Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, nagyon fontosnak tartom, hogy a jelentés nagy többséget kapott. Az Európai Parlamentnek pontosan ilyen munkát kell végeznie, hogy megőrizze a lakosság hitét a rendszerben.
Azért kértem újra szót ebben a témában most, a szavazás után, mert az előadóhoz hasonlóan én is szeretném kiemelni ennek a kérdésnek a fontosságát, különösen az intézmények viszonyát tekintve, és a megfelelési táblázatok fontos kiindulópontot jelentenek. Remélem, hogy ez a folyamat végéig működni fog, és az intézmények nem vesznek majd össze, és a jogszabály alkalmazása a lehető legkorábban megkezdődhet.
Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ez a mezőgazdaság számára egy igen fontos intézkedés. De az intézkedést azonnal követnie kell egy, a Tanács és a nemzeti kormányok általi, a sürgős, még a szezon vége előtti alkalmazásról szóló kötelezettségvállalásnak. Így oldható meg ez a probléma, amely – ahogy azt a mai szavazás is mutatta – nem csak Európa déli részét érinti, hanem az egész kontinenst.
A kéknyelv-betegség a gazdaságokban tartott juhokat és szarvasmarhákat sújtja. Ezért a betegség teljes felszámolása fontos egészségpolitikai cél, amihez a nemzeti kormányok úgy tudnak a legjobban hozzájárulni, ha rugalmasságot mutatnak ennek az intézkedésnek a végrehajtásában. Az irányelvet a nemzeti jogba való átültetéssel késlekedés nélkül alkalmazni kell.
RC-B7-0236/2011 állásfoglalási indítvány (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságok)
Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, ez egy rendkívül fontos vitatéma, és úgy gondolom, hogy fontos lett volna, hogy a Parlament világosan jelezze, hogy nagyon aggasztanak minket a történtek. Meg akarjuk mutatni a polgároknak, hogy mindent megteszünk azért, hogy Európa és a világ atomerőművei a lehető legbiztonságosabbak legyenek. Azt is jelezni akarjuk azonban, hogy az atomenergia tovább használható, amint biztosabbat lehet tudni az ügyben. Kár, hogy a többség ez ellen szavazott, és így nem küldtünk ma világos jelzéseket.
Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök asszony, némileg csalódott vagyok amiatt, hogy a Parlamentben nem sikerült a javaslatot többséggel jóváhagyni annak érdekében, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket a Japánban történt reaktorbalesetből. Véleményem szerint vitathatatlan, hogy emiatt határozott, európai szintű változtatásra van szükség az energiapolitikában: el kell távolodni az atomenergiától, vagyis fokozatosan le kell építeni azt. Annak is evidensnek kellene lennie, hogy ha stresszteszteket végzünk, és azokon egy erőmű nem felel meg, akkor azt le kell állítani.
Egyik javaslat sem kapott többséget a szavazáson, ezért az állásfoglalást nem támogathattam. Remélem, hogy hamarosan sikerül létrehozni egy egységes energiapolitikát, amely biztonságos, racionális energiaellátást biztosít majd – ez pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák felé való elmozdulást jelent.
Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony, bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy a fukusimai baleset világossá tette, hogy meg kell szigorítani a meglévő atomerőművek értékelését és az új erőművek építésének feltételeit. Az EU-ban mindenhol alkalmazott közös kritériumok alapján felül kell vizsgálni és módosítani kell majd a jogszabályokat és az európai atomerőművek stressztesztjének paramétereit is. Annak fényében, hogy ez egy globális, határokon átnyúló probléma, még egy interkontinentális, globális hatóságok által ellenőrzött megállapodás is lehetséges.
Ezt azonban nem szabad elsietni, mert akkor áteshetünk a ló túloldalára. Itt tisztán szakmai problémák megoldásáról van szó, amelyek átpolitizálása csak kárt okozhat. Mostanában nap mint nap rengeteg demagóg, minden szakmai alapot nélkülöző állítást lehet hallani a médiában, és itt, az Európai Parlamentben is.
Mivel az Európai Parlamentben zajlott vita eredménye nagyban tükrözi ezt a véleménykülönbséget, a végszavazás során tartózkodtam.
Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, én sem szavazhattam az állásfoglalás mellett, legalábbis a jelenlegi, szavazásra került formájában.
Európában a polgárok nem érzik biztonságban magukat, mégpedig joggal. Most ennek prioritást kellene élveznie. Konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek növelik az emberek biztonságérzetét.
Ez az állásfoglalás megosztotta a Parlamentet. A dolognak nem arról kell szólnia, hogy ellenezzük vagy támogatjuk az atomenergiát: minden esetben ragaszkodni kell az összeurópai minimális biztonsági szabványokhoz. A Bizottság által javasolt stressztesztek önmagukban nem fogják megnyugtatni a polgárokat. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az alternatív energiaforrásokat a jövőre nézve, figyelembe véve az EU-tagállamok eltérő energiaszükségletét is. Véleményem szerint nem szükségszerű, hogy az atomenergia-beruházások miatt a megújuló energiaforrások kutatására és fejlesztésére kevesebb forrás jusson.
Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, a fukusimai katasztrófa indokolt módon félelmet keltett az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban, ezért át kell gondolnunk az EU jelenlegi helyzetét, és határozott lépéseket kell tennünk a biztonság javítására – amivel egyetértek –, valamint annak érdekében, hogy javítsuk az atomerőművek működésének átláthatóságát és az emberi egészség védelmét. A jelenlegi helyzetben, ha tetszik, ha nem, a legjobb indulattal sem lehet elképzelni egy működő, versenyt generáló árampiacot anélkül, hogy a kiegyensúlyozott energiaszerkezetnek része legyen az atomenergia.
Az EU-nak és a tagállamoknak kötelességük olyan energiapolitikát létrehozni, amely biztosítja minden állam szuverenitását, politikai függetlenségét és gazdasági biztonságát. Ennek a célnak az elérését szolgálhatja a megfelelő energiaszerkezet, a termelőkapacitás megfelelő szintje, a kereslet és a kínálat egyensúlya, a gazdaság energiaintenzitásának csökkentése stb.
Nem félek kiemelni, hogy az atomenergia fontos áramforrás, mert hozzájárul az enerigabiztonság javításához, különösen a kis energiahordozó-készletekkel rendelkező országok számára. A zárószavazásnál tartózkodtam, mert a szövegben szerepelt egy javaslat az új reaktorok építésére vonatkozó moratóriumról. Ezzel egyáltalán nem értek egyet.
Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, én amellett a módosítás mellett szavaztam, amely ragaszkodott Európa atomenergia-mentes jövőjéhez. A fukusimai tragédia mutatja, hogy milyen hatalmas veszélyt jelent az atomenergia az emberiség és a környezet számára. A hatalmas katasztrófa lehetősége miatt, és amiatt, hogy az elhasznált fűtőanyagok elhelyezésére nincs biztonságos megoldás, az atomenergia nem biztonságos energiatermelési mód.
A tragédia azt is világossá tette, hogy az energiatermelés és energiaelosztás kulcsfontosságú feladatát nem lehet a profitot hajhászó magáncégek kezébe adni. Az emberi élettel, az emberek biztonságával és a környezettel nem törődő kapitalista nyereséghajhászás a válság oka.
Államosítsuk az energiaszektort, és helyezzük a munkavállalók demokratikus irányítása és vezetése alá! Így racionális és fenntartható energiatermelési, -elosztási és -felhasználási tervet lehetne kialakítani, és olcsó, biztonságos energiát lehetne nyújtani mindenkinek, biztosítva a környezet védelmét. A terv központi elemének a megújuló energiákba való hosszú távú beruházásnak kell lennie, amelyek fokozatosan leválthatnák az olajat, a gázt, a szenet és az atomenergiát.
Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A fukusimai tragédia után mindannyiunknak el kell gondolkoznia. Az atomenergia megint a figyelem középpontjába került, és úgy gondolom, elsősorban a jövőre, a gyermekeink jövőjére kell gondolnunk. Igaz, hogy energiára szükségünk van, de tiszta és biztonságos energiára van szükségünk. A biztonság szép és jó, de nem elég. A moratórium nem elég, ennél tovább kell mennünk.
A fukusimai katasztrófa mutatja, hogy kockázat nélküli atomerőmű nem létezik. Először is világossá teszi, hogy meg kell szervezni az atomenergia alkalmazásának gyors leépítését, és a figyelmünket a megújuló, alternatív energiaforrások felé kell fordítanunk. Európának új energiapolitikára, az új atomerőművek építésének leállítására van szüksége, mert ezeknek szörnyű hatása van a biztonságra, a környezetre, az éghajlatra és a jövendő nemzedékekre. Radikális váltásra van szükség, és a jövőben a biztonság érdekében az energiamegtakarításokra és a megújuló energiaforrásokra kell koncentrálni.
Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök asszony, én az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam. Az állásfoglalással az volt a célunk, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a természeti katasztrófa és az azt követő atomerőmű-baleset áldozatai iránt, és hogy kifejezzük hálánkat és elismerésünket azok felé, akik a saját életüket kockáztatva igyekeznek megakadályozni egy még nagyobb katasztrófát. Én is csodálom a japán népnek a katasztrófa után mutatott szolidaritását, bátorságát és elszántságát.
Egyetértek azzal a következtetéssel, hogy az Európai Uniónak átfogó módon felül kell vizsgálnia a nukleáris biztonsággal kapcsolatos megközelítését, de nem kényszeríthetjük a tagállamokat arra, hogy hagyjanak fel a saját enerigabiztonságukat szolgáló tevékenységekkel, úgyhogy örülök annak, hogy elvetettük az állásfoglalásban szereplő irreális és veszélyes rendelkezéseket.
Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az olasz Italia dei Valor képviselői az atomenergiáról szóló állásfoglalás szövege ellen szavazott, mert az nem mondott elég világosan nemet az atomenergiára.
Sajnos elutasítottak minden olyan módosító indítványt, amely javíthatott volna a szövegen és Európát igyekezett volna atomenergia-mentessé tenni, azonnal leállítva a meglévő atomerőműveket és megtiltva az újak építését. Az atomenergia-mentes Európa az egyetlen út, ha garantálni akarjuk, hogy gyermekeink és a következő generációk ne szembesüljenek a fukusimai és csernobili katasztrófákhoz hasonló helyzetekkel.
Ezekből az esetekből meg kell tanulnunk, hogy nem létezik olyan, hogy elméleti biztonság. Ezért kell egyértelműen nemet mondanunk az atomenergiára, és más, valóban környezetbarát, megújuló és tiszta energiaforrások kutatására és innovációjára kell koncentrálnunk.
Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a Parlamentnek nem sikerült ma egységes álláspontra jutnia. Ezt különösen a többet követelő képviselőtársaimnak mondom. Úgy gondolom, hogy jobb lett volna egy kompromisszumot megszavazni, mert tudom, hogy az Európai Unióban az atomenergiával kapcsolatban igen eltérőek a nézetek.
Pontosan a környezeti hatások miatt, és amiatt, hogy a katasztrófák nem állnak meg az országhatárnál, fontosnak tartom, hogy minimumkövetelményeket fogadjunk el. Először is, az Európai Unióban egységes biztonsági előírásokra van szükség. Másodszor, meg kell határozni, mit tegyünk egy esetleges jövőbeli baleset vagy katasztrófa esetén; más szóval, európai katasztrófatervre van szükség. Harmadszor, nem szabad továbbra is elhanyagolni sem a megújuló energiák kutatását, sem a nukleáris fúzió, a hulladéktárló létesítmények és a szénalapú üzemanyagok újrahasznosításának kutatását sem.
Eija-Riitta Korhola (PPE). – Elnök asszony, én is csalódott vagyok amiatt, hogy a Parlament nem volt képes kiegyensúlyozott, racionális üzenetet megfogalmazni. Nincs kétség afelől, hogy a fukusimai atomerőmű károsodása katasztrófa, de a halálos áldozatok száma nem ezrekben vagy százakban mérhető, talán még a tízet sem éri el.
A régió legsúlyosabb földrengésének eredményeképpen a becslések szerint az utak, hidak, vasutak és épületek károsodása a becslések szerint 30 000–40 000 halálos áldozattal járt. Akkor az EU-ban minden ilyen építményt bontsunk le a biztonság kedvéért? Erre adjanak választ.
Az atomenergia technológiájával nem volt baj Japánban; a helyszín volt rossz. Ezért Európa pánikreakciója nem csak nevetséges, hanem környezeti károkat is okozhat, mert az atomenergiának nincs hiteles alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívája, így a fosszilis energiahordozók használata fog nőni. Tényleg ezt akarjuk?
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, Európában mindenkinek oda kell figyelnie a biztonságra, ez fontos. Biztonságos rendszereket kell kiépítenünk.
Természetesen az is tény, hogy a fukusimai eseményeket túlreagálták. Másrészről viszont ez teljesen érthető. Emlékszem, amikor elsüllyedt az Estonia: volt, aki azt mondta, hogy a hajózást teljes egészében be kell tiltani, mert veszélyes. Nos, az embereknek lehetnek ilyen gondolataik. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az 54 atomerőmű közül csak egy nem ment át azon a próbán, amit a szökőár és a földrengés együttesen jelentett.
Ennek dacára higgadtan meg kell vizsgálni a helyzetet, és nem szabad elfelejteni, hogy egy esetből nem lehet általánosítani. A valóság az, hogy minden évben 300 000 európai hal meg a fosszilis üzemanyagok emissziója miatt, úgyhogy elsősorban ezzel kell foglalkoznunk. Nagyon fontos biztosítani, hogy a nukleáris technológia biztonságos legyen, és tudom, hogy Európában a jövőben is biztonságos erőművek épülnek majd, és erre oda kell figyelni. De az ilyen mértékű indokolatlan hisztériára a világon semmi ok sincs.
Gay Mitchell (PPE). – Elnök asszony, én végig tartózkodtam a szavazások során. Nem azért, mert ne aggasztana a kérdés, mivel nagyon is aggaszt, de tudom, hogy ez egy összetett probléma, és nincs rá egyszerű megoldás.
Írországban élek, Dublint képviselem, amely Írország keleti partján fekszik. Nagy-Britannia nyugati partjainál öt aktív atomerőmű van; nekem nincs kifogásom ellenük. Úgy gondolom azonban, hogy a nukleáris biztonság terén a jószomszédi viszony érdekében jó ötlet lenne valamiféle brit-ír – úgy értem, észak- és dél-ír – biztonsági felülvizsgálatot végezni az erőművekben, hogy tisztában legyünk a kockázatokkal, ha vannak. Továbbá baleset esetén részt vehetnénk a Walesben vagy Angliában esetlegesen szükséges evakuálásban, jó szomszédként hozzájárulva az erőfeszítéshez.
A tagállamok között, ahol ilyen létesítmények vannak, jó szomszédi együttműködésre van szükség. Ezért kértem szót.
RC-B7-0249/2011 állásfoglalási indítvány (A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet)
Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, Szíriában, Bahreinben és Jemenben az emberek igyekeztek kiállni az emberi méltóság, az átláthatóság, az alapvető jogok és a demokrácia joga mellett.
Az Európai Unió késznek és képesnek mutatkozott megvédeni a líbiai civil lakosságot és támogatni a demokratikus forradalmat. Nem szabad kettős mércét alkalmazni, és demonstrálni kell, hogy az Európai Unió külpolitikájában az értékeinek megfelelően cselekszik.
Az észak-afrikai és közel-keleti helyzet az új uniós Külügyi Szolgálat nagy próbája. Egy életképes, igazságos társadalomban valódi párbeszédnek, valódi kapcsolatnak kell lennie a civil társadalom és a politikai döntéshozók között. Az embereket meg kell hallgatni, és erre emlékeztetni kell Szíriát, Bahreint és Jement. Nem a forradalmat támogatjuk.
Az igazságot tiszteletben tartó állam számára a legfontosabb a nép elégedettsége, biztonsága és jóléte. Ezzel az állásfoglalással megmutatjuk, hogy az Unió külpolitikájában kiállaz alapját képező értékekért.
Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, tartózkodtam a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló szavazásnál. A Tunéziából kiindult forradalmi mozgalmak Észak-Afrika és a Közel-Kelet területén több millió embernek nyújtottak inspirációt és bátorítást arra, hogy felkeljenek a brutális rezsimek ellen, amelyek évtizedek óta diktatórikus módszerekkel módszerekkel kormányozták ezeket az országokat.
Ezek a felkelések újra megmutatták a munkásosztály potenciális erejét, és azt, hogy a szegények képesek legyőzni elnyomóikat. Elítélem az EU és más nyugati országok vezetőinek képmutató magatartását, akik most elítélik a diktatórikus vezetők által alkalmazott brutális elnyomást, de tegnap még támogatták és életben tartották ugyanezeket a rezsimeket.
Létfontosságú, hogy a tömegek etnikai és vallási különbségeik dacára egyesüljenek, megszabaduljanak a korrupt rezsimektől és valódi demokratikus társadalmakat hozzanak létre, amelyek méltó munkát és megfelelő oktatást biztosítanak, valamint hogy véget vessenek a szegénységnek. Ennek elérése érdekében a munkásosztálynak és a szegényeknek kell átvenniük a gazdaság és a régióban meglévő javak irányítását, és azokat a többség érdekében kell felhasználniuk.
Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, a közelmúltban tömeges demonstrációk voltak Szíriában, Bahreinben és Jemenben. A tiltakozók demokráciát követelnek a közéletben, a diktátorok lemondását és, különösen Szíriában, a rendkívüli állapot megszüntetését. A hatóságok azonban nyers erőt alkalmaznak a tüntetők ellen, aminek sok halálos áldozata van. Különösen aggasztó, hogy a fenyegetés az egész régióra kiterjed. Azzal, hogy a saját lakosságuk ellen erőt alkalmaznak, minden törvényt megszegnek. Az éles lőszerek használatára nincs mentség; kategorikusan el kell ítélni azt. Felszólítom az érintett országok kormányait, hogy szüntessék be az elnyomást és biztosítsák az emberi jogokat, ideértve a békés tiltakozáshoz és a szólásszabadsághoz való jogot is. Felszólítom az európai intézményeket és az illetékes nemzetközi szervezeteket, hogy tegyenek diplomáciai lépéseket a tiltakozók védelmében. Remélem, hogy a mai állásfoglalás elfogadásával hozzájárulunk az alapvető emberi jogok védelméhez ezekben az országokban.
Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, az Európai Unió nyilvánvalóan tudatában van annak, hogy politikáiban érvényesítenie kell saját alapvető értékeit. Az emberi jogok az egyik kulcsterület, ezeket a Közel-Keleten is érvényesíteni kell. Meg kell ismertetni, meg kell magyarázni, hogy mit jelent az emberi jogok fogalma. Ez nem könnyű, mert a Közel-Kelet kultúrája más értékekre alapul. Itt Európában mi a zsidó-keresztény értékek világában nőttünk fel, ők pedig az iszlám világlátás szerint. Az emberekkel másként bánnak, és más az emberről alkotott fogalmuk, mint nekünk.
Mindenesetre Szíriában 1963 óta rendkívüli állapot van érvényben. Erre való hivatkozással bírósági tárgyalás nélkül végeztek ki embereket. Most ez a felkelés megmutatta, hogy Európának fel kell nyitnia a szemét, és látnia kell, hogy a Közel-Kelet egyetlen sikertörténete az egyetlen demokratikus állam: Izrael, ahol védik az emberi jogokat, és gondolatszabadság és demokrácia van.
Most hasonló befolyással kell lennünk Szíriára, Bahreinre és Jemenre, hogy ott is elfogadják a mindenkire kiterjedő emberi jogokat és a nők és a gyermekek jogait, ezáltal a demokrácia útjára lépve. Nem vagyok azonban naiv; tudom, hogy az iszlám világban nem könnyű ezeket az értékeket elfogadtatni. De nekünk, Európaiaknak meg kell próbálnunk elterjeszteni ezeket az értékeket.
B7-0226/2011 állásfoglalási indítvány (Az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)
Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, tartózkodtam az Izlandról szóló 2010. évi jelentés szavazásánál. A pénzügyi és gazdasági válság következtében Izland a világ ötödik leggazdagabb országából a válság által tönkretett országgá vált, összeomlott bankrendszerrel, ahol a háztartások 40%-a nem tudja kifizetni a számláit és a nyugdíjasok elvesztették egész életük megtakarításait.
Tavaly egy népszavazás során az izlandi lakosság 93%-a elvetette, hogy az ország több mint 3,5 milliárd eurót fizessen ki a brit és a holland kormánynak. Bizonyos módosításokkal, de lényegében ugyanazt a tervet bocsátják majd szavazásra április 9-én. Nem szabad rájuk erőszakolni ezt a megállapodást; el kell utasítani. Nem az izlandi nép feladata, hogy megfizessék a válság árát. Nem a dolgozók, nyugdíjasok és szegény emberek okozták ezt a válságot, és nem nekik kell viselni a költségeit; sem Izlandon, sem Görögországban, sem Portugáliában, sem Spanyolországban, sem Írországban, és sehol máshol. Azoknak a nemzetközi spekulánsoknak kellene fizetniük, akik hatalmas profitot értek el a pénzügyi piacok szabályozatlansága miatt.
Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, mindig örülök, ha újabb országok csatlakoznak az Európai Unióhoz, ezért szavaztam a javaslat mellett. Jó lenne viszont, ha a csatlakozási tárgyalások során minden kérdést tisztáznának, előre megtárgyalnának és megoldanának. A rosszul felfogott barátságosság miatt a meg nem oldott problémák nem szűnnek meg. Sokszor később már nehezebb, hosszadalmasabb feladat megoldani azokat, ami mindkét félnek csalódás. Hadd ismételjem meg: mindig örülök, ha újabb ország lép be az EU-ba, de minden tagnak vannak kötelességei is, nem csak jogai.
B7-0225/2011 állásfoglalási indítvány (A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)
Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, elnézést kérek a szavazás előtti incidensért. Igaza volt.
Az Európai Unió a Balkán országainak megígérte a bővítés lehetőségét. Én ezt tartom a béke egyetlen garanciájának, ahogy előttem Martti Ahtisaari is elmondta.
A Bizottság tavaly után idén is javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Macedóniával. Az Európai Unió nem halogathatja a csatlakozási folyamatot a Macedónia nevével kapcsolatos vita ürügyén. A formális tagsági követelmények teljesítése természetesen szükséges, és a reformokat végre kell hajtani.
A Macedónia nevével kapcsolatos vita nem az első eset lenne, hogy egy új tagállam megoldhatatlan problémákat hoz magával. Nézzünk csak mindannyian a tükörbe... Miért bánnánk másként Macedóniával? Macedónia fejlődése elsősorban magán Macedónián múlik, de az EU-nak nem szabad olyan politikai okok miatt bevágni Macedónia orra előtt az ajtót, mint a név körüli vita.
Martin Kastler (PPE). – (DE) Elnök asszony, én is a jelentés és az állásfoglalás mellett szavaztam – Macedónia mellett. De ha őszinték akarunk lenni, van egy részletkérdés, amelyet meg kell említeni. Nem mondhatjuk más országok népének és etnikai csoportjainak, hogy nevezzék át a nyelvüket csak azért, mert egy másik országnak nem tetszik a neve. Ezt előírja a nemzetközi jog, és nekünk, európaiaknak őszintének kell lennünk ezzel kapcsolatban.
Emiatt nagyon zavar, hogy sajnos elfogadtak egy módosítást, amire én nemmel szavaztam, és ami kimondja, hogy a macedónt nem lehet macedónnak hívni. Macedónia szép uniós kilátásokkal rendelkező ország, főleg azért, mert jók a gazdasági kilátásai a Balkánon, egy komoly nehézségekkel küzdő régióban. Gazdasága jól teljesít és lelkesen vesz részt a tárgyalásokban, ami nagyon pozitív.
A pozitív hozzáállás fényében szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek, aki az állásfoglalás mellett szavazott, és azoknak is, akik az Európai Parlament delegációjának tagjaként kapcsolatot tartottak az ottani Parlamenttel. Ezeket a kilátásokat meg kell ismertetni mindenkivel, aki az Unió tagja kíván lenni. Dolgozzunk együtt ezért a célért.
RC-B7-0256/2011 állásfoglalási indítvány (Az elefántcsontparti helyzet)
Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, a régi és az újonnan megválasztott elefántcsontparti elnök közötti, a hatalomért folyó brutális harc, amely már több mint négy hónapja tombol, ellentmond a modern világ minden elvének. A véres harcokban több száz lakos vesztette életét. Elefántcsontpart több mint egymillió polgárának kellett elhagynia otthonát, és sok menekült még mindig szomszédos országokban húzza meg magát. Mindent meg kell tenni a bűnösök bíróság elé állítása érdekében. Mindenekelőtt ki kell nyomozni, hogy történt-e népirtás és emberiesség elleni bűncselekmény. Létfontosságú a rend és a polgárok biztonságának biztosítása is az erőszak minden formájának beszüntetésével. Nem hagyhatjuk, hogy megfélemlítsék a helyi lakosságot és a külföldi megfigyelőket. A demokratikus választások eredményeit teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A korábbi elnök nép akaratával ellentétes tetteit ennek megfelelően el kell ítélni. A hatalom bitorlásáért, az erőszak felszításáért és az emberi jogok megsértéséért az illetékes nemzetközi hatóságok előtt kell felelnie.
B7-0198/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió)
Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, az állásfoglalás mellett szavaztam. Nagyon fontosnak tartom, hogy Fehéroroszországgal kapcsolatosan – amely Európa térképén egy látványos fehér folt – világos és határozott álláspontot foglaljunk el. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország elinduljon a demokrácia felé.
A szavazással kapcsolatosan külön megemlíteném a 10. ponthoz tartozó 1. számú módosító indítványt, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nyújtott be, és amely kimondja, hogy az EU partnerországainak hosszú távon lehetősége van az EU-ba való belépésre. Ez ellen szavaztam, mert nem gondolom, hogy ezt automatikussá kellene tenni, vagy el kellene játszani a gondolattal, hogy minden partnerország tag lehet. Tudjuk, hogy mit gondol a közvélemény az elkapkodott bővítésről; ezért nem szabad ilyen jellegű javaslatokat elfogadni. Ezért szavaztam erre nemmel.
Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, az európai szomszédságpolitika keleti dimenziója az Európai Unió nemzetközi kapcsolatainak egyik stratégiai eleme. Ebben az irányban további bővítés fog zajlani. Ezért kulcsfontosságú az érintett országok demokratikus szerkezeteinek fejlesztésére szánt források növelése. Az olyan kezdeményezések támogatása, mint a Bielsat, komoly jelentőséggel bír a belarusz média függetlenségének szempontjából, csakúgy, mint az állami média támogatásának megvonása. Ezekben az országokban a partnerségi programokon keresztül aktív támogatást kellene nyújtani a helyi demokratikus szervezeteknek. A társulási megállapodások továbbra is fontos eszközt jelentenek a reform előmozdításában, és minél több forrást és szakmai támogatást tudnak nyújtani, annál jobb eredményt fognak elérni. További forrásokra van szükség az értelmiségi bázis ösztöndíj-programok útján történő kiszélesítéséhez is. Javaslom az emberi jogok és a civil társadalom fejlesztésének támogatására fordított összegek növelését. A mélyebb társadalmi integráció segít majd irányítani a társadalmi és politikai változásokat, és kulcsfontosságú befektetés a jövőért. Ezért támogatom az állásfoglalást.
B7-0199/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – déli dimenzió)
Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! 21 dokumentumhivatkozás, 21 magyarázó megjegyzés és 63, a Parlament kéréseit taglaló pont szerepel az állásfoglalási indítványban; összesen 105 pont. Ez szerintem messze több, mint amennyi hatékony lehetne. Ebben a kérdésben azonban nincs javaslat arról, hogy a nemzetközi kereskedelem fejlődése hogyan segíthetne a stabilitás elérésében, és ezáltal a Földközi-tenger déli medencéjének nyugalmának és békéjének biztosításában.
Mostanra a nemzetközi kereskedelem a külpolitika egy új formájává vált, és segíthetne jobb életkörülményeket teremteni az egész régióban. Az Európai Unió nem hanyagolhat el semmit, amely segítheti a megfelelő kereskedelmi kapcsolatok kialakítását, felpörgetve az egyes iparágak termelését. Ha ezen a területen sikerül előrelépni, az segít előrébb vinni a demokrácia és az emberi jogok ügyét és a nők méltóságának védelmét, növeli a biztonságot, a stabilitást, a jólétet és a jövedelmek igazságos elosztását, és segít elkerülni több ezer ember tragédiáját, akik az éhezés elől menekülnek és reménytelen helyzetben hagyják el az országot.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a 2000/75/EK irányelvet módosító jelentést. A Tanács és a Parlament egyaránt egyetért a jogalap megváltoztatásával, amelynek oka az, hogy a Bizottság javaslata még a Lisszaboni Szerződés életbelépése előtt született. Véleményem szerint a módosítások indokoltak, részben a betegség terjedése miatt, részben egy tudományos felfedezés miatt: felfedeztek egy vakcinát, amely nem jár olyan veszélyekkel, mint a régi.
Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A Wojciechowski-jelentés mellett szavaztam, amely a bizottsági szöveg érdekes módosításával igyekszik naprakészebbé és rugalmasabbá tenni az elavult jogszabályt, amely már nincs összhangban a szükségletekkel. Ez segítene abban, hogy a tagállamok hatékonyabban alkalmazzák a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást, ezzel csökkentve a betegség előfordulását az állattenyésztésben.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadtam az irányelvben foglalt módosításokat, amelyek rugalmasabbá teszik a vakcinálás szabályait. A kéknyelv-betegség ellen új technológia, úgynevezett inaktivált vakcinák állnak rendelkezésre, amelyek nem jelentenek semmilyen veszélyt a nem vakcinált állatokra. Mostanra egyetértés van arról, hogy az inaktivált vakcinával történő vakcinálás a legjobb eszköz a kéknyelv-betegség visszaszorítására és a betegség EU-n belüli, klinikai jellegű előfordulásának megakadályozására. Ezen vakcináknak a 2008–2009-es szezonban történt széles körű alkalmazása komoly mértékben javította az egészségügyi helyzetet. A vakcinagyártásban történt új technológiai fejlődés miatt a 2000/75/EK irányelvben szereplő vakcinálási szabályok módosítását kérem annak biztosítására, hogy a kéknyelv-vírust sikerüljön visszaszorítani, csökkentve a mezőgazdaságra nehezedő terheket.
Diane Dodds (NI), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. És bár hiszek abban az elvben, hogy az illetékes hatóság, tehát a tagállam számára lehetővé kell tenni a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást, ellenzem azt, hogy a jogszabály előírja a nemzeti jogba való átültetést bemutató megfelelési táblázatok elkészítését.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Korábban a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinával végezték – emiatt a vakcinálást több módon korlátozni kellett, hogy a betegség ne terjedjen át a nem vakcinált állatokra. A tudományos fejlődés azonban új, inaktivált víruson alapuló vakcinák kifejlesztését tette lehetővé. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek biztonságosan alkalmazhatók korlátozások nélkül, mivel nem áll fenn az a veszély, hogy aktív vírus szabadul el. Tekintve a kéknyelv-betegségnek az állatállományra gyakorolt súlyos hatásait, minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely a vakcinálást könnyebbé és hatásosabbá teszi, annak érdekében, hogy a gazdák ne veszítsék el állataikat. Ezzel végső soron az élelmiszerbiztonságot növeljük.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A kéknyelv-betegség főleg kérődzőket, például juhokat, kecskéket és teheneket érint, és bizonyos környezeti és időjárási viszonyok fennállása esetén járványos méreteket ölthet, különösen nyár végén és ősz elején. Arról nem tudunk, hogy valaha embert is megfertőzött volna, de rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk a betegséggel és lépéseket tegyünk a felszámolása érdekében. Az EU-ban a betegség először délen jelent meg, majd Közép- végül Észak-Európában. Az EU által társfinanszírozott egymást követő vakcinálási kampányoknak köszönhetően bizonyos vakcinák nem képesek kiirtani a betegséget, ami így megmarad az állományban. Ezért kifejlesztettek egy olyan vakcinát, ami biztosítja a betegség EU-szintű visszaszorítását és megelőzését, de ennek a vakcinának a használatát a jelenlegi szabályok korlátozzák. Ezért szükséges a jelenlegi irányelv megváltoztatása. Mivel a Parlament és a Tanács 2000/75/EK irányelvének módosításáról szóló jelen javaslat megfelel a 2007–2013-as állategészségügyi stratégiának, és rugalmasabb megközelítést hoz a vakcinálási rendszerbe, ezzel hozzájárulva a főbb állatbetegségek hathatósabb visszaszorításához, igennel szavazok.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés tárgya a 2000/75/EK irányelv módosítása, ami a kéknyelv-betegség elleni harcot és a betegség felszámolását szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Az elmúlt néhány évben az állat-vakcinálás terén komoly előrelépések történtek. Az úgynevezett élő attenuált vakcinák már nem okoznak veszélyt, ugyanis vannak új, inaktivált vakcinák. Ezek az inaktivált vakcinák az élő attenuált vakcinákkal ellentétben nem hordozzák a vírus nem kívánt elterjedésének veszélyét, és biztonságosan használhatóak a korlátozásokkal érintett területeken kívül is. Ezt leírja a jelentés is.
Úgy gondoljuk, hogy a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás terén megvalósuló, a vakcinagyártás technológiai fejlődését figyelembe vevő nagyobb rugalmasság hozzájárul majd a betegség visszaszorításához és a mezőgazdasági ágazatot érintő terhek csökkentéséhez. Úgy gondoljuk továbbá, hogy az irányelv módosításait mezőgazdasági ágazat érdekében a lehető leghamarabb végre kell hajtani.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a kéknyelv-betegség kérődzőket (például szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket) érint. A 2000-es évek kezdete óta a betegség több járványhullámot okozott több tagállamban, köztük Közép- és Észak-Európában, komoly morbiditást és mortalitást okozva, és fennakadásokat okozva az élőállat-kereskedelemben. Eddig a betegség visszaszorítására és kiirtására tett lépéseket szabályozó rendelkezések az élő attenuált vakcinák használatán alapultak, ugyanis csak ilyen vakcinák voltak elérhetőek. Ezek a vakcinák a vírusnak a vakcinálatlan állatokra való nemkívánatos átterjedését okozhatják. Az utóbbi néhány évben azonban megjelentek az új, inaktivált vakcinák. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek nem hordozzák a vírus elszabadulásának veszélyét, ezért sikeresen alkalmazhatóak olyan területeken is, ahol nincsenek érvényben az állatok szállítását érintő korlátozások. Ez a javaslat bizonyos, a vakcinagyártás fejlődése miatt feleslegessé vált korlátozásokat enyhítene. Az új szabályok segítenének a tagállamoknak hatásosabban alkalmazni a vakcinálást a kéknyelv-betegség visszaszorítására, így csökkentve a betegség által a mezőgazdasági ágazatra rótt terheket.
Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A technológiai innováció eredményeképpen megjelentek a piacon a kéknyelv-betegség elleni új vakcinák, amelyek akkor még nem léteztek, amikor a Bizottság az irányelvet összeállította. Ezért támogatom az előadó nézetét, miszerint a vakcinálás szabályozását frissíteni kell, megkönnyítve a tenyésztők számára az egészséges állatok tenyésztését. A szabályok rugalmasabbá tétele és liberalizálása hatékonyabb tenyésztést tesz majd lehetővé, és, ami a legfontosabb, eredményesebbé teszi majd az állatoknak a nemkívánatos és veszélyes betegségek elleni védelmét. A javaslatot a természete miatt is teljes mértékben támogatom, ugyanis a jogrendszert úgy tehetjük eredményesebbé, ha a lehető legegyszerűbbé és a lehető legrugalmasabbá tesszük, és a fenti jelentés ezt a célt szolgálja.
Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A kéknyelv-betegség egy szörnyű állatjárvány, amely a kérődzőket érinti, és hatalmas károkat okozott az állattartásban. A mezőgazdasági szektornak sokat árt a kereskedelem leállásából adódó veszteség és a gazdasági kár. Ausztriában is, ahol régi hagyománya van a szarvasmarhatenyésztésnek, sok gazda megélhetése került veszélybe. Most fontos, hogy támogató intézkedéseket hozzunk és a következő járvány előtt felülvizsgáljuk a régi rendeletet. A vakcinálás szabályait a kéknyelv-betegség hatékonyabbá tétele és a gazdák terheinek csökkentése érdekében hozzá kell igazítani a technológiai fejlődéshez. Üdvözlöm az uniós szintű gyorsabb fellépést, és támogatom az új irányelv gyors alkalmazását. A gazdák képviselőjeként tudom, hogy milyen fontos éves ciklusokban gondolkozni. A gyors döntés lehetővé tenné, hogy használható, egységes szabályok legyenek érvényben őszre, ami a tagállamok és főleg az állattartók érdeke.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A kéknyelv-betegség a kérődzők betegsége. A 2000-es évek eleje óta komoly veszteségeket okozott az állatállományban. Az Unió a 2000/75/EK irányelv útján igyekezett kezelni a problémát; a jelenség következményei ellen való hatásos fellépés érdekében az attenuált vakcinák használatát szabályozó rendelkezéseket hozott. Az eddig használt vakcinák, amelyekre az említett irányelv vonatkozott, magukban hordozták a betegségnek a nem vakcinált állatokra való átterjedésének veszélyét; ezért van az, hogy a vakcinálást csak külön meghatározott zónákban engedélyezték. Az új vakcinák, szemben azokkal, amelyek a 2000/75/EK irányelv bevezetésekor a piacon voltak, már inaktivált vakcinák, és nem hordoznak ilyen veszélyt. A jelentés mellett szavaztam, mert az új rendelkezések lehetővé teszik majd, hogy a tagállamok gátat szabjanak ennek a jelenségnek, csökkentve a betegségnek a sok európai állattenyésztőt érintő káros hatásait. Remélem, hogy ez lehetővé teszi majd, hogy a lehető leghamarabb, a következő néhány hónapban sor kerüljön a sürgős intézkedések meghozatalára.
David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam. Támogatom a bizottsági javaslat tartalmát. Ez a javaslat bizonyos, a vakcinagyártás fejlődése miatt feleslegessé vált korlátozásokat enyhítene. Az új szabályok segítenének a tagállamoknak hatásosabban alkalmazni a vakcinálást a kéknyelv-betegség visszaszorítására, így csökkentve a betegség által a mezőgazdaságra rótt terheket.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Korábban a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinával végezték, és emiatt a vakcinálást több módon korlátozni kellett, hogy a betegség ne terjedjen át a nem vakcinált állatokra. De a közelmúltban történt technológiai előrelépések új, élő vírust nem tartalmazó vakcinák kifejlesztéséhez vezettek. Ezeket az új vakcinákat biztonságosabban, korlátozások nélkül lehet alkalmazni, és már nem áll fenn az aktív vírus elszabadulásának veszélye. Mivel a kéknyelv-betegség igen komoly következményekkel jár az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokra nézve, minden, a vakcinálás terén a helyes gyakorlatot előmozdító intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy a gazdák ne veszítsenek el állatokat, hiszen az komoly károkat okoz és tönkretehet egy gazdaságot.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az állatjárványok még ma is tönkretehetik egy gazda megélhetését. Az egyik ilyen betegség a kéknyelv-betegség, ami különösen nagy károkat képes okozni, és 2000 óta több járványt okozott Észak-Európában. A szarvasmarhákat és a juhokat különösen súlyosan érinti ez a betegség, amit egy szúnyogfajta terjeszt. A betegséget kecskéknél is megfigyelték, de lefolyása messze nem olyan drámai, mint más fajoknál. A vakcinálást először 2000-ben engedélyezték, de szigorú szabályok mellett, mivel a nem vakcinált állatokat megfertőzhette a vakcinában lévő vírus.
Mostanra azonban elérhetővé vált egy új vakcina, amelynek nincs ilyen veszélye, lehetővé téve a rugalmasabb vakcinálást. A jelentés mellett szavaztam, mert helyesnek tartom, hogy a járványszerű betegségektől megvédjük az állatállományunkat. A jelentés által kért rugalmasság lehetővé teszi, hogy a gazdák megvédjék állataikat.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt években többször is felütötte a fejét a kéknyelv-betegség, különösen Észak-Európában. Ez egy kérődzőket, például szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érintő állatbetegség. A következményei komolyak voltak, mind az állatokra, mind a gazdákra nézve. A jelentés mellett szavaztam, mert egy innovatív vakcina alkalmazását segíti, ami, a korábbi vakcinával ellentétben, nem jár az egészséges állatok megfertőződésének veszélyével.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A kéknyelv-betegség elleni vakcinálásról szóló, a jelentés által jó irányba módosított bizottsági javaslat célja az, hogy a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás szabályozása rugalmasabb legyen, különösen az inaktivált vakcinák használatának az állatok mozgását korlátozó zónán kívüli engedélyezése által. Az új szabályok megkönnyítik majd a tagállamok számára a betegség vakcinákkal történő visszaszorítását és a mezőgazdasági ágazatra nehezedő terhek csökkentését. 2004 óta a szállítást és forgalmazást korlátozó intézkedések komoly mértékben korlátozták az érintett termékeket, és kihatottak a normál kereskedelmi csatornákra a korlátozások által érintett zónában, megemelve a termelők költségeit. Ezért a kéknyelv-betegség elleni vakcinálásról szóló jelentés mellett szavaztam.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mellette szavaztam. A kéknyelv-betegség a kérődzőket, például a szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érintő betegség. A 2000-es évek kezdete óta a betegség sok tagállamban több járványhullámot okozott, köztük Közép- és Észak-Európában, komoly morbiditást és mortalitást okozva és megakasztva az élőállat-kereskedelmet. A 2000. november 20-i 2000/75/EK tanácsi irányelv a kéknyelv-betegség visszaszorításával és felszámolásával kapcsolatos konkrét rendelkezéseket tartalmaz, köztük a vakcinálás szabályait is. Ezeket a szabályokat az élő attenuált vakcinák használatához tervezték, ugyanis egy évtizeddel ezelőtt, az irányelv elfogadásakor csak ilyenek voltak elérhetőek. Ezek a vakcinák a vírusnak a vakcinálatlan állatokra való nemkívánatos átterjedését okozhatják. Ezért a 2000/75/EK irányelv a vakcinálást csak külön kijelölt zónákban engedélyezi, ahol a betegség előfordult, és ahol az állatok szállítását korlátozó rendelkezések vannak érvényben. Az utóbbi néhány évben azonban megjelentek az új, inaktivált vakcinák. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek nem hordozzák a vírus elszabadulásának veszélyét, ezért sikeresen alkalmazhatóak olyan területeken is, ahol nincsenek érvényben az állatok szállítását érintő korlátozások.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A kéknyelv-betegség elleni eredményesebb fellépés és a mezőgazdasági ágazatra nehezedő terhek csökkentése érdekében a jelenlegi vakcinálási szabályok kiigazításra szorulnak. A ma szavazásra került jelentés célja, hogy az érvényben lévő szabályokat rugalmasabbá tegye, mivel megjelentek az inaktivált vakcinák. Ezeket sikeresen lehet használni olyan területeken is, ahol nincs korlátozva az állatok szállítása. A javaslat összhangban van a megelőzést hangsúlyozó 2007–2013-as európai uniós állategészségügyi stratégiával, mivel rugalmasabb vakcinálási megközelítést alkalmaz és javítja a fő állatbetegségek elleni fellépést szolgáló intézkedéseket.
Brian Simpson (S&D), írásban. – Az EPLP teljes mértékben támogatja a 2000/75/EK irányelv módosításáról szóló jelentést, amely az állatok szállítását korlátozó zónákon kívül is engedélyezné a kéknyelv-betegség elleni inaktivált vakcinák alkalmazását. Az új jogszabály először teszi lehetővé egy új kéknyelv-vakcina alkalmazását, a korábbi szabályok életbe lépése óta tett tudományos felfedezések felhasználásával. Az új vakcinában inaktivált vírus van, eloszlatva a gazdáknak a hagyományos, élő vírusos vakcinákkal kapcsolatos félelmeit. Az EPLP nagyon örül az új uniós szabályozásnak, aminek kézzelfogható előnyei vannak a brit gazdák számára. Az új szabályozás a melegebb idővel közeledő kéknyelv-szezon előtt megnyugtatja a gyilkos betegség és a régi vakcina miatt aggódó gazdákat. A gazdák így hozzáférhetnek az új, biztonságosabb vakcinához, és szabadabb kezet kapnak a saját vakcinálási programjaikban. Eddig, az ország kéknyelv-mentessé minősítése esetén a brit gazdák nem vakcinálhatták volna az állataikat. De az új szabályok szerint a gazdák saját nyugalmuk érdekében tovább használhatják a vakcinákat, és élvezhetik a könnyebb exportálás előnyeit.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely segíti majd az EU kéknyelv-betegség elleni küzdelmét.
Derek Vaughan (S&D), írásban. – Megszavaztam a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás szabályainak megváltoztatását; a hatékonyabb vakcinák használatának engedélyezését és a gazdák bürokratikus terheinek könnyítését. Az új jogszabály valós előnyökkel jár majd a tenyésztők számára egész Európában és különösen Walesben. Az Egyesült Királyságot kéknyelvbetegség-mentesnek nyilvánítják majd, de a gazdák tovább alkalmazhatják a halálos állatbetegség elleni vakcinát. Az, hogy a gazdák több szabadságot kapnak arra, hogy maguk döntsenek a vakcinálásról, lendületet adhat a walesi agrárszektornak, és biztosítja, hogy a mostani korlátozások nélkül legyenek exportálhatók az állatok.
Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0236/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mivel fő célja az, hogy most, a közelmúltban Japánban bekövetkezett katasztrófához hasonló események után a legnagyobb fokú biztonságot garantálja az emberek számára. A biztonságos energiatermelés technikai vonzatait igen alaposan át kell gondolni, mivel a jelenlegihez hasonló helyzet még komolyabb következményekkel járhat az emberi egészségre és a környezetre nézve egyaránt, anyagi hatásáról nem is beszélve.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Azért tettem így, mert az ötödik albekezdésről szóló szavazás során az Európai Parlament elfogadta a második részt, amely az atomenergia fejlesztésének és az újabb atomerőművek Európai Unióban történő létesítésének moratóriumát javasolja.
Ezt a rendelkezést elfogadták, holott képviselőcsoportom – az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport – ellene szavazott. Mivel e fontos kérdésben nem vették figyelembe véleményünket, nem szavazhattam az állásfoglalás mellett. Nemmel szavaztam tehát, mert máskülönben hazám, Litvánia energiastratégiája ellen szavaztam volna, amelynek legfőbb célja az energiafüggetlenség. Litvánia már évek óta tervezi egy új atomerőmű létesítését; az előkészületek már évek óta folynak.
Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A fukusimai katasztrófának az európai politikai életre nézve is vannak következményei. Az első tanulság, amelyet az EU levont a japán katasztrófából, az, hogy azonnali lépéseket kell tenni a nukleáris létesítmények ellenőrzésének szigorítására, mégpedig úgynevezett stressztesztek bevezetésével. Minden egyes nukleáris létesítmény – függetlenül attól, hogy Európában vagy Európán kívül található – potenciális pusztító fegyver. Úgy hiszem, hogy egyikünk sem szeretné ismét átélni az 1986. április 26-i csernobili katasztrófát.
A második tanulság az, hogy a tudomány és a technológia hatalmas előrelépéseket tesz minden területen, de mindig figyelembe kell venni egy komoly korlátozó tényezőt: a természetet és annak kiszámíthatatlanságát. Éppen az ember által nem kontrollálható események miatt kell diverzifikálnunk energiaforrásainkat – és ennek az is része, hogy jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat.
Ha azonban mégis az atomenergia mellett döntenénk, akkor az embereket előbb tájékoztatni kell a döntés költségeiről, előnyeiről és következményeiről. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a technológiai döntéseket széles körű konszenzusra kell alapozni, valamint arról, hogy az emberek véleményét meg kell hallgatnunk és tiszteletben kell tartanunk.
Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A jelentés ellen szavaztam, mivel több hibája van. Az egyik hiba az atomenergia kérdésének megközelítése. A japán tragédia után a kérdést már nem vizsgálhatjuk kizárólag a biztonság szempontjából. A jelentés címe: „A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról”, de semmi különös tanulság nincs, amit levonhatnánk, kivéve azt, hogy megerősítést nyert az, hogy egy súlyosabb nukleáris baleset kockázatainak és következményeinek kontrollálása gyakorlatilag lehetetlen. A témára vonatkozó állásfoglalás középpontjában nem állhat a nukleáris biztonság úgy, hogy nem foglalkozunk a legfontosabb biztosítékkal: azaz az atomenergia használatából való kilépési stratégiával.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Reagálnunk kell a japán nukleáris katasztrófára. Ez nem jelenti azt, hogy elhamarkodott következtetéseket kellene levonnunk. Nyugodt, objektív hangvételű vitákat kell tartanunk az atomenergia európai helyzetéről és a lehető legnagyobb biztonság garantálásáról. Ezért támogatom azt az elképzelést, hogy az európai atomerőműveket átfogó stressztesztnek vessék alá – erre a közös állásfoglalás is kitér. Ami az európai energiaforrások tágabb kérdéskörét illeti, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy 2020-ig a szén-dioxid-kibocsátást 20%-kal kell csökkentenünk, és ugyanakkor meg kell védenünk az EU energiafüggetlenségét.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, jóllehet a szavazás során nem fogadtak el minden, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által javasolt módosítást. Az állásfoglalás szövege különösen fontos rendelkezéseket tartalmaz a kalinyingrádi régióban és Fehéroroszországban tervezett atomerőművekkel kapcsolatban. Az állásfoglalás megjegyzi, hogy az említett létesítményekkel komoly problémák vannak a nukleáris biztonsági normák és a nemzetközi egyezményekben meghatározott, vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés terén. Ezek a problémák nem csupán a Fehéroroszországgal és a kalinyingrádi régióval szomszédos Litvánia, hanem egész Európa számára fontosak. A dokumentum emellett fontos javaslatokat is tartalmaz, amelyek célja annak garantálása, hogy betartják a legszigorúbb nukleáris biztonsági követelményeket, valamint hogy megkezdik az EU-ban működő atomerőművek átfogó tesztjét, és így lehetővé teszik azok tényleges biztonsági állapotának felmérését.
Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) Az EU helyesen reagált a japán katasztrófára: gyorsan és anélkül, hogy pánik alakult volna ki. Azonnal lehetővé tettünk egy európai felügyelet alatt végzendő átfogó vizsgálatot. Életbevágó fontosságú, hogy (1) a stresszteszteket független szakértők végezzék el, és hogy (2) a tesztek eredményeit szigorúan figyelembe véve járjunk el. Ez azt jelenti, hogy be kell zárni azokat a nukleáris létesítményeket, amelyek nem felelnek meg a szabványoknak, és amelyek továbbra sem megfelelőek. Természetesen az EU-n kívüli európai erőműveket is hasonló független tesztelésnek kell alávetni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség égisze alatt. Bármely olyan állam, amely elutasítja a részvételt, pária lesz a nemzetközi színtéren – a nemzetközi kereskedelemben is. Az atomenergia átmeneti technológia volt – és továbbra is az –, amelyhez sajnálatos módon még évtizedekig ragaszkodnunk kell. Szükség lesz továbbá arra is, hogy energiaszükségleteink kielégítése érdekében új befektetéseket hajtsunk végre, ugyanakkor megerősítsük az éghajlatváltozással kapcsolatos ambiciózus céljainkat. Ezalatt minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a balesetek kockázatát a nullához közelítsük.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az atomenergia-párti lobbik előtt még mindig fényes jövő áll! Semmi szükség arra, hogy áttekintsük az állásfoglalás kontextusát, az ugyanis teljesen egyértelmű. Az Európai Parlamentnek azonban nincs kialakult álláspontja az atomenergiával kapcsolatban. Ez nagy kár. Több világosan megfogalmazott kérdés benyújtására sor került: az új atomerőművek építésére hirdetett moratórium, a független stressztesztek elvégzése, a megújuló energiafajták fejlesztése, valamint az energiahatékonyság terén – e kulcsfontosságú területen – tett erőfeszítés. A közös állásfoglalásra irányuló jó szándék azonban gyorsan meghiúsult: mivel mindegyik képviselőcsoport mellette vagy ellene tette le a voksot, végül lehetetlenné vált, hogy megszavazzuk ezt a politikai üzenetet nem hordozó tervezetet. Hogy világos legyek, sokkal többet vártam az Európai Parlamenttől. Egyértelmű, hogy az atomenergia-párti lobbik előtt fényes jövő áll, és ugyanakkor sok európai parlamenti képviselő továbbra sem érti, hogy az emberek mit gondolnak és éreznek az atomenergiával kapcsolatban.
Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Aggasztónak tartom, hogy az Európai Parlament (EP) ma, a japán nukleáris katasztrófa után nem tudta elfogadni az európai nukleáris biztonságról szóló állásfoglalás kompromisszumos formáját. Véleményem szerint sajnálatos, hogy az EP képtelen a közvéleményt megismertetni az atomenergiával kapcsolatos véleményével. E széthúzás eredményeként bekövetkezhet az, hogy az európai szervek közötti, az erőművek stressztesztje formájának meghatározásáról szóló, küszöbön álló megbeszélések során az EP-t semmibe veszik majd. Egyértelmű, hogy a zöldek és a szocialisták képtelenek voltak elfogadni azt, hogy nem szavazták meg az atomenergia használatának felfüggesztésére vagy az 1980 előtt épül atomerőművek bezárására vonatkozó javaslataikat.
Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A közös állásfoglalási indítvány ellen szavaztam. A kompromisszumos állásfoglalás jó kiindulópont volt, és támogattam azokat a módosításokat, amelyek az atomenergia felhasználásának alaposan megtervezett és előkészített fokozatos leállítását javasolja, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel összhangban. Igennel szavaztam továbbá a kutatásba és innovációba történő befektetésre felszólító módosításokra, amelyek célja az energiatakarékosság elősegítése és a megújuló energiaforrások számának nagyfokú növelése. A szavazás inkoherens eredményét látva azonban a módosított állásfoglalás ellen szavaztam. Életbevágó fontosságú, hogy részletekbe menően megvitassuk e kérdéseket, és hogy a fenntartható energiaellátás felé való átmenetet a szolidaritás szellemében vezessük le, tekintetbe véve az összes tagállam helyzetét.
Nessa Childers (S&D), írásban. – Csalódottsággal fogadom az állásfoglalásról szóló szavazás eredményét. A japán válságot követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról vitázunk. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy biztonságos nukleáris energia nem létezik, és hogy az idén elvégzendő stresszteszt eltereli a figyelmet a tényleges kérdésről – arról, hogy Európa milyen módon áll át a megújuló energiaforrások használatára. A legújabb tanulmányok szerint egyértelmű: technikailag lehetséges az, hogy 2050-re energiaszükségletünk 95%-át olyan megújuló energiaforrásokból fedezzük, mint a szél-, az árapály-, a hullám-, a nap- és a biomassza-energia. Ezt a célt szem előtt tartva, és mivel hosszú távú döntéseket hozunk az energiaügy terén, az elkövetkező években Európában fokozatosan le kell állítanunk az atomerőműveket.
Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Parlament nem vonta le a tanulságot a japán eseményekből. Ha az atomenergia használatával járó hatalmas kockázatot tagadjuk, azzal nem a legjobban szolgáljuk az emberek javát. A Parlament a plenáris ülésen nem tudott állásfoglalást elfogadni: annak a kevéssé épületes jelenetnek lehettünk tanúi, ahogy a képviselőcsoportok, kölcsönösen ellehetetlenítve egymás törekvéseit és elutasítva egymás javaslatait, nem voltak képesek közös álláspontra jutni. Többet kellett volna tennünk, tekintettel e katasztrófák kockázatának és következményeinek országhatárokat nem ismerő jellegére, valamint az emberek biztonságára. Az egyértelmű következmények a következők lettek volna: a nukleáris biztonság megerősítése, a gyenge pontok tesztelése, a nukleáris terjeszkedés megállítása az EU-ban, valamint a tiszta energiába és az energiamegtakarításba való hatékonyabb befektetés. Érzéketlenül és veszélyesen cselekszünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a japán eseményeket, és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Csernobil és Fukusima csak még szükségesebbé teszi a kockázatokkal és a katasztrófákkal kapcsolatos nagyobb átláthatóságot és átfogóbb tájékoztatást.
Brian Crowley (ALDE), írásban. – Szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy nem vettem részt a közös állásfoglalás bekezdéseiről és módosításairól szóló szavazáson. Bár következetesen ellenzem az atomenergiát, úgy érzem, hogy a vitát mindkét oldalról szélsőséges vélemények határozták meg, és a Parlament emiatt nem tudott közös álláspontot kialakítani. Meggyőződésem, hogy garantálnunk kell azt, hogy minden létesítményt megvizsgálnak a lehető legnagyobb védelem és – ez még fontosabb – a közelben élő emberek biztonsága érdekében. Természetesen fenntartható módon kell garantálnunk energiaellátásunk biztonságát, és van lehetőségünk arra, hogy megvizsgáljuk azokat az alternatív energiaforrásokat, amelyeket úgy tudunk felhasználni, hogy ugyanakkor segítjük a környezetet. Ez az ideológiai vita azonban nem terelheti el figyelmünket arról, hogy azonnal és minden lehetséges módon segítenünk kell a japán embereket abban, hogy a katasztrófa után magukhoz térjenek. Ezért tartózkodtam a zárószavazás során.
Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Nagyon sajnálom, hogy a katasztrófát, amely Japánt sújtotta, önös érdekekből használják fel. Az Európai Parlament elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy határozott üzenetet küldjön a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak azzal a céllal, hogy javítsa az Európában és a szomszédos országokban található atomerőművek biztonságát, mégpedig elsősorban a stresszteszt használatával. Mert ennek kellene a mai vita középpontjában állnia, hogy garantálhassuk azt, hogy a lehető legbiztonságosabb ez az energiaforma, amely jelenleg is a legtöbb európai ország energiaellátásának fő komponense – és minden bizonnyal az is marad a következő néhány évben, egészen addig, amíg fel nem váltja azt egy, a társadalom elektromosáram-igényeit kielégítő, fenntartható, megújuló és szén-dioxidot nem kibocsátó energiaforrás.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Március 11-én Japánt erős földrengés sújtotta, amelyet cunami követett, amely az ország történelmének legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját okozta: a fukusimai atomerőmű komoly szerkezeti károkat szenvedett és azóta is az a közvetlen veszély fenyeget, hogy igen súlyos atomkatasztrófát vált ki. Ezekre az eseményekre egész Európa reagált. Oettinger biztos úr kéri a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség rendkívüli ülésének összehívását, a német kancellár úgy dönt, hogy felfüggeszti a döntés, amely hazájában három hónappal meghosszabbítja az atomerőművek élettartamát, és az osztrák környezetvédelmi miniszter, Berlakivich úr az európai erőművek tesztjét követeli. Életbevágó, hogy a fukusimai katasztrófából minden lehetséges tanulságot levonjunk, különösen azokat, amelyek az EU atomerőműveinek biztonságához kapcsolódnak, annak érdekében, hogy biztonságukat és ezzel végső soron az európai emberek biztonságát garantáljuk. Ebben a nehéz pillanatban ismét szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy őszinte együttérzésemet fejezzem ki és biztosítsam szolidaritásomról mindazokat, akiket a japán katasztrófa sújt.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A fukusimai atomerőműben bekövetkezett problémák következtében ismét napirendre került a nukleáris fúzióból származó energia kérdése, mivel az EU-ban felhasznált energia 30%-a ilyen eredetű, és mivel vannak olyan országok, ahol a hazai termelés mértéke 80% (például Franciaország), és olyanok is, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek atomerőművel (például Portugália és Ausztria). Kulcsfontosságú tehát, hogy az EU előmozdítsa az atomerőművek biztonságának ellenőrzését, különösen az úgynevezett „stressztesztek” végrehajtásával. Ezeknek az értékeléseknek szigorú és harmonizált modellen kell alapulnia, amely európai szinten az összes a reális forgatókönyvet figyelembe véve az összes lehetséges kockázattípust magában foglalja. Az értékeléseket idén év végéig kell elvégezni független és összehangolt módon, az EU-ban meglévő és tervezett nukleáris létesítmények vonatkozásában. Jelenleg az atomenergia elengedhetetlen Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátásának biztosításához. Azonban a nagyobb energiahatékonyság és a megújuló energiák nagyobb arányú felhasználása felé kell továbblépnünk. A Bizottságnak és a tagállamoknak az energiaügy terén be kell fektetniük az európai infrastruktúra modernizálásába és bővítésébe, valamint a hálózatok összekapcsolásába, hiszen így garantálható a megbízható energiaellátás.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalás a nukleáris létesítmények biztonsága garantálásának és a balesetek minden lehetséges módon történő kivédésnek fontos kérdéseivel foglalkozik. A dokumentum ugyanakkor arra szólítja fel a tagállamokat, hogy rendeljenek el moratóriumot minden új atomreaktor fejlesztésére és üzembe helyezésére, legalábbis addig, amíg meg nem történik a stressztesztek elvégzése és értékelése. Ugyanakkor azt is biztosítanunk kell, hogy a Japánban bekövetkezett tragédia nem adjon alkalmat a lobbik előretörésére vagy olyan fejlesztésekre, amelyeket a jövőben le kell majd állítanunk. A tanulságokat komolyan kell venni. Tanulnunk kell ebből a tapasztalatból, és diagnosztizálnunk kell azokat a tervezési és működési hiányosságokat, amelyek más létesítményekben hasonló balesetekhez vezethetnek. Ezt a tapasztalatot a jövőbeli energiaügyi fejlesztések szempontjából is tekintetbe kell venni.
A tagállamok és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői testületeinek részt kell venniük ezen az értékelésen, mégpedig úgy, hogy megtartják szerepüket, hatáskörüket, autonómiájukat és függetlenségüket. A tárggyal kapcsolatos javaslatokat a NAÜ-nek – mint szakértői, autonóm és független szervnek – kell megtennie, az EU támogatásával, és nem fordítva. Sajnálatosnak tartom, hogy ezt az állásfoglalást ürügyül használják fel az úgynevezett közös energiapolitika és annak az energiaágazat liberalizálását célzó célkitűzéseinek biztosítására.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás indítvány nem volt a legjobb. Így elutasítás lett a sorsa annak ellenére, hogy voltak pozitív elemei – ezért tartózkodtam a szavazástól.
Az állásfoglalás a nukleáris létesítmények biztonsága garantálásának és a balesetek minden lehetséges módon történő kivédésének fontos kérdéseivel foglalkozik. A dokumentum ugyanakkor arra szólítja fel a tagállamokat, hogy rendeljenek el moratóriumot minden új atomreaktor fejlesztésére és üzembe helyezésére, legalábbis addig, amíg meg nem történik a stressztesztek elvégzése és értékelése.
Biztosítanunk kell azonban azt, hogy a japán tragédia nem szolgál majd ugródeszkaként a gazdasági érdekcsoportok számára a lakosság érdekeinek és biztonságának rovására.
Ehelyett fontos megállapítanunk azokat a tervezési és működési hiányosságokat, amelyek más létesítményekben hasonló balesetekhez vezethetnek. A tagállamok és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői testületeinek részt kell venniük ezen az értékelésen, mégpedig úgy, hogy megtartják szerepüket, hatáskörüket, autonómiájukat és függetlenségüket. A tanulságokat komolyan kell venni, mivel e tapasztalat elemzésének eredményei a jövőbeli energiaügyi fejlesztések részét képezik majd. Nem értünk egyet a tagállamok vagy harmadik országok energiapolitikáiba történő beavatkozással: a tárggyal kapcsolatos javaslatokat a NAÜ-nek – mint szakértői, autonóm és független szervnek – kell megtennie, az EU megfelelő támogatásával.
Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Japánt olyan katasztrófa sújtja, amilyet a második világháború óta nem tapasztalt. Az ország vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a pusztító földrengés, az azt követő szökőár és nukleáris veszély a legsúlyosabb válság azóta, hogy az amerikai hadsereg Hirosimára és Nagaszakira ledobta az atombombákat. A természet hatalmas és helyrehozhatatlan károkat okozott, különösen az emberi életekben és a vagyonban. A fukusimai atomerőmű azonban továbbra is veszélyes. A hasonló veszélyek elkerülésére át kell gondolni az EU tagállamaiban működő atomerőművek úgynevezett stressztesztjének végrehajtását. Ezek a tesztek mutatják meg, hogy az erőművek milyen mértékben képesek ellenállni az ehhez hasonló katasztrófáknak. A japán helyzethez hasonló bármely európai országban bekövetkezhet. Kívánatos tehát az is, hogy a nukleáris erőművek biztonsági rendszereit szigorúbban ellenőrizzük, valamint megszüntessük a gyenge pontokat és hiányosságokat. Az egyes országok érdeke – és ők képesek arra –, hogy megoldást keressenek az atomenergia kérdésére, akár a biztonság fejlesztésével, akár a teljes leállítással. Kulcsfontosságú azonban az Európa-szintű együttműködés. Habár Európát nem fenyegetik cunamik, ott vannak a 21. század veszélyei, például az atomerőmű rendszerei ellen intézett terror- és hacker-támadások, és a hasonlók. A biztonság szempontjából nézve nagyon is fontos kérdés, hogy az erőművek milyen mértékben védettek az ilyen potenciális veszélyekkel szemben.
Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) Nem támogattam az állásfoglalást, elsősorban azért, mert a tiltások, korlátozások és a nukleáris technológiával szembeni általános ellenérzés mellett semmi pozitívumot nem tartalmazott. Másodszor: nem mutat kiutat az egész energiapolitikát érintő, teljességgel új helyzetből. A 19., 20. és 21. pont például új elgondolásokat és irányt vezethetett volna be az energiahatékonysággal kapcsolatos integrált gondolkodásban – gondolok itt elsősorban a legnagyobb mértékben rendelkezésre álló elsődleges energiaforrásokkal (elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokkal) kapcsolatos hatékonyságra. Harmadszor, az állásfoglalás olyan radikális javaslatokat tartalmaz, amelyekről népszavazással kell dönteni, amelyre hazámban a baloldali pártok kezdeményezésére kerül sor. Lehet, hogy ezt a népszavazást uniós szinten kell megtartani. Negyedszer, Lengyelországnak – az EU idáig elrendelt téves szabályozásai miatt – le kellett állítani a széntüzelésű erőművekbe való befektetéseket, és most ugyanez a lobbi azt mondja, hogy állítsuk le a beruházásokat a nukleáris technológia terén. Mit tehetünk tehát? Az állásfoglalás egyedül a megújuló energiaforrásokat jelöli meg. Hazámban e források teljes kapacitása az alapvető szükségleteknek 13%, maximum 20%-át elégítené ki. Svédországban, amely hatalmas vízenergia-tartalékokkal rendelkezik, más a helyzet. Fukusima esete szükségessé teszi, hogy az Európai Unió jelenlegi energiapolitikáját teljes egészében felülvizsgáljuk.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elfogadhatatlan az izgatottság, amely a fukusimai nukleáris baleset után úrrá lett bizonyos politikai csoportokon, mivel azt remélték, hogy az eset kapcsán politikai előnyhöz juthatnak. Nem emlékszem arra, hogy a kommunisták ennyire aktívak lettek volna az 1986-os csernobili katasztrófa után. Valóban igaz, hogy az atomenergia terén nem létezik „zéró kockázat.” Az életben nem létezik „zéró kockázat”, és pont. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk e kockázat minimalizálására. Jelenleg azonban nincsenek tényleges alternatívák. Ha a tagállamokat arra kényszerítik, hogy ne használják ezt az energiaforrást, állítsák le az új erőművek építését és zárják be a többit, az homlokegyenest ellentmond a fosszilis energia globális felmelegedésre való hivatkozással történő teljes elutasításának.
Nukleáris energia vagy fosszilis energia: előnyben részesíthetjük az egyiket a másikkal szemben, de mindkettőt nem zárhatjuk ki. Sem a vízenergia, sem a ma rendelkezésre álló alternatív energiaforrások nem képesek arra, hogy szükségleteinket kielégítsék. Azok az országok, amelyek már nem használnak atomenergiát – és nem prédikálnak a többieknek – valójában nagyon is örülnek annak, hogy szomszédaik, akiktől az energiát beszerzik, nem döntöttek hasonlóan! Elég a képmutatásból.
Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A japán nukleáris baleset tanulságairól szóló parlamenti állásfoglalás tartalmazott igen pozitív elemeket is az erőművek biztonságával kapcsolatban: azt javasolta például, hogy uniós szinten, összehangolt módon végezzenek „stresszteszteket” független szervezetek, a legszigorúbb szabványoknak megfelelően és teljes átláthatóság mellett. Emellett a francia szocialista delegáció összes többi tagjához hasonlóan támogattam azokat a módosításokat, amelyek a nukleáris energia termelésének alaposan megtervezett és előkészített fokozatos leállítását javasolják, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel összhangban. A fokozatos leállítás együtt jár majd a kutatásba és innovációba történő befektetésekkel: ezzel csökkenthetjük energiafüggőségünket és növelhetjük a megújuló energiafajták arányát az EU tagállamainak energiamixében. Azonban az indítvány egésze ellen szavaztam, mert nem tartalmazott mást, mint a nézetek ütköztetését, és ezzel következetlenné vált. A fukusimaihoz hasonló tragédia után az olyan kényes kérdéseket, mint az atomenergia-ágazat jövője, nem kezelhetjük hevenyészve összeállított állásfoglalásokkal. Időt kell szánnunk arra, hogy valóban konstruktív vitát szervezzünk, minden kapcsolódó témát megvitassunk, és mindenki számára lehetővé tegyük, hogy hallassa a hangját.
Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Ez az állásfoglalás nem tudja lefedni az atomenergiáról szóló vita összes aspektusát.
Ugyanakkor továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy célunkként ennek az energiaforrásnak a progresszív, fokozatos kivonását kell megjelölnünk, és nagyobb mértékben kell használnunk a megújuló energiákat.
A 10. módosítás azt is javasolta, a határterületeken álló atomerőművekről hozott döntések meghozásába be kell vonni a helyi és regionális szerveket a határ mindkét oldaláról.
Ezt a módosítást nem fogadták el. Habár az állásfoglalás bizonyos elemei valóban pozitívak, a 10. módosítás elutasítása meghatározó jelentőségű a számomra. Ezért határoztam úgy, hogy a továbbiakban nem támogatom az állásfoglalást és tartózkodom.
Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Örülök annak, hogy az Európai Parlament elutasította ezt az állásfoglalást.
A fukusimai katasztrófa után többek között azt a tanulságot kell levonnunk, hogy javasolni kell a stressztesztek bevezetését, új közös biztonsági szabványokat kell meghatározni az EU-ban és minden lehetséges forgatókönyv esetére védelmet kell biztosítanunk.
Elfogadhatatlan azonban az, hogy moratóriumot rendeljünk el az új atomerőművek tekintetében arra az időszakra, amíg az EU-ban elvégzik a stresszteszteket. Ez akadályozza a jóval biztonságosabb új generációs erőművek fejlesztését.
A cél nem az, hogy eldöntsük azt, hogy meg kell-e kérdőjelezni ennek az energiaforrásnak az előnyeit, és nem is az, hogy magunkává tegyük a betiltást szorgalmazók idealista, homályos értékeit.
Ha elhagyjuk a nukleáris energiát, azzal az erősen szennyező széntüzelésű erőművek mellett tesszük le a voksunkat. Ezzel ismét az olajvállalatok kezébe kerülünk, kiszolgáltatjuk magunkat a bizonytalan olajáraknak, és kitesszük magunkat a meggyengült gazdaság hatalmas kockázatának: véget vetünk energiafüggetlenségünknek.
Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) A közös állásfoglalás ellen szavaztam, mert a Parlament nem fogadott el két, a Szocialisták és a Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott kulcsfontosságú módosítást az atomenergia-termelés progresszív leállításának közép- és hosszú távú stratégiáinak kialakításáról és a megújuló energiával kapcsolatos, kötelező érvényű célok meghatározásáról.
Az, hogy a Parlament az állásfoglalás ellen szavazott, jól mutatja azt, hogy az atomenergia kérdése már nem csak a nagyobb biztonsággal kapcsolatos. Életbevágó fontosságú, hogy elkezdjünk komolyan gondolkodni az energiakérdésen, valamint a megújuló energiákba történő befektetésen. A tragikus japán események éppen arra mutattak rá, hogy mennyire fontos az atomenergia kérdésének részletekbe menő megvitatása. Ebben a tekintetben az Európai Parlament szavazata az első lépés afelé, hogy európai és nemzetközi szinten egyaránt megváltoztassuk az energiapolitika fő irányát.
Carl Haglund, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) A japán katasztrófa hatására ismét előtérbe kerültek a nukleáris biztonsággal kapcsolatos aggályok. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport állásfoglalásában hangsúlyoztuk, hogy azt szeretnénk, ha a javasolt stresszteszteket kötelezővé tennék a tagállamok számára, és ha független szakértők hajthatnák végre e teszteket, valamint felhívtuk a figyelmet arra, hogy a teszteknek átláthatóknak kell lenniük.
A közös állásfoglalásról szóló szavazás során tartózkodtunk, mert tartalmazott egy javaslatot arról, hogy a stressztesztek lezárulásáig moratóriumot kell hirdetni az újabb atomreaktorok fejlesztésére.
Minden probléma a régebbi technológiát alkalmazó régebbi reaktorokkal kapcsolatos, nem az új technológiát alkalmazó újakkal. Nem áll szándékunkban akadályozni annak az új technológiának a kifejlesztését, amely hozzájárul majd az EU szén-dioxidkibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósulásához.
Ellene vagyunk annak, hogy az atomenergiát mint elgondolást teljes egészében betiltsák. Az 1986-os csernobili katasztrófa után Svédország olyan szabályokat vezetett be, amelyek értelmében illegális volt az atomerőművek építésének előkészítése.
Meggyőződésünk továbbá, hogy Finnországnak és Svédországnak be kell fektetnie az atomenergia-kutatásba, és vezető szerepet kell vállalnia az atomreaktorok következő generációjának kifejlesztésében.
A japán katasztrófából azt a tanulságot kell levonnunk, hogy az atomerőműveket nem szabad ennyi éven keresztül működtetni. A katasztrófát véleményem szerint úgy kell tekintenünk, mint inspirációt arra, hogy új atomreaktorokat építsünk.
Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, és sajnálom, hogy a Parlament nem tudott megegyezni erről az időszerű kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló egységes indítványról. Úgy gondolom, hogy az atomenergiát a jövőben is az európai energia fontos és biztonságos forrásának kell tekinteni. Támogatom az átfogó stressztesztekre irányuló igényt. Ezeket a teszteket minden létező és minden tervezett atomerőművön egyaránt el kell végezni, és a kielégítő eredményeket a további működés előfeltételévé kell tennünk. Osztom az állásfoglalási indítványban megfogalmazott aggályt, miszerint a Fehéroroszországban és Oroszországban (a kalinyingrádi területen) folyamatban lévő, új nukleáris projektekkel kapcsolatban komoly kétségek merülnek fel a nukleáris biztonsági szabványoknak, valamint a nemzetközi egyezményekben foglalt követelményeknek való megfelelés terén, és hogy az európaiaknak, a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak ezekre az aggályokra a szolidaritás szellemében kell reagálniuk. Uniónknak ezért kell biztosítania azt, hogy ezek a stressztesztek és az eredményük alapján meghatározott nukleáris biztonsági szabványokat nem csupán az EU-ban, hanem az Európával szomszédos országokban már megépített vagy tervezés alatt álló atomerőművekben is alkalmazzák.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. A japán nukleáris baleset után több ezren haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul. Súlyos anyagi kár keletkezett, és a katasztrófának hosszú távú következményei lesznek az emberek egészségére nézve. Még ma is érezzük Csernobil hatásait, és ezért ma újra kell értékelnünk a nukleáris biztonsággal kapcsolatos megközelítésünket az EU-ban és a világ többi részén. A fehéroroszországi és kalinyingrádi nukleáris projektekkel kapcsolatban hatalmas problémák vannak a nukleáris biztonsági szabványok és a nemzetközi egyezményekben foglalt vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés terén. És mivel ez nem csupán azoknak a tagállamoknak az ügye, amelyek határosak az említett régiókkal, hanem egész Európáé, az uniós intézményeknek és az Európai Bizottságnak együtt, a szubszidiaritási elv figyelembe vétele mellett kell fellépniük. A balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról és a makrorégiók jövőbeni kohéziós politikában játszott szerepéről szóló állásfoglalás kimondja, hogy a balti-tengeri régióban történő, az atomenergiához kapcsolható tervezett fejlesztésekre tekintettel az EU tagállamainak meg kell felelnie a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi szabványoknak, az Európai Bizottságnak pedig ellenőriznie kell, hogy az EU-val szomszédos nem uniós országok ugyanezt a megközelítést alkalmazzák, és betartják a nemzetközi egyezményekben foglaltakat. Az EU külső határainak közelében épülő atomerőműveknek meg kell felelniük a nemzetközi nukleáris biztonsági és környezetvédelmi szabványoknak. Mára különösen fontossá vált az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, a megújuló és fenntartható energia, és az egész Európát átfogó villamosenergia-hálózatok kialakítása. Emellett fontos az is, hogy olyan intelligens villamosenergia-hálózatunk legyen, amely decentralizált áramfejlesztőkből képes energiát nyerni.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Fukusima Daiicsi atomerőműben 2011. március 11-én a földrengés és az azt követő cunami következtében súlyos baleset történt, amely a környezetszennyezés miatt komoly károkat okozott és hosszú távú egészségügyi következményekkel jár. Miután a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felhívta a figyelmet az immár elavult nukleáris létesítmények állapotára, szükségesnek látszik meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a létesítmények biztonságát értékelni lehet. A tagállamok közötti együttműködés és koordináció kulcsfontosságú, mivel az ilyen jellegű válságok nem csupán arra az országra vannak hatással, amelyben az erőmű áll – sokkal tágabb körben van hatásuk. Az események arra mutatnak rá, hogy az ilyen méretű katasztrófák megelőzése érdekében Európának igen szigorú intézkedéseket kell foganatosítania a jelenlegi biztonsági szint értékelése érdekében. A fehéroroszországi és oroszországi új atomerőművek kialakítása kapcsán a Bizottságnak fel kell lépnie: párbeszédet kell kezdenie ezekkel az országokkal annak érdekében, hogy a biztonság – nem csupán a szomszédos országok, hanem egész Európa biztonsága – garantálható legyen.
Jörg Leichtfried (S&D), írásban. – (DE) Ami az alapelvet illeti, támogatom ezt az állásfoglalást, mert arra hív fel, hogy tegyük meg az első lépést az atomenergia használatának fokozatos leállítására az egész Európai Unióban. Ami azonban a dokumentum lényegét illeti, azt mondanám, hogy – amint az oly gyakran megesik az ilyen jellegű állásfoglalásokkal –, hogy túl kevés és túl lassú. Végül győzött a legkisebb közös többszörös elve, amely hosszú távon biztosan nem kielégítő megoldás. Az egyetlen helyes megoldás az lenne, ha fokozatosan az egész Európai Unióban leállítanánk az atomenergia-termelést, mégpedig olyan hamar, amennyire csak lehetséges. Minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.
Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Áprilisban a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalásról szavaztunk. Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert a tiltások, az atomenergia moratóriuma és az atomenergia használatának fokozatos (és irreális) leállítása mellett nem tartalmaz pozitívumokat, és nem nyújt megoldást az energiaágazat jövőjére vonatkozóan. A fukusimai tragédia utáni helyzet teljes mértékben megváltozatta az európai és lengyelországi energiatermelés jövőjének megközelítését és filozófiáját. Hazámban az energiaágazat – amely 95%-ban a szénre alapul – már eddig is megsínylette az éghajlat-változási és energiacsomag elfogadását. Leállították továbbá azokat a beruházásokat, amelyek két atomerőmű építését célozták. Az állásfoglalás csak a megújuló energiaforrásokból származó energia fontosságát hangsúlyozza, amely Lengyelországban szükségleteinknek csupán 13%-át, maximum 20%-át fedi le. Emellett az atomenergia-iparról szóló, a baloldal által javasolt lengyel népszavazás még nem történt meg, és ezért igen korai lenne az állásfoglalásból levonni a következtetéseket. Örömmel fogadom, hogy a többség az állásfoglalás ellen szavazott.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Azt hiszem, hogy el kell kerülnünk azt, hogy azonnali, messzemenő politikai döntéseket hozzunk az atomenergia energiamixben elfoglalt közép- és hosszú távú helyéről. Fontos, hogy világosan, a pontos adatokból kiindulva lássuk azt, hogy mi is történt a fukusimai atomerőműben. Nem szabad megfeledkeznünk az atomenergia előnyeiről: szén-dioxid-kibocsátása alacsony, viszonylag alacsony költségekkel jár, és garantálja az energiafüggetlenséget. Egészen idáig az atomenergia volt a legbiztonságosabb energia: a statisztika azt mutatta, hogy a többi energiaforrásokhoz (például a gázhoz és az olajhoz képest) kevesebben esnek áldozatul a kapcsolódó balesetekben. Az is kulcsfontosságú, hogy tiszteletben tartsuk a tagállamok döntéseit saját energiamixük meghatározása terén. Az atomenergia fontos szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában meghatározott európai uniós célok elérésében, valamint a jelenlegi évtized energiastratégiájában.
Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Ennek az az oka, hogy az állásfoglalás azt javasolja, hogy rendeljék el az új atomerőművek fejlesztésének moratóriumát. Úgy vélem, hogy az atomenergia biztonságos körülmények közötti termelése kulcsfontosságú. Egyetértek azzal, hogy stresszteszteket el kell végezni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a meghatározatlan idejű moratórium nem megfelelő lépés. Ez a korszak rendkívül fontos lehet a jelenleg fejlesztés alatt álló atomerőművekre nézve, különösen a finanszírozás szempontjából. Az energiamix szerkezete a tagállamok felelőssége. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen döntés uniós szinten rákényszeríthető lenne a tagállamokra.
David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert az elfogadott módosításokkal egy olyan szöveg jött létre, amely nem szentel elegendő figyelmet a nukleáris biztonság kérdéseinek.
Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A fukusimai katasztrófa az egész emberiség figyelmét felhívta arra, hogy az atomenergia terén nem létezik zéró kockázat. Teljességgel fenntarthatatlan a veszély, amelyet az atomenergia jelent az emberiség számára, és hasonlóképpen fenntarthatatlan az a kockázat, amelyet az atomenergia-termelés során létrejött hulladék jelent. Ezért a biztonság garantálása és a biztonsági tesztek javítása érdekében tovább kell lépnünk. Ez a két kritérium a minimális feltétele lenne annak, hogy megállapodásra jussunk.
Egyelőre nincs kilépési stratégiának, amely tekintetbe veszi az európai energiapolitika jelenlegi változásait. E politikának az alternatívák meghatározásának irányába kell haladnia, valamint a fokozatos leállítás felé, amely lehetővé teszi majd az európai nukleáris ipar progresszív leállítását. Az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a fent említett feltétel közül egy sem teljesül.
Jean-Luc Bennahmias (GUE/NGL), írásban. – (FR) A fukusimai katasztrófa az egész emberiség figyelmét felhívta arra, hogy az atomenergia terén nem létezik a zéró kockázat. Az atomenergia elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberiség számára. Ezért a fokozott biztonság és a biztonsági tesztek nem elegendők: olyan európai tervet kell kialakítanunk, amellyel az atomenergia termelését fokozatosan leállítják. A leálláshoz idő kell. Az emberiség ellen követünk el bűnt, ha most nem kezdjük meg ennek előkészületeit. Nem támogatom ezt az állásfoglalást, ha az atomenergia-termelés fokozatos leállítását javasló módosításokat nem fogadják el.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Nagy szükség volt már az európai nukleáris biztonságról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Az atomenergia összes veszélyével foglalkozik, és remélem, hogy arra ösztönöz minket, hogy átfogó módon átgondoljuk az atomenergia használatát Európában. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által benyújtott számos módosítás szükséges volt ahhoz, hogy a fennálló sokféle kockázatokat közvetlenül kezeljük, és hogy határozottan javasoljuk az atomenergia használatának gyors leállítását.
Mivel meggyőződésem, hogy az ember soha nem tudja majd teljesen kontrollálni az atomerőművek kockázatát, javaslom a gyors leállítást, és támogattam az ehhez kapcsolódó módosításokat. Mivel az állásfoglalási indítvány végső soron ebben az irányban tett lépés, mellette szavaztam.
Vital Moreira (S&D), írásban. – (PT) A fukusimai baleset után az atomenergia biztonságával kapcsolatban levonható tanulságokat tárgyaló állásfoglalásról szóló szavazás során a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez kapcsolódó célkitűzésekre vonatkozó módosítástervezet ellen szavaztam, mégpedig három okból: a) a kérdés nem kapcsolódik a nukleáris biztonsághoz; b) a meghatározott célok aránytalanul nagy szerepet adnak az EU-nak a szén-dioxid-kibocsátás egyoldalú csökkentésében; c) a szén-dioxid-kibocsátás ilyen ambiciózus – és valójában irreális – csökkentése csak akkor lenne elfogadható, ha az importra kivetett szén-dioxid-adóval kombinálnák, amely komoly hatással lenne az európai ipar versenyképességére, valamint arra ösztönözné az európai cégeket, hogy termelésüket olyan országokban helyezzék át, ahol nincsenek a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó korlátozások, és ez komoly hatással lenne az EU gazdaságára és a foglalkoztatottságra.
Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló közös állásfoglalási indítvány ellen szavaztam, a következő okokból: a benyújtott módosítások közül legalább hét tudományos szempontból irreális; a szövegben sok olyan rész van, amely egyszerű frázispuffogtatás, és semmi tartalom nincs mögötte; és az atomenergia elleni érvek sem kínálnak alternatív megoldásokat. Végül, de nem utolsósorban, rá kell mutatnom arra, hogy nagyon sajnálom azt, hogy az Európai Parlament nem foglalt állást a kérdésben. Azonban az álláspontnak kiegyensúlyozottnak és pragmatistának kell lennie, valamint tudományosan alátámasztott tényekre és realista megoldásokra kell alapulnia.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Eljött az ideje annak, hogy átgondoljuk az atomenergia európai használatát. Lépnünk kell: be kell zárnunk a veszélyes reaktorokat, és középtávon meg kell találnunk a módját az atomenergia-használat leállításának. Egyszer és mindenkorra le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy az ember képes kontrollálni azt a veszélyt, amelyet az atomenergia jelent. Ezért szavaztam az irányelvjavaslat mellett.
Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A nukleáris biztonságról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a japán események után nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a kérdést ne felelősségteljesen és objektív kritériumok alapján kezeljük. Meggyőződésem, hogy Európának felül kell vizsgálnia a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos szabályokat a legmagasabb fokú biztonsági szint garantálására, amely olyan stressztesztekkel határozható meg, amelyek az atomenergia használatának összes kockázatát és korlátját megmutatják. Az állásfoglalás önmagában azt mutatja, hogy mindennek ellenére lehet tanulni a katasztrófákból, és hogy egyértelműen és hatékonyan kell reagálnunk azért, hogy biztosítsuk: többet nem történik ilyen baleset. Hangsúlyozza továbbá az alternatív energiaforrások (például a megújuló energia) szükségességét, míg az atomenergia továbbra is az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés elengedhetetlen forrása marad.
Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert nem gondolom úgy, hogy az atomenergia jövőjének kérdését – amely polgáraink számára kulcsfontosságú kérdés – a Parlament néhány óra alatt, tényleges vita nélkül elfogadott módosításokkal meg tudja oldani. Minden kérdést meg kell vitatni, és egyetlen lehetőséget sem szabad kizárni – és éppen ezért van szükségünk időre. Parlamentünk hitelessége és polgártársaink jóléte forog kockán. Polgártársaink (nagyon is érhető módon) nem értenék, hogy ha olyan hosszú távú hatású döntések következményeinek tennénk ki őket, amelyeket előtte nem tárgyaltunk meg higgadtan és részletekbe menően, tekintetbe véve a különböző országok eltérő helyzetét, valamint azokat a kötöttségeket, amelyekkel az éghajlatváltozás elleni közös küzdelmünk jár. Végül szeretném hozzátenni: nagyon sajnálom, hogy minden oldal szélsőséges képviselői miatt a Parlament most nem tudta elfogadni az atomerőművek biztonságának azonnali növelését, jóllehet a mi képviselőcsoportunk olyan konszenzusra jutott, amely a lehető legkomolyabb, legátláthatóbb és legfüggetlenebb ellenőrzéseket tett volna lehetővé.
Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Dühítőnek tartom, hogy az Európai Parlament ma elutasította a fukusimai nukleáris katasztrófából levonható tanulságokról szóló állásfoglalást, ezt az alapvető fontosságú kérdést tárgyaló dokumentumot. Intézményünk szempontjából nincs 2011. március 11. előtt és után. De a határozott jelek láthatók voltak! Végül is nem volt túlságosan nehéz megegyezni bizonyos egyszerű alapelvekről:
– A Bizottság támogatása annak érdekében, hogy a tagállamokkal elvégezhesse az Európában működő 143 atomreaktor stressztesztjét;
– Azt az alapelvet, hogy április 15-ig be kell adni, egy, az elfogadott kritériumokra alapuló ütemezést, amely kritériumok a következők: független szakértők; az olyan nukleáris létesítmények prioritása, amelyek természetükből adódóan (szeizmikus régiókban vagy part menti területeken való elhelyezkedésük miatt) veszélyesebbek; a lakosság számára készített biztonsági jelentések.
– Az alapelv, miszerint azonnal be kell zárni azokat az erőműveket, amelyek megbuknak a „stresszteszteken”.
Az európai közvélemény elvárja intézményünktől, hogy felelősségteljesen és ésszerűen járjon el, különösen az olyan ellentmondásos kérdésekben, mint az atomenergiáé. Az atomenergia végső soron talán nem rossz választás, és ezért kizárólag nemzeti felelősségnek kell lennie a döntésnek, hogy felhagyjanak-e az atomenergia használatával, vagy sem.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Nemmel szavaztam. Rendkívül örülök annak, hogy az atomenergia-pári lobbinak végül nem sikerült elérni céljait. Teljességgel érthetetlen, hogy a PPE képviselőcsoport és mások az ellen szavaztak, hogy kimondjuk azt, hogy a zéró kockázat nem létezik, valamint az azonnal megkezdődő progresszív leállás ellen, a csaknem 100%-ban energiahatékony, megújuló energiaforrásokat felhasználó gazdaság 2050-ig történő megvalósítása ellen, Európa atomenergia-mentes jövője és a többi hasonló ellen szavaztak. A végleges szöveg teljesen elfogadhatatlan volt, és örülök annak, hogy a Parlament többsége támogatott mindent, Zöldeket, a közös állásfoglalás elutasításában.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A Fukusima Daiicsi atomerőműnél március 11-én bekövetkezett súlyos nukleáris baleset ezrek életét követelte, és elképzelhetetlen nagy anyagi károkat okozott az egész japán gazdaságnak.
E tragédia hatására a világon minden ország átgondolja az atomenergiához köthető technológiák alkalmazásával kapcsolatos álláspontját. Sajnálatos módon sok esetben ezeket a döntési folyamatokat felgyorsítják a közelmúlt tragikus eseményei, és többen a nukleáris létesítmények teljes és azonnal leállítását követelik.
Az EU már jó ideje mérlegeli a nukleáris biztonsággal kapcsolatos hozzáállását, de fontos figyelembe vennünk azt, hogy ez a technológia több tagállam energiamixének része marad még sok évig. A jövőben talán lehetővé válik az, hogy energiaszükségleteinket megújuló energiaforrások felhasználásával elégítsük ki, ez azonban jelenleg még nem lehetséges, és még hosszú ideig nem lesz az.
Támogatom a nukleáris létesítményekre vonatkozó korlátozóbb jellegű biztonsági intézkedéseket, amelyek összhangban állnak a legújabb létesítményekre vonatkozó intézkedésekkel. Azonban úgy vélem, hogy az atomenergia-termelés egyik napról másikra történő leállítása szűklátókörű és értelmetlen lépés. Az ilyen lépéseket sokkal inkább az érzelmek diktálják, semmint a tényleges szükséglet, és térdre kényszeríthetik a világ vezető iparosodott országainak gazdaságait.
Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A Japánt sújtó nukleáris katasztrófa után nincs más választásunk, mint felülvizsgálni az európai energiatervet. Különös figyelmet kell fordítanunk a már működő és a még csak tervezett atomerőművekre egyaránt. Az Európai Unió már rendelkezett az összes erőművön – az Unióval kapcsolatban álló szomszédos államokban találhatókon is – végrehajtandó stressztesztekről.
Ez az állásfoglalás rendelkezik továbbá az új erőművek építésének moratóriumáról, amely lehetővé teszi majd a kapcsolódó kockázatok megfelelő értékelését. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a következő évtizedekben számos ország függ majd az atomenergiától, de ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy Európában olyan erőművek legyenek, amelyek kockázatot jelentenek a lakosság számára. Az 1980-nél korábbi erőműveket le kell állítani.
Bizonyos országokban – többek között Olaszországban – értékeléseket végeznek annak meghatározására, hogy le kell-e állítani az atomenergia felhasználását, és kulcsfontosságú az is, hogy európai szinten közös döntéseket hajtsunk végre. Hihetetlen, hogy az Európai Parlament nem volt képes nyilatkozni egy ilyen fontos, polgárainkat komolyan aggasztó kérdésben. Tulajdonképpen minden állásfoglalás elutasításra került, beleértve a jóváhagyott közös állásfoglalást is.
Marco Scurria (PPE), írásban. – (IT) Tremonti úr, az olasz pénzügyminiszter néhány napja, amikor a gyáriparosok egy találkozóján szólalt fel, egy új kifejezést használt: „nukleáris adósság”. Azok a tagállamok, amelyek befektettek az atomenergiába éppen azok az államok, amelyek államadóssága a legnagyobb. Mennyibe kerül az első és a második generációs erőművek bezárása? Mennyibe kerülnek a stressztesztek, amelyekről ma beszélünk? Ha egy erőművet alávetettek a stressztesztnek, mennyibe kerül a visszaállítás? És végül: mennyibe kerül a radioaktív hulladék ártalmatlanítása? Erről még senki nem beszélt.
Mi, az Európai Unió, elkezdhetnénk gondolkodni azokról a lehetőségekről, amelyeket a tagállamok számára felmutathatunk. Emellett, tekintettel arra, hogy a Bizottságnak kell ütemtervet adnia, miért ne kezdenénk el gondolkodni a negyedik generációs atomenergiába – a tiszta atomenergiába vagy a fúzióba – történő tényleges befektetésen, vagy akár elkezdeni egy átfogó energiaterv átgondolását? Elvárjuk, hogy a Bizottság közleménye ütemtervet adjon, és végre egyértelmű útmutatást nyújtson az Európai Uniónak az ágazatról.
Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) A fukusimai atomerőműben bekövetkezett nukleáris baleset hatalmas katasztrófával járt: a radioaktív szennyezés olyan embereket is érintett, akik az erőmű közelében voltak, és akik sérüléseket szenvedtek. A fertőzés veszélye miatt sok kórházban elutasítják a felvételüket és a kezelésüket.
Jóllehet a japán miniszterelnök bejelentette, hogy a fukusimai erőművet leállítják, a helyzet továbbra sem megoldott: az egyik reaktor hűtőrendszere nem használható, és jelentős mennyiségű radioaktív szennyeződés kerül folyamatosan a környezetbe. Ennek fényében fontos annak garantálása, hogy minden szükséges humanitárius és pénzügyi segítség rendelkezésre álljon, és olyan nemzetközi biztonsági szabályokat határozzunk meg, amelyek a lehető legmegbízhatóbbak, és ezzel a jövőben megelőzzük a japán katasztrófához hasonló eseményeket.
Ezért szavaztam az állásfoglalás ellen: mert kimaradtak belőle azok a módosítások, amelyek arra szólítják fel a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az atomenergia-használat elhagyásának lehetséges stratégiáit, valamint azonnal tájékoztassák a regionális és határokon átnyúló módon működő helyi hatóságokat nemzeti programjaikról, amennyiben e programoknak határokon átnyúló hatásai lehetnek.
Peter Skinner (S&D), írásban. – Jóllehet Japán nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatalmas problémái miatt a jelenlegi időszak igen kényes, az atomenergia a továbbiakban is igen fontos része az EU és az egész világ energiaellátásának. Nagyon megnehezítették a jelentés elemeire történő szavazást azok, akik a Parlamentben azt a nézetek hangoztatták, miszerint idő előtt be kell zárni az atomerőműveket és fel kell hagyni ezzel a politikával. Ennek az oka nem az atomenergia-párti vagy -ellenes megközelítés volt, hanem gyakorlati okai voltak. Nem támogathattam olyan „agresszív” módosításokat, amelyek negatívan befolyásolták volna az energiaellátási politika „vegyes” megközelítését, amely kisebb szén-dioxid-kibocsátást és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú használatát eredményezte volna.
Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Nem született ma megállapodás az állásfoglalás kapcsán, amelynek az lett volna a célja, hogy levonja a fukusimai katasztrófa tanulságait. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja már évek óta szorgalmazza az atomenergia felhasználásának fokozatos leállítását, mert elfogadhatatlanul magas kockázattal jár az emberekre és a környezetre nézve, és mert igen sok alternatívája van. A fukusimai katasztrófa is ezt bizonyította. Szomorú, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport továbbra is hisznek az atomenergiáról szőtt álmokban, még akkor is, ha a japán és a csernobili katasztrófa egyértelművé tette, hogy ezek voltaképpen rémálmok. Ennek ellenére még mindig sok ember van, aki nem hajlandó felébredni ebből a rossz álomból.
Az atomenergia csak akkor biztonságos, ha nem használjuk. Leszavazták a módosítást, amely az atomenergia használatának fokozatos leállítását javasolta. A Parlament többsége nem érti meg, hogy technológiailag és gazdaságilag egyaránt lehetséges, hogy negyven éven belül a villamos energiát teljesen fenntartható módon állítsuk elő, az energiahatékonyságnak köszönhetően és a nap-, a szél-, a geotermikus, a víz- és a biomassza-energiára hagyatkozva. Egyelőre úgy látszik, hogy az atomenergia-párti lobbinak van nagyobb befolyása. Ezért szavaztam nemmel a zárószavazáson.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A zárószavazáson az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a kérdést az egész uniós energiastratégia kontextusában kell megvitatnunk, nem pedig a japán tragédia kontextusában.
Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A japán nukleáris baleset után részletekbe menő vitát kell folytatnunk a franciaországi és európai erőművekről. Minden működő atomerőművön el kell végezni a stressztesztet, különösen abban az esetben, ha földrengésveszélyes zónákban helyezkednek el. Elsősorban a felső-rajnai fessenheimi atomerőműre gondolok. Úgy vélem továbbá, hogy gazdaságilag nem életképes megoldás az, hogy időben nem korlátozott moratóriumot rendeljünk el az új atomerőművek fejlesztésére és üzembe helyezésére. Ez ugyanakkor számos munkahelyet veszélyeztetne, és súlyosan meggyengítené energiatermelésünket.
Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló európai parlamenti állásfoglalásra, mivel az a célja, hogy növelje a nukleáris biztonságot az EU-ban, és ne tiltsa be az atomenergia előállítását és használatát. Ezért szavaztam nemmel az összes olyan módosításra, amelynek az volt a célja, hogy az atomenergia ne legyen része az európai energiamixnek. Habár nem szavaztam arra, hogy moratóriumot rendeljenek el az új atomreaktorok építésére, úgy érzem, hogy egy ilyen moratóriumnak az EU atomerőművein végrehajtott stressztesztek időszakára kellene korlátozódnia. Ez lehetővé tenné azt, hogy az új reaktorok építésénél már felhasználják a stressztesztek eredményeit, és ezzel növeljék a nukleáris biztonságot.
Jelenleg az atomenergia az európai energiamix 30%-át adja. Az Európai Unió nagymértékben támaszkodik a tagállamok energiamixére a „20-20-20” célkitűzés elérése érdekében. Nem határozhatunk úgy, hogy felhagyunk az atomenergia használatával anélkül, hogy meghatároznánk azt, hogy milyen fenntartható energiaforrások lesznek elérhetők, amelyek a következő években a polgárok számára megengedhető áron ki tudják elégíteni az EU energiaigényét. Az EU-nak be kell fektetnie az energiahatékonysági intézkedésekbe, különösen az épületekben és a közlekedésben, valamint a megújuló energiaforrások használata terén.
Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A japán nukleáris válság hatására megindult az elképzelések szökőárja. Az atomenergiát démonizálják, és egyre nagyobb a nyomás, hogy az atomenergiáról teljes mértékben térjünk át az úgynevezett alternatív energiaforrásokra. Ez a gondolkodásmód azonban a babonával határos. A fukusimai atomerőművet katasztrófák eddig példátlan sorozata sújtotta. Ez azt bizonyítja, hogy a természet kiszámíthatatlan és a cunamikat nem lehet betiltani, de nem bizonyítja azt, hogy az atomenergia lenne a hibás. Az atomenergia eddig jóval biztonságosabbnak bizonyult a többi energiaforrásnál. Az olaj használata kizsákmányoláshoz, függőséghez, háborúkhoz és diktatúrákhoz vezet, míg az atomenergia történetét tekintve jóval biztonságosabb. Az atomenergiával kapcsolatban elsősorban a kockázatértékeléssel és az európai szintű egységes biztonsági eljárásokkal kellene foglalkoznunk. Ha ezeket a kritériumokat szem előtt tartjuk és megfelelünk azoknak, akkor az atomenergia véget vethet vagy erősen korlátozhatja az energiafüggőség politikáját. És habár a természeti katasztrófákat nem lehet kivédeni, az atomenergia önmagában nem veszélyes. A valódi veszélyt nem a jól karbantartott atomreaktorok jelentik, hanem a rossz politikai irányítás alatt működő atomreaktorok. Más szóval: ne Japánt nézzük, hanem Iránt.
Derek Vaughan (S&D), írásban. – Úgy vélem, hogy ez az állásfoglalás automatikus reakció a Japánban kialakult tragikus helyzetre, és nem adott elegendő időt az EU atomerőműveinek biztonságával kapcsolatos kérdésekről szóló vitára. Az atomenergia kulcsfontosságú energiaforrás egész Európában: egyes tagállamok az elektromos áram nem kevesebb, mint 75%-át ebből nyerik. Az atomerőművek biztonságát kell prioritássá tenni, beleértve a meglévő erőművek stressztesztjét. Ez azonban nem vezethet azoknak a meglévő erőművek bezárásához, amelyekkel kapcsolatban nem merülnek fel biztonsági aggályok vagy az elavult erőműveket felváltó új nukleáris létesítmények megnyitásának megakadályozásához. Felnőtt módon kell vitát folytatnunk ezekről a kérdésekről annak garantálása érdekében, hogy megújuló és egyéb, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrások kiegyensúlyozott keveréke biztosítja azt, hogy Európában továbbra is világítsanak a lámpák.
Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0237/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)
David Martin (S&D), írásban. – A közös állásfoglalási indítvány meghiúsulása után e szöveg mellett szavaztam, amely – bár nem tökéletes – megfelelő egyensúlyt jelent egyfelől a nukleáris biztonság, másfelől pedig a kérdés pragmatikus megközelítése között.
Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0242/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)
David Martin (S&D), írásban. – A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja állásfoglalása mellett szavaztam, mert minden más, a témához kapcsolódó állásfoglalás megbukott. Azért szavaztam igennel, hogy támogassam a biztonsági ajánlásokat, de aggályosnak tartom a szélsőségesebb atomenergia-ellenes érzelmeket, amelyek megnyilvánultak benne.
Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0243/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)
David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert véleményem szerint már-már naiv módom atomenergia-párti.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0249/2011 (A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet)
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Bahreinben, Szíriában és Jemenben a tüntetők hangot adtak legitim demokratikus törekvéseiknek és a valódi demokrácia megvalósítását, a korrupció elleni küzdelmet, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a jobb gazdasági és társadalmi körülmények megteremtését célzó politikai, gazdasági és szociális reformok iránti határozott népakaratnak. Az említett országok kormányai az emberek jogszerű törekvéseit önkényes letartóztatások és kínzások kíséretében erőszakkal leverték, aminek következtében sokan életüket vesztették, megsebesültek vagy börtönbe kerültek. Az országok kormányai által a lakosság ellen alkalmazott erőszaknak közvetlen következményei kell, hogy legyenek az állam Európai Unióval fenntartott kétoldalú kapcsolatai tekintetében. Az EU számos eszközt alkalmazhat és kell is alkalmaznia az ilyen cselekményektől való elrettentés érdekében, úgymint a pénzeszközök befagyasztása, az utazási tilalom stb. Az Uniónak felül kell vizsgálnia az említett országokkal kialakított kapcsolatait, és teljes körűen és hatékonyan igénybe kell vennie az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és a Stabilitási Eszköz keretében rendelkezésre álló támogatást annak érdekében, hogy haladéktalanul segítséget nyújtson a közel-keleti és az öböl-térségbeli országoknak és civil társadalmaknak a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása felé tartó átmenetben.
Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) 2011 elején Tunézia, Egyiptom és Líbia eseteitől volt hangos a sajtó. Nem csak ezek az országok dédelgetnek azonban demokratikus törekvéseket. Bahreinben, Jemenben és Szíriában is nagy kiterjedésű mozgalmak jelentek meg. Sajnálatos módon a hatalmon lévő hatóságok ott is elnyomással és erőszakkal válaszoltak. Ez elfogadhatatlan. Az állam nem alkalmazhat erőszakot saját lakossága ellen úgy, hogy azért az Európai Unió ne vonná felelősségre kétoldalú kapcsolatai keretében. Az Unió ezzel az állásfoglalással támogatja Szíria népét azon törekvésében, hogy egyszer és mindenkorra megszüntessék az 1963 óta érvényben lévő szükségállapotot, szolidaritást vállal a három ország valamennyi lakosával és felszólítja az Európai Uniót, hogy a reformok terén tett előrehaladás alapján vizsgálja felül ezeket a kapcsolatait.
Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak minden eddiginél határozottabban ki kell állnia a demokratikus értékek mellett, és szolidaritást kell vállalnia a dél-mediterrán országokkal a demokratikus társadalom kialakítására irányuló törekvéseikben.
Az arab országokban kialakult helyzet a közép- és kelet-európai kommunista rezsimek bukására emlékeztet. Hasonló eseményeket éltünk át mi is, és megértjük e népek követeléseit, ezért erkölcsi kötelességünk, hogy szolidaritást vállaljunk velük.
Az elmúlt néhány hét során ezekben az országokban zajló tüntetések egyértelműen igazolják, hogy a demokráciaellenes kormányok nem felelnek meg a lakosság elvárásainak, és nem képesek politikai stabilitást és jólétet biztosítani társadalmaik számára.
A főképviselőnek és a Bizottságnak határozottan fel kell lépnie a tüntetők ellen alkalmazott erőszakkal szemben, és nyomást kell gyakorolnia Szíriára, Jemenre és Bahreinre, hogy a helyzet rendezése érdekében kezdjenek konstruktív párbeszédet.
Úgy gondolom továbbá, hogy az EU és Szíria közötti társulási megállapodás megkötését attól kell függővé tenni, hogy a szíriai hatóságok hajlandók-e végrehajtani a demokrácia megvalósítását célzó reformokat. Az Uniónak rendelkezésére áll ez az eszköz, és úgy vélem, a lehető legnagyobb mértékben élnie kell vele, hogy támogassa a demokrácia megteremtését az arab országokban.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A több arab országban a közelmúltban tapasztalt tiltakozások azt jelzik, hogy a demokráciaellenes és önkényuralmi rendszerek nem biztosítanak hiteles stabilitást, valamint hogy a demokratikus értékek a gazdasági és politikai partnerségek kulcsfontosságú elemei. Felszólítom a bahreini, szíriai és jemeni hatóságokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos nemzetközi jogi előírásoknak. Létfontosságú, hogy valamennyi politikai erő és a civil társadalom minél szélesebb körű bevonásával mielőbb kezdjenek nyílt és jelentős párbeszédet, és ezzel megnyissák az utat a valódi demokrácia, a szükségállapotok megszüntetése, valamint a hosszú távú stabilitás és fejlődés alapköveit jelentő valódi, ambiciózus és tartalmas politikai, gazdasági és társadalmi reformok előtt.
Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Fennáll a veszélye, hogy Bahrein Irán és Szaúd-Arábia közötti konfliktusövezetté válik. Ebben a helyzetben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a régióban történt események vallási vonatkozásait akkor, amikor Irán a síita ellenzéket támogatja, míg a szunnita dinasztia a térség királyságainak támogatását élvezi. Az Irán, Szíria, a Hamász és a Hezbollah közötti szoros kapcsolatok, valamint a szíriai szunniták és alaviták közötti vallási feszültség szintén óvatosságra intenek, nagy a veszélye ugyanis, hogy ha mindezek erőszakká fajulnak, az Szíriát külső beavatkozással tetézett polgárháborúba taszítja. A többek között 20 000 szíriai áldozatot követelő 1982. évi hamai mészárlás e tekintetben tragikus figyelmeztetés, csakúgy, mint a szomáliai, afganisztáni és iraki kudarc, ami rámutatott, hogy a Nyugatnak másképp kell eljárnia egy olyan térségben, amelynek rendkívül sajátos jellemzői nem hagyhatók figyelmen kívül. Úgy gondolom, hogy a fegyverkezéssel szemben a diplomáciát kell erősíteni, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az emberi jogok és a lakosság védelmére és kevesebbet a külső beavatkozás választási következményeire, valamint kiemelt figyelmet kell fordítanunk az ezeket az országokat és különösen Jement sújtó szegénységre és a korrupcióra.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, mivel elítélem, hogy a bahreini, szíriai és jemeni biztonsági erők erőszakkal oszlatták fel a békés tüntetőket. Támogatásomról és együttérzésemről szeretném biztosítani ezen országok lakosait, akik legitim demokratikus törekvéseik által vezérelve nagy bátorságról és elszántságról tesznek tanúbizonyságot.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szíriát, Bahreint és Jement tüntetések rázták meg, amelyeket erőszakkal levertek. Felszólítom az említett országok kormányait, hogy kezdjenek hatékony párbeszédbe a tüntetőkkel. A népeiket sújtó erőszak nem elegendő ahhoz, hogy az emberek végleg lemondjanak arról, amihez meggyőződésük szerint joguk van. Mindössze késlelteti, hogy gyakorolhassák ezeket a jogokat, szélsőségesen kiélezi álláspontjukat, és a jövőben még súlyosabb reakciókra ösztönöz. Maga Machiavelli is – aki hosszasan értekezett arról, mennyivel jobb, ha tartanak az embertől, semmint ha szeretik – figyelmeztette a világ hercegeit, hogy felesleges és káros, ha gyűlöletet keltenek maguk ellen. Az említett államok hatóságai jobban tennék, ha konkrét reformokba fognának, és lehetővé tennék állampolgáraik számára, hogy világszinten a legjobbakhoz hasonlítható színvonalon élvezzék a demokrácia, a szabadság és a jog érvényesülésének előnyeit.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az, amit az Európai Unió már puszta létezésével képvisel, történelmi kötelességet ró rá a tekintetben, hogy felemelje hangját az emberi jogok megsértése ellen, és mind az elítélés, mind pedig a fejlesztési segélyek eszközével harcoljon a népek önrendelkezési jogáért. Az Öböl-térség egyensúlya szempontjából stratégiai jelentőséggel bíró Bahreinben jelenleg tapasztalható helyzet a normalitás álarca mögött komoly feszültségeket rejt: olyan embereket tartanak fogva, akik ellen a vád nem több, mint a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése. Szíriában a tüntetéseket több városban is véresen megtorolták, annak ellenére, hogy az EU több ízben felszólított a szabad véleménynyilvánítás és gyülekezés jogának tiszteletben tartására. Végül, a jemeni helyzet rendkívüli aggodalomra ad okot, és az EU a tüntetők elleni erőszak miatt már el is ítélte azt, hiszen ezzel szemben nem maradhatunk közömbösek. Mindezek miatt egyetértek az állásfoglalásban javasolt intézkedésekkel, legfőképpen az ezekben az országokban történt mészárlásokért felelős személyek elítélésével, és bízom benne, hogy azok hatásai mihamarabb érvényesülnek majd, és véget érnek az emberek megaláztatásai. Üdvözlöm továbbá azt a kezdeményezést, hogy felszólítsuk az ENSZ Emberi Jogi Bizottságát az alapvető jogok megsértése eseteinek elítélésére.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ismét tanúi lehetünk a Parlament többségét jellemző képmutatásnak. Elsőként azért, mert az állásfoglalásban különböző helyzeteket és országokat vesznek egy kalap alá. Ezt szándékosan teszik, és szövetségeseik (Bahrein és Jemen) támogatása érdekében az átmenetet célzó „párbeszédet” javasolnak, míg azokra, akik nem az ő érdekeiket védik (Szíria), nyomást gyakorolnak. A helyzet nagyban eltér attól, ami Líbiában történt, ott ugyanis a párbeszédet katonai erőszak váltotta fel, így teljesen ellehetetlenült a konfliktus békés úton történő rendezésének lehetősége. A szándék világos: álcázni kívánják a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből Bahreinbe küldött csapatok mozgását, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok segítségével – egy olyan országéval, amelynek fő perzsa-öbölbeli flottája Bahreinben állomásozik – támogassák az ottani oligarchikus rezsimet, és elfojtsák a bahreini polgárok társadalmi változásért és demokráciáért vívott küzdelmét. Ugyanez történik Jemenben is, ahol az Unió egy népét, valamint annak a demokratikus változásért és jobb életkörülményekért folytatott harcát erőszakkal elnyomó kormány védelmében lép fel, hogy támogassa egyik szövetségesét az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelemben”.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás ismét jól példázza a Parlament többségét jellemző képmutatást. Elsőként azért, mert az állásfoglalásban különböző helyzeteket és országokat vesznek egy kalap alá. Ezt szándékosan teszik, és szövetségeseik (Bahrein és Jemen) támogatása érdekében az átmenetet célzó „párbeszédet” javasolnak, míg azokra, akik nem az ő érdekeiket védik (Szíria), nyomást gyakorolnak. Jogos-e feltenni a kérdést, vajon Líbiában a bombázás helyett miért nem a „párbeszédet” szorgalmazták?
A szándék világos: álcázni kívánják a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből Bahreinbe küldött csapatok mozgását, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok segítségével – egy olyan országéval, amelynek fő perzsa-öbölbeli flottája Bahreinben állomásozik – támogassák az ottani oligarchikus rezsimet, és elfojtsák a bahreini polgárok társadalmi változásért és demokráciáért vívott küzdelmét.
Ugyanez a helyzet Jemenben is, ahol az Unió egy népét, valamint annak a demokratikus változásért és jobb életkörülményekért folytatott harcát erőszakkal elnyomó kormány védelmében lép fel, hogy támogassa egyik szövetségesét az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelemben”.
Szíriában most kísérletet tesznek arra, hogy úgynevezett „békés tüntetések” finanszírozása és felfegyverzése révén eltitkolják a külső beavatkozást egy olyan országban, amelyet imperializmusellenes beállítottság jellemez, és elítéli térségben folytatott izraeli és amerikai politikát.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az arab országokban lezajlott hasonló eseményeket követően Bahreinben, Szíriában és Jemenben a tüntetők hangot adtak legitim demokratikus törekvéseiknek és a valódi demokrácia megvalósítását, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelmet, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a jobb gazdasági és társadalmi körülmények megteremtését célzó politikai, gazdasági és szociális reformok iránti határozott népakaratnak. Ennélfogva az Európai Uniónak és tagállamainak kötelessége támogatni a bahreini, szíriai és jemeni polgárok békés demokratikus törekvéseit, ezen országok kormányai pedig nem válaszolhatnak erre fokozott erőszakos fellépéssel. Az olyan súlyos bűncselekmények, mint a tárgyalás nélküli kivégzések, az emberrablás és eltüntetések, az önkényes letartóztatások, a kínzás és a tisztességtelen bírósági eljárások semmivel sem indokolhatók.
David Martin (S&D), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Úgy gondolom, hogy az Uniónak a tüntetők erőszakos feloszlatásának fényében át kell értékelnie a Szíriával, Bahreinnel és Jemennel ápolt kétoldalú kapcsolatait, és fel kell függesztenie a Szíriával egy jövőbeli társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat. Aggodalommal tölt el továbbá a nemzetközi csapatok bahreini jelenléte, és kérem az 54 jemeni tüntető halálának kivizsgálását.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Uniót irányítók többségének külpolitikáját továbbra is a kettős mérce uralja. Az állásfoglalás kiváló példa erre. Helyénvaló, hogy bírálja Ali Abdullah Szalehet és Bassár el-Aszadot, Bahrein királyára ugyanakkor nem utal. Említi a jemeni és szíriai kormány elnyomó intézkedéseinek halottait és sebesültjeit, a bahreinieket azonban nem. Semmi sem indokolja, hogy ilyen tiszteletet mutassunk. Nem vagyok hajlandó támogatni ezt a képmutató szöveget, amely egyesek elítélésének ürügyén másokat felment.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Szíriát, Bahreint és Jement népfelkelések sora bénította meg, amelyeket erőszakkal levertek. Úgy vélem, nem ez a legmegfelelőbb módja a helyzet kezelésének, az erőszak ugyanis még több erőszakot szül. Az említett országok kormányainak keresniük kell a lehetőséget arra, hogy párbeszédet kezdjenek a tüntetések vezetőivel, és olyan szintű megegyezésre jussanak, amely megelőzi a további haláleseteket és vérontást. Az állami hatóságoknak olyan konkrét reformok megvalósításán kell fáradozniuk, amelyek a legtöbb országban meglévő szinten biztosítják polgáraik számára a demokráciát, a szabadságot és a jog érvényesülését.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Unió helyzetéből adódóan – diplomáciai úton – megkísérelheti elősegíteni a demokratikus és békés változás folyamatát Bahreinben, Jemenben és Szíriában. Az említett országok népeinek oldalán állok, akiknek célja – hozzánk hasonlóan – a gazdasági körülmények javítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, demokratikus reformok végrehajtása, valamint az alapvető emberi jogok érvényesítése.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Egyetértek az EP állásfoglalásával, amely határozottan elítéli a bahreini, jemeni és szíriai biztonsági erők által a tiltakozókkal szemben alkalmazott erőszakot, és mély sajnálatát fejezi ki az áldozatok családjának; szolidaritást vállal ezen országok népeivel, elismerését fejezi ki bátorságuk és elszántságuk miatt, és határozottan támogatja legitim demokratikus törekvéseiket. Mindemellett felhívja a bahreini, szíriai és jemeni hatóságokat, hogy tartózkodjanak a tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépéstől, és tartsák tiszteletben a tüntetők szabad gyülekezéshez és véleménynyilvánításhoz való jogát; elítéli, hogy a bahreini és jemeni hatóságok beavatkoznak az orvosi ellátás biztosításába, és megakadályozzák vagy korlátozzák az egészségügyi létesítményekhez való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a sebesültekért és a kioltott emberéletekért felelős személyeket felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az összes politikai foglyot, emberi jogvédőt és újságírót, és mindazokat, akiket a tüntetések keretében kifejtett békés tevékenységük miatt tartóztatottak le.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A több afrikai országban, köztük Bahreinben, Szíriában és Jemenben kialakult jelenlegi helyzet az emberek azon politikai, gazdasági és társadalmi reformok iránti legitim törekvéseinek eredménye, amelyek célja a valódi demokrácia megteremtése. Közismert, hogy ezekben az országokban mindig is az állampolgárokat polgári és politikai jogaik gyakorlásában korlátozó, elnyomó törvények voltak hatályban. Ennek következtében a lakosságban erőteljes igény él a politikai és társadalmi reformokra.
A kormányok e jogszerű követelésekre sajnálatos módon erőszakos fellépéssel és terrorizmusellenes törvények alkalmazásával válaszolnak, amelyekkel céljuk a tárgyalás nélküli kivégzések, a kínzás, az emberrablás és számos tüntető eltüntetésének igazolása. Mára rendkívül megnőtt a szíriai, bahreini és jemeni halottak, sebesültek és letartóztatottak száma. A kormányok azzal, hogy túlzott erőt alkalmaztak a tüntetők ellen, a polgári és politikai jogokról szóló valamennyi nemzetközi egyezményt megsértették.
Csatlakozom az előadóhoz, és elítélem, hogy az említett országok biztonsági erői erőszakkal visszaverték a békés tüntetőket, eltiporva ezáltal legitim demokratikus törekvéseiket. Maradéktalanul szolidaritást kell vállalnunk és támogatnunk kell azt a bátorságot és elszántságot, amelyről e népek az egész világ előtt tanúbizonyságot tesznek.
Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A szíriai, bahreini és jemeni helyzet kiszámíthatatlanul hömpölygő folyamat, nem pedig véres, de megállíthatatlan menetelés a demokrácia felé. A szíriai és jemeni politikai környezet már hosszú ideje önkényuralmi vagy akár egyenesen diktatórikus jellegű. Ettől azonban az ellenzék még nem teljes értékű demokratikus alternatíva. Különösen Jemenben, e törvénynélküli államközösségben az ellenzéki táborban összegyűlő erők soraiban terrorista vagy radikális antidemokratikus erők találhatók vagy azokból ilyen erők fejlődhetnek. A múltban a közel-keleti külpolitikában a „stabilitás” a tétlenség vagy a status quo szinonimája volt. Kétségtelenül túlértékeltük ezt az elképzelést. Mára alulértékeltté vált. Az európai és átfogó értelemben véve a demokratikus érdekeket jobban szolgálná egy racionális, érzelmektől mentes megközelítés. Nem szabad, hogy a hosszú ideje politikai elnyomás alatt szenvedő országokban a demokrácia iránti igény ellehetetlenítse a későbbi demokratikus folyamatot. Ez nem azt jelenti, hogy támogatni kell az Aszad- vagy Szaleh-rendszert, hanem hogy a megoldást egy tárgyalásokon alapuló kilépési stratégia, nem pedig az erőszakos és ellenőrzés nélküli rendszerváltás kell, hogy jelentse. A körültekintő és józan politikák sokkal inkább megfelelnek az olyan országokban és térségekben, ahol az egyik elnyomó rendszer a másikat válthatja.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament ma állásfogadást fogadott el, amely a Szíriában, Bahreinben és Jemenben történt népfelkelések fényében az EU ezekkel az országokkal kialakított kapcsolatainak felülvizsgálatára szólít fel. Ha úgy gondolnám, hogy az európai intézményeknek valóban ez a szándéka, maradéktalanul támogatnám. Az állásfoglalás legfontosabb eleme „az EU és Szíria közötti, még függőben lévő társulási megállapodás aláírásáról szóló további tárgyalások felfüggesztését” kérő felhívás, valamint az a tény, hogy „egy ilyen megállapodás megkötését attól kell függővé tenni, hogy a szíriai hatóságok képesek-e érzékelhető formában végrehajtani az elvárt demokratikus reformokat”. Ezt tudomásul vettük. Ugyanakkor fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy maga az állásfoglalás is elismeri, hogy „ennek a megállapodásnak az aláírása Szíria kérésére 2009 októbere óta késik”. Ez alapján felmerül a kérdés, valójában milyen hatása lesz majd a nyilatkozatnak. Mindezek miatt tartózkodtam a szavazástól.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A tunéziai jázminos forradalom óta több állásfoglalást követően született mai parlamenti döntés bizonyítja, hogy az arab világbeli események olyan hullámot indítottak el, amelyről nem lehet megmondani, milyen méreteket ölt majd, és meddig fog tartani. Való igaz, a helyzet minden országban eltérő, de végső soron ezek a népi mozgalmak a demokrácia, a szabadság és a jog érvényesülése iránti csillapíthatatlan vágy kifejeződései. Az Európai Unió nem engedheti, hogy az emberek jogszerűen és békésen érvényre juttatott követeléseit erőszakkal elfojtsák, ami a jelek szerint, sajnálatos módon, a sarokba szorított rezsimek egyetlen válasza. Európának határozottan állást kell foglalnia, különösen a főképviselő/a Bizottság alelnöke révén, hogy megerősítse azoknak a polgári tüntetéseknek nyújtott támogatását, amelyek az Unió által is népszerűsített és védett alapvető értékek tiszteletben tartását kérik ezekben az országokban. A demokrácia szentélyének tartott Európai Parlamentnek kötelessége, hogy megerősítse az e népekkel vállalt szolidaritását, és támogatnia kell őket a demokratikus átmenet folyamata során. Ezért elengedhetetlen, hogy felülvizsgáljuk az észak-afrikai és a közel-keleti országokkal ápolt kapcsolatainkat, hogy együtt sikeresen felépíthessük a stabilitás, a béke és a jólét térségét.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – RC-B7-0228/2011 (Az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt. Úgy vélem, fontos, hogy eredményesebbé tegyük a fejlesztési támogatást, és hogy a kereskedelem és a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, a mezőgazdaság stb. terén koherens támogatási politikára van szükség. Az EU-nak közös álláspontot kell kialakítania a legkevésbé fejlett országokkal kapcsolatban, és nem engedheti, hogy gazdasági és pénzügyi válságok aláássák az ilyen országokkal kialakított partnerségek továbbfejlesztését. E konferencia keretében meg kell erősíteni a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteinek kielégítésére irányuló globális elkötelezettséget – többek között a valamennyi gazdasági, társadalmi és környezeti szempont fenntartható fejlődése tekintetében –, valamint azt a vállalást, hogy támogatjuk őket a szegénység felszámolását célzó erőfeszítéseikben.
Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A májusi isztambuli konferenciát megelőzően az EU megerősítette a fejlődő országokban a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez nyújtott támogatását, valamint a célzott támogatási programok biztosítására tett kötelezettségvállalását. Noha egyes országokban és régiókban figyelemre méltó előrelépés történt, a szegénység felére csökkentésére irányuló célkitűzést még messze nem sikerült elérni. Évente 11 millió gyermek halálát okozzák olyan betegségek, amelyekre van gyógymód, többségük öt évnél fiatalabb; minden negyedik ember nem jut ivóvízhez; 114 millió gyermek számára továbbra sem biztosított az alapfokú oktatás; hozzávetőleg 600 millió nő még mindig írástudatlan; és csaknem ugyanennyien nem élhetnek a fejlődés nyújtotta előnyökkel.
A 2001-ben meghatározott célok elérésének kudarca nem szegi az iparosodott országok kedvét, amelyek éppen ellenkezőleg, továbbra is gondoskodni fognak arról, hogy a segítségre szoruló országok kiemelt helyen szerepeljenek a nemzetközi napirenden, új, célzott finanszírozási források nyújtását, valamint együttműködési programok kialakítását ösztönözve. Ahhoz, hogy ezeket az országokat talpra segítsük és több ezer ember számára kedvezőbb kilátásokat biztosítsunk, elkötelezettségre, határozott politikai akaratra és a pénzügyi erőforrások következetes mozgósítására van szükség, az EU pedig valamennyi feltételnek eleget tesz.
Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Nem támogattam a közös indítványt, amelynek tárgya az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról, mivel az nem összpontosít kellően a nemzetközi támogatások alacsony hatásfokának problémájára. Az indítvány és a plenáris ülés vitáján elhangzott bizottsági nyilatkozat nem veszi figyelembe a világ déli országainak az elmúlt 50 év során nyújtott nemzetközi támogatásról szóló aktuális és kulcsfontosságú vitát, és figyelmen kívül hagyja a korábbi sikerekből és kudarcokból levonható tanulságokat. Mi az oka az afrikai segélyekkel kapcsolatos óriási kudarcnak? Mi az oka a fejlesztést és szegénységcsökkentést célzó világbanki politikák óriási kudarcának? Mi áll az elmúlt 10 évben Afganisztánnak juttatott külső segélyekkel kapcsolatos botrány hátterében? Miért jártak elképesztő sikerrel a szegénység csökkentésére irányuló kínai, vietnami és brazíliai politikák? Ha nem tudunk választ adni ezekre a fogós kérdésekre, soha nem leszünk képesek arra, hogy a 60 milliárd euró fejlesztési támogatást a legkevésbé fejlett országok javára fordítsuk.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Egyetértettem az állásfoglalással. A legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciának a fejlesztési politikák közötti összhangot kell középpontba állítania, mivel az jelentős szerepet játszik a szegénység csökkentésében. A fennálló problémák mellett a pénzügyi, élelmezési, éghajlat-változási és energiaválsággal kapcsolatos legutóbbi globális válság következtében tovább romlott a helyzet a legkevésbé fejlett országokban. Az ENSZ-konferenciának ezért az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Tűrhetetlen, hogy jelenleg 48 ország sorolható a legkevésbé fejlett országok kategóriájába, és hogy ezen országok 800 millió lakosának 75%-a napi két dollárnál kevesebből él. A fejlesztési együttműködés hosszú távú céljaként a fenntartható gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését és a javak tisztességes újraelosztását kell kitűzni. A béke és a biztonság rendkívül fontos a fejlesztési politikák sikeréhez, és az EU-nak jobban összehangolt megközelítésre van szüksége annak érdekében, hogy kezelje a legkevésbé fejlett országok stabilitási problémáit és támogassa a békés, demokratikus és befogadó államok felépítéséhez szükséges kapacitások megszerzésére irányuló erőfeszítéseket. Fontos az is, hogy a legkevésbé fejlett országok esetében prioritást élvezzen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a kapacitásépítés, és különösen a gazdasági növekedés, a technológiákhoz való hozzáférés, továbbá a humán erőforrás és a társadalom fejlődése.
Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Tekintettel arra, hogy a korábbi konferenciák elsősorban az elvekkel foglalkoztak, bízom benne, hogy az ENSZ negyedik konferenciája az eredmények meghatározására és arra törekszik majd, hogy egyértelmű mutatókat dolgozzon ki a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére vonatkozóan. Az 51 gazdaságilag elmaradt ország közül, ahol a lakosság 78%-a napi 1,25 dollárnál kevesebből él, az elmúlt években mindössze három tudott kikerülni ebből a csoportból. A helyzet aggodalomra ad okot, mivel ezek az országok a legvédtelenebbek az olyan megpróbáltatásokkal szemben, mint a pénzügyi és élelmezési válság vagy az éghajlatváltozás, egyúttal pedig szélsőséges szegénységgel, hiányos infrastruktúrával és növekvő munkanélküliséggel küzdenek.
Ezek a tények rámutatnak, hogy a nemzetközi közösség sajnálatos módon nem teljesítette a brüsszeli cselekvési programban tett kötelezettségvállalásait. Bízom benne, hogy a konferencia során, ahol jómagam a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportját fogom képviselni, elsősorban a fejlesztési politikák és az innovatív támogatási mechanizmusok végrehajtását célzó módszerek közötti összhang kialakítására fogunk törekedni azzal a céllal, hogy hatékonyabb támogatást nyújthassunk azoknak az országoknak, amelyeknek a megfelelő politikák végrehajtásához ösztönzésre van szükségük.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencián olyan intézkedéseket kell előterjeszteni, amelyek lehetővé teszik az ilyen országok világgazdaságba történő integrálását, és javítják az uniós piacokhoz való hozzáférésüket. Az Európai Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy fokozza az ezen országoknak nyújtott segítséget, és ezáltal csökkentse a piacaik liberalizációjából eredő költségeiket.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az évek során a legkevésbé fejlett országok számára biztosított technikai és pénzügyi segítségnyújtás ellenére el kell ismernünk, hogy ezek az országok nem tudtak kiemelkedni ebből a státuszból, és továbbra is állandó hiányosságokkal és szükségletekkel küzdenek. Az állásfoglaláshoz hasonlóan itt is említést érdemel a Zöld-foki-szigetek kivételes helyzete, mivel az ország a hiányos erőforrások ellenére sikeresen leküzdött több nehézséget is, és javítani tudta lakosainak életkörülményeit. Ehhez gratulálni szeretnék a zöld-foki-szigetekieknek, kormányuknak és politikai pártjaiknak, mivel felelős és tiszteletre méltó módon voltak képesek fellépni: ez a portugál ajkú ország ma valamennyi legkevésbé fejlett ország számára követendő példa lehet. A kereskedelmi korlátok, a képzéssel, valamint az információkhoz, az erőforrásokhoz és a termelési egységekhez való hozzáféréssel kapcsolatos problémák ellenére nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legkevésbé fejlett országok lemaradása elsősorban a döntéshozók alkalmatlanságából és az intézményi hatékonyság hiányából ered, mivel az itt élők sok más tekintetben igen rátermettek.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciáját ez év május 9. és 13. között, a törökországi Isztambulban rendezik meg. Az EU, amely mindig is vezető szerepet vállalt a fejlődő országok szegénységcsökkentő programok keretében történő támogatásában – és az erre elkülönített összegeket az elmúlt néhány év során megháromszorozta –, aktívan közreműködik a találkozó szervezésében. A Parlament is önálló küldöttséggel képviselteti magát és átgondolt javaslatokkal fog szolgálni, noha megfigyelői státusza miatt várhatóan kevésbé kerül majd előtérbe, és bízom benne, hogy mindez jelentős lökést ad ahhoz, hogy megnyerjük az ezen országok számára a fenntartható fejlődésért és a méltányos növekedésért vívott „harcot”. Tekintettel arra, hogy valamennyi országnak kötelessége támogatni a legkevésbé fejlett országokat a millenniumi fejlesztési célok elérésében, egyetértek a közös állásfoglalási indítványban foglalt javaslatokkal, és szeretném, ha 2020-ra megvalósulna a szegénység felére történő csökkentésére irányuló célkitűzés. A legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciának olyan konkrét intézkedéseket kell támogatnia, amelyek hozzájárulnak a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteinek kielégítéséhez, a szegénység elleni küzdelemhez, valamint a tisztességes jövedelem és megélhetés biztosításához.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájával összefüggésben meg kell vizsgálni az ENSZ Közgyűlése által 2000-ben elfogadott millenniumi fejlesztési célokat, és értékelni kell azok végrehajtását, különösen a következők tekintetében: a szegénység és az éhezés felszámolása; a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; a gyermek-/anyai egészségügy bővítése és javítása; a HIV/AIDS elleni küzdelem; a környezeti fenntarthatóság fejlesztése; és a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása. A fejlesztési politikát illetően az EU szavai és tettei között nyilvánvaló szakadék tátong. Rendelkezésünkre állnak a szegénység felszámolásához szükséges erőforrások. A tudományos és technológiai fejlődés nyomán ezek még növekedtek is. Ennek ellenére világviszonylatban tovább nő a szegénység. Ez a világot uraló rendszer: a kapitalizmus eredménye, amely természetéből adódóan igazságtalan és egyenlőtlen. Hangsúlyozni szeretnénk az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által előterjesztett alternatív állásfoglalás, valamint a közös állásfoglaláshoz benyújtott – és sajnálatos módon a többség által elutasított – módosítások jelentőségét, amelyek többek között a következő kérdéseket érintik: élelmiszer-függetlenség, mezőgazdasági fejlődés, valamint az az igény, hogy az EU-nak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások keretében zsarolja a fejlődő országokat.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Feltétlenül támogatnunk kell a világ közel 50 legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országát, amelyek lakosait nagyban sújtják az egymást követő ENSZ-konferenciákon elfogadott következtetések végrehajtása terén tapasztalható folyamatos kudarcok.
A legtöbb esetben ez a helyzet a gyarmatosításnak, valamint az országok javai és lakosai kizsákmányolásának tudható be. Nem elkerülhetetlen sorsszerűség, illetve törvényszerű természeti korlátok vagy hiányok taszítják szegénységbe ezeket az országokat. Épp ellenkezőleg: többen közülük gazdagok, sőt, nagyon is gazdagok természeti erőforrásokban.
Máshol a kapitalista kizsákmányolás folytatódik, a rendszer – a világszerte uralkodó gazdasági és társadalmi szerveződési forma – minden igazságtalanságával és embertelenségével, amelyet az egyenlőtlenségeket előidéző és fenntartó aszimmetrikus kapcsolatok tartanak életben.
Mindez a szabad kereskedelem, a pénzügyi dereguláció, az adóparadicsomokba irányuló jogellenes, de megengedett tőkekiáramlás, valamint a természeti erőforrások fölötti viták által táplált konfliktusok eredménye.
Ezeknek az embereknek a felszabadítására és országaik fejlődésére csak akkor nyílik lehetőség, ha alapjaiban szakítunk ezzel a rendszerrel, és valódi, szolidaritáson alapuló együttműködési és fejlesztési támogatási politikát alakítunk ki.
Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A világ több mint 40 országa a legkevésbé fejlett országok kategóriájába tartozik. Üdvözlöm az EU azon törekvését, hogy aktívan részt kíván venni a magas szintű ENSZ-konferencián, amelytől konkrét kötelezettségvállalásokra számítok. Az elmúlt 10 évben a legszegényebb országok az előző évtizedhez képest jobban fejlődtek. Ennek ellenére számos probléma továbbra is fennáll: az importált termékektől való fokozott függés, a szegénység, a humán tőke alacsony szintje, valamint az éghajlatváltozással és a természeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottság. Ezekre a problémákra minden oldalról megoldást kell találni, két szempont ugyanakkor különösen fontos. Először is, ezekben az országokban a gazdaság termelékeny ágazataiba irányuló beruházásokra van szükség. Másodsorban elő kell segíteni demokratikus struktúráik kiépítését, lehetővé téve ezáltal, hogy a stratégiai prioritásokról külső beavatkozás nélkül, függetlenül dönthessenek. Az árupiaci ingadozások és ezek következményei olyan egyedi problémát jelentenek, amelyre megoldást kell találni. Hosszú távon a válasz a gazdaság diverzifikálása. Rövid és hosszú távon fontos az ársokkok kordában tartása, különösen az élelmiszer-ágazatban. Ami az Unió álláspontját illeti, előtérbe kell helyezni az egységes külpolitikát. A Bizottság február 16-i dokumentuma alapos, de kritikusabb megközelítést kell alkalmaznia. El kell ismernünk, hogy a kereskedelem és a közvetlen külföldi beruházások terén nem minden uniós tevékenység áll összhangban a fejlesztési politikával. Véleményem szerint azokat e politika szolgálatába kellene állítani.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló harmadik konferenciája és a brüsszeli cselekvési program elfogadása óta sor került néhány olyan pozitív lépésre, mint például a „Mindent csak fegyvert ne” kezdeményezés, a hivatalos fejlesztési támogatás növelése, amely 2000 és 2008 között megduplázódott és a közvetlen külföldi beruházások, amelyek 6-ról 33 milliárd USA-dollárra növekedtek, 19 ország számára 3%-os növekedési arányt téve lehetővé. A negyedik konferenciának ezért az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva. Hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy a legkevésbé fejlett országok esetében prioritást élvezzen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a kapacitásépítés, a mindenkire kiterjedő gazdasági növekedés, a technológiákhoz való hozzáférés, továbbá a humán erőforrás és a társadalom fejlődése.
David Martin (S&D), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciának a fejlesztési politikák koherenciáját kell középpontba állítania, amely jelentős szerepet játszik a politikai hangsúly eltolódásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; felszólítok ezért szakpolitikák kidolgozására minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassuk a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében. Sürgetem, hogy az EU teljesítse a piaci hozzáférés és az adósságkönnyítés terén vállalt kötelezettségeit, és újra megerősítse, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása, amelyhez hazai erőforrásokat kell bevetni, valamint kiegészítő intézkedésként innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell alkalmazni.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencián elő kell terjeszteni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyük az ilyen országok világgazdaságba történő integrálását, és javítsuk az uniós piacokhoz való hozzáférésüket. A sokoldalú erőfeszítések ellenére azonban a célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, noha a Zöld-foki-szigetek példája e tekintetben kiemelkedő, hiszen az ország bizonyos sikert könyvelhet el, és a többi legkevésbé fejlett országnál nagyobb mértékben tudta javítani polgárai életminőségét.
Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A fejlett világban lezajlott gazdasági válság olyan kereskedelmi korlátozásokat eredményezett, amelyek gazdasági béklyóba szorítják a kevésbé fejlett országokat. Az abszolút szegénységgel fenyegetett családok az elmúlt hat hónap során az élelmiszerárak 15%-os emelkedésének lehetnek tanúi, amelyek a Világbank adatai szerint 29%-kal haladják meg a 2009. évi szintet. Következésképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szegény országoknak a kereskedelmi korlátozások megszüntetésére vonatkozó közelmúltbeli hivatalos kérelmét. A gazdasági válság kétségtelenül hátráltatja a tárgyalásokat; ugyanakkor az abszolút szegénységben élők kárára megvalósított könyörtelen tárgyalások a legjobb esetben is erkölcsileg kifogásolhatók.
Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány, amelyet támogattam, hangsúlyozza és kiemeli azokat a célzott politikákat, amelyek számos ágazatban – például a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – segíthetnek visszafordítani ezt a tendenciát, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament célja, hogy ezzel az állásfoglalással hozzájáruljon az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájához. Támogatom ezt a hozzájárulást, mivel magam is úgy gondolom, hogy a konferencia előmozdíthatja a fejlesztési politikák koherenciáját azáltal, hogy intézkedéseket ösztönöz minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassa a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében. Az általam megszavazott állásfoglaláshoz hasonlóan hangsúlyozni szeretném, hogy 2007-ben a Zöld-foki-szigetek volt azon három ország egyike, amelyek kikerültek a legkevésbé fejlett országok csoportjából. Gyér erőforrásai ellenére ez az ország képes volt tenni a növekedésért és a szegénység elleni küzdelemért. Ehhez gratulálok a Zöld-foki-szigetek polgárainak és kormányuknak.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalásban az Európai Parlament: 1. Úgy véli, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciának az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva; 2. Úgy véli, hogy a negyedik ENSZ-konferenciának a fejlesztési politikák koherenciáját kell középpontba állítania, amely jelentős szerepet játszik a politikai hangsúly eltolódásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; felszólít ezért szakpolitikák kidolgozására minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassák a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében; 3. sürgeti, hogy az EU teljesítse a piaci hozzáférés és az adósságkönnyítés terén vállalt kötelezettségeit; újra megerősíti, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása, amelyhez hazai erőforrásokat kell bevetni, valamint kiegészítő intézkedésként innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell alkalmazni.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Jelenleg 48 ország sorolható a legkevésbé fejlett országok kategóriájába, ahol közel 800 millió személy napi két dollárnál kevesebből él. 2000 és 2010 között a humán fejlettségi mutató átalagos értéke a legkevésbé fejlett országok esetében mindössze 0,04 százalékponttal nőtt. E gyér növekedés miatt egyre távolabb kerülnek az Egyesült Nemzetek által 2000-ben meghatározott nyolc millenniumi fejlesztési céltól.
Örömteli, hogy a harmadik ENSZ-konferenciát követően a hivatalos fejlesztési támogatás területén sor került néhány pozitív lépésre, amelyek 19 ország számára 3%-os növekedési arányt tettek lehetővé. Egyetértek az előadó azon véleményével, hogy az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája nagy jelentőséggel bír. A legfőbb céloknak a fejlesztési politikára, a mezőgazdaságra és a halászatra kell irányulniuk, és konkrét eredmények elérésére, valamint innovatív finanszírozás alkalmazására kell törekedniük. Bízom benne, hogy a fenntartható fejlődéshez nyújtott hozzájárulás a gyakorlatban az egészségügy és az oktatás támogatását és a demokrácia elősegítését is magában foglalja majd, illetve szigorúan ragaszkodni fog az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásához, amely az EU fejlesztési politikájának szükségszerű összetevője.
Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Jelenleg 48 legkevésbé fejlett ország létezik, ami azt jelenti, hogy a világ minden ötödik országa ebbe a kategóriába sorolható. A legkevésbé fejlett országok kategóriáját az ENSZ Közgyűlése hozta létre 1970-ben, tehát több mint 40 évvel ezelőtt. Azóta az országok száma a kétszeresére nőtt, és közülük mindössze hárman (Botswana, a Maldív-szigetek és a Zöld-foki-szigetek) tudtak kikerülni a csoportból. Ez arra utal, hogy terjed a szegénység, az eddig intézkedések eredményei pedig alig észrevehetők. Ez a kritikus helyzet a gazdasági válság következtében tovább romlott. A válság hatásai súlyosan érintették a legkevésbé fejlett országokat, és még inkább elmélyítették az ott fennálló problémákat. E problémák fő okai az adósság, a magas élelmiszer- és üzemanyagárak, valamint az éghajlatváltozás. Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájáról szóló állásfoglalást ezért teljes meggyőződéssel, jelentőségének tudatában támogattam.
A legkevésbé fejlett országok helyzetének részletes, átfogó elemzésére és diagnózisára, valamint olyan konkrét megoldási javaslatokra van szükség, amelyek célja rövid távon az érintett országok polgárai életkörülményeinek javítása, hosszú távon pedig az, hogy kiválhassanak a csoportból. Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként különösen fel szeretném hívni a figyelmet az elvégzett munkához kapcsolódó ellenőrzési mechanizmusok hiányára. A politikai akarat és a segítő szándék megvan, erőfeszítéseink nyomon követése azonban sajnálatos módon elégtelen, így azok kevéssé hatékonyak.
Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciáját tárgyaló állásfoglalás egyik szerzőjeként úgy gondolom, létfontosságú, hogy az Európai Parlament rendületlen elkötelezettséget tanúsítson a legkevésbé fejlett országok lakosaival szemben. Az ebbe a kategóriába tartozó országok számának növekedése (1971 óta a legkevésbé fejlett országok száma 25-ről 48-ra emelkedett) azt jelenti, hogy a nemzetközi közösségnek meg kell kettőznie az arra a célkitűzésre irányuló erőfeszítéseit, hogy 2020-ra a felére csökkentse az ilyen országok számát. Ebből a szempontból elengedhetetlen a legkevésbé fejlett országokat közvetlenül érintő politikák, például a fejlesztési támogatás, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügyek közötti valódi koherencia megteremtése a szegénység csökkentése, valamint a legkevésbé fejlett országok lakosai számára tisztességes jövedelem és megélhetés biztosítása érdekében.
Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Támogattam az Európai Parlament állásfoglalását, amelynek tárgya az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról. Az Európai Parlament ebben az állásfoglalásban kitart a fejlesztési támogatás és együttműködés terén a különböző uniós politikák közötti koherencia elve mellett. Ez azt jelenti, hogy az EU és a legkevésbé fejlett országok közötti kapcsolatok keretében minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – szakpolitikák kidolgozására van szükség az ilyen országok fejlesztési szükségleteinek támogatása érdekében. Ezenfelül, az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása a legkevésbé fejlett országok javára, és figyelmeztet a termőföld-felvásárlás kedvezőtlen következményeire, például a mezőgazdasági kistermelők földjeinek kisajátítására és a fenntarthatatlan termőföld- és a vízhasználatra. A koherencia elvének lényege, hogy megakadályozza az olyan jó szándékú nyilatkozatokat, amelyeket aztán nem váltunk tettekre, valamint az egymással ellentétes ágazati politikákat. Nem maradt más hátra, mint hogy végrehajtsuk.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Szavazatommal meg kívántam erősíteni a szegénység elleni küzdelem elleni határozott elkötelezettségemet, annak okai és következményei miatt egyaránt. A legkevésbé fejlett országok és a világgazdaság között áthidalhatatlan szakadék nyílik, olyan ördögi kört hozva létre, amelynek áldozatai a lakosok. Valamennyien felelősek vagyunk a millenniumi fejlesztési célok elérésében tapasztalható késedelemért, ezért sürgősen szükség van az EU és az ENSZ általi összehangolt fellépésre. A prioritási területek jól ismertek: élelmezésbiztonság, hozzáférés a vízhez és az egészségügyhöz, valamint írástudás. A megoldások szintén közismertek, de sajnálattal veszem tudomásul, hogy a szándéknyilatkozatokat csak ritkán követik tettek. Mégis, csak a javak megfelelőbb elosztására való törekvéssel, a legkevésbé fejlett országoknak a növekedés és demokrácia felé tartó úton nyújtott segítséggel és a termékárakkal kapcsolatos őrült spekuláció megfékezésével válik lehetővé, hogy e sérülékeny országok kitörjenek a szegénység ördögi köréből. Ez nem csupán felelősség; biztonsági követelmény is az Unió számára, mivel a szegénység sajnálatos módon gyakran az instabilitás forrása.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0226/2011 (Az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok a jelentésre, mivel támogatom Izland uniós csatlakozását, feltéve, hogy a kormány sikeresen megszerzi polgárai támogatását e nemzeti politikai elköteleződéshez.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Üdvözlöm Izland uniós csatlakozásának tervét, mivel az ország erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, amelynek köszönhetően akadály nélkül beléphet az EU tagállamai közé. Úgy vélem, Izland uniós csatlakozása javítaná az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, hozzájárulva a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz. Izland már jelenleg is aktívan közreműködik az Északi Tanácsban, az EU Északi Dimenzióra vonatkozó politikájában, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsban és az Északi-sarkvidéki Tanácsban, amely az északi-sarkvidéki együttműködés fő többoldalú fóruma. Izland uniós csatlakozása tovább erősítené az Európai Unió jelenlétét az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Izland emellett értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió környezeti és energiapolitikájához, mivel tapasztalattal rendelkezik a megújuló energiák terén, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre.
Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Támogattam a kollégám, Cristian Preda által készített, az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mert úgy gondolom, itt az ideje, hogy értékeljük az ország uniós kilátásait. Az Unióval folytatott tárgyalások során az izlandi hatóságok őszinte elkötelezettséget tanúsítottak a folyamat iránt, valamint erős politikai akarattal törekedtek arra, hogy valamennyi csatlakozási feltételt időben teljesítsék.
Először is, Izland nagy múltú demokratikus hagyományokkal rendelkezik. Az emberi jogok védelme és a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés kiemelt helyen szerepelnek Izland politikai menetrendjében. Gazdasági téren a hatóságok már elkészítették az előcsatlakozási stratégiát, hogy biztosítsák gazdasági ágazataik diverzifikálását és kisegítsék azokat a válságból. Úgy vélem, Izland képes felvállalni az uniós tagsággal járó kötelezettségeket. Említést érdemel, hogy ez idáig már 10 tárgyalási fejezet követelményei teljesültek. Ilyen körülmények között üdvözlöm az Izlanddal folytatandó csatlakozási tárgyalások júniusi megnyitására irányuló európai bizottsági kezdeményezést.
Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Ez a jelentés alapos áttekintést ad az Európai Unió és Izland közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetéről. A Párizsi Szerződés óta szoros, baráti és együttműködő jellegű kapcsolatot ápolunk az országgal. Izlandot súlyosan érintette a gazdasági, pénzügyi és bankválság. Reformokra van szükség, és ezeket ösztönöznünk kell.
A csatlakozási folyamat kezdete óta nyílt és konstruktív párbeszédet folytatunk az izlandi kormánnyal, amely az euróövezetnek is tagjává kíván válni. Izland bevonása megerősíti majd az északi-sarkvidéki régióban az európai politikák közötti összhangot, különösen a halászat, a tengeri szállítás, a tudományos kutatás és a környezetvédelem terén. Európa azonban nem mankó, és nem is gyógyír a gazdasági válságra. Izlandon múlik, hogy egyértelműen elkötelezi-e magát az Európa többi részével történő valódi integráció mellett.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm annak lehetőségét, hogy olyan ország legyen új EU-tagállam, amely erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik. Izland kiváló eredményeket ért el az emberi jogok védelme, valamint az emberi jogok védelmét célzó nemzetközi mechanizmusokkal való magas szintű együttműködés biztosítása területén. Izland uniós csatlakozása ezért tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét. Tapasztalatai révén Izland értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió megújuló energiákkal kapcsolatos politikájához is, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. Izland uniós csatlakozása javítani fogja az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz történő hozzájárulás révén.
Diane Dodds (NI), írásban. – A jelentés ellen szavaztam. Attól tartok, hogy a bővítést sürgető igyekezetükben a Parlament és az uniós intézmények figyelmen kívül hagynak néhány, a tagállamok számára stratégiai jelentőséggel bíró kérdést. Rendkívül sajnálatos, hogy Izland és a Feröer-szigetek ismét számottevően megnövelte a makréla 2011-re előirányzott fogási mennyiségét, veszélyeztetve az állományt és kockáztatva nyílt vízi halászati iparunk fenntarthatóságát. Ez a felháborító magatartás rávilágít arra, hogy valótlan az az állítás, miszerint Izland élen jár a fenntartható halászati gazdálkodásban. Tavaly nyáron, miután Izland hajthatatlannak bizonyult az ügyben, úgy értesültünk, hogy a Bizottság az ország uniós csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztését fontolgatja, ám a jelek szerint ezen a téren nem sok minden történt. Izland „uniós klubbeli” tagságát nem támogathatjuk és nem is szabad támogatnunk mindaddig, amíg az ország nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja e klub szabályait. Amint azt egy lap szalagcíme megfogalmazta, valóban megadnánk az esélyt Izlandnak, hogy bankjai bedöntését követően most legértékesebb halászati területeinket pusztítsa el?
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mivel úgy vélem, hogy támogatnunk kell Európai egyik legrégebbi demokráciájának uniós csatlakozását, feltéve, hogy valamennyi feltétel, köztük a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének beszüntetése is teljesül.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai uniós csatlakozásra pályázó összes ország közül Izland a leginkább felkészült erre, valamint arra, hogy felvállalja az uniós fellépést vezérlő értékeket és elveket. Úgy vélem, hogy Izland közreműködése az Unió javát fogja szolgálni. Általánosságban véve Izland az Unióban előírtakkal megegyező, sőt egyes esetekben akár szigorúbb követelményekkel rendelkezik. Úgy gondolom, a további szükséges kiigazítások nem olyan mértékűek, hogy számottevően hátráltassák a csatlakozási folyamatot.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány tárgya az Izland által az európai uniós tagság felé vezető úton elért haladásról szóló 2010. évi jelentés. Az Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalások 2010. július 27-én kezdődtek meg. Úgy vélem, hogy meg kell teremteni az izlandi csatlakozási folyamat befejezéséhez és a sikeres csatlakozás biztosításához szükséges feltételeket: az ország erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, és uniós csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét. Izland az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagja, és piacgazdasága számos előnnyel járhat az Unió számára, elsősorban a megújuló energiák területén. Ennek ellenére Izlandnak bizonyítania kell, hogy valódi érdeklődést mutat, és együtt kell működnie a halászati gazdálkodási ágazatban fennálló megoldatlan ügyek rendezésében. Az előterjesztett jelentés szerint történt némi előrelépés, de hosszú még az út, különösen, ami a halászati ágazatot illeti. Bízom benne, hogy a még rendezetlen ügyekre mihamarabb megoldást találunk, hogy az izlandi csatlakozási folyamat sikerrel lezáruljon.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az új országok európai uniós csatlakozását célzó folyamattal kapcsolatos elvi álláspontunk jól ismert: ha ilyen döntést születik, azt az érintett lakosság akarata alapján kell meghozni, amelyet tiszteletben kell tartani. Ennélfogva kíváncsian várjuk az izlandiak véleményét a csatlakozásról, hogy a későbbiekben figyelembe tudjuk venni ezt az álláspontot. Ezen az elvi megfontoláson túl tartózkodásunkat az uniós bővítési folyamat alapját képező elképzelés indokolta, tekintettel az integrációs folyamat és az általa követett célok kapitalista jellegére. Miután a korábbi bővítésekből származó külső régiókat kimerítettük, további terjeszkedésre van szükség és további piacokat kell meghódítani.
Sajnálattal vesszük tudomásul az Európai Unió által Izlanddal szemben támasztott egyes követelményeket, többek között a jelentésben szereplőket is. Ilyen például a több ágazat, elsősorban a pénzügyi ágazat liberalizációjára vonatkozó követelmény, ami annál is súlyosabb, mivel ez volt az ottani válságért felelős ágazatok egyike, amelyből az ország végül kizárólag a határozott állami beavatkozásnak köszönhetően menekült meg.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unió bővítésével kapcsolatos álláspontunk miatt tartózkodtunk a szavazástól. Várjuk az izlandiak véleményét a csatlakozásról, hogy a későbbiekben figyelembe tudjuk venni ezt az álláspontot.
Mindezzel együtt sajnálattal vesszük tudomásul az Európai Unió által Izlanddal szemben támasztott egyes követelményeket, többek között a jelentésben szereplőket is, amelyeket teljességgel ellenzünk: ilyen például a több ágazat, elsősorban a pénzügyi ágazat liberalizációjára vonatkozó követelmény, ami annál is súlyosabb, mivel ez volt az ottani válságért felelős ágazatok egyike, amelyből az ország végül kizárólag a határozott állami és lakossági beavatkozásnak köszönhetően menekült meg.
Várjuk a további fejleményeket, különösen a 2011. április 9-i népszavazást, hogy egyértelműbb álláspontot alakíthassunk ki az ország tagságának kérdésében.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Meg szeretném indokolni, miért tartózkodtam a szavazástól, ahogyan azt minden olyan esetben teszem, amikor egy európai országgal folytatott csatlakozási tárgyalásokról szóló jelentésről szavazunk. Nem azért, mert vitatom Izland európai uniós csatlakozáshoz való jogát; hanem azért, mert úgy gondolom, hogy az ország csatlakozása nem jó ötlet. Az izlandiak elsöprő többsége is ugyanígy vélekedik. A tagság iránti jelentkezésről az izlandi bankrendszer összeomlását követően, pánikszerűen döntöttek, hogy igénybe vehessék az európai támogatást.
Mindenki tudja, hogy Izland anélkül kívánja bevezetni az eurót, hogy az Európai Unió tagja lenne, ami a következmények, illetve annak ismeretében, hogy Izland az Európai Gazdasági Térség és a schengeni térség tagja, butaság. Végül úgyis az izlandi polgárok fognak dönteni. Bízom benne, hogy nemet mondanak, és hogy szavuk meghallgattatik.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mert 2010 júliusában megkezdődtek az Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalások, és létfontosságú, hogy megteremtsük az izlandi csatlakozási folyamat befejezéséhez és a sikeres csatlakozás biztosításához szükséges feltételeket. Izland értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió politikáihoz, mivel tapasztalattal rendelkezik a megújuló energiák terén, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. Izland uniós csatlakozása javítaná az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, hozzájárulva a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz. Ezenfelül elengedhetetlen, hogy az uniós polgároknak egyértelmű, átfogó és tényeken alapuló tájékoztatást adjunk Izland csatlakozásának következményeiről. Erre vonatkozóan erőfeszítéseket kell tennünk, és úgy vélem, ugyanilyen fontos, hogy meghallgassuk és megválaszoljuk a polgárok aggályait és kérdéseit, valamint reagáljunk nézeteikre és érdeklődésükre.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Maradéktalanul támogatnom kellett az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentésre vonatkozó, a Parlamentben szavazásra bocsátott állásfoglalást. Az elmúlt évben Izland bebizonyította, hogy számos területen hajlandó eleget tenni az európai politika követelményeinek, valamint az annak alapját képező elveknek. Erős polgári és demokratikus hagyományainak, az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése terén elért eredményeknek, valamint a gazdasági szempontnak szentelt kiemelt figyelemnek – amely ágazat egyre közelebb kerül az Európa által meghatározott kritériumok teljesítéséhez – köszönhetően Izland olyan ország, amelynek uniós csatlakozása csak pozitívan értékelhető, legfőképpen azért, mert megerősítené az Unió szerepét az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Az emberi jogok védelme, a jogszabályi környezetnek a véleménynyilvánításhoz való jog és a tájékoztatáshoz való hozzáférés tekintetében való erősítése, valamint az oktatásra, illetve a kutatásra és fejlesztésre fordított, a fiatalok körében tapasztalható magas szintű munkanélküliség kezelését célzó jelentős összegek az ország szorgalmas igyekezetéről és arról tanúskodnak, hogy Izland közeledni kíván Európához. A végső döntés az izlandi polgárok kezében van: népszavazáson nyilváníthatnak véleményt, és bízom benne, hogy támogatni fogják országuk csatlakozását e nagyszerű európai családhoz.
David Martin (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amely többek között „üdvözli az Icesave-problémával kapcsolatos, az Izland, Hollandia és az Egyesült Királyság kormányainak képviselői között elért megállapodást, különösen a Landsbanki Islands hf. egyesült királysági és holland fiókjainak betétesei számára kifizetett minimális biztosítékokkal kapcsolatos költségek visszafizetésének garantálását; üdvözli az izlandi parlament által 2011. február 17-én háromnegyedes többséggel elfogadott megállapodást;” valamint „tudomásul veszi, hogy az izlandi elnök úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot népszavazásra bocsátja, és reméli, hogy véget ér az EFTA Felügyeleti Hatósága által az izlandi kormány ellen 2010. május 26-án kezdeményezett jogsértési eljárás”.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szöveg elítéli, hogy az izlandi polgárok nem voltak hajlandók visszafizetni a magánbankok által felhalmozott tartozásokat, jóllehet rendkívüli többséggel szavaztak e visszafizetés ellen. Szigorúan kötelezi őket a koppenhágai kritériumok alkalmazására. Üdvözli az IMF-nek az országgal kapcsolatos terveit. Az uniós tagsággal kapcsolatos nemzeti népszavazással összefüggésben Izlandon, az ír kampány mintájára, a Bizottság által vezetett kampányt javasol. Nem támogattam az izlandi polgárokkal szembeni erőfitogtatás eme megnyilvánulásait, és a szöveg liberális uniformizálást tükröző nyers logikáját.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Izland konkrét lépéseket tesz a jövőbeni uniós csatlakozás felé, és a csatlakozási követelmények teljesítése szempontjából a legelőkelőbb helyen áll a tagjelöltek között. Ugyanakkor az a közelmúltbeli ügy, amelyben Hollandia és az Egyesült Királyság a polgáraik által egy csődbe ment izlandi bankban befektetett és elveszített összegek visszafizetését kérte, akadályt gördíthet az ország csatlakozása elé.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Izland az Európai Gazdasági Térség, a schengeni megállapodás és a dublini rendelet aláírójaként már jelenleg is szorosan együttműködik az Európai Unióval. Ezenfelül jó eredményeket ér el az emberi jogok védelme területén. Jelentős összegeket fordít az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, aminek köszönhetően ezeken a területeken nemzetközi viszonylatban kedvező pozíciót foglal el. Mielőtt azonban Izland uniós csatlakozásáról beszélhetnénk, szükség van az izlandi lakosság beleegyezésére.
Tanácsos lenne felhagyni az uniós propagandával, amelynek célja, hogy meggyőzze az izlandiakat a csatlakozás előnyeiről. Gazdasági szempontból egy 2010. májusi OECD-jelentés szerint Izland sikeresen megszilárdította gazdaságát, és a pénzügyi válság ellenére az ország az egy főre jutó jövedelem szintjét tekintve továbbra is világelső. Mindezek miatt támogatom a bővítést.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Először is le szeretném szögezni, hogy Izland esetleges uniós csatlakozása az izlandiak jóváhagyásától függ. A döntést meg kell hagyni az embereknek, és nem szabad, hogy az EU tovább befolyásolja őket. Ami a haladásról szóló jelentést illeti, Izland számos területen megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban, más területeken pedig még élen is jár: gondolok itt többek között az egy főre jutó jövedelemre, az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, valamint az emberi jogok védelmére. Mindezek miatt támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Izland az egyik legrégebbi európai demokrácia. Az európai uniós csatlakozásra pályázó összes ország közül kétségtelenül a leginkább felkészült állam, nem csak azért, mert az uniós tagállamokhoz hasonló demokratikus elveket és értékeket vall, hanem azért is, mert utóbbiakéval azonos vagy akár szigorúbb fejlesztési előírásokkal rendelkezik. Támogattam a haladásról szóló 2010. évi jelentést, és úgy vélem, hogy amint a szükséges csatlakozási feltételek, ezeken belül is elsősorban a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének beszüntetése, teljesülnek, Izland csatlakozása az EU javát fogja szolgálni.
Ugyanakkor az ország csatlakozását megfelelően be kell illeszteni az Unió közös politikáinak keretébe, különösen a közös halászati politikába. Tekintettel a halászati ágazatnak az izlandi gazdaságon belüli viszonylagos jelentőségére, az ágazat jellegéből adódó politikák harmonizációja során nehézségek merülhetnek fel.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalásban az Európai Parlament többek között: Üdvözli annak lehetőségét, hogy olyan ország legyen új EU-tagállam, amely erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik; kiemeli, hogy Izland uniós csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét; elismerését fejezi ki Izlandnak az emberi jogok védelme területén elért eredményeiért, valamint eredményességéért az emberi jogok védelmét célzó nemzetközi mechanizmusokkal való magas szintű együttműködés során; támogatja a folyamatban lévő, a jogszabályi környezetnek a véleménynyilvánításhoz és a tájékoztatáshoz való hozzáférés tekintetében való erősítésére irányuló munkát; üdvözli e tekintetben az „Izlandi modern média kezdeményezést”, amely lehetővé teszi mind Izland, mind pedig az Unió határozott állásfoglalását a véleménynyilvánításhoz és a tájékoztatáshoz való jog védelme tekintetében.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Izland 2010 óta európai uniós tagjelölt ország. Támogattam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert meggyőződésem, hogy az ország szilárd demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, és hogy csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét.
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert támogatom Izland uniós csatlakozását.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0225/2011 (A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, amely elismerését fejezi ki az Unióval kötött társulási és stabilitási megállapodás végrehajtásáért, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Bizottság ajánlása ellenére nem tervezi a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Aggasztónak találom továbbá az etnikumok közötti fokozódó feszültséget, valamint a politikai párbeszéd és a sajtószabadság hiányát. A politikai pártoknak véget kell vetniük a nemzeti parlament bojkottjának, és politikai párbeszédet kell kezdeniük az intézményekkel. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy a Görögországgal folytatott vita továbbra is akadályt gördít az ország EU felé vezető útjába. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek kell megoldaniuk a jószomszédi kapcsolatok szellemében, és elsősorban Európa érdekeit figyelembe véve.
Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Támogattam az indítványt, amelynek célja, hogy lezárja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést tárgyaló európai tanácsi és bizottsági nyilatkozatokról folytatott vitát. Úgy gondolom, az indítvány rendkívül kiegyensúlyozott. A szöveg aggasztónak találja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tapasztalható jelenlegi politikai helyzetet, ideértve a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottját, illetve azt, hogy ezek a fejlemények kedvezőtlenül befolyásolhatják az ország uniós menetrendjét. Az indítvány ezenkívül elismerését fejezi ki az országnak az ország etnikumai közötti kapcsolatok sarokkövét képező ohridi keretmegállapodás tizedik évfordulója alkalmából, és felszólítja a kormányt, hogy mozdítsa elő az etnikai közösségek közötti átfogó párbeszédet. Örömmel nyugtáztam azt is, hogy az indítvány kedvezően értékelte Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a régió stabilizálására tett folyamatos erőfeszítéseit.
Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal foglalkozó európai parlamenti küldöttség tagjaként szorosan figyelemmel kísérem az ország által elért haladást és európai uniós csatlakozási folyamatát. Noha a politikát, az igazságszolgáltatást, a közigazgatást, a korrupció elleni küzdelmet és a véleménynyilvánítás szabadságát illetően van még tennivalója, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság jelentős előrelépést tett például a decentralizáció, az oktatás és a börtönrendszer reformja terén. A Görögországgal fennálló kétoldalú problémák nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások megindítását. Szavazatommal támogattam e tárgyalások megnyitását. Ezenfelül hangsúlyoznám, hogy az országban júniusban előrehozott választásokat tartanak. Ezért felszólítom a politikai pártokat, hogy fogjanak össze, és szoros együttműködésben munkálkodjanak országuk sikeres európai uniós csatlakozásáért.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel. 2005-ben az Európai Tanács tagjelölti státuszt biztosított Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton. Az elért haladás ellenére Macedóniát továbbra is politikai instabilitás jellemzi, amely befolyásolhatja az európai integrációs folyamatot. A kormány és az ellenzéki pártok közötti párbeszéd hiánya miatt az országban nem tudnak megállapodásra jutni a strukturális reformok végrehajtásáról. Az igazságszolgáltatási reform még nem fejeződött be, a média és a közigazgatás politizálódott, az etnikai csoportok integrációjának megoldatlan problémája pedig akadályozza Macedónia további előrelépését és a jogállamiság és a demokrácia elveinek biztosításához szükséges reformok végrehajtását. Úgy vélem, hogy a macedón kormánynak fokozottabban be kellene vonnia az ellenzéki pártokat a döntéshozatalba, valamint nyílt és konstruktív párbeszédet kellene folytatnia az országban jelenleg fennálló nehézségekről.
Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Támogattam a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mert úgy gondolom, hogy a balkáni uniós perspektíva nélkülözhetetlen a régió stabilitásának kialakításához. Ebben az összefüggésben döntő fontosságú a Görögországgal folytatott együttműködés.
A Volt Jugoszláv Köztársaság neve körül kialakult vita központi szerepet játszik a csatlakozási tárgyalásokról folytatott megbeszéléseken, mivel ez az egyik olyan tényező, amely késlelteti a tárgyalások megindítását. Az uniós tagállami státusz eléréséhez vezető folyamat során létfontosságúak a jószomszédi kapcsolatok. Ezért Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak és Görögországnak meg kell egyeznie az állam nevéről. A többi fejezetet illetően Görögország az eddigiek során megbízható tárgyalópartnernek bizonyult. Legfőbb ideje, hogy a két ország megállapodásra jusson, és így a jövőbeli csatlakozási tárgyalások az uniós tagállamok egyöntetű támogatásával folytatódhassanak. E tekintetben hasznos lehet pártatlan, külső közvetítőket bevonni a vitába, így például az ENSZ főtitkárát.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A Parlament korábbi állásfoglalásaival összhangban sajnálatomat fejezem ki amiatt, hogy a Tanács nem határozott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, amit a Bizottság már második éve javasol. Ebben a térségben az uniós bővítési folyamat a béke, a stabilitás és a megbékélés megteremtésének hatékony eszköze. Komoly aggodalommal tölt el a tartós és nagyarányú munkanélküliség, amely különösen a fiatalokat sújtja, és amely a térség számos országát jellemzi. Felszólítom a kormányt, hogy mielőbb hajtson végre hatékonyabb intézkedéseket, amelyek javítják a foglalkoztatáspolitikára és a munkaerő minőségi, stabil és tisztességes munkahelyen való foglalkoztatására összpontosító állami beruházásokat. Ugyanakkor üdvözlöm az energiatörvény közelmúltbeli elfogadását, amely törvény célja az ország villamosenergia-piacának liberalizálása, és amely összhangban áll a vonatkozó európai irányelvekkel. Üdvözlöm a fenntartható fejlődésre irányuló nemzeti stratégia elfogadását, de a környezetvédelem területére vonatkozó jogszabályok végrehajtása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni, és e célra megfelelő forrásokat kell biztosítani. Szorosabb együttműködésre szólítok fel a határokon átnyúló környezetvédelmi kérdésekben, az uniós normák alapján, különösen a vízminőség, a hulladékkezelés és a természetvédelem területén.
Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja elvben támogatja a nyugat-balkáni irányú bővítést, feltéve, hogy a térség polgárai ezt szeretnék. Az e konkrét jelentésről tartott szavazásnál tartózkodtam, mivel minden egyéb mellett a javasolt gazdasági reformok és a névvita megoldásának módja problémákat vet fel. Az eddigi bővítések tapasztalataiból merítve a Nyugat-Balkán országaival folytatott együttműködésnek és integrációs folyamatnak, különösen a gazdasági válság idején, hozzá kellene járulnia a fenntartható fejlődéshez, valamint a bővítési és az uniós országok polgárainak gazdasági és társadalmi jólétéhez.
A jelentés ugyanakkor olyan döntéseket jutalmaz, mint például csapatok küldése Afganisztánba és más területekre, illetve olyan gazdasági politikák, például a privatizáció ösztönzése, amelyek a munkanélküliség és a társadalmi egyenlőtlenségek fokozása és a szociális jogok csorbítása révén tovább súlyosbítják a válságot. Ezenfelül az integrációs folyamatot a nemzetközi jogot és nemzetközi eljárásokat tiszteletben tartva kell lefolytatni. Ebben az esetben a névvita kérdésében a jelentésnek szorgalmaznia kellene az eljárás tiszteletben tartását és támogatását, hogy az ENSZ égisze alatt mindenki számára elfogadható megoldás születhessen.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az ismét javasolja, hogy a Tanács hozzon határozatot a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A Tanács 2005-ben tagjelölti státuszt biztosított az országnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság integrációjának folyamatában késedelmek tapasztalhatók. Ennek ellenére Macedónia előrelépést tett, és törekszik a közösségi vívmányok elfogadására, valamint arra, hogy az EU ajánlásával összhangban intézményei számára megbízható struktúrákat és helyes gyakorlatokat biztosítson. Az országra nehezedő politikai válság nagyon is jól szemlélteti, hogy sok még a tennivaló, és hogy hosszú még az út, mielőtt Macedónia a valódi csatlakozást lehetővé tevő valamennyi feltételt ténylegesen teljesíteni tudja. Felszólítom Görögországot és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, hogy törekedjenek a nézetkülönbségek rendezésére, és bizonyítsák be, hogy hűek az Unió nagylelkű alapító szellemiségéhez, amelyre ma valamennyiünknek nagy szüksége van.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány középpontjában az áll, milyen előrelépést tett Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság az elmúlt év során az uniós integráció felé vezető úton. 2005. december 16-án a Tanács megadta Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a tagjelölt ország státuszát. 2008-ban meghatározták a csatlakozási elveket, prioritásokat és feltételeket, amelyeket a Bizottság figyelemmel kísér. Noha az értékelés kedvező volt, bizonyos területeken fokozni kell a haladást, így például a Görögországgal az új tagállam státuszáról folytatott párbeszéd, a közigazgatás és az igazságszolgáltatási rendszer reformja, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása és az intézményi együttműködés területén. A jelenlegi politikai helyzet, amelyet többek között a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottja jellemez, kedvezőtlenül befolyásolhatja az ország uniós vonatkozású prioritásait. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek a jószomszédi kapcsolatok szellemében kell megoldaniuk. Valamennyi szereplőnek fokoznia kell erőfeszítéseit, valamint felelősséget és eltökéltséget kell tanúsítania a még rendezetlen kérdések megoldása iránt, amelyek akadályozzák a tagjelölt ország csatlakozási folyamatát és az EU térségben folytatott politikáját.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel 2005-ben az Európai Tanács tagjelölti státuszt biztosított Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton; mivel a kétoldalú kérdések nem akadályozhatják a csatlakozási folyamatot, bár azokat a tagság megadása előtt rendezni kell; és mivel a csatlakozási folyamat folytatása hozzájárulna Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság stabilitásához és tovább erősítené az etnikumok közötti párbeszédet. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek kell megoldaniuk a jószomszédi kapcsolatok szellemében, figyelembe véve az EU általános érdekeit. Valamennyi főbb szereplőnek és érintett félnek fokoznia kell erőfeszítéseit, valamint felelősséget és eltökéltséget kell tanúsítania a még rendezetlen kérdések megoldása iránt, amely kérdések nemcsak a tagjelölt ország csatlakozási folyamatát és az EU térségben folytatott politikáját akadályozzák, hanem az etnikumok közötti kapcsolatokra, a térség stabilitására és a gazdasági fejlődésre is kihathatnak. A dokumentum sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy erősítsék a média függetlenségét és szabadságát azáltal, hogy ugyanazokat a normákat alkalmazzák valamennyi orgánumra, és hogy javítják a tulajdonosi viszonyok átláthatóságát. Aggodalommal tölt el a kormány és az ellenzéki pártok közötti párbeszéd elégtelen volta, továbbá az általános bizalmatlanság és konfrontáció. Folytatni kell az igazságszolgáltatási rendszer reformját az igazságszolgáltatás szakmaiságának, hatékonyságának és politikai nyomástól való függetlenségének biztosítása érdekében, valamint ki kell terjeszteni a korrupció elleni küzdelmet és javítani kell az üzleti környezetet.
Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az uniós bővítési folyamat határozott hajtóereje a balkánon folyó, békét, stabilitást és megbékélést ösztönző folyamatnak. Macedónia jelentős előrelépéseket tett az ország demokratizálása terén, ami közvetlen eredménye az arra irányuló politikai akaratnak, hogy az ország az európai államok családjának teljes jogú tagjává váljon. Az Európai Bizottság értékelte az előrelépést, és immár második éve felhívja az Európai Tanácsot, hogy kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Macedóniával. Szintén második éve, hogy a Tanács nem határozott. Ez azt a benyomást kelti, hogy a tárgyalások megnyitása előtt álló, megalapozatlan akadályok egyikét a kölcsönös vitapontok, köztük a Görögországgal való kapcsolatok képezik. Ezek a viták nem akaszthatják meg Macedónia csatlakozási folyamatát, már csak azért sem, mert a csatlakozási folyamat előmozdítaná a stabilitást és tovább erősítené a Macedóniában élő etnikai kisebbségek közötti párbeszédet.
Természetesen Macedóniának sokat kell még tennie a kormányzati és igazságügyi intézmények reformjához, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem sikeréhez és a demokratikus társadalmi párbeszéd kialakításához. Egyértelmű, hogy új tagállam, többek között Macedónia is csak akkor csatlakozhat az Unióhoz, ha minden követelményt teljesített, és kizárólag az uniós intézmények és tagállamok egyöntetű beleegyezésével. Éppen ezért olyan fontos a csatlakozási tárgyalások megkezdése, amely meggyőződésem szerint kedvező változásokat indít majd el Macedóniában és a térség egészében.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést tárgyaló állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyről a Parlament szavazott, nagy többséggel és több képviselőcsoport jóváhagyásával fogadtuk el. Elismeréssel adózom az ország előtt az európai normáknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiért. Az igazságszolgáltatási rendszer reformja, a korrupció elleni küzdelem, valamint a közigazgatási és börtönrendszer reformja a közösségi vívmányoknak való megfelelés tekintetében elért néhány fontos eredmény. Hasonlóképpen elismerésre méltó a helyi autonómia biztosításának és a megkülönböztetés elleni törvény elfogadásának, valamint a nemek egyenjogúsága iránti elkötelezettségnek az előtérbe helyezése. A véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége ugyanakkor továbbra sem valósul meg. Aggodalomra ad továbbá okot az országban élő különböző etnikai csoportok közötti feszültségek növekedése. Ezért úgy gondolom, hogy a kedvező eredmények ellenére továbbra is kiemelt figyelmet kell szánnunk a rendkívül bizonytalan és a körülmények által próbára tett intézményi kérdésnek. Befejezésképpen, bízom benne, hogy a jelenlegi hiányosságok orvosolását célzó fellépéssel megerősíthető az Európához való közeledés folyamata.
Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást, elismerve ezzel azt az előrelépést, amelyet Macedónia az európai integráció felé tett, és kiemelve azokat a célokat, amelyeket polgárai érdekében még teljesíteni kell. Lényeges, hogy európai uniós jövőjét illetően pozitív jelet küldjünk Macedóniának, és ezáltal megőrizzük az európai lendületet és előrébb vigyük a megkezdett politikai párbeszédet. A Macedónia és Görögország közötti névvita teljes mértékben kétoldalú ügy, amely nem szabad, hogy befolyásolja a csatlakozási tárgyalások megnyitását. Mindemellett, a Görögország és Macedónia között 1995. szeptember 13-án létrejött ideiglenes megállapodás értelmében Görögország vállalta, hogy nem gördít akadályt Macedónia nemzetközi intézményekhez történő csatlakozása elé, ami magában foglalja az EU–Macedónia csatlakozási folyamatot is. A Külügyi Bizottságban a közigazgatással, az igazságszolgáltatási rendszerrel és a korrupcióellenes fellépéssel kapcsolatos módosításokat nyújtottam be.
A közigazgatási reform nemzeti stratégiájának elfogadása és a stabilizációs és társulási megállapodás albizottságának létrehozása örömteli lépések, amelyek biztosítják a közigazgatás képességeit és szakmai hozzáértését. Hangsúlyozom, hogy az igazságügyi rendszer kiszámíthatósága és a nyilvánosság bizalmának szavatolása szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír az igazságszolgáltatás egyesítése és valamennyi bírósági határozat nyilvánosságra hozatala.
David Martin (S&D), írásban. – Támogattam a Macedóniáról szóló jelentést, és üdvözlöm a korrupció elleni küzdelem terén tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek többek között a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) második ajánláscsomagjának végrehajtásában és a büntető törvénykönyv módosításainak hatálybalépésében nyilvánultak meg. Arra ösztönzöm a hatóságokat, hogy folytassák a korrupció leküzdésére irányuló jogszabályok végrehajtását, valamint növeljék az igazságszolgáltatás függetlenségét, hatékonyságát és forrásait. A korrupció mindazonáltal továbbra is igen elterjedt, és további hathatós erőfeszítéseket várok annak felszámolására.
Hangsúlyozom annak sürgető voltát, hogy a korrupcióellenes – különösen a politikai pártok finanszírozásával és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos – jogszabályokat hatékonyan és pártatlanul érvényre kell juttatni. Felhívom a figyelmet a politikai beavatkozástól mentesen működő bírósági rendszer biztosításának fontosságára, és üdvözlöm a bírósági rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló erőfeszítéseket. Hangsúlyozom, hogy végrehajtási nyilvántartást kell létrehozni a büntetőeljárásokról és büntetőítéletekről, amelyhez képest az előrelépés mérhető, valamint felszólítok az igazságszolgáltatás egyesítésére az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében.
Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban a sajtószabadságnak és az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének megsértése, valamint a „Skopje 2014” városrendezési terv semmibe vétele mindennapos események. Ezzel egyidejűleg a politikai párbeszéd holtpontra jutott. E sajnálatos belső körülményeket tetéző névvita megoldatlan kérdése egyértelművé teszi, hogy az ország európai kilátásai komoly próbán mennek keresztül.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az állásfoglalás felszólítja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt gazdasága és villamosenergia-piaca liberalizációja érdekében. Leckét ad az országnak a demokráciáról, de még az újságírásról is. Nem támogattam ezt a fellengzős és hitvány szöveget.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság akadályokba ütközött az uniós csatlakozás felé vezető úton. A közösségi vívmányok elfogadása, valamint a megbízható intézményi struktúrák és helyes gyakorlatok biztosítása terén elért haladás ellenére sok még a tennivaló. Hogy milyen sok, azt az országot sújtó politikai válság is jól szemlélteti.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) 2001. április 9-én Macedónia a nyugat-balkáni országok közül elsőként kötött stabilizációs és társulási megállapodást az EU-val. A 2001 óta végrehajtott reformok több szempontból is sikeresnek tekinthetők. Ami az igazságszolgáltatást illeti, olyan jogi rendelkezéseket fogadtak el, amelyek egyaránt biztosítják a rendszer politikai nyomástól való függetlenségét és hatékonyságát. Szintén üdvözlendő a bírósági rendszer átláthatóságának javítása, különösen a bíróságok többségénél az ügyhátralék csökkentése tekintetében. Az országban már láthatók a működő piacgazdaság felé történő átmenet első jelei, noha a teljes átállásig hosszú még az út. Macedónia uniós csatlakozását kizárólag a Görögországgal folytatott névvita akadályozza, és bízunk benne, hogy erre a közeljövőben megoldást találnak. Ennek ellenére tartózkodtam a szavazástól, mivel a jelentés több ponton rendkívül kiegyensúlyozatlan.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Támogattam a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2010. évi nyomon követési jelentést. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási folyamatában az ország által tett politikai és társadalmi-gazdasági előrelépés ellenére számottevő késedelmek tapasztalhatók. Bízom benne, hogy a fennálló nézetkülönbségek és regionális problémák leküzdhetők a közös európai érdekek javára.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalás fő üzenete az, hogy az Európai Parlament egyetért a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2010. évi bizottsági jelentés megállapításaival, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem határozott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, amit a Bizottság a Parlament korábbi állásfoglalásaival összhangban már második éve javasol. Aggodalmát fejezi ki a jelenlegi politikai helyzet miatt, ideértve a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottját, illetve amiatt, hogy ezek a fejlemények kedvezőtlenül befolyásolhatják az ország uniós menetrendjét, és emlékeztet a Tanácshoz intézett előző ajánlására, hogy a tárgyalásokat azonnali hatállyal kezdjék meg.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam az állásfoglalást, mivel úgy vélem, itt az ideje, hogy tényleges és megfelelő csatlakozási tárgyalásokat kezdjünk Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. Azóta, hogy az Európai Tanács 2005. december 16-án megadta az országnak az EU-tagjelölti státuszt, az ügyben nem történt jelentős előrelépés. Ennek oka elsősorban a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságon belül kialakult számos probléma, különösen az, hogy az ellenzéki pártok bojkottálták a nemzeti parlamentet. Ezt és egyéb nehézségeket, például a stabil demokrácia létrehozásához nélkülözhetetlennek minősülő szabad és független média jelenlétének hiányát mihamarabb orvosolni kell, hogy mindkét fél ismét elindulhasson az EU keleti bővítése felé vezető úton.
Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Nem támogattam ezt a jelentést, mivel, ahogyan azt korábban a plenáris ülésen elmondtam, úgy vélem, hogy tekintettel a Sunday Times március 20-i számában az előadó, Zoran Thaler ellen megfogalmazott súlyos vádakra, aki még a vele kapcsolatos kijelentéseket megelőzően előterjesztette a szöveget, amelyről a Külügyi Bizottság március 16-án szavazott, és akit megillet az ártatlanság vélelme, valamint arra, hogy új előadót jelöltek ki, ez az állásfoglalásra irányuló indítvány nem tekinthető hitelesnek. Véleményem szerint a Tisztelt Ház feddhetetlensége és hitelessége szempontjából hiba lenne, ha még azelőtt szavaznánk az indítványról, hogy az egyeztető eljárás megnyitását követően nyilvánosságra kerülnek a vizsgálatok eredményei.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0256/2011 (Az elefántcsontparti helyzet)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mert sürgősen véget kell vetni az elefántcsontparti válsághelyzetnek, amely már eddig is számos áldozatot követelt. A nemzetközi közösség elismeri Ouattara úr demokratikus győzelmét, és most meg kell kettőznie arra irányuló erőfeszítéseit, hogy segítse őt a békés hatalomátvételben. Mivel olyan súlyos helyzetről van szó, amely nemcsak hogy veszélyezteti az emberek jogszerű választási döntését, de az emberi jogok megsértése tekintetében is következményekkel járhat, az Uniónak diplomáciai úton, a rendelkezésére álló valamennyi mechanizmust bevetve kell intézkednie, hogy elősegítse a helyzet rendezését és legfőképpen megelőzze a további haláleseteket.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy a hivatalban lévő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának, annak ellenére, hogy utóbbi megnyerte a 2010. novemberi elnökválasztásokat, amit az eredmények ENSZ általi hitelesítését követően a nemzetközi közösség is elismert. ENSZ-források szerint 2010 decembere óta több százan vesztették életüket Elefántcsontparton, és a halálos áldozatok valós száma ennél sokkal magasabb is lehet, mivel az ország belső részén zajló erőszakról nem mindig tudósít a média. Az ENSZ békefenntartói és intézményei szándékos támadások célpontjaivá váltak. Egyetértek azzal, hogy azonnali nemzetközi politikai cselekvésre van szükség az Elefántcsontparton kialakult humanitárius helyzet kezelésére és a régión belüli újabb migrációs válság elkerülésére. A Bizottságnak és a tagállamoknak össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket a többi nemzetközi adományozóval annak érdekében, hogy reagálni lehessen Elefántcsontpart és a szomszédos országok lakosságának égető szükségleteire. Támogatom a vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását magukban foglaló szankciókat, amelyeket az ENSZ BT, az Afrikai Unió és az Európai Unió Tanácsa fogadott el mindazon személyekkel és szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek nem hajlandók elismerni a törvényesen megválasztott elnök hatalmát, továbbá támogatom, hogy e szankciók a törvényes hatóságok hatalomba való visszatéréséig érvényben maradnak.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Határozottan elítélem Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak az elefántcsontparti nép akaratának erőszakos megsértésére irányuló kísérleteit, és csatlakoznék a Laurent Gbagbo haladéktalan lemondását követelőkhöz. Sajnálatos, hogy az elefántcsontparti népnek ilyen súlyos árat kellett fizetnie azért, hogy kivívja a 2010. novemberi elnökválasztáson kinyilvánított demokratikus akaratának tiszteletben tartását. Maradéktalan támogatásomról biztosítom Ouattara elnököt, kormányát és az elefántcsontparti polgárokat a megbékélést, a talpra állást és a fenntartható fejlődést célzó feladatukban. Tárgyalások kezdeményezésére szólítok fel annak érdekében, hogy a nemzeti újraegyesítés előmozdítása nehéz feladatának keretében az országban helyreállhasson a rend, a béke, a stabilitás és a biztonság.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az elefántcsontparti helyzetről szóló állásfoglalást, amely elítéli Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak a hatalom bitorlására irányuló kísérleteit, és hangsúlyozza, hogy Gbagbo elnöknek le kell mondania, és haladéktalanul át kell adnia a hatalmat a demokratikus úton megválasztott Ouattara elnöknek, hogy az országban helyreálljon a béke és a demokrácia.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Félix Houphouët-Boigny nagyszabású víziója ellenére Elefántcsontpart ma a Gbagbo és Ouattara elnök között zajló és akár a végtelenségig elhúzódó konfliktus által megtépázott ország. Az elefántcsontparti polgárok aggodalommal és félelemmel szemlélik a két politikai oldal katonai előretörését, a biztonság összeomlásától és az ország destabilizálódásától rettegve. Elefántcsontpart újabb példája annak, milyen veszélyt jelent az időn túl fennálló diktatórikus vezetés, amelynek összeomlása után intézményi vákuum keletkezik, hiányoznak a demokratikus eljárások, és nem lehetséges a szabadságjogok gyakorlása.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Összhangban mindazzal, amit az Európai Unió fennállása során tett, most történelmi kötelessége, hogy felemelje hangját az emberi jogok megsértése ellen, és mind az elítélés, mind pedig a fejlesztési programok eszközével harcoljon a népek önrendelkezési jogáért. A közelmúltban az erőszak fokozódásának és igazolt mészárlásoknak lehettünk tanúi Elefántcsontparton, ahol nem minden polgár fogadja el a demokratizálódás folyamatát. A Parlament több állásfoglalást is elfogadott az országban kialakult politikai helyzetről, amelyek közül a legfontosabb a 2010. december 16-i. Más uniós és nemzetközi intézmények, például az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Bizottsága (ECOWAS) is elítélte az országban folyó emberi jogi jogsértéseket, amelyeket az ENSZ által hitelesített választási eredmények elutasítását követően Laurent Gbagbo megbuktatott elnök követett el, akinek tettei több száz halálos áldozatot követelő és hozzávetőleg egymillió menekültet eredményező erőszakhullámot indítottak el az országban. Mindezek miatt egyetértek az itt előterjesztett intézkedésekkel, és a javaslat mellett szavazok, mivel úgy gondolom, hogy a Parlamentnek egy értékeken, és nem pusztán gazdasági érdekeken alapuló külpolitikát kell támogatnia.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem szavaztunk az állásfoglalás mellett, és továbbra is aggodalommal tölt el bennünket az elefántcsontparti helyzet, az ország gazdasági bénultsága és az embereket sújtó rendkívüli mértékű erőszak, amely humanitárius válsággá nőtte ki magát.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi súlyos helyzet okai messzire nyúlnak vissza, és különösen a korábbi gyarmatosítás vagy az IMF által évekig az országra kényszerített strukturális kiigazítási tervek örökségeként kialakult szegénységben és társadalmi egyenlőtlenségekben keresendők.
A választásokat követően az elmúlt négy hónap szenvedése nyilvánvalóvá tette, mennyire sajnálatos, hogy a nemzetközi közösség, az EU-t is beleértve nem használta ki maradéktalanul a diplomáciai lehetőségeket a válság békés politikai rendezésére. Franciaország szerepe különösen sajnálatos, hiszen a diplomáciai csatornák helyett a katonai beavatkozást választotta.
Mindezek miatt ragaszkodunk ahhoz, hogy valamennyi fél vessen véget a háborúnak és az erőszaknak, és sürgetjük az EU-t, hogy ebben a szellemben cselekedjen.
Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az állásfoglalás a rosszhiszeműség iskolapéldája. Megoldja azt az elképesztő mutatványt, hogy egyszer sem beszél elítélően Ouattara elnök táboráról, akiknek erőszakos tetteit mindazonáltal az ENSZ a helyszínen jelenleg is vizsgálja. No de igaz is, az IMF-nél Washingtonban képzett, nem elefántcsontparti származású muzulmán Ouattara csak támogatásra számíthat önöktől. Az állásfoglalás ódákat zeng az ENSZ elefántcsontparti műveletének (UNOCI) tevékenységéről, noha éppen az ENSZ volt kénytelen Franciaországtól segítséget kérni missziója, és különösen a külföldi állampolgárok védelmének biztosításához.
Szép kis eredményesség és hatékonyság ez! Ami a választási eredmények tiszteletben tartásának biztosítását célzó kiemelt figyelmet illeti, nem ártana, ha ugyanilyen kitartó éberséget tanúsítanának akkor is, amikor az európai népek elutasítják az önök által nekik felkínált szerződéseket. Az igazság az, hogy csak az önöknek tetsző eredményeket támogatják. Ez a rövidlátó, fekete-fehér megközelítés nem érdemel támogatást, ahogyan egy olyan állásfoglalás sem, amely a jelek szerint még azoknál az európai újságcikkeknél is kevésbé tényszerű, amelyek alapján azt összeállították.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy a hivatalban lévő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának, annak ellenére, hogy utóbbi megnyerte a 2010. novemberi elnökválasztásokat, amit az eredmények ENSZ általi hitelesítését követően a nemzetközi közösség is elismert. A választásokat követő politikai patthelyzet békés megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítések, köztük az Afrikai Unió, az ECOWAS és a dél-afrikai elnök kezdeményezései sem jártak sikerrel. Február közepe óta felerősödtek a harcok a fővárosban és az ország nyugati részén, és aggasztó jelentések látnak napvilágot arról, hogy egyre gyakrabban vetnek be nehéztüzérséget polgári személyekkel szemben. Az Elefántcsontparton elkövetett atrocitások, köztük a szexuális bűncselekmények, az erőszakos eltüntetések, a bírósági eljárás nélküli kivégzések és a polgári személyek elleni túlzott és válogatás nélküli erőszak az emberiesség elleni bűncselekményekkel felérő tettek. A Parlament ezért felszólítja Ouattara elnököt, hogy mozdítsa elő a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést.
Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Elefántcsontpartot több hónapja sújtó mély politikai és intézményi válság most újabb erőszakhullámot szült, amelynek nem látni a végét. Határozottan elítélem Gbagbo volt elnök azon kísérletét, hogy erőszakkal megváltoztassa az Alassane Ouattara győzelmével végződő választás jogszerű eredményeit. Elefántcsontpart néhány hónapja a leköszönő elnök támogatói és a nép közötti városi gerillaharc színterévé vált. Úgy vélem, hogy Európának, különösen a jelenlegihez hasonló, az alapvető emberi jogokat és a demokrácia alapvető eszményét súlyosan veszélyeztető helyzetekben jól hallhatóan és egyértelműen el kell ítélnie ezeket a cselekményeket, és határozottan ki kell nyilvánítania ellenérzését és felháborodását.
David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az állásfoglalást, amely sürgeti, hogy valamennyi elefántcsontparti politikai erő tartsa tiszteletben az elefántcsontparti nép akaratát, amelyet a 2010. november 28-i elnökválasztásnak a Független Választási Bizottság (CEI) által bejelentett és az ENSZ-főtitkár különleges képviselője által hitelesített eredménye révén szabadon érvényre juttattak, amely eredmény Alassane Dramane Ouattarát ismerte el az Elefántcsontparti Köztársaság megválasztott elnökének. Az állásfoglalás valamennyi elefántcsontparti felet arra kér, hogy különösen tartózkodjanak a polgári személyek elleni törvénytelen erőszak és emberi jogsértések minden formájától, ezeket előzzék meg és nyújtsanak védelmet ezekkel szemben.
Az állásfoglalás továbbá a lehető leghatározottabban elítéli Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak azon kísérleteit, hogy erőszakot gerjesztve és a választási folyamat integritását aláásva erőszakosan megsértsék az elefántcsontparti nép akaratát. E tekintetben a szöveg hangsúlyozza, hogy a demokratikus választások eredményét minden résztvevőnek – a legyőzötteknek is – teljes mértékben tiszteletben kell tartania, és kiemeli, hogy ennek hiánya további veszélybe sodorná Elefántcsontpart békéjét és stabilitását.
Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A demokrácia tiszteletben tartása elidegeníthetetlen európai uniós alapelv. Ennélfogva határozottan el kell ítélnünk az elefántcsontparti eseményeket. Elfogadhatatlan, hogy Gbagbo elnök a választások elvesztését követően erőszakot alkalmaz a lakossággal szemben; haladéktalanul le kell mondania, és át kell adnia a hatalmat. A felelősök nem maradhatnak büntetlenül, és lehetőségeinkhez mérten mindent meg kell tennünk azért, hogy felkutassuk és – szükség esetén akár nemzetközi szinten – bíróság elé állítsuk őket a polgári személyek ellen elkövetett bűncselekményekért, amivel az EU biztosítani tudja a vizsgálatokhoz szükséges támogatást.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elefántcsontparti választásokat követően Gbagbo elnök – akit demokratikus módon lemondattak – nem volt hajlandó távozni hivatalából. Sem a tárgyalási kísérletek, sem a nemzetközi bírálatok nem jártak sikerrel, aminek eredményeképpen erőszakos összetűzésekkel jellemzett válsághelyzet alakult ki. Fontos, hogy fenntartsuk a nemzetközi nyomást, például azáltal, hogy a lehető legszigorúbban elítéljük az emberi jogok megsértését és a humanitárius joggal ellentétes bűncselekményeket, valamint szankciókat alkalmazunk.
Ugyanilyen fontosak a polgári lakosokkal, köztük uniós állampolgárokkal szemben elkövetett emberrablásokat érintő erőfeszítések. Az állásfoglalás ugyanakkor csak a legyőzött Gbagbo elnök csapatai által elkövetett atrocitásokat tárgyalja, az újonnan megválasztott Ouattara elnök csapatai ellen megfogalmazott vádakat nem említi. Erőszakos cselekmények esetében nem vehetjük figyelembe, ki követte el azokat.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A Gbagbo legyőzött elnök által elkövetett súlyos emberi jogsértéseket és erőszakos cselekedeteket az EU-nak a lehető leghatározottabban el kell ítélnie. Ha a humanitárius jogsértések nem maradnak abba, különleges szankciókat kell bevezetni. Ugyanakkor az is fontos, hogy mindkét oldalon büntessük az erőszakos bűncselekményeket; tehát azokat is, amelyekkel Ouattara új elnököt vádolják. Az erőszakos támadások áldozatai számára csekély jelentőséggel bír, ki rendelte el azokat. Ebből a szempontból túlságosan egyoldalúnak tartom az állásfoglalást.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel az országban tapasztalható, súlyos társadalmi következményekkel járó politikai válságra, üdvözlöm Georgieva biztos bejelentését, mely szerint az EU elkötelezte magát a humanitárius válság megoldására irányuló segítség mellett.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Csatlakozom azokhoz, akik: 1. Sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy a választásokat követő politikai patthelyzetet nem lehetett békés úton megoldani, és hogy az erre irányuló diplomáciai erőfeszítések nem jártak sikerrel; 2. Elítélik a választásokat követő tragikus haláleseteket és anyagi kárt, és felszólítják Gbagbo urat és Ouattara urat az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására; és 3. Felszólítják Ouattara urat és Gbagbo urat, hogy tegyenek eleget kötelességeiknek, és akadályozzák meg az országban a további erőszakot és a harcok utáni megtorlást, valamint tegyenek tanúbizonyságot a békés és demokratikus politikai átmenet iránti elkötelezettségükről.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt. Az, hogy a leköszönő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a 2010. novemberi elnökválasztást megnyerő Alassane Ouattarának, az egész országra kiterjedő és a jelek szerint nem csillapodó erőszakspirált indított el. Február közepe óta felerősödtek a harcok a fővárosban és az ország nyugati részén, és aggasztó jelentések látnak napvilágot arról, hogy egyre gyakrabban vetnek be nehéztüzérséget polgári személyekkel szemben. A nemzetközi közösség diplomáciai erőfeszítései eddig eredménytelennek bizonyultak, annak ellenére, hogy az ENSZ hitelesítette a választás eredményét. Itt az ideje, hogy elítéljük Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak az elefántcsontparti nép akaratának erőszakos megsértésére irányuló kísérleteit. Laurent Gbagbónak haladéktalanul le kell mondania, és át kell adnia a hatalmat a jogszerűen megválasztott elnöknek, Alassane Ouattarának.
Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy Gbagbo volt elnök nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának. Ez a helyzet különösen pusztító humanitárius következményekkel jár. A választásokat követő erőszak nyomán több mint egymillióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására és váltak menekültté az országon belül. Ez a tömeges menekültáradat ráadásul ismét felerősítheti a régióban a nyilvánvaló feszültségeket. A válság tehát várhatóan folytatódni fog. Noha üdvözlöm a Bizottság azon döntését, hogy ötszörösére növelte a humanitárius segítséget és ezáltal az uniós támogatás összege 30 millió EUR-ra emelkedett, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió minden tőle telhetőt megtegyen a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak megsegítésére, és figyelemmel kísérje változó szükségleteiket.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Nagy lelkesedéssel támogattam ezt az állásfoglalást, amely egyértelműen elítéli a leköszönő elefántcsontparti elnökhöz, Laurent Gbagbóhoz hű katonai erők polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásait. Jobb lett volna, ha sikerül a konfliktust diplomáciai úton rendezni, de az Abidjanban kialakult erőszak mértéke és a megbuktatott elnök keményvonalas, önpusztító hozzáállása nyomán az ENSZ kénytelen volt beavatkozni, hogy megvédje a polgári lakosokat és segítse a legitim elnököt, Alassane Ouattarát a hatalom átvételében. Az állásfoglalás ezért támogatja a francia erők ENSZ által ellenőrzött beavatkozását, amely elősegíti a jog és a választási eredmény érvényesítését, valamint a polgári lakosok és az európai állampolgárok életének megóvását. A jogállamiság helyreállítását követően a legitim elefántcsontparti hatóságoknak a nemzetközi közösség támogatásával gondoskodniuk kell majd arról, hogy a közelmúltbeli elefántcsontparti elnökválasztás vesztes jelöltjét, Laurent Gbagbót és valamennyi feltehetően emberi jogsértéseket elkövető tisztviselőt bíróság elé állítsanak tetteikért. Végül, úgy gondolom, hogy az EU köteles eleget tenni azon vállalásának, amely szerint hosszú távon támogatást nyújt Elefántcsontpart számára, hogy ezzel elősegítse a nemzeti megbékélést, valamint az ország újjáépítését és stabilizálódását.
Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0198/2011 (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel olyan fontos célkitűzéseket tartalmaz, mint a vízumliberalizáció, a szabadkereskedelmi megállapodások, a civil társadalommal fenntartott kapcsolatok, valamint az Unió konfliktusokban való szerepvállalását tekintve az erőszak kerülése, illetve az önrendelkezés és a területi integritás.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) 2004-es elindítása óta az európai szomszédságpolitikának köszönhetően megerősödtek a partnerországokkal létesített kapcsolatok. A keleti partnerség a partnerországokkal való kapcsolatok elmélyítését szolgáló jelentős politikai keret, amely a közös szerepvállalás és a közös felelősség elvein alapszik. A keleti partnerség prioritásai többek között a demokrácia, a jó kormányzás és stabilitás fejlesztése, a gazdasági integráció és az uniós politikákhoz való közelítés, különösen a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiabiztonság tekintetében. Az európai szomszédságpolitika végrehajtását bizonyos akadályok nehezítik; a politika felülvizsgálatának keretében ezért a fellépés tekintetében világosan meg kell határozni a prioritásokat, egyértelmű teljesítményértékelést kell végezni és a teljesítmények alapján differenciálni kell. Az európai szomszédságpolitikának a továbbiakban is a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elveire kell épülnie, és támogatnia kell legközelebbi partnereink politikai, társadalmi és gazdasági reformjait.
Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Szavazatommal támogattam az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatára irányuló bizottsági és tanácsi kezdeményezést. Ez a politika rugalmasságának köszönhetően lett eredményes, most pedig az új európai realitások fényében módosítani kell. Éppen ez az oka annak, hogy pontosabban hozzá kell igazítani a programban részt vevő egyes országok sajátos körülményeihez.
Úgy gondolom, a legfőbb szempont a partnerállamok elkötelezettsége, nem pedig földrajzi elhelyezkedésük kell, hogy legyen. Egy adott országban végrehajtott reformok középpontjában ugyanakkor elsősorban az emberek állnak. A keleti és déli országok számára hasonló lehetőségeket kell teremteni, ezért szükségessé vált a szomszédságpolitika súlypontjainak áthelyezése. A volt szovjet államoknak is szükségük van az Unióval folytatott együttműködésre; ezt az elképzelést közelmúltbeli kisinyovi látogatása alkalmával Joe Biden is támogatta. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a keleti partnerségen belül a Moldovai Köztársaság élen jár a reformok terén.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata olyan jelentős célkitűzéseket foglal magában, mint a demokratikus folyamatok, a jó kormányzás és stabilitás, a gazdasági integráció, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiabiztonság. Az Európai Parlament véleménye szerint a korrupció elleni küzdelemnek – elsősorban a bírói testületek és a rendőrség terén – kiemelt prioritásnak kell lennie az EU számára a keleti partnereivel fenntartott kapcsolatok ápolása terén. Ezenfelül fokozni kell a szervezett bűnözés nemzetközi hálózatai ellen folytatott küzdelmet célzó erőfeszítéseket, és meg kell erősíteni az uniós ügynökségekkel folytatott rendőri és igazságügyi együttműködést. Rendkívül fontos, hogy a civil társadalmi szervezetek aktívan tevékenykedjenek, különösen az emberi jogok, a demokratizálódás előmozdítása és a média szabadsága terén. Hangsúlyoznám, milyen jelentős szerepet játszik a véleménynyilvánítás szabadsága és a szabad és független média – többek között az interneten is – a demokráciák kialakulásában. Kiemelném továbbá a szakszervezetek és a társadalmi párbeszéd jelentőségét a keleti partnerek demokratikus fejlődésében.
Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az európai szomszédságpolitikáról szóló bizottsági jelentések nemcsak a jószomszédi politika tényleges előnyeit, hanem annak nehézségeit is ismertetik. Az európai szomszédságpolitikát felül kell vizsgálni, és másfajta megközelítést kell alkalmazni a tekintetben, hogyan reagál az Európai Unió a szomszédos országok által a társadalmi-gazdasági reformok tekintetében elért haladásra, mégpedig úgy, hogy a részükre biztosított pénzügyi és politikai támogatást az egyes országok sajátos igényeihez igazítjuk.
A keleti partnerség politikai keretet biztosít az EU és keleti szomszédai közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, valamint a partnerországokban végrehajtott társadalmi és gazdasági reformok folytatásához.
Az egyes országok által tett előrelépést előre meghatározott kritériumok alapján végzett összehasonlító elemzéssel kell értékelni, az egyes országok sajátos jellemzőit is figyelembe véve. „Az európai perspektíva, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkét is”, az ezen országokban zajló reformok hajtóereje lehet. A Parlamentnek központi szerepet kell vállalnia mind az értékelési kritériumok meghatározásában, mind pedig a szabadság és a demokrácia megerősítésében a szomszédos partnerországokon belül.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) Először is gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Siwiec úrnak az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának általános elvével kapcsolatban általa végzett kiváló munkáért és azért az együttműködésért, de még inkább gondolati összhangért, amelyet megvalósítottunk. Azon túl, amit a déli dimenzióról a téma előadójaként már elmondtam, hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben az európai szomszédságpolitika mindkét dimenziója esetében alulról építkező megközelítésre van szükség, és kiemelném, hogy csak a helyi közösségek és a civil társadalom fokozott bevonásával biztosítható az európai szomszédságpolitika uniós végrehajtásának maximális eredményessége. Bízom benne továbbá, hogy az EU nem a rövid távú stabilitást részesíti majd előnyben a lakosság érdekeivel és folyamatos védelmével, valamint egyéni és kollektív szabadságával szemben, különös tekintettel a nők jogaira, amint azt felszólalásomban is említettem. Noha a két jelentésben foglalt eredmények rendkívüli örömteliek, sajnálatosnak tartom, hogy a Parlament és a Bizottság nem használta ki maradéktalanul ezt a lehetőséget arra, hogy most az egyszer különbséget tegyen az európai szomszédságpolitikában részt vevő keleti államok és azon országok között, amelyek az európai szomszédságpolitika keretében várhatóan déli partnereink lesznek.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójáról szóló állásfoglalás célja azon ajánlás megfogalmazása, hogy az európai szomszédságpolitika következő stratégiai felülvizsgálata erősítse meg a tagállamok saját célkitűzésein és kötelezettségvállalásain alapuló megkülönböztetését, amikor azokat valódi haladás és konkrét lépések követik. Figyelembe kell venni az egyes partnerek sajátosságait, például eltérő céljaikat és lehetőségeiket. Az európai szomszédságpolitikát az alapvető európai értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem alapján kell megvalósítani, és ezeknek kell fő mérceként szolgálniuk keleti partnerországaink közreműködésének értékeléséhez. A sajtószabadságnak és a korrupció elleni küzdelemnek prioritásnak kell lennie az Unió számára az említett országokkal létesített kapcsolatok kialakítása során, és ennek az átfogó intézményfejlesztési program keretein belül is érvényre kell jutnia.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az EU céljai rendkívül átfogók és a szomszédos országok irányába történő bővítésen alapulnak, amelynek célja egy, a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő kiterjedt terület létrehozása. Ezzel összefüggésben az EU európai szomszédságpolitikája központi szerepet játszik a fejlesztést és növekedést célzó uniós stratégiában. E célból számos eszközt és állásfoglalást elfogadtak, amelyek közül a legfontosabbak az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, valamint a lényeges kül- és biztonságpolitikai döntések. Mindezek miatt örömömre szolgál a jelentés és a javasolt intézkedések elfogadása, különösen a pénzügyi támogatás és az ágazatok közötti együttműködés megerősítése, valamint a keleti partnerség 2011 második felére tervezett második csúcstalálkozójának megrendezése. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az EU-nak fokoznia kell az érintett országok civil társadalmi szervezeteivel folytatott párbeszédet, a szabad kereskedelem előmozdítása és a stabilitás elősegítése, a tagállamok és az érintett országok közötti tapasztalatcsere és mobilitás ösztönzése, valamint a többoldalú párbeszéd szorgalmazása révén.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata olyan alapvető célkitűzéseket foglal magában, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika továbbra is stratégiai fontosságú kerete a legközelebbi partnereinkkel fenntartott kapcsolatok elmélyítésének és erősítésének azok politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a programok és fellépések kidolgozása és megvalósítása terén fontos fenntartani a közös felelősségvállalás elvét. A keleti partnerséget az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának fejlesztésére irányuló politikai keretként indították el, melynek célja az Unió és keleti szomszédjai közötti kapcsolatok elmélyítése és megerősítése, valamint a politikai társulás, a gazdasági integráció és a jogszabályok közelítésének előmozdítása, a partnerországokban zajló politikai és társadalmi-gazdasági reformok egyidejű támogatásával. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhető el. Különösen fontos a fekete-tengeri térségben a regionális együttműködés további előmozdítása és a Fekete-tenger térségével kapcsolatos uniós politikák javítása, különösen önálló fekete-tengeri uniós stratégia indítása és a stratégia hatékony végrehajtásához szükséges pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása révén.
Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – Mindig is szorgalmaztam az Európai Unió európai szomszédságpolitikáját, ami korábbi tevékenységeimből nyilvánvaló. Támogatom az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát, elsősorban azért, mert ez szükséges ahhoz, hogy jelentősen hozzá tudjunk járulni annak biztosításához, hogy a harmadik országok politikai helyzetének elemzésekor fokozottabban figyelembe vegyék az emberi jogokat és a politikai elveket. Az állásfoglalás rámutat az emberi jogok és a demokratizálódás terén egyes partnerországokban elért haladásra, valamint néhány kedvezőtlen fejleményre is, elsősorban Belaruszban. Fontosnak érzem azt is, hogy a szöveg a megfelelő erőforrások biztosítása révén és a már létező ösztöndíjprogramok megerősítésével kiemelt figyelmet fordít a diákok, tudósok, kutatók és üzletemberek mobilitására. Mindezek miatt támogatom az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát.
Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Folytatni kell a szomszédságpolitika felülvizsgálatát, hogy megoldást találjunk az Európai Unió határainál fekvő régiók sajátos problémáira. Úgy gondolom, hogy ilyen szerteágazó problémák kezeléséhez jelentős igazgatási kapacitásra van szükség. A demográfiai kihívásokon, az éghajlatváltozáson, a gazdasági versenyképességen és az életminőségen túl az uniós tagsággal nem rendelkező országokkal határos régióknak egy sor olyan következménnyel is meg kell birkózniuk, amelyek a megoldatlan problémákból erednek. Ez a helyzet például a természeti katasztrófák kezelésének módjával is. A vészhelyzetekben való fellépést rendkívül megnehezíti, ha a szomszédos országok nem rendelkeznek a beavatkozáshoz szükséges kapacitással, és egyetlen régió sem képes egymaga megoldani egy ilyen válságot. Ezért javasoltam, hogy a legalább két, uniós tagsággal nem rendelkező országgal határos uniós határ menti régiókat „platform” régióknak tekintsük, és ennek megfelelően támogassuk. A szomszédságpolitikának figyelembe kell vennie az Unión belül található, de külső határokkal rendelkező régiók kapacitását, hogy a fokozottan összetett problémákat kezelni tudja. Ehhez arányos pénzügyi támogatást kell biztosítani.
David Martin (S&D), írásban. – Támogattam az állásfoglalást, és ösztönzöm a régióbeli országokat, hogy fokozzák együttműködésüket és minden jelentős szinten vegyenek részt az olyan területekkel kapcsolatos fokozott és kibővített párbeszédben, mint a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése, és különösen a határigazgatás, a migráció és menekültügy, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás, a terrorizmus, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem, valamint a politikai és igazságügyi együttműködés. Az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok képezik az egyik legfontosabb feltételét annak, hogy az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó országok előrelépéseket tegyenek az uniós tagság felé.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A beígért új európai szomszédságpolitika ugyanaz, mint korábban, kiegészítve a demokratikus átláthatóság néhány megvillanásával. Ami a keleti dimenziót illeti, ott van minden: szabadkereskedelmi térségek, a Nabucco projekt és az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia gázszállító rendszer (AGRI) projekt támogatása és a „migrációs áramlások kezelésének” kiszervezése. Minden változatlan. Az állásfoglalás ellen szavaztam. Az EU nem is állam, nem is demokrácia, mégis máris úgy viselkedik, mint egy imperialista nagyhatalom.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Kezdetben a három dél-kaukázusi ország nem vehetett részt az európai szomszédságpolitikában, és csak a szomszédságpolitika cselekvési körébe vontuk be őket. A velük ápolt kétoldalú kapcsolatok elmélyítését célzó cselekvési tervek az európai szomszédságpolitika fontos eszközei, amelyekről az egyes országokkal külön-külön tárgyalunk, hiszen a gyakorlatban minden ország a maga útját járja. A dél-kaukázusi térséget különösen konfliktusok sorozata jellemzi, amelyekre bizonyos esetekben még a szakértők megítélése szerint is rendkívül nehéz végső megoldást találni.
Ebben az összefüggésben fontos, hogy újra és újra egyértelművé tegyük, hogy az EU szomszédságpolitikája nem vezet automatikusan a csatlakozáshoz (szemben a bővítési folyamattal). Ehelyett elsősorban a biztonságpolitikai szempontokra és a stabilitás erősítésére összpontosít. Az állásfoglalás ezt nem fogalmazza meg kellően pontosan, ezért nem támogattam.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az európai szomszédságpolitika a stabilitás biztosításának és a békés és demokratikus struktúrák előmozdításának, valamint az Uniót körülvevő országokkal ápolt kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének eszköze. Különösen a Dél-Kaukázus országaiban még sok a tennivaló, elsősorban azért, mert a régió sorozatos konfliktusok színtere. Az európai szomszédságpolitika nem a bővítési politika előkészítő szakasza, és nem is szabad, hogy az legyen. Úgy érzem, hogy ez nem vált egyértelművé, ezért nem áll módomban támogatni az indítványt.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatékony külpolitikai eszköznek bizonyult, amely kézzelfogható előnyöket kínálva előmozdítja és megerősíti a harmadik országokkal ápolt kapcsolatokat. A hatékony szomszédságpolitika végső célja a béke biztosítása. A keleti partnerség a partnerországokkal való kapcsolatok, illetve a partnerországok egymás közötti kapcsolatainak elmélyítését szolgáló politikai keret, amely a közös feladatok és a közös felelősség elvein alapszik. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a szöveg ajánlásával összhangban az országok közötti kapcsolatok megerősítéséhez fokozottabb közös kötelezettségvállalásra, valamint nagyobb előrelépésre van szükség a jó kormányzás és a demokratikus normák felé vezető úton.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, amely megerősíti, hogy az európai szomszédságpolitikát az EU alapvető értékeinek és elveinek érvényesítése, valamint a civil társadalom és a helyi közösségek fokozott bevonása alapján felül kell vizsgálni, és amely hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának mint olyan eszköznek a jelentőségét, amellyel megerősíthetők az EU és keleti szomszédai közötti kapcsolatok. Ennek célja az ezekben az országokban zajló politikai, társadalmi és gazdasági reformok támogatása, valamint az európai integráció keretében az olyan közös értékek és elvek melletti elkötelezettségük elmélyítése, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jó kormányzás.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Csatlakozom azokhoz, akik üdvözlik az EU és az európai szomszédságpolitika szomszédos partnerországai közötti kapcsolatok terén elért haladást és újból megerősítik az európai szomszédságpolitika alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat, többek között a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a piacgazdaságot, a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást; úgy vélik, hogy az európai szomszédságpolitika továbbra is stratégiai fontosságú kerete a legközelebbi partnereinkkel fenntartott kapcsolatok elmélyítésének és erősítésének azok politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása érdekében, és hangsúlyozzák, hogy a programok és fellépések kidolgozása és megvalósítása terén fontos fenntartani a közös felelősségvállalás elvét.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke értelmében az Uniónak a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat kell ápolnia a jólét és a jószomszédi viszonyok térségének a létrehozása céljából. Amint azt láttuk, az európai szomszédságpolitika nagyban megerősítette a partnerországokkal folytatott kapcsolatokat és számos kézzelfogható, közös érdekeket szolgáló valódi előnyt eredményezett. Még mindig vannak azonban kihívások, és most a kiemelt intézkedési területekre kell összpontosítani, elsősorban a keleti partnerség tekintetében meghatározott hatékonyabb teljesítményértékelésekkel. A keleti szomszédainkkal kialakított partnerség Európa jóléte szempontjából nagy jelentőséggel bíró politikai keretet képez, az azzal kapcsolatos munka pedig négy tematikus területre koncentrál: demokrácia, jó kormányzás, gazdasági integráció és az uniós politikákhoz való közelítés. Sajnálatos módon az ezen országokban kialakult konfliktusok jelenleg súlyosan aláássák az érintett országok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, valamint súlyosan gátolják az együttműködést és a regionális biztonságot, amint azt a közelmúltban Tunéziában és Egyiptomban lezajlott tiltakozások is szemléltetik. Azt szeretném, ha az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálata az elnyomó rendszerekkel szemben álló uniós értékeken alapulna, és támogatná a keleti népek legitim demokratikus törekvéseit.
Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Létrehozása óta az európai szomszédságpolitika valamennyi érintett fél számára kézzelfogható előnyöket biztosított. Olyan együttműködési keretet hoz létre, amely legközelebbi partnereink politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása szempontjából stratégiai fontosságú. A keleti partnerség fő célkitűzései a demokrácia, a jó kormányzás és stabilitás fejlesztése, a gazdasági integráció és az uniós politikákkal való szorosabb kapcsolat kialakítása. Az európai szomszédságpolitika elindítása óta számos partnerországban nyilvánvaló előrelépés történt az emberi jogok, a közélet demokratizálódása és a gazdasági reformok terén. Belarusz az egyetlen, amely csak korlátozottan vesz részt az Unióval folytatott együttműködésben, és az európai szomszédságpolitikába való további bevonása attól függ, hogy készen áll-e a demokrácia és a szabadság alapvető elveinek tiszteletben tartására.
Figyelmet kell fordítani a korrupció elleni küzdelemre, a választási jogra és a választások lebonyolításának módjára, hogy azok összhangban álljanak a nemzetközi jog előírásaival. Támogatásunkról kell biztosítani az EURONEST parlamenti közgyűlést, kiemelve a demokrácia megerősítésében, valamint a keleti partnerség országaival folytatott együttműködés fejlesztésében játszott szerepét.
Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló európai parlamenti állásfoglalás célja az, hogy választ adjon az elmúlt hónapokban a szomszédos régiókban, a keleti és a déli dimenzióban egyaránt felmerült kihívásokra. Ezek az események rámutattak, hogy a szomszédos térségben jelenleg érvényesülő uniós szerepvállalás nem megfelelő. Az uniós politikában szükség van az Európai Parlament által javasolt, az „első a biztonság” elképzelése helyett az „első a demokratizálódás és az emberi jogok” elképzelését alkalmazó paradigmaváltásra. A továbbiakban nem tehetünk úgy, mintha a politikai status quo, azaz az önkényuralmi rendszerek fenntartása kedvezőbb lenne Európa és annak biztonsága számára. Eljött az idő, hogy szolidaritást vállaljunk szomszédainkkal.
Az eltérések ellenére a szomszédos országok többségét közös tulajdonságok jellemzik: korlátozott szabadság vagy a szabadság teljes hiánya, és a modernizáció sikertelensége. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy további, bőséges összegeket különítsünk el a stabil uniós szomszédsági térség kialakítására. Az európai szomszédságpolitikának ezért továbbra is a feltételesség, a kétoldalú és többoldalú együttműködés elvein kell alapulnia, és azt ki kell bővíteni az intézményi integráció, a vízumrendszer liberalizációja, az európai piac megnyitása és a civil társadalomnak nyújtott támogatás céljából. Érdemes felidézni az egymást követő uniós bővítéseket támogató Lengyelország álláspontját, amely két évvel ezelőtt Svédországgal karöltve az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának megerősítését sürgette a keleti partnerségi kezdeményezés formájában.
A jelenlegi események tükrében Lengyelország szerepe szimbolikus jelentést nyer. A saját politikai és gazdasági rendszerének átalakítása terén történelmi tapasztalatokkal rendelkező Lengyelország a jelen politika keretében útmutatásként és jó példaként szolgálhat az Unió keleti és déli szomszédai számára egyaránt.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatékony külpolitikai eszköznek bizonyult, amely előmozdítja a partnerországok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, és mindkét fél számára előnyöket kínál. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése által indokolt módosítások célja az, hogy javítsák az uniós külpolitika koherenciáját, hatékonyságát és legitimációját. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy azt felülvizsgáljuk, és rávilágítsunk a korábbi hibákra. Az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség felülvizsgálata során mindkét fél konkrét intézkedései tekintetében meg kell határozni a prioritásokat, valamint az eredménymutatókat és a teljesítményen és az elért eredményeken alapuló differenciálást. A civil társadalom és a demokratizálódás folyamatának támogatásával jellemzett, alulról építkező megközelítés a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés előfeltétele.
A régió gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásához előtérbe kell helyezni a képzést, az oktatást, a kutatást és a mobilitást. Végül fel szeretném hívni a figyelmet az EU által a belorusz civil társadalom számára a demokratikus és társadalmi reformok megerősítéséhez nyújtott támogatásra, amellyel lehetővé kívánta tenni az ország részvételét az európai szomszédságpolitikában és más ágazati politikákban.
B7-0199/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom azokat a kijelentéseket, amelyek kötelezettségvállalást tesznek az új fejlemények, a régi hibák és a demokratikus átalakulás támogatásának figyelembevételére, valamint a régió gazdasági és társadalmi reformjának, a korrupció elleni harcnak és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének előmozdítására. A legfontosabb a multilaterális dimenzió kifejlesztése és a partnerség bilaterális és multilaterális dimenziói közötti szinergiák létrehozása, ideértve az Unió a Mediterrán Térségért aktivizálását és a szakszervezeteknek a civil lakosság életében játszott szerepének megerősítését. Fontos kiemelni azt is, hogy meg kell növelni a politikára szánt forrásokat, és azokat jobban kell felhasználni.
Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Újra át kell gondolnunk a Földközi-tenger déli medencéjével kapcsolatos politikánkat. Az európai szomszédságpolitika elvileg a demokráciát és az emberi jogokat igyekszik előmozdítani, de a Földközi-tenger déli medencéjében az év eleje óta történtek azt mutatják, hogy ebben kudarcot vallottunk. Az tény, hogy a gazdaság modernizációja és az oktatás terén zajló együttműködés sikeres volt. Ezt azonban nem lehet elmondani a felelősségteljes kormányzás, az igazságszolgáltatási reform és a demokrácia kapcsán, amik szintén az európai szomszédságpolitika központi céljai között vannak. A szöveg érdeme, hogy a politika radikális felülvizsgálatára tesz javaslatot. Remélem, hogy az Európai Bizottság és a Tanács ihletet merít majd belőle.
Mário David (PPE), írásban. – (PT) A mai strasbourgi plenáris ülésen az európai szomszédságpolitika komoly stratégiai változtatásokon ment át. Ez mutatja, hogy az Unió, ha akar, képes proaktív lenni, és tagjai képesek egységesen felsorakozni egy ideál mellett. Ezt ma ismét bizonyítottuk. Ezt örömmel látom egy olyan állásfoglalás esetében, amelynek megtisztelő módon én lehettem az előadója. Örömmel nyugtáztam, hogy Füle biztos úr szinte minden javaslatunkat üdvözölte, ahogy a szavazás előtti vita során az egész Parlament láthatta. Most felszólítom a Bizottságot, hogy május 10-én, a felülvizsgálat során adjon tanúbizonyságot arról a nagyratörésről, amelyre ebben a helyzetben szükség van, és készítsen minden ország számára személyre szabott, alaposan átgondolt szomszédságpolitikát, egyértelmű mérőszámokkal. Ez lehetővé teszi majd egy Földközi-tengeri Gazdasági Térség létrehozását az új déli demokráciákkal, és remélem, hogy az a jó légkör és együttműködés, amelyet a munka során tapasztalhattunk, ahhoz vezet majd, hogy a Parlament állandó szerepet kap a politika megtervezésében és értékelésében. Az állásfoglalásban leírt okokból abszolút létfontosságúnak tartom, hogy az EU támogassa az alulról építkező megközelítést a szomszédságpolitika jövőjével kapcsolatban.
Diane Dodds (NI), írásban. – A javaslat ellen szavaztam. Alapvető fontosságú, hogy igyekezzünk előmozdítani a békét és a demokráciát a Földközi-tenger vidékén, de teljesen világos, hogy az európai szomszédságpolitika mögötti stratégia eddig megbukott. A politika az adófizetőknek évente körülbelül másfél milliárd eurójába kerül, de nyilvánvaló, hogy nem produkál eredményeket. Jelenleg a területen menekültválság van, és sok rezsim a saját népe ellen fordult. Nincs kétségem afelől, hogy hamarosan további finanszírozáshoz kérik majd a jóváhagyásunkat. Világos célok és munkaprogram nélkül ez a zavaros politika továbbra sem lesz a régió legelesettebbjeinek segítségére. Az is ugyanilyen egyértelmű, hogy a főképviselő nem koordinált hathatósan a továbbra is fennálló biztonsági és humanitárius helyzetre adandó reakció ügyében.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Földközi-tenger déli medencéjében zajlott, 2010 decemberében Tunéziából kiindult események sürgősebbé tették az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát. A Parlamentnek nyomon kellene követnie a demokratikus átmenetet a Földközi-tengertől délre fekvő országokban, és – a többi európai intézménnyel együtt – támogatnia kellene ezt az átmenetet, hogy az a lehető leggyorsabb és legbékésebb legyen, hathatós támogatást nyújtva a rendelkezésére álló, a politikai, gazdasági és társadalmi reformok előmozdítását szolgáló eszközökkel. A demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok megerősítése az EU és déli szomszédai közötti párbeszéd alapvető elemei. Az események ismeretében az Unió a Mediterrán Térségért megérdemli, hogy az újjáélesszék, az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának elemeit pedig meg kell erősíteni.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Jónak tartom az állásfoglalás minőségét, örülök elfogadásának, és szeretnék gratulálni David kollégámnak. Az EU céljai nagyon általánosak, és a szomszédos országokra való kiterjesztésen alapulnak, egy, a személyek és javak szabad mozgására lehetőséget adó nagy terület létrehozása érdekében. Ezen körülmények között az EU európai szomszédságpolitikájának központi szerepe van a fejlődést és növekedést szolgáló stratégiában. Több jogi aktust és állásfoglalást fogadtunk el ennek érdekében, különösen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI) és a közös kül- és biztonságpolitika összefüggésében. Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata azonban most, a Földközi-tenger déli és keleti vidékén történt események kontextusában különösen fontos. Az EU-nak tanulnia kell a délen, különösen a Tunéziában és Egyiptomban történt eseményekből, és a harmadik országokkal kötött megállapodások részét képező emberi jogi záradékokhoz kapcsolódó végrehajtási mechanizmus létrehozása érdekében felül kell vizsgálnia a demokrácia és az emberi jogok támogatását célzó politikáit. A szomszédságpolitika felülvizsgálata során kiemelten kell kezelni az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, a pluralizmussal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kritériumokat.
Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A Földközi-tenger medencéjében a közelmúltban történt események és azoknak az európai országokra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak fényében szükséges az európai szomszédságpolitika gyors és alapos felülvizsgálata. Az új európai stratégiának a Földközi-tenger vidéke számára rendelkezésre álló erőforrásrendszer átdolgozásán kell alapulnia, növelnie kell a politikai, gazdasági és társadalmi reform előmozdítását szolgáló pénzügyi kötelezettségvállalásokat és a bevándorláshoz kapcsolódó erőforrásokat kell kérnie. Ezen kívül a déli szomszédainkat érintő drámai változásokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy eljött az a pillanat, amikor új európai megközelítésre van szükség, amelynek célja nem csak a demokrácia védelme, hanem a migrációs nyomás csökkentésére hozott, illetve az energiaellátás biztonságának garantálása érdekében tett konkrét lépéseket is magában foglal. Ezzel kapcsolatban létfontosságú, hogy déli szomszédainkkal minél hamarabb lerakjuk egy új, megerősített partnerség alapjait, amelynek célja a régió stabilitásának, gazdasági fejlődésének és demokratikus átmenetének előmozdítása. Ennek tudatában úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a régió geopolitikai kontextusában kulcsszerepet kell játszania.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mert kiemeli egy, a Parlament bevonásával megalakított munkacsoport létrehozásának fontosságát az elért eredmények nyomon követésére. Ez az igény a demokratikus változásokért dolgozók részéről merült fel, különösen a szabad és demokratikus választások és intézmények létrehozása tekintetében, ideértve a független igazságszolgáltatást is. Az állásfoglalás arra is felszólítja az EU-t, hogy a keleti szomszédságpolitika minden eszközének felhasználásával nyújtson határozott támogatást a régióban zajló politikai és gazdasági reformfolyamatoknak, és – ahol ez szükséges – vezessen be új eszközöket a demokratikus átmenet folyamatának lehető leghathatósabb támogatása érdekében, különös tekintettel az alapvető szabadságokra, a felelősségteljes kormányzásra, az igazságszolgáltatás függetlenségére és a korrupció elleni fellépésre, ezzel megfelelve déli szomszédaink népei igényeinek és várakozásainak. Hatásosabb célzott támogatást kell nyújtatnunk, különösen a civil társadalomnak és a helyi közösségeknek, az alulról építkező megközelítés szellemében. A források bármilyen esetleges növelésének azonban az igények pontos felmérésén kell alapulnia, és a végrehajtott programok eredményességének javulásához kell vezetnie, az egyes haszonélvező országok igényeihez szabva és azoknak megfelelően fontossági sorrendbe állítva.
David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely a Földközi-tenger déli medencéjében, különösen Tunéziában és Egyiptomban zajló aktuális események fényében emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitikának nem sikerült előmozdítania és biztosítania az emberi jogok védelmét a harmadik országokban; felszólítja az EU-t, hogy vonja le a következtetéseket ezen eseményekből. és vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatásával kapcsolatos politikáját, és a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan alakítson ki egy végrehajtási mechanizmust; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, a pluralizmussal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket prioritásként kell kezelnie, és jobb koordinációt kér az Uniónak a harmadik országok felé irányuló politikái terén.
Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A beígért új európai szomszédságpolitika semmiben sem különbözik a régitől, csak pár szükséges, a demokráciával kapcsolatos elemmel egészítették ki. Ettől eltekintve, a diktatúrákkal aláírt megállapodások életben maradnak: szabadkereskedelmi övezetek, a „migrációs áramlások kezelésének” kiszervezése, az EU energiabiztonsága – minden benne van. Az EU-t a legkevésbé sem érdeklik a születőben lévő demokráciák. Én nemmel szavaztam.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU szomszédságpolitikájában néhány éve a gazdasági liberalizációra koncentrál, remélve, hogy ennek pozitív politikai mellékhatásai lesznek. A gazdasági reformok dinamizmusát az autoritárius rezsimek már régen aláásták a még erősebb állami elnyomással. Az, hogy az európai szomszédságpolitika valóban képes-e hozzájárulni a stabilitás növeléséhez, a líbiai események eszkalációjának fényében kérdéses.
Úgy tűnik, hogy a Maghreb-országokban a barcelonai folyamat reményei részben teljesülhetnek, habár olyan mellékhatásokkal, amelyekre az EU nem számított, és amelyekre nem készült fel – habár ezek az átalakulási folyamatokkal gyakran együtt járnak. A barcelonai folyamat önmagában jó dolog, és én ezt is figyelembe vettem a szavazatom leadásakor.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatásos külpolitikai eszköznek bizonyult. A parlamentközi küldöttségek és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésének feladata, hogy amellett érveljenek, hogy Európa stabilitása és jóléte szorosan összekapcsolódik déli szomszédaink demokratikus kormányzásával és gazdasági és társadalmi fejlődésével. Az ő feladatuk továbbá a politikai vita, a valódi szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság terjesztése is a szomszédos partnerországokban. Ezek miatt az állásfoglalásban is leírt okok miatt a javaslat mellett szavaztam.
Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az EU déli szomszédságában fekvő több országban, különösen Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában a közelmúltban zajlott demonstrációk világossá tették, hogy az EU-nak módosítania kell a szomszédságpolitikáját, olyan ambiciózusabb és hatásosabb eszközökkel támogatva azt, amelyek lehetővé teszik számára a követelt politikai, gazdasági és társadalmi reformok előmozdítását és támogatását. Ezért létfontosságú, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata tükrözze ezeket a fejleményeket, és lehetővé tegye a felvetődő kihívásokra történő megfelelő válaszadást, különösen a demokratikus értékek és alapvető jogok és szabadságok megalkuvást nem tűrő védelmét, a civil társadalom és a helyi közösségek magasabb fokú részvétele mellett való kötelezettségvállalással. David úr, az előadó ezt nagyon helyesen írja le a jelentésben – szeretnék gratulálni neki a kiváló munkához.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Az EP megerősíti a szomszédságpolitika alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat, köztük a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a nők jogainak védelmét, a felelősségteljes kormányzást, a piacgazdaságot és a fenntartható fejlődést, és elismétli, hogy az európai szomszédságpolitika feladata az, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági reformok előmozdítása érdekében lehetővé tegye a legközelebbi partnereinkkel ápolt kapcsolataink elmélyítését és megerősítését, elősegítve ezáltal a demokrácia bevezetését és megszilárdítását, a fejlődést és a mindenki számára elérhető társadalmi és gazdasági lehetőségek megteremtését. Az EP ezzel a dokumentummal kiemeli a közös felelősség és közös kötelezettségvállalás elvét is a szomszédságpolitika keretében zajló programok kidolgozásában és végrehajtásában, és úgy véli, hogy a szomszédságpolitika 2004-es bevezetése óta egységes politikai keretrendszerként, valamint a teljesítményorientált különbségtétel és a személyre szabott segítségnyújtás révén kézzelfogható előnyökkel szolgált az EU és partnerei számára is.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke értelmében az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és a jószomszédi viszonyok térségének létrehozása céljából. A demokrácia és az emberi jogok, különösen a nők jogainak tisztelete és támogatása az Európai Unió alapelvei, és az európai szomszédságpolitikában érintett partnerországokkal is közös értékeknek kell lenniük. A mostani tunéziai, egyiptomi és líbiai népfelkelések oka az, hogy ezek a népek elégedetlenek a felettük uralkodó totalitárius rezsimekkel, és ez az elégedetlenség az egész keleti régióban egyre terjed. A megváltozott társadalmi és politikai helyzet ismeretében az EU-nak az emberi jogokat és a demokráciát érintő reformfolyamat hatásos támogatása érdekében hathatós változtatásokat kell eszközölnie a szomszédságpolitikában. Az EU-nak részletesen meg kell határoznia a keleti és déli szomszédaival fennálló partnerségek stratégiai prioritásait. Szeretném, ha az Unió fellépne a demokratizálódás folyamatának beindítása érdekében, különösen a nők nagyobb közéleti szerepvállalása és a társadalmi és gazdasági fejlődés jobb megtervezése érdekében.
Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert a jelenlegei eseményeknek a szomszédságpolitika reformjára – és nem csak kiigazítására – kell sarkallnia minket. A jogok és szabadságok tiszteletben tartásának a gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatokban az együttműködés céljának és feltételének kell lennie. Az EU által ilyen célból nyújtott pénzügyi segítségnyújtást nagy mértékben növelni kell, és ugyanezen célok és feltételek alá kell rendelni. Az Unió a Mediterrán Térségért szervezetet is át kell szervezni; erkölcsi alapon, a követelmények szempontjából, és gyakorlati alapon, az eredmények szempontjából. Együttműködésünket a jövőben nem szabad a kormányzó hatóságokkal való megállapodásokra korlátozni: az Európai Uniónak prioritásként kell kezelnie a civil társadalom tagjaival való kapcsolatot, és bátorítania kell a politikai pluralizmus létrejöttét és szerveződését a régióban. A legitim, szervezett hatalomátadás bátorításával elkerülhető az a dilemma, hogy a stabilitás érdekében nyújtsunk feltétel nélküli támogatást a kormányoknak, vagy vállaljuk a káoszt. Ráadásul azzal, ha az együttműködésünket értékekre alapozzuk, széles körű támogatást biztosítunk számára, valamint azt a kontinuitást, amire a régióban fennálló történelmi kihívások kezeléséhez szükség van.
Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) A mai szavazás során támogattam az európai szomszédságpolitika keleti és déli dimenziójának felülvizsgálatával kapcsolatos állásfoglalást is. Ezek az állásfoglalások a déli régióban a közelmúltban zajlott események fényében különösen fontosak. Különösen fontos figyelembe venni, hogy számos, az EU-val szomszédos déli országban a lakosság a diktatúra végét és a demokrácia bevezetését követeli. Az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálata során ezeket az eseményeket teljes mértékben figyelembe kell venni és át kell gondolni.
Mindkét állásfoglalás, a déli és a keleti dimenzióval foglalkozó is fontos az EU és a környező országok kölcsönösen előnyös együttműködése szempontjából annak biztosítására, hogy sor kerüljön a demokráciával, az emberi jogokkal és a gazdasággal és a biztonsággal kapcsolatos szükséges fejlesztésekre. Európa stabilitása és jóléte szorosan összekapcsolódik a szomszédságpolitika déli résztvevőinek a demokratikus kormányzás és a gazdasági és társadalmi fejlődés terén elért eredményeivel; ezért fontos a politikai vita, a teljes szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság elveinek támogatása a szomszédságpolitikában részt vevő partnerországokban. Köszönöm.
Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban. – (FR) A tunéziai, egyiptomi és líbiai felkelések annyira meglepték Európát, hogy mindenki egyetért abban, hogy felül kell vizsgálni a Földközi-tenger országaival való együttműködés feltételrendszerét. Több lehetőség áll előttünk a demokratikus átalakulás, a gazdasági fejlődés és a déli szomszédaink regionális integrációjának hosszú távon történő támogatására. Az EU-nak két eszköz áll rendelkezésére: az Unió a Mediterrán Térségért és az európai szomszédsági és partnerségi eszköz. Mind a kettőnek megmutatkoztak a gyengeségei, de a hibák valódi politikai kötelezettségvállalással orvosolhatók. Ezért támogatom az állásfoglalást, amely világos keretrendszerrel és konkrét célokkal ruházza fel a következő európai szomszédságpolitikát. Felhívnám azonban képviselőtársaim figyelmét a politika határon átnyúló dimenziójára. Ez az európai szomszédsági és partnerségi eszköz teljes költségvetésének csak 5%-át teszi ki, így a központi kormányzatok nem foglalkoznak vele, és programozása aggasztó késéseket szenved. Ez a dimenzió azonban sok földközi-tengeri strukturális kezdeményezési együttműködés katalizátora lehetne. Egy valódi EU–Földközi-tenger partnerség létrehozásához nemcsak a népek vágyait kell jobban figyelembe venni, hanem konkrét projektekhez valódi beruházásokat kell adni.
Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Támogattam az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalást. A Nőjogi Bizottság tagjaként szeretném külön felhívni a figyelmet a nemek egyenlőségének fontosságára, ami elválaszthatatlanul az emberi jogok közé tartozik, és így az Európai Unió egyik alapelve. A nők jogait az európai szomszédságpolitikában érintett országokkal folytatott tárgyalások során prioritásként kell kezelni.
Az állásfoglalás szerint a nők jogait a kodifikált jog (alkotmány, büntetőjog, családjog és a polgári jog minden ága) felülvizsgálatakor mindig érvényesíteni kell, és annak a szomszédságpolitika partnerországaival folytatott emberi jogi párbeszédek részét kell képeznie. A nők társadalmi beilleszkedését elmélyítő intézkedésekre is oda kell figyelnünk. A nők oktatását szolgáló programokra is szükség van, és elő kell mozdítani foglalkoztatásukat, valamint növelni kell közéletben való részvételük mértékét is. A szomszédságpolitikában részt vevő országokban folyamatosan nyomon kellene követni a nemek egyenlőségét javító intézkedések hatásait, és az ezen a területen mutatkozó hiányosságokat a leghatározottabban el kellene ítélni, sőt, büntetni kellene.
Én nem erősíteném meg az EU kapcsolatait azokkal a harmadik országokkal, amelyek a civil társadalom megszervezésével kapcsolatos ügyekben nem vonják be megfelelő mértékben a nőket a politikákba és az intézmények működésébe (különös tekintettel az emberi jogi szervezetekre és a nőszervezetekre).
Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely az EU déli szomszédságában a közelmúltban történt események miatt igen fontos anyag. Létfontosságú, hogy a megújuló politika az érintett országokban támogassa a demokratizálódást és a valódi reformokat.
Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az észak-afrikai és közel-keleti események mutatják, hogy milyen hatástalan az európai szomszédságpolitika, de felhívják a figyelmet az EU-t mint regionális szereplőt érintő új kihívásokra is. A szomszédságpolitikában érintett partnerországokkal fenntartott kapcsolatok alapjának továbbra is az EU értékein alapuló, jólétet és jó szomszédságot biztosító térség létrehozásának kell lennie, a földközi-tengeri térség országainak esetében is. Először is, létfontosságúnak tartom a 2011–2013-as indikatív programok felülvizsgálatát, amelynek során figyelembe kell venni a legsürgősebb igényeket, ugyanakkor a civil társadalom szervezeteinek nyújtandó közvetlen támogatás érdekében rugalmasabbá kell tenni a pénzügyi eszközöket, különösen az európai szomszédsági és partnerségi eszközt (ENPI) és az európai kezdeményezést a demokráciáért és emberi jogokért (EIDHR).
Emellett szükségesnek tartom az Unió a Mediterrán Térségért megerősítését is, úgy finanszírozás, mint a tagállamok kötelezettségvállalása tekintetében. Ez a legjobb gyakorlat cseréjének kiemelt fóruma, ahol kialakítható egy, a partnerségi politikán, a felelősségvállaláson és a feltételességen alapuló világos földközi-tengeri politika. Végezetül úgy gondolom, hogy sürgősen megoldást kell találni a líbiai háború befejezésére, és össze kell állítani egy intézkedéscsomagot is a háború utáni újjáépítésre.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Örömmel veszem tudomásul, hogy a Parlament elfogadta az állásfoglalást, amellyel átgondoljuk az euromediterrán partnerség helyzetét és döntünk annak jövőbeli irányáról. Hiszek a Földközi-tenger két partján fekvő országok közeledésében, és ennek szellemében több javaslattal is éltem, amelyeket – nagy örömömre – képviselőtársaim elfogadtak. Különösen kiemeltem az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának szükségességét az arab világban történt események fényében, a civil társadalommal folytatott párbeszéd felélénkítésével, a jó gyakorlat cseréjének előmozdításával, az emberi jogok garantálásával a társulási megállapodásokon keresztül és a demokratikus átmenet folyamatának támogatásával. Az európai szomszédságpolitika csodálatos lehetőséget nyújt értékeink terjesztésére és az Európa szomszédságában fekvő országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítésére. Ezért remélem, hogy a Földközi-tengertől délre fekvő szomszédainkkal ápolt partnerség külpolitikánk egyik prioritása lesz. Igyekszem majd biztosítani, hogy egyenlő félként működjünk együtt, és elég erőforrást szánjunk arra, hogy a földközi-tengeri régió a béke, a jólét és az együttműködés területe legyen.
RC-B7-0244/2011 állásfoglalási indítvány (a nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról)
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mert az a legalapvetőbb polgári jogokat védelmezi, különösen a szólásszabadság jogát. Ennek a fajta viselkedésnek kihatással kell lennie az EU és az ilyen, a szabadság elleni támadásokat elkövető országok viszonyára. Ha nem gyakorlunk erős politikai nyomást ezekre az országokra, nehéz lesz elérni a békét. Az EU-nak mindig élen kell járnia az ilyen támadások elleni fellépésben, és a jövőben is oda kell figyelnie a régióban zajló eseményekre.
Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Azok a nők, akik a több demokráciát, jogokat és szabadságot követelő észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben részt vettek, megérdemlik tiszteletünket és támogatásunkat. Az Európai Unió nem hallgathat, amikor a demokrácia és a szabadság bátor harcosai kegyetlen bánásmód áldozataivá válnak. Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy lépjenek fel határozottan a nemi erőszak, megfélemlítés és a nők elleni támadások ellen Líbiában és Egyiptomban, mert ezen országok vezetése a nők elleni erőszakot a forradalmak során fegyverként alkalmazta. Az egyiptomi hatóságoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a kínzás beszüntetésére, ki kell vizsgálniuk minden olyan esetet, amikor a békés tüntetőkkel szemben visszaélésekre került sor, és be kell szüntetniük a civilek ellen katonai bíróságokon történő vádemelést. Hiszek abban, hogy az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten zajló változásoknak hozzá kell járulnia a nők elleni diszkrimináció megszűnéséhez, és ahhoz, hogy a férfiakkal egyenlő módon vehessenek részt a társadalom életében.
Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A nők és gyermekek ellen az utóbbi hetekben az észak-afrikai konfliktusok során elkövetett erőszak nem meglepő, mert sajnos a fegyveres konfliktusok területén élő nők egyre gyakrabban válnak megalázó bánásmód, kínzás és uralkodás, irányítás áldozataivá, amelynek célja bizonyos csoportok teljes vagy részleges elpusztítása.
De ennél többről van szó: senkinek nincs joga nők méltóságát megsérteni csak azért, mert volt bátorságuk kifejezni a gondolataikat, részt venni egy békés és demokratikus világ létrehozásában és mindenekelőtt a nemek egyenlőségét követelni. Az embertelen és megalázó bánásmód, mint például az elektrosokk, a „szüzességi teszt”, a fizikai és pszichológiai erőszak, a nemi erőszak és a rabszolgaságra kényszerítés olyan elfogadhatatlan tettek, amiket nem tolerálhatunk.
Ami az észak-afrikai országokban történt eseményeket illeti, azok, akik ezekért a súlyos törvénytelenségekért felelősek, megérdemlik a büntetést, mint minden más konfliktus esetén is, mert itt nemcsak civilek az elkövetők, hanem – ami még elítélendőbb – katonák is. Őszintén remélem, hogy az EU sikeresen gyakorol majd nyomást az érintett országokra, és azok gyorsan ratifikálják majd a nemzetközi jogi eszközöket, ideértve a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát és a menekültek helyzetéről szóló 1951. évi egyezményt.
Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert sürgősen véget kell vetni a nők elleni erőszak és nemi erőszak alkalmazásának. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak határozottan el kell ítélniük a Líbiában és Egyiptomban zajló, nők elleni nemi erőszakot, megfélemlítést, kínzást és erőszakot. Fel kell szólítani Egyiptom legfelső haditanácsát, hogy haladéktalanul lépjen fel a nők elleni erőszakos bűncselekmények ellen. Biztosítani kell, hogy a fegyveres és biztonsági erők minden tagja egyértelmű utasításokat kapjon arról, hogy a bűncselekmények és kínzások nem elfogadhatók, valamint hogy az ilyen eseteket kivizsgálják és az elkövetők ellen eljárást indítanak. Ezenkívül mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy országa demokratikus jövőjéről kifejezze nézeteit anélkül, hogy ezért fogva tartanák, megkínoznák vagy megalázó és diszkriminatív bánásmódnak tennék ki.
Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A nők kulcsszerepet játszottak a nagyobb demokráciát, jogokat és szabadságot követelő észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben. Sajnos a líbiai és az egyiptomi rezsim erőszak alkalmazásával igyekszik megfélemlíteni és lealacsonyítani a nőket, sebezhetőbbé téve őket. Határozottan elítélem az egyiptomi hadsereg által a Tahrir téren letartóztatott tiltakozó nők ellen elkövetett cselekményeket. Sürgősen tenni kell a megalázó bánásmód beszüntetéséért, és a biztonsági erőkkel és a hadsereggel egyértelműen közölni kell, hogy a kínzás és más visszaélések alapos vizsgálatot vonnak maguk után. Az egyiptomi hatóságok dolga, hogy sürgősen intézkedjenek a kínzások beszüntetése érdekében, kivizsgálják a békés tüntetők elleni visszaélések minden példáját és véget vessenek a civilek ellen katonai bíróságokon indított pereknek. Felszólítom a Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy a leghatározottabban ellenezzék a líbiai és egyiptomi nők elleni nemi agressziót, megfélemlítést és zaklatást.
Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az határozottan elítéli a líbiai és egyiptomi rezsimeket amiatt, hogy szexuális agressziót alkalmaztak a forradalmak során zajló konfliktusokban. A nők a felkelésekben kulcsszerepet játszottak, harcoltak és az életüket kockáztatták a nagyobb fokú demokrácia, a jogok és a szabadság érdekében. Létfontosságú biztosítani, hogy az észak-afrikai és közel-keleti változások hozzájáruljanak a nők elleni diszkrimináció beszüntetéséhez és ahhoz, hogy teljes mértékben, a férfiakkal egyenlő módon vehessenek részt a társadalom életében.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Sajnos mindannyian tudjuk, hogy a zaklatott, fegyveres konfliktusokkal járó időszakok alatt több a nők és gyermekek elleni erőszak és elszaporodnak a szexuális bűncselekmények is. Ez a gyakorlat mélyen elítélendő, mint ahogy a kínzás, a csoportos erőszak, a „szüzességi tesztek”, a nők elleni fenyegetések és fizikai és pszichológiai visszaélések is, amelyekkel igyekeznek megfélemlíteni őket vagy a politikai részvételre való jogukat korlátozni, ahogy az Egyiptomban és Líbiában zajlik. Az EU-nak, és különösen a Parlamentnek az alapvető jogok és az emberi méltóság bástyájának kell lennie, és egyértelműen, határozottan el kell ítélnie ezen értékek minden megsértését. A leghatározottabban elítélem a közelmúltban a közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok során történt nők és a gyermekek elleni erőszakot, és kérem a legalapvetőbb jogok és a méltóság védelmében a legmegfelelőbb intézkedések megtételét.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az emberi jogok megsértése elleni küzdelem az EU és intézményeinek fő célja. Ennek megfelelően a szexuális erőszak bármilyen konfliktus során történő alkalmazását ezen intézmények a leghatározottabban elítélték. A Parlament számos állásfoglalást fogadott el, amelyekben elítélte a nők elleni erőszakot. Ez a közös állásfoglalási indítvány az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten elkövetett nők elleni erőszakra, különösen a nemi erőszakra koncentrál. Szörnyű, undort és felháborodást keltő beszámolók jutottak el hozzánk a háború és elnyomás során történt erőszakról. Az ilyen cselekmények elkövetői nem maradhatnak büntetlenek, még akkor sem, ha diktátorok védelmét élvezik, vagy az elmaradott mentalitás ürügyén cselekedtek. Ezért a jelentés mellett szavazok, amely elítéli a nők elleni erőszakot, történjen az bármely régióban, felszólít az elkövetők szigorú megbüntetésére, és prioritássá teszi a nők lehetőségeinek javítását szolgáló európai uniós támogatás kérdését, különösen azok esetében, akik bátran részt vettek az úgynevezett arab tavasz eseményeiben, arra biztatva őket, hogy teljes mértékben vegyenek részt országuk közéletében.
Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásával kapcsolatos vita során a Bizottság vállalta, hogy elszántan kiáll a nemi erőszak és a rabszolgaság ellen, amelyek az genfi egyezmény értelmében háborús és emberiség elleni bűncselekmények.
Ahogy a benyújtott állásfoglalás-tervezetben is szerepel, létfontosságú, hogy ragaszkodjunk a hathatós diplomáciai fellépéshez, ami határozottan kiáll a szexuális agresszió, a megfélemlítés és a zaklatás nők elleni alkalmazása ellen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, vagy bárhol máshol.
Szeretnénk kiemelni a nőknek a forradalmakban játszott szerepe elismerésének fontosságát is, és hangsúlyozzuk, hogy a nők jogait, köztük az országuk új demokratikus, jogi, gazdasági és politikai szerkezeteiben való részvétel jogát is garantálni kell, véget vetve az évszázadok óta fennálló diszkriminációnak.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a leghatározottabban ellenezzék a líbiai és egyiptomi nők elleni nemi támadásokat, megfélemlítést és zaklatást. Úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy országa demokratikus jövőjéről kifejezze nézeteit anélkül, hogy ezért fogva tartanák, megkínoznák vagy megalázó vagy diszkriminatív bánásmódnak tennék ki. El kell ismerni a nők szerepét a forradalmakban és a demokratizálódási folyamatokban, és több figyelmet kell fordítani az őket érintő konkrét fenyegetésekre és jogaik védelmének és támogatásának szükségességére.
David Martin (S&D), írásban. – Támogattam az állásfoglalást, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamok kormányait, hogy határozottan álljanak ki a líbiai és egyiptomi nők megfélemlítése, célba vétele és a velük szembeni szexuális támadások ellen, és határozottan elítéli az erőszakos „szüzességi teszteket”, amelyeket az egyiptomi hadsereg a Tahrir téren letartóztatott tiltakozó nőkön végzett, és ezt a gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja, mivel az a kínzás egy formája; felszólítja Egyiptom legfelső haditanácsát, hogy haladéktalanul intézkedjen a megalázó bánásmód megszüntetéséről és annak biztosításáról, hogy valamennyi biztonsági és katonai erő egyértelmű figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy megengedhetetlen a kínzás és az egyéb kegyetlen bánásmódok, ideértve az erőszakos „szüzességi teszteket”, és minden ilyen cselekményt alaposan kivizsgálnak majd.
Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Háborús konfliktusokban gyakran a nők és a gyermekek az igazi áldozatok. Régóta ismert, hogy gyakran előfordul nemi erőszak és kínzás is. A helyzet az érintett külföldi újságírók szerint Líbiában és Egyiptomban sem más. Egyiptomban a tüntető nőket letartóztatták és szüzességi vizsgálatnak vetették alá, amit dokumentáltak is. Líbiában a katonák nemi erőszakot és kínzásokat hajtottak végre. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy azok a nők, akik erről beszámoltak, most súlyos megtorlásra számíthatnak, például, hogy rágalmazással vádolják őket. Ez az eset is az emberi jogok olyan sárba tiprása, ami ellen valamit tenni kell, a nyugati hatalmaknak is.
Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az EU nem hunyhat szemet ezen atrocitások felett, és joggal követeljük az egyiptomi és líbiai kormánytól, hogy kivétel nélkül vizsgálják ki ezeket az eseteket, és a tetteseknek vállalniuk kelljen a felelősséget annak érdekében, hogy ezek az országok tovább haladhassanak a demokrácia és a szabadság felé vezető úton.
Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az egyiptomi és líbiai konfliktusok során tragikus támadásokról és a nők elleni ismétlődő erőszakról szóló beszámolók jelentek meg a nemzetközi médiában. A kínzás és a nemi erőszak sokszor marad büntetlenül, mert a hatóságok csendben ejtik a vádakat, vagy – ami még rosszabb – rágalmazással vádolják az érintett nőket. A patriarchális társadalom védelmében az áldozat és az elkövető szerepet cserél. Az EU nem állhat tétlenül; többet kell tennie az egyiptomi és líbiai nők és gyermekek védelmében és a jogállamiság érdekében. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.
Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló közös állásfoglalási indítvány határozottan elítéli az Egyiptomban és Líbiában történt bűncselekményeket. Az, hogy a nők mindkét országban támadások áldozatai és a hadsereg a Tahrir téren letartóztatott nőkön „szüzességi vizsgálatot” végzett, majd nemi erőszakot és kínzást követett el ellenük, hogy aztán katonai bíróságokon vádat emelhessen ellenük azért, hogy megbuktak a „szüzességi vizsgálaton”, mind embertelen tett és bűncselekmény; egyértelmű megszegései az emberiség elleni bűncselekményekről és háborús bűnökről szóló genfi egyezménynek.
Az állásfoglalási indítvány – amelyet jómagam is támogattam – amellett, hogy határozottan elítéli ezeket a tetteket felszólítja a Bizottságot és a tagállamok kormányait, hogy határozottan tiltakozzanak a líbiai és egyiptomi nők megfélemlítése, célba vétele és a velük szembeni szexuális támadások ellen, valamint tegyenek konkrét és koordinált lépéseket e cselekmények azonnali beszüntetése érdekében.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel elítéli a nemi alapú erőszakot, és természetesen a nemi erőszak konfliktusokban történő alkalmazását is. Egyetértek az állásfoglalásban leírtakkal a tekintetben, hogy az emberi jogoknak a demokratizálódási folyamat szerves részeként prioritást kell élvezniük az európai szomszédságpolitika keretében tett intézkedések során, és azzal is, hogy az EU-nak ezen országokkal meg kell osztania az egyenlőségi politikák és a nemi alapú erőszak elleni harc terén szerzett tapasztalatait.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben aktív szerepet játszottak a nők, közös, a demokrácia és az alapvető jogok iránti követeléseiket képviselve. Sajnos a líbiai és az egyiptomi rezsim, mint mindig, a nők ellen a nemi támadásokat vetette be. El kell ítélnünk a nemi erőszaknak a nők megfélemlítésére és megalázására történő felhasználását, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a most kialakult hatalmi vákuum a jogaik romlásához vezethet. Fontos annak a líbiai nőnek az esete, aki márciusban néhány újságírónak egy tripoli hotelben elmondta, hogy katonák csoportosan megerőszakolták. Ezt a nőt az erőszaktevők beperelték rágalmazásért. Cselekednünk kell: határozottan el kell ítélnünk a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt aránytalanul nagy hatását, és ki kell emelnünk béketeremtő szerepüket. Bízom abban, hogy az EU a genfi egyezmény szellemében a lehető leghatározottabban elítéli majd a nők és gyermekek elleni – különösen fegyveres konfliktusok alatt történő – erőszakot, és mindenfajta ellenük irányuló diszkriminációt.
Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazása elleni harcról szóló állásfoglalást teljes mértékben támogattam. A nők elleni tömeges erőszak az észak-afrikai és közel-keleti fegyveres konfliktusok állandó eleme. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF egyebek mellett a viszonylag stabil országnak számító Kenya példáját említi, ahol a választások előtti zavargások során napok alatt megduplázódott a nemi erőszak áldozatainak száma.
A nemi erőszak valóságos járvánnyá kezd válni. Valójában háborús taktikává vált. Az Európai Unió ebben a kérdésben nem maradhat semleges. Ezért kulcsfontosságú, hogy a nemek egyenlősége az európai szomszédságpolitika egyik fő elemévé váljon, és a politika által lefedett országokban a nemek egyenlőségét szolgáló hatásos és szervezett megközelítés része legyen. Az emberi jogoknak – amelyeknek elválaszthatatlan része a férfiak és a nők egyenlősége – a harmadik országok demokratikus folyamataiban központi szerepet kell kapniuk. Döbbenetes, hogy annak dacára, hogy Afrikában igen elterjedt a nemi erőszak, a kormányok nem kezelik prioritásként az ellene való harcot, ahogy az például Dél-Afrika esetében látható.
Az EU-nak különösen a nőkre kellene koncentrálnia. Nagyon fontosak az állásfoglalásban foglalt, a nők jobb társadalmi beilleszkedését, foglalkoztatásuk javítását és a női írástudatlanság és a káros hagyományos gyakorlatok elleni harcot szolgáló javaslatok. A nők és lányok oktatásába fel kell venni a jogokról szóló oktatást is.
Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A közelmúltban Észak-Afrikában történt események során a líbiai és egyiptomi rezsimek a nemi erőszakot a felkelésekben részt vevő nők megfélemlítésére és üldözésére használták fel. Kulcsfontosságú, hogy e cselekmények elkövetői ellen vádat emeljenek, és az is, hogy az ilyen atrocitásokat elszenvedett nőket megvédjék az esetleges megtorlástól. Én magam jártam a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Kivu régióban, ahol ezt a rettenetes gyakorlatot rendszeresen alkalmazzák a katonák és a fegyveres csoportok tagjai. Tanúsíthatom, hogy milyen szörnyen szenvednek az áldozatok, és hogy az elkövetők büntetlenek maradnak. A nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie annak biztosítására, hogy az ilyen bűnök elkövetői megkapják méltó büntetésüket.
Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Megdöbbentettek és felkavartak az arab felkelések során történt becsület elleni bűncselekményekről és a nők megalázásáról szóló beszámolók, és örülök, hogy a Parlament elítélte ezeket az atrocitásokat. Európa nem tűrheti, hogy az emberi jogokat és a legalapvetőbb európai értékeket Európa szomszédságában, partnerországokban békés demonstrációkra reagálva büntetlenül sértsék meg. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy ezeket a barbár cselekményeket vizsgálják ki és a felelősöket büntessék meg. Állásfoglalásunk ezen országok jövőjének egy kulcselemével foglalkozik: azzal, hogy a nők központi szerepet kapjanak az arab társadalmak demokratizálódási folyamatában. A nők csendes, sőt, alulértékelt vezető szerepet játszottak a felszabadulási mozgalmakban, és úgy gondolom, fontos volt a szövegben tisztelegni szerepük előtt. Európa az észak-afrikai és közel-keleti országokat a demokratizálódási folyamat során támogatásáról biztosította. Most a mi dolgunk, hogy ezt az emberi jogok és a nők és férfiak közötti egyenlőség garanciáival egészítsük ki.
Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, ami megfelelően kezeli az olyan fontos kérdéseket, mint az Európai Beruházási Bank (EBB) Lisszaboni Szerződést követő új alapokmánya, a „projektkötvények”, az EBB gazdasági válság idejére tervezett finanszírozásának következményei, a 2013 utáni finanszírozása és az EU-n kívüli tevékenysége, különös tekintettel a fejlesztési projektekre, a környezetvédelmi projektekre és arra, hogy hogyan lehet határozottabban fellépni az offshore pénzügyi központok ügyében.
Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Beruházási Bank kulcsfontosságú szerepet játszik a kkv-k támogatásában, különösen a pénzügyi válság és gazdasági visszaesés idején. A kkv-k európai gazdaságban játszott hatalmas jelentőségű szerepének ismeretében megállapodás született arról, hogy 2008-tól 2011-ig a kkv-k összesen 30 milliárd EUR értékű kölcsönt kapnak. 2010 márciusában felállításra került az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz, a Bizottságtól és a Banktól származó kb. 200 millió EUR finanszírozással. De a kkv-k továbbra is nehezen kapnak hitelt. Ahogy a „Bank Watch” jelentésben szerepel, a kkv-k – különösen a közép- és kelet-európai tagállamokban működők – nem képesek élni a nekik szánt támogatásokkal. Az EBB-nek világos finanszírozási feltételeket és szigorúbb kölcsönzés-eredményességi kritériumokat kell rögzítenie a kölcsönöket nyújtó pénzügyi közvetítők számára. A nemzeti pénzügyi közvetítők két évet kaptak a kölcsönök nyújtására, de ahogy a jelentés írja, egyes pénzügyi közvetítők csak a kölcsönök kis részét adták ki – vagy semmit sem – pedig a pénzügyi források a számlájukon voltak. Ráadásul az EBB weboldalán nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok a kiadott források felhasználásáról és kedvezményezettjeiről. Véleményem szerint az EBB-nek javítania kell a pénzügyi közvetítőkön keresztüli kölcsönzés átláthatóságát, és évente jelentést kell tennie a kkv-knak nyújtott hitelekről, ideértve a hitelezés hozzáférhetőségének és eredményességének értékelését és a hitelek kedvezményezettjeinek listáját.
Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Először is, szeretnék gratulálni az Európai Beruházási Banknak (EBB) az elvégzett munkához, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásához, amit a 2008-tól kezdve folyamatosan növekvő finanszírozással és az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz 2010 márciusában történt létrehozásával értek el. Úgy gondolom, hogy a projektkötvények gondolata, aminek célja a vállalatok által kiadott kötvények hitelminősítésének javítása és a kötvényeknek az európai közlekedési, energia- és IT infrastruktúrák finanszírozására való felhasználása pozitív lépés. Kívánatos, hogy a Bizottság és az EBB is konkrét javaslatokat állítson össze a projektkötvényekről. Érdemes kiemelni azt is, hogy az EBB az EU 2020-as stratégia keretében fontos munkát végezhet, leegyszerűsítve az eljárásokat és maximalizálva a többszöröző hatásokat az állami- és a magánszektor befektetőinek odavonzása érdekében. Az EU-n kívüli EBB-finanszírozással kapcsolatban úgy gondolom, hogy hasznos, ha az EBB, az EBRD és a Bizottság szándéknyilatkozatot ír alá az együttműködés megerősítése érdekében azon országokban, ahol aktívak, azzal a kettős céllal, hogy a kölcsönpolitikák egymással és az EU politikai céljaival is összhangba kerüljenek.
José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Beruházási Bank (EBB), amit 1958-ban hozott létre a Római Szerződés, az EU pénzügyi intézménye, amelynek fő célja, hogy a gazdasági integráció és a területi kohézió révén hozzájáruljon az EU kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Üdvözlöm a Lisszaboni Szerződésben foglalt változtatásokat, amelyek az EBB által nyújtott finanszírozás terén nagyobb rugalmasságot biztosítanak. Emlékeztetnék a Lisszaboni Szerződésben foglalt változtatásokra, amelyek világosabbá teszik az EBB által harmadik országoknak nyújtott források kérdését, amelyeknek az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az EU más országokkal való kapcsolataiban alkalmazott általános elveket kell szolgálniuk, és amelyeknek ennek megfelelően az EU külső tevékenységeinek céljait kell szolgálniuk. Ennek a pénzügyi intézménynek kötelessége évente benyújtani a Parlamentnek egy dokumentumot, amelyben megvonja tevékenysége mérlegét. Ez az állásfoglalási indítvány a 2009-es jelentést vizsgálja. A dokumentum nemcsak az új alapokmány elfogadásából fakadó előrelépéseket elemzi, hanem az EBB tevékenységét is.
João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elismerjük, hogy az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönöknek az alacsony kamatok és a hosszú futamidő miatt fontos szerepe lehet a fejlődésben és a társadalmi haladásban. A feltételek azonban nem minden esetben elég átláthatóak és világosak. Ráadásul nem a legrászorulóbb országok és régiók élveznek előnyt a kölcsönfelvételben. Ezért az előttünk fekvő a jelentés, amelyet támogatunk, kritikákat és javaslatokat is tartalmaz.
Azzal azonban nem értünk egyet, hogy az EBB egyszerűen az európai uniós politikák végrehajtásának eszközévé váljon, és emellett kezelje a társadalmi és gazdasági kohézió és a szociális fejlődés problémáit, amelyekkel az EU költségvetésének és az EU strukturális és kohéziós alapjainak kell foglalkoznia. Nyilvánvaló, hogy az EBB nyomon követheti és javíthatja ezt a munkát, de nem helyettesítheti az EU költségvetési politikáit.
Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Beruházási Bank (EBB) jelenleg pótolhatatlan szerepet játszik az EU-n belüli és azon kívüli finanszírozásban. A most benyújtott jelentés pozitív képet ad arról, ahogyan az EBB a válság idején az EU-ban lévő kkv-kat támogatta. Igaz, hogy a bank hivatalosan vállalta, hogy négy év alatt 30 milliárd eurót fordít a kkv-k támogatására. A probléma azonban az, hogy a kkv-khoz nem jutott el a pénz egésze. Konkrétan az első időszakban a kötelezettségvállalásban szereplő összegeknek kb. a fele jutott el a V4 régióban lévő kkv-k kezébe. Az EBB a bankoknak érthetetlenül hosszú időt, két évet adott a források elosztására, és nem rögzített semmilyen szankciót arra az esetre, ha a határidőt a bankok nem tartják be. A válságot igen megszenvedő közép-európai bankok kaptak az alkalmon, hogy "megtartsák" ezeket a forrásokat. A kkv-knak szánt támogatásból tehát a valóságban a külföldi bankok közép-európai leányvállalatainak nyújtott támogatás lett. Jó okunk van feltételezni, hogy ez nem véletlenül, hanem szándékosan alakult így.
Végül, az EBB-nek a fejlesztés terén is vannak problémái. Több, a fejlesztésre specializálódott alkalmazottat kellene felvennie. Az EBB-nek jelenleg nincs elég alkalmazottja, a fejlődő országokra gyakorolt hatása dacára. Abban pedig egyetértek az előadóval, hogy az EBB-nek szigorúbbá kell tennie a közvetítőkön keresztüli finanszírozást, ugyanis az ilyen források adóparadicsomokba kerülhetnek.
Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – (HU) Üdvözlöm, hogy az EBB éves jelentését bár meglehetősen madártávlatból, de értékeli az Európai Parlament. Az EBB döntő szerepet vállal a válság leküzdésében, az átláthatóság, a mérhető eredmények kérdése számomra azonban továbbra is kétséges. Az EBB tevékenységét arra a három területre összpontosította, melyeket leginkább sújtott a válság, a kkv-ra, a konvergenciarégiókra és az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre. A kkv-k kulcsszerepet játszanak az európai gazdaság fellendítésében és a munkanélküliség elleni küzdelemben, ezért célszerű könnyebb hozzáférést biztosítani számukra fejlesztésekhez szükséges tőkéhez. E tekintetben hasznos lenne, ha minden évben értékelést láthatnánk a szóban forgó hitelek elérhetőségéről és eredményességéről, ami biztosítaná a hitelek végső céljának átláthatóságát és javítaná az adminisztrációs folyamatot. Ennek kapcsán is elengedhetetlenül fontosnak tartom azt, hogy az EBB aktualizálja és szigorítsa az offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos politikáját.
Az EBB nagyon fontos szerepet játszik az Európai Unió konvergenciájának növelésében, az általa nyújtott technikai segítségnyújtásnak és társfinanszírozásnak köszönhetően a konvergencia-célkitűzések alá tartozó térségek a rendelkezésükre álló források egyre nagyobb hányadát képesek felhasználni, ezért támogatandónak és célszerűnek tartom e szerep további fokozását.
Végül annak a javaslatnak a megfontolását javaslom, hogy átlátható szabályozási felügyeletet kellene bevezetni az EBB pénzügyi helyzetének minősége, eredményeinek pontos mérése, valamint a hatékony és eredményes üzleti gyakorlat szabályainak betartása érdekében.
Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Egyetértek azzal, hogy válság idején az Európai Beruházási Banknak tevékenységeiben a kis- és középvállalkozások támogatására kell koncentrálnia, amelyek társadalmunk gerincét képezik. A helyi pénzügyi közvetítők bevonása és a velük zajló párbeszéd is üdvözlendő. Véleményem szerint nagyon fontos a megújuló energia kiemelése a tagjelölt országokban. Ezért a jelentés mellett szavazok.
Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert az Európai Parlament üdvözli a Lisszaboni Szerződésben eszközölt változtatásokat, amelyek rugalmasabbá teszik az Európai Beruházási Bank által nyújtott finanszírozást, ideértve a bank szokványos tevékenységeit kiegészítő tőkerészesedéseket, leányvállalatok és más társaságok létrehozásának lehetőségét, az ún. különleges tevékenységek szabályozását és a szélesebb körű technikai segítségnyújtási szolgáltatások biztosítását és az ellenőrző bizottság megerősítését. Az Európai Parlament javasolja annak a felvetésnek a megfontolását, hogy az EBB pénzügyi helyzetét vessék prudenciális szabályozási felügyelet alá és pontosan mérjék eredményeit és a helyes üzleti magatartás szabályainak betartását. Az Európai Parlament üdvözli a projektkötvények gondolatát is, amelyeknek célja a vállalatok által kibocsátott kötvények hitelminősítésének javítása az Európa 2020 stratégia keretein belül, az európai közlekedési, energia- és IT-infrastruktúra finanszírozása és a gazdaság környezetbarátabbá tétele. Az ilyen projektkötvények kiadása pozitív hatással lenne a növekedést és a munkahelyteremtést javító fenntartható beruházások finanszírozási lehetőségeire, kiegészítve a nemzeti és a kohéziós alapból érkező forrásokat.
David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, ami a következő lépéseket javasolja az EBB-nek a fejlesztésben játszott szerepének megerősítésére: a) több specializált, erre szakosodott alkalmazott felvétele, akiknek szakterülete a fejlesztés és a fejlődő országok, illetve a harmadik országokban dolgozó alkalmazottak számának növelése; b) a helyi szereplők részvételi arányának emelése a projektekben; c) a fejlődést célzó projektekre szánt források növelése; d) több támogatás kiosztása; e) az EBB harmadik országokban folytatott tevékenységeinek egyetlen külön egységbe történő csoportosításának megfontolása.
Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Szeretném jelezni, hogy örülök annak, hogy elfogadásra került az Európai Beruházási Bank (EBB) 2009-es éves jelentéséről szóló Cutaş-jelentés. Szeretném aláhúzni, hogy az EBB a gazdasági nehézségek idején, amikor igen nehéz kölcsönhöz jutni, kiváló munkát végzett a kis- és középvállalkozások támogatásában. Támogatom azt is, hogy az EBB és az Európai Bizottság közösen projektkötvényeket fejlesszen ki a nagy, közlekedéssel, energiával és telekommunikációval kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések finanszírozására, amelyek létfontosságúak az Unió növekedési és kohéziós céljainak eléréséhez.
Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Beruházási Bank 2009-es éves jelentése kiemeli, hogy az EBB kulcsszerepet játszott a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásában, különösen a pénzügyi válság és gazdasági recesszió idején. Az EBB három olyan területre koncentrált, amelyek a legjobban megszenvedték a válságot Európában, nevezetesen: kkv-k, konvergencia régiók és éghajlatváltozási fellépések. Az vitathatatlan, hogy a kkv-k rendkívül fontosak az európai gazdaság számára, ezért üdvözlöm a tényt, hogy az EBB 2008–2010-es kkv-finanszírozását megnövelték, összesen 30,8 milliárd EUR-ra, és létrejött az európai mikrofinanszírozási eszköz, amely a Bizottságtól és az EBB-től kb. 200 millió eurót kapott.
Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Mi magunk nem pontosan ezt a szöveget írtuk volna, de annyira elfogadhatónak tartottuk, hogy mellette szavazzunk.
Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott dokumentum kiemeli, hogy az Európai Beruházási Banknak (EBB) egyértelműen további támogatást kell nyújtania az európai gazdaság talpra állása szempontjából kulcsfontosságú területeken: a kis- és középvállalkozásoknak, a közepes piaci tőkeértékű vállalatoknak, infrastrukturális és az Európa 2020 stratégia részét képező növekedésserkentő és munkahelyteremtő egyéb kulcsfontosságú projekteknek. A jelentés felszólítja az EBB-t, hogy fektessen az európai vasúti teherszállításba és egyéb teherszállítási transzeurópai hálózatokba is, különös tekintettel a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a Balti-tenger kikötőire, hogy azok végleg összekapcsolódjanak az európai piacokkal. Az EBB-nek ezen kívül több támogatást kell nyújtania a TEN-T hálózat kiépítéséhez az állami és magánszektorból egyaránt több befektetés vonzását célzó mozgósító hatás kialakítása céljából. E cél elérése érdekében a projektkötvények a TEN-T alap költségvetése mellett kiegészítő beruházási eszközként szolgálhatnak.