Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2011. március 10., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

14.1. Pakisztán – a kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti meggyilkolása
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont hat állásfoglalási indítvány vitája Pakisztánról, Shahbaz Bhatti kisebbségügyi miniszter meggyilkolásáról(1).

 
  
MPphoto
 

  Jean Lambert, szerző. – Elnök úr, azt hiszem, hogy mindannyiunkat mélyen megrázott és felháborított Shahbaz Bhatti miniszter meggyilkolása, nem utolsósorban azért, mert itt a Parlamentben ismertük őt: ellátogatott hozzánk, sokunkkal találkozott; de azért is, mert ez egy újabb kifejezetten szimbolikus gyilkosság volt, olyan valakire csaptak le, aki a pakisztáni kisebbségek közti megbékélést és együttműködést kereste.

Nemcsak az ő családjának kell részvétünket kifejeznünk, hanem mindazok családjának, akik terrortámadásban vesztették életüket Pakisztánban. Ezen a héten két ilyen támadást láttunk, amelyekben többen haltak meg és sérültek meg, mint például a londoni bombarobbantásokban.

Az egész népesség szenved, és a megfélemlítés aláássa a demokráciát Pakisztánban. Bizonyos választókörzetekben, például Kvettában, demográfiai változásokat tapasztalunk, mert a megfélemlítés távozásra kényszeríti az embereket.

Állásfoglalásunk fontos a munka folytatása és támogatása, valamint a tolerancia és a kölcsönös megértés szempontjából. Szeretném elmondani, hogy minderre az Európai Unióban is szükségünk van, ahol – véleményem szerint – bizonyos utóbbi időben elhangzott miniszteri nyilatkozatok nem segítették ezt elő. Tehát jó vezetést várunk el Pakisztánban – és az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, noha Shahbaz Bhatti, a vallási kisebbségekért felelős pakisztáni miniszter az őt ért sorozatos fenyegetéseket követően kérte, hogy erősítsék meg a védelmét, március 2-án merénylet áldozata lett. Részvétünket nemcsak szeretteinek, hanem minden olyan pakisztáninak is küldjük, aki türelmesebb társadalomban szeretne élni. Valódi csapás érte Pakisztánt és az egész emberiséget.

Miért utasították el a pakisztáni hatóságok a miniszter kérését, hogy páncélozott hivatali autót kaphasson, és hogy olyan testőröket választhasson magának, akikben megbízik? Azzal, hogy az istenkáromlással kapcsolatos embertelen törvények megváltoztatására szólított fel, maga is az emberi jogok védelmezője volt.

Ugyancsak szeretnénk leróni a tiszteletünket a pakisztáni emberi jogi bizottság elnökének, Naeem Sabir Jamaldininek a munkája előtt is, akit március 1-jén gyilkoltak meg.

Gyakorlati cselekvésre van szükség, például – a kormánykörökre is kiterjedő – vizsgálatokra. Mindennek a nemzetközi normákkal összhangban kell történnie, mert a büntetlenségnek véget kell vetni. Az Európai Uniónak figyelemmel kell kísérnie a helyzetet, és meg kell próbálnia pénzügyi támogatást nyújtani a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének segítségével.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző.(PL) Elnök úr, az elmúlt 10 hónapban az Európai Parlament összesen három állásfoglalást fogadott el, amelyek a vallásszabadság helyzetével foglalkoztak a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban.

2010 májusában erről a témáról beszélgettünk itt Strasbourgban a kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti társaságában. Ma a halálának körülményeit vitatjuk meg a Parlamentben. Egy magas rangú állami vezető meggyilkolása, ami március 2-án következett be, egyetlen dolgot jelent: Pakisztánban senki sem érezheti biztonságban magát a radikális iszlamistáktól. Nemcsak azok vannak veszélyben, akik bírálják az istenkáromlást halálbüntetéssel sújtó ősi törvényt, de azok is, mint például Bhatti úr, akik nyilvánosan kiállnak a vallási türelmetlenség áldozatai mellett.

Tíz hónap után látható, hogy az Európai Unió jelenlegi Pakisztánnal kapcsolatos politikája nem hozza meg a várt eredményeket. Ezért támogatom azt az állásfoglalásunkban szereplő javaslatot, hogy tartsunk kerekasztal-tárgyalásokat a pakisztáni kisebbségek helyzetéről. Úgy vélem, hogy az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatnak határozottan kell reagálnia az Iszlámábádban történt eseményekre, mielőtt még több ember esik áldozatul, és mielőtt már túl késő lesz.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola, szerző.(FI) Elnök úr, Shahbaz Bhatti és az egész családja bámulatos példája annak, hogy bátor, elvhű és lojális emberek mire képesek. Alig hat hónapja töltötte be hivatalát, amikor a pakisztáni parlament elfogadott egy jelentős reformot, amely a közhivatalokban 5%-os kvótát határozott meg az ország kisebbségeinek. Ez csak egyike a demokratikus reformoknak, amelyeket Bhatti úr kezdeményezett, és amelyekre a pakisztáni kormány nagyon büszke lehet.

A legjelentősebb közülük talán a „vallások közti harmonikus párbeszéd”, amelyet helyi szinten indított el, és amely a terrorizmust kiváltó feszültségek és problémák megoldását tűzte ki célul. Úgy látom, hogy az ötlet megalapozhatja a Nobel-békedíjat, és remélem, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdításának munkája nem áll le Pakisztánban, noha a szélsőségesek átmenetileg győzelmet arattak, amikor végeztek az ország leginkább stratégiai módon gondolkodó emberi jogi aktivistájával. Ha sikerül párbeszédet teremteni egy olyan országban, amely a radikális iszlám központja, akkor ennek pozitív hatásai az egész világra kiterjednek.

Alig egy hónapja találkoztam Bhatti úrral. Beszéltünk arról, hogy meghalhat. Nem volt naiv. Nagyon jól tudta, hogy a vakmerőség hová vezethet. Nemsokára meghalok, mondta, de addig megpróbálom megváltoztatni az igazságtalan törvényeket, amennyire csak tőlem telik. Meghalok, de a törvény fennmarad, és milliók életére lesz hatással.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Peter van Dalen, szerző.(NL) Elnök úr, attól tartok, hogy Pakisztánban egyre romlik a helyzet. Egymást követik a támadások, és úgy tűnik, hogy a kormány már nem akar közbeavatkozni. A múlt év januárjában Taszír kormányzó ellen követtek el merényletet, múlt héten pedig az egyetlen keresztény szövetségi minisztert, Bhatti urat is meggyilkolták. Az Európai Unió és a tagállamok számos különböző módon tartanak fenn kapcsolatot Pakisztánnal. Afganisztánnal kapcsolatban folyik az együttműködés, sok százmilliónyi segély ömlik az országba oktatásra és újjáépítésre, és erőfeszítések történnek a felekezetek közti párbeszéd előmozdítására.

Itt az ideje azonban leszögezni valamit. A pakisztáni oktatási rendszert meg kell reformálni, és véget kell vetni annak, hogy a kisgyerekekbe gyűlöletet oltsanak a keresztények ellen. Az árvíz utáni helyreállításra szánt segélyeket igazságosan kell elosztani, vagyis a nem-muszlimoknak is részesedniük kell belőlük. Ez nem csak a Nyugat érdeke. Ha a pakisztáni kormány és a biztonsági szolgálatok nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet, az ország a szélsőségek mocsarába süllyed. Nagyon kevés idő van ennek a trendnek a megfordítására.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares, szerző.(PT) Elnök úr, gyakran csak alig valamit tudunk elérni itt az Európai Parlamentben a sürgős ügyekről szóló állásfoglalásainkban, de az ilyen esetekben, ahol legalább két kérdés merül fel a szólásszabadsággal és a vallásszabadsággal kapcsolatban a Pakisztánhoz hasonló országokban, ott legalább két dolgot kell elérnünk, hogy hallathassuk a hangunkat.

Mindenekelőtt azt szeretném mondani a tolerancia és a vallásszabadság védelmezőinek Pakisztánban, hogy nincsenek egyedül. Ez egy nagyon szerény cél, de azt hiszem, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy némi méltóságot és tiszteletet érjünk el a vitában, és ez az üzenet el fog jutni Pakisztánban azokhoz, akik támogatják a vallásszabadságot, tehát először is el szeretném mondani nekik, hogy nincsenek egyedül.

Másodszor, világossá szeretném tenni a pakisztáni kormány számára, hogy nem akadályozhatja meg, hogy a pakisztáni szélsőségesek azt higgyék, mindenki nevében beszélnek, mert ez egy olyan ördögi kör, amelybe az istenkáromlással kapcsolatos törvények kapcsán az államok gyakran beleesnek, amint ez most Pakisztán vagy korábban például Indonézia esetében történt. Egy lármás kisebbséggel állunk szemben, amely nagy hangon beszél, és amely végső soron azt kezdi hinni, hogy mindenki nevében szól, mert sikerül megfélemlítenie a társadalom többi részét. Következésképpen ebben az esetben, ha a kormányok nem járnak élen a szabadság megvédésében hazájukban, és nem harcolnak a büntetlenség ellen, nem emelnek bástyát a méltóságnak, félő, hogy egész országukat megfertőzi a türelmetlenség.

A pakisztáni kormánynak ezért minden részletre kiterjedően ki kell vizsgálnia Shahbaz Bhatti meggyilkolását, és a nyomozást addig kell folytatni, amíg az eredmény meg nem születik, amint ez Pandzsáb kormányzójának esetében történt. Semmiképpen sem engedheti meg, hogy a nyomozást tönkretegyék azok a praktikák, amelyeket a rendőrség és a pakisztáni titkosszolgálatok alkalmazni szoktak, és amelyek már kisiklattak vizsgálatokat, többek közt a korábbi miniszterelnök, Benazir Bhutto meggyilkolásával kapcsolatos nyomozást is. Ezért létfontosságú, hogy a pakisztáni kormány elérje, hogy ne a szélsőségesek uralják a közbeszédet, nekünk pedig fenn kell tartanunk a szolidaritásunkat a tolerancia védelmezőivel az országban.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Shahbaz Bhattit az úgynevezett istenkáromlással kapcsolatos törvények nevében egy fundamentalista csoport gyilkolta meg, amely – amint az mostanában egyre gyakoribbá válik – isten nevét saját hatalmi tervei előmozdítására használja.

Ezzel az állásfoglalással elismerésünket és köszönetünket akarjuk kifejezni azért a példáért, amelyet Shahbaz Bhatti az évek során mutatott nekünk. Remélem, hogy ez a fájdalmas áldozat figyelmeztetésül szolgál az Európai Unió kormányainak és a külügyi főképviselőnek, hogy konkrét cselekedeteknek kellene felváltaniuk az eddigi néhány erőtlen megszólalást.

Az elmúlt hónapokban ugyanis az Európai Unió, vagyis inkább a Tanács és a Bizottság, a Parlamenttel ellentétben, arra a vitára pazarolta az időt, hogy szerepeljen-e a „keresztény” szó erőtlen elítélő nyilatkozataikban, miközben továbbra is brutális módon mészárolták a keresztényeket, gyakran azért, mert kapcsolatba léptek a Nyugattal, bár semmi nyugati nem volt bennük. Ezért azt hiszem, hogy a Bizottság és a Tanács jobban tennék, ha ezúttal példát vennének a Parlamenttől.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Stihler, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is szeretném leróni tiszteletemet Shahbaz Bhatti bátorsága és munkája előtt. Tudom, hogy a Házban sok képviselőtársam találkozott vele személyesen, és a pakisztáni kisebbségi közösségek érdekében, jogaik fenntartásáért végzett elkötelezett munkája példaként szolgál mindannyiunk számára. Ténylegesen kockáztatta az életét, tudta, hogy a fenyegetések szaporodnak, bátorságát el kell ismernünk. Ő az életét vesztette, mi pedig itt a Házban elvesztettünk egy barátot.

Mi tehetünk hát? Úgy vélem, hogy több fontos pont van ebben az állásfoglalásban. Létfontosságú a 13. bekezdés, amelyben felszólítjuk az illetékes uniós intézményeket, hogy népszerűsítsék a vallási türelem ügyét a társadalomban. A Bizottságot is felszólítanám, hogy a tárgyalások során és a kereskedelmi ügyekben is vesse fel az emberi jogok kérdését. Az intézményekről és Pakisztán kormányáról szóló 19. bekezdés is fontos, akárcsak a demokrácia és az emberi jogok elismerésére irányuló felszólítás.

Úgy vélem, hogy végül mindannyian biztosak szeretnénk abban lenni, hogy részvétnyilvánításunkat elküldik, és remélem, hogy a Parlament elnöke személyes levelet küld Shahbaz Bhatti édesanyjának. Múlt héten volt a temetés, és azt hiszem, hogy ez is fontos.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, két hónapon belül Bhatti úr a második magas rangú pakisztáni állami vezető, akit meggyilkolnak. Mind Bhatti úr, mind Szalman Taszír kormányzó meggyilkolását alaposan ki kell vizsgálni, és az elkövetőket bíróság elé kell állítani.

Bhatti úr meggyilkolásán kívül szeretnék még egy égető pakisztáni emberi jogi ügyet felvetni, nevezetesen a Beludzsisztán tartományban kialakult helyzetet. A beludzs kisebbség üldözése folytatódik, és az Amnesty International szerint legalább 90 beludzs aktivistának – tanárnak, újságírónak és ügyvédnek – nyoma veszett, vagy meggyilkolták őket. Más emberek, mint például a segélyszervezetek munkatársai, tanárok, újságírók és kormányzati hivatalnokok is üldözésnek és fenyegetésnek vannak kitéve.

Az Európai Parlamentnek és az EU-nak világos üzenetet kell küldeniük Pakisztánba, és sürgetniük kell a pakisztáni kormányt, hogy tegyen meg mindent az ilyen helyzetek elkerülése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Kiil-Nielsen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, ezek a merényletek természetesen tűrhetetlenek, ami azonban még ennél is elfogadhatatlanabb, az a büntetlenség légköre, amely a támadások szaporodásának ellenére fennáll. A pakisztáni állampolgárok és az áldozatok családjai sajnos nem várhatnak sokat egy olyan igazságszolgáltatástól, amelyet a korrupció, a megfélemlítés, a gyengén képzett nyomozók és ügyészek romba döntöttek. A nyomozások évekig elhúzódnak, és diszkriminatív törvények alapján folytatják le őket. Az igazságszolgáltatás büntetőjogi része különösen reformra szorul, és mind belföldön, mind külföldön meg kell alapoznia hitelességét.

Egy közvélemény-kutatás szerint, amelyet a Heinrich Böll Alapítvány végeztetett el az egyetemeken, a fiatal pakisztániak úgy vélik, hogy az ország fennmaradása szempontjából az igazságszolgáltatás hitelessége fontosabb a haderőnél és a parlamentáris rendszernél.

Az Európai Uniónak ezért minden rendelkezésére álló eszközzel erősítenie kell az igazságügyi együttműködést Pakisztánnal.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Pakisztánban egymás után hallgattatják el a reform és a haladás hangjait. Shahbaz Bhatti tudta, hogy veszélyben van, úgy is mint keresztény egy olyan országban, ahol általános a vallási türelmetlenség, és úgy is mint kisebbségügyi miniszter, aki félelmet nem ismerve elítélte hazája istenkáromlással kapcsolatos drákói törvényeit. Mégsem volt hajlandó megjuhászkodni azok előtt az iszlám fanatikusok előtt, akik halálosan megfenyegették.

Mindössze két hónappal ezelőtt Pandzsáb kormányzóját, Szalman Taszírt meggyilkolták saját testőrei. Bhatti azonban még testőröket sem kapott, ezért rendkívül könnyű célpontjává vált az állig felfegyverzett terroristáknak, akik akkor végeztek vele, amikor a kabinetülésre tartott.

Miért nem követték Bhatti urat felfegyverzett kormányőrök? Ez az egyik a sok kérdés közül, amelyet Zardari elnöknek fel kell tennünk. Remélem, hogy tud rá válaszolni. Azt is remélem, hogy az alelnök/főképviselő rábírja arra, hogy mutasson példát a pakisztáni társadalom ijesztő radikalizálódásának megakadályozására.

Ez elsősorban egy emberi tragédia. Egy rendkívül bátor és elvhű ember életét vesztette, és mi demokrataként tisztelettel adózunk és meghajlunk a neve és életműve előtt ebben a mai vitában. Részvétünket nyilvánítjuk szeretteinek a gyász óráiban.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében.(SK) Elnök úr, az iszlám saria törvény szó szerint úgy rendelkezik, hogy bárkit, aki megsérti az iszlámot, halálra kell ítélni.

Nem tudom, hogy az iszlám világban milyen cselekedeteket tartanak az iszlám megsértésének, de az emberi jogok és a vallásszabadság védelmezőinek meggyilkolása Pakisztánban és más iszlám országokban azt mutatja, hogy néhány iszlám spirituális vezető civilizált értékeinket, amelyek nagy döntési szabadságot adnak az embereknek, hitük elleni fenyegetésnek tart, és kész habozás nélkül fetvát mondani bárkire, aki területén nyíltan hirdeti, hogy támogatni kell az emberi és polgári jogokat.

Shahbaz Bhatti, a pakisztáni kormány minisztere, Szalman Taszír, Pandzsáb tartomány kormányzója és Sabir Jamaldini, a pakisztáni emberi jogi bizottság koordinátora számunkra az iszlám törvény fanatikus alkalmazásának ártatlan áldozatai. Ezeknek az áldozatoknak a példájával nemcsak a pakisztáni embereket akarják elriasztani attól, hogy nagyobb szabadságot keressenek, hanem az országot vezető politikusokat is attól, hogy megváltoztassák a politikai rendszert, hogy így aztán továbbra is olyan szabályokat tiszteljenek, amelyek a középkorba nyúlnak vissza.

Ha azonban nem akarjuk, hogy az iszlám országok reformista politikusai konfliktusba kerüljenek vallási hatóságaikkal, akkor véleményem szerint arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a konstruktív párbeszéd alapját az iszlám spirituális vezetőivel a civilizációk békés egymás mellett élése tekintetében…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki (ECR).(PL) Elnök úr, egy miniszter meggyilkolásáról beszélünk, egy olyan emberéről, aki nyíltan hangoztatta keresztény gyökereit, és aki katolikus volt. Egy újabb pakisztáni gyilkosságról tárgyalunk, ami azt mutatja, hogy a hatóságok nem urai a helyzetnek, és ez gond. Ezen a ponton nem azt mondjuk, hogy az elnök vagy a pakisztáni kormány rosszindulatúan járt el. Mi azzal vádoljuk őket, hogy nem képesek garantálni azoknak a kormányzati embereknek a biztonságát, akiknek a vallása eltér az ország többségétől. Ez ennek az országnak a tragédiája, amely lépésről lépesre egyre agresszívebbé válik, és egyre inkább megtelik gyűlölettel a nem-iszlám vallások iránt. Ez egy valós probléma. Biztos vagyok abban, hogy nyíltan kell beszélnünk róla.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A „catch-the-eye” eljáráshoz érkeztünk.

Nagyon sok képviselő jelezte nekem – és mivel a képviselőcsoportok vezetői és helyettesei közül többen itt vannak, ezért említem meg ezt most –, hogy egy kicsit több rugalmasságra volna szükségünk, amikor olyan sürgős vitákra kerül sor, melyek esetén nyilvánvalóan sok képviselő érdeklődik egy meghatározott téma iránt. Most valamennyire figyelembe fogom venni azt, hogy a képviselők milyen mértékben iratkoztak fel felszólalóként a későbbi vitákban.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE).(DE) Elnök úr, meggyilkolása előtt egy héttel beszéltem Shahbaz Bhattival iszlámábádi irodájában, és tudta, hogy veszélyben van. Sokkal jobban aggódott azonban amiatt, hogy észrevette, hogy különösen az elmúlt hónapokban és Szalman Taszír pandzsábi kormányzó meggyilkolásával kapcsolatban sok ember visszariadt attól, hogy szembeszálljon a szélsőségesekkel. Minisztereknek, parlamenti képviselőknek, újságíróknak, ügyvédeknek, akik korábban mindig szerepet vállaltak, már nem volt bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak a szélsőségesek kihívásaival.

Úgy vélem, hogy mindenkit fel kell szólítanunk Pakisztánban, hogy vegye fel a harcot az intoleranciával, mert ellenkező esetben együtt vagy külön-külön félresöprik őket. Sherry Rehman, ez a bátor politikus, aki módosító javaslatokat terjesztett be az istenkáromlással kapcsolatos törvényekhez, különösen veszélyben van. Ezért felhívom a pakisztáni parlamentet, hogy védje meg őt azzal, hogy végre módosítja az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket a javaslata alapján. Ez a szélsőségek elleni közös fellépés világos jele volna.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş (S&D).(RO) Elnök úr, Pakisztán kisebbségügyi miniszterét, Bhatti urat azon vita közepette gyilkolták meg, amelyet az istenkáromlást halálbüntetéssel sújtó törvény általa is támogatott módosítása váltott ki. Úgy vélem, hogy az az intolerancia, amelyre az istenkáromlást büntető törvények épülnek, szintén szerepet játszott azoknak a vezető személyeknek a döbbenetes meggyilkolásában, akik a szólás- és vallásszabadságért harcoltak Pakisztánban. Ugyanakkor a Bhatti úrral kapcsolatos incidenst a pakisztáni politikai vezető réteg nagy része, a média és különböző etnikumú és vallású emberek elítélték, ami jó jel. Ezért ennek a kormánynak kötelessége, hogy megakadályozza az intoleranciára épülő erőszakos incidenseket, és folytatnia kell a pakisztáni alkotmányba ágyazott demokratikus értékek, az egyetemes emberi jogok és a gondolatszabadság elveinek tiszteletben tartására tett erőfeszítéseit.

 
  
MPphoto
 

  Constance Le Grip (PPE).(FR) Elnök úr, engem is mélyen megrázott a pakisztáni kormány kisebbségi ügyekért felelős keresztény minisztere, Shahbaz Bhatti úr ellen 2011. március 2-án elkövetett gyáva merénylet.

Ez a terrorista támadás számos más bátor, toleráns pakisztáni ellen elkövetett merénylet sorába illeszkedik, akik szenvedélyesen kiálltak az emberi jogok és az emberi jogok védői mellett, legyenek azok akár férfiak, akár nők.

Ismételten felszólítjuk a pakisztáni kormányt, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg ennek a gyáva merényletnek a felderítésére, és biztosítsa, hogy a vallási fanatikusok által fenyegetett emberek valóban hatékony védelemben részesüljenek. Természetesen elsősorban, de nem kizárólag Sherry Rehman asszonyra gondolok.

Ismét határozottan felszólítom az Európai Unió valamennyi illetékes intézményét, hogy a tárgyalások során, tekintettel a készülő együttműködési szerződésekre, beleértve az Unió és Pakisztán közötti együttműködési szerződésre, kössenek ki egy, a vallásszabadság és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó záradékot.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE).(PL) Elnök úr, ismét az emberi jogok megsértésének ügyéről beszélünk Pakisztánban, ezúttal azért, mert nemrég meggyilkolták Shahbaz Bhatti minisztert, aki bírálta az ország istenkáromlással kapcsolatos törvényeit, és védte a vallási kisebbségek jogait. Szembeszállt az intoleranciával és a vallási diszkriminációval.

Az Európai Parlament erről a brutális gyilkosságról szóló állásfoglalásával fejezi ki ellenállását a Pakisztánban fokozódó, brutális vallási tisztogatással szemben, és egyhangúan tanúsítja, hogy nem hagyja, hogy a vallási kisebbségek, akiknek a jogai nagyon gyakran sérülnek, egyedül maradjanak. Kötelességünk elítélni azokat a jogtalan cselekedeteket, amelyek más emberek szabadságát és életét fenyegetik. Ezért hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire fontos, hogy támogassuk az emberi jogokért harcoló nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseit, hogy Pakisztán demokratikusabb ország legyen, és megszűnjön az erőszak.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, januárban elítéltük Pandzsáb kormányzójának, Szalman Taszírnak a meggyilkolását.

Néhány héttel később az erőszakos események Shahbaz Bhattinak, a pakisztáni kormány kisebbségügyi miniszterének 2011. március 2-ai meggyilkolásával folytatódtak.

Ashton alelnök erőteljesen elítélte a gyilkosságot, és mély aggodalmát fejezte ki az intolerancia és az erőszak Pakisztánban uralkodó légkörével kapcsolatban, amely az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló heves vita nyomán alakult ki.

Bhatti úr a pakisztáni kormány egyetlen keresztény tagja, és az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tartásának jól ismert szószólója volt. Azon kevesek közé tartozott, akik fel merték emelni a szavukat, bár tudta, hogy Szalman Taszír meggyilkolása után életét veszély fenyegeti. Ez mégsem akadályozta meg abban, hogy védje a jogait, amelyek végső soron a pakisztáni alkotmányba vannak foglalva.

Ashton alelnök felszólította a pakisztáni kormányt, hogy tegye a dolgát, és nyújtson megfelelő védelmet azoknak az állami hivatalt betöltő embereknek és a civil társadalom tagjainak, akiket fenyegetések érnek.

Az EU üdvözli Jamali miniszterelnök kijelentését, hogy a kormány mindent megtesz az elkövetők bíróság elé állítása érdekében. Jamali úr tiszteletet érdemel, hogy részt vett Bhatti úr temetésén.

A kormánynak most be kell tartania ígéreteit, és ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetőit és felbujtóit bíróság elé kell állítania. Bhatti és Taszír urak nyíltan bírálták az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és élen jártak a módosításokra tett erőfeszítésekben. A Taszír-gyilkosság után kialakuló légkörben azonban a módosításokat visszavonták a parlamentben.

Az istenkáromlással kapcsolatos törvények, amelyek megsértése halálbüntetéssel jár, nem egyeztethetők össze azokkal a közös értékekkel, amelyeket a Pakisztánnal való viszonyunkban elő szeretnék mozdítani. Ezek a törvények justizmordhoz és a vallási kisebbségek elleni megkülönböztetéshez is vezettek már.

Bár erőteljesen támogatjuk Pakisztán demokratikus kormányát, és minden erőnkkel segítjük, hogy megbirkózzon a terrorista támadások példátlan hullámával, a kormány tagjainak is fel kell lépniük a vállalt elvek érdekében. A vallás- vagy lelkiismereti szabadság egyetemes emberi jog, amelyhez a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága elválaszthatatlanul kapcsolódik.

A Tanács éppen most fogadott el olyan következtetéseket, amelyek emlékeztetik az EU-t arra a kötelezettségére, hogy megvédje ezeket az alapvető jogokat, és fokozza erőfeszítéseit ezeknek a jogoknak a terjesztése és megvédése érdekében mindenütt és mindenki számára.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hat állásfoglalási indítványt(2) kaptam, amelyeket az eljárási szabályzat 110(2) szabálya alapján nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban.(PL) Szeretném részvétemet nyilvánítani a meggyilkolt pakisztáni kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti családjának. Remélem, hogy a bűncselekmény elkövetőit rövidesen letartóztatják, és megfelelően megbüntetik. Ez a brutális incidens, amelynek az áldozata egy magas rangú állami tisztviselő volt, aki a kisebbségek egyenlő jogaiért harcolt Pakisztánban, újabb bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz helyzetben van ez az ország. Jelenleg folytatott politikánk sajnos nem hozta meg a várt eredményeket. Ezért az Európai Uniónak olyan meghatározott lépéseket kell tennie, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a törvény betűjének és a demokráciának nagyobb tisztelete legyen a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban.

Véleményem szerint, ha jelentősen növeljük munkánk intenzitását – megszervezzük és megtartjuk az éves EU-Pakisztán találkozókat a pakisztáni kisebbségek helyzetéről az Európai Parlament bevonásával –, kézzelfogható eredményeket érhetünk el. A ma elfogadott állásfoglalás szövegével összhangban teljes mértékben támogatom, hogy általunk nyújtott pénzügyi támogatást olyan szervezeteknek adjuk, amelyek az emberi jogokat védik, és harcolnak az istenkáromlással kapcsolatos törvények ellen. Remélem, hogy növelni tudjuk ennek a támogatásnak a mértékét. Abban is bízom, hogy a megfelelő diplomáciai eszközök alkalmazásával képesek leszünk rábírni a pakisztáni kormányt arra, hogy tartsa tiszteletben az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közti együttműködési szerződés demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos záradékába foglalt rendelkezéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Shahbaz Bhatti, pakisztáni kisebbségügyi miniszter az ország istenkáromlással kapcsolatos törvényeinek megváltoztatására törekedett, és megölték. A jelentések szerint a pakisztáni tálibok vállaltak felelősséget a gyilkosságért, és bejelentették, hogy ugyanez a sors vár az istenkáromlással kapcsolatos törvények más kritikusaira is. Itt az ideje annak, hogy határozott lépéseket tegyünk a reformerek és az emberi jogi aktivisták védelme érdekében, akik a szabadságért kockáztatják életüket. Felszólítom a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy érje el, hogy a többi, veszélyben lévő emberi jogi aktivista védelmet kapjon, és hogy a Shahbaz Bhatti miniszter elleni merényletet hatékonyan és rövid időn belül kivizsgálják. Az elkövetőket bíróság elé kell állítani, és a kormánynak keményen kell fellépnie, hogy elrettentő hatást érjen el.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – A vallásszabadság egy szószólóját elveszíteni szerencsétlenség, kettőt elveszíteni viszont egyértelműen gondatlanság. Amikor Szalman Taszír kormányzó meggyilkolását vitattuk meg, figyelmeztettem, hogy a vallási szélsőségesség előretörhet Pakisztánban. Nem telt el két hónap, és újabb tragédia történt. A pandzsábi tálib mozgalom vállalta a felelősséget Shahbaz Bhatti meggyilkolásáért. A pakisztáni hatóságok visszautasították a miniszter kérését, hogy páncélozott autót használhasson. Ez a hanyagság bűnrészessé teszi a hatóságokat a gyilkosságban. Azt szeretném remélni, hogy az Európai Unió felveti a magas rangú állami tisztviselők meggyilkolásának ügyét a pakisztáni hatóságoknál, és felszólítja őket, hogy helyezzék hatályon kívül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, amelyek a vallási erőszak eszkalálódását kiváltották.

 
  
MPphoto
 
 

  Tadeusz Zwiefka (PPE), írásban.(PL) Két hónappal ezelőtt a plenáris ülésen, amikor szintén egy emberi jogi kérdést vitattunk meg, elítéltük a Pandzsáb kormányzója, Szalman Taszír ellen elkövetett támadást. Akkor és most ugyanarról vitáztunk: az istenkáromlással kapcsolatos, sokat vitatott törvények megváltoztatására tett kísérletekről. A két tragikus esemény szorosan összefonódik egymással, mert az áldozatok együtt dolgoztak a pakisztáni nemzeti és vallási kisebbségek érdekében, és azok védelmében, akik áldozatul estek a vallási türelmetlenség tálibok által terjesztett ideológiájának.

A nyugati világ sajnos csak a vélemények radikalizálódásának előretörését figyelheti meg abban az országban, ahol nem egészen egy évtizede Benazir Bhutto demokratikus reformokat vezetett be. Pakisztán káoszba süllyed – a tálibok terrorizálják az országot, és egyre gyakrabban követnek el olyan támadásokat, mint ami például március 8-án Pandzsábban történt, ahol is 25 embert öltek meg.

Már jelentések szólnak a következő emberről, akit a szélsőségesek halálra ítéltek: a pakisztáni parlamenti képviselőről, korábbi újságíróról, a nők és vallási kisebbségek jogainak szószólójáról, a szólásszabadság védelmezőjéről, Sherry Rehmanról. Ő terjesztette be a pakisztáni parlamentben az istenkáromlásért kiszabott büntetések módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A következő ülésen az ellene végrehajtott támadást fogjuk elítélni?

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet
(2) Lásd a jegyzőkönyvet

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat