Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. április 7., Csütörtök - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

(Az ülést 09.00-kor megnyitják.)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

3. Az EBB éves jelentése – 2009 (vita)

  Elnök. – Az első napirendi pont Cutaş úr jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről az Európai Beruházási Bank 2009. évi éves jelentéséről (2010/2248/INI) (A7-0073/2011).

  George Sabin Cutaş, előadó. – (RO) Elnök úr! Az Európai Beruházási Bank tevékenységeiről szóló jelentés benyújtása évről évre ismétlődő, demokratikus folyamat, amely része a Bank felelősségvállalásának az Európai Parlament felé.

Bár rendszeresen végzett tevékenységről van szó, mégsem szabad lebecsülni, hiszen az Európai Unió jövője szempontjából is fontos kérdésekkel kapcsolatban tartalmaz ajánlásokat. A Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi hatálybalépésével az Európai Beruházási Bank az Európai Unió külpolitikáját támogató eszközzé vált, s eközben tekintélyes partnerként vesz részt az Unió gazdaságának irányításában is.

Szeretném megköszönni néhány képviselőtársamnak, hogy hasznos változtatásokkal járultak hozzá a jelentéshez. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a Bank teljes személyzetének, főleg Maystadt elnöknek és Kolatz-Ahnen elnökhelyettesnek, kiváló együttműködésükért.

Mindnyájan olyan módszert próbálunk találni, amely összeegyeztethetővé teszi a tagállamok növekvő adósságállományát és deficitjét a – például az Európa 2020 stratégia által – kitűzött gazdasági növekedési célokkal, amelyek jelentős befektetést igényelnek az oktatásba, egészségügybe, technológiába, a fenntartható energiába és infrastruktúrába. Erre a problémára szerintem európai megoldás adhat választ, és ebben az Európai Beruházási Bank fontos szerepet játszik.

Engedjék meg, hogy két fontos példán keresztül mutassam be önöknek, hogy miként ösztönözte – és fogja ösztönözni a jövőben is – az Európai Beruházási Bank az európai gazdaságot. Elsőként a kis- és középvállalkozások részére nyújtott hiteleket említeném, majd a projektkötvényeket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az európai vállalkozások 99%-a kis- és középvállalkozás. A kkv-kba való befektetés olyan eszköz, amely erőteljesen hozzájárulhat az Európai Unióban folyó innovációs, kutatási és fejlesztési tevékenységekhez. Az Európai Beruházási Bank által a kis- és középvállalkozások részére nyújtott finanszírozás mind 2009-ben, mind 2010-ben meghaladta a Bank 7,5 milliárd eurós éves célját.

2010-ben továbbá létrehozták a 200 millió eurót kitevő európai mikrofinanszírozási eszközt a mikrohitelt igénylők részére. Azt is látjuk azonban, hogy a vállalkozók továbbra is nehézségekkel szembesülnek a hitelfelvételkor.

Úgy gondolom, hogy fokozni kell a Bank pénzügyi közvetítők kiválasztására és finanszírozására szolgáló eljárásainak átláthatóságát. Ugyancsak az Európai Beruházási Bank kötelessége, hogy technikai támogatást és társfinanszírozást biztosítson a konvergenciarégiók részére, amivel lehetővé teszi számukra a rendelkezésre álló finanszírozás gyorsabb ütemű felhasználását.

A másik téma, amit érinteni szeretnék, a projektkötvények kérdése. Valóban jogosan fűzünk ilyen nagy reményeket ehhez a pénzügyi eszközhöz? Szerintem igen. Célja, hogy a magánfinanszírozás vonzóvá tételével javítsa a vállalatok által kibocsátott kötvények hitelminősítési besorolását, és hogy kiegészítse a nemzeti és a kohéziós alapokból történő beruházásokat. E multiplikátorhatásnak köszönhetően a vállalatok több pénzhez jutnak infrastrukturális projektek megvalósítására a közlekedés, az energia, az informatika és a fenntartható fejlődés terén. Fontos, hogy a középpontban az olyan kulcsfontosságú projektek legyenek, mint a fenntartható fejlődés, a közúti és vasúti infrastruktúra, a kikötők összekötése az európai piacokkal, vagy az energiafüggetlenséget támogató projektek, például a Nabucco-gázvezeték vagy az ITGI projekt.

Mivel itt és most a pénzügyi válságból való kilábalás lehetséges megoldásait vesszük számba, szólnunk kell az átláthatóságról és az adóparadicsomokról is. A pénzügyi közvetítők átláthatatlansága konkrétan az adókikerülésben és -csalásban nyilvánul meg, és ez még tovább súlyosbítja a helyzetet, amivel szembe kell néznünk.

Európai bankként az Európai Beruházási Bank nem vehet részt a különféle nemzetközi szervezetek listáján szereplő, nem együttműködő joghatóságokon keresztül történő műveletekben. Ezek a referencialisták azonban nem elegendőek. Magának az Európai Beruházási Banknak is szerepet kell vállalnia azzal, hogy rendszeresen elvégzi a megfelelő értékeléseket, és nyilvánosságra hozza azok eredményeit.

Végül, de nem utolsósorban, arról a szerepről szeretnék említést tenni, amelyet a Bank az Európai Unión kívül játszik az EU-hoz csatlakozni készülő, valamint az együttműködési és fejlesztési politikák alá tartozó országokban. Ezekben az országokban az Európai Beruházási Bank az Európai Unió külpolitikai célkitűzéseit támogatja. Ezért úgy gondolom, hogy egyrészt több szakértőt kell kijelölnünk erre a területre, másrészt pedig növelnünk kell a helyi szereplők részvételi arányát a projektben.

Most pedig érdeklődve várom valamennyi jelenlévő kolléga véleményét, mielőtt megtenném vitazáró felszólalásomat.

  Philippe Maystadt, az EBB elnöke. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem, hogy ismét részt vehetek az Európai Beruházási Bank tevékenységeiről szóló jelentésről folytatott parlamenti vitán – úgy tűnik, ez már kezd hagyománnyá válni.

Külön köszönet illeti az előadót, Cutaş urat, aki volt olyan előrelátó, hogy nem csak visszatekintve vette szemügyre a helyzetet, hanem a jövőre nézve is szolgált iránymutatással. Lényegében magam is erről szeretnék beszélni, ha megengedik. Mint elhangzott, a Bank Igazgatótanácsa háromágú megközelítést dolgozott ki az Európai Beruházási Bank munkájához az elkövetkező néhány évre. Munkánkat három területen kívánjuk fejleszteni: az Európa 2020 stratégia megvalósítása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az EU külpolitikai támogatása terén.

A 2008-ban kirobbanó pénzügyi, majd gazdasági válsággal szembenézve a tagállamok reakciója rövid távra szólt: különféle nemzeti terveket dolgoztak ki először a bankok megsegítésére, majd a gazdaság helyreállításának elősegítésére. Mint tudják, ezeket a nemzeti terveket az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési terv támogatta. Az EBB is megtette a maga hozzájárulását azzal, hogy a 2007. évi 48 milliárd euróról 2009-ben 79 milliárd euróra emelte hitelkihelyezései mennyiségét, és hogy ezt a forrásbővítést a reálgazdaság azon területei felé irányította, amelyeket a Tanács prioritásként jelölt meg. Ilyen például az előadó által is kiemelt, a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatás.

A rövid távra szóló válaszlépés segített ugyan elkerülnünk a legrosszabbat, most azonban hosszú távú reakcióra van szükség. Itt jön be a képbe az Európa 2020 stratégia, amelynek kritikus része a foglalkoztatási ráta és a termelékenység emelése, amelyet az úgynevezett tudásháromszögre kell alapozni: az oktatásra, a kutatásra és az innovációra. Az EBB készen áll arra, hogy maga is jelentős mértékben hozzájáruljon a stratégia megvalósításához. 2010-ben az oktatási szektor projektjeinek finanszírozására több mint 4 milliárd eurót, az RDI – kutatás, fejlesztés és innováció – projektjeire pedig több mint 7 milliárd eurót fordított.

Az EBB növelni kívánja az ezekre a területekre irányított finanszírozását, ezért az Európai Bizottsággal közösen folytatja különféle, a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF) mintáján alapuló közös finanszírozási eszközök kialakítását kutatási célokra – az ilyen típusú eszközök ugyanis emelőhatással járnak az európai költségvetésre. Ugyanannyi pénzből az európai költségvetés sokkal több beruházást képes elviselni, a közös eszközök ráadásul enyhítik az EBB tőkekorlátait. Ez azt jelenti, hogy az EBB ugyanannyi tőke mellett képes növelni hitelkihelyezései mennyiségét.

Az imént említettem az RSFF-t, a kutatási célú kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmust. Ez egy jó példa. 2010 végén mintegy 390 millió eurós költségvetési hozzájárulással és az EBB mintegy 700 millió eurós tőkeallokációjával több mint 6 milliárd eurónyi hitelt tudtunk kihelyezni kutatási célú beruházások finanszírozására, több mint 16 milliárd euró értékben. Önök is láthatják tehát az ilyen eszközök által kifejtett kétféle mobilizáló hatást, és számunkra is egyértelműnek tűnik, hogy az EBB hozzájárulását az Európa 2020 stratégiához még eredményesebbé teszi a Bizottsággal és a többi pénzintézettel kialakult pragmatikus szemléletű együttműködés.

A második terület: az éghajlatváltozás elleni küzdelem és ennek időnként tragikus következményei. Ez az Európai Unió, így az EBB számára is elsőrendű prioritássá vált. A fukusimai nukleáris baleset és az ennek kapcsán felvetett kérdések fokozzák az energiatakarékosságba, a megújuló energiaforrásokba és az új energiatechnológiákba való intenzív befektetés szükségességét.

2010-ben az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mennyiségének csökkentéséhez közvetlenül hozzájáruló projektekre biztosított finanszírozást az EBB csaknem 20 milliárd euróra emelte, ami teljes hitelkihelyezéseinek mintegy 30%-át teszi ki. A megújuló energiaforrásokra irányuló projektekhez biztosított hitelek 6,2 milliárd eurót képviselnek a teljes hitelportfólióból; ezeket főként szél- és napenergia-projektekre fordították. Az energiahatékonyság javítását célzó projektekhez nyújtott hiteleket 2010-ben 2,3 milliárd euróra emeltük. A következő években ezeket az összegeket még tovább növeljük, hiszen Európa számos városában és településén sok lehetőség kínálkozik az energiamegtakarításra, főként a köz- és lakóépületekben. A városi közlekedés fejlesztésébe való beruházásokhoz, így az egyes közlekedési eszközök által okozott levegőszennyezés csökkentéséhez 2010-ben az EBB 7,9 milliárd euró összegben biztosított hiteleket.

Tehát folytatni kívánjuk ezeket az erőfeszítéseket. Továbbra is támogatni fogjuk az energiatakarékosságot, az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat, és az élen járunk egy olyan, a technikai nehézségek miatt igen komplex módszer kialakításában, amely pontosabban képes felmérni az általunk finanszírozott projektek szénlábnyomát. Ez a munka is bizonyítja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet fontos prioritásként kívánjuk kezelni.

Végül pedig a harmadik terület: egyetlen hatalom sem képes külpolitikát folytatni pénzügyi támogatás nélkül. Ezt a leckét Kína is megtanulta. Saját külpolitikai célkitűzései támogatására pénzügyi beavatkozásokat végez világszerte. Ha az Európai Unió olyan külpolitika kialakítására törekszik, amellyel némi befolyást gyakorolhat a világra, akkor annak pénzügyi erővel is kell rendelkeznie. Ha az Európai Unió úgy akarja, az EBB képviselheti ezt a pénzügyi erőt. Ez az EBB külső mandátumáról szóló Camdussus-jelentés egyik végkövetkeztetése. Az csak később derül ki, hogy a tagállamok, amelyek ugyancsak részvényesei az EBB-nek, megfogadják-e ezt az ajánlást, és egyértelmű döntést hoznak-e a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi terv megalkotása során.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ebben foglalható tehát össze az EBB elkövetkező évekre vonatkozó háromágú megközelítése.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Cutaş úrnak kiváló jelentéséért. Szeretném üdvözölni Maystadt urat is mai plenáris ülésünkön, hiszen rendkívül fontos, hogy a Bizottság is gratuláljon neki és az EBB-nek ahhoz a következetes és szilárd erőfeszítéshez, amellyel a Bank a globális pénzügyi válság hatásaira reagál.

Az EBB segítsége létfontosságú volt. Az EBB segített kezelnünk a piaci hitelhiány problémáját, ami nem csupán az EU tagállamoknak és a tagjelölt országoknak volt életbevágó, hanem valamennyi partnerünknek világszerte. Az EBB jelentősen növelni tudta hitelezési tevékenységét, és ezzel egy időben a megnövelt összegeket a kulcsfontosságú növekedést serkentő területekre összpontosította.

A Bizottság osztja a Parlament véleményét, hogy az EBB alapvető célja az uniós kohéziós politika és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás. Ezért a Bizottság egyesítette erőit az EBB-csoporttal, hogy a mindnyájunk által jól ismert közös pénzügyi eszközökkel – mint a JASPERS, a JEREMIE és az újonnan bevezetett ELENA – támogassák a konvergencia-célkitűzések alá tartozó térségeket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Üdvözöljük továbbá a kkv-k részére nyújtott hitelmennyiség növelését, és egyetértünk abban, hogy több minőségi mércére van szükség az EBB-csoport hozzáadott értékének és átláthatóságának fokozására ezen a téren.

Ennek kapcsán szükségesnek látszik az EBB és az EBA közötti ideális munkamegosztás végiggondolása. Az EBB által felvállalt óriási erőfeszítések rámutatnak arra, hogy mennyire fontos lenne optimalizálni az EBB tőkéjének felhasználását. Létfontosságú, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a nagyobb hitelmennyiség és az olyan kockázatosabb tevékenységek között, amelyek ugyan több tőkét emésztenek fel, de több értéket adnak az EBB-csoport beavatkozásához.

Szeretnék néhány szót ejteni a pénzügyi eszközökről. Úgy gondoljuk, hogy ki kell terjeszteni a legfőbb pénzintézetekkel – köztük az EBB-vel – együtt bevezetett innovatív pénzügyi eszközök használatát. Az azonnali hiteleket, tőkerészesedéseket és garanciákat felhasználó eszközök maximalizálják az EU költségvetésének hatásait, hiszen vonzzák harmadik felek pótlólagos forrásait is. Ráadásul a közös pénzügyi eszközök fokozottabb használata és a kockázatok megosztása az EU költségvetésével tőkét szabadíthat fel, ami az EBB saját forrásainak magasabb kihasználtságát és hatókörének növelését teszi lehetővé. Végső soron ez több, az Európa 2020 stratégiát támogató projektet jelent, azaz a stratégia céljainak és célkitűzéseinek nagyobb támogatottságát.

Nagyon jó példa erre az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés, amelynek nyilvános konzultációja most van folyamatban. Az Európa 2020 stratégia nagyszabású, határokon átnyúló beruházásokra szólít fel az EU 2020 iránymutató cselekvései erősítésére és az intelligens, korszerűsített, és teljes mértékig átjárható infrastruktúrák kialakítására. A projektkötvény-kezdeményezés a közlekedés, az energia és a kommunikációs infrastruktúra terén végrehajtott projektek finanszírozását támogatná, illetve lehetőség szerint olyan más ágazatok projektjeit, amelyek segíthetnek lerakni a fenntartható jövőbeli fejlődés és foglalkoztatás alapjait. Örömmel látom, hogy jelentésükben önök is kinyilvánították támogatásukat a projekt iránt.

A következő többéves pénzügyi keretről szóló ajánlásai előkészítésének keretében a Bizottság az új eszközök optimális felhasználásának biztosítása érdekében stratégiai vizsgálatot és elemzést hajt végre, amelynek során párbeszédet folytat az EBB-vel és más pénzintézetekkel, hogy hasznosítsa ezen intézmények pénzügyi szakértelmét és piaci tapasztalatait.

Végezetül szeretnék néhány szót szólni az EBB külső tevékenységeiről. Az EU-n kívüli EBB-finanszírozás kérdésében a Bizottság támogatja az EBB külső mandátuma félidős felülvizsgálatának keretében benyújtott parlamenti javaslatot arról, hogy emeljék fel a felső összeghatárokat, ami többek között 1 milliárd eurós emelést biztosít a mediterrán térség részére. Tudjuk, hogy ez ma mennyire fontos. Elengedhetetlen ahhoz, hogy az EBB fenntartható szinten hajthassa végre beavatkozásait, és támogathassa a partnerországok demokratikus átalakulását. Hasonlóképpen szeretném megismételni annak fontosságát, hogy a korábbi befektetési műveletekből visszaáramló pénzt az EBB a régió magánszektorának kkv-it érintő, kockázatosabb tőkebefektetések végrehajtására használhassa fel. Támogatjuk továbbá az EBB fejlesztési kapacitásának fokozatos megerősítését is, hiszen a fenti extra szükségletekből fakadóan fokozatosan növelni kell a fejlesztési szempontokra szakosodott humán erőforrásokat.

Az EBB külső mandátumának félidős felülvizsgálatát követő bizottsági javaslattal összhangban a Bizottság munkacsoportot hoz létre az európai uniós együttműködési és fejlesztési platform lehetséges kialakításának tanulmányozása céljából. A cél a mechanizmusok működésének optimalizálása, valamint az uniós támogatások és kölcsönök elegyítése a Bizottság, az EBB és más két- vagy többoldalú intézmények részvételével. Egy ilyen platform megteremtése szinergiákat hoz létre az EBB és más pénzintézetek között, és előmozdítja a közöttük lévő együttműködést. Ezzel összefüggésben szeretném emlékeztetni önöket a Bizottság, az EBB és az EBRD közötti egyetértési megállapodásra, amelynek aláírására március elején került sor.

  Jean-Pierre Audy, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója – (FR) Elnök úr, biztos úr! Annál is inkább méltányolom, hogy Maystadt úr figyelmet szentel az Európai Parlament képviselőinek, mert egy kormányközi bank elnökeként ez nem is lenne kötelessége. Köszönjük. Felszólalásom a biztonságról és az Európai Beruházási Bank közösségi jelleget öltéséről szól.

Ami a biztonságot illeti: Maystadt úrtól elhangzott, hogy szeretné, ha bankja lenne az Európai Unió mögött álló erő és pénzügyi kar. Ehhez azonban meg kell tartani az AAA minősítést. Mi a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban évek óta azt szorgalmazzuk, hogy az EBB-t vessék prudenciális szabályozási felügyelet alá. Azt javasoljuk, hogy ezt a felügyeletet vagy az Európai Központi Bank, vagy – az EBB kezdeményezésére – az új Európai Bankfelügyeleti Hatóság hajtsa végre, egy vagy több szabályozó részvételével, vagy anélkül, és öntől várjuk, biztos úr, hogy tegyen erről javaslatot.

Végül, elnök úr, szeretném elismételni azt a javaslatunkat, hogy az Európai Unió is az Európai Beruházási Bank tagja lehessen, ami biztosítaná, hogy a kormányközi eszköz fokozatosan közösségi eszközzé váljon.

  Danuta Maria Hübner, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Maystadt elnökhöz hasonlóan én is a jövőről szeretnék beszélni, és ennek kapcsán három kérdést vetnék fel. Az első: Európának növekedésre és szerkezetátalakításra van szüksége, ez pedig beruházást és beruházásfinanszírozást jelent.

Joggal merül fel a kérdés, hogy honnan jön ez a finanszírozás. A válasz e kérdés egyik fontos elemére az Európai Beruházási Bankban és annak társ-intézményeiben rejlik. Ne felejtsük el, hogy az elkövetkező években óriási globális versengés fog folyni a finanszírozásért. A nemzeti költségvetések újabb megtakarításokra vannak kihegyezve. Amikor a bankrendszer ismét visszatér szokásos finanszírozási tevékenységeihez, rengeteg bizonytalansággal fog szembenézni és persze, szokás szerint, az európai költségvetés túl kicsi lesz ahhoz, hogy hatékony legyen, és megoldhassa a problémáinkat. Ezért az EBB létfontosságú szerepet fog játszani.

  Thijs Berman, az S&D képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Gratulálni szeretnék Cutaş képviselőtársamnak az EBB 2009. évi éves jelentéséről szóló kiváló jelentéséhez. Az itt ismertetett összefoglalója is dicséretet érdemel.

Egy bizonyos szempontra azonban szeretnék visszatérni; nevezetesen a Tanács és a Parlament viszonyára. Az Európai Parlament társjogalkotó az Európai Beruházási Bank külső mandátuma és valamennyi EU-n kívüli tevékenysége tekintetében, mind a szomszédos, mind a fejlődő országokban. A Tanács ennek ellenére igen nehezen képes komolyan venni a Parlament javaslatait a külső mandátum felülvizsgálatáról. Meglepő számomra, hogy a Tanács rutinszerűen, flegmán elutasítja a Parlament által tett új javaslatokat azzal, hogy azok „elfogadhatatlanok”.

Itt konkrétan azokról a javaslatokról beszélek, amelyek az EBB aktív szerepvállalását sürgetik az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos intézkedésekben és nagyobb szerepet szánnának az EBB-nek a mikrofinanszírozásban. Csakugyan „elfogadhatatlanok” ezek a javaslatok? A Tanács feladata meghatározni, hogy milyen témákat vitathat meg az Európai Parlament? Nem. Az Európai Parlament és a Tanács egyenrangú társjogalkotók; az Európai Bizottsággal szoros kapcsolatban állva, egymással közösen kell meghatározniuk az EBB külső tevékenységeire irányadó szabályokat. Ez konzultációt, közös gondolkodást, kompromisszumokat és nyitott hozzáállást igényel mindkét jogalkotó részéről. Értelmetlen és nem célravezető tehát az „elfogadhatatlan” kifejezéssel illetni azokat a javaslatokat, amelyeket az Európai Parlament túlnyomó többsége fontosnak ítél meg. Ha tudni akarják, szerintem éppen a Tanács realitásoktól elszakadó hozzáállása az elfogadhatatlan. Abszurd, hogy a Tanács részéről senki nincs jelen a mai ülésen; ez is azt mutatja, mennyire elszakadtak a realitásoktól.

Az EBB az EU külső tevékenységeinek létfontosságú eszköze szerte a világon. Egy nyilvános bank, amely hitelekkel járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez és az infrastruktúra fejlesztéséhez, elengedhetetlen a szomszédos országok fejlődéséhez. Ugyanez vonatkozik a fejlődő országokkal való kapcsolatainkra. Ezekben is létfontosságú egy nyilvános bank megléte. Egy ilyen banknak tiszteletben kell tartania a Lisszaboni Szerződést és annak célkitűzéseit. A szegénység csökkentése is a célok közé tartozik. Ezt a szerepet az Európai Parlament világosan rögzíteni szeretné a Bank külső mandátumában. A Tanácstól nyílt és konstruktív hozzáállást várok, amely lehetővé teszi, hogy ezt közösen megtegyük.

  Sylvie Goulard, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Maystadt úr! Egyetlen kérdést szeretnék kiemelni.

Amikor először elkezdtünk dolgozni ezen a jelentésen, már akkor nyilvánvaló igény mutatkozott a hosszú távú befektetésre, tekintettel az Európai Unióban történtekre. Ahogy azt Tommaso Padoa-Schioppa mondta volna, a válság bebizonyította, hogy munkánk során túl rövidlátóak voltunk. Valóban hosszú távú befektetésre van szükségünk, és az ön intézménye ebben kiemelt szerepet játszik.

A nemrégiben lezajlott események – itt főként a Földközi-tenger déli térségére és talán az energiával kapcsolatos választásainkat illető nehézségekre gondolok – még inkább beláttatják velünk, hogy bátorítanunk és támogatnunk kell az önök munkáját. Az Európai Parlamentben mindig lesznek képviselők, akik támogatják a Bank munkáját. Egyet kell értenem azonban Audy úrral: az is nagyon fontos, hogy növeljük a felügyelet, amint azt tettük más intézmények esetében is.

Noha jómagam is támogatom a projektkötvényeket és a manapság népszerű egyéb ötletek többségét, aggódom, hogy nehogy elhamarkodottan döntsünk a köz- és magánszféra közötti partnerségek által kínált megoldás mellett, anélkül hogy megvizsgálnánk részleteiben, hogyan is épülnek fel, és mibe fognak kerülni az adófizetőknek és a részt vevő feleknek. Úgy gondolom, hogy ezek igen hasznos eszközök lehetnek, de vannak más európai források is – például a Marguerite Alap és a kezdeményezéseket határokon átnyúlóan megvalósító letéti pénztárak munkája –, ezért több, az általunk elérni kívánt célnak megfelelő hosszú távú beruházást és nyomon követést szeretnék látni. Úgy gondolom, ez a legkevesebb, amit elvárhatunk.

Mindenesetre, támogatjuk önt, és szeretnénk, ha a közelmúltbeli események minél több messze ható, széles körű vitát váltanának ki.

  Pascal Canfin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Maystadt úr, biztos úr! Mint tudják, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportját hagyományosan szoros kapcsolatok fűzik az EBB-hez. Úgy véljük, a Bank rendkívül fontos közpolitikai eszköz, és éppen a vele való szoros kapcsolatunk az, ami miatt rendkívül sokat követelünk is tőle – a kettő együtt jár.

Az EBB végső soron egy saját jogán működő bank, ezért banki korlátozások kötik, amelyeket nekünk is figyelembe kell vennünk. Sok képviselőtársam joggal utalt arra, hogy talán az EBB-nek is tekintettel kellene lennie a bankrendszerhez fűződő új korlátozásokra. Egyszersmind azonban egy igazán kivételes bankról beszélünk, hiszen a Bank az adófizetők pénzéből finanszírozott intézmény. Azért van, hogy megtegye, amit mások nem tesznek meg, és hogy szabályokat hozzon, amelyek túlmutatnak azon, amire a versenyszféra képes.

Egy-két olyan pontot szeretnék kiemelni, amellyel kapcsolatban úgy érzem, az EBB még jobban tudna teljesíteni, bár az utóbbi hónapokban már történt némi előrelépés. Az első az adóparadicsomok kérdése. Ez a küzdelem nem csak számunkra, de az Európai Parlament képviselőinek túlnyomó többsége számára is rendkívül fontos. A válság bebizonyította, hogy az adóparadicsomok átláthatatlanok, meggyengítik és aláássák az egész pénzügyi rendszert és a világgazdaságot.

Ezért a jelentés kapcsán a képviselők többsége azt a nézetet támogatja, hogy a Banknak még nagyobb átláthatóságot kell biztosítania az adóparadicsomokon keresztül működő vállalkozások részére nyújtott hitelei esetében. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy önöknek működési korlátozásaik vannak, de ne feledkezzünk meg arról a politikai dimenzióról sem, hogy ha csakugyan a Bank az Európát támogató erő, akkor bizonyos harcokat meg kell harcolnia. És ha már felveszik a harcot, akkor az adóparadicsomok elleni küzdelem legyen ezek egyike.

Mi a magunk részéről ennél is tovább mennénk; más szóval, azt szeretnénk, ha az EBB feltételekhez kötné az olyan vállalkozások részére nyújtott hiteleit, amelyek nem részei az adóparadicsomok teljes értékláncának, és amelyek legalábbis szerepelnek az OECD most felülvizsgálat alatt álló feketelistáján.

A második kérdés, amit szerettünk volna felvetni, a nyomon követéssel és az irányítással kapcsolatos. Goulard asszony is éppen erről szólt az imént. Úgy gondolom, hogy ki kell terjesztenünk a lehetőségek körét. Növelnünk kell a közös elszámoltathatóság szintjét, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott projektek kiválasztása a lehető legdemokratikusabb és legátláthatóbb legyen.

A harmadik kérdés annak mérése, hogy mennyi haszonnal jár a Bank tevékenysége. Önök természetesen pénzügyi szempontból is mérik ezt. Mint már említettem, az EBB egyszersmind egy saját jogán működő bank, amelynek teljesítenie kell a kockázat/haszon aránnyal kapcsolatos szigorú elvárásokat is. A Bank ugyanakkor más hasznot is szeretne hajtani, és ezért használ fel közpénzeket. Hasznos akar lenni a társadalmi kohézió, a szegénység elleni küzdelem, a környezetvédelem terén is. Szerintem a Banknak javítania kellene a beszámolás, a nem pénzügyi jellegű előnyök mérése terén, hiszen éppen ez áll tevékenységének középpontjában, ez az, ami biztosítja a Bank létjogosultságát. A pénzügyi/nem pénzügyi haszon összevetése helyett egy minél szélesebb körű értékelést kellene végrehajtania, amelynek nem szabad csupán a monetáris és pénzügyi kérdésekre korlátozódnia.

Végezetül pedig az éghajlatváltozásról szeretnék szót ejteni. A jelentés világosan kimondja, hogy a Banknak törekednie kell az EU valamennyi céljának elérésére. Az Európai Unió egyik hivatalos célkitűzése, hogy 2050-re biztosítsa az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 80%-os csökkentését. Ezt azonban nem fogjuk tudni elérni, ha folytatjuk a hatalmas mennyiségű CO2-t kibocsátó, 40 év élettartammal rendelkező, széntüzelésű erőművek finanszírozását.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Végiggondolta-e Canfin úr, hogy az EBB közpolitikai eszközként való felhasználása – amit ő és politikai csoportja szorgalmaz – közvetlen pénzügyi terhet ró az Európai Unió adófizetőire, és főként a brit adófizetőkre? Egyáltalán belegondolt ebbe?

  Pascal Canfin (Verts/ALE). – (FR) Erre igen egyszerű válaszom van. Szerintem az EBB sokkal kevesebbe került a brit adófizetőknek, mint más, tisztán magántulajdonban lévő bank, és azt gondolom, hogy az általános érdeket – köztük a brit adófizetőkét – sokkal inkább szolgálja az EBB, mint más, a brit adófizetők pénzéből kimentett brit bankok.

  Kay Swinburne, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Parlament sok-sok órát töltött annak megvitatásával, hogy hogyan tegyük a pénzügyi szolgáltatásainkért felelős Európai Felügyeleti Hatóságokat a legátláthatóbb és leginkább elszámoltatható szervezetekké. Ennek eredményeképpen hoztuk létre az EFH-kat, amelyeket a Parlament szigorú felügyelet alatt tart. Azonban a pénzügyi válság után, az elszámoltathatóság új korszakában és a Lisszaboni Szerződés által előidézett változások figyelembevételével hasonló mértékű felügyeletre és felülvizsgálatra van szükség a meglévő uniós intézmények, így az EBB esetében is.

Tekintve, hogy mennyire központivá vált az EBB szerepe az EU tagállamok stratégiáinak és az EU tengerentúli tevékenységének finanszírozásában, itt az ideje, hogy tevékenységei tekintetében az EBB nagyobb elszámoltathatósággal tartozzon a Parlament felé. Az EBB hitelkönyvét, valamint általános banküzleti és hitelezési tevékenységeit ugyanúgy meg kell vizsgálni, mint bármely más kereskedelmi bankét. Szigorú stressztesztnek kell alávetni ezeket, és a mérlegnek is minden pénzügyi tevékenységet tartalmaznia kell. Ha tőkeáttételről vagy kockázatról van szó, büntetni kell a kockázati limitek átlépését, ugyanis bármiféle nemfizetés végső soron megint csak az adófizetőn csapódik le. Eljött az ideje, hogy a Parlament szigorúbban ellenőrizze az EBB tevékenységeit, főként most, hogy a Bank nagyobb szerepet játszik az új pénzügyi eszközök kialakításában.

  Jürgen Klute, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Maystadt úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Beruházási Bank (EBB) alapvető feladata, hogy életképes befektetések hosszú lejáratú finanszírozásával segítse elő az EU célkitűzéseinek megvalósulását. Ez azt is jelenti, hogy az EBB-t kötik az EU értékei: a szociális normák, az átláthatóság, a magas környezetvédelmi szabványok, a fenntartható gazdaság létrehozása és a munkahelyteremtés. Ennek ellenére azt halljuk az EBB által finanszírozott projektek helyi megvalósításában részt vevő civil szervezetektől, hogy a szabványok betartatása koránt sem következetes. Ezt már más felszólalók is megemlítették. A civil szervezetek sérelmezik az átláthatóság hiányát a hitelek nyomon követése terén mind az EU-ban, mind világszerte, és úgy vélik, nincs átláthatóság a hitelek felhasználása és az EBB pénzügyi közvetítőinek beszámoltatása terén sem. Mennyire van tudatában az EBB ezeknek a kritikáknak, és mennyiben próbálja kivizsgálni őket? Ezt szeretnénk tudni.

Mi úgy látjuk, hogy a civil szervezetek EBB felé támasztott követeléseinek legalább egy része meglehetősen indokolt: nagyobb átláthatóságra van szükség a pénzügyi közvetítők által odaítélt hitelek esetében, és világosabban kell meghatározni a pénzügyi közvetítők finanszírozási feltételeit és a hitelek odaítélésének hatékonysági kritériumait. Az átláthatóság növelését szem előtt tartva a civil szervezetek azt javasolják, hogy az EBB által finanszírozott projektek jóváhagyása előtt közzé kell tenni a velük kapcsolatos környezetvédelmi és pénzügyi információkat. A harmadik országokban folyó EBB-projektek esetén független fenntarthatósági felmérést kellene tartani az adott projekt gazdasági, szociális és ökológiai hatásának meghatározása érdekében.

Az átláthatóságon kívül azonban úgy tűnik, vannak más problémák is. A civil szervezetek kifogásolták az EU környezetvédelmi, szociális és közbeszerzési szabványainak való megfelelés ellenőrzését is. Az ilyen szabványoknak való megfelelés szoros nyomon követése teljesen természetes kell, hogy legyen az EBB minden pénzügyi műveletében. A szabványokat nem kielégítő projekteket pedig ki kell zárni a támogatásból.

Végül az energiapolitikáról szeretnék tenni egy megjegyzést. Örvendetes, hogy a fenntartható és biztonságos energiaellátás előmozdítása máris az EBB aktuális célkitűzései közé tartozik. A fukusimai reaktor katasztrófája megerősíti, hogy egy előretekintő, megújítható, CO2-mentes, nem nukleáris energiatermelés és az energiahatékonyság elősegítését kell a legfőbb prioritásnak tekinteni az EBB valamennyi befektetési területén.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá)

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Az Európai Beruházási Bank (EBB) elnöke kinyilvánította, hogy a jövőben az EBB fő hajtóerővé válhatna Kína mellett a fejlődő országokban. Ön némi kritikával illette felszólalásában ezt a fejlesztési együttműködést. Megtenné, hogy kissé konkrétabban kifejti, mit a véleménye arról az alapgondolatról, hogy akár az EBB lehetne a megfelelő eszköz arra, hogy ellensúlyozza, vagy kiegészítse Kína tevékenységét a fejlődő országokban?

  Jürgen Klute (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr! Úgy gondolom, hogy a rendelkezésre álló időben igen nehéz lenne ezekbe a részletekbe itt és most belemenni. Mindazonáltal, számos, civil szervezetek által készített jelentés van a birtokomban, amelyet szíves örömest rendelkezésre bocsátok. Úgy vélem, ezeket az Európai Beruházási Bank (EBB) is ismeri. A jelentésekben szó van arról, hogy miként nyújt helyi támogatást az EBB afrikai és ázsiai országokban, és több kifogást támasztanak ezzel kapcsolatban. Szívesen átadom ezeket a jelentéseket, de most nem tudom a kellő részletességgel megválaszolni ezt a kérdést.

  Godfrey Bloom, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Azért kérek szót ma a tisztelt Házban, hogy megemlítsek egy-két dolgot, ami hasznos lehet. 35 évet dolgoztam befektetési bankárként, befektetési vezetőként, befektetési tanácsadóként és gazdasági stratégaként, de soha életemben nem vettem bóvli bankot. Soha nem vásároltam bóvli bankot az ügyfeleimnek. Az utóbbi években azonban politikusok és bürokraták kényszerítenek arra, hogy adófizetőként több bóvli bankot vásároljak fel, mint amit meg tudnék számolni. Még csak nem is brit bóvli bankok ezek, hanem külföldiek. Hallom, hogy a brit adófizetőket most éppen arra kérik, hogy Portugáliáért tejeljenek.

Ha külföldön akarok befektetni, akkor feltörekvő piaci alapokat veszek. Nem akarom, hogy valamiféle államosított „Miki egér” bank fektesse be erőszakkal akár az én pénzemet, akár a választóim pénzét. Azért mondom, hogy „Miki egér”, Maystadt úr, mert eddig folyton csak azt hallom öntől, hogy hogyan is fektetik be a pénzt az időjárás megváltoztatása érdekében. Ekkora sületlenséget életemben nem hallottam. Nem tudom, ön kitől veszi az információit, de statisztikailag már legalább 15–16 éve nem változott az időjárás; akkor mégis mibe fogja beleölni ezt a sok pénzt?

Sem én, sem a brit adófizetők nem akarunk befektetni a maga bankjába. Azt tanácsolnám, hogy ha meg akarja tartani az AAA minősítését, ne hallgasson a különcökből, zöldfanatikusokból és unatkozó háziasszonyokból álló Parlament sirámaira, pláne a jelentés 48. bekezdésével kapcsolatban. Ha napelemeket telepít a gnúk, zsiráfok és tamtam dobok földjén, pillanatok alatt búcsút inthet az AAA minősítésének.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! A brit felszólaló megjegyzéseit hallgatva az az érzése az embernek, hogy kissé elrugaszkodott a valóságtól, ha belegondolunk, hogy mik is mentek végbe az utóbbi években a pénzügyi piacokon és a bankoknál, amelyekbe a bizalmunkat kell helyeznünk.

De hogy visszatérjek saját felszólalásomhoz: az Európai Beruházási Bank (EBB) három területen szolgál fontos eszközként. Úgy gondolom, üdvös lenne, ha a Klute úr által elmondottak a külvilágra vonatkozó stratégiánk részét képeznék. Borzasztó látni, ahogy a kínai befektetők, állami befektetők egyre jobban aláássák a politikai rendszereket azon a címen, hogy részt vesznek néhány helyi hídépítési projektben. Ha az ember meg akarja nézni, hogy mit tesz hozzá az Európai Unió, szinte semmit nem talál. Szerintem ezt kellene végiggondolnia.

A második felvetésem a kis- és középvállalkozásokról szól: a kkv-kat cinikusan mellőzik a hagyományos bankok, amelyek pusztán a maximális nyereséget tartják szem előtt.

Harmadszor, az energiapolitika átalakítása. Noha a japán reaktort ért katasztrófa tényleg tragikus, segíthet abban, hogy önök itt Európában tegyenek is valamit e téren.

  Jean-Paul Gauzès (PPE). – (FR) Elnök úr, Maystadt úr, biztos úr! A nemrég elhangzott, ehhez a Parlamenthez teljesen méltatlan megjegyzések után le szeretném szögezni, hogy a többségünk úgy gondolja, hogy az EBB fellépése nagyon is pozitív. A Lisszaboni Szerződés módosításai több cselekvési teret tesznek lehetővé, amelynek segítségével az EBB még hatékonyabbá válhat, és releváns megoldásokat nyújthat a globális pénzügyi válságra.

Amint ön is hangsúlyozta, az EBB valódi támogatást nyújt a kis- és középvállalkozások részére, és létfontosságú hozzájárulást tesz az EU kohéziós politikájának konvergencia céljához. Mindezt tovább kell folytatni, s ha lehet, fokozni.

Az EBB-nek többet kell tennie a stratégiai beruházások érdekében Európában, és kérem önt, hogy támogassák azokat, akik kezdeményezéseket tettek a hosszú lejáratú finanszírozás javítására. Ezek elsősorban a letéti pénztárak − caisse des dépôts és cassa dei depositi − és a KfW. Azért kell őket támogatni, mert a mai banki és számviteli szabályozások nem ösztönöznek bennünket arra, hogy számoljunk a hosszú távú befektetésekkel, és büntetik azokat, akik mégis ezt választják. Továbbá, ellentétben a közhiedelemmel, nem csak adaptálásra, de változtatásokra is szükség van. Mint ön is említette, a hosszú lejáratú finanszírozás létfontosságú ahhoz, hogy új horizont nyíljon meg Európa előtt.

Önnek igaza van abban, hogy az EBB-nek hajtóerőként kell működnie az Európai Unión kívüli régiókban, s így kezdeményezéseket kell tennie többek között a Földközi-tenger körüli országok finanszírozására. A számos országot érintő turbulencia közepette célirányos finanszírozással az EBB hasznos szerepet játszhat az Unió részéről a mediterrán országok gazdasági fejlődésében, ezáltal segíthet demokratikus civilizációt teremteni a még mindig bizonytalan jövő előtt álló országokban.

Ön kijelentette, hogy kész megtenni ezt a hozzájárulást, amennyiben az Unió felhatalmazza erre, és remélem, hogy az Unió ezt meg is teszi.

  Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, Maystadt úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék Cutaş úrnak a kiváló jelentéséhez.

Az Európai Beruházási Banknak több, jobb és gyorsabb eredményt kell produkálnia. A gazdasági válság még fontosabbá tette azt a szerepét, hogy az Európai Unió érdekeit képviselve projekteket finanszírozzon a gazdaság valamennyi ágazatában.

A válság megnehezítette a hitelhez jutást, és rávilágított arra, hogy alaposan át kell gondolnunk gazdasági modellünket. Az EBB szerepe kritikus. Hogy betölthesse ezt a szerepét, meg kell őriznie stabil fizetőképességét és erőteljes pénzügyi pozícióját, mert a tőkepiacokon csak így juthat hozzá forrásokhoz kedvező feltételekkel. Rendelkeznie kell eszközökkel, hogy lehetővé váljon az olyan szükséges projektek megvalósítása, amelyek egyébként nem kapnának kereskedelmi bankoktól finanszírozást, vagy kedvező feltételekkel nagyon nehezen jutnának hozzá forrásokhoz másutt.

Az EBB 2009-ben már elkönyvelhetett pozitív eredményeket, amikor tevékenysége 40%-kal növekedett, és amikor a kis- és középvállalkozások finanszírozását 55%-kal, a kevésbé fejlett régiók finanszírozását 36%-kal, és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiahatékonyság elősegítésére fordított összegeket 73%-kal emelte.

Ugyanakkor még mindig sok a tennivaló, és az Európai Unió stratégiai céljainak eléréséhez fenntartható, hosszú távú finanszírozásra van szükség. A válság következtében megcsappant a lehetőség az ilyen finanszírozásra.

Ezért támogatnunk kell az eurókötvényeket. Új eszközöket és fejlesztéseket kell bevezetnünk a pénzügyi tervezés terén is, és közös platformot kell létrehoznunk más nemzetközi pénzügyi intézmények bevonására. Fontos, hogy ezt az EBB saját irányításának javítása és belső küldetésének felülvizsgálata kísérje. Röviden: az EBB-nek hatásos összekötő kapocsként kell működnie a beruházások és az EU szükségletei között.

  James Elles (ECR). – Elnök úr! Egy olyan brit képviselőként kérek szót, aki hisz abban, hogy az Európai Unióban van a helyünk, és annak megváltoztatásában is hiszünk. Bloom úr a brit Függetlenségi Párt részéről nem a brit nép nevében szólt. Pártjának nincsenek képviselői az Alsóházban, és nem is reménykedhet, hogy a belátható jövőben bejuttasson oda valakit.

(Taps)

Úgy gondolom, hogy ebben a vitában pragmatikus politikát vizsgálunk, és azt tartjuk szem előtt, hogy hogyan tudunk szűkös forrásokból valódi értéket nyújtani az európai polgároknak pénzük ellenében. Gratulálok az Európai Beruházási Bank elnökének sokéves fáradozásáért az intézmény hitelességének megteremtése érdekében. A kérdésem a projektkötvényekkel kapcsolatos.

Ha a dokumentum júniusban megérkezik, önök a Bizottságtól külön nyújtanak be egy szöveget úgy, hogy a többéves pénzügyi keret kialakításakor tudni fogjuk, hogy mi az önök véleménye? Vagy minden együtt lesz tálalva?

Elképzelhető-e, hogy ezek a források az Unión kívül célokra fordított projektkötvények lesznek, vagy egyszerűen a közlekedés és a többi, a biztos úr által említett terület finanszírozására szolgálnak?

S végül talán a legfontosabb kérdés: számolhatunk-e azzal, hogy takarékoskodhatunk a strukturális alapokkal és a Kohéziós Alappal, lévén, hogy önök pótlólagos finanszírozást biztosítanak az infrastruktúrára? Ez lesz ugyanis a legfőbb kérdés akkor, amikor döntenünk kell a pénzügyi keret 2020-ig történő esetleges befagyasztásáról.

  Claudio Morganti (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Beruházási Bank (EBB) tevékenységéről szóló jelentés néhány igen fontos és üdvözlendő szempontot emel ki. Az első ezek közül, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások könnyebben juthassanak hitelhez. Üdvözlöm a projektkötvény-kezdeményezésre való utalást is, amely véleményem szerint hasznos eszköz a növekedés és fejlesztés elősegítésére egy olyan stratégiai jelentőséggel rendelkező ágazatban, mint az infrastruktúra.

Kissé meglepőnek tartom az EBB külső tevékenységeire történő hivatkozást, amelyben több pénzügyi és humán erőforrást igényelnek e célra. Az EBB 2009. évi jelentése felsorolja az ezekből a hitelekből részesülő országokat, és sajnálattal látom, hogy a források oroszlánrészét Törökország kapja – csaknem harmadát az Unión kívüli államoknak nyújtott összes hiteleknek. Ez az összeg valamivel meghaladja az Olaszországnak – az EBB egyik legfőbb részvényesének – biztosított összeg negyedét. Pedig Olaszországnak is jelentős hitelekre és támogatásokra van szüksége. Ezt a helyzetet tehát abszurd módon aránytalannak tartom. Szerintem elfogadhatatlan, hogy hatalmas forrásokat nyújtsunk az olyan országoknak, mint Törökország, amely nem tagja az Európai Uniónak, és szerintem jobb is, ha kívül marad.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök úr! Először azt szeretném elmondani, hogy egy ilyen rövid, pontos és világos jelentés erről a kérdésről ritka látvány a Parlamentben. Az Európai Beruházási Bank kétségkívül alapvető és igen fontos szerepet játszik Európa fejlődésében. Mégis szeretnék néhány megjegyzést hozzáfűzni a jelentéshez és ahhoz, ami elhangzott itt az ülésteremben.

Először is, belső szempontból támogatom az Európai Beruházási Bank politikáját a kis- és középvállalkozások fejlődésével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez a kérdés sokkal fontosabb Európa számára, mint az éghajlatváltozás. A Banknak erre kellene leginkább összpontosítania erőfeszítéseit, nem pedig a zöld technológiák fejlesztésére. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások támogatásával ez a terület is fejlődni fog.

Ezenkívül, belső szempontból ugyancsak egyetértek a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményével az Európai Bankfelügyeleti Hatóság általi esetleges felügyeletről – ez az az új szerv, amely az ilyen felügyelet terén illetékes lehet.

Végül pedig megjegyezném, hogy a Morganti úr által most idézett adat rendkívül riasztó. Én is egyetértek a véleményével, hogy helyénvaló lenne a parlamenti ellenőrzés a külföldi beruházások esetében. Elfogadhatatlan, hogy külső országok több európai támogatásban részesüljenek, mint maguk az európai országok.

  Alfredo Pallone (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tökéletesen egyetértek Gauzès úrral. Az Európai Beruházási Bank (EBB) mindig is kulcsfontosságú szerepet játszott az Európai Unió fejlődésében. Szerepe és tevékenysége a mostani válság idején még jelentősebb.

A válság hatásai kapcsán nemrégiben hozott gazdaságirányítási reformok hatására elképzelhető, hogy a tagállamok kevesebb pénzt juttatnak az olyan fontos projektek számára, mint az Unió egészének fejlődése szempontjából stratégiai jelentőséggel bíró infrastruktúrák létrehozása. Egy példa erre a TEN-T közlekedési projekt.

Egyetértek az Európai Bizottság projektkötvény-kezdeményezésével. A projektkötvények kiváló megoldást jelentenek a finanszírozás biztosítására, és azokat az infrastruktúrákat emelik ki, amelyekre Európának szüksége van a modernizáláshoz és a belső piac adta lehetőségek maximális kihasználásához. Így az EBB alapvetően fontos szerepet tölt be e kötvények kibocsátásában és kezelésében.

A jelentés ugyancsak sürgeti a kis- és középvállalkozások finanszírozásának növelését, és egyetértek azzal, hogy az EBB tevékenysége célirányos és eredményközpontú kell, hogy legyen. Elnök úr! Engedje meg, hogy jelezzem, kritikus kérdések merültek fel a Bank tevékenységével kapcsolatban. Szeretnék rámutatni, hogy a kis- és középvállalkozások gyakran nem képesek kihasználni a felkínált lehetőségeket, mert a támogatott projektek óriási beruházást és szervezést igényelnek, ami eleve megakadályozza, hogy kis- és középvállalkozások vegyenek részt bennük.

Az eljárások által felemésztett idő egy másik probléma. Ezek az eljárások gyakran zavarosak és bürokratikusak, és nincsenek összhangban a kérdéses ágazat tevékenységeivel és követelményeivel. Nem kívánom elismételni, hogy mekkora jelentősége van a szóban forgó vállalkozásoknak társadalmi-gazdasági szövetünkben, és remélem, hogy lehetőségünk lesz párbeszédet kezdeményezni a kis- és középvállalkozásokkal, hogy felgyorsíthassuk az eljárásokat és minimálisra csökkenthessük a bürokráciát.

Az EBB-nek lehetősége van rá, hogy fontos szerepet vállaljon a mediterrán térség legújabb eseményeinek kezelésében. Ezt el is várjuk tőle. Fontos, hogy Európa messzebbre tekintsen az adott vészhelyzetnél, és hosszú távú stratégia megvalósításával biztosítsa a demokrácia, valamint a szociális és piacgazdaság fejlődését előmozdító, közös döntéseken alapuló in situ finanszírozást és beruházást.

  Olle Ludvigsson (S&D). – (SV) Elnök úr! Két pontot szeretnék kiemelni a most tárgyalt jelentések kapcsán. Először: az Európai Beruházási Bank központi szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában. Ez a zöld infrastruktúrába való befektetésekhez kötődik. Hogy az európai gazdaság erős és fenntartható legyen, több vasúti és tengeri kikötői beruházásra van szükség. Hatékonyan működő közlekedési csomópontokon keresztül kell gondoskodni ezek összekapcsolásáról a közúti hálózatokkal. Az infrastruktúrát olajozottan működő kerek egésszé kell átformálni. Fontos, hogy az Európai Beruházási Bank még aktívabb legyen ezeken a kulcsfontosságú területeken. Ehhez egy teljesen új, rugalmas finanszírozási megoldásokat eredményező gondolkodásmódra van szükség. Az európai projektkötvények kitűnő ötlete egy lépést jelent a helyes irányba, de ez még nem elég; több új finanszírozási lehetőségre van szükség. Mindenekelőtt lehetségesnek tartom egy olyan modell kialakítását, amelyben nagyobb produktív együttműködés valósul meg európai, nemzeti, regionális és helyi szinten.

Másodszor: az Európai Beruházási Bank fontos szerepet tölt be az EU fejlesztési politikájában. E téren mindenképpen van mit fejlődni. Fokozni kell a Bank tevékenységeinek átláthatóságát. A tevékenységeket jobban a helyi szintre kellene koncentrálni, és határozottan az Unió fejlesztési munkájának fő célkitűzéseire irányítani. Az Európai Beruházási Bank minden döntésénél vegye figyelembe a környezetvédelmi, a szegénységgel kapcsolatos és a fejlesztési szempontokat.

  Struan Stevenson (ECR). – Elnök úr! Az EBB 1 milliárd eurót biztosít szélturbinákat és más, megújuló energiaforrásokat létrehozó projektekre az Egyesült Királyságban. Bár ez szépen illeszkedik az éghajlatváltozás elleni küzdelem stratégiájához, riasztónak találom, hogy az EBB-finanszírozást irányító jelenlegi követelmények nem átláthatóak vagy számon kérhetőek a fenti projektek vizsgálata és átvilágítása során. Maystadt úr elmondása szerint a Bank 6 milliárd eurót nyújt szélmalom-fejlesztésekre Unió-szerte, ez azonban úgy történik, hogy EBB alapos vizsgálat nélkül, simán elfogadja az illetékes kormányok finanszírozási kérelmét. Ezt nem tartom elfogadhatónak.

A megújuló energiaforrásokra szakosodott brit vállalatok azt állítják, hogy turbináik terheltségi tényezője 30%-os. Valójában azonban a 21%-ot sem haladta meg a terheltségi tényezőjük a tavalyi év egészében. Nem akkor működnek, amikor leghidegebb az idő és az elektromos áram iránti igény csúcsponton van. Gazdaságilag nem életképesek, és kétszeres vagy háromszoros áramköltséget eredményeznek a fogyasztók számára, miközben nem csökkentik a CO2-kibocsátást. Ez egy most kibontakozó pénzügyi botrány, és az EBB-nek abba kell hagynia a szélenergia finanszírozását.

  Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Hadd köszönjem meg James Elles gondolatait Bloom úr megjegyzéseivel kapcsolatban, és javaslom az UKIP kollégáknak, hogy ha szeretnének rámutatni valamire, vagy nem értenek egyet itteni kollégáikkal, ezt anélkül is megtehetik, hogy inzultálnak minket. Bloom úr szerint a képviselők különcök, zöldfanatikusok és unatkozó háziasszonyok; szeretném, ha megmondaná, ő vajon melyik kategóriába tartozik.

Most pedig rátérnék az Európai Beruházási Bankkal kapcsolatos, fontosabb kérdésekre: Írország valóban profitált a kkv-knak nyújtott finanszírozásból, de megkérhetném az elnököt – vagy akárki mást –, hogy mondjon valamit a finanszírozás elérhetőségéről? Mert eddig csak azt látom, hogy nyilvános ígéreteket tesznek, ami felvillanyozza a kkv-kat, de amikor arra kerül a sor, hogy ezt igénybe vegyék, azt találják, hogy a hitelkeretekhez sokszor rendkívül nehezen lehet hozzájutni. Meggyőződésem, hogy ez a kkv-k számára gyakorlati jelentőséggel bíró kérdés, és szeretnék választ kapni rá.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! Az Európai Beruházási Bank (EBB) abból a célból jött létre, hogy úgy az Unión belül, mint azon kívül, támogassa az Európai Unió céljait és politikáit. A Bankot magát az EU tagállamok által garantált kötvényeken keresztül finanszírozzák.

Amint az előadó, Cutaş úr kiemelte, 2009 végén az uniós költségvetésbe beépített, az EBB által nyújtott kölcsönökre vonatkozó garancia csaknem 20 milliárd eurót tett ki, ami még az Unióhoz képest is nagy összeg. Ezért a Parlament szerintem teljes joggal várhat el némi magyarázatot az e kötelezettségvállaláshoz fűződő kockázatokról. Jó lenne többet tudni arról is, hogy miként használják fel a kihelyezett hitelek után járó kamatot és az uniós költségvetésből kezelési költség címén kiutalt összeget.

Az EBB elszámoltatható valamennyi uniós tagállam, az Európai Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal felé. Számomra jó ötletnek tűnik a Cutaş-jelentésben felvetett javaslat a szabályozói felügyelet lehetséges bevezetéséről, amely ellenőrizné a finanszírozás minőségét, a pénzügyi helyzetet, az eredmények pontos mérését, valamint a szabályok és legjobb gyakorlatok betartását. Ezért azt szeretném javasolni, hogy az uniós forrásokkal való gazdálkodás nagyobb átláthatóságának biztosítása érdekében a Bizottság vegye komolyan fontolóra a felügyelet bevezetését.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Én is szeretnék gratulálni Cutaş úrnak e jól megszerkesztett jelentés elkészítéséhez.

Az Európai Beruházási Bank tevékenységeit célirányosabbá és szelektívebbé kell tenni, és a konkrét eredmények elérését kell a középpontba állítani. A Bank csak elszámoltatható és átlátható pénzügyi közvetítőkkel léphessen partneri viszonyra. Európa-szerte növelni kell a hosszú lejáratú stratégiai beruházásokat. Az európai szintű infrastruktúrára és kohézióra kell koncentrálnunk. Üdvözlöm, hogy a Bank a válság által leginkább sújtott területeket helyezi előtérbe, tehát a kkv-kat, a konvergenciarégiókat és az éghajlattal kapcsolatos fellépést.

Szeretnénk, ha az EBB rendszeresen biztosítana információkat az odaítélt hitelekkel kapcsolatban a honlapján, valamint ha egyértelműen kiemelné a folyósított összegeket, a végrehajtott allokációk számát és a forrásokból részesülő régiókat.

  Antonio Cancian (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Tekintettel a gazdasági válságra, a mediterrán térség válságára és az energiaválságra – a nukleáris energia terén Japán esetére –, úgy gondolom, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) létfontosságú szerepet tölt be, mint e politika operatív karja. Úgy vélem, hogy az EBB-nek fel kell lépnie Európán belül és azon kívül egyaránt. Most itt állunk egy fontos, új tervvel a mediterrán térségről, amit mielőbb el kell indítanunk.

Hogyan fogjunk hozzá? Új pénzügyi mechanizmusokon, például projektkötvényeken keresztül, ahogy már sokszor elismételtük. Biztos úr! Kérem, mondjon többet a projektkötvények időzítéséről és megvalósításáról.

Az EBB elnökétől szeretném megkérdezni, hogy mi történt azzal az alappal, amelyet a néhány hónapja beindított gazdaságélénkítési tervből megmaradó összegekből hoztunk létre? Sürget az idő, ezért kérem, mondjon valamit erről az elvről és a Marguerite Alapról, mert nem tudom, mi történt vele. A szóban forgó források a gazdaság ösztönzésére és fellendítésére szolgálnak, és a megvalósítás időzítése alapvetően fontos tényező.

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL). – (LV) Elnök úr! Azon a véleményen vagyok, hogy jóvá kell hagyni és el kell fogadni a Bank 2009. évi éves jelentését. Ami a jövőt illeti, sokakkal egyetértek az előttem felszólalók közül. A magam részéről úgy gondolom, hogy érdemes lenne stratégiai felülvizsgálatot és elemzést végrehajtani a következőkről: beruházás-finanszírozás (leányvállalatok sem kivételek), a tagállamok által az Európai Beruházási Bank (EBB) részére történő tőkebefizetések, hitelek, innovatív eszközök törlesztése, az azonnali eredményeket nem hozó hosszú távú projektek pénzügyi tervezése és irányítása, a programok garantálása érdekében történt fejlesztések, beruházási fejezet kialakítása az Unió költségvetésében, pénzügyi konzorciumok az európai és a nemzeti és helyi intézmények között, politikai és állami partnerség és más lehetőségek. Ez még inkább emelné a Bank tevékenységeinek színvonalát. Köszönöm.

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök úr! Az EBB befektetéseinek a konvergenciarégiókra, a kkv-kra és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépésre történő irányítása a válság által leginkább sújtott területekre gyakorolt hatást hivatott ellensúlyozni.

A konvergenciarégiók az EBB számottevő támogatását élvezik. A strukturális programokra nyújtott hitelek szerepe, hogy növelje a felhasználás szintjét, és hogy hatékonyabban kihasználja az európai pénzügyi segélyeket és növelje azok emelőhatását, főként az alulfinanszírozott területeken. Az EBB és a Bizottság konvergenciát támogató közös kezdeményezései arra irányultak, hogy ösztönözzék a kkv-kat a források igénybevételére, mikrohiteleket hozzanak létre a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében, és támogatást biztosítsanak a városi területek fenntartható beruházási projektjeihez. A JESSICA, JEREMIE és JASPERS pénzügyi eszközök valódi haszonnal jártak. Mivel felhasználásuk sikeres volt, támogatom hatókörük kiterjesztését és azt, hogy megkíséreljünk újabb innovatív pénzügyi termékeket létrehozni.

Gratulálok a Cutaş úr által bemutatott kiváló jelentéshez.

  Werner Kuhn (PPE). – (DE) Elnök úr, Maystadt úr! A mai vita nagy jelentőséggel bír tagállamaink gazdaságainak szempontjából. Megmutatta, hogy azok az országok lábaltak ki legkönnyebben a válságból, ahol egészséges az egyensúly a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások között. Németországban a kkv-k teszik ki a gazdaság 70%-át, ami elegendő munkahelyet és szakképzési helyet biztosít.

Ezt az üzenetet kell közvetítenünk a tagállamok különböző bankjai felé is: hogy ez megkönnyíti a befektetéseket, hogy a kis- és középvállalkozások növekedni tudnak, és hogy az Európai Beruházási Bank ehhez támogatást ad. Ez igen fontos ahhoz, hogy a gazdaságaink ismét növekedésnek induljanak, és fel tudják venni a versenyt Amerikával és Délkelet-Ázsiával a piacon. Ezért az Európai Beruházási Bank e kezdeményezését én a kiemelten fontosnak tartom. Ugyanakkor eredményesnek is kell lennie abban, hogy megindítja a növekedést, és segít kilábalnunk a gazdasági és pénzügyi válságból.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Számos tisztelt képviselő utalt a megfelelő szabályozói felügyelet kérdésére. Szeretném biztosítani őket arról, hogy a Bizottság alaposan megfontolja az EBB szabályozói felügyeletének kérdését. Valóban szükség van egy megfelelő szabályozói keretrendszerre, amely biztosítaná, hogy az EBB megőrizze kiváló hitelminősítési besorolását. Ezzel együtt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az EBB nemzetek feletti természetét és a Szerződés részét képező törvényi rendelkezéseket.

Az EBB nemrégiben konkrét lépéseket tett a helyzet kezelésére, amelynek keretében megerősítette jelentős banki felügyeleti tapasztalattal rendelkező ellenőrző bizottságát. Ezenkívül az EBB refinanszírozást vett igénybe az EKB-tól, így meg tud megfelelni a szükséges beszámolási kötelezettségeknek is az EKB felé.

Másfelől úgy gondoljuk, hogy az európai bankfelügyeleti hatóság és az EKB nem képes biztosítani az EBB szabályozói felügyeletét, de természetesen nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy az EBB – az EBB önkéntes kezdeményezésére és más szervek részvételével – valamilyen más típusú rendszerről gondoskodjon.

Ami az együttműködést és a Bizottság szerepét illeti az EBB-vel való együttműködésben, szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottságnak máris jelentős szerepe van az EBB irányításában, hiszen minden EBB által odaítélt hitelt és saját forrást véleményez, és képviselői jelen vannak az EBB Igazgatótanácsában. Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság és az EBB közötti együttműködés példamutató és kiváló.

Ami a külső EU programok felügyeletét és a kapcsolódó mentesítési eljárásokat illeti, eltekintve az Európai Fejlesztési Alap keretében végzett EBB tevékenységektől – ami jobbára az AKCS-országok beruházási keretét takarja, és az adott EFA pénzügyi szabályozása szerint hajtják végre –, nem tudunk olyan, az uniós költségvetés körébe tartozó, az EBB forrásaival közreműködésben végrehajtott tevékenységről, amire ne a szokásos mentesítési eljárás vonatkozna.

Hübner asszonynak válaszolva, természetesen teljesen egyetértünk azzal, hogy maximális lehetőséget kell biztosítani az EBB-nek, hogy új emelőhatások segítségével minél több hitelt és támogatást nyújthasson a kkv-knak, főként most, a pénzügyi válságot követően és a hitelnyújtás visszafogottsága idején. Ezért állandóan innovatív módszereket keresünk arra, hogy ezt miként tegyük meg. Engedjék meg, hogy emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy éppen az innovatív eszközök szükségessége miatt módosítottuk nemrégiben az EU Költségvetési Rendeletét. Már használjuk is, főként a kutatás és innováció finanszírozását célzó programok kapcsán. Biztos vagyok benne, hogy az ebből a projektből nyert tapasztalattal az innovatív pénzügyi eszközök más területeken történő felhasználása is lehetségessé válik.

  Philippe Maystadt, az EBB elnöke. – (FR) Elnök úr! Hálás vagyok a felszólalók hozzászólásáért, noha úgy érzem, egyikük állításai egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak. Kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló időben nem reagálhatok érdemben valamennyi itt felvetett, rendkívül érdekes kérdésre. Van közöttük olyan, amit érdemes lenne bizottsági ülésen részletesebben megvizsgálni.

Hübner asszony például egy igen fontos kérdést vetett fel. Ha azt szeretnék, hogy az EBB érdemben hozzájárulhasson az Európa 2020 stratégia megvalósításához a Bizottsággal közösen kialakított eszközök segítségével, úgy a szabályozói keretrendszernek nyilvánvalóan lehetőséget kell biztosítania erre. Miközben folyik a pénzügyi szabályok új tervezetéről szóló vita, gondoskodniuk kell arról, hogy az Európai Beruházási Bank valóban megtehesse ezt a hozzájárulást. A Bizottság által felvetett javaslat ebből a szempontból teljesen megfelelőnek tűnik számunkra. De ezt még el kell fogadnia a Tanácsnak és a Parlamentnek is. Az önök feladata tehát a pénzügyi szabályok felülvizsgálata.

Úgy vélem, az elhangzottak közül érdemes lenne részletesebben tanulmányozni néhány más kérdést is: ilyen például a Canfin úr által kiemelt adóparadicsomok kérdése. Biztosíthatom őt arról, hogy az Európai Beruházási Bank e kérdésben szigorúbb politikát követ, mint a többi nemzetközi pénzügyi intézmény. Ezért van az, hogy nemrégiben vissza kellett utasítanunk néhány projekt társfinanszírozását az Afrikai Fejlesztési Bankkal, a Világbankkal és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal – a szóban forgó projektek ugyanis nem feleltek meg az általunk e téren támasztott szigorúbb követelményeknek.

Azt is elmondhatom Canfin úrnak, hogy szóba sem jöhet, hogy az EBB egy az OECD feketelistáján szereplő országban honos projektgazdájának nyújtson finanszírozást. De bármikor szívesen megvizsgálom ezt a kérdést részletesebben azokkal a kérdésekkel együtt, amiket Klute úr vetett fel a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelekről és azok átláthatóságáról. Nem hiszem, hogy túl sok pénzügyi intézmény lenne hajlandó ennyi információt nyújtani a kis- és középvállalkozásoknak biztosított allokációkról, és szeretném hangsúlyozni, hogy jelentősen növekedett azon kis- és középvállalkozások száma, amelyek az Európai Beruházási Bank által a közvetítő bankok részére nyújtott hitelekből részesültek. 2010-ben 60 000 kisvállalkozás részesült e hitelekből.

Három tulajdonságot szeretnék kiemelni, ami igazán egyedi intézménnyé teszi az Európai Beruházási Bankot. Az egyik, hogy az ön által elmondottakkal ellentétben, mi nem használjuk az adófizetők pénzét.

az EBB elnöke. Csak hogy tisztázzuk: egyetlen centet sem kérünk a brit adófizetőktől.

az EBB elnöke. – (FR) Nem az adófizetők pénzét használjuk. A pénzt, amit használunk, magunk keressük meg nap, mint nap a világ pénzügyi piacain. Ezért is létkérdés, hogy megtarthassuk AAA minősítésünket. Kölcsönöket veszünk fel Ázsiában és az Egyesült Államokban, és az így összegyűjtött forrásokból tudunk kedvező feltételekkel projekteket finanszírozni. Ennek egyetlen kihatása a költségvetésre a garancia, amit a Tanácstól és a Parlamenttől kapott külső megbízatás végrehajtásával járó politikai kockázatra kapunk. Egy olyan garanciáról van szó, amely csupán átmeneti költséget jelent az európai költségvetés számára, mivel a külső mandátum keretében nyújtott hitelek 9%-át – két évvel az első folyósítást követően – félretesszük, és ez az összeg a hitelek visszafizetésével párhuzamosan természetesen csökken. És mivel ezt a garanciát nem kell ténylegesen felhasználnunk, végső soron nem is jár költséggel az európai költségvetés számára. Nem kerül semmibe! Fontos, hogy megértsék, hogy mi olyan intézmény vagyunk, ami nem kerül az adófizetők pénzébe.

A második tulajdonság: mi vagyunk az egyetlen valódi európai pénzintézet. Részvényeseink mindegyike tagállam; kizárólag az Európai Unió tagállamai. Mi vagyunk az egyetlen pénzintézet, amely a Szerződés értelmében jogilag köteles pénzügyi támogatást biztosítani az Európai Unió politikai célkitűzéseinek. Továbbá mi vagyunk az egyetlen pénzintézet, amely egyetlen projektet sem finanszírozhat anélkül, hogy arról az Európai Bizottság kedvező véleményt nyilvánítana. Az Európai Bizottság csak az után közli a véleményét, hogy a projektet valamennyi szolgálat, valamennyi főigazgatóság – a Versenypolitikai Főigazgatóságtól a Környezetvédelmi Főigazgatóságig – előzetesen megvizsgálta. Így tehát kénytelenek vagyunk minden európai szabálynak és politikának szigorúan megfelelni. Az Európai Számvevőszék a háromoldalú megállapodás szerinti ellenőrzéseknek veti alá az EBB-t. Mindenkor együttműködünk az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), és hozzátenném, hogy közel állunk ahhoz, hogy beleegyezzünk az új Európai Bankfelügyeleti Hatóság felügyeletébe is. Az Európai Beruházási Bank mindenesetre bármikor kész alávetni magát bármilyen hivatalos banki felügyeletnek. Közvetlenül máris felügyelnek bennünket az ellenőrző bizottságunkban részt vevő, bankfelügyeleti tapasztalattal rendelkező szakértők. De még egyszer szeretném megerősíteni, hogy teljesen készen állunk arra, hogy az új európai hatóság valamilyen alkalmas felügyelet alá vonjon bennünket.

Végezetül a harmadik tulajdonság, amit szeretnék kiemelni az, hogy az Európai Beruházási Bank már az általa kifejlesztett szakértelem miatt is egyedülálló. Olyan intézmény vagyunk, amely több mint 100 mérnököt és számos szakértő tanácsadót alkalmaz, ami bankoknál ritkaság.

Tapasztalatunkat és szakértelmünket széles körben elismerik bizonyos területeken. Például olyan projekteknél is kérik technikai tanácsainkat, amelyeket nem tudunk finanszírozni, mert a mandátumunkon kívüli régiókban folynak. Azt gondolom, kár lenne parlagon hagyni ezt a szakértelmet. Egyes területeken, mint a városi közlekedés, az energiahatékonyság, a vízgazdálkodás és a kkv-k támogatása, az EBB nyilvánvalóan egyedülálló szakértelmet fejlesztett ki. Ezért azzal szeretném befejezni, hogy e lehetőségek maradéktalan kihasználása érdekében érdemes lenne egy talán módszeresebb és strukturáltabb együttműködést kialakítani a Parlamenttel.

Felvetődött néhány igen jogos kérdés. Azért nyújtunk több finanszírozást Törökországban, mert ez a Tanács és a Parlament által közösen meghatározott megbízatásunk. Azt a feladatot kaptuk, hogy több finanszírozást nyújtsunk a tagjelölt országokban, ami azt jelenti, hogy arányosan több forrást biztosítunk Törökországnak és Horvátországnak, mint más országoknak. Azért vagyunk itt, hogy végrehajtsuk az európai hatóságok – azaz a Tanács és a Parlament – által ránk testált megbízatásunkat. Ez pedig úgy gondolom, talán módszeresebb és strukturáltabb együttműködést indokolna az Európai Parlament részéről.

(Taps)

  George Sabin Cutaş, előadó. – (RO) Elnök úr! Szeretnék e konstruktív vita minden hozzászólójának köszönetet mondani. El kell ismernem, Maystadt úr, hogy a néhány kritikus megjegyzés ellenére valamennyi felszólaló felismerte azt a fontos szerepet, amelyet az Európai Beruházási Bank játszhat a mostani gazdasági és pénzügyi válság folyamán.

Az Európai Unióban egyértelműen szükség van beruházásokra és a fenntartható fejlődést előmozdító projektekre. Ezért meggyőződésem, hogy nagyszabású ötleteket kell megvalósítanunk és végiggondolnunk, és nem szabad megfutamodnunk az ilyen elképzelések felvetésétől.

Végül, de nem utolsósorban, mintegy a vita lezárásaként, a következőt szeretném hangsúlyozni: ne feledkezzünk meg az átláthatóságról és az európai intézmények közötti jobb kommunikációról.

Végezetül, Maystadt úr, úgy érzem, biztosan kijelenthetem képviselőtársaim nevében, hogy a jövőben is számíthat az Európai Parlament támogatására.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra délben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tisztában vagyunk vele, hogy – az alacsony kamatoknak és hosszú törlesztési időszakoknak köszönhetően – az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott hitelek rendkívül fontosak a fejlődés és társadalmi előrehaladás szempontjából.

Mindazonáltal az általa kínált választási lehetőségek nem eléggé átláthatóak és egyértelműek, és hitelkihelyezéseiben nem a leginkább rászoruló országokat és régiókat részesíti előnyben. Az általunk is támogatott jelentés tehát tartalmaz némi kritikát, javaslatot és ajánlatot.

Azzal viszont nem értünk egyet, hogy az EBB puszta eszköz legyen az EU politikájának megvalósításához és a szociális és gazdasági kohézió és a szociális fejlődés problémáinak megoldásához, amelyeket uniós költségvetésből, az Unió strukturális és kohéziós alapjaiból kellene megoldani. Az EBB nyilván ellenőrizheti és javíthatja ezeket az erőfeszítéseket, de önmagában nem helyettesítheti az EU költségvetési politikáit.

  Edit Herczog (S&D), írásban. – (HU) Legfontosabb kívánalom, hogy az EIB tevékenysége még átláthatóbb legyen az EP számára, valamint az általa kihelyezett pénzügyi eszközök még célirányosabban legyenek felhasználva. Megfontolásra ajánljuk azon javaslatot, miszerint az EIB pénzügyi helyzete minőségének és eredményeinek pontos mérése, valamint a hatékony és eredményes üzleti gyakorlat szabályainak betartása érdekében a prudenciális felügyelet erre az intézményre is kiterjedjen. Szeretném leszögezni, hogy ezt nem azért javasoljuk, mert kétségeink lennének az EIB tevékenységének szabályosságát illetően, hanem azért, mert általánosságban úgy ítéljük meg, hogy – amiként azt a G20-ak két évvel ezelőtti londoni nyilatkozata is világosan kimondta – „a szabályozást és felügyeletet ki kell terjeszteni valamennyi rendszerszinten fontos pénzügyi intézményre eszközre, piacra”. Javasoljuk felkérni az Európai Bizottságot arra, hogy végezze el az EIB prudenciális felügyeletére vonatkozó lehetőségek jogi elemzését az EP számára 2011. november 30-ig. A hatályos rendelkezések szerint ugyanis egyik európai intézménynek sincs joga felügyelni az EIB-t. Ezen pedig sürgősen változtatni indokolt a bank szerepének növekedése, valamint javára nyújtott közösségi garancianyújtás miatt is. A fokozottabb szakmai és társadalmi ellenőrzést a többi NFI-nél az utóbbi időben kialakított gyakorlathoz hasonlóan volna indokolt kialakítani. Az EIB hitelezési tevékenységének a jövőben szelektívebbé, hatékonyabbá, eredményorientáltabbá kell válnia, különösen a kkv-k finanszírozása terén. Ennek érdekében a folyósított kölcsönökkel kapcsolatos információkat is rendszerezettebben kell gyűjteni, közzétenni.

4. A kéknyelv-betegség elleni vakcinálás (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Janusz Wojciechowski jelentése, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében a 2007/75/EK irányelvnek a kéknyelv-betegség elleni vakcinázás tekintetében történő módosításról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0666 – 05499/2011 – C7-0032/2011 – 2010/0326(COD)) (A7-0121/2011).

  Janusz Wojciechowski, előadó. – (PL) Tisztelt elnök úr! Nagy örömömre szolgál, hogy a Parlamentnek beszámolhatok jelentésemről, amely a kéknyelv-betegség elleni vakcinázásról szóló irányelv módosításával foglalkozik. Ez a betegség óriási kockázatot jelent számos uniós tagállam szarvasmarha-, juh- és kecsketenyésztésére. Különösen boldog vagyok, mivel három évvel ezelőtt ebben a teremben, még előző hivatali időm alatt volt szerencsém egy új állategészségügyi stratégiát ismertetni, amely a „jobb megelőzni, mint gyógyítani” elven alapult. A kéknyelv-betegség elleni vakcinázásról rendelkező irányelv ma napirendre kerülő módosítása pontosan ennek az alapelvnek a gyakorlati megvalósítása. A betegség elleni védelem hatékonyabb lesz, és a módosítás hozzájárul egy jobb állategészségügyi színvonal megvalósításához. A kezeléssel kapcsolatos költségek csökkennek és a vakcinázási eljárás egésze jobban szervezett lesz.

A módosítás azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy a 2000-ből származó jelenlegi irányelvet az akkori feltételeknek, különösen pedig az akkoriban a piacon elérhető oltóanyagoknak megfelelően alakították ki. Ezeket a vakcinákat mind a mai napig be kellett és be is kell adni, ám bizonyos korlátozásokkal, mivel a fennáll a veszélye annak, hogy a vakcinázott állatokról a vírus a be nem oltott állatokra terjedhet át. Ez azt jelenti, hogy a vakcinázási eljárás folyamán különböző korlátozásokat kell elrendelni, például az állatoknak a vakcinát csak meghatározott területen szabad beadni és korlátozni kell az állatok szállítását. Ez meglehetősen nagy terhet ró az állattartókra és azzal a következménnyel jár, hogy a vakcinázások hatékonysága korlátozott marad. A tudomány azonban már tett előre egy lépést. Rendelkezünk olyan bevizsgált, második generációs vakcinákkal, amelyek már úgy is beadhatók, hogy nem kell félni attól, hogy a vírus a be nem oltott állatokra terjedhet át, vagyis nem kell alkalmazni a jelenlegi korlátozásokat. Ezért ezeknek a vakcináknak az alkalmazása előnyös az állattartók számára, mivel kevesebb terhet jelent és bizonyosan sokkal hatékonyabb. Sokkal szélesebb körben végezhető el ugyanis a vakcinázás.

Ebben a témában az eljárások igen gyorsan haladnak előre. A Mezőgazdasági Bizottság már el is végezte munkáját röviddel azt követően, hogy a megkapta a jogszabálytervezetet az Európai Bizottságtól, és most a Parlament elé tárja észrevételeit. Reméljük, hogy az idei nyári időszakban lehetséges lesz az új oltóanyaggal történő tömeges vakcinázás elvégzése. Ez az oka a módosításoknak, és ez az, amiért a Parlament az általam benyújtott módosításokhoz olyan határidőket rendelt hozzá, amelyeken belül a tagállamoknak alkalmazniuk kell az irányelv rendelkezéseit, hogy a vakcinázásokat már az idén végre lehessen hajtani, és ne kelljen várni a következő időszakig.

Szeretném emlékeztetni önöket arra a vitára, amely a jelentést és a megfelelési táblázatokkal kapcsolatos irányelv Bizottság által javasolt módosításait övezte. Jelentésemben egyetértettünk a megfelelési táblázatok alkalmazását előíró kötelezettség bevezetésével. Ezek a megfelelési táblázatok az irányelv nemzeti jogba történő átültetésével kapcsolatos információkat tartalmaznak, illetve előírják, hogy pontosan mely rendelkezésekkel lehet az irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba átültetni. Ezt bizonyos tagállamok közigazgatása bürokratikus kötelezettségként értékeli, ám ezt más szemszögből kellene nézni. A kötelezettség bevezetésének köszönhetően az uniós jog sokkal átláthatóbbá válik. Polgáraink könnyebben ellenőrizhetik, hogy egyes irányelveket átültettek-e a nemzeti jogba, illetve hogy ezt hogyan valósították meg. Véleményem szerint ez helyes gyakorlat. Amennyire én tudom, ez az első, vagy az egyik első olyan irányelv, amelyet ennek a kötelezettségnek a bevezetésével kell átvenni, és azt hiszem, ez így nagyon helyes. Ennek állandó gyakorlattá kellene válnia jogalkotásunkban.

Ismételten szeretném megköszönni, hogy önök elé terjeszthettem ezt a jelentést. Úgy gondolom, sok állattartó helyzetén javíthatunk és az Unió területén tartott állatok szenvedéseit is mérsékelhetjük.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök úr! A Bizottság háláját fejezi ki a Parlamentnek a kéknyelv-betegség elleni vakcinázás további könnyítésére irányuló javaslat előterjesztésének támogatásáért és az igen fontos témával kapcsolatos javaslataiért. Különösen szeretném megköszönni az előadónak, Wojciechowski úrnak az üggyel kapcsolatban tanúsított elkötelezettségét.

A kéknyelv-betegség igen jelentős aggodalom forrása az összes uniós gazda körében. Az 1990-es évekig a kéknyelv-betegséget egzotikusnak tekintették az EU szempontjából, mivel járványok csak Dél-Európában, elszórtan fordultak elő. Ám az utóbbi években a betegség számos közép- és észak-európai tagállamot is érintő komoly járványok formájában jelentkezett és jelentős károkat okozott mind az állattenyésztésben, mind az élőállat-kereskedelemben.

Az utóbbi néhány évben a kéknyelv-betegséggel kapcsolatos helyzet Unió-szerte nagymértékben javult, nem kis részben az EU számottevő társfinanszírozásával megvalósított tömeges vakcinázási kampányoknak köszönhetően. Az EU által folyósított társfinanszírozás összege 2008-ban 150 millió euró volt, és 2009-re 120 millió eurót, a következő évekre pedig 100 millió eurót irányzott elő. A jelenlegi szabályozás szerint a vakcinázás csak olyan területeken engedélyezett, ahol a kéknyelv-betegség jelenléte miatt meghatározott korlátozásokat léptettek érvénybe. Az irányelv javasolt módosításai viszont arra vonatkoznak, hogy az inaktivált vakcinákat az Európai Unióban bárhol lehessen alkalmazni. A módosítás a kéknyelv-betegség elleni preventív vakcinázás szélesebb körű alkalmazását tenné lehetővé, ami a betegséggel szembeni megfelelőbb védelemhez és a betegség mezőgazdasági ágazatra jelentett terheinek csökkentéséhez vezetne.

A Parlament jelentése a lehető legidőszerűbb és a legfontosabb az Unió állategészségügyi helyzete szempontjából. Helyesen ismeri fel a gyors döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésükre az állatok vakcinázására még a következő kéknyelvbetegség-szezon előtt. Nem szabad ugyanakkor szem elől tévesztenünk azt sem, hogy bár az utóbbi években a kéknyelv-betegséggel kapcsolatos helyzet számottevően javult, a betegséget nem sikerült felszámolni. Az EU továbbra is ki van téve a kéknyelvbetegség-járvány újabb hullámai által jelentett kockázatnak, ezért fontos, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen arra, hogy megvédjék állataikat, ha a vírus veszélyezteti azokat. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy optimalizálhassák vakcinázási programjaikat annak érdekében, hogy csökkentsék a kéknyelvbetegség-járvány jövőbeni kitöréseinek hatását. Számos tagállam már jelezte is, hogy a lehető legkorábban be kívánják vezetni ezt az intézkedést.

Az előadó kitér a megfelelési táblázatok valóban igen bonyolult kérdésére is, amelyek nagyon fontosak az uniós joganyag nemzeti jogba történő átültetésének megfelelő, pontos nyomon követése szempontjából. Ez egy hosszú ideje fennálló probléma és sok vitát folytattunk már a Házban arról, hogy hogyan lehetne az uniós jog nemzeti jogrendszerekbe történő megfelelő átültetését ellenőrizni és nyomon követni. Azt látjuk, hogy a megfelelési táblázatok kínálják erre a legjobb lehetőséget, segítségükkel az uniós jogszabályok megfelelő átültetése nyomon követhető illetve biztosítható.

Ugyanakkor nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy különösen ilyen sürgős kérdésekben, mint amilyet ma is tárgyalunk, nagyon keményen kell dolgoznunk azért, hogy megoldásra jussunk a Parlament és a Tanács közötti szükségtelen akadályok elkerülése céljából. Remélem, hogy a Tanács megfelelő rugalmasságot fog tanúsítani annak érdekében, hogy a jogszabályt időben, még a kéknyelvbetegség-járvány kitörésének várható időszaka előtt el lehessen fogadni.

  Elisabeth Jeggle, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amint az már korábban elhangzott, a kéknyelv-betegség elleni vakcinázással kapcsolatos irányelvre irányuló javaslat igen fontos lépés a veszélyes állatbetegség felszámolása felé. A betegség kérődzőket, például szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket fertőz meg és az állatok elhullásához vezethet. Az új inaktivált vakcina alkalmazása kizárja a fertőzés lehetőségét, így ez az oltóanyag sikeresen használható olyan területeken is, ahol a betegség még nem fordult elő.

Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a vakcinákat hatékonyabban alkalmazhassák, jelentősen csökkentve a betegség által a mezőgazdasági ágazatra rótt terheket. Az új vakcinák használatával egyedülállóan széles frontot nyithatunk a betegség ellen, és remélem, hogy a tagállamok gazdálkodói élnek majd ezzel a lehetőséggel, amely nagyobb biztonságot nyújt, és kétségtelenül jelentős előrehaladást jelent az állategészségügy terén.

Minél inkább kordában tudjuk tartani a kéknyelv-betegség terjedését az új vakcinák használatával, annál szélesebb lehetőségeink nyílnak az állatexportban, ami előnyös a gazdaság számára.

Annak érdekében, hogy az irányelv hatályba léphessen és az új vakcinák elérhetővé váljanak, fontos, hogy gyorsan döntsünk a kérdésben. Hétfőn a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság a jelentés egyhangú elfogadásával világosan fejezte ki álláspontját, és a mai plenáris szavazáson az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja csatlakozni fog döntéséhez. Támogatom az előadó azon felhívását, hogy a megfelelőségi táblázatok maradjanak benne a jelentésben. Végtére is nem hozhatunk döntéseket Európában anélkül, hogy a tagállamok ezek megvalósításáról ne szolgáltassanak információkat. Szükségünk van erre az átláthatóságra annak érdekében is – és ezt igen világosan jelentem ki a Tanács számára – hogy az EU szavahihetőségét megszilárdítsuk.

Végezetül pedig szeretném megköszönni az előadó kiváló munkáját és konstruktív együttműködését. Nagyon szépen köszönjük! A jelentést támogatni fogjuk.

  John Stuart Agnew (EFD). – Tisztelt elnök úr! Inkább egy megjegyzésem, mintsem kérdésem lenne: a szavazás nem volt egyhangú, mivel én nem szavaztam meg a javaslatot.

  Sergio Gutiérrez Prieto, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! A kéknyelv-betegség folyamatos fenyegetést jelent állatainkra és ennélfogva a közegészségügyre is.

Mindezidáig egy aktivált vakcinával küzdöttünk a betegség ellen, amelynek alkalmazása magával vonja az állatok szállításának bizonyos területekre történő korlátozását a vírus be nem oltott állatokra történő terjedésének megelőzése érdekében.

A vakcina és a vakcinázás alkalmazása ezért olyan területekre korlátozódott, ahol korábban már megfigyeltek fertőzött állatokat. Ez hátrányos volt az érintett gazdák számára, akik kétszeresen is rosszul jártak: egyrészt a betegség, másrészt a korlátozások miatt.

Látszólag mindezen problémák elkerülhetők egy új, inaktivált vakcina alkalmazásával, amely – túl azon, hogy megelőzheti a belső élőállatpiac lehetséges zavarait – új, kiterjedtebb, és ami igazán számít, megelőző stratégiák kidolgozását teszi lehetővé a betegség elleni küzdelemben.

Ennélfogva az állattenyésztő ágazat számára létfontosságú, hogy módosítsuk az irányelvet, engedélyezvén a vakcina alkalmazását, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül.

Hölgyeim és uraim, a szerződéseinkben foglaltak betartása, különösen a megfelelési táblázatok esetében, nem szolgálhat mentségül arra, hogy ne sikerüljön ezt a szabályozást nyár előtt hatályba léptetni. Egy ilyen késedelem további károkat okozna a gazdáknak.

  Marit Paulsen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretném nagyon megköszönni Wojciechowski úrnak a kiváló és hatékony munkát. Az előző felszólalók már említették, hogy igazából miről is van szó: egy új, hatékony vakcináról. Ezért arra szánnám a rendelkezésemre álló néhány másodpercet, hogy rámutassak arra, talán ez az első megfogható bizonyítéka annak, ami a mezőgazdaságunkkal történni fog, ha éghajlatunk drasztikusan megváltozik. Hazámban, Svédországban négy–öt éve még teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy kérődzőinket egy kéknyelv-betegséghez hasonló kór támadja meg, hiszen ez a betegség csak Dél-Európában, elszórtan ütötte fel a fejét. Mára viszont ez valósággá vált és túl is vagyunk az első járványunkon. Ezért igen fontos számunkra, hogy mielőbb elkezdhessük a vakcinázást, ám az is kulcsfontosságú, hogy amikor az éghajlatról, a környezetről és a jövőről beszélünk, észrevegyük, hogy nem csak a szárazság vagy a csapadékviszonyok tekintetében következik be változás. Egy nagyobb klímaváltozás mást is hoz magával: emberi és állati betegségeket, járványokat. Ezt is figyelembe kell vennünk, például amikor az Európa 2020 stratégiát vitatjuk meg. Milyen irányba szeretnénk elmozdulni? Ezt nekünk, jogalkotóknak is fontos megértenünk. Csak a jelenleg rendelkezésre álló tapasztalataink alapján hozhatunk döntéseket, rugalmasnak kell lennünk és képesnek kell lennünk új döntéseket hozni, ha új ismeretek vagy – ahogy ebben az esetben – új vakcinák kerülnek birtokunkba.

