Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 8., Kedd - Strasbourg

16. A romák integrációjának európai uniós stratégiája (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Járóka Lívia jelentése az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében, a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról (2010/2276(INI)) (A7-0043/2011).

  Lívia Járóka, előadó. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégámnak itt az Európai Parlamentben és a különféle civil szervezetekben is, e nehéz jelentés elkészítéséhez nyújtott támogatásukért és értékes közreműködésükért.

Ha megengednek egy személyes megjegyzést, ez az a hely és időpont, ahol köszönetet kell mondanom hivatali kollégáimnak, politikai tanácsadómnak a LIBE bizottságban, aki évek óta támogatta ezt a stratégiát, valamint titkárságvezetőmnek az utóbbi pár évben, aki annyit küzdött velem.

Ugyancsak hálával tartozom a családomnak, akik lehetővé tették, hogy e harc élvonalába kerüljek, egy olyan küzdelembe, amely végül eredményt hozott. Lett egy hat képviselőcsoportot, 27 tagállamot és öt nagyon fontos parlamenti bizottságot összefogó megállapodásunk. Úgy vélem, ezzel a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak olyan üzenetet tudunk közvetíteni, amellyel számolni kell, és ezáltal nagyot léptünk előre abba az irányba, hogy uniós szinten törekedjünk a kontinens legnagyobb etnikai kisebbségét sújtó szegénység és társadalmi kirekesztés enyhítésére.

Az európai romák jelentős aránya olyan rossz körülmények között él – a gazdaságtól való csaknem teljes elszigeteltségben, melynek következtében alapvető emberi jogaik nem érvényesülhetnek –, hogy társadalmi befogadásuk előmozdítása immár nem képzelhető el az általános szakpolitikai útkeresés keretei között, hanem az az alkotmányos és emberi jogok érvényesülése terén Európában keletkezett egyik legjelentősebb hiányállapot orvoslásának tekinthető.

Az európai romák szegénységének és társadalmi kirekesztésének enyhítését célzó, uniós szintű erőfeszítésekben a fő hangsúlyt ezért mindenekelőtt a foglalkoztatáshoz, lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való alapjogok érvényesítésére és támogatására kell helyezni.

Hadd vázoljam fel röviden a jelentésem legfontosabb elveit és ajánlásait. A stratégiának mindenekelőtt egy belső uniós stratégiának kell lennie, a kiemelt területek és célok általános felügyeletét ezért a közösségi struktúrákon belül kell megoldani, és a stratégia semmiképpen sem oszthatja meg az Uniót, és nem vezethet a tagállamok közötti nézeteltéréshez. Éppen ellenkezőleg, nincs szükség új szerv létrehozására a stratégia koordinálása és felügyelete céljából, és ez felesleges többletköltségekkel is járna.

A felügyeletet, koordinációt és nyomon követést a Bizottságnak kell végeznie, és e célból érdemes fontolóra venni a roma munkacsoport állandó testületként való fenntartását.

A Bizottságnak évente be kell számolnia a stratégia előrehaladásáról és az eredmények értékeléséről, és továbbfejlesztési javaslatokat kell megfogalmaznia a Tanács számára. E célból az egységes piaci eredménytábla mintájára ki lehetne dolgozni az európai roma stratégia eredménytábláját.

Gyakorlati szempontból rendkívül előnyös volna egy adminisztratív testület vagy kormánytisztviselő nemzeti kapcsolattartónak való kijelölése, amely/aki nyomon követi a stratégia célkitűzéseinek végrehajtását, valamint tanáccsal és információval látja el a Bizottságot, amely a stratégia felügyeletéért felel.

A stratégiának ugyancsak figyelembe kell vennie a kirekesztés területi jellegét, mivel a szociális hátrányok nem egyenletesen oszlanak el a tagállamok területén, hanem a szegénység és a társadalmi kirekesztés az alulfejlett mikrorégiókra koncentrálódik, amelyekben – sok új tagállam esetében – túlnyomórészt a roma közösség él.

Ahhoz, hogy reálisan tudjuk elemezni az előrehaladást és megfeleljünk a hatékony ellenőrzés követelményének, közös, összevethető és megbízható mutatókra van szükség. Én a laekeni mutatók és azok kiegészítő komponenseinek alkalmazását ajánlom a társadalmi és területi kirekesztettség mérésére és az előrehaladás értékelésére.

Szükség van egy összeurópai válságtérképre, hogy ezeket a mikrorégiókat megkülönböztető jegyeik szerint fel lehessen mérni és beazonosítani.

A kohéziós költségvetésből a következő többéves pénzügyi keretben teljesítéshez kötött tartalékot lehetne elkülöníteni a stratégia céljaira. Ez létfontosságú forrásként és meghatározó ösztönzőként mozdíthatná elő a stratégia végrehajtását, a források kompetitív alapon történő odaítélése révén, amelynek egyetlen kritériuma az lenne, hogy a javasolt projekt vagy fellépés hogyan mozdítja elő és hajtja végre a stratégia célkitűzéseit.

Ezzel egyrészt eltérhetnénk attól az általános gyakorlattól, hogy a nagy támogatók a fel nem használt források lehető legnagyobb fokú hasznosítására törekednek, másrészt közvetlen kapcsolatot lehetne teremteni a források felosztása és az eredmények megismétlése között.

Úgy vélem, az európai roma stratégiának ezeket az elveket és prioritásokat kellene fenntartania, most pedig érdeklődve várom az Önök észrevételeit a jelentésemmel kapcsolatban.

(Taps)

  Zoltán Balog, a Tanács soros elnöke. – (HU) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt biztos asszony! Tisztelt biztos úr! Tisztelt képviselők! A magyar elnökség nagy jelentőséget tulajdonít a roma integráció kérdésének, és hálás az Európai Parlamentnek az ebben a témában nyújtott aktív támogatásért.

Ne felejtsük el, hogy mi is a tét! Több millió uniós polgártársunk életesélyéről van szó, akiknek joguk van ahhoz, hogy ugyanazokkal a lehetőségekkel élhessenek, mint mindenki más, és társadalmaink nem engedhetik meg maguknak, hogy mellőzzék a bennük rejlő potenciált. Ezért hadd gratuláljak Önöknek ahhoz a kiváló állásfoglalás-tervezethez, melynek az elfogadására készülnek, és amelyet erőteljesen támogatok. Osztjuk az Önök törekvését arra, hogy az ígéreteket tettek kövessék.

Április 8-án ünneplik a nemzetközi roma napot világszerte. A magyar elnökség ezen a napon, Budapesten szervezi a romák társadalmi befogadásával foglalkozó integrált uniós fórum ötödik találkozóját, amelyre Önök közül is bizonyára többen eljönnek majd. Ennek az eseménynek a központi elemeként a Bizottság ismertetni fogja a témában készített stratégiai közleményét, valamint fölkérjük Járóka Lívia képviselő asszonyt, hogy itt mutassa be az állásfoglalás főbb elemeit.

A magyar elnökség ezt követően ki fog dolgozni egy tanácsi következtetéstervezetet, amelyet a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács reményeink szerint a május 19-i ülésén el fog fogadni. Ezek a következtetések kizárólag a roma integráció kérdésével foglalkoznak majd, és törekedni fogunk az EU és tagállamai közti együttműködés megerősítésére, a romák gazdasági és társadalmi integrációja területén.

Ezenkívül véleménycserét szándékozunk szervezni a Bizottság elképzeléseiről, a Tanács egyéb formációiban is. Május végén pedig az Általános Ügyek Tanácsa, az Európai Tanács júniusi ülésének előkészítéseként, irányadó vitát fog tartani ebben a témában.

Ahhoz, hogy előrelépést tudjunk tenni, meg kell szabadulnunk a sztereotípiáktól, az általánosításoktól és az előítéletektől. Tudatában kell lennünk annak, hogy a romák életfeltételei koránt sem egyformák mindenütt. Szem előtt kell tartanunk továbbá a társadalmi kirekesztettségük történelmi okait. A Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett politikai rendszerváltás és a piacgazdaságra történő átállás előnyeit nem minden állampolgár élvezheti azonos mértékben. Nagyon sok roma éppen az utóbbi 20 évben sodródott a társadalom peremére.

Ma különösen fontos, hogy határozottan elítéljük a rasszista indítékból elkövetett agresszív cselekményeket, bárki követi el azokat. Nehéz gazdasági helyzetben a kiszolgáltatottak még kiszolgáltatottabbá válnak, és sokszor egymásban keresik nyomorúságuk okát. Közös értékeink és eszközeink vannak viszont arra, hogy védelmükre keljünk, hiszen immár több mint 10 éve annak, hogy a Tanács elfogadta a faji alapú megkülönböztetést tiltó irányelveket.

Különösen üdvözlöm azt, hogy kiemelt hangsúlyt helyeztek a szegregáció megszüntetésére. A szegregáció ördögi kört alkot és törésvonalakat hoz létre az egyes társadalmakon belül. Annak is nagyon örülök, hogy ez az állásfoglalás kitér a nemek közötti egyenlőségre is. Hadd emlékeztessem Önöket egy korábbi, 2006-ban elfogadott állásfoglalásukra, amely a roma nők helyzetével foglalkozik. Minden nő számára lehetővé kell tenni, hogy kamatoztassa képességeit. A döntéshozatalban is több roma nőre van szükségünk. Tisztelt képviselők! A téma előadója, Járóka Lívia, ebben is inspirálhat mindannyiunkat, főleg a nőket, de a férfiakat is.

Köszönöm még egyszer Járóka képviselő asszonynak és Önöknek mindannyiuknak, hogy részt vesznek ebben a kulcsfontosságú folyamatban, és még egyszer emlékeztetném Önöket, hogy a magyar elnökség eltökélt abban, hogy érdemi eredményeket érjen el ezen a területen. Kérem, legyenek ebben segítségünkre!

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, az Európai Unió, mint tudjuk, jogokra és értékekre épül, és ezek közé tartozik a kisebbségek védelme, a szabad mozgás elve és a megkülönböztetés tilalma – és mindezek a romákra teljes mértékben érvényesek.

A romák társadalmi és gazdasági integrációja véleményem szerint erkölcsi kötelesség, de emellett, ahogy arra a Parlament jelentése nagyon helyesen rámutatott, az európai társadalmak gazdasági érdeke is. Kiemelten fontos az EU számára, és a nemzeti és helyi hatóságoktól, a civil társadalomtól és az uniós intézményektől egyaránt elkötelezettséget és közös erőfeszítéseket kíván.

Szeretnék gratulálni Járóka Líviának, aki nagyszerű munkát végzett. Munkája során arra törekedett, hogy az egész Házat összefogja, és olyan javaslatot állítson össze, amely minden politikai párt parlamenti képviselőinek érdemi hozzászólásait tartalmazza, és szerintem ez igazán nagy eredmény. Ennek segítségével, Járóka asszony, a romák integrációjának ügyét kiemelt helyen tudjuk tartani a politikai napirendben. Hozzá fog segíteni ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a roma emberek helyzetének javítása és a társadalomba való szociális és gazdasági beilleszkedésük érdekében.

Engedjék meg, hogy bemutassam, most hol tartunk. Mint talán emlékeznek rá, a Bizottság 2010. április 7-én közleményt fogadott el a romák európai társadalmi és gazdasági integrációjáról, és ez volt a legelső olyan politikai dokumentum, amely kifejezetten a romákkal foglalkozott.

A közleményben szerepelt egy konkrét felsorolás az intézkedésekről, hogy a tagállamok ezek segítségével hatékonyabbá tehessék roma integrációs szakpolitikáikat, és meghatározzák a jövőbeli kihívásokat: idetartozik a megkülönböztetés, a szegénység, az alacsony iskolai végzettség, a munkaerő-piaci akadályok, a lakhatás, a szegregáció és így tovább. Ezután következett a Bizottság 2010. szeptember 7-én létrehozott belső roma munkacsoportjának értékelése, amely nagyon világosan megmutatta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a tagállamokban erős és arányos intézkedések lennének hatályban az EU roma népességének nagy részét érintő szociális és gazdasági problémák megoldására.

Ezt a helyzetet sem elfogadhatónak, sem fenntarthatónak nem tekinthetjük, ezért a Bizottság most dolgozik egy uniós kereten a nemzeti roma integrációs stratégiákhoz, amelyet április elején fog bemutatni. Ez a Ház uniós stratégiát kért, a Bizottság pedig reagál erre a kérésre. Úgy vélem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy hatékony politikai tervezésre és végrehajtásra van szükségünk, hogy stratégiai megközelítésre van szükségünk. Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy a roma népességért elsődlegesen azok a tagállamok felelnek, ahová az adott roma népesség települ, és a Bizottság ezért dolgozza ki ezt az uniós keretet a nemzeti roma integrációs stratégiákkal kombináltan, mert mindkettőre szükségünk van: tudnunk kell, hogy együttesen merre tartunk, és tudnunk kell, hogy az egyes tagállamok merre tartanak, hogy a konkrét szakpolitikákat hozzáigazíthassuk az adott tagállamban élő roma népesség problémáihoz.

Az áprilisban bemutatni kívánt uniós keret az Ön állásfoglalására fog épülni, Járóka asszony, valamint a Bizottság roma munkacsoportjának munkájára és természetesen a tagállamoktól és a civil társadalomtól kapott különféle hozzászólásokra. Konkrét intézkedésekre, világos kötelezettségvállalásokra van szükség, hogy a rendelkezésre álló különböző jogi és pénzügyi eszközök jobb felhasználásával áttörést lehessen elérni. Erről nem fogok hosszan beszélni, mert kollégám, Andor úr felel ezért a témakörért, de az Európa 2020 stratégia új utakat nyit meg a perifériára szorult csoportokat segítő, kitartó gazdasági és szociális intézkedések előtt, és tudjuk, hogy a szegénység nagyon nagy probléma Európa legnépesebb kisebbségében. Ezen a téren elszánt fellépésre van szükség, országos és uniós szinten egyaránt.

A Bizottság ezenkívül nagyon fontosnak tartja, hogy okuljunk a múlt tanulságaiból, és gondoskodjunk arról, hogy az összes érdekelt erőfeszítéseit nagyon jól összehangoljuk, az EU szintjétől egészen a helyi szintekig. Ehhez a koordinációs munkához rendelkezésünkre áll a roma integráció platformja, amely egy egyedülálló mechanizmus az összes érdekelt fél bevonására. Úgy gondolom, a jövőben nagyon hasznos lenne, ha megerősítenénk e platform szerepét.

Ugyancsak nagy érdeklődéssel hallottam azt a parlamenti javaslatot, hogy kellene egy nemzeti kapcsolattartó, és ezt az uniós keret elkészítésekor meg fogjuk fontolni. Arról is szeretném biztosítani Önöket, hogy a keret összeállítása során a Bizottság külön figyelmet fog fordítani a fejlődés ellenőrzésének és a folyamat, illetve az előrehaladás helyszíni nyomon követésének szükségességére, és itt egy kéréssel fordulok a Parlamenthez. Nem szabad, hogy ez úgy nézzen ki, hogy van egy nagyon jó jelentés a Parlamenttől, és aztán egy érdekes keret az Európai Uniótól; folyamatos munkának kell lennie, mérhető előrehaladással és ellenőrzött módon haladó munkával, hogy lássuk, merre tartunk a jövőben, és e tekintetben továbbra is szorosan együtt fogunk működni a tagállamokkal és a Parlamenttel, akárcsak az összes érdekelt féllel.

(Taps)

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, én is szeretném megköszönni az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a romák integrációjának európai uniós stratégiáján végzett kitűnő munkát, és gratulálni az előadónak, Járóka Líviának ahhoz, hogy a Ház részéről ilyen meggyőző támogatást kapott.

A jelentés egyszerre hasznos és biztató. Hasznos, mert hozzájárul az arról folyó vitához, hogy hogyan lehetne továbbvinni a romák gazdasági és társadalmi integrációját. Biztató, mert azt mutatja, hogy a Bizottság és Parlament ugyanabba az irányba mozdult el, és a továbblépésről alkotott nézeteink nagyrészt egybeesnek.

A Bizottság először is egyetért azzal, hogy a romakérdés az Európa előtt álló stratégiai kihívások közül az egyik legfontosabb, ugyanakkor ez kínálja a legígéretesebb lehetőségeket is a kontinens számára. Amikor lehetőségekről beszélünk, gazdasági lehetőségekre is gondolunk. Ebben az ügyben valójában a szociális és gazdasági szükségszerűség párosul a morális kötelességgel.

Másodszor, a Parlament jelentése meggyőzően kiáll amellett, hogy holisztikus megközelítést kell elfogadni a romák társadalmi-gazdasági helyzetének megoldására. Azt javasolja, hogy koncentráljunk néhány kiemelt területre, így például az oktatásra, a foglalkoztatásra, a lakhatásra és az egészségügyi ellátásra. Ezek valóban kritikus fontosságú területek a romák sikeres integrációja szempontjából.

Harmadszor, annak is örülök, hogy a jelentés foglalkozik az uniós források legmegfelelőbb felhasználásának fontosságával. Döntő fontosságú, hogy a szakpolitikákat elegendő pénzügyi forrással támasszuk alá. Bár ezen a téren már értünk el némi előrehaladást, ennél többre van szükség.

Negyedszer, egyetértek a Parlamenttel abban, hogy be kell vezetnünk egy erős mechanizmust, hogy ezzel ellenőrizzük a romák integrációjának nemzeti stratégiáit.

Végül azt is érdeklődve tapasztaltam, hogy a jelentés javasolja a szegénység területi jellegének előtérbe helyezését, különös tekintettel az alulfejlett mikrorégiókra. A Bizottság gondosan meg fogja vizsgálni ezt az érdekes javaslatot.

Világosan látszik, hogy néhány tagállam csak akkor tud majd kellő mértékű előrehaladást elérni az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok megvalósításában, ha konkrét lépéseket tesznek a romák integrációjának javítására. Ezért legfőbb ideje, hogy határozottan cselekedjünk, nemzeti és uniós szinten egyaránt. Bár elsősorban a tagállamok felelnek a roma integrációs stratégiák megtervezéséért és végrehajtásáért, az EU is képes támogatni ezeket. Gondoskodnunk kell arról, hogy az erőfeszítéseket minden szinten egy összefüggő, következetes politikai keret fogja össze.

Bízom benne, hogy a nemzeti roma integrációs stratégiák uniós kerete – amelyet, mint az alelnök asszony az imént elmondta, a Bizottság áprilisban fog bemutatni – lehetőséget nyújt majd az uniós intézményeknek és valamennyi érdekeltnek, hogy egyesített erővel kézzelfogható változást érjenek el az európai romák életében.

  Kinga Göncz, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (HU) Elnök asszony! Hadd kezdjem egy történettel. B. Józsefet és feleségét kiskorú veszélyeztetése miatt jogerősen 10-10 hónap börtönbüntetésre ítélte egy magyarországi bíróság 2009-ben. Bűnük az volt, hogy két gyermekük nem járt iskolába. Amíg azonban bejártak, a gyerekeket inkább hazaküldték, mert sáros cipővel, piszkosan állítottak be. A cigánytelepen, ahol laknak, nincs betonút, így aztán a gyerekek mindannyiszor a mezőn átkelve, sáros lábbal érkeztek az iskolába. Bírták, ameddig bírták a megaláztatást, hogy leszidják és hazaküldjék őket, aztán egyre többször elkerülték az iskolát. A szüleiket meg emiatt börtönbüntetésre ítélték.

B. Józsefék gyermekei nem azért nem jártak iskolába, mert nem akartak tanulni. A körülményeik nem engedték, hogy tanulhassanak. Megfelelő ruha és cipő, otthoni víz és áram nélkül, tanszerek híján esélyük sem volt arra, hogy elvégezzék az általános iskolát. A halmozottan hátrányos helyzetű közösségek fölzárkóztatása komplex folyamat. Ez csak lépésről lépésre, a helyi szükségletekhez igazodva, hosszú távon valósulhat meg.

Európa ebben segíthet, hogy valós adatokra támaszkodva meghatározza a célokat, eszközöket biztosít hozzá, számon kéri a célok megvalósítását, követi a romák helyzetének változását. Az eddigieknél kevésbé bürokratikus, gyorsabb, átláthatóbb módszereket dolgoz ki, hosszabb távon támogatva egy-egy közösséget, amíg az valóban gondoskodni tud saját magáról.

Nem elég iskolát építeni B. Józsefék gyerekeinek, megélhetést nyújtó munka kell, etetni, ruházni, iskolába járatni tudják a gyerekeket a szülők. Emberhez méltó lakhatási körülmények kellenek, ahol fel lehet készülni a másnapi iskolai órákra, ahol van világítás és fűtés. Járható út kell, amin el lehet jutni iskolába és munkahelyre. És emberi szó, amely feledtetni tudja a megaláztatásokat.

Az európai roma stratégia nem hoz azonnali változást, de esélyt ad rá. Az igazi kérdés az, hogy tudunk-e olyan szabályokat, feltételeket teremteni, amelyek eljuttatják a segítséget azokhoz, akik nem tudnak versenyezni a forrásokért, akiknek alig van érdekérvényesítő képességük. Szükség van diszkriminációmentesség garantálására, nemcsak a munkaerőpiacon, hanem a társadalmi élet minden területén. Szükség van települési, iskolai szegregáció megszüntetésére, valós esélyek teremtésére, a roma közösségek bevonására európai, tagállami és helyi szinten is. És mindenekelőtt politikai elköteleződésre mindenki részéről, aki hozzá tud járulni a helyzet változásához európai szinten is.

Nem elég a tagállami roma stratégiákhoz keretet adni, hanem igazi európai roma stratégia kell, európai szintű felelősségvállalással, természetesen nem vitatva a tagállami felelősséget. Kérem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlament állásfoglalásában megfogalmazottakat teljes egészében ültessék át az anyagaikba, és az eredményekről rendszeresen számoljanak be a Parlamentnek.

  Andrey Kovatchev, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (BG) Elnök asszony, gratulálok Járóka asszonynak a kitűnő együttműködéshez. Az Európai Unióban élő nagyjából 12 millió roma integrációját nem lehet megvalósítani anélkül, hogy ez a szándék egyrészről a romákban, másrészről a tagállamok többségi népességében meglegyen.

A roma népesség integrációjáért a tagállamok és az Európai Unió egyaránt felelősek. Európai forrásokat kell használni az infrastruktúra javítására, új házak építésére vagy a meglévők felújítására, az oktatás és a munkaerőpiacra való bejutás javítására.

Nincs általános, mindenhol egyformán jól alkalmazható megoldás. Akár egy tagállamon belül is eltérő megközelítésekre lehet szükség a különböző régiókban. Úgy vélem, az európai alapok kedvezményezettjeit be kellene vonni az otthonuk vagy környezetük építésébe, hogy a velük szemben tanúsított szolidaritás miatt kialakuljon bennük az elkötelezettség érzése, és így gondos gazdává váljanak.

A politikai vezetésnek és az üzleti közösségnek újra fel kell fedeznie a romákat, és biztosítania kell, hogy könnyebben bejussanak a munkaerőpiacra, hogy hozzá tudjanak járulni az Európai Unió gazdasági fejlődéséhez és jólétéhez. Őszintén remélem, hogy ez a jelentés megfelelően megvalósul, és hozzá fog segíteni a romák jobb társadalmi és gazdasági integrációjához itt Európában.

  Hannu Takkula, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (FI) Elnök asszony, nem könnyű dolog mindent összeszedni egy percben, mindenesetre néhány gondolatot elmondanék a Kulturális és Oktatási Bizottság romakérdéssel kapcsolatos álláspontjából, amely kérdéssel összefüggésben Járóka asszony kiváló munkát végzett. Amikor én magam voltam e bizottság előadója, akkor és ott teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy ez egy emberi jogi kérdés.

10–12 millió roma él az EU-ban, amelynek ők is teljes jogú tagjai. Teljes körű jogokkal is kell rendelkezniük: emberi jogokkal a szó valódi értelmében. Ebbe az is beletartozik, hogy részt vehetnek a társadalmi döntéshozatalban és az európai döntéshozatali folyamatban.

Ha vetünk egy pillantást a jövőre, jól tudjuk, hogy az oktatás a kulcs. Egyúttal az oktatás a helyes módszer arra, hogy integráljuk a roma kisebbséget a társadalomba, és aktivitásra ösztönözzük őket. Gyors javulást kell elérni például a lakhatás és az infrastruktúra területén. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy hangsúlyozzuk az attitűd megváltoztatásának szükségességét magunk között, a többi európai körében. Meg kell szüntetni a szegregációt és a megkülönböztetést. Megfelelő lehetőségeket kell teremtenünk, és meg kell értenünk, hogy minden gyermek és roma fiatal külön egyéniség, ugyanolyan egyedi polgára az Európai Uniónak, mint mindenki más.

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

  Marian-Jean Marinescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony, ma a roma kisebbségről szóló európai stratégiát vitatjuk, ami fontos előrelépés az Európai Unió legnagyobb kisebbségének integrációja felé. Az Európai Uniónak szembe kell néznie a romaprobléma valóságával, amelyet egyrészről a romák általában vett gazdasági helyzete határoz meg, de ugyancsak szerepe van a saját hagyományaiknak is: a nomád életstílusnak és az alacsony iskolázottságnak, illetve – ennek folytán – a szakképesítés hiányának. Az oktatás lehetőséget jelent arra, hogy az egyén képesítést, szakmát és munkahelyet szerezzen, és ezek elengedhetetlenül szükséges lépést jelentenek a romák társadalmi integrációja felé.

Az integrációért való felelősség nem kizárólag a hatóságoké. A roma közösségnek meg kell értenie, hogy neki is meg kell tennie a szükséges erőfeszítéseket, és ténylegesen akarnia kell a társadalomba való beilleszkedést, származási vagy tartózkodási országtól függetlenül. A stratégiában szereplő kiemelt területek közé kell sorolni az állampolgári ismeretek oktatásának erősítését, a roma népesség kultúrájának és hagyományainak hozzáigazítását a modern társadalomhoz, valamint a szakképzés és átképzés ösztönzését. Véleményem szerint az oktatás mellett ezeket a területeket is kiemelt célkitűzésnek kell tekinteni.

A származási tagállamoknak kell a legnagyobb mértékben hozzájárulniuk az integrációs folyamathoz, de az uniós megközelítésre is rendkívül fontos szerep vár. A Bizottság által tervezett jövőbeni stratégiában olyan keretprogramokat kell javasolni, amelyek illeszkednek a roma közösség egyes részeinek nomád életmódjához, és ezeket minden tagállamban hasonló módon kell kidolgozni és végrehajtani.

  Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, képviselőcsoportom szerte Európában számos roma közösséget felkeresett, és látta az ott uralkodó szörnyűséges körülményeket. Nehéz elképzelni, hogy némelyik európai fővárosban hogyan élnek ezek az emberek. Ez egy ördögi kör, amelyből nagyon nehéz kitörni.

Hálás vagyok azért, hogy mindkét biztos megemlítette a szegénység kérdését. Úgy hiszem, a romák részéről a küzdelem mindenekelőtt a szegénység ellen folyik, és ez nemcsak a romák körében jellemző. Vigyáznunk kell, hogy ne okozzunk újabb megosztottságot azzal, hogy a roma közösségen kívüli szegények kritikusan szemlélik azt a tényt, hogy a romák hirtelen nagyobb pénzösszegekhez vagy több figyelemhez jutnak. Gondoskodnunk kell arról, hogy ez egy közös küzdelem legyen, amely természetesen a megkülönböztetés összes formája ellen is irányul.

A helyi szinten tett erőfeszítések szintén fontosak. Nagyon gyakori, hogy a közösségek vagy régiók sokat tesznek, de sajnos nem mindig a nemzeti kormány támogatásával. Módot kell találnunk arra, hogy helyi szinten is bevezessük az európai finanszírozást. Ennek érdekében összeállítottunk egy alternatív állásfoglalást, amelyről rövidesen beszélni fogok. Ezt az állásfoglalást főként Enciu úr javaslatára dolgoztuk ki, aki szintén ki fogja fejteni álláspontját ebben a kérdésben, hogy jobban megvilágítsa a problémát.

Remélem, hogy a Bizottság jó romastratégiával tud előállni. Amint azt mindkét biztos nagyon helyesen elmondta, ez az egész egy nyomon követő, támogató folyamatról szól, vagy ahogy ők mondták, a „work in progress”-ről. Ki kell derítenünk, ténylegesen mi történik a finanszírozással, mert már túl régóta ülünk és nézzük, hogy alig-alig történik valami. Nem akarom azt mondani, hogy semmi nem történt, de annyi bizonyos, hogy messze nem volt elég, és a források felhasználása nem a lehető legjobban történt.

Sok sikert kívánunk a magyar elnökségnek! Maximálisan támogatni fogjuk ebben az ügyben, hogy új stratégiát tudjunk készíteni, Önök pedig elmondhassák, hogy ez volt az elnökségük egyik sikeres eredménye. Számíthatnak a támogatásunkra.

Befejezésül szeretném megköszönni Járóka asszonynak ezt a kitűnő jelentést. Mivel támogatni akarjuk a jelentését, vissza fogjuk vonni az alternatív állásfoglalásunkat. Egyszerűen csak szerettük volna felhívni a figyelmet a helyi közösségekkel és hatóságokkal kapcsolatos problémára. Ugyanakkor támogatni akarjuk Járóka asszony jelentését is az Európai Parlament világos nyilatkozataként.

(Taps)

  Renate Weber, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, végre eljött a pillanat, hogy szavaznunk kell erről a jelentésről. Véleményem szerint ez a pillanat nem feltétlenül az ünneplésé: inkább úgy tekintem, hogy most kell bölcsnek lennünk, és megnézni, hogy eddig mit értünk el, és mit akarunk elérni a jövőben. Mivel azonban tudom, hogy milyen rengeteg munkába került e jelentés elkészítése, engedjék meg, hogy gratuláljak és megköszönjem, nemcsak az előadónak és a többi érintett képviselőnek, hanem az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság munkatársainak és politikai tanácsadóinknak is.

Amikor először elkezdtünk tárgyalni erről a kérdésről, mindnyájan abban reménykedtünk, hogy az Unió tényleg a romák integrációjának európai uniós stratégiája felé halad. Ehelyett lesz egy keretünk, és majd a tagállamok fogják eldönteni, hogy elkészítik-e saját stratégiáikat. A korábbi tapasztalatokra való tekintettel attól tartok – és hadd legyek most az egyszer pesszimista –, hogy ez olyan folyamat lehet, amely nagyon nagymértékben a pénztől, a finanszírozástól függ. Véleményem szerint a fejlett országokban az emberek nem feltétlenül azért „fedezték fel” a romákat, mert belátták, hogy a romák milyen rossz körülmények között élnek a származási országaikban, hanem mert zavarta őket a romák látványa az utcákon és a városok peremén.

Többről van itt szó, mint a finanszírozás. Nagyon sok szempontból e népcsoport alapvető emberi jogairól van szó. A biztos asszony arról beszélt, hogy dolgozni fogunk az előrehaladáson. Remélem, hogy ebből nemcsak a munkát fogjuk látni, hanem a valódi előrehaladást is.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, sajnos a sajtóban nap mint nap olvashatunk tudósításokat a romákkal szembeni diszkriminatív vagy rasszista cselekményekről. Ezért ezt a bizottsági közleményt természetesen maguk a romák is lelkesen várták, akárcsak az összes támogatójuk és mindenki, aki jelentőséget tulajdonít az Európai Unió alapvető értékeinek.

A Bizottságnak ezért ki kell dolgoznia egy keretet, egy európai stratégiát a nemzeti cselekvési tervekhez. A felelőssége messze túl fog mutatni a nemzeti cselekvési tervekhez szükséges európai keret kidolgozásán, mert a tagállamok ebben a témában csak akkor fognak előrehaladást elérni, ha erős ösztönzést kapnak a Bizottságtól, hogy elkötelezzék magukat az ügy mellett. Ehhez – mint azt a jelentés nagyon jól elmagyarázza – szükség lesz a kapott eredmények rendkívül pontos értékelésére, teljesítménymérő kritériumok és mutatók alkalmazásával. Ugyancsak szükség lesz az összes érdekelt fél és mindenekelőtt a roma közösségek bevonására. Szerintem nagyon fontos kapcsolatot teremteni az Európa Tanács roma közvetítők képzésével foglalkozó programjával. Ez alapfeltétel, ha azt akarjuk, hogy az integrációs projekteket regionális szinten siker koronázza.

Ezt követően az Európai Bizottságnak is részt kell vennie a saját projektjei – a saját maga által működtetett projektek, mint azt a jelentés javasolja, kísérleti projektek – révén, amelyeket folytathatna például az itt emlegetett mikrorégiókban, hogy ezek a példaértékű, figyelemreméltó projektek minden érdekelt felet meggyőzhessenek arról, hogy érdemes részt vennie az integrációs folyamatban.

Úgy vélem továbbá, hogy az Európai Bizottságnak is meg kell engedni, hogy éljen a hivatalos panasztételhez való jogával, amennyiben az értékek, európai jogszabályok és nemzeti cselekvési tervek nem a várakozásnak megfelelően alakulnak, szem előtt tartva a jogokhoz való egyenlő hozzáférést, a megkülönböztetésmentességet és a szabad mozgást.

  Cornelia Ernst, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, hogy rögtön a lényegre térjek, ez az egész arról szól, hogy egységes, kötelező uniós stratégiát vezessünk be, ahelyett hogy az egyes tagállamok 27 különböző, egyéni stratégiát készítenének. Amikor majd sikerül egy ilyenfajta egységes stratégiát végrehajtanunk, csak akkor válik lehetővé, hogy az EU-ban élő romák és szintik egyenrangú uniós polgárhoz méltó bánásmódban részesüljenek.

Miről van szó egyáltalán? Arról, hogy mindenkinek garantáljuk a szabad mozgást. Arról, hogy haladéktalanul eltöröljük a speciális roma iskolákat, és ha szabad így fogalmaznom, hogy véget vessünk a romákat sújtó apartheid rendszernek Európában. Az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésről van szó. Nem szívességet teszünk ezeknek az embereknek, csak megadjuk a törvényes jogaikat.

Mi, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja határozottan elutasítjuk a romákra és a szintikre vonatkozó külön politika gondolatát. Olyan politikára van szükségünk, amely kezdettől fogva az integráció szellemében működik, és amely kompenzálja a romák és szintik által elszenvedett hátrányokat, például a munkához jutás, a letelepedéshez való jog vagy az uniós finanszírozás igénybevétele terén. Egy dolgot azonban szeretnék hozzátenni. Mindennek a világon semmi hatása nem lesz, ha nem sikerül megoldanunk egy problémát, amelynek része a rasszizmus és a romák és szintik megbélyegzésének leküzdése szerte Európában. Ezt Európa egyik központi feladatának kell tekintenünk, és könyörtelen lépéseket kell tennünk a megkülönböztetés ellen. Nem szabad megtűrnünk a kétszínű hozzáállást a tagállamok körében és az EU egészében. Egyhangúlag kell fellépnünk.

  Mario Borghezio, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem értek egyet a jelentéssel, amikor azt mondja, hogy a romákkal foglalkozó politikát a Bizottságnak kell diktálnia a tagállamok felé. Ez a hozzáállás nem tartja be a szubszidiaritás elvét, ha igaz – márpedig igaz –, hogy ezeket az intézkedéseket helyi, regionális és országos szinten kell kigondolni és végrehajtani, mivel a hatásuk a régiókat és az ott élő lakosságot érinti.

Teljes mértékben egyetértek a befogadással és a megkülönböztetésmentességgel, de még mindig azt szeretném megtudni Reding biztostól, hogy hazájában, a Luxemburgi Nagyhercegségben mikor fogják végre engedélyezni a roma táborokat, mert ha nem tévedek, ott nem megengedettek. Ez a jelentés egy kicsit kiegyensúlyozatlannak tűnik, mert nagyon sok bekezdés szólít fel a romák támogatására, legyen szó férfiakról, nőkről, gyerekekről vagy idősekről (...). Ugyanakkor egy mondat sincs például arról, hogy súlyosan büntetni kellene az antiszociális viselkedést tanúsító romákat. Ki gátolja meg a roma gyerekeket az iskolába járásban, ha nem bizonyos roma szülők?

Úgy hiszem, ezek olyan témák, amelyeket bátran, szókimondóan kellene kezelnünk, dacolva a politikai korrektséggel. Nem a szirupos jótékonykodás, hanem a komoly, sebészi pontosságú intézkedések fogják lehetővé tenni, hogy felszámoljuk a bűnszervezeteket, a gyermekek kizsákmányolását és a szervkereskedelmet.

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, mindenki a romákról beszél, bármilyen kérdésről is van szó, a romák kerülnek elő. Erről szerintem Sarkozy úr tehet, mert úgy tett, mintha kiűzné őket.

Biztosra vettem, hogy a pénzügyi ügyletek utáni adóról szóló vitában is meg fognak jelenni. Valahányszor egy roma lókereskedő megpróbál felszámolni lábanként még pár eurót, előugrik majd egy keménykalapos adószedő, és követeli a szegény jószág egyik lábát, Barroso elnök járandóságaként.

Amikor eljött az ideje, hogy megvitassuk az Atlanti-óceánról szóló uniós stratégiát, teljesen arra számítottam, hogy javasolni fogják, hogy az óceán egy szakaszát tartsuk fenn e nemes törzs vízi ága számára. Árulhatnának horgokat az arra haladó hajóknak, és megígérnék, hogy a hajótestet bevonják a hátrahagyott kátrány egy részével.

Azt hiszem, érdemes lenne találnunk egy konkrét romát is, lehetőleg valamilyen fogyatékossággal és problémás szexuális irányultsággal. Aztán kinevezhetnénk a Bizottság elnökévé. Első lépésként kiárusítaná ezt a helyet, és senki nem merne panaszkodni.

  Edit Bauer (PPE). – (HU) Elnök asszony! Elsősorban szeretnék Járóka Líviának gratulálni. Sokéves munkája ért ma egy fontos mérföldkőhöz. Hosszas küzdelem után mára világossá vált, hogy a romák problémája európai probléma, és ez így van akkor is, hogyha Borghesio kollégám rámutatott arra, hogy a megoldásokat a tagországokban kell keresni. De az egységes európai térség bizony egységes stratégiát is kíván. Nem lehet a roma stratégiát megközelíteni csak kulturális szempontból. Ez nem csak kisebbségi probléma. S megoldhatatlan éppen úgy csak a szociálpolitika eszközeivel. Ezért fontos, hogy a stratégia átfogó intézkedéseket tartalmazzon, célirányosakat és fókuszált célkitűzéseket fogalmazzon meg. A stratégia kulcsterületei közül az oktatást, az oktatáshoz való hozzáférést kell kiemelni. Az iskolázottság ugyanis alapvető kérdése a foglalkoztathatóságnak. Több tagországban nagyszámú romacsoport él a szegénység csapdájában, miközben számukra soha nem lesz már megfelelő számú munkahely, mert képesítés nélkül gyakorlatilag foglalkoztathatatlanok. Külön figyelmet érdemel a roma lányok képzése, akik talán gyakrabban kerülnek korai iskolaelhagyók sorába, annak a gyakorlatnak a nyomán is, hogy a lányokat sokkal inkább kihasználják az otthoni munkákban.

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, egy újabb nagyon kényes kérdéssel foglalkozunk, és véleményem szerint ezt az Európai Parlamentnek meg kell oldania, a Bizottságnak meg kell oldania és a Tanácsnak is meg kell oldania, mert a romák befogadása immár nem lehetséges kizárólag az egyes uniós tagállamok szintjén.

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Képviselőcsoportja nagyon régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. Csak az elmúlt nyolc hónapot tekintve képviselőcsoportunk szinte minden olyan tagállamba ellátogatott, ahol a romák helyzete gyakran valóban nagyon bonyolult. Nemcsak azokat a telepeket tudtuk felkeresni, ahol a romák rendkívül rossz körülmények között élnek, hanem szerencsére néhány jó példát is láttunk. Ebbe beletartoznak az olyan esetek, amikor a helyi hatóságok szintjén nagyon jó együttműködést tapasztaltunk az e településeken élő romákkal, és láttunk olyan jó példákat is, ahol a helyi politikusok valódi erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a romáknak kedvező megoldást találjanak a helyzetre.

A mi problémánk az, hogy a társadalmainkban nagyon nagyfokú előítéletet is tapasztaltunk – és most itt azokra a tagállamokra gondolok, ahol a többi tagállamhoz képest talán súlyosabb problémák vannak a romákkal. Ezek az előítéletek a népesség többségi részében élnek, és ezért úgy gondolom, biztos asszony, hogy bármilyen cselekvési tervet terjeszt elénk, abban foglalkozni kell ezzel a nagyfokú előítélettel a többségi társadalom részéről, hogy elmagyarázza a többségi társadalomnak, hogy a romáknak nyújtott segítség és a társadalmi befogadásuk nemcsak a romáknak kedvez, hanem a társadalom egészének és ezáltal a többségnek is.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök asszony, nagyon örülök a Járóka-jelentésnek, mert lehetőséget ad arra, hogy megemlítsünk néhány konkrét kérdést.

A roma integráció stratégiáját egy bennfentes megközelítésnek kell vezérelnie, amelyet romák alakítanak ki a romák számára, ami a romák felhatalmazását jelenti, a döntéshozatali folyamatba való bevonásukat, roma munkatársak és közvetítők felvételét a helyi, országos és uniós szinten fontos pozíciókba. Véget kell vetni az uniós tagállamokban most is büntetlenül folyó jogellenes gyakorlatoknak: a romákkal szembeni erőszaknak, a szabad mozgáshoz való joguk megsértésének, a szélsőséges politikai pártok és politikusok fokozódó aktivitásának, a roma gyermekek szisztematikus szegregációjának az oktatásban, a romák széles körű települési szegregációjának, az emberkereskedelemnek, az egészségügyi ellátáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadásának, a roma nők kényszersterilizálásának.

Ezt a jelentést tehát számos ok indokolja, és a stratégiát még sokkal több indok támasztja alá, ezért én nagyon örülök a jelentésnek, a stratégiának; és ahogy Ön mondta, biztos asszony, folytassuk a munkát!

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, miközben az EU többségi társadalma gyorsan öregszik, a roma népesség létszáma gyorsan nő. Magyarországon, ahol a romák ma a népesség 6–8%-át képezik, 2050-re a munkaképes korú népesség több mint 50%-át ők fogják alkotni. Ezt természetesen tovább nehezíti, hogy a romák életét az EU-ban – ahogy korábban is volt – a munkanélküliség, az átlagtól jócskán elmaradó iskolai végzettség, a szervezett bűnözés és prostitúció, valamint a párhuzamos társadalomba való visszahúzódás határozza meg.

Ez a jelentés foglalkozik a problémák némelyikével, de egyoldalúan. Az integráció nem egyirányú utca. A romáknak is hozzá kell járulniuk mindehhez. El kell küldeniük a gyerekeiket iskolába, és be kell illeszkedniük a munkaerőpiacra. A régimódi struktúrák szerint működő roma közösségekben a nők gyakran különösen rossz helyzetben vannak.

Az iskolázottságuk hiánya és a munkaerőpiacról való kirekesztettségük csak tovább fog romlani, ha most nem cselekszünk, és még tovább fogja súlyosbítani a demográfiai változások által okozott integrációs problémákat.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagy öröm és büszkeség, hogy ma este ezt a stratégiát tárgyaljuk itt: öröm, mert Járóka Lívia kitűnő munkát végzett, és ezért köszönetet mondok neki, és büszkeség, mert ez olyan kezdeményezés, amelyet mi az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban már nagyon akartunk.

Ez egy kiváló jelentés, mert természetesen elítéli a romákkal szembeni megkülönböztetés vagy rasszizmus minden formáját, és azért is szeretjük, mert egy bámulatra méltó kulturális megközelítéssel ösztönzi a valódi integrációt. Azért is tetszik ez a jelentés, mert nemcsak a jogokat határozza meg, hanem bizonyos szükségletekre is felhívja a figyelmet.

Ezzel a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről megfogalmazott véleményben is foglalkoztunk. Gondolok itt különösen a roma gyermekek iskoláztatásával foglalkozó egész részre, ahol rámutattunk, hogy az iskoláztatás nemcsak jog, de kötelesség is, és ebbe a gyermekek családját is be kell vonni.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a roma kisebbségről szóló jövőbeli stratégiának az oktatásra kell összpontosítania, mivel ez a társadalmi integráció előmozdításának legfontosabb eszköze. A roma kultúra terjesztése mellett a romáknak törekedniük kellene arra, hogy megismerjék azon népek szokásait és kultúráját, akikkel együtt élnek, ezáltal elősegítve a valódi integrációt.

Talán az egyetlen dolog, ami hiányzik ebből a jelentésből, az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló 2004/38/EK irányelvre való hivatkozás. Ezzel kapcsolatban régóta várjuk, hogy a Bizottság adjon egy értelmezést arról, hogyan kellene átültetni a gyakorlatba, és most meg kellene tudnunk, hogy a tagállamok részéről mi a helyes és elvárható. Minden más szempontból ismét csak köszönöm az előadónak mindazt, amit sikerült elérnie.

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök asszony, nagyra értékelem Járóka asszony rendkívül jó munkáját e jelentés összeállításában, és őszintén gratulálok hozzá. Szeretnék azonban rámutatni, hogy a roma integrációs szakpolitikák eddigi kudarcának oka nem az volt, hogy ne lettek volna stratégiák, kiadott tervek vagy akár források.

A tényleges integrációt csak a roma közösség bevonásával, magukkal a romákkal együtt lehet elérni, más szóval azokkal az emberekkel, akikben – a helyi hatóságok mellett – megvan a képesség és különösen a vágy a programok végrehajtására. Ki ismerné jobban e közösség mélyen gyökerező problémáit, ha nem maga a közösség? Nem beszélve a helyi igazgatásról, amely napi szinten kezeli a problémákat. A leendő stratégiának a roma közösségek, a helyi hatóságok és a civil szektor közötti strukturált párbeszéden és együttműködésen kell alapulnia. A romáknak a néző szerepéből aktív résztvevői szerepbe kell átlépniük, hogy ezeket a nekik szánt intézkedéseket valóra válthassák. Eljött az idő, amikor a szavak után a tettek mezejére kell lépnünk.

  Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök asszony, tisztelt biztosok, Járóka asszony, nagyon nagyra értékelem a jelentését. Rengeteget dolgozott ezen a jelentésen, és bennünket is elvitt néhány látogatásra Magyarország azon részére, ahonnan Ön származik. A Regionális Politikai Bizottság azóta Romániában is járt, hogy a helyszínen ismerje meg az ottani helyzetet. Ezáltal az ember tényleg megláthatja a dolgok valódi állását. Kedves fogadtatásban részesül, az emberek zenélnek neki, ugyanakkor ott van a másik oldal is: az elmaradottság és az integráció hiánya. Mindezen okokból én előadóként a tavalyi év elején foglalkoztam ezzel a változással a Regionális Alapban.

Most már lehetőség van arra, hogy a regionális alapok 4%-át a kiszolgáltatott csoportok, ez esetben a romák lakhatására különítsék el. Be kell látnunk, hogy ez a finanszírozás még elmarad a szükséges mértéktől, és a programok nem elsősorban a romák lakhatási igényeit szolgálják ki. Mármost ez tényleg teljesen értelmetlen. Európa felkínálja a lehetőségeket, de a másik oldalon senki nem él velük. Ugyanez vonatkozik a Szociális Alapra is. Egyértelmű, hogy együtt kellene lebonyolítanunk azt a vitát.

A Regionális Politikai Bizottság soron következő ülésén a román Udrea fog ellátogatni hozzánk, hogy közösen megbeszéljük ezt a kérdést. A bizottság keretei lehetőséget adnak a nagyobb fokú kormányzásra, amikor az országok nem támogatják a régiókat és a helyi hatóságokat. Én tényleg sokat várok ettől. Néha az embernek akár kényszerhez is kell folyamodnia, ha a szokásos érvek nem használnak. Az Önök kísérleti projektjei nagyon jó kezdetet fognak jelenteni.

  Corina Creţu (S&D). – (RO) Elnök asszony, én is csatlakozom azokhoz, akik értékelik a ma tárgyalt jelentés készítőinek erőfeszítéseit és munkáját. Ugyanakkor azonban a realitások talaján kell maradnunk, és fel kell ismernünk, milyen sok dokumentumunk van már a romák helyzetéről, amelyek nem mindig tükröződnek a helyszínen látható konkrét eredményekben.

Hivatalosan egyik tagállamban sincs semmilyen rejtett vagy nyílt jogszabályi akadály vagy diszkriminatív politika, amely érintené a romákat. A megkülönböztetés bizonyos formái azonban mégis élnek, és erről itt a Házban is szoktunk beszélni, amikor az Európai Unió által kinyilvánított és elfogadott értékekre hivatkozunk. Azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan kulturális különbségek, amelyek időnként összeegyeztethetetlennek tűnnek. Úgy hiszem, hogy a társadalmi integrációra irányuló összes szakpolitikánál fontosabb az oktatás, mivel ez a leghatásosabb eszköz e közösség helyzetének javítására.

Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk ennek az etnikai csoportnak a sajátosságait, amelyek sok esetben a problémáikat okozzák. Románia például pozitív diszkriminációs mechanizmusokat vezetett be, többek között a középiskolákban és az egyetemi karokon fenntartott helyeket. Sok esetben azonban ezeket a közpénzből finanszírozott helyeket – nagy csalódásra – nem töltötték be.

A jelentés fontos és szükséges intézkedéseket irányoz elő. Remélem, hogy ezeket mindegyik tagállami kormány végre fogja hajtani. Ugyanakkor szükség van a roma közösség együttműködésére, amelynek fel kell vállalnia a rá jutó felelősséget és törekednie kell a helyzete megváltoztatására.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök asszony, tisztelt biztosok, mindenekelőtt szeretnék gratulálni különösen az előadónak, Járóka Líviának, valamint az árnyékelőadóknak ehhez a kitűnő jelentéshez, amely bemutatja a Parlament határozott iránymutatásait az EU közös romastratégiájának kialakításához. A Bizottságnak ezek alapján kellene összeállítnia egy stratégiát, amely kiegészítené és támogatná a tagállamok saját intézkedéseit, mert az állampolgáraikért elsődlegesen most és ezután is a tagállamok a felelősek.

A leendő stratégiának minden esetben átfogó, konkrét megközelítésre, valamint a Bizottság, a tagállamok és különösen a roma szervezetek közötti együttműködésre kell épülnie. Hazám, Finnország kész felkínálni a saját nemzeti romastratégiáját közös használatra. Az is létfontosságú, hogy a romák részt tudjanak venni a helyzetük javítására szolgáló intézkedések megtervezésében, és érdemben befolyásolhassák is a terveket. Nem szabad politikai tárgyakká válniuk, akiket fentről igazgatnak.

A romák társadalmi-gazdasági helyzetének javítására irányuló rövid távú projektek sem fognak semmilyen strukturális társadalmi változást eredményezni, és ezért a romapolitika végrehajtásának szorosan kapcsolódnia kell az élet különböző területein zajló országos fejleményekhez. Ehhez hasonlóan az uniós pénzügyi rendszereket is szorosan össze kell kapcsolni a szakértői értékelés folyamataival. Befejezésül a Bizottságnak azt a koncepciót javasolnám, hogy a romapolitika nyomon követésének legyen egy saját állandó ellenőrzési rendszere. A tagállamok számára ki kell dolgoznunk egy nyomon követési rendszert a romaügyek végrehajtásához, mégpedig egy állandó struktúrával rendelkező rendszert.

  Kinga Gál (PPE). – (HU) Államtitkár úr! Reading és Andor biztosok! Először is engedjék meg, hogy gratuláljak Járóka Líviának a kiváló jelentéséhez, illetve mindahhoz a munkához, amit ő itt 2004 óta következetesen folytat az európai roma közösségek védelmében.

Én ezt a mai vitát a gyermekek szemszögéből ragadnám meg. Hiszen minden gyermeknek gyakorlatban is biztosítania kell ma Európában az esélyekhez, a felemelkedéshez való hozzáférést. Legyen ez egy többségi közösséghez tartozó, vagy éppen egy kisebbségi közösséghez tartozó gyermek. Jelenti ez, hogy esélyt kapjon minden gyermek a testi és szellemi fejlődéshez, ami jelenti épp úgy a napi meleg ételt, mint az oktatáshoz való jogot.

Mindez, ami ma természetesen jogként kellene megjelenjen a gyermek, így a roma gyermek oldalán, az a másik oldalon az állam, és aláhúzom, a szülők kötelességeként és felelősségeként kell megjelenjen. Ma a mélyszegénységben halmozottan hátrányos helyzetben élő gyermekek aránya uniós szinten 19%, és ezen gyermekek nagy száma roma. Egy uniós szintű roma stratégiának éppen ezért a Járóka-jelentést alapul véve, például a krízistérképek révén kell erősítenie a tagállami és társadalmi összefogást, és szükséges bátorítania a helyi kezdeményezéseket. Hiszen mindnyájunknak az az érdeke, hogy bebizonyítsuk, hogy lehetséges a szemléletváltás a környezetünkről. Üdvözlöm, hogy a magyar elnökség egyik legfőbb prioritásaként kezeli ezt a roma stratégia kialakítását, és hogy ebben szorosan együttműködik Járóka képviselő asszonnyal.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) A romák társadalmi kirekesztettségének gazdasági, szociális helyzetének problémája a közép-kelet-európai államok csatlakozása óta ad okot vitára Európában. Ám ez nem azt jelenti, hogy a jelenség ne lett volna jól ismert már azelőtt is. Magam is egy olyan tagállamban, Romániában élek, ahol évtizedek óta együtt él az egyébként sokszínű roma közösség románokkal, magyarokkal. Bár a kapcsolat soha nem volt súrlódásoktól mentes, a kommunizmus bukása óta eltelt két évtizedben felerősödtek a feszültségek. A volt szocialista országokban a piacgazdaságra való áttérés legnagyobb vesztesei éppen a romák voltak, hiszen eltűntek, vagy visszaszorultak azok a tevékenységi formák, amelyekből megéltek ezek a közösségek. A felelősség közös, felelősek vagyunk mindannyian, de felelősek sorsukért a roma közösségek, felelős Európa is, amely eddig nem vett tudomást a problémáról. Járóka Lívia jelentésének legfontosabb mondanivalója, hogy a diszkrimináció tilalmával, annak teljes megszűnésével távolról sem lehet megoldani, ismétlem, ezt az európai problémát.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (FR) Elnök asszony, szeretném megdicsérni a magyar elnökség, valamint Andor és Reding biztosok őszinte elkötelezettségét. Mindazonáltal, Reding asszony, tisztáznunk kell az Európában élő nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó alapvető elveket.

Először is, a nemzeti kisebbségi státus nem tisztán országos ügy, hanem európai ügy is. Másodszor, a nemzeti kisebbségeket hatékonyan lehet integrálni a többség és a kisebbség kölcsönös, közös, de aszimmetrikus felelőssége alapján. A többségnek nagyobb a felelőssége, de azért a kisebbségre is jut. A nemzeti kisebbségeket asszimilációs kényszer nélkül kell integrálni. A megkülönböztetés tilalma pedig önmagában nem elegendő, csak a pozitív intézkedésekkel szembeni kedvezményes elbánás tud hozzájárulni a nemzeti kisebbségek valódi integrációjához.

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök asszony, a roma népesség társadalmi-gazdasági integrációja az EU tagállamainak többségét kihívások elé állítja. Ez egy sokszínű, nagy létszámú népesség, amelyet azonban egy egészként kell kezelni. E közösség sorsából jó néhány alkalommal lett már választási kampánytéma.

Ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen járulni a roma polgárok jólétéhez, mindenekelőtt a strukturális alapokból származó forrásokat kell felhasználni, és ezekkel jól kell gazdálkodni. Az új házak építése vagy a meglévők felújítása, a közművekhez, valamint az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és munkahelyekhez való hozzáférés javítása olyan életképes megoldások, amelyek lehetővé teszik a célkitűzésünk megvalósítását. Ugyanakkor fel kell használnunk a roma népesség sajátosságait is, a szokásaikat, kultúrájukat és hagyományos kézműiparukat.

A Roma Integráció Európai Évének kijelölésével segítenénk ráirányítani a figyelmet e közösség problémáira. A tömegsport és az élsport ugyancsak jó módszer a roma népesség integrálására.

  Rovana Plumb (S&D). – Elnök asszony, Európán belül Románia ad otthont a legnagyobb roma közösségnek, e kisebbség nagyjából 1,5 millió tagjának. A romák társadalmi integrációja nagymértékben el van maradva – sőt, sokan utópiának is tartják –, úgy az igazgatásban, mint a közösségben. Jelenleg teljes mértékben a román kormány foglalkozik e kisebbség integrációjával. Ezért szükségünk van egy európai stratégiára, hogy keretbe foglalja a romák társadalmi-gazdasági befogadására, oktatási, képzési lehetőségek és munkahelyi támogatás biztosítására irányuló nemzeti erőfeszítéseket, különös tekintettel a nőknek szóló programokra.

Kulcsfontosságú az olyan erőfeszítések támogatása, amelyek segítségével tartós foglalkoztatáshoz jutnak, hogy ezáltal elkerülhessék a társadalmi kirekesztést és a szegénységet. Határozottan támogatom azt a gondolatot, hogy a Bizottság minden évben mutasson be egy jelentést a romák integrációjának európai uniós stratégiájában elért előrehaladásról. Szeretnék gratulálni Járóka Líviának és Göncz Kingának, és üdvözlöm a Tanács és a Bizottság kötelezettségvállalását.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, azzal, hogy ma a roma polgárokról szóló európai stratégia összeállításáról folytatjuk a vitát, végre beismerjük, hogy ez a probléma uniós hatáskörbe is tartozik, nemcsak nemzetibe. A stratégia jobb végrehajtása érdekében támogatom egy európai roma ügynökség létrehozásának ötletét. Ezáltal sikeresen véget tudnánk vetni az etnikai alapú megkülönböztetésnek, az ezzel járó összes következménnyel együtt.

Amennyiben lesz egy ellenőrzési rendszer a stratégia végrehajtásának nyomon követésére, ezt az összes tagállamra alkalmazni kell, és nemcsak azokra, ahol ez a közösség nagy létszámban van jelen. Fennáll a veszély, hogy az NGO-k kezelésében lévő uniós források nem fognak konkrét eredményeket hozni. Az állami hatóságoknak közre kellene működniük a projektek kedvezményezett szervezeteiként. Ugyancsak támogatom a jelentésben felvetett ötletet egy európai válságtérkép létrehozásáról, amely megmutatná a szegénységtől, társadalmi kirekesztéstől és hátrányos megkülönböztetéstől leginkább sújtott uniós mikrorégiókat.

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, hálás vagyok ezért a parlamenti vitáért. Úgy hiszem, a Bizottság sokat fog belőle profitálni az európai keret elkészítése során, és személyesen nekem is sokat jelent, amikor a jövőre szóló kohéziós politikán, különösen az Európai Szociális Alap jövőjén dolgozunk.

Ebből a vitából megtudtam, hogy tovább kell törekednünk az egyszerűsítésre. Tovább kell dolgoznunk azon, hogy az ESZA-n belül nagyobb teret kapjon a társadalmi befogadás. Ki kell dolgoznunk egy olyan területi megközelítést, amely igazodik azoknak a régióknak a sajátos szociális körülményeihez, ahol a romák többsége él, és többet kell tennünk azért, hogy munkahelyeket teremtsünk a szakképzetlen vagy alacsony képzettségű embereknek.

Két dolgot azonban szeretnék nagyon röviden tisztázni. Először is, a szegénységnek nagy a szerepe, de ne higgyük azt, hogy a romák mint kategória azonos helyzetben vannak az általában vett szegényekkel, mert a szegénység és a munkanélküliség a romák körében sokkal magasabb, mint a többségi társadalomban. Ezért gondolom úgy, hogy az Európa 2020 stratégia jó keretet nyújt, és hozzá fog segíteni a megfelelő stratégiák, szakpolitikák és pénzügyi támogatás kialakításához.

Végül elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy a Bizottság miért európai keretet dolgoz ki, és nem európai stratégiát mint olyat. Nincs időm hosszan kifejteni, de egyszerűen a helyszínen tapasztalt sokszínűség az oka. Van egy közös európai probléma, de Romániától Franciaországig, Szlovákiától Portugáliáig nagyon különböző, hogy az egyes tagállamokban hogyan jelenik meg, és hogyan kellene beépíteni a nemzeti stratégiákba, és nekünk ezzel tisztában kell lennünk.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, csatlakozva a kollégám által elmondottakhoz, a mai vita igazán hasznos volt, akárcsak az Önök előadásában leírtak legnagyobb része. Figyelembe fogjuk venni a Bizottságnál most folyó munka részletes kidolgozása során.

A nemzeti romastratégiák európai uniós keretét elsőként az európai roma integrációs platform keretében fogjuk bemutatni, mivel – mint ezt a parlamenti képviselők közül is sokan elmondták – a munkánkba be kell vonnunk a roma népességet, és szükség van a felelősségvállalásukra. Az is nagyon fontos – és most az elnökséghez fordulok –, hogy az elkövetkező hónapokban végzett munkánkhoz nyomon követés is tartozzon, hogy lássuk, a projektek hogyan fognak megvalósulni a gyakorlatban. Egyetértek a képviselőkkel, akik szerint a regionális alapok sajnos nincsenek a lehetőségeknek megfelelően kihasználva, és azokkal is egyetértek, akik azt mondták, hogy olykor leginkább a helyi hatóságok tudják megkeresni a megoldást. Segítenünk kell őket a továbblépésben.

Néhány képviselő kérdezte a szabad mozgásról szóló irányelvet. Elkészült a végleges elemzés az irányelv átültetéséről az összes tagállamban. 2010-ben 21 tagállamba látogattunk el, és további hat látogatás van tervben. A tagállamok jelentős számban módosították a szabályaikat, vagy most folyik a szabályok módosítása, így a szabad mozgásról szóló irányelvet a korábbiaknál sokkal jobban fogják alkalmazni.

  Zoltán Balog, a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony! Biztos asszony! Biztos úr! Valóban, a mai vitát nem lehetett volna jobban időzíteni. Tehát a legjobb időzítés, hiszen áprilisban meg fog jelenni a Bizottságnak a közleménye, és aztán pedig szeretnénk a Tanácsnak a munkájába is beépíteni ezt a közleményt. Ez azt jelenti, hogy az illetékes tanácsi formációkban lefolytatott viták után a következtetések elfogadásához kérni fogjuk az Európai Tanács támogatását is. Vagyis a legmagasabb állam és kormányfői szinten is kell, hogy legyen roma ügyben kötelezettségvállalás az Európai Unió részéről.

Ahhoz a vitához szeretnék még néhány gondolatot mondani, amelyik azt a kérdést veti föl, hogy etnikai kérdésről beszélünk, vagy pedig valamifajta szociális, gazdasági kihívásról. A vitát nem szeretném eldönteni, nem is tudom eldönteni. Úgy gondolom, hogy mind a kettőről szó van és fontos, hogy megtartsuk mind a két megközelítést. Tehát annyiban szociális, gazdasági kérdésről van szó, ahogy a biztos úr is mondta, hogy a mélyszegénység, az egy általános probléma még mindig nagyon sok helyén az Európai Unió tagállamainak. Ugyanakkor a mélyszegénységen belül van egyfajta etnikai diszkrimináció, és ezért különösen oda kell figyelni a romákra akkor, amikor esélyeket nyújtunk. De ha nem nyújtunk esélyeket, akkor a kevéshez, a semmihez hiába követeljük emberi jogi alapon a hozzáférést, mert nincs mihez hozzáférni. De ha adunk, akkor ha lehetőséget teremtünk, akkor oda kell figyelni arra, hogy ezekhez a lehetőségekhez a romák is hozzáférjenek, ne szorítsák ki őket ebből.

Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak új megközelítésre van szüksége. Jó lenne fölfedezni ebben a problémában a lehetőséget, hogyha átvinnénk a probléma oldaláról a lehetőség oldalára a roma ügyet. Hiszen gondoljunk bele abba, hogy micsoda munkaerőbázis, micsoda munkaerőkincs és lehetőség van a belső munkaerő utánpótlás biztosításában ebben az embercsoportban, ebben a tömegben.

A legjobb beruházás, ez több helyen elhangzott, az oktatásnak a javítása. Valóban: a jövőbe való beruházás, az az oktatás. És ez egy kulcspont, amikor arról beszélünk, hogy hogyan lesz emberekből, akik inaktívak, nemcsak azért, mert nincs munkájuk, meg nincs tanulási lehetőségük, hanem azért inaktívak a szó mélyebb értelmében, mert föladták a reményt. Úgy gondolják, hogy nekik úgysincs semmi esélyük, és ezért nem is akarnak már semmit az élettől. Talán már az államtól is legfeljebb segélyeket akarnak. Nagyon fontos, hogy az intézkedések tárgyából ezek az emberek az intézkedések alanyává válhassanak, hogy partnerként ők maguk is vegyenek részt ebben.

Ma kevés szó esett a jó gyakorlatokról. Fontosnak tartom, hogy nyilvántartsuk a jó gyakorlatokat, és legalább olyan fontosnak tartom, hogy a rossz gyakorlatokat is nyilvántartsuk, hiszen azokból sokszor többet lehet tanulni, a rossz gyakorlatok hibáiból, mint a jó gyakorlatokból. És úgy gondolom, hogy a források megvizsgálása, a források felhasználásának a megvizsgálása, az európai uniós forrásokról van szó, mind jó gyakorlatokat, mind pedig rossz gyakorlatokat mutat.

És végül valóban talán a legfontosabb az, hogy meggyőzzük a többséget. Meggyőzzük a többséget, a nem roma többséget Európában arról, hogy az integráció az nem kizárólag valamilyen humanitárius parancs, hanem ez az ő alapvető érdekük is, mert hiszen Európa mindannyiunké és csak akkor lehet jó a többségnek a közérzete, hogyha a kisebbség is jól érzi magát. Köszönöm szépen ezt a vitát, és bízom benne, hogy továbbra is számíthatunk a támogatásukra.

  Lívia Járóka, előadó. – Elnök asszony, nagyon rövid leszek. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a sok hasznos észrevételt. Engem és kiváló árnyékelőadóimat egyaránt megerősítettek abban a véleményünkben, hogy a politikai jelszavak soha nem válnak valóra, ha nincs mögöttük megfelelő jogalap, pénzügyi támogatás és ösztönzők, illetve egy uniós mechanizmus az érdekelt felek intézkedéseinek koordinálására – a önkormányzatoktól egészen a Tanácsig, kihasználva a többszintű kormányzás előnyeit. Ez az egész helyzetet új megvilágításba fogja helyezni. Szilárdan hiszem, hogy egy nagyon erős roma integrációs stratégia jöhet létre a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában meghatározott feladatok, célok, alapelvek és eszközök, valamint az Unió megosztott kompetenciái, támogatása, koordinálása és kiegészítő fellépései alapján.

Befejezésül szeretnék hangot adni annak az elmúlt hat évben kialakult reményemnek, hogy a készülő bizottsági közlemény támogatni tudja majd ezeket a pontokat, és jó alapot nyújt, amelyre a magyar elnökség bátran támaszkodhat az európai romastratégia elindítására tett kötelezettségvállalásával. Nagyon hálás vagyok ezért. Tisztában vagyok vele, hogy ez az európai stratégia nem fogja megoldani a problémát; tudom, hogy nagyon sok múlik rajtunk, romákon is. A szavak és ígéretek semmit nem érnek, ha nincsenek melléjük tettek Brüsszelen kívül, a romatelepeken.

A kormányoknak és a romáknak meg kell tenniük, amit vállaltak: határozottan cselekedniük kell, hogy kézzelfogható eredményeket érjenek el. Megértjük, hogy ebben milyen felelősség jut ránk, és teljes mértékben pártoljuk a közös partnerségünket. Ez a folyamat nekünk, romáknak és szerintem az Európai Unió egészének is sokkal többről szól, mint a kölcsönös bizalom. Egy értékközösség építéséről is szól, amelyben mindnyájan osztozhatunk, és amelyből mindnyájan részesülhetünk, hogy tényleg szembe tudjunk nézni az elmúlt hat évben itt tárgyalt számtalan nehézséggel. Köszönöm az Önöktől kapott támogatást, és Renate Weberhez és más árnyékelőadókhoz csatlakozva én is szeretnék köszönetet mondani az Állampolgári Jogi Bizottság titkárságának és az összes tanácsadónak, akik velünk együtt nagyon keményen megküzdöttek ezért.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Sajnálom, hogy ilyen kegyetlenül kellett gazdálkodnom a felszólalási idővel, de mint láthatják, nagyon el vagyunk késve a következő napirendi pont megkezdésével, ami a kérdések órája.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A tavalyi év eseményei, köztük a romák kiűzése egyik országból a másikba, illetve az ezzel az etnikai csoporttal szembeni megkülönböztetés és a társadalomból való kirekesztésük arra késztették az Európai Uniót, hogy konkrét lépéseket tegyen. Ebbe beletartozik a romák integrációjának európai uniós stratégiája, amelyet az Európai Parlament kezdeményezett. Ennek az etnikai csoportnak a befogadása nem csupán emberi jogi szempontból kötelesség, hanem gazdasági szükségszerűség is, nem pusztán erkölcsi kötelesség, hanem valamennyi tagállam elemi pénzügyi érdeke. Figyelembe véve, hogy a kirekesztés milyen méreteket ölt, a romák általános integrálása lényegében emberi jogi kérdéssé vált. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európa egészére vonatkozó roma integrációs stratégia elfogadásával mi itt az Európai Parlamentben azt demonstráljuk, hogy az Európai Unió nem hagyja magukra a tagállamokat a romák integrációs problémáinak kezelésében. Mint a közelmúlt eseményeiből láthattuk, ezeket a problémákat nem lehet tisztán nemzeti szinten megoldani, következésképpen szorosabb együttműködésre van szükség az Európai Unió és a tagállamok között. Az is nagyon fontos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok mozgósítsák a meglévő uniós stratégiákat és intézkedéseket, összehangolják a fellépéseiket és közös alapot találjanak a romák társadalmi és gazdasági befogadása érdekében. A stratégia csak úgy tud aktívan megvalósulni, ha sikerül közös európai megközelítést kialakítani az európai romák integrációjának kérdéseiben. Emellett a romaügyekről szóló uniós politika megfogalmazásának folyamatába a lehető legnagyobb mértékben be kell vonnunk a roma közösség képviselőit is.

  Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) A romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló jelentés felsorolja az EU-ban élő roma közösségeket érintő problémákat és nehézségeket. Az utóbbi két évtizedben Közép- és Délkelet-Európában a szegénység természete drámaian megváltozott. A politikai és gazdasági változások a hagyományos közösségek felbomlásához vezettek, a romák pedig ezáltal elvesztették a mozgási lehetőségüket, és a társadalom legerősebben kirekesztett, legkevésbé iskolázott alcsoportjává váltak. A roma népesség ráadásul a demográfiai növekedés tipikus sajátosságait mutatta. Miközben a többségi társadalom elöregszik, a nagy népességnövekedés folytán a romák aránya egyre nő a társadalomban. Mindebből világosan látható, hogy ha a romák körében nem sikerül javítani a foglalkoztatási szinteken, és ha nem illeszkednek be jobban a többségi társadalomba, a helyzet elviselhető szinten tartásának költsége folyamatosan emelkedni fog, beleértve a szociális támogatás és juttatás költségeit, az oktatás nélkülözhetetlen költségeit, a biztonság fenntartásának pluszköltségeit, a szociális kiadások felügyeletére fordított adminisztratív költségeket és az egészségügyi ellátás megnövekedett költségeit. A romák integrációja ezért nem csupán erkölcsi kötelesség és emberi jogi szempontból vett kötelesség, hanem mindinkább gazdasági szükségszerűség is. Az eddig bevezetett intézkedések többsége úgynevezett jogilag végrehajthatatlan szabályozás. Ha azonban ebben az ügyben előrehaladást akarunk elérni, a romák integrációjának európai uniós stratégiájával túl kell lépni ezen az úgynevezett puha jogon, és a stratégiát fel kell venni az elsődleges jog révén létrehozott eszközök közé.

  Katarína Neveďalová (S&D), írásban. – (SK) Úgy vélem, most már mindnyájan tudjuk, hogy a romakérdés nemcsak egyes tagállamok vagy tagjelölt országok számára probléma. Páneurópai problémáról van szó, amely haladéktalanul megoldást kíván.

A romák többségi társadalomba való beilleszkedésének legnagyobb akadálya a szegénység és az alacsony iskolai végzettség. Az oktatás kulcsfontosságú az életszínvonal emeléséhez és a hőn áhított civil társadalom megteremtéséhez. A munkahelyteremtés nagyon nehéz, és – számos ifjúsági szervezet tagjaként – tudom, jelenleg milyen helyzet vár a fiatalokra a munkaerőpiacon. A roma népesség körében sokkal rosszabb a helyzet, ami a romák marginalizálódásához és a bűnözés megnövekedéséhez vezet, ez pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet.

Nem volt olyan régen, hogy Franciaország kitelepítette a bulgáriai és romániai romákat. Ezek az intézkedések nemcsak az alapvető emberi jogok feltételezett megsértése miatt kerültek ellenőrzés alá, hanem az uniós szabályozás megsértése miatt is. Ezért teljes mértékben egyetértek a Bizottság nyilatkozatával, miszerint hozzá kell járulni az érdekelt felek közötti, belföldi, nemzetközi és különösen európai szintű jobb együttműködéshez.

  Algirdas Saudargas (PPE), írásban. – (LT) Bár az Európai Unió legnagyobb etnikai kisebbségét képezik, a tagállamokban élő roma közösség még mindig megkülönböztetésnek és szegregációnak van kitéve. Egyetértek több képviselőtársammal, akik azt mondták, hogy a romák integrációja terén nagyon fontos egy európai szintű stratégia kialakítása. Minden tagállamban kitűnő példákat találhatunk arra, hogyan csökkentsük a romák kirekesztését a különböző területeken: az oktatásban, a kultúrában, a foglalkoztatásban, az egészségügyi ellátásban, illetve hogyan növeljük a romák részvételét a politikai és társadalmi életben. Az ilyen kezdeményezések azonban nem elég ismertek. Véleményem szerint az Európai Unió ezért megfelelő platform lehetne a tagállamok közötti együttműködés javításához, a bevált gyakorlatok és tapasztalatok összegyűjtéséhez és terjesztéséhez, illetve a finanszírozás biztosításához. Bár az uniós szint nagyon fontos, úgy gondolom, a leghatékonyabb eredményeket helyi vagy regionális szintű fellépéssel lehet elérni. Csak konkrét helységekben vagy városokban fogjuk jobban megérteni az adott térség problémáit, szükségleteit és társadalmi közegét, és ebből következően a végrehajtott projektek közelebb lesznek azokhoz, akiknek ezeket szánják.

  Monika Smolková (S&D), írásban. – (SK) Nagyon közelről kísérem figyelemmel a romakérdést, mert Kelet-Szlovákiában élek, ahol a romák többségben vannak. Támogatom a romák integrációjának stratégiájáról szóló állásfoglalás-tervezetet.

Ma, március 8-án ünnepeljük a nők jogaiért folytatott küzdelem 100. évfordulóját. A nőkkel szembeni megkülönböztetést is a mai napon tárgyaljuk, és amikor erről a stratégiáról beszélünk, emiatt külön kell beszélnünk a kisebbségi csoportból származó nőket érő megkülönböztetésről is. A romák a népesség leginkább hátrányos helyzetű csoportjai közé tartoznak Európa-szerte. Olvastam Járóka Lívia nyilatkozatát: „A szegénység az új generációt is fenyegeti – nem a roma származásuk miatt, hanem a szüleik munkanélkülisége miatt”. Szeretném hozzátenni, hogy ez a társadalmi kirekesztés következménye is. A munkanélküliség folytatódni fog, különösen a roma népesség körében, de azt tudjuk, hogyan integráljuk a romákat a kulturális tevékenységekbe és a társadalmi életbe, akár azonnal.

A nemek közötti egyenlőség problémája a kisebbségi csoportokban még rosszabb. A romák integrációjával kapcsolatban ezért nem szabad megfeledkeznünk a roma nőkkel való párbeszédről, akik érzelmileg jobban tudnak hatni a gyermekeikre és a jövő generációra.

  László Tőkés (PPE), írásban. – (HU) Mindenekelőtt őszinte elismerésemet fejezem ki azért, hogy a magyar EU-elnökség a romák befogadásának kérdését prioritásai közé felvette. A magyar kormány ez irányú elkötelezettségének ékes bizonyítéka az a körülmény, hogy a magyar néppárti delegáció soraiban üdvözölhetjük Járóka Lívia jelentéstévőt, az Európai Parlament egyedüli roma képviselőjét, valamint az, hogy Balog Zoltán, az ügy előadója, az újan létrehozott felzárkóztatási államtitkárság élén foglalkozik a többszörösen hátrányos helyzetű cigányság feltámogatásával. Ezek alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy a magyar EU-elnökség a cigányok ügyének rendezése terén jó példával jár Európa előtt. A roma stratégia vonatkozásában fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az Unió területén élő, 12 milliónyi roma népesség integrációjának kérdése olyan közös európai ügy, melynek megoldásában egyaránt ki kell venniük a részüket az egyes tagországoknak és az uniós intézményeknek. Találóan mutatott rá Orbán Viktor miniszterelnök, hogy amennyiben a mélynyomorban és a társadalmi, etnikai kirekesztettségben élő cigányok problémáit nem akarjuk a "nomadizálás" – a kivándorlás – útján az EU fejlett országaiba "exportálni", úgy egységes fellépéssel és közös erővel kell megoldást találnunk tarthatatlan helyzetükre. Eredményes munkát kívánok az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak, nem utolsó sorban pedig a magyar EU-elnökségnek ahhoz, hogy idén júniusra elkészítsék és véglegesen tető alá hozzák a romák integrációjának korszakos jelentőségű stratégiáját.