Index 
Viták
PDF 2854k
2011. március 23., Szerda - Brüsszel HL kiadás
1. Az ülésszak folytatása
 2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
 3. Köszöntés
 4. Az elnökség nyilatkozatai
 5. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 6. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
 7. Az eljárási szabályzat értelmezése: lásd a jegyzőkönyvet
 8. A Parlament tagjai
 9. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet
 10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet
 11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet
 12. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet
 13. Szavazások órája
  13.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosítása azon tagállamok stabilizációs mechanizmusa tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró (A7-0052/2011, Elmar Brok) (szavazás)
 14. A szavazáshoz fűzött indokolások
 15. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet
 16. Az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülésének előkészítése (vita)
 17. A Japánban kialakult helyzet, ideértve az atomerőművekkel kapcsolatos riasztást is (vita)
 18. A közös uniós letelepítési program létrehozása (vita)
 19. Az USA adatbekérései és az uniós adatvédelmi szabályok (vita)
 20. A fogyasztók jogai (vita)
 21. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv végrehajtása, ideértve a kátrányhomokra és az olajpalára vonatkozó uniós alapértéket is (vita)
 22. Általános tarifális preferenciák (vita)
 23. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)
 24. Az Európai Unió kapcsolatai az Öböl Menti Együttműködési Tanáccsal (rövid ismertetés)
 25. Helyesbítés (az eljárási szabályzat 216. cikke): lásd a jegyzőkönyvet
 26. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet
 27. Az ülés berekesztése


ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK
elnök

1. Az ülésszak folytatása
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Ezennel folytatjuk az Európai Parlament 2011. március 10-én elnapolt ülésszakát.

 

2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

3. Köszöntés
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A plenáris ülésteremben köszönteni szeretném Maria Romana de Gasperit, a nagy olasz államférfinak és az Európai Közösség egyik alapítójának, Alcide de Gasperinek a leányát.

(Taps)

 

4. Az elnökség nyilatkozatai
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – Közlöm továbbá, hogy nyugtalanító hírek érkeznek a távolabbi szomszédságunkban található országokból: Bahreinből, Szíriából és Jemenből. Ezekben az országokban erőszakkal verték le a demokratikus változást követelő emberek demonstrációit.

Azok a kormányok, amelyek fegyvert fognak saját állampolgáraikra, minden demokratikus legitimitásukat elveszítik. Az erőszaknak véget kell vetni, a felelősöket pedig bíróság elé kell állítani.

A következő információ: Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy ma értesítést kaptunk arról, hogy egyik képviselőtársunk, Thaler úr lemondott parlamenti képviselői mandátumáról. Egy másik képviselő, Strasser úr arról a szándékáról értesített minket, hogy a következő napokban le kíván mondani parlamenti képviselői mandátumáról. Egy harmadik képviselőtársunk – Severin úr – kilépett a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjából, és a továbbiakban független képviselőként lesz jelen.

Ezek a lemondások azoknak a súlyos vádaknak a következményei, amelyek a sajtóban megjelentek bizonyos képviselőtársaink helytelen viselkedéséről. Ma délelőtt sürgősen összehívtam az Elnökség értekezletét, hogy megvitassuk a helyzetet. Este ismét összeülünk, és folytatjuk ezt a megbeszélést.

Az Európai Parlament Elnökségének, és azt hiszem, hogy a jelenlévő képviselőtársaink többségének a nevében is szólok, amikor azt mondom, hogy ragaszkodunk a zéró tolerancia politikájának folytatásához azoknak a cselekményeknek a kapcsán, amelyek képviselőtársaink lemondásához vezettek.

(Taps)

Mint Önök által megválasztott elnök, hölgyeim és uraim, mindenáron meg kívánom védeni ennek a Háznak és minden tagjának a sérthetetlenségét. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a polgárok által megválasztott képviselőkként milyen nagy felelősséget viselünk a köz iránt. A polgárok felruháztak minket azzal a joggal, hogy a nevükben gyakoroljuk a hatalmat. Nem szabad visszaélnünk ezzel a bizalommal. Az Elnökség úgy határozott, hogy le kell vonnunk a tanulságot ebből a sajnálatos incidensből. A Parlament most arra törekszik, hogy minden tényt megállapítson. Teljes mértékben együtt fogunk működni minden illetékes hatósággal, hogy magyarázatot találjunk a történtekre, és tisztázzunk minden információt. Az Elnökség kérésére kapcsolatot fogok tartani az érintett tagországok külügyminisztereivel, hogy tudjam, milyen intézkedéseket kívánnak tenni az egyes országok igazságügyi hatóságai.

A Parlamentben oda kell figyelnünk arra, hogy a jövőben megerősítsük az ilyen ügyekkel kapcsolatos belső magatartási kódexünket, és ennek keretében súlyosabb szankciókat kell meghatároznunk. Úgy gondoljuk, hogy a legutóbbi események bebizonyították, hogy szükség van egy jogilag kötelező erejű magatartási kódexre az Európai Unió intézményeiben működő lobbik számára.

(Taps)

A további fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogom Önöket.

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, még az előtt akartam felszólalni, hogy Önök rámutatnak arra, hogy a Parlament mindenképpen fel fogja szólítani azt a másik, vagyis az utolsó képviselőt is a lemondásra, aki ezt még nem tette meg.

Megköszönöm Önnek és a Parlamentnek, hogy határozott és elszánt döntést hoztak a zéró tolerancia politikájának megvalósításáról, mert ez mindannyiunk szavahihetőségéről szól ebben a Házban, és mindenekelőtt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 500 millió polgárt képviselünk, nem pedig a lobbikat, köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr, teljes mértékben támogatom a szigorát. Remélem, hogy ez az újságírókra is vonatkozik majd, akik így nem tudnak bajt keverni, és kihágást provokálni, és akik szintén súlyosan megsértették az etikai szabályokat. Ami a többit illeti, ez a Ház túlságosan támogatja az ártatlanság vélelmét ahhoz, hogy további észrevételeket tegyek ezekben az ügyekben.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Peter Martin (NI).(DE) Elnök úr, először is szeretném megvédeni az újságírót. Szerintem dicséretet érdemel azért, amit tett. Tudja-e Ön, Buzek úr, hogy még több tucat ilyen esetre számíthatunk? Csatlakozna-e Ön ahhoz a javaslatunkhoz – ahogyan a Hans-Peter Martin-féle lista is javasolja –, hogy ezek a képviselők mondjanak le, még mielőtt a média szétkürtöli az esetüket, és ezzel további károkat okoz az egyébként nagyszerű európai békeprojektnek?

Kérem tehát, hogy fontolják meg ezt a kérést az Elnökségben, és közöljék a képviselőcsoportokkal is.

 
  
MPphoto
 

  Joanna Senyszyn (S&D).(PL) Elnök úr, a nyilatkozatában Ön azt mondta, hogy az Elnökség és a Parlament többségének a véleményét tolmácsolja. Valójában ez az egész Európai Parlament véleménye. Mindannyian ellenezzük volt képviselőtársaink eljárását. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz (S&D).(DE) Elnök úr, nem kértem volna szót, ha nem hangzott volna el az utolsó előtti felszólalás. Szerintem a zéró tolerancia a Parlament minden tagjára vonatkozik. Ennélfogva a következő kérdést szeretném feltenni Önnek, és kérem, hogy adjon rá világos választ. Elnök úr, Ön vagy a Parlament főtitkára meg tudják-e erősíteni, hogy az Európai Bíróság döntése értelmében Martin úrnak 168 000 eurót kell visszafizetnie az Európai Parlamentnek a szabálytalan számviteli elszámolások miatt?

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hölgyeim és uraim, javaslom, hogy térjünk rá a következő napirendi pontokra.

 

5. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek
 

***

 
  
MPphoto
 

  Nirj Deva (ECR). – Elnök úr, tekintettel arra, hogy a japán földrengés és a japán nép szenvedései az utóbbi időben háttérbe szorultak, nem lenne-e helyénvaló, ha a Parlament megemlékezne ezekről, és egy perces csenddel fejezné ki a japán nép és a demokrácia iránti tiszteletét és részvétét?

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A múlt héten az Európai Parlament minden tagja találkozott az Európai Bizottság elnökével, valamint az Európai Unió Tanácsának az elnökével, Van Rompuy úrral. Annak az ülésnek az elején részvétet nyilvánítottam az egész japán népnek. Beszéltem is a szörnyű szenvedésekről. Mélységesen együtt érzünk a japán néppel. Egy perces csendet is tartottunk azoknak az emlékére, akik életüket vesztették ebben a katasztrófában. Röviden meg is vitattuk a témát. Úgy gondolom, hogy ez a Ház minden szükségeset megtett annak érdekében, hogy kifejezze a szolidaritását a japán néppel. Köszönöm szépen.

(Taps)

 

6. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

7. Az eljárási szabályzat értelmezése: lásd a jegyzőkönyvet

8. A Parlament tagjai
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy a mai naptól kezdve Severin úr már nem tagja a csoportnak. Ez már hivatalos értesítés. A 211. cikk (3) bekezdésének megfelelően az Alkotmányügyi Bizottság az „Európai Unió Bírósága előtti eljárások” című 128. cikk alábbi értelmezését javasolta. A teljes értelmezést az Önök rendelkezésére bocsátottuk tanulmányozásra. Amennyiben a 2011. március 24-i, csütörtöki ülés kezdetéig nem nyújtanak be ellenvetést, a fenti értelmezést elfogadottnak tekintjük. Ez azt jelenti, hogy holnap 9 óráig tehetnek ellenvetéseket az értelmezéssel kapcsolatban. Mivel hosszú szövegről van szó, nem fogom most felolvasni. Mindannyian hozzá tudnak férni.

Arról is szeretném hivatalosan tájékoztatni Önöket, hogy Thaler úr 2011. március 21-i hatállyal lemondott parlamenti képviselői mandátumáról. A Parlament a 4. cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően tudomásul vette a lemondását, és megállapította, hogy az említett dátumtól kezdve megüresedett egy képviselői hely. Soullie asszony 2011. március 24-i hatállyal mondott le parlamenti képviselői mandátumáról. A 4 cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően a Parlament tudomásul vette a lemondását, és megállapította, hogy az említett naptól kezdve megüresedett ez a képviselői hely. Ezen felül az illetékes francia hatóságok tájékoztattak, hogy Soullie asszony helyét Hortefeux úr veszi át 2011. március 21-től. Úgy tudom, hogy Hortefeux úr ma itt van velünk. Itt van a teremben, Hortefeux úr? Nem látjuk sehol – nincs itt.

A 3 cikk (2) bekezdése szerint addig, amíg megbízólevelét ellenőrzik, illetve döntés születik az esetleges vitákban, Hortefeux úr elfoglalhatja a helyét a Parlamentben és a bizottságokban, és minden ezekkel járó jogot gyakorolhat, amennyiben előzőleg írásban nyilatkozott arról, hogy nem visel semmi olyan hivatalt, ami összeegyeztethetetlen az európai parlamenti tagsággal. Cohn-Bendit úr szeretne mondani valamit.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE).(FR) Elnök úr, Ön ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy jogilag kétségbe vonható, hogy Hortefeux úr tagja lehet-e ennek a parlamentnek. Számomra némileg csalódást okoz, hogy a francia kormány nem várja meg Hortefeux úr státuszának tisztázását. Mivel Hortefeux úr nem jelezte, hogy elfogadja a képviselői mandátumot, és nem vett részt a strasbourgi alakuló ülésen, nem foglalhatja el a távozó képviselő helyét.

Felszólítom tehát az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportot, amely azt állítja magáról, hogy oly jól ismeri a törvényeket, hogy várja meg a jogi döntést arról, hogy Hortefeux úr helyet foglalhat-e ebben a teremben vagy sem. Máskülönben jogsértést követünk el. Olyan, mintha éppen ezt akarnánk.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE).(FR) Elnök úr, ez már nem az első alkalom, hogy képviselőtársunk, Cohn-Bendit úr, aki egy elnököt – egy miniszterelnököt – diktátornak és európai Hugo Chaveznek nevezett, nem tartotta tiszteletben a demokráciát. Brice Hortefeux-t 2009 júniusában megválasztották európai parlamenti képviselőnek. Ezt nem lehet vitatni. Ezt követően kinevezték belügyminiszternek. A francia törvények értelmében az Európai Parlament azon megválasztott képviselője, aki belép a kormányba, visszakaphatja képviselői helyét a kormányból való kilépésekor. Pontosan ez …

(Félbeszakítás Cohn-Bendit úr részéről: Nem is volt helye – ez a probléma, Audy úr”)

Brice Hortefeux-t megválasztották európai parlamenti képviselőnek. Ezt elfogadja?

Ezzel be is fejezem, elnök úr. A szerződések és a törvény értelmében a tagállamok elvitathatatlan joga, hogy megnevezzék parlamenti képviselőiket. Mivel Brice Hortefeux-t megválasztották, a francia hatóságok törvényesen delegálták őt az Európai Parlamentbe. Az Ön állítása tehát elfogadhatatlan.

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul (PPE).(FR) Elnök úr, csak annyit szeretnék mondani Cohn-Bendit úrnak, hogy ha meg akar támadni egy képviselői mandátumot, akkor először hivatalos indítványt kell tennie. Ha nem nyújt be indítványt, a Jogi Bizottság nem tudja megvizsgálni a helyzetet.

Ilyen közbeszólás előtt javaslom, hogy előbb gondolkozzon, és csak utána cselekedjen. Ez minden.

(Cohn-Bendit közbeszólása: „Igen, de lehet, hogy nincs is mandátuma”)

Ön kéri, hogy tartsam be a törvényeket. Én mindig betartottam a törvényeket. Most pedig bízzuk a Jogi Bizottságra, hogy meghozza az ítéletét. Indítvány nélkül azonban nem hozhat ítéletet. Ha az indítvány nem törvényes, a Jogi Bizottság majd megmondja. Még egyszer mondom: gondolkozzunk, mielőtt cselekszünk.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Goulard (ALDE).(FR) Elnök úr, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy várjuk meg a jogi vizsgálat eredményét. Csak egy dolgot szeretnék mondani: az én hazámban mostanában a szélsőségek előretörésének lehetünk tanúi, és ez minden kétséget kizáróan annak az eredménye, hogy a politikai osztály egy része úgy gondolja, hogy ő rendelkezhet a mandátumokkal és a tisztségekkel. Franciaországtól ennél egy kicsit többet várunk, különösen azzal a Parlamenttel kapcsolatban, amelynek Strasbourgban van a székhelye.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szeretnék visszatérni arra, amit éppen felolvastam. Amíg tehát megbízólevelének ellenőrzése le nem zárul, illetve nem születik döntés az esetleges vitákban, Hortefeux úr az Európai Parlament tagja, és az Európai Parlament tagjaira vonatkozó szabályok szerint cselekszik. Az ügyet egyébként tisztázni kell.

 

9. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

11. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet
A felszólalásokról készült videofelvételek

13. Szavazások órája
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

 

13.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosítása azon tagállamok stabilizációs mechanizmusa tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró (A7-0052/2011, Elmar Brok) (szavazás)
 

- A szavazás előtt:

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok, előadó.(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az európai stabilizációs mechanizmusra azért van szükségünk, hogy tartósan biztosítani tudjuk a jogszerűséget, és garantálni tudjuk a szolidaritásunkat azokkal az országokkal, amelyek problémákkal küzdenek, valamint azért is, hogy megvédjük az eurót, garantáljuk a szükséges költségvetési fegyelmet és közös választ tudjunk adni a növekedési kihívásokra.

Tekintettel arra, hogy mennyi időbe telt volna egy rendes eljárás lefolytatása, és azért is, hogy ne kelljen népszavazást tartani bizonyos tagállamokban, ezt a kérdést egyszerűsített szerződés-felülvizsgálati eljárással célszerű megoldani. A Parlament azonban azt mondja, hogy ez nem válhat a szokásos eljárássá, és a rendes szerződés-felülvizsgálati eljárást kellene követnünk.

Az eredeti javaslatokban az állt, hogy ez a mechanizmus pusztán kormányközi módszer legyen, amelyben a Bizottságnak alig van szerepe, az Európai Parlamentnek pedig egyáltalán nincs. Ma arról tudunk beszámolni, hogy a Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal, az Európai Tanács elnökével és az eurócsoport elnökével folytatott megbeszélések eredményeképpen szinte minden olyan ügyben, amely a modelleket, a teszteket és a döntési alapokat érinti, és minden olyan kérdésben, amely a keret meghatározásával és annak közösségi eljárásban történő szabályozásával kapcsolatos, elfogadta az Európai Tanács és a Pénzügyminiszterek Tanácsa azt, hogy az Európai Parlament is szerepet játszhat a folyamatban, és részt fog venni ezekben az ügyekben.

Először nem örültünk ennek túlságosan, de úgy gondolom, hogy ha a közösségi intézményeket használjuk – miközben a kormányközi eljárásokat is ugyanúgy igénybe vehetjük, mint a múltban –, akkor a kellő időpontban könnyebb lesz világos közösségi politikát kialakítani. Mivel az intézményi feltételek már megvannak, azt tudjuk javasolni Önöknek, hogy hagyjuk jóvá az Európai Tanácsnak a szerződés felülvizsgálatára vonatkozó eljárását, és indítsuk is azt el. Ezért ezeket a módosításokat az Alkotmányügyi Bizottság egyhangú jóváhagyásával nyújtottuk be. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az értelmezéseinket levélben elfogadta és megerősítette az eurócsoport elnöke és a monetáris ügyek biztosa, valamint az Európai Tanács elnöke. Véleményem szerint ez megbízható alapot teremt számunkra ahhoz, hogy mi is elfogadjuk az eljárást, és megvédjük az Európában oly nagy sikert aratott eurót, és együtt tovább haladjunk.

 
  
MPphoto
 

  Roberto Gualtieri, előadó.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, abban a jelentésben, amelyről most fogunk szavazni, még mindig vannak fenntartásaink azzal a döntéssel kapcsolatban, hogy fogadjuk el a szerződésnek a mechanizmus kormányközi jellegét illető felülvizsgálatát, de támogatjuk is a jelentést, mert – ahogyan Brok úr kifejtette – az általunk folytatott tárgyalások lehetővé tették, hogy elérjünk olyan fontos célokat, amelyek főleg azzal kapcsolatosak, hogy a segítségnyújtáshoz kapcsolódó feltételeket egy szabályozás, tehát egy együttdöntési eljárás határozza meg.

Az az ésszerű tehát, hogy a jelentés mellett szavazzunk, és szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőtársainknak, akik hozzájárultak ehhez az eredményhez, és szeretném megemlíteni, hogy milyen nagy megtiszteltetés volt Brok úrral együtt dolgozni, milyen rendkívül hasznos tanácsokat adott Pirillo úr, és milyen hasznos volt a Gazdasági és Monetáris Bizottságból (ECON) kijelölt két előadó munkája: Scicluna úré és Gauzès úré, és nagyra értékeljük Schade úr, Häfner asszony és a csoport koordinátorainak közreműködését, és természetesen az azon csoportok elnökei által végzett munkát, akiktől jelentős politikai támogatást kaptunk, köszönjük.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szeretném köszönteni az Európai Bizottság elnökét és a Bizottság alelnökét, akik most itt vannak velünk, valamint a Tanács soros elnökét. Nagyon fontos ügyekben kell szavaznunk, ezt jól tudjuk, ezért köszönjük, hogy itt vannak velünk ebben a nagyon fontos pillanatban.

– Hölgyeim és uraim, holnap alkalmuk lesz kommentálni a szavazást. Most nem az a feladatunk, hogy megmagyarázzuk a szavazást, ezért kérem, hogy ne tegyenek ilyen észrevételeket. Holnap a szavazás után alkalmuk lesz hozzászólni minden kérdéshez – mind a mai, mind a holnapi kérdésekhez.

 

14. A szavazáshoz fűzött indokolások
  

Jelentés: Elmar Brok, Roberto Gualtieri (A7-0052/2011)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Én a jelentés mellett szavazok, mert az Európai Tanács azon javaslata, hogy hozzunk létre egy állandó stabilizációs mechanizmust, az EU hatáskörén kívül eső kormányközi eljárást alakítana ki, és ez veszélyes precedenst teremtene. Az európai intézmények, konkrétan az Európai Bizottság és a Parlament képezzék szerves részeit ennek a testületnek, és a Bizottság is tag legyen, ne csak megfigyelő. A Parlament fontos szerepet tölt be a demokrácia ellenőrzésében, ezért a Tanács vegye figyelembe az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége által benyújtott javaslatot azzal kapcsolatban, hogy milyen kompromisszumot lehetne találni a Parlamentnek a mechanizmus operatív elemeiben való részvételében. Szeretném hangsúlyozni a jelentés azon gondolatát, hogy „a mechanizmus nem vezethet az európai kormányzás új modelljéhez, amely nem üti meg az Unióban megvalósult demokratikus normák szintjét”. Ráadásul a stabilizációs mechanizmust úgy kell tekinteni, hogy az csak egy része az európai gazdasági kormányzásra vonatkozó megoldások keretének, így a Bizottságnak például ki kellene vizsgálnia az eurókötvények jövőbeni rendszerének lehetőségeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Tanács, amely összehozza egymással az európai állam- és kormányfőket, jelenleg tárgyalja az eurózónába tartozó tagállamokra vonatkozó stabilizációs mechanizmus végrehajtását. A cél az, hogy együttesen biztosítsuk az Unió pénzügyi stabilitását, amelyet ma sokan próbálnak aláásni. Ebben az állásfoglalásban, amelyet kiegyensúlyozottnak tartok, a Parlament üdvözli a kezdeményezést, de azt kéri, hogy ne csak átmeneti intézkedéseket tegyünk az euróövezet stabilizálása érdekében. Osztom ezt a nézetet, és úgy érzem, hogy az Uniónak tovább kell erősítenie gazdasági kormányzását, egyrészt hogy természetesen stabilizálja, másrészt hogy ösztönözze a fenntartható növekedést.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Ma megszavaztuk a Lisszaboni Szerződés 136. cikkének módosítását, ami lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy olyan stabilizációs mechanizmust hozzon létre, amely csak az euróövezet államaira vonatkozik. Az európai stabilizációs mechanizmus célja, hogy megerősítse a költségvetési fegyelmet és a gazdasági és pénzügyi politikák koordinációját az euróövezetbe tartozó tagállamokban, és elősegítse közös európai válasz kidolgozását az olyan kihívásokra, mint például a növekedés és a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése, valamint a versenyképesség javítása. Úgy gondolom, hogy ez a mechanizmus nagyobb pénzügyi stabilitást biztosít majd az euróövezet számára, és felgyorsítja a fellendülést az euróövezetbe tartozó tagállamokban. Azok az országok azonban, amelyek nem tartoznak az euróklubba, és amelyeket a legjobban sújtott a válság, továbbra is háttérbe szorulnak, és zárva marad előttük a gyorsabb és fenntartható gazdasági fellendüléshez vezető út. Úgy gondolom, hogy az Uniónak nagyobb szolidaritást kell mutatnia, és minden segítséget meg kell adnia a tagállamoknak ahhoz, hogy be tudjanak lépni az euróklubba, és teljes értékű tagállamok legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Slavi Binev (NI), írásban.(BG) Mint Bulgária képviselője az Európai Parlamentben, a döntéstervezet ellen szavaztam, mert úgy gondolom, hogy kettős mércét vezet be, és ezt határozottan ellenzem. Görögország esetében láthattunk már ilyen kettős mércét, amelyet ahelyett, hogy büntettek volna, 120 milliárd euróval jutalmaztak, miközben Bulgáriát még az aggasztja, hogy mikor léphet be az euróövezetbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE), írásban.(CS) A stabilizációs mechanizmus bevezetése az euróval fizető országokban a Lisszaboni Szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásának első alkalmazását jelenti. Ezt a felülvizsgálatot a nem eurót használó országoknak is támogatniuk kell, mert az euró stabilitása nekik is egyértelmű érdekük. Ezt a mechanizmust azonban véleményem szerint nem szabad ok nélkül alkalmazni, és örülök annak, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy csak olyan esetekben szabad ehhez folyamodni, amikor abszolút elkerülhetetlen. Ez fontos jelzés az államok ás a hitelezők felelősségét illetően, mert nem hoz létre olyan „transzfer Uniót”, amelyben a pénzügyileg felelőtlen államok azoknak az országoknak a kárára költekeznek, amelyek konszolidálták állami pénzügyeiket. Ezzel szemben nem aggódom amiatt, hogy a javasolt felülvizsgálat megteremtené annak a feltételeit, hogy olyan stabilizációs mechanizmust hozunk létre, amely teljes egészében kívül esik az Unió hatáskörén. A Lisszaboni Szerződés vonatkozó rendelkezésének értelmezése és alkalmazása minden esetben az Európai Bíróság ellenőrzése alatt történik. Az egyes államok azon hajlandóságát, hogy ebbe a mechanizmusba más uniós szerveket is bevonjanak, tiszteletben kell tartani, és a mechanizmus kormányközi jellege nem feltétlenül megy a minőség vagy a demokratikus legitimitás rovására. Ameddig a stabilizációs mechanizmus pénzügyi oldala a nemzeti költségvetésekhez kapcsolódik, teljesen érthető és logikus, hogy a mechanizmus kormányközi jellegű.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A jelentés egy európai stabilizációs mechanizmusra vonatkozó javaslatot tartalmaz, amely szerves részét képezi annak az átfogó intézkedéscsomagnak, amelyet egy új keret létrehozásának céljából javasoltak, miközben egyúttal javítja a költségvetési fegyelmet és a tagállamok gazdasági és pénzügyi politikáinak koordinációját is, melynek magában kell foglalnia egy közös európai válasz kidolgozását is a növekedés területén fennálló problémákra, és el kell vezetnie a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, valamint a jobb versenyképességhez. Véleményem szerint a Bizottság azon felszólítása, hogy vegyünk fontolóra más mechanizmusokat is az eurózóna pénzügyi stabilitásának és gazdasági növekedésének biztosítása érdekében, teljesen helyénvaló. Azt is gondolom, hogy a Bizottságnak teljesen igaza van abban, hogy olyan jogalkotási javaslatok benyújtását kéri, amelyek tartalmaznának egy stabilizációs mechanizmust, valamint olyan intézkedéseket, amelyekkel csökkenthetőek lennének az Európai Unió pénzügyi, gazdasági és társadalmi stabilitását érintő kockázatok, beleértve a pénzügyi piacok hatékony szabályozását is. Helyénvalónak tartom, hogy felülvizsgáljuk a Stabilitási és Növekedési Paktumot. A jelentés olyan eszközök bevezetését is támogatja, amelyekkel csökkenteni lehet a makrogazdasági egyenlőtlenségeket az eurózónában, és elő lehet segíteni a környezet megújulását. A fenti okok miatt – és más okok miatt is – úgy határoztam, hogy támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam a Parlament állásfoglalását, mert egyetértek azzal, hogy az európai stabilizációs mechanizmus fontos részét képezi annak a globális intézkedéscsomagnak, amelynek a célja egy új keret meghatározása, a költségvetési fegyelem megerősítése és a tagállamok gazdasági és pénzügyi politikáinak koordinálása. Ennek keretében elő kell segíteni azt is, hogy az Európa Unió közös választ tudjon adni a növekedési kihívásokra, és egyúttal le tudja küzdeni a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, és fokozni tudja versenyképességét.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosításáról szóló jelentés ellen szavaztam, amely az eurót hivatalos valutaként használó országok stabilizációs mechanizmusáról szól. Az Európai Unió állam- és kormányfői megszorító intézkedésekkel és az állami kiadások csökkentésével válaszoltak a gazdasági válságra. Ezek az intézkedések és politikák Európa legtöbb országában térdre kényszerítették a dolgozókat, mivel a bérek, a nyugdíjak és a szociális jogok csökkentését és megugró munkanélküliséget hoztak magukkal. Lényegében tehát a dolgozóknak kell megfizetniük a gazdasági válság következményeit azok helyett, akik előidézték azt. A szerződés javasolt módosítása utat nyitna a megszorító intézkedések fokozása előtt, és mindezt megkoronázná egy „felügyeleti” intézkedéscsomaggal, amely magában foglalja a gazdasági irányítási csomagot és az európai szemesztert. Az „Európaktum” lényegében felülbírálja a nemzeti gazdaságpolitikát, és az euróövezet intézményéből szinte erőszakkal eszközt kovácsol Németország számára ahhoz, hogy saját gazdaságpolitikáját gyakorolja. Ebben a konkrét esetben azzal sem értek egyet, hogy az egyszerűsített eljárást alkalmazzuk a szerződés felülvizsgálatához. Úgy gondolom, hogy a szerződések módosításának legjobb módja a minden tagállamban kiírt népszavazás lenne.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam Brok úr és Gualtieri urak jelentését, akik felismerték annak szükségességét, hogy az Unió alkotmányos keretein belül létre kell hozni egy életképes stabilizációs mechanizmust azon tagállamok számára, akiknek hivatalos pénzneme az euró. A gyakorlat azt mutatja, hogy fokozottabb gazdasági kormányzás szükséges az Unióban, ami hatással lesz a gazdasági és a pénzügyi politikára is, és lehetővé teszi a nagyobb költségvetési fegyelmet.

A jelentés joggal hangsúlyozza azt a tényt, hogy az átmeneti intézkedések nem elegendőek, és minden arra irányuló kísérlet, hogy az Unió intézményi keretein kívül hozzunk létre egy rendszert fenyegetést jelent az uniós projekt számára; ennélfogva – teljesen jogosan – jelentősebb szerepet követel az Európai Bizottság számára is.

Egyetértek azzal, is hogy felszólítjuk a Bizottságot, hogy terjesszen elő minden olyan jogalkotási lépést, amelyre szükség lehet a pénzügyi stabilitás és a fenntartható gazdasági növekedés megerősítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Az euróövezetbe tartozó tagállamok stabilizációs mechanizmusáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert ez a mechanizmus egy újabb lépést jelent a gazdaságpolitikák jobb koordinálása felé európai szinten. Ugyanakkor globális intézkedéscsomagra van szükség, amely a gazdasági stabilitásra és a versenyképesség javítására törekszik az EU-ban.

 
  
MPphoto
 
 

  Cornelis de Jong (GUE/NGL), írásban. – Teljes egészében elutasítottam a javaslatot, mert nem gondolom, hogy megoldaná a problémákat. Egyetértek az ETUC véleményével abban, hogy a javasolt változtatások „...utat nyitnak ahhoz, hogy beavatkozzanak a szociális párbeszédbe és a kollektív tárgyalási rendszerekbe egész Európában”.

Nem értek egyet továbbá azzal sem, hogy a szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását választották. Szerintem a rendes szerződés-felülvizsgálati eljárást kellene alkalmazni, hogy megfelelően és alaposan meg tudjuk beszélni a javasolt stabilizációs mechanizmust és a szerződések egyéb lehetséges változtatásait, például a szociális haladásról szóló záradékot.

Végül pedig felszólítom a tagállamokat, hogy tartsanak népszavazást a szerződés módosításaival kapcsolatos javaslatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Üdvözlöm az Európai Parlamentben ma tartott szavazást a javasolt szerződésmódosításról. Rendkívül fontos azonban, hogy ezen a hétvégén az államfői csúcstalálkozó is egyetértésre jusson az Európai Parlamenttel. Ami a legtöbb európai parlamenti képviselőt illeti, a Tanács által a javasolt szöveg kidolgozása során alkalmazott eljárást rendkívül nyugtalanítónak tartjuk. Ha nem olyan kérdésről lenne szó, amely rendkívül fontos az eurózóna számára, és nem lenne szükség sürgősen európai stabilizációs mechanizmusa, különösen olyan kisebb tagállamok számára, mint Írország, akkor az eredeti javaslat ellen szavaznék. Az a szöveg, amelyben ma megállapodtunk az Európai Parlamentben, a minimumot jelenti, amely nélkül nem lehet legitim módon létrehozni és működtetni a mechanizmust. Nem jelenti azonban a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjának beleegyezését azokba a drákói megszorítási intézkedésekbe, amelyeket bizonyos tagállamoktól elvárnak anélkül, hogy figyelembe vennék az intézkedések gazdasági fenntarthatóságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A Parlament támogatja az Európai Unióról szóló szerződés korlátozott módosítását, mely lehetővé teszi egy állandó stabilizációs mechanizmus létrehozását az eurózóna számára, és erre hivatalosan a március 24-i és 25-i európai tanácsi értekezleten kerülne sor a Szerződés 136. cikkének módosításával. Ez a döntés elő fogja segíteni, hogy a pénzügyi stabilizációs mechanizmus, amely tavaly május óta bebizonyította hatékonyságát, tartósabb legyen. Rendelkezni fogunk tehát egy egészséges, 700 milliárd eurós mechanizmussal, amelynek keretében a legjobb árfolyamokkal, de szigorú feltételek mellett hitelt tudunk nyújtani az eurózóna nehézségekkel küzdő országai számára. Az azonban elképzelhetetlen lett volna, hogy a szerződések módosítása olyan mechanizmussal járjon együtt, amely kizárólag kormányközi bizottságokra épül. Az általunk szorgalmazott közösségi módszer a garanciája annak, hogy az euróövezet minden tagállama egyenlő elbánásban részesül a mentőalap használatában, természetesen szigorú feltételek mellett. Ami a Nemzetközi Valutaalapot illeti, továbbra is rendkívül éberek leszünk a részvételének feltételeit illetően.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosítására vonatkozó jelentés mellett szavaztam, amely az eurót hivatalos pénznemként használó államok stabilizációs mechanizmusával kapcsolatos, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon stabilizáljuk az euróövezetet, korlátok közé szorítsuk az európai országok ellen irányuló spekulációt, és megvédjük a lakosságot.

A mechanizmus kormányközi jellege ellenére úgy gondolom, előnyös lesz, ha megerősítjük az uniós módszert az európai intézményeknek, és különösen a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek az EU gazdasági kormányzásában játszott szerepével együtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban.(SV) Mi, mint svéd szociáldemokraták, teljes egészében támogatjuk a jelentést. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a konszolidált eurókötvények piacáról szóló szöveg megfogalmazása túl messzire megy. Az eurókötvények rendszerének létrehozását érdekes és ígéretes elképzelésnek tartjuk, de úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a végrehajtásról kezdenénk gondolkodni. Jelenleg túl keveset tudunk ahhoz, hogy végleges döntést hozzunk ebben az ügyben.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Amikor az államok és a szervezetek történetében olyan rendkívüli helyzetek állnak elő, mint az is, amelyet most tapasztalhatunk, közös kötelességünk, hogy megtaláljuk a megfelelő és ambiciózus válaszokat az előttünk álló kihívásokra. Az az adósságválság, amellyel Európa jelenleg küzd, kivételes intézkedéseket követel, és olyan érett hozzáállást, amellyel a saját intézményi struktúránkon keresztül megtaláljuk az utat azokhoz a mechanizmusokhoz, amelyek megadják majd az eurónak a szükséges stabilitást és rugalmasságot. Ezeknek olyan intézkedéseknek kell lenniük, amelyek szorosan kapcsolódnak a költségvetési fegyelemhez, a makrogazdasági politikák koordináláshoz és a fenntartható növekedési politikák meglétéhez.

Noha a törvényhozási stabilitás pártján állok, a kivételes helyzet miatt most támogatom az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének jelenleg javasolt módosítását olyan mértékben, amennyire szükséges ahhoz, hogy létre tudjunk hozni egy állandó mechanizmust az euróövezet stabilitásának védelmében, amint azt a Parlament által 2010. október 20-án elfogadott A7-0282/2010 számú jelentés is javasolja.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Uniónak meg kell erősítenie saját gazdasági kormányzását, és ezt csak az uniós módszer alkalmazásával tudja elérni, a Bizottság vezetésével, nem pedig a kormányközi módszerrel.

Remélem, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum, az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia megerősítése, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének módosítása a stabilizációs mechanizmusokkal összefüggésben fenntartható gazdasági növekedést fognak eredményezni. Ennek a mechanizmusnak úgy kell működnie, hogy közben tiszteletben tartja a demokratikus döntéshozás alapvető elveit, mint például az átláthatóságot, a parlamenti ellenőrzést és a demokratikus felelősséget. Ez a mechanizmus fontos részét képezi annak a globális intézkedéscsomagnak, amelynek a célja egy új keret meghatározása annak érdekében, hogy megerősítsük a költségvetési fegyelmet és a tagállamok gazdasági és pénzügyi politikáinak koordinációját, amelynek magában kell foglalnia egy közös európai válasz kidolgozását a növekedési kihívásokra, az egyre növekvő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekre és a versenyképesség javítására.

A mechanizmus létrehozása mellett szavaztam abban a reményben, hogy értékes hozzájárulást jelent majd a pénzügyi piacok nagyobb stabilitásához és a fenntartható gazdasági növekedés elősegítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az a mód, ahogyan módosítani kívánják a Szerződést, sokat elárul arról, mennyire üresek azok az állítások, amelyek szerint a Lisszaboni Szerződés nagy fontosságot tulajdonít a nemzeti parlamenteknek – valamint az Európai Parlamentnek –, és hogy mennyire hamis a demokrácia elmélyítésével kapcsolatos retorika. Az a szerződés, amelynek legalább egy generációt ki kellene szolgálnia, alig több mint egy évvel az elfogadása után máris módosításra szorul, mégpedig gyors és egyszerűsített módon, mert a Németország által irányított erők ezt kívánják, hiszen minden áron meg akarják őrizni az EU eszközei által számukra biztosított gazdasági és politikai dominanciát, beleértve az egységes valutát is. A tárgyalásokat, a részvételt és a demokráciát egyszerűen félresöpörték.

Ha a Lisszaboni Szerződés elfogadtatásakor nem mertek népszavazást kiírni – és elítélték azokat, akik ezt megtették –, akkor most is nyugodtan ki fognak bújni még a nemzeti parlamentek által végzett vizsgálatok alól is. Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy azzal a mechanizmussal, amelyet most be akarnak építeni a szerződésbe, és az úgynevezett „gazdasági kormányzással” fennáll a veszélye annak, hogy ezek üres szavakká válnak. Az már most sem kétséges, hogy valóságos kényszerzubbonyt kívánnak húzni a tagállamokra, hogy végre tudják hajtani azt a stratégiát, amellyel tovább mélyítik…

(A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.)

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Ellenezzük a teljes folyamatot a Lisszaboni Szerződés jelzett módosításával együtt, és nem csak a tartalmát, hanem a formáját tekintve is.

Az európai stabilizációs mechanizmus keretében nyújtott pénzügyi segítség megadásának szigorú feltételei több okból is elfogadhatatlanok, elsősorban azért, mert lehetőség nyílna arra, hogy hatásköröket vegyenek el az eurót hivatalos fizetőeszközként használó európai uniós tagállamoktól, illetve beavatkozzanak az irányításukba; márpedig a költségvetési, szociális és munkaügyi területen történő beavatkozás különösen súlyos ügy.

Olyan módosításról van szó, amely magának a szerződésnek az egyik mechanizmusát használja fel arra, hogy mindenkit félreállítson, és nem csak azt teszi lehetővé, hogy demokratikus részvétel nélkül végezzenek el egy módosítást – sőt folytatni tudják azt, amit elkezdtek a szerződés elfogadásáról szóló népszavazás elutasításával –, hanem olyan mechanizmust hozna létre, amely lehetővé tenné a tagállamok gazdaságainak folyamatos figyelését.

A jelentés is ugyanezt tartalmazza, hiszen változtatásokat javasol az Európai Unió működéséről szóló szerződés Bizottság által felvázolt módosításában azon tagállamok stabilizációs mechanizmusát illetően, amelyek hivatalos fizetőeszköze az euró. Konszolidálni kívánja azonban a kívánt fellendülést, amelyet a fenti gazdasági kormányzás keretében biztosítanak, és létre kívánja hozni az európai szemesztert, a büntetések elmélyítését...

(A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.)

 
  
MPphoto
 
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban.(GA) A jogi vélemény szerint a szerződésben minimális módosítás szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk, hogy az európai stabilizációs mechanizmus az Európai Unió intézményes keretein belül maradjon

 
  
MPphoto
 
 

  Estelle Grelier (S&D), írásban.(FR) Mivel a Tanács nem javasolt semmilyen egyéb alternatív megoldást, mindenképpen arra kellett szavazni, hogy állandóvá tegyük az európai stabilizációs mechanizmust, és segítséget tudjunk nyújtani görög, portugál és ír kollégáinknak. A vita azonban ezzel még nem ért véget. A francia szocialisták által tett engedmény nem jelenti azt, hogy a gazdasági kormányzás kérdéséről folytatott további vitáknak is ez lesz az eredménye. A kormányközi mechanizmus bevezetése kapcsán fontos, hogy előrelépjünk, és végrehajtsuk azokat az eszközöket, amelyek ösztönözni fogják a növekedést és az üzleti tevékenységet. Többek között azért kampányolok szocialista kollégáimmal együtt az Európai Unió saját forrásainak növeléséért, hogy finanszírozni tudjunk ilyen eszközöket. A strukturális alapokat is felhasználhatjuk az európai stabilizációs mechanizmussal együtt annak érdekében, hogy a deficitet felhalmozó országok elindulhassanak felfelé. A válságból csakis ambiciózus költségvetéssel és az európai szociális modell megvalósításával tudunk majd kilábalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) Az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó stabilizációs mechanizmus mellett szavaztam azért, hogy segítsek a nehézséggel küzdő szomszédainknak. Ez a mechanizmus kezdetleges formája annak, amivé az eurókötvények válhatnának a jövőben olyan értelemben, hogy finanszírozni tudnák az Unió költségvetését, és enyhíthetnék a pénzügyi piacok szorítását a tagállamok államadósságain. Sajnálom azonban, hogy ezt a jóváhagyási módszert választották a stabilizációs mechanizmushoz – az Európai Parlamenttel folytatott egyszerű konzultációt – mert a kormányközi módszer eddig elsőbbséget élvezett a közösségi módszerrel szemben. Ez veszélyt jelent a demokratikus vita minőségére, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy hatékony gazdaságpolitikát tudjunk végrehajtani. Ez a mechanizmus részmegoldást kínál, ami nem elég a növekedés ösztönzéséhez és a munkanélküliség csökkentéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerald Häfner (Verts/ALE), írásban.(DE) Mint az Európai Parlament tagja, kötelességemnek tartottam, hogy a lehető legnagyobb szintű demokratikus ellenőrzést és integrációt biztosítsam az európai stabilizációs mechanizmushoz a tárgyalások során. Ennek eredményeképpen sokat javítottunk az eredeti javaslaton, ezért mellette szavazok. Szeretném azonban elmondani a választott módszer elleni alapvető kifogásaimat. A szerződés rendes felülvizsgálati eljárását kellett volna alkalmazni a stabilizációs mechanizmus esetében is. Ez lehetővé tette volna, hogy közösségi keretben, demokratikus részvétellel és ellenőrzéssel valósítsuk meg. Az, hogy visszatérünk a kormányközi módszerhez, végzetes hiba. Ezzel privatizáljuk a (spekulatív) profitot és a társadalomra hárítjuk a veszteségeket. Ez nem a helyes út. Hagyjuk, hogy az adófizetők szenvedjenek, de megvédjük a bankokat, a vagyonkezelőket és a spekulátorokat. Az állami szektor pénzt kölcsönöz a bankoknak. Az állami szektor viseli a költségeket, nem a privát szektor. Ha nem dolgozunk ki alapvetően új koncepciót a pénzügyekre és világos jogi szabályokat a banki és a pénzügyi ágazat számára, akkor mindig csak a tüneteket kezeljük, és soha nem hozzuk rendbe a mögöttes okokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Tartózkodtam a jelentésről tartott szavazás során. Skócia nem tartozik az eurózónához, ezért úgy gondoltam, hogy helyesebb, ha nem szavazok ebben a kérdésben. Ennek ellenére szemembe ötlött a 6. bekezdés, amely azokra a kisebb európai nemzetekre utal, „amelyeknek a gazdasága nem tekinthető «nélkülözhetetlennek» az euróövezet egészének védelme szempontjából”. Szerintem ez a bekezdés veszélyes arroganciáról tanúskodik; az Európai Unió sok részből áll, és minden európai gazdaság egyformán fontos, a méretétől függetlenül. A történelem már bebizonyította, hogy a nagy tagok dominanciájára épülő uniók bukásra vannak ítélve.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a Lisszaboni Szerződés elfogadott módosítása elő fogja segíteni az állandó euróstabilizációs mechanizmus kialakítását. A mai helyzet azt mutatja, hogy nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben vagyunk, és igen konkrét intézkedéseket kell hoznunk a gazdasági koordinációt és felügyeletet illetően. Ez a mechanizmus és a Garanciaalap azonban csak az eurózóna tagjaira vonatkozik, miközben az azon kívül eső országok háttérbe szorulnak, és ez az EU még nagyobb széttagolódását fogja előidézni. Véleményem szerint az EU-nak nagyobb szolidaritást kell mutatnia azzal, hogy a nem eurózónába tartozó országoknak is segítséget nyújt, ugyanúgy, mint az oda tartozóknak is, hogy a lehető leghamarabb mindannyian teljes és egyenlő tagok legyenek, így ki tudnánk küszöbölni az uniós csatlakozási megállapodás átmeneti eltéréseit, és hozzájárulnánk az összetartóbb EU létrehozásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a Parlament által jóváhagyott módosítása az eurózónára vonatkozó európai stabilizációs mechanizmusokról fontos előrelépés abban az irányban, hogy megerősítsük a gazdaság kohézióját és versenyképességét, és stabilizáljuk a pénzügyi rendszert. A módosítás mellett szavaztam, mert az euró fontos szerepet játszik a fenntartható növekedésre vonatkozó európai politikai és gazdasági tervben. Az eurózóna stabilizálása stratégiai fontosságú, és úgy vélem, Európának valóban intézkedéseket kell tennie annak megerősítése érdekében, és az EU 2020 Stratégia céljainak megfelelően erősítenie kell a gazdasági kormányzást. Végül pedig hiszek abban, hogy szükség van egy állandó stabilizációs mechanizmusra, amely bevonja a közösségi intézményeket is, részben azért, hogy elkerüljük a kettős struktúrák létrehozását, részben pedig azért, mert az EU intézményi keretein kívül létrehozott mechanizmus fenyegetést jelentene a rendszer szerződéseken alapuló integritására.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. – Teljes egészében elutasítottam a javaslatot, mert nem gondolom, hogy megoldaná a problémákat. Egyetértek az ETUC véleményével abban, hogy a javasolt változtatások „...utat nyitnak ahhoz, hogy beavatkozzanak a szociális párbeszédbe és a kollektív tárgyalási rendszerekbe egész Európában”. Nem értek egyet továbbá azzal sem, hogy a szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását választották. Szerintem a rendes szerződés-felülvizsgálati eljárást kellene alkalmazni, hogy megfelelően és alaposan meg tudjuk beszélni a javasolt stabilizációs mechanizmust és a szerződések egyéb lehetséges változtatásait, például a szociális haladásról szóló záradékot. Végül pedig felszólítom a tagállamokat, hogy tartsanak népszavazást a szerződés módosításaival kapcsolatos javaslatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) A stabilizációs mechanizmust rendkívül fontosnak és nélkülözhetetlennek tartom az eurót hivatalos fizetőeszközként használó tagállamok számára, mert megerősíti az egységes valutát, és támogatja az európai politikai és gazdasági projektet. Az egységes valuta megerősítése és stabilitásának megteremtése biztonságot teremt a piacon, és vonzóbbá is teszi az euró bevezetését az új tagállamok számára. Ez létfontosságú Európa növekedése és fejlődése szempontjából, és ezek olyan értékek, amelyeket minden tekintetben támogatok. Következésképpen a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Meg vagyok elégedve a Parlament által a Tanáccsal folytatott tárgyalásokon elért eredményekkel, ezért támogattam a szerződés módosítását. A stabilizációs mechanizmus jogi alapokra helyezése létfontosságú az eurózóna azonnali és hosszú távú stabilitása érdekében. A Tanács biztosítékokat adott arra vonatkozóan, hogy a Parlament és a Bizottság a jövőben komoly szerepet kap majd, és ezt nagyon fontosnak tartom. Noha jóváhagyom a szerződés módosítását, komoly aggályaim vannak a gazdasági kormányzásra vonatkozó javaslatokat illetően, és az a tény, hogy megszavazom a szerződést, nem jelenti azt, hogy elfogadom a jelenlegi gazdasági kormányzási csomagot.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Az új európai stabilizációs mechanizmus szükségessé teszi a Lisszaboni Szerződés módosítását, hogy jogilag érvényes módon lehessen beépíteni azt az Európai Unió intézményi kereteibe. Véleményünk szerint ezt a Stabilitási és Növekedési Paktum megelőző és javító részének megerősítésével és a közép- és hosszú távú versenyképességre vonatkozó intézkedésekkel együtt kellene megtenni. Olyan intézkedésekkel tehát, amelyek elősegítik a közös európai válasz megfogalmazását, hogy jobban tudjuk kezelni a tagállamok között fennálló makrogazdasági egyenlőtlenségeket, és biztosítani tudjuk fenntartható növekedésüket. Az európai stabilizációs mechanizmus tehát fontos eleme az új átfogó intézkedéscsomagnak (az európai szemeszterekkel és az EU 2020 stratégiával együtt), amelynek célja új keret kialakítása a gazdasági és pénzügyi politikák és a költségvetési fegyelem megerősítése és koordinálása céljából. Annak érdekben, hogy biztosítsuk a demokratikus döntéshozás központi alapelveinek – mint például az átláthatóság, a parlamenti vizsgálat és a demokratikus elszámoltathatóság – tiszteletben tartását, a Parlamentet megfelelően tájékoztatni kell, és be kell vonni a folyamatokba. Ezenfelül támogatjuk azt, hogy minden nemzeti parlamentet teljes mértékben be kell vonni a költségvetési és ellenőrzési jogaiknak megfelelően, hogy javítani tudjuk az átláthatóságot és a szerepvállalást és az elszámoltathatóságot, és mindezt európai szinten is meg tudjuk tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Ez a jelentés szentesíti az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap által az euróövezetbe tartozó országok költségvetése és politikai reformjai felett végzett ellenőrzés intézményesítését. Egy szót sem szól azokról a társadalmi igazságtalanságokról, amelyeket a polgároknak el kell viselniük annak érdekében, hogy élni tudjanak az európai stabilizációs mechanizmus által nyújtott pénzügyi segítséggel. A válság okairól sem tesz említést, amelyek arra kényszerítik a tagállamokat, hogy kiszipolyozzák a saját lakosságukat csak azért, hogy megnyugtassák a pénzügyi piacokat. Ami pedig még ennél is rosszabb, a jelentés támogatja a hatalommal való visszaélést, hiszen a Lisszaboni Szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását alkalmazza azért, hogy megpróbálja elkerülni az esetleges népszavazást. Saját képviselőcsoportom az egyetlen, amely elhatárolódik ettől, és azt követeli, hogy minden tagállamban tartsanak népszavazást. Az európai oligarchia fél a demokráciától. Jól is teszi, mert az európaiak, hasonlóan az észak-afrikaiakhoz, már a hátuk közepére sem kívánják őket!

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Nem habozhatunk, amikor arról van szó, hogy meg kell küzdenünk az euróövezet bizonyos országait érintő államadóssági válsággal. Kevésbé súlyos helyzetben nem értenék egyet a közelmúltban életbe lépett Lisszaboni Szerződés javasolt módosításával.

Most azonban elengedhetetlen, hogy ne csak átmeneti intézkedéseket tegyünk az euróövezet stabilizálása érdekében, és nem kétséges, hogy az Uniónak meg kell erősítenie az államadóssági válság leküzdésére szolgáló eszközeit. Ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének módosítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megteremtsük az állandó európai stabilizációs mechanizmust, amely hatékonyan tud majd segíteni a tagállamoknak nehézségeik leküzdésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) A jelentés ellen szavaztam, mert semmiképpen nem ez a megoldás a jelenlegi gazdasági válságra. A javasolt változtatások utat nyitnak a szociális párbeszéd megtorpedózásához. Azzal sem értek egyet, hogy a szerződés felülvizsgálatára az egyszerűsített eljárást választották. Véleményem szerint a szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását csak arra kellene használni, hogy megteremtsük a kedvező légkört a javasolt stabilizációs mechanizmus és egyéb mechanizmusok, például a szociális haladásról szóló záradék alapos megtárgyalásához. Végül felszólítjuk a tagállamokat, hogy teremtsék meg a szerződés esetleges módosításáról szóló népszavazás alapjait.

 
  
MPphoto
 
 

  Alajos Mészáros (PPE), írásban.(HU) Egy olyan országot képviselek az euró zónából, amely annak idején nem támogatta a Görögországnak szánt kölcsönt. Olyan döntés volt ez, amelynek természetesen senki nem örült. Őszintén remélem, hogy nem lesz szükség gyakran hasonló döntésekre. A krízis nem kímélte az euróövezetet és az EU-t sem, de közös fizetőeszközünk már többször bizonyított. Olyan egységet és védelmet biztosít használóinak, amely uniós vívmányra méltán lehetünk büszkék. Épp ezért kell megvédeni valutánkat a jövőbeli gazdasági kilengésektől, megfelelő jogszabályi kerettel. A mostani Szerződés-módosításnak köszönhetően egy „európai stabilizációs mechanizmus” váltja majd fel az átmeneti stabilitási eszközt. A mechanizmus-reform egy lehetőség a bajba jutottaknak, így jobban örülnék, ha használatára ritkán kerülne sor. Ez az utolsó pillanatok egyike, hogy koordinálhassuk gazdasági és pénzügyi rendszereinket. Szavazatommal támogattam ezt a nagyon reális és konstruktív megoldást. Ahogy már a Parlament korábban kimondta, a válság strukturális kiváltó okait kell kezelni. Meg kell előzni, hogy a közelmúltban tapasztaltakhoz hasonló helyzet ismét előállhasson.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Az eurózónában kialakult adósságválság rávilágított arra, hogy a lehető leghamarabb meg kell teremtenünk a gazdasági uniót és a gazdasági kormányzást. Az európai stabilizációs mechanizmus fontos eleme annak az intézkedésnek, amelynek célja a költségvetési fegyelem és a tagállamok gazdasági és pénzügyi politikája koordinációjának a megerősítése. Ez az első lépés azon változtatások közül, amelyekre a hiteles gazdasági kormányzás megvalósításához szükség lesz.

Az állandó stabilizációs mechanizmus kormányközi megállapodás tárgyát képezi, ami sajnos azt jelenti, hogy az egyhangúsági szabályt alkalmazzák. Ez veszélyes módszer, mert az euroszkeptikusok malmára hajthatja a vizet. Az lett volna a legjobb, ha ezt a mechanizmust beépítjük a közösségi rendszerbe.

Valóban jó lenne, ha a Bizottság a tagállamokkal egyetértésben tudná irányítani az állandó stabilizációs mechanizmus céljait, és szerepe nem csak a technikai ellenőrzésre korlátozódna. Végül pedig elképzelhető, hogy ebben az esetben szükséges volt az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás alkalmazása, de véleményem szerint a jövőben ez legyen a kivétel.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFD), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az az egész Európai Unió számára fontos, amint éppen kilábalni igyekszik a súlyos gazdasági válságból. Mindenképpen ki kell tehát alakítanunk egy olyan mechanizmust, amely stabilizálná az eurózónát, és biztosítaná annak tényleges és hatékony működését és fejlődését. Az európai stabilizációs mechanizmus állandó segélyalapnak tekinthető, amely segíti a válság által érintett, eurózónába tartozó tagállamokat. Ahhoz azonban, hogy ez a mechanizmus hatékonyan működjön, teljes mértékben be kell építeni az Unió intézményi kereteibe. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy már az elején minden tagállam számára rendelkezésre álljon, tehát azok számára is, amelyeknek nem az euró a hivatalos fizetőeszközük. Szerintem tanácsos lenne olyan pénzügyi intézkedéseket tenni, amelyek lehetővé tennék kötvények vásárlását a súlyos adósságproblémával küzdő országoktól. Ez utat nyitna számukra a pénzügyi piacokhoz, és ösztönözné gyorsabb gazdasági fellendülésüket. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy más uniós intézményeket is be kellene vonni a mechanizmus irányításának folyamatába, és hogy a Bizottság kapjon nagyobb hatáskört az Unió bővített funkcióinak e területen történő hatékony végrehajtásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamok stabilizációs mechanizmusával kapcsolatos szerződésmódosítás mellett szavaztam. Remélem, hogy a tagállamok gyorsan döntésre jutnak majd a részletekről és a konkrétumokról. Azt azonban nem gondolom, hogy a vita ezzel le is zárulna. Valójában úgy gondolom, hogy a következő hónapokban és években az lesz a kérdés, felhasználjuk-e ezeket a hozzájárulásokat, és ha igen, akkor hogyan. Utalnék például az eurókötvények ügyére. A jelenlegi helyzetben, amelyben a tagállamokat egyrészt arra kérjük, hogy szigorú költségvetési politikát hajtsanak végre a hiányok és az adósságok csökkentése érdekében, másrészt pedig arra kérjük őket, hogy fizessenek hozzájárulást és vegyenek részt a stabilizációs alapban, fennáll az összeomlás veszélye, és annak a kockázata, hogy a tagállamok már nem tudják saját magukat finanszírozni. Az európai gazdaságot csak akkor lehet fellendíteni, ha felhasználjuk az euró erejét a nemzetközi piacokon, és az ebből eredő jobb hitelminősítést. Az európai szinten történő pénzgyűjtés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy csökkentsék kiadásaikat, és elkerüljék az átfedéseket, valamint jobb megtérülést érjenek el a befektetéseiken.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az Unió gazdasági kormányzásának megerősítése fontos céllá vált, különösen a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzetben. Valójában, amikor a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén életbe lépett, senki nem számított arra, hogy hamarosan módosításokat igényel majd. A jól ismert és kivételes pénzügyi, gazdasági, és immár szociális körülmények azonban döntő szerepet játszanak ebben a módosításban, amely most jelentős politikai támogatást élvez.

Mindazonáltal hangsúlyoznom kell, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati folyamat nem teremthet precedenst a jövőbeni alkotmányos módosításokhoz olyan esetekben, amikor a körülmények nem kivételesek. Egyetértek azzal, hogy szükség van egy koncentrált és koherens gazdasági és pénzügyi politikára az euróövezetbe tartozó tagállamok között, amely garantálhatja a kohéziót és a stabilitást az euróövezetben, ezért a jelentés mellett szavaztam, amelynek a célja az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 136. cikkének módosítása, valamint egy állandó európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus intézményesítése azzal a céllal, hogy garantáljuk a bizonyos feltételek szerinti, konkrétan a gazdasági és pénzügyi fellendülési program szigorú elemzésén és alkalmazásán alapuló stabilitást és pénzügyi segítségnyújtást.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Az Európai Parlament brüsszeli „mini” ülésszakán ma arról a jelentésről szavaztunk, amelynek a témája „az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosítása az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamok stabilizációs mechanizmusa tekintetében”.

2010. december 16-án az Európai Tanács úgy határozott, hogy konzultál az Európai Parlamenttel az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 136. cikkének az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 48. cikke (6) bekezdésében leírt egyszerűsített felülvizsgálati eljárás szerinti módosítására vonatkozó javaslatról az eurót hivatalos fizetőeszközként használó tagállamok stabilizációs mechanizmusát illetően. A kollégánk, Brok úr, és a képviselőtársunk, Gualtieri úr által felvázolt javaslat célja egy olyan bekezdés beépítése, amely biztosítaná, hogy az eurót használó tagállamok kialakítsanak egy olyan mechanizmust, amelyet működésbe lehet hozni, ha meg kell védeni az eurózóna stabilitását, és amely kimondja, hogy a szükséges pénzügyi segítség megadását szigorú feltételekhez fogják kötni.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A ma megszavazott jelentés szerint az Európai Parlament a következőket teszi:

1. Hangsúlyozza, hogy az eurót hivatalos fizetőeszközként használó tagállamok monetáris politikája kizárólag az Unió hatáskörébe tartozik, és már a Maastrichti Szerződés óta a közösségi politika része; és

2. Hangsúlyozza az euró fontosságát az európai politikai és gazdasági projektben, és aláhúzza, hogy minden tagállamnak kötelezettséget kell vállalnia az eurózóna stabilitása mellett, és felelősséget és szolidaritást kell tanúsítania.

Ugyanakkor figyelembe veszi, hogy az eurózóna stabilizálásához nem elegendőek az átmeneti intézkedések, és az Uniónak ki kell alakítania saját gazdasági kormányzását olyan politikákkal és eszközökkel, amelyek célja a fenntartható fejlődés elősegítése a tagállamokban, és azt a nézetet vallja, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum, az európai szemeszter, az EU 2020 stratégia és az EUMSZ 136. cikkének megerősítése csak az első lépés ebben az irányban.

 
  
MPphoto
 
 

  Licia Ronzulli (PPE), írásban.(IT) Támogatom az állásfoglalás megfogalmazását, mert úgy gondolom, hogy az euróval kapcsolatos monetáris politika maradjon az európai intézmények kizárólagos hatáskörében, mivel ezzel elkerülhető a kettős struktúrák kialakulása, ami egyértelműen hátrányos lenne az európai integráció szempontjából.

Jelenleg minden tagállam az európai intézmények által diktált intézkedéseknek megfelelően alakítja saját gazdaságpolitikáját az eurózóna egészének stabilitása érdekében. A Tanács döntésének jelenlegi tervezete olyan döntéshozatali mechanizmust hozhat létre az euró stabilitásával kapcsolatban, amely kívül esik a Parlament és a Bizottság hatáskörén. Ennélfogva a stabilizációs mechanizmus közös válasz a gazdasági és a szociális növekedési kihívásokra, és a többi tagállamban is ösztönzőleg hat az euró bevezetésére. Remélem, hogy egy állandó stabilizációs mechanizmus létrehozása és működtetése magával vonja majd a teljes európai intézményi keret hozzájárulását, akár a bővített együttműködési eljáráson keresztül is, amikor szükséges, hogy minden döntés átlátható legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. – Teljes egészében elutasítottam a javaslatot, mert nem gondolom, hogy megoldaná a problémákat. Egyetértek az ETUC véleményével abban, hogy a javasolt változtatások „...utat nyitnak ahhoz, hogy beavatkozzanak a szociális párbeszédbe és a kollektív tárgyalási rendszerekbe egész Európában”. Nem értek egyet továbbá azzal sem, hogy a szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását választották. Szerintem a rendes szerződés-felülvizsgálati eljárást kellene alkalmazni, hogy megfelelően és alaposan meg tudjuk beszélni a javasolt stabilizációs mechanizmust és a szerződések egyéb lehetséges változtatásait, például a szociális haladásról szóló záradékot. Végül pedig felszólítom a tagállamokat, hogy tartsanak népszavazást a szerződés módosításaival kapcsolatos javaslatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. – Teljes egészében elutasítottuk a javaslatot, mert nem gondoljuk, hogy megoldaná a problémákat. Egyetértünk az ETUC véleményével abban, hogy a javasolt változtatások „...utat nyitnak ahhoz, hogy beavatkozzanak a szociális párbeszédbe és a kollektív tárgyalási rendszerekbe egész Európában”. Nem értünk egyet továbbá azzal sem, hogy a szerződés egyszerűsített felülvizsgálati eljárását választották. Szerintünk a rendes szerződés-felülvizsgálati eljárást kellene alkalmazni, hogy megfelelően és alaposan meg tudjuk beszélni a javasolt stabilizációs mechanizmust és a szerződések egyéb lehetséges változtatásait, például a szociális haladásról szóló záradékot. Végül pedig felszólítjuk a tagállamokat, hogy tartsanak népszavazást a szerződés módosításaival kapcsolatos javaslatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) A tagállamokat érintő adósságválság arra kényszeríti az Európai Uniót, hogy gondolja újra gazdasági stratégiáját. Az Unió gazdasági kormányzása fokozatosan valósággá válik. Az eurózónába tartozó tagállamok között összehangolt és koherens gazdasági és pénzügyi politikát kell kialakítani: valódi „európaktum” szükséges. Ezért, valamint az euróövezet stabilitásának biztosítása érdekében a jelentés módosítani kívánja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkét, és intézményesíteni kívánja az állandó európai pénzügyi stabilitási mechanizmust azzal a céllal, hogy garantálja a bizonyos feltételek szerinti, konkrétan a gazdasági és pénzügyi fellendülési program szigorú elemzésén és alkalmazásán alapuló stabilitást és pénzügyi segítségnyújtást.

Azért szavazok a módosítás mellett, mert úgy gondolom, hogy fontos lenne intézményesíteni az európai mechanizmust, és egyben rugalmasabbá is kellene tenni. Mindazonáltal alá kell húznom, hogy figyelembe kell venni az európai intézmények hatásköreit is, nem szabad ezektől különálló intézményi keretet létrehozni. A jelenlegi események megkövetelik, hogy komoly és reális álláspontot alakítsunk ki a tagállamok szintjén, különösen az eurózónába tartozó tagállamok esetében. Azt is kénytelen vagyok hangsúlyozni azonban, hogy az egyszerűsített felülvizsgálati folyamat nem teremthet precedenst a jövőbeni alkotmányos felülvizsgálatokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Ulmer (PPE), írásban.(DE) Az Unió működéséről szóló szerződés módosítása mellett szavaztam, mert logikus következményekkel jár a gazdasági kormányzásra, és elősegíti az eurózóna további koherenciáját, ami elvezethet a közös pénzügyi politikához. Helyesnek tartom, hogy egyetlen ország sem kap kedvezményeket, és nem tesznek különbséget a jó és a rossz adósságok között. A generációk közötti paktum azt jelenti, hogy az adósság terhét mindig átadják a következő generációnak, és ezzel korlátozzák annak cselekvési szabadságát és jövőbeni lehetőségeit.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE), írásban.(FR) Az európai államháztartások lecsapolása, amely annak az eredménye volt, hogy a pénzügyi válságot követően a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy kézben tartják a növekedés visszaesését, jelentős költségvetési hiányokhoz vezetett, amelyek őrült spekulációk céltáblái lettek. Az európai stabilizációs mechanizmust állandó eszközzé kellett tenni. A magam részéről üdvözlöm ennek az eszköznek az intézményesítését, ami egyértelműen szolidaritásról tanúskodik az euróövezeten belül, és nagyobb felelősségre sarkallja a tagokat. A mechanizmus aktiválása először is segítséget nyújt a súlyos pénzügyi nehézséggel küzdő tagállamoknak, másodszor pedig a mechanizmus megköveteli, hogy az adott államok csökkentsék a hiányukat. Mivel közös módszert vezet be a tagállamok államadósságának kezeléséhez és összehangolja azok gazdaságát, a mechanizmus lényegében részét képezi egy átfogóbb stratégiának, nevezetesen az euróövezet gazdasági kormányzásának, amelyet saját képviselőcsoportom széles körben támogat. Itt most nem holmi elvont eszközről vagy európai trükkről van szó; világos igényről és valós előrehaladásról beszélünk Európa érdekében. A valutánk ereje, az alacsony költséggel járó import lehetősége és a befektetések Európába csábítása mind ettől a stratégiától függenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) A Brok/Gualtieri-jelentés egyértelműen kimondja, hogy a Tanács – és így a tagállamok – nem hajtották végre teljes körűen a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és nem használták ki a szerződések által biztosított lehetőségeket a Paktum stabilizálására. Ezen kívül ezzel a jelentéssel a Parlament támogatását adja az Európai Bizottságnak, és fenntartások nélkül támogatja „biztosítsa a jövőbeli mechanizmus és az uniós gazdasági irányítás közötti összhangot” azzal a céllal, hogy elkerüljük a további hasonló válságokat. A jelentésnek már a 3. bekezdése leszögezi, hogy az Európai Parlament szerint a stabilizációs mechanizmus „azon intézkedések átfogó csomagjának jelentős részét képezi, amelyek célja egy új keret meghatározása, amely megerősíti a költségvetési fegyelmet és a tagállami gazdaság- és pénzügypolitikák koordinálását”. Ezt a nézetet, melyet számos képviselőtársam képvisel, magam is osztom.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE), írásban.(SK) Az egységes valuta nagyobb szabadságot hozott Európának. A szabadságnak azonban mindig együtt kell járnia a felelősséggel. Éppen ebben látom a problémát. Egyes tagállamok nyilvánvalóan nem vették ki komolyan a részüket a közös valutával járó felelősségből. Mára oda jutottak, hogy kölcsönt kell felvenniük az adósságaik fokozatos törlesztéséhez, de a bankok már nem bíznak bennük. A felelősségteljesen eljáró országok tehát válaszút elé kerültek: vagy engedik, hogy az adósok csődbe menjenek, vagy szolidaritást vállalnak velük. Mint rendíthetetlen európai, örülök, hogy a szolidaritás elve győzött. Ugyanakkor elvárom, hogy az új mechanizmust óvatosan alkalmazzák, hogy a jövőben el tudjuk kerülni azt, amit most láthatunk, nevezetesen azt, hogy mind Görögország, mind Írország további segélyeket kér az eredeti összegen felül. Azt is elvárom, hogy a szolidaritásunkkal ne éljenek vissza azok, akiknek szükségük van rá, és azok sem, akik csak kényelmes ürügyet keresnek az összehangolt európai adóztatásra és egyéb olyan módszerekre, amelyekkel megkurtíthatják a tagállamok szuverenitását.

 

15. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

16. Az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülésének előkészítése (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európai Tanács 2011. március 24-én és 25-én tartandó ülésének előkészületeiről.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, Barroso elnök úr, biztos úr, képviselőtársak! Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy Önök elé állhatok még az Európai Tanács következő ülése előtt. Ez – mint tudják – rendkívül intenzív ülés lesz az elmúlt hetek nem várt eseményei miatt.

Engedjék meg, hogy először gyorsan áttekintsem az Európai Tanács főbb napirendi pontjait. Három jelentősebb napirendi pont lesz: elsőként egy átfogó gazdasági csomag, amelyet remélhetőleg elfogadnak az állam- és kormányfők; aztán Líbia és a déli szomszédság; és végül Japán.

A gazdaságpolitikai kérdésekkel kezdeném. Az Európai Tanács reményeim szerint elfogadja ezt a csomagot válaszul a gazdasági és pénzügyi válságra. A csomag hat fő pontból áll: az első az európai szemeszter első szakaszának lezárása, a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásainak elfogadásával. Mint tudják, az európai szemeszter ciklus ez év elején indult a Bizottság éves növekedési jelentésének ismertetésével. Többféle szakpolitikai ajánlást ötvöz, amelyek szükségesek a gazdaság élénkítéséhez, Európa nemzetközi versenyképességének megtartásához, és az EU 2020 célkitűzéseinek eléréséhez.

Most, az európai szemeszter első szakaszának végén, az Európai Tanács, összhangban az ECOFIN és az EPSCO Tanácsok által készített következtetésekkel, támogatja a strukturális reformok és a költségvetési konszolidáció tekintetében meghatározott prioritásokat. Múlt hétfőn az Általános Ügyek Tanácsa üdvözölte az elnökség által készített jelentés tárgyát. A tagállamok figyelembe veszik majd ezeket a széleskörűen megfogalmazott politikai iránymutatásokat saját, áprilisban benyújtandó stabilitási és konvergenciaprogramjuk, valamint nemzeti reformprogramjuk elkészítésekor.

A Bizottság értékelése alapján a Tanács értékelést és iránymutatást készít a tagállamoknak júniusban, azaz akkor, amikor a fontos költségvetési döntések a legtöbb tagállamban még mindig csak előkészítési szakaszban vannak. A magyar elnökség célja, hogy lezárja az első európai szemesztert az Európai Tanács 2011. júniusi ülésére.

A második pont a gazdasági kormányzás megszilárdítása, és itt az Európai Parlamentnek döntő szerepe van. A Tanács már nagy lépést tett előre: a gazdasági és pénzügyminiszterek támogatják a Tanács általános megközelítését a gazdasági kormányzás megerősítésére irányuló hat jogalkotási javaslattal kapcsolatban. Ez lehetővé teszi az elnökség számára, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a Parlamenttel.

Mint tudják, a Tanácsnak az Európai Tanács által megszabott határidőre – 2011 júniusára – politikai megállapodást kell meghoznia a csomagról. A hat javaslatból négy együttdöntés tárgyát képezi. Tudjuk, hogy az Európai Tanács által kiszabott határidő semmilyen módon nem köti az Európai Parlamentet, mégis megragadom a lehetőséget, hogy együttműködésre kérjem a Parlamentet, hogy júniusra politikai megállapodást hozhassunk. Ez megerősítőleg hatna a piacokra, és, ami a legfontosabb, állampolgárainkra is, akik elvárják tőlünk, hogy védjük az eurót, és vele együtt az európai gazdaságot is. Ebben a kérdésben közös felelősségünk van az Európai Parlamenttel.

Miniszterelnökünk nemsokára találkozik a csomagért felelős előadókkal és koordinátorokkal, és remélem, hogy rendkívül gyümölcsöző együttműködés alakul ki a Parlamenttel.

A harmadik pont a bankszektor helyreállítása az ambiciózus új stresszteszt segítségével.

A negyedik pont az Euró Plusz Paktum, annak kiterjesztése az euróövezeten kívüli csatlakozni kívánó tagállamokra, és az azt bevezető első nemzeti cselekvési tervek esetleges bejelentése.

Az ötödik pont az európai stabilitási mechanizmus (ESM) jövőjéről szóló és az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) megszilárdítását célzó munka véglegesítése a március 21-i Eurócsoport Plusz miniszteri találkozón létrejött megállapodás alapján, és mind tudják, az európai stabilitási mechanizmus feladatmeghatározása megemlíti, hogy a Parlamentet tájékoztatni kell. Ennek különösen örültem.

A hatodik pont a Szerződés módosítása, amelyről épp most szavaztak, és azon döntések hivatalos elfogadása, melyek módosítják az Európai Unió működéséről szóló szerződést, tekintettel a jövőbeli európai stabilitási mechanizmus felállítására. Itt szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a megerősítő szavazatokért: azt hiszem, ez az együttműködés kulcsfontosságú volt a részükről.

Mint látják, valódi haladást értünk el a válság leküzdése terén. Az Európai Tanács véglegesíti ezt a munkát következő ülésén, és elfogad egy átfogó intézkedéscsomagot válaszul a válságra, hogy megőrizze a pénzügyi stabilitást és lefektesse egy fenntartható, munkahelyeket teremtő növekedés alapjait.

Engedjék meg, hogy áttérjek Líbiára és a déli szomszédságra. Az Európai Parlament 2011. március 10-i határozata, az Európai Tanács 2011. március 11-i következtetései és az ENSZ BT 1973. számú határozata alapján, a Tanács aggodalmát fejezte ki a jelenleg Líbiában uralkodó helyzet miatt, valamint elítélte az emberi jogok súlyos és rendszeres megsértését és a líbiai kormány líbiai polgárok ellen elkövetett erőszakos és brutális megtorlásait.

Az EU legfőbb célja a civil lakosság védelme és azon líbiai polgárok támogatása, akik képesek megvalósítani törekvéseiket egy demokratikus társadalom felállítására. Kadhafi ezredesnek azonnali hatállyal le kell mondania. Kormánya elvesztette legitimitását, és többé nem tárgyalópartnere az Európai Uniónak. Tehát mit tett a Tanács?

Először is megemlíteném a szankciókat. 2011. február 28-án a Tanács rekordidő alatt fogadott el a líbiai kormányt korlátozó döntéseket. Március 10-én ezeket további szankciókkal bővítették ki, úgy mint vagyonbefagyasztás, utazási tilalom, fegyverembargó, valamint embargó olyan eszközökre, amelyeket belső megtorlásra használhatnak – túlmutatva ezzel azokon az intézkedéseken, amelyeket a korábban elfogadott ENSZ BT határozat meghozott.

Ismertetnék egy harmadik pontot: a szankciók harmadik körét. A Külügyi Tanács március 21-i felhatalmazása alapján a Tanács ma írásbeli eljárásban elfogadta a magyar elnökség javaslatát, amely kiterjeszti a korlátozó intézkedéseket további líbiai állampolgárságú természetes és jogi személyekre, és ezek a szankciók most már érvényesek Líbia nemzeti olajtársaságára is.

Mit tett még a Tanács a szankciókon kívül? A magyar elnökség a napirendi kérdések közé emelte a sürgős ellátás biztonságának kérdését. A miniszterek megvitatták a politikai válságnak az energiapiacra, az energiabiztonságra és az energiaellátásra tett hatásait. Egyetértettek, hogy az Európai Unió elegendő olaj- és gáztartalékkal rendelkezik. Mindazonáltal, a vita során újra kiemelték Európa sebezhetőségét és egy még erősebb közös energiapolitika szükségességét, beleértve olyan intézkedéseket is, mint az ellátási útvonalak diverzifikálása.

A Tanács kifejezte elégedettségét az ENSZ BT 1973. számú határozatának elfogadása után, és hangsúlyozta szándékát az együttműködésre a megvalósítás érdekében. A Tanács ugyancsak üdvözölte a párizsi csúcstalálkozót, mint döntő hozzájárulást a határozat megvalósításához. Differenciált módokon hozzájárulva, az EU és a tagállamok úgy döntöttek, hogy egységesen és határozottan lépnek fel összes nemzetközi partnerük előtt, különösen az Arab Liga és más regionális érdekeltségű szervezet előtt, hogy teljes érvényt szerezzenek ezen döntéseknek. A Tanács és a tagállamok támogatják az ENSZ BT határozat értelmében tett intézkedéseket, hogy megvédjék a veszélyben lévő civileket, illetve civil lakosság lakta területeket.

Az Európai Unió folytatja a humanitárius segélyek szétosztását a rászorulók részére, és természetesen – egy későbbi szakaszban – segítenünk kell majd a líbiaiakat egy demokratikus állam felépítésében és a jogállam létrehozásában.

Az Európai Unió arra készül, hogy KKBP-támogatást és humanitárius segítséget nyújtson válaszul az ENSZ Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatalának kérelemére és az ENSZ koordinátor szerepének értelmében. Ezek az intézkedések teljes mértékben tiszteletben tartják az ENSZ katonai és polgári védelmi eszközeinek használatáról szóló iránymutatásait. Megkértük a főképviselőt, hogy fejlessze tovább a tervezetet összhangban az ENSZ határozatával és az Európai Tanács március 11-i nyilatkozatával a humanitárius segélyek és a polgári védelmi műveletek támogatásáról, beleértve a tengerészeti erőforrások igénybevételét erre a célra. Mindent az ENSZ-szel, NATO-val és más szervezetekkel való lehető legszorosabb együttműködés útján kell véghezvinni. A főképviselő kapcsolatot tart majd az ENSZ főtitkárával és a régióban található országokkal, beleértve Egyiptomot és Tunéziát, és kijelentette, hogy a folyamatot sürgősen véghez kell vinni, hogy jövő hét végéig elegendő idő jusson az Európai Tanácsnak további megfontolásra.

A tagállamok továbbá ismételten hangsúlyozták szolidaritásukat soraik közül azokkal, akiket legjobban érintettek a migrációs mozgások, és ismételten hangsúlyozták, hogy a helyzet előrehaladtával készek megadni a szükséges támogatást. Ezt kérdést a magyar elnökség 2011. február 24-én és 25-én a Bel- és Igazságügyi Tanács elé terjesztette, és elindították a Hermes nevű közös műveletet a Frontex keretein belül, amelyhez több tagállam is forrásokkal járult hozzá.

Elmondom, mi történt az evakuálás terén. Az elnökség már február 23-án elindította az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusát, hogy segítse az uniós állampolgárok evakuálását Líbiából – a döntést a főképviselő is támogatta. A védelmi felelősség alapelve, amelyet az Európai Parlament határozata fektet le, ösztönözte a magyar elnökséget, hogy a lehető legtöbbet tegye a folyamatban lévő munka koordinálása érdekében, különös tekintettel a menekültekre és a migrációs kérdésekre. A magyar külügyminiszter, Martonyi János és Malmström biztos asszony éppen Egyiptomba és annak Líbiával szomszédos határára látogatott. Martonyi miniszter úr a határnál járt, és beszélt a helyi hatóságokkal, és egy korábbi ott tett kijelentésében azt mondta, hogy a légi csapások nélkül elviselhetetlen helyzet alakult volna ki.

Most a helyzet ellenőrzés alatt van, hála az egyiptomi hatóságoknak. Három napig semmi nyoma nem volt kivándorlóknak, néhány líbiai pedig úgy döntött hazatér, de természetesen a helyzet még mindig ingatag, és nem tudjuk, számíthatunk-e további kivándorlókra vagy sem.

Március 3-án a tunéziai–líbiai határon voltam Georgieva biztos asszony társaságában, hogy képet kapjunk a helyzetről. A helyzet még mindig igen súlyos volt. Óránként 1 000 ember lépte át a határt Tunéziába. A legfontosabb kérdés március 3-án az evakuáció volt, és még most is nagyon fontos, hogy a tagállamok segítsék a nem uniós állampolgárok, főként a migráns munkavállalók hazatelepítését.

Helyi európai uniós küldöttség hiányában a Tripoliban tartózkodó magyar nagykövet képviselte az Európai Uniót. Ott van a helyszínen és nem is hagyja el; koordinálja a konzuli és diplomáciai munkát a tagállamok nevében.

A déli szomszédságról: március 11-i rendkívüli ülésén az Európai Tanács kijelentette, hogy a demokratikus felkelések drámai változásokat eredményeznek a déli szomszédságunkban, új reményt és lehetőséget hozva ezzel egy demokrácián, pluralizmuson, jogállamiságon, emberi jogokon és társadalmi igazságosságon alapuló jövő felépítésére. Ki kell jelentenünk, hogy az agresszió nem csak Líbiában okoz gondot: tudnunk kell, hogy a bahreini és jemeni polgárok szintén agresszió áldozatai, nekünk pedig világossá kell tennünk, hogy az agresszió sehol sem elfogadható.

A régió országainak feladata, hogy békében, demokratikusan döntsenek a jövőjükről. Az Európai Unió támogatni fog minden lépést a politikai rendszerek demokratikus átalakulása felé, amelyek lehetővé teszik a békés változást, növekedést és jólétet, és a gazdasági teljesítmény hasznának arányosabb elosztását. Az Európai Unió konzultál majd a régió érintett országaival pénzügyi és technikai támogatásról, hogy javítsák határaik ellenőrzését és igazgatását, valamint olyan intézkedésekről is, amelyek elősegítik a migránsok visszatérését származási országaikba.

A Tanácsot, a Bizottsággal együttműködve, felkérték, hogy – még az Európai Tanács júniusi ülése előtt – nyújtson be egy tervet a migráció és menekültek áramlásának kezelésével kapcsolatos kapacitások fejlesztésére. Az Európai Tanács tárt karokkal üdvözölte a Bizottság és a főképviselő közös közleményét, amely partnerséget javasol a dél-mediterrán térségben a demokráciáért és közös jólétért, és amely egy differenciált és ösztönzőkön alapuló megközelítést alkalmazna, és egyesítené az összes uniós eszközt. A Tanácsot gyorsan felkérték, hogy vizsgálja meg a közleményben lévő javaslatokat, de legfőképp, hogy fontolja meg, hogyan növelhetné az Unió partnereinek támogatását.

Zárásként azokat az elképzeléseket szeretném bemutatni, amelyekre gyorsan kellene reagálnunk. Növelnünk kell az Európai Beruházási Bank műveleteinek felső határát azoknak a mediterrán országoknak az esetében, amelyek politikai reformokra vállalkoztak – a Parlamentnek is szerepe lesz ebben a kérdésben, és számítok az Önök együttműködésére. El kell fogadnunk a Bizottság javaslatát, amely lehetővé teszi az Európai Beruházási Bank számára, hogy az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz (FEMIP) keretein belül újra befektesse korábbi műveletek pénzügyi hozadékát. A többi érdekelttel együtt meg kell vizsgálnunk, milyen körülmények között működhet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank a déli szomszédságban, és késlekedés nélkül el kell fogadnunk a páneurópai-mediterrán származási szabályokról szóló javaslatot, amely alapvető a régió további fejlődéséhez. Végül, úgy gondolom, hogy a Frontex képességeit növelő szabályozást 2011 júniusáig el kell fogadnunk.

Itt most abbahagyom. Nem beszélek Japánról, mert új napirendi pontunk van. Sajnálom, ha beszédem kissé hosszú volt. Ennek oka, hogy sok minden történt, én pedig átfogó képet akartam adni a Parlamentnek minden kérdésről.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, ahogy múlt héten már mondtam az Európai Parlament előtt, amit Európa az Európai Tanács március 24-i és 25-i ülésén életbe léptet, gyökeres változást hoz majd a gazdasági kormányzásban.

Más szóval, az Európai Unió válságra adott átfogó válaszlépéseinek egyik sarokköve lesz, és teljes körű végrehajtása egy új gazdasági irányítási keret, és, remélhetőleg, egy sántikálás helyett két lábon (monetáris unió és gazdasági unió) álló Európai Monetáris Unió (EMU) felállításával kezdődik majd.

Az egyes tagállamok gazdaságpolitikája most olyan kérdésnek számít, amelyben minden tagállamnak és minden európai intézménynek érdekeltnek kell lennie. Most először – az európai szemeszter keretében – megvannak az eszközeink, amelyek szükségesek gazdaságpolitikáink és strukturális reformjaink korai és erős koordinálásához, mielőtt az egyes tagállamok kidolgoznák a következő évre szóló saját politikáikat és költségvetésüket. Nem csak előzetesen koordinálunk, de képesek vagyunk azt párhuzamosan végezni a gazdaság- és költségvetési politikával is.

Az első európai szemeszter január elején indult a Bizottság éves növekedési jelentésével, amely 10 prioritást mutatott be erre az évre – mind szilárd része a növekedést és munkahelyteremtést célzó Európa 2020 stratégiának.

Céljuk, hogy elősegítsék a költségvetési konszolidációt, kiigazítsák a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és biztosítsák a pénzügyi stabilitást – ezek mind a stabil növekedés előfeltételei. Önmagukban ezek a politikák még nem hoznak növekedést, de világos, hogy ezen előfeltételek nélkül nem érhetjük el azt a fajta növekedést, amelyre szükségünk van: a fenntartható és inkluzív növekedést.

Az euróövezet állam- és kormányfői által elfogadott Euró Plusz Paktum, amely nyitott minden csatlakozni kívánó tagállam előtt, tükrözi az éves növekedési jelentésünk kiemelt intézkedéseit, de most az Euró Plusz Paktum is, ahogy megegyeztek róla, teljesen összeegyeztethető a Szerződéssel, és teljes mértékben integrálják majd a gazdasági kormányzás európai rendszerébe. Szeretnék újra köszönetet mondani a Parlamentnek, mivel úgy hiszem, hogy a Parlament határozott állásfoglalása nagyon fontos volt annak biztosításához, hogy az Euró Plusz Paktumban a közösségi megközelítést is elismerjék. Az Euró Plusz Paktum elismeri továbbá a Bizottság munkáját az adózás és pénzügyi szabályozás terén. Tulajdonképpen, mint tudják, a Bizottság egy olyan javaslaton dolgozik, amely megadóztatná a pénzügyi szektort.

Minden egyes tagállamnak, amikor végrehajtja a Stabilitási és Növekedési Paktumot, követnie kell a Bizottság ajánlásait. Mint múlt héten eldöntöttük, idézem: „A Stabilitási és Növekedési Paktum lépéseiről való döntés során a Tanácstól elvárják, szabály szerint, hogy kövesse a Bizottság ajánlásait, vagy adjon írásbeli magyarázatot álláspontjáról.” Ez a 2011. március 11-i ülés elve. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos politikai elv, amely hozzáfűzhető a már meghozott jogalkotási döntésekhez, illetve azokhoz, amelyeket most készítenek elő.

Nem a költségvetési konszolidáció a cél önmagában. Költségvetési konszolidáció nélkül nincs bizalom. Bizalom nélkül nincsenek befektetések. Befektetések nélkül nincs növekedés. De a célunk, mint már többször mondtam a Parlament előtt, a növekedés: a fenntartható és inkluzív növekedés.

E célból javítanunk kell az üzleti környezeten is. Meg kell teremtenünk a belső piacot. A belső piacon belül az egyik célunk épp a különböző adóalapok. A Bizottság ezért javasolta és terjesztette elő most a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló jogalkotási javaslatot.

Valóban ki kell használnunk az egységes piacban rejlő összes lehetőséget, és a Bizottság hamarosan előterjeszti az egységes piaci intézkedéscsomagot egy tucat kiemelt javaslattal, hogy felhasználjuk legfontosabb eszközünket, növekedést érjünk el, munkahelyeket teremtsünk, és megerősítsük Európa versenyképességét.

A foglalkoztatást is fokozottabban kell támogatnunk. Nagyobb munkaerő-mobilitásra van szükségünk, nem kisebbre. A munkavállalást szolgáló nagyobb adókedvezmények támogatására van szükség, valamint a foglalkoztatást erősítő és foglalkoztatásbarát növekedést akarunk.

A Bizottsággal szorosan együttműködve, a tagállamok most véglegesítik nemzeti reformprogramjukat és stabilitási és konvergenciaprogramjukat. Hangsúlyoznám, hogy a világos, konkrét, ambiciózus, nemzeti programok alapvetők az európai szemeszter sikeres végrehajtásához. Most már az egyes tagállamokon múlik, hogy április végére befejezzék ezt a komoly feladatot.

Múlt héten a Tanács megállapodott a Bizottság megerősített gazdasági kormányzásról szóló jogalkotási csomagjára vonatkozó általános megközelítéséről. Szeretnék ismét köszönetet mondani a magyar elnökség munkájáért, amely sikeres kompromisszumhoz vezetett.

Most tárgyalások kezdődnek a Parlamenttel. Tudom, hogy a Bizottság számíthat a Ház fokozott támogatására, és remélem, hogy júniusra sikerül végső megállapodásra jutnunk. Akkor az új gazdasági keretünk teljes körűen életbe lépne, és 2012-re minden eszközét felhasználhatnánk a nemzeti költségvetések, a stabilitási és konvergenciaprogramok, valamint a nemzeti reformprogramok értékelésekor.

Végül, a jelenlegi Európai Pénzügyi Stabilitási Alappal, és 2013-ra az állandó európai stabilitási mechanizmussal (ESM), egy óvintézkedési eszköz áll majd a rendelkezésünkre, hogy biztosítsuk az euróövezet egészének stabilitását, ha szükséges. Múlt hétfőn a pénzügyminiszterek megegyeztek, hogy 2013 júniusától felállítják az európai stabilitási mechanizmust hatékony, 500 milliárd eurós hitelkapacitással. Ez nagy előrelépés az Európai Uniónak, amelyet, mint tudják, a Bizottság fokozottan támogatott. Javaslatainkat követve, a jövőbeli ESM-ről szóló megállapodás egyértelműen hangsúlyozza a Bizottság központi szerepét a folyamatban, és az Európai Parlament bevonását.

A Bizottság feladata lesz, együttműködve az Európai Központi Bankkal (EKB), hogy értékelje az egységes euróövezet pénzügyi stabilitást veszélyeztető tényezők létét és elemezze az érintett tagállam államadósságának fenntarthatóságát. Az Európai Bizottság feladata továbbá, hogy vezető szerepet vállaljon a kedvezményezett tagállam tényleges finanszírozási igényeinek, és a szükséges magánszektori részvétel természetének értékelésében. Ugyancsak a Bizottság feladata, hogy egy olyan határozatot javasoljon a Tanácsnak, amely befogadja a makrogazdasági kiigazítási programot.

Az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együtt, illetve az Európai Központi Bankkal együttműködve, lesz a felelős a makrogazdasági kiigazítási program által megkövetelt politikai feltételeknek való megfelelés figyelemmel kíséréséért.

A fokozott felügyelet vagy a makrogazdasági kiigazítási program értelmében kialakított politikai feltételek megfelelnek az Európai Unió felügyeleti keretének, és garantálniuk kell az Európai Uniós eljárások tiszteletben tartását, és így az Európai Parlament szerepét is.

Ebből a célból a Bizottság javasolja egy európai parlamenti és tanácsi rendelet létrehozását a Szerződés 136. cikke alapján, amely tisztázza a tanácsi határozatokban szereplő politikai feltételek rögzítéséhez szükséges eljárási lépéseket, és biztosítja az összeegyeztethetőséget az Európai Unió multilaterális felügyeleti keretével. A Tanács és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az ESM létrehozásáról és műveleteiről.

Tisztelt képviselők, csak szeretném megerősíteni azt, ami Rehn biztos úr és az eurócsoport elnöke, Jean-Claude Juncker Önnek szóló levelében állt, Buzek elnök úr. Úgy gondolom, végül megegyezés született, amely teljes körűen összeegyeztethető egy közösségi megközelítéssel, és szeretnék újra köszönetet mondani a Parlamentnek a megközelítés iránti érdeklődéséért és elkötelezettségéért.

A pénzügyi stabilizáció terén, a tagállamok végül is elismerték gazdaságaik kölcsönös függőségének mértékét. Az Európai Unió már sokat tett a bankrendszer helyreállításáért, de még ennél is többre van szükség. Egy egészséges bankrendszer a fenntartható gazdaságélénkítés előfeltétele.

Az Európai Unió egészére kiterjedő következő banki stresszteszteket a követező hónapokban végzi az újonnan létrehozott Európai Bankhatóság (EBH). Az átláthatóság alapvető a politikai döntéshozók és a befektetők kellő tájékozottságához; ahogyan a hajlandóság is, hogy meghozzuk a nehéz, elkerülhetetlen döntéseket.

Úgy gondolom, a magyar elnökséget képviselő Győri Enikő igen átfogó és jó jelentése után nem részletezném a Líbiát és a dél-mediterrán térséget érintő kérdéseket.

Az Európai Bizottság kompetenciáját illetőleg azonban elmondanám, hogy jelentős szerepet játszottunk a líbiai határon kialakult növekvő humanitárius válságra adott európai válasz koordinálásában. 30 millió euróval támogattuk a menekülteket és a migránsokat, és, mint tudják, számos csapatunk van a helyszínen, és szoros kapcsolatot tartunk fenn a származási és donor országokkal. A Bizottság polgári védelmi mechanizmusa (MIC) továbbra is támogatja a tagállamok konzuli műveleteit; és szorosan együttműködik a magyar elnökséggel, Malmström és Georgieva biztosok szintén aktívan részt vettek a munkában.

A katonai légtérzárlat, amelyet az ENSZ BT 1973. számú határozata értelmében rendeltek el, olyan új körülményeket idézett elő, amelyeket számításba kell venni, ha biztonságosan és hatékonyan akarunk humanitárius segélyeket szállítani a rászorulóknak, akár a líbiai határhoz, akár Líbia területére. Új reményt adott, és rá is világított annak szükségességére, hogy megóvjuk az ártatlan polgárok életét.

Míg ennek a gyorsan változó és rendkívül összetett helyzetnek a rövid távú kihívásaival foglalkozunk, nem veszítjük szem elől hosszú távú céljainkat sem: egy stabil, demokratikus, virágzó dél-mediterrán térség kialakítását a Bizottság partnerség a demokráciáért és a közös jólétért című javaslata alapján.

A Bizottság polgári védelmi mechanizmusa az Európai Unió Japán segítségnyújtás iránti kérelmére adandó válaszát is koordinálja. Múlt péntek óta egy logisztikai és nukleáris szakértőkből álló polgári védelmi csapattal erősítettük meg jelenlétünket a helyszínen.

Különösen nukleáris ügyekben fontos, hogy levonjuk a következtetéseket a Japánban történtekből. Az Európai Bizottság ezért javasolta a nukleáris erőművek biztonságának felülvizsgálatát, és az összes európai erőmű átfogó kockázati és biztonsági értékelését („stresszteszt”). Ezeket a stresszteszteket az összes szomszédos országban és azokon túl is el kell végezni, ez a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felelőssége. Remélem, persze, hogy az Európai Tanács megerősíti és befogadja majd ezt a megközelítést.

Tisztelt képviselők! Mint látják, teljesen telített a napirendünk az Európai Tanács következő ülésére, és a Bizottság keményen dolgozott, hogy kidolgozza ezt az átfogó európai választ a határainkon túli válságra, figyelembe véve ugyanakkor a gazdasági helyzetet is.

Az Európai Parlamenttel közösen központi szerepet fogunk játszani a gazdasági válságra adott átfogó válaszunk végrehajtásában. Ezt pedig mindig a Lisszaboni Szerződés szellemében tesszük majd, azaz szoros együttműködésben a Parlamenttel. És biztosak lehetnek benne, hogy mindig méltók leszünk erre a felelősségre.

 
  
MPphoto
 

  Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács a második hete készül találkozni nemzetközi bizonytalanság és feszültség uralta légkörben. Bizonytalanság van Japánban, ahol az emberi veszteség mértékét még mindig nehéz meghatározni, és bizonytalanság uralkodik a mediterrán térségben is, mivel egyre több nép lázad fel kormánya ellen, Bahreinben, és – mint említette a Tanács hivatalban lévő elnöke – Jemenben is.

Elkerülhetetlen, hogy ezek a helyzetek kihatással legyenek ránk itt Európában. Polgártársaink élőben követték a Japánban kibontakozó drámai eseményeket. Együtt érzünk a több ezer bánattól letört családdal, de ezen felül, míg beszélünk, ott a fukusimai atomerőmű problémáival kapcsolatos félelem, és annak a veszélye, hogy mi is hasonló helyzetbe kerülhetünk.

Ezekre az eseményekre minden olyan országnak figyelmet kell fordítania, amely nukleáris erőművel rendelkezik, és jó, hogy a Parlament vitát kezdeményez a nukleáris biztonságról, habár nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy Európában növelnünk és nem csökkentenünk kell az energiaforrásoktól való függetlenségünket. Ez egy olyan téma, amelyre még visszatérünk következő ülésünkön.

Ezen a hétvégén, a 27 tagállam állam- vagy kormányfői megvitatják azt az ENSZ határozatot is a líbiai beavatkozásról, amelynek célja, hogy megmentsék a lázadókat a kormány közelgő támadásától. Szeretném kiemelni, hogy az európai országok kezdeményezték ezeket a műveleteket, és elsőként avatkoztak be az ENSZ felhatalmazás keretében, amely szintén több európai ország kezdeményezése volt. Kétségtelen, hogy hallották, miről beszéltük mi, az Európai Parlament képviselői legutóbbi brüsszeli ülésünk alkalmával.

Képviselőcsoportom szeretné, ha a Tanács megragadná a lehetőséget, hogy továbbfejlessze az Európai Unió mediterrán stratégiáját, miközben fenntartja azt a célt, hogy segítsen és támogasson, de soha ne írjon elő. Ez a kötelességünk szomszédként.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! A múlt heti euróövezeti csúcstalálkozót követően, ahol lefektettük az alapokat, a Tanács kiemelt intézkedései ezen a héten az euró megerősítéséhez és a gazdasági kormányzás terén elérendő haladáshoz kapcsolódnak.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) egyetért az euró támogatására felhasználható alap emelésével, és annak az ad hoc mechanizmusnak az állandóbbá tételével, amelyet tavaly fogadtunk el Görögország és Írország megsegítésére. Ez a politikai akarat tükrözi a tagállamok felelős hozzáállását az egységes valutánk történelmében példanélküli válságnak a kezeléséhez.

Mindazonáltal, szeretnénk erősen kihangsúlyozni, hogy ezeket a kivételes körülményeket, amelyeket a nemzeti államháztartások feletti irányítás elvesztése idézett elő, a Tanács nem tekintheti lehetőségnek, hogy másféle módszert alkalmazzon az európai ügyek kezelésére. A közösségi módszer legyen az általános, és a kormányközi módszer a kivétel. A Parlament nagy többsége támogatja ezt az elvet, és a Barroso-bizottság szintén támogatja megközelítésünket, egész egyszerűen azért, mert létfontosságú az Európai Unió jövőjének szempontjából. Biztos vagyok benne, hogy Van Rompuy elnök úr sikeresen meggyőzi erről a tagállamok állam- vagy kormányfőit.

Az Euró Plusz Paktumot is el kell fogadnunk pénteken. Elégedettek vagyunk vele, amennyiben olyan rendelkezéseket vezet be, amelyeket már hónapok óta kérünk, azaz a tagállamok költségvetési, szociális és fiskális politikája közötti konvergenciát.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: az európai szolidaritást csak akkor fogadják el polgáraink, ha úgy érzik, az tisztességes és megérdemelt. Ez csak akkor lehetséges, ha a munkafeltételeket teljesítik, és vállalkozásaink összehasonlítható fiskális feltételek mellett fektethetnek be és foglalkoztathatnak munkavállalókat.

Végül, képviselőcsoportunk felszólítja a Tanácsot, hogy érjen el gyors haladást a gazdasági irányítási csomaggal kapcsolatban, és megfelelő módon vegye figyelembe az Európai Parlament társjogalkotói szerepét, amint tette azt a hatból négy javaslat megvitatásakor.

Európának vissza kell térnie a növekedés és foglalkoztatás útjára, és a most alakuló intézkedések egy lépést jelentenek ebbe az irányba. Feltéve, hogy a közösségi keretben tervezik meg őket, azok egészséges alapot nyújthatnak Európának az újrakezdéshez és az ígéretes jövőhöz.

 
  
MPphoto
 

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! Először is szeretném jókívánságaimat kifejezni a Bizottság elnökének születésnapja alkalmából. Megérdemli a gratulációt.

(Taps)

Nem oszthatom vidámságukat a csúcstalálkozó előtt. Úgy hiszem, ez egy olyan csúcstalálkozó, amelyre az Európai Unió legrosszabb időszakában kerül sor, amikor az legrosszabb állapotában van. Ez Líbiával kezdődik. Ritkán készítenek ilyen sietősen, ráadásul ilyen strukturálatlan módon kampányt, mint ez, amely tulajdonképpen egy jó dolog, és az embereken akar segíteni, de amely most egy diplomáciai és – lehetséges, bár remélem, hogy nem – egy katonai katasztrófába torkollik: elsietett, koordinálatlan, rendezetlen. Európa minden irányba hátrál előle, Törökország pedig, tagjelölt államunk, megakadályoz mindent. Gratulálok!

Ebben a kritikus helyzetben összegzést kell végeznünk. A válság már egy éve tart, és az elmúlt évben ugyanaz a folyamat ismétlődött újra és újra. Először is, vitatjuk azt, amire szükség van, csak hogy négy-öt hónappal később elfogadjuk. Egy évvel ezelőtt az emberek azt mondták: „A görögöknek maguknak kell boldogulniuk. Nem kell segítenünk nekik.” Négy hónappal később: kisegítés. „Nincs szükségünk a mentőcsomagra. A rendelkezésre bocsátott összeg elegendő.” Négy hónappal később: „Több pénzre van szükségünk”. „Nem akarunk eurókötvényeket. Az eurókötvénynek nincs értelme.” Most mindenki az eurókötvényről tárgyal. Lesz eurókötvény – ebben egészen biztos vagyok. Talán már négy hónap múlva. „Nincs szükség gazdasági kormányzásra. Európának nincs szüksége gazdasági kormányzásra.” Ugyanazok, akik makacsul kitartottak emellett, most az Európai Tanács ülésén azt ünneplik, hogy most végre van gazdasági kormányzás. Még csak nem is szégyellik magukat, hogy épp az ellenkezőjét mondják és teszik annak, amit korábban állítottak.

Azt sem tudom, vajon megmentettük-e a közösségi módszert. Remélem, és támogatjuk Önt ebben, Barroso úr. Nemcsak születésnapi ajándékként, hanem azért is, mert Európának meg kell védenie a közösségi módszert, mivel láthatjuk, hogy ha áttérünk erre a másik módszerre, amelyet Merkel kancellár asszony az „új európai módszernek” nevez, akkor épp oda jutunk, amiről az előbb beszéltem. Mindenki csinál valamit, majd másnap pont az ellenkezőjét teszi annak, amit tegnapelőtt mondott. Ez a valóság. Nem az euró válságával foglakozunk, hanem az euróövezethez tartozó országok kormányainak válságával. Alapvető a különbség.

Portugáliára vonatkozóan, mindenki arról beszél, és abban bízik, hogy a kormány képes lesz megvalósítani a tulajdonképpen valószínűtlenül szigorú intézkedéseket. Továbbá ez egy olyan kormány – a helyzet hasonló a göröghöz –, amely részben saját választóinak akarata ellen cselekszik, és van még néhány taktikai játszma az ellenzék részéről, amely nyomást gyakorol a kormányra.

Németországban a pénzügyminiszter – egy Európa-párti politikus – előáll egy mindannyiunk számára szükséges csomaggal, néhány nappal a csúcstalálkozó előtt, és a külügyminiszter és a kancellár asszony azt mondja: „Nos, először még újra át kell beszélnünk.” Múlt pénteken lehetőségem volt beszélni az európai pénzügyi világ több vezetőjével is arról, hogy „Bizalmat élvez-e az euró?”. A válasza azoknak, akikkel Frankfurtban beszéltem – beleértve az Európai Központi Bank elnökét, az eurócsoport vezetőjét, de sok más vezető bankárt is – a következő volt: „Igen, az euró stabil valuta. Az euró bizalmat élvez, és ugyanígy mi is bízunk az euróban. Nem bízunk azonban az euróövezet országainak kormányaiban. Hogy bízhatnánk olyan kormányokban, amelyek még három napig sem tudják betartani ígéretüket? Ezzel a problémával küzdünk Európában. Rossz utat választottunk. Az euró egy erős valuta. Ezenfelül, az euróövezethez tartozó országok gazdasági erejének megnyilvánulása a más országokkal való versenyben. Bevezetésekor az euró értéke 1,17 USD volt. Nézzék meg mai értékét. Az euró stabil valuta a földrészek közötti versenyben a gazdasági övezetek között, de belülről destabilizálódik, mivel nincs stabil kormányzási forma. Ezért van az, hogy a közösségi módszer nemcsak egy vita tárgya az Európai Parlamentben, de alapot kínál a valuta stabilizálódásához és az euróövezet óriási gazdasági erejének megnyilvánulásához is. Ez a gazdasági erő azonban nem növekedhet, mivel olyan emberek kezelik, akik számára a legújabb közvélemény-kutatás a következő regionális választásokról fontosabb, mint az európai valuta jövője. Ezzel a valósággal nézünk szembe.

Remélem, minden rendben megy majd a hétvégén. Remélem, hogy amiről beszéltek, meg is valósul. Remélem, hogy sikeres csúcstalálkozóról térhetünk majd vissza. Megvannak a kétségeim azonban, és aggódom, hogy csak azt fogjuk folytatni, ami a múlt év óta folyik. Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy az Európai Unió vezetősége csak ügyetlenkedik.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: Rodi KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony! Először is szeretném kifejezni jókívánságaimat Barroso elnök úrnak. Ő is Kos jelű, akárcsak én, Marielle de Sarnez és Joseph Daul. Jó pár Kos jelű ember van itt körülöttem; azonban mindnyájunknak van mit mondanunk az európaktumról, Barroso elnök úr.

Komolyan, míg teljesen helyénvaló, hogy mindenki egyetért abban, hogy gazdasági unióra és igazi gazdasági kormányzásra van szükségünk, fel kell tennünk a létfontosságú kérdést: tényleg létre fogja-e hozni az európaktum a gazdasági uniót? Tényleg létre fogja hozni a gazdasági kormányzást?

Igazából az a véleményem, hogy nem, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem a Bizottság irányítja ezt a folyamatot, hanem még mindig a tagállamok. Nem én fogalmaztam így. Itt van nálam a március 11-én született szöveg, amelyet holnap és holnapután hagynak jóvá. Mi áll ebben a szövegben? Az, hogy a célokról az állam- vagy kormányfők fognak dönteni, hogy a vállalásokat az állam- vagy kormányfők teszik, és a megfigyelést is az állam- és kormányfők fogják végezni. Tulajdonképpen a Bizottság csak a technikai figyelemmel kísérésben fog szerepet kapni, semmi másban. A Tanács kezében van az irányítás. Ez az, ami meghiúsította a Lisszaboni Szerződést, és meg fogja hiúsítani ezt a stratégiát is.

Barroso elnök úr, engedje meg, hogy még egyszer megkérjem Önt: ezen a hétvégén azt fogadnak el, amit akarnak, de kérem, üljön össze Rehn úrral, amint lehet, és állítsanak össze egy rendes gazdasági irányítási tervet a közösségi jogszabály alapján, amely minden hatalmat a Bizottságra ruház, és a konvergencia kódexen alapul, és azt terjessze a Tanács elé. Tudom, hogy nemet fognak mondani. Mindig nemet mondanak. De kérem, folytassák a küzdelmet velünk együtt, és ne fogadják el a jelenlegi eljárást vagy javaslatot, mert az nem lesz eredményes, és nem fogja stabilizálni az eurót az elkövetkező hónapokban vagy években. Ez az egyik dolog, amit el akartam mondani.

A másik dolog, amiről szólni szeretnék, elnök asszony, az arab felkelésekkel és az egy héttel ezelőtti, itteni tárgyalásunk következményeivel kapcsolatos. Most már készíthetünk egy előzetes értékelést az EU intézkedéseiről, és be kell valljam, ez a kezdeti értékelés kicsit langyos. Először is, emlékezhetnek rá, hogy eleinte nem túl szívesen tárgyaltunk ezekről az arab felkelésekről, az iszlám fundamentalizmustól való félelmünk miatt. Ez volt az első reakciónk az uniós testületekben.

Aztán a líbiai incidensben megmutattuk az Európai Unió egységének hiányát. Megdöbbentő számomra, hogy a tagállamok nem egy álláspontot képviseltek az ENSZ Biztonsági Tanácsában: hárman szavaztak mellette, egy tagállam pedig tartózkodott. Ez ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel. A szerződés 34. cikke a külpolitikával foglalkozó testületekkel kapcsolatban kimondja, hogy az Európai Unió tagállamainak kötelessége együttműködni és közös álláspontra jutni. Megtették ezt a tagállamok? Nem hinném, és véleményem szerint még meg is sértették a szerződés 34. cikkét.

Harmadszor, nézzük csak meg, mi az, aminek jelenleg tanúi vagyunk. Tegnap Ashton bárónő megjelent a Külügyi Bizottság előtt, és szerintem ma is itt kellene lennie, mikor egy ilyen fontos ügyet tárgyalunk. Én, személy szerint hiányolom az unió stratégiáját az arab felkelésekkel kapcsolatban. Néhány botrányos döntés született az Unió intézményein belül.

Példának okáért, hétfőn, a Külügyi Bizottság előtt, Ashton bárónő egyik kollégája, Cooper úr egy ponton még azt is mondta, hogy meg kellene értenünk a bahreini helyzetet, és hogy a hatóságok jól tették, hogy visszaállították a békét és a rendet, amikor négy ember életét vesztette és kétszázan megsebesültek. Tényleg ez lenne az Unió álláspontja?

Csak hogy egy másik példát is említsek, az Unió külügyminiszterei hétfőn összeültek a Tanácsban és mit mondtak? Szintén felszólították a tiltakozókat – mármint Bahreinben –, hogy tartózkodjanak mindenféle szándékos megfélemlítő akciótól. Tehát, ahelyett, hogy az Európai Unión belül támogatták volna ezeket a felkeléseket és azokat, akik az utcára vonultak, harcoltak és életüket vesztették, pontosan az ellenkezőjét tették. Azt mondták a felkelőknek: maradjanak nyugton és legyenek elővigyázatosak.

Arra kérem Ashton bárónőt, hogy jöjjön el a következő ülésre és fejtse ki, hogy milyen álláspontot és stratégiát kívánunk folytatni Bahreinben, Szíriában és Jemenben, és hogy milyen szankciókat akarunk bevezetni, kikkel szemben. Ezt az álláspont kellene képviselnünk, nem pedig azt a szánalomra méltó álláspontot, amelyet sok európai vezető mindezidáig képviselt ebben az ügyben.

 
  
MPphoto
 

  Jan Zahradil, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Sajnálom, hogy úgy tűnik, ez az európai tanácsi ülés veszélyes változásokat idézhet elő, és hogy aggódnunk kell emiatt. Az úgynevezett gazdasági együttműködés, gazdasági kormányzás és az euróövezet stabilitása címszavak alatt az egész Unióra kiterjedő adóharmonizáció és fiskális egységesítés támogatását tapasztalhatjuk. A Parlament, sajnálatos módon, igen aktív szerepet játszott ebben.

Engedjék meg, hogy világosan fogalmazzak. A Bizottság javaslata a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozóan kockázatos lépés, amely alá fogja ásni az egészséges adóversenyt a tagállamok között, károsnak bizonyul majd a gazdaságra nézve és azok számára lesz kedvezőtlen üzleti szempontból, akik bevezetik ezt az intézkedést. Túl messzire mentünk, és ezt meg kell állítani.

Az elmúlt pár napban azt is megfigyelhettük, hogy néhány tagállam megkísérelt beavatkozni mások fiskális és adójogi szuverenitásába. Tudják, mire gondolok: Írország igen szégyenteljes inzultálására. Nem szabad hagynunk, hogy ez még egyszer megtörténjen.

Ami Líbiát illeti, az ottani fejlemények ismét arra hívják fel a figyelmünket, hogy nem várhatunk túl sokat az úgynevezett közös kül- és biztonságpolitikától. A nemzeti vezetők, nem pedig az unió vezetői viselkedtek igazából vezetőkként nemzetközi szinten. David Cameron és Nicolas Sarkozy hozták meg és vitték keresztül a döntéseket – nem az Unió képviselői. Úgy gondolom, ez világosan mutatja, hogy vannak korlátai az integrációnak ezen a téren – de nem csak ezen a téren. Egyik tagállamnak sem kellene kötelességének éreznie, hogy többet tegyen, mint amennyit helyénvalónak gondol. Ez érvényes a külpolitikára ugyanúgy, mint a gazdaságpolitikára.

Európának rugalmasnak kell maradnia, ahol csak lehet, és nem szabad, hogy továbbra is merev, integrációs dogmák vezéreljék; itt az idő, hogy változtassunk az Unió integrációs paradigmáján. Ez világos. Ez érthető, és remélem, hogy az Európai Tanács fog ezzel foglalkozni.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, Barroso úr! Már nincs itt, de amint mondta, mindennek az alapja a bizalom.

Elmondhatom Önöknek, hogy polgáraink bizalma úgy illan el, mint a víz a fukusimai atomerőmű tartályaiból. Igen, polgáraink tudják, hogy bizonyos dolgoknak változniuk kell, és nem folytathatjuk úgy, mint azelőtt. Igen, véget kell vetnünk a versenyfutásnak a bizonytalanság és az egyre nagyobb egyenlőtlenség felé. Igen, meg kell törnünk a fosszilis alapú és veszélyes energiától való függőségünket. Igen, vissza kell térnünk egy olyan helyzethez, ahol a pénzügy szolgálja a gazdaságot, a gazdaság pedig az embereket; és nem, nem építhetjük többé a gazdaságainkat adósságra – legyen az államadósság vagy a magánszektor adóssága –, hiányra és spekulációra.

Polgártársaink ezt mind tudják. Azt is tudják, hogy mindez megalapozott és radikális változtatásokat igényel a kormányok, a vállalkozások és a polgárok részéről is. Tudják ezt és érzik.

Azt is tudják, hogy ezek a radikális változások összetettek. Ahogy Marianne Thyssen mondta nekem tegnap, nagyon összetettek, és nem tudunk mindent egyszerre megtenni. Valahol el kell kezdenünk.

A baj azonban az, hogy polgártársaink szemszögéből nézve mindig ugyanott kezdjük: mindig azzal kezdjük, hogy megnyirbáljuk a közkiadásokat, amelyeknek, mint tudjuk, a sebezhetőbb rétegek látják hasznát leginkább. Mindig azzal kezdjük, hogy rugalmasabbá tesszük a munkaerőpiacot. És valóban, mikor az emberek a rugalmasság és biztonság átrendezéséről beszélnek, tudjuk nagyon jól, hogy ez több rugalmasságot és kevesebb biztonságot jelent.

Polgárainknak elege van a kettős mércéből, amely e mögött a politika mögött meghúzódik, és amely pont azokat nem bolygatja meg, akik az elmúlt húsz évben a legtöbbet profitáltak a buborékgazdaságból.

Amit tehát elvárunk a Tanácstól – a jelenleg folyó ügyeken kívül természetesen –, az egy bátor kezdeményezés, amelynek célja, hogy a tagállamok és az Európai Unió számára állandó és tisztességes adóbevételt nyújtson. Ez természetesen a pénzügyi tranzakciós adót jelenti, valamint az energiaadókat és a társasági adót – és kérem, ne próbálják meg eladni nekünk a közös adóalapot, mint a legfontosabb dolgot, vagy mint alapvető fiskális politikát –, és végezetül, a csalással és adóparadicsomokkal való küzdelmet is.

Egy ilyen kezdeményezés nélkül, ezt aláírom Önöknek, minden, amiről itt és most tárgyalunk a gazdasági kormányzással kapcsolatban, össze fog omlani az euróval együtt. Nem volt a történelemben eddig példa, hölgyeim és uraim, sikeres monetáris unióra, amely mögött ne állt volna egy erős fiskális unió.

Elég volt a hatásvizsgálatokból, elég volt a kerülgetésből, elég volt a nemzeti egoizmusból: az Isten szerelmére, cselekedjenek!

Végezetül, ami a pénzügyi ágazatot illeti, az újabb stressztesztek nem fognak nagyobb biztonságot teremteni annál, mint amekkorát az atomiparban fognak, ha fogalmazhatok ilyen merészen. Láthattuk, mennyire hiábavalóak voltak a korábbi stressztesztek. Azt hittük, minden szép és jó, még Írországban is. Új kötelező erejű szabályokra van szükségünk, de nem olyanokra, amelyek 2019. január 1-jén fognak hatályba lépni. Ideje lenne a pénzügyi ágazat szellemét veszélyes tevékenységeivel együtt visszaterelni palackjába, és polgáraink nem fogják tűrni, ha továbbra is várunk ezzel.

Ezt kell nyújtanunk polgárainknak bizalmukért cserébe, és alapvető fontosságú, hogy európaiakként meglegyen ez a bizalmunk ahhoz, hogy emelt fővel és optimistán térjünk vissza a huszonegyedik századba,

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A gazdasági és monetáris unió a gazdaságpolitika hatékony koordinációja nélkül nem fog működni. A Stabilitási és Növekedési Paktum megbukott – ebben sok szakértő egyetért, párttól és politikai beállítottságtól függetlenül. Sajnos úgy tűnik, hogy a politika nem javult túl sokat. Valójában nincsenek új politikai elképzelések kilátásban.

Hadd emlékeztessem Önöket, hogy 1999 óta a stabilitási paktumban megfogalmazott 3%-os deficithatárt 73 alkalommal szegték meg, ebből 46 alkalommal oly módon, hogy a Lisszaboni Szerződésben az csak épphogy tolerálható – mégis, egyetlen egy esetben sem szabtak ki büntetést. Ezt a nem működő paktumot nem felülvizsgálni kell, hanem egyszerűen többször alkalmazni – vagy először is egyáltalán alkalmazni.

Természetesen minden háztartást vezető és minden vállalkozó tudja, milyen fontos a fenntartható költségvetés. Attól tartok azonban, hogy az elkövetkező döntések a gazdasági kormányzással és az európai stabilitási mechanizmussal kapcsolatban csak a megszorításokról fognak szólni. Ez viszont nem egyenlő a fenntartható költségvetéssel. Nincsen olyan eladósodott, csőd szélén álló állam, amely képes lenne kimászni az eladósodás csapdájából úgy, hogy adósságát továbbra is magas kamatlábú kölcsönökből finanszírozza. Teljesen mindegy, mennyit takarékoskodik, adóssága továbbra is növekedni fog – még inkább, ha a bérek, a munkanélküli segély és a nyugdíj csökkennek, a munkaidő nő, és lefaragjuk a az infrastruktúrába, oktatásba és egészségügybe való magánbefektetéseket. Ha nincs fogyasztás, a termelés is összeomlik. Ezért sem a Stabilitási és Növekedési Paktum szigorítása, sem az elkövetkező stabilitási mechanizmus szigorú feltételei nem lesznek célravezetőek.

Az általános intézkedéscsomagban a további befektetések szükségességét – főleg a válság sújtotta országokban – kellene egyértelműbben hangsúlyozni, és ez túl kell hogy lépjen a kölcsönök futamidejének kisebb mértékű kiterjesztésén és a kamatlábak mérsékelt lefaragásán. A makrogazdasági egyensúlyhiány csökkentésének szükségességét megemlíteni problémás lesz mindaddig, amíg ezt csak a gazdaságilag gyenge tagállamoktól követeljük meg, és hagyjuk, hogy az erős gazdasággal rendelkező államok úgy folytassák, ahogyan eddig. Nemcsak a „szolidaritás” kulcsszava nem jelenik meg sehol, de azt is elfelejtettük, hogy a kiadások és a kereskedelmi hiányok az egyik oldalon bevételt és kereskedelmi többletet jelentenek a másikon.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Salavrakos, az EFD képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök asszony! Amit Barroso biztos úr az imént mondott, alapvetően javaslat a gazdasági kormányzás és az euró stabilitásának megerősítésére. Ez Európa gazdasági kormányzásra vonatkozó politikájának felgyorsítását jelenti.

Természetesen Barroso úr munkája, amelyben Rehn biztos úr segédkezik, jól halad, és pozitívan ítéljük meg. Reméljük, hogy ez a paktum képes lesz kezelni azokat a gazdasági és pénzügyi kihívásokat, amelyekkel Európának szembe kell néznie, és a megfelelő üzenetet közvetíteni a piacok felé. Sajnálatos módon a piacok jelentik számunkra jelenleg a problémát.

Az új gazdasági irányítási terv válság, komoly válság után következik, amely a tagállamok eladósodásában nyilvánult meg. Véleményem szerint, amikor az Egyesült Államok – a becslések szerint – több mint három trillió dollár értékű bankjegyet nyomtat ki, nem látok okot arra, hogy Európának miért nem lehetne egy trillió euró értékű bankjegy legyártásával megoldani a problémáit, méghozzá nem azért, hogy ezt a pénzt a piacba pumpálja, hanem hogy felállítson egy alapot, amelyet „támogatási mechanizmusnak” hívunk. Akárhogy is legyen, úgy tűnik, hogy egy ilyen ötletnek még nem jött el az ideje, legalábbis addig nem, míg Merkel asszony uralkodik Európa fölött.

Ki kell azonban újra emelnünk a tényt, hogy az Európai Unió arra kényszerül, hogy új rendszereket és értékeket hozzon létre, kedvezőtlen körülmények között.

A monetáris unió bevezetése átfogó gazdasági irányítási stratégia és tagállamok közötti koordináció hiányában kockázatos volt, amelyet a gyakorlatban kellett tesztelnünk, és általános irányelvek szerint működött. Most elérkezettnek látom az időt arra, hogy az Unió merészebb döntéseket hozzon, és meghozza a szükséges strukturális változtatásokat.

Mint mondtam, természetesen alapvetően támogatjuk a Tanács döntéseit az európaktummal kapcsolatban és úgy gondoljuk, hogy az euró még mindig egy jó valuta. Nemcsak azt kell azonban biztosítanunk, hogy elérjük az euróövezet stabilitását, hanem azt is, hogy magas szintű növekedést és versenyképességet érjünk el Európában, és hogy növeljük és fenntartsuk a munkahelyek számát polgáraink számára, különös tekintettel a fiatalokra. A fiatalokra kell összpontosítanunk.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Peter Martin (NI).(DE) Elnök asszony! 500 000 közvetlen választóm nagy többségéhez hasonlóan buzgó Európa-pártiként nagyon nehezen tudom elfogadni ezt a kínos helyzetet, amelybe hozta magát. Egyrészt szükségünk van a stabilitásra, és tennünk kell valamit, hogy szembeszálljunk a spekulációval; másrészt ez újabb drámai példa az Európai Unió demokratikus deficitjére. Ez az eljárás inkább emlékeztet szükséghelyzetben meghozott jogszabályokra, mint arra, amit egy haladó Európában látni szeretnénk. Ezért természetesen határozottam támogattam a 34. módosítást, amelyet a baloldal terjesztett elő, és amely a Szerződés rendes felülvizsgálatának alkalmazását kéri. Valahányszor szükséghelyzet áll fenn, mindig sikerül úgy intézkednie, hogy valójában csak tovább növelje a szakadékot a polgárok között.

Ezenkívül szeretném megragadni az alkalmat, hogy részemről erőteljesen elutasítsam, ahogyan Schulz úr a Házban viselkedik.

 
  
MPphoto
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE).(ES) Elnök asszony! Az észak-afrikai válság most próbára teszi a Lisszaboni Szerződésben kidolgozott mechanizmusokat.

Tegnap, mikor a főképviselő megjelent a Külügyi Bizottság előtt, az Európai Unió beavatkozásának pozitív aspektusait emeltük ki: Ashton bárónő közleményét, amely különbséget tesz a rövid, közép- és hosszú távú beavatkozás között; az ENSZ BT 1970. számú határozatának gyors alkalmazását; a készséget az Arab Ligával való tárgyalásra; és az európai tanácsi ülést.

Nem méltánytalan azonban azt mondani, hogy még mindig vannak bizonyos kérdések az európai közvélemény, és így polgáraink részéről is.

Tanácsi elnök asszony! Verhofstadt úrnak teljesen igaza van. Hogy lehet az, hogy napjainkban a négy tagállam, amelyek az ENSZ BT tagjai, nem egy álláspontot képviselnek, hanem ellenkezőleg, különbözőképpen szavaznak?

Hogy lehet, hogy napjainkban arról kell vitáznunk, hogy az ENSZ határozatát alkalmazza-e az Unió, a NATO vagy a nemzetközi koalíció, amikor ugyanazokról a forrásokról beszélünk, amelyek ugyanazoktól az adófizetőktől származnak, ugyanazokról a hajókról és bevetésükről, ugyanazokon a hadszíntereken?

Világos, hogy még mindig sokat kell fejlődnünk a megfelelő koordináció elérése érdekében, és sokat kell fejlődnünk a döntéshozatali folyamatok terén is.

Van egy híres filmidézet, amely így hangzik: „Nekünk megmarad Párizs.” A vita közben valaki azt mondta, hogy az Európai Unió meggondolatlanul reagált. Franciaország abbéli bátorsága, eltökéltsége és következetessége nélkül – és ezt így kell megfogalmazni –, hogy felismerjék a felkelőket, a Biztonsági Tanácshoz küldjék a külügyi és európai ügyekkel foglalkozó minisztert, összehívják az Elysée-beli csúcstalálkozót és alkalmazzák a határozatot, Ashton bárónő, Kadhafi tábornok csapatai már Bengáziban lennének.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D).(BG) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék egy kicsit jobban összpontosítani azon égető problémák egyikére, amelyeket holnap fogunk tárgyalni, nevezetesen a líbiai helyzetre.

Képviselőtársaimnak igazuk van, mikor azt mondják, hogy az utóbbi napokban úgy tűnik, teljes káosz, vagy legalábbis az előreláthatóság hiányának érzete alakult ki az Európai Unió, és különösen a tagállamok döntéseit és viselkedését illetően. Főleg úgy, hogy néhány ország csatlakozik a koalícióhoz, majd felhagy a részvétellel, lehetetlen megegyezésre jutni a NATO-n belül.

Ez nemcsak partnereink körében teremt jelentős bizonytalanságot afelől, hogy tudjuk-e világosan, alapvetően mit és hogyan akarunk elérni, hanem az európai közvélemény számára is problémát okoz, mert nem bízhat benne, hogy az Európai Unió és tényleges vezetői eleget tesznek kötelességeiknek partnereinkkel szemben a mediterrán térség déli részén.

Nagyon szeretném, ha az elkövetkező napokban az Európai Tanács egyértelmű, ésszerű döntésekkel állna elő Líbiát illetően, de nemcsak Líbiát illetően, hanem más országok esetében is, amelyekben hasonló a helyzet, mint például Bahreinben, Jemenben és bizonyos mértékig Szíriában. Valahogy elfelejtjük, hogy amit Líbiában teszünk, azt annak fényében is fogják értékelni, hogy hogyan viselkedünk a régió többi országával szemben.

Szeretném, ha az Európai Tanács egyértelmű döntéseket hozna azt illetően, hogy az Európai Unió mit akar megvalósítani Líbiában, ami azt is tisztázni fogja, nagymértékben, hogy hogyan fogjuk ezeket a célokat megvalósítani. Úgy hiszem, világosan meg kell értenünk, hogy a líbiai helyzet a szomszédos országok számára is komoly következményekkel fog járni, ha a jelenlegi helyzet sokáig nem változik.

Készen kell ezért állnunk, nemcsak arra, hogy segítséget nyújtsunk mind Egyiptomnak, mind Tunéziának, a humanitárius helyzet kezelésében, hanem arra is, hogy gazdasági és anyagi támogatást nyújtsunk számukra szó szerint az elkövetkező napokban, hetekben és hónapokban, mivel a líbiai helyzet mindkét ország gazdasági helyzetére hatással lesz.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE).(DE) Elnök asszony! Itt már elhangzott, hogy nem az euró került válságba, hanem a tagállamok, amelyek eladósodtak. Ez a válság gyökere – a felelőtlen eladósodás, amely már évek óta zajlik. Ennek kell most véget vetnünk. Ezért helyénvaló, hogy az európai stabilitási mechanizmusnak szigorúnak kell lennie. Ezért helyénvaló az is, hogy ez történt a segélycsomagok esetében is. És ezért helyénvaló, hogy Írország nem kap kamatlábcsökkentést.

Ennek az eladósodásnak véget kell vetni. Ismét hallottam a szociáldemokratáktól, hogy van különbség jó és rossz adósság között. Természetesen a befektetés nem ugyanaz, mint a fogyasztás, de egy bizonyos ponton már a jó adósság is rossz adóssággá válik. Tisztességesnek kell lennünk a jövő generációival szemben, fenntartható állami költségvetésre van szükségünk – és akkor az euró majd újra stabilizálódik.

Az európaktum nagyon kevés közösségi módszert foglal magába. Ez már elhangzott, és igaz is. Egyetértek vele.

Végezetül Líbiáról szeretnék szólni. A Tanács támogatta az 1973-as számú határozatot. Most a jövőbe kell tekintenünk. Egyetértek Salafranca Sánchez-Neyra úrral abban, hogy Franciaország nagyon jól szerepelt. Ha azonban Törökország is meghívást kapott volna az Elysée-beli csúcstalálkozóra, nem lennének ezek a problémáink a NATO-ban, és mindnyájunknak sokkal könnyebb dolga lenne. Remélem továbbá, hogy az ideiglenes kormány újonnan kinevezett vezetője hamarosan meglátogat bennünket itt, Európában.

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (ECR).(PL) Elnök asszony! Az összes cél – amelyeket az eurócsoport kitűzött maga elé, és amelyek néha teljesen indokoltak – a tagállamok gazdaság-, szociál- és adópolitikájának segítségével sikeresen megvalósítható. Felmerül a kérdés tehát, hogy miért módosítjuk ma a Szerződést ilyen sebességgel, hogy mindezen hatásköröket – részben legalábbis – uniós szintre helyezzük át?

Úgy gondolom, erre két válasz van. Mint mindig, meg akarjuk osztani a felelősséget népszerűtlen döntéseinkért az Európai Unióval, vagy pedig egyszerűen ki akarjuk használni a lehetőséget, talán a reformok ürügyén, hogy nagyobb befolyást adjunk Brüsszel kezébe. Kétlem, hogy ezzel elérjük a kívánt hatást, tekintve, hogy az eurócsoport legtöbb tagállama nagyobb államadóssággal és kevésbé fejlett adórendszerrel rendelkezik, mint a többi tagállam.

A vita fölött természetesen ott lebeg a kétsebességes Európa veszélye. Figyelmeztetni szeretném azokat, akik sietni akarnak. Az egyforma sebességen túl természetesen még a megfelelő irány is fontos. Nagy sebességgel haladni, de a rossz irányba – így csak még nagyobb lesz a katasztrófa. Legalábbis én ezt látom Európa útjain.

 
  
MPphoto
 

  Miguel Portas (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony! A portugál parlament ma el fogja utasítani a negyedik stabilitási programot, amelyet a portugál kormány 12 hónap alatt előterjesztett. A portugál parlamenti képviselők többsége a csomag tartalma miatt fogja elutasítani a programot, de azért is, mert úgy terjesztették elő Brüsszelben, hogy Portugáliában még nem fogadták el, nem tárgyaltak róla, sőt, nem is tudtak róla.

Ez az oka első kérdésemnek a magyar elnökséghez: e tapasztalatok fényében szándékozik-e megvédeni, partnereivel együtt, az ilyen dokumentumok előzetes parlamenti jóváhagyásának kötelező jellegét vagy nem?

Második kérdésem a következő. Holnap dönt a Tanács a 2013 utáni finanszírozási mechanizmusról, a jelenlegiről azonban nem árul el semmit, pedig ez érdekelne minket igazán. Azzal, hogy Portugáliában előrehozott választások lesznek, az államadósság és a kamatlábak ugrásszerűen meg fognak nőni. Mit tesz a Tanács annak érdekében, hogy megakadályozza a spekulációt a portugál államadósságra? Kérem, ne mondják, hogy ez a portugálok baja, hiszen a megszorítások is az Önök döntésének következményei.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder (EFD).(NL) Elnök asszony! Tegnap délután a főképviselő a Külügyi Bizottságban jelezte, hogy kézzelfogható segítséget kíván nyújtani az „új Egyiptom” kezdeményezés keretein belül, a nagyszabású lakáshiány megoldásában. Senki sem maradhat közömbös, aki egy kicsit is ismeri, milyen társadalmi és gazdasági nyomorban kell élnie az egyiptomiak nagy többségének. Európának őszinte empátiát kell mutatnia.

Ezért üdvözlök minden olyan erőfeszítést Európa részéről, amely az egyiptomi életkörülmények javítására irányul. Természetesen most, amikor az ország Mubarak elnök távozása után bizonytalan változáson megy keresztül és most, amikor úgy tűnik, Kairó egyenes úton halad a pénzügyi és élelmezési válság felé. Véleményem szerint az Egyiptomnak nyújtott európai segélycsomagot kétszer akkora erőfeszítésnek kell kísérnie a Tanács részéről.

Az új Egyiptomban minden polgárnak, vallására való tekintet nélkül, egyenlőnek kell lennie a törvény előtt, mindenkinek egyenlő jogokat kell biztosítani. Kairónak továbbá be kell tartania, sőt, tovább kell fejlesztenie a békeszerződést, amelyet Izraellel kötött. Ha ezt a két feltételt felállítjuk, az új Egyiptom külső és belső stabilitása is megerősödne.

 
  
MPphoto
 

  Barry Madlener (NI).(NL) Elnök asszony! Már azt hittem, megfeledkezett rólam. Köszönöm, hogy megadta a szót. Stabilitási mechanizmust vezetünk be és állandó támogatási alapot állítunk fel, amelyet az átlagembereknek kell fizetniük, akik ezért nem kapnak ingyen ajándékot. A kedvezményezettek azonban ingyen ajándékot fognak kapni. Innentől fogva jutalmazzuk a csalást, azokat, akik megszegik ígéreteiket és azokat, akik meghamisítják a statisztikákat.

Tíz évvel ezelőtt a Stabilitási és Növekedési Paktumot azzal az ünnepélyes ígérettel írtuk alá, hogy segítségével majd rendben tartjuk az állami költségvetést. Ezt a paktumot megszegte Németország, Franciaország, Görögország és mások. A főbb hiányokat nem oldottuk meg. Most mégis ismét ünnepélyes ígéreteket teszünk, hogy az új paktum valóban működni fog. Most már Brüsszel fogja eldönteni, hogy a hollandok mennyit kereshetnek, mikor mehetnek nyugdíjba, és mennyit kapnak kézhez a nyugdíjukból. A számlát ismét az adófizető rendezi, azok az emberek, akik semmit sem kapnak ingyen.

Elnök asszony! Az állandó alap csak egy drága játék, amely lehetővé teszi a politikai elit számára, hogy elkendőzze a tényt: néhány ország nem megbízható a monetáris unióban. Vannak olyan országok, akik élvezni akarják az euró előnyeit, de nem akarják megosztani a terheket, országok, amelyek nem tartják rendben pénzügyeiket. Ezeknek az országoknak, elnök asszony, ki kellene lépniük az eurózónából. Ez az egyetlen kiigazítás, amelyet meg kellene tennünk a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nem szabadna, hogy a sokszorozódó felkelések a mediterrán régió déli részén elvonják a figyelmünket a középtávú gazdasági és egyéb céljainkról, amelyeket már régen kitűztünk magunk elé. A nemzetközi zavargásoknak ehelyett fel kellene gyorsítaniuk gazdasági növekedésünk tempóját. Üdvözlöm, hogy az EU 2020 stratégia bevezetéséről hamar meghozzuk a döntéseket, már az eheti ülésen.

Nem tudjuk, hogy a líbiai konfliktus után mi fog történni, de abban biztosak lehetünk, hogy már semmi sem lesz ugyanaz. Európának ezért nagy szüksége van egy intézkedéscsomagra, amellyel lehetővé teszi a tagállamok gazdaságainak, hogy lélegzethez jussanak, mielőtt egy új, bizonytalan korszakba lépnek át. A legnagyobb kérdés azonban mindenképpen a mediterrán régió helyzetével kapcsolatos. Egy esetleges háború a térségben a lehető legnagyobb katasztrófa, amit a jelenlegi helyzetben elképzelhetünk. Azok az országok, amelyek úgy gondolták, hogy a jelen körülmények között elengedhetetlen tenni valamit, bölcsen cselekedtek, azonban az Unión belüli ellentmondás változatlanul megvan: úgy tűnik, az Unió kissé tanácstalan, ha nem inkább megosztott azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tenni.

A magyar elnökséghez fordulok tehát: a Parlament és én is úgy hiszem, hogy a Bizottság közel áll ehhez az elnökséghez, amelynek a kezében van a lehetőség, hogy ezt a válságot olyasvalamibe fordítsa át, ami nem ássa alá az Európai Uniót.

Miénk ez a hatalmas felelősség, hogy a jelenlegi válságot termelési lehetőséggé alakítsuk át, hogy olyan külpolitikát folytassunk, amely érdemes arra, hogy helytálljon ebben a világban. Felelősségünkkel, kétségeinkkel és hibáinkkal nagy horderejű események küszöbén állunk, és úgy gondolom, hogy teljes felelősséget kell vállalnunk, biztosítva, hogy a Tanács által holnap és holnapután hozott döntések ésszerűek, de mindenekelőtt, bátrak legyenek. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Edite Estrela (S&D).(PT) Elnök asszony! A portugál parlamentben már elhangzott, hogy sajnálatos módon lehet, hogy összeomlik a portugál kormány. Ha megbukik a kormány, ennek az ellenzéki pártok által kiváltott politikai bizonytalanság lesz az oka, mivel nem támogatták a következő megszorító csomagot.

Igaz, hogy ez már a negyedik megszorító csomag volt négy hónap alatt. Nem azért, mert az előzőeket nem tartották be; betartották őket. Inkább azért, mert a kívánt feltételek a piacok úgynevezett igényeinek való kiszolgáltatottság miatt kedvezőtlenebbé váltak. Portugália költségvetésének végrehajtásáról szóló áttekintésben január és február hónapokban többletet jegyeztek fel, 3%-os költségcsökkentéssel és a bevételek 11%-os növekedésével.

Elégedettek azok a politikai erők, amelyek ezt a politikai válságot a kormány által előterjesztett és az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Központi Bank által támogatott megszorító intézkedések elutasításával létrehozták. Ez az elégedettség azonban politikai meggondolatlanság csupán, mivel ez szörnyű helyzet egy adóssággal küszködő, euróövezetbeli ország számára. Szörnyű az országnak, igazságtalan a portugál emberekkel szemben, és csak még egy csapás a közös valutának.

Nem csupán egy válságot élünk meg az euróövezetben, hanem az euróövezet nagy válságának kellős közepén vagyunk. Szeretném feltenni a kérdést portugál képviselőtársaimnak, mi a javaslatuk? Áprilisig az összes tagállamnak be kell adnia takarékossági tervét. Szüksége van további megszorító intézkedésekre Portugáliának, hogy csökkentse a hiányt és az államadósságot, hogy a hiány 2012-re 3%-ra, 2013-ra pedig 2%-ra csökkenjen? Nem hajlandóak tárgyalni, de nem ajánlottak alternatívákat. A tárgyalás elutasítása nem megoldás, hanem probléma, amely újabb áldozatokat fog ráerőltetni a portugál emberekre.

 
  
  

ELNÖKÖL: Miguel Angel MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez (ALDE).(FR) Elnök úr! A Tanács következő ülése talán az utolsó lehetőség Európa vezetői számára, hogy felidézzék, Európát azzal a céllal hoztuk létre, hogy megőrizzünk bizonyos értékeket és közösen cselekedjünk, amikor alapvető kérdések forognak kockán. Amikor egy ország lakossága ráébred, hogy vérengző vezetőnek van kiszolgáltatva, az egy alapvető fontosságú kérdés.

Franciaország és az Egyesült Királyság erőfeszítéseinek köszönhetően elfogadtunk egy állásfoglalást. Sikerült megakadályoznunk, hogy Kadhafi tábornok elérje Bengházit. Az egységes fellépés hiánya Európában azonban aggodalomra ad okot. A Tanács holnapi ülésén határozott jelzést kell küldeni, támogatni kell a folyamatban lévő intervenciót, el kell ismerni a líbiai felkelőket támogatásuk érdekében, és még jobban el kell szigetelni Kadhafi tábornokot, hogy ez a rendszer megbukjon.

Alapvető kérdések forognak kockán, ha megnézzük, hogy mi történik Bahreinben, Jemenben és Szíriában. Az erőszakhullám újbóli fellángolása a Közel-Keleten szintén rendkívüli jelentőségű.

Mi, az Európai Parlament elvárjuk az EU vezetőitől, hogy addig cselekedjenek, amíg még nem késő. A történelem mozgásban van Európa jelentős részén. Politikai bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk ezzel a kihívással: pontosan ezt várjuk Európától és az azt irányító emberektől.

 
  
MPphoto
 

  Peter van Dalen (ECR).(NL) Elnök úr! A több milliárd euró értékű holland garancia sarkallta a korábbi pénzügyminisztert, Ruding urat arra a nyilatkozatra, hogy „a költségvetési pokolba vezető út garanciákkal van kikövezve”. Valóban, a biztosított garanciák túl nagyok és túl kockázatosak voltak. Nem fogják segíteni a válság megakadályozását, mert nem jól irányzottak.

A jelenlegi európai válságot azok idézték elő, akik felelőtlenül hagyták az adósságok felhalmozódását és akik nem teljesítették a megkötött megállapodásokat. Ha nem foglalkozunk ezekkel a kulcsproblémákkal, akkor annyi garanciát nyújthatunk, amennyit csak akarunk, de azok akkor sem fognak segítséget jelenteni.

Létezik egy stabilitási és növekedési paktum. Erről már 2004-ben tréfálkozva beszélt Németország és Franciaország. Módunkban állt a paktum megerősítése, különösen automatikus bírságokkal, de mi történik? A bírságok továbbra is a politikai döntéshozataltól függnek. Ez hihetetlen. A német író, Hans Enzensberger jól látta előre, mi fog történni. Megjósolta, hogy a jelenlegi helyzet nyomán a polgárok cinizmussal és megvetéssel fognak tekinteni az európai politikai elitre.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr! Az út, amelyen az Európai Unió vezetői haladnak, elfogadhatatlan, a munkavállalók egyre növekvő kizsákmányolásával, új antiszociális intézkedésekkel, amelyek felerősítik az egyenlőtlenségeket, növelik a munkanélküliséget és a bizonytalan munkahelyek számát, fokozzák a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, ez mind az Európai Unió gazdasági és pénzügyi érdekcsoportjait szolgálja, amelyek nyeresége folyamatosan növekszik.

A válság ürügyén még egy hurkot akarnak tekerni a gazdaságilag törékenyebb országok nyaka köré, felhasználva az európai stabilitási mechanizmus alkalmazására létrehozott feltételeket, hogy a szuverén államokat valójában egyszerű protektorátussá alakítsák át.

A munkavállalók és az emberek éppen ezért ellenzik az ilyen intézkedéseket, ugyanez történt szombaton Portugáliában egy tüntetésen is, amelyen több mint 300 000 ember vett részt, és ez történik ma a portugál parlamentben is, ahol a képviselők többsége bizonyára ugyanezt fogja tenni a negyedik takarékossági csomag kapcsán.

Mindazonáltal, elnök úr, „nem”-et akarunk mondani a nemzetközi erők által Líbiában elkövetett bombázásra is, ahogy „nem”-et mondtunk a régió valamennyi országában – beleértve Líbiát, Bahreint és Jement – küzdő emberek elnyomására.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr! A pénzügyi források felelősségteljes kezelése alapvető előfeltétele a háztartások, a gyártó vagy kereskedő cégek, a régiók, a nemzetállamok és az államszövetségek megfelelő és stabil működésének.

Természetes éppen ezért, hogy ha az Európai Unió tagállamainak egy csoportja egy egységes közös valuta létrehozása mellett döntött, találnia kell egy mechanizmust annak megelőzésére, hogy a populista politikusok nem fenntartható kötelezettségekkel terheljék a közös valutát – adósságokkal, amelyeket a szavazók támogatásának megszerzésére használnak rövid távon. A versenyképességi paktum meghatároz bizonyos paramétereket, amelyeket különösen az euróövezetbeli országoknak be kell tartaniuk. A probléma ugyanakkor ezeknek a jó szándékú szabályoknak a végrehajtását érinti.

Határozottan úgy gondolom éppen ezért, hogy elérkezett az idő az automatikus bírságok alkalmazására az irányításra vonatkozóan meghatározott, közös szabályok betartásának elmulasztása esetén, hogy ezek a bírságok ne váljanak az Európai Tanácson belüli gyanús politikai egyezkedések tárgyává, ahol a kormányok vezetői számos különböző politikai hibáikat egymás bírságainak elengedésével akarják kárpótolni.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Saryusz-Wolski (PPE). – Elnök úr! Két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Először is üdvözölni szeretném az Euró Plusz Paktum létrejöttét, amely örömteli esemény. Egy új szerkezet van kialakulóban, amely szinte egy gazdasági Schengennel egyenlő. Fontos, hogy ez befogadó és nyitott legyen azok felé, akik képesek és hajlandóak a részvételre és nem szabad, hogy kétsebességes Európát eredményezzen. A paktum sajnálatos módon félig lesz nyitott a 136. cikket érintő módosítás révén, ahogy az Alkotmányügyi Bizottságban zajló vita és a szavazás megbukott. Így szól: „Kéri, hogy a stabilitási mechanizmus a kezdetektől fogva legyen nyitott azon tagállamok előtt, amelyek pénzneme nem az euró, azonban részt akarnak venni benne”. Félig lesz nyitott, mert nyitott lesz a kötelezettségvállalások előtt. Nem lesz azonban nyitott azok előtt az euróövezeten kívül, akik a jogokban akarnak részesülni.

Az egységes piac köt össze minket, sokkal inkább, mint az euró. Ez nem az euró válsága, hanem néhány euróövezetbeli tagállam válsága. Bármelyik euróövezeten kívüli ország szembesülhet hasonló költségvetési problémával. Hiányzik a logika és a következetesség.

Néhány szó Líbiáról és a mediterrán térség déli részéről: először is, szeretnék gratulálni saját magunknak – valójában nem az Uniónak, hanem annak a néhány tagállamnak, amelyek az emberi jogok és a demokrácia védelmének szószólói Líbiában. Hálásnak kell lennünk Franciaországnak és vezetőjének, Nicolas Sárközynek a vezető szerepért.

Úgy gondolom, ez a kezdete annak, hogy külpolitikánkban az érdekalapú külpolitika helyett az értékalapú külpolitika felé forduljunk. Két lépést kell tennünk. Át kell alakítanunk szomszédságpolitikánkat és azt a társadalmak és kormányok felé kell irányítanunk, valamint el kell érnünk, amit mi Közép- és Kelet-Európában átmenetnek vagy átalakulásnak nevezünk. Ez vészjelzés továbbá a közös biztonság- és védelempolitika átalakítására, megreformálására és megerősítésére, hogy az Uniót ellássuk közös parancsnoki és katonai kapacitásokkal.

 
  
MPphoto
 

  Liem Hoang Ngoc (S&D).(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A holnapi nap, március 24-e szimbolikus nap lesz. Első lépésként a Lisszaboni Szerződés módosítása miatt lesz nevezetes, ami mellett épp most szavaztunk, és amely lehetővé fogja tenni egy állandó európai stabilitási mechanizmus létrehozását. Ez a mechanizmus lehetővé teszi az Európai Unió számára az első eurókötvények létrehozását, amelyek célja az államadósságok finanszírozása alacsony kamatláb mellett spekulatív támadások esetén.

E tekintetben szégyenletes, hogy a folyamat félúton abbamaradt. A piacok irracionális túláradásának kezelése érdekében a Szerződés felülvizsgálatának lehetőséget kellene biztosítania arra, hogy az Európai Központi Bankot feljogosítsa, hogy ugyanazt tegye, mint amit az Egyesült Államok tesz és visszavásárolja az államadósságot, amikor az átváltási árfolyamok feszültek. A folyamat még inkább befejezetlen, hiszen a szükséges kifizetés a versenyképességi csomag, más néven az európaktum végrehajtása. Ez a holnapi nap második szimbóluma. Ezt a csomagot egyhangúlag támogatja a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank,

Hölgyeim és uraim! Mindannyian ismerik a washingtoni konszenzust: igencsak szerették azt. Nos, március 24-e a „brüsszeli konszenzus” létrejöttének napja. A „brüsszeli konszenzus” a neoliberális dogma elvakult, feltétel nélküli alkalmazása: a közszolgáltatások és a jóléti állam megszorongatása, a bérek megszorítása és a pénzügyi piacok minimális szabályozása.

Hölgyeim és uraim! A Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKB-nak rövid távú a memóriája. Az európaktumnak az irányítási csomagba való transzponálását javasolják, hogy ezáltal megőrizzék rendszerünkben azokat a politikákat, amelyek a gazdasági válsághoz vezettek. Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Írországban és más országokban, a háztartások pénzügyi ágazat által táplált növekvő adósságát nem más, mint a bérek mérsékléséből adódó vásárlóerő válsága eredményezett, amely húsz éve így van. Az eurócsomag sajnálatos módon a bérek megszorításának állandóvá tételét javasolja.

Az államadósságot, ami a gazdasági válság eredménye is, a mindenhol megfigyelhető, értelmetlen adócsökkentések következménye is, amelyet a liberálisok és a konzervatívok támogatnak. Európában a közkiadások nem növekedtek robbanásszerűen: épp ellenkezőleg. A költségvetés és a bérek megszorítása a kamatlábaknak az Európai Központi Bank által már tervezett emelkedésével együtt ki fogja irtani Európában a belső keresletet és az élénkülést a hiány csökkentése nélkül. Holnap a munkavállalókkal együtt a „brüsszeli konszenzus” ellen fogunk tüntetni, ez a harmadik szimbólum március 24-én. Ha nem akarjuk, hogy visszatérjenek a barnaingesekhez hasonlók, akik ellen létrehoztuk Európát, akkor az emberek által megválasztott képviselőknek az emberek oldalán kell állniuk, hogy elítéljék az igazságtalan és egyben hatástalan politikákat.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr! Egy állandó válságkezelési mechanizmus létrehozása Európa számára indokolt abban az esetben, ha a jövőben is lesznek válságok. Egyikőnk sem akar több válságot, ennek ellenére ezek bekövetkezhetnek. Sajnálatos mindamellett, hogy a terv szerint az állandó válságkezelési mechanizmust az uniós intézményeken kívül akarják létrehozni. A mechanizmust a lehető legközelebb kell hozni az uniós intézményekhez, hogy azok ellenőrizhessék annak használatát. Valamennyi bírságot továbbá automatikusan kell alkalmazni és nem megbeszélések és tárgyalások eredményeképp.

Szeretném néhány szóban megemlíteni az úgynevezett külpolitikánkat és Líbiát.

A helyzet Líbiában és a nemzetközi közösségben zavaros. Helyes volt a repüléstilalmi övezetre vonatkozó döntés a civilek védelme érdekében. Az EU is részt vett ebben. Most, hogy a szárazföldi erőket érte támadás, úgy vélem, jó okunk van annak megkérdőjelezésére, hogy ezt a repüléstilalmi övezetet erre a célra hozták-e létre. E tekintetben a dolgok közel járnak a háború küszöbének átlépéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Derk Jan Eppink (ECR). – Elnök úr! Schulz úr szerint a katonai műveleteket túl gyorsan indították el. Épp ellenkezőleg, azok túl későn érkeztek. A nyugat túl sokáig várt. Elszigetelhette volna Kadhafit Tripoliban és lemondásra kényszeríthette vagy megsemmisíthette volna. Abban a helyzetben épp időben voltunk, hogy megakadályozzuk a tömeges mészárlást Bengháziban.

És mit tapasztaltunk? Franciaország és Nagy-Britannia – két nemzetállam – vette át az irányítást. Gratulálok! Németország szemmel láthatólag a keményvaluta és a gyenge hatalom országa. Németországban védelmi miniszternek lenni a legkockázatosabb munka az országban. Törökország mindeközben szemben áll a NATO-val és az USA hanyatlóban lévő hatalom és nézőként viselkedik.

Félek, hogy most – a Balkánhoz hasonlóan – nem tudunk elmozdulni a holtpontról elkötelezett amerikai vezetés nélkül: olyan vezetés nélkül, amelyet sajnálatos módon az Európai Unió nem tud nyújtani. Az egyetlen politikus, aki tudta hogyan kell bánni Kadhafival, Ronald Reagan volt. Reagan mindvégig helyesen cselekedett.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr! Pontosan egy évvel ezelőtt az Európai Unió vezetői és a görög miniszterelnök úgy döntött, hogy Görögország játssza el a gazdasági és társadalmi kísérleti nyúl szerepét. Szélsőséges, antiszociális intézkedések születtek, az államháztartási hiány és az adósság csökkentése, valamint a versenyképesség javításának ürügyén. A kísérlet végén az államadósság épp 150% alatt van, a munkanélküliség 15%-os, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség 30%, az infláció majdnem 4,4%-os és a gazdaság 6,6%-kal csökkent.

Rehn biztos úr! A görög kísérlet sikertelen volt és gazdasági, társadalmi, valamint politikai szempontból egyaránt megsemmisítette a kísérlet nyulat. Az Európai Unió vezetői ugyanezt a sorsot szánják más olyan tagállamoknak is, amelyek igénybe veszik az európaktumot, amely a görög memorandum európai változata. Mi ellenezzük ezt a csomagot, mert nem akarjuk ellehetetleníteni a munkavállalók, nyugdíjasok és munkanélküliek helyzetét.

Rehn biztos úr! A görög memorandum aláírásakor „jó szerencsét” kívánt a görögöknek. Ha következetes a jókívánságait illetően, akkor pénteken vagy szombaton „jó szerencsét” kell kívánnia az európai munkavállalóknak is.

 
  
MPphoto
 

  Hans-Gert Pöttering (PPE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az amerikai politikatudós, Samuel Hantington egyszer megjósolta a civilizációk összecsapását. Ha hittünk volna ennek a jóslatnak, akkor mi magunk is részt vettünk volna a civilizációk összecsapásának előidézésben, egy önmagát beteljesítő jóslat részeként. Mi, az Európai Parlament mindig is az arab államokkal és az ott élő emberekkel való együttműködésért dolgoztunk. Most látjuk, hogy az arab világ lakosai az általunk is képviselt értékek elérésére törekszenek: a demokrácia, a szabadság és a jogállamiság elérésére. Ki gondolta volna néhány héttel ezelőtt, hogy az Arab Liga minket, a nyugati és nemzetközi közösséget kér meg, hogy fékezzük meg a zsarnokot Líbiában? Hirtelen változás van folyamatban az arab világban. Nem követhetünk el semmilyen hibát! Nem lehetünk képmutatóak az arab országok lakosaival szemben, hanem minden lehetséges módon támogatnunk kell őket.

Ma este Tunéziába utazom a Konrad Adenauer Alapítvány nevében, amelynek én vagyok az elnöke, két és fél héttel ezelőtt Kairóban jártam. Szeretném felidézni Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjának szavait, aki azt mondta: „A szabadság oldalán állunk.” Ma azt kell mondanunk az arab világ lakosainak: „Ha ti magatok ezt akarjátok, akkor mi segíteni akarunk azáltal, hogy szolidárisak vagyunk és tanácsokat adunk a demokráciával kapcsolatban, hogy fel tudjatok készülni a választásokra.”

Megdöbbenve értesültük róla, hogy terrortámadás történt ma Jeruzsálemben és sok ember megsérült. A lehető leghatározottabban elítéljük ezt, akárki is felelős a történtekért. Úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy békének kell lennie Izrael és Palesztina között. Ha a szabadság szele fúj keresztül az arab államokon, akkor meg kell ragadni a lehetőséget, hogy békét teremtsünk Izrael és Palesztina között is, hogy Izrael biztonságos határok között létezhessen, továbbá, hogy a palesztin emberek is, akik ugyanolyan méltóságot érdemelnek, mint az izraeliek, biztonságos határok között élhessenek. Ez a mi feladatunk, most hogy ez a jelentős változás van folyamatban az arab világban: hogy az Európai Unió nevében hozzájáruljunk ehhez egységes és határozott módon.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Pier Antonio Panzeri (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A bejelentett intézkedéseken túl, azon tűnődöm, hogy az európai politika elegendő-e. Természetesen időbe telik az Európai Unió számára, hogy kialakítsa a vezető szerepet, különösen a külpolitikában, de amint tudjuk, bizonyos helyzetek kialakulnak és sajnálatos módon nem hagynak elegendő időt számunkra, továbbá gyors cselekvést és előrelátást követlenek meg tőlünk.

Mostanra egyértelművé vált, hogy nem teljesítjük a követelményeket a mediterrán térség, és különösen Líbia ügyeit illetően: fokozottabban kell reagálnunk annak felismerésére, hogy esetleg határozottabb cselekvésekre van szükség annak megértéséhez, hogy mi is történik valójában és összehangolt fellépésre van szükség a mediterrán térség tekintetében.

Valójában mindenki számára egyértelmű, hogyha megnézzük Líbiát, akkor lényeges különbség van a teljes Európa általi közös fellépés és a cselekvésre hajlandó országok által végrehajtott fellépés között, ez a jelenlegi helyzet. Nem, azt üzenem a Tanács és a Bizottság képviselőinek, hogy még nem tartunk itt.

A Tanács nem válaszolt bizonyos kérdésekre és ezt most gyorsan kell pótolnia. Azon tűnődöm, hogy a humanitárius erőfeszítések mellett valóban tudjuk-e, hogy mit cselekedjünk, ha az 1973. számú határozat nem elegendő és ha egyes országok túllépik saját mandátumukat.

Másodszor, szeretném megismerni a Tanács álláspontját a műveleti parancsnokságot illetően: a NATO azt mondta nekünk, hogy technikai szerepet tölt be, de nem nyújt politikai iránymutatást. Valóban úgy gondoljuk, hogy boldogulni tudunk így is, anélkül, hogy az Európai Unió határozottabb és egységesebb hangját próbálnánk kialakítani ahelyett, hogy rásóznánk a munkát azon kevesekre, akik hajlandóak azt elvégezni?

Végül, a folyamatban lévő műveletek, valamint az Arab Ligával és az Afrikai Unióval való kapcsolat keretében, alapvető fontosságú annak megelőzése, hogy beavatkozásunkat végül negatívan értékeljék, és ezáltal bizonytalanságot és veszélyes változtatásokat kockáztassunk. Tisztában vagyunk ezzel? Talán nem teljesen: ezek olyan kérdések, amelyek nem bürokratikus válaszokat, hanem megfelelő politikai válaszadásokat kívánnak meg, elsőként a Tanács holnapi ülésén.

 
  
MPphoto
 

  Olle Schmidt (ALDE).(SV) Elnök úr! Az eurót kritizálók az én országomban azt mondják, hogy a görögországi és írországi helyzet bizonyítja, hogy az euró nem működik. Azt mondják, jobb az euróövezeten kívül maradni. Tévednek.

Tízéves történelme során az euróövezet stabilitást, alacsony inflációt és több millió új munkahelyet teremtett. Az állandó válságmechanizmus abszolút végső megoldásként fog működni abban az esetben, ha egy ország jelentős gazdasági nehézségekkel néz szembe.

Nem az euró a válság kiváltó oka, ahogy azt a biztos úr igen helyesen hangsúlyozza. Épp ellenkezőleg, a közös valuta fontos része a megoldásnak, és egy olyan ország, mint Svédország, eddig a pontig érdekelt a dologban. Nagyon sajnálom éppen ezért, hogy a svéd parlamentben a többség nem támogatja Svédország csatlakozását az európaktumhoz. Ez csökkenti országom befolyását. Ha Svédország az EU belső köréhez akar tartozni, ahogy azt a svéd kormány állítja, azt nem segíti elő, ha az üléstermeken kívül ülünk. Dánia, a dán kormány és parlament támogatja az eurót. Ez Svédország számára is lehetséges kell, hogy legyen.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL).(EL) Elnök úr! A Görög Kommunista Párt elítéli az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a NATO által kirobbantott új illegális imperialista háborút Líbiában.

A humanitárius segítségnyújtásban lévő érdek szégyenteljes képmutatás. Az imperialisták valódi célkitűzése az olaj, a földgáz és az értékteremtő források Líbiában, Észak-Afrikában és a régióban általában véve. Az USA, a NATO és az Európai Unió által tanúsított imperialista agresszió növeli azon kockázatokat, amelyeknek az emberek a régióban általánosságban már így is ki vannak téve. Az új paktum és az eurót összefogó gazdasági kormányzás tömeges munkanélküliséget és szegénységet fog eredményezni. Az európai támogatási mechanizmus a szabályozott csőd és a nemzetek számára biztosított biztonságos fizetésképtelenség mechanizmusa a vagyonos osztály nyereségének védelme érdekében.

Ez az USA szabad világa. Ez a demokrácia és a szabadság Európai Uniója. A valódi dilemma a következő: az emberek vagy a vagyonos osztály fog mulasztást elkövetni? Nem engedhetjük, hogy az emberek fizessenek az imperialista barbárság és kapitalista válság következményeiért. Nem kárhozathatjuk őket állandó munkanélküliségre és szegénységre, éppen ezért arra biztatjuk őket, hogy lázadjanak fel és álljanak ellen ennek az imperialista intervenciónak és harcoljanak modern jogaikért és a növekedés alternatív elérési módjáért, amely a helyi igényeket, és nem a monopóliumok nyereségét szolgálja.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök úr! Először is szeretném felhívni a figyelmet arra az értékre, amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és különösen az ENP képviselőcsoport portugál tagjai a következő Tanácsnak, a megtalált megoldásnak – amely őszintén szólva jobb, mint amire számítottunk –, és különösen kollégáim, Brok úr és Gualtieri úr munkájának tulajdonítanak, akik a Parlament nevében elkészítették a jelentést a Bizottság állásfoglalásaival összhangban, közelebb hozva az alapot valamihez, ami egyértelműen az Unió módszerét követi és távolabb viszi egy kormányközi megoldástól.

Következőként azt akarom mondani valamennyi képviselőtársamnak, akkor, amikor Portugália politikai válságon megy keresztül, hogy a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), amely az ENP képviselőcsoport része, készen áll jövőbeli választások irányítására. Az euróövezetre vonatkozó kritériumoknak megfelelően fogunk irányítani továbbá, teljesítve valamennyi kitűzött célt és ezen túlmenően elvégezzük, amit a Portugál Szocialista Párt (PS) 13 év alatt, ismétlem, 13 év alatt nem volt képes elvégezni.

A szocialista kormány látványos bukást ért el. Mindent, ami Portugáliában történt, a PSD előre látott a 2009-es választások során. Részt vettem abban a kampányban és felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez fog történni. Most éppen ezért vagyunk itt, hogy elmondjuk, minden biztosítékot megadunk az Európai Unió számára és különösen partnereink számára az euróövezetben, teljesítünk minden feltételt, amely megerőltető lesz és áldozatokat fog követelni a portugál emberektől. Most az egyszer azonban lesz egy hiteles személy a kormányban, ellentétben a jelenlegi portugál kormánnyal, amelynek négy stabilitási és növekedési programot kellett létrehoznia, és amely folyamatosan új megoldásokat keres anélkül, hogy hiteles válaszokat tudna nyújtani a piacok számára, olyan választ, amely Portugália és Európa érdekeit szolgálná.

(Az előadó beleegyezett, hogy válaszol a 149. cikk (8) bekezdése szerinti kékkártyás kérdésre)

 
  
MPphoto
 

  Edite Estrela (S&D).(PT) Elnök úr! Csak azt szeretném kérdezni Rangel úrtól, tekintettel arra, hogy itt azt állítja, a következő portugál kormány ugyanazokat a megszorító intézkedéseket fogja előterjeszteni és ugyanazokat a célokat fogja kitűzni, amelyekről megállapodás született Brüsszellel, nem gondolja, hogy infantilis és meggondolatlan dolog politikai válságot provokálni, vajon azt gondolja, hogy Portugália túl nagy árat fog fizetni és ez túl sok áldozatot fog követelni a portugál emberektől? Erre szeretnék választ kapni. Nem a hatalom iránti vágy az oka ennek a magatartásnak?

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök úr! Nagyon szívesen válaszolok, azonban nem akartam egy európai parlamenti vitát a portugál politikáról szóló vitává változtatni. Ha ugyanis Estrela asszony a portugál politikát akarja megvitatni, van erre egy egyszerű megoldás: választások lesznek, jelöltesse magát a portugál parlamentbe és akkor az ellenzékben lehetősége lesz a Portugália számára tervezett politikák megvitatására a Portugál Szociáldemokrata Párttal.

A következőt szeretném azonban elmondani: nem akarunk még egy olyan kormányt, amely két év alatt négyszer bukott meg. Ez lehetetlen, fenntarthatatlan és a piacok szemében nem hiteles: nincs több megoldás a kormányon lévő Portugál Szocialista Párt számára.

(Az előadó beleegyezett, hogy válaszol a 149. cikk (8) bekezdése szerinti kékkártyás kérdésre)

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Elnök úr! Nem lesz módomban feltenni ezt a kérdést a portugál parlamentben, így most közvetlenül Önhöz fordulok: Portugália Európai Néppárti (Kereszténydemokrata) képviselőcsoportja miért nem támogatja ezt a nagyon fontos javaslatot? A teljes euróövezet és az Európai Unió is válságba kerülhet, ha későn születnek meg a határozatok. Miért nem támogatják itt és most a javasolt megoldásokat?

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök úr! A Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD) felelősségteljesen támogatta valamennyi megszorító csomagot, ellentétben az Unió országainak számos más pártjával. Amikor a kormány látványosan megbukott – és nincs további mentsége, képtelen egyetlen eredményt is felmutatni két teljes év után – és a piaci helyzet változatlan marad, a PSD számára nincs más lehetőség, minthogy a megoldást támogassa. A megoldás az új választás, új kormány, új hitelesség Portugália, valamint Európa és az euróövezet számára.

 
  
MPphoto
 

  Simon Busuttil (PPE).(MT) Elnök úr! Két héttel ezelőtt ez a Parlament bátor politikai állásfoglalást fogadott el, amely – többek között – a Líbia feletti repüléstilalmi övezet létrehozását célozza meg. Mindössze egy héttel ezelőtt, amikor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa még nem fogadta el ezt az állásfoglalást, tartottunk egy másik ülést, amely során igen elkeseredettek voltunk Bengházi küszöbön álló bukása miatt és végül a forradalom összeomlása miatt, amely a demokráciáért harcolt Líbiában. Múlt csütörtökön, egy nappal később az állásfoglalást elfogadták és négy nappal ezelőtt hajtották végre.

Elnök úr! Fontosnak tartom, hogy folytassuk ennek az állásfoglalásnak a végrehajtását és továbbra is támogassuk a líbiai embereket, miközben megvédjük őket a további mészárlásoktól és segítjük őket a demokrácia irányába való átmenet során.

Két másik kérdéssel is foglalkoznunk kell. Először is, továbbra is széleskörű humanitárius segítséget kell nyújtanunk a líbiai emberek és különösen a Líbiából Tunéziába és Egyiptomba menekülő menekültek számára. Másodszor, fel kell készülnünk a menekültek lehetséges tömeges kivándorlására az Európa Unió országaiba. Ez végül is nemcsak a mediterrán uniós országok felelőssége, hanem mindannyiunké.

 
  
MPphoto
 

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök úr! Az ENP képviselőcsoport üléstermét ma hivatalosan az Európa Unió egyik alapító atyja, Alcide de Gasperi után nevezték el. Az ő idejében a válság megoldásának kulcsa egy nemzetek feletti megközelítés volt, amely szerint először az európai közös érdekekről gondoskodtak. Azon államférfiak közé tartozott, annak ellenére, hogy a XIX. században született, akik képesek voltak a XXI. századi Európa vízióját kialakítani.

Ahhoz, hogy a mai gazdasági válság folyamatot visszafordítsuk, olyan államférfiúi képességekre van szükség, amelyek nem a következő választásoktól függnek és elsősorban nem a nemzeti üdvözülésre koncentrálnak, hanem a következő generációkra és Európa egészére összpontosítanak. Ami az Európai Tanácsot illeti, üdvözlöm a stabilitási mechanizmus új szövegét, valamint az euróövezet reformcsomagját.

Másodszor, remélem, hogy a versenyképességi csomag hitelesnek fog bizonyulni és az euróövezeten kívüli államokat is vonzani fogja. Fontos, hogy valamennyi kormány jelentős nemzeti ígéreteket tegyen versenyképességi pozíciónk fejlesztése érdekében.

Harmadszor, az egységes piac kapcsán némileg aggódom, hogy ambiciózus célkitűzései alapvetően csökkentek és működési hatékonysága akár szinte teljesen lényegtelenné válhat. Miközben új lépésekről döntünk éppen ezért, bizonyítsuk politikai akaratunkat és hitelességünket az európai együttműködés alapját jelentő négy szabadság, többek között a belső piac és a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása révén.

 
  
MPphoto
 

  Wim van de Camp (PPE).(NL) Elnök úr! Először is, szeretném kifejezni együttérzésemet és részvétemet a Japán emberek felé. Tudom, hogy pillanatokon belül megkezdjük a Japánról szóló vitát, de remélem, hogy az elkövetkező napokban is a Tanács eleget tesz a Japántól a szakértői segítségnyújtásra vonatkozó bármilyen kérelemnek. Gyakran beszélünk a fejlődő országokról, most azonban egy igen fejlett országban lévő katasztrófaövezettel állunk szembe, ahol további segítségre lehet szükség.

A második pont, amiről beszélni szeretnék, Líbia. Nem gondolom, hogy a ma itt elhangzott barátságos szavak, még a Bizottság által elmondottak is meg tudnák változtatni a tényeket, hogy az Európai Unió nincs jelen Líbiában, és jelenleg arra sem képes, hogy megállítsa a városokban kialakult válságot vagy Kadhafi szárazföldi csapatainak cselekedeteit.

Szeretnék gratulálni a francia elnöknek, hogy az utolsó pillanatban biztosította, hogy az Európai Unió valóban képes volt tenni valamit a NATO-val konzultálva, azonban az emberek szenvedése még nem ért véget és bölcs lenne a részünkről, ha mérsékelten állnánk szerepünkhöz. Európa sikeresebb a válság utáni, mint a válság alatti segítségnyújtásban, ahogy azt már korábban is elmondtam.

Végül szeretném megemlíteni az európaktumot. Úgy gondolom, hogy valóban fontos előrelépések történtek. Barroso úr sarokkőnek nevezte a paktumot, azonban nem gondolom, hogy ez a sarokkő teljesen a helyére került volna mostanra, és a következő hónapokban haladást kell elérnünk. Ez nem fog holnapra megoldódni.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Barroso úrhoz hasonlóan én is a gazdasági helyzetre szeretnék összpontosítani, különösen, hogy országom részesül az EU és az IMF kisegítő csomagjából ebben a rendkívüli időszakban. Mindazonáltal új kormány és új remény van Írországban. Legelső beszédében miniszterelnökünk azt mondta, hogy hidakat akar építeni Európában, azt akarja, hogy az ország megálljon a saját lábán és kivegye a részét a munkából – és elkötelezettek vagyunk ezt illetően.

Két dolog van azonban, amelyet mindenképp el kell végeznünk. Először is, a felszámított kamatláb drákói és fenntarthatatlan. Azt szeretnénk, ha ez legalább 1-2%-kal csökkenne. Másodszor, folyamatos finanszírozási biztosítékra van szükség bankjaink számára egészen addig, amíg azok újra működésképesek lesznek. Nem akarunk nyomás alatt lenni a társasági adónk miatt, és különösen nem akarunk előadásokat hallgatni olyan emberektől, mint például Sárközy úr, aki úgy tűnik, nagyon kényelmesen érzi magát a 8,2%-os tényleges kamatláb kapcsán Franciaországban, miközben a mi tényleges kamatlábunk valójában 11,9%. Talán először a saját szemében lévő szálkát kellene megnéznie, mielőtt az Ír-tengerre szegezi figyelmét.

Mi az ellenszolgáltatás? Elsőként életbe lép a megtakarítási csomag, a polgárok bosszúságára és fájdalmára. Másodszor, szükség esetén fontolóra veszünk egy adósságcsomagot, mint amilyen Németországban is létezik 2009 óta. Harmadszor, elgondolkodunk egy független európai költségvetési ügynökség felállításáról. Ez is nagyon fontos, mert nem gondolom, hogy létezik független nemzeti ügynökség.

Azt szeretném kérni Barroso úrtól, akinek most van a születésnapja, és kollégáitól, hogy segítsék Írországot, hogy segíteni tudjon saját magán most ezzel az egyetlen alkalommal és nem fogunk többször segítséget kérni kisegítés formájában.

 
  
MPphoto
 

  Krzysztof Lisek (PPE).(PL) Elnök úr! Üdvözlendő, hogy az Európai Unió vezetői ilyen sokat foglalkoztak az elmúlt hetekben és napokban azzal, hogy mi történt Líbiában és Észak-Afrika más országaiban. Meggyőződésem, hogy ezen intézkedés révén meg fogjuk tudni előzni a civil lakosság lemészárlását, és abban is biztos vagyok, hogy a líbiaiak saját maguk fogják megbuktatni a zsarnokot.

Nem tagadhatjuk ugyanakkor, hogy a belső kihívásokat is meg kell említeni − az Európai Unió és intézményei működésével kapcsolatos kihívásokat, a belső működéssel, a közös külpolitikával és a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos kihívásokat. Az Európai Unió egyes tagállamai között felmerülő nézeteltérések rávilágítanak, hogy milyen messze vagyunk a valódi közös politikára irányuló célkitűzés elérésétől, amely összeegyeztethető a Lisszaboni Szerződés szellemével.

Ez a teljes nemzetközi közösség számára kihívást jelent. Jó, hogy együtt dolgozunk az Egyesült Államokkal és a NATO más tagjaival, jó, hogy párbeszédet folytatunk az Arab Ligával és az Afrikai Unióval, továbbá jó, hogy párbeszéd van köztünk és Izrael között. Úgy vélem, Pöttering úr hangsúlyozott egy nagyon fontos dolgot, mégpedig, hogy ami ma Észak-Afrikában, Líbiában és Egyiptomban történik, nagyon komoly következményeket vonhat maga után, és ezek a következmények hatással lehetnek a békefolyamat jövőjére is. Nem szabad megfeledkeznünk erről a tanácsról és tekintettel kell rá lennünk!

Gondolnunk kell továbbá ezeknek az országoknak a jövőjére és a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására, és nem szabad csak tűzoltóként dolgoznunk, valamint gondolnunk kell azokra az európai országokra, ahol ilyen – baljós– folyamatok előfordulhatnak.

 
  
MPphoto
 

  Michael Gahler (PPE).(DE) Elnök úr! Az Európai Tanácshoz intézett felhívásában Van Rompuy úr bejelenti, hogy munkavacsoránkat a Líbiában és a déli szomszédos országokban történő események számbavételével fogjuk kezdeni. Remélem, hogy senki nem fog ettől megfulladni, de ehelyett egyértelmű – és egyben egységes – üzeneteket kell közvetítenünk céljainkról Kadhafi tábornoknak és a líbiai lakosságnak, ugyanakkor saját polgárainknak is, akiket bosszant az egység hiánya a diktátor hatalomhoz való ragaszkodása ellenére.

Helyesen tesszük, ha kibővítjük feketelistánkat bizonyos emberekkel és befagyasztjuk a líbiai nemzeti olajtársaság számláit. Azt is szeretném látni azonban, hogy az EU és nem a NATO az, amelyik nem feledkezik meg a kapacitással és képességekkel kapcsolatos saját döntéseire, és képes végrehajtani a fegyverembargót a tagállamok haditengerészeti erőinek segítségével. Végtére is ők a szomszédaink. Ha ezt tettük volna, elkerülhettük volna a NATO-ban nemrégiben bekövetkezett, Törökországgal kapcsolatos feszültséget és csökkentettük volna az amerikai szövetségeseinkre nehezülő terhet.

Remélem, hogy az EU humanitárius misszióinak megtervezése nemcsak a háborús menekültek befogadására fog koncentrálni a líbiai határ egyiptomi és tunéziai oldalán, hanem aktív humanitárius segítségnyújtást is fogunk biztosítani Líbia azon részein, amelyek már felszabadultak Kadhafi tábornok uralma alól. Ezt szükségesnek tartom ahhoz, hogy egyértelművé tegyük szándékainkat a Tripoliban lévők előtt.

Görögország kommunista képviselőjének azt szeretném mondani, hogy épp most kaptam a hírt Moszkvából, hogy Sztálin halott. Új irányelvek készülnek a politikai hivatalban, de nyilvánvalóan Ön még nem kapta meg azokat.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(RO) Elnök úr! Úgy vélem mindannyian egyetértünk a Líbiában zajló beavatkozás végső célját illetően: teljes mértékben véget akarunk vetni a Kadhafi rezsim által civilek ellen elkövetett elfogadhatatlan erőszakos cselekedeteknek és bántalmazásoknak.

Úgy gondolom, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973. számú határozatának 8. bekezdése cáfolhatatlan jogi alapot teremt a repüléstilalmi övezet minden eszközzel való tiszteletben tartásának biztosítására, amelynek célja a civilek védelme. Meg akarom említeni ugyanis, hogy az 1973. számú határozat elfogadását megelőzően az Európai Parlament az első egyik olyan nemzetközi intézmény volt, amely sürgette egy ilyen övezet létrehozását a legutóbbi strasbourgi plenáris ülés során.

Az Európai Tanács holnap kezdődő ülésére tekintettel, úgy vélem, két fontos tényező létezik a líbiai intervenció sikerének biztosítására. Véleményem szerint a kulcsszavak a „koordináció” és az „egyértelműség”. Mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés szellemével összeegyeztethető, uniós szintű koordinációra gondolok a humanitárius aspektusok kapcsán. A NATO-val való koordináció is létezik: úgy vélem, hogy cselekvéseinknek ki kell egészíteniük a NATO cselekvéseit. Végül, az Arab Ligával való koordináció is nagyon fontos, mert a folyamatban lévő regionális támogatás alapvető aspektusa lesz a Líbiában végrehajtandó cselekvéseinknek.

Végezetül, egyértelműen elkötelezettnek kell lennünk arra vonatkozóan, hogy véget vessünk a civilek elleni erőszaknak. A helyzet sikeres megoldása nagymértékben az általunk közvetített üzenet egyértelműségétől függ.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt miniszter asszony! Tisztelt Bizottság! A legújabb gazdasági adatok szerint Európa kifelé halad a válságból. Ezt a folyamatot a következő EU-csúcs tovább erősítheti. A hétvégi tanácsülés áttörést hozhat az európai politizálásban, újabb szintre emelve az európai szolidaritást. Az elfogadás előtt álló intézkedéscsomag egyik fontos eleme az a makrogazdasági koordinációs ciklus, az európai szemeszter, melynek első szakaszát a magyar elnökség által elkészített szintézisjelentés zárja. Ez a jelentés azért is fontos, mert lehetőséget teremt arra, hogy a válság utáni versenyképes Unió gazdasági képét megrajzolhassuk. A soros magyar elnökségnek mindezek mellett jelentős szerepe volt abban is, hogy a múlt hét folyamán a hatos jogszabálytervezet-csomag általános irányvonala elfogadásra került, s ennek köszönhetően elkezdődhet a Parlament és a...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D).(HU) Gratulálok a magyar elnökség elmúlt hetekbeli tevékenységéhez. Ez egy igazi sikertörténet. De ez egyben Európa sikere is. Minden adott ahhoz, hogy a hét második felében megrendezendő európai tanácsi ülésen megszülessen a végleges megállapodás az Európai Unió új gazdaságpolitikai keretrendszeréről. Ezzel az egész európai integráció egy új szakaszába léphet. A gazdasági kormányzás megújult keretrendszerében nagyon nagy a mi felelősségünk, az Európai Parlamentnek a felelőssége is, hiszen jó lenne első olvasatban elfogadni ezt a hat jogszabályt. Késlekedés esetében egész Európa veszíthet. Gratulálok Brok és Gualtieri uraknak a mai jelentéséhez. Köszönöm, hogy a Tanács rugalmas volt és az Európai Parlamentet nem csak most...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE).(GA) Elnök úr! Támogatom, amit az ír kormány tesz a kamatláb csökkentésének elérése érdekében az Írországgal kapcsolatos EU-IMF program keretében. Az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy hajlandó támogatni a kamatláb-csökkentést, és reményeim szerint a 27 tagállam konszenzusra fog jutni ennek a kérdésnek a felülvizsgálatát illetően.

– Mind Írországnak, mind az Európai Uniónak érdeke annak biztosítása, hogy adósságunk fenntartható maradjon. Lényeges, hogy az EU pénzügyi támogatási mechanizmusának árképzése megfizethető és igazságos legyen.

Széles körben ismert, hogy egyes országok engedményeket várnak Írországtól a kamatláb-csökkentésért cserébe. Úgy tűnhet, hogy nyomás nehezedik Írországra, hogy növelje társasági adóját például – nincs idő arra, hogy belekezdjek a tényleges adó és a társasági adó közti különbség kérdésébe –

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr! Az Európai Tanács tehát el fogja fogadni a Szerződés módosításáról szóló határozatot az európai stabilitási mechanizmus tekintetében, azonban állítólag segíteni fog az országoknak, hogy az euróövezet tagjai maradjanak. Ez természetesen nem fog sikerülni: nem azért, mert pénz kell a probléma megoldásához, hanem mert a probléma állandó. Ez a mechanizmus megpróbálja majd elérni, hogy hegynek felfelé folyjon a víz!

Egy ország valutájának külső értékének tükröznie kell a valuta iránti keresletet és kínálatot, amelynek természetesen tükröznie kell a látható és láthatatlan export iránti keresletet, valamint a látható és láthatatlan import iránti keresletet, valamint a tőkemozgásokat.

Ugyanaz a valutaérték nem tükrözheti 17 különböző ország gazdasági körülményeit. Messze vagyunk attól, hogy olyan mechanizmusra legyen szükség, amely a sikertelen országokat az euróövezeten belül tartja, olyan mechanizmusra van szükség, amely kimenti abból az országokat. Azok az országok is jobban fognak működni az övezeten kívül átértékelt valutákkal, amelyek sikeresek voltak az euróövezetben.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr! Elengedhetetlennek tartom, hogy az Európai Tanács március 24-i és 25-i ülésein véglegesítésre kerüljön az Európai Unió gazdasági kormányzásának megerősítését célzó hiteles jogszabálycsomag.

E tekintetben a kohéziós politika és a közös agrárpolitika kiemelt terület az Európai Unió új, 2013 utáni költségvetéséről szóló tárgyalások során.

Nélkülözhetetlen, hogy az EU 2013 utáni költségvetésének jelentős részét fenntartsuk a kohéziós politikára annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió teljesítse ambiciózus célkitűzéseit és megfelelő támogatást nyújtson az Európa 2020 stratégia végrehajtására.

A kohéziós politikának ugyanakkor hatékony befektetéseket kell eszközölnie, különösen a stratégiai alap programozása, a célkitűzések tematikus összpontosítása és a végrehajtási szabályok egyszerűsítése révén.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr! Ma jóváhagytuk a Lisszaboni Szerződés módosítását, ami elő fogja segíteni az állandó euróstabilitási mechanizmus létrehozását. Szolidarást tanúsítottunk azáltal, hogy egyetértettünk a Szerződés módosításával és annak felismerésével, hogy nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben vagyunk és nagyon konkrét cselekvéseket kell végrehajtanunk a gazdasági koordináció és felügyelet kapcsán. Ez a mechanizmus és a garanciaalap csak az euróövezet tagjaira vonatkozik, miközben az euróövezeten kívüli országok marginalizálódni fognak, az Európai Unió töredezettségét és a közösségi módszer visszautasítását kockáztatva ezáltal. Az Európai Uniónak éppen ezért nagyobb mértékű szolidaritást kell mutatnia az euróövezeten kívüli országoknak való segítségnyújtás révén is, hogy azok a klub tagjává váljanak, valamint vissza kell szerezni valamennyi döntéshozatali jogot az Európai Unióban, és ezáltal ki kell küszöbölnünk az átmeneti eltérést az EU csatlakozási megállapodásában.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D).(SK) Elnök úr, biztos úr! A Tanács következő ülésével kapcsolatban két kérdésre szeretném felhívni a figyelmet.

Az első, hogy számos intézkedés jellegét tekintve antidemokratikus. A nemzeti parlamentek és az Európai Parlament, mint az egyetlen választott szervek szerepe gyengülni fog és a központi végrehajtó szervek jogkörei erősödni fognak. A szigorú bírságok és automatikus jellegük korlátozni fogja a nemzeti parlamentek gazdasági politikára gyakorolt befolyásának mértékét. Hasonlóan negatívan értékelem, hogy a Bizottság az Európai Parlament bevonása nélkül dolgoz ki jogszabályokat a makrogazdasági mutatókra vonatkozóan.

Másodszor, számos javasolt intézkedés nem eredményes. Hogyan akarja a Bizottság helyreállítani a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást? Olyan politikákat javasolnak, amelyek elfojtják a hazai keresletet és az exportra hagyatkoznak. Szinte biztos, hogy a politikák ilyen jellegű kombinációja nem fogja kivezetni az EU-t a válságból. Antidemokratikus és korlátozó politikák helyett, biztos úr, azt szeretném elmondani…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Elnök úr! A mai rossz hír az volt, hogy a portugál konzervatívok elutasítják ezt a csomagot abban a reményben, hogy új választásokat fognak tartani. Ily módon a teljes euróövezet válságba kerülhet, mert a késlekedés a jelenlegi helyzetben méregként hat. A piacok is figyelik, hogy az Európai Unió képes-e döntéseket hozni.

Nagyon fontos, hogy megoldásokat találjunk. Ez történelmi döntés lesz, mert a koordináció ősrégi rendszerétől elszakadunk, amelyben csak kevesen akarják, hogy koordinálják őket, a kormányzás irányába, amely az európai gazdasági szerkezet teljesen új típusa, és egy jó dolog. Sajnálatos módon a teljes projekt hírnevét elhomályosította Sárközy és Merkel neoliberális...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is hadd köszönjem meg tisztelt képviselőtársaimnak a rendkívül felelősségteljes vitát az Európai Tanács következő heti ülése kapcsán. A Bizottság nevében szeretnék hozzászólni a Líbiával és Japánnal kapcsolatos számos felszólaláshoz, mielőtt a gazdasági kérdéseket érinteném. Ahogy Ön is tudja, a Bizottságnak nincs jogköre a biztonsági és védelmi fronton, azonban az európai válaszadást összeegyeztettük a líbiai határon egyre fokozódó humanitárius válsággal. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973. számú határozata alapján végrehajtott repüléstilalmi övezettel kapcsolatos katonai akció új körülményeket teremtett, amelyeket figyelembe kell venni a biztonságos és hatékony humanitárius segítségnyújtás során azok számára, akiknek szüksége van rá, akár a határokon, akár Líbia területén. Ez új reményeket ébresztett, hogy ártatlan civilek életét lehet ezáltal megmenteni.

A Japánban bekövetkezett eseményeknek ugyan nincsenek azonnali egészségügyi hatásai az Európai Unió polgáraira, fontos azonban az EU nukleáris biztonságra vonatkozó politikáinak, valamint a hatályban lévő készenléti tervek és biztonsági intézkedések felmérése. A Bizottság valamennyi rendelkezésre álló eszközt felhasznál többek között a jövőbeli biztonságra kifejtett hatás vizsgálatára. Véleményem szerint Japán példájából azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a kockázatok valósággá válhatnak, amit lehetetlennek gondoltunk, azt most a tervezés részévé kell tennünk. A nukleáris létesítmények átfogó biztonság- és kockázatelemzésre vonatkozó európai megközelítés maximalizálná az európai szintű hatásokat.

A végső következtetések levonása előtt elengedhetetlen a Japánban bekövetkezett baleset teljes körű vizsgálata, az értékelésnek a legfontosabb kérdéseket kell érintenie, így a földrengésekre, valamint a reaktor hűtésére használt sürgősségi erőforrás támogatására vonatkozó biztonsági követelményeket.

A gazdaságpolitikáról szóló vita is tükrözte annak nagyságát, hogy mi forog kockán az Európai Tanács holnap ülésén, és bízom benne, hogy az innen küldött üzenetek meghallgatásra találnak és figyelembe azokat veszik Európa fővárosaiban. Helyénvaló az az állítás, hogy az Európa Unió jelentős fejlődésen ment keresztül idén márciust követően. A pénzügyi válság, amely gazdasági recesszióvá, majd államadóssággá és bankválsággá alakult, arra kényszerítette Európát, hogy új iránymutatásokat keressen, valamennyi lehetséges opciót megfontoljon és hosszú távú következményekkel járó döntéseket hozzon.

Ahogy Barroso elnök úr bevezető megjegyzéseiben elmondta, egy olyan átfogó stratégiával fogunk válaszolni a kihívásra, amely az Európai Unió erejére, értékeire és intézményeire épül. Ma pontosan olyan kihívásokkal állunk szembe, amelyek érdekében létrehozták az Európai Uniót: hogy összefogás eredményeképp ellenálljon a viharoknak és közös erőfeszítések révén erősebben lábaljon ki a válságból, mint amilyen azelőtt volt.

Több hónapon át tartó nagyon hosszú tárgyalások eredményeképp a gazdaságpolitikára vonatkozó átfogó válasz elemei végül az Unió vezetői előtt vannak, hogy azokról megegyezzenek és elkötelezzék magukat azok iránt az Európai Tanács holnapi ülésén. A tagállamok, és különösen az euróövezet tagállamai valamennyien nagyon elkötelezettek a fokozott költségvetési konszolidáció és a növekedésösztönző strukturális reformok iránt. Jelenleg ez a legfontosabb sarokköve annak, hogy ezt a stratégiát illetően haladást érjünk el.

Másodszor, a Tanács és a Parlament egyaránt megvalósítja arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy véglegesítse a Bizottság gazdasági kormányzásról szóló jogalkotási csomagját a nyár előtt. A megerősített gazdasági kormányzás valóban az általunk adott átfogó válasz sarokköve.

Harmadszor, az állandó európai stabilitási mechanizmus 2013 júniusától kezdődően lép működésbe, 500 millió euró értékű tényleges hitelezési kapacitással. Ennek a döntésnek a nyomán elegendő behatároló hatással rendelkező pénzügyi óvintézkedés fog működni, hogy a legkisebb kétséget is eloszlassa cselekvési kapacitásunkat illetően még a legfeszültebb helyzetekben is.

A Bizottságnak központi szerepe lesz az európai stabilitási mechanizmus műveleteinek működtetésében, és az ESM és az uniós intézmények – köztük természetesen az Európai Parlament – közötti kapcsolat egyértelmű és határozott lesz. Kellő időben kell javaslatot tennünk a Szerződés 136. cikkén alapuló rendeletre, amely meghatározza a politikai feltételesség megállapítására, valamint az országfelügyeletre vonatkozó uniós kerettel való következetesség biztosítására vonatkozó lépéseket.

Végül, de nem utolsósorban, a bankszektort teljes mértékben helyre kell állítani a reálgazdaság, a vállalkozások és a háztartások részére való hitelszolgáltatás megóvása érdekében. A bankok stressztesztjének következő fordulójára a következő hónapokban kerül sor, az eredmények fogják meghatározni az EU bankszektorának szükséges szerkezetátalakítását és lehetséges feltőkésítését. Az eredmények nyilvánosságra hozatala előtt valamennyi tagállamnak határoznia kell, és elő kell terjesztenie stratégiáit, amennyiben azok szükségesek, a veszélyeztetett intézményeik lehetséges szerkezetátalakítására és feltőkésítésére vonatkozóan.

Valóban alapvető fontosságú annak felismerése, hogy ezt a két problémát párhuzamosan kell megoldani, a pénzügyi helyreállítást fel kell gyorsítani, a bankok esetében szerkezetátalakítást kell végezni, és szükség esetén a lehető leghamarabb fel kell őket tőkésíteni. Ez előfeltétele annak, hogy helyreállítsuk és megerősítsük az európai gazdaság iránti bizalmat, javítsuk a bankok erőteljességét és biztosítsuk a gazdasági növekedés fenntartását hitelkínálat révén.

Összefoglalva: amint az Európai Tanács megerősíti teljes elkötelezettségét a válságból való kilábalásra irányuló átfogó gazdasági stratégiánk valamennyi eleme mellett, az Európai Unió jó úton fog járni, hogy idén, 2011-ben megfordítsa a gazdasági hullámokat. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, még kevésbé azt, hogy megpihenhetünk. De jelzi, hogy fel vagyunk készülve arra, hogy szembenézzünk a jelenlegi és a kialakulóban lévő kihívásokkal, továbbá hogy megelőzzük jövőbeli válságok kialakulását.

 
  
  

ELNÖKÖL: Roberta ANGELILLI
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök asszony! Biztos úr! Képviselő hölgyek és urak! Először is köszönöm Önöknek ezt a vitát! Köszönöm, hogy a teremben ülők, illetve a vitában hozzászólók nagy többsége elismerte, hogy szükség van arra a hat elemre, amely a gazdasági válságra az Európai Unió közös válasza lesz, és amelyről reményeim szerint az állam- és kormányfők csütörtökön és pénteken dönthetnek. Ezzel tudunk véget vetni a krízisnek, ezzel tudjuk megalapozni azt, hogy hasonló kríziseknek az előfordulását erősen limitáljuk. Nagyon egyetértek azokkal, akik arról beszéltek, hogy tulajdonképpen nem maga az Unió van válságban, hanem a tagállamok egy része, jó része keveredett egy adósságválságba, egy adósságspirálba. És ez az, aminek véget kell vetnünk. Mindannyiunknak, minden tagállamban ez elsőrendű feladatunk.

Azonban egy Unióban élünk, közös monetáris politikánk van, közös valutánk. Ezért az egyes tagállamok adósságválsága mindannyiunk közös problémája. Ezért van szükség a közös megoldásokra. Elkezdődött egy érdekes vita, aminek a kezelése, azt hiszem ránk vár, amikor elkezdjük a tárgyalásokat immár hivatalos formában is a hat gazdasági-kormányzási jogszabálytervezetről. Ez a jó és rossz adósság közötti megkülönböztetés. Van-e jó adósság? Ez egy nagyon izgalmas vita. Biztos úr alátámasztja, amit mondok, a Tanácsban ezzel foglalkoztunk, és a Tanács nagyon szkeptikus azzal kapcsolatosan, hogy van-e olyan, hogy jó adósság? Itt is egy képviselő mondta, hogy bizony nagyon sok esetben egy jónak induló adósságból egy nagyon rossz adósság lehet.

Folytassuk le ezt a vitát, de én azt gondolom, hogy ha ki akarunk egyszer s mindenkorra keveredni az adósságválságból, akkor a gazdaság ösztönzésére és a növekedés beindítására más utakat kell keresnünk, mint az adósság növekedése. Ne a jövő generációinak a költségére kívánjunk jó befektetéseket eszközölni. És így azt is fontosnak tartom elmondani, hogy ahogy arra Barroso elnök úr is utalt, vannak eszközök a kezünkben: az egységes piac továbbfejlesztése, a még meglévő akadályok lebontása, illetve az Európai Unió 2020-ig szóló stratégiája.

Néhány szó a portugál és az ír helyzetről. Mindannyian tudjuk, hogy ez téma lesz az Európai Tanács ülésén. Én Portugáliáról annyit szeretnék elmondani, hogy március 11-én, az eurócsúcson az állam- és kormányfők üdvözölték a bejelentett portugál intézkedéscsomagot és ezt az Európai Központi Bank elnöke is üdvözölte. Tehát ez már önmagában egy pozitív üzenet volt a piacoknak. Ugyanakkor azt is nagyon fontos elmondanunk, hogy minden intézkedési terv annyit ér, amennyi abból megvalósul. És nagyon fontos, hogy politikai kötelezettségvállalás és egyértelmű támogatás legyen minden vállalás mögött.

Írországgal kapcsolatosan pedig annyit szeretnék mondani, hogy az új ír kormány képviselője az Általános Ügyek Tanácsában hétfőn nagyon együttműködő volt, és nagyon bízom benne, hogy az Európai Tanács ülésén is megtaláljuk a megoldást az ír problémára. Sokan feszegették, hogy közösségi módszer vagy kormányközi módszer, és hogy a Lisszaboni Stratégia is a kormányköziség miatt vallott kudarcot. Én azt gondolom, hogy február 4-e óta komoly utat tettünk meg. Február 4-én a tagállamok egy jó része és sok európai parlamenti képviselő - akivel akkoriban beszéltem - megijedt, hogy hova is indulunk, mi lesz az Európai Unióval, ha kiszervezünk fontos dolgokat. Szerintem rengeteget javult a helyzet, visszatértünk a közösségi módszerhez. Nekünk, elnökségként első perctől az volt a feladatunk, hogy próbáljuk a kiszervezők és a csak közösségi keretben maradók között egy élhető megoldásnak a megszületését elősegíteni.

A magyar miniszterelnök, már akkor, február 4-én azt mondta és kérte, hogy kerüljön be az Európai Tanácsi következtetésekbe egy utalás arra, hogy a szerződésekkel összhangban kell megvalósítanunk az akkor még versenyképességi paktumot is. Én nagyon örülök, hogy elmondhatom, hogy igenis visszatértünk a közösségi módszerhez. Az Európai Bizottságnak, az egyik legközösségibb szervünknek komoly feladata van a hatos gazdasági átfogó válaszunk minden elemében, tehát az Európai Parlament is kapott garanciákat, hogy hozzájut az információkhoz. Tehát igen komoly utat és pozitív irányban tettünk meg. Az európaktum is nyitott, azok a tagállamok, pl. az én országom is, ha majd akar, akkor csatlakozhat hozzá. Nincs zárt klub.

És végezetül egy utolsó felhívás, hogy megismételjem a kérésemet, hogy a lehető legkonstruktívabb szellemben folytassuk majd le a gazdasági kormányzásról szóló hatos jogszabálycsomagnak a vitáját. Mi erre készen állunk és a képviselőknek a jelentéseit, amelyek januárban már készen voltak, azt szeretném elmondani, hogy mi már a tanácsi álláspont kialakításakor is igyekeztünk figyelembe venni.

Líbia és a mediterrán térség. Háború és instabilitás a létező legnagyobb tragédia a régióban élők és az Európai Unió számára. Azt hiszem Mauro képviselő urat idézem és mélyen egyetértek ezzel. Az a lehetőség és feladat áll előttünk, hogy ebből a krízisből egy alkalmat teremtsünk arra, hogy ne fordulhasson elő többet ilyen tragédia a Földközi-tenger térségében. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, én az őszinte beszéd híve vagyok, hogy ez a Parlament ez gyorsabb volt a döntéshozatalban, mint a Tanács. Az utolsó pillanatban sikerült végül is egy olyan akciót létrehozni a koalíciónak, amellyel ugye Bengázinál a beavatkozással nagyon sok ember életét sikerült megmenteni.

Hogy mennyire vagyunk egységesek és mennyire hatékony az Unió közös kül- és biztonságpolitikája? Itt is az őszinte beszéd híve lennék. Nem vagyunk száz százalékosan egységesek. Nagyon sok mindenben azonban meg tudtunk állapodni, ami létfontosságú volt az elmúlt időszakban. Március 11-én, már az akkori csúcsértekezleten egyértelműen leszögezték az állam- és kormányfők, hogy Kadhafinak mennie kell. Hogy fel kell venni a kapcsolatot a bengázi ideiglenes nemzeti tanáccsal. Hogy fel kell szólítani a líbiai hatóságokat, hogy a humanitárius segítséget engedjék be az országba. Már akkor döntöttünk arról, hogy felül kell vizsgálni kapcsolatainkat a déli szomszédsággal. Ennek feltétele a demokratikus változásoknak a megkezdése.

Megállapodtunk már akkor, hogy a pénzügyi támogatást növelni kell a megfelelő feltételek beépítésével, hogy el kell mélyíteni a kereskedelmi kapcsolatokat és segítenünk kell a társadalmi változásokat a térségben. A három M, ugye a Market access, Mobility és Money - ez az a terület, ahol előbbre kell lépnünk. Március 21-én pedig a külügyminiszterek, tehát a CFSP CSDP terület letéteményesei megismételték az elkötelezettségüket. Ekkor már rendelkezésre állt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973-as határozata. Ezt üdvözöltük és üdvözölni tudtuk a párizsi csúcsértekezletnek a döntéseit is, amelynek a végrehajtását meg kell kezdeni. Nagyon gyorsak voltunk a szankciók meghozatalával és leszögeztük eltökéltségünket a civilek megsegítése érdekében.

Talán nem működik tökéletesen a közös kül- és biztonságpolitika, de azt gondolom, hogy nagyon fontos döntések, ha az utolsó pillanatban is, de meg tudtak születni. Köszönöm szépen Elnök asszony!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Belet (PPE), írásban.(NL) Ez a tavaszi csúcstalálkozó döntő fontosságú valamennyi európai számára. Itt fogjuk lefektetni a stabil euró és az európai gazdasági együttműködés mélyreható megerősítésének alapjait. Az előttünk lévő európaktum szerencsére sokkal kiegyensúlyozottabb az eredeti változatoknál. A társadalmi egyeztetés modelljének tiszteletben tartása központi fontosságú a paktum szempontjából. Ennek így kell lennie, mert ez az európai Rajna modell alapja.

Itt az ideje, hogy megtegyük a következő fontos lépést, mert az európai projektet nem lehet egy egyszerű, sivár pénzügyi-monetáris projektté korlátozni. Ez végül hátrányos lenne és az elolvadó Európa népszerű támogatását eredményezné. Jobban, mint valaha, Európának most egy vonzó, új, jövőorientált projektre van szüksége, amely újból lelkesedésre ösztönzi az embereket.

Messzire kell tekintenünk, mert a javaslatok már előttünk vannak. Különösen összpontosítanunk kell a megújuló energiát érintő határokon átnyúló befektetésekre. Ez csak akkor lehetséges, ha megnyitjuk az utat az eurókötvények előtt is. Ez fel fogja pezsdíteni gazdaságunkat, a foglalkoztatást, és a környezetet, továbbá természetesen teljes mértékben megvalósítható a Bizottság 2050-ig szóló ütemtervének számításai alapján. Folytassuk ezen az úton.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (S&D), írásban. – A Tanács következő ülése valóban nagyon fontos. Az elnök, Herman Van Rompuy úr, nyilvános meghívólevelében megjegyzi, hogy „az európai szemeszter új keretében fontos lépésként iránymutatást kell nyújtanunk a nemzeti gazdaságpolitikák számára az Európa 2020 stratégia végrehajtására tekintettel”. Nem szabad kikerülnünk ezt a napirendi pontot, mint gazdasági csomag után következő másodlagos kérdést. Mindenki tisztában van azzal, hogy az európai gazdasági növekedés kulcsa a foglalkoztatás. Az Európa 2020 stratégia célja a 75%-os foglalkoztatási ráta a 20 és 64 év közötti nők és férfiak esetében. Elvileg mindenki tudja, hogy ezt a 75%-os küszöbértéket nem tudjuk elérni a nők munkaerőpiacon való jelentős részvétele és jelenléte nélkül.

Két dolgot kérek éppen ezért a Tanácstól a soron következő ülés előtt. Az első, hogy legyen ambiciózus és határozott a foglalkoztatási iránymutatások kapcsán, különösen a nők foglalkoztatása kapcsán. Másodszor, azt kérem, hogy újra erősítse meg elkötelezettségét az európai célkitűzések és iránymutatások iránt, amelyek lehetővé teszik a nők munkaerőpiacon való jelentős részvételét, különösen a nappali gyermekgondozással kapcsolatos barcelonai célkitűzés, amelyről tudjuk, hogy még messze nem teljesült az EU-ban.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban.(RO) Teljes mértékben szükségszerű az oktatásba, kutatásba és innovációba való befektetés azonnal kieszközölése valamennyi tagállam támogatásával az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében, hogy ezáltal a gazdasági fellendülés valósággá váljon. Az európai polgárok képviselőjeként támogatom Balzani asszony jelentését. Egyetértek azzal, hogy az Európai Uniónak javítania kell pénzügyi forrásain, hogy versenyképes legyen a globális politikai és gazdaság színtéren olyan időkben, amikor a jelenlegi kihívások fokozottabb versenyképességet követelnek meg a globális szereplőktől. Végül, de nem utolsósorban, az erős gazdaság elérése érdekében a foglalkoztatás ösztönzésének alapvető célkitűzésnek kell lennie. Az Európai Uniónak minden területen képzett munkavállalókra, megfelelő szakértelemmel és magasabb szintű produktivitással rendelkező emberekre van szüksége valamennyi ágazatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Niki Tzavela (EFD), írásban.(EL) A következő néhány napban az Európai Tanács véglegesíti az európaktumot. A paktum alapvető célkitűzése a versenyképesség javítása, amely a foglalkoztatás növekedését fogja eredményezni az euróövezet országaiban. A fenti célkitűzés európai szintű elérésének céljából azt javaslom, hogy az Európai Unió tagállamainak szárazföldi és tengeri határainak, valamint a gazdasági határoknak a meghatározását és ellenőrzését foglaljuk bele a paktumba. Ez meg fogja védeni az európai gyártást a keleti, munkaerő-igényes országokból importált hamisított termékektől. Ezeknek az olcsón előállított termékeknek az importja nemcsak illegális, hanem egyúttal akadályozza a piac megfelelő működését is, csökkentve ezáltal az európai vállalatok nyereségét. Ez lassítja a növekedést, valamint csökkenti az európai vállalatok és Európa egészének versenyképességét. Összefoglalva: új ösztönzőkre van szükségünk az Európai Unió tagállamai számára, hogy kizárólagos gazdasági övezeteket alakítsanak ki. Európai garanciára van szükség a teljes európai kizárólagos gazdasági övezetre vonatkozóan, amellyel harmadik országok nem versenyezhetnek.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Nem létezik jó vagy rossz adósság, az államadósság folyamatos növekedését meg kell gátolni. Sajnálatos módon a Tanács nem tudta teljes mértékben végrehajtani a stabilitási és növekedési paktumot. Nem terhelhetjük ugyanakkor polgárainkat további strukturális válsággal. A meglévő államadósság problémáját csak szigorú költségvetési fegyelem megkövetelésével tudjuk kezelni. A tagállamok által a „gyorsított eljárás” alkalmazására vonatkozó elfogadott eljárást vissza kell utasítani, azonban ahogy Gualtieri úr már elmondta, ha egy ellentétes javaslattal akarunk előállni, akkor a lényegre kell összpontosítanunk. Üdvözölnék egy olyan kezdeményezést, amely értelmében Európa 143 atomerőművét azonnal kivennénk a hálózatból, és fenntartható energiaforrásokat használnának helyettük. Hadd mondjak néhány szót a nukleáris létesítményeket érintő közelgő stressztesztek kapcsán: mivel – ahogy az már többször elhangzott – az atomerőművekre vonatkozó részletes biztonsági előírások az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak, nem tudom őszintén támogatni ezeket a stresszteszteket a tárgyalások e korai szakaszában. Az 1986-ban a csernobili atomreaktorban válságszimuláció által előidézett eseményekre tekintettel, nagy aggodalommal tekintetnék ezekre a tesztekre, kivéve, ha azokat az EU vagy egy ahhoz mérhető intézmény végezné, az egyes reaktorok állapotának és terhelési kapacitásának részletes elemzését követően.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Az előadó megpróbált belefoglalni egy bekezdést az Európai Unió decentralizált ügynökségeiről a „Fenntarthatóság és felelősségvállalás az EU 2012. évi költségvetésének középpontjában” című fejezetbe.

Egyetértek a fő elképzeléssel, amely szerint az ügynökségek hozzáadott értéket jelentenek az uniós politikák számára olyan különböző területeken, mint a szakképzés, a környezet, a belső biztonság és a vasúti szállítás. Egyetértek ugyanakkor azzal a véleménnyel is, hogy a költségvetési fenntarthatóság és felelősségvállalás tekintetében az ügynökségek rendszerét még lehet fejleszteni.

Valóban, az ügynökségek feladatai és hatáskörei időnként fedik egymást, és némelyeknek magas működési költségei vannak a pénzügyi és költségvetési szabályok által kiszabott megszorítások miatt. Emiatt lehet a decentralizált ügynökségek kiadásait racionalizálni a megosztott szolgáltatások rendszerén keresztül, beleértve például a költségvetési folyamattal, a pályázati eljárásokkal és a jogi tanácsadással kapcsolatos segítségnyújtást.

Összefoglalásképpen: az utolsó mentesítési eljárás során a Parlament szintén fel akarta hívni a figyelmet a Bizottság és a Parlament decentralizált ügynökségek feletti felügyeletére, a tapasztalatok alapján ezt meg kell erősíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban.(RO) Európának tanulnia kell a Japánban bekövetkezett nukleáris balesetből és gondoskodnia kell a nukleáris biztonság biztosításáról az egész kontinensen. Az energiamix továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik. A nukleáris biztonságot azonban az európai jogszabályok határozzák meg, amelyet felül kell vizsgálni, figyelembe véve a Bizottság által a közelmúltban javasolt, az atomerőművek biztonságosságára vonatkozó vizsgálatokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU nagymértékben függ az energiaimporttól és a tagállamoknak megoldásokat kell találniuk, hogy gondoskodjanak saját energiaforrásaikról. Az EU-nak közös energiapolitikára van szüksége, amelynek a megújuló energia, a hagyományos energiaforrásokra vonatkozó új technológiák és a biztonságos körülmények között előállított nukleáris energia közötti ideális egyensúly megteremtésén kell alapulnia. Líbiát illetően a Tanácsnak létre kell hoznia egy új európai partnerséget a déli szomszédsághoz tartozó országokkal. Ez a partnerség szoros politikai együttműködést is jelent, amely biztosítja ezen országok számára a demokráciára való áttérést. Az Európai Bizottságnak továbbá a lehető leghamarabb be kell nyújtani egy tervet a migrációs áramlások kezelésére, amely figyelembe fogja venni a tagállamok közötti szolidaritást, valamint erősíteni fogja a Frontex műszaki és működési kapacitását. Ez a terv azonban vonhatja el az EU figyelmét a keleti partnerségről.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban.(PL) Épp most hagytuk jóvá a szerződés azon módosításait, amelyek lehetővé fogják tenni az állandó stabilitási mechanizmus bevezetését az euróövezetben. Nagy sikert értünk el azt illetően, hogy egyértelműen támogatjuk a közösségi megközelítés használatát, mint a mechanizmuson belüli együttműködés legfontosabb formáját. Az Európai Bizottság központi szerepe a tagállamok pénzügyi helyzetének értékelési folyamatában jóval biztat a jövőbeli együttműködést illetően, mert megvédi attól az instabilitástól, amely akkor fenyegetné, ha a kormányközi megközelítés mellet döntenénk. Bízunk abban, hogy a Szerződés Európai Tanács általi módosításának elfogadását követően, azt sikeresen fogják ratifikálni a tagállamok, lehetővé téve ezáltal az állandó mechanizmus tervek szerinti létrehozását. A stabilitási mechanizmusnak a Szerződésbe való beépítése csak egy lépés, amelyet az euróövezet versenyképességének javítása érdekében a közelmúltban tettünk. A holnapi ülésen a Tanács az európaktumot is el fogja fogadni, amelyet március 17-én az euróövezet tagállamainak egyik ülésén fogadtak el. Biztos vagyok benne, hogy az állam- és kormányfők megállapodásra fognak jutni és ez a rendszer hatályba fog lépni, lehetővé téve a gazdasági együttműködés fokozását olyan területeken, mint a foglalkoztatás és az államháztartás. Üdvözlendő, hogy az euróövezeten kívüli tagállamok kezdeti félelmei ellenére a paktum nyitva áll valamennyi csatlakozni kívánó tagállam előtt. Ez bizonyos fokig biztosítja, hogy a mechanizmus nem fogja előidézni egy kétsebesség Európa kialakulását.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az Európai Tanács ülésére különleges összefüggésben kerül sor Portugália számára. Az ország gazdasági és szociális válsága eddig nem tapasztalt mélységekbe zuhan az Európai Unió tagjai által kitaposott út miatt, és az általuk diktált intézkedések nemzeti szintű alkalmazása miatt: a regresszív politikák felerősödése, a munkavállalók kizsákmányolása, az egyenlőtlenségeket fokozó új antiszociális intézkedések, a munkanélküliség és a bizonytalan munkahelyek növelése, a fokozódó szegénység és társadalmi kirekesztés miatt. A kormány, az EU-tól érkező nyomás és tetszésnyilvánítás mellett, ebben az összefüggésben terjeszti elő a fent említett megszorító intézkedések csomagját – a negyediket.

Az EU hatásköreit irányítók szándéka egyértelmű: a gazdasági szempontból törékenyebb országok nyaka köré egy újabb, neokoloniális hurkot akarnak kötni, megtámadva szuverenitásukat, az európai stabilitási mechanizmus alkalmazásának előre látható feltételeivel. A főként az irányító országok nagy gazdasági és pénzügyi érdekcsoportjai által élvezett privilégiumok megőrzésének ürügyén, amelyhez számos olyan uniós eszköz hozzájárul, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum, a Gazdasági és Monetáris Unió és az euró. A küszködő portugál munkavállalók ezzel szembesülve szombaton megadták erre a szükséges választ Portugáliában egy nagy nemzeti tüntetés formájában.

 

17. A Japánban kialakult helyzet, ideértve az atomerőművekkel kapcsolatos riasztást is (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a Japánban kialakult helyzetről, ideértve az atomerőművekkel kapcsolatos riasztást is.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék a Tanács nevében részvétet nyilvánítani a japán népnek, azoknak, akik elveszítették szeretteiket, és akiket bármilyen módon érintettek a több mint 10 napja történt tragikus események. Tisztelettel adózom azoknak, akik most bátran és eltökélten küzdenek a szörnyű földrengés, szökőár és nukleáris baleset következményeivel.

Az Európai Unió a japán nép mellett áll ezekben a rendkívül nehéz és emberpróbáló időkben. Máris igen kézzelfogható módon nyújtottunk segítséget Japánnak. Az Európai Tanács már a földrengés napján felszólította a főbiztost és a Bizottságot minden megfelelő támogatás mobilizálására. Működésbe hoztuk a polgári védelmi mechanizmust a tagállamok által felajánlott segítség koordinálásának előmozdítása érdekében.

Az Európai Unió nagyon rövid időn belül reagált a japán kormány segélykérésére. Az Európai Unió továbbra is készen áll a humanitárius és műszaki segítségnyújtásra, valamint minden speciális segítségnyújtásra, amelyet a japán hatóságok megfelelőnek tartanak.

A Tanács nevében külön köszönetet szeretnék mondani Georgieva biztos asszonynak és a főképviselő asszonynak a katasztrófára adott gyors és fokozottan összehangolt válaszért. A Japánban tevékenykedő uniós polgári védelem teljes támogatásunkat élvezi. Az egyes tagállamok is készek igen nagylelkű támogatást nyújtani.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a Tanácsnak majd nyomon kell követnie a japán válság makrogazdasági hatásait. A miniszterek március 15-én az Ecofin-reggelin már előzetes vitát folytattak a témáról.

Nyilvánvaló, hogy egyik legfőbb aggodalmunk a Fukusima Dai Icsi atomerőműben kialakult helyzet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar elnökség, tekintettel az események súlyosságára és azoknak Európára való lehetséges hatásaira, késlekedés nélkül cselekedett, különösen a nukleáris kockázat tekintetében.

Azonnal összehívtuk a nukleáris kérdésekkel foglalkozó munkacsoportot és egy rendkívüli Energiaügyi Tanácsot a Japán helyzet, ill. annak Európára való esetleges hatásainak felmérése, valamint az uniós válaszra való reflektálás érdekében.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács legeslegelső üzenete szolidaritásról és részvétről tanúskodott, valamint arról, hogy készen állunk humanitárius és műszaki segítséget nyújtani. Üzenetünk fontos része a japán nép állhatatosságának és erejének elismerése is, különösen azoké az embereké, akik most is a fukusimai helyzet megoldásán dolgoznak.

Ők a szélsőségesen nehéz körülmények ellenére is állhatatosan folytatják munkájukat. Ennek köszönhetően most már van némi remény az atomerőművel kapcsolatban, bár a helyzet továbbra is súlyos. A fő probléma az, hogy az atomerőmű környékén magas szennyezettséget mértek.

Továbbra is támogatnunk kell Japánt. Számos tagállam részt vesz a segítségnyújtásban vagy bilateriális módon vagy különböző, a Bizottság vagy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által irányított koordinációs mechanizmusok révén. Amint arról a magyar vidékfejlesztési minisztert, Fazekas Sándort a környezetvédelmi miniszterek találkozóján tájékoztatták, a fukusimai atomerőműben történtek jelenleg semmilyen következménnyel nem járnak az EU lakossága számára. A sugárzási szint minden tagállamban normális, és a Japánból importált élelmiszereket megfelelő ellenőrzéseknek vetik alá. A fukusimai atomerőműben történt baleset azonban hatékony uniós választ követel meg.

Ebből a balesetből tanulnunk kell. A nukleáris biztonságra vonatkozó szigorú normák betartása és folyamatos javítása kiemelt prioritás az uniós szabályozók és szereplők számára; a folyamatos javítás elképzeléséből az következik, hogy először is le kell vonnunk a tanulságokat, annak ellenére, hogy a balesetet külső tényezők, nem pedig az erőmű hibás működése okozta. Számos tagállam és ipari szereplő döntött úgy, hogy felülvizsgálja az atomerőművek biztonságát, és ezt természetesen üdvözöljük.

Az energiaügyi miniszterek március 21-i rendkívüli tanácsát követően Fellegi Tamás magyar nemzeti fejlesztési miniszter tájékoztatta Van Rompuy elnök urat az atomerűművek stressztesztjére vonatkozó javaslatról, valamint felszólított más országokat, különösen szomszédainkat, hogy csatlakozzanak ehhez a vizsgálathoz. A teszt konkrét tartalmának és módszereinek kidolgozásakor szem előtt kell tartani a jelenlegi eseményeket és a rendelkezésre álló szaktudást. Ami az értékelés tartalmát illeti, figyelembe véve, hogy minden atomerőműnek megvannak a maga sajátosságai, a teszt esetlegesen a következő területeket foglalhatná magában: árvízkockázat, földrengéskockázat, biztonsági rendszerek és vészhelyzeti eljárások.

Az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja a tagállamok teljes bevonásával és az érintett szereplőkkel konzultálva fogja meghatározni az értékelés módszereit. Nehéz konkrét határidőt kitűzni, de világos, hogy mielőbb lépéseket kell tenni.

Az atomerőművek biztonságának kérdése nyilvánvalóan nem csak az EU-ra vonatkozik. Ezért a szomszédos harmadik országokat is be kell vonni. Az értékelésnek a meglévő és a tervezett atomerőműveket is magában kell foglalnia. Ezenkívül igénybe kell vennünk a nemzetközi szervezetek és szervek (pl. a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vagy más nemzetközi szervezetek, pl. a G20-ak) segítségét abban, hogy más országokat is bevonjunk.

Nagyon fontos, hogy a japán helyzetről világos üzenetet közvetítsünk a nyilvánosság felé. Ezzel kapcsolatban két észrevételt szeretnék tenni. Az első az, hogy az értékelés csak akkor lehet hiteles, ha módszerei és eredményei tekintetében biztosítjuk az átláthatóságot. Másodsorban, bármilyen súlyos is a helyzet Japánban, nem szabad azt a benyomást keltenünk, hogy csak most foglalkozunk a nukleáris biztonság kérdésével. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Európában több mint 25 éve hatályban van egy jogilag kötelező érvényű keret. Ami a konkrét nukleáris kérdést illeti, a Tanács természetesen szorosan figyelemmel fogja követni a fejleményeket, és júniusban mindenképpen vissza fog térni a kérdésre.

Az Európai Tanács ezen a héten meg fogja vizsgálni a japán helyzetet és a tragédia következményeit. Nincs kétségem afelől, hogy állam- és kormányfőink a továbbiakban is ki akarják majd fejezni szolidaritásukat a japán néppel. Az Európai Unió bármilyen támogatásra készen áll, amellyel segíteni tudjuk a japán népet ezekben a nehéz időkben. Még egyszer szeretném elmondani, mennyire nagyra becsülöm a japán nép bátorságát és eltökéltségét.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, a Bizottság hangot adott az Európai Unió japán nép és kormány iránt érzett szolidaritásának. Hangot adtunk mély együttérzésünknek. Hisszük, hogy a japán nép bátorsága és higgadtsága a legnagyobb tiszteletet és csodálatot érdemli.

A megfigyelési és tájékoztatási központ segítségével koordináltuk a segítségnyújtást a közös uniós segítségnyújtás érdekében. Az első közös uniós segélycsomag részeként 13 tagállam ajánlott fel takarókat, matracokat, víztartályokat, sátrakat és higiéniai felszereléseket. További felajánlásokat várunk, és a következő napokban – csütörtökön, azaz holnap, ill. pénteken – a segélycsomagokat Japánba szállítjuk és szétosztjuk. Georgieva biztos asszony személyesen is jelen lesz.

Felajánlottuk azt is, hogy részt veszünk az atomerőműben zajló munkálatokban, de ebben egyelőre nem kérték a segítségünket. Ami az atomenergiát illeti, szorosan együttműködünk a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, és nyomon követjük, értékeljük és elemezzük Japán biztonsági helyzetét. Az atomerőműben történt baleset hatásainak megítéléséhez további információkra van szükségünk. Jelen pillanatban feltételezzük, hogy a japán mérnökök és szakértők, valamint a japán kormány képesek lesznek visszanyerni az uralmat az atomerőmű fölött, és így elkerülhető lesz, hogy a katasztrófa további károkat okozzon.

Felmérjük, hogy nekünk itt Európában milyen tanulságokat kell levonnunk ebből. Ezért múlt hét kedden magas szintű tanácskozást tartottunk, amelyen valamennyi tagállam, valamennyi atomerőművet létrehozó és üzemeltető vállalat, valamint a tagállamok atomenergia-ügyi hatóságai is részt vettek. Fellegi úr hétfőre rendkívüli Energiaügyi Tanácsot hívott össze.

Fel kell ismerni, hogy az atomerőművek tekintetében az egyes tagállamok helyzete és pozíciója között nagy különbségek vannak. Tizennégy ország működtet atomerőművet; ebből 13 országban a hosszú távú energiapolitika része az atomenergia, míg Németországban stratégiát dolgoztak ki a nukleáris energia fokozatos megszüntetésére. Tizenhárom országnak nincs nukleáris energiája, közülük kettő – Lengyelország és Olaszország – jelenleg mérlegeli az atomenergia-termelés bevezetését vagy újbóli bevezetését. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó 20%-os célkitűzés kivételével az energiaszerkezet kérdése a nemzeti törvényhozás és politika hatáskörébe tartozik. Ezt tiszteletben tartjuk.

Európa különböző részeiben nagyon eltérő a helyzet. Európa összességében a villamos energia 30%-át nyeri nukleáris energiából; Ausztriában ez az arány közelít a 0%-hoz, Franciaországban viszont 80%. Van azonban két közös nevező. Az első, amelyre az év folyamán még vissza fogunk térni, az infrastruktúra. Bármilyen irányba is haladjon tovább az energiapolitika, a villamos energia és gáz infrastruktúrájának és tárolási kapacitásának minőségi és mennyiségi fejlesztését gyorsítani kell. A második pedig a biztonság. Általában az ipari létesítmények és az infrastruktúra, valamint különösen az atomerőművek biztonságossága mindannyiunk közös ügye, amelynek az erőművekben dolgozók, az európai polgárok és a környezet érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk.

Ezért javasoljuk annak fontolóra vételét, vajon ésszerű és helyénvaló lenne-e a Japánban történt baleset már ismert okait szem előtt tartva biztonsági ellenőrzést, úgynevezett stressztesztet végrehajtani; vagyis egy, közös normákon és kritériumokon alapuló, rendkívül tesztet, amelynek célja az Európai Unióban működő 143 atomerőmű és az esetlegesen az Európai Unióban a jövőben létrehozandó atomerőművek jelentette kockázat további csökkentése.

A biztonság valamennyi polgár javát szolgálja, függetlenül attól, hogy az adott tagállamban van-e atomenergia, vagy nincs, illetve hogy az atomenergia bevezetését vagy megszüntetését tervezik-e éppen. A stresszteszt olyan speciális területeket vizsgálna, mint pl. az árvizek és azoknak a működésre és biztonságra gyakorolt hatásai, a földrengések és a japán baleset kapcsán szerzett tapasztalatok, a hűtőrendszerek és működésük, az elektromos rendszerek és a lépcsőzetes készenléti elektromos rendszerek kérdése, hogy földrengés- és árvízveszély esetén is több hűtést lehessen biztosítani az elektromos rendszerekkel és készenléti elektromos rendszerekkel. A stresszteszt tartalmazna általános, valamennyi atomerőműre vonatkozó kritériumokat, valamint speciális kritériumokat is a különböző típusú, korú, elhelyezkedésű és különböző földrengéskockázattal, árvízkockázattal és egyéb különböző tulajdonságokkal rendelkező atomerőművek felmérésére. Ennek a különleges felülvizsgálatnak olyan kérdésekkel is foglalkoznia kell, mint a légi katasztrófák, a számítógépes támadások és a terrortámadások.

A Bizottság felajánlja a tagállamoknak, hogy az atomenergia-ügyi hatóságokkal közösen előkészíti és koordinálja a stressztesztet. Ez csak egy javaslat; hogy a tagállamok elfogadják-e, az rajtuk múlik. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy kívánnak-e Európában általános és speciális közös stressztesztet végrehajtani.

Az előző felszólaló említette a szomszédos államokat, amelyek szintén rendkívül fontosak saját biztonságunk szempontjából; ezek közül kiemelném Svájcot, Ukrajnát, Örményországot, Törökországot és az Orosz Föderációt. Hosszú telefonbeszélgetést folytattam az ukrán energiaügyi miniszterrel. Kijelentette és felajánlotta, hogy csatlakoznának egy esetleges uniós általános stresszteszthez. Hogy felhatalmazást kapunk-e egy Európai Unión kívüli stressztesztre, az nagyrészt azon fog múlni, hogy meg tudjuk-e szervezni közösen ezt a tesztet Európában. Ha bizonyos tagállamok nem akarnak részt venni, akkor kisebb tekintélyünk lesz, amikor felajánljuk ezt a tesztet Törökországnak, Ukrajnának, Oroszországnak és Svájcnak, mint akkor, ha valamennyi tagállam közös álláspontot alakít ki erre a fontos biztonsági feladatra nézve.

Az elkövetkező hetekben kidolgozzuk a biztonsági kritériumokat, és örülünk, hogy nemcsak a Parlamenttel működhetünk együtt, hanem valamennyi érintettel: a nem kormányzati szervezetekkel, az energiaügyi vállalatokkal, az alkalmazottakkal, az atomerőművekben dolgozó szakértőkkel és mérnökökkel. Az együttműködés célja, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a kockázatokat, és a lehető legnagyobb biztonságot teremtsük meg. Örülünk, hogy Sarkozy elnök úr a G20-ak találkozóján foglalkozni kíván a témával, és így nemcsak Európa vonhatja le a tanulságokat az atomerőművekre nézve, hanem a világ többi része is.

Így látjuk mi a helyzetet. Szakbizottságai révén örömmel fogjuk tájékoztatni a Parlamentet a további lépésekről – ahogy azt az elmúlt napokban tettük a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban, illetve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban –, és bízunk abban, hogy holnap és holnapután megfelelő támogatást fogunk kapni az Európai Tanácstól itt Brüsszelben.

 
  
MPphoto
 

  Elmar Brok, a PPE képviselőcsoport nevében.(DE) Üdvözlöm az elnök asszonyt, a Tanács soros elnökét és a biztos urat. Hölgyeim és uraim, a természet ismét emlékeztetett minket hatalmára és a mi korlátainkra, valamint arra, hogy ki vagyunk szolgáltatva a természet erejének. Egy ilyen helyzetben természetesen szolidaritást érzünk a japánokkal, amelyet aggodalmunkkal, imáinkkal, de gyakorlati segítséggel is kifejezésre juttatunk. A biztos úr említette, hogy segítséget nyújtunk, hogy próbáljuk támogatni a japán népet, és könnyíteni egy kicsit a helyzetükön. Ez fontos intézkedés, és nemcsak közvetlen segítséget, hanem némi vigaszt is jelent az érintetteknek. Azt is tudom, hogy nemcsak állami szervezetek nyújtanak segítséget, hanem sok európai polgár is készen áll arra, hogy saját pénzéből adakozzon. Csak szülővárosomban, ahol én vagyok a gyűjtés védnöke, 50 000 EUR gyűlt össze három nap alatt, és még mindig érkeznek újabb összegek. A gyűjtés egész Európában folyik. Ez mutatja, milyen széles körű a segítségnyújtás.

Ugyanakkor meg kell állnunk, el kell gondolkodnunk, és nem szabad rögtön belpolitikai célokra felhasználnunk ezt a helyzetet. Az azonban kétségtelen, hogy a nukleáris baleset tapasztalatait meg kell vizsgálnunk, a tanulságokat le kell vonnunk, és végre kell majd hajtanunk a stressztesztet. Biztos úr, remélem, hogy európai szintű stressztesztre fog sor kerülni, mivel ilyen balesetek esetén a határok nem jelentenek semmit. Biztosítanunk kell az egyéb energiaforrások alkalmazásához szükséges infrastruktúra megteremtését, valamint a lehetséges új energiaprojektekkel kapcsolatos kutatások kivitelezését, amelyeknek egyaránt foglalkozniuk kell az éghajlatváltozás, a munkahelyek és a versenyképesség kérdéseivel.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a „járulékos kockázat” szavak ezentúl mást fognak jelenteni. Az emberek már nem hisznek abban, hogy a vállalatok valamennyi szabályozást betartanak, és hogy semmi olyasmi nincs, amit ne lehetne előre megmondani. Japán meg fogja változtatni azt, ahogyan ezekről a dolgokról gondolkodunk, tehát át kell gondolnunk a kiegészítő kockázatok kérdését; új következtetéseket kell levonni, amelyek új megfontolásokat és új politikákat fognak magukkal hozni. Mindezt a szükséges higgadtsággal kell majd megvitatnunk.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök asszony, a világ egyik gazdaságilag és technológiailag legfejlettebb országában humanitárius válsághelyzet alakult ki. Ez mindenekelőtt az érintettek számára jelent óriási tragédiát. Szívfacsaró képeket látunk Japánról. Minden támogatást és minden lehetséges segítséget meg kell adnunk nekik. Ez a katasztrófa rámutat a modern társadalmak sebezhetőségére is. Ami Japánban történt, az a világ más részein, például nálunk is megtörténhet. Még a legszigorúbb biztonsági követelményekkel rendelkező országokban is elégtelennek bizonyulhat a biztonság.

Természetesen nem lehet egyszerűen leépíteni a nukleáris energiaforrásokat. Bizonyos európai országoknak ugyan nincs atomenergiájuk, de a többségük nagymértékben vagy teljes mértékben függ az atomenergiától. Bizonyos országok új atomerőműveket építenek, más országok leszerelik atomerőműveiket. A helyzet tehát, ami a sebezhetőséget illeti, eltér az egyes tagállamokban, ennek ellenére ez mindannyiunk közös ügye, és hosszú távú megközelítést kell alkalmaznunk az energiaellátás terén.

Energiaellátó rendszereinket egyszerűen úgy kell átalakítanunk, hogy csökkenjenek a kockázatok, és hogy a rendszerek kevésbé legyenek egyoldalúak. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy prioritást kapjon a hosszú távon fenntartható és megújuló energiaforrások kutatása, fejlesztése, terjeszkedése és az ezekbe történő befektetés. Európának hatalmas kiaknázatlan forrásai vannak ezen a területen. Ezt kell szembeállítanunk azzal a ténnyel, hogy az új atomerőművek létrehozása még újabb sok évtizedre függővé tesz minket az atomenergiától. Más szóval: a nukleáris energiába történő új befektetések gátolják és késleltetik a megújuló energiaforrások terjeszkedését, mintegy jelzáloggal terhelik meg a jövőt.

Ehelyett most komoly vitát kell folytatnunk a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célkitűzések növeléséről, és mihamarabb döntenünk kell a kötelező érvényű energiahatékonysági célkitűzésekről, valamint az energiaellátásra vonatkozó hosszú távú tervről – a megújuló energiákra történő váltásról. Minden országban szükség van az atomerőművek közös stressztesztjére, utána azonban hosszú távú megközelítést kell kialakítani.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ijesztő képeket látunk a Japán északkeleti részén történt súlyos földrengésről és szökőárról; együtt érzünk azokkal, akik elveszítették otthonukat és szeretteiket.

Természetesen üdvözöljük az uniós segélycsomagot. Fukusimában még mindig dolgoznak az atomerőműben a további sugárszennyeződés megelőzésén. Természetesen az egész Európai Unióban és így Brüsszelben is meg kell vizsgálni a sugárszennyeződést.

Üdvözlöm a Bizottság által javasolt stressztesztet, de úgy gondolom, hogy az nem történhet pusztán technológiai és földrajzi alapon. Két további lépésre is szükség van. Az egyik a biztonsági kultúra, mivel eddig nyilvánvalóan lehetetlen volt előre értékelni a többszörös kockázatokat. A másik pedig az intézményi keret, ideértve a nemzeti szabályozó hatóságok és az atomenergia-vállalatok közötti kapcsolatok felügyeletét is. Ezenkívül a hatóságok nem ellenőrizhetik saját magukat.

Végezetül pedig ki kell értékelnünk a katasztrófa következményeit, és vitánkat az információkra és tapasztalatokra kell alapoznunk. Szükséges lehet a sugárszennyezettség mérése – sőt, én úgy gondolom, mindenképpen szükséges. De egy dolgot világosan kell látnunk: haladéktalanul meg kell reformálnunk energiatermelésünket, és az atomenergia helyett inkább a megújuló energiaforrásokra kell alapoznunk.

 
  
MPphoto
 

  Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, csodálattal adózom a japán népnek, amely bölcsen és tettre készen reagált a természet hatalmas erejére. Nagyon súlyos földrengésről és szökőárról van szó.

Üdvözlöm, hogy biztonsági stressztesztet végezzenek az európai atomerőművekben, ugyanakkor felhívom a figyelmüket, hogy az atomipar már így is a legszabályozottabb és leginkább biztonságtudatos iparág a világon, és hogy a Nyugat-európai Nukleáris Szabályozó Hatóságok Szövetsége (WENRA) bejelentette, hogy az új reaktorok még biztonságosabbak lesznek, mint a jelenlegiek. Hasznos lenne összehasonlítani a szén-, olaj- és hidroelektromos ipar, ill. az atomipar biztonsági adatait az emberéletet követelő balesetek tekintetében.

Elnök asszony, én a Japánra boruló rettenetes felhő fölött látok egy kis napfényt: az országban folyó újjáépítési és helyreállítási munkák, valamint a biztosítási ágazat nagylelkűsége fellendítheti a gazdaságot, és ez a világ többi részére is jó hatással lesz.

Köszönöm a miniszternek és a biztos úrnak az elgondolkodtató észrevételeket. A tagállamoknak és mindenki másnak pedig azt üzenem, hogy nem szabad elbizonytalanodnunk az atomenergiát illetően; nagyon is szükségünk van rá.

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a helyzet természetesen megkívánja, hogy minden lehetséges támogatást megadjunk Japánnak valamennyi rendelkezésünkre álló forrás felhasználásával. Ha egy országban ekkora katasztrófa történik, mint most Japánban, akkor annak az országnak minden segítségre szüksége van. Feltűnő azonban, milyen felületesen dicsérgetjük a japán hősöket. Szerintem eszünkbe sem jut, hogy azok, akiket hősnek nevezünk, mindenkinél jobban tudják, hogy a bőrüket viszik vásárra, azok pedig, akik az atomtűz ellen küzdenek Fukusimában, halálra vannak ítélve. A japánok minden más népnél jobban tudják, mekkora pusztítást tud okozni egy nukleáris katasztrófa. Történelmükre rányomta a bélyegét Hirosima és Nagaszaki. Japánban minden gyerek tudja, milyen következményekkel jár a nukleáris olvadás. Ezt nem szabad elfelejtenünk, amikor Japánról beszélünk. A japánok mindenkinél jobban ismerik nemcsak a jelenlegi borzalmas helyzetet, hanem azt is, ami még csak ezután jön. Rajtuk kívül talán csak az ukránoknak van joguk beszélni erről, akik az elmúlt 25 évben tanúi voltak országuk egy része pusztulásának.

A jelenlegi európai vita számomra arról szól, hogy vegyük tudomásul, hogy saját országainkban is van olyan technológia, amely kikerülhet az ellenőrzésünk alól, megsemmisítheti bizonyos régiók múltját és jelenét, sőt, az atomerőmű közelében és tágabb környezetében élők jövőjét is. És a 25 évvel ezelőtti vitától eltérően vegyük fontolóra ennek politikai következményeit is. Oettinger úr, a stresszteszt ehhez nem elég. Sokkal őszintébbnek kell lennünk, és el kell ismernünk, hogy az Európai Unióban működő atomerőművekben nagyon gyakran kellett szembenéznünk olyan helyzetekkel, amelyek nukleáris olvadáshoz vezethettek volna. Hadd soroljam fel gyorsan: Tihange (Belgium), Civaux (Franciaország), Philippsburg (Németország), Kozloduy (Bulgária), Paks (Magyarország), Brunsbüttel (Németország), ahol hidrogénrobbanás történt, Forsmark (Svédország), Barsebäck (Svédország), Blayais (Franciaország), Krümmel (Németország) – Csernobil óta ezek voltak a legsúlyosabb és különböző okokból bekövetkező esetek, amelyekben a nukleáris olvadás határán álltunk.

Hogyan akarjuk kezelni azt a tényt, hogy bármelyik atomerőművünkben bekövetkezhet nukleáris olvadás? A stresszteszt erre a megfelelő eszköz? Szerintem ez a teszt csak akkor releváns, ha a teszt alapján tervet hozunk létre arra vonatkozóan, mely erőműveket és mely kockázatokat kell elsőként megszüntetni ahhoz, hogy hátat fordítsunk végre ennek a nagyon veszélyes technológiának. Ha a stresszteszt célja az, hogy ismét megnyugtassák a közvéleményt, és azt sugallják, hogy itt Európában soha nem alakulhat ki olyan helyzet, mint most Japánban, akkor szerintem ez a teszt rossz. Egyébként nagyon örülnénk, ha mi is beleszólhatnánk abba, ki határozza meg a stresszteszteket – nem szabad, hogy ezt az atomerőművek üzemeltetői tegyék – és abba is, ki hajtja végre és értékeli ki a teszteket. Az illetékes hatóságok sokszor nem akarják észrevenni az európai erőművekben jelentkező problémákat, és olyan erőműveket engedélyeznek, amelyeket nem lenne szabad átengedni a megfelelőségértékelési eljáráson, ahogy ezt az Euratom is tette például Belene és Mochovce esetében.

 
  
MPphoto
 

  Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(GA) Elnök asszony, a többi felszólalóhoz hasonlóan én is szeretnék részvétet nyilvánítani azoknak, akiket ez a még mindig pusztító katasztrófa sújt. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a japán nép megsegítésére.

Ami a tanulságokat illeti, amelyeket nekünk itt Európában le kell vonnunk, nyilvánvaló, hogy a nukleáris biztonság kérdése most a legfontosabb napirendi pont. Gondolok itt különösen az európai atomerőművekben végrehajtandó stressztesztre. A japán eseményeknek a jövőben komoly következményei lesznek az európai energiapolitikára.

A humanitárius katasztrófa megmutatta, hogy el kell mozdulnunk a nukleáris energiától mentes Európa megteremtésének irányába. Moratóriumot kell bevezetni a nukleáris energiára, és nagymértékű befektetéseket kell tenni a fenntartható és megújuló energia terén. Szükség van a nukleáris biztonsági szabályozórendszer felülvizsgálatára is.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera, az EFD képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretném kifejezni a japán nép iránt érzett részvétemet és csodálatomat, amiért ilyen méltóságról, bátorságról és összetartásról tesz tanúbizonyságot ezekben a nehéz időkben, amikor egy méretét és súlyosságát tekintve példátlan katasztrófát kell elszenvednie. A japán nép magatartása mindannyiunk számára motiváló. A japán nép megérdemli a segítségünket.

A történtekből le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy meg kell erősíteni az európai polgári védelmi rendszert, jobban kell koordinálni a tevékenységét, és nagyobb emberi erőforrásokat és forrásokat kell elérhetővé tenni a számára, hogy katasztrófa esetén gyorsan tudjunk cselekedni.

Ami a nukleáris energiát illeti, hiba lenne most megvitatni ezt a témát, amikor a jelenlegi események érzelmi hatása alatt állunk, mivel ez a téma nagyon fontos, és tárgyalása tudományos megközelítést kíván. Teljesen helyénvaló, hogy szigorúbb biztonsági intézkedéseket akarnak bevezetni a jelenlegi és következő generációs erőművekre nézve, és hogy meg akarják szüntetni a régebbi és kevésbé biztonságos erőműveket, de ahogy Brok úr is mondta, nem szabad a helyzetet politikai célokra felhasználni, és megfontoltnak és gyakorlatiasnak kell lennünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fukusimai régióban a földrengés összedöntött egy gátat, és ez sok áldozatot követelt, mégsem vesszük fontolóra, hogy le kellene bontani a gátakat, és újakat kellene építeni. Ezért felszólítok mindenkit, hogy legyünk megfontoltak, figyelmesek és nyitottak a jövőre.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök asszony, a Japán északkeleti részén található Tóhoku régiót sújtó szörnyű katasztrófa természetesen Európa minden részén részvétet és együttérzést vált ki az emberekből. Az érzéseken túl azonban részt is kell vennünk a mentésben, mivel véleményem szerint Japánban a helyzet még messze nem stabilizálódott. Japán figyelemreméltó ország, rendkívül méltóságteljes, erős és bátor ország, ahol az emberek igen kötelességtudóak, de akárcsak máshol, a bürokrácia itt is meg tudja bénítani az ígéretes kezdeményezéseket.

Ebből a katasztrófából azt a tanulságot is le kell vonnunk, hogy végül is a tengeri úton érkező segítség bizonyult a leghatékonyabb gyorssegélynek. Ehhez természetesen szükség van elegendő és elérhető felszerelésre.

A helyzet még nem stabilizálódott, sokan váltak hajléktalanná, sokan fáznak és éheznek. Véleményünk szerint le kell vonnunk bizonyos következtetéseket ebből a tragédiából. Először is azt, hogy végül mindig megtörténik a legrosszabb. A Titanicra azt mondták, hogy elsüllyeszthetetlen. Azt mondták róla, hogy „az úristen sem tudná elsüllyeszteni”. Vízzáró rekeszei ellenére mégis elsüllyedt rögtön az első útján, mivel a mérnökök nem gondolták, hogy akkora méretű szivárgásra kerülhet sor.

Nos, a legrosszabb mindig megtörténik, földrengés és szökőár egyszerre, a legrosszabb eshetőség. Azonban lesznek még más földrengések is, minden pillanatban bekövetkezhet a nagy kantói földrengés. Lehet földrengés Kaliforniában, Olaszországban vagy a Karib-térségben. Tehát fel kell készülnünk, meg kell erősítenünk a polgári védelmet.

A második és utolsó tanulság pedig az, hogy mindezek ellenére nem szabad pánikba esnünk. Nem lehet egyszerre azt mondani, hogy a nukleáris energiáról és a fosszilis tüzelőanyagokról is le kell mondani, mert a radioaktív csapadék veszélyes, a fosszilis üzemanyagoknál pedig szén-dioxid kerül a légkörbe. Választani kell.

 
  
MPphoto
 

  Sandra Kalniete (PPE).(LV) Elnök asszony, a japán népet hatalmas tragédia érte. Szeretném együttérzésemet kifejezni a szenvedők és halálos áldozatok családjainak és barátainak. A japán nép nemes és higgadt viselkedése ezekben az emberpróbáló időkben igazán tiszteletreméltó, és az egész világ számára példát jelenthet. Japánra hatalmas feladat hárul, az elpusztított területek újjáépítése, amihez jelentős forrásokra lesz szükség, ideértve a kívülről érkező befektetéseket is. Ezért a május 25-re tervezett Európai Unió–Japán csúcstalálkozót felszólítom, hogy hozzon döntést az Európai Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséről. Ennek a megállapodásnak mindkét fél számára előnyösnek kell lennie, egyenlő piaci hozzáférést kell biztosítania a két fél számára, mind az áruk és szolgáltatások forgalma, mind pedig a mezőgazdasági termékek tekintetében. A szabadkereskedelmi megállapodás Japán harmadik nyitásának egyik eszköze lehetne, ahogy a japán miniszterelnök, Kan úr szemléletesen megfogalmazta. A szökőár okozta baleset a fukusimai atomerőműben világszerte komoly aggodalomra ad okot. Tisztelettel és hálával kell adóznunk azoknak a hősöknek, akik életüket kockáztatva dolgoznak az atomerőműben a helyzet stabilizálásán. A japán mérnökök és nukleáris balesetek megelőzésére specializálódott szakértők most egyedülálló tapasztalatokra tesznek szert. Ezeket a tapasztalatokat világszerte hasznosítani kell. A Fukusimában szerzett tapasztalatokat az emberiség szolgálatába kell állítani. Ezen tapasztalatok kell, hogy az atomerőművek tesztelésének és a továbbfejlesztett biztonsági kritériumok kidolgozásának alapját képezzék. Végül szeretném ismét hangsúlyozni, hogy az Európai Uniónak mindent meg kell tennie, hogy segítsen egyik legközelebbi partnerünknek, Japánnak. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Nessa Childers (S&D). – Elnök asszony, két téma merült fel a 12 nappal ezelőtt történt japán tragédia kapcsán. Az első a tragédiára adott japán válasz, amely a városok szerkezeti felkészültsége, a vészhelyzeti egységek gyors reakciója és a japán nép inspiráló kötelességtudata tekintetében példaértékű, és mintaként szolgálhat más földrengésveszélynek kitett országok számára. A második téma, a fukusimai radioaktív kihullás sokkal bonyolultabb.

Japán kétségkívül tanulni fog ebből az esetből, de Európának is le kell vonnia a tanulságokat, és két válaszlépést meg kell tennünk. Az első az EU-ban működő atomerőművek biztonságának minden kétségen felüli biztosítása. Üdvözlöm a stressztesztre vonatkozó terveket, és szeretném hangsúlyozni, hogy a tagállamoknak az atomerőművek biztonságára és a súlyosan mérgező radioaktív hulladék tárolására vonatkozó közös szabályok alapján kell végrehajtaniuk a tesztet. Ez különösen fontos az én kelet-írországi választókerületem számára. Ugyanis Louth megyétől csupán 280 kilométerre, Angliában, a sellafieldi atomerőműben található a legnagyobb mennyiségű radioaktív hulladék.

A második válaszlépés az atomenergia jövőjével kapcsolatos. Nem szabad új atomerőműveket létrehozni. Be kell fektetni a megújuló energia termelésébe és az energiahatékonyság fokozásába, így biztosítva az EU folyamatos és elégséges energiaellátását.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Cornelis van Baalen (ALDE). – Elnök asszony, egyetértek a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjainak, Gollnisch úrnak és Kalniete asszonynak a szavaival, én is tiszteletet és részvétet érzek a japán nép iránt. Le kell azonban vonni a tanulságokat is, tehát ennek a lehetséges nukleáris katasztrófának nemzetközi dimenziója kell, hogy legyen. Teljes átláthatóságra van szükség. Meg kell tudnunk, miért nem követték nyomon a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség figyelmeztetését; nem volt vita erről a figyelmeztetésről. Meg kell tudnunk, mi történt.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondták, hogy közös erőfeszítéseket kell tennünk az újjáépítés terén. Ezért különleges jelentősége van a szabadkereskedelmi megállapodásnak, amelyet mihamarabb meg kell kötni.

 
  
MPphoto
 

  Mirosław Piotrowski (ECR).(PL) Elnök asszony, a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként először is szeretném kifejezni részvétemet és szolidaritásomat a hatalmas katasztrófával szembenéző japán nemzetnek. A katasztrófa csaknem 10 000 emberéletet követelt, 16 000 személyt nyilvánítottak eltűntnek, és ezek a számok még nem véglegesek. A földrengés és a szökőár felfoghatatlan pusztítást végzett. Az anyagi kárt már most 300 milliárd dollárra becsülik.

Bár Japán nem kérte az Európai Unió segítségét, ilyen méretű tragédia láttán nem maradhatunk tétlenek. A legnagyobb aggodalomra a fukusimai atomerőműben történt baleset ad okot. Egyes szakértők szerint a helyzet súlyos, és akár hasonló következményei is lehetnek, mint a csernobili katasztrófának. A magyar elnökségnek és Ashton asszonynak a humanitárius és szakértői segítségre vonatkozó nyilatkozatait a japán kormánnyal szorosan együttműködve mihamarabb meg kell valósítani.

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes (Verts/ALE).(DE) Elnök asszony, a japán Toshiba vállalat és más olyan vállalatok, amelyek atomerőműveket építenek, reklámanyagukban még 14 nappal ezelőtt is azt írták, hogy ők építik a világ legbiztonságosabb atomerőműveit – ennyit arról az állításról, hogy nálunk Európában a lehető legbiztonságosabbak az atomerőművek.

Véleményem szerint ennek a nagyon súlyos és tragikus balesetnek világossá kell tennie, milyen abszurd az, ha az éghajlatváltozás elleni küzdelemben egy lapon említjük az atomerőműveket a szélerőművekkel, az energiahatékonysággal vagy a naperőművekkel. Ráadásul az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák egész koncepciója helytelen. Az összes technológia összes kockázatát együtt kell megnézni. Oettinger úr, lenne Önhöz egy konkrét kérdésem: nem lenne legfőbb ideje, hogy a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervbe bevegyen legalább egy forgatókönyvet, amely legalább megmutatja, mit tudnánk elérni a 100%-ban megújuló energia és az energiahatékonyság kombinációjával? Ez a legkevesebb, amit az európai polgárok joggal elvárhatnak.

A stresszteszttel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy támogatjuk az ilyen teszteket, de mindenképpen kötelező érvényűnek és európai szintűnek kell lenniük. A bankok első stressztesztjét nagymértékben manipulálták a nemzeti hatóságok, bizonyos bankokat nem teszteltek, ezért szükség volt egy második stressztesztre. A második kulcskérdés a „független szakvélemény” kérdése. Lauvergeon asszony az Arevától, Teyssen úr az E.ON-tól, a Bizottság Euratom-tisztviselői, a bécsi nukleáris szakértők és nemzeti nukleáris felügyelő szervek mind elfogultak. Még a nemzeti hatóságok sem fogják beismerni, hogy a hat hónappal ezelőtt kidolgozott biztonsági tesztek már nem állják meg a helyüket. Tehát valóban független szakértőkre van szükség. Ellenkező esetben csak elfogult véleményeket fogunk hallani.

És még egy utolsó megjegyzés. Oettinger úr, én óvatosabb lennék az olyan kijelentésekkel, melyek szerint Sarkozy úr a nukleáris biztonságért folytatott küzdelem bajnoka. Én az Ön helyében körültekintőbb lennék az ilyen kijelentésekkel.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Wils (GUE/NGL).(DE) Elnök asszony, Japánban még mindig fenyeget a nukleáris olvadás veszélye. A fukusimai atomerőmű sugárzása drámaian nő. Ez ismét szörnyű bizonyítéka annak, hogy az atomenergiát lehetetlen ellenőrzés alatt tartani. Ezért követeljük az atomenergia-termelés azonnali leállítását. Az atomenergiából az energiavállalatok profitálnak, de baleset esetén az emberek fizetnek érte nagy árat. Ezért az EU-nak haladéktalanul elő kell írnia, hogy az atomerőművek üzemeltetői kössenek kötelező biztosítást. Minden tagállamban elégséges fedezetet kell biztosítani az egészségkárosodásra, az anyagi és vagyoni károkra. Az Európai Unió nem támogathatja tovább az atomenergiát, az Euratom-Szerződést pedig meg kell szüntetnie. Az adófizetők pénzéből milliárdokat ölnek bele egy veszélyes, óriási kockázatokkal járó technológiába, míg a biztonságos alternatívák, pl. a megújuló energiaforrások alulfinanszírozottak.

 
  
MPphoto
 

  Mario Mauro (PPE).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, úgy vélem, súlyos hiba lenne, ha ez a vita a modern világ kockázatai elleni perré fajulna. Be kell látnunk, hogy a tudomány és technológia lehetővé teszi, hogy tovább, jobb körülmények között és bizakodóbban éljünk. Éppen a tudománynak és technológiának köszönhetően javult az élelmiszer-biztonság, a népjóléti rendszerek és jövőbe tekintő világunk általános körülményei.

Ez a nézőpont persze nem kockázatok nélküli, de ezeken a kockázatokon felülkerekedhetünk, ha képesek vagyunk nap mint nap együttes erővel küzdeni a nemzetközi közösség problémáinak megoldása érdekében. Brock úr különösen pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a dolgokkal való kapcsolatunk titokzatos, ami ráébreszt minket arra, hogy nem tudtunk mindent az uralmunk alá hajtani, hogy bármennyit is fejlődtünk, nem találtuk meg a választ valamennyi problémára, amelyet a természet jelent az emberiség számára? Igen, ez a földrengés pontosan erre hívja fel a figyelmünket. Nagyon valószínű, hogy még nemrég is, vagy például 100 éve Messinában a fejletlen technológia vezetett oda, hogy bár sokkal kisebb földrengés volt, több mint 100 000 ember életét vesztette.

Ez nyilvánvaló üzenetet hordoz a jövőre nézve: a tudomány és a technológia olyan eszközök, amelyeknek teljes mértékű hasznosításához jó politikára van szükség. Ezért az intézményeknek közösen megfelelő politikát kell folytatniuk annak meghatározására, hogy vannak-e jelenleg olyan megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az atomkorszakon, vagy pedig továbbra is hosszú távon számításba kell vennünk ezeket az eszközöket a mindannyiunk számára szükséges fejlődés lehetővé tétele érdekében.

Ma azonban más a feladatunk: segítenünk kell a szükséget szenvedőknek. Erről nem sokan beszélnek ma a Parlamentben, mert mindenki a jövőbeli aggályokról szóló politikai vitával van elfoglalva, amelynek nincs sok köze a napirenden szereplő témához.

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D).(RO) Elnök asszony, a Japánban kialakuló válsághelyzet világszerte aggályokat vet fel az atomerőművek biztonságosságát illetően. Kötelességünk feltenni azt a kérdést, hogy a nálunk működő atomerőművek vajon mennyire megfelelőek és biztonságosak.

Az én hazám Románia, és hazám polgárai jogosan aggódnak a cernavodăi atomerőmű biztonságossága miatt, különösen azért, mert a sajtó újabban számos kétséget megfogalmazott ezzel kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy az emberek nemcsak Romániában, hanem számos más tagállamban is szeretnék tudni, vajon megfelelő módon védve lennének-e egy olyan természeti katasztrófa esetén, amely az atomerőművekre is befolyással lehet.

Németország az elmúlt héten úgy döntött, hogy alapos ellenőrzést hajtanak végre az atomenergiát termelő rendszereken. A japán események fényében teljes mértékben szükségesnek látszik, hogy az Európai Unió egészében sürgősen felülvizsgálják a nukleáris biztonsági helyzetet. Valamennyi tagállamnak szigorúan és teljes mértékben ellenőrzése alatt kell tartania az atomerőműveket.

Az Európai Bizottságnak nemcsak a nukleáris biztonságról szóló irányelv megfelelő alkalmazását kell biztosítania, hanem az adott tagállam illetékes hatóságaival együttműködve megfelelően nyomon kell követnie az atomerőművek állapotát.

A Japánban kialakult tragikus helyzet ismét felhívja a figyelmünket arra, hogy mindent meg kell tennünk a katasztrófahelyzetek kezelését szolgáló gyorsreagálási mechanizmus létrehozására.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE).(FR) Elnök asszony, néhány szót szeretnék szólni Japánról. Először is mindent meg kell tennünk a japán nép szenvedéseinek enyhítésére. A japán nép megérdemli együttérzésünket és szolidaritásunkat.

Másodszor pedig, a két természeti katasztrófán (földrengés és szökőár) kívül még egy harmadik katasztrófa is történt, nukleáris, tehát ember okozta katasztrófa. Ami ezzel kapcsolatban eddig elhangzott, azt egyetlen szóban össze lehet foglalni: hiányosságok. Paradigmaváltásnak vagyunk tanúi, amelyet két kérdéssel foglalhatunk össze: mit kell megváltoztatni, és mit indíthatunk el az energiatermelés megváltoztatásával?

Biztosra vehetjük, hogy ha kifogytunk volna a fosszilis tüzelőanyagokból és az atomenergiából, akkor nagyon gyorsan képesek lennénk pontosabb képet alkotni arról, milyen potenciálok rejlenek a megújuló energiaforrásokban. Az Európai Uniónak újra kell gondolnia ezzel kapcsolatos stratégiáját. Ehhez elképzelésekre, határozottságra és részletes ütemtervre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Bas Eickhout (Verts/ALE).(NL) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni Oettinger úrnak a jó kezdésért. A múlt heti kezdet valóban jó volt, de azóta, úgy tűnik, csak lefelé vezetett az út. Ezt a helyzetet azonban most valóban kezelnie kell, és tisztáznia kell saját álláspontját, hiszen múlt héten azt mondta, hogy vitát kell kezdenünk Európa jövőjéről, az atomenergia nélküli Európáról. Ezt a kijelentését azóta nem ismételte meg, holott ma erről a témáról kellene vitát folytatnunk. Számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy környezeti célkitűzéseinket atomenergia nélkül is el tudjuk érni. Európát pusztán fenntartható energiával is lehetséges lenne „működtetni”. Ma erről a témáról kellene vitát folytatnunk.

Politikai beállítottság kérdése, hogy valaki az atomenergia mellett vagy ellen van-e. Nekünk nem kell magyaráznunk, miért ellenezzük az atomenergiát. Az atomenergia pártolóinak kell álláspontjukat magyarázniuk. Most pedig a stressztesztről.

Oettinger úr, két fontos kérdést szeretnék feltenni Önnek. Először is: hogyan fogjuk meghatározni a kritériumokat? Hogyan fogjuk biztosítani, hogy függetlenek legyenek? Másodszor pedig: mi fog történni, ha egy atomerőmű nem teljesíti a stresszteszt követelményeit? Mik lesznek ennek következményei?

 
  
  

ELNÖKÖL: Libor ROUČEK.
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE).(PL) Elnök úr, biztos úr, a japán események mindannyiunkat nagyon mélyen érintenek. Tisztelettel adózunk azoknak, akik életük kockáztatásával küzdenek a három esemény – a földrengés, a szökőár és az atomerőműben történt baleset – következményeivel. A tragédia mély együttérzést váltott ki Európában, sőt, az atomenergia jövőjéről és az európai energiastratégiáról szóló vita megkezdéséhez vezetett. Nemrég fogadtuk el a 2020-ig szóló európai energiastratégiát. Ezt a jelenlegi helyzet bizonyos mértékben aláásta, bár a stratégiában elfogadjuk az atomenergiát. Azt mondjuk, hogy az atomenergiához egész egyszerűen szigorú biztonsági feltételeket kell társítani. Az atomenergia mindenesetre számos országban az energiaszerkezet elfogadott része.

Úgy látom, hogy ennek a vitának fokoznia kell az európai energiaügyi együttműködést – és a jelentésünkben erre fel is szólítunk. Ma nemcsak a biztonsági feltételeket kell fejlesztenünk, hanem az Európai Atomenergia-közösséget is meg kell erősítenünk, és el kell mozdítanunk az Európai Energiaközösség irányába. Az Európai Bizottságnak sürgetnie kell a tagállamok közötti együttműködés fokozását és a nukleáris politika európai szintre emelését. A stresszteszt nem lehet önkéntes alapú – akkor bizonyos országok végrehajtanák, míg mások nem. A stressztesztnek a kialakítandó közös nukleáris politika részét kell képeznie.

Támogatnunk kell az új technológiákat is. Európa egész energiastratégiája a decentralizáción és diverzifikáción alapul. Ezt figyelembe véve fontolóra kellene vennünk a kis és közepes méretű atomerőművek támogatását. Ezek olcsóbbak, modulokból állnak, és így biztonsági szempontból könnyebben tesztelhetők. Ez talán a közvélemény számára is elfogadhatóbb lenne, mert teljes mértékben nem fogunk tudni lemondani erről az energiaforrásról.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr, Japán megtapasztalta a természeti katasztrófák és a nukleáris baleset elképzelhetetlen következményeit. Litvánia lakossága aktív gyűjtésbe kezdett, és minden lehetséges módon megpróbál hozzájárulni az áldozatok megsegítéséhez. Soha nem fogjuk elfelejteni a csernobili nukleáris katasztrófa rettenetes következményeit, amelyet a régió lakói még három évtized elteltével is éreznek. A Japánban történt katasztrófa arra ösztönöz bennünket, hogy alapvetően átértékeljük a nukleáris biztonság kérdését. A természeti kataklizmák felett nincs uralmunk, de legalább azt biztosítanunk kell, hogy a természeti katasztrófák ne okozzanak még rettenetes nukleáris katasztrófákat is. Egyetértek a meglévő infrastruktúra és az új infrastruktúra létesítésének felülvizsgálatával, de szem előtt tartva a csernobili esetet alaposan elemeznünk kell a japán atomerőműben történteket is. Le kell vonnunk a következtetéseket, és olyan intézkedéseket kell elfogadnunk, amelyek Európa-szerte lehetővé teszik a nukleáris biztonság jelentős megerősítését.

 
  
MPphoto
 

  Chris Davies (ALDE). – Elnök úr, az atomipar miatti aggodalmaimat elhomályosították az éghajlatváltozás miatti aggodalmaim, és most is úgy gondolom, hogy az atomenergiának szerepet kell adni a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Ez a Japánban történt baleset előtt is igaz volt, és most is az. Természetesen le kell vonni a tanulságokat. Ott van a tervezés és a nem megfelelő szabályozás problémája, és nyilvánvaló, hogy nem szabad atomerőműveket létesíteni olyan területeken, ahol gyakoriak a földrengések.

Ugyanakkor veszélyes világban élünk; városainkban mindenfelé vegyi üzemek működnek, amelyek nagy kockázatot jelentenek, de képesek vagyunk kezelni ezeket a kockázatokat, és együtt élni velük. Az évtizedek során voltak rettenetes vasúti szerencsétlenségek; mégsem szüntettük meg emiatt a vasutat. Levonjuk a tanulságokat; alkalmazzuk őket, és fokozzuk a biztonságot. Ezt kell tennünk az atomipar terén.

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr, ha komolyan gondoljuk az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinket, akkor az atomenergiának továbbra is az energiaszerkezet részének kell maradnia. Ezért a vita nem lehet ideológiai alapú. Először is válaszokat kell kapnunk számos kérdésre. Például arra, hogy mi volt a baleset fő oka, és hogyan lehetett volna azt megelőzni. Összeomlottak a felelősségi, végrehajtási és felügyeleti rendszerek? Valamelyik atomerőműben gyenge volt a biztonsági kultúra? Hogyan lehetne a kiégett fűtőelemeket biztonságosabban tárolni? A szabályozó hatóságok nem léptek időben? És még számos kérdés van. Először válaszokat kell kapnunk ezekre a kérdésekre, csak utána tudunk felelős politikai lépéseket tenni.

Mit jelent az, hogy felelős politikai lépéseket tenni? Társadalmi megállapodásnak kell létrejönnie az elfogadható technológiákról, különös tekintettel az atomerőművek szerepére. Biztosítanunk kell az „első a biztonság” elv érvényesülését. Jogszabályi keretet kell kidolgoznunk, amely biztosítja a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat az összetett technológiák biztonságos működéséhez. Elő kell mozdítanunk az atomenergiával kapcsolatos szakmák fejlesztését és függetlenedését, az ágazatban dolgozók folyamatos képzését és az ismeretek átadását a generációk között. Fel kell mérnünk a biztonsági kultúra megteremtésében kulcsszerepet játszó szabályozó szervek alkalmasságát és függetlenségét, és biztosítanunk kell az erősen sugárzó radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek biztonságos tárolását.

Végezetül szeretnék a közös biztonsági kritériumokról beszélni. Most mindannyian egyetértünk abban, hogy ezekre szükség van, de emlékezzünk vissza 2009-re, amikor a nukleáris biztonságról szóló irányelvet tárgyaltuk meg. Az Európai Parlament akkor is jóváhagyta a közös európai kritériumokat, de a Tanács sajnálatos módon nem. Az Európai Parlament álláspontja bizonyult helyesnek. Ezért szerintem legfőbb ideje, hogy az Európai Parlament nagyobb hatáskört kapjon az atomenergia terén. Ezenkívül intézményközi megállapodást kellene kialakítani, hogy együttdöntési jogunk legyen.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Köszönöm szépen tisztelt Elnök úr! Először is mély együttérzésemet, másodsorban pedig tiszteletemet szeretném kifejezni a japán emberek és a japán nemzet felé. Harmadsorban pedig a legnagyobb csodálatomat és elismerésemet azoknak a japán hősöknek, akik jelenleg is az erőműben dolgoznak. Olyan tragédia történt, amely örök mementója marad Japán és a világ történelmének. A katasztrófa sújtotta szigetország az Európai Unió segítségét kérte a felajánlott tagállami segélyek előzetes koordinálásában.

Örömteli a Bizottságnak a gyors reakciója, valamint az a tény, hogy biztos asszony megerősítette, a szigetországnak és annak a mintegy félmillió embernek, akik a földrengés és a szökőár pusztítása után menedékhelyeken tartózkodnak, minden segítséget megadnak. Meggyőződésem, hogy ezen túl is mindent meg kell adni a katasztrófa következményeinek elhárítására és az életfeltételek újbóli megteremtésére. Egyúttal azonban szeretnék azon véleményemnek is hangot adni, miszerint az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat nem szerencsés az atomenergia felhasználással szembeállítani. Ugyanakkor természetesen az atomerőműveket a legnagyobb biztonsági rendszerrel kell felszerelni, majd a legszigorúbb előírások alapján folyamatosan kell ellenőrizni.

Üdvözlendő a Bizottság javaslata a széleskörű európai konzultáció szervezésére. Ugyanakkor szükségesnek érzem és támogatom, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy olyan iránymutatást, amely egy európai szinten koordinált, jól működő biztonsági rendszert alapoz meg és az atomenergia további biztonságos előállítását garantálja a jövőre nézve. A japán nép magatartása példaértékű és mintául szolgálhat számunkra. Meggyőződésem, hogy minden támogatást megérdemelnek. Köszönöm elnök úr!

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D).(HU) Elnök úr! Biztos úr! Képviselőtársaim! Ma mindannyian japánok vagyunk egy kicsit. A természeti katasztrófa közepette is ki kell mondanunk, hogy a nukleáris biztonság emberarcú. A tervezés, az építés, az üzemeltetés, a leszerelés és mint most, a fukushimai erőműben a balesetek kezelése is az emberi tudás és elkötelezettség erőpróbája. Az európai stresszteszt egy fontos lépés, hogy az eddig elképzelhetetlent tervezzük a jövőben. Biztos úr! Akkor tiszteleghetünk legjobban a fukushimai munkások előtt, hogyha az európai szakmai és politikai döntéshozatalba bevonjuk az európai szakembereket. Bevonjuk azokat a nukleáris dolgozókat, akiknek az elkötelezettsége és a tudása nélkülözhetetlen.

Középtávon nagyon fontos a nukleáris tudás fenntartása és továbbfejlesztése, mert ez a biztonság igazi garanciája. És felhívnám újra a figyelmet arra, amit Marita Ulvskog asszony mondott. A nukleáris kutatás-fejlesztésnek válaszokat kell adni, a mostaninál jobban, hogy hogyan tudjuk a nukleáris hulladékot, a velünk élő 60 éves történelmet kezelni. Köszönöm, hogy meghallgattak!

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE).(DE) Elnök úr, szeretném megköszönni Oettinger biztos úrnak, hogy ilyen komolyan és felelősen közelítette meg ezt a témát.

Fontolóra kellene vennünk, hogy a Nyugat-európai Nukleáris Szabályozó Hatóságok Szövetsége (WENRA) legyen a 27 tagállam európai szabályozó hatósága. Fontolóra kellene vennünk azt is, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) normáit jogilag kötelező érvényűvé kellene tenni, és hogy ennek az új szabályozó hatóságnak jogot kellene biztosítani az erőművek azonnali leállítására, ha azok nem felelnek meg a normáknak. A biztonsági szabályozásokat szem előtt tartva fontolóra kellene vennünk az Euratom-Szerződések reformját, valamint a leszerelés és végső tárolás költségei fedezésének kérdését is, amelyet most rendezni kell.

Úgy gondolom, hogy ez érzékeny téma. Európában meg kell ragadnunk az alkalmat arra, hogy a lakosság egészségére jelentett kockázatok felszámolása érdekében szakértői értékelést hajtsunk végre, és biztosítsuk a legújabb normáknak való megfelelést.

 
  
MPphoto
 

  David Martin (S&D). – Elnök úr, természetesen üdvözlöm a gyors segítséget, amelyet a japánoknak nyújtunk a szükség idején, és természetesen én is együtt érzek a japán néppel. Úgy érzem azonban, hogy hiába nyilvánítjuk ki őszintén a szolidaritásunkat, néhány tagállam nem egészen ebben a szellemben cselekszik.

Az újságokból értesültem, hogy a spanyol kormány felszólított a Japánból érkező áruk alapos ellenőrzésére, hogy nem sugárfertőzöttek-e; hogy a holland kormány figyelmeztette a dokkmunkásokat, legyenek óvatosak a Japánból érkező konténerekkel; hogy a francia kormány felszólított valamennyi importáru ellenőrzésére; és hogy a német hatóságok véletlenszerű ellenőrzéseket követelnek a Japánból érkező importáru esetében, ideértve pl. az autókat is. Ezek az áruk két vagy három hete hagyták el Japánt, bizonyos esetekben két vagy három hónapja, azaz a földrengés előtt.

Ezek a lépések nem igazán a szolidaritásról és együttérzésről szólnak, ezért szeretném arra kérni a Tanácsot és a Bizottságot, hogy próbálják meggyőzni a tagállamokat, hogy ha valóban ki akarják fejezni szolidaritásukat, akkor ne terjesszenek rémhíreket.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr, meg vagyok lepve, hogy a biztos úr ennyire optimista, és úgy gondolja, hogy a fukusimai erőműben néhány napon belül sikerül stabilizálni a helyzetet, holott a szakértők hetekről vagy hónapokról beszélnek; ezenközben az erőmű még mindig sugárzást bocsát ki, amely továbbra is belekerül az élelmiszerekbe és a vízbe.

Üdvözlöm a stresszteszteket, de ezek nem adnak választ a legfontosabb kérdésekre. A kérdés a következő: el akarjuk fogadni az atomenergiával járó egyre nagyobb kockázatokat egy olyan világban, ahol egyre nő az összetett természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási események száma? Az atomreaktorok biztonságosságát egy nagyarányú katasztrófa esetén soha nem lehet teljes mértékben garantálni, hiszen a következmények több területen is jelentkezhetnek: az elektromos hálózatban, a vízellátásban, a kommunikációban, illetve a fizikai hozzáférés terén. A kérdés a következő: tényleg akarjuk ezeket a kockázatokat, amikor más megoldások is vannak?

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL).(PT) Elnök úr, szeretnénk kifejezni a japán nép iránt érzett szolidaritásunkat, valamint részvétünket az áldozatok családjainak.

A természeti katasztrófa súlyos baleseteket okozott a fukusimai atomerőműben, amelyek következményeit még nem lehet teljes mértékben felmérni. Igaz, hogy az erőmű reaktoraiban történt balesetek nagyon ritka és valószínűtlen események kombinációjának következményeképpen történtek; de ezek a valószínűtlen események mégis bekövetkeztek, és akár más atomerőművekben is bekövetkezhetnek.

Ezért fontos tanulságokat kell levonnunk a Fukusimában történtekből. Haladéktalanul felül kell vizsgálni, és megfelelően redundánssá kell tenni az atomerőművek biztonsági rendszereit, különösen ami a hűtőrendszereket illeti.

Felül kell vizsgálni a meglévő atomerőművek elhelyezkedését, különös tekintettel a földrengés- és szökőárveszélyre. Emellett széles körű társadalmi vitát kell kezdeményezni az energia kérdéséről, jelenlegi és jövőbeli szükségleteinkről és ezek kielégítéséről, világos és jól tájékozott módon kell megtárgyalni a különböző energiaforrásokkal járó kockázatokat, hatásokat, lehetőségeket és korlátokat.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindenekelőtt szeretném kifejezni a súlyos katasztrófát elszenvedő japán nép iránt érzett szolidaritásomat. Meglepő volt, hogy a japán technológia nem tudott lépést tartani olyan eseményekkel, amelyek abban a régióban gyakran előfordulnak. Az, hogy egy technológiailag elavult atomerőművet tovább üzemeltettek, természetesen nem kis jelentőségű eset, és ez arra ösztönöz minket, hogy átgondoljuk az európai atomenergia-programot.

Nem szabad félelmünkben elhamarkodott döntéseket hoznunk. Általános megállapodásra van szükség a meglévő atomerőművek biztonságossá tételére és a most létesítendő atomerőművek ellenőrzésére. Európa kötelessége, hogy segítsen a japán népnek, nem csak most, a vészhelyzet idején, hanem a szörnyű katasztrófa következtében esetlegesen kialakuló pénzügyi válság idején is.

A közeljövőben lépéseket kell tenni Tokió gazdasági visszaesésének és a Japánnal szoros kapcsolatokat fenntartó országokra gyakorolt következmények kezelésére. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány már a katasztrófa előtt is gyenge volt, és a felsőházban nem rendelkezett többséggel, ami a végrehajtó hatalom válságát jelentheti.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire együtt érzek mindazokkal, akiket valamilyen módon érint ez a szörnyű helyzet. Japánban nukleáris katasztrófa történt, ezt most már mindannyian tudjuk. Európa viszonylag gyorsan és egységesen reagált, de remélem, hogy az atomenergia támogatói is tudják, hogy a radioaktivitás nem tartja tiszteletben az országhatárokat, a természet pedig nem tartja be a biztonsági normákat, legyenek azok bármilyen szigorúak is. Korábban átéltük Csernobilt – egy félresikerült úgynevezett stresszteszt következményét –, most pedig itt van Fukusima. Itt az ideje, hogy az atomenergia támogatói az emberek egészségét és a környezet megóvását az anyagi érdekek elé helyezzék. Fontolóra kell vennünk az atomenergia-termelés fokozatos megszüntetését egész Európában. Helyette a megújuló energiaforrásokat kell támogatnunk.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE).(HU) Japánban a földrengést követő cunami volt a közvetlen kiváltó oka az atomerőmű-balesetnek, amely a szakma és a nyilvánosság számára is elsősorban biztonsági kérdés lett. Ezért született meg a helyes döntés, hogy szigorú tesztelésnek vessük alá működő nukleáris erőműveinket. Világossá vált, hogy szükségünk van egy átfogó, alapos vitára, hogy racionális döntés születhessen az atomenergia jövőjével kapcsolatban. Azt is tudatosítani kell, hogy egy ilyen szörnyű tragédia után megnövekszik a félelem az emberekben, éppen ezért ügyelni kell a tárgyilagos és hiteles tájékoztatásra és a biztonsági intézkedések fokozására.

Amit viszont szeretnék kihangsúlyozni: az atomerőművek Európában teljesen más környezeti tényezőknek vannak kitéve, mint Japánban. A kontinenst nem fenyegeti sem a cunami, sem egy ilyen nagy mértékű földrengés veszélye. Ezért nem szabad egyenes következtetéseket levonnunk a sajnálatos tragédiából. Létesítményeink fel vannak készülve az őket esetlegesen érő hatásokra, és a nukleáris energia a jövőben is szerves része lehet energiaforrásainknak. Végezetül együttérzésemet és tiszteletemet szeretném kifejezni japán barátainknak. Köszönöm!

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, tisztelt képviselők, figyelmesen hallgattam felszólalásaikat, és szeretném megköszönni az objektivitást, amit mind a katasztrófával, mind annak következményeivel kapcsolatban tanúsítottak. Hangot adtak szolidaritásuknak és együttérzésüknek, valamint felajánlották segítségüket. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy ez természetesen ösztönzőleg fog hatni a Tanács elnökségére és a Bizottságra.

Itt most általánosságban a katasztrófaelhárításról van szó. Ha Haitire és Pakisztánra gondolunk, valamint arra, milyen sok természeti katasztrófa történt az elmúlt időszakban, akkor úgy gondolom, iránymutatónak tekinthető a Bizottságnak az európai katasztrófaelhárítás fejlesztéséről szóló közleménye, amelyet tavaly decemberben a Tanács is elfogadott. Fejlesztenünk kell az európai szintű együttműködést a katasztrófaelhárítási eljárások terén, és megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat, valamint európai szintű koordinációs tevékenységet kell rendelkezésre bocsátanunk. Nincs kétségem afelől, hogy ez év folyamán Georgieva asszony konkrét javaslatokat fog a Parlament és a Tanács elé terjeszteni.

Ami az európai energiapolitikát és a Japánból érkező új információkból levonandó tanulságokat illeti, hiszem, hogy először is alaposan meg kell néznünk a tényeket és a realitásokat. Vegyük például a német kormányt és koalíciós partnereit – emlékeztetem Önöket, hogy én is az egyik koalíciós párt tagja vagyok. Kormányunk jelentős irányváltást jelentett be. Németországban hét atomerőművet leállítottak. Ezt a lépést különböző kritikákkal illették, pl. hogy „nem túl hiteles”, vagy hogy „a német szorongás tipikus megnyilvánulása”. Szerintem nem szabad elfelejtenünk, hogy vitáink kiindulópontja a különböző álláspontok tiszteletben tartása kell, hogy legyen. Szeretném tiszteletemet kifejezni a Parlamentnek, amely néhány évvel ezelőtt egyértelműen támogatta az atomenergia alkalmazását az európai energiaszerkezetben, de most kétségkívül elkezdte átgondolni ezt az álláspontját. Szeretném az uniós szabályozó hatóságoknak is tiszteletemet kifejezni. Nagyon alaposan újraolvastam az Euratom-Szerződést, és alaposan megvizsgáltam a nukleáris biztonságról szóló irányelvet is, amelyet a Tanács és a Parlament két éve júniusban fogadott el. A második dokumentum sok formai előírást tartalmaz a létrehozandó hatóságokról, a tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettségekről és egyéb témákról, de nem tartalmaz szinte semmilyen konkrét tartalmi előírást az építési vagy üzemeltetési technikára nézve, de még csak a legáltalánosabbakat sem.

Ha a Parlament ma az európai jogszabály kiterjesztését javasolja, én készen állok arra, hogy ne várjuk ki a tagállamok 2014. évi jelentéseit, és ne csak azután kerüljön a jelentés a Bizottság elé, hanem legkésőbb ez év júliusáig követeljük meg az irányelv átültetését a nemzeti jogba – ez a tagállamok kötelessége lenne. Így lehetségesé válna, hogy a Japánból érkező további információk és az átfogó stressztesztek figyelembevételével itt Brüsszelben már jövő évben megvitassuk a Bizottságnak a nukleáris biztonság további, konkrét, tartalmi követelményeire vonatkozó javaslatát.

Elhangzott, hogy határozottan kell fellépnem. Ezzel nem értek egyet. Következetesen fel fogom tenni a kérdést, mely hatáskörökkel ruháztak fel engem az európai jogalkotók, és melyekkel nem. Bizonyos nemzeti kormányok még a jelen körülmények között is azzal kritizálnak, hogy túl drámaian értékelem a helyzetet és a levonandó tanulságokat. Mások azt mondják, hogy legfőbb ideje végre határozottan cselekedni. Én azonban a középutat választom. Mindig is a középút híve voltam. Ha az embert mindkét oldalról kritizálják, akkor talán helyesen cselekszik.

Európa 143 atomerőművéből sok még tíz év múlva is működni fog, és hacsak a jelenlegi kormányok nem gondolják meg magukat, akkor sok még az azután következő évtizedben is működni fog. Ezért érdekünk, hogy ragaszkodjunk a legmagasabb biztonsági szinthez, az új normákhoz és a közép és hosszú távon továbbra is működő atomerőművek kockázatainak további csökkentéséhez.

Másodszor, feltételezem, hogy Európában a tagállamok, nemzeti parlamentjeik és kormányaik új atomerőműveket fognak építtetni. A júniusban Olaszországban tartandó népszavazásból láthatjuk majd, milyen irányba haladnak tovább az események, de megjegyzem, hogy eddig az atomerőművekkel rendelkező tizenhárom tagállam közül Németországon kívül egyik sem változtatta meg politikáját ezen a téren. Szoros figyelemmel követem a médiában a nemzeti kormányok és parlamentek vitáit.

Meg kell értenünk, hogy ez nemcsak európai kérdés, hanem globális dimenzióval is rendelkezik. Saját érdekünk, hogy ne csak saját területünkön érvényesüljenek a legszigorúbb normák, hanem világszerte, hiszen az atomenergia még évtizedekig jelen lesz világszerte. Ezért üdvözlöm…

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Turmes úr, tényleg próbálok nyugodt és objektív maradni. Javaslom, Ön is tegyen így. Ön azt mondja, hogy ne bízzak Sarkozy úrban. Erre csak azt tudom mondani, hogy én teljes mértékben bízom abban, hogy a G-20-csúcson elő fogja terjeszteni ezt a kérdést. Ez már önmagában is nagy siker lesz: a téma olyan fórumon kerül megvitatásra, amelyen részt vesznek az amerikaiak, a kínaiak, az oroszok és mások, akik atomerőművekkel rendelkeznek, új atomerőművek létesítését tervezik, vagy nagy iparkonszernjeik vannak, amelyeket felhatalmaztak atomerőművek létesítésére. Ezért véleményem szerint létfontosságú a kockázatok és a szigorúbb biztonsági normák újbóli átgondolása – függetlenül attól, hogy valaki támogatja vagy ellenzi az atomenergiát, mivel az atomenergia globális jövőnk része fog maradni.

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy két évvel ezelőtti vitákkal hozakodjunk elő. Erre nem én vagyok a megfelelő vitapartner. Elmondhatja nézeteit akkor, ha mások szólalnak fel. Nem hiszem, hogy a megfelelő tisztségviselőnek címezte a megjegyzését.

Szeretnék áttérni a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv kérdésére és arra a kritikára, hogy az ütemterv nem támogatja és finanszírozza megfelelően a megújuló energiaforrásokat. Ha így gondolják, akkor saját állásfoglalásaikat becsülik alá, holott mi azokat nyomon akarjuk követni, és garantálni kívánjuk a betartásukat. Kilenc év alatt 20% megújuló energiaforrás tulajdonképpen 35%-nak felel meg a leglényegesebb területen, a villamosenergia-termelés területén, ahol ezekre a fenntartható forrásokra a leginkább szükség van. Jó úton haladunk afelé, hogy a villamos energia 35%-át megújuló energiaforrásokból nyerjük, és ebben a tagállamok együttműködnek. A villamosenergia-termelés terén a megújuló energiaforrások négy-öt éven belül le fogják hagyni az atomenergiát és a szenet. Ez azt jelenti, hogy jó úton vagyunk afelé, hogy a villamosenergia-termelés terén Európában a megújuló energiaforrások váljanak a legfontosabbá. Tavasz végén elő fogjuk terjeszteni a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervre vonatkozó koncepcióinkat és elképzeléseinket. Ugyanakkor a talán nagyon távolinak tűnő 2050-en kívül vannak más fontos dátumok is; vannak közbenső célkitűzések is 2025-re és 2030-ra. Ez azt jelenti, hogy most kell befektetni az infrastruktúrába és a termelési kapacitásokba. Nem akarok itt most konkrét kötelezettségvállalásokat tenni, de 2030-ra minden bizonnyal nemcsak a 35%-ot fogjuk elérni a megújuló energiaforrások terén, hanem akár 40% fölé is mehetünk, vagy talán a 60%-ot is elérhetjük, vagy valahol 40% és 60% közé érhetünk. Ha ez valóban így lesz, akkor senki nem mondhatja majd, hogy a megújuló energiaforrások nem kaptak elegendő támogatást; a megújuló energiaforrások még a mi életünkben jelentős szerepet fognak kapni az energiaszerkezetben.

(Harms asszony kellemetlenkedő hozzászólása)

Harms asszony, én az energiaügyi ütemtervről beszélek, Ön pedig a CO2-ütemtervről beszél. Ez két különböző téma. Nem csökkentettük a 2020-as célkitűzéseket. Ezek változatlanok – 20%, ha egyedül vagyunk, és 30%, ha más országok is csatlakoznak. Mindig is ez volt a Parlament, a Tanács és a Bizottság álláspontja, és ezek az általánosan elfogadott értékek. Nem történt változtatás. De most a megújuló energiaforrásokról beszélünk, és ezen a téren 40% fölé fogunk menni. Ezért megteremtettük annak alapját, hogy az energiaszerkezet kérdése ne csak a tagállamok ügye legyen, de 50%-ban – vagy annál kicsivel nagyobb mértékben – a tagállamoké legyen a felelősség. Másodszor pedig követelményeket fektettünk le a támogatási elvek meghatározására, valamint arra nézve is, hogyan kell a tagállamokban a mi együttműködésünkkel megteremteni a pénzügyi és technikai forrásokat.

Turmes úr, biztosra veheti, hogy az elképzelésekben komolyan meg fogjunk vizsgálni a megújuló energiaforrások 100%-ra történő növelésének lehetőségét, amit különböző szervezetek ajánlottak. Önnek pedig javaslom, hogy nézze meg a jogszabályt, különösen a 194. cikket, amelynek értelmében az energiaszerkezet a tagállamok ügye. A Lisszaboni Szerződés nem a bibliám. A tagállamok jogainak meghatározásával azonban egyben az én munkám kereteit is meghatározza. A tagállamok jogait Berlin, Luxembourg, Párizs vagy éppen London egyaránt féltve őrzi.

Egy dologra szeretnék még kitérni. Nagyon figyelmesen hallgattam Davies úr és Hall úr felszólalását. Ugyanannak a pártnak a tagjai. Ugyanabban a tagállamban élnek. De ahogy hallhattuk, homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselnek. Ezt tiszteletben tartom. Tiszteletben tartom azt is, hogy egy nagy ország kis pártján belül ennyire ellentétes vélemények vannak, mint ahogy azt a két tisztelt képviselő felszólalása mutatta, és hogy ugyanez a párt a választások előtt még ellenezte saját hazájában az atomenergiát, a választások után viszont már elfogadhatónak tartja. Mindez azonban a téma ökológiai, gazdasági és politikai dimenzióira világít rá, amelyek miatt ezen a téren mindig is lesznek viták. Ez a folyamat részben mindig globális jellegű lesz.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr! Biztos úr! Képviselő hölgyek és urak! Ígérem rövid leszek. Együttérzés és hideg fej. Azt gondolom, hogy ez a két dolog kell, hogy a cselekedeteinket most vezérelje. Együttérzés, segítsük a japánokat mindabban, amire szükségük van, hallgassuk meg őket és ott lépjünk, amelyben ők is ennek szükségét látják. Hideg fej pedig ahhoz kell, hogy a saját jövőnkről a megfelelő döntéseket a megfelelő időben meghozzuk. Ne az események hatása alatt döntsünk egy ilyen jelentőségű kérdésben. Annyi bizonyos, és ezt senki nem vitatta ebben a teremben ma, hogy a maximális biztonság elérésére kell minden erőnkkel törekednünk.

Kötelességünk továbbá a polgárok teljes körű tájékoztatása, hogy értsék, hogy miről folyik a szó, hogy mikor, miről, hogyan fogunk dönteni. Nagyon fontos, hogy vonjuk le a következtetéseket és a tanulságokat. Elemezzük, ne legyünk ezzel lassúak, de ne akarjunk elébe menni az eseményeknek és most olyan megállapításokat tenni, amelyek nem biztos, hogy pár hét vagy hónap múlva is megállják a helyüket. A stressz tesztek tekintetében csak annyit szeretnék mondani, hogy most, a jelenlegi szabályozás alapján ezekre önkéntes módon van lehetőség. Többen említették, és meggyőződésem, hogy a Tanács sem zárkózna el attól, hogy módosítsunk a jogi alapokon, azokon a kereteken, amelyek ma érvényesek. Ezt ki kell dolgozni, a megfelelő javaslatot le kell tenni az asztalra. Nem kell kapkodni, de természetesen a munkát el kell kezdeni.

Biztos úr is említette, hogy az energia mix az egy nemzeti kompetencia. Minden tagállam szuverénen dönt arról, hogy az energia szükségleteit milyen energiákkal fedezi. A tagállamok fele, mondhatjuk nagyságrendileg a fele használ atomenergiát. A biztonságra kötelezhetünk bárkit majd a megfelelő jogi alap birtokában, de a választás lehetősége és felelőssége a tagállamoké. Azt egyébként én örömmel fogadom, hogy a jelentést biztos úr úgy említette, hogy 2011 júliusára a Bizottság már el tudja készíteni. És egy utolsó gondolat. Kutatás és fejlesztés, sokat beszélünk róla. Az Európai Unió 2020-as stratégiájának is az egyik sarokköve. Az a feladatunk, hogy a kutatás-fejlesztéshez a lehető legjobb körülményeket teremtsük meg az Európai Unióban. E téren bizony van elég teendőnk. Minél biztonságosabb és környezetbarátabb energiatermelési formákat kellene megtalálnunk a kutatás és fejlesztés segítségével. Állítsuk tehát a tudományt az ember és az ember maximális biztonságának szolgálatába. Köszönöm szépen Elnök úr!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Egy állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam1 az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap (2011.március 24-én, csütörtökön) kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  János Áder (PPE), írásban.(HU) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy az alig 12 napja történt rendkívüli természeti és ipari katasztrófa kapcsán mély együttérzésemet fejezzem ki a japán emberek és az áldozatok hozzátartozóinak. A japán tragédia arra figyelmeztet minket, hogy természeti és ipari katasztrófák bárhol, bármikor megtörténhetnek – még Európában is. A kérdés csupán az: mikor és hol fognak bekövetkezni. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az Unió egy esetleges európai ipari katasztrófa bekövetkezése esetén megfelelő pénzügyi eszközzel rendelkezzen az azonnali és hatékony beavatkozásra, valamint a károk enyhítésére. A megelőzésért tett uniós erőfeszítések természetesen nagyon fontosak, jelenleg azonban az Unió kezében nincs olyan pénzügyi eszköz, mely a fenti igényt is kielégítené. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha egy nehéz gazdasági helyzetben lévő tagállamot érne katasztrófa. A megrendítő társadalmi és környezeti következményeken túl ez az adott ország költségvetését és az európai gazdaságot is súlyosan érintené. Véleményem szerint ezért Európának egy olyan új katasztrófabiztosítási rendszerre van szüksége, amely a kötelező felelősségbiztosítás elvére épülve, a potenciális szennyezők befizetéseiből éves szinten mintegy 4-5 milliárd euró értékű többletforrást biztosítana a gyors anyagi segítségnyújtáshoz ipari katasztrófák esetén. Mindemellett a befizetők a rendszer haszonélvezői is lehetnének azáltal, hogy pályázatokon keresztül biztonsági és környezetvédelmi beruházásaikra támogatást igényelhetnének a fel nem használt forrásokból.

 
  
MPphoto
 
 

  Sergio Berlato (PPE), írásban.(IT) A növekvő energiaszükséglet megköveteli az olajat helyettesítő energiaforrások – pl. megújuló napenergia, szélenergia és atomenergia – ellátási diverzifikációját.

Nézetem szerint az atomenergia kérdését nem lenne szabad most megvitatni, amikor ilyen túlfűtött érzelmi állapotban vagyunk. Aggódom amiatt, hogy az atomenergia ellenzői, akiket gyakran az olajvállalatok támogatnak, meg fogják próbálni kihasználni a japán eseményeket arra, hogy támogassák Olaszország olajtól és annak melléktermékeitől való függőségét. Olaszországban évente több mint 8000 ember, Európában pedig több mint 350 000 ember hal meg évente az olaj melléktermékei által okozott szennyezések következtében.

A lehetséges helyszínek meghatározásával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a döntéseket szakértők által kidolgozott műszaki és tudományos irányelvek alapján fogják meghozni, így a döntéshozók a lehető legmegfelelőbb döntéseket hozhatják meg majd a biztonság és a környezeti fenntarthatóság biztosítására. Bízom benne, hogy objektív vitákat fogunk folytatni az olajat helyettesítő energiaforrásokról, így biztosítjuk az európai polgárok megfelelő és pontos tájékoztatását, és megelőzzük a manipulációt, amely még inkább függővé tenne minket az instabil olajtermelő országoktól.

 
  
MPphoto
 
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban.(RO) Osztom képviselőtársaim érzéseit. Én is részvétet szeretnék nyilvánítani Japánnak és a japán népnek, amelyet hatalmas tragédia ért. Az EU-nak legjobb képességei szerint támogatnia kell Japánt a helyreállítási programok elindításában és végrehajtásában. Szoros figyelemmel követtem a vitát, és azt kell mondanom, nem értek egyet azzal, hogy ezt a szörnyű tragédiát arra használják ki, hogy keresztes hadjáratot indítanak az atomenergia ellen. Az atomenergia olcsó és zöld energiaforrás, amely a technológiai fejlődéssel egyre biztonságosabb lesz. Egy repülőgép-szerencsétlenség is ugyanilyen tragikus, mégsem ad okot arra, hogy megkérdőjelezzük a repülőgépek hasznosságát és biztonságosságát. A megfelelő megoldás: igent mondani a stressztesztre és az ellenőrzésekre és nemet mondani az atomenergia démonizálására.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Elnök asszony, szeretnék részvétet nyilvánítani a japán népnek, amelyet az elmúlt hetekben szörnyű természeti katasztrófa sújtott. Japán segítséget kap az Európai Uniótól és a tagállamoktól. Az Európai Unió a válság kezelésére továbbra is minden olyan segítséget meg fog adni Japánnak, amelyet a japán kormány megfelelőnek tart.

A fukusimai atomerőműben történt baleset kapcsán ugyanakkor túlfűtött vita alakult ki általánosságban az atomenergia Európai Unión belüli használatáról. Mindenkit arra kérek, hogy higgadtan mérlegelje álláspontját, és ne feledkezzen meg arról, hogy az automobilokat sem tiltották be, amikor Mary Ward ír tudós 1869. augusztus 31-én kiesett unokatestvére gőzmotoros autójából, és a jármű kerekei alá került.

A betiltás helyett inkább le kell vonnunk a tanulságokat, és növelnünk kell a befektetéseket a nukleáris biztonság és az innovatív kutatás terén. A fosszilis energiaforrások végesek, a megújuló energia pedig még kísérleti stádiumban van. Az atomenergia lehet a jövő energiaellátásának kulcsa. Ha az ősember megijedt volna a tűztől, még mindig a kőkorszakban élnénk.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Remek (GUE/NGL), írásban.(CS) Mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet a japán néppel, amelyet pusztító földrengés és szökőár sújtott. A természeti katasztrófa több ezer ember életét követelte, ami hatalmas veszteség. További több tízezer ember elveszítette otthonát és vagyonát, ami az elkövetkező évekre drámaian meg fogja változtatni az életüket. Ezt nem szabad elfelejtenünk, még ha a média az atomenergia kérdését helyezi is előtérbe. A fukusimai erőműben történt baleset minden más problémát elhomályosít. Szeretném megjegyezni, hogy a rémhírek ellenére még mindig a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba a valaha történt legnagyobb nukleáris katasztrófa. Az emberiségre az atomfegyverek jelentik a legnagyobb fenyegetést. A jó szándék ellenére az atomfegyverek száma nő, és az atomfegyverek esetén nincsen olyan folyamatos és alapos ellenőrzés, mint az atomerőműveknél. Ráadásul a Japánban történtek után minden bizonnyal tovább fogják szigorítani a biztonsági követelményeket és normákat. Ezért ragaszkodnunk kell egy ésszerű állásponthoz, és nem szabad elhamarkodottan vagy hisztérikusan reagálnunk a japán eseményekre. Az atomenergia hozzáférhető és kibocsátásmentes energia, amelyre nagy szükségünk van, és amelynek jelenleg nincs alternatívája. Örülök, hogy Csehország, Finnország, Franciaország és más országok is realisztikus megközelítést képviselnek – ellentétben azokkal az országokkal, amelyekben az atomenergia kérdését választási kampánycélokra használják, méghozzá olyan mértékben, hogy figyelembe véve a japán eseményeket, az már szinte etikátlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) A Japánban kialakult helyzethez szeretnék észrevételeket fűzni. Az országot sújtó tragikus katasztrófa után az Európai Unió részéről nyilvánvaló és szükséges reakció a humanitárius segítségnyújtás. Úgy gondolom, hogy minden szükséges segítséget (műszaki, igazgatási és szervezési), valamint anyagi támogatást meg kell adnunk Japánnak és az érintett régióknak. A sürgősségi segélyen kívül fontolóra kellene vennünk egy rendszeres együttműködési modell létrehozását mindazon országokkal, amelyek ki vannak téve a különböző típusú katasztrófák veszélyének, ideértve az Európai Unión kívüli országokat is. Szeretném megkérni a Bizottság és a Tanács illetékes szolgálatait, hogy vizsgálják felül az idevágó jogszabályokat, és tegyenek javaslatokat a válságkezelés terén a bevált gyakorlatok cseréjének fokozására.

Egyre több országot – köztük az Európai Unió tagállamait – egyre gyakrabban sújtanak különböző természeti katasztrófák. Ezért folyamatos és rendkívül fejlett nemzetközi együttműködésre van szükség. Ezenkívül felül kell vizsgálni a nukleáris létesítmények biztonságára és védettségére irányuló jelenlegi jogszabályi és szabályozási kereteket. Ezzel összefüggésben két dologra szeretném felhívni a figyelmet: a nukleáris létesítmények biztonságáról szóló irányelv teljes átültetésének nyomon követésére, továbbá a radioaktív hulladékról szóló irányelv elfogadására.

 
  
MPphoto
 
 

  Debora Serracchiani (S&D), írásban.(IT) A március 11-i japán földrengésnek a nukleáris biztonságra és a globális gazdaságra gyakorolt következményei megrázták az Európai Uniót, amelynek mindeközben az instabil észak-afrikai helyzettel is szembe kell néznie.

Üdvözlöm az energiaügyi miniszterek rendkívüli találkozóját, amelyet a fukusimai atomerőműben történt baleset következményeinek felmérésére hívtak össze. Üdvözlöm a találkozón hozott döntéseket is, és bízom abban, hogy a tagállamok valóban végre fogják hajtani az Európai Unió atomerőműveiben a stressztesztet, és hogy ezt az Európán kívüli, különösen a szomszédos országokra is kiterjesztik. A Bizottságnak – figyelembe véve egyes tagállamok nukleáris moratóriumra vonatkozó döntését és az energiaügyi fejlesztésről szóló küszöbön álló nyilvános konzultációkat – jelentést kell tennie az európai atomerőművek biztonsági állapotáról, amely egy baleset esetén az adott tagállammal szomszédos régiókat is érintheti.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Stavrakakis (S&D), írásban.(EL) Jómagam is szeretnék részvétet nyilvánítani a japán népnek, amelyet rendkívül erős földrengés és szökőár sújtott, emberéletek ezreit követelve és jelentős károkat okozva. Természetesen a tudomány és a technológia mindent megtett a használatban lévő, fontos létesítmények biztonságossá tételére, és természetesen nagyon szigorú szabályaink vannak ezen létesítmények sérülékenységének csökkentésre; mindazonáltal a most történt erős földrengés és az azt követő, több ezer ember életét követelő, bibliai méretű pusztítást okozó szörnyű szökőár, ill. a fukusimai atomreaktorok súlyos károsodása olyan események, amelyek az atomerőművek biztonságosságáról alkotott uralkodó vélemény felülvizsgálatára és megváltoztatására ösztönöznek bennünket. Figyelembe kell venni azokat a lehetséges természeti jelenségeket, amelyek hatást gyakorolhatnak az atomerőművekre – amilyen szélsőségesek lehetnek ezek a természeti jelenségek, olyan szélsőségesen szigorú kritériumokat kell alkalmazni az atomerőművek megtervezésekor és létesítési helyük kiválasztásakor. A tudósok úgy gondolják, hogy közép és hosszú távon nagy valószínűséggel számíthatunk további erős földrengésekre. Ezért a politikusoknak oda kell figyelniük arra, hogy ne építsenek atomerőműveket olyan területekre, ahol gyakran fordul elő földrengés. Az olyan országokban, ahol gyakori a földrengés, az energiaszükséglet kielégítésére választhatnak más, korszerű, megvalósítható, intelligens és hatékony módszereket. Ha nem így tesznek, még úgy tűnhet, hogy akár emberéleteket is feláldoznának az energiaellátás problémájának megoldása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Csanád Szegedi (NI), írásban.(HU) Mindenekelőtt szeretném kifejezni részvétemet a Jobbik Magyarországért Mozgalom és az egész magyar nép nevében a japán nemzetnek. A magyarok mindig rokoni szeretettel tekintettek a japánokra, ezért különösen megrázó a bekövetkezett katasztrófa. Az Európai Uniónak kötelessége segíteni a japán népen, meg kell adni minden segítséget, amire Japán igényt tart. Ugyanakkor le kell vonni a konzekvenciákat ebből a katasztrófából, ami világosan megmutatja az emberiség számára, hogy az a globalizált világ, ami eltávolodik a természettől, rendkívül törékeny. Van egy olyan magyar mondás, amely szerint az okos ember a más kárán tanul. Európa népeinek tanulniuk kell ebből a katasztrófából, és minél jobban visszatérve a természethez, a természetes élelmiszerekhez, a természetes energiaforrásokhoz, megóvni a környezetünket a jövő nemzedékei számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire együtt érzek a japán néppel az országot sújtó és számos emberéletet követelő földrengés és szökőár miatt. A földrengést és szökőárat követően a fukusimai atomerőműben történt tragikus baleset miatt felszólítom Európát, hogy mérlegelje az atomenergia jövőjét, és próbáljon meg más, alternatív energiatermelési módokat keresni. A katasztrófa következményeinek felmérésekor a szakértőktől kapott információkat kell alapul vennünk, és az új villamosenergia-termelési módszereket is tudományos szempontból kell megvizsgálnunk. A Japánban történtek valamennyi tagállam számára aggodalomra adnak okot függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e atomerőművel, vagy sem, mivel ha hasonló katasztrófa történne, a sugárzás egész Európát fenyegetné. Oroszországban és Fehéroroszországban atomerőművek létesítését tervezik. Ez nagy aggodalomra ad okot Kelet-Európában, főként a balti államokban. A tervezett atomerőművek sugárzása még aggasztóbb, és aggályos, hogy a szomszédos országok meg fognak-e felelni a nemzetközi biztonsági követelményeknek. Szeretném hangsúlyozni, hogy közvetlenül a japán katasztrófa után Németország leállította 1980 előtt létesített reaktorait. Az Európai Bizottság energiaügyi biztosa is fenntartja, hogy Európának egy atomerőművek nélküli jövőre kell törekednie. Miután felmértük, hogy Európát fenyegeti-e esetleges sugárveszély, az Európai Parlamentben meg kell vitatnunk az Európai Unió külső határainak közelében található atomerőművek jelentette kockázatokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban.(PL) A 2011. március 11-én Japánra lesújtó, pusztító, ártatlan emberek ezreinek életét követelő földrengés és szökőár olyan tragédia, amely mindannyiunkat megérintett. Kötelességünk kifejezni a japán néppel és kormánnyal érzett szolidaritásunkat, kötelességünk részvétet nyilvánítani, és kötelességünk humanitárius, műszaki és pénzügyi segítséget nyújtani. Örömömre szolgál, hogy az Európai Unió legjobb mentőcsapatait és a katasztrófák enyhítése terén szerzett tapasztalatait bevetve csaknem haladéktalanul segítséget nyújtott Japánnak. A helyzet stabilizálódásáig folyamatos segítséget kell nyújtanunk Japánnak. A természeti katasztrófa rendkívül súlyos nukleáris balesethez vezetett a fukusimai atomerőműben, amely komoly fenyegetést jelent az emberi életre és egészségre. Ezért felül kell vizsgálnunk és tesztelnünk kell az Unióban található atomerőművek biztonságát. A fukusimai atomerőműben történt balesetet figyelmeztetésnek kell vennünk, de nem gondolom, hogy pánikba kellene esnünk, vagy negatívan kellene hozzáállnunk az atomenergiához. Japán széles körű és értékes tapasztalatait felhasználva nagyon sokszor segített különböző európai nemzeteknek a katasztrófák hatásainak enyhítésében. Most rajtunk a sor. Ez az együttműködés a sürgősségi segélyek formájában nemcsak az áldozatok számára lesz előnyös, de meg is fogja erősíteni kapcsolatunkat Japánnal, amely fontos partnerünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban.(PL) A Japánt sújtó katasztrofális földrengés világosan mutatja, hogy egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni egy ilyen roppant méretű katasztrófa tragikus következményeivel – még a legfejlettebb technológiákkal rendelkező ország sem. Mindannyian együtt érzünk a japán néppel. De nem elég kifejezni együttérzésünket, hanem segítenünk is kell a katasztrófa áldozatainak. Az előre meg nem jósolható földrengés sok ezer emberéletet követelt, és nukleáris katasztrófához vezetett. Ez arra int minket, hogy vonjuk le a tanulságokat még akkor is, ha bennünket ez a katasztrófa nem érint közvetlenül. Őszinte választ kell adnunk arra a kérdésre, mennyire vannak felkészülve az európai atomerőművek az ilyen balesetekre. A nem túl valószínű, de mégis lehetséges veszélyek megelőzése és az európaiak biztonsága érdekében létfontosságú, hogy felülvizsgáljuk a tagállamok atomerőműveinek biztonsági berendezéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban. – A nukleáris biztonság kérdését nemcsak az EU-n belül, hanem közvetlen szomszédaink esetében is meg kell vizsgálnunk. Az EU határától nem messze jelenleg két projekt folyik kísérleti reaktorokkal működő atomerőművek létesítésére: az egyik Kalinyingrádban, a másik pedig Fehéroroszországban, 23 km-re az EU külső határától és 50 km-re Litvánia fővárosától.

A két létesítési helyszínt számunkra ismeretlen kritériumok alapján választották ki. Az átláthatóság hiánya, a hiányos konzultációk és az érintett országok tájékoztatásának hiánya mindkét projekt esetén súlyos aggodalomra ad okot. A munka már elkezdődött, holott a két erőművel kapcsolatos nemzetközi környezeti hatásvizsgálat még messze nem készült el.

Ráadásul közvetlenül a japán tragédiát követően Oroszország és Fehéroroszország megállapodást írt alá, amely szabad jelzést ad a fehéroroszországi erőmű megépítéséhez. A csernobili és fukusimai tragédiára vonatkozó adatok alapján a közvetlen radioaktív hatás 50–55 km-es körzetben érvényesül. Tehát ha az újonnan létesítendő erőműben baleset történne, az közvetlenül érintené az egyik uniós tagállam fővárosát. Az EU-nak meg kell követelnie, hogy ezek a harmadik országok komolyan vegyék kötelezettségeiket, és tegyenek eleget az atomenergiára vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek és normáknak. Bízom benne, hogy a következő Európai Tanács megfelelő döntéseket fog hozni.

 

18. A közös uniós letelepítési program létrehozása (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása:

– az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében Rui Tavares által a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés a közös uniós letelepítési program létrehozásáról (O-000042/2011 – B7-0205/2011),

– a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében Nadja Hirsch, Sophia in 't Veld, Sonia Alfano és Nathalie Griesbeck által a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés a közös uniós letelepítési program létrehozásáról menekültek számára (O-000045/2011 – B7-0206/2011),

– az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében Manfred Weber, Simon Busuttil és Georgios Papanikolaou által a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdés a közös uniós letelepítési program létrehozásáról (O-000054/2011 – B7-0208/2011).

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares, szerző.(PT) Elnök úr, talán a menekültek a legkiszolgáltatottabb csoport a világon, és a kiszolgáltatottaknál is kiszolgáltatottabbak azok, akik sem hazájukba nem térhetnek vissza, sem a tranzitországban nem maradhatnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága számszerűsíti is ezt a csoportot: 200 000 menekült évente. Tudjuk, hogy e csoport fele az Egyesült Államokban és más országokban kerül letelepítésre, és tudjuk azt is, hogy Európa túl keveset tesz e téren: 4500 menekültet fogad be évente.

Ezért mindannyian egyetértünk abban, hogy a menekültek tragédiája égető és fontos probléma. De mennyire fontos? Maga a Tanács már meg is válaszolta ezt a kérdést. A svéd elnökség évi 100 000 menekült letelepítéséről beszélt, a belga elnökség pedig úgy nyilatkozott az elnökségi ideje végén – Yves Leterme miniszterelnök járt nálunk –, hogy a menekültek jelenítik meg az Európai Unió létjogosultságát. Elnézést kérek, amiért ezt mondom, de a menekültek történelmi okoknál fogva a magyar elnökség számára is fontosak, hiszen 1956-ban éppen Magyarországért fogott össze először a nemzetközi közösség annak érdekében, hogy menekültek ezreit telepítse le.

De végső soron mennyire is sürgető a menekültek tragédiája? Sajnos éppen ezt a kérdést kényszerülünk feltenni a Tanácsnak. Mekkora prioritással bírnak a menekültek a Tanács számára? Elég sürgető ez a tragédia ahhoz, hogy végre aláírjanak, aláírásukkal kiegészítsenek egy darab papírt? Egy évvel ezelőtt a Parlament igennel szavazott két jelentésre, ezek egyike az Európai Menekültügyi Alapról szóló együttdöntés volt. Nagy többségünk együttesen támogatta azt, ami fontos volt: a görög kommunistáktól egészen a brit konzervatívokig. Elvégeztük a házi feladatunkat. Egy év elteltével azonban még mindig a Tanácsra várunk. Az együttdöntési eljárásból együtt nem döntési eljárás lett. Ez az együtt nem döntési eljárás pedig nevetséges lenne, ha nem lenne olyan tragikus az érintett személyek számára.

Az általunk elfogadott jelentés az éves bizottsági prioritásokon túlmenően alkalmazandó szükséghelyzeti intézkedéseket is tartalmazott. Azért döntöttünk így, mert tudjuk, hogy bármikor bekövetkezhet egy humanitárius válság. Egy pedig éppen ki is tört az ajtónk előtt, Észak-Afrikában, és ezek a szükséghelyzeti intézkedések még nem állnak készen az alkalmazásra. Azért nem, mert a Tanács sajnos még nem zárta le az együttdöntési eljárást.

Ezenkívül az együttdöntés lezárulásának első napjától a szükséghelyzeti intézkedések mellett további pénzügyi források is elérhetők lennének azon országok számára, amelyek meg kívánják kezdeni a letelepítést, továbbá a tagállamok világos kategóriákat alkalmazhatnának prioritásaik meghatározására. Ezenkívül pedig rendelkezésünkre állna mindaz, amit saját kezdeményezésű jelentésünkben megfogalmaztunk: minőség, gyorsaság, és egy letelepítési részleg létrehozása az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalon belül.

A Tanács tagjai, Önök – és ezzel zárom is szavaim, elnök úr – társjogalkotók. Nem tisztünk megmondani a Tanácsnak, hogyan lássa el jogalkotói feladatát, de ez a közvetett, asztalfiókba rejtő vétó senki javát nem szolgálja, különösen nem az intézmények hitelességét.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Nadja Hirsch, szerző.(DE) Elnök úr, a letelepítési program olyan kérdés, amelyért rendkívül intenzíven, teljes erőbedobással dolgoztunk, és amelybe képviselőcsoportokon átívelően nagyon sok energiát fektettünk. Egyetértettünk, és jelzésértékű üzenetet küldtünk. Azért is kezeltük kiemelt prioritásként ezt a kérdést, mert egész egyszerűen ez egy nagyon fontos téma: emberéletekről van szó.

Mindazonáltal éppen az észak-afrikai helyzet és fejlemények okán még egyszer erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy valóban gyorsan eredményre jussunk. Már egy évet elveszítettünk. A rendelkezésre álló időt valóban jól kihasználtuk arra, hogy társadalmi vitát kezdeményezzünk a civil társadalmon belül, hiszen végső soron a tagállamok, az önkormányzatok és a helyi lakosság támogatására van szükségünk ahhoz, hogy újabb tagállamokban is útjára indítsunk egy ilyen programot. És ez a vita, ez a lépésről lépésre kialakuló társadalmi egyetértés nem szakadhat meg most csak azért, mert a Tanács és más fontos szereplők nem jutnak megállapodásra és nem tudnak előrébb lépni. Ez a téma túl fontos! Vitát indítottunk, és igazi liberálisokként valódi prioritássá kívánjuk emelni ezt az ügyet.

Úgy vélem, ebben valamennyi képviselőcsoport egyetért. Jeleztük az álláspontunkat, és most várjuk, hogy a Tanács is világossá tegye, hogy ez a kérdés napirendre fog kerülni, és hogy azokat a tagállamokat, amelyek eddig nem játszottak aktív szerepet, most szintén bevonják és ösztönzik. A párbeszédek során azt a visszajelzést kaptuk, hogy a tagállamok hajlandóságot mutatnak a részvételre. Ezért a liberálisok – de azt gondolom, hogy valamennyi részt vevő képviselőcsoport nevében beszélhetek, hiszen valóban kiválóan együttműködtünk – valóban azt szeretnék, ha ez az ügy prioritást kapna, és tovább folytatódna az a vita, amelyet széles társadalmi körben megkezdtünk, és nem fenyegetnénk azt azáltal, hogy a kérdést újra meg újra elhalasztjuk.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papanikolaou, szerző.(EL) Elnök úr, folytatván a képviselőtársaim által elmondottakat, én is szeretném kiegészíteni a hallottakat először is azzal, államtitkár asszony, hogy közel egy évvel azon parlamenti állásfoglalások elfogadása után, amelyekbe rendkívül sok energiát fektettünk, pontosan ebből az okból kifolyólag küldöttséget küldtünk Szíriába, és megpróbáltunk minél több tagállamot a menekülteknek szóló letelepítési programban való részvételre sarkallni; azonban mindezek ellenére sem tettünk még semmit. Még ha formális problémák állnak is fenn a Tanács részéről és a Parlament részvételére is szükség van, úgy azért vagyunk itt, hogy megoldást találjunk a kérdésekre. Ez a célunk.

E program humanitárius vetületére hivatkozunk, ugyanakkor arra az Európa rendelkezésére bocsátandó eszközre is utalunk, amelynek segítségével még hatékonyabban valósíthatnánk meg külpolitikánkat. Nem lenne most rendkívül fontos eszköz Ashton bárónő kezében, ha Észak-Afrikában járna és az általunk elfogadott programra hivatkozhatna?

Nyilvánvalóan globális szükségletekről beszélünk. Ugyanakkor természetesen tisztában kell lennünk azzal is, hogy a probléma már az ajtónk előtt hever. Európának vezető szerepet kell játszania a földközi-tengeri térségben. Útjára kell indítanunk ezt a programot, államtitkár asszony, és amikor a 2013. év utáni költségvetési forrásokról vitázunk, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy 2013-ig rendelkezünk forrásokkal e program részére, és amennyiben még több időt vesztegetünk el, úgy ezeket a forrásokat és lehetőségeket többé már nem fogjuk tudni felhasználni.

Végezetül, hadd emlékeztessem Önt, államtitkár asszony, arra a javaslatra, amelyet annak idején elfogadtunk, és amelyre mi, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban újra és újra visszatérünk, nevezetesen a menekültek áttelepítési programjára. Nem engedhetjük meg magunknak azt, államtitkár asszony, hogy még egy Lampedusához hasonló helyzetig várjunk azzal, hogy végre megértsük, mekkora szükség van erre a kezdeményezésre, és belássuk, hogy ezt teljes energiánkkal előre kell mozdítanunk.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Köszönöm szépen elnök úr! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Az Európai Parlament a menekültek letelepítésével kapcsolatosan ugye három kérdést intézett a Tanácshoz. Nagyon szépen köszönöm a három kérdezőnek, hogy részletesen is bemutatta, hogy milyen megfontolások vezették őket a kérdések megfogalmazásakor. Mindhárom kérdés azzal a bizottsági javaslattal kapcsolatos, amely az Európai Menekültügyi Alap 2008-2013-as időszakra történő létrehozásáról szóló határozat módosítására irányul, tekintettel egy közös, Uniós letelepedési program létrehozására. Úgy gondolom, hogy ez a vita is azt mutatja, hogy az Európai Parlament a szívén viseli a szükséget szenvedő emberek sorsát. Először is szeretnék ezért köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek, hogy nagyon erősen odafigyelnek a menekültek helyzetének rendezésére. És ahogy Tavares képviselő úr is mondta, Magyarországról jőve, 1956, a forradalom örökségeként és az iránti elkötelezettségként a magyar elnökségnek morális kötelezettsége, hogy előrehaladást érjen el a közös Uniós letelepedési program terén.

Az észak-afrikai válság, amelyre többen is utaltak Önök közül, megmutatta, hogy szükség van egy jól működő, egységes európai menekültügyi rendszer kialakítására. Egyetértek az Európai Parlamentnek az álláspontjával, az Uniónak felelősséget kell vállalnia a menekültek helyzetének rendezésében, ha meg akarja őrizni vezető szerepét a humanitárius segítségnyújtás terén. Engedjék meg, hogy egészen friss információkkal szolgáljak Önöknek arról, hogy a líbiai határoknál a menekültügyi helyzet ebben a pillanatban hogyan alakul. Ugye én még március elején jártam ott, a tunéziai-líbiai határon. Akkor óránként ezer menekült érkezett, legnagyobb részük migráns munkás volt, akiknek a hazajuttatása, repatriálása volt a legégetőbb feladat. Közülük is a legnehezebb sorsa azoknak volt, akik mindenféle papírok, dokumentumok nélkül érkeztek. Róluk a jelen levő nemzetközi segélyszervezetek gondoskodtak. Számuk nőtt, ugye az ő repatriálásuk, az mint olyan, az nem megoldható, tehát ott igenis a letelepítési rendszer jön szóba. A mai napon, illetve tegnap és ma, Martonyi János magyar külügyminiszter tartózkodik a másik oldalon, tehát a líbiai-egyiptomi határon. Az ő látogatásának elsődleges célja az volt, hogy a menekültügyi helyzetről tájékozódjon. Járt a határon, találkozott az ottani egyiptomi hatóságokkal. A helyzet most ott, ezen a szakaszon megváltozott, három napja nincsen kiáramlás Líbiából azon a határszakaszon.

A most kb. 200 olyan ember van, aki a letelepedési programban kellene, hogy részt vehessen. A többiek, akik eddig érkeztek, azokat az egyiptomi hatóságok, egyébként az Uniós tagállamok segítségével, evakuálják, tehát igyekeznek haza juttatni. A miniszter úr egyébként most, a bengázi ideiglenes nemzeti tanács külügyminiszterével is tárgyalt. Valamint az egyiptomi belügyminiszterrel, pontosan a menekültügyi helyzet áttekintése céljából. A közös európai menekültügyi politikát illetően azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az Európai Tanács által a Stockholmi Programban tett kötelezettségvállalásokkal összhangban olyan közös politika és rendszer alakuljon ki, amelynek alapja a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi Genfi Egyezménynek és a többi vonatkozó nemzetközi egyezménynek a teljes körű alkalmazása. A magyar elnökség elkötelezett a menekültügyi csomagban szereplő javaslatok előre vitele iránt. Ezt jelzi az is, hogy a tagállamok múlt heti felhatalmazása alapján készek vagyunk a kvalifikációs irányelvről szóló informális trialógusok mihamarabbi megkezdésére, a kitűzött 2012-es céldátum érdekében.

Köszönöm még egyszer Önöknek azt a januári vitát, amelyet már én folytathattam Önökkel ebben a témában. Akkor is képviselői kérdésekre válaszoltam. Szeretném hangsúlyozni továbbá, hogy a Tanács, mivel elismeri a menekültek számára tartós megoldást jelentő letelepítés fontosságát, örömmel vette a közös uniós letelepítési program létrehozásáról szóló határozati javaslatot és az ahhoz kapcsolódó bizottsági közleményt, amelyet a Bizottság még 2009 szeptemberében nyújtott be. Ezek a kezdeményezések abból a megállapodásból következtek, melyet az Európai Tanács 2008 szeptemberében az európai bevándorlási és menekültügyi paktum kapcsán ért el. Nevezetesen, hogy önkéntes alapon előre lehet haladni az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának védelme alá helyezett személyeknek az Európai Unió területére történő letelepítésének útján.

Konkrét példaként megemlíteném a Tanács 2008. júliusi és novemberi következtetéseit, amelyekben az Uniós tagállamok iraki menekülteknek a területükön való letelepítésére vállaltak kötelezettséget, illetve hát erre ösztönöztük őket ezekben a konklúziókban. A Tanács 2009 szeptemberében kezdte meg az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló határozat módosítására irányuló javaslat részletes vizsgálatát. 2010 első felében több alkalommal került sor informális találkozókra az Európai Parlamenttel. A tagállamok nagyfokú rugalmassággal, az Európai Parlament javaslatait szinte teljes egészükben elfogadták a közös cél, a Bizottság javaslatának megfelelően egy jobb, rugalmasabb rendszer kialakítása érdekében. Amint arra a képviselők a kérdéseikben helyesen rámutattak, a Tanács és az Európai Parlament az említett informális találkozók eredményeképpen egyetértésre jutott a határozat politikai tartalmát illetően. A Tanács támogatta pl. a Parlament egyik legfontosabb javaslatát, nevezetésen azt, hogy jöjjön létre egy olyan mechanizmus, amely többek között pénzügyi eszközökkel ösztönözne újabb tagállamokat arra, hogy bekapcsolódjanak a letelepítési programba. A Tanács azonban nem tudta az Európai Parlamentnek azt a javaslatát támogatni, hogy a közös uniós éves letelepítési prioritások elfogadása a Szerződés 290. cikkének megfelelően, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó eljárás alkalmazásával történjen.

A Tanács és a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontja azonos. A „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program működésére vonatkozó programozási ciklus szűk határidőket szab meg, a hatékony tervezés a végrehajtási aktusok mentén biztosítható. A Tanács ezen kívül egyetértett a Bizottságnak azzal a véleményével, hogy az éves letelepítési prioritások meghatározása pusztán végrehajtó jelleggel bír, mivel lényegében azt jelenti, hogy a határozatban foglalt részletes szabályokat konkrét helyzetekre alkalmazzuk. Sajnálatos, hogy a Tanács és az Európai Parlament nem tudtak a javaslattal kapcsolatban olyan szintű megállapodásra jutni, amely lehetővé tenné a közös uniós letelepítési prioritások évenkénti meghatározását.

De ne feledkezzünk meg arról, hogy a 2008-2013-as időszakra szóló, jelenlegi Európai Menekültügyi Alap keretében támogatható tevékenységek között már szerepel a letelepítés. Igaz, hogy a javasolt módosítások alapján a letelepítési programban első ízben részt vevő tagállamok valamivel nagyobb pénzügyi támogatásban részesülnének, és lehetőség nyílna a letelepítésre kijelölt földrajzi területek és a letelepítésre szoruló nemzetiségek évenkénti meghatározására. De hát a tagállamok már most is 4000 euró átalányösszegre jogosultak minden olyan letelepített személy után, aki a vonatkozó határozatban megállapított kategóriák valamelyikébe tartozik. Ezen kívül semmi akadálya annak, hogy a jelenleg futó program keretében azok a tagállamok is letelepítési tevékenységbe kezdjenek, amelyek eddig ebben nem vettek részt. És örömmel tájékoztathatom Önöket, hogy Magyarország is jövőre már e program részesévé fog válni és kész a letelepítési programban részt venni.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács természetesen továbbra is kész mérlegelni minden olyan javaslatot, amely megvalósítható és kölcsönösen elfogadható megoldást kínál az ügyel kapcsolatos lezáratlan kérdésekre. Célunk, a Bizottság javaslatának megfelelően, a meglévő mechanizmus még inkább rugalmasabbá és hatékonyabbá tétele. Én nagyon szeretném, hogyha ez a rendkívül fontos ügy nem válna újabb jogi értelmezési kérdésnek a foglyává. Nagyon sok kérdés van, ahol az „implementing act” kontra „delegated act” problémának nagyon fontos témák a foglyai, és szeretném, hogyha ezekben pozitív előrehaladást tudnánk elérni a magyar elnökség alatt. Köszönöm szépen!

 
  
MPphoto
 

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra, a PPE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, úgy vélem, senkit sem fogok meglepni azzal, ha ismételten elmondom azt, hogy a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők iránti szolidaritásnak alapvető elemét kell képeznie a menekültügy és bevándorlás terén folytatott uniós politikánknak.

Azonban nem csak az azok iránti szolidaritásról van itt szó, akik gyenge és hátrányos helyzetű társadalmakból származnak, hanem az azon tagállamok iránti szolidaritásról is, amelyekre e tekintetben földrajzi helyzetüknél, kultúrájuknál és nyelvüknél fogva nagyobb nyomás nehezedik.

Míg néhány országban alacsony a védelem iránti kérelmek és az érkező bevándorlók száma, addig számos más ország nem képes saját erőből megküzdeni azzal a nyomással, amely napi szinten a határaira nehezedik.

Az uniós letelepítési programról és az Európai Menekültügyi Alap módosításairól szóló bizottsági közleményre vonatkozó jelentések 2010. májusi, Parlament általi elfogadását követően még mindig a Tanácsra várunk, hogy zárja le az együttdöntési folyamatot.

A jelenleg 10 tagállamban folyó kísérleti projektek csupán cseppek az előttünk álló feladatok tengerében.

A déli tagállamokra jelentős nyomás nehezedik, különösen az egyiptomi és a tunéziai polgári mozgalmak kezdete és a líbiai háború kitörése óta.

Az 5000 lakosú Lampedusára közel 6000 menekült érkezett a konfliktusok kezdete óta.

A már említett kísérleti projektek egyáltalán nem elégségesek és aligha fognak tudni bármit is tenni azon nyomás enyhítése érdekében, amely jelenleg Olaszországra és Máltára nehezedik, és a közeljövőben további országokat is érinteni fog a földközi-tengeri térségben.

Az Unió egészének kell ezen országoknak segítenie. A Tanácsnak mindenképpen le kell küzdenie azokat az akadályokat, amelyek jelenleg gátat vetnek az európai letelepítési program teljes körű végrehajtásának, és le kell győznie azokat a kisebbségben lévőket, akik mindezt blokkolják. A tömeges lakhelyelhagyások és migrációs mozgások az Unió egészét, nem pedig csak egy részét érintik.

Ezzel a végére is értem, elnök úr. Múlt héten arra szólítottam fel, hogy az Európai Parlament legyen jelen a líbiai határokon, most pedig megismétlem ezt a kérésemet. Az nem elég, hogy 10 képviselő Egyiptomban töltötte az elmúlt hetet: képesnek kell lennünk a humanitárius helyzet általunk történő, saját értékelésére.

 
  
MPphoto
 

  Claude Moraes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ma itt a teremben világosan egy arra irányuló nagyon erőteljes, valamennyi képviselőcsoport által támogatott kérést intézünk a Tanácshoz, hogy tegyen meg mindent tőle telhetőt azért, hogy a menekültek letelepítése valósággá váljon.

A menekültek letelepítése nem ugyanaz, mint a terhek megosztása. Noha szeretnénk, ha a közös menekültügyi rendszer működése javulna, itt és most azon akadályok megszüntetését kérjük, amelyek az európai letelepítési rendszer hitelességét nagymértékben korlátozzák, miközben az az egész Európai Unió területén kb. 4000 menekült letelepítéséről gondoskodik, míg az Egyesült Államokban és Kanadában egészen más nagyságrendben mozognak ezek a számok. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a lakhelyüket elhagyni kényszerülők nagy többsége világszerte a fejlődő országokba áramlik. Az észak-afrikai helyzetből levonandó tanulság az, hogy mindezek az emberek olyan országokba özönlenek, amelyek nem képesek megbirkózni ezzel a teherrel.

A Tanácsnak megoldást kell találnia erre a helyzetre annak érdekében, hogy letelepítési rendszerünk hitelessé válhasson. Ma este valamennyi képviselőcsoport nevében ezt a kérést intézzük a Tanácshoz.

 
  
  

ELNÖKÖL: Rainer WIELAND
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, Győri asszony, egy számadattal, egy észrevétellel és egy kérdéssel fordulok Önökhöz. A számadat: több mint 10 millió menekült él a világon. A menekültek kiszolgáltatott személyek, veszélyeztetett nők és gyermekek, kísérő nélküli kiskorúak. Ez egy olyan súlyos válság, amelyre olyan válaszokat kell adnunk, amelyek látni engedik az emberi jogok iránti elkötelezettségünket.

Az észrevétel: a Parlament már egy éve a beleegyezését adta, és én is csatlakozom azon képviselőtársaimhoz, akik azt kérik Öntől, Győri asszony, hogy vegye észre a Parlamentben ez ügyben uralkodó rendkívül erős egyetértést.

A kérdés: nem akarom azt hinni, hogy a Tanács bármily tekintetben is cinikus lenne, és ez vezérelné abban, hogy az eljárás során arra használja fel annak tényét, hogy az első olvasatra nem vonatkozik világos határidő, hogy ezáltal megakassza az együttdöntési eljárást. Akkor viszont mi a helyzet a sürgősségi letelepítéssel? Győri asszony, ez nem várhat 2012-ig.

Arra sürgetem a tagállamokat, hogy rázzák le magukról azt a fajta skizofréniát, amely ahhoz vezet, hogy határozott és következetes álláspontokat képviseljenek beszédeikben, majd pontosan azok ellenkezőjét támogassák akkor, amikor a jogi keretek kezdenek formát ölteni – ahogyan az ez esetben is történni látszik. Egy égető problémára, mai világunk kihívására kell választ adnunk.

 
  
MPphoto
 

  Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, egykori brit bevándorlási miniszterként szólok most. A kiszolgáltatottak és a valódi menedéket keresők védelme – különösen a közelmúltbéli világesemények tükrében – kétségkívül rendkívüli fontossággal és prioritással bír e Ház számára, és remélem, még inkább fontos az a Tanács számára.

Az Egyesült Királyság, akárcsak más tagállamok, a múltban is kivette részét a menekültek letelepítéséből a nemzetközi letelepítési programok keretében, azonban rendkívül fontos, hogy koordinált, együttműködő és kommunikatív megközelítésben vitát folytassunk arról, hogyan egyeztethető össze a legjobb módon a leginkább rászorulók megsegítése azon tagállamok helyzetével, amelyeket máris túlságosan leterhelnek nemzeti prioritásaik. Ugyanakkor óvatos lennék azzal kapcsolatban, hogy az e téren megvalósítandó programok semmiképpen se ássák alá a nemzetek arra vonatkozó jogát, hogy maguk határozhassák meg saját politikájukat.

Ezenkívül együttműködésre és kommunikációra van szükség a Parlament és a Tanács között, valamint több fellépésre és nagyobb határozottságra a Tanács részéről. Szeretném, ha megerősítenék, hogy a Tanács rendszeresen tájékoztatni kívánja e Házat arról, hogyan szándékozik eljárni, valamint arról, hogy a közelmúlt észak-afrikai eseményei változtatni fognak-e, és ha igen, akkor mennyiben, a tempón és az eljáráson. Azt is szeretném megtudni, hogy a terhek növekedése kötelező tagállami menekültletelepítési kvótákra vonatkozó javaslatokhoz fog-e vezetni a jövőben? Kérem a Tanácsot, hogy lépjünk előrébb ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Franziska Keller, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a letelepítés fontos eszköze a menekültkérdés kezelésének. Más országok, mint például az Egyesült Államok, minden évben ezreket telepítenek le a területükön. Az áttelepítés azokat a menekülteket szolgálja, akik nem jutottak el vagy meg sem próbáltak eljutni az Európai Unióba, hogy menedékjog iránti kérelmet nyújtsanak be itt, így azon államfők számára, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy a migrációt ott kell megragadni, ahonnan ered, még mielőtt az az Európai Unióba jutna, ez kellene, hogy legyen a tökéletes eszköz.

Az EU helyett azonban olyan országok veszik át és fogadják be nagyszámban a menekülteket, amelyek bármely uniós tagállamnál sokkal szegényebbek, úgymint például Pakisztán és Szíria. Mivel ezekben az országokban hiányoznak a befogadó létesítmények, így sok menekültnek elfogadhatatlan körülményeket kell elviselnie. Az Európai Unió segíthet és segítenie is kell e téren. Az iraki menekültek letelepítése az Európai Unióban megmutatta, hogy ez működik. Mindazonáltal a befogadott iraki menekültek száma nevetségesen alacsony volt.

Még sok-sok további, nemzetközileg elismert menekültnek van szüksége arra, hogy tisztességes esélyt kapjon az újrakezdéshez, és hihetetlen számomra az, hogy a Tanács és a Bizottság megpróbálják megakadályozni azt, hogy a Parlament éljen parlamenti jogaival. Elfogadhatatlannak tartom, ha azt mondják, hogy mi késleltetjük ezt a folyamatot: mi csak megpróbáljuk érvényesíteni rendes parlamenti jogainkat. Úgy vélem, hogy Önök, a Tanács, tartják fel a folyamatot azzal, hogy nem biztosítják számunkra ezeket a jogokat. Ez nem csak jogunkban áll, hanem az európai népek választott képviselőiként egyben kötelességünk is.

Szeretném megismerni a gyakorlati, pontos menetrendjüket a felmerült nehézségek leküzdésére. Ön személyesen is elkötelezi magát amellett, hogy a lehető leghamarabb napirendre tűzik ezt a kérdést? Minden nappal időt veszítünk.

Vannak más olyan eszközök is, amelyek nagyon értékesek lehetnének a jelenlegi helyzetben. A letelepítés hosszú távon is szerepet játszhatna az észak-afrikai helyzet rendezésében, azonban vannak más érvényben lévő eszközeink is, amelyeket jelenleg nem alkalmazunk. Például az átmeneti védelemről szóló irányelv vagy a menekültek belső elosztása. Mindez azt a benyomást kelti bennem, hogy a tagállamok nem hajlandók megvédeni az emberi jogokat, hogy bátortalanok a nemzetközi védelem kérdésében. Szeretném megtudni, hogy miként is próbálják a közös menekültügyi rendszert 2012-re felállítani, mivel az elég késői időpontnak tűnik számomra.

 
  
MPphoto
 

  Csanád Szegedi (NI).(HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Amikor a migrációról beszélünk ezekben a napokban, akkor nyilvánvalóan nem tehetjük meg azt, hogy ne az észak-afrikai helyzetnek az elemzésével kezdjük. Egyrészt örömteli az, hogy az észak-afrikai népek megérezték a demokráciának a szelét, viszont sajnálatos, hogy tömegek halnak meg ezekben a napokban és ezekben az órákban is. Gyermekek, asszonyok, civil ártatlan emberek. Hozzá kell tennem, hogy ez még csak a rövidtávú hatás. Hiszen hosszútávon fog megmutatkozni igazából a migrációnak a negatív hatása. Gondoljunk bele csak abba az egyszerű ténybe, hogy Líbiában közel félmillió ember, menekült hagyta el az országot az elmúlt napokban. És különösen nehezíti ezeknek a menekülteknek a letelepedését az, hogy Nyugat-Európa megtelt. Kelet-Európában viszont a cigányság túlsúlya, etnikai aránya teszi nehézzé a további bevándorlóknak a befogadását. Nyugat-Európában pedig a fekete-afrikaiak vagy éppen az arabok.

De tegyük fel a kérdést: mi van, hogyha letelepítjük ezeket a bevándorlókat Európában? Mi lesz utána? Ki ad nekik munkát? Mi lesz a társadalmi feszültségekkel? Mi lesz a vallási, etnikai, kulturális feszültségekkel? Ebben a helyzetben képtelenség Európába ilyen erőszakos módon több bevándorlót betelepíteni. És azért torpant meg ez a folyamat, ez a liberális struktúra, mert alapvetően ez a migrációs koncepció ez hibás. Hát nézzenek már magukba a liberális képviselők, hogy a számukra egy ilyen fontos témában hányan vannak jelen itt a teremben! Hát a liberális frakcióból itt van egy vagy kettő képviselő. Hát szégyelljék magukat! És ne is várják azt, hogy megvalósítsák a céljaikat, hogyha ilyen aktivitással vesznek részt a plenáris üléseken. Az Európai Menekültügyi Alapot pedig arra kell fordítani, hogy Észak-Afrikában és a menekült országokban helyben teremtsünk megélhetést azoknak az embereknek, és az európai emberek számára pedig adjuk vissza a megbecsülést, a munkát! Köszönöm szépen!

 
  
MPphoto
 

  Carlos Coelho (PPE).(PT) Elnök úr, nagy örömmel hallottam, amint a Tanács soros elnöke a menekültek és a letelepítési program fontosságát hangsúlyozta. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától származó számadatok világosak: menekültek millióiról beszélünk, valamint több mint évi 200 000 olyan személyről, akiknek letelepítési programokra van szükségük.

Ez alapján humanitárius szükséghelyzetről beszélhetünk a minket körülvevő világban: csak most nem csupán Afganisztánról, Szomáliáról és Kongóról van szó, hanem Egyiptomban, Líbiában és sok további országban is szembe kell néznünk ezzel a helyzettel. Ugyanakkor a humanitárius szükséghelyzet mellett, amint arra Papanikolaou úr is emlékeztetett bennünket, el nem költött költségvetési forrásokkal is rendelkezünk, mivel ezeket a programokat nem hagyták jóvá.

Ez a helyzet, államtitkár asszony. Nagy örömmel hallottam azt is, hogy azt mondta, nem fogják jogi kérdések megbénítani ezt a folyamatot. A valóság azonban az, hogy ez a folyamat nagyrészt éppen jogi okokból bénult meg. Együttdöntési folyamatban dolgozunk, és nem láttuk, hogy a Tanács ellenezte volna a Parlament megoldásait. Tavares úr kiváló jelentést készített, és nem látunk olyan tanácsi javaslatokat, amelyek ellentmondanának a kidolgozott letelepítési modellprogramnak. Azt látjuk, hogy a Tanácsot jogi kérdések kötik gúzsba, ami nem fordulhat elő. Nagyon fontos az a kérdés, amelyet Tavares úr tett fel a vita elején, azaz hogy mi élvez prioritást, valamint hogy a menekültek letelepítése fontos-e az elnökség és a Tanács számára vagy sem.

Az az érzésünk, hogy ez valójában nem is fontos. A tagállamok holnap tanácsi ülést tartanak, amelyet követően – már ismerjük a Tanács javasolt következtetéseit – a migrációs áramlatok kérdéséről szóló tervezetet egészen a júliusi tanácsi ülésig elnapolják. Az ajánlás, amelyet szeretnénk innen eljuttatni, államtitkár asszony, az, hogy az Európai Parlament nem késlekedést kér a Tanácstól: az Európai Parlament döntést kér a Tanácstól.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Guillaume (S&D).(FR) Győri asszony, hölgyeim és uraim, a líbiai humanitárius válság kapcsán ma még inkább alapvető fontossággal bír, hogy Európa összehangolt fellépési eszközökkel rendelkezzen a letelepítés tekintetében.

Miközben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) március 1. óta arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy vegye ki a részét a sürgősségi letelepítési erőfeszítésekből, eddig egyetlen egy tagállam sem jelezte részvételi szándékát. Csupán Olaszország fogadott be 58, Tripoliból sürgősen evakuált eritreait, de úgy hallom, hogy program vagy javaslat született 4000 Líbiában ragadt személy letelepítésére is. Ezért szeretnék többet megtudni erről.

Az Európai Unió felelőssége e téren valóban nem tűrheti a tétlenséget. Fokozott szolidaritást kell mutatnunk ezen országok és lakosságuk iránt. Tunézia és Egyiptom hozzájárultak határaik megnyitásához a Líbiából menekülők előtt. Európának támogatnia kell őket és ki kell vennie a részét a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi erőfeszítésekből.

Ugyanakkor a líbiai humanitárius válság sürgető kérdése mellett Európának számos kihívással kell szembenéznie a letelepítés terén. Ezek közül hármat kívánok említeni.

Először is, az Európai Uniónak nagyvonalúbb letelepítési politikát kell kidolgoznia azok számára, akiknek a letelepítés jelenti az utolsó menedéket. E tekintetben mindannyiunknak szem előtt kell tartanunk azt, hogy 2009-ben kb. 85 000 menekült került világszerte letelepítésre, azonban e menekülteknek csupán 8,4%-a telepedett le az Európai Unió valamely tagállamában.

Emellett a mennyiségi célkitűzés mellett, az európai letelepítési politika csak akkor lehet hiteles, ha a jelöltek letelepülését megelőzően magas színvonalú előkészítést biztosít azáltal, hogy figyelembe veszi a legkiszolgáltatottabbak csoportjait, valamint a fogadó ország befogadó és integrációs létesítményeinek minőségét.

Végezetül, mivel az európai letelepítési program a már létező nemzeti menekültügyi rendszerek kiegészítéséül szolgál, ezért annak – amint azt már a Parlament 2010-es álláspontja is világossá tette – a tagállamok különböző tapasztalatain és eredményein kellene alapulnia és megerősített koordináció tárgyát kellene képeznie.

 
  
MPphoto
 

  Anna Rosbach (ECR).(DA) Elnök úr, világszerte menekültek áradatai vannak úton. Ez részben háborúknak és zavargásoknak, részben természeti katasztrófáknak köszönhető. Ezek az emberek átmeneti menedéket keresnek. A menekültek döntő többsége visszatér hazájába, azonban kb. 200 000 személyt máshol kell letelepíteni a világon. A körülmények azonban folyamatosan változnak, és az észak-afrikai zavargások és háborúk miatt most sok ezer menekült Európa déli határaira gyakorol fokozott nyomást. Az egyes tagállamok ezen személyek befogadására irányuló kapacitásai igen eltérőek.

Ezért szeretném megkérdezni, vajon a Tanács felvilágosítást tud-e arról adni, hogy a menekültek ezen áradata mit is fog jelenteni abból a szempontból, hogy mekkora hányaduk vonható be a letelepítési programba. Ez a program bővíteni fogja az EU hatáskörét a menekültek és a menedék kérdésében. Én ezt problematikusnak tartom. Többi, kérdéseket feltevő képviselőtársamhoz hasonlóan én is szeretném megkérdezni, meg tud-e jelölni a Tanács egy időkeretet annak megválaszolására, hogy támogatja-e vagy sem a közös uniós letelepítési programot.

 
  
MPphoto
 

  Carmen Romero López (S&D).(ES) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a probléma, amelyről vitázunk, egyértelműen a közvélemény problémája.

Hogyan győzzük meg a tagállamokat arról, hogy a közös letelepítési politika jobb? Hogy egy tagállam, amely fenn kívánja tartani a szuverenitását e téren, nem akadálya annak, hogy legyen egy néhány prioritást kijelölő uniós politikánk, és azt sem akadályozza, hogy ezek a szakpolitikák tükröződjenek az Európai Menekültügyi Alap (EMA) támogatásaiban.

Ezért nagyon fontos, hogy feloldjuk a patthelyzetet e kérdésben, hiszen több lehetséges megoldás is létezik. Talán a Tanácsnak is meg kellene fontolnia ezt a kérdést.

Ha egy tagállam feltételek nélkül juthat támogatáshoz az Európai Menekültügyi Alapból, akkor sohasem lesz közös letelepítési politikánk.

Ezért a közös menekültügyi politika olyan megoldatlan probléma, amelyet nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Sőt, a közös stratégia elvetése nem túl okos és szánalmas lépés, amelynek egyedüli eredménye az lesz, hogy napról napra súlyosbodnak a válasz hiányának következményei.

Ez nem csupán az értékek kérdése: a koordináció és a közös szolidaritás hiánya valójában többe fog kerülni a tagállamoknak.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D).(SK) Elnök úr, közel egy évvel ezelőtt állapítottam meg e plenáris ülés előtt, hogy az uniós tagállamok kevesebb mint fele rendelkezik hivatalos letelepítési programmal a harmadik országból származó menekültek számára.

Emellett e programok koordinációja sem megfelelő. Az uniós tagállamok közötti koordináció és együttműködés alacsony szintjének köszönhetően a letelepítéssel járó költségek aránytalanul magasak. Még mindig igaz az, hogy elegendő politikai akarattal képesek leszünk egy hatékony, igazságos és egységes letelepítési program létrehozására. E célból rendkívül fontos az, hogy ne csak egy programot, hanem külön alapot is hozzunk létre a menekültek Unión belüli letelepítésére. Ebből a csomagból kerülne finanszírozásra a nemzeti letelepítési programok létrehozása ott, ahol ilyen még nem létezik, valamint a tevékenységek központi szinten történő koordinálása is.

Habár régóta tisztában vagyunk e tényekkel és legalább egy éve politikai egyetértés uralkodik a Parlament, a Bizottság és a Tanács között, mégsem született végső döntés. Ezért szeretnék én is ahhoz a Tanácshoz intézett képviselői kéréshez csatlakozni, amelyben kérjük, hogy vegye fel az ezzel kapcsolatos együttdöntési eljárást a prioritásai közé.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr, súlyosan aggaszt bennünket a menekültek humanitárius helyzete, a háborúk, fegyveres konfliktusok, éhezés, kizsákmányolás, nyomor elől menekülők és az emberkereskedők áldozatává vált nők és gyermekek helyzete. Az irántuk tanúsított szolidaritás rendkívül fontos kérdés, amely konkrét intézkedéseket követel, akár a menekültek megsegítésére, akár azon országok támogatására, amelyekbe földrajzi közelségük miatt a legnagyobb számban érkeznek menekültek.

A közelmúlt konfliktusai az észak-afrikai országokban, amelyek hozzáadódnak a közel-keleti háborúkhoz, tovább rontják a már egyébként is nagyon nehéz helyzetet. Ezért hatékony és sürgős intézkedésekre van szükség a menekültek letelepítéséhez és az őket megillető méltósággal történő elhelyezésükhöz. Nem várhatunk tovább a késlekedő döntésekre, miközben naponta emberek ezrei kopogtatnak az ajtónkon anélkül, hogy azt a választ kapnák tőlünk, amelyhez joguk van.

 
  
MPphoto
 

  Kinga Gál (PPE).(HU) Elnök úr! Államtitkár asszony! Azt látjuk, ahogy Ön is elmondta, hogy az elmúlt hetek eseményei mutatják meg a legjobban, hogy a menekültkérdés bármelyik pillanatban egy súlyos, akut kérdéssé válhat Európában. Az is jól látható, hogy szükséghelyzetekre, nagyobb menekülthullámra, a menekülthelyzet stratégiai megoldására nincs felkészülve az Unió. Ebben egyik fontos eszköz a letelepítés kérdése. És természetesen elvárható a nagyobb szolidaritás, a jobb koordináció. De ahogy itt elhangzott a vitában, társadalmi konszenzusra van szükség ezen a területen. És ebben van még mindnyájunknak és a tagállamoknak is tennivalójuk. Mindenesetre értékeljük, hogy a magyar elnökség nem kíván jogi akadályokat gördíteni és nyitottságot, és elkötelezettséget mutat ennek a kérdésnek a rendezésében.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Elnök úr, egy kicsi, elitista, politikailag korrekt csoport nyilvánvalóan úgy véli, hogy még túl kevés a menekült Európában, és hogy az Európai Menekültügyi Alap segítségével az Európai Unióba kellene hozni azokat menekülteket, akik már egy szomszédos harmadik országba menekültek, mivel itt magasabb az életszínvonal. Ez egy különösen életidegen megközelítés, tekintettel arra, hogy éppen menekültek százezrei igyekeznek Észak-Afrikából Európába és Lampedusa szigete már így is majd’ szétrobban.

Jobb lenne a menekülteket hazájuk közelében, a lehető legismerősebb kulturális közegben elszállásolni, mint például Egyiptomban és Tunéziában, és ezzel elkerülhetnénk az európai beilleszkedési problémákat. A demokratikus változásokat követően most már ezt a két országot is fel kellene venni a menekültek számára biztonságos harmadik országok közé, és pontosan ide kellene az ellenőrzött, fenntartható és strukturális támogatásunknak irányítani.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Igyekszem válaszolni tételesen is a főbb kérdéskörökre. Az első, nézzük meg milyen az Európai Unió rekordja, tehát itt többen mondták, hogy lemaradunk az Egyesült Államok és más országok nagyvonalúsága mögött. Én azt gondolom, hogy ez nem így van. Az EU által letelepített menekültek teljes száma éves szinten valóban kisebb az USA, Kanada, vagy Ausztrália hasonló számainál. És noha a Tanács teljes mértékben elismeri, hogy a letelepítés továbbra is eszköz a menekültek helyzetének tartós rendezésére, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az EU-hoz benyújtott spontán menedékkérelmek éves száma messze meghaladja azt, ami a világ számos más régiójában tapasztalható. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által kiadott statisztika szerint az EU 27 tagállama 2005 és 2009 között 1 150 980 menedékkérőt fogadott. Míg Kanada és az USA vonatkozásában ez a szám 391 090.

Tehát azt gondolom, hogy ezek a számok önmagukért beszélnek. Többen érdeklődtek, hogy akkor pontosan mi az a menetrend, amely alapján a magyar elnökség haladni kíván. Arról nincsen vita közöttünk, hogy haladni kell, rendkívül sürgető a kérdés. Én ezt januárban is mondtam, amikor még nem volt ennyire akut a menekültügyi helyzet Észak-Afrika vonatkozásában. Tehát konkrét tervekkel rendelkeztünk eddig is, ezt a munkát mi igyekszünk felgyorsítani. Ugye a belga elnökség a 2012-es határidő tiszteletben tartása érdekében azt a stratégiát javasolta, hogy négy kiemelt jogszabályra összpontosítsunk. Ezt Önök mind ismerik, az elismerésről szóló irányelv, a Dublin-rendelet, az Eurodac-rendelet, valamint a hosszú távú tartózkodásról szóló irányelv.

Folytatódtak a megbeszélések a két legnagyobb munkát igénylő irányelvvel, azaz az eljárásokról, illetve a befogadási feltételekről szóló irányelvvel kapcsolatosan is. Ez a stratégia széleskörű támogatást kapott anno a Tanácsban, a Parlamentben és a Bizottságban is, és hozott kézzel fogható eredményeket. Ugye a hosszú távú tartózkodásról szóló irányelvvel kapcsolatosan a Parlament és a Tanács megállapodásra jutott, és annak elfogadása hivatalosan a Tanácsban néhány héten belül meg fog történni. A kvalifikációs irányelv esetében a magyar elnökség megkapta a mandátumot az informális trialógusnak a megkezdésére. Tehát a célunk ennek mihamarabbi megkezdése és kérjük, hogy az Európai Parlament ebben legyen a partnerünk.

Ami a Dublin, illetve az Eurodac-rendeletet illeti, a Tanácson belül jelentős előrehaladás történt, és már csak néhány erősen politikai jellegű kérdés maradt lezáratlan. Az eljárásokról, illetve a befogadási feltételekről szóló irányelvvel kapcsolatosan pedig a Bizottság bejelentette, hogy új javaslatot kíván benyújtani. Az Európai Parlament az előző ciklusban lezárta a befogadási feltételekről szóló irányelv első olvasatát, a LIBE bizottság pedig jelenleg vizsgálja az eljárásokról szóló irányelv módosítására vonatkozó bizottsági javaslatot. Tehát mind az Európai Parlament, mind a Tanács most pontosítja az álláspontját. Ez a két jogalkotó számára lehetővé teszi majd, hogy az elismerésről szóló irányelvről, valamint a Dublin, illetve az Eurodac-rendeletről megkezdjük a megbeszéléseket. Amint pedig a Bizottság benyújtja az eljárásokról, illetve a befogadási feltételekről szóló irányelvre vonatkozó javaslatait, ezzel a két jogszabállyal kapcsolatosan is folytatódhat a munka.

Észak-Afrikával kapcsolatosan, a helyzetből kifolyólag említettem a határövezetben tett elnökségi látogatásokat. A BIÜT, tehát a Belügyi és Igazságügyi Tanács április 11-ei ülésén értékelni fogjuk a migrációs helyzetet. De már jelzem, itt volt, aki kritizálta, a mostani európai tanácsi végkövetkeztetéseknek a tervezetében is szerepel a menekültügyi helyzet fontosságára egy utalás. Ha szükségesnek látjuk, megítéljük majd, a munka hogyan halad. Készek vagyunk arra, hogy egy rendkívüli Bel- és Igazságügyi Tanácsülést is még beiktassunk majd a magyar elnökség folyamán. Tehát mi a jogalkotási munka felgyorsítására törekszünk. Erre inspiráljuk Önöket, illetve az Európai Bizottságot is. Többen említették, Coelho úr is, ezt a problémát, amely a menekültügyi határozat módosításával kapcsolatos. Ugye elmondtam én is a bevezetőmben, hogy a politikai tartalomról megvan a megállapodás és egy jogi kérdésnek vagyunk most a foglyai. Ahogy egyébként a novel food-tól kezdve a különböző külügyi, pénzügyi külső eszközökön át több témában a Tanács és a Parlament vitában áll, hogy végrehajtási vagy felhatalmazási aktussal oldjuk meg a témát.

Én azt szeretném elmondani, hogy ez a kérdés nagyon fontos. Ez a jogi procedúra, amelyet állampolgár legyen a talpán, uniós polgár legyen a talpán, aki megért, hogy mi az, hogy végrehajtási, vagy felhatalmazási aktus. Nekünk az a dolgunk, hogy mindegy, hogy milyen jogi formulával, de az égető kérdésekre megoldást találjunk. Nagyon igyekszem minden mozdulatomban tiszteletben tartani a Lisszaboni Szerződést. A Szerződés szerint nem egyértelmű, hogy hol húzódik meg a határ az egyes aktusok között. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy végrehajtási aktus, tehát így, végrehajtási aktussal kellene ezt a kérdést is szabályoznunk. Beszéljünk róla, egyeztessünk. Csak nagyon szeretnénk, ha nem válnánk jogi témáknak a foglyaivá. A júniusi Európai Tanácson eredeti terveinkben is szerepelt, hogy menekültügyi kérdésekkel foglalkozzunk, ez most még hangsúlyosabbá vált. De azt gondolom, hogyha megfelelő tartalommal tudjuk megtölteni a tanácsi üléseket, márpedig ez kötelességünk, akkor az Európai Tanács is nagyobb horderejű döntéseket hozhat majd meg, mint azt egyébként, mondjuk akár csak egy vagy két hónappal ezelőtt is reméltük.

Kaptam kérdést arra vonatkozóan is, hogy mi lesz, ha ide áramlanak a menekültek. Én azt gondolom, hogy nem kell most még fantáziálnunk. Nagyon sok mindent tettünk eddig, a legkülönbözőbb tanácsi formációkban, menekültügyi téren. A Bizottság humanitárius téren fantasztikusan helytáll, ahogy egyébként az egyiptomi, illetve a tunéziai hatóságok és a helyi lakosság, valamint a nemzetközi menekültügyi szervezetek is. Mindenki, úgy látom, hogy ura a helyzetnek. A repatriálás, ami a legégetőbb, az folyik. Ez nem jelenti azt, hogy pl. ezek az áttelepítések ezek ne lennének aktuálisak.

Egyébként annak ellenére, hogy van egy jogi problémánk, amit még nem tudtunk rendezni - önkéntesen bárki megteheti ezt, - most úgy tudom, hogy Olaszország önkéntesen 125 személyt már át is telepített, tehát a téma a tagállamok tisztes helytállásának köszönhetően részben azért rendeződik. Ami nem jelenti azt, hogy nincs szükség a jogszabályra. Igenis szükség van rá. Próbáljunk meg egyességre jutni. Én köszönöm szépen a figyelmüket. És ahogy a magyar elnökség meghirdette annak idején, hogy olyan elnökség lesz, amelyik be tudja bizonyítani, hogy szíve is van, ahogy azt a roma stratégiára való koncentrálással is kifejezzük, én biztosítani akarom Önöket arról, hogy ez menekültügyi téren is igaz. Köszönöm szépen!

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares, szerző. – Elnök úr, egy módszertani jellegű észrevételem van. A Tanács úgy nyilatkozott, hogy a 290. cikk kivételével mindennel egyetért, így az árnyékelőadókkal folytatott konzultációt követően, és a letelepítéssel foglalkozó előadóként szeretnék két módszertani észrevétellel élni.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Tavares úr, remélem, megbocsát, de olyannyira el vagyunk maradva a napirenddel, hogy félbe kellett szakítanom.

– A vitát lezárom.

 

19. Az USA adatbekérései és az uniós adatvédelmi szabályok (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az USA adatbekéréseiről és az uniós adatvédelmi szabályokról.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Tisztelt elnök úr! Biztos asszony! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! A Parlament sok európai polgár aggodalmát képviseli, amikor kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az USA hatóságai adatokat kérnek be médiakommunikációs cégektől azt követően, hogy a WikiLeaks amerikai államtitkokat szivárogtatott ki. A Tanács természetesen osztja a Parlamentnek az uniós adatvédelmi szabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos aggodalmait. Ugyanakkor nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek alapján megállapíthatná, hogy az USA bírósági eljárása megsértette-e az EU adatvédelmi jogszabályait. A WikiLeaks üggyel kapcsolatban, amelyre több parlamenti képviselő utalt, az Egyesült Államok főügyésze nyilvánosan elismerte, hogy bűnügyi nyomozás van folyamatban. Tudomásom szerint ezzel a nyomozással összefüggésben egyesült államokbeli ügyészek azt szorgalmazzák, hogy egy amerikai bíróság határozatban rendelje el, hogy a Twitter meghatározott adatokat átadjon, és a bíróság meg is hozta az erre vonatkozó határozatot.

A Tanácsnak nem feladata, hogy észrevételeket fűzzön ahhoz, hogy az USA igazságügyi hatóságai hogyan hozzák meg döntéseiket. Emellett nem is rendelkezik olyan információkkal, amelyek alapján egy indoklással ellátott bírósági határozat létjogosultságát kétségbe vonhatná. Voltak olyan bírósági eljárások az Egyesült Államokban, amelyek során a Twitter meg tudta védeni a saját álláspontját. Ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai bíróság helyben hagyta a Twitter arra vonatkozó kérelmét, hogy ügyfeleit tájékoztassa a bírósági határozatról. Az Európai Unió általánosságban tiszteletben tartja a harmadik országok bírósági eljárásait. Az pedig magától értetődik, hogy az ügyészi hatóságoknak, ha bűncselekmény gyanúja ügyében nyomoznak, információhoz kell jutniuk. Az is jól ismert tény, hogy az információk beszerzésére vonatkozó egyesült államokbeli eljárás eltér attól az eljárástól, amelyet a legtöbb uniós tagállam követ. Elsősorban a tekintetben, hogy tágabb hatályú, azaz sokkal több személytől sokkal több információ bekérésére ad módot, mint általában egy európai bűnügyi nyomozás vagy eljárás.

Ez egész egyszerűen az Egyesült Államok jogfejlődésének a következménye, tehát nem olyan kérdés, amellyel kapcsolatosan a Tanácsnak véleményt kellene nyilvánítania. Az uniós adatvédelmi szabályok betartatása általánosságban a tagállami hatóságok, azon belül is az adatvédelmi hatóságoknak a feladata. E hatóságoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az adatvédelmi szabályokat tiszteletben tartsák, és e hatóságok hatáskörébe tartoznak az illetékesség, illetve az európai vagy nemzeti adatvédelmi jogszabályokkal való összeegyeztethetőség kérdései. Nem lenne helyénvaló politikai megítélés tárgyává tenni az olyan ügyeket, amelyeket bírósági eljárás keretében vizsgálnak. A kérdés tágabb összefüggéseit tekintve, a Tanács nem tud arról, hogy korábban már született volna hasonló bírósági határozat. Amikor az USA hatóságai korábban, uniós polgárokkal kapcsolatos, az EU területén tárolt információkat kívántak megszerezni, az Európai Unió az említett adatok átadásáról és feldolgozásáról szóló nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államokkal.

Ez a helyzet pl. az utasnyilvántartási adatállomány, a PNR esetében, amelyre vonatkozóan létezik egy, az Egyesült Államokkal 2007-ben kötött PNR-megállapodás, amelynek újratárgyalása, éppen a Parlamentnek a kezdeményezésére, most van folyamatban. Hasonló eset az Európai Unió területén tárolt pénzügyi üzenetadatok átadása az USA Pénzügyminisztériuma által folytatott, a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program, a TFTP céljából. Az erre vonatkozó TFTP-megállapodást a Parlament 2010 júliusában hagyta jóvá.

Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy a Twitter-ügy egészen más, mint a PNR vagy a TFTP esete. A két utóbbi esetben egyesült államokbeli hatóságok szisztematikus jelleggel, folyamatosan kérnek személyes adatokat a bűnüldözés, elsősorban a terrorizmus elleni küzdelem céljából. A Twitter-ügyben ezzel szemben egy konkrét bírósági határozatról van szó, amelyet a bíróság egy konkrét bűnügyi nyomozás keretében hozott. Fontos, hogy egy másik ország bíróságainak határozatait, amennyire lehetséges, elismerjük. Kivéve természetesen abban az esetben, ha ennek az ellenkezőjét indokoló tényező áll fent. Köszönöm szépen Elnök úr!

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, a globalizált világban egyre fontosabbá válik és jogi szempontból nagyon összetett a harmadik országok számára átadott személyes adatok védelme. Magától értetődik, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jog az elektronikus világban és a határon átnyúló adatfeldolgozásban is érvényes. Mindazonáltal, mint valamennyi alapvető jog, úgy ez a jog is korlátozható; minden ilyen korlátozásnak összhangban kell állnia a törvénnyel, valamint arányosnak kell lennie. Továbbá a korlátozásokat törvényes érdekekkel kell alátámasztani, úgymint nemzetbiztonság, közbiztonság, rendzavarás vagy bűncselekmény megelőzése, egészség- vagy erkölcsvédelem és így tovább.

Az egyesült államokbeli jog értelmében az adatbekérés olyan közigazgatási végzés, amely az állami vagy helyi hatóságokkal szemben specifikus információk közlésére kötelezi alanyát. Egy intézkedés törvényességét azon ország hatályos joga alapján kell megállapítani, amelyben az intézkedést foganatosítják. Ezért az amerikai kormány kéréseinek jogszerűségét, arányosságát és szükségességét az Egyesült Államok alkotmánya és jogrendszere alapján kell elbírálni. A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy egy harmadik ország milyen módon alkalmazza igazságügyi eljárását feltételezett bűncselekmények felderítése során.

Amikor az európai polgárok a Twittert használják, akkor hozzájárulásukat adják a Twitter adatvédelmi politikájához. Ez a politika ismerteti a személyes információk gyűjtésével, felhasználásával és harmadik felek részére történő közzé adásával kapcsolatos eljárásokat, ideértve azt is, amikor arra bizonyos törvények és rendeletek vagy az Egyesült Államok kormányának kérésének értelmében van szükség. Továbbá, mivel az egyesült államokbeli hatóságok ezeket a személyes adatokat bűnügyi nyomozások keretében kérik be a Twittertől, ezért az EU adatvédelmi jogszabályai nem alkalmazhatók. Az EU adatvédelmi irányelve nem vonatkozik állami tevékenységekre a büntetőjog terén, ahogyan egy a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén biztosítandó adatvédelemről szóló kerethatározat sem alkalmazható ebben az esetben, mivel egyetlen uniós tagállambeli hatóság sem vesz részt az egyesült államokbeli bírósági határozatok végrehajtásában, és egyetlen tagállambeli illetékes hatóság sem továbbít vagy bocsát rendelkezésre személyes adatokat. Ez tehát a jelenlegi jogi helyzet.

Az adatfeldolgozás globális dimenziója azonban nem szabad, hogy csökkentse az uniós polgárok védelmének szintjét. A globális feldolgozási tevékenység éppen hogy arra mutat rá, mennyire fontos és szükségszerű az adatszolgáltató alanyok jogainak védelme, valamint az alkalmazandó jogszabályok tisztázása. Ez különösen fontos ma, amikor egyre több és több adat van az éterben.

Mit teszünk tehát ez ügyben? Először is, az uniós adatvédelmi jogszabályi keret reformjára vonatkozó közelgő bizottsági javaslat különösen azokra a kihívásokra fog koncentrálni, amelyek elé a globalizáció és a modern technológiák állítanak bennünket, mindenekelőtt akkor, amikor a harmadik országbeli szolgáltatók uniós fogyasztókat céloznak meg.

Másodsorban, amint azt tudják, 2010. december 3-án a Tanács határozott, világosan kijelölt uniós célokat tartalmazó tárgyalási felhatalmazást adott a Bizottságnak az EU és az Egyesült Államok között a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén megvalósítandó jövőbeli adatvédelmi megállapodás megkötésére. Az EU egyik fő célja a közelgő tárgyalások során, hogy nemzetiségüktől függetlenül betartatható adatvédelmi jogokat biztosítson az adatszolgáltató alanyok számára az Atlanti-óceán mindkét partján, valamint hatékony közigazgatási és jogorvoslatot kínáljon számukra. Ennek megvalósításában a Parlament segítségére is számítok.

Mit teszünk azonban addig, amíg az új eszköz érvénybe nem lép? Határozottan azt ajánlanám a szolgáltatóknak, hogy legyenek nagyon átláthatóak a fogyasztóik számára, és jelezzék világosan, hogy ami a bűnügyi nyomozásokat illeti, úgy szolgáltatásukra elsődlegesen az egyesült államokbeli törvények érvényesek. Ezáltal világos, hogy a fogyasztók elhagyják az EU joghatóságát, még ha ők maguk nem hagyják is el az Unió területét.

 
  
MPphoto
 

  Axel Voss, a PPE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, köszönetet szeretnék mondani a Tanácsnak és a Bizottságnak a pontosításokért. Olyan problémával kell szembenéznünk, amely jelenleg igen jellemző globalizált világunkra. Alapvetően természetesen tiszteletben tartjuk az amerikai törvényeket. Ezenkívül tisztában vagyunk azokkal a nehézségekkel is, amelyek az internet globális médiumának kapcsán és a bűnüldözéssel kapcsolatban felmerülnek.

Időközben azonban már szokásos eljárássá vált, hogy a bűnüldöző hatóságok magánszemélyek adatbázisaihoz is hozzáférhetnek, és erre reagálnunk kell. Éppen ezért igencsak a szívemből szólt, biztos asszony, mivel osztom az arra vonatkozó elképzeléseit, hogy a továbbiakban hogyan is járjunk el, nevezetesen azt, hogy ezt a kérdést a jövőben egy külön adatvédelmi jogszabály-módosítás keretében szabályozzuk, ugyanakkor pedig egy ilyen esetet is alkalomul ragadjunk meg arra, hogy elmondjuk, az EU és az Egyesült Államok közötti adatvédelmi keretmegállapodást is szabályozni és sürgetni kívánjuk, mivel látjuk, hogy e globalizált világban szükség van az ilyen típusú adattovábbítások szabályozására.

Éppen ezért fontos, hogy, ahogyan azt már korábban is említettem, továbbra is koncentráltan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Természetesen nem szeretnénk, ha egy ilyen típusú eljárás általában véve rossz fényt vetne az adatok feldolgozására, azonban jó, ha példát mutatunk e kérdésben azáltal, hogy megfelelő jogszabályokat dolgozunk ki és előrébb lendítjük a keretmegállapodást, valamint különösen azáltal, hogy még jobban megvilágítjuk a bűnüldözés területét a magánszemélyek adataihoz való hozzáférés tekintetében, és szabályozzuk azt, hogy ez utóbbi eljárás milyen feltételek mellett engedélyezhető, illetve szakítandó meg.

 
  
MPphoto
 

  Claude Moraes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, úgy vélem, hogy a biztos asszony, ügyesen, mint mindig, előre látta a kérdéseinket. Először is, mit teszünk a közbeeső időben, most, hogy már mindenki értesült arról, hogy az Egyesült Államok számos alkalommal kért be adatokat az olyan közösségi hálózatoktól és internetszolgáltatóktól, mint a Yahoo, a Twitter és a Google? Ez nyilvánvalóan hozzáférést biztosít az Egyesült Államoknak a WikiLeaks és más harmadik felek között folyó adatmegosztáshoz. Természetesen éppen ezek a harmadik felek – az európai polgárok, az internetet teljesen ártatlanul használó személyek, a fiatalok, a kíváncsi emberek – válnak majd célponttá, és őket éri majd kár ebben az adatszolgáltatási rendszerben.

Ennek messzemenő következményei vannak az uniós polgárok magánélethez való jogára nézve. Azok, akik a folyamatban lévő Assange-ügy iránti érdeklődésből iratkoztak fel a WikiLeaks Twitter-bejegyzéseire, most ironikus módon maguk is ki vannak téve az egyesült államokbeli adatbekéréseknek és személyes adataik összegyűjtésének. Az olyan weboldalak, mint a Twitter az Egyesült Államok joghatósága alá esnek, mivel a szervereik az Egyesült Államokban találhatók. Habár értem azt, hogy amint mondja, nem gyakorolhatunk befolyást harmadik országok jogrendjére, mégis átmenetileg is tehetünk valamit.

Úgy vélem, hogy valamennyien jogosan aggódunk e Házban amiatt, hogy meg kell magyaráznunk a választópolgárainknak, milyen védelemre számíthatnak az Európai Unió részéről. Mi értelme adatvédelmi normákat felállítani az uniós polgárok számára, ha azokat egy egyesült államokbeli adatbekérési kérelem értelmében egyszerűen fel lehet függeszteni?

Világos, hogy ennél többet kell tennünk az uniós polgárok személyes adatainak védelmében, akiket erős, magas szintű uniós jogszabályoknak kellene védelmezniük. Tudom, hogy dolgoznak e cél elérésén. Eddig a 94/46/EK irányelv rendkívül erőteljes védelmet biztosított a belső piacon, de itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk ezt az irányelvet, emeljük a védelem szintjét, és ugyanezeket a védelmi intézkedéseket az igazságügyi és rendőrségi együttműködésre is kiterjesszük.

Jövőbeli jogalkotási munkánk keretében biztosítani fogjuk e célok elérését, ahogyan azt Ön is említette. E tekintetben az egyik legfontosabb elem, amelyet a Bizottság a felülvizsgálat során be kíván vezetni, az, hogy az uniós védelem álljon ellen az USA adatbekéréseinek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az ügy nem áll meg az olyan weboldalaknál, mint a Twitter, hanem a nemzeti joghatóság eseteit is érintheti. Ez már ma is így van az egyik tagállamunkban, nevezetesen az egyesült királyságbeli népszámlálás esetében, amelyet egy amerikai vállalat felügyel. Ez valódi és folyamatos gondot jelent az uniós polgárok számára. Ma kaptunk Öntől néhány részleges választ, de úgy vélem, jogosan vetjük fel ezt és kérünk részletesebb válaszokat.

 
  
MPphoto
 

  Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Tanácsnak és a Bizottságnak. Örömmel állapítom meg, hogy osztják aggodalmunkat. Legyünk nagyon világosak: nem hiszem, hogy itt bárki is azt állítaná, hogy az Egyesült Államok a joghatóságán kívül járt volna el. Nem ez a probléma. A probléma az, hogy az USA joghatósága az interneten keresztül jelentős mértékben kibővül. Úgy tűnik, hogy joghatósága még az Európai Unióra is kiterjed, mivel a problémát az jelenti, hogy azoknak az internet alapú vállalatoknak a nagy többsége, amelyekről itt beszélünk, egyesült államokbeli székhellyel rendelkezik, számos felhasználójuk azonban az Európai Unióban honos.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a szóbeli választ igénylő kérdés kissé már elavult, mivel időközben egy további bírósági határozat is született, de az amerikai bíróságok azzal érvelnek, hogy ha valaki használni kezdi a Twittert, ahogyan az ebben az esetben is történt, úgy az a továbbiakban már nem várhatja el a magánélet védelmét. Ez azt jelenti, hogy egyetlen uniós lakos – uniós polgár – sem élvezhet többé jogi védelmet, mivel a Twitter székhelye az Egyesült Államokban van. Amint arra Reding biztos asszony is rámutatott, ez óriási problémát jelent, amelyre az adatvédelmi irányelv felülvizsgálata során megoldást kell találnunk.

Biztos asszony, Ön azt mondja, azzal, hogy valaki egyszer használta a Twittert, hozzájárulását adta a Twitter adatvédelmi politikájához. De mint jelent valójában ez a „hozzájárulás”? Azt jelenti, hogy törvényen kívülivé válunk, hogy lemondunk a jogi védelemhez való jogunkról. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon keveset tehetünk e kérdésben, de szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság és a Tanács mit fog tenni annak érdekében, hogy biztosítsa a jogi védelmet az uniós polgároknak. Beszélni fognak amerikai partnereikkel és megpróbálnak több információhoz jutni? Talán vannak további olyan vállalatok is, amelyektől adatokat kértek be.

Végezetül, Ön azt mondja, biztos asszony, hogy ez az eset nem vethető össze a SWIFT-üggyel, mivel itt egy nagyon konkrét nyomozásról van szó, ami igaz is. Ugyanakkor nagy mennyiségben kértek…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Jan Philipp Albrecht, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, először is szeretném elmondani, hogy a mostani csak egy további olyan eset a sok közül, amikor arról vitázunk, hogy az Atlanti-óceán két partján eltérő a jogi kultúra, különösen ami a személyes adatokat, illetve a rendőrségi és az igazságügyi együttműködést illeti.

Valójában megdöbbentőnek tartom a Tanács válaszát, miszerint a Twitter vállalat székhelye az Egyesült Államokban található, így semmi közünk ahhoz, hogy ott milyen intézkedések és úgymond milyen jogi keret van érvényben. Ezt helytelennek tartom. Ezenkívül úgy vélem, hogy az Európai Unió polgárai is bizonyára másként fogják ezt látni, hiszen egyre fokozzuk a nemzetközi együttműködést, különösen az Egyesült Államokkal, a rendőrségi és az igazságügyi együttműködés terén, a polgárok pedig egyre nagyobb mértékben kerülnek szembe más államok joggyakorlatával, és nem csak az Európai Unión belül, a különböző tagállamok törvényeivel, hanem különösképpen az amerikai joggyakorlattal is. És ez különösen igaz a személyes adatok esetében.

Valójában azt várnám a Tanácstól, az Európai Unió kormányzó testületétől, hogy foglalkozzon ezzel a problémával és adja meg az uniós polgároknak a lehetőséget arra, hogy bízzanak azokban a törvényekben, amelyekkel az interneten találkoznak, különösen amikor azok a polgári és szabadságjogaikat érintik.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI).(NL) Elnök úr, a holland Szabadság Párt küldöttsége különös jelentőséget tulajdonít az egyének magánéletének és adatvédelmének. Mi nem vagyunk rövidlátóak e tekintetben, csak gyakorlatiasak. Ugyanakkor a magánéletnek is vannak határai. A magánélet védelmét, ahol csak lehet, biztosítani kell, azonban a polgárok biztonsága csak másodlagos szerepet játszhat a terrorizmus megelőzése és felderítése mögött.

Elnök úr, korunk terrorizmusát az iszlám terrorizmus határozza meg. Ez az oka annak, hogy sajnos valamennyien fel kell, hogy áldozzuk a magánéletünk egy darabját annak érdekében, hogy megvédjük polgáraink biztonságát. Az internet-felhasználók személyes adatait, mint például az IP-címeket, nyilvánvalóan meg kell védeni. Ezt a védelemhez való jogot azonban felülírja az, ha erős gyanú áll fenn arra, hogy az adott adatok mögött megbújók terrorista célokat követnek.

Ha az egyesült államokbeli hatóságok adatokat kérnek az EU területén tartózkodó, a terrorizmussal kapcsolatba hozható személyekről, akkor egyszerűen adjuk át nekik ezeket az adatokat, de természetesen csak megfelelő konzultációt követően, és csak akkor, ha erőteljes érvek szólnak az átadás mellett, hogy megakadályozhassuk a visszaéléseket. Mindazonáltal ne feledkezzünk meg mindenekelőtt arról, hogy az amerikaiak nem csupán a maguk szórakoztatására kérik ezeket az adatokat. Nagyon jó okuk van ezen adatok bekérésére.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar (S&D).(ES) Elnök úr, Reding asszony, hálás vagyok azért, hogy itt van ezen a késő esti plenáris vitán Brüsszelben, hogy meghallgassa az Európai Parlament képviselőit, és bátorítani szeretném az uniós adatvédelmi normák újrameghatározásáért folytatott munkájában. Külön említeném a Bizottság adatvédelemről szóló közleményét, amelyet úgy kellene bemutatnia, mint valódi lehetőséget arra, hogy összeegyeztessük egyfelől a technológiában és a tudás eszköztárában bekövetkezett forradalmat, másfelől az európai alkotmányjog olyan új vívmányait, mint a Lisszaboni Szerződés és az Európai Alapjogi Charta, a magánélethez való alapvető jog, valamint a személyes adatok elérhetőségével, helyesbítésével és törlésével kapcsolatos valamennyi jog, összhangban azzal, hogy az európai polgárok szabadon dönthetnek a hozzájárulásukról, ugyanakkor összhangban a nemzetközi joggal is. Hiszen itt egy kétoldalú tárgyalási keretről beszélünk az Európai Unió és tagállamai, valamint a harmadik országok, elsősorban az Egyesült Államok között.

Az ezzel kapcsolatos üzeneteknek nagyon világosnak kell lenniük: a Tanács 2008/977/IB kerethatározatát és a 95/46/EK irányelvet aktualizálni és a legújabb fejleményeknek megfelelően korszerűsíteni kell. Erre pedig nem csak annak érdekében van szükség, hogy olyan rendőrségi és igazságügyi együttműködést tudjunk nyújtani az Egyesült Államoknak, amely összhangban áll az adatbekérési támogatás módszerével vagy egyéb, az alapvető jogokat érintő bírósági végzésekkel, hanem azért is, hogy megerősítsük a szabad hozzájárulás elvét, hogy tudomásunk legyen arról, milyen személyes adatokkal rendelkeznek harmadik országok, illetve milyen személyes adatok kerülnek továbbításra harmadik országok részére, és tudjuk azt is, hogyan aktualizálhatjuk a helyesbítéshez és a törléshez való jogot a magánéletet és a személyiséget érintő azon adatok esetében, amelyek személyes adatokként automatikusan kerülnek feldolgozásra. Ily módon ezek online módon kerülnek feldolgozásra.

Különösen aggasztó számomra a gyermekek jogainak kérdése, mivel a kiskorúak cselekvőképessége korlátozott, valamint korlátozott azon képességük is, hogy szabadon gyakorolhassák alapvető jogaikat, és erről információra van szükségünk. Nem csak a kiskorúakat, hanem a kiskorúak környezetét is érintik az internetes magánélet védelmét szolgáló technikák és eszközök.

Ezért szeretném, ha tudnák, hogy a jövőben is igen szorosan figyelemmel fogjuk kísérni ezt a vitát. Rendkívül szorosan figyelemmel fogjuk kísérni az adatvédelmi jogok aktualizálását és a legújabb fejleményeknek megfelelő korszerűsítését, és különösen a harmadik országokkal, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal, a kétoldalú eszközökről folytatandó tárgyalásokat.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Elnök úr, a régi mondás, miszerint „szeretem az árulást, de gyűlölöm az árulót”, újra és újra beigazolódik. Aki lerántja a leplet a visszaélésekről, azt a közvélemény és a média hősként ünnepeli, míg az érintett intézmények árulónak tekintik. Így, mint tudjuk, őrizetben ül Bradley Manning amerikai közlegény is, amiért információkat adott ki a WikiLeaks-nek. Az viszont több mint rosszat sejtető, ahogyan a határtalan lehetőségek és a szabadság hazájában ezekkel a kényes információkkal bánnak, és az is, hogy a Twittert a személyes adatok kiadására kötelezték. Az majd elválik, hogy beigazolódnak-e az olyan egyéb internetes vállalatokhoz intézett további felhasználói adatbekérésekről szóló hírek, mint a Google, a Facebook és az Amazon.

Az egyesült államokbeli hatóságok eljárása és annak ténye, hogy a nevek, e-mail címek és banki adatok közreadását a bíróságok nem is tekintik a magánélet megsértésének, mindenesetre jól jellemzi a tengerentúli adatvédelmi rendelkezéseket, amelyek még nyilvánvalóan gyerekcipőben járnak.

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök úr, a Belső Piaci Bizottság elnökeként szeretnék néhány pontra reagálni, mivel úgy gondolom, hogy itt igen alapvető gazdasági és belső piaci kérdések forognak kockán, ahogyan azok az uniós polgárok jogainak védelmét érintő valóban fontos kérdések is, amelyekről ma beszéltünk.

Jelentést is írtam e kérdésről a bizottságom számára. Köszönetet szeretnék mondani Reding asszonynak a jelentésem alapját képező zöld könyvért, mivel úgy vélem, hogy az egyik általa ott felvetett központi, ambiciózus kérdés a ma esti vitánkban is központi szerepet játszott. Reding asszony úgy fogalmazott, hogy amennyiben európai polgárként az adataimat egy az európai joghatóságon kívül eső ország szerverén vagy adatbázisában tárolják, úgy ugyanolyan jogokkal kell rendelkezzem, mintha az adott szerver az Európai Unió határain belül lenne. Ez egy valóban ambiciózus program. Remélem, hogy el tudjuk ezt érni. Ehhez sok tárgyalásra lesz szükség. Csak annyit szeretnék mondani a kollégáimnak, különösen in ‘t Veld asszonynak, hogy amennyiben ezt fogjuk nyújtani, úgy más országok is kölcsönös jogokat fognak követelni.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, osztom e Ház jogos aggodalmait az európai polgárok személyes adatainak védelmét illetően. Mivel osztom ezen aggodalmat, ezért bemutattam a kezdeti elemzését annak, hogyan is nézhetne ki az 1995. évi irányelv reformja, hogy ezzel választ adjak a mai napon felmerült kérdésekre, amelyekre az európai jogszabályok értelmében jelenleg nem létezik jogi válasz.

Az amerikai partnereinkkel fenntartott kapcsolataink tekintetében jó hírek érkeztek. Március 16-án a Fehér Ház döntő lépést tett azzal, hogy bejelentette, a Kongresszussal egy a magánéletre vonatkozó jogokról szóló törvényjavaslaton kíván dolgozni. Ez óriási változás az Egyesült Államok részéről, és ez bennünket is segíthet arra irányuló erőfeszítéseinkben, hogy általános adatvédelmi megállapodást írjunk alá az Egyesült Államokkal a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén.

Bízom benne, hogy hamarosan megkezdhetjük az ez irányú tárgyalásokat. Számítok a Parlament segítségére ezen törekvésünk elérésében, valamint az 1995. évi irányelv reformja során.

 
  
  

ELNÖKÖL: Alejo VIDAL-QUADRAS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr, biztos asszony, képviselő hölgyek és urak! Köszönöm a megértésüket, tehát hogy nem vitatták, hogy folyamatban lévő büntetőügybe nem avatkozhatunk innen bele, és minden esetben az elkövetéskor hatályos jogot kell alkalmazni.

Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy a magyar elnökség adatvédelem iránti elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, minthogy februárban a bel- és igazságügyi tanácsi ülésén mintegy ötven pontból álló tanácsi következtetést fogadtunk el az adatvédelem témájában. Ebben a mostani vitához kapcsolódóan két fontos kérést is intéztünk a Bizottság felé. Felhívtuk a figyelmet a polgárok felvilágosítása, tájékoztatásának a fontosságára, illetve az internettel kapcsolatos adatvédelem fontosságára is, és én biztos vagyok benne, hogy ahogy arra egyébként biztos asszony is utalt, hogy a Bizottság a javaslatának a készítésekor ezeket figyelembe fogja venni.

Azzal is teljes mértékben egyetért a Tanács, hogy fontos a joganyagnak a modernizálása, és a joganyagnak a technikai fejlődéshez való igazítása. Várjuk a Bizottságtól az új adatvédelmi irányelvre vonatkozó javaslatot. Júniusra ígértük, a magyar elnökségnek akkor már csak kevés ideje lesz hátra, de ami rajtunk múlik, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, illetve biztos vagyok benne, hogy a lengyel elnökség hasonlóan elkötelezetten fog az adatvédelem kéréséhez irányulni.

Azt valljuk, Elnök úr, és ezzel be is fejezem, hogy nem kell választanunk a szabadság és a biztonság, az adatvédelmi biztonság között, ezekre együttesen is van lehetőség, és célunk, hogy majd egy ilyen adatvédelmi szabályozás szülessen meg az Európai Unióban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

 

20. A fogyasztók jogai (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Andreas Schwab által előterjesztett, a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról (COM(2008)0614 – C7-0349/2008 – 2008/0196(COD) szóló jelentés (A7-0038/2011).

 
  
MPphoto
 

  Andreas Schwab, előadó.(DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársamnak, akik dolgoztak ezen az irányelven, valamint a mai vita tárgyát képező kompromisszumon. És ezt nem puszta udvariasságból, hanem őszinte hálám kifejezéseként mondom. A Jogi Bizottság véleményének előadójaként Diana Wallis vett részt a munkában, valamint Evelyne Gebhardt, Emilie Turunen, Robert Rochefort, Kyriacos Triantaphyllides és Adam Bielan. A döntéshozás nem volt egyszerű folyamat, hiszen két év leforgása alatt több mint 2000 módosítás benyújtására került sor, ám a viták mindig konstruktívak voltak, amiért most fogadják valamennyien őszinte köszönetemet.

Az egyes kérdésekkel összefüggő valamennyi szakmai jellegű nézetkülönbség dacára – amelyek a különböző kompromisszumokban kifejezést is nyertek – a képviselőcsoportok között általános megegyezés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ma az Európai Parlamentnek olyan jelzést kell küldenie, hogy a fogyasztók és a vállalkozások érdekében fejleszteni kívánjuk a belső piacot. Végül is húsz évvel azután, hogy az Egységes Európai Okmánnyal létrejött a belső piac, továbbra is azt tapasztaljuk, hogy az irányelvek és rendeletek garmadája ellenére még mindig nem valósult meg az igazi egységesítés. A tagállamok időnként jogosan, időnként viszont jogtalanul kihasználták a játékterüket.

A ma előttünk fekvő irányelv a belső piaccal összefüggő kérdéseket szabályozó helyes középutat jelent, miközben az összes többi üggyel kapcsolatos jogalkotási döntéseket meghagyja maguknak a tagállamoknak. E vegyes megközelítéssel messzire haladhatunk, és a Tisztelt Ház valamennyi képviselőcsoportjának támogatását elnyerhetjük. E megközelítés feltételezte a bizottsági javaslat támogatását, miközben számos ponton jelentős mértékben tökéletesítette is azt. Odahatottunk, hogy a fogyasztóvédelem kellő súllyal szerepeljen az irányelvben, mégpedig azáltal, hogy minden online szerződésre egyetemes tizennégy napos elállási jogot keletkeztet uniós szinten; azáltal, hogy a házaló kereskedelemmel üzleti kapcsolatba kerülő fogyasztók számára választási lehetőséget kínál a szerződési okirat nyomtatott vagy elektronikus változatban történő bekérésére; azáltal, hogy egy úgynevezett „gombnyomásos megoldással” növeli az internetes üzletkötések átláthatóságát, s ezzel egyidejűleg ténylegesen fokozza az internetes csalások elleni küzdelmet; s végül azáltal, hogy valamennyi internetes és házaló kereskedelmi ügylet esetében egyetemes kötelezettséget keletkeztet különösen az árképzésre vonatkozó tájékoztatás vonatkozásában, más szóval ezen ügyletekre teljes körű tájékoztatási kötelezettséget ír elő.

Ezzel egyidejűleg az irányelvet a kis- és középvállalkozások, valamint a kis értékű szerződések felei számára is járhatóvá tettük, főként azáltal, hogy a szolgáltatások esetében számos területen nagyobb rugalmasságot és kivételeket biztosítottunk; azáltal, hogy lehetővé tettük a fogyasztók számára a telefonos megállapodásoktól történő elállást; azáltal, hogy a vállalkozásoktól megvontunk bizonyos lehetőségeket a tisztességtelen szerződési feltételek végrehajtására vonatkozóan, s ezzel egyidejűleg világos feltételeket szabtunk a fogyasztók számára a megrendelt áruk visszaküldésére a vásárlás visszamondása esetén; s végül azáltal, hogy létrehoztunk egy egységes elállási nyomtatványt, amely Európa-szerte sokak számára megkönnyíti majd az elállási jogukhoz való hozzáférést, valamint e jog gyakorlását.

Végül – többek között a tagállamok közötti konzultációs folyamatnak köszönhetően – ezen a fontos területen, a fogyasztóvédelem terén tanácsi szinten sokkal kevésbé bonyolult további jogi előrelépéseket tudunk majd tenni, mint a múltban. A Bizottságnak egyértelműen jogában áll majd tanácsi szinten hallatnia a hangját, hiszen kétség sem férhet ahhoz, hogy a közös piac közös szabályokat igényel. Az euró válsága során ezt mindennél világosabban megtapasztaltuk. Nem elég közös elveket elfogadni, aztán meg teljesen szabadjára engedni a tagállamokat: a közös elveket közös szabályokon keresztül kell érvényre juttatni. Az irányelvnek ezért célja a fogyasztók védelme. Végül is a fogyasztók akkor fognak ráébredni a jogaikra, ha ezek a jogok Európában mindenütt azonosak lesznek, és ekkor fogják tudni e jogokat hatékonyabban érvényesíteni a szabályszegő vállalkozásokkal szemben. Az irányelv a kis- és középvállalkozásokat is védi, mindenekelőtt azért, mert az egységes szabályozás jogbiztonságot szül, és lehetővé teszi az oly sokszor hangoztatott kulturális és kereskedelmi sokféleség kibontakozását. Köszönöm az együttműködésüket. Várakozással tekintek a vita elé.

 
  
MPphoto
 

  Győri Enikő, a Tanács soros elnöke.(HU) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, Schwab úr, képviselő hölgyek és urak! Örömömre szolgál, hogy végre napirendre tűzhettük ennek a javaslatnak a vitáját.

Amint azt Önök is tudják, a Tanács keretében múlt év decemberében született meg a megállapodás a témában, 2011. január 24-én – immár magyar elnökség alatt – pedig a Tanács hivatalosan is elfogadta előzetes álláspontját, tehát az általános megközelítést.

A megállapodás eléréséhez több mint két éven át kellett tárgyalnunk a Tanácsban arról, hogy mi lenne a legideálisabb egyensúly a fogyasztók jogait biztosító uniós és tagállami szabályozás között, és hogy ennek megfelelően a fogyasztói jogok mely vonatkozásait lehetne harmonizálni. Mi sem érzékelteti jobban e javaslat nehézségeit annál, hogy több mint hatvan ülésre volt szükség a tanácsi munkacsoportban ahhoz, hogy olyan szöveg jöjjön létre, amelyet a tagállamok minősített többsége támogatni tud. Emellett lehetetlennek bizonyult megállapodásra jutni a bizottsági javaslat negyedik és ötödik fejezetére vonatkozóan, amelyek az áruk adásvételével, illetve a tisztességtelen szerződési feltételekkel foglalkoznak. A tartósan fennálló nehézségek miatt végül a Tanács úgy döntött, elhagyja a szövegből ezt a két fejezetet, és ehelyett inkább az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre, valamint a távollévők között kötött szerződésekre összpontosít. Ezt a megközelítést a Bizottság is támogatta, mivel a tanácsi szöveg uniós szinten teremt hozzáadott értéket e szerződések tekintetében.

Az Elnökség úgy gondolja, hogy az Európai Parlament további lendületet adhat a vitának. Ezért fontos annyira a holnapi szavazás, amelyet a javasolt módosítástervezetekről tartanak. Ha az Európai Parlament a holnapi plenáris ülésen úgy dönt, hogy a dossziét visszautalja az IMCO bizottsághoz, a magyar elnökség elkötelezetten fog arra törekedni, hogy megszülessen az első olvasati megállapodás. E cél érdekében minden erőfeszítésre készen állunk. Természetesen nagyon sok függ attól, hogy a Parlament milyen módosításokat javasol majd.

Amint már említettem, a tagállamok között jelentős véleménykülönbség van a negyedik és az ötödik fejezet tartalmára vonatkozóan, vagyis azt a kérdést illetően, hogy kell-e az adásvételi feltételek és a jótállás, illetve a tisztességtelen szerződési feltételek egyes aspektusait uniós szinten teljesen harmonizálni. Az elnökség meglátása szerint azért lenne szükséges, hogy az irányelv egyéb rendelkezéseire, azaz az első és a harmadik fejezetre összpontosítsunk, hiszen itt tudunk igazi hozzáadott európai értéket teremteni. Ezekre a pontokra vonatkozóan a Tanács általános megközelítése nem tér el jelentősen a Parlament módosítástervezeteitől, amelyeket a JURI és az IMCO bizottság január 20-án, illetve február 1-jén szavazott meg.

Tisztelt elnök úr, biztos asszony, képviselők! Készen állunk arra, hogy a siker érdekében teljes körűen együttműködjünk a Parlamenttel és a Bizottsággal. Ezúton is szeretném megköszönni a jelentéstevőnek, az IMCO bizottság elnökének, Harbour úrnak, és az IMCO bizottság minden tagjának azt a teljes körű együttműködést, amelyről eddig biztosították a magyar elnökséget. Nem tudom, hogy mi lesz a végeredmény, hogy maradéktalanul elégedettek leszünk-e azzal, ahova majd jutnak a tárgyalásaink, de meggyőződésem, hogy nem szalaszthatjuk el azt a lehetőséget, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körű fogyasztóvédelmi jogokat biztosítsunk az uniós polgároknak.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, jövőre ünnepeljük az egységes piac létrejöttének huszadik évfordulóját. Biztosítanunk kell, hogy az egységes piac előnyökkel járjon a fogyasztók és a vállalkozások számára. A több mint két évig tartó tárgyalások azt bizonyították, hogy a bizottsági javaslat alapján rendkívül nehéz politikai megállapodásra jutni az egész irányelvet illetően. Önök közül sokan nem akarnak – joggal – engedni a nemzeti fogyasztóvédelem szintjéből.

Már alaposan benne járunk az e jogszabályra vonatkozó megbeszélések harmadik évében, ezért úgy vélem: épp ideje, hogy a társjogalkotók megoldást találjanak. Ebben a vonatkozásban különösen hálás vagyok a parlamenti bizottságoknak, az előadóknak, Andreas Schwabnak, Diana Wallisnak és az árnyékelőadóknak a kompromisszumkeresésben végzett kemény munkájukért. Az év elején a Tanács megállapodott egy általános megközelítésben. Úgy döntött, hogy számottevően szűkíti a javaslat hatályát, és különösen a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre összpontosít.

A Bizottság meg van győződve arról, hogy a Tanács általános megközelítése jó kiindulópontot alkot a helyes kompromisszum megtalálásához. E megközelítés általánosságban összhangban van a belső piac működése javításának, valamint a fogyasztók számára hozzáadott érték létrehozásának a céljával. Tudom, hogy a módosításokkal Önök további tökéletesítésre törekednek. Sok ésszerű javaslatot el tudok képzelni a fogyasztóvédelem további fokozására, s miként már mondtam, a fogyasztóvédelmi irányelvnek a jogok irányelvének kell lennie. Ki kell érdemelnie ezt a nevet.

Hogy néhány példát is hozzak: könnyen el tudom fogadni a 122. parlamenti módosítást, amely azt írja elő, hogy elállás esetén, amennyiben a visszaküldendő áru értéke meghaladja a 40 eurót, a fogyasztónak ne kelljen megtérítenie a visszaküldés költségeit. Az elállási határidő egy évre történő meghosszabbításától sem zárkózom el abban az esetben, ha a fogyasztót nem tájékoztatták az elállási jogáról (116. módosítás). Az úgynevezett internetes árcsapdák elleni küzdelmet célzó összehangolt megoldást is támogatni tudnám (107. módosítás (1) bekezdés a) és b) pont).

Önöket nyilván nem éri meglepetésként, hogy a mostani változatban szereplő nem minden módosításukat tudom elfogadni. Ilyen például a 141. módosítás. Jóllehet célom többek között a belső piac előmozdítása, véleményem szerint a távértékesítéssel foglalkozó kereskedők esetében túlzás kötelezni a kereskedőt az árunak más tagállamba való szállítására, vagy a szolgáltatás más tagállamban való nyújtására.

A hosszú tárgyalásokat követően és a kétségtelenül még mindig fennálló nézetkülönbségek dacára már látom a fényt az alagút végén. Hiszem, hogy karnyújtásnyira vagyunk egy elfogadható és kiegyensúlyozott kompromisszumtól. Én minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy segítsem Önöket e kompromisszum elérésében.

 
  
MPphoto
 

  Diana Wallis, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, mindannyian igen hosszú utat tettünk meg együtt, és még mindig utazunk, remélve, hogy nemsokára célba érünk. A Jogi Bizottság nevében szeretném megköszönni Andreas Schwab munkáját. Az évek során megtapasztaltuk, hogy az eltérő jogi fogalmak milyen nehézségeket támasztanak, és a belső piacon milyen akadályokat gördítenek a fogyasztók, valamint a kis- és középvállalkozások tényleges lehetőségei elé.

A Parlamentben mára kialakult megállapodásnak köszönhetően némi előrelépésről tudunk beszámolni. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Jogi Bizottság többet szeretett volna tenni, például a tisztességtelen feltételekről szóló ötödik fejezet esetében, s főként az átláthatóság területén. Bizottságunk tényleg szeretne e téren előrelépni. Tudom, hogy a Tanács meglátása szerint ez a lépés talán túl messzire vezet. Számunkra azonban ez egy olyan lépés, amely a belső piac szempontjából, és lényegében a fogyasztói jogok szempontjából igen fontos lehetne, miként ezt a biztos asszony olyan jól meg is fogalmazta.

Hosszú utat tettünk meg. Felülvizsgáltuk a fogyasztói jogokra vonatkozó uniós vívmányokat. Nem néztük át az összes olyan irányelvet, amelyet a biztos asszony elődje szeretett volna, ha felülvizsgálnánk. Lehet, hogy apró lépésenként haladunk előre. Remélem, hogy tovább tárgyalunk, tovább folytatjuk a megbeszéléseket. Talán érdemleges dolgot fogunk létrehozni.

 
  
MPphoto
 

  Sirpa Pietikäinen, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, először is hadd fejezzem ki köszönetemet képviselőtársaimnak kiváló együttműködésükért, és különösen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot képviselő Andreas Schwabnak a jelentés előterjesztését szolgáló fáradhatatlan és felettébb együttműködő erőfeszítéseiért. A bizottsági javaslat meglehetősen tág teret hagyott a jobbításhoz.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság szemszögéből három témát szeretnék felvetni. Helyes, hogy a javaslatba bekerültek a digitális termékek. Helyes, hogy a javaslat világos jelzést tartalmaz az alternatív vitarendezési módszerek jövőbeni kidolgozására nézve. A kis értékű és/vagy innovatív pénzügyi termékekkel vagy egyedi pénzügyi ágazati irányelveknek kell foglalkozniuk, vagy pedig egy jövőbeni fogyasztóvédelmi irányelvnek.

Végül, de nem utolsósorban abban reménykedem, hogy a Bizottság által teendő következő lépések olyan magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak majd, amely végezetül az uniós fogyasztóvédelmi szabályozás teljes összehangolásához fog vezetni.

 
  
MPphoto
 

  Raffaele Baldassarre, a PPE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, gratulálok Andreas Schwabnak az eddig elvégzett munkájához, valamint a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság közötti kitűnő együttműködéshez.

Az előírások különböző mértékű összehangolása olyan számottevő eredmények elérését teszi majd lehetővé számunkra, amelyek az európai polgárok javára valódi hozzáadott értéket fognak képviselni. Ezek közül jelentős a tizennégy napos elállási jog, valamint a tájékoztatási követelményre vonatkozó új szabályok, amelyek nemcsak az árra, hanem az eladó kilétére és címére vonatkozó előírást is tartalmaznak. Ezek a tökéletesítések az e-kereskedelem fejlődése szempontjából sarkalatos jogi biztosítékok nyújtásával növelni fogják a határon átnyúló vásárlásba vetett fogyasztói bizalmat.

Az irányelv más kiegészítő intézkedések alapjául is szolgál majd, az európai kötelmi jog reformjától kezdve egészen az alternatív vitarendezési mechanizmusok felülvizsgálatának folyamatáig. Ez az alapvető harmonizációs tevékenység lényeges feltétel ahhoz, hogy a belső piac a fogyasztói jogokra és az Európai Unió polgárainak szolgálatára összpontosítva fejlődjön.

Körülbelül egy évvel ezelőtt Monti professzor jelentésében a következőket mondta, Barroso elnöknek címezve a szavait: „Az egységes piac következő megvalósítási szakaszának középpontjába a fogyasztókat és a fogyasztók jólétét kell helyezni.” A jogalkotónak az egységes kiskereskedelmi piacon nyújtandó magas szintű védelem biztosítása érdekében először is mielőbbi megállapodásra kell jutnia a fogyasztói jogokról szóló irányelvtervezetről. Ez az intézkedés teljes mértékben találkozik az igényekkel, és meggyőződésem, hogy Andreas Schwab töretlen eltökéltséggel fogja továbbvinni a szöveg végleges elfogadását megelőző további összetett tárgyalásokat.

 
  
MPphoto
 

  Evelyne Gebhardt, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Schwab úr, valóban igen kemény tárgyalásokon mentünk keresztül, a megbeszélések kezdetén ugyanis a vélemények nagyon megoszlottak. Ezenfelül az ésszerű fellépés mikéntjét sem volt könnyű eldönteni.

A tárgyalásoknak köszönhetően azonban minden nehézség ellenére, még a bizottsági szintű szavazás után is sikerült számottevően javítani a szövegen, ami végezetül lehetővé tette képviselőcsoportom számára a kompromisszumos csomag holnapi megszavazását. A rengeteg megbeszélés után, amelyeket tartottunk, nyilván Önök is tudatában vannak annak, hogy ez milyen sokat jelent.

A szöveget valóban számos helyen tökéletesítettük. Ebből következően az irányelv által követett alapelv most újra a minimumharmonizáció – azon területek kivételével, amelyeket teljes mértékben össze kell hangolni, ami számunkra jelentős kérdéskör volt. A szociális szolgáltatásokat, az egészségügyi szolgáltatásokat és a szerencsejátékokat azért vettük ki az irányelv hatálya alól, mert ezek azok a területek, amelyek külön szabályozást igényelnek. Ezekre nem lehet a kereskedelmi szolgáltatásokra, a fogyasztási cikkekre vagy a kiskereskedelemre alkalmazott elvekkel azonos elveket alkalmazni, ezért ez fontos szempont volt. Jelentősen megerősítettük a polgárainknak, a fogyasztóknak nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeket. Emiatt szeretném egyértelművé tenni a Tanács soros elnöke számára, hogy a második fejezet elhagyásának elképzelése, más szóval pontosan azon területek kihagyása, ahol ezen tájékoztatási kötelezettség alkalmazandó, olyasvalami, amit a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nem tűrhet el.

Az irányelv hatálya alá bevontuk az elektronikus termékeket, amelyeket az eredeti bizottsági javaslat nem szándékozott bevonni. Az interneten keresztül történő távértékesítés az egyik olyan kulcsterület, amely mégis bekerült az irányelvbe. És ha már az otthonról történő vásárlásoknál tartunk, a házaló kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseken is sikerült javítanunk. Ezek olyan kedvező fejlemények, amelyek lehetővé tették számunkra támogatásunk megadását.

Nem tagadhatom, hogy még mindig fennáll néhány probléma, főként az ötödik fejezetben szereplő, a tisztességtelen szerződési kikötésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében. Ezekkel a rendelkezésekkel nagyon elégedetlenek vagyunk, és vagy tovább kell dolgoznunk rajtuk, vagy szükség esetén az egész szakaszt el kell hagyni. Ami azonban még nagyobb problémát okoz, az az, hogy a pénzügyi szolgáltatások teljesen kikerültek a tájékoztatási kötelezettség alól. Azt hiszem, itt komoly probléma van. Erről tovább kell tárgyalnunk, biztos asszony, ugyanis az Önök javaslataiban benne voltak a pénzügyi szolgáltatások, és ennek így is kell maradnia.

Összefoglalásul: meg fogjuk szavazni a kompromisszumos csomagot, és az irányelv bizottsághoz való visszautalását is megszavazzuk, ami azért nem azt jelenti, hogy hozzájárulunk az irányelv első olvasatban történő elfogadásához.

 
  
MPphoto
 

  Robert Rochefort, az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, fontos szövegről van szó. Nem csináltunk forradalmat: nem mondhatjuk, hogy előzőleg minden rossz volt, most pedig minden tökéletes. Mégis, munkánk ezen átmeneti szakaszában a szöveg számos jelentős eredményt mutat fel.

A legfőbb eredmények véleményem szerint a távértékesítés, és különösen az internetes értékesítés jobb körülhatárolásával (III. fejezet) kapcsolatosak, e téren ugyanis erősíteni kell a fogyasztók jogait. Az e-kereskedelem nagyon hasznos: szélesíti a fogyasztói választékot, lehetővé teszi a legalacsonyabb áron történő vásárlást, a kis- és középvállalkozások, valamint a kisiparosok számára pedig új piacokhoz nyitja meg az utat.

Az e téren való előrelépéshez ezt igazi európai módon kellett megtenni, vagyis néhány jól célzott ponton valamennyi érdekelt jogainak és kötelezettségeinek teljes összehangolása szükségeltetett. Egészen konkrétan arra volt szükség, hogy egy olasz vásárló, aki egy belga vagy egy német webhelyen vásárol, tudja, hogy ezentúl ugyanolyan jogokat élvez, és ugyanolyan védelemben részesül. Az irányelv ezt teszi majd lehetővé.

Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó számára rendelkezésre álló elállási határidő az Unióban mindenütt tizennégy napra nő. Annyit jelent, hogy a fogyasztó azonnal megtudja majd a teljes fizetendő összeget anélkül, hogy később kellemetlen meglepetés érné. Annyit jelent, hogy a kettős kattintásnak köszönhetően rendesen ellenőrizni tudja majd a megrendelését.

Mindez persze felforgat majd bizonyos szokásokat. Sok állam nemzeti jogában vannak olyan finomságok, amelyek alapvető jelentőségéről mindenki meg van győződve, holott a szomszédos országokban ezeknek néha nyomát sem lelni. De Európában együtt élni annyit tesz, mint megtanulni, hogy a közösségi és általános érdek szolgálatában miként változtassunk némiképp a szokásainkon.

Szögezzük le egyértelműen: a szövegen még javítani kell, és ezt az elkövetkező hetekben a Tanáccsal és a Bizottsággal karöltve kell megtennünk. Nagyra értékeltem az e tekintetben nemrég tanúsított nyitottságot. Andreas Schwab előadónknak köszönhetően már jelentékeny munkát végeztünk, amiért hálás köszönet jár neki. E munka valódi gyümölcse azonban elsősorban az, hogy holnap minden képviselőcsoport megszavazza majd a módosításokat. A fogyasztóknak az Unió belső piaca iránti bizalma igen törékeny. A bizalom megőrzéséhez és reménybeli erősítéséhez szükség volt erre az egyhangú politikai támogatásra.

 
  
MPphoto
 

  Adam Bielan, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr, először is köszönetemet szeretném kifejezni Andreas Schwabnak, a vita tárgyát képező jelentés előadójának azért, hogy ekkora elkötelezettséget mutat az irányelvtervezeten való munka iránt.

A dokumentumon végzett két és fél évi intenzív munka olyan kompromisszum kialakításához vezetett, amely végső formájában – legalábbis remélem – a 27 tagállam fogyasztói számára nagyobb jogbiztonságot fog garantálni a távértékesítés, s főként az internetes ügyletek bonyolítása terén. Azt is remélem, hogy az irányelvnek köszönhetően, egyes új jogok tökéletesítésének és összehangolásának következtében a fogyasztóknak nagyobb lesz a bizalmuk a határon átnyúló kereskedelemben és az online vásárlásban, a már létező jogok pedig egyértelműbbé válnak. Ezen túlmenően pedig, például a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre alkalmazandó tájékoztatási követelmények egységesítésével az irányelv rendeltetése annak ösztönzése is, hogy több kereskedő lépjen be az Európai Unió új piacaira, aminek pedig fokoznia kell a belső piac teljesítményét. Remélem, hogy ez főként az online értékesítés népszerűsítése tekintetében kedvező hajtóerő lesz. Azt is remélem, hogy a fogyasztókért folyó belső piaci verseny fokozásával a fogyasztók javát fogja szolgálni.

Szeretnék kiemelni a legfontosabb kérdések közül néhányat. Először is, kiegyensúlyozott és az uniós fogyasztók javát szolgáló szöveg megfogalmazására törekedtünk, de úgy, hogy az ne érintse hátrányosan a kereskedőket, és különösen az Unióban működő kis- és középvállalkozások tevékenységét.

Örömömre szolgál tovább, hogy a minimumharmonizáció és a teljes harmonizáció vegyes megközelítésének elfogadásával célravezető szöveget tudtunk kialakítani, ami annyit jelent, hogy ezt nem sínylették meg azon tagállamok, amelyek bizonyos kérdésekben már eleve igen magas szintű fogyasztóvédelemmel rendelkeztek. Konkrét esetekben egységes és egyértelmű rendelkezéseket is sikerült bevezetnünk, ami annyit tesz, hogy például az internetes ügyletek ezentúl könnyebbé válnak.

Annak is örülök, hogy a Jogi Bizottságban konstruktív tárgyalásokat folytathattunk a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló ötödik fejezetről. Ez a fejezet az olyan fogyasztói szerződéseket szabályozza, amelyek feltételeit a fogyasztók általában nem egyedileg alkudják ki, ezért gyakran válnak a tisztességtelen kereskedők általi visszaélések forrásává.

Sajnálom azonban, hogy a megállapodás elérése dacára az irányelv szövege még mindig tartalmaz bizonyos hiányosságokat. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tárgyalások következő szakaszában kellő elkötelezettséggel képesek leszünk e hiányosságokat orvosolni, és mind a fogyasztók, mind az európai kereskedők javára is konkrét előnyökre szert tenni, hiszen végül is a kereskedőkről sem szabad megfeledkeznünk.

 
  
MPphoto
 

  Emilie Turunen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DA) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, Schwab úr, az Európai Unió belső piaca európai együttműködésünk egyik sarokpontja, s ahogy a Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomag tervezetében tavaly igen helyesen megfogalmazta, az egységes piac fejlesztésére irányuló munka középpontjában a polgároknak – nekünk, európaiaknak – kell állnunk. Erről nem szabad megfeledkeznünk, amikor holnap a Parlamentben szavazunk a fogyasztói jogokról szóló irányelvről, arról az irányelvről, amelyen már sok éve dolgozunk. Miként valamennyien tudjuk, a holnap szavazásra bocsátandó szöveg a 2008-ban a Bizottságtól kapott tervezethez képest átfogó felülvizsgálaton ment keresztül, itt a Parlamentben ugyanis azokra a területekre összpontosítottunk, ahol a közös uniós szabályozás mind a fogyasztók, mind a kereskedők igazi javát fogja szolgálni. Cserében meg akartuk engedni a tagállamoknak, hogy ahol ennek értelmét látják, további nemzeti jogszabályokat fogadjanak el.

Ez konkrétan annyit jelent, hogy az európai fogyasztók elsősorban és mindenekelőtt akkor fognak változásokat tapasztalni, amikor a világhálón külföldi online boltokban vásárolnak. Az új irányelv annyit jelent, hogy Európában egységes szabályok lesznek majd érvényben az internetes kereskedelemre vonatkozóan, ami számos előnnyel jár majd a fogyasztókra nézve. Hadd említsek csak három példát. Először is, a fogyasztóknak Európa-szerte tizennégy napos elállási határidejük lesz akkor, ha egy uniós tagállam online áruházában vásárolnak valamit. Másodsorban, mielőtt a fogyasztó dönt egy termék megvásárlásáról, a termék teljes árát közölni kell vele. Harmadsorban pedig probléma felmerülése esetén az eladóval könnyen fel kell tudni venni a kapcsolatot. A negyedik vetület, amely számunkra, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja számára igen fontos volt, az az irányelv bebiztosítása a jövőre nézve. Egy termék ugyanis nemcsak kézzelfogható dolog lehet, hanem manapság már a szellemi termékek is ide tartoznak. Lehet ez egy szoftver vagy egy letöltött zenemű. Ezért örülök nagyon annak, hogy a szellemi termékek is bekerültek a szövegbe.

A holnap szavazásra bocsátandó javaslat, amelyet a Zöldek képviselőcsoportja támogatni tud, nem tökéletes jogszabály. Szélesebb körű, ambiciózusabb irányelvet szerettünk volna, és minden területen előrelépést kívántunk volna elérni. A politika azonban többek között a lehetséges művészete, most pedig ennyi volt lehetséges. Általánosságban véve úgy gondolom, hogy a Parlament ésszerű eredményt ért el, amely az európai fogyasztók javát szolgálja majd.

 
  
MPphoto
 

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr, képviselőcsoportunkban azt az elvet állítottuk föl, hogy az Európai Unióban a fogyasztói jogok bárminemű korlátozását kezdettől fogva el kell kerülni. Jóllehet az eredeti bizottsági javaslat igen ambiciózus, képtelen volt az Európai Unió valamennyi fogyasztójának igényeit kielégíteni. Ezért áthúztuk a teljesen összehangolt irányelvjavaslatot, amikor kiderült, hogy ez az uniós fogyasztók alacsonyabb szintű védelmét eredményezné.

Az irányelvre vonatkozó parlamenti javaslatban két különösen fontos mozzanat van. Egy vadonatúj parlamenti javaslat fekszik előttünk, amely nagyban különbözik a Bizottság által javasolttól, és a tanácsi nézőponttól is eltér. A javaslat lényege harmonizációs tekintetben egy vegyes megközelítés, amely a tagállamok számára meghagyja a választás szabadságát, hogy adott esetben magasabb szintű fogyasztóvédelmet alakítsanak ki.

A másik mozzanat az irányelv hatálya alóli mentességekkel függ össze. Kezdettől fogva hangsúlyoztuk, hogy a szociális szolgáltatásokat, az egészségügyi szolgáltatásokat és a szerencsejátékokat ki kell vonni az irányelv hatálya alól, mivel ezeknek semmi közük a kereskedő és a fogyasztó közötti kapcsolathoz, és más megközelítést igényelnek. Elégedetten nyugtázzuk, hogy ez figyelembe vétetett.

A parlamenti javaslat támogatása semmilyen körülmények között sem jelenti a bizottsági javaslat feltétlen támogatását. Épp ellenkezőleg, erősen összetartó álláspontra törekszünk, és felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – főként az összehangolás foka és az adásvételi szerződések egyéb rendelkezései vonatkozásában – nagyon komolyan vegye figyelembe a parlamenti javaslat lényegét.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a fogyasztói jogok csak egy azon számos példa közül, amelyek azt szemléltetik, hogy az európai intézményeknek milyen nehéz ebben a történelmi pillanatban nagy jelentőségű jogi és politikai tetteket véghezvinniük.

Nem akarjuk az összes elvégzett munkát és elért kedvező eredményt kockára tenni, például a jogorvoslathoz való jogra vonatkozó szöveghely tökéletesítésére irányuló módosító hozzájárulásunkat, amely külön a kiskereskedők tevékenységének jobbítását célozta a fogyasztói jogok csorbítása nélkül. Amennyiben a Tanáccsal folytatott tárgyalások kimenetele az lesz, hogy a kezdettől fogva rossz bizottsági javaslatban az előadó és a képviselőcsoportok által eszközölt javításokat kihúzzák, vagy ha végezetül megnő az irányelv általános harmonizációs szintje, nem lesz más választásunk, az irányelvet le kell majd szavaznunk.

Mindenesetre a felelősség ezért a helyzetért nem a Parlamentet, hanem az Európai Bizottságot terheli. Bizonyos kérdésekben mi, az Északi Liga euroszkeptikusai készek vagyunk rábólintani a harmonizáció egy magasabb szintjére, de csak akkor, ha ezt a józan ész, a közérdek, a kis- és középvállalkozások érdeke, és miért is ne, a tagállamok előjogai diktálják.

Egy olyan összetett kérdés esetében, mint a fogyasztóvédelem, egy mindezt eleve figyelembe vevő megközelítésre lett volna szükség. Üdvözöljük számos olyan módosítás visszavonását, amelyek már megoldott kérdéseket kérdőjeleztek meg. Lényeges, hogy ha a Tisztelt Házból az elfogadott módosításokkal megy ki a szöveg, a Tanács teljes egészében elfogadja azt.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Elnök úr, a fogyasztók néha nehezebben értik meg tetteik következményeit, például, amikor digitális tartalmakat töltenek le. Mindenki hozzászokott, hogy a világhálóról ingyenesen töltsön le tartalmakat. Vannak viszont olyan esetek, amikor a költségek rejtve maradnak a fogyasztók előtt, akik úgy töltenek le előfizetéseket, hogy erre nem jönnek rá, és mindezt annak ellenére, hogy csak egyszeri szolgáltatást akartak igénybe venni. Itt törvényes elállási jogra van szükség.

A másik bírálandó terület a távértékesítés és a házaló kereskedelem összemosása, ugyanis az embereket a saját lakásuk küszöbén sokkal könnyebb meglepni. Másrészről viszont az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében nem szabad szükségtelenül terhelnünk a kis- és középvállalkozásokat. Például, amikor a fogyasztók önszántukból hívnak az otthonukba egy mesterembert vagy fodrászt, nincs szükségük fokozott védelemre, hiszen a dolog nem érheti őket váratlanul. Értelmes, széles körű fogyasztóvédelemre van tehát szükség, de az is fontos, hogy a kis- és középvállalkozások érdekeit is szem előtt tartsuk.

 
  
MPphoto
 

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, az előttünk lévő kompromisszum a helyes irányban tett igen jó lépés. Üdvözlöm az elállási jogról, valamint a távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményről kialakult konszenzust. Ugyanakkor főként a hibák, a jótállás, valamint a tisztességtelen üzleti feltételek orvoslása tekintetében bátran tovább kell lépnünk.

Évek óta figyelem gondosan az érveket, ám elképzelésem mindig is a teljes harmonizáció körül forgott, és továbbra is e körül forog. Meggyőződésem, hogy a közös szabályokkal a fogyasztók és a vállalkozások egyaránt csak nyerhetnek. Az átláthatóság, a jogbiztonság és a verseny növelik a fogyasztó szabad választását, és csökkentik a vállalkozásokat terhelő papírmunkát. Az igazi kihívás a helyes egyensúly kialakítása.

A fogyasztóvédelmi irányelvnek a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozásokra háruló alacsony költségek iránti törekvésében nem szabad a piac és az emberek közötti kötélhúzássá válnia. Továbbá azon hamis feltételezéssel sem szabad élnünk, hogy a nemzeti szabályok a fogyasztókat védik, míg a közös európai szabályok a vállalkozásoknak kedveznek. Ez hamis kép. Elkerülhetetlen, hogy a kis- és középvállalkozásokra háruló többletköltségek végül ne a fogyasztóknál csapódjanak le.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport az egész folyamat során rugalmasságot és konstruktív hozzáállást tanúsított. A baloldal viszont mereven és obstruktívan viselkedett, amikor a vitát a nemzeti szabályok közötti alkudozás szintjére süllyesztve szőrszálhasogató összehasonlító jogi gyakorlattá redukálta. Nekem viszont meggyőződésem, hogy az európai emberek közös érdekének kell felülkerekednie. A szociáldemokraták által hangoztatott minimumharmonizáció és a nemzeti kivételek csak gátolják a polgárokat abban, hogy teljesen kiaknázhassák a közös piac előnyeit. Válságidőkben, a fokozódó protekcionizmus árnyékában ugyanolyan könnyű populistának lenni, mint amennyire felelőtlenség is. Teljes mértékben támogatom Andreas Schwabot csodálatos munkájában, és az előttünk álló tárgyalásokhoz minden jót kívánok neki.

Szavaimat azzal zárom, hogy a fogyasztóvédelmi irányelv mérföldkő az egységes piac fellendítésében, a bizalom erősítésében, a növekedés és a verseny serkentésében, valamint az európaiak által olyannyira várt munkahelyteremtés felgyorsításában.

 
  
MPphoto
 

  Antonio Masip Hidalgo (S&D).(ES) Elnök úr, még vannak olyan alapvető pontok, amelyek tökéletesítésre szorulnak, ezért a jelentést vissza kell utalnunk a bizottsághoz.

Következésképpen a jelentés parlamenti szakasza még nem ért véget.

Az eredeti tervezet rossz volt. Ezt nemzeti és európai szintű fogyasztói egyesületektől hallottuk. Különösen az Asztúriai Fogyasztók Uniójáról, és ennek elnökéről, a fáradhatatlan Dacio Alonsóról vagyok felettébb jó véleménnyel.

Sikerült elérnünk a régi negyedik cikkben írt, lehető legnagyobb harmonizáció általános elvének újragondolását. Erélyesen ki kell mondanunk, hogy a tagállamok közötti lehető legnagyobb harmonizáció bevezetése sok fogyasztó védelmét csökkentené, hiszen a fogyasztói jogok védelme számos országban nagyobb hagyománnyal bír.

Mindenesetre szeretném hangsúlyozni: lényegbevágó odahatni, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek listája ne legyen kimerítő jellegű, értve ezen azt, hogy minden egyes tagállam növelhesse az általa a fogyasztói szerződésekben elfogadhatatlannak és érvénytelennek ítélt kikötések számát; a bizonyítási teher forduljon meg, azaz ezentúl a kereskedőnek kelljen bizonyítania, hogy az előírásoktól eltérő kikötésekben egyénileg egyezett meg a fogyasztóval; a szerződési feltételek pedig világos és érthető módon legyenek megfogalmazva.

Mi továbbra is ellenezzük a tisztességtelen szerződési feltételek lehető legnagyobb harmonizációját.

Az Eurobarometer felmérése szerint a kereskedők 79%-a gondolja úgy, hogy e terület teljes harmonizációjának csekély, vagy semmilyen hatása sem lesz külhoni tevékenységére.

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour (ECR). – Elnök úr, azt hiszem, adhat nekem két és fél percet, ugyanis nem minden képviselőtársam van jelen. Bizottsági elnökként először is tisztelegnem kell mindazon képviselők előtt, akik dolgoztak ezen a szövegen. Örülök, hogy Andreas Schwabbal az élen valamennyien itt vannak ma este, az árnyékelőadók ütőképes csapatával együtt, akik ezen egész, bonyolult terület iránt valódi, erőteljes érdeklődést és szakértelmet mutattak.

Úgy gondolom, helyes – miként Viviane Reding mondja –, hogy a társjogalkotók most már előrelépjenek, és döntéseket hozzanak. Hogy ez ennyi időbe került, mind tanácsi, mind parlamenti oldalról mutatja a politikai nehézségeket. Meglátásom szerint a Parlament – ahogy a múltban sok más ügyben is – bebizonyította, hogy képes kompromisszum kialakítására. Véleményem szerint a Parlamentnek holnap meg kell szavaznia a módosításokat, világos politikai jelzést kell küldenie arról, hogy mit is akarunk, azután a szöveget vissza kell utalnia a bizottsághoz.

Szeretnék köszönetet mondani az elnökségnek és Győri Enikőnek, az elnökség igen aktív szószólójának azért, hogy az említett változás eredményeképpen nyitott volt álláspontunk iránt. Ami nem azt jelenti, hogy elköteleznénk magunkat a bármilyen áron történő előrelépés és a tárgyalások lezárása iránt. A polgároknak és a fogyasztóknak azonban tartozunk annyival, hogy legalább tartunk egy nyílt ülést, és megvizsgáljuk, van-e valamilyen alap a megállapodásra. Úgy gondolom, hogy ezzel minden képviselőtársam egyetért.

Ha mármost az előttünk lévő anyagot vesszük szemügyre, először is meg kell vallanom, hogy csodálom Corazza Bildt lelkesedését, de a fogyasztói jogi irányelvet én nem igazán tartom mérföldkőnek. Őszintén szólva inkább gázlókőnek gondolnám, hiszen még mindig rengeteg örvény van ott, ahol jelenleg lépkedünk. Úgy vélem, ez az első óvatos lépés az olyan kérdések harmonizációjának kezelésében, amelyek rengeteg érzelmet és politikai indulatot váltanak ki. Teljesen érthető, ha az egyes országokban élő fogyasztók és ott működő fogyasztói szervezetek nem díjazzák a jogaik elvételét. Úgy vélem, ez volt az egyik legnagyobb probléma, amellyel szembekerültünk.

Megítélésem szerint olyan kompromisszumra sikerült jutni, amely főleg az internetes és a határon átnyúló kereskedelemben valódi hozzáadott értéket képvisel a fogyasztók és a vállalkozások számára. Ezeket és egyes más területeket is meg kell tartani, de a biztos asszonyhoz szóló zárszavam a következő: okvetlenül szükségünk van egy olyan keretre, amelyen belül nagyobb harmonizáció irányában lehet elmozdulni. Egy sor szétaprózott kezdeményezés van, többek között az Ön fogyasztói szerződésekre vonatkozó munkája, és más felülvizsgálatok is. Feltétlenül szükségünk van egy olyan hosszú távú stratégiai megközelítésre, amely a mérföldkő felé hosszabbítaná meg a gázlóköveket.

 
  
MPphoto
 

  Małgorzata Handzlik (PPE).(PL) Elnök úr, biztos asszony, először is szeretném megköszönni Andreas Schwabnak a tervezetbe fektetett munkáját. Ő valószínűleg mindenkinél jobban tudja, hogy ez nem volt könnyű feladat. Az irányelven végzett munkánk során gyakran hangsúlyoztuk, mennyire fontos az irányelv a fogyasztóknak, de a kereskedelem, és főleg az e-kereskedelem, valamint a határon átnyúló adásvételek szempontjából is.

Amire az interneten vásároló fogyasztóknak szükségük van, az elsősorban biztosíték arra nézve, hogy az általuk megrendelt árukat vagy szolgáltatásokat megkapják, és ezek meg fognak felelni a megállapított minőségnek. Ezért arra kell törekednünk, hogy a fogyasztókat védő szabályozások egyértelműek és átláthatóak legyenek. A vita során azonban a kereskedőkről sem szabad megfeledkeznünk, akik olyan szabályokat várnak, amelyek nem raknak túl nagy terhet a vállukra. Vajon az irányelven folytatott munkánk során sikerült-e összeegyeztetnünk a fogyasztói érdekeket a kereskedők érdekeivel?

A majd’ két éve folyó megbeszélések véleményem szerint közelebb vittek bennünket ehhez a célhoz, amelyet azonban még nem értünk el. Úgy vélem, hogy az európai fogyasztók a szabályok teljes harmonizációjából sokkal többet profitálnának. Ez az e-kereskedelem terén működő cégek életét is nagyban megkönnyítené. Mégis, örülök, hogy több kulcsfontosságú kérdésben sikerült olyan megoldásokat találnunk, amelyek ideálisan kielégítik a fogyasztók igényeit, de ezzel egyidejűleg engedményeket tesznek az üzleti világ realitásainak is. Példaként említeném a fogyasztóknak a szerződéstől való elállására vonatkozó tizennégy napos határidőről szóló rendelkezéseket, és azt a módosítást is üdvözlöm, amely lehetővé teszi a kereskedőknek, hogy az ár visszatérítését az áru visszaküldésére vonatkozó fogyasztói bizonyítéktól tegyék függővé. Ez az irányelv egyik lényeges vonása, amely jelzi, hogy bizonyos esetekben a kereskedők mellett a fogyasztókra is hárulnak kötelezettségek.

Végezetül ösztönözni szeretném a Tanácsot és az Európai Bizottságot egy ambiciózus megállapodás kialakítására.

 
  
MPphoto
 

  Bernadette Vergnaud (S&D).(FR) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim, először is gratulálnom kell az előadónak, Andreas Schwabnak, és az összes árnyékelőadónak, különösen Evelyne Gebhardtnak az elvégzett munkához.

A Bizottság eredeti javaslata valóban eltévelyedés volt, amely a teljes harmonizációval veszélybe sodorta a fogyasztóvédelem szintjét. Ami csak akkor védhető, ha a harmonizáció felfelé, nem pedig lefelé történik, miként ez a javaslatban szerepelt.

Örülök tehát a legtöbb kialakított kompromisszumnak, amelyek nyitva hagyják a tagállamok előtt a lehetőséget szigorúbb szabályok bevezetésére, amennyiben ezt kívánják, miközben az Unió valamennyi fogyasztója számára magas minimumszintet biztosítanak. A leghosszabb szerződési idő így tizenkét hónapban került megállapításra, a távollévők között létrejövő szerződésekre vagy a házaló kereskedelemre vonatkozó tájékoztatás javul, a fizetés pedig csak a tizennégy napban meghatározott elállási határidő leteltét követően esedékes.

Az ötödik fejezetben írt tisztességtelen szerződési feltételek teljes és tökéletes harmonizációjának fenntartása viszont elfogadhatatlan. A megállapított védelem szintje nemcsak hogy elégtelen, hanem egyben a csalárd gyakorlatok valóságának figyelmen kívül hagyásával egyenlő, amelyek olyan viszonválaszt igényelnek, amelyet az európai szabályozás nem képes felkínálni.

Ennélfogva ezen a területen felelőtlen hozzáállásnak tűnik minden mozgásszabadságot megvonni a tagállamoktól. Azt kívánom tehát, hogy a társjogalkotóknak a magas szintű védelem igazi közös alapját szavatoló, kiegyensúlyozott szöveget sikerüljön megalkotniuk.

 
  
MPphoto
 

  Edvard Kožušník (ECR).(CS) Elnök úr, először is köszönetemet és gratulációmat szeretném kifejezni Andreas Schwabnak munkájáért, aki ilyen hozzáértően járt el az 1600 módosítás ügyében, és értelmes kompromisszumos formulákat alakított ki a jelentéshez. Örülök, hogy sikerült megtartania az eredeti bizottsági javaslat két alapelvét: a szabályok egyszerűsítésével és aktualizálásával a „jobb szabályozás” elvét az uniós országokban gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások előtt a belső piacon nap mint nap tornyosuló akadályok felszámolása céljából, valamint a fogyasztói jog lehető legnagyobb harmonizációja megvalósításának második elvét, az egyes tagállamok által alkalmazott számos mentesség kiküszöbölését.

Annak dacára, hogy végül is nem tudtunk az irányelv minden fejezetének tekintetében megállapodni a teljes harmonizációról, ez az új rendelkezés igen jelentős előrelépés lesz, hiszen feltételezi a határon átnyúló kereskedelem előtti akadályok lebontását, és végső soron a belső piaci verseny fokozódását.

 
  
MPphoto
 

  Kurt Lechner (PPE).(DE) Elnök úr, attól tartok, hogy én leszek az, aki lehűti a lelkesedést. A bizottságokkal folytatott konzultációk során a bizottsági javaslatba illesztett számos jobbítás dacára – amiért a köszönet főként Andreas Schwabot illeti – a jelenlegi csomag meglátásom szerint túl sok szabályt tartalmaz, és túlbonyolított jogi szabályozásba fog torkollni. Ezzel különösen a kis- és középvállalkozásoknak lesz nehéz megbirkózniuk. Ráadásul a fogyasztók sem fognak belőle hasznot húzni, harmonizációs vonatkozásban is igen csekély hatása lesz, és a belső piac, valamint Európa mint üzleti tér fejlesztését sem fogja lehetővé tenni a számunkra.

A rendelkezésre álló rövid időre tekintettel sajnos csak egy mozzanatra tudok rávilágítani. A bizottsági javaslat erőteljesen kiterjesztette két fogalommeghatározás alkalmazási körét, amivel túl messzire ment, és ez egyértelműen kiderül abból, hogy 1600 módosítást terjesztettek elő. Ennyi módosításról nehéz volt épkézláb parlamenti vitát folytatni. A Bizottság ráadásul semmivel sem indokolta e fogalommeghatározások kiterjesztését. A mellékletekben vagy a Parlamentnek benyújtott anyagokban sehol nem találni erre semmiféle indoklást. Az egyik eset a távértékesítési szerződésekre vonatkozik. Ez a kiterjesztés szerencsére visszakerült konzultációs eljárásra, és módosították, ami felettébb üdvözlendő lépés. A másik viszont az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik, amelyekről most szólni szeretnék.

A jövőben egy cég üzlethelyiségén kívül kötött bármely szerződés egy rakás szabályozás és elállási jog hatálya alá esik, még akkor is, ha – miként Franz Obermayr az előbb említette – a fogyasztó villanyszerelőt, dekoratőrt, festőt, asztalost stb. hív a lakásába. Tudatában vagyok annak, hogy van egy sor kivétel, amelyeken Ön, Schwab úr, és a bizottság mind tartalmi, mind pedig szövegezési tekintetben javításokat eszközölt. Mindazonáltal még mindig rengeteg jogi csapda maradt fenn, amelyek a mikrovállalkozások és a kisiparosok számára katasztrofálisak lehetnek, sőt még a létezésüket is veszélybe sodorhatják.

Véleményem szerint a javaslatnak ez a része fölösleges. A negyedik és az ötödik fejezettel egyetemben minden probléma nélkül elhagyható lenne. Ebben az esetben a javaslat fennmaradó része és a konzultációk egyáltalán nem lennének rosszak.

 
  
MPphoto
 

  Sylvana Rapti (S&D).(EL) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint a szocialisták árnyékelőadójának, Evelyne Gebhardtnak. Szeretném köszönetemet kifejezni nekik, és egyúttal dicsérni őket azért a konok kitartásért és óriási türelemért, amellyel eljuttattak bennünket oda, ahová ma elértünk, és amely helyzet meglátásom szerint kiváló munkaalapot biztosít Reding biztos asszonynak, akinek a szavai véleményem szerint derűlátásra adnak okot.

Személyesen úgy ítélem meg, hogy a minimumharmonizáció kiváló és egyúttal felettébb célravezető alap a munkához. Olyan államból jövök, Görögországból, amely a fogyasztói jogvédelem rendkívül magas szintjét valósította meg. Nyilván megértik, hogy nem szeretném, ha ez a magas szintű fogyasztói jogvédelem veszélybe kerülne.

Valóban nagyon aggódtam, amikor Andreas Schwab teljes harmonizációról beszélt, amiről tőle hallottam először. Eszembe jutott, amit egyszer egy magazinban olvastam: valaki megpróbálta a világ legszebb nőjét megalkotni, és ehhez egy színésznő szemét, egy énekes orrát és egy másik színésznő száját használta fel. Az eredmény szörnyű lett.

Azért hoztam ezt a hasonlatot, hogy szemléltessem: vezérelhetnek bennünket a legjobb szándékok, mégis elvéthetjük a kívánt eredményt. Ezért vélem úgy, hogy a helyes munkaalap a minimumharmonizáció.

 
  
MPphoto
 

  Damien Abad (PPE).(FR) Elnök úr, először is tisztelegni szeretnék előadónk, Andreas Schwab munkája előtt, amely ma lehetőséget teremt számunkra, hogy az összes képviselőcsoportot átfogó széles konszenzusra jussunk a szöveg kapcsán annak ellenére, hogy a dolog meglehetősen rosszul indult.

Igen, Európának a haladás és a konkrétumok szinonimájának kell lennie, és a fogyasztókra vonatkozó javaslatokkal ezt látjuk is. Mostantól fogva az európaiakat megilleti a szerződéstől való elállási jog, ha olyan online aukciós piactereken vásárolnak termékeket, mint az eBay.

Sikerült olyan szöveget előterjesztenünk, amely egyrészt erősíteni fogja az Európai Unión belüli határon átnyúló kereskedelem fokozására szolgáló keretfeltételeket, másrészt pedig megóv bennünket attól, hogy csökkentenünk kelljen a fogyasztóvédelem szintjét a tagállamokban: ez utóbbi épp ellenkezőleg, növekedni fog.

Először is osztom azok álláspontját, akik úgy gondolják, hogy a gazdasági visszaesésből való kilábalásunk megszilárdítása céljából a növekedés új forrásait kell megteremtenünk, és hogy az európai jog egyszerűsítésének és ésszerűsítésének köszönhetően vállalkozásaink képesek lesznek jobban kihasználni az egységes piacban rejlő lehetőségeket. Tudják-e Önök, hogy az Európában lebonyolított adásvételeknek csak 22%-át teszik ki a határon átnyúló üzletkötések? A vállalkozások jobb szabályozási keretének kialakítása tehát a gazdasági fellendüléshez is hozzájárul.

A szövegre irányuló tárgyalások során nagyra törő, de egyúttal gyakorlatias megközelítést akartunk választani. Az elv egyszerű volt: nincs harmonizáció ezzel egyenértékű védelem nélkül. Ezért örvendek felettébb annak, hogy sikerült megőriznünk a nemzeti jogi szabályozások bizonyos vonatkozásait, amelyekhez egyik vagy másik tagállam fogyasztói nagyon ragaszkodnak. Ami minket illet, a francia fogyasztók továbbra is élhetnek a rejtett hiba miatti jótállás nyújtotta védelemmel, vagy a házaló kereskedelemre vonatkozó, magas szintű védelmet biztosító rendszerünkkel.

Ezenkívül ma bebizonyítjuk, hogy az Európai Parlament jobb- és baloldala egyaránt képes választ adni az emberek mindennapi gondjaira, aminek felettébb örülök. A megoldás természetesen több Európa, ám nem akármilyen Európa. Olyan Európára van szükségünk, amely megvéd, olyan Európára, amely megnyugtat, és olyan Európára, amely az európaiaknak, a polgároknak, a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak lehetőségeket kínál.

 
  
MPphoto
 

  Olga Sehnalová (S&D).(CS) Elnök úr, hajdanán „A fogyasztó az úr” jelszó igaz volt, az élettartamra szóló szavatosság nem számított fehér hollónak, a minőség pedig tisztesség dolga volt. Mára persze megfordult a világ. Ma gondolkodnunk kell a fogyasztói jogokon, a fogyasztóvédelmen, és ezt a jogi szabályozás fogja biztosítani. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói elégedettség már nem a legjobb kereskedelempolitika, és a mindennapokból merített szinte túl sok példa ennek inkább az ellenkezőjét sugallja.

Ezért olyan fontos alapos vitát folytatni erről a jogszabályról, amelynek nem szabad a fogyasztói jogok csorbításához vezetnie, viszont választ kell adnia új kihívásokra. Rá kell jönnünk, hogy a fogyasztói jogok tekintetében mennyire különbözőek a különböző uniós országok kiindulópontjai. Célunknak a fogyasztóvédelem javításának kell lennie ott, ahol eddig jogi káosz és jogbizonytalanság uralkodott, amelyek mindenféle szélhámost odavonzottak, és aláásták a belső piacba vetett bizalmat. Másrészt pedig meg kell őriznünk a magas szintű fogyasztóvédelmet ott, ahol ez már hatékony formában létezik. Ez a fogyasztójogi irányelv alapvető megközelítése, ezért teljes mértékben támogatom képviselőcsoportom álláspontját. Természetesen valamennyi előadónak köszönetet jár tekintélyes munkájáért. A fogyasztók védelme igazán nem ellentétes a becsületes vállalkozók érdekeivel, épp ellenkezőleg.

 
  
MPphoto
 

  Regina Bastos (PPE).(PT) Elnök úr, először is gratulálni szeretnék Andreas Schwabnak, hogy olyan kitartóan tárgyalt erről a fontos kompromisszumról, és azok előtt is tisztelegni szeretnék, akik együtt dolgoztak vele a jelentésen.

Nemcsak magas szintű védelmet kívánunk biztosítani az európai fogyasztóknak, hanem azt is szeretnénk, hogy az európai cégek nagyságuktól függetlenül mind a 27 tagállamban szükségtelen jogi akadályok nélkül kínálhassanak árukat és szolgáltatásokat a fogyasztóknak.

Az új irányelv véget fog vetni a határon átnyúló piacon való részvételt rontó jogi széttagoltságnak, és számottevő lendületet fog adni a belső piacnak. Kiemelem a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó új rendelkezéseket: a tájékoztatásnak egyértelműnek, érthetőnek kell lennie, és kellő időben kell azt nyújtani.

Az is lényeges, hogy a tájékoztatási követelménynek való megfelelés bizonyításának terhe a kereskedőre hárul. A távollévők között létrejövő szerződésekre, főként a telefonon vagy az interneten kötött szerződésekre vonatkozó szabályokat ki kell alakítani, és a fogyasztókat egyszerű, hatékony mechanizmusokkal kell védeni. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az intézményi tárgyalások befejeztével az új irányelv hozzájárul majd az Európai Unió versenyképesebbé és dinamikusabbá tételéhez, ahogy ez egy globális gazdaságban el is várható.

 
  
MPphoto
 

  Antolín Sánchez Presedo (S&D).(ES) Elnök úr, a fogyasztójogi irányelv, egy olyan horizontális eszköz megalkotása, amely a már meglévő négy irányelvet egyszerűsíti, összefoglalja és kiegészíti, kedvező fordulat.

A magas szintű fogyasztóvédelemmel jellemezhető belső piac kulcs a fenntartható növekedéshez és foglalkoztatáshoz.

Ennek a Szerződéssel összhangban történő megvalósítása nem gátolhatja a tagállamokat a fogyasztóvédelmet növelő intézkedések meghozatalában. A teljes harmonizációt tehát csak azon vetületekre szabad alkalmazni, amelyek szükségesek a határon átnyúló ügyletekre szolgáló, hozzáadott értéket képviselő, összefüggő keret kialakításához.

A Gazdasági és Monetáris Bizottságban széles körű konszenzus van a tekintetben, hogy a pénzügyi szolgáltatásoknak e szabályozás szerves részét kell képezniük azért, hogy a szabályozás valóban horizontális jellegű legyen, a jogszabályt a joghézagok kiküszöbölése érdekében össze kell egyeztetni az uniós és nemzeti szintű ágazati szabályozással, és ki kell kérni szakértők tanácsát.

A szöveg nem kielégítően tükrözi ezt az iránymutatást, ezért a végszavazás előtt a szövegen finomítani kell.

Végül a pénzügyi szolgáltatások terén is előre kell lépnünk egy európai fogyasztói charta irányában.

 
  
MPphoto
 

  Mészáros Alajos (PPE).(HU) Elnök úr! Tisztelt biztos asszony! Kedves kollégák! Köszönjük meg Schwab úrnak az előterjesztett értékes munkát. Az egységes fogyasztóvédelmi szabályok és a mindenütt azonosan csengő fogalmak bizalmat keltenek a polgárokban és egyben nagyobb jogbiztonságot is garantálnak. Mindez azoknak a polgároknak és vállalkozásoknak számít a leginkább, akik a belső piacon belül szabadon kívánják kihasználni jogaikat a kereskedelem terén. A jelentéstevő javaslata, hogy a fogyasztóvédelmi minimumharmonizáció párosuljon a technikai szabályok teljes körű harmonizációjával, a mostani helyzetben az egyetlen elfogadható szabályozási megoldás. A minimum- és a teljes harmonizáció kombinációja mindenki által elfogadható variációvá válhat.

A határon átnyúló ügyleteknél ma létező akadályok fékezik a tagállamok határait átlépő kereskedői és vásárlói tevékenységet. A statisztikák azt mutatják, hogy sokan ódzkodnak még az interneten keresztüli uniós vásárlásoktól, és ezen is jó lenne változtatni. Továbbá, főként a közép-európai tagállamokra gondolva mondom, hogy nagy szükség van egy átfogó és konstruktív szabályozási keretre. Az átláthatóbb és közös szabályokon nyugvó rendszer fokozza a még nem teljesen kiforrott fogyasztói tudatosságot, amely Nyugat-Európában már régóta ismert. A fejlett fogyasztóvédelmi politika egyben a kkv-k támogatásának egyik eszköze is. Ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy túl kötött jogszabállyal komplikáljuk a helyzetüket.

A kereskedők tájékoztatási kötelezettségeinek pontosabb meghatározása olyan kulcsfontosságú elem, amely hozzájárul a jogszabályoknak megfelelő és kereskedelemnek korrekt piaci ügyletek növekedéséhez. Nem véletlenül tekint a magyar elnökség is úgy erre az irányelvjavaslatra, mint az egyik prioritására a fél év alatt. Jelképes és jelzésértékű, hogy a Parlament a fogyasztóvédelmi világnap után pár nappal tűzte napirendjére a jelentést. Az Európai Unió belső piacán közel 500 millió fogyasztó és 22 millió vállalkozás életén könnyíthetünk megfelelő döntésünkkel.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, először is hadd gratuláljak Andreas Schwabnak és munkatársainak az immáron több mint két éve végzett kiváló munkájukhoz. Ez kétségkívül óriási teljesítmény volt a részükről. Győri Enikőt, a magyar elnökség képviselőjét is hadd dicsérjem meg: a hatalmas lelkesedését, azt, hogy egész nap velünk van, és Strasbourgban is állandóan jelen van. Azt hiszem, hogy eddig még senkivel sem találkoztam, aki nála lelkesebb lett volna.

– A belső piacról, harmonizációról és hozzáadott érték létrehozásáról van szó: mindez igen lényeges. Nem végtermék, hanem egy folyamatban lévő mű: főleg olyan momentumok említésre méltóak, mint az elállási jog, a tisztességtelen szerződési feltételek, valamint a nemzeti kormányoknak rugalmasságot biztosító rugalmassági kikötések. Ha más irányelvekben, például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról szóló irányelvben ugyanilyen rendelkezések szerepelnének, akkor ezek jobban működnének. Végezetül csak annyit mondanék, hogy ez az irányelv kiegészít más irányelveket, például a szolgáltatási irányelvet és az adatvédelmi irányelvet, amelyeken én magam is dolgozom. Ezt tehát jó előrelépésnek tartom.

(GA) Hadd dicsérjem meg Schwab urat azért, mert tető alá hozta ezt a munkát.

 
  
MPphoto
 

  María Irigoyen Pérez (S&D).(ES) Elnök úr, biztos asszony, engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint Evelyne Gebhardtnak az elvégzett munkához.

Van egy általános észrevételem. Nem a protekcionizmus növekedéséről van szó, hanem inkább arról, hogy az egyes tagállamokban már meglévő jogokat nem szabad megvonni.

Ugyanis ha a gazdasági társaságok és a fogyasztók közötti viszonyok valóságos belső piacát akarjuk kialakítani, és ezt a célt követjük, akkor ezzel egy időben egyensúlyba kell hoznunk a magas szintű fogyasztóvédelmet a gazdasági társaságok versenyképességének védelmével.

Ez az egyensúly feltételez egy minimumharmonizációs szintről való megállapodást, valamint azt a lehetőséget, hogy lehetővé tesszük a tagállamok számára, hogy fenntartsák a fogyasztóvédelmet javító további szabályokat, vagy ilyeneket fogadjanak el.

Nem engedhetjük meg olyan uniós szabályozás elfogadását, amely azt jelentené, hogy sok fogyasztó és felhasználó végül gyengébb védelemben részesülne.

Üdvözlöm, hogy az Európai Parlamentben folyó tárgyalások javultak, de szeretném hangsúlyozni, hogy szerzett jogokat nem lehet elvenni.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak, Andreas Schwabnak, valamint a vélemények előadóiból és az árnyékelőadókból álló csapatának a jelentés összeállítása során végzett kiváló munkájukhoz. Hosszú időbe telt, mire a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt megfelelően kiegyensúlyozott megközelítést sikerült kiválasztani. Üdvözlöm az összes képviselőcsoport által elfogadott átfogó kompromisszumot, és meggyőződésem, hogy ez az Európai Unió valamennyi fogyasztója számára számottevő előrelépés.

A szöveg jelentősen tökéletesedett, például a világos tájékoztatás szerződési követelményéről szóló rendelkezéssel, valamint az elállási jogra vonatkozó rendelkezések harmonizációjával. Ez persze kompromisszum, tehát nem tökéletes dolog. Példa erre a 22a. cikk, amely kötelezi a kereskedőt egy másik tagállamba történő szállításra. Vannak olyan termékek és szolgáltatások, amelyekre jellegüknél fogva ez a rendelkezés nem vonatkozhat, nevezetesen a romlandó áruk. A digitális termékekkel összefüggésben is problémák merülhetnek fel. A határon átnyúló üzletkötés elősegítésének eredeti szándéka igen fontos és felettébb üdvös dolog, és őszintén remélem, hogy a Tanáccsal a közeljövőben folytatandó tárgyalások folyamán sikerül majd elérnünk, hogy ezek a kiigazítások optimális eredményhez vezessenek.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D).(RO) Elnök úr, úgy gondolom, minden egyes fogyasztónak jogában kell állnia, hogy a szerződés aláírása előtt tájékoztatást kapjon. A kiskereskedőknek tájékoztatniuk kell a vevőiket, és meg kell szerezniük a beleegyezésüket többek között ahhoz, hogy hitelkártyájukon vagy betéti kártyájukon bármilyen okból összeget zároljanak.

Az is fontos, hogy megvédjük a fogyasztókat a tisztességtelen szerződési feltételektől. A banki szolgáltatások, biztosítások, elektronikus kommunikációs vagy turisztikai szolgáltatások esetében sajnálatos módon a szerződési kikötések igen gyakran a túloldalon, az apró betűs részben találhatók. A fogyasztók viszont nagyon sokszor anélkül írják alá a jelentkezési ívet vagy a számlát, hogy elolvasnák a hátoldalon található szerződési feltételeket.

Azokban az esetekben pedig, amikor az ügyfelek minden szerződési kikötést elolvasnak, és megállapítják, hogy valamelyikkel nem értenek egyet, semmilyen tárgyalási potenciáljuk sincs. Ebben az esetben az első válasz, amit az ügyfél kap, az, hogy ez a cég mintaszerződése, amelyen nem lehet változtatni.

A fogyasztóknak a tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni védelme érdekében a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságoknak ellenőrizniük kellene a mintaszerződéseket.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE).(CS) Elnök úr, szeretném köszönetemet kifejezni Andreas Schwabnak ezért a kitűnő műért, valamint javaslataim támogatásáért. Az, hogy a fogyasztók bizonyos feltételek mellett megszerzik a jogot, hogy az interneten megrendelt árukat és szolgáltatásokat minden egyes tagállamba leszállíttathassák, számottevő fejleményt jelent az online vásárlásban. Az eladók egyharmada ugyanis nem hajlandó a határon túlra szállítani, főként az új tagállamokba nem.

Hiszem azt is, hogy a Tanács elfogadja majd kompromisszumos változatunkat, ideértve azon javaslataimat, amelyek a számítógépes és elektronikus berendezések átjárhatóságának kötelező megjelölésére, a szerződési feltételek olvashatóságára, a szervezett értékesítésben részt vevő fogyasztók jogaira, valamint a tagállamok azon választási lehetőségére vonatkoznak, hogy a fogyasztói jogokat, köztük a garanciákat is, az önkéntes szervezetekre és a kisvállalkozásokra is kiterjesszék. Az irányelv jelentősége teljesen világos. Az európai fogyasztó egyértelmű jogokkal való felruházása a legjobb módja annak, hogy az Európai Unión belül létrehozzuk a méltányos belső kereskedelmet.

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D).(RO) Elnök úr, az Európa 2020 stratégiával összhangban a színvonalas árukra a garancia a magas szintű fogyasztóvédelem, amely azonban a fogyasztói bizalmat is szavatolja, s ezáltal hatékonyabbá teszi a belső piacokat.

Ami a fogyasztói jogokat illeti, a jelenlegi minimumszabályozás valamennyi tagállamnak felkínálja a szabadságot, hogy az uniós elveket a nemzeti elvekhez igazítsa, s én úgy gondolom, hogy továbbra is ehhez a megközelítéshez kell tartanunk magunkat.

Az Európai Unió a magas szintű fogyasztóvédelemmel jellemezhető belső piac szorosabb harmonizációját azzal könnyítheti meg, hogy a jelenlegi minimumharmonizáció szintjét a meglévő bevált nemzeti gyakorlatok szintjére emeli.

Úgy vélem, hogy a hiba miatti felelősségvállalás európai rendszerének méltányosnak kell lennie, hogy javuljon a fogyasztóvédelem és a piacokba vetett bizalom, s ezáltal növekedjék a termékek használati ideje.

 
  
MPphoto
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE).(HU) Elnök úr! A jelenleg hatályos európai fogyasztói szabályok minimális harmonizációs elvet követnek. A tagállamok számára eltérésre adnak lehetőséget, ugyanakkor mindez versenyhátrányt is jelent az EU számára. Örömömre szolgál, hogy Schwab úr ilyen nagyszerű jelentést készített. Többévnyi tárgyalás után eljött a pillanat, hogy megállapodás szülessen ebben a kérdésben, és mint ahogy Győri Enikő miniszter asszony fogalmazott, a magyar elnökség is erre fog törekedni. Az uniós belső piac széttagoltságának csökkentéséhez erősebb fogyasztói jogérvényesítés szükséges, s az, hogy a fogyasztók jobb döntéseket tudjanak hozni anélkül, hogy a vállalkozások az új szabályozás miatt hátrányt szenvednének. Az egységes belső piachoz egységes európai fogyasztói szabály szükséges. Ezért fontos, hogy első olvasatban megállapodás szülessen.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, el kell ismernem, hogy felettébb konstruktív vitát hallhattunk a Tisztelt Házban, amelynek során valamennyi politikai csoportosulás egyetértett azzal, hogy a mainál jobb, építőbb jellegű, hatékonyabb fogyasztójogi irányelvre van szükségünk – és abban is egyetértettek, hogy elképzelhető, hogy nem fogunk tökéleteset alkotni, de az új irányelv legalább jobb a meglévőnél, amely mindenki véleménye szerint távol van a tökéletességtől.

Ezenfelül ritkán tapasztaltam, hogy a Házban annyira egyhangúan dicsértek volna bárkit is, mint ma Andreas Schwabot és társelőadóit. Remélem, hogy ez az egyhangú vélemény továbbra is megmarad, hiszen most egy igen eredeti folyamatba vágunk bele, és igen csekély idő áll rendelkezésünkre, amely alatt megkísérelhetjük megalkotni azt a jogszabályt, amelyet az összes képviselőcsoportból felszólaló képviselők létre akarnak hozni. Következésképpen arra ösztönzöm Önöket, hogy a jelentést a tárgyalások kiindulópontjaként adják meg előadóiknak. Tudom, hogy a magyar elnökség minden tőle telhetőt megtesz majd azért, hogy ez az eredeti folyamat kedvező kimenetelű legyen.

 
  
MPphoto
 

  Győri Enikő, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr! Biztos asszony! Tisztelt képviselő hölgyek és urak! Engedjék meg, hogy csatlakozzam azokhoz, akik azt mondják, hogy ez egy kiváló vita volt. Nagyon konstruktív vita volt, és köszönjük a támogatást a magyar elnökség nevében, a szakértőink nevében, és abban bízom, hogy ebben a légkörben tudjuk folytatni a további egyeztetéseket. Hadd térjek ki néhány konkrét kérdésre, ami felmerült a vitában. A tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó listák szabályozását többen is szorgalmazták. Egyetértünk az Európai Parlamenttel abban, hogy lenne hozzáadott értéke egy európai szintű listának. Azonban bár a hatályos jog tartalmaz egy indikatív jellegű példálózó listát, azért hozzáadott értéke annak lenne, ha egységes európai lista készülhetne. Ennek a támogatottsága azonban még nem elegendő a Tanácsban, és ezért is döntött a Tanács a kérdés törlése mellett.

Volt, aki azt kérdezte, bár erre Gállné Pelcz Ildikó képviselő asszony válaszolt is helyettem, hogy miért lenne szükséges az, hogy első olvasatban megállapodjunk. Elhangzott, 2008 októberében, a francia elnökség alatt kezdtük meg a tárgyalásokat. Két és fél év alatt több mint hatvan munkacsoportülést tartottunk, tehát úgy ítéljük meg, hogy nincs további elmozdulási lehetőség a blokkoló kisebbségek feloldására, és hát ezért kellett amellett döntenünk, hogy lényegesen leszűkítjük az irányelv hatályát a távolban kötött és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre. A szűkített hatály és így a célzott harmonizáció, meggyőződésem, hogy gyorsabb megállapodáshoz vezethet, illetve nem látom, hogy ha folytatnánk, ha tartanánk egy második olvasatot, akkor annak milyen hozzáadott értéke tudna lenni.

Az Európai Parlament előzetes álláspontja számos kérdésben közel áll a Tanács általános megközelítéséhez, úgyhogy én azt gondolom, és ezt szorgalmaznám, hogy ne mulasszuk el az alkalmat az első olvasatos megállapodásra.

a Tanács soros elnöke. – Tetszett Malcolm Harbour azon megjegyzése, hogy a jelenlegi helyzet vajon gázlókőnek, avagy mérföldkőnek minősül-e. Ha realisták akarunk lenni – és én nem szeretem a túlzásokat –, úgy gondolom, hogy gázlókő, és nem mérföldkő. Mérföldkő is lehetett volna, ám ehhez egyszerűen nem voltak meg a feltételek. Amennyiben polgáraink és fogyasztóink érdekeit nézzük, akkor gázlókőnek tarthatjuk.

Mindannyian tudjuk, hogy a tagállamokban igen eltérőek a jogi feltételek. Ebben a szakaszban teljesebb harmonizációra nem lett volna lehetőség. Sokkal jobb, ha szűkebb a hatály, és erről meg tudunk állapodni. Ez valóban elő fogja segíteni a fogyasztói jogok bővítését, következésképpen az egységes piac kiteljesedése felé történő elmozdulásunkat is.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Schwab, előadó.(DE) Elnök úr, azt a kérdést, hogy vajon az irányelv mérföldkő-e, avagy sem, hosszasan lehetne taglalni. Világos például, hogy az Európai Közösség alapító atyái, például Altiero Spinelli, akiről épp ma neveztük el képviselőcsoportunk üléstermét, képesek voltak alapvetőbb európai kérdésekkel foglalkozni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy manapság Európában apró, konstruktív lépésekkel lehet előrehaladni. Ezért köszönetet szeretnék mondani valamennyi, a vitában felszólaló képviselőnek, akik a módosításokhoz történő hozzájárulásukkal lehetővé tették ezt a kompromisszumot. Egy kompromisszum mindig a különböző érdekek közötti egyensúly megteremtésére kínál lehetőséget. Senki sem lesz teljesen elégedett, de mindenki készen áll majd az elfogadott megközelítés további tökéletesítésére. Ezért hiszem, hogy jó úton járunk.

Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy megköszönjem a Bizottság alelnökének, Viviane Redingnek folyamatos elkötelezettségét, valamint a mai vitában és sok más ülésen nyújtott ösztönzését és támogatását. Remélem, hogy a Tanáccsal folytatandó konzultációk során továbbra is számíthatunk rá. Szintén köszönetemet fejezném ki a bizottság elnökének, Malcolm Harbournak az előadó és a bizottság többi tagja iránt tanúsított türelméért, valamint Klaus-Heiner Lehnének, a Jogi Bizottság elnökének is. Ami pedig a Tanácsot illeti, szeretném, ha Győri Enikő egykori európai parlamenti képviselő a Tanács soros elnökének szerepében megértené, hogy az Európai Parlament esetleg kénytelen lesz módosítani a Tanács által január 24-én örvendetesen elfogadott javaslatot. Bizonyos területeken tovább szeretnénk lépni, ezért a következő néhány hétben egy kedvező megoldás kialakítása érdekében konstruktív megbeszéléseket folytatunk majd. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE), írásban.(GA) Üdvözlöm az Európai Unióban élő fogyasztók jogainak erősítését szolgáló intézkedéseket. Ezen túlmenően támogatom a határon átnyúló kereskedelmet megkönnyítő javasolt intézkedéseket, valamint a jelenlegi bizonytalanság kiküszöbölése érdekében az uniós fogyasztóvédelmi szabályok tisztázását célzó intézkedéseket is.

Az átláthatóság, valamint a vállalkozások és a fogyasztók jobb tájékoztatása nagyban hozzájárulna a piacba vetett fogyasztói bizalomhoz, ami serkentené a gazdasági növekedést. Mindemellett mégis nagyon aggódom egynéhány intézkedés, valamint ezeknek a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatása miatt. Jóllehet ezek a vállalkozások persze támogatják a világosabb jogi keretek kialakítását és a meglévő fogyasztóvédelmi mechanizmusok kiegészítését célzó intézkedéseket, egyesek aggódnak amiatt, hogy az új rendelkezések hatással lehetnek a vállalkozások mindennapos ügymenetére. Az ilyen intézkedések ugyanis jelentősen szaporíthatják a papírmunkát és a fölösleges adminisztratív terheket.

A fogyasztók védelme során úgy kell eljárnunk, hogy közben ne tegyük tönkre az említett fogyasztókat ellátó vállalkozásokat és szolgáltatásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban.(CS) A javasolt fogyasztójogi irányelv egyetlen jogi aktusban hangolja össze az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel, a fogyasztói szerződések indokolatlan kikötéseivel, a távollévők között kötött szerződésekkel kapcsolatos fogyasztói jogokkal, valamint a fogyasztási cikkek értékesítésének és garanciáinak egyes vetületeivel foglalkozó négy irányelvet. A négy irányelv egybeolvasztása a belső piac jobbítását és a határon átnyúló kereskedelem előmozdítását célozza. A magas szintű fogyasztóvédelem javítani fogja a termékminőséget, és növeli majd a fogyasztói bizalmat, fokozva ezáltal a belső piac hatékonyságát. El kell vetnünk a szigorúan kétéves jótállási időszak kikötését, mert ez a rendelkezés számos tagállamban gyengítené a fogyasztók védelmét, ugyanis ezeknek a tagállamoknak nemzeti jogi szabályozásukban csökkenteniük kellene a jótállási időtartamot, s ezáltal aláásná a fogyasztók helyzetét. Helyes az a célkitűzés, hogy a határon átnyúló adásvételek esetén – ahol a fogyasztók nyelvi tekintetben, a fizetési rendszer iránti bizalmatlanság, valamint a vállalkozásoknak a határon átnyúló ügyletekkel szembeni ódzkodása okán a legnagyobb korlátokba ütköznek – fokozzuk a fogyasztói bizalmat. Helyes a Gazdasági és Monetáris Bizottság előadója részéről megfogalmazott bírálat, aki sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a jogszabály nem vesz tudomást a termékfejlesztés és innováció következtében megjelenő új termékekről, például a digitális termékekről. A szórakoztató és fogyasztói elektronikai területen ugyanis egyre elterjedtebbek a szoftvereket és egyéb immateriális szolgáltatásokat tartalmazó termékek.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban.(SK) A meglévő jogszabályok és előírások egységességének hiánya gyakran elbátortalanítja azokat a fogyasztókat és vállalkozásokat, amelyek fontolgatják a határon átnyúló kereskedelembe való bekapcsolódást. A fogyasztók és a vállalkozások előtt az eltérő piaci feltételekkel összefüggő akadályok tornyosulnak.

Különösen a magas szintű fogyasztóvédelem megőrzése érdekében szükség van a szóban forgó szerződések kiterjedt összehangolására. Az ágazati változatokon túlmenően az irányelv hatálya főként az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre korlátozódna. A határon átnyúló ügyletek legnagyobb részét ugyanis ezek a szerződések teszik ki.

Az a kérdés pedig, hogy egy adott szerződés az összehangolt szabályok alá tartozik-e, elsősorban az adott szerződési feltételek megfogalmazásától függ. Ez utóbbiak jogi szempontból gyakran hiányosak és nem kielégítőek.

Valóban szükség van arra, hogy valamennyi uniós tagállam fogyasztói számára biztosítva legyen a magas szintű fogyasztóvédelem, és fölösleges jogi akadályoktól mentesen juthassanak hozzá árukhoz. Ez segítene a fogyasztói bizalom növelésében, és a vállalkozásokat is érdekeltebbé tenné a határon átnyúló üzletkötésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Liem Hoang Ngoc (S&D), írásban.(FR) Köszönetet kell mondanom Andreas Schwabnak és az árnyékelőadóknak a munkájukért. Az eredeti bizottsági javaslat elfogadhatatlan volt, hiszen a fogyasztói jogokra vonatkozó szabályok teljes harmonizációját célozta anélkül, hogy szisztematikusan a legkedvezőbb nemzeti szabályozáshoz igazította volna ezeket.

Más szóval számos tagállam lett volna kénytelen nemzeti szabályozásából törölni olyan rendelkezéseket, amelyek pedig nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztóknak. Franciaországban így két jelentős vívmánnyal kellett volna felhagyni: a „rejtett hiba” szabályozásával, valamint azzal a tilalommal, amely megtiltja egy házaló kereskedőnek, hogy az elállási határidő lejárta előtt beszedje a pénzt.

Szocialista képviselőtársaimmal azonban elértük e megközelítés módosítását és azt, hogy az alapszabály a minimumharmonizáció legyen. Egy sor más vonatkozásban is sikerült erősítenünk a fogyasztók jogait: ide tartozik az eladó által nyújtandó tájékoztatás, valamint az elállási határidőre vonatkozó rendelkezések is.

Még mindig maradt azonban egy probléma: az ötödik fejezet. A tisztességtelen szerződési feltételek terén nem tudjuk elfogadni a teljes harmonizációt, ez ugyanis megfosztaná a tagállamokat attól, hogy reagálhassanak a naponta változó, és időnként a fogyasztókra nézve súlyos veszélyt jelentő kereskedelmi gyakorlatokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – A Bizottságtól származó tanulmányokból az derül ki, hogy az uniós polgárok egyharmada vásárol a világhálón, de csak 7%-uk bocsátkozik határon átnyúló internetes adásvételbe. Pedig harminchárom százalékukat érdekelné a határon átnyúló vásárlás. Ez a terület még mindig szabályozatlan, és főként a szállítási és ügyleti költségek okán bonyolult az interneten vásárolni. A fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslat az online üzletek bonyolultságának csökkentését célozza. Melegen üdvözlöm a világhálón vásárló fogyasztókat megillető fokozottabb jogokat. A kereskedőkről teljes körű információkkal kell bírnunk, ideértve azok nevét, címét és kapcsolattartási adatait. Az Európai Unió egész területén össze kell hangolni a szabályokat azért, hogy később ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés, és ne háruljanak ránk többletköltségek. Üdvözlöm az elállási jog tizennégy napban történő harmonizációját. A fogyasztókat védenünk kell, de szükség van a gazdaság ösztönzésére is. Teljes mértékben támogatom az előadónak e két szempont kiegyensúlyozására irányuló erőfeszítéseit. A fogyasztójogi irányelvnek az egységes digitális piac teljes integrációját és kialakítását magában foglaló végrehajtása a probléma egyik vetülete, a másik kérdés pedig az EU belső piaca és a szolgáltatási irányelv. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak mindkettőre összpontosítaniuk kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban.(ET) Az új, összehangolt európai fogyasztójogi irányelv elfogadása kétségkívül a belső piac jobb működésének egyik legfontosabb pillére. Az összehangolt irányelv, amely néhány, a fogyasztói jogokra vonatkozó irányelvet egyesít, számottevően egyszerűsíti majd a jogi kereteket, hozzá fog járulni a fogyasztói bizalom növeléséhez, és ösztönözni fogja a határon átnyúló kereskedelmet. A kereskedelem vagy az ellátási lánc átláthatóbbá tétele érdekében, különösen az e-kereskedelem esetében el kell érnünk, hogy a kereskedők kapcsolattartási adatai rendelkezésre álljanak, és a fogyasztók szükség esetén közvetlenül kapcsolatba tudjanak lépni velük. Támogatom tehát az előadó ezt célzó javaslatait. Az irányelv a fogyasztók és a vállalkozók szempontjából egészen kiegyensúlyozott szöveg, és eléggé rugalmas a tagállamok közötti különbségek összecsiszolásához. A teljes fogyasztóvédelmi szabályozás még nem realitás az Európai Unióban, ez azonban nagy lépés a jobb fogyasztóvédelem és kereskedelem felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Marianne Thyssen (PPE), írásban.(NL) Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja sok-sok éve következetesen hangoztatja, hogy a fogyasztóvédelem és a belső piac kiteljesítése nem egymással ellentétes célkitűzések, sőt voltaképpen kéz a kézben járnak. Ez a horizontális eszköz az Európai Unió egészére nézve kodifikálja és tisztázza a fogyasztók és a kereskedők jogait és kötelezettségeit. Azt is jelzi, hogy az Európai Unió komolyan gondolja a legkiszolgáltatottabb fogyasztók szükségleteinek kielégítését. Az online vagy a határon átnyúló vásárlások terén meglévő hiányosságok nagyrészt megszűnnek. Ez nemcsak fogyasztóink, hanem kis- és középvállalkozásaink számára is kedvező lehetőségeket teremt, amelyek ettől kezdve könnyebben ki tudják majd használni a belső piac méretgazdaságossági előnyeit. Ha azonban a legjobbat akarjuk kis- és középvállalkozásainknak, akkor nem szabad fölösleges terheket rakni rájuk. Ezért a bizottsági javaslaton kis- és középvállalkozás-barát módosításokat kell eszközölnünk. A kis- és középvállalkozásokról szóló vizsgán Európának legalább cum laude minősítésre kell törekednie.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni Collino (PPE), írásban.(IT) Szupermarketjeink egyre távolabbra kerülnek az otthonunktól, és egyre ritkábban fordul elő, hogy egy termékkel a kezünkben, a friss élelmiszerek illatával és az emberek megjegyzéseivel körülvéve járkáljunk a polcok körül. Egyre távolabbról szerezzük be a dolgokat, és mára az internet teljesen megváltoztatta a szokásainkat, részben azért, mert az életünk egyre rohanóbbá válik. Ez egy konkrét, kézzelfogható megnyilvánulása annak, amit a tankönyvek „globális gazdaságnak” neveznek. Mi a különbség az internet és a szupermarket között? Az interneten nem állíthatjuk meg a boltost, és nem kérhetünk tőle tanácsot, hogy milyen szempontok alapján válasszunk két termék közül, sőt nem is mehetünk vissza úgy, ahogy visszamegyünk a szupermarketbe, ha valami baj van a termékkel, és ahol – miután a pénztárosnak bemutattuk a nyugtát – a polcról leveszünk egy másik árut. Az európai fogyasztójogi irányelv ezért alapvető jelentőségű, hiszen kötelezettségeket ír elő a terméktájékoztatással kapcsolatban, és kötelező szabályokat alkot a hibás termékekről, amelyeket ki kell cserélni, meg kell javítani vagy csökkenteni kell az árukat azért, hogy az internetes értékesítésre se vonatkozzon gyengébb védelem, mint amely egész Európában a helyszínen bonyolított eladásokra vonatkozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban.(PL) Véleményem szerint a fogyasztói jogi irányelv az idei első félévben megvitatandó egyik legfontosabb jogalkotási szöveg. Az információkhoz való jobb hozzáférés és a fokozottabb fogyasztóvédelem többek között az uniós internetpiac fejlődése és az egész Európai Unió gazdasági bővülése szempontjából különösen lényeges kérdés. Európában például az Egyesült Államokhoz képest még mindig viszonylag lassan fejlődik az internetpiac, és hazám, Lengyelország, ebben a vonatkozásban csak a 17. helyen áll az uniós tagállamok között. A lengyel fogyasztóknak csak 23%-a vásárol a világhálón keresztül, és úgy tűnik, hogy ennek egyik legfőbb oka a bizalmatlanság. Az irányelvjavaslat egyik legvitatottabb eleme az, hogy a szabályozásokat milyen mértékig kell összehangolni. Örülök, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság előadója egyetértett a képviselőcsoportom, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által kifejtett érvekkel, amelyek bírálták az Európai Bizottság teljes harmonizációt célzó törekvését, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné a tagállamok számára, hogy az irányelvben foglaltaknál szigorúbb előírásokat fogadjanak el. Meggyőződésem, hogy azon országoknak, amelyek szigorúbb előírásokat kívánnak fenntartani, ezt lehetővé kell tenni.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az ipari fogyasztási cikkeket vagy élelmiszereket vásárló fogyasztók jogai sajnos nagyobb védelemben részesülnek, mint a közlekedési, egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók jogai. Ennek az az oka, hogy nehéz bebizonyítani, hogy a nyújtott szolgáltatás rossz minőségű volt.

Például az 51%-ban állami tulajdonú lett Air Baltic légitársaság jelenleg monopolhelyzetet élvez, ami az utasszolgáltatások és a szolgáltatásnyújtás terén visszaélésekhez vezet. A cég vezetője, Flick úr nem érezte kötelességének, hogy válaszoljon az európai parlamenti képviselők kérdéseire, és egyszerűen fittyet hány az utazóközönség reklamációira. Az Air Baltic különböző üzelmeivel megpróbálja a bolondját járatni az Európai Parlamenttel. Business osztályba tartozó repülőjegyeket ad el olyan járatokra, ahol nincs is business osztályhoz tartozó szolgáltatás. Ezzel párhuzamosan az Air Baltic elhallgatja repülőgépeinek gyakori meghibásodását, s ezzel folyamatosan veszélyezteti utasok ezreinek az életét. Vizsgálóbizottságot kell felállítani az Air Baltic tevékenységének kivizsgálására, máskülönben a végén még tragédia történhet.

 
  
MPphoto
 
 

  Ville Itälä (PPE), írásban.(FI) A Bizottság eredeti javaslata mind a fogyasztók, mind a gazdasági társaságok szempontjából meglehetősen problematikus volt. Az előadó azonban kitűnő munkát végzett, aminek köszönhetően a belső piac fejlesztésének folyamatában számottevő lépések történhetnek a következetesebb fogyasztóvédelem irányában anélkül, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem tekintetében kompromisszumokat kellene kötni. Ez remélhetőleg előmozdítja majd a határon átnyúló távértékesítést. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy Európában még mindig számos egyéb tényező gátolja az e-kereskedelem bővülését. A jövőben például dolgoznunk kell a fizetési folyamat felgyorsításán, és azon, hogy a járandóságok határon átnyúló beszedését hatékonyabb tevékenységgé tegyük, ami lehetővé tenné a kis- és középvállalkozások számára, hogy szívesebben merészkedjenek ki az európai piacra.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban.(RO) Szeretném hálámat kifejezni amiatt, hogy a holnapi szavazás után olyan jogi keretünk lehet, amely az Európai Unióban szavatolja a fogyasztók jogainak jobb összehangolását. Másrészt gratulálni szeretnék az Európai Bizottságnak az irányelvtervezet elindításához, amely egyetlen jogi eszközben egyesít négy meglévő irányelvet. Azt is ki szeretném emelni, hogy az irányelv bevezetését követően végre garantálni tudjuk majd az Európai Unió 27 tagállamában élő polgároknak, hogy bízhatnak a magas szintű fogyasztóvédelemben. Ezzel egyidejűleg pedig gratulálok az előadónak nagyszerű munkájához, és ahhoz, hogy olyan sarkalatos cikkekkel egészítette ki a jelentést, amelyek az interneten árukat és szolgáltatásokat vásároló fogyasztók jogait szabályozzák majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban.(PL) Szeretnék köszönetet mondani Andreas Schwabnak és a többi képviselőnek a tervezetbe fektetett munkájukért. Üdvözlöm a távértékesítés szabályozásának uniós szintű harmonizációjára tett erőfeszítéseket, amelyek a fogyasztók védelmét, valamint a kereskedők működésének megkönnyítését célozzák. Kétségkívül olyan kompromisszumra van szükség, amely egyszerre garantálja a fogyasztók magas szintű védelmét és könnyíti meg a kereskedők számára az Európai Unió egész területén a szolgáltatások nyújtását. Úgy vélem, hogy helyénvaló az egész Európai Unióban egy magas alapszintű fogyasztóvédelmet szavatolni, feltéve, hogy a tagállamok saját területükön szigorúbb szabályokat is előírhatnak, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az EU által biztosított védelem szintje nem elégséges. Ugyanakkor a kereskedők igényeit sem szabad figyelmen kívül hagynunk, akiknek az életét a szabályok uniós szintű összehangolásának – működési és költségcsökkentési szempontból egyaránt – ténylegesen meg kell könnyítenie. Ezért ajánlatos olyan álláspontot megfogalmazni, amely mind a fogyasztók, mind a kereskedők érdekeit tiszteletben tartja. Kétség sem fér ahhoz, hogy az üzletkötések biztonságosabbá tétele és a szabályozások összehangolása növelni fogja a bizalmat a távértékesítésben, és ösztönzőleg fog hatni a fogyasztókra, hogy gyakrabban folyamodjanak távvásárláshoz.

 

21. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv végrehajtása, ideértve a kátrányhomokra és az olajpalára vonatkozó uniós alapértéket is (vita)
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a McAvan asszony által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita: Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv végrehajtása, beleértve a kátrányhomokra és az olajpalára vonatkozó uniós alapértéket (O-000058/2011 – B7-0209/2011).

 
  
MPphoto
 

  Linda McAvan, szerző. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az Elnökök Értekezletének, amiért ilyen rövid időn belül lehetővé tette, hogy ezen a héten lefolytathassuk ezt a vitát. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a biztos asszonynak is, amiért ebben a késői órában megjelent ennek a kérdésnek a megvitatásán, ez nagyon fontos a Parlament számára.

Első megközelítésre ez a téma erősen technikai jellegű kérdésnek tűnik. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv végrehajtási intézkedéseiről, valamint a közlekedésben használt üzemanyagokból származó, üvegházhatást okozó gázkibocsátás alapértelmezett értékeinek vagy alapértékeinek meghatározásáról szól. Az igazi, valóban komoly kérdés az, hogy mennyire vesszük komolyan mi itt, az Európai Unióban a közlekedésből származó gázkibocsátás kezelését. Tudjuk, hogy az üvegházhatást okozó gázkibocsátás körülbelül 20%-a a közlekedésből származik. Tudjuk, hogy ez a szám emelkedik ellentétben a lakhatási és az energetikai ágazattal, ahol ez a szám csökken. A közlekedésben használt üzemanyagok megtisztítása az éghajlatváltozás elleni küzdelem kulcsfontosságú része, ezért annyira fontos az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv.

Erről jutott az eszembe a kátrányhomokra és az olajpalára vonatkozó téma. A Parlament arra számított, hogy a Bizottság a múlt év végére végrehajtja az irányelvre vonatkozó javaslatokat. Késlekedés történt, és tudjuk, hogy ennek az volt az oka, hogy belső vita zajlott a Bizottságban arról, hogy külön értéket kell-e meghatározni a kátrányhomokra nézve. Azt mondták nekünk, hogy azért nem születtek meg az intézkedések, mert nem készültek olyan tudományos tanulmányok, amelyek alátámaszthatták volna a Bizottság javaslatát. A Bizottság első tervezeteiben azonban azt láttuk, hogy a konzultációs dokumentumokban szerepel egy külön érték a kátrányhomokra vonatkozóan, de egy későbbi tervezetből ez az érték már eltűnt.

Önnek köszönhetően, biztos asszony, most már van a kezünkben egy tanulmány a kátrányhomokról. Ez a két hónappal ezelőtt elérhetővé vált tanulmány megmutat valamit, amit más tanulmányok már megmutattak, vagyis hogy a kanadai kátrányhomokból származó, üvegházhatást okozó gázkibocsátás átlagosan 107,3 g CO2 megajoule-onként, szemben a hagyományos üzemanyagok 87,1 g értékével. A tanulmány az olajpalával összefüggésben 122 és 139g CO2 értéket mutat megajoule-onként. Azaz a tanulmány szerint ezek az üzemanyagok erősebben szennyeznek, mint a hagyományos olaj. Most, hogy a kezünkben vannak ezek a tanulmányok, remélem, hogy ma este azt fogjuk hallani a biztos asszonytól, hogy megismerhetjük az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv végrehajtására vonatkozó javaslatot.

Azt mondtam bevezetőmben, hogy ez nem egyszerűen technikai kérdés. A múlt héten sok európai parlamenti képviselő, aki ma este itt van, megkapta annak a sok ezer európai polgárnak a kérését, akiket nagyon aggaszt ez a kérdés. Ők is ugyanazt akarják, amit én, ez pedig a kátrányhomok és az olajpala megfelelő, tisztességes címkézése. Gyakran azt halljuk, hogy az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosa, de Kalifornia már bevezetett egy jogszabályt az alacsony szén-dioxid-tartalmú üzemanyagokról, amely magas szén-dioxid-tartalmúnak tekinti a kátrányhomokot.

Tudom, hogy nagyon erős lobbizás folyik ezen a területen. Erről valamennyien hallottunk, találkoztunk a különféle lobbistákkal, és még most is, amikor már tudjuk, hogy a kátrányhomok és az olajpala erősebben szennyező hatású, mint a hagyományos olaj, még mindig ezt mondják nekünk: „nem lehet így, készítsünk további tanulmányokat, adjunk magunknak több időt”. De most már a kezünkben vannak a kátrányhomokkal kapcsolatos tények, ezért nem látok okot a halogatásra. A kátrányhomok a közlekedésben használt üzemanyagok gyártásának egyik legszennyezőbb ismert módja. Ebből az következik, hogy ezt az anyagot külön kategóriába kell besorolni az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvben, ellenkező esetben semmi sem fogja megakadályozni azt, hogy a közlekedésben használt üzemanyagok az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv alapján egyre szennyezőbbekké váljanak, ahelyett hogy egyre tisztábbak lennének.

Hedegaard biztos asszony! Tudom, hogy perceken belül meg fogja tudni, hogy a Parlament egyes politikai csoportjaiból hány munkatársunk osztja aggályainkat. Ön jól ismert az éghajlatváltozás kezelése iránti elkötelezettségéről és ezért nagyon tiszteljük Önt ebben a Parlamentben. Együtt akarunk működni Önnel az Ön alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó tervének megvalósításában, amellyel valóban 60%-kal csökkenthetjük a közlekedésből származó kibocsátásokat, amint ezt Ön a múlt héten bejelentette. Ezért remélem, hogy ma este jó híreket hallunk Öntől és elmondja nekünk, hogy a következő néhány hét során a kezünkben lesznek a végrehajtási előírások és ezekben magasabb értékek szerepelnek majd a kátrányhomokra és az olajpalára nézve.

 
  
MPphoto
 

  Connie Hedegaard, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Az előbb hallottuk Linda McAvan asszonytól, hogy ő és a Bizottság azonos véleményt vall arról, hogy mennyire fontos a közlekedésből származó kibocsátások tényleges kezelése. Ezt a közlekedéssel foglalkozó Fehér Könyv is tükrözni fogja, amelynek megjelenése ma várható. Sajnálatos módon az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvben szereplő, a közlekedésben használt üzemanyagok üvegházhatást okozó gázkibocsátás-intenzitásának csökkentésére vonatkozó célkitűzéssel kapcsolatos végrehajtási intézkedés kidolgozása a vártnál tovább tartott. A késlekedés azonban nem akadályozza meg a beszállítókat az irányelvben szereplő követelmények teljesítésében, mivel egyetlen tagállam sem határozott meg közbenső célt 2014-re vonatkozóan.

Javaslatának előkészítése során a Bizottság figyelembe vette azt, hogy a megfelelő jogalkotási megközelítési módnak egyensúlyt kell teremtenie a beszámolási módszer pontossága és bonyolultsága, valamint a különféle üzemanyagok üvegházhatást okozó gázkibocsátás-intenzitásának változó mértéke között. A múlt ősszel és ez év első heteiben kiterjedt belső megbeszélésekre került sor a Bizottságon belül, ezeknek véglegesítése most folyik, és így az elkövetkező hónapok során meg lehet vitatni a tagállamokkal az erre vonatkozó javaslatot.

Ami az olajhomokra és az olajpalára vonatkozó alapértékeket illeti, örömmel számolhatok be arról, hogy a Bizottság a közelmúltban közzétett olyan jelentéseket, amelyek megjelölik az olajhomokfélék átlagos alapértékét és az olajpala iránymutató alapértékeinek tartományát. Ezek a jelentések a Bizottság weboldalán elérhetők. A kérdés iránt tanúsított széles körű érdeklődésre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy hasznos lenne korlátozott szakértői értékelésnek alávetni ezeket a jelentéseket. A kérdés előmozdítása során szoros kapcsolatot tartottam fenn a kereskedelmi kérdésekért felelős munkatársammal annak érdekében, hogy megközelítési módunk a nemzetközi jog alapján fennálló kötelezettségeink tekintetében szilárd legyen, és továbbra is így fogok eljárni.

Tehát anélkül, hogy előre eldöntöttnek vélném a szakértői értékelés és az ezt követő bizottsági belső konzultációk végeredményét, a Bizottságnak a jelenlegi szakaszban az a szándéka, hogy beterjeszti a releváns szabályozó bizottsághoz a végrehajtási intézkedés tervezetét, amely tartalmazni fogja az olajhomokra és az olajpalára, valamint az egyéb nem hagyományos üzemanyagokra, például a szén-folyadék átalakításra és a gáz-folyadék átalakításra vonatkozó alapértékeket.

A tervek szerint a végrehajtási intézkedések tervezete azt is ki fogja jelenteni, hogy a Bizottság megvizsgálja az egyéb üvegházhatást okozó gázkibocsátású nyersanyagok üvegházhatást okozó gázkibocsátás-intenzitását, és ha ez tudományos okokból indokolt, akkor a végrehajtási intézkedéseket új nyersanyag-kategóriák létrehozásával módosítja.

Az intézkedés ettől diszkriminációmentessé válna, mert szemléltetné azt, hogy a nyersanyag-kategóriák listája nyitott, valamint hogy a Bizottság tevékenyen figyeli az egyéb kategóriákat és hajlandó kiegészíteni a felsorolást, ha más kategóriákról összegyűlt elegendő bizonyíték és adat.

Így tehát annak figyelembevételével, hogy szükség van néhány hétre a szakértői értékelésekhez, majd ezt követően a bizottsági belső megbeszélések véglegesítéséhez, lesz némi késlekedés, mielőtt a tagállamokkal megvitathatjuk az egész csomag végrehajtási intézkedéseinek tervezetét. De mihelyt a szabályozó bizottság jóváhagyja az intézkedést, haladéktalanul továbbítjuk azt az Európai Parlamenthez tüzetes átvizsgálás céljából.

 
  
MPphoto
 

  Horst Schnellhardt, a PPE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani McAvan asszonynak azért, hogy ezt a kérdést benyújtotta. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv felülvizsgálata nemcsak az üzemanyagok teljes életciklusa − például a közlekedés és a finomítás során − keletkező üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésére és a csökkentés mérésére kötelezné az üzemanyag-beszállítókat, hanem 2011-től kezdve az energiaegységenként évente 1%-kal történő gázkibocsátás-csökkentésre is; 2020-ig összesen 10%-kal. Úgy vélem azonban, hogy a gázkibocsátás csökkentését csak akkor lehet mérni az üzemanyagok életciklusa során, ha léteznek erre vonatkozó szabványos értékek. Ezeket végre meg kell határozni és közzé kell tenni.

Amikor azonban McAvan asszony benyújtotta kérdését, az volt az érzésem, hogy annak örülne a legjobban, ha az energetikai ágazatban megszűnne a termelés. Óvnék mindenkit ennek a megközelítési módnak az elfogadásától, mert a nyersolaj-kitermelésből, valamint az olajhomokból vagy olajpalából előállított olajból származó gázkibocsátás erősen eltér egymástól. Alig egy órával ezelőtt beszéltem a vegyipar egyik képviselőjével, aki azt mondta, hogy a műszaki fejlődésben olyan hatalmas potenciálok rejlenek, hogy sokkal jobb eredményeket is elérhetünk ezen a területen. Szeretném emlékeztetni a Parlamentet arra, hogy folyamatosan az Európai Unión kívüli energiaforrásoktól való függetlenségünkről beszélünk. Ez a nyersanyag elérhető számunkra az Európai Unióban, ezért ezt is fel kell vennünk megbeszéléseink tárgya közé. Mindez azonban csak akkor fog működni, ha vannak érvényes szabványos értékek, amelyeket ellenőriznünk kell. Ezért gyors cselekvésre szólítom fel a Bizottságot.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr, biztos asszony! Valóban rendkívül kritikus kérdésről vitázunk: a kátrányhomokból történő olajkitermelés gázkibocsátása háromszor-ötször magasabb az egyéb kitermelési módszerekhez képest, és az a hőn óhajtott mutatószám, amelyet látni akarunk az irányelvben, gondoskodni fog arról, hogy ne támogassuk ezt a katasztrofális kitermelési módszert.

Ön azt mondta, hogy a tanulmány elkészült. Ám hiába van a kezünkben ez a tanulmány, hiszen korábban azt mondtuk, hogy a továbblépéshez szükség van egy tanulmányra, most pedig szakértői értékelésnek akarjuk alávetni ezt a tanulmányt. A kérdés az, biztos asszony, hogy mikor fog lezárulni ez az eljárás? Melyek az ütemtervek? Még mennyit kell várnunk, amíg ezt a mutatószámot felülvizsgálják ennek a módszernek az alkalmazásával annak érdekében, hogy végre-valahára beilleszthessük jogalkotásunkba?

Valójában a kátrányhomok nem csak gázkibocsátási problémákat vet fel. Ez az anyag különleges erdőket tesz tönkre, mégpedig a kanadai sarkvidéki erdőket, amelyek nélkülözhetetlen szövetségeseink az éghajlatváltozással szemben. Ugyanakkor tönkretesszük azt az országot, ahol erre a tömeges kitermelésre sor kerül, és ha nem illesztjük be ezt a mutatószámot a jogszabályunkba, akkor ez a pusztítás más országokra is át fog terjedni.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Hedegaard biztos asszonynak az ebben a kérdésben régóta folytatott erőfeszítéseiért és a ma esti pozitív bejelentéséért. Biztos asszony! Ön számos alkalommal találkozott európai parlamenti képviselőkkel, és mi nagyra értékeljük, hogy nem gördített elénk akadályokat. Ennek ellenére az, hogy nem történik előrehaladás, nagyon is kiábrándító a számunkra.

Először azt mondták nekünk, hogy nem elegendő az a tucatnyi tanulmány, amely mind kimutatta, hogy a kátrányhomok üvegházhatást okozó gázkibocsátása magasabb, mint a hagyományos olajé. Azt mondták nekünk, hogy szükség van egy tanulmányra, amely pontosan ugyanazt a módszert használja. Most, amikor a kezünkben van a Közös Kutatóközpont tanulmánya – ez 107 g per megajoule értéket mutat, ami sokkal magasabb, mint a nyersolajra vonatkozó 87,1 g átlagos érték –, akkor az ellenzők azt mondják, hogy szakértői értékelésre van szükségünk. Ez az egész valójában csak nagymértékű időpocsékolásnak tűnik.

Sajnálatos, hogy a kátrányhomokra vonatkozó külön érték ellen folytatott lobbizás ennyire erős bizonyos körökből, hiszen ez távolról sem jelent diszkriminációt Kanadával szemben. Sok más potenciális kátrányhomok-kitermelési helyszín is létezik, és ezeknek egy része, amint az előbb hallhattuk, az EU-n belül található. Pontosan amiatt a tény miatt kell ragaszkodnunk az ezen forrásokra vonatkozó külön gázkibocsátási értékhez, mert ezek az alternatív olajforrások az egész világon felkeltik a befektetők érdeklődését. Ellenkező esetben, mivel a kátrányhomok fokozatosan egyre nagyobb hányadot képvisel az energiaforrás-összetételben, végül abban a helyzetbe találjuk majd magunkat, hogy papíron teljesítjük ugyan az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv 6%-os csökkentési célkitűzését, a valóságban azonban még a mainál is magasabb gázkibocsátással állítunk elő üzemanyagot.

Nagyon hasznos lenne, biztos asszony, ha el tudná magyarázni a Kereskedelmi Főigazgatóságnak, és biztos vagyok abban, hogy ezt már meg is tette, hogy ez nem Kanada ellen való támadás, és hogy a Parlament ettől függetlenül is rendezni akarja a kátrányhomokra vonatkozó alapérték kérdését, mégpedig pont az EU és Kanada közötti kereskedelmi egyezmény útjának egyengetése érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Satu Hassi, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FI) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az éghajlat-változási csomag részeként úgy határoztunk, hogy a közlekedésben használt üzemanyagok szénlábnyomát 2020-ig 6%-kal kell csökkenteni. Teljes mértékben következetlen és értelmetlen lenne, ha szemet hunynánk a legszennyezőbb üzemanyagok, például az olajhomokból előállított olaj felett, ugyanakkor bátorítanánk az előállításukat szerte a világon, például Kanadában és Afrikában. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy meg kell határoznunk az olajhomokból és az olajpalából előállított olaj szénlábnyomára vonatkozó saját alapértékeinket. Emellett a lehető leghamarabb meg kell különböztetnünk a nyersolaj más forrásait.

Véleményem szerint a kanadai kormány nagyon nem helyénvaló módon nyomást gyakorol az EU-ra, és ennek nem szabad engednünk. Ha a kanadai kátrányhomok szénlábnyoma alacsonyabb a referenciaértéknél, akkor ezt Kanada be tudja bizonyítani. Talán a fosszilis olaj esetében nem kell betartanunk ugyanazokat az alapelveket, mint amelyeket a bioüzemanyagok esetében betartunk, vagyis azt, hogy különféle alapértékeket különböztetünk meg a nyersanyagok forrása szerint?

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE).(PL) Elnök úr, biztos asszony! Olajhomokból roppant nagy globális készletekkel rendelkezünk. A becslések szerint az olajhomok-készletek kétszeresen meghaladják a hagyományos módszerekkel kitermelt nyersolajkészletek nagyságát. A mai technológia lehetővé teszi a nyersanyagkészletek kitermelését olyan helyeken is, ahol korábban ezt senki sem tartotta volna lehetségesnek. Ugyanakkor azonban a környezetvédelmi követelmények szigorúbbakká váltak, így konfliktus alakult ki a környezetvédelmi előírások, valamint a nyersanyagok iránti hajsza és az ezek bármi áron történő kitermelése iránti akarat között. Ennek pedig a föld tönkretétele, erdőirtás és a vízforrások kihasználása lett a következménye.

A kitermelő társaságokat rá kell kényszeríteni az általuk kihasznált föld rekultiválására annak érdekében, hogy egyszer újból erdő nőhessen ezeken a területeken. Azoknak a társaságoknak, amelyek az olajhomok feldolgozásából nyereséget termelnek, nyereségük egy részét el kell különíteniük környezetvédelmi célokra, például biztosíték formájában. Az Európai Bizottságnak támogatnia kell a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló ilyen jellegű követelményeket és technológiákat. Elvégre Európa és Kanada között annyira szorosak a gazdasági kapcsolatok, hogy a kanadai iparnak, akár akarja, akár nem, alkalmazkodnia kell az európai környezetvédelmi követelményekhez, ha tevékenységet akar folytatni az európai piacon, például ezen a területen.

 
  
MPphoto
 

  Peter Liese (PPE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani McAvan asszonynak, amiért a kezébe vette a kezdeményezést ebben az ügyben és Hedegaard asszonynak, amiért foglalkozott ezzel a problémával. Nem vagyunk elégedettek az előrehaladás sebességével, de tudjuk, hogy ez az ügy jó helyen van Hedegaard asszony kezében. Szeretnénk őt támogatni a Bizottságon belül és a bármely más érintettel folytatott megbeszélései során.

A kátrányhomok környezeti hatása egyértelmű. Van egy kiállítás a Parlament előtt, amely egyértelművé teszi, hogy jóllehet megkérdőjelezhetünk egyes állításokat vagy számadatokat, súlyos környezeti problémával nézünk szembe. Ez vitathatatlan. Annak figyelembevételével, hogy olyan részletesen megvitattuk a bioüzemanyagok hatásait, sőt még közvetett vizsgálatok végrehajtását is terveztük az élelmiszertermelés területén, sokkal tüzetesebben meg kell vizsgálnunk ezt a problémát, amely nagyon is nyilvánvaló. Ezért ez a kezdeményezés rendkívül fontos.

A vita és az előkészületek során eszembe jutott egy mondat, amelyet többször is hallottam a német környezetvédelmi minisztertől, Norbert Röttgen úrtól: Az alacsonyan csüngő gyümölcsöt már leszüreteltük a fosszilis tüzelőanyagok területén. Ez egyértelművé vált ennek a tárgynak az összefüggésében és a Parlament előtti kiállítás fényében. A fosszilis tüzelőanyagok megmaradt készleteinek kitermelése roppant munkát igényel, és új problémákat vet fel. Ezért ma este szeretnék újból rámutatni arra, hogy valamennyiünknek jó okunk van arra, hogy alaposabban belegondoljunk az energiahatékonyság jelentőségébe, különösen a legutóbbi események figyelembevételével. Szeretném, ha erősebb nyomást gyakorolnánk a Bizottságra és Oettinger úrra, hogy ragaszkodjanak a 20%-os energiahatékonysági célkitűzéshez. Remélem, hogy a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság, valamint a közlekedési biztos a következő néhány év során képes lesz konkrét intézkedésekkel előállni üres szavak helyett, és hogy ezzel nem fognak várni a következő parlamenti ciklusig.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE).(NL) Elnök úr! A Parlament előtti téren megtekinthető egy fotókiállítás a kanadai kátrányhomokról. Az egyik fénykép valóban vérfagyasztó. Gyönyörű, érintetlen erdők láthatók rajta, majd egy éles vonal, amely egy szennyezett fekete olajos tó kezdetét jelzi, amelynek területe 170 négyzetkilométer. Ez valóban iszonyatos, és azt javaslom, hogy még ma este mindenki menjen ki és nézze meg ezt a kiállítást.

Amellett, hogy ez a biológiai sokféleség hatalmas veszteségeihez vezet, a kátrányhomokból nyert olaj CO2-kibocsátása is rendkívül magas. Ami engem illet, a biológiai sokféleség és a CO2-kibocsátás számomra önmagában is elegendő okot ad arra, hogy hevesen ellenezzem a kátrányhomok kitermelését Kanadában, de más országokban is. Ám az a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvbe beillesztjük a kátrányhomokból kinyert olaj szennyezési értékét.

Miután meghallgattam Hedegaard asszony szavait, feltételezem, hogy ez fog történni, de remélem, hogy a kátrányhomoknak a Kanadában és a világ más országaiban történő kitermelését is ugyanilyen hevesen fogja ellenezni.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D).(RO) Elnök úr! Jelentős eredményeket lehetne elérni az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 2020-ig történő 20%-os csökkentése területén, ha beruházásokat hajtanánk végre az épületek és a közlekedési ágazat fokozott energiahatékonyságára irányuló intézkedések terén.

Átfogó vitákat folytattunk, amikor az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvet elfogadtuk. Az autógyártó ipar akkor azt gondolta, hogy a bioüzemanyagokból nyert üzemanyagok részesedésének növelése érdekében hosszabb időszakra van szükség új olyan motorok megtervezéséhez és legyártásához, amelyek képesek elviselni a fokozott gáznyomást.

Az irányelv végleges szövege azonban kötelezővé teszi mind a gépjárműgyártók, mind pedig az üzemanyaggyártók számára beruházások végrehajtását a szennyező gázkibocsátás csökkentése és az üzemanyag-minőség javítása érdekében.

Úgy gondolom, hogy a közlekedési ágazatból származó szennyező gázkibocsátás csökkentése érdekében az Európai Uniónak kiemelt beruházásként kell kezelnie egy olyan páneurópai intelligens elektromos hálózat kiépítését, amely alkalmas lenne a megújuló energiaforrásokból helyben és regionálisan megtermelt energia fogadására, és amelyet beépítenének az elektromos járművek használatához szükséges infrastruktúrába.

 
  
MPphoto
 

  Alajos Mészáros (PPE).(HU) Elnök úr! Tisztelt biztos asszony! El kell hogy mondjam, hogy ez az irányelv komoly aggodalmakkal tölti el a közép-kelet-európai országok kőolaj-feldolgozóit. Nem is azért, mert még nem lépett életbe, hanem inkább azért, hogy kíváncsiak vagyunk, hogy milyen módszerrel fogják számítani majd a kibocsátásokat. Az úgynevezett fix módszerrel, amely egy uniós átlagot vesz alapul, vagy pedig az úgynevezett hibrid módszerrel, amely a kitermelés helyétől és idejétől számítja a kibocsátásokat. Így azok a termelők, amelyek orosz kőolajjal dolgoznak, a valóságban 12%-kal kellene, hogy csökkentsék a GHG-kibocsátást, mivel a kitermelés helyén is már nagy a szennyezettség.

Ezzel kapcsolatban január hónapban négy kollégámmal együtt egy levelet juttatunk el Önnek, tisztelt biztos asszony, választ is kaptunk rá, de teljes mértékben ez a válasz még nem oszlatta el a kételyeinket. Ezért szeretném megkérni, hogy amennyiben lehet, megnyugtathat, hogy a jogszabály nem fogja hátrányos helyzetbe hozni azokat a kőolaj-feldolgozókat, amelyek orosz kőolajat dolgoznak fel, és így diszkriminatív helyzetbe kerülnének a közép-kelet-európai tagországok.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr! Én nem vagyok az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagja (ITRE). Ám ott kellene lennem, ott szeretnék lenni, és remélem, hogy egyszer a tagja leszek ennek a testületnek. Ha valaki távozik onnan, vagy ha valakit ki akarnak zárni, tudassák velem, és elfoglalom a helyét.

– A Bizottság néhány héttel ezelőtt közzétett egy rendkívül jó dokumentumot az energiahatékonyságról. Ez rámutatott arra, hogy több munkára van szükség az épületek és a közlekedés területén, és én ezzel teljes mértékben egyetértek.

Ami a közlekedést illeti, sokkal több szigorú intézkedésre van szükség a járműgyártás területén annak érdekében, hogy a gyártók hatékonyabb üzemanyag-felhasználású járművekkel álljanak elő. Ez a szempont nagyon fontos, és ennek vonatkozásában nem tettünk eleget. Tagja vagyok a Kanadai Kapcsolatok Küldöttségének, a kanadaiak pedig tegnap előadást tartottak nekünk erről a témáról. Hajlandóak elvinni minket a helyszínre, hogy megmutassák, hogy működik ez, a technológiák kifejlesztéséig pedig nyitottabban kellene viszonyulnunk az olajhomokhoz és az olajpalához.

 
  
MPphoto
 

  Connie Hedegaard, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a ma esti rendkívül egyértelmű üzenetért. Szerintem ez teljesen egyértelmű – a türelmetlenség és a sürgősség érzésével együtt. Schnellhardt úr azt mondta, hogy azonnal cselekednünk kell, Arsenis úr pedig kifejezetten megkérdezte az időrend tekintetében, hogy mikor lesz ennek vége. Örömmel mondhatom, hogy most már meglehetősen rövid időről van szó. A szakértői értékelés tekintetében hetekről beszélünk, majd annak vissza kell érkeznie a Bizottsághoz, és utána következik a belső eljárás. Ott még nincs vége, de legalább elkezdhetjük a következő szakaszt, a tagállamokkal történő egyeztetéseket.

Tehát közeledünk, de amint Hall asszony mondta, ez távolról sem diszkriminatív jellegű kezdeményezés, és szerintem valamennyien megértették, miért van szükség egy ennyire robusztus dokumentumra. Ez az, amit mi elkészítettünk, ennek okait pedig valamennyien ismerjük. Az egyik ok az, hogy nem illesztettük be már a kezdet kezdetén ezt a dokumentumot, amikor ez az ügy néhány évvel ezelőtt elindult. Most elvégezzük ezt a munkát, és így ennek az ügynek a végére pontot tudunk tenni.

Hadd fejezzem be azzal, hogy a kátrányhomokra vonatkozó alapérték vonatkozásában az irányelv végrehajtásának általános késlekedése miatt most be tudjuk illeszteni az alapértéket ugyanabban a körben, mint amellyel magát az irányelvet végrehajtjuk. Ebben az értelemben, ami a kátrányhomokra vonatkozó alapértéket illeti, egy kicsit gyorsabban megtehetjük ezt, mint ahogyan közülünk néhányan elképzelhetőnek tartották, amikor ezt az ügyet kilenc hónappal ezelőtt elindítottuk. Köszönöm ezt a nagyon világos üzenetet. Remélem, megértették, hogy nagyon keményen dolgozunk ennek érdekében.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – Miután az elmúlt évben megtekintettük a kanadai olajhomokot, saját szememmel láthattam ezt a jelenséget. Lehetőségem nyílt arra, hogy részt vegyek azokban a kitterjedt konzultációkban, amelyet az albertai kormánnyal és a kanadai szövetségi kormánnyal erről a kérdésről folytattunk. Mielőtt elutaztam Kanadába, a Föld Barátai Európa, a WWF, valamint a Közlekedés és Környezetvédelem szakértői csoport felkért arra, hogy tegyek fel néhány kérdést az albertai kormánynak az olajhomokról. Minden kérdésre megkaptam a választ a nemzetközi kapcsolatok albertai miniszterétől.

Elmondta nekem, hogy Kanada teljes mértékben elkötelezett az üvegházhatású gázkibocsátás globális csökkentése és a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid-mentesítése mellett, és rámutatott arra, hogy a tanulmányok szerint a kátrányhomokból előállított olaj üvegházhatású gázkibocsátásának intenzitása ugyanannyi vagy akár alacsonyabb is lehet, mint ugyanez az érték más tüzelőanyagok esetében. Ugyanakkor továbbra is fennmaradtak bizonyos aggályok a közegészségügy, a biológiai sokféleség és a helyi vadvilág tekintetében.

Arra bátorítom a Bizottságot, hogy küldjön ki szakértői csoportot a kanadai olajhomok megtekintésére az olajhomokra vonatkozó független elemzés elkészítése céljából, és javasoljon módosításokat az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvre vonatkozóan 2012 decembere előtt a beszállítók kapcsán, egyúttal további intézkedések bevezetésének lehetőségével együttesen és az energia egységre vetített, az életciklus során kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségének 2%-os csökkentése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Poc (S&D), írásban.(CS) Kanadában évek óta elkeseredett küzdelem folyik a természetvédők és a befektetők között, akik sajnálatos módon egyre kevésbé törődnek a természet védelmével akkor, amikor az olaj globális ára és kereslete emelkedik. A nemzetek feletti olajtársaságok a környezetvédelmet pusztán kiadási tételnek tekintik, amelyet csökkenteni kell. Érdektelenségük még a helyi népesség de facto kiirtásánál sem áll meg, amelynek megélhetése a környezettől függ. A rákos megbetegedések számának riasztó növekedése a helyi népesség körében a következményekkel nem törődő kitermelés közvetlen következménye. Hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent a pénz szempontjából értékelünk. A Monopoly játék gazdaságnak nevezett globális változatában csak a rövid távú profitot látjuk. Nem vesszük figyelembe azt, hogy végül mennyit kell fizetnünk a mérsékelt égövi erdők további kiirtásáért és egy teljes ökoszisztéma kiirtásáért a túlélés sokkal hosszabb és sokkal komolyabb játékában. A jelenlegi gazdasági és politikai körülmények között egyszerűen kimerítjük az erőforrásokat, és bekövetkezik az előre várt környezetkárosítás. A profit túlságosan nagy kísértést jelent, és túl erős az energia iránti szomjúság. Ki fog dönteni? Az emberek és demokratikusan megválasztott képviselőik vagy az olajtársaságok pénzemberei és menedzserei? Ha Európa nem foglal el szilárd álláspontot a kátrányhomok és az olajpala fenntarthatatlan kitermelése ellen, akkor egyszerűen politikai színházban játszunk, ami azt mutatja, hogy bár érdekel minket ez a kérdés, a valóságban sem akaratunk, sem hatalmunk nincs a helyzet megváltoztatására.

 

22. Általános tarifális preferenciák (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. A következő napirendi pont a Scholz úr által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített jelentés (A7-0051/2011) az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról szóló 732/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0142 – C7-0135/2010 – 2010/140(COD)).

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, előadó.(DE) Elnök úr, Győri asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! A nemzetközi kereskedelempolitikának egy nagyon fontos aspektusáról vitázunk ebben a kései órában. A kérdés fontosságának figyelembevételével jobban örültem volna, ha tele lenne a Ház és minden ülés foglalt lenne. Az Európai Unió általános preferenciarendszere (GSP) az európai kereskedelempolitika fontos vívmánya. Ez megnyitja piacunkat a világ legszegényebb országai előtt: a fegyverek kivételével minden típusú áru tekintetében. Emellett kereskedelmi koncessziókat biztosít a fejlődő országoknak a termékek teljes körében. A GSP+ értékes ösztönző rendszer, amely további koncessziókat kínál a fejlődő országok számára, ha az emberi jogokról, a munkaügyi előírásokról és a környezet védelméről szóló fontos nemzetközi egyezményeket aláírnak, és a gyakorlatba átültetnek. A rendszernek azonban vannak gyenge pontjai, és rendszeres frissítésre szorul.

Az évek során az Európai Parlament, a partnerországok, társaságok és nem kormányzati szervezetek fontos javaslatokat tettek a rendszer fejlesztésére vonatkozóan. Most az egész világ arra vár, hogy a Bizottság kiadja javaslatát a rendszer olyannyira szükséges átdolgozásáról. A javaslat határideje 2010. június 1. volt. A Bizottság nem adta át időben a javaslatot, mulasztása pedig a bizonytalanság jelentette veszélyes helyzetben hagyta az Unión belüli és kívüli érintett országokat és társaságokat. A jelenlegi rendeletet most át kell dolgozni.

Ön egy átmeneti rendelettel próbálja megmenteni a helyzetet, és erről fogunk szavazni holnap, vagyis csütörtökön. Az átmeneti rendelet nem egyéb, mint hosszabbítás. Semmin sem változtat, semmin sem javít, és nem hajtja végre a Lisszaboni Szerződésből fakadó új követelményeket. Ez az Európai Parlamentben nemcsak a meglepetés, hanem az elégedetlenség érzését is kiváltotta, és előadóként én is ezt éreztem. A Parlament képviselőinek kötelessége gondoskodni a Lisszaboni Szerződés által az európai polgárok választott képviselői számára biztosított jogok, kötelességek és hatáskörök tiszteletben tartásáról. Arról is kötelesek vagyunk gondoskodni, hogy a tarifák csökkentése valódi fejlődést eredményezzen a fejlődő országok helyzetében. Annak érdekében, hogy megvédjük az EU partnereit egy hosszan elhúzódó eljárás következményeitől, kezdetben azt javasoltam a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy a rendeletnek csak azokat az elemeit módosítsuk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Parlament betölthesse új szerepkörét.

Ugyanakkor szeretném kihangsúlyozni, hogy szerintem a GSP és GSP+ rendszerre is ráfér az általános átdolgozás. A Tanáccsal és a Bizottsággal a Lisszaboni Szerződésből fakadó, az átmeneti rendeletet érintő jogi kérdésekről folytatott intenzív megbeszélések során a Parlament végül úgy döntött, hogy alapvetően megváltoztatja a hozzáállását. Most szeretném újból kifejezni őszinte köszönetemet a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnökének, Moreira professzornak fáradhatatlan közvetítői erőfeszítéseiért, és Önnek is, De Gucht úr, amiért a Bizottság szavatolta azt, hogy a kulcsfontosságú módosításokat kezelni fogják a gyakorlatban, különös tekintettel a Parlament tájékoztatására és bevonására. Ezért úgy döntöttünk, hogy elejtjük összes módosító javaslatunkat annak érdekében, hogy az átmeneti rendelet a lehető leggyorsabban hatályba léphessen. Ezt elsősorban érintett partnereink és az érintett társaságok érdekében tettük.

A Bizottság által adott szavatolás azt az ígéretet is tartalmazza, hogy a jövőben a Tanáccsal egy időben hiánytalanul és haladéktalanul tájékoztatják az Európai Parlamentet a GSP lényeges aspektusaival kapcsolatos munkáról és minden fejleményről, és hogy átadják a GSP-vel kapcsolatos összes dokumentumot. A Bizottság azt is garantálja, hogy az Európai Parlament értesítést kap a preferenciák mindenféle esetleges felfüggesztéséről a 16. cikk (3) bekezdése szerint, a visszavonásokról a Bizottság erre vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyveivel együtt a 17. cikk szerint, valamint a védő határozatokról a 20. és a 21. cikk szerint, mielőtt azok hatályba lépnének.

Üdvözöljük az Omnibus 1 benyújtását, és a Bizottság hajlandóságát az Omnibus 1 dokumentumban szereplő javaslatok mélyreható megvitatására. Ugyanakkor szeretnénk emlékeztetni a Bizottságot arra, hogy az Omnibus 2 dokumentumot sürgősen be kell nyújtani.

Végül szeretném újból kihangsúlyozni, hogy a Parlament engedményt tett az átmeneti rendelet tekintetében. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy küzdenünk kell a Parlament parlamentáris jogainak folyamatos és alapvető végrehajtásáért.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Elnök úr! Biztos úr! Scholz úr! Képviselő hölgyek és urak!

a Tanács soros elnöke. – Elnök úr! Hadd folytassam angolul. A terminológia miatt úgy gondolom, helyénvalóbb, ha angolul beszélek. Amióta a Bizottság benyújtotta javaslatát a jelenlegi GSP rendelet alkalmazásának korlátozott ideig történő meghosszabbításáról – ez az úgynevezett megújítási javaslat –, a Tanács folyamatosan ismételgeti a Parlament előtt a javaslat kellő időben történő elfogadásának fontosságát. A cél annak biztosítása, hogy a fejlődő és a kevésbé fejlett országok továbbra is élvezhessék az EU általános preferenciarendszerének előnyeit, ami a fejlődő országokkal szemben tanúsított uniós kereskedelempolitika egyik alapvető eleme.

A Tanács örömmel látja, hogy ma itt, az Európai Parlamentben sor kerül a javaslat első olvasatra történő elfogadásához vezető első lépésre. A lehető leggyorsabban megtesszük az intézményeink közötti megállapodás megerősítéséhez szükséges lépéseket az Önök által ma elfogadott álláspont alapján. Ugyanakkor a Tanács várja, hogy a Bizottság beterjessze javaslatát az uniós GSP átfogó felülvizsgálatáról.

Úgy kell kialakítanunk a rendszert, hogy az több segítséget nyújtson a fejlődő gazdaságoknak, amelyeknek a legnagyobb szükségük van a preferenciákra, és hogy az egyúttal gondoskodjon arról, hogy még hatékonyabb fejlesztési és külpolitikai eszközzé váljon azáltal, hogy ösztönzéseket nyújt a felelősségteljes kormányzáshoz. Mindennek szem előtt tartásával a jó együttműködés szellemében a Tanács kifejezi készségét a Parlamenttel történő közös munkára egy modern, átfogó és teljes egészében működőképes jogi keretrendszer hatályba léptetése érdekében, amely segítséget nyújt a fejlődő országok szükségleteihez.

Hadd fejezzem be azzal, hogy megragadom az alkalmat arra, hogy az Elnökség nevében kifejezzem teljes elismerésemet azokért a pozitív és konstruktív erőfeszítésekért, amelyeket a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke, Moreira úr, valamint a dosszié előadója, Scholz úr tett annak érdekében, hogy megállapodásra juthassunk erről a javaslatról.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretném melegen üdvözölni azt, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság támogatja az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazását szabályozó rendelet meghosszabbítására vonatkozó javaslatot. Külön köszönet illeti az előadót, Scholz urat és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnökét, Moreira urat, amiért hajlandóak voltak pragmatikus megoldást találni a Parlament azzal kapcsolatos aggályainak kezelésére, hogy hogyan lehet alkalmazni a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó új szabályokat az érvényben lévő GSP rendelet vonatkozásában.

Bizonyára emlékeznek arra, hogy a hosszabbítást a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséhez történő alkalmazkodáshoz, valamint a jövőbeni uniós GSP rendszerre vonatkozó új rendelet benyújtásához szükséges idő áthidalása érdekében javasolták. Az Európai Parlament támogatása, amint ezt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság március 3-i szavazása is kifejezte, kikövezi az utat a jelenlegi rendszer sikeres folytatása előtt a fejlődő országok és az EU javára, megerősíti továbbá az EU szerepét, valamint az EU fejlesztési politikájának célkitűzései melletti elkötelezettségét.

A Bizottság meghallgatta a Parlament hangosan és egyértelműen kifejezett aggályait a GSP-rendelet döntéshozatali aspektusaival kapcsolatosan. Ebben a tekintetben megerősíthetjük teljes és tevékeny támogatásunkat amellett, hogy az Európai Parlament töltse be a kereskedelempolitikával kapcsolatos szerepkörét, amint az a Lisszaboni Szerződésben szerepel. Ezért a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy konstruktív szellemben megvitassa a Parlament elmúlt hetekben kifejezett aggályait. Ez a megbeszélés a két bizottsági javaslat összefüggésében fog folytatódni, amely javaslatok a döntéshozatalt módosító rendeletre vonatkoznak a kereskedelempolitika területén a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének fényében – Omnibus I és Omnibus II.

Ezzel párhuzamosan a Bizottság minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a Parlament igényeinek megfelelően folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a GSP lényeges aspektusaival kapcsolatban végzett munkáról. Ez valóban kritikus jelentőségű annak érdekében, hogy a Parlament képes legyen hatékonyan betölteni szerepkörét a kereskedelempolitikában. Ezért a Bizottság a jelenlegi követelmények alapján haladéktalanul tájékoztatja a Parlamentet és a Tanácsot minden fontosabb fejleményről és megosztja a Parlamenttel a GSP kapcsán releváns összes dokumentumot.

Befejezésül: nagyon várjuk az Önökkel folytatandó további megbeszéléseket az általános preferenciák jövőbeni rendszeréről az új rendeletre vonatkozó javaslat támogatása érdekében, amely májusban várható. Készen állok arra, hogy a lehető legkorábbi alkalommal megvitassam Önökkel a javaslat fő elemeit, miután a Bizottság elfogadta azt.

 
  
MPphoto
 

  Béla Glattfelder, a PPE képviselőcsoport nevében.(HU) Nagyon örülök, hogy az előadó kompromisszumképessége lehetővé tette, hogy időben meghosszabbítható legyen a vámkedvezmények rendszere. Az Európai Tanács elnökségét betöltő magyar elnökség nagyon fontos szerepet játszott ebben a folyamatban. Ha most nem kerülne sor a vámkedvezmények rendszerének meghosszabbítására, az a világ legszegényebb országait rendkívül hátrányosan érintené. Sajnálatos viszont, hogy az Európai Bizottság késedelemmel nyújtotta be a Parlamenthez ezt a javaslatot, és itt nem lehetett érdemi vitát folytatni. Pedig a GSP-rendelet érdemes lenne arra, hogy módosítsuk. Nem indokolhatók ugyanis azon vámkedvezmények, amelyeket a világ leggazdagabb olajexportőr-országainak, mondjuk például éppen az Egyesült Arab Emírségnek, vagy Szaúd-Arábiának adunk. Megfontolandó, hogy Oroszország, amely nem tagja WTO-nak, mert nem kívánt belépni, és a kereskedelempolitikát nagyon gyakran külpolitikai nyomásgyakorlásra használja, érdemes-e arra, hogy kereskedelmi kedvezményeket kapjon.

Megfontolandó az is, hogy hogyan lehetne a vámkedvezmények rendszerébe fenntarthatósági szempontokat beépíteni. Hiszen ma olyan országok is kapnak kereskedelmi kedvezményeket, amelyek egyébként a nemzetközi színtéren akadályozzák a klímavédelmi megállapodások elfogadását, vagy éppenséggel nem fenntartható módon előállított termékeket exportálnak az Európai Unióba, gyakran az esőerdők kiirtásával, vagy óriási CO2 kibocsátással. Úgy gondolom, hogy a következő vámkedvezmény-rendszernek ezeket a kérdéseket is érinteni kell majd.

 
  
MPphoto
 

  Vital Moreira, az S&D képviselőcsoport nevében.(PT) Elnök úr! Ha ma azért vagyunk itt, hogy megvitassuk, hogy az általános tarifális preferenciák (GSP) jelenlegi rendszere mennyi ideig marad hatályban, akkor ennek az az oka, hogy a Bizottság kötelességét elmulasztva nem nyújtott be javaslatot a megfelelő időn belül a jelenlegi rendszer alapos átdolgozására vonatkozóan.

Ezért megújítási időszakra lehet számítani a jelenlegi rendelet tekintetében a fejlődő országok által − a legszegényebbekkel kezdve − az európai piacokra történő eljutáskor élvezett nemzetközi kereskedelmi előnyök fenntartása érdekében. Kritikus jelentőségű a javaslat további késedelem nélkül történő elfogadása annak érdekében, hogy a GSP előnyeit élvező országok továbbra is élhessenek ezeket az előnyöket, és hogy a gazdasági szereplők ilyen módon képesek legyenek a szükséges kiszámíthatósággal és jogbiztonsággal fejleszteni kereskedelmi kapcsolataikat.

Ez az oka annak, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnökeként és árnyékelőadóként azt támogattam, hogy a megújítás valóban megújítás legyen és semmi több, és hogy az Európai Parlament mondjon le ennek a rendeletnek az ad hoc adaptációjáról és engedjen teret a Bizottság végrehajtási aktusainak. Ez reményt ad nekünk arra nézve, hogy a közeljövőben elvégzik a szükséges összehangolást az úgynevezett „omnibus” rendeletek használatával.

Szeretném kihangsúlyozni azt, hogy ennek a megállapodásnak az alapján az előadó, az árnyékelőadók és a szakbizottság többi tagja által meghozott döntés hatást gyakorolt az Európai Bizottság az irányú elkötelezettségére – ezt ma újból megfogalmazta De Gucht biztos úr, és őszinte köszönetet mondok neki odafigyeléséért −, hogy a továbbiakban garantálja azt, hogy az Európai Parlament kellő időben hiánytalan tájékoztatást kap a jelenleg hatályos rendelet alkalmazásával kapcsolatos minden releváns aktusról a Lisszaboni Szerződésnek a közös kereskedelempolitikára vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.

Befejezésül szeretnék köszönetet mondani az előadónak, a Bizottságnak és még a Tanácsnak is ezért a kompromisszumért, amely lehetővé teszi, hogy a Parlament megfelelő módon odafigyelhessen Európa és a tőlünk függők érdekeire.

 
  
MPphoto
 

  Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az általános preferenciarendszer annak a kevés különbségtételi módszernek az egyike, amely a fejlődő országoknak kedvez a nemzetközi kereskedelemben. Ez egy kényes eszköz, amelyet a lehető legjobban kell felhasználni.

Ma este hosszabbításról beszélgetünk, ami azt jelenti, hogy a bizottsági dátumot elhalasztják az új, végleges javaslat benyújtásáig. Addig is azonban azt mondjuk, hogy ezzel az eszközzel óvatosan kell bánni, és hogy ez az intézmények közötti kapcsolatokra is vonatkozik. Az Európai Parlament mostanáig, még a Lisszaboni Szerződést megelőző dokumentumok alapján sem tudott teljes mértékben részt venni a döntéshozatalban, amint ez a kolumbiai vagy Sri Lanka-i megbeszélések esetében is történt, ami elégedettséget váltott ki ebben a Parlamentben.

A rendelet végrehajtására vonatkozó utólagos értékelés előnyeit is mérlegelnünk kell. Milyen súlyúak a tarifacsökkentés hatásai, mi a helyzet a felfüggesztéssel, melyek annak mechanizmusai és eljárásai? Alkalmanként ezeknek a kérdéseknek a helyszíni vizsgálata meglepő eredményekre vezethet és elősegítheti a legrelevánsabb kritérium megtalálását, amely a rendelet hatásait a lehető legeredményesebbé teheti.

Ami a feltételeket illeti, a világ változik, és az eszköznek jobban igazodnia kell a tarifaengedményekben részesített országokhoz. Az emberi jogok tiszteletben tartásának alapgondolatát ki kell egészíteni egy átfogóbb képpel, amely kapcsán − amint ezt az előadó, Scholz úr is megjegyezte, akinek szeretnék köszönetet mondani a jelentésen végzett kitűnő munkájáért – figyelembe vesznek különféle mutatókat: konfliktusok utáni rehabilitáció, a nők sajátos helyzete, szakszervezetek, a természeti katasztrófák utáni helyreállítás helyzete, környezeti fenntarthatóság, valamint a nemzetközi szociális megállapodások betartása.

Ha el akarjuk fogadni mindezen kritériumoknak az együttesét, akkor nem lennék meglepve, ha a kedvezményezett országok listája, amellyel előállnánk, különbözne a jelenlegi listától és ez talán megfelelőbb lenne. Ám erről majd még beszélhetünk, ha a kezünkben lesz a végleges rendeletjavaslat.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr! Annak figyelembevételével, hogy az általános tarifális preferenciák jelenlegi rendszere az év végén lejár, nagyon fontos − amint ez már el is hangzott −, hogy a Bizottság kellő időben benyújtsa a rendszer átfogó felülvizsgálatának új tervezetét.

Jelenleg csak a jogbiztonság biztosításához és a kölcsönös érdekek garantálásához szükséges hosszabbításról folytatunk vitát. A tárgy fontossága azonban – legyen szó akár a fejlődő országokról, akár az EU tagállamairól, mindenekfelett azokról a gyengébb gazdaságokról, amelyeknek ipari, mezőgazdasági vagy szociális érdekeit nem mindig veszik figyelembe a Bizottság által támogatott nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban –, részletes vitát tesz szükségessé a rendszer potenciális aspektusainak, következményeinek és a jövőbeni rendeletre gyakorolt hatásainak figyelembevétele érdekében, amelynek tervezetét a Parlamentnek a lehető leghamarabb meg kell kapnia.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az intézkedés az általános tarifális preferenciák rendszerére, más szavakkal az azon harmadik országok esetében alkalmazott importvámok csökkentésére vonatkozik, amely országok bizonyos kötelezettségeket vállalnak az érzékeny kérdések vonatkozásában, például a foglalkoztatási jogokra és a környezetre vonatkozó nemzetközi szerződések vagy megállapodások alapján. Ezeket a követelményeket rendszeresen felül kell vizsgálni és naprakész állapotba kell hozni az Európai Bizottság javaslata alapján, de sajnos nem azért vagyunk itt, hogy a régi szabályok felülvizsgálatáról szavazzunk, hanem azért, hogy a meghosszabbításáról döntsünk.

A jelenlegi érzékeny időszakban, amikor nemcsak gazdasági, hanem politikai nemzetközi válság is van, amennyiben úgy döntünk, hogy megtagadjuk a lista elérésének vagy az arról történő kizárás feltételeinek felülvizsgálatát vagy korszerűsítését, akkor ez a lépés ellenkezik az Európai Unió legfontosabb érdekeivel. Az Európai Bizottság kiszámíthatatlan viselkedése ellenére is megszavazzuk a javaslatot, mert meggyőződésünk, hogy ez az eszköz kedvező azokra a harmadik országokra nézve, amelyek stratégiainak tekintett kérdésekben különösen megkülönböztetik magukat másoktól.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Meghallgattam a hozzászólásokat. Úgy látom, hogy az egyes politikai csoportok egyetértenek abban, hogy meg kell hosszabbítanunk a jelenlegi rendszert, ugyanakkor szeretnék, ha minél előbb az asztalukon lenne az új rendszer. Pontosan ezt tesszük. Ezen dolgozunk. Mint Önök is tudják, egy jogalkotási javaslat megtétele előtt nyilvános konzultációkat kell tartani, amihez időre van szükség. Hatásvizsgálatot kell végezni, amihez időre van szükség. Aztán természetesen következik a belső döntéshozatali folyamat erről a messze ágazó témáról az Európai Bizottságon belül.

A kérdés egy pénzügyi rendszerről szól, amely egy viszonylag hosszú időszakra vonatkozik. Azt akarjuk, hogy a rendszer sokkal szelektívebb legyen annál, mint amilyen a múltban volt annak érdekében, hogy azokon segíthessünk, akiknek valóban szükségük van rá. A rendszernek jelenleg több mint 150 ország a kedvezményezettje. A rendszert tehát távolról sem szelektív. Még azt a kérdést is feltehetik maguknak, hogy egyáltalán mi haszna van egy ilyen rendszernek. Ezt alaposan felül fogjuk vizsgálni.

Néhány hónapon belül elő fogunk állni a javaslatainkkal. Utána a Parlament lehetőséget kap arra, hogy ezeket a javaslatokat alaposan megvitassa velünk. Én is szeretném megismételni azt az ígéretünket, hogy mindenről tájékoztatni fogjuk a Parlamentet.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr! A GSP reformja a Tanács és az Elnökség számára is fókuszpont lesz. A jelenlegi rendszer felülvizsgálatával, amely még a mi elnökségünk alatt megkezdődik, a Parlament és a Tanács páratlan lehetőséget kap arra, hogy elgondolkodjon a globális gazdaságban bekövetkezett mélyreható változásokról, különös tekintettel feltörekvő partnereink roppant módon megnövekedett versenyképességére.

Az Elnökség figyelmesen meghallgatta azokat a jogos aggályokat, amelyeket Rinaldi úr kihangsúlyozott a GSP hatékony végrehajtásával kapcsolatosan. A Tanács örömmel várja, hogy mérlegelhesse ezt és sok más kérdést azoknak a javaslatoknak az alapján, amelyeket a Bizottság az új GSP-ről benyújt.

Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, mennyire hálás vagyok az előadónak és a szakbizottság elnökének, Moreira úrnak, együttműködéséért. Szerintem ez a józan ész diadala, mert nyilvánvaló vált, hogy ez a kérdés sürgős és fontos volt. Valóban nem akartunk jogi problémákat előidézni. Véleményem szerint ez egy nagyszerű modell és nagyon remélem, hogy más kérdésekben, amelyekben hasonló jogi vitáink támadnak, ez az ügy a Tanács és a Parlament közötti zökkenőmentes kapcsolatok nagyon jó példájaként fog szolgálni.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, előadó.(DE) Elnök úr, Győri asszony, De Gucht úr! Először is szeretnék kiemelt köszönetet mondani az árnyékelőadóknak konstruktív együttműködésükért. Most, hogy végre megállapodtunk az átmeneti rendelet formai aspektusairól, szeretném ezt a vitát felhasználni arra, hogy röviden kifejtsek néhány, a jövőbeni rendeletre vonatkozó követelményt.

A rendelet új verziójának a következő alapvető célkitűzéseket kell követnie: 1. a rendszer hatékonyságának növelése; 2. olyan szabályok kidolgozása, amelyek lehetővé tesznek egy jobban szabályozott reformfolyamatot, amely garantálja a kedvezményezettek részvételét; 3. annak biztosítása, hogy a rendelet megfelelő súllyal figyelembe vegye azt a demokratikus ellenőrzési feladatot, amelyet a Parlamentnek el kell látnia. Ide tartoznak a Fejlesztési Bizottság javaslatai is.

Az új általános preferenciarendszernek (GSP) egyértelműbb és átláthatóbb rendszernek kell lennie. Három szempontot szeretnék felvetni ezzel kapcsolatban, amelyek közül az első a származási szabályokra vonatkozik. A származási szabályok és az ezeket kísérő adminisztrációs eljárások az egyik fő oka annak, hogy nem használják ki eléggé a GSP által biztosított kereskedelmi preferenciákat, ami különösen igaz a legkevésbé fejlett országokra. A rendszer jelenlegi verziójában a származási szabályok gyakran megakadályozzák, hogy a papíron létező származási szabályok kifejtsék pozitív hatásaikat. Éppen most érkeztem vissza a Kereskedelmi Világszervezetről (WTO) szóló genfi parlamenti konferenciáról, és ez a probléma az ott megvitatott kérdések listájának legfontosabb pontjai között szerepelt. Véleményem szerint az EU-nak kampányt kell folytatnia a Kereskedelmi Világszervezeten belül annak érdekében, hogy a származási szabályok összehangolására irányuló munka részeként a preferenciarendszer elsőbbséget kapjon.

Második szempontom a partner országokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban különösen fontosnak tartom az egyértelmű kritériumok kidolgozását. A Gini-együttható az ilyen típusú kritériumok jó példája. Amint már említettem, rugalmasabbnak kell lennünk ahhoz, hogy hatékonyabban reagálhassunk.

Harmadik szempontom a technikai segítségnyújtásra vonatkozik. A preferenciák önmagukban nem elegendőek. A technikai segítségnyújtással fokoznunk kell a rendszer hatásait és javítanunk kell a GSP kihasználási arányát.

Ennek az egész ügynek a lényege a preferenciarendszer egészének általános javítása. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani minden résztvevőnek a konstruktív hozzáállásért. Örömmel folytatom az együttműködést a Bizottsággal a mai nap tanulságai alapján.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Szeretném kihangsúlyozni, hogy az Európai Bizottság által benyújtott javaslat nem azonos az „általános preferenciarendszernek” azzal a reformjával, amelyet az Európai Parlament követelt 2008. június 5-i állásfoglalásában. Ez pusztán a jelenlegi szabályok meghosszabbítása. Ezért osztom az előadónak azt a véleményét, hogy haladéktalanul felül kell vizsgálnunk ezt a 2008-ban kidolgozott rendeletet, és hozzá kell azt igazítanunk a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseihez, amely ezt követően lépett hatályba. Ezen szerződésnek köszönhetően az Európai Parlament új felhatalmazásokkal rendelkezik a kereskedelem területén, és véleményt kell formálnia a jogosultsági kritériumokkal, a kedvezményezett országok listájával és a GSP-intézkedések ideiglenes visszavonásával kapcsolatosan. A jövőben végre kell hajtani a rendelet általános felülvizsgálatát abból a célból, hogy fokozzuk a kedvezményezett országoknak a rájuk vonatkozó reformfolyamatokban való részvételét, hogy technikai segítséget nyújtsunk intézményi képességeik fejlesztéséhez, és hogy felülvizsgáljuk és harmonizáljuk a származási szabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az általános preferenciarendszer (GSP) 176 fejlődő ország számára preferenciális hozzáférést biztosít az EU piacához. A tarifacsökkentések vagy a belső piac vámmentes elérhetősége lehetővé teszi, hogy ezekben az országokban a kereskedelem hozzájáruljon a szegénység enyhítéséhez. Ezért támogatom az átmeneti rendeletet, amely gondoskodik az GSP jogfolytonosságáról annak érdekében, hogy ez a lehetőség elérhető maradjon a fejlődő országok számára. A kereskedelem emellett fontos és hatékony eszköz, amely gondoskodik arról, hogy az érintett országok esélyt kapjanak arra, hogy közeledjenek a jogállamisághoz és a demokráciához, valamint hogy egy jól működő gazdaságot építhessenek fel. A kérdés jelentőségének és sürgősségének figyelembevételével támogatom a rendelet érvényességének meghosszabbítását és a rendelet kapcsán a gyors előrelépést.

 

23. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)
A felszólalásokról készült videofelvételek
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a fontos politikai kérdésekről szóló egyperces felszólalások.