  James Nicholson, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Wojciechowski úrnak a gyorsaságért, amivel ezt a jelentést a ház elé tudta terjeszteni. Rendkívül kemény munkát végzett. Szeretnék visszatérni a megfelelési táblázatok kérdésére. Biztos úr reményének adott hangot, de azt kell mondanom a biztos úrnak, hogy a „remény” nem elég. Ez egy nagyon komoly betegség, ami ellen még ezen a nyáron védekeznünk kell. Törpeszúnyogok terjesztik, ezért még a nyáron kell cselekednünk, hogy kordában tarthassuk.

Wojciechowski úr teljesítette feladatát, semmiféle késedelemért semmilyen formában nem okolható. Nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha a brüsszeli belharcok, vagy a túlzott bürokrácia vezetne késedelemhez. Cselekvésre van szükség, mert a betegség rendkívül gyorsan terjed és képesnek kell lennünk arra, hogy az érintett területeken kívül is vakcinázzunk. Fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy amint Wojciechowski úr és mások is elmondták már, számos esetben a megelőzés jobb, mint a gyógyítás. Ez esetben úgy gondolom, hogy cselekednünk kell és kérem a Bizottságot, adjon biztosítékot arra, hogy a bürokrácia nem tart vissza, nem hátráltat majd minket.

ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT
alelnök

  John Stuart Agnew, az EFD képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Ez egy olyan betegség, amellyel kapcsolatosan a gazdáknak maguknak kell meghozniuk saját döntéseiket, egyedi körülményeik alapján. Az Egyesült Királyság egyik gazdálkodójaként állatorvosi javaslatra, nem pedig más országok bürokratáinak véleményére támaszkodnék. Értékelem a brit adófizető támogatását, aki az én vakcináimat fizeti, és csalódással tölt el, hogy az EU-t ebbe egyáltalán bele kell vonni. Önök adták át nekünk ezt a betegséget. Kérem, ne rontsák tovább a helyzetet!

Ezt a kérdést annak ellenére tárgyaljuk, hogy biztosítottak minket afelől, hogy a Lisszaboni Szerződés nem hoz alapvető változást. Ha ez így van, akkor miért kell oly sok intézkedést, kicsit és nagyot átformálni, hogy megfeleljen az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek? Nem tudjuk, hogy a megfelelési táblázatok kérdése hogyan fog rendeződni, és ez tökéletesen ábrázolja azt a zavart, amihez az úgynevezett együttdöntési eljárás vezethet. Míg a brit kormány megteszi a magáét annak érdekében, hogy megfeleljen az önök gondolkodásmódjának, más tagállamok ezt esetleg egészen másképp láthatják.

  Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök úr! Köszönet az előadónak a jelentésért! Míg általánosságban a jelentés alapjául szolgáló elv pártján állok, szeretném megjegyezni, hogy ezt a vakcinát csak abban az esetben lenne szabad használni, ha az illetékes hatóság azt állapítja meg, hogy az állatállomány jelentős veszélynek van kitéve. Észak-Írországban mind a gazdák, mind a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium igen keményen dolgozott azért, hogy Észak-Írország továbbra is betegségmentes terület maradjon.

Fontos, hogy a Bizottság és a Tanács elismerje a betegségmentes területi státuszt az EU-n belül és biztonsági intézkedéseket foganatosítson e területek vonatkozásában. Mindazonáltal Európában továbbra is fennáll a betegség terjedésének jelentős kockázata, ezért úgy gondolom, szükséges, hogy Észak-Írország is alkalmazhassa a vakcinákat. Kulcsfontosságú, hogy az illetékes hatóságok nyomon kövessék az állatszállításokat és szükség esetén kereskedelmi tilalmakat vezessenek be a kéknyelv-betegség terjedésének megakadályozása céljából, valamint az is elengedhetetlen, hogy az összes szereplő kövesse a helyes gyakorlatot.

Fontos, hogy a tagállamok konstruktív módon működjenek együtt, hogy a betegség terjedésének kockázatát csökkentsék és megvédjék az ágazatot egy jelentősebb járványtól. A tagállamok és a Bizottság közötti kommunikáció kulcsszerepet tölt be a járványkitörések nyomon követésében és elfojtásában, ezért ösztönzésre érdemesnek tartom.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Tisztelt elnök úr! A járványoknak, köztük a kéknyelv-betegségnek is, az általuk okozott állatpusztulás és kereskedelmi zavarok miatt komoly hatása van nemcsak az állattartókra, hanem a fogyasztókra és általában az európai gazdaságra is.

Az állatok szállítására vonatkozó korlátozások súlyosan visszavetik azoknak a helyeknek vagy régióknak a gazdasági erőforrásait, ahol bevezetésre kerülnek. Preventív vakcinázási kampány esetén például a jelenlegi szabályozás szerint korlátozás alá vont zónát kell fenntartani még akkor is, ha nem észlelik a kéknyelv-betegség előfordulását. Ez az, ami miatt a Bizottság által javasolt intézkedés tisztességes és gazdaságilag előnyös a termelők és a fogyasztók számára. Ugyanakkor az intézkedés megfelel annak az alapelvnek, hogy a mezőgazdaságban minden tudományos fejlesztést alkalmazni kell.

Meg kell említenem azt a jelentős hozzájárulást is, amelyet az európai alapok eleddig a kényelvbetegség-járványokkal kapcsolatos helyzet javítása érdekében magukra vállaltak. Amint azt már a biztos úr is említette, az Unió az utóbbi három évben 370 millió euró összeggel vett részt főbb vakcinázási kampányok társfinanszírozásában. Úgy gondolom, a vakcinázási programok társfinanszírozásának a jövőben is folytatódnia kell egyrészt hatékonyságuk, másrészt az új, egyszerűbb jogszabályi keretrendszer miatt, amelyet ma vitatunk meg.

  Paolo De Castro (S&D). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni Wojciechowski úrnak és az árnyékelőadóknak a jelentés elkészítése során végzett munkájukat, amelynek célja, hogy a kéknyelv-betegség elleni vakcinázás szabályait rugalmasabbá változtassa. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság mindent megtett a szöveg sürgősséggel történő jóváhagyása érdekében azért, hogy a vakcinázási kampány még a nyár előtt megkezdődhessen.

Az Európai Bizottság egy olyan javaslatot terjesztett elő, amely nem vette figyelembe a Lisszaboni Szerződés döntését. Másként fogalmazva a döntési jogkört kizárólag a Tanácsra hagyta, teljességgel kizárva a Parlamentet. Intenzív konzultációk után, amelyekért szeretnék köszönetet mondani a Parlament Jogi Szolgálatának, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság titkárságának, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdésével összhangban, azaz a rendes jogalkotási eljárás keretében sikerült megegyezésre jutnunk a jogalap megváltoztatását illetően.

Most azt várjuk el a Tanácstól, hogy tanúsítson ugyanilyen hatékonyságot a mi álláspontunk elfogadása során és hagyja bent a megfelelési táblázatokat a tervezetben azért, hogy az európai állattartó gazdák számára gyors választ adhassunk.

  Liam Aylward (ALDE). – Tisztelt elnök úr! A számos különböző vakcinázás és az állatok szállítására vonatkozó korlátozások eredményeként a kéknyelvbetegség-járványok száma az utóbbi években jelentősen visszaesett. A betegség nagyfokú szenvedést és elhullást okoz az érintett állatoknál és mérhető negatív hatása van a vidéki gazdaságra és a gazdálkodói közösségre. Üdvözlöm az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az inaktivált vakcinák alkalmazását a kéknyelv-betegség ellen a betegséggel nem érintett területeken, és köszönöm az előadónak a témával kapcsolatban végzett munkáját.

A tagállamok számára rugalmasságot kell biztosítani, hogy proaktívan cselekedhessenek, és a vakcina-előállításba bevonhassák a technológiai vívmányokat, csökkentve így a betegség által a mezőgazdaságra rótt terheket, és a tagállamok betegségmentes státuszának eltörlése nélkül – amint az korábban történt – akadályozva meg a betegség felbukkanását. A vakcinázás hatékony állatorvosi intézkedés a kéknyelv-betegség ellen, amelyet ha további intézkedésekkel, például felügyelettel sikerül kiegészíteni, a betegség európai felszámolása valós lehetőséggé válik.

A vakcinázás révén a betegség kordában tartása, végül felszámolása egyre csökkenő mértékű gazdasági veszteségekhez vezet és az Európai állatállomány javát szolgálja.

  Julie Girling (ECR). – Tisztelt elnök úr! Örömmel mondhatom, hogy ez a jogszabály rugalmasságot, választási lehetőséget és reményt fog adni gazdáinknak.

Vakcinázási stratégiánkat túlságosan sokáig hátráltatta az a tény, hogy nem sikerült elég kifinomult vakcinákat előállítanunk ahhoz, hogy az állatokat a tilalmi zónákon kívül is be lehessen oltani. Tilalmi zónában lenni katasztrofális hatással lehet egy gazda megélhetésére. Szintén katasztrofális lehet, hogy nem lehet megvédeni az állatokat a betegséggel szemben, különösen egy olyan pusztító és fertőzőképes betegséggel szemben, mint a kéknyelv-betegség. Az új vakcinák kifejlesztése és a szabályozást érintő változtatások, amelyeket a Parlament reményeim szerint ma elfogad, lehetővé teszik, hogy az Egyesült Királyság hamarosan kéknyelvbetegség-mentes státuszt szerezhessen. Ez az állatok szabadabb szállítását tenné lehetővé és sok pénzt takarítana meg a vidéki területeken.

Létfontosságú viszont, hogy a megváltozott előírások a lehető leghamarabb hatályba lépjenek. A nyugati országrész gazdáinak május vége előtt már vakcinázniuk kell az állatok teljes védettségének biztosítása érdekében. A jelenlévők közül mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy intézményközi harc bontakozott ki a megfelelési táblázatok körül, ám el kell mondanom, hogy az általam képviselt gazdák ezt nem értik, és ránk, választott képviselőikre vannak utalva a vita elrendezését illetően. Ez egy igen sürgető kérdés, és a józan észnek kell győzedelmeskednie. Cselekedjünk most, egyezzünk meg a sürgős kérdésekre vonatkozó gyorsított eljárásban, majd kezdjük el beoltatni állatainkat.

  Elisabeth Köstinger (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A kéknyelv-betegség olyan, kérődzőket megfertőző állatbetegség, amely már korábban is nagy károkat okozott az állattartó és a termelési ágazatban. A betegség 2000-es, több tagállamot érintő járványkitörései óta komoly gazdasági károkat kellett elkönyvelnünk. Mint minden gazdasági káreseménynél, az anyagi veszteségek a termelési lánc legalján lévőket sújtják a legkomolyabban. Különösen a tenyészmarhák egykor virágzó kereskedelme omlott össze. A vakcinázások ellenére az export néhány országban teljesen megbénul, így Ausztriában is, ahol a marhatenyésztés régi hagyományokkal büszkélkedhet, sok gazda megélhetése került veszélybe.

Meg kell ragadnunk a lehetőséget és megelőző intézkedéseket kell hoznunk. A betegséget nem sikerült felszámolni, így bármikor visszatérhet. Tanulnunk kell az eddigi tapasztalatokból és gyorsan kell segítséget nyújtanunk. Ami tíz évvel ezelőtt még igaz volt, ma már nem helytálló. A 2000-ből származó, kéknyelv-betegség elleni régi irányelv intézkedéseit javítani, aktualizálni kell.

Az akkori vakcinázási előírásokat az azóta megjelent technológiai fejlődéshez kell hozzáigazítani annak érdekében, hogy hatékonyabban küzdhessünk a kéknyelv-betegség ellen, és enyhíthessük a gazdákra nehezedő terheket. A 10 évvel ezelőtt elfogadott irányelv élő attenuált vakcinákra vonatkozott, mivel abban az időben csak ilyen oltóanyag állt rendelkezésre. A mai vakcinák sokkal fejlettebbek, kérem, vegyük figyelembe ezt a tényt.

Örvendetesnek tartom a Bizottság és a Parlament gyors munkáját, és javaslom az új irányelv gyors hatályba léptetését. A gazdaközösség képviselőjeként pontosan tudom, milyen fontos éves ciklusban gondolkodni. A gyors döntéshozatal használható és egységes szabályozást eredményezhet már az őszre, ami a legtöbb tagállam, és mindenekelőtt az állattartók és gazdák érdeke. Köszönet az előadónak.

  Luis Manuel Capoulas Santos (S&D). – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nincsenek különösebb kifogásaim a jogalkotási döntéssel kapcsolatos javaslatokkal szemben, és szeretnék gratulálni a Bizottságnak azért a kezdeményezéséért, amely igyekszik elismerni a tudományos vívmányokat, és megengedi a korlátozás alá vont területeken kívül a kéknyelv-betegség elleni vakcinázást, mivel a vakcinák e típusa már nem fenyeget a vírus nem kívánt terjesztésének veszélyével.

Szeretnék gratulálni és köszönetemet kifejezni az előadónak, Wojciechowski úrnak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság számára végzett munkájáért, valamint a bizottság elnökének, De Castro úrnak, hogy lehetővé tették, hogy a Tanács és a Bizottság gyors egyezségre juthasson a javaslat jogalapját illetően. A kezdeti javaslattal szemben így a jogalkotói hatáskör megoszlik a Parlament és a Tanács között, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződésben bevezetésre került rendes jogalkotási eljárás előírja.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság igen rövid időn belül vitatta meg és fogadta el ezt a jelentést, hogy ma ez a szavazás lehetővé váljon, valamint hogy a következő lépésre, a Tanáccsal történő egyeztetésre minél hamarabb sor kerülhessen és az irányelv új rendelkezései hatályba léphessenek. Ezért szeretném felszólítani a Tanácsot, hogy lépjen kompromisszumra a Bizottság és a Parlament álláspontjával, amely ma – és ebben biztos vagyok – nagy többséggel kerül majd elfogadásra.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! A kéknyelv-betegség elleni vakcinázásra vonatkozó szabályozás elfogadása összhangban van a 2007–2013-as állategészségügyi stratégiában kifejtett uniós vakcinázási politikával, amelynek mottója „jobb megelőzni, mint gyógyítani”.

Sokkal rugalmasabb vakcinázási eljárásra van szükségünk, ha azt szeretnénk, hogy hatékonyabban vehessük fel a harcot a járványokkal, például a kéknyelv-betegséggel szemben, illetve ha a betegség mezőgazdaságra gyakorolt hatásait szeretnénk enyhíteni. A fokozott rugalmasság és a megelőzés kétségtelenül számos járványos állatbetegség vonatkozásában lenne kívánatos.

A vakcinázás elhagyására vonatkozó merev politikának, ahogy azt az Unióban évek óta alkalmazták, már nincs relevanciája. Következésképp az én véleményem az, hogy a helyes lépést tesszük meg. Szeretném támogatni Paulsen asszonyt is, aki arról beszélt, hogy a klímaváltozás eredményeként a közeljövőben más állatbetegségek előretörésére is kell számítani. Ez azt sugallja, hogy világos stratégiát kellene kialakítanunk, és ezt ebben az esetben megfelelően meg is lehetne valósítani. Ezzel összefüggésben ismételten megjegyezném, hogy a Bizottságban az állatok leselejtezéséről sem kellene több vitát lefolytatni.

A kéknyelv-betegség esetében természetesen előnyt kovácsoltunk abból, hogy támogattuk a kutatást, így most egy inaktivált vakcinával rendelkezünk és képesek vagyunk a megfelelő vakcinázás végrehajtására, amely korábban igen veszélyes és nagyon bonyolult volt. Ennek köszönhetően egy teljesen új helyzetbe kerültünk.

Szeretném megköszönni az előadónak a gyors munkát. Az eddigi tapasztalatok szerint a betegség első járványainak kitörése nyár végén és ősszel várható. A tagállamoknak még ki kell dolgozniuk vakcinázási stratégiáikat és ezeket végre is kell hajtaniuk.

Agnew úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy ha van egy jó állatorvosa, akkor vakcinázást rendelne el, mivel az általam ismert állatorvosok is mind ezt javasolják, és a viták során is folyamatosan ezt hallottam.

Természetesen ezzel még nem fejeztük be a munkát. A Bizottságnak végrehajtási rendeleteket kell kidolgoznia és ezeket az új eljáráshoz kell igazítania, ezt pedig olyan gyorsan kell végrehajtani, ahogy az itt, a Parlamentben történt. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy dolgozzék gyorsan annak érdekében, hogy ezt a tudományos vívmányt még az év vége előtt alkalmazni tudjuk.

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Hálás vagyok frakciótársamnak, Wojciechowski úrnak a jelentésért, amely a kérdésben a megfelelő jogalkotás fontosságára figyelmeztet bennünket.

Mindazonáltal akár élő attenuált, akár inaktivált vakcináról legyen szó, jelenlegi tudásunk szerint vérvizsgálattal nem tudjuk eldönteni, hogy a kórokozó hogyan került az állat vérébe – más szóval nem tudjuk eldönteni, hogy a vakcinából, vagy vad fertőzésből származik. Ezért, hacsak nem fejlesztünk ki egy jelölt inaktivált vakcinát – amelyben a kórokozó vakcina eredetű – lehetetlen lesz megkülönböztetni a vakcinázott és a vírus által megfertőzött állatokat. Ez pedig szükséges feltétele annak, hogy egy országot vagy régiót betegségmentesnek lehessen nyilvánítani. Ezért nagy a veszélye annak, hogy a betegségtől mentes országok kereskedelmi korlátokat fognak felállítani az inaktivált vakcinát használó országokkal szemben.

Az Európai Unió kötelessége a jelölt inaktivált vakcina kifejlesztésére irányuló kutatások ösztönzése annak érdekében, hogy magasabb fokú biológiai biztonságot biztosítson az Unión belül, ami lehetővé tenné számunkra a kereskedelmi és egészségügyi megközelítés hatékonyabb összehangolását.

  Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Érdemes figyelembe venni a biztos úr megjegyzését, miszerint a kéknyelv-betegség előfordulása folyamatosan csökkenő trendet mutat: míg 2008-ban 48 000 megbetegedést regisztráltak, 2010-ben ez 120-ra esett vissza. Mivel azonban nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a trend a jövőben is folytatódik, az inaktivált vakcina fejlesztése és az alkalmazás technikai feltételeiről szóló vita nagyon is üdvözlendő.

Hasznos lenne, ha a Tanács képviselője is jelen lenne a teremben és meg lehetne kérdezni, mik a szándékaik a Parlament és a Bizottság véleménye szerint szükséges megfelelési táblázatok rendelkezésre bocsátásával – és talán ez egy olyan kérdés, amelyről a Tanácsnak gyorsan visszajelzést kellene küldenie felénk. A betegségek megelőzésének, és különösen ennek a betegségnek, a központjában az állattenyésztés, az állatok szállításának korlátozása, a vektorokkal szembeni védelem és a ma délelőtt tárgyalt kérdés, a vakcinázás áll.

  Oldřich Vlasák (ECR). – (CS) Tisztelt elnök úr! Az inaktivált vakcina lezárt zónákon kívüli alkalmazásával kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy az állatok pozitív szerológiai teszteket fognak produkálni, és ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy egy állat vakcinázott vagy beteg, virológiai vizsgálatot kell végezni, amelynek költségei sokkal magasabbak. Ez problémákat okozhat az állatok kereskedelme és szállítása területén. Mivel ide tartozik az irányelv nemzeti jogba történő átültetése is, a 2011. június 30-i határidőt eljárási okokból nehéz lesz teljesíteni. Személy szerint nem értek egyet az irányelv hatálybalépésének korábban kitűzött, 20-i dátumának a közzétételt követő napra történő változtatásával sem. Azt is meg kell értenünk, hogy a megfelelési táblázatok elkészítése tovább növeli az adminisztratív terheket.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, teszünk egy lépést annak tudomásulvétele felé, hogy ez nem csak Európa, Dél-Európa vagy Észak-Afrika egyes területeit érintő probléma. Mindazonáltal az intézkedésről alkotott véleményem pozitív.

Azt szeretném kérdezni Tarabella úrtól, hogy ő vagy a Bizottság nem gondolja-e úgy, hogy az állategészségügyi szolgálatoknál történő alkalmazás problémáját is azonnal meg kellene oldani annak érdekében, hogy olyan intézkedés születhessen, amely az Unió teljes területén lehetővé teszi a probléma leküzdését.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A kéknyelv-betegség elleni vakcinázásra vonatkozó rendelkezések továbbfejlesztése kivételesen fontos feladat. Az új inaktivált vakcinák most először teszik lehetővé a termelők számára, hogy kizárják az ezzel a potenciálisan igen veszélyes betegséggel történő fertőzés kockázatát, mivel a vakcinákat olyan területeken is alkalmazni lehet, ahol a kéknyelv-betegség korábban még nem fordult elő. Ennek tükrében ismételten hangsúlyoznunk kell azt, hogy a mezőgazdaság – beleértve az állatok exportját is – igen fontos tényező Európa minden országában. Ezért a gazdák számára szükséges, hogy előnyükre fordíthassák az állategészségügy területén rendelkezésre álló legfrissebb ismereteket, amelyeket a vakcinák kifejlesztése során alkalmaztak.

Két dologra van különösképpen szükségünk. Először is gyors döntésre van szükség az európai uniós gyakorlatot illetően. Másodszor véleményem szerint pontosan ennyire sürgető szükség van a tagállamokban bevezetett intézkedésekkel kapcsolatos információnyújtásra vonatkozó kötelezettség bevezetésére, más szóval kötelezni kell a tagállamokat, hogy jelentéseket tegyenek a Bizottság felé.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönni a tisztelt Háznak, hogy erőteljes támogatást nyújtott a javaslattal kapcsolatban, valamint hogy felismervén a kérdés sürgősségét igen gyors eljárásokat folytatott le.

Néhányan önök közül utaltak a megfelelési táblázatok problémájára. Csak emlékeztetni szeretném önöket, hogy az Elnökök Értekezlete új lendületet adott a kérdés kezelésének, és nagyobb fontossággal kezelte azt, mivel felismerte az uniós szabályozás nemzeti jogba történő átültetésének problémáját.

Meg szeretném kérdezni, hogy valóban olyan bonyolult-e a tagállamoknak értesíteni a Bizottságot arról, hogy milyen jogalap szerint ültették át az uniós szabályozást nemzeti jogrendjükbe? Tényleg annyira bonyolult dolog ez? Biztos vagyok benne, hogy a jogszabály átültetésének módjával kapcsolatos vizsgálatok során előkészületeket kell tenniük és döntést kell hozniuk az átültetés módjáról.

Úgy gondolom, mindnyájan elismerjük azt a tényt – és számos alkalommal vitatkoztunk is már róla – hogy az Európai Unió megszenvedi, ha az uniós jog átültetése egyenetlen. Különösen a ma megvitatotthoz hasonló fontosságú kérdésekben lehetnek hátrányos hatásai a helytelen átültetésnek.

Ugyanakkor, amint azt nyitó megjegyzéseim között is említettem, hangsúlyoznám, hogy a Bizottság egyértelműen ellenzi a szükségtelen akadályokat. Teljes mértékben tisztában vagyunk a kérdés sürgősségével. Ennélfogva remélem, hogy fokozott rugalmasság tanúsításával és intenzív tárgyalások során megoldást találunk a problémára. A Bizottság megpróbál a lehető leginkább segítőkész lenni annak érdekében, hogy a potenciális kéknyelvbetegség-járványok időszaka előtt elfogadhassuk ezt a szabályozást.

A Bizottságnak az intézkedés bevezetésével kapcsolatos készenlétét illetően szeretném biztosítani Schnellhardt és Uggias urakat arról, hogy a Bizottság elvégezte feladatát. Végrehajtási intézkedéseink csaknem teljesen készen állnak. A javaslat jogalkotó általi jóváhagyására van szükségünk, és amint ez rendelkezésre áll, nagyon gyorsan fogunk tudni haladni.

Még egyszer szeretném megköszönni az előadónak és a Háznak az intézkedés erőteljes támogatását.

  Janusz Wojciechowski, előadó. – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani minden képviselőtársamnak, akik részt vettek a vitában és támogatásukat fejezték ki a jelentésemmel kapcsolatban. Köszönet az árnyékelőadóknak és a Mezőgazdasági Bizottság tagjainak, és köszönet azoknak is, akikkel ilyen gyorsan és hatékonyan tudtunk haladni a jelentéssel. Nem gyakran fordul elő, hogy ennyire egyhangúan fogadjunk el egy hasznos dokumentumot, amely kétségtelenül a jelenlegi helyzetet hivatott javítani.

A vitában lehetséges problémaforrásként emlegetett megfelelési táblázatokkal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy nehéz lenne együtt érezni a tagállamok közigazgatási testületeivel vagy kormányaival. A táblázatok létrehozása és elküldése a Bizottság felé nem jelent majd túl nagy gondot. Az viszont biztos, hogy azoknak az állampolgároknak lesznek nagyobb gondjaik, akik azt szeretnék ellenőrizni, vajon tagállamuk joganyaga összhangban van-e az uniós joggal. Nekik kell majd pluszerőfeszítéseket tenniük abban az esetben, ha a táblázatok nem készülnek el, akárcsak a mostanáig tartó időszakban. Gyakran igen bonyolult eligazodni az uniós joganyagban. Úgy gondolom és remélem, hogy ez az eszköz minden érdeklődő és nem csak a Bizottság számára válik hozzáférhetővé, és szükség esetén azonnal elérhető, ráadásul igen hasznos dokumentum lesz.

Felszólítom a Tanácsot, hogy ne tegyen lépéseket a megfelelési táblázatokkal kapcsolatban, ha mégis szükséges, akkor ne ebben az ügyben, hogy az új vakcinázási előírások a várakozásoknak megfelelően még ebben az időszakban hatályba léphessenek. Nem engedhetünk meg semmiféle késedelmet, mivel ez hiábavalóvá tenné gyors és hatékony munkánkat. Még egyszer köszönöm a jelentéssel kapcsolatos együttműködésüket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

5. A Marokkóból származó uniós paradicsomimport (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Petíciós Bizottság nevében a Marokkóból származó uniós paradicsomimportról Erminia Mazzoni által a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-000040/2011 – B7-0211/2011) (a Bizottsághoz José María Pozancos, spanyol állampolgár által benyújtott, 1565/2009. számú petíció).

  Erminia Mazzoni, szerző. – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a Petíciós Bizottság nevében benyújtott kérdésünk annak a jele, hogy nem volt kielégítő számunkra az a válasz, amelyet a Bizottság a Spanyol Gyümölcs-, Zöldség-, Virág- és Élőnövény-termelők és -exportőrök Egyesületeinek Szövetsége (FEPEX) által felvetett kérdésre adott.

A Bizottság lényegében a tagállamoknak az ármeghatározásban viselt felelősségére összpontosított, és nem tanulmányozta a petícióban felvetett konkrét kérdést, nevezetesen a Marokkóból származó szabálytalan paradicsom- és egyéb zöldségimportra vonatkozó jelzést.

Az állítólagos szabálytalanságokat már néhány éve tapasztalja az OLAF ellenőrző szerv, amely rámutatott a 3223/1994/EK rendeletben előírt levonási módszer jogosulatlan alkalmazására, amely rendelet három különböző számítási módot határoz meg. E helyzet az Európai Unió tekintetében alacsonyabb bevételekkel, tisztességtelen versennyel és a piaci szabályok megsértésével, valamint az európai termelők és exportőrök fokozatos elszegényedésével jár, aminek következményeként főként Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában, Franciaországban és Olaszországban már súlyos és riasztó helyzet alakult ki.

A Bizottság jelenleg tárgyalásokat folytat Marokkóval egy új kétoldalú megállapodásról, de úgy tűnik, hogy ez a megállapodás már megint nem számol az említett riasztó tényekkel, ehelyett továbbra is azon az úton halad, amely a Marokkóból az Európai Unió felé irányuló, teljes mértékben szabályozatlan és az európai jogba ütköző exportáradatba torkollik.

Úgy gondolom, hogy erre a témára oda kell figyelnünk. Olyan téma ez, amely összefügg napjaink egyik kényes kérdésével, és érinti azt: ez pedig a migrációs áramlások témája. Az észak-afrikai partvidék országaiból, többek között Marokkóból az Európai Unióba áramló hatalmas embertömegek ugyanis országainkban gyakran mezőgazdasági munkások lesznek, miként ezt az elmúlt időszakban Rosarnóban lezajlott események is mutatják.

Fogadásuk sok gondot okoz, de főként az Európai Unió és most különösen Olaszország van nagy bajban, hogy miként biztosítson megélhetést a számukra. A mezőgazdasági termelési potenciál csökkentése országainkban, tehát Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában is, amelyek jelenleg komoly problémákkal küszködnek, számtalan kárt okozna. Szeretném tudni, hogy mit szándékozik lépni a Bizottság.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, ha megengedi, megpróbálok válaszolni a petícióban fölvetett több kérdésre. Köszönettel tartozom Erminia Mazzoninak azért, hogy fölvetette ezt a kérdést, mert így tisztázhatjuk az álláspontunkat ebben a témában.

Először is, szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat, hogy a Bizottság szigorúan és gondosan ellenőrzi a Marokkóból importált paradicsom mennyiségét, és ehhez a marokkói szolgáltatók által behozott mennyiségek megjelölésén, valamint a nemzeti vámhatóságok által nyilvántartott napi importadatokon alapuló keresztellenőrzési rendszert használja. A Bizottságnak a mai napig nincs bizonyítéka arra, hogy a kialakított rendszerben benne rejlene a csalás lehetősége, vagy rendszeresen csődöt mondana. Egy esetről van információnk, amelyre később még visszatérek. Ez a 2007-es évvel kapcsolatos, amikor is az OLAF valóban felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszer jelenlegi állapotában elvtelen, de nem szükségszerűen szabálytalan magatartáshoz vezethet.

Emlékeztetnék arra, hogy a belépési árrendszer és az ezzel a mechanizmussal összefüggésben alkalmazott esetleges importilletékek kivetése a tagállamok vámhatóságainak kizárólagos hatáskörébe tartozik.

E kérdés másik, igen fontos vetületét a téma nemzetközi összefüggései adják, amelyeket valójában a még nem lezárt dohai fejlesztési forduló ural. A belépési árrendszer és jelenlegi alkalmazási mechanizmusa bármilyen megváltoztatásának kedvezőtlen hatása lenne az eddig elért eredményekre. A Marokkóval megkötendő új kétoldalú megállapodás a havi paradicsom-vámkontingens rendszerének fenntartásával és a behozott mennyiségek szigorú ellenőrzésével védi az európai termelők érdekeit.

A megállapodás ráadásul a gyümölcs- és zöldségágazatban folytatandó fokozott együttműködésről és a piaci adatok nagyobb átláthatóságáról is rendelkezik. A paradicsomkontingens mennyiségi növekedését 52 000 tonnában korlátozták, ami jóval a hagyományos kereskedési szintek alatt van, a növekedést pedig fokozatos, négy gazdasági évre húzták szét, ily módon védve a jelenlegi piaci részesedéseket és az Európai Unió hagyományos ellátását. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi belépési árrendszer bármiféle megváltoztatásának tiszteletben kell tartania a vonatkozó nemzetközi megállapodások kikötéseit.

A Bizottság biztosítja a rendelet megfelelő alkalmazását, ezért az OLAF-on keresztül vizsgálódott. Erminia Mazzoni valószínűleg erre az esetre utalt: hogy a végrehajtási rendelet nem megfelelő értelmezésének következtében történt-e szabálytalanság. Az azonban a nemzeti vámhatóságok feladata, hogy vizsgálat eredményeiből levonják a tanulságot és megfelelő intézkedéseket tegyenek. Az illeték megtérítése folyamatban van, ám az adatok nyilvánosságra hozatala szigorúan az illetékes vámhatóságok felelőssége.

A felügyelet megszervezését illetően – ugyanis ez volt az Erminia Mazzoni által felvetett egyik téma – le kell szögeznem, hogy a Bizottság, miként mondtam, keresztellenőrzési rendszerrel figyeli a Marokkóból származó paradicsombehozatalt. Ellenőrizzük az importált és a marokkói hatóságok által hetente bejelentett mennyiségeket. Ezután sor kerül az adatoknak a rendszert felügyelő nemzeti vámhatóságok és az Eurostat által szolgáltatott adatokkal történő összehasonlítására. Úgy gondolom, hogy igen jó és pontos információink vannak, és ha rendszeres csalások és rendszeres szabálytalanságok történnének, tényleg kiszúrnánk ezeket, és fellépnénk ellenük.

  Esther Herranz García, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, először is hálámat szeretném tolmácsolni a Petíciós Bizottságnak kemény munkájáért, melyet a Spanyol Gyümölcs-, Zöldség-, Virág- és Élőnövény-termelők és -exportőrök Egyesületeinek Szövetsége (FEPEX) által benyújtott, az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal 2007-ben nyilvánosságra hozott jelentésén alapuló panasz nyomán végzett. Úgy vélem, hogy ennek a jelentésnek a következtetései napnál világosabbak, és nagyon is indokolják az Európai Bizottság fellépését – amelynek már régen foglalkoznia kellett volna ezzel az üggyel – a belépési árrendszernek legalábbis a paradicsomágazattal összefüggésben való működése terén.

A Bizottság azonban nemcsak elmulasztotta a beavatkozást a jelenlegi belépési árrendszerről szóló rendelet által lehetővé tett különböző csalások megelőzése érdekében, hanem még tárgyalásokba is bocsátkozott Marokkóval egy új mezőgazdasági megállapodásról anélkül, hogy előzőleg orvosolta volna a jelenleg érvényben lévő behozatali rend fogyatékosságait.

Hölgyeim és uraim, itt az ideje, hogy az Európai Bizottság komolyan vegye a feladatát, és elkezdje megvizsgálni, hogy hol és hogyan történik csalás, és adott esetben követelje a meg nem fizetett vámilletékek megfizetését. Meggyőződésem, hogy addig, amíg az általunk ismertetett valamennyi részletre nem találunk megoldást, szó sem lehet egy Marokkóval kötendő új megállapodás ratifikálásáról.

Nem az új nemzetközi megállapodásokat akarjuk megtorpedózni, hanem biztosítani akarjuk, hogy az európai termelők érdekei ne sérüljenek súlyosan, és az említett megállapodásokban lefektetett szabályok betartásra kerüljenek.

A Marokkóval kötendő új megállapodást illetően: az európai gyümölcs- és zöldségágazat mindössze biztosítékot követel arra nézve, hogy a megállapított feltételeket ténylegesen betartják, ami csak a belépési árrendszer megreformálásával képzelhető el. Amíg nincs új belépési árrendszerünk, addig nem lehet szó új megállapodásról Marokkóval. A Bizottság által már megkötött megállapodást nem fogjuk tudni megerősíteni.

Ráadásul amennyiben a felügyeleti szerepet a tagállamoknak kell betölteniük, akkor ez jelentős pénzügyi erőfeszítést igényelne a részükről; ugyanakkor az is igaz, hogy a hatékony ellenőrzés szavatolása érdekében már régóta követeljük az Egyesült Államokéhoz hasonló európai határ- és vámrendszer kialakítását.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PL) A spanyol gazdálkodók szerint, akik petíciót nyújtottak be az Európai Parlamenthez, az áron aluli marokkói importparadicsom veszélyt jelent az európai élelmiszer-előállítókra. Az EU és Marokkó között fennálló kedvezményes behozatali-kiviteli megállapodásban mintegy 46 EUR/100 kg-ban meghatározott legkisebb, áron aluli értékre hivatkoznak. Az Eurostat szerint Marokkó 2010 decemberében több mint 70 000 tonna paradicsomot exportált, azaz az EU és Marokkó között fennálló megállapodásban tervezett kvótának több mint a kétszeresét. Az európai termelőknek ez okozott súlyos veszteségeket, a kiesett vámbevételekről már nem is beszélve. Az OLAF már kommentálta az ügyet, amikor 2007-es jelentésében megállapította, hogy a marokkói paradicsomimport során szabálytalanságok is előfordulhatnak azzal összefüggésben, hogy az EU által eredetileg kialkudott árhoz viszonyítva a paradicsom árát alacsonyabban állapítják meg, ami ténylegesen lehetőséget ad a kiegészítő vámilletékek meg nem fizetésére. A Petíciós Bizottság többi tagjához csatlakozva szeretném megkérdezni, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e az ilyesfajta szabályok felülvizsgálata, továbbá a meg nem fizetett vámilletékek esetleges behajtása.

  Ramon Tremosa i Balcells, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, múlt októberben írásbeli választ igénylő kérdést intéztem a Bizottsághoz a marokkói paradicsomimportra vonatkozó, a különböző uniós szolgálatok adatainak eltéréseiről.

2008-ban az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságnál, valamint az Eurostatnál nyilvántartott adatok között mintegy 100 000 tonna volt a különbség. A Bizottság azt válaszolta, hogy észlelte a problémát, amelynek megoldása folyamatban van, ám nem egyértelmű számomra, hogy a Bizottság keresztül tudja-e vinni azt, amit az európai polgárok és az európai termelők megérdemelnek.

Az Európai Unióba nemcsak Marokkóból, hanem harmadik országokból is importálunk paradicsomot. Módot kell találnunk arra, hogy a tárgyalások mindenki számára korrektek legyenek, és ezeknek ne az európai mezőgazdasági szektor lássa a kárát. Arra is módot kell találnunk, hogy ellenőrizzük az EU-n kívüli más országokból behozott árukat, különösen egyes észak-európai kikötőkben. Hatékony határellenőrzés nélkül az európai mezőgazdasági ágazat igen nehéz jövő előtt áll.

Ha az európai paradicsomtermelés megsínyli az EU és Marokkó közötti megállapodást, felettébb nehéz lesz európai földön visszatornásznunk magunkat az eredeti termelési szintre. A szabályoknak és a kötelezettségeknek mindenkire kell vonatkozniuk, ez jelenti a tisztességes versenyt. Számunkra elfogadhatatlan az, hogy az európai termelőkre és az EU-n kívüli mezőgazdasági termelőkre eltérő szabályok és kötelességek vonatkozzanak. Ha ezt elfogadnánk, ez egyenlő lenne mezőgazdasági ágazatunk versenyképesség-vesztésének az elfogadásával, és az európai munkaerőre gyakorolt óriási hatással. Én híve vagyok a szabadkereskedelemnek, de csak egyenlő termelési feltételekkel és tájékoztatással. Amennyiben ezek nincsenek meg, a szabadkereskedelem nem tisztességes kereskedelem, és a verseny nem tisztességes verseny.

Végezetül úgy gondolom, hogy a Parlamentnek addig nem szabad megerősítenie az EU-Marokkó megállapodást, amíg ebben nem szerepelnek a marokkói munkaerőpiacra, szociális vetületre és környezetre vonatkozó kitételek. Ha ez nem történik meg, elveszíthetjük európai gazdálkodási tevékenységünket és élelmiszerlánc-ágazatunkat.

  João Ferreira, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, a Marokkó és más földközi-tengeri országok, például Egyiptom és Izrael, valamint az EU között a mezőgazdasági terményekről kötendő kereskedelmi megállapodásokról szóló vita folyamán számos figyelmeztetéssel éltünk. Figyelmeztettünk arra, hogy ha ezek megkötésre kerülnek, tovább fokozzák az uniós gazdálkodókra nehezedő nyomást termelői áraik leszorítására, főként olyan országokban, mint Portugália, és tovább fogják súlyosbítani a termékeik értékesítése során tapasztalt egyéb gondokat. Elítéljük a gyümölcs- és zöldségfélék kereskedelmének liberalizációját, amelyek jellemzően mediterrán termékek, ugyanis ez oda vezetne, hogy a nagy szupermarketek olyan nyomott árú termékeket raktároznának be, amelyek gyakorta mentesülnek az uniós gazdálkodókra kötelezően vonatkozó szabályoktól és előírásoktól. Szeretnénk rámutatni, hogy a mezőgazdasági termények kereskedelmének liberalizációja a nagy agráripari vállalkozásoknak kedvező, exportra termelő intenzív termelési modelleket fogja előmozdítani a kis- és középvállalkozások és a családi gazdaságok, továbbá a helyi és regionális piacok ellátásának a rovására. Mindennek negatív következményei lesznek az élelmiszer-ellátás önállóságára, biztonságára és minőségére, valamint a környezetre is.

Figyelmeztetéseinket ez a helyzet indokolta, de ezekről a Bizottság sajnálatos módon nem vett tudomást, és továbbra is mellőzi őket. Nem vett tudomást az uniós termelők érdekei védelmének, valamint a termelés és az üzletvitel folyamatossága által megkövetelt tisztességes áraknak a szükségességéről, ami főként a kis- és középvállalkozások formájában működő gazdaságokat érinti. Ráadásul most már azt is tudjuk, hogy a Bizottság az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF jelentését is figyelmen kívül hagyta, pedig ez a szerv számot adott a Marokkóból származó paradicsombehozatal során feltárt visszásságokról egy olyan jelentésben, amely elismeri az említett importnak az uniós piaci paradicsomárak leszorítására gyakorolt hatását. De a Bizottság számára még ez sem volt elég, hanem úgy döntött, hogy a Marokkóval kötendő társulási megállapodás új mezőgazdasági fejezetében még tovább növeli az EU felé irányuló paradicsomimportot.

Mikor szorul már vissza ez a liberális fundamentalizmus, amely mindent feláldoz néhány európai óriáscég és multinacionális exportőr érdekeiért? A Bizottság miként kívánja jóvátenni az európai termelőknek egyértelműen általa okozott kárt? Ezekre a kérdésekre várunk választ.

  Gabriel Mato Adrover (PPE). – (ES) Elnök úr, a Kanári-szigetek, Murcia, Andalúzia és Valencia Autonóm Közösség paradicsomtermelői, akik mindannyian uniós termelők, azt igénylik, hogy a Bizottság határozottan lépjen föl a számukra súlyos károkat okozó igazságtalan helyzettel szemben. Itt csalásról van szó, és önök tudják ezt.

Az EU-val kötött megállapodásának köszönhetően Marokkó olyan kedvezményes belépési árban részesül, amelyet nem tart be. Ráadásul nemcsak 2007-et kell néznünk, hanem 2010-et is. A Bizottság jól tudja, hogy a spanyol paradicsomtermelőknek egyenlőtlen feltételek mentén kell a marokkói termelőkkel versenyezniük, hiszen – a harmadik országoktól nem megkövetelt – szigorú európai élelmiszerminőségi, élelmiszer-biztonsági és munkahelyi biztonsági előírások miatt, valamint a növényvédő szerekre vonatkozó megszorítások okán rájuk sokkal nagyobb termelési költségek hárulnak.

És termelőink még így is nagy erőfeszítésekkel és a minőség iránti elkötelezettséggel tovább dolgoznak termésük megmentéséért. Ezért elfogadhatatlan, hogy a Bizottság nem vesz tudomást a belépési árrendszer működési zavarairól, amelynek a bonyolultsága csalásra késztet, miként ezt maga az OLAF is észrevételezte, és tűrhetetlen, hogy a Bizottság félrenéz, amikor a Marokkóval aláírt megállapodásban kikötött paradicsomkontingenseket megszegik.

Nem elég, ha a Bizottságtól azt halljuk, hogy a felügyelet a tagállamok felelőssége. Ha a tagállamok elmulasztják a kötelességeiket, akkor a Bizottságnak kell cselekednie. Tűrhetetlen, hogy a marokkói behozatali vámkontingensre vonatkozó szabályokat megszegik, és a vonatkozó vámilletékeket nem fizetik meg, és a Bizottság mindezt ölbe tett kézzel nézi.

A Bizottság azt kívánná tőlünk, hogy hagyjunk jóvá egy új megállapodást Marokkóval. Hacsak nem kapunk biztosítékokat arra nézve, hogy a marokkói és a spanyol termények közötti tisztességtelen verseny megelőzés céljából módosul az árrendszer, biztos, hogy nem fogjuk támogatni ezt a kezdeményezést.

Az önök kötelessége, hogy betartassák a megállapodásokat, de az is a kötelességük közé tartozik, hogy megvédjék a kanári-szigeteki, a murciai, a valenciai és az andalúziai termelők érdekeit. Lépjenek, mielőtt nem késő!

  Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, a belépési árról szóló rendelet módosítására irányuló felhívások 2003-ban kezdődtek. Olaszország, Görögország és Portugália támogatásával az Európai Parlament, a tagállamok, Spanyolország, Franciaország, mindenki ezt kérte.

Ennek oka pedig az, hogy a rendeletet nem alkalmazzák megfelelően, ugyanis bizonyos illetékeket nem fizetnek meg, és egy részrehajló számítási módszer használatos. Következmény: a szektor megsínyli ezt, tisztességtelen verseny alakul ki, és a tagállamok kevesebb bevételre tesznek szert a vámilletékekből.

A gyümölcs- és zöldségfelügyelők különleges testülete foglalkozott a helyzettel, és megállapította, hogy a rendelet 5. cikke részrehajló alkalmazásra ad lehetőséget, és miként az ülésen már elhangzott, az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal is leszögezte, hogy a használt számítási módszer lehetővé teszi a kiegészítő vámilletékek nem megfizetését.

Ezt a kérdést a Bizottságnak kell megoldania. Megoldást kell találni, a termelési rendszer és a tagállamok érdekében is. Ez a helyzet idestova 16 éve tart!

Sínylődik az ágazat, sínylődik az európai gyümölcs- és zöldségágazat a valenciai, murciai és andalúziai spanyol gyümölcs- és zöldségágazattal egyetemben, és megoldás után kiált. Ezt a helyzetet a fogyasztók is megsínylik.

  Paolo De Castro (S&D). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a mai vita tárgyát képező petíció épp akkor érkezett, amikor a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága, valamint Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága a Marokkóval kötendő megállapodás új mezőgazdasági fejezetéről tárgyal.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF megerősíti, hogy a paradicsomimportra kivetett illetékek kiszámításánál szabálytalanságok történtek, és az európai termelőket kár érte, ugyanazokat a termelőket, akik ma aggodalmukat fejezik ki a paradicsomimport, és általában a gyümölcs- és zöldségimport várható növekedésével kapcsolatban, mely be fog következni, ha a megállapodás létrejön.

Nyilvánvalóan fogékonyak vagyunk a kétoldalú megállapodások keltette aggodalmakra, ha a mezőgazdaságot gyakran feláldozzák az általánosabb ipari érdekek oltárán. Ez nem jó eljárás, és ezt továbbra is hangoztatni fogjuk az Európai Bizottság felé. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a jelenleg a Maghreb-térségben tapasztalható gazdasági és politikai válságnak arra kell sarkallnia bennünket, hogy alaposan és nagyobb szolidaritással fontoljuk meg ezt a megállapodást.

  Iratxe García Pérez (S&D). – (ES) Elnök úr, miként a FEPEX nevében petíciót benyújtók kérték, a Bizottságnak módosítania kell az általunk említett rendelet némely cikkét, és itt megismétlem a Spanyolország és egyes más tagállamok által előterjesztett kérelmet.

A belépési árak megállapításának számítási módszerét illetően: a jelenleg használatos három módszer közül az egyiket, konkrétan a „levonási” módszert el kell törölni. Ez a legszükségesebb változtatás, tekintettel arra, hogy az importőrök mindig azt a módszert választják, amely lehetővé teszi számukra a kiegészítő vámok megfizetésének elkerülését.

Most, hogy a Marokkóval kötendő új megállapodás hatálybalépése az Európai Parlament elfogadásától függ, a Bizottság határozottan bebizonyíthatná, hogy mennyit ér, mégpedig azzal, hogy egyszer s mindenkorra korrigálja a rendszert. Ma újfent felhívunk erre, hiszen a rendesen működő belépési árak jelentik azt az ellentételezést, amelyet termelőink joggal elvárhatnak, amikor a megállapodás hatálybalépéséről megállapodás születik.

  Giovanni La Via (PPE). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, biztos úr, úgy gondolom, hogy a FEPEX által benyújtott petíció nyomán kialakult mai vita egy fontos pillanatban bekövetkező, időszerű vita, figyelemmel arra, hogy a Marokkóval kötendő kereskedelmi megállapodás vitája ezzel egy időben folyik a Parlamentben.

A petíció nyilvánvalóan olyan kérdést vet fel, amelyre a Bizottság a jelek szerint még nem válaszolt. A Ház erőteljesen felszólít a válasz megadására még a megállapodás aláírása előtt, mert tovább már nem lehetséges az európai gazdálkodókkal megfizettetni a szabadkereskedelem iránti, egész Európát elárasztó vágy árát.

Gazdálkodóinkat, akiket súlyosan érintene a meggondolatlan piacnyitás, meg kell védenünk, és oltalmaznunk kell nemcsak a paradicsomtermelés, hanem mindenféle gyümölcs- és zöldségtermelés vonatkozásában is.

  Pier Antonio Panzeri (S&D). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, érthetőek azok a bírálatok, amelyeket ma délelőtt a benyújtott petícióval összefüggésben hallottunk. Úgy vélem, hogy még hosszú utat kell megtennünk addig, amíg a Marokkóval a mezőgazdasági termékekről kötendő esetleges általános megállapodás ügyében konszenzus alakulhat ki. A megállapodásnak egyrészt meg kell felelnie a kiegyensúlyozottság követelményének, és nem szabad komoly nehézségeket okoznia az európai termelőknek, másrészt meg kell felelnie annak az elvárásnak, hogy a mezőgazdasági piacokon folyó versenyt világos és átlátható szabályok vezéreljék. Ez a követendő út, ha szavatolni akarjuk, hogy az Európai Unió és Marokkó közötti kapcsolatok pozitív irányt vegyenek.

Ezért felhívom a Bizottságot, hogy keressen olyan megfelelő megoldásokat, amelyek nem veszítik szem elől a termelők érdekeit, de amelyek – különösen a Maghreb-országokban jelenleg zajló események tükrében – a Marokkó iránti megújult nagyvonalú politikára is tekintettel vannak.

Ezt célszerű lenne megérteni, és nem szeretném, ha mezőgazdasági termékek és paradicsom helyett a végén még paradicsomszedőket importálnánk. Így hát egy új európai politika megteremtése céljából fontos alapos vizsgálatot folytatni.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, úgy vélem, hogy a régi, szokásos politika a múltban már számos viszontagságba sodort bennünket. Ezért főként a jelenlegi észak-afrikai helyzetre való tekintettel igen óvatosan kell eljárnunk. Pontosan ezért én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik azt hangoztatják, hogy a jelenlegi körülmények között aligha időszerű előrelépni a Marokkóval kötendő kereskedelmi megállapodás ügyében.

A Halászati Bizottság véleményének előadójaként úgy gondolom, hogy alaposan tisztázni kell, hogy a jelenlegi keretben miként haladnak előre a dolgok, és azt szintén követelnünk kell, hogy az Európai Unióba importált paradicsom, vagy bármilyen más termény a helyi termelőktől megköveteltekkel azonos feltételekkel érkezzen be. Amennyiben pedig ez nincs garantálva, az egész keretet újra kellene, sőt újra kell gondolnunk, és remélem, hogy a tisztelt Ház ezt is fogja tenni.

Meggyőződésem, hogy protekcionista politika helyett a tisztességes kereskedelem mellett kell határozottan állást foglalnunk. És világosan kell látnunk a keretet is, hogy ennek ismeretében a lehető legfelelősebben cselekedhessünk.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE). – (ES) Elnök úr, köszönet jár mindazon képviselőtársaimnak, akik megértették a mediterrán térség problémáját: a spanyol küldöttségnek, és mindazoknak, akik megértik, hogy mi, a Kanári-szigeteken, Murciában, Valenciában és Almeríában azontúl, hogy csalódtunk a Bizottságban, mert nem tartotta be a megállapodásokat, és azonfelül, hogy kénytelenek voltunk végignézni, amint számos vállalkozásunk kiszorul az üzleti életből, továbbra is a Fekete-Afrikából érkező bevándorlók fogadópontja vagyunk, ahol a marokkói bevándorlók is belépnek az Unió területére, meg a válsággal szembeni ütközőpont, és mindez azért, mert még most is, a szorongató gazdasági ínséghelyzet idején is támogatjuk a dolgozni jövő embereket, akik pénzt küldhetnek haza a családjuknak.

Következésképp úgy vélem, hogy a Bizottságnak is felelős magatartást kell tanúsítania a Szerződések által ráruházott hatáskörök tekintetében. Az az érzésem, hogy a Bizottság szemernyit sem gondolt a polgárok érdekeinek védelmére, és arra, hogy ne tárja ki a kaput egy olyan meggondolatlan politika előtt, amely a tetejében felettébb gyanús növény-egészségügyi körülmények között termelt termények behozatalára kényszerít bennünket.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, a belső piac létrehozásának egyik indoka az európai fogyasztók hatékonyabb védelmének biztosítása volt. A fogyasztóknak az egész Európai Unióban joguk van egészséges, tisztességes körülmények között előállított termékeket vásárolni.

A piacnyitásnak – más szóval az ellenőrzött behozott mennyiségnek – ezért legalább három követelményt kell betartania. Az első: az engedélyezett behozott mennyiségeket egyértelműen ellenőrizni kell. Ez főként a mennyiségi oldalt érinti. A második: a termékek minőségét is ellenőrzésnek kell alávetni. Ez a termelési előírásokra is vonatkozik. A harmadik: figyelembe kell venni az uniós gazdálkodókra gyakorolt hatást. El kell kerülni a harmadik felekre nézve hátrányos megoldásokat: az adott esetben ez általában az ipart a mezőgazdaság rovására előnyben részesítő megoldásokat jelent.

Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy a Marokkóval kötendő megállapodást további alapos vizsgálatnak vesse alá, és addig ne írja alá, amíg nem kerül sor további felülvizsgálatra.

  Michel Dantin (PPE). – (FR) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a spanyol termelőknek, akik a legjobbkor intézték hozzánk ezt a petíciót.

Az Európai Parlamentben ugyanis már hónapok óta figyelmeztetjük a Bizottságot arra, hogy egyes kétoldalú megállapodások veszélyeztetik belső piacunkat. Persze, hogy fogékonyak vagyunk Marokkó fejlődésének kérdésére. Persze, hogy tudjuk, hogy a legjobb megoldás a marokkói népesség otthontartása, amivel elkerülhetjük, hogy holnapután számos bevándorlási problémával kelljen foglalkoznunk. Amikor viszont a Bizottságtól azt halljuk, hogy egy új megállapodás csak egy adott helyzet megerősítése, akkor az OLAF jelentéseiből azt látjuk, hogy az a helyzet, amelyre a Bizottság céloz, nem a valódi megoldás.

Ezenfelül egy másik pontra is szeretném nyomatékosan felhívni a Bizottság figyelmét. Azt halljuk, hogy a letárgyalt és újra tárgyalt megállapodások lehetővé teszik majd a marokkói termelők támogatását. De milyen termelőkről beszélünk? Az exportőrök elsősorban agráripari nagyvállalkozások, amelyek Marokkóban mezőgazdasági nagyüzemeket hoztak létre. Megállapodásainkból nem a marokkói kistermelők húznak hasznot, hiszen ők nem képesek az európai piac számára elfogadható körülmények között termelni. Ne keverjük össze a dolgokat, de az európai parlamenti képviselőket se csapják be: csak ezt kérem a Bizottságtól.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, ha megengedi, néhány számadattal kezdeném, ugyanis ezekre több felszólaló is utalt. E célra a Comext adatait fogom használni.

A Marokkóból származó uniós paradicsomimport a világon mindenütt tapasztalható friss gyümölcs- és zöldségfélék behozatali tendenciájának megfelelően az 1999–2000-es időszak 185 000 tonnájáról a 2009–2010-es időszakra 295 000 tonnára nőtt. Ugyanebben az időszakban az Unió összes további paradicsomimportja 242 000 tonnáról 493 000 tonnára emelkedett. Hangsúlyoznom kell, hogy Marokkónak az uniós összimportból való részesedése valójában 76%-ról 59%-ra csökkent. Az EU paradicsomtermelése évi 16 és 18 millió tonna között mozog, amelyből 6,5–7,5 millió tonna a friss termékek piacára szánt áru. Úgy vélem, hogy nagyon jó lenne, ha ezeket a számokat szem előtt tartanánk, hogy a vitának legyen viszonyítási alapja, és érzékeljük a probléma nagyságrendjét.

A Marokkóval kötendő új megállapodást illetően: a Bizottságban úgy gondoljuk, hogy ez egy visszafogott és kiegyensúlyozott szöveg. Amennyiben elfogadásra kerül, a Bizottság természetesen oda fog hatni, hogy a megállapodás valamennyi kikötése és szabálya betartásra kerüljön. A vámkontingens értelmében megengedett további mennyiségek az EU-ba irányuló szállítmányok hagyományos átlaga alatt maradnak majd. A jelenlegi átlagos éves szint 300 000 tonna. Ez további 52 000 tonnával 285 000 tonnára emelkedik, ami még mindig a vámkontingensen belül van, így tehát a szokásos erga omnes rendszer értelmében még mindig marad 15 000 tonnányi mozgástér a behozatalra.

Egy másik felvetett problémára áttérve, nevezetesen arra az állításra, hogy elmulasztottuk a beavatkozást: ezt tényleg nem tudom elfogadni, mivel a rendszerben semmilyen rendszerhibát nem fedeztünk fel. Volt egy itt is ismertetett eset, amelyben az OLAF vizsgálatot folytatott, és a vizsgálati eredményekkel együtt az egész ügyet a francia bírósághoz utalta, amely nem támasztotta alá az OLAF valamennyi következtetését, ennek ellenére mégis megkezdődött a nem megfizetett vámilletékek részleges behajtása.

Ezen túlmenően meg szeretném nyugtatni a tisztelt Házat, hogy a növény-egészségügyi előírások ellenőrzését illetően a Bizottság minden, az Európai Unióba irányuló friss gyümölcs- és zöldségszállítmány esetében szavatolja a lehető legmagasabb szintű ellenőrzést és a lehető legmagasabb szintű előírásokat. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy megértem az európai parlamenti képviselők és a mezőgazdasági szektor részéről megnyilvánuló éberséget ezekkel a nagyon is releváns kérdésekkel kapcsolatosan. Szeretném megnyugtatni őket: amennyiben az érintett szervezeteknek konkrét bizonyítéka van a csalásra, ezt hozzák a Bizottság tudomására, amely alaposan meg fogja vizsgálni azt, és szükség esetén megteszi a kellő intézkedéseket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

(Az ülést 11.35-kor felfüggesztik, és 12-kor újra megnyitják)

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

6. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

****

  Nigel Farage (EFD). – Elnök asszony, az eljárási szabályzat 110. cikke szerint a Bizottság bármikor engedélyt kérhet egy sürgős kérdéssel kapcsolatos nyilatkozat megtételére. Az elmúlt éjjel érkezett a gazdasági zavarokat okozó, de nem meglepő hír, hogy egy újabb ország kényszerült térdre: Portugáliának is mentőcsomagra lesz szüksége. Megkérdezhetem, hogy a Bizottság kérte-e, hogy ma nyilatkozatot tehessen Portugáliáról? Ha nem, akkor a biztosan közölni tudná velünk, hogy miért nem? Úgy gondolja, hogy a portugál mentőcsomag nem olyan fontos, hogy a Parlamentben meg kellene vitatni, vagy egyszerűen a homokba dugja a fejét?

  Elnök. – Farage úr, a mondandója világos, és biztos vagyok benne, hogy Šefčovič biztos úr is hallotta. Minden intézménynek joga van válaszolni. A felvetését hallottuk, meglátjuk, mi lesz a reakció.

  Nigel Farage (EFD). – Elnök asszony, megkérdezhetem, hogy mi az ön válasza? Igen vagy nem? Kérte öntől a Bizottság, hogy sürgős nyilatkozatot tehessen a portugál helyzetről, vagy nem?

  Elnök. – Farage úr, erről a Bizottság dönt, önt meghallgattuk. Most folytatjuk a szavazásokat.

6.1. A kéknyelv-betegség elleni vakcinálás (A7-0121/2011, Janusz Wojciechowski) (szavazás)

– A szavazás előtt:

  Paolo De Castro, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnöke. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Rövid felszólalásomban csak a kéknyelv-betegségről szóló Wojciechowski-jelentés jelentőségét szeretném kiemelni, egy mindannyiunkat érintő intézményi kérdés miatt.

A tartalmat illetően nincs vita a Bizottság, a Parlament és a Tanács között. De a megfelelési táblázatok felvétele a szövegbe továbbra is érzékeny kérdés. Annak dacára, hogy ezt a Tanács határozottan ellenezte, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság úgy döntött, hogy olyan szöveget szavaz meg, amiben szerepelnek a megfelelési táblázatok, amelyek kötelezővé teszik a tagállamok számára, hogy az irányelv átültetéséről beszámoljanak.

Most már a Tanács dolga eldönteni, hogy elfogadja-e a megfelelési táblázatokat és első olvasatban jóváhagyja a szöveget, vagy vállalja a felelősséget a gazdák felé, hogy a Tanács hajthatatlansága miatt idén elmarad a kéknyelv-betegség elleni oltás.

Úgy gondolom, hogy ez a jelentés precedensként szolgálhat a Tanáccsal folytatott későbbi tárgyalások során. Egységesen, elszántan ki kell állnunk a lehető legnagyobb tagállami átláthatóság és az uniós jog védelme mellett.

  Elnök. – Gondolom, az előadó is szeretne felszólalni.

  Janusz Wojciechowski, előadó. – (PL) Elnök asszony, De Castro úr el is mondta, amit jómagam szerettem volna. Csak ahhoz a kéréshez szeretnék csatlakozni, hogy a Tanács ne gördítsen akadályokat az új irányelv gyors alkalmazása elé. A megfelelési táblázatok kiindulópontot, precedenst jelentenek, ami véleményem szerint megalapozza a helyes gyakorlatot a jövőre nézve, és segít majd könnyebben nyomon követni, hogy a nemzeti jog megfelel-e az európai jognak.

6.2. A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságok (B7-0236/2011) (szavazás)

6.3. A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet (B7-0249/2011) (szavazás)

6.4. Az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról (B7-0228/2011) (szavazás)

– A 16. bekezdésről szóló szavazás előtt:

  Nirj Deva (ECR). – Elnök asszony, szeretném, ha a „klímaváltozási kockázatértékelés” elé beszúrnánk a „kereskedelmet nem károsító” szavakat.

(A szóbeli módosítást nem fogadják el)

6.5. Az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés (B7-0226/2011) (szavazás)

– A 2. módosításra vonatkozó szavazás előtt

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök asszony, azt javasolnám, hogy

– a „Felszólítja az izlandi népet, hogy támogassa ezt a megállapodást” helyett „Arra kéri az izlandi népet, hogy támogassa ezt a megállapodást” kerüljön a szövegbe.

  Elnök. – Preda úr, sajnos azt hiszem rossz szóbeli módosítást olvasott fel. Kettő van, elmondaná a másikat? Az hasznos lenne.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök asszony, a második módosítóban ki szeretném cserélni a

– „Kezdjen konstruktív egyeztetéseket” megfogalmazást arra, hogy „Folytassa a konstruktív egyeztetéseket”.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony, határozottan arra kérek minden képviselőt, hogy ne fogadja el ezt a módosító indítványt, és nyomatékosan kérem Izlandot, hogy védje meg halállományát...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

(A szóbeli módosítást elfogadják)

6.6. A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés (B7-0225/2011) (szavazás)

– A szavazás előtt:

  Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök asszony, a 177. cikk alapján a vita elnapolására irányuló indítványt szeretnék benyújtani, mert Zoran Thaler úr, aki a jelentés előadója volt, a Sunday Timesban megjelent súlyos vádak miatt már nem ül a sorainkban. Véleményem szerint jár neki az ártatlanság vélelme; ugyanakkor az ellene felhozott vádak fényében a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló jelentésnek nem jár a hitelesség vélelme. A jelentés legalábbis kételyeket ébreszt. Ezért a Parlament integritásának védelme érdekében indítványozom a vita elnapolását, egy új előadó kijelölését és a jelentés újbóli benyújtását három hónap múlva.

  Elnök. – A jelentést valóban át is vette egy új előadó. Vigenin úr, ha szólni kíván, egy rövid időre megadom a szót.

  Kristian Vigenin (S&D). – Elnök asszony, nem szabadna tovább vinni ezt a propaganda-hadműveletet. A jelentés vitája lezajlott.

(Taps)

Az összes képviselőcsoport egyetértett a fő elemeivel. A Külügyi Bizottság hatalmas többséggel elfogadta. Tegnap jó vita zajlott róla, és azt kérném, hogy kerüljön sor most a szavazásra.

(A szavazás elnapolására vonatkozó indítványt elutasítják)

– A 1. módosításra vonatkozó szavazás előtt

  Eduard Kukan (PPE). – Elnök asszony, azt javaslom, hogy az állásfoglalás zárószavazása név szerinti szavazás legyen.

  Elnök. – Várjuk meg, amíg eljutunk a zárószavazáshoz, és meglátjuk, hogy a Ház hogyan kíván szavazni.

– A zárószavazás előtt:

  Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony, a szabályzatban az van, hogy a név szerinti szavazást 24 órával előre be kell jelenteni. Ha van egy másik cikk, amely ezt felülírja, és amely szerint a Parlamentben is lehet dönteni a név szerinti szavazásról, akkor kérem, közölje, hogy mi a száma. Máskülönben akárki kérhetne név szerinti szavazást, amikor csak kedve tartja.

  Elnök. – A mai ülést levezető alelnökként jogom van eldönteni, hogy név szerinti szavazásra kerüljön-e sor. A 20. cikk ruház fel ezzel a jogkörrel, de ennek ellenére meg fogom kérdezni a képviselőket. Tartsunk kézfeltartásos szavazást. Kívánnak név szerinti szavazást tartani? Egyértelmű, hogy – saját szándékommal egybevágó módon – a Parlament is a név szerinti szavazást támogatja, tehát megnyitom az állásfoglalási indítvány szavazását.

(A Parlament elfogadta a külön szavazásra vonatkozó kérést.)

6.7. Az elefántcsontparti helyzet (B7-0256/2011) (szavazás)

6.8. Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió (B7-0198/2011) (szavazás)

6.9. Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – déli dimenzió (B7-0199/2011) (szavazás)

– A 7. módosításra vonatkozó szavazás előtt

  Paweł Robert Kowal (ECR). – (PL) Elnök asszony, azt szeretném megkérdezni, hogy lehetséges-e egy kicsit korrigálni az általam benyújtott módosítást. A javított változat a szavazólista végén teljes egészében le is van írva. A lényege az, hogy nem csak a líbiai eseményekre kellene utalnunk annak érdekében, hogy ne tűnjön úgy, hogy ez a korrekció, hogy a munkánk csak egy konkrét helyzetre vonatkozik. Az észak-afrikai és közel-keleti eseményeket általában kellene említeni, és ki kellene emelni annak a fontosságát, hogy a jó szándék jeleként és annak kifejezésére, hogy a déli dimenzió fontos számunkra, a finanszírozás kétharmadát (kétharmad-egyharmad arányban osztva) elkülönítették.

(A szóbeli módosítást nem fogadják el)

6.10. A nemi erőszak konfliktusokban való használata Észak-Afrikában és a Közel-Keleten (B7-0244/2011) (szavazás)

6.11. Az EBB éves jelentése – 2009 (A7-0073/2011, George Sabin Cutaş) (szavazás)

  Elnök. – Ezzel vége a szavazásnak.

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Jelentés: Janusz Wojciechowski (A7-0121/2011)

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, nagyon fontosnak tartom, hogy a jelentés nagy többséget kapott. Az Európai Parlamentnek pontosan ilyen munkát kell végeznie, hogy megőrizze a lakosság hitét a rendszerben.

Azért kértem újra szót ebben a témában most, a szavazás után, mert az előadóhoz hasonlóan én is szeretném kiemelni ennek a kérdésnek a fontosságát, különösen az intézmények viszonyát tekintve, és a megfelelési táblázatok fontos kiindulópontot jelentenek. Remélem, hogy ez a folyamat végéig működni fog, és az intézmények nem vesznek majd össze, és a jogszabály alkalmazása a lehető legkorábban megkezdődhet.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ez a mezőgazdaság számára egy igen fontos intézkedés. De az intézkedést azonnal követnie kell egy, a Tanács és a nemzeti kormányok általi, a sürgős, még a szezon vége előtti alkalmazásról szóló kötelezettségvállalásnak. Így oldható meg ez a probléma, amely – ahogy azt a mai szavazás is mutatta – nem csak Európa déli részét érinti, hanem az egész kontinenst.

A kéknyelv-betegség a gazdaságokban tartott juhokat és szarvasmarhákat sújtja. Ezért a betegség teljes felszámolása fontos egészségpolitikai cél, amihez a nemzeti kormányok úgy tudnak a legjobban hozzájárulni, ha rugalmasságot mutatnak ennek az intézkedésnek a végrehajtásában. Az irányelvet a nemzeti jogba való átültetéssel késlekedés nélkül alkalmazni kell.

RC-B7-0236/2011 állásfoglalási indítvány (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságok)

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, ez egy rendkívül fontos vitatéma, és úgy gondolom, hogy fontos lett volna, hogy a Parlament világosan jelezze, hogy nagyon aggasztanak minket a történtek. Meg akarjuk mutatni a polgároknak, hogy mindent megteszünk azért, hogy Európa és a világ atomerőművei a lehető legbiztonságosabbak legyenek. Azt is jelezni akarjuk azonban, hogy az atomenergia tovább használható, amint biztosabbat lehet tudni az ügyben. Kár, hogy a többség ez ellen szavazott, és így nem küldtünk ma világos jelzéseket.

  Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök asszony, némileg csalódott vagyok amiatt, hogy a Parlamentben nem sikerült a javaslatot többséggel jóváhagyni annak érdekében, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket a Japánban történt reaktorbalesetből. Véleményem szerint vitathatatlan, hogy emiatt határozott, európai szintű változtatásra van szükség az energiapolitikában: el kell távolodni az atomenergiától, vagyis fokozatosan le kell építeni azt. Annak is evidensnek kellene lennie, hogy ha stresszteszteket végzünk, és azokon egy erőmű nem felel meg, akkor azt le kell állítani.

Egyik javaslat sem kapott többséget a szavazáson, ezért az állásfoglalást nem támogathattam. Remélem, hogy hamarosan sikerül létrehozni egy egységes energiapolitikát, amely biztonságos, racionális energiaellátást biztosít majd – ez pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák felé való elmozdulást jelent.

  Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony, bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy a fukusimai baleset világossá tette, hogy meg kell szigorítani a meglévő atomerőművek értékelését és az új erőművek építésének feltételeit. Az EU-ban mindenhol alkalmazott közös kritériumok alapján felül kell vizsgálni és módosítani kell majd a jogszabályokat és az európai atomerőművek stressztesztjének paramétereit is. Annak fényében, hogy ez egy globális, határokon átnyúló probléma, még egy interkontinentális, globális hatóságok által ellenőrzött megállapodás is lehetséges.

Ezt azonban nem szabad elsietni, mert akkor áteshetünk a ló túloldalára. Itt tisztán szakmai problémák megoldásáról van szó, amelyek átpolitizálása csak kárt okozhat. Mostanában nap mint nap rengeteg demagóg, minden szakmai alapot nélkülöző állítást lehet hallani a médiában, és itt, az Európai Parlamentben is.

Mivel az Európai Parlamentben zajlott vita eredménye nagyban tükrözi ezt a véleménykülönbséget, a végszavazás során tartózkodtam.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, én sem szavazhattam az állásfoglalás mellett, legalábbis a jelenlegi, szavazásra került formájában.

Európában a polgárok nem érzik biztonságban magukat, mégpedig joggal. Most ennek prioritást kellene élveznie. Konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek növelik az emberek biztonságérzetét.

Ez az állásfoglalás megosztotta a Parlamentet. A dolognak nem arról kell szólnia, hogy ellenezzük vagy támogatjuk az atomenergiát: minden esetben ragaszkodni kell az összeurópai minimális biztonsági szabványokhoz. A Bizottság által javasolt stressztesztek önmagukban nem fogják megnyugtatni a polgárokat. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az alternatív energiaforrásokat a jövőre nézve, figyelembe véve az EU-tagállamok eltérő energiaszükségletét is. Véleményem szerint nem szükségszerű, hogy az atomenergia-beruházások miatt a megújuló energiaforrások kutatására és fejlesztésére kevesebb forrás jusson.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, a fukusimai katasztrófa indokolt módon félelmet keltett az atomenergia alkalmazásával kapcsolatban, ezért át kell gondolnunk az EU jelenlegi helyzetét, és határozott lépéseket kell tennünk a biztonság javítására – amivel egyetértek –, valamint annak érdekében, hogy javítsuk az atomerőművek működésének átláthatóságát és az emberi egészség védelmét. A jelenlegi helyzetben, ha tetszik, ha nem, a legjobb indulattal sem lehet elképzelni egy működő, versenyt generáló árampiacot anélkül, hogy a kiegyensúlyozott energiaszerkezetnek része legyen az atomenergia.

Az EU-nak és a tagállamoknak kötelességük olyan energiapolitikát létrehozni, amely biztosítja minden állam szuverenitását, politikai függetlenségét és gazdasági biztonságát. Ennek a célnak az elérését szolgálhatja a megfelelő energiaszerkezet, a termelőkapacitás megfelelő szintje, a kereslet és a kínálat egyensúlya, a gazdaság energiaintenzitásának csökkentése stb.

Nem félek kiemelni, hogy az atomenergia fontos áramforrás, mert hozzájárul az enerigabiztonság javításához, különösen a kis energiahordozó-készletekkel rendelkező országok számára. A zárószavazásnál tartózkodtam, mert a szövegben szerepelt egy javaslat az új reaktorok építésére vonatkozó moratóriumról. Ezzel egyáltalán nem értek egyet.

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, én amellett a módosítás mellett szavaztam, amely ragaszkodott Európa atomenergia-mentes jövőjéhez. A fukusimai tragédia mutatja, hogy milyen hatalmas veszélyt jelent az atomenergia az emberiség és a környezet számára. A hatalmas katasztrófa lehetősége miatt, és amiatt, hogy az elhasznált fűtőanyagok elhelyezésére nincs biztonságos megoldás, az atomenergia nem biztonságos energiatermelési mód.

A tragédia azt is világossá tette, hogy az energiatermelés és energiaelosztás kulcsfontosságú feladatát nem lehet a profitot hajhászó magáncégek kezébe adni. Az emberi élettel, az emberek biztonságával és a környezettel nem törődő kapitalista nyereséghajhászás a válság oka.

Államosítsuk az energiaszektort, és helyezzük a munkavállalók demokratikus irányítása és vezetése alá! Így racionális és fenntartható energiatermelési, -elosztási és -felhasználási tervet lehetne kialakítani, és olcsó, biztonságos energiát lehetne nyújtani mindenkinek, biztosítva a környezet védelmét. A terv központi elemének a megújuló energiákba való hosszú távú beruházásnak kell lennie, amelyek fokozatosan leválthatnák az olajat, a gázt, a szenet és az atomenergiát.

  Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A fukusimai tragédia után mindannyiunknak el kell gondolkoznia. Az atomenergia megint a figyelem középpontjába került, és úgy gondolom, elsősorban a jövőre, a gyermekeink jövőjére kell gondolnunk. Igaz, hogy energiára szükségünk van, de tiszta és biztonságos energiára van szükségünk. A biztonság szép és jó, de nem elég. A moratórium nem elég, ennél tovább kell mennünk.

A fukusimai katasztrófa mutatja, hogy kockázat nélküli atomerőmű nem létezik. Először is világossá teszi, hogy meg kell szervezni az atomenergia alkalmazásának gyors leépítését, és a figyelmünket a megújuló, alternatív energiaforrások felé kell fordítanunk. Európának új energiapolitikára, az új atomerőművek építésének leállítására van szüksége, mert ezeknek szörnyű hatása van a biztonságra, a környezetre, az éghajlatra és a jövendő nemzedékekre. Radikális váltásra van szükség, és a jövőben a biztonság érdekében az energiamegtakarításokra és a megújuló energiaforrásokra kell koncentrálni.

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök asszony, én az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam. Az állásfoglalással az volt a célunk, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a természeti katasztrófa és az azt követő atomerőmű-baleset áldozatai iránt, és hogy kifejezzük hálánkat és elismerésünket azok felé, akik a saját életüket kockáztatva igyekeznek megakadályozni egy még nagyobb katasztrófát. Én is csodálom a japán népnek a katasztrófa után mutatott szolidaritását, bátorságát és elszántságát.

Egyetértek azzal a következtetéssel, hogy az Európai Uniónak átfogó módon felül kell vizsgálnia a nukleáris biztonsággal kapcsolatos megközelítését, de nem kényszeríthetjük a tagállamokat arra, hogy hagyjanak fel a saját enerigabiztonságukat szolgáló tevékenységekkel, úgyhogy örülök annak, hogy elvetettük az állásfoglalásban szereplő irreális és veszélyes rendelkezéseket.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az olasz Italia dei Valor képviselői az atomenergiáról szóló állásfoglalás szövege ellen szavazott, mert az nem mondott elég világosan nemet az atomenergiára.

Sajnos elutasítottak minden olyan módosító indítványt, amely javíthatott volna a szövegen és Európát igyekezett volna atomenergia-mentessé tenni, azonnal leállítva a meglévő atomerőműveket és megtiltva az újak építését. Az atomenergia-mentes Európa az egyetlen út, ha garantálni akarjuk, hogy gyermekeink és a következő generációk ne szembesüljenek a fukusimai és csernobili katasztrófákhoz hasonló helyzetekkel.

Ezekből az esetekből meg kell tanulnunk, hogy nem létezik olyan, hogy elméleti biztonság. Ezért kell egyértelműen nemet mondanunk az atomenergiára, és más, valóban környezetbarát, megújuló és tiszta energiaforrások kutatására és innovációjára kell koncentrálnunk.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a Parlamentnek nem sikerült ma egységes álláspontra jutnia. Ezt különösen a többet követelő képviselőtársaimnak mondom. Úgy gondolom, hogy jobb lett volna egy kompromisszumot megszavazni, mert tudom, hogy az Európai Unióban az atomenergiával kapcsolatban igen eltérőek a nézetek.

Pontosan a környezeti hatások miatt, és amiatt, hogy a katasztrófák nem állnak meg az országhatárnál, fontosnak tartom, hogy minimumkövetelményeket fogadjunk el. Először is, az Európai Unióban egységes biztonsági előírásokra van szükség. Másodszor, meg kell határozni, mit tegyünk egy esetleges jövőbeli baleset vagy katasztrófa esetén; más szóval, európai katasztrófatervre van szükség. Harmadszor, nem szabad továbbra is elhanyagolni sem a megújuló energiák kutatását, sem a nukleáris fúzió, a hulladéktárló létesítmények és a szénalapú üzemanyagok újrahasznosításának kutatását sem.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – Elnök asszony, én is csalódott vagyok amiatt, hogy a Parlament nem volt képes kiegyensúlyozott, racionális üzenetet megfogalmazni. Nincs kétség afelől, hogy a fukusimai atomerőmű károsodása katasztrófa, de a halálos áldozatok száma nem ezrekben vagy százakban mérhető, talán még a tízet sem éri el.

A régió legsúlyosabb földrengésének eredményeképpen a becslések szerint az utak, hidak, vasutak és épületek károsodása a becslések szerint 30 000–40 000 halálos áldozattal járt. Akkor az EU-ban minden ilyen építményt bontsunk le a biztonság kedvéért? Erre adjanak választ.

Az atomenergia technológiájával nem volt baj Japánban; a helyszín volt rossz. Ezért Európa pánikreakciója nem csak nevetséges, hanem környezeti károkat is okozhat, mert az atomenergiának nincs hiteles alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívája, így a fosszilis energiahordozók használata fog nőni. Tényleg ezt akarjuk?

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, Európában mindenkinek oda kell figyelnie a biztonságra, ez fontos. Biztonságos rendszereket kell kiépítenünk.

Természetesen az is tény, hogy a fukusimai eseményeket túlreagálták. Másrészről viszont ez teljesen érthető. Emlékszem, amikor elsüllyedt az Estonia: volt, aki azt mondta, hogy a hajózást teljes egészében be kell tiltani, mert veszélyes. Nos, az embereknek lehetnek ilyen gondolataik. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az 54 atomerőmű közül csak egy nem ment át azon a próbán, amit a szökőár és a földrengés együttesen jelentett.

Ennek dacára higgadtan meg kell vizsgálni a helyzetet, és nem szabad elfelejteni, hogy egy esetből nem lehet általánosítani. A valóság az, hogy minden évben 300 000 európai hal meg a fosszilis üzemanyagok emissziója miatt, úgyhogy elsősorban ezzel kell foglalkoznunk. Nagyon fontos biztosítani, hogy a nukleáris technológia biztonságos legyen, és tudom, hogy Európában a jövőben is biztonságos erőművek épülnek majd, és erre oda kell figyelni. De az ilyen mértékű indokolatlan hisztériára a világon semmi ok sincs.

  Gay Mitchell (PPE). – Elnök asszony, én végig tartózkodtam a szavazások során. Nem azért, mert ne aggasztana a kérdés, mivel nagyon is aggaszt, de tudom, hogy ez egy összetett probléma, és nincs rá egyszerű megoldás.

Írországban élek, Dublint képviselem, amely Írország keleti partján fekszik. Nagy-Britannia nyugati partjainál öt aktív atomerőmű van; nekem nincs kifogásom ellenük. Úgy gondolom azonban, hogy a nukleáris biztonság terén a jószomszédi viszony érdekében jó ötlet lenne valamiféle brit-ír – úgy értem, észak- és dél-ír – biztonsági felülvizsgálatot végezni az erőművekben, hogy tisztában legyünk a kockázatokkal, ha vannak. Továbbá baleset esetén részt vehetnénk a Walesben vagy Angliában esetlegesen szükséges evakuálásban, jó szomszédként hozzájárulva az erőfeszítéshez.

A tagállamok között, ahol ilyen létesítmények vannak, jó szomszédi együttműködésre van szükség. Ezért kértem szót.

RC-B7-0249/2011 állásfoglalási indítvány (A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet)

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, Szíriában, Bahreinben és Jemenben az emberek igyekeztek kiállni az emberi méltóság, az átláthatóság, az alapvető jogok és a demokrácia joga mellett.

Az Európai Unió késznek és képesnek mutatkozott megvédeni a líbiai civil lakosságot és támogatni a demokratikus forradalmat. Nem szabad kettős mércét alkalmazni, és demonstrálni kell, hogy az Európai Unió külpolitikájában az értékeinek megfelelően cselekszik.

Az észak-afrikai és közel-keleti helyzet az új uniós Külügyi Szolgálat nagy próbája. Egy életképes, igazságos társadalomban valódi párbeszédnek, valódi kapcsolatnak kell lennie a civil társadalom és a politikai döntéshozók között. Az embereket meg kell hallgatni, és erre emlékeztetni kell Szíriát, Bahreint és Jement. Nem a forradalmat támogatjuk.

Az igazságot tiszteletben tartó állam számára a legfontosabb a nép elégedettsége, biztonsága és jóléte. Ezzel az állásfoglalással megmutatjuk, hogy az Unió külpolitikájában kiállaz alapját képező értékekért.

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, tartózkodtam a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló szavazásnál. A Tunéziából kiindult forradalmi mozgalmak Észak-Afrika és a Közel-Kelet területén több millió embernek nyújtottak inspirációt és bátorítást arra, hogy felkeljenek a brutális rezsimek ellen, amelyek évtizedek óta diktatórikus módszerekkel módszerekkel kormányozták ezeket az országokat.

Ezek a felkelések újra megmutatták a munkásosztály potenciális erejét, és azt, hogy a szegények képesek legyőzni elnyomóikat. Elítélem az EU és más nyugati országok vezetőinek képmutató magatartását, akik most elítélik a diktatórikus vezetők által alkalmazott brutális elnyomást, de tegnap még támogatták és életben tartották ugyanezeket a rezsimeket.

Létfontosságú, hogy a tömegek etnikai és vallási különbségeik dacára egyesüljenek, megszabaduljanak a korrupt rezsimektől és valódi demokratikus társadalmakat hozzanak létre, amelyek méltó munkát és megfelelő oktatást biztosítanak, valamint hogy véget vessenek a szegénységnek. Ennek elérése érdekében a munkásosztálynak és a szegényeknek kell átvenniük a gazdaság és a régióban meglévő javak irányítását, és azokat a többség érdekében kell felhasználniuk.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, a közelmúltban tömeges demonstrációk voltak Szíriában, Bahreinben és Jemenben. A tiltakozók demokráciát követelnek a közéletben, a diktátorok lemondását és, különösen Szíriában, a rendkívüli állapot megszüntetését. A hatóságok azonban nyers erőt alkalmaznak a tüntetők ellen, aminek sok halálos áldozata van. Különösen aggasztó, hogy a fenyegetés az egész régióra kiterjed. Azzal, hogy a saját lakosságuk ellen erőt alkalmaznak, minden törvényt megszegnek. Az éles lőszerek használatára nincs mentség; kategorikusan el kell ítélni azt. Felszólítom az érintett országok kormányait, hogy szüntessék be az elnyomást és biztosítsák az emberi jogokat, ideértve a békés tiltakozáshoz és a szólásszabadsághoz való jogot is. Felszólítom az európai intézményeket és az illetékes nemzetközi szervezeteket, hogy tegyenek diplomáciai lépéseket a tiltakozók védelmében. Remélem, hogy a mai állásfoglalás elfogadásával hozzájárulunk az alapvető emberi jogok védelméhez ezekben az országokban.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony, az Európai Unió nyilvánvalóan tudatában van annak, hogy politikáiban érvényesítenie kell saját alapvető értékeit. Az emberi jogok az egyik kulcsterület, ezeket a Közel-Keleten is érvényesíteni kell. Meg kell ismertetni, meg kell magyarázni, hogy mit jelent az emberi jogok fogalma. Ez nem könnyű, mert a Közel-Kelet kultúrája más értékekre alapul. Itt Európában mi a zsidó-keresztény értékek világában nőttünk fel, ők pedig az iszlám világlátás szerint. Az emberekkel másként bánnak, és más az emberről alkotott fogalmuk, mint nekünk.

Mindenesetre Szíriában 1963 óta rendkívüli állapot van érvényben. Erre való hivatkozással bírósági tárgyalás nélkül végeztek ki embereket. Most ez a felkelés megmutatta, hogy Európának fel kell nyitnia a szemét, és látnia kell, hogy a Közel-Kelet egyetlen sikertörténete az egyetlen demokratikus állam: Izrael, ahol védik az emberi jogokat, és gondolatszabadság és demokrácia van.

Most hasonló befolyással kell lennünk Szíriára, Bahreinre és Jemenre, hogy ott is elfogadják a mindenkire kiterjedő emberi jogokat és a nők és a gyermekek jogait, ezáltal a demokrácia útjára lépve. Nem vagyok azonban naiv; tudom, hogy az iszlám világban nem könnyű ezeket az értékeket elfogadtatni. De nekünk, Európaiaknak meg kell próbálnunk elterjeszteni ezeket az értékeket.

B7-0226/2011 állásfoglalási indítvány (Az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, tartózkodtam az Izlandról szóló 2010. évi jelentés szavazásánál. A pénzügyi és gazdasági válság következtében Izland a világ ötödik leggazdagabb országából a válság által tönkretett országgá vált, összeomlott bankrendszerrel, ahol a háztartások 40%-a nem tudja kifizetni a számláit és a nyugdíjasok elvesztették egész életük megtakarításait.

Tavaly egy népszavazás során az izlandi lakosság 93%-a elvetette, hogy az ország több mint 3,5 milliárd eurót fizessen ki a brit és a holland kormánynak. Bizonyos módosításokkal, de lényegében ugyanazt a tervet bocsátják majd szavazásra április 9-én. Nem szabad rájuk erőszakolni ezt a megállapodást; el kell utasítani. Nem az izlandi nép feladata, hogy megfizessék a válság árát. Nem a dolgozók, nyugdíjasok és szegény emberek okozták ezt a válságot, és nem nekik kell viselni a költségeit; sem Izlandon, sem Görögországban, sem Portugáliában, sem Spanyolországban, sem Írországban, és sehol máshol. Azoknak a nemzetközi spekulánsoknak kellene fizetniük, akik hatalmas profitot értek el a pénzügyi piacok szabályozatlansága miatt.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony, mindig örülök, ha újabb országok csatlakoznak az Európai Unióhoz, ezért szavaztam a javaslat mellett. Jó lenne viszont, ha a csatlakozási tárgyalások során minden kérdést tisztáznának, előre megtárgyalnának és megoldanának. A rosszul felfogott barátságosság miatt a meg nem oldott problémák nem szűnnek meg. Sokszor később már nehezebb, hosszadalmasabb feladat megoldani azokat, ami mindkét félnek csalódás. Hadd ismételjem meg: mindig örülök, ha újabb ország lép be az EU-ba, de minden tagnak vannak kötelességei is, nem csak jogai.

B7-0225/2011 állásfoglalási indítvány (A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony, elnézést kérek a szavazás előtti incidensért. Igaza volt.

Az Európai Unió a Balkán országainak megígérte a bővítés lehetőségét. Én ezt tartom a béke egyetlen garanciájának, ahogy előttem Martti Ahtisaari is elmondta.

A Bizottság tavaly után idén is javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Macedóniával. Az Európai Unió nem halogathatja a csatlakozási folyamatot a Macedónia nevével kapcsolatos vita ürügyén. A formális tagsági követelmények teljesítése természetesen szükséges, és a reformokat végre kell hajtani.

A Macedónia nevével kapcsolatos vita nem az első eset lenne, hogy egy új tagállam megoldhatatlan problémákat hoz magával. Nézzünk csak mindannyian a tükörbe... Miért bánnánk másként Macedóniával? Macedónia fejlődése elsősorban magán Macedónián múlik, de az EU-nak nem szabad olyan politikai okok miatt bevágni Macedónia orra előtt az ajtót, mint a név körüli vita.

  Martin Kastler (PPE). – (DE) Elnök asszony, én is a jelentés és az állásfoglalás mellett szavaztam – Macedónia mellett. De ha őszinték akarunk lenni, van egy részletkérdés, amelyet meg kell említeni. Nem mondhatjuk más országok népének és etnikai csoportjainak, hogy nevezzék át a nyelvüket csak azért, mert egy másik országnak nem tetszik a neve. Ezt előírja a nemzetközi jog, és nekünk, európaiaknak őszintének kell lennünk ezzel kapcsolatban.

Emiatt nagyon zavar, hogy sajnos elfogadtak egy módosítást, amire én nemmel szavaztam, és ami kimondja, hogy a macedónt nem lehet macedónnak hívni. Macedónia szép uniós kilátásokkal rendelkező ország, főleg azért, mert jók a gazdasági kilátásai a Balkánon, egy komoly nehézségekkel küzdő régióban. Gazdasága jól teljesít és lelkesen vesz részt a tárgyalásokban, ami nagyon pozitív.

A pozitív hozzáállás fényében szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek, aki az állásfoglalás mellett szavazott, és azoknak is, akik az Európai Parlament delegációjának tagjaként kapcsolatot tartottak az ottani Parlamenttel. Ezeket a kilátásokat meg kell ismertetni mindenkivel, aki az Unió tagja kíván lenni. Dolgozzunk együtt ezért a célért.

RC-B7-0256/2011 állásfoglalási indítvány (Az elefántcsontparti helyzet)

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, a régi és az újonnan megválasztott elefántcsontparti elnök közötti, a hatalomért folyó brutális harc, amely már több mint négy hónapja tombol, ellentmond a modern világ minden elvének. A véres harcokban több száz lakos vesztette életét. Elefántcsontpart több mint egymillió polgárának kellett elhagynia otthonát, és sok menekült még mindig szomszédos országokban húzza meg magát. Mindent meg kell tenni a bűnösök bíróság elé állítása érdekében. Mindenekelőtt ki kell nyomozni, hogy történt-e népirtás és emberiesség elleni bűncselekmény. Létfontosságú a rend és a polgárok biztonságának biztosítása is az erőszak minden formájának beszüntetésével. Nem hagyhatjuk, hogy megfélemlítsék a helyi lakosságot és a külföldi megfigyelőket. A demokratikus választások eredményeit teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A korábbi elnök nép akaratával ellentétes tetteit ennek megfelelően el kell ítélni. A hatalom bitorlásáért, az erőszak felszításáért és az emberi jogok megsértéséért az illetékes nemzetközi hatóságok előtt kell felelnie.

B7-0198/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió)

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony, az állásfoglalás mellett szavaztam. Nagyon fontosnak tartom, hogy Fehéroroszországgal kapcsolatosan – amely Európa térképén egy látványos fehér folt – világos és határozott álláspontot foglaljunk el. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy az ország elinduljon a demokrácia felé.

A szavazással kapcsolatosan külön megemlíteném a 10. ponthoz tartozó 1. számú módosító indítványt, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nyújtott be, és amely kimondja, hogy az EU partnerországainak hosszú távon lehetősége van az EU-ba való belépésre. Ez ellen szavaztam, mert nem gondolom, hogy ezt automatikussá kellene tenni, vagy el kellene játszani a gondolattal, hogy minden partnerország tag lehet. Tudjuk, hogy mit gondol a közvélemény az elkapkodott bővítésről; ezért nem szabad ilyen jellegű javaslatokat elfogadni. Ezért szavaztam erre nemmel.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony, az európai szomszédságpolitika keleti dimenziója az Európai Unió nemzetközi kapcsolatainak egyik stratégiai eleme. Ebben az irányban további bővítés fog zajlani. Ezért kulcsfontosságú az érintett országok demokratikus szerkezeteinek fejlesztésére szánt források növelése. Az olyan kezdeményezések támogatása, mint a Bielsat, komoly jelentőséggel bír a belarusz média függetlenségének szempontjából, csakúgy, mint az állami média támogatásának megvonása. Ezekben az országokban a partnerségi programokon keresztül aktív támogatást kellene nyújtani a helyi demokratikus szervezeteknek. A társulási megállapodások továbbra is fontos eszközt jelentenek a reform előmozdításában, és minél több forrást és szakmai támogatást tudnak nyújtani, annál jobb eredményt fognak elérni. További forrásokra van szükség az értelmiségi bázis ösztöndíj-programok útján történő kiszélesítéséhez is. Javaslom az emberi jogok és a civil társadalom fejlesztésének támogatására fordított összegek növelését. A mélyebb társadalmi integráció segít majd irányítani a társadalmi és politikai változásokat, és kulcsfontosságú befektetés a jövőért. Ezért támogatom az állásfoglalást.

B7-0199/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – déli dimenzió)

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! 21 dokumentumhivatkozás, 21 magyarázó megjegyzés és 63, a Parlament kéréseit taglaló pont szerepel az állásfoglalási indítványban; összesen 105 pont. Ez szerintem messze több, mint amennyi hatékony lehetne. Ebben a kérdésben azonban nincs javaslat arról, hogy a nemzetközi kereskedelem fejlődése hogyan segíthetne a stabilitás elérésében, és ezáltal a Földközi-tenger déli medencéjének nyugalmának és békéjének biztosításában.

Mostanra a nemzetközi kereskedelem a külpolitika egy új formájává vált, és segíthetne jobb életkörülményeket teremteni az egész régióban. Az Európai Unió nem hanyagolhat el semmit, amely segítheti a megfelelő kereskedelmi kapcsolatok kialakítását, felpörgetve az egyes iparágak termelését. Ha ezen a területen sikerül előrelépni, az segít előrébb vinni a demokrácia és az emberi jogok ügyét és a nők méltóságának védelmét, növeli a biztonságot, a stabilitást, a jólétet és a jövedelmek igazságos elosztását, és segít elkerülni több ezer ember tragédiáját, akik az éhezés elől menekülnek és reménytelen helyzetben hagyják el az országot.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Janusz Wojciechowski (A7-0121/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a 2000/75/EK irányelvet módosító jelentést. A Tanács és a Parlament egyaránt egyetért a jogalap megváltoztatásával, amelynek oka az, hogy a Bizottság javaslata még a Lisszaboni Szerződés életbelépése előtt született. Véleményem szerint a módosítások indokoltak, részben a betegség terjedése miatt, részben egy tudományos felfedezés miatt: felfedeztek egy vakcinát, amely nem jár olyan veszélyekkel, mint a régi.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A Wojciechowski-jelentés mellett szavaztam, amely a bizottsági szöveg érdekes módosításával igyekszik naprakészebbé és rugalmasabbá tenni az elavult jogszabályt, amely már nincs összhangban a szükségletekkel. Ez segítene abban, hogy a tagállamok hatékonyabban alkalmazzák a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást, ezzel csökkentve a betegség előfordulását az állattenyésztésben.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadtam az irányelvben foglalt módosításokat, amelyek rugalmasabbá teszik a vakcinálás szabályait. A kéknyelv-betegség ellen új technológia, úgynevezett inaktivált vakcinák állnak rendelkezésre, amelyek nem jelentenek semmilyen veszélyt a nem vakcinált állatokra. Mostanra egyetértés van arról, hogy az inaktivált vakcinával történő vakcinálás a legjobb eszköz a kéknyelv-betegség visszaszorítására és a betegség EU-n belüli, klinikai jellegű előfordulásának megakadályozására. Ezen vakcináknak a 2008–2009-es szezonban történt széles körű alkalmazása komoly mértékben javította az egészségügyi helyzetet. A vakcinagyártásban történt új technológiai fejlődés miatt a 2000/75/EK irányelvben szereplő vakcinálási szabályok módosítását kérem annak biztosítására, hogy a kéknyelv-vírust sikerüljön visszaszorítani, csökkentve a mezőgazdaságra nehezedő terheket.

  Diane Dodds (NI), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. És bár hiszek abban az elvben, hogy az illetékes hatóság, tehát a tagállam számára lehetővé kell tenni a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást, ellenzem azt, hogy a jogszabály előírja a nemzeti jogba való átültetést bemutató megfelelési táblázatok elkészítését.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Korábban a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinával végezték – emiatt a vakcinálást több módon korlátozni kellett, hogy a betegség ne terjedjen át a nem vakcinált állatokra. A tudományos fejlődés azonban új, inaktivált víruson alapuló vakcinák kifejlesztését tette lehetővé. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek biztonságosan alkalmazhatók korlátozások nélkül, mivel nem áll fenn az a veszély, hogy aktív vírus szabadul el. Tekintve a kéknyelv-betegségnek az állatállományra gyakorolt súlyos hatásait, minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely a vakcinálást könnyebbé és hatásosabbá teszi, annak érdekében, hogy a gazdák ne veszítsék el állataikat. Ezzel végső soron az élelmiszerbiztonságot növeljük.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A kéknyelv-betegség főleg kérődzőket, például juhokat, kecskéket és teheneket érint, és bizonyos környezeti és időjárási viszonyok fennállása esetén járványos méreteket ölthet, különösen nyár végén és ősz elején. Arról nem tudunk, hogy valaha embert is megfertőzött volna, de rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk a betegséggel és lépéseket tegyünk a felszámolása érdekében. Az EU-ban a betegség először délen jelent meg, majd Közép- végül Észak-Európában. Az EU által társfinanszírozott egymást követő vakcinálási kampányoknak köszönhetően bizonyos vakcinák nem képesek kiirtani a betegséget, ami így megmarad az állományban. Ezért kifejlesztettek egy olyan vakcinát, ami biztosítja a betegség EU-szintű visszaszorítását és megelőzését, de ennek a vakcinának a használatát a jelenlegi szabályok korlátozzák. Ezért szükséges a jelenlegi irányelv megváltoztatása. Mivel a Parlament és a Tanács 2000/75/EK irányelvének módosításáról szóló jelen javaslat megfelel a 2007–2013-as állategészségügyi stratégiának, és rugalmasabb megközelítést hoz a vakcinálási rendszerbe, ezzel hozzájárulva a főbb állatbetegségek hathatósabb visszaszorításához, igennel szavazok.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés tárgya a 2000/75/EK irányelv módosítása, ami a kéknyelv-betegség elleni harcot és a betegség felszámolását szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Az elmúlt néhány évben az állat-vakcinálás terén komoly előrelépések történtek. Az úgynevezett élő attenuált vakcinák már nem okoznak veszélyt, ugyanis vannak új, inaktivált vakcinák. Ezek az inaktivált vakcinák az élő attenuált vakcinákkal ellentétben nem hordozzák a vírus nem kívánt elterjedésének veszélyét, és biztonságosan használhatóak a korlátozásokkal érintett területeken kívül is. Ezt leírja a jelentés is.

Úgy gondoljuk, hogy a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás terén megvalósuló, a vakcinagyártás technológiai fejlődését figyelembe vevő nagyobb rugalmasság hozzájárul majd a betegség visszaszorításához és a mezőgazdasági ágazatot érintő terhek csökkentéséhez. Úgy gondoljuk továbbá, hogy az irányelv módosításait mezőgazdasági ágazat érdekében a lehető leghamarabb végre kell hajtani.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert a kéknyelv-betegség kérődzőket (például szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket) érint. A 2000-es évek kezdete óta a betegség több járványhullámot okozott több tagállamban, köztük Közép- és Észak-Európában, komoly morbiditást és mortalitást okozva, és fennakadásokat okozva az élőállat-kereskedelemben. Eddig a betegség visszaszorítására és kiirtására tett lépéseket szabályozó rendelkezések az élő attenuált vakcinák használatán alapultak, ugyanis csak ilyen vakcinák voltak elérhetőek. Ezek a vakcinák a vírusnak a vakcinálatlan állatokra való nemkívánatos átterjedését okozhatják. Az utóbbi néhány évben azonban megjelentek az új, inaktivált vakcinák. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek nem hordozzák a vírus elszabadulásának veszélyét, ezért sikeresen alkalmazhatóak olyan területeken is, ahol nincsenek érvényben az állatok szállítását érintő korlátozások. Ez a javaslat bizonyos, a vakcinagyártás fejlődése miatt feleslegessé vált korlátozásokat enyhítene. Az új szabályok segítenének a tagállamoknak hatásosabban alkalmazni a vakcinálást a kéknyelv-betegség visszaszorítására, így csökkentve a betegség által a mezőgazdasági ágazatra rótt terheket.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A technológiai innováció eredményeképpen megjelentek a piacon a kéknyelv-betegség elleni új vakcinák, amelyek akkor még nem léteztek, amikor a Bizottság az irányelvet összeállította. Ezért támogatom az előadó nézetét, miszerint a vakcinálás szabályozását frissíteni kell, megkönnyítve a tenyésztők számára az egészséges állatok tenyésztését. A szabályok rugalmasabbá tétele és liberalizálása hatékonyabb tenyésztést tesz majd lehetővé, és, ami a legfontosabb, eredményesebbé teszi majd az állatoknak a nemkívánatos és veszélyes betegségek elleni védelmét. A javaslatot a természete miatt is teljes mértékben támogatom, ugyanis a jogrendszert úgy tehetjük eredményesebbé, ha a lehető legegyszerűbbé és a lehető legrugalmasabbá tesszük, és a fenti jelentés ezt a célt szolgálja.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A kéknyelv-betegség egy szörnyű állatjárvány, amely a kérődzőket érinti, és hatalmas károkat okozott az állattartásban. A mezőgazdasági szektornak sokat árt a kereskedelem leállásából adódó veszteség és a gazdasági kár. Ausztriában is, ahol régi hagyománya van a szarvasmarhatenyésztésnek, sok gazda megélhetése került veszélybe. Most fontos, hogy támogató intézkedéseket hozzunk és a következő járvány előtt felülvizsgáljuk a régi rendeletet. A vakcinálás szabályait a kéknyelv-betegség hatékonyabbá tétele és a gazdák terheinek csökkentése érdekében hozzá kell igazítani a technológiai fejlődéshez. Üdvözlöm az uniós szintű gyorsabb fellépést, és támogatom az új irányelv gyors alkalmazását. A gazdák képviselőjeként tudom, hogy milyen fontos éves ciklusokban gondolkozni. A gyors döntés lehetővé tenné, hogy használható, egységes szabályok legyenek érvényben őszre, ami a tagállamok és főleg az állattartók érdeke.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A kéknyelv-betegség a kérődzők betegsége. A 2000-es évek eleje óta komoly veszteségeket okozott az állatállományban. Az Unió a 2000/75/EK irányelv útján igyekezett kezelni a problémát; a jelenség következményei ellen való hatásos fellépés érdekében az attenuált vakcinák használatát szabályozó rendelkezéseket hozott. Az eddig használt vakcinák, amelyekre az említett irányelv vonatkozott, magukban hordozták a betegségnek a nem vakcinált állatokra való átterjedésének veszélyét; ezért van az, hogy a vakcinálást csak külön meghatározott zónákban engedélyezték. Az új vakcinák, szemben azokkal, amelyek a 2000/75/EK irányelv bevezetésekor a piacon voltak, már inaktivált vakcinák, és nem hordoznak ilyen veszélyt. A jelentés mellett szavaztam, mert az új rendelkezések lehetővé teszik majd, hogy a tagállamok gátat szabjanak ennek a jelenségnek, csökkentve a betegségnek a sok európai állattenyésztőt érintő káros hatásait. Remélem, hogy ez lehetővé teszi majd, hogy a lehető leghamarabb, a következő néhány hónapban sor kerüljön a sürgős intézkedések meghozatalára.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam. Támogatom a bizottsági javaslat tartalmát. Ez a javaslat bizonyos, a vakcinagyártás fejlődése miatt feleslegessé vált korlátozásokat enyhítene. Az új szabályok segítenének a tagállamoknak hatásosabban alkalmazni a vakcinálást a kéknyelv-betegség visszaszorítására, így csökkentve a betegség által a mezőgazdaságra rótt terheket.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Korábban a kéknyelv-betegség elleni vakcinálást élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinával végezték, és emiatt a vakcinálást több módon korlátozni kellett, hogy a betegség ne terjedjen át a nem vakcinált állatokra. De a közelmúltban történt technológiai előrelépések új, élő vírust nem tartalmazó vakcinák kifejlesztéséhez vezettek. Ezeket az új vakcinákat biztonságosabban, korlátozások nélkül lehet alkalmazni, és már nem áll fenn az aktív vírus elszabadulásának veszélye. Mivel a kéknyelv-betegség igen komoly következményekkel jár az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságokra nézve, minden, a vakcinálás terén a helyes gyakorlatot előmozdító intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy a gazdák ne veszítsenek el állatokat, hiszen az komoly károkat okoz és tönkretehet egy gazdaságot.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az állatjárványok még ma is tönkretehetik egy gazda megélhetését. Az egyik ilyen betegség a kéknyelv-betegség, ami különösen nagy károkat képes okozni, és 2000 óta több járványt okozott Észak-Európában. A szarvasmarhákat és a juhokat különösen súlyosan érinti ez a betegség, amit egy szúnyogfajta terjeszt. A betegséget kecskéknél is megfigyelték, de lefolyása messze nem olyan drámai, mint más fajoknál. A vakcinálást először 2000-ben engedélyezték, de szigorú szabályok mellett, mivel a nem vakcinált állatokat megfertőzhette a vakcinában lévő vírus.

Mostanra azonban elérhetővé vált egy új vakcina, amelynek nincs ilyen veszélye, lehetővé téve a rugalmasabb vakcinálást. A jelentés mellett szavaztam, mert helyesnek tartom, hogy a járványszerű betegségektől megvédjük az állatállományunkat. A jelentés által kért rugalmasság lehetővé teszi, hogy a gazdák megvédjék állataikat.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt években többször is felütötte a fejét a kéknyelv-betegség, különösen Észak-Európában. Ez egy kérődzőket, például szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érintő állatbetegség. A következményei komolyak voltak, mind az állatokra, mind a gazdákra nézve. A jelentés mellett szavaztam, mert egy innovatív vakcina alkalmazását segíti, ami, a korábbi vakcinával ellentétben, nem jár az egészséges állatok megfertőződésének veszélyével.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A kéknyelv-betegség elleni vakcinálásról szóló, a jelentés által jó irányba módosított bizottsági javaslat célja az, hogy a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás szabályozása rugalmasabb legyen, különösen az inaktivált vakcinák használatának az állatok mozgását korlátozó zónán kívüli engedélyezése által. Az új szabályok megkönnyítik majd a tagállamok számára a betegség vakcinákkal történő visszaszorítását és a mezőgazdasági ágazatra nehezedő terhek csökkentését. 2004 óta a szállítást és forgalmazást korlátozó intézkedések komoly mértékben korlátozták az érintett termékeket, és kihatottak a normál kereskedelmi csatornákra a korlátozások által érintett zónában, megemelve a termelők költségeit. Ezért a kéknyelv-betegség elleni vakcinálásról szóló jelentés mellett szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mellette szavaztam. A kéknyelv-betegség a kérődzőket, például a szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érintő betegség. A 2000-es évek kezdete óta a betegség sok tagállamban több járványhullámot okozott, köztük Közép- és Észak-Európában, komoly morbiditást és mortalitást okozva és megakasztva az élőállat-kereskedelmet. A 2000. november 20-i 2000/75/EK tanácsi irányelv a kéknyelv-betegség visszaszorításával és felszámolásával kapcsolatos konkrét rendelkezéseket tartalmaz, köztük a vakcinálás szabályait is. Ezeket a szabályokat az élő attenuált vakcinák használatához tervezték, ugyanis egy évtizeddel ezelőtt, az irányelv elfogadásakor csak ilyenek voltak elérhetőek. Ezek a vakcinák a vírusnak a vakcinálatlan állatokra való nemkívánatos átterjedését okozhatják. Ezért a 2000/75/EK irányelv a vakcinálást csak külön kijelölt zónákban engedélyezi, ahol a betegség előfordult, és ahol az állatok szállítását korlátozó rendelkezések vannak érvényben. Az utóbbi néhány évben azonban megjelentek az új, inaktivált vakcinák. Az élő attenuált vakcinákkal ellentétben ezek nem hordozzák a vírus elszabadulásának veszélyét, ezért sikeresen alkalmazhatóak olyan területeken is, ahol nincsenek érvényben az állatok szállítását érintő korlátozások.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A kéknyelv-betegség elleni eredményesebb fellépés és a mezőgazdasági ágazatra nehezedő terhek csökkentése érdekében a jelenlegi vakcinálási szabályok kiigazításra szorulnak. A ma szavazásra került jelentés célja, hogy az érvényben lévő szabályokat rugalmasabbá tegye, mivel megjelentek az inaktivált vakcinák. Ezeket sikeresen lehet használni olyan területeken is, ahol nincs korlátozva az állatok szállítása. A javaslat összhangban van a megelőzést hangsúlyozó 2007–2013-as európai uniós állategészségügyi stratégiával, mivel rugalmasabb vakcinálási megközelítést alkalmaz és javítja a fő állatbetegségek elleni fellépést szolgáló intézkedéseket.

  Brian Simpson (S&D), írásban. – Az EPLP teljes mértékben támogatja a 2000/75/EK irányelv módosításáról szóló jelentést, amely az állatok szállítását korlátozó zónákon kívül is engedélyezné a kéknyelv-betegség elleni inaktivált vakcinák alkalmazását. Az új jogszabály először teszi lehetővé egy új kéknyelv-vakcina alkalmazását, a korábbi szabályok életbe lépése óta tett tudományos felfedezések felhasználásával. Az új vakcinában inaktivált vírus van, eloszlatva a gazdáknak a hagyományos, élő vírusos vakcinákkal kapcsolatos félelmeit. Az EPLP nagyon örül az új uniós szabályozásnak, aminek kézzelfogható előnyei vannak a brit gazdák számára. Az új szabályozás a melegebb idővel közeledő kéknyelv-szezon előtt megnyugtatja a gyilkos betegség és a régi vakcina miatt aggódó gazdákat. A gazdák így hozzáférhetnek az új, biztonságosabb vakcinához, és szabadabb kezet kapnak a saját vakcinálási programjaikban. Eddig, az ország kéknyelv-mentessé minősítése esetén a brit gazdák nem vakcinálhatták volna az állataikat. De az új szabályok szerint a gazdák saját nyugalmuk érdekében tovább használhatják a vakcinákat, és élvezhetik a könnyebb exportálás előnyeit.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely segíti majd az EU kéknyelv-betegség elleni küzdelmét.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Megszavaztam a kéknyelv-betegség elleni vakcinálás szabályainak megváltoztatását; a hatékonyabb vakcinák használatának engedélyezését és a gazdák bürokratikus terheinek könnyítését. Az új jogszabály valós előnyökkel jár majd a tenyésztők számára egész Európában és különösen Walesben. Az Egyesült Királyságot kéknyelvbetegség-mentesnek nyilvánítják majd, de a gazdák tovább alkalmazhatják a halálos állatbetegség elleni vakcinát. Az, hogy a gazdák több szabadságot kapnak arra, hogy maguk döntsenek a vakcinálásról, lendületet adhat a walesi agrárszektornak, és biztosítja, hogy a mostani korlátozások nélkül legyenek exportálhatók az állatok.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0236/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mivel fő célja az, hogy most, a közelmúltban Japánban bekövetkezett katasztrófához hasonló események után a legnagyobb fokú biztonságot garantálja az emberek számára. A biztonságos energiatermelés technikai vonzatait igen alaposan át kell gondolni, mivel a jelenlegihez hasonló helyzet még komolyabb következményekkel járhat az emberi egészségre és a környezetre nézve egyaránt, anyagi hatásáról nem is beszélve.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Azért tettem így, mert az ötödik albekezdésről szóló szavazás során az Európai Parlament elfogadta a második részt, amely az atomenergia fejlesztésének és az újabb atomerőművek Európai Unióban történő létesítésének moratóriumát javasolja.

Ezt a rendelkezést elfogadták, holott képviselőcsoportom – az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport – ellene szavazott. Mivel e fontos kérdésben nem vették figyelembe véleményünket, nem szavazhattam az állásfoglalás mellett. Nemmel szavaztam tehát, mert máskülönben hazám, Litvánia energiastratégiája ellen szavaztam volna, amelynek legfőbb célja az energiafüggetlenség. Litvánia már évek óta tervezi egy új atomerőmű létesítését; az előkészületek már évek óta folynak.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A fukusimai katasztrófának az európai politikai életre nézve is vannak következményei. Az első tanulság, amelyet az EU levont a japán katasztrófából, az, hogy azonnali lépéseket kell tenni a nukleáris létesítmények ellenőrzésének szigorítására, mégpedig úgynevezett stressztesztek bevezetésével. Minden egyes nukleáris létesítmény – függetlenül attól, hogy Európában vagy Európán kívül található – potenciális pusztító fegyver. Úgy hiszem, hogy egyikünk sem szeretné ismét átélni az 1986. április 26-i csernobili katasztrófát.

A második tanulság az, hogy a tudomány és a technológia hatalmas előrelépéseket tesz minden területen, de mindig figyelembe kell venni egy komoly korlátozó tényezőt: a természetet és annak kiszámíthatatlanságát. Éppen az ember által nem kontrollálható események miatt kell diverzifikálnunk energiaforrásainkat – és ennek az is része, hogy jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat.

Ha azonban mégis az atomenergia mellett döntenénk, akkor az embereket előbb tájékoztatni kell a döntés költségeiről, előnyeiről és következményeiről. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a technológiai döntéseket széles körű konszenzusra kell alapozni, valamint arról, hogy az emberek véleményét meg kell hallgatnunk és tiszteletben kell tartanunk.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A jelentés ellen szavaztam, mivel több hibája van. Az egyik hiba az atomenergia kérdésének megközelítése. A japán tragédia után a kérdést már nem vizsgálhatjuk kizárólag a biztonság szempontjából. A jelentés címe: „A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról”, de semmi különös tanulság nincs, amit levonhatnánk, kivéve azt, hogy megerősítést nyert az, hogy egy súlyosabb nukleáris baleset kockázatainak és következményeinek kontrollálása gyakorlatilag lehetetlen. A témára vonatkozó állásfoglalás középpontjában nem állhat a nukleáris biztonság úgy, hogy nem foglalkozunk a legfontosabb biztosítékkal: azaz az atomenergia használatából való kilépési stratégiával.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Reagálnunk kell a japán nukleáris katasztrófára. Ez nem jelenti azt, hogy elhamarkodott következtetéseket kellene levonnunk. Nyugodt, objektív hangvételű vitákat kell tartanunk az atomenergia európai helyzetéről és a lehető legnagyobb biztonság garantálásáról. Ezért támogatom azt az elképzelést, hogy az európai atomerőműveket átfogó stressztesztnek vessék alá – erre a közös állásfoglalás is kitér. Ami az európai energiaforrások tágabb kérdéskörét illeti, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy 2020-ig a szén-dioxid-kibocsátást 20%-kal kell csökkentenünk, és ugyanakkor meg kell védenünk az EU energiafüggetlenségét.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, jóllehet a szavazás során nem fogadtak el minden, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által javasolt módosítást. Az állásfoglalás szövege különösen fontos rendelkezéseket tartalmaz a kalinyingrádi régióban és Fehéroroszországban tervezett atomerőművekkel kapcsolatban. Az állásfoglalás megjegyzi, hogy az említett létesítményekkel komoly problémák vannak a nukleáris biztonsági normák és a nemzetközi egyezményekben meghatározott, vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés terén. Ezek a problémák nem csupán a Fehéroroszországgal és a kalinyingrádi régióval szomszédos Litvánia, hanem egész Európa számára fontosak. A dokumentum emellett fontos javaslatokat is tartalmaz, amelyek célja annak garantálása, hogy betartják a legszigorúbb nukleáris biztonsági követelményeket, valamint hogy megkezdik az EU-ban működő atomerőművek átfogó tesztjét, és így lehetővé teszik azok tényleges biztonsági állapotának felmérését.

  Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) Az EU helyesen reagált a japán katasztrófára: gyorsan és anélkül, hogy pánik alakult volna ki. Azonnal lehetővé tettünk egy európai felügyelet alatt végzendő átfogó vizsgálatot. Életbevágó fontosságú, hogy (1) a stresszteszteket független szakértők végezzék el, és hogy (2) a tesztek eredményeit szigorúan figyelembe véve járjunk el. Ez azt jelenti, hogy be kell zárni azokat a nukleáris létesítményeket, amelyek nem felelnek meg a szabványoknak, és amelyek továbbra sem megfelelőek. Természetesen az EU-n kívüli európai erőműveket is hasonló független tesztelésnek kell alávetni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség égisze alatt. Bármely olyan állam, amely elutasítja a részvételt, pária lesz a nemzetközi színtéren – a nemzetközi kereskedelemben is. Az atomenergia átmeneti technológia volt – és továbbra is az –, amelyhez sajnálatos módon még évtizedekig ragaszkodnunk kell. Szükség lesz továbbá arra is, hogy energiaszükségleteink kielégítése érdekében új befektetéseket hajtsunk végre, ugyanakkor megerősítsük az éghajlatváltozással kapcsolatos ambiciózus céljainkat. Ezalatt minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a balesetek kockázatát a nullához közelítsük.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az atomenergia-párti lobbik előtt még mindig fényes jövő áll! Semmi szükség arra, hogy áttekintsük az állásfoglalás kontextusát, az ugyanis teljesen egyértelmű. Az Európai Parlamentnek azonban nincs kialakult álláspontja az atomenergiával kapcsolatban. Ez nagy kár. Több világosan megfogalmazott kérdés benyújtására sor került: az új atomerőművek építésére hirdetett moratórium, a független stressztesztek elvégzése, a megújuló energiafajták fejlesztése, valamint az energiahatékonyság terén – e kulcsfontosságú területen – tett erőfeszítés. A közös állásfoglalásra irányuló jó szándék azonban gyorsan meghiúsult: mivel mindegyik képviselőcsoport mellette vagy ellene tette le a voksot, végül lehetetlenné vált, hogy megszavazzuk ezt a politikai üzenetet nem hordozó tervezetet. Hogy világos legyek, sokkal többet vártam az Európai Parlamenttől. Egyértelmű, hogy az atomenergia-párti lobbik előtt fényes jövő áll, és ugyanakkor sok európai parlamenti képviselő továbbra sem érti, hogy az emberek mit gondolnak és éreznek az atomenergiával kapcsolatban.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Aggasztónak tartom, hogy az Európai Parlament (EP) ma, a japán nukleáris katasztrófa után nem tudta elfogadni az európai nukleáris biztonságról szóló állásfoglalás kompromisszumos formáját. Véleményem szerint sajnálatos, hogy az EP képtelen a közvéleményt megismertetni az atomenergiával kapcsolatos véleményével. E széthúzás eredményeként bekövetkezhet az, hogy az európai szervek közötti, az erőművek stressztesztje formájának meghatározásáról szóló, küszöbön álló megbeszélések során az EP-t semmibe veszik majd. Egyértelmű, hogy a zöldek és a szocialisták képtelenek voltak elfogadni azt, hogy nem szavazták meg az atomenergia használatának felfüggesztésére vagy az 1980 előtt épül atomerőművek bezárására vonatkozó javaslataikat.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A közös állásfoglalási indítvány ellen szavaztam. A kompromisszumos állásfoglalás jó kiindulópont volt, és támogattam azokat a módosításokat, amelyek az atomenergia felhasználásának alaposan megtervezett és előkészített fokozatos leállítását javasolja, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel összhangban. Igennel szavaztam továbbá a kutatásba és innovációba történő befektetésre felszólító módosításokra, amelyek célja az energiatakarékosság elősegítése és a megújuló energiaforrások számának nagyfokú növelése. A szavazás inkoherens eredményét látva azonban a módosított állásfoglalás ellen szavaztam. Életbevágó fontosságú, hogy részletekbe menően megvitassuk e kérdéseket, és hogy a fenntartható energiaellátás felé való átmenetet a szolidaritás szellemében vezessük le, tekintetbe véve az összes tagállam helyzetét.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Csalódottsággal fogadom az állásfoglalásról szóló szavazás eredményét. A japán válságot követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról vitázunk. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy biztonságos nukleáris energia nem létezik, és hogy az idén elvégzendő stresszteszt eltereli a figyelmet a tényleges kérdésről – arról, hogy Európa milyen módon áll át a megújuló energiaforrások használatára. A legújabb tanulmányok szerint egyértelmű: technikailag lehetséges az, hogy 2050-re energiaszükségletünk 95%-át olyan megújuló energiaforrásokból fedezzük, mint a szél-, az árapály-, a hullám-, a nap- és a biomassza-energia. Ezt a célt szem előtt tartva, és mivel hosszú távú döntéseket hozunk az energiaügy terén, az elkövetkező években Európában fokozatosan le kell állítanunk az atomerőműveket.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Parlament nem vonta le a tanulságot a japán eseményekből. Ha az atomenergia használatával járó hatalmas kockázatot tagadjuk, azzal nem a legjobban szolgáljuk az emberek javát. A Parlament a plenáris ülésen nem tudott állásfoglalást elfogadni: annak a kevéssé épületes jelenetnek lehettünk tanúi, ahogy a képviselőcsoportok, kölcsönösen ellehetetlenítve egymás törekvéseit és elutasítva egymás javaslatait, nem voltak képesek közös álláspontra jutni. Többet kellett volna tennünk, tekintettel e katasztrófák kockázatának és következményeinek országhatárokat nem ismerő jellegére, valamint az emberek biztonságára. Az egyértelmű következmények a következők lettek volna: a nukleáris biztonság megerősítése, a gyenge pontok tesztelése, a nukleáris terjeszkedés megállítása az EU-ban, valamint a tiszta energiába és az energiamegtakarításba való hatékonyabb befektetés. Érzéketlenül és veszélyesen cselekszünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a japán eseményeket, és úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Csernobil és Fukusima csak még szükségesebbé teszi a kockázatokkal és a katasztrófákkal kapcsolatos nagyobb átláthatóságot és átfogóbb tájékoztatást.

  Brian Crowley (ALDE), írásban. – Szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy nem vettem részt a közös állásfoglalás bekezdéseiről és módosításairól szóló szavazáson. Bár következetesen ellenzem az atomenergiát, úgy érzem, hogy a vitát mindkét oldalról szélsőséges vélemények határozták meg, és a Parlament emiatt nem tudott közös álláspontot kialakítani. Meggyőződésem, hogy garantálnunk kell azt, hogy minden létesítményt megvizsgálnak a lehető legnagyobb védelem és – ez még fontosabb – a közelben élő emberek biztonsága érdekében. Természetesen fenntartható módon kell garantálnunk energiaellátásunk biztonságát, és van lehetőségünk arra, hogy megvizsgáljuk azokat az alternatív energiaforrásokat, amelyeket úgy tudunk felhasználni, hogy ugyanakkor segítjük a környezetet. Ez az ideológiai vita azonban nem terelheti el figyelmünket arról, hogy azonnal és minden lehetséges módon segítenünk kell a japán embereket abban, hogy a katasztrófa után magukhoz térjenek. Ezért tartózkodtam a zárószavazás során.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Nagyon sajnálom, hogy a katasztrófát, amely Japánt sújtotta, önös érdekekből használják fel. Az Európai Parlament elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy határozott üzenetet küldjön a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak azzal a céllal, hogy javítsa az Európában és a szomszédos országokban található atomerőművek biztonságát, mégpedig elsősorban a stresszteszt használatával. Mert ennek kellene a mai vita középpontjában állnia, hogy garantálhassuk azt, hogy a lehető legbiztonságosabb ez az energiaforma, amely jelenleg is a legtöbb európai ország energiaellátásának fő komponense – és minden bizonnyal az is marad a következő néhány évben, egészen addig, amíg fel nem váltja azt egy, a társadalom elektromosáram-igényeit kielégítő, fenntartható, megújuló és szén-dioxidot nem kibocsátó energiaforrás.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Március 11-én Japánt erős földrengés sújtotta, amelyet cunami követett, amely az ország történelmének legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját okozta: a fukusimai atomerőmű komoly szerkezeti károkat szenvedett és azóta is az a közvetlen veszély fenyeget, hogy igen súlyos atomkatasztrófát vált ki. Ezekre az eseményekre egész Európa reagált. Oettinger biztos úr kéri a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség rendkívüli ülésének összehívását, a német kancellár úgy dönt, hogy felfüggeszti a döntés, amely hazájában három hónappal meghosszabbítja az atomerőművek élettartamát, és az osztrák környezetvédelmi miniszter, Berlakivich úr az európai erőművek tesztjét követeli. Életbevágó, hogy a fukusimai katasztrófából minden lehetséges tanulságot levonjunk, különösen azokat, amelyek az EU atomerőműveinek biztonságához kapcsolódnak, annak érdekében, hogy biztonságukat és ezzel végső soron az európai emberek biztonságát garantáljuk. Ebben a nehéz pillanatban ismét szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy őszinte együttérzésemet fejezzem ki és biztosítsam szolidaritásomról mindazokat, akiket a japán katasztrófa sújt.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A fukusimai atomerőműben bekövetkezett problémák következtében ismét napirendre került a nukleáris fúzióból származó energia kérdése, mivel az EU-ban felhasznált energia 30%-a ilyen eredetű, és mivel vannak olyan országok, ahol a hazai termelés mértéke 80% (például Franciaország), és olyanok is, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek atomerőművel (például Portugália és Ausztria). Kulcsfontosságú tehát, hogy az EU előmozdítsa az atomerőművek biztonságának ellenőrzését, különösen az úgynevezett „stressztesztek” végrehajtásával. Ezeknek az értékeléseknek szigorú és harmonizált modellen kell alapulnia, amely európai szinten az összes a reális forgatókönyvet figyelembe véve az összes lehetséges kockázattípust magában foglalja. Az értékeléseket idén év végéig kell elvégezni független és összehangolt módon, az EU-ban meglévő és tervezett nukleáris létesítmények vonatkozásában. Jelenleg az atomenergia elengedhetetlen Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátásának biztosításához. Azonban a nagyobb energiahatékonyság és a megújuló energiák nagyobb arányú felhasználása felé kell továbblépnünk. A Bizottságnak és a tagállamoknak az energiaügy terén be kell fektetniük az európai infrastruktúra modernizálásába és bővítésébe, valamint a hálózatok összekapcsolásába, hiszen így garantálható a megbízható energiaellátás.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalás a nukleáris létesítmények biztonsága garantálásának és a balesetek minden lehetséges módon történő kivédésnek fontos kérdéseivel foglalkozik. A dokumentum ugyanakkor arra szólítja fel a tagállamokat, hogy rendeljenek el moratóriumot minden új atomreaktor fejlesztésére és üzembe helyezésére, legalábbis addig, amíg meg nem történik a stressztesztek elvégzése és értékelése. Ugyanakkor azt is biztosítanunk kell, hogy a Japánban bekövetkezett tragédia nem adjon alkalmat a lobbik előretörésére vagy olyan fejlesztésekre, amelyeket a jövőben le kell majd állítanunk. A tanulságokat komolyan kell venni. Tanulnunk kell ebből a tapasztalatból, és diagnosztizálnunk kell azokat a tervezési és működési hiányosságokat, amelyek más létesítményekben hasonló balesetekhez vezethetnek. Ezt a tapasztalatot a jövőbeli energiaügyi fejlesztések szempontjából is tekintetbe kell venni.

A tagállamok és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői testületeinek részt kell venniük ezen az értékelésen, mégpedig úgy, hogy megtartják szerepüket, hatáskörüket, autonómiájukat és függetlenségüket. A tárggyal kapcsolatos javaslatokat a NAÜ-nek – mint szakértői, autonóm és független szervnek – kell megtennie, az EU támogatásával, és nem fordítva. Sajnálatosnak tartom, hogy ezt az állásfoglalást ürügyül használják fel az úgynevezett közös energiapolitika és annak az energiaágazat liberalizálását célzó célkitűzéseinek biztosítására.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás indítvány nem volt a legjobb. Így elutasítás lett a sorsa annak ellenére, hogy voltak pozitív elemei – ezért tartózkodtam a szavazástól.

Az állásfoglalás a nukleáris létesítmények biztonsága garantálásának és a balesetek minden lehetséges módon történő kivédésének fontos kérdéseivel foglalkozik. A dokumentum ugyanakkor arra szólítja fel a tagállamokat, hogy rendeljenek el moratóriumot minden új atomreaktor fejlesztésére és üzembe helyezésére, legalábbis addig, amíg meg nem történik a stressztesztek elvégzése és értékelése.

Biztosítanunk kell azonban azt, hogy a japán tragédia nem szolgál majd ugródeszkaként a gazdasági érdekcsoportok számára a lakosság érdekeinek és biztonságának rovására.

Ehelyett fontos megállapítanunk azokat a tervezési és működési hiányosságokat, amelyek más létesítményekben hasonló balesetekhez vezethetnek. A tagállamok és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szakértői testületeinek részt kell venniük ezen az értékelésen, mégpedig úgy, hogy megtartják szerepüket, hatáskörüket, autonómiájukat és függetlenségüket. A tanulságokat komolyan kell venni, mivel e tapasztalat elemzésének eredményei a jövőbeli energiaügyi fejlesztések részét képezik majd. Nem értünk egyet a tagállamok vagy harmadik országok energiapolitikáiba történő beavatkozással: a tárggyal kapcsolatos javaslatokat a NAÜ-nek – mint szakértői, autonóm és független szervnek – kell megtennie, az EU megfelelő támogatásával.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Japánt olyan katasztrófa sújtja, amilyet a második világháború óta nem tapasztalt. Az ország vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a pusztító földrengés, az azt követő szökőár és nukleáris veszély a legsúlyosabb válság azóta, hogy az amerikai hadsereg Hirosimára és Nagaszakira ledobta az atombombákat. A természet hatalmas és helyrehozhatatlan károkat okozott, különösen az emberi életekben és a vagyonban. A fukusimai atomerőmű azonban továbbra is veszélyes. A hasonló veszélyek elkerülésére át kell gondolni az EU tagállamaiban működő atomerőművek úgynevezett stressztesztjének végrehajtását. Ezek a tesztek mutatják meg, hogy az erőművek milyen mértékben képesek ellenállni az ehhez hasonló katasztrófáknak. A japán helyzethez hasonló bármely európai országban bekövetkezhet. Kívánatos tehát az is, hogy a nukleáris erőművek biztonsági rendszereit szigorúbban ellenőrizzük, valamint megszüntessük a gyenge pontokat és hiányosságokat. Az egyes országok érdeke – és ők képesek arra –, hogy megoldást keressenek az atomenergia kérdésére, akár a biztonság fejlesztésével, akár a teljes leállítással. Kulcsfontosságú azonban az Európa-szintű együttműködés. Habár Európát nem fenyegetik cunamik, ott vannak a 21. század veszélyei, például az atomerőmű rendszerei ellen intézett terror- és hacker-támadások, és a hasonlók. A biztonság szempontjából nézve nagyon is fontos kérdés, hogy az erőművek milyen mértékben védettek az ilyen potenciális veszélyekkel szemben.

  Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) Nem támogattam az állásfoglalást, elsősorban azért, mert a tiltások, korlátozások és a nukleáris technológiával szembeni általános ellenérzés mellett semmi pozitívumot nem tartalmazott. Másodszor: nem mutat kiutat az egész energiapolitikát érintő, teljességgel új helyzetből. A 19., 20. és 21. pont például új elgondolásokat és irányt vezethetett volna be az energiahatékonysággal kapcsolatos integrált gondolkodásban – gondolok itt elsősorban a legnagyobb mértékben rendelkezésre álló elsődleges energiaforrásokkal (elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokkal) kapcsolatos hatékonyságra. Harmadszor, az állásfoglalás olyan radikális javaslatokat tartalmaz, amelyekről népszavazással kell dönteni, amelyre hazámban a baloldali pártok kezdeményezésére kerül sor. Lehet, hogy ezt a népszavazást uniós szinten kell megtartani. Negyedszer, Lengyelországnak – az EU idáig elrendelt téves szabályozásai miatt – le kellett állítani a széntüzelésű erőművekbe való befektetéseket, és most ugyanez a lobbi azt mondja, hogy állítsuk le a beruházásokat a nukleáris technológia terén. Mit tehetünk tehát? Az állásfoglalás egyedül a megújuló energiaforrásokat jelöli meg. Hazámban e források teljes kapacitása az alapvető szükségleteknek 13%, maximum 20%-át elégítené ki. Svédországban, amely hatalmas vízenergia-tartalékokkal rendelkezik, más a helyzet. Fukusima esete szükségessé teszi, hogy az Európai Unió jelenlegi energiapolitikáját teljes egészében felülvizsgáljuk.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Elfogadhatatlan az izgatottság, amely a fukusimai nukleáris baleset után úrrá lett bizonyos politikai csoportokon, mivel azt remélték, hogy az eset kapcsán politikai előnyhöz juthatnak. Nem emlékszem arra, hogy a kommunisták ennyire aktívak lettek volna az 1986-os csernobili katasztrófa után. Valóban igaz, hogy az atomenergia terén nem létezik „zéró kockázat.” Az életben nem létezik „zéró kockázat”, és pont. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk e kockázat minimalizálására. Jelenleg azonban nincsenek tényleges alternatívák. Ha a tagállamokat arra kényszerítik, hogy ne használják ezt az energiaforrást, állítsák le az új erőművek építését és zárják be a többit, az homlokegyenest ellentmond a fosszilis energia globális felmelegedésre való hivatkozással történő teljes elutasításának.

Nukleáris energia vagy fosszilis energia: előnyben részesíthetjük az egyiket a másikkal szemben, de mindkettőt nem zárhatjuk ki. Sem a vízenergia, sem a ma rendelkezésre álló alternatív energiaforrások nem képesek arra, hogy szükségleteinket kielégítsék. Azok az országok, amelyek már nem használnak atomenergiát – és nem prédikálnak a többieknek – valójában nagyon is örülnek annak, hogy szomszédaik, akiktől az energiát beszerzik, nem döntöttek hasonlóan! Elég a képmutatásból.

  Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A japán nukleáris baleset tanulságairól szóló parlamenti állásfoglalás tartalmazott igen pozitív elemeket is az erőművek biztonságával kapcsolatban: azt javasolta például, hogy uniós szinten, összehangolt módon végezzenek „stresszteszteket” független szervezetek, a legszigorúbb szabványoknak megfelelően és teljes átláthatóság mellett. Emellett a francia szocialista delegáció összes többi tagjához hasonlóan támogattam azokat a módosításokat, amelyek a nukleáris energia termelésének alaposan megtervezett és előkészített fokozatos leállítását javasolják, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel összhangban. A fokozatos leállítás együtt jár majd a kutatásba és innovációba történő befektetésekkel: ezzel csökkenthetjük energiafüggőségünket és növelhetjük a megújuló energiafajták arányát az EU tagállamainak energiamixében. Azonban az indítvány egésze ellen szavaztam, mert nem tartalmazott mást, mint a nézetek ütköztetését, és ezzel következetlenné vált. A fukusimaihoz hasonló tragédia után az olyan kényes kérdéseket, mint az atomenergia-ágazat jövője, nem kezelhetjük hevenyészve összeállított állásfoglalásokkal. Időt kell szánnunk arra, hogy valóban konstruktív vitát szervezzünk, minden kapcsolódó témát megvitassunk, és mindenki számára lehetővé tegyük, hogy hallassa a hangját.

  Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Ez az állásfoglalás nem tudja lefedni az atomenergiáról szóló vita összes aspektusát.

Ugyanakkor továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy célunkként ennek az energiaforrásnak a progresszív, fokozatos kivonását kell megjelölnünk, és nagyobb mértékben kell használnunk a megújuló energiákat.

A 10. módosítás azt is javasolta, a határterületeken álló atomerőművekről hozott döntések meghozásába be kell vonni a helyi és regionális szerveket a határ mindkét oldaláról.

Ezt a módosítást nem fogadták el. Habár az állásfoglalás bizonyos elemei valóban pozitívak, a 10. módosítás elutasítása meghatározó jelentőségű a számomra. Ezért határoztam úgy, hogy a továbbiakban nem támogatom az állásfoglalást és tartózkodom.

  Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Örülök annak, hogy az Európai Parlament elutasította ezt az állásfoglalást.

A fukusimai katasztrófa után többek között azt a tanulságot kell levonnunk, hogy javasolni kell a stressztesztek bevezetését, új közös biztonsági szabványokat kell meghatározni az EU-ban és minden lehetséges forgatókönyv esetére védelmet kell biztosítanunk.

Elfogadhatatlan azonban az, hogy moratóriumot rendeljünk el az új atomerőművek tekintetében arra az időszakra, amíg az EU-ban elvégzik a stresszteszteket. Ez akadályozza a jóval biztonságosabb új generációs erőművek fejlesztését.

A cél nem az, hogy eldöntsük azt, hogy meg kell-e kérdőjelezni ennek az energiaforrásnak az előnyeit, és nem is az, hogy magunkává tegyük a betiltást szorgalmazók idealista, homályos értékeit.

Ha elhagyjuk a nukleáris energiát, azzal az erősen szennyező széntüzelésű erőművek mellett tesszük le a voksunkat. Ezzel ismét az olajvállalatok kezébe kerülünk, kiszolgáltatjuk magunkat a bizonytalan olajáraknak, és kitesszük magunkat a meggyengült gazdaság hatalmas kockázatának: véget vetünk energiafüggetlenségünknek.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) A közös állásfoglalás ellen szavaztam, mert a Parlament nem fogadott el két, a Szocialisták és a Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott kulcsfontosságú módosítást az atomenergia-termelés progresszív leállításának közép- és hosszú távú stratégiáinak kialakításáról és a megújuló energiával kapcsolatos, kötelező érvényű célok meghatározásáról.

Az, hogy a Parlament az állásfoglalás ellen szavazott, jól mutatja azt, hogy az atomenergia kérdése már nem csak a nagyobb biztonsággal kapcsolatos. Életbevágó fontosságú, hogy elkezdjünk komolyan gondolkodni az energiakérdésen, valamint a megújuló energiákba történő befektetésen. A tragikus japán események éppen arra mutattak rá, hogy mennyire fontos az atomenergia kérdésének részletekbe menő megvitatása. Ebben a tekintetben az Európai Parlament szavazata az első lépés afelé, hogy európai és nemzetközi szinten egyaránt megváltoztassuk az energiapolitika fő irányát.

  Carl Haglund, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) A japán katasztrófa hatására ismét előtérbe kerültek a nukleáris biztonsággal kapcsolatos aggályok. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport állásfoglalásában hangsúlyoztuk, hogy azt szeretnénk, ha a javasolt stresszteszteket kötelezővé tennék a tagállamok számára, és ha független szakértők hajthatnák végre e teszteket, valamint felhívtuk a figyelmet arra, hogy a teszteknek átláthatóknak kell lenniük.

A közös állásfoglalásról szóló szavazás során tartózkodtunk, mert tartalmazott egy javaslatot arról, hogy a stressztesztek lezárulásáig moratóriumot kell hirdetni az újabb atomreaktorok fejlesztésére.

Minden probléma a régebbi technológiát alkalmazó régebbi reaktorokkal kapcsolatos, nem az új technológiát alkalmazó újakkal. Nem áll szándékunkban akadályozni annak az új technológiának a kifejlesztését, amely hozzájárul majd az EU szén-dioxidkibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósulásához.

Ellene vagyunk annak, hogy az atomenergiát mint elgondolást teljes egészében betiltsák. Az 1986-os csernobili katasztrófa után Svédország olyan szabályokat vezetett be, amelyek értelmében illegális volt az atomerőművek építésének előkészítése.

Meggyőződésünk továbbá, hogy Finnországnak és Svédországnak be kell fektetnie az atomenergia-kutatásba, és vezető szerepet kell vállalnia az atomreaktorok következő generációjának kifejlesztésében.

A japán katasztrófából azt a tanulságot kell levonnunk, hogy az atomerőműveket nem szabad ennyi éven keresztül működtetni. A katasztrófát véleményem szerint úgy kell tekintenünk, mint inspirációt arra, hogy új atomreaktorokat építsünk.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, és sajnálom, hogy a Parlament nem tudott megegyezni erről az időszerű kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló egységes indítványról. Úgy gondolom, hogy az atomenergiát a jövőben is az európai energia fontos és biztonságos forrásának kell tekinteni. Támogatom az átfogó stressztesztekre irányuló igényt. Ezeket a teszteket minden létező és minden tervezett atomerőművön egyaránt el kell végezni, és a kielégítő eredményeket a további működés előfeltételévé kell tennünk. Osztom az állásfoglalási indítványban megfogalmazott aggályt, miszerint a Fehéroroszországban és Oroszországban (a kalinyingrádi területen) folyamatban lévő, új nukleáris projektekkel kapcsolatban komoly kétségek merülnek fel a nukleáris biztonsági szabványoknak, valamint a nemzetközi egyezményekben foglalt követelményeknek való megfelelés terén, és hogy az európaiaknak, a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak ezekre az aggályokra a szolidaritás szellemében kell reagálniuk. Uniónknak ezért kell biztosítania azt, hogy ezek a stressztesztek és az eredményük alapján meghatározott nukleáris biztonsági szabványokat nem csupán az EU-ban, hanem az Európával szomszédos országokban már megépített vagy tervezés alatt álló atomerőművekben is alkalmazzák.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. A japán nukleáris baleset után több ezren haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul. Súlyos anyagi kár keletkezett, és a katasztrófának hosszú távú következményei lesznek az emberek egészségére nézve. Még ma is érezzük Csernobil hatásait, és ezért ma újra kell értékelnünk a nukleáris biztonsággal kapcsolatos megközelítésünket az EU-ban és a világ többi részén. A fehéroroszországi és kalinyingrádi nukleáris projektekkel kapcsolatban hatalmas problémák vannak a nukleáris biztonsági szabványok és a nemzetközi egyezményekben foglalt vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés terén. És mivel ez nem csupán azoknak a tagállamoknak az ügye, amelyek határosak az említett régiókkal, hanem egész Európáé, az uniós intézményeknek és az Európai Bizottságnak együtt, a szubszidiaritási elv figyelembe vétele mellett kell fellépniük. A balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról és a makrorégiók jövőbeni kohéziós politikában játszott szerepéről szóló állásfoglalás kimondja, hogy a balti-tengeri régióban történő, az atomenergiához kapcsolható tervezett fejlesztésekre tekintettel az EU tagállamainak meg kell felelnie a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi szabványoknak, az Európai Bizottságnak pedig ellenőriznie kell, hogy az EU-val szomszédos nem uniós országok ugyanezt a megközelítést alkalmazzák, és betartják a nemzetközi egyezményekben foglaltakat. Az EU külső határainak közelében épülő atomerőműveknek meg kell felelniük a nemzetközi nukleáris biztonsági és környezetvédelmi szabványoknak. Mára különösen fontossá vált az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, a megújuló és fenntartható energia, és az egész Európát átfogó villamosenergia-hálózatok kialakítása. Emellett fontos az is, hogy olyan intelligens villamosenergia-hálózatunk legyen, amely decentralizált áramfejlesztőkből képes energiát nyerni.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Fukusima Daiicsi atomerőműben 2011. március 11-én a földrengés és az azt követő cunami következtében súlyos baleset történt, amely a környezetszennyezés miatt komoly károkat okozott és hosszú távú egészségügyi következményekkel jár. Miután a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felhívta a figyelmet az immár elavult nukleáris létesítmények állapotára, szükségesnek látszik meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a létesítmények biztonságát értékelni lehet. A tagállamok közötti együttműködés és koordináció kulcsfontosságú, mivel az ilyen jellegű válságok nem csupán arra az országra vannak hatással, amelyben az erőmű áll – sokkal tágabb körben van hatásuk. Az események arra mutatnak rá, hogy az ilyen méretű katasztrófák megelőzése érdekében Európának igen szigorú intézkedéseket kell foganatosítania a jelenlegi biztonsági szint értékelése érdekében. A fehéroroszországi és oroszországi új atomerőművek kialakítása kapcsán a Bizottságnak fel kell lépnie: párbeszédet kell kezdenie ezekkel az országokkal annak érdekében, hogy a biztonság – nem csupán a szomszédos országok, hanem egész Európa biztonsága – garantálható legyen.

  Jörg Leichtfried (S&D), írásban. – (DE) Ami az alapelvet illeti, támogatom ezt az állásfoglalást, mert arra hív fel, hogy tegyük meg az első lépést az atomenergia használatának fokozatos leállítására az egész Európai Unióban. Ami azonban a dokumentum lényegét illeti, azt mondanám, hogy – amint az oly gyakran megesik az ilyen jellegű állásfoglalásokkal –, hogy túl kevés és túl lassú. Végül győzött a legkisebb közös többszörös elve, amely hosszú távon biztosan nem kielégítő megoldás. Az egyetlen helyes megoldás az lenne, ha fokozatosan az egész Európai Unióban leállítanánk az atomenergia-termelést, mégpedig olyan hamar, amennyire csak lehetséges. Minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.

  Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) Áprilisban a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalásról szavaztunk. Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert a tiltások, az atomenergia moratóriuma és az atomenergia használatának fokozatos (és irreális) leállítása mellett nem tartalmaz pozitívumokat, és nem nyújt megoldást az energiaágazat jövőjére vonatkozóan. A fukusimai tragédia utáni helyzet teljes mértékben megváltozatta az európai és lengyelországi energiatermelés jövőjének megközelítését és filozófiáját. Hazámban az energiaágazat – amely 95%-ban a szénre alapul – már eddig is megsínylette az éghajlat-változási és energiacsomag elfogadását. Leállították továbbá azokat a beruházásokat, amelyek két atomerőmű építését célozták. Az állásfoglalás csak a megújuló energiaforrásokból származó energia fontosságát hangsúlyozza, amely Lengyelországban szükségleteinknek csupán 13%-át, maximum 20%-át fedi le. Emellett az atomenergia-iparról szóló, a baloldal által javasolt lengyel népszavazás még nem történt meg, és ezért igen korai lenne az állásfoglalásból levonni a következtetéseket. Örömmel fogadom, hogy a többség az állásfoglalás ellen szavazott.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Azt hiszem, hogy el kell kerülnünk azt, hogy azonnali, messzemenő politikai döntéseket hozzunk az atomenergia energiamixben elfoglalt közép- és hosszú távú helyéről. Fontos, hogy világosan, a pontos adatokból kiindulva lássuk azt, hogy mi is történt a fukusimai atomerőműben. Nem szabad megfeledkeznünk az atomenergia előnyeiről: szén-dioxid-kibocsátása alacsony, viszonylag alacsony költségekkel jár, és garantálja az energiafüggetlenséget. Egészen idáig az atomenergia volt a legbiztonságosabb energia: a statisztika azt mutatta, hogy a többi energiaforrásokhoz (például a gázhoz és az olajhoz képest) kevesebben esnek áldozatul a kapcsolódó balesetekben. Az is kulcsfontosságú, hogy tiszteletben tartsuk a tagállamok döntéseit saját energiamixük meghatározása terén. Az atomenergia fontos szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában meghatározott európai uniós célok elérésében, valamint a jelenlegi évtized energiastratégiájában.

  Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam. Ennek az az oka, hogy az állásfoglalás azt javasolja, hogy rendeljék el az új atomerőművek fejlesztésének moratóriumát. Úgy vélem, hogy az atomenergia biztonságos körülmények közötti termelése kulcsfontosságú. Egyetértek azzal, hogy stresszteszteket el kell végezni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a meghatározatlan idejű moratórium nem megfelelő lépés. Ez a korszak rendkívül fontos lehet a jelenleg fejlesztés alatt álló atomerőművekre nézve, különösen a finanszírozás szempontjából. Az energiamix szerkezete a tagállamok felelőssége. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen döntés uniós szinten rákényszeríthető lenne a tagállamokra.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert az elfogadott módosításokkal egy olyan szöveg jött létre, amely nem szentel elegendő figyelmet a nukleáris biztonság kérdéseinek.

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A fukusimai katasztrófa az egész emberiség figyelmét felhívta arra, hogy az atomenergia terén nem létezik zéró kockázat. Teljességgel fenntarthatatlan a veszély, amelyet az atomenergia jelent az emberiség számára, és hasonlóképpen fenntarthatatlan az a kockázat, amelyet az atomenergia-termelés során létrejött hulladék jelent. Ezért a biztonság garantálása és a biztonsági tesztek javítása érdekében tovább kell lépnünk. Ez a két kritérium a minimális feltétele lenne annak, hogy megállapodásra jussunk.

Egyelőre nincs kilépési stratégiának, amely tekintetbe veszi az európai energiapolitika jelenlegi változásait. E politikának az alternatívák meghatározásának irányába kell haladnia, valamint a fokozatos leállítás felé, amely lehetővé teszi majd az európai nukleáris ipar progresszív leállítását. Az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a fent említett feltétel közül egy sem teljesül.

  Jean-Luc Bennahmias (GUE/NGL), írásban. – (FR) A fukusimai katasztrófa az egész emberiség figyelmét felhívta arra, hogy az atomenergia terén nem létezik a zéró kockázat. Az atomenergia elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberiség számára. Ezért a fokozott biztonság és a biztonsági tesztek nem elegendők: olyan európai tervet kell kialakítanunk, amellyel az atomenergia termelését fokozatosan leállítják. A leálláshoz idő kell. Az emberiség ellen követünk el bűnt, ha most nem kezdjük meg ennek előkészületeit. Nem támogatom ezt az állásfoglalást, ha az atomenergia-termelés fokozatos leállítását javasló módosításokat nem fogadják el.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Nagy szükség volt már az európai nukleáris biztonságról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra. Az atomenergia összes veszélyével foglalkozik, és remélem, hogy arra ösztönöz minket, hogy átfogó módon átgondoljuk az atomenergia használatát Európában. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által benyújtott számos módosítás szükséges volt ahhoz, hogy a fennálló sokféle kockázatokat közvetlenül kezeljük, és hogy határozottan javasoljuk az atomenergia használatának gyors leállítását.

Mivel meggyőződésem, hogy az ember soha nem tudja majd teljesen kontrollálni az atomerőművek kockázatát, javaslom a gyors leállítást, és támogattam az ehhez kapcsolódó módosításokat. Mivel az állásfoglalási indítvány végső soron ebben az irányban tett lépés, mellette szavaztam.

  Vital Moreira (S&D), írásban. – (PT) A fukusimai baleset után az atomenergia biztonságával kapcsolatban levonható tanulságokat tárgyaló állásfoglalásról szóló szavazás során a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez kapcsolódó célkitűzésekre vonatkozó módosítástervezet ellen szavaztam, mégpedig három okból: a) a kérdés nem kapcsolódik a nukleáris biztonsághoz; b) a meghatározott célok aránytalanul nagy szerepet adnak az EU-nak a szén-dioxid-kibocsátás egyoldalú csökkentésében; c) a szén-dioxid-kibocsátás ilyen ambiciózus – és valójában irreális – csökkentése csak akkor lenne elfogadható, ha az importra kivetett szén-dioxid-adóval kombinálnák, amely komoly hatással lenne az európai ipar versenyképességére, valamint arra ösztönözné az európai cégeket, hogy termelésüket olyan országokban helyezzék át, ahol nincsenek a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó korlátozások, és ez komoly hatással lenne az EU gazdaságára és a foglalkoztatottságra.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló közös állásfoglalási indítvány ellen szavaztam, a következő okokból: a benyújtott módosítások közül legalább hét tudományos szempontból irreális; a szövegben sok olyan rész van, amely egyszerű frázispuffogtatás, és semmi tartalom nincs mögötte; és az atomenergia elleni érvek sem kínálnak alternatív megoldásokat. Végül, de nem utolsósorban, rá kell mutatnom arra, hogy nagyon sajnálom azt, hogy az Európai Parlament nem foglalt állást a kérdésben. Azonban az álláspontnak kiegyensúlyozottnak és pragmatistának kell lennie, valamint tudományosan alátámasztott tényekre és realista megoldásokra kell alapulnia.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Eljött az ideje annak, hogy átgondoljuk az atomenergia európai használatát. Lépnünk kell: be kell zárnunk a veszélyes reaktorokat, és középtávon meg kell találnunk a módját az atomenergia-használat leállításának. Egyszer és mindenkorra le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy az ember képes kontrollálni azt a veszélyt, amelyet az atomenergia jelent. Ezért szavaztam az irányelvjavaslat mellett.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A nukleáris biztonságról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a japán események után nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a kérdést ne felelősségteljesen és objektív kritériumok alapján kezeljük. Meggyőződésem, hogy Európának felül kell vizsgálnia a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos szabályokat a legmagasabb fokú biztonsági szint garantálására, amely olyan stressztesztekkel határozható meg, amelyek az atomenergia használatának összes kockázatát és korlátját megmutatják. Az állásfoglalás önmagában azt mutatja, hogy mindennek ellenére lehet tanulni a katasztrófákból, és hogy egyértelműen és hatékonyan kell reagálnunk azért, hogy biztosítsuk: többet nem történik ilyen baleset. Hangsúlyozza továbbá az alternatív energiaforrások (például a megújuló energia) szükségességét, míg az atomenergia továbbra is az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés elengedhetetlen forrása marad.

  Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló állásfoglalás ellen szavaztam, mert nem gondolom úgy, hogy az atomenergia jövőjének kérdését – amely polgáraink számára kulcsfontosságú kérdés – a Parlament néhány óra alatt, tényleges vita nélkül elfogadott módosításokkal meg tudja oldani. Minden kérdést meg kell vitatni, és egyetlen lehetőséget sem szabad kizárni – és éppen ezért van szükségünk időre. Parlamentünk hitelessége és polgártársaink jóléte forog kockán. Polgártársaink (nagyon is érhető módon) nem értenék, hogy ha olyan hosszú távú hatású döntések következményeinek tennénk ki őket, amelyeket előtte nem tárgyaltunk meg higgadtan és részletekbe menően, tekintetbe véve a különböző országok eltérő helyzetét, valamint azokat a kötöttségeket, amelyekkel az éghajlatváltozás elleni közös küzdelmünk jár. Végül szeretném hozzátenni: nagyon sajnálom, hogy minden oldal szélsőséges képviselői miatt a Parlament most nem tudta elfogadni az atomerőművek biztonságának azonnali növelését, jóllehet a mi képviselőcsoportunk olyan konszenzusra jutott, amely a lehető legkomolyabb, legátláthatóbb és legfüggetlenebb ellenőrzéseket tett volna lehetővé.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Dühítőnek tartom, hogy az Európai Parlament ma elutasította a fukusimai nukleáris katasztrófából levonható tanulságokról szóló állásfoglalást, ezt az alapvető fontosságú kérdést tárgyaló dokumentumot. Intézményünk szempontjából nincs 2011. március 11. előtt és után. De a határozott jelek láthatók voltak! Végül is nem volt túlságosan nehéz megegyezni bizonyos egyszerű alapelvekről:

– A Bizottság támogatása annak érdekében, hogy a tagállamokkal elvégezhesse az Európában működő 143 atomreaktor stressztesztjét;

– Azt az alapelvet, hogy április 15-ig be kell adni, egy, az elfogadott kritériumokra alapuló ütemezést, amely kritériumok a következők: független szakértők; az olyan nukleáris létesítmények prioritása, amelyek természetükből adódóan (szeizmikus régiókban vagy part menti területeken való elhelyezkedésük miatt) veszélyesebbek; a lakosság számára készített biztonsági jelentések.

– Az alapelv, miszerint azonnal be kell zárni azokat az erőműveket, amelyek megbuknak a „stresszteszteken”.

Az európai közvélemény elvárja intézményünktől, hogy felelősségteljesen és ésszerűen járjon el, különösen az olyan ellentmondásos kérdésekben, mint az atomenergiáé. Az atomenergia végső soron talán nem rossz választás, és ezért kizárólag nemzeti felelősségnek kell lennie a döntésnek, hogy felhagyjanak-e az atomenergia használatával, vagy sem.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Nemmel szavaztam. Rendkívül örülök annak, hogy az atomenergia-pári lobbinak végül nem sikerült elérni céljait. Teljességgel érthetetlen, hogy a PPE képviselőcsoport és mások az ellen szavaztak, hogy kimondjuk azt, hogy a zéró kockázat nem létezik, valamint az azonnal megkezdődő progresszív leállás ellen, a csaknem 100%-ban energiahatékony, megújuló energiaforrásokat felhasználó gazdaság 2050-ig történő megvalósítása ellen, Európa atomenergia-mentes jövője és a többi hasonló ellen szavaztak. A végleges szöveg teljesen elfogadhatatlan volt, és örülök annak, hogy a Parlament többsége támogatott mindent, Zöldeket, a közös állásfoglalás elutasításában.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A Fukusima Daiicsi atomerőműnél március 11-én bekövetkezett súlyos nukleáris baleset ezrek életét követelte, és elképzelhetetlen nagy anyagi károkat okozott az egész japán gazdaságnak.

E tragédia hatására a világon minden ország átgondolja az atomenergiához köthető technológiák alkalmazásával kapcsolatos álláspontját. Sajnálatos módon sok esetben ezeket a döntési folyamatokat felgyorsítják a közelmúlt tragikus eseményei, és többen a nukleáris létesítmények teljes és azonnal leállítását követelik.

Az EU már jó ideje mérlegeli a nukleáris biztonsággal kapcsolatos hozzáállását, de fontos figyelembe vennünk azt, hogy ez a technológia több tagállam energiamixének része marad még sok évig. A jövőben talán lehetővé válik az, hogy energiaszükségleteinket megújuló energiaforrások felhasználásával elégítsük ki, ez azonban jelenleg még nem lehetséges, és még hosszú ideig nem lesz az.

Támogatom a nukleáris létesítményekre vonatkozó korlátozóbb jellegű biztonsági intézkedéseket, amelyek összhangban állnak a legújabb létesítményekre vonatkozó intézkedésekkel. Azonban úgy vélem, hogy az atomenergia-termelés egyik napról másikra történő leállítása szűklátókörű és értelmetlen lépés. Az ilyen lépéseket sokkal inkább az érzelmek diktálják, semmint a tényleges szükséglet, és térdre kényszeríthetik a világ vezető iparosodott országainak gazdaságait.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A Japánt sújtó nukleáris katasztrófa után nincs más választásunk, mint felülvizsgálni az európai energiatervet. Különös figyelmet kell fordítanunk a már működő és a még csak tervezett atomerőművekre egyaránt. Az Európai Unió már rendelkezett az összes erőművön – az Unióval kapcsolatban álló szomszédos államokban találhatókon is – végrehajtandó stressztesztekről.

Ez az állásfoglalás rendelkezik továbbá az új erőművek építésének moratóriumáról, amely lehetővé teszi majd a kapcsolódó kockázatok megfelelő értékelését. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a következő évtizedekben számos ország függ majd az atomenergiától, de ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy Európában olyan erőművek legyenek, amelyek kockázatot jelentenek a lakosság számára. Az 1980-nél korábbi erőműveket le kell állítani.

Bizonyos országokban – többek között Olaszországban – értékeléseket végeznek annak meghatározására, hogy le kell-e állítani az atomenergia felhasználását, és kulcsfontosságú az is, hogy európai szinten közös döntéseket hajtsunk végre. Hihetetlen, hogy az Európai Parlament nem volt képes nyilatkozni egy ilyen fontos, polgárainkat komolyan aggasztó kérdésben. Tulajdonképpen minden állásfoglalás elutasításra került, beleértve a jóváhagyott közös állásfoglalást is.

  Marco Scurria (PPE), írásban. – (IT) Tremonti úr, az olasz pénzügyminiszter néhány napja, amikor a gyáriparosok egy találkozóján szólalt fel, egy új kifejezést használt: „nukleáris adósság”. Azok a tagállamok, amelyek befektettek az atomenergiába éppen azok az államok, amelyek államadóssága a legnagyobb. Mennyibe kerül az első és a második generációs erőművek bezárása? Mennyibe kerülnek a stressztesztek, amelyekről ma beszélünk? Ha egy erőművet alávetettek a stressztesztnek, mennyibe kerül a visszaállítás? És végül: mennyibe kerül a radioaktív hulladék ártalmatlanítása? Erről még senki nem beszélt.

Mi, az Európai Unió, elkezdhetnénk gondolkodni azokról a lehetőségekről, amelyeket a tagállamok számára felmutathatunk. Emellett, tekintettel arra, hogy a Bizottságnak kell ütemtervet adnia, miért ne kezdenénk el gondolkodni a negyedik generációs atomenergiába – a tiszta atomenergiába vagy a fúzióba – történő tényleges befektetésen, vagy akár elkezdeni egy átfogó energiaterv átgondolását? Elvárjuk, hogy a Bizottság közleménye ütemtervet adjon, és végre egyértelmű útmutatást nyújtson az Európai Uniónak az ágazatról.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) A fukusimai atomerőműben bekövetkezett nukleáris baleset hatalmas katasztrófával járt: a radioaktív szennyezés olyan embereket is érintett, akik az erőmű közelében voltak, és akik sérüléseket szenvedtek. A fertőzés veszélye miatt sok kórházban elutasítják a felvételüket és a kezelésüket.

Jóllehet a japán miniszterelnök bejelentette, hogy a fukusimai erőművet leállítják, a helyzet továbbra sem megoldott: az egyik reaktor hűtőrendszere nem használható, és jelentős mennyiségű radioaktív szennyeződés kerül folyamatosan a környezetbe. Ennek fényében fontos annak garantálása, hogy minden szükséges humanitárius és pénzügyi segítség rendelkezésre álljon, és olyan nemzetközi biztonsági szabályokat határozzunk meg, amelyek a lehető legmegbízhatóbbak, és ezzel a jövőben megelőzzük a japán katasztrófához hasonló eseményeket.

Ezért szavaztam az állásfoglalás ellen: mert kimaradtak belőle azok a módosítások, amelyek arra szólítják fel a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az atomenergia-használat elhagyásának lehetséges stratégiáit, valamint azonnal tájékoztassák a regionális és határokon átnyúló módon működő helyi hatóságokat nemzeti programjaikról, amennyiben e programoknak határokon átnyúló hatásai lehetnek.

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Jóllehet Japán nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatalmas problémái miatt a jelenlegi időszak igen kényes, az atomenergia a továbbiakban is igen fontos része az EU és az egész világ energiaellátásának. Nagyon megnehezítették a jelentés elemeire történő szavazást azok, akik a Parlamentben azt a nézetek hangoztatták, miszerint idő előtt be kell zárni az atomerőműveket és fel kell hagyni ezzel a politikával. Ennek az oka nem az atomenergia-párti vagy -ellenes megközelítés volt, hanem gyakorlati okai voltak. Nem támogathattam olyan „agresszív” módosításokat, amelyek negatívan befolyásolták volna az energiaellátási politika „vegyes” megközelítését, amely kisebb szén-dioxid-kibocsátást és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú használatát eredményezte volna.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Nem született ma megállapodás az állásfoglalás kapcsán, amelynek az lett volna a célja, hogy levonja a fukusimai katasztrófa tanulságait. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja már évek óta szorgalmazza az atomenergia felhasználásának fokozatos leállítását, mert elfogadhatatlanul magas kockázattal jár az emberekre és a környezetre nézve, és mert igen sok alternatívája van. A fukusimai katasztrófa is ezt bizonyította. Szomorú, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport továbbra is hisznek az atomenergiáról szőtt álmokban, még akkor is, ha a japán és a csernobili katasztrófa egyértelművé tette, hogy ezek voltaképpen rémálmok. Ennek ellenére még mindig sok ember van, aki nem hajlandó felébredni ebből a rossz álomból.

Az atomenergia csak akkor biztonságos, ha nem használjuk. Leszavazták a módosítást, amely az atomenergia használatának fokozatos leállítását javasolta. A Parlament többsége nem érti meg, hogy technológiailag és gazdaságilag egyaránt lehetséges, hogy negyven éven belül a villamos energiát teljesen fenntartható módon állítsuk elő, az energiahatékonyságnak köszönhetően és a nap-, a szél-, a geotermikus, a víz- és a biomassza-energiára hagyatkozva. Egyelőre úgy látszik, hogy az atomenergia-párti lobbinak van nagyobb befolyása. Ezért szavaztam nemmel a zárószavazáson.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A zárószavazáson az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a kérdést az egész uniós energiastratégia kontextusában kell megvitatnunk, nem pedig a japán tragédia kontextusában.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A japán nukleáris baleset után részletekbe menő vitát kell folytatnunk a franciaországi és európai erőművekről. Minden működő atomerőművön el kell végezni a stressztesztet, különösen abban az esetben, ha földrengésveszélyes zónákban helyezkednek el. Elsősorban a felső-rajnai fessenheimi atomerőműre gondolok. Úgy vélem továbbá, hogy gazdaságilag nem életképes megoldás az, hogy időben nem korlátozott moratóriumot rendeljünk el az új atomerőművek fejlesztésére és üzembe helyezésére. Ez ugyanakkor számos munkahelyet veszélyeztetne, és súlyosan meggyengítené energiatermelésünket.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról szóló európai parlamenti állásfoglalásra, mivel az a célja, hogy növelje a nukleáris biztonságot az EU-ban, és ne tiltsa be az atomenergia előállítását és használatát. Ezért szavaztam nemmel az összes olyan módosításra, amelynek az volt a célja, hogy az atomenergia ne legyen része az európai energiamixnek. Habár nem szavaztam arra, hogy moratóriumot rendeljenek el az új atomreaktorok építésére, úgy érzem, hogy egy ilyen moratóriumnak az EU atomerőművein végrehajtott stressztesztek időszakára kellene korlátozódnia. Ez lehetővé tenné azt, hogy az új reaktorok építésénél már felhasználják a stressztesztek eredményeit, és ezzel növeljék a nukleáris biztonságot.

Jelenleg az atomenergia az európai energiamix 30%-át adja. Az Európai Unió nagymértékben támaszkodik a tagállamok energiamixére a „20-20-20” célkitűzés elérése érdekében. Nem határozhatunk úgy, hogy felhagyunk az atomenergia használatával anélkül, hogy meghatároznánk azt, hogy milyen fenntartható energiaforrások lesznek elérhetők, amelyek a következő években a polgárok számára megengedhető áron ki tudják elégíteni az EU energiaigényét. Az EU-nak be kell fektetnie az energiahatékonysági intézkedésekbe, különösen az épületekben és a közlekedésben, valamint a megújuló energiaforrások használata terén.

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A japán nukleáris válság hatására megindult az elképzelések szökőárja. Az atomenergiát démonizálják, és egyre nagyobb a nyomás, hogy az atomenergiáról teljes mértékben térjünk át az úgynevezett alternatív energiaforrásokra. Ez a gondolkodásmód azonban a babonával határos. A fukusimai atomerőművet katasztrófák eddig példátlan sorozata sújtotta. Ez azt bizonyítja, hogy a természet kiszámíthatatlan és a cunamikat nem lehet betiltani, de nem bizonyítja azt, hogy az atomenergia lenne a hibás. Az atomenergia eddig jóval biztonságosabbnak bizonyult a többi energiaforrásnál. Az olaj használata kizsákmányoláshoz, függőséghez, háborúkhoz és diktatúrákhoz vezet, míg az atomenergia történetét tekintve jóval biztonságosabb. Az atomenergiával kapcsolatban elsősorban a kockázatértékeléssel és az európai szintű egységes biztonsági eljárásokkal kellene foglalkoznunk. Ha ezeket a kritériumokat szem előtt tartjuk és megfelelünk azoknak, akkor az atomenergia véget vethet vagy erősen korlátozhatja az energiafüggőség politikáját. És habár a természeti katasztrófákat nem lehet kivédeni, az atomenergia önmagában nem veszélyes. A valódi veszélyt nem a jól karbantartott atomreaktorok jelentik, hanem a rossz politikai irányítás alatt működő atomreaktorok. Más szóval: ne Japánt nézzük, hanem Iránt.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Úgy vélem, hogy ez az állásfoglalás automatikus reakció a Japánban kialakult tragikus helyzetre, és nem adott elegendő időt az EU atomerőműveinek biztonságával kapcsolatos kérdésekről szóló vitára. Az atomenergia kulcsfontosságú energiaforrás egész Európában: egyes tagállamok az elektromos áram nem kevesebb, mint 75%-át ebből nyerik. Az atomerőművek biztonságát kell prioritássá tenni, beleértve a meglévő erőművek stressztesztjét. Ez azonban nem vezethet azoknak a meglévő erőművek bezárásához, amelyekkel kapcsolatban nem merülnek fel biztonsági aggályok vagy az elavult erőműveket felváltó új nukleáris létesítmények megnyitásának megakadályozásához. Felnőtt módon kell vitát folytatnunk ezekről a kérdésekről annak garantálása érdekében, hogy megújuló és egyéb, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrások kiegyensúlyozott keveréke biztosítja azt, hogy Európában továbbra is világítsanak a lámpák.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0237/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)

  David Martin (S&D), írásban. – A közös állásfoglalási indítvány meghiúsulása után e szöveg mellett szavaztam, amely – bár nem tökéletes – megfelelő egyensúlyt jelent egyfelől a nukleáris biztonság, másfelől pedig a kérdés pragmatikus megközelítése között.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0242/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)

  David Martin (S&D), írásban. – A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja állásfoglalása mellett szavaztam, mert minden más, a témához kapcsolódó állásfoglalás megbukott. Azért szavaztam igennel, hogy támogassam a biztonsági ajánlásokat, de aggályosnak tartom a szélsőségesebb atomenergia-ellenes érzelmeket, amelyek megnyilvánultak benne.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0243/2011) (A japán nukleáris balesetet követően az európai nukleáris biztonság vonatkozásában levonható tanulságokról)

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás ellen szavaztam, mert véleményem szerint már-már naiv módom atomenergia-párti.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0249/2011 (A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Bahreinben, Szíriában és Jemenben a tüntetők hangot adtak legitim demokratikus törekvéseiknek és a valódi demokrácia megvalósítását, a korrupció elleni küzdelmet, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a jobb gazdasági és társadalmi körülmények megteremtését célzó politikai, gazdasági és szociális reformok iránti határozott népakaratnak. Az említett országok kormányai az emberek jogszerű törekvéseit önkényes letartóztatások és kínzások kíséretében erőszakkal leverték, aminek következtében sokan életüket vesztették, megsebesültek vagy börtönbe kerültek. Az országok kormányai által a lakosság ellen alkalmazott erőszaknak közvetlen következményei kell, hogy legyenek az állam Európai Unióval fenntartott kétoldalú kapcsolatai tekintetében. Az EU számos eszközt alkalmazhat és kell is alkalmaznia az ilyen cselekményektől való elrettentés érdekében, úgymint a pénzeszközök befagyasztása, az utazási tilalom stb. Az Uniónak felül kell vizsgálnia az említett országokkal kialakított kapcsolatait, és teljes körűen és hatékonyan igénybe kell vennie az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és a Stabilitási Eszköz keretében rendelkezésre álló támogatást annak érdekében, hogy haladéktalanul segítséget nyújtson a közel-keleti és az öböl-térségbeli országoknak és civil társadalmaknak a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása felé tartó átmenetben.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) 2011 elején Tunézia, Egyiptom és Líbia eseteitől volt hangos a sajtó. Nem csak ezek az országok dédelgetnek azonban demokratikus törekvéseket. Bahreinben, Jemenben és Szíriában is nagy kiterjedésű mozgalmak jelentek meg. Sajnálatos módon a hatalmon lévő hatóságok ott is elnyomással és erőszakkal válaszoltak. Ez elfogadhatatlan. Az állam nem alkalmazhat erőszakot saját lakossága ellen úgy, hogy azért az Európai Unió ne vonná felelősségre kétoldalú kapcsolatai keretében. Az Unió ezzel az állásfoglalással támogatja Szíria népét azon törekvésében, hogy egyszer és mindenkorra megszüntessék az 1963 óta érvényben lévő szükségállapotot, szolidaritást vállal a három ország valamennyi lakosával és felszólítja az Európai Uniót, hogy a reformok terén tett előrehaladás alapján vizsgálja felül ezeket a kapcsolatait.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak minden eddiginél határozottabban ki kell állnia a demokratikus értékek mellett, és szolidaritást kell vállalnia a dél-mediterrán országokkal a demokratikus társadalom kialakítására irányuló törekvéseikben.

Az arab országokban kialakult helyzet a közép- és kelet-európai kommunista rezsimek bukására emlékeztet. Hasonló eseményeket éltünk át mi is, és megértjük e népek követeléseit, ezért erkölcsi kötelességünk, hogy szolidaritást vállaljunk velük.

Az elmúlt néhány hét során ezekben az országokban zajló tüntetések egyértelműen igazolják, hogy a demokráciaellenes kormányok nem felelnek meg a lakosság elvárásainak, és nem képesek politikai stabilitást és jólétet biztosítani társadalmaik számára.

A főképviselőnek és a Bizottságnak határozottan fel kell lépnie a tüntetők ellen alkalmazott erőszakkal szemben, és nyomást kell gyakorolnia Szíriára, Jemenre és Bahreinre, hogy a helyzet rendezése érdekében kezdjenek konstruktív párbeszédet.

Úgy gondolom továbbá, hogy az EU és Szíria közötti társulási megállapodás megkötését attól kell függővé tenni, hogy a szíriai hatóságok hajlandók-e végrehajtani a demokrácia megvalósítását célzó reformokat. Az Uniónak rendelkezésére áll ez az eszköz, és úgy vélem, a lehető legnagyobb mértékben élnie kell vele, hogy támogassa a demokrácia megteremtését az arab országokban.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A több arab országban a közelmúltban tapasztalt tiltakozások azt jelzik, hogy a demokráciaellenes és önkényuralmi rendszerek nem biztosítanak hiteles stabilitást, valamint hogy a demokratikus értékek a gazdasági és politikai partnerségek kulcsfontosságú elemei. Felszólítom a bahreini, szíriai és jemeni hatóságokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos nemzetközi jogi előírásoknak. Létfontosságú, hogy valamennyi politikai erő és a civil társadalom minél szélesebb körű bevonásával mielőbb kezdjenek nyílt és jelentős párbeszédet, és ezzel megnyissák az utat a valódi demokrácia, a szükségállapotok megszüntetése, valamint a hosszú távú stabilitás és fejlődés alapköveit jelentő valódi, ambiciózus és tartalmas politikai, gazdasági és társadalmi reformok előtt.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Fennáll a veszélye, hogy Bahrein Irán és Szaúd-Arábia közötti konfliktusövezetté válik. Ebben a helyzetben nem hagyhatjuk figyelmen kívül a régióban történt események vallási vonatkozásait akkor, amikor Irán a síita ellenzéket támogatja, míg a szunnita dinasztia a térség királyságainak támogatását élvezi. Az Irán, Szíria, a Hamász és a Hezbollah közötti szoros kapcsolatok, valamint a szíriai szunniták és alaviták közötti vallási feszültség szintén óvatosságra intenek, nagy a veszélye ugyanis, hogy ha mindezek erőszakká fajulnak, az Szíriát külső beavatkozással tetézett polgárháborúba taszítja. A többek között 20 000 szíriai áldozatot követelő 1982. évi hamai mészárlás e tekintetben tragikus figyelmeztetés, csakúgy, mint a szomáliai, afganisztáni és iraki kudarc, ami rámutatott, hogy a Nyugatnak másképp kell eljárnia egy olyan térségben, amelynek rendkívül sajátos jellemzői nem hagyhatók figyelmen kívül. Úgy gondolom, hogy a fegyverkezéssel szemben a diplomáciát kell erősíteni, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az emberi jogok és a lakosság védelmére és kevesebbet a külső beavatkozás választási következményeire, valamint kiemelt figyelmet kell fordítanunk az ezeket az országokat és különösen Jement sújtó szegénységre és a korrupcióra.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, mivel elítélem, hogy a bahreini, szíriai és jemeni biztonsági erők erőszakkal oszlatták fel a békés tüntetőket. Támogatásomról és együttérzésemről szeretném biztosítani ezen országok lakosait, akik legitim demokratikus törekvéseik által vezérelve nagy bátorságról és elszántságról tesznek tanúbizonyságot.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szíriát, Bahreint és Jement tüntetések rázták meg, amelyeket erőszakkal levertek. Felszólítom az említett országok kormányait, hogy kezdjenek hatékony párbeszédbe a tüntetőkkel. A népeiket sújtó erőszak nem elegendő ahhoz, hogy az emberek végleg lemondjanak arról, amihez meggyőződésük szerint joguk van. Mindössze késlelteti, hogy gyakorolhassák ezeket a jogokat, szélsőségesen kiélezi álláspontjukat, és a jövőben még súlyosabb reakciókra ösztönöz. Maga Machiavelli is – aki hosszasan értekezett arról, mennyivel jobb, ha tartanak az embertől, semmint ha szeretik – figyelmeztette a világ hercegeit, hogy felesleges és káros, ha gyűlöletet keltenek maguk ellen. Az említett államok hatóságai jobban tennék, ha konkrét reformokba fognának, és lehetővé tennék állampolgáraik számára, hogy világszinten a legjobbakhoz hasonlítható színvonalon élvezzék a demokrácia, a szabadság és a jog érvényesülésének előnyeit.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az, amit az Európai Unió már puszta létezésével képvisel, történelmi kötelességet ró rá a tekintetben, hogy felemelje hangját az emberi jogok megsértése ellen, és mind az elítélés, mind pedig a fejlesztési segélyek eszközével harcoljon a népek önrendelkezési jogáért. Az Öböl-térség egyensúlya szempontjából stratégiai jelentőséggel bíró Bahreinben jelenleg tapasztalható helyzet a normalitás álarca mögött komoly feszültségeket rejt: olyan embereket tartanak fogva, akik ellen a vád nem több, mint a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése. Szíriában a tüntetéseket több városban is véresen megtorolták, annak ellenére, hogy az EU több ízben felszólított a szabad véleménynyilvánítás és gyülekezés jogának tiszteletben tartására. Végül, a jemeni helyzet rendkívüli aggodalomra ad okot, és az EU a tüntetők elleni erőszak miatt már el is ítélte azt, hiszen ezzel szemben nem maradhatunk közömbösek. Mindezek miatt egyetértek az állásfoglalásban javasolt intézkedésekkel, legfőképpen az ezekben az országokban történt mészárlásokért felelős személyek elítélésével, és bízom benne, hogy azok hatásai mihamarabb érvényesülnek majd, és véget érnek az emberek megaláztatásai. Üdvözlöm továbbá azt a kezdeményezést, hogy felszólítsuk az ENSZ Emberi Jogi Bizottságát az alapvető jogok megsértése eseteinek elítélésére.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ismét tanúi lehetünk a Parlament többségét jellemző képmutatásnak. Elsőként azért, mert az állásfoglalásban különböző helyzeteket és országokat vesznek egy kalap alá. Ezt szándékosan teszik, és szövetségeseik (Bahrein és Jemen) támogatása érdekében az átmenetet célzó „párbeszédet” javasolnak, míg azokra, akik nem az ő érdekeiket védik (Szíria), nyomást gyakorolnak. A helyzet nagyban eltér attól, ami Líbiában történt, ott ugyanis a párbeszédet katonai erőszak váltotta fel, így teljesen ellehetetlenült a konfliktus békés úton történő rendezésének lehetősége. A szándék világos: álcázni kívánják a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből Bahreinbe küldött csapatok mozgását, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok segítségével – egy olyan országéval, amelynek fő perzsa-öbölbeli flottája Bahreinben állomásozik – támogassák az ottani oligarchikus rezsimet, és elfojtsák a bahreini polgárok társadalmi változásért és demokráciáért vívott küzdelmét. Ugyanez történik Jemenben is, ahol az Unió egy népét, valamint annak a demokratikus változásért és jobb életkörülményekért folytatott harcát erőszakkal elnyomó kormány védelmében lép fel, hogy támogassa egyik szövetségesét az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelemben”.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás ismét jól példázza a Parlament többségét jellemző képmutatást. Elsőként azért, mert az állásfoglalásban különböző helyzeteket és országokat vesznek egy kalap alá. Ezt szándékosan teszik, és szövetségeseik (Bahrein és Jemen) támogatása érdekében az átmenetet célzó „párbeszédet” javasolnak, míg azokra, akik nem az ő érdekeiket védik (Szíria), nyomást gyakorolnak. Jogos-e feltenni a kérdést, vajon Líbiában a bombázás helyett miért nem a „párbeszédet” szorgalmazták?

A szándék világos: álcázni kívánják a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből Bahreinbe küldött csapatok mozgását, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok segítségével – egy olyan országéval, amelynek fő perzsa-öbölbeli flottája Bahreinben állomásozik – támogassák az ottani oligarchikus rezsimet, és elfojtsák a bahreini polgárok társadalmi változásért és demokráciáért vívott küzdelmét.

Ugyanez a helyzet Jemenben is, ahol az Unió egy népét, valamint annak a demokratikus változásért és jobb életkörülményekért folytatott harcát erőszakkal elnyomó kormány védelmében lép fel, hogy támogassa egyik szövetségesét az úgynevezett „terrorizmus elleni küzdelemben”.

Szíriában most kísérletet tesznek arra, hogy úgynevezett „békés tüntetések” finanszírozása és felfegyverzése révén eltitkolják a külső beavatkozást egy olyan országban, amelyet imperializmusellenes beállítottság jellemez, és elítéli térségben folytatott izraeli és amerikai politikát.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az arab országokban lezajlott hasonló eseményeket követően Bahreinben, Szíriában és Jemenben a tüntetők hangot adtak legitim demokratikus törekvéseiknek és a valódi demokrácia megvalósítását, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelmet, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a jobb gazdasági és társadalmi körülmények megteremtését célzó politikai, gazdasági és szociális reformok iránti határozott népakaratnak. Ennélfogva az Európai Uniónak és tagállamainak kötelessége támogatni a bahreini, szíriai és jemeni polgárok békés demokratikus törekvéseit, ezen országok kormányai pedig nem válaszolhatnak erre fokozott erőszakos fellépéssel. Az olyan súlyos bűncselekmények, mint a tárgyalás nélküli kivégzések, az emberrablás és eltüntetések, az önkényes letartóztatások, a kínzás és a tisztességtelen bírósági eljárások semmivel sem indokolhatók.

  David Martin (S&D), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Úgy gondolom, hogy az Uniónak a tüntetők erőszakos feloszlatásának fényében át kell értékelnie a Szíriával, Bahreinnel és Jemennel ápolt kétoldalú kapcsolatait, és fel kell függesztenie a Szíriával egy jövőbeli társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat. Aggodalommal tölt el továbbá a nemzetközi csapatok bahreini jelenléte, és kérem az 54 jemeni tüntető halálának kivizsgálását.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Uniót irányítók többségének külpolitikáját továbbra is a kettős mérce uralja. Az állásfoglalás kiváló példa erre. Helyénvaló, hogy bírálja Ali Abdullah Szalehet és Bassár el-Aszadot, Bahrein királyára ugyanakkor nem utal. Említi a jemeni és szíriai kormány elnyomó intézkedéseinek halottait és sebesültjeit, a bahreinieket azonban nem. Semmi sem indokolja, hogy ilyen tiszteletet mutassunk. Nem vagyok hajlandó támogatni ezt a képmutató szöveget, amely egyesek elítélésének ürügyén másokat felment.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Szíriát, Bahreint és Jement népfelkelések sora bénította meg, amelyeket erőszakkal levertek. Úgy vélem, nem ez a legmegfelelőbb módja a helyzet kezelésének, az erőszak ugyanis még több erőszakot szül. Az említett országok kormányainak keresniük kell a lehetőséget arra, hogy párbeszédet kezdjenek a tüntetések vezetőivel, és olyan szintű megegyezésre jussanak, amely megelőzi a további haláleseteket és vérontást. Az állami hatóságoknak olyan konkrét reformok megvalósításán kell fáradozniuk, amelyek a legtöbb országban meglévő szinten biztosítják polgáraik számára a demokráciát, a szabadságot és a jog érvényesülését.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Unió helyzetéből adódóan – diplomáciai úton – megkísérelheti elősegíteni a demokratikus és békés változás folyamatát Bahreinben, Jemenben és Szíriában. Az említett országok népeinek oldalán állok, akiknek célja – hozzánk hasonlóan – a gazdasági körülmények javítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, demokratikus reformok végrehajtása, valamint az alapvető emberi jogok érvényesítése.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Egyetértek az EP állásfoglalásával, amely határozottan elítéli a bahreini, jemeni és szíriai biztonsági erők által a tiltakozókkal szemben alkalmazott erőszakot, és mély sajnálatát fejezi ki az áldozatok családjának; szolidaritást vállal ezen országok népeivel, elismerését fejezi ki bátorságuk és elszántságuk miatt, és határozottan támogatja legitim demokratikus törekvéseiket. Mindemellett felhívja a bahreini, szíriai és jemeni hatóságokat, hogy tartózkodjanak a tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépéstől, és tartsák tiszteletben a tüntetők szabad gyülekezéshez és véleménynyilvánításhoz való jogát; elítéli, hogy a bahreini és jemeni hatóságok beavatkoznak az orvosi ellátás biztosításába, és megakadályozzák vagy korlátozzák az egészségügyi létesítményekhez való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a sebesültekért és a kioltott emberéletekért felelős személyeket felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az összes politikai foglyot, emberi jogvédőt és újságírót, és mindazokat, akiket a tüntetések keretében kifejtett békés tevékenységük miatt tartóztatottak le.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A több afrikai országban, köztük Bahreinben, Szíriában és Jemenben kialakult jelenlegi helyzet az emberek azon politikai, gazdasági és társadalmi reformok iránti legitim törekvéseinek eredménye, amelyek célja a valódi demokrácia megteremtése. Közismert, hogy ezekben az országokban mindig is az állampolgárokat polgári és politikai jogaik gyakorlásában korlátozó, elnyomó törvények voltak hatályban. Ennek következtében a lakosságban erőteljes igény él a politikai és társadalmi reformokra.

A kormányok e jogszerű követelésekre sajnálatos módon erőszakos fellépéssel és terrorizmusellenes törvények alkalmazásával válaszolnak, amelyekkel céljuk a tárgyalás nélküli kivégzések, a kínzás, az emberrablás és számos tüntető eltüntetésének igazolása. Mára rendkívül megnőtt a szíriai, bahreini és jemeni halottak, sebesültek és letartóztatottak száma. A kormányok azzal, hogy túlzott erőt alkalmaztak a tüntetők ellen, a polgári és politikai jogokról szóló valamennyi nemzetközi egyezményt megsértették.

Csatlakozom az előadóhoz, és elítélem, hogy az említett országok biztonsági erői erőszakkal visszaverték a békés tüntetőket, eltiporva ezáltal legitim demokratikus törekvéseiket. Maradéktalanul szolidaritást kell vállalnunk és támogatnunk kell azt a bátorságot és elszántságot, amelyről e népek az egész világ előtt tanúbizonyságot tesznek.

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – A szíriai, bahreini és jemeni helyzet kiszámíthatatlanul hömpölygő folyamat, nem pedig véres, de megállíthatatlan menetelés a demokrácia felé. A szíriai és jemeni politikai környezet már hosszú ideje önkényuralmi vagy akár egyenesen diktatórikus jellegű. Ettől azonban az ellenzék még nem teljes értékű demokratikus alternatíva. Különösen Jemenben, e törvénynélküli államközösségben az ellenzéki táborban összegyűlő erők soraiban terrorista vagy radikális antidemokratikus erők találhatók vagy azokból ilyen erők fejlődhetnek. A múltban a közel-keleti külpolitikában a „stabilitás” a tétlenség vagy a status quo szinonimája volt. Kétségtelenül túlértékeltük ezt az elképzelést. Mára alulértékeltté vált. Az európai és átfogó értelemben véve a demokratikus érdekeket jobban szolgálná egy racionális, érzelmektől mentes megközelítés. Nem szabad, hogy a hosszú ideje politikai elnyomás alatt szenvedő országokban a demokrácia iránti igény ellehetetlenítse a későbbi demokratikus folyamatot. Ez nem azt jelenti, hogy támogatni kell az Aszad- vagy Szaleh-rendszert, hanem hogy a megoldást egy tárgyalásokon alapuló kilépési stratégia, nem pedig az erőszakos és ellenőrzés nélküli rendszerváltás kell, hogy jelentse. A körültekintő és józan politikák sokkal inkább megfelelnek az olyan országokban és térségekben, ahol az egyik elnyomó rendszer a másikat válthatja.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament ma állásfogadást fogadott el, amely a Szíriában, Bahreinben és Jemenben történt népfelkelések fényében az EU ezekkel az országokkal kialakított kapcsolatainak felülvizsgálatára szólít fel. Ha úgy gondolnám, hogy az európai intézményeknek valóban ez a szándéka, maradéktalanul támogatnám. Az állásfoglalás legfontosabb eleme „az EU és Szíria közötti, még függőben lévő társulási megállapodás aláírásáról szóló további tárgyalások felfüggesztését” kérő felhívás, valamint az a tény, hogy „egy ilyen megállapodás megkötését attól kell függővé tenni, hogy a szíriai hatóságok képesek-e érzékelhető formában végrehajtani az elvárt demokratikus reformokat”. Ezt tudomásul vettük. Ugyanakkor fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy maga az állásfoglalás is elismeri, hogy „ennek a megállapodásnak az aláírása Szíria kérésére 2009 októbere óta késik”. Ez alapján felmerül a kérdés, valójában milyen hatása lesz majd a nyilatkozatnak. Mindezek miatt tartózkodtam a szavazástól.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A tunéziai jázminos forradalom óta több állásfoglalást követően született mai parlamenti döntés bizonyítja, hogy az arab világbeli események olyan hullámot indítottak el, amelyről nem lehet megmondani, milyen méreteket ölt majd, és meddig fog tartani. Való igaz, a helyzet minden országban eltérő, de végső soron ezek a népi mozgalmak a demokrácia, a szabadság és a jog érvényesülése iránti csillapíthatatlan vágy kifejeződései. Az Európai Unió nem engedheti, hogy az emberek jogszerűen és békésen érvényre juttatott követeléseit erőszakkal elfojtsák, ami a jelek szerint, sajnálatos módon, a sarokba szorított rezsimek egyetlen válasza. Európának határozottan állást kell foglalnia, különösen a főképviselő/a Bizottság alelnöke révén, hogy megerősítse azoknak a polgári tüntetéseknek nyújtott támogatását, amelyek az Unió által is népszerűsített és védett alapvető értékek tiszteletben tartását kérik ezekben az országokban. A demokrácia szentélyének tartott Európai Parlamentnek kötelessége, hogy megerősítse az e népekkel vállalt szolidaritását, és támogatnia kell őket a demokratikus átmenet folyamata során. Ezért elengedhetetlen, hogy felülvizsgáljuk az észak-afrikai és a közel-keleti országokkal ápolt kapcsolatainkat, hogy együtt sikeresen felépíthessük a stabilitás, a béke és a jólét térségét.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – RC-B7-0228/2011 (Az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt. Úgy vélem, fontos, hogy eredményesebbé tegyük a fejlesztési támogatást, és hogy a kereskedelem és a fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, a mezőgazdaság stb. terén koherens támogatási politikára van szükség. Az EU-nak közös álláspontot kell kialakítania a legkevésbé fejlett országokkal kapcsolatban, és nem engedheti, hogy gazdasági és pénzügyi válságok aláássák az ilyen országokkal kialakított partnerségek továbbfejlesztését. E konferencia keretében meg kell erősíteni a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteinek kielégítésére irányuló globális elkötelezettséget – többek között a valamennyi gazdasági, társadalmi és környezeti szempont fenntartható fejlődése tekintetében –, valamint azt a vállalást, hogy támogatjuk őket a szegénység felszámolását célzó erőfeszítéseikben.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A májusi isztambuli konferenciát megelőzően az EU megerősítette a fejlődő országokban a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez nyújtott támogatását, valamint a célzott támogatási programok biztosítására tett kötelezettségvállalását. Noha egyes országokban és régiókban figyelemre méltó előrelépés történt, a szegénység felére csökkentésére irányuló célkitűzést még messze nem sikerült elérni. Évente 11 millió gyermek halálát okozzák olyan betegségek, amelyekre van gyógymód, többségük öt évnél fiatalabb; minden negyedik ember nem jut ivóvízhez; 114 millió gyermek számára továbbra sem biztosított az alapfokú oktatás; hozzávetőleg 600 millió nő még mindig írástudatlan; és csaknem ugyanennyien nem élhetnek a fejlődés nyújtotta előnyökkel.

A 2001-ben meghatározott célok elérésének kudarca nem szegi az iparosodott országok kedvét, amelyek éppen ellenkezőleg, továbbra is gondoskodni fognak arról, hogy a segítségre szoruló országok kiemelt helyen szerepeljenek a nemzetközi napirenden, új, célzott finanszírozási források nyújtását, valamint együttműködési programok kialakítását ösztönözve. Ahhoz, hogy ezeket az országokat talpra segítsük és több ezer ember számára kedvezőbb kilátásokat biztosítsunk, elkötelezettségre, határozott politikai akaratra és a pénzügyi erőforrások következetes mozgósítására van szükség, az EU pedig valamennyi feltételnek eleget tesz.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Nem támogattam a közös indítványt, amelynek tárgya az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról, mivel az nem összpontosít kellően a nemzetközi támogatások alacsony hatásfokának problémájára. Az indítvány és a plenáris ülés vitáján elhangzott bizottsági nyilatkozat nem veszi figyelembe a világ déli országainak az elmúlt 50 év során nyújtott nemzetközi támogatásról szóló aktuális és kulcsfontosságú vitát, és figyelmen kívül hagyja a korábbi sikerekből és kudarcokból levonható tanulságokat. Mi az oka az afrikai segélyekkel kapcsolatos óriási kudarcnak? Mi az oka a fejlesztést és szegénységcsökkentést célzó világbanki politikák óriási kudarcának? Mi áll az elmúlt 10 évben Afganisztánnak juttatott külső segélyekkel kapcsolatos botrány hátterében? Miért jártak elképesztő sikerrel a szegénység csökkentésére irányuló kínai, vietnami és brazíliai politikák? Ha nem tudunk választ adni ezekre a fogós kérdésekre, soha nem leszünk képesek arra, hogy a 60 milliárd euró fejlesztési támogatást a legkevésbé fejlett országok javára fordítsuk.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Egyetértettem az állásfoglalással. A legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciának a fejlesztési politikák közötti összhangot kell középpontba állítania, mivel az jelentős szerepet játszik a szegénység csökkentésében. A fennálló problémák mellett a pénzügyi, élelmezési, éghajlat-változási és energiaválsággal kapcsolatos legutóbbi globális válság következtében tovább romlott a helyzet a legkevésbé fejlett országokban. Az ENSZ-konferenciának ezért az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Tűrhetetlen, hogy jelenleg 48 ország sorolható a legkevésbé fejlett országok kategóriájába, és hogy ezen országok 800 millió lakosának 75%-a napi két dollárnál kevesebből él. A fejlesztési együttműködés hosszú távú céljaként a fenntartható gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését és a javak tisztességes újraelosztását kell kitűzni. A béke és a biztonság rendkívül fontos a fejlesztési politikák sikeréhez, és az EU-nak jobban összehangolt megközelítésre van szüksége annak érdekében, hogy kezelje a legkevésbé fejlett országok stabilitási problémáit és támogassa a békés, demokratikus és befogadó államok felépítéséhez szükséges kapacitások megszerzésére irányuló erőfeszítéseket. Fontos az is, hogy a legkevésbé fejlett országok esetében prioritást élvezzen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a kapacitásépítés, és különösen a gazdasági növekedés, a technológiákhoz való hozzáférés, továbbá a humán erőforrás és a társadalom fejlődése.

  Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Tekintettel arra, hogy a korábbi konferenciák elsősorban az elvekkel foglalkoztak, bízom benne, hogy az ENSZ negyedik konferenciája az eredmények meghatározására és arra törekszik majd, hogy egyértelmű mutatókat dolgozzon ki a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére vonatkozóan. Az 51 gazdaságilag elmaradt ország közül, ahol a lakosság 78%-a napi 1,25 dollárnál kevesebből él, az elmúlt években mindössze három tudott kikerülni ebből a csoportból. A helyzet aggodalomra ad okot, mivel ezek az országok a legvédtelenebbek az olyan megpróbáltatásokkal szemben, mint a pénzügyi és élelmezési válság vagy az éghajlatváltozás, egyúttal pedig szélsőséges szegénységgel, hiányos infrastruktúrával és növekvő munkanélküliséggel küzdenek.

Ezek a tények rámutatnak, hogy a nemzetközi közösség sajnálatos módon nem teljesítette a brüsszeli cselekvési programban tett kötelezettségvállalásait. Bízom benne, hogy a konferencia során, ahol jómagam a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportját fogom képviselni, elsősorban a fejlesztési politikák és az innovatív támogatási mechanizmusok végrehajtását célzó módszerek közötti összhang kialakítására fogunk törekedni azzal a céllal, hogy hatékonyabb támogatást nyújthassunk azoknak az országoknak, amelyeknek a megfelelő politikák végrehajtásához ösztönzésre van szükségük.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencián olyan intézkedéseket kell előterjeszteni, amelyek lehetővé teszik az ilyen országok világgazdaságba történő integrálását, és javítják az uniós piacokhoz való hozzáférésüket. Az Európai Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy fokozza az ezen országoknak nyújtott segítséget, és ezáltal csökkentse a piacaik liberalizációjából eredő költségeiket.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az évek során a legkevésbé fejlett országok számára biztosított technikai és pénzügyi segítségnyújtás ellenére el kell ismernünk, hogy ezek az országok nem tudtak kiemelkedni ebből a státuszból, és továbbra is állandó hiányosságokkal és szükségletekkel küzdenek. Az állásfoglaláshoz hasonlóan itt is említést érdemel a Zöld-foki-szigetek kivételes helyzete, mivel az ország a hiányos erőforrások ellenére sikeresen leküzdött több nehézséget is, és javítani tudta lakosainak életkörülményeit. Ehhez gratulálni szeretnék a zöld-foki-szigetekieknek, kormányuknak és politikai pártjaiknak, mivel felelős és tiszteletre méltó módon voltak képesek fellépni: ez a portugál ajkú ország ma valamennyi legkevésbé fejlett ország számára követendő példa lehet. A kereskedelmi korlátok, a képzéssel, valamint az információkhoz, az erőforrásokhoz és a termelési egységekhez való hozzáféréssel kapcsolatos problémák ellenére nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legkevésbé fejlett országok lemaradása elsősorban a döntéshozók alkalmatlanságából és az intézményi hatékonyság hiányából ered, mivel az itt élők sok más tekintetben igen rátermettek.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciáját ez év május 9. és 13. között, a törökországi Isztambulban rendezik meg. Az EU, amely mindig is vezető szerepet vállalt a fejlődő országok szegénységcsökkentő programok keretében történő támogatásában – és az erre elkülönített összegeket az elmúlt néhány év során megháromszorozta –, aktívan közreműködik a találkozó szervezésében. A Parlament is önálló küldöttséggel képviselteti magát és átgondolt javaslatokkal fog szolgálni, noha megfigyelői státusza miatt várhatóan kevésbé kerül majd előtérbe, és bízom benne, hogy mindez jelentős lökést ad ahhoz, hogy megnyerjük az ezen országok számára a fenntartható fejlődésért és a méltányos növekedésért vívott „harcot”. Tekintettel arra, hogy valamennyi országnak kötelessége támogatni a legkevésbé fejlett országokat a millenniumi fejlesztési célok elérésében, egyetértek a közös állásfoglalási indítványban foglalt javaslatokkal, és szeretném, ha 2020-ra megvalósulna a szegénység felére történő csökkentésére irányuló célkitűzés. A legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciának olyan konkrét intézkedéseket kell támogatnia, amelyek hozzájárulnak a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteinek kielégítéséhez, a szegénység elleni küzdelemhez, valamint a tisztességes jövedelem és megélhetés biztosításához.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájával összefüggésben meg kell vizsgálni az ENSZ Közgyűlése által 2000-ben elfogadott millenniumi fejlesztési célokat, és értékelni kell azok végrehajtását, különösen a következők tekintetében: a szegénység és az éhezés felszámolása; a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; a gyermek-/anyai egészségügy bővítése és javítása; a HIV/AIDS elleni küzdelem; a környezeti fenntarthatóság fejlesztése; és a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása. A fejlesztési politikát illetően az EU szavai és tettei között nyilvánvaló szakadék tátong. Rendelkezésünkre állnak a szegénység felszámolásához szükséges erőforrások. A tudományos és technológiai fejlődés nyomán ezek még növekedtek is. Ennek ellenére világviszonylatban tovább nő a szegénység. Ez a világot uraló rendszer: a kapitalizmus eredménye, amely természetéből adódóan igazságtalan és egyenlőtlen. Hangsúlyozni szeretnénk az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által előterjesztett alternatív állásfoglalás, valamint a közös állásfoglaláshoz benyújtott – és sajnálatos módon a többség által elutasított – módosítások jelentőségét, amelyek többek között a következő kérdéseket érintik: élelmiszer-függetlenség, mezőgazdasági fejlődés, valamint az az igény, hogy az EU-nak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy úgynevezett gazdasági partnerségi megállapodások keretében zsarolja a fejlődő országokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Feltétlenül támogatnunk kell a világ közel 50 legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országát, amelyek lakosait nagyban sújtják az egymást követő ENSZ-konferenciákon elfogadott következtetések végrehajtása terén tapasztalható folyamatos kudarcok.

A legtöbb esetben ez a helyzet a gyarmatosításnak, valamint az országok javai és lakosai kizsákmányolásának tudható be. Nem elkerülhetetlen sorsszerűség, illetve törvényszerű természeti korlátok vagy hiányok taszítják szegénységbe ezeket az országokat. Épp ellenkezőleg: többen közülük gazdagok, sőt, nagyon is gazdagok természeti erőforrásokban.

Máshol a kapitalista kizsákmányolás folytatódik, a rendszer – a világszerte uralkodó gazdasági és társadalmi szerveződési forma – minden igazságtalanságával és embertelenségével, amelyet az egyenlőtlenségeket előidéző és fenntartó aszimmetrikus kapcsolatok tartanak életben.

Mindez a szabad kereskedelem, a pénzügyi dereguláció, az adóparadicsomokba irányuló jogellenes, de megengedett tőkekiáramlás, valamint a természeti erőforrások fölötti viták által táplált konfliktusok eredménye.

Ezeknek az embereknek a felszabadítására és országaik fejlődésére csak akkor nyílik lehetőség, ha alapjaiban szakítunk ezzel a rendszerrel, és valódi, szolidaritáson alapuló együttműködési és fejlesztési támogatási politikát alakítunk ki.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A világ több mint 40 országa a legkevésbé fejlett országok kategóriájába tartozik. Üdvözlöm az EU azon törekvését, hogy aktívan részt kíván venni a magas szintű ENSZ-konferencián, amelytől konkrét kötelezettségvállalásokra számítok. Az elmúlt 10 évben a legszegényebb országok az előző évtizedhez képest jobban fejlődtek. Ennek ellenére számos probléma továbbra is fennáll: az importált termékektől való fokozott függés, a szegénység, a humán tőke alacsony szintje, valamint az éghajlatváltozással és a természeti katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottság. Ezekre a problémákra minden oldalról megoldást kell találni, két szempont ugyanakkor különösen fontos. Először is, ezekben az országokban a gazdaság termelékeny ágazataiba irányuló beruházásokra van szükség. Másodsorban elő kell segíteni demokratikus struktúráik kiépítését, lehetővé téve ezáltal, hogy a stratégiai prioritásokról külső beavatkozás nélkül, függetlenül dönthessenek. Az árupiaci ingadozások és ezek következményei olyan egyedi problémát jelentenek, amelyre megoldást kell találni. Hosszú távon a válasz a gazdaság diverzifikálása. Rövid és hosszú távon fontos az ársokkok kordában tartása, különösen az élelmiszer-ágazatban. Ami az Unió álláspontját illeti, előtérbe kell helyezni az egységes külpolitikát. A Bizottság február 16-i dokumentuma alapos, de kritikusabb megközelítést kell alkalmaznia. El kell ismernünk, hogy a kereskedelem és a közvetlen külföldi beruházások terén nem minden uniós tevékenység áll összhangban a fejlesztési politikával. Véleményem szerint azokat e politika szolgálatába kellene állítani.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló harmadik konferenciája és a brüsszeli cselekvési program elfogadása óta sor került néhány olyan pozitív lépésre, mint például a „Mindent csak fegyvert ne” kezdeményezés, a hivatalos fejlesztési támogatás növelése, amely 2000 és 2008 között megduplázódott és a közvetlen külföldi beruházások, amelyek 6-ról 33 milliárd USA-dollárra növekedtek, 19 ország számára 3%-os növekedési arányt téve lehetővé. A negyedik konferenciának ezért az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva. Hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy a legkevésbé fejlett országok esetében prioritást élvezzen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a kapacitásépítés, a mindenkire kiterjedő gazdasági növekedés, a technológiákhoz való hozzáférés, továbbá a humán erőforrás és a társadalom fejlődése.

  David Martin (S&D), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciának a fejlesztési politikák koherenciáját kell középpontba állítania, amely jelentős szerepet játszik a politikai hangsúly eltolódásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; felszólítok ezért szakpolitikák kidolgozására minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassuk a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében. Sürgetem, hogy az EU teljesítse a piaci hozzáférés és az adósságkönnyítés terén vállalt kötelezettségeit, és újra megerősítse, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása, amelyhez hazai erőforrásokat kell bevetni, valamint kiegészítő intézkedésként innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell alkalmazni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Úgy gondolom, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencián elő kell terjeszteni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyük az ilyen országok világgazdaságba történő integrálását, és javítsuk az uniós piacokhoz való hozzáférésüket. A sokoldalú erőfeszítések ellenére azonban a célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, noha a Zöld-foki-szigetek példája e tekintetben kiemelkedő, hiszen az ország bizonyos sikert könyvelhet el, és a többi legkevésbé fejlett országnál nagyobb mértékben tudta javítani polgárai életminőségét.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A fejlett világban lezajlott gazdasági válság olyan kereskedelmi korlátozásokat eredményezett, amelyek gazdasági béklyóba szorítják a kevésbé fejlett országokat. Az abszolút szegénységgel fenyegetett családok az elmúlt hat hónap során az élelmiszerárak 15%-os emelkedésének lehetnek tanúi, amelyek a Világbank adatai szerint 29%-kal haladják meg a 2009. évi szintet. Következésképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szegény országoknak a kereskedelmi korlátozások megszüntetésére vonatkozó közelmúltbeli hivatalos kérelmét. A gazdasági válság kétségtelenül hátráltatja a tárgyalásokat; ugyanakkor az abszolút szegénységben élők kárára megvalósított könyörtelen tárgyalások a legjobb esetben is erkölcsileg kifogásolhatók.

Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány, amelyet támogattam, hangsúlyozza és kiemeli azokat a célzott politikákat, amelyek számos ágazatban – például a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – segíthetnek visszafordítani ezt a tendenciát, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament célja, hogy ezzel az állásfoglalással hozzájáruljon az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájához. Támogatom ezt a hozzájárulást, mivel magam is úgy gondolom, hogy a konferencia előmozdíthatja a fejlesztési politikák koherenciáját azáltal, hogy intézkedéseket ösztönöz minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassa a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében. Az általam megszavazott állásfoglaláshoz hasonlóan hangsúlyozni szeretném, hogy 2007-ben a Zöld-foki-szigetek volt azon három ország egyike, amelyek kikerültek a legkevésbé fejlett országok csoportjából. Gyér erőforrásai ellenére ez az ország képes volt tenni a növekedésért és a szegénység elleni küzdelemért. Ehhez gratulálok a Zöld-foki-szigetek polgárainak és kormányuknak.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalásban az Európai Parlament: 1. Úgy véli, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciának az eredményekre kell összpontosítania a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célok és mutatók alapján, hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokat alkalmazva; 2. Úgy véli, hogy a negyedik ENSZ-konferenciának a fejlesztési politikák koherenciáját kell középpontba állítania, amely jelentős szerepet játszik a politikai hangsúly eltolódásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; felszólít ezért szakpolitikák kidolgozására minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – annak érdekében, hogy támogassák a legkevésbé fejlett országok fejlesztési szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében; 3. sürgeti, hogy az EU teljesítse a piaci hozzáférés és az adósságkönnyítés terén vállalt kötelezettségeit; újra megerősíti, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása, amelyhez hazai erőforrásokat kell bevetni, valamint kiegészítő intézkedésként innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell alkalmazni.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Jelenleg 48 ország sorolható a legkevésbé fejlett országok kategóriájába, ahol közel 800 millió személy napi két dollárnál kevesebből él. 2000 és 2010 között a humán fejlettségi mutató átalagos értéke a legkevésbé fejlett országok esetében mindössze 0,04 százalékponttal nőtt. E gyér növekedés miatt egyre távolabb kerülnek az Egyesült Nemzetek által 2000-ben meghatározott nyolc millenniumi fejlesztési céltól.

Örömteli, hogy a harmadik ENSZ-konferenciát követően a hivatalos fejlesztési támogatás területén sor került néhány pozitív lépésre, amelyek 19 ország számára 3%-os növekedési arányt tettek lehetővé. Egyetértek az előadó azon véleményével, hogy az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája nagy jelentőséggel bír. A legfőbb céloknak a fejlesztési politikára, a mezőgazdaságra és a halászatra kell irányulniuk, és konkrét eredmények elérésére, valamint innovatív finanszírozás alkalmazására kell törekedniük. Bízom benne, hogy a fenntartható fejlődéshez nyújtott hozzájárulás a gyakorlatban az egészségügy és az oktatás támogatását és a demokrácia elősegítését is magában foglalja majd, illetve szigorúan ragaszkodni fog az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásához, amely az EU fejlesztési politikájának szükségszerű összetevője.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Jelenleg 48 legkevésbé fejlett ország létezik, ami azt jelenti, hogy a világ minden ötödik országa ebbe a kategóriába sorolható. A legkevésbé fejlett országok kategóriáját az ENSZ Közgyűlése hozta létre 1970-ben, tehát több mint 40 évvel ezelőtt. Azóta az országok száma a kétszeresére nőtt, és közülük mindössze hárman (Botswana, a Maldív-szigetek és a Zöld-foki-szigetek) tudtak kikerülni a csoportból. Ez arra utal, hogy terjed a szegénység, az eddig intézkedések eredményei pedig alig észrevehetők. Ez a kritikus helyzet a gazdasági válság következtében tovább romlott. A válság hatásai súlyosan érintették a legkevésbé fejlett országokat, és még inkább elmélyítették az ott fennálló problémákat. E problémák fő okai az adósság, a magas élelmiszer- és üzemanyagárak, valamint az éghajlatváltozás. Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciájáról szóló állásfoglalást ezért teljes meggyőződéssel, jelentőségének tudatában támogattam.

A legkevésbé fejlett országok helyzetének részletes, átfogó elemzésére és diagnózisára, valamint olyan konkrét megoldási javaslatokra van szükség, amelyek célja rövid távon az érintett országok polgárai életkörülményeinek javítása, hosszú távon pedig az, hogy kiválhassanak a csoportból. Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés tagjaként különösen fel szeretném hívni a figyelmet az elvégzett munkához kapcsolódó ellenőrzési mechanizmusok hiányára. A politikai akarat és a segítő szándék megvan, erőfeszítéseink nyomon követése azonban sajnálatos módon elégtelen, így azok kevéssé hatékonyak.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Az Egyesült Nemzetek legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciáját tárgyaló állásfoglalás egyik szerzőjeként úgy gondolom, létfontosságú, hogy az Európai Parlament rendületlen elkötelezettséget tanúsítson a legkevésbé fejlett országok lakosaival szemben. Az ebbe a kategóriába tartozó országok számának növekedése (1971 óta a legkevésbé fejlett országok száma 25-ről 48-ra emelkedett) azt jelenti, hogy a nemzetközi közösségnek meg kell kettőznie az arra a célkitűzésre irányuló erőfeszítéseit, hogy 2020-ra a felére csökkentse az ilyen országok számát. Ebből a szempontból elengedhetetlen a legkevésbé fejlett országokat közvetlenül érintő politikák, például a fejlesztési támogatás, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügyek közötti valódi koherencia megteremtése a szegénység csökkentése, valamint a legkevésbé fejlett országok lakosai számára tisztességes jövedelem és megélhetés biztosítása érdekében.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Támogattam az Európai Parlament állásfoglalását, amelynek tárgya az Egyesült Nemzetek negyedik konferenciája a legkevésbé fejlett országokról. Az Európai Parlament ebben az állásfoglalásban kitart a fejlesztési támogatás és együttműködés terén a különböző uniós politikák közötti koherencia elve mellett. Ez azt jelenti, hogy az EU és a legkevésbé fejlett országok közötti kapcsolatok keretében minden területen – azaz a kereskedelem, a halászat, a környezet, a mezőgazdaság, az éghajlatváltozás, az energia, a beruházások és a pénzügy területén – szakpolitikák kidolgozására van szükség az ilyen országok fejlesztési szükségleteinek támogatása érdekében. Ezenfelül, az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy fontos a GNI 0,15–0,20%-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási cél megvalósítása a legkevésbé fejlett országok javára, és figyelmeztet a termőföld-felvásárlás kedvezőtlen következményeire, például a mezőgazdasági kistermelők földjeinek kisajátítására és a fenntarthatatlan termőföld- és a vízhasználatra. A koherencia elvének lényege, hogy megakadályozza az olyan jó szándékú nyilatkozatokat, amelyeket aztán nem váltunk tettekre, valamint az egymással ellentétes ágazati politikákat. Nem maradt más hátra, mint hogy végrehajtsuk.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Szavazatommal meg kívántam erősíteni a szegénység elleni küzdelem elleni határozott elkötelezettségemet, annak okai és következményei miatt egyaránt. A legkevésbé fejlett országok és a világgazdaság között áthidalhatatlan szakadék nyílik, olyan ördögi kört hozva létre, amelynek áldozatai a lakosok. Valamennyien felelősek vagyunk a millenniumi fejlesztési célok elérésében tapasztalható késedelemért, ezért sürgősen szükség van az EU és az ENSZ általi összehangolt fellépésre. A prioritási területek jól ismertek: élelmezésbiztonság, hozzáférés a vízhez és az egészségügyhöz, valamint írástudás. A megoldások szintén közismertek, de sajnálattal veszem tudomásul, hogy a szándéknyilatkozatokat csak ritkán követik tettek. Mégis, csak a javak megfelelőbb elosztására való törekvéssel, a legkevésbé fejlett országoknak a növekedés és demokrácia felé tartó úton nyújtott segítséggel és a termékárakkal kapcsolatos őrült spekuláció megfékezésével válik lehetővé, hogy e sérülékeny országok kitörjenek a szegénység ördögi köréből. Ez nem csupán felelősség; biztonsági követelmény is az Unió számára, mivel a szegénység sajnálatos módon gyakran az instabilitás forrása.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0226/2011 (Az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok a jelentésre, mivel támogatom Izland uniós csatlakozását, feltéve, hogy a kormány sikeresen megszerzi polgárai támogatását e nemzeti politikai elköteleződéshez.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam az állásfoglalást. Üdvözlöm Izland uniós csatlakozásának tervét, mivel az ország erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, amelynek köszönhetően akadály nélkül beléphet az EU tagállamai közé. Úgy vélem, Izland uniós csatlakozása javítaná az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, hozzájárulva a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz. Izland már jelenleg is aktívan közreműködik az Északi Tanácsban, az EU Északi Dimenzióra vonatkozó politikájában, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsban és az Északi-sarkvidéki Tanácsban, amely az északi-sarkvidéki együttműködés fő többoldalú fóruma. Izland uniós csatlakozása tovább erősítené az Európai Unió jelenlétét az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Izland emellett értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió környezeti és energiapolitikájához, mivel tapasztalattal rendelkezik a megújuló energiák terén, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Támogattam a kollégám, Cristian Preda által készített, az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mert úgy gondolom, itt az ideje, hogy értékeljük az ország uniós kilátásait. Az Unióval folytatott tárgyalások során az izlandi hatóságok őszinte elkötelezettséget tanúsítottak a folyamat iránt, valamint erős politikai akarattal törekedtek arra, hogy valamennyi csatlakozási feltételt időben teljesítsék.

Először is, Izland nagy múltú demokratikus hagyományokkal rendelkezik. Az emberi jogok védelme és a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés kiemelt helyen szerepelnek Izland politikai menetrendjében. Gazdasági téren a hatóságok már elkészítették az előcsatlakozási stratégiát, hogy biztosítsák gazdasági ágazataik diverzifikálását és kisegítsék azokat a válságból. Úgy vélem, Izland képes felvállalni az uniós tagsággal járó kötelezettségeket. Említést érdemel, hogy ez idáig már 10 tárgyalási fejezet követelményei teljesültek. Ilyen körülmények között üdvözlöm az Izlanddal folytatandó csatlakozási tárgyalások júniusi megnyitására irányuló európai bizottsági kezdeményezést.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Ez a jelentés alapos áttekintést ad az Európai Unió és Izland közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetéről. A Párizsi Szerződés óta szoros, baráti és együttműködő jellegű kapcsolatot ápolunk az országgal. Izlandot súlyosan érintette a gazdasági, pénzügyi és bankválság. Reformokra van szükség, és ezeket ösztönöznünk kell.

A csatlakozási folyamat kezdete óta nyílt és konstruktív párbeszédet folytatunk az izlandi kormánnyal, amely az euróövezetnek is tagjává kíván válni. Izland bevonása megerősíti majd az északi-sarkvidéki régióban az európai politikák közötti összhangot, különösen a halászat, a tengeri szállítás, a tudományos kutatás és a környezetvédelem terén. Európa azonban nem mankó, és nem is gyógyír a gazdasági válságra. Izlandon múlik, hogy egyértelműen elkötelezi-e magát az Európa többi részével történő valódi integráció mellett.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm annak lehetőségét, hogy olyan ország legyen új EU-tagállam, amely erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik. Izland kiváló eredményeket ért el az emberi jogok védelme, valamint az emberi jogok védelmét célzó nemzetközi mechanizmusokkal való magas szintű együttműködés biztosítása területén. Izland uniós csatlakozása ezért tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét. Tapasztalatai révén Izland értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió megújuló energiákkal kapcsolatos politikájához is, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. Izland uniós csatlakozása javítani fogja az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz történő hozzájárulás révén.

  Diane Dodds (NI), írásban. – A jelentés ellen szavaztam. Attól tartok, hogy a bővítést sürgető igyekezetükben a Parlament és az uniós intézmények figyelmen kívül hagynak néhány, a tagállamok számára stratégiai jelentőséggel bíró kérdést. Rendkívül sajnálatos, hogy Izland és a Feröer-szigetek ismét számottevően megnövelte a makréla 2011-re előirányzott fogási mennyiségét, veszélyeztetve az állományt és kockáztatva nyílt vízi halászati iparunk fenntarthatóságát. Ez a felháborító magatartás rávilágít arra, hogy valótlan az az állítás, miszerint Izland élen jár a fenntartható halászati gazdálkodásban. Tavaly nyáron, miután Izland hajthatatlannak bizonyult az ügyben, úgy értesültünk, hogy a Bizottság az ország uniós csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztését fontolgatja, ám a jelek szerint ezen a téren nem sok minden történt. Izland „uniós klubbeli” tagságát nem támogathatjuk és nem is szabad támogatnunk mindaddig, amíg az ország nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja e klub szabályait. Amint azt egy lap szalagcíme megfogalmazta, valóban megadnánk az esélyt Izlandnak, hogy bankjai bedöntését követően most legértékesebb halászati területeinket pusztítsa el?

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mivel úgy vélem, hogy támogatnunk kell Európai egyik legrégebbi demokráciájának uniós csatlakozását, feltéve, hogy valamennyi feltétel, köztük a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének beszüntetése is teljesül.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai uniós csatlakozásra pályázó összes ország közül Izland a leginkább felkészült erre, valamint arra, hogy felvállalja az uniós fellépést vezérlő értékeket és elveket. Úgy vélem, hogy Izland közreműködése az Unió javát fogja szolgálni. Általánosságban véve Izland az Unióban előírtakkal megegyező, sőt egyes esetekben akár szigorúbb követelményekkel rendelkezik. Úgy gondolom, a további szükséges kiigazítások nem olyan mértékűek, hogy számottevően hátráltassák a csatlakozási folyamatot.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány tárgya az Izland által az európai uniós tagság felé vezető úton elért haladásról szóló 2010. évi jelentés. Az Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalások 2010. július 27-én kezdődtek meg. Úgy vélem, hogy meg kell teremteni az izlandi csatlakozási folyamat befejezéséhez és a sikeres csatlakozás biztosításához szükséges feltételeket: az ország erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, és uniós csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét. Izland az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagja, és piacgazdasága számos előnnyel járhat az Unió számára, elsősorban a megújuló energiák területén. Ennek ellenére Izlandnak bizonyítania kell, hogy valódi érdeklődést mutat, és együtt kell működnie a halászati gazdálkodási ágazatban fennálló megoldatlan ügyek rendezésében. Az előterjesztett jelentés szerint történt némi előrelépés, de hosszú még az út, különösen, ami a halászati ágazatot illeti. Bízom benne, hogy a még rendezetlen ügyekre mihamarabb megoldást találunk, hogy az izlandi csatlakozási folyamat sikerrel lezáruljon.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az új országok európai uniós csatlakozását célzó folyamattal kapcsolatos elvi álláspontunk jól ismert: ha ilyen döntést születik, azt az érintett lakosság akarata alapján kell meghozni, amelyet tiszteletben kell tartani. Ennélfogva kíváncsian várjuk az izlandiak véleményét a csatlakozásról, hogy a későbbiekben figyelembe tudjuk venni ezt az álláspontot. Ezen az elvi megfontoláson túl tartózkodásunkat az uniós bővítési folyamat alapját képező elképzelés indokolta, tekintettel az integrációs folyamat és az általa követett célok kapitalista jellegére. Miután a korábbi bővítésekből származó külső régiókat kimerítettük, további terjeszkedésre van szükség és további piacokat kell meghódítani.

Sajnálattal vesszük tudomásul az Európai Unió által Izlanddal szemben támasztott egyes követelményeket, többek között a jelentésben szereplőket is. Ilyen például a több ágazat, elsősorban a pénzügyi ágazat liberalizációjára vonatkozó követelmény, ami annál is súlyosabb, mivel ez volt az ottani válságért felelős ágazatok egyike, amelyből az ország végül kizárólag a határozott állami beavatkozásnak köszönhetően menekült meg.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unió bővítésével kapcsolatos álláspontunk miatt tartózkodtunk a szavazástól. Várjuk az izlandiak véleményét a csatlakozásról, hogy a későbbiekben figyelembe tudjuk venni ezt az álláspontot.

Mindezzel együtt sajnálattal vesszük tudomásul az Európai Unió által Izlanddal szemben támasztott egyes követelményeket, többek között a jelentésben szereplőket is, amelyeket teljességgel ellenzünk: ilyen például a több ágazat, elsősorban a pénzügyi ágazat liberalizációjára vonatkozó követelmény, ami annál is súlyosabb, mivel ez volt az ottani válságért felelős ágazatok egyike, amelyből az ország végül kizárólag a határozott állami és lakossági beavatkozásnak köszönhetően menekült meg.

Várjuk a további fejleményeket, különösen a 2011. április 9-i népszavazást, hogy egyértelműbb álláspontot alakíthassunk ki az ország tagságának kérdésében.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Meg szeretném indokolni, miért tartózkodtam a szavazástól, ahogyan azt minden olyan esetben teszem, amikor egy európai országgal folytatott csatlakozási tárgyalásokról szóló jelentésről szavazunk. Nem azért, mert vitatom Izland európai uniós csatlakozáshoz való jogát; hanem azért, mert úgy gondolom, hogy az ország csatlakozása nem jó ötlet. Az izlandiak elsöprő többsége is ugyanígy vélekedik. A tagság iránti jelentkezésről az izlandi bankrendszer összeomlását követően, pánikszerűen döntöttek, hogy igénybe vehessék az európai támogatást.

Mindenki tudja, hogy Izland anélkül kívánja bevezetni az eurót, hogy az Európai Unió tagja lenne, ami a következmények, illetve annak ismeretében, hogy Izland az Európai Gazdasági Térség és a schengeni térség tagja, butaság. Végül úgyis az izlandi polgárok fognak dönteni. Bízom benne, hogy nemet mondanak, és hogy szavuk meghallgattatik.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mert 2010 júliusában megkezdődtek az Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalások, és létfontosságú, hogy megteremtsük az izlandi csatlakozási folyamat befejezéséhez és a sikeres csatlakozás biztosításához szükséges feltételeket. Izland értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió politikáihoz, mivel tapasztalattal rendelkezik a megújuló energiák terén, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. Izland uniós csatlakozása javítaná az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, hozzájárulva a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz. Ezenfelül elengedhetetlen, hogy az uniós polgároknak egyértelmű, átfogó és tényeken alapuló tájékoztatást adjunk Izland csatlakozásának következményeiről. Erre vonatkozóan erőfeszítéseket kell tennünk, és úgy vélem, ugyanilyen fontos, hogy meghallgassuk és megválaszoljuk a polgárok aggályait és kérdéseit, valamint reagáljunk nézeteikre és érdeklődésükre.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Maradéktalanul támogatnom kellett az Izland által elért haladásról szóló 2010. évi jelentésre vonatkozó, a Parlamentben szavazásra bocsátott állásfoglalást. Az elmúlt évben Izland bebizonyította, hogy számos területen hajlandó eleget tenni az európai politika követelményeinek, valamint az annak alapját képező elveknek. Erős polgári és demokratikus hagyományainak, az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése terén elért eredményeknek, valamint a gazdasági szempontnak szentelt kiemelt figyelemnek – amely ágazat egyre közelebb kerül az Európa által meghatározott kritériumok teljesítéséhez – köszönhetően Izland olyan ország, amelynek uniós csatlakozása csak pozitívan értékelhető, legfőképpen azért, mert megerősítené az Unió szerepét az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Az emberi jogok védelme, a jogszabályi környezetnek a véleménynyilvánításhoz való jog és a tájékoztatáshoz való hozzáférés tekintetében való erősítése, valamint az oktatásra, illetve a kutatásra és fejlesztésre fordított, a fiatalok körében tapasztalható magas szintű munkanélküliség kezelését célzó jelentős összegek az ország szorgalmas igyekezetéről és arról tanúskodnak, hogy Izland közeledni kíván Európához. A végső döntés az izlandi polgárok kezében van: népszavazáson nyilváníthatnak véleményt, és bízom benne, hogy támogatni fogják országuk csatlakozását e nagyszerű európai családhoz.

  David Martin (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amely többek között „üdvözli az Icesave-problémával kapcsolatos, az Izland, Hollandia és az Egyesült Királyság kormányainak képviselői között elért megállapodást, különösen a Landsbanki Islands hf. egyesült királysági és holland fiókjainak betétesei számára kifizetett minimális biztosítékokkal kapcsolatos költségek visszafizetésének garantálását; üdvözli az izlandi parlament által 2011. február 17-én háromnegyedes többséggel elfogadott megállapodást;” valamint „tudomásul veszi, hogy az izlandi elnök úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot népszavazásra bocsátja, és reméli, hogy véget ér az EFTA Felügyeleti Hatósága által az izlandi kormány ellen 2010. május 26-án kezdeményezett jogsértési eljárás”.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szöveg elítéli, hogy az izlandi polgárok nem voltak hajlandók visszafizetni a magánbankok által felhalmozott tartozásokat, jóllehet rendkívüli többséggel szavaztak e visszafizetés ellen. Szigorúan kötelezi őket a koppenhágai kritériumok alkalmazására. Üdvözli az IMF-nek az országgal kapcsolatos terveit. Az uniós tagsággal kapcsolatos nemzeti népszavazással összefüggésben Izlandon, az ír kampány mintájára, a Bizottság által vezetett kampányt javasol. Nem támogattam az izlandi polgárokkal szembeni erőfitogtatás eme megnyilvánulásait, és a szöveg liberális uniformizálást tükröző nyers logikáját.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Izland konkrét lépéseket tesz a jövőbeni uniós csatlakozás felé, és a csatlakozási követelmények teljesítése szempontjából a legelőkelőbb helyen áll a tagjelöltek között. Ugyanakkor az a közelmúltbeli ügy, amelyben Hollandia és az Egyesült Királyság a polgáraik által egy csődbe ment izlandi bankban befektetett és elveszített összegek visszafizetését kérte, akadályt gördíthet az ország csatlakozása elé.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Izland az Európai Gazdasági Térség, a schengeni megállapodás és a dublini rendelet aláírójaként már jelenleg is szorosan együttműködik az Európai Unióval. Ezenfelül jó eredményeket ér el az emberi jogok védelme területén. Jelentős összegeket fordít az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, aminek köszönhetően ezeken a területeken nemzetközi viszonylatban kedvező pozíciót foglal el. Mielőtt azonban Izland uniós csatlakozásáról beszélhetnénk, szükség van az izlandi lakosság beleegyezésére.

Tanácsos lenne felhagyni az uniós propagandával, amelynek célja, hogy meggyőzze az izlandiakat a csatlakozás előnyeiről. Gazdasági szempontból egy 2010. májusi OECD-jelentés szerint Izland sikeresen megszilárdította gazdaságát, és a pénzügyi válság ellenére az ország az egy főre jutó jövedelem szintjét tekintve továbbra is világelső. Mindezek miatt támogatom a bővítést.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Először is le szeretném szögezni, hogy Izland esetleges uniós csatlakozása az izlandiak jóváhagyásától függ. A döntést meg kell hagyni az embereknek, és nem szabad, hogy az EU tovább befolyásolja őket. Ami a haladásról szóló jelentést illeti, Izland számos területen megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban, más területeken pedig még élen is jár: gondolok itt többek között az egy főre jutó jövedelemre, az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, valamint az emberi jogok védelmére. Mindezek miatt támogattam az állásfoglalásra irányuló indítványt.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Izland az egyik legrégebbi európai demokrácia. Az európai uniós csatlakozásra pályázó összes ország közül kétségtelenül a leginkább felkészült állam, nem csak azért, mert az uniós tagállamokhoz hasonló demokratikus elveket és értékeket vall, hanem azért is, mert utóbbiakéval azonos vagy akár szigorúbb fejlesztési előírásokkal rendelkezik. Támogattam a haladásról szóló 2010. évi jelentést, és úgy vélem, hogy amint a szükséges csatlakozási feltételek, ezeken belül is elsősorban a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének beszüntetése, teljesülnek, Izland csatlakozása az EU javát fogja szolgálni.

Ugyanakkor az ország csatlakozását megfelelően be kell illeszteni az Unió közös politikáinak keretébe, különösen a közös halászati politikába. Tekintettel a halászati ágazatnak az izlandi gazdaságon belüli viszonylagos jelentőségére, az ágazat jellegéből adódó politikák harmonizációja során nehézségek merülhetnek fel.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalásban az Európai Parlament többek között: Üdvözli annak lehetőségét, hogy olyan ország legyen új EU-tagállam, amely erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik; kiemeli, hogy Izland uniós csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét; elismerését fejezi ki Izlandnak az emberi jogok védelme területén elért eredményeiért, valamint eredményességéért az emberi jogok védelmét célzó nemzetközi mechanizmusokkal való magas szintű együttműködés során; támogatja a folyamatban lévő, a jogszabályi környezetnek a véleménynyilvánításhoz és a tájékoztatáshoz való hozzáférés tekintetében való erősítésére irányuló munkát; üdvözli e tekintetben az „Izlandi modern média kezdeményezést”, amely lehetővé teszi mind Izland, mind pedig az Unió határozott állásfoglalását a véleménynyilvánításhoz és a tájékoztatáshoz való jog védelme tekintetében.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Izland 2010 óta európai uniós tagjelölt ország. Támogattam ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert meggyőződésem, hogy az ország szilárd demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik, és hogy csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert támogatom Izland uniós csatlakozását.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0225/2011 (A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentés)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, amely elismerését fejezi ki az Unióval kötött társulási és stabilitási megállapodás végrehajtásáért, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Bizottság ajánlása ellenére nem tervezi a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Aggasztónak találom továbbá az etnikumok közötti fokozódó feszültséget, valamint a politikai párbeszéd és a sajtószabadság hiányát. A politikai pártoknak véget kell vetniük a nemzeti parlament bojkottjának, és politikai párbeszédet kell kezdeniük az intézményekkel. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy a Görögországgal folytatott vita továbbra is akadályt gördít az ország EU felé vezető útjába. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek kell megoldaniuk a jószomszédi kapcsolatok szellemében, és elsősorban Európa érdekeit figyelembe véve.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Támogattam az indítványt, amelynek célja, hogy lezárja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést tárgyaló európai tanácsi és bizottsági nyilatkozatokról folytatott vitát. Úgy gondolom, az indítvány rendkívül kiegyensúlyozott. A szöveg aggasztónak találja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tapasztalható jelenlegi politikai helyzetet, ideértve a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottját, illetve azt, hogy ezek a fejlemények kedvezőtlenül befolyásolhatják az ország uniós menetrendjét. Az indítvány ezenkívül elismerését fejezi ki az országnak az ország etnikumai közötti kapcsolatok sarokkövét képező ohridi keretmegállapodás tizedik évfordulója alkalmából, és felszólítja a kormányt, hogy mozdítsa elő az etnikai közösségek közötti átfogó párbeszédet. Örömmel nyugtáztam azt is, hogy az indítvány kedvezően értékelte Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a régió stabilizálására tett folyamatos erőfeszítéseit.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal foglalkozó európai parlamenti küldöttség tagjaként szorosan figyelemmel kísérem az ország által elért haladást és európai uniós csatlakozási folyamatát. Noha a politikát, az igazságszolgáltatást, a közigazgatást, a korrupció elleni küzdelmet és a véleménynyilvánítás szabadságát illetően van még tennivalója, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság jelentős előrelépést tett például a decentralizáció, az oktatás és a börtönrendszer reformja terén. A Görögországgal fennálló kétoldalú problémák nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások megindítását. Szavazatommal támogattam e tárgyalások megnyitását. Ezenfelül hangsúlyoznám, hogy az országban júniusban előrehozott választásokat tartanak. Ezért felszólítom a politikai pártokat, hogy fogjanak össze, és szoros együttműködésben munkálkodjanak országuk sikeres európai uniós csatlakozásáért.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel. 2005-ben az Európai Tanács tagjelölti státuszt biztosított Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton. Az elért haladás ellenére Macedóniát továbbra is politikai instabilitás jellemzi, amely befolyásolhatja az európai integrációs folyamatot. A kormány és az ellenzéki pártok közötti párbeszéd hiánya miatt az országban nem tudnak megállapodásra jutni a strukturális reformok végrehajtásáról. Az igazságszolgáltatási reform még nem fejeződött be, a média és a közigazgatás politizálódott, az etnikai csoportok integrációjának megoldatlan problémája pedig akadályozza Macedónia további előrelépését és a jogállamiság és a demokrácia elveinek biztosításához szükséges reformok végrehajtását. Úgy vélem, hogy a macedón kormánynak fokozottabban be kellene vonnia az ellenzéki pártokat a döntéshozatalba, valamint nyílt és konstruktív párbeszédet kellene folytatnia az országban jelenleg fennálló nehézségekről.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Támogattam a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést, mert úgy gondolom, hogy a balkáni uniós perspektíva nélkülözhetetlen a régió stabilitásának kialakításához. Ebben az összefüggésben döntő fontosságú a Görögországgal folytatott együttműködés.

A Volt Jugoszláv Köztársaság neve körül kialakult vita központi szerepet játszik a csatlakozási tárgyalásokról folytatott megbeszéléseken, mivel ez az egyik olyan tényező, amely késlelteti a tárgyalások megindítását. Az uniós tagállami státusz eléréséhez vezető folyamat során létfontosságúak a jószomszédi kapcsolatok. Ezért Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak és Görögországnak meg kell egyeznie az állam nevéről. A többi fejezetet illetően Görögország az eddigiek során megbízható tárgyalópartnernek bizonyult. Legfőbb ideje, hogy a két ország megállapodásra jusson, és így a jövőbeli csatlakozási tárgyalások az uniós tagállamok egyöntetű támogatásával folytatódhassanak. E tekintetben hasznos lehet pártatlan, külső közvetítőket bevonni a vitába, így például az ENSZ főtitkárát.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A Parlament korábbi állásfoglalásaival összhangban sajnálatomat fejezem ki amiatt, hogy a Tanács nem határozott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, amit a Bizottság már második éve javasol. Ebben a térségben az uniós bővítési folyamat a béke, a stabilitás és a megbékélés megteremtésének hatékony eszköze. Komoly aggodalommal tölt el a tartós és nagyarányú munkanélküliség, amely különösen a fiatalokat sújtja, és amely a térség számos országát jellemzi. Felszólítom a kormányt, hogy mielőbb hajtson végre hatékonyabb intézkedéseket, amelyek javítják a foglalkoztatáspolitikára és a munkaerő minőségi, stabil és tisztességes munkahelyen való foglalkoztatására összpontosító állami beruházásokat. Ugyanakkor üdvözlöm az energiatörvény közelmúltbeli elfogadását, amely törvény célja az ország villamosenergia-piacának liberalizálása, és amely összhangban áll a vonatkozó európai irányelvekkel. Üdvözlöm a fenntartható fejlődésre irányuló nemzeti stratégia elfogadását, de a környezetvédelem területére vonatkozó jogszabályok végrehajtása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni, és e célra megfelelő forrásokat kell biztosítani. Szorosabb együttműködésre szólítok fel a határokon átnyúló környezetvédelmi kérdésekben, az uniós normák alapján, különösen a vízminőség, a hulladékkezelés és a természetvédelem területén.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja elvben támogatja a nyugat-balkáni irányú bővítést, feltéve, hogy a térség polgárai ezt szeretnék. Az e konkrét jelentésről tartott szavazásnál tartózkodtam, mivel minden egyéb mellett a javasolt gazdasági reformok és a névvita megoldásának módja problémákat vet fel. Az eddigi bővítések tapasztalataiból merítve a Nyugat-Balkán országaival folytatott együttműködésnek és integrációs folyamatnak, különösen a gazdasági válság idején, hozzá kellene járulnia a fenntartható fejlődéshez, valamint a bővítési és az uniós országok polgárainak gazdasági és társadalmi jólétéhez.

A jelentés ugyanakkor olyan döntéseket jutalmaz, mint például csapatok küldése Afganisztánba és más területekre, illetve olyan gazdasági politikák, például a privatizáció ösztönzése, amelyek a munkanélküliség és a társadalmi egyenlőtlenségek fokozása és a szociális jogok csorbítása révén tovább súlyosbítják a válságot. Ezenfelül az integrációs folyamatot a nemzetközi jogot és nemzetközi eljárásokat tiszteletben tartva kell lefolytatni. Ebben az esetben a névvita kérdésében a jelentésnek szorgalmaznia kellene az eljárás tiszteletben tartását és támogatását, hogy az ENSZ égisze alatt mindenki számára elfogadható megoldás születhessen.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az ismét javasolja, hogy a Tanács hozzon határozatot a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. A Tanács 2005-ben tagjelölti státuszt biztosított az országnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság integrációjának folyamatában késedelmek tapasztalhatók. Ennek ellenére Macedónia előrelépést tett, és törekszik a közösségi vívmányok elfogadására, valamint arra, hogy az EU ajánlásával összhangban intézményei számára megbízható struktúrákat és helyes gyakorlatokat biztosítson. Az országra nehezedő politikai válság nagyon is jól szemlélteti, hogy sok még a tennivaló, és hogy hosszú még az út, mielőtt Macedónia a valódi csatlakozást lehetővé tevő valamennyi feltételt ténylegesen teljesíteni tudja. Felszólítom Görögországot és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, hogy törekedjenek a nézetkülönbségek rendezésére, és bizonyítsák be, hogy hűek az Unió nagylelkű alapító szellemiségéhez, amelyre ma valamennyiünknek nagy szüksége van.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány középpontjában az áll, milyen előrelépést tett Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság az elmúlt év során az uniós integráció felé vezető úton. 2005. december 16-án a Tanács megadta Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a tagjelölt ország státuszát. 2008-ban meghatározták a csatlakozási elveket, prioritásokat és feltételeket, amelyeket a Bizottság figyelemmel kísér. Noha az értékelés kedvező volt, bizonyos területeken fokozni kell a haladást, így például a Görögországgal az új tagállam státuszáról folytatott párbeszéd, a közigazgatás és az igazságszolgáltatási rendszer reformja, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása és az intézményi együttműködés területén. A jelenlegi politikai helyzet, amelyet többek között a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottja jellemez, kedvezőtlenül befolyásolhatja az ország uniós vonatkozású prioritásait. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek a jószomszédi kapcsolatok szellemében kell megoldaniuk. Valamennyi szereplőnek fokoznia kell erőfeszítéseit, valamint felelősséget és eltökéltséget kell tanúsítania a még rendezetlen kérdések megoldása iránt, amelyek akadályozzák a tagjelölt ország csatlakozási folyamatát és az EU térségben folytatott politikáját.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel 2005-ben az Európai Tanács tagjelölti státuszt biztosított Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, viszont azóta sem jelölte ki a tárgyalások megkezdésének időpontját, holott az ország jelentős előrelépéseket tett az EU felé vezető úton; mivel a kétoldalú kérdések nem akadályozhatják a csatlakozási folyamatot, bár azokat a tagság megadása előtt rendezni kell; és mivel a csatlakozási folyamat folytatása hozzájárulna Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság stabilitásához és tovább erősítené az etnikumok közötti párbeszédet. A kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek kell megoldaniuk a jószomszédi kapcsolatok szellemében, figyelembe véve az EU általános érdekeit. Valamennyi főbb szereplőnek és érintett félnek fokoznia kell erőfeszítéseit, valamint felelősséget és eltökéltséget kell tanúsítania a még rendezetlen kérdések megoldása iránt, amely kérdések nemcsak a tagjelölt ország csatlakozási folyamatát és az EU térségben folytatott politikáját akadályozzák, hanem az etnikumok közötti kapcsolatokra, a térség stabilitására és a gazdasági fejlődésre is kihathatnak. A dokumentum sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy erősítsék a média függetlenségét és szabadságát azáltal, hogy ugyanazokat a normákat alkalmazzák valamennyi orgánumra, és hogy javítják a tulajdonosi viszonyok átláthatóságát. Aggodalommal tölt el a kormány és az ellenzéki pártok közötti párbeszéd elégtelen volta, továbbá az általános bizalmatlanság és konfrontáció. Folytatni kell az igazságszolgáltatási rendszer reformját az igazságszolgáltatás szakmaiságának, hatékonyságának és politikai nyomástól való függetlenségének biztosítása érdekében, valamint ki kell terjeszteni a korrupció elleni küzdelmet és javítani kell az üzleti környezetet.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az uniós bővítési folyamat határozott hajtóereje a balkánon folyó, békét, stabilitást és megbékélést ösztönző folyamatnak. Macedónia jelentős előrelépéseket tett az ország demokratizálása terén, ami közvetlen eredménye az arra irányuló politikai akaratnak, hogy az ország az európai államok családjának teljes jogú tagjává váljon. Az Európai Bizottság értékelte az előrelépést, és immár második éve felhívja az Európai Tanácsot, hogy kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Macedóniával. Szintén második éve, hogy a Tanács nem határozott. Ez azt a benyomást kelti, hogy a tárgyalások megnyitása előtt álló, megalapozatlan akadályok egyikét a kölcsönös vitapontok, köztük a Görögországgal való kapcsolatok képezik. Ezek a viták nem akaszthatják meg Macedónia csatlakozási folyamatát, már csak azért sem, mert a csatlakozási folyamat előmozdítaná a stabilitást és tovább erősítené a Macedóniában élő etnikai kisebbségek közötti párbeszédet.

Természetesen Macedóniának sokat kell még tennie a kormányzati és igazságügyi intézmények reformjához, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem sikeréhez és a demokratikus társadalmi párbeszéd kialakításához. Egyértelmű, hogy új tagállam, többek között Macedónia is csak akkor csatlakozhat az Unióhoz, ha minden követelményt teljesített, és kizárólag az uniós intézmények és tagállamok egyöntetű beleegyezésével. Éppen ezért olyan fontos a csatlakozási tárgyalások megkezdése, amely meggyőződésem szerint kedvező változásokat indít majd el Macedóniában és a térség egészében.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért haladásról szóló 2010. évi jelentést tárgyaló állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyről a Parlament szavazott, nagy többséggel és több képviselőcsoport jóváhagyásával fogadtuk el. Elismeréssel adózom az ország előtt az európai normáknak való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiért. Az igazságszolgáltatási rendszer reformja, a korrupció elleni küzdelem, valamint a közigazgatási és börtönrendszer reformja a közösségi vívmányoknak való megfelelés tekintetében elért néhány fontos eredmény. Hasonlóképpen elismerésre méltó a helyi autonómia biztosításának és a megkülönböztetés elleni törvény elfogadásának, valamint a nemek egyenjogúsága iránti elkötelezettségnek az előtérbe helyezése. A véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége ugyanakkor továbbra sem valósul meg. Aggodalomra ad továbbá okot az országban élő különböző etnikai csoportok közötti feszültségek növekedése. Ezért úgy gondolom, hogy a kedvező eredmények ellenére továbbra is kiemelt figyelmet kell szánnunk a rendkívül bizonytalan és a körülmények által próbára tett intézményi kérdésnek. Befejezésképpen, bízom benne, hogy a jelenlegi hiányosságok orvosolását célzó fellépéssel megerősíthető az Európához való közeledés folyamata.

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Szavazatommal támogattam az állásfoglalást, elismerve ezzel azt az előrelépést, amelyet Macedónia az európai integráció felé tett, és kiemelve azokat a célokat, amelyeket polgárai érdekében még teljesíteni kell. Lényeges, hogy európai uniós jövőjét illetően pozitív jelet küldjünk Macedóniának, és ezáltal megőrizzük az európai lendületet és előrébb vigyük a megkezdett politikai párbeszédet. A Macedónia és Görögország közötti névvita teljes mértékben kétoldalú ügy, amely nem szabad, hogy befolyásolja a csatlakozási tárgyalások megnyitását. Mindemellett, a Görögország és Macedónia között 1995. szeptember 13-án létrejött ideiglenes megállapodás értelmében Görögország vállalta, hogy nem gördít akadályt Macedónia nemzetközi intézményekhez történő csatlakozása elé, ami magában foglalja az EU–Macedónia csatlakozási folyamatot is. A Külügyi Bizottságban a közigazgatással, az igazságszolgáltatási rendszerrel és a korrupcióellenes fellépéssel kapcsolatos módosításokat nyújtottam be.

A közigazgatási reform nemzeti stratégiájának elfogadása és a stabilizációs és társulási megállapodás albizottságának létrehozása örömteli lépések, amelyek biztosítják a közigazgatás képességeit és szakmai hozzáértését. Hangsúlyozom, hogy az igazságügyi rendszer kiszámíthatósága és a nyilvánosság bizalmának szavatolása szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír az igazságszolgáltatás egyesítése és valamennyi bírósági határozat nyilvánosságra hozatala.

  David Martin (S&D), írásban. – Támogattam a Macedóniáról szóló jelentést, és üdvözlöm a korrupció elleni küzdelem terén tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek többek között a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) második ajánláscsomagjának végrehajtásában és a büntető törvénykönyv módosításainak hatálybalépésében nyilvánultak meg. Arra ösztönzöm a hatóságokat, hogy folytassák a korrupció leküzdésére irányuló jogszabályok végrehajtását, valamint növeljék az igazságszolgáltatás függetlenségét, hatékonyságát és forrásait. A korrupció mindazonáltal továbbra is igen elterjedt, és további hathatós erőfeszítéseket várok annak felszámolására.

Hangsúlyozom annak sürgető voltát, hogy a korrupcióellenes – különösen a politikai pártok finanszírozásával és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos – jogszabályokat hatékonyan és pártatlanul érvényre kell juttatni. Felhívom a figyelmet a politikai beavatkozástól mentesen működő bírósági rendszer biztosításának fontosságára, és üdvözlöm a bírósági rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló erőfeszítéseket. Hangsúlyozom, hogy végrehajtási nyilvántartást kell létrehozni a büntetőeljárásokról és büntetőítéletekről, amelyhez képest az előrelépés mérhető, valamint felszólítok az igazságszolgáltatás egyesítésére az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban a sajtószabadságnak és az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének megsértése, valamint a „Skopje 2014” városrendezési terv semmibe vétele mindennapos események. Ezzel egyidejűleg a politikai párbeszéd holtpontra jutott. E sajnálatos belső körülményeket tetéző névvita megoldatlan kérdése egyértelművé teszi, hogy az ország európai kilátásai komoly próbán mennek keresztül.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az állásfoglalás felszólítja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt gazdasága és villamosenergia-piaca liberalizációja érdekében. Leckét ad az országnak a demokráciáról, de még az újságírásról is. Nem támogattam ezt a fellengzős és hitvány szöveget.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság akadályokba ütközött az uniós csatlakozás felé vezető úton. A közösségi vívmányok elfogadása, valamint a megbízható intézményi struktúrák és helyes gyakorlatok biztosítása terén elért haladás ellenére sok még a tennivaló. Hogy milyen sok, azt az országot sújtó politikai válság is jól szemlélteti.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) 2001. április 9-én Macedónia a nyugat-balkáni országok közül elsőként kötött stabilizációs és társulási megállapodást az EU-val. A 2001 óta végrehajtott reformok több szempontból is sikeresnek tekinthetők. Ami az igazságszolgáltatást illeti, olyan jogi rendelkezéseket fogadtak el, amelyek egyaránt biztosítják a rendszer politikai nyomástól való függetlenségét és hatékonyságát. Szintén üdvözlendő a bírósági rendszer átláthatóságának javítása, különösen a bíróságok többségénél az ügyhátralék csökkentése tekintetében. Az országban már láthatók a működő piacgazdaság felé történő átmenet első jelei, noha a teljes átállásig hosszú még az út. Macedónia uniós csatlakozását kizárólag a Görögországgal folytatott névvita akadályozza, és bízunk benne, hogy erre a közeljövőben megoldást találnak. Ennek ellenére tartózkodtam a szavazástól, mivel a jelentés több ponton rendkívül kiegyensúlyozatlan.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Támogattam a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2010. évi nyomon követési jelentést. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási folyamatában az ország által tett politikai és társadalmi-gazdasági előrelépés ellenére számottevő késedelmek tapasztalhatók. Bízom benne, hogy a fennálló nézetkülönbségek és regionális problémák leküzdhetők a közös európai érdekek javára.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Az állásfoglalás fő üzenete az, hogy az Európai Parlament egyetért a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2010. évi bizottsági jelentés megállapításaival, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem határozott a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről, amit a Bizottság a Parlament korábbi állásfoglalásaival összhangban már második éve javasol. Aggodalmát fejezi ki a jelenlegi politikai helyzet miatt, ideértve a nemzeti parlament ellenzéki pártok általi bojkottját, illetve amiatt, hogy ezek a fejlemények kedvezőtlenül befolyásolhatják az ország uniós menetrendjét, és emlékeztet a Tanácshoz intézett előző ajánlására, hogy a tárgyalásokat azonnali hatállyal kezdjék meg.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogattam az állásfoglalást, mivel úgy vélem, itt az ideje, hogy tényleges és megfelelő csatlakozási tárgyalásokat kezdjünk Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. Azóta, hogy az Európai Tanács 2005. december 16-án megadta az országnak az EU-tagjelölti státuszt, az ügyben nem történt jelentős előrelépés. Ennek oka elsősorban a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságon belül kialakult számos probléma, különösen az, hogy az ellenzéki pártok bojkottálták a nemzeti parlamentet. Ezt és egyéb nehézségeket, például a stabil demokrácia létrehozásához nélkülözhetetlennek minősülő szabad és független média jelenlétének hiányát mihamarabb orvosolni kell, hogy mindkét fél ismét elindulhasson az EU keleti bővítése felé vezető úton.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Nem támogattam ezt a jelentést, mivel, ahogyan azt korábban a plenáris ülésen elmondtam, úgy vélem, hogy tekintettel a Sunday Times március 20-i számában az előadó, Zoran Thaler ellen megfogalmazott súlyos vádakra, aki még a vele kapcsolatos kijelentéseket megelőzően előterjesztette a szöveget, amelyről a Külügyi Bizottság március 16-án szavazott, és akit megillet az ártatlanság vélelme, valamint arra, hogy új előadót jelöltek ki, ez az állásfoglalásra irányuló indítvány nem tekinthető hitelesnek. Véleményem szerint a Tisztelt Ház feddhetetlensége és hitelessége szempontjából hiba lenne, ha még azelőtt szavaznánk az indítványról, hogy az egyeztető eljárás megnyitását követően nyilvánosságra kerülnek a vizsgálatok eredményei.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0256/2011 (Az elefántcsontparti helyzet)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mert sürgősen véget kell vetni az elefántcsontparti válsághelyzetnek, amely már eddig is számos áldozatot követelt. A nemzetközi közösség elismeri Ouattara úr demokratikus győzelmét, és most meg kell kettőznie arra irányuló erőfeszítéseit, hogy segítse őt a békés hatalomátvételben. Mivel olyan súlyos helyzetről van szó, amely nemcsak hogy veszélyezteti az emberek jogszerű választási döntését, de az emberi jogok megsértése tekintetében is következményekkel járhat, az Uniónak diplomáciai úton, a rendelkezésére álló valamennyi mechanizmust bevetve kell intézkednie, hogy elősegítse a helyzet rendezését és legfőképpen megelőzze a további haláleseteket.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy a hivatalban lévő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának, annak ellenére, hogy utóbbi megnyerte a 2010. novemberi elnökválasztásokat, amit az eredmények ENSZ általi hitelesítését követően a nemzetközi közösség is elismert. ENSZ-források szerint 2010 decembere óta több százan vesztették életüket Elefántcsontparton, és a halálos áldozatok valós száma ennél sokkal magasabb is lehet, mivel az ország belső részén zajló erőszakról nem mindig tudósít a média. Az ENSZ békefenntartói és intézményei szándékos támadások célpontjaivá váltak. Egyetértek azzal, hogy azonnali nemzetközi politikai cselekvésre van szükség az Elefántcsontparton kialakult humanitárius helyzet kezelésére és a régión belüli újabb migrációs válság elkerülésére. A Bizottságnak és a tagállamoknak össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket a többi nemzetközi adományozóval annak érdekében, hogy reagálni lehessen Elefántcsontpart és a szomszédos országok lakosságának égető szükségleteire. Támogatom a vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását magukban foglaló szankciókat, amelyeket az ENSZ BT, az Afrikai Unió és az Európai Unió Tanácsa fogadott el mindazon személyekkel és szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek nem hajlandók elismerni a törvényesen megválasztott elnök hatalmát, továbbá támogatom, hogy e szankciók a törvényes hatóságok hatalomba való visszatéréséig érvényben maradnak.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Határozottan elítélem Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak az elefántcsontparti nép akaratának erőszakos megsértésére irányuló kísérleteit, és csatlakoznék a Laurent Gbagbo haladéktalan lemondását követelőkhöz. Sajnálatos, hogy az elefántcsontparti népnek ilyen súlyos árat kellett fizetnie azért, hogy kivívja a 2010. novemberi elnökválasztáson kinyilvánított demokratikus akaratának tiszteletben tartását. Maradéktalan támogatásomról biztosítom Ouattara elnököt, kormányát és az elefántcsontparti polgárokat a megbékélést, a talpra állást és a fenntartható fejlődést célzó feladatukban. Tárgyalások kezdeményezésére szólítok fel annak érdekében, hogy a nemzeti újraegyesítés előmozdítása nehéz feladatának keretében az országban helyreállhasson a rend, a béke, a stabilitás és a biztonság.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Támogattam az elefántcsontparti helyzetről szóló állásfoglalást, amely elítéli Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak a hatalom bitorlására irányuló kísérleteit, és hangsúlyozza, hogy Gbagbo elnöknek le kell mondania, és haladéktalanul át kell adnia a hatalmat a demokratikus úton megválasztott Ouattara elnöknek, hogy az országban helyreálljon a béke és a demokrácia.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Félix Houphouët-Boigny nagyszabású víziója ellenére Elefántcsontpart ma a Gbagbo és Ouattara elnök között zajló és akár a végtelenségig elhúzódó konfliktus által megtépázott ország. Az elefántcsontparti polgárok aggodalommal és félelemmel szemlélik a két politikai oldal katonai előretörését, a biztonság összeomlásától és az ország destabilizálódásától rettegve. Elefántcsontpart újabb példája annak, milyen veszélyt jelent az időn túl fennálló diktatórikus vezetés, amelynek összeomlása után intézményi vákuum keletkezik, hiányoznak a demokratikus eljárások, és nem lehetséges a szabadságjogok gyakorlása.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Összhangban mindazzal, amit az Európai Unió fennállása során tett, most történelmi kötelessége, hogy felemelje hangját az emberi jogok megsértése ellen, és mind az elítélés, mind pedig a fejlesztési programok eszközével harcoljon a népek önrendelkezési jogáért. A közelmúltban az erőszak fokozódásának és igazolt mészárlásoknak lehettünk tanúi Elefántcsontparton, ahol nem minden polgár fogadja el a demokratizálódás folyamatát. A Parlament több állásfoglalást is elfogadott az országban kialakult politikai helyzetről, amelyek közül a legfontosabb a 2010. december 16-i. Más uniós és nemzetközi intézmények, például az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Bizottsága (ECOWAS) is elítélte az országban folyó emberi jogi jogsértéseket, amelyeket az ENSZ által hitelesített választási eredmények elutasítását követően Laurent Gbagbo megbuktatott elnök követett el, akinek tettei több száz halálos áldozatot követelő és hozzávetőleg egymillió menekültet eredményező erőszakhullámot indítottak el az országban. Mindezek miatt egyetértek az itt előterjesztett intézkedésekkel, és a javaslat mellett szavazok, mivel úgy gondolom, hogy a Parlamentnek egy értékeken, és nem pusztán gazdasági érdekeken alapuló külpolitikát kell támogatnia.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem szavaztunk az állásfoglalás mellett, és továbbra is aggodalommal tölt el bennünket az elefántcsontparti helyzet, az ország gazdasági bénultsága és az embereket sújtó rendkívüli mértékű erőszak, amely humanitárius válsággá nőtte ki magát.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi súlyos helyzet okai messzire nyúlnak vissza, és különösen a korábbi gyarmatosítás vagy az IMF által évekig az országra kényszerített strukturális kiigazítási tervek örökségeként kialakult szegénységben és társadalmi egyenlőtlenségekben keresendők.

A választásokat követően az elmúlt négy hónap szenvedése nyilvánvalóvá tette, mennyire sajnálatos, hogy a nemzetközi közösség, az EU-t is beleértve nem használta ki maradéktalanul a diplomáciai lehetőségeket a válság békés politikai rendezésére. Franciaország szerepe különösen sajnálatos, hiszen a diplomáciai csatornák helyett a katonai beavatkozást választotta.

Mindezek miatt ragaszkodunk ahhoz, hogy valamennyi fél vessen véget a háborúnak és az erőszaknak, és sürgetjük az EU-t, hogy ebben a szellemben cselekedjen.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Az állásfoglalás a rosszhiszeműség iskolapéldája. Megoldja azt az elképesztő mutatványt, hogy egyszer sem beszél elítélően Ouattara elnök táboráról, akiknek erőszakos tetteit mindazonáltal az ENSZ a helyszínen jelenleg is vizsgálja. No de igaz is, az IMF-nél Washingtonban képzett, nem elefántcsontparti származású muzulmán Ouattara csak támogatásra számíthat önöktől. Az állásfoglalás ódákat zeng az ENSZ elefántcsontparti műveletének (UNOCI) tevékenységéről, noha éppen az ENSZ volt kénytelen Franciaországtól segítséget kérni missziója, és különösen a külföldi állampolgárok védelmének biztosításához.

Szép kis eredményesség és hatékonyság ez! Ami a választási eredmények tiszteletben tartásának biztosítását célzó kiemelt figyelmet illeti, nem ártana, ha ugyanilyen kitartó éberséget tanúsítanának akkor is, amikor az európai népek elutasítják az önök által nekik felkínált szerződéseket. Az igazság az, hogy csak az önöknek tetsző eredményeket támogatják. Ez a rövidlátó, fekete-fehér megközelítés nem érdemel támogatást, ahogyan egy olyan állásfoglalás sem, amely a jelek szerint még azoknál az európai újságcikkeknél is kevésbé tényszerű, amelyek alapján azt összeállították.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy a hivatalban lévő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának, annak ellenére, hogy utóbbi megnyerte a 2010. novemberi elnökválasztásokat, amit az eredmények ENSZ általi hitelesítését követően a nemzetközi közösség is elismert. A választásokat követő politikai patthelyzet békés megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítések, köztük az Afrikai Unió, az ECOWAS és a dél-afrikai elnök kezdeményezései sem jártak sikerrel. Február közepe óta felerősödtek a harcok a fővárosban és az ország nyugati részén, és aggasztó jelentések látnak napvilágot arról, hogy egyre gyakrabban vetnek be nehéztüzérséget polgári személyekkel szemben. Az Elefántcsontparton elkövetett atrocitások, köztük a szexuális bűncselekmények, az erőszakos eltüntetések, a bírósági eljárás nélküli kivégzések és a polgári személyek elleni túlzott és válogatás nélküli erőszak az emberiesség elleni bűncselekményekkel felérő tettek. A Parlament ezért felszólítja Ouattara elnököt, hogy mozdítsa elő a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Elefántcsontpartot több hónapja sújtó mély politikai és intézményi válság most újabb erőszakhullámot szült, amelynek nem látni a végét. Határozottan elítélem Gbagbo volt elnök azon kísérletét, hogy erőszakkal megváltoztassa az Alassane Ouattara győzelmével végződő választás jogszerű eredményeit. Elefántcsontpart néhány hónapja a leköszönő elnök támogatói és a nép közötti városi gerillaharc színterévé vált. Úgy vélem, hogy Európának, különösen a jelenlegihez hasonló, az alapvető emberi jogokat és a demokrácia alapvető eszményét súlyosan veszélyeztető helyzetekben jól hallhatóan és egyértelműen el kell ítélnie ezeket a cselekményeket, és határozottan ki kell nyilvánítania ellenérzését és felháborodását.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az állásfoglalást, amely sürgeti, hogy valamennyi elefántcsontparti politikai erő tartsa tiszteletben az elefántcsontparti nép akaratát, amelyet a 2010. november 28-i elnökválasztásnak a Független Választási Bizottság (CEI) által bejelentett és az ENSZ-főtitkár különleges képviselője által hitelesített eredménye révén szabadon érvényre juttattak, amely eredmény Alassane Dramane Ouattarát ismerte el az Elefántcsontparti Köztársaság megválasztott elnökének. Az állásfoglalás valamennyi elefántcsontparti felet arra kér, hogy különösen tartózkodjanak a polgári személyek elleni törvénytelen erőszak és emberi jogsértések minden formájától, ezeket előzzék meg és nyújtsanak védelmet ezekkel szemben.

Az állásfoglalás továbbá a lehető leghatározottabban elítéli Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak azon kísérleteit, hogy erőszakot gerjesztve és a választási folyamat integritását aláásva erőszakosan megsértsék az elefántcsontparti nép akaratát. E tekintetben a szöveg hangsúlyozza, hogy a demokratikus választások eredményét minden résztvevőnek – a legyőzötteknek is – teljes mértékben tiszteletben kell tartania, és kiemeli, hogy ennek hiánya további veszélybe sodorná Elefántcsontpart békéjét és stabilitását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A demokrácia tiszteletben tartása elidegeníthetetlen európai uniós alapelv. Ennélfogva határozottan el kell ítélnünk az elefántcsontparti eseményeket. Elfogadhatatlan, hogy Gbagbo elnök a választások elvesztését követően erőszakot alkalmaz a lakossággal szemben; haladéktalanul le kell mondania, és át kell adnia a hatalmat. A felelősök nem maradhatnak büntetlenül, és lehetőségeinkhez mérten mindent meg kell tennünk azért, hogy felkutassuk és – szükség esetén akár nemzetközi szinten – bíróság elé állítsuk őket a polgári személyek ellen elkövetett bűncselekményekért, amivel az EU biztosítani tudja a vizsgálatokhoz szükséges támogatást.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elefántcsontparti választásokat követően Gbagbo elnök – akit demokratikus módon lemondattak – nem volt hajlandó távozni hivatalából. Sem a tárgyalási kísérletek, sem a nemzetközi bírálatok nem jártak sikerrel, aminek eredményeképpen erőszakos összetűzésekkel jellemzett válsághelyzet alakult ki. Fontos, hogy fenntartsuk a nemzetközi nyomást, például azáltal, hogy a lehető legszigorúbban elítéljük az emberi jogok megsértését és a humanitárius joggal ellentétes bűncselekményeket, valamint szankciókat alkalmazunk.

Ugyanilyen fontosak a polgári lakosokkal, köztük uniós állampolgárokkal szemben elkövetett emberrablásokat érintő erőfeszítések. Az állásfoglalás ugyanakkor csak a legyőzött Gbagbo elnök csapatai által elkövetett atrocitásokat tárgyalja, az újonnan megválasztott Ouattara elnök csapatai ellen megfogalmazott vádakat nem említi. Erőszakos cselekmények esetében nem vehetjük figyelembe, ki követte el azokat.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A Gbagbo legyőzött elnök által elkövetett súlyos emberi jogsértéseket és erőszakos cselekedeteket az EU-nak a lehető leghatározottabban el kell ítélnie. Ha a humanitárius jogsértések nem maradnak abba, különleges szankciókat kell bevezetni. Ugyanakkor az is fontos, hogy mindkét oldalon büntessük az erőszakos bűncselekményeket; tehát azokat is, amelyekkel Ouattara új elnököt vádolják. Az erőszakos támadások áldozatai számára csekély jelentőséggel bír, ki rendelte el azokat. Ebből a szempontból túlságosan egyoldalúnak tartom az állásfoglalást.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel az országban tapