Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2644(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0224/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0224/2011

Viták :

PV 23/03/2011 - 17
CRE 23/03/2011 - 17

Szavazatok :

PV 24/03/2011 - 6.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0118

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2011. március 23., Szerda - Brüsszel HL kiadás

17. A Japánban kialakult helyzet, ideértve az atomerőművekkel kapcsolatos riasztást is (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
Jegyzőkönyv
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a Japánban kialakult helyzetről, ideértve az atomerőművekkel kapcsolatos riasztást is.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék a Tanács nevében részvétet nyilvánítani a japán népnek, azoknak, akik elveszítették szeretteiket, és akiket bármilyen módon érintettek a több mint 10 napja történt tragikus események. Tisztelettel adózom azoknak, akik most bátran és eltökélten küzdenek a szörnyű földrengés, szökőár és nukleáris baleset következményeivel.

Az Európai Unió a japán nép mellett áll ezekben a rendkívül nehéz és emberpróbáló időkben. Máris igen kézzelfogható módon nyújtottunk segítséget Japánnak. Az Európai Tanács már a földrengés napján felszólította a főbiztost és a Bizottságot minden megfelelő támogatás mobilizálására. Működésbe hoztuk a polgári védelmi mechanizmust a tagállamok által felajánlott segítség koordinálásának előmozdítása érdekében.

Az Európai Unió nagyon rövid időn belül reagált a japán kormány segélykérésére. Az Európai Unió továbbra is készen áll a humanitárius és műszaki segítségnyújtásra, valamint minden speciális segítségnyújtásra, amelyet a japán hatóságok megfelelőnek tartanak.

A Tanács nevében külön köszönetet szeretnék mondani Georgieva biztos asszonynak és a főképviselő asszonynak a katasztrófára adott gyors és fokozottan összehangolt válaszért. A Japánban tevékenykedő uniós polgári védelem teljes támogatásunkat élvezi. Az egyes tagállamok is készek igen nagylelkű támogatást nyújtani.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a Tanácsnak majd nyomon kell követnie a japán válság makrogazdasági hatásait. A miniszterek március 15-én az Ecofin-reggelin már előzetes vitát folytattak a témáról.

Nyilvánvaló, hogy egyik legfőbb aggodalmunk a Fukusima Dai Icsi atomerőműben kialakult helyzet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar elnökség, tekintettel az események súlyosságára és azoknak Európára való lehetséges hatásaira, késlekedés nélkül cselekedett, különösen a nukleáris kockázat tekintetében.

Azonnal összehívtuk a nukleáris kérdésekkel foglalkozó munkacsoportot és egy rendkívüli Energiaügyi Tanácsot a Japán helyzet, ill. annak Európára való esetleges hatásainak felmérése, valamint az uniós válaszra való reflektálás érdekében.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács legeslegelső üzenete szolidaritásról és részvétről tanúskodott, valamint arról, hogy készen állunk humanitárius és műszaki segítséget nyújtani. Üzenetünk fontos része a japán nép állhatatosságának és erejének elismerése is, különösen azoké az embereké, akik most is a fukusimai helyzet megoldásán dolgoznak.

Ők a szélsőségesen nehéz körülmények ellenére is állhatatosan folytatják munkájukat. Ennek köszönhetően most már van némi remény az atomerőművel kapcsolatban, bár a helyzet továbbra is súlyos. A fő probléma az, hogy az atomerőmű környékén magas szennyezettséget mértek.

Továbbra is támogatnunk kell Japánt. Számos tagállam részt vesz a segítségnyújtásban vagy bilateriális módon vagy különböző, a Bizottság vagy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által irányított koordinációs mechanizmusok révén. Amint arról a magyar vidékfejlesztési minisztert, Fazekas Sándort a környezetvédelmi miniszterek találkozóján tájékoztatták, a fukusimai atomerőműben történtek jelenleg semmilyen következménnyel nem járnak az EU lakossága számára. A sugárzási szint minden tagállamban normális, és a Japánból importált élelmiszereket megfelelő ellenőrzéseknek vetik alá. A fukusimai atomerőműben történt baleset azonban hatékony uniós választ követel meg.

Ebből a balesetből tanulnunk kell. A nukleáris biztonságra vonatkozó szigorú normák betartása és folyamatos javítása kiemelt prioritás az uniós szabályozók és szereplők számára; a folyamatos javítás elképzeléséből az következik, hogy először is le kell vonnunk a tanulságokat, annak ellenére, hogy a balesetet külső tényezők, nem pedig az erőmű hibás működése okozta. Számos tagállam és ipari szereplő döntött úgy, hogy felülvizsgálja az atomerőművek biztonságát, és ezt természetesen üdvözöljük.

Az energiaügyi miniszterek március 21-i rendkívüli tanácsát követően Fellegi Tamás magyar nemzeti fejlesztési miniszter tájékoztatta Van Rompuy elnök urat az atomerűművek stressztesztjére vonatkozó javaslatról, valamint felszólított más országokat, különösen szomszédainkat, hogy csatlakozzanak ehhez a vizsgálathoz. A teszt konkrét tartalmának és módszereinek kidolgozásakor szem előtt kell tartani a jelenlegi eseményeket és a rendelkezésre álló szaktudást. Ami az értékelés tartalmát illeti, figyelembe véve, hogy minden atomerőműnek megvannak a maga sajátosságai, a teszt esetlegesen a következő területeket foglalhatná magában: árvízkockázat, földrengéskockázat, biztonsági rendszerek és vészhelyzeti eljárások.

Az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja a tagállamok teljes bevonásával és az érintett szereplőkkel konzultálva fogja meghatározni az értékelés módszereit. Nehéz konkrét határidőt kitűzni, de világos, hogy mielőbb lépéseket kell tenni.

Az atomerőművek biztonságának kérdése nyilvánvalóan nem csak az EU-ra vonatkozik. Ezért a szomszédos harmadik országokat is be kell vonni. Az értékelésnek a meglévő és a tervezett atomerőműveket is magában kell foglalnia. Ezenkívül igénybe kell vennünk a nemzetközi szervezetek és szervek (pl. a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vagy más nemzetközi szervezetek, pl. a G20-ak) segítségét abban, hogy más országokat is bevonjunk.

Nagyon fontos, hogy a japán helyzetről világos üzenetet közvetítsünk a nyilvánosság felé. Ezzel kapcsolatban két észrevételt szeretnék tenni. Az első az, hogy az értékelés csak akkor lehet hiteles, ha módszerei és eredményei tekintetében biztosítjuk az átláthatóságot. Másodsorban, bármilyen súlyos is a helyzet Japánban, nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy csak most foglalkozunk a nukleáris biztonság kérdésével. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Európában több mint 25 éve hatályban van egy jogilag kötelező érvényű keret. Ami a konkrét nukleáris kérdést illeti, a Tanács természetesen szorosan figyelemmel fogja követni a fejleményeket, és júniusban mindenképpen vissza fog térni a kérdésre.

Az Európai Tanács ezen a héten meg fogja vizsgálni a japán helyzetet és a tragédia következményeit. Nincs kétségem afelől, hogy állam- és kormányfőink a továbbiakban is ki akarják majd fejezni szolidaritásukat a japán néppel. Az Európai Unió bármilyen támogatásra készen áll, amellyel segíteni tudjuk a japán népet ezekben a nehéz időkben. Még egyszer szeretném elmondani, mennyire nagyra becsülöm a japán nép bátorságát és eltökéltségét.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, a Bizottság hangot adott az Európai Unió japán nép és kormány iránt érzett szolidaritásának. Hangot adtunk mély együttérzésünknek. Hisszük, hogy a japán nép bátorsága és higgadtsága a legnagyobb tiszteletet és csodálatot érdemli.

A megfigyelési és tájékoztatási központ segítségével koordináltuk a segítségnyújtást a közös uniós segítségnyújtás érdekében. Az első közös uniós segélycsomag részeként 13 tagállam ajánlott fel takarókat, matracokat, víztartályokat, sátrakat és higiéniai felszereléseket. További felajánlásokat várunk, és a következő napokban – csütörtökön, azaz holnap, ill. pénteken – a segélycsomagokat Japánba szállítjuk és szétosztjuk. Georgieva biztos asszony személyesen is jelen lesz.

Felajánlottuk azt is, hogy részt veszünk az atomerőműben zajló munkálatokban, de ebben egyelőre nem kérték a segítségünket. Ami az atomenergiát illeti, szorosan együttműködünk a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, és nyomon követjük, értékeljük és elemezzük Japán biztonsági helyzetét. Az atomerőműben történt baleset hatásainak megítéléséhez további információkra van szükségünk. Jelen pillanatban feltételezzük, hogy a japán mérnökök és szakértők, valamint a japán kormány képesek lesznek visszanyerni az uralmat az atomerőmű fölött, és így elkerülhető lesz, hogy a katasztrófa további károkat okozzon.

Felmérjük, hogy nekünk itt Európában milyen tanulságokat kell levonnunk ebből. Ezért múlt hét kedden magas szintű tanácskozást tartottunk, amelyen valamennyi tagállam, valamennyi atomerőművet létrehozó és üzemeltető vállalat, valamint a tagállamok atomenergia-ügyi hatóságai is részt vettek. Fellegi úr hétfőre rendkívüli Energiaügyi Tanácsot hívott össze.

Fel kell ismerni, hogy az atomerőművek tekintetében az egyes tagállamok helyzete és pozíciója között nagy különbségek vannak. Tizennégy ország működtet atomerőművet; ebből 13 országban a hosszú távú energiapolitika része az atomenergia, míg Németországban stratégiát dolgoztak ki a nukleáris energia fokozatos megszüntetésére. Tizenhárom országnak nincs nukleáris energiája, közülük kettő – Lengyelország és Olaszország – jelenleg mérlegeli az atomenergia-termelés bevezetését vagy újbóli bevezetését. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó 20%-os célkitűzés kivételével az energiaszerkezet kérdése a nemzeti törvényhozás és politika hatáskörébe tartozik. Ezt tiszteletben tartjuk.

Európa különböző részeiben nagyon eltérő a helyzet. Európa összességében a villamos energia 30%-át nyeri nukleáris energiából; Ausztriában ez az arány közelít a 0%-hoz, Franciaországban viszont 80%. Van azonban két közös nevező. Az első, amelyre az év folyamán még vissza fogunk térni, az infrastruktúra. Bármilyen irányba is haladjon tovább az energiapolitika, a villamos energia és gáz infrastruktúrájának és tárolási kapacitásának minőségi és mennyiségi fejlesztését gyorsítani kell. A második pedig a biztonság. Általában az ipari létesítmények és az infrastruktúra, valamint különösen az atomerőművek biztonságossága mindannyiunk közös ügye, amelynek az erőművekben dolgozók, az európai polgárok és a környezet érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk.

Ezért javasoljuk annak fontolóra vételét, vajon ésszerű és helyénvaló lenne-e a Japánban történt baleset már ismert okait szem előtt tartva biztonsági ellenőrzést, úgynevezett stressztesztet végrehajtani; vagyis egy, közös normákon és kritériumokon alapuló, rendkívül tesztet, amelynek célja az Európai Unióban működő 143 atomerőmű és az esetlegesen az Európai Unióban a jövőben létrehozandó atomerőművek jelentette kockázat további csökkentése.

A biztonság valamennyi polgár javát szolgálja, függetlenül attól, hogy az adott tagállamban van-e atomenergia, vagy nincs, illetve hogy az atomenergia bevezetését vagy megszüntetését tervezik-e éppen. A stresszteszt olyan speciális területeket vizsgálna, mint pl. az árvizek és azoknak a működésre és biztonságra gyakorolt hatásai, a földrengések és a japán baleset kapcsán szerzett tapasztalatok, a hűtőrendszerek és működésük, az elektromos rendszerek és a lépcsőzetes készenléti elektromos rendszerek kérdése, hogy földrengés- és árvízveszély esetén is több hűtést lehessen biztosítani az elektromos rendszerekkel és készenléti elektromos rendszerekkel. A stresszteszt tartalmazna általános, valamennyi atomerőműre vonatkozó kritériumokat, valamint speciális kritériumokat is a különböző típusú, korú, elhelyezkedésű és különböző földrengéskockázattal, árvízkockázattal és egyéb különböző tulajdonságokkal rendelkező atomerőművek felmérésére. Ennek a különleges felülvizsgálatnak olyan kérdésekkel is foglalkoznia kell, mint a légi katasztrófák, a számítógépes támadások és a terrortámadások.

