Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2201(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0062/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0062/2011

Viták :

PV 05/04/2011 - 14
CRE 05/04/2011 - 14

Szavazatok :

PV 06/04/2011 - 8.17
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0143

Viták
2011. április 5., Kedd - Strasbourg HL kiadás

14. Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírások és finanszírozásuk szabályai (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokra és finanszírozásuk szabályaira vonatkozó 2004/2003/EK rendelet alkalmazásáról (http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2201" ) szóló, az Alkotmányügyi Bizottság nevében Marietta Giannakou által előterjesztett jelentés (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0062&language=HU" ).

 
  
MPphoto
 

  Marietta Giannakou, előadó.(EL) Elnök úr, a Parlament ma arra kap felkérést, hogy vitassa meg az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és az Európai Parlament általi finanszírozásuk szabályairól szóló, az Alkotmányügyi Bizottság nevében általam összeállított jelentést. Annak dacára, hogy létezik egy hasonló rendelet, a múltban az európai politikai pártok nem élvezték a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió által számukra biztosított jogi státuszt, amely alatt a Lisszaboni Szerződés 10. cikkének (4) bekezdésében meghatározott jogállást értem: ez a bekezdés olyan európai szintű politikai pártokról szól, melyek hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához. Ez persze nem azt jelenti, hogy az európai politikai pártok a belga állami szinthez fogható, nemzetközi, nem kormányzati szervezetekként fognak működni. Ezért a politikai pártok finanszírozásáról szóló főtitkári jelentés, a jogállás létrehozására irányuló főtitkári javaslat, valamint az előző, 2003. évi jelentésben szereplő, a jogállás szükségességére vonatkozó európai parlamenti javaslat elfogadását követően – azzal a megkötéssel, hogy a Lisszaboni Szerződés akkor még nem került elfogadásra –, végezetül az Elnökség január 10-i határozatának elfogadása után az Alkotmányügyi Bizottság valamennyi európai szintű politikai párt, elnök és titkár, valamint tekintélyes közgazdaságtani és alkotmányjogi professzorok, a Transparency International és az Európai Unió Számvevőszékének meghallgatását követően jóváhagyta ezt a jelentést, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a politikai pártok tényleges európai jogállásának kialakítására vonatkozó javaslatot.

Az említett jogállásnak természetesen meg kell felelnie a jelentésben meghatározott bizonyos kritériumoknak: tagjai olyan nemzeti pártok lehetnek, melyek legalább hét olyan országban vagy régióban működnek, ahol ezen országok regionális hatóságai jogalkotói hatáskörrel bírnak. Ezzel egyidejűleg különbséget kell tenni az európai pártok elismerése és a finanszírozásuk között. A finanszírozás elnyeréséhez a pártoknak legalább egy európai parlamenti képviselővel kell rendelkezniük. Természetesen magánszemélyek, egyszerű polgárok és pártok is csatlakozhatnak.

A javaslatok nemcsak az európai politikai pártokra vonatkoznak, hanem az alapítványaikra is. Fontos, hogy a javaslatok az európai jogállás, és általánosabban: az európai jogszabályok keretében és égisze alatt az európai pártok jogi, politikai és adóügyi státuszának létrehozására szólítanak fel.

Az Alkotmányügyi Bizottság részletesen megvitatta a kérdést, és a módosításokban tükröződő csekély eltérésekkel ezt a javaslatot alakította ki. Az Alkotmányügyi Bizottság alapvetően arra a következtetésre jutott, hogy az említett jogállás létrehozása a demokrácia, valamint a polgároknak az európai intézményekben való erőteljesebb jelenléte erősítésének a kérdése; ami pedig a finanszírozás kérdését illeti, az Alkotmányügyi Bizottság természetes módon kiköti, hogy a finanszírozás 10%-ának saját forrásokból és adományokból kell származnia, és az adományozóknak a jelenlegi 12 000 euró helyett 25 000 eurót kellene felajánlaniuk. Köszönöm, elnök úr. Természetesen remélem, hogy a plenáris ülés megszavazza a jelentést.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani azért, hogy alkalmunk van megvitatni önökkel az európai politikai pártokról és alapítványaikról szóló jelentést. Marietta Giannakounak is köszönet jár a saját kezdeményezésű jelentés összeállításáért.

Mi a Bizottságban igen fontosnak tartjuk ezt a jelentést. Tudjuk, hogy az európai politikai pártok lényeges szerepet játszanak az európai integrációban. Különösen ahhoz járulnak hozzá, hogy a politikai kérdések kellő időben, még az európai parlamenti választások előtt európai szemszögből kerüljenek megvitatásra, ily módon kerülve el az olyan helyzeteket, amikor is a választásokat tisztán nemzeti kérdések uralják, aminek a veszélye – jól tudjuk – igen gyakran fennáll. Üdvözlöm hát a jelentés előremutató hangvételét, és várakozással tekintek a jelentés tartalmának ma esti és jövőbeli vitája elé is.

A 2004/2003/EK rendelet 12. cikke kimondja, hogy az Európai Parlamentnek 2011. február 15-ig jelentést kell közzétennie a rendelet alkalmazásáról és a finanszírozott tevékenységekről. A jelentésnek adott esetben meg kell jelölnie a finanszírozási rendszeren elvégzendő esetleges módosításokat is. Miként mondottam, kedvező lépésként üdvözöljük Marietta Giannakou saját kezdeményezésű jelentését és a jelentéshez kapcsolódó állásfoglalást, ugyanakkor alá kell húzni, hogy a jelenlegi rendelet tényleges végrehajtására és a finanszírozott tevékenységekre vonatkozó információk pontosabbak és jobbak is lehetnének.

Ebben az összefüggésben és a holnapi parlamenti szavazás tükrében a Bizottság felkérést kaphatna arra, hogy a 2004/2003/EK rendelet további felülvizsgálatán és a költségvetési rendeleten keresztül, vagy egy új jogszabály útján lépjen fel. Amennyiben a Parlament arra a következtetésre jutna, hogy a meglévő vonatkozó szabályozás módosításra szorul, avagy új szabályozásra van szükség, a Bizottság komolyan megvizsgálja ezeket a következtetéseket, és megállapodás esetén megteszi a szükséges kezdeményezéseket.

A Bizottság azon is el fog gondolkodni, hogy a 2004/2003/EK rendeletet miképpen lehetne hosszú távon tökéletesíteni az erősebb és valóban több államot érintő, európai szintű politikai pártok és alapítványok fejlesztésének támogatása érdekében, egy valódi európai politikai térség kialakítása céljából.

Az európai politikai pártok jogállásának konkrét kérdését illetően: tisztában vagyok azzal, hogy a Parlament nem első ízben szólít fel egy ilyen státusz kialakítására. Ezt a kérdést az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) által megrendelt egyik tanulmány is tárgyalja bizonyos részletességgel, és úgy vélem, hogy maga a tanulmány világosan érzékelteti, hogy egy ilyen jogállás létrehozása tekintetében egy sor bonyolult alkotmányos, politikai és gyakorlati kérdés forog kockán. Az ügy ezért tényleg igen körültekintő és részletes elemzést igényel.

Ugyanez mondható el a jelentésben felvetett néhány más kérdésről is. A költségvetési rendelet módosítását igénylő javaslatokkal kapcsolatban a Bizottság úgy látja, hogy szükség van a jogalkotási megoldásokról és az esetleges változtatások ütemezéséről való szélesebb körű gondolkodásra is.

Összefoglalva: Marietta Giannakou jelentése és a hozzá kapcsolódó állásfoglalás-tervezet az európai integráció és annak demokratikus jellege középpontjában lévő kérdéseket feszeget, melyek ezért teljes odafigyelésünket igénylik. Várakozással tekintek az e kérdésekre vonatkozó ma esti és jövőbeli vita elé.

 
  
MPphoto
 

  Carlo Casini, a PPE képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, mindenekelőtt őszinte köszönetemet szeretném tolmácsolni Marietta Giannakounak, aki nagy és okos munkát végzett.

Amikor politikai pártokról beszélünk, két nehézséggel kell számolnunk. Az első az, hogy a pártokat egyik országban sem tartják valami nagy becsben. Másrészt pedig az európai választások idején a politikai pártokra általában úgy tekintenek, mint amelyek a saját nemzetállamuk érdekeit képviselik, és nem az összeurópai érdekeket. A közvéleményben ezért maguknak a pártoknak vagy az európai építésben betöltött szerepüknek a megbecsültsége kívánnivalót hagy maga után.

Sürgősen cselekednünk kell tehát. Nemcsak – miként már elhangzott – a Lisszaboni Szerződés, hanem számos alkotmány, szinte minden európai alkotmány a pártokra úgy tekint, mint amelyeknek nemzeti érdekeket kell szolgálniuk, ezért sarkalatos szerepük van a demokrácia építésében és a közjó érvényre juttatásában. Fontos hangsúlyozni, hogy alkotmányokról, nem pedig rendes törvényekről beszélek, vagyis az államoknak és magának az Európai Uniónak az alapvetéseiről szólok.

Ezért sürgősen meg kell határoznunk a valóban európai irányultságú pártok jogállását, amelyek tehát nem csupán az adott területen állandó európai jellegű szerveződéssel nem bíró, egyedi nemzeti alakulatok számtani összegei. Ehelyett az európai összefüggésben gondolkodó és cselekvő pártokat kell számba vennünk. Az általam ismertetett követelmény annál is erősebb, ha tényleg egységes európai választási törvényben gondolkodunk, amely a nemzeti választókörzetek mellett remélhetőleg még egy egységes európai választókörzet kialakulásához is vezethetne. Ez növelni fogja az európai polgárok Európához való tartozásának érzését.

Most pedig elérkeztem mondanivalóm lényegéhez. Miként már hangsúlyt kapott – és előre is köszönet a biztosnak –, bizottságom igen keményen dolgozott, számos meghallgatást és ülést tartott, de javaslatra van szükség, egy olyan kezdeményezésre az Európai Bizottság részéről, amely az uniós jogon belül új közjogi formában egyesíti az európai pártokat, olyan jogi személyiséggel ruházva fel őket, amely az összes tagállamban érvényes lesz, és olyan egyforma szervezeti felépítéssel, amely lehetővé teszi számukra, hogy az európai közérdek képviselőiként lépjenek fel. Köszönet Marietta Giannakounak és a biztosnak is a vállalásaikért.

 
  
MPphoto
 

  Enrique Guerrero Salom, az S&D képviselőcsoport nevében.(ES) Elnök úr, biztos úr, Giannakou asszony, köszönet a jelentés összeállításáért, amely meglátásom szerint igen hasznos lesz a Bizottság serkentésében, hogy lépjen előre az európai politikai pártok elismerését és védelmét szolgáló jobb rendszer kialakítása terén.

Az európai demokrácia valódi képviseleti demokrácia. A képviseleti demokrácia építménye szilárdan áll azóta, hogy a 19. század közepén a választójog kiterjesztése valóra váltotta a felszabadító forradalmak azon ígéretét, hogy sorsának irányítása végett a népnek képviseletet ad. A képviselet építménye szilárd alapokon nyugszik, ám minőségének javítása érdekében időnként reformokra és új önkifejezési módokra szorul. Ennek egyik példája lenne az a munka, amelyet a Parlament a polgári kezdeményezés elfogadásával végzett.

Röviden: a demokrácia sosem volt meg szabad képviselet nélkül, és a képviselet sosem volt szabad többszereplős verseny nélkül. A többszereplős képviselet pedig a politikai pártok által válik lehetővé. Egy demokráciában a pluralizmus kifejeződései és a politikai részvétel alapvető eszközei a pártok: hozzájárulnak a közvélemény alakításához; alternatívákat, valamint általános és ágazati kormányprogramokat kínálnak; összehangolják és közelítik a társadalmi érdekeket, valamint hozzájárulnak az emberek igényei és a kormányzat közötti kommunikációhoz.

Ahogy egy politológus helyesen rámutatott: a pártok nem azért alakultak ki, hogy a kormánynál ülők igényeit közvetítsék az emberek felé, hanem azért, hogy a polgárok törekvéseit közvetítsék a kormányon lévők irányába.

Most arra van szükség, hogy ami nemzeti szinten működött, az európai szinten is működjék. Most tehát arról van szó, hogy keretet és alkalmat teremtsünk az európai politikai pártoknak arra, hogy az európai porondon töltsék be azt a szerepet, amelyet a nemzeti porondon már betöltenek. Ennek megvalósításához a leglényegesebb az, hogy a pártoknak legyen jogállásuk, és a jelentés ezt javasolja: olyan pártok legyenek, amelyeket területi jelenlét jellemez, s ezzel egy időben a demokratikus szabályoknak megfelelően viselkednek; és különbséget kell tenni a pártok elismerése, valamint a finanszírozás között, amelyhez szükség van a lakosság széles rétegeinek támogatására.

Zárszóként azt mondanám: azt várjuk a Bizottságtól, hogy hozza működésbe a politikai pártok szabályozása jelenleg tökéletlen helyzetének tökéletesítésére szolgáló mechanizmust.

 
  
MPphoto
 

  Stanimir Ilchev, az ALDE képviselőcsoport nevében.(BG) Elnök úr, Marietta Giannakou jelentése az elmúlt évek azon történéseinek logikus folyományát tükrözi, melyeknek célja az uniós politika iránti polgári érdeklődés felkeltése volt.

Az európai pártok szabályozása manapság egy határok nélküli polgári térség létrehozását jelenti. A Giannakou-jelentés ebben a vonatkozásban a reform-beállítottságú politikusokhoz szóló felhívás. A jelentésben felvázolt tervek jelentékenyek: segíteni fognak abban, hogy az európai pártok az Unió részvételi kormányzása javításának valódi eszközévé váljanak.

A jelentéshez nem véletlenül nyújtottak be majdnem száz módosítást. Az együttes erőfeszítések eredményeképpen hét kompromisszumos változat született, melyeket valamennyi parlamenti képviselőcsoport támogatott. Úgy vélem, hogy az Alkotmányügyi Bizottságban a jelentés iránti érdeklődést az az elgondolás is táplálta, hogy az európai pártok általános politikai, jogi és adóügyi jogállásának létrehozása révén az európai pártrendszernek rugalmasabbá, vonzóbbá és logikusabbá, sőt mi több, az európai folyamatokra alkalmasabbá kell válnia.

Nem arról van szó, hogy a pártokat egy egységes, szabványosított felépítés alapján kell megszervezni, hanem arról, hogy egy általánosabb modellt kell követni. Még mindig érvényes a pártok és az alapítványok közötti alapvető különbségtétel, de most új lehetőség nyílik arra, hogy tevékenységükben fokozottabb szinergiát érvényesítsenek.

A jelentésnek és a reménybeli rákövetkező fejleményeknek változtatniuk kell az ismerős status quón, amelynek értelmében a jelenlegi pártok pusztán nemzeti pártok szerveződései, és a tagállamokban élő választókkal semmilyen közvetlen kapcsolatuk sincs. Ezen törekvésből kiindulva az az ajánlás, hogy kezdődjék meg annak a vizsgálata, hogy természetes személyek milyen feltételekkel lehetnének közvetlenül egyéni tagok, és a pártok belső működésében, sőt a pártok irányításában milyen feltételekkel vehetnének részt.

A jelentés számos kényes kérdést vet föl. Például kellően megkülönbözteti egyrészt a politikai párt alapításának, másrészt a párt finanszírozásának a kritériumait. Javaslom a jelentés támogatását, hogy a Bizottság megkezdhesse a költségvetési rendeletben egy kizárólag az európai pártok és alapítványok finanszírozásának szentelt új szakasz kidolgozását.

 
  
MPphoto
 

  Gerald Häfner, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, az európai pártokra vonatkozó világos jogi szabályozás lényeges tényező az európai társadalom alakításában, az európai politikai beszéd fejlesztésében és abban, hogy elősegítsük, hogy az európai választások a jelenleg túlnyomó részben tapasztalt nemzeti kampányokkal és érvrendszerekkel szemben európai kampányok és érvrendszerek felvonultatásával valóban európaivá váljanak. Ezért a legőszintébb köszönetemet fejezem ki Marietta Giannakounak a jelentéséért, melyen igen szorosan együtt munkálkodtunk. Kezdetben nem mindenben értettünk egyet, de most örülünk, hogy a végeredményt együtt jegyezhetjük.

Szeretnék pár területre rámutatni, melyek a vita során különösen fontosak voltak a számunkra. Az egyik: meggyőződésünk, hogy azoknak a pártoknak, amelyek részt kívánnak venni a demokratikus folyamatban, a felépítésükben is demokratikusaknak kell lenniük. Vonatkozik ez különösen a pártszervezetek megválasztására, a jelöltek kiválasztására, valamint a listaállításra, ami most bekerült az 5. pontba. Meggyőződésem, hogy ez hatalmas előrelépés. Ugyanez érvényes számos egyéb pontra is, melyekről most nem kívánok szólni.

Röviden a legfontosabb pontra szeretnék kitérni, mégpedig arra az előírásra, hogy a pártnak már legalább egy taggal kell képviseltetnie magát az Európai Parlamentben. Ez a követelmény eredetileg az elismerés és a finanszírozás célját szolgálta. Most ez a feltétel kizárólag a finanszírozásra vonatkozik. Ez sarkalatos volt a számunkra, ugyanis az elismerést és a finanszírozást nagyon világosan el kell különíteni egymástól. Az elismerés annyit tesz, hogy szabad versenynek kell lennie azért, hogy Európában új kérdéseket felvető, új arcokat felvonultató új pártok alakulhassanak. Ezt nem szabad túlzott megkötéseknek alávetni. Amikor viszont a finanszírozás van terítéken, ezt természetesen egy bizonyos minimális szintű választási sikerhez lehet kötni. Következésképpen ezt is elfogadhatjuk, bár szerettük volna ezt a pontot egyértelműbben kidolgozni; egyébként ez az oka annak, hogy módosítást szándékozunk benyújtani.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Hannan, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a demokrácia nem csupán arra az időszakra szóló jog, amikor egy szavazólapon beikszelhetünk egy kockát. A demokrácia a kormányozók és a kormányozottak közötti viszonytól, a köztük lévő affinitástól is függ. A működő demokráciához démoszra is szükség van, egy olyan egységre, mellyel azonosulunk akkor, amikor a „mi” szót használjuk. Ha a demokráciából kivesszük a démoszt, csak a kratosz marad, egy rendszer hatalma, melynek a jog erejénél fogva olyasmit kell kikényszerítenie, amit a polgári hazafiság nevében nem kérhet.

Egy működő képviseleti kormányzás intézményeit nem lehet bürokratikus parancsszóval megteremteni. Erre tettünk próbálkozásokat az Európai Unióban. Létrehoztuk az összes attribútumot és szimbólumot: az Európai Parlamentet, a politikai pártokat, a választásokat és így tovább, az embereket azonban nem lehet rávenni arra, hogy ugyanúgy érezzék magukat európaiaknak, mint ahogyan norvégnak, japánnak, franciának, portugálnak vagy bármilyen nemzetiségűnek.

Egy pártnak szervesen kell növekednie, mivel tagjai azonosságközösséget vállalnak, és közös érdekekben osztoznak. Ez közfinanszírozással vagy egyetlen hivatalos tollvonással nem teremthető meg. Száz szónak is egy a vége: az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja ellenzi ezt a jogi szabályozást, ellenezzük a több államot érintő pártok kialakításának gondolatát. Egyes alkotó tagjainkból pártszövetségeket hozunk létre, ám ellenezzük az egységes jogállást. Ellenezzük a költségvetés megnövelését, ami véleményem szerint a jelenlegi gazdasági viszonyok között rendkívüli forráskiáramlást jelent, valamint ellenzem honfitársam és barátom, Andrew Duff felvetését arról, hogy a több államot érintő pártok számára lehetővé kell tenni, hogy nemzeti népszavazási kampányokra ténylegesen uniós pénzeket költsenek.

Közpénzek elköltésével nem fognak európaiakat fabrikálni. Valamennyi nemzeti kincstárunk minden aranya sem lenne elég ahhoz, hogy egy hamis gondolatról meggyőzze az embereket.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Šefčovič úr, tisztelt képviselőtársaim, csak üdvözölhetem, hogy az Európai Parlament komoly hozzáállással és gyakorlatiasan közelíti meg az európai döntéshozatali folyamatok demokratizálásának kérdését. Miként Marietta Giannakou jelentése mutatja, ez a megközelítés az európai pártok további fejlesztését is magában foglalja, melyek – jóllehet Európában már régóta mindennapos politikai valóságot képviselnek –, máig sem egyenrangú partnerek és szereplők az EU politikájának demokratikus befolyásolása vonatkozásában. Olyan európai szintű politikai pártokra is szükségünk van, amelyek szilárdan gyökereznek az általuk képviselt társadalmakban, és amelyek belső demokratikus szervezeteikre és szabályokra támaszkodva erőteljes szerepet játszhatnak az európai parlamenti választásokon, valamint az európai nyitottság kialakításában.

Ami pedig a terítéken lévő jelentést illeti: meg kell vallanom, hogy jobban szerettem volna, ha az előadó sokkal több bátorságot mutatott volna a Parlament kezdeményezési jogának felhasználásában, amivel igazi jelentékeny lépésre került volna sor az Európai Unió politikai rendszerének és pártrendszerének fejlesztése terén. Ez az a lépés, melyre sok polgár vár, és amely bátorítani fogja őket a bekapcsolódásra. Az összefonódó európai és nemzeti döntéshozatali szintekkel és a politikai pártok közötti kapcsolatokkal átlátható és befolyásolható közös tényezőként világosabban is lehetett volna foglalkozni.

Az Európai Parlamentnek most határozottan fel kell hívnia a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy kezdeményezzen ebben a tekintetben. A Bizottságtól és a Tanácstól építő együttműködést várnék el.

 
  
MPphoto
 

  John Stuart Agnew, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy az Európai Unió népszavazási kampányokra dobjon ki pénzt annak érdekében, hogy a változatosság kedvéért most az egyszer beszerezze a kívánt eredményt.

Az Egyesült Királyság a jövőben népszavazást fog tartani, valahányszor az EU azt javasolja, hogy a brit választóktól jogköröket vonjanak el. Az EU halálra van rémülve attól, hogy mi esetleg sorozatosan rossz választ adunk. Ezért pénzt akar elvonni a brit adófizetőktől, hogy aztán kioktassa őket a saját szája íze szerinti egyenesség üdvözítő útjáról.

A jogszabály élharcosa Andrew Duff, a saját régiómból származó liberális demokrata európai parlamenti képviselő. Pártja támogatottsága nemrégiben omlott össze az Egyesült Királyságban, mi sem természetesebb hát, hogy ez a párt mindenáron azt akarja, hogy az Egyesült Királyságot uniós intézmények kormányozzák. Az EU még sosem mutatta ki ennyire nyíltan a szalámipolitikáját és a brit választók iránti megvetését. Az EU a saját sírját ássa ezzel, hiszen ezzel a jogszabállyal lehetővé válik, hogy az oly sokak által oly régóta várt népszavazási kampányt finanszírozhassuk, amely pedig alkalmat kínál majd számunkra, hogy teljesen kivonjuk magunkat az EU ellenőrzése alól.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, Agnew képviselőtársam egyetért-e velem abban, hogy egy olyan párt, amely e jogszabály értelmében egységes európai pártként finanszírozást fogadna el, és amelynek különösen tiszteletben kellene tartania az EU programját és tevékenységeit, az európai jog alapító elveit, valamint az európai jog minden szintű: regionális, nemzeti és európai szintű fejlődését, egy elvtelen párt lenne? Egyetért-e velem ebben Agnew úr?

 
  
MPphoto
 

  John Stuart Agnew (EFD). – Elnök úr, Sinclaire asszonynak az a válaszom, hogy ebből azt fogjuk kihozni, amit tudunk: a cél szentesíti az eszközt. Ezt tesszük, és ön nagyon is jól tudja ezt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Azért elviekben elfogadja az európai jog létezését?

 
  
MPphoto
 
 

  John Stuart Agnew (EFD). – Nem, persze, hogy nem. Ezért vagyunk itt.

 
  
MPphoto
 

  Rafał Trzaskowski (PPE). – Elnök úr, először is hadd mondjak köszönetet előadónknak, Marietta Giannakounak, valamint a Bizottságnak kitűnő együttműködésükért és a nagyszerű jelentésért.

Vajon tényleg az európai démosz létrehozásának folyamatánál tartunk, ahogy tisztelt képviselőtársam, Daniel Hannan az előbb mondotta? Nem tudom, ilyen messzire nem merészkedem. Úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban erősíteni akarjuk a születőfélben lévő európai köztérséget, és alapvető lökést akarunk adni az európai kérdésekről szóló vitának. Szóval a Háznak az az elgondolása, hogy az európai polgárokat közelebb kell hozni az itt megvitatottakhoz, ami egyszerűbb lenne, ha az európai kérdéseket a kezdetektől fogva alapvetően az európai polgárokkal vitatnánk meg.

Mellesleg csak a magam nevében beszélhetek, de én nem hivatalnok vagyok, hanem e Ház közvetlenül megválasztott tagja.

A vita voltaképpen arról szól, hogy növeljük az európai politikai pártok láthatóságát, melyekhez valamennyien tartozunk függetlenül attól, hogy az ülésterem baloldalán, jobboldalán avagy a közepén foglalunk helyet. Arról szól, hogy a politikai pártokat ki kell emelni a homályból, hiszen per pillanat senki sem tudja igazán, hogy mit is csinálnak, mi a jogállásuk, létrehoznak-e bármilyen hozzáadott értéket – márpedig mi itt az Európai Parlamentben hisszük, hogy létrehoznak. Ez a lehetőség áll előttünk, hogy végre halljunk a programjukról, és a jövőben remélhetőleg európai kérdésekkel kapcsolatban küzdjenek az európai választásokon, és ne állandóan a nemzeti retorikába ragadjanak bele.

A jelentés három tekintetben is pozitív kicsengésű. Mindenekelőtt bizonyos egyensúlyt teremt a képviselőcsoportokon belüli operatív tekintély vonatkozásában, és egyértelmű kapcsolatot hoz létre a Házban végzett tevékenységünkkel azzal, hogy a finanszírozást a Tisztelt Házban, az Európai Parlamentben való jelenléthez köti. Másrészt szervezeti konvergenciát hoz létre az európai politikai pártok és az európai alapítványok között, ami felettébb dicséretreméltó dolog; végül pedig szigorúbbá teszi és tisztázza az európai politikai pártok finanszírozását, aminek véleményem szerint valamennyiünk céljának kell lennie.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D).(SK) Elnök úr, az európai integráció történetét, valamint az Európai Unió jelenlegi felépítését és működését elnézve elmondható, hogy az EU nemcsak államok csoportosulásának tekinthető, hanem inkább olyan politikai küzdőtérnek, melyben egy valódi európai polgáriság megteremtésének a lehetősége rejlik. Az EU-nak nem csupán egységes piaca, saját jogrendszere, választott képviselői testülete és saját igazságszolgáltatási rendszere van. Az európai szintű politikai pártok immáron hosszú ideje léteznek. Ezek nem pusztán nemzeti pártok szövetségei. Saját stratégiájuk, európai stratégiájuk van, és az európai politikai élet szerves részét képezik. Az európai szintű politikai pártok erősítése erősíti az Európai Unióban a részvételi igazgatást, s ezáltal végső soron a demokráciát is.

A fenti indokok miatt üdvözlöm az európai szintű politikai pártok jogállásának és finanszírozásának megreformálását célzó ismertetett javaslatot, és önnek személyesen is köszönetet szeretnék mondani, alelnök úr, az együttműködéséért.

Nagyon fontos, hogy a politikai pártoknak közös és egységes jogállásuk legyen. Fel kell számolnunk a politikai pártokra kialakított rendszer és az európai intézményekre alkalmazott szabályok közötti különbséget. Ez az európai szintű politikai pártok közös politikai, jogi és adóügyi státuszának bevezetése alapján lehetséges. Azt is helyénvaló lenne mérlegelni, hogy egy ilyen párt megalakításának jogát a nemzeti vagy regionális szinten működő politikai pártokra kellene-e korlátozni.

A finanszírozási rendszer kérdése is helyénvaló. Az európai szintű politikai pártok finanszírozásának jóváhagyási rendszerét egyszerűsíteni kell. Az átláthatóság fenntartása érdekében lehetőséget kell biztosítani pénzügyi ellenőrzések végrehajtására. Az európai politikai pártok átlátható és biztonságos működési és finanszírozási környezete szintén kívánatos és üdvözlendő lépés az EU tagállamok polgárai szempontjából, hiszen segítheti őket a mindennapi életükben. Az európai politikai párti jogállás számottevő lépés a polgárokkal való szorosabb interakció, a nagyobb demokrácia és az európai kérdések iránti fokozottabb közérdeklődés felé.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, manapság a nemzeti politikai pártok nem képesek demokratikus és hatékony módon életben tartani az európai integrációt, ami nagyon súlyos dolog. Ezt az űrt át kell hidalni, és a Parlament és a Tanács által gyakorolt hatáskörök, valamint a polgárok közötti összeköttetés kialakításához alapvető demokratikus erővonalak szükségeltetnek. Elérkezett az európai politikai pártok ideje, melyek nem a nemzeti politikai pártokat váltják fel, hanem kiegészítik ezeket a felvetések és a jelöltek támogatásáért való kölcsönös kihívásban és egymással folytatott versengésben.

Az európai politikai pártok fejlődése kritikus kapcsolódási pont a Ház által a jövő hónapban megvitatandó, több államot érintő listáról szóló javaslat sikere tekintetében. Sürgetem a Parlamentet, hogy merészen, és a nemzetek utáni demokrácia jövője iránti optimizmussal támogassa a Giannakou-jelentést.

 
  
MPphoto
 

  François Alfonsi (Verts/ALE).(FR) Elnök úr, az európai politikai pártok létrehozása az Unió polgárainak akaratát kifejezni képes jobb európai demokrácia irányában tett nagy előrelépés volt.

Marietta Giannakou jelentése a helyes irányt követi, az európai politikai pártok és alapítványaik tevékenységének egyszerűsítését és könnyítését célozza. Meg fogja könnyíteni a közfinanszírozás elnyerése érdekében megkövetelt ellentételezést, és ki fogja szélesíteni a pénzügyi keretek felhasználásának a lehetőségeit. Különösen támogatjuk azt, hogy az alapítványok az Unió területén kívül is tevékenykedhessenek.

Ezen általános vonulat mellett azonban, amely ösztönzi és kiterjeszti az erősebb európai demokrácia érdekében hozott rendelkezéseket, egy másik intézkedés az ellenkező irányba hat, mégpedig az európai politikai pártok szabadságának korlátozása irányába. A rendelet ugyanis azon kritériumok között, melyek egy európai politikai pártnak egy tagállamban történő megtelepedésének elismeréséhez szükségesek, azt írja elő, hogy ezentúl az adott pártot egy jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális közgyűlés megválasztott tagjainak kell képviselniük.

Az én pártom egy Korzika-specifikus párt. Az Európai Szabad Szövetség (ALE) tagja, amely a kezdetektől fogva európai politikai párt volt. Korzikán a szavazatok 26%-át nyertük el, a Korzikai Közgyűlésben számos megválasztott képviselőnk van, ám mivel Franciaország nem hajlandó jogalkotói hatásköröket adni a Korzikai Közgyűlésnek, ez a párt, még ha többségbe kerülnie is a szigeten, akkor sem számítana bele az Európai Szabad Szövetségbe. Ez a rendelkezés tehát felettébb sajnálatos. Fel akartuk hívni a figyelmüket erre a pontra.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Olgierd Kurski (ECR).(PL) Elnök úr, az európai politikai pártok új jelenséget képviselnek az európai politikában, de az integráció fokozódásával és a támogatások növekedésével egyre jelentékenyebb szerepet kezdenek játszani. A politikai pártok és alapítványok az EU politikai életének részeseivé váltak, és ilyetén minőségükben a visszaéléseket megelőző megfelelő szabályozás alá kell esniük. Ugyanakkor bizonyos esetekben a nemzetek feletti szervezetek túl nagy befolyásra szándékoznak szert tenni a szuverén tagállamok politikájára. Aggaszt például az a bejelentés, miszerint az uniós pártok be kívánnak avatkozni a belügyekbe. Lengyel politikusként nem fogadhatnék el egy olyan helyzetet, amelyben egy vagy több európai politikai párt uniós pénzek felhasználásával netalán népszavazási kampányt rendezne hazámban egy konkrét cél elérése érdekében, például népszavazást arról, hogy hazám csatlakozzon-e az euróövezethez. Más országok, például az Egyesült Királyság politikusai is hasonló félelmeket táplálhatnak.

Ezen túlmenően ellenzem azokat a követeléseket, hogy az európai politikai pártokra az adófizetők pénztárcájának megcsapolásával több pénzt költsünk. Ezt annál is inkább kifogásolom, mivel hazám kormánya most vágja a felére a nemzeti politikai pártok támogatását, és akadályozza meg az ellenzéket, hogy eljusson a polgárokhoz. Először a nemzeti pártokat finanszírozzuk, és csak utána a nemzetközieket. Az Európai Unió végül is nemzetállamok Európája.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI).(NL) Elnök úr, az előbb megjegyezte, hogy elkéstem a kékkártyás kérdésemmel. Nem késtem el. Már Andrew Duff felszólalása alatt is egyértelműen jeleztem, hogy szót kérek. Nem vagyok teljesen biztos az eljárásban. Használhatom-e még a kékkártyámat, vagy folytatódik a vita? Még mindig szeretnék feltenni egy kérdést Andrew Duffnak arról, hogy mit akart mondani, amikor a több államot érintő listáról kezdett beszélni. Nem tudtam, hogy ezt is megvitatjuk, ezért kívántam kérdezni őt erről.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Van der Stoep úr, részemről nincs akadálya annak, hogy feltegye a kérdését.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI). (A felszólaló az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést tesz fel Andrew Duffnak).(NL) A problémám a több államot érintő listával, amellyel Andrew Duff a nemsokára megvitatandó jelentését kezdte, nem annyira az, hogy lesz egy több államot érintő lista. Először is eleve teljes mértékben ellenzem ezt az ötletet. A problémám inkább az, hogy ezen csak pártok szerepelhetnek – de most itt európai politikai pártokról beszélünk –, vagyis legalább hét tagállamban tevékenykedő politikai pártok.

Az én pártom Hollandia érdekeiért áll ki. Következésképpen minket édeskeveset érdekelnek a más tagállamokban működő pártok, amelyek saját országuk érdekeiért állnak ki. Nagyon helyes, hogy így tesznek, ám ezzel ön kizár számtalan olyan pártot, melyek nem képesek az előírt 25 mandátumért versengeni. Ez rettenetesen nyomaszt. Nem tudom, hogy ezt pontosan miként képzeli, vagy pontosan miképpen tervezi a részvételt. Nem lehetne kevésbé nehezíteni a dolgokat ebben a vonatkozásban? Mindenesetre úgy érezzük, hogy súlyosan ki vagyunk zárva.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, a javaslat, melyet beterjesztek, arról szól, hogy legyen egy, a tagállamok legalább egyharmadából összeállított, több államra kiterjedő lista. Ez nem túl nagy szám. Amennyiben van der Stoep úr nem tud hat másik tagállamból hasonló politikai nézeteket valló kollégákat összegyűjteni, akkor azt javaslom, hogy vizsgálja meg politikai nézeteinek az érvényességét és hitelességét.

 
  
MPphoto
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL).(DA) Elnök úr, először is hadd szögezzem le, hogy a nemzeti, európai és nemzetközi szintű politikai pártoknak is erőteljes támogatója vagyok. Egy politikai párt azonban nem pusztán a pártapparátusból áll, hanem ennél sokkal több. Az egyik legfőbb igazi demokratikus kihívás, mellyel szembesülünk, az, hogy a politikai pártok mindinkább csökkenő mértékben tükrözik az egész népességet. Amit többek között az is bizonyít, hogy a politikai pártok egyre több tagot veszítenek. Ennek kompenzálására sok ország azt választotta, hogy növelte a pártoknak juttatott kormányzati támogatásokat. A magasabb kormányzati támogatások azonban még nem szavatolják a pártok vezetősége és apparátusa, valamint a pártok tagsága közötti szorosabb kapcsolatot. Épp ellenkezőleg: minél függetlenebbé válik pénzügyileg a pártapparátus a tagoktól, annál nagyobb a veszélye, hogy egy önálló hivatali apparátus alakul ki. Ezért meg kell vallanom, hogy szkeptikus vagyok az EU által jóváhagyott és az EU által folyósított pénzekkel támogatott európai pártok gondolatával kapcsolatban. Nem mintha bármi bajom lenne az európai pártokkal. Az európai pártoknak politikai, szervezeti és pénzügyi tekintetben alulról felfelé kell építkezniük. Ha ez nem lehetséges, akkor az valószínűleg azért van, mert nincs elegendő támogatottságuk. A demokráciát még az európai pártok létrehozásánál sem lehet megkerülni.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Salavrakos (EFD).(EL) Elnök úr, először is gratulálok előadónknak, Marietta Giannakounak a kiegyensúlyozott és gondosan összeállított jelentéséhez. Úgy vélem, hogy az európai kilátásokkal rendelkező, a nemzeti közvetítőknél messzebbre mutató politikai pártok kialakulása lényegbevágó lesz az Unió közvéleményének felrázásában és az európai polgárok az iránti érdeklődésének felkeltésében, hogy közös pártokban vegyenek részt.

Olyan időket élünk, amikor – mindannyian jól tudjuk – divatos pocskondiázni a politikusokat és azokat a politikai pártokat, melyekhez tartoznak, hiszen az európai polgárok úgy érzik, hogy elidegenedtek a politikai, gazdasági és civil fejleményektől. Ebben a tekintetben tehát Marietta Giannakou jelentése elő fogja segíteni a politikai pártok megítélésének javítását, támogatni fogja Európa egyesítését, és azokat a reformokat, melyek szükségesek az egyenrangú polgárokkal, közös politikai, jogi és pénzügyi státusszal bíró pártokkal épített Európa létrehozásához, valamint a növekedés lehetőségeinek a megteremtéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, ma délelőtti korábbi felszólalásomban ebben az ülésteremben west midlands-i választókörzetemről beszéltem, meg azokról a gazdasági nehézségekről, melyeken jelenleg keresztülmegy. A legutolsó dolgok egyike, amit az ottani emberek akarnak, az a politikusokra fecsérlendő még több pénz – máris túl sok politikusuk van, ideértve az európai parlamenti képviselőket is, ha már éppen itt tartunk.

Mi ez, ha nem egy újabb lépés, és Európa most ezt a pénzt arra akarja pazarolni, hogy újabb lépést tegyen a szuperállam felé vezető úton. Megvan már a parlamentje, az elnöke és a külügyi tanácsadója is, most meg a politikai pártokat is hozzájuk akarja csapni. Mert egy Európai Uniónak nevezett nemzetet akar. Még e Parlament legeuroszkeptikusabb tagjai is hajlandóak áruba bocsátani az elveiket azért, hogy megkapják a maguk pénzét. Szép kis dolog! Tényleg ezt akarja Európa? Tényleg meg akarja vásárolni a hatalomhoz vezető utat?

 
  
MPphoto
 

  Mariya Nedelcheva (PPE).(FR) Elnök úr, demokráciáinkban ott vannak a polgárok hangját képviselő parlamentek, aztán ott vannak a politikai pártok és alapítványok, melyek az ötletgazdák, az agytrösztök és a viták irányítói. A parlamentek a demokrácia motorjai, melyhez az üzemanyagot a politikai pártok szolgáltatják.

Itt, a mi Parlamentünkben folytonosan azon sopánkodunk, hogy a polgárok elfordulnak az Uniótól. Siránkozunk az európai választásokon való nagyarányú távolmaradáson, és a népszavazások büntetőszavazatain. Ha valódi európai demokráciát akarunk, akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen helyet szánunk az európai politikai pártoknak abban a köztérben, melyet megpróbálunk kiépíteni.

A Lisszaboni Szerződéssel és az európai polgári kezdeményezéssel máris sokat tettünk. Most az európai politikai pártoknak meg kell adnunk a törekvéseik megvalósításához szükséges eszközöket. De vigyázat, nem úgy értem, hogy ezeknek az eszközöknek lehetővé kell tenniük a nagy pártok számára, hogy megdönthetetlen uralomra tegyenek szert. A kis szervezeteknek is hozzá kell tudniuk férni a vitához. Ez fontos a pártok kedvezőtlen megítélésének leküzdése szempontjából, és a polgárok meggyőzése érdekében arról, hogy a politikai pártok nem a demokrácia mostohagyermekei.

Úgy gondolom, hogy az európai köztérség erősítése, melynek kiépítésével megpróbálkozunk, a finanszírozási feltételek egyértelmű meghatározásán és a finanszírozási eszközökkel való átlátható gazdálkodáson keresztül vezet. A fellépésnek befogadónak kell lennie, hogy a nagy pártok ne részesüljenek előnyben a kicsik rovására, és fordítva.

A másik pont, melyről szólni szeretnék, az európai, a nemzeti és a regionális szint közötti folytonosság biztosításával függ össze. Az általunk létrehozandó európai jogállásnak lehetővé kell tennie a kérdésre vonatkozó nemzeti jogi szabályozásokhoz való illeszkedést pontosan azért, hogy mindegyik szint átfedje a másikat.

Végül tüzetesen meg kell vizsgálnunk a jelentés 23. pontjában foglaltakat, hiszen távolabbra tekintve arról is el kell gondolkodnunk, hogy az európai pártok milyen kapcsolatokat építhetnének ki a világ többi részében működő pártokkal. A magunkénak vallott demokratikus értékeket meg kell tudnunk osztani a világ többi részén működő partnereinkkel, hiszen a globalizált világ, melyben ma élünk, arra kényszeríti a politikai döntéshozókat, hogy a problémákra együtt javasoljanak megoldásokat.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D).(LT) Elnök úr, az európai politikai pártok által betöltött szerep jelentőségét a Lisszaboni Szerződés szentesíti, amely tényleges európai politikai térség megteremtését célozza. Politikusaink dolga, hogy ösztönözzék a polgárokat az Európai Unió iránti érdeklődésre, az ő dolguk, hogy az Uniót érthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegyék, és a polgárokat bevonják a döntéshozatalba. Evégett azonban az európai politikai pártok és alapítványok tevékenységét egyértelműen és egységesen szabályozni kell, és biztosítani kell, hogy az említett pártok belső működése demokratikus legyen. E politikai pártoknak mint a demokrácia letéteményeseinek egyforma jogi és pénzügyi státusszal kell rendelkezniük, amely szavatolja, hogy az európai polgárok jobban megértsék a politikai pártokat, és jobban képviselve legyenek. Az összes pártszerv megválasztása és a demokratikus döntéshozatali folyamatok szavatolása érdekében különösen fontos, hogy a politikai pártok belső irányító szerveinek kialakítása átlátható elvekre támaszkodjék.

 
  
MPphoto
 

  Alexandra Thein (ALDE).(DE) Elnök úr, polgárainknak csak igen csekély töredéke van tisztában az európai pártok és alapítványok létezésével. Ezek a mai napig csupán a nemzeti tagpártjaik számára létrehozott ernyőszervezetek voltak, melyek a nemzeti – jelen esetben főként a belga – jogi szabályozással összhangban jöttek létre.

Mit is csinálnak ezek az európai pártok? Európai kérdésekről vitatkoznak, pártkonferenciákat tartanak, és elengedhetetlen szerepet játszanak az Európai Parlament választási rendszerének megreformálásában. A Lisszaboni Szerződés értelmében az az elvárás velük szemben, hogy segítsék elő az európai demokrácia, egy európai szintű politikai fórum létrejöttét.

A ma szavazásra bocsátandó saját kezdeményezésű jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy reformálja meg az európai pártok jogalapját. E pártok a jövőben európai jogálláson alapulnak, és európai jogi személyiséggel rendelkeznek majd. Liberálisokként azért kampányoltunk, hogy bizonyosan különbség tétessék az európai pártként való elismerés és a finanszírozásra való jogosultság között, mivel többen sürgették ennek szavatolását. Az is fontos, hogy az európai pártok belső működésükben is demokratikus elveket kövessenek, ami nem tekinthető magától értetődőnek.

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden (ECR). – Elnök úr, a közvélemény számos európai nemzetnél egy bizonyos irányba mozog, míg az Európai Unió és a Parlament érdekes módon az ellenkező irányba igyekszik úszni. Polgáraink részéről nincs igény transznacionális politikusokra. Az Európai Parlament most még több közpénzt akar költeni, miközben nemzeti kormányainknak épp le kell faragniuk a közkiadásokból.

Elnök úr, én most az Új irány – Alapítvány az Európai Reformért agytröszt elnöki minőségében beszélek. Számomra elfogadhatatlan, hogy a politikai alapítványok kiadásai évről évre 30%-nál nagyobb arányban nőjenek. 2009-ben ez az összeg 6,3 millió euróra rúgott, 2012-ig pedig a duplájára, 12,3 millió euróra nő. Erre mondhatja valaki, hogy ha önnek kifogása van ez ellen, akkor az alapítványa miért fogad el pénzügyi támogatást? Nos, a válasz igen egyszerű: minden pénzt, amit mi nem fogadunk el, szétosztanak a többi képviselőcsoport alapítványai között, vagyis ekkor politikai ellenfeleink tevékenységét finanszíroznánk. Találnunk kell egy módot arra, hogy nemzeti kincstárunkba pénzt juttassunk vissza.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az Európai Uniót ma demokratikus válság, hitelességi válság és gazdasági válság teszi próbára. Az alkalmazott politikák feldühítik és elkeserítik polgárainkat, a döntéshozatali eljárások pedig kedvüket szegik a részvételtől, miként ezt a nemrég lezajlott európai választások is tanúsítják. Ezért bizonyos előfeltételek fennállta esetén az európai politikai pártok a rájuk jellemző politikai sajátságokkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a polgárok kezdeményezőbbé váljanak az emberek, mégpedig a pénzügyileg nem igazán jól álló emberek javát szolgáló megoldások keresésében. A politikai és jogi elismerés és a szükséges finanszírozás szabályainak tehát meg kell könnyíteniük a politikájuk és alternatív javaslataik szabad, minden külső politikai vagy gazdasági kényszer hatásától mentes kialakítására irányuló tevékenységüket, hiszen a demokrácia lényege éppen ez. Ezen okból vannak fenntartásaim a jelentés bizonyos kitételeivel kapcsolatban, amennyiben ezek kényszerként használhatóak a politikai pártok szabad és független szerveződése és ténykedése tekintetében.

A pártok működésének, ténykedésének és szerveződésének saját önálló választástól kell függenie, és nem szabad szuverén politikai összefüggések esetlegességein múlnia.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr, az európai szintű politikai pártok jogállására és finanszírozására vonatkozó rendelet alkalmazásáról szóló jelentés értékeli az említett jogszabály alkalmazásának a széles európai dimenziójú politikai entitások igazgatásában szerzett tapasztalatait.

A jelenlegi helyzet értékelésével párhuzamosan Marietta Giannakou úgy döntött, hogy megfogalmaz egy sor, a jelenlegi jogi környezet javítását célzó javaslatot.

A legszámottevőbb változás talán az lenne, ha a jogállás formája a belga nem kormányzati szervezetek jogállásával egyenrangú jelenlegi formából átalakulna a politikai pártok közös és egységes európai jogállásává.

A másik jelentős változás az lenne, ha a független finanszírozási források arányát a politikai pártok általános költségvetésének 10%-ában rögzítenénk.

Viszont annak tükrében, hogy az európai politikai pártok és alapítványaik 2012-ben a tervek szerint több mint 30 millió eurót kapnának az Európai Parlamenttől, az e pénzekkel való gazdálkodásban a legnagyobb átláthatóságot kell biztosítanunk. Az EU-ban folytatott politikai munka további javítása érdekében az ilyen változások támogathatók.

 
  
MPphoto
 

  Daniël van der Stoep (NI).(NL) Elnök úr, a Holland Szabadságpárt (PVV) azért van itt a Házban, hogy képviselje a holland népet. Azért vagyunk itt, mert úgy ítéljük meg, hogy az Európai Unió jelenlegi formájában nem szolgálja Hollandia érdekeit. Nem ellenezzük az Európai Uniót, hanem csak azt akarjuk, hogy a gazdasági együttműködésre korlátozza önmagát. Ezért számunkra, elnök úr, egy európai politikai unió teljességgel elképzelhetetlen. A hatalomnak a tagállamoknál kell maradnia, mivel csak ők tudják meghatározni, hogy mi a legjobb a saját polgáraiknak. Az európai politikai pártok semmiféle hozzáadott értéket nem jelentenének az Európai Unió vagy Hollandia polgárai jólétére.

Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés azon rendelkezése, amely megállapítja – és most idézem –, hogy az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához, abszurd és a földtől elrugaszkodott kijelentés. Ez nem érdekli a polgárokat, és teljes joggal nem. Eközben pedig az európai politikai pártok 2004 és 2010 között mintegy 67 millió euró támogatást kaptak európai forrásokból. Ez az adófizetők pénzének teljesen értelmetlen elherdálása. Egy politikai pártnak per definitionem képesnek kell lennie arra, hogy támogatás nélkül működjön, és ez az európai politikai pártokra is áll. Ezek különleges érdekcsoportok, melyeket senki sem ismer, senki sem ellenőriz, és amelyekre épp annyira van szükségünk, mint egy fejlövésre.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL).(EL) Elnök úr, a jelentés által az európai pártok finanszírozásával és a finanszírozás alapjául szolgáló politikákkal összefüggésben felvetett sarkalatos kérdés az egységesítő európai jogi szabályozással összhangban az európai pártok számára kialakítandó egységes jogállás létrehozása.

Az Európai Unió az európai pártok számára egységes szervezeti felépítést és működési módot előíró szabályozásával, valamint a pártok belső működésébe, alapszabályukba és politikai programjukba a finanszírozási rendszer állítólagos lazítása ürügyén történő beavatkozásával a politikai pártok elleni gazdasági, és messzebbre tekintve: politikai szankciók Pandora-szelencéjét nyitja fel; ez abban nyilvánulna meg, hogy az EU a markában tartaná a pártok működését és ténykedését, nyomást gyakorolna a nemzeti pártokra azért, hogy teljesebben épüljenek be az Európai Unió széles néprétegek ellen irányuló politikájába, és támadást intézne azon pártok ellen, melyek megkérdőjelezik a népellenes politikát, az EU stratégiáját és a tőke uralmát. Itt nem parlamenti összehangolásról van szó, hanem arról, hogy az Európai Unió az európai politikai pártokat a dolgozók és a széles néprétegek mozgalmainak manipulálására szolgáló ideológiai és politikai eszközként akarja felhasználni.

Ezért fogunk az európai pártokat, politikai alapítványokat és finanszírozásukat szabályozó rendeletekről szóló jelentés ellen szavazni.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr, az európai politikai pártok átlátható finanszírozása a demokratikus értékek támogatásának lényeges eszköze. Olyan európai térségre van szükségünk, ahol politikai pártok tevékenykedhetnek, és az Európai Unió törekvéseinek középpontjában a polgár áll. Az európai jogállás elfogadása számottevő előrelépést jelent az európai pártokat szabályozó keret javítása felé.

Saját hazámban ott van a 2006. évi, 2010-ben módosított, hatályban lévő 334. törvény. A közvita azonban arról szól, hogy a helyhatósági és a parlamenti képviselőjelöltek finanszírozását nem lenne-e helyesebb az állami költségvetésből biztosítani. A javaslat az, hogy az egyes jelöltekre jutó összeget mintegy 11 600 euróban maximálják. E kiadási szabályok elfogadásával kiküszöbölhető lenne a választási vesztegetés és a törvénytelen finanszírozás. És ami a lényeg: a pártoknak a saját kampányuk népszerűsítésére képes jelöltek helyett hozzáértő jelöltjeik lennének.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds (NI). – Elnök úr, a ma esti vita kiválóan érzékelteti, hogy mi a gond a „több Európát” stratégiával. Egyszerűen elképesztő volt számomra a vitát hallgatni, és látni, hogy milyen csillagászati távolságokban van az egyszerű polgárok gondjaitól. Andrew Duff teljes joggal ismeri el, hogy űr tátong az európai hatáskörök és az egyes polgárok között. Ez teljes mértékben így van, de ezt az űrt nem az európai pártok fejlesztésével fogjuk áthidalni, és ahogy egy másik vitatkozó felszólaló leszögezte, nem is azzal, hogy ambícióik kiéléséhez forrásokat bocsátunk a rendelkezésükre.

Kíváncsi lennék arra, ha Andrew Duff a hétvégén a választókörzetébe látogatna, és megpróbálná eladni ezeket a nézeteket azoknak a helyi közösségi csoportoknak, melyek finanszírozását a brit koalíciós kormány által foganatosított megszorító intézkedések nyomán lefaragták. Az űrt viszont át lehetne hidalni, mégpedig azzal, hogy az embereknek beleszólást engednénk a lisszaboni stratégiába, a növekvő föderalizmusba, és az uniós intézmények által gyártott papírhegyekbe.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, összefoglaló megjegyzéseimet a Marietta Giannakounak szóló ismételt köszönetemmel kezdem, hiszen úgy gondolom, hogy a vita egyértelműen bebizonyította, hogy a jelentésében felvetett aggodalmak és kérdések jogosak, az európai integráció és az integráció demokratikus jellegének központi kérdései.

A nézetek ütköztetése világosan bizonyította azt is, hogy mennyire érzékeny kérdésekről van szó; ezért amennyiben a Tisztelt Ház holnap jóváhagyja a javasolt jogalkotási állásfoglalást, a Bizottság eleget fog tenni a keretmegállapodásból adódó kötelezettségének, és három hónapon belül válaszol arra.

Ugyanakkor, miként a vitából is érezhették, teljesen egyértelmű, hogy ez egy igen kényes és aprólékos politikai és jogi feladat lesz, mivel számos, jogi és politikai tekintetben egyaránt igen kényes kérdés van. Az európai politikai pártok jogállására vonatkozó előzetes elemzéseink ebbe az irányba haladnak, de a jogalapot, a lehetséges jogi formát természetesen most nagyon alaposan tanulmányoznunk kell, és ahogy most látjuk, a legnagyobb valószínűség szerint erről a kérdésről külön jogi aktust kell majd elfogadnunk. A 2004/2003/EK rendelet felülvizsgálata ugyanis egyszerűen nem lenne elegendő, mivel a rendelet a finanszírozás kérdését célozta, a politikai csoportok jogállásának kérdésével viszont nem foglalkozott. Ez lenne tehát az egyik vetület, amelyet igen gondosan meg kell néznünk.

Több felszólaló felvetette a költségvetési rendelet módosításának kérdését. Itt megint nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk az előírásokat, a hatályt és az ütemezést, és nagyon is gondosan jegyeztük a jelentés nagyobb rugalmasságra történő felszólításait. Miként tudják, 2007-ben már tettünk bizonyos lépéseket, és igen alaposan tanulmányozni fogjuk ezeket a javaslatokat. De az is teljesen világos, hogy elképzelhető, hogy igen nehéz lesz megállapodni a változtatásokról, és beépíttetni ezeket a költségvetési rendelet jelenlegi felülvizsgálatába és végrehajtási szabályaiba.

A Parlament természetesen jogalkotó, és ha úgy kívánja, jogában áll felvetni ezt a kérdést a jelenlegi folyamatban lévő intézményközi folyamatban. Még egyszer köszönöm, elnök úr, és határozott várakozással tekintünk az állásfoglalás elfogadását, valamint a bizottsági válasz összeállítását követően a vita folytatása elé.

 
  
MPphoto
 

  Marietta Giannakou, előadó.(EL) Elnök úr, külön köszönetemet szeretném kifejezni a biztosnak a szavaiért és vállalásaiért, és a jelentést támogató képviselőtársaimnak úgyszintén.

Először is úgy vélem, fontos újra leszögezni, hogy egyrészt a finanszírozási eljárás vonatkozásában a pártok nem pályáznának több pénzre, másrészt a 2007-es rendelet módosítása nagyobb átláthatóságot eredményezett, miként ezt maga a Transparency International is elismerte. Másodsorban nagyon is helyénvaló, hogy a pártok egy európai jogállás kialakítására törekednek, és arra, hogy jogállásukat összhangba hozzák az európai intézményekkel és az európai jogszabályokkal, ami nyilvánvalóan a polgárok megelégedését hivatott szolgálni.

Végül, a pártok működését és finanszírozását szolgáló biztonságos és átlátható környezet létrehozása mélyen demokratikus cselekedet. Az aktív politikai pártok európai térségére van szükségünk, melyek a polgárokat az Európai Unió középpontjába állítják, és segítik őket a mindennapi életükben. Ez fokozottabb részvételt, nagyobb demokráciát, s végső soron több Európát jelent majd.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra április 6-án 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban.(RO) Az Európai Uniót a demokráciadeficit miatt ismételt bírálatok érik. A valódi demokrácia megvalósításához a szó igazi értelmében vett európai politikai térségre van szükségünk, az európai szintű politikai pártok pedig kulcsfontosságú eszközök e cél elérésében. Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló rendelet megreformálására vonatkozó javaslatok, melyek e jelentésben szerepelnek, számottevő előrelépést jelentenek működésük mikéntjének egységesítése felé. Úgy vélem, hogy az említett pártok sokkal jobban be tudják tölteni a szerepüket, ha az európai jogon alapuló egyforma politikai és jogi státuszt élveznek. A jelenlegi rendszer, amelyben ezek a pártok a nemzeti jogi szabályozáson alapuló jogi személyiséggel rendelkeznek, nem kínálja azokat a feltételeket, melyek a leginkább késztetnének az említett pártok és a 27 tagállam választói közötti hatékony kommunikáció biztosítására. Az európai jogállás bevezetése hozzásegítené az európai szintű politikai pártokat az európai választási rendszer jelenleg megvitatás alatt lévő reformjához történő alkalmazkodáshoz. Ezen túlmenően üdvözlöm azt a lépést, hogy könnyítsük meg az európai politikai pártoknak az európai kérdésekről tagállami szinten rendezett népszavazási kampányokba való bevonását. Az esetek többségében ugyanis ezeket a népszavazásokat kizárólag belpolitikai kérdések uralják. Az európai pártok bevonása segíthetne abban, hogy a vitát visszatérítsük a népszavazások igazi kérdései felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Algirdas Saudargas (PPE), írásban.(LT) Felettébb relevánsak azok az eszmecserék, melyek arról szólnak, hogy az európai demokrácia fejlesztésével és a közvélemény formálásával miként erősítsük az európai politikai pártok szerepét. Jóllehet a Parlament hatáskörei folyamatosan bővülnek, az európai parlamenti választásokon való polgári részvétel állandó csökkenése miatt nem mérséklődött a parlamenti demokráciadeficit. Az európai szintű politikai pártok a parlamenti demokrácia lényeges eszközei, fokozzák az európai politikai tudatosságot, előmozdítják az európai ügyek iránti érdeklődést, és kifejezik az uniós polgárok akaratát. Ezért teljesen egyetértek az előadóval abban, hogy szükség van az európai szintű politikai pártok helyzetének javítására, valamint egy világos és egyforma jogállás és finanszírozási modell összeállítására a számukra. Ezek a pártok nem maradhatnak idegen testek. Az európai politikai pártok jelenleg meglehetősen korlátozott szerepet játszanak a közszférában. Csupán a nemzeti pártok ernyőszervezetei, közvetlen kapcsolatuk a választókkal nincs. Az ilyen uniós pártok számára kialakított új jogállás egyforma szervezeti felépítést biztosítana, és lehetőséget nyújtana az EU-nak szerepe hatékonyabb betöltésére. Hangsúlyozni szeretném, hogy továbbra is törekednünk kell a biztonságos és átlátható pártfinanszírozási környezet megteremtésére. A pártfinanszírozás nem támaszkodhat kizárólag adományokra, hanem a pártok életképességét jelző, saját forrásainkból történő finanszírozást is elő kell segítenünk.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Záborská (PPE), írásban.(SK) Én nem szeretnék a benyújtott jelentésben felvázolt elvekre épülő politikai párt tagja lenni. Ezekkel a pártokkal szemben az az elvárás, hogy az „európai közérdek” képviselőivé váljanak, ám ha az Európai Parlament bármelyik két tagjának felteszik a kérdést, hogy ez alatt mit is értsünk, akkor mindegyik eltérő választ fog adni. Ki fogja meghatározni ezt a közérdeket? A Parlament? A Bizottság? A parlamenti képviselőket viszont nem uniós intézmények nevezik ki, hanem a tagállamok polgárai választják meg. Az én feladatom az, hogy a hús-vér polgárokat képviseljem, nem pedig azt, amit az uniós intézmények az „európai közérdeknek” tartanak. Azzal sem értek egyet, hogy az európai pártoknak regionális és nemzeti szinten is működniük kellene. Erre egyszerűen nincs megbízatásuk. Ha ebbe belevágnak, összeütközésbe kerülnek azokkal a pártokkal, amelyeknek a jelöltlistája alapján mindannyiunkat megválasztottak, és az e pártok által képviselt választókkal úgyszintén. Nekem a választóimhoz kell lojálisnak lennem, nem egy európai politikai párthoz. Ezt hívják szabad mandátumnak. Teljes mértékben elutasítom tehát a jelentésben ismertetett szuperpárt-filozófiát. Ez a társadalmi „eurómérnökök” újabb kísérlete, akiket annyira elvakít az utópisztikus szuperállam gondolata, hogy megfeledkeznek a józan paraszti észről. Ha ez utóbbira hallgatnának, rádöbbennének arra, hogy az ilyesfajta javaslatok csökönyös szajkózása azokat az alapokat dönti romba, melyeken az európai integráció áll. Ezért meggyőződéses európaiként a jelentés ellen kell szavaznom.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat