Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 23., Szerda - Brüsszel

20. A fogyasztók jogai (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Andreas Schwab által előterjesztett, a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról (COM(2008)0614 – C7-0349/2008 – 2008/0196(COD) szóló jelentés (A7-0038/2011).

  Andreas Schwab, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársamnak, akik dolgoztak ezen az irányelven, valamint a mai vita tárgyát képező kompromisszumon. És ezt nem puszta udvariasságból, hanem őszinte hálám kifejezéseként mondom. A Jogi Bizottság véleményének előadójaként Diana Wallis vett részt a munkában, valamint Evelyne Gebhardt, Emilie Turunen, Robert Rochefort, Kyriacos Triantaphyllides és Adam Bielan. A döntéshozás nem volt egyszerű folyamat, hiszen két év leforgása alatt több mint 2000 módosítás benyújtására került sor, ám a viták mindig konstruktívak voltak, amiért most fogadják valamennyien őszinte köszönetemet.

Az egyes kérdésekkel összefüggő valamennyi szakmai jellegű nézetkülönbség dacára – amelyek a különböző kompromisszumokban kifejezést is nyertek – a képviselőcsoportok között általános megegyezés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ma az Európai Parlamentnek olyan jelzést kell küldenie, hogy a fogyasztók és a vállalkozások érdekében fejleszteni kívánjuk a belső piacot. Végül is húsz évvel azután, hogy az Egységes Európai Okmánnyal létrejött a belső piac, továbbra is azt tapasztaljuk, hogy az irányelvek és rendeletek garmadája ellenére még mindig nem valósult meg az igazi egységesítés. A tagállamok időnként jogosan, időnként viszont jogtalanul kihasználták a játékterüket.

A ma előttünk fekvő irányelv a belső piaccal összefüggő kérdéseket szabályozó helyes középutat jelent, miközben az összes többi üggyel kapcsolatos jogalkotási döntéseket meghagyja maguknak a tagállamoknak. E vegyes megközelítéssel messzire haladhatunk, és a Tisztelt Ház valamennyi képviselőcsoportjának támogatását elnyerhetjük. E megközelítés feltételezte a bizottsági javaslat támogatását, miközben számos ponton jelentős mértékben tökéletesítette is azt. Odahatottunk, hogy a fogyasztóvédelem kellő súllyal szerepeljen az irányelvben, mégpedig azáltal, hogy minden online szerződésre egyetemes tizennégy napos elállási jogot keletkeztet uniós szinten; azáltal, hogy a házaló kereskedelemmel üzleti kapcsolatba kerülő fogyasztók számára választási lehetőséget kínál a szerződési okirat nyomtatott vagy elektronikus változatban történő bekérésére; azáltal, hogy egy úgynevezett „gombnyomásos megoldással” növeli az internetes üzletkötések átláthatóságát, s ezzel egyidejűleg ténylegesen fokozza az internetes csalások elleni küzdelmet; s végül azáltal, hogy valamennyi internetes és házaló kereskedelmi ügylet esetében egyetemes kötelezettséget keletkeztet különösen az árképzésre vonatkozó tájékoztatás vonatkozásában, más szóval ezen ügyletekre teljes körű tájékoztatási kötelezettséget ír elő.

Ezzel egyidejűleg az irányelvet a kis- és középvállalkozások, valamint a kis értékű szerződések felei számára is járhatóvá tettük, főként azáltal, hogy a szolgáltatások esetében számos területen nagyobb rugalmasságot és kivételeket biztosítottunk; azáltal, hogy lehetővé tettük a fogyasztók számára a telefonos megállapodásoktól történő elállást; azáltal, hogy a vállalkozásoktól megvontunk bizonyos lehetőségeket a tisztességtelen szerződési feltételek végrehajtására vonatkozóan, s ezzel egyidejűleg világos feltételeket szabtunk a fogyasztók számára a megrendelt áruk visszaküldésére a vásárlás visszamondása esetén; s végül azáltal, hogy létrehoztunk egy egységes elállási nyomtatványt, amely Európa-szerte sokak számára megkönnyíti majd az elállási jogukhoz való hozzáférést, valamint e jog gyakorlását.

Végül – többek között a tagállamok közötti konzultációs folyamatnak köszönhetően – ezen a fontos területen, a fogyasztóvédelem terén tanácsi szinten sokkal kevésbé bonyolult további jogi előrelépéseket tudunk majd tenni, mint a múltban. A Bizottságnak egyértelműen jogában áll majd tanácsi szinten hallatnia a hangját, hiszen kétség sem férhet ahhoz, hogy a közös piac közös szabályokat igényel. Az euró válsága során ezt mindennél világosabban megtapasztaltuk. Nem elég közös elveket elfogadni, aztán meg teljesen szabadjára engedni a tagállamokat: a közös elveket közös szabályokon keresztül kell érvényre juttatni. Az irányelvnek ezért célja a fogyasztók védelme. Végül is a fogyasztók akkor fognak ráébredni a jogaikra, ha ezek a jogok Európában mindenütt azonosak lesznek, és ekkor fogják tudni e jogokat hatékonyabban érvényesíteni a szabályszegő vállalkozásokkal szemben. Az irányelv a kis- és középvállalkozásokat is védi, mindenekelőtt azért, mert az egységes szabályozás jogbiztonságot szül, és lehetővé teszi az oly sokszor hangoztatott kulturális és kereskedelmi sokféleség kibontakozását. Köszönöm az együttműködésüket. Várakozással tekintek a vita elé.

  Győri Enikő, a Tanács soros elnöke. – (HU) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, Schwab úr, képviselő hölgyek és urak! Örömömre szolgál, hogy végre napirendre tűzhettük ennek a javaslatnak a vitáját.

Amint azt Önök is tudják, a Tanács keretében múlt év decemberében született meg a megállapodás a témában, 2011. január 24-én – immár magyar elnökség alatt – pedig a Tanács hivatalosan is elfogadta előzetes álláspontját, tehát az általános megközelítést.

A megállapodás eléréséhez több mint két éven át kellett tárgyalnunk a Tanácsban arról, hogy mi lenne a legideálisabb egyensúly a fogyasztók jogait biztosító uniós és tagállami szabályozás között, és hogy ennek megfelelően a fogyasztói jogok mely vonatkozásait lehetne harmonizálni. Mi sem érzékelteti jobban e javaslat nehézségeit annál, hogy több mint hatvan ülésre volt szükség a tanácsi munkacsoportban ahhoz, hogy olyan szöveg jöjjön létre, amelyet a tagállamok minősített többsége támogatni tud. Emellett lehetetlennek bizonyult megállapodásra jutni a bizottsági javaslat negyedik és ötödik fejezetére vonatkozóan, amelyek az áruk adásvételével, illetve a tisztességtelen szerződési feltételekkel foglalkoznak. A tartósan fennálló nehézségek miatt végül a Tanács úgy döntött, elhagyja a szövegből ezt a két fejezetet, és ehelyett inkább az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre, valamint a távollévők között kötött szerződésekre összpontosít. Ezt a megközelítést a Bizottság is támogatta, mivel a tanácsi szöveg uniós szinten teremt hozzáadott értéket e szerződések tekintetében.

Az Elnökség úgy gondolja, hogy az Európai Parlament további lendületet adhat a vitának. Ezért fontos annyira a holnapi szavazás, amelyet a javasolt módosítástervezetekről tartanak. Ha az Európai Parlament a holnapi plenáris ülésen úgy dönt, hogy a dossziét visszautalja az IMCO bizottsághoz, a magyar elnökség elkötelezetten fog arra törekedni, hogy megszülessen az első olvasati megállapodás. E cél érdekében minden erőfeszítésre készen állunk. Természetesen nagyon sok függ attól, hogy a Parlament milyen módosításokat javasol majd.

Amint már említettem, a tagállamok között jelentős véleménykülönbség van a negyedik és az ötödik fejezet tartalmára vonatkozóan, vagyis azt a kérdést illetően, hogy kell-e az adásvételi feltételek és a jótállás, illetve a tisztességtelen szerződési feltételek egyes aspektusait uniós szinten teljesen harmonizálni. Az elnökség meglátása szerint azért lenne szükséges, hogy az irányelv egyéb rendelkezéseire, azaz az első és a harmadik fejezetre összpontosítsunk, hiszen itt tudunk igazi hozzáadott európai értéket teremteni. Ezekre a pontokra vonatkozóan a Tanács általános megközelítése nem tér el jelentősen a Parlament módosítástervezeteitől, amelyeket a JURI és az IMCO bizottság január 20-án, illetve február 1-jén szavazott meg.

Tisztelt elnök úr, biztos asszony, képviselők! Készen állunk arra, hogy a siker érdekében teljes körűen együttműködjünk a Parlamenttel és a Bizottsággal. Ezúton is szeretném megköszönni a jelentéstevőnek, az IMCO bizottság elnökének, Harbour úrnak, és az IMCO bizottság minden tagjának azt a teljes körű együttműködést, amelyről eddig biztosították a magyar elnökséget. Nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény, hogy maradéktalanul elégedettek leszünk-e azzal, ahova majd jutnak a tárgyalásaink, de meggyőződésem, hogy nem szalaszthatjuk el azt a lehetőséget, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körű fogyasztóvédelmi jogokat biztosítsunk az uniós polgároknak.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, jövőre ünnepeljük az egységes piac létrejöttének huszadik évfordulóját. Biztosítanunk kell, hogy az egységes piac előnyökkel járjon a fogyasztók és a vállalkozások számára. A több mint két évig tartó tárgyalások azt bizonyították, hogy a bizottsági javaslat alapján rendkívül nehéz politikai megállapodásra jutni az egész irányelvet illetően. Önök közül sokan nem akarnak – joggal – engedni a nemzeti fogyasztóvédelem szintjéből.

Már alaposan benne járunk az e jogszabályra vonatkozó megbeszélések harmadik évében, ezért úgy vélem: épp ideje, hogy a társjogalkotók megoldást találjanak. Ebben a vonatkozásban különösen hálás vagyok a parlamenti bizottságoknak, az előadóknak, Andreas Schwabnak, Diana Wallisnak és az árnyékelőadóknak a kompromisszumkeresésben végzett kemény munkájukért. Az év elején a Tanács megállapodott egy általános megközelítésben. Úgy döntött, hogy számottevően szűkíti a javaslat hatályát, és különösen a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre összpontosít.

A Bizottság meg van győződve arról, hogy a Tanács általános megközelítése jó kiindulópontot alkot a helyes kompromisszum megtalálásához. E megközelítés általánosságban összhangban van a belső piac működése javításának, valamint a fogyasztók számára hozzáadott érték létrehozásának a céljával. Tudom, hogy a módosításokkal Önök további tökéletesítésre törekednek. Sok ésszerű javaslatot el tudok képzelni a fogyasztóvédelem további fokozására, s miként már mondtam, a fogyasztóvédelmi irányelvnek a jogok irányelvének kell lennie. Ki kell érdemelnie ezt a nevet.

Hogy néhány példát is hozzak: könnyen el tudom fogadni a 122. parlamenti módosítást, amely azt írja elő, hogy elállás esetén, amennyiben a visszaküldendő áru értéke meghaladja a 40 eurót, a fogyasztónak ne kelljen megtérítenie a visszaküldés költségeit. Az elállási határidő egy évre történő meghosszabbításától sem zárkózom el abban az esetben, ha a fogyasztót nem tájékoztatták az elállási jogáról (116. módosítás). Az úgynevezett internetes árcsapdák elleni küzdelmet célzó összehangolt megoldást is támogatni tudnám (107. módosítás (1) bekezdés a) és b) pont).

Önöket nyilván nem éri meglepetésként, hogy a mostani változatban szereplő nem minden módosításukat tudom elfogadni. Ilyen például a 141. módosítás. Jóllehet célom többek között a belső piac előmozdítása, véleményem szerint a távértékesítéssel foglalkozó kereskedők esetében túlzás kötelezni a kereskedőt az árunak más tagállamba való szállítására, vagy a szolgáltatás más tagállamban való nyújtására.

A hosszú tárgyalásokat követően és a kétségtelenül még mindig fennálló nézetkülönbségek dacára már látom a fényt az alagút végén. Hiszem, hogy karnyújtásnyira vagyunk egy elfogadható és kiegyensúlyozott kompromisszumtól. Én minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy segítsem Önöket e kompromisszum elérésében.

  Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, mindannyian igen hosszú utat tettünk meg együtt, és még mindig utazunk, remélve, hogy nemsokára célba érünk. A Jogi Bizottság nevében szeretném megköszönni Andreas Schwab munkáját. Az évek során megtapasztaltuk, hogy az eltérő jogi fogalmak milyen nehézségeket támasztanak, és a belső piacon milyen akadályokat gördítenek a fogyasztók, valamint a kis- és középvállalkozások tényleges lehetőségei elé.

A Parlamentben mára kialakult megállapodásnak köszönhetően némi előrelépésről tudunk beszámolni. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Jogi Bizottság többet szeretett volna tenni, például a tisztességtelen feltételekről szóló ötödik fejezet esetében, s főként az átláthatóság területén. Bizottságunk tényleg szeretne e téren előrelépni. Tudom, hogy a Tanács meglátása szerint ez a lépés talán túl messzire vezet. Számunkra azonban ez egy olyan lépés, amely a belső piac szempontjából, és lényegében a fogyasztói jogok szempontjából igen fontos lehetne, miként ezt a biztos asszony olyan jól meg is fogalmazta.

Hosszú utat tettünk meg. Felülvizsgáltuk a fogyasztói jogokra vonatkozó uniós vívmányokat. Nem néztük át az összes olyan irányelvet, amelyet a biztos asszony elődje szeretett volna, ha felülvizsgálnánk. Lehet, hogy apró lépésenként haladunk előre. Remélem, hogy tovább tárgyalunk, tovább folytatjuk a megbeszéléseket. Talán érdemleges dolgot fogunk létrehozni.

  Sirpa Pietikäinen, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, először is hadd fejezzem ki köszönetemet képviselőtársaimnak kiváló együttműködésükért, és különösen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot képviselő Andreas Schwabnak a jelentés előterjesztését szolgáló fáradhatatlan és felettébb együttműködő erőfeszítéseiért. A bizottsági javaslat meglehetősen tág teret hagyott a jobbításhoz.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság szemszögéből három témát szeretnék felvetni. Helyes, hogy a javaslatba bekerültek a digitális termékek. Helyes, hogy a javaslat világos jelzést tartalmaz az alternatív vitarendezési módszerek jövőbeni kidolgozására nézve. A kis értékű és/vagy innovatív pénzügyi termékekkel vagy egyedi pénzügyi ágazati irányelveknek kell foglalkozniuk, vagy pedig egy jövőbeni fogyasztóvédelmi irányelvnek.

Végül, de nem utolsósorban abban reménykedem, hogy a Bizottság által teendő következő lépések olyan magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak majd, amely végezetül az uniós fogyasztóvédelmi szabályozás teljes összehangolásához fog vezetni.

  Raffaele Baldassarre, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, gratulálok Andreas Schwabnak az eddig elvégzett munkájához, valamint a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság közötti kitűnő együttműködéshez.

Az előírások különböző mértékű összehangolása olyan számottevő eredmények elérését teszi majd lehetővé számunkra, amelyek az európai polgárok javára valódi hozzáadott értéket fognak képviselni. Ezek közül jelentős a tizennégy napos elállási jog, valamint a tájékoztatási követelményre vonatkozó új szabályok, amelyek nemcsak az árra, hanem az eladó kilétére és címére vonatkozó előírást is tartalmaznak. Ezek a tökéletesítések az e-kereskedelem fejlődése szempontjából sarkalatos jogi biztosítékok nyújtásával növelni fogják a határon átnyúló vásárlásba vetett fogyasztói bizalmat.

Az irányelv más kiegészítő intézkedések alapjául is szolgál majd, az európai kötelmi jog reformjától kezdve egészen az alternatív vitarendezési mechanizmusok felülvizsgálatának folyamatáig. Ez az alapvető harmonizációs tevékenység lényeges feltétel ahhoz, hogy a belső piac a fogyasztói jogokra és az Európai Unió polgárainak szolgálatára összpontosítva fejlődjön.

Körülbelül egy évvel ezelőtt Monti professzor jelentésében a következőket mondta, Barroso elnöknek címezve a szavait: „Az egységes piac következő megvalósítási szakaszának középpontjába a fogyasztókat és a fogyasztók jólétét kell helyezni.” A jogalkotónak az egységes kiskereskedelmi piacon nyújtandó magas szintű védelem biztosítása érdekében először is mielőbbi megállapodásra kell jutnia a fogyasztói jogokról szóló irányelvtervezetről. Ez az intézkedés teljes mértékben találkozik az igényekkel, és meggyőződésem, hogy Andreas Schwab töretlen eltökéltséggel fogja továbbvinni a szöveg végleges elfogadását megelőző további összetett tárgyalásokat.

  Evelyne Gebhardt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Schwab úr, valóban igen kemény tárgyalásokon mentünk keresztül, a megbeszélések kezdetén ugyanis a vélemények nagyon megoszlottak. Ezenfelül az ésszerű fellépés mikéntjét sem volt könnyű eldönteni.

A tárgyalásoknak köszönhetően azonban minden nehézség ellenére, még a bizottsági szintű szavazás után is sikerült számottevően javítani a szövegen, ami végezetül lehetővé tette képviselőcsoportom számára a kompromisszumos csomag holnapi megszavazását. A rengeteg megbeszélés után, amelyeket tartottunk, nyilván Önök is tudatában vannak annak, hogy ez milyen sokat jelent.

A szöveget valóban számos helyen tökéletesítettük. Ebből következően az irányelv által követett alapelv most újra a minimumharmonizáció – azon területek kivételével, amelyeket teljes mértékben össze kell hangolni, ami számunkra jelentős kérdéskör volt. A szociális szolgáltatásokat, az egészségügyi szolgáltatásokat és a szerencsejátékokat azért vettük ki az irányelv hatálya alól, mert ezek azok a területek, amelyek külön szabályozást igényelnek. Ezekre nem lehet a kereskedelmi szolgáltatásokra, a fogyasztási cikkekre vagy a kiskereskedelemre alkalmazott elvekkel azonos elveket alkalmazni, ezért ez fontos szempont volt. Jelentősen megerősítettük a polgárainknak, a fogyasztóknak nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeket. Emiatt szeretném egyértelművé tenni a Tanács soros elnöke számára, hogy a második fejezet elhagyásának elképzelése, más szóval pontosan azon területek kihagyása, ahol ezen tájékoztatási kötelezettség alkalmazandó, olyasvalami, amit a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nem tűrhet el.

Az irányelv hatálya alá bevontuk az elektronikus termékeket, amelyeket az eredeti bizottsági javaslat nem szándékozott bevonni. Az interneten keresztül történő távértékesítés az egyik olyan kulcsterület, amely mégis bekerült az irányelvbe. És ha már az otthonról történő vásárlásoknál tartunk, a házaló kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseken is sikerült javítanunk. Ezek olyan kedvező fejlemények, amelyek lehetővé tették számunkra támogatásunk megadását.

Nem tagadhatom, hogy még mindig fennáll néhány probléma, főként az ötödik fejezetben szereplő, a tisztességtelen szerződési kikötésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében. Ezekkel a rendelkezésekkel nagyon elégedetlenek vagyunk, és vagy tovább kell dolgoznunk rajtuk, vagy szükség esetén az egész szakaszt el kell hagyni. Ami azonban még nagyobb problémát okoz, az az, hogy a pénzügyi szolgáltatások teljesen kikerültek a tájékoztatási kötelezettség alól. Azt hiszem, itt komoly probléma van. Erről tovább kell tárgyalnunk, biztos asszony, ugyanis az Önök javaslataiban benne voltak a pénzügyi szolgáltatások, és ennek így is kell maradnia.

Összefoglalásul: meg fogjuk szavazni a kompromisszumos csomagot, és az irányelv bizottsághoz való visszautalását is megszavazzuk, ami azért nem azt jelenti, hogy hozzájárulunk az irányelv első olvasatban történő elfogadásához.

  Robert Rochefort, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, fontos szövegről van szó. Nem csináltunk forradalmat: nem mondhatjuk, hogy előzőleg minden rossz volt, most pedig minden tökéletes. Mégis, munkánk ezen átmeneti szakaszában a szöveg számos jelentős eredményt mutat fel.

A legfőbb eredmények véleményem szerint a távértékesítés, és különösen az internetes értékesítés jobb körülhatárolásával (III. fejezet) kapcsolatosak, e téren ugyanis erősíteni kell a fogyasztók jogait. Az e-kereskedelem nagyon hasznos: szélesíti a fogyasztói választékot, lehetővé teszi a legalacsonyabb áron történő vásárlást, a kis- és középvállalkozások, valamint a kisiparosok számára pedig új piacokhoz nyitja meg az utat.

Az e téren való előrelépéshez ezt igazi európai módon kellett megtenni, vagyis néhány jól célzott ponton valamennyi érdekelt jogainak és kötelezettségeinek teljes összehangolása szükségeltetett. Egészen konkrétan arra volt szükség, hogy egy olasz vásárló, aki egy belga vagy egy német webhelyen vásárol, tudja, hogy ezentúl ugyanolyan jogokat élvez, és ugyanolyan védelemben részesül. Az irányelv ezt teszi majd lehetővé.

Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó számára rendelkezésre álló elállási határidő az Unióban mindenütt tizennégy napra nő. Annyit jelent, hogy a fogyasztó azonnal megtudja majd a teljes fizetendő összeget anélkül, hogy később kellemetlen meglepetés érné. Annyit jelent, hogy a kettős kattintásnak köszönhetően rendesen ellenőrizni tudja majd a megrendelését.

Mindez persze felforgat majd bizonyos szokásokat. Sok állam nemzeti jogában vannak olyan finomságok, amelyek alapvető jelentőségéről mindenki meg van győződve, holott a szomszédos országokban ezeknek néha nyomát sem lelni. De Európában együtt élni annyit tesz, mint megtanulni, hogy a közösségi és általános érdek szolgálatában miként változtassunk némiképp a szokásainkon.

Szögezzük le egyértelműen: a szövegen még javítani kell, és ezt az elkövetkező hetekben a Tanáccsal és a Bizottsággal karöltve kell megtennünk. Nagyra értékeltem az e tekintetben nemrég tanúsított nyitottságot. Andreas Schwab előadónknak köszönhetően már jelentékeny munkát végeztünk, amiért hálás köszönet jár neki. E munka valódi gyümölcse azonban elsősorban az, hogy holnap minden képviselőcsoport megszavazza majd a módosításokat. A fogyasztóknak az Unió belső piaca iránti bizalma igen törékeny. A bizalom megőrzéséhez és reménybeli erősítéséhez szükség volt erre az egyhangú politikai támogatásra.

  Adam Bielan, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, először is köszönetemet szeretném kifejezni Andreas Schwabnak, a vita tárgyát képező jelentés előadójának azért, hogy ekkora elkötelezettséget mutat az irányelvtervezeten való munka iránt.

A dokumentumon végzett két és fél évi intenzív munka olyan kompromisszum kialakításához vezetett, amely végső formájában – legalábbis remélem – a 27 tagállam fogyasztói számára nagyobb jogbiztonságot fog garantálni a távértékesítés, s főként az internetes ügyletek bonyolítása terén. Azt is remélem, hogy az irányelvnek köszönhetően, egyes új jogok tökéletesítésének és összehangolásának következtében a fogyasztóknak nagyobb lesz a bizalmuk a határon átnyúló kereskedelemben és az online vásárlásban, a már létező jogok pedig egyértelműbbé válnak. Ezen túlmenően pedig, például a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre alkalmazandó tájékoztatási követelmények egységesítésével az irányelv rendeltetése annak ösztönzése is, hogy több kereskedő lépjen be az Európai Unió új piacaira, aminek pedig fokoznia kell a belső piac teljesítményét. Remélem, hogy ez főként az online értékesítés népszerűsítése tekintetében kedvező hajtóerő lesz. Azt is remélem, hogy a fogyasztókért folyó belső piaci verseny fokozásával a fogyasztók javát fogja szolgálni.

Szeretnék kiemelni a legfontosabb kérdések közül néhányat. Először is, kiegyensúlyozott és az uniós fogyasztók javát szolgáló szöveg megfogalmazására törekedtünk, de úgy, hogy az ne érintse hátrányosan a kereskedőket, és különösen az Unióban működő kis- és középvállalkozások tevékenységét.

Örömömre szolgál tovább, hogy a minimumharmonizáció és a teljes harmonizáció vegyes megközelítésének elfogadásával célravezető szöveget tudtunk kialakítani, ami annyit jelent, hogy ezt nem sínylették meg azon tagállamok, amelyek bizonyos kérdésekben már eleve igen magas szintű fogyasztóvédelemmel rendelkeztek. Konkrét esetekben egységes és egyértelmű rendelkezéseket is sikerült bevezetnünk, ami annyit tesz, hogy például az internetes ügyletek ezentúl könnyebbé válnak.

Annak is örülök, hogy a Jogi Bizottságban konstruktív tárgyalásokat folytathattunk a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló ötödik fejezetről. Ez a fejezet az olyan fogyasztói szerződéseket szabályozza, amelyek feltételeit a fogyasztók általában nem egyedileg alkudják ki, ezért gyakran válnak a tisztességtelen kereskedők általi visszaélések forrásává.

Sajnálom azonban, hogy a megállapodás elérése dacára az irányelv szövege még mindig tartalmaz bizonyos hiányosságokat. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tárgyalások következő szakaszában kellő elkötelezettséggel képesek leszünk e hiányosságokat orvosolni, és mind a fogyasztók, mind az európai kereskedők javára is konkrét előnyökre szert tenni, hiszen végül is a kereskedőkről sem szabad megfeledkeznünk.

  Emilie Turunen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, Schwab úr, az Európai Unió belső piaca európai együttműködésünk egyik sarokpontja, s ahogy a Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomag tervezetében tavaly igen helyesen megfogalmazta, az egységes piac fejlesztésére irányuló munka középpontjában a polgároknak – nekünk, európaiaknak – kell állnunk. Erről nem szabad megfeledkeznünk, amikor holnap a Parlamentben szavazunk a fogyasztói jogokról szóló irányelvről, arról az irányelvről, amelyen már sok éve dolgozunk. Miként valamennyien tudjuk, a holnap szavazásra bocsátandó szöveg a 2008-ban a Bizottságtól kapott tervezethez képest átfogó felülvizsgálaton ment keresztül, itt a Parlamentben ugyanis azokra a területekre összpontosítottunk, ahol a közös uniós szabályozás mind a fogyasztók, mind a kereskedők igazi javát fogja szolgálni. Cserében meg akartuk engedni a tagállamoknak, hogy ahol ennek értelmét látják, további nemzeti jogszabályokat fogadjanak el.

Ez konkrétan annyit jelent, hogy az európai fogyasztók elsősorban és mindenekelőtt akkor fognak változásokat tapasztalni, amikor a világhálón külföldi online boltokban vásárolnak. Az új irányelv annyit jelent, hogy Európában egységes szabályok lesznek majd érvényben az internetes kereskedelemre vonatkozóan, ami számos előnnyel jár majd a fogyasztókra nézve. Hadd említsek csak három példát. Először is, a fogyasztóknak Európa-szerte tizennégy napos elállási határidejük lesz akkor, ha egy uniós tagállam online áruházában vásárolnak valamit. Másodsorban, mielőtt a fogyasztó dönt egy termék megvásárlásáról, a termék teljes árát közölni kell vele. Harmadsorban pedig probléma felmerülése esetén az eladóval könnyen fel kell tudni venni a kapcsolatot. A negyedik vetület, amely számunkra, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja számára igen fontos volt, az az irányelv bebiztosítása a jövőre nézve. Egy termék ugyanis nemcsak kézzelfogható dolog lehet, hanem manapság már a szellemi termékek is ide tartoznak. Lehet ez egy szoftver vagy egy letöltött zenemű. Ezért örülök nagyon annak, hogy a szellemi termékek is bekerültek a szövegbe.

A holnap szavazásra bocsátandó javaslat, amelyet a Zöldek képviselőcsoportja támogatni tud, nem tökéletes jogszabály. Szélesebb körű, ambiciózusabb irányelvet szerettünk volna, és minden területen előrelépést kívántunk volna elérni. A politika azonban többek között a lehetséges művészete, most pedig ennyi volt lehetséges. Általánosságban véve úgy gondolom, hogy a Parlament ésszerű eredményt ért el, amely az európai fogyasztók javát szolgálja majd.

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, képviselőcsoportunkban azt az elvet állítottuk föl, hogy az Európai Unióban a fogyasztói jogok bárminemű korlátozását kezdettől fogva el kell kerülni. Jóllehet az eredeti bizottsági javaslat igen ambiciózus, képtelen volt az Európai Unió valamennyi fogyasztójának igényeit kielégíteni. Ezért áthúztuk a teljesen összehangolt irányelvjavaslatot, amikor kiderült, hogy ez az uniós fogyasztók alacsonyabb szintű védelmét eredményezné.

Az irányelvre vonatkozó parlamenti javaslatban két különösen fontos mozzanat van. Egy vadonatúj parlamenti javaslat fekszik előttünk, amely nagyban különbözik a Bizottság által javasolttól, és a tanácsi nézőponttól is eltér. A javaslat lényege harmonizációs tekintetben egy vegyes megközelítés, amely a tagállamok számára meghagyja a választás szabadságát, hogy adott esetben magasabb szintű fogyasztóvédelmet alakítsanak ki.

A másik mozzanat az irányelv hatálya alóli mentességekkel függ össze. Kezdettől fogva hangsúlyoztuk, hogy a szociális szolgáltatásokat, az egészségügyi szolgáltatásokat és a szerencsejátékokat ki kell vonni az irányelv hatálya alól, mivel ezeknek semmi közük a kereskedő és a fogyasztó közötti kapcsolathoz, és más megközelítést igényelnek. Elégedetten nyugtázzuk, hogy ez figyelembe vétetett.

A parlamenti javaslat támogatása semmilyen körülmények között sem jelenti a bizottsági javaslat feltétlen támogatását. Épp ellenkezőleg, erősen összetartó álláspontra törekszünk, és felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – főként az összehangolás foka és az adásvételi szerződések egyéb rendelkezései vonatkozásában – nagyon komolyan vegye figyelembe a parlamenti javaslat lényegét.

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a fogyasztói jogok csak egy azon számos példa közül, amelyek azt szemléltetik, hogy az európai intézményeknek milyen nehéz ebben a történelmi pillanatban nagy jelentőségű jogi és politikai tetteket véghezvinniük.

Nem akarjuk az összes elvégzett munkát és elért kedvező eredményt kockára tenni, például a jogorvoslathoz való jogra vonatkozó szöveghely tökéletesítésére irányuló módosító hozzájárulásunkat, amely külön a kiskereskedők tevékenységének jobbítását célozta a fogyasztói jogok csorbítása nélkül. Amennyiben a Tanáccsal folytatott tárgyalások kimenetele az lesz, hogy a kezdettől fogva rossz bizottsági javaslatban az előadó és a képviselőcsoportok által eszközölt javításokat kihúzzák, vagy ha végezetül megnő az irányelv általános harmonizációs szintje, nem lesz más választásunk, az irányelvet le kell majd szavaznunk.

Mindenesetre a felelősség ezért a helyzetért nem a Parlamentet, hanem az Európai Bizottságot terheli. Bizonyos kérdésekben mi, az Északi Liga euroszkeptikusai készek vagyunk rábólintani a harmonizáció egy magasabb szintjére, de csak akkor, ha ezt a józan ész, a közérdek, a kis- és középvállalkozások érdeke, és miért is ne, a tagállamok előjogai diktálják.

Egy olyan összetett kérdés esetében, mint a fogyasztóvédelem, egy mindezt eleve figyelembe vevő megközelítésre lett volna szükség. Üdvözöljük számos olyan módosítás visszavonását, amelyek már megoldott kérdéseket kérdőjeleztek meg. Lényeges, hogy ha a Tisztelt Házból az elfogadott módosításokkal megy ki a szöveg, a Tanács teljes egészében elfogadja azt.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, a fogyasztók néha nehezebben értik meg tetteik következményeit, például, amikor digitális tartalmakat töltenek le. Mindenki hozzászokott, hogy a világhálóról ingyenesen töltsön le tartalmakat. Vannak viszont olyan esetek, amikor a költségek rejtve maradnak a fogyasztók előtt, akik úgy töltenek le előfizetéseket, hogy erre nem jönnek rá, és mindezt annak ellenére, hogy csak egyszeri szolgáltatást akartak igénybe venni. Itt törvényes elállási jogra van szükség.

A másik bírálandó terület a távértékesítés és a házaló kereskedelem összemosása, ugyanis az embereket a saját lakásuk küszöbén sokkal könnyebb meglepni. Másrészről viszont az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében nem szabad szükségtelenül terhelnünk a kis- és középvállalkozásokat. Például, amikor a fogyasztók önszántukból hívnak az otthonukba egy mesterembert vagy fodrászt, nincs szükségük fokozott védelemre, hiszen a dolog nem érheti őket váratlanul. Értelmes, széles körű fogyasztóvédelemre van tehát szükség, de az is fontos, hogy a kis- és középvállalkozások érdekeit is szem előtt tartsuk.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, az előttünk lévő kompromisszum a helyes irányban tett igen jó lépés. Üdvözlöm az elállási jogról, valamint a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményről kialakult konszenzust. Ugyanakkor főként a hibák, a jótállás, valamint a tisztességtelen üzleti feltételek orvoslása tekintetében bátran tovább kell lépnünk.

Évek óta figyelem gondosan az érveket, ám elképzelésem mindig is a teljes harmonizáció körül forgott, és továbbra is e körül forog. Meggyőződésem, hogy a közös szabályokkal a fogyasztók és a vállalkozások egyaránt csak nyerhetnek. Az átláthatóság, a jogbiztonság és a verseny növelik a fogyasztó szabad választását, és csökkentik a vállalkozásokat terhelő papírmunkát. Az igazi kihívás a helyes egyensúly kialakítása.

A fogyasztóvédelmi irányelvnek a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozásokra háruló alacsony költségek iránti törekvésében nem szabad a piac és az emberek közötti kötélhúzássá válnia. Továbbá azon hamis feltételezéssel sem szabad élnünk, hogy a nemzeti szabályok a fogyasztókat védik, míg a közös európai szabályok a vállalkozásoknak kedveznek. Ez hamis kép. Elkerülhetetlen, hogy a kis- és középvállalkozásokra háruló többletköltségek végül ne a fogyasztóknál csapódjanak le.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport az egész folyamat során rugalmasságot és konstruktív hozzáállást tanúsított. A baloldal viszont mereven és obstruktívan viselkedett, amikor a vitát a nemzeti szabályok közötti alkudozás szintjére süllyesztve szőrszálhasogató összehasonlító jogi gyakorlattá redukálta. Nekem viszont meggyőződésem, hogy az európai emberek közös érdekének kell felülkerekednie. A szociáldemokraták által hangoztatott minimumharmonizáció és a nemzeti kivételek csak gátolják a polgárokat abban, hogy teljesen kiaknázhassák a közös piac előnyeit. Válságidőkben, a fokozódó protekcionizmus árnyékában ugyanolyan könnyű populistának lenni, mint amennyire felelőtlenség is. Teljes mértékben támogatom Andreas Schwabot csodálatos munkájában, és az előttünk álló tárgyalásokhoz minden jót kívánok neki.

Szavaimat azzal zárom, hogy a fogyasztóvédelmi irányelv mérföldkő az egységes piac fellendítésében, a bizalom erősítésében, a növekedés és a verseny serkentésében, valamint az európaiak által olyannyira várt munkahelyteremtés felgyorsításában.

  Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Elnök úr, még vannak olyan alapvető pontok, amelyek tökéletesítésre szorulnak, ezért a jelentést vissza kell utalnunk a bizottsághoz.

Következésképpen a jelentés parlamenti szakasza még nem ért véget.

Az eredeti tervezet rossz volt. Ezt nemzeti és európai szintű fogyasztói egyesületektől hallottuk. Különösen az Asztúriai Fogyasztók Uniójáról, és ennek elnökéről, a fáradhatatlan Dacio Alonsóról vagyok felettébb jó véleménnyel.

Sikerült elérnünk a régi negyedik cikkben írt, lehető legnagyobb harmonizáció általános elvének újragondolását. Erélyesen ki kell mondanunk, hogy a tagállamok közötti lehető legnagyobb harmonizáció bevezetése sok fogyasztó védelmét csökkentené, hiszen a fogyasztói jogok védelme számos országban nagyobb hagyománnyal bír.

Mindenesetre szeretném hangsúlyozni: lényegbevágó odahatni, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek listája ne legyen kimerítő jellegű, értve ezen azt, hogy minden egyes tagállam növelhesse az általa a fogyasztói szerződésekben elfogadhatatlannak és érvénytelennek ítélt kikötések számát; a bizonyítási teher forduljon meg, azaz ezentúl a kereskedőnek kelljen bizonyítania, hogy az előírásoktól eltérő kikötésekben egyénileg egyezett meg a fogyasztóval; a szerződési feltételek pedig világos és érthető módon legyenek megfogalmazva.

Mi továbbra is ellenezzük a tisztességtelen szerződési feltételek lehető legnagyobb harmonizációját.

Az Eurobarometer felmérése szerint a kereskedők 79%-a gondolja úgy, hogy e terület teljes harmonizációjának csekély, vagy semmilyen hatása sem lesz külhoni tevékenységére.

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök úr, azt hiszem, adhat nekem két és fél percet, ugyanis nem minden képviselőtársam van jelen. Bizottsági elnökként először is tisztelegnem kell mindazon képviselők előtt, akik dolgoztak ezen a szövegen. Örülök, hogy Andreas Schwabbal az élen valamennyien itt vannak ma este, az árnyékelőadók ütőképes csapatával együtt, akik ezen egész, bonyolult terület iránt valódi, erőteljes érdeklődést és szakértelmet mutattak.

Úgy gondolom, helyes – miként Viviane Reding mondja –, hogy a társjogalkotók most már előrelépjenek, és döntéseket hozzanak. Hogy ez ennyi időbe került, mind tanácsi, mind parlamenti oldalról mutatja a politikai nehézségeket. Meglátásom szerint a Parlament – ahogy a múltban sok más ügyben is – bebizonyította, hogy képes kompromisszum kialakítására. Véleményem szerint a Parlamentnek holnap meg kell szavaznia a módosításokat, világos politikai jelzést kell küldenie arról, hogy mit is akarunk, azután a szöveget vissza kell utalnia a bizottsághoz.

Szeretnék köszönetet mondani az elnökségnek és Győri Enikőnek, az elnökség igen aktív szószólójának azért, hogy az említett változás eredményeképpen nyitott volt álláspontunk iránt. Ami nem azt jelenti, hogy elköteleznénk magunkat a bármilyen áron történő előrelépés és a tárgyalások lezárása iránt. A polgároknak és a fogyasztóknak azonban tartozunk annyival, hogy legalább tartunk egy nyílt ülést, és megvizsgáljuk, van-e valamilyen alap a megállapodásra. Úgy gondolom, hogy ezzel minden képviselőtársam egyetért.

Ha mármost az előttünk lévő anyagot vesszük szemügyre, először is meg kell vallanom, hogy csodálom Corazza Bildt lelkesedését, de a fogyasztói jogi irányelvet én nem igazán tartom mérföldkőnek. Őszintén szólva inkább gázlókőnek gondolnám, hiszen még mindig rengeteg örvény van ott, ahol jelenleg lépkedünk. Úgy vélem, ez az első óvatos lépés az olyan kérdések harmonizációjának kezelésében, amelyek rengeteg érzelmet és politikai indulatot váltanak ki. Teljesen érthető, ha az egyes országokban élő fogyasztók és ott működő fogyasztói szervezetek nem díjazzák a jogaik elvételét. Úgy vélem, ez volt az egyik legnagyobb probléma, amellyel szembekerültünk.

Megítélésem szerint olyan kompromisszumra sikerült jutni, amely főleg az internetes és a határon átnyúló kereskedelemben valódi hozzáadott értéket képvisel a fogyasztók és a vállalkozások számára. Ezeket és egyes más területeket is meg kell tartani, de a biztos asszonyhoz szóló zárszavam a következő: okvetlenül szükségünk van egy olyan keretre, amelyen belül nagyobb harmonizáció irányában lehet elmozdulni. Egy sor szétaprózott kezdeményezés van, többek között az Ön fogyasztói szerződésekre vonatkozó munkája, és más felülvizsgálatok is. Feltétlenül szükségünk van egy olyan hosszú távú stratégiai megközelítésre, amely a mérföldkő felé hosszabbítaná meg a gázlóköveket.

  Małgorzata Handzlik (PPE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, először is szeretném megköszönni Andreas Schwabnak a tervezetbe fektetett munkáját. Ő valószínűleg mindenkinél jobban tudja, hogy ez nem volt könnyű feladat. Az irányelven végzett munkánk során gyakran hangsúlyoztuk, mennyire fontos az irányelv a fogyasztóknak, de a kereskedelem, és főleg az e-kereskedelem, valamint a határon átnyúló adásvételek szempontjából is.

Amire az interneten vásároló fogyasztóknak szükségük van, az elsősorban biztosíték arra nézve, hogy az általuk megrendelt árukat vagy szolgáltatásokat megkapják, és ezek meg fognak felelni a megállapított minőségnek. Ezért arra kell törekednünk, hogy a fogyasztókat védő szabályozások egyértelműek és átláthatóak legyenek. A vita során azonban a kereskedőkről sem szabad megfeledkeznünk, akik olyan szabályokat várnak, amelyek nem raknak túl nagy terhet a vállukra. Vajon az irányelven folytatott munkánk során sikerült-e összeegyeztetnünk a fogyasztói érdekeket a kereskedők érdekeivel?

A majd’ két éve folyó megbeszélések véleményem szerint közelebb vittek bennünket ehhez a célhoz, amelyet azonban még nem értünk el. Úgy vélem, hogy az európai fogyasztók a szabályok teljes harmonizációjából sokkal többet profitálnának. Ez az e-kereskedelem terén működő cégek életét is nagyban megkönnyítené. Mégis, örülök, hogy több kulcsfontosságú kérdésben sikerült olyan megoldásokat találnunk, amelyek ideálisan kielégítik a fogyasztók igényeit, de ezzel egyidejűleg engedményeket tesznek az üzleti világ realitásainak is. Példaként említeném a fogyasztóknak a szerződéstől való elállására vonatkozó tizennégy napos határidőről szóló rendelkezéseket, és azt a módosítást is üdvözlöm, amely lehetővé teszi a kereskedőknek, hogy az ár visszatérítését az áru visszaküldésére vonatkozó fogyasztói bizonyítéktól tegyék függővé. Ez az irányelv egyik lényeges vonása, amely jelzi, hogy bizonyos esetekben a kereskedők mellett a fogyasztókra is hárulnak kötelezettségek.

Végezetül ösztönözni szeretném a Tanácsot és az Európai Bizottságot egy ambiciózus megállapodás kialakítására.

  Bernadette Vergnaud (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim, először is gratulálnom kell az előadónak, Andreas Schwabnak, és az összes árnyékelőadónak, különösen Evelyne Gebhardtnak az elvégzett munkához.

A Bizottság eredeti javaslata valóban eltévelyedés volt, amely a teljes harmonizációval veszélybe sodorta a fogyasztóvédelem szintjét. Ami csak akkor védhető, ha a harmonizáció felfelé, nem pedig lefelé történik, miként ez a javaslatban szerepelt.

Örülök tehát a legtöbb kialakított kompromisszumnak, amelyek nyitva hagyják a tagállamok előtt a lehetőséget szigorúbb szabályok bevezetésére, amennyiben ezt kívánják, miközben az Unió valamennyi fogyasztója számára magas minimumszintet biztosítanak. A leghosszabb szerződési idő így tizenkét hónapban került megállapításra, a távollévők között létrejövő szerződésekre vagy a házaló kereskedelemre vonatkozó tájékoztatás javul, a fizetés pedig csak a tizennégy napban meghatározott elállási határidő leteltét követően esedékes.

Az ötödik fejezetben írt tisztességtelen szerződési feltételek teljes és tökéletes harmonizációjának fenntartása viszont elfogadhatatlan. A megállapított védelem szintje nemcsak hogy elégtelen, hanem egyben a csalárd gyakorlatok valóságának figyelmen kívül hagyásával egyenlő, amelyek olyan viszonválaszt igényelnek, amelyet az európai szabályozás nem képes felkínálni.

Ennélfogva ezen a területen felelőtlen hozzáállásnak tűnik minden mozgásszabadságot megvonni a tagállamoktól. Azt kívánom tehát, hogy a társjogalkotóknak a magas szintű védelem igazi közös alapját szavatoló, kiegyensúlyozott szöveget sikerüljön megalkotniuk.

  Edvard Kožušník (ECR). – (CS) Elnök úr, először is köszönetemet és gratulációmat szeretném kifejezni Andreas Schwabnak munkájáért, aki ilyen hozzáértően járt el az 1600 módosítás ügyében, és értelmes kompromisszumos formulákat alakított ki a jelentéshez. Örülök, hogy sikerült megtartania az eredeti bizottsági javaslat két alapelvét: a szabályok egyszerűsítésével és aktualizálásával a „jobb szabályozás” elvét az uniós országokban gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások előtt a belső piacon nap mint nap tornyosuló akadályok felszámolása céljából, valamint a fogyasztói jog lehető legnagyobb harmonizációja megvalósításának második elvét, az egyes tagállamok által alkalmazott számos mentesség kiküszöbölését.

Annak dacára, hogy végül is nem tudtunk az irányelv minden fejezetének tekintetében megállapodni a teljes harmonizációról, ez az új rendelkezés igen jelentős előrelépés lesz, hiszen feltételezi a határon átnyúló kereskedelem előtti akadályok lebontását, és végső soron a belső piaci verseny fokozódását.

  Kurt Lechner (PPE). – (DE) Elnök úr, attól tartok, hogy én leszek az, aki lehűti a lelkesedést. A bizottságokkal folytatott konzultációk során a bizottsági javaslatba illesztett számos jobbítás dacára – amiért a köszönet főként Andreas Schwabot illeti – a jelenlegi csomag meglátásom szerint túl sok szabályt tartalmaz, és túlbonyolított jogi szabályozásba fog torkollni. Ezzel különösen a kis- és középvállalkozásoknak lesz nehéz megbirkózniuk. Ráadásul a fogyasztók sem fognak belőle hasznot húzni, harmonizációs vonatkozásban is igen csekély hatása lesz, és a belső piac, valamint Európa mint üzleti tér fejlesztését sem fogja lehetővé tenni a számunkra.

A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel sajnos csak egy mozzanatra tudok rávilágítani. A bizottsági javaslat erőteljesen kiterjesztette két fogalommeghatározás alkalmazási körét, amivel túl messzire ment, és ez egyértelműen kiderül abból, hogy 1600 módosítást terjesztettek elő. Ennyi módosításról nehéz volt épkézláb parlamenti vitát folytatni. A Bizottság ráadásul semmivel sem indokolta e fogalommeghatározások kiterjesztését. A mellékletekben vagy a Parlamentnek benyújtott anyagokban sehol nem találni erre semmiféle indoklást. Az egyik eset a távértékesítési szerződésekre vonatkozik. Ez a kiterjesztés szerencsére visszakerült konzultációs eljárásra, és módosították, ami felettébb üdvözlendő lépés. A másik viszont az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik, amelyekről most szólni szeretnék.

A jövőben egy cég üzlethelyiségén kívül kötött bármely szerződés egy rakás szabályozás és elállási jog hatálya alá esik, még akkor is, ha – miként Franz Obermayr az előbb említette – a fogyasztó villanyszerelőt, dekoratőrt, festőt, asztalost stb. hív a lakásába. Tudatában vagyok annak, hogy van egy sor kivétel, amelyeken Ön, Schwab úr, és a bizottság mind tartalmi, mind pedig szövegezési tekintetben javításokat eszközölt. Mindazonáltal még mindig rengeteg jogi csapda maradt fenn, amelyek a mikrovállalkozások és a kisiparosok számára katasztrofálisak lehetnek, sőt még a létezésüket is veszélybe sodorhatják.

Véleményem szerint a javaslatnak ez a része fölösleges. A negyedik és az ötödik fejezettel egyetemben minden probléma nélkül elhagyható lenne. Ebben az esetben a javaslat fennmaradó része és a konzultációk egyáltalán nem lennének rosszak.

  Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint a szocialisták árnyékelőadójának, Evelyne Gebhardtnak. Szeretném köszönetemet kifejezni nekik, és egyúttal dicsérni őket azért a konok kitartásért és óriási türelemért, amellyel eljuttattak bennünket oda, ahová ma elértünk, és amely helyzet meglátásom szerint kiváló munkaalapot biztosít Reding biztos asszonynak, akinek a szavai véleményem szerint derűlátásra adnak okot.

Személyesen úgy ítélem meg, hogy a minimumharmonizáció kiváló és egyúttal felettébb célravezető alap a munkához. Olyan államból jövök, Görögországból, amely a fogyasztói jogvédelem rendkívül magas szintjét valósította meg. Nyilván megértik, hogy nem szeretném, ha ez a magas szintű fogyasztói jogvédelem veszélybe kerülne.

Valóban nagyon aggódtam, amikor Andreas Schwab teljes harmonizációról beszélt, amiről tőle hallottam először. Eszembe jutott, amit egyszer egy magazinban olvastam: valaki megpróbálta a világ legszebb nőjét megalkotni, és ehhez egy színésznő szemét, egy énekes orrát és egy másik színésznő száját használta fel. Az eredmény szörnyű lett.

Azért hoztam ezt a hasonlatot, hogy szemléltessem: vezérelhetnek bennünket a legjobb szándékok, mégis elvéthetjük a kívánt eredményt. Ezért vélem úgy, hogy a helyes munkaalap a minimumharmonizáció.

  Damien Abad (PPE). – (FR) Elnök úr, először is tisztelegni szeretnék előadónk, Andreas Schwab munkája előtt, amely ma lehetőséget teremt számunkra, hogy az összes képviselőcsoportot átfogó széles konszenzusra jussunk a szöveg kapcsán annak ellenére, hogy a dolog meglehetősen rosszul indult.

Igen, Európának a haladás és a konkrétumok szinonimájának kell lennie, és a fogyasztókra vonatkozó javaslatokkal ezt látjuk is. Mostantól fogva az európaiakat megilleti a szerződéstől való elállási jog, ha olyan online aukciós piactereken vásárolnak termékeket, mint az eBay.

Sikerült olyan szöveget előterjesztenünk, amely egyrészt erősíteni fogja az Európai Unión belüli határon átnyúló kereskedelem fokozására szolgáló keretfeltételeket, másrészt pedig megóv bennünket attól, hogy csökkentenünk kelljen a fogyasztóvédelem szintjét a tagállamokban: ez utóbbi épp ellenkezőleg, növekedni fog.

Először is osztom azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a gazdasági visszaesésből való kilábalásunk megszilárdítása céljából a növekedés új forrásait kell megteremtenünk, és hogy az európai jog egyszerűsítésének és ésszerűsítésének köszönhetően vállalkozásaink képesek lesznek jobban kihasználni az egységes piacban rejlő lehetőségeket. Tudják-e Önök, hogy az Európában lebonyolított adásvételeknek csak 22%-át teszik ki a határon átnyúló üzletkötések? A vállalkozások jobb szabályozási keretének kialakítása tehát a gazdasági fellendüléshez is hozzájárul.

A szövegre irányuló tárgyalások során nagyra törő, de egyúttal gyakorlatias megközelítést akartunk választani. Az elv egyszerű volt: nincs harmonizáció ezzel egyenértékű védelem nélkül. Ezért örvendek felettébb annak, hogy sikerült megőriznünk a nemzeti jogi szabályozások bizonyos vonatkozásait, amelyekhez egyik vagy másik tagállam fogyasztói nagyon ragaszkodnak. Ami minket illet, a francia fogyasztók továbbra is élhetnek a rejtett hiba miatti jótállás nyújtotta védelemmel, vagy a házaló kereskedelemre vonatkozó, magas szintű védelmet biztosító rendszerünkkel.

Ezenkívül ma bebizonyítjuk, hogy az Európai Parlament jobb- és baloldala egyaránt képes választ adni az emberek mindennapi gondjaira, aminek felettébb örülök. A megoldás természetesen több Európa, ám nem akármilyen Európa. Olyan Európára van szükségünk, amely megvéd, olyan Európára, amely megnyugtat, és olyan Európára, amely az európaiaknak, a polgároknak, a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak lehetőségeket kínál.

  Olga Sehnalová (S&D). – (CS) Elnök úr, hajdanán „A fogyasztó az úr” jelszó igaz volt, az élettartamra szóló szavatosság nem számított fehér hollónak, a minőség pedig tisztesség dolga volt. Mára persze megfordult a világ. Ma gondolkodnunk kell a fogyasztói jogokon, a fogyasztóvédelmen, és ezt a jogi szabályozás fogja biztosítani. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói elégedettség már nem a legjobb kereskedelempolitika, és a mindennapokból merített szinte túl sok példa ennek inkább az ellenkezőjét sugallja.

Ezért olyan fontos alapos vitát folytatni erről a jogszabályról, amelynek nem szabad a fogyasztói jogok csorbításához vezetnie, viszont választ kell adnia új kihívásokra. Rá kell jönnünk, hogy a fogyasztói jogok tekintetében mennyire különbözőek a különböző uniós országok kiindulópontjai. Célunknak a fogyasztóvédelem javításának kell lennie ott, ahol eddig jogi káosz és jogbizonytalanság uralkodott, amelyek mindenféle szélhámost odavonzottak, és aláásták a belső piacba vetett bizalmat. Másrészt pedig meg kell őriznünk a magas szintű fogyasztóvédelmet ott, ahol ez már hatékony formában létezik. Ez a fogyasztójogi irányelv alapvető megközelítése, ezért teljes mértékben támogatom képviselőcsoportom álláspontját. Természetesen valamennyi előadónak köszönetet jár tekintélyes munkájáért. A fogyasztók védelme igazán nem ellentétes a becsületes vállalkozók érdekeivel, épp ellenkezőleg.

  Regina Bastos (PPE). – (PT) Elnök úr, először is gratulálni szeretnék Andreas Schwabnak, hogy olyan kitartóan tárgyalt erről a fontos kompromisszumról, és azok előtt is tisztelegni szeretnék, akik együtt dolgoztak vele a jelentésen.

Nemcsak magas szintű védelmet kívánunk biztosítani az európai fogyasztóknak, hanem azt is szeretnénk, hogy az európai cégek nagyságuktól függetlenül mind a 27 tagállamban szükségtelen jogi akadályok nélkül kínálhassanak árukat és szolgáltatásokat a fogyasztóknak.

Az új irányelv véget fog vetni a határon átnyúló piacon való részvételt rontó jogi széttagoltságnak, és számottevő lendületet fog adni a belső piacnak. Kiemelem a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó új rendelkezéseket: a tájékoztatásnak egyértelműnek, érthetőnek kell lennie, és kellő időben kell azt nyújtani.

Az is lényeges, hogy a tájékoztatási követelménynek való megfelelés bizonyításának terhe a kereskedőre hárul. A távollévők között létrejövő szerződésekre, főként a telefonon vagy az interneten kötött szerződésekre vonatkozó szabályokat ki kell alakítani, és a fogyasztókat egyszerű, hatékony mechanizmusokkal kell védeni. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az intézményi tárgyalások befejeztével az új irányelv hozzájárul majd az Európai Unió versenyképesebbé és dinamikusabbá tételéhez, ahogy ez egy globális gazdaságban el is várható.

  Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, a fogyasztójogi irányelv, egy olyan horizontális eszköz megalkotása, amely a már meglévő négy irányelvet egyszerűsíti, összefoglalja és kiegészíti, kedvező fordulat.

A magas szintű fogyasztóvédelemmel jellemezhető belső piac kulcs a fenntartható növekedéshez és foglalkoztatáshoz.

Ennek a Szerződéssel összhangban történő megvalósítása nem gátolhatja a tagállamokat a fogyasztóvédelmet növelő intézkedések meghozatalában. A teljes harmonizációt tehát csak azon vetületekre szabad alkalmazni, amelyek szükségesek a határon átnyúló ügyletekre szolgáló, hozzáadott értéket képviselő, összefüggő keret kialakításához.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban széles körű konszenzus van a tekintetben, hogy a pénzügyi szolgáltatásoknak e szabályozás szerves részét kell képezniük azért, hogy a szabályozás valóban horizontális jellegű legyen, a jogszabályt a joghézagok kiküszöbölése érdekében össze kell egyeztetni az uniós és nemzeti szintű ágazati szabályozással, és ki kell kérni szakértők tanácsát.

A szöveg nem kielégítően tükrözi ezt az iránymutatást, ezért a végszavazás előtt a szövegen finomítani kell.

Végül a pénzügyi szolgáltatások terén is előre kell lépnünk egy európai fogyasztói charta irányában.

  Mészáros Alajos (PPE). – (HU) Elnök úr! Tisztelt biztos asszony! Kedves kollégák! Köszönjük meg Schwab úrnak az előterjesztett értékes munkát. Az egységes fogyasztóvédelmi szabályok és a mindenütt azonosan csengő fogalmak bizalmat keltenek a polgárokban és egyben nagyobb jogbiztonságot is garantálnak. Mindez azoknak a polgároknak és vállalkozásoknak számít a leginkább, akik a belső piacon belül szabadon kívánják kihasználni jogaikat a kereskedelem terén. A jelentéstevő javaslata, hogy a fogyasztóvédelmi minimumharmonizáció párosuljon a technikai szabályok teljes körű harmonizációjával, a mostani helyzetben az egyetlen elfogadható szabályozási megoldás. A minimum- és a teljes harmonizáció kombinációja mindenki által elfogadható variációvá válhat.

A határon átnyúló ügyleteknél ma létező akadályok fékezik a tagállamok határait átlépő kereskedői és vásárlói tevékenységet. A statisztikák azt mutatják, hogy sokan ódzkodnak még az interneten keresztüli uniós vásárlásoktól, és ezen is jó lenne változtatni. Továbbá, főként a közép-európai tagállamokra gondolva mondom, hogy nagy szükség van egy átfogó és konstruktív szabályozási keretre. Az átláthatóbb és közös szabályokon nyugvó rendszer fokozza a még nem teljesen kiforrott fogyasztói tudatosságot, amely Nyugat-Európában már régóta ismert. A fejlett fogyasztóvédelmi politika egyben a kkv-k támogatásának egyik eszköze is. Ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy túl kötött jogszabállyal komplikáljuk a helyzetüket.

A kereskedők tájékoztatási kötelezettségeinek pontosabb meghatározása olyan kulcsfontosságú elem, amely hozzájárul a jogszabályoknak megfelelő és kereskedelemnek korrekt piaci ügyletek növekedéséhez. Nem véletlenül tekint a magyar elnökség is úgy erre az irányelvjavaslatra, mint az egyik prioritására a fél év alatt. Jelképes és jelzésértékű, hogy a Parlament a fogyasztóvédelmi világnap után pár nappal tűzte napirendjére a jelentést. Az Európai Unió belső piacán közel 500 millió fogyasztó és 22 millió vállalkozás életén könnyíthetünk megfelelő döntésünkkel.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, először is hadd gratuláljak Andreas Schwabnak és munkatársainak az immáron több mint két éve végzett kiváló munkájukhoz. Ez kétségkívül óriási teljesítmény volt a részükről. Győri Enikőt, a magyar elnökség képviselőjét is hadd dicsérjem meg: a hatalmas lelkesedését, azt, hogy egész nap velünk van, és Strasbourgban is állandóan jelen van. Azt hiszem, hogy eddig még senkivel sem találkoztam, aki nála lelkesebb lett volna.

– A belső piacról, harmonizációról és hozzáadott érték létrehozásáról van szó: mindez igen lényeges. Nem végtermék, hanem egy folyamatban lévő mű: főleg olyan momentumok említésre méltóak, mint az elállási jog, a tisztességtelen szerződési feltételek, valamint a nemzeti kormányoknak rugalmasságot biztosító rugalmassági kikötések. Ha más irányelvekben, például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról szóló irányelvben ugyanilyen rendelkezések szerepelnének, akkor ezek jobban működnének. Végezetül csak annyit mondanék, hogy ez az irányelv kiegészít más irányelveket, például a szolgáltatási irányelvet és az adatvédelmi irányelvet, amelyeken én magam is dolgozom. Ezt tehát jó előrelépésnek tartom.

– (GA) Hadd dicsérjem meg Schwab urat azért, mert tető alá hozta ezt a munkát.

  María Irigoyen Pérez (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint Evelyne Gebhardtnak az elvégzett munkához.

Van egy általános észrevételem. Nem a protekcionizmus növekedéséről van szó, hanem inkább arról, hogy az egyes tagállamokban már meglévő jogokat nem szabad megvonni.

Ugyanis ha a gazdasági társaságok és a fogyasztók közötti viszonyok valóságos belső piacát akarjuk kialakítani, és ezt a célt követjük, akkor ezzel egy időben egyensúlyba kell hoznunk a magas szintű fogyasztóvédelmet a gazdasági társaságok versenyképességének védelmével.

Ez az egyensúly feltételez egy minimumharmonizációs szintről való megállapodást, valamint azt a lehetőséget, hogy lehetővé tesszük a tagállamok számára, hogy fenntartsák a fogyasztóvédelmet javító további szabályokat, vagy ilyeneket fogadjanak el.

Nem engedhetjük meg olyan uniós szabályozás elfogadását, amely azt jelentené, hogy sok fogyasztó és felhasználó végül gyengébb védelemben részesülne.

Üdvözlöm, hogy az Európai Parlamentben folyó tárgyalások javultak, de szeretném hangsúlyozni, hogy szerzett jogokat nem lehet elvenni.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint a vélemények előadóiból és az árnyékelőadókból álló csapatának a jelentés összeállítása során végzett kiváló munkájukhoz. Hosszú időbe telt, mire a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt megfelelően kiegyensúlyozott megközelítést sikerült kiválasztani. Üdvözlöm az összes képviselőcsoport által elfogadott átfogó kompromisszumot, és meggyőződésem, hogy ez az Európai Unió valamennyi fogyasztója számára számottevő előrelépés.

A szöveg jelentősen tökéletesedett, például a világos tájékoztatás szerződési követelményéről szóló rendelkezéssel, valamint az elállási jogra vonatkozó rendelkezések harmonizációjával. Ez persze kompromisszum, tehát nem tökéletes dolog. Példa erre a 22a. cikk, amely kötelezi a kereskedőt egy másik tagállamba történő szállításra. Vannak olyan termékek és szolgáltatások, amelyekre jellegüknél fogva ez a rendelkezés nem vonatkozhat, nevezetesen a romlandó áruk. A digitális termékekkel összefüggésben is problémák merülhetnek fel. A határon átnyúló üzletkötés elősegítésének eredeti szándéka igen fontos és felettébb üdvös dolog, és őszintén remélem, hogy a Tanáccsal a közeljövőben folytatandó tárgyalások folyamán sikerül majd elérnünk, hogy ezek a kiigazítások optimális eredményhez vezessenek.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr, úgy gondolom, minden egyes fogyasztónak jogában kell állnia, hogy a szerződés aláírása előtt tájékoztatást kapjon. A kiskereskedőknek tájékoztatniuk kell a vevőiket, és meg kell szerezniük a beleegyezésüket többek között ahhoz, hogy hitelkártyájukon vagy betéti kártyájukon bármilyen okból összeget zároljanak.

Az is fontos, hogy megvédjük a fogyasztókat a tisztességtelen szerződési feltételektől. A banki szolgáltatások, biztosítások, elektronikus kommunikációs vagy turisztikai szolgáltatások esetében sajnálatos módon a szerződési kikötések igen gyakran a túloldalon, az apró betűs részben találhatók. A fogyasztók viszont nagyon sokszor anélkül írják alá a jelentkezési ívet vagy a számlát, hogy elolvasnák a hátoldalon található szerződési feltételeket.

Azokban az esetekben pedig, amikor az ügyfelek minden szerződési kikötést elolvasnak, és megállapítják, hogy valamelyikkel nem értenek egyet, semmilyen tárgyalási potenciáljuk sincs. Ebben az esetben az első válasz, amit az ügyfél kap, az, hogy ez a cég mintaszerződése, amelyen nem lehet változtatni.

A fogyasztóknak a tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni védelme érdekében a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságoknak ellenőrizniük kellene a mintaszerződéseket.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, szeretném köszönetemet kifejezni Andreas Schwabnak ezért a kitűnő műért, valamint javaslataim támogatásáért. Az, hogy a fogyasztók bizonyos feltételek mellett megszerzik a jogot, hogy az interneten megrendelt árukat és szolgáltatásokat minden egyes tagállamba leszállíttathassák, számottevő fejleményt jelent az online vásárlásban. Az eladók egyharmada ugyanis nem hajlandó a határon túlra szállítani, főként az új tagállamokba nem.

Hiszem azt is, hogy a Tanács elfogadja majd kompromisszumos változatunkat, ideértve azon javaslataimat, amelyek a számítógépes és elektronikus berendezések átjárhatóságának kötelező megjelölésére, a szerződési feltételek olvashatóságára, a szervezett értékesítésben részt vevő fogyasztók jogaira, valamint a tagállamok azon választási lehetőségére vonatkoznak, hogy a fogyasztói jogokat, köztük a garanciákat is, az önkéntes szervezetekre és a kisvállalkozásokra is kiterjesszék. Az irányelv jelentősége teljesen világos. Az európai fogyasztó egyértelmű jogokkal való felruházása a legjobb módja annak, hogy az Európai Unión belül létrehozzuk a méltányos belső kereskedelmet.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr, az Európa 2020 stratégiával összhangban a színvonalas árukra a garancia a magas szintű fogyasztóvédelem, amely azonban a fogyasztói bizalmat is szavatolja, s ezáltal hatékonyabbá teszi a belső piacokat.

Ami a fogyasztói jogokat illeti, a jelenlegi minimumszabályozás valamennyi tagállamnak felkínálja a szabadságot, hogy az uniós elveket a nemzeti elvekhez igazítsa, s én úgy gondolom, hogy továbbra is ehhez a megközelítéshez kell tartanunk magunkat.

Az Európai Unió a magas szintű fogyasztóvédelemmel jellemezhető belső piac szorosabb harmonizációját azzal könnyítheti meg, hogy a jelenlegi minimumharmonizáció szintjét a meglévő bevált nemzeti gyakorlatok szintjére emeli.

Úgy vélem, hogy a hiba miatti felelősségvállalás európai rendszerének méltányosnak kell lennie, hogy javuljon a fogyasztóvédelem és a piacokba vetett bizalom, s ezáltal növekedjék a termékek használati ideje.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE). – (HU) Elnök úr! A jelenleg hatályos európai fogyasztói szabályok minimális harmonizációs elvet követnek. A tagállamok számára eltérésre adnak lehetőséget, ugyanakkor mindez versenyhátrányt is jelent az EU számára. Örömömre szolgál, hogy Schwab úr ilyen nagyszerű jelentést készített. Többévnyi tárgyalás után eljött a pillanat, hogy megállapodás szülessen ebben a kérdésben, és mint ahogy Győri Enikő miniszter asszony fogalmazott, a magyar elnökség is erre fog törekedni. Az uniós belső piac széttagoltságának csökkentéséhez erősebb fogyasztói jogérvényesítés szükséges, s az, hogy a fogyasztók jobb döntéseket tudjanak hozni anélkül, hogy a vállalkozások az új szabályozás miatt hátrányt szenvednének. Az egységes belső piachoz egységes európai fogyasztói szabály szükséges. Ezért fontos, hogy első olvasatban megállapodás szülessen.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, el kell ismernem, hogy felettébb konstruktív vitát hallhattunk a Tisztelt Házban, amelynek során valamennyi politikai csoportosulás egyetértett azzal, hogy a mainál jobb, építőbb jellegű, hatékonyabb fogyasztójogi irányelvre van szükségünk – és abban is egyetértettek, hogy elképzelhető, hogy nem fogunk tökéleteset alkotni, de az új irányelv legalább jobb a meglévőnél, amely mindenki véleménye szerint távol van a tökéletességtől.

Ezenfelül ritkán tapasztaltam, hogy a Házban annyira egyhangúan dicsértek volna bárkit is, mint ma Andreas Schwabot és társelőadóit. Remélem, hogy ez az egyhangú vélemény továbbra is megmarad, hiszen most egy igen eredeti folyamatba vágunk bele, és igen csekély idő áll rendelkezésünkre, amely alatt megkísérelhetjük megalkotni azt a jogszabályt, amelyet az összes képviselőcsoportból felszólaló képviselők létre akarnak hozni. Következésképpen arra ösztönzöm Önöket, hogy a jelentést a tárgyalások kiindulópontjaként adják meg előadóiknak. Tudom, hogy a magyar elnökség minden tőle telhetőt megtesz majd azért, hogy ez az eredeti folyamat kedvező kimenetelű legyen.

  Győri Enikő, a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök úr! Biztos asszony! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Engedjék meg, hogy csatlakozzam azokhoz, akik azt mondják, hogy ez egy kiváló vita volt. Nagyon konstruktív vita volt, és köszönjük a támogatást a magyar elnökség nevében, a szakértőink nevében, és abban bízom, hogy ebben a légkörben tudjuk folytatni a további egyeztetéseket. Hadd térjek ki néhány konkrét kérdésre, ami felmerült a vitában. A tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó listák szabályozását többen is szorgalmazták. Egyetértünk az Európai Parlamenttel abban, hogy lenne hozzáadott értéke egy európai szintű listának. Azonban bár a hatályos jog tartalmaz egy indikatív jellegű példálózó listát, azért hozzáadott értéke annak lenne, ha egységes európai lista készülhetne. Ennek a támogatottsága azonban még nem elegendő a Tanácsban, és ezért is döntött a Tanács a kérdés törlése mellett.

Volt, aki azt kérdezte, bár erre Gállné Pelcz Ildikó képviselő asszony válaszolt is helyettem, hogy miért lenne szükséges az, hogy első olvasatban megállapodjunk. Elhangzott, 2008 októberében, a francia elnökség alatt kezdtük meg a tárgyalásokat. Két és fél év alatt több mint hatvan munkacsoportülést tartottunk, tehát úgy ítéljük meg, hogy nincs további elmozdulási lehetőség a blokkoló kisebbségek feloldására, és hát ezért kellett amellett döntenünk, hogy lényegesen leszűkítjük az irányelv hatályát a távolban kötött és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre. A szűkített hatály és így a célzott harmonizáció, meggyőződésem, hogy gyorsabb megállapodáshoz vezethet, illetve nem látom, hogy ha folytatnánk, ha tartanánk egy második olvasatot, akkor annak milyen hozzáadott értéke tudna lenni.

Az Európai Parlament előzetes álláspontja számos kérdésben közel áll a Tanács általános megközelítéséhez, úgyhogy én azt gondolom, és ezt szorgalmaznám, hogy ne mulasszuk el az alkalmat az első olvasatos megállapodásra.

a Tanács soros elnöke. – Tetszett Malcolm Harbour azon megjegyzése, hogy a jelenlegi helyzet vajon gázlókőnek, avagy mérföldkőnek minősül-e. Ha realisták akarunk lenni – és én nem szeretem a túlzásokat –, úgy gondolom, hogy gázlókő, és nem mérföldkő. Mérföldkő is lehetett volna, ám ehhez egyszerűen nem voltak meg a feltételek. Amennyiben polgáraink és fogyasztóink érdekeit nézzük, akkor gázlókőnek tarthatjuk.

Mindannyian tudjuk, hogy a tagállamokban igen eltérőek a jogi feltételek. Ebben a szakaszban teljesebb harmonizációra nem lett volna lehetőség. Sokkal jobb, ha szűkebb a hatály, és erről meg tudunk állapodni. Ez valóban elő fogja segíteni a fogyasztói jogok bővítését, következésképpen az egységes piac kiteljesedése felé történő elmozdulásunkat is.

  Andreas Schwab, előadó. – (DE) Elnök úr, azt a kérdést, hogy vajon az irányelv mérföldkő-e, avagy sem, hosszasan lehetne taglalni. Világos például, hogy az Európai Közösség alapító atyái, például Altiero Spinelli, akiről épp ma neveztük el képviselőcsoportunk üléstermét, képesek voltak alapvetőbb európai kérdésekkel foglalkozni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy manapság Európában apró, konstruktív lépésekkel lehet előrehaladni. Ezért köszönetet szeretnék mondani valamennyi, a vitában felszólaló képviselőnek, akik a módosításokhoz történő hozzájárulásukkal lehetővé tették ezt a kompromisszumot. Egy kompromisszum mindig a különböző érdekek közötti egyensúly megteremtésére kínál lehetőséget. Senki sem lesz teljesen elégedett, de mindenki készen áll majd az elfogadott megközelítés további tökéletesítésére. Ezért hiszem, hogy jó úton járunk.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy megköszönjem a Bizottság alelnökének, Viviane Redingnek folyamatos elkötelezettségét, valamint a mai vitában és sok más ülésen nyújtott ösztönzését és támogatását. Remélem, hogy a Tanáccsal folytatandó konzultációk során továbbra is számíthatunk rá. Szintén köszönetemet fejezném ki a bizottság elnökének, Malcolm Harbournak az előadó és a bizottság többi tagja iránt tanúsított türelméért, valamint Klaus-Heiner Lehnének, a Jogi Bizottság elnökének is. Ami pedig a Tanácsot illeti, szeretném, ha Győri Enikő egykori európai parlamenti képviselő a Tanács soros elnökének szerepében megértené, hogy az Európai Parlament esetleg kénytelen lesz módosítani a Tanács által január 24-én örvendetesen elfogadott javaslatot. Bizonyos területeken tovább szeretnénk lépni, ezért a következő néhány hétben egy kedvező megoldás kialakítása érdekében konstruktív megbeszéléseket folytatunk majd. Nagyon köszönöm.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Üdvözlöm az Európai Unióban élő fogyasztók jogainak erősítését szolgáló intézkedéseket. Ezen túlmenően támogatom a határon átnyúló kereskedelmet megkönnyítő javasolt intézkedéseket, valamint a jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében az uniós fogyasztóvédelmi szabályok tisztázását célzó intézkedéseket is.

Az átláthatóság, valamint a vállalkozások és a fogyasztók jobb tájékoztatása nagyban hozzájárulna a piacba vetett fogyasztói bizalomhoz, ami serkentené a gazdasági növekedést. Mindemellett mégis nagyon aggódom egynéhány intézkedés, valamint ezeknek a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatása miatt. Jóllehet ezek a vállalkozások persze támogatják a világosabb jogi keretek kialakítását és a meglévő fogyasztóvédelmi mechanizmusok kiegészítését célzó intézkedéseket, egyesek aggódnak amiatt, hogy az új rendelkezések hatással lehetnek a vállalkozások mindennapos ügymenetére. Az ilyen intézkedések ugyanis jelentősen szaporíthatják a papírmunkát és a fölösleges adminisztratív terheket.

A fogyasztók védelme során úgy kell eljárnunk, hogy közben ne tegyük tönkre az említett fogyasztókat ellátó vállalkozásokat és szolgáltatásokat.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A javasolt fogyasztójogi irányelv egyetlen jogi aktusban hangolja össze az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel, a fogyasztói szerződések indokolatlan kikötéseivel, a távollévők között kötött szerződésekkel kapcsolatos fogyasztói jogokkal, valamint a fogyasztási cikkek értékesítésének és garanciáinak egyes vetületeivel foglalkozó négy irányelvet. A négy irányelv egybeolvasztása a belső piac jobbítását és a határon átnyúló kereskedelem előmozdítását célozza. A magas szintű fogyasztóvédelem javítani fogja a termékminőséget, és növeli majd a fogyasztói bizalmat, fokozva ezáltal a belső piac hatékonyságát. El kell vetnünk a szigorúan kétéves jótállási időszak kikötését, mert ez a rendelkezés számos tagállamban gyengítené a fogyasztók védelmét, ugyanis ezeknek a tagállamoknak nemzeti jogi szabályozásukban csökkenteniük kellene a jótállási időtartamot, s ezáltal aláásná a fogyasztók helyzetét. Helyes az a célkitűzés, hogy a határon átnyúló adásvételek esetén – ahol a fogyasztók nyelvi tekintetben, a fizetési rendszer iránti bizalmatlanság, valamint a vállalkozásoknak a határon átnyúló ügyletekkel szembeni ódzkodása okán a legnagyobb korlátokba ütköznek – fokozzuk a fogyasztói bizalmat. Helyes a Gazdasági és Monetáris Bizottság előadója részéről megfogalmazott bírálat, aki sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a jogszabály nem vesz tudomást a termékfejlesztés és innováció következtében megjelenő új termékekről, például a digitális termékekről. A szórakoztató és fogyasztói elektronikai területen ugyanis egyre elterjedtebbek a szoftvereket és egyéb immateriális szolgáltatásokat tartalmazó termékek.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A meglévő jogszabályok és előírások egységességének hiánya gyakran elbátortalanítja azokat a fogyasztókat és vállalkozásokat, amelyek fontolgatják a határon átnyúló kereskedelembe való bekapcsolódást. A fogyasztók és a vállalkozások előtt az eltérő piaci feltételekkel összefüggő akadályok tornyosulnak.

Különösen a magas szintű fogyasztóvédelem megőrzése érdekében szükség van a szóban forgó szerződések kiterjedt összehangolására. Az ágazati változatokon túlmenően az irányelv hatálya főként az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre korlátozódna. A határon átnyúló ügyletek legnagyobb részét ugyanis ezek a szerződések teszik ki.

Az a kérdés pedig, hogy egy adott szerződés az összehangolt szabályok alá tartozik-e, elsősorban az adott szerződési feltételek megfogalmazásától függ. Ez utóbbiak jogi szempontból gyakran hiányosak és nem kielégítőek.

Valóban szükség van arra, hogy valamennyi uniós tagállam fogyasztói számára biztosítva legyen a magas szintű fogyasztóvédelem, és fölösleges jogi akadályoktól mentesen juthassanak hozzá árukhoz. Ez segítene a fogyasztói bizalom növelésében, és a vállalkozásokat is érdekeltebbé tenné a határon átnyúló üzletkötésben.

  Liem Hoang Ngoc (S&D), írásban. – (FR) Köszönetet kell mondanom Andreas Schwabnak és az árnyékelőadóknak a munkájukért. Az eredeti bizottsági javaslat elfogadhatatlan volt, hiszen a fogyasztói jogokra vonatkozó szabályok teljes harmonizációját célozta anélkül, hogy szisztematikusan a legkedvezőbb nemzeti szabályozáshoz igazította volna ezeket.

Más szóval számos tagállam lett volna kénytelen nemzeti szabályozásából törölni olyan rendelkezéseket, amelyek pedig nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztóknak. Franciaországban így két jelentős vívmánnyal kellett volna felhagyni: a „rejtett hiba” szabályozásával, valamint azzal a tilalommal, amely megtiltja egy házaló kereskedőnek, hogy az elállási határidő lejárta előtt beszedje a pénzt.

Szocialista képviselőtársaimmal azonban elértük e megközelítés módosítását és azt, hogy az alapszabály a minimumharmonizáció legyen. Egy sor más vonatkozásban is sikerült erősítenünk a fogyasztók jogait: ide tartozik az eladó által nyújtandó tájékoztatás, valamint az elállási határidőre vonatkozó rendelkezések is.

Még mindig maradt azonban egy probléma: az ötödik fejezet. A tisztességtelen szerződési feltételek terén nem tudjuk elfogadni a teljes harmonizációt, ez ugyanis megfosztaná a tagállamokat attól, hogy reagálhassanak a naponta változó, és időnként a fogyasztókra nézve súlyos veszélyt jelentő kereskedelmi gyakorlatokra.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – A Bizottságtól származó tanulmányokból az derül ki, hogy az uniós polgárok egyharmada vásárol a világhálón, de csak 7%-uk bocsátkozik határon átnyúló internetes adásvételbe. Pedig harminchárom százalékukat érdekelné a határon átnyúló vásárlás. Ez a terület még mindig szabályozatlan, és főként a szállítási és ügyleti költségek okán bonyolult az interneten vásárolni. A fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslat az online üzletek bonyolultságának csökkentését célozza. Melegen üdvözlöm a világhálón vásárló fogyasztókat megillető fokozottabb jogokat. A kereskedőkről teljes körű információkkal kell bírnunk, ideértve azok nevét, címét és kapcsolattartási adatait. Az Európai Unió egész területén össze kell hangolni a szabályokat azért, hogy később ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés, és ne háruljanak ránk többletköltségek. Üdvözlöm az elállási jog tizennégy napban történő harmonizációját. A fogyasztókat védenünk kell, de szükség van a gazdaság ösztönzésére is. Teljes mértékben támogatom az előadónak e két szempont kiegyensúlyozására irányuló erőfeszítéseit. A fogyasztójogi irányelvnek az egységes digitális piac teljes integrációját és kialakítását magában foglaló végrehajtása a probléma egyik vetülete, a másik kérdés pedig az EU belső piaca és a szolgáltatási irányelv. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak mindkettőre összpontosítaniuk kell.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Az új, összehangolt európai fogyasztójogi irányelv elfogadása kétségkívül a belső piac jobb működésének egyik legfontosabb pillére. Az összehangolt irányelv, amely néhány, a fogyasztói jogokra vonatkozó irányelvet egyesít, számottevően egyszerűsíti majd a jogi kereteket, hozzá fog járulni a fogyasztói bizalom növeléséhez, és ösztönözni fogja a határon átnyúló kereskedelmet. A kereskedelem vagy az ellátási lánc átláthatóbbá tétele érdekében, különösen az e-kereskedelem esetében el kell érnünk, hogy a kereskedők kapcsolattartási adatai rendelkezésre álljanak, és a fogyasztók szükség esetén közvetlenül kapcsolatba tudjanak lépni velük. Támogatom tehát az előadó ezt célzó javaslatait. Az irányelv a fogyasztók és a vállalkozók szempontjából egészen kiegyensúlyozott szöveg, és eléggé rugalmas a tagállamok közötti különbségek összecsiszolásához. A teljes fogyasztóvédelmi szabályozás még nem realitás az Európai Unióban, ez azonban nagy lépés a jobb fogyasztóvédelem és kereskedelem felé.

  Marianne Thyssen (PPE), írásban. – (NL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja sok-sok éve következetesen hangoztatja, hogy a fogyasztóvédelem és a belső piac kiteljesítése nem egymással ellentétes célkitűzések, sőt voltaképpen kéz a kézben járnak. Ez a horizontális eszköz az Európai Unió egészére nézve kodifikálja és tisztázza a fogyasztók és a kereskedők jogait és kötelezettségeit. Azt is jelzi, hogy az Európai Unió komolyan gondolja a legkiszolgáltatottabb fogyasztók szükségleteinek kielégítését. Az online vagy a határon átnyúló vásárlások terén meglévő hiányosságok nagyrészt megszűnnek. Ez nemcsak fogyasztóink, hanem kis- és középvállalkozásaink számára is kedvező lehetőségeket teremt, amelyek ettől kezdve könnyebben ki tudják majd használni a belső piac méretgazdaságossági előnyeit. Ha azonban a legjobbat akarjuk kis- és középvállalkozásainknak, akkor nem szabad fölösleges terheket rakni rájuk. Ezért a bizottsági javaslaton kis- és középvállalkozás-barát módosításokat kell eszközölnünk. A kis- és középvállalkozásokról szóló vizsgán Európának legalább cum laude minősítésre kell törekednie.

  Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) Szupermarketjeink egyre távolabbra kerülnek az otthonunktól, és egyre ritkábban fordul elő, hogy egy termékkel a kezünkben, a friss élelmiszerek illatával és az emberek megjegyzéseivel körülvéve járkáljunk a polcok körül. Egyre távolabbról szerezzük be a dolgokat, és mára az internet teljesen megváltoztatta a szokásainkat, részben azért, mert az életünk egyre rohanóbbá válik. Ez egy konkrét, kézzelfogható megnyilvánulása annak, amit a tankönyvek „globális gazdaságnak” neveznek. Mi a különbség az internet és a szupermarket között? Az interneten nem állíthatjuk meg a boltost, és nem kérhetünk tőle tanácsot, hogy milyen szempontok alapján válasszunk két termék közül, sőt nem is mehetünk vissza úgy, ahogy visszamegyünk a szupermarketbe, ha valami baj van a termékkel, és ahol – miután a pénztárosnak bemutattuk a nyugtát – a polcról leveszünk egy másik árut. Az európai fogyasztójogi irányelv ezért alapvető jelentőségű, hiszen kötelezettségeket ír elő a terméktájékoztatással kapcsolatban, és kötelező szabályokat alkot a hibás termékekről, amelyeket ki kell cserélni, meg kell javítani vagy csökkenteni kell az árukat azért, hogy az internetes értékesítésre se vonatkozzon gyengébb védelem, mint amely egész Európában a helyszínen bonyolított eladásokra vonatkozik.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) Véleményem szerint a fogyasztói jogi irányelv az idei első félévben megvitatandó egyik legfontosabb jogalkotási szöveg. Az információkhoz való jobb hozzáférés és a fokozottabb fogyasztóvédelem többek között az uniós internetpiac fejlődése és az egész Európai Unió gazdasági bővülése szempontjából különösen lényeges kérdés. Európában például az Egyesült Államokhoz képest még mindig viszonylag lassan fejlődik az internetpiac, és hazám, Lengyelország, ebben a vonatkozásban csak a 17. helyen áll az uniós tagállamok között. A lengyel fogyasztóknak csak 23%-a vásárol a világhálón keresztül, és úgy tűnik, hogy ennek egyik legfőbb oka a bizalmatlanság. Az irányelvjavaslat egyik legvitatottabb eleme az, hogy a szabályozásokat milyen mértékig kell összehangolni. Örülök, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előadója egyetértett a képviselőcsoportom, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által kifejtett érvekkel, amelyek bírálták az Európai Bizottság teljes harmonizációt célzó törekvését, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné a tagállamok számára, hogy az irányelvben foglaltaknál szigorúbb előírásokat fogadjanak el. Meggyőződésem, hogy azon országoknak, amelyek szigorúbb előírásokat kívánnak fenntartani, ezt lehetővé kell tenni.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az ipari fogyasztási cikkeket vagy élelmiszereket vásárló fogyasztók jogai sajnos nagyobb védelemben részesülnek, mint a közlekedési, egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók jogai. Ennek az az oka, hogy nehéz bebizonyítani, hogy a nyújtott szolgáltatás rossz minőségű volt.

Például az 51%-ban állami tulajdonú lett Air Baltic légitársaság jelenleg monopolhelyzetet élvez, ami az utasszolgáltatások és a szolgáltatásnyújtás terén visszaélésekhez vezet. A cég vezetője, Flick úr nem érezte kötelességének, hogy válaszoljon az európai parlamenti képviselők kérdéseire, és egyszerűen fittyet hány az utazóközönség reklamációira. Az Air Baltic különböző üzelmeivel megpróbálja a bolondját járatni az Európai Parlamenttel. Business osztályba tartozó repülőjegyeket ad el olyan járatokra, ahol nincs is business osztályhoz tartozó szolgáltatás. Ezzel párhuzamosan az Air Baltic elhallgatja repülőgépeinek gyakori meghibásodását, s ezzel folyamatosan veszélyezteti utasok ezreinek az életét. Vizsgálóbizottságot kell felállítani az Air Baltic tevékenységének kivizsgálására, máskülönben a végén még tragédia történhet.

  Ville Itälä (PPE), írásban. – (FI) A Bizottság eredeti javaslata mind a fogyasztók, mind a gazdasági társaságok szempontjából meglehetősen problematikus volt. Az előadó azonban kitűnő munkát végzett, aminek köszönhetően a belső piac fejlesztésének folyamatában számottevő lépések történhetnek a következetesebb fogyasztóvédelem irányában anélkül, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem tekintetében kompromisszumokat kellene kötni. Ez remélhetőleg előmozdítja majd a határon átnyúló távértékesítést. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy Európában még mindig számos egyéb tényező gátolja az e-kereskedelem bővülését. A jövőben például dolgoznunk kell a fizetési folyamat felgyorsításán, és azon, hogy a járandóságok határon átnyúló beszedését hatékonyabb tevékenységgé tegyük, ami lehetővé tenné a kis- és középvállalkozások számára, hogy szívesebben merészkedjenek ki az európai piacra.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) Szeretném hálámat kifejezni amiatt, hogy a holnapi szavazás után olyan jogi keretünk lehet, amely az Európai Unióban szavatolja a fogyasztók jogainak jobb összehangolását. Másrészt gratulálni szeretnék az Európai Bizottságnak az irányelvtervezet elindításához, amely egyetlen jogi eszközben egyesít négy meglévő irányelvet. Azt is ki szeretném emelni, hogy az irányelv bevezetését követően végre garantálni tudjuk majd az Európai Unió 27 tagállamában élő polgároknak, hogy bízhatnak a magas szintű fogyasztóvédelemben. Ezzel egyidejűleg pedig gratulálok az előadónak nagyszerű munkájához, és ahhoz, hogy olyan sarkalatos cikkekkel egészítette ki a jelentést, amelyek az interneten árukat és szolgáltatásokat vásároló fogyasztók jogait szabályozzák majd.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) Szeretnék köszönetet mondani Andreas Schwabnak és a többi képviselőnek a tervezetbe fektetett munkájukért. Üdvözlöm a távértékesítés szabályozásának uniós szintű harmonizációjára tett erőfeszítéseket, amelyek a fogyasztók védelmét, valamint a kereskedők működésének megkönnyítését célozzák. Kétségkívül olyan kompromisszumra van szükség, amely egyszerre garantálja a fogyasztók magas szintű védelmét és könnyíti meg a kereskedők számára az Európai Unió egész területén a szolgáltatások nyújtását. Úgy vélem, hogy helyénvaló az egész Európai Unióban egy magas alapszintű fogyasztóvédelmet szavatolni, feltéve, hogy a tagállamok saját területükön szigorúbb szabályokat is előírhatnak, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az EU által biztosított védelem szintje nem elégséges. Ugyanakkor a kereskedők igényeit sem szabad figyelmen kívül hagynunk, akiknek az életét a szabályok uniós szintű összehangolásának – működési és költségcsökkentési szempontból egyaránt – ténylegesen meg kell könnyítenie. Ezért ajánlatos olyan álláspontot megfogalmazni, amely mind a fogyasztók, mind a kereskedők érdekeit tiszteletben tartja. Kétség sem fér ahhoz, hogy az üzletkötések biztonságosabbá tétele és a szabályozások összehangolása növelni fogja a bizalmat a távértékesítésben, és ösztönzőleg fog hatni a fogyasztókra, hogy gyakrabban folyamodjanak távvásárláshoz.