A Bizottság felajánlja a tagállamoknak, hogy az atomenergia-ügyi hatóságokkal közösen előkészíti és koordinálja a stressztesztet. Ez csak egy javaslat; hogy a tagállamok elfogadják-e, az rajtuk múlik. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy kívánnak-e Európában általános és speciális közös stressztesztet végrehajtani.

Az előző felszólaló említette a szomszédos államokat, amelyek szintén rendkívül fontosak saját biztonságunk szempontjából; ezek közül kiemelném Svájcot, Ukrajnát, Örményországot, Törökországot és az Orosz Föderációt. Hosszú telefonbeszélgetést folytattam az ukrán energiaügyi miniszterrel. Kijelentette és felajánlotta, hogy csatlakoznának egy esetleges uniós általános stresszteszthez. Hogy felhatalmazást kapunk-e egy Európai Unión kívüli stressztesztre, az nagyrészt azon fog múlni, hogy meg tudjuk-e szervezni közösen ezt a tesztet Európában. Ha bizonyos tagállamok nem akarnak részt venni, akkor kisebb tekintélyünk lesz, amikor felajánljuk ezt a tesztet Törökországnak, Ukrajnának, Oroszországnak és Svájcnak, mint akkor, ha valamennyi tagállam közös álláspontot alakít ki erre a fontos biztonsági feladatra nézve.

Az elkövetkező hetekben kidolgozzuk a biztonsági kritériumokat, és örülünk, hogy nemcsak a Parlamenttel működhetünk együtt, hanem valamennyi érintettel: a nem kormányzati szervezetekkel, az energiaügyi vállalatokkal, az alkalmazottakkal, az atomerőművekben dolgozó szakértőkkel és mérnökökkel. Az együttműködés célja, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a kockázatokat, és a lehető legnagyobb biztonságot teremtsük meg. Örülünk, hogy Sarkozy elnök úr a G20-ak találkozóján foglalkozni kíván a témával, és így nemcsak Európa vonhatja le a tanulságokat az atomerőművekre nézve, hanem a világ többi része is.

Így látjuk mi a helyzetet. Szakbizottságai révén örömmel fogjuk tájékoztatni a Parlamentet a további lépésekről – ahogy azt az elmúlt napokban tettük a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban, illetve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban –, és bízunk abban, hogy holnap és holnapután megfelelő támogatást fogunk kapni az Európai Tanácstól itt Brüsszelben.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében.(DE) Üdvözlöm az elnök asszonyt, a Tanács soros elnökét és a biztos urat. Hölgyeim és uraim, a természet ismét emlékeztetett minket hatalmára és a mi korlátainkra, valamint arra, hogy ki vagyunk szolgáltatva a természet erejének. Egy ilyen helyzetben természetesen szolidaritást érzünk a japánokkal, amelyet aggodalmunkkal, imáinkkal, de gyakorlati segítséggel is kifejezésre juttatunk. A biztos úr említette, hogy segítséget nyújtunk, hogy próbáljuk támogatni a japán népet, és könnyíteni egy kicsit a helyzetükön. Ez fontos intézkedés, és nemcsak közvetlen segítséget, hanem némi vigaszt is jelent az érintetteknek. Azt is tudom, hogy nemcsak állami szervezetek nyújtanak segítséget, hanem sok európai polgár is készen áll arra, hogy saját pénzéből adakozzon. Csak szülővárosomban, ahol én vagyok a gyűjtés védnöke, 50 000 EUR gyűlt össze három nap alatt, és még mindig érkeznek újabb összegek. A gyűjtés egész Európában folyik. Ez mutatja, milyen széles körű a segítségnyújtás.

Ugyanakkor meg kell állnunk, el kell gondolkodnunk, és nem szabad rögtön belpolitikai célokra felhasználnunk ezt a helyzetet. Az azonban kétségtelen, hogy a nukleáris baleset tapasztalatait meg kell vizsgálnunk, a tanulságokat le kell vonnunk, és végre kell majd hajtanunk a stressztesztet. Biztos úr, remélem, hogy európai szintű stressztesztre fog sor kerülni, mivel ilyen balesetek esetén a határok nem jelentenek semmit. Biztosítanunk kell az egyéb energiaforrások alkalmazásához szükséges infrastruktúra megteremtését, valamint a lehetséges új energiaprojektekkel kapcsolatos kutatások kivitelezését, amelyeknek egyaránt foglalkozniuk kell az éghajlatváltozás, a munkahelyek és a versenyképesség kérdéseivel.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a „járulékos kockázat” szavak ezentúl mást fognak jelenteni. Az emberek már nem hisznek abban, hogy a vállalatok valamennyi szabályozást betartanak, és hogy semmi olyasmi nincs, amit ne lehetne előre megmondani. Japán meg fogja változtatni azt, ahogyan ezekről a dolgokról gondolkodunk, tehát át kell gondolnunk a kiegészítő kockázatok kérdését; új következtetéseket kell levonni, amelyek új megfontolásokat és új politikákat fognak magukkal hozni. Mindezt a szükséges higgadtsággal kell majd megvitatnunk.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök asszony, a világ egyik gazdaságilag és technológiailag legfejlettebb országában humanitárius válsághelyzet alakult ki. Ez mindenekelőtt az érintettek számára jelent óriási tragédiát. Szívfacsaró képeket látunk Japánról. Minden támogatást és minden lehetséges segítséget meg kell adnunk nekik. Ez a katasztrófa rámutat a modern társadalmak sebezhetőségére is. Ami Japánban történt, az a világ más részein, például nálunk is megtörténhet. Még a legszigorúbb biztonsági követelményekkel rendelkező országokban is elégtelennek bizonyulhat a biztonság.

Természetesen nem lehet egyszerűen leépíteni a nukleáris energiaforrásokat. Bizonyos európai országoknak ugyan nincs atomenergiájuk, de a többségük nagymértékben vagy teljes mértékben függ az atomenergiától. Bizonyos országok új atomerőműveket építenek, más országok leszerelik atomerőműveiket. A helyzet tehát, ami a sebezhetőséget illeti, eltér az egyes tagállamokban, ennek ellenére ez mindannyiunk közös ügye, és hosszú távú megközelítést kell alkalmaznunk az energiaellátás terén.

Energiaellátó rendszereinket egyszerűen úgy kell átalakítanunk, hogy csökkenjenek a kockázatok, és hogy a rendszerek kevésbé legyenek egyoldalúak. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy prioritást kapjon a hosszú távon fenntartható és megújuló energiaforrások kutatása, fejlesztése, terjeszkedése és az ezekbe történő befektetés. Európának hatalmas kiaknázatlan forrásai vannak ezen a területen. Ezt kell szembeállítanunk azzal a ténnyel, hogy az új atomerőművek létrehozása még újabb sok évtizedre függővé tesz minket az atomenergiától. Más szóval: a nukleáris energiába történő új befektetések gátolják és késleltetik a megújuló energiaforrások terjeszkedését, mintegy jelzáloggal terhelik meg a jövőt.

Ehelyett most komoly vitát kell folytatnunk a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célkitűzések növeléséről, és mihamarabb döntenünk kell a kötelező érvényű energiahatékonysági célkitűzésekről, valamint az energiaellátásra vonatkozó hosszú távú tervről – a megújuló energiákra történő váltásról. Minden országban szükség van az atomerőművek közös stressztesztjére, utána azonban hosszú távú megközelítést kell kialakítani.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ijesztő képeket látunk a Japán északkeleti részén történt súlyos földrengésről és szökőárról; együtt érzünk azokkal, akik elveszítették otthonukat és szeretteiket.

Természetesen üdvözöljük az uniós segélycsomagot. Fukusimában még mindig dolgoznak az atomerőműben a további sugárszennyeződés megelőzésén. Természetesen az egész Európai Unióban és így Brüsszelben is meg kell vizsgálni a sugárszennyeződést.

Üdvözlöm a Bizottság által javasolt stressztesztet, de úgy gondolom, hogy az nem történhet pusztán technológiai és földrajzi alapon. Két további lépésre is szükség van. Az egyik a biztonsági kultúra, mivel eddig nyilvánvalóan lehetetlen volt előre értékelni a többszörös kockázatokat. A másik pedig az intézményi keret, ideértve a nemzeti szabályozó hatóságok és az atomenergia-vállalatok közötti kapcsolatok felügyeletét is. Ezenkívül a hatóságok nem ellenőrizhetik saját magukat.

Végezetül pedig ki kell értékelnünk a katasztrófa következményeit, és vitánkat az információkra és tapasztalatokra kell alapoznunk. Szükséges lehet a sugárszennyezettség mérése – sőt, én úgy gondolom, mindenképpen szükséges. De egy dolgot világosan kell látnunk: haladéktalanul meg kell reformálnunk energiatermelésünket, és az atomenergia helyett inkább a megújuló energiaforrásokra kell alapoznunk.

 
  
MPphoto
 

  Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, csodálattal adózom a japán népnek, amely bölcsen és tettre készen reagált a természet hatalmas erejére. Nagyon súlyos földrengésről és szökőárról van szó.

Üdvözlöm, hogy biztonsági stressztesztet végezzenek az európai atomerőművekben, ugyanakkor felhívom a figyelmüket, hogy az atomipar már így is a legszabályozottabb és leginkább biztonságtudatos iparág a világon, és hogy a Nyugat-európai Nukleáris Szabályozó Hatóságok Szövetsége (WENRA) bejelentette, hogy az új reaktorok még biztonságosabbak lesznek, mint a jelenlegiek. Hasznos lenne összehasonlítani a szén-, olaj- és hidroelektromos ipar, ill. az atomipar biztonsági adatait az emberéletet követelő balesetek tekintetében.

Elnök asszony, én a Japánra boruló rettenetes felhő fölött látok egy kis napfényt: az országban folyó újjáépítési és helyreállítási munkák, valamint a biztosítási ágazat nagylelkűsége fellendítheti a gazdaságot, és ez a világ többi részére is jó hatással lesz.

Köszönöm a miniszternek és a biztos úrnak az elgondolkodtató észrevételeket. A tagállamoknak és mindenki másnak pedig azt üzenem, hogy nem szabad elbizonytalanodnunk az atomenergiát illetően; nagyon is szükségünk van rá.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a helyzet természetesen megkívánja, hogy minden lehetséges támogatást megadjunk Japánnak valamennyi rendelkezésünkre álló forrás felhasználásával. Ha egy országban ekkora katasztrófa történik, mint most Japánban, akkor annak az országnak minden segítségre szüksége van. Feltűnő azonban, milyen felületesen dicsérgetjük a japán hősöket. Szerintem eszünkbe sem jut, hogy azok, akiket hősnek nevezünk, mindenkinél jobban tudják, hogy a bőrüket viszik vásárra, azok pedig, akik az atomtűz ellen küzdenek Fukusimában, halálra vannak ítélve. A japánok minden más népnél jobban tudják, mekkora pusztítást tud okozni egy nukleáris katasztrófa. Történelmükre rányomta a bélyegét Hirosima és Nagaszaki. Japánban minden gyerek tudja, milyen következményekkel jár a nukleáris olvadás. Ezt nem szabad elfelejtenünk, amikor Japánról beszélünk. A japánok mindenkinél jobban ismerik nemcsak a jelenlegi borzalmas helyzetet, hanem azt is, ami még csak ezután jön. Rajtuk kívül talán csak az ukránoknak van joguk beszélni erről, akik az elmúlt 25 évben tanúi voltak országuk egy része pusztulásának.

A jelenlegi európai vita számomra arról szól, hogy vegyük tudomásul, hogy saját országainkban is van olyan technológia, amely kikerülhet az ellenőrzésünk alól, megsemmisítheti bizonyos régiók múltját és jelenét, sőt, az atomerőmű közelében és tágabb környezetében élők jövőjét is. És a 25 évvel ezelőtti vitától eltérően vegyük fontolóra ennek politikai következményeit is. Oettinger úr, a stresszteszt ehhez nem elég. Sokkal őszintébbnek kell lennünk, és el kell ismernünk, hogy az Európai Unióban működő atomerőművekben nagyon gyakran kellett szembenéznünk olyan helyzetekkel, amelyek nukleáris olvadáshoz vezethettek volna. Hadd soroljam fel gyorsan: Tihange (Belgium), Civaux (Franciaország), Philippsburg (Németország), Kozloduy (Bulgária), Paks (Magyarország), Brunsbüttel (Németország), ahol hidrogénrobbanás történt, Forsmark (Svédország), Barsebäck (Svédország), Blayais (Franciaország), Krümmel (Németország) – Csernobil óta ezek voltak a legsúlyosabb és különböző okokból bekövetkező esetek, amelyekben a nukleáris olvadás határán álltunk.

Hogyan akarjuk kezelni azt a tényt, hogy bármelyik atomerőművünkben bekövetkezhet nukleáris olvadás? A stresszteszt erre a megfelelő eszköz? Szerintem ez a teszt csak akkor releváns, ha a teszt alapján tervet hozunk létre arra vonatkozóan, mely erőműveket és mely kockázatokat kell elsőként megszüntetni ahhoz, hogy hátat fordítsunk végre ennek a nagyon veszélyes technológiának. Ha a stresszteszt célja az, hogy ismét megnyugtassák a közvéleményt, és azt sugallják, hogy itt Európában soha nem alakulhat ki olyan helyzet, mint most Japánban, akkor szerintem ez a teszt rossz. Egyébként nagyon örülnénk, ha mi is beleszólhatnánk abba, ki határozza meg a stresszteszteket – nem szabad, hogy ezt az atomerőművek üzemeltetői tegyék – és abba is, ki hajtja végre és értékeli ki a teszteket. Az illetékes hatóságok sokszor nem akarják észrevenni az európai erőművekben jelentkező problémákat, és olyan erőműveket engedélyeznek, amelyeket nem lenne szabad átengedni a megfelelőségértékelési eljáráson, ahogy ezt az Euratom is tette például Belene és Mochovce esetében.

 
  
MPphoto
 

  Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(GA) Elnök asszony, a többi felszólalóhoz hasonlóan én is szeretnék részvétet nyilvánítani azoknak, akiket ez a még mindig pusztító katasztrófa sújt. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a japán nép megsegítésére.

Ami a tanulságokat illeti, amelyeket nekünk itt Európában le kell vonnunk, nyilvánvaló, hogy a nukleáris biztonság kérdése most a legfontosabb napirendi pont. Gondolok itt különösen az európai atomerőművekben végrehajtandó stressztesztre. A japán eseményeknek a jövőben komoly következményei lesznek az európai energiapolitikára.

A humanitárius katasztrófa megmutatta, hogy el kell mozdulnunk a nukleáris energiától mentes Európa megteremtésének irányába. Moratóriumot kell bevezetni a nukleáris energiára, és nagymértékű befektetéseket kell tenni a fenntartható és megújuló energia terén. Szükség van a nukleáris biztonsági szabályozórendszer felülvizsgálatára is.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretném kifejezni a japán nép iránt érzett részvétemet és csodálatomat, amiért ilyen méltóságról, bátorságról és összetartásról tesz tanúbizonyságot ezekben a nehéz időkben, amikor egy méretét és súlyosságát tekintve példátlan katasztrófát kell elszenvednie. A japán nép magatartása mindannyiunk számára motiváló. A japán nép megérdemli a segítségünket.

A történtekből le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy meg kell erősíteni az európai polgári védelmi rendszert, jobban kell koordinálni a tevékenységét, és nagyobb emberi erőforrásokat és forrásokat kell elérhetővé tenni a számára, hogy katasztrófa esetén gyorsan tudjunk cselekedni.

Ami a nukleáris energiát illeti, hiba lenne most megvitatni ezt a témát, amikor a jelenlegi események érzelmi hatása alatt állunk, mivel ez a téma nagyon fontos, és tárgyalása tudományos megközelítést kíván. Teljesen helyénvaló, hogy szigorúbb biztonsági intézkedéseket akarnak bevezetni a jelenlegi és következő generációs erőművekre nézve, és hogy meg akarják szüntetni a régebbi és kevésbé biztonságos erőműveket, de ahogy Brok úr is mondta, nem szabad a helyzetet politikai célokra felhasználni, és megfontoltnak és gyakorlatiasnak kell lennünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fukusimai régióban a földrengés összedöntött egy gátat, és ez sok áldozatot követelt, mégsem vesszük fontolóra, hogy le kellene bontani a gátakat, és újakat kellene építeni. Ezért felszólítok mindenkit, hogy legyünk megfontoltak, figyelmesek és nyitottak a jövőre.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök asszony, a Japán északkeleti részén található Tóhoku régiót sújtó szörnyű katasztrófa természetesen Európa minden részén részvétet és együttérzést vált ki az emberekből. Az érzéseken túl azonban részt is kell vennünk a mentésben, mivel véleményem szerint Japánban a helyzet még messze nem stabilizálódott. Japán figyelemreméltó ország, rendkívül méltóságteljes, erős és bátor ország, ahol az emberek igen kötelességtudóak, de akárcsak máshol, a bürokrácia itt is meg tudja bénítani az ígéretes kezdeményezéseket.

Ebből a katasztrófából azt a tanulságot is le kell vonnunk, hogy végül is a tengeri úton érkező segítség bizonyult a leghatékonyabb gyorssegélynek. Ehhez természetesen szükség van elegendő és elérhető felszerelésre.

A helyzet még nem stabilizálódott, sokan váltak hajléktalanná, sokan fáznak és éheznek. Véleményünk szerint le kell vonnunk bizonyos következtetéseket ebből a tragédiából. Először is azt, hogy végül mindig megtörténik a legrosszabb. A Titanicra azt mondták, hogy elsüllyeszthetetlen. Azt mondták róla, hogy „az úristen sem tudná elsüllyeszteni”. Vízzáró rekeszei ellenére mégis elsüllyedt rögtön az első útján, mivel a mérnökök nem gondolták, hogy akkora méretű szivárgásra kerülhet sor.

Nos, a legrosszabb mindig megtörténik, földrengés és szökőár egyszerre, a legrosszabb eshetőség. Azonban lesznek még más földrengések is, minden pillanatban bekövetkezhet a nagy kantói földrengés. Lehet földrengés Kaliforniában, Olaszországban vagy a Karib-térségben. Tehát fel kell készülnünk, meg kell erősítenünk a polgári védelmet.

A második és utolsó tanulság pedig az, hogy mindezek ellenére nem szabad pánikba esnünk. Nem lehet egyszerre azt mondani, hogy a nukleáris energiáról és a fosszilis tüzelőanyagokról is le kell mondani, mert a radioaktív csapadék veszélyes, a fosszilis üzemanyagoknál pedig szén-dioxid kerül a légkörbe. Választani kell.

 
  
MPphoto
 

  Sandra Kalniete (PPE).(LV) Elnök asszony, a japán népet hatalmas tragédia érte. Szeretném együttérzésemet kifejezni a szenvedők és halálos áldozatok családjainak és barátainak. A japán nép nemes és higgadt viselkedése ezekben az emberpróbáló időkben igazán tiszteletreméltó, és az egész világ számára példát jelenthet. Japánra hatalmas feladat hárul, az elpusztított területek újjáépítése, amihez jelentős forrásokra lesz szükség, ideértve a kívülről érkező befektetéseket is. Ezért a május 25-re tervezett Európai Unió–Japán csúcstalálkozót felszólítom, hogy hozzon döntést az Európai Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséről. Ennek a megállapodásnak mindkét fél számára előnyösnek kell lennie, egyenlő piaci hozzáférést kell biztosítania a két fél számára, mind az áruk és szolgáltatások forgalma, mind pedig a mezőgazdasági termékek tekintetében. A szabadkereskedelmi megállapodás Japán harmadik nyitásának egyik eszköze lehetne, ahogy a japán miniszterelnök, Kan úr szemléletesen megfogalmazta. A szökőár okozta baleset a fukusimai atomerőműben világszerte komoly aggodalomra ad okot. Tisztelettel és hálával kell adóznunk azoknak a hősöknek, akik életüket kockáztatva dolgoznak az atomerőműben a helyzet stabilizálásán. A japán mérnökök és nukleáris balesetek megelőzésére specializálódott szakértők most egyedülálló tapasztalatokra tesznek szert. Ezeket a tapasztalatokat világszerte hasznosítani kell. A Fukusimában szerzett tapasztalatokat az emberiség szolgálatába kell állítani. Ezen tapasztalatok kell, hogy az atomerőművek tesztelésének és a továbbfejlesztett biztonsági kritériumok kidolgozásának alapját képezzék. Végül szeretném ismét hangsúlyozni, hogy az Európai Uniónak mindent meg kell tennie, hogy segítsen egyik legközelebbi partnerünknek, Japánnak. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Nessa Childers (S&D). – Elnök asszony, két téma merült fel a 12 nappal ezelőtt történt japán tragédia kapcsán. Az első a tragédiára adott japán válasz, amely a városok szerkezeti felkészültsége, a vészhelyzeti egységek gyors reakciója és a japán nép inspiráló kötelességtudata tekintetében példaértékű, és mintaként szolgálhat más földrengésveszélynek kitett országok számára. A második téma, a fukusimai radioaktív kihullás sokkal bonyolultabb.

Japán kétségkívül tanulni fog ebből az esetből, de Európának is le kell vonnia a tanulságokat, és két válaszlépést meg kell tennünk. Az első az EU-ban működő atomerőművek biztonságának minden kétségen felüli biztosítása. Üdvözlöm a stressztesztre vonatkozó terveket, és szeretném hangsúlyozni, hogy a tagállamoknak az atomerőművek biztonságára és a súlyosan mérgező radioaktív hulladék tárolására vonatkozó közös szabályok alapján kell végrehajtaniuk a tesztet. Ez különösen fontos az én kelet-írországi választókerületem számára. Ugyanis Louth megyétől csupán 280 kilométerre, Angliában, a sellafieldi atomerőműben található a legnagyobb mennyiségű radioaktív hulladék.

A második válaszlépés az atomenergia jövőjével kapcsolatos. Nem szabad új atomerőműveket létrehozni. Be kell fektetni a megújuló energia termelésébe és az energiahatékonyság fokozásába, így biztosítva az EU folyamatos és elégséges energiaellátását.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Cornelis van Baalen (ALDE). – Elnök asszony, egyetértek a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjainak, Gollnisch úrnak és Kalniete asszonynak a szavaival, én is tiszteletet és részvétet érzek a japán nép iránt. Le kell azonban vonni a tanulságokat is, tehát ennek a lehetséges nukleáris katasztrófának nemzetközi dimenziója kell, hogy legyen. Teljes átláthatóságra van szükség. Meg kell tudnunk, miért nem követték nyomon a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség figyelmeztetését; nem volt vita erről a figyelmeztetésről. Meg kell tudnunk, mi történt.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondták, hogy közös erőfeszítéseket kell tennünk az újjáépítés terén. Ezért különleges jelentősége van a szabadkereskedelmi megállapodásnak, amelyet mihamarabb meg kell kötni.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR).(PL) Elnök asszony, a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként először is szeretném kifejezni részvétemet és szolidaritásomat a hatalmas katasztrófával szembenéző japán nemzetnek. A katasztrófa csaknem 10 000 emberéletet követelt, 16 000 személyt nyilvánítottak eltűntnek, és ezek a számok még nem véglegesek. A földrengés és a szökőár felfoghatatlan pusztítást végzett. Az anyagi kárt már most 300 milliárd dollárra becsülik.

Bár Japán nem kérte az Európai Unió segítségét, ilyen méretű tragédia láttán nem maradhatunk tétlenek. A legnagyobb aggodalomra a fukusimai atomerőműben történt baleset ad okot. Egyes szakértők szerint a helyzet súlyos, és akár hasonló következményei is lehetnek, mint a csernobili katasztrófának. A magyar elnökségnek és Ashton asszonynak a humanitárius és szakértői segítségre vonatkozó nyilatkozatait a japán kormánnyal szorosan együttműködve mihamarabb meg kell valósítani.

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes (Verts/ALE).(DE) Elnök asszony, a japán Toshiba vállalat és más olyan vállalatok, amelyek atomerőműveket építenek, reklámanyagukban még 14 nappal ezelőtt is azt írták, hogy ők építik a világ legbiztonságosabb atomerőműveit – ennyit arról az állításról, hogy nálunk Európában a lehető legbiztonságosabbak az atomerőművek.

Véleményem szerint ennek a nagyon súlyos és tragikus balesetnek világossá kell tennie, milyen abszurd az, ha az éghajlatváltozás elleni küzdelemben egy lapon említjük az atomerőműveket a szélerőművekkel, az energiahatékonysággal vagy a naperőművekkel. Ráadásul az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák egész koncepciója helytelen. Az összes technológia összes kockázatát együtt kell megnézni. Oettinger úr, lenne Önhöz egy konkrét kérdésem: nem lenne legfőbb ideje, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervbe bevegyen legalább egy forgatókönyvet, amely legalább megmutatja, mit tudnánk elérni a 100%-ban megújuló energia és az energiahatékonyság kombinációjával? Ez a legkevesebb, amit az európai polgárok joggal elvárhatnak.

A stresszteszttel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy támogatjuk az ilyen teszteket, de mindenképpen kötelező érvényűnek és európai szintűnek kell lenniük. A bankok első stressztesztjét nagymértékben manipulálták a nemzeti hatóságok, bizonyos bankokat nem teszteltek, ezért szükség volt egy második stressztesztre. A második kulcskérdés a „független szakvélemény” kérdése. Lauvergeon asszony az Arevától, Teyssen úr az E.ON-tól, a Bizottság Euratom-tisztviselői, a bécsi nukleáris szakértők és nemzeti nukleáris felügyelő szervek mind elfogultak. Még a nemzeti hatóságok sem fogják beismerni, hogy a hat hónappal ezelőtt kidolgozott biztonsági tesztek már nem állják meg a helyüket. Tehát valóban független szakértőkre van szükség. Ellenkező esetben csak elfogult véleményeket fogunk hallani.

És még egy utolsó megjegyzés. Oettinger úr, én óvatosabb lennék az olyan kijelentésekkel, melyek szerint Sarkozy úr a nukleáris biztonságért folytatott küzdelem bajnoka. Én az Ön helyében körültekintőbb lennék az ilyen kijelentésekkel.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Wils (GUE/NGL).(DE) Elnök asszony, Japánban még mindig fenyeget a nukleáris olvadás veszélye. A fukusimai atomerőmű sugárzása drámaian nő. Ez ismét szörnyű bizonyítéka annak, hogy az atomenergiát lehetetlen ellenőrzés alatt tartani. Ezért követeljük az atomenergia-termelés azonnali leállítását. Az atomenergiából az energiavállalatok profitálnak, de baleset esetén az emberek fizetnek érte nagy árat. Ezért az EU-nak haladéktalanul elő kell írnia, hogy az atomerőművek üzemeltetői kössenek kötelező biztosítást. Minden tagállamban elégséges fedezetet kell biztosítani az egészségkárosodásra, az anyagi és vagyoni károkra. Az Európai Unió nem támogathatja tovább az atomenergiát, az Euratom-Szerződést pedig meg kell szüntetnie. Az adófizetők pénzéből milliárdokat ölnek bele egy veszélyes, óriási kockázatokkal járó technológiába, míg a biztonságos alternatívák, pl. a megújuló energiaforrások alulfinanszírozottak.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy vélem, súlyos hiba lenne, ha ez a vita a modern világ kockázatai elleni perré fajulna. Be kell látnunk, hogy a tudomány és technológia lehetővé teszi, hogy tovább, jobb körülmények között és bizakodóbban éljünk. Éppen a tudománynak és technológiának köszönhetően javult az élelmiszer-biztonság, a népjóléti rendszerek és jövőbe tekintő világunk általános körülményei.

Ez a nézőpont persze nem kockázatok nélküli, de ezeken a kockázatokon felülkerekedhetünk, ha képesek vagyunk nap mint nap együttes erővel küzdeni a nemzetközi közösség problémáinak megoldása érdekében. Brock úr különösen pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a dolgokkal való kapcsolatunk titokzatos, ami ráébreszt minket arra, hogy nem tudtunk mindent az uralmunk alá hajtani, hogy bármennyit is fejlődtünk, nem találtuk meg a választ valamennyi problémára, amelyet a természet jelent az emberiség számára? Igen, ez a földrengés pontosan erre hívja fel a figyelmünket. Nagyon valószínű, hogy még nemrég is, vagy például 100 éve Messinában a fejletlen technológia vezetett oda, hogy bár sokkal kisebb földrengés volt, több mint 100 000 ember életét vesztette.

Ez nyilvánvaló üzenetet hordoz a jövőre nézve: a tudomány és a technológia olyan eszközök, amelyeknek teljes mértékű hasznosításához jó politikára van szükség. Ezért az intézményeknek közösen megfelelő politikát kell folytatniuk annak meghatározására, hogy vannak-e jelenleg olyan megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az atomkorszakon, vagy pedig továbbra is hosszú távon számításba kell vennünk ezeket az eszközöket a mindannyiunk számára szükséges fejlődés lehetővé tétele érdekében.

Ma azonban más a feladatunk: segítenünk kell a szükséget szenvedőknek. Erről nem sokan beszélnek ma a Parlamentben, mert mindenki a jövőbeli aggályokról szóló politikai vitával van elfoglalva, amelynek nincs sok köze a napirenden szereplő témához.

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D).(RO) Elnök asszony, a Japánban kialakuló válsághelyzet világszerte aggályokat vet fel az atomerőművek biztonságosságát illetően. Kötelességünk feltenni azt a kérdést, hogy a nálunk működő atomerőművek vajon mennyire megfelelőek és biztonságosak.

Az én hazám Románia, és hazám polgárai jogosan aggódnak a cernavodăi atomerőmű biztonságossága miatt, különösen azért, mert a sajtó újabban számos kétséget megfogalmazott ezzel kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy az emberek nemcsak Romániában, hanem számos más tagállamban is szeretnék tudni, vajon megfelelő módon védve lennének-e egy olyan természeti katasztrófa esetén, amely az atomerőművekre is befolyással lehet.

Németország az elmúlt héten úgy döntött, hogy alapos ellenőrzést hajtanak végre az atomenergiát termelő rendszereken. A japán események fényében teljes mértékben szükségesnek látszik, hogy az Európai Unió egészében sürgősen felülvizsgálják a nukleáris biztonsági helyzetet. Valamennyi tagállamnak szigorúan és teljes mértékben ellenőrzése alatt kell tartania az atomerőműveket.

Az Európai Bizottságnak nemcsak a nukleáris biztonságról szóló irányelv megfelelő alkalmazását kell biztosítania, hanem az adott tagállam illetékes hatóságaival együttműködve megfelelően nyomon kell követnie az atomerőművek állapotát.

A Japánban kialakult tragikus helyzet ismét felhívja a figyelmünket arra, hogy mindent meg kell tennünk a katasztrófahelyzetek kezelését szolgáló gyorsreagálási mechanizmus létrehozására.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE).(FR) Elnök asszony, néhány szót szeretnék szólni Japánról. Először is mindent meg kell tennünk a japán nép szenvedéseinek enyhítésére. A japán nép megérdemli együttérzésünket és szolidaritásunkat.

Másodszor pedig, a két természeti katasztrófán (földrengés és szökőár) kívül még egy harmadik katasztrófa is történt, nukleáris, tehát ember okozta katasztrófa. Ami ezzel kapcsolatban eddig elhangzott, azt egyetlen szóban össze lehet foglalni: hiányosságok. Paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, amelyet két kérdéssel foglalhatunk össze: mit kell megváltoztatni, és mit indíthatunk el az energiatermelés megváltoztatásával?

Biztosra vehetjük, hogy ha kifogytunk volna a fosszilis tüzelőanyagokból és az atomenergiából, akkor nagyon gyorsan képesek lennénk pontosabb képet alkotni arról, milyen potenciálok rejlenek a megújuló energiaforrásokban. Az Európai Uniónak újra kell gondolnia ezzel kapcsolatos stratégiáját. Ehhez elképzelésekre, határozottságra és részletes ütemtervre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Bas Eickhout (Verts/ALE).(NL) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Oettinger úrnak a jó kezdésért. A múlt heti kezdet valóban jó volt, de azóta, úgy tűnik, csak lefelé vezetett az út. Ezt a helyzetet azonban most valóban kezelnie kell, és tisztáznia kell saját álláspontját, hiszen múlt héten azt mondta, hogy vitát kell kezdenünk Európa jövőjéről, az atomenergia nélküli Európáról. Ezt a kijelentését azóta nem ismételte meg, holott ma erről a témáról kellene vitát folytatnunk. Számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy környezeti célkitűzéseinket atomenergia nélkül is el tudjuk érni. Európát pusztán fenntartható energiával is lehetséges lenne „működtetni”. Ma erről a témáról kellene vitát folytatnunk.

Politikai beállítottság kérdése, hogy valaki az atomenergia mellett vagy ellen van-e. Nekünk nem kell magyaráznunk, miért ellenezzük az atomenergiát. Az atomenergia pártolóinak kell álláspontjukat magyarázniuk. Most pedig a stressztesztről.

Oettinger úr, két fontos kérdést szeretnék feltenni Önnek. Először is: hogyan fogjuk meghatározni a kritériumokat? Hogyan fogjuk biztosítani, hogy függetlenek legyenek? Másodszor pedig: mi fog történni, ha egy atomerőmű nem teljesíti a stresszteszt követelményeit? Mik lesznek ennek következményei?

 
  
  

ELNÖKÖL: Libor ROUČEK.
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE).(PL) Elnök úr, biztos úr, a japán események mindannyiunkat nagyon mélyen érintenek. Tisztelettel adózunk azoknak, akik életük kockáztatásával küzdenek a három esemény – a földrengés, a szökőár és az atomerőműben történt baleset – következményeivel. A tragédia mély együttérzést váltott ki Európában, sőt, az atomenergia jövőjéről és az európai energiastratégiáról szóló vita megkezdéséhez vezetett. Nemrég fogadtuk el a 2020-ig szóló európai energiastratégiát. Ezt a jelenlegi helyzet bizonyos mértékben aláásta, bár a stratégiában elfogadjuk az atomenergiát. Azt mondjuk, hogy az atomenergiához egész egyszerűen szigorú biztonsági feltételeket kell társítani. Az atomenergia mindenesetre számos országban az energiaszerkezet elfogadott része.

Úgy látom, hogy ennek a vitának fokoznia kell az európai energiaügyi együttműködést – és a jelentésünkben erre fel is szólítunk. Ma nemcsak a biztonsági feltételeket kell fejlesztenünk, hanem az Európai Atomenergia-közösséget is meg kell erősítenünk, és el kell mozdítanunk az Európai Energiaközösség irányába. Az Európai Bizottságnak sürgetnie kell a tagállamok közötti együttműködés fokozását és a nukleáris politika európai szintre emelését. A stresszteszt nem lehet önkéntes alapú – akkor bizonyos országok végrehajtanák, míg mások nem. A stressztesztnek a kialakítandó közös nukleáris politika részét kell képeznie.

Támogatnunk kell az új technológiákat is. Európa egész energiastratégiája a decentralizáción és diverzifikáción alapul. Ezt figyelembe véve fontolóra kellene vennünk a kis és közepes méretű atomerőművek támogatását. Ezek olcsóbbak, modulokból állnak, és így biztonsági szempontból könnyebben tesztelhetők. Ez talán a közvélemény számára is elfogadhatóbb lenne, mert teljes mértékben nem fogunk tudni lemondani erről az energiaforrásról.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr, Japán megtapasztalta a természeti katasztrófák és a nukleáris baleset elképzelhetetlen következményeit. Litvánia lakossága aktív gyűjtésbe kezdett, és minden lehetséges módon megpróbál hozzájárulni az áldozatok megsegítéséhez. Soha nem fogjuk elfelejteni a csernobili nukleáris katasztrófa rettenetes következményeit, amelyet a régió lakói még három évtized elteltével is éreznek. A Japánban történt katasztrófa arra ösztönöz bennünket, hogy alapvetően átértékeljük a nukleáris biztonság kérdését. A természeti kataklizmák felett nincs uralmunk, de legalább azt biztosítanunk kell, hogy a természeti katasztrófák ne okozzanak még rettenetes nukleáris katasztrófákat is. Egyetértek a meglévő infrastruktúra és az új infrastruktúra létesítésének felülvizsgálatával, de szem előtt tartva a csernobili esetet alaposan elemeznünk kell a japán atomerőműben történteket is. Le kell vonnunk a következtetéseket, és olyan intézkedéseket kell elfogadnunk, amelyek Európa-szerte lehetővé teszik a nukleáris biztonság jelentős megerősítését.

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies (ALDE). – Elnök úr, az atomipar miatti aggodalmaimat elhomályosították az éghajlatváltozás miatti aggodalmaim, és most is úgy gondolom, hogy az atomenergiának szerepet kell adni a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ez a Japánban történt baleset előtt is igaz volt, és most is az. Természetesen le kell vonni a tanulságokat. Ott van a tervezés és a nem megfelelő szabályozás problémája, és nyilvánvaló, hogy nem szabad atomerőműveket létesíteni olyan területeken, ahol gyakoriak a földrengések.

Ugyanakkor veszélyes világban élünk; városainkban mindenfelé vegyi üzemek működnek, amelyek nagy kockázatot jelentenek, de képesek vagyunk kezelni ezeket a kockázatokat, és együtt élni velük. Az évtizedek során voltak rettenetes vasúti szerencsétlenségek; mégsem szüntettük meg emiatt a vasutat. Levonjuk a tanulságokat; alkalmazzuk őket, és fokozzuk a biztonságot. Ezt kell tennünk az atomipar terén.

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr, ha komolyan gondoljuk az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket, akkor az atomenergiának továbbra is az energiaszerkezet részének kell maradnia. Ezért a vita nem lehet ideológiai alapú. Először is válaszokat kell kapnunk számos kérdésre. Például arra, hogy mi volt a baleset fő oka, és hogyan lehetett volna azt megelőzni. Összeomlottak a felelősségi, végrehajtási és felügyeleti rendszerek? Valamelyik atomerőműben gyenge volt a biztonsági kultúra? Hogyan lehetne a kiégett fűtőelemeket biztonságosabban tárolni? A szabályozó hatóságok nem léptek időben? És még számos kérdés van. Először válaszokat kell kapnunk ezekre a kérdésekre, csak utána tudunk felelős politikai lépéseket tenni.

Mit jelent az, hogy felelős politikai lépéseket tenni? Társadalmi megállapodásnak kell létrejönnie az elfogadható technológiákról, különös tekintettel az atomerőművek szerepére. Biztosítanunk kell az „első a biztonság” elv érvényesülését. Jogszabályi keretet kell kidolgoznunk, amely biztosítja a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat az összetett technológiák biztonságos működéséhez. Elő kell mozdítanunk az atomenergiával kapcsolatos szakmák fejlesztését és függetlenedését, az ágazatban dolgozók folyamatos képzését és az ismeretek átadását a generációk között. Fel kell mérnünk a biztonsági kultúra megteremtésében kulcsszerepet játszó szabályozó szervek alkalmasságát és függetlenségét, és biztosítanunk kell az erősen sugárzó radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek biztonságos tárolását.

Végezetül szeretnék a közös biztonsági kritériumokról beszélni. Most mindannyian egyetértünk abban, hogy ezekre szükség van, de emlékezzünk vissza 2009-re, amikor a nukleáris biztonságról szóló irányelvet tárgyaltuk meg. Az Európai Parlament akkor is jóváhagyta a közös európai kritériumokat, de a Tanács sajnálatos módon nem. Az Európai Parlament álláspontja bizonyult helyesnek. Ezért szerintem legfőbb ideje, hogy az Európai Parlament nagyobb hatáskört kapjon az atomenergia terén. Ezenkívül intézményközi megállapodást kellene kialakítani, hogy együttdöntési jogunk legyen.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Köszönöm szépen tisztelt Elnök úr! Először is mély együttérzésemet, másodsorban pedig tiszteletemet szeretném kifejezni a japán emberek és a japán nemzet felé. Harmadsorban pedig a legnagyobb csodálatomat és elismerésemet azoknak a japán hősöknek, akik jelenleg is az erőműben dolgoznak. Olyan tragédia történt, amely örök mementója marad Japán és a világ történelmének. A katasztrófa sújtotta szigetország az Európai Unió segítségét kérte a felajánlott tagállami segélyek előzetes koordinálásában.

Örömteli a Bizottságnak a gyors reakciója, valamint az a tény, hogy biztos asszony megerősítette, a szigetországnak és annak a mintegy félmillió embernek, akik a földrengés és a szökőár pusztítása után menedékhelyeken tartózkodnak, minden segítséget megadnak. Meggyőződésem, hogy ezen túl is mindent meg kell adni a katasztrófa következményeinek elhárítására és az életfeltételek újbóli megteremtésére. Egyúttal azonban szeretnék azon véleményemnek is hangot adni, miszerint az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat nem szerencsés az atomenergia felhasználással szembeállítani. Ugyanakkor természetesen az atomerőműveket a legnagyobb biztonsági rendszerrel kell felszerelni, majd a legszigorúbb előírások alapján folyamatosan kell ellenőrizni.

Üdvözlendő a Bizottság javaslata a széleskörű európai konzultáció szervezésére. Ugyanakkor szükségesnek érzem és támogatom, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy olyan iránymutatást, amely egy európai szinten koordinált, jól működő biztonsági rendszert alapoz meg és az atomenergia további biztonságos előállítását garantálja a jövőre nézve. A japán nép magatartása példaértékű és mintául szolgálhat számunkra. Meggyőződésem, hogy minden támogatást megérdemelnek. Köszönöm elnök úr!

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D).(HU) Elnök úr! Biztos úr! Képviselőtársaim! Ma mindannyian japánok vagyunk egy kicsit. A természeti katasztrófa közepette is ki kell mondanunk, hogy a nukleáris biztonság emberarcú. A tervezés, az építés, az üzemeltetés, a leszerelés és mint most, a fukushimai erőműben a balesetek kezelése is az emberi tudás és elkötelezettség erőpróbája. Az európai stresszteszt egy fontos lépés, hogy az eddig elképzelhetetlent tervezzük a jövőben. Biztos úr! Akkor tiszteleghetünk legjobban a fukushimai munkások előtt, hogyha az európai szakmai és politikai döntéshozatalba bevonjuk az európai szakembereket. Bevonjuk azokat a nukleáris dolgozókat, akiknek az elkötelezettsége és a tudása nélkülözhetetlen.

Középtávon nagyon fontos a nukleáris tudás fenntartása és továbbfejlesztése, mert ez a biztonság igazi garanciája. És felhívnám újra a figyelmet arra, amit Marita Ulvskog asszony mondott. A nukleáris kutatás-fejlesztésnek válaszokat kell adni, a mostaninál jobban, hogy hogyan tudjuk a nukleáris hulladékot, a velünk élő 60 éves történelmet kezelni. Köszönöm, hogy meghallgattak!

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE).(DE) Elnök úr, szeretném megköszönni Oettinger biztos úrnak, hogy ilyen komolyan és felelősen közelítette meg ezt a témát.

Fontolóra kellene vennünk, hogy a Nyugat-európai Nukleáris Szabályozó Hatóságok Szövetsége (WENRA) legyen a 27 tagállam európai szabályozó hatósága. Fontolóra kellene vennünk azt is, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) normáit jogilag kötelező érvényűvé kellene tenni, és hogy ennek az új szabályozó hatóságnak jogot kellene biztosítani az erőművek azonnali leállítására, ha azok nem felelnek meg a normáknak. A biztonsági szabályozásokat szem előtt tartva fontolóra kellene vennünk az Euratom-Szerződések reformját, valamint a leszerelés és végső tárolás költségei fedezésének kérdését is, amelyet most rendezni kell.

Úgy gondolom, hogy ez érzékeny téma. Európában meg kell ragadnunk az alkalmat arra, hogy a lakosság egészségére jelentett kockázatok felszámolása érdekében szakértői értékelést hajtsunk végre, és biztosítsuk a legújabb normáknak való megfelelést.

 
  
MPphoto
 

  David Martin (S&D). – Elnök úr, természetesen üdvözlöm a gyors segítséget, amelyet a japánoknak nyújtunk a szükség idején, és természetesen én is együtt érzek a japán néppel. Úgy érzem azonban, hogy hiába nyilvánítjuk ki őszintén a szolidaritásunkat, néhány tagállam nem egészen ebben a szellemben cselekszik.

Az újságokból értesültem, hogy a spanyol kormány felszólított a Japánból érkező áruk alapos ellenőrzésére, hogy nem sugárfertőzöttek-e; hogy a holland kormány figyelmeztette a dokkmunkásokat, legyenek óvatosak a Japánból érkező konténerekkel; hogy a francia kormány felszólított valamennyi importáru ellenőrzésére; és hogy a német hatóságok véletlenszerű ellenőrzéseket követelnek a Japánból érkező importáru esetében, ideértve pl. az autókat is. Ezek az áruk két vagy három hete hagyták el Japánt, bizonyos esetekben két vagy három hónapja, azaz a földrengés előtt.

Ezek a lépések nem igazán a szolidaritásról és együttérzésről szólnak, ezért szeretném arra kérni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy próbálják meggyőzni a tagállamokat, hogy ha valóban ki akarják fejezni szolidaritásukat, akkor ne terjesszenek rémhíreket.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr, meg vagyok lepve, hogy a biztos úr ennyire optimista, és úgy gondolja, hogy a fukusimai erőműben néhány napon belül sikerül stabilizálni a helyzetet, holott a szakértők hetekről vagy hónapokról beszélnek; ezenközben az erőmű még mindig sugárzást bocsát ki, amely továbbra is belekerül az élelmiszerekbe és a vízbe.

Üdvözlöm a stresszteszteket, de ezek nem adnak választ a legfontosabb kérdésekre. A kérdés a következő: el akarjuk fogadni az atomenergiával járó egyre nagyobb kockázatokat egy olyan világban, ahol egyre nő az összetett természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási események száma? Az atomreaktorok biztonságosságát egy nagyarányú katasztrófa esetén soha nem lehet teljes mértékben garantálni, hiszen a következmények több területen is jelentkezhetnek: az elektromos hálózatban, a vízellátásban, a kommunikációban, illetve a fizikai hozzáférés terén. A kérdés a következő: tényleg akarjuk ezeket a kockázatokat, amikor más megoldások is vannak?

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL).(PT) Elnök úr, szeretnénk kifejezni a japán nép iránt érzett szolidaritásunkat, valamint részvétünket az áldozatok családjainak.

A természeti katasztrófa súlyos baleseteket okozott a fukusimai atomerőműben, amelyek következményeit még nem lehet teljes mértékben felmérni. Igaz, hogy az erőmű reaktoraiban történt balesetek nagyon ritka és valószínűtlen események kombinációjának következményeképpen történtek; de ezek a valószínűtlen események mégis bekövetkeztek, és akár más atomerőművekben is bekövetkezhetnek.

Ezért fontos tanulságokat kell levonnunk a Fukusimában történtekből. Haladéktalanul felül kell vizsgálni, és megfelelően redundánssá kell tenni az atomerőművek biztonsági rendszereit, különösen ami a hűtőrendszereket illeti.

Felül kell vizsgálni a meglévő atomerőművek elhelyezkedését, különös tekintettel a földrengés- és szökőárveszélyre. Emellett széles körű társadalmi vitát kell kezdeményezni az energia kérdéséről, jelenlegi és jövőbeli szükségleteinkről és ezek kielégítéséről, világos és jól tájékozott módon kell megtárgyalni a különböző energiaforrásokkal járó kockázatokat, hatásokat, lehetőségeket és korlátokat.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném kifejezni a súlyos katasztrófát elszenvedő japán nép iránt érzett szolidaritásomat. Meglepő volt, hogy a japán technológia nem tudott lépést tartani olyan eseményekkel, amelyek abban a régióban gyakran előfordulnak. Az, hogy egy technológiailag elavult atomerőművet tovább üzemeltettek, természetesen nem kis jelentőségű eset, és ez arra ösztönöz minket, hogy átgondoljuk az európai atomenergia-programot.

Nem szabad félelmünkben elhamarkodott döntéseket hoznunk. Általános megállapodásra van szükség a meglévő atomerőművek biztonságossá tételére és a most létesítendő atomerőművek ellenőrzésére. Európa kötelessége, hogy segítsen a japán népnek, nem csak most, a vészhelyzet idején, hanem a szörnyű katasztrófa következtében esetlegesen kialakuló pénzügyi válság idején is.

A közeljövőben lépéseket kell tenni Tokió gazdasági visszaesésének és a Japánnal szoros kapcsolatokat fenntartó országokra gyakorolt következmények kezelésére. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány már a katasztrófa előtt is gyenge volt, és a felsőházban nem rendelkezett többséggel, ami a végrehajtó hatalom válságát jelentheti.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire együtt érzek mindazokkal, akiket valamilyen módon érint ez a szörnyű helyzet. Japánban nukleáris katasztrófa történt, ezt most már mindannyian tudjuk. Európa viszonylag gyorsan és egységesen reagált, de remélem, hogy az atomenergia támogatói is tudják, hogy a radioaktivitás nem tartja tiszteletben az országhatárokat, a természet pedig nem tartja be a biztonsági normákat, legyenek azok bármilyen szigorúak is. Korábban átéltük Csernobilt – egy félresikerült úgynevezett stresszteszt következményét –, most pedig itt van Fukusima. Itt az ideje, hogy az atomenergia támogatói az emberek egészségét és a környezet megóvását az anyagi érdekek elé helyezzék. Fontolóra kell vennünk az atomenergia-termelés fokozatos megszüntetését egész Európában. Helyette a megújuló energiaforrásokat kell támogatnunk.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE).(HU) Japánban a földrengést követő cunami volt a közvetlen kiváltó oka az atomerőmű-balesetnek, amely a szakma és a nyilvánosság számára is elsősorban biztonsági kérdés lett. Ezért született meg a helyes döntés, hogy szigorú tesztelésnek vessük alá működő nukleáris erőműveinket. Világossá vált, hogy szükségünk van egy átfogó, alapos vitára, hogy racionális döntés születhessen az atomenergia jövőjével kapcsolatban. Azt is tudatosítani kell, hogy egy ilyen szörnyű tragédia után megnövekszik a félelem az emberekben, éppen ezért ügyelni kell a tárgyilagos és hiteles tájékoztatásra és a biztonsági intézkedések fokozására.

Amit viszont szeretnék kihangsúlyozni: az atomerőművek Európában teljesen más környezeti tényezőknek vannak kitéve, mint Japánban. A kontinenst nem fenyegeti sem a cunami, sem egy ilyen nagy mértékű földrengés veszélye. Ezért nem szabad egyenes következtetéseket levonnunk a sajnálatos tragédiából. Létesítményeink fel vannak készülve az őket esetlegesen érő hatásokra, és a nukleáris energia a jövőben is szerves része lehet energiaforrásainknak. Végezetül együttérzésemet és tiszteletemet szeretném kifejezni japán barátainknak. Köszönöm!

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, tisztelt képviselők, figyelmesen hallgattam felszólalásaikat, és szeretném megköszönni az objektivitást, amit mind a katasztrófával, mind annak következményeivel kapcsolatban tanúsítottak. Hangot adtak szolidaritásuknak és együttérzésüknek, valamint felajánlották segítségüket. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy ez természetesen ösztönzőleg fog hatni a Tanács elnökségére és a Bizottságra.

Itt most általánosságban a katasztrófaelhárításról van szó. Ha Haitire és Pakisztánra gondolunk, valamint arra, milyen sok természeti katasztrófa történt az elmúlt időszakban, akkor úgy gondolom, iránymutatónak tekinthető a Bizottságnak az európai katasztrófaelhárítás fejlesztéséről szóló közleménye, amelyet tavaly decemberben a Tanács is elfogadott. Fejlesztenünk kell az európai szintű együttműködést a katasztrófaelhárítási eljárások terén, és megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat, valamint európai szintű koordinációs tevékenységet kell rendelkezésre bocsátanunk. Nincs kétségem afelől, hogy ez év folyamán Georgieva asszony konkrét javaslatokat fog a Parlament és a Tanács elé terjeszteni.

Ami az európai energiapolitikát és a Japánból érkező új információkból levonandó tanulságokat illeti, hiszem, hogy először is alaposan meg kell néznünk a tényeket és a realitásokat. Vegyük például a német kormányt és koalíciós partnereit – emlékeztetem Önöket, hogy én is az egyik koalíciós párt tagja vagyok. Kormányunk jelentős irányváltást jelentett be. Németországban hét atomerőművet leállítottak. Ezt a lépést különböző kritikákkal illették, pl. hogy „nem túl hiteles”, vagy hogy „a német szorongás tipikus megnyilvánulása”. Szerintem nem szabad elfelejtenünk, hogy vitáink kiindulópontja a különböző álláspontok tiszteletben tartása kell, hogy legyen. Szeretném tiszteletemet kifejezni a Parlamentnek, amely néhány évvel ezelőtt egyértelműen támogatta az atomenergia alkalmazását az európai energiaszerkezetben, de most kétségkívül elkezdte átgondolni ezt az álláspontját. Szeretném az uniós szabályozó hatóságoknak is tiszteletemet kifejezni. Nagyon alaposan újraolvastam az Euratom-Szerződést, és alaposan megvizsgáltam a nukleáris biztonságról szóló irányelvet is, amelyet a Tanács és a Parlament két éve júniusban fogadott el. A második dokumentum sok formai előírást tartalmaz a létrehozandó hatóságokról, a tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettségekről és egyéb témákról, de nem tartalmaz szinte semmilyen konkrét tartalmi előírást az építési vagy üzemeltetési technikára nézve, de még csak a legáltalánosabbakat sem.

Ha a Parlament ma az európai jogszabály kiterjesztését javasolja, én készen állok arra, hogy ne várjuk ki a tagállamok 2014. évi jelentéseit, és ne csak azután kerüljön a jelentés a Bizottság elé, hanem legkésőbb ez év júliusáig követeljük meg az irányelv átültetését a nemzeti jogba – ez a tagállamok kötelessége lenne. Így lehetségesé válna, hogy a Japánból érkező további információk és az átfogó stressztesztek figyelembevételével itt Brüsszelben már jövő évben megvitassuk a Bizottságnak a nukleáris biztonság további, konkrét, tartalmi követelményeire vonatkozó javaslatát.

Elhangzott, hogy határozottan kell fellépnem. Ezzel nem értek egyet. Következetesen fel fogom tenni a kérdést, mely hatáskörökkel ruháztak fel engem az európai jogalkotók, és melyekkel nem. Bizonyos nemzeti kormányok még a jelen körülmények között is azzal kritizálnak, hogy túl drámaian értékelem a helyzetet és a levonandó tanulságokat. Mások azt mondják, hogy legfőbb ideje végre határozottan cselekedni. Én azonban a középutat választom. Mindig is a középút híve voltam. Ha az embert mindkét oldalról kritizálják, akkor talán helyesen cselekszik.

Európa 143 atomerőművéből sok még tíz év múlva is működni fog, és hacsak a jelenlegi kormányok nem gondolják meg magukat, akkor sok még az azután következő évtizedben is működni fog. Ezért érdekünk, hogy ragaszkodjunk a legmagasabb biztonsági szinthez, az új normákhoz és a közép és hosszú távon továbbra is működő atomerőművek kockázatainak további csökkentéséhez.

Másodszor, feltételezem, hogy Európában a tagállamok, nemzeti parlamentjeik és kormányaik új atomerőműveket fognak építtetni. A júniusban Olaszországban tartandó népszavazásból láthatjuk majd, milyen irányba haladnak tovább az események, de megjegyzem, hogy eddig az atomerőművekkel rendelkező tizenhárom tagállam közül Németországon kívül egyik sem változtatta meg politikáját ezen a téren. Szoros figyelemmel követem a médiában a nemzeti kormányok és parlamentek vitáit.

Meg kell értenünk, hogy ez nemcsak európai kérdés, hanem globális dimenzióval is rendelkezik. Saját érdekünk, hogy ne csak saját területünkön érvényesüljenek a legszigorúbb normák, hanem világszerte, hiszen az atomenergia még évtizedekig jelen lesz világszerte. Ezért üdvözlöm…

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Turmes úr, tényleg próbálok nyugodt és objektív maradni. Javaslom, Ön is tegyen így. Ön azt mondja, hogy ne bízzak Sarkozy úrban. Erre csak azt tudom mondani, hogy én teljes mértékben bízom abban, hogy a G-20-csúcson elő fogja terjeszteni ezt a kérdést. Ez már önmagában is nagy siker lesz: a téma olyan fórumon kerül megvitatásra, amelyen részt vesznek az amerikaiak, a kínaiak, az oroszok és mások, akik atomerőművekkel rendelkeznek, új atomerőművek létesítését tervezik, vagy nagy iparkonszernjeik vannak, amelyeket felhatalmaztak atomerőművek létesítésére. Ezért véleményem szerint létfontosságú a kockázatok és a szigorúbb biztonsági normák újbóli átgondolása – függetlenül attól, hogy valaki támogatja vagy ellenzi az atomenergiát, mivel az atomenergia globális jövőnk része fog maradni.

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy két évvel ezelőtti vitákkal hozakodjunk elő. Erre nem én vagyok a megfelelő vitapartner. Elmondhatja nézeteit akkor, ha mások szólalnak fel. Nem hiszem, hogy a megfelelő tisztségviselőnek címezte a megjegyzését.

Szeretnék áttérni a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv kérdésére és arra a kritikára, hogy az ütemterv nem támogatja és finanszírozza megfelelően a megújuló energiaforrásokat. Ha így gondolják, akkor saját állásfoglalásaikat becsülik alá, holott mi azokat nyomon akarjuk követni, és garantálni kívánjuk a betartásukat. Kilenc év alatt 20% megújuló energiaforrás tulajdonképpen 35%-nak felel meg a leglényegesebb területen, a villamosenergia-termelés területén, ahol ezekre a fenntartható forrásokra a leginkább szükség van. Jó úton haladunk afelé, hogy a villamos energia 35%-át megújuló energiaforrásokból nyerjük, és ebben a tagállamok együttműködnek. A villamosenergia-termelés terén a megújuló energiaforrások négy-öt éven belül le fogják hagyni az atomenergiát és a szenet. Ez azt jelenti, hogy jó úton vagyunk afelé, hogy a villamosenergia-termelés terén Európában a megújuló energiaforrások váljanak a legfontosabbá. Tavasz végén elő fogjuk terjeszteni a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervre vonatkozó koncepcióinkat és elképzeléseinket. Ugyanakkor a talán nagyon távolinak tűnő 2050-en kívül vannak más fontos dátumok is; vannak közbenső célkitűzések is 2025-re és 2030-ra. Ez azt jelenti, hogy most kell befektetni az infrastruktúrába és a termelési kapacitásokba. Nem akarok itt most konkrét kötelezettségvállalásokat tenni, de 2030-ra minden bizonnyal nemcsak a 35%-ot fogjuk elérni a megújuló energiaforrások terén, hanem akár 40% fölé is mehetünk, vagy talán a 60%-ot is elérhetjük, vagy valahol 40% és 60% közé érhetünk. Ha ez valóban így lesz, akkor senki nem mondhatja majd, hogy a megújuló energiaforrások nem kaptak elegendő támogatást; a megújuló energiaforrások még a mi életünkben jelentős szerepet fognak kapni az energiaszerkezetben.

(Harms asszony kellemetlenkedő hozzászólása)

Harms asszony, én az energiaügyi ütemtervről beszélek, Ön pedig a CO2-ütemtervről beszél. Ez két különböző téma. Nem csökkentettük a 2020-as célkitűzéseket. Ezek változatlanok – 20%, ha egyedül vagyunk, és 30%, ha más országok is csatlakoznak. Mindig is ez volt a Parlament, a Tanács és a Bizottság álláspontja, és ezek az általánosan elfogadott értékek. Nem történt változtatás. De most a megújuló energiaforrásokról beszélünk, és ezen a téren 40% fölé fogunk menni. Ezért megteremtettük annak alapját, hogy az energiaszerkezet kérdése ne csak a tagállamok ügye legyen, de 50%-ban – vagy annál kicsivel nagyobb mértékben – a tagállamoké legyen a felelősség. Másodszor pedig követelményeket fektettünk le a támogatási elvek meghatározására, valamint arra nézve is, hogyan kell a tagállamokban a mi együttműködésünkkel megteremteni a pénzügyi és technikai forrásokat.

Turmes úr, biztosra veheti, hogy az elképzelésekben komolyan meg fogjunk vizsgálni a megújuló energiaforrások 100%-ra történő növelésének lehetőségét, amit különböző szervezetek ajánlottak. Önnek pedig javaslom, hogy nézze meg a jogszabályt, különösen a 194. cikket, amelynek értelmében az energiaszerkezet a tagállamok ügye. A Lisszaboni Szerződés nem a bibliám. A tagállamok jogainak meghatározásával azonban egyben az én munkám kereteit is meghatározza. A tagállamok jogait Berlin, Luxembourg, Párizs vagy éppen London egyaránt féltve őrzi.

Egy dologra szeretnék még kitérni. Nagyon figyelmesen hallgattam Davies úr és Hall úr felszólalását. Ugyanannak a pártnak a tagjai. Ugyanabban a tagállamban élnek. De ahogy hallhattuk, homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselnek. Ezt tiszteletben tartom. Tiszteletben tartom azt is, hogy egy nagy ország kis pártján belül ennyire ellentétes vélemények vannak, mint ahogy azt a két tisztelt képviselő felszólalása mutatta, és hogy ugyanez a párt a választások előtt még ellenezte saját hazájában az atomenergiát, a választások után viszont már elfogadhatónak tartja. Mindez azonban a téma ökológiai, gazdasági és politikai dimenzióira világít rá, amelyek miatt ezen a téren mindig is lesznek viták. Ez a folyamat részben mindig globális jellegű lesz.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr! Biztos úr! Képviselő hölgyek és urak! Ígérem rövid leszek. Együttérzés és hideg fej. Azt gondolom, hogy ez a két dolog kell, hogy a cselekedeteinket most vezérelje. Együttérzés, segítsük a japánokat mindabban, amire szükségük van, hallgassuk meg őket és ott lépjünk, amelyben ők is ennek szükségét látják. Hideg fej pedig ahhoz kell, hogy a saját jövőnkről a megfelelő döntéseket a megfelelő időben meghozzuk. Ne az események hatása alatt döntsünk egy ilyen jelentőségű kérdésben. Annyi bizonyos, és ezt senki nem vitatta ebben a teremben ma, hogy a maximális biztonság elérésére kell minden erőnkkel törekednünk.

Kötelességünk továbbá a polgárok teljes körű tájékoztatása, hogy értsék, hogy miről folyik a szó, hogy mikor, miről, hogyan fogunk dönteni. Nagyon fontos, hogy vonjuk le a következtetéseket és a tanulságokat. Elemezzük, ne legyünk ezzel lassúak, de ne akarjunk elébe menni az eseményeknek és most olyan megállapításokat tenni, amelyek nem biztos, hogy pár hét vagy hónap múlva is megállják a helyüket. A stressz tesztek tekintetében csak annyit szeretnék mondani, hogy most, a jelenlegi szabályozás alapján ezekre önkéntes módon van lehetőség. Többen említették, és meggyőződésem, hogy a Tanács sem zárkózna el attól, hogy módosítsunk a jogi alapokon, azokon a kereteken, amelyek ma érvényesek. Ezt ki kell dolgozni, a megfelelő javaslatot le kell tenni az asztalra. Nem kell kapkodni, de természetesen a munkát el kell kezdeni.

Biztos úr is említette, hogy az energia mix az egy nemzeti kompetencia. Minden tagállam szuverénen dönt arról, hogy az energia szükségleteit milyen energiákkal fedezi. A tagállamok fele, mondhatjuk nagyságrendileg a fele használ atomenergiát. A biztonságra kötelezhetünk bárkit majd a megfelelő jogi alap birtokában, de a választás lehetősége és felelőssége a tagállamoké. Azt egyébként én örömmel fogadom, hogy a jelentést biztos úr úgy említette, hogy 2011 júliusára a Bizottság már el tudja készíteni. És egy utolsó gondolat. Kutatás és fejlesztés, sokat beszélünk róla. Az Európai Unió 2020-as stratégiájának is az egyik sarokköve. Az a feladatunk, hogy a kutatás-fejlesztéshez a lehető legjobb körülményeket teremtsük meg az Európai Unióban. E téren bizony van elég teendőnk. Minél biztonságosabb és környezetbarátabb energiatermelési formákat kellene megtalálnunk a kutatás és fejlesztés segítségével. Állítsuk tehát a tudományt az ember és az ember maximális biztonságának szolgálatába. Köszönöm szépen Elnök úr!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Egy állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam1 az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap (2011.március 24-én, csütörtökön) kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  János Áder (PPE), írásban.(HU) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy az alig 12 napja történt rendkívüli természeti és ipari katasztrófa kapcsán mély együttérzésemet fejezzem ki a japán emberek és az áldozatok hozzátartozóinak. A japán tragédia arra figyelmeztet minket, hogy természeti és ipari katasztrófák bárhol, bármikor megtörténhetnek – még Európában is. A kérdés csupán az: mikor és hol fognak bekövetkezni. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az Unió egy esetleges európai ipari katasztrófa bekövetkezése esetén megfelelő pénzügyi eszközzel rendelkezzen az azonnali és hatékony beavatkozásra, valamint a károk enyhítésére. A megelőzésért tett uniós erőfeszítések természetesen nagyon fontosak, jelenleg azonban az Unió kezében nincs olyan pénzügyi eszköz, mely a fenti igényt is kielégítené. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha egy nehéz gazdasági helyzetben lévő tagállamot érne katasztrófa. A megrendítő társadalmi és környezeti következményeken túl ez az adott ország költségvetését és az európai gazdaságot is súlyosan érintené. Véleményem szerint ezért Európának egy olyan új katasztrófabiztosítási rendszerre van szüksége, amely a kötelező felelősségbiztosítás elvére épülve, a potenciális szennyezők befizetéseiből éves szinten mintegy 4-5 milliárd euró értékű többletforrást biztosítana a gyors anyagi segítségnyújtáshoz ipari katasztrófák esetén. Mindemellett a befizetők a rendszer haszonélvezői is lehetnének azáltal, hogy pályázatokon keresztül biztonsági és környezetvédelmi beruházásaikra támogatást igényelhetnének a fel nem használt forrásokból.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE), írásban.(IT) A növekvő energiaszükséglet megköveteli az olajat helyettesítő energiaforrások – pl. megújuló napenergia, szélenergia és atomenergia – ellátási diverzifikációját.

Nézetem szerint az atomenergia kérdését nem lenne szabad most megvitatni, amikor ilyen túlfűtött érzelmi állapotban vagyunk. Aggódom amiatt, hogy az atomenergia ellenzői, akiket gyakran az olajvállalatok támogatnak, meg fogják próbálni kihasználni a japán eseményeket arra, hogy támogassák Olaszország olajtól és annak melléktermékeitől való függőségét. Olaszországban évente több mint 8000 ember, Európában pedig több mint 350 000 ember hal meg évente az olaj melléktermékei által okozott szennyezések következtében.

A lehetséges helyszínek meghatározásával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a döntéseket szakértők által kidolgozott műszaki és tudományos irányelvek alapján fogják meghozni, így a döntéshozók a lehető legmegfelelőbb döntéseket hozhatják meg majd a biztonság és a környezeti fenntarthatóság biztosítására. Bízom benne, hogy objektív vitákat fogunk folytatni az olajat helyettesítő energiaforrásokról, így biztosítjuk az európai polgárok megfelelő és pontos tájékoztatását, és megelőzzük a manipulációt, amely még inkább függővé tenne minket az instabil olajtermelő országoktól.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) Osztom képviselőtársaim érzéseit. Én is részvétet szeretnék nyilvánítani Japánnak és a japán népnek, amelyet hatalmas tragédia ért. Az EU-nak legjobb képességei szerint támogatnia kell Japánt a helyreállítási programok elindításában és végrehajtásában. Szoros figyelemmel követtem a vitát, és azt kell mondanom, nem értek egyet azzal, hogy ezt a szörnyű tragédiát arra használják ki, hogy keresztes hadjáratot indítanak az atomenergia ellen. Az atomenergia olcsó és zöld energiaforrás, amely a technológiai fejlődéssel egyre biztonságosabb lesz. Egy repülőgép-szerencsétlenség is ugyanilyen tragikus, mégsem ad okot arra, hogy megkérdőjelezzük a repülőgépek hasznosságát és biztonságosságát. A megfelelő megoldás: igent mondani a stressztesztre és az ellenőrzésekre és nemet mondani az atomenergia démonizálására.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Elnök asszony, szeretnék részvétet nyilvánítani a japán népnek, amelyet az elmúlt hetekben szörnyű természeti katasztrófa sújtott. Japán segítséget kap az Európai Uniótól és a tagállamoktól. Az Európai Unió a válság kezelésére továbbra is minden olyan segítséget meg fog adni Japánnak, amelyet a japán kormány megfelelőnek tart.

A fukusimai atomerőműben történt baleset kapcsán ugyanakkor túlfűtött vita alakult ki általánosságban az atomenergia Európai Unión belüli használatáról. Mindenkit arra kérek, hogy higgadtan mérlegelje álláspontját, és ne feledkezzen meg arról, hogy az automobilokat sem tiltották be, amikor Mary Ward ír tudós 1869. augusztus 31-én kiesett unokatestvére gőzmotoros autójából, és a jármű kerekei alá került.

A betiltás helyett inkább le kell vonnunk a tanulságokat, és növelnünk kell a befektetéseket a nukleáris biztonság és az innovatív kutatás terén. A fosszilis energiaforrások végesek, a megújuló energia pedig még kísérleti stádiumban van. Az atomenergia lehet a jövő energiaellátásának kulcsa. Ha az ősember megijedt volna a tűztől, még mindig a kőkorszakban élnénk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Remek (GUE/NGL), írásban.(CS) Mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet a japán néppel, amelyet pusztító földrengés és szökőár sújtott. A természeti katasztrófa több ezer ember életét követelte, ami hatalmas veszteség. További több tízezer ember elveszítette otthonát és vagyonát, ami az elkövetkező évekre drámaian meg fogja változtatni az életüket. Ezt nem szabad elfelejtenünk, még ha a média az atomenergia kérdését helyezi is előtérbe. A fukusimai erőműben történt baleset minden más problémát elhomályosít. Szeretném megjegyezni, hogy a rémhírek ellenére még mindig a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba a valaha történt legnagyobb nukleáris katasztrófa. Az emberiségre az atomfegyverek jelentik a legnagyobb fenyegetést. A jó szándék ellenére az atomfegyverek száma nő, és az atomfegyverek esetén nincsen olyan folyamatos és alapos ellenőrzés, mint az atomerőműveknél. Ráadásul a Japánban történtek után minden bizonnyal tovább fogják szigorítani a biztonsági követelményeket és normákat. Ezért ragaszkodnunk kell egy ésszerű állásponthoz, és nem szabad elhamarkodottan vagy hisztérikusan reagálnunk a japán eseményekre. Az atomenergia hozzáférhető és kibocsátásmentes energia, amelyre nagy szükségünk van, és amelynek jelenleg nincs alternatívája. Örülök, hogy Csehország, Finnország, Franciaország és más országok is realisztikus megközelítést képviselnek – ellentétben azokkal az országokkal, amelyekben az atomenergia kérdését választási kampánycélokra használják, méghozzá olyan mértékben, hogy figyelembe véve a japán eseményeket, az már szinte etikátlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) A Japánban kialakult helyzethez szeretnék észrevételeket fűzni. Az országot sújtó tragikus katasztrófa után az Európai Unió részéről nyilvánvaló és szükséges reakció a humanitárius segítségnyújtás. Úgy gondolom, hogy minden szükséges segítséget (műszaki, igazgatási és szervezési), valamint anyagi támogatást meg kell adnunk Japánnak és az érintett régióknak. A sürgősségi segélyen kívül fontolóra kellene vennünk egy rendszeres együttműködési modell létrehozását mindazon országokkal, amelyek ki vannak téve a különböző típusú katasztrófák veszélyének, ideértve az Európai Unión kívüli országokat is. Szeretném megkérni a Bizottság és a Tanács illetékes szolgálatait, hogy vizsgálják felül az idevágó jogszabályokat, és tegyenek javaslatokat a válságkezelés terén a bevált gyakorlatok cseréjének fokozására.

Egyre több országot – köztük az Európai Unió tagállamait – egyre gyakrabban sújtanak különböző természeti katasztrófák. Ezért folyamatos és rendkívül fejlett nemzetközi együttműködésre van szükség. Ezenkívül felül kell vizsgálni a nukleáris létesítmények biztonságára és védettségére irányuló jelenlegi jogszabályi és szabályozási kereteket. Ezzel összefüggésben két dologra szeretném felhívni a figyelmet: a nukleáris létesítmények biztonságáról szóló irányelv teljes átültetésének nyomon követésére, továbbá a radioaktív hulladékról szóló irányelv elfogadására.

 
  
MPphoto
 
 

  Debora Serracchiani (S&D), írásban.(IT) A március 11-i japán földrengésnek a nukleáris biztonságra és a globális gazdaságra gyakorolt következményei megrázták az Európai Uniót, amelynek mindeközben az instabil észak-afrikai helyzettel is szembe kell néznie.

Üdvözlöm az energiaügyi miniszterek rendkívüli találkozóját, amelyet a fukusimai atomerőműben történt baleset következményeinek felmérésére hívtak össze. Üdvözlöm a találkozón hozott döntéseket is, és bízom abban, hogy a tagállamok valóban végre fogják hajtani az Európai Unió atomerőműveiben a stressztesztet, és hogy ezt az Európán kívüli, különösen a szomszédos országokra is kiterjesztik. A Bizottságnak – figyelembe véve egyes tagállamok nukleáris moratóriumra vonatkozó döntését és az energiaügyi fejlesztésről szóló küszöbön álló nyilvános konzultációkat – jelentést kell tennie az európai atomerőművek biztonsági állapotáról, amely egy baleset esetén az adott tagállammal szomszédos régiókat is érintheti.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D), írásban.(EL) Jómagam is szeretnék részvétet nyilvánítani a japán népnek, amelyet rendkívül erős földrengés és szökőár sújtott, emberéletek ezreit követelve és jelentős károkat okozva. Természetesen a tudomány és a technológia mindent megtett a használatban lévő, fontos létesítmények biztonságossá tételére, és természetesen nagyon szigorú szabályaink vannak ezen létesítmények sérülékenységének csökkentésre; mindazonáltal a most történt erős földrengés és az azt követő, több ezer ember életét követelő, bibliai méretű pusztítást okozó szörnyű szökőár, ill. a fukusimai atomreaktorok súlyos károsodása olyan események, amelyek az atomerőművek biztonságosságáról alkotott uralkodó vélemény felülvizsgálatára és megváltoztatására ösztönöznek bennünket. Figyelembe kell venni azokat a lehetséges természeti jelenségeket, amelyek hatást gyakorolhatnak az atomerőművekre – amilyen szélsőségesek lehetnek ezek a természeti jelenségek, olyan szélsőségesen szigorú kritériumokat kell alkalmazni az atomerőművek megtervezésekor és létesítési helyük kiválasztásakor. A tudósok úgy gondolják, hogy közép és hosszú távon nagy valószínűséggel számíthatunk további erős földrengésekre. Ezért a politikusoknak oda kell figyelniük arra, hogy ne építsenek atomerőműveket olyan területekre, ahol gyakran fordul elő földrengés. Az olyan országokban, ahol gyakori a földrengés, az energiaszükséglet kielégítésére választhatnak más, korszerű, megvalósítható, intelligens és hatékony módszereket. Ha nem így tesznek, még úgy tűnhet, hogy akár emberéleteket is feláldoznának az energiaellátás problémájának megoldása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Csanád Szegedi (NI), írásban.(HU) Mindenekelőtt szeretném kifejezni részvétemet a Jobbik Magyarországért Mozgalom és az egész magyar nép nevében a japán nemzetnek. A magyarok mindig rokoni szeretettel tekintettek a japánokra, ezért különösen megrázó a bekövetkezett katasztrófa. Az Európai Uniónak kötelessége segíteni a japán népen, meg kell adni minden segítséget, amire Japán igényt tart. Ugyanakkor le kell vonni a konzekvenciákat ebből a katasztrófából, ami világosan megmutatja az emberiség számára, hogy az a globalizált világ, ami eltávolodik a természettől, rendkívül törékeny. Van egy olyan magyar mondás, amely szerint az okos ember a más kárán tanul. Európa népeinek tanulniuk kell ebből a katasztrófából, és minél jobban visszatérve a természethez, a természetes élelmiszerekhez, a természetes energiaforrásokhoz, megóvni a környezetünket a jövő nemzedékei számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire együtt érzek a japán néppel az országot sújtó és számos emberéletet követelő földrengés és szökőár miatt. A földrengést és szökőárat követően a fukusimai atomerőműben történt tragikus baleset miatt felszólítom Európát, hogy mérlegelje az atomenergia jövőjét, és próbáljon meg más, alternatív energiatermelési módokat keresni. A katasztrófa következményeinek felmérésekor a szakértőktől kapott információkat kell alapul vennünk, és az új villamosenergia-termelési módszereket is tudományos szempontból kell megvizsgálnunk. A Japánban történtek valamennyi tagállam számára aggodalomra adnak okot függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e atomerőművel, vagy sem, mivel ha hasonló katasztrófa történne, a sugárzás egész Európát fenyegetné. Oroszországban és Fehéroroszországban atomerőművek létesítését tervezik. Ez nagy aggodalomra ad okot Kelet-Európában, főként a balti államokban. A tervezett atomerőművek sugárzása még aggasztóbb, és aggályos, hogy a szomszédos országok meg fognak-e felelni a nemzetközi biztonsági követelményeknek. Szeretném hangsúlyozni, hogy közvetlenül a japán katasztrófa után Németország leállította 1980 előtt létesített reaktorait. Az Európai Bizottság energiaügyi biztosa is fenntartja, hogy Európának egy atomerőművek nélküli jövőre kell törekednie. Miután felmértük, hogy Európát fenyegeti-e esetleges sugárveszély, az Európai Parlamentben meg kell vitatnunk az Európai Unió külső határainak közelében található atomerőművek jelentette kockázatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban.(PL) A 2011. március 11-én Japánra lesújtó, pusztító, ártatlan emberek ezreinek életét követelő földrengés és szökőár olyan tragédia, amely mindannyiunkat megérintett. Kötelességünk kifejezni a japán néppel és kormánnyal érzett szolidaritásunkat, kötelességünk részvétet nyilvánítani, és kötelességünk humanitárius, műszaki és pénzügyi segítséget nyújtani. Örömömre szolgál, hogy az Európai Unió legjobb mentőcsapatait és a katasztrófák enyhítése terén szerzett tapasztalatait bevetve csaknem haladéktalanul segítséget nyújtott Japánnak. A helyzet stabilizálódásáig folyamatos segítséget kell nyújtanunk Japánnak. A természeti katasztrófa rendkívül súlyos nukleáris balesethez vezetett a fukusimai atomerőműben, amely komoly fenyegetést jelent az emberi életre és egészségre. Ezért felül kell vizsgálnunk és tesztelnünk kell az Unióban található atomerőművek biztonságát. A fukusimai atomerőműben történt balesetet figyelmeztetésnek kell vennünk, de nem gondolom, hogy pánikba kellene esnünk, vagy negatívan kellene hozzáállnunk az atomenergiához. Japán széles körű és értékes tapasztalatait felhasználva nagyon sokszor segített különböző európai nemzeteknek a katasztrófák hatásainak enyhítésében. Most rajtunk a sor. Ez az együttműködés a sürgősségi segélyek formájában nemcsak az áldozatok számára lesz előnyös, de meg is fogja erősíteni kapcsolatunkat Japánnal, amely fontos partnerünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban.(PL) A Japánt sújtó katasztrofális földrengés világosan mutatja, hogy egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni egy ilyen roppant méretű katasztrófa tragikus következményeivel – még a legfejlettebb technológiákkal rendelkező ország sem. Mindannyian együtt érzünk a japán néppel. De nem elég kifejezni együttérzésünket, hanem segítenünk is kell a katasztrófa áldozatainak. Az előre meg nem jósolható földrengés sok ezer emberéletet követelt, és nukleáris katasztrófához vezetett. Ez arra int minket, hogy vonjuk le a tanulságokat még akkor is, ha bennünket ez a katasztrófa nem érint közvetlenül. Őszinte választ kell adnunk arra a kérdésre, mennyire vannak felkészülve az európai atomerőművek az ilyen balesetekre. A nem túl valószínű, de mégis lehetséges veszélyek megelőzése és az európaiak biztonsága érdekében létfontosságú, hogy felülvizsgáljuk a tagállamok atomerőműveinek biztonsági berendezéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – A nukleáris biztonság kérdését nemcsak az EU-n belül, hanem közvetlen szomszédaink esetében is meg kell vizsgálnunk. Az EU határától nem messze jelenleg két projekt folyik kísérleti reaktorokkal működő atomerőművek létesítésére: az egyik Kalinyingrádban, a másik pedig Fehéroroszországban, 23 km-re az EU külső határától és 50 km-re Litvánia fővárosától.

A két létesítési helyszínt számunkra ismeretlen kritériumok alapján választották ki. Az átláthatóság hiánya, a hiányos konzultációk és az érintett országok tájékoztatásának hiánya mindkét projekt esetén súlyos aggodalomra ad okot. A munka már elkezdődött, holott a két erőművel kapcsolatos nemzetközi környezeti hatásvizsgálat még messze nem készült el.

Ráadásul közvetlenül a japán tragédiát követően Oroszország és Fehéroroszország megállapodást írt alá, amely szabad jelzést ad a fehéroroszországi erőmű megépítéséhez. A csernobili és fukusimai tragédiára vonatkozó adatok alapján a közvetlen radioaktív hatás 50–55 km-es körzetben érvényesül. Tehát ha az újonnan létesítendő erőműben baleset történne, az közvetlenül érintené az egyik uniós tagállam fővárosát. Az EU-nak meg kell követelnie, hogy ezek a harmadik országok komolyan vegyék kötelezettségeiket, és tegyenek eleget az atomenergiára vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek és normáknak. Bízom benne, hogy a következő Európai Tanács megfelelő döntéseket fog hozni.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat