Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2658(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0265/2011

Viták :

PV 07/04/2011 - 10.3
CRE 07/04/2011 - 10.3

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 11.3
CRE 07/04/2011 - 11.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0159

Viták
2011. április 7., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

10.3. Zimbabwe
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a zimbabwei állásfoglalással kapcsolatos hat indítvány vitája(1).

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška, szerző.(SK) Elnök úr, nem első alkalommal esik szó Robert Mugabe és pártja kormányzási módszereiről. 2008 júliusában az Európai Parlament elfogadott egy Robert Mugabe és környezete elleni szankciókat tartalmazó állásfoglalást. A döntés hátterében az emberi jogoknak a kormányzat részéről sajnos még ma is tapasztalható megsértése állt.

Az ismétlődő zaklatások, az uralmon lévő párt ellenfeleinek letartóztatása és tisztázatlan eltűnése világossá teszi számunkra, hogy Robert Mugabe és pártja tudja, hogy a méltányos és áttekinthető politikai verseny megfosztaná őket a hatalomtól, és kilátásba helyezné, hogy felelniük kell a lakosság terrorizálásáért és az ország javainak évek óta zajló fosztogatásáért.

Bizonyára mindnyájan szükségesnek tartjuk az állásfoglalás-tervezet elfogadását, abban a reményben, hogy az EU által kezdeményezett intézkedések segíthetnek a kormányzati terrortól szenvedő zimbabwei népen, és a polgári és az ellenzéki vezetők közreműködésével megszüntethetik a jelenlegi nehéz helyzetet az országban, mégpedig a lehető legbékésebb eszközökkel. Egy európai uniós nagykövet kinevezése Robert Mugabe részére ebben a helyzetben egyenértékű lenne a tisztességes emberek megsértésével. Ezért, hölgyeim és uraim, próbáljunk meg, legalább politikai magatartásunk segítségével, fontos politikai változásokat elérni Afrika déli területén.

 
  
MPphoto
 

  Geoffrey Van Orden, szerző. – Elnök úr, amióta – úgy tizenkét éve – tagja vagyok e Parlamentnek, folyamatosan próbáljuk elérni, hogy a zimbabwei nép életkörülményei és jövőbe vetett reményei javuljanak.

Két pontban világosan egyetértünk. Először is, hogy ameddig Robert Mugabe hatalomban marad, és a Zanu-PF párt önmaga érdekeit szolgáló köreinek és a biztonsági erőknek a védelmét élvezi, miközben saját vagyonát gyarapítva kizsigereli a népet, addig kevés az esély a valódi változásra. Másodszor, hogy a zimbabwei népen múlik, hogy afrikai szomszédaival összefogva – elsősorban Dél-Afrikára gondolok természetesen – kikényszerítse a kívánt változásokat.

Talán, de csak talán, végre tapasztalhatunk némi elmozdulást a helyes irányba. Tudjuk, hogy amikor Mugabe aggódik, akkor pánikba esik. A rendőri erői és a katonasága elkezd mindenkit támadni, akit ellenzékinek vél. Az MDC-nek koalíció keretében egyesítenie kellene erőit, ám az elmúlt napokban az MDC minisztereit és parlamenti képviselőit emberi jogi aktivistákkal együtt megverték és letartóztatták.

Úgy gondolom, Mugabe két dolog miatt is egyre idegesebb. Látta, hogy mi történt barátjával és pénzügyi támogatójával, Kadhafival. Alig egy hete, március 31-én történt, hogy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség, melynek tagja Dél-Afrika és Zimbabwe összes szomszédja, végre aggodalmának adott hangot a zimbabwei erőszak ismételt fellángolása miatt. Az erőszak beszüntetését és a globális politikai megállapodás minden elemének végrehajtását követelték. Kineveztek egy olyan csapatot is, amely a zimbabwei békés, tisztességes és szabad választások ütemtervét hivatott kidolgozni. Ez a csapat jelenleg Hararéban tartózkodik.

Felszólítjuk az európai kormányokat és az EU-t, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket, és vessék latba minden politikai befolyásukat Afrika déli területén, hogy Zimbabwéban minél előbb bekövetkezhessenek a pozitív változások, valamint készítsék elő az utat a megfelelően ellenőrzött és erőszakmentes légkörben zajló választások megtartására.

Ameddig nem következik be gyökeres fordulat, a Mugabét és szövetségeseit sújtó rendelkezéseknek érvényben kell maradniuk. Ebből a szempontból semmilyen körülmények között nem engedhető meg, hogy az EU nagykövetként akkreditálja Mugabe egyoldalúan kinevezett megbízottját. Biztos vagyok benne, hogy amint Zimbabwe népe visszakapja szabadságát, és valódi demokrácia és jogállamiság lép a diktatúra helyébe, a nemzetközi közösség, így az EU is, hajlandó lesz minden segítséget megadni.

 
  
MPphoto
 

  Judith Sargentini, szerző.(NL) Elnök úr, becslésem szerint több mint tíz éve figyelem közelről a zimbabwei eseményeket. Régebben egy amszterdami fejlesztési cégnél dolgoztam, és időnként zimbabwei emberi jogi aktivistákat hoztunk át Hollandiába, Európába, hogy némi levegőhöz jussanak. Nem pusztán azért, hogy megismerjenek más aktivistákat és történeteket meséljenek egymásnak, hanem azért, hogy lehetőségük legyen elszabadulni kicsit Zimbabwéból.

Az egyiküket Abel Chikomónak hívták, őt név szerint is megemlítettük ebben az állásfoglalásban. Olyan emberi jogi aktivista, aki soha nem veszítette el az ügy iránti lelkesedését és motivációját az évek során. A hozzá hasonló emberek miatt fogadjuk el ezeket az állásfoglalásokat, mivel, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy Mugabe ettől rosszul fog aludni éjszaka. Ezek az állásfoglalások annak biztosítására szolgálnak, hogy Abel Chikomo és MDC-s kollégái megújult erővel folytathassák a munkát. Mi más lehetne a célunk ezekkel az állásfoglalásokkal, mint a szankciók megerősítése?

Ezért ragaszkodom álláspontomhoz, hogy a konfliktusgyémántok esetében szigorítsuk a Kimberley-folyamatot olyan mértékben, hogy a Zimbabwéból származó gyémántok ne is kerülhessenek piacra, mivel a kormányzat által elkövetett emberi jogi jogsértések, elnyomás és gyermekmunka stb. ezeknek köszönhető. Érintettségünk a zimbabwei folyamatokban közismert, de pontosan az Abel Chikomóhoz hasonló emberek érdekében újból és újból hangsúlyoznunk kell azt.

 
  
MPphoto
 

  Kristiina Ojuland, szerző. – Elnök úr, komoly aggodalomra ad okot, hogy a zimbabwei emberi jogi helyzet rosszabbra fordult, különösen az elmúlt néhány hónapban. Aggodalmunkat az is táplálja, hogy a Zanu-PF szándékosan akadályozza a zimbabwei nemzeti egységkormány munkáját.

Az Európai Parlamentnek azonnal fel kell lépnie a Zanu-PF párt politikai ellenzékét, a letartóztatott és megkínzott civil aktivistákat és a nem kormányzati szervezeteket (melyeket megtámadtak és melyeknek tagjait önkényesen letartóztatták) érintő üldöztetés ellen. Az EU-nak fenn kell tartania a korlátozó intézkedéseket a Mugabe-rezsimhez kötődő személyek és szervezetek esetében mindaddig, amíg valódi, pozitív változást nem tapasztalunk Zimbabwéban.

Zimbabwe népének joga van szabadon kifejezni magát, anélkül, hogy üldöztetéssel, önkényes bebörtönzéssel és kínzással kellene szembenéznie, a rendszeres politikai zaklatások elkövetőit pedig bíróság elé kell állítani.

