Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2650(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0236/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 12
CRE 06/04/2011 - 12

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


Viták
2011. április 6., Szerda - Strasbourg HL kiadás

12. A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságok
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  elnök – A következő napirendi pont a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatról folytatott vita.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Tisztelt Elnök Úr! Biztos Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy elmondjam: örülök annak, hogy folytatjuk a múlt hónapban megkezdett vitát. Ez egyrészt bizonyítja az ügy komolyságát. Másrészt jelzi, hogy túl mindazokon az érzelmi reakciókon, amelyeket Japán még mindig rendkívül súlyos helyzete joggal vált ki mindannyiunkból, intézményeink e kérdésben kellő körültekintéssel kívánnak fellépni. Egyúttal hadd erősítsem meg ismét, hogy készen vagyunk folyamatos és konkrét támogatást nyújtani a japán népnek, akár humanitárius, akár nukleáris szakértői segítség formájában. Az Európai Tanács ezt március 25-én egyértelműen kinyilvánította.

Fel kívánom hívni továbbá a figyelmet arra, hogy a magyar elnökség haladéktalanul reagált a japán katasztrófa eseményére, különös tekintettel a nukleárisenergia-kockázatokkal kapcsolatos foglalatosságra. Hadd oszlassam el már a kezdet kezdetén azokat a tévhiteket, amelyek a közvéleményben esetleg a nukleáris biztonsággal kapcsolatban kialakulhatnak. Nevezetesen azt, hogy az EU csak most, egy külső válsághelyzet kapcsán eszmél rá az ügy jelentőségére. Ez egy nagy tévedés! Egyrészt azért, mert Európában ténylegesen már több mint 25 éve hatályban van egy erre a területre vonatkozó, jogilag kötelező erejű keretrendszer, amelyet folyamatosan finomítunk.

Legutóbb például a nukleáris biztonságról szóló 2009-es irányelvvel. Másrészt azért is, mert a nukleáris biztonság állandó jellegű folyamat, amelynek során fokozatosan tökéletesítjük az előírásokat, levonjuk a tanulságokat az olyan eseményekről, mint amilyenekre most Fukusimában sor került, és rendszeresen ellenőrizzük a létesítmények tényleges biztonsági állapotát. Az Európai Tanács márciusban ténylegesen is megerősítette, hogy az EU válaszreakciójának olyan irányokat kell követnie, amelyek a biztonság helyszíni garantálását ötvözik a szabályozási keret tökéletesítésével. Ennek a több szálon futó uniós válaszreakciónak az egyik vonulata az európai atomerőművek átfogó kockázati és biztonsági értékelése, az úgynevezett stressztesztek kérdése.

Ennek hatályát és gyakorlati lépéseit a közelmúltbeli események figyelembevételével a rendelkezésre álló szakértői tudás teljes körű igénybevételével kell kialakítani. Az európai nukleáris biztonsági szabályozó hatóságok csoportjának és tagjainak a független nemzeti szabályozó hatóságoknak május közepéig el kell készülniük az említett gyakorlati lépések meghatározásával, amelynek alapján nyárra valószínűleg meg lehet kezdeni majd ezeknek az értékelését. Több tagállam, illetve több nukleáris üzemeltető már meg is hozta az atomerőművek biztonsági felülvizsgálatát előíró döntéseket. Az első tanulságokat ennek alapján már az év végén tehát le lehet vonni és közzé lehet tenni. A stressztesztek eredményét az értékelő hatóság megosztja tehát mind a közvéleménnyel, mind a Bizottsággal.

Az Európai Tanács ez utóbbi jelentése alapján az év végéig értékelni fogja az előzetes eredményeket. A másik, azaz a szabályozással kapcsolatos vonulat keretében az Európai Tanács már felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó meglévő jogi és szabályozási keretet, és tegyen javaslatot annak tökéletesítésére, ahol erre szükség van. Ezzel egy időben folytatnunk kell a jogi szabályozás terén már folyamatban levő munkát, és el kell fogadnunk a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó irányelv-javaslatot. Hiszen a biztonsági előírásokat nyilvánvalóan úgy kell meghatározni, hogy azok a nukleáris létesítmények teljes életciklusára kiterjedjenek. Harmadik lépésként fel kell kérni az EU-val szomszédos harmadik országokat is, hogy csatlakozzanak ehhez az értékeléshez, és emeljék meg biztonsági követelményeiknek a szintjét.

A biztonsággal kapcsolatos aggodalmak természetesen nem korlátozódnak az atomenergia területére. Egyetlen energiaforrás esetében, legyen bármekkora is a részaránya az ellátás biztonságában, sem engedhetjük meg, hogy az ellátás garantálásával kapcsolatos megfontolások háttérbe szorítsák az emberi egészséggel vagy a környezet védelmével kapcsolatos biztonsági szempontokat. Amint tudják, számításba kell venni továbbá az Európában meglévő helyzetet, nevezetesen azt, hogy az egyes tagállamok üzemanyag- felhasználása más és más összetételű. Az energiamixről tehát mindenki szabadon dönthet. Ez belátható ideig így is marad, hiszen ez az energiamix, ennek megválasztása, tagállami kompetencia. A közös célok terén azonban ettől még haladhatunk előre a közös energiapolitika megteremtésének útján.

Idén például megkezdjük a 2050-ig szóló energiaügyi menetrendnek a vizsgálatát. Ennek keretében felmérjük, hogy az egyes energiaforrásoknak milyen mértékben kell hozzájárulniuk az éghajlatváltozással kapcsolatban vállalt célok eléréséhez, amellyel párhuzamosan az energiapolitikai, ellátásbiztonsági, fenntarthatósági és versenyképességi céljainkat is teljesítenünk kell. Az energiamix megválasztásának szabadsága mellett ugyanakkor a belső piac elmélyülése és az egyre szorosabb kapcsolódások miatt növekvő mértékben függenek egymástól a tagállamok energiapolitikái és energiaforrás-választási döntései. Ennek megfelelően célszerű közös jövőképet is kialakítani arról, hogy milyen következményekkel járnak energiapolitikáink a beruházások, az energiaárak és a szabályozás szempontjából.

Ez azt is jelenti, hogy mivel az atomenergia Európa energiatermelésének jelenleg 30%-át teszi ki, az atomenergiát választó 14 tagállam egyike sem teheti meg, hogy bezárja azonnal atomerőműveit anélkül, hogy egyeztetne a többi tagállammal, és ennek keretében megvizsgálná mind a szóba jöhető alternatív energiaforrásokat, mind a hálózattal kapcsolatos kérdéseket. E célból az elnökség az energiaügyi miniszterek informális májusi ülése alkalmával részletekbe menő eszmecserét kíván tartani az e témával foglalkozó kérdések rendezésével. Végül, de nem utolsó sorban fontos, hogy a közvéleményt is tájékoztassuk a mögöttes feltételezésekről és a választott energiaforrásoknak mind az előnyeiről, mind a hátrányairól. Biztos vagyok abban, hogy ehhez ezzel a mai vitával is hozzájárulhatunk. Köszönöm szépen, Elnök Úr!

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, Győri asszony, hölgyeim és uraim! A március 11-i szörnyű földrengés, az ezt követő cunami, az atomerőműben bekövetkezett baleset, amelynek során több blokk is megsérült, valamint az a tény, hogy még mindig nem látszik a károk helyreállítása és a kockázatok leküzdése folyamatának a vége, mivel az atomerőműben még mindig irányíthatatlan a helyzet, még a legmodernebb technológia használatával is: mindezek az események aggodalmat váltanak ki bennünk az energiaágazat biztonsága tekintetében az Európai Unióban és máshol. Ezért március 11-én összehívtunk egy magas szintű csoportot miniszterek és a nemzeti kormányok, az atomerőmű-építő társaságok és az energiaágazat képviselőinek részvételével, és felkértük őket, hogy vegyenek részt a március 15-i ülésen. Az Energiaügyi Miniszterek Tanácsában március 21-én előkészületeket tettünk az Európai Tanács számára, amely március 25-én végül felszólította a Bizottságot és a nemzeti nukleáris biztonsági hatóságokat egy különleges stresszteszt és egy átfogó biztonsági vizsgálat lefolytatására, a lehető legmagasabb biztonsági előírások biztosítása céljából. Azóta dolgozunk a vizsgálatok kritériumain.

A Főigazgatóság, jómagam és a nukleáris biztonsági hatóságok összeállítják a vizsgálati kritériumok katalógusát, amelyet benyújtanak Önök és a nyilvánosság elé annak végleges elfogadása előtt. Ez egyrészt azoknak a kockázatoknak a következményeire vonatkozik, amelyeket a földrengések és az özönvizek jelentenek az Európai Unió atomerőműveire nézve, különösen az Atlanti-óceán partvidékén. Ugyanakkor magukat az atomerőműveket érintő következményekre is vonatkozik, más szavakkal arra a kérdésre, hogyan lehet megvédelmezni a hűtőrendszereket, a villamosenergia-ellátást és a vészhelyzeti generátorokat. A további tényezők között szerepelnek a terrorista és a számítógépes támadások, valamint repülőgépeknek az atomerőművekbe történő becsapódása.

Úgy gondoljuk, hogy a vizsgálati kritériumokkal kapcsolatos konzultációkkal és a döntés meghozatalával május közepére végzünk az ENSREG, az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja ülésén. Arra számítunk, hogy az év végéig sor kerülhet átfogó tesztelésre az Európai Unióban működő 143 atomerőmű lehető legmagasabb biztonsági előírásainak biztosítása érdekében. Beszéltünk az Orosz Föderáció és Ukrajna kormányával, és a következő néhány nap során felvesszük a kapcsolatot Svájccal és Örményországgal, valamint azokkal az országokkal, amelyek tervezik atomerőművek építését, ilyen például Törökország és Belarusz. Célunk mindezzel annak biztosítása, hogy a legmagasabb szintű biztonsági előírásokat és vizsgálati kritériumokat alkalmazzák azokban az országokban, amelyek az Európai Unió közvetlen szomszédjai.

Tudjuk, hogy a tagállamok viselik a felelősséget az energiaforrás-összetételért, és ezért az energiaellátási technológiáért, az atomerőművekért és az egyéb technológiákért is. Az elmúlt néhány nap során egyértelművé vált, hogy a tagállamok meg akarják tartani ezeket a jogköreiket. Más szavakkal: az érvényben lévő szerződések és jogszabályok alapján nem tűnik reálisnak az, hogy európai szintre emeljük az atomenergiával kapcsolatos határozatok meghozatalát. A biztonsági tesztet azonban, amelyben mindenkinek részt kell vennie, közös nevezőnek tekintem az összes tagállam számára a meghatározott magas előírások miatt, függetlenül attól, hogy használnak-e atomenergiát, vagy sem. Franciaországban a villamos áramnak körülbelül a 76%-át atomerőművekkel állítják elő, miközben ez a számadat Ausztriában 0%. Összesen 14 tagállam használ atomenergiát, míg 13 nem. Németország jelenleg vizsgálja atomerőművei üzemideje lerövidítésének lehetőségét. Lengyelország azt mérlegeli, hogy megépítse-e első atomerőművét, Olaszország pedig azt vizsgálja, beruházzon-e további atomerőművekbe.

Meggyőződésünk, hogy a biztonsági vizsgálatok végrehajtása mellett különösen fontos, hogy ez év júliusáig megtörténjen a nukleáris biztonságról szóló irányelv nemzeti jogokba történő átültetése. Az volt a tervünk, hogy 2014-ben elvégezzük a Parlament és a Tanács által elfogadott nukleáris biztonságról szóló irányelv értékelését, és hogy átültetjük azt a nemzeti jogokba. Ezt most előre akarjuk hozni. Szándékaink szerint az év végéig tájékoztatjuk Önöket az azzal kapcsolatos további megfontolásokról, hogy hogyan lehetne még jobban megerősíteni ezt az irányelvet, mivel jelenleg elsősorban a hivatalos jogkörökkel és a létrehozandó testületekkel és néhány más területtel foglalkozik.

Szeretnék említést tenni a nukleáris hulladékokkal kapcsolatos javaslatokról is, amelyeket a Bizottság benyújtott, és amelyekről a Parlament és a Tanács jelenleg folytatja a vitát. Ezek is hozzájárulnak majd a biztonság lehető legmagasabb szintjének biztosítására irányuló közös intézkedésekhez. Tudjuk, hogy a biztonsági vizsgálatoknak az lesz a végeredménye, hogy a tagállamok levonják a saját következtetéseiket. Én azonban azokra a hatásokra építek, amelyeket a realitás fog gyakorolni ebben az esetben. Arra számítok, hogy a tagállamok elfogadják a szakértők által javasolt biztonsági értékelést, előírásokat és a szükséges intézkedéseket, és átültetik ezeket a gyakorlatba saját országukban és atomerőműveikben. Május közepén elmondjuk Önöknek, hogy számításaink szerint mikor tudjuk majd beterjeszteni a stressztesztek és a tesztelési kritériumok munkaszinten kidolgozott tervezetét.

 
  
MPphoto
 

  Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr! Képviselőcsoportom nevében szeretnék köszönetet mondani Oettinger biztos úrnak, amiért a Japánban bekövetkezett katasztrófa után haladéktalanul hozzálátott a nukleáris biztonság kérdésével kapcsolatos munkának. Ez a munka rendkívül fontos polgáraink biztonsága szempontjából, mert a Japánban bekövetkezett nukleáris katasztrófa megmutatta, hogy felül kell vizsgálnunk a nukleáris biztonsággal kapcsolatos szabályainkat.

Ez fontos feladat az Ön számára és a Tanács számára, mert mi itt, Európában kölcsönösen függő helyzetben vagyunk a nukleáris biztonság szempontjából. Szükségünk van egy európai stressztesztre az összes nukleáris létesítményre nézve, és amint Ön is említette, a kritériumokat össze kell hangolni. Objektív és átlátható jelentésre – vagyis nyilvános jelentésre – van szükségünk erről a stressztesztről, amelynek kiindulási pontjaként a legmagasabb biztonsági szintet kell megjelölnünk.

Elnök úr! Remélem, hogy Ön és a tagállamok keményen dolgoznak majd ezen az összehangolt megközelítési módon, hogy számíthassunk a legmagasabb szintű biztonsági előírások életbe léptetésére. Amennyiben egy nukleáris létesítmény nem felelne meg a stresszteszten, Önnek és a Tanácsnak gondoskodnia kell arról, hogy a tagállamok vállaljanak kötelezettséget azonnali lépések megtételére. Az ilyen lépések között az atomerőmű ideiglenes, sőt akár végleges bezárása lehetőségének is szerepelnie kell. Ebben a tekintetben az is fontos, hogy ezeket a lépéseket azokra az atomerőművekre is kiterjesszük, amelyek határainknál állnak, mert ezek alkalmanként súlyosabb hatást gyakorolhatnak polgárainkra, mint azok az atomerőművek, amelyek teljes egészében Európában működnek. Kérem, hogy erre figyeljen oda.

Megfelelően ki kell vizsgálnunk a mérlegelt lépéseket és kockázatokat. Az atomenergia olyan energiaforrás, amelyről nem mondhatunk le egy pillanat alatt, mert energiaellátásunk jelentős részét biztosítja és a CO2-kibocsátás csökkentéséhez is hozzájárul. Ám újból végig kell gondolnunk jövőnket és a megújuló energiaforrásokat, emellett nagyra törően tovább kell fejlesztenünk energiahatékonyságunkat.

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog, az S&D képviselőcsoport nevében.(SV) Elnök úr! Az atomenergia különbözik a többi energiaforrástól. Rendkívül rövid idő alatt roppant nagy károkat tud előidézni országokra, emberekre és a jövő generációira nézve. Ezért nagyon örülök annak, hogy az atomenergiával és a biztonsággal kapcsolatos kérdések a jelek szerint az Európai Parlamentben erős és átfogó támogatást élveznek. Remélem, hogy ez egyértelmű, átfogó és közös határozatokhoz is fog vezetni.

Az atomenergiát nem lehet kizárólag nemzeti szinten szabályozni és ellenőrizni. Az atomenergia nem tartja tiszteletben az országhatárokat, még az európai határokat sem. Ezért a biztonságról szóló vitának és a biztonsággal kapcsolatos munkának nagyon sok napirendi pontja van. Mindennek fényében nagyon fontos, hogy a lehető legegységesebb határozatot hozzuk meg, és hogy most az egyszer figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy véleményünk kissé eltérő az atomenergiával kapcsolatos kérdésekben. Ez egy rövid és hosszú távú közös érdekünkről, a biztonságról szól.

Hosszabb távon a helyzet azt jelzi, hogy a jelenlegi energiaellátásunk fenntarthatatlan. Energiaforrás-összetételünk nem kellően sokoldalú. A megújuló energia és az energiahatékonyság területén végrehajtandó beruházásokról folytatott megbeszéléseket tettekre kell váltanunk. Nem kevesebbre, mint paradigmaváltásra van szükségünk az energiapolitikánkban, de ez az állásfoglalás nem erről szól. Egy új kezdet első lépésének kell lennie, amely elmozdítja az energiaellátási rendszerünket a fenntartható energiák és természetesen egy olyan stratégia előkészítésének irányába, amely fokozatosan kiiktatja az atomenergiát – egyes esetekben a közeljövőben, más esetekben pedig valamivel hosszabb, közepes vagy hosszú távon.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Japánban bekövetkezett tragikus események nemcsak a japán reaktorok hibáit és hiányosságait leplezték le. A fukusimai események az atomerőművekkel kapcsolatos védintézkedések nemzetközi rendszerében meglévő hiányosságokat is leleplezték. Ma sok európai aggódik az európai nukleáris biztonság miatt. Ezért az Európai Uniónak mindenképpen átfogó módon át kell értékelnie a nukleáris biztonsággal kapcsolatos megközelítési módját.

A Liberálisok és Demokraták véleménye szerint a Tanács által javasolt stressztesztek túlságosan gyengék. Nemcsak technológiai és földrajzi szempontból kell a tesztet lefolytatnunk, hanem a teljes biztonsági kultúra, valamint sokrétű katasztrófa-forgatókönyvekre történő reagálásra való felkészültség szempontjából is. Ezért teljességgel elengedhetetlen, hogy a tesztek kötelezőek legyenek, és hogy közös és átlátható közösségi kritériumokra épüljenek.

Mindenkinek a számára nyilvánvaló módon nem engedhetjük meg azt, hogy a kormányok és a nemzeti hatóságok önmagukat felügyeljék. Ehelyett a stresszteszteket független szakértőknek kell lefolytatniuk, és azoknak teljesen átláthatóaknak kell lenniük. Minden tényt nyilvánosságra kell hozni a Bizottság felügyelete alatt.

(Taps)

Ma ez jelenti ennek a technológiának az egyetlen hiteles alternatíváját. Emellett a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek átfogó módon felül kell vizsgálnia az EU nukleáris biztonságról szóló jogszabályait. Európai előírásokra és szigorú követelményekre van szükségünk. A Bizottságnak megvan a saját felelőssége, de a Tanácsnak is lépnie kell, és vállalnia kell a saját felelősségét. Végül, most az alternatív energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos tapasztalatokat is feltétlenül le kell szűrnünk. Ideje határozni a kötelező célokról.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! Oettinger úr, Ön már tudja, hogy én nem bízom az Önök sztressztesztjeiben. Szeretném röviden kifejteni, miért. Meggyőződésem szerint nem helyes, ha a nemzeti hatóságokra és a felügyeleti szervekre bízzuk a teszt kritériumainak megállapítását és az eredmények értékelését. Egészen mostanáig kizárólagos felelősséget viseltek az Európai Unióban működő atomerőművek felügyelete és tesztelése területén.

Ezeknek a szerveknek a tagjai uram-bátyám alapon készségesen tanúsítják majd egymás atomerőműveiről, hogy biztonságosak voltak, ma is biztonságosak és továbbra is biztonságosak lesznek. Ön valóban elhiszi, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok váratlanul ráébrednek arra, hogy mindeddig rossz munkát végeztek, és hogy túlságosan elnézőek voltak? Én ezt nem hiszem, Oettinger úr, és Ön még nem fejtette ki előttem, hogyan tervezi garantálni azt, hogy ez az egész felügyeleti rendszer hirtelen függetlenné váljon.

A stresszteszt önkéntes jellege további bizonyíték arra nézve, hogy nem vehetjük ezt annyira komolyan, mint amennyire szeretnénk. Ám még van idő arra, hogy megváltoztassa a terveit és garanciákat nyújtson nekünk arra nézve, hogy független szakértők is hozzáférnek majd az erőművekhez. Ön garantálhatja, hogy mindent tesztelnek majd, és hogy mi nemcsak jelentéseket látunk majd egy olyan rendszerről szóló dokumentumról, amelyet jogosan jellemeztem uram-bátyám alapon működő hálózatként, mert az abban érintett emberek valamennyien ismerik egymást és már évtizedek óta közös baráti társaságot alkotnak, és mindig elfogadták a legmagasabb szintű kockázatokat.

Szeretném kifejteni Önnek, hogy mi, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja olyan módon megtervezett stresszteszteket várunk, amelyek képesek kimutatni, melyek azok az atomerőművek, amelyek a továbbiakban valóban nem elfogadhatók, és melyek azok, amelyeket elsőként kell leválasztani a hálózatról. Ahhoz, hogy a stressztesztek valóban irányváltozást idézzenek elő Európában, mi alapként kezeljük ezeket egy kiszállási ütemtervhez, amely most indul, és ha minden jól megy Európában, akkor 2025 körül befejeződhet.

Szeretném megkérni Önt valamire, Oettinger úr. Az elmúlt néhány nap során Ön számos interjút adott, és például Németországban is kifejtette, hogy tudja, melyik atomerőművek nem fognak megfelelni ezeken a stresszteszteken, és hogy ezt egészen biztosan tudja néhány erőműről. Kérem, hogy hozza nyilvánosságra ezeknek az erőműveknek a nevét. Például ha ezek közül az egyik Fessenheim, az az erőmű, amely a francia felügyeleti hatóság szerint nincs megfelelően védve áradásokkal vagy földrengésekkel szemben, akkor Önnek nyilvánosságra kell hoznia a kockázatos helyszínek nevét. Ez növelné az Önök politikájával kapcsolatos közbizalmat.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a soros elnöknek és a biztosnak nyilatkozatukért. Ezeknek a nyilatkozatoknak a mérhető tartalma éles ellentétben áll néhány más hozzájárulással. Először is ne feledkezzünk meg arról, hogy óriási különbségek vannak az 50 éves japán reaktorok és az előkészület alatt álló, új konstrukciójú európai reaktorok között – roppant különbségek. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy roppant különbségek vannak Japán és Nyugat-Európa szeizmikus kockázatai között. Mindenekfelett azonban teljesen biztosan kell tudnunk, mi történt, mielőtt lépéseket tennénk annak felülvizsgálatára, amit teszünk, és amit tervezünk tenni.

A modern reaktorokat úgy tervezik, hogy képesek legyenek ellenállni olyan kockázatoknak, amelyek 20 vagy 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Örömmel látom, hogy egyetért velem, Harms asszony.

(Kellemetlenkedő megjegyzések Harms asszony részéről)

Ez igen szalonképtelen megjegyzés volt, és Ön a felszólalási időmből vesz el, Harms asszony.

Van egy moratóriumra vonatkozó javaslat. Ezt én ellenzem, mert elsietett lépés lenne, amelyet tudományos bizonyítékok nem támasztanak alá. Meg kell tudnunk, mi történt, mielőtt bármilyen lépést tennénk a már amúgy is elismerésre méltó európai biztonsági kultúra megváltoztatása érdekében. Egyetértek azzal, hogy tovább akarjuk erősíteni biztonsági kultúránkat, de ne tegyünk semmit elsietve.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! A közelmúltban demonstrációk voltak Németországban, amelyen 250 000 ember követelte az atomenergiából történő azonnali kiszállást és a megújuló energiára történő 100%-os átállást. Mindkét követelés teljesíthető.

Csernobil és Fukusima után egyértelmű, hogy az atomenergiával mindig együtt jár valamennyi kockázat. Ezért egész Európában kötelezővé kell tenni, hogy a nukleáris biztonsági előírások a rendelkezésre álló legjobb technológiára épüljenek. A nukleáris létesítmények nukleáris biztonságáról szóló tanácsi irányelv 2009. évi elfogadása ellenére a jelenlegi biztonsági előírások maradnak érvényben a tagállamokban.

Ezért sürgősen felül kell vizsgálnunk ezt az irányelvet a Parlament részvételével, az együttdöntési eljárás alapján, amely nem az Euratom-Szerződésre épül. Olyan kezdeményezést akarok látni, amelyben a lehető legtöbb parlamenti képviselőcsoport részt vesz, és amely felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot egy ilyen értelmű irányelvjavaslat megszövegezésére. Meggyőződésem, hogy szükségünk van az egész Európát lefedő nukleáris kiszállási stratégiára.

 
  
MPphoto
 

  Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egyetértek mindazzal, ami az eddigiekben elhangzott, és azzal is, hogy holnap el kell gondolkodnunk a moratóriumon, Chichester úr javaslata szerint.

Ehhez szeretném azonban hozzátenni a következőket: egy új korszak, egy új világ kapujában állunk. A 21. században bekövetkezett összes természeti katasztrófa mega-katasztrófa volt: mega-tüzek, mega-földrengések és mega-tengerárak. Hogyan védhetjük meg magunkat az ezekből a katasztrófákból fakadó nukleáris fenyegetésektől és hogyan kerülhetjük el ezeket? Láthatjuk, hogy a kockázatok mega-halálozásokkal járnak, amelyek szintén ezeknek a katasztrófáknak tulajdoníthatóak.

Ebben a Parlamentben mi mindig elítéljük az emberiesség elleni bűntetteket. A TEPCO, mint társaság hatékonyságát az emberiesség elleni bűntettek új formájának tekintem: nincs átláthatóság, nincsenek óvintézkedések és semmit sem tettek azokért a dolgozókért, aki probléma leküzdésén fáradoznak. Arra ösztönzök mindenkit, hogy gondolkodjon el ezen az új, társadalom elleni bűncselekményen most, amikor belépünk a 21. századba.

 
  
MPphoto
 

  Pilar del Castillo Vera (PPE).(ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szükségünk van energiára ahhoz, hogy ehessünk, utazhassunk, tanulhassunk, betegségeket gyógyíthassunk, és még sok minden máshoz is. Ez az energia mindig többféle forrásból származik. Egyes esetekben a legrégebbi forrásokból, például vízenergiából, fosszilis energiából, vagy akár nukleáris energiából; más esetekben a legmodernebb, például megújuló energiaforrásokból. Mindezeken túl egyes esetekben olyan irányba is fejlesztik a technológiákat, hogy biztonságosabbá váljanak, vagy hogy hatékonyabbak legyenek, például a megújuló energiák esetében.

Vannak olyan kutatások is, amelyeket még nem vettek alkalmazásba, ilyen például a szén-dioxid-tárolás, vagy amelyek reményeink szerint elvezetnek majd bennünket a fúziós energiához. Mindez azért szükséges, hölgyeim és uraim, mert az emberi élet mindig a felhasznált erőforrások folyamatos fejlődése és az ezt lehetővé tevő kutatások alapján működött és fejlődött. A kommunikáció, az energia, az orvostudomány és a tanulás mind erre épül: az összes erőforrás folyamatos fejlesztésére.

A közelmúltban a cunami és az azt előidéző földrengés súlyos károkat okozott Japán lakosságának, ide számítva az áldozatokat, az eltűnteket és az anyagi veszteségeket is, és jelentős károkat okozott a fukusimai erőműben. Mindezeknek figyelembevételével az a feladatunk, hogy fokozzuk a biztonságot.

Holnap ez a Parlament szavaz egy közös állásfoglalásról, amelyről a parlamenti képviselőcsoportok túlnyomó többsége között egyetértés született. Azt fejezi ki, ami összeköt, nem azt, ami megoszt bennünket. Arra kérem a képviselőcsoportokat, hogy tartsanak ki a javaslat tartalma mellett, és ne engedjék meg, hogy a saját érdekeik a közös érdekek vagy a közös nézetek útjába álljanak, amelyeket ennek a javaslatnak a kapcsán elértünk. Ez a mi holnapi felelősségünk.

 
  
MPphoto
 

  Teresa Riera Madurell (S&D).(ES) Elnök úr! Mindenekelőtt szeretném kifejezni az áldozatok és a nukleáris baleset miatt kitelepített családok melletti legmélyebb együttérzésemet.

Hölgyeim és uraim! Ebből a balesetből mindenképpen meg kell tanulnunk azt a leckét, hogy sürgősen meg kell erősítenünk a biztonsági intézkedéseket. A biztonság azonban az emberi erőforrásokat is érinti. Gondoskodnunk kell az ágazatban dolgozók legmagasabb szintű képzéséről. Optimális munkafeltételeket kell garantálnunk. A képzés és a munka kiváló kereteinek megteremtése olyan feladat, amelyet csak az európai intézményekből kiindulva lehet végrehajtani.

