Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. április 4., Hétfő - Strasbourg

1. Az ülésszak folytatása

ELNÖKÖL: JERZY BUZEK
elnök

(Az ülést 17.05-kor megnyitják.)

  Elnök. – Az Európai Parlament 2011. március 24-én, csütörtökön berekesztett ülését ezennel újra megnyitom.

2. Az előző ülések jegyzőkönyveinek elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Az elnökség nyilatkozatai

  Elnök. – Néhány észrevétellel, illetve bejelentéssel szeretném kezdeni.

Április 26-án lesz 25 éve, hogy bekövetkezett a csernobili katasztrófa, amely a legnagyobb nukleáris baleset volt az emberiség történelmében. Még emlékszünk azokra, akik egészségüket, sőt akár életüket áldozták a katasztrófa elhárítása közben, valamint arra a több százezer emberre, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat. A volt keleti blokk országainak akkori hatóságai nagyon hosszú ideig elhallgatták a katasztrófával kapcsolatos információkat nem csak a világ, de legfőképpen a saját polgáraik elől. Ez még nehezebbé tette, hogy megtegyék a katasztrófa hatásainak mérsékléséhez szükséges intézkedéseket. Később azonban Csernobil a katasztrófa által érintett országok hatóságai és a nemzetközi közösség közötti hatékony együttműködés jelképévé vált. Ma a csernobili katasztrófára emlékezve jusson eszünkbe a japán nép is, amely a cunami és a fukusimai atomerőműben történt baleset következményeivel küzd.

A következő, második bejelentésemhez szintén fájdalmas emlékek kapcsolódnak. Néhány nap múlva, április 10-én lesz egy éve, hogy Szmolenszk közelében lezuhant egy repülőgép. A szerencsétlenségben kilencvenhat ember vesztette életét, köztük a lengyel elnök és felesége, valamint 18 lengyel parlamenti képviselő. Az egyik képviselő éppen a további 18 európai parlamenti képviselő egyikeként készült elfoglalni helyét az Európai Parlamentben. Az elhunytak többsége magas pozíciót töltött be az államapparátusban. Az ülésteremben jelen lévők közül sokan személyesen is ismerték őket. Én magam is az elhunytak közel felét ismertem. A katasztrófa okai még nem tisztázódtak teljesen, és még mindig várjuk az ezzel kapcsolatos információkat. Most lélekben ismét azokkal vagyunk, akik még mindig a szeretteiket gyászolják.

A harmadik bejelentésem az Európai Parlament azon aggodalmával kapcsolatos, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága elutasította Troy Davis arra irányuló kérelmét, hogy halasszák el kivégzését, és tegyék lehetővé ügyének újratárgyalását. Arra kérném az amerikai Georgia állam illetékes hatóságait, hogy a Troy Davisre 20 évvel ezelőtt kiszabott halálbüntetést – jogaikkal élve – változtassák életfogytiglani börtönbüntetésre. A halál soha nem lehet az igazság megnyilvánulása.

Most pedig mély aggodalmunknak szeretnék hangot adni az Elefántcsontparti Köztársaságban bekövetkezett események miatt is. Az elnökválasztások terrorba és erőszakba torkolltak ahelyett, hogy elhozták volna az országnak a polgárok által hőn óhajtott békét, jövőt és jólétet. Laurent Gbagbónak el kell ismernie a választások eredményeit és át kell adnia a hatalmat. Mindkét oldalt felszólítjuk, hogy azonnal vessenek véget a civilekkel szemben alkalmazott erőszaknak. A nemzetközi közösségnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy véget vessenek a lakosság körében folytatott mészárlásnak. A bűncselekmények felelőseit bíróság elé kell állítani. Ez mély meggyőződésünk, és az Európai Parlament mindent meg fog tenni ezzel kapcsolatban.

Az utolsó bejelentésem azon ígéretemhez kapcsolódik, miszerint folyamatosan tájékoztatom az Európai Parlamentet az egyes parlamenti képviselőkkel szemben felhozott korrupciós vádak kivizsgálásának állásáról. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnék arra, hogy csütörtökön, a képviselőcsoportok elnökeinek ülését követően levelet küldtem önöknek, amelyben részletesen beszámoltam erről a kérdésről. Ezenfelül határozott lépéseket teszünk abba az irányba is, hogy kidolgozzunk egy érdekcsoportokra és lobbistákra, illetve európai parlamenti képviselőkre vonatkozó magatartási kódexet. Az Elnökség mai ülésén, 18.30-kor fogjuk megvitatni ezt a kérdést, illetve fogunk dönteni az ezzel kapcsolatos további lépésekről.

Nicholson úr szót kért. Öné a szó, Nicholson úr.

  James Nicholson (ECR). – Elnök úr! Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy megemlékezzek arról a fiatal rendőrről, akit Észak-Írországban szombaton – csupán pár nappal a képesítése megszerzését követően – munkába menet meggyilkoltak. Az elmúlt 22 év során, mióta e Ház tagja vagyok, számos alkalommal el kellett ítélnem az ilyen szörnyűségeket elkövető terroristákat. Azt hittem, ezek az idők elmúltak és ezt soha többé nem kell megtennem. Gondolatban e fiatal férfi családjával vagyunk, aki előtt karrier és nagy jövő állt. Ez egyértelmű és szándékos kísérlet volt arra, hogy ismét megingassák a békét az általam képviselt régióban.

Szeretném világossá tenni, hogy véleményem szerint Észak-Írországban az emberek nagy többsége sem most, sem a jövőben nem kíván visszatérni ahhoz, amin a múltban keresztülmentünk. Omagh lakosai sokat szenvedtek. Semmi kétségem afelől, hogy a történtek számos borzalmas emléket idéznek fel bennük is. Szeretném, ha együttérzésünket küldenénk a családnak és minden érintettnek a régiómban történt e nagyon szomorú eset kapcsán.

(Taps)

  Elnök. – Köszönjük az üggyel kapcsolatos észrevételeit. Szeretném tájékoztatni a képviselőket, hogy tegnap reggel egy külön nyilatkozatot – az Európai Parlament elnökének nyilatkozatát – adtam ki ezzel kapcsolatban, amelyben elítéltem az esetet, külön kiemelve azt, hogy az áldozat ilyen fiatal volt. Én is reményemet fejeztem ki, hogy Észak-Írország békében fog élni, ahogy azt az elmúlt években már sikerült megvalósítania. A tegnap reggel ezzel kapcsolatban kiadott nyilatkozatomat a képviselők az Európai Parlament honlapján elolvashatják.

  Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Elnök úr! Én is elítélem Ronan Kerr meggyilkolását, aki a választókerületembe tartozó Omaghban a hétvégén történt pokolgépes merényletben vesztette életét. Ez a 25 éves fiatalember most csatlakozott az új rendőrséghez, és ezért megölték. Ez a támadás nem csupán e fiatalember és a családja ellen irányult, hanem a választókerületemben zajló békefolyamat ellen is. Ronan Kerr gyilkosai megpróbálnak gátat vetni a békefolyamatnak, mi azonban nem hagyjuk ezt. Köszönöm a Parlament elnökének és a parlamenti képviselőknek, akik a mai napon részvétüket fejezték ki a család felé. Együtt érzek Ronan Kerr családjával és mélységesen elítélem e fiatal férfi meggyilkolását.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani önnek a tegnap kiadott nyilatkozatért, amelyben elítélte a történteket. Csatlakozni szeretnék Nicholson és de Brún képviselő ma itt elhangzott kijelentéseihez. Teljes mértékben támogatjuk azokat annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák.

A békefolyamat az Európai Unió támogatásával nagyon sikeresnek bizonyult. Minden józan gondolkodású ember Írország szigetén elítélte ezt a szörnyű tettet – Ronan Kerr közrendőr meggyilkolását – ar dheis Dé go raibh a anam. Továbbá tiszteletemet szeretném kifejezni e fiatalember édesanyjának, aki múlt éjjel tett bátor nyilatkozatában kiállt a békefolyamat folytatása mellett.

4. A Parlament tagjai

  Elnök. – Ernst Strasser 2011. március 24-i hatállyal lemondott európai parlamenti képviselői mandátumáról. Az eljárási szabályzat 4. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a Parlament tudomásul veszi a lemondását és megállapítja, hogy a helye az említett időponttól kezdve megüresedik. Hella Ranner 2011. április 1-jei hatállyal lemondott európai parlamenti képviselői mandátumáról. Az eljárási szabályzat 4. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a Parlament tudomásul veszi a lemondását és megállapítja, hogy a helye az említett időponttól kezdve megüresedik. Az illetékes osztrák hatóságok úgy tájékoztattak, hogy Ernst Strasser helyét 2011. március 31-től Hubert Pirker fogja betölteni. Üdvözölni szeretném új képviselőtársunkat, valamint emlékeztetni kívánom a képviselőket, hogy az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban Hubert Pirker a képviselői mandátuma vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy előzőleg aláírta az említett írásbeli nyilatkozatot, elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti.

  Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök úr! Egy ügyrendi kérdést szeretnék feltenni Strasser úrral és a Parlamentet korrupciós magatartás miatt elhagyó másik képviselővel kapcsolatban: azt szeretném kérdezni, hogy ön, elnök úr, meg kívánja-e vizsgálni annak a lehetőségét, hogy felfüggeszthető-e a csökkentett összegű napidíj kifizetése, mert felháborító lenne, ha a korrupcióban érintett bármely személy akár csökkentett összegű fizetéssel távozhatna. Volna szíves ezt a kérdést megvizsgálni?

  Elnök. – Erre a kérdésre később fogunk válaszolni, mert nem készültem fel rá.

  Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Elnök úr! Egy ügyrendi kérdés: ön korábban az egész Ház nevében egy kérést intézett az USA egyik államához, miszerint egy adott személyre halálbüntetés helyett életfogytiglani börtönbüntetést szabjanak ki.

Én azt szeretném kérni, hogy valóban kérjük a büntetés megváltoztatását, azonban kérésünkben ne az „életfogytiglani börtönbüntetés” szerepeljen, különös tekintettel arra, hogy mit jelent az életfogytiglani börtönbüntetés az Egyesült Államokban. Véleményem szerint úgy kellene fogalmazni, hogy a halálbüntetést „egy másik arányos büntetésre” változtassák.

  Elnök. – Köszönöm. Az biztos, hogy ez egy külön és mélyreható vitát tesz szükségessé. Kétségtelenül nem könnyű megoldást találni erre a problémára.

Következő bejelentésem: az illetékes osztrák hatóságok úgy tájékoztattak, hogy Hella Ranner helyét 2011. április 1-jétől Heinz Becker fogja betölteni. Üdvözölni szeretném új képviselőtársunkat, valamint emlékeztetni kívánom a képviselőket, hogy az eljárási szabályzat 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban Heinz Becker a képviselői mandátuma vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy előzőleg aláírta az említett írásbeli nyilatkozatot, elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti.

5. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

6. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet

7. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet

8. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet

9. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet

10. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet

11. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet

12. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

13. Ügyrend

  Elnök. – Kiosztották a napirendtervezet végleges változatát, amelyet az Elnökök Értekezletének 2011. március 31-i, csütörtöki ülésén az eljárási szabályzat 140. cikke alapján készítettek el. A következő módosításokat javasolták:

Kedd

A Parlament 2012-es pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló Fernandes-jelentéssel kapcsolatban a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport azt kérte, hogy a szavazást halasszák el a májusi plenáris ülésre, tehát a kérés a szavazás elhalasztására irányul. A kérést Andreasen asszony fogja előterjeszteni. Öné a szó, Andreasen asszony.

  Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Fernandes-jelentéssel kapcsolatos szavazás elhalasztását szeretném kérni. Ennek egyszerű oka van, amely elsősorban a jelentésnek az Európai Történelem Házára vonatkozó bekezdéséhez kapcsolódik. A Költségvetési Bizottság ellentmondó és – megítélésem szerint – félrevezető adatokat kapott e projekt tekintetében. Erre példa az éves működési költségek megnövekedése: e költségek jelenleg 13,5 millió euróra rúgnak. Ez jóval meghaladja az eredetileg megállapított összeget. Amikor kijelentettem, hogy ez a költség 10 millió euró, egy ismeretlen parlamenti tisztviselő hazugsággal vádolt engem a sajtóban, azt állítva, hogy az én becsléseim – idézem – „eltúlzottak”. A Parlament tagjaival szemben nem így kell eljárni.

De ami a legrosszabb, elnök úr, az a nyilvánvaló összeférhetetlenség, ami a Költségvetési Bizottság elnöke esetében áll fenn, aki az Európai Történelem Háza kuratóriumának tagja, még ha ezért nem is részesül díjazásban. Semmilyen másik parlament nem tűrné az ilyen nyilvánvaló összeférhetetlenséget. Ez a bizottsági eljárás teljes megcsúfolása.

(Taps)

E kérdések tisztázásáig a jelentéssel kapcsolatos szavazást el kell halasztani.

  Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Helyénvalónak tartom a szavazás elhalasztását. Négy vagy öt hét kell ahhoz, hogy csak megvizsgáljuk a kérdést, amely – miként az imént halottuk – az európai adófizetők által kifizetett több millió eurót érint. Ezért kérem, hogy szavazatukkal támogassák a kérést.

  Alain Lamassoure (PPE). – (FR) Elnök úr! Két dolgot szeretnék elmondani. Először is a Költségvetési Bizottság tette a dolgát, és a Parlament 2012. évi költségvetés-tervezetének kidolgozása olyan szakaszba jutott, hogy azt meg lehet vizsgálni, meg lehet vitatni, illetve az önök Parlamentje, a Tisztelt Ház szavazhat róla a tavalyihoz hasonlóan az eljárásainkkal összhangban. A képviselőcsoportok körében eltérő vélemények uralkodnak, amelyeket lehetőségük lesz kifejteni.

Másodszor, nem engedhetem meg Andreasen asszonynak, aki mindenre kiterjedően ismeri ezt az ügyet, hogy azt állítsa, hogy a személyemmel kapcsolatban – a Költségvetési Bizottság elnökeként és az Európai Történelem Háza kuratóriumának tagjaként – összeférhetetlenség esete áll fenn.

Személyes minőségemben nem vagyok a kuratórium tagja; a Költségvetési Bizottság elnökeként a bizottság megbízásából foglalom el a helyem a kuratóriumban, hogy képviseljem a bizottságot a testületben, csakúgy, ahogy a Kulturális és Oktatási Bizottság elnöke is a bizottságát képviseli az említett testületen belül.

Természetesen, ha ezt valaki kifogásolja, kész vagyok lemondani erről a tisztségről. Mindazonáltal, hogy ne okozzunk zavart, elnök úr, óvatosan kell bánni az olyan szavakkal, mint az „összeférhetetlenség”.

(Taps)

  Elnök. – Tekintettel az egységes piacról folytatott vitára, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport azt kérte, hogy állásfoglalási indítványokat lehessen benyújtani a közbeszerzési eljárásról szóló bizottsági nyilatkozatról folytatott vita lezárása érdekében. Így tehát egy állásfoglalási indítványról vagy egy állásfoglalásra irányuló javaslatról van szó. Felkérnék valakit a PPE képviselőcsoport részéről, hogy ismertesse ezt a kérelmet. Ki lenne olyan szíves ezt megtenni?

(A Parlament elutasítja a kérelmet.)

Szerda

  Andreas Schwab, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport azt javasolja, hogy egy parlamenti nyilatkozattal egészítsük ki Barnier biztosnak a közbeszerzési jogról és annak az Európai Unión belüli továbbfejlesztéséről szóló nyilatkozatát. Ez tartalmilag jelentősen hozzájárulna a témához, ezért az ezzel kapcsolatos támogatásukat kérjük.

  Evelyne Gebhardt (S&D). – (DE) Elnök úr! Támogatom az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport javaslatát, mivel mindenképpen van értelme megvitatni ezt a kérdést. Egy kérésem van csupán – a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság koordinátorával egyetértésben, Schwab úr –, hogy ezen a héten még ne szavazzunk az állásfoglalásról, hanem várjunk vele májusig, mert még nem volt időnk megvitatni a kérdést a képviselőcsoportokkal. Következésképpen „igen” a kérdés napirendbe való felvételére, „igen” az állásfoglalásra, azonban szeretném, ha az állásfoglalásra vonatkozó szavazással várnánk májusig.

  Elnök. – A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport azt kérte, hogy az eljárási szabályzat 122. cikke szerint csütörtök délután megtartott vita keretében az „Aj Vejvej helyzete Kínában” témát vitassuk meg az erre az időpontra eredetileg tervezett, Zimbabwéről folytatandó vita helyett. Szeretném felkérni Verhofstadt urat, a képviselőcsoport elnökét, hogy mondja el beszédét.

(A Parlament egyetért a kérelemmel.)

Csütörtök

  Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Aj Vejvejt, a legismertebb kínai művészt és másként gondolkodót, aki mindig szabadon szólhatott, vasárnap őrizetbe vették Peking repülőterén, és minden jel szerint börtönben van. Nem csak arra ragadnám meg az alkalmat, hogy tiltakozzak a kínai hatóságok gyakorlata ellen, hanem hogy elmondjam önnek és kollégáinknak, hogy talán újra mérlegelnünk kellene a következő hónapban Pekingben megrendezésre kerülő második Kína–EU csúcstalálkozón való részvételünket abban az esetben, ha a dolgok ilyen irányban haladnak.

Amilyen hamar csak lehet, sürgősen állást kell foglalnunk ebben az ügyben, hogy minél nagyobb nyomást gyakorolhassunk a kínai hatóságokra Aj Vejvej szabadon bocsátása tekintetében. Az első elképzelés azt volt, hogy a Zimbabwéről szóló sürgős állásfoglalás helyett csütörtökön sürgős állásfoglalást fogadunk el Aj Vejvej letartóztatásával kapcsolatban, azonban egy rövid konzultációt követően úgy tűnik, talán van egy jobb megoldás: az Elefántcsontparttal kapcsolatos vitát áttesszük szerdára, és a csütörtökön így felszabaduló időben megvitathatjuk az Aj Vejvej ügyével kapcsolatos sürgős állásfoglalást. Itt konzultáltam erről a különböző képviselőcsoportokkal, és egyetértenek a napirend ily módon történő módosításával.

  Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök úr! Csak nagyon röviden szeretnék e mellett szólni pár szót. Tekintve, hogy a szerda délutáni napirend igen zsúfolt, azt kérném, hogy a Tanács és a Bizottság nagyon röviden ismertesse nyilatkozatait, valamint az elnöklő alelnök ügyeljen arra, hogy a felszólalók nagyon pontosan betartsák a felszólalási időt. Ellenkező esetben az egész káoszba fog fulladni. Ebben kérem az alelnök támogatását.

  Elnök. – Aj Vejvej és Kína ügyéről csütörtök délután fogunk vitát folytatni, az Elefántcsontparttal kapcsolatos vitára pedig szerda este kb. 8 órakor fog sor kerülni.

(A Parlament jóváhagyja a kérelmet.)

Szerda

Érkezett még egy javaslat Gebhardt asszonytól. Gebhardt asszony, kérem, ismertesse még egyszer a javaslatát.

  Evelyne Gebhardt (S&D). – (DE) Elnök úr! Azt indítványoztam, hogy a közbeszerzésről szóló állásfoglalással kapcsolatos szavazást halasszuk el májusig, ami természetesen azt jelenti, hogy az állásfoglalások és a módosítások benyújtási határidejét ennek megfelelően szintén elhalasztanánk. Még nem adott lehetőséget, hogy szavazzunk erről.

  Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tekintettel a témára, számomra úgy tűnik, hogy a módosítások benyújtására elegendő idő áll rendelkezésre, ezért úgy gondolom, hogy ne fogadjuk el a javaslatot.

(A Parlament egyetért a kérelemmel)

(Az ügyrendet elfogadják.)

  Sophia in 't Veld (ALDE). – Elnök úr! Nem voltam egészen biztos abban, hogy melyik ügyrendi pontnál vethetem fel ezt a kérdést, azonban két héttel ezelőtt az igazgatóság – számos kibertámadást követően – úgy döntött, hogy egy hétre lezárja a webmailt. Ez akármilyen döntés volt, amellyel egy hétig megakadályozták, hogy hozzáférjünk a webmailes leveleinkhez. Magyarázatot kérek. Tudni szeretném, hogy ez indokolt volt-e, csupán elővigyázatosságból történt-e, és valójában mennyire sebezhető a rendszerünk.

  Elnök. – In’t Veld asszony! Utána fogunk ennek nézni és tájékoztatni fogjuk.

14. A nemzetközi védelem megadása és visszavonása (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Guillaume asszony által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített, a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) szóló jelentés (COM(2009)0554 – C7-0248/2009 – 2009/0165(COD)) (A7-0085/2011).

  Sylvie Guillaume, előadó. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A héten eljutunk a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv átdolgozásának első szakaszáig. A Parlamentnek szerdán kell véleményt nyilvánítania a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, átdolgozott bizottsági javaslatról.

Az Európai Parlament véleménye alapvető fontosságú azon párbeszéd szempontjából, amelyet az elkövetkező hónapokban folytatunk majd a Tanáccsal a szövegről, amely meggyőződésem szerint a menekültügyi csomag alapjául szolgál, és amellyel kapcsolatban – sajnálom, de meg kell mondanom – a tárgyalások holtpontra jutottak a Tanácsban. A szöveg az irányelv új változatának alapját adja majd, ami remélhetőleg lehetővé teszi, hogy betartsuk a közös menekültügyi szabályok végrehajtására vonatkozó 2012-es határidőt.

A jelentéssel kapcsolatos szavazás egybevág az UNHCR által a múlt héten közzétett, a 44 iparosodott országról szóló tanulmánnyal. A tanulmány kimutatja, hogy – az általános hiedelemmel ellentétben – a gazdag országokban a menedékkérők száma 10 év alatt összesen 40%-kal csökkent, évente 5%-kal. Ezen adatok birtokában meg kell vizsgálnunk a csökkenés alapvető okait. Kevesebb a kényszerítő tényező vagy bizonyos országokban szigorúbb a migráció ellenőrzése?

A jelentés azt is feltárja, hogy manapság a menekültügy tekintetében a fejlődő országok vállalják a felelősség oroszlánrészét, jóllehet nem feltétlenül rendelkeznek az ehhez szükséges valamennyi erőforrással. Ennélfogva Európának is tisztességesen ki kell vennie a részét, ehhez pedig egyértelmű szabályokat kell elfogadnia. És itt visszakanyarodok a menekültügyi eljárásokról szóló szöveghez és a legfontosabb kihívásokhoz. A mostani irányelvnek – amelyet gyakran a legrosszabb nemzeti gyakorlatok jegyzékének neveznek – két jelentős hátránya van: nem biztosítja a menedékkérők jogainak megfelelő védelmét, valamint lényeges egyenlőtlenségeket idéz elő a tagállamokon belüli bánásmód vonatkozásában.

Európában valóban továbbra is jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók a különböző menekültügyi rendszerek között. Vegyünk csak két példát! 2009-ben a tagállamokban első fokon meghozott kedvező határozatok százalékaránya 65% és kevesebb mint 1% között mozgott, az első fokon meghozott elutasító határozatok elleni fellebbezés benyújtásának határideje pedig 2 és 30 nap között. Ezenkívül számos egyenlőtlenség van a tagállamok között a gyorsított eljárások indokainak, illetve a személyes meghallgatás lehetősége vagy a hatékony jogorvoslathoz való jog tekintetében.

Valójában ezek az egyenlőtlenségek összeegyeztethetetlenek egy közös menekültügyi rendszerrel, amelynek EU-szerte azonos védelmet kell biztosítania. Ellentétben állnak a Dublin II rendelet egyik alapvető pillérével, amely azon feltevésen alapul, hogy a tagállamok menekültügyi rendszerei hasonlóak. Ennélfogva a jogszabályok harmonizációja elengedhetetlen annak biztosításához, hogy végre valahára méltányos, elérhető és hatékony eljárások jöjjenek létre.

Mivel úgy gondolom, hogy nem helytállóak, ismételten reagálni szeretnék a szöveg bírálóinak bizonyos kijelentéseire, akik számára ez az irányelv végül is kicsivel többet jelent a költségek és visszaélések növekedésénél.

Kétségtelen, hogy ezek az eljárási változások költségeket idézhetnek elő rövid távon. Egy csekély éleslátás azonban segíthetne annak belátásában, hogy jelenleg tulajdonképpen a minőség és biztonság szempontjából nem megfelelő eljárások helytelen alkalmazása kerül sokba a tagállamoknak. Érvelésem alátámasztására két mutatót említenék meg: a fellebbezések rendkívül nagy számát és az ehhez kapcsolódó eljárások időtartamát.

Ezenkívül szeretném, ha elszakadnánk attól, hogy a menekültügy terén csak fekete-fehér elképzelésünk lehet, mármint hogy állítólag kizárólag visszaéléshez vezethet. Olyan körülmények között, ahol a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket helytelenül kezelik, kötelességünk a menedékjog – mint alapvető jog – védelme. Ezen túlmenően, ha a leginkább vonakodó európai parlamenti képviselők levonnak bármilyen következtetést az arab világban kialakult helyzetből, az az lesz, hogy az Európai Uniónak kötelessége az üldöztetések áldozatai számára tisztességes védelmet biztosítani.

Ezért támogatom a Bizottság megközelítését, amely az elsőfokú eljárások fejlesztését tűzi ki célul – azaz már az eljárás kezdetétől szolgáltatások, tanácsadás és szakértelem biztosítását –, mert az első fokon meghozott minőségi határozatok különösen előnyösek az üldöztetések áldozatai számára, amennyiben lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy megalapozott határozatokat hozzanak, javítsák az elutasító határozatok indokolását, és csökkentsék az illetékes jogorvoslati szervek általi megsemmisítés veszélyét; jobban azonosítsák a megalapozott, a megalapozatlan és a rosszhiszemű kérelmeket, valamint csökkentsék a tagállamok befogadási és eljárási költségeit, ugyanakkor támogassák azon menedékkérők kitoloncolására irányuló erőfeszítéseiket, akiknek a kérelmét valóban elutasították.

Végül szeretnék néhány olyan kulcsfontosságú részletről szót ejteni, amelyek reményeim szerint lehetővé teszik számunkra, hogy most már előrehaladást érjünk el a jelentés tekintetében. Először is szerintem az első fokon biztosított ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való jog alapvető garanciának tekinthető, ha a határoztatok minőségének javításáról van szó. Másodszor, a kiszolgáltatott kérelmezők igényeit jobban figyelembe fogják venni, azon emberekét, akikről a jelenlegi irányelv teljesen megfeledkezik.

A harmadik kihívást az jelenti, hogy ambiciózusabb határidőket szabjunk meg a fellebbezések vonatkozásában, hogy erősítsük a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a gyorsított eljárások esetén nagyobb garanciákat biztosítsunk, különösen az indokok csökkentése vagy az ésszerű határidő meghatározása tekintetében. Ami a biztonságos származási ország elképzelést illeti, felhívunk egy közös európai lista rendes jogalkotási eljárás szerint történő elfogadására, a Bíróság 2008-as ajánlása alapján.

Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy a jelentés végleges elfogadása minden bizonnyal erőteljes jelzés lenne a Parlament részéről a Tanács és a Bizottság felé. Úgy látom, hogy a Parlament meghúzta a határokat és meghatározta a mércét: a védelmi előírások további harmonizációjára törekszünk, és örülnünk kellene ennek, hölgyeim és uraim.

(Taps)

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvvel kapcsolatos, e héten sorra kerülő szavazás igen fontos. Döntő fontosságú előrelépés lesz a közös menekültügyi rendszer második szakaszának 2012-re történő befejezése felé, ami összhangban áll az EU által a Stockholmi Programmal kapcsolatban vállalt kötelezettséggel. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Sylvie Guillaume-nak az ügy iránt tanúsított rendkívüli elkötelezettségéért, valamint a köztünk kialakult kitűnő együttműködésért. Asszonyom, ön kivételes rugalmasságról tett tanúbizonyságot, továbbá a menedékkérők igényeinek és a nemzeti közigazgatások előtt álló kihívások alapos ismeretéről.

A menekültügyi eljárásokról szóló új irányelv a közös európai menekültügyi rendszer alapjául fog szolgálni. Amint azt ön is elmondta, asszonyom, a menedékkérőknek ugyanolyan bánásmódban kell részesülniük, bárhol is adjanak be menedékjog iránti kérelmet az Európai Unión belül. Tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg rengeteg az eltérés, amit természetesen nagyon nehéz megérteni az Európai Unióban, ahol ugyanazon nemzetközi egyezmények érvényesek és ugyanazon európai értékek számítanak.

Döntős fontosságú, hogy a közös eljárások tisztességesek és hatékonyak legyenek. Elő kell segíteniük a menekültügyi rendszerrel való visszaélések megakadályozását, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat. Határozott meggyőződésem, hogy e célkitűzések elérhetők, de csak abban az esetben, ha a közös szabályok biztosítják, hogy a menekültügyi hatóságok Unió-szerte ugyanolyan minőségi határozatokat hoznak. A Bizottság javaslata ebben a szellemben készült, és megelégedéssel veszem tudomásul, hogy Guillaume asszony és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentése általánosságban támogatja a javaslatot.

A jelentéstervezetben szereplő módosítások közül valójában több is a menedékkérőknek nyújtandó garanciák mértékét növeli, különösen ami a kiskorúakat illeti. Ezenkívül bizonyos módosítások arra irányulnak, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a tagállamok számára a gyorsított eljárásokra vonatkozó, meghatározott indokok bevezetése révén. Igen ambiciózusnak tartom a biztonságos származási ország elképzelésekkel kapcsolatos módosítást. Lényegesen átalakítaná a szabályokat és megváltoztatná a tagállami gyakorlatokat. Érdeklődéssel nyugtázom az ingyenes jogi segítségnyújtásra vonatkozó megegyezéses módosításokat is. Ez valóban elősegíthetné a számos tagállam által említett bonyolult jogi kérdés rendezését.

Amint az önök is tudják, a Bizottság jelenleg készíti elő az irányelvre irányuló módosított javaslatot annak érdekében, hogy lökést adjon a Tanácsban megrekedt tárgyalásoknak. Az önök holnapi, illetve szerdai szavazása stratégiai szempontból mértékadó a tárgyalásokon. A Bizottság a módosított javaslat elkészítése során körültekintően megvizsgálja a Parlament által előterjesztett valamennyi módosítást. Várakozással tekintek az e és más javaslatokkal kapcsolatban a képviselőkkel folytatandó együttműködés elé.

  Monika Hohlmeier, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt, őszinte köszönetemet szeretném kifejezni azért, hogy oly sok alkalommal volt lehetőségünk megbeszélésre az előadóval és a biztos asszonnyal is, valamint az árnyékelőadókkal. Ez lehetővé tette, hogy bizonyos területeken megfelelő kompromisszumot érjünk el. Amint azt Malmström asszony az előbb említette, ez magában foglalja az ingyenes jogi segítségnyújtással kapcsolatos kompromisszumot, főleg ami a kiskorúak különleges védelmét illeti. Az eredmények közé tartozik, hogy meg tudtunk állapodni abban, hogy elsősorban mely kérelmezők érdemlik ki a védelmet, és egymással való tárgyalásaink során sikerült ésszerű kompromisszumot találni. Ezenfelül a biztonságos harmadik országok kérdésében is megegyezésre jutottunk.

Célunk az, hogy alapvetően javuljon a közigazgatási eljárások minősége, hogy második és harmadik fokon kevesebb bírósági meghallgatásra kerüljön sor, hogy azon menedékkérők, akik valóban üldöztetésnek vannak kitéve, lehetőség szerint gyors és kiegyensúlyozottan hatékony segítségnyújtásban és védelemben részesüljenek. Határozottan támogatom, hogy valamennyi tagállamban legyenek megfelelő minimumszabályok. Sajnálatos azonban, hogy a Bizottság által előterjesztett szöveg és néhány egyéni módosítás is úgy akarta módosítani a Bizottság szövegét, hogy bizonyos mértékben éppen ezzel a jó szándékkal ellentétes dolgot érjen el. Sok lehetőség adódott az eljárások késleltetésére, sőt a menekültügyi jogszabályokkal való komoly visszaélésre. Ezzel kapcsolatban mondok önöknek néhány példát.

Egy kérelmező esetében például háromszor fordulhat elő, hogy elfogadhatatlannak minősített kérelmet ad be, és joga van ahhoz, hogy háromszor végigmenjen a teljes eljáráson. Csak ezt követően lehet gyorsított eljárást végrehajtani. Az eljárás gyorsítására nincs lehetőség, ha egyértelmű, hogy az érintett a genfi egyezmény értelmében nem ismerhető el menekültként. Ezzel kapcsolatban Tunézia és a gazdasági migránsok esetét említem meg.

Egy másik példa az a helyzet, amikor szintén nincs lehetőség gyorsított eljárásra, amennyiben a kérelmező egymás után több kérelmet ad be anélkül, hogy a tartalom valamilyen lényeges új elemet tartalmazna. Még súlyosabbnak tartom azonban az eltűnés kérdését. Ha valaki illegálisan eltűnik, kérelmét már nem lehet elutasító határozattal lezárni. A levelet ellenjegyzéssel kell ellátnia. Tehát ha egy menedékkérő elutasító határozatra számítana, mindössze annyit kellene tennie – ha elfogadnánk a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által előterjesztett indítványt –, hogy megtagadja a levél átvételét vagy nem tartózkodik ott, hogy átvehesse. Ez azzal a következménnyel járna, hogy meghatározatlan ideig húzhatná az eljárást.

  Claude Moraes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Képviselőcsoportom nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy gyakorlati és politikai szempontból is rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, amikor is a tagállamok 1999 óta egy menekültügyi csomag elkészítéséről beszélnek. Ha létezik politikai kényszerítő tényező, akkor napjainkban azt a válságban lévő Észak-Afrika és a földközi-tengeri térség alkotja.

A tehermegosztásról szóló megbeszéléseinknek most már egy gyakorlati és ésszerű javaslatot kellene eredményeznie. Képviselőcsoportom nevében azt szeretném elmondani, hogy Sylvie Guillaume – az összes árnyékelőadóval együttműködésben, amint azt Hohlmeier asszony is említette – olyan javaslatot állított össze, amely ésszerű és hatékony is, valamint a menekültügyi csomag alapját biztosítja, ahogy arra a biztos asszony is utalt. Éppen ezért annyira életbevágóan fontos a szerdai szavazás. Ha a Parlamentben is el tudjuk érni azt a többséget, mint a bizottságban, eljuthatunk egy olyan menekültügyi csomag elkészítéséig, amely a Tisztelt Házban kifejezésre juttatott több szempontot és megfontolást figyelembe vesz.

Hadd mondjak erre egy példát: több évig dolgoztam menekültügyekkel foglalkozó ügyvédként, és tisztában vagyok azzal, hogy a jó – a tagállamok többsége által elfogadott, tisztességes, igazságos, hatékony – menekültügyi eljárás ellensége az, hogy a menekültügyek első fokon történő kezelése nem hatékony. Az, hogy az egész Európai Unióban és sok tagállamban nem megfelelő színvonalú a határozathozatal, nem csökkenti, hanem növeli a tagállamok költségeit. Tehát amikor a tagállamok pénzügyi következményekről beszélnek, meg kell érteniük, hogy a határozathozatal színvonala – azaz, hogy elsőre helyes döntés szülessen, valamint hogy biztosítsák a jogorvoslati eljárás hatékony működését – az a terület, ahol pénzt takaríthatunk meg, és ahol tisztességesen és igazságosan járhatunk el.

Ha bármelyik tagállam kétségbe vonja, hogy ez a jelentés hatékony, méltányos és igazságos, csak vizsgálja meg nagyon alaposan ezeket az eljárásokat, és meglátja, hogy sokat foglalkoztunk több, potenciálisan vitatható szemponttal. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a vita tárgyát nem képezhetik egyedül a költségek: az eljárások EU-szerte történő harmonizációjáról van szó. Egyértelmű, hogy az előírások túlságosan eltérőek az egyes tagállamokban. Ha továbbfolytatjuk ezt a menekültügyi szerencsejátékot, nem vesszük figyelembe azt, hogy a valóságban növekszik a menedékkérők száma. Köztudott, hogy ezek a számok évekig csökkentek. Most már nehezebb helyzetben vagyunk.

Az eljárási irányelvben szereplő szabályok talán az egész menekültügyi csomag legösszetettebb részére vonatkoznak. Az, hogy az eljárás méltányos és hatékony legyen, élet-halál kérdése lehet az üldöztetés elől menekülők számára. El kell ismernünk, hogy felelősséggel tartozunk a nemzetközi kötelezettségek betartásáért, amikor a határainkon belül védelmet kereső emberekkel foglalkozunk.

Így hát gratulálni szeretnék az előadónak és valamennyi árnyékelőadónak elkötelezett törekvéseikért, hogy a Parlamentben határozott álláspontra jussunk. Ismételjük meg a bizottságon belüli szavazás eredményét! Biztosítsuk, hogy erőteljes üzenetet küldjünk a Bizottságnak – de mindenekelőtt a tagállamoknak – azzal kapcsolatban, hogy a Parlament komolyan gondolja, hogy olyan módon állítsuk össze a menekültügyi csomagot, amely sokak számára elfogadható a Tisztelt Házban.

  Nadja Hirsch, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Malmström asszony! Mindenekelőtt legőszintébb köszönetemet szeretném kifejezni az előadónak és az árnyékelőadóknak. Nagyon sok vitát folytattunk. Végül elértünk néhány igen jó kompromisszumot, bár mindnyájan tudjuk, hogy természetesen ez nem mindig olyan könnyű.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében azonban szeretném közölni, hogy mindenesetre továbbra is az a célunk, hogy 2012-re egy közös uniós menekültügyi rendszert hozzunk létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy most tényleges előrehaladást kell tennünk és egyértelmű jelet kell küldenünk a Tanácsnak azzal kapcsolatban, hogy nem vesztettük szem elől ezt a célt, és hogy természetesen továbbra is készen állunk tárgyalásokat kezdeni. Ez magától értetődik. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindenekelőtt egyértelművé kell tennünk, hogy akarjuk egy közös menekültügyi rendszer létrehozását. Amint az már elhangzott, elfogadhatatlan, hogy szinte egy szerencsejátékhoz hasonló helyzet alakuljon ki azzal kapcsolatban, hogy egy menedékkérő hol nyújtja be kérelmét.

Elfogadhatatlan – és ezzel kapcsolatban örülök, hogy az utolsó pillanatban sikert értünk el –, hogy minden egyes tagállamnak saját nemzeti listája legyen biztonságosnak tekinthető harmadik országokról. Vagy biztonságos egy ország, vagy nem – és aztán még minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy valóban biztonságos harmadik országnak tekinthető-e egy konkrét személy szempontjából, aki kérelmet nyújtott be, vagy az adott helyzetben esetleg egyszerűen nem állíthatjuk azt, hogy ez így van.

Végső soron arról is meg vagyok győződve, hogy a tagállamoknak és a menedékkérőknek is előnyére fog ez válni, akiknek a jövőben esélyük lesz arra, hogy rögtön első fokon, méltányos, ugyanakkor gyors kérelmezési eljárás során határozat szülessen, ha az eljárást az általunk előírtak szerint hajtják végre. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a menedék nem kegy, hanem jog. Ezzel kapcsolatban teljesen egyértelmű álláspontot kell kialakítanunk, ezt követően pedig világos eljárást.

Mindenekelőtt örvendetesnek tartom, hogy még jobban sikerült kibővíteni a kiskorúak jogait. Támogatom ezt, ahogy az ALDE képviselőcsoport is, és örülni fogok, ha ezzel kapcsolatban kedvező eredmény születik holnap.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, a jelentéssel kapcsolatban Guillaume asszony vezetésével végzett munka rendkívül fontos. Amint azt Malmström asszony is mondta, ez az európai menekültügyi rendszer alapja, és való igaz, hogy óriási a szakadék a mostani helyzet és egy európai rendszer között. Tulajdonképpen nevezhetjük feneketlen mélységnek, amely elnyeli a menedékkérők jogait és az európai védelmi rendszerünk hitelességét.

Amikor vannak olyan államok, ahol az első fokon meghozott kedvező határozatok aránya 1-65% között mozog, amikor például Franciaországban a koszovóiak, illetve albánok esetében a védelem megadására vonatkozó határozatok 75%-át fellebbezést követően hozzák meg, amikor tudjuk, hogy e fellebbezéseknek nincs felfüggesztő hatálya, lehet némi elképzelésünk a helyzetről, és tényleg úgy gondoljuk, hogy a Tanácsnak tovább kell lépnie, és fel kell ismernie, hogy az Európai Bizottság által választott lehetőség – amelyet a Guillaume asszony vezetésével összeállított kiváló jelentés is megerősít –, azaz az, hogy javítani kell az első fokon történő határozathozatal minőségét, vitathatatlanul döntős fontosságú.

Tudomásom szerint nem azon államok a leghangosabbak, amelyek hajlandók fizetni, vagy amelyek a legtöbb menedékkérőt fogadják be. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy lakosságához viszonyítva Ciprus, Svédország, Luxemburg és Belgium fogadja be a legtöbb menedékkérőt. Hallgassuk meg ezeket az államokat is, mert ők a megmondhatói, hogy a menedékkérők nemzetközi védelme tekintetében melyek a legmegfelelőbb szabályok.

  Kyriacos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, nagyon örülök annak, hogy ma tartjuk ezt a vitát, tekintettel arra, hogy a szavazásra szerdán kerül sor. Munkánk remélhetőleg felrázza majd a Tanácsot a tehetetlenségből és eredményes tárgyalásokhoz vezet, lehetővé téve, hogy elérhessük célkitűzésünket, azaz azt, hogy 2012-re közös európai menekültügyi rendszert hozzunk létre, és ilyen módon figyelembe véve, hogy mindnyájan milyen kemény munkát fektettünk be ebbe az ügybe. Szeretnék őszinte köszönetet mondani Guillaume asszonynak az általa végzett kitűnő munkáért és a megegyezést kereső szemléletmódjáért.

Összességében az eredmény egy kitűnő szöveg, amely jelentős hasznos változtatásokat tartalmaz az EU-ban jelenleg alkalmazott menekültügyi eljárások tekintetében, amelyek tagállamonként igen eltérőek.

Csak néhány új rendelkezést nevezek meg, amelyeket annak biztosítása érdekében vezettek be, hogy minden egyes kérelmező megfelelő eszközökkel rendelkezzen kérelmének indokolásához, hogy hat hónapon belül határozat szülessen a menedékjogról: e rendelkezések közé tartozik a személyes meghallgatás, valamint elsőfokú eljárások során ingyenes eljárási és jogi tanácsadás, beleértve a szükséges eljárási dokumentumok előkészítését.

  Gerard Batten, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a nemzetközi védelemről szóló, meglévő 2005-ös irányelvet akarják átdolgozni befogadási irányelvvé a menedékkérők számára. Az új befogadási irányelv a Lisszaboni Szerződés szerint megállapított, uniós közös bevándorlási ás menekültügyi politika fejleménye. Az új irányelv célja, hogy új rendszert hozzon létre a menedékkérőkre vonatkozó kritériumok meghatározásához: ki utazhat be a tagállamokba és ki nem, ki jogosult menekültstátuszra és milyen feltételek mellett. A tagállamok menekültügyi politikáját szándékozik harmonizálni, valamint több jogot és kiváltságot akar biztosítani a menedékkérők számára.

Az, hogy most Észak-Afrikából emberek tömege érkezik hozzánk, természetesen egy újabb előnyös válság, amely további lehetőséget nyújt az EU számára hatalmának és uralmának kiterjesztésére. A bevándorlási és menekültügyi politikának a független, szuverén nemzetállam egyetlen kiváltságának kell lennie. A javasolt irányelv a Lisszaboni Szerződés, amely pontosan arra törekszik, amit az ellenzői előre megmondtak: nyilvánvalóan éppen ezért tagadták meg az emberektől, hogy népszavazást tartsanak róla.

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, pártom, a Holland Szabadságpárt (PVV) mindig is félreérthetetlenül fogalmazott. Elleneztük és továbbra is ellenezni fogjuk az európai menekültügyi és bevándorlási politikát. Ilyen ügyekben a tagállamok maguk teljesen jól tudnak dönteni. A mostani holland kormány az eddigi legjobb, kitűnő programja van a menekültügyi és bevándorlási politika vonatkozásában. Ami ezt a kérdést illeti, Rutte miniszterelnök úrnak és Leers miniszter úrnak egyáltalán nincs szüksége Európa beavatkozására.

Az én pártom olyan párt, amelyik világosan beszél. Miről is szól tulajdonképpen a mai vita? A nemzetközi védelemről. Mi egyszerűen „menedékjognak” nevezzük. Nem finomítgathatjuk a mondanivalónkat, különösen nem akkor, amikor nem nyugatról érkező bevándorlók katasztrofális tömegével van dolgunk. Elnök úr, ha Európán múlna, az összes határt megnyitnánk, és Európa a szerencsevadászok és nyerészkedők paradicsomává válna, bár lehet, hogy már most is ez a helyzet. Nézze csak meg Olaszországot, Lampedusát. Ami Európát illeti, a berber régióból érkező, összes félig-meddig bűnöző szerencsevadászt egyszerűen bevonná a menekültügyi eljárásába, és végül még meg is engedné nekik, hogy maradjanak!

Elnök úr, meg tudná-e magyarázni a biztos asszony, hogy miért mindig Európának kell erőfeszítést tennie? Miért tart az összes csónak felénk? Az egyetlen és a legmegfelelőbb megoldás, hogy a régióban kapjanak segítséget ezek a menekültek. Oldja csak meg a helyzetet az Afrikai Unió, az Ara Liga vagy a szörnyűséges Iszlám Konferencia Szervezete! Ne a mi feladatunk legyen, hanem az övék, hogy menedéket nyújtsanak a régióban.

Még visszásabb a helyzet, mert ezzel a jelentéssel valójában megkönnyítjük számukra az Európai Unióba történő belépést. Amint a berber régióból menedékkérők serege rohamozza meg az Európai Uniót, nem könnyíteni, hanem nehezíteni kell a menedékjog iránti kérelmet.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Képviselőtársam az előbb Európába érkező barbár hordákról beszélt. Ez olyan cinizmus, amit itt nem lehet tiltakozás nélkül hagyni. Ez becsmérlő kijelentés azokra az emberekre nézve. Kérem, utasítsa rendre van der Stoep urat!

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Köszönöm, elnök úr, szeretném kiigazítani a dolgot. Nem barbárokról beszéltem. Lehet, hogy a tolmácsok ezt a kifejezést használták. Az észak-afrikai berber régióról tettem említést. Másképp is lehet nevezni a világ e részét, én ezt a kifejezést használom. Nem azt állítom, hogy a berber régióból partjaink felé tartó emberek olyanok, mint a barbárok. Szeretném, ha ezt kiigazítanák.

  Elnök. – Van der Stoep úr, minden megjegyzés szerepelni fog a jegyzőkönyvben, ellenőrizheti. Az eredetileg elhangzottakat, az ön válaszát és a második választ is jegyzőkönyvbe vesszük.

  Anna Hedh (S&D). – (SV) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném megköszönni az előadónak, Guillaume asszonynak a jelentéssel kapcsolatban végzett kiváló és nagyon kemény munkát, amely jelentés a menekültügyi csomag jelentős részét adja. Valamennyi tagállamnak méltányos és jogilag biztos eljárásokkal kell rendelkeznie a menedékkérők vonatkozásában. Az EU-nak soha nem lesz rendesen működő menekültügyi rendszere, ha nincsenek közös minimumszabályaink a kérelmek elbírálása és az elbírálás során a menedékkérőknek biztosítandó jogok tekintetében. Természetesen e rendelkezések nem maradhatnak papírra vetett üres szavak, hanem azokat a gyakorlatban egységesen kell alkalmazni Európa-szerte.

Ezek alapján igen sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottság bejelentette, hogy új, enyhébb javaslatot szándékozik előterjeszteni, amely közelebb áll ahhoz, amit sok kormány szeretne a Tanácsban. Tekintettel a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontjára és a Tanácson belüli hozzáállásra, a jelentésről szóló szavazás még fontosabb.

Az Európai Parlamentnek most egyértelmű üzenetet kell közvetítenie, hogy mi minden esetben támogatjuk a menedékjogot, és úgy gondoljuk, hogy a menedékkérők megérdemlik kérelmeik tisztességes és alapos vizsgálatát. A javasolt elsődleges módszer, azaz, hogy első fokon kell bevetni erőforrásainkat a kérelmek elbírálásához, vitathatatlanul helyes, és megkönnyíti a menedékkérők dolgát – akik gyorsabban értesülnek az eredményről – és a tagállamokét is, amelyek így elkerülik az első vizsgálat nem megfelelő minőségéből adódó további vizsgálatokkal járó költségéket. Nagyon sok kitűnő módosítás szerepel a javaslatban, de egyet külön szeretnék kiemelni, amely biztosítja a kiszolgáltatott kérelmezők – különösen a kísérő nélküli kiskorúak – igényeinek figyelembevételét. A családtagok javasolt, egyértelmű meghatározása szintén főleg sok kiskorú helyzetét fogja javítani.

  Tanja Fajon (S&D). – (SL) Elnök úr, szeretném elismerésemet kifejezni az előadó, Sylvie Guillaume kiváló munkájával kapcsolatban. Az Európai Uniónak sürgősen szüksége van összehangolt, méltányos és hatékony menekültügyi eljárásokra. Ezt a jelenlegi, a földközi-tengeri térségből érkező menekülteket érintő válság is igazolja. A közös szabályok mind a tagállamok, mind a menedékkérők érdekét szolgálják.

Hölgyeim és uraim, a menedékjog a legfontosabb emberi jogok közé tartozik. A menekülteket nem büntethetjük meg határátlépésért. Alapvető feladatunk, hogy segítséget nyújtsunk minden menedékkérőnek, védelmezzük alapvető emberi jogaikat, és biztosítsuk, hogy a kérelmeik elbírálása során minőségi európai szabályokat alkalmazzanak.

Sajnos úgy tűnik, hogy egyre kevesebb európai ország tartja tiszteletben a menedékjogot, illetve egyre nagyobb félelemmel és gyanakvással fogadják a bevándorlókat. Aggasztó, ami napjainkban az olaszországi Lampedusa szigetén történik. Azt a riasztó és lehangoló érzést kelti, hogy a menekültek nemkívánatos személyek az Európai Unióban. Szolidaritást kell vállalnunk azon emberekkel, akik zavargások elől menekülnek, főleg Líbiából, akiknek nemzetközi védelemre van szükségük.

Figyelembe véve az arab országokban és Észak-Afrikában zajló eseményeket, fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben még több menekült érkezhet az Unióba. Ezért is szükséges, hogy fejlesszük és összehangoljuk az eljárásokat. Ez hozzájárul majd ahhoz, hogy saját életünket és a menekültekét is megkönnyítsük. Csökkentjük azon országok terheit, amelyek jelenleg humánusabb eljárásokat alkalmaznak, és igazságosabban megosztjuk a terheket. Európából nem lehet erődítmény. A menedékkérők nem válhatnak a rendszereink áldozatává. Szeretném, ha szerdán nagy többséggel jóváhagynánk ezt a jelentést.

  Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök úr! Feltétlenül egyetértek az elhangzottakkal, hogy mindnyájan megbízható és hatékony menekültügyi eljárást szeretnénk, és mindnyájan biztosítani akarjuk e célkitűzések elérését.

Szeretnék azonban felhozni egy példát a néhány hónappal ezelőtti, hivatalos parlamenti menekültügyi küldöttség görögországi útja során szerzett tapasztalatainkból. A repülőtérre érkezve, ellátogattunk az idegenrendészeti fogdába, ahol fogva tartottak egy harmadik országbeli állampolgárt; elénk hozták és beszélgettünk vele.

Elmondta, hogy menedékjogért folyamodott, és egy idő után görögül kezdett beszélni hozzánk. Megkérdeztük, hogy hol kellett megtanulnia görögül, erre a következő választ adta: beszélek görögül, mert 10 évig Görögországban dolgoztam; hazautaztam, majd visszatértem, most pedig menedékjog iránti kérelmet nyújtottam be. Hadd magyarázzam meg a dolgot: természetesen hangsúlyt kell helyeznünk az eljárások megbízhatóságára és átláthatóságára, és védelmet kell nyújtanunk azoknak, akik menedékre jogosultak; ugyanakkor óvatosnak kell lennünk a visszaélésékkel. Olyan rendelkezésekről van szó, amelyek elővigyázatosságot igényelnek. Utalok itt Hohlmeier asszony észrevételeire, amelyeket kiegészítenék a következővel: azt mondjuk, hogy hat hónap elteltével azok esetében, akik ellen a hazájukban vádat emeltek, a bizonyítási teher a tagállamra hárul, nem a menedékkérőre; ez csak bürokráciával jár, egyesek pedig felhasználhatják visszaélésre vonatkozó érvként.

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

  Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Guillaume asszonynak az általa végzett kiváló munkáért.

A menekültügyi eljárásokról szóló jelenlegi irányelvvel kapcsolatban előterjesztett módosítások rendkívül fontos előrelépést jelentenek az Európai Unió közös menekültügyi rendszerének létrehozása felé. Az új irányelv legfőbb hozzáadott értékét az egyértelmű szabályok és az eljárások adják. Az irányelv hatékony és átlátható szabályokat határoz meg a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálásában illetékes hatóságokra vonatkozóan, és garantálja, hogy a kérelmeket minél gyorsabban és hatékonyabban megvizsgálják.

Feltétlenül biztosítanunk kell, hogy az Európai Unió egész területén a legmagasabb színvonalú védelmet nyújtsuk. Ugyanakkor fontos, hogy folytassuk a nemzeti jogszabályok harmonizációját, hogy megszüntessük az Európai Unióban jelenleg érvényben lévő menekültügyi rendszerek közötti eltéréseket. Végső célunknak továbbra is egy megfelelő, közös menekültügyi rendszer létrehozását kell tekintenünk, amint azt a Stockholmi Program előírta.

  Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök úr, ha van valami, ami biztos, az a következő: az Európai Unió egyes tagállamai saját maguk túl sok terhet viselnek a menekültügy, valamint a migráció és a bevándorlás terén, amint az nyilvánvaló az elmúlt hetek, sőt az elmúlt néhány év fejleményei alapján.

Ezért szükséges, hogy az Európai Unió ezzel kapcsolatban mind több felelősséget vállaljon annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban a menekültügyi rendszer a jövőben azon elvek szerint működjön, amelyeknek mindnyájunk számára természetesnek kell lenniük, azaz egységes szabályok, méltányos és igazságos eljárások, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartása alapján. Másrészt meg kell akadályoznunk, hogy a menedékjoggal visszaéljenek, mert természetesen ez mindig egy olyan probléma, amelyet nagyon alaposan megvitatnak az emberek a tagállamokban. Ez elég nehéz feladat, de remélem, hogy sikeresen megoldjuk majd.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami meghallgatások minimumszabályairól szóló, előterjesztett irányelvtervezet az egyes tagállamokban a menekültügyi meghallgatási eljárások során szerzett korábbi tapasztalatokon alapul.

A Bizottság arra irányuló törekvése azonban, hogy közös eljárásokat vezessen be egy egységes menekültstátusz, illetve a kiegészítő védelem megadására és visszavonására vonatkozóan, mégpedig a menekültügyi meghallgatás eszközei harmonizációjának fejlesztése és a meghallgatások minőségének a felülvizsgált határozatok számának csökkentése érdekében történő javítása révén, az Európai Unió Tanácsa és bizonyos tagállamok részéről számos ellenvetésbe ütközik.

Határozott meggyőződésem, hogy nekünk a Tanács és a menekültügyi meghallgatásokat végső soron végrehajtó tagállamok véleményét kell döntőnek tekintenünk. Ezért véleményem szerint kétséges, hogy munkánk meghozza a várt eredményt, ha a menekültügyi rendszer módosítása során nem figyelünk oda alaposan az észrevételeikre és tanácsaikra. Ennélfogva rendkívül fontosnak tartom, hogy az előkészített módosításokkal kapcsolatban további konzultációkat folytassunk, különösen az EU tagállamainak illetékes szerveivel.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr! Az Észak-Afrikából érkező emberáradat ellenére az előadó nyilvánvalóan attól tart, hogy túl kevés menekült tartózkodik az EU-ban, mivel a család fogalommeghatározásának kibővítésére hív fel. Látszólag lényegtelen, hogy a családtagok előzőleg együtt érkeztek vagy a hazájukból való elmenekülés után. Az új meghatározást ki akarják terjeszteni az új partnerekre és az örökbe fogadott gyermekekre is. Különleges védelmet akarnak biztosítani a nemi identitásuk tekintetében problémákkal küszködők számára, bármit is értsen az előadó ez alatt. Az ilyen megfogalmazások óriási teret hagynak a visszaélések számára. Ezenkívül az is naiv elképzelés, hogy a menedékkérők minden tagállamban azonos színvonalú szociális szolgáltatásokra számíthatnak. Az Európai Unió tagállamaiban igen eltérő az életszínvonal.

Ugyanez vonatkozik a biztonságos származási ország fogalmára. Ha jogállamiságon alapuló demokratikus államról van szó, egyben biztonságos államnak is tekintendő. Végül, mivel Tunézia és Egyiptom a helyes irányba tartanak, biztonságos harmadik országnak kell minősíteni őket.

  Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, a nemzetközi védelem a menedékjog kódolt és eufemisztikus elnevezése. A menedékjog nem véletlenül vesztette el varázserejét az emberek számára. A menedékkérők, akik jönnek-mennek a biztonságos országokban, nem valódi menekültek, ők maguk választják a migrációt. Lehet, hogy szerencsétlenek azok az emberek, akik nem biztonságos országokból érkeznek Európába, de nem várható el Európától, hogy a világ összes olyan országának teljes lakosságát befogadja, amelyek nem biztonságosak. A valódi menedékkérőknek az első biztonságos országban kell menedéket kérniük; olyan országban, amely kulturális, vallási és származási szempontból rokon velük.

Európa és a Nyugat nem töltheti be azt a szerepet, hogy a világ kiszolgáltatott lakosságának hatalmas befogadó otthonává váljon. Azt kell a feladatunknak tekinteni, hogy véget vessünk az instabilitásnak, amely a népesség hatalmas tömegeit kényszeríti menekülésre: nem kerülhet sor többé olyan háborúkra, mint az Irak és Afganisztán elleni háborúk; ki kell vonulnunk Líbiából, mielőtt szárazföldi hadműveletekbe keveredünk; vissza kell vonnunk a tervezett konfliktust Iránnal és el kell kerülnünk, hogy más közel-keleti államokban elégedetlenséget szítsunk.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, amint az többször is elhangzott, nagyon hosszú ideje tárgyaljuk ezt kérdést, és – ahogy Moraes úr rámutatott – 1999-től kezdve az a célunk, hogy közös menekültügyi politikát hozzunk létre.

A Tanács úgy határozott, hogy ezt 2012-re véghez kell vinni, és most már kezdjük tapasztalni, hogy a sok évig tartó holtpontról el fogunk mozdulni. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, mert úgy gondolom, hogy ehhez nagymértékben hozzájárult. Egy méltányos, hatékony és koherens rendszerrel kell rendelkeznünk, amely minden tagállamban egyenértékű.

A kezdetektől – az egész menekültügyi csomaggal foglalkozó különböző előadókkal való kapcsolattartás alapján – teljesen világos volt, szükség lesz bizonyos módosításokra. Ez nem olyasmi, amivel a Bizottság csak úgy előállt. Ha holtpont alakul ki, bizonyos kompromisszumokat kell tennünk, hogy a két jogalkotó partner megállapodásra juthasson. A holnapi, illetve szerdai parlamenti szavazás, valamint a Bizottság javaslatai révén megfelelő helyzet jön létre ahhoz, hogy kiderüljön, találhatunk-e bizonyos kompromisszumokat. Egész tavasszal kapcsolatban álltunk a Tanáccsal, hogy megtaláljuk az ezzel kapcsolatos legfőbb nehézségeket.

Ha 2012-re megállapodást akarunk elérni a menekültügyi csomaggal kapcsolatban, és ezáltal megemlékezni a genfi egyezmény 60. évfordulójáról – úgy vélem, mindnyájan ezt akarjuk –, készen kell állnunk bizonyos kompromisszumokra. Ez nagyon jó kezdet. A jövőbeni rendszer alapjául szolgál.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, valamennyi árnyékelőadónak, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az elvégzett munkáért.

  Sylvie Guillaume, előadó. – (FR) Elnök úr, először is szeretném megköszönni az összes felszólalást – na jó, majdnem az összest. Hohlmeier asszony távozott, de számítok arra, hogy valaki majd átadja neki, hogy nem adtam fel a reményt, hogy meggyőzzem őt arról, hogy a tunéziai állampolgárok nem folyamodnak menedékért az Európai Unió egész területén, és hogy következésképpen kevés okuk van arra, hogy következő, második kérelmet nyújtsanak be.

Összegzésül két apró észrevételt szeretnék tenni, amelyeket azonban nem kevésbé fontosnak tartok. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az a cél, hogy a tagállamokat a további harmonizáció elve ellen fordítsuk, éppen ellenkezőleg. Érthető számomra, hogy van némi ellenállás, és vannak kétségek, ugyanakkor szeretném, ha megértenék, hogy csak nyerhetnek azzal, ha megfelelő, hatékony elsőfokú eljárásokba fektetnek be. A javasolt reformok ezeket az irányvonalakat követik.

Végül a másik dolog az, hogy meggyőzzem a Parlamentet arról, hogy fontos szerepet tölt be. Társjogalkotók vagyunk. Az Európai Bizottság többször jelezte, hogy azt szeretné, hogy mindenképpen alapvető szerepet játsszunk a folyamat nyomon követésében. Nos, szerdán lehetőségünk lesz arra, hogy fennhangon és egyértelműen kifejezésre juttassuk az e területtel kapcsolatos, valóban harmonizált eljárásokra vonatkozó prioritásokat.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A Guillaume asszony jelentésével (A7-0085/2011) kapcsolatos szavazásra 2011. április 6-án, szerdán 12.00 órakor kerül sor.

15. A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Leichtfried úr által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében kidolgozott jelentés a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi rendszerről [COM(2008)0854 - C7-0062/2010 - 2008/0249(COD)] (A7-0028/2011).

  Jörg Leichtfried, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Amikor elvállaltam a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerről szóló jelentés elkészítésének feladatát, bár volt némi elképzelésem ennek a jelentésnek az alkalmazási területéről, mégsem voltam tisztában azzal, hogy az mennyire kiterjedt.

Ez a jelentés lényegében egy olyan gyakorlatról szól, amely valamilyen módon mindig a jelentések árnyékában marad, de amely ugyanakkor megvédi a munkahelyeket, és amelyet véleményem szerint egész Európában szabályozni kell.

Lényegében a kiviteli engedélyek kiadásának megkönnyítéséről szól olyan termékek esetében, amelyek katonai és polgári célokra egyaránt alkalmazhatók. Ez mindent felölel a vegyi anyagoktól a nukleáris fűtőanyagokon, a fegyveralkatrészeken, a számítógép-alkatrészeken keresztül egészen a szoftverekig és szoftver-összetevő elemekig – és ezt már nagyon alaposan megvitattuk.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy jobban összehangoljuk a tagállamokban jelenleg hatályos különféle szabályozásokat, hogy pontosabbak, konkrétabbak és átláthatóbbak legyenek, és mindenekfelett képesek legyenek az európai szintű átláthatóság elérésére.

Ezzel a jelentéssel valószínűleg lehetővé vált az, hogy mi itt, az Európai Parlamentben első ízben megfelelően megláthassuk a Lisszaboni Szerződés következményeit. A Bizottság eredetileg abban a hitben nyújtotta be ezt a javaslatot a Tanácshoz, hogy ez a kérdés rendeződik a Lisszaboni Szerződés megkötéséig. Ez azonban nem így történt. Így ez eljutott az Európai Parlamenthez is, és én nagyon jónak tartom, hogy ezt a kérdést ebben a Parlamentben is megvitatjuk, mert néhány szempontot, amelyekre ki fogok térni, a Tanácstól eltérő módon látunk.

Sikerült leküzdenünk némi jogi bonyodalmakat, amelyek a Bizottság által alkalmazott módszer eredményeként merültek fel. Szeretnék külön köszönetet mondani a Bizottság képviselőinek azért, hogy sikerült olyan módon szabályoznunk ezt a kérdést, hogy jogi szempontból most szilárdabb alapokon állunk. Végül alig néhány kulcsfontosságú probléma maradt.

Ebben a Parlamentben lényegében mindenben egyetértünk, egyetlen kivétellel, és annak kapcsán a Tanáccsal sem értünk egyet. Ez arra a kérdésre vonatkozik, hogy a kivitelt annak megtörténte után vagy előtt kell-e engedélyezni. Ebben a tekintetben biztonsági, felügyeleti és átláthatósági okok miatt ésszerű gondoskodni arról, hogy ha valaki valamilyen veszélyes anyagot akar exportálni, akkor előzetesen kérjen ehhez engedélyt, nem akkor, amikor ezeknek a termékeknek a kivitele már megtörtént, hiszen akkor már nemigen lehetne sikeresen megtiltani ezt a kivitelt. Ez az előzetes, illetve az utólagos ellenőrzésről folytatott jól ismert vita: véleményem szerint ésszerűbb lenne az, ha először kiadnák az engedélyt, és csak utána lehetne a termékeket exportálni.

Amiben valamennyien egyetértünk – bár a Tanáccsal nem –, az a jelentéstételi kötelezettséggel kapcsolatos átláthatóság kérdése. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentet végül tájékoztatni kell arról, hogy mit, hol és mennyit engedélyeztek, mert egyértelműen mi vagyunk az a szerv, amelynek gondoskodnia kell arról, hogy mindent megfelelően hajtsanak végre. Arról vitázhatunk, hogy ezt technikai szempontból hogyan fogjuk elérni.

Azt is feltétlenül meg kell vitatnunk, hogyan kezeljük azoknak az eszközöknek a kivitelét, amelyek felhasználhatók az emberi jogok megsértésére. Úgy gondolom, hogy ilyen eszközök kivitelét nem szabad engedélyezni. Gondoskodnunk kell arról, hogy ez így legyen. Most pedig várom a vitát.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Az európai vállalkozásoknak nap mint nap egy állandóan változó és egyre élesebb versenyhelyzetben kell helyt állniuk. A megbízhatóság és az időben történő szállítás ugyanolyan fontos, mint a minőség és az ár. A kettős felhasználású termékek kivitele különösen nagy kihívást jelent ebben a tekintetben, mivel ezeknek a termékeknek a kivitele engedélyköteles.

A kettős felhasználású termékek nem a piaci rés betöltésére hivatott termékek. Ezek sokkal inkább olyan termékek, amelyeket jogszerűen használnak fel az ipari ágazatok széles körében – az űrkutatásban, a távközlésben, a légi közlekedésben, a vegyiparban és még sok más területen. Ezeket az árukat ellenőrzik, mivel katonai célokra is felhasználhatók.

Sok tagállam speciális kiviteli könnyítéseket biztosít exportőrei számára. Ezek a könnyítések általános engedélyek formájában valósulnak meg, és lehetővé teszik bizonyos tagállamok vállalkozásai számára kettős felhasználású termékek kivitelét a minimális terhekkel.

Ezeknek a nemzeti könnyítési intézkedéseknek a 2008. évi elemzését követően a Bizottság benyújtotta javaslatát, amely arra irányult, hogy ezeket a nemzeti könnyítéseket terjesszék ki az Unió összes exportőrére. Az új uniós általános exportengedélyezésre vonatkozó javaslatnak az a rendeltetése, hogy lehetővé tegye az összes tagállam exportőrei számára az egyszerűsített kiviteli eljárások előnyeinek kihasználását, bizonyos kettős felhasználású termékek bizonyos rendeltetési helyei esetében. Ilyen módon könnyebbé válik a nemzetközi kiállításokon és vásárokon való részvétel. Szintén egyszerűbb lesz a termékek javítás utáni kivitele, és leegyszerűsödik a távközlési eszközök és bizonyos ipari vegyi anyagok kivitele. Ugyanakkor a tagállamok a valóban kockázatos tranzakciókra összpontosíthatják korlátozott erőforrásaikat.

A Bizottsághoz rendszeresen érkeznek panaszok az ipar részéről azzal kapcsolatban, hogy bizonyos exportokat nem engednek be valamelyik tagállamba, míg az ezzel megegyező tranzakciók más tagállamokban zöld jelzést kapnak. Az önök előtt fekvő javaslat az első lépés afelé, hogy egységes piacunkon felszámoljuk ezeket az egyenlőtlenségeket. Sok más ország tesz hasonló lépéseket annak érdekében, hogy fontossági sorrendbe állítsa a kiviteli ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait, és nem szabad lemaradnunk.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Leichtfried úrnak és más képviselőknek a javaslattal kapcsolatos rendkívül konstruktív munkáért. Az ön és szakbizottsága által benyújtott jelentés egyértelműen a helyes irányba megtett lépés, és általában megegyezik a Bizottság véleményével.

  Reinhard Bütikofer, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, biztos asszony! Egy olyan témát tárgyalunk, amely egyenlő mértékben érinti a kereskedelmet és a biztonságot. A kettős felhasználású termékek kétféleképpen használhatók fel. Ez azt jelenti, hogy létezik egyrészt egy polgári célú felhasználásuk, másrészt pedig egy tökéletesen ésszerű vagy kétségtelenül veszélyes, de a biztonság kapcsán mindenképpen releváns felhasználásuk. Egyes szereplők, például a német gazdasági és technológiai szövetségi minisztérium azt állítja, hogy ezek – idézem – „nem kritikus termékek”. Ez nem állja meg a helyét. Ez a Parlament a korábbiakban sokkal felelősebb álláspontot képviselt a bizottságaiban.

A Külügyi Bizottság, valamint a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság véleményének előadójaként szólalok fel. Ezekben a bizottságokban nagyon egyértelmű álláspontot fogadtunk el. Meggyőződésünk, hogy rendkívüli hanyagság lenne, ha nem mérlegelnénk bizonyos ellenőrzési mechanizmusokat. Ezért arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy fogadják meg a Külügyi Bizottság és a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság ajánlásait, és különösen az előadó ajánlásait, aki éppen az előbb szólalt fel, az előzetes ellenőrzés kérdésének vonatkozásában. Ez az egyetlen olyan fontos ellentmondásos kérdés, amellyel továbbra is szembe kell néznünk ebben az ügyben.

Ha csak a kivitel megtörténte után hajtunk végre ellenőrzéseket, az kisebb biztonságot eredményezne. Mi azonban nagyobb biztonságról akarunk gondoskodni az EU polgárai, ugyanakkor partnerországaink és kereskedelmi partnereink számára is. Nem akarjuk, hogy az előzetes ellenőrzés alapelvét – amelyet a Külügyi Bizottság és a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság elfogadott – most felváltsa az utólagos ellenőrzés alapelve. Ez a biztonsági érdekek fölé helyezné a kereskedelmi érdekeket. Sok tagállam, például Hollandia kifejezetten óv ettől. Ezért kétségkívül polgáraink érdekében állna, ha a plenáris ülés megerősítené azt, amit a bizottságok kidolgoztak.

  Elisabeth Köstinger, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony! A kettős felhasználásról szóló rendelet, amely most a vita tárgyát képezi, a harmadik országokba exportált, kettős felhasználású, nem kritikus termékek és technológiák vonatkozásában általános engedélyek beszerzéséről rendelkezik. Ezeknek az általános engedélyeknek azonban az is a rendeltetésük, hogy lehetővé tegyék az európai exportőrök, valamint a kis- és középvállalkozások számára a megbízható tervezést. Ennek a rendeletnek az a célja, hogy könnyítsen európai exportőreink helyzetén, és megtakarítsa számukra az időigényes egyedi engedélyezési eljárásokat, és mindenekfelett javítsa versenyképességüket. Ezért úgy gondolom, hogy az exportőrök számára előírt részletes regisztrációs eljárások és a kiegészítő követelmények nem könnyítést, hanem sokkal inkább további költségeket fognak eredményezni.

Kétségtelenül gondoskodnunk kell arról, hogy az exportált kettős felhasználású termékeket is biztonságos módon használják fel és ne jelenthessenek veszélyt, de mindenesetre ott van még a túlzott és szükségtelen kiadások kérdése is. Egy közepes méretű vállalkozást hoznék fel példaként a gépészet területéről, amely huszonnégy órás szolgáltatást biztosít a gépek javításához és gépalkatrészek szállításához. Ezeknek a szolgáltatásoknak is működőképeseknek kell maradniuk, a szigorúbb exportrendelkezések ellenére is.

Ugyanez vonatkozik a számítógépes támadásokra és az érdekelt felek részvételére. Ha nem rendelkezünk egyértelmű kritériumokkal és keretfeltételekkel ezeken a területeken, és ha a megszövegezések pontatlanok, akkor a kiegészítő kiadásokat és az általánosítást is meg kell kérdőjeleznem ezzel kapcsolatban. Jóllehet rendkívül fontos, hogy az érdekelt feleket bevonjuk a döntéshozási eljárásokba, ezt mindig a döntések gyakorlatias és ésszerű végrehajtásának céljából kell megtenni. Ezen a területen sem lehet kérdés az, hogy az átláthatóság és a biztonság alapvető fontosságú.

Végül szeretném újból kihangsúlyozni azt, hogy ennek a rendeletnek az a célja, hogy hozzájáruljon az eljárás megkönnyítéséhez és a bürokrácia csökkentéséhez. A termékek és technológiák biztonságos használatával a háttérben az a rendeltetése, hogy megerősítse európai gazdaságunkat és leegyszerűsítse a kapcsolódó adminisztrációt.

  George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék kollégámnak azért a kitűnő munkáért, amit a jelentés kapcsán végzett, amely igen technikai jellegű, de amelynek valós vonzatai vannak az európai polgárok biztonságára nézve.

Az Európai Unió már közel 15 éve kiviteli ellenőrzési intézkedéseket alkalmaz a kettős felhasználású termékek esetében. A megelőző intézkedések, például a kiviteli engedélyezési követelmények és a vámregisztráció elfogadása lehetővé teszi, hogy az Európai Unió gondoskodjon a fegyverek elterjedésének megelőzéséről, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverekre. Ám az Európai Unió kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos rendszerének átláthatóbbnak és demokratikusabbnak kell lennie. Biztonságos rendszert kell felállítani, amelyben a polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható termékeket érintő kivitelekre vonatkozó bejelentéseket összegyűjtik, továbbítják és tárolják a tömegpusztító fegyverek elterjedése veszélyének megelőzése érdekében.

Üdvözlöm az előadónak azt a javaslatát is, amely felszólítja a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoportot arra, hogy nyújtson be éves jelentést az Európai Parlamenthez, hogy az betölthesse ellenőrzési funkcióját. Az Európai Bizottság viszont köteles tájékoztatni a Parlamentet a rendelet azon kikötéseinek végrehajtásáról, amelyek szerint létre kell hozni egy közösségi rendszert a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitelének ellenőrzésére és hatástanulmányt kell benyújtani a javasolt intézkedésekről.

Végül, de nem utolsósorban tovább kell fejleszteni az Európai Unió képviseletét a nemzetközi kiviteli ellenőrzési rendszerekben. Sajnálatos módon az ellenőrizendő termékek felsorolását a nemzetközi rendszerek frissítik, és ezután kerülnek be az Európai Unió joganyagába, így az Európai Parlament nem tud részt venni ebben a folyamatban. Ezért felszólítok a Parlament fokozott ellenőrzési jogkörének és jogalkotási szerepének előmozdítására, a Lisszaboni Szerződés előírásaival összhangban.

  Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Időtlen idők óta igaz az, hogy ha van nehezen ellenőrizhető kereskedelem, akkor az a fegyverkereskedelem. Többféle módon is meg lehet nehezíteni ezt az ellenőrzést. Az egyik módszer az, hogy látszólag ártalmatlan fegyvereket vagy technikákat adnak el, amelyeket könnyen át lehet alakítani fegyverekké, és ezért aggódunk a rendelet által szabályozott kettős felhasználás miatt. További nehézséget jelent a szabályok túlzott bősége, ami bármilyen ellenőrzési rendszert hatástalanná tenne.

Amikor elkezdtünk dolgozni ezen az ügyön, a Bizottság felkért minket egy 2000. évi rendelet módosítására. Időközben ezt visszavonták, és felkértek minket az újabb, a 2009. évi rendelet módosítására, ugyanannak az elavult javaslatnak az alapján. Éppen most kezdtük meg a háromoldalú párbeszédet, és már kaptunk egy új jogalkotási javaslatot a Bizottságtól, amely újból a rendelet módosítására vonatkozik. Az első kérés ezért az, hogy hozzanak létre egyértelmű, egyszerű és átlátható szabályokat az európai exportőrök számára egy egységes szerkezetbe foglalt szöveggel.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) álláspontja négy pontból áll. Ami az alacsony értékű szállítmányokat illeti, az ALDE a Tanáccsal való egyetértésben erősen kételkedik ebben a rendszerben. A Parlament már 5 000 euróról 3 000 euróra korlátozta a maximális értéket, és különféle egyéb kritériumokat is előírt. A célországok felsorolása rendkívül korlátozott. Ez a kis- és középvállalkozások jogos kérése, de legfontosabb üzenetünk az, hogy mindenekfelett biztonságot akarunk, de kereskedelmet is, és folytatnunk kell az ezzel kapcsolatos munkát a háromoldalú párbeszéden keresztül.

Támogatjuk az előzetes bejelentés politikáját és a tagállamok általi regisztráció kötelezettségét. Végül a maximális mértékű átláthatóságot követelünk annak érdekében, hogy a rendelet gondoskodhasson egy olyan mechanizmusról, amely tájékoztatja az érdekelt feleket, például az emberi jogokat vagy a békét megfigyelő szervezeteket és a szakszervezeteket a döntéshozási folyamat különféle szakaszairól, többek között az Európai Parlamenthez benyújtott jelentés útján.

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony! Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet az előadónak, Leichtfried úrnak a jelentéssel kapcsolatos munkájáért, és képviselőcsoportom nevében sok sikert kívánok neki a Tanáccsal folytatott, kétségkívül nehéz tárgyalásokhoz – a Tanács sajnálatos módon nem képviselteti magát ezen a vitán.

Szeretnék azonban megemlíteni két aspektust. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által előterjesztett módosítások nem nyújtanak segítséget az előadónak, sőt, inkább aláássák a Parlamentnek a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban felvázolt tárgyalási álláspontját. A módosítások a fegyverexportőrök életét akarják megkönnyíteni. Ezért képviselőcsoportom nem támogatja ezeket a módosításokat.

Másodszor szeretném leszögezni, hogy képviselőcsoportomnak komoly problémái vannak azzal, hogy a kettős felhasználású termékek listáját arra használják fel, hogy a fejlődő országok ne juthassanak hozzá többek között a csúcstechnológiához. Különösen vonatkozik ez a nagy teljesítményű számítógépek kivitelének korlátozásaira. Éppen Közép- és Kelet-Európa országaiban láthattuk, hogy a kettős felhasználású termékek listájával politikai szempontból vissza lehet élni. Ezért dolgoztuk ki a 47. módosítást, és kérem, hogy a fejlődő országok érdekében támogassák ezt a módosítást.

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr! A nukleáris fűtőanyagok, vegyi anyagok és számítógépes programok felhasználhatók békés célokra, ugyanakkor katonai célokra is. Egyes tagállamok évek óta szállítanak Líbiának fegyvereket, sőt kínzóeszközöket is. A fegyverexportról készült legutóbbi jelentés – ami sokkal inkább bűnlajstrom – világosan mutatja, hogy Olaszország, Málta és Németország szállította a legtöbb fegyvert Kadhafinak. Franciaország ugyanakkor az arab régióba történő szállítások éllovasa volt. Mások – mint az én hazám, Ausztria – ragaszkodnak a korlátozásokhoz. Fel kell vennünk a harcot ezzel a kiegyensúlyozatlansággal szemben.

Az összes tagállamnak és az EU teljes fegyvergyártási iparának be kell tartania az ellenőrzésekre és az átláthatóságra vonatkozó szigorú rendelkezéseket. A rendszert azonban naprakész állapotban kell tartani. Különösen a szoftverek, az információtechnológia és az okostelefonok tekintetében mérlegelni kell, hogy ezeket vajon nem a demokratikus mozgalmak fogják-e felhasználni, amint ezt természetesen láthattuk a közelmúltban az arab régióban. Ezért erősebben differenciált elemzésekre van szükségünk a potenciális használat és az átvevők szavahihetőségének megkérdőjelezhetősége szempontjából.

  Christofer Fjellner (PPE). – (SV) Elnök úr! A jogszabály hatálya alá tartozó termékek száma, amelyeket polgári és katonai célokra egyaránt fel lehet használni, sokkal magasabb, mint ahogyan először gondoltuk. Sok minden tartozik ide a teherautóktól kezdve a repülőgépek sugárhajtóművein keresztül egészen a távközlési eszközökig. Szerintem ezért fontos rámutatnunk arra, hogy a fegyvergyártásra vonatkozó közvetlen hivatkozás ebben a tekintetben gyakran félrevezető. Ez annak a leegyszerűsítése és összehangolása szempontjából is nagyon fontossá teszi ezt a jogszabályt, ahogyan Európában azokat a termékeket kezeljük, amelyek polgári és katonai célokra egyaránt felhasználhatók. Szigorúnak, kiszámíthatónak és egyértelműnek, ugyanakkor harmonizáltnak kell lennie. Minden egyes alkalommal, amikor azt hallom, hogy az EU jogszabályaira történő hivatkozással egy svéd vállalkozástól megtagadták egy másik országba történő kivitel lehetőségét, de aztán azt kell látnom, hogy például egy francia társaság akadálytalanul exportálhatja ugyanazokat a termékeket, akkor egyértelmű a számomra, hogy az EU kudarcot vallott.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kereskedelem alapvetően hasznos tevékenység. Gondolok itt például a távközlési eszközökre, amelyek hihetetlenül fontosak a világ demokratikus mozgalmai számára. Ez a javaslat nem nehezítheti meg a polgári kereskedelmet és nem írhat elő abban még több bürokráciát. Ezért ellenzem az előzetes nyilatkozat bevezetésére vonatkozó javaslatot. A modern, „just-in-time” rendszerek, a szolgáltatási megállapodások stb. rendkívüli mértékben megnehezítik a helyzetet azon teljesen jogszerű termék esetében, amelyet exportálni szeretnénk, és amelyből többet szeretnénk látni. A legtöbb vállalat pontosan tudja, melyek ezek a termékek. Még ha kérvényezik is az utólagos bejelentést, tudják, hogy meg fogják büntetni őket, ha bármit is exportálnak. Szerintem feltétlenül le kell egyszerűsíteni a kereskedelmet. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jogszabályok szigorúak, egyértelműek és harmonizáltak, ugyanakkor egyszerűek is legyenek. Ez nem illeszthető össze minden exportált termék előzetes ellenőrzésével. Például nagyon megnehezíti fontos távközlési eszközök kivitelét olyan országokba, amelyeknek szükségük van rájuk.

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök úr! Ha megengedi, akkor szeretném nagyon megköszönni, hogy szót kaptam. Azzal a ténnyel van problémánk, hogy az EU tagállamai nem azonos kritériumokat alkalmaznak a kettős felhasználású termékek kivitele tekintetében. Ezért szerintem törekednünk kell annak biztosítására, hogy az EU összes tagállama ugyanazokat a magas szintű előírásokat alkalmazza azoknak a polgári termékeknek a kivitele tekintetében, amelyeket katonai célokra is fel lehet használni.

Meggyőződésem, hogy ennek a rendeletnek különösen ki kell emelnie a technológiák és szoftvereik indokolatlan és nem kívánatos elterjedése megelőzésének szükségességét, mivel egyre növekszik a modern technológiákat és szoftvereket használó támadások száma. Szerintem ilyen módon hatékonyan harcolhatnánk a számítógépes terrorizmus ellen.

  Ioan Mircea Paşcu (S&D). – Elnök úr! A jelentés témája kétségkívül érzékeny, politikai és gazdasági szempontból egyaránt. Egyrészt az EU meg akarja akadályozni a kettős felhasználású termékek katonai célú és/vagy emberek ellen irányuló használatát. Másrészt figyelembe kell venni a gyártók és a felhasználók gazdasági érdekeit. Ezért a rendelet elkerülhetetlenül bonyolult, mivel egyrészt le kell fednie a meglévő szándékos kiskapukat, másrészt előre látnia kell más, jövőbeni kiskapukat.

Ezenkívül míg egyesek túlságosan erősnek látják a rendeletet, másoknak túl gyengének tűnik, amelyet újra meg újra át kell dolgozni. A Külügyi Bizottság tagjaként teljes mértékben támogatom egy átláthatóbb és szigorúbb rendelet szükségességét. Ezért maximálisan támogatom a kivitelt megelőző engedélyezést, az ellenkezőjét viszont nem. Különösen Lisszabon után csak a Parlament segíthet, és pontosan ez az, amit itt és most teszünk. Ennek következtében szerepét erősíteni kell, nem pedig figyelmen kívül hagyni.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr! Ami a kettős felhasználású termékek kiviteli engedélyeit illeti, valószínűleg valamennyien egyetértünk abban, hogy egységes szabályokra van szükségünk az Európai Unióban, hogy a tagállamok ne eltérő gyakorlatokat kövessenek, mert ez a verseny torzulásához vezethet és pontosan az ellenkezőjét éri el annak, amit mi valójában akarunk.

Természetesen logikusan hangzik, amikor azt mondjuk, hogy a kivitelt előzetesen engedélyezni kell és jóvá kell hagyni. Nagyobb átláthatóságot akarunk és ezt ellenőrizni is akarjuk, hogy tanulhassunk belőle. Ebben a tekintetben szeretném elmondani, hogy támogatom Köstinger asszonyt, akinek szavai szerint nyilvánvalóan olyan rendszerre van szükségünk, amely elviselhető a kis- és középvállalkozások számára és amellyel meg tudnak birkózni. A világpiac nemcsak a nagy konszerneké, hanem a kis- és középvállalkozásoké is.

Ez lenne egyben a kérésem az előadóhoz, azaz hogy gondoskodjon arról, hogy a megállapított feltételek és követelmények a kis- és középvállalkozásaink számára is elviselhetőek és végrehajthatóak legyenek.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! A polgári termékek és technológiák katonai célokra történő használatával az a probléma, hogy ennek a kérdésnek nincs olyan megközelítési módja, amely ne lenne összekötve a „kettős felhasználású termékek és a kapcsolódó szolgáltatások” kivitelének ellenőrzésével. A kivitel ellenőrzése nagyon fontos ezen a területen, és ezt nagyon szigorúan kell végrehajtani, de úgy, hogy ez ne érintse hátrányosan a fejlődő országok hozzáférését a fejlődésükhöz szükséges termékekhez és technológiákhoz. Feltétlenül növelnünk kell a releváns eljárások átláthatóságát és lehetővé kell tennünk azok demokratikus módon történő tüzetes vizsgálatát.

Ám következetességre is szükség van ezen a területen az Európai Unió más politikái és e rendelet célkitűzései között. Például emlékszünk a hetedik keretprogramból finanszírozott kutatási projektekre, különösen azokra, amelyekbe az izraeli repülőgépipar is bekapcsolódott, mert ez gyártotta azokat a pilóta nélküli repülőgépeket, amelyeket a Gázai-övezet elleni támadások során is felhasználtak 2008-ban és 2009-ben, több tucat ember halálát okozva ezzel. Az ezekből a programokból fakadó lehetséges kettős, polgári és katonai célú felhasználási területeket is szigorúan fel kell mérni.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr! De Gucht úr nevében szeretnék újból köszönetet mondani az előadónak és a bizottságának az általuk végzett munkáért. Az Európai Bizottság teljes mértékben osztja a jelentésben szereplő nézeteket és a két fennmaradt kérdéssel kapcsolatos véleményeket, ahol egy ex ante rendszert javasolnak. A Bizottság számára az a legfontosabb, hogy ez ugyanaz a rendszer, mivel el kell kerülnünk mindenféle kettős standardot és túlbonyolítást ezen a területen.

Abban a kérdésben is egyetértünk önökkel, hogy szükség van valamiféle jelentéstételi rendszerre – természetesen anélkül, hogy ez túlzott megterhelést jelentene, különösen a kis- és középvállalkozások számára. Valamiféle jelentéstételi rendszerre azonban szükség van, és remélem, hogy a későbbiekben képesek leszünk megállapodásra jutni a Tanáccsal ezekben a fennmaradó kérdésekben is. Még egyszer köszönöm ezt a vitát, elnök úr.

  Jörg Leichtfried, előadó. – (DE) Elnök úr! Arra akartam felhasználni az utolsó két percet, hogy kéréssel forduljak a Tanácshoz. Ám csak üres székeket látok ott, ahol a Tanács képviselőinek kellene ülniük. Nem vagyok biztos abban, hogy ésszerű-e vitákat lefolytatni a Tanács nélkül. Szerintem helyénvaló lenne tájékoztatni a Tanácsot arról, hogy ha akarnak valamit az Európai Parlamenttől, akkor illene eljönni és meghallgatni a releváns vitát itt, ebben a Parlamentben.

Tudom, hogy ez az ügy az iparnak egy hatalmas ágazatát érinti. Nagyon sok terméket érint, és munkahelyeket is, különösen a csúcstechnológiát előállító kis- és középvállalkozásoknál, amelyek elképzelhetetlenül fontosak. Számukra rendkívül fontos, hogy egységes szabályozás legyen érvényben az Európai Unióban, és hogy ne állhasson elő olyan helyzet, amelyben – amint ezt Fjellner úr is említette – az egyik ország teljesíti kötelezettségeit, a másik viszont nem, és ennek eredményeként az veszít, amelyik betartja a szabályokat. Ez nem maradhat így.

Ezért gyorsan megoldást kell találnunk, és a Tanácsnak is el kell fogadnia azt, hogy nem minden úgy van, ahogyan ők azt elképzelik. Ez is nagyon fontos. Ennek tudatában gyorsan megtaláljuk a megoldást az európai ipar és az európai munkahelyek védelme, valamint az emberi jogok, a biztonság és a szabadság Európai Unión kívül történő megőrzése érdekében. A jelentés célja ennek előmozdítása.

  Elnök. – A vitát lezárom.

Leichtfried úr jelentéséről (A7-0028/2011) holnap délben fogunk szavazni.

16. Az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében Brian Simpson által kidolgozott jelentés az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikákról [COM(2010)0117 - C7-0085/2010 - 2010/0063(COD)] (Α7-0329/2010).

  Brian Simpson, előadó. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani valamennyi árnyékelőadónak mindazon erőfeszítéseikért, amelyeket ezzel a tulajdonképpen technikainak nevezhető jelentéssel kapcsolatban tettek. Az idegenforgalmi statisztikákról szóló bizottsági javaslat jó alkalmat kínált számunkra, hogy felülvizsgáljuk az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikai adatgyűjtés meglévő jogi keretrendszerét. Ez különös jelentőséggel bír most, hogy a figyelem középpontjában az európai idegenforgalmi politikára vonatkozó stratégia kidolgozása áll az ezen a területen meglévő új uniós hatásköröknek köszönhetően. Az idegenforgalomra vonatkozó statisztikai adatbázisok naprakésszé tétele másrészről fontos szerepet tölthet be azáltal, hogy megfelelő alapot szolgáltat a döntéshozók számára ahhoz, hogy sikeres idegenforgalmi politikákat valósítsanak meg.

Ezen okokból a Parlament álláspontjának kialakítása során azt az árnyékelőadók által is támogatott megközelítést követtem, amely határozottan támogatja azt a célt, hogy javítsuk az e területen rendelkezésre álló statisztikák teljességét, relevanciáját és összehasonlíthatóságát, hogy azok nagyobb összhangban legyenek az idegenforgalmi ágazat legfrissebb tendenciáival, tükrözve például az internetes foglalások és a rövidebb utak terén tapasztalt növekedést. Mindannyian egyetértünk abban, hogy az Unió idegenforgalmi versenyképességének javítása az egyik módja annak, hogy fenntartsuk az Európába látogatók számát, így lényeges, hogy az összegyűjtött statisztikák lépést tartsanak az ágazat folyamatosan változó jellegével, meghatározva a terület jelenlegi és lehetséges tendenciáit, egyúttal pedig figyelemmel kísérjék a keresletet és a kínálatot. Ily módon az összegyűjtött statisztikák hasznos eszközként támogathatják az idegenforgalmi ágazat döntéshozóit.

Egyrészről fontos biztosítani azt is, hogy a naprakésszé tett statisztikák a lehető legteljesebbek legyenek, megfelelő képet nyújtva az idegenforgalomról Európa-szerte, míg másrészről szem előtt kell tartani az adatszolgáltatás okán a válaszadókra háruló terhek enyhítésének szükségességét. Emiatt lelkesen vártam, hogy végleges megállapodás szülessen az egynapos utakra vonatkozó adatgyűjtésről – amelyet mostanra a végleges megállapodás is tartalmaz –, mivel az egynapos utak az idegenforgalom jelentős részét teszik ki.

A Parlament továbbá szorgalmazta, hogy a rendelet az adatgyűjtés területeire is kiterjedjen, amelyeket ez idáig nem az idegenforgalmi statisztikák szempontjából tekintettünk relevánsnak, hanem beépítésüket az idegenforgalom fontos társadalmi, gazdasági és környezeti hatásainak elismerése végett tartottuk szükségesnek. Úgy gondoltam, hogy a foglalkoztatásra és a gazdasági kiadásokra vonatkozó adatgyűjtés – az úgynevezett turisztikai szatellitszámlák – különös jelentőséggel bírt e tekintetben, és igen erőteljesen szorgalmaztuk, hogy az a rendelet részét képezze.

A Tanáccsal elért végleges megállapodás mostanra rendelkezést tartalmaz a kísérleti tanulmányok kidolgozásáról, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy képet kapjanak az idegenforgalom gazdaságra és foglalkoztatásra gyakorolt hatásairól, ami reményeim szerint hozzá fog járulni az idegenforgalmi ágazat valódi méretének és értékének alaposabb megértéséhez. A végleges megállapodás egyúttal olyan kísérleti tanulmányokra is kiterjed, amelyek az idegenforgalom környezetre gyakorolt hatását mutatják be – ez az irányvonal a fenntartható idegenforgalomra irányuló megközelítés szempontjából pedig mindenképpen követendő.

Úgyszintén fontosnak tekinthető a csökkent mozgásképességű személyek idegenforgalmi szálláshelyekhez való hozzáférésének beépítése, ami igazából az egyetlen olyan kényes pont volt, amellyel a Tanáccsal folytatott tárgyalásokon találkoztunk. Miután a Parlament ragaszkodott e kérdéshez, a Tanács végül engedett és beleegyezett abba, hogy az az idegenforgalmi szálláshelyekre vonatkozó alapvető információk részeként szerepeljen a szövegben.

A hatáskörök Bizottságra való átruházásának korlátozásával kapcsolatban elért megállapodások mellett – amelyek felől szintén aggályaim voltak – nagyon örülök, hogy sikerült első olvasatban megállapodásra jutni a Tanáccsal. Remélem, hogy a Parlament erőteljes támogatását adja majd a megállapodáshoz a szerdai plenáris szavazáson.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A megszorítások mostani időszakában a Bizottság is kénytelen racionalizálni.

Simpson úr, előadóként ön azt mondta, hogy ez egy technikai jelentés, ami tényleg az, mindazonáltal egy fontos jelentés. A Bizottság javaslatának az volt a célja, hogy naprakésszé tegye és optimalizálja az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák meglévő jogi keretrendszerét. Ezt a kiigazítást az idegenforgalmi statisztikák adatszolgáltatói és felhasználói is igényelték. Ennélfogva az volt a végső cél, hogy egy közös keretrendszer alkalmazásával havi és éves rendszerességű európai statisztikák készüljenek az idegenforgalmi keresletről és kínálatról.

A javaslat az adatokkal kapcsolatos igények, valamint a válaszadókra és adminisztrátorokra háruló terhek szempontjából igen kiegyensúlyozottnak mondható. Mindehhez lehetővé tettük, hogy bizonyos adatok gyűjtésére opcionális jelleggel, vagy háromévente kerüljön sor, továbbá azt is, hogy bizonyos rendelkezések egy későbbi szakaszban lépjenek hatályba, és hogy a kisvállalkozások ne tartozzanak a rendelet hatálya alá.

A 2011. január 12-én tartott informális háromoldalú megbeszélést és további tárgyalásokat követően a Parlamentnek és a Tanácsnak sikerült megállapodásra jutnia a megegyezéses szövegről, ahogyan azt már az előadó is említette. Sőt, a Tanács engedett a Parlament azzal kapcsolatos további kérésének, hogy a csökkent mozgásképességű személyek idegenforgalmi szálláshelyekhez való hozzáférésére vonatkozó változót is beépítsék a rendeletbe.

A Bizottság a jelentésben és a megegyezéses szövegben szereplő valamennyi módosítást elfogadhatónak tartja. Ezért szeretnék köszönetet mondani Simpson úrnak, az árnyékelőadóknak és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjainak a javaslat érdekében tett konstruktív munkájukért. A három intézmény közötti gyümölcsöző együttműködést követően úgy vélem, hogy mostanra sikerült elérni célunkat, ami nem volt más, mint az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák rendszeres fejlesztésére, előállítására és terjesztésére irányuló közös keretrendszer megteremtése.

  Carlo Fidanza, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az előadónak elkötelezettségéért és a politikai szempontból tanúsított lényegre törő stílusáért.

Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport teljes szívvel támogatni fogja a Tanáccsal elért megállapodást. Ez a rendelet az 1995 óta hatályban lévő szöveg helyébe lép, amely már egyáltalán nem tükrözi a valódi helyzetet bizonyos kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatban, mint amilyenek az új igények és új fogyasztói szokások, az időszerűbb adatok, a jobb összehasonlíthatóság és a statisztikai keretrendszer teljességének szükségessége.

A végleges szöveg tartalmazza mindazon szakpolitikai prioritásokat, amelyeket a PPE képviselőcsoport támogatott a tárgyalások során, nevezetesen: a rendelet felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal módosítható részeinek pontosabb meghatározása; az egynapos utazások fogalommeghatározásának bevezetése, mivel elengedhetetlen, hogy a statisztikai adatgyűjtés olyan személyekre is kiterjedjen, akik csupán egynapos utakat tesznek, ideértve a konferenciaturizmus jelenségét is; az összegyűjtendő statisztikák pontosítása, ideértve a Tanács által – még ha csak önkéntes alapon is – elfogadott tényezőt, azaz az egy utazóra jutó, az utazás során kávézókban és éttermekben elfogyasztott ételekkel és italokkal kapcsolatos költségeket, amelyek idegenforgalmi ágazatunk jelentős részét képviselik; valamint a csökkent mozgásképességű személyek hozzáférésére vonatkozó adatok. Az előadó már pontosan jelezte, hogy ez utóbbi kulcsfontosságú kérdés volt az parlamenti küldöttség számára.

Végezetül, ez a rendelet az európai intézmények által jelenleg vizsgált, új európai idegenforgalmi stratégia fontos elemét képezi. Olyan naprakész jogi keretrendszert hoz létre, amely lépést tart a piac alakulásával, világosabb és koherensebb megközelítést kínál az idegenforgalomra vonatkozó adatgyűjtéssel kapcsolatban, a fogyasztói igények jobb megértése érdekében pedig biztosítja az ágazat hatékonyabb nyomon követését.

Ismételten szeretném köszönetemet kifejezni Simpson úrnak, továbbá köszönetet mondanék a Bizottságnak a kezdeményezésért, a Tanácsnak pedig a kiváló közreműködésért.

  Silvia-Adriana Ţicău, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Szeretnék gratulálni kollegámnak, Brian Simpsonnak az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák fejlesztésére, előállítására és terjesztésére irányuló közös keretrendszert létrehozó uniós rendeletről szóló jelentéshez. Az idegenforgalmi keresletre és kínálatra vonatkozó, harmonizált európai statisztikák gyűjtése, összeállítása, feldolgozása és továbbítása a tagállamok feladata. Az idegenforgalmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások többsége kis- és középvállalkozás. Stratégiai jelentőségük nem csupán gazdasági értékükre korlátozódik, hanem el kell ismerni, hogy elsősorban jelentős munkahelyteremtő képességgel rendelkeznek.

Az Eurostat 2007-re vonatkozó adatai szerint minden harmadik család nem engedheti meg anyagilag, hogy évente egyhetes nyaralásra menjen. A gazdasági válsággal nőtt azon európai állampolgárok száma, akiket az elszegényedés veszélye fenyeget. Ennek eredményeképpen még ennél is nagyobb mértékben csökkent azok aránya, akik anyagilag megengedhetik maguknak, hogy minden évben egyhetes nyaralást tegyenek. Ezért úgy vélem, hogy az idegenforgalomra vonatkozó statisztikák az ágazat társadalmi vonatkozásainak vizsgálata szempontjából is szükségesek és relevánsak. A szociálturizmus emeli az európai turisták számát, valamint segít a turizmus szezonális jellegének ellensúlyozásában, megerősíti az európai polgárság elképzelését és előmozdítja a regionális fejlődést. A szociálturizmusra vonatkozó statisztikák lehetővé teszik a Bizottság és a tagállamok számára a különböző társadalmi csoportok igényeinek meghatározását és az ezekhez igazodó, megfelelő programok kidolgozását.

Az európai statisztikák e rendelet szerinti összeállításakor a nemzeti statisztikai hivataloknak adatokat kell szolgáltatniuk arról is, hogy az egyes tagállamok mekkora pénzösszegeket költenek idegenforgalmi célokra, különösen ott, ahol uniós pénzeket használnak fel.

Végül, de nem utolsósorban úgy vélem, hogy az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikáknak az alkalmazottakra, azok szezonális foglalkoztatására, szakképzésére és szakképesítéseire vonatkozó adatokat, valamint az aktuális munkahelyi körülményeikre vonatkozó információkat is tartalmazniuk kell. Magas színvonalú idegenforgalmi ágazat ugyanis nem valósítható meg jól képzett személyzet nélkül.

  Giommaria Uggias, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék gratulálni a bizottság elnökének, Brian Simpsonnak az aktával kapcsolatos bizottsági munkában vállalt vezető szerepéért és mindenekelőtt azért, hogy sikerült a munkát első olvasatban lezárni és jóváhagyatni – legalábbis remélem, mivel a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja (ALDE) a jelentés mellett fog szavazni –, amely ennélfogva a rendelet kidolgozásának sikeres lezárását jelenti.

Itt igazából a rendelet felülvizsgálatáról volt szó, amelyre azzal a céllal került sor, hogy közös keretrendszert hozzanak létre az idegenforgalmi statisztikai adatgyűjtésre – pontosabban annak minden szakaszára, kezdve a statisztikák gyűjtésétől, azok feldolgozásán és kezelésén át egészen a statisztikai adatok továbbításáig –, amellyel lehetővé válik az idegenforgalmat övező pénzügyi világ kiváló megismerése.

Elnök úr! Nyilvánvaló, hogy a rendelet elődjének tekinthető 1995. évi irányelv óta rendkívüli növekedésnek lehettünk tanúi az idegenforgalom területén, és el kell ismernünk, hogy az idegenforgalom gazdasági rendszere kiváló lehetőségek elé néz, amelynek jótékony hatásából a közeljövőben az egész európai gazdaság részesülni fog.

Az ALDE képviselőcsoport nevében árnyékelőadóként dolgoztam az aktán, és ahogy azt már korábban is említettem, a jelentés mellett fogjunk szavazatunkat leadni. Úgy gondolom, hogy a Simpson-jelentés különös népszerűségnek fog örvendeni a szatellitszámlák fogalmának megemlítése, konkrétabban a kísérleti projektek elfogadása miatt, amelyek lehetővé teszik a gazdaság egyes ágazataira gyakorolt gazdasági hatások, vagyis az egynapos utazásokkal kapcsolatos szempontok értékelését. Ezek mellett megemlíteném még az ötévente kidolgozandó értékelési jelentést és azt a lehetőséget – illetve annak szükségességét –, hogy egy olyan ötévenkénti jelentés készüljön, amely a statisztikák hatásait értékeli.

Azzal zárnám soraimat, hogy ez a munka a Lisszaboni Szerződésből eredő új hatáskörök részét képezi, és úgy vélem, hogy jelen esetben eredményesen kezdtük meg a Parlament hatásköreinek alkalmazását, és ugyanígy fogunk eljárni a következő akta esetében is, amely jelenleg kidolgozás alatt áll és hamarosan e Házba is megérkezik.

  Nikolaos Salavrakos, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Köztudott tény, hogy az Európai Unió a világ első számú turisztikai célpontja. Az idegenforgalom 2 millió vállalkozás részvétele és körülbelül 8 millió munkahely biztosítása mellett az Unió GDP-jének 4%-át termeli ki.

Ezért Simpson úr jelentése, amely az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák jogalapjának felülvizsgálatáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslattal foglalkozik, fontosnak tekinthető és az idegenforgalom jövője szempontjából döntő pillanatban érkezett, mivel a gazdasági válság és a földközi-tengeri térségben zajlott közelmúltbeli katonai műveletek valódi veszélyt jelentenek az idegenforgalomra, ugyanakkor megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a turizmus biztonságos európai úti célok felé irányuljon.

Felkérjük a Bizottságot, hogy a statisztikák mellett az idegenforgalommal és az azzal összefüggő ágazatokkal kapcsolatos intézkedéseket is gyűjtse össze annak érdekében, hogy fokozatosan fejleszthessük az idegenforgalmi ágazatot. Görögországban az idegenforgalom a gazdaság egyik alappillére, amely a GDP 7%-át teszi ki és 700 000 munkahelyet biztosít.

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr! Ahhoz, hogy bármely iparágban megalapozott döntések szülessenek, a lehető legjobban fel kell vérteznünk magunkat az információk és statisztikák nyújtotta eszközökkel, és biztosítanunk kell, hogy a régiók megfelelően költik el a pénzüket egy olyan ágazat fejlesztésére, ami ilyen hatalmas potenciállal rendelkezik.

Üdvözlöm ezt a jelentést. A statisztikákra feltétlenül szükség van. Azonban hasztalannak bizonyulhatnak, ha azokat nem tudjuk összehasonlítani, Brian Simpson jelentése pedig jelentős lépést tesz afelé, hogy a jelenleg és a jövőben összegyűjtött információk könnyen hozzáférhetőek és felhasználhatóak legyen oly módon, hogy az valóban az ágazat saját javát szolgálja.

Üdvözlöm a Simpson úr által végzett munkát, és – ahogy azt ő is mondta – a bizottság egyhangú támogatását élvezi, a bizottság tagjai most pedig szép számmal vannak jelen. Osztom a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság által igényelt mennyiségével kapcsolatos aggályát is. Inkább azt szeretném, hogy a keretrendszer alapvető változásairól rendes jogalkotási eljárások keretében döntsenek. Mi, európai parlamenti képviselők különböző országokból jövünk, tudjuk, hogy mi zajlik körülöttünk, tökéletesen ismerjük a tagállamaikban fennálló helyzetet, és a Bizottság megsértésének szándéka nélkül kijelenteném, hogy mi vagyunk azok, akik pontosan tudják, hogy mi ez a termék és az mekkora potenciált rejt magában.

A regionális fejlesztés, a közlekedés és az idegenforgalom egészen 2004-ig egy fejezet alá tartozott. 2004-ben viszont bizottságok szerint választották szét ezeket a területeket, így mostanra a közlekedés és az idegenforgalom ugyanabba a fejezetbe, a regionális fejlesztés pedig egy másikba tartozik.

Ami a közlekedést és az idegenforgalmat illeti, ez utóbbit még mindig nem ismerik el kellőképpen. Ez egy hatalmas potenciállal rendelkező terület, ami sokkal nagyobb dologgá nőheti ki magát, mint amiről most szó van. Itteni kollegánk a GDP 4%-áról beszélt. Ám ha jobban megnézik, önök is láthatják például, hogy Európa a világ első számú úti célja, 2008-ban pedig az egész világra kiterjedő utazások 40%-a ide irányult. Ezenkívül az idegenforgalom évente 9,7 millió munkahelyet jelent.

Tehát amiről most szó van az a különböző országok és kultúrák által alkotott mozaik, amelyben óriási potenciál lakozik. Még sötétben tapogatózunk; épp csak megkezdtük e potenciál kiaknázását, de innen előrébb kell jutnunk. Márpedig, ha előrébb kívánunk lépni és fejleszteni akarjuk az idegenforgalmat, akkor olyan jelentésre van szükségünk, mint amilyet Brian Simpson is kidolgozott, és erre is kell törekednünk.

  Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Elnök úr! Szeretném szívélyes elismerésemet kifejezni az előadónak, Simpson úrnak az idegenforgalmi statisztikák területén elért megállapodásért, amely igencsak technikainak nevezhető, és amelyért alaposan megküzdött.

Azonban elnök úr, egy olyan ágazatról beszélünk, amelyben több mint 2 millió vállalkozás – többségükben természetesen kis- és középvállalkozás – működik, közel 10 millió munkahelyet biztosítva; ez egy olyan ágazat, amely rendkívül nagyszámú munkaerőt igényel, és amelyben a humán erőforrások és azok színvonala alapvető szempontot képez; egy olyan ágazat, amely az Európai Unió bruttó hazai termékének 5%-át termeli ki.

Igazából az európai gazdaság egyik legfontosabb ágazatáról van szó, mivel az Európai Unió a világ első számú turisztikai célpontja is egyben. Röviden tehát, az Unió olyan vezető pozíciót tölt be, amelyet egészen a közelmúltig túlságosan is a piac kiszámíthatatlanságára és az uralkodó körülményekre bíztak, az ezekkel járó egyenlőtlenségek és veszteségek mellett.

A Lisszaboni Szerződés végül biztosította számunkra pontosan azt a jogalapot, amelyre az Európai Unióban az új idegenforgalmi politikához szükségünk van, és amelyre az Európai Parlament kísérleti és előkészítő projektek egész során keresztül szólított fel.

A Bizottság tavalyi közleményében meghatározták a szóban forgó hatáskörökkel kapcsolatos új célokat és rámutattak arra, hogy jobb koordináción és a tagállamok kiegészítő jellegén keresztül meg kell erősíteni az idegenforgalmi ágazatot.

Kijelentették, hogy ennek eléréséhez jobb, összehasonlítható, teljes körű, naprakész és megbízható adatokra van szükségünk, és pontosan ez az, ami miatt Simpson úr jelentése új irányvonalakat és követelményeket állapított meg. Kiterjeszti az idegenforgalom fogalmát, így – tükrözve a turizmus sokféleségét – az üdülési célú idegenforgalom mellett többek között a szociálturizmust is megemlíti. Hangsúlyozza, hogy jobban előtérbe kell helyezni a csökkent mozgásképességűek hozzáférésének kérdését. Tartalmazza továbbá a környezeti tényezőt, és megnyitja az utat a turisztikai szatellitszámlák előtt, amelyek figyelembevételével sokkal megbízhatóbb gazdasági képet kapunk. Olyan új szempontokat és kritériumokat ötvöz, mint például az egynapos utak és az éttermi forgalommal kapcsolatos adatok, amelyek igencsak lényegesek egy olyan turisztikai vonzerővel bíró ország esetében, mint Spanyolország.

Ezek az új adatok segítenek abban, hogy alaposabban megismerjük ezt az ágazatot, amely ilyen nagy számban teremt munkahelyeket számunkra. Az új statisztikákkal jobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy modernizáljunk egy olyan ágazatot és kezeljük annak jövőbeli kihívásait, amely az intenzív és minőségi munkahelyteremtés szempontjából az Európa 2020 stratégia jelentős részének alapját kell, hogy képezze.

ELNÖKÖL: LÁSZLÓ TŐKÉS
alelnök

  Elnök. − Köszönjük szépen! Most pedig átadom a szót Meissner képviselő asszonynak, egy perc áll rendelkezésére.

  Gesine Meissner (ALDE). – (DE) Elnök úr! Először is szeretnék őszintén köszönetet mondani Simpson úrnak. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban mindannyian tudjuk, hogy ha elnökünk elkészít egy jelentést, akkor abban igazából semmilyen kivetni valót nem találunk majd. Mindig számtalan dolgot vesz figyelembe, és az egyetlen, amit mondhatunk, az az, hogy gratulálunk Brian, ezt támogatni tudjuk.

Ebben az esetben többen is megemlítették, hogy ez egy technikai jelentés. Ez olyan unalmasnak hangzik, pedig én egyáltalán nem találom annak. Technikai jellege ellenére az idegenforgalmat mutatja be, amely valóban nagyon fontos gazdasági célkitűzés számunkra Európában. Már elhangzott, hogy a nemzetközi utazásokat tekintve az emberek 40%-a utazik Európába. Ennélfogva Európa fontos idegenforgalmi térség, és ezért természetesen kulcsfontosságú annak ismerete, hogy ezek az emberek miért Európát választják úti céljukként.

Amennyiben a Lisszaboni Szerződés szerinti új hatáskörökkel most egy új európai keretrendszert kívánunk létrehozni, akkor ismernünk kell az adatokat és képesnek kell lennünk azok harmonizált cseréjére. Ez a célja a jelentésnek, amely az új fejleményeket is bemutatja, például az egynapos utazások és a kerékpáros turizmus terén. Mindemellett ipari örökségünket sem szeretnénk kihagyni. A jövőben ezeket is figyelembe kell vennünk, hogy pontosan tudjuk, miként határozzuk meg célkitűzéseinket.

  Georges Bach (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony! Úgy vélem, hogy mindannyian egyetértünk az idegenforgalom jelentőségével, amely nem csak az európai polgárok, hanem a kis- és középvállalkozások számára is nagyon fontos szerepet tölt be.

A statisztikai adatok döntő fontosságúak. Csak egy megbízható és teljes adatbázis létrehozásával leszünk képesek olyan politikát kidolgozni, amely lehetővé teszi az idegenforgalomban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását. Gratulálok az előadónak az elvégzett munkájáért, és kollegám, Fidanza úr épp az imént ismertette az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport álláspontját.

Részemről csak három egészen általános észrevételt szeretnék tenni. Először is úgy vélem, hogy ténylegesen ki kell használnunk a Szerződés nyújtotta új politikai eszközöket és hozzáadott értéket kell teremtenünk a tagállamok számára.

Másodsorban, mivel jelenleg és a jövőben is fokozott nyomás nehezedik a különféle uniós pénzeszközökre, nagyon fontos, hogy az eredményeket összehasonlítsuk más tagállamokkal és a legjobb gyakorlatokat kövessük, ezáltal egy bizonyos fokú harmonizációt elérve, amelynek előnyeiből mindenki részesül.

Harmadik és egyben utolsó észrevételem pedig az, hogy turisztikai szatellitszámlák kidolgozására van szükségünk, amelyekkel Kanada már évek óta rendelkezik. Ezek lehetővé tennék számunkra a gazdaságra, a munkahelyekre, a környezetre stb. gyakorolt hatások még eredményesebb meghatározását és ennélfogva azt is, hogy az idegenforgalommal összefüggő politikai területeken felmerülő számos kérdésre választ adjunk.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Sajnálatosnak tartom a falusi turizmusra és az agrárturizmusra vonatkozó hivatalos statisztikák teljes körű hiányát, amelyekről csak becsléseken alapuló adatok állnak rendelkezésre. Ezzel összefüggésben üdvözlöm az Európai Bizottság által előirányzott intézkedéseket, amelyek célja, hogy javítsák az idegenforgalomra vonatkozó társadalmi-gazdasági tudásalapot. Továbbá szeretném hangsúlyozni a Bizottság által javasolt „ikt és turizmus” platform fontosságát. Ugyanakkor úgy vélem, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy például széles sávú internet-hozzáférés biztosításával korszerű informatikai infrastruktúrát építsünk ki a vidéki területeken.

A falusi turizmus és az agrárturizmus területén több mint 500 000 idegenforgalmi létesítmény működik, 6 milliónál is több szálláshelyet kínálva. Az utóbbi években mindkét szektor átlagosan évi 10–15%-os növekedést mutatott, ezáltal lényegesen hozzájárulva a vidéki területeken az életminőség javításához és a vidéki gazdaság diverzifikációjához.

  Jörg Leichtfried (S&D). – Elnök úr! Az előadó iránti tiszteletből angolul próbálkoznék meg felszólalásommal és remélem, hogy az majd megüti a mércét.

Az idegenforgalomról beszélve nagyon fontos, hogy elismerjük azt az óriási gazdasági tényezőt, amelyet az idegenforgalom képvisel az Európai Unióban. Óriási tényezőt jelent továbbá a munkahelyek, különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében, amelyek nagy üzleti forgalmat bonyolítanak le az idegenforgalom területén.

Azt is fel kell ismernünk, hogy idegenforgalom nem csak pozitív értékekkel rendelkezik, hanem problémákat is okoz, például a közlekedés, a túlzsúfolt tengerpartok stb. szempontjából. E problémák megoldásához jó statisztikákra és jó adatokra van szükségünk, ez a jelentés pedig segít nekünk ebben. Ez egy kiváló jelentés, amit mindenkinek támogatnia kellene.

  Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Elnök úr! Azzal a szándékkal szólalnék fel, hogy részben ellentmondjak Leichtfried úrnak és egy kicsit felélénkítsem a vitát.

Megértem, hogy Leichtfried úr azt mondja, hogy az idegenforgalom közlekedési problémákat okoz. Én viszont úgy vélem, hogy a közlekedés valójában javítja és elősegíti az idegenforgalmat, és ezért erről különösen nem szabad megfeledkeznünk most, mikor a transzeurópai közlekedési hálózatok felülvizsgálata zajlik Európában, mivel bizonyított tény, hogy a jobb, zökkenőmentesebb, nagyobb kapacitású és a környezetünket kevésbé megterhelő közlekedés kulcsfontosságú az idegenforgalom szempontjából.

Ezért remélem, hogy a jövőben a transzeurópai hálózatok finanszírozása és az arra vonatkozó adatok is javítani fogják az európai idegenforgalmi ágazat kapacitását.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Milyen jó is lenne, ha az idegenforgalmi célpontok sikerének titkára irányuló kérdések – más szóval miért van az, hogy egyes úti célok népszerűek, míg mások esetében csökken a látogatók száma – informatív jellegű statisztikák segítségével megválaszolhatók lennének. Azonban ezt a kívánságot valószínűleg nem lehet teljesíteni. A túl sok bizonytalan tényező, például az időjárási viszonyok, találgatásokká alakítják az idegenforgalmi előrejelzéseket.

Még azt sem állíthatjuk teljes bizonysággal, hogy az új légi járatok bevezetése növeli az egy napnál hosszabb utazások számát, vagy éppen ellenkezőleg, hogy az utazók részéről mutatkozó növekvő kereslet eredményez új légi járatokat. Ugyanakkor az idegenforgalmi adatok korlátozott elérhetősége és összehasonlíthatósága a várostervezés szempontjából is problémát jelent. Következésképpen, amennyiben a látogatók számának esetleges növekedésére számítunk, fontos, hogy azt úgy készítsük elő, hogy elkerülhetők legyenek a helyi lakosságra gyakorolt negatív hatások.

A rugalmas munkaidő és a biztonság éppúgy befolyásolják az idegenforgalmat, mint a társadalmi változások. Azonban a döntő tényezők nagy valószínűséggel a világgazdaság és talán az olajárak lesznek. Ezen még a legjobb európai idegenforgalmi statisztikák sem tudnak változtatni.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Simpson úr jelentése fontos mérföldkő az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák keretrendszerének tekintetében. Az idegenforgalom a benne rejlő hatalmas potenciálnak köszönhetően hozzájárul a foglalkoztatáshoz és a gazdasági növekedéshez. Továbbá az adatfeldolgozás hatékonyságát és a statisztikák összehasonlíthatóságát mind javítani kell.

Románia annak érdekében, hogy megbirkózzon az idegenforgalmi ágazatban tapasztalható világszintű versennyel, egy magas szakmai színvonalú stratégiát dolgozott ki saját maga számára, amely kiemeli az országot a világ többi idegenforgalmi célpontja közül. Ez a stratégia Románia jellegzetességeire és arra a koncepcióra épül, hogy bemutassuk valódi hagyományainkat és az országunkban található gyönyörű tájakat a potenciális turisták számára.

Hangsúlyoznom kell, hogy az idegenforgalom fejlesztése a délkelet-európai térségekben mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentéséhez is hozzájárulhat, ezért a sokféleségre kell összpontosítanunk.

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök úr! Szeretném kiemelni, hogy az Európai Parlament sajnálatos módon nagyon ritkán foglalkozik az idegenforgalommal kapcsolatos kérdésekkel. Közelebbről megvizsgálva a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság munkáját, kiderül, hogy annak 95%-a kapcsolódik a közlekedéshez, az idegenforgalommal pedig csupán 5%-ban foglalkoznak. Bár teljes szívvel támogatom Simpson úr jelentését, lenne egy kérésem: ha statisztikákról kívánunk beszélni, akkor nagyon fontos, hogy olyan dolgokat hasonlítsunk össze, amelyek összehasonlíthatók. Így munkánk következő állomásaként standardokat kellene elfogadni az egyes területekre vonatkozóan, például a szállodák esetében. Egyértelműen meg kell határozni, hogy egy szálloda mi alapján rendelkezik két, három vagy négy csillaggal.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Hadd említsem meg Simpson úrnak, hogy munkájának fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ilyen sokan felszólaltak egy ennyire technikai jellegű jelentéssel kapcsolatban.

Technikai jellege ellenére okvetlenül el kellett végeznünk e fontos rendelet felülvizsgálatát. Lehetőség lesz arra is, hogy egy szilárd analitikai keretrendszert hozzunk létre, így képesek leszünk tájékozott szakpolitikai döntéseket hozni az idegenforgalom valamennyi szempontjával kapcsolatban, amelyekről ma itt többek között szó esett. Az idegenforgalom fejlődésével természetesen a statisztikákat is fel kell zárkóztatnunk.

A három intézmény együttesen egy olyan javaslatot dolgozott ki, amely egyensúlyt teremt egyik oldalról az információigény, másik oldalról pedig az adatszolgáltatás jelentette teher figyelembevétele között. Szeretnék gratulálni Simpson úrnak a jelentéséért, a Parlamentnek pedig szeretném megköszönni a vitát.

  Brian Simpson, előadó. – Elnök úr! Érdeklődéssel hallgattam képviselőtársaim felszólalásait. Kiváltképpen arra az észrevételre szeretnék reagálni, ami azzal kapcsolatban hangzott el, hogy bár a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságról van szó, az idegenforgalmi ágazathoz csupán munkájának 5%-a kapcsolódik. Ez bizonyos szempontból igaz, ám ez nem azért van, mert a Parlament nem akar több munkát végezni az idegenforgalmi ágazattal kapcsolatban, hanem azért, mert a Tanács és a tagállamok nem hagyják, hogy több munkát végezzünk ezen a területen. Tehát, ha valakit okolnunk kell emiatt, akkor az nem lehet más, mint a Tanács.

A jelentéssel egy olyan keretrendszer áll rendelkezésünkre, amely biztosítja a szükséges adatokat ahhoz, hogy a gyakorlati szakemberek megtervezzék és kidolgozzák idegenforgalmi termékünket itt az Európai Unióban. Idegenforgalmi ágazatunk igen sokrétű – a gyönyörű természeti tájaktól kezdve, a napsütötte tengerpartokon át egészen a gazdag ipari és kulturális örökségünkig –, a képviselők pedig pontosan tudják, hogy az ipari örökség milyen közel áll a szívemhez.

Európa sokat tudni nyújtani a látogatóknak, érkezzenek akár az Unióból, akár azon kívülről. Úgy vélem, hogy e jelentés kidolgozásával lehetőségünk nyílik arra, hogy egy olyan nagyszerű terméket kínáljunk az emberek számára, amiért érdemes ide látogatniuk, és azt kiélvezhetik a szabadidejük alatt.

Köszönetet mondok valamennyi kollegámnak és a Bizottságnak fáradságos munkájukért és elismerő szavaikért. Az ilyen együttműködés sokkal könnyebbé teszi az előadó életét. Nem vagyok biztos a kiválóság felől: ez nem egy olyan szó, amelyet általában hozzám társítanak, de elfogadom. Biztosíthatom önöket, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnökeként a kérdés sikeres lezárására számítok.

  Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök úr! Nem tudom pontosan, hogy az eljárási szabályzat melyik cikke alapján kellene most felszólalnom. Egy korábbi vita során kifogásoltam, hogy a Tanács nincs jelen. Azonban nem csak azt kéne szóvá tennünk, ami nem tetszik, hanem azt is meg kell említenünk, ha valamit jónak találunk. Egyszerűen szerettem volna kiemelni a biztos mai napon tanúsított magatartását és azt, hogy felszólalásai tömörek, lényegre törőek és tartalmukat tekintve szakszerűek voltak. Számos képviselő jól tenné, ha a parlamentbeli illendő viselkedést tekintve a biztos példáját követné.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra szerdán 2011. április 6-án kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Az idegenforgalom az Unió egyik legfontosabb gazdasági tevékenysége, amely óriási potenciáljával hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedéshez. Körülbelül 1,8 millió kis- és középvállalkozás részvételével az idegenforgalmi ágazat az EU GDP-jének hozzávetőlegesen több mint 5%-át termeli ki. Az idegenforgalmi statisztikák rendszerét jelenleg az idegenforgalomra vonatkozó statisztikai információgyűjtésről szóló 95/57/EK irányelv szabályozza. Úgy vélem, hogy a statisztikák nem csak az idegenforgalommal kapcsolatos konkrét politikák nyomon követésében nyújtanak segítséget, hanem a regionális politika és a fenntartható fejlődés tágabb összefüggésében is hasznosak lehetnek. Az utóbbi évtizedekben az ágazatnak olyan jelentős kihívásokkal kellett szembenéznie, mint az erősödő globális verseny, a demográfiai tendenciák, a környezetvédelmi korlátozások, a szezonálisan eloszló turistaforgalom és az új információs és kommunikációs technológiák használatának megnövekedett gyakorisága az ügyfelek részéről. Elismerve a statisztikák döntő fontosságú szerepét, amelyet a hatékonyabb európai, nemzeti, regionális és helyi szintű idegenforgalmi politikák kialakításában töltenek be, úgy gondolom, hogy általános célként azt kell kitűzni, hogy az EU idegenforgalmi ágazatát az egyes tagállamok erőfeszítéseit kiegészítve, uniós szinten koordinált fellépéssel erősítsük meg.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az európai idegenforgalom egy ideje nehéz gazdasági helyzetben van, amelyet tovább súlyosbított a tavaly történt izlandi vulkánkitörés, mivel a vulkanikus hamufelhők megbénították a légi közlekedést, ami nagymértékben kihatott az európai utazásokra, komoly károkat okozva a légitársaságoknak, az utazási irodáknak és az utazásszervezőknek, valamint maguknak a turistáknak is. Ezért nagyon fontos, hogy javítsuk és meghatározzuk az idegenforgalom új politikai keretét Európában. Ezenfelül az ágazatnak egyre több nehézséggel és új kihívással kell szembenéznie, úgy mint a verseny, a demográfiai tendenciák, az éghajlatváltozás, a környezetvédelmi korlátozások és a turistaforgalom szezonális eloszlása, amelyeket mind uniós, mind tagállami szinten kezelni kell. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az idegenforgalom jelentős gazdasági tevékenység, amely felettébb jótékony hatást gyakorol Európában a gazdasági növekedésre és foglalkoztatásra. Ezért naprakésszé kell tenni és optimalizálni kell az idegenforgalomra vonatkozó európai statisztikák jogi keretrendszerét, egyúttal pedig a tagállami programokat kiegészítő konkrét javaslatokon és kezdeményezéseken keresztül meg kell erősíteni az Unió idegenforgalmi ágazatát. Az idegenforgalom egyre fontosabb szerepet tölt be az európai állampolgárok életében, akik közül egyre többen utaznak kikapcsolódási vagy üzleti céllal. Ezenkívül az ágazat hatást gyakorol az Európai Unió kulturális és természeti örökségére, a hagyományokra és a kortárs kultúrákra. Ennélfogva egy olyan új cselekvési keretet kell meghatározni, amely fokozza az idegenforgalom versenyképességét, és biztosítja, hogy az ágazat képes legyen fenntartható módon fejlődni.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Helyénvalónak tartom, hogy az idegenforgalomról szóló jelentésről április 6-án, épp a skótok nemzeti ünnepén (Tartan Day) fogunk szavazni. Ezen a napon ugyanis azt ünnepeljük, hogy Skócia az Észak-Amerikában élő honfitársakhoz szólva arra biztatja észak-amerikai barátainkat, hogy látogassanak el hozzánk. Az ünnep egybeesik a skót függetlenségi nyilatkozat, azaz az Arbroath-i Nyilatkozat aláírásának évfordulójával. Ez a több évszázados dokumentum jól összefoglalja azokat az elveket, amelyek egész itteni munkámat vezérlik: „Valójában nem a dicsőségért, nem a gazdagságért és nem is a becsületért kell küzdenünk, hanem a szabadságért – egyes egyedül ezért érdemes vérünket áldozni.”

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Jelenleg egyre több szó esik arról, hogy fokozni kell az EU globális versenyképességét. A turizmus a legfontosabb társadalmi-gazdasági tevékenységek egyike, amely az Unió GDP-jének megközelítőleg 5%-át termeli ki. Annak érdekében, hogy az idegenforgalmi ágazat fenntartható, megbízható és magas színvonalú legyen, létfontosságú az európai statisztikák jogi keretrendszerének naprakésszé tétele és javítása ezen a területen. A megbízható és összehasonlítható adatokon alapuló statisztikai beszámolók minőségének javításával egy olyan szilárd alap jön létre, amely messzemenő előnyöket kínál az uniós pénzügyi politikák és eszközök kidolgozására irányuló döntéshozatal során.

Úgy vélem, hogy meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy továbbra is a világ elsőszámú turisztikai célpontja maradjunk. Ehhez pedig teljes mértékben ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló finanszírozási lehetőségeket. E tekintetben felkérem az európai vezetőket, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban fejlesszék és aktiválják azokat az uniós támogatási eszközöket és programokat, amelyek kifejezetten a turizmus fejlődését szolgálják Európában.

  Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE), írásban. – (PL) Véleményem szerint az idegenforgalomra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés jelenlegi rendszere nincs összhangban az általunk tapasztalt új igényekkel, ahogy a gyorsan fejlődő idegenforgalmi szolgáltatások piacával vagy a turisták folyamatosan változó szokásaival sem. Ezért helyesnek tartom, hogy a jelentés olyan tényezőket is figyelembe vesz, mint a rövidebb utazások vagy az internetes foglalások. E tekintetben rendkívül fontos az idegenforgalomra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés jogi keretrendszerének naprakésszé tétele és optimalizálása az EU-ban. Az idegenforgalmi statisztikák, valamint a társadalmi és gazdasági mutatók jól szemléltetik a jelenlegi európai gazdasági helyzet idegenforgalomra gyakorolt hatását. Ezenkívül döntő fontosságú az a javaslat, amely egy olyan rendelkezés beépítését szorgalmazza, ami kötelezővé teszi a csökkent mozgásképességű személyek idegenforgalmi infrastruktúrához való hozzáférésére vonatkozó adatgyűjtést.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság alelnökeként szeretném hangsúlyozni az idegenforgalmi ágazat jelentőségét Európa gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének szempontjából. Ezen a területen a környezetvédelmet is szem előtt tartó európai statisztikák kulcsfontosságú szerepet töltenek be az idegenforgalomra vonatkozó európai stratégia megtervezésében. A megfelelően feldolgozott megbízható adatok elengedhetetlenek egy olyan cselekvési keret kidolgozásához, amivel lehetővé válik a nyereségszintek maximalizálása és a környezeti kockázatok kezelése. Úgy vélem, hogy többek között az agrárturizmus és az ökoturizmus fejlődésével és jelenlegi helyzetével kapcsolatos adatgyűjtésre is összpontosítanunk kellene. A legjobb gyakorlatok páneurópai cseréje szintén létfontosságú e különleges ágazat dinamikus fejlődéséhez. Ahhoz, hogy teljesüljenek elvárásaink, az európai döntéshozóknak és vállalkozóknak olyan naprakész és megbízható adatokra van szükségük, amelyek a technológiai változásokat és a fogyasztói magatartásban tapasztalható új tendenciákat is figyelembe veszik. Meg kell jegyezni, hogy a Lisszaboni Szerződés új hatásköröket ruházott az Európai Parlamentre azzal céllal, hogy fokozzák az intézkedéseket ezen a területen. Ennek eredményeképpen pedig a Parlamentnek beleszólása van az idegenforgalmi ágazatot szabályozó jogi normák felülvizsgálatába. Remélem, hogy ez segíteni fog abban, hogy a fenntartható idegenforgalmi stratégiával kapcsolatos munka konstruktívan haladjon előre.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződéssel az idegenforgalom a Közösség saját hatáskörébe került, ezért kézbe kell vennünk annak irányítását. Ez a rendeletre irányuló javaslat lehetővé teszi az ahhoz szükséges eszközök naprakésszé tételét, hogy javítsuk és megerősítsük Európa kitűnő turisztikai célpontként betöltött szerepét és vonzerejét. A turizmus fejlesztésével – legyen szó akár üzleti, akár magán célú turizmusról – a növekedés élénkítése és támogatása mellett hozzájárulunk a munkahelyteremtéshez is. Ennélfogva megbízható és célravezető adatbázisok állnak majd az ágazatbeli hatóságok és szakemberek rendelkezésére, amelyek lehetővé teszik, hogy az idegenforgalmi szolgáltatásokat a turisták elvárásaikhoz igazítsuk most, hogy a fogyasztói minták megváltoztak, a verseny pedig egyre erősebbé válik ebben a gazdasági vonzerővel és munkahely-teremtési képességgel rendelkező iparágban. Ez pontos és értékes információkat szolgáltat majd jövőbeli megbeszéléseinkhez és azokhoz az irányvonalakhoz, amelyeket az európai idegenforgalmi politikával kapcsolatban fogunk meghatározni. Mindezek miatt én támogattam ezt a javaslatot. Köszönöm.

17. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keret (vita)

  Elnök. – A következő pont az Eva-Britt Svensson által a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében kidolgozott jelentés a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keretre irányuló javaslatról (2010/2209(INI) (A7-0065/2011))

  Eva-Britt Svensson, előadó. – (SV) Elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és kollégáimnak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságból a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén mutatott elkötelezettségükért.

A holnapi szavazás előtt és a mai vita kezdeteképpen elmondhatnám, hány nőt érint az erőszak, és hány nőt veszti életét a halálos kimenetelű erőszakos cselekmények következtében. Mégsem teszem ezt, inkább próbálok néhány példát mondani az erőszakra, hogy a képviselők láthassák, hogy van lehetőségük tenni ez ellen az erőszak ellen, ha holnap igennel szavaznak a jelentésre.

Képzeljék el, hogy egy anya esti mesét olvas gyerekeinek. Az ajtó hirtelen kinyílik: férje és gyermekei apja áll az ajtóban. Az anya és a gyerekek is tudják, mi fog most történni. A gyerekek a fejükre húzzák a takarót, a fülüket befogják, a szemüket becsukják, így próbálják meg kizárni, amiről tudják, hogy mindjárt megtörténik. Hallják, ahogy az apjuk kiabál, hallják, hogy rugdossa és üti az anyjukat, és hallják anyjuk fájdalmas kiáltásait. Ez egy példa az erőszakra.

De vegyünk egy másik példát! Egy nő, akit partnere évek óta fenyeget, inzultál és megerőszakol, végül elhatározza magát, hogy kilép ebből a kapcsolatból, és új életet kezd gyermekeivel együtt. Elszökik, és szerencséjére talál menedéket. Néhány nap múlva elviszi a gyerekeket bölcsődébe vagy óvodába. A férfi kint áll az utcán, és egy késsel leszúrja a nőt – a nő meghal. Még egy nő lett erőszak áldozata. Ez az a típusú erőszak, amelyet éppen azért alkalmaznak a nőkkel szemben, mert nők. A második eset, amely a nőkkel szembeni halálos kimenetelű erőszakra volt példa, akkor történik meg, ha a nő végre elhatározza magát, hogy véget vet a kapcsolatnak. A legveszélyesebb dolog, amit egy nő tehet, hogy el akar válni egy olyan férfitól, aki úgy gondolja, hogy birtokolja a nőt. A férfi rájön, hogy elveszítheti a nő fölött az uralmát – emiatt a nő igen veszélyes helyzetbe kerül.

És vegyünk még néhány példát! Egy fiatal lány mozi után hazafelé megy. Elköszön a barátjától. Hazafelé indul. Súlyos lépteket hall maga mögött, észreveszi, hogy valaki követi. Ez a valaki megtámadja és megerőszakolja. Túléli, de élete végéig együtt kell élnie ezzel az emlékkel.

Vannak egyéb problémák is, például a női nemi szervek csonkítása.

A Bizottság a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nőkkel szembeni erőszakról, amelyet uniós cselekvési terv követ majd. Ezt üdvözlendőnek tartom, és nagyon várom a cselekvési tervet.

Amíg a nők ki vannak téve a nemi alapú erőszaknak csak azért, mert nők, nem mondhatjuk, hogy társadalmunkban egyenlőség uralkodik. A nők életét és választásait korlátozza ez az erőszak és az a tudat, hogy ez az erőszak mennyire elterjedt a társadalomban.

A nők a nemi alapú erőszak áldozatai, de végezetül azt is szeretném még elmondani, hogy véget kell vetnünk annak a megközelítésnek, hogy ezekben a nőkben csak áldozatot látunk. Erős nőkről van szó, akik jól működő szociális támogatással képesek jó életet felépíteni maguknak és gyermekeiknek. Most rajtunk, az Európai Parlamenten a sor, hogy megmutassuk: támogatjuk ezeket a nőket.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Svensson asszony, köszönjük ezt a nagyon megindító bevezetést erről a nagyon fontos témáról. A Bizottság számára nagyon fontos prioritás a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, ahogy azt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia is mutatja. Ahogy ön is rámutatott, Európában még mindig nagyon nagy problémát jelent a nőkkel szembeni erőszak, és ezért célzott intézkedéseket dolgozunk ki a probléma kezelésére.

Világos és következetes politikai választ dolgozunk ki a probléma kezelésére Európában. Svensson asszony, üdvözlöm a jelentését, és üdvözlöm ezt a fontos kezdeményezést; ez lehetőséget teremt az együttműködésre és véleménycserére, valamint szinergiák létrehozására a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek az e fontos terület jövőjének meghatározására irányuló tevékenysége között.

A jelentésben szereplő számos pont egybeesik a Bizottságnak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén jelenleg folyó és tervezett fellépéseivel. Az elért hatás maximalizálása érdekében konkrét fellépéseinket arra a területre összpontosítjuk, ahol a Lisszaboni Szerződés értelmében világos jogalappal rendelkezünk. Az áldozatok jogaira vonatkozó, rövidesen előterjesztésre kerülő csomagban főként a különösen sérülékeny áldozatokkal fogunk foglalkozni, így a nőkkel és gyermekekkel. Ezt a csomagot jövő hónapban fogjuk előterjeszteni.

Mindenkinek, aki bűncselekmény áldozatává válik, segítségre van szüksége a bűncselekményt követően és az ezt követő eljárások során. A nők természetesen különösen sérülékenyek, ha családon belüli erőszak – nemi erőszak, szexuális zaklatás vagy a nemi alapú erőszak más típusai – áldozatává váltak. Tiszteletre és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy megfelelő bánásmódban részesüljenek, amikor emberekkel és az igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba. Ezeknek a nőknek specializált segítségre és védelemre van szükségük, és biztosítani kell számukra az igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való hozzáférést.

A jelenlegi uniós jogi keret nem biztosít az áldozatok számára egy minimális támogatási szintet Európa-szerte függetlenül attól, hogy hol váltak áldozattá, ezért a Bizottság most az áldozatok helyzetének Európa-szerte történő megerősítéséért akar fellépni. Ezért első lépésként előterjesztünk egy jogalkotási intézkedésekből álló csomagot a bűncselekmények áldozatainak jogairól, védelméről és támogatásáról, valamint a védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről. Ebben kiemelt figyelmet kapnak majd a sérülékeny áldozatok, például a nemi erőszak és családon belüli erőszak áldozatai.

A Bizottság gondoskodni fog a védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről is, amely különösen azon áldozatok számára lesz hasznos, akik ismételt erőszakot szenvednek el házastársuktól, partnerüktől vagy közeli családtagjuktól. Ezzel a csomaggal a Bizottság biztosítani fogja, hogy Európában egyetlen, védelmi intézkedésekben részesülő – legyenek azok adminisztratív, polgári jogi vagy büntetőjogi természetűek – nőt se hagyjunk magára, akkor sem, ha átlépi a határt.

Csomagunk egy általános keretet fog megteremteni, amelyet aztán megbízatásunk során kiegészítünk további eszközökkel, amelyek az áldozatok bizonyos csoportjainak különleges szükségleteire fókuszálnak. Ahogy jelentésében ön is említi, a Bizottság határozottabban akar fellépni a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelem terén.

A büntető igazságszolgáltatás terén történő fellépéseinkkel párhuzamosan a nők szerepvállalása érdekében is fel fogunk lépni, fel fogjuk hívni a figyelmet, és a nők elleni erőszakról statisztikákat és elemzéseket fogunk létrehozni. A Bizottság számít a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének munkájára, amely adatokat fog gyűjteni a témával kapcsolatban, és elemezni fogja az adatokat és statisztikákat.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság jelenleg fontos pénzügyi támogatást bocsát rendelkezésre az európai nem kormányzati szervezeteknek és a hatóságoknak a nőkkel szembeni erőszak megelőzésére és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, különösen a DAPHNE III program révén.

  Teresa Jiménez-Becerril Barrio, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! A leggyakrabban a nőkkel szembeni erőszak ellen szólaltam fel a Parlamentben, és most ismét képviseltetem magam ebben a küzdelemben.

Azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy nem fáradtam bele, hanem létfontosságúnak tartom, hogy továbbra is nyilvánosan kiálljunk az emberi jogok ily módon történő megsértése ellen, mivel erőteljes fellépés nélkül nem védhetjük meg ezt az ügyet. A Parlament lehetőséget ad arra, hogy hallassam a hangomat azon nők védelme érdekében, akik nap mint nap szenvednek az erőszaktól, és akiknek szükségünk van ránk mint törvényhozókra, hogy kikényszerítsük a tagállamoktól az áldozatok védelmét és az erőszakos cselekedetek elkövetőinek megbüntetését oly módon, hogy az megfeleljen a bűncselekmény súlyának.

Becslések szerint Európában minden negyedik nő életében legalább egyszer nemi alapú erőszak áldozatává válik, ugyanez az arány a gyermekeknél is. Ezért hiszem, hogy nem tehetünk mást, mint hogy határozottabb kötelezettségvállalást követelünk, ahogy azt a Bizottság cselekvési terve is felismerte. Hiszem, hogy ki kell tartanunk, és újra és újra követelnünk kell az áldozatok védelmét, ahogy tettük ezt az európai védelmi határozat esetén, amelynek előadója voltam, és amely reményeim szerint mihamarabb hatályos lesz.

Ez a jelentés kezdettől fogva nagy támogatottságot élvezett, és nagy volt vele kapcsolatban az egyetértés. Ez azt mutatja, hogy amikor a családon belüli, minden családtagot, a gyerekeket, időseket, a nőket és férfiakat érintő erőszakot akarjuk kezelni, azt nem szabad politikai opportunizmusra felhasználni, mivel jó hírünket kelti, ha előrelépünk társadalmunk e súlyos problémájának megoldása terén.

Először is fel kell emelnünk a szavunkat, másodszor pedig neki kell gyürkőznünk a munkának, hiszen eddig nem sikerült a halálesetek számát csökkentenünk, bár évtizedek óta beszélünk a nemi alapú erőszakról. Valamit biztos rosszul csinálnunk, ezért legfőbb ideje, hogy hagyjuk a demagógiát, és a szavakról térjünk át a tettekre. Több igazi támogatást kell adnunk, és be kell tartatnunk azokat a jogszabályokat, amelyekre a nőknek szükségük van a méltóságteljes és biztonságos élethez.

Szeretném, ha valamennyi áldozat tudná, hogy én mindig fel fogok szólalni az érdekükben mindaddig, amíg közös munkával le nem győzzük ezt a szörnyű ellenséget, amely oly sok ártatlan áldozatot követel.

Azt akarom mondani, hogy elég volt. Ez így nem mehet tovább. Kérem önöket, hogy álljanak mellém.

  Britta Thomsen, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, minden negyedik európai nő erőszak áldozatává válik. 10 nőből több mint egy válik nemi erőszak áldozatává, és gyermekeiket is sújtja az erőszak. A gyermekek huszonhat százaléka számol be arról, hogy gyermekkoruk során fizikai erőszak érte őket.

Ezek a számok mutatják a probléma súlyosságát, és azt, hogy cselekednünk kell. Nem dughatjuk a homokba a fejünket. Nem akarok több olyan történetet hallani, hogy a férj vagy a barát savat öntött felesége vagy barátnője arcára, elcsúfította, vagy nemi szervét megcsonkította. Sok nőtől hallottam szívet tépő történeteket, amelyek szégyenfoltot jelentenek az EU számára.

Az EU-nak most cselekednie kell, és véget kell vetnie ennek az erőszaknak. Ezért ilyen fontos az a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentés, amelyet ma vitatunk. Ezzel azt üzenjük a külvilágnak, hogy az Európai Parlament a nemi alapú erőszakot az emberi jogok megsértésének tartja.

Ezért a Bizottságnak most kell reagálnia. Szükség van egy irányelvre. Akarunk egy olyan irányelvet, amely véget vet a nőkkel szembeni erőszaknak. Ahhoz, hogy véget tudjuk vetni az erőszaknak, koordinált és sokrétű erőfeszítésre lesz szükség. Biztosítanunk kell az áldozatok biztonságát, biztosítanunk kell számukra a lehető legjobb védelmet. Biztosítanunk kell azt is, hogy Európában sehol ne lehessen büntetés nélkül megúszni a nőkkel szembeni erőszakot. És ami a legfontosabb, természetesen nagy erőfeszítéseket kell tennünk a megelőzés terén is. Az erőszak nem magánügy. Az erőszaknak csak akkor tudunk véget vetni, ha politikai szempontból lépünk fel.

  Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Köszönöm, elnök úr. Először is hadd mondjak köszönetet az előadónak az elvégzett hatalmas munkáért, valamint kollégáimnak eltökéltségükért, azért, hogy nem adják fel a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet.

A jelentés azt mutatja, hogy az Európai Parlament véleménye szerint nemcsak, hogy szükség van a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, hanem sürgősen fel kell lépni ez ügyben. A Bizottságnak el kell ismernie, hogy minden a mellett szól, hogy uniós intézkedéseket és eszközöket kell bevezetni. Tudjuk, hogy Unió-szerte nagy különbségek léteznek az egyes tagállamoknak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó jogszabályai terén.

Tavaly a Jogérvényesülési Főigazgatóság megvalósíthatósági tanulmánya megállapította, hogy különbségek vannak a védelmi eszközökhöz való hozzáférés, a támogató szolgáltatások rendelkezésre állása és az illetékes köztisztviselők szakértelme és kapacitása terén is. Láttunk az erőszak minden formájának felszámolása terén való elkötelezettségre utaló jeleket, és láttunk egy hatékony, uniós szintű politikai keretet, nevezetesen a nők chartájában, amelyet tavaly terjesztettek elő, valamint a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló közleményben. Azonban sok tagállam nem hajtotta végre a nők erőszak és megkülönböztetés elleni védelmét szolgáló jogszabályokat, ezért azzal kell szembesülnünk, hogy az Unió alapértékei a polgárok felére nem érvényesek.

Ezért felszólítjuk a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy elkötelezett jogalkotási javaslatot. Meg kell határozni a minimumkövetelményeket, és ezeket integrálni kell a jogalkotási aktusba, amely egy, a nemi alapú erőszak minden formájával foglalkozó, átfogó stratégia részét kell, hogy képezze. Ezt a stratégiát és politikai kezdeményezést széles körű figyelemfelkeltő tevékenységeknek kell kísérniük. Gondolok itt különösen a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem európai évére, amelyhez jelenleg gyűjtjük a polgárok aláírásait.

Végezetül még annyit, hogy hivatkozva a Szerződésben lefektetett alapelvekre és az önök által kinyilvánított elkötelezettségre ma világos választ várunk arra nézve, hogyan és mikor szándékozik a Bizottság uniós szintű, hatékony intézkedésekre javaslatot tenni.

  Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örülök, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament kiemelt figyelemmel kezeli. Így közös célunk, hogy az elkövetkező években valódi előrelépést érjünk el.

Remélem, hogy ez a jelentés fontos hozzájárulást jelenthet majd az áldozatokra vonatkozó csomaghoz, amelyre a Bizottság ígéretet tett. Remélem azt is, hogy az áldozatokra vonatkozó csomag pedig az egyik aspektusa lesz annak az átfogó uniós stratégiának, amely az áldozatok támogatását, de az erőszak elleni küzdelem más aspektusait is tartalmazza. Példának okáért szükség van a segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjének meghatározására. Minden nőnek hozzá kell tudnia férni a menedékhelyekhez, az ingyenes jogi segítséghez és a lelkisegély-szolgáltatásokhoz. Meg kell védenünk azokat a migráns nőket is, akiknek nincsen önálló tartózkodási engedélyük, és fokozottan sérülékenyek.

A jelentés sok fontos aspektust tartalmaz, és mi, zöldek reméljük, hogy mellette fogunk tudni szavazni. De ha a J. preambulumbekezdés és a 19. bekezdés – amelyek az emberi jogok megsértésének nevezik a prostitúciót anélkül, hogy különbséget tennének az önkéntes és nem önkéntes prostitúció között – a jelentésben maradnak, akkor tartózkodnunk kell a szavazástól. Reméljük, hogy nem kell ilyen messzire elmennünk, és hogy egy erős és széles támogatottságot élvező jelentést tehetünk a Bizottság és a tagállamok elé.

  Andrea Češková, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, üdvözlöm az Európai Parlamentnek ezt a saját kezdeményezésű jelentését. Véleményem szerint a tagállamoknak be kell vezetniük a nőkkel szembeni erőszak felszámolásához létfontosságú törvényeket. A családon belüli erőszak a nők elleni erőszak nagyon súlyos formája. A családon belüli erőszak nem családi ügy. Az Európai Konzervatívok és Reformerek el vannak kötelezve a családok és főként a gyermekek védelme mellett. Ehhez a területhez tartozik a családon belüli erőszak problémája is. A családon belüli erőszaknak szörnyű következményei vannak valamennyi családtagra, de főleg a gyermekekre nézve. Azok a gyermekek, akik rendszeresen tanúi a családon belüli erőszaknak, az erőszakot teljesen normális viselkedésformának tartják. Nagy a valószínűsége, hogy később maguk is ilyen tetteket fognak elkövetni az iskolában vagy későbbi életük során.

A nők elleni erőszak véleményem szerint rámutat a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre is, sőt tovább is erősíti azt, és így gyakran meghatározza a nők társadalmi helyzetét. A családon belüli erőszaknak kitett nők általában gazdaságilag függő helyzetben vannak, és pszichológiai nyomásnak vannak kitéve az elkövető részéről. Figyelmet kell szentelnünk a családon belüli erőszaknak, hogy nyilvánosságra kerüljön ez a probléma, és hogy segíteni tudjuk az áldozatoknak, akik a nők és a gyermekek. Ezért fel kell hívnunk a figyelmet az erőszak e formájára. Társadalmi vitát kell folytatnunk erről a kérdésről, megelőző és figyelemfelkeltő kampányt kell folytatnunk, mivel a nők általában nem beszélnek szívesen a nyilvánosság előtt traumatikus élményeikről, mivel félnek, és gyermekeiket is féltik. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy támogatom az európai védelmi határozat bevezetését, amely többek között a családon belüli erőszak áldozatainak is uniós szintű segítséget nyújt, amennyiben szilárd jogalapot teremt.

  Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, ez egy fontos jelentés, amely olyan új globális politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz, különösen a büntetőeljárások, a megelőző és védelmi intézkedések terén, ugyanakkor felhívja a figyelmet a nők egyenjogúsítása feltételei biztosítására, és a bizonytalan munkahelyek, a munkanélküliség és szegénység elleni küzdelemre annak érdekében, hogy a nők szabadon választhassák meg életmódjukat. Sajnos a nőknek jelenleg nincs meg ez a választási lehetőségük, és gyakran függőségi helyzetekbe kényszerítik őket, ideértve a prostitúciót és a családon belüli erőszakot, amelyet máskülönben nem tűrnének el.

Ezért itt a ideje, hogy a szavakról áttérjünk a tettekre, és véget vessünk ennek az erőszaknak, amely nyilvánvalóan az emberi jogi jogsértések egyik legsúlyosabb formája. Nem tűrhetjük tovább a nemi alapú erőszakot, amely a gyermekekre is nagyon rossz hatással van, és gazdasági és társadalmi válságok idején általában még súlyosabb formában jelentkezik. Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mihamarabb hozzanak konkrét intézkedéseket a nők jogainak védelmére és az erőszak ellen.

  Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem az Európai Unió magyar elnökségének prioritásai közé tartozik.

Ezért olyan hosszú távú politikai, szociális és jogi intézkedésekre szólítok fel, amelyek felszámolják a nemi alapú erőszakot, és megteremtik a nemek közötti valódi egyenlőséget. Más képviselőkkel együtt támogatom a ‘nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének’ létrehozását, hogy ezzel is felhívjuk az európai polgárok figyelmét a problémára.

Az Európai Bizottság a 2010–2015-re vonatkozó cselekvési tervben elismeri, hogy a nemi alapú erőszak ellen minden lehetséges eszközzel küzdeni kell. Hiszem, hogy ez jelentős lépés, amelyet konkrét intézkedésekre kell váltani. Még mindig várjuk azt a stratégiai tervet, amelyet az Európai Bizottság az idei évben fog bemutatni. Ez a terv olyan jogi intézkedéseket és gyakorlatokat fog bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az erőszak áldozatai megfelelő védelmet kapjanak a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerektől.

Európában becslések szerint a nők 20–25 százaléka válik élete során legalább egyszer erőszak áldozatává. Becslések szerint félmillió Európában élő nőn végeztek el nemi szervi csonkítást. Ezek a sajnálatos módon egyre növekvő számok nagyon riasztóak és aggasztóak, és gyors cselekvést kívánnak meg az európai intézményektől.

A nők elleni erőszak negatívan hat az egész családra. Az anyák nem tudnak biztonságérzetet nyújtani gyermekeiknek, és közvetett módon a gyermekek is erőszak áldozatává válnak. A nők elleni erőszakról nagyon nehéz információkat szerezni, mivel az áldozattá vált nők gyakran szégyenkeznek, és félnek is jelenteni az erőszakot a hatóságoknak.

Ez még nehezebbé, de ugyanakkor még szükségesebbé teszi az intézmények munkáját. Csatlakozom Jiménez-Becerril Barrio asszonyhoz, és én is azt mondom: „vessünk véget a nők elleni erőszaknak, mégpedig haladéktalanul!”

  Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, árnyékelőadói minőségemben gratulálok az előadónak ehhez a kiváló jelentéshez, amely megérdemli képviselőcsoportom támogatását. Már elhangzott, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok ellen irányuló súlyos támadás; az emberi jogok súlyos megsértése. Tudjuk, hogy az erőszak áldozatait sok alapvető joguktól megfosztják, és a későbbiekben is ki vannak szolgáltatva az újabb erőszaknak.

Nemrég felkerestem egy menhelyet hazámban, Portugáliában, és beszéltem az ott élő nőkkel. Beszámoltak szenvedéseikről, és kiderült, hogy sokan csak gyermekeik hatására merték feljelenteni támadóikat. Mások arról számoltak be, hogy a most már felnőtt gyermekeik tettek feljelentést, mivel a nőknek nem volt bátorságuk megtenni ezt. Elfogadhatatlan, hogy nekik, az áldozatoknak kellett elhagyniuk otthonaikat, kiszakítani gyermekeiket a családból, míg a bántalmazó otthon maradhatott.

Véleményem szerint úgy kell módosítanunk a jogszabályokat, hogy a nőket tiszteletben tartsák, és ne válhassanak többé erőszak áldozataivá, olyan helyzetek áldozataivá, amely mindannyiunkra negatívan hat ki. Szeretném azt is elmondani, hogy ez tulajdonképpen a demokrácia elleni támadás is, mivel ezeket a nőket, ezeket a polgárokat megfosztják jogaiktól. Tehát küzdjünk együtt ez ellen a probléma ellen!

  Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök úr, amikor a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről beszélünk, elsősorban a családon vagy párkapcsolaton belüli erőszakra gondolunk. Nyilvánvaló, hogy az erőszaknak ez a típusa súlyos bűncselekmény, és a tagállamoknak határozott jogi intézkedéseket kell tenniük ellene. Ebben a tekintetben egyetértek a Svensson-jelentés szellemével.

De szeretném megragadni a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet az erőszak egy másik típusára, amelyet a nők szintén gyakran megtapasztalnak. Arról az állami erőszakról beszélek, amikor a gyermekeket elveszik anyjuktól, ami egyre gyakrabban megtörténik. Ez egy anya számára a lehető legszörnyűbb erőszak, és gyakran egészen jelentéktelen okok miatt veszik el az anyától a gyermekét. Lengyelországból sok drámai példát tudnék erre mondani: egy esetben például egy anyától azért vette el a bíróság 10 esztendős fiát, mert az anyát azzal vádolták, hogy túl sokat imádkozik. Az is előfordul, hogy a szülőktől azért veszik el a gyerekeket, mert szegények. Ahelyett, hogy segítenének a családnak, nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba adják a gyerekeket. Olyan esetek is vannak, amikor a gyerekeket azért veszik el az anyától, mert a szülők sokat veszekednek. Néha drámai jelenetekre kerül sor, amikor a rendőrség, a szociális munkások vagy bírósági tisztviselők elveszik a gyerekeket az anyjuktól.

Európában a család értéke egyre csökken, és az állam egyre inkább beavatkozik a családi életbe. Ez gyakran az állam által szentesített erőszakhoz vezet, amely a szülők és gyermekek számára is ártalmas. A gyermekek elválasztása az anyától és az anya elválasztása a gyermekektől – hiszen itt két oldalról van szó – csak végső megoldás lehetne arra az esetre, ha a gyermeken is erőszakot követnek el, vagy a gyermek is szenved az erőszak miatt. A szülők szegénysége miatt semmilyen körülmények között nem szabad elvenni a gyermeket a szülőktől. A családoknak és nőknek átfogó támogatást kell kapniuk, és nem szabad elszakítanunk a családi kötelékeket, mivel ez a gyógymód gyakran rosszabb, mint maga a betegség.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök úr, üdvözlöm a tényt, hogy az Európai Parlament ezen az ülésen el fog fogadni egy olyan jelentést, amely a nőkkel szembeni erőszak sokrétű megközelítését tartalmazza. Véleményem szerint a nők elleni erőszak ilyen átfogó meghatározása segíteni fogja a probléma leküzdését. Kétségtelen, hogy csak akkor érhetünk el valódi eredményeket, ha összehangolt intézkedéseket hajtunk végre különböző szinteken – politikai, társadalmi, jogi és oktatási téren. Azonban még mindig várat magára egy olyan irányelvre vonatkozó javaslat, amely kizárólag az erőszak elleni küzdelemre fókuszál. Remélem, hogy az Európai Bizottság a közeljövőben elő fog terjeszteni egy ilyen javaslatot.

Két észrevétellel szeretném befejezni felszólalásomat. Létfontosságú, hogy a nők elleni erőszakra végre bűncselekményként tekintsünk, és nemcsak a nők vagy a család miatt, hanem a társadalom egésze által viselendő velejáró költségek miatt is, hiszen ezen esetek száma egyre nő. Másodszor pedig, vitánkban nemcsak az erőszak elleni küzdelemre kell koncentrálnunk, hanem az erőszakos viselkedés különböző dimenzióira is. Küzdenünk kell a sztereotípiák ellen, és el kell ítélnünk a nők elleni erőszak társadalmi elfogadását, továbbá meg kell változtatnunk a gyermekek nevelésének módját, hogy a fiatalok jövendő generációi higgyenek a nők és férfiak közötti valódi egyenlőségben, és meg is valósítsák azt.

Szeretnék gratulálni Svensson asszonynak ehhez a jelentéshez, amely egy, a társadalom számára nagyon fontos és érzékeny témát tárgyal, nevezetesen a nők elleni erőszakot. Hiszem, hogy a mai szavakat tettek fogják követni, és nemcsak a nők elleni erőszakról fogunk beszélni, hanem mindenekelőtt a nők védelmére irányuló tettekről is. Nagyon köszönöm.

  Emine Bozkurt (S&D). – (NL) Elnök asszony, a Stockholmi Programban a Bizottság kijelentette, hogy minden lehetséges eszközt alkalmazni fog a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben. Azonban még mindig nincs átfogó stratégia, pedig sürgősen cselekednünk kell.

Nagyon fontos a biztonság, különösen a legsérülékenyebbek számára. Ez igaz a nőknek arra a nagy csoportjára is, akik még mindig ki vannak téve a kényszerházasságnak, a becsületgyilkosságoknak és a nemi szervek csonkításának. Ezek az ártalmas hagyományos gyakorlatok Európában sok lányt és nőt nap mint nap érintenek. Megfelelő forrásokra van szükség, hogy kezeljük az erőszak e formáját. Ezért vizsgálatokra van szükség, és kiemelt figyelmet kell szentelnünk e gyakorlatok áldozatainak.

Ezért a Bizottságnak mielőbb ki kell dolgoznia egy európai stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről, egy olyan stratégiát, amely kiemelten foglalkozik az ártalmas hagyományos gyakorlatokkal. Méghozzá ma, nem pedig holnap, és nem 2012-ben vagy 2013-ban. Ezért elfogadhatatlan, hogy egy olyan fontos eszköz, mint az európai védelmi határozat, még mindig nem jött létre. Nem szabad hagyni, hogy egy személy biztonsága megszűnjön, ha átmegy egy másik országba.

  Tadeusz Cymański (ECR). – (PL) Elnök úr, az előző felszólalók által tett észrevételekből és magából a Svensson-jelentésből az következik, hogy mindenekelőtt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a nők elleni erőszak még mindig létezik társadalmunkban. A jelenség egyik fő oka a nők rosszabb anyagi helyzete és a nőket a karrierjük során sújtó gazdasági megkülönböztetés, a nők korlátozottabb hozzáférése a munkaerőpiachoz, alacsonyabb fizetésük és alacsonyabb társadalombiztosítási juttatásaik. A nőknek kell elviselniük az anyaság következményeit, és a nők viselik a gyermekek felnevelésének terheit. A társadalombiztosítás ebből a szempontból sok európai országban nem megfelelő.

Ezek a tényezők azt jelentik, hogy a nők aktív időszakukban, de különösen nyugdíjas korukban rá vannak utalva házastársukra és a társadalom-biztosítási rendszerre. Ez nagyon igazságtalan helyzet, amelyet egyetemesen el kell ítélnünk. Ezért nagyon fontos javaslatot tenni arra, hogy a nők teljes fizetést kapjanak arra az időszakra, amelyet az anyaságnak és a gyermekek felnevelésének szentelnek. Ez Európában különösen fontos most, a demográfiai válság idején.

A nők gazdasági esélyegyenlőségének biztosítására irányuló intézkedések segíthetnek a nőkkel szembeni erőszak felszámolásában vagy csökkentésében. A nőknek a férfiaktól való gazdasági függősége az egyik fő oka annak, hogy a nők passzívan és alázatosan tűrnek, sőt, bizonyos értelemben akár még helyeslik is az erőszakot. Legfőbb ideje, hogy ennek véget vessünk. Az Európai Parlamentnek széles körű lehetőségei vannak a helyzet javítására, különös tekintettel azokra az országokra, ahol az általános szegénység miatt a nők különösen nehéz helyzetben vannak. Ez egy nagyon fontos üzenet, és hálás vagyok a jelentés kezdeményezőinek, hogy felhívták a figyelmet a problémára, és intézkedéseket hoznak a megoldására.

  Edit Bauer (PPE). – (HU) Köszönöm szépen Elnök úr! Szeretném én is megköszönni a jelentést tevőnek a jelentését, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos társadalmi problémáról szól. Európában hozzászokhattunk ahhoz, hogy nagyon sokszor akkor mozdulnak a dolgok, amikor gazdasági jelentőségük van. És külön szeretném kiemelni azt, hogy a jelentés rámutat arra, hogy évente milliárdos károkat okoz Európában a nők elleni erőszak. Az erőszak minden szinten jelen van: a szegényeknél, a gazdagoknál, az alacsony iskolázottságúaknál, de az egyetemet végzetteknél is. És azt is hozzá kell tenni, hogy bizony sok száz nő esik évente áldozatul a családon belüli erőszaknak.

Európában megjelent olyan formája is az erőszaknak, amire azelőtt nem volt példa, ahogy itt már említették. A női nemi szervek megcsonkítása, de becsületbeli gyilkosság is szedi Európán belül az áldozatait. Nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogyha európai norma születne a nők elleni erőszak leküzdésére. De nagyon jól tudjuk, hogy jogalap híján ez csaknem lehetetlen. De amit meg lehet tenni, az egy közös európai stratégia. És ha harmonizálni nem is tudjuk a jogrendszereket, nyilvánvalóan a jó tapasztalatok cseréje ezen a területen sokat segíthet. A jelentés rámutat arra is, hogy vannak olyan erőszakos cselekmények, amelyeket bizonyos jogrend nem ismer el erőszakos cselekménynek. Én úgy gondolom, hogy a jövőben az együttműködés hozhat bizonyos előrelépést, de ami ezt az együttműködést hatályossá teheti, az elsősorban egy európai stratégia, amire rendkívül nagy szükség van. Köszönöm szépen!

  Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Svensson asszonynak. Tudjuk, hogy a nők és gyermekek elleni erőszak Európa-szerte egyre nő. Ezért sürgetjük a Bizottságot, hogy ígéretének megfelelően még 2011-ben terjesszen elő javaslatot egy nők elleni erőszakra vonatkozó stratégiáról. Ennek mindent tartalmaznia kell: vonatkoznia kell a családon belüli erőszakra és a női nemi szervek csonkítására, valamint az erőszak alattomosabb formáira is. Gondolok itt arra a súlyos munkahelyi megkülönböztetésre és megfélemlítésre, amely a gyermeket váró vagy férjhez menni készülő nőket sújtja, amennyiben gyakran felmondanak nekik. Ez az én hazámban gyakran megtörténik, de már nem számít bűncselekménynek, mint régebben. Gondolok továbbá arra is, amit csak úgy tudok nevezni, mint a média és a reklámok általi, erőszakra történő ösztönzést.

Az emberkereskedelemről szóló irányelv és a Malmström biztos asszony által bejelentett, az erőszak áldozataira vonatkozó, közelgő irányelv alapján úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés megteremtette a tagállamok közötti nagyobb jogharmonizáció alapját egyrészt azon a téren, hogyan tekintenek a nők és gyermekek elleni erőszakra, és mennyire tartják súlyosnak ezeket a bűncselekményeket mint az erőszak speciális formáit, másrészt pedig a nőknek és gyermekeknek a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve nyújtandó tanácsadás, jogi képviselet és védelem alapvető normáinak meghatározása terén. Ez következetes és összehasonlítható statisztikákhoz és hatáselemzésekhez is vezet majd a megelőzés formáiról és a tagállamok általi, az erőszak csökkentése érdekében végzett végrehajtásról.

Úgy gondolom, hogy a Parlamentben egyetértés uralkodik – én is aláírtam az írásbeli nyilatkozatot – a téren, hogy szükség van az erőszak elleni európai évre, és úgy gondolom, hogy a Parlament ehhez erős és befolyásos hangjával jelentősen hozzájárulhat.

  Regina Bastos (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértése, ahogy azt már megállapítottuk. Ez egy régi és globális probléma, amely egymástól kulturálisan és földrajzilag távoli, különböző fejlettségi szintű országokat egyaránt érint. Ha erről a problémáról hallunk, gyakran diszfunkcionális családokra gondolunk; a legmarginálisabb társadalmi és gazdasági helyzetben élő családokra. Pedig ez a jelenség valójában iskolázottságtól, gazdasági és társadalmi helyzettől függetlenül sok családban jelen van.

Becslések alapján az európai nők közel egyötöde szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot. Ezért kiemelten kell kezelni az erőszak áldozatává vált nők támogatását, és ez a jelentés számos ezt célzó kezdeményezést tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak az áldozatok jogi képviselete, a határozottabb és hatékonyabb bűnügyi nyomozás, készenléti szolgálatok létrehozása az áldozatok számára, telefonos ügyelet létrehozása, valamint elrettentő és a bűncselekmény súlyosságával arányos büntetések kiszabása.

Az áldozattá vált nők fizikai és mentális sérülései kiszámíthatatlanok, de a jelenség ugyanakkor a társadalomra is súlyos terheket ró. A jelenség elleni küzdelemben ezért politikai és társadalmi mozgósításra van szükség. Hiszen végül is az egyenlőség és fejlődés biztosításáról van szó. Ezért üdvözlendő a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének bevezetése, hiszen ezzel felhívjuk az európai közvélemény figyelmét erre a szörnyű problémára.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani Eva-Britt Svenssonnak ezért a kiváló jelentésért. Az előadó felhívja a figyelmet a nők jogainak megsértésére és a nők elleni erőszakra, ami ismét azt mutatja, hogy ezek az esetek a személyek alapvető jogait sértik, amelyek egyetemlegesek, azaz nem ismernek földrajzi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi határokat.

A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló, tavaly elfogadott cselekvési terv szerint a Bizottságnak sürgősen stratégiát kell létrehoznia a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről, ezért felszólítom a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen konkrét lépéseket, és mutassa be ezt a stratégiát.

A nemi alapon elkövetett erőszak kategóriájába tartozik a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, a kényszerházasság és nemi csonkítás; ezek az erőszakos bűncselekmények súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel járnak a nők fizikai és mentális egészségére nézve. Ezért felszólítom a tagállamokat, hogy biztosítsanak jobb képzést az egészségügyi dolgozóknak, a szociális munkásoknak, a rendőrég és az igazságügyi hatóságok munkatársainak, valamint biztosítsák közöttük a jól koordinált együttműködést, hogy a nők elleni erőszak valamennyi esetét professzionálisan tudják kezelni.

Bár már nincs jelen, szeretnék köszönetet mondani Malmström asszonynak a nem kormányzati szervezeteknek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre biztosított finanszírozásért és támogatásért, és szeretném még egyszer elmondani, hogy gazdasági és pénzügyi válság idején az erőszakos esetek még gyakoribbá válnak. Tehát nem csökkenthetjük e terület költségvetését.

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr, már évtizedek óta felhívjuk a figyelmet a nők elleni erőszakra és a nők jogainak megsértésére, mégsem tudtuk felszámolni a bűncselekményeknek ezt a nagyon elítélendő típusát. A nők elleni erőszak számos különböző formája nemcsak a nőkre, hanem családjaikra nézve is ártalmas. A család gyakran nem tudja betölteni funkcióját, ami az lenne, hogy biztonságérzetet és védettséget nyújtson. Az otthon erőszak tanúivá váló gyermekek bizonyos értelemben maguk is áldozatok. Ezért európai szinten figyelmet kell szentelnünk a nők és gyermekek elleni, családon belüli erőszaknak.

Idősebb, valamint fizikálisan vagy mentálisan gyengébb nők esetén még nehezebb az önvédelem és a saját érdekek védelmének problémája. A nőket a személyes szabadságok megsértésének különböző formáin keresztül is éri nemi alapon elkövetett erőszak, hiszen például a szexuális célú emberkereskedelem az egyik legsúlyosabb, mindenkit érintő társadalmi probléma.

Ezért sürgetni kell a hatékonyabb büntetőeljárásokat, és biztosítani kell, hogy a kiszabott büntetés arányos legyen a bűncselekmény súlyosságával. Létfontosságú, hogy lépéseket tegyünk az emberi jogok és szabadságok súlyos megsértésének megelőzésére, és méltóságteljes életet biztosítsunk az európai nők számára.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, két pontra szeretnék összpontosítani: a nők elleni erőszakra és a hotelekben dolgozó férfiak szerepére.

– Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a nők 25 százaléka vált már erőszak áldozatává. Szerintem ez arra utal, hogy a fiatal férfiak számára oktatási programot kell létrehozni, amely különösen a feszültség levezetésének módszereire és a nők iránti tiszteletre helyezné a hangsúlyt, hogy a férfiak számára teljes mértékben tabuvá váljon az, hogy egy nőre kezet emeljenek. Sajnos most inkább ez a norma, gyakran ezt látjuk a filmekben, bizonyos kultúrákban ez az elfogadott, és sajnos a családon belüli erőszak is létező jelenség.

Másodszor pedig a hotelekben dolgozó férfiak szerepéről szeretnék beszélni. Azért beszélek erről, mert volt egy barátom, egy szép, fiatal lány, Michaela Harte, akit Mauritiuson a nászútján megöltek, amikor rajtakapta a hotel alkalmazottait, akik éppen kirabolták a szobáját. Ha fordítva történt volna, és egy férfi kapott volna rajta rabláson nőket, akkor sokkal kisebb lett volna a gyilkosság esélye. Meg kell vizsgálni a kockázatokat és az eshetőségeket. Meg kell vizsgálni a férfiak hotelszobákhoz való hozzáférését, különösen ami a nők szobáit illeti.

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm Svensson asszony jelentését, amely hangsúlyozza, hogy az erőszak valamennyi formáját büntetőjogi értelemben büntethető cselekményként kell szemlélni.

Alapvetően nagyon is tiszteletben tartom azt a tényt, hogy az Európai Unió tagállamai különböző nemzeti kultúrákkal és hagyományokkal rendelkeznek, azonban felháborítónak tartom, hogy az egyes tagállamokban különbözőképpen kezelik az erőszakot.

Vegyünk egy példát, a nemi erőszakot. Bár ez mindenhol büntetendő, nem minden tagállamban azonos a meghatározása. Lettországban például egyszerűen nem létezik a házasságon belüli nemi erőszak. Máltán nem létezik a férfi által férfin elkövetett nemi erőszak. Szlovákiában a tárggyal történő nemi erőszak nem számít nemi erőszaknak. A különböző definíciók mögött darabokra zúzott életű nők, férfiak és gyermekek rejtőznek. Ha nem vesszük komolyan a bűncselekmények meghatározását, az azt jelenti, hogy magukat az áldozatokat, az ő szenvedéseiket nem vesszük komolyan. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki hatékony ütemtervet az erőszak valamennyi formája ellen.

  Gesine Meissner (ALDE). – (DE) Elnök úr, a vita során nagyon világos volt, hogy a nők elleni erőszak nem jelentéktelen bűncselekmény, hanem egyértelműen az emberi jogok megsértése. Elhangzott az is, hogy a nők elleni erőszaknak gyakran a gyerekek is közvetett áldozatai. A gyerekek a nők elleni erőszak közvetlen áldozatai is lehetnek, mivel a halvaszületés és a vetélés fő oka nyilvánvalóan a nők elleni erőszakban keresendő. És nem csak a családon belüli erőszakról van szó; ott van még a kényszerprostitúció, a becsületgyilkosságok – amelyeknél természetesen szó sincs becsületről –, az emberkereskedelem, a nemi szervek csonkítása és még sok minden.

Nagyon hálás vagyok Svensson asszonynak ezért a jelentésért, amelynek ösztönzője nemcsak az a tény volt, hogy az egyenlőségről szóló jelentés kapcsán megállapítást nyert, hogy a nők elleni erőszak súlyosan veszélyezteti az egyenlőséget, hanem az a tény is, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében most lehetőségünk van irányelvet kibocsátani, és közös európai jogi keretet létrehozni. Erre sürgősen szükség van, hogy jelentős előrelépést érhessünk el e téren, mivel ez egy határokon átnyúló, európai probléma, amely ellen küzdenünk kell.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr, a nők elleni erőszaknak számos formája van. A nők elleni erőszak továbbra is nemzetközi probléma, amelyet a nemzetközi közösségnek még mindig nem sikerült megoldania. Az erőszak alkalmazása veszélyezteti az áldozatok egészségét, méltóságát, biztonságát és személyes szabadságát. Ennek eredményeképpen az érintett nőknek a társadalmi életben és a munka világában való részvételi lehetőségei korlátozottá válnak.

Ha az ezzel járó – például az egészségügy vagy az igazságszolgáltatás terén jelentkező – költségeket is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a nők elleni erőszak társadalmi probléma is. A nők a saját otthonukban vannak leginkább veszélyeztetve. A nők elleni testi sértés leggyakrabban a családon belüli erőszak formájában történik.

A nők elleni erőszak, legyen szó annak bármilyen formájáról, nem jelentéktelen bűncselekmény. Az EU-nak alá kell írnia a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, az egyén bármilyen típusú erőszaknak való kiszolgáltatottsága messze ágazó, káros következményekkel jár a család és társadalom számára, és különösen elítélendő, ha az erőszakot nők és gyermekek ellen követik el. Aggasztónak tartom, hogy a családon belüli erőszakot azonosították a vetélés és a halvaszületés fő okaként, ezért sürgetem, hogy alkalmazzanak minden rendelkezésre álló büntetőjogi eszközt a fizikai erőszak hatékony felszámolása és megelőzése érdekében.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy sürgősen biztosítani kell a nők, főleg a szegény nők védelmét az úgynevezett béranyaságtól. A béranyaság azt jelenti, hogy a szolidaritásra hivatkozva fizikailag kihasználják a nőket, ami ellentétes az emberi test és emberi testrészek kereskedelmének tilalmával. Ezzel megsértik a nő méltóságát, testét, és megalázzák női mivoltában. Ezek a nők erkölcstelen bérszerződések tárgyaivá válnak a nemzetközi emberkereskedelemben.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr, habár a nők elleni erőszakos cselekmények a legelterjedtebbek a világon, még mindig ezek azok, amelyeknél a legnagyobb a büntetlenség valószínűsége, legyen szó akár konfliktus sújtotta övezetekben, akár demokratikus országokban elkövetett erőszakról. Vannak a világnak olyan régiói, ahol a nők elleni erőszak minden formája jelen van: nemi erőszak, szexuális célú emberkereskedelem, kényszerházasság, gyilkosság, emberrablás, vallási okokból elkövetett emberrablás, kényszerprostitúció, nem is beszélve a családon belüli erőszakról vagy egy korábbi partnertől elszenvedett erőszakról. Ráadásul egyre alacsonyabb az átlagéletkora azoknak a lányoknak, akik erőszak áldozatává válnak.

Véleményem szerint a tagállamoknak még több erőfeszítést kell tenniük uniós szinten: átfogó nemzeti statisztikákat kell létrehozniuk, amelyek nagyobb mértékben lefedik a nemi alapú erőszak problémáját, valamint javítaniuk kell az adatgyűjtést ezen a téren, hogy megtalálják az elkövetők megbüntetésének legmegfelelőbb módját.

Hasznosnak tartom azt a javaslatot is, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének részeként és szoros együttműködésben az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével nők elleni erőszakkal foglalkozó megfigyelőközpontot hozzanak létre.

  Norica Nicolai (ALDE). – (RO) Elnök úr, árnyékelőadóként szeretnék gratulálni a jelentés előadójának, és csak két témát szeretnék felhozni.

Véleményem szerint legfőbb ideje, hogy túllépjünk e probléma felületes megközelítésén. A statisztikák hiánya, az e cselekmények büntetendővé tételére irányuló következetes tagállami szabályozások hiánya, az egész téma elhanyagolása – eltekintve az általános nyilatkozatoktól – azt igazolja, hogy az Európai Unióban nagyon felületesen kezelik ezt a problémát. Ezért van szükség egy irányelvre.

Sajnos a gazdasági költségek részletes elemzése nem történt meg sem ebben a jelentésben, sem a témára vonatkozó más dokumentumokban. Pedig ez a probléma, amelyet a gazdasági válság most még jobban felerősít, jelentős – több százmillió eurós – kiadásokat jelent a nemzeti költségvetések számára. Itt az ideje, hogy számszerűen meghatározzuk ezeket a költségeket, és hogy ne csak pénzügyi eszközökkel, hanem megfelelő jogi eszközökkel is megpróbáljuk kezelni ezt a problémát.

  Krisztina Morvai (NI). – (HU) Gratulálok a raportőr kiváló munkájához. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon én írtam – mintegy 15 évvel ezelőtt – a két első könyvet a nők elleni erőszak jelenségéről. Kevésbé vagyok büszke arra, hogy azóta is szinte semmi nem történt ezen a területen. Tény és való, hogy nincsen és nem is lehet egységes európai uniós szabályozás, viszont nagyon sok európai adófizetői pénz megy el a megelőzési és kezelési programokra.

Én főleg a biztos asszonyt szeretném kérdezni arról, hogyan ellenőrzik ezeknek a pénzeknek a megfelelő elköltését. Van egy javaslatom: ne a kormányokat kérdezzék, hanem az érintett bántalmazott nőket. Például kérdezzék meg az anyaotthonba menekülő, bántalmazott asszonyokat arról, hogy milyen segítséget kaptak, és egyáltalán hogyan állnak a hatóságok az ő ügyeikhez, vagy kérdezzék meg mondjuk a Budapest vagy éppen Amszterdam utcáin szenvedő, és a prostitúció poklából menekülni szándékozó lányokat és asszonyokat, hogy milyen segítséget kapnak az államoktól, a kormányoktól.

  Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr, ahogy a jelentésből világosan kiderül, a nők elleni erőszak csökkentésére két fronton kell erőfeszítéseket tenni: tagállami szinten, valamint közvetlenül az Európai Bizottság által irányított intézkedésekkel és programokkal.

Véleményem szerint kiemelten fontos a Daphne program folytatása, és ösztönözni kell azon tagállamok részvételét, amelyekben a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között emelkedik az ilyen jellegű erőszakos esetek száma. Manapság sokan küzdenek pszichés problémákkal, amelyek akár erőszakhoz is vezethetnek. Létfontosságú, hogy az Európai Unió rendőri hatóságainak személyzete kapjon olyan képzést, amely biztosítja, hogy a vizsgálatokat megfelelően folytatják le, és hogy tisztában vannak a problémával és az erőszak nőkre gyakorolt hatásával. A Stockholmi Program ezt az aspektust is tartalmazza.

Végezetül pedig a politikai erőfeszítésekhez pénzügyi támogatásra is szükség van, és a Daphne program ehhez megfelelő keretet biztosíthat.

  Evelyn Regner (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, ha az egyenlőségről van szó, az Európai Unió mindig az élharcosok között van; így van ez a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem esetén is.

A nők elleni erőszak rettenetes dolog, és még költséges is. A jelentés szerint a nők elleni erőszak éves költségei 33 milliárd euróra rúgnak. Ezt üzenem azoknak, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a most bevezetett intézkedések költségekkel fognak járni. Ezekre az intézkedésekre szükség van. A rendőrök, bírók és egészségügyi dolgozók képzése – a jelentés mindezt tartalmazza, amiért szeretnék köszönetet mondai az előadónak.

Azonban a jelentésnek van egy kis szépséghibája, amelyre szeretném felhívni a figyelmet. A munkahelyi erőszaknak is kiemelt figyelmet kell szentelni. Erre vonatkozóan még pontosabb megfogalmazásra van szükség.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, amikor a médiában megnyomorított nőket és gyermekeket látunk, mindig azt kérdezzük magunktól, hogy a környezetükben élők hogyan ignorálhatták ezt a helyzetet olyan sokáig. Ezért fontos, hogy a Bizottság által javasolt, a családon belüli erőszak elleni küzdelemre vonatkozó stratégia tartalmazzon olyan konkrét diagnosztikai eljárásokat, amelyeket kötelezővé tesznek az egészségügyi intézményekben és a szociális munkásoknak is, és amelyek lehetővé teszik, hogy valóban gyors segítséget tudjanak nyújtani az áldozatoknak. A vallási rituálék által motivált erőszakra kiszabott súlyos büntetések és a tudatosság növelése például a bírók képzése révén a nők elleni erőszakkal szembeni zéró toleranciához fog vezetni a társadalomban – például a női nemi szervek csonkításával kapcsolatban is. A stratégiának tartalmaznia kellene az erőszak áldozatai számára nyújtandó, ingyenes jogi szolgáltatást és szociális segítséget is. Köszönöm Svensson asszonynak ezt a nagyon részletes jelentést, de a J. preambulumbekezdés ellen fogok szavazni, mert támogatja a nőknek a magzatuk megölésére vonatkozó jogát, amivel én nem értek egyet.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek ezért a fontos vitáért, amelyet egy mindannyiunk számára nyilvánvalóan nagyon fontos témáról folytattunk. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak ezért a fontos jelentésért.

Ahogy bevezetőmben már elmondtam, számos intézkedést tervezünk ezen a téren. Az áldozatok jogaira vonatkozó csomag kiemelten fontos, és a jövő hónapban készen is lesz. Van általános esélyegyenlőségi politikánk is a megelőző programokra, a figyelemfelhívásra stb. vonatkozóan. Szoros figyelemmel követjük az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményének végleges formába öntését, amely éppen most zajlik. Ha az egyezmény készen lesz, javasolni fogjuk a Tanácsnak, hogy az Európai Unió csatlakozzon hozzá, ami azt jelentené, hogy az egyezmény jogilag kötelező erejűvé válna azokon a területeken, ahol az Európai Unió illetékességgel rendelkezik.

Szeretnék megemlíteni két másik, önök által elfogadott javaslatot. Az egyik az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló irányelv, amely például sok megelőző intézkedést tartalmaz, de az áldozatok – a szexuális és egyéb célú emberkereskedelem áldozatává váló nők és gyerekek – támogatására irányuló intézkedéseket is. A menedékjogi csomag különböző részei is kiemelt figyelmet szentelnek a menekültügyi eljárásokban a sérülékeny személyeknek, például a nemi erőszak áldozatává vált nőknek.

Ahogy mindannyian vázolták, a probléma nagyon súlyos, és szégyenletes, hogy az Európai Unióban a nőknek és lányoknak nap mint nap félniük kell. Félniük kell az erőszaktól, a nemi erőszaktól és szexuális visszaéléstől, amelyet gyakran az követ el ellenük, akit a legjobban szeretnek, és akiben a legjobban meg kellene tudniuk bízni, tehát a férjük, élettársuk stb. Cselekednünk kell, méghozzá ott, ahol konkrét eredményeket tudunk elérni. Minden bizonnyal az emberi jogok megsértésének egyik legszörnyűbb típusáról van szó.

Szeretnék gratulálni annak a kevés bátor férfinak, akik hozzászóltak a vitához, mivel a nők elleni erőszak nem női ügy, hanem emberi jogi ügy. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha férfiak és nők együtt küzdenek ez ellen a szörnyű jelenség ellen. Együtt kell működnünk; olyan Európát kell létrehoznunk, ahol a nőknek és lányoknak nem kell félniük az erőszaktól csak azért, mert az úgynevezett „rossz nemhez” tartoznak.

  Eva-Britt Svensson, előadó. – (SV) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a vitában elhangzott bölcs szavakért, és mindenekelőtt azért, hogy valamennyi képviselőtársam elkötelezetten küzd az erőszak ellen. A Bizottságnak szeretném elmondani, hogy az áldozatok további támogatása érdekében várjuk a bűncselekmények áldozataira vonatkozó csomagot is, de az erőszak elleni küzdelemről szóló irányelvre is szükség van. Nem kell a jelentés minden egyes szavával egyetérteni, de fontos, hogy a jelentés mellett szavazzanak, hogy a Bizottságnak erőteljes üzenetet tudjunk küldeni azzal kapcsolatban, hogy irányelvre van szükség. Meg kell győznünk a durva partnerrel élő nőket, hogy nem kell szégyent vagy bűntudatot érezniük. Ha igennel szavaznak a jelentésre, akkor megmutathatjuk, hogy amit ellenük elkövettek, az bűncselekmény. Nem nekik kell bűntudatot vagy szégyent érezniük.

Végezetül szeretném elmondani, hogy sok olyan nőtársunk van, akik a társadalmi segítségnek, a női menedékotthonoknak és a női szervezeteknek köszönhetően képesek voltak túlélni. Legfőbb ideje, hogy ne csak ezek az emberek és szervezetek vállaljanak felelősséget ezekért a nőkért, és ne csak ők segítsenek nekik kikerüli nehéz helyzetükből. Fontos, hogy megtörjük a hallgatást, és megmutassuk, hogy van segítség ezek számára a sérülékeny emberek számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a probléma minden társadalmi csoportban jelen van. A probléma nem csak bizonyos csoportokat érint; az egész társadalomban jelen van. Felszólítom képviselőtársaimat, hogy közvetítsék a társadalom felé azt az üzenetet, hogy elfogadhatatlan, hogy nőknek ilyen körülmények között kelljen élniük. A nők megfelelő életet tudnak teremteni maguknak és gyermekeiknek, de ehhez szükségük van megválasztott képviselőik támogatására is. Még egyszer köszönöm minden képviselőnek az eltökéltséget. Együtt sikeresek leszünk ebben a küzdelemben.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra kedden 2011. április 5-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést és a benne foglalt ajánlásokat. Kutatások szerint a hazámban, Írországban kialakult helyzet megfelel az Európa-szerte uralkodó helyzetnek. 2005-ben a nemzeti bűnügyi tanács megállapította, hogy Írországban hétből egy nő tapasztalt már partnere részéről fizikai, szexuális vagy érzelmi szempontból súlyosan agresszív magatartást. 2009-ben én lettem a dundalki központú, nemi erőszak utáni krízishelyzetekkel foglalkozó, északkeleti központ első nagykövete. Ez az egyébként nehéz anyagi helyzetben lévő, segítő és tanácsadó szolgálat csak egy az Írország északi részén található számos szolgálat közül, amelyek a nemi és családon belüli erőszak áldozatainak nyújtanak létfontosságú segítséget. Fontos, hogy az EU finanszírozza a tagállamokban a kutatásokat, hogy teljes és pontos képet kaphassunk a probléma méretéről. De támogatni kell a nem kormányzati szervezeteket és a tagállamok kormányait is, hogy fel tudják hívni a figyelmet a nemi alapú erőszak hatásaira és következményeire, legyen szó akár családon belüli erőszakról, akár nemi erőszakról, emberkereskedelemről vagy szexuális kizsákmányolásról.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Európában a nők csaknem egynegyede szenvedett el már fizikai erőszakot legalább egyszer, és több mint egytizede vált nemi erőszak áldozatává. A gazdasági válság társadalmi hatásai közé tartozik az is, hogy ezen a téren tovább súlyosbodott a helyzet, különösen a szegénységben élők és alacsony iskolázottságúak között, mivel ezek a tényezők növelik a nemi alapú erőszak valószínűségét. Ezért úgy gondolom, hogy összehangolt intézkedésekkel kell fellépni a probléma okai ellen, jogharmonizációra és a tagállamok között szorosabb igazságügyi együttműködésre van szükség, hogy a vizsgálatokat hatékonyabban lehessen lefolytatni.

A nők elleni erőszak felszámolása érdekében az uniós tagállamoknak és intézményeknek kötelességük sürgősen megtenni a következő lépéseket: tájékoztató és figyelemfelhívó kampányok, készenléti szolgálatok létrehozása az áldozatok számára, telefonos ügyelet létrehozása EU-szerte az azonnali segítség érdekében, valamint segítségnyújtás a kiemelten sérülékeny csoportoknak – pl. a bevándorlóknak és menedékkérőknek.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – 2008-ban, amikor lett parlamenti képviselő voltam, olyan módosító javaslatot terjesztettem elő a Lett Köztársaság büntetőjogára vonatkozóan, amelynek célja a nők és gyermekek elleni, családon belüli erőszak szigorúbb büntetése lett volna. A módosítást sajnos nem szavazták meg. A lett parlament képviselői igen jól szórakoztak a szakbizottsági ülésen, amikor ezt a módosítást tárgyaltuk. Ennek eredményeképpen a gyermekek és nők elleni, családon belüli „könnyű” testi sértések büntetlenül maradnak. Ezeket az eseteket általában ki sem vizsgálják, és a rendőrség néha nem is hajlandó tudomást venni az áldozatok bejelentéseiről. A Lett Köztársaságban nincsenek hatékony eszközök a nőknek a családon belüli erőszak elleni védelmére. A lett hatóságok és a kormány szemet hunynak a nyilvánvaló törvénysértések felett, és nem hajlandóak alkalmazni a törvényt. A jelentés kapcsán felszólítom valamennyi európai parlamenti képviselőtársamat, hogy szenteljenek figyelmet Lettországnak a nőkkel szemben tanúsított törvényellenes magatartás szempontjából.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Akárhol megtörténhet: az utcán, a metróban, otthon – a nők és a gyermekek sehol nem érezhetik magukat teljesen biztonságban. El kell gondolkodnunk a társadalmat gyengítő álerkölcsön. A konkrét erőszakot megelőző cselekedeteket, azt, hogy sok migráns obszcén megjegyzésekkel illeti és zaklatja a nyugati nőket, egyre inkább normálisnak tartja a társadalom. A nők figyelmen semmibe vétele már nem érhet el alacsonyabb szintet annál, mint amikor egy német bíró egy muszlim pár válóperében hozott döntésében a férj nemzési jogára mint döntő tényezőre hivatkozik. Az EU a migráció engedélyezésével a világ valamennyi országának problémáit importálta, ideértve a becsületgyilkosságokat, a kényszerházasságot és a patriarkális családstruktúrára jellemző, családon belüli erőszakot. A kultúrát, a vallást és a hagyományokat nem szabad az erőszakos cselekmények igazolására felhasználni. Csak így vethetünk véget az erőszak terjedésének. A statisztikák nem nyújtanak információkat arra nézve, hogy a családon belüli erőszak jelentett esetei számának növekedése milyen mértékben függ össze azzal, hogy az áldozatok növekvő mértékben készek kiállni magukért, sem arra nézve, hogy az áldozatok hány százaléka kerül ki a bevándorlók közül. Azonban az tény, hogy a női menhelyekre sok migráns nő jelentkezik be. Tény az is, hogy véget kell vetnünk annak az álemberbaráti mentalitásnak, hogy a vallásilag vagy kulturálisan motivált bűncselekményeket elnézően kezeljük.

  Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Az erőszaknak kiszolgáltatott gyengék és a nők védelme iránti elkötelezettségem arra késztet, hogy egy olyan jogszabály mellett szavazzak, amely garantálja az erőszak áldozatainak védelmét. A nők és a gyermekek bizonyos szempontokból társadalmunk nagyon sérülékeny tagjai. Ezért véleményem szerint nagyobb védelmet kell biztosítanunk az erőszak áldozataivá vált nőknek. Ezért támogatom, hogy az erőszak áldozatává vált nők kapjanak ingyenes jogi képviseletet. Tudom, hogy fennáll az egyenlőtlenség kockázata azokban az esetekben, amikor az erőszakkal igazságtalanul megvádolt férfiaknak fizetniük kell a perköltségeket, míg vádlóik jogi képviseletet kapnak – ezt alaposan átgondoltam. Azonban véleményem szerint az erőszakos esetek – ideértve a családon belüli erőszakot is – nagy száma miatt azoknak az oldalára kell állnunk, akiket nagyon súlyos károk érnek a segítség hiánya miatt; és az erőszak áldozatává vált nők statisztikailag sokkal dominánsabbak, mint az a néhány bűnöző elem, akik arra használják ki a rendszert, hogy ártatlan férfiakat tegyenek tönkre. A sértett nők számára nagyon nehéz panaszt emelni; az ingyenes jogi képviselet ebben fog segíteni az áldozatoknak, és így csökkenni fog a büntetlenül maradt esetek száma.

  Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (FR) A nők elleni erőszakról sokszor nincsenek adataink és statisztikáink. A leginkább arra van szükség, hogy európai szinten képesek legyünk felmérni ezt a jelenséget, hogy megtudjuk, milyen méretű problémáról van szó. Ez segíteni fog abban, hogy célzottabban elégítessük ki a szükségleteket, és hatékonyabban tudjuk megelőzni az erőszakos eseteket, valamint hogy segíteni tudjunk az áldozatoknak, és begyógyítsuk sebeiket. Soha nem szabad elfeledkeznünk magukról az áldozatokról. A nemi erőszak, a nőkereskedelem és prostitúció, a családon belüli erőszak vagy a kulturálisan motivált erőszak – itt a nemi szervek csonkítására és a kényszerházasságokra gondolok – mind súlyos bűncselekmények. Általános európai keretet kell kidolgoznunk a nőknek az erőszak e típusaitól való védelme érdekében. Nem szabad ennyire félnünk attól az elképzeléstől, hogy Európa a nők védelmezője lehet. Európai jogi keretre van szükség, amelyen belül konkrét intézkedéseket hajtanánk végre, például telefonos ügyelet létrehozása, valamint képzési programok a rendőrség, a bíróság és a tanárok számára. Az EU-nak Európára vonatkozó megoldásokat kell létrehoznia, de ugyanakkor az EU globális szereplő is, így fellépésének hatókörét határain kívülre is ki kell terjesztenie.

  Siiri Oviir (ALDE), írásban. – (ET) Sajnálatos módon még mindig nem sikerült véget vetni a nők elleni erőszaknak sem Európában, sem a világon, holott az Európai Unió és az ENSZ azt állítják, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet prioritásnak tartják. Igaz ugyan, hogy történt némi előrelépés, és az emberek most már egy kicsivel jobban odafigyelnek erre a problémára, de szükség van az Európai Unió új politikai prioritásra a nőkkel szembeni erőszak elleni hatékonyabb küzdelem és azon közös célunk elérése érdekében, hogy a nőknek és gyermekeknek ne kelljen folyamatosan attól félniük, hogy erőszak áldozatává válnak. A Lisszaboni Szerződés a jogi kompetenciát is biztosítja ehhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Európai Unió jogszabályaiban nagyobb figyelmet szenteljen a közeli kapcsolatban élő emberek közötti erőszaknak, mivel ez semmi esetre sem magánügy. Az áldozatok sajnos nagyon gyakran féltik családjuk jó hírét, valamint érhető módon a saját biztonságukat, ráadásul gazdaságilag függő helyzetben vannak, ezért nem fordulnak a bűnüldöző hatóságokhoz. Ezért az áldozatokat segítő rendszer létrehozásának is kiemelt figyelmet kell szentelnünk, valamint fel kell számolnunk a társadalomban létező tabukat – más szóval, fel kell hívnunk az emberek figyelmét a problémára. Biztosítani kell az áldozatok számára a valódi segítséget. Konkrét problémát jelent, hogy Európában túl kevés menedékotthon van az erőszak áldozataivá vált nők és gyermekek számára, ezért nagyon ésszerű és szükséges célkitűzés, hogy a bűncselekmények áldozatai számára annyi menedékotthont kellene létrehozni, hogy 10 000 lakosra jusson egy otthon. Végre kell hajtani a védelmi határozatokról szóló irányelvet annak érdekében, hogy az erőszak és zaklatás elől menekülő nők védelme terén olyan előrelépést érjünk el, amely akkor is érvényes, ha Európán belül megváltoztatják tartózkodási helyüket.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) A nők elleni erőszaknak számos különböző formája van: pszichés nyomás, nemi erőszak, szexuális erőszak, a teljesen illegális és elfogadhatatlan nőkereskedelem, valamint a nők prostitúcióra való kényszerítése, amelyet embertelen bűnbandák követnek el. Ezek a bandák gyakran átverik a főként fiatal nőket, aztán prostitúcióra kényszerítik őket. Ezek közül a nők közül sokan öngyilkosságot követnek el, hogy véget vessenek a rémálomnak. Alaposan meg kell vizsgálnunk azokat az országokat, amelyek az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnbandák „forrásai”. Ezekben az országokban az emberkereskedők megvásárolják a kormányhivatalnokok hallgatását és jóváhagyását, és ezzel az országot „alkalmassá teszik” az emberi jogi jogsértésekre. Ezek ellen a bűnbandák ellen nemzetközi együttműködéssel kell küzdeni. A bűnbandák „forrásaként” szolgáló országoknak és az EU-nak mint az emberkereskedelem célállomásának együtt kell működniük ebben a küzdelemben. Felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ebbe az irányba. A nők jogaival foglalkozó szervezeteknek nyilvánvalóan komoly kihívásokkal kell szembenézniük munkájuk során.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Ez a jelentés az európai védelmi határozat és az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló irányelv után nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem harmadik fontos lépése az elmúlt hónapok során. A nők elleni erőszak kétségkívül súlyos problémát jelent a társadalom valamennyi rétegében. A jelentés adatai szerint a nők egynegyede szenvedett már el felnőttkorában fizikai erőszakot, és a nők több mint 10 százaléka vált nemi erőszak áldozatává. Ijesztőek ezek a számok, amelyek mögött élettörténetek bújnak meg. Ugyanakkor tíz áldozatból csak egy kér professzionális segítséget. Ennek oka, hogy többségük nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. A nők elleni erőszaknak nagyon káros hatásai vannak, nemcsak magukra a nőkre nézve, hanem a környezetükben élőkre, főleg a gyerekekre nézve is. Támogatom az arra irányuló javaslatokat, hogy fel kell hívni azoknak az embereknek a figyelmét a problémára, akik munkájuk során kapcsolatba kerülhetnek az erőszak e formájával, valamint képzést is biztosítani kell a számukra. Ugyanakkor jobb gondozást és segítségnyújtást kell biztosítani az áldozatok számára. Azért is támogatom a jelentést, mert a társadalomnak világosan és határozottan a tudomására kell hoznunk, hogy az erőszak nem tolerálható.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség az EU prioritásai közé tartoznak. A nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértése, a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik legfőbb akadálya, és az ellene való küzdelem a fő célkitűzésünk. A nemzeti jogszabályok különböző megközelítéseket alkalmaznak a nők elleni erőszak terén. Bizonyos tagállamokban, például Spanyolországban jól átgondolt szabályozások vannak e téren. Bizonyos tagállamokban egyáltalán nincsenek szabályozások. Az egyes tagállamok között jelentős különbségek vannak azon a téren is, hogy a nők elleni erőszak elkövetőinek mekkora része ellen hoznak ítéletet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen a téren uniós szintű, kötelező érvényű szabályozásokra van szükség, hiszen a tagállamokban különböző jogszabályok vannak érvényben, és a tagállamok gyakran csak korlátozott befolyással bírnak a nemzetközi jog nők elleni erőszakra vonatkozó rendelkezéseinek betartatására. A különböző uniós intézkedéseket egy közös és átfogó stratégiában kell összegezni, amelynek célja a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem EU-szerte. Ezt a stratégiát, amelyet a meglévő uniós programokra és a tagállamok bevált gyakorlataira kell alapozni, össze kell hangolni az egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel. Az erőszak elleni közös irányelvnek még ebben a parlamenti ciklusban létre kell jönnie. Erre szükség van, hogy ne lehessen azt mondani, hogy az Európai Unióban még a tehenek is nagyobb védelmet élveznek, mint a nők.