 
  
MPphoto
 

  Ana Gomes, szerző.(PT) A zimbabwei elnyomáshullám egyértelmű jele a közelgő választásokat megelőző problémáknak. A nemzetközi közösség és különösen a térség politikai szereplői, így a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség nem tűrheti el a Zanu-PF és a biztonsági erők által a civil társadalmi aktivisták és az MDC tagjai és támogatói ellen elkövetett zaklatásokat és önkényes letartóztatásokat, és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását kell követelniük a választások előtt.

Az emberi jogi szervezeteknél, például a Zimbabwei Emberi Jogi Fórumnál tartott rendőrségi razziák, melyek állítólagos célja a felforgató anyagok felkutatása volt, a különféle nem kormányzati szervezetek dolgozóinak, illetve az MDC tagjainak és egyetemi hallgatóknak, valamint fiatal aktivistáknak február óta egyre nagyobb számban történő letartóztatása egy elfogadhatatlan megfélemlítési kampány taktikai részét képezik. Ahelyett, hogy terrorizálnák azokat, akik nem hajlandók aláírni a Mugabe-rezsim vezetőit sújtó korlátozó európai uniós intézkedéseket elítélő petíciót, a Zanu-PF párt vezetőinek tanulniuk kellene az „arab tavasz” eseményeiből, és szabad választásokat kellene rendezniük.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly, a szerzőt helyettesítve. – Elnök úr, először is meg kell jegyeznem, hogy kollégám, Alain Cadec nevében beszélek, aki a téma kapcsán ma délután felszólalt volna. A tárgyalt három témakör közül messze ez a legrosszabb és valószínűleg a legmakacsabb is, ahogy a hozzászólok ezt megjegyezték. Robert Mugabe túl régóta parádézik a világszínpadon, miközben súlyosan diktatórikus és kegyetlen módon bánik saját népével, különösen az ellenzékiekkel.

A 2009-ben felállított nemzeti egységkormány, melynek célja a demokrácia megszilárdítása lett volna, nyilvánvalóan nem működik, köszönhetően Mugabe erre irányuló erőfeszítéseinek. Az ellenzékieket az utóbbi hónapokban különösen erősen sújtó megfélemlítések, önkényes letartóztatások és eltűnések – amelyek alighanem azonnali kivégzéseket jelentenek – teljes mértékben elfogadhatatlanok. Még a nem kormányzati szervezetek sem menekültek meg: az irodáikat lerohanták, az alkalmazottakat feltartóztatták, ezért elég nyilvánvaló, hogy fel kell lépni a diktátor ellen.

Ahogy Van Orden úr fogalmazott, legalább az Afrikai Unió elkezdett egyfajta ellenzékiséget formálni Mugabéval szemben, ami lehetőséget biztosít számunkra az Európai Unióban, hogy csatlakozzunk ehhez, és minden diplomáciai erőnket latba vetve azon dolgozzunk, hogy biztosítsuk először is azt, hogy Mugabe leállítsa a kivégzéseket és a letartóztatásokat, másodszor pedig azt, hogy az alkotmányt fogadják el a zimbabwei nép szabadsága érdekében, ami szabad választásokhoz és valódi demokratikus kormány megalakításához vezet Zimbabwéban.

 
  
MPphoto
 

  Rui Tavares, szerző.(PT) Elnök úr, mindnyájan tudjuk, hogy a 2009-ben hatályba lépett, 2008-as megállapodás, mely a Robert Mugabe és Morgan Tsvangirai – vagy a Zanu-PF párt és az MDC – közötti hatalommegosztásról rendelkezik, nem volt ideális megállapodás, sőt, olyan megállapodás sem volt, mely ideális körülményeket teremtett volna, de ez volt az egyetlen lehetséges megállapodás, hogy előmozdítsuk az emberi jogok és a demokrácia helyzetét Zimbabwében. Tény, hogy Mugabe és szövetségesei mindent megtettek annak érdekében, hogy a megállapodás ne legyen életképes. A nyomásgyakorlás és megfélemlítés eszközeivel igyekeztek megtörni az ellenzéki mozgalmat, mely jelenleg többséggel rendelkezik a parlament alsó házában. Épp csak néhány perccel ezelőtt jelentették, hogy támadások és erőszakos cselekmények zajlottak egy emlékmű körül összegyűlt embercsoport ellen, ahol az MDC erői is jelen voltak.

Létfontosságú, hogy az EU ne fordítsa el tekintetét a zimbabwei eseményekről, hogy ne engedje meg Robert Mugabénak, hogy kijátszhassa utolsó kártyáját, és az ország alkotmányos szabályait megkerülve nagykövetet nevezhessen ki, illetve hogy biztosítsa, hogy a gyémántkereskedelemből származó jövedelem ne Mugabe és szövetségesei zsebébe vándoroljon.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek, a PPE képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr, nem lesz mindenki boldog Zimbabwében a mai vita miatt, mivel néhány nap múlva, április 18-án ünneplik a zimbabwei függetlenség napját. Akik rossz dolgokat művelnek ebben az országban, azoknak el lesz rontva az ünnepük.

A hatalom megosztásáról szóló megállapodások gyakran problémásak. Ez általában annak köszönhető, hogy nem az állampolgárok demokratikus döntéséből születnek, hanem a helyzet által kikényszerített kompromisszum áll a hátterükben. Pontosan ez volt a helyzet Zimbabwéban. Ugyanakkor a hatalommegosztásról rendelkező megállapodások elfogadhatóak és pozitív hatásúak is lehetnek a társadalomra nézve, ha megfelelnek bizonyos feltételeknek. Az egyik ilyen feltétel az emberi jogokkal kapcsolatos helyzet javítása. Ezért foglalkozunk az emberi jogok kérdésével ebben az országban. Kérdéses például, hogy a korlátozó intézkedések szükséges és hatékony eszközt jelentenek-e. Nem engedhetjük meg ugyanakkor, hogy megverjék és zaklassák azokat, akik nem hajlandóak aláírni az intézkedések eltörlését követelő petíciót. Ezért védjük azokat, akik az emberi jogokért harcolnak.

 
  
MPphoto
 

  Kriton Arsenis, az S&D képviselőcsoport nevében.(EL) Elnök úr, Mugabe pártja, ahogy képviselőtársam is mondta, jelenleg fenyegetésekkel, kínzásokkal és ellehetetlenítéssel lép fel mindenki ellen, aki a demokráciáért, a demokratikus szabadságjogokért és a zimbabwei békés demokratikus átmenetért küzd.

Felelősek vagyunk az afrikai eseményekért. Számos alkalommal közbeavatkoztunk a demokrácia története kapcsán ezen a kontinensen, különösen az első időkben, amikor ezek az új országok létrejöttek, és meg is akadályoztuk a demokratikus folyamatokat, ha érdekeink így kívánták. Emiatt kettős kötelességünk segíteni Zimbabwéban, hogy demokratikusan megválasztott kormány kerülhessen hatalomra.

Ez a helyzet a görögök számára kiemelkedően fontos érzelmileg. Nagyon kemény diktatórikus elnyomásban volt részünk 1967 és 1974 között, és akkoriban az Európa Tanácstól vagy bármely nemzetközi szervezettől származó minden elítélő nyilatkozat nagy reményt adott a rendszer ellen küzdő görög polgároknak.

Ezért nem tarthatunk fenn semmiféle viszonyt a jogalap nélkül kinevezett zimbabwei képviselőkkel és a Mugabe-rezsim korábbi partnereivel, és az Európai Uniónak a térség országaival együtt garantálnia kell a zimbabwei demokratikus átmenetet és a Kimberley-folyamat végrehajtását.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az EU támogatja a Kimberley-folyamatot, melynek célja az afrikai konfliktusgyémántok – vagyis az úgynevezett „véres gyémántok” – kivonása a nemzetközi piacról. A Zimbabwéban az utóbbi időben tapasztalható fejlemények ugyanakkor aggasztóak. A Kimberley-folyamat elnöke, Mathieu Yamba úr a Kongói Demokratikus Köztársaságból egyoldalúan, egyeztetés nélkül úgy határozott, hogy engedélyezi a zimbabwei Marange bányából származó gyémántok kereskedelmét. Ezt a bányát, melyről tavaly a Házban vitát rendeztünk, Robert Mugabe és a szövetségesei megszerezték maguknak. Emberek százait kergették el otthonukból, és megbízható beszámolók szerint a biztonsági erők megkínoztak, megerőszakoltak és meg is gyilkoltak helyi lakosokat.

A Marange bányából származó gyémántok kereskedelme segít Mugabénak megszilárdítani zsarnoki hatalmát Zimbabwéban, és a Zanu-PF párt csatlósait gazdagítja. Ezért a Kimberley-folyamat részeseként felszólítom az Európai Uniót, hogy felháborodásának a lehető leghatározottabban adjon hangot, és kényszerítse ki a konszenzusalapú döntéshozatal visszaállítását a Kimberley-folyamatban. Általánosabb vonatkozásban már régóta sürgetem egy hasonló, az Afrikában kitermelt egyéb természetes forrásokat érintő minősítési rendszer kidolgozását annak megakadályozása céljából, hogy az elnyomó kormányok vagy gerillacsoportok az ásványok eladásából fedezhessék fegyverbeszerzéseiket. Örömömre szolgál, hogy együtt dolgozhatok a londoni székhelyű, nemzetközileg elismert emberi jogi civil szervezettel, a Global Witness-szel ezen az ügyön, amely kapcsán az Egyesült Államok kormányzata élen jár a Dodd-Frank Act, azaz az amerikai pénzügyi piacokat szabályozó törvény elfogadásával.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda (PPE).(RO) Elnök úr, azzal kezdeném, hogy ahányszor hallom Robert Mugabét beszélni, mindig Nicolae Ceauşescut, a román diktátort látom magam előtt. Robert Mugabe egyébként – Kadhafival együtt – rendszeres vendége volt Ceauşescunak az 1980-as években. Hálás vagyok Van Orden úrnak, amiért emlékeztetett Mugabe és Kadhafi kapcsolatára.

Valójában úgy gondolom, hogy Mugabe tanult Ceauşescutól valamit, mégpedig a civil társadalmi aktivisták iránti gyűlöletet. A civil társadalom 46 tagját, akiket február 19-én tartóztattak le Zimbabwéban a biztonsági erők, jelenleg hazaárulással vádolják, és az a veszély fenyeget, hogy halálra ítélik őket. Ez a büntetésük. Az egyetlen bűnük, hogy arról beszéltek, ami Egyiptomban és Tunéziában történt.

A Mugabe-rezsimmel kapcsolatos egyetlen megoldás az alapvetően tisztességes és szabad választások lebonyolítása. Reménykedjünk benne, hogy a mostani alkalommal ez meg is történhet.

 
  
MPphoto
 

  Sari Essayah (PPE).(FI) Elnök úr, februárban az EU Külügyek Tanácsa elfogadta a zimbabwei helyzetre vonatkozó következtetéseket. Az európai uniós szankciók továbbra is érvényben maradnak, mivel semmiféle lényegi előrelépés nem történt az ország belső reformjai terén.

A korlátozó intézkedések feloldásához kézzelfogható haladást kellene elérni a 2008-as, politikai hatalommegosztásról rendelkező megállapodás végrehajtásában. A hatalommegosztásról rendelkező megállapodás nem tudta elérni, hogy Mugabe biztonsági erői ne üldözzék az ellenzéket, melynek – akár miniszteri szintű – tagjait jelenleg is letartóztatják, kínozzák és meggyilkolják.

Mivel az európai uniós szankciók nem a zimbabwei népet sújtják, az EU jelenleg is az ország legkomolyabb segélyezőjének nevezhető, főleg a mezőgazdaság és az élelmiszer-előállítás területén. Az EU-nak továbbra is nyomást kell gyakorolnia Mugabéra, és ha megszületik a választások megtartására vonatkozó döntés, az EU-nak megfigyelőként jelen kell lennie.

 
  
MPphoto
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D).(PL) Elnök úr, a tavaly októberben lezajlott legutóbbi vita óta, amely Zimbabwéval foglalkozott, az afrikai ország helyzete nem változott. A munkanélküliség 90%-os, a lakosság várható élettartama átlagosan 44 év, és a polgárok nem férhetnek hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz. Világos, hogy a két évvel ezelőtt Mugabe elnök és Tsvangirai miniszterelnök által elfogadott politikai megállapodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezért új, teljesen demokratikus megoldásra van szükség. Zimbabwe belpolitikai helyzete nem változott az elmúlt hat hónapban, de a világpolitikai helyzet nagyon is. A mai vita kontextusát az afrikai „arab tavasz” eseményei jelentik, és jóllehet Harare 6000 kilométerre fekszik Tunisztól, a legutóbbi elefántcsontparti események is bizonyítják, hogy bizonyos esetekben a demokrácia nem ismer határokat. Az Európai Parlament ezért felszólítja a zimbabwei kormányt, hogy vegye figyelembe a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a belső politika jelentős átrendeződését, és azonnal hagyjon fel a politikai ellenzék üldözésével, engedje ki bebörtönzött képviselőit, hogy részt vehessenek a választásokon.

Hat hónapja azt mondtam, hogy egy Zimbabwéhoz hasonló, szegény ország nem engedheti meg magának, hogy alternatív problémákat keressen magának. Ma azt gondolom, hogy az afrikai „arab tavasz” újabb tétellel terhelte meg Mugabe elnök politikai adósságszámláját.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE).(RO) Elnök úr, a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagjaként meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak, és különösen Ashton bárónőnek erélyesen fel kell lépnie a Mugabe-rezsimnek az emberi jogi aktivisták zaklatását és üldözését is magában foglaló tevékenysége ellen, valamint bátorítania kell az állampolgári jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a szólás- és gyülekezési szabadságot, amelyek mellett Zimbabwe formálisan el is kötelezte magát. Zimbabwénak be kell tartania nemzetközi vállalásait, így az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját, hatályon kívül kell helyeznie minden olyan jogszabályt, amely az emberi jogokról rendelkező nemzetközi szövegekkel ellentétes.

Azt is őszintén hiszem, hogy a térség országai, élükön Dél-Afrikával, sokat segíthetnek azzal, hogy támogatják a demokráciához való visszatérést és az emberi jogok tiszteletben tartását Zimbabwéban.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr, a Zimbabwéban jelenleg zajló események megkongatják a vészharangot az afrikai emberi jogi helyzettel kapcsolatban. A valószínűsíthető júniusi választások miatt Mugabe elnök megfélemlítő kampányt hirdetett politikai riválisaival szemben. Kormányzati tisztviselők, emberi jogi aktivisták és ellenzékiek százait tartóztatták le az elmúlt két hónapban. Ez a helyzet elfogadhatatlan.

Továbbá a demokratikus alkotmány tervezetének kidolgozását is elhalasztotta egy évvel Mugabe. Az új jogi alapvetés garantálta volna, hogy a választásokat tisztességes körülmények között rendezik meg.

Rá kell mutatnom, hogy az ország gazdasági helyzete is mélyen érintett. Az elnök a bányászat államosítását támogatja, ez pedig a gazdasági húzóágazat Zimbabwéban. Egy ilyen intézkedés nagyon káros, mivel pontosan az ágazatot érintő külföldi befektetések tartották fenn az állam stabilitását a gazdasági válság kezdetén.

 
  
MPphoto
 

  Mitro Repo (S&D).(FI) Elnök úr, Mugabe elnök és a Zanu-PF párt nem tartotta magát a 2009-ben elfogadott globális politikai megállapodásban lefektetett elvekhez, és az ország nem mozdult el a demokrácia felé. Épp ellenkezőleg, az elmúlt néhány hónapban egyre szaporodtak a politikai ellenzéket érő zaklatások és az önkényes letartóztatások, illetve eltűnési esetek. A stabilitást célzó erőfeszítések nem vezethetnek eredményre ilyen politikai légkörben.

Zimbabwe ma is olyan ország, ahol bárkit zaklathatnak vagy megkínozhatnak politikai nézetei miatt. A szabad és nyílt sajtót betiltó jogi rendszer megfosztja az embereket a szólásszabadságtól, az újságírókat pedig zaklatják. Mindent meg kell tenni, hogy az országot támogassuk a valódi demokrácia és a gazdasági fellendülés útján.

Helyes és szükséges, hogy ez év februárjában az Európa Tanács úgy döntött, hogy kiterjeszti a Mugabe-rezsimhez kötődő személyekre és szervezetekre vonatkozó korlátozó intézkedéseket, és feketelistát vezet ezekről. Azt gondolom, hogy ezt folytatni kell mindaddig, amíg nem tapasztalunk valódi változásra utaló jeleket Zimbabwéban. Ezek az intézkedések ugyanakkor csak a zimbabwei korrupt kormányt sújthatják, és nem nehezíthetik a zimbabwei nép helyzetét.

 
  
MPphoto
 

  Albert Deß (PPE).(DE) Elnök úr, még gyermekkoromban leveleket kaptam az akkori Rodéziából. Nagyapám három nővére katolikus apácaként tevékenykedett Rodéziában és Dél-Afrikában. Soha nem számoltak be olyasmiről, hogy az ottani lakosok éheznének. A mai állapot egyszerűen elfogadhatatlan. Rodézia, mai nevén Zimbabwe volt Afrika déli területének éléskamrája. Mugabe – ez a kommunista-szocialista diktátor – sikeresen kifosztotta ezt az éléskamrát, és éhínségbe taszította az országot.

Köszönetet szeretnék mondani minden képviselőtársamnak, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a kérdés ismét napirendre kerüljön. Tűrhetetlen, hogy Robert Mugabe, ez a diktátor ily régóta terrorizálja a zimbabwei népet. Úgy gondolom, hogy a megoldás Afrika déli régiójának kezében van. Attól tartok, hogy hacsak Dél-Afrika nem állítja félre Mugabét, a diktátor folytatni fogja a nép sanyargatását.

 
  
MPphoto
 

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk azzal, hogy Zimbabwe és az ottani emberi jogi visszaélések túl régóta vannak napirenden. A pozitív változás legapróbb megnyilvánulásai is azonnal semmivé foszlanak a politikai elnyomás és erőszak fellángolásai nyomán. Pontosan ez történt néhány hónappal ezelőtt is. Az Európai Unió ezért arra kényszerült, hogy idén februárban, immár kilencedik alkalommal, meghosszabbítsa a korlátozó intézkedések hatályát.

Ezzel a világos üzenettel annak fontosságát próbáltuk hangsúlyozni, hogy a kormányzó pártok között megállapodás szülessen a választásokhoz vezető lépésekről. Ebben az összefüggésben az EU kifejezte hajlandóságát a döntés felülvizsgálatára, ha további kézzelfogható változásokat tapasztal az országban.

Az EU aggódik a politikai erőszak elmúlt hónapokban tapasztalt fellángolása miatt Zimbabwéban. Március 11-én 21 nagykövetséggel és képviselettel együtt az EU kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kifejezi a politikai jellegűnek tűnő zaklatások és erőszak fellángolása felett érzett aggodalmát.

Ebben a tekintetben az EU üdvözli a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség 2011. március 31-én tartott csúcstalálkozójának eredményét. A szervezet által kiadott sajtóközlemény az erőszak, az üldözések, a gyűlöletbeszéd és a zaklatások azonnali berekesztését követeli, és felszólítja a zimbabwei kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a választások megtartásáért. Segítséget is kínál annak érdekében, hogy a választásokat a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek a demokratikus választások lebonyolítására vonatkozó alapelveivel és útmutatásával összhangban lehessen megrendezni. Ebből a célból a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség tisztviselőket nevez ki, akik csatlakoznak a dél-afrikai előkészítő csapathoz, és együtt dolgoznak majd a megfigyelő- és végrehajtási vegyes bizottsággal.

Az EU úgy véli, hogy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek és Dél-Afrikának az előkészítési és a közvetítési munka erősítésére irányuló erőfeszítései kulcsszerepet játszanak abban, hogy megelőzzük a zimbabwei helyzet további destabilizálódását. Az EU üdvözli a térségnek a zimbabwei válság kezelésére irányuló erőfeszítéseit.

Dél-Afrika a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel együtt közvetítői szerepében és a globális politikai megállapodás kezeseként úgy döntött, hogy kinevez egy zimbabwei nagykövetet. Jelen pillanatban egy formális kommunikációs csatorna kiépítése Zimbabwéval és a dialógus fenntartása a teljes kormányzattal létfontosságú, ezért nem tehetjük kockára az Európai Unió hararei nagykövetének pozícióját. Az EU az összes európai uniós tagállammal szoros együttműködésben fog cselekedni.

Az EU továbbra is Zimbabwe legnagyobb fejlesztési támogatója marad. Világossá kívánjuk tenni, hogy elítéljük a rezsimet, de segíteni szeretnénk az embereken. A globális politikai megállapodás 2009-es megszületése óta történt hozzávetőleg 365 milliós kifizetéssel – ahogy említettem – mi vagyunk a legszámottevőbb segélyezők.

A források kifizetése kizárólag az Egyesült Nemzetek szervein és az erre szakosodott, nem kormányzati szervezeteken keresztül zajlik. 2009 óta az EU a globális politikai megállapodásban lefektetett módon támogatta a kormányzati reformokat – például az alkotmányozási reformfolyamatot – is. Az EU ezenkívül támogat bizonyos emberi jogi programokat, így az emberi jogi jogvédőket érintő programokat is. Reménykedjünk benne, hogy a nemzetközi nyomás végül szabad és tisztességes választásokat eredményez Zimbabwéban, és a rendkívül nehéz helyzet lassanként normalizálódik az országban.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE), írásban.(FR) Az elmúlt hónapokban a Mugabe-rezsim számos ellenfelét és a nem kormányzati szervezetek tagjait önkényesen letartóztatták a zimbabwei hatóságok. Mugabe pártja szisztematikusan megakadályozta, hogy a 2009-ben alakult zimbabwei egységkormány előkészítse az utat a demokratikus átmenethez és a szabad választásokhoz. Azonnal véget kell vetni a Mugabe szövetségesei által elkövetett erőszakos politikai cselekményeknek. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak mindent meg kell tenniük az Afrikai Unióval és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel együtt annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeni választásokra ne a félelem és az erőszak jegyében kerüljön sor. Üdvözlöm a tényt, hogy az Európai Parlament állásfoglalása felszólítja az összes zimbabwei politikai pártot, hogy még a következő választások előtt, együtt dolgozzák ki egy olyan új demokratikus alkotmány tervezetét, amely minden zimbabwei polgár számára elfogadható.

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban.(RO) Ma is azt láthatjuk, hogy Mugabe a megfélemlítés, a letartóztatás, az erőszak vagy akár a kínzás fegyvereivel lép fel politikai ellenfeleivel és a lakossággal szemben. A Mugabéhoz hű erők megfélemlítették a nemzeti egységkormány ellenzéki minisztereit. Zaklatták az emberi jogi szervezetek vezetőit, és a civil társadalom 46 képviselőjét tartóztatták le hazaárulás vádjával, közülük többeket megvertek és megkínoztak a letartóztatás során. Semmiféle fenntartható rendszer nem építhető félelemre és terrorra, és nem maradhat fenn a polgári és a politikai szabadságjogok sárba tiprásával.

Felszólítom az Európai Unió főképviselőjét, hogy támogassa a zimbabwei szabad, erőszak- és félelemmentes választások megtartására irányuló erőfeszítéseket. Legitim kormányzatra van szükség, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, vagyis tiszteletben tartja az emberi lényeket. Az Európai Unió Mugabe-rezsim elleni, korlátozó intézkedéseinek szigorítása az egyik szükséges intézkedés.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat