Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a nemi erőszak konfliktusokban való használatáról Észak-Afrikában és a Közel-Keleten (2011/2661(RSP)).
Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! A lehető leghatározottabban el kell utasítanunk a nők elleni erőszak minden formáját, a megfélemlítéstől a szemérem elleni erőszakig. Ezek szörnyű bűncselekmények, amelyeket gyakran a legsebezhetőbbek és legvédtelenebbek ellen követnek el.
Sajnálatos tény, hogy számos észak-afrikai, közel-keleti és más országban még mindig nincs megfelelő jogi keret a nők és lányok erőszak elleni védelmére. Semmivel nem bátorítják az ilyen esetek bejelentését. Sokkal többet kell tenni az elkövetők elrettentése és felelősségre vonása terén. A nőknek továbbra is el kell tűrniük a megkülönböztető törvényeket és a mélyen gyökerező kulturális egyenlőtlenséget. Például Egyiptom esetében az új alkotmány létrehozására alakított nemzeti bizottság kizárólag férfiakból áll, és az új kabinet miniszterei között is csak egyetlen nő van.
Ez tűrhetetlen, amint azt a tunéziai és egyiptomi nők közelmúltbeli események során tanúsított bátorsága is nyilvánvalóvá teszi. A politikai és intézményes reformok aligha lehetnek sikeresek, ha a lakosság felét kizárják belőlük.
Mindezek ismeretében határozottan elítéljük a súlyos emberi jogi jogsértéseket – amelyekről egyre több jelentést kapunk –, ideértve a nemi erőszakot, a szemérem elleni erőszakot és a női aktivisták súlyos megalázását. Az Európai Unió el van kötelezve a nők politikai, civil, társadalmi, gazdasági és kulturális szférában játszott szerepének megerősítése, továbbá a megkülönböztetés és büntetlenség elleni küzdelem mellett. Ezért az EU nyolc emberi jogi iránymutatása közül az egyiknek „a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem” a határozott célkitűzése. Az euromediterrán partnerséget létrehozó 1995-ös barcelonai nyilatkozat pedig határozottan megerősíti ezt a kötelezettségvállalást az Euromed-térségre nézve.
A nemek közötti egyenlőség az euromediterrán partnerség létrejöttének 10. évfordulója alkalmából tartott, 2005-ös barcelonai csúcstalálkozón az államfők által elfogadott ötéves munkaterv prioritásai közé tartozik.
Ezen kötelezettségvállalások tekintetében újító és úttörő folyamat kezdetét jelentette a 2006 novemberében Isztambulban tartott, a nők társadalmi szerepének erősítéséről szóló euromediterrán miniszteri konferencia. Többek között Algéria, Jordánia, Libanon, Marokkó, a palesztin megszállt területek, Szíria és Tunézia) miniszterei megállapodtak egy holisztikus megközelítés bevezetéséről, amely a következő, egymással összefüggő prioritásokon alapul: először is, a nők politikai és polgári jogai; másodszor, a nők társadalmi és gazdasági jogai és a fenntartható fejlődés; és végül, a nők jogai a kulturális szférában, illetve a kommunikáció és a tömegtájékoztatás szerepe.
A 2006-os konferencia óta folyik a közös cselekvési terv végrehajtása, és különösen az országok prioritásainak végrehajtása nyomon követési mechanizmussal és az Európai Bizottság által kiadott jelentésekkel. Az Unió a Mediterrán Térségért tagjai a 2009 novemberében Marrakeshben megrendezett, második miniszteri konferencián megerősítették kötelezettségvállalásaikat e téren. A folyamat csaknem valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy az egyik fő kihívás a folyamat tudatosításának és láthatóságának növelése.
Ezeknek a sürgető problémáknak a kezelésére – a fent említett regionális kereten túl – fontos módszer az Európai Unió kétoldalú párbeszéde, ideértve a nemekre vonatkozó kérdésekkel foglalkozó albizottságokat.
Elnök asszony! Zárásképpen hadd mondjam el, hogy az Európai Unió nem fogja tűrni a nők elleni erőszak semmilyen formáját, és minden lehetséges módon meg fogjuk próbálni megelőzni azt.
Edit Bauer, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, biztos úr! Nagyra értékelem a Bizottság erőteljes elkötelezettségét a nőkkel szembeni erőszak háborús fegyverként történő alkalmazásának elítélése terén; a nőkkel szembeni erőszakot fegyveres konfliktusokban szisztematikusan alkalmazzák különböző célokkal, ilyenek a megalázás, a megfélemlítés, a politikai elnyomás, az információk kikényszerítése, a katonák jutalmazása, sőt, az etnikai tisztogatás is. A nők elleni erőszak fegyveres konfliktusokban történő alkalmazása nagyrészt azon a tradicionális nézeten alapul, melynek alapján a nőket tulajdonként kezelik. A nők szerepköréhez számos kultúrában hozzátartozik az is, hogy ők közvetítik a kultúrát és a nemzeti szimbólumokat, így a nőkkel szembeni erőszakot a társadalom értékeinek és azok tiszteletben tartásának aláaknázásra is alkalmazzák.
A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma szerint a civil lakosság – és így az emberiség – elleni támadás részeként alkalmazott nemi erőszak háborús bűncselekmény. A nemi erőszak különböző formáinak – például szexuális rabszolgaság, kényszerházasság és kényszerített terhesség – fegyveres konfliktusban történő alkalmazása háborús bűncselekmény és a Genfi Egyezmény súlyos megsértése. A háborúk során elkövetett nemi erőszakért felelős személyek igen gyakran büntetlenül maradnak; a nők elleni erőszakot nagyon gyakran a háború elengedhetetlen részének tartják; az elkövetők pedig a béketárgyalások során nagyon gyakran amnesztiát kapnak.
Itt az ideje, hogy a világ minden részén elítéljék ezt az embertelen gyakorlatot, és nekünk ma azt az üzenetet kell közvetítenünk, hogy e háborús bűncselekmények elkövetői nem maradhatnak büntetlenül.
Ana Gomes, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony! A jelenleg Líbiából érkező tudósításokkal ellentétben – amelyekben azt látjuk, hogy a frontvonalon csak férfiak harcolnak – az egy hónappal ezelőtti tudósításokban azt láthattuk, hogy a Bengázi főterén és a Tahrír téren zajló tüntetéseken, valamint a tunéziai, bahreini, szíriai, jordániai és marokkói tüntetéseken különböző korú nők követelték a szabadságot, igazságosságot és demokráciát. A nők – különösen a fiatal nők – kulcsszerepet játszottak és játszanak az észak-afrikai és az arab világban zajló felkelésekben. A nők sorsa ezekben az erősen patriarkális és vallásos hagyományok által meghatározott országokban nemcsak következtetni enged majd arra, hanem döntő is lesz abban, hogy milyen utat járnak majd be ezek az országok az elkövetkező hónapokban és években a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának létrehozásában. Ezért az EU-nak prioritásként kell kezelnie az arab tavasz tüntetésein bátran részt vevő nők támogatást, ideértve a civil társadalmi szervezetek pénzügyi támogatását, az aktívan részt venni kívánó nők politikai, technikai és pénzügyi támogatását, valamint a nők tagként, politikai pártok jelöltjeként stb. való részvételének támogatását valamennyi, a politikai és gazdasági hatalmat képviselő, demokratikus intézményben és szervben.
Az EU-nak ezenkívül a legfelsőbb szinten minden erőfeszítést meg kell tennie a hangjukat bátran felemelő nők elleni megfélemlítésre, megtorlásra és nemi erőszakra tett kísérletek elleni küzdelem terén. Ahogy Füle biztos úr is elmondta, teljességgel elfogadhatatlan bűncselekmény a Tahrír téren március 8-án tüntető nőkön végzett szüzességi vizsgálat vagy a líbiai Iman al-Obeidi megerőszakolása és bebörtönzése. Elvárjuk, hogy a főképviselő asszony és a biztos úr követeljenek haladéktalan és független vizsgálatot ezekben az ügyekben. Ezek a vizsgálatok példát statuálnának, és így megelőzhető lenne az ilyen esetek megismétlődése.
Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az ALDE képviselőcsoport javasolta és kezdeményezte ezt a vitát, mivel ma este hangot akarunk adni az észak-afrikai és közel-keleti nők helyzete miatt érzett aggodalmunknak a jelenlegi politikai változások és bizonytalan helyzet közepette. Az elmúlt hetek során tanúi voltunk annak, hogy Líbiában és Egyiptomban súlyosan megsértették az emberi jogokat, és ezek a jogsértések főleg a nőket érintették. Nem fogom az összes eset részleteit kielemezni, de hadd említsek meg két szimbolikus és aggasztó ügyet, amelyeket haladéktalanul el kell ítélnünk.
Egy líbiai nő, Iman al-Obeidi a nemzetközi sajtónak arról nyilatkozott, hogy Kadhafi katonái csoportosan megerőszakolták, majd bezárták, és 72 órán át vallatták, mielőtt szabadon bocsátották volna. Ahogy már képviselőtársaim is említették, Egyiptomban a katonák a tüntetéseken részt vevő nők közül sokat úgynevezett szüzességi vizsgálatnak vetettek alá, és meg is erőszakoltak. Vannak köztük olyanok, akiket most bíróság elé állítanak, mert „nem feleltek meg” a szüzességi vizsgálaton. Ezek az esetek is azt bizonyítják, hogy a nemi erőszakot még mindig fegyverként alkalmazzák konfliktusok idején a civil lakosság megfélemlítésére és megalázására.
Elfogadhatatlan lenne, ha nem emelnénk fel a hangunkat a nők ellen elkövetett szörnyű kegyetlenségek ellen. Felszólítjuk a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozottan ítélje el a szemérem elleni erőszak, a megfélemlítés és a nők elleni erőszak minden más formájának alkalmazását a jelenlegi észak-afrikai és közel-keleti események során, és emelje fel a szavát ezek ellen. Ezenkívül minden rendelkezésünkre álló politikai eszközt be kell vetnünk annak biztosítására, hogy e társadalmak átalakulása után a nők jogait garantálják és előmozdítsák.
Tegnap elfogadtuk a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó uniós politikai keretről szóló jelentést, és elfogadhatatlan lenne, ha kettős mércével mérnénk, amikor az Unión kívüli politikai fellépésről van szó. A nők jogainak előmozdítását teljes mértékben integrálni kell az európai szomszédságpolitikába, annak programjaiba és projektjeibe, ugyanakkor pedig a nők jogaira és szerepvállalására vonatkozó speciális politikákat kell bevezetni.
Barbara Lochbihler, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, az egyiptomi hadsereg által a Tahrír téren tüntető nőkön erőszakkal végrehajtott úgynevezett szüzességi vizsgálatok és a líbiai nők ellen a katonák által alkalmazott sokszoros nemi erőszak: ezek szörnyű bűncselekmények, amelyek arra indítottak minket, hogy ma állásfoglalásra irányuló indítványt fogadjunk el. Nem zárhatjuk ki a lehetőségét, hogy az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban bármely fél ezeken az eseteken kívül is elkövetett nemi erőszakot.
Tavaly novemberben, mi itt az Európai Parlamentben felszólítottuk az uniós tagállamokat és magát az EU-t, hogy végre vegye komolyan a nők helyzetét a háborúkban és fegyveres konfliktusokban. Akkor az Unió külügyi főképviselőjének, Ashton bárónőnek a megbízottja jelentést tett az elért eredményekről. Mostanra rendelkezésre áll a nők ellen a konfliktus sújtotta régiókban elkövetett erőszak megakadályozására vonatkozó nemzetközi keret javított változata, és számos ország nemzeti cselekvési tervet fogadott el. A bevált gyakorlatok cseréje is nagyon fontos.
Az EU már 300 millió EUR-t bocsátott rendelkezésre különböző intézkedésekre, pl. orvosi ellátásra, és további 200 millió EUR-t fogadtak el az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatának végrehajtására. Ezenkívül vannak tervek a konfliktus sújtotta övezetekben 2011-ben bevezetendő helyi stratégiákra vonatkozóan. Ebből a szempontból nagyon fontos szerepet játszik az állomány képzése. Elengedhetetlen, hogy ezeket a tapasztalatokat és intézkedéseket integrálják a Földközi-tenger déli partvidékének országaival való uniós partnerségi megállapodásokba, és figyelembe vegyék őket ezek végrehajtásakor. Az Európai Parlament határozottan támogatni fogja ezt a munkát.
Ilda Figueiredo, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, tudjuk, hogy a nők aktívan részt vettek az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a demokrácia erősítéséért, valamint a jogok és szabadságjogok kiterjesztéséért szervezett felkeléseken. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a nők ki vannak szolgáltatva a nemi erőszak és szexuális rabszolgaság általános és szisztematikus gyakorlatának, amelyek a Genfi Egyezmény értelmében az emberiség elleni bűncselekménynek és háborús bűncselekménynek számítanak.
Az ezzel kapcsolatos jelentések aggasztóak, legyen szó akár a Kongói Demokratikus Köztársaságról, Egyiptomról, Líbiáról vagy más országokról. Ezért olyan hatékony diplomáciai intézkedésekre szólítunk fel, amelyek határozottan szembeszállnak a szexuális agresszió alkalmazásával, az észak-afrikai, közel-keleti és a világ bármely részén élő nők megfélemlítésével és zaklatásával.
Hangsúlyozni szeretnénk, milyen fontos elismerni a nőknek a forradalomban játszott szerepét. Kiemelnénk azt is, hogy garantálni kell a nők jogait, ideértve az e társadalmak új, demokratikus, jogi, gazdasági és politikai struktúráiban való részvételüket, amely véget vethet a századokra visszamenő, a nőket sújtó megkülönböztetésnek.
Emine Bozkurt (S&D). – (NL) Elnök asszony! Az észak-afrikai és közel-keleti forradalmak új lehetőségeket teremtettek. Tunéziában és Egyiptomban most valóban elindulhat az ország újjáépítése és a demokrácia megteremtése. Kairó, Tunisz és Bengázi terein és utcáin a nők fontos résztvevői voltak a forradalmaknak, és továbbra is azok. Rengeteg a lehetőség, de vannak veszélyek is.
Sokkolta a közvéleményt egy fiatal líbiai nő televíziós nyilatkozata, mely szerint Kadhafi katonái megerőszakolták. És nem ez volt az első ilyen hír, és azóta is kaptunk ilyen híreket. A nemi erőszakot eszközként alkalmazzák a nők elnyomására és elhallgattatására, például Kairóban, ahol a katonaság megerőszakolta, és szüzességi vizsgálatnak vetette alá a nőket. A líbiai háborúban a nők elleni erőszakot fegyverként alkalmazzák. A törvény nélküli időszakok hatalmi vákuumában nincs ellenőrzés. A nőket ilyenkor nem védi a törvény. Elnök asszony, ezért azt a világos üzenetet kell közvetítenünk, hogy nem megengedhető, hogy ez történjen! Azt a világos üzenetet kell közvetítenünk az új vezetőknek, hogy az ilyen bűncselekményeket ki kell vizsgálni, és az elkövetőket meg kell büntetni. Nem úszhatják meg szárazon azok, akiknek ilyen bűnök terhelik a lelkiismeretüket.
Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ezeket a nőket meg kell védeni, és hogy a társadalom újjáépítése során figyelembe kell venni a nők szerepét. A törvényeknek biztosítaniuk kell a nők jogait, és e célból nőket is ki kell nevezni az alkotmányozó bizottságokba, a parlamentekbe és kormányokba, hogy fontos szerepet kapjon a napirendben pl. a nők képzése, a nők jogai és a káros hagyományos gyakorlatok elleni küzdelem. A nők szerepvállalásának kulcsfontosságú feltétele a nők gazdasági függetlensége, ezért például mikrohitelek segítségével ösztönözni kell a vállalkozói szellemet.
Kristiina Ojuland (ALDE). – Elnök asszony! A nőkkel – és bizonyos esetekben férfiakkal – szembeni szemérem elleni erőszak Észak-Afrikában és a Közel-Keleten komoly aggodalomra ad okot, és ezzel a problémával a régió hatóságainak (mind az új, demokratikus erőknek, mind a régi rezsimeknek) sürgősen foglalkozniuk kell.
Felszólítom a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, Ashton bárónőt, hogy az európai szomszédságpolitika déli dimenziója kontextusában vitassa meg a régió nemi erőszakkal kapcsolatos kétségbeejtő helyzetét a célországok képviselőivel az elkövetők bíróság elé állítása, valamint a nők és férfiak emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása céljából.
Véleményem szerint a nemi erőszak a háború legszörnyűbb formája, amelyet mindenáron meg kell akadályozni, és a lehető legszigorúbban büntetni kell.
Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony! Két hónappal ezelőtt az európai nők elleni erőszakról beszéltünk. Akkor elmondtuk, hogy az európai nők akár 25%-a vált már élete során erőszak áldozatává. Most pedig az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban a nők ellen alkalmazott nemi erőszakról beszélünk. Ez egy szomorú történet, és nem tűrhetjük, hogy így menjen tovább. Ezért fontos, hogy a problémát megvitassuk, és tegyünk valamit a megelőzésére.
– Az afrikai kontinensen sajnálatos módon nemcsak háború idején, hanem békeidőben is nagyon elavult attitűd uralkodik a nőkkel kapcsolatban. A helyzet háború idején nyilvánvalóan még súlyosabb. Egyetértek a biztos úrral abban, hogy fel kell hívnunk a figyelmet ezekre az esetekre, és ami a legfontosabb, meg kell próbálnunk e bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonni. Így remélhetőleg egyszer majd sikerül megváltoztatni az attitűdöt, és felszámolni ezt a rettenetes gyakorlatot.
Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! A nemi erőszak nem a nők emberi jogait vagy a férfiak emberi jogait sérti. A jogok nem ilyen formában léteznek. A nemi erőszak az emberi méltóság elleni bűncselekmény, az emberi méltóság pedig minden emberi lény – mind a nők, mind a férfiak – alapvető joga. És ez nemcsak Európára érvényes, hanem Egyiptomra, Líbiára, a Kongói Demokratikus Köztársaságra és az ebben az állásfoglalásban is említett más afrikai és közel-keleti országokra is. A fegyveres konfliktus nem lehet enyhítő körülmény. A Kongói Demokratikus Köztársaságban kezdetben a nőket erőszakolták meg, de most már a férfiakat is. Az állásfoglalásaink azonban csak szavak. Cselekednünk is kell! A Bizottságnak világszerte alaposan figyelemmel kell kísérnie az emberi jogi jogsértéseket, ugyanakkor pedig javaslatot kell tennie olyan eszközökre, amelyekkel Európa szükség esetén kikényszerítheti az emberi jogok tiszteletben tartását. Enélkül azokat a partnerségeket, amelyekbe olyan sokat fektetünk be, akár váltságdíj-fizetésnek is nevezhetjük.
Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretném elmondani a tisztelt képviselőknek, hogy valóban nagyon súlyos problémákat vetettek fel, és nagyon súlyos esetekre hívták fel a figyelmünket, amelyek beárnyékolják az elmúlt hetek észak-afrikai és a közel-keleti eseményeit. Tudomásul vettem a tisztelt képviselők által felvetett problémákat és az általuk tett javaslatokat.
Ahogy mondtam, az Európai Unió jelenleg is rendelkezik bizonyos eszközökkel, és mindent el fog követni annak érdekében, hogy a nők a fenyegetés, megfélemlítés és erőszak veszélye nélkül nagyobb mértékben részt vehessenek a civil és politikai életben.
Szeretném felhívni a képviselők figyelmét néhány friss pozitív fejleményre: ilyen például az Öböl Menti Együttműködési Tanács titkárságán belül létrehozott emberi jogi hivatal. Az ilyen lépéseket üdvözölnünk kell. A nemzetközi szervezetek – nem utolsósorban az ENSZ szervezete, az UN Women – és a civil társadalom támogatásával hozzá tudunk járulni a belülről induló változások támogatásához. Ez is azt mutatja, hogy a párbeszéd és elkötelezettség politikája fontos, és új partnereinkkel is ezt kell folytatnunk.
Elnök. – Öt állásfoglalási indítvány(1) került előterjesztésre az eljárási szabályzat 110. szabálya (2) bekezdése értelmében
A vitát lezárom.
A szavazásra április 7-én, csütörtökön kerül sor.
Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)
Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) A nemi erőszak a hadviselés kiemelkedően visszataszító formája; az ellenfél elleni küzdelemben az ellenfél megalázására alkalmazott szörnyű eszköz. Észak-Afrika és a Közel-Kelet esetében ezek az eszközök különösen kegyetlenek, mivel hatalmas cinizmusra és demoralizálódásra utalnak, hiszen a régió uralkodó vallása nagyon korlátozó megközelítést vall a nemi kérdésekkel kapcsolatban. A nemi erőszak elkövetői számos szabályt és viselkedési szabályt sértenek meg. Az ilyen emberekből a háború és a konfliktus gyakran elképzelhetetlen gonoszságot hoz elő. Ez ellen harcolni fogunk, és nem szűnünk meg elítélni ezt a kegyetlenséget.