  Monika Smolková (S&D), írásban. – (SK) Mindannyian tudunk a nők elleni erőszakról, vitákat folytatunk róla, de ami a felszámolását vagy megszüntetését illeti, az eredmények szegényesek. A nőket életük különböző korszakaiban érheti erőszak, gyerekkorban és felnőttkorban egyaránt. Az erőszak jelen van az iskolában, a munkahelyen, a kortárscsoportban, nyilvános helyeken és a családban, ill. párkapcsolatban egyaránt. Számos formája van, a fizikai és szexuális erőszaktól a mentális, társadalmi, sőt gazdasági erőszakig. Az erőszak érinti a legkülönbözőbb iskolázottsággal és társadalmi-gazdasági pozícióval rendelkező nőket, a különböző etnikai csoportokhoz tartozó és különböző vallású nőket, valamint mind a városban, mind a vidéken élő nőket. Hangsúlyozandó, hogy a nők elleni erőszak olyan probléma, amellyel mindannyiunknak foglalkoznunk kell. Az erőszak felszámolásához nemcsak az intézmények, hanem az egyének – férfiak és nők – aktivitására is szükség van. Olyan egyénekre van szükség, akik hajlandók tudomást venni társadalmunk e negatív jelenségéről, és személyesen részt venni a zéró tolerancia elvének betartatásában. Az egyes tagállamoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk e téren, cselekvési terveket kell kidolgozniuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozóan, a média segítségével fel kell hívniuk a figyelmet a problémára, és megfelelő büntetőtörvényeket és intézkedéseket kell elfogadniuk.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) Sajnálatos módon a nők elleni erőszak és az élet más területein jelen lévő erőszak minden erőfeszítésünk ellenére még mindig súlyos problémát jelent Európában. Minden tagállamban elkövetnek erőszakos bűncselekményeket, méghozzá a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű emberek ellen. Tehát az erőszak elleni küzdelemnek és az áldozatoknak nyújtandó segítségnek is sokrétűnek kell lennie. Az erőszak e formájának megelőzéséhez szükség van a családok támogatására és harmonikus fejlődésük biztosítására. A nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények tekintetében véleményem szerint érdemes lenne fontolóra venni egy közös európai telefonos ügyelet létrehozását, amelyen segítséget lehetne kérni, vagy be lehetne jelenteni ezeket a bűncselekményeket. Az EU-nak törekednie kell arra, hogy a nők elleni erőszakra szigorúbb büntetéseket szabjanak ki, különösen nemi erőszak esetén. Az ilyen bűncselekményeket a nők gyakran sok-sok évig nem tudják feldolgozni, emiatt szenvednek, és nem tudnak normális életet folytatni. Ugyanakkor mindenképpen biztosítani kell a büntetőeljárásokban az áldozatok jogainak hatékonyabb védelmét is. Kulcsfontosságú téma a prostitúció és nőkereskedelem problémája is, amely a jelentésben is szerepel. E probléma hatékony kezeléséhez olyan páneurópai egyezményre van szükség, amely nemcsak az uniós tagállamokat, hanem az EU-n kívüli országokat is magában foglalja.

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

18. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

19. Uniós válasz az észak-afrikai és dél-földközi-tengeri menekültáradatra, különös tekintettel Lampedusa szigetére – Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

– a Bizottság nyilatkozata: uniós válasz az észak-afrikai és dél-földközi-tengeri menekültáradatra, különös tekintettel Lampedusa szigetére, valamint

– a Fiorello Provera által a Külügyi Bizottság nevében kidolgozott, „Az instabilitásból adódó migrációs hullámokról: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című jelentés (2010/2269(INI) (A7-0075/2011).

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, lehet, hogy egyes tisztelt képviselőknek kezd elege lenni belőlem, én azonban úgy gondolom, hogy a migrációs hullámokról szóló együttes vita rendkívül aktuális. Egyszerre biztosít lehetőséget a Provera úr jelentésében ismertetett, az uniós külpolitika szerepének és hatályának általános megvitatására, valamint arra is, hogy tájékoztassam önöket a dél-földközi-tengeri válságra adandó uniós válaszról.

Mindenekelőtt hadd mondjak köszönetet Provera úrnak a kiváló jelentéséért, amelyet nagy érdeklődéssel olvastam. Ez igen aktuális vitatéma, mint ahogy az is, hogy az EU külpolitikájának milyen szerepet kell játszania a migráció rendkívül összetett és sokrétű jellegének vonatkozásában.

Engedjék meg, hogy a dél-földközi-tengeri válságra adandó uniós válasz bizonyos elemeinek ismertetésével kezdjem, majd aztán térjek rá az EU külpolitikájának általánosabb szerepére. Amint az mindnyájuk számára ismeretes, az elmúlt hetekben igen kritikus helyzet alakult ki a dél-földközi-tengeri térségben az érintett migrációs hullámok tekintetében. Az Észak-Afrikában és Líbiában kirobbant változások óta több mint négyszázezren kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. Többségben harmadik országok állampolgárai, akik Tunéziába, illetve Egyiptomba távoztak. Nagy részüket hazatelepítették, de pár ezren még ott ragadtak, és kis idő múlva vissza fogok térni hozzájuk.

Körülbelül 20 000 migráns, főleg Tunéziából és kisebb mértékben más afrikai országokból, Lampedusa és Málta partjait elérve illegálisan be tudott jutni az Európai Unió területére. Ennélfogva mindkét szigetre erőteljes migrációs nyomás nehezedik. Az Európai Unió három konkrét intézkedés megtételével már hatékonyan és gyorsan válaszolt e komoly, de különböző kihívásokra. Először is a Bizottság rendelkezésre bocsátott 30 millió eurót a Líbiával szomszédos országokban a migránsok és menekültek hirtelen beáramlása által előidézett humanitárius vészhelyzet kezeléséhez. A tagállamok és más nemzetközi adományozók által bilaterális alapon nyújtott pénzeszközök segítségével ideiglenes szálláshelyet lehetett biztosítani a migránsok és a menekültek számára, el lehetett látni alapvető szükségleteiket, valamint vissza lehetett küldeni őket származási országukba.

Másodszor, reagáltunk az a Földközi-tenger-szerte előforduló illegális és összetett migráns hullámokra. A Frontex – több tagállam támogatásával – elindította a Hermes közös műveletet, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson Olaszországnak a migránsokat és menekülteket szállító hajók ellenőrzéséhez. Sőt, az Europol szakértői csoportot küldött Olaszországba, hogy segítséget nyújtson a bűnüldöző hatóságoknak az embercsempészetben potenciálisan részt vevő bűnszövetkezetek azonosításában.

Harmadszor, a Bizottság igen rövid időn belül megpróbálta biztosítani, hogy a menekültek és az illegális migránsok egyre növekvő áramlásának kitett tagállamok meg tudjanak birkózni a lakhelyelhagyás pénzügyi következményeivel. Gyorsan kijelöltünk 25 millió eurót, amely a Külső Határok Alap és az Európai Menekültügyi Alap keretében rendelkezésre bocsátható, ha és amennyiben a tagállamok ezt külön kérik. Eddig csupán egyetlen kérelmet nyújtottak be, de készen állunk arra, hogy megvizsgáljunk további sürgős kérelmeket.

Úgy gondolom, hogy ez az első válasz minden részletre kiterjedő volt; világos azonban, hogy még többet kell tennünk. Létre kell hoznunk egy strukturáltabb, fenntartható tervet, amely figyelembe tudja venni a jelenség különböző aspektusait, továbbá a tagállamok közötti szolidaritáson alapul, miközben hiánytalanul tiszteletben tartja az Unió nemzetközi kötelezettségeit.

A magyar külügyminiszterrel, Martonyi úrral látogatást tettem Egyiptomban, kollégámmal, Füle biztos úrral pedig – aki a szomszédságpolitikáért felelős – Tunéziában. Erre részben az Európai Tanács következtetéseire reagálva került sor, amely arra kérte a Bizottságot, hogy tartson fenn nagyon hatékony kapcsolatot ezzel a két országgal.

Az IB Tanács júniusi ülésére való felkészülés keretében májusban egy javaslatcsomagot szándékozom a Bizottság elé terjeszteni, amely a dél-földközi-tengeri országok tekintetében a migráció, mobilitás és biztonság területével kapcsolatos uniós megközelítéssel fog foglalkozni.

Rövid időn belül számos intézkedést meg kell tenni. A líbiai területről kiinduló menekültáradat folyamatos és potenciális növekedése mellett a következő intézkedéseket fogjuk fontolóra venni: továbbra is elegendő mennyiségű pénzeszköznek kell rendelkezésre állnia a humanitárius segítségnyújtás támogatásához. Ezzel összefüggésben pénzösszegeket kell majd elkülöníteni a menekültek alapvető szükségleteinek fedezésére, adott esetben a származási országba való visszatérésük elősegítésére, valamint a hazatérést követő sikeres társadalmi és szakmai visszailleszkedésük támogatására.

Ezen túlmenően a Líbiát elhagyó menekültek között egyre nagyobb számban vannak a harmadik országok állampolgárai, akik menekültként vagy menedékkérőként tartózkodtak Líbiában. Ezt a néhány ezer embert nem lehet visszaküldeni a származási országba. Fontolóra kell venni az áttelepítést. A Bizottság kész megkönnyíteni ezt a folyamatot, valamint felhívja a tagállamokat a felelősségvállalásra és az áttelepítéssel kapcsolatos erőfeszítésekben való részvételre. Ehhez pénzügyi támogatás is biztosított lesz, főleg az Európai Menekültügyi Alapból. Ezzel összefüggésben feltétlenül szükséges, hogy a Tanács és az Európai Parlament törekedjen arra, hogy gyorsan megállapodás jöjjön létre az európai letelepítési programról. Mindhárom intézmény egyetért e politikai célkitűzésben; meg kell találnunk a kiutat ebből az intézményi zsákutcából.

Ezenkívül sürgősen regionális védelmi programot kell kidolgozni, amely magában foglalja Egyiptomot, Líbiát és Tunéziát. A harmadik országokkal való tematikus együttműködési program keretében a Bizottság azt tervezi, hogy 3,6 millió eurót irányoz elő egy ilyen program támogatására. Az is megfontolás tárgyát képezi majd, hogy EASO-csoportokat küldjenek a menekültáradat által érintett tagállamokba annak érdekében, hogy segítsék a hatóságokat a menedékkérők vizsgálatában.

Végül, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők tömeges beáramlása esetén, és amennyiben az irányelvben előírt feltételek teljesülnek, a Bizottság készen állna arra, hogy megfontolja az átmeneti védelemről szóló 2001-es irányelvben elrendelt mechanizmusok alkalmazását, hogy e személyek számára azonnali védelmet biztosítson más uniós tagállamok területén. Feltett szándékunk, hogy lélegzetvételnyi időt hagyjunk a nemzeti menekültügyi rendszerek számára, és ösztönözzük a tagállamok közötti önkéntes szolidaritási intézkedéseket.

Ami a dél-földközi-tengeri térségből érkező illegális migránsok folyamatos beáramlását illeti, ami még növekedhet is, a Bizottság úgy véli, hogy a Frontex által koordinált Hermes közös műveletre további tagállami forrásokat kell fordítani. A Frontex készen fog állni arra, hogy logisztikai és pénzügyi támogatást nyújtson az érintett tagállamok megsegítéséhez, a visszaút megszervezéséhez, valamint a gyorsreagálású határvédelmi csapatok bevetéséhez, ha igénylik.

Elengedhetetlen, hogy gyorsan megerősítsük a Frontex hatásköreit, és hatékonyabb eszközöket bocsássunk a rendelkezésére. A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek minél hamarabb el kell fogadnia a Frontex ügynökség létrehozásáról szóló, módosított rendeletet.

Az EU szolgálatai konkrét projekteket is összeállítanak, amelyeket rövidesen elindítanak az érintett országokkal – kezdve Tunéziával és Egyiptommal – való partnerségben. Az a célunk, hogy növeljük a saját határaiknak – az illetékes hatóságaikkal való együttműködésben történő – ellenőrzésére vonatkozó képességüket, hogy felvegyék a küzdelmet az embercsempészetet támogató bűnszervezetek ellen, hogy elősegítsék a visszafogadást, valamint a társadalmi és szakmai visszailleszkedést, továbbá azonosítsák és vegyék nyilvántartásba a területükre érkező migránsokat és a nemzetközi előírásoknak megfelelően bánjanak velük, nyújtsanak menedéket azoknak, akik nemzetközi védelemre szorulnak.

Ezen intézkedések azonnali választ jelentek a kialakult helyzetre. Ugyanakkor hosszú távú, fenntartható programokat is végre kell hajtanunk. Tunéziai és egyiptomi partnereimmel megvitattuk a mobilitási partnerség keretébe tartozó számos kérdésről szóló munkamegállapodások bevezetését. Ez egy új, személyre szabott uniós megközelítés formájában valósulhat meg, amely minden egyes országot a saját érdemei alapján vesz figyelembe, valamint tekintetbe veszi az EU-nak az adott országgal kialakított általános külpolitikáját.

A partnerségek mindenre kiterjedhetnek, többek között a bizonyos feltételek mellett történő és meghatározott kategóriákra vonatkozó vízumkönnyítésre, a munkaerő migrációjára, az illegális migrációs áramlások megakadályozására, a menekültügyi rendszerek létrehozására, a visszafogadásra, a bűnüldözésre, visszatérésre, stb. Megállapodtunk a két ország belügyminisztereivel, hogy munkamegállapodást hozunk létre, és hozzálátunk annak meghatározásához, mit is tehetünk közösen.

Meggyőződésem, hogy ez a koherens uniós külpolitikai szemlélet elő fogja segíteni a migrációs áramlások kezelésére szolgáló hosszú távú rendszer létrehozását, és ezzel el is jutottam Provera úr jelentéséhez. A jelenlegi beszélgetésünk tárgyát képezőhöz hasonló, elhúzódó, régi keletű regionális konfliktusok és humanitárius válságok a dél-dél irányú és az EU-ba irányuló migrációt tápláló fontos tényezők. Legfőbb globális kihívásaink, például a migráció, tökéletesen kiemelik egy átfogó, a biztonságot, stabilitást, válságkezelést és a fejlődést összekapcsoló megközelítés kidolgozásának fontosságát.

Ahogy azt a jelentés javasolja, egy ilyen megközelítésnek az emberi jogokkal kapcsolatos határozott felfogáson kell alapulnia, különösen ami a migránsok jogait illeti. Külön figyelmet kell fordítani a legveszélyeztetettebb csoportokra. Osztjuk azt a nézetet, miszerint döntő fontosságú, hogy hosszabb távú, fenntartható együttműködési programokat vezessünk be a harmadik országokkal, amelyek a migráció, a mobilitás és a biztonság kérdésével, valamint a demokrácia, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás előmozdításával foglalkoznak.

E megközelítésnek egyedinek kell lennie, amely – amint azt már említettem – minden egyes országot a saját érdemei alapján ítél meg. Ez az átfogó megközelítés összhangban van más politikai módszerekkel, például a biztonság és a fejlődés közötti összefüggéssel, amelyről mind az európai biztonsági stratégia, mind az európai konszenzus a fejlesztési politikáról említést tesz.

Az összes politikát és eszközt mozgósítanunk kell, amelyek a szegénység felszámolása tekintetében rendelkezésünkre állnak, a korai előrejelző rendszereket és a megelőző diplomáciát, a humanitárius segítségnyújtást, a válságkezelésre szolgáló intézkedéseket, beleértve a szankciókat, a válságkezelő missziókat, valamint a konfliktus utáni újjáépítést és a béketeremtést.

Ennélfogva ez a jelentés rendkívül aktuális, mivel az EU-nak jelenleg éppen egy válsággal kell megküzdenie. Ugyanakkor lehetőséget kínál, hogy valami újat kezdjünk, hogy a helyszínen kibontakozó fantasztikus új demokratikus erők számára támogatást nyújthassunk: óriási a lelkesedés – különösen Tunéziában és Egyiptomban –, hogy reformot hajtsanak végre az adott országokban.

A migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésnek – mint az EU migrációs politikája külső dimenziójának – a harmadik országokkal való valódi partnerségen kell alapulnia. Ezt a Stockholmi Program és a Stockholmi Cselekvési Terv is megemlíti, idén ősszel pedig további kezdeményezéseket fogunk előterjeszteni a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés vonatkozásában. Célunk az, hogy a megközelítés célkitűzéseit világosabban és még inkább stratégiai szempontból határozzuk meg. Prioritások, alapelvek és konkrét intézkedések előterjesztésére fog sor kerülni, ugyanakkor például a migráció és a fejlődés, valamint a migráció és az éghajlatváltozás közötti kapcsolat alaposabb vizsgálatára.

Tudom, hogy önök mindnyájan készek arra, hogy megvitassuk az ezzel kapcsolatos különböző tényezőket. Összetett és nagyon nehéz kérdésről van szó, amelynek gondos vizsgálata rengeteg időt és erőfeszítést igényel. Villámgyorsan követik egymást az események, és a helyzet szinte óránként változik. A Bizottság mindezidáig konstruktivitásra törekedett, valamint arra, hogy átfogó és inkluzív megközelítést alkalmazzon. Várom kérdéseiket.

  Fiorello Provera, előadó. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ez a szomorú aktualitású, saját kezdeményezésű jelentés először több mint egy éve készült el, hogy pragmatikusan és kiegyensúlyozott módon, politikai és ideológiai előítéletek nélkül megvizsgáljuk a bevándorlás jelenségét és annak strukturális okait.

Szerettük volna tanulmányozni a külpolitika szerepét, valamint azt, hogy a humanitárius és sürgős okokon túlmenően hogyan képes befolyást gyakorolni a bevándorlás mélyen gyökerező indítóokait. Háborúk, etnikai feszültségek, folytonos éghajlatváltozás, az emberi jogok megsértésének esetei, a polgári és gazdasági szabadságjogok hiánya, helyi korrupció, a polgárok igényeit képviselő intézmények – például a szakszervezetek, szövetségek, politikai pártok – hiánya: mindezen tényezők összessége alkotja az európai külpolitika alkalmazási területét, és az említett problémák megoldása sok olyan okot meg fog szüntetni, amelyek emberek millióit késztetik emigrálásra.

Egyetlen fejlesztési együttműködési politika sem lehet teljes mértékben hatékony anélkül, hogy foglalkozna a migránsok származási országában tapasztalható instabilitás okaival. Ez magában foglalja a származási országgal és a tranzitországgal kétoldalú megállapodások révén történő regionális együttműködést. A millenniumi fejlesztési célok nagyon ambiciózusak, de nyilvánvalóan nem valósíthatók meg politikai stabilitás hiányában, valamint a konfliktusmegelőzésre és békefenntartásra irányuló, hatékony mechanizmusok végrehajtása nélkül. E politika globális kiterjedése és holisztikus megközelítése világos elképzeléseket és jelentős pénzügyi forrásokat igényel, amelyekre nehezen lehet szert tenni a válság jelenlegi pontján.

Ezért ajánlatos összehangolni az Unió és a többi nagyhatalom, például az Egyesült Államok intézkedéseit, hogy elkerüljük a dupla finanszírozást ugyanazokon a területeken, illetve a pénzügyi források pazarlását, ahogy az korábban gyakran megtörtént. Egy globális jelenség esetében átfogó politikát kell alkalmazni. Értékeink és tapasztalataink rendelkezésre bocsátásával a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás kialakítását kell előmozdítanunk a migránsok származási országaiban.

Az európai szomszédságpolitika keretében olyan gazdasági programot kell kínálnunk, amely növelheti a foglalkoztatás szintjét, valamint olyan megállapodásokat, valódi, a piac törvényeivel összhangban álló gazdasági fejlődést képesek előidézni. Füle biztos úr és a főképviselő, Ashton bárónő a „többért többet” szlogennel hívta fel a figyelmet a segélyek feltételhez való kötésének elvére, aminek azon országok jutalmazása a célja, amelyek ténylegesen elindultak a demokratikus reformokhoz és az emberi jogok tiszteletben tartásához vezető úton. Ez összhangban áll európai értékeinkkel, hatékony a fejlődés szempontjából, és – hadd mondjam azt, hogy – tisztességes az adófizetőkkel szemben.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a hatalmas migrációs áramlások kezelésére vonatkozó európai politikának együtt kell járnia a „tehermegosztás” elképzelés elfogadásával, a Szerződés 80. cikke szerinti tagállami szolidaritási kötelezettség elvével összhangban, mert önmagában egyetlen ország sem tud szembeszállni egy óriási mértékű emberáradattal.

Végezetül köszönetet mondok Malmström biztos asszonynak azért, hogy támogatta a jelentés bizonyos, illetve több pontját, továbbá remélem, hogy Európa valóban együtt tud működni Olaszországgal egy olyan jelenség kezelése érdekében, amelynek nemzetközi vonatkozásai vannak, és amely mindnyájunkat érint.

  Corina Creţu, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (RO) Elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a jelentés elkészítése során tanúsított hasznos együttműködésért.

Ami konkrétan a mai vita tárgyát képező témát illeti, az embereknek a dél-földközi-tengeri térségből való tömeges kivándorlása nem a régió országai számára jelent problémát, mivel az egész Európai Unió felelősséggel tartozik e sürgős humanitárius helyzet megoldásáért. Olyan különleges helyzet alakult ki, amit nem feltételeztünk a jelentés elkészítésekor. A Fejlesztési Bizottságnak az a véleménye, hogy kiemelt jelentőségűnek kell tekinteni a humanitárius helyzet kezelését és a menekülteknek nyújtandó segítséget. Nem fogadhatjuk el azonban a javasolt, rendkívül populista megoldásokat, amelyek azt ígérték Lampedusa lakosainak, hogy 60 órán belül megszabadulnak a bevándorlóktól. Következett a szárazföldre történő evakuálás, de miután a célrégiók megtagadták, hogy helyet adjanak befogadó táborok számára, megindult a hazatelepülés.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy Franciaország és Németország megtagadta, hogy fogadjon bizonyos számú menekültet, és hogy az olasz belügyminiszter azzal fenyegetőzik, hogy ideiglenes tartózkodási engedélyt ad ki, ami lehetővé tenné, hogy bevándorlók ezrei jöjjenek-menjenek az Európai Unióban. Ezek nem nevezhetők konstruktív és inkluzív válaszlépéseknek, amelyek megfelelnek a tagállami kötelezettségeknek. Az Európai Unió alapjául szolgáló értékek között sem az önzőség, sem a kikényszerített szolidaritás nem szerepel. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minél határozottabban ragaszkodnunk kell a párbeszédhez és az együttműködéshez, hogy közös megoldásokat találjunk erre a súlyos problémára.

  Franziska Keller, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök asszony! Nem csak arról van szó, hogy mindenhonnan Európa felé irányul a migráció. Valójában a migráció nagyobb része Európán kívül megy végbe, más földrészeken található országokon, illetve régiókon belül.

Jelenleg Pakisztán és Szíria fogadja be a legtöbb migránst – ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül! A migrációnak különféle okai vannak: háború, konfliktus, szegénység, megkülönböztetés, erőszak és üldöztetés, családi okok, éghajlatváltozás és még sok egyéb. Foglalkoznunk kell ezekkel a problémákkal, és a migránsok helyett inkább az indítóokokkal szemben kell felvennünk a harcot, megfelelő fejlesztési politikára van szükségünk és a feltételességi kritériumok nem sokat lendítenek a dolgon.

Felül kell vizsgálnunk azon politikáinkat, amelyek ellentétben állnak fejlesztési céljainkkal, ahogy az gyakran előfordul a kereskedelempolitikában és a mezőgazdaság terén. Ugyanakkor a demokráciával és az emberi jogok előmozdításával kapcsolatban is megfelelő politikát kell kialakítanunk. Korábban a Közösség és a tagállamok nem az emberi jogokkal, hanem a migránsok megállításával kapcsolatban folytattak együttműködést harmadik országokkal. A Bizottság olyan megállapodásról tárgyalt Líbiával, amelynek értelmében támogatást és segítséget nyújt Líbiának, hogy Kadhafi megállítsa a migránsokat. Ideje ezen változtatni. Nagy örömmel hallom, hogy ön egyetért velem abban, hogy sürgősen át kell állnunk egy olyan megközelítésre, amely nagyobb mértékben figyelembe veszi az emberi jogokat. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem a stabilitás az egyetlen dolog, amit az emberek szeretnének, és amire szükségük van. Demokrácia nélkül a stabilitás nem tekinthető fenntartható előrelépésnek. A stabilitás a szegénységgel együtt nem kecsegtet semmilyen kilátással. A stabilitás fontos, de nem ez az egyetlen dolog, ami számít.

Nem csukhatjuk be az ajtót azon világviszonylatban kevés migráns előtt, akik Európa felé veszik az irányt. Olyan közös menekültügyi rendszerre van szükségünk, amely hatékony védelmet nyújt a rászorulóknak, és a konfliktusok elől menekülő migránsok védelmét is garantálnunk kell. A legális migráció tekintetében igazságos megközelítésre van szükségünk, ami megfelelő szociális jogokat biztosít a migránsok számára. Meg kell találnunk a az éghajlatváltozás miatt elmenekülő migránsok védelmének módját, mivel azért kell elmenekülniük, mert mi éghajlatváltozást idézünk elő. Emberi jogi szempontból felül kell vizsgálnunk vízum- és határpolitikánkat is.

Nem kellene félnünk a migránsoktól. Hozzánk hasonló emberek, gyakran nagy nyomorban élnek, jobb életet, békét és jólétet szeretnének. Nem éppen ezért jött létre az EU?

Tehát a következőket kérdezem a Bizottságtól: be fogják-e vezetni a közös menekültügyi rendszert? Történt valami is a kékkártyáról szóló rendelet terén? És hogyan fogják biztosítani, hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikkét teljes mértékben végrehajtsák, azaz azt az elvet, hogy a fejlesztési céljaink ne szenvedjenek hátrányt?

  Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt megköszönöm önöknek, hogy elkötelezték magukat ezen intézkedéscsomag összeállítása mellett, amelyről azt gondolom, hogy azt az egyértelmű politikai üzenetet hordozza, hogy itt nem Málta, nem Olaszország vagy Spanyolország problémájáról van szó, hanem egy európai szintű problémával állunk szemben.

Azt gondolom, hogy ebből az okból kifolyólag hivatkozott ön a tagállamok közötti szolidaritásra és az európai szomszédságpolitikára, ebből fakad az a szándék, hogy megfelelő finanszírozást kíván biztosítani a humanitárius vészhelyzet, a segítségnyújtás, a hazatelepítés és a képzés számára, közbeavatkozni a menedékkérők ügyébe, kialakítani egy olyan programot, amely kimozdítja a helyzetet a holtpontról, ebből fakad a 2001/55/EK irányelv sérthetetlenségére való hivatkozás, és a Hermes-művelet megerősítésére irányuló szándék. Mindezek valóban azt jelzik, hogy Európa szeretne leszámolni az immár több hónapja tartó apátiával és következetlenséggel.

Ugyanakkor kérem engedjék meg, hogy kifejtsem, hogy mi is az aggodalmunk lényege. Elsősorban nem a Lampedusa szigetére érkezett 20 000 személy aggaszt bennünket. Minket az a politikai tény aggaszt, amit ez az esemény megjelenít. 1989-ben például a keleti rendszer összeomlása és a kommunizmus bukása komoly terhet jelentett Németország és Ausztria számára, de az európai szolidaritás akkor segítő kezet nyújtott. Kísérletet tettek, hogy politikai válaszlépést tegyenek a kihívásra, és egy olyan menetrendet javasoltak, amely sok olyan ország és nép integrációját eredményezte, amely most itt képviselteti magát a tisztelt Házban.

Nem várunk sokat. Nem lenne indokolt a Földközi-tenger térségének integrációja, indokolt viszont a megnevezést végre joggal is viselő szomszédsági politika, és a megnevezést végre szintúgy joggal viselő európai földközi-tengeri stratégia kialakítása. Ezt kérjük Európától. Azt gondolom, hogy az ön által elmondottak is ezzel vannak összhangban.

A 2001/55/EK irányelv kapcsán azt szeretném kérni, hogy az ön által tett hivatkozáson túlmenően például a Bizottságnak egy valódi javaslatot kellene a Tanács elé terjesztenie, amelyet a Tanácsnak minősített többséggel kell megszavaznia, és ezáltal az európai államok feltétlenül megértenék, hogy a bevándorlás európai szintű problémát jelent, és hogy a bevándorlók védelmének kérdése olyan európai szintű probléma, amely elől a továbbiakban már nem lehet kitérni.

  Juan Fernando López Aguilar, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, biztos asszony! Én magam is részt vettem itt, az ülésteremben a témával kapcsolatos legutóbbi vitában, és csak sajnálni tudom, hogy mivel az ott elhangzott javaslatokból mindössze néhányat vettek figyelembe, most ilyen számokkal és helyzetekkel kell szembesülnünk, különösen Lampedusa szigetén.

Tisztában vagyunk a Malmström asszony által nyújtott segítséggel és a belügyekért felelős biztosként tett erőfeszítéseivel, hogy megerősítse a Külső Határok Alapot, az Európai Visszatérési Alapot, az Európai Menekültügyi Alapot, és természetesen az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség működését.

A mostani földközi-tengeri válság viszont világosan bizonyítja, hogy itt nem csupán a szavahihetőségről van szó, hanem a közös európai bevándorlási politika megvalósíthatóságáról is, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67–89. cikkével összhangban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését tűzi ki célul. Ennek az a következménye, hogy az átmenet próbára teszi az európai külpolitikát, a földközi-tengeri stratégia, a mediterrán térségre vonatkozó társulás életképességét, különös kihívást jelent Európának a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek, valamint a potenciális menedékkérők és a menekültek által kiváltott hatások kezelésével kapcsolatos jelenléte és jelentősége szempontjából.

Ebből következően ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy a mostani vita egyik feladatának azt kell tekinteni, hogy egyszer és mindenkorra felszámoljuk a menekültügyi csomaggal kapcsolatban kialakult patthelyzetet; egyszer és mindenkorra felhívjuk a figyelmet, hogy végre kell hajtani a 2001/55/EK irányelvet és biztosítani kell az annak való megfelelőséget a humanitárius vészhelyzetekben a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre, valamint a bevándorlók tömeges, előre nem látható beáramlására vonatkozó intézkedések tekintetében. Mindezek mellett és legfőképpen szolidaritási politikát kell létre hozni, amely az irányelven túlmenően megvalósítja a szolidaritási klauzulát, amely szintén szerepel az Európai Unió működéséről szóló szerződésben, és amelyet alkalmazni kell a mostanihoz hasonló helyzetekben.

Mert valóban tisztában kell lennünk azzal, hogy sem Olaszország, sem Spanyolország, sem Görögország és a Földközi-tengerrel határos egyetlen más ország sincs abban a helyzetben, hogy saját erejéből leküzdje ezeket a problémákat.

Megdöbbentő a számomra továbbá az, hogy egyetlen felhívás, egyetlen kérés sem hangzott el az irányelv 5. cikkének alkalmazását illetően, azaz hogy a Szerződéssel összhangban alkalmazni kellene a szolidaritási klauzulát. A mostani alkalmat nyilvánvalóan arra kell használnunk, hogy méltóságteljes és támogató módon adjunk választ egy olyan, határozottan európai szintű kérdésre, mint amilyen földközi-tengeri térség ügye.

  Cecilia Wikström, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, halljuk, hogy ma sokan aggodalmukat fejezik ki a migrációval kapcsolatban. Az emberek egészen egyszerűen félnek az utóbbi időben Észak-Afrikában történt nagy horderejű eseményeket követő, Európába irányuló tömeges bevándorlástól. Az biztos, hogy ezeket az eseményeket migrációs hullámok fogják követni. A folyamat már elindult, és bizonyosan folytatódni is fog. Elkerülhetetlen, hogy az emberek ne meneküljenek el az instabilitás és az erőszak elől, különösen igaz ez a jelenlegi líbiai helyzetre. Mindeddig viszont a migrációs áramlások nem vertikálisak voltak, hanem inkább horizontálisak, és elsősorban Tunéziát és Egyiptomot érintették, de emberek ezrei érkeztek a kis olasz szigetre, Lampedusára is, és ez valóban próbára teszi a tagállamaik közötti szolidaritást. Eléggé aggasztó, hogy az EU tagállamai egyelőre nem mentek át ezen a szolidaritási vizsgán, és úgy tűnik, hogy nehéz időkben nem hajlandóak a többiek mellé állni

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport úgy gondolja, hogy a mostani időben a legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy alkalmazzuk a menekültügyi irányelvet. Valamivel hosszabb távon a közös európai menekültügyi politika elnevezést méltán viselő politika előkészítése jelenti a megoldást. Ezzel többek között lehetőség nyílna arra is, hogy átmenetileg leállítsuk a menedékkérők Dublin II szerinti átadását, amikor is egy tagállam bármilyen okból kifolyólag rendkívül túlterheltté válik. A szolidaritás felelősséggel is jár. Most minden egyes tagállamnak tiszteletben kell tartania és alkalmaznia kell a menekülők védelmének összehangolására irányuló irányelvet, és 2012 előtt ki kell dolgozni egy fenntartható európai menekültügyi rendszert. Elköteleztük magunkat ennek megvalósítása iránt, és most ezt meg is kell tennünk, mégpedig a szolidaritás szellemében, a mindnyájunk közös biztonságára és stabilitására vonatkozó nemzetközi kötelezettségek fegyelembevételével.

  Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, nagyon örülök annak, hogy a biztos asszony emlékeztetett bennünket arra, hogy a térségben tapasztalható mozgások fő színtere maga Észak-Afrika. Az UNHCR becslése szerint több mint 400 000 ember hagyta már el Líbiát. A menekültügyi eljárásokról szóló irányelv korábbi vitáját hallva szerintem néhány tagállam jól tenné, ha nem feledkezne meg arról, hogy az emberek többsége Észak-Afrikán belül vándorol.

Nagyon örülünk az UNHCR és más, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteket támogató szervezeteknek nyújtott támogatásnak. Igen sok aggályt fogalmaztak viszont meg a Máltára és Lampedusára nehezedő nyomás kapcsán, nagyon is jogosan. Jelentős kérdésről van szó, de ez nem mérhető ahhoz, ami Tunéziában és Egyiptomban történik. Egyre nagyobb nyugtalanságra ad viszont okot, hogy mi történik a kiskorúakkal, a kísérő nélküliekkel, illetve az érkezéskor kísérőiktől elválasztottakkal. Aggasztó, hogy nem kapnak megfelelő támogatást, vagy nem helyesen állapítják meg személyazonosságukat. Reméljük, hogy a Bizottság megvizsgálja az ő helyzetüket, és azok helyzetét is, akik különösen veszélyeztetettnek számítanak a mostani helyzetben.

Üdvözöljük az átmeneti védelemről szóló irányelv alkalmazásának megfontolására mutatott hajlandóságot is. Körvonalazná a biztos asszony, hogy milyen feltételek mentén fogja azt eldönteni, hogy terjeszt-e elő ilyen ajánlást?

  Rui Tavares, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, biztos asszony! A Lampedusa szigetére érkező menekülteket döbbenetes körülmények között fogadták, étel és mellékhelységek nélkül: ezek tényleg embertelen körülmények A fogadóközpont jelenleg zárva van, civil szervezetek, újságírók és talán még parlamenti képviselők sem juthatnak be. Az olaszországi menekültügyi tanács azt kéri, hogy a 2001/55/EK irányelv értelmében adjanak ki a menekültek átmeneti védelmét biztosító határozatot, és ön, biztos asszony, jóváhagyta ennek az alkalmazását. Köszönöm a közbenjárását, mert az irányelv alkalmazása széles körű és átfogó volt. Vannak dolgok, amikkel egyetértünk, és vannak, amikkel nem. Mindazonáltal meg tudjuk nevezni azt a tényezőt is, ami hátráltatja az átfogó cselekvést, ez pedig a tagállamok képmutatása

Biztos asszony, ön szót ejtett a letelepítésről szóló együttdöntésről. A téma előadójaként elmondhatom, hogy a Parlament kész bármely olyan ötletet megvizsgálni, amit a Tanács letesz az asztalra. Várunk viszont immár másfél éve, de egyetlen egy letelepítéssel kapcsolatos ötletről sem hallottunk. A tagállamok említett képmutatása tette lehetővé, hogy Kadhafi ezredes éveken át a szőnyeg alá tudja söpörni a menekültek és a bevándorlók ügyét, miközben a tagállamaink fegyvereket adtak el neki. Ezért számít teljes képmutatásnak az is, ha valaki az erőforrások jelenlegi hiányáról beszél. Csak 2009-ben az Európai Unió országai 343 millió eurót kerestek a Kadhafi ezredesnek eladott fegyvereken, miközben az arab forradalmak következtében hozzánk érkező menekültek befogadására eredetileg ennek mindössze egy százalékát, 3 millió eurót szántak. Úgy gondolom, hogy a két összeg közötti különbség magáért beszél.

  Mara Bizzotto, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Lampedusát észak-afrikaiak tízezrei árasztották el, ezt a tömeget a sziget sosem lesz képes befogadni. Olaszországot heteken keresztül az illegális bevándorlók hajóinak százai vették célba. Ha nem közös erővel reagálunk erre, ha az EU nem lép semmit, tovább fog folytatódni a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek bevándorlási hulláma.

Az utóbbi hónapokban érkezett illegális bevándorlókat haza kell küldeni, nincs más lehetőség. A szolidaritást felemlegető néhány szót leszámítva az olasz kormány magára maradt, hogy megoldást találjon erre az előre nem látható mértékű, bibliai jellegű kivonulásra.

Hol van Európa? Brüsszel egészen mostanáig vétkes volt abban, hogy a háttérben lapított, országom polgárai pedig már ki nem állhatják ezt a szégyenteljes magatartást. Európa magára hagyta Olaszországot ebben a példátlan vészhelyzetben. Európának inkább segítenie kellene Olaszországot az illegális bevándorlók hazatelepítésében, és támogatnia kellene az olasz kormány azon erőfeszítéseit is, hogy megakadályozza emberek ezreinek további beáramlását, elsősorban Tunéziából.

A líbiai menekültek ügye más lapra tartozik: Európának támogatnia kellene Olaszországot az azonosításban és a logisztikai feladatokban, de mindenekelőtt annak biztosítására kell törekednie, hogy mindegyik tagállamban fogadjanak be menekülteket. A háború elől menekülők terhét nem viselheti egyedül Olaszország. Ideje, hogy befejezzük a szócséplést. Az Európai Uniónak éreztetnie kell a jelenlétét. Elfogadhatatlan, hogy Olaszország megtelik illegális bevándorlókkal, miközben Franciaország oly szégyenletes módon utasítja el őket. Az illegális bevándorlókat haza kell küldeni, a líbiai menekültek befogadására pedig most minden egyes tagállamnak el kell köteleznie magát.

  Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony! Azt, aminek most Lampedusán szemtanúi vagyunk, még 1973-ban leírta és megjósolta egy francia író, Jean Raspail, A szentek tábora című profetikus regényében. Az egyetlen különbség az, hogy a valóság felülmúlja a képzeletet.

Európának irányítása alatt kell tartania ezt a helyzetet, nem csak hagyni történni a dolgokat. Abszurd dolog, hogy Európa először üdvözli a tunéziai és az egyiptomi hatalomváltást, azután meg azonnal bevándorlók tömegeit, pontosabban úgynevezett menekülteket fogad ezekből az országokból. Mindenki tudja, hogy a Lampedusánál horgonyzó hajókon gyakorlatilag senkit sem lehet politikai menekültként elismerni. Ezeket az embereket viszont most beengedik Európa területére, ők pedig különböző támogatott csoportok, embercsempészek és költséges ügyvédek segítségével meg fogják indítani az eljárásokat, addig húzzák az időt, ameddig csak lehet, és ha szükséges, el is bujkálnak, ha nem ismerik el őket menekültként.

A mostani eseményekből ítélve a Frontex nem védelmezi Európa külső határait, hanem egyfajta fogadóbizottságnak tekinti azokat. Ezeket a hajókat vissza kellett volna kísérni oda, ahonnan jöttek, és a valódi menekülteket, már amennyire lehetséges, a saját régiójuknak kell befogadnia, nem pedig Európának. Az is alapvetően fontos, hogy számos nemzetközi egyezményt a mai helyzethez kellene igazítani.

  Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE). – (ES) Elnök asszony, azért kértem szót, és a mostani vitát arra szeretném felhasználni, hogy egy alapvető kérdésről beszéljek, mégpedig a vészhelyzetről. Az érintettek önerőből nem képesek ezt megoldani.

Mindenki számára ismeretes, hogy a probléma gyökere az, hogy bizonytalan a helyzet Egyiptomban és Tunéziában, Líbiában pedig háború zajlik. Azt viszont nem tudjuk, hogy meddig fog tartani ez a helyzet: sajnálatos módon a háború aggasztóan hosszú ideig el fog húzódni. Nekünk tehát el kell döntenünk, hogy miként alkalmazhatjuk a közös politikáinkat a válsághelyzet kezelése érdekében, mert az érintettek egyedül nem képesek erre.

Elnök asszony, biztos asszony, véleményem szerint fő prioritásunknak az áldozatokkal, valamint az érintett államokkal és régiókkal való szolidaritást kell tekinteni.

Vannak olyan eszközeink, amelyeket nem a megfelelő módon használunk. Négy alap áll a rendelkezésünkre. Malmström asszony világosan és erőteljesen olyan összegeket emlegetett, amelyek számomra nevetségesnek tűnnek. 30 millió euróról beszélt, kérelem alapján további 25 millióról stb. Ugyanakkor a pénzügyi terven belül a négy alapunk, az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap, a Külső Határok Alap és az Integrációs Alap együttesen közel 3 milliárd dollárral rendelkezik.

Malmström asszony, nekem úgy tűnik, hogy ezeket az alapokat vészhelyzet esetén kellene felhasználni, mert rendelkezésünkre kell állniuk, és tudnunk kell változtatni is ezeken az alapokon. Az együttműködés és a szolidaritás területén meglévő korlátainkat az a határozatlanság jelképezi, amit az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség tanúsított a Hermes-művelettel kapcsolatosan. A háború és a kétségbeesés elől menekülők növekvő száma előtérbe helyezi, hogy milyen korlátozott is ez a kapacitás. Egyedül nem képesek boldogulni.

Ki az, aki képes megbirkózni a helyzettel? Az Európai Unióban megvan a kellő szolidaritás, hogy most, még időben megfeleljen a vészhelyzettel kapcsolatos követelményeknek.

  Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök asszony, a Provera-jelentés nem is készülhetett volna a mostaninál nehezebb pillanatban. Az óriási gazdasági problémákkal küszködő Tunézia és Egyiptom már megnyitották a határaikat több mint 400 000 líbiai menekült előtt. Mindezek ellenére az európai kormányok úgy döntöttek, hogy behunyják a szemüket és nem foglalkoznak a Lampedusán állati körülmények között összezsúfolódott 20 000 személlyel. Az észak-afrikai forradalmak még sürgetőbbé tették az Európai Unió tagállamai számára, hogy eleget tegyenek humanitárius kötelezettségeiknek, hogy befogadják a menekülteket, és hogy egy új, a szolidaritáson és az Európai Unió más alapvető értékein és elvein alapuló bevándorlási politikát alakítsanak ki. Az elmúlt pár évben bizonyos tagállamok a bezárt ajtók és a kitoloncolás politikáját alkalmazták földközi-tengeri szomszédaikkal szemben, ami talán az észak-afrikai kikötők szigorúbb ellenőrzése, a földközi-tengeren végzett fokozott ellenőrzések és néhány brutálisabb módszer, például az elektrosokk alkalmazása révén megakadályozhatott egyes migránsokat abban, hogy eljussanak Európába. Ezért viszont botrányosan magas árat kellett fizetni: odalettek a migránsok és a menekültek jogai, akiket erőszakkal visszakényszerítettek a Kadhafiéhoz hasonló rezsimekbe.

A mostani vészhelyzet szükségessé teszi egy olyan közös menekültügyi rendszer elfogadását, amelyben az átmeneti védelmet biztosító mechanizmust is beleértve közösen viseljük a felelősséget, és amely sokkal több lehetőséget biztosít a letelepítéshez. Új migrációs stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi a migráció eredeti okait, többek között a szegénységet, a diszkriminációt, a konfliktusokat és a politikai elnyomást. E nélkül az embercsempészek mindig is meg tudják találni az alternatív lehetőségeket. Az emberi jogok, a demokrácia és a fenntartható fejlődés előmozdításának tehát tényleges stratégiai prioritássá kell válnia az Európai Unió külpolitikájában, valamint a Földközi-tenger térségére, és az azon túli területekre vonatkozó fejlesztési programokban is.

  Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a vészhelyzet komoly leckét ad az európai menekültügyi és bevándorlási politika számára. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az EU nem rendelkezik azzal a jogalkotási és működési kerettel, amely képessé tenné arra, hogy megbirkózzon rendkívüli, de nem előreláthatatlan eseményekkel, mint amilyenek például az elmúlt hónapokban Észak-Afrikában történtek.

Az olaszországi Lampedusa és Dél-Olaszország fizet most ezekért a hibákért, de a legtöbbet azok a menekültek fizetnek, akiket ilyen embertelen körülmények között fogadnak. Az EU működéséről szóló szerződés 80. cikke és a szolidaritás igazságos elosztásának elve ellenére valójában minden ország csak a saját ügyével foglalkozik, az Olaszországgal szomszédos Franciaország hozzáállása pedig elfogadhatatlan a jelenlegi európai helyzetben. Ezzel kapcsolatban arra ösztönzöm a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azt a lehetőséget, hogy magyarázatot kér a francia kormánytól.

Az EU éveken át kötött megállapodásokat a diktátorok által irányított harmadik országokkal, finanszírozta a tevékenységüket, és az üzleti érdeket a demokratikus követelmények elé helyezte. Európa csendben maradt a líbiai fegyveres támadások előtt: a sátortáborok fenntarthatatlan helyzetét látva továbbra is csendben akar maradni?

Abban természetesen mindnyájan egyetértünk, hogy Kadhafi ezredessel nem köthetünk alkut, de alig pár hónappal ezelőtt egyetlen kifogást sem hallottam az Olaszország és Líbia közötti szerződéssel kapcsolatban, amely a bevándorlási kérdés legembertelenebb módon történő kezeléséhez vezetett. Berlusconi elnök a mai napon Tunéziával szemben ugyanezt a megközelítést próbálta alkalmazni, pénzt ajánlott fel. Az új tunéziai kormány viszont talán már megtanulta a leckét.

Tetszik vagy sem, mégis az EU és a 27 tagállam közös felelőssége, hogy cselekedjen, a nemzetközi szolidaritás és az emberi jogok védelmének elsődleges prioritását szem előtt tartva. Ezért remélem, hogy az Európai Bizottság javasolja az átmeneti védelemről szóló 2001/55/EK irányelvben megállapított sürgősségi eljárás minél hamarabbi bevezetését, és hogy a Tanács el is fogadja a javaslatot a közeljövőben, mert máskülönben hiábavaló lenne.

Ezenkívül kérem, hogy ne csupán képviselőcsoport-szintű, hanem parlamenti küldöttség látogasson el Lampedusára, hogy ellenőrizzék a bevándorlókat érintő humanitárius feltételeket és a visszaküldés tilalmának betartását is.

  Malika Benarab-Attou (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, kényes kérdést tárgyaló jelentésről van szó, és bírálatot kell megfogalmaznom a címmel kapcsolatban. A „migrációs hullámok” kifejezés használata megadja az alaphangot: azt a látszatot kelti, mintha a bevándorlók árucikkek vagy megszállók lennének.

A mostani időszak történelmi jelentőségű a Földközi-tenger déli partvidékén élő népek számára és a mi számunkra is, de a tömeges bevándorlástól való félelem meggátolja az EU-t és a tagállamait abban, hogy új helyzetet teremtsenek.

A közelmúltban délen végbement demokratikus mozgalmak hozzájárultak ahhoz, hogy felismerjük belső ellentmondásainkat. Az események ismételten megmutatták, hogy a következetlenség és a jövőkép hiánya jellemzi az immár elavult és valóságtól elrugaszkodott együttműködési politikánkat. Ideje lenne, hogy az Európai Unió végre olyan bevándorlási politikát vezessen be, amely összhangban van az értékeinkkel, amely felismeri, hogy egy olyan világban élünk, ahol az emberek mobilisek, ahol utazni szoktak.

Abszurd dolog lenne továbbra is migrációs hullámokról beszélni, és ez szemben áll humanista értékeinkkel is. Ha mi, európaiak főszerepet akarunk játszani a világban, meg kell változtatnunk az eddig alkalmazott megközelítést, és a szolidaritáson alapuló Unió a Mediterrán Térségért létrahozására kell törekednünk; erre csak akkor lehetünk képesek, ha felülvizsgáljuk a mobilitásra vonatkozó politikánkat, illetve amit ma migrációs politikaként emlegetünk. Meg kell felelnünk a délen élő népek elvárásainak.

Nem szabad, hogy továbbra is a bevándorlástól való félelem határozza meg a politikáinkat. Az együttműködési megállapodások végrehajtásakor a továbbiakban nem lehet már a legfőbb cél a határellenőrzések megerősítése, amint az Líbia esetében történt.

Azért, hogy tiszteletben tudjuk tartani az emberi jogokat, minden esetben felül kell vizsgálnunk azokat a feltételeket, amelyek a személyek mozgásáról szóló megállapodások, többek között a visszafogadási megállapodások aláírásához szükségesek. A mobilitással kapcsolatos tetteinket még mindig a biztonság elsődlegessége vezérli, ez pedig szemben áll a az értékrendünkkel, és azzal a kívánalommal, hogy védelmeznünk kell a lakosságot. A Berlusconi és Guéant úr által képviselt botrányos álláspontot a leghatározottabban el kell utasítani.

Biztos asszony, milyen jellegű politikát kell elfogadnunk ahhoz, hogy létrejöhessen egy valódi Unió a Mediterrán Térségért, amelyben szolidaritást tanúsítunk azokkal a déli népekkel, amelyek most általunk megvetettnek érzik magukat?

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök asszony, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nemmel fog szavazni a jelentésre. Kétségtelen, hogy a jelentés tartalmaz néhány pozitív elemet, ezekkel viszont következetesen szembe megy egyes tagállamok gyakorlata, beleértve saját hazámat is.

A jelentés nem hajlandó felismerni, hogy a migráció elsődlegesen dél-dél kérdés. E felismerés hiányának következtében a feszültségek csak tovább fognak növekedni, és számos ottani állam csak a még mélyebb szegénység irányába sodródik.

Való igaz, hogy az Európai Unió nem fogadhatja be a világ összes nyomorultját, de ennek nem is áll fenn a veszélye; a számok is ezt bizonyítják, függetlenül attól, hogy egyesek mekkora felhajtást csapnak a téma körül. Az Európai Unió nem fogadhatja be a világ összes nyomorultját, de gazdagságához, szükségleteihez, az általa korábban okozott kárhoz, valamint a néhány vállalata által jelenleg is az ezen országok erőforrásainak kizsákmányolása révén okozott kárhoz mérten segítő kezet kell nyújtania. A jelentés a befelé forduló Európa-erőd megszokott hagyományait követi, dacolva saját érdekeivel, különösen a demográfiai érdekekkel.

Nem, az Európai Unió nem tanult semmit az arab államokban végbemenő forradalmakból. Nem tanúsít szolidaritást. Alig néhány nap leforgása alatt a tunéziaiak több mint 100 000 líbiai menekültet fogadtak be mintaszerű körülmények között. Nem, biztos asszony, Európa szólamai nem képesek megoldani azokat a problémákat, amikkel a világnak szembe kell néznie. Csak egyes tagállamok idegengyűlölő politikájához szolgáltat táptalajt, és ez sajnálatos dolog.

  Mario Borghezio (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni Malmström biztos asszonynak azt a heteken át tartó kemény munkát, amit e gigászi mértékű katasztrófa kapcsán végzett – mert valóban óriási mértékű katasztrófáról van szó.

Nem csak itt a Parlamentben, hanem máshol is elhangzottak olyan vélemények, amelyek kisebbnek akarták bemutatni a problémát, és el akarták bagatellizálni azt, amivel a kormányunknak, országunknak és népünknek kellett szembenézni. Humanitárius és egyéb szempontból is rendkívüli mértékű vészhelyzet volt ez, amely továbbra is fennáll. Úgy gondolom, hogy a kormányunk, de különösen az ország népe nagyon jól jött ki ebből a helyzetből, ami a nemzetközi közvélemény megítélését illeti. Lampedusa lakosai először kiválóan viselkedtek, amikor fogadták a bevándorlókat, saját pénzükből segítették őket, de azután egy ponton már azt kellett mondaniuk, hogy „képtelenek vagyunk ezt így tovább csinálni”, mert a Tisztelt Házban naponta a megbeszélések tárgyát képező emberi jogok mellett az emberek más jogait is figyelembe kell venni, például az identitás megőrzéséhez, a tevékenységük fenntartásához való jogot, és természetesen azt, hogy nem szállhatják meg őket.

A migránsok között vannak illegális bevándorlók, börtönből szabadult bűnözők is. Ez a tény joggal aggasztja azokat az országokat, amelyeknek be kell fogadnia őket. Továbbá, amikor a migráció eléri a megszállás, ismételten kijelentem, a megszállás mértékét, akkor már foglalkozni kell a kérdéssel.

Száz százalékig kiállunk a polgáraink mellett, feltételek nélkül. Az Európai Uniónak ki kell állnia, és figyelembe kell vennie a helyzetet, biztos asszony. Az emberi jogokon túl mérlegelni kell a saját jogainkat is, a helyi lakosok jogait. Ezért teljes mértékben támogatjuk az olasz kormány mostani, Tunéziával kapcsolatos erőfeszítéseit, mert a biztos asszony által bejelentett szerény számokkal ellentétben az olasz kormány jelentős összeget ajánl Tunézia számára. Sok mindent teszünk, és biztosak vagyunk benne, hogy kézzelfogható eredményeket fogunk tudni elérni.

Mindazonáltal a szavak után a tettek mezejére kell lépnünk, a Frontex pedig nem tölti be azt a szerepet, amit kellene, hogy megakadályozza ezt a gyűlöletes embercsempészetet, mert ez a Földközi-tenger térségének a szégyene, amiért részben az Európai Unió is felelős. Azt mondom ezért, hogy állítsuk meg az embercsempészetet, és támogatom az ezen országok számára létrehozandó Marshall-tervet.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, Malmström asszony! Köztudott, hogy a túlnépesedett és kevésbé fejlett országok lakosai minden nap az életüket kockáztatják, mert az EU az álhumanitárius eszméivel nem tette egyértelművé, hogy a migránsokra vonatkozó szabályok nem azonosak a menekültekre vonatkozókkal.

A menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény értelmében – amint ezt mindnyájan tudjuk – menekültnek tekintendő minden olyan személy, aki faji, vallási okok, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik. Ez a meghatározás nem vonatkozik viszont azoknak az embereknek a túlnyomó többségére, akik most naponta özönlik el Európát. A hazájukban tapasztalható helyzettől függetlenül egyszerűen csak el akarnak jutni valahova az EU-n belül – egy olyan földre, amely az elképzelésük szerint tejjel és mézzel folyó föld –, hogy itt próbáljanak szerencsét, és többnyire csak a szociális rendszerünkbe való bekerülés miatt teszik ezt. Ez talán ésszerű lépés a saját szemükben, de az Európai Parlament képviselőiként nekünk az európai emberek érdekeit kell képviselnünk. Ebbe semmiképpen nem tartozik bele az, hogy állandó támogatást nyújtsunk sok millió gazdasági migráns részére, akiknek a munkaerőpiacunknak megfelelő képzettség és végzettség nélkül egyszerűen szólva kevés hasznát tudjuk venni.

Rendkívül igazságtalan lenne ez különösen a Tunéziához és Líbiához hasonló országokkal szemben, amelyek éppen csak felszabadították magukat a diktatórikus uralom alól, és éppen csak elindultak a demokrácia felé vezető úton, és amely országoknak minden erőforrásukra szükségük lesz az újjáépítéshez. Ezeknek az embereknek a saját hazájuk fejlődésén kell munkálkodniuk.

A Ben Ali-féle diktatúra megszűnésével Tunézia szabad országgá vált. Ezt a helyzetet is figyelembe kell vennünk az EU-ban, amikor azt vitatjuk meg, hogy miként kezelhetjük az Észak-Afrikából érkező tömeges beáramlást. Így hát véleményem szerint minden gazdasági migránst haza kell küldeni, még azt megelőzően, hogy elérnék Európát. Nem is lett volna szabad hagyni, hogy megérkezzenek Lampedusára, az uniós Frontex ügynökségnek pedig megfelelő hatáskört kell biztosítanunk ahhoz, hogy szavatolni tudja az ilyen esetek megakadályozását.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Egy sor intézkedésről és kezdeményezésről hallottunk, amelyek nagyon bíztatóak, és összhangban is állnak a múlt héten az olasz küldöttség által a küldöttség vezetője és Barroso elnök úr részvételével megtartott találkozón előterjesztett kérésekkel: nagyobb mértékű szolidaritás, több eszköz, több konkrétum és határozottabb cselekvés Lampedusa, Málta és valamennyi olyan tagállam érdekében, amely kivételes módon ki van téve migrációs nyomásnak, amit csakis európai szintű irányítással lehet kezelni.

Ezek a bíztató kijelentések természetesen összhangban vannak a 2001/55/EK irányelv 5. cikkének alkalmazásával kapcsolatos elképzeléseinkkel. Bízunk benne, hogy ez nagyon is ésszerű időn belül a Tanács elé kerülhet. Egy következetesebb, a konkrét eredményeken és a határ menti területek kiemelt kezelésén alapuló európai szomszédságpolitika, amely erőforrásokat is rendelkezésre tud bocsátani annak biztosítása érdekében, hogy a régió fiataljai munkához jussanak a saját hazájukban, és hogy helyben legyenek fejlődési lehetőségeik. Jobb és megfelelőbb műveleti terv a Frontex számára, amely most közös járőrszolgálat teljesítésével tudta hasznossá tenni magát ebben a rendkívüli időszakban. Úgy gondoljuk, hogy a migrációhoz biztosított finanszírozásról szóló rész lehetőséget teremt a további cselekvéshez, mert az események rendkívüliek, ezzel ma már mindenki tisztában van.

Malmström biztos asszony, nem tettünk még említést a kiegyenlítő intézkedésekről. Hahn biztos úr nincs most itt önnel, talán hasznos lett volna, ha ő is eljön. A strukturális alapok felülvizsgálata, egy olyan politika, amely figyelembe veszi a rendkívüli helyzeteket, az érintett területek vonzerejének csökkenése, a szicíliai régió vonzereje hátrányt szenved a halászat és a turizmus tekintetében: ezek azok a dolgok, amelyekért Lampedusa és Szicília számára valamiképpen kompenzációt kell biztosítani.

150 000 egyiptomi tért vissza Líbiába, de ez a migrációs kérdés nem ér itt véget. Nagyon eltökélten kell tehát cselekednünk egy erős és határozott európai politika mentén, és bízunk benne, hogy ön és Barroso elnök úr egy átfogó migrációs tervre alapozva ki fogják tudni dolgozni ezt a stratégiát. Nem várhatunk további intézkedésekre, és biztosak vagyunk benne, hogy e hónap végéig Európa a régóta várt szolidaritás érdekében elő fog állni egy olyan migrációs politikával, amelyet szeretnénk végre a gyakorlatba átültetve is látni.

  John Attard-Montalto (S&D). – Elnök asszony, megjegyezném először is, hogy amikor a mostani vitában néhány kollégám – nem mindenki – a migrációt említi, úgy beszél róla, mintha nem mostani jelenségről lenne szó, hanem valami olyasmiről, ami majd csak valamikor később következik be.

Ez idő szerint, miközben mi itt a Parlamentben beszélünk, emberi tragédiák történnek. Sok esetben arról beszélünk, hogy egyetértünk-e valamivel vagy sem, de egy dologban feltétlenül egyet kell értenünk, ez pedig az, hogy a tragédia, amely a közvetlen közelünkben – az Európai Unió déli határától pár száz kilométerre –, megy végbe, ebben a pillanatban is zajlik, és a helyzet tovább fog romlani. Mi pedig csak vitázunk annak ellenére, hogy van egy eszköz a kezünkben – a Tanács 2001/55/EK irányelve – amelyet a Tanács a Bizottság javaslata alapján életbe tud léptetni.

Hogyan állapítjuk meg majd, hogy a beáramlás mértéke nagy, nem nagy vagy elég nagy, hogyha már véget ért a folyamat? Az Európai Uniónak el kell döntenie, cselekedni is akar, vagy csak menni az események után. Ha a dolgok megtörténtek, akkor már csak az események után megyünk. Ne legyünk a tegnap emberei. Legyen a Parlament a jelen intézménye.

  Sarah Ludford (ALDE). – Elnök asszony! Hatékony irányítás, következetesség, szolidaritás, felelősség: állítólag ezeken alapul az EU közös bevándorlási politikája. Vessük ezt össze az EU elmúlt évtizedben elért tényleges teljesítményével, amelyet egy tízes skálán nagyjából hármasra lehetne értékelni. Ez nem a Bizottság hibája, amely egy sor politikát dolgozott ki és jogszabályjavaslatokat terjesztett elő, ez leginkább a tagállamok hibája. Itt az idő, hogy feladjuk végre az események után kullogó és zűrzavaros védekező pozíciót, és elkezdjünk aktívan és megfelelően irányított módon cselekedni. Tanulhatnánk esetleg valamit például Kanadától, különös tekintettel az ottani legális migrációt szabályozó politikára.

Hazám, az Egyesült Királyság eddig a közös politikára vonatkozó minden elképzeléstől elhatárolta magát. Sajnálom, hogy így történt, de amikor a Lampedusához hasonló helyeken megkérdezettek közül ilyen sokan úgy nyilatkoznak, hogy gyorsan tovább akarnak utazni észak felé és gyakran kimondottan az Egyesült Királyságba, akkor ez nem igazán arra ösztönzi a bevándorlókat eddig amúgy is nagyon nagy számban befogadó hazámat, hogy megszüntesse az ellenőrzést a saját határain.

Hiszek a szolidaritásban. Úgy gondolom, hogy most alkalmazni kell az átmeneti védelemről szóló irányelvet. A felelősséget viszont minden egyes tagállamra ki kell terjeszteni – az északi államokra ugyanúgy, mint a déliekre –, hogy megfelelő módon végre lehessen hajtani a migránsok befogadásáról, valamint a pénzügyi és egyéb segítséget is magukban foglaló igények feldolgozásáról, továbbá az integrációról és a munkajog érvényesítéséről szóló uniós jogot. A szolidaritást és a felelősségvállalást nem lehet egyoldalúan megközelíteni.

  Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, véleményem szerint nem tehetjük meg, hogy egyrészt üdvözöljük a tunéziai forradalmat, másrészt pedig azt követeljük az országtól, hogy a Ben Ali-féle diktatúra idején alkalmazott határellenőrzési politikát alkalmazza. Be kellene fejezni a nyomás gyakorlását azzal a tunéziai kormánnyal szemben, amelynek annyi más dolga van: ott vannak a saját menekültjei – amint erről már volt szó –, és a belső demokratikus átmenetet is felügyelni kell.

A helyzet tehát új és rendkívüli, és ez talán lehetőséget ad a számunkra, hogy megfelelő megoldásokat találjunk ki, miközben szolidaritást is tanúsítunk. Ludford bárónőnek igaza van – valóban ez hiányzik most leginkább az Európai Unióban. Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság és a Parlament tevékenységének elsősorban arra kell irányulnia, hogy moratóriumot hirdessenek a tunéziai menekültek visszaküldésének ügyében, mert egy valóban helytelen és alkalmatlan intézkedésről van szó. Ezenkívül kivételes tartózkodási engedélyt kellene adnunk azon tunéziaiak számára, akik már megérkeztek Franciaországba és Olaszországba, garantálni kell a védelmet kereső emberek számára hogy beléphessenek Európába, és tartózkodni kell az olyan lépésektől, illetve olyan megállapodások megkötésétől, amelyek ennek a védelemnek az útjában állhatnak, és amint erről már szó esett, alkalmazni kell a 2001-es irányelv rendelkezéseit mindazon személyek esetében, akik jogosultak az azokból származó előnyökre, és a letelepítési folyamat részeként be kell fogadni a jelenleg a tunéziai és a líbiai határnál tartózkodó menekülteket.

Úgy vélem továbbá, hogy gondolkodnunk kellene azon is, hogy együttműködési kapcsolatokat építsünk ki ezekkel az immár teljesen demokratikus államokkal, hogy a tunéziaiak teljesen legálisan jöhessenek dolgozni, tanulni és utazgatni, hogy ezáltal valódi csatornákat teremtsünk a Földközi-tenger két partja közötti mobilitás számára.

(Taps)

  Willy Meyer (GUE/NGL). – (ES) Elnök asszony, azt gondolom, hogy Lampedusa az Európai Unió bevándorlási politikáját jellemző embertelenségnek a szimbólumává vált. Itt nem csak egyszerűen egy sürgős problémáról, hanem egy strukturális problémáról van szó.

Emlékszem rá, amikor 2009. február 14-én, az előző parlamenti ülésszak idején a képviselőcsoportom küldöttségének tagjaként Lampedusán jártam. Pokoli út volt ez, maga a pokol fogadott bennünket! Ez a bevándorlási politika nem azon az elgondoláson alapult, hogy a bevándorlás nem bűncselekmény, hanem jog, és a politika semmit sem tett azért, hogy biztosítsa a menedékjog iránti kérelem benyújtásával kapcsolatos szent és sérthetetlen elv védelmét.

2009-ben Lampedusán semmi sem történt annak az érdekében, hogy azonosítsák az embereket, vagy hogy feldolgozzák a menedékkérelmeket egészen addig, amíg végül az emberek azt tették, amit tenniük kellett: felkeltek, zendülés tört ki, mert állatok módjára éltek ott.

2009 és 2011 között semmi sem változott. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy valami azért mégis történt: Berlusconi elnök úr megállapodást írt alá Kadhafi ezredessel annak ellenére, hogy Kadhafi ezredes nem tartotta be a nemzetközi jogot és kiutasította az ENSZ menekültügyi főbiztosát az országból, tudva azt, hogy 9 000 menekült tartózkodik Líbiában; ugyanabban a Líbiában, amelyet egy humanitárius felhívás nyomán jelenleg is bombáznak.

Éppen ezt a képmutatást kell abbahagyni. Ennek kell alapvetően megváltoznia az Európai Unióban.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony, a Tanács határozatának értelmében elfogadásra került az ENSZ Biztonsági Tanács határozata. Hadd idézzek ebből: „Minden szükséges lépést meg kell tenni a polgári lakosság és a polgári lakosság lakta azon területek védelmében, amelyek a támadás veszélyének vannak kitéve Líbiában, mégpedig oly módon, hogy semmilyen formában sem léphetnek be megszálló idegen erők Líbia területének egyetlen részére sem”.

Ez az egy mondat önmagában két teljesen ellentétes elképzelést tartalmaz. Hogyan védhetnénk meg a polgári lakosságot a támadásoktól anélkül, hogy e célból belépnénk Líbia területére? Hogyan lehetséges, hogy hosszú és fényes katonai történelemmel rendelkező nemzetek, mint például Nagy-Britannia és Franciaország elfogadnak egy ilyen képtelen politikát? A válasz egyszerű: kénytelenek így tenni, mert a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája erre kényszeríti őket. Most már nem maguk rendelkeznek a saját külpolitikájuk felett.

A Tanács határozata azt is kimondja, hogy az Unió katonai politikájáért a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő felelős. Catherine Ashton bárónő tehát lehetőséget kap, hogy megvívja első háborúját, és feliratkozzon az olyan hadtörténeti nagyságok közé, mint Rommel, Montgomery és Eisenhower. Nos, sok sikert kívánok neki, de valószínűbb az, hogy ez az ostoba politika minden érintett számára katasztrófát fog előidézni.

A Nyugatnak, és különösen az európai országoknak azt kellene prioritásnak tekinteni, hogy az észak-afrikai mérsékelt rezsimeket minden rendelkezésre álló diplomáciai eszközzel bátorítsák, és hogy megvédjék saját határainkat a tömeges migrációs hullámoktól. Talán nem ez a politikailag korrekt válasz, de józan nemzetállamoktól reális válasz lenne, ha azok saját maguk hozhatnák meg a döntéseiket.

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök asszony! Múlt pénteken Olaszország szárazföldi területén több száz, a korábbi berber régióból érkezett, úgynevezett menekült tört ki a befogadó táborokból. Ezeket a bevándorlókat a túltelítettség miatt szállították át Lampedusáról. Elnök asszony, a rideg valóság a következő: kilátástalan észak-afrikai menekültek ezrei visszaélnek a régiójukban tapasztalható instabilitással, és arra használják a helyzetet, hogy egy jobb élet reményében a gazdag Európába jöjjenek.

A televízióban nyilatkozó bevándorlók azonnal megnevezték azokat városokat, ahová a legszívesebben mennének – Amszterdam és Róma, de nem is igazán ez volt a lényeges –, és talán csak még tovább súlyosbította ezt a helyzetet, hogy arra panaszkodtak, hogy kevés az olasz hatóságok által biztosított cigaretta és ital mennyisége. Néha majdnem megfeledkezünk arról, hogy emberek tudatosan választják az illegális életet, és szándékosan visszaélnek az európai szociális szolgáltatásokkal. Ezeket az úgynevezett menedékkérőket – én inkább potyázóknak nevezném őket – a saját térségüknek kell befogadnia. Az Afrikai Unió, az Arab Liga vagy a szörnyűséges Iszlám Konferencia Szervezete feladata, hogy menedéket nyújtson a számukra.

Az Európai Unió nem felelős ezekért a szerencsevadászokért. Mindazonáltal, ha mégis belépnek az Unió területére, nagymértékben gyorsítsuk fel az ilyen állítólagos menekültek ügyében indított menekültügyi eljárást, és a lehető leghamarabb küldjük haza őket az észak-afrikai és környékbeli országok területére. Viseljék csak a felelősséget azok az országok, ne mi és ne most.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá.)

  Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném megkérdezni az imént felszólaló európai parlamenti képviselőtársamtól, hogy valóban helyénvalónak tartja-e, hogy „potyázó” és „szerencsevadász” kifejezéssel illessük azokat az embereket, akik – ebben mindegyik képviselőcsoport egyetért – egy olyan komoly politikai feszültséghelyzet elől menekülnek, mint amilyen az észak-afrikai.

Rendkívül súlyos állításnak tartom ezt, és felkérem az elnök asszonyt, hogy valamiképpen nyilatkozzon erről, és hogy elfogadhatónak lehet-e tekinteni az elhangzottakat egy ilyen kényes témáról folytatott vitában, amely emberek szenvedését is érinti, akiktől egyértelműen elvitatják az élelemhez való jogot, amikor azt mondják róluk, hogy „ez a rengeteg potyázó még ételt is követel”.

Nagyon súlyosnak találom azt, hogy ilyesmi elhangzott itt a Házban, és remélem, hogy az európai polgárok elolvashatják ezt a rendkívül durva kijelentést, amely csak azt a célt szolgálja, hogy az illető politikai alkalmatlanságáról tegyen tanúságot.

  Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök asszony, Costa asszony, önnek igaza van, kemény szavakat használok, de ezek a szavak nagyon is egyértelműek. Az Európai Unióban nekünk most menekültek óriási áradatával kell megbirkóznunk, a baloldal többsége pedig azt mondja, hogy csupa olyan szerencsétlen emberről van szó, aki saját hazájából menekül. Mindez rendben is van, de miért pont Európába kell jönni mindegyiküknek? Szerintem nehezebb hajón eljutni Európába, mintsem elérni Marokkót vagy Szaúd-Arábiát. Nyilvánvalóan a szociális szolgáltatásaink miatt jÖnnek ide, és mert az itteni kormánytól pénzhez juthatnak. Ön pontosan ezt kínálja fel!

Határozottan kell fellépnünk ezzel szemben, és európai parlamenti képviselőként nekünk az Európai Unió polgáraiért kell kiállnunk. Ha ön ragaszkodik ehhez a gondolatmenethez, ezzel a saját vesztünket fogja okozni. Ez után pedig a szubszaharai afrikai területek következnek, és végül már mindenki ide fog jönni. Ezt nem engedhetjük meg. Ez az ön világképe, de nem az enyém. Sok sikert kívánok önnek az elképzeléséhez, de ez nem azonos azzal, amit a polgáraink akarnak, Hollandiában legalábbis egészen biztosan nem.

  Simon Busuttil (PPE). – Elnök asszony, pár nappal ezelőtt az EU vezetői bejelentették, hogy készen állnak, hogy konkrét módon fejezzék ki a szolidaritásukat a migrációs nyomás által leginkább érintett tagállamokkal. Nos, eljött ennek az ideje, mert tömeges bevándorlási hullámok érték el az Európai Uniót. Felkérjük az Európai Tanácsot, hogy tartsa be a szavát. A konkrét szolidaritásról pedig annyit, hogy ennek azt kell jelentenie, hogy a Líbiából Európába menekülő, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek iránti felelősség viselésében minden egyes tagállamnak osztoznia kell.

Rendelkezésünkre is áll már a szükséges eszköz; csak alkalmazni kell. A 2001/55/EK irányelvben foglalt szolidaritási mechanizmusról van szó, amely két dologról rendelkezik. Először is átmeneti védelmet nyújt minden EU-ba érkező, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személy számára. Másodszor, a befogadásukra vonatkozó felelősség viselése tekintetében egységesen bevon minden tagállamot, nem csak azokat az államokat, ahová ezek az emberek történetesen megérkeznek. A mechanizmust egy tanácsi határozat lépteti életbe, amely kimondja, hogy tömeges bevándorlás helyzete alakult ki. Ehhez viszont, biztos asszony, a Bizottságtól, vagyis öntől származó javaslatra van szükség.

Nem vitás, hogy Líbiát tömegesen hagyják el az emberek. Több mint 400 000 ember menekült már el Líbiából, a legtöbben Tunéziába és Egyiptomba, de most már az uniós országokba is menekülnek. Az elmúlt héten alig huszonnégy óra leforgása alatt több mint 800 ember érkezett Máltára, főleg Szomáliából és Eritreából. Arányait tekintve ennek olyan hatása van, mintha egyetlen nap alatt 120 000-en érkeznének meg Franciaországba. Ez minden bizonnyal tömeges bevándorlásnak minősülne. Nem önmagukban a puszta számokat kell tehát csak mérlegelnünk, hanem arányaiban kell vizsgálnunk a helyzetet – az érkezési országra gyakorolt viszonylagos hatás számít.

Valóban önhöz fordulok, biztos asszony, hogy vegye kézbe a politikai kezdeményezést, és tegye meg ezt a javaslatot. A Tanácshoz is folyamodom, hogy tartsa be az ígéretét, és tanúsítson konkrét szolidaritást.

  Claude Moraes (S&D). – Elnök asszony, a Tanács 1999 óta nem volt hajlandó menekültügyi politikát és valódi, hivatalos tehermegosztást kialakítani. David Sassoli és a többi olasz kollégám nevében elmondhatom, Olaszországban most egy olyan vészhelyzettel állunk szemben, amelyre a jogszabályokban nem található tényleges megoldás. Mostanra már meg kellett volna találni a megoldást. A befogadási eljárásokat, a jogosultságot – ezek alkotják a mai vita tárgyát képező menekültügyi csomag lényegét – már régen be kellett volna vezetni. Akkor már a rendelkezésünkre állna a letelepítésre és a tehermegosztásra vonatkozó koncepció, de ez még sincs így.

Ezért képviselőcsoportom nevében kijelentem, hogy segítséget kell nyújtanunk ebben a vészhelyzetben. Felhívjuk különös tekintettel a Tanácsot – de önt is, biztos asszony –, hogy tanúsítsanak kellő politikai kezdeményezést, és alkalmazzák a 2001/55/EK tanácsi irányelvet. Ez olyan helyzetet fog teremteni a letelepítés tekintetében, amely a terheket legalább részben enyhítené.

Mindemellett – amint azt néhányan megjegyezték – nem feledkezhetünk meg a menekültügyi és a nemzetközi jogi kötelezettségeinkről sem. Rengeteg olyan embert érintenek ezek a kötelezettségek, akik ma kiszolgáltatottak és szenvednek. Mélyreható és alapos okok indokolják a menekültek befogadását – mégpedig a szegénység és az instabilitás. Mindazonáltal, itt van most ez a déli államokat érintő helyzet, és végre kell hajtani a 2001/55/EK tanácsi irányelvet.

  Cornelia Ernst (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, három dologról szeretnék beszélni. Először is, egyértelművé kell tennünk, hogy valóban képesek vagyunk segítséget nyújtani az észak-afrikai menekültek, különösen a Tunéziából érkezők számára, és hogy ezt meg is akarjuk tenni. Örvendetesnek tartom ezért azt is, hogy a Bizottság életbe kívánja léptetni a 2001/55/EK irányelvet az átmeneti védelem megadása érdekében, ugyanakkor pedig szeretném felhívni az összes tagállamot, hogy ténylegesen alkalmazzák is az irányelvet, ne csak Olaszország, hanem Franciaország és Németország is – mindenekelőtt azok az országok, amelyek valóban megengedhetik maguknak, hogy befektessenek ebbe az ügybe.

Másodszor, egyértelmű nyilatkozatot várunk a Bizottságtól, hogy a Ben Alihoz és Kadhafihoz hasonló diktátorokkal kötött bármilyen, a migrációt megakadályozó megállapodás – én így jellemezném ezeket – semmis. Amint azt Malmström asszony említette, a harmadik országokkal kialakított valódi partnerség talán nem hasonlítható Olaszország elképzeléseihez, hogy 150 millió euróért majd hajlandóak lesznek visszafogadni a menekülteket. Ahelyett, hogy a menekültek elvándorlásának megakadályozásában tanúsítunk szolidaritást, inkább gyakorlati szolidaritást kellene mutatnunk az olyan észak-afrikai államok felé, mint amilyen például Tunézia, ahová 150 000-en menekültek.

Harmadszor, meg kell értenünk, hogy milyen törékeny alapokon is nyugszanak a menekültek bevándorlásának megakadályozására szolgáló uniós eszközök. A Frontexről és a Dublin II-ről van szó – ezek szerepét újra kellene gondolnunk. Liberális menekültügyi és migrációs jogszabályokra van szükségünk Európában, valamint egy másfajta, valóban fenntartható fejlesztési politikára.

  Constance Le Grip (PPE). – (FR) Elnök asszony, a vitánk ezen szakaszában elkerülhetetlen, hogy megismételjek, illetve alátámasszak néhány olyan dolgot, ami már korábban is elhangzott. Számos képviselőtársamhoz hasonlóan viszont én is azt akarom mondani, hogy az előttünk álló problémákat – amelyek olyan problémák, amelyekkel jelenleg az egész Európai Uniónak szembe kell néznie – egyetlen tagállam sem képes egyedül megoldani.

Egyetlen tagállamtól sem várható el, hogy egyedül szálljon szembe az őt ért kihívásokkal, és ismét hangsúlyozom, hogy szerintem ebben az Európai Unió egésze érintett. Az Európai Uniónak megvan a képessége a szerveződéshez, és hogy közös munkával, egységesen kezelje a helyzetet: tehát igazából ez az, amit kérek. Hiszem, hogy tényleg eljött az idő, hogy lerakjuk egy valódi európai bevándorlási és menekültügyi politika alapjait.

Már több mint egy éve elfogadtunk egy európai menekültügyi és bevándorlási megállapodást. Szerintem most itt az ideje, hogy nagyon is konkrét formában alkalmazzuk.

Hallottuk a biztos asszonyt, amint számos javaslatot előterjesztett. Szeretnék visszatérni ezekre, és nagyon határozott támogatásomat szeretném kifejezni a biztos asszony néhány javaslatával kapcsolatban. Igen, mindenképpen növelnünk kell a Frontex forrásait. Növelnünk kell a humán, az anyagi és a pénzügyi erőforrásait, valamint biztosítanunk kell, hogy az ügynökség nagyobb támogatást tudjon nyújtani a Hermes- és a Poseidon-művelethez.

Igen, azt mondanám, hogy további és rendkívüli forrásokat kell biztosítani azon tagállamok számára, amelyeket a jelenleg tapasztalt, megnövekedett mértékű migrációs hullámok elsődlegesen érintenek. Ezáltal pénzügyi eszközökkel juttatjuk kifejezésre szolidaritásunkat.

Igen, együttműködésen alapuló, szorosabb kapcsolatokat kell kialakítanunk a Földközi-tenger déli partvidékének országaival; természetesen támogatnunk kell őket, segítenünk kell őket, és meg kell találni ehhez az eszközöket. A biztos asszony említést tett a mobilitási partnerségről – azt hiszem, hogy Tunéziában járt, és ott tartott előadást a témában. Igen, ezeket az eszközöket a felelősség, a szolidaritás, de a valódi, konkrét cselekedetek szellemében is meg kell erősítenünk.

  David-Maria Sassoli (S&D). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Bizonyára tapasztalták, hogy a Parlament rendkívüli szolidaritással rendelkezik, ez azonban mégsem elég. Ahhoz, hogy bevezessünk és támogassunk egy európai bevándorlási politikát, együtt kell megtennünk azt, amit mások nem tudnak megtenni, azaz el kell érnünk, hogy a kormányok között konszenzus alakuljon ki.

Fogjuk és terjesszük az ön javaslatait a Tanács elé! Támogatni fogjuk önt, hiszen, és ez bizonyára nem kerülte el a figyelmét, néhány idegengyűlölő megjegyzés ellenére nagy tiszteletet is szolidaritást tanúsítanak az ön személye iránt a tisztelt Házban. A Parlament ezt holnap meg fogja erősíteni azzal, hogy nemet mond a visszaküldésekre és igent a 2001/55/EK irányelv és 25. cikkének végrehajtására.

Holnap megtesszük a Parlamentben azt, ami tőlünk telik. Másoknak is ki kell venniük azonban a részüket a feladatból; a kormányoknak fel kell adniuk önzőségüket; nekünk pedig meg kell mutatnunk, hogy készek vagyunk vállalni a szolidaritást, amely által megvalósulhat egy európai politika. Természetesen az önök munkája alapvetően fontos ehhez, hiszen kormányok nélkül Európa gyengébb lenne.

  Carlos Coelho (PPE). – (PT) Elnök asszony, Malmström biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mindnyájan szót ejtettünk arról, hogyan szembesültünk a növekvő migrációs áramlással, ami annak mértékét és sokrétűségét illeti. Az Afganisztánban, Szomáliában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban tapasztalható elhúzódó konfliktushelyzetek mellett aggasztó, hogy újabb és újabb konfliktusok alakultak ki, például Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában, amelyek a helyzet drámai mértékű súlyosbodásához vezettek.

Azok a tagállamok, amelyeket földrajzi elhelyezkedésükből adódóan jobban érint a migráció hatása, szintén azt tapasztalják, hogy lényegesen korlátozottabbak a lehetőségük arra, hogy az adott helyzetre reagáljanak. A Lampedusa szigetén kialakult kaotikus helyzet, amelyről ma már többen is említést tettek, azt az esetet példázza, amikor a menekültek száma meghaladja a helyi lakosok számát. Azon tagállamoknak tehát, amelyek különösen érintettek, sürgősen szükségük van kellő támogatásra, pénzügyi, humán és technikai erőforrások formájában, hogy ezáltal megfelelően tudjanak fellépni tömeges migrációs áramlás esetén, valamint humánusan tudjanak reagálni az előttünk álló humanitárius kihívásra.

Ennélfogva támogatom a képviselőtársaim által előterjesztett, arra vonatkozó felhívást, hogy haladéktalanul indítsák be az Európai Unió szolidaritási mechanizmusát. Az is fontos, hogy kihasználjuk a meglévő infrastruktúrát és szerveket, például az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséget és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, valamint talán újraértékelni és átdolgozni a Hermes-műveletet. Azzal is egyetértek, amit Tavares úr a menekültek letelepítésére vonatkozó folyamatról mondott. Fontos, hogy a Tanács, amely nincs jelen a vitán, fejezze be, hogy jogi kifogások mögé bújik, és a menekültek letelepítésének kérdését végül sikeresen meg tudja oldani. Végül, biztos asszony, úgy gondolom, hogy az uniós tagállamok között nagyobb szolidaritásra van szükségünk, az erőfeszítések hatékonyabb összehangolására, valamint a felelősségek és a terhek megosztására.

  Rosario Crocetta (S&D). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Szomorú tudomásul venni, hogy időnként a Nyugat hatalmas szolidaritást tud kiváltani, ha bombázásról, társaságoknak a harmadik világ országaiba történő küldéséről és az olaj megszerzéséről van szó, de küzdelmesebbnek találja, hogy szolidaritásra késztessen és migrációs politikákat dolgozzon ki. A ma esti vita e kérdéseket érinti.

Hétfőn ellátogattam Lampedusára és 4 000–5 000 embert láttam a helyszínen összezsúfolódva, akik napsütésben és esőben a szabad ég alatt alszanak, ott végzik el a dolgukat, ahol esznek, és nem tudják lecserélni a vizes ruháikat – amelyek egyesek elmondása szerint márkás ruhák, de valójában hamisítványok –, amelyeket az átkelés során, siralmas körülmények között viseltek. Közöttük 4 500, 12–13 éves gyerek is volt, ugyanilyen rossz körülmények között, amelyekben Lampedusa lakói is osztoznak.

Tunézia most már 150 000, Líbiából érkezett migránsnak ad otthont, és szolidaritásról tesz tanúbizonyságot. Egy szegény országról van szó, amelyik szolidaritást vállal, míg a tehetős Európa nem képes elhelyezni 5 000 migránst. Ehelyett Európának szolidaritást kell vállalnia ezekkel a nagyszerű gyerekekkel, akik kirobbantották a Sidi Bouzidból induló „jázmin forradalmat”, amely megváltoztatja Észak-Afrikát és a világot.

  Alfredo Pallone (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az önök által elmondottak összhangban vannak azzal, amit hallani akartunk. Nem szeretném azonban átpolitizálni ezt a vitát, amelyet olykor két párt határoz meg. Úgy gondolom, hogy nagyon komoly dolog egy humanitárius vészhelyzetről beszélni.

A következőt kérdezem magamtól és európai parlamenti képviselőtársaimtól is: „Humanitárius vészhelyzetről beszélhetünk és ennél a pontnál megállhatunk, vagy két kérdést kell feltennünk, egyet a vészhelyzetről, tehát a sürgős problémákról, egy másikat pedig a stratégiáról?”

Afrika és a Közel-Kelet problémája olyan, amelynek a dolog természetéből adódóan Európán kívül kell maradnia, és felvetődik az a kérdés, hogy lehet-e fejlődés demokrácia nélkül. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Közel-Kelet és a földközi-tengeri térség ezen országaiban a felkelések nem az ideológia, hanem a mindennapi kenyér miatt törtek ki, a demokráciáért a túlélés érdekében.

Fel kell tennünk magunknak bizonyos kérdéseket ezzel kapcsolatban. Biztos asszony, ez mind nagyon szép, hogy foglalkozunk a 2001/55/EK irányelv problémájával és mindennek, amit a Frontex tesz, de Európának meg kell kérdeznie magától, mit akar tenni a földközi-tengeri térséggel és egész Afrikával kapcsolatban.

Több képviselőtársam szót ejtett Líbiáról és más országokról is. Ez Dárfúrt juttatta eszembe, bizonyos helyzeteket, amelyek során a népirtás továbbra is mindennapos Afrikában. Ehhez csupán egyetlen kellemetlen megjegyzést fűznék: nem igaz, hogy Európa felelős a fosztogatásért. Természetesen részben egyes európai országok felelősek, de Afrikában számos kapitalista rendszer hat egymásra, amelyek nem a munkaerő szociális gazdaságán alapulnak, mint a miénk, hanem az államgazdaságon, az államkapitalizmuson. Erre a legjelentősebb példa Kína, amely államadósságokat vásárol és egész népeket zsákmányol ki. Nem mehetünk oda és nem kergethetünk el elnököket, akiket bűncselekmények hajtanak. Még az ENSZ sem teheti ezt meg.

Úgy gondolom, félre kell tennünk az ideológiai kérdéseket és a sürgős problémáról kell gondolkodnunk, és ez azt jelenti, hogy szívesen kell fogadnunk ezeket az embereket, mindnyájukat. Mindemellett holnap nem kerülhetjük el, hogy megvitassuk az Afrika egészére vonatkozó európai stratégiát.

  Sylvie Guillaume (S&D). – (FR) Elnök asszony! A felszólalások végére értünk, így kérdések formájában két pontra helyezem a hangsúlyt. Először is, a mediterrán térségben kialakult káosz az Európai Unión belüli hiányosságok, valójában a közös migrációs politika hiányának elkerülhetetlen következménye. Irreális pusztán az Európa felé irányuló migrációs hullámok elhárítására törekedni, és azt jelenti, hogy most egyedül a harmadik országoknak és az észak-európai tagállamoknak kell elszenvedniük a következményeket. Az olasz válaszlépés – a kollektív kiutasítás – elfogadhatatlan, ahogy a francia álláspont, a határok lezárása is; semmit sem old meg és egyszerűen figyelmen kívül hagyja a jelenlegi valós problémákat.

Első kérdésem a következő: számíthatunk valamilyen átszervezésre és egy kiegyensúlyozott európai migrációs politika kialakítására?

Második kérdésem az európai szolidaritást is érinti; nem tartom ezt egy üres szlogennek, hanem valami olyasminek, amire sürgősen és feltétlenül szükség van. Ezenkívül arra ösztönzöm a Tanácsot, hogy sürgősen válaszoljon, és léptesse életbe az átmeneti védelemről szóló irányelvben tömeges beáramlás esetére előírt szolidaritási mechanizmust, ugyanakkor a tagállamokat arra ösztönzöm, hogy reagáljanak az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) a sürgős letelepítési mechanizmus alkalmazására vonatkozó kérésére.

Második kérdésem tehát a következő: számíthatunk konkrét intézkedésre a Bel- és Igazságügyi Tanács április 11–12-i ülésén?

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök asszony! Úgy gondolom, hogy a Provera-jelentésről szóló mai vita igen jókor jött, tekintettel a földközi-tengeri térségben és Észak-Afrikában végbement legutóbbi eseményekre. Először is azt szeretném kihangsúlyozni, hogy az arab világban kirobbant forradalmi hullám által kiváltott migrációs áramlások kezeléséhez egy uniós szintű megközelítésre van szükség, mégpedig a Lisszaboni Szerződés 80. cikkében előírt szolidaritás szellemében.

Másrészt szeretnék gratulálni Provera úrnak a jelentéshez, amely kiemeli, hogy következetesen figyelembe kell venni a migrációs áramlásokat kiváltó instabilitás mélyen gyökerező okait. Jelenleg is rengeteg esemény zajlik, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy sürgős cselekvésre van szükség. Elefántcsontparton a választásokat követő konfliktusok idején például több százezer elefántcsontparti keresett menedéket a szomszédos országokban, csak Libériába – amelyet szintén az instabilitás veszélye fenyeget – 94 000-en menekültek.

Úgy gondolom, hogy az instabilitási és migrációs spirál elkerülése érdekében mindenekelőtt a megelőzést kell kihangsúlyoznunk. Ez alatt elsősorban a konfliktusok megelőzését értem. A demokrácia és az emberi jogok előmozdítását is figyelembe kell vennünk, valamint természetesen azt, hogy hosszú távon javítani kell a gazdasági helyzeten.

Véleményem szerint viszont jobban ki kell használnunk a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés részeként rendelkezésünkre álló eszközöket, hogy előmozdítsuk a migráció és a fejlődés közötti szinergiát. Az Európa partnereivel folytatott párbeszédnek automatikusan magában kell foglalnia a migráció kérdését. Ezenkívül a származási és tranzitországokban fokozni kell a fejlesztési projektekkel kapcsolatos erőfeszítéseket, amely projektek javítják az életkörülményeket és ezen országoknak a migrációs hullámok kezeléséhez szükséges képességeit.

  Carlo Casini (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az észak-afrikai helyzetet illetően minden bizonytalan. Nem ismerjük a líbiai polgárháború közvetlen kimenetelét, nem tudjuk, hogy a Maghreb-országok és Egyiptom új politikai rendszere elősegíti-e majd a demokrácia kialakulását, vagy még rosszabbak lesznek a körülmények a demokrácia és az Európával való kapcsolatok tekintetében.

Ami az afrikai partokról az európai kontinensre és különösen Lampedusa szigetére érkező, megállíthatatlan menekülthullámot illeti, még ebben az esetben is nehéz megkülönböztetni, hogy kik azok, akik az erőszak és a halálfélelem miatt menekülnek, és kik azok, akik például börtönből szöktek meg, és kik szeretnének egy olyan jövőt, amely jobb dolgokat tartogat számukra annál, hogy a saját hazájukban éheznek.

Mindazonáltal bizonyos dolgok felől biztosak lehetünk. Először is minden ember emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. Másodszor Európának azt a felfogást kell követnie, hogy minden menekültet szívélyesen kell fogadni. Harmadszor, az Európai Uniót alkotó egyes államok határai egyben Európa határai. Negyedszer, az Unióhoz tartozó valamennyi európai országra vonatkozik a szolidaritási kötelezettség: ezt jóváhagyta, megerősítette és jogilag kötelező erejűvé tette a Lisszaboni Szerződés, amely a migrációs politikára, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli migrációs áramlások kezelésére nézve is irányadó. Ötödször, a mostanihoz hasonló vészhelyzetek megoldásához szükséges eszközök már megvannak, idetartozik a 2001/55/EK irányelv, a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO). A jelenlegi azon helyzetek közé tartozik, amelyek világosan megmutatják, hogy Európa valójában realitásnak tekinthető-e.

Biztos asszony, nagyon élvezetes volt a felszólalása, de úgy gondolom, hogy a szavakat most már tetteknek kell követniük. Ezzel teljesen tisztában vagyok és tudom, hogy ön cselekedni is fog. Reméljük, hogy az ön javaslata meg fog valósulni. A lényeg, hogy a szavak nem elegendőek: tettekre van szükségünk, hogy Európa realitássá váljon. Most lehetőségünk van arra, hogy megteremtsük Európát.

  Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök asszony! Fordulóponthoz érkeztünk. Azért mondom ezt, mert meg kell fontolnunk, hogy a jelenlegi válságon túlmenően hogyan akarunk továbblépni. Az előző években sikerült határt szabni az Észak-Afrikából Dél-Európába, Olaszországba, Spanyolországba, Portugáliába, Máltára és Görögországba irányuló migrációnak az említett országok és a kapcsolódó észak-afrikai országok közötti kétoldalú megállapodások segítségével, és tényleg jelentős eredményeket értünk el. Éppen ezért most Törökországon keresztül nagyobb nyomás nehezedik Görögországra, mert Európa és Görögország képtelen volt hasonló megállapodásokat alkalmazni Törökországgal annak ellenére, hogy vannak ilyen kétoldalú megállapodások.

Ennélfogva kérdésem a következő: most, hogy e zavargások kirobbantak, mi legyen ezekkel a megállapodásokkal, biztos asszony? Összekapcsolhatjuk – és össze kell kapcsolnunk – e korábbi megállapodásokat, illetve más jövőbeni megállapodásokat az általunk biztosítandó finanszírozással? Az ön által bejelentett intézkedéscsomag nagyon jó, és segítenünk kell ezen országokat. Kötelességünk, hogy minden embertársunkon segítsünk; ennek azonban össze kell kapcsolódnia ezen országok azzal kapcsolatos kötelezettségével, hogy visszafogadnak mindenkit, aki Lampedusára érkezett, és mindenkit, aki a közeli vagy távolabbi jövőben más európai országba érkezik, mert minél nagyobb a nyomás, annál többen menekülnek más országokba.

Miközben a témával foglalkozunk, és mivel felvetődött a 2001/55/EK irányelv kérdése, talán felül kellene vizsgálni azt, amit egy éve mondogattunk; több tagállam említette a nevezetes újraelosztást, amit olyan türelmetlenül vártunk. Még mindig várunk a hazatelepítés és a letelepítés alkalmazására; kérem, mondja meg, mit kell még tennünk. Esetleg rögtön a menekültek belső letelepítésével kellene kezdenünk, hogy csökkentsük az azon országokra nehezedő nyomást, amelyek való problémával küszködnek?

Végül, mivel kifutottam az időből, határt kell szabnunk a tagállamok által alkalmazott különféle megközelítéseknek. Egyes országok, például Németország és Franciaország szelektív módon alkalmazza a Dublin II szerinti visszaküldéseket Görögország vonatkozásában. A közeli vagy távolabbi jövőben ugyanezen problémával találhatjuk szembe magunkat Olaszország esetében. A görög kormány egy másik részleges megközelítéssel állt elő és bejelentette, hogy védőfalat hoz létre Evrosban, de nincs átfogó megoldásunk a problémára. Annyira életbevágó kérdésről van szó, hogy valódi szolidaritásra és átfogó stratégiára van szükségünk, biztos asszony.

  Jacek Protasiewicz (PPE). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony! A mostani vita az eredeti terv szerint sokkal szűkebb területről, kizárólag a Provera-jelentésben foglaltakról szólt volna. Az Elnökök Értekezlete úgy döntött, hogy kiterjeszti a vita kereteit, ezért foglalkozunk – nagyon is helyénvaló módon – a főleg menekültekből álló bevándorlók áradatával kapcsolatos jelenlegi reakciókkal. Nem nevezhetjük őket illegális bevándorlóknak, mert Szíriából, de leginkább Észak-Afrikából érkező menekültekről van szó, akik olyan országokból érkeznek, amelyeket éppen elborít a forradalmi zűrzavar. A mostani vitánk arra is hangsúlyt helyez, hogy összességében értékelje az Európai Unió jelenlegi menekültügyi és bevándorlási politikáját.

Mivel az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának Provera-jelentéssel foglalkozó árnyékelőadója vagyok, ezért szeretnék visszatérni ehhez a dokumentumhoz. A jelentéssel kapcsolatban két, véleményem szerint alapvetően fontos kérdést szeretnék felvetni. Először is, szeretném elmondani, hogy mennyire örvendetesnek tartom, hogy a jelentés tárgyalja azt, hogy nagyobb mértékű szinergiára van szükség az európai politika két kulcsfontosságú pillére, azaz a fejlődés és a biztonság között. Az észak-afrikai forradalmi események azzal a tanulsággal szolgálnak most a számunkra, hogy a pusztán a hivatalos csatornákon keresztül biztosított és a diktátorok vezette kormányok minisztériumain keresztül elosztott segélyek nem oldják meg az EU segélyezési politikájában érintett országokban élő emberek szociális problémáit. Az európai uniós segélyeknek valóban a hétköznapi embereknek kell segíteni szociális problémáik megoldásában ahelyett, hogy az erre szánt pénz a diktátorok és hatalmon levők zsebébe kerül.

Nem csak a gazdasági reformot kell a fejlesztési segélyek biztosításának előfeltételének tekinteni, hanem a demokráciához és az emberi jogokhoz fűződő reformot is. Ma azt tapasztaljuk, hogy a világ azon részein élő fiatalok, amelyek az érdekkörünkbe tartoznak, és amelyekre kiterjed a fejlesztési politikánk, nem csupán kenyeret, hanem szabadságot és demokráciát is akarnak.

Másodsorban, az Európa előtt álló demográfiai kihívások tekintetében egyértelmű, hogy az Európai Unió egy következetes és valóban ésszerű bevándorlási politika nélkül nem fog tudni megbirkózni a láthatáron már megjelenő munkaerő-piaci problémákkal. Kizárólag azzal akadályozhatjuk meg, hogy a világban helyüket kereső, legkevésbé iskolázott és leginkább rászoruló migránsok özönöljék el Európát, ha olyan – a korábbi felszólalók által is említett – jól átgondolt és következetes bevándorlási politikával rendelkezünk, mint amilyen például Kanadában vagy Új-Zélandon működik.

  Giovanni La Via (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A Földközi-tenger medencéjében uralkodó mostani helyzet, valamint a jelenlegi és az előrelátható migrációs hullámok szükségessé teszik a Malmström biztos asszony által bejelentettől eltérő közép- és hosszú távú stratégia elfogadását.

Úgy gondolom, hogy olyan demokratikus életkörülményeket és fejlődési feltételeket kell teremteni a Földközi-tengerrel határos afrikai országokban, amelyek meg tudják gátolni a most tapasztalhatóhoz hasonló migrációt. Ezért úgy vélem, hogy egy speciális rövid távú tervre van szükségünk – páran ezt Marshall-tervként emlegetik –, amely a fejlődés folyamatát segíti elő és valósítja meg az észak-afrikai országokban. Csak így állíthatjuk meg és előzhetjük meg a jövőbeni migrációt.

Szeretném hangsúlyozni, hogy kompenzációs intézkedésekre is szükség van az érintett területeken. Mindegyik felszólaló tett említést Lampedusáról, de én inkább arra kérném önöket, hogy azon gondolkodjanak el, hogy a jelenlegi migrációs folyamat vajon milyen tényleges hatást gyakorol egy olyan szigetre, amelynek megélhetését a turizmus és a halászat adja. Az utazásszervezőknél hónapok óta nem regisztráltak egyetlen foglalást sem, kizárólag visszamondások érkeztek hozzájuk. Európának megfelelő kompenzációs intézkedésekkel kell demonstrálnia támogatását.

  Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Dél-Olaszország képviseletében és büszke európaiként szólalok fel azzal a meggyőződéssel, hogy a tagállamoknak hozzá kell járulniuk egy szilárd és hosszú távú Unió építéséhez.

A partjainktól mindössze 70 mérföldre kialakult vészhelyzettel szembeni felkészületlenségünk a 27 tagállamból álló rendszer gyengeségeit mutatja, valamint azt, hogy nagyobb felelősségérzetre és szolidaritásra van szükség. Az individualista hozzáállás gyengítheti Európát, és visszavetheti az elmúlt évtizedek alatt oly nagy gonddal felépített integrációs folyamatot.

Európa minden zegzuga Európához tartozik. Lampedusa is Európa része, és ez igaz mindegyik terület, és mindegyik politika tekintetében. Abszurd dolog látni, hogy mindössze két tagállam foglalkozik a mostani vészhelyzet kezelésével. Azért döntöttünk úgy, hogy összefogunk, hogy ezáltal erősebbek legyünk, és csakúgy, mint a legjobb házasságokban, az egyesülés után a helyzet vagy jobb lesz, vagy rosszabb.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Köszönetet mondok az elhangzottakért. Hajlunk arra, hogy teljes mértékben támogassuk önt, amikor a tagállamok közötti szolidaritásról beszél, és amikor azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság fel fogja szólítani a tagállamokat, hogy teljes felelősséget vállaljanak a menedékkérők tekintetében. Köszönöm, mert ön ezzel megerősítette bennünk, hogy minden eddig hiányzó dolog most végre megvalósul.

A holnapi szavazás alkalmával erőt kívánunk adni az ön intézkedéseihez, nyomatékot kívánunk adni az ön szavainak, teljes körű felhatalmazást adva önnek ahhoz, hogy most biztosan meglegyen mindaz, ami eddig hiányzott.

Sajnálatos módon nem minden európai kormány gondolkodik így. Vannak, akik Olaszország tengeri határait Olaszország, és nem az Európai Unió határának tekintik, és a leghatározottabban úgy nyilatkoznak, hogy nem kívánnak osztozni abban a teherben, amit jelenleg egyedül Olaszország és Dél-Olaszország visel.

Ennélfogva maximálisan helyeseljük az ön által elmondottakat, de abban a hitben tesszük ezt, hogy azáltal, hogy a Bizottság határozottan lép fel a Tanács előtt, a tagállamok Olaszországgal szembeni szolidaritása valós és konkrét formát fog ölteni, és hogy a vészhelyzettel kapcsolatban mind a 27 tagállamnak demonstrálnia kell a saját felelősségét, és a vészhelyzet kezelésében való részvételét.

  Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm az ön felszólalását és a felsorolt bejelentett intézkedéseket, és nem fogok belebocsátkozni a migránsok átmeneti védelmét és a Szerződés 80. cikkének alkalmazását érintő jogi és szabályozási kérdésekről folytatott vitába.

Miközben mi itt beszélünk, a Földközi-tengeren folyamatosan hajóznak a tengeri közlekedésre alkalmatlan eszközök Olaszország partjai felé, és utasaik gyakran az életükkel fizetnek. A nemrég végrehajtott átszállítások ellenére Lampedusán továbbra is totális vészhelyzet uralkodik, az emberek pedig azóta is folyamatosan özönlenek Manduria sátorvárosába.

Olaszország továbbra is teszi a dolgát és fogadja be a kétségbeesett embereket, miközben más országok csak a rendőrőrseiken történő kiutasítások magas száma miatt tűnnek ki. Kormányunk Tuniszban tárgyal, hogy megpróbálja mérsékelni ezt az áradatot, de ezt nem tudjuk egyedül véghezvinni. Szükségünk van az Európai Unióra, szükségünk van segítségre, és szükségünk van Európa politikai szerepvállalására egy új szomszédságpolitika és egy hatékonyabb migrációs stratégia megtervezésében, amely abból a felismerésből indul ki, hogy a dublini rendszer kudarcot vallott, és hogy Lampedusa nem csupán Olaszország határa, hanem egyben Európáé is.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Dél-Olaszország választott képviselőjeként csatlakozom azon előttem szóló európai parlamenti képviselőtársaimhoz, akik felhívtak arra, hogy megfelelő intézkedést kell tenni Lampedusa polgárai és a migránsok kritikus helyzete megoldásának az érdekében.

A szigeten tapasztalható egészségügyi és higiéniai helyzet már túllépte az illendőség minden határát. Az olasz kormány felelősségérzetére számítok, hogy valóban alkalmazzon minden rendelkezésére álló eszközt, és felkérje az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre a bevándorlók átmeneti védelméről szóló uniós irányelvben foglalt intézkedéseket.

Az Európai Tanács belügyminisztereinek következő, április 11-re tervezett ülésén meg kell hozni a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsuk, hogy sem a migránsokat, sem pedig Lampedusa polgárait nem hagyjuk ebben a kétségbeejtő helyzetben. Egy olyan komoly vitát kell kezdeményeznünk ezért az európai szomszédságpolitikáról, amely a demokrácia irányába vezető út támogatását szolgáló kezdeményezésekre helyezi a hangsúlyt, különösen a Földközi-tenger déli partvidékén található országokban. Gratulálok Provera úrnak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Tudjuk, hogy a bevándorlási problémák megoldása érdekében támogatni kell a bevándorlók származási országának fejlődését, külső beavatkozás nélkül, ugyanakkor konkrét tettekkel elősegítve a szolidaritást, az emberi jogok tiszteletben tartását és a béke védelmét, legyen szó Tunéziáról, Egyiptomról, Líbiáról vagy bármely más országról. Mindazonáltal nem ez történik, és ennek a szomorú megnyilvánulása a Lampedusa szigetén kialakult helyzet. Jelentős intézkedések sürgős meghozatalára van szükség; szolidaritási intézkedésekre, olyanokra, amelyek véget vetnek ennek a tragédiának. Biztos asszony, szeretném külön felhívni a figyelmet a bevándorló nők helyzetére. Különösen a nőket és a gyerekeket érintő emberkereskedelem elleni küzdelem miatt is biztosítani kell ezeknek a nőknek, hogy joguk legyen saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez hozzájutni; ehhez kapcsolódnia kell a menekültek letelepítéséhez nyújtandó támogatást is. Végezetül, felszólítom a Bizottságot, hogy mielőbb vizsgálja felül a visszatérési irányelvet: olyan irányelvről van szó, amely a háborúk, az éhínség és a szenvedés elől menekülő bevándorlók érdekeivel ellentétes, akiknek az az egyetlen vágya, hogy boldogan élhessenek a családjaikkal, és akik megérdemlik a szolidaritásunkat.

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony, Provera úr kiváló munkát végzett, szeretnék gratulálni neki. A jelentése valósághű áttekintést ad a problémáról, a javaslata pedig, miszerint a bevándorlás terheit meg kell osztani, a szükséges megoldást jelenti.

Azt javaslom tehát, hogy hozzunk tető alá egy megállapodást, amely hasznos változtatásokat idéz elő a dublini rendelet tekintetében, és aktualizálja azt. Az események arról tanúskodnak, hogy nem fogjuk tudni megoldani a bevándorlási kérdést, és hogy a bevándorlás folytatódni fog. Nem szüntethetjük meg a bevándorlást, de kézben kell tartanunk. Görögország, Olaszország és Spanyolország egymagukban nem képesek megoldani a helyzetet, mert súlyos nyomás nehezedik rájuk. 1990 óta nem voltunk képesek megoldani ezt a problémát. Úgy gondolkodunk, hogy a probléma nem létezik, sorsukra hagyjuk a tagállamokat, ezeket a szegény embereket pedig kihasználják, az európai lakosok meg szenvednek ettől a tehertől. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Európában ma 7 millió munkanélküli van, közülük 3 millió a 19 és 24 év közötti.

  Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök asszony! Sztálin egykori titkára, Borisz Bazsanov „A sztálinizmus születése” című emlékiratában felidéz egy jelenetet, amely 1923 decemberében történt a Kremlben. Az örmény gyilkos az elvtársaival folytatott vita során egy felbolydulást okozó kijelentést tett: nem az számít igazából, hogy kik és hogyan szavaznak a pártban. A legfontosabb az, hogy ki is számolja össze a szavazatokat. Így aztán egyáltalán nem meglepő a számunkra, hogy Kazahsztánban Nurszultan Nazarbajevet nemrég a szavazatok több mint 95%-os többségével választották újra.

Ugyanez a helyzet Romániában, ahol tényleg minden egyes választást elcsalnak. Ezt a demokratikus kitalálós társasjátékot a helyi maffia rendezi meg, amely a Romániai Amerikai Nagykövetség közvetlen védelmét élvezi, amely szervezet tulajdonképpen eldönti, hogy mi is lenne jó a román emberek számára. Valóban, ezt támasztják alá a WikiLeaks-táviratok, amelyek szerint sajnos Románia a Sztálint démoni színben feltüntető, de sztálinista eszközöket alkalmazó CIA előőrsévé vált. Micsoda szégyen!

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A vita jelenlegi szakaszában tulajdonképpen minden elhangzott már, és talán épp ez a dolog lényege. Egyre csak beszélünk, és közben folyamatosan szállnak partra az emberek és haldokolnak a tengeren, emberek körülmények között vannak összezsúfolódva az olasz és máltai partszakaszokon, amelyek nem csupán Olaszország és Málta partjai, hanem Európa határát alkotják, az Európai Unió kapuját, amelyen keresztül a 27 közül bármelyik tagállam elérhető.

A szavak ideje lejárt, ezt üzenik az uniós polgárok és a migránsok, akik szabadságot kerestek és táborokba zárva találják magukat. Biztos asszony, ideje cselekedni. Felszólítom, felszólítjuk önt, hogy már holnap, a szavazás után ragadja magához a kezdeményezést, és továbbítsa a Tanácsnak a 2001/55/EK irányelv végrehajtására, valamint a földközi-tengeri térség jövőjével kapcsolatos valódi stratégia közös létrehozására vonatkozó kérést, mert nem csupán Európa szavahihetősége, hanem közvetlen sorsa forog kockán.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, erre a vitára az európai szomszédságpolitika jövője szempontjából kritikus időpontban kerül sor. Ebben az összefüggésben úgy vélem, hogy azon incidensek, amelyekkel Olaszország Lampedusa szigetén szembe találta magát, kiemelik, hogy ki kell alakítani a következő területeket középpontba helyező uniós migrációs politikát.

Először is, az EU-nak elsősorban a migrációs áramlások okaival kell foglalkoznia. Ez alatt a származási országok ingatag gazdasági helyzetét és labilis politikai körülményeit értem. Az említett országokon belüli munkahelyteremtéssel és a beruházások növelésével az Unió arra ösztönözné az ottani embereket, hogy legyenek résztvevői saját közösségüknek.

Másodsorban úgy gondolom, hogy meg kell védeni a migránsok jogait. Főleg a Frontex ügynökség kötelessége a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény és az egyéb nemzetközi egyezmények e területen történő végrehajtása.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony, a ma esti vitát a „szolidaritás” szó használata jellemzi A képviselők túl gyakran a saját nemzeti érdekeik képviseletében szólalnak fel a tisztelt Házban, de jobb lenne, ha közülünk többen beszélnének más országok problémáiról, hogy ezáltal szolidaritásról tegyenek tanúbizonyságot.

Azért kértem szót, mert nagyon mély benyomást tettek rám a kollégám, Simon Busuttil által említett számadatok, azaz, hogy ha 800 ember érkezik Máltára, az ugyanolyan, mintha 120 000-en érkeznének Franciaországba egyetlen nap alatt. Málta és Lampedusa problémái egyben az Európai Unió problémái.

A Lisszaboni Szerződés vitája során alaposan kifejtettem nézeteimet a szolidaritással kapcsolatos elképzelésről. Meg kell vitatnunk a szolidaritás kérdését itt a Parlamentben, mert attól tartok, hogy jelenleg a szolidaritás bomladozik az Európai Unióban, nem csupán ebben a nehéz kérdésben, hanem sok más egyéb ügyben is. Ideje, hogy a Parlamentben megbirkózzunk ezzel a problémával, és az európai uniós szolidaritás ismét valósággá váljon.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, valóban nagyon nehéz helyzettel állunk szemben. Észak-Afrika nyilvánvalóan kihívás előtt áll. Az ottani emberek – különösen Tunéziában és Egyiptomban arra törekszenek, hogy új és demokratikus országot építsenek, ahol tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a jogállamiságot. Készülnek a nyárvégi választásokra. Mindent meg kell tennünk, hogy támogassuk őket ezen a fantasztikus úton.

Amint azt önök is tudják, a Bizottság jelenleg készíti a szomszédságra vonatkozó, felülvizsgált stratégiát, amelyet majd a Tanács elé terjeszt. Ki fog terjedni a demokrácia, a gazdasági fejlődés, a növekedés és a munkavállalási lehetőségek támogatására, és a mobilitás is szerepel majd benne. Ez olyan feladat, amelyet támogatnunk kell.

Líbiában is kihívás vár ránk, ahol a növekvő erőszak nagyon bizonytalan helyzetet idéz elő, és sokakat menekülésre kényszerít. Az európai migrációs politika számára ez a helyzet kihívást jelent. Hosszú távon átfogóbb megközelítést kell kidolgoznunk ezzel kapcsolatban, ami nagyon is összhangban áll Provera úr jelentésével, amelynek részleteit figyelembe fogjuk venni.

Rövid távon természetesen be kell fejeznünk a menekültügyi csomagot. Keller asszony, higgye el nekem, hogy erre törekszünk. Még mindig reménykedem abban, hogy az Európai Parlament segítségével és a különböző előadóknak a csomag összeállítására irányuló erőfeszítései révén év vége előtt véglegesíteni tudjuk a dolgot.

Lampedusa és Málta is kihívással néz szembe. Szeretném visszautasítani azon állításokat, hogy a Bizottság, illetve „Brüsszel” nem vett részt Olaszország megsegítésében. Valójában segítséget ajánlottunk Olaszországnak. A jelenlegi hosszú távú költségvetésben a nemzeti kereten belül 171 millió euró áll Olaszország rendelkezésére a fennmaradó időszakra. Ezen összeg bizonyos részét még nem használta fel Olaszország, és szinte napi kapcsolatban vagyunk az olasz hatóságokkal, hogy megtaláljuk a módját, hogyan lehet újra elosztani a programfinanszírozást, hogy felhasználható legyen a lampedusai helyzet megoldására.

Olyan formában is segítséget ajánlottunk Olaszországnak, hogy a migránsok belső szállításával kapcsolatos költségek bizonyos részét megtérítjük. Aztán ott van a Frontex Hermes-művelete, de szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy a Frontex a tagállami hozzájárulásoktól függ, és közben mindjárt kifutok az időből. Megvan a válaszunk: az Europol a helyszínen tartózkodik. Tárgyalásokat folytatunk Tunéziával, hogy megoldást találjunk azon emberek szervezett, méltóságteljes, önkéntes visszatérésére, akiknek nincs szükségük nemzetközi védelemre. Segítséget nyújtunk Tunéziának a csempészettel foglalkozó hálózatok elleni küzdelemhez, és vizsgáljuk, hogyan segíthetünk a határellenőrzés megerősítésben. Ez egy szélesebb körű mobilitási partnerség részét képezi.

A menekültek többsége Tunéziában és Egyiptomban tartózkodik. Amint mondtam, több mint 400 000-en menekültek el Líbiából. Nagy részüket hazatelepítették. Főleg tunéziaiakat és egyiptomiakat, de körülbelül 30 különböző, elsősorban afrikai országból menekültek el emberek. Ezenkívül Bangladesből, Irakból, Afganisztánból stb.

Többségüket európai segítséggel telepítették haza, aminek során a tagállamok a valódi szolidaritás szellemében működtek együtt Tunéziával és Egyiptommal. Vannak azonban, akik maradtak. Alig néhány napja látogattam el ezekbe a menekülttáborokba. A tunéziaiak lenyűgöző munkát végeznek a nemzetközi szervezetekkel, például az UNHCR-rel együtt. Vannak azonban néhány ezren, akik az országban vesztegelnek. Nem térhetnek haza. Segítenünk kell ezeknek az embereknek. Európában kell letelepedniük. Nehéz elmagyarázni ezeknek a szomáliaiaknak, hogy nem jöhetnek Európába, mert nem fogadtunk el felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat vagy nem hajtottunk végre jogi aktusokat. Tehát arra ösztönzöm önöket és a Tanácsot, hogy jussunk megállapodásra ebben a kérdésben, mert tényleg teljesíthetnénk az európai letelepítési program célját és segíthetnénk ezeken az embereken, mert nincs hová menniük.

Ezenkívül Európába – Lampedusára és Máltára is érkeznek menekültek. Tudatában vagyok, hogy nagyságához képest Máltára hatalmas nyomás nehezedik. Előfordulhat, hogy még többen jönnek. Lehet, hogy közülük sokaknak nemzetközi védelemre lesz szüksége. Amíg folytatódik az erőszak Líbiában, növekszik annak a veszélye, hogy még többeknek kell elmenekülniük.

Ezek az emberek valóban kihívást jelentenek Európa számára. Valószínűleg menedékre lesz szükségük. Vannak bizonyos pénzeszközeink. Vannak ügynökségeink. Vannak bizonyos politikáink, hogy megpróbáljunk segíteni nekik. Amint már említettem, vizsgáljuk az átmeneti védelmi mechanizmus alkalmazásának lehetőségét. Ez akkor léptethető életbe, amikor tömegesen áramlanak be olyanok, akik nem térhetnek haza. E mechanizmus életbe léptetéséhez azonban minősített többségre van szükség a Tanácsban. Jelenleg nincs meg ez a többség. Természetesen nagyon szorosan nyomon követjük ezt, és a jövő héten ismét a Tanács elé terjesztjük a dolgot. Mielőtt életbe léptetnénk ezt a mechanizmust, felszólítom a tagállamokat – és nem fogom abbahagyni –, hogy vessék be a szolidaritást: ne csak szép szavakat hangoztassanak, hanem cselekedjenek.

Megoldásokat kell találnunk arra, hogy segítséget nyújtsunk Olaszországnak és Máltának, valamint esetleg más országoknak is, akikre nyomás nehezedik. Erre ösztönzöm a tagállamokat. Szolidaritási alapok állnak azon európai országok rendelkezésére, amelyek reagálnak erre a felhívásra. E kérdést a jövő héten vitatja meg a Bel- és Igazságügyi Tanács. Ezt követően örömmel beszámolok majd önöknek.

Elnök asszony, nagyon köszönöm ezt az igen fontos vitát.

  Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Némi pontosítást szeretnék kérni Malmström biztos asszonytól. A biztos asszony azt mondta, hogy a 2001/55/EK irányelv alkalmazásának vitájára a Tanácsban kerül sor. Jövő héten fogja ezt megvitatni a Tanáccsal, mert – ha jól értem – jelenleg nem rendelkezünk minősített többséggel.

  Cecilia Malmström, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, lehet, hogy pontatlanul fogalmaztam ezzel kapcsolatban. Mindent, amit önökkel közöltem, beleértve néhány egyiptomi és tunéziai tapasztalatot is, a jövő héten fogunk megvitatni a Tanácsban.

Természetesen a legfontosabb napirendi pont az észak-afrikai helyzet. Beszédemben szerepel utalás az átmeneti védelmi mechanizmusra, de nem tudom, hogy sor kerül-e határozatra vagy valami ilyesmire. Nagyrészt az elnököktől függ, hogy mennyire szeretnék ezt nyomon követni, de mi óránként ellenőrizzük a helyzetet. Csak azt szerettem volna közölni, hogy eddig nincs meg a minősített többség a védelmi mechanizmus életbe léptetéséhez.

  Fiorello Provera, előadó. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mielőtt rátérek a jelentésre, szeretnék válaszolni Meyer úrnak és Tavares úrnak. Tényleg tisztelem mindenkinek a véleményét, de úgy tűnik, hogy a Lampedusával és a Lampedusán történtekkel kapcsolatos nézeteik aligha nevezhetők jóindulatúnak.

Szeretném tájékoztatni őket, hogy három éjszaka alatt 12 000-en érkeztek Lampedusára. Lampedusa egy kis sziget 6 000 lakossal, és hirtelen három éjszaka alatt 12 000 ember érkezik, aminek következtében a lakosság száma eléri a 20 000-et. Úgy gondolom, hogy bármelyik országnak nehézséget okozna ennyi ember fogadása, akik ilyen rövid időn belül egy kis szigetre érkeznek, ahol nincsenek meg a feltételek a nagyszámban érkezők fogadásához. Jelenleg 1 400 migráns tartózkodik Lampedusa szigetén. Sok intézkedésre sor került, és amint a tengerviszonyok lehetővé teszik, a migránsokat más, főleg az ország déli részén található központokba szállítjuk át.

És ezzel el is jutottunk a jelentéshez. Szeretnék köszönetet mondani a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak, hogy különböző meglátásaikkal igen hatékonyan hozzájárultak a jelentés elkészítéséhez. Lényeges mértékben közreműködtek, teljesen átlátható módon, ugyanabban a szellemben, ami kezdetben mindnyájunkat inspirált. Malmström biztos asszonynak is köszönetet mondok azért a tehermegosztás kérdésében mutatott lelkesedésért, ami minden bizonnyal befolyásolni fogja a Bizottságon és a Tanácson belüli munkáját is. Ha továbbra is ugyanilyen lelkes marad, szerintem nem maradnak el az eredmények.

Azzal fejezem be, hogy nagyon nehéz a helyzet összegzése. Már amennyire összegzésre lehetőség van, azt szeretném elmondani, hogy minden politika eredménytelen és tökéletlen lesz, amíg hatalmas különbségek tapasztalhatók a világ északi és déli részének fejlődési szintjei között, amíg hatalmas különbségek tapasztalhatók a demokratikus intézmények minősége és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében. A stratégiai együttműködés és segítségnyújtás jelentősebb politikájának részeként kell cselekednünk, ami hatást gyakorol azon strukturális okokra, amelyek az észak és dél közötti óriási egyenlőtlenségek kialakulásához vezettek. Ha megoldást találunk a strukturális okokra, a többi magától jön, és talán a világ is jobb lesz, amelyben mindnyájan élünk.

  Elnök. – A közös vitát lezárom.

A szavazásra 2011. április 5-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) Rendkívül kritikusan szemlélem az EU migrációval kapcsolatos fellépését. Németország, Franciaország, Spanyolország és a többi – Észak- és Dél-Európa között elhelyezkedő – tagállam eltérő érdekei nagyon kellemetlen helyzetbe hozzák Olaszországot. Az olasz kormány jól tenné, ha nem húzná olyan sokáig az időt és inkább cselekedne, elutasítaná a migránsokat mindaddig, amíg Európa nem áll elő egy valódi közös bevándorlási politikával. Az Európai Uniónak közös menekültügyi politikára van szüksége annak biztosításához, hogy a szolidaritás és tehermegosztás elvei ne pusztán papírra vetett ígéretek maradjanak. Ez lenne a helyzet, ha Olaszországnak kellene felvennie az Észak-Afrika és az egész földközi-tengeri térség arculatát megváltoztató szituáció terhét. Olaszország már nem fogadhat be líbiaiakat, tunéziaiakat és egyiptomiakat, amíg Franciaország, Németország és Ausztria nem hagyja abba, hogy mindenkit elutasít, aki Észak-Afrikából érkezik a területére. Amíg Brüsszel össze nem hangolja a migrációs áramlások irányítását a párizsi, berlini és bécsi, valamint a római kormánnyal és más tagállamok kormányaival, Olaszország jól tenné, ha a jelenleginél sokkal rendíthetetlenebb álláspontot fogadna el.

  Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) A migrációról szóló jelentés megoldással szolgál a migrációs áramlások elhárítására Az előadó úgy gondolja, hogy azáltal kell megelőzni a migrációt, hogy beruházásokat hajtunk végre azon országokban, ahonnan kiindulnak a migrációs áramlások. Gazdasági és pénzügyi válság idején azonban nincs arra lehetősége az EU-nak, hogy hatalmas méretekben „finanszírozza” a harmadik világot az európai polgárok életszínvonala fenntartásának rovására. Voltak, vannak és továbbra is óriási gazdasági különbségek lesznek az EU és Afrika között. Ha ezek a különbségek megszűnnének, és a harmadik világ polgárainak nem lenne oka az EU-ba kivándorolni, az azért lenne, mert hozzájárultunk az uniós országok életszínvonalának csökkenéséhez. Nem szabad azzal álltanunk magunkat, hogy a migrációt csupán az alapvető emberi jogok megsértése idézi elő. A migránsok nagy százalékban pusztán a „jobb” élet reményében érkezik az EU-ba. Szociológiai kutatás bizonyítja, hogy minél nagyobb a migránsok százalékos aránya az EU-ban, a helyiek annál elégedetlenebbek saját életükkel. Ha migránsok száma meghalad egy bizonyos százalékarányt, többé nem érdekük, hogy az európai társadalom részévé váljanak, éppen ellenkezőleg, létrehozzák saját társadalmukat az EU-n belül. Az EU-nak kizárólag az emberi jogok megsértésének eseteire kellene hangsúlyt helyeznie a migrációs politikája keretében. A migránsok származási országai és az EU közötti pénzügyi és gazdasági különbségek nem indokolhatják ezen országok finanszírozását. A migráció megakadályozására irányuló politikának össze kell kapcsolódnia a migrációnak az EU külső határainál történő megakadályozására irányuló politikával.

  Ville Itälä (PPE), írásban. – (FI) Az észak-afrikai események új migrációs hullámot idéztek elő Európa déli határánál. Miközben e sürgős probléma megoldásait latolgatjuk, az okokat is meg kell vizsgálnunk.

Az arab diktatúrák bukása a vasfüggöny mintegy 20 évvel ezelőtti leomlása óta eltelt időszak világpolitikájának egyik jelentős fordulópontja lehet. Mindenekelőtt óriási lehetőséget rejt magában a demokrácia és a polgári jogok tekintetében. Mint ahogy az összes forradalom, ez is kockázattal jár. Az a legkritikusabb helyzet, amikor a hatalmukkal visszaélő diktátorok saját népüket fenyegetik, ahogy most Líbiában is.

Európa és szövetségesei nem ülhetnek tétlenül, nem szabad tétlenül ülniük, miközben zavargások tapasztalhatók a határoknál. Közös feladatunk van: amikor senki más nem léphet fel, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az ártatlan polgárok, köztük a nők és gyermekek védelme érdekében. Észak-Afrika demokratizálódási folyamata, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint az ezekhez kapcsolódó, kialakuló gazdasági növekedés a legjobb módja annak, hogy Európa déli határánál visszatartsuk az emberáradatot.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Most már hetek óta több ezer migráns köt ki a Földközi-tenger partjainál, különösen Máltán és Lampedusa szigetén, elmenekülve a hazájukban kialakult helyzet elől, ahol példátlan politikai instabilitás uralkodik. A Frontex helyesen járt el, amikor elindította a Hermes-műveletet, hogy segítséget nyújtson az olasz hatóságoknak, hogy megbirkózhassanak az olasz partoknál kikötő migránsok tömeges beáramlásával. E humanitárius válság kezelése nem hagyható kizárólag az olasz hatóságokra. Az EU külső határainak ellenőrzését közösen kell elvégezni, mivel ez közös feladat. A harmadik országok állampolgárainak tömeges beáramlása azt fogja előidézni, hogy sok tagállamba illegális migránsok áradata lép be. Elég, ha csak azt vesszük, hogy a francia hatóságok nap mint nap hogyan tartóztatnak fel több száz illegális migránst, akik közvetlenül Olaszországból érkeznek. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a menedékkérők között sok a gazdasági migráns, akik „besomfordálnak” e vegyes összetételű migrációs áramlásokba. Továbbá fokozni kell az európai erőfeszítéseket. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a Frontex számára a feladatai elvégzéséhez szükséges erőforrásokat. Ezenkívül a tunéziai hatóságokkal is jobban együtt kell működnünk. Tunéziának teljesítenie kell visszafogadási kötelezettségeit.

  Edward Scicluna (S&D), írásban. – A jelenlegi líbiai helyzet igen bizonytalan. Az azonban biztos, hogy humanitárius válságot idézett elő. Amint azt a jelentés is ismerteti, a fegyveres konfliktusok, különösen, ha az emberi jogok megsértésének eseteivel járnak együtt, a szomszédos országokba irányuló migrációs hullámok óriási növekedését idézik elő. Tekintettel arra, hogy ez milyen hatalmas méreteket ölthet, az EU Frontex programja nem tekinthető a legjobb eszköznek az ilyen mértékű migráció kezeléséhez. Az EU-nak mostantól megfelelő választ kell kidolgoznia és megterveznie, beleértve a menekültek összehangolt áttelepítésének elősegítésére irányuló részletes tehermegosztási cselekvési tervet. Ennek az EUMSZ 80. cikkében foglalt szolidaritási klauzulán kell alapulnia. Lehet csűrni-csavarni, hogy konkrétan mennyi menekült esetében beszélhetünk „vészhelyzetről”. Rendelkeznünk kell azonban egy részletes tervvel, amely országonként egyértelmű küszöbértékeket határoz meg, hogy az EU kormányai és a Bizottság is készen álljanak és jól felkészültek legyenek egy fenyegető válság leküzdésére. Máltai európai parlamenti képviselőként nagyon elkeserítőnek tartom, hogy a Bizottság nyilvánvalóan annyira felkészületlen egy olyan válságra, amelyről már régóta tudjuk, hogy biztosan bekövetkezik.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány egy igen jelentős és fontos témát emel ki. Nem csupán középpontba helyezi a vidéki térségekben élő nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot, hanem közvetlenül rámutat arra, hogy a vidéki térségekben élő nők számára esélyegyenlőséget kell teremteni, hasonló feltételeket, mint amelyek napi szinten adottak városi központokban élő nők számára. Úgy gondolom, hogy eddig a Parlamentben túl kevés figyelmet fordítottunk a vidéki térségekben élő nők társadalmi és szakmai fejlődésére. A vidéki térségekben élő nők nap mint nap rengeteg – egyrészt gazdasági, másrészt infrastrukturális vonatkozású – akadályba ütköznek, amelyek jelentős mértékben korlátozzák lehetőségeiket az oktatáshoz, az egészségvédelemhez és – ami a legfontosabb – a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében. Hiszen a vidéki térségekben nem sok álláslehetőséget kínálnak, aminek főleg az az oka, hogy e térségek lényegesen fejletlenebbek gazdasági szempontból. Éppen ezért olyan fontos támogatni a vidékfejlesztési politikákat a fejlett infrastruktúrához való hozzáférés javítása, illetve a rendkívül fejlett információs és kommunikációs technológiákból származó előnyök kiaknázására vonatkozó lehetőségek révén. Biztos vagyok abban, hogy az európai parlamenti képviselők is sokat tehetnek annak biztosítása érdekében, hogy a vidéki térségek szert tehessenek a civilizáció előnyeire. Elvégre különböző képzéseket, illetve workshopokat tudunk szervezni, amelyek során tényleges segítséget nyújthatunk a vidéki térségek fejlesztésére elkülönített uniós pénzeszközökhöz való hozzáféréshez.

20. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke)

  Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben.

  Jim Higgins (PPE). – (GA) Elnök asszony! A halálos kimenetelű és súlyos sérülésekkel járó balesetek jelentős csökkentését és a közúti biztonság javítását az Európai Unió céljának kell tekinteni.

Nem tartom elfogadhatónak, hogy 2033-ig kell várnunk, amíg az európai vezetői engedély hatályba lép. Jelenleg csupán egy európai vezetői engedély-minta létezik, de mire is való ez tulajdonképpen?

Meg akarjuk védeni az úthasználókat – amennyiben arra politikai akarat mutatkozik –, és határozottan úgy vélem, hogy a jelenleg rendelkezésre álló modern technológia lerövidítheti a 2006/126/EK irányelv hatályba lépésére vonatkozó időszakot. Nem várhatunk tovább – ez rendkívül fontos. A Bizottságnak konkrét lépéseket kell tennie ez ügyben.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Demokrácia, szabadság, szolidaritás, keresztényi eszme. Ezek azok a közös európai értékek, amiket én vallok. Ezeket vallotta gróf Eszterházy János szlovákiai magyar politikus is, akit 1947-ben a kommunisták koholt vádak alapján elítéltek és 1957-ben mártírhalált halt a mírovi börtönben. Az egyetlen politikus volt, aki számtalan egyéb érdeme mellett egyedüli képviselőként ítélte el és szavazott 1942-ben a fasiszta szlovák állam parlamentjében a zsidók deportálása ellen. Egyetlen bűne az volt, hogy következetesen kiállt a szlovákiai magyarság mellett, akiket a németajkú polgárokkal egyetemben a szégyenletes benesi dekrétumok alapján tömegesen meghurcoltak, hontalanná és földönfutóvá tettek. Az EU szégyene, hogy ezek az embertelen, állami terrort legitimáló dekrétumok ma is életben vannak, és Eszterházy János, valamint vagyonuktól és emberi méltóságuktól megfosztott polgárok százezrei rehabilitálása továbbra is várat magára. Felszólítom tisztelt képviselőtársaimat, viseljük jobban szívünkön közös európai értékeink védelmét!

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony! Idén az erdélyi magyar szélsőségesek szeparatista demonstrációit, amelyeket Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából szerveztek, a radikalizmus nyugtalanító megnyilvánulásai jellemezték, különösen a magyar állam vezető képviselői és az Európai Parlament egyik alelnökének támogatása és nyilatkozatai miatt.

A március 15-i magyar ünnepség évről évre veszélyezteti a románok és magyarok között meglévő jó viszonyt. Ebben a helyzetben az olyan provokatív tettek, mint például a magyar szélsőségesek legutóbbi megnyilvánulása, amely során szimbolikusan felakasztották az erdélyi románok nemzeti jogaikért vívott 1848-as küzdelmének hősét, nem szolgálnak mást, csak veszélybe sodorják a békés egymás mellett élést.

Határozottan elítélem ezeket a szélsőséges megnyilvánulásokat. Felszólítom a román hatóságokat, hogy a politikai összejátszást jogi intézkedésekkel váltsák fel. Egyúttal az európai fórumokhoz fordulok, hogy tegyenek lépéseket az etnikai gyűlölködés és a területi szeparatizmus elterjedésének megfékezésére egy olyan régióban, ahol egyedülálló lehetőség kínálkozik arra, hogy a múltban ejtett sebek az európai értékek segítségével beforrjanak.

  Alexander Mirsky (S&D). – (LV) Elnök asszony, egy kérdést szeretnék feltenni önnek. Lehetségesnek tartja-e, hogy francia iskolákat zárjanak be Belgiumban? Vagy mondjuk német iskolákat Franciaországban? Igaza van: nem lehetséges. Lettországban, ahol a lakosság több mint 40%-a orosz ajkú, ez mégis megtörténhet. A lett parlament nacionalista és náci tagjai népszavazást akarnak tartani mostanában a lettországi orosz iskolák bezárásáról. Ugyanakkor az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa, Knut Vollebaek Lettországba érkezvén kijelenti, hogy büszke lehet a Lettországban zajló integrációra. Ön szerint viccelek? Nagyon téved. Mit gondol, mi fog történni, ha bezárják Lettországban az orosz iskolákat? Én megmondom: polgárháború fog kirobbanni Lettországban. Ha az Európai Parlament nem reagál még ma erre a nyílt radikális kezdeményezésre, holnap már lehet, hogy túl késő lesz. Köszönöm.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony! A Japánban történt nukleáris válságot nem szabad manipulatív célokra felhasználni: a nyilvánosság válaszlépéseket és tetteket vár tőlünk. Elsőként gyorsan és átlátható módon el kell végezni a bejelentett biztonsági teszteket, az államokat pedig kötelezni kell arra, hogy bezárják az elavult és nem biztonságosan működő erőműveket. Az első teszteket az első generációs erőműveken kell elvégezni, amelyek ugyanazt a technológiát alkalmazzák, mint a fukusimai erőmű. Ezek már elérték hasznos élettartamuk végét és műszakilag elavultak.

Ezért arra kérem önt, hogy támogassa Baszkföld valamennyi intézményének kérését, miszerint sürgősen zárjanak be egy ilyen erőművet: mégpedig a Santa María de Garoñában találhatót, amelynek 80 km-es körzetében több mint 2 millió ember él. Ezenfelül további munkára van szükség a megelőzést illetően a várostervezés és a polgári védelem szempontjából, a biztonságot illetően az ilyen jellegű létesítmények helyének kiválasztására vonatkozó döntéseket tekintve, valamint egy európai protokoll kidolgozását illetően is, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hathatós, jól szervezett és gyors közös erőfeszítéseket tegyünk a súlyos katasztrófák kezelése érdekében.

  Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony! A Bizottság főtitkára, Catherine Day nemrégiben „erőt próbálónak, de fenntarthatónak” nevezte az ír bankmentést. Ez nem mentési művelet, hanem kiárusítás: méghozzá az Unió nyomására véghezvitt kiárusítás a kötvénytulajdonosok – legyen az másodlagos, elsőbbségi, biztosított, biztosíték nélküli – minden típusának, kategóriájának és csoportjának javára, miközben az ír adófizetők vállára elviselhetetlen mértékű adósság nehezedik.

A bankmentés költsége 70 milliárd euró, nem beszélve arról a 200 milliárd euró összegű sürgősségi finanszírozásról, amelyet az EKB bocsátott rendelkezésre. Hogyan kéne egy 4,4 millió lakosú kis szigetnek megbirkóznia ezzel a tébollyal? Csak a bankmentést tekintve, nagyjából 160 000 euró összegű adósságteher hárul minden ír férfira, nőre és gyermekre, és ez még a kamatokat sem tartalmazza. Kis összehasonlításképpen: ha Franciaország – ahol 62 millióan élnek – hasonló banki válsággal szembesülne, a francia állampolgárokra háruló adósság elérné az 1 trillió eurót. A Bizottság ezt is „erőt próbálónak, de fenntarthatónak” nevezné?

Végezetül, Catherine Day akkor is tévedett, amikor kijelentette, hogy ez nem az euró válsága. Ha az Európai Bizottság ezt nem ismeri fel és nem cselekszik, úgy nem csak Írország, hanem az euróövezet is zord jövő elé néz.

  Oriol Junqueras Vies (Verts/ALE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelenlegi nemzetközi gazdasági válságban Katalónia igen kedvező jeleket mutat, példaként említve a tavalyi 16%-os exportnövekedést, ám emellett igen negatív eredmények is megfigyelhetők, amelyre példa a fiatalok 40%-ot meghaladó munkanélkülisége.

E nehézségek egyik legfőbb oka az országunk által évente elszenvedett adóbevétel-kiesés, amely a bruttó hazai termék több mint 10%-ának felel meg. Ez a számadat sokkal magasabb, mint az egész Németországi Szövetségi Köztársaság leggazdagabb tartományának pénzbeli hozzájárulása.

Katalónia gazdasági megrekedése Dél-Európa egyik legfontosabb gazdasági motorját sújtja, és emiatt ez a probléma az egész Európai Uniót érinti.

  Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök asszony! A Litván Köztársaság nemrég fogadott el egy oktatási törvényt, amely olyan változásokat vezet be az oktatási rendszerben, hogy félő, hogy a lengyel iskolák jelentős részét – legalább felét, vagy talán még többet – bezárhatják Litvániában. Ez a megkülönböztetés újabb példája a lengyel nemzeti kisebbséggel szemben, akik számos generációra visszamenőleg, évszázadok óta élnek ebben az országban. Azok után, hogy tilalmat vezettek be a lengyel nevek lengyel írásmódjának használatára, és megtiltották a lengyel helységnevek használatát, vagy előfordult akár az is, hogy megbüntették a lengyeleket, mert a saját nyelvüket használták, most a megkülönböztetés egy további példájával találjuk szembe magunkat, amely ezúttal az oktatást érinti.

A helyzet annál is inkább elszomorító, mivel nincsenek konfliktusok a két ország népei között. A litván hatóságok ennek ellenére felelőtlenül tüzelik és szítják a viszályt, amely rendkívül káros következményekkel járhat. Szívünkön viseljük az emberi jogok megsértésének a világ különféle részein előforduló eseteit, ugyanakkor ezek a sajnálatos fejlemények itt az Európai Unióban történnek. Legfőbb ideje, hogy az Európai Unió foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mivel ez nem csak Litvánián, hanem az egész Európai Unión is szégyenfoltot hagy. Köszönöm.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony! A török miniszterelnök a Törökország csatlakozás felé tett előrelépéséről szóló, Oomen-Ruijten-jelentést kommentálva kijelentette, hogy a jelentés kiegyensúlyozatlan, és ő személy szerint úgy véli, hogy az is kiegyensúlyozatlan, aki azt kidolgozta.

Pár nappal később a ciprusi török szakszervezeti vezetők Brüsszelben, az Európai Parlament előtt összegyűlve azt hangoztatták, hogy a török politikai vezetőség nem csak azokat az európai parlamenti képviselőket sérti meg, akik az Oomen-Ruijten asszony által készített jelentés mellett szavaztak, hanem azokat a ciprusi törököket is, akik nagy erőkkel vonultak utcára a megszállt Cipruson, hogy tiltakozzanak a 40 000 török katona és számtalan török telepes által gyakorolt elnyomás ellen. Izzet Izcan ciprusi török politikus a gyűlésen felszólalva kijelentette, hogy Ankara nemzetközi jogot sért azzal, hogy a Törökországból való kitelepítésekkel megváltozatja az egész demográfiai struktúrát, ezáltal kockára téve a ciprusi török közösség puszta létezését. Egyúttal hangsúlyozta, hogy mindazok, akik tiszteletben tartják az emberi jogokat – akárcsak az Európai Unió –, nem tűrhetik el az ilyesfajta jogsértéseket.

Elnök asszony, mi itt az Európai Parlamentben eltűrjük ezt a jogsértést? Felkérem önt, hogy továbbítsa a ciprusi törökök tiltakozását mind a Tanács, mind a Bizottság felé, hogy megfelelő lépésekre kerüljön sor, mielőtt még túl késő lenne.

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony! Az Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában történt politikai fejleményeket követően izzanak a kedélyek Észak-Afrikában. Ez a válság a Közel-Kelet más országaiba is átgyűrűzik, ami szerencsétlen, politikailag aggályos és visszás következményeket von maga után. Ezzel egy időben Törökország tekintélyes autonómiát kap a nyugati döntéshozóktól az Ankara és Izrael közötti ellentétek, valamint a Törökország, Irán és Brazília között kialakuló szorosabb kapcsolatok mellett. Törökország autonómiáját az USA közel-keleti politikája és a jövőbeli uniós csatlakozás iránti európai kötelezettségvállalások is növelik. Továbbra is instabilitás uralkodik a volt jugoszláv államokban, ami táptalajt ad a nacionalista csoportok számára. Végezetül, megbízható nemzetközi statisztikák szerint a muzulmánok száma – amely jelenleg 1,6 milliárd főre tehető – 2030-ra eléri majd a 2,2 milliárdot, míg Európa népessége 50 millióval fog csökkeni.

A kérdésem a következő: tisztában vannak-e az európai vezetők azzal, hogy a Délen fennálló bizonytalan helyzet károsan fogja befolyásolni mind az eurót, mind a Nyugat biztonsági rendszerének geopolitikai stabilitását?

  Diane Dodds (NI). – Elnök asszony! Arról kívántam beszélni, hogy az Ír Köztársaságban tapasztalható pénzügyi válság milyen hatást gyakorol Észak-Írország gazdaságára, ehelyett, mély fájdalmamra az észak-írországi rendőrségi szolgálat egyik tagjának kegyetlen és brutális meggyilkolásáról kell tájékoztatnom a Házat. Szombat délután hunyt el Ronan Kerr 25 éves rendőrtiszt, akit republikánus terroristák öltek meg.

Kerr katolikus rendőr akkor vesztette életét, amikor szombaton a munkába tartva működésbe lépett a gépkocsija alá rejtett robbanószerkezet. A fiatalember a helyszínen meghalt. Felszólítom a Parlamentet, hogy ítélje el ezt az atrocitást, és követelje az ilyenfajta erőszakos tettek beszüntetését, amelyeket az ír republikánus terroristák követnek el azzal a szándékkal, hogy visszarántsák sötét múltjába Észak-Írországot és eltérítsék útjáról a politikai folyamatot.

A republikánus szakadár terroristák 2007 óta tucatnyi pokolgépet rejtettek rendőrtisztek személygépkocsijába, ám szerencsére ezek nagy része nem robbant fel. Biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan önök is azt kérik, hogy minden információt adjanak át a rendőrségnek a gyilkossággal kapcsolatban. A helyi közösségben vannak olyanok, akik információkkal rendelkeznek Kerr rendőrtiszt brutális meggyilkolásáról. Ezeknek a személyeknek jelentkezniük kell, és igazságszolgáltatás elé kell állítaniuk a gyilkosokat, nem pedig megvédeni őket attól. Mindezt országunk jövőjéért, valamint a bátor rendőrtiszt és gyászoló édesanyja és családja iránti tiszteletből kell megtenniük. Egyúttal megdöbbentőnek tartom azt az udvariatlanságot, amit e Ház egyes képviselői tanúsítottak beszédem iránt.

  Konstantinos Poupakis (PPE). – (EL) Elnök asszony! A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásakor a 27 tagállam elkötelezte magát az egyenlő jogok, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség mellett, biztosítva ezáltal ezen állampolgárok teljes körű társadalmi részvételét. Azonban, ahogy annak már tanúi lehettünk, ez nem mindenkire vonatkozik. Közel 30 millió vak él Európában, akiknek óriási nehézségeket okoznak az olyan mindennapi tevékenységek, mint például a bevásárlás, mivel mások segítségét kell kérniük, hogy megtudják, mi található a csomagolásokban.

Ezért szeretném felkérni a Bizottságot, hogy indítson széles körű konzultációt az érdekelt felekkel egy önkéntes Braille-formátumú termékcímkézési rendszer elfogadásáról, egyúttal pedig felkérem itteni képviselőtársaimat, hogy a 14. számú írásbeli nyilatkozat aláírásával támogassák ezt a kezdeményezést.

  Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök asszony! A legutóbbi csúcstalálkozó következtetéseiről minden elmondható, csak éppen az nem, hogy megnyugtatóak. Az, hogy a tagállamok számára egyértelműen lehetőséget biztosítanak arra, hogy 2013 után átütemezzék adósságukat, nyíltan elrugaszkodik az Uniónak a válság kirobbanásakor megfogalmazott eredeti álláspontjától, miszerint az adósság-átütemezést minden körülmények között ki kell zárni. Görögországban immár ismét elindultak a nemzetközileg elismert közgazdászok által folytatott viták, és belendültek a piacok is.

Mi történt, ami megváltoztatta ezt az álláspontot? Költségeket nem kímélve, minden erőfeszítést megtettünk; talán csak elfogyott az erőnk. Az igazság az, hogy az elkészített előrejelzések és becslések nem igazolódtak be. A görögországi recesszió tovább súlyosbodik, ahelyett, hogy javulna. A kormánykiadások szintje -9%-on áll, miközben a 2011-re vonatkozó megállapodás alapján annak +8,5%-osnak kellene lennie. Ami még ennél is rosszabb, hogy a munkanélküliség már a 15%-ot is meghaladja.

Csak egyetlen válasz adható erre: növekedés. Van-e a bármilyen jele a növekedésnek? Nem, egyáltalán nincs. Növekedési politikákra van szükségünk, nem pedig irányváltásra és átütemezésről folyó beszédre.

  András Gyürk (PPE). – (HU) Köszönöm a szót, elnök asszony! Félidejéhez érkezett a magyar uniós elnökség, érdemes tehát áttekinteni az eddigi eredményeket. Jelentős siker, hogy a Tanácsban nemrégiben megszületett az elvi egyetértés a gazdasági kormányzást erősítő hatos jogszabálycsomagról. Az új szabályok gyors parlamenti elfogadása nagyban javíthatja az európai gazdaság versenyképességét. Valódi áttörést hozott a februári energiacsúcs is. A közös energiapiac megerősítése és az infrastruktúrafejlesztés eredményeként végre létrejöhet a közös európai energiapolitika. Ezen túlmenően kulcsfontosságú megállapodások születtek a közös agrárpolitika, valamint a kohéziós politika ügyében is.

Vannak természetesen még nyitott kérdések, ilyen például az uniós romastratégia. Ennek elfogadásával az EU végre hivatalosan is felelősséget vállal majd a romák felzárkóztatásáért. Tisztelt képviselőtársaim, a magyar elnökség sikere egyben Európa sikerét is jelenti. Éppen ezért arra kérem önöket, hogy szavazataikkal továbbra is támogassák a közös célok teljesülését. Köszönöm a szót, elnök asszony!

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony! Dodds asszonyhoz hasonlóan én is a gazdaságról kívántam beszélni, ám a fiatal katolikus rendőrtiszt borzalmas és kegyetlen meggyilkolása Észak-Írországban sajnálatos módon eltérített ettől a szándékomtól. Fontosnak tartom, hogy a Parlament tisztában legyen azzal, hogy milyen hatalmas tragédia ez az ír sziget és az érintett család számára.

Kerr úr csupán decemberben fejezte be alapkiképzését. Még csak 25 éves volt, mikor bomba robbant autójában. Nagyon megindítottak édesanyja tegnap – épp anyák napján – elhangzott szavai, mikor is arra biztatta a katolikusokat, hogy semmi se tartsa vissza őket abban, hogy belépjenek az észak-ír rendőrség kötelékébe – szavait idézve – most, mikor országunk érdekei úgy kívánják, hogy semleges rendőri erők meglétére törekedjünk. Arra buzdított minden katolikust, hogy ez a gyilkosság ne tántorítsa el őket ettől a szándékuktól. Kijelentette, hogy mindannyiunknak nyíltan ki kell állni és küzdenünk kell az egyenlőségért.

Ismételten idézni fogom bánatában elhangzott szavait: „Nem akarjuk, hogy a félelem és a terror sötét napjai ismét beköszöntsenek. Olyan büszkék voltunk Ronanra és mindarra, amit képviselt. Ne hagyjuk, hogy halála hiábavaló legyen!”.

Gyilkosai még nem vallották be tettüket. Mindazoknak, aki ismerik ezeket a személyeket, vagy tudják, kik követték el ezt a gyilkosságot, kötelességük jelentkezni és tanúvallomást tenni az észak-ír rendőrségen. Európa mindig is támogatta a békefolyamatot, és kötelességünk, hogy ezt továbbra is folytassuk.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D). – (RO) Elnök asszony! Van egy román törvény, amely előírja, hogy emelni kell a tanárok fizetését, mivel azok igen alacsonyak. Ezt a törvényt a román parlament hagyta jóvá és szavazta meg, ám azt egyáltalán nem hajtják végre. A tanároknak sikerült bírósági úton érvényt szerezni jogaiknak, de a kormány mégsem hajlandó végrehajtani ezt a törvényt. Ebből kifolyólag egy olyan új törvény kidolgozásán fáradozik, amely felső határt szab a tanárok fizetésének. Ez nem csak hogy veszélyt jelent a demokráciára, tükrözve egyúttal az állam demokratikus intézményeinek beteges működését, hanem még azon is túlmutat: veszélybe sodorja az Európa 2020 menetrend célkitűzéseit.

Mindannyian tudjuk, hogy oktatásra és készségekre van szükségünk ahhoz, hogy tartósan kilábaljunk a válságból. A tudás- és kutatásalapú gazdaság megteremtéséhez pedig nagyon jól képzett fiatalokra, jól fizetett tanárokra és szilárd lábakon álló, hatékony oktatási rendszerre van szükségünk.

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (S&D). – (RO) Elnök asszony! A Băsescu-Boc rezsim hozzá nem értő kormányzásának és az általuk folytatott katasztrofális gazdasági vandalizmusnak köszönhetően Románia egészségügyi rendszere, különösen az egészségbiztosítási ágazat elérte a létminimum szintjét. Mind az egészségügyi rendszerben dolgozó orvosi személyzet, mind a betegek – akiknek részesülniük kéne a rendszer nyújtotta előnyökből – méltatlan és emberi méltóságon aluli bánásmóddal találkoznak.

Léteznek megoldások e helyzet javítására és orvoslására, ám azokról a jelenlegi kormány tudomást sem vesz. Nemrégiben teremtették meg a háziorvos-szakszervezetek és a képviselőház egészségügyi bizottsága közötti együttműködés alapjait abban a reményben, hogy jobb eredményeket sikerül elérni a román egészségügyi minisztérium és a nemzeti egészségbiztosítási hivatal közötti jövőbeli tárgyalásokon.

Fel akartam hívni az Európai Parlament figyelmét erre a helyzetre, ami a román parlament intézkedéseinek meghiúsulása esetén újabb bizonyítékkal fogja gyarapítani a hatalmi visszaélések tárházát Romániában, ahol felhagytak a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó demokratikus elv alkalmazásával.

  Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Elnök asszony! Szeretném megismételni régióm, az Asztúriai Hercegség történelmi címét viselő ő királyi fensége Bourbon Fülöp herceg aggályait, amelyeknek múlt héten adott hangot, amikor a Madridba látogató walesi herceget fogadta.

Fülöp herceg igen jogosan hívta fel Spanyolország és az Egyesült Királyság kormányát a destruktív gibraltári konfliktus rendezésére. Ez egy fontos figyelmeztetés, amit az Európai Parlament részéről – én személy szerint – üdvözlendőnek tartok.

Annak tudatában, hogy Spanyolország és az Egyesült Királyság példamutatóan demokratikus tagállamok, tűrhetetlen, hogy Nagy-Britannia a 21. században is folytatta a Szikla megszállását. A jog szerint egyetlen szuverén állam megszállása sem elfogadható.

Az általam is nemrégiben felkeresett észak-ciprusi területeknek az ország területi integritását sértő megszállása szintén teljességgel elfogadhatatlan.

  Katarína Neveďalová (S&D). – (SK) Elnök asszony! Az Európai Unió a világ legversenyképesebb gazdaságává kíván válni. Ahhoz, hogy ezt elérjük, be kell fektetnünk a jövőnkbe, véleményem szerint pedig a fiataljaink és az ő oktatásuk jelentik a jövőnket. Azt mondják, hogy, aki akar valamit, az megtalálja az indokot erre, míg az, aki nem akar valamit, csak kifogásokat keres.

Úgy vélem, hogy az Európai Unió jelenleg kifogásokat keres arra, hogy megindokolja, miért nem tud több finanszírozást nyújtani az oktatás számára, sokszor pedig szívesen hangoztatjuk, hogy válság van és kezelnünk kell annak következményeit. Mivel jelenleg tárgyalunk az EU következő hétéves időszakáról, a jövőbeli finanszírozásokról és költségvetésről, úgy gondolom, hogy fel kell tennünk egy egyértelmű kérdést: mennyit szándékozunk befektetni az oktatásba és a jövőnkbe? Természetesen azt is szeretnénk tudni, hogy a Tanács és a Bizottság mit kívánni tenni ezen a területen.

Hasonlóképpen, természetesen azt sem tűrhetjük el, amit egyes tagállamok művelnek, amelyek finanszírozást vonnak el az oktatástól más területek számára, ahogy az például az én országomban is történik. Szerintem ez nem helyes. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a jövőbe való befektetés az egyetlen módja annak, hogy elérjük, amit igazán szeretnénk.

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE). – Elnök asszony! Mai felszólalásomban egy olyan erőszakos cselekményt kívánok elítélni, amelyet az Európai Unió egyik pillére, mégpedig a belső piac és az áruk és személyek szabad mozgása ellen intéztek. A közelmúltban a katalán húsipari szövetség és egyes katalán újságok arról számoltak be, hogy francia gazdálkodók Katalóniából érkező teherautókat támadtak és rongáltak meg Franciaországban. A néhány teherautó által szállított hústermékeket a francia sztrájkolók teljesen tönkre tették.

Ilyen erőszakos cselekmények 2011 eleje óta kétszer is előfordultak. A legutóbbi incidens csak pár héttel ezelőtt történt, mikor a francia sztrájkolók egy újabb hússal megrakott tehergépkocsit állítottak meg, bántalmazták a sofőrt, majd gázolajat locsoltak 20 tonnányi friss húsra.

Az egyes francia gazdálkodói szövetségek által gyakorolt nyomás, ami ellehetetleníti a Franciaországon kívülről származó termékeket, nagyon gyorsan kifejtette hatását a katalán húsipar ügyfelei körében, és ebből kifolyólag az eladások 50%-kal estek vissza. Ezzel kapcsolatban egy parlamenti írásbeli választ igénylő kérdést terjesztettem a Bizottság elé, remélve, hogy az Európai Unió véget vet majd ennek az elfogadhatatlan agressziónak.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Európában a kulturális sokszínűség olyan érték, amelynek megőrzése érdekében mindannyiunknak tenni kell. Ez azonban nem volt mindig így. Kontinensünkön számos olyan egyedülálló kultúra van, amelyet az eltűnés veszélye fenyeget. A Románia területén élő moldvai magyar csángók is egy ilyen veszélyeztetett közösség. Az Európa Tanács 1521/2001-es ajánlása ennek a csángó kisebbségi kultúrának a megmentését szorgalmazza, konkrét lépéseket irányozva elő. Bár az ajánlás hatására az utóbbi évtizedben történtek előrelépések az ügyben, távolról sem kielégítő a helyzet. Az Európa Tanácsnak nem áll rendelkezésére az európai jog, illetve az a számonkérési mechanizmus, ami ennek betartását lehetővé teszi, és ami az Európai Unió hatékony működését biztosítja. Az Európa Tanács számos kérdésben az EU előtt jár, ami az emberi jogok magas szintű biztosítását illeti, ám ajánlása és egyezményei nem érhetik el a kívánt hatást. Ha az Európai Unió komolyan veszi a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletben tartásának elvét, amelyet az EU-Szerződés harmadik cikkelye is kimond, akkor mindent megtesz azért, hogy ez az elv konkrét esetekben is érvényesüljön. Kezdjük a moldvai csángó magyar kultúrával!

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE). – (ES) Elnök asszony! Az Európai Bizottság januárban hagyta jóvá az iskolai lemorzsolódás felszámolásáról szóló stratégiát az Európa 2020 stratégiához való kulcsfontosságú hozzájárulásként azzal a céllal, hogy az egész Európai Unióban kezelje az iskolai lemorzsolódás problémáját és legalább 10%-kal csökkentse az iskolaelhagyók arányát.

Furcsamód ez a stratégia egyáltalán nem tesz említést a fogyatékossággal élő személyekről, és emiatt egy felhívást szeretnék tenni ebben az egy percben, mivel a tagállamok oktatási miniszterei május 2–4. között fognak ülésezni Brüsszelben, hogy megvitassák a kérdéssel kapcsolatos globális stratégiákat.

Arra szeretném felkérni őket, hogy a fogyatékossággal élők kérdését is építsék be ebbe a stratégiába, mivel Európa-szerte minden fogyatékkal élő számára alapvető fontosságú, hogy folyamatos oktatásban részesüljenek, és így képesek legyen belépni a munkaerőpiacra. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikke kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyek semmilyen körülmények között sem zárhatók ki az általános iskolai rendszerből.

  Elnök. – A vitát lezárom.

21. A nők szerepe a mezőgazdaságban és a vidéki területeken (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Jeggle asszony által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében benyújtott, a nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentés (2010/2054(INI)) (A7-0016/2011).

  Elisabeth Jeggle, előadó. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, a nők a mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepéről szóló saját kezdeményezésű parlamenti jelentés előadójaként az volt a célom, hogy egy széles körű nyilvános vita keretein belül rávilágítsak a vidéki területeken élő nők sokoldalú szerepének fontosságára és nyomatékosítsam azt.

A vidéki területekre irányuló európai politika központi feladata továbbra is az egyenértékű életkörülmények biztosítása minden régióban, és a sűrűn lakott városi térségek egyoldalú fejlődésének elkerülése annak érdekében, hogy az emberek számára perspektívát jelentsen a vidéken maradás és boldogulás. Az utóbbi évtizedekben a közös agrárpolitika (KAP) a mezőgazdaság és a vidéki térségek pozitív gazdasági fejlődésére összpontosított. A jövőben azonban egyre inkább a jövőbe tekintő vidéki térségek kialakítására fog irányulni.

Ez minden érintett fél részéről új erőfeszítéseket és új stratégiákat tesz szükségessé. Mindennél fontosabbá válik a vidéki térségekben élő nők igényeinek figyelembevétele, és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázása. A tapasztalat azt mutatja, hogy az életminőség és a gazdasági erő – különösen a vidéki régiókban – összefüggésben áll a nők jelenlétével és sokoldalú szerepvállalásukkal. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy a nők és projektjeik támogatása jelentős előrelépést eredményez a teljes vidéki gazdaság számára. Ezeket az eredményeket a KAP második pilléréből és Európa összes régiójának számos más uniós támogatási rendszeréből származó támogatással kapcsolatos tapasztalatok támasztják alá.

Ugyanakkor a nők a mezőgazdasági ágazatban is fontos szerepet töltenek be. Ez az az ágazat, ahol a nők az utóbbi években jelentősen hozzájárultak az üzemek diverzifikálódásához és a piacokhoz való igazodásához; a mezőgazdaság többfunkciós jellege ezért még kézzelfoghatóbbá vált. A mezőgazdasági üzemek a saját termelésű élelmiszerek mellett innovatív termékeket és szolgáltatásokat is kínálnak. Ezeket a gazdasági potenciálokat még jobban ki lehet használni. Jelentős lehetőség rejlik a nők mezőgazdaságon belüli tényleges támogatásában. Sokoldalú szakmai képességeik, érdeklődési területeik és teljesítményük még több figyelmet érdemel. Ezért kiemelten kérjük, hogy a nők teljes körűen részesedjenek a mezőgazdasági életforma és vállalkozás nyújtotta lehetőségekből. A gazdálkodó nők a mezőgazdasági üzemekben való felelősségük arányában akarják kivenni részüket a jogokból és kötelezettségekből; például a mezőgazdasági szervezetekben való megfelelő képviselet útján. A mezőgazdasági tevékenységet végző valamennyi nő megfelelő szociális biztosítása elengedhetetlen.

Egy élénk vita után a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban – mindössze egy ellenszavazattal – elfogadtuk a jelentést. Eddig egyetlen módosító javaslatot sem nyújtottak be a holnapi, plenáris ülésen tartandó szavazáshoz. Ez azt mutatja számomra, hogy sikerült egy olyan kiváló kompromisszumot kötnünk, amely az összes képviselőcsoport számára elfogadható. Egy egyhangú szavazás reményeim szerint megfelelően hangsúlyozná a jelentés fontosságát ahhoz, hogy az megfelelő figyelmet kapjon a Bizottság és a Tanács részéről. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak – különösen az árnyékelőadóknak – igazán kiváló együttműködésükért.

A 2013 utáni közös agrárpolitika jövőjéről szóló közelgő vita során nem szabad megfeledkeznünk a nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepének fontosságáról. Biztos vagyok abban, hogy jelentésünk nem csak fontos alapként szolgál majd e sarkalatos vitához, de a közelgő költségvetési vitához is pozitívan járul hozzá.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony, gratulálok Elisabeth Jeggle asszonynak e jelentésen végzett remek munkájához, és ahhoz, amit az elmúlt években – amióta csak ismerem – folytatott ezen a területen. Munkáját dicséri, hogy nem adtak be módosítást ehhez a fontos jelentéshez.

A rendelkezésemre álló rövid időben jó néhány bekezdésre szeretném felhívni a figyelmet. Örömmel láttam az általában a mezőgazdaság megfelelő finanszírozásának fontosságáról szóló 4. bekezdést, és a vidéki területeken alkalmazandó új technológiákról, illetve a szélessávú lefedettséghez való hozzáférés kiterjesztéséről szóló 10. bekezdést. Úgy gondolom, hogy a 34. bekezdés különösen fontos. A nőknek a mezőgazdasági ágazat minden politikai, gazdasági és szociális testületében megfelelő képviselettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatokat a nők és a férfiak szempontjai egyaránt befolyásolják. Noha ez rendkívül fontos, sajnos mégis azt kell mondanom, hogy a gazdálkodók szakmai szervezeteinek vezetői túlnyomó többségben férfiak. Foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel.

Végül a Bizottságnak tudomásul kell vennie, hogy jelenleg a mezőgazdaságban dolgozó nők és férfiak számára a problémát a KAP-reform vitája körüli bizonytalanság jelenti. Attól tartok, hogy néhány gazdálkodó megpróbálja előre kitalálni e reformok eredményét, és emiatt további terheket jelentő többletköltségekbe veri magát. Szeretném, ha ez az üzenet eljutna a Bizottsághoz.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Tisztelt elnök asszony, a vidéki nők számára a legnagyobb gondot a munkahelyek hiánya jelenti. Ez az idősebb lakosság számára alacsony jövedelmet jelent, ami pedig növeli az elszegényedés kockázatát. Továbbá a vidéki területeken élő közösségek számára a gyermekek oktatása és az egészségügyi szolgáltatások egyaránt nélkülözhetetlenek.

A vidék alapvető infrastruktúrájának bizonytalansága miatt a vállalkozók ezeken a területeken kevésbé érdekeltek a gazdaságok és a termelési egységek fejlesztésében. Azt javaslom a tagállamoknak, hogy a strukturális alapok segítségével orvosolják a vidéki területek alapvető infrastruktúrájának hiányából fakadó problémákat, és hajtsák végre azokat a politikákat, amelyek mindenki számára elérhetőbbé teszik az állami infrastruktúrát. Szeretném felkérni a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy teljesítsék arra irányuló vállalásaikat, hogy a versenyképesség növelésének egyik eszközeként javítsák a vidéki területek szélessávú lefedettségét.

A családi idegenforgalmi vállalkozásokon alapuló falusi turizmus munkahelyeket teremt, és lehetővé teszi a családi élet és a munka összeegyeztetését, valamint a vidéki lakosságot a vidéken maradásra ösztönzi.

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök asszony, üdvözlöm Elisabeth Jeggle asszony időszerű jelentését, és szeretnék neki köszönetet mondani értékes együttműködéséért.

Kevesen ismerik fel, hogy a mezőgazdaságban rendszeresen alkalmazottak 42%-a nő, és hogy az Unióban minden tíz üzemből hármat nő irányít. Ahhoz, hogy a nők és a családok vidéken maradjanak, és a mezőgazdasági ágazaton keresztül hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, a normális mindennapi élethez szükséges szolgáltatásokra és létesítményekre van szükség. Ilyenek az egészségügyi és ápolási szolgáltatások, az oktatás, a szabadidős lehetőségek, a közlekedés és a szélessávú lefedettség.

Fontos, hogy ezek a szolgáltatások ne csupán a piaci érdekeket tartsák szem előtt. A mezőgazdaságban dolgozó nőknek megfelelő társadalombiztosításra is szükségük van ahhoz, hogy jövőjük és nyugdíjuk biztosítva legyen. Szintén fontos a nők vállalkozói képességeinek támogatása és – általában – a nők helyi és regionális szintű jelenléte a gazdálkodók szakmai szervezeteinek döntéshozatali eljárásaiban, sőt: minden döntéshozó testületben. Ez nagyban befolyásolná és jelentősen elősegítené a nők jövőbeli mezőgazdasági szerepének biztosítását.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök asszony, a nők által a mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött, és a válság által súlyosan megtépázott szerep jól tükrözi, hogy a jelenlegi szakpolitikák – mint a közös agrárpolitika (KAP) is – milyen mélyre taszította a vidéki területeket. Az Európai Unió országaiban a mezőgazdaságban dolgozók 42%-a nő. E nők döntő többsége családi gazdaságokban dolgozik. Ezért az egymást követő KAP-reformok okozta több százezer kis- és középméretű gazdaság bezárása, valamint a családi gazdaságok tönkretétele különösen nagy hatással van rájuk. Továbbá őket – ahogy a más tevékenységi területeken dolgozó nőket – is különösen érzékenyen érinti a munkanélküliség, a munkahelyek bizonytalansága, az alacsony bérezés és a szegénység. Mindezeket a válság ürügyén megalkotott társadalomellenes szakpolitikák tovább súlyosbítják.

Ezért a szép szavak és a jó szándék kinyilatkoztatása nem elegendő. Szakítanunk kell ezekkel a politikákkal, és amellett, hogy jelentőséget kell tulajdonítanunk a nők szerepének, jogainak és egyenlőségének, hangsúlyoznunk kell és meg kell erősítenünk többek között a vidéki erőforrásokkal, az egészségüggyel, az oktatással és a családtámogatással kapcsolatos szolgáltatások hálózatát. A kulturális és szabadidős tevékenységek jelenléte, valamint a különböző egyenlőtlenségek és az elnéptelenedés elleni küzdelem szintén egyaránt fontos.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Tisztelt elnök asszony, személyes véleményem szerint a jelentés legfontosabb részei azok, amelyek a vidék életkörülményeiről szólnak; ennek kapcsán szeretnék néhány szót szólni.

Először is megemlíteném az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak a falvak modernizálásában betöltött fontos szerepét. Ezt az alapot megfelelően és úgy kell finanszírozni, mint a jövőbeli közös agrárpolitika azon részét, amely a városi és a vidéki területek közötti egyenlőtlenségeket hivatott csökkenteni. Másodszor pedig véleményem szerint meg kell kezdenünk az alapvető fizikai infrastruktúra modernizálását, különösen az új tagállamokban. Ez a feladat minden kétséget kizáróan az EMVA összetevője kell, hogy maradjon.

Utolsó észrevételem a vidéki lakosság elöregedését érinti. E pont kapcsán szeretném kiemelni azoknak a programoknak a jelentőségét, amelyek egyrészt a gazdálkodók és a gazdaságokban dolgozók korai nyugdíjazását célozzák, másrészt a fiatal gazdálkodók indulását segítik.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Tisztelt elnök asszony, gratulálni szeretnék Jeggle asszonynak a jelenés elkészítése során alkalmazott megközelítéshez.

Véleményem szerint alapvetően fontos, hogy felismerjük nők a mezőgazdaságban betöltött szerepének jelentőségét mind az elsődleges termelésben, mind a vidéki gazdaságokban zajló gazdasági tevékenységének diverzifikációjában.

Úgy vélem, hogy fel kell hívnunk a figyelmet a vidéki nőket érintő nagyarányú szegénységre és elszigetelődésre, ezzel is hangsúlyozva a mezőgazdaságban dolgozó nők egyenlő esélyeit biztosító hatékony intézkedések szükségességét, ami a közös agrárpolitika fő célkitűzése. Ebből a szempontból a vidéken élő nők életminőségének javítása elengedhetetlenül fontos, a lehető legegyszerűbben hozzáférhető oktatás és szakképzés, az egész életen át tartó tanulás és a eredményes helyi közegészségügyi ellátás biztosítása által, az infrastruktúráról és a gyermeknevelést és családi életet támogató szolgáltatásokról már nem is beszélve.

Ki kell emelnem, hogy mind a gazdálkodásban mind az egyéb gazdasági tevékenységekben – ideértve a mezőgazdaság sokoldalúságának fenntartását is – a vidéki területeken élő nők egyenlő esélyeinek javítása szerepük jelentőségét is hatékonyan növeli.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak, mert fontos volt, hogy ez a téma napirendre kerüljön.

A Bizottság nagyon is tudatában van annak, hogy a nők a mezőgazdaságban és a vidéki területeken milyen lényeges szerepet töltenek be. Azt is jól látja, hogy ez a vidékfejlesztési politika feladata. A vidékfejlesztési rendelet számos, a vidéken élő nők számára fontos területet támogat. A mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése, a mezőgazdasági projektek értéknövelése és értékesítési pontjaik felkutatása csak néhány példa a sok közül.

A vidékfejlesztési politika lehetőséget lát arra is, a férfiakat és nőket hozzásegítse a családi és szakmai élet közötti egyensúly megteremtéséhez. Például az alapszolgáltatást nyújtó intézkedések keretén belül olyan szociális létesítmények támogathatók, mint napközi otthonok létrehozása gyermekek vagy az idősek számára. Továbbá a helyi közlekedési szolgáltatások és a kis léptékű infrastrukturális beruházások is támogathatók.

A vidék helyzete – akárcsak a nők lehetőségei és elvárásai – minden tagállamban más és más. A helyzetet tagállami és regionális szinten kell mélyrehatóan elemezni, majd a megfelelő intézkedéseket a helyi viszonyokra szabottan, a nők egyedi problémáit figyelembe véve kell meghozni. Például a tagállamok bizonyos intézkedések esetében előnyben részesíthetik a nőket. Továbbá a tagállamoknak a pénzügyi tervezés során lehetőségük van olyan garanciaalapok létrehozására is, amelyek a nők hitelhez jutását segítik. A nőknek a LEADER programban is fontos szerepet kell kapniuk, ahol saját érdekeiket és egyedi lehetőségeiket egyes területek fejlődési potenciáljának mozgósítása érdekében kellene hasznosítaniuk.

A Bizottság egyetért azzal, hogy több adatra lenne szükségünk a nők helyzetéről. Ugyanakkor nehéz lenne a tagállamokat további terhet jelentő adatszolgáltatásra bírni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük egyszerűsítési törekvéseiket. De az olyan adatok tekintetében, amelyek esetében erre lehetőség van, statisztikákat kell készíteni és nemek szerinti bontásban elemezni kell. A Bizottság a vidékfejlesztésre vonatkozó iránymutatások végrehajtását tárgyaló, elért haladásról szóló jelentésében szerepeltetni fogja a nőkről szóló adatokat, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

A mezőgazdaságban és a vidéki területeken dolgozó nők segítésének egyik nagyon fontos tényezője a tapasztalatcsere. Ennek fényében szeretném felhívni a figyelmet az Európai Vidékfejlesztési Hálózatra és az ezt létrehozó nemzeti hálózatokra. E hálózatok segítségével tudomást szerezhetünk a mások által alkalmazott helyes gyakorlatokról, és örülnénk, ha e már a létező hálózatokat minél több nőszervezet felhasználná arra, hogy összehozza a más-más vidéki területeken élő nőket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. április 5-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Én Romániából származom, ahol a lakosság nagy része vidéken él. Pontosan ezért tisztában vagyok azzal, hogy az egyes lehetőségeket és kihívásokat figyelembe véve kötelességünk nagyobb figyelmet fordítani az itt élő nők helyzetére.

A Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság tagjaként hangsúlyozni szeretném a szakképzési rendszer szükségességét, amely mind a termelésben résztvevő nők, mind a vállalkozó nők számára megfelelő képzést biztosítana; különösen azért, hogy teljesíteni tudjuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit. Ez a gazdálkodók szélessávú internet-hozzáférésének javításával is elérhető.

A nők vállalkozási kezdeményezéseinek támogatása olyan bevételekhez juttatja őket, amelyek biztonságos megélhetést és ezáltal gazdasági függetlenséget biztosítanak számukra. Ezzel kiküszöbölhetnénk a nőket aránytalanul nagy mértékben sújtó társadalmi kirekesztés és a szegénység hatásait.

Ugyanebből a szempontból vizsgáljuk a közös agrárpolitika jövőbeli reformját is, amelynek részeként nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vidéken élő nők szerepére és igényeire. A vidéki és gazdálkodó életforma vonzóbbá tétele továbbra is kihívás, de az itt élő nők gazdasági és személyes fejlődéséhez kézzelfogható lehetőséget kínál.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A mezőgazdasági ágazat többnyire férfiak számára kínál karriert, noha emberemlékezet óta a nők is jelen vannak a vidéki területeken; az ő szerepüket azonban sajnos mindig alábecsülték. Az ő következetes fellépésük és hosszú távú szemléletmódjuk segítségével javul a vidéki területek élet- és munkakörülményeinek minősége. Ennek ellenére az erőforrások tervezése során ritkán képviselik őket, pedig ebből a szempontból a női gazdálkodók igényeinek figyelembevétele előnyösen hatna a vidéki közösségek életére. A mi feladatunk az, hogy oktatás vagy akár karrier tanácsadás formájában valós segítséget nyújtsunk a mezőgazdaságban dolgozó nőknek, és ezzel biztosítsuk számukra a szakmai fejlődés lehetőségét. Fontos, hogy a nők számára vonzóvá tegyük a vidéki területeket, mint a munkavégzés olyan helyszínét, ahol lehetőségük van mind a családi, mind szakmai terveik megvalósítására.

22. Az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében Marinescu asszony által kidolgozott jelentés az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről (2010/2054(INI)) (A7-0054/2011).

  Marian-Jean Marinescu, előadó. – (RO) Tisztelt elnök asszony! A három ország, azaz Szlovákia, Bulgária és Litvánia csatlakozási szerződései kérték több olyan atomerőmű leszerelését, amelyek már nem felelnek meg a biztonsági feltételeknek, és amelyek nem modernizálhatók költséghatékony módon. Az Európai Unió által nyújtott pénzügyi támogatásnak nem volt célja, hogy fedezetet biztosítson a leszerelés teljes költségére. A támogatás a reaktorok leállítást követő leszerelésével, karbantartásával és felügyeletével, a hulladékkezeléssel, a hulladék és kiégett fűtőelemek tárolásával és szennyezésmentesítésével, valamint a bontási munkálatokkal kapcsolatos, továbbá az energiaágazati intézkedésekre (a leállított egységek termelőkapacitásának kiváltására, az energiaellátás biztonságának és az energiahatékonyságnak a javítására szolgáló, valamint az energiainfrastruktúra szükséges szerkezetátalakításához és fejlesztéséhez hozzájáruló más intézkedésekre), valamint a társadalmi következmények rendezésére (az erőművek személyzetének támogatása a bezárást követően a magas biztonsági szint fenntartásában, valamint a személyzet átképzése a leszerelés során felmerülő új feladatokra) irányult.

Mivel a pénzügyi támogatásról anélkül született döntés, hogy felső határértéket állapítottak volna meg hozzá, és ez a gyakorlat a leszerelési tervek és stratégiák elkészültét követően is folytatódott, új, további pénzügyi támogatás nyújtható. Az Európai Unió jelentős pénzösszegeket biztosított e tevékenység finanszírozására, amelyek 1999-től kezdődően mostanáig összesen körülbelül 2,8 milliárd eurót tesznek ki.

A jelentés felszólít arra, hogy az Európai Bizottság és a Számvevőszék jövőbeni értékeléseiben tisztázza a következő aspektusokat: az Európai Unió által elkülönített forrásokat a biztonságos leszerelés biztosítására használták-e fel; a leszerelés garantálja-e a nukleáris hulladék biztonságos tárolását; elegendő mértékű volt-e a három meglévő program közötti koordináció ahhoz, hogy az összegyűlt tapasztalatot a korábban előkészített és finanszírozott projektek alapján hatékonyan használják fel, a modellt pedig követni tudják annak érdekében, hogy elérjék a költségek csökkenését; az aktuális tervek és stratégiák teljes körűek-e, vagy van-e még lehetőség új tevékenységek felvételére, és a későbbiekben további pénzeszközök biztosítására; továbbra is szükség van-e további pénzösszegek elkülönítésére az energiaprojektekhez, vagy a figyelmet a leszerelési projektekre kell-e összpontosítani; és hogy vajon e tevékenységek finanszírozását még mindig európai uniós alapokból kell-e biztosítani.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony! A három uniós tagjelölt ország – Litvánia, Szlovákia és Bulgária – atomreaktorainak korai leszerelése megakadályozta az erőművek leszerelésével kapcsolatos valamennyi költségre fedezetet biztosító, megfelelő nemzeti források létrehozását, ennélfogva a bizottsági közreműködés alapvető fontosságú volt a jelentős pénzügyi és gazdasági teher leküzdése szempontjából.

A szakértői tanulmányok azonban azt mutatják, hogy az erőművek üzemből való kivonásának költségei már meghaladták a tervezett európai uniós támogatás szintjét, és valószínűleg meghaladták az eredeti becsült értékeket is, noha a tényleges leszerelés még mindig a kezdeti szakaszában van. A leszerelésnek ennélfogva folytatódnia kell, hölgyeim és uraim, még a 2013-ig terjedő időszakra vonatkozó pénzügyi terv végét követően is, és ezért szükségesnek tartom, hogy további pénzösszegek felszabadítását tegyük megfontolás tárgyává az említett három atomerőmű leszerelésére irányuló projektek számára.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Uniónak 143 atomerőműve van, és – az Energiaügyi Főigazgatóság által 2010 márciusában közzétett adatok alapján – az atomenergia az Európai Unió energiaszerkezetének körülbelül 28%-át adja.

A Japánban bekövetkezett események miatt megkongatták a vészharangot az atomerőművekkel kapcsolatos kockázatok miatt. Az atomerőművek idő előtti leállítása és leszerelése jelentős pénzügyi és gazdasági terhet jelent. Ez az, amiért az Európai Unió pénzügyi támogatást nyújthat az érintett tagállamoknak, azaz Litvániának, Szlovákiának és Bulgáriának. A leszerelési intézkedésekre való pénz hiánya késleltetni fogja ezt a folyamatot, ami pedig fenyegetést jelent a környezetre és az emberi egészségre nézve.

Azt kérjük az illetékes nemzeti hatóságoktól, hogy véglegesítsék részletes leszerelési terveiket, a Bizottságtól pedig azt, hogy tegyen jelentést erről a folyamatról, számoljon be egyértelmű módon az ilyen esetekben felhasznált európai uniós finanszírozás mértékéről, és szolgáljon részletes hosszú távú tervvel a leszerelési projektekre vonatkozóan.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony! Szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, és köszönetet mondok e fontos jelentés előkészítésében való együttműködéséért. Az Európai Unióhoz való csatlakozásakor három tagállam gazdaságilag és társadalmilag egyaránt komplex jellegű kötelezettségvállalást tett arra vonatkozóan, hogy első alkalommal zárják be atomerőműveiket – úgy, hogy ehhez nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi kapacitással vagy tapasztalattal. Az Európai Unió tényleges szolidaritást vállalt, amikor elkötelezte magát arra, hogy biztosítja a szükséges pénzügyi támogatást, nem csupán a leszerelés finanszírozása érdekében, hanem hogy hozzájáruljon az alternatív energetikai projektek kifejlesztéséhez, valamint az atomerőművek leszerelése kedvezőtlen társadalmi hatásainak enyhítéséhez. Egyetértek azzal, hogy bizonyos kérdésekkel még foglalkozni kell, így például a meghatározott leszerelési munkálatok elvégzésére szolgáló pénz rendelkezésre bocsátásával és a tagállamok összetett, a rendelkezésre bocsátott pénzösszegek eredményes felhasználását vélhetően megakadályozó adminisztratív struktúráinak kérdésével is. Úgy vélem, hogy az Európai Bizottságnak hangsúlyosabb koordinátori szerepet kell vállalnia annak biztosítása érdekében, hogy az említett atomreaktorok bezárása időben és biztonságosan történjen, hogy szavatolva legyen a források felhasználásának átláthatósága, valamint hogy alternatív energiaforrások kifejlesztésére és új munkahelyek teremtésére ösztönözze ezeket az országokat.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió tagállamainak majdnem fele rendelkezik atomerőművekkel a területén. A működő erőművek közül több viszonylag idős, ami miatt égető szükség van e reaktorok némelyikének leszerelésére a biztonság, valamint a közegészség és a környezet védelme és megóvása érdekében. A több erőmű leszerelésének követelményével konfrontálódó új tagállamok esetében helyénvalónak tűnik, ha a leszerelés megfelelő és biztonságos módon való végrehajtásához közösségi támogatásra számíthatnak. E folyamatoknak a következőkre kell kiterjedniük a bezárást követő szükséges karbantartás és felügyelet biztosítása; a hulladék feldolgozása, tárolása és szennyezésmentesítése; a létesítmények környezetvédelmi rehabilitálása; a leszerelt erőművek energiakapacitásának pótlásához nyújtott támogatás, különös figyelemmel a környezeti fenntarthatóságra és az energiahatékonyságra.

Ahogyan azt a jelentés igen helyesen rögzíti, a folyamat társadalmi következményeit teljes mértékben figyelembe kell venni, és mindeközben a leszerelés előtt, alatt és után is meg kell védeni a munkavállalók munkáját, valamennyi biztonsági feltétellel együtt.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Tisztelt elnök asszony! A Marinescu-jelentés a szovjet rendszerű atomreaktorok leszerelésére költött európai uniós támogatás hatékonyságáról és eredményességéről beszél. A Szlovák Köztársaság a csernobili balesetet követően teljes mértékben átépítette Jaslovské Bohunice-i atomerőművét, és az erre szakosodott francia és német vállalatok legmodernebb biztonsági berendezéseivel látta el.

Az átfogó korszerűsítés elvégzését követően a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei kijelentették, hogy a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű több mint 30 évig biztonságosan fog tudni üzemelni. Mindazonáltal a szomszédos Ausztria polgárai nyugalmának és bizalmának érdekében a Szlovák Köztársaság az európai uniós csatlakozási tárgyalások során elfogadta a Jaslovské Bohunice-i V1 és V2 jelű, a legmagasabb elvárásoknak megfelelően modernizált reaktorok idő előtti leszerelését.

Az Európai Uniónak az említett reaktorok üzemen kívül helyezési költségeihez való szimbolikus hozzájárulását csupán a hatásos és hatékony, tiszta energiaforrásától megfosztott Szlovák Köztársaság által elszenvedett veszteség részleges kompenzációjára tett kísérletnek tartom, nem pedig az erőmű felszámolásához való tényleges hozzájárulásnak.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök asszony! A Bizottság nagyon örül a Parlament által az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről kidolgozott saját kezdeményezésű jelentésnek. A nukleáris biztonság kifejezett prioritást jelent és fog is jelenteni az EU számára, és ez az, amiért a Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az olyan atomreaktorok biztonságos leszerelésének megkönnyítésére tett erőfeszítések megkönnyítésének, amelyekkel kapcsolatban úgy ítélték még, hogy nem végezhető el a szükséges színvonal eléréséhez szükséges modernizációjuk.

Szeretném először azt elmondani, hogy osztjuk a Parlamentnek az ebben a véleményben kifejtett véleményét. Egyetértünk annak szükségességével, hogy a tagállamok közöljék részletes leszerelési terveiket, valamint ésszerű hosszú távú pénzügyi terveiket. Szintén alapvető fontosságúnak ítéljük azt, hogy a forrásokat – legnagyobbrészt – a leszerelési tevékenységekhez rendeljék hozzá, továbbá hogy a Bizottság meghatározó szerepet játsszon annak biztosításában, hogy a források felhasználását szigorú ellenőrzés kísérje.

A Bizottság hisz a „szennyező fizet” elv szigorú alkalmazásában, ezért osztjuk a Parlament azon véleményét, hogy az atomerőmű üzemeltetőitől függ annak biztosítása, hogy a leszerelés pénzügyi forrásait már az erőművek élettartama alatt elkülönítsék. A leszerelést a lehető legbiztonságosabban kell végrehajtani, és ehhez elengedhetetlen a leszerelésre szánt források ésszerű, átlátható és felügyelt módon való kezelése.

Fontos az is, hogy a jelentés a leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonyságára és eredményességére összpontosít. A Bizottság örömmel észlelte, hogy a jelentés különböző részein teljes elismerést nyer az, hogy az európai uniós támogatás fő célkitűzése mindenekelőtt annak biztosítása volt, hogy a reaktoregységeket lezárják, és azok a nukleáris biztonság érdekében így is maradjanak. Úgy véljük, hogy e célkitűzés teljesítése olyan alapvető elem, amelyet figyelembe kell fenni az európai uniós támogatás hatékonyságának és eredményességének értékelésekor.

A Bizottság fontosnak tartja annak egyértelművé tételét, hogy az európai uniós támogatás soha nem a leszerelés teljes költségének fedezésére szolgált, és nem is az összes gazdasági következmény ellentételezésére. Az európai uniós támogatás célja csupán a leállítás korai szakaszainak ellentételezéséhez való hozzájárulás volt.

A Bizottság kiemeli azt is, hogy a nukleáris létesítményeinek leszereléséért teljes mértékben az adott tagállam felel. A részletes hosszú távú terv közlése a tagállamok felelőssége, amelyek egyenlő mértékben felelősek a pontos ütemezés megállapításáért és a leállítás elvégzésével kapcsolatos költségbecslések elkészítéséért.

Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és a Parlamentnek az azzal a kérdéssel kapcsolatos időbeni vitáért, amely – Fukusimához kapcsolódóan – még aktuálisabbá vált. A biztonságos és teljes leszerelés kulcsfontosságú eleme a nukleáris biztonságnak, ezért célunk a legmagasabb szintű normáknak való megfelelés. A Parlament jelentése értékes hozzájárulást jelent ahhoz a vitához, amelyet majd a Bizottság folytat az érintett három tagállammal, figyelemmel a 2013 utáni esetleges európai uniós támogatás értékelésére.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. április 5-én, kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Georgios Stavrakakis (S&D), írásban. – (EL) A nukleáris fenyegetés – a Japánban bekövetkezett szörnyű földrengés és az azt követő szökőár egyik következményeként – rendkívül aktuálissá teszi a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentéséről folytatott vitát. Ugyanakkor azonban felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az EU figyelemmel kíséri az atomerőművek leszereléséhez szükséges erőfeszítéseket, illetve – pénzügyi támogatás formájában – gyakorlati támogatást nyújt hozzájuk. Ezeknek az erőfeszítéseknek a célja annak biztosítása, hogy az atomerőművek megfelelően és biztonságosan működjenek azért, hogy soha ne történjen meg újra Csernobil vagy Fukusima, és – ugyanakkor – hogy az atomerőművek működésének helyszínéül szolgáló országok energiakövetelményeinek teljesítése révén rendeződjön a bezárás és a leszerelés hatása. Ezek az erőfeszítések – amelyekhez Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában számottevő pénzügyi támogatás is társul – azt szemléltetik, hogy mennyire komolyan foglalkozik az EU a nukleáris biztonság kérdésével. Egy nagy gonddal összeállított programról van szó, amely 1999-ben indult el. E pénzügyi támogatás célja, hogy segítséget nyújtson a környezet állapotának javításához és az energiatermelés, -átvitel és -elosztás modernizálásához, valamint hogy megerősítse az energiaellátás biztonságát. A rendelkezésre bocsátott források megtérülésének értékelése, valamint ésszerű és átlátható módon való kezelésük jelentik azokat a tényezőket, amelyek szavatolni fogják a célkitűzés elérését.

  Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! A Japánban történt természeti csapás és az ennek hatására bekövetkezett nukleáris katasztrófa felhívta a figyelmet a téma fontosságára. A katasztrófa hatásai Csernobilhoz hasonlóan évtizedekig eltarthatnak, és a következő nemzedékek szomorú, akaratlan öröksége lesz. Ez az eset is bebizonyította, hogy csökkenteni kell az energiapazarlást, és a hangsúlyt fokozatosan át kell helyezni a megújuló energiaforrásokra. A mai jelentés számos ponton kritizálja az új tagállamok atomerőművei bezárásának finanszírozását az átláthatóság és kivitelezés szempontjából. A jelentésben szereplő atomerőművek bezárásán túl rendkívül fontosnak tartom az összes európai atomerőmű felülvizsgálatát és szükség esetén biztonságosabbá tételét, hogy ne történhessen a jövőben hasonló katasztrófa. Ennek okán is kérem képviselőtársaimat, hogy a közelmúltban a Duna-régió atomenergiai biztonsága érdekében osztrák kollégámmal beadott állásfoglalási indítványunkat tárgyalják egy közös európai összefogás részeként, annak keretében. Köszönöm a figyelmet!

23. Az európai nemzetközi beruházási politika (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében Kader Arif által kidolgozott jelentés a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról (2010/2203(INI) - (A7-0070/2011).

  Kader Arif, előadó. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is őszintén köszönetet mondjak mindazoknak, akikkel lehetőségem volt együtt dolgozni e kérdés kapcsán.

Minden hozzájárulás segített a jelentés kidolgozásában és, hála a különböző képviselőcsoportok együttműködésének és főként az árnyékelőadók munkájának, ma egy kiegyensúlyozott, erőteljes üzenetet közvetítő szöveg van előttünk.

Az európai beruházási politika valóban fordulóponthoz érkezett, és hogy megfeleljünk az előttünk álló kettős kihívásnak, élnünk kell a Lisszaboni Szerződés által ránk ruházott új hatáskörökkel. Az első kihívás az, hogy az európai vállalkozások számára biztosítsuk a magas színvonalú külföldi befektetésekhez szükséges eszközöket, tartós támogatást biztosító jogszabályi keretrendszer mellett.

Másodszor, Európa világelső a közvetlen külföldi befektetések kedvezményezettjeként, és ezt a pozíciót meg kell szilárdítania; biztosítania kell magának az eszközöket a befektetések olyan ellenőrzésére, amely a magas színvonalú foglalkoztatást megteremtő, fenntartható fejlődést segíti elő.

Az előttünk lévő jelentés megszavazásával – amely intézményünk első hivatalos megnyilatkozása a Lisszaboni Szerződés életbe lépése óta – az Európai Parlament teljes mértékben felvállalja új, társjogalkotói szerepét a kereskedelmi szabályozási ügyekben, és hangot ad prioritásainak közvetlenül a befektetővédelemről szóló tárgyalások megkezdése előtt. Azért is létfontosságú ez a megnyilatkozás, mert polgáraink aggályait hivatott közvetíteni; polgáraink ma fokozódó érdeklődést tanúsítanak a kereskedelmi ügyek iránt, és nekünk támogatnunk kell őket.

A mai világban, amikor még a kereskedelem terén is konfliktusok alakulnak ki, elsőbbséget kell biztosítanunk külföldön befektető vállalkozásaink védelmének. Nemzetközi megállapodások születtek, hogy megóvják a befektetőket azoktól a durva, indokolatlan kisajátításoktól és rejtett jogszabályoktól, amelyeknek egyedüli célja, hogy kiszorítsa őket egyik vagy másik piacról. Továbbra is fenn kell tartanunk ezt az elsődleges célt.

Jóllehet Európa a világ egyik legnyitottabb piaca, helyre kell állítani az egyensúlyt fő partnereinkkel annak érdekében, hogy az európai vállalkozások egységes versenyfeltételekben részesüljenek. Erre teszek javaslatot ebben a jelentésben, amely a megkülönböztetésmentesség, az igazságos és méltányos bánásmód, valamint a közvetlen és közvetett kisajátítás elleni védelem normáit tartalmazó jövőbeli megállapodások szükségességét hangsúlyozza.

Ezeket a normákat azonban úgy kell meghatározni, hogy az kizárjon minden lehetőséget a félreértelmezésre. Ismeretes, hogy néhány vállalkozás a befektetési megállapodások első generációjának elnagyolt megfogalmazását használta ki saját érdekeinek a jogosnál túlmenő védelmére például azzal, hogy megtámadta az érdekeit sértő új szociális és környezetvédelmi törvényeket. Nemzetközi választottbíróságok előtt, minden átláthatóság vagy fellebbezési lehetőség nélkül jelentős kártérítéseket követeltek arra hivatkozva, hogy a fenti törvények egyenértékűek a közvetett kisajátítással. Európának – ahová még több befektetés fog irányulni a közeljövőben, főként a feltörekvő országok felől – meg kell akadályoznia az ilyen visszaéléseket.

Ez áll az Egyesült Államokban és Kanadában végrehajtott reform mögött. E két ország kormányzata és hatóságai, amelyek sokszor szembesültek a nemzetközi választottbíróságok elmarasztaló ítéletével, radikálisan megújították befektetési megállapodási modelljüket.

Azzal, hogy a befektetővédelmi normák új fogalommeghatározására tesz javaslatot, a jelentés méltányos egyensúlyt teremt a befektetői jogok védelme és a közhatóságok szabályozási joga között. Ez egyben azt jelenti, hogy a jövőben megkötendő minden megállapodás külön záradékot vesz fel a közhatóságok jogalkotáshoz és szabályozáshoz való joga rögzítésére, többek között az olyan területeken mint a nemzetbiztonság, a környezetvédelem, a közegészségügy, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, az iparpolitika és a kulturális sokszínűség.

Végül, a befektetők fokozottabb védelmét felelősebb magatartásnak kell kísérnie, főként a fejlődő országokban, ahol a szociális és környezetvédelmi törvények kevésbé kötelező érvényűek. Ezért szorgalmazza a jelentés, hogy az Unió által aláírt valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon szociális és környezetvédelmi záradékot. A megnevezés és megszégyenítés eszközén túlmenően valamennyi jövőbeli megállapodásba be kell illeszteni egy sor, az OECD iránymutatásain alapuló, világosan megfogalmazott szabályt a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról, amelyet a vállalatoknak be kell tartaniuk.

Ha már arra törekszünk, hogy felvázoljuk egy új európai befektetési politika körvonalait, akkor ez példamutató politika legyen, szólít fel a jelentés; olyan, amelyik a fenntartható, a környezetet tiszteletben tartó, és a színvonalas munkakörülményeket szorgalmazó beruházásokat segíti elő úgy Európában, mint harmadik országokban. Ezért biztosítani kell, hogy a szerdai szavazással ráruházott felhatalmazás birtokában ez a jelentés legyen a Bizottság valamennyi jövőbeni tárgyalásainak hivatkozási alapja.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 206. és 207. cikkével összhangban a közvetlen külföldi befektetések az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A Bizottság már össze is állította azoknak az országoknak a listáját, amelyek kiemelt partnerek lesznek az első befektetési megállapodások tárgyalásánál: Kanada, Kína, India, a Mercosur-országok, Oroszország és Szingapúr.

Felkérjük a Bizottságot, a Parlamentet és a tagállamokat egy olyan integrált és koherens befektetési politika kialakítására, amely előmozdítja a kiváló minőségű beruházásokat, és kedvezően járul hozzá az egész világ gazdasági előrehaladásához és fenntartható fejlődéséhez. Felszólítunk arra, hogy az Európai Unió jövőbeli politikája támogassa a környezetbarát, fenntartható beruházásokat, amelyek az általuk érintett vállalkozásokban előmozdítják a megfelelő munkakörülményeket. Sürgetjük a Bizottságot, hogy biztosítsa a viszonosság elvét a piacra lépésről folytatott tárgyalások során a főbb fejlett kereskedelmi partnerekkel és főbb feltörekvő gazdaságokkal.

Elnök asszony! Az Európai Unió és a harmadik országok – például Kanada és Brazília – közötti légiközlekedési megállapodások előadójaként szeretném megkérdezni az előadót és a biztos asszonyt, hogy hogyan fogják biztosítani a kapcsolatot a piachoz és a légitársaságokhoz való fokozatos hozzáférés és a szóban forgó nemzetközi befektetési megállapodások között.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony! A jövőbeli európai nemzetközi beruházási politikáról szóló jelentésében az előadó felhívta a figyelmet számos, a potenciális uniós megállapodásokkal kapcsolatos nyitott kérdésre. Az EU legfontosabb feladata, hogy megóvja az általa képviselt európai uniós polgárok közérdekét a tagállamok által rábízott területeken. Ugyanakkor az állam által védett közérdek gyakran ütközik össze agresszív külföldi befektetők érdekeivel, akik gyakran sokkal jártasabbak a nemzetközi választottbírósági eljárások terén, mint az állampolgáraik érdekeit védelmező országok. A jelentésben felhozott példák Argentínáról, az Egyesült Államokról és Kanadáról konkrét bizonyítékul szolgálnak erre.

Pontosan ezért van igazán szükség a védelem elveinek meghatározására: hogy a különböző befektetőknek ne legyen lehetőségük helytelenül értelmezni őket. Ez a fontos és egyelőre megoldatlan kérdés továbbra is az EU nemzetközi felelőssége marad, és ez főként pénzügyi szempontból van így, hiszen nincs tisztázva, hogy ki viseli a pénzügyi terheket az EU által elveszített jogviták esetén. Az Európai Unió Tanácsa még nem válaszolta meg érdemben ezt a kérdést.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! A Bizottság üdvözli a Parlament jelentését a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról. Ezzel fontos lépést tettek az EU új, a befektetések fölötti kizárólagos hatáskörének megvalósítása felé.

Mint tudják, a befektetési politika a közös kereskedelmi politika új határterülete. Meg kell ragadnunk a lehetőséget – és ebben tökéletesen egyetértek a Parlamenttel – egy olyan integrált és koherens befektetési politika kiépítésére, amely előmozdítja a beruházásokat, és kedvezően járul hozzá az egész világ gazdasági növekedéséhez és fenntartható fejlődéséhez.

A Bizottság teljes mértékben osztja a Parlament álláspontját abban is, hogy a befektetővédelemnek kell maradnia az európai befektetési politika legfőbb prioritásának. Véleményünk szerint az új politikának arra kell szolgálnia, hogy minden európai befektetőt biztosítson arról, hogy nyitott, kellően és méltányosan szabályozott üzleti környezetben működhetnek, nem csupán a belső piacon belül, de a harmadik országokban végzett tevékenységük során is.

Tudomásul veszem továbbá a Parlament javaslatát, hogy az EU vegye figyelembe a tagállamok kétoldalú beruházási szerződéseiben foglalt legjobb gyakorlatait. Az Unió e téren való fellépéseinek csakugyan azt kell célozniuk, hogy jobb eredményeket hozzanak, mint a tagállamok által egyénileg elért eredmények.

Miközben befektetőink magas szintű védelmére törekszünk, az olyan egyéb céljainkat sem szabad veszélyeztetni, mint az állam szabályozási képessége és a többi uniós politikával való összhang. Az államoknak és az EU-nak a legitim közpolitikai célok eléréséhez szükséges intézkedések meghozatalához való joga a közös kereskedelmi politika állandó célkitűzése. Ugyanez fog vonatkozni a befektetési politikánkra is.

A jogviták rendezésének rendszere és az ehhez fűződő pénzügyi felelősség ugyancsak fontos kérdések, amelyekkel többet kell foglalkoznunk. Amint a közleményben elhangzott, célunk az átláthatóság és a következetes ítélkezés biztosítása, és a rendszer lehető legproduktívabbá tétele. Meg kell oldani továbbá néhány, az EU nemzetközi státuszából fakadó kérdést is. Az e kérdések átfogó megközelítésével kapcsolatos lehetőségek és további ötletek elemzésekor figyelembe vesszük majd a Parlamentnek a jelentésben megfogalmazott nézeteit.

Beruházási politikánk fokozatos kialakítása és végrehajtása folyamán alaposan meg fogjuk fontolni a Parlament jelentésében felvetett valamennyi javaslatot. A Bizottság már be is nyújtott javaslatokat a Kanadával, Indiával és Szingapúrral folytatott befektetési megállapodások tárgyalásának irányelveiről. Meg akarjuk ragadni a lehetőséget a folyamatos, szélesebb körű kereskedelmi tárgyalásokra és arra, hogy ezekkel az országokkal átfogó befektetési megállapodásokról szóló tárgyalásokat folytassunk. A Parlament véleménye tehát éppen jókor jön ahhoz, hogy iránymutatásul szolgáljon a Bizottság és a Tanács részére az egyes tárgyalási irányelvek véglegesítésében.

Végül, de nem utolsósorban, szeretném biztosítani önöket arról, hogy mivel az átfogó európai beruházási politika kialakítása immár az intézmények közös felelőssége, a Bizottság kész együttműködni a Parlamenttel és a Tanáccsal, miközben tiszteletben kívánja tartani a hatáskörök megosztását az adott intézmények között.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. április 6-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) Az EU hatáskörének bővítése a közvetlen külföldi befektetésekkel a Lisszaboni Szerződés alapján végre megteremtette a lehetőséget egy valódi európai politika kialakítására ezen a téren. A politika kialakításának e szakaszában a legfontosabb azt biztosítani, hogy mind a befektetők, mind a befektetések a lehető legnagyobb bizonyosságot élvezzék. Ezért a nemzeti hatáskör felváltása az európaival semmilyen körülmények között sem zavarhatja meg a tagállamok és a harmadik országok között jelenleg érvényben lévő mintegy 1200 megállapodás megfelelő teljesítését. Ugyancsak a jogbiztonság és a kiszámíthatóság érdekében olyan hatásos és átlátható vitarendezési mechanizmust kell megalkotni, amely minden befektető, akár a legkisebbek számára is elérhető (pl. kkv-k). Bár erre a legújabb kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba beépített mechanizmusok jó alapot teremtenek, e megállapodások csupán az egyes államok és az EU közötti jogvitákra szorítkoznak. Rendelkezéseket kell lefektetni az EU és egy vállalkozás közötti lehetséges jogvita rendezésére is. Végül pedig az EU-nak meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy még ennél is tovább menjen: a jövőbeli megállapodásokba nem csak olyan záradékokat kell beilleszteni, amelyek elősegítik a befektetők helyzetének megalapozását a szóban forgó országokban, hanem a szociális és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket is.

24. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

25. Az ülés berekesztése

(Az ülést 23.40-kor berekesztik.)