Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2209(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0065/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0065/2011

Viták :

PV 04/04/2011 - 17
CRE 04/04/2011 - 17

Szavazatok :

PV 05/04/2011 - 4.8
CRE 05/04/2011 - 4.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0127

Viták
2011. április 4., Hétfő - Strasbourg HL kiadás

17. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keret (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő pont az Eva-Britt Svensson által a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében kidolgozott jelentés a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keretre irányuló javaslatról (2010/2209(INI) (A7-0065/2011))

 
  
MPphoto
 

  Eva-Britt Svensson, előadó.(SV) Elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és kollégáimnak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságból a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén mutatott elkötelezettségükért.

A holnapi szavazás előtt és a mai vita kezdeteképpen elmondhatnám, hány nőt érint az erőszak, és hány nőt veszti életét a halálos kimenetelű erőszakos cselekmények következtében. Mégsem teszem ezt, inkább próbálok néhány példát mondani az erőszakra, hogy a képviselők láthassák, hogy van lehetőségük tenni ez ellen az erőszak ellen, ha holnap igennel szavaznak a jelentésre.

Képzeljék el, hogy egy anya esti mesét olvas gyerekeinek. Az ajtó hirtelen kinyílik: férje és gyermekei apja áll az ajtóban. Az anya és a gyerekek is tudják, mi fog most történni. A gyerekek a fejükre húzzák a takarót, a fülüket befogják, a szemüket becsukják, így próbálják meg kizárni, amiről tudják, hogy mindjárt megtörténik. Hallják, ahogy az apjuk kiabál, hallják, hogy rugdossa és üti az anyjukat, és hallják anyjuk fájdalmas kiáltásait. Ez egy példa az erőszakra.

De vegyünk egy másik példát! Egy nő, akit partnere évek óta fenyeget, inzultál és megerőszakol, végül elhatározza magát, hogy kilép ebből a kapcsolatból, és új életet kezd gyermekeivel együtt. Elszökik, és szerencséjére talál menedéket. Néhány nap múlva elviszi a gyerekeket bölcsődébe vagy óvodába. A férfi kint áll az utcán, és egy késsel leszúrja a nőt – a nő meghal. Még egy nő lett erőszak áldozata. Ez az a típusú erőszak, amelyet éppen azért alkalmaznak a nőkkel szemben, mert nők. A második eset, amely a nőkkel szembeni halálos kimenetelű erőszakra volt példa, akkor történik meg, ha a nő végre elhatározza magát, hogy véget vet a kapcsolatnak. A legveszélyesebb dolog, amit egy nő tehet, hogy el akar válni egy olyan férfitól, aki úgy gondolja, hogy birtokolja a nőt. A férfi rájön, hogy elveszítheti a nő fölött az uralmát – emiatt a nő igen veszélyes helyzetbe kerül.

És vegyünk még néhány példát! Egy fiatal lány mozi után hazafelé megy. Elköszön a barátjától. Hazafelé indul. Súlyos lépteket hall maga mögött, észreveszi, hogy valaki követi. Ez a valaki megtámadja és megerőszakolja. Túléli, de élete végéig együtt kell élnie ezzel az emlékkel.

Vannak egyéb problémák is, például a női nemi szervek csonkítása.

A Bizottság a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nőkkel szembeni erőszakról, amelyet uniós cselekvési terv követ majd. Ezt üdvözlendőnek tartom, és nagyon várom a cselekvési tervet.

Amíg a nők ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak csak azért, mert nők, nem mondhatjuk, hogy társadalmunkban egyenlőség uralkodik. A nők életét és választásait korlátozza ez az erőszak és az a tudat, hogy ez az erőszak mennyire elterjedt a társadalomban.

A nők a nemi alapú erőszak áldozatai, de végezetül azt is szeretném még elmondani, hogy véget kell vetnünk annak a megközelítésnek, hogy ezekben a nőkben csak áldozatot látunk. Erős nőkről van szó, akik jól működő szociális támogatással képesek jó életet felépíteni maguknak és gyermekeiknek. Most rajtunk, az Európai Parlamenten a sor, hogy megmutassuk: támogatjuk ezeket a nőket.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Svensson asszony, köszönjük ezt a nagyon megindító bevezetést erről a nagyon fontos témáról. A Bizottság számára nagyon fontos prioritás a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, ahogy azt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia is mutatja. Ahogy ön is rámutatott, Európában még mindig nagyon nagy problémát jelent a nőkkel szembeni erőszak, és ezért célzott intézkedéseket dolgozunk ki a probléma kezelésére.

Világos és következetes politikai választ dolgozunk ki a probléma kezelésére Európában. Svensson asszony, üdvözlöm a jelentését, és üdvözlöm ezt a fontos kezdeményezést; ez lehetőséget teremt az együttműködésre és véleménycserére, valamint szinergiák létrehozására a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek az e fontos terület jövőjének meghatározására irányuló tevékenysége között.

A jelentésben szereplő számos pont egybeesik a Bizottságnak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén jelenleg folyó és tervezett fellépéseivel. Az elért hatás maximalizálása érdekében konkrét fellépéseinket arra a területre összpontosítjuk, ahol a Lisszaboni Szerződés értelmében világos jogalappal rendelkezünk. Az áldozatok jogaira vonatkozó, rövidesen előterjesztésre kerülő csomagban főként a különösen sérülékeny áldozatokkal fogunk foglalkozni, így a nőkkel és gyermekekkel. Ezt a csomagot jövő hónapban fogjuk előterjeszteni.

Mindenkinek, aki bűncselekmény áldozatává válik, segítségre van szüksége a bűncselekményt követően és az ezt követő eljárások során. A nők természetesen különösen sérülékenyek, ha családon belüli erőszak – nemi erőszak, szexuális zaklatás vagy a nemi alapú erőszak más típusai – áldozatává váltak. Tiszteletre és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy megfelelő bánásmódban részesüljenek, amikor emberekkel és az igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba. Ezeknek a nőknek specializált segítségre és védelemre van szükségük, és biztosítani kell számukra az igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való hozzáférést.

A jelenlegi uniós jogi keret nem biztosít az áldozatok számára egy minimális támogatási szintet Európa-szerte függetlenül attól, hogy hol váltak áldozattá, ezért a Bizottság most az áldozatok helyzetének Európa-szerte történő megerősítéséért akar fellépni. Ezért első lépésként előterjesztünk egy jogalkotási intézkedésekből álló csomagot a bűncselekmények áldozatainak jogairól, védelméről és támogatásáról, valamint a védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről. Ebben kiemelt figyelmet kapnak majd a sérülékeny áldozatok, például a nemi erőszak és családon belüli erőszak áldozatai.

A Bizottság gondoskodni fog a védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről is, amely különösen azon áldozatok számára lesz hasznos, akik ismételt erőszakot szenvednek el házastársuktól, partnerüktől vagy közeli családtagjuktól. Ezzel a csomaggal a Bizottság biztosítani fogja, hogy Európában egyetlen, védelmi intézkedésekben részesülő – legyenek azok adminisztratív, polgári jogi vagy büntetőjogi természetűek – nőt se hagyjunk magára, akkor sem, ha átlépi a határt.

Csomagunk egy általános keretet fog megteremteni, amelyet aztán megbízatásunk során kiegészítünk további eszközökkel, amelyek az áldozatok bizonyos csoportjainak különleges szükségleteire fókuszálnak. Ahogy jelentésében ön is említi, a Bizottság határozottabban akar fellépni a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelem terén.

A büntető igazságszolgáltatás terén történő fellépéseinkkel párhuzamosan a nők szerepvállalása érdekében is fel fogunk lépni, fel fogjuk hívni a figyelmet, és a nők elleni erőszakról statisztikákat és elemzéseket fogunk létrehozni. A Bizottság számít a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének munkájára, amely adatokat fog gyűjteni a témával kapcsolatban, és elemezni fogja az adatokat és statisztikákat.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság jelenleg fontos pénzügyi támogatást bocsát rendelkezésre az európai nem kormányzati szervezeteknek és a hatóságoknak a nőkkel szembeni erőszak megelőzésére és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, különösen a DAPHNE III program révén.

 
  
MPphoto
 

  Teresa Jiménez-Becerril Barrio, a PPE képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr! A leggyakrabban a nőkkel szembeni erőszak ellen szólaltam fel a Parlamentben, és most ismét képviseltetem magam ebben a küzdelemben.

Azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy nem fáradtam bele, hanem létfontosságúnak tartom, hogy továbbra is nyilvánosan kiálljunk az emberi jogok ily módon történő megsértése ellen, mivel erőteljes fellépés nélkül nem védhetjük meg ezt az ügyet. A Parlament lehetőséget ad arra, hogy hallassam a hangomat azon nők védelme érdekében, akik nap mint nap szenvednek az erőszaktól, és akiknek szükségünk van ránk mint törvényhozókra, hogy kikényszerítsük a tagállamoktól az áldozatok védelmét és az erőszakos cselekedetek elkövetőinek megbüntetését oly módon, hogy az megfeleljen a bűncselekmény súlyának.

Becslések szerint Európában minden negyedik nő életében legalább egyszer nemi alapú erőszak áldozatává válik, ugyanez az arány a gyermekeknél is. Ezért hiszem, hogy nem tehetünk mást, mint hogy határozottabb kötelezettségvállalást követelünk, ahogy azt a Bizottság cselekvési terve is felismerte. Hiszem, hogy ki kell tartanunk, és újra és újra követelnünk kell az áldozatok védelmét, ahogy tettük ezt az európai védelmi határozat esetén, amelynek előadója voltam, és amely reményeim szerint mihamarabb hatályos lesz.

Ez a jelentés kezdettől fogva nagy támogatottságot élvezett, és nagy volt vele kapcsolatban az egyetértés. Ez azt mutatja, hogy amikor a családon belüli, minden családtagot, a gyerekeket, időseket, a nőket és férfiakat érintő erőszakot akarjuk kezelni, azt nem szabad politikai opportunizmusra felhasználni, mivel jó hírünket kelti, ha előrelépünk társadalmunk e súlyos problémájának megoldása terén.

Először is fel kell emelnünk a szavunkat, másodszor pedig neki kell gyürkőznünk a munkának, hiszen eddig nem sikerült a halálesetek számát csökkentenünk, bár évtizedek óta beszélünk a nemi alapú erőszakról. Valamit biztos rosszul csinálnunk, ezért legfőbb ideje, hogy hagyjuk a demagógiát, és a szavakról térjünk át a tettekre. Több igazi támogatást kell adnunk, és be kell tartatnunk azokat a jogszabályokat, amelyekre a nőknek szükségük van a méltóságteljes és biztonságos élethez.

Szeretném, ha valamennyi áldozat tudná, hogy én mindig fel fogok szólalni az érdekükben mindaddig, amíg közös munkával le nem győzzük ezt a szörnyű ellenséget, amely oly sok ártatlan áldozatot követel.

Azt akarom mondani, hogy elég volt. Ez így nem mehet tovább. Kérem önöket, hogy álljanak mellém.

 
  
MPphoto
 

  Britta Thomsen, az S&D képviselőcsoport nevében.(DA) Elnök úr, minden negyedik európai nő erőszak áldozatává válik. 10 nőből több mint egy válik nemi erőszak áldozatává, és gyermekeiket is sújtja az erőszak. A gyermekek huszonhat százaléka számol be arról, hogy gyermekkoruk során fizikai erőszak érte őket.

Ezek a számok mutatják a probléma súlyosságát, és azt, hogy cselekednünk kell. Nem dughatjuk a homokba a fejünket. Nem akarok több olyan történetet hallani, hogy a férj vagy a barát savat öntött felesége vagy barátnője arcára, elcsúfította, vagy nemi szervét megcsonkította. Sok nőtől hallottam szívet tépő történeteket, amelyek szégyenfoltot jelentenek az EU számára.

Az EU-nak most cselekednie kell, és véget kell vetnie ennek az erőszaknak. Ezért ilyen fontos az a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentés, amelyet ma vitatunk. Ezzel azt üzenjük a külvilágnak, hogy az Európai Parlament a nemi alapú erőszakot az emberi jogok megsértésének tartja.

Ezért a Bizottságnak most kell reagálnia. Szükség van egy irányelvre. Akarunk egy olyan irányelvet, amely véget vet a nőkkel szembeni erőszaknak. Ahhoz, hogy véget tudjuk vetni az erőszaknak, koordinált és sokrétű erőfeszítésre lesz szükség. Biztosítanunk kell az áldozatok biztonságát, biztosítanunk kell számukra a lehető legjobb védelmet. Biztosítanunk kell azt is, hogy Európában sehol ne lehessen büntetés nélkül megúszni a nőkkel szembeni erőszakot. És ami a legfontosabb, természetesen nagy erőfeszítéseket kell tennünk a megelőzés terén is. Az erőszak nem magánügy. Az erőszaknak csak akkor tudunk véget vetni, ha politikai szempontból lépünk fel.

 
  
MPphoto
 

  Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Köszönöm, elnök úr. Először is hadd mondjak köszönetet az előadónak az elvégzett hatalmas munkáért, valamint kollégáimnak eltökéltségükért, azért, hogy nem adják fel a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet.

A jelentés azt mutatja, hogy az Európai Parlament véleménye szerint nemcsak, hogy szükség van a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, hanem sürgősen fel kell lépni ez ügyben. A Bizottságnak el kell ismernie, hogy minden a mellett szól, hogy uniós intézkedéseket és eszközöket kell bevezetni. Tudjuk, hogy Unió-szerte nagy különbségek léteznek az egyes tagállamoknak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó jogszabályai terén.

Tavaly a Jogérvényesülési Főigazgatóság megvalósíthatósági tanulmánya megállapította, hogy különbségek vannak a védelmi eszközökhöz való hozzáférés, a támogató szolgáltatások rendelkezésre állása és az illetékes köztisztviselők szakértelme és kapacitása terén is. Láttunk az erőszak minden formájának felszámolása terén való elkötelezettségre utaló jeleket, és láttunk egy hatékony, uniós szintű politikai keretet, nevezetesen a nők chartájában, amelyet tavaly terjesztettek elő, valamint a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló közleményben. Azonban sok tagállam nem hajtotta végre a nők erőszak és megkülönböztetés elleni védelmét szolgáló jogszabályokat, ezért azzal kell szembesülnünk, hogy az Unió alapértékei a polgárok felére nem érvényesek.

Ezért felszólítjuk a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy elkötelezett jogalkotási javaslatot. Meg kell határozni a minimumkövetelményeket, és ezeket integrálni kell a jogalkotási aktusba, amely egy, a nemi alapú erőszak minden formájával foglalkozó, átfogó stratégia részét kell, hogy képezze. Ezt a stratégiát és politikai kezdeményezést széles körű figyelemfelkeltő tevékenységeknek kell kísérniük. Gondolok itt különösen a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem európai évére, amelyhez jelenleg gyűjtjük a polgárok aláírásait.

Végezetül még annyit, hogy hivatkozva a Szerződésben lefektetett alapelvekre és az önök által kinyilvánított elkötelezettségre ma világos választ várunk arra nézve, hogyan és mikor szándékozik a Bizottság uniós szintű, hatékony intézkedésekre javaslatot tenni.

 
  
MPphoto
 

  Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örülök, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament kiemelt figyelemmel kezeli. Így közös célunk, hogy az elkövetkező években valódi előrelépést érjünk el.

Remélem, hogy ez a jelentés fontos hozzájárulást jelenthet majd az áldozatokra vonatkozó csomaghoz, amelyre a Bizottság ígéretet tett. Remélem azt is, hogy az áldozatokra vonatkozó csomag pedig az egyik aspektusa lesz annak az átfogó uniós stratégiának, amely az áldozatok támogatását, de az erőszak elleni küzdelem más aspektusait is tartalmazza. Példának okáért szükség van a segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjének meghatározására. Minden nőnek hozzá kell tudnia férni a menedékhelyekhez, az ingyenes jogi segítséghez és a lelkisegély-szolgáltatásokhoz. Meg kell védenünk azokat a migráns nőket is, akiknek nincsen önálló tartózkodási engedélyük, és fokozottan sérülékenyek.

A jelentés sok fontos aspektust tartalmaz, és mi, zöldek reméljük, hogy mellette fogunk tudni szavazni. De ha a J. preambulumbekezdés és a 19. bekezdés – amelyek az emberi jogok megsértésének nevezik a prostitúciót anélkül, hogy különbséget tennének az önkéntes és nem önkéntes prostitúció között – a jelentésben maradnak, akkor tartózkodnunk kell a szavazástól. Reméljük, hogy nem kell ilyen messzire elmennünk, és hogy egy erős és széles támogatottságot élvező jelentést tehetünk a Bizottság és a tagállamok elé.

 
  
MPphoto
 

  Andrea Češková, az ECR képviselőcsoport nevében.(CS) Elnök úr, üdvözlöm az Európai Parlamentnek ezt a saját kezdeményezésű jelentését. Véleményem szerint a tagállamoknak be kell vezetniük a nőkkel szembeni erőszak felszámolásához létfontosságú törvényeket. A családon belüli erőszak a nők elleni erőszak nagyon súlyos formája. A családon belüli erőszak nem családi ügy. Az Európai Konzervatívok és Reformerek el vannak kötelezve a családok és főként a gyermekek védelme mellett. Ehhez a területhez tartozik a családon belüli erőszak problémája is. A családon belüli erőszaknak szörnyű következményei vannak valamennyi családtagra, de főleg a gyermekekre nézve. Azok a gyermekek, akik rendszeresen tanúi a családon belüli erőszaknak, az erőszakot teljesen normális viselkedésformának tartják. Nagy a valószínűsége, hogy később maguk is ilyen tetteket fognak elkövetni az iskolában vagy későbbi életük során.

A nők elleni erőszak véleményem szerint rámutat a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre is, sőt tovább is erősíti azt, és így gyakran meghatározza a nők társadalmi helyzetét. A családon belüli erőszaknak kitett nők általában gazdaságilag függő helyzetben vannak, és pszichológiai nyomásnak vannak kitéve az elkövető részéről. Figyelmet kell szentelnünk a családon belüli erőszaknak, hogy nyilvánosságra kerüljön ez a probléma, és hogy segíteni tudjuk az áldozatoknak, akik a nők és a gyermekek. Ezért fel kell hívnunk a figyelmet az erőszak e formájára. Társadalmi vitát kell folytatnunk erről a kérdésről, megelőző és figyelemfelkeltő kampányt kell folytatnunk, mivel a nők általában nem beszélnek szívesen a nyilvánosság előtt traumatikus élményeikről, mivel félnek, és gyermekeiket is féltik. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy támogatom az európai védelmi határozat bevezetését, amely többek között a családon belüli erőszak áldozatainak is uniós szintű segítséget nyújt, amennyiben szilárd jogalapot teremt.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(PT) Elnök úr, ez egy fontos jelentés, amely olyan új globális politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz, különösen a büntetőeljárások, a megelőző és védelmi intézkedések terén, ugyanakkor felhívja a figyelmet a nők egyenjogúsítása feltételei biztosítására, és a bizonytalan munkahelyek, a munkanélküliség és szegénység elleni küzdelemre annak érdekében, hogy a nők szabadon választhassák meg életmódjukat. Sajnos a nőknek jelenleg nincs meg ez a választási lehetőségük, és gyakran függőségi helyzetekbe kényszerítik őket, ideértve a prostitúciót és a családon belüli erőszakot, amelyet máskülönben nem tűrnének el.

Ezért itt a ideje, hogy a szavakról áttérjünk a tettekre, és véget vessünk ennek az erőszaknak, amely nyilvánvalóan az emberi jogi jogsértések egyik legsúlyosabb formája. Nem tűrhetjük tovább a nemi alapú erőszakot, amely a gyermekekre is nagyon rossz hatással van, és gazdasági és társadalmi válságok idején általában még súlyosabb formában jelentkezik. Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mihamarabb hozzanak konkrét intézkedéseket a nők jogainak védelmére és az erőszak ellen.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Matera (PPE).(IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem az Európai Unió magyar elnökségének prioritásai közé tartozik.

Ezért olyan hosszú távú politikai, szociális és jogi intézkedésekre szólítok fel, amelyek felszámolják a nemi alapú erőszakot, és megteremtik a nemek közötti valódi egyenlőséget. Más képviselőkkel együtt támogatom a ‘nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének’ létrehozását, hogy ezzel is felhívjuk az európai polgárok figyelmét a problémára.

Az Európai Bizottság a 2010–2015-re vonatkozó cselekvési tervben elismeri, hogy a nemi alapú erőszak ellen minden lehetséges eszközzel küzdeni kell. Hiszem, hogy ez jelentős lépés, amelyet konkrét intézkedésekre kell váltani. Még mindig várjuk azt a stratégiai tervet, amelyet az Európai Bizottság az idei évben fog bemutatni. Ez a terv olyan jogi intézkedéseket és gyakorlatokat fog bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az erőszak áldozatai megfelelő védelmet kapjanak a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerektől.

Európában becslések szerint a nők 20–25 százaléka válik élete során legalább egyszer erőszak áldozatává. Becslések szerint félmillió Európában élő nőn végeztek el nemi szervi csonkítást. Ezek a sajnálatos módon egyre növekvő számok nagyon riasztóak és aggasztóak, és gyors cselekvést kívánnak meg az európai intézményektől.

A nők elleni erőszak negatívan hat az egész családra. Az anyák nem tudnak biztonságérzetet nyújtani gyermekeiknek, és közvetett módon a gyermekek is erőszak áldozatává válnak. A nők elleni erőszakról nagyon nehéz információkat szerezni, mivel az áldozattá vált nők gyakran szégyenkeznek, és félnek is jelenteni az erőszakot a hatóságoknak.

Ez még nehezebbé, de ugyanakkor még szükségesebbé teszi az intézmények munkáját. Csatlakozom Jiménez-Becerril Barrio asszonyhoz, és én is azt mondom: „vessünk véget a nők elleni erőszaknak, mégpedig haladéktalanul!”

 
  
MPphoto
 

  Edite Estrela (S&D).(PT) Elnök úr, árnyékelőadói minőségemben gratulálok az előadónak ehhez a kiváló jelentéshez, amely megérdemli képviselőcsoportom támogatását. Már elhangzott, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok ellen irányuló súlyos támadás; az emberi jogok súlyos megsértése. Tudjuk, hogy az erőszak áldozatait sok alapvető joguktól megfosztják, és a későbbiekben is ki vannak szolgáltatva az újabb erőszaknak.

Nemrég felkerestem egy menhelyet hazámban, Portugáliában, és beszéltem az ott élő nőkkel. Beszámoltak szenvedéseikről, és kiderült, hogy sokan csak gyermekeik hatására merték feljelenteni támadóikat. Mások arról számoltak be, hogy a most már felnőtt gyermekeik tettek feljelentést, mivel a nőknek nem volt bátorságuk megtenni ezt. Elfogadhatatlan, hogy nekik, az áldozatoknak kellett elhagyniuk otthonaikat, kiszakítani gyermekeiket a családból, míg a bántalmazó otthon maradhatott.

Véleményem szerint úgy kell módosítanunk a jogszabályokat, hogy a nőket tiszteletben tartsák, és ne válhassanak többé erőszak áldozataivá, olyan helyzetek áldozataivá, amely mindannyiunkra negatívan hat ki. Szeretném azt is elmondani, hogy ez tulajdonképpen a demokrácia elleni támadás is, mivel ezeket a nőket, ezeket a polgárokat megfosztják jogaiktól. Tehát küzdjünk együtt ez ellen a probléma ellen!

 
  
MPphoto
 

  Janusz Wojciechowski (ECR).(PL) Elnök úr, amikor a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről beszélünk, elsősorban a családon vagy párkapcsolaton belüli erőszakra gondolunk. Nyilvánvaló, hogy az erőszaknak ez a típusa súlyos bűncselekmény, és a tagállamoknak határozott jogi intézkedéseket kell tenniük ellene. Ebben a tekintetben egyetértek a Svensson-jelentés szellemével.

De szeretném megragadni a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet az erőszak egy másik típusára, amelyet a nők szintén gyakran megtapasztalnak. Arról az állami erőszakról beszélek, amikor a gyermekeket elveszik anyjuktól, ami egyre gyakrabban megtörténik. Ez egy anya számára a lehető legszörnyűbb erőszak, és gyakran egészen jelentéktelen okok miatt veszik el az anyától a gyermekét. Lengyelországból sok drámai példát tudnék erre mondani: egy esetben például egy anyától azért vette el a bíróság 10 esztendős fiát, mert az anyát azzal vádolták, hogy túl sokat imádkozik. Az is előfordul, hogy a szülőktől azért veszik el a gyerekeket, mert szegények. Ahelyett, hogy segítenének a családnak, nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba adják a gyerekeket. Olyan esetek is vannak, amikor a gyerekeket azért veszik el az anyától, mert a szülők sokat veszekednek. Néha drámai jelenetekre kerül sor, amikor a rendőrség, a szociális munkások vagy bírósági tisztviselők elveszik a gyerekeket az anyjuktól.

Európában a család értéke egyre csökken, és az állam egyre inkább beavatkozik a családi életbe. Ez gyakran az állam által szentesített erőszakhoz vezet, amely a szülők és gyermekek számára is ártalmas. A gyermekek elválasztása az anyától és az anya elválasztása a gyermekektől – hiszen itt két oldalról van szó – csak végső megoldás lehetne arra az esetre, ha a gyermeken is erőszakot követnek el, vagy a gyermek is szenved az erőszak miatt. A szülők szegénysége miatt semmilyen körülmények között nem szabad elvenni a gyermeket a szülőktől. A családoknak és nőknek átfogó támogatást kell kapniuk, és nem szabad elszakítanunk a családi kötelékeket, mivel ez a gyógymód gyakran rosszabb, mint maga a betegség.

 
  
MPphoto
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE).(PL) Elnök úr, üdvözlöm a tényt, hogy az Európai Parlament ezen az ülésen el fog fogadni egy olyan jelentést, amely a nőkkel szembeni erőszak sokrétű megközelítését tartalmazza. Véleményem szerint a nők elleni erőszak ilyen átfogó meghatározása segíteni fogja a probléma leküzdését. Kétségtelen, hogy csak akkor érhetünk el valódi eredményeket, ha összehangolt intézkedéseket hajtunk végre különböző szinteken – politikai, társadalmi, jogi és oktatási téren. Azonban még mindig várat magára egy olyan irányelvre vonatkozó javaslat, amely kizárólag az erőszak elleni küzdelemre fókuszál. Remélem, hogy az Európai Bizottság a közeljövőben elő fog terjeszteni egy ilyen javaslatot.

Két észrevétellel szeretném befejezni felszólalásomat. Létfontosságú, hogy a nők elleni erőszakra végre bűncselekményként tekintsünk, és nemcsak a nők vagy a család miatt, hanem a társadalom egésze által viselendő velejáró költségek miatt is, hiszen ezen esetek száma egyre nő. Másodszor pedig, vitánkban nemcsak az erőszak elleni küzdelemre kell koncentrálnunk, hanem az erőszakos viselkedés különböző dimenzióira is. Küzdenünk kell a sztereotípiák ellen, és el kell ítélnünk a nők elleni erőszak társadalmi elfogadását, továbbá meg kell változtatnunk a gyermekek nevelésének módját, hogy a fiatalok jövendő generációi higgyenek a nők és férfiak közötti valódi egyenlőségben, és meg is valósítsák azt.

Szeretnék gratulálni Svensson asszonynak ehhez a jelentéshez, amely egy, a társadalom számára nagyon fontos és érzékeny témát tárgyal, nevezetesen a nők elleni erőszakot. Hiszem, hogy a mai szavakat tettek fogják követni, és nemcsak a nők elleni erőszakról fogunk beszélni, hanem mindenekelőtt a nők védelmére irányuló tettekről is. Nagyon köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Emine Bozkurt (S&D).(NL) Elnök asszony, a Stockholmi Programban a Bizottság kijelentette, hogy minden lehetséges eszközt alkalmazni fog a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben. Azonban még mindig nincs átfogó stratégia, pedig sürgősen cselekednünk kell.

Nagyon fontos a biztonság, különösen a legsérülékenyebbek számára. Ez igaz a nőknek arra a nagy csoportjára is, akik még mindig ki vannak téve a kényszerházasságnak, a becsületgyilkosságoknak és a nemi szervek csonkításának. Ezek az ártalmas hagyományos gyakorlatok Európában sok lányt és nőt nap mint nap érintenek. Megfelelő forrásokra van szükség, hogy kezeljük az erőszak e formáját. Ezért vizsgálatokra van szükség, és kiemelt figyelmet kell szentelnünk e gyakorlatok áldozatainak.

Ezért a Bizottságnak mielőbb ki kell dolgoznia egy európai stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről, egy olyan stratégiát, amely kiemelten foglalkozik az ártalmas hagyományos gyakorlatokkal. Méghozzá ma, nem pedig holnap, és nem 2012-ben vagy 2013-ban. Ezért elfogadhatatlan, hogy egy olyan fontos eszköz, mint az európai védelmi határozat, még mindig nem jött létre. Nem szabad hagyni, hogy egy személy biztonsága megszűnjön, ha átmegy egy másik országba.

 
  
MPphoto
 

  Tadeusz Cymański (ECR).(PL) Elnök úr, az előző felszólalók által tett észrevételekből és magából a Svensson-jelentésből az következik, hogy mindenekelőtt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a nők elleni erőszak még mindig létezik társadalmunkban. A jelenség egyik fő oka a nők rosszabb anyagi helyzete és a nőket a karrierjük során sújtó gazdasági megkülönböztetés, a nők korlátozottabb hozzáférése a munkaerőpiachoz, alacsonyabb fizetésük és alacsonyabb társadalombiztosítási juttatásaik. A nőknek kell elviselniük az anyaság következményeit, és a nők viselik a gyermekek felnevelésének terheit. A társadalombiztosítás ebből a szempontból sok európai országban nem megfelelő.

Ezek a tényezők azt jelentik, hogy a nők aktív időszakukban, de különösen nyugdíjas korukban rá vannak utalva házastársukra és a társadalom-biztosítási rendszerre. Ez nagyon igazságtalan helyzet, amelyet egyetemesen el kell ítélnünk. Ezért nagyon fontos javaslatot tenni arra, hogy a nők teljes fizetést kapjanak arra az időszakra, amelyet az anyaságnak és a gyermekek felnevelésének szentelnek. Ez Európában különösen fontos most, a demográfiai válság idején.

A nők gazdasági esélyegyenlőségének biztosítására irányuló intézkedések segíthetnek a nőkkel szembeni erőszak felszámolásában vagy csökkentésében. A nőknek a férfiaktól való gazdasági függősége az egyik fő oka annak, hogy a nők passzívan és alázatosan tűrnek, sőt, bizonyos értelemben akár még helyeslik is az erőszakot. Legfőbb ideje, hogy ennek véget vessünk. Az Európai Parlamentnek széles körű lehetőségei vannak a helyzet javítására, különös tekintettel azokra az országokra, ahol az általános szegénység miatt a nők különösen nehéz helyzetben vannak. Ez egy nagyon fontos üzenet, és hálás vagyok a jelentés kezdeményezőinek, hogy felhívták a figyelmet a problémára, és intézkedéseket hoznak a megoldására.

 
  
MPphoto
 

  Edit Bauer (PPE).(HU) Köszönöm szépen Elnök úr! Szeretném én is megköszönni a jelentést tevőnek a jelentését, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos társadalmi problémáról szól. Európában hozzászokhattunk ahhoz, hogy nagyon sokszor akkor mozdulnak a dolgok, amikor gazdasági jelentőségük van. És külön szeretném kiemelni azt, hogy a jelentés rámutat arra, hogy évente milliárdos károkat okoz Európában a nők elleni erőszak. Az erőszak minden szinten jelen van: a szegényeknél, a gazdagoknál, az alacsony iskolázottságúaknál, de az egyetemet végzetteknél is. És azt is hozzá kell tenni, hogy bizony sok száz nő esik évente áldozatul a családon belüli erőszaknak.

Európában megjelent olyan formája is az erőszaknak, amire azelőtt nem volt példa, ahogy itt már említették. A női nemi szervek megcsonkítása, de becsületbeli gyilkosság is szedi Európán belül az áldozatait. Nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogyha európai norma születne a nők elleni erőszak leküzdésére. De nagyon jól tudjuk, hogy jogalap híján ez csaknem lehetetlen. De amit meg lehet tenni, az egy közös európai stratégia. És ha harmonizálni nem is tudjuk a jogrendszereket, nyilvánvalóan a jó tapasztalatok cseréje ezen a területen sokat segíthet. A jelentés rámutat arra is, hogy vannak olyan erőszakos cselekmények, amelyeket bizonyos jogrend nem ismer el erőszakos cselekménynek. Én úgy gondolom, hogy a jövőben az együttműködés hozhat bizonyos előrelépést, de ami ezt az együttműködést hatályossá teheti, az elsősorban egy európai stratégia, amire rendkívül nagy szükség van. Köszönöm szépen!

 
  
MPphoto
 

  Silvia Costa (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Svensson asszonynak. Tudjuk, hogy a nők és gyermekek elleni erőszak Európa-szerte egyre nő. Ezért sürgetjük a Bizottságot, hogy ígéretének megfelelően még 2011-ben terjesszen elő javaslatot egy nők elleni erőszakra vonatkozó stratégiáról. Ennek mindent tartalmaznia kell: vonatkoznia kell a családon belüli erőszakra és a női nemi szervek csonkítására, valamint az erőszak alattomosabb formáira is. Gondolok itt arra a súlyos munkahelyi megkülönböztetésre és megfélemlítésre, amely a gyermeket váró vagy férjhez menni készülő nőket sújtja, amennyiben gyakran felmondanak nekik. Ez az én hazámban gyakran megtörténik, de már nem számít bűncselekménynek, mint régebben. Gondolok továbbá arra is, amit csak úgy tudok nevezni, mint a média és a reklámok általi, erőszakra történő ösztönzést.

Az emberkereskedelemről szóló irányelv és a Malmström biztos asszony által bejelentett, az erőszak áldozataira vonatkozó, közelgő irányelv alapján úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés megteremtette a tagállamok közötti nagyobb jogharmonizáció alapját egyrészt azon a téren, hogyan tekintenek a nők és gyermekek elleni erőszakra, és mennyire tartják súlyosnak ezeket a bűncselekményeket mint az erőszak speciális formáit, másrészt pedig a nőknek és gyermekeknek a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve nyújtandó tanácsadás, jogi képviselet és védelem alapvető normáinak meghatározása terén. Ez következetes és összehasonlítható statisztikákhoz és hatáselemzésekhez is vezet majd a megelőzés formáiról és a tagállamok általi, az erőszak csökkentése érdekében végzett végrehajtásról.

Úgy gondolom, hogy a Parlamentben egyetértés uralkodik – én is aláírtam az írásbeli nyilatkozatot – a téren, hogy szükség van az erőszak elleni európai évre, és úgy gondolom, hogy a Parlament ehhez erős és befolyásos hangjával jelentősen hozzájárulhat.

 
  
MPphoto
 

  Regina Bastos (PPE).(PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértése, ahogy azt már megállapítottuk. Ez egy régi és globális probléma, amely egymástól kulturálisan és földrajzilag távoli, különböző fejlettségi szintű országokat egyaránt érint. Ha erről a problémáról hallunk, gyakran diszfunkcionális családokra gondolunk; a legmarginálisabb társadalmi és gazdasági helyzetben élő családokra. Pedig ez a jelenség valójában iskolázottságtól, gazdasági és társadalmi helyzettől függetlenül sok családban jelen van.

Becslések alapján az európai nők közel egyötöde szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot. Ezért kiemelten kell kezelni az erőszak áldozatává vált nők támogatását, és ez a jelentés számos ezt célzó kezdeményezést tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak az áldozatok jogi képviselete, a határozottabb és hatékonyabb bűnügyi nyomozás, készenléti szolgálatok létrehozása az áldozatok számára, telefonos ügyelet létrehozása, valamint elrettentő és a bűncselekmény súlyosságával arányos büntetések kiszabása.

Az áldozattá vált nők fizikai és mentális sérülései kiszámíthatatlanok, de a jelenség ugyanakkor a társadalomra is súlyos terheket ró. A jelenség elleni küzdelemben ezért politikai és társadalmi mozgósításra van szükség. Hiszen végül is az egyenlőség és fejlődés biztosításáról van szó. Ezért üdvözlendő a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének bevezetése, hiszen ezzel felhívjuk az európai közvélemény figyelmét erre a szörnyű problémára.

 
  
MPphoto
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D).(LT) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Eva-Britt Svenssonnak ezért a kiváló jelentésért. Az előadó felhívja a figyelmet a nők jogainak megsértésére és a nők elleni erőszakra, ami ismét azt mutatja, hogy ezek az esetek a személyek alapvető jogait sértik, amelyek egyetemlegesek, azaz nem ismernek földrajzi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi határokat.

A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló, tavaly elfogadott cselekvési terv szerint a Bizottságnak sürgősen stratégiát kell létrehoznia a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről, ezért felszólítom a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen konkrét lépéseket, és mutassa be ezt a stratégiát.

A nemi alapon elkövetett erőszak kategóriájába tartozik a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, a kényszerházasság és nemi csonkítás; ezek az erőszakos bűncselekmények súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel járnak a nők fizikai és mentális egészségére nézve. Ezért felszólítom a tagállamokat, hogy biztosítsanak jobb képzést az egészségügyi dolgozóknak, a szociális munkásoknak, a rendőrég és az igazságügyi hatóságok munkatársainak, valamint biztosítsák közöttük a jól koordinált együttműködést, hogy a nők elleni erőszak valamennyi esetét professzionálisan tudják kezelni.

Bár már nincs jelen, szeretnék köszönetet mondani Malmström asszonynak a nem kormányzati szervezeteknek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre biztosított finanszírozásért és támogatásért, és szeretném még egyszer elmondani, hogy gazdasági és pénzügyi válság idején az erőszakos esetek még gyakoribbá válnak. Tehát nem csökkenthetjük e terület költségvetését.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D).(SK) Elnök úr, már évtizedek óta felhívjuk a figyelmet a nők elleni erőszakra és a nők jogainak megsértésére, mégsem tudtuk felszámolni a bűncselekményeknek ezt a nagyon elítélendő típusát. A nők elleni erőszak számos különböző formája nemcsak a nőkre, hanem családjaikra nézve is ártalmas. A család gyakran nem tudja betölteni funkcióját, ami az lenne, hogy biztonságérzetet és védettséget nyújtson. Az otthon erőszak tanúivá váló gyermekek bizonyos értelemben maguk is áldozatok. Ezért európai szinten figyelmet kell szentelnünk a nők és gyermekek elleni, családon belüli erőszaknak.

Idősebb, valamint fizikálisan vagy mentálisan gyengébb nők esetén még nehezebb az önvédelem és a saját érdekek védelmének problémája. A nőket a személyes szabadságok megsértésének különböző formáin keresztül is éri nemi alapon elkövetett erőszak, hiszen például a szexuális célú emberkereskedelem az egyik legsúlyosabb, mindenkit érintő társadalmi probléma.

Ezért sürgetni kell a hatékonyabb büntetőeljárásokat, és biztosítani kell, hogy a kiszabott büntetés arányos legyen a bűncselekmény súlyosságával. Létfontosságú, hogy lépéseket tegyünk az emberi jogok és szabadságok súlyos megsértésének megelőzésére, és méltóságteljes életet biztosítsunk az európai nők számára.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, két pontra szeretnék összpontosítani: a nők elleni erőszakra és a hotelekben dolgozó férfiak szerepére.

– Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a nők 25 százaléka vált már erőszak áldozatává. Szerintem ez arra utal, hogy a fiatal férfiak számára oktatási programot kell létrehozni, amely különösen a feszültség levezetésének módszereire és a nők iránti tiszteletre helyezné a hangsúlyt, hogy a férfiak számára teljes mértékben tabuvá váljon az, hogy egy nőre kezet emeljenek. Sajnos most inkább ez a norma, gyakran ezt látjuk a filmekben, bizonyos kultúrákban ez az elfogadott, és sajnos a családon belüli erőszak is létező jelenség.

Másodszor pedig a hotelekben dolgozó férfiak szerepéről szeretnék beszélni. Azért beszélek erről, mert volt egy barátom, egy szép, fiatal lány, Michaela Harte, akit Mauritiuson a nászútján megöltek, amikor rajtakapta a hotel alkalmazottait, akik éppen kirabolták a szobáját. Ha fordítva történt volna, és egy férfi kapott volna rajta rabláson nőket, akkor sokkal kisebb lett volna a gyilkosság esélye. Meg kell vizsgálni a kockázatokat és az eshetőségeket. Meg kell vizsgálni a férfiak hotelszobákhoz való hozzáférését, különösen ami a nők szobáit illeti.

 
  
MPphoto
 

  Marc Tarabella (S&D).(FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm Svensson asszony jelentését, amely hangsúlyozza, hogy az erőszak valamennyi formáját büntetőjogi értelemben büntethető cselekményként kell szemlélni.

Alapvetően nagyon is tiszteletben tartom azt a tényt, hogy az Európai Unió tagállamai különböző nemzeti kultúrákkal és hagyományokkal rendelkeznek, azonban felháborítónak tartom, hogy az egyes tagállamokban különbözőképpen kezelik az erőszakot.

Vegyünk egy példát, a nemi erőszakot. Bár ez mindenhol büntetendő, nem minden tagállamban azonos a meghatározása. Lettországban például egyszerűen nem létezik a házasságon belüli nemi erőszak. Máltán nem létezik a férfi által férfin elkövetett nemi erőszak. Szlovákiában a tárggyal történő nemi erőszak nem számít nemi erőszaknak. A különböző definíciók mögött darabokra zúzott életű nők, férfiak és gyermekek rejtőznek. Ha nem vesszük komolyan a bűncselekmények meghatározását, az azt jelenti, hogy magukat az áldozatokat, az ő szenvedéseiket nem vesszük komolyan. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki hatékony ütemtervet az erőszak valamennyi formája ellen.

 
  
MPphoto
 

  Gesine Meissner (ALDE).(DE) Elnök úr, a vita során nagyon világos volt, hogy a nők elleni erőszak nem jelentéktelen bűncselekmény, hanem egyértelműen az emberi jogok megsértése. Elhangzott az is, hogy a nők elleni erőszaknak gyakran a gyerekek is közvetett áldozatai. A gyerekek a nők elleni erőszak közvetlen áldozatai is lehetnek, mivel a halvaszületés és a vetélés fő oka nyilvánvalóan a nők elleni erőszakban keresendő. És nem csak a családon belüli erőszakról van szó; ott van még a kényszerprostitúció, a becsületgyilkosságok – amelyeknél természetesen szó sincs becsületről –, az emberkereskedelem, a nemi szervek csonkítása és még sok minden.

Nagyon hálás vagyok Svensson asszonynak ezért a jelentésért, amelynek ösztönzője nemcsak az a tény volt, hogy az egyenlőségről szóló jelentés kapcsán megállapítást nyert, hogy a nők elleni erőszak súlyosan veszélyezteti az egyenlőséget, hanem az a tény is, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében most lehetőségünk van irányelvet kibocsátani, és közös európai jogi keretet létrehozni. Erre sürgősen szükség van, hogy jelentős előrelépést érhessünk el e téren, mivel ez egy határokon átnyúló, európai probléma, amely ellen küzdenünk kell.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök úr, a nők elleni erőszaknak számos formája van. A nők elleni erőszak továbbra is nemzetközi probléma, amelyet a nemzetközi közösségnek még mindig nem sikerült megoldania. Az erőszak alkalmazása veszélyezteti az áldozatok egészségét, méltóságát, biztonságát és személyes szabadságát. Ennek eredményeképpen az érintett nőknek a társadalmi életben és a munka világában való részvételi lehetőségei korlátozottá válnak.

Ha az ezzel járó – például az egészségügy vagy az igazságszolgáltatás terén jelentkező – költségeket is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a nők elleni erőszak társadalmi probléma is. A nők a saját otthonukban vannak leginkább veszélyeztetve. A nők elleni testi sértés leggyakrabban a családon belüli erőszak formájában történik.

A nők elleni erőszak, legyen szó annak bármilyen formájáról, nem jelentéktelen bűncselekmény. Az EU-nak alá kell írnia a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE).(SK) Elnök úr, az egyén bármilyen típusú erőszaknak való kiszolgáltatottsága messze ágazó, káros következményekkel jár a család és társadalom számára, és különösen elítélendő, ha az erőszakot nők és gyermekek ellen követik el. Aggasztónak tartom, hogy a családon belüli erőszakot azonosították a vetélés és a halvaszületés fő okaként, ezért sürgetem, hogy alkalmazzanak minden rendelkezésre álló büntetőjogi eszközt a fizikai erőszak hatékony felszámolása és megelőzése érdekében.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy sürgősen biztosítani kell a nők, főleg a szegény nők védelmét az úgynevezett béranyaságtól. A béranyaság azt jelenti, hogy a szolidaritásra hivatkozva fizikailag kihasználják a nőket, ami ellentétes az emberi test és emberi testrészek kereskedelmének tilalmával. Ezzel megsértik a nő méltóságát, testét, és megalázzák női mivoltában. Ezek a nők erkölcstelen bérszerződések tárgyaivá válnak a nemzetközi emberkereskedelemben.

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D).(RO) Elnök úr, habár a nők elleni erőszakos cselekmények a legelterjedtebbek a világon, még mindig ezek azok, amelyeknél a legnagyobb a büntetlenség valószínűsége, legyen szó akár konfliktus sújtotta övezetekben, akár demokratikus országokban elkövetett erőszakról. Vannak a világnak olyan régiói, ahol a nők elleni erőszak minden formája jelen van: nemi erőszak, szexuális célú emberkereskedelem, kényszerházasság, gyilkosság, emberrablás, vallási okokból elkövetett emberrablás, kényszerprostitúció, nem is beszélve a családon belüli erőszakról vagy egy korábbi partnertől elszenvedett erőszakról. Ráadásul egyre alacsonyabb az átlagéletkora azoknak a lányoknak, akik erőszak áldozatává válnak.

Véleményem szerint a tagállamoknak még több erőfeszítést kell tenniük uniós szinten: átfogó nemzeti statisztikákat kell létrehozniuk, amelyek nagyobb mértékben lefedik a nemi alapú erőszak problémáját, valamint javítaniuk kell az adatgyűjtést ezen a téren, hogy megtalálják az elkövetők megbüntetésének legmegfelelőbb módját.

Hasznosnak tartom azt a javaslatot is, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének részeként és szoros együttműködésben az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével nők elleni erőszakkal foglalkozó megfigyelőközpontot hozzanak létre.

 
  
MPphoto
 

  Norica Nicolai (ALDE).(RO) Elnök úr, árnyékelőadóként szeretnék gratulálni a jelentés előadójának, és csak két témát szeretnék felhozni.

Véleményem szerint legfőbb ideje, hogy túllépjünk e probléma felületes megközelítésén. A statisztikák hiánya, az e cselekmények büntetendővé tételére irányuló következetes tagállami szabályozások hiánya, az egész téma elhanyagolása – eltekintve az általános nyilatkozatoktól – azt igazolja, hogy az Európai Unióban nagyon felületesen kezelik ezt a problémát. Ezért van szükség egy irányelvre.

Sajnos a gazdasági költségek részletes elemzése nem történt meg sem ebben a jelentésben, sem a témára vonatkozó más dokumentumokban. Pedig ez a probléma, amelyet a gazdasági válság most még jobban felerősít, jelentős – több százmillió eurós – kiadásokat jelent a nemzeti költségvetések számára. Itt az ideje, hogy számszerűen meghatározzuk ezeket a költségeket, és hogy ne csak pénzügyi eszközökkel, hanem megfelelő jogi eszközökkel is megpróbáljuk kezelni ezt a problémát.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI).(HU) Gratulálok a raportőr kiváló munkájához. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon én írtam – mintegy 15 évvel ezelőtt – a két első könyvet a nők elleni erőszak jelenségéről. Kevésbé vagyok büszke arra, hogy azóta is szinte semmi nem történt ezen a területen. Tény és való, hogy nincsen és nem is lehet egységes európai uniós szabályozás, viszont nagyon sok európai adófizetői pénz megy el a megelőzési és kezelési programokra.

Én főleg a biztos asszonyt szeretném kérdezni arról, hogyan ellenőrzik ezeknek a pénzeknek a megfelelő elköltését. Van egy javaslatom: ne a kormányokat kérdezzék, hanem az érintett bántalmazott nőket. Például kérdezzék meg az anyaotthonba menekülő, bántalmazott asszonyokat arról, hogy milyen segítséget kaptak, és egyáltalán hogyan állnak a hatóságok az ő ügyeikhez, vagy kérdezzék meg mondjuk a Budapest vagy éppen Amszterdam utcáin szenvedő, és a prostitúció poklából menekülni szándékozó lányokat és asszonyokat, hogy milyen segítséget kapnak az államoktól, a kormányoktól.

 
  
MPphoto
 

  Petru Constantin Luhan (PPE).(RO) Elnök úr, ahogy a jelentésből világosan kiderül, a nők elleni erőszak csökkentésére két fronton kell erőfeszítéseket tenni: tagállami szinten, valamint közvetlenül az Európai Bizottság által irányított intézkedésekkel és programokkal.

Véleményem szerint kiemelten fontos a Daphne program folytatása, és ösztönözni kell azon tagállamok részvételét, amelyekben a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között emelkedik az ilyen jellegű erőszakos esetek száma. Manapság sokan küzdenek pszichés problémákkal, amelyek akár erőszakhoz is vezethetnek. Létfontosságú, hogy az Európai Unió rendőri hatóságainak személyzete kapjon olyan képzést, amely biztosítja, hogy a vizsgálatokat megfelelően folytatják le, és hogy tisztában vannak a problémával és az erőszak nőkre gyakorolt hatásával. A Stockholmi Program ezt az aspektust is tartalmazza.

Végezetül pedig a politikai erőfeszítésekhez pénzügyi támogatásra is szükség van, és a Daphne program ehhez megfelelő keretet biztosíthat.

 
  
MPphoto
 

  Evelyn Regner (S&D).(DE) Elnök úr, biztos asszony, ha az egyenlőségről van szó, az Európai Unió mindig az élharcosok között van; így van ez a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem esetén is.

A nők elleni erőszak rettenetes dolog, és még költséges is. A jelentés szerint a nők elleni erőszak éves költségei 33 milliárd euróra rúgnak. Ezt üzenem azoknak, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a most bevezetett intézkedések költségekkel fognak járni. Ezekre az intézkedésekre szükség van. A rendőrök, bírók és egészségügyi dolgozók képzése – a jelentés mindezt tartalmazza, amiért szeretnék köszönetet mondai az előadónak.

Azonban a jelentésnek van egy kis szépséghibája, amelyre szeretném felhívni a figyelmet. A munkahelyi erőszaknak is kiemelt figyelmet kell szentelni. Erre vonatkozóan még pontosabb megfogalmazásra van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Zuzana Roithová (PPE).(CS) Elnök úr, amikor a médiában megnyomorított nőket és gyermekeket látunk, mindig azt kérdezzük magunktól, hogy a környezetükben élők hogyan ignorálhatták ezt a helyzetet olyan sokáig. Ezért fontos, hogy a Bizottság által javasolt, a családon belüli erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégia tartalmazzon olyan konkrét diagnosztikai eljárásokat, amelyeket kötelezővé tesznek az egészségügyi intézményekben és a szociális munkásoknak is, és amelyek lehetővé teszik, hogy valóban gyors segítséget tudjanak nyújtani az áldozatoknak. A vallási rituálék által motivált erőszakra kiszabott súlyos büntetések és a tudatosság növelése például a bírók képzése révén a nők elleni erőszakkal szembeni zéró toleranciához fog vezetni a társadalomban – például a női nemi szervek csonkításával kapcsolatban is. A stratégiának tartalmaznia kellene az erőszak áldozatai számára nyújtandó, ingyenes jogi szolgáltatást és szociális segítséget is. Köszönöm Svensson asszonynak ezt a nagyon részletes jelentést, de a J. preambulumbekezdés ellen fogok szavazni, mert támogatja a nőknek a magzatuk megölésére vonatkozó jogát, amivel én nem értek egyet.

 
  
MPphoto
 

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek ezért a fontos vitáért, amelyet egy mindannyiunk számára nyilvánvalóan nagyon fontos témáról folytattunk. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak ezért a fontos jelentésért.

Ahogy bevezetőmben már elmondtam, számos intézkedést tervezünk ezen a téren. Az áldozatok jogaira vonatkozó csomag kiemelten fontos, és a jövő hónapban készen is lesz. Van általános esélyegyenlőségi politikánk is a megelőző programokra, a figyelemfelhívásra stb. vonatkozóan. Szoros figyelemmel követjük az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményének végleges formába öntését, amely éppen most zajlik. Ha az egyezmény készen lesz, javasolni fogjuk a Tanácsnak, hogy az Európai Unió csatlakozzon hozzá, ami azt jelentené, hogy az egyezmény jogilag kötelező erejűvé válna azokon a területeken, ahol az Európai Unió illetékességgel rendelkezik.

Szeretnék megemlíteni két másik, önök által elfogadott javaslatot. Az egyik az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló irányelv, amely például sok megelőző intézkedést tartalmaz, de az áldozatok – a szexuális és egyéb célú emberkereskedelem áldozatává váló nők és gyerekek – támogatására irányuló intézkedéseket is. A menedékjogi csomag különböző részei is kiemelt figyelmet szentelnek a menekültügyi eljárásokban a sérülékeny személyeknek, például a nemi erőszak áldozatává vált nőknek.

Ahogy mindannyian vázolták, a probléma nagyon súlyos, és szégyenletes, hogy az Európai Unióban a nőknek és lányoknak nap mint nap félniük kell. Félniük kell az erőszaktól, a nemi erőszaktól és szexuális visszaéléstől, amelyet gyakran az követ el ellenük, akit a legjobban szeretnek, és akiben a legjobban meg kellene tudniuk bízni, tehát a férjük, élettársuk stb. Cselekednünk kell, méghozzá ott, ahol konkrét eredményeket tudunk elérni. Minden bizonnyal az emberi jogok megsértésének egyik legszörnyűbb típusáról van szó.

Szeretnék gratulálni annak a kevés bátor férfinak, akik hozzászóltak a vitához, mivel a nők elleni erőszak nem női ügy, hanem emberi jogi ügy. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha férfiak és nők együtt küzdenek ez ellen a szörnyű jelenség ellen. Együtt kell működnünk; olyan Európát kell létrehoznunk, ahol a nőknek és lányoknak nem kell félniük az erőszaktól csak azért, mert az úgynevezett „rossz nemhez” tartoznak.

 
  
MPphoto
 

  Eva-Britt Svensson, előadó.(SV) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a vitában elhangzott bölcs szavakért, és mindenekelőtt azért, hogy valamennyi képviselőtársam elkötelezetten küzd az erőszak ellen. A Bizottságnak szeretném elmondani, hogy az áldozatok további támogatása érdekében várjuk a bűncselekmények áldozataira vonatkozó csomagot is, de az erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvre is szükség van. Nem kell a jelentés minden egyes szavával egyetérteni, de fontos, hogy a jelentés mellett szavazzanak, hogy a Bizottságnak erőteljes üzenetet tudjunk küldeni azzal kapcsolatban, hogy irányelvre van szükség. Meg kell győznünk a durva partnerrel élő nőket, hogy nem kell szégyent vagy bűntudatot érezniük. Ha igennel szavaznak a jelentésre, akkor megmutathatjuk, hogy amit ellenük elkövettek, az bűncselekmény. Nem nekik kell bűntudatot vagy szégyent érezniük.

Végezetül szeretném elmondani, hogy sok olyan nőtársunk van, akik a társadalmi segítségnek, a női menedékotthonoknak és a női szervezeteknek köszönhetően képesek voltak túlélni. Legfőbb ideje, hogy ne csak ezek az emberek és szervezetek vállaljanak felelősséget ezekért a nőkért, és ne csak ők segítsenek nekik kikerüli nehéz helyzetükből. Fontos, hogy megtörjük a hallgatást, és megmutassuk, hogy van segítség ezek számára a sérülékeny emberek számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a probléma minden társadalmi csoportban jelen van. A probléma nem csak bizonyos csoportokat érint; az egész társadalomban jelen van. Felszólítom képviselőtársaimat, hogy közvetítsék a társadalom felé azt az üzenetet, hogy elfogadhatatlan, hogy nőknek ilyen körülmények között kelljen élniük. A nők megfelelő életet tudnak teremteni maguknak és gyermekeiknek, de ehhez szükségük van megválasztott képviselőik támogatására is. Még egyszer köszönöm minden képviselőnek az eltökéltséget. Együtt sikeresek leszünk ebben a küzdelemben.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra kedden 2011. április 5-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést és a benne foglalt ajánlásokat. Kutatások szerint a hazámban, Írországban kialakult helyzet megfelel az Európa-szerte uralkodó helyzetnek. 2005-ben a nemzeti bűnügyi tanács megállapította, hogy Írországban hétből egy nő tapasztalt már partnere részéről fizikai, szexuális vagy érzelmi szempontból súlyosan agresszív magatartást. 2009-ben én lettem a dundalki központú, nemi erőszak utáni krízishelyzetekkel foglalkozó, északkeleti központ első nagykövete. Ez az egyébként nehéz anyagi helyzetben lévő, segítő és tanácsadó szolgálat csak egy az Írország északi részén található számos szolgálat közül, amelyek a nemi és családon belüli erőszak áldozatainak nyújtanak létfontosságú segítséget. Fontos, hogy az EU finanszírozza a tagállamokban a kutatásokat, hogy teljes és pontos képet kaphassunk a probléma méretéről. De támogatni kell a nem kormányzati szervezeteket és a tagállamok kormányait is, hogy fel tudják hívni a figyelmet a nemi alapú erőszak hatásaira és következményeire, legyen szó akár családon belüli erőszakról, akár nemi erőszakról, emberkereskedelemről vagy szexuális kizsákmányolásról.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban.(RO) Európában a nők csaknem egynegyede szenvedett el már fizikai erőszakot legalább egyszer, és több mint egytizede vált nemi erőszak áldozatává. A gazdasági válság társadalmi hatásai közé tartozik az is, hogy ezen a téren tovább súlyosbodott a helyzet, különösen a szegénységben élők és alacsony iskolázottságúak között, mivel ezek a tényezők növelik a nemi alapú erőszak valószínűségét. Ezért úgy gondolom, hogy összehangolt intézkedésekkel kell fellépni a probléma okai ellen, jogharmonizációra és a tagállamok között szorosabb igazságügyi együttműködésre van szükség, hogy a vizsgálatokat hatékonyabban lehessen lefolytatni.

A nők elleni erőszak felszámolása érdekében az uniós tagállamoknak és intézményeknek kötelességük sürgősen megtenni a következő lépéseket: tájékoztató és figyelemfelhívó kampányok, készenléti szolgálatok létrehozása az áldozatok számára, telefonos ügyelet létrehozása EU-szerte az azonnali segítség érdekében, valamint segítségnyújtás a kiemelten sérülékeny csoportoknak – pl. a bevándorlóknak és menedékkérőknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – 2008-ban, amikor lett parlamenti képviselő voltam, olyan módosító javaslatot terjesztettem elő a Lett Köztársaság büntetőjogára vonatkozóan, amelynek célja a nők és gyermekek elleni, családon belüli erőszak szigorúbb büntetése lett volna. A módosítást sajnos nem szavazták meg. A lett parlament képviselői igen jól szórakoztak a szakbizottsági ülésen, amikor ezt a módosítást tárgyaltuk. Ennek eredményeképpen a gyermekek és nők elleni, családon belüli „könnyű” testi sértések büntetlenül maradnak. Ezeket az eseteket általában ki sem vizsgálják, és a rendőrség néha nem is hajlandó tudomást venni az áldozatok bejelentéseiről. A Lett Köztársaságban nincsenek hatékony eszközök a nőknek a családon belüli erőszak elleni védelmére. A lett hatóságok és a kormány szemet hunynak a nyilvánvaló törvénysértések felett, és nem hajlandóak alkalmazni a törvényt. A jelentés kapcsán felszólítom valamennyi európai parlamenti képviselőtársamat, hogy szenteljenek figyelmet Lettországnak a nőkkel szemben tanúsított törvényellenes magatartás szempontjából.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Akárhol megtörténhet: az utcán, a metróban, otthon – a nők és a gyermekek sehol nem érezhetik magukat teljesen biztonságban. El kell gondolkodnunk a társadalmat gyengítő álerkölcsön. A konkrét erőszakot megelőző cselekedeteket, azt, hogy sok migráns obszcén megjegyzésekkel illeti és zaklatja a nyugati nőket, egyre inkább normálisnak tartja a társadalom. A nők figyelmen semmibe vétele már nem érhet el alacsonyabb szintet annál, mint amikor egy német bíró egy muszlim pár válóperében hozott döntésében a férj nemzési jogára mint döntő tényezőre hivatkozik. Az EU a migráció engedélyezésével a világ valamennyi országának problémáit importálta, ideértve a becsületgyilkosságokat, a kényszerházasságot és a patriarkális családstruktúrára jellemző, családon belüli erőszakot. A kultúrát, a vallást és a hagyományokat nem szabad az erőszakos cselekmények igazolására felhasználni. Csak így vethetünk véget az erőszak terjedésének. A statisztikák nem nyújtanak információkat arra nézve, hogy a családon belüli erőszak jelentett esetei számának növekedése milyen mértékben függ össze azzal, hogy az áldozatok növekvő mértékben készek kiállni magukért, sem arra nézve, hogy az áldozatok hány százaléka kerül ki a bevándorlók közül. Azonban az tény, hogy a női menhelyekre sok migráns nő jelentkezik be. Tény az is, hogy véget kell vetnünk annak az álemberbaráti mentalitásnak, hogy a vallásilag vagy kulturálisan motivált bűncselekményeket elnézően kezeljük.

 
  
MPphoto
 
 

  Tiziano Motti (PPE), írásban.(IT) Az erőszaknak kiszolgáltatott gyengék és a nők védelme iránti elkötelezettségem arra késztet, hogy egy olyan jogszabály mellett szavazzak, amely garantálja az erőszak áldozatainak védelmét. A nők és a gyermekek bizonyos szempontokból társadalmunk nagyon sérülékeny tagjai. Ezért véleményem szerint nagyobb védelmet kell biztosítanunk az erőszak áldozataivá vált nőknek. Ezért támogatom, hogy az erőszak áldozatává vált nők kapjanak ingyenes jogi képviseletet. Tudom, hogy fennáll az egyenlőtlenség kockázata azokban az esetekben, amikor az erőszakkal igazságtalanul megvádolt férfiaknak fizetniük kell a perköltségeket, míg vádlóik jogi képviseletet kapnak – ezt alaposan átgondoltam. Azonban véleményem szerint az erőszakos esetek – ideértve a családon belüli erőszakot is – nagy száma miatt azoknak az oldalára kell állnunk, akiket nagyon súlyos károk érnek a segítség hiánya miatt; és az erőszak áldozatává vált nők statisztikailag sokkal dominánsabbak, mint az a néhány bűnöző elem, akik arra használják ki a rendszert, hogy ártatlan férfiakat tegyenek tönkre. A sértett nők számára nagyon nehéz panaszt emelni; az ingyenes jogi képviselet ebben fog segíteni az áldozatoknak, és így csökkenni fog a büntetlenül maradt esetek száma.

 
  
MPphoto
 
 

  Mariya Nedelcheva (PPE), írásban.(FR) A nők elleni erőszakról sokszor nincsenek adataink és statisztikáink. A leginkább arra van szükség, hogy európai szinten képesek legyünk felmérni ezt a jelenséget, hogy megtudjuk, milyen méretű problémáról van szó. Ez segíteni fog abban, hogy célzottabban elégítessük ki a szükségleteket, és hatékonyabban tudjuk megelőzni az erőszakos eseteket, valamint hogy segíteni tudjunk az áldozatoknak, és begyógyítsuk sebeiket. Soha nem szabad elfeledkeznünk magukról az áldozatokról. A nemi erőszak, a nőkereskedelem és prostitúció, a családon belüli erőszak vagy a kulturálisan motivált erőszak – itt a nemi szervek csonkítására és a kényszerházasságokra gondolok – mind súlyos bűncselekmények. Általános európai keretet kell kidolgoznunk a nőknek az erőszak e típusaitól való védelme érdekében. Nem szabad ennyire félnünk attól az elképzeléstől, hogy Európa a nők védelmezője lehet. Európai jogi keretre van szükség, amelyen belül konkrét intézkedéseket hajtanánk végre, például telefonos ügyelet létrehozása, valamint képzési programok a rendőrség, a bíróság és a tanárok számára. Az EU-nak Európára vonatkozó megoldásokat kell létrehoznia, de ugyanakkor az EU globális szereplő is, így fellépésének hatókörét határain kívülre is ki kell terjesztenie.

 
  
MPphoto
 
 

  Siiri Oviir (ALDE), írásban.(ET) Sajnálatos módon még mindig nem sikerült véget vetni a nők elleni erőszaknak sem Európában, sem a világon, holott az Európai Unió és az ENSZ azt állítják, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet prioritásnak tartják. Igaz ugyan, hogy történt némi előrelépés, és az emberek most már egy kicsivel jobban odafigyelnek erre a problémára, de szükség van az Európai Unió új politikai prioritásra a nőkkel szembeni erőszak elleni hatékonyabb küzdelem és azon közös célunk elérése érdekében, hogy a nőknek és gyermekeknek ne kelljen folyamatosan attól félniük, hogy erőszak áldozatává válnak. A Lisszaboni Szerződés a jogi kompetenciát is biztosítja ehhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Európai Unió jogszabályaiban nagyobb figyelmet szenteljen a közeli kapcsolatban élő emberek közötti erőszaknak, mivel ez semmi esetre sem magánügy. Az áldozatok sajnos nagyon gyakran féltik családjuk jó hírét, valamint érhető módon a saját biztonságukat, ráadásul gazdaságilag függő helyzetben vannak, ezért nem fordulnak a bűnüldöző hatóságokhoz. Ezért az áldozatokat segítő rendszer létrehozásának is kiemelt figyelmet kell szentelnünk, valamint fel kell számolnunk a társadalomban létező tabukat – más szóval, fel kell hívnunk az emberek figyelmét a problémára. Biztosítani kell az áldozatok számára a valódi segítséget. Konkrét problémát jelent, hogy Európában túl kevés menedékotthon van az erőszak áldozataivá vált nők és gyermekek számára, ezért nagyon ésszerű és szükséges célkitűzés, hogy a bűncselekmények áldozatai számára annyi menedékotthont kellene létrehozni, hogy 10 000 lakosra jusson egy otthon. Végre kell hajtani a védelmi határozatokról szóló irányelvet annak érdekében, hogy az erőszak és zaklatás elől menekülő nők védelme terén olyan előrelépést érjünk el, amely akkor is érvényes, ha Európán belül megváltoztatják tartózkodási helyüket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban.(EL) A nők elleni erőszaknak számos különböző formája van: pszichés nyomás, nemi erőszak, szexuális erőszak, a teljesen illegális és elfogadhatatlan nőkereskedelem, valamint a nők prostitúcióra való kényszerítése, amelyet embertelen bűnbandák követnek el. Ezek a bandák gyakran átverik a főként fiatal nőket, aztán prostitúcióra kényszerítik őket. Ezek közül a nők közül sokan öngyilkosságot követnek el, hogy véget vessenek a rémálomnak. Alaposan meg kell vizsgálnunk azokat az országokat, amelyek az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnbandák „forrásai”. Ezekben az országokban az emberkereskedők megvásárolják a kormányhivatalnokok hallgatását és jóváhagyását, és ezzel az országot „alkalmassá teszik” az emberi jogi jogsértésekre. Ezek ellen a bűnbandák ellen nemzetközi együttműködéssel kell küzdeni. A bűnbandák „forrásaként” szolgáló országoknak és az EU-nak mint az emberkereskedelem célállomásának együtt kell működniük ebben a küzdelemben. Felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ebbe az irányba. A nők jogaival foglalkozó szervezeteknek nyilvánvalóan komoly kihívásokkal kell szembenézniük munkájuk során.

 
  
MPphoto
 
 

  Olga Sehnalová (S&D), írásban.(CS) Ez a jelentés az európai védelmi határozat és az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló irányelv után nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem harmadik fontos lépése az elmúlt hónapok során. A nők elleni erőszak kétségkívül súlyos problémát jelent a társadalom valamennyi rétegében. A jelentés adatai szerint a nők egynegyede szenvedett már el felnőttkorában fizikai erőszakot, és a nők több mint 10 százaléka vált nemi erőszak áldozatává. Ijesztőek ezek a számok, amelyek mögött élettörténetek bújnak meg. Ugyanakkor tíz áldozatból csak egy kér professzionális segítséget. Ennek oka, hogy többségük nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. A nők elleni erőszaknak nagyon káros hatásai vannak, nemcsak magukra a nőkre nézve, hanem a környezetükben élőkre, főleg a gyerekekre nézve is. Támogatom az arra irányuló javaslatokat, hogy fel kell hívni azoknak az embereknek a figyelmét a problémára, akik munkájuk során kapcsolatba kerülhetnek az erőszak e formájával, valamint képzést is biztosítani kell a számukra. Ugyanakkor jobb gondozást és segítségnyújtást kell biztosítani az áldozatok számára. Azért is támogatom a jelentést, mert a társadalomnak világosan és határozottan a tudomására kell hoznunk, hogy az erőszak nem tolerálható.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) Az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség az EU prioritásai közé tartoznak. A nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértése, a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik legfőbb akadálya, és az ellene való küzdelem a fő célkitűzésünk. A nemzeti jogszabályok különböző megközelítéseket alkalmaznak a nők elleni erőszak terén. Bizonyos tagállamokban, például Spanyolországban jól átgondolt szabályozások vannak e téren. Bizonyos tagállamokban egyáltalán nincsenek szabályozások. Az egyes tagállamok között jelentős különbségek vannak azon a téren is, hogy a nők elleni erőszak elkövetőinek mekkora része ellen hoznak ítéletet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen a téren uniós szintű, kötelező érvényű szabályozásokra van szükség, hiszen a tagállamokban különböző jogszabályok vannak érvényben, és a tagállamok gyakran csak korlátozott befolyással bírnak a nemzetközi jog nők elleni erőszakra vonatkozó rendelkezéseinek betartatására. A különböző uniós intézkedéseket egy közös és átfogó stratégiában kell összegezni, amelynek célja a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem EU-szerte. Ezt a stratégiát, amelyet a meglévő uniós programokra és a tagállamok bevált gyakorlataira kell alapozni, össze kell hangolni az egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel. Az erőszak elleni közös irányelvnek még ebben a parlamenti ciklusban létre kell jönnie. Erre szükség van, hogy ne lehessen azt mondani, hogy az Európai Unióban még a tehenek is nagyobb védelmet élveznek, mint a nők.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Smolková (S&D), írásban.(SK) Mindannyian tudunk a nők elleni erőszakról, vitákat folytatunk róla, de ami a felszámolását vagy megszüntetését illeti, az eredmények szegényesek. A nőket életük különböző korszakaiban érheti erőszak, gyerekkorban és felnőttkorban egyaránt. Az erőszak jelen van az iskolában, a munkahelyen, a kortárscsoportban, nyilvános helyeken és a családban, ill. párkapcsolatban egyaránt. Számos formája van, a fizikai és szexuális erőszaktól a mentális, társadalmi, sőt gazdasági erőszakig. Az erőszak érinti a legkülönbözőbb iskolázottsággal és társadalmi-gazdasági pozícióval rendelkező nőket, a különböző etnikai csoportokhoz tartozó és különböző vallású nőket, valamint mind a városban, mind a vidéken élő nőket. Hangsúlyozandó, hogy a nők elleni erőszak olyan probléma, amellyel mindannyiunknak foglalkoznunk kell. Az erőszak felszámolásához nemcsak az intézmények, hanem az egyének – férfiak és nők – aktivitására is szükség van. Olyan egyénekre van szükség, akik hajlandók tudomást venni társadalmunk e negatív jelenségéről, és személyesen részt venni a zéró tolerancia elvének betartatásában. Az egyes tagállamoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk e téren, cselekvési terveket kell kidolgozniuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozóan, a média segítségével fel kell hívniuk a figyelmet a problémára, és megfelelő büntetőtörvényeket és intézkedéseket kell elfogadniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban.(PL) Sajnálatos módon a nők elleni erőszak és az élet más területein jelen lévő erőszak minden erőfeszítésünk ellenére még mindig súlyos problémát jelent Európában. Minden tagállamban elkövetnek erőszakos bűncselekményeket, méghozzá a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű emberek ellen. Tehát az erőszak elleni küzdelemnek és az áldozatoknak nyújtandó segítségnek is sokrétűnek kell lennie. Az erőszak e formájának megelőzéséhez szükség van a családok támogatására és harmonikus fejlődésük biztosítására. A nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények tekintetében véleményem szerint érdemes lenne fontolóra venni egy közös európai telefonos ügyelet létrehozását, amelyen segítséget lehetne kérni, vagy be lehetne jelenteni ezeket a bűncselekményeket. Az EU-nak törekednie kell arra, hogy a nők elleni erőszakra szigorúbb büntetéseket szabjanak ki, különösen nemi erőszak esetén. Az ilyen bűncselekményeket a nők gyakran sok-sok évig nem tudják feldolgozni, emiatt szenvednek, és nem tudnak normális életet folytatni. Ugyanakkor mindenképpen biztosítani kell a büntetőeljárásokban az áldozatok jogainak hatékonyabb védelmét is. Kulcsfontosságú téma a prostitúció és nőkereskedelem problémája is, amely a jelentésben is szerepel. E probléma hatékony kezeléséhez olyan páneurópai egyezményre van szükség, amely nemcsak az uniós tagállamokat, hanem az EU-n kívüli országokat is magában foglalja.

 
  
  

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat