Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2656(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0256/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 17
CRE 06/04/2011 - 17

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0152

Viták
2011. április 6., Szerda - Strasbourg HL kiadás

17. Az elefántcsontparti helyzet
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság alelnökének és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozata az elefántcsontparti helyzetről.

 
  
MPphoto
 

  Zsolt Németh, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében. – Elnök úr! Múlt hétfőn az ENSZ elefántcsontparti művelete és a francia Licorne-haderő lépéseket tett a volt elnök, Laurent Gbagbo irányítása alatt álló nehéztüzérség semlegesítésére. Az elmúlt hetek során gyakran vetettek be nehéztüzérséget Abidjan polgári lakosságának megfélemlítésére, és ennek következtében számos személy életét vesztette vagy megsebesült. Ezért a polgári lakosság védelme érdekében semlegesíteni kellett a nehéztüzérséget, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1975. sz. határozatában adott megbízatással összhangban hajtottak végre.

Nem sokkal ezután a demokratikusan megválasztott Alassane Ouattara elnökhöz hű köztársasági erők offenzívát indítottak Laurent Gbagbo utolsó bástyája, Abidjan ellen, hogy a hatalom átadására kényszerítsék. A jelenlegi műveletek alapján reméljük, hogy mostanra egész Elefántcsontpart a törvényes kormány ellenőrzése alá került. Sajnálatos viszont, hogy a hatalomátadás kikényszerítése emberéletekbe és sok szenvedésbe került, és a választási eredmények önmagukban nem voltak elegendőek. Azonban most mégis a demokrácia afrikai győzelméről beszélhetünk, és ez fontos üzenet számos, politikai választásokat tartó afrikai ország számára.

A 2010. november 28-i elnökválasztásokon elszenvedett veresége után Gbagbo úr megtagadta a hatalom átadását annak ellenére, hogy nemzetközi megfigyelők szerint szabad és tisztességes választások voltak az országban, és hogy az ENSZ általi hitelesítés révén az egész nemzetközi közösség elismerte törvényesen megválasztott elnöknek Gbagbo ellenfelét, Alassane Ouattarát.

Az azóta eltelt négy hónapban az ECOWAS, az Afrikai Unió és az ENSZ számos kezdeményezést tett a békés hatalomátadásra irányuló tárgyalásokra. Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni ezeknek a szervezeteknek a béke és demokrácia nevében tett erőfeszítéseikért. Sajnálatos módon Gbagbo úr a békés hatalomátadásra irányuló minden javaslatot elutasított, és ragaszkodott hatalma törvénytelen megtartásához. Ezért az EU személyesen őt tartja felelősnek az elefántcsontparti nép szenvedéseiért és a vérontásért, amelyre a választások utáni négy hónapban sor került. Ezért Gbagbo úrnak bíróság előtt kell felelnie tetteiért.

Az EU nevében Ashton főképviselő asszony gratulált Ouattara elnöknek a győzelemhez, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, milyen sok kihívás áll előtte. A háborút megnyerte, de most a békét is meg kell nyernie. Helyre kell állítani a közrendet, hogy az otthonaikat vagy akár az országot is elhagyni kényszerült emberek százezrei biztonságban hazatérhessenek. Talpra kell állítani a gazdaságot, véget kell vetni az elmúlt tíz év recessziójának, és biztosítani kell a növekedést és munkahelyteremtést. Működőképes kormányzásra van szükség, amely biztosítani tudja a közszolgáltatásokat.

Az EU a válság hosszú évei során mindig Elefántcsontpart mellett állt. Az uniós együttműködés keretében gondoskodtunk a humanitárius segítségnyújtásról és a konfliktus utáni segítségnyújtásról a helyreállítás és béketeremtés terén. 2003 óta 500 millió EUR került kifizetésre. Az EU az elmúlt drámai hónapok során számos korlátozó intézkedést hozott a Gbagbo urat támogató személyek és szervezetek ellen, ami afrikai partnereink szerint fontos segítséget jelentett a válság során. Az EU-nak ebben a létfontosságú időszakban továbbra is Elefántcsontpart mellett kell állnia. Támogatási csomagot készítünk elő, amelynek végrehajtását a lehető leghamarabb el is fogjuk indítani. Itt az ideje, hogy elkezdjünk dolgozni az elefántcsontparti béke megteremtésén.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda, a PPE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr! Elefántcsontparton az elmúlt 24 órában döbbenetes események zajlottak. Azt a hírt kaptuk, hogy Gbagbo úr megadta magát, majd azt, hogy ez mégsem igaz. Most Ouattara elnök köztársasági erői megelégelvén az elhúzódó konfliktust offenzívát indítottak Abidjan ellen.

A káosz közepette ne felejtsük el, mi vezetett a jelenlegi helyzethez! Hadd emlékeztessem Önöket, hogy az elmúlt négy hónapban több százan vesztették életüket, és egymillióan menekültek el. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tágabb összefüggéseket. A jelenlegi helyzet oka az, hogy Gbagbo úr nem volt hajlandó elfogadni a választások eredményét, és nem ismerte el vereségét. Úgy gondolom, most végre összeomlik Gbagbo úr rezsimje, mivel támogatói elpártolnak tőle, így kénytelen átadni a hatalmat a törvényesen megválasztott elnöknek, Alassane Ouattarának.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az országban emberi jogi és humanitárius jogi jogsértéseket követtek el, amelyek kimeríthetik az emberiesség elleni bűncselekmények fogalmát. Minden erőfeszítést meg kell tenni a jogsértések elkövetőinek bíróság – gondolok itt természetesen nemzetközi bíróságra is – elé állítására.

Végezetül szeretnék elismerően nyilatkozni az ENSZ elefántcsontparti művelete (UNOCI) és az azt támogató francia erők lépéseiről, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsától kapott megbízatás végrehajtására tettek a nehéztüzérség alkalmazásának felszámolására és a polgári lakosság védelmére.

 
  
MPphoto
 

  Thijs Berman, az S&D képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr! A hatalomért folytatott harc talán nemsokára véget ér Elefántcsontparton, miután már több mint 1500 személy vesztette életét, közel egymillióan váltak menekültté, miután városokat fosztottak ki, a gazdaság pedig teljesen megbénult. Az ország katasztrofális helyzetben van; ez az ára annak, hogy Laurent Gbagbo nem volt hajlandó elismerni vereségét. Súlyosan el kell ítélnünk azért, hogy nem volt hajlandó tiszteltben tartani a választók akaratát.

Számos más dolgot is el kell ítélnünk: az elmúlt hónapokban történt erőszakos cselekményeket, a számos emberi jogi jogsértést, a fenyegetéseket, az ENSZ munkatársai ellen irányuló erőszakot, a gyűlölködést felszító beszédeket és az emberrablási eseteket. Még folynak a fegyveres harcok, de már folynak a tárgyalások is Gbagbo távozásáról, ami jó hír. Azonban Elefántcsontparton szükségállapot uralkodik. Sok elefántcsontparti embernek nincs élelme és vize, mivel nem merik elhagyni otthonukat.

Létfontosságú, hogy Alassane Ouattara elnök minden támogatást megkapjon a jogállamiság helyreállításának folyamata során, melynek következtében az emberek majd békében és félelem nélkül élhetnek, és biztosítva lesz a sajtószabadság. Most a jogállamiság helyreállítása a legfontosabb. Ezért az elnöknek meg kell akadályoznia, hogy csapatai erőszakot alkalmazzanak a lakossággal szemben. Üdvözlendő, hogy Ouattara elrendelte a brutális duékoué-i mészárlás körülményeinek kivizsgálását. Bármely eszközt is válasszanak az elefántcsont-partiak a jogállamiság helyreállítására, válasszák akár a bírósági utat, akár egy igazság és megbékélési bizottság létrehozását, egy dolog világos: háborús bűncselekmények esetén nincs elévülés. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak lehetővé kell tenni, hogy tegye a dolgát.

A szankcióknak meglett az eredményük: Gbagbo anyagi forrásai kimerültek. Most azonban gondoskodnunk kell arról, hogy megszüntessük a szankciókat, mire Ouattara átveszi a hatalmat, mert az országban minden megbénult. Még az elefántcsontparti HIV-/AIDS-fertőzöttek gyógyszerellátását biztosító programok is veszélyben vannak. Elnök úr! Nem szabad hagyni, hogy ezek a segélyadományok ezentúl ne jussanak el Elefántcsontpartra.

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez , az ALDE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr! Miközben ez a vita folyik, remélhetőleg véget ér az elefántcsontparti válság. Az elkövetkező órákban mindannyian alig várjuk a hírt, hogy Gbagbo úr megadta magát.

A nemzetközi közösség nagyon türelmes volt, az Afrikai Unió többször is megpróbálkozott a közvetítéssel, az ENSZ pedig hónapokig nem avatkozott be a két fél konfliktusába. Az ENSZ elefántcsontparti művelete (UNOCI) és a francia Licorne-haderő most a Biztonsági Tanácstól kapott megbízatással összhangban lépéseket tettek a polgári lakosságnak a jelenlegi rezsim által bevetett nehéztüzérség elleni védelmére.

Az elefántcsontparti válság most példaként szolgálhat mindazok számára, akik választási vereségük ellenére nem hajlandóak átadni a hatalmat. Ezeknek a személyeknek meg kell érteniük, hogy a nemzetközi közösség mostantól eltökélten érvényt fog szerezni a törvénynek. Még a háborúk dúlta országokban – ahol a nemzeti lét eszméje még csak kialakulóban van – sem elégedhetünk meg annyival, hogy megállapítjuk, ki a győztes. A nemzeti megbékélést kell ösztönöznünk. Ezt az üzenetet kell most közvetítenünk Ouattara úrnak, akire a nemzeti egységkormány létrehozásának feladata hárul.

Mivel mindkét tábor a másikat vádolja mészárlással és az emberiesség elleni bűncselekményekkel, vizsgálatokat kell folytatni a felelősség megállapítása és az igazságszolgáltatás céljából. Az igazságszolgáltatás nehézségekkel járhat, de a békét is megteremtheti. Az utóbbi opció mellett szeretnék érvelni, mivel az lehetővé teszi, hogy Elefántcsontpart visszataláljon a békéhez, stabilitáshoz, növekedéshez és fejlődéshez.

 
  
MPphoto
 

  Judith Sargentini, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr! Össze vagyok zavarodva. A magyar elnökség szerint Ouattara úr megnyerte a háborút, de most a békét is meg kell nyernie. Egész nap figyelem a televíziót, hogy folyamatosan tájékozódjam a legfrissebb hírekről, és nekem úgy tűnik, hogy Ouattara még nem nyerte meg a háborút. Valóban úgy tűnik, hogy meg fogja nyerni, de ez még egy kicsit várat magára.

Ha majd végre sikerül átvennie a hatalmat, négy hónapnyi szenvedést tudhat maga mögött, amely az összeomlásba sodorta az országot, szétzúzta a gazdaságot, és amelynek során emberek haltak meg, és a lakosság különböző csoportjait kijátszották egymás ellen. Micsoda kezdet egy új kormányzat számára! Ha egy olyan választásra, amely háborúhoz vezetett, azt mondjuk, hogy „a demokrácia afrikai győzelme”, akkor szerintem zavaros kifejezéseket használunk. Azonban sokkal súlyosabb az a tény, hogy az ország így reagált a választásokra.

Mit kell nekünk Európában tennünk most, ha Ouattara úrnak lehetősége lesz betölteni posztját? Úgy gondolom, hogy a kakaóbojkottal demonstráltuk, hogy képesek vagyunk a gyors cselekvésre, és képesek vagyunk a kereskedelmet a demokrácia védelmére használni. Elefántcsontpart az AKCS-országok közé tartozik, és így fejlesztési támogatást kap tőlünk, ezért politikai párbeszédet is kell folytatnia velünk. Politikai párbeszédbe kell kezdenünk azzal az emberrel, aki képes az ország különböző részeit ismét egyesíteni. Meg kell mutatnia nekünk és a világ többi részének, de mindenekelőtt saját népének, hogy képes felszámolni az erőszakot, és hajlandó változtatásokat eszközölni.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök úr! Nehéz az elefántcsontparti helyzetről beszélni, amikor az folyamatosan változik, és hihetetlenül bizonytalan.

Először is hadd mondjak köszönetet az árnyékelőadóknak, akik ma délelőtt az állásfoglalásra irányuló indítványon dolgoztak, amely holnap kerül előterjesztésre. Együttműködtünk egy kiegyensúlyozott és jövőorientált indítvány biztosítása érdekében. Ma már tudjuk, hogy talán mindkét tábor elkövetett atrocitásokat, és hogy az elkövetőket – függetlenül attól, hogy kik azok – bíróság elé kell állítani.

Az elefántcsontparti helyzettől az elefántcsontparti lakosság szenved a leginkább. Az ENSZ jelenléte az országban, az ENSZ elefántcsontparti művelete (UNOCI) nem volt képes megvédeni a polgári lakosságot. Ami még rosszabb, az ENSZ francia katonai erők támogatásával lépéseket tett az egyik oldal ellen, méghozzá bevallottan egy ENSZ-határozat értelmében – de ez a határozat 1975-ben, azaz 36 éve született. Az Afrikai Unió elnöke, Obiang Nguema úr ezt tegnap félreérthetetlenül elítélte. Az UNOCI szerencsére valószínűleg nem vesz részt az Ouattara úr csapatai által most megindított végső támadásban.

Mindezeket figyelembe véve mi nem akarjuk, hogy közünk legyen ehhez az állásfoglaláshoz, és nem fogunk mellette szavazni. Mindannyian tisztában vagyunk vele, milyen szerepet tölt be Franciaország Afrikában. Francia-Afrika már sok bajt okozott, és most is ezt teszi. Ráadásul a francia hatóságok nem is titkolják politikájukat, hiszen kimondják, hogy meg akarják védeni és őrizni Franciaország érdekeit.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr! Modern társadalmunk, különösen az európai társadalom és még inkább az Európai Parlament rákfenéje az általánossá vált csordaszellem: az, hogy hajlamosak vagyunk birkamód viselkedni.

Az utolsó két felszólalótól eltekintve mindenki csak azt szajkózta, amit az újságban olvasott, a rádióban hallott, vagy a televízióban látott. Mindenki azt mondja, hogy Ouattara úr megnyerte a választásokat, ami lehetséges, de semmiképpen nem egyértelmű.

Mindenki azt mondja, hogy a tegnapi brutális katonai beavatkozás a nehéztüzérség semlegesítésére szolgált. Ezeket a dolgokat a legszebb szóvirágokkal írják körül. A nehéztüzérség semlegesítése csak egy másik kifejezés a bombázásra. Én tisztában vagyok a bombázás következményeivel, mivel tartalékos tiszt vagyok, és elmondanám Önöknek, hogy a bombázás azt jelenti, hogy emberek halnak meg, emberek égnek el, emberek repülnek a levegőbe. Más szóval olyan katonai akcióról van szó, amelyet az egyik fél érdekében és a másik fél ellenére hajtanak végre. Lehet, hogy ez igazolható, de nekünk, parlamenti képviselőknek elég bátornak kell lennünk az igazság kimondásához.

Azt is mondták nekünk, hogy a nehéztüzérséget a polgári lakosság megfélemlítésére használták. De egy polgárháborúban a polgárok egy része fel van fegyverezve, különösen akkor, ha az egyik tábor kalasnyikovokkal rendelkezik, és magáénak tudhatja a fél nemzeti hadsereg támogatását. Tehát szerintem fejezzük be az álszenteskedést! Brutális akciót hajtottunk végre az egyik tábor mellett és a másik ellen. Igazolható ez az akció? Talán.

Végezetül még annyit, hogy nem értem, hogyan lehet Ouattara úr ártatlan a csapatai által elkövetett atrocitásokban, amikor közben Gbagbo urat nagyon is vétkesnek kiáltják ki az ő csapatai által elkövetett atrocitásokban.

(A felszólaló a 149. szabály (8) bekezdésének megfelelően kék kártyás kérdést kapott.)

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(FR) Elnök úr! Csak azt szeretném megkérdezni Gollnisch úrtól, hogy szerinte mit jelent a választások eredménye. Talán nem azt jelenti, hogy Ouattara úrnak választási győzelmét követően át kell vennie a hatalmat? Itt egyszerűen a demokratikus legitimitásról van szó.

A választási megfigyelő misszió vezetőjeként Elefántcsontparton jártam, és biztosíthatom Önt, hogy a választások törvényesen zajlottak, és teljesen világos és egyértelmű, hogy ki nyerte meg a választásokat.

 
  
MPphoto
 

  Bruno Gollnisch (NI).(FR) Elnök úr, Preda úr! Azt mondtam, hogy lehetséges, hogy Ouattara úr megnyerte a választásokat, de nem hiszem, hogy ez olyan egyértelmű, mint ahogy ön állítja. Az elefántcsontparti alkotmánybíróság mindenesetre másképp gondolja, habár az alkotmánybíróságot politikai szempontok alapján állítják fel, akárcsak a francia alkotmánybíróságot. Részemről boldog lennék, ha a francia választásokról beszélgetnénk. Egy olyan képviselőcsoportot képviselek, amelynek több millió szavazója van, és amelynek vezetője bejutott az elnökválasztások utolsó fordulójába, ennek ellenére egyetlen tagja sem ül ott nemzeti parlamentünkben sem képviselőként, sem szenátorként. Ez a botrányos helyzet azonban Önt teljesen hidegen hagyja.

(Bekiabálások az ülésteremből: „Ez nem tartozik a témához!”)

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek (PPE).(PL) Elnök úr! Elefántcsontpart volt elnöke, Laurent Gbagbo állítólag tegnap jelezte, hogy készen áll megadni magát, és az Egyesült Nemzetek védelmét kérte. A megadás feltételeiről folynak a tárgyalások. A tárgyalások azt követően kezdődtek, hogy a demokratikusan megválasztott Ouattara elnökhöz hű erők elfoglalták az elnöki rezidenciát Abidjanban. Soro miniszterelnök szerint Gbagbo rendszerének már csak órái vannak. Nem vagyok biztos mindebben, de remélem, így fog történni. Azonban azt biztosan tudjuk, hogy a fegyveres konfliktus során civilek, köztük nők és gyermekek is életüket vesztették. A két politikus támogatói között folyó összecsapásokban kb. 1500 ember vesztette életét, és egymillióan kényszerültek elhagyni otthonukat. Pár napja Gbagbo egyik tanácsadója azt mondta, hogy a volt elnököt még egy Abidjanban esetlegesen bekövetkező mészárlás sem fogja rábírni veresége beismerésére és a hatalom átadására. Nem nehéz megjósolni, mi fog történni Elefántcsontparton: a fegyveres harcoknak gyorsan véget vetnek, a volt elnök távozik az országból, ami jelentős mértékben stabilizálja majd a helyzetet, a háborús bűnök és gyilkosságok elkövetőit pedig bíróság elé állítják, és az ország helyzete stabilizálódik. Az Európai Uniónak támogatnia kell mindezeket az intézkedéseket.

 
  
MPphoto
 

  Mitro Repo (S&D).(FI) Elnök úr! Líbia esetében gyors segítséget nyújtottunk, de Elefántcsontpart esetében november óta nem léptünk. A Tanács által bevezetett szankciók lépést jelentettek a helyes irányba, de mikor fogjuk feloldani ezeket? Miért használták a szankciókat az abidjani kikötői hatóság kakaóbab-exportjának blokkolására és az olajfinomító leállítására? Ha már nem segítünk, legalább ne rontsuk tovább a helyzetet! Mert annak áldozata az elefántcsontparti gazdaság lesz, valamint hosszú távon az európai fogyasztók is.

Laurent Gbagbónak félre kell állnia, és elő kell segíteni, hogy a menekültek gyorsan visszatérhessenek otthonaikba. A szomszédos országok nem tudnak megbirkózni a jelenlegi menekültáradattal. Az EU-nak segítenie kell a választások megtartásában és a demokratikus intézmények létrehozásában. Azonban a gazdaság normális működését nem szabad akadályozni. Elefántcsontpart Nyugat-Afrika legvirágzóbb gazdasága. A gazdaság talpra állása és az exporttermékek uniós piacokra való bejutása az ország stabilitása helyreállításának a kulcsai. Ezzel kapcsolatban választ várok a Bizottságtól.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE).(FR) Elnök úr! Gollnisch úrtól eltérően én úgy gondolom, hogy nem nézhetjük közönyösen, hogy civilek halnak meg kiszolgáltatva egy illegitim államfő erőszakos tetteinek.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1975. sz. határozata felhatalmazza a nemzetközi közösséget, hogy obstruáljon egy olyan rezsimet, amely fegyveresen lép fel saját népe ellen. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy nem kell tehetetlenül néznünk, hogy a polgári lakosság ki van szolgáltatva saját vezetői kegyetlenkedésének.

Üdvözlendő a tény, hogy a nemzetközi jog értelmében most áttörhetünk a közöny falán, ugyanakkor minden intézkedést meg kell tenni annak biztosítására, hogy a fegyveres erők bevetésére csak akkor kerüljön sor, ha már valóban nincs más megoldás. Sajnos Elefántcsontparton Gbagbo elnök nem tett semmit annak elkerülésre, hogy sor kerüljön erre a végső esetre tartogatott megoldásra.

Remélem, hogy az Elefántcsontpartról szóló 1975. sz. határozat és a Líbiáról szóló 1973. sz. határozat azt fogja szolgálni, hogy ne lehessen az állam szuverenitását mentségként felhozni az állampolgárok meggyilkolására. A Nemzetközi Büntetőbíróság bevonása és az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelenlegi álláspontja azt fogja jelenteni, hogy a büntetlenül elkövetett barbár tettek már nem sokáig lesznek megszokottak, hanem remélhetőleg ritka kivétellé válnak.

 
  
MPphoto
 

  Sabine Lösing (GUE/NGL).(DE) Elnök úr! Egy olyan megosztott országban, mint Elefántcsontpart, meg lehet-e vajon teremteni a tartós békét és legitimálni lehet-e vajon az elnökválasztás győztesét erőszakos eszközökkel? Ez nagyon kétséges, különösen úgy, hogy a konfliktus valódi okait nem számolták fel. Az ország gazdasági problémák következtében destabilzálódott, a gazdasági problémákat pedig nagyrészt a Világbank strukturális alkalmazkodási programjai idézték elő. A Gbagbo-kormány gyengítése céljából sürgősen bevezetett szankciók csak tovább súlyosbították a helyzetet, és humanitárius válságot idéztek elő Elefántcsontparton. A konfliktus tárgya az, hogy az elnöki poszt két követelője közül melyikük követelése legitim. Mindkét oldal haderői felelősek a polgári lakosság mészárlásért.

És a nyugat ismét egyoldalúan foglalt állást, így most az Egyesült Nemzetek (ENSZ) a francia csapatokkal közösen háborút folytat, hogy az egyik fél győzelmét biztosítsa a konfliktusban. Ismét az európai hatalmak fognak – ezúttal az ENSZ támogatásával – az afrikai emberek sorsáról dönteni, mint a gyarmati időkben? Mi történt a nemzetközi jog elveivel? Ezek azok az elvek, amelyekre alapozva az ENSZ-t létrehozták? Úgy tűnik, hogy az ENSZ a békés konfliktusrendezés helyett a polgárháborút támogatja, vagy még állást is foglal a polgárháborúban. Vajon kinek az érdeke ez?

 
  
MPphoto
 

  Michèle Striffler (PPE).(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném hangsúlyozni, hogy az elefántcsontparti politikai válság után most humanitárius válsággal szembesülünk, amely hosszan elhúzódhat.

A választásokat követő erőszak következtében több mint egymillió ember hagyta el lakóhelyét, az országon belül maradva, vagy külföldre menekülve. Ráadásul a menekültáradat ismét feltüzelheti a régióban az elfojtott feszültségeket. Hölgyeim és uraim, az a politikai megállapodás, amelyet most akarnak tető alá hozni, nem fogja megoldani a humanitárius válságot. Gyorsan kell reagálnunk, ha el akarunk kerülni a legrosszabbat. Akármi is történjék, Abidjanban még hónapokig káosz fog uralkodni.

Szeretnék gratulálni a Bizottságnak ahhoz a döntéshez, hogy a humanitárius segítség költségvetését az eredeti összeg ötszörösére emelik, így Európa több mint 30 millió EUR támogatást bocsát rendelkezésre. Az Európai Uniónak minden szükséges forrást mobilizálnia kell a lakosság legsebezhetőbb csoportjainak megsegítésére és szükségleteik felmérésére.

Oda kell figyelnünk arra is, hogy a líbiai helyzetnek a médiában szentelt nagyobb figyelem ne szorítsa háttérbe az elefántcsontparti súlyos humanitárius válságot. Szörnyű, hogy a jelenlegi biztonsági helyzet megakadályozza a humanitárius segítségnyújtókat abban, hogy végezzék a munkájukat, és eljussanak az emberekhez.

Végezetül szeretném elmondani, hogy nem tűrhetjük a büntetlenséget: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassanak.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt (PPE).(DE) Elnök úr! Először is szeretném elmondani, mennyire meg vagyok lepve, hogy Ashton bárónő már megint nincs itt. Azonban örülök, hogy barátom, Németh úr képviseli őt. Örömmel látnám, ha tartósan ő, Füle úr vagy valaki más koordinálná az Európai Unió külpolitikáját, nem pedig olyasvalaki, aki szinte soha nincs itt az Európai Parlamentben.

A tárgyra térve szeretném hangsúlyozni, hogy Elefántcsontparton természetesen számos probléma vár megoldásra. Azonban Ouattara elnök egyértelműen megnyerte a választást, és így övé a demokratikus legitimitás. Ez az Afrikai Unió és sok más szerv álláspontja. Ezért hálásak vagyunk, hogy az Egyesült Nemzetek (ENSZ) – különösen pedig az ENSZ főtitkára és Sarkozy elnök úr – megakadályozta, hogy olyan vérengzésre kerüljön sor, mint más afrikai államokban, például Ruandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. És ne próbáljuk meg ezt csűrni-csavarni!

A problémák természetesen még nincsenek megoldva. De ha Putyin úr elkezdi kritizálni az ENSZ-t, és azt mondja, hogy az ENSZ főtitkára túllépte a felhatalmazását, az destabilizálja az ENSZ helyzetét akkor, amikor nagy szükség van az ENSZ-re. Az Afrikai Uniónak sem kellene ilyen nagy hangon véleményt nyilvánítania, mivel egyáltalán nem segített a válság során. Az Afrikai Uniónak segítenie kellett volna a demokrácia megvalósításában Elefántcsontparton. Mi, európaiak sok hibát elkövettünk a múltban, és a jövőben is fogunk hibákat elkövetni. Azonban jelen esetben a hibák valaki mást terhelnek.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Szolgálataim tájékoztattak – és úgy gondolom, fontos, hogy ezt elmondjam –, hogy az alelnök/főképviselő hivatala az év elején mindig listát küld arról, hogy az alelnök/főképviselő asszony mely plenáris üléseken fog tudni jelen lenni. Tehát már év elejétől tudjuk, hogy ezen a plenáris ülésen nem fog tudni jelen lenni. Így egyértelmű, hogy amennyiben éppen ilyen témák kerülnek vitára, valaki más képviselő őt, és ezt világosan kell látnunk.

Most pedig áttérünk a „catch-the-eye” eljárásra. Három felszólaló van.

 
  
MPphoto
 

  Mariya Nedelcheva (PPE).(FR) Elnök úr! Elefántcsontparton eszkalálódik az erőszak. A két személy között politikai konfliktus sajnálatos módon humanitárius válsághoz vezetett.

Nyilvánvaló, hogy a választási eredmények tiszteletben tartásának demokratikus alapelvét be kell tartani. Ezért Gbagbo úrnak mindenképpen távoznia kell. A kérdés a következő: Mi következik most? Fennáll a veszélye, hogy a két tábor közötti feszültségek tovább fokozódnak. Mit fogunk tenni polgárháború esetén? Három dolog elérésén kell fáradoznunk.

A legfőbb prioritás a béke és stabilitás megteremtése, mivel az elefántcsontparti emberek csak így tudják folytatni mindennapi életüket – csak úgy tudnak élelemhez jutni, megkapni a szükséges ellátást, dolgozni és iskolába járni. Független bizottságot kell felállítani a konfliktus kezdete óta elkövetett erőszak kivizsgálására.

Másodszor pedig, az ENSZ elefántcsontparti műveletének és az Afrikai Uniónak folytatniuk kell tevékenységüket. Fontolóra kell vennünk egy párbeszéd-mechanizmus létrehozását, amely valamennyi felet magában foglalna, mind az országon belül, mind a nagyobb nemzetközi közösségben.

Végül pedig hadd emlékeztessem önöket, hogy az Európai Unió választási megfigyelő missziót küldött az országba. Az Uniónak most követelnie kell, hogy a misszió ajánlásait vegyék figyelembe, és integrálják a válságot követő folyamatba.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Bearder (ALDE). – Elnök úr! A modern technológia segítségével nyomon követem az elefántcsontparti helyzet alakulását, miközben itt ülök. Ezek az eszközök fontos szerepet játszanak Elefántcsontparton, akárcsak Észak-Afrikában; az emberek így kérnek segítséget és orvosi segítséget.

Elefántcsontpart pártfogói az elmúlt hat hónapban sok megpróbáltatást éltek át: mintha egy lassított felvételen néztünk volna egy autóbalesetet, olyan volt figyelni, ahogy az ország a jelenlegi helyzetbe süllyedt – és mindig a legsebezhetőbbek szenvednek a legjobban. Ezen a héten beszéltünk itt az Észak-Afrikából Európába érkező menekültekről, de hallottunk jelentéseket az Elefántcsontparthoz hasonlóan szegény vagy akár még szegényebb szomszédos országokba menekülő csaknem egymillió emberről is. Az ország pártfogóinak mihamarabb segíteniük kell abban, hogy visszaálljanak a normális állapotok, és hogy az ott élő embereknek jobb jövőre legyen kilátásuk.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök úr! Az elefántcsontparti polgárháborús helyzet továbbra is aggasztó, az ország gazdasága megbénult, az ország népe rengeteg erőszakos cselekményt szenvedett el, és humanitárius válság alakult ki. Ennek véget kell vetni. Tudjuk, hogy a kialakult súlyos helyzetnek régi keletű okai vannak, köztük különösen a gyarmati múlt maradványaként máig uralkodó szegénység és társadalmi egyenlőtlenség, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által évekig az országra kényszerített strukturális alkalmazkodási tervek. A választást követő négy hónap szenvedései megmutatták, mennyire sajnálatos, hogy a nemzetközi közösség – ideértve az Európai Uniót is – nem élt megfelelően a diplomáciai eszközökkel a válság békés és politikai úton történő megoldása érdekében.

Franciaország szerepe is sajnálatos, mivel a diplomáciai eszközök helyett inkább a katonai beavatkozást választotta. Ezért valamennyi felet felszólítjuk, hogy vessenek véget a háborúnak és az erőszaknak, és az EU-t is erre sürgetjük.

 
  
MPphoto
 

  Zsolt Németh, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében.(HU) Tisztelt Ház! Tisztelt képviselők, hölgyeim és uraim! Egy híres magyar költőnek a szavait szeretném idézni: „Gyilkosok közt cinkos, aki néma”. Akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy ezrek halnak meg és milliós nagyságrendben menekülnek emberek, akkor nem nyugtathatjuk meg magunkat egy békegalambot emlékeztető szólamokkal, hanem föl kell lépni. És mielőtt valaki megvonná az iraki párhuzamot a líbiai vagy az elefántcsontparti föllépéssel kapcsolatban, szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a mostani fellépés nem Irakot, de még csak nem is Afganisztánt idézi, hanem Ruandát idézi, Koszovót idézi, és nem véletlenül beszéltünk az elmúlt hetekben olyan sokat arról, hogy van egy felelősségünk és van jogunk is megvédeni a civil embereket, a polgári embereket, amit úgy fogalmazunk meg, hogy a „right and responsibility to protect”.

Ennek megfelelően szeretném megismételni, hogy igen, Gbagbo úr elvesztette ezt a küzdelmet, egyedül van a bunkerében és várja a sorsát. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a jelenlegi helyzetben a jogi megalapozottsága ennek a fellépésnek vitathatatlan. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1975-ös számú határozatát, és ez a határozat teljesen egyértelmű mandátumot biztosít a fellépés számára. Harmadszor, szeretném hangsúlyozni azt is, hogy nem maradhatnak az elkövetett bűnök homályban, kivizsgálás nélkül. Nagy örömömre szolgál, hogy Ouattara legálisan megválasztott elnök és a miniszterelnök hozzájárult ahhoz – és egyértelműen támogatja azt –, hogy az ENSZ nemzetközi vizsgálatot folytasson le az elkövetett tömegmészárlásokkal kapcsolatban. Ezeknek a tömegmészárlásoknak a kivizsgálása tehát immáron a rendezésnek része és nagyon egyértelmű előfeltétele is.

Ami pedig az Európai Unió hozzájárulását illeti, már most az ECHO harminc millió eurós emberi jogi támogatást helyezett kilátásba, és ahogy a bevezető hozzászólásomban is jeleztem már, a közeljövőben egy olyan csomagnak az összeállítására fog sor kerülni a Európai Unió részéről, ami a gazdasági, illetőleg az intézményépítési célkitűzései a legitimen megválasztott elnöknek és kormánynak fogja az Európai Unió részéről támogatni.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hét állásfoglalási indítvány(1) került előterjesztésre az eljárási szabályzat 110. szabálya (2) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap déli 12 órakor kerül sor.

(Az ülést 20.35-kor felfüggesztik, és 21-kor újra megnyitják.)

 
  
  

ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN
alelnök

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat