Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. április 5., Kedd - Strasbourg

10. Uniós keretrendszer a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák összehangolására (vita)

  Elnök. - A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a nemzeti romaintegrációs stratégiák összehasonlására szolgáló uniós keretrendszerről.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, kollégámmal, Andor Lászlóval együtt szeretném ismertetni a Bizottság által meghozott határozatot, miszerint új keretrendszert mutat be a nemzeti romaintegrációs stratégiákhoz.

Az uniós keretrendszer egy olyan pillanatban születik meg, amikor a romák helyzete a figyelem középpontjába került Európában. Az EU a romák helyzetének kezelésére különféle jogi, politikai és pénzügyi eszközöket bocsátott a tagállamok rendelkezésére. Van egy teljes jogi keretrendszerünk is, amely a megkülönböztetésmentességen, a személyek szabad mozgásán és a bővítési stratégián alapul. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a romák továbbra is peremre szorulnak úgy gazdaságilag, mint társadalmilag, és ez a 21. századi Európai Unióban se nem elfogadható, se nem fenntartható.

A Parlament az uniós romastratégiáról szóló, nemrég elfogadott állásfoglalása révén a teljes politikai spektrum támogatásával – és ezt szeretném kihangsúlyozni – felhívta a figyelmet a romaintegráció előmozdításának sürgősségére. Az előadónak, Járóka Líviának ezúton is szeretném megköszönni a kitűnő munkát.

Határozott fellépésre van szükség, nemzeti és uniós szinten egyaránt. Össze kell fognunk, és fokoznunk kell az erőfeszítéseinket, hogy véget vessünk a romákkal szembeni megkülönböztetésnek, és gondoskodnunk kell arról, hogy ugyanolyan jogokat élvezhessenek, mint bármely más európai polgár, hiszen ők is azok. Amikor ezt mondom, természetesen egy kétirányú folyamatra gondolok, amely megköveteli úgy az európai polgárok többsége, mint a roma közösségek tagjai gondolkodásának megváltoztatását.

Mindnyájan egyetértünk abban, hogy hatékony politikai tervezésre és végrehajtásra, valamint közös stratégiai megközelítésre van szükség. Mindnyájan tudjuk, hogy a romák integrációja mindenekelőtt a tagállamok felelőssége. Azt is elismerjük, hogy a romák helyzete tagállamonként nagyon különböző lehet. A Bizottság ezért határozott úgy, hogy uniós keretrendszert dolgoz ki, hogy lehetővé tegye a tagállamoknak, hogy az előttük álló kihíváshoz mérhető intézkedéseket tegyenek.

A tavaly szeptemberben létrehozott roma munkacsoport, amely decemberben tett jelentést, világosan megmutatta, hogy nagyon sokszor nem elég az, ami történik. A strukturális alapok keretében elérhető 26,5 milliárd eurót nem úgy használják fel, ahogy kellene. Ebből a pénzből csak 100 millió eurót különítettek el kifejezetten romaügyi tevékenységekre, miközben a technikai segítségnyújtásra szánt eszközök 70%-át egyszerűen nem használták fel, holott a legtöbb tagállamban erre szükség lett volna. A hatályban lévő intézkedések tehát messze nem elegendőek. Ideje gondoskodnunk arról, hogy az országos, regionális és helyi politikában egyértelműen, konkrét módon foglalkozzanak a romák szükségleteivel.

A keretrendszerünkben négy fő kérdésre koncentrálunk: az oktatásra, a foglalkoztatásra, az egészségügyre és a lakhatásra. Azt szeretnénk, ha az EU és a 27 tagállam kötelezettséget vállalna a különbségek felszámolására, és ha a felsorolt négy területen kitűzött közös céljainkra koncentrálnának, célirányos intézkedésekkel és a megvalósításukhoz elegendő forrásokkal. Azt szeretnénk, ha ezeket a célokat minden tagállam beépítené a meglévő romastratégiájába – ha van –, ha pedig nincs, akkor kidolgozna egy romastratégiát a 2020-ig tartó időszakra.

Ahhoz, hogy ellenőrizzük, hogy ezek az erőfeszítések elérik-e a céljukat, rendszeres felügyeletre van szükségünk. Az uniós keret ezért lerakja az alapokat egy szilárd ellenőrzési rendszerhez, hogy konkrét eredményeket biztosítsunk a romák számára. Ez az ellenőrzési rendszer fogja biztosítani, hogy a nemzeti romastratégiákat végrehajtsák, hogy a roma integráció számára előirányzott pénzösszegek eljussanak a végső kedvezményezettekhez, és hogy előrelépés történjen a roma integráció uniós célkitűzéseinek elérése felé.

