Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. március 24., Csütörtök - Brüsszel

4. Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás - Az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodás - Az EK és Vietnam közötti, a légi közlekedési szolgáltatásokról szóló megállapodás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- Zasada úr ajánlása a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, az egyrészről az Amerikai Egyesült Államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti légiközlekedési megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló határozattervezetéről (15381/2010 – C7–0385/2010 – 2010/0112(NLE)) (A7–0046/2011),

- Ticău asszony ajánlása a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről szóló határozattervezetről (15380/2010 – C7–0386/2010 – 2009/0018(NLE)) (A7–0045/2011), és

- Riquet úr ajánlása, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében az Európai Unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya között a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (14876/2010 – C7-0366/2010 – 2007/0082(NLE)) (A7–0044/2011).

  Artur Zasada, előadó. – (PL) Tisztelt elnök asszony! A szavazásra kerülő jegyzőkönyv különösen fontos dokumentum. Az Európai Unió és az Egyesült Államok légiközlekedési piacai együtt összesen a világ légi közlekedésének körülbelül 60%-át teszik ki. A piac európai uniós és egyesült államokbeli légitársaságok előtti, megkülönböztetésmentes alapon történő megnyitása az utasok és a teherfuvarozók számára jobb szolgáltatásokat kínál, jelentős gazdasági hasznot hoz és munkahelyet teremt. Az a legfőbb vágyam, hogy az utasok számára előnyös legyen a légitársaságok közötti, piaci alapú verseny, hogy az Egyesült Államokba tartó, átutazóban lévő utasoknak csak egyetlen biztonsági ellenőrzésen kelljen átesniük, hogy az európai uniós és az amerikai utasok azonos jogokkal rendelkezzenek, és – természetesen – hogy ismerjék ezeket az őket megillető jogokat.

Szavatolja-e majd e jegyzőkönyv az említett jogokat? Nem. Mégis meggyőződésem, hogy a megfelelő irányban tett lépésről van szó, és jelentős mértékben megkönnyíti majd az említett célok jövőbeni elérését. Az EU és az Egyesült Államok közötti tárgyalások egymást követő fordulói során több alkalommal is bizonytalan volt, hogy serül kerül-e a jegyzőkönyv aláírására. Végül azonban sikerült elfogadnunk. Ennek következtében több kockázat alól is mentesültünk, például a legnagyobb kockázat, azaz a felfüggesztési záradék igénybevételének kockázata alól is, amely a megállapodás felfüggesztését, továbbá a tárgyalások mindkét fázisa eredményeinek semmissé válását idézte volna elő. Ez a hét évvel ezelőtt fennálló jogi helyzethez való visszatérést jelentette volna, ami elfogadhatatlan lett volna. Az EU tagállamai közül hat nem kötött kétoldalú légiközlekedési megállapodást az Egyesült Államokkal, a dokumentum elutasítása pedig annak megakadályozását jelentette volna, hogy ezek a tagállamok légi járatokat üzemeltethessenek repülőtereik és az USA területe között.

A megállapodás második fázisa ugyan nem teljesíti be a piac mindkét oldalról korlátozásmentes teljes megnyitásának célkitűzését, azonban a reformot elősegítő számos ösztönzőt tartalmaz. Különösen, amint az USA oly módon módosítja jogszabályait, hogy engedélyezi az uniós befektetők számára, hogy többségi tulajdont szerezzenek amerikai légitársaságokban, az EU ugyanezt engedélyezni fogja az amerikai befektetők számára.

Különösen elégedett vagyok azzal a ténnyel, hogy hangsúlyt kap a megállapodás szociális dimenziója. Ezzel összefüggésben az Bizottságnak arra kellene felhasználnia a megállapodást, hogy előmozdítsa a szociális jogokra vonatkozó nemzetközi előírásoknak, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az OECD egyezményeiben megállapított foglalkoztatási normáknak és a római egyezménynek való megfelelést. Ez biztosítani fogja azt, hogy a légitársaságok jobban odafigyeljenek a meglévő munkavállalói jogok betartására. A megállapodás a környezetbarát technológiák, illetve az üzemanyagok és a légiforgalmi irányítás területén való összeegyeztethetőség és együttes működés előírásával egyben a környezetvédelmi kérdésekben folyó együttműködést is erősíteni fogja.

Előadóként arra törekedtem, hogy tágabb kontextusba helyezzem a kérdést, és hogy a jegyzőkönyv előnyös és előnytelen jegyeit is bemutassam, anélkül, hogy engednék azon kísértésnek, hogy kizárólag a jó vagy a rossz tulajdonságokra összpontosítsak. Nem azzal az a priori feltételezéssel kezdtem a munkát, hogy a jegyzőkönyvet támogatnunk kell, illetve el kell utasítanunk. A sok-sok találkozót és megbeszélést követően arra a megállapításra jutottam, hogy az EU-nak sokkal több előnye származik majd a dokumentum elfogadásából, mint az elvetéséből.

  Silvia-Adriana Ţicău, előadó. – (RO) Tisztelt elnök asszony! A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé a Parlament egyetértését a nemzetközi megállapodások megkötéséhez. A légiközlekedési megállapodások is ide tartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó.

A légi közlekedés területe a jelenlegi megállapodás előtt az EU 19 tagállamával megkötendő kétoldalú megállapodások körébe tartozott. Itt az Európai Unió és Kanada közötti megállapodásokra kívánok utalni. A megállapodások közül több számos korlátozást tartalmazott, és nem kínált teljes hozzáférést az adott piacokhoz.

Az Európai Bíróság 2002 novemberében kimondta, hogy e kétoldalú megállapodások egyes rendelkezései a közösségi joggal összeegyeztethetetlenek.

A tárgyalási felhatalmazás nyitott légiközlekedési terület létrehozását tűzte ki célul az EU és Kanada viszonylatában. Ezáltal létrejönne az Európai Unió és Kanada közötti légi közlekedés egységes piaca, amelyben szabadon áramolhatnak a beruházások, és amelyben az európai és a kanadai légi fuvarozók korlátozás nélkül működtethetnek légi járatokat, akár a két fél belföldi piacán is.

Az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást 2008. november 30-án parafálták, 2009. május 6-án az EU–Kanada-csúcstalálkozón hagyták jóvá és 2009. december 17–18-án írták alá.

Mit tartalmaz a megállapodás? A megállapodás a forgalmi jogok és a befektetési lehetőségek fokozatos bevezetését foglalja magában, valamint többek között a biztonság, a védelem, a szociális kérdések, a fogyasztói érdekek, a környezet, a légiközlekedési irányítás, az állami támogatás és a verseny területén folytatott kiterjedt együttműködést.

Az Európai Unió valamennyi légitársasága közvetlen járatokat üzemeltethet majd Kanadába, bárhonnan Európából. A megállapodás megszünteti az összes korlátozást az útvonalak, árak vagy a Kanada és az Európai Unió közötti heti járatok számát illetően. A légitársaságok szabadon köthetnek majd olyan kereskedelmi megállapodásokat, mint például a kódmegosztásos megállapodások, ami rendkívül fontos a sok célállomásra repülő légitársaságok számára, valamint a versenyjoggal összhangban határozhatják meg áraikat.

A megállapodás a fokozatos piacnyitással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. Az első fázis alkalmazandó, amikor a légitársaságok külföldi tulajdoni hányada 25%-ra korlátozódik; ez volt a helyzet, amikor a megállapodásról szóló tárgyalások lezárultak. A második fázis akkor kezdődik, amikor Kanada megteszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az európai beruházók számára lehetővé váljon a kanadai légi fuvarozók szavazatra jogosító részvényeinek 49%-ig történő birtoklása. A harmadik fázis akkor kezdődik, amikor mindkét fél lehetővé teszi a beruházók számára, hogy egymás piacain új légitársaságokat hozzanak létre és ellenőrizzenek. A negyedik fázis az utolsó lépés, amely teljes jogokat biztosít a két fél piacai között, azokon belül és túl történő üzemeltetésre, többek között a másik fél területén levő pontok között is. Itt a kabotázsra utalok.

Szeretném kiemelni a jelentés néhány pontját. Noha a piachoz való hozzáférés szempontjából ez a megállapodás ambiciózusabb az USA-val kötött megállapodásnál, a szociális dimenzió fontosságának elismerése tekintetében azonban kevésbé egyértelmű.

Fontos, hogy a Bizottság használja fel a megállapodást, és különösen a vegyes bizottságra való hivatkozás lehetőségét arra, hogy szorgalmazza a szociális jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályokkal való összhangot, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeiben szereplő munkajogi normákra.

Figyelemmel a vegyes bizottságra ruházott fontos szerepre, amely politikailag érzékeny területekre, például a környezetvédelmi és munkaügyi normákra is kiterjed, fontos, hogy a Bizottság teljes mértékben tájékoztassa a Parlamentet és konzultáljon vele a vegyes bizottság munkájáról, továbbá a Szerződés jövőbeni módosításairól is.

  Dominique Riquet, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Nagyon rövidnek kell lennem – nem azért, mert a Vietnammal való megállapodás kevésbé fontos volna, hanem mert Ticău asszony – az előbbi, Kanadáról szóló jelentésben – megismételte az a jogszabályi és szabályozási keretrendszert, amelyen belül az Európai Uniós és a valamely harmadik ország közötti légiközlekedési megállapodásokat alkalmazni kell.

A kontextus ennélfogva pontosan ugyanaz, mint ez, azzal a kivétellel, hogy a mi megállapodásunk – amely egyszerűbb és kevésbé ambiciózus – a Vietnam és Európa országai között ezt megelőzően a légiközlekedési szolgáltatások területén fennálló 17 kétoldalú megállapodás horizontális szabályozására, és természetesen az EU valamennyi országára való kiterjesztésére törekszik. Ez a megállapodás nem kapcsolódik a piacmegnyitáshoz, mivel Vietnam gazdasága szabályozott államgazdaság, és természetesen fel sem merül a piac megnyitásának kérdése. A cél ezért – ahogyan azt az előttem szóló előadó már elmondta – az eleddig az Európai Unió és Vietnam között megkötött kétoldalú légiközlekedési megállapodásoknak az európai szabályozáshoz való igazítása.

E megállapodás egyik fő jellemzője a valamennyi európai uniós légitársasághoz kapcsolódó kijelölési záradék. Ez megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosít az összes uniós légi fuvarozó számára az Európai Unió és Vietnam közötti légi utakhoz. A megállapodás – a versenyellenes gyakorlatokkal szembeni záradék mellett – az ilyen fajta rendelkezések szabványosítására és kiegyenlítésére szolgáló biztonsági rendelkezéseket is magában foglal. Több nehézségbe is beleütköztünk, ami megmagyarázza, miért tartott olyan sokáig – gyakorlatilag több évig – a megállapodás megkötése.

Ami pedig az üzemanyag megadóztatására vonatkozó záradék belefoglalását illeti, ezt Vietnam végül elutasította. E záradék, amely rendszerint a Bizottság által tárgyalt megállapodásokban fordul elő, lehetővé teszi az EU-n belül járatot üzemeltető harmadik országbeli légi társaság megadóztatását. Ki kell emelni, hogy Vietnam jelenleg egyetlen járatot sem üzemeltet, és nem is fog üzemeltetni az Európai Unióban.

Emellett a vietnami kormány ígéretet tett arra, hogy amennyiben szükségesnek bizonyul, vagy amennyiben arra kerülne sor, hogy a vietnami nemzeti légitársaság az Európai Unión belüli járatot kívánna indítani, akkor tárgyalásokat kezd a tagállamokkal.

Zárásul: a megállapodás ratifikálása nyilvánvalóan több előnnyel jár, mint amennyit a megállapodás elmaradása biztosíthatna – még annak ellenére is, hogy hiányzik belőle az üzemanyag megadóztatására vonatkozó záradék. Mindazonáltal biztosítani fogja, hogy az európai uniós jog elveit kétoldalúan és valamennyi európai uniós tagállam esetében betartsák. Ennélfogva arra kérjük az Európai Parlamentet, ratifikálja a megállapodást.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek és az előadóknak, különösen az ezekkel a fontos megállapodásokkal kapcsolatban a Bizottságnak nyújtott támogatásért. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság mind a három megállapodást nagyon határozottan támogatta.

Az amerikai megállapodással kapcsolatban hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak, Zasada úrnak az Egyesült Államokkal a második fázisába érkezett légiközlekedési megállapodásról folytatott tárgyalások eredményével kapcsolatos nagyon kedvező ajánlásáért. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a második fázisról szóló megbeszélések célja a transzatlanti piac normalizálódásának megkönnyítése, valamint a 2008 márciusa óta hatályos, az első fázisában lévő megállapodás végrehajtása révén a légi közlekedés területén kialakított kitűnő kapcsolat spektrumának és mélységének kiterjesztése volt.

Szeretném megemlíteni a második fázisához érkezett légiközlekedési megállapodás legfontosabb elemeit. A második fázisban lévő megállapodás a további beruházási és piaci hozzáférési lehetőségek kilátásait teremti meg. Tovább erősíti a környezet, a szociális védelem, a verseny és a biztonság tekintetében való együttműködés keretét is.

A környezettel kapcsolatban a megállapodás kialakítja a helyi és globális kihívások kezelésének egyértelmű kereteit. A megállapodás célja a biztonság utasokra, légitársaságokra és repülőterekre Európa-szerte ránehezedő terhének csökkentése. Az ehhez hasonló légiközlekedési megállapodások történetében először fordult elő az, hogy elismerték: a piaci hozzáférési lehetőségeket erős szociális védelemmel kell ellensúlyozni annak révén, hogy kötelezettséget vállalnak a megállapodás rendelkezéseinek olyan módon történő végrehajtására, amely nem sérti a munkajogokat.

A kereskedelem területén Európai további jogokat szerzett, például a „Fly America” programhoz való közvetlen hozzáférés jogát (amely azonban nem terjed ki a védelemre).

A második fázisban lévő megállapodás távolról sem tökéletes. Önökhöz hasonlóan én is azt szerettem volna, ha az amerikai légitársaságok tulajdonjogára és ellenőrzésére vonatkozó amerikai jogszabályok azonnali és visszavonhatatlan megváltoztatását láthatom. Ez nem volt lehetséges, de sikerült biztosítanunk az Egyesült Államok arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy törekedni fog e szabályok jövőbeni reformjára. A megállapodás részeként az EU és az Egyesült Államok elkötelezte magát az iparág területén még fennálló akadályok – például a légitársaságoknak a globális tőkéhez való hozzáférését korlátozó akadályok – felszámolásának célja mellett.

És most rátérek a Kanadával való megállapodásra. Köszönetet mondok a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak, és különösen Ţicău asszonynak. Ennek az ambiciózus megállapodásnak az a célja, hogy elérje a piacoknak a forgalmi jogok és a beruházás vonatkozásában való teljes megnyitását, ugyanakkor pedig elérje a hatóságok közötti szabályozási és felügyeleti konvergencia eddig példátlan mértékű szintjét.

Ami a piacra jutást illeti, a megállapodás magában foglalja a forgalmi jogok és a befektetési lehetőségek teljes körét: ez 100%-os tulajdonjogot és ellenőrzést jelent. Ez egy négy fázisban megvalósuló fokozatos piacnyitást jelent. A mindkét fél számára megmutatkozó sokszoros előnyök mellett érdemes kiemelni az egyenlő feltételeknek az iparág számára való biztosítását, valamint a biztonság, a védelem és a légiközlekedési irányítás közös vagy összeegyeztethető normáinak meghatározását. Végül, de nem utolsósorban: meggyőződésem, hogy a meglévő szabályozási korlátozások felszámolásával ez a megállapodás az utasok számának számottevő növekedését eredményezi majd, továbbá nyereséget eredményez a fogyasztóknak, ezenkívül új munkahelyeket is teremt.

Vietnammal kapcsolatban szintén azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok az előadónak, Riquet úrnak a horizontális megállapodáshoz nyújtott támogatásáért. Világszerte 45 horizontális megállapodást tárgyaltunk meg a partnerországokkal világszerte. 2010. október 4-én az Európai Unióban tett látogatása során a vietnami miniszterelnök aláírta a megállapodást, ami fontos előrelépést jelent az EU és Vietnam között a légi közlekedés területén meglévő kapcsolatok elmélyítése felé.

A horizontális megállapodás a 17 tagállam és Vietnam között meglévő kétoldalú légiközlekedési megállapodásnak az európai uniós joghoz való igazításával helyreállítja a jogbiztonságot a Vietnammal való légiközlekedési kapcsolatainkat illetően. Ami pedig a legfontosabb, hogy felszámolja az EU-tagállamok és Vietnam közötti kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodásokban a nemzeti hovatartozás tekintetében fennálló korlátozásokat. Ilyen módon valamennyi európai uniós légitársaság számára lehetővé válik, hogy élni tudjon a Vietnam és az adott tagállam között fennálló kétoldalú megállapodásokkal.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket! Már alig várom a vitát.

  Mathieu Grosch, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Kallas asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani valamennyi előadónak a jelentéseikért. Mi, az Európai Néppárt (a Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának tagjai, üdvözöljük a megállapodásokat.

Ebben az esetben 27 olyan megállapodást vált ki egyetlen egy, amelyeket e területekkel kapcsolatban lehetett volna megkötni. A műszaki harmonizáció nagyon fontos szempont számunkra. Nem csak a légitársaságoknak maguknak, de az utasok számára is növeli a biztonság szintjét. A piacnyitást és az európai szinten való együttműködést mindkét oldalnak ugyanolyan módon kell kezelnie. Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a Kanadával való megállapodás jó példája ennek, míg az USA-val kötött megállapodás némi kívánnivaló hagy maga után.

Egy másik terület, amely szintén hagy maga után némi kívánnivalót, az a megállapodások szociális és környezetvédelmi aspektusai rendszeres ellenőrzésének hiánya, ami valamennyi jövőbeni megállapodásnak része kellene legyen, mivel a gazdasági aspektusok egyszerűsítésének szintén lehetővé kellene tennie számunkra, hogy e megállapodásokat nem csak az európai, de a globális piac befolyásolására is fel tudjuk használni. Fontos, hogy ezek a megállapodások előnyökkel járnak az utasok szempontjából is, mivel anélkül hozhatják magukkal az ellenőrzés egyszerűsítését, hogy ők maguk elhanyagolódnának.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy üdvözöljük ezt a megállapodást, mivel – ahogyan azt már említettem – végső soron egyetlen megállapodás 27 másikat vált fel. Ez egyértelmű jele annak, hogy – a légi közlekedés biztonságának javítására és az egységes európai égbolt megvalósítására irányuló intézkedések részeként – remélhetőleg hamarosan csak hét, vagy talán csak három légtérrel kell majd foglalkoznunk a jelenlegi 27 helyett. Ez sokkal egyszerűbbé teszi majd az ezekről a megállapodásokról folyó tárgyalásokat.

  Saïd El Khadraoui, az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, biztos úr! Először szeretnék köszönetet mondani a három előadónak az elvégzett munkáért, valamint segítőkész együttműködésükért. Amikor – hamarosan – Brian Simpson úrnak a légiközlekedési megállapodásokról szóló jelentésére válaszul belekezdünk egy sokkal általánosabb vitába, lehetőségünk nyílik majd, hogy még alaposabban megvitassuk az ilyen fajta megállapodással kapcsolatos általános megközelítést és stratégiát.

Mi, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportja, határozottan támogatjuk a tagállamaink és a harmadik országok között létrejött régi kétoldalú megállapodásoknak az átfogó, európai szintű globális megállapodásokkal való felváltását. Ez a legjobb garanciája annak, hogy valamennyi légitársaságunk számára egyenlő versenyfeltételeket szavatolhassunk. Megerősíti saját légiközlekedési ágazatunk integrációját, ahogyan – természetesen – a harmadik országokkal szembeni tárgyalási pozícióinkat is.

Ezzel kapcsolatban fontos, hogy ne csak további repülési és egyéb kapcsolódó jogosultságok miatti piacnyitásra fordítsunk figyelmet, hanem a környezetvédelem és a társadalom, valamint a biztonság és a védelem területe szabályozási keretrendszerének megerősítésére is. Ezeket a legteljesebb mértékben és nagyon magas szinten össze kell hangolnunk egymással. Másik fontos említésre méltó szempont – most, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett –, hogy a Parlamentnek nem csak véleményt kell nyilvánítania, hanem ténylegesen jóvá is kell hagynia a megállapodásokat. Ezért azt kérem a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy teljes mértékben használják ki ezeket a hatásköröket, a Parlament pedig – ennélfogva – tartsa meg a jóváhagyásba vagy a kiegészítések módosításába, illetve a más módosításokba való beleszólását egy későbbi fázisra.

Ami az előttünk lévő megállapodásokat illeti, képviselőcsoportunk úgy véli, hogy a Kanadával való megállapodás közelíti meg a leginkább az általunk elképzelt modellt – azaz a biztonság, a szociális kérdések, valamint a fogyasztó- és környezetvédelem területén való kiterjedt együttműködést. Az előadó nagyon találóan jegyezte meg, hogy a szociális kérdésekre vonatkozó szakaszokat egy kicsit keményebben is meg lehetett volna fogalmazni, de ezt a vegyes bizottság keretében is rendezni lehet, amelynek most néhány dolgot konkretizálnia kell. Az együttműködés mellett ott van a további repülési jogosultságok fokozatos bevezetése, valamint annak a lehetőségnek a fokozatos kiterjesztése is, hogy részvényesek lehessünk egymás légitársaságaiban.

A Vietnammal való megállapodás az ázsiai piac növekvő fontosságára is emlékeztet bennünket, és úgy vélem, hogy – e kérdéssel kapcsolatban – rá kell mutatnunk arra, hogy a Tanács éveken át vonakodott felhatalmazást adni a Bizottságnak arra, hogy a Kínához vagy Indiához hasonló országokkal tárgyaljon. Ez a felhatalmazás természetesen alapvető fontosságú, ha előrehaladást kívánunk elérni a kérdéssel kapcsolatban.

Zárásul szeretnék néhány szót szólni az Egyesült Államokkal való megállapodásról, különösen a második fázist illetően. Ez olyan területre vonatkozik, amely a világ légiközlekedési piacának 60%-ára kiterjed, és amely ennélfogva rendkívül fontos. Én magam voltam a Parlament előadója néhány évvel ezelőtt, az első fázis jóváhagyásakor. Ami az Egyesült Államokat illeti, nem vagyunk teljes mértékben elégedettek, mivel a piacra jutás tekintetében bizonyos dolgok még váratnak magukra. Arra kérjük a Bizottságot, vállaljon kötelezettséget arra, hogy ez még nem folyamat vége, hogy a folyamat továbbhalad a piacnyitás során, és bennünket, mint Parlamentet is bevonnak a vegyes bizottság tevékenységeibe.

  Gesine Meissner, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! Először szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Már megvitattuk azt a tényt, hogy – a Lisszaboni Szerződés alapján – a Parlamentnek most lehetősége van arra, hogy az ilyen jellegű légiközlekedési szolgáltatási szerződések mellett, illetve ellene szavazzon. A tartalmat megváltoztatni nem tudjuk, de lehetőségünk van az elfogadására vagy az elvetésére. Ez nem mindig teszi egyszerűvé a dolgokat, de legalább egy új feladatról van szó, amit nagyon komolyan veszünk.

Nagyon helyes, ha több különböző kétoldalú megállapodást egyetlen szabványosított európai uniós megállapodás vált fel. Egyértelmű, hogy a légtérben nincsenek határok, ami jó módja annak, hogy ezt elmagyarázzuk. Az Európai Unió egyben erős gazdasági közösség is, ami értelmet ad az EU által a különböző harmadik országokkal megkötött megállapodások megvitatásának – azaz annak, amit most csinálunk.

Számos nagyon különböző megállapodás került elénk a mai napon. Vietnammal kezdem. Ez a legkevésbé összetett megállapodás. A különböző hozzáférésekkel és biztonsági előírásokkal foglalkozik, ám viszonylag rövid megállapodás, éppen ezért én is csak röviden foglalkozom vele.

A legátfogóbb megállapodás a Kanadával kötött. Ebben a megállapodásban nem csak a különféleképpen felhasználható légiközlekedési szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés biztosításáról volt szó, de például az olyan kérdések rendezéséről is, mint a környezet, a biztonság, a piacra jutás, valamint a tulajdonjog. E tekintetben már rég túlhaladtuk az első, 25%-os fázist, és már az egymás légiközlekedési piacából való részesedés második, 49%-os fázisát is elértük. Most a 3. és a 4. fázisba fogunk majd lépni. A 3. fázisban lehetővé válik a légitársaságok más országokban és más régiókban való alapítása. A 4. fázis lehetővé teszi, hogy egy európai légitársaság a kanadai A és B pont viszonylatában üzemeltessen járatot.

Az USA esetében nem sikerült ilyen messzire eljutnunk annak ellenére sem, hogy az USA-val már régóta folynak az erről szóló tárgyalások. Egy dologról szeretnék még beszélni. Kallas úr azt mondta, hogy valamennyien nagyon határozottan támogattuk ezt a kérdést, de az USA esetében reakciónk visszafogottabb, mivel a megállapodás nem jelent valódi partnerséget. Az USA többet szeretne elvenni tőlünk, mint amennyit kész volna adni. Folytatnunk kell az erről való tárgyalást. E kérdéstől eltekintve igennel fogunk szavazni, mivel egyértelmű, hogy előrehaladást értünk el.

  Jacqueline Foster, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Üdvözöljük a nyitott európai uniós égboltról szóló megállapodás második fázisának sikeres megkötését. Több év elteltével ennek már igazán ideje volt. Ez a megállapodás jelentős áttörést jelent, és üdvözlendő. Elismerem, hogy a tárgyalók jelentős előrehaladást értek el a biztonság, a verseny, a piacra jutás és a környezetvédelmi együttműködés területén. De – a biztoshoz hasonlóan – én is csalódott vagyok a miatt, hogy ez a megállapodás nem érte el végső célkitűzését: tudniillik a piac teljes, mindkét oldal részéről korlátozások nélküli megnyitását. A külföldi tulajdon és ellenőrzés (kabotázs) problémája teljes megoldásának elmaradásával a jövőbeni megbeszélések során mindenképpen foglalkozni kell, hogy az európai légitársaságok ténylegesen élni tudjanak a lehetőségekkel. A megállapodások természetesen kompromisszumot jelentenek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenáron egyezségre kellene jutni.

A légiközlekedési ágazat nagyon fontos Európa számára. Elősegíti a gazdasági növekedést, a kereskedelmet, a beruházást és az idegenforgalmat. A harmadik országokkal kötött légiközlekedési megállapodások nagy lehetőségeket kínálnak légitársaságaink számára a külföldi piacokon, és ezért arra sürgetem a Bizottságot, hogy folytassa a tisztességes, stabil és a teljes liberalizációhoz vezető, az európai légitársaságok és fogyasztók számára egyaránt előnyös légiközlekedési megállapodások megkötésére irányuló törekvéseit. Végezetül mi is támogatásunkról szeretnénk biztosítani az EU–Vietnam megállapodást.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Kallas úr, hölgyeim és uraim! Az elmúlt évek során nagyszámú légiközlekedési szolgáltatási megállapodást kötöttünk, amelyek mindig magukban foglalták a régi nemzeti megállapodások európai ernyő alatt való összefoglalását. Az Európai Unió részvétele vonatkozásában a dolgok változni kezdtek, és úgy gondolom, ez nagyon fontos.

A Vietnammal kötött megállapodás nagy vonalakban a régi, általunk mindig is használt modellt követi. A Kanadával kötött megállapodás azonban ambiciózusabb, amit üdvözlök. A környezetvédelmi és társadalmi kérdések területén való együttműködés kedvező irányú, ám véleményem szerint ezt az együttműködést még jobban el lehetne mélyíteni. Az USA-val való megállapodást illetően a helyzet meglehetősen eltérő. Ebben az esetben – úgy vélem – túl korán beadtuk a derekunkat. A piacra jutás tisztesség kérdése, és ebben a megállapodásban az előírások nem tisztességesek. Mindazonáltal visszakoztunk. Nem gondoskodtunk a szociális feltételek bizonyos aspektusainak rendezéséről. Túl keveset tettünk e területet illetően. Biztosítanunk kell, hogy itt ne kerüljön sor szociális dömpingre, mivel a légiközlekedési társaságok esetében ez is a biztonsággal kapcsolatos kérdésnek minősül. Ezt végre egyértelművé kell tennünk.

A második felvetésem az, hogy a környezetvédelmi kérdések tekintetében jelentős problémák tapasztalhatók. Az USA jelentős nyomást kezdett gyakorolni az éjszakai repülésre vonatkozó korlátozások – amelyek azért vannak érvényben, hogy védelmet biztosítsanak a helyi lakosság számára – enyhítése vagy feloldása érdekében. Az e területet illetően gyakorolt nyomás óriási, és attól tartok, hogy majd engednünk kell. Teljes mértékben egyértelművé kell tennünk, hogy ez katasztrófa lenne mindenki számára, aki repülőtér közelében lakik. A biztonság kérdésével kapcsolatban az USA fokozatosan növeli a nyomást, és sajnos az Európai Unióban a végrehajtás vita nélkül történik. Ez hiba, és ezzel kapcsolatban nagyon határozott kívánok lenni.

Végül szeretném megemlíteni a helymegosztást, amit jelentős eredményként mutatnak be. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen dolgot szeretnék elmondani. Ez végső soron az utasok lehetőségeit fogja korlátozni. Nem fogom tudni kiválasztani, melyik társasággal repüljek, és az is előfordulhat, hogy a kapu elérésekor egy teljesen másik légitársasággal találom szemben magamat. A verseny fogalma a légiközlekedési ágazatban fiktív, és egyre inkább azzá válik, ami az utasok helyzetét illeti.

  Juozas Imbrasas, az EFD képviselőcsoport nevében. – (LT) Tisztelt elnök asszony! A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé a Parlament egyetértését a nemzetközi megállapodások megkötéséhez. A légiközlekedési megállapodások is ide tartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó. Véleményem szerint e megállapodások végrehajtása jelentős gazdasági hasznot hozna és munkahelyeket teremtene. Emellett a szabályozásbeli konvergencia előmozdítaná a tisztességes versenyt. Noha a második fázisban lévő megállapodás jelentős előrelépést képvisel, fontos, hogy azt ne tekintsük a transzatlanti légiközlekedési piac megteremtésére irányuló folyamat végpontjának.

Ami Kanadát illeti, jó, hogy valamennyi európai uniós légitársaság Európából bárhonnan közvetlen járatokat indíthat Kanadába. A megállapodás megszünteti az összes korlátozást az útvonalak, árak vagy a Kanada és az EU közötti heti járatok számát illetően. A jelen megállapodás ambiciózus jellege mindenképpen üdvözlendő. A jelenleg zajló tárgyalások számára célkitűzésként kell szolgálnia. Ezért úgy vélem, hogy a Parlamentnek hozzá kellene járulnia az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodáshoz.

Ugyanez mondható el az Európai Unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya között létrejött, a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló megállapodásról is. E légiközlekedési megállapodások mindegyike előnyös és szükséges az Európai Unió, a légitársaságaink és polgáraink számára.

  Hella Ranner (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Először szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak mindhárom előadónak az elvégzett nagyon kemény munkájukért. E megállapodások nagyon fontosak a légi közlekedés és – ennélfogva – az Európai Unió számára. Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy ismételten a 2010. november 20-i keretmegállapodásra utaljak. Remélem, hogy a jó intézményközi együttműködés és a hatékony információáramlás érdekében a Bizottság megfelelő módon és időben tájékoztatja majd az Európai Parlamentet a jövőbeni megállapodásokról folyó tárgyalásokról.

Tudjuk, hogy az ezekről és más megállapodásokról folyó tárgyalások a legjobb minőségűek, de fontos számunkra, hogy a megállapodások hatálybalépést követően megismerjük előnyeiket és hátrányaikat, hogy aztán eredményesebben járulhassunk hozzá a munkához. Ez megkönnyíti azt, hogy szavatolni lehessen a megállapodások parlamenti támogatását.

  Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Holnap lesz egy éve, hogy a nyolc fordulóból álló, nehéz tárgyalásokat követően végre aláírásra került az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás második fázisa. Ilyen módon úgy vélem, elégedettnek kell lennünk – különösen nekem – azzal, hogy ezt a spanyol elnökség alatt, továbbá José Blanco közműügyi és közlekedési miniszter vezetésével sikerült elvégezni, aki jelentős előrehaladást ért el a légiközlekedési ügyek területén, így például az egységes légtér és a légiforgalom-irányítási ágazat munkaügyi kérdései tekintetében, ahol végül sikerült tárgyalásos megegyezésre jutni.

Üdvözlöm azt a tényt is, hogy a Parlament új hatáskörét az ilyen nemzetközi megállapodások jóváhagyására használja fel, különösen a közlekedési ágazattal kapcsolatban.

Az EU–USA légiközlekedési megállapodás második fázisa hatályon kívül helyezi a felfüggesztési záradékot, ami magával hozza az előrehaladás, valamint számos, a környezettel, a versennyel és az utasjogokkal kapcsolatos olyan kérdés rendezésének folytatását, amelyekkel még nem vagyunk teljes mértékben elégedettek.

Először fordul elő, hogy a megállapodás a munkaviszonnyal is foglalkozik. Úgy vélem, hogy kiemelkedő fontosságú kérdésről van szó, mivel első alkalommal válik lehetővé a munkavállalói jogok védelmezése, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet egyezményeinek alkalmazása.

A megállapodás egyértelmű iránymutatásokat szab meg – és úgy vélem, ez nagyon jelentős dolog – a kölcsönös bizalomnak a védelem területén való kialakítására vonatkozóan. Az egyablakos rendszer lehetőségének szintén nyitva kell maradnia.

Ennélfogva úgy véljük, ez egy jó megállapodás, amely új megkülönböztetésmentes alapot teremt, a nagyközönségnek és a vállalatoknak szóló, hatékonyabb szolgáltatásokat foglal magában, gazdasági és szociális szempontból is előnyös, és előmozdítja a tisztességes versenyt. Mindazonáltal – ismételten hangsúlyozom – nem tökéletes, mivel az európai ambíciók mértéke miatt törekednünk kell arra, hogy meghaladjuk a második fázisban foglaltakat.

Ennélfogva valamennyi rendelkezésünkre álló lehetőséget meg kell vizsgálnunk és ki kell használnunk, ideértve a vegyes bizottságot és a vegyes bizottság hatáskörét, továbbá a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben az egységes európai égbolt – légiforgalmi irányítási kutatással és másokkal kapcsolatban megnyílt új lehetőségeket is. Ezért arra kérjük Kallas alelnök urat, hogy szorosan kövesse figyelemmel ezt a megállapodást, és – természetesen – számoljon be a fejleményekről a Parlamentnek.

  Philippe Boulland (PPE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európa és az Egyesült Államok között létrejött, a nyitott égboltról szóló megállapodás előrelépés, de csupán egyetlen fázist jelent, Európát pedig dilemma elé állítja. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság erre maga is rámutatott. Vagy elfogadunk egy olyan megállapodást, amely hátrányos az európai üzleti vállalkozásokra nézve, vagy pedig felfüggesztjük a megállapodást, és ezzel kockára tesszük a 2008 óta elért eredményeinket.

Ezért engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak a professzionális és magánpilóták engedélyeivel – az ezekkel kapcsolatos szöveget nyár előtt vitatjuk meg –, mivel a pilóták, köztük jómagam, dilemma előtt állnak. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség, amely egész Európára kiterjedően szeretné harmonizálni az engedélyeket, meg is fogja tenni ezt a közvetlenül érintett 80–90 000 közforgalmi pilóta (akik közül néhányan csak amerikai engedéllyel rendelkeznek) kárára és – ami fontos – az e tevékenységhez kapcsolódó társaságok és munkahelyek kárára.

Fel szeretném hívni figyelmüket erre a projektre, amelynek semmi köze nincsen a biztonsághoz. Az amerikai engedélyek jogosultjainak körében 31-edannyi baleset fordul elő. A 216/2008/EK alaprendelet célkitűzései az engedélyek elismerését és egyenértékű minősítését írják elő, ami miatt szükségtelennek minősül, hogy olyan hipotetikus megállapodásokra várakozzunk, amelyet 2014-re irányoztak elő.

Ezért egy nagyon nyitott égboltról szóló megállapodást javaslok, sőt, kérem Önöket, csatlakozzanak hozzám, amikor saját gépem vezetve jövök a Parlamentbe: így majd megláthatják, hogy az amerikai pilótaengedély is tökéletesen biztonságos.

  Elnök. – Köszönjük a meghívást, Boulland úr! Meglátom, mit tehetek.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Tisztelt elnök asszony, szeretnék gratulálni Ţicău asszonynak a Kanadával kötött ambiciózus megállapodáshoz. A megállapodás fontos szakaszát jelenti a piacnyitási folyamatnak. Ugyanakkor segítséget nyújt az új légi útvonalak kijelöléséhez és az új lehetőségeknek az Atlanti-óceán mindkét partján működő befektetők számára való megteremtéséhez – mind az új beruházások fejlesztése, mind pedig az európai és kanadai polgároknak szóló új szolgáltatások bevezetése tekintetében.

Úgy vélem, hogy a döntés, amely lehetővé tenné a légitársaságok számára azt, hogy korlátozások nélkül működhessenek Európában és Kanadában bárhol, egy értékes döntés, és a fogyasztók, a légitársaságok, de általában a két ország gazdaságai számára is előnyös lesz. A megállapodás végrehajtása azt eredményezi majd, hogy a légitársaságok több szolgáltatást üzemeltetnek, továbbá új lehetőségek nyílnak meg az áruszállítás számára. E fejleménynek jobban figyelembe kell majd vennie az éghajlatváltozás hatásával kapcsolatos szempontokat.

A megállapodás egyben biztonságosabbá is teszi az európai és kanadai piacokat azzal, hogy a tanúsítási eljárásoknak való megfelelés és az utasok és áruk maximális szintű biztonságának szavatolására irányuló vizsgálatok tekintetében előmozdítja az együttműködést.

  Philip Bradbourn (ECR). – Tisztelt elnök asszony! A Kanadával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeként különös örömömre szolgál, hogy az EU–Kanada megállapodásról beszélhetek. Úgy vélem, érdemes ismételten megemlíteni néhányat a megállapodás legfontosabb elemei közül. Ahogyan azt korábban már említették, az 1. fázisban a légitársaságok korlátlan szabadságot élveznek az EU és Kanada bármely pontjai közötti közvetlen légiközlekedési szolgáltatások üzemeltetése tekintetében, a szolgáltatók vagy éppen a szolgáltatások számának korlátozása nélkül. A 3. fázisba lépünk; a beruházók új légitársaságokat hozhatnak létre egymás országaiban, majd – a 4. fázisban – teljes kabotázsjogokkal rendelkezhetnek, illetve lehetőségük nyílik a légitársaságok 100%-os tulajdonának megszerzésére.

A megállapodás emellett kölcsönös normákat ír elő a biztonságra és a védelemre vonatkozóan. És ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy az utasok, csomagok és áruk átszállításának előnyére lesz majd ez az ésszerűbb megközelítés.

Fontos megállapodás ez az EU és a légiközlekedési ágazat számára. Nagyobb versenyt tesz lehetővé, és több választást enged az utazóközönségnek. Úgy vélem emellett, hogy a megállapodás átfogó jellege viszonyítási alapul szolgálhat a más országokkal kötendő jövőbeni megállapodások számára. Ez az állásfoglalás egyértelműen tükrözi leginkább proaktív nemzetközi partnerünk, Kanada álláspontját, és teljes szívemből támogatom.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök asszony! E megállapodások a légiközlekedési ágazatban jelenleg zajló liberalizációs folyamat részét képezik. Egyértelműen magukon viselik az ideológia bélyegét. E stratégiai ágazatban is az a cél, hogy megbénítsuk az állami beavatkozást és szabályozást, megnyitva ezzel a minden esetben a szentnek és sérthetetlennek tartott szabad versenyből eredő monopolisztikus koncentrációhoz vezető utat.

A nemzetközi légi közlekedésen belüli üzleti lehetőségek feltárása ürügyén a nemzeti, köztük az állami tulajdonú társaságok – mint például a portugál TAP – és e társaságok stratégiai érdekeinek kárára mozdítja elő az ágazatban tevékenykedő multinacionális vállalatok érdekeit.

Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók és az utasok egyaránt a rövidebbet húzzák. A munkavállalók azért veszítenek, mert a liberalizáció megkönnyíti a multinacionális vállalatok dömpingjét, ami a munkakörülmények kényszerrel elért rontása miatt kialakuló, a munkával kapcsolatos bizonytalansághoz vezet. Az utasok azért járnak rosszul, mert – többek között – a repülésbiztonságra a társaságok költség-haszon elemzései szerint fordítanak majd figyelmet.

Ebben semmi új nincs. A más ágazatok, például a nagyobb mértékű liberalizációt már maga is megtapasztaló vasúti közlekedési ágazat helyzete kiválóan szemlélteti annak következményeit, amikor a szabad piac tanait átültetik a gyakorlatba is.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek észrevételeikért. A legbonyolultabb kérdést természetesen az Egyesült Államokkal való megállapodási és tárgyalási folyamat jelenti. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ez még távolról sem ért véget. Ez a folyamat egyik részét jelenti, és természetesen folytatjuk az Egyesült Államokkal való tárgyalásokat, de szeretném hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok nagyon nehéz tárgyalópartner. Ahogyan azt Önök közül többen is említették, az EU és az Egyesült Államok légi közlekedése a világ légi közlekedésének 60%-át teszi ki. Amiről együttműködésben döntünk, az a világ légi közlekedése egészének kereteit és környezetét meghatározza, tehát az együttműködés szintén rendkívül fontos az egész világ számára. Nagyon világossá kell tenni, hogy az amerikaiaknak ugyanilyen parlamenti eljárásaik vannak: az Egyesült Államok esetében a kongresszusról van szó, amellyel épp a protekcionista szemlélet miatt nagyon nehéz dűlőre jutni, de együttműködünk, és kapcsolataink fejlesztésén dolgozunk.

Néhány hét múlva Washingtonba utazom, és öt irányban köteleztük el magunkat a tárgyalások folytatását illetően: az első a biztonság, a második a védelem, a harmadik a technológiai együttműködés – Budapesten fontos megállapodást írtunk alá a légiforgalmi irányítási rendszerek interoperabilitásáról, ami rendkívül fontos Európa számára azért, hogy ne veszítsük el versenyelőnyünket –, a negyedik a környezet, az ötödik pedig a kereskedelem vagy üzlet.

Az üzleti tevékenységek esetében – amint az Önök is tudják és említették is – nevetséges korlátozások vonatkoznak a tulajdonjogokra. De annak is nagyon világosnak kell lennie számunkra, hogy nem kényszeríthetjük az Egyesült Államokat álláspontjának feladására; tárgyalnunk kell, és ez néha nem annyira magától értetődő. Tárgyalnunk kell, és az amerikaiak szempontjait is figyelembe kell vennünk. Elég ígéretesnek tűnik, de természetesen nem lehetünk nyertesek minden kereskedelmi, vagy különösen minden technológiai konfrontáció esetében: ezt el kell kerülnünk, mert nagyon veszélyes lehet.

Így – ahogyan azt említettem – októberben az említett öt irányba való elmozdulásra tettünk kötelezettségvállalást, és természetesen a következő megállapodások ezeket követik majd, nekünk pedig meg kísérletet kell tennünk az USA új kongresszusával arra, hogy megkönnyítsük a piacnyitást, ami – ahogyan azt Önök közül már többen is említették – a legnehezebb részt jelenti majd.

Szeretném elmondani azt is, hogy igen, a vietnami megállapodás nagyságrendekkel kisebb jelentőségű a többi megállapodásnál, de nagyon fontos, hogy olyan légiközlekedési területet alakítsunk ki, amely ugyanilyen szabályok szerint működik, és amely ugyanezeket a szabályokat követi, és ezeknek a megállapodásoknak pontosan ez a célja, különösen, ami az európai uniós légitársaságok elismerését illeti – ami nehéz eleme a harmadik országokkal folytatott tárgyalásoknak. Önök is tudják, hogy milyen kényes kérdésről volt szó, és ezekkel a harmadik országokkal kötött megállapodásokkal egyben jobb lehetőségeket is teremtünk az európai légitársaságok számára.

Köszönöm észrevételeiket! Ígérem, tájékoztatni fogjuk Önöket a jövőbeni fejleményekről. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban több vitát is folytattunk e tárgyalások koncepcióiról és további alakulásáról, és – ezt ismételten hangsúlyozom – nehéz partnerekkel kell tárgyalnunk. Örök igazság ez minden tárgyalás esetén, de a helyzet azért nem olyan rossz. Sok mindent sikerült elérnünk – az Egyesült Államokkal kapcsolatban is – az európai uniós légitársaságokat és több más kérdést illetően. Ismételten arról biztosíthatom Önöket, hogy találkozni fogok az USA közlekedéspolitikai vezetőivel; látható némi hajlandóság az együttműködésre, illetve hogy megtaláljuk az egymással ellentétes problémák megoldásának módját.

  Artur Zasada, előadó. – (PL) Tisztelt elnök asszony! Nagyon hálás vagyok az Európai Unió és az Egyesült Államok között létrejött légiközlekedési megállapodással kapcsolatban elhangzott valamennyi véleményért. Elfogadom, hogy a megállapodás nem tökéletes, újabb lépést jelent a megfelelő irányban, de természetesen még nem értünk az út végére. Eljárásbeli okokból nem tudtuk módosítani a dokumentumot. A megállapodás elutasítása azonban a tárgyalások két fordulója során elért eredmények feláldozását jelentette volna.

Jelentésembe belefoglaltam az azokra a meghatározott változásokra való felhívást, amelyeknek a vegyes bizottság munkájának középpontjában kellene szerepelniük, illetve amelyeknek a tárgyalások harmadik fordulójának alapjául kellene szolgálniuk. Különösen a forgalmi jogok további liberalizálására, a további külföldi beruházási lehetőségek megteremtésére, a környezetvédelemmel kapcsolatos ambiciózusabb álláspont elfogadására és az utasok lehető legmagasabb szintű védelmének biztosítása érdekében az utasjogokra vonatkozó politikai stratégiák jobb összehangolására szólítottam fel.

Hölgyeim és uraim! A dokumentummal kapcsolatos munkám még nem zárult le. Figyelemmel kívánom kísérni az annak biztosítása érdekében felállított vegyes bizottság intézkedései, hogy a megállapodás rendelkezéseit megfelelően alkalmazzák, sőt, akár ki is terjesszék. Annak biztosítására törekszem, hogy az Európai Parlament nevében egy állandó megfigyelő is legyen a vegyes bizottságban. Ha a bizottság nem felel meg az iránta táplált reményeknek, akkor a Parlamentnek fel kell szólítania a Bizottságot a tárgyalások harmadik fordulójának megnyitására.

Végül természetesen szeretnék köszönetet mondani valamennyi árnyékelőadónak a jelentésem elkészítése során közölt észrevételeikért, illetve a tőlük kapott segítségért.

  Silvia-Adriana Ţicău, előadó. – (RO) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Uniós és Kanada közötti légiközlekedési megállapodás úgy jellemezhető, mint a legambiciózusabb olyan légiközlekedési megállapodás, amely az Európai Unió és egy jelentős világpartner között létrejött.

Jelentős mértékben fogja javítani a két ország piacai közötti összeköttetéseket, valamint az emberek közötti kapcsolatokat, valamint a külföldi tulajdonjogokra vonatkozó szabályok liberalizációja révén új lehetőségeket fog teremteni a légiközlekedési ágazat számára. Ez a megállapodás ambiciózusabb és specifikusabb, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok között a forgalmi jogokra, a tulajdonjogra és az ellenőrzésre vonatkozóan létrejött megállapodás, még a módosító jegyzőkönyv ideiglenes alkalmazását követően is, ami ezért a második fázisnak minősül.

A Bizottság által végzett tanulmány szerint egy Kanadával kötött nyílt megállapodás következtében további fél millióval nőne az utasok száma az első évben, a következő néhány évben pedig várhatóan 3,5 millió további utas élne a megállapodás kínálta lehetőségekből eredő előnyökkel.

A megállapodás az alacsonyabb díjaknak köszönhetően legalább 72 millió euró nyereséget eredményezhetne a fogyasztóknak, ezenkívül új munkahelyeket is teremtene.

Tisztelt elnök asszony, mi üdvözöljük a megállapodás ambiciózus jellegét. Célkitűzésül és modellül szolgálhat a folyamatban lévő tárgyalások számára.

Zárásul az EU–Kanada légiközlekedési megállapodás jóváhagyását javaslom a Parlamentnek.

  Dominique Riquet, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Rendkívül rövid leszek, mivel – ahogyan Kallas biztos úr is rámutatott – a Vietnammal kötött megállapodás egyszerű, amelyet mindenki jóváhagyott. Semmilyen nehézséget nem okozott saját jelentésünknek, és azzal a nagy érdemmel rendelkezik, hogy egy eltérő gazdasági modell szerint működő országgal való viszonosság révén valamennyi európai érdekelt fél számára megnyitotta a vietnami piacot.

Úgy vélem, hogy ezt a megállapodást földrajzi szempontok szerint is fontosnak kell tekintetni, mivel megnyitja számunkra a keletet és Délkelet-Ázsia országait is. Ennélfogva nem hiszem, hogy bármit is mondhatnék még azon kívül, hogy örömömre szolgál, hogy kielégítő módon zártuk le ezt a megállapodást, amely egy kicsit egyszerűbbé teszi a Vietnam és Európa közötti utazást.

  Elnök. A közös vitát lezárom.

A szavazásra ma 11.30-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az elmúlt évek során az Európai Unió több, a légi közlekedés területével kapcsolatos megállapodást is megtárgyalt, illetve megkötött más államokkal.

A Bíróság szerint a hatályos kétoldalú megállapodásoknak a kijelölésre vonatkozó hagyományos záradékai sértik az uniós jogot, mivel a valamely tagállamban székhellyel rendelkező, de más tagállamok állampolgárainak tulajdonában lévő és általuk ellenőrzött közösségi légi fuvarozókkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek. Mivel az ilyen megállapodások sértik a letelepedés szabadságának elvét – amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke állapít meg –, az EU elindította, illetve fenntartja az egyrészről az EU, másrészről a harmadik országok közötti, a légi közlekedéssel kapcsolatos megállapodások megtárgyalásának és megkötésének gyakorlatát. E megállapodások fő elemeit a biztonsághoz, az utasjogokhoz, a minősítés kölcsönös elismeréséhez és a szabályozással kapcsolatos együttműködéshez kapcsolódó kérdésekként azonosíthatjuk.

Ezzel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Parlament szerepe korlátozott az említett dokumentumcsomagok vonatkozásában. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament véleménye kötelező erejű, de csupán a már aláírt végleges szöveg vonatkozásában; a szöveg tartalmára javaslatot nem tehet, illetve nem módosíthatja azt.

  Judith A. Merkies (S&D), írásban. – (NL) A Holland Munkáspárt európai parlamenti küldöttsége természetesen nem gondolja úgy, hogy ez a második szakaszába érkezett megállapodás tökéletes volna, de azon az állásponton van, hogy fontos területeken vezet majd előrehaladáshoz. Emellett megakadályozza, hogy az ilyen megállapodás hiányában az Egyesült Államok igénybe vegye a felfüggesztési záradékot. A felfüggesztés azt idézné elő, hogy az európai utasok és légitársaságok a továbbiakban már nem profitálhatnának azokból a jelentős előnyökből, amelyeket e jegyzőkönyvnek köszönhetően 2008 márciusa óta élvezhettek. Az előnyök és kedvező aspektusok különösen a következőket foglalják magukban: a légiközlekedési társaságok munkatársaira vonatkozó munkaügyi előírásokkal kapcsolatos megállapodások, a helyes gyakorlatnak a zajcsökkentés tekintetében való megosztása, a környezetvédelem területén való együttműködés elmélyítése stb. A Holland Munkáspárt európai parlamenti küldöttsége elismeri a biztonsági követelményekről (például az átvilágítóberendezésekről) szóló megfelelő vita folytatásának folyamatos szükségességét, valamint az ilyen követelményeknek az utasok magánélethez és egészséghez való jogára gyakorolt hatását. Emellett kiemelné annak szükségességét, hogy az európai és amerikai és egyesült államokbeli polgárok magánélethez való jogának kérdése a középpontba kerüljön, illetve tiszteletben tartsák ezt a jogot akkor, amikor sor kerül az utasok személyes adatainak az EU és az USA közötti kicserélésére. Alapvető fontosságú, hogy a Parlament most és a továbbiakban is részt vegyen ezeken a tárgyalásokon, továbbá hogy az európai előírások ne csökkenjenek.

  Kinga Gál (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársaim! Fontos komolyan venni az Európai Polgárok aggodalmát az adatvédelmi jogaik tiszteletben tartásával kapcsolatban. Fontosnak tartjuk, hogy legyen egy megegyezés az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az adatok védelméről a bűnügyi és igazságügyi együttműködés területén. Üdvözöljük, hogy az adatvédelem témájában aktív a magyar elnökség. Külön kiemelendőek e tekintetben a februári Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén elfogadott tanácsi következtetések az adatvédelem területén. Várjuk a Bizottság javaslatait, hogy a szabadságjogaink és az adataink biztonsága egyaránt védettek, tiszteletben tartottak legyenek.