Azt az elkötelezettséget is szeretném kihangsúlyozni, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja (S&D) vállalt európai energiaellátási tervében, amely szilárd hitvallás a megújuló energiák, az infrastruktúrák, az energiahatékonyság és az elektromos mobilitás mellett. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom továbbá, hogy újból meg kellene nyitnunk a szénről folytatott vitát, mert ez az egyetlen hazai fosszilis energiaforrásunk.

 
  
MPphoto
 

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök úr! A műszaki előírásokra vonatkozó stressztesztek nem elegendőek. Nemcsak földrengésekre kell felkészülnünk. Japánban az események összetorlódása idézte elő a problémát: áradás, a külső áramellátás megszűnése és a kommunikáció megszakadása. Láthattuk, hogy az egyik probléma hogyan vezet el a másikhoz, és hogy az erősen radioaktív fukusimai terület most roppant módon akadályozza a biztonsági feladatok végrehajtását, amelyeknek folytatódnia kellene.

A nukleáris baleset nem lineáris esemény; a következmények úgy terjednek tovább, mint a radioaktivitás, amely még mindig a tengerbe ürül. Ezért elengedhetetlen, hogy a javasolt stressztesztek figyelembe vegyék a katasztrofális események többszörös, összetett mértani következményeit.

Biztos úr! Amint Ön is említette, a tagállamoknak jogukban áll dönteni saját energiaforrás-összetételükről, de Ön viseli a felelősséget a nukleáris biztonságért. Egyetért-e azzal, hogy a tagállamoknak moratóriumot kell hirdetniük új atomerőművek megtervezésére és üzembe helyezésére? Mit fog Ön javasolni annak biztosítása érdekében, hogy a kormányok és a befektetők most inkább arra összpontosítsanak, hogyan lehet nagyobb elkötelezettséget elérni az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások mellett?

 
  
MPphoto
 

  Claude Turmes (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! A Japánban bekövetkezett drámai események megmutatták, hogy csak az az atomerőmű lehet tökéletesen biztonságos, amely soha nem épült meg, vagy amelyet leállítottak. Csak ezek azok, amelyek tökéletesen biztonságosak. A Japánban bekövetkezett események óta tudjuk, hogy minden más állítás hamis. Európa polgárai tudják ezt, és ezért átütő választ várnak tőlünk. Az egyetlen válasz, amelyet adhatunk, egy olyan Európa felépítésére vonatkozó jövőkép, amely teljes mértékben a megújuló energiára épül.

Fokozatosan elkezdhetjük átültetni a gyakorlatba ezt a jövőképet a lakások, a közlekedés, az ipar és a villamosenergia-termelés hatékonyságának, a megújuló energiák széles skálájának és a földgáz átmeneti tüzelőanyagként történő felhasználásának ötvözetével. Oettinger úr! Ön részt vesz a 2050-ig szóló energia-ütemterv összeállításának folyamatában. Kérdésünk Önhöz a következő: készen áll-e arra, hogy együttműködjön velünk egy ilyen jellegű jövőkép kidolgozásában? Meg van-e győződve arról, hogy a 2050-ig szóló energia-ütemtervet kell felhasználnunk azoknak a megbeszéléseknek az alapjaként, amelyeket nemcsak a szakértőkkel, hanem az európai polgárokkal is folytatunk az európai energiaellátás másfajta jövőjéről?

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (ECR).(PL) Elnök úr! Ha ma meg kell tanulnunk a leckét, és ha el kell végeznünk némi házi feladatot a Japánban történtek után, akkor ezt nagy elővigyázattal kell tennünk. Összpontosítanunk kell, és alaposan kell gondolkodnunk. Az atomenergiáról való lemondás, vagy irreális követelmények támasztása energiaellátási rendszerünknek ezzel az ágazatával szemben egyetlen egy problémát sem fog kiküszöbölni. Közvetlenül határainkon túl további erőművek épülnek, amelyekre nem terjeszthetjük ki biztonsági előírásainkat vagy szabályozó hatóságaink felügyeletét. Kalinyingrádban és Belaruszban ma már folyamatban vannak ilyen jellegű fejlemények a közép-európai igények kielégítésére. Az atomenergia Unióból történő menekülése meg fogja mutatni, hogy erőfeszítéseink illuzórikusak. Újból bele fogunk ütközni energiaellátási rendszerünk, és ezzel együtt gazdaságunk és iparunk versenyképességének korlátaiba. Már sokadik alkalommal az történik, hogy ökológiai terveinkből versenytársaink – elsősorban Oroszország – profitálnak. Ezért ha ma meg akarjuk szigorítani az atomenergiára vonatkozó előírásokat, akkor garanciákra van szükségünk arra nézve, hogy a határainkon kívül működő reaktorok által előállított villamos energiára ugyanazok a szigorú kritériumok vonatkoznak.

 
  
MPphoto
 

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL).(CS) Elnök úr! Többféle következtetést is le lehet vonni a Japánban bekövetkezett katasztrófából. Először: az energiaágazatnak állami ellenőrzés alatt kell lennie, és szükség van megbízható biztonsági létesítményekre minden erőműben, megfelelő távolságban elhelyezve. A TEPCO társaság felelőtlenül viselkedett. Másodszor: minden lehetséges módon támogatnunk kell a környezetet, és nemet kell mondanunk a zöld rémhírterjesztőknek, akik már régóta zsarolják Európát. Harmadszor: beszédmódváltásra van szükség a Parlamentben és a Bizottságban. Már régóta igen civilizálatlan légkör uralkodik az Európai Parlamentben, emellett bátor férfiakból és nőkből álló Bizottságra van szükségünk, akik nem félnek az új megoldásoktól, és akikben az úttörők szelleme lobog, nem olyanokra, akik mindig másokra próbálják tolni a felelősséget, és akik egy bizonyos fajta bogár mintájára bagatell személyes érdekek gombolyagát görgetik maguk előtt, még az európai álláspontok tekintetében is.

 
  
MPphoto
 

  Peter Liese (PPE).(DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! Teljes mértékben támogatom a közös állásfoglalást. Két konkrét üzenetet küldünk azoknak, akik felelős pozíciókat töltenek be a tagállamokban, valamint Európa lakosságának. Közös szabályokra van szükségünk, hogy megóvjuk magunkat a nukleáris balesetektől az egész Európában. A nukleáris biztonság szűk látókörű megközelítési módjának ideje már régen elmúlt. Két régebbi németországi erőművet, amelyek 180 km-re vannak Strasbourgtól, ideiglenesen bezártak és leválasztottak a hálózatról. Körülbelül 100 km-re innen, Fessenheimban van egy reaktor, amely tudomásunk szerint semmivel sem biztonságosabb, mint az a két német erőmű, amelyeket a japán események következtében leválasztottak a hálózatról.

Ez a példa világosan megmutatja, hogy nagyon magas szintű közös kritériumokra van szükségünk. Rendelkezésünkre állnak a jogi alapok, és az a kérdés, hogy milyen messzire megyünk el a hatályos jogi alapok talaján, mindig politikai jellegű. Sokkal tovább kell mennünk, mint azt a múltban tettük.

A második üzenet az, hogy a tagállamokban meghozott határozatoktól függetlenül – és néhányan gyorsabban le fognak kapcsolni erőműveket a hálózatról, mint más tagállamok –, nem szabad az elveszített energiát további gázimporttal pótolni, például Oroszországból. A 21. és a 22. bekezdés mutatja azt az irányt, amelyre menni akarunk. Több megújuló energiát és fokozott energiahatékonyságot akarunk. Oettinger úr! A fukusimai események előtt Ön elkészített egy energiahatékonysági cselekvési tervet. Ez fontos továbbvezető lépés volt, és ezt most még sürgősebben át kell ültetni a gyakorlatba.

Jómagam egyetértek a Parlament többségével abban a kérdésben, hogy szükség van kötelező célkitűzésekre. A továbbiakban nem akarunk fosszilis tüzelőanyagokat használni. Munkahelyeket akarunk a kereskedelemben és az iparban. Az energiahatékonyság költséghatékony, és sürgősen előre kell lépnünk ezen a területen.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann (S&D).(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az atomenergia szén-dioxid-mentes energiaforrás, ugyanakkor átmeneti energiaforrás is, amely kimeríthető forrásoktól függ. Ugyanakkor potenciálisan veszélyes energiaforma is. Fukusima után nyilvánvalóan prioritást élvez erőműveink biztonságának felülvizsgálata. Ezeket a stresszteszteket a lehető leginkább összehangolt módon kell végrehajtani az Unió szintjén, és lehetőség szerint a közvetlen szomszédságunkban is, független személyeken keresztül, akik a legszigorúbb előírások és a legnagyobb átláthatóság szerint végzik munkájukat.

Emellett az éghajlatváltozás elleni harc összefüggő és nagyra törő politikát tesz szükségessé. Jóllehet az atomenergia használatával kevesebb szén-dioxidot bocsáthatunk ki a légkörbe a szükséges villamos energia előállítása során, nem szabad ettől függenünk. Az olyan országokban mint Franciaország, amely használ atomenergiát, az atomenergia részesedésének csökkentése bármely messze ható határozat meghozatalának előfeltétele. Ez a folyamat azt jelenti, hogy meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket az energiatakarékosság és a megújuló energiák részesedésének fokozása területén, amelyek közép- és hosszú távon képesek lesznek csaknem teljes fogyasztásunkat lefedni. Ez az erőművek biztonságáról szól, de az ellátás biztonságára is ki kell terjesztenünk az egész Európai Unióban, hogy egyetlen ország se kerüljön nehéz gazdasági helyzetbe.

Végül: a valódi szolidaritáshoz létre kell hoznunk az energiaközösséget.

 
  
MPphoto
 

  Corinne Lepage (ALDE).(FR) Elnök úr! Ami a biztonságot illeti, természetesen készséggel támogatom képviselőtársaim összes javaslatát azoknak az alapvető függetlenségéről, akik a stressztesztek végrehajtásáért felelősek, és azt a gondolatot, hogy ezeket a szabályokat közösségi szinten kell felállítani.

Ám ne csapjuk be önmagunk: van néhány öreg erőművünk, amelyeket a kockázatok felhalmozódásának figyelmen kívül hagyásával építettek meg, és ennek következtében – függetlenül attól, hogy végrehajtjuk-e ezeket a stresszteszteket, vagy sem – a meglévő erőművek soha nem lesznek tökéletesen biztonságosak. Ezzel teljes mértékben tisztában kell lennünk. Ezenkívül nem hiszem, hogy az európai polgárok többsége ma elfogadná azt a gondolatot, hogy meg kell fizetnie egy európai nukleáris baleset költségeit. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak; ezzel teljes mértékben tisztában kell lennünk.

Ezért meg kell szerveznünk az atomenergia fokozatos kivezetését, és közben szem előtt kell tartanunk gazdasági szükségleteinket, a foglalkoztatással kapcsolatos szükségleteinket, ipari kapacitásunkat és azt a követelményt, hogy nem növelhetjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Szerintem ezzel valamennyien tisztában vagyunk.

Hogyan kell mindezt megtennünk? A nagy európai üggyel együtt kell megtennünk, ami az atomenergia fokozatos kivezetése. Claude 15 évet említett. Szerintem ez túlzottan optimista elképzelés; valószínűleg egy kicsit tovább fog tartani. Ez azonban egy hatalmas ügy, amely alkalmas az európai emberek mozgósítására, helyreállíthatja az önmagunkba és az intézményeinkbe vetett bizalmunkat, mert Fukusima után, elnök úr, ez továbbra is ellenszegülést jelent a hatóságokkal és a felügyeleti szervekkel szemben. Ezzel tisztában kell lennünk.

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE). (Trautmann asszony az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelmében kék kártyás kérdést kap)(DE) Elnök úr! Szeretném megkérni Trautmann asszonyt, hogy válaszoljon egy kérdésemre. Franciaországban működik a független szabályozó hatóságok rendszere, amelyek nagyon jó munkát végeznek. Mit gondol, a francia modell alkalmazható-e egész Európában, a francia rendszerre épülő európai szabályozó hatósággal?

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann (S&D).(FR) Elnök úr! Köszönöm képviselőtársamnak, Rübig úrnak, hogy feltette ezt a kérdést. Valóban úgy gondolom, hogy a francia szabályozó hatóság független – az ő javaslatuk tanúsítja ezt. Úgy gondolom, hogy ugyanannak a logikának az alapján, mint amit az európai energiaközösségről mondtam, szükségünk van egy európai szintű független szabályozó hatóságra, és rendelkezésére kell bocsátanunk azokat a felügyeleti eszközöket, amelyekkel a szabályozó hatóság munkája független lesz és amelyekkel a szabályozó hatóság valóban kompetens lehet.

 
  
MPphoto
 

  Corinne Lepage (ALDE). (Trautmann asszony az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelmében kék kártyás kérdést kap)(FR) Ezzel kapcsolatban, Trautmann asszony, egy független hatóság papíron rendben van. Összetételének és annak a ténynek a figyelembevételével, hogy nincs pluralizmus azokban az emberekben, akik a hatóságot alkotják, – őszintén szólva – sok kérdés felmerülhet bennünk.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Trautmann (S&D).(FR) Elnök úr! Nemzeti szinten mindig meg lehet kérdőjelezni a hatóság összetételét, és ebből a szempontból egyetértek Lepage asszony megjegyzésével. Úgy gondolom, hogy hamarosan egy olyan időszaknak lehetünk a szemtanúi, amelyben jobban lehet majd biztosítani a pluralizmust, de semmiképpen sem szeretném megkérdőjelezni azon személyek munkájának őszinteségét, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat, és az egyik ilyen személy Lacoste úr.

 
  
MPphoto
 

  Evžen Tošenovský (ECR).(CS) Elnök úr! Most már több hete figyeljük lélegzetvisszafojtva azt az elképesztő küzdelmet, amelyet Japánban folytatnak a gigantikus földrengés és az azt követő cunami következményeivel. Csodálom azt a módot, ahogyan a japánok megbirkóznak ezzel a helyzettel, erről még senki sem tett itt említést.

Az emberek mindig tanulnak a katasztrófákból. Az ehhez hasonló események mindig műszaki fejlesztésekhez és biztonsági intézkedésekhez vezetnek. Az emberek továbbra is felülnek a repülőgépre egy-egy súlyosabb légikatasztrófa után. Javul a megbízhatóság és a biztonság. Feltétlenül össze kell gyűjteni az atomerőművek üzemeltetésével kapcsolatos összes tapasztalatot a Japánban bekövetkezett katasztrófa alapján. Korrekt módon ki kell értékelnünk ezt a rendkívüli természeti stressztesztet, és a lehető legtöbb tapasztalatot le kell belőle szűrnünk műszaki és biztonsági intézkedések meghozatalához. Az atomerőműveknek el kell viselniük rendkívüli természeti katasztrófákat.

A vészhelyzeti eljárásokból is tanulnunk kell, mivel ezek is részei az erőmű üzemeltetésének és biztonságának. A politikusoknak tartózkodniuk kell a gyors és leegyszerűsített ítéletektől. Természetesen ésszerű, ha a lehető leggyakrabban megismételjük az atomerőművek ellenőrzését. A japán tapasztalatok lehetőséget kínálnak a hatályos biztonsági előírások felelős felméréséhez, szükségtelen politikai feltűnősködés nélkül.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenki tudja, hogy különféle vélemények léteznek mind a tagállamokban, mind pedig itt, a politikai csoportok között, arról a kérdésről, hogy használjunk-e atomenergiát, vagy sem.

A mai vita megmutatta, hogy még az egyes csoportokon belül is léteznek eltérő nézetek. Egyrészt történt egy katasztrófa Japánban, ami roppant nagy problémát jelent. Vitát indítottunk erről a témáról, és úgy gondolom, hogy az állásfoglalás fontos lehetőséget kínál a számunkra ahhoz, hogy ma és holnap egy konkrét kérdésre összpontosítsuk a figyelmünket: képesek vagyunk-e közösen felemelni a biztonsági előírásokat és képesek vagyunk-e hatályba léptetni bármilyen jellegű fokozott európai hatásköröket vagy nagyobb európai együttműködést megvalósítani.

Bár az állásfoglalás sok olyan pontot tartalmaz, ami nekem nem tetszik, az a véleményem, hogy képviselőtársaim kiváló munkát végeztek, mert elkészítettek egy olyan szöveget, amely erősebben összpontosít a biztonságra és az európai együttműködésre. Ezért szeretném megkérdezni, nem lenne-e legfőbb ideje annak, hogy megragadjuk a mai és holnapi vita által felkínált lehetőséget és félretegyük azt a kérdést, hogy le kell-e mondanunk az atomenergiáról vagy sem, vagy hogy az atomenergia lelkes támogatói vagyunk-e vagy sem, és nem kellene-e inkább erre a kérdésre összpontosítanunk. Ha valamennyien egyetértenénk és nem terjesztenénk elő szavazásra a benyújtott módosító javaslatokat – bár szeretném, ha egyszer majd megvalósulnának – és arra összpontosítanánk, hogy nagy többséggel, esetleg egyhangúan szavazzunk a nagyobb biztonság és a fokozott európai hatáskörök mellett, akkor ezzel többet tennénk az Európai Parlament hírnevéért és azért, hogy levonhassunk következtetéseket a Japánban bekövetkezett eseményekből, mint ha folytatnánk örökös vitáinkat. Talán elhalaszthatnánk ezeket a vitákat a jövő hét utáni hétre. Kérem, hogy gondolkodjanak el azon, érdemes lenne-e ezt megpróbálnunk.

(A képviselő hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint kék kártyás kérdést intézzenek hozzá)

 
  
MPphoto
 

  Rebecca Harms (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, Reul úr! Ön tudja, hogy én mindig támogattam a nukleáris ipar magasabb biztonsági szintjét. Ami a nukleáris biztonságról szóló, két évvel ezelőtt elfogadott irányelvet illeti, nagyon kevés sikert tudtam elérni. A Parlament nagy többsége ellenezte a legmagasabb biztonsági előírásokat. A kölcsönös bizalom új érzésének tárgyköre újabb súlyos probléma elé állít bennünket. A Parlamentnek lényegében nincs beleszólása ebbe a vitába. Ha esetleg kételkedne ebben, a nukleáris biztonságról és a stressztesztekről a Tanács és az Euratom hozza meg a határozatokat. A Parlament ki van zárva ebből az eljárásból. Általánosságban elmondhatjuk a véleményünket, de a jó ég tudja, hogy ennek lesz-e valami következménye, vagy sem. Ha Ön most azt mondja, hogy a jövőben lépéseket teszünk a régi Euratom-Szerződés ellen és gondoskodunk arról, hogy legyen konzultáció és átláthatóság a biztonsággal kapcsolatos összes területen, akkor talán könnyebb lesz egyetértésre jutnunk.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök úr, Harms asszony! Nem teljesen értem a kérdését, mert nem tett fel kérdést. Ez azonban nem rossz, mert tettem egy erőfeszítést, és továbbra is ennek a lehetőségnek a felkarolására fogok törekedni. Ön is tudja, hogy homlokegyenest ellentétes véleményt képviselünk ebben a tárgykörben.

A hatáskörök kérdésétől függetlenül fontos jelzés lenne, ha nagy többséggel egyetértésre tudnánk jutni a fokozott biztonság kérdésében. Az állásfoglalás számos területet lefed, sokkal többet annál, mint amit már elfogadtunk, és sokkal többet annál, mint amennyivel én hajlandó voltam egyetérteni. Ez igaz, és Önnek tökéletesen igaza van. Ha azonban képesek lennénk egyetértésre jutni a nagyobb biztonság és a „több Európa” tárgykörében, akkor ezzel jelzést küldenénk a tagállamoknak. Ha ezt holnap megtesszük egy vita alapján, mert eltérőek az álláspontjaink abban a kérdésben, hogy ki kell-e szállnunk az atomenergiából, vagy sem, akkor ennek valószínűleg nem lesz túl nagy hatása. Ez minden, amit kérek, se több, se kevesebb.

 
  
MPphoto
 

  Giles Chichester (ECR). – Elnök úr! Engem mélyen megsértett az, hogy Harms asszony csak kellemetlenkedik kikapcsolt mikrofonnal, de elhárította munkatársam, Reul úr kék kártyás kérdését. Nem részesülhetnék egyenlő bánásmódban?

 
  
MPphoto
 

  Michael Cramer (Verts/ALE). (Reul úr az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelmében kék kártyás kérdést kap)(DE) Elnök úr, Reul úr! Azt akartam kérdezni Öntől, hogy az Ön személyes álláspontja változott-e bármilyen mértékben. Az a szvetter, amelyet ma viselek, 30 éves. Azokban a napokban demonstráltunk az atomenergia ellen. Az úgynevezett szakértők azt mondták nekünk, hogy tízezer évente egyszer történhet baleset. A Potsdami Éghajlatihatás-kutató Intézet igazgatója, Schnellhuber úr a közelmúltban azt mondta a Die Zeit című folyóiratnak adott interjújában, hogy ez igaz. Ha elosztja a tízezer évet azzal a 400 atomerőművel, ami a világon működik, akkor azt kapja, hogy az eredmény 25 év. Ezért elfogadhatjuk azt, hogy minden 25 évben történik egy reaktorbaleset. Először Csernobil, aztán Fukusima. Melyik lesz a következő?

Megváltoztatta-e az álláspontját ebben a kérdésben? Továbbra is úgy véli-e, hogy az atomerőművek biztonságosak, vagy osztja-e azt a véleményemet, hogy Zwentendorf a világ egyetlen biztonságos atomerőműve?

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök úr! Természetesen változott a véleményem, de nem alapvetően. Olyan rossz az, ha valamiről megváltoztatjuk a véleményünket? Véleményem azonban jelentős mértékben megváltozott, és remélem, hogy ezt Ön is észrevette. Kifejtettem, hogy megszavazom ezt az állásfoglalást, ha a jelenlegi formájában marad. Ez fontos változás a korábbi nézeteimhez képest. Ezt tekintheti kielégítőnek, vagy nem kielégítőnek. Kitartok amellett, amit mondtam. Jó lenne, ha egyhangúan fogadnánk el ezt az állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 

  Jo Leinen (S&D).(DE) Elnök úr! Hallotta, amit az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnöke mondott. Én most a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elnökeként szólalok fel, és a különbség nem is lehetne ennél nagyobb. Magától értetődik, hogy a legmagasabb biztonsági szintre van szükségünk az összes atomerőmű esetében. Ebben valamennyien egyetértünk. Oettinger úr! Az Önök stressztesztje fontos első lépés, de közel sem elegendő. Úgy vélem továbbá, hogy újból át kell gondolnunk megközelítési módunkat és új megközelítési móddal kell előállnunk, amely sokkal mélyebbre megy és sokkal alapvetőbb. Ezért a legmagasabb szintű uniós biztonsági előírások mellett egy kilépési forgatókönyvre is szükségünk van abból a kockázatos technológiából, amelynek alkalmazását nem tudjuk igazolni a sűrűn lakott európai kontinensen.

Reul úr! Önnek és másoknak is egyet kell ezzel értenie. Az Ön munkatársai Berlinben sokkal több előrehaladást értek el, mint Ön itt Strasbourgban és Brüsszelben. Valószínűleg elérték a fordulópontot, míg Ön továbbra is ragaszkodik a régi elképzeléseihez. Remélem, hogy képesek leszünk előállni egy megfogalmazással, egy forgatókönyvvel és egy stratégiával az atomenergiából történő kiszálláshoz. Oettinger úr! Az az ütemterv, amelyet Ön ez év júniusáig elkészít, nagyszerű lehetőség lehet ennek elérésére. A stressztesztek után arról is meg kell velünk osztania elképzeléseit, hogy hogyan szállhatunk ki a nukleáris technológia használatából.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Antonio Cancian (PPE).(IT) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy részvétünket kell nyilvánítanunk a Japánra lesújtó hatalmas katasztrófa áldozatai felé. A helyzet valóban aggasztó, de szerintem a politikának nem az a feladata, hogy pánikhelyzetekben döntéseket hozzon, hanem az, hogy megpróbáljon józan maradni és amennyire ez tőlünk telik, szembenézzünk a realitással.

Amint mondtam, úgy gondolom, hogy két fontos megfontolásból kell kiindulnunk. Az első az, hogy ugyanaz az ég van fölöttünk, de a földet határok osztják meg, amelyeknek semmi közük sincs a napirendre tűzött problémákhoz; a másik pedig az, hogy mindig fenntartható fejlődésre kell törekednünk, amely sok tényezőből áll össze. Ennek a fenntartható fejlődésnek van három olyan alkotóeleme, amelyeket össze kell illesztenünk: gazdasági, környezeti és társadalmi. Ha ebben sikerrel járunk, akkor szerintem jó irányba haladunk.

Szerintem a benyújtott állásfoglalás, amelyet teljes mértékben támogatok és amellyel sokan egyetértettek, a megfelelő időben érkezett ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk a biztonságért, amelynek a jelenlegi helyzet diagnózisát kellene képviselnie és a jövő felé kellene tekintenie. Hogyan tekinthetünk a jövő felé? Úgy, hogy teljesítjük azokat a kritériumokat, amelyeknek a betartására nézve kötelezettséget vállaltunk, és mindenekfelett úgy, hogy elmozdulunk a hatékonysággal és a megújulókkal kapcsolatos határozatok felé, amelyeknek mindig figyelembe kell venniük a kultúrát és az innovációt a kutatásban, a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktort (ITER) is ide számítva.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Az Elnökséget tájékoztatták arról, hogy ma van Leinen úr születésnapja, tehát boldog születésnapot, Leinen úr!

 
  
MPphoto
 

  Edit Herczog (S&D).(HU) Elnök Úr! Biztos Úr! Kollégák! A nukleáris biztonság emberarcú! Egy erőmű tervezése, építése, működtetése, ellenőrzése, bezárása, az erről hozott jogszabályok elkészítése mind-mind emberi tevékenység. A biztonság legfontosabb eleme tehát a tudás, az emberi tevékenység maximális kihasználása. Ennek a tudásnak a fenntartása és gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen akkor is, ha valaki erőműveket működtet, és hosszú ideig azután is, ha valaki erőműveket bezár. Egyetértek a stresszteszt elvégzésével, és egyetértek azzal, hogy a tapasztalatokat ültessük át a nukleáris biztonság irányelvbe.

Egyetértek azzal, hogy határon átnyúló ellenőrzéseket végezzünk, ha másért nem, a lakosság megnyugtatásáért. Egyetértek azzal, hogy tegyünk meg mindent, hogy a nemzetközi szervezetekben tudásunk legjavát beleadva vegyünk részt. Különösen egyetértek azzal, hogy K+F tevékenységgel érjük el, hogy megszabaduljunk az elmúlt 60 év nukleáris hulladékától. Egyetlen dologgal pedig különösen egyetértek: bárhogy döntünk energia tekintetében, ragaszkodjunk ahhoz, hogy az 500 millió európainak legyen elektromos árama. Köszönöm, hogy meghallgattak.

 
  
MPphoto
 

  Gaston Franco (PPE).(FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ma az atomerőművek biztonságának fokozásáról beszélgetünk, nem az atomenergia polgári célú alkalmazásának megkérdőjelezéséről, amikor ez az energiafüggetlenség elérésének és az üvegházhatást okozó gázok elleni küzdelemnek egy nélkülözhetetlen eleme az Európai Unió sok tagállamában.

Az az európai kezdeményezés, hogy hajtsunk végre stresszteszteket az összes erőművünkön, az első elengedhetetlen és ésszerű lépés, amely reagál az európai polgárok elvárásaira. Közös megközelítési mód szerint és közös kritériumok alapján kell végrehajtanunk ezeket a teszteket, amelyeknek módszertanát rá kell bízni az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportjára. Az Európai Unió szomszédos országaiban is el kell végezni ezeket a teszteket, mivel határokon átnyúló kockázatok állnak fenn.

Ezek mellett a tesztek mellett az Európai Uniónak dolgoznia kell a nemzetközi előírások összehangolásán a legmagasabb szinten, a G20 szervezetén és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen belül, a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének az új reaktorokra vonatkozó célkitűzései alapján. Az Európai Unión belül elő kell mozdítanunk és fokoznunk kell a nemzeti biztonsági hatóságok közötti együttműködést.

Az Európai Uniónak modellként kell szolgálnia, mind a szabályok megerősítése, mind pedig a szolidaritás érdekében tett erőfeszítések területén. Egy ilyen jellegű katasztrófával szembenézve úgy gondolom, hogy egy európai polgári védelmi erő létrehozására nagyobb szükség van, mint valaha.

 
  
MPphoto
 

  Kathleen Van Brempt (S&D).(NL) Elnök úr! Ez így van: azt fogja tapasztalni, hogy az atomenergiának vannak támogatói és ellenzői a teljes politikai spektrumon. Azt azonban nem értem, hogy egyesek miért nem hajlandók tudomást venni erről a tárgyról, még Fukusima után sem. Az elképzelhetetlen bekövetkezett. Több tényező együttesen vezetett el egy olyan katasztrófához, amelynek megtörténte a világ ránk eső részében is tökéletesen elképzelhető. Nem létezik olyan, hogy zéró kockázat. Ma három lépés megtételére van szükségünk.

Először is, amint ezt a biztos úr is javasolta, végre kell hajtani a stressztesztet teljes nyitottsággal, teljes átláthatósággal, ugyanakkor lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a teszt az erőművek lehető legszélesebb körére kiterjedjen. Mindazonáltal arról is gondoskodnunk kell, hogy aztán ennek a stressztesztnek az eredményei szerint cselekedjünk. Minden olyan atomerőművet, amely nem biztonságos, be kell zárni.

Másodszor: gondoskodnunk kell az atomenergia fokozatos kivezetésének megszervezéséről. Nem működtethetünk olyan atomerőműveket, amelyek harminc éves élettartamra épültek, de negyven, vagy akár ötven év múlva még mindig használatban vannak.

Harmadszor: szavakkal kifejezhetetlenül abszurd lenne, ha mi itt, az Európai Unióban új atomerőművek felépítése mellett döntenénk. Csak egyetlen továbbvezető út áll Európa előtt, mégpedig a megújuló energia útja, és nekünk itt, ebben a Parlamentben a megújuló energiának kedvező konszenzusra kell jutnunk.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE).(PL) Elnök úr! Április 26-án lesz negyed százada annak, hogy megtörtént a csernobili szerencsétlenség, a történelem legsúlyosabb nukleáris balesete. Huszonöt év elteltével megemlékezünk a tragédia áldozatairól, akik megszenvedték és akik mind a mai napig érzik a katasztrófa hatásait. Ez a tragikus évforduló sajnálatos módon egybeesik a Japánban bekövetkezett eseményekkel. A csernobili katasztrófáról megemlékezve szeretném kifejezni szolidaritásomat azok iránt a japán emberek iránt, akik küzdenek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett baleset következményeivel, amelyet viszont a cunami hullámai idéztek elő.

Még ma is szennyeződések találhatók azokban az élelmiszerekben, amelyeket Ukrajnának azokban a régióiban állítanak elő, amely ki volt téve a radioaktív cézium 137 izotópnak, amelynek felezési ideje 30 év. A Greenpeace elvégzett egy kutatást, amely szerint legalább két tartományban, Zitomirban és Rovnóban, a helyi lakosság szennyezett tejet, gombát, gyümölcsöt, édesvízi halat és zöldségeket fogyaszt. A hivatalos adatok szerint magas sugárzási szint mérhető az erőműtől 30 km távolságra fekvő területeken. A becslések szerint azonban az érintett terület valójában összesen körülbelül 50 000 km2-re terjed ki Ukrajna sok tartományában.

Jelenleg 165 működő reaktor van Európában, Oroszországot nem számítva. Fontos tudni, hogy ezek nem kizárólag az Európai Unió területén találhatóak, hanem részben az Unió határaihoz közeli szomszédos országokban működnek. Oroszország és Belarusz most kezd felépíteni néhány erőművet az Unió határainak a közelében. Fel kell tennünk a kérdést, milyen biztonsági garanciákat tudnak nyújtani? Nem lenne szabad megvásárolni az Európai Unió határain kívül működő atomerőművekből származó energiát, ha ezek nem teljesítik az Európai Unióban lefolytatott stressztesztek által meghatározott legmagasabb biztonsági előírásokat.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

Megismétlem: ebben a pillanatban is épülnek atomerőművek Oroszországban és Belaruszban, az Európai Unió határai közelében. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy az Európai Unió tagállamainak nem lenne szabad megvásárolniuk az ezekből az atomerőművekből származó energiát, ha azok nem felelnek meg ugyanazoknak a stresszteszteknek, mint amelyeket az Európai Unió megkövetel.

 
  
MPphoto
 

  Ioan Enciu (S&D).(RO) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem a japán emberek iránti teljes együttérzésemet. Meggyőződésem, hogy most minden támogatást meg kell nekik adnunk, amit csak tudunk.

A fukusimai baleset megmutatta, hogy egyes működő atomerőművek nem biztonságosak. Ezért nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a nukleáris biztonságnak. Úgy gondolom, hogy mindenképpen haladéktalanul el kell végeznünk az atomerőművek biztonsági ellenőrzését.

Ugyanakkor azonban el kell kerülnünk azt a csapdát, hogy érzelmi indíttatású és megalapozatlan döntéseket hozzunk arról, hogy megtartsuk-e az atomenergiát, vagy lemondjunk róla. Az energiaforrás-összetétellel kapcsolatos döntési jognak továbbra is tagállami hatáskörben kell maradnia, miközben az Európai Uniónak arról kell gondoskodnia, hogy a legmagasabb szintű biztonsági előírásokat alkalmazzák. Ám az európai vagy nemzeti szinten meghozott, az energiaforrás-összetétellel és az atomenergia szabályozásával kapcsolatos minden intézkedésnek a tudományos objektivitás magas szintjére kell épülnie.

 
  
MPphoto
 

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE).(LV) Elnök úr! Európa jelenlegi teljes energiafogyasztásának körülbelül az egyharmadát atomenergiából állítják elő. Ha ezt a kapacitást rövid időn belül le akarjuk cserélni, akkor csak két reális alternatívánk marad: vagy a szén, vagy pedig a földgáz felhasználását növeljük. Mindkét alternatívának vannak bonyodalmai. A szén esetében ez a CO2-kibocsátás. A földgáz esetében természetesen az, hogy legnagyobb részét Oroszországból importáljuk. Ezért rövid távon két lehetőségünk van. A fontosabb az, amit már megvitattunk: a biztonsági intézkedések fokozása. Ám hölgyeim és uraim, nem elegendő csak Európában fokozni a biztonsági intézkedéseket, mert Európa szomszédjai, Oroszország és Belarusz a nukleáris biztonságról folytatott vitánk ellenére halad előre. Fel fogják építeni saját reaktoraikat, ezért feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy a magas szintű európai előírások ne csak Európában legyenek érvényben, hanem a világ többi részében is, különös tekintettel a szomszédos országokra, Oroszországra és Belaruszra. A második lehetőség természetesen az, hogy Európának rövid távon is mindent meg kell tennie az energiatakarékossági intézkedések folyamatos erősítése érdekében, és minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kell helyeznie a megújuló energiaforrásokra, és jobban ki kell használnia a szél-, a nap-, a víz- és a biomassza-energiaforrásokat. Természetesen hosszú távon is pontosan az energiatakarékosság, valamint a szél-, a nap-, a víz- és a biomassza-energiaforrások fokozott igénybevétele csökkentheti mind az atomenergiától, mind pedig az importált energiaforrásoktól való függésünket.

 
  
MPphoto
 

  Mario Pirillo (S&D).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Fukusimával kapcsolatos hírek egyre aggasztóbbak. A biztonsági határértékeket jelentősen túllépték, és nem tudjuk, mi fog történni a közeljövőben. Hiányzik az egyértelmű és átlátható kommunikáció.

Stresszteszteket kell végezni a meglévő atomerőműveken, és ha a végeredmény aggályokat vet fel, akkor kell vennünk magunknak a bátorságot és fel kell szólítanunk azok azonnali bezárására. Magasabb nemzetközi biztonsági előírásokat kell bevezetnünk és gondolnunk sem szabad új atomerőművek építésére. Elő kell készítenünk az utat a kivonuláshoz az ilyen típusú energiából, amely helyrehozhatatlan károkat okoz a környezetben és az emberi egészségben.

A jövő energiapolitikájának kidolgozását feltétlenül alaposan végig kell gondolnunk. Sürgősen ki kell dolgoznunk olyan politikákat, amelyek az energiatakarékosságra és az energiahatékonyságra, valamint az új technológiák és a megújuló energiaforrások kutatásába történő fokozott beruházásokra irányulnak. Végül pedig vitát kell nyitnunk a polgárok és a helyi hatóságok bevonásával.

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr! Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint európai szinten kell gondoskodnunk a nukleáris biztonságról. Ám hölgyeim és uraim, ebben a tekintetben fel kell ismernünk azt, hogy a „biztonsági kultúra” rendkívül átfogó fogalom, amely számításba veszi mind ... amely magába foglalja mind a biztonságos nukleáris technológiát, mind pedig a megfelelő pénzügyi erőforrások, humán erőforrások, a megfelelő biztonsági előírások, valamint erős és független felügyeleti szervek biztosítását. Véleményem szerint mindezeknek is szerepelniük kell ezekben az európai biztonsági előírásokban. Ez nem azért van, mert nem bízunk meg a meglévő intézményekben, hanem azért, hogy a jövő számára is gondoskodhassunk a lehető legmagasabb szintű biztonságról intézményi szinten.

Biztos úr! Ön azt mondta, hogy a tagállamoknak ez nem áll érdekükben, de melyek ezek a tagállamok? Ha megkérdeznénk polgárainkat (és már sor került ilyen közvélemény-kutatásokra), akkor azt tapasztalnák, hogy néhány jogkört örömmel átruháznának az Európai Unióra.

Világosan le kell szögeznem, hogy ellenzem az atomerőművek politikai okokból történő bezárását. Japánban több atomerőmű is működik, és ezek közül az egyiket sújtotta ez a súlyos nukleáris baleset. Mielőtt elfogadnánk különféle intézkedéseket, szükségünk van érvekre és szakértői megállapításokra. Ezért szakértői elemzésekre van szükségünk arról, hogy mi történt Fukusimában, mert csak így ismerhetjük meg ennek a nukleáris balesetnek és az aktív zóna megrongálódásának az összes valódi okát.

Befejezésül hadd mondjam azt, hogy hosszú utat tettünk meg a radioaktív hulladékokról szóló irányelv elfogadása felé, és hogy ezzel az irányelvvel megmutathatjuk, hogy komolyan vesszük ezt a kérdést.

(A képviselő hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelmében kék kártyás kérdést intézzenek hozzá)

 
  
MPphoto
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Azt kérdezem képviselőtársamtól, hogy sok ezer ember halála miért nem elegendő ahhoz, hogy fontolóra vegyük ezt a kérdést és hosszú ideig elgondolkodjunk rajta, hiszen éppen most mondta azt, hogy nincs elégséges okunk azt gondolni, hogy az atomenergia veszélyes. Tekintettel arra, hogy éppen most haltak meg sok ezren Japánban, szeretném megkérdezni, hogy ez a tény miért nem elegendő.

 
  
MPphoto
 

  Judith A. Merkies (S&D). – Elnök úr! Azt szeretném kérdezni képviselőtársamtól, hogy hány atomerőműnek kell meghibásodnia ahhoz, hogy azt már elegendőnek tartsa. Arról beszél, hogy csak egy japán atomerőművet érintett ez a katasztrófa. Ám ott hat atomerőmű volt, nemcsak egy. Mennyi kellene ahhoz, hogy megváltoztassa a véleményét?

 
  
MPphoto
 

  Hannes Swoboda (S&D).(DE) Elnök úr, Jordan Cizelj asszony! Van egy erőmű Krško-ban, az ön országában, amelyet meglehetősen kritikusnak tekintenek, többek között azért, mert földrengésveszélyes területen áll.

Hajlandóak-e legalább arról gondoskodni, hogy legalább ez legyen az egyik első olyan erőmű, amelyet megvizsgálnak szigorú és remélhetőleg objektív stressztesztekkel, hogy meggyőződhessünk arról, hogy a polgárokat nem fenyegeti közvetlen veszély ennek az erőműnek a részéről, annak ellenére sem, hogy földrengésveszélyes területen található, és hogy végrehajthatók fejlesztések mindaddig, amíg ezt az erőművet üzemben tartják?

 
  
MPphoto
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE).(SL) Elnök úr! A japán áldozatok száma valóban ezrekre rúg, és én személyesen mélyen együttérzek velük és úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak minden elképzelhető segítséget fel kell ajánlania. Azt viszont ellenzem, hogy visszaéljünk ezekkel az áldozatokkal az atomenergia használata elleni valamiféle ideológiai harc keretében. Ezért mondtam azt, hogy elemeznünk kell azokat az okokat, amelyek ehhez a balesethez vezettek, és meg kell állapítanunk, hogy ezek egyáltalán előfordulhatnak-e Európában, illetve hogyan tudjuk ezeket elkerülni. Azt is szeretném kérni, hogy ne keverjük össze egy természeti katasztrófa, egy földrengés és egy cunami áldozatait egy nukleáris baleset potenciális áldozataival. Ez a válaszom az első kérdésre.

Ami a második kérdést illeti, hogy hány atomerőműben kell még balesetnek ... Folytathatom? Hány balesetnek kell még történnie ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményemet? Egy erőműről beszéltem, amelyben több reaktor működött, tehát egy erőmű több reaktorral. Tudjuk, hogy számos erőmű működik Japánban. Úgy gondolom, hogy mindegyik erőművet ... vagy minden egyes balesetet nagyon komolyan kell vennünk; nem szabad a balesetek számában gondolkodnunk, mert minden egyes balesetet figyelembe kell vennünk, és nemcsak a baleseteket, hanem minden egyéb olyan eseményt is, amely még nem minősül balesetnek. Minden egyes ilyen eseményből meg kell valamit tanulnunk. Ez a konkrét példa valójában azt mondja nekünk, hogy egyetlen balesetből nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy a nukleáris technológia elfogadhatatlan.

Van még egy kérdés, amelyre nem válaszoltam. Három kérdés hangzott el. A Krško atomerőmű. Megengedi? Már tesztelték ennek az atomerőműnek a biztonságát, és ugyanakkor Ausztria, amely nagyon tevékeny volt ebben a kérdésben, néhány további szeizmikus biztonsági tesztet is lefolytatott. Ennek eredményeként végrehajtottak néhány további módosítást, és ezt mára átültették a gyakorlatba. Szilárd meggyőződésem, hogy Szlovéniában mindenki egyetért egy ilyen stresszteszt haladéktalan végrehajtásával. Mivel mi egy kicsi ország vagyunk a nukleáris energiát hasznosító országok között, már hozzászoktunk ahhoz, hogy viszonylag sok nemzetközi ellenőrzésnek vetnek minket alá a nagyobb országokban működő más atomerőművekhez képest.

 
  
MPphoto
 

  Richard Seeber (PPE).(DE) Elnök úr, Oettinger úr, hölgyeim és uraim! Én Ausztriából származom, és mi valamennyien nagyon aggódunk Krško miatt. Remélem, hogy be fogják tartani a Jordan Cizelj asszony által adott biztosítékokat. Szeretném kifejezni aggodalmamat és a japán nép iránti együttérzésemet, akik már eddig is nagyon sokat szenvedtek, és akik higgadt szenvtelenséggel próbálnak megbirkózni ezekkel az eseményekkel.

Meg kell azonban próbálnunk néhány pozitív következtetést levonni ebből a katasztrófából. Az egyetlen pozitív aspektus az, hogy újból fontolóra kell vennünk álláspontunkat, és el kell kezdenünk leszűrni a katasztrófából az Európára vonatkozó tanulságokat. Az egyik rövid távú tanulság az, hogy hatalmas fejlesztéseket kell végrehajtanunk az európai reaktorokra vonatkozó biztonsági előírások területén. Egy további tanulság az, hogy létre kell hoznunk egy európai polgári védelmi szervet. Európának meg kell engednie, hogy biztonsági és mentési csapatai együttműködjenek egymással a nemzeti határokon keresztül.

A hosszú távú tapasztalatok között szerepel egy közös kiszállási forgatókönyv létrehozása, mert az események egyértelműen azt mutatják, hogy a nukleáris technológia a jelenlegi állapotában túlságosan veszélyes, és nem valószínű, hogy ez a helyzet a jövőben megváltozik. A következmények túl hosszú ideig fennmaradnak.

Láthatják a megjegyzéseimből, hogy az összes politikai csoportot, közöttük az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportot is megosztja ez a kérdés. Általánosságban azonban úgy vélem, hogy meg kell szívlelnünk azt a tényt, hogy azokat a híres biztonsági előírásokat, amelyeket mindenki megígért nekünk, egyszerűen nem lehet garantálni. Ezért a stresszteszteknek ki kell terjedniük a különféle kockázatok összeadódására. Ha csak a különálló kockázatokat vizsgáljuk, akkor soha nem kapunk reális forgatókönyvet. Ebben az összefüggésben a reális azt jelenti, hogy nagyon bonyolult például egy cunami előrejelzése, még akkor is, ha ennek bekövetkezte Európában valószínűtlen, viszont itt is vannak földrengésveszélyes területek.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE).(RO) Elnök úr! Először is szeretném kifejezni csodálatomat és tiszteletemet az iránt a hozzáállás iránt, amit a japán nép tanúsít azzal a rendkívüli helyzettel kapcsolatban, amelyet most átél. Ez a helyzet heves vitákat váltott ki az atomenergia jövőjével kapcsolatban – vagyis hogy továbbra is alkalmazzuk-e, vagy lemondjunk róla. Meggyőződésem szerint kiegyensúlyozott megközelítési módot kell elfogadnunk és minden szempontot figyelembe kell vennünk: a gazdaság, a közbiztonság és az éghajlatváltozás követelményeit.

Meggyőződésem szerint a jövő energiapolitikájának a megújuló energia, a hagyományos energiaforrásokkal kapcsolatos új technológiák és a biztonságos körülmények között alkalmazott atomenergia közötti egyensúly eltalálására kell épülnie. Beruházásokat kell végrehajtanunk a megújuló energia hatékony előállítására irányuló kutatások területén. Beruházásokra van szükség a hagyományos nyersanyagok új forrásainak és az Európába irányuló új szállítási útvonalaknak – a Déli Folyosó – a biztosítása érdekében. Ugyanakkor szükség van innovációra és kutatásra olyan új technológiák területén, amelyek kiküszöbölik a hagyományos energiatermelés környezetszennyező hatását.

A nukleáris biztonságról szóló irányelvet át kell dolgozni a követelmények megszigorítása érdekében. Szükség van a Bizottság által javasolt stressztesztekre. Fel kell állítani a kritériumokat az összes szempont figyelembevételével: életkor, technológiák és természeti kockázatok. A teszteket a Bizottság részvételével kell végrehajtani. A tesztek eredményeit fel kell használni az irányelv átdolgozása során. A tesztek eredményeinek rendkívül egyértelműeknek kell lenniük. Amelyek megfelelnek, azok működhetnek tovább, amelyek elbuknak, azokat le kell állítani. Szeretnék rámutatni arra, hogy európai politikára van szükség a nukleáris hulladékok kezeléséről és tárolásáról, valamint az erőművek leállításáról.

Az utolsó, de semmiképpen sem a legkevésbé fontos szempont az, hogy meg kell őrizni a lakosságnak az atomenergiába vetett bizalmát, és ennek érdekében megfelelő tájékoztatásban kell részesülnie.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr! Szeretnék egy rövid megjegyzést tenni az EU határaihoz nagyon közel elterülő harmadik országokban működő atomerőművekkel kapcsolatban. Két konkrét esetet már megemlítettek ma, két egyidejű nukleáris projektet: az egyik az Orosz Föderáció kalinyingrádi körzetében, amelyet teljesen körülvesz Litvánia, Lengyelország és a Balti-tenger, a másik Belaruszban, ahol atomerőmű építését tervezik, alig 20 km-re a litván határtól.

Miközben az egész világ a Fukusimában zajló drámai fejleményeket figyelte, március 15-én a fehérorosz kormány és az orosz állami tulajdonban lévő társaság, a Roszatom szerződést írt alá, amelynek értelmében a Roszatom 2018-ig befejezi az atomerőmű építését Belaruszban. Oroszország emellett 6 milliárd amerikai dollár összegű csomagot állít össze Belarusz számára ennek a projektnek a finanszírozására. A fehérorosz hatóságok tehát meglehetősen kihívó magatartást tanúsítanak Belarusz szomszédainak a tervezett projektre vonatkozó megfelelő tájékoztatásával kapcsolatban, és a projekt a jelenlegi állapotában egyértelműen megsérti az espoo-i ENSZ–EGB-egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyvet.

 
  
MPphoto
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D).(RO) Elnök úr! Üdvözlöm a Bizottságnak azt a határozatát, hogy stresszteszteknek veti alá az Európai Unió atomreaktorait. Felszólítunk arra, hogy ezeket az ellenőrzéseket közös, részletes kiértékelési kritériumok alapján hajtsák végre, az Európai Unió nukleáris biztonságának továbbfejlesztése érdekében.

Az Unióban jelenleg 143 atomreaktor működik, és az ezek által termelt atomenergia az energiaforrás-összetételnek mintegy 30%-át adja. A tagállamok viselik a felelősséget a saját energiaforrás-összetételükért, de a nukleáris biztonság valamennyiünk felelőssége. Ezért nagyon fontos, hogy legyen állásfoglalásunk az Európai Unió nukleáris biztonságáról. Hangsúlyoznom kell, hogy a nukleáris biztonsági beruházásokat minden egyes atomreaktornál garantálnunk kell várható üzemidejük végéig.

A stressztesztek eredményeként javulni fognak a jövőbeni reaktorok biztonsági előírásai, és tágabb értelemben az atomenergia költségei. Ezért az Uniónak jelentős beruházásokat kell végrehajtania az energiahatékonysági intézkedések, valamint a megújuló energiaforrások előállítása és alkalmazása területén, különös tekintettel az épületekre és a közlekedésre.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr! Nagyon jó, hogy az EU stressztesztek végrehajtását akarja a tagállamokban és a szomszéd országokban. Csak az a baj, hogy ezek nem lesznek kötelezőek. Az EU most félénken azt kérdezi, hogy megoldható-e ezeknek a végrehajtása. További hiba az, hogy az EU nem határozott meg közös előírásokat. Ilyen előírásoknak azonban feltétlenül létezniük kell. Harmadszor: ezeket a teszteket egy független szervnek kellene végrehajtania. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a nemzeti hatóságok majd azt fogják mondani, hogy hibákat tapasztaltak a saját országukban, vagy hogy ők maguk elhanyagolták a helyszínek megfelelő figyelemmel követését. Ahhoz, hogy ezek a tesztek valódiak legyenek, érvényben kell lenniük rájuk vonatkozó előírásoknak, amelyeket nyíltan kell végrehajtani, és független szerveknek kell ezeket végrehajtaniuk.

 
  
MPphoto
 

  Michèle Rivasi (Verts/ALE).(FR) Elnök úr! Mindamellett emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy a fukusimai balesetnek még nincs vége, és hogy továbbra is fennállnak a leolvadt mag felrobbanásával kapcsolatos kockázatokat.

Kérdést szeretnék feltenni Oettinger biztos úrnak ezeknek a stresszteszteknek a végrehajtásával kapcsolatban. Amint képviselőtársunk már beszélt erről, milyen garanciát kaphat arra nézve, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előtt említett kritériumokat figyelembe veszik majd azok a tagállamok, amelyek az atomerőműveket használják? Hogyan fogja rákényszeríteni a tagállamokat arra, hogy engedjék meg független szakértőknek erőműveik átvizsgálását és ellenőrzését, ha ezt megtagadják? Azért kérdezem ezt, mert ha a tagállamok maguk végzik el ezeket az ellenőrzéseket, akkor nem látom, hogyan fogjuk alkalmazni az ön stressztesztjeit. Mindenképpen független szervnek kell ellenőriznie az erőműveket az egyes tagállamokban.

Ezenkívül hogyan fogjuk megoldani azt, hogy a szomszédos országok – Ön beszélt Örményországról, a metsamori erőműről, és más országokról, például Belaruszról és másokról – elfogadják ezt az ellenőrzést? A Parlamentnek támogatnia kell majd Önt, biztos úr, de hogyan fogjuk ezt majd megoldani?

Végül: valós felelősséget viselünk az atomenergia kivezetéséért, és forgatókönyvet kell javasolni a Parlament számára ennek eléréséről. Ez az egyetlen garancia arra nézve, hogy nem következnek be további balesetek.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök úr! A fukusimai atomerőműben bekövetkezett, egy rendkívüli természeti katasztrófa által előidézett kiterjedt károk megmutatták, hogy rendkívül fontos a biztonságról való gondoskodás az ilyen jellegű létesítményekben. Ezért helyes és helyénvaló, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, hogy haladéktalanul le kell folytatni a területünkön működő összes atomerőmű biztonsági ellenőrzését.

Az európai polgároknak joguk van a biztonsághoz, és a nukleáris létesítményeknek egy szakemberek által végrehajtott független ellenőrzése figyelmeztethet bennünket olyan hiányosságokra és kockázatokra, amelyeket gondos üzemeltetéssel el lehet kerülni. Nem kétlem, hogy a nukleáris létesítmények biztonsági ellenőrzésének megállapításai súlyos döntések meghozatalához fognak vezetni, amelyek kötelezik majd az erőművek üzemeltetőit az esetleges elégtelenségek azonnali megszüntetésére és arra, hogy ne próbálják megkerülni a biztonsági előírásokat, amelyeknek teljesítését az atomerőművek üzemeltetésének előfeltételeként kell kezelni.

Biztos úr! Meggyőződésem, hogy az európai nyilvánosság elvárja tőlünk, hogy ma nyílt és őszinte párbeszédet folytassunk az európai energiapolitika jövőjéről, az összes európai erőműre vonatkozó új biztonsági határértékek meghatározásával együtt.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A japán nukleáris baleset egy valamit megmutatott nekünk. A természet erősebb és hatalmasabb, mint az emberiség. Ezért legfőbb ideje annak, hogy végre leválasszuk a hálózatról az öreg és a földrengések által veszélyeztetett atomerőműveket, és hogy hosszú távon kiszálljunk az atomenergiából. Stressztesztekre van szükségünk, Oettinger úr! Nem akarunk még egy Csernobilt. Határértékekre van szükség a Japánból származó élelmiszerek tekintetében. Van egy kérdésem a Bizottsághoz. Valóban be akarják sugározni Európa lakosságát?

Haladéktalanul, és lehetőleg még ma vissza kell vonniuk ezt a végrehajtási rendeletet. Alternatív energiaforrásokba kell beruháznunk, és azokat kell használnunk. Ezek léteznek. Biztonságosak, környezetbarátok és kevésbé veszélyesek az emberekre nézve. És még valami: munkahelyeket teremtenek.

Ausztriában felépült a zwentendorfi atomerőmű, amelyet soha nem kapcsoltak rá a hálózatra. Ez most szolár erőműként működik.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Ennek a vitának az atomenergiáról kell szólnia. Nyilvánvaló módon túllépett ezeken a kereteken, és az energiaforrás-összetételről szól. Javasolhatnám, hogy erről akkor vitázzunk, amikor a Bizottság előterjeszti energia-ütemtervét?

Ami a biztonság kérdését illeti, megkérdezhetem-e a biztos úrtól, hogy helyénvaló-e a „stresszteszt” kifejezés használata, mert a banki tevékenységek területén a „stresszteszt” kifejezés egyértelműen cserbenhagyott minket. Azt szeretném kérni, hogy használjuk inkább a „biztonsági felmérés” vagy a „kockázatfelmérés” kifejezést. Mi lesz a folytatása ezeknek a biztonsági felméréseknek? Gondoskodik-e Ön arról, hogy ezeket a felméréseket az összes atomerőműben végrehajtsák, a hulladékkezelő és újrafeldolgozó létesítményeket is ide számítva, mert különösen aggódom Sellafield miatt, amely az ír határ közelében van?

Most azonnal meg kell vizsgálnunk az erőművek biztonságát. Sajnálatos módon egyes képviselőtársaink szerint erősen függünk az atomenergiától – még olyanok szerint is, akiknek területén nincsenek atomerőművek –, tehát a biztonság kiemelkedően fontos. Lépjünk tovább az energiaforrás-összetétel vizsgálatának következő szakaszára. Legyünk őszinték: a megújulók sem jelentenek egyszerű választ.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis (S&D).(EL) Elnök úr! 25 évbe telt, hogy megfeledkezzünk Csernobilról, és attól tartok, hogy a japán katasztrófa sem lesz elegendő ahhoz, hogy felelevenítse emlékezetünket.

Szisztematikusan Japánt hibáztatjuk. Mintha azt mondanánk, hogy nem az atomenergia, hanem Japán nem biztonságos. Elindítottunk biztonsági teszteket az atomerőműveinken, és újból ragaszkodunk ahhoz, hogy létezhet biztonságos nukleáris technológia. Haladéktalanul be kell zárnunk a harminc évnél öregebb atomerőműveket, és le kell mondanunk az új atomerőművek építésének gondolatáról. Szükség van egy azonnali „nukleáris adóra”, amely lehetővé tenné az atomenergia teljes környezeti költségének visszatükrözését. Be kell fektetnünk a fotovoltaikus energia teljesítményének fejlesztésébe, és valós beruházásokra van szükség az összes megújuló energiaforrás teljesítményének javítása területén.

Biztos úr! A jogalkotási kezdeményezésért és tetteink következményeiért, vagy a cselekvés elmulasztásának következményeiért Ön viseli a felelősséget.

 
  
MPphoto
 

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja.(DE) Elnök úr, tisztelt képviselők! Először is, hosszú távú energiapolitikánkkal szeretnék foglalkozni. Szeretnénk felkérni Önöket, hogy már az első naptól kezdve vegyenek részt az energia-ütemterv munkálataiban. Ezért felajánlom, hogy májustól kezdve találkozom a képviselőcsoportokkal az európai energiaágazat következő évtizedeire vonatkozó különféle forgatókönyvek megvitatása céljából.

Az egyik forgatókönyv, más szóval az egyik opció, annak minden következményével együtt, egyértelműen kiterjed arra, hogy a villamosáram-termelésben a lehető legmagasabb szinten, akár 100%-on határozzuk meg a felhasznált megújuló energiák arányának célkitűzését, amely hatást fog gyakorolni az energiaellátási hálózatokra, a tárolási létesítményekre, a kutatásra, a hatékonyságra és számos további tényezőre.

Ugyanakkor azonban mindenkit szeretnék felkérni arra, hogy vegye figyelembe a jogi alapokat. A Lisszaboni Szerződés még alig 18 hónapos, és Önök szorosabban részt vettek annak létrehozásában, mint én. A Szerződés átfogó jogalkotási hatáskört biztosít az Európai Uniónak az energia területén, egyetlen messze ágazó kivétellel, amelyet szándékosan illesztettek be a Szerződésbe. Az energetikai technológia és az energiaforrás-összetétel kérdése a nemzeti parlamentek kezében marad.

Vitatkozhatunk arról, hogy ez helyes döntés volt-e, de egyértelmű, hogy azoknak a következtetéseknek, amelyeket a Japánban bekövetkezett eseményekből az energia-ütemtervre nézve levonunk, a Lisszaboni Szerződésre kell épülniük, és a helyzet jelenlegi állása szerint úgy gondolom, hogy a 194. cikk felülvizsgálata valószínűtlen a belátható jövőben. Szeretném, ha sor kerülne annak felülvizsgálatára és meggyőződésem, hogy európai szinten megvan a kellő szakértelem az energiaforrás-összetétel tekintetében. A következő néhány év során azonban az energetikai technológia és a villamosáram-termelés tagállami hatáskörben marad.

Hatályban van azonban egy korlátozás, amelyről megállapodtunk a tagállamokkal. A megújuló energia 20%-os arányának célkitűzése a maradék 80%-ra korlátozza a tagállamok jogkörét. Ezért – mivel kilenc éven belül el kell érnünk a megújuló energia 20%-os szintjét a tagállamok támogatásával és elkötelezettségével, és mivel folyamatosan értékelnünk kell a helyzetet teljesítési jelentések útján, a tagállamok jogköre 80%-ra, vagy akár ennél is kevesebbre csökken. Mi ennek az oka? Az az oka, hogy a 20%-os általános szám talán 10% megújuló energiát jelent a közlekedési ágazatban.

A villamosáram-termelés területén, amely jelenleg a figyelem középpontjában áll, a megújuló energia 35%-os arányát tűztük ki célul – víz, biomassza, geotermikus energia, nap- és szélenergia – kilenc éven belül. Ez azt jelenti, hogy a megújuló energiának három-négy éven belül felül kell múlnia a szén és az atomenergia arányát a villamosáram-ágazatban. Meggyőződésem, hogy nem tudjuk kellően elismerni ezt a fejlődési folyamatot. Összesen 35% megújuló energia kilenc éven belül!

Az energia-ütemterv nemcsak 2050-re fog összpontosítani, hanem 2025-re és 2030-ra is, más szavakkal a következő évtizedre, amelynek során be kell fektetnünk a technológiába, az energiaellátási hálózatokba és a tárolási létesítményekbe. Meggyőződésem, hogy sikerül majd konszenzusra jutnunk az energiatermelés 40 + x%-os arányáról 2030-ra nézve, aztán sikerül majd határoznunk erről a tagállamokkal.

Miután a megújuló energia aránya eléri vagy meghaladja a 40%-ot, a tagállamok csak legfeljebb 60%-ért lesznek felelősek, és ez azt fogja jelenteni, hogy előrelépést fogunk elérni az európai szintű jogkörök tárgyában, a tagállamok tudtával és beleegyezésével. Ez a folyamat soha nem lehet elég gyors egyesek számára, de a Lisszaboni Szerződés módosítása nélkül – ami jelenleg nem reális alternatíva – a kitűzött cél a megújuló energia 20%-os, majd 35%-os, és végül 40%-os vagy magasabb aránya lesz. Ez a jogkörök egyértelmű eltolódását jelenti az európai ellenőrzés és az európai szint felé.

Ha megvizsgáljuk a megújuló energiák forgatókönyvét, akkor mindig figyelembe kell vennünk azt, ami a tagállamokban történik. Az egyik példa Lengyelország, egy nagy és feltörekvő ország, amelyet én nagyon tisztelek. Lengyelországban jelenleg a villamos áram 90%-át szén felhasználásával állítják elő. Kilencven százalékát! Nem hiszem, hogy ez valószínű lenne, ezért megkérdezem az összes képviselőt, akik bármelyik képviselőcsoportban jelen vannak ebből a nagy és feltörekvő uniós tagállamból, Lengyelországból: mit gondolnak, az Önök országának politikusai, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, képesek lesznek-e nulla százalékra leszállítani a szén arányát a következő néhány év és évtized során? Szerintem nem.

Mellesleg Lengyelország jelenleg egy új atomerőmű építését tervezi. Ez azt jelenti, hogy a lengyelek fel akarják venni energiaforrás-összetételükbe az atomenergiát abból a célból, hogy kevésbé függjenek a gáztól és az Orosz Föderációtól.

Harms asszony! A lengyel kormányt demokratikus úton választották meg és nagy tiszteletnek örvend a saját országában. Nekünk, németeknek különösen nem szabad azt gondolnunk, hogy mindig mindent jobban tudunk. Bízom lengyel barátainkban, hogy figyelembe fogják venni a biztonsági kérdéseket, mint ahogyan Önökben is megbízom.

(Taps és közbeszólások)

A képviselőcsoport elnökének mondom: mi, németek, hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenről mi akarjunk dönteni Európában. Azt tanácsolom, hogy vegyék figyelembe, és kellő alázattal fogadják el a lengyelországi és franciaországi demokratikus folyamatokat. Ezt most európai emberként mondom. Ismerem saját hazámat, Németországot, és tiszteletben tartom Lengyelország, Franciaország és az összes többi tagállam demokratikus eljárásait.

Bármely ország azonban, amelynek energiaellátása 90%-ban a szénre épül, nehezebbnek fogja találni ennek leszállítását 0%-ra. Ezért terveim tartalmazzák a szén CO2-kibocsátás nélküli használatának lehetőségét. Aki ismeri Lengyelország, Románia vagy Spanyolország helyzetét, az meg fogja érteni, hogy a szenet be kell illeszteni lehetőségként a 2050-ig szóló energia-ütemtervbe, ellenkező esetben ezek a tervek figyelmen kívül hagynák demokratikus úton megválasztott parlamentek és kormányok realitásait. Ezért meggyőződésem, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) kutatása és demonstrációs projektjei nagyon fontosak a további célkitűzések felé vezető úton, amelyek között szerepel a CO2-mentes energetikai ágazat elérése a következő néhány évtizeden belül.

Hedegaard asszony energia-ütemtervébe beillesztettük az energiaágazat CO2-kibocsátásának a mai szinthez viszonyított 10%-os csökkentését 2050-ig.

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Ami az atomenergia tárgyát illeti, valamennyien tudjuk, hogy vannak országok, amelyekben jelenleg moratórium van érvényben az atomerőművekre nézve, vagy amelyek be akarják ezeket zárni, ilyen például Németország. Néhány szomszédunk, például Svájc elhalasztotta az új atomerőművek megtervezésére irányuló eljárását. Ám vannak olyan országok, ahol folyamatban van atomerőművek megépítése, ilyen például Finnország, és vannak olyan országok is, ahol jelenleg is használnak atomenergiát és új erőművek megépítését is tervezik, megint más országoknak pedig nincs atomenergiájuk, de fel akarják építeni első atomerőművüket. Ezért szerintem minden nehézség és a kultúrák közötti összes különbség ellenére nagyon fontos, hogy az összes tagállam bevezesse és elfogadja a legmagasabb biztonsági előírásoknak megfelelő stresszteszteket és biztonsági vizsgálatokat. Ez egy kicsi, de döntő jelentőségű közös nevező, amely gondoskodik a lehető legmagasabb biztonsági szintekről az atomenergiával rendelkező és nem rendelkező országok számára.

Néhány felszólaló megemlítette azt a tényt, hogy a hatóságoknak függetlennek kell lenniük. Az élet számos területén rendelkezünk állami ellenőrzési és felügyeleti joggal, például az egészségügy, a biztonság, a közúti közlekedés, az energia, az ipar területén és egyéb területeken. Szeretném elmondani, hogy alapvetően megbízom az állami felügyelet rendszerében. Harms asszony! Ön elsöprő kijelentéseket tett az uram-bátyám alapon működő rendszerről és azt sugalmazta, hogy a nemzeti nukleáris szabályozó hatóságok nem teljesítik törvényen alapuló feladataikat. Meggyőződésem szerint ez nagyon súlyos vád, ami azt is maga után vonja, hogy képviselőtársában, Trittin úrban sem bízik, aki német szövetségi környezetvédelmi miniszterként hét éven keresztül viselte a felelősséget ezért a szabályozó hatóságkért Németországban. Én alapvetően megbízom ezekben a szervekben, és az a feladatunk, hogy együttműködjünk velük.

A határozat meghozatala előtt májusban teljesen átlátható módon be fogom nyújtani Önöknek a stressztesztek és a tesztelési kritériumok tervezetét. Szívesen meghallgatnám a javaslataikat arról, hogy hol lehet ezt a tervezetet tökéletesíteni, kiegészíteni vagy megszigorítani, egy olyan folyamat elindításának céljából, amely végül átfogó elfogadottsághoz vezethet majd az összes tagállam körében, és magas szintű ellenőrzést fog eredményezni. Ez a stresszteszt, amelynek kidolgozását az állam- és kormányfők tanácsa rendelte meg, az első olyan közös európai eljárás, amely a legmagasabb biztonsági előírások biztosítására irányul mind a 143 atomerőműben. Ez egy olyan innováció és fejlemény, amelynek el kell nyernie a Parlament támogatását, és amelyet nem szabad már kezdettől fogva kritikákkal és bizalmatlansággal fogadni.

Felszólalásom utolsó pontja az, hogy én örököltem a 2009 júniusában elfogadott, a nukleáris biztonságról szóló irányelvet, amelyet ez év júliusáig át kell ültetni a nemzeti jogba. Azt mondhatom Önöknek egészen őszintén, hogy véleményem szerint az irányelv nem igazán lényegi, mert elsősorban formális rendeletek végrehajtására, jogkörök meghatározására és a felügyeleti szervekre vonatkozó követelmények meghatározására összpontosít; véleményem szerint nincs benne elegendő lényegi tartalom. Ezért az év második felében, miközben folynak majd a biztonsági vizsgálatok, az Európai Tanács követelményei szerint szeretném megvitatni Önökkel azt a kérdést, hogy hogyan tudnánk végrehajtani ennek a biztonsági irányelvnek a mielőbbi, gyors felülvizsgálatát, és meghatározni az atomenergia biztonságára vonatkozó európai szintű konkrét követelményeket.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke.(HU) Tisztelt elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Igen tanulságos volt ez a vita. Köszönöm szépen, nagy figyelemmel követtem.

A magyar elnökség az igen komoly ambíciókkal indult neki ennek a félévnek az energiapolitika terén. Egy ambíciónk nem volt, hogy az energiamix kérdésében dűlőre jussunk. Azt gondolom, hogy ez a mai vita is azt mutatta, hogy nem lenne egy reális célkitűzés. Nagyon sok érv hangzott el, hogy legyen valamiféle iránymutatás az energiamixre az Európai Unióban emellett és ez ellen. Én azt gondolom, hogy itt a belátható időn belül nem fogunk tudni dűlőre jutni, de nem vagyok biztos benne, hogy ez baj, tehát a tagállamoknak felelősen kell tudniuk dönteni a saját energiamixük kérdésében.

Olyan ambícióink azonban voltak, hogy komoly előrelépéseket tegyünk az energia közös piac érdekében. Ezt a 2011. február 4-i Európai Tanács ezt célul tűzte ki, illetve, hogy 2015-re megszüntessük az energiaszigeteket az Európai Unión belül, és utána pedig a február végi Energia Tanácson tanácsi következtetéseket is el tudtunk fogadni, és azt gondolom, hogy ez egy komoly előrelépés.

A 2050-ig szóló energia útitervet tudomásunk szerint novemberben fogja a Bizottság megjelentetni. A május 2-án és 3-án a budapesti informális Energia Tanácson azonban erről a témáról az energiáért felelős miniszterek már egy előzetes vitát le fognak folytatni a célokról, és erről egy jelentést fog az elnökség készíteni, egy politikai összefoglalót, amely a júniusi formális Energia Tanács ülés napirendjére fog kerülni.

Ezek a kérdések, amelyek itt most a teremben elhangzottak, biztos vagyok benne, hogy a tanácsi vita során is előkerülnek, és abban is bízom, hogy ezt a vitát, amikor a magyar elnökség összegzi, akkor a Bizottság építeni fog tudni, amikor majd az energia útitervet, amit novemberben megjelentet, azt véglegesíti. De azt, hogy mind a nukleáris energia biztonság kérdésében, mind pedig abban, hogy legyen közös európai keret, ebben a tagállamok maximálisan elkötelezettek, azt legjobban a március 24–25-i Európai Tanácsnak a következtetései bizonyítják. Ezek a következtetések hangsúlyozták, hogy le kell vonni a tanulságot a japán katasztrófából, hogy át kell tekinteni az Unió nukleáris erőműveinek a biztonsági helyzetét, el kell végezni a stresszteszteket. Az ENSREG és a Bizottság felkérést kapott, hogy ezeket minél előbb tegye meg, tegyen javaslatot ezeknek a hatáskörére és ezeknek a modalitásaira, hogy ezután, ezek a független hatóságok értékelései alapján készüljön egy általános értékelés, ezt a Bizottság végezze el, és tegye nyilvánossá. És végül pedig maga az Európai Tanács is fog a témával újra foglalkozni 2011 utolsó európai tanácsi ülésen.

Azt is hangsúlyozták az állam-és kormányfők, hogy a nukleáris biztonság az nem korlátozódhat az Európai Unió területére, és hogy ezeket a stresszteszteket a szomszédunkban élőkre is fel fogjuk kérni, hogy ők is végezzék el. Azt is kimondták, hogy a lehető legmagasabb sztenderdek szükségesek a nukleáris biztonság terén, és az Európai Tanács komoly feladatokat szabott meg a Bizottság részére, amelyet – biztos vagyok benne, és ahogy ezt biztos úr is említette – maximális elkötelezettséggel a Bizottság el fog végezni.

Tehát bármennyire is élénk volt a mai vita, vannak közös pontok, amelyekben azt hiszem, hogy mindannyian egyetértünk: legyen egy közös európai keret, tegyünk meg minden szinten mindent a lehető legmagasabb szintű biztonság érdekében, és mindezt átláthatóan, a maximális nyilvánosság biztosításával tegyük. A Tanács készen áll, hogy ezen elvek mentén működjön együtt mind az Európai Bizottsággal, mind az Európai Parlamenttel.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kaptam hat állásfoglalási indítványt(1) az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap délben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE), írásban.(GA) Írország számára komoly nukleáris fenyegetést jelentenek a Nagy-Britannia nyugati partján álló atomerőművek, amelyeknek egy része működik, más részét bezárták. Sellafield a leghíresebb ezek között. Ezek az erőművek érthető módon az aggodalom forrásait jelentik Írország lakossága számára, akiknek joguk van ahhoz, hogy pontos és naprakész információkat kapjanak róluk. Jóllehet érvényben van Írország és Nagy-Britannia között egy kétoldalú megállapodás az információk megosztásáról nukleáris baleset esetén, Írországnak és a többi szomszédos országnak részt kell vennie a biztonsági eljárások korábbi szakaszaiban. Az EU-nak végre kell hajtania a nukleáris biztonság érvényben lévő megközelítési módjának és az erőművek biztonságának kiértékelése során alkalmazott kritériumok teljes felülvizsgálatát. Azonnal meg kell kezdeni átfogó, független és átlátható stressztesztek végrehajtását. A nukleáris létesítmények stressztesztjei előrelépést jelentenek. Annak érdekében, hogy a legtöbbet kihozzuk ezekből, a részletes eredményeket meg kell osztani a szomszédos országokkal és az Európai Bizottsággal, hogy érvénybe léptethessenek megfelelő intézkedéseket és végrehajthassanak biztonsági terveket Európa népeinek védelme érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Băsescu (PPE), írásban.(RO) A nukleáris ipar szabályozását felül kell vizsgálni a fukusimai nukleáris balesettel a háttérben. Világszerte több mint 400 atomreaktorról beszélünk. Üdvözlöm a „stressztesztek” mielőbbi bevezetését. Ez az intézkedés azonban nem elegendő – egy nukleáris biztonsági kultúrára van szükség. Itt említést kell tennem az 1986-os csernobili balesetről, amely bevezette a „nukleáris biztonság” fogalmát.

Ami Romániát illeti, rá kell mutatnom arra, hogy ott nincs olyan földrengésveszély, amely veszélyeztetné a Cernavodă atomerőmű működését. A végrehajtott megelőző jellegű ellenőrzések megmutatták, hogy mindkét reaktor biztonságosan működik. Ezek termelik az ország energiafogyasztásának körülbelül 20%-át. Az erőmű a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengést képes elviselni, miközben azoknak a földrengéseknek a nagyságrendje, amelyek Romániában bekövetkezhetnek, átlagosan 7 és 7,5 között mozog.

 
  
MPphoto
 
 

  Spyros Danellis (S&D), írásban.(EL) A fukusimai tragédia rendkívül fájdalmas módon átvezetett bennünket az atomenergiának egy új korszakába. Ugyanakkor a 21. század energiaellátási kihívásai, valamint számos atomerőmű életkora és egyre fokozódó megbízhatatlansága által előidézett veszélyek változást idéztek elő, amelynek következtében felül kell vizsgálni az Euratom-Szerződést, amelyet már több mint fél évszázada nem módosítottak alapvetően. Ha azt akarjuk, hogy létezzen teljes, európai szintű felügyelet abban az ágazatban, amelyet az átláthatóság hiánya jellemez, akkor az Európai Atomenergia-közösséget be kell építeni az Európai Unióba, és a nukleáris biztonság kérdéseit be kell vonni a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá. A felülvizsgálat részeként szigorúbb biztonsági előírásokat, korlátozásokat (ilyenek például a földrengésveszélyes övezetek) és szigorúbb építkezési előírásokat kell bevezetni az atomerőművekre nézve, a meglévő erőművek rendszeres, megbízható stressztesztjei mellett. Mondanom sem kell, hogy az új, szigorú keretrendszert az EU szomszédos országaiban is alkalmazni kell, természetesen mindaddig, amíg végre sikerül egyszer s mindenkorra megszabadulnunk az atomerőművek rémálmától.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – A biztonság elve alapján ellenzem a maghasadásra épülő energiatermelést, ugyanakkor támogatom a nukleáris fúzió lehetőségeivel kapcsolatos folyamatban lévő kutatásokat, egy lehetséges biztonságosabb hosszú távú alternatívaként. Nincs biztonságos módszer. Mindig lesznek balesetek. A közelmúltban Japánban bekövetkezett baleset, amelyről azt mondták nekünk, hogy soha nem következhet be, mégis újból azt szemlélteti, hogy a jelenlegi atomenergia-termelés következményei katasztrofálisak lehetnek. Mellékterméke, a radioaktív hulladék már ma is halálos fenyegetést jelent az emberi egészségre nézve, gyakorlatilag mindörökre. Ahelyett, hogy eurómilliárdokat fektetnénk be új atomerőművekbe, ezt a pénzt inkább a megújuló energiaforrások fejlesztésére kell fordítanunk.

 
  
MPphoto
 
 

  András Gyürk (PPE), írásban.(HU) A japán tapasztalatok hatására várhatóan több ország is újragondolja a nukleáris energiával kapcsolatos stratégiáját. Németország már konkrét lépéseket tett, és három hónapra leállította az 1980 előtt épült nukleáris erőműveit. Amennyiben a japán történések eredményeképpen Európa-szerte több tagállam is újragondolja a nukleáris energia stratégiáját, az jelentős befolyással lehet az európai energiapiacokra, hiszen a nukleáris erőművek áramtermelését más forrásokból kell helyettesíteni. Meggyőződésem szerint a jelenlegi helyzetben a hirtelen intézkedések ugyanolyan káros következményekkel járhatnak, mint egy esetleges katasztrófa. Ehelyett az egyes forgatókönyvek hatásainak megfontolt számbavétele a legcélravezetőbb. Így kerülhető csak el, hogy az említett németországi intézkedések következményeihez hasonlóan a villamosenergia-árak megemelkedjenek, illetve hogy a normális körülmények között áramexportáló tagállamok is ellátásbiztonsági kihívásokkal szembesüljenek. Európának hideg fejjel végig kell gondolnia, hogy milyen hatással lenne a nukleáris energiastratégia újragondolása az energiapiacra. Az sem egyértelmű, hogy melyek azok a technológiák, amelyek alkalmasak lehetnének a nukleáris erőművi kapacitások helyettesítésére. Fontos kérdés továbbá, hogy egy esetleges stratégiaváltás milyen hatással lenne a gázpiacokra, a gázellátás-biztonságra, illetve az EU szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló célkitűzéseire. Végezetül szeretném üdvözölni az Európai Bizottság gyors reakcióját és azt a bejelentést, hogy az európai nukleáris erőműveket stresszteszteknek fogják alávetni. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy milyen további intézkedéseket tervez Európa a nukleáris energiatermelés biztonságának szavatolása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivailo Kalfin (S&D), írásban.(BG) A fukusimai tragédia rákényszerít minket néhány lecke megtanulására és az európai polgárok által elvárt intézkedések azonnali elfogadására. Ezeket az intézkedéseket azonban a helyes irányba kell terelni.

Azt az alapvető problémát kell megoldanunk, hogy hogyan lehet garantálni az európai polgárok biztonságát. Az elkövetkező hónapok során az Európai Parlamentnek számos jogszabályszöveggel foglalkoznia kell, amelyek meghatározzák az európai energiaágazat, különösen az atomenergia jövőjét.

Pillanatnyilag a biztonság a legfontosabb a számunkra. Nem szabad összehasonlítanunk Európa atomerőműveit a 40 éves fukusimai atomerőművel, amelynek magántulajdonosa nem volt hajlandó teljesíteni a biztonság fokozására irányuló követelményeket.

Az EU-nak a lehető leggyorsabban el kell fogadnia azokat a minimális biztonsági előírásokat, amelyeket az összes erőműre nézve kötelezővé kell tenni. Ezeket az előírásokat még a stresszteszteknek az erőművekben történő végrehajtása előtt ki kell dolgozni és el kell fogadni. Kormányzati ciklusa alatt a Bolgár Szocialista Párt több alkalommal is követelte ilyen jellegű előírások meghatározását, de erre mindeddig nem került sor. A stressztesztek előírásait és kritériumait az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportjához tartozó szakértőknek kell összeállítaniuk.

Támogatom új technológiák kifejlesztését, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra. Az azonban teljesen egyértelmű, hogy ezek rövid és közepes távon nem képesek felváltani a nukleáris létesítményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Poc (S&D), írásban.(CS) Egy további tanulság, amelyet a Fukusima 1 atomerőmű balesetéből le kell szűrnünk, hogy nagyon veszélyes az energiatermelést teljes mértékben a magánszektorra bízni. A magántőke maximalizálja a profitot, akár a biztonsági intézkedések elhanyagolásának az árán is. Hány globális gazdasági válságra, „mexikói-öbölbeli olajömlésre” vagy „Fukusimára” van még szükség ahhoz, hogy ezt végre felismerjük? A világ most pénzügyi válságban van a magánbefektetők felelőtlensége miatt. Sok millió tonna olaj van a tengerben a magán olajcégek felelőtlensége miatt. Egy magáncég felelőtlensége miatt évtizedekig is eltart, mire Japán megtisztítja földjeit, tengereit és élelmiszerláncát a radioaktív szennyeződéstől. Az atomenergiának mindig állami és nemzetközi ellenőrzés alatt kell állnia. A tervezett stressztesztekhez egységes előírásokra, átlátható és független ellenőrző szervekre és határokon átnyúló jellegre van szükség. Jóllehet Európában léteznek olyan jogi keretek, amelyek kezdeményezik a technológia állandó fejlesztését, kiterjedt beruházásokra lesz szükség a kutatás és a képzés területén a lehető legmagasabb szintű biztonság garantálása, valamint az egészség és a környezet megóvása érdekében, a legújabb tudományos és technikai megállapításokkal összhangban. Emellett kiterjedt beruházásokra lesz szükség a nukleáris hulladékok és a kiégett fűtőelemek kezelésének területén is, amelyeket jelenleg többé-kevésbé átmeneti körülmények között tárolnak. Ennek a katasztrófának a tanulságait eltökélten a biztonság garantálására, nem pedig a rendelkezésünkre álló egyetlen valóban fenntartható, éghajlati szempontból semleges energiaforrásról történő végleges lemondásra kell irányítanunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A Japánban bekövetkezett nukleáris baleset világszerte újabb aggályokat vetett fel az atomenergia biztonságával kapcsolatban. Romániában különféle szervek felmérték a Cernavodă melletti atomerőművet, többek között az Európai Bizottság és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. Egy 2004. évi tanulmány a szeizmikus veszélyt azonosította az erőművet fenyegető kizárólagos és legnagyobb kockázati tényezőként. A kockázatot hatékonyan és – amint erre a Japánban bekövetkezett tragikus események is emlékeztetnek bennünket – sürgősen kezelni kell. Ezért üdvözlöm a nukleáris létesítmények stressztesztjeinek bevezetésére irányuló javaslatot, valamint a nukleáris biztonságról szóló irányelv hatályba lépését. Függetlenül attól, hogy milyen határozatot hozunk a jövőbeni energiaforrás-összetételről és hogyan teljesítjük az alacsony szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos célkitűzéseinket, a nukleáris létesítmények biztonsága – a hosszú távra szóló lerakatokat is ide számítva – továbbra is kiemelten fontos mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeni generációk számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE), írásban.(RO) A nukleáris energia olyan forrás, amely nélkül a globális gazdaság hosszú távon nem tud létezni. Nem szabad arra a következtetésre jutnunk, hogy elvetjük az atomenergia használatát csak azért, mert előfordulnak az atomerőművek működését érintő veszélyes balesetek. Az a megoldás, hogy több erőforrást kell átcsoportosítanunk a kutatásra ezen a területen, és fejlesztenünk kell a nukleáris technológiát, hogy csökkenthessük a balesetek kockázatait.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) Igen, fokozatosan meg kell szüntetnünk az atomenergia használatát – ez egyértelmű. Ám ezt lehetetlen egyik napról a másikra megtenni. Egyedül Belgiumban a villamos áram 55%-a atomenergiából származik. Hogyan fogunk fűteni, főzni és világítani, ha úgy döntünk, hogy holnap bezárjuk az összes erőművünket? Ezért két szinten kell lépnünk.

Először is javítanunk kell a meglévő erőművek biztonsági előírásait, különösen a tagállamokban jelenleg végrehajtás alatt álló stressztesztek alkalmazásával. Ezeknek a teszteknek az európai szintű alapvető összehangolása mellett a teszteket a lakosság számára a leginkább átlátható módon kell elvégezni. Helyre kell állítanunk az atomenergiába vetett bizalmat.

Másodszor: a lehető leggyorsabban fokoznunk kell az olyan megoldások kifejlesztésére irányuló kutatásokat és innovációt, amelyek lehetővé teszik a számunkra az energiával történő takarékoskodást, valamint a fenntartható és hatékony megújuló energiák előmozdítását. Az az energia a legkevésbé költséges, a legkevésbé szennyező és a legkevésbé veszélyes, amelyet fel sem használnak. Ezek az erőfeszítések szükségessé teszik azt, hogy mostantól fogva legyen egy kötelező szabályozásunk, és hogy hatalmas összegeket fektessünk be európai szinten és a tagállamokban.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat