében. Elengedhetetlen, hogy az egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklését alapvető prioritásnak tekintsük, és egyúttal hatékony hatáselemzésről gondoskodjunk az egészségügy területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) A válság több uniós tagállamban súlyosan érintette az egészségügyi szolgáltatásokat, mind az ellátási, mind a keresleti oldalon. Az ellátási oldalon a gazdasági és pénzügyi válság hosszú távon is a közegészségügy és a hosszú távú ellátási szolgáltatások finanszírozási szintjének csökkenéséhez vezetett a költségvetési megszorítások és az alacsonyabb adóbevételek eredményeként. Ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet hosszú távon is megnövekedett azon tényezők összeadódása végett, amelyek hozzájárulnak a lakosság egészségi állapotának általános romlásához. Számos tagállam foglalt intézkedéseket gazdaságélénkítési csomagjába, hogy a gazdasági válságnak az egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatását az egészségügyi infrastruktúrát megcélzó befektetéssel, az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának optimalizálásával, valamint az egészségügyi ellátás rendszerének átalakításával és átszervezésével enyhítse.

Az egyenlőtlenségek felszámolására irányuló intézkedések azonban nagy eltéréseket mutatnak a tagállamokban. Valamennyi közszolgáltatás kulcskérdése a hozzáférés. A hatékony stratégiákra, politikákra és fellépésekre vonatkozó tapasztalatok összegyűjtése és megosztása elő fogja segíteni a támogatás biztosítását a kormányok és a különböző ágazatok részéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Egyetértek az előadó, Edite Estrela megállapításával, miszerint hatalmas eltérések tapasztalhatók az egészség terén mind az Unió különböző térségeiben élő emberek, mind pedig a lakosság kedvezőbb és hátrányosabb helyzetben lévő csoportjai között. Ezek az egyenlőtlenségek többnyire a születéskor kezdődnek és idős korig fennmaradnak, az egész élet során befolyásolja azokat az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, és súlyosbíthatják a nemen és fajon alapuló különbségek. Elengedhetetlen, hogy csökkentsük a meglévő egyenlőtlenségek mértékét, amelyek veszélyeztetik az Uniónak a szolidaritással, a társadalmi és gazdasági kohézióval, az emberi jogokkal és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, ami miatt ez egyike a 2008–2013-as uniós egészségügyi stratégia kiemelt intézkedéseinek. Fontos azonban felismerni, hogy az egészségügyi politika a tagállamok feladata, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés rendszereinek létrehozásával együtt. A jelentés több érdekes intézkedésről is számot ad, de pénzügyi hatásukat nem vizsgálja. Elégedetlen vagyok az abortusz kérdésének felvetésével is, amely nemzeti, nem pedig európai hatáskörbe tartozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Az egyetemesség, a minőségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás elvének az Európai Unió egészségügyi rendszereinek valóságává kell válnia. Az Európai Parlament ezért fogadta el nagy többséggel Edite Estrela jelentését. A 27 tagállam egészségügyi rendszereiben még mindig sok egyenlőtlenség tapasztalható. Az európai parlamenti képviselők ezért a megfizethető egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés javítását sürgetik. Az alapellátást olcsóbbá, a gyógyszereket pedig megfizethetőbbé kell tenni. Csökkenteni kell a különböző társadalmi és korcsoportok közötti egyenlőtlenségeket. A tagállamoknak javítaniuk kell egészségügyi kiadásaik hatékonyságát, a megelőzésre kell helyezniük a hangsúlyt és célzott programokat kell kínálniuk a legkiszolgáltatottabb csoportoknak. Az európai parlamenti képviselők erre kérik az Európai Bizottságot és a tagállamok kormányait annak érdekében, hogy olyan egészségügyi színvonalat biztosítson Európában, amely méltó az általunk óhajtott szociális modellhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Alig vártam, hogy támogathassam Edite Estrela jelentését az Európai Unió országai között, illetve azokon belül mutatkozó egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről. Ennek mindössze az az oka, hogy az számtalan, az Unióban ezen a területen fennálló egyenlőtlenségről említést tesz. Ezek az igazságtalan egyenlőtlenségek nemcsak gazdasági, környezeti és életmódbeli tényezők, hanem az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó problémák eredményei is, amelyek oka lehet gazdasági jellegű vagy „az egészségügyi erőforrásoknak az EU egyes területein való rossz elosztásának eredménye”. Habár az egészségügyi politika (nagyrészt) továbbra is nemzeti felelősség, nekünk, európai parlamenti képviselőknek kötelességünk arra ösztönözni tagállamainkat, hogy folytassák a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, és ezáltal az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiszolgáltatott csoportok (a fogyatékkal élők, az időskorúak, a migránsok…és a nők!) számára valóban elérhető legyen a tisztességes hozzáférés az egészségügyhöz. A civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben különleges figyelmet kell fordítani a betegségmegelőzésre és a tájékoztatásra is.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Annak ellenére, hogy a jelentés tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyeket igen fontosnak tartok az időskorúak egészségügyi ellátásának egyre növekvő jelentősége és annak szempontjából, hogy javítanunk kell az elsősorban az időskorúakat érintő betegségekkel kapcsolatos ismereteket, általánosságban kevés újat mond. Valójában azzal, hogy mindenre igyekszik kitérni, a jelentés egy „kívánságlistává” válik, amelyet az előadó az „egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésére” hivatkozva kiegészített olyan változatos – és az egészségügyhöz való egyenlő hozzáféréshez nem kapcsolódó – kérdésekkel, mint a családon belüli erőszak, a gyógyszeripari ágazat vizsgálata és a tagállamoknak az önkéntes terhességmegszakítással és a homoszexuálisok számára biztosított termékenységi kezelésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos politikái. Nem gondolom, hogy ez az a terület, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell. Tudjuk, hogy az abortusz lehetősége és a homoszexuális párok esetében a mesterséges megtermékenyítés sokat vitatott témák a tagállamokban, amelyekről csakis a tagállamok hozhatnak szabadon döntéseket. Ezen oknál fogva sem szavazom meg ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az egészség és a várható élettartam szorosan összefügg a szociális körülményekkel. Elengedhetetlen, hogy az egyenlőtlenségek csökkentését alapvető prioritásnak tekintsük a politika minden szintjén, az „egészség valamennyi politikában” stratégiájának szellemében és biztosítva, hogy hatékony hatásvizsgálatok készüljenek. Vannak egyenlőtlenségek, ezt bizonyítja az is, hogy 2007-ben a születéskor várható élettartam az uniós tagállamokban 14,2 év különbséget mutatott a férfiak, míg 8,3 év eltérést a nők esetében. Javítani kell az egészségügyi rendszerekhez és a mindenki számára megfizethető egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést. Fontos a betegségmegelőzéshez és az egészség javításához, valamint az alapellátáshoz és a szakellátáshoz való hozzáférés javítása, és a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek csökkentése.

A jelentést mindazonáltal nem szavaztam meg, mivel nem értek egyet a 29. ponttal, amely, idézem, „felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyék meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a mesterséges reprodukciós technológiákhoz való hozzáférés tekintetében megszüntessék a nők családi állapoton, életkoron és szexuális irányultságon, illetve etnikai vagy kulturális származáson alapuló megkülönböztetését”.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A jelentés több, általunk helytállónak és tisztességesnek tekintett iránymutatást tartalmaz. Meg kell említenünk azonban néhány észrevételt.

Az úgynevezett takarékossági intézkedések, amelyek jellegüknél és tartalmuknál fogva antiszociálisak, a gazdasági és szociális szempontból rendkívül káros egyéb következmények mellett csökkentik a közkiadásokat és az állam szociális szerepvállalását – különösen az egészségügy terén –, elmélyítik az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségeket is.

Ha – az államháztartási hiány mérséklésének szükségessége nevében – nő az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének költsége, az állami támogatások csökkentése miatt a krónikus betegségek esetében is emelkednek a gyógyszerárak, és megszűnik a betegeknek a kezelés és az egészségügyi ellátás helyére történő szállításához nyújtott támogatás az olyan térségekben, ahol nincs tömegközlekedés, nőni fognak az egészségügyi egyenlőtlenségek, ahogy az jelenleg Portugáliában történik. Ennek következtében az alacsonyabb jövedelmű emberek egyre nagyobb nehézségekkel szembesülnek az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

A puszta szavak helyett a politikák tartalmának valós változására van szükség. Fel kell hagyni a neoliberális politikákkal, és garantálni kell a tényleges esélyegyenlőséget, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben nemkülönben.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés több fontos kérdéssel is foglalkozik, de nem ás azoknak a problémáknak a mélyére, amelyek jelenleg az egészségügyi egyenlőtlenségeket fokozó takarékossági intézkedésekre és antiszociális politikákra vezethetők vissza.

A szavak tehát nem elegendők! Fel kell hagyni a neoliberális politikákkal, és kiemelt elsőbbséget kell biztosítani a megelőzésnek és a közegészségügynek annak érdekében, hogy biztosított legyen a tényleges esélyegyenlőség az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Mellőzni kell a Stabilitási Paktumot annak érdekében, hogy ne növekedjenek a közegészségügyi szolgáltatások igénybevételének költségei, ne emelkedjenek a gyógyszerárak a krónikus betegségek esetében sem, és ne szüntessék meg a betegeknek a kezelés és az egészségügyi ellátás helyére történő szállításához nyújtott támogatást azokban a térségekben sem, ahol nincs tömegközlekedés, arra hivatkozva, hogy csökkenteni kell az államháztartási hiányt.

Tudjuk, hogy e politikák eredményeként nőnek az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek, ahogy az jelenleg Portugáliában történik. Az alacsonyabb jövedelmű embereknek egyre nagyobb nehézséget okoz az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Ezért szép szavak helyett kitörésre és változásra van szükség a politikákban, hogy elsőbbséget biztosítsunk az emberi jogok tiszteletben tartásának és a gazdasági és társadalmi kohéziónak.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban.(IT) Hajlamosak vagyunk elismerni, hogy ez a jelentés számos igen érdekes pontot tartalmaz az egészséghez való jog valós értelemben vett elismerésével kapcsolatban (az ellátáshoz való hozzáférés, a lakosság nevelése, szolgáltatások elérhetősége stb.).

Nem tehetünk mást azonban, mint hogy a magában a dokumentumban szereplő ellentmondásokból eredő néhány fenntartásnak adunk hangot, amely ellentmondások széles körű vitát váltottak ki. Az egyenlőséget annak valódi értelmében kell megragadni, nem pedig azáltal, hogy az egyéneket (különösen a nőket) függetlenítjük a partnereikkel, gyerekeikkel való kapcsolatuktól és attól a szociális környezettől, amelyben a szexualitást és a reprodukciós képességet ténylegesen gyakorolják. Aggaszt az „új jogok”, mint például „a biztonságos abortuszhoz való jog” kinyilvánítása is, mert ez az állítás csökkenti vagy akár semmissé is teszi mások jogait (az apa elvárásai vagy a meg nem született gyermek várható élettartama).

Hasonlóképp kiemelhetünk más hiányosságokat is, például azt, hogy a dokumentum egyáltalán nem említi a szakmai szereplőket: semmit nem mond szerepükről és feladataikról, automatának, nem pedig saját készségekkel, képességekkel és mindenekelőtt saját személyes lelkiismerettel rendelkező szakembereknek tekinti őket.

 
  
MPphoto
 
 

  Bruno Gollnisch (NI), írásban.(FR) A jelentés tartalmaz néhány vérlázító javaslatot. Arra törekszik például, hogy „lehetővé tegye” az egészségügyi szakemberek számára, hogy „a sokféleség tiszteletén alapuló interkulturális megközelítést alkalmazzanak” bevándorló betegeik kezelésekor. Ezenfelül célja, hogy megszüntesse a megkülönböztetést – különösen a koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést – a mesterséges reprodukciós technológiákhoz való hozzáférés tekintetében, míg ezzel párhuzamosan azt állítja, hogy egyetemes hozzáférést kell biztosítani az abortuszhoz. Az uralkodó szemlélet a halál kultúrájának és az értékek megfordításának szintézise. Végül azt szeretné, ha minden tagállam létrehozná az állami egészségügyi ellátás – azaz az ingyenes ellátás megfelelőjét az illegális bevándorlók számára.

Ne felejtsük, hogy Franciaországban az ilyen ellátás bármely panasz esetén ténylegesen elérhető minden illegális bevándorló számára – az eredeti szándék a vészhelyzetek és a járványkitörések kockázatának kezelése –, a hozzáférés feltételei pedig minimálisak és ellenőrizhetetlenek. Ez a rendszer – amelynek nincsenek fékei és korlátai – módot ad a palliatív kezelésekre, előmozdítja az illegális bevándorlást, ösztönzi az egészségügyi turizmust és a csalás minden elképzelhető formáját, folyamatosan növekvő költségek mellett. Amikor kórházi és egészségügyi rendszereink romokban hevernek, és egyre több honfitársunk kénytelen mellőzni az egészségügyi ellátást, mert nem tudja megfizetni azt, egy ilyen javaslat vérlázító.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Grech (S&D), írásban. – Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentés mellett szavaztam, amely az EU 27 tagállamában az egészségügyben tapasztalható különböző aránytalanságokkal foglalkozik. Az előadó kiemeli, hogy az uniós polgárok egészségi állapotának egyenlőtlenségei sok esetben a lehetőségekben mutatkozó, a szolgáltatásokhoz és anyagi javakhoz való hozzáférésbeli, a szociális háttéren, a jövedelmen és az iskolázottságon alapuló különbségekre vezethetők vissza; továbbá azt is hangsúlyozza, hogy ezek a különbségek a pénzügyi válság után tovább éleződtek. Több, a jelentésben felvetett kérdéssel is egyetértek – ezek egyike az a javaslat, hogy a Bizottság működjön együtt a tagállamokkal a gyógyszerárak meghatározásával és a gyógyszerköltségek visszatérítésével kapcsolatos bevált gyakorlatok előmozdításában azzal a céllal, hogy optimalizálják a megfizethetőséget és csökkentsék a gyógyszerekhez való hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenségeket; egy másik, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fel kell ismerniük, hogy a férfiak által a nőkkel szemben elkövetett erőszak közegészségügyi kérdés; valamint az a felhívás, hogy a tagállamoknak egészségügyi rendszereiket a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak szükségleteihez kell igazítaniuk az egészségügyi szakemberek által felszámolt díjak megállapítási módszereinek kidolgozása révén, hogy minden beteg számára biztosított legyen az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A jelentésben az abortusz előmozdításának támogatásával kapcsolatban szereplő utalásokkal azonban nem értek egyet.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), írásban.(FR) Mindenképp létfontosságú volt, hogy a jelentés figyelembe vegye az életkoron alapuló egészségügyi egyenlőtlenségeket, és erre most sor is került.

Az életkoron alapuló egészségügyi egyenlőtlenségek következtében korlátozott a megfelelő egészségügyi ellátáshoz és innovatív kezelésekhez való hozzáférés. Az időskorúaknak lehetővé kell tenni, hogy olyan gyógyszerkészítményeket alkalmazzanak, amelyek hatékonyságát és biztonságát hasonló korú embereken tesztelték. Az ehhez a korcsoporthoz tartozók még mindig túl gyakran maradnak ki a klinikai tesztelésből. A magas vérnyomás kezelését célzó klinikai teszteken részt vevő betegek átlagéletkora 63 év, noha a betegek 44%-a 70 évnél idősebb, amikor először diagnosztizálják ezzel a problémával.

Az Uniónak és a tagállamoknak minden további késlekedés nélkül tervezniük kell az öregedő európai népesség társadalmi és gazdasági következményeivel és számításba kell venniük ezt a demográfiai változást.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) Az Unió országai és térségei közötti egészségügyi egyenlőtlenségek – amelyeket a gazdasági válság még jobban elmélyített – elleni küzdelem Edite Estrela jelentése elfogadásának köszönhetően végre prioritássá vált. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadójaként a jelentés elfogadása mellett szavaztam, amelynek célja, hogy mindenki számára javítsa az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében, és támogatni kívánja az orvosi és gyógyszerészeti kutatásokat. Másrészt azt állítja, hogy a tagállamoknak megálljt kell parancsolniuk a költségvetési megszorításoknak az egészségügyi szolgáltatások területén. A jelentés emellett figyelembe veszi az egészségügyi egyenlőtlenségek nemi szempontjait, és javítani kíván a nők reprodukciós kezelésekhez való hozzáférésén. Ezek a jelentős előremutató lépések csupán az elsők az egészség terén az Unióban mutatkozó egyenlőtlenségek elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mert annak ellenére, hogy észlelhető javulás az egészségügyben, továbbra is nagy a társadalmi létra felső és alsó fokán elhelyezkedők egészségügyi lehetőségei közötti szakadék, bizonyos területeken pedig tovább nő. Az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, illetve a nemen és a kulturális háttéren alapuló, fiatal korban megtapasztalt egyenlőtlenségek döntően befolyásolhatják az ember egészségi állapotát egész élete során. A szegénység és egyéb sebezhetőségek – mint például a gyermekkor, az időskor vagy a fogyatékosság – összeadódása tovább növeli az egészségügyi egyenlőtlenségek kockázatát, valamint fordítva, a betegség szegénységhez és/vagy társadalmi kirekesztéshez vezet. Egyre inkább elismerik a társadalmi tényezők és az egészségügyi egyenlőtlenségek közötti kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi problémákat szélesebb körűen, az integrált választ igénylő egészségügyi problémákkal összefüggő kérdésként kezdik kezelni. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság társadalmi következményei mára feltárultak. Közel ötmillióval több munkanélküli van most, mint a válság kezdetekor. Sok háztartás bevétele csökkent, jelentős számban vannak azok, amelyek jobban ki vannak téve a szegénységnek és az eladósodásnak, vannak, akik pedig elvesztették otthonukat. A hanyatlás a rövid idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókat érintette első körben. A migránsok, a fiatal és az idős munkavállalók – a leginkább bizonytalan helyzetben lévők – különösen érintettek voltak, de az idáig viszonylag védettnek számító dolgozók szintén munkanélkülivé váltak. Innovatív politikai szemléletmódra van szükség az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelése érdekében, különösen az alacsony társadalmi-gazdasági szintű csoportokban lévők esetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban.(FI) Eleddig kevés figyelmet kapott az Európában az egészség terén tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklésének kérdése. Ezt a problémát meg kell oldani. Több oka van annak, hogy a lakosság csoportjai között egészségügyi különbségek vannak. Ezek például az életkörülményekhez, az iskolázottsághoz és képzettséghez, a foglalkozáshoz, valamint a betegségmegelőzéshez és az egészségjavító szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. Örvendetes, hogy egyre inkább kezdik megérteni az egyes problémák és az egészségügyi problémák közötti összefüggéseket. Ezeket a problémákat átfogóan kell orvosolni.

Az egészségügyi egyenlőtlenségeket okozó tényezők kezelhetők társadalmi-gazdasági intézkedésekkel. Az alkoholfogyasztás például kezelhető nemzeti szinten végrehajtott politikákkal (úgymint árképzés és adópolitika), regionális politikával (az ellenőrzések fokozása) és különböző tevékenységekre irányuló helyi politikával (például szabadidős tevékenységek kialakítása fiatalok számára).

Európai szinten a tagállamok között az egészség terén bevált gyakorlatokra vonatkozó információk megosztására van szükség. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészségügyi egyenlőtlenségeket a döntéshozatal minden szintjén csökkenteni kell. Ezen belül az egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében valamennyi szereplő között fenntartható együttműködés szükséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) Mindnyájan tisztában vagyunk az egészség fontosságával. Sajnos azt gyakran nem értékeljük eléggé, amíg valamelyik családtagunk vagy barátunk beteg nem lesz vagy saját magunk betegek nem leszünk. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés csak egyike azoknak a tényezőknek, amelyek meghatározzák egy ország vagy térség polgárainak egészségi állapotát. A lakosság egészségi állapotát hasonlóképp jelentősen befolyásoló tényezők közé tartozik a foglalkoztatás és az ebből eredő anyagi helyzet, az oktatáshoz való hozzáférés, az előrehaladott kor vagy a fogyatékosság, a kisebbségi csoporthoz való tartozás és még sok más. A „társadalmi rétegződés” és a társadalmi „osztályokra” tagolás elavult módszere szintén aránytalan különbségeket eredményez az európaiak között az egészség terén. Nekünk és az Európai Uniónak annak biztosítását kell prioritásnak tekinteni, hogy a kontinens minden egyes lakója egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen az egészségügyi ellátáshoz, és hogy felszámoljuk a társadalmi különbségeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) A polgárok egészsége és jóléte olyan prioritás, amelyet a Parlamentnek garantálnia és óvnia kell. Ezen túlmenően úgy véljük, alapvető, hogy ezt a jogot minden európai országnak biztosítsuk.

A társadalmi-gazdasági, kulturális és strukturális egyenlőtlenségek gyakran változatos helyzetet hoznak létre, ahol nem mindenki rendelkezik egyenlő hozzáféréssel az egészségügyi ellátó intézményekhez és az orvosi kezeléshez. Ezért előfordul, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok, a migránsok, az időskorúak, a gyerekek és a fogyatékkal élők fizetik meg – gyakran életükkel – annak a költséges árát, hogy megfosztják őket az egészséghez való joguktól. Ennek nem szabad megtörténnie, sem európai, sem pedig nemzeti vagy regionális szinten. A rossz egészségügyi rendszer – amely sajnos széles körben elterjedt – áldozatai ugyanúgy ártatlanok, mint azok, akik számára nem biztosított az egyenlő hozzáférés az egészségügyi ellátó intézményekhez.

Megszavaztam az állásfoglalást, amely kiáll a tagállamok között a közegészségügyi színvonalban mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolása mellett, és ösztönzi azokat az egészségügyi politikákat, amelyek hatékonyabbak és mindenki, nem csak a felhasználók, hanem azok számára is megfizethető ellátást biztosítanak, akik alkalmazottként vagy egészségügyi dolgozóként így megfelelőbb munkafeltételeket élvezhetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki érdekében hatékonyan végezzék munkájukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban.(PL) Szeretném, ha tudnák, hogy Edite Estrelának az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentése ellen szavaztam a szöveg 25. pontja miatt, amely többek között kiemeli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nők számára a biztonságos abortuszhoz való jogot.

Szeretném megjegyezni, hogy a fent említett dokumentum több fontos kérdést felvet az egészséggel kapcsolatban, és érdekes anyaggal szolgál további munkánk megalapozásához, de nem szavazhattam meg annak elfogadását az abortuszra való utalás miatt. Mindig hangsúlyozom, hogy az abortusz nem értékelhető a szexuálisan aktívvá válás következményeivel kapcsolatos nézetektől függetlenül, hiszen az emberi élet ennél többet érdemel.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Az egészségügyi egyenlőtlenségek problémát jelentenek, amelyet európai szinten kezelni kell. Az okok gyakran a lehetőségekben mutatkozó, a szolgáltatásokhoz és az anyagi javakhoz való hozzáférésbeli, valamint az egyének életmódjára jellemző különbségek következményei. Kezelésükhöz innovatív politikai szemléletre van szükség.

Az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válsága az egészségügyi és a hosszú távú ellátási szolgáltatások finanszírozási szintjének csökkenéséhez vezetett a költségvetési megszorítások és az alacsonyabb adóbevételek eredményeként, mialatt az egészségügyi és a hosszú távú ellátási szolgáltatások iránti kereslet megnövekedett. Számos tagállam gazdaságélénkítési terve tartalmaz olyan intézkedéseket, mint például az egészségügyi ellátás rendszerének átalakítására fordított befektetések és az egészségügyi rendszer kiegészítő finanszírozása.

Az egészségügyi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos fellépések nagy eltéréseket mutatnak a tagállamokban. A stratégiákra, politikákra és hatékony fellépésekre vonatkozó adatok összegyűjtése és megosztása elő fogja segíteni a támogatás biztosítását a kormányok részéről.

Elengedhetetlen, hogy az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentését alapvető prioritásnak tekintsük, ezáltal követve az „egészség valamennyi politikában” megközelítést és hatékony hatáselemzést biztosítva, amely számításba veszi az egészségügyi egyenlőség eredményeit.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést és üdvözlöm, hogy az központi helyen foglalkozik az alacsony társadalmi-gazdasági szintű csoportokban megfigyelhető egészségügyi egyenlőtlenségekkel. Üdvözlöm azt a figyelmet, amelyet a jelentés az egészség terén a lakhatással és a foglalkoztatással kapcsolatos tényezők jelentőségének szentel. Azzal is egyetértek, hogy a jelentés felhívja a figyelmet a túlsúlyosságnak, a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak az alacsony szintű társadalmi-gazdasági csoportok körében fennálló fokozott kockázatára.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) Szeretnék gratulálni az előadónak a kitűnő munkához, és megköszönni, hogy elfogadta módosítási javaslataimat. Az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés kérdése egyike közös politikánk alappilléreinek, most is, a jövőben pedig különösen. A gazdaságok kiegyenlítetlen teljesítménye és a jelenlegi válság nem szabhat korlátokat annak, hogy az egészségügyi rendszerek különbségeitől függetlenül az uniós polgárok számára biztosított legyen az esélyegyenlőség az egészségügyi ellátásban. Véleményem szerint igen fontos, hogy a szöveg hangsúlyozza a betegek nagyobb fokú tájékozottságát és a bevándorlók, illetve mások – ideértve az illegális bevándorlókat is – számára nyújtott magas színvonalú jogi tanácsadást. Alapelvnek azt kell tekinteni, hogy az egyes polgárok egészségét a területi és pénzügyi elérhetőségen keresztül, nem csupán a gyógyszerekhez való hozzáférés révén kell biztosítani. Az ellátás minőségére és biztonságára vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása mellett az előrelépés fontos tényezője lesz az egészségügyi dolgozók oktatása és szakmai képzése koordinációjának biztosítása. Az előadó helyesen irányítja a figyelmet a dohányzás, az elhízás és az aktív élet hosszát befolyásoló egyéb körülmények megelőzésére. Támogatom a Bizottság nyomatékos felkérését a tagállamok arra történő ösztönözésére, hogy biztosítsák és finanszírozzák az olyan betegségben szenvedők kezelését, mint az Alzheimer-kór, a cukorbetegség és a szklerózis multiplex. E betegségek kezelését néhány tagállamban nem finanszírozzák. Ezek a betegségek mind az időskorú, mind az igen fiatal korú lakosság körében előfordulnak, és társadalmi kirekesztéshez vezetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés kiemeli az uniós polgárok, a férfiak és nők, valamint a fiatalok és időskorúak között az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségeket, amelyek számos tényezőhöz köthetők: a gazdasági, társadalmi, iskolázottsági és hivatásbeli helyzethez, valamint az életkörülményekhez. A jelentés hangsúlyozza az egyetemesség, valamint a mindenki számára elérhető magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fenntartásának és javításának jelentőségét, az egyéb kiszolgáltatott csoportok közül többek között az okmányokkal nem rendelkező bevándorlók esetében is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági és pénzügyi válság a tagállamok által bevezetett takarékossági intézkedésekkel együtt súlyosan érintette az egészségügyi ellátás ágazatát, és ennek következtében még hangsúlyosabbá válnak az egyenlőtlenségek. A jelentés arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közös mutatókat az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek nyomon követésére, és folytassák az „egészség valamennyi politikában” stratégiáját. A jelentés a megelőző intézkedések fontosságát és a „helyi ellátást előtérbe helyező megközelítést” is kiemeli. A fentiek fényében és a jelentésben foglalt javaslatok támogatása végett igennel szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Az ellátás biztosítása mindenki – állampolgárok és állampolgársággal nem rendelkezők, okmányokkal rendelkezők és okmányokkal nem rendelkezők – számára a közbiztonság egyik alapvető elve. Az emberek egészségvédelmének legjobb módja, ha mindenki egészségét egységesen védjük. Üdvözlöm ezt a jelentést, amelynek szemlélete szerint a közegészségügy a közjó szempontjából nélkülözhetetlen.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az itt szavazásra kerülő jelentés sorra vesz néhány fontos kérdést, elsősorban a mindenki számára biztosított egyenlő egészségügyi ellátás védelmével kapcsolatban, amely sajnálatos módon az Unióban még várat magára, különösen a hátrányosabb helyzetű csoportok, mint például a gyerekek, az időskorúak és olykor a nők esetében. Véleményem szerint azonban több olyan kérdés is felmerül, amelynek semmi köze nincs az egészséghez. Számomra legmeglepőbb az a megközelítés, amelyet a jelentés a tagállamoknak az önkéntes terhességmegszakítással és a homoszexuális párok termékenységi kezelésével kapcsolatos politikájára vonatkozóan képvisel, amely kérdésekben véleményem szerint tiszteletben kellene tartani a szubszidiaritás elvét és kevésbé burkoltan kellene kezelni azokat. Így nem szavaztam meg a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Megszavaztam Edite Estrela jelentését az Unióban az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentéséről.

A mindenki számára biztosított hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz, legyen szó akár az Unió polgárairól vagy okmányokkal rendelkező, illetve nem rendelkező bevándorlókról, egyike az alapvető emberi jogoknak. Éppen a kirekesztés által leginkább fenyegetett emberek számára kell biztosítani ezt az alapvető jogot. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén, illetve a nemen és a kulturális háttéren alapuló, fiatal korban megtapasztalt egyenlőtlenségek valóban döntően befolyásolhatják az ember egészségi állapotát egész élete során. Hangsúlyozni kell, hogy senki nem akar ezzel a problémával érdemben foglalkozni. Ennélfogva Edite Estrela jelentése igazán időszerű. Ha minden társadalmi réteg számára azonos orvosi ellátást tudunk biztosítani, a társadalom is hatékonyabb lesz gazdasági, pénzügyi és politikai értelemben egyaránt. Megszavaztam a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A közegészségügy továbbra is legnagyobb értékünk, amelyet a kormányoknak abszolút prioritásnak kell tekinteniük. A lakosság egészségi állapotát tekintve azonban még mindig súlyos eltérések léteznek az Unió különböző tagállamaiban. A következmények különösen akkor válnak egyértelművé, ha figyelembe vesszük a várható élettartam eltérő értékeit, amely a férfiak esetében 5,6 év, míg a nők esetében akár 6,6 év körül is mozoghat az Unió 27 tagállamában. Ennek okai részben az alacsony iskolázottságban, valamint a nagymértékű szegénységben és munkanélküliségben keresendők. Ezért aligha meglepő, hogy a gazdasági válságot követő elbocsátási hullám nem járt kedvező hatással a közegészségügyre. Végül is a jövedelemkiesés több országban jelentős mértékben csökkenti az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Nem szavaztam meg a jelentést, mert nem nyújt elegendő konkrét részletet a problémák kezeléséhez szükséges stratégiákról.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unióban tapasztalható egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésére tett kísérleteket mindenképp üdvözölni kell a következetes társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából, ezért is szavaztam meg Edite Estrela jelentését. Az egészségügyi oktatás, a kezeléshez való hozzáférés, az adatok ismerete és a mérést, nyomon követést, értékelést és az információterjesztést szolgáló mechanizmusok alkalmazása révén az európai egészségügyi ellátás javítására tett javaslatok jelentős mértékben hozzájárulnak azon politikák kialakításához, amelyek hatékonyan szolgálják az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentését. Ennek során mindazonáltal természetesen azt gondolom, hogy ugyanilyen fontos a szubszidiaritás elvének és bizonyos nemzeti sajátosságoknak és jellemzőknek a tiszteletben tartása, amelyeket, úgy vélem, védeni és óvni kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Ez az Unióban az egészség terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentés több különböző intézkedést is bemutat, amelyek véleményem szerint figyelemre méltóak és fontosak. Ennek ellenére tartózkodtam a zárószavazáson, mivel nem tudtam egyetérteni azzal, hogy az Uniónak és a tagállamoknak teljesen szabad hozzáférést kell biztosítaniuk a nők számára az abortuszhoz. A befektetést mindig a családtervezés és a fogamzásgátlás szintjén kell megvalósítani, ahol az abortusz az utolsó megoldás a kivételes esetekben. Azt sem gondolom, hogy szabad hozzáférést kell nyújtani a mesterséges reprodukciós technológiákhoz, amit a szubszidiaritás elvétől kell függővé tenni és semmiképp sem lehet a nőkkel szemben családi állapotuk, koruk, szexuális irányultságuk vagy etnikai, illetve kulturális származásuk miatt alkalmazott megkülönböztetés felszámolását szolgáló eszköznek tekinteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az Unióban a várható élettartamban tapasztalható különbségek államonként változnak, a férfiak esetében 14,2 év, míg a nők esetében 8,3 év körül mozognak (ez az érték 11,86 év a férfiaknál, és 7,38 év a nőknél Romániában). Az országokon belül is különböző egészségügyi kilátásokkal rendelkeznek az eltérő iskolázottsági és társadalmi szintű csoportok. A munkanélküliségi ráta emelkedése és a takarékossági intézkedések tovább ronthatják az Unióban már meglévő egészségügyi egyenlőtlenségeket. Az állásfoglalás mellett szavaztam, hogy javulást szorgalmazzunk a betegségek nyomon követésében és megelőzésében, és hogy ráirányítsuk a figyelmet a kiszolgáltatott csoportokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Minthogy a jelentéstervezet már magában foglalta a legfontosabb kérdések döntő részét, nem volt szükség sok módosítás előterjesztésére. Míg mi, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja az előadóval és az árnyékelőadókkal közösen több módosítást is benyújtottunk, mi voltunk az egyetlenek, akik megpróbáltuk kritikai éllel megvizsgálni a szabadalmon alapuló gyógyszerfejlesztés jelenlegi modelljét, amely meglehetősen drágává teszi a gyógyászati innovációt és gátolja a megfizethető alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést. Mi a gyógyászati innováció új modelljeinek alkalmazását és a megfizethető alapvető gyógyszerek elérhetősége hiányának kezelését szorgalmaztuk. A gyógyászati kutatások új modelljeit tartottuk szükségesnek (innovációs díjak rendszere, méltányos engedélyezés, közös szabadalmi jogkezelők, a köz- és a magánszféra partnersége és az uniós kutatási finanszírozás engedélyezésének bizonyos társadalmi feltételektől való függővé tétele), ezeket a módosításokat azonban nem fogadták el.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Az Eurostat 2010-es adatai magukért beszélnek: az egészségügyi ellátás minőségében még mindig hatalmas különbségek mutatkoznak a 27 tagállam között.

Az olyan paraméterek, mint a különböző tagállamokban várható élettartam továbbra is azt mutatják, hogy túl nagy a régiók közötti eltérés, és így az egészségügy minőségének normái még mindig túl különbözőek az Unión belül. Az alapfokú és középfokú oktatáshoz való hozzáférés, a stabil és kielégítő munkahely, a nemi hovatartozás, a kulturális háttér és a színvonalas egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés olyan tényezők, amelyek minden másnál nagyobb mértékben járulnak hozzá a polgárok életminőségének javításához.

Ezen oknál fogva a jelentésnek elsőbbséget kell biztosítania a leggyengébbek, elsősorban a nők jogainak és meghatározott szükségleteinek.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Bár a jelentés alapelveivel egyetértünk, nevezetesen azzal, hogy az egészségügyi ellátásban a különböző tagállami egészségügyi rendszerek miatt fennálló jelentős különbségek ellenére az átlagos egészségi szint tovább nőtt az Európai Unióban, ha a migránsok jogait nézzük, a helyzet nem kielégítő. Ezek az emberek a fogyatékkal élőkhöz, az időskorúakhoz és a gyermekekhez hasonlóan a legkiszolgáltatottabb csoportba tartoznak, nem is szólva arról a körülményről, hogy sokan közülük illegális bevándorlók és így nem megfelelő módon érkeztek Európába.

Ezért nem kezelhetjük a migránsokat a fogyatékkal élőkhöz hasonló módon, akik egy olyan kiszolgáltatott csoport tagjai, amelynek az igényeiknek megfelelő speciális ellátásra és segítségre van szüksége. A jelentés a társadalmat osztályokra bontja – gazdag, szegény, etnikai kisebbségek, férfiak, nők és gyerekek –, és ezzel egy elavult módszert alkalmaz ahelyett, hogy jogokkal rendelkező polgárokról beszélne, valamint állítása szerint e feltételezett egészségügyi egyenlőtlenségeket a megfelelő jogszabályok segítségével méri.

A jóváhagyott módosítások valójában rontanak a szövegen, mivel olyan különböző témákkal egészítik ki azt, mint az éghajlatváltozás, a nőkkel szembeni erőszak, a mesterséges megtermékenyítés és az illegális bevándorlók számára biztosított egyenlő hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Christel Schaldemose (S&D), írásban.(DA) Az Európai Parlament négy dán szociáldemokrata képviselője (Dan Jørgensen, Christel Schaldemose, Britta Thomsen és Ole Christensen) nevében. Az egészség terén az Unióban mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentés mellett szavaztunk. A jelentés sok fontos javaslatot tartalmaz az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozóan. Azt is javasolja azonban, hogy az okmányokkal nem rendelkező migránsok legyenek jogosultak az egészségügyi szolgáltatásokra és azokat biztosítsák számukra a tagállamokban. Ezt az álláspontot nem osztjuk. Mindazonáltal úgy véljük, hogy a sürgősségi ellátás emberi jognak minősül, függetlenül az adott személy társadalmi státuszától.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert támogatom az előadó megközelítését, aki olyan elveket vázolt fel, amelyeket valóban komolyan kell venni a nők egészsége szempontjából. Az európai társadalomban társadalmi és gazdasági helyzetéből adódóan sok nő nem rendelkezik az egészségügyi programokban való részvétel alapvető jogával és az ellátó intézményekhez való hozzáféréssel, különösen az etnikai kisebbségekhez tartozó és a migráns nők, akik nem mindig rendelkeznek okmányokkal. Míg fontos a nem túl szerencsés elnevezésű „egészségügyi turizmussal” szembeni védelem, az is elengedhetetlen, hogy ne tévesszük szem elől az alapvető emberi jogok iránti elkötelezettségünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Megszavaztam a jelentést, amely megvizsgálja a tagállamokban az egészség terén mutatkozó különböző egyenlőtlenségeket, és a tagállamokat arra buzdítja, hogy az egészségügyi ellátást prioritásként kezeljék a pénzügyi válság és a gazdasági fellendülés idején. Létfontosságú, hogy ezek az egyenlőtlenségek a kormányok takarékossági törekvései nyomán ne növekedjenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban.(FR) Az Unióban az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy jelenleg az egészséggel kapcsolatban nagy eltérések tapasztalhatók a tagállamok között. Az Unió minden tagállamának biztosítania kell például a nők számára a fogamzásgátló módszerekhez való könnyű hozzáférést és az abortuszhoz való jogot.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – A jelentés ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az nem annak tárgyával, az egészségügyi egyenlőtlenségekkel foglalkozott, és merőben más megközelítést alkalmazott. Noha a jelentés több részével nem értek egyet, szeretnék a jelentésben „okmányokkal nem rendelkező” migránsokként, illetve bevándorlókként megjelölt személyeknek – ami lényegében az illegális bevándorlók átnevezése – adott szabadságjogokra összpontosítani. A jelentés támogatja, hogy az Unió számos országába illegálisan érkező személyek több polgári és egészséggel kapcsolatos jogot kapjanak.

Ez a jelentés számtalan hátrányt okoz azoknak a tagállamoknak, amelyek napi szinten szembesülnek a bevándorlás problémájával, mint például Görögország és Olaszország. Nemcsak hogy jogot biztosít az egészségügyi ellátáshoz az illegális bevándorlók számára, hanem okot is ad arra, hogy még több úgynevezett „menedékkérő” válassza majd Európát annak reményében, hogy ingyenes egészségügyi ellátásban részesülhessen, ami a harmadik világ legtöbb országában ismeretlen.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) A jelentés ellen szavaztam, mert az burkoltan ismételten az abortuszt támogatja. Az emberi lények Isten teremtményei, mi nem bíráskodhatunk élet és halál kérdésében. Itt nincs helye kompromisszumnak. Noha ezzel a véleménnyel nem tartozom a többséghez, nem fogom megváltoztatni álláspontomat és nem vagyok hajlandó akár csak egy életet is feláldozni korunk morálja miatt. A beültetés előtti diagnosztikával kapcsolatban is hasonló döntést hoztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Edite Estrela jelentésének tárgya az egészségügyi egyenlőtlenségek mérséklése az Unióban. Rendkívül örülök ennek a munkának, mert bár a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság azt jelenti, hogy elsősorban gazdasági és jogalkotási kérdésekkel kell foglalkoznunk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk az olyan kérdésekről, mint az egészség, az oktatás és a szociális biztonság. A Közösség magasabb célkitűzéseit, mint például az EU 2020 stratégia, csak abban az esetben valósíthatjuk meg, ha a szociális biztonság és az esélyegyenlőség tág területén fenntartható rendszerekkel rendelkezünk. Ezen oknál fogva a jelentés mellett szavaztam.

 
  
  

Jelentés: Eva Joly (A7-0027/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Figyelembe véve a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által javasolt módosításokat, helyeslem ezt a jelentést. Kötelességünk átadni a gazdasági kormányzással kapcsolatos tapasztalatainkat, hogy a fejlődő országok létrehozhassák saját adórendszerüket. Ez az egyetlen módja egy igazságosabb, méltányosabb és fenntartható adórendszer megteremtésének, az adókikerülés elleni küzdelemnek és ennek eredményeként egy jobb nemzetközi adózási környezet előmozdításának. Szeretném kiemelni a jelentés fontosságát a tekintetben is, hogy az hangsúlyozza, minél előbb meg kell szüntetni az adóparadicsomokat, ami alapvető intézkedés az átláthatóság felé, és lehetővé fogja tenni a szükséges adóügyi információk automatikus cseréjét.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Míg az adózás a finanszírozás megbízható és fenntartható forrása lehet, amennyiben progresszív adózási rendszer van hatályban, az adóigazgatás hatékony és az adóbevételek felhasználása átlátható és felelősségteljes, sok fejlődő országban a közszolgáltatások finanszírozásához szükséges minimális adókulcs sincs érvényben. Az Európai Uniónak együtt kell működnie tehát ezekkel az országokkal a jó adóügyi kormányzás ösztönzése érdekében. Ezért szavaztam a jelentés mellett, amely egy stabil, hatékonyabb, de egyúttal igazságosabb adórendszer kialakítását teszi lehetővé, amellyel csökkenthető a szegénység ezekben az országokban. A jelentéssel egy átlátható, együttműködő és igazságos nemzetközi adózási környezet létrehozása is lehetővé válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A fejlődő országok nehézségekkel szembesülnek adórendszerük (az adók megállapítása, beszedése és igazgatása) kialakítása során. Az adóparadicsomok elleni küzdelem a millenniumi fejlesztési célok egyik fő kihívása, mivel azok gyengítik a fejlődő országok intézményeit és politikai rendszereit. Az offshore központok és adóparadicsomok évi 1 000 billió USD értékű illegális tőkekimenekítést tesznek lehetővé, és ez mintegy tízszeresét teszi ki a fejlődő országokba irányuló, a szegénység enyhítését és a gazdaság fejlesztését célzó segélyek összegének. Egyetértek a jelentésben foglalt javaslatokkal, hogy a pénzügyi támogatás odaítélésekor a donorok támogassák a fejlődő országoknak az adóügyi kormányzás javítására tett erőfeszítéseit, és biztosítsák, hogy a segélyt átlátható és felelősségteljes módon használják fel.

 
  
MPphoto
 
 

  Vito Bonsignore (PPE), írásban.(IT) Ez a jelentés, a Bizottság egyetértésével, az adózási és fejlesztési politikák közötti szinergiák erősítését helyezi a középpontba. Ennek megvalósításához a Bizottság két tanulmányt is közzétett, egy évvel ezelőtt pedig ebben a Házban, ugyanebben a tárgyban jóváhagytak egy állásfoglalást. Megszavaztam a jelentést, mert támogatom a millenniumi fejlesztési célok elérését és az adóügyi kormányzást, a fejlődő országok adórendszereinek támogatása melletti elkötelezettséget, valamint az adózás területén folytatott párbeszédet és nemzetközi együttműködést.

Helyes azonban rámutatni azokra a hiányosságokra, amelyek még mindig fennállnak a vámbevételek kezelésével, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelenlegi gyengeségeivel és az adóbevételek apadásával kapcsolatban. Helyénvalónak tartom, hogy az Európai Unió többet tegyen az eredménytelenség felszámolására, ideértve az adóparadicsomok elleni küzdelmet, a kereskedelmi árak manipulációját és a nemzetközi struktúra gyengeségét. Itt az ideje a kereskedelmi árak manipulációja, a „természeti erőforrások átka” csökkentésének és az adóalap kiszélesítésének, így ösztönözve az adófizetők közötti fokozottabb koordinációt.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A piacok egyre nagyobb mértékű globalizációja és az adófizetők mobilitása azt jelenti, hogy az adózás napjainkban bonyolult üggyé vált. A fejlődő országokban a helyzet korrigálása még összetettebb és nehezebb feladat az olyan belső tényezők miatt, mint a jelentős informális ágazat, a mezőgazdaság túlzott aránya és az új technológiák korlátozott alkalmazása. Tapsot érdemel a Bizottság kezdeményezése, miszerint együttműködik ezekkel az országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása érdekében egy olyan jelentés segítségével, amely mindkettő hatékonnyá tételével az adózási és fejlesztési politikák közötti szinergiák előmozdításával meghatározza a fő problémákat és megoldásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) A hatékony, átlátható és méltányos adórendszerek döntő fontosságúak a fejlődő országok haladása szempontjából, mivel hozzájárulnak közjavaik finanszírozásához, intézményeik fenntarthatóságához, a külföldi segélyektől való függőségük csökkentéséhez és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. Ebben az összefüggésben úgy vélem, hogy az Uniónak egyrészt az adóparadicsomok és az adókikerülés (amelyek aláássák a fejlődő országok politikai és gazdasági rendszereit, mivel ösztönzik a gazdasági bűnözést és fokozzák az adóbevételek egyenlőtlen elosztását) elleni fellépésre kell összpontosítania, másrészt pedig ki kell alakítania az ezen országok adóhatóságaival folytatott együttműködés és párbeszéd folyamatát.

Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy fontos ezekben az országokban az adóalap kiszélesítése. Meg kell jegyezni, hogy a fejlődő országokban az adórendszereket a közvetett adózás jellemzi (ahol a legtöbb bevétel az áruk és szolgáltatások után fizetett adóból származik), amely korlátozza az adóbevételeket és egyenlőtlenségeket teremt e rendszerekben. A törekvéseknek a közvetlen adózás fejlesztésére kell irányulniuk. Nem kevésbé fontos, hogy összhangra kell törekedni az Európai Unió fejlesztési politikája és kereskedelmi politikája között.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A fejlődő országok vámbevételei a piacok liberalizációja miatt csökkenek. Ezek a bevételkiesések a jobb kormányzással és az igazságosabb és hatékonyabb adórendszerrel ellensúlyozhatók. Ezért ezekben az országokban egy igazságos, progresszív és átlátható adórendszer bevezetése érdekében jobb technikai és jogi támogatást kell kialakítanunk; el kell törölnünk például a multinacionális és kitermelő vállalatok számára biztosított minden tetszőleges adómentességet és -preferenciát. Egy másik módja annak, hogy még többet segítsünk ezeken az országokon, ha megszüntetjük az adóparadicsomokat, amelyek komolyan gátolják azok fejlődését. Az igazságosabb adórendszer és a nagyobb jogbiztonság egyértelműen ösztönzi a külföldi magánbefektetést és így végső soron a növekedést. Ezek a lépések azonban nem vezethetnek a hivatalos fejlesztési támogatás visszaeséséhez. Ezen a ponton vigyáznunk kell, mivel a tagállamok mindig hajlamosak csökkenteni GDP-jüknek a hivatalos fejlesztési támogatásra fordított részét.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Megszavaztam a jelentést, a következő okoknál fogva: a jelentés kiemeli, hogy kezelni kell a déli országokban az adóverseny és az adókikerülés jelenségét; kijelenti, hogy az automatikus adóügyi információcserét általános jelleggel kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy minden multinacionális vállalat esetében fontos az országonkénti jelentéstétel; szorgalmazza az adóparadicsomok ellen folytatott, az OECD elégtelen fellépésein túlmutató küzdelmet és nyomatékosítja, hogy a fejlődés támogatása végett növelni kell az európai politikák összhangját.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A jelentés alapját egy bizottsági dokumentum adja, amely elismeri a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és a jó adóügyi kormányzás közötti kapcsolatot. A jelentés nagyobb szinergiát kíván biztosítani az adózási és fejlesztési politika között, mindkettőt hatékonyabbá téve; e célból meghatározza azokat a nehézségeket, amelyek a fejlődő országokban az adóbevételek mobilizálásával kapcsolatban fennállnak. A jelentés javaslatot tesz arra is, hogy hogyan javíthatja az Unió a meglévő források és eszközök felhasználását. Kiemeli, hogy – elsősorban a csalás és az adókikerülés elleni küzdelem révén – fontos a hatékony és fenntartható adórendszerek támogatása, ami hozzájárul az átlátható és méltányos nemzetközi adózási környezethez, főként az adóparadicsomok elleni fellépésekhez nyújtott támogatás segítségével. A jó gazdasági kormányzás az, aminek segítségével ezek az országok elmozdulhatnak a külső segélyektől való függőségüktől, és így hozzájárulhatnak az állami és a magánszektor fejlődéséhez és a gazdasági növekedéshez.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) E jelentés témája az adózás és a fejlődés a fejlődő országokban. Annak érdekében, hogy az ENSZ által 2000-ben a millenniumi nyilatkozatban meghatározott célok teljesüljenek, ezeknek az országoknak tudniuk kell, hogy hogyan mozdítsák elő a jó adóügyi kormányzást a külső támogatások maximalizálása mellett. 2009-ben az Európai Bizottság, amelynek érdeke az ezekkel az országokkal folytatott együttműködés, közzétette az „Adók és fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című dokumentumot azzal a céllal, hogy elősegítse a fejlesztési és az adózási politika közötti szinergiákat azok igazságosabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele érdekében. A Parlament 2010-ben jóváhagyta ugyanazt az állásfoglalást.

Az Unió úgy véli, hogy az igazságosabb és következetesebb adórendszerek hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez és a bevételkiesés egy részének pótlásához. Ezért támogatom ezt a jelentést, amely az adóparadicsomok – a fejlődő országok igazi „tömegpusztító fegyverei” – megszüntetésére, a gazdasági bűnözés elleni küzdelemre, az adókikerülés és a tisztességtelen verseny elleni fellépésre, valamint a jó kormányzás segítségével történő fejlesztésre szólít fel.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A jelentés több kérdést is felvet, amelyek jelentőséggel bírnak és igen aktuálisak, nevezetesen: – „az adóparadicsomok és a korrupció elleni küzdelemnek a napirend élére” történő állítása; – „a fejlődő országok által a hazai bevételek növelése során tapasztalt nehézségek…,, mivel a befektetések vonzása érdekében többszörös mentességeket biztosítanak nagy hazai és külföldi vállalatoknak”; – a nemzetközi szinten „a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó”, „első lépésként uniós szinten”; – „az alacsony bevétellel rendelkező országoknak kapacitással kell rendelkezniük arra, hogy hatékony tárgyalásokat folytassanak a multinacionális vállalkozásokkal”, hogy képesek legyenek „tőkekorlátozások előírására” és teljes körűen gyakorolhassák szuverenitásukat. A jelentés azonban nem mentes az ellentmondásoktól, különösen azoknak a problémáknak a feltárásakor, amelyek a gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtása miatt fognak bekövetkezni, úgymint az adóbevételek csökkenésével kapcsolatban, azonban nem foglal világosan állást az ilyen megállapodások elutasítása mellett.

Nem tesz magáévá alapvető kritikus álláspontot a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet feladataival kapcsolatban sem, amikor olyan politikákat támogat, amelyek a termelési infrastruktúra és a közszolgáltatások lerombolását részesítik előnyben, munkanélküliséghez vezetnek és aláássák az országok belső piacait, ennek következtében pedig azok adóbevételeit, költségvetését, szuverenitását és függetlenségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Amellett, hogy felismerjük, az adózás területén fontos az együttműködés, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy az adópolitika a gazdaság- és társadalompolitika nélkülözhetetlen eszköze, amelynek meghatározására a világos politikai kritériumok és értékelések hatással vannak.

Ezért nem az Európai Unió feladata, hogy exportálja az úgynevezett „jó adóügyi kormányzást”. A fejlődő országok szuverenitását, választásait és lehetőségeit teljes tiszteletben kell tartani, kellő figyelemmel azok konkrét helyzetére és körülményeire.

Ezzel egyidejűleg az úgynevezett „gazdasági partnerségi megállapodások”, amelyeket a fejlődő országok ellenállása ellenére rájuk erőltetünk, az egyéb súlyos károk mellett a vámbevételek e megállapodásokkal járó jelentős csökkentésével durván korlátozzák azok adórendszereit.

Az adóparadicsomok folyamatos fennállása emellett minden évben jelentős bevételkiesést eredményez a fejlődő országokban.

Az Európai Uniónak ezért meg kell változtatnia politikáit és fel kell oldania ezeket az ellentmondásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) A dokumentum mellett szavaztam, mert olyan pozitív szempontokat tár fel, mint például az adózás világossá tétele, ami nélkülözhetetlen alapja az elszámoltatható és reagálni képes demokratikus rendszernek. Egy másik szempont, hogy az Unió elkötelezett a fejlesztési stratégiák iránti felelősségvállalás elve mellett, és elismeri a fejlődő országok elsődleges felelősségét bevételi rendszereiknek a saját gazdasági és politikai körülményeiknek, illetve választásuknak megfelelő javításában. A Bizottság célja szerint fel kívánja használni az uniós eszközöket ahhoz, hogy fokozott támogatást nyújtson a fejlődő országok adórendszereinek kialakításához és a jó adóügyi kormányzás elveinek végrehajtásához, például azáltal, hogy nagyobb figyelmet szentel a jó adóügyi kormányzás elveinek az országos és regionális stratégiai dokumentumok programozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe történő beépítésének. A Bizottság támogatja az országonkénti bontásban elkészített pénzügyi beszámolók benyújtására irányuló kötelezettséget a multinacionális vállalatok esetében a nemzetközi adókikerülés és a csalási gyakorlatok feltárása érdekében. Fontos azt is kiemelni, hogy egy, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló közlemény meg fogja vizsgálni, hogy hogyan lehetne kialakítani egy olyan rendszert, amelyben az éves beszámolóban kötelezően közzéteszik a kormányzásra vonatkozó információkat. A Bizottság célja, hogy felgyorsítsa a nemzetközi adóügyi párbeszéd és együttműködés folyamatát, elsősorban azáltal, hogy erősíti a fejlődő országok részvételét a vonatkozó nemzetközi fórumokon. A Bizottság amellett is kitart, hogy szükség van adóügyi információcsere-egyezmények megkötésére és végrehajtására, többek között multilaterális mechanizmusok útján, hivatkozással a megtakarítási adóról szóló uniós irányelvre, az automatikus információcsere alapján.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A fenntartható gazdasági növekedés és a monetáris stabilitás alapjait a megfelelő adórendszerek képezik. A fejlődő országok, ahol az ilyen rendszerek nem megfelelően vagy egyáltalán nem működnek, súlyos gazdasági és politikai problémákkal néznek szembe.

Az adórendszerek megfelelő működését támogató nemzetközi jogi normáknak pozitív hatást kell gyakorolniuk ezen országok gazdasági helyzetére. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy semmi esetre sem szabad adópolitikákat másokra erőltetnünk, mivel minden országnak magának kell döntenie saját adórendszeréről, figyelembe véve mindenkori társadalmi, politikai és gazdasági körülményeit. Támogassuk a jó adópolitikát, de ne erőltessük azt másra.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az adórendszerek fenntarthatóbbá, igazságossá és átláthatóvá tételére irányuló erőfeszítések a demokratikus rendszerek létrejöttének előmozdításához is hozzájárulnak. A globalizáció eredményeként nehézzé vált a nemzetközileg mobilis tőke megadóztatása. A fejlődő országokat támogatni kell, hogy elegendő politikai mozgástérrel rendelkezzenek a spekuláció kiküszöbölése és a pénzügyi stabilizáció biztosítása végett. Üdvözlöm az adóparadicsomok elleni küzdelemre irányuló közös kezdeményezéseket, valamint azokat a gyakorlatokat, amelyek fokozzák a nemzetközi párbeszédet az érintett országok között. A felelősségteljes adóügyi szemlélet szükségszerűen tartós pozitív hatást fog gyakorolni ezen országok fejlődésére.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést, amely központi helyen foglalkozik azzal, hogy erősíteni kell a jó adóügyi kormányzás lehetőségeit a fejlesztés terén, és belátja, hogy szükség van a nemzetközi adóügyi együttműködés, az átláthatóság, az állami és magánszektor fejlődése és a gazdasági növekedés támogatására irányuló szabályozási keretre; kiemeli, hogy a fejlődő országok adó-GDP aránya 10–20% között mozog, szemben a fejlett országokra jellemző 25–40%-kal; sajnálja, hogy az adományozók eddig túl kevés támogatást nyújtottak az adókkal kapcsolatos segélyekhez; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság támogatásnyújtás fokozására irányuló javaslatát a fejlődő országok adóreformjaihoz való segítségnyújtás és adóigazgatásuk megerősítése érdekében az AKCS-országok esetében az EFA, továbbá a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, valamint a nemzeti felügyeleti szervek, parlamentek és nem állami szereplők támogatása révén, és megállapítja, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fejlődő országokon belüli kapacitásbővítésre irányuló erőfeszítésekre, hogy hatékonyan kihasználhassák az információcserét és ténylegesen felléphessenek az adókikerülés ellen saját, belső jogszabályaikban.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) A Bizottság a fejlődő országokkal együttműködésben jó munkát végez a jó adóügyi kormányzás kialakítására vonatkozó elvek és követelmények előmozdításában. Az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes adóverseny kritériuma létfontosságú. A Bizottság ezt a folyamatot az adózási és fejlesztési politikák közötti szinergiák megerősítésével kívánja megvalósítani, hogy meghatározza azokat a nehézségeket, amelyekkel ezek az országok bevételeiknek az adózás segítségével történő mozgósítása során szembesülnek. Ugyanakkor a Bizottság még mindig figyelmen kívül hagy több problémát, amely azonnali választ kíván. Valójában szükségesnek tartjuk, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében eltökélt küzdelmet folytassunk az adóparadicsomok ellen, de semmiképp sem korlátoznánk a további intézkedéseket, különösen az adóegyezményekre figyelemmel. E célból kívánatos, hogy a legtöbb nemzetközi szervezet konkrét felhatalmazással rendelkezzen az adóparadicsomok elleni küzdelemhez. Végül, a regresszív rendszerű hozzáadottérték-adóból eredő beszedési nehézségek megoldása érdekében létfontosságú az adóalap kiszélesítése, az adóreformnak a közvetlen adózás kialakítására irányuló kiigazításával.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Szükségszerű az offshore vállalatokkal és az adókikerülés más formáival szembeni küzdelem. A fedezeti alapoknak e Parlament többsége szinte teljes működési szabadságot adott. Ebben az esetben mi értelme az ebben a jelentésben foglalt, pusztán a kinyilatkoztatás szintjén létező korlátozásoknak? A nyomásgyakorlással, méltatlanul kialkudott gazdasági partnerségi megállapodások tönkreteszik az AKCS-országokat, és nem adnak azoknak lehetőséget a hosszú távú fellendülésre. A jelentés minderről egy szót sem szól. Ami még ennél is rosszabb, azt állítja, hogy mindennemű államosítással és újraállamosítással fel kell hagyni. A jelentés ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Való igaz, hogy a gyenge adóügyi kormányzás hátrányos a tagállamok kielégítő gazdasági teljesítményére. A Bizottság immár elismeri a millenniumi fejlesztési célok elérése és a jó adóügyi kormányzás közti kapcsolatot. Ezért elkerülhetetlen az adókikerülés elleni küzdelem, és hogy az egész Unióban konkrét lépéseket tegyünk az ilyen intézkedések összehangolása érdekében, minthogy közismert, hogy egyes országok hatékonyabban veszik fel a harcot a csalással és az adókikerüléssel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Segítenünk kell a fejlődő országoknak az adókikerülés megelőzését szolgáló politikák és mechanizmusok kidolgozásában, illetve biztosításában; ehhez nagyobb átláthatóság szükséges. Egyúttal át kell adnunk a gazdasági kormányzással kapcsolatos tapasztalatainkat az egyes országoknak, hogy segítsük saját adórendszereik felállítását. A fejlődő országokban fennálló korrupció szintjének visszaszorítása és bevételük növelése stabilitást és egyensúlyt teremt. Ezáltal megszűnik a feszültség és minimálisra csökken az Unió által a fejlődő országok részére nyújtott pénzügyi támogatás. Ez egy igen időszerű és fontos jelentés, így igennel szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Úgy vélem, a fejlődő országokban égető szükség van egy hatékony adórendszerre. A jelentésben bemutatott elképzelések tökéletesen megfelelnek erre a célra. Ezen belül is, az új adórendszerek uniós támogatással történő végrehajtásakor körültekintően kell eljárni annak biztosítása érdekében, hogy az Unió és a fejlődő országok között létrejött gazdasági partnerségi megállapodások előmozdítsák ezt a célt, mintsem hogy azzal ellentétesek legyenek. Az Unió beruházási politikájának belföldön és külföldön is vállalkozásbarát környezetet kell teremtenie a befektetők számára. Az életbe léptetett intézkedéseknek lényegi javulást kell eredményezniük a lakosság többségének életfeltételeiben, akik jelenleg a nyersanyagok értékesítéséből nem jutnak jövedelemhez, és gyakran migrációra kényszerülnek. A jelentés mellett szavaztam, mert átfogó képet nyújt a számtalan befolyásoló tényezőről.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Szükség van konkrét intézkedésekre a felelősségteljes adózási fegyelem elveinek jobb előmozdításáért, például az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes adóverseny összefüggésében. Fontos az adózási és fejlesztési politikák közötti szinergiahatások javítása. Ez a jelentés ebbe az irányba mozdul el, ezért is szavaztam mellette.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Tekintettel arra, hogy a fejlődő országok a kereskedelmi adókból származó jelentős bevételtől estek el, nagyon fontos a hatékony adóügyi és fejlesztési együttműködés biztosítása. Fontos, hogy minden ország hatékony és eredményes adórendszert és a végrehajtásához szükséges politikákat hozzon létre, mivel ez költségvetésük gerince és egyfajta lehetőség a befektetések vonzására. Ezért hagynunk kell némi mérlegelési szabadságot a fejlődő országoknak ezen a területen. Az együttműködést a kölcsönös segítségnyújtásra kell alapozni anélkül, hogy bármelyik félnek további akadályokkal és terhekkel kellene számolnia. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a fejlődő országokat segítenünk kell bevételeik mobilizálásában, mennyiségi és minőségi javításában. A fejlődő országoknak juttatott segélynek célzottnak és hatékonynak kell lennie, és csak abban az esetben nyújtható, ha az létfontosságú, maguk az országok pedig nem dönthetnek arról, hogy szükség van-e segélyre.

Nem gondolom, hogy ajánlatos volna az Unió terheit tovább növelni, és a fejlődő országokat vámbevételeik csökkenése miatt kompenzálni. Véleményem szerint adót kell kivetni a pénzügyi tranzakciókra, amely korlátozná a spekulációt és hatékonyabbá tenné a piac működését. Emellett mindent meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy ezt az adót nemcsak az Unióban, hanem globális szinten is alkalmazzák.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam Eva Joly jelentését a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén folytatott együttműködésről, mert az EU 2020 stratégiával összhangban úgy vélem, az adózás tárgyában folytatott világszintű párbeszéd és nemzetközi együttműködés támogatásához nélkülözhetetlen a globális kormányzás megteremtése. Egyetértek a jelentéssel amikor annak a kívánságnak ad hangot, hogy növelni kell az adózási politika és a fejlesztés közötti szinergiákat az adóügyi információcsere és olyan többoldalú mechanizmusok révén, amelyek a megtakarítási adóról szóló uniós irányelvet veszik alapul az adócsalás és adókikerülés felszámolása érdekében. A fejlődő országokkal folytatott adóügyi együttműködés konkrét célja, hogy megakadályozza, hogy azok adóparadicsommá váljanak a multinacionális vállalatok számára, és így a gazdasági folyamatok fejlődésére negatív hatással járó versenytorzulást idézzenek elő, tekintettel a globális gazdasági rendszer összefüggéseire.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című jelentést, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy az fontos a fejlődő országokban a hatékony adórendszerek létrehozása szempontjából. Tulajdonképpen az adórendszernek kell a fejlődő országok államháztartásának gerincévé válnia. Az Unió fejlődő országokat érintő új beruházási politikájának hozzá kell járulnia egyrészt a hazai és külföldi magánbefektetők számára kedvezőbb környezet kialakításához, másrészt a hatékonyabb nemzetközi segítségnyújtás feltételeinek megteremtéséhez. A növekedés elősegítése érdekében az Unió beruházási politikájának a kis- és középvállalkozások fejlesztésére – ideértve mikrohitelek nyújtását –, a közszolgáltatások hatékonyságára, az állami és magánszektor partnerségére és a szakértelem átadására kell irányulnia. Az Európai Bizottság 2009 áprilisában közzétett „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című munkadokumentuma mutatókat és módszereket kínál az adópolitika és fejlesztési politika közötti szinergiák előmozdítására azzal a céllal, hogy mindkettőt eredményesebbé tegye.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban.(PT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert egyértelműen elismeri a millenniumi fejlesztési célok teljesülése és az adóügyi kormányzás közötti összefüggést. Azt is felismeri, hogy a progresszív rendszerű adózás létfontosságú egy demokráciában. Elismeri, hogy az offshore központok és az adóparadicsomok célja az illegális tőkekiáramlás, amely a „nulla százalékos adókulcsot” kínáló rendszerekkel ötvözve vonzza a pénzt és a befektetéseket, és azt eredményezi, hogy az adóterhek a munkavállalókra és az alacsonyabb jövedelmű családokra hárulnak, illetve a szegény országokban csökken a közszolgáltatások minősége és mennyisége, és a szegénység elleni fellépésre való lehetőségeik. A fejlődő országok igazságszolgáltatási és korrupcióellenes szerveinek segítése progresszív adórendszereinek kiépítése során kitűnő szolgálat lenne az Unió részéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Parlament a mai napon ráirányította a figyelmet arra, hogy fontos a fejlődő országok adóbevételei apadásának kezelése, amiért többet kell tenni az adóparadicsomok elleni küzdelemnél. Annak érdekében, hogy hiteles legyen ezen a téren, az Uniónak elsőként egyértelműen meg kell szüntetnie saját adóparadicsomait és túl kell lépnie az OECD keretein. A jelentés egy nemzetközi adóügyi egyezmény elfogadására is felszólít, amely magában foglalna szankciókat mind az együttműködésre nem hajlandó országok, mind pedig az adóparadicsomokkal együttműködő pénzügyi intézmények részére. Az európai parlamenti képviselők azt is hangsúlyozták, hogy az országonkénti jelentéstétel biztosításával nagyobb átláthatóságról kell gondoskodni a multinacionális vállalatok – főként a kitermelő iparágak – fejlődő országokban tanúsított adózási fegyelmére vonatkozóan. Az adózás területén nyújtott uniós támogatásnak ösztönöznie kell a fejlődő országokban a progresszív adórendszerek kialakítását, elsősorban a vállalatok nyereségéből való méltányos részesedés biztosítása révén. A jó adóügyi kormányzás elengedhetetlen a fejlődéshez, és az Uniónak ezzel a céllal támogatnia kell a fejlődő országokat, különösen a külkereskedelmi adók globális piacliberalizációból eredő csökkenésének összefüggésében. Üdvözlöm, hogy az európai parlamenti képviselők támogatják ezt a jelentést, amely világos javaslatokat fogalmaz meg e cél teljesítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam a jelentés szövegét, mert támogatom azt az elképzelést, hogy az adózási és fejlesztési politikák közötti nagyobb szinergia segíthet a fejlődő országoknak.

A Bizottságnak az adókról és a fejlesztésről szóló legújabb jelentése szerint az adózás, különösen ha megfelelően megtervezett, pénzügyi forrást biztosíthat a fejlesztési politikákhoz. Nem véletlen, hogy több fejlődő ország valójában még az alapvető közszolgáltatások finanszírozásához szükséges legalacsonyabb bevételi szintet sem éri el.

Az adórendszer megerősítését szolgáló együttműködésnek és az illegális tőkekiáramlást elősegítő adóparadicsomok elleni küzdelemnek kell megalapoznia ezeket a folyamatokat. A folyamatnak a szegénység elleni küzdelem segítése érdekében minden ország esetében ösztönöznie kell a pénzügyi beszámolással kapcsolatos követelmények bevezetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban.(PL) Az eredményes állami működés egyik alapvető feltétele a megfelelő adózási rendszer. Ha a fejlődő országok részt kívánnak venni a világgazdaságban, integrálniuk kell és meg kell reformálniuk adórendszereiket. Az adónak a demokratikus országokban gazdasági, politikai és társadalmi szerepe van. Nemcsak fő forrását alkotja az állam bevételének, hanem lehetővé teszi a legfontosabb társadalmi célkitűzések megvalósítását is. Ebből finanszírozzák az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a nyugdíjak.

Az adóbevételek a fejlődő országokban fenntartható módon finanszírozhatnák ezen országok fejlődését és javíthatnák polgáraik életminőségét. Mindazonáltal jelenleg az ilyen bevételek gyakran nem elegendőek az alapvető közszolgáltatások költségeinek fedezésére vagy a szegénység elleni küzdelemre. A globalizáció korában az adóköteles tőke mobilabb, lebomlanak a kereskedelem akadályai, aminek következtében csökkennek az adóbevételek, és ez nem csak a szegényebb országok számára jelent kihívást. Nyilvánvaló előnyei ellenére a kereskedelem fokozatos liberalizációja csökkenti a vámbevételeket. Nagyon fontos, hogy a külkereskedelmi adókat felváltsák a belföldön kivetett adók. Míg a jövedelemadó a gazdag országokban az egyik fő adózási forma, annak mértéke a fejlődő országokban minimális. Az emberek többségét informálisan alkalmazzák a mezőgazdaságban és többségük nem rendelkeznek legális jövedelemmel, ami nehézzé teszi a jövedelemadó hatékony behajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amelynek központi kérdése az adózás jelentősége a fejlesztési politikák végrehajtásának összefüggésében, és amely megoldásokat javasol arra, hogy az Unió e célra hogyan használhatja fel hatékonyabban a meglévő forrásokat és eszközöket.

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban.(FR) Az „Adók és fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című jelentés elfogadása különösen fontos az Európai Unió tagállamai és az Európai Bizottság által a fejlődő országoknak nyújtott fejlesztési segély hatékonysága szempontjából. A jó adóügyi kormányzás elvei (átláthatóság, információcsere és igazságos adóverseny) tiszteletben tartásának biztosítása és az adóparadicsomok – amelyek gátolják a legkevésbé fejlett országok fejlődését – elleni küzdelem abszolút szükségszerűek és hivatali időm alatt prioritások lesznek.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban.(EL) Megszavaztam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert úgy vélem, hogy a fejlődő országok adórendszereinek reformja és modernizálása a legfontosabb módja az illegális tőkekimenekítés megelőzésének és az adókikerülés elleni küzdelemnek. Ez a tőke, amely sok esetben adóparadicsomokba kerül, közvetlen hatást gyakorol ezen országok gazdaságára, különösen a gazdasági válság idején. Az adórendszerek javításával lehetővé válik a fejlődő országokban a növekedés pozitív befolyásolása, a jó gazdasági kormányzás kereteinek alkalmazása, az átláthatóság előmozdítása és a polgárok bizalmának megnyerése.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Megszavaztam Eva Joly jelentését. Egy teljes körűen működő adórendszer létrehozása az alapja minden felelős demokráciának. A jelentés a fejlődő országok támogatását sürgeti az ilyen struktúrák megteremtésében, hogy fenntartható alapokra helyezve elősegítse a felelősségvállalást ezekben az államokban. Elvégre a fejlesztési támogatás önmagában nem lesz elégséges a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. A jelentés röviden szót ejt az úgynevezett „keselyűalapok” problémájáról is, amelyeket véleményem szerint teljesen be kellene tiltani. A nemzetközi fejlesztési segély nem válhat a globális pénzügyi szereplők labdajátékává.

 
  
  

Jelentés: Georgios Papastamkos (A7-0030/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Egyetértek ezzel a jelentéssel és rámutatok a Papastamkos-jelentésből fakadó ajánlások fontosságára, amely kijelenti, hogy a nem kereskedelmi vonatkozású ügyeket jobban be kell építeni a Kereskedelmi Világszervezeten belül folytatott tárgyalásokba. Az is egyértelmű, hogy szükség van némi következetességre a közös agrárpolitika és az EU külkereskedelmi politikája között – feltétlenül gondoskodni kell egyenlő versenyfeltételekről az EU termelői számára a világpiacon, amelynek nem szabad bátorítania a tisztességtelen versenyt. Ha ezt nem érjük el a tárgyalásokon, akkor az európai gazdálkodóknak továbbra is tisztességtelen versennyel kell szembenézniük, és veszteségeket és diszkriminációt fognak elszenvedni az Európai Unión kívüli versenytársaikkal szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban.(RO) Támogatom azt a nélkülözhetetlen szerepet, amelyet a mezőgazdasági ágazat játszik a foglalkoztatásban és Európa agrár-élelmiszeripari modelljének fenntartásában, amely az európai gazdaság stratégiai összetevője. Annak figyelembevételével, hogy az Európai Unió a mezőgazdasági áruk legnagyobb importőre a világon, az EU-ba exportáló harmadik országokban alkalmazott termelési módszereknek ugyanazokat a garanciákat kell nyújtaniuk a fogyasztóknak az egészség, az élelmiszerbiztonság, a fenntartható fejlődés és a minimális szociális előírások szempontjából, mint amelyeket az európai termelők számára előírnak. Megszavaztam ezt a jelentést, mert meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszerpolitikának meg kell felelnie bizonyos alapvető célkitűzéseknek, ilyen például az élelmiszerek védelme és biztonsága.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Ashworth (ECR), írásban. – A Brit Konzervatív Küldöttség határozottan támogatja a szabadkereskedelem alapelvét. A szabadkereskedelem jólétet teremt és a szabadkereskedelem létfontosságú módon hozzájárul az európai gazdaságok fellendüléséhez. Meggyőződésünk, hogy ez a jelentés túl nagy hangsúlyt helyez az EU mezőgazdasági piacainak a külső versennyel szemben történő védelmére és nem helyez kellő hangsúlyt a termelési előírások exportálására. Az uniós gazdálkodóknak szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírásokat kell teljesíteniük, amelyekért részben kompenzálják őket a támogatási rendszeren keresztül. A harmadik országokból az Unióba importált termékek azonban nagyon gyakran nem felelnek meg ugyanezeknek a szigorú előírásoknak. Nem az a válasz, hogy lezárjuk az EU határait a harmadik országokból származó mezőgazdasági termékek előtt.

Az Uniónak tevékenyen kell törekednie szigorú állatjóléti és környezetvédelmi előírásainak exportálására az egész világon, nevezetesen nyitott nemzetközi piacokon keresztül, nem pedig védekező, protekcionista megoldásokra összpontosítva. Ezért a Brit Konzervatív Küldöttség a jelentés ellen szavazott.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Ezen a jelentésen keresztül az Európai Parlament kifejezetten felkéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy jobban vegye figyelembe a mezőgazdasági érdekeket a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során, különösen a Dél-Amerikával folytatott megbeszélések során, amely egy hatalmas állattartó és gabonatermelő régió, és amely nem mindig felel meg az európai minőségi előírásoknak. Véleményem szerint ez a jelentés alapvető jelentőségű. Ezért megszavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az EU mezőgazdasági ágazata jelentős hozzáadott értéket képvisel az európai gazdaságban és stratégiai szerepet tölt be azoknak a gazdasági, szociális és környezeti kihívásoknak a kezelésében, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie. Ezért a külkereskedelmi politika és a külföldi importőrökkel kötött megállapodások nem veszélyeztethetik az EU képességeit egy erős és vibráló ágazat fenntartásában. A Bizottságnak egyértelmű álláspontot kell elfoglalnia a Kereskedelmi Világszervezetben és sajátos hatásvizsgálatokat kell végrehajtania a többi féllel folytatott tárgyalások során egyes termékeknek az EU piacára történő importálása tekintetében. Ügyelnünk kell annak az alapelvnek a tiszteletben tartására, hogy azoknak a termelési módszereknek, amelyeket a harmadik országokban az Unióba irányuló export tekintetében alkalmaznak, ugyanazokat a garanciákat kell nyújtaniuk a fogyasztóknak az egészség, az élelmiszerbiztonság, a fenntartható fejlődés és a minimális szociális előírások szempontjából, mint amelyeket az európai termelők számára előírnak. Ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy az EU termelői egyenlő versenyfeltételekkel versenyezhessenek a harmadik országokkal, és hogy gazdálkodóink érdekeit megvédelmezhessük.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD), írásban.(IT) Megszavaztam Papastamkos úr jelentését. A nemzetközi kereskedelem fontos szerepet játszik az Unión belül, különösen annak a helyzetnek a tekintetében, hogy az európai gazdálkodók hátrányt szenvednek a harmadik országokból származó import miatt és a kölcsönösség elve alkalmazásának elmulasztása miatt, ami jogosulatlan előnyt biztosít a külföldi gazdálkodóknak, ahol gyakran nem kötelesek betartani ugyanazokat a szigorú és költséges rendeleteket, mint amelyeket az európai gazdálkodókra nézve előírnak annak érdekében, hogy tevékenységet folytathassanak a belső piacon, különösen egészségügyi és növény-egészségügyi szempontból. Tovább folytatom a küzdelmet azért, hogy magas szintű következetességet tartsanak fenn Európában a közös agrárpolitika és az EU külkereskedelmi politikája között. Ennek a következetességnek garantálnia kell, hogy az európai mezőgazdasági modell egyenlő versenyfeltételeket kínáljon az EU termelői számára a világpiacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE), írásban.(CS) Véleményem szerint fontos kihangsúlyozni az EU mezőgazdasági termelése és a nemzetközi kereskedelem közötti kapcsolatot, amely visszatükröződik abban a tényben, hogy az EU a mezőgazdasági áruk legnagyobb globális importőre, ugyanakkor a feldolgozott élelmiszertermékek legnagyobb globális exportőre. Ebben az összefüggésben szilárd meggyőződésem, hogy a kereskedelmi forgalom lehető legzökkenőmentesebbé tétele hozzájárul a termelők nagyobb rugalmasságához és az árucsere költségeinek csökkentéséhez, és hogy ez kedvező hatást gyakorol mind a termelők bevételeire, mind pedig a fogyasztók kiadásaira. Ezért nem tudok egyetérteni a jóváhagyott állásfoglalásban szereplő azon állítással, hogy a kereskedelem liberalizációja nem teszi lehetővé az éhezés fenyegetésének kiirtását a világból. A kereskedelemnek nem ez a szerepe, és nem is lehet ez. Dicsérem a Bizottságot azért, hogy a Kereskedelmi Világszervezetben folytatott tárgyalások, valamint a kétoldalú és a régiók közötti tárgyalások keretein belül felhasználta a folyamatban lévő hosszú távú reformokból fakadó intézkedéseket a mezőgazdaság területén megtett javaslatokként, miközben mindig elismerte a közös agrárpolitika paramétereit határvonalként. Ebben a tekintetben az állásfoglalás jóváhagyott szövege sajnálatos módon nagyon megdöbbentett engem, mert fókuszpontja meglehetősen egyoldalú, és ezzel aláássa a Bizottság által a politikai tárgyalásokon a kereskedelemmel kapcsolatban eddig megtett lépéseket. A további rugalmasságot a küszöbön álló tárgyalásokon egyértelműen lehetőségnek és előnynek tekintem. Az egyes lépésekkel kapcsolatos kritikák tekintetében, ilyen például a banánra kivetett importvámok csökkentése vagy a cukorrendszer reformja, szeretném hozzátenni, hogy ezek alapvetően a WTO-nál folytatott jogviták lezárására épültek, ami az EU ezt követő intézkedéseinek paramétereit is befolyásolta.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Egyetértek azzal, hogy nagyobb következetességre van szükség a közös agrárpolitika és a külkereskedelmi politika között az európai mezőgazdasági modell, és ennek eredményeként annak megóvása érdekében, hogy az EU termelői egyenlő versenyfeltételekkel rendelkezzenek a világpiacon. A kereskedelmi és a nem kereskedelmi vonatkozású ügyek kiigazítása és a rendeletek szükséges konvergenciája elengedhetetlen.

 
  
MPphoto
 
 

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban.(IT) A mezőgazdaság stratégiai ágazat az Európai Unió számára. Bár hatásai a foglalkoztatás és a GDP szempontjából talán nem egyeznek meg más ágazatok hatásaival, mégis nagyobb a jelentősége a mi megfelelő régióink és élelmezési hagyományaink jellegzetességei tekintetében, mivel ez gondoskodik arról, hogy önellátóak legyünk sok összetevő területén, amelyek nélkülözhetetlenek mezőgazdasági termelésünk, hagyományaink vagy más szempontok miatt. Továbbá ez az ágazat alapvető szerepet játszik a környezet védelmében és megóvásában és régióink fenntartható fejlődésének biztosításában. Nyilvánvaló, hogy kell kötni kereskedelmi megállapodásokat, különösen a Kereskedelmi Világszervezet kereskedelmi fordulóiban. Ám ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania a minőségvédelemre, a hagyományos és a tanúsított termékekre, hogy nemzetközi szinten meg tudja védeni azokat a hamisítástól a külföldi piacokon, az olyan termékeket is ide számítva, amelyeket tévesen tulajdonítanak a mi országainknak. A jelek szerint a jóváhagyott jelentés alapvető felfogása a helyes irányba halad.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Nem folytatódhat az európai mezőgazdaság helytelen kezelése a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások során. Erről szól ez a jelentés, amelyet éppen most fogadtunk el, és amely számos alapelvre és azzal kapcsolatos felszólításra hivatkozik, hogy a nem kereskedelmi vonatkozású ügyeket jobban be kell építeni a tárgyalásokba. A jelentés jogosan szólítja fel az európai állattartókat arra, hogy tartsák tiszteletben a termékek higiéniájával kapcsolatos kötelező környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat, még akkor is, ha egyes versenytársaik olyan termékeket helyeznek el az európai piacon, amelyeknél nem mindig tartották be ezeket az előírásokat. Valójában gazdálkodóink túl gyakran szenvednek a tisztességtelen verseny következményeitől, és így a versenytorzulás következményeitől, amikor egyes harmadik országok érintettek a helyzetben. A Bizottságnak figyelembe kell vennie a Parlament és a gazdálkodók figyelmeztetéseit, különösen akkor, amikor a Mercosurral folytatott tárgyalásokról van szó, mert ez a kockázat veszélyezteti az európai állattartást, valamint a gyümölcs- és zöldségtermesztőket a legkülső régiókban.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe de Villiers (EFD), írásban.(FR) Az uniós mezőgazdaság és a nemzetközi kereskedelem közötti összefüggésekről szóló jelentés megmutatja azt a katasztrofális hatalomvesztést, amelyet az európai mezőgazdaság elszenvedett, valamint az ezért a kudarcért felelős európai intézmények riasztására irányuló kísérleteket.

Jelenleg nagy nehézségekbe ütközik Európa élelmezése; a Bizottság most alakítja át a közös agrárpolitikát a mezőgazdasági ágazat sírásójává. A korlátozások nap mint nap egyre súlyosabban nehezednek a gazdálkodók vállára.

Mindaz a hatalom és mindaz az exportkapacitás, amellyel korábban az európai mezőgazdaság rendelkezett, radikálisan csökkent, amint Európa megnyílt a külföldi mezőgazdasági termékek előtt, mert ezeknek a termékeknek az előállítási módszerei nem tartják tiszteletben azokat az előírásokat, amelyeket az európaiak magukra nézve előírnak.

A mezőgazdaság jövője forog kockán, és ezt semmiképpen sem lehet továbbra is az Unióra és annak intézményeire bízni. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük saját gazdálkodóik támogatására, valamennyiünk javára.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Megszavaztam az Unió mezőgazdaságáról és a világkereskedelemről készített jelentést, mivel rámutat a nem kereskedelmi vonatkozású ügyek dohai menetrendbe történő integrálásának fontosságára, ilyenek például a szociális, környezetvédelmi és emberi egészségügyi megfontolások, valamint azok, amelyek az állatok egészségére és jólétére vonatkoznak, a legmagasabb szintű környezetvédelmi és szociális előírások teljesítése és annak elkerülése érdekében, hogy az uniós gazdálkodók elveszítsék versenyképességüket a világ mezőgazdasági termelésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A mezőgazdaságnak vannak olyan szociális funkciói, amelyek túlmutatnak a puszta élelmiszertermelés határain, például a települések és a föld tervezett használata, a környezet védelme és a kulturális hagyományok megőrzése. Meggyőződésem, hogy ezek mindenképpen megérdemlik a tagállamok és az európai intézmények védelmét és támogatását. Annak ellenére, hogy elvben támogatom a piacok nagyobb nyitottságát, meggyőződésem, hogy ami a mezőgazdasági ágazatot illeti, kiemelt szigorra van szükség a kölcsönösségi követelmények és annak tekintetében, hogy gondoskodnunk kell az élelmiszerbiztonságról az európai fogyasztók számára. Az Európai Uniónak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy egyensúlyt kell teremtenie az egymással ütköző értékek között, és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság során különösen figyelembe kell vennie azt, hogy az általa aláírt kereskedelmi megállapodások milyen hatást gyakorolnak az európai gazdálkodók életére és birtokaikra.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az emberek és az áruk szabad mozgása által leginkább érintett ágazatok egyike a mezőgazdaság. A közös agrárpolitika (KAP) folyamatos változásai ellenére – amelyet az európai integráció szimbólumának tekintenek – az ágazat helyzete továbbra is rendkívül bizonytalan, mivel szigorú követelményeket támasztó környezetvédelmi és termékbiztonsági előírásokat kell teljesítenie, amit a jelenlegi pénzügyi válság csak tovább súlyosbít. Ennek az ágazatnak átfedései vannak más területekkel, ilyen például a kereskedelem, a környezet, az ipar, a közlekedés stb., ami miatt nagyon nehéz olyan szabályozási keretrendszert elfogadni, amely az összes résztvevő igényeit kielégíti. Az olyan eredmények ellenére, mint az SPS-megállapodás (az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás) és a TBT-megállapodás (a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás), még mindig nagyon sok a tennivaló.

Támogatom ezt a jelentést, mivel felismeri a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat Unión belüli alapvető szerepét, mert ez rendkívül érzékeny ágazat, amely nem képes elviselni az agresszív versenyt; ezt figyelembe kell venni az új megállapodások aláírásakor. Remélem azonban, hogy a KAP új gazdasági keretei javítják majd a termelékenység és a nemzetközi piac közötti koordinációt.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés tele van ellentmondásokkal. Rámutat a kereskedelem liberalizációjának negatív következményeire, de nem ellenzi azt a politikai irányvonalat, amely a mezőgazdaság problémáinak gyökerénél található az uniós országokban (és a fejlődő országokban is). Semmiféle változtatást nem javasol ennek az irányvonalnak a tekintetében. Jogos kritikával szemléli a Bizottság megközelítési módját, amely a mezőgazdaság érdekeit háttérbe szorítja az ipari és a szolgáltatási ágazat érdekeihez képest, és amely kiad mezőgazdasági koncessziókat annak érdekében, hogy megszerezze a könnyített piacra jutást (más területeken) harmadik országokban. Felsorol példákat ennek a politikának a katasztrofális következményeiről – a cukor esete erre a legjobb példa. Elismeri, hogy a mezőgazdasági termékek világkereskedelmének nagyobb liberalizációja, amelyet csak tovább fokoznak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megállapodásai, mindeddig nem tette lehetővé a világban fenyegető éhezés visszaszorítását. Mégsem ítéli el és nem ellenzi a világkereskedelem fokozott liberalizációja és deregulációja felé történő elmozdulást, amelyet az EU támogat, függetlenül attól, hogy ez a WTO keretein belül zajlik-e, vagy pedig megszámlálhatatlan bilaterális megállapodáson keresztül.

Ellenkezőleg, még védelmezi is azt. Mi már nagyon régóta kritizáljuk a neoliberális politikák kudarcát. A jelentés is így tesz, jóllehet rendkívül következetlenül és alkalmanként kétértelműen, csak azért, hogy aztán támogassa katasztrófa-politikáját. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Sok példát láttunk a világkereskedelem liberalizációjának a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt katasztrofális következményeiről. Ez a jelentés számos esetre hívja fel a figyelmet, és nem riad vissza attól a ténytől, hogy a mezőgazdaságot csak az alku tárgyaként használták fel más érdekek, nevezetesen nagy szolgáltató és nemzetközi kereskedelmi vállalatok és egyes vezető iparágak érdekeinek előmozdítására a Kereskedelmi Világszervezetnél lefolytatott tárgyalások során.

Mi ezért más megoldásokat javasolunk, mivel a jelentés nem következetes.

Mi azt akarjuk, hogy a nemzetközi kereskedelem a kiegészítés, nem pedig a verseny vonalai mentén rendeződjön el – országok, termelők és termelési típusok között. Azt akarjuk, hogy a mezőgazdaság az egyes országok élelmiszer-önrendelkezésének és élelmiszerbiztonságának megóvására irányuljon, ellentétben a liberalizált piacra történő termelés veszélyes anarchiájával.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) Szeretnék gratulálni Papastamkos úrnak a jelentésért és a kiváló együttműködésért, amely támogatásomat élvezi. Szeretném hangsúlyozni a nemzetközi kereskedelem komoly jelentőségét az Unión belül, és mindenkinek a figyelmét szeretném felhívni arra a tényre, hogy az európai gazdálkodókat hátrányosan érinti a harmadik országokból érkező import; nem alkalmazzák a kölcsönösség elvét és az importált mezőgazdasági termékek gyakran nem felelnek meg ugyanazoknak a rendeleteknek, mint amelyeket az európai gazdálkodók számára előírnak, különösen egészségügyi és növény-egészségügyi szempontból. Ez a probléma nemcsak a termék egészséges voltát, hanem a minőségét is érinti. Ezért következetességre van szükség a közös agrárpolitika és az EU külkereskedelmi politikája között. Ennek a következetességnek gondoskodnia kell az európai mezőgazdasági modell megőrzéséről, és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania az uniós termelőknek a világpiacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) Támogatom a jelentés fő ajánlásait. A jelentés egyik nagyon fontos pontja az, hogy az Európai Bizottság gyakran engedményeket tesz kereskedelmi ügyekben annak érdekében, hogy jobb piacra jutási feltételeket szerezzen harmadik országokban az ipari termékek és a szolgáltatások számára.

A jelentés azt is megfogalmazza, hogy ugyanazoknak az egészségügyi, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti, fenntartható fejlődési és minimális szociális előírásoknak kellene vonatkozniuk a harmadik országokból importált áruk előállítási módjára, mint amelyeket az EU saját termelőire nézve alkalmaznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Jóllehet az állásfoglalás mellett szavaztam, természetesen fel akartam használni szavazatomat (különösen egyes módosítások tekintetében) arra, hogy megmutassam elkötelezettségemet több alapelv mellett. Valóban ki akartam hangsúlyozni, hogy annak a sok tárgyalásnak a során, amely jelenleg folyik a kereskedelmi megállapodásokról az EU több partnerével, elengedhetetlen, hogy kiegyensúlyozott megállapodásokat kössünk, amelyek a kölcsönösség elvére épülnek. Ebben a tekintetben a harmadik országokból származó importált termékeknek tiszteletben kell tartaniuk olyan egészségügyi és szociális szabályokat, valamint a fogyasztók, a környezet és az állatok védelmére irányuló szabályokat, amelyek hasonlók az Unióban alkalmazott szabályokhoz. Ezenkívül túl gyakran tesznek engedményeket a mezőgazdaság területén, hogy jobb piacra jutási feltételeket szerezzenek harmadik országokban az ipari termékek és a szolgáltatások számára. Ez a megközelítési mód a továbbiakban nem elfogadható, és fel akartam használni szavazatomat annak ismételt kijelentésére, hogy az európai mezőgazdaságot nem szabad az EU kereskedelempolitikáját szolgáló eszköznek tekinteni. Végül kiemelt jelentőséget tulajdonítok a GMO-k engedélyezésére és forgalmazására szolgáló uniós rendszer védelmének. Most, amikor ez a rendszer a WTO egyre hevesebb támadásainak kereszttüzében áll, az Európai Bizottságnak ezt feltétlenül meg kell védelmeznie.

 
  
MPphoto
 
 

  Mathieu Grosch (PPE), írásban.(DE) Tagadhatatlan a kapcsolat a nemzetközi kereskedelemre, a fejlesztésre és a mezőgazdaságra vonatkozó politikáink között. Az európai mezőgazdaságnak egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie, amikor exportálni akarja termékeit a világpiacra, mert az árszintek alacsonyak, az EU-ban viszont magasabbak a termelési költségek. Ez a folytatódó tendencia továbbra is negatív hatást fog gyakorolni, ha nem léptetünk életbe támogatási programokat a mezőgazdaság területén. Ezért üdvözlöm ezt a saját kezdeményezésű jelentést, amely többek között kompenzációról gondoskodik a gazdálkodók számára abban az esetben, ha a belső piac import előtt történő további megnyitása veszteségeket idézne elő a gazdálkodóknál.

Maguk a megállapodások, amelyekről az EU a harmadik országokkal tárgyal, problémamentesek. Ezeknek a megállapodásoknak a fő célkitűzései azonban nagyon megnehezítik a szigorú előírások teljesítését az Unióban. Ezért az egyik feladat, amelyre ez a saját kezdeményezésű jelentés felszólít, az a mezőgazdasági politika és a közös uniós kereskedelempolitika közötti fokozott koherencia. Ebben az összefüggésben támogatom azt a felszólítást, hogy a Bizottság hajtsa végre a kereskedelmi megállapodások hatásvizsgálatát és tegye közzé annak eredményét, mielőtt megkezdené ezeket a tárgyalásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Megszavaztam ezt a dokumentumot, mert egy olyan időszakban, amikor az EU a közös agrárpolitika (KAP) jövőjén gondolkodik, a mezőgazdaság és a külkereskedelmi politika közötti következetesség biztosítása még kritikusabbá válik. A KAP és az EU külkereskedelmi politikája közötti következetességnek gondoskodnia kell az európai mezőgazdasági modell megőrzéséről, valamint az egyenlő versenyfeltételekről az EU termelői számára a világpiacon. Az élelmiszerek biztonságának, védelmének és minőségének biztosítását kell a legfontosabb feladatunknak tekintenünk, az EU polgárai számára megfizethető áron. Az élelmiszerek iránti kereslet folyamatosan növekszik, miközben egyre magasabbak a termelési költségek, erőteljes volatilitás uralkodik a mezőgazdasági piacokon, egyre kevesebb a földterület, egyre kevesebb a víz és csökken a befektetett energia. Az erőteljes közös agrárpolitika az EU vidéki területeinek megőrzése, környezetvédelmi stabilitása és gazdasági fejlődése szempontjából is kritikus jelentőségű, a földterületek termelésből való kivonásának és a vidék elnéptelenedésének fenyegetésével szemben. Az európai mezőgazdasági ágazat egyértelműen hozzáadott értéket állít elő, és fontos szerepet kell játszania az Európa 2020 stratégiában azoknak a társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kihívásoknak a kezelése szempontjából, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie, a saját területén belül és vezető globális gazdasági szereplőként egyaránt. Az EU kereskedelempolitikája döntő szerepet játszik annak meghatározásában, hogy a mezőgazdaság továbbra is képes lesz-e teljes mértékben pozitív módon hozzájárulni ezekhez a célkitűzésekhez. A kereskedelempolitika nem áshatja alá az EU mezőgazdasági ágazatának dinamizmusát. Ellenkezőleg, a kereskedelempolitikának és a mezőgazdaságnak kölcsönösen támogatnia kell egymást.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE), írásban.(DE) A világméretű mezőgazdasági gyakorlat, és különösen az európai mezőgazdasági politika kiemelt jelentőségű az élelmiszer- és a fejlesztéspolitika szempontjából. Ezért annyira fontos, hogy a nemzetközi kereskedelmet ezen a területen megerősítsék és fejlesszék. Ezt azonban nem lehet elérni azáltal, hogy az európai mezőgazdasági politika ellenében cselekszünk, hanem kizárólag az ezzel a politikával történő koordinációban lehet megvalósítani. Ezért az is elengedhetetlen, hogy a szigorú európai előírásokat az importált termékekre is alkalmazzák.

Minden más veszélyeztetné az európai mezőgazdasági ágazat szigorú minőségi és biztonsági követelményeit, és ezért negatív hatást gyakorolna az európai termelőkre és fogyasztókra. Szükségünk van az áruk szabadkereskedelmére és igényeljük is azt. Ezt azonban nem lehet elérni tisztességes versenyfeltételek mint alapkövetelmény nélkül.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE), írásban.(LV) Az európai gazdálkodók fontos szerepet játszanak több mint 500 millió európai ember élelmiszerének biztosításában és a világ egésze élelmiszerellátásáról történő gondoskodásban. Sajnálatos módon a gazdálkodók felé tanúsított hozzáállás nem mindig tisztességes. Teljes mértékben támogatom a más országokkal vagy országcsoportokkal megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokat, de az ilyen megállapodások megkötése során nem hozhatjuk versenyhátrányba a saját gazdálkodóinkat. Ennek a tisztességtelen versenynek az Európai Unió népei lesznek a valódi vesztesei, akiknek a számára biztosítanunk kell a nagy értékű és magas minőségű élelmiszerek mindennapi elérhetőségét, megfizethető áron. Ezt gyakran magától értetődőnek tekintjük, és bele se gondolunk abba, hogy a mi gazdálkodóink gondoskodnak a számunkra erről a biztonságról; gazdálkodók, akiknek jövedelme gyakran jelentősen elmarad országuk átlagos jövedelmétől. De semmi természetfeletti tettre nincs szükség – egyszerűen ki kell kötnünk, hogy az Európai Unióba importált mezőgazdasági termékeket ugyanolyan környezetvédelmi, szociális, állatjóléti és biztonsági előírásoknak kell alávetni, mint amilyeneket az európai gazdálkodóknak be kell tartaniuk. Ez lenne méltányos, és azonos versenyhelyzetbe állítaná azokat a gazdálkodókat, akik szeretnék az Európai Unióban eladni termékeiket.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Ebben a jelentésben az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot arra, hogy töltsön be erőteljesebb szerepet az európai mezőgazdasági és fogyasztói ágazat érdekeinek képviseletében a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során. Nem szabad könnyelműen lemondanunk az EU mezőgazdasági ágazatát jellemző referenciaszintekről – a lehető legmagasabb minőségi és szociális előírásokról a mezőgazdasági termelésben és a legjobb minőségű élelmiszer a lakosság számára – nagyszámú gazdasági megállapodás aláírásával. Csak akkor támogatom a piac megnyitását a mezőgazdasági import előtt, ha biztosítható az európai mezőgazdaság versenyképességének fenntartása. Meggyőződésem, hogy egyetlen további engedményt sem szabad tenni a mezőgazdaság területén a dohai forduló tárgyalásai során. Üdvözlöm a jelentésben lefektetett egyértelmű igényeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) A mai szavazással határozott jelzést küldünk a Bizottságnak: az Európai Unió nem folytathatja azt a gyakorlatot, hogy engedményeket ad annak érdekében, hogy a mezőgazdasági ágazat kárára megszerezze a hozzáférést harmadik országok piacaihoz! Abban az időben, amikor az Európai Unió új közös agrárpolitikán töpreng, kiemelt célkitűzéssé válik olyan mechanizmusok megtalálása, amelyek képesek gondoskodni a KAP és a külkereskedelmi politika közötti konzisztenciáról. Az európai mezőgazdasági ágazat sok közjót biztosít, többek között az élelmiszerek biztonságát és minőségét.

Ezért az európai gazdálkodók érdekei védelmének elsőbbséget kell élveznie, és ebben a tekintetben nagyon örülök annak, hogy a dokumentum tartalmaz olyan bekezdéseket, amelyek garantálják a kölcsönösséget az európai gazdálkodók számára annak megkövetelésével, hogy azokra, akik húst exportálnak Európába, ugyanazoknak a követelményeknek kell vonatkozniuk, mint amelyeket az európai gazdálkodók számára előírtak, a fogyasztók biztonsága és a tisztességes kereskedelmi verseny garantálása érdekében. A Mercosur-megállapodással és a Marokkó-megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi szakaszában szerintem a Bizottságnak feltétlenül egyértelműen hangot kell adnia aggályainknak, valamint az európai és az olasz gazdálkodók érdekeinek védelmével kapcsolatos szilárd álláspontunknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Constance Le Grip (PPE), írásban.(FR) Megszavaztam Papastamkos úrnak az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről szóló jelentését. Kiemelten támogatni akartam az Európai Parlamentnek azt a vágyát, hogy erőteljesen ki akarja hangsúlyozni azokat a veszélyeket, amelyeket az Európai Bizottság kereskedelmi stratégiája képvisel az Európai Unió mezőgazdaságára nézve.

Bár több kereskedelmi megállapodás megtárgyalása is folyamatban van az Unió és annak néhány partnere között (Mercosur, Kanada, Ukrajna és így tovább), emlékeztetnünk kell az Európai Bizottságot olyan kereskedelmi partnerségek létrehozásának szükségességére – realizmussal, de naivitás nélkül –, amelyek természetesen a szabadkereskedelem, ugyanakkor a kölcsönösség alapelvére is épülnek – mindkettő azzal kapcsolatos, hogy tiszteletben kell tartani az egészségügyi és a szociális szabályokat, valamint azzal kapcsolatos, hogy óvni kell a fogyasztókat, a környezetet és az állatokat –, és amelyek nem veszélyeztetnek bizonyos európai tevékenységi köröket. Gondolok itt különösen a mezőgazdasági ágazatra, amelyet túl gyakran „feláldoznak” az ipari termékek és szolgáltatások kedvéért a kereskedelmi tárgyalások során.

Ennek a célnak a szem előtt tartásával az Európai Uniónak következetességről kell gondoskodnia a jelenleg átdolgozás alatt álló mezőgazdasági politikája és kereskedelempolitikája között egy erős mezőgazdasági ágazat fenntartása érdekében, hogy ilyen módon biztosítsa polgártársaink élelmiszerbiztonságát a fokozott piaci volatilitás összefüggésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE), írásban.(FR) Megszavaztam kollégám, Papastamkos úr jelentését, mert rendkívül realista nézeteket képvisel az Európai Unió és a harmadik országok közötti kereskedelmi kapcsolatokról a mezőgazdaság ágazatában.

Kereskedelmi egyensúlyunk hiánya, amely ebben az ágazatban a Mercosur-országokkal fennáll, riasztó. Az ebbe az öt országba irányuló exportunk és az onnan érkező import közötti szakadék egy évtizednél rövidebb idő alatt megkétszereződött, és így importunk értéke jelenleg 19 milliárd EUR, szemben az alig egymilliárd EUR értékű exporttal.

Az Európai Bizottság túlságosan gyakran tesz elfogadhatatlan engedményeket a mezőgazdasági termékek területén, amelyek veszélyeztetik az európai gazdaságok létezését azzal az ürüggyel, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy ipari termékeink és szolgáltatásaink a harmadik országokban elérhetőbbek legyenek.

Az EU külkereskedelmi politikájának nem szabad feláldoznia mezőgazdasági ágazatunkat, mert ez gondoskodik polgártársaink élelmiszerbiztonságáról, különösen a fokozott piaci volatilitás összefüggésében. A verseny torzulásainak elkerülése érdekében a Mercosur-országoknak ugyanazokat az előírásokat kell alkalmazniuk – az egészség, az élelmiszerbiztonság, az állatjólét és a fenntartható fejlődés szempontjából –, mint amelyeket a mi gazdálkodóinktól megkövetelnek, akiknek emellett magasabb szociális költségekkel is számolniuk kell.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés ellen szavaztam, mert rendkívül protekcionista az üzenete a Parlament kereskedelemmel kapcsolatos hozzáállása tekintetében. Szó szerint értelmezve a jelentés lehetetlenné tenné az EU számára értelmes szabadkereskedelmi megállapodások megkötését, vagy ebben az esetben a dohai fejlesztési forduló lezárását.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés hangsúlyozza, hogy az EU-nak hozzá kell járulnia a világ élelmezésbiztonságához, és gratulálok ehhez. Mindazonáltal, és annak ellenére, hogy megemlíti a mezőgazdasági piac liberalizációjának számos pusztító következményét, újból a szabadkereskedelem megerősítésének szellemében javasol megoldásokat, és a mezőgazdasági politikát alárendeli a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) érdekeinek. A jelentés kifejezetten fenyegeti Argentínát, amiért nem veti alá magát a WTO-nak és korlátozza azoknak az élelmiszertermékeknek az importját, amelyek a hazai termelők közvetlen versenytársai. Ugyanakkor azonban további uniós importkorlátozásokra és az EU mezőgazdasági érdekeinek proaktív előmozdítására szólít fel. Emellett egyetlen precíz említést sem tartalmaz a brazíliai helyzetről. Ezért, és mivel a jelentés előnyben részesíti a liberalizációt és a versenyt a mezőgazdasági piacokon, ellene szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Megszavaztam Papastamkos úr jelentését, amely határozott üzenetet közvetít arról, hogy az európai mezőgazdaságnak milyen súllyal kell szerepelnie a nemzetközi tárgyalásokon. Egy olyan időszakban, amikor Európának erősítenie kell mezőgazdasági termelését az élelmezésbiztonságról való gondoskodás érdekében, a nemzetközi megállapodásokról folytatott tárgyalások gyakran hátrányosak a mezőgazdasági ágazatra nézve. Így tehát annak érdekében, hogy gyorsan tudomást szerezzünk arról, hogy ezek a megállapodások milyen következményekkel járnak majd az európai mezőgazdaságra nézve, azt akarjuk, hogy az Európai Bizottság készítse el és tegye közzé a kereskedelmi megállapodások mélyreható hatásvizsgálatát a tárgyalások megkezdése előtt. Ezenkívül az EU szigorú egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírásait az európai területre beérkező termékekre is alkalmazni kell. A tagállamok által végrehajtott határellenőrzéseknek gondoskodniuk kell az európai jogszabályok megfelelő végrehajtásáról ezen a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Iosif Matula (PPE), írásban.(RO) Az EU jövőbeni közös agrárpolitikájával összefüggésben figyelembe kell vennünk a belső termelés és az import közötti egyensúlyt. Erőfeszítéseinket a piaci liberalizáció és a hazai gazdasági ágazat védelme közötti nagyobb összhang megteremtésére kell irányítanunk. Az élelmezésbiztonságot a tagállamok szintjén a stabil mezőgazdasági ágazat fenntartásával lehet elérni, amelyet nem veszélyeztet a külkereskedelmi politika, a fokozott piaci volatilitással a háttérben. A kistermelők jelentős mértékben hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz abban a régióban, amelyben tevékenykednek. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági termékek importjáról harmadik országokkal megkötött kereskedelmi megállapodásokat a gazdálkodók kompenzálására építve kell megkötni, amennyiben veszteségeket szenvednek el. Ugyanakkor támogatom azt a mezőgazdasági politikát, amely a lehető legnagyobb mértékben arra irányul, hogy biztosítsa az EU mezőgazdasági termékei számára harmadik országok piacainak elérhetőségét. A regionális EU-címkével ellátott termékek előmozdításának az a célja, hogy ismertté váljanak az Unión kívül, ami tágabb értelemben növelné azok fogyasztását. A közelmúltban elkészített tanulmányok szerint a világ népessége sokkal gyorsabb ütemben növekszik, mint a globális gabonatermelés. Az EU-nak sok olyan régiója van, amely rendelkezik az ahhoz szükséges képességekkel, hogy hatékonyabban használja ki gabonatermelő képességeit, és képes hatékonyan hozzájárulni ezeknek a különbségeknek a szűkítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A jelentésnek a javára szolgál az az érdeme, hogy törődést tanúsít a tengerentúli polgárok iránt és pártolja az élelmezésbiztonságot. Ezzel tisztában vagyok. A jelentés azonban támogatja „az Európai Unió mezőgazdasági érdekeinek aktív előmozdítását”, a szabadkereskedelem területeit, valamint az EU és a Chiquita vagy a Dole közötti kereskedelmi megállapodásokat. Ami még ennél is rosszabb, kifejezetten szankciókkal fenyegeti Argentínát olyan döntések meghozatala miatt, amelyeket a saját hazámnak is javasolnék. A jelentés ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A mezőgazdasági termékek a nemzetközi kereskedelem nélkülözhetetlen részeit alkotják, és ezért ennek megfelelő bánásmódot igényelnek. Ezért nem lehet kétséges, hogy a nyersanyagok megemelkedett árai miatt bekövetkezett szakadatlan élelmiszerár-növekedés egyre nyomasztóbb aggodalmat jelent az EU számára. Ugyanakkor a mezőgazdasági ágazatnak egyre több ember élelmiszerigényét kell kielégítenie, miközben a természeti erőforrások egyre korlátozottabban állnak rendelkezésre, a termelési tényezők árai pedig magasak; ezt még a környezettel és a természeti erőforrások megőrzésével kapcsolatos aggályokkal is ki lehet egészíteni, ami versenytorzuláshoz vezethet, főleg a fejlett országokban. A jövőbeni szükségletek figyelembevételével nem lehet kétséges, hogy a mezőgazdaság stratégiai ágazattá fog válni – inkább azt mondanám, hogy döntő jelentőségű ágazattá – az EU és az egész világ gazdasági fejlődése szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE), írásban.(HU) Mivel a mezőgazdaság nem csupán gazdasági tevékenység és a mezőgazdasági és élelmiszer-politikának olyan alapvető célkitűzéseket kell szolgálnia, mint az élelmezés és élelmiszer-biztonság, a fő kihívást a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások hatékony összehangolása jelenti. Az EU a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre és többet importál, mint az USA, Japán, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland együttvéve. Ha fokozott piaci hozzáférést biztosítunk ezen országok számára, az nem csak az európai mezőgazdasági termelőkre lehet káros hatással, hanem a leginkább rászoruló fejlődő országokra is. Éppen ezért az EU-nak a kereskedelmi tárgyalások keretében kiegyensúlyozottabb megközelítést kell alkalmaznia a különböző ágazatok között, és a defenzív és offenzív mezőgazdasági érdekeit egyaránt elő kell mozdítania. Az EU mezőgazdasági ágazata kiemelkedő szerepet tölt be az Európa 2020 stratégiában a különböző társadalmi–gazdasági kihívások tekintetében. Az EU kereskedelempolitikája fontos és meghatározó szerepet tölt be abban, hogy a mezőgazdaság továbbra is pozitívan járuljon hozzá a célkitűzések megvalósításához. Egyetértek azzal, hogy a kereskedelempolitikának az uniós mezőgazdasági ágazat dinamikáját nem szabad akadályoznia, ezért támogattam ezt a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Nem szavaztam meg a mezőgazdaságról és a nemzetközi kereskedelemről készített jelentést, mivel az EU kereskedelempolitikájának központi eleme, a szabadkereskedelmi megállapodások körül forog.

Az igaz, hogy vannak pozitív pontok a jelentésben, amelyek különleges bánásmódot érdemelnek, ilyen például a legkülső régiók kiemelése, élelmiszer-önrendelkezésük garantálása érdekében. Ennek ellenére a jelentés támogatja az EU mezőgazdasági érdekeinek tevékeny előmozdítását a kereskedelmi partnerekkel és a szabadkereskedelmi területekre vonatkozó kötelezettségvállalások közötti egyensúlyhiány, valamint a régió népeire gyakorolt káros hatások figyelembevétele nélkül. Ezenkívül a jelentés kifejezetten szankciókkal fenyegeti Argentínát protekcionista intézkedések végrehajtása miatt. Ezek miatt az okok miatt tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Annak ellenére, hogy az élelmiszerárak már jó ideje folyamatosan emelkednek – és a jelek szerint egyes mezőgazdasági termékek ára rakétaként emelkedett a magasba a szeszélyes időjárás, az emelkedő üzemanyagárak és a mezőgazdasági spekuláció következtében – a bolti árak köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit a kistermelők kemény munkájukért kapnak. Ezenkívül az uniós gazdálkodók árai nemigen lehetnek versenyképesek a világpiacon, mert szociális, minőségi, állatvédelmi és környezetvédelmi előírásaink annyira szigorúak – miközben ugyanezeket az előírásokat nem vagyunk képesek vagy nem vagyunk hajlandók ellenőrizni, amikor élelmiszereket importálunk. Ha nem akarjuk, hogy vidéki térségeink hanyatlása tovább folytatódjék, és hogy gazdálkodóink száma tovább csökkenjen, ami súlyos fenyegetést jelent az EU tagállamainak önellátására nézve, akkor legfőbb ideje megszüntetni a nagy mezőgazdasági konszernek mezőgazdasági támogatásait, és ehelyett azoknak kell adni a pénzt, akiknek erre valóban szükségük van a túléléshez – más szavakkal a kistermelőknek.

Ha ez egy centralizált Unióban nem lehetséges, akkor a mezőgazdasági támogatások ismételt államosítása az egyetlen továbbvezető út. A jelentés nem vállal egyértelműen kötelezettséget a kis- és közepes nagyságú termelők mellett, akik közül sokan rabszolgasorba süllyednek egy kis alamizsnáért. Ezért tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Vital Moreira (S&D), írásban.(PT) Az Európai Parlament mezőgazdasággal és nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó állásfoglalása ellen szavaztam, mert meggyőződésem, hogy ez teljes mértékben alárendeli az Unió kereskedelempolitikáját a mezőgazdasági politikának, miközben közismert tény, hogy csak a kereskedelempolitika képes garantálni a külső piacok elérhetőségét iparunk, szolgáltatásaink, sőt még mezőgazdaságunk számára is; ez az elérhetőség kritikus jelentőségű a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából az Unióban. Ha a jövőben továbbra is az állásfoglalásra jellemző politikai irányt követjük, akkor gyakorlatilag lehetetlen lesz jelentős mezőgazdasági ágazatokkal rendelkező országokkal vagy régiókkal, például Brazíliával vagy Indiával kereskedelmi megállapodásokat kötni. A közös kereskedelempolitika – ami az egész Unióra és az összes tagállamra vonatkozik – nem lehet teljes mértékben a mezőgazdasági ágazat érdekeinek jóindulatára utalva, ami valójában csak korlátozott számú tagállamot érint. Sajnálatosnak tartom, hogy ez az állásfoglalás teljesen megalapozatlan vádakat tartalmaz Brazília ellen, amit a brazil fél részletesen demonstrált.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristiana Muscardini (PPE), írásban.(IT) Szoros kapcsolat áll fenn a KAP jövője és az EU külkereskedelmi politikája között. Ez két olyan realitás, amelyet nem lehet egymástól elszigetelten vizsgálni, és amelyekre az Európai Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania.

Nem választhatjuk el a kereskedelmi megbeszéléseket azoknak a tagállamok mezőgazdasági termelésére gyakorolt hatásaitól. Ezért egy olyan liberalizált piacot támogatok, amely az EU gazdasági és kereskedelmi partnereinek igényeit is figyelembe veszi. Ugyanakkor azonban meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági politikát be kell illeszteni azoknak a megállapodásoknak a megtárgyalásába, amelyek a piacaink között exportált vagy importált termékek minőségének megfigyelését, valamint az európai termelők és élelmiszerellátásunk védelmét szolgálják.

Ennek értelmében támogatom a Papastamkos-jelentést. Ám egyensúlyhiány alakult ki a kereskedelem egyes területein, mivel megoszlanak a felelősségek a Parlament mezőgazdasági és kereskedelmi bizottságai között, amelyeknek szinergiában kellene működniük az EU mezőgazdasági ágazatán belül érvényben lévő különféle kereskedelmi egyezségek szerződési egyensúlyának meghatározása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) Megszavaztam a 49., 53. és 54. cikket, a következő okokból. Ami az első cikket illeti, abszurd, hogy a tárgyalásokat a Mercosurral egy 12 éves megbízatás alapján folytatják le. Az 53. és 54. cikk tekintetében szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az európai gazdálkodóknak a legmagasabb szintű minőségi, élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi és állatjóléti előírásokat kell betartaniuk. Úgy gondolom, hogy ugyanezeket minden kereskedelmi partnerünktől is meg kell követelnünk, nemcsak az európai gazdálkodók érdekében, hanem fogyasztóink kedvéért is, akiket meg kell védenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban.(PL) A mai strasbourgi plenáris ülésen az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről. Az elmúlt évek sok eseményét figyelembe vették, amelyek romlást jeleznek az uniós mezőgazdaság helyzetében; többek között jelentősen esett az Uniónak a mezőgazdasági termékek globális exportjából történő részesedése. A mezőgazdasági termékek kereskedelmi deficitje is növekszik, és az EU számos engedményét nem viszonozzák.

A fentiek figyelembevételével feltétlenül dönteni kell az EU mezőgazdasági politikájáról és közös kereskedelempolitikájáról, és meg kell állapodni a mezőgazdasággal, a kereskedelemmel és a fejlesztéssel kapcsolatos területek közös irányairól. Az elfogadott dokumentum fontos üzenetet hordoz az EU élelmiszerágazatának védelméről. Elítéli az Európai Bizottság túlzott kompromisszumkészségét és hangsúlyozza, hogy az új piacok megnyitására vonatkozó határozatok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az EU gazdálkodóira.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről. Az EU a mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre a világon, de részesedése a globális mezőgazdasági exportban csökken, más kulcsfontosságú mezőgazdasági partnereinek növekedése és a világpiaci árak miatt, amelyek alacsonyak, míg az Unió termelési költségei magasak. Az EU a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre az egész világon, ezért védeni kell az uniós gazdálkodók érdekeit, és gondoskodni kell a veszteségeik kompenzálására szolgáló mechanizmusról. Az uniós gazdálkodókat meg kell védeni a tisztességtelen versenytől, ezért az EU mezőgazdasági ágazatában alkalmazott előírásokat a harmadik országokból exportált termékekre nézve is alkalmazni kell. Ezeket a feltételeket be kell illeszteni kétoldalú megállapodásokba. Ezenkívül átfogó támogatásra van szükség, hogy az uniós termékek piacra kerülhessenek harmadik országokban. Meggyőződésem, hogy a Bizottságnak az a javaslata, hogy három évre adjunk teljes vámmentességet Pakisztánnak évi 100 000 tonna etanol Európába irányuló exportjára, nem jelent közvetlen és azonnali segítséget, és negatív hatást gyakorol az EU megújulóenergia-iparára. Annak a ténynek a figyelembevételével, hogy az ukrajnai gabonatermelés rendkívül versenyképes és csökkentett vámtarifákat élvez, a Bizottságnak nagyobb gonddal kellene eljárnia a kedvezmények alkalmazása területén az Ukrajnával folytatott tárgyalások során.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A mezőgazdaságról és a nemzetközi kereskedelemről szóló jelentés az EU és a harmadik országok közötti, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kereskedelmi megállapodásokra összpontosít. Az Európai Parlament ebben a jelentésben elítéli az Európai Bizottságot – amelyet már sokszor kritizáltak mezőgazdasági politikája miatt –, amiért túl gyakran olyan következtetésre jut, amely fenntarthatatlan az európai mezőgazdasági politika számára. A jelentés mellett szavaztam, mert elengedhetetlennek tartom azt a politikai szerepet, amelyet betölt a Parlament, amellyel a Bizottság kerüli a konzultációt, amikor kereskedelmi kapcsolatokról tárgyal harmadik országokkal. Egyetértek azzal a követeléssel, hogy a Bizottság függessze fel a megállapodást a Mercosurral mindaddig, amíg össze nem állítanak egy új megállapodást az érintett országokkal, hogy kiváló minőségű, biztonságos termékeket garantálhassunk az európai fogyasztóknak, és hogy megfelelő legyen az ár-érték arány a külföldi piacokon.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam ezt a jelentést, mivel a nemzetközi kereskedelemmel összefüggésben egyértelműen védelmezi az európai gazdálkodók érdekeit. Meggyőződésem, hogy a külkereskedelmi politika nem sértheti az EU képességeit az erős mezőgazdasági ágazat fenntartásában és az élelmezésbiztonság garantálásában, a fokozott piaci volatilitás összefüggésében. Ennek ellenére nem szokatlan, hogy a Bizottság feláldozza a mezőgazdaság érdekeit azért, hogy jobb piacra jutási feltételeket szerezzen harmadik országokban az ipari termékek és a szolgáltatások számára. A fentieken túl azt is feltétlenül szem előtt kell tartanunk, hogy az európai mezőgazdasági ágazatnak a legszigorúbb előírásokat kell teljesítenie a minőség, a termékhigiénia, a fenntartható termelési módszerek, az állat- és növény-egészségügy és az állatjólét, a nyomon követhetőség, a növényvédőszerek maradványainak ellenőrzése, az állatgyógyászat és az adalékanyagok tekintetében; ezek az aspektusok növelik a termelési költségeket, és ezeket figyelembe kell venni a többoldalú és kétoldalú tárgyalások során. Általában véve meggyőződésem, hogy azokat a döntéseket, amelyek még jobban megnyitják az EU piacát a mezőgazdasági import előtt, nem lenne szabad meghozni előzetes hatástanulmányok és arra irányuló garanciák nélkül, hogy az uniós gazdálkodókat kártalanítani fogják veszteségeikért.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) A közös agrárpolitika (KAP) az európai integráció szimbóluma, ami az EU nemzetek feletti döntéshozatalának egyik legfejlettebb formáját képviseli. Az arra irányuló belső uniós nyomás, hogy a KAP legyen piacorientált, és hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt más európai politikákra, egyformán visszatükröződik az EU-nak a mezőgazdasági piac megnyitására irányuló külkereskedelmi politikájában, cserébe az ipari termékek és a szolgáltatások jobb piacra jutási feltételeiért harmadik országokban. Ez érinti az európai mezőgazdasági modell megőrzését is, valamint az uniós termelők egyenlő versenyfeltételeit a világpiacon. Az európai mezőgazdasági ágazat többfunkciós szerepe katalizátorként szolgálhat új paradigmák kialakulásához: az élelmezés védelme, élelmezésbiztonság és minőség, az uniós polgárok számára megfizethető áron.

A globális élelmiszerkereslet növekszik, miközben egyre magasabbak a termelési költségek, romlik a volatilitás a mezőgazdasági piacokon, kevesebb a földterület, kevesebb a víz és csökken a befektetett energia. Az erőteljes közös agrárpolitika az EU vidéki területeinek megőrzése, környezetvédelmi stabilitása és gazdasági fejlődése szempontjából is kritikus jelentőségű, a földek elhagyásának és a vidék elnéptelenedésének fenyegetésével szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) A mai plenáris ülésen szavaztunk a mezőgazdasággal és a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó jelentésről.

Papastamkos úr jelentése leszögezi, hogy a nemzetközi kereskedelempolitika nem veszélyeztetheti az EU képességeit az élelmezésbiztonságról történő gondoskodás szempontjából a piaci volatilitás hátterében, illetve hogy gondoskodni kell egy erős európai mezőgazdasági ágazat megőrzéséről.

A jelentés elítéli a Bizottság által elfogadott megközelítési módot, amellyel engedményeket tesz a mezőgazdaság területén annak érdekében, hogy jobb piacra jutási feltételeket szerezzen harmadik országokban az ipari termékek és a szolgáltatások számára. A jelentés kitér különféle kérdésekre, többek között a hatásvizsgálatra, a pénzügyi kompenzációra, a WTO/Doha kérdésére, de különösen a problémás kétoldalú kereskedelmi megállapodásokra, különösen a Marokkóval, Pakisztánnal, Ukrajnával és a Déli Közös Piaccal (Mercosur) megkötött megállapodásokra. Azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy az Európai Bizottság úgy folytatja a megbeszéléseket, hogy nem tesz közzé hatásvizsgálatot és nem kezdeményez megfelelő politikai vitát a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Miután a többoldalú kereskedelmi tárgyalások holtpontra jutottak, az EU a többoldalú keretek kiegészítéseként folytatta a bilaterális és interregionális kereskedelmi megállapodások megtárgyalását. Amint Marokkó esetében is láthatjuk, jelenleg éles verseny folyik az USA és az EU között abban a kérdésben, hogy melyik fél fog előbb belépni – és milyen feltételekkel – a kulcsfontosságú új piacokra. Kollégám, José Bové, a Marokkó esetéről készített jelentésében képes volt egyértelműen megkérdőjelezni ezeknek a kétoldalú megállapodásoknak a megközelítési módját a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban (INTA), ami a megállapodás Bizottság által javasolt formájának elutasításához vezethet. Megszavaztuk a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert meggyőződésem szerint erősíti a mezőgazdasági politika helyzetét, amely Európa gazdasági és szociális kohéziójának egyik sarokköve, nem utolsósorban az Európa 2020 stratégia által képviselt kihívások szempontjából.

Az Európai Unió egészen mostanáig a mezőgazdasági termékek vezető importőre volt a világon, különösen a fejlődő országokból származó termékek esetében. Az elmúlt 10 év során az Unióba irányuló import értéke csaknem megkétszereződött; önmagában kiteszi a világ importjának 20%-át.

Ennek a helyzetnek a figyelembevételével határozott európai kereskedelempolitikát kell létrehoznunk, amely végrehajtja az EUMSZ (az Európai Unió működéséről szóló szerződés) 208. cikkét, amely kiköti, hogy Európának együtt kell működnie a növekedési politika végrehajtásában a fejlődő országokban. Most kiemelt feladatként gondoskodnunk kell arról, hogy a kereskedelempolitika és az európai mezőgazdasági politika együttműködjön egy globális összefüggésben, könnyítse meg a fejlődő országok piacainak elérését, ugyanakkor tegye lehetővé a számukra a gazdasági fejlődés elősegítését ezeken a gyakorlatokon keresztül.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban.(RO) Szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos ez a jelentés, különösen a közös agrárpolitika reformjának összefüggésében. Úgy gondolom, hogy koherenciának kell lennie a KAP és a kereskedelmi politikák között. Sajnálatos módon sokszor megtörtént, hogy számos harmadik országgal megkötött kereskedelmi megállapodás súlyos károkat okozott Európa mezőgazdasági ágazatának és gazdálkodóinak. Remélem azonban, hogy ez a helyzet a jövőben nem ismétlődik meg. Arra is szeretnék rámutatni, hogy gazdálkodóinknak nagyon szigorú előírásokat kell teljesíteniük a minőség, a környezetvédelem és az állatjólét tekintetében. El kell érnünk, hogy a harmadik országok termelői, akik az Unióba exportálnak, a tisztességes verseny garantálása érdekében szintén teljesítsék ugyanezeket az előírásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban.(ET) A mai szavazáson láthattuk a mezőgazdaságról és a nemzetközi kereskedelemről szóló jelentés támogatottságát, amely jelentős mértékben géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok Európába irányuló importjával foglalkozik. Nagyon örülök annak, hogy az a pont is támogatást élvezett, amelyben felszólítjuk a Bizottságot arra, hogy eltökélten védelmezze a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) jóváhagyására és forgalmazására vonatkozó uniós rendeleteket a WTO követeléseivel szemben. Ez lényegében azt jelenti, hogy a GMO-k alkalmazása továbbra is szigorúan szabályozott marad, és ez javítani fogja az élelmiszerbiztonságot, valamint gazdálkodóink helyzetét. Számos egyéb pont is támogatást élvezett, amelyek a mezőgazdasági termékek különféle csoportjainak importjára vonatkozó adókat, valamint az említett termékek minőségi követelményeit szabályozzák.

A GMO-val kapcsolatos kérdéseken túl az élelmezésbiztonság általánosabb kérdéseit is megvitattuk. Például Brazília mindeddig nem volt képes következetesen megfelelni az uniós termelői és fogyasztói előírásoknak az élelmiszerbiztonság, az állatok azonosítása és nyomon követhetősége, valamint az állatok egészségének és betegségeinek megfigyelése tekintetében. További aggályos kérdés az Európában betiltott növényvédőszerek kiterjedt használata Brazíliában, és az így előállított termékek Európába irányuló importja. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (S&D), írásban. – Én, az Európai Parlament néppárti frakciója nevében, nem támogattam az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről szóló jelentést. Jóllehet a jelentésnek van néhány értékes pontja mezőgazdasági iparunk érdekeinek védelméről, például a földrajzi jelzés védelmének szükségességéről a kétoldalú és többoldalú megállapodásokban, az a véleményem, hogy a jelentés tartalmaz olyan részeket, amelyek túlzottan protekcionisták, és amelyek irreális feltételeket határoznak meg az EU jelenlegi és jövőbeni kereskedelmi megállapodásaira nézve.

Emellett a protekcionista intézkedések fenntartása az Unióban az EU mezőgazdasági termelőinek a külső versennyel szembeni védelmének eszközeként nem tart lépést az Európai Parlament néppárti frakciójának a KAP reformjával kapcsolatos álláspontjával. Mindig a kereskedelmi akadályok megszüntetése mellett érveltünk a hatékonyabb és versenyképesebb kereskedelmi ágazat előmozdítása, a fogyasztók számára előnyösebb alku biztosítása, valamint a piaci lehetőségek megteremtése érdekében a gazdaságilag kevésbé fejlett országok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban.(FR) Megszavaztam az EU mezőgazdaságáról és külkereskedelméről szóló jelentés 53. és 54. bekezdését, mert úgy gondolom, hogy az Európai Parlament képviselőinek kötelességük megvédelmezni az európai gazdálkodókat és fogyasztókat attól a veszélytől, amelyet a rossz minőségű mezőgazdasági termékek tömeges exportja jelentene, különös tekintettel az egyes latin-amerikai országokból származó termékekre. Nem szabad feláldoznunk mezőgazdasági termékeink minőségét tisztán kereskedelmi megfontolások alapján.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) Üdvözlöm képviselőtársam, Papastamkos úr jelentésének elfogadását, amely meghatározza azokat az alapvető kritériumokat, amelyeknek irányítaniuk kell az Európai Unió tárgyalóit, és amelyek hangsúlyozzák, hogy a nem kereskedelmi aspektusokat jobban be kell építeni a tárgyalásokba.

Hasonló módon a továbbiakban nem tudunk elfogadni egy olyan helyzetet, amelyben állattartóinkat, akiket rendkívül szigorú környezetvédelmi és egészségügyi előírások szorítanak (különös tekintettel a gyártási higiéniára, a fenntartható termelésre és az állatjólétre), feláldozzuk a nemzetközi kereskedelem oltárán, hogy tisztességtelen verseny és szégyenteljes versenytorzítások áldozataivá váljanak harmadik országokkal szemben, amelyek elhelyezik termékeiket az európai piacon, és amelyek nem tartják tiszteletben az Unió által előírt termelési feltételeket, és akiknek emiatt semmiféle következménnyel nem kell számolniuk. Ezenkívül felszólítom a Bizottságot és az Európai Parlamentet arra, hogy tanúsítson messzemenő éberséget, különösen a Déli Közös Piaccal kötött megállapodások tekintetében, amelyek nyilvánvalóan fenyegetik az európai állattartást.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) A mezőgazdasági, a fejlesztési és a közös kereskedelempolitika közötti egyensúly kritikus jelentőségű az Európai Unió számára. Az európai mezőgazdasági ágazat kiemelt figyelmet érdemel. A közös agrárpolitika a legrégebbi közös politika, amelynek robusztusságát meg kell őriznünk. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy ez az ágazat sok szerepkört betölt, és össze kell kapcsolódnia más szociális és politikai célkitűzésekkel, ilyen például az Európa 2020 stratégia. Ennek ellenére az európai mezőgazdaság nem az európai külkapcsolatoktól, különösen nem a nemzetközi kereskedelemtől és a fejlesztési támogatásoktól elszigetelten létezik. A nemzetközi kapcsolatok jelentősége, amely nem utolsósorban olyan megállapodásokon keresztül valósul meg, mint amely az EU és a Mercosur között létrejött, visszatükröződik a gazdasági, a politikai és a stratégiai partnerség szintjén. Ezért feltétlenül elő kell mozdítanunk az előírások konzisztenciáját, különös tekintettel a mezőgazdasági kérdésekre. Ezért a jelentés 53. és 54. bekezdése ellen szavaztam. Emellett a szabadkereskedelmi megállapodások új kihívásoknak és eltérő realitásoknak teszik ki az ágazatot. Szeretném idézni a legkülső régiók helyzetét, amelyeknek törékeny gazdasága lényegében a latin-amerikai partnereink termékeihez hasonló mezőgazdasági termékekre épül. Az egyik legkülső régió képviselőjeként szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos a szóban forgó régiók különleges jellegzetességeinek figyelembevétele és a fejlődésük veszélyeztetésének elkerülésére irányuló törekvés a jövőbeni tárgyalások során.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban.(RO) Megszavaztam az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről szóló jelentést, mert a mezőgazdaság, a kereskedelem és a fejlesztés területén az uniós politikák között bizonyos koherenciát kell teremteni. Az EU mezőgazdasága létfontosságú szerepet tölt be a foglalkoztatásban és a vidéki térségek életképességének fenntartásában, miközben az európai agrár-élelmiszeripari modell az európai gazdaság stratégiai összetevő eleme. A globális élelmiszerkereslet az éghajlatváltozás hatásai, a magasabb termelési költségek és a rendelkezésre álló művelhető területek és az ivóvízforrások csökkenése miatt növekszik. Szeretném hangsúlyozni a mezőgazdasági termékek kereskedelmének jelentőségét a gazdasági fejlődés és a szegénység eltörlése szempontjából. Felszólítom az Uniót intézkedések elfogadására azoknak az országoknak a megsegítése céljából, amelyeket a legkeményebben érintett az élelmiszerválság. A globális mezőgazdasági exportból való uniós részesedés csökken. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy az EU-Mercosur Társulási Megállapodás kiemelkedően fontos. Ezért az Európai Parlamentnek szorosan részt kell vennie minden tárgyalásban. Felszólítjuk az Unióba irányuló mezőgazdasági termékek importőreit, hogy gondoskodjanak ugyanazokról a garanciákról az európai fogyasztók számára a fogyasztóvédelem, az állatjólét, a környezetvédelem és a minimális szociális előírások szempontjából, mint amelyeket az európai termelési módszerekre nézve előírtak.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE), írásban.(FR) Fel akartam használni szavazatomat szilárd álláspontom ismételt megfogalmazására: nem szabad feláldoznunk mezőgazdasági modellünket a kereskedelmi megfontolások oltárán. Az Európai Unió és partnerei közötti kereskedelem megnyitásának és liberalizálásának célja nem vezethet el bennünket a fogyasztók védelme érdekében az élelmiszerek minőségével és biztonságával kapcsolatban előírt követelmények felülvizsgálatához. Ezért tisztázni akartam, hogy kölcsönösséget szeretnék tapasztalni a harmadik országokkal folytatott mezőgazdasági ügyleteinkben alkalmazott kereskedelmi, egészségügyi és szociális szabályok szempontjából, és szeretném, ha nem fogadnának el további engedményeket garanciák nélkül. Hasonló módon elutasítom azt a gondolatot, hogy enyhítenünk kell az európai gazdálkodók érdekeinek védelmére irányuló elővigyázatossági intézkedéseken. Ha Európának sikerült szoros kapcsolatot létrehoznia mezőgazdasága és területe között, és ha sikerült kiváló szintet elérnie mezőgazdasági termelésében, akkor ez a gazdálkodók munkájának köszönhető. Ezért kötelességünk tisztességes versenyről gondoskodni az Európai Unió és kereskedelmi partnerei közötti kereskedelmi kapcsolatokban. Ezért a gazdálkodók európai szintű védelmi mechanizmusainak bevezetésére szólítok fel, hogy ezzel segítsünk nekik a potenciális versenytorzulások kezelésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Megszavaztam Papastamkos úr jelentését az EU mezőgazdaságáról és nemzetközi kereskedelméről. Osztrákként közvetlen tapasztalatok alapján ismerem azokat a problémákat, amelyekkel gazdálkodóinknak szembe kell nézniük. Az európai mezőgazdaság az Európai Unió, közös kultúránk és életterünk egyik legfontosabb alapja. Az előadó felszólítja a Bizottságot arra, hogy erőteljesebben és proaktívabb módon képviselje az EU mezőgazdasági érdekeit. Az EU a mezőgazdasági termékek vezető importőre az egész világon. Mindenképpen gondoskodnunk kell arról, hogy az importált termékek megfeleljenek ugyanazoknak a szigorú minőségi előírásoknak, mint amelyeknek az Unióból származó mezőgazdasági termékek megfelelnek.

 
  
  

Jelentés: Martin Häusling (A7-0026/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavazok, mert egyetértek vele, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformjában a Bizottságnak fenntartható és különleges intézkedésekkel kell támogatnia a termelőket a javított vetésfogó-rendszerek kialakításában. Az európai termelők és a belső piac érdekében az Unióban tapasztalható fehérjehiány csökkentésének a KAP-reform fontos elemét kell képeznie. Rendkívül fontosak ezek az intézkedések, ugyanis a fehérjetermelés jelenleg a szántóterületek csupán 3%-át foglalja el és az EU 40 millió tonna fehérjenövényt importál, ami a belső fogyasztás 80%-át jelenti.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban.(RO) A növényi fehérjék importja 20 millió, EU-n kívül megművelt hektárnak vagy az EU szántóterülete több mint 10%-ának felel meg, ám ezekre a terményekre nem ugyanazok a környezetvédelmi és egészségügyi előírások vonatkoznak, mint az európaiakra. Az import hiányosságai többletköltségekkel terhelik az állattenyésztési és takarmányágazatokat és veszélyeztetik a hazai hústermelés gazdasági életképességét. Az EU-ban a gabonák, fehérjék és olajos magvak kínálata és fogyasztása közötti egyensúly újbóli kialakítása jelentős gazdasági előnnyel járna a mezőgazdasági termelőkre, valamint az élelmiszer- és takarmányágazatra nézve, emellett javítaná az egészséges, jó minőségű élelmiszerek választékát a fogyasztók számára. Ezenkívül ami az éghajlatváltozást illeti, a fehérjenövények a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése révén jelentősen csökkenteni képesek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és így csökkentik a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását. Ezek a termények csökkenteni képesek továbbá a talaj savasodását és javíthatják annak szerkezetét, kevesebb gyomirtó használatát és nagyobb biodiverzitást tesznek lehetővé a beporzás elősegítésére. E jelentés mellett szavaztam, mert támogatom a növényi és állati fehérjék közötti megfelelőbb egyensúlyt és az őshonos fehérjenövények felhasználását.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Jelenleg az Európai Unióban fogyasztott fehérjék és olajos magvak 70%-át importálják, mégpedig főként Brazíliából, Argentínából és az USA-ból hozzák be. Mivel ezekre a termelőkre nem ugyanazok a környezetvédelmi, egészségügyi és GMO-szabályozási kötöttségek vonatkoznak, mint az európai termelőkre, az Európai Unió a fehérjékre vonatkozó politikájának felülvizsgálata és a hazai fehérjetermelés növelése mellett határozott. Ezáltal egészségesebb és változatosabb élelmiszerhez juthatnának az európai fogyasztók. Ez az oka annak, hogy a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom ezt a fontos állásfoglalást. Az elmúlt tíz évben számottevően csökkent a fehérjenövények termesztése az Európai Unióban, piacunk jelentős mértékben importfüggővé vált. Ez a helyzet a korábban megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatalát. Ez lehetővé tette a szükséges termékek olcsó behozatalát és biztosította a mezőgazdaság és különösképpen az állattenyésztés ágazatának versenyképességét.

Ugyanakkor az európai uniós mezőgazdasági termelők és a helyi feldolgozó vállalkozások elveszítették az érdeklődésüket ebben az ágazatban. Csökkent a fehérjenövényeket érintő kutatás, a nemesítők abbahagyták a betegségekkel szemben ellenálló és nagy hozamú fajták nemesítését és a fehérjenövények termesztésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok is veszendőbe mennek Európa-szerte. A mostani helyzet, amelyet a piaci árak állandó ingadozása és a takarmánynövények magas ára jellemez, komoly veszélyt rejt magában a jelentősen importra szoruló európai uniós állattenyésztés ágazatára nézve. Az Európai Bizottságnak sürgősen intézkedéseket kell hoznia a fehérjenövények termesztésének és tárolásának ösztönzésére az Európai Unióban és támogatnia kell az ezeket a terményeket termesztő termelőket, aminek a közös agrárpolitika reformjában kell megnyilvánulnia. Ez megkönnyítené ezen ágazat talpra állítását, védené a termelők jövedelmét és hozzájárulna a fenntartható európai uniós gazdálkodáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD), írásban.(IT) Az európai ágazatok külső piactól való függősége nem csupán a nyersanyagokat, hanem az élelmiszereket is érintő probléma.

Martin Häusling jelentése rámutat, hogy Európában évente több mint 40 millió tonna fehérjenövényt, nagyrészt szójabab- és kukoricaglutén-takarmányt importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti.

A jelenlegi helyzetre való tekintettel csak támogatni tudom Martin Häusling követeléseit, aki abban bízik, hogy a KAP a jövőben ösztönözni fogja a jelenlegi importtól való függés felszámolását célzó agrárpolitikákat, aminek kétségkívül a minőségellenőrzésre és az ellátási lánc fenntarthatóságára is pozitív hatása lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Tekintettel a fehérjenövények európai uniós termesztésének elmúlt tíz évben tapasztalt visszaesésére, sürgősen küzdenünk kell a nemzetközi piacoktól való függés kockázata és az áringadozások ellen. Támogatom ezért a közös agrárpolitika említett reformjait az olyan új rendelkezések bevezetésére vonatkozóan, amelyek a termelők javított vetésforgó-rendszerek kialakításában való támogatása mellett a tudományos szolgáltatásokat és a fehérjenövényekkel kapcsolatos kutatásokat is előmozdítják. Szeretnék továbbá említést tenni a kutatási programokra vonatkozó decentralizált megközelítés fontosságára, amely figyelembe veszi a mezőgazdasági termelők helyi ismereteit és a fenntartható gazdálkodási rendszereket. Támogatom ezért a Bizottság javaslatát, hogy mérlegelni kell a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság mezőgazdasági kutatási egységének visszaállítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) E jelentés adatai alapján az Európai Unióban az elmúlt tíz évben 30%-kal csökkent a fehérjenövények termesztése. Az előadó ugyanakkor kiemeli: „az EU teljes fehérjenövény-termesztése jelenleg az Unió szántóterületének … csupán 3%-át foglalja el … Az ágazatnak … nyújtott állami támogatás ellenére … a száraz hüvelyesek termesztése … 2008-ra ismét nagyjából egymillió hektárra csökkent. Évente több mint 40 millió tonna fehérjenövényt … importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti.” Ezeknek a tényeknek elegendőknek kellene lenniük ahhoz, hogy felhívják a politikai vezetés figyelmét és indokolttá tegyék a változást a politikában. Ezekben az időkben, amikor az élelmiszerárak az élelmezésbiztonságot veszélybe sodorva történelmi magasságokat érnek el, a közös agrárpolitikáját felülvizsgáló Európai Unió nem feledkezhet meg a fehérjenövények termesztésének megoldásra váró kérdéséről. Ehhez fokozottan előnyben kell részesíteni e növények termesztését, amelyek az import csökkentése mellett a mezőgazdaság környezetvédelemhez való hozzájárulását is elősegítik, tekintve, hogy azok látványosan csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Bizottság legutóbb közzétett adatai alapján az Európai Unióban jelentősen, 30% körül csökkent a fehérjenövények termesztése, ami egyértelműen arra utal, hogy néhány dolog kedvezőtlenül alakult a közös agrárpolitikában (KAP). Ez a helyzet kényszeríti az EU-t arra, hogy több mint 40 tonnányi fehérjenövényt importáljon, amely azoktól a régóta fennálló nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a Blair–House megállapodás) eredeztethető, amelyek lehetővé tették az olajos magvak és fehérjenövények EU-ba történő vámmentes behozatalát. A legutóbbi éghajlatváltozás kapcsán került napirendre ez a téma, amelyről úgy gondolom, hogy fontos eleme a mostanában várható KAP-reformnak. A fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása nemcsak a környezetvédelem terén jár komoly előnyökkel, hanem a költségeket is csökkenti azáltal, hogy nitrogénnel dúsítja a talajt.

E jelentés mellett szavazok, melynek célja, hogy csökkentse az EU fehérjehiányát, és bízom benne, hogy annak ajánlásait, így a fehérjenövény-termesztésére és vetésforgók alkalmazására vállalkozó mezőgazdasági termelők támogatását, figyelembe veszik majd az új KAP kialakításánál.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az európai fehérjehiány és az állati és növényi fehérjék termesztése közötti egyensúly hiánya egyre súlyosbodó problémát jelent, melynek hatására változások következnek be az emberek fogyasztási szokásaiban, az élelmiszerek minőségében és az élelmezésbiztonságban, továbbá az állattenyésztő gazdálkodókat is válságba sodorja.

Az előadó által bemutatott adatok aggodalomra adnak okot. Figyelmet kell fordítanunk a kérdésre és intézkedésekre van szükségünk a megoldás érdekében. Ezek a kiegyensúlyozatlanságok az érvényben lévő kereskedelmi és agrárpolitikáktól eredeztethetők, kizárólag az ezekben végrehajtott mélyreható változtatások révén oldható meg a probléma − a jelentés erről nem tesz említést. A mostani hiány és kiegyensúlyozatlanság felszámolásához a fehérjenövények mennyiségének növelését és változatosabbá tételét célzó támogatásokra és az importot fokozatosan helyettesítő politikára van szükség.

A jelentés elismeri ezt, és javaslatot tesz néhány fontosabb intézkedésre − amit mi mindenképpen kedvezőnek tartunk −, így a helyi termékeket, értékesítést és fogyasztást előnyben részesítő piaci körülmények megteremtésére, illetve a géntechnológiával módosított szervezettől (GMO-tól) mentes rövid ellátási láncok modelljeinek előmozdítására.

Ezzel egyidejűleg viszont olyan megoldásoknak is teret enged, amelyekre mi aggodalommal tekintünk, és amelyeket képtelenek vagyunk elfogadni, így az importált takarmányban lévő GMO-kra vonatkozó nulla tolerancia feloldására, amely kockáztatná az elővigyázatosság elvének szigorú alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez a jelentés az európai fehérjehiány és az állati és növényi fehérjék termesztése közötti egyensúlyhiány problémájára igyekszik megoldást találni. Mint tudjuk, ez egyre súlyosbodó problémát jelent, melynek hatására változások következnek be az emberek fogyasztási szokásaiban, az élelmiszerek minőségében és az élelmezésbiztonságban, valamint az állattenyésztő gazdálkodókat is válságba sodorja.

Ezek a kiegyensúlyozatlanságok az érvényben lévő kereskedelmi és agrárpolitikáktól eredeztethetők, kizárólag az ezekben végrehajtott mélyreható változástatások révén oldható meg a probléma − a jelentés sajnálatos módon nem tesz említést erről.

Kiállunk amellett, hogy a mostani hiány és kiegyensúlyozatlanság felszámolásához a fehérjenövények mennyiségének növelését és változatosabbá tételét célzó támogatásokra és az importot fokozatosan helyettesítő politikára van szükség. Jóllehet a jelentés elismeri ezt és javaslatot tesz néhány, általunk kedvezőnek tartott intézkedésre, mindemellett olyan megoldásoknak is teret enged, amelyekre mi aggodalommal tekintünk, és amelyeket képtelenek vagyunk elfogadni, így az importált takarmányban lévő GMO-kra vonatkozó nulla tolerancia feloldására, amely kockáztatná az elővigyázatosság elvének szigorú alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) A fehérjenövények harmadik országokból való behozatala súlyos problémát jelent, ugyanis a behozott hüvelyesekre nincsenek megfelelő előírások. Ezeket a fehérjenövényeket elsősorban az állattenyésztésben használják fel, és ez veszélybe sodorja az árrendszert, tekintve, hogy a nemzetközi piacon jelentősen nő az áringadozás. Egyetértek ezért Martin Häuslinggal, hogy továbbra is csökkentenünk kell az EU importfüggőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Martin Häusling (Verts/ALE), írásban.(DE) Fehérjehiány az EU-ban: mi lehetne a megoldás erre a régóta fennálló problémára? A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság több kiváló megoldást sorakoztatott fel az EU-ban tapasztalható fehérjehiányra, többek között a fehérjenövények USA-ból való vámmentes behozatalára lehetőséget teremtő, az USA-val kötött Blair–House megállapodás felülvizsgálatát. Egyéb megoldások között szerepel a fehérjenövények vetésfogóban való alkalmazása, a kutatások és szakmai egyeztetések erősítése, illetve a fehérjetermeléshez szükséges vetőmagok és infrastruktúrák fejlesztése. Sajnálatos módon a képviselők többsége három képviselőcsoportból − az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportból, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportból és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportból – olyan módosításokat terjesztett elő, amelyek ellentétesek ezzel a Parlament által elfogadott világos állásponttal. Fehérje-, elsősorban szójaimportra szólítanak fel, amely az EU-ban tiltott genetikailag módosított szervezeteket (GMO-kat) is engedélyezné. Sajnálatos módon szűk többséggel elfogadták ezeket a módosításokat a Parlament plenáris szavazásán. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a genetikailag módosított szója fokozott behozatalára való felszólítás az EU önellátására vonatkozó jelenlegi célkitűzésünkkel ellentétes. Ez az álláspont nem képviseli azoknak a jelentős többséggel bíró európai állampolgároknak a kívánságát, akik elutasítják a GMO-k használatát a mezőgazdaságban. Sajnálattal tudomásul veszem a szavazat eredményét és előadói minőségemben a jelentés visszavonása mellett határoztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) A dokumentum mellett szavaztam, ugyanis szükséges, hogy a KAP-reform megfelelő és megbízható új intézkedéseket és eszközöket tartalmazzon, amelyek a jelenlegi fehérjehiány és áringadozás jelentős mérséklése érdekében támogatják a termelőket a javított vetésforgó-rendszerek kialakításában. Az EU-ban folyamatosan nő a fehérjehiány és az EU-ban állati takarmányként elfogyasztott fehérjenövények mindössze 30%-át adja az EU. Az EU teljes fehérjenövény-termelése jelenleg az Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el, és ezért az EU az állati takarmányként használt növények 70%-ánál importra szorul. A fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása komoly előnyökkel jár az agrár-környezetvédelem, valamint az éghajlatváltozás enyhítése terén. Ami az éghajlatváltozást illeti, a hüvelyes fajták a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése révén jelentősen csökkenteni képesek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és így a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását is csökkentik. Ha a vetésforgóban nagyobb a fehérjenövények aránya, javul a talaj termékenysége és szerkezete, a tápanyagok tárolása, valamint a következő növények egészsége. A fű- és herefélék állati takarmány céljára termesztett állandó keverékei és a gabonafélék és fehérjenövények keverékei jobb talajborítást biztosítanak, így csökkentik a tápanyagok felszín alatti vizekbe és folyókba mosódását, valamint jobb feltételeket teremtenek a méhek és más beporzó rovarok számára. A kiterjesztett vetésforgó csökkenti a növényvédelmi beavatkozások szükségességét, és hozzájárulhat a vadon élő és termesztett növényfajok és -fajták sokféleségének megőrzéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE), írásban.(DE) Az Európai Unióban az elmúlt években drasztikusan csökkent a fehérjenövény-termelés. Ennek eredményeként most nagymértékben függünk az importtól, ami jelentős aggodalomra ad okot. Szeretném ezért megköszönni az előadónak, amiért közép- és hosszú távú lépések megtételére szólítja fel a Bizottságot ebben a tekintetben. Ugyanakkor addig is, amíg az Európai Unió nem képes saját maga kielégíteni az igényeit, fontolóra kellene vennünk néhány változtatást a behozatalra vonatkozó rendelkezéseinkben. A behozott fehérjetermékekben kismértékben jelen lévő GMO-k által kínált technikai megoldással biztosítani lehetne az európai piac zavartalan szója-ellátását.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A mostani helyzetben Európában a magas fehérjetartalmú növényekkel kapcsolatos politika hátrányosan hat a termelőkre és élelmiszer-előállítókra, ugyanis olyan kvótákat kell fizetniük a terményekért, amelyek a világpiac ingadozásának vannak kitéve. A fogyasztókat is hátrányosan érinti, akik magas fehérjetartalmú takarmánnyal táplált állatok húsát és tejét fogyasztják. A területi és éghajlati körülmények lehetővé tették a magas fehérjetartalmú növények európai uniós termelésében végrehajtott szerkezeti változtatásokat, és ezek a változtatások a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás ellensúlyozására irányuló intézkedések tekintetében is megfontolandók. A harmadik országokból behozott takarmány nem esik olyan szigorú ellenőrzés alá, mint az európai, ezért nem lehetünk 100%-ig biztosak a minőségében, ahogyan a nyersanyagának pontos eredetében sem. Sürgős intézkedéseket kell tehát tennünk a jelenlegi helyzet megváltoztatására, különben az európai élelmiszerek biztonságáért, egészségességéért és minőségéért vállalt garanciáink pusztán üres szavak maradnak. Következő lépésként az EU fehérjehiányának felszámolása érdekében enyhíteni kell az állatok hússal és csontliszttel való takarmányozási tilalmával kapcsolatos rendelkezéseken. A baromfi és a sertés esetében e takarmányozási forma esetében semmilyen betegség veszélyét nem mutatták ki, és a hús- és csontliszt tilalmát végső soron eredetileg a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak kapcsán vezették be. A liszt állattenyésztésben való használatával csökkenthetők a termelési költségek, és a hústermelés csökkenő nyereségességének fényében kiemelten fontos jelentősége van ennek. Ezenkívül a magas fehérjetartalmú takarmány amerikai importját is csökkenthetnénk ezáltal.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE), írásban.(LV) Számos tanulmány alátámasztja, hogy az Európai Unióban tapasztalható fehérjehiány jelentősen növekedett az elmúlt tíz évben. Ennélfogva emelkedett az Európai Unió importált fehérjétől való függősége. Több ágazatban fennáll annak a veszélye, hogy a nemzetközi piac áringadozásai miatt nem juthatnak majd elfogadható áron fehérjenövény-ellátáshoz.

A több évvel ezelőtt más országokkal megkötött kereskedelmi szerződések sajnálatos módon kedvezőtlen versenyfeltételeket eredményeztek az európai uniós fehérjenövény-termesztésre nézve. Ezeknek az átgondolatlan döntéseknek a következményeivel kell most szembenéznünk, és éppen ezért fontos, hogy átlássuk a történteket és ezáltal dönthessük el, milyen irányt kell követnünk a fehérjehiány felszámolása érdekében.

Jelenleg aktívan dolgozunk a közös agrárpolitika (KAP) reformján, melynek keretében az aktív mezőgazdasági termelők támogatására, a környezetvédelemre és a vidéki élet fejlesztésére összpontosítunk. A KAP-reform kapcsán ugyanakkor más kérdésekről sem szabad megfeledkeznünk. Ez az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a vetésforgórendszer részeként a fehérjenövények nagyobb arányban történő termesztése jelentősen javítja az agrár-környezetet és segít az éghajlatváltozás enyhítésében. Úgy gondolom, ezek az érvek számunkra is eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy a KAP-reform keretén belül megoldjuk a fehérjehiány problémáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az EU az állattenyésztési ágazatban nagymértékben függ az állati takarmányok importjától, ugyanis nem állítja elő a számára szükséges takarmányt. Az állati takarmányoknál felhasznált fehérjében gazdag növények 70%-át Brazíliából, Argentínából és az Egyesült Államokból importálja. A fehérjehiányról szóló jelentés világosan összefoglalja a problémát, és az állati takarmányokra vonatkozó szigorú szabványokat követel. Az importált áruknak is meg kell felelniük a minőségi, környezetvédelmi és szociális előírásoknak. Ezenkívül hatékonyabban kell felhasználni a takarmány előállítására alkalmas nyersanyagokat. Fontos, hogy csökkentenünk kell a harmadik országoktól való nagymértékű függőségünkön, ugyanis ez az oka a piaci árak ingadozásának és a termelési körülmények átláthatatlanságáért is ez a felelős. A jelentésben javasoltakkal összhangban ez csak úgy valósítható meg az EU-ban, ha újra saját kezünkbe vesszük a fehérjenövények termelését. Ugyanakkor határozottan elutasítom a géntechnológiával módosított növények európai földeken való termesztését.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Az, hogy a fehérjenövény-termesztés jelenleg csak 3%-át foglalja el az EU szántóterületének és az állati takarmányhoz használt fehérjenövények csupán 30%-át adja, egy rendkívül nehezen felfogható realitás.

A fehérjenövény-kínálat csökkenése paradoxnak bizonyul ebben az időszakban, amikor a fehérjenövény-termesztésnek számos olyan pozitív hatása van, amelyek elengedhetetlenek a mezőgazdasági ökoszisztémához, kedvezően befolyásolják az állattenyésztési végtermékek minőségét és a piaci árak kordában tartásánál is fontosak. A vitának − amely már a bizottságban elkezdődött − alapvető szerepe van a fehérjenövény-termesztés szerepének újbóli meghatározásánál az európai mezőgazdaság előtt álló jövőbeli kihívások kontextusában. Itt az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a természeti erőforrások megfelelő használatára gondolok, amelyek kiemelt figyelmet kapnak a jövőre vonatkozó KAP-keret kialakításának mostani stádiumában.

Támogatom ezt a jelentést, és úgy gondolom, hogy egy új időszak kezdetét szimbolizálja, amelyet most kell elkezdenünk a fehérjehiány csökkentése érdekében. Prioritásként tekintek a decentralizált mezőgazdasági kutatási program konkrét keretprogramjának kialakítására, az együttműködés javítására, a helyes gyakorlatok terjesztésére és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények nemesítési folyamatának felgyorsítására, innovatív területté téve ezt a különböző tagállamokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) Az EU-ban az elmúlt évtizedben visszaesést láthattunk a fehérjenövények termesztésében. A fehérjenövény-termesztés jelenleg az Európai Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el és az állati takarmányokban felhasznált fehérjéknek mindössze 30%-át adja. Osztom az előadó véleményét azzal kapcsolatosan, hogy változtatni kell ezen a helyzeten, tekintve, hogy az az emberi egészség, a környezetvédelem és a biológiai sokféleség szempontjából is előnyös lenne. Az Európai Bizottságnak jelentést kell készítenie arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére az EU hazai fehérjenövény-termesztésének újfajta politikai eszközökkel való növelésére. Hasznos lenne továbbá kialakítani egy mechanizmust az EU-ba importált fehérjenövények eredetének ellenőrzéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést, amely felhívja a figyelmet az EU fehérjehiányára és e hiány újbóli kiegyensúlyozásának szükségességére, ugyanakkor ellenzem az intézkedéseket, amelyek fokozott támogatással járnának a termelők számára az EU fehérje-termesztésének biztosítása érdekében. Meglátásom szerint a hazai fehérjenövény-termesztés ösztönzésének a megreformált közös agrárpolitikával összhangban kell történnie, amely alapján az EU-nak a fenntartható gazdálkodás és a fokozottabb piacorientáció irányába kell elmozdulnia, és − ami különösen fontos – el kell hagynia a kereskedelmet torzító támogatásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban.(CS) A fehérjében gazdag növények termesztésének visszaesése és a hazai termelés olcsó importtal való nagyarányú helyettesítése végérvényesen negatív következményekkel járhat azáltal, hogy veszendőbe mennek a termesztéssel kapcsolatos ismeretek. Továbbá jelentősen csökkenhetnek a kutatások e növényeknek a hazai környezetben való termesztésével kapcsolatosan.

Fontosnak tartom továbbá, hogy kellően változatos legyen e termékek kínálata. Mint ahogyan a Parlament által tárgyalt jelentések és javaslatok többségére igaz, itt is említést nyert, hogy magas színvonalú termékekre van szükség. A fent említett termékekkel kapcsolatosan megemlítendő, hogy ellenőrizni kell a mintákat, és azt a helyileg alkalmazott mezőgazdasági folyamatok és erőforrások ellenőrzésével kell összekötni. Alapos, modern laboratóriumi módszereken alapuló ellenőrzésre van szükség az importált termékek esetében és egyértelműen azonosítani kell az eredetüket. A legtöbb európai uniós országnak megvannak a jellemző nővényei, Csehországban például a borsónak vannak hosszú időkre visszanyúló hagyományai. Ettől függetlenül a borsótermesztés most visszaesőben van. Csehországban kedvező az általános vélemény az előterjesztett jelentéssel kapcsolatosan.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unióban a fehérjenövények termesztése egyre inkább visszaesőben van, ami rendkívül riasztó helyzetet eredményez. A fehérjehiány nemcsak a mezőgazdasági termelésben okoz kiegyensúlyozatlanságot, hanem a mezőgazdasági technikák kutatásában és fejlesztésében is. A mezőgazdasági termelők fokozatosan elveszítették a fehérjenövények iránti érdeklődésüket, és európai szinten az ezekkel a növényekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretek is veszendőbe mentek. Ezért utána kell járnunk a jelentésben bemutatott sürgető helyzetnek és ténylegesen integrált európai stratégiát kell kialakítanunk. Az EU-ban a fehérjenövény-termékek kiegyensúlyozottabb kínálatára és fogyasztására van szükség ahhoz, hogy válaszolni tudjunk az éghajlatváltozáshoz és a mezőgazdasági biodiverzitás elvesztéséhez hasonló új kihívásokra. Bízunk ezért abban, hogy az Európai Bizottság megtalálja a mostani fehérjehiány leküzdésének módját egy, a közös agrárpolitikában végrehajtott radikális reformmal, amely válaszolni tud az új kihívásokra. Helyénvaló lenne továbbá a kiegészítő fizetések rendszerének bevezetése azokban az esetekben, amikor a termelők legalább négy különböző növényt és legalább egy fehérjenövényt termesztenek a kötelező vetésforgó részeként. Végül pedig létre kellene hozni egy mezőgazdasági kutatási egységet a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságában, amely fokozottan környezetbarát élelmiszerek fogyasztására ösztönözné a fogyasztókat és a vendéglátói szolgáltatásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Támogattam ezt a saját kezdeményezésű jelentést az EU fehérjehiányával kapcsolatosan. Európa nagymértékben függ a főként állati takarmányokhoz használt fehérjenövények importjától. E függőség miatt fokozott kockázattal kell szembenéznünk, amely a nemzetközi piacok áringadozásaival van összefüggésben. E jelenség felszámolása érdekében azt javasoljuk, hogy a közös agrárpolitika reformjába olyan új intézkedések is kerüljenek, amelyek segítik a termelőket a vetésforgó-rendszerek javításában. Javasoljuk továbbá a fehérjenövény-vetőmagok kutatásába való befektetéseket és a termelők számára a vetésforgók és vegyesművelés terén nyújtott képzések javítását.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A Häusling-jelentést kiválónak tartom. Az Unió függetlenségének növelése a fehérjék tekintetében, a rövidebb ellátási láncok előmozdítása és a termelők segítése annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentéséhez, mind olyan intézkedések, amelyeket teljes mértékben támogatok.

Ugyanakkor a GMO-kat támogató lobbistáknak és képviselőiknek sikerült elérniük, hogy alkalmat adjon ez a jelentés arra, hogy a szennyezett élelmiszer Európába kerülhessen. A jelentés az állati liszt újbóli alkalmazását is támogatja, az összes azzal járó kockázattal együtt. Itt az ideje, hogy áthelyezzük a fehérjenövények termesztését, ám új formájában ez a jelentés ezt nem teszi lehetővé. A jelentés ellen fogok szavazni, amennyiben e Parlament elfogadja a GMO-k és az állati liszt alkalmazását.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az importált szójától való függés csökkentése, az élelmezésbiztonság és a környezet érdekében alapvető fontosságú, hogy növeljük a fehérjenövények – fehérjében gazdag növények – termesztését. Számtalan tudományos kutatás tanúskodik róla, hogy a fehérjenövényeknek kedvező hatásuk van a környezetre az üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint a biológiai sokféleség és a talaj minőségének javítása tekintetében. Aggodalomra ad okot, hogy az európai mezőgazdasági termelésnek csupán 3%-át teszik ki a fehérjenövények. Elfogadhatatlan, hogy szükségleteink 80%-át importból kell beszereznünk. Nagyon fontos ezért, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitikai támogatás keretén belül intézkedések szülessenek a jelenlegi helyzet megváltoztatására.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Az Európa fehérjehiányáról és a lehetséges megoldásokról szóló Häusling-jelentésnek van néhány kedvező összetevője, így például a termelőknek juttatott támogatások, amelyek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez is hozzájárulnának.

Ennek ellenére a jelentés ellen szavaztam, ugyanis a szövegtervezet egyértelműen a GMO-k mellett érvel és teret enged annak, hogy szennyezett élelmiszerek és állati liszt jusson Európa területére.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés arra kéri a Bizottságot, hogy a KAP reformja tartalmazzon megfelelő és megbízható új intézkedéseket és eszközöket, amelyek támogatják a termelőket a javított vetésforgó-rendszerek kialakításában. Olyan jogalkotási javaslatot kér továbbá, amely engedélyezi a vágóhídi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek az együregű gyomrú állatok (sertés és baromfi) élelmezésére való felhasználását. Ha teret engedünk egy ilyen engedélyezésnek, akkor mi az, ami változik? Lehetetlen ellenőrizni a tilalmakat. Miért pazarolnánk az időnket egy nehezen érthető jelentésre, csak azért, hogy „strigulához” jutassunk egy előadót? Tartózkodtam, ugyanis nem szeretnék zavaros és „légből kapott” jelentésekről szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A fehérjenövények az állattenyésztés fontos részét képezik, ezért jelentős gazdasági tényezőnek számítanak. Ettől függetlenül a fehérjenövény-termesztést meglehetősen kevés érdeklődés övezte Európában. Az elmúlt 10 évben csaknem 30%-kal visszaesett ezeknek a növényeknek a termesztése, kivéve a szójababtermesztést, amely csak 12%-kal esett vissza. A fehérjenövény-termelés az EU szántóterületének csupán 3%-át foglalja el.

Mint ahogyan a tanulmányokból láthatjuk, ez nem csupán gazdasági hátrányt jelent amiatt, hogy 80%-os import-kvótát eredményez, de a mezőgazdaságot is hátrányosan érinti. A fehérjenövények termesztése ugyanis nitrogénnel táplálja a talajt, következésképpen javítja annak termékenységét. A kutatás ágazata is hátrányt szenved a fehérjenövény-vetőmagok iránti alacsony kereslet miatt. A lefelé haladó spirál már elindult. A jelentés ellen szavaztam, mert attól tartok, hogy az kedvezőtlen hatást gyakorolna a hagyományos vetőmagokra.

 
  
MPphoto
 
 

  James Nicholson (ECR), írásban. – Általánosan összefoglalva ez a jelentés azt javasolja, hogy a fehérjenövények harmadik országokból való behozatala helyett e növények helyi termelésére ösztönözzük a mezőgazdasági termelőinket itt, Európában. Ez a nézőpont megfeledkezik arról, hogy Európa − természeti korlátai miatt − egészen egyszerűen képtelen lenne elegendő mennyiségű szóját és kukoricát termelni ahhoz, hogy elérhető áron elégíthesse ki termelőink keresletét. Feltétlenül szükség van az USA-hoz hasonló harmadik országokból érkező megfizethető fehérjeimportra ahhoz, hogy biztosíthassuk Európa élelmezésbiztonságát és lehetővé tehessük termelőink számára, hogy kellő életszínvonalon megélhessenek a mezőgazdaságból. Ezenkívül a jelentés utalást tesz arra, hogy át kellene gondolnunk az állati fehérje állati takarmány forrásaként való felhasználásának lehetőségét. A múltbeli szivacsos agyvelőbántalom-megbetegedések tapasztalatai után nem hiszem, hogy rá kellene térnünk erre az útra, és elegendő rendelkezésre álló szója- és kukoricakínálat mellett azt sem gondolom, hogy szükség lenne erre. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) A jelentés mellett szavaztam, amely számos fontosabb hiányosságra mutat rá az európai mezőgazdaság működésében. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy fokozottabban kellene a megoldásokra összpontosítanunk. Ebben a tekintetben sokkal nyitottabbnak kellene lennünk a biotechnológia legfrissebb és legkorszerűbb tudományos megoldásainak alkalmazását illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) A jelentés támogatja a GMO-k és a csontliszt használatát. Általánosságban az állati fehérje állati takarmányban való használatát csak a kedvezőtlen következményeket kivédő tudományos bizonyítékok és ellenőrzések ellenében kellene engedélyezni. (Szeretném emlékeztetni Önöket a szivacsos agyvelőbántalom-megbetegedések botrányára). Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Az EU fehérjehiánya fontos problémát jelent. Tekintve, hogy ez a probléma meglehetősen mélyről eredeztethető az EU-ban és folyamatosan növekszik a fehérjehiány, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a probléma mihamarabbi megoldása és a helyi fehérjenövény-termelés növelése érdekében.

Úgy gondolom, hogy ez az állásfoglalás fontos lépést tesz a probléma megoldása érdekében. A fehérjenövény-termelés fellendülése nemcsak az éghajlatváltozás hatásait enyhítené, hanem a termelők jövedelmére is kedvező hatással lenne. Egy olyan fontos tényezőt jelent továbbá, amely erősíti az európai uniós állattenyésztést, ugyanis csökkenté az ágazat fehérjenövény-importtól való függését és növelné a versenyképességét. Úgy gondolom, a Bizottságnak azonnal meg kell akadályoznia, hogy akár alacsony GMO-tartalmú növények az európai uniós piacra kerüljenek. Kis mennyiségű GMO-k arányát sem engedélyezhetjük az EU-ba behozott élelmiszerek vagy takarmányok fehérjenövényeiben. Egyetértek azokkal a javaslatokkal, amelyek támogatják a fehérjenövény-magvak kínálatával és nemesítésével kapcsolatos kutatásokat, valamint javított, decentralizált megközelítést alkalmazó vidékfejlesztési keretprogramok kialakítását ösztönzik a takarmány-termelésnél. Úgy gondolom, a termelőknek juttatott pénzügyi támogatásokkal kellene aktívan előmozdítani a vetésforgó alkalmazását az EU-ban. Ezáltal csökkenthető lenne a mostani fehérjehiány és az áringadozás.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Támogatom a Häusling-jelentést (A7-0026/2011), az ugyanis az állati takarmánynál használatos fehérjeellátást ösztönzi, melynek hiánya régóta jelentős szerepet játszik az európai mezőgazdaság versenyképtelenségében. Aggodalomra ad okot az Európai Unió fehérjenövény-termelésének az elmúlt 10 évben tapasztalt visszaesése, és a helyzet most különösen nagy figyelmet érdemel. A fő száraz hüvelyesek termesztése – a szójababot kivéve – átlagosan 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza. Ez a tendencia növeli az Unió jelenlegi, riasztó mértékű függőségét az elsősorban állati takarmány céljára felhasznált fehérjenövények behozatalától, és komoly veszélyt rejt magában, különösen az EU állattenyésztési ágazatára nézve. A problémát súlyosbítja, hogy a nemzetközi piacokon jelentősen nőtt az áringadozás.

Prioritást élvez, hogy a Bizottságnak sürgősen biztosítania kell az uniós piac zavartalan szójaellátását azáltal, hogy technikai megoldást nyújt az Unióba importált, élelmiszer és takarmány céljára termesztett fehérjenövényekben kismértékben jelen lévő GMO-kra. Az elégtelen szójaimport további költségekkel terheli az EU állattenyésztési és takarmányágazatokat, és veszélyezteti a hazai húsgyártás gazdasági életképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az EU teljes fehérjenövény-termesztése jelenleg az Unió szántóterületének (a gyümölcsöket és zöldségeket nem számítva) csupán 3%-át foglalja el. A száraz hüvelyesek termesztése 2008-ra ismét nagyjából egymillió hektárra csökkent. Évente több mint 40 millió tonna fehérjenövényt, nagyrészt szójabab- és kukoricaglutén-takarmányt importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti. Ami a növényi fehérjék EU-ba irányuló behozatalának hátterében álló külföldi földhasználatot illeti, ez az EU szántóterületének tíz százalékát, vagyis 20 millió hektárt tesz ki. Ami a globális élelmezésbiztonság tevékeny előmozdításával és az éghajlatváltozás elleni tevékeny küzdelemmel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokat illeti, a jövőbeli mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikának nemcsak az állati fehérjék és növényi fehérjék kiegyensúlyozottabb előállítására kell törekednie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és a tápanyagok vizekbe mosódásának csökkentése érdekében, hanem arra kell ösztönöznie a fogyasztókat, a közbeszerzési hatóságokat és az élelmezési szolgálatokat, hogy kiegyensúlyozottabb, fokozottabban környezetbarát és változatosabb élelmiszereket válasszanak az étrendjükben.

A Bizottságnak jogalkotási kezdeményezéseket kell tennie az élelmiszerlánc egésze során keletkező élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében, beleértve a vágási melléktermékeket és a konyhai hulladékot, amelyek felhasználása vagy ártalmatlanítása még mindig nincs megfelelően szabályozva.

 
  
MPphoto
 
 

  Evelyn Regner (S&D), írásban.(DE) .

Tegnap az EU fehérjehiányáról szóló jelentés ellen szavaztam, mert úgy gondolom, ezt a problémát nem lehet a genetikailag módosított termékek EU-ba való behozatala útján megoldani. Az igazság az, hogy növényifehérje-fogyasztásunk 80%-a már most is importra szorul. A jelentés eredeti célját – a hazai fehérjenövény-termelés ösztönzésére és a fehérjenövény-termelés EU-ban tapasztalható visszaesése elleni küzdelemre irányuló intézkedések meghozatala – meghamisították.

A géntechnológiai lobbi sikeres volt a genetikailag módosított fehérje importjának ösztönzésében, ami módosításokon keresztül érvényre jutott a jelentésben, és ezeket a módosításokat sajnálatos módon a többség a plenáris ülésen elfogadta. Még maga az előadó is arra kényszerült, hogy saját jelentése ellen szavazzon. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) képviselőjeként párton belüli parlamenti képviselőtársaimmal együtt a GMO-kra vonatkozó zéró toleranciát támogatom.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) A mai ülésen szavazás útján elfogadták Martin Häusling jelentését az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról.

Az EU nagymértékben függ a főként állati takarmány céljára felhasznált fehérjenövények behozatalától. Ez komoly veszélyt rejt magában, különösen az EU állattenyésztési ágazatára nézve. A kompromisszumos módosítások sorozata jelentősen javította az eredeti jelentést.

A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy közép- vagy hosszú távban gondolkodjon a fehérjékre vonatkozó politikájának kialakításakor, ugyanakkor biztosítsa, hogy a KAP reformja tartalmazzon új intézkedéseket, melyek a fehérjehiány és áringadozás jelentős mérséklése érdekében támogatják a termelőket a javított vetésforgó-rendszerek kialakításában.

A jelentés felszólít továbbá a fehérjenövény-vetőmagokkal kapcsolatos kutatás támogatására az EU-ban, beleértve a járványvédelemhez tett hozzájárulásukat.

A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós piac zavartalan szójaellátását azáltal, hogy technikai megoldást nyújt az Unióba importált, élelmiszer és takarmány céljára termesztett fehérjenövényekben kismértékben jelen lévő GMO-kra.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés főbb pontjai a következők: az európai uniós fehérjenövény-termesztés és -használat keretprogramjának kialakítása a harmadik országokból érkező növényifehérje-import helyettesítése érdekében, a Blair–House megállapodás elhagyása és a vetésforgó-rendszerek javítása a KAP reformjának keretén belül, újfajta tudományos megközelítés kidolgozása a termelőnek nyújtott képzések és létesítmények javítása érdekében.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban kielégítő volt a szavazás eredménye, leszámítva az ALDE és a PPE képviselőcsoport módosításait, amelyek GMO-kat támogató módosításokkal „fertőzték meg” a jelentést. A GMO-érdekeltségű ipar lobbitevékenységet folytatott a takarmányban lévő, európai behozatalra nem engedélyezett GMO-kra zéró toleranciát alkalmazó uniós politika lazítása érdekében. A plenáris ülésen sajnálatos módon nem tudtuk mentesíteni a fehérjehiányról szóló jelentést a GMO-kra vonatkozó zéró toleranciával szembeni támogatástól. Ugyanakkor a többség közelebb állt az álláspontunkhoz a plenáris ülésen, mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban. Érdemes tehát arra törekednünk, hogy megőrizzük többségünket a plenáris ülésen a GMO kérdésével kapcsolatosan. Martin Häusling (zöldpárti) lemondott előadói státuszáról.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) A fehérjenövények ágazatáról nemrégiben készített becslések arra a zavaró tendenciára világítanak rá, hogy a fehérjenövények termesztése az Európai Unióban az elmúlt tíz évben számottevően csökkent. Európában a száraz hüvelyesek termesztése 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza, melynek eredményeként évente több mint 40 millió tonna fehérjenövényt kell importálnia az EU-nak.

A jelentés rávilágít, hogy az áringadozásokkal szemben sebezhető európai állattenyésztés túlságosan függ a fehérjenövény-importtól. Ez a függő helyzet veszélyezteti a hazai hústermelés gazdasági életképességét, amelyet egyre inkább gyengítenek az importált takarmányok többletköltségei. A gazdasági probléma mellett és az éghajlati célkitűzések tekintetében megemlítendő, hogy a fehérjenövény-termelés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez is jelentősen hozzájárulna.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Az elmúlt években visszaesés történt a hüvelyesek termesztésében, amely komoly függőséget okozott a harmadik országokból érkező importtól, tekintve, hogy azt az emberi élelmiszereknél és állati takarmányoknál egyaránt használják.

Ezek a növények − az Európai Unió fehérjehiányának csökkentése mellett – betakarításukat követően kiváló adalékot jelentenek a talaj számára, így annak kevesebb műtrágyára lesz szüksége. A jó gazdálkodásnak vetésfogót kell alkalmaznia, csökkentenie kell a műtrágya alkalmazását és fenn kell tartania a vadon termő és termesztett fajok közötti sokféleséget.

Ez a kérés, amelyet mi támogatunk, arra vonatkozik, hogy a jövőben kialakítandó közös agrárpolitikának intézkedéseket kell hoznia az Unió fehérjehiányának leküzdése érdekében, a fehérjenövény-import folyamatos csökkentésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban.(RO) E jelentés mellett szavaztam, mivel rávilágít annak szükségességére, hogy csökkenteni kell a fehérjeimporttól való függőséget, különösképpen, mert ez a függőség jelentős veszélybe sodorja az Európai Unió állattenyésztési ágazatát. Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a GMO-k nem jelentenek kizárólagos megoldást a harmadik országból érkező fehérjeimporttól való függés csökkentésére. A genetikailag módosított szójának léteznek alternatívái − mint például a takarmányborsó, a ló- és a disznóbab, a csillagfürt, a lencse, a csicseriborsó, a lucerna és a lóhere −, amelyekkel biztosítható a fehérjeszükséglet és egyidejűleg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása is jelentősen csökkenthető.

A szójához hasonló fehérjenövények termesztésére az új tagállamokban, így Romániában és Bulgáriában kínálkozó lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Az előadó eredeti jelentése jobb volt, mint a most elfogadott szövegtervezet. Ez az oka annak, hogy a végleges szövegtervezet ellen szavaztam. A Bizottság felszólítása arra irányulóan, hogy biztosítsa az uniós piac zavartalan szójaellátását azáltal, hogy technikai megoldást nyújt az Unióba importált, élelmiszer és takarmány céljára termesztett fehérjenövényekben kismértékben jelen lévő GMO-kra, minden szándékkal és céllal az intenzív gazdasági lobbi jelentős győzelmét segíti elő. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja az EU saját fehérjenövény-termelését. Ez a politika előnyösen hatna a termelők jövedelmére, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és a talaj termékenységéhez is jelentősen hozzájárulna.

Kulcsfontosságú, hogy létre kell hozni egy, a behozott fehérjenövények származását ellenőrző mechanizmust, amely mindenekelőtt felfedné a származási országban alkalmazott termesztési gyakorlat fenntarthatóságát. Feltétlenül szükség van a rendszeres helyszíni ellenőrzésekre. A vágóhídi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek a sertés és baromfi élelmezésére való felhasználásának újbóli engedélyezéséről kizárólag az (élelmezési) biztonság és a közegészségügy figyelembevételével lehet vitát nyitni. Kulcsfontosságú szempontot jelent a fajon belüli újrahasznosításra, illetve a mesterséges kannibalizmusra vonatkozó tilalom, továbbá a takarmányágazat megbízható ellenőrzése és a hatályos európai uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása is kiemelten fontos.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) Köszönetet szeretnék mondani Martin Häusling képviselőtársamnak ezért a fontos jelentésért, habár csalódott vagyok annak végső változata miatt, ami miatt – az előadóhoz hasonlóan – végül úgy döntöttem, hogy ellene szavazok. Egyrészről csalódott vagyok amiatt, hogy a zéró tolerancia kérdésének bevonásával tönkretették a jelentést. Az EU-ban nem engedélyezett genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) behozatalára vonatkozó feltételek enyhítésére irányuló felszólítás nem oldja meg az Európai Unió fehérjehiányának problémáját, ezért azt nem kellett volna vitára bocsátani. Másrészről feltétlenül mérsékelnünk kell az Unió fehérjenövény-termesztésében végbemenő jelentős visszaesést és csökkentenünk kell a növényifehérje-behozataltól való már riasztó függőségünket.

Szeretném egyértelműen elítélni a Blair–House megállapodásokat, melyek piacorientált célkitűzései nagyban hozzájárultak a rendkívüli áringadozáshoz. Megemlítendő továbbá, hogy ezek a megállapodások teljes mértékben ellentmondanak a Kiotói Jegyzőkönyvnek és a globális felmelegedéssel kapcsolatos célkitűzéseinek. A jövőben az ésszerű és felelősségteljes talajgazdálkodás kontextusában fehérjenövényeket is termesztenünk kell a vetésfogó-rendszerekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE), írásban.(PL) A Häusling-jelentés mellett szavaztam. Örömömre szolgál, hogy Martin Häusling felvetette az európai fehérjehiány kérdését és fontos információkkal szolgált a témával kapcsolatosan. A kérdés kétségkívül sürgős cselekvést igényel.

A fehérje mindennapi étrendünk fontos összetevője, annak hiánya komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Ezenkívül, mint ahogyan azt a jelentésben bemutatott kutatás is szemlélteti, a magas fehérjetartalmú növények és a vetésforgó elvének széleskörű alkalmazása csökkentené a termelési költségeket és az üvegházhatású gázok kibocsátását is mérsékelné.

Tekintettel az Európai Unió állampolgárainak rossz táplálkozási szokásaira és az európai termelők hiányosságaira a magas fehérjetartalmú növények termelésével kapcsolatos tapasztalatok terén, úgy gondolom, elsősorban az oktatásra kell összpontosítanunk. Itt elsősorban arra gondolok, hogy az állampolgárokban fokozottan tudatosítanunk kell a fehérje emberi egészségre gyakorolt kedvező hatását (példaként szolgál erre az Európai Unióban jelenleg végrehajtandó, hasonló célkitűzéssel rendelkező iskolagyümölcs-program). Ezenkívül ösztönző rendszereket kell kidolgoznunk a magas fehérjetartalmú növényeket termesztő mezőgazdasági termelők számára.

 
  
  

Jelentés: Mariya Nedelcheva (A7-0029/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban 2010-ben című jelentés és a benne foglalt ajánlások mellett szavaztam. A jelenlegi válságnak katasztrofális hatása volt a nőkre annak ellenére, hogy leginkább a férfiak által uralt ágazatokat érintette legjobban. Azt is hangsúlyoznám, hogy a bérezésben még mindig kb. 18% eltérés van a férfiak és nők között annak ellenére, hogy több nő végez egyetemet. A javasolt szükséges intézkedések közül kiemelném az egyenlőségi tervek kifejlesztését, valamint a családon belül erőszak elleni küzdelmet egy ennek szentelt európai év megszervezésével.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Angelilli (PPE), írásban.(IT) Ma a Nemzetközi Nőnap százéves évfordulóját ünnepeljük, amely a nők által a múltban és a jelenben elszenvedett elnyomó és diszkriminatív viselkedés alóli felszabadulás és a társadalmi egyenlőség eléréséért folytatott küzdelem szimbóluma.

A világ országaiban különbözőképpen tekintenek a nőkre; sok szó esik az iszlám országokról és arról, hogyan ítélik el és kezelik a nőket, amit a vallás még inkább befolyásol. Bár szerencsére itt Nyugaton egyenlőnek tartjuk a nőket és a férfiakat, a tények aggodalomra okot adó helyzetről árulkodnak. Európában még mindig sok az egyenlőtlenség a lányok és asszonyok kárára, legyen szó munkavállalásról, magánéletről, egészségről, az oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférési jogról, valamint a nem hagyományos ágazatokban és a magasabb felelősséggel járó szinteken betöltendő állásokról. Ez azonban nem minden: a nők nemcsak a diszkrimináció több formájának vannak kitéve, hanem az erőszak különféle formáinak áldozatai is: lelki és fizikai erőszaké egyaránt.

Ezért szükség van a nők védelmére és olyan pozícióba való helyezésükre, ahol minőségileg a férfiakéval egyenértékű életet folytathatnak. A nemek közötti egyenlőség nem pusztán társadalmi igazságosság kérdése, hanem az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott fenntartható növekedés, munkavállalás, versenyképesség és társadalmi kohézió egyik feltétele.

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) A munkásosztályból és a széles néprétegekből jövő nők, fiatalok, bevándorlók és menekültek nem nyernek semmit az előttük eljátszott színjátékból vagy a plutokrácia által az előttük meglobogtatott kívánságlistákból és hazugságokból, amelyek csak arra szolgálnak, hogy fenntarthassák a kizsákmányoló kapitalista rendszert és az olcsó munkaerőt, és növeljék a tőkeprofitot. A valós életből világosan látható, hogy a plutokrácia nemek közti egyenlőségéért való küzdelme a kapitalista barbarizmus keretén belül valósul meg, és hogy az Unió politikája álnok és sértő. Az Unió, a burzsoá kormányok, az IMF és egyéb imperialista szervek néprétegeket elnyomó politikája újabb csapást mér a nők által kivívott jogokra. A tömeges munkanélküliség, a bérek és szociális ellátások drasztikus csökkentése, a határozatlan idejű munkaszerződések, a nyugdíjkorhatár emelése, valamint a közegészségügyi, -jóléti és -oktatási szolgáltatások kiárusítása együttesen rontják a nők, a munkásosztály és a széles néprétegek életkörülményeit. Az EU 2020 stratégia, a gazdasági kormányzás, valamint az IMF és az EKB költségvetési fegyelme új népellenes és munkaellenes intézkedéseket tartogat a nők számára. Ezt a politikát meg kell szüntetni. Felszólítjuk a nőket, hogy harcoljanak, csatlakozzanak a munkásosztály szakszervezeti mozgalmához, és álljanak az alulról építkező hatalom és gazdaság célkitűzései mellé.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Egyetértek az állásfoglalás több pontjával, amelyeket támogattam a szavazás során. Így például teljes mértékben elfogadhatónak tartom azt az elemzést, amely szerint azok az országok, amelyekben a férfiakat és nőket egyenlően kezelik a munkaerőpiacon, társadalmi és gazdasági tekintetben nyertek ebből. Véleményem szerint a nők és férfiak egyenlőségének elismerése társadalmi, de gazdasági szempontból is magától értetődő követelmény.

 
  
MPphoto
 
 

  Regina Bastos (PPE), írásban.(PT) A férfiak és nők közötti egyenlőség az uniós jogszabályok egyik alapelve. Az Európai Unió célkitűzései közé elsősorban a két nem közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítása, másodsorban pedig a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem tartozik. A férfiak és nők egyenlőségének megvalósítására tett erőfeszítések ellenére az Európai Unióban e területen az egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. A nők munkavállalási aránya (58,6%) továbbra is alacsonyabb a férfiakénál (70,7%) annak ellenére, hogy az egyetemi hallgatók és az egyetemi végzettséggel rendelkezők nagyobb része nő. Az uniós vállalatokban csak minden tizedik igazgatótanácsban van nő, és az ügyvezető igazgatók alig 3%-a kerül ki a nők közül.

Az Európai Unióban a férfiak és nők bére közötti átlagos különbség továbbra is 18%. Ahhoz, hogy Európa elérje a fenntartható fejlődés, a növekedés, a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén kitűzött céljait, folytatnia kell a férfiak és nők között lévő egyenlőtlenségek elleni küzdelmet, és ezért szavaztam a jelentés mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) A nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló éves jelentés olyan lehetőség, amely kiemeli az előttünk álló kihívásokat, amelyekkel ebben a gazdasági és társadalmi válságban szembe kell néznünk. A jelentést, amelyet a Nemzetközi Nőnapon fogadtak el, Plumb asszony jelentésével együtt kellene kezelni, amely a nők szegénységéről szól az Európai Unióban. A nők abba a kategóriába tartoznak, amelyet sérülékenynek szokás nevezni, és amelyet a válság a legsúlyosabban érintett. Mivel a nők közül többen dolgoznak részmunkaidőben, mint a férfiak, mivel a szolgáltatási szektor alkalmi munkáit ők végzik el, mivel töredezett karrierjük van, mivel még ma is kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan beosztásban dolgozó férfiak, és mivel emiatt a nyugdíjuk is alacsonyabb, biztosítanunk kell, hogy a nők mindig a figyelmünk középpontjában legyenek.

A jelentés legérzékenyebb pontja a magán- és állami szférában működő vállalatok igazgatótanácsában bevezetendő női kvóta volt. A kvóták bevezetése természetesen nem csodaszer, és egy ideális társadalomban nem is volna rájuk szükség. Az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásához azonban kétségtelenül szükségesek a kvóták.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE), írásban.(IT) A 2010-es éves jelentésében az Európai Bizottság kiemelte azokat a kihívásokat, amelyekkel Európának a nemrégiben bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság következményeképpen a férfiak és nők egyenlőségét illetően szembe kell néznie. A válságnak a nők munkavállalását illetően volt egy fontos következménye: a nőket később érintette a válság, mint a férfiakat, mivel többen dolgoztak olyan ágazatokban, amelyek hosszabb ideig álltak ellen a válság hatásainak (egészségügy, oktatás stb.). Most azonban ezeket az ágazatokat is veszély fenyegeti, és hosszú távú bizonytalanság vár az ott dolgozó nőkre a férfiakhoz képest.

Részben ezért gondolom, hogy a munkavállalásban a férfiak és nők közötti egyenlőség nem maradhat puszta célkitűzés, hanem valósággá kell válnia. A tagállamok és a Bizottság elköteleződésére van tehát szükség nem pusztán azért, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőségi politikát fenntarthassuk, hanem elsősorban azért, hogy az erre szánt költségvetési kiadásokat ne csorbítsák. Végül pedig, mivel úgy gondolom, hogy az egyenlőség elősegítése az állampolgárok és különösen a fiatalok oktatásával és képzésével függ össze, szeretném felhívni a Bizottság figyelmét arra, hogy a megfelelő időben újítsák meg a témához kapcsolódó figyelemfelhívó kampányokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (EFD), írásban.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők és férfiak közötti egyenlőség a hatékony szociális és piacgazdaság – ahogy Európa mindig is előszeretettel nevezte magát – fejlődésének egyik alappillére. Ezért meggyőződésem, hogy minden lehetséges módon biztosítanunk kell, hogy a nők ugyanolyan bánásmódban részesüljenek és ugyanolyan szakmai lehetőségeik legyenek, mint a férfiaknak. Nem tudom azonban sem támogatni, sem megszavazni a Nedelcheva asszony által javasolt stratégiát, mivel úgy gondolom, hogy ez ahelyett, hogy minden lehetőséget alaposan megvizsgálna, inkább egyetlen etnikai csoport által megtapasztalt problémák központi szerepéből indul ki, és ez nem megfelelő és döntő módszertani megközelítés.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, és örülök, hogy az Európai Parlament külön figyel a nemek közötti egyenlőség kérdésére. El kell ismernünk, hogy még mindig rengeteg munka áll előttünk, hogy javítsunk a nők helyzetén a nemek közötti egyenlőség terén a munkaerőpiacon és a politikában. A nőjogok kérdésének minden uniós politika részévé kellene válnia, és a jó gondolatok és kezdeményezések nem maradhatnak meg papíron, hanem minden uniós tagállamban végre kell hajtani őket. A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban című európai parlamenti jelentésben ezért megállapítottuk, hogy rendkívül fontos a nemek közötti díjazásbeli különbség felszámolása, a nők elleni erőszak megállítása és a nőkereskedelem elleni küzdelem folytatása, a szülési szabadság biztosítása, valamint olyan megfelelő körülmények létrehozása, amelyek kihasználják a bölcsődék és óvodák szolgáltatásait, és csökkentik a nők szegénységét. Ami a foglalkoztatás terén lévő egyenlőséget illeti, felhívnám a figyelmet arra, hogy a vállalatoknak csak 3%-át vezetik nők, mivel olyan megkülönböztetéssel és akadályokkal kell szembenézniük, amelyek megakadályozzák őket a ranglétrán való előrejutásban és a vezetői posztok betöltésében. Egyre több képviselő ért egyet a kvótarendszer bevezetésével, mivel ha a vállalatok nem szüntetik meg a foglalkoztatásbeli nemi egyenlőtlenségeket, akkor jogszabályokban kell azt orvosoló kvótákat meghatároznunk. Remélem, hogy a jövőben olyan megoldásokat és intézkedéseket találunk, amelyek erősítik a nemek közötti egyenlőséget és a nők esélyegyenlőségét a családban és a társadalomban.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Ebben a témában a jelentés ellen szavaztam, mivel bár egyetértek egy sor elfogadott ponttal, véleményem szerint vannak olyan szempontok, amelyeket el kellene távolítani. A jelenleg tapasztalt válság következtében a nők munkakörülményei és munkához való hozzáférése nehéz. Ezért egyetértek az Európai Bizottság jelentésében foglalt felvetéssel, miszerint a nemek közötti egyenlőséget minden politika részévé kell tenni, valamint az európai gyerekek oktatásába is be kell vezetni már a kezdetektől fogva. A nők elleni erőszakot le kell győzni és meg kell előzni a figyelemfelhívó kampányokkal és az iskolai oktatással. Ugyanakkor nem értek egyet a magánszférában bevezetendő kvótákkal, a sérülékeny nőkről készített listákkal vagy pedig a minimumjövedelem biztosításával, amelyek gyakorlatba ültetését lehetetlennek tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon gratulálni szeretnék Nedelcheva asszonynak a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentéséhez. Egyetértek azzal a kijelentésével, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság a nőket különösen súlyosan érintette. Minden jel arra mutat, hogy többek között foglalkoztatási, egészségügyi, oktatási és szociális támogatási téren a nők jobban és hosszabb ideig érzik a válság következményeit, mint a férfiak.

Ami a jövedelmeket, a munka- és felvételi körülményeket és a munkához való hozzáférést illeti, a nők helyzete gyorsabban romlik, mint a férfiaké. Ezért fontos az új lehetőségek megteremtése és a nemek közötti egyenlőségi szinergiák erősítése, amely ösztönzi az újjáéledést és a gazdasági növekedést. Mivel 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt, üdvözlöm a szegénység elleni küzdelemre történő utalást, különös tekintettel a legsérülékenyebb nőkre. Sajnálatosnak tartom, hogy a baloldal az abortuszvitát is beemelte függetlenül attól, hogy mi számít uniós hatáskörnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Üdvözlöm a nők és férfiak egyenlőségéről szóló jelentést, amely megújítja az Európai Parlament felkérését egy nők elleni erőszakról – amelyet életük során a nők 20–25%-a kénytelen megtapasztalni – szóló európai év megszervezésére, és felszólít a nők elleni erőszakról szóló irányelv megszövegezésére. A gazdasági válság súlyos következményekkel jár a nőkre nézve, akiket sokkal inkább veszélyeztet a szegénység, mint a férfiakat. Az Unióban átlagosan 18%-kal kapnak kevesebb bért ugyanazért a munkáért, mint a férfiak – ez az arány bizonyos tagállamokban a 25%-ot is eléri –, valamint többen dolgoznak bizonytalan körülmények között és/vagy részmunkaidőben. Ezenfelül kisebb a valószínűsége annak, hogy újból munkát találnak, ha elveszítik a munkahelyüket. Következésképpen életük későbbi szakaszában alacsonyabb nyugdíjat kapnak. A nemi sztereotípiákkal való leszámolás szükséges, de nem elégséges. Az ilyen hátrányok fontos állami befektetéseket tesznek szükségessé a gyermekgondozásba. A barcelonai gyermekgondozási célkitűzéseket azonban még meg kell valósítanunk, hogy a leginkább érintett alacsony jövedelmű családokon segíteni tudjunk. Egész Európában elő kell segítenünk a nők minden szinten történő politikai képviseletét. A nemek közötti egyenlőség nemcsak igazságosság kérdése, hanem a társadalmi és gazdasági fejlődés egyik követelménye.

 
  
MPphoto
 
 

  Karima Delli (Verts/ALE), írásban.(FR) Üdvözlöm a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló jelentés szavazási eredményét. A javadalmazás tekintetében például az európai szintű folyamatos jogszabályi erőfeszítések ellenére az Európai Unióban a nők még mindig átlagosan 18%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ebben a Parlamentben már azért is hosszú időn át csatároztunk, hogy megemlíthető legyen a fogamzásgátláshoz való hozzáférés alapvető joga. Ez a fajta utóvédharc nem tesz jót az európai jog hírének.

Szerencsére a végleges jelentés jól sikerült. Célkitűzése, hogy 2020-ig kevesebb mint 5%-ra csökkentse a bérkülönbséget, és felszólítja a tagállamokat arra, hogy tegyenek meg mindent az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelv végrehajtása érdekében, valamint szankciókat javasol az ezt be nem tartó tagállamok esetében. Kötelező célkitűzésekre szólít fel a vállalati, a közigazgatási és a politikai szervezetek felelős pozícióinak betöltésében az egyenlőség biztosítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Anne Delvaux (PPE), írásban.(FR) Ma, 2011. március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon a Parlament kötelessége volt a 2011-es évre vonatkozó, a nők és férfiak egyenlőségéről szóló jelentés túlnyomó többséggel történő elfogadása. Bár a nemek közötti egyenlőség alapelve az Európai Unióról szóló szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is megjelenik, meg kell jegyeznünk, hogy ez megvalósítatlan célkitűzés maradt. Legyen szó a munkahelyekről, ahol sokkal több nő végez alkalmi munkát, mint férfi, vagy a bérezésről, ahol a nők átlagosan 18%-kal kevesebbet keresnek a férfiaknál azonos felelősséget viselő pozíciókban, vagy akár a karrierlehetőségekről, a női nemet még mindig visszatartja a híres üvegplafon. A nőket akkor is büntetik, amikor gyerekeket vállalnak.

A sérelmek listáját még folytathatnám. A ma megszavazott jelentés olyan válaszokat tartalmaz, mint például kötelező célkitűzések létrehozása a tagállamok számára, szankciók ezek nem teljesítése esetén, valamint kvóták (a szükséges rossz) bevezetése, hogy az egyenlőségre való törekvéseinket egy kicsit elősegíthessük. Reméljük, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz arra szükség, hogy a világ népességének több mint felének külön napot szenteljünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Mint már mondtam ebben a Házban: „A férfiaknak és a nőknek méltányos elbánásban kell részesülniük: ugyanazon jogokkal kell rendelkezniük, de ugyanakkor figyelembe kell venni eltérő szükségleteiket. A nők esetében ez különösen igaz az olyan területekre, mint például az anyasági támogatás, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése.” Ezért nagyon örülök, hogy többek között az anyasági jogok védelme, valamint az időskorúak otthoni támogatása is felmerült – ezek olyan feladatok, amelyek a családban többnyire a nőkre hárulnak, és így megnehezítik a munkavállalási lehetőségeiket. Bár elismerem, hogy az előadó néhány meglátása nagy éleslátásról tanúskodik, nem értek vele egyet abban, hogy a nemek közötti egyenlőség a kvótarendszerrel érhető el. A kvóták lebecsülik a nőket, akik végül bizonyos pozíciókat pusztán a nemük miatt kapnak meg, nem pedig a képességeik, készségeik vagy rátermettségük miatt. Ezért elfogadhatatlan ezek alkalmazása a magánvállalkozásokban. Végül pedig a szubszidiaritás elvének is elkötelezett híve vagyok, és meggyőződésem, hogy a most tárgyalt kérdések között számos olyan van, amelynek a tagállamok joghatósága alatt kell maradniuk. Ezért is szavaztam a jelentés ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A jelentés célja, hogy hozzájáruljon a férfiak és nők egyenlőségéhez szükséges feltételek megteremtéséhez az Európai Unióban. Ezen a napon, amikor a Nemzetközi Nőnap százéves évfordulóját ünnepeljük, szeretném üdvözölni mindazokat a nőket, akik a nőjogok elismeréséért és a nemek közötti egyenlőségért küzdöttek az elmúlt 100 évben. Egyúttal szeretném kifejezni együttérzésemet a nők elleni erőszak áldozatainak és mindazoknak, akik a Közel-Keleten és Észak-Afrikában küzdenek a népük önrendelkezéséért. Az Európai Unió mindig a nőjogok védelmezője volt, így üdvözlöm a jelentés elfogadását, amelynek célkitűzése, hogy véget vessen a még mindig fennálló