A Bizottság évente be fog számolni a romák integrációja terén a tagállamokban elért előrehaladásról. Az uniós keretrendszer lehetőséget ad arra, hogy minden érintett fél minden szinten egyesíthesse erejét az uniós népességgel és különösen a roma népességgel, hogy véget vessünk a több mint 10 millió európai polgárt sújtó kirekesztésnek, amelyet a továbbiakban nem engedhetünk meg magunknak.

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, a romák társadalmi-gazdasági helyzete az élre került az uniós napirenden. Ez a Ház a múlt hónapban fogadta el a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló Járóka-jelentést. Ma pedig a Bizottság közleményt fogadott el a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről.

Mindkét dokumentum érdemben járul hozzá a romákról szóló, szélesebb körű vitához, és alapul fognak szolgálni a foglalkoztatási és szociális miniszterek következő, május 19-i tanácsi ülésén elfogadni kívánt következtetésekhez, és ezt az ülést kizárólag a romák integrációjának fogják szentelni.

Az említett dokumentumok hangot adnak az EU politikai elhatározásának, hogy foglalkozzon a gazdasági és társadalmi kirekesztést elszenvedő romák millióinak helyzetével. Három fontos dologra szeretném itt felhívni a figyelmet.

Először is, a Bizottság kijelölt egy uniós keretrendszert a nemzeti romaintegrációs stratégiákhoz. Ebben elismeri, hogy a romaintegrációs stratégiák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok felelőssége. Azt is megerősíti, hogy a Bizottságnak mély meggyőződése, hogy az Európai Unió nem tolerálhatja a romákkal szembeni rasszizmus, idegengyűlölet, hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés semmilyen formáját. Az Uniónak morális és politikai kötelessége, hogy a rendelkezésére álló valamennyi szakpolitika és eszköz segítségével támogassa a tagállamok erőfeszítéseit.

Másodszor, mint tudják, az Unió megállapodott egy átfogó stratégiáról az európai gazdasági és szociális modell kiegyensúlyozott fejlesztésére. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia a helyes politikai kontextus a romák előtt álló sokoldalú problémák kezeléséhez. A romák ügye érdekében hasznosítanunk kell az Európa 2020 célkitűzéseit, céljait, kiemelt kezdeményezéseit és jelentéstételi struktúráit.

Az üzenet lényege az, hogy uniós polgárok millióit kirekeszteni a gazdasági és társadalmi életből nem intelligens dolog, nem fenntartható és bizonyosan nem inkluzív. Röviden tehát, nincs mentség arra, hogy a romák kirekesztése továbbra is fennmaradjon abban az Európában, ahol élni akarunk.

Az Európa 2020 foglalkoztatásra, a szegénység csökkentésére és az oktatásra vonatkozó kiemelt céljai a fő referenciaértékek a romaintegrációs politikák terén elért előrehaladás méréséhez. A romákról szóló bizottsági közlemény négy területet nevez meg, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak a romákkal szembeni kirekesztés leküzdéséhez. Ezek a következők.

A foglalkoztatáshoz való hozzáférés: foglalkozni kell a romák és nem romák foglalkoztatási rátái közötti nagy különbséggel. Ha ezt nem tesszük meg, nem tudjuk elérni az Európa 2020 szerinti céljainkat.

Az oktatáshoz való hozzáférés: minden roma gyermeknek hozzá kell férnie a minőségi oktatáshoz, és nem szabad megkülönböztetéssel vagy szegregációval szembesülniük. Minimumcélként minden roma gyermeknek be kell fejeznie az általános iskolát.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés: a romák és nem romák egészségi állapota közötti eltérések csökkentése. A tagállamoknak a romák számára a lakosság többi részével megegyező feltételek mellett kell biztosítaniuk a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést.

A lakhatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés: ahol a romák helyzete tényleg sokkal rosszabb, mint a lakosság többi részéé, például ami az ivóvíz-szolgáltatáshoz, a villamos energiához és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést illeti.

Az integrált megközelítés hiánya hátrányosan hat a romák társadalomba való beilleszkedésére, és meghagyja őket a szegénységben.

Harmadszor, az Uniónak oda kell tennie a pénzét, ahol a szája van. A Bizottság most dolgozik a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslaton, amely után a strukturális alapokról szóló egyedi javaslatok fognak következni. Szerintem a strukturális alapokat összhangba kell hozni az Európa 2020 stratégiával. Ez vonatkozik azokra a politikai területekre, amelyekért általánosságban én felelek – a foglalkoztatásra és a társadalmi befogadásra –, és bizonyosan vonatkozik a romák társadalmi-gazdasági integrációjára is. Számomra az egyik fő cél, hogy a pénzügyi eszközeinket hatékonyabbá tegyük.

Engedjék meg, hogy ezen a ponton befejezzem, hogy meghallgathassam az Önök véleményét és válaszolhassak az esetleges kérdésekre.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – A magyar elnökség üdvözli a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről szóló bizottsági közleményt. Szeretném kifejezni hálámat és elismerésemet, nemcsak az elvégzett munka iránt, de Reding biztos, Andor biztos és mindazok személyes elkötelezettsége iránt is, akik együttműködtek ennek az igazán jelentős eredménynek az elérésében.

E stratégiai dokumentum bemutatásával egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a magyar elnökség egyik fő prioritásának megvalósításához. Meggyőződésem, hogy a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, az Európai Parlament által Járóka Lívia jelentése alapján nemrég elfogadott állásfoglalással együtt érdemben fog hozzájárulni a romák gazdasági és társadalmi helyzetének javításához.

A szélsőséges szegénység, a megkülönböztetés és a marginalizálódás továbbra is sok romát érint szerte Európában, ezért legfőbb ideje, hogy javítsunk a helyzeten. Nem engedhetjük meg magunknak azt az álláspontot, hogy ez az ő problémájuk, nem a miénk. Ráadásul az emberekre soha nem szabad problémaként tekinteni, inkább az esélyt, a lehetőséget kell meglátni bennük. Tekintettel Európa jelenlegi gazdasági és demográfiai helyzetére, a romák gazdasági és társadalmi helyzetének javítása új humán erőforrásokat nyithat meg, ezáltal hosszú távon hozzájárul a gazdasági növekedéshez.

A magyar elnökség mindig úgy gondolta, hogy a megkülönböztetés elleni szükségszerű fellépésen túl egy új politikai keverékre is szükség van, három fő elemmel: a foglalkoztatással, az oktatással és a lakhatással. Ha a tagállamok részéről megfelelő a nyomon követés, az integrált politikai fellépés ezen a három területen, a Bizottság által javasolt megfelelő ellenőrzéssel kiegészítve eredményt fog hozni. A tagállamoknak az EU 2020 stratégia céljainak elérése érdekében is erőfeszítéseket kell majd tenniük. A romák társadalmi befogadására irányuló intézkedéseket be lehet építeni a különféle politikai területekbe. Mára már széles körben elismert tény, hogy az Unió szintjén ösztönzött és összehangolt intézkedések szinergiát és hozzáadott értéket teremthetnek.

Mi a következő lépés? A magyar elnökség az április 7-én Budapesten rendezendő következő roma platformon kívánja bemutatni és a két biztossal megvitatni a közleményt, és erre az alkalomra ezúton szeretnék meghívni minden érdeklődőt. A Tanács horizontálisan fog foglalkozni a közleménnyel. Először az áprilisi Bel- és Igazságügyi Tanács fogja tárgyalni április 12-én. Ezután következik a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács május 9-én, tanácsi következtetések elfogadásával. Az Oktatási Tanács szintén meg fogja kapni a dokumentumot, május 20-án, mielőtt a magyar elnökség bemutatja jelentését az Általános Ügyek Tanácsának május 23-i vitájának eredményeiről.

Ennek az útitervnek a végső állomása remélhetőleg az Európai Tanács júniusi ülésének jóváhagyása lesz. Ez természetesen egy új kezdetet jelent majd az uniós és nemzeti szinten összehangolt cselekvéshez, ennek az igazán európai kisebbségnek a megsegítése érdekében.

  László Tőkés, a PPE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztosok és Államtitkárnő! Járóka Lívia jelentése alapján, azzal együtt, örömmel haladunk tovább a romastratégia megvalósítása útján. Ennek apropója az április 8-i nemzetközi roma nap. Éppen erre a napra esik egyébként az Európai Roma Platform ötödik ülése, melyet Magyarországon tartanak. Mindezekkel újabb jelentős lépést tehetünk egy uniós koordinálású, de a helyi sajátosságokat figyelembe venni képes közös cselekvési terv irányába. Az Európai Néppárt évek óta szorgalmazza a közösségi fellépést a romák társadalmi befogadása ügyében. És az állam- és kormányfők június 24-i csúcstalálkozóján reményeink szerint valóban útnak indulhat az európai roma stratégia.

Az Unió legsúlyosabb emberi jogi problémájára adandó európai szintű választ adhatnak ezáltal. Elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy állampolgárai számára biztosítsa az alapvető emberi jogok érvényesülését. Az Unió csak kereteket adhat ehhez, de az egyes országok tölthetik meg tartalommal ezeket a kereteket. Az európai roma stratégia egyfajta szakmai minimum lehet. De meggyőződésem, hogy egy pártokon és ciklusokon átívelő, hosszú távú cselekvési terv készül ezáltal, amely hatékonyan orvosolhatja a romákat érintő szegénységet és társadalmi kirekesztést. Néhány fontos pont a stratégia tartalmáról: gazdasági és nem etnikai alapon határozza meg célcsoportját, előmozdítja az emberi jogok teljes spektrumának érvényesülését, és megerősíti az esélyegyenlőség elvét, tekintetbe veszi a kirekesztés területi jellegét és enyhíti a fejletlen mikrorégiókban koncentrálódó hátrányokat.

A stratégia sikeréhez az érintett, azaz az Uniós intézmények, a tagállamok, a civil szervezetek és a roma közösségek hosszú távú, erőteljes, közös erőfeszítésére van szükség. Éppen ezért ezt az ügyet nem szabad ellentétek szítására, pártpolitikai támadásokra használni. A csoportos megbélyegzésnek sincs helye. Sem a romák kollektív bűnösségét, sem a többség, az elnyomók kollektív felelősségét nem szabad egymással szembeállítani. A roma ügy megoldása a magyar EU elnökség prioritását jelenti. Kívánom, hogy az Európai Tanács júniusban fogadja el a tervbe vett stratégiát. Ebben kérem támogatását az Európai Parlamentnek.

  Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, Reding biztos asszony, Andor biztos úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni Önöknek a prezentációhoz. Elégedetten látom, hogy a Parlament ismételt felhívásai után a Bizottság ma végre bemutatja ezt az európai keretstratégiát. Véleményem szerint ennek legfőbb ideje volt, minthogy a helyzet egyre komolyabbra fordul. Az Unióban élő romák közül sokan nemcsak a méltatlan életkörülményekkel néznek szembe, hanem a fokozódó rettegéssel is. Magyarországon a romák elleni szombati fáklyás felvonulás a legújabb bizonyíték erre, és ezúton szeretném felhívni a magyar kormányt, hogy vonja le belőle a konzekvenciákat.

Szeretném némiképp bírálni a bemutatott keretrendszert. A helyzet valóban sürgető, de még így sem fogadhatjuk el a Bizottság azon döntését, miszerint a keretrendszert az érintett felekkel való nyilvános konzultáció nélkül állítja össze. Furcsa, hogy az egyik oldalon magában a keretben hangsúlyozzák a civil társadalommal folytatott együttműködés fontosságát, de ennek a kulcsfontosságú dokumentumnak a tényleges megfogalmazásakor figyelmen kívül hagyják a romákat éppúgy, mint az önkéntes szervezeteket, nemzetközi szervezeteket és társaikat. Az ilyenfajta zárt hozzáállás a keretrendszerhez nem növeli a legitimitását, inkább csökkenti.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a bemutatott keretrendszer tényleges tartalma összességében véve sikeres. A Bizottság helyesen jelölte ki a hatásköröket ennek az Európa egészét érintő problémának a megoldásához. A fő felelősség azonban továbbra is tagállami szinten marad. Én mindazonáltal rendkívül fontosnak tartom, hogy az EU vállalja fel a nemzeti stratégiák összehangolásának és felügyeletének feladatát, azzal a céllal, hogy így megvalósulhasson a romák lehető leggyorsabb, valódi integrációja.

Ebben az összefüggésben ugyancsak meg kell említeni annak fontosságát, hogy ellenőrizzék, a nemzeti stratégiák mennyiben felelnek meg az előterjesztett keretnek, illetve ellenőrizzék a végrehajtásuk hatékonyságát. Úgy tűnik azonban, hogy a Bizottság álláspontja nem valami ambiciózus ezen a téren. A Bizottságnak be kellene keményítenie, különösen ami a tagállamokkal szembeni elvárásait illeti. A keretrendszer helyesen határozza meg a romák integrációjához szükséges négy fő területet: az oktatáshoz való hozzáférés, a foglalkoztatás elérhetősége, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a rendes lakhatáshoz és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Képviselőcsoportom tagjaival együtt– az Európa különböző részein élő roma közösségeknél tett számos látogatásunk során – lehetőségem nyílt meggyőződni arról, hogy valóban ezek a legfontosabb területek, ahol a romák gyakran rossz körülmények közé kényszerülnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy hasonlóan megfogalmazott célkitűzések már a Roma Integráció Évtizede programban is megjelentek. Most feltétlenül gondoskodni kell a megvalósításukról.

A felsorolt négy területhez szeretnék hozzátenni még egyet, amely hiányzik a keretrendszerből, és ez konkrétan a fellépés nemcsak a megkülönböztetés ellen, hanem a rasszizmus bármilyen verbális vagy fizikai megnyilvánulása ellen is.

Végül, de nem utolsósorban, szeretném felhívni a figyelmet a befogadási intézkedések finanszírozásának kérdésére. A bizottsági munkacsoport tavaly év végén kimutatta, hogy a tagállamoknál komoly rések vannak az uniós támogatások felhasználásában. A Bizottságnak ezért három dologra kellene összpontosítania: hogy a támogatások lehívása ne jelentsen túlzott adminisztratív igénybevételt, hogy a Bizottság hatékony intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök valóban betöltsék a céljukat, és hogy korlátozzák a pénzeszközök olyan felhasználását, amely szegregációval jár.

Befejezésül szeretnék még egyszer köszönetet mondani Önöknek, Reding biztos asszony és Andor biztos úr, most pedig a tagállamokon a sor, hogy ennek alapján nemzeti szinten tényleges előrelépéseket érjenek el a romák befogadása terén.

(A felszólaló beleegyezik egy kék kártya felmutatásával jelzett kérdés megválaszolásába (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, köszönöm Flašíková asszonynak, hogy fogadja a kérdésemet. Ön bizonyára nagyon jól ismeri ezt a jelentést, és bizonyára tudja, hogy azt is előírja, hogy a tagállamok fizessenek büntetést, ha megállapítást nyer, hogy nem felelnek meg vagy nem tartják magukat a stratégiákhoz. Hogy vélekedik arról, hogy a tagállamoknak is büntetést kell majd fizetniük, ha a kötelező alapfokú iskolalátogatási kritériumnak nem tesznek eleget? Az alapfokú iskola látogatása minden országban kötelező. Ha tehát a roma gyermekek nem járnak általános iskolába, az érintett országnak büntetést kell fizetnie? Nem gondolja, hogy valamennyire a szülők is felelősek azért, hogy a gyerekeik járnak-e iskolába?

  Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, egy dolgot szeretnék mondani erről a témáról: én egyértelműen azt vallom, hogy amikor jogokat teremtünk, a kötelességeket is teljesíteni kell. Természetesen a szülők szerepe, hogy gondoskodjanak a gyermekek valamennyi jogának tiszteletben tartásáról. Véleményem szerint azonban az uniós tagállamoknak elegendő eszközük van egy ilyen térség kialakítására, és nem fogják megbüntetni őket, ha a szülők nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek.

  Stanimir Ilchev, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Járóka Líviának, valamint a Bizottság, a Tanács és a magyar elnökség képviselőinek, mert sok komoly ígéretet tettek itt előttünk, és nagyon fontos kötelezettségeket vállaltak fel.

Amikor a romák integrációjáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a legsajátosabb és talán a legösszetettebb kérdésről van szó Európában és az Európai Unióban. Olyan kérdés ez, amelyet nem lehet megoldani puszta finanszírozással, önmagában a megkülönböztetés elleni jogszabályokkal vagy kizárólag oktatási programok elindításával. A probléma megoldását csak a felsorolt módszerek ötvözése jelentheti, mégpedig a közös politikai akarat részeként.

Az Unió pillanatnyilag saját maga foglalkozik a 12 millió roma lakosával, többet, mint valaha. Néhányan még mindig nem látják be, hogy ezek az emberek nemcsak bulgáriai, romániai vagy szlovákiai romák, hanem egyben az Európai Unió polgárai is, ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel, de korlátozott kilátásokkal.

Mint láthatjuk, meglehetősen bonyolult a helyzet. Minél nagyobb mértékben sikerül integrálni a tagállamok és az összes európai intézmény által végrehajtott intézkedéseket, kezdeményezéseket és szakpolitikákat, annál nagyobb sikere lesz az Európai Unió romaintegrációs stratégiájának.

A rögtönzések és az egyoldalú fellépések olykor több kárt okoznak, mint hasznot. Itt kell megemlítenem, hogy néhány tagállamban a romákról szóló ismeretek nem elegendőek, és esetenként még tévesek is. Ennek eredményeképpen a romakérdést Európában aktívan meg kell vizsgálni és az alakulását professzionálisan nyomon kell követni. Máskülönben fennáll a veszélye, hogy ahelyett, hogy hatástalanítanánk a ketyegő bombát, csak átvisszük egyik helyről a másikra az öreg kontinens térképén.

Az ambiciózus stratégiánkban központi helyet kell kapnia annak a törekvésnek, hogy gondoskodjunk a romák oktatásáról. Ez jelenti a gyermekek oktatási rendszerbe való teljes integrálását, alapvető képesítéseket a fiataloknak és a felnőttek írni-olvasni tanítását.

A fő célnak azt kell tekinteni, hogy az elkövetkező években folyamatosan növekedjen azoknak a romáknak az aránya, akik a munkaerőpiacnak megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, és felvilágosultan viszonyulnak az intézményekhez és a jogállamisághoz. Egyedül ez garantálja, hogy a romák élete a jövőben ne úgy alakuljon, ahogy ma, nyomorúságos egzisztenciájukat ne futóhomokra építsék, amely folyamatosan elnyeli az európai adófizetők pénzét.

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, természetesen jó hír, hogy most már van egy konkrét európai keretrendszerünk, amely minden tagállamot a saját nemzeti romaintegrációs stratégiájának bemutatására fog kötelezni. Az év végéig hátralévő időben a Bizottság fel fogja mérni ezeket a stratégiákat, és durván egy év múlva újra meg kell vitatnunk ezt a kérdést. Ma tehát valójában kitűzünk egy útitervet, amely reményeink szerint lehetővé fogja tenni, hogy a parlamenti képviselők, az állami szervek és a civil társadalom folyamatos, rendkívüli éberséget tanúsítson az Önök által említett nagyon fontos területeken.

Megjegyezném, hogy a bizottsági közlemény átvett néhányat azokból az állításokból, amelyeket a parlamenti jelentésben tettünk. Gondolok például az Alapjogi Ügynökség bevonására a stratégiák értékelésébe. Úgy vélem, az Ügynökség már bizonyította kompetenciáját ezen a téren. Gondolok továbbá az Európa Tanáccsal való együttműködés fejlesztésére a roma közösségből származó közvetítők képzése érdekében. Ez minden szinten fontos stratégiai tényező a projektek sikeréhez, akárcsak a harmadik ország állampolgárságával rendelkező romákra fordított figyelem és a bővítési aspektus, amelyet ez a jelentés számításba vesz. Végezetül úgy gondolom, hogy az ellenőrzési rendszer támogatására szolgáló közös mutatók létrehozása nagyon örvendetes lépés.

Ennek ellenére kénytelen vagyok kihangsúlyozni bizonyos hiányosságokat ebben a közleményben. Úgy vélem, nem elég határozott és nem ragaszkodik eléggé a romák részvételéhez minden szinten, azaz a projektek előkészítésének, végrehajtásának és értékelésének szintjén. A közlemény tájékoztatásról és konzultációról beszél, de létfontosságú magának a roma közösségnek a bevonása. Bőven van tapasztalat ennek alátámasztására, mert valójában Európában is voltak már jó tapasztalatok. Szerintem ez a közlemény egyik gyengesége.

A második gyengeség a közleményben, hogy a megkülönböztetésmentesség kérdésével mind a négy területre egyformán érvényes, horizontális témaként foglalkozik. Szerintem azonban nagyon fontos lenne – vagy nagyon fontos lett volna – egy külön bekezdést szentelni a megkülönböztetés és az erőszak elleni küzdelemnek és a romák igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének. Ezt a megkülönböztetés elleni, alapjogi, igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési elemet nem szerepeltetik saját jogán, önálló összetevőként. Ezt szintén a bizottsági közlemény gyengeségének találom.

Úgy hiszem, a közvetítők kérdéséről is beszéltünk, az Európa Tanács által indított programról. Jó, hogy a közlemény ezt is megemlíti. Megemlíthettük volna és Önök is megemlíthették volna az iránymutatásokat, amelyeket az Európa Tanács már elkészített, hogy a végén nehogy véletlenül két stratégiánk legyen, vagy kétfajta keretünk a nemzeti stratégiák értékeléséhez. Úgy érzem, ez egy plusz lehetett volna a közleményben.

Befejezésül úgy gondolom, hogy a Bizottság munkája ezzel még nem ért véget, és a munkacsoportnak folytatnia kell a munkát, hogy ezáltal biztosítsák, hogy a tagállamok folyamatosan tudatában legyenek a Bizottság, a civil társadalom és a helyi szervek részéről rájuk nehezedő nyomásnak, és ténylegesen végrehajtsák ezeket az iránymutatásokat.

  Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ez a javaslat egy lehetőség arra, hogy a romák jobban beilleszkedjenek a tagállamokban, és hogy módot találjunk arra, hogy a romák számára biztosítsuk a teljes körű esélyegyenlőséget és az összes uniós polgárt megillető jogokat. A program fő céljának azt kell tekinteni, hogy mindezen emberek számára elérjük az egyetemes alapjogokat.

Attól tartok azonban, hogy ebből a súlyosan terhelt és nagyon bonyolult menetrendből a korábbi programokhoz hasonlóan vissza kell majd venni. Tiszteletben kell tartani a tagállamok hatásköreit az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén, és az alapján, amit eddig olvastam, attól tartok, hogy a Bizottság olyannyira túllépi a hatáskörét, hogy az már sérti a tagállamok ahhoz való jogát, hogy saját maguk határozzák meg politikáikat ezeken a területeken. Remélem mindazonáltal, hogy ez a stratégia új korszakot nyit a tekintetben, ahogy az EU a kérdést kezeli, mindenekelőtt azzal, hogy meghallgatja a romákat.

Túl régóta készülnek már túl bonyolult programok, és ezek egyszerűen nem érnek el azokhoz az emberekhez, akik a leginkább rászorulnak a segítségre. Közel tíz év alatt kevés érdemi eredményt sikerült elérni a helyszínen. Remélem, hogy a Bizottság ezúttal arra fog ügyelni, hogy hogyan tudná legjobban leegyszerűsíteni az uniós támogatásokhoz való hozzáféréshez szükséges eljárásokat, és hogyan tudná jobban ellenőrizni, értékelni és végrehajtani a programjait. Ha már az EU pénzt költ ezen a területen, jobban kellene elköltenie a pénzét.

  Cornelia Ernst, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, jó dolog, hogy most már van egy általános stratégiánk a romák számára, de attól tartok, hogy a helyzet még közel sem rózsás. Mégpedig azért, mert az átfogó javaslatok, amelyeket a Bizottság letett az asztalra, sok évvel el vannak maradva a romák képviselőivel folytatott megbeszélésektől, amelyek közül néhányat itt a Házban tartottak.

A roma közösségek képviselői évek óta felhívják a figyelmet – keretstratégiával és anélkül – a célirányos intézkedések és a világos, konkrét követelmények szükségességére. Még tisztázott szankcióink sincsenek arra az esetre, ha ezt a stratégiát nem tartják be. Bár volt néhány ilyen irányú javaslat, nincsenek tényleges szankciók, ezért a rendszeren több a lyuk, mint egy svájci sajton.

A romákról szóló stratégiának számba kell vennie az összes fontos területet. Így szólt a megállapodás. De mit kínál a Bizottság azon a négy súlyponton kívül? Maga a struktúra nem biztosítja a roma közösségek részvételét és bevonását az összes rájuk vonatkozó döntésbe. Nincsenek struktúrák a célok konkrét végrehajtásához. Nincs benne a nemek egyenlőségének szempontja. Ami még engem igazán zavar, és botrányosnak tartom, az, hogy nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy felvállalják a kifejezett fellépést a roma közösséggel szembeni megkülönböztetés ellen.

Önök arra panaszkodnak, hogy a romáknak szóló uniós strukturális alapokat nem használták fel. Nyíltan felteszem a kérdést: nem lehet, hogy éppen a romákkal szembeni megkülönböztetés az egyik oka annak, hogy ez a közösség eddig nem tudta felhasználni az ilyen uniós támogatásokat? Mert szerintem igen.

Mi a GUE/NGL képviselőcsoport tagjaiként nagyon kritikusan látjuk ezt a közleményt. Nem találjuk elegendőnek, ezért én számítok a megfelelő módosítások megtételére.

  Mario Borghezio, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, bár euroszkeptikus vagyok, a 2020-as stratégiára való tekintettel még támogatni is tudnék egy tervet a megkülönböztetés, a nehézségek és a marginalizálódás megszüntetése érdekében, ha az Európai Bizottság tényleg mélyreható intézkedést kínálna nekünk a tagállamok magatartásának kontrollálására.

Ehelyett azonban meghallgathatjuk a szónoklatokat a nagyszerű jövőről, a nagyfokú ellenőrzésről egy olyan európai biztostól, aki még mindig nem tudta megmagyarázni nekem, hogy van az, hogy hazájában, a Luxemburgi Nagyhercegségben ezek a travellerek nem verhetnek tábort, minthogy táborozhatnak helyette az én otthonom környékén, Olaszországban vagy Franciaországban. Arról beszélünk tehát, hogy otthont kell adni a travellereknek, miközben némely európai országban, konkrétan Reding asszony hazájában, ezek az emberek le sem táborozhatnak.

Hazám fő napilapja, az Il Corriere della Sera mai számában van egy cikk egy szülőről, aki meg sem érdemli a szülő nevet, egy travellerről, akit Olaszországban őrizetbe vettek, mert eladta a saját kislányát az emberkereskedőknek, akik el akarták adni prostituáltnak. Eladta a saját kislányát. Mások elküldik őket, hogy más dolgokat műveljenek. Gyakran éppen ők nem küldik a gyerekeket iskolába, a hatóságok, közvetítők és jótékonysági szervezetek hiába figyelnek rájuk, hiába próbálnak nyomást gyakorolni.

Nem akarunk ezekről a problémákról is beszélni? Nem akarunk végre felhagyni ezzel az idióta jótékonykodással, és belátni, hogy a romák problémái közül sokat kizárólag és elsősorban ők csinálnak maguknak?

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Az új európai romaintegrációs stratégia csak arra szolgál, hogy felmelegítse a régi célkitűzéseket, amelyek elérése az évek során lehetetlennek bizonyult. Ezek a célok még hitelesek voltak akkor, amikor 2005-ben elindult a Roma Integráció Évtizede. Pillanatnyilag azonban, amikor az EU-ban egyre erősödik a romákkal szembeni szélsőséges magatartás és erőszak, egy olyan stratégiára lett volna szükségünk, amely sokkal konkrétabb intézkedéseket kínál. Magyarországon fokozódik a feszültség, és a rendőrség egyre keményebben lép fel. Ha nincs szilárd állásfoglalás, a helyzet csak romlani fog. Ezért elgondolkodtató, hogy a Bizottság miért nem próbált rendes megoldásokkal előállni, hogy kezelje a konkrét problémákat, különösen mivel ehhez az Európai Parlamentben elfogadott állásfoglalás is a rendelkezésére állt.

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A Bizottság által ma bemutatott új stratégia a nemzeti romastratégiák összehangolására fontos lépés az EU számára. A romák integrációjáért felelős nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozása, a finanszírozási eljárások egyszerűsítése, a nemzeti tervek értékelése az uniós intézmények részéről és a romák integrációjában elért előrehaladás ellenőrzése a tagállamokban olyan intézkedések, amelyek hozzá fognak segíteni az európai roma népesség gazdasági és társadalmi helyzetének javításához. A tagállamoknak alaposan meg kell vizsgálniuk ezt a stratégiát, és minél előbb létre kell hozniuk a stratégia végrehajtásával és a többi tagállammal való egyeztetéssel megbízott közigazgatási szervet. Remélem, hogy az idei nyártól kezdve a Bizottság vezető szerepet fog vállalni a stratégia koordinálásában, ami a fő területek fejlesztését illeti, mint például az állampolgári ismeretek oktatása, a pályaorientáció és a foglalkoztatás előmozdítása. Sajnálatosnak találom, hogy az új stratégia nem tartalmaz világos ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy a romák számára milyen típusú programokat fognak minden tagállamban hasonló módon kidolgozni és végrehajtani, bizonyos változtatásokkal. Felhívom a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat azokra a programtípusokra, amelyeket a Bizottság fog kezelni központilag. Ilyen, a roma életvitel nomád jellegéhez igazított programtípusok nélkül az Európai Unió soha nem fog tudni teljes mértékben hozzájárulni az uniós szinten hozzáadott érték növeléséhez.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere lehetőséget kínál arra, hogy valamennyi szinten minden érdekelt fél bevonásával egyesítsük erőinket a romák kirekesztésének megszüntetése érdekében. Az uniós szinten kitűzött célok, amelyek a romák integrációjának négy fontos területére vonatkoznak – az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésre – csak akkor érhetők el, ha a tagállamok egyértelműen elkötelezik magukat. Ma már elengedhetetlen, hogy eggyel nagyobb sebességre kapcsoljunk és biztosítsuk, hogy a nemzeti, regionális és helyi integrációs politikák egyértelműen és specifikusan összpontosítsanak a romákra, és a romák szükségleteivel konkrét intézkedések révén foglalkozzanak annak érdekében, hogy megelőzzék és kompenzálják azokat a hátrányokat, amelyekkel ők kénytelenek szembenézni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a roma gyermekek hozzáférjenek a minőségi oktatáshoz, és ki kell tűzniük egy konkrét célt a romák foglalkoztatási rátáinak emeléséhez az Európa 2020 keretei között, növelniük kell az ivóvíz-szolgáltatáshoz, csatornához és villamos energiához hozzájutó roma háztartások arányát és elő kell segíteniük a lakhatáshoz, ezen belül a szociális lakásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést. A tagállamoknak konkrét határidőkhöz kötött konkrét célokat kell kitűzniük a romák születéskor várható élettartamának növelése, a gyermekek vakcinázási rátájának a nem roma népességével megegyező szintre emelése, valamint a csecsemő- és az anyai halálozási rátának a nem roma népességével megegyező szintre csökkentése érdekében.

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban. – (FR) A Bizottság végre mutatott nekünk néhány ambiciózus célt a romák európai integrációjához: legalább az alapfokú oktatás garantálása minden roma gyermek számára, a gyermekhalandóság csökkentése és a születéskor várható élettartam különbségének csökkentése. Ezeket a törekvéseket azonban még át kell ültetni a gyakorlatba. Egy évvel azután, hogy az Európai Parlament elfogadta az ERFA-rendelet arra irányuló módosítását, hogy be lehessen ruházni a perifériára szorult közösségeknek szóló lakásprogramokba, a projektek nehezen tudnak elindulni. Fontos, hogy a tagállamok beruházzanak és beszámoljanak az intézkedéseikről az olyan területeken, mint például a romáknak szóló foglalkoztatás, oktatás, egészségügyi ellátás és lakhatás, de az is fontos, hogy a Bizottság gondoskodjon a meglévő európai programok felhasználásának szigorú ellenőrzéséről. Végül pedig maguknak a romáknak is meg kell ragadniuk a lehetőséget, hogy kezükbe vegyék a sorsukat, tudva, hogy számíthatnak Európa támogatására. A „várjuk ki a végét” hozzáállás és az üres szavak csak a szélsőjobbot és a közösségek közötti bizalmatlanságot erősítik. Jövő pénteken, április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Remélem, 2012. április 8-án az addigra elért előrehaladást is meg tudjuk majd ünnepelni.