Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 23., Szerda - Brüsszel

23. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)

  Elnök. – A következő napirendi pont a fontos politikai kérdésekről szóló egyperces felszólalások.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök úr! A közelmúltban nagyon sokat beszéltünk ebben a Parlamentben az európai élelmiszer-ellátási lánc nem megfelelő működéséről, sőt ebben a témában még egy jelentést is elfogadtunk. Megemlítek néhány példát, amelyeket ma tettek közzé Romániában a közösségen belüli szokásos behozatali árakról a bolti árakkal összehasonlítva.

A burgonyát 15 eurocentes kilogrammonkénti átlagos áron importálják, az üzletekben viszont a 80 centes kilogrammonkénti árat is eléri. A cukrot 50 eurocentért vásárolják, a bolti ára viszont az 1,15 eurót is eléri. A baromfihúst 1,25 euróért vásárolják, és kilogrammonként 2,10 euró átlagos áron értékesítik az üzletekben.

Ugyanaz az újság, amely ezeket a statisztikai adatokat közzétette, azt is kimutatta, hogy a burgonya ára tavaly 45%-kal emelkedett, míg az arany ára csak 40%-kal lett magasabb. Ennek az abszurd helyzetnek véget kell vetni és meggyőződésem, hogy az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek meg kell találnia erre a megoldást.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr! Azoknak a területeknek a száma, amelyekre szerte a világon hatást gyakorol az éghajlatváltozás, vagy amelyeket természeti katasztrófák sújtanak, egyre csak növekszik. Ennek a tragikus helyzetnek a legutóbbi példája Japán.

Az Európai Unió közös agrárpolitikájának reagálnia kell ezekre a kihívásokra, nem is beszélve az élelmiszerbiztonság garantálásáról, amely globális stratégiai probléma.

A népesség létszámának növekedése miatt egyre nagyobb mennyiségű élelmiszerre van szükség. Ehelyett azonban a hiány növekszik folytonosan az elérhető készletek alapján. Az élelmiszerbiztonság az Európai Unió egyik prioritása, és mivel az élelmiszerhez való jog alapvető jog, annak is kell maradnia. A közös agrárpolitika részeként végrehajtott stratégiákat olyan megfelelő költségvetéssel kell támogatni, amely teljesíti ezeket a kihívásokat.

Véleményem szerint a közös agrárpolitikához rendelt költségvetésnek legalább a jelenlegi szinten kell maradnia, vagy akár hozzá is kell igazítani azt az ezekből a természeti katasztrófákból fakadó új, megnövekedett szükségletekhez, amelyek nem tisztelik a határokat vagy az állampolgárságot, legfeljebb a földrajzi területeket.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – Elnök úr! Szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra, hogy kihangsúlyozzam a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésének fontosságát, mivel ezek összesen csaknem kétmillió halálesetet idéznek elő a 27 tagállamban. Egyes országokban, például az én hazámban, Romániában is ezek teszik ki az összes haláleset 50%-át. Az ilyen jellegű krónikus betegségek kezelése emellett jelentős pénzügyi terhet is ró az egészségügyi rendszerekre, amelyek összes költségvetése a becslések szerint évi 92 milliárd euró körül mozog az egész Unióban.

További erőfeszítéseket kell tennünk az egészséges életmód előmozdítása, valamint a kardiovaszkuláris betegségekkel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében. Nekünk, az Európai Parlament képviselőinek jobban kell kommunikálnunk a polgárokkal a túlzott alkoholfogyasztás, az egészségtelen étrend és a testmozgás hiányának veszélyeivel kapcsolatosan. Ez az egyetlen módja annak, hogy a kardiovaszkuláris betegségek előfordulásának csökkentését az EU polgárai körében el tudjuk érni, és ezen keresztül a nemzeti egészségügyi költségvetésekre gyakorolt negatív hatásokat is csökkenthessük.

  Oriol Junqueras Vies (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr! A fukusimai atomerőműben bekövetkezett súlyos baleset megkérdőjelezi az atomenergia állítólagos reneszánszát.

Éveken keresztül kiterjedt médiakampány próbálta terjeszteni azt a felfogást, hogy az atomenergia biztosítja az egyetlen megoldást a jövőnket fenyegető energiaellátási és éghajlatváltozási problémákra. Semmi sem állhat ennél távolabb az igazságtól.

Jelenleg az atomenergiának négy alapvető problémája nincs kielégítően megoldva, amelyek ezen energia kudarcához vezettek már az 1980-as években: magas költségek, biztonság, hulladék és az elterjedés kockázata.

A fenti okok miatt meg kell kezdenünk az atomerőművek fokozatos bezárásának és leszerelésének korszakát azon erőművekkel kezdve, amelyek már az eddigiekben is súlyos baleseteket okoztak − ilyen például a Vandellós II erőmű Katalóniában −, illetve amelyek hasznos élettartamuk végéhez közelednek. Ugyanakkor fokoznunk kell az energiahatékonyságot, a felelős energiafogyasztást és a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Az Európai Unió politikái fenyegetik a szociális és a munkajogokat, ami tiltakozásokhoz és konfliktusokhoz vezet. Ez történt a múlt hétvégén Portugáliában. Körülbelül 300 000 dolgozó vett részt a Portugál Munkások Általános Konföderációja (CGTP) által megszervezett demonstráción. Ez az esemény az emberek, a felháborodás és a felkelés tengere volt, amely elárasztotta Lisszabon utcáit, és amelyhez Portugália minden sarkából csatlakoztak. Ez a szervezett küzdelem nemzeti válasza volt, amely azt szemléltette, hogy a dolgozóknak − férfiaknak, nőknek, fiataloknak és nyugdíjasoknak − elegük van abból, hogy olyan politikák áldozataiként kell élniük, amelyeket nagy, országos és európai gazdasági és pénzügyi csoportok diktálnak.

Ezek az emberek eltökéltek, hogy másfajta politikáért harcolnak. Olyan politikáért, amely kapcsán a válság nem szolgál ürügyként magasabb munkanélküliségre, rosszabb munkabiztonságra, a fizetések és a nyugdíjak további befagyasztására, az alacsony fizetések és juttatások további megnyirbálására, valamint az árak és az adók megnövelésére azon emberek ellenében, akik munkájuk gyümölcséből élnek.

Ez a rendezvény hangos „nem” volt a Stabilitási és Növekedési Paktumra és azokra a kapitalista politikákra, amelyeket az Európai Unió és a kormányok támogatnak anélkül, hogy valaha is kapnának cserébe valamit a tőkétől, miközben viszont előmozdítják a tőke bevételeinek és nyereségének növekedését. Mi harcos és elkötelezett szolidaritást vállalunk ezzel a küzdelemmel.

  Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meggyőződésem szerint közülünk senkinek sincsenek kételyei azzal kapcsolatban, hogy most már elég volt. Ami Törökországot illeti, az Európai Uniónak be kell szüntetnie a beszédet és cselekednie kell.

Az ortodox keresztény pátriárka letartóztatása, amelyre karácsony napján került sor, amiért misét celebrált egy olyan templomban, amely Ciprus megszállt területén áll, nem volt elég, továbbá kilenc újságíró március 3-i letartóztatása sem volt elég ahhoz, hogy cselekvésre késztesse Ashton bárónőt Törökországgal szemben, Van Rompuy elnökkel való egyetértésben. Most azonban nem gondolom, hogy bármi további kétségük is maradhatna azt követően, hogy a török biztonsági erők Ciprus megszállt részén letartóztattak négy európai parlamenti képviselőt és egy püspököt, aki az ortodox keresztényeket képviseli az Európai Unióban. Nyilvánvalóan nem tűrhetjük tovább, hogy Törökország pofon üssön minket; az EU-tagsággal kapcsolatos eljárások egyszerű megszakítása pedig nem elégséges válaszlépés.

Vennünk kell magunknak a bátorságot és az erőt, és egyszer s mindenkorra nyíltan ki kell jelentenünk ennek a kormánynak, hogy vagy betartja a szerződéseket, valamint az emberi, a polgári és a szabadságjogokat, vagy pedig az Európai Uniónak vennie kell magának a bátorságot és meg kell szakítania az összes diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot ezzel az országgal.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Szűk két héttel ezelőtt március 11-én és március 12-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöksége kihelyezett elnökségi ülést tartott Erdélyben, Székelyföldön, Marosvásárhelyen. Nos amellett, hogy hitet tettünk a székely területi önrendelkezés fontossága mellett, meghirdettük a közép-európai, európai platformot, amely nagy lépés lenne a román-magyar megbékélés szempontjából. Az elnökségi ülés után jómagam Partiumban, érmelléki területre látogattam. Érmihályfalván tartottam egy előadást, ahol elementáris erővel megmutatkozott az a vágy, hogy a Patriumban élő mintegy 3-400000 magyar szeretné megtartani magyar identitását, gyermekeit magyar nyelven oktatni. Önrendelkezést szeretnének. Annyi embert érint ez, hogy én arra kérném az Európai Parlamentet, hogy találjunk egy alkalmat, amikor egy ülést tudunk beiktatni, egy napirendi pontot, amikor mind a székelyföldi autonómia, mind pedig az érmelléki autonómia ügyét megtárgyalhatjuk.

  László Tőkés (PPE). – (HU) Elnök úr! Tisztelt kollégák! Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a világ magyarsága március 15-én tartotta nemzeti ünnepét. Világhírű költőnk Petőfi Sándor 1849-ben a szabadságért áldozta életét. Március 20-án, halála évfordulóján a szabadságharc másik nagy alakjára, Kossuth Lajos kormányzóra, a magyar parlamenti demokrácia atyjára emlékeztünk, aki idegen száműzetésben töltötte élete felét. Népünk szabadságszeretetéről a jelképesség erejével tanúskodik az körülmény, hogy két országos rádióállomásunk éppen Kossuth Lajos és Petőfi Sándor nevét viselik. Szabadságharcos költőnk egyik kimagasló versében azoknak a hősöknek állít emléket, „Kik érted haltak, szent világszabadság!”. A világszabadságnak ez a forradalmi szelleme hatotta át egykor a magyar ifjúságot, és a szabadságszerető Európa is ebben a szellemben áll ki a forradalmi arab ifjúság, valamint a világ összes szabadságért küzdő népe mellett.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D). – (RO) Elnök úr! A román kormány a felelősség megállapításával új munkaügyi törvényt fogadott el, amely megsérti a romániai emberek szociális védelemhez fűződő jogait. Ezt az új törvényt azzal indokolták, hogy rugalmassá kell tenni a piacot és új munkahelyeket kell létrehozni. Ám senki, sem a szakszervezetek, sem a munkáltatók nem kérték a régi törvénynek ezt a módosítását. Sőt, inkább helytelenítik az új intézkedéseket.

A valóság az, hogy a kormány által szorgalmazott munkaügyi törvény nem a rugalmasság bevezetésére, hanem a közszektor erős átpolitizálására irányul és súlyos csapást mér a munkavállalókra olyan rendelkezéseken keresztül, mint a kollektív munkaügyi megállapodások és a szakszervezeti jogok megszüntetése, valamint mindenféle kompenzáció nélkül csoportos létszámleépítések végrehajtása. Ez azt jelenti, hogy a kormány pontosan azokra az emberekre sújt le, akik dolgoznak, és munkájukon keresztül támogatják a válság leküzdésére irányuló kétségbeesett erőfeszítéseket.

  Stanimir Ilchev (ALDE). – (BG) Elnök úr! Néhány napja megvitattunk egy jó ötletet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban a schengeni térség országaira vonatkozó felmérési mechanizmus javításával kapcsolatosan abban a tekintetben, hogy hogyan alkalmazzák a schengeni vívmányokat, és hogy a schengeni térséghez történő csatlakozást kérelmező országok milyen eredményeket értek el.

A kritériumoknak azonban egyértelműeknek kell lenniük és mindenkire kell vonatkozniuk, ezeket pedig nem szabad összekeverni elvont, moralizáló kritériumokkal és nem szabad ezeket átpolitizálni. Például figyelemmel kell követni a korrupció szintjét a csatlakozni kívánó országokban.

A korrupció üldözése és leleplezése nagyon fontos, de ezt a folyamatot nagyon nehéz lehet objektív módon végrehajtani az egyes országokban külön-külön. Más szavakkal: nem szabad megengednünk semmiféle szubjektivitást az értékelési mechanizmusok fejlesztésére irányuló törekvések során. Ezért vannak pl. a szankciók. Ezeknek egy része pénzügyi jellegű is lehet. Nagyon nagy precizitásra van szükség.

Ezért a csatlakozni kívánó országoknak alaposan fel kell készülniük, ellenkező esetben a késlekedés veszélyével kell szembenézniük. A schengeni térség azon országainak azonban, amelyek elbuktak a felmérésen, tisztában kell lenniük azzal, hogy tagságukat befagyaszthatják és szankciókat is hozhatnak ellenük.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! Nagyon sok idő eltelt a második világháború óta, de annyi biztosan nem, hogy megfeledkezhessünk annak az időszaknak a szörnyűségeiről.

Ezért nem tudom megérteni, hogyan lehetnek ma olyan emberek Európában, akik emlékműveket emelnek fasiszta bűnözők tiszteletére. Március 14-én valamiféle kassai közösségi klub leleplezte Esterházy János mellszobrát, aki háborús bűnös volt, és akit 1947-ben halálra ítéltek fasiszta együttműködés vádjával. Leleplezték egy bűnöző mellszobrát, aki üdvözölte a Kassát megszálló fasiszta csapatokat. Nyíltan hirdette a fasisztákkal való együttműködést és kijelentette, idézem: „Már kicsi koromtól kezdve zsidóellenes nézeteket vallok, és halálom napjáig ezt fogom tenni.”

Hölgyeim és uraim! Ez az égbekiáltó provokáció véleményem szerint annál is inkább sajnálatos, mert ennek a háborús bűnösnek a megünneplésén a magyar konzul is felszólalt – annak az országnak a diplomatája, amely most az elnöki tisztet betölti, és amely sok fórumon felszólal valamennyiünk nevében és az egész EU nevében.

  Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Most rajtam a sor, hogy felszólaljak, így hát felhívhatom a figyelmüket egy összetett problémára, amely sajnálatos módon minden egyes bolgár állampolgárt érint. Ez nevezetesen az a mindennapi üzérkedés, amelyet a bankok folytatnak az ügyfelekkel szemben.

Nevetséges, hogy egyes bankok Bulgáriában díjat számítanak fel a pénz elhelyezéséért és felvételéért. A közelmúltban én is a bankok által gyakorolt elmebeteg nyomás áldozatául estem és jogtalanul befagyasztották a számlámon lévő összegeket. Ennek az esetnek a kapcsán kiderült, hogy semmiféle jogalapom nincs a tiltakozásra.

A jogszabályalkotás nincs szigorúan szabályozva. A bankszektor erős lobbitevékenysége vagy a láthatóan gyenge politikai akarat miatt kiderül, hogy a kormány nem is vesz részt az ügyfél és a bank közötti kétoldalú szerződésben. Ugyanakkor mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ebben a szerződésben a partnerek nem egyenlőek.

Ahogyan én látom, az a probléma, hogy a verseny nem teremtette meg az elfogadható piaci feltételeket, és szerintem a kormánynak be kell kapcsolódnia ebbe a kérdésbe. A SEPA gyorsabb bevezetését és a bankok ellenőrzésére szolgáló egyértelmű kertrendszer létrehozását sürgetem. Remélem, hogy a bankok ezután jobban odafigyelnek ügyfeleikre és jobban törődnek majd velük, mert jelenleg az ügyfelek egyszerűen az üzérkedés mindennapi célpontjai.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Korábban vitát folytattunk a fogyasztói jogokról. Az egyik jog, ami az uniós fogyasztókat megilleti, az az élelmiszerbiztonság. Elvárják, hogy az Európai Unióba érkező élelmiszert ugyanolyan magas szintű előírások szerint állítsák elő, mint az Unióban előállított élelmiszert. Sajnálatos módon ezt nem lehet garantálni. Nem kisebb hatóság, mint az Európai Számvevőszék jelentette ki a közelmúltban, hogy „bizonyos szabványokat, alapvetően azokat, amelyek az állatjólétre vonatkoznak, és amelyeket az uniós gazdálkodóktól megkövetelnek, nem lehet megkövetelni az importált hús előállítóitól”. Ez a vád borzasztó, különösen azért, mert arra is rámutat, hogy a beérkező élelmiszereknek alig 2%-át lehet ténylegesen ellenőrizni, ami éles ellentétben áll az Európán belüli helyzettel, ahol minden egyes állat nyomon követhető a gazdaságtól az asztalig.

Ennek figyelembevételével merész tettnek tűnik a Mercosur-egyezmény betartása, különösen azért, mert a svéd Élelmiszeripari és Technológiai Intézet kimutatta, hogy a brazil marhahús szénlábnyoma 35-szörösen is meghaladhatja az ír marhahús szénlábnyomát.

  Sergio Gutiérrez Prieto (S&D). – (ES) Elnök úr! Sok szakértő állítja, hogy a következő válság egy energiaválság lehet. Sőt mi több, valójában nem tesszük meg az annak megelőzéséhez szükséges lépéseket, illetve nem cselekszünk elég gyorsan ennek megakadályozása érdekében.

A Természetvédelmi Világalap felszólít valamennyiünket arra, hogy most szombaton tegyünk egy kis gesztust a fenntarthatóság irányába. Sok európai egy órára le fogja kapcsolni a lámpát, és sok közintézményben is ezt fogják tenni. Ez nem elegendő.

Európa a jövőben nem függhet olyan energiaforrásoktól, amelyek nem tartoznak hozzá és túl messze vannak tőle, illetve amelyek bizonytalan energiaforrások. Hozzá kell segítenünk a tagállamokat egy olyan energiamodell felépítéséhez, amelyben megújuló energiaforrások alkotják az új energiaforrás-összetétel magvát.

Emellett elő kell segítenünk az új fogyasztási mintákkal kapcsolatos tudatosság erősödését, mert nem lehet kétséges, hogy a megújuló energia és a hatékonyság kulcsfontosságú a jövőbeni fenntarthatóság szempontjából.

Végül szeretném felszólítani az Unió összes tagállamát arra, hogy csatlakozzon a felhíváshoz, ahhoz a törekvéshez, hogy öt tagállam – köztük Spanyolország – további 30%-kal csökkentse CO2-kibocsátását. Ezzel demonstrálnánk azt, hogy Európa amellett hogy vezető szerepet tölt be a szabadságok és a jogok szempontjából, a bolygó fenntarthatósága szempontjából is az elsők között van.

  Kristiina Ojuland (ALDE). – Elnök úr! Sajnálattal tájékoztatom Önöket ebben a késői órában arról, hogy ma délután egy csoport észt kerékpárost Libanonban, a Bekaa-völgytől keletre fegyveres férfiak elraboltak. Az észtek aznap lépték át a libanoni határt Szíria felől, délután fél hat körül állították meg őket fegyveres emberek, akik három rendszám nélküli autóban ültek. Pillanatnyilag semmit sem tudunk arról, hogy kik rabolták el a kerékpárosokat, vagy hogy az incidensnek vannak-e politikai indítékai. A Bekaa-völgy azonban az iszlamista Hezbollah mozgalom egyik fellegvára.

Arra kérem Ashton bárónőt, hogy a Líbiával kapcsolatos folyamatos és szükséges elfoglaltságai ellenére járuljon hozzá a helyzet megoldásához. Ez kihívás a már működő Európai Külügyi Szolgálat számára, hogy nyújtson segítséget a kisebb tagállamoknak az ehhez hasonló helyzetbe került uniós polgárok kiszabadításához.

  Ádám Kósa (PPE). – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Európában ma 30 millió vak és csökkent látásképességű ember él. Belegondoltak Önök abba, hogy nekik már egy átlagos bevásárlás során is megoldatlan helyzetekkel kell szembesülni? Sok esetben képtelenek egy egyszerű dobozt, vagy egy üveget, ha kézbe vesznek, megállapítani, hogy milyen terméket tartalmaz. Ha leemelik a polcról, nem tudják, hogy mit tartanak a kezükben, pedig nem kérdéses, hogy nekik is joguk van ahhoz, hogy önálló és biztonságos életet éljenek.

Öt képviselőtársammal együtt négy frakcióból ezért arra szeretnénk bíztatni Önöket, hogy önkéntes alapon az ipari termékek gyártói lássák el Braille-írásos címkével a dobozokat. És szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy a 14/2011-es nyilatkozatot, ami erről szól, aláírásukkal támogassák.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) A rivalizálás során a felek mindig megtalálták azokat a bűnösöket, akiket felelősnek kiáltottak ki az elszenvedett sérelmekért. Egy ilyen esetre szeretném felhívni a figyelmet. Gróf Esterházy Jánost a második világháború végén először a nácik, majd a kommunista megszállás után a szovjetek is internálták. Csehországban és Szlovákiában ma is háborús bűnösként tartják nyilván, miközben az orosz Legfelsőbb Bíróság már 1993-ban, Paška úr, semmisnek mondta ki ítéletét, a lengyel államfő pedig napra pontosan két évvel ezelőtt a rangos Polonia Restituta kitüntetést adományozta neki.

Esterházy zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben, ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, Paška úr, aki 1942-ben a zsidó törvények ellen szavazott és felemelte a szavát. Az egyesült Európa közös építése azután kezdődhetett el, miután eltakarították a második világháború romjait, amelyhez hozzátartozott az Esterházyhoz hasonló személyiségek rehabilitálása is. A még megmaradt romokat nekünk kell eltűntetnünk.

  Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Elnök úr! Ha ki akarjuk mondani azt, hogy egy adott ország teljesíti az érett demokrácia követelményeit, akkor nem elegendő azt mondani, hogy választásokat tartanak képviselőtestületek − többek között kiemelten a parlament − megválasztása céljából az egyetemesség, a titkos jelleg, az egyenlőség és a tisztesség alapelveinek betartásával. Annak is feltétlenül igaznak kell lennie, hogy a kisebbségek jogait is tiszteletben tartják abban az országban. Szerintem ez az Ülésterem, ahol a mai vitánkat tartjuk, a legmegfelelőbb hely arra, hogy a képviselőket arra a tényre emlékeztessem, hogy március 17-én Litvánia parlamentje módosította az ország oktatási törvényét. Módosított formájában a törvény a jelek szerint sajnálatos módon adminisztratív eszközök alkalmazásával megsérti a kisebbségek − ebben az esetben többek között a lengyel kisebbség − jogait azáltal, hogy a lengyel kisebbséghez tartozókat az állam által alkalmazott erőszak révén megpróbálja asszimilálni.

Elég az hozzá, hogy az oktatási törvény értelmében azonos tanítási programot kényszerítenek rá minden iskolára, azokra is, amelyekbe kizárólag a nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók járnak. Ez megnöveli a litván nyelven tanított kötelező tantárgyak számát. Az „iskolahálózat optimalizálása” ürügyén a nemzeti kisebbségek iskoláit − többek között a lengyel iskolákat is - be kell zárni a kisvárosokban, és ott csak litván iskolák maradhatnak. A törvény megsérti a Litvánia által aláírt nemzetközi egyezményeket.

Érdemes megjegyezni, hogy már sokan és sok alkalommal felszólaltak ebben a témában. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament a megfelelő fórum az ilyen témák felvetésére és a nemzeti kisebbségek alapvető jogainak tiszteletben tartására vonatkozó felszólítás kommunikálására.

  Elnök. – A napirendi pontot ezzel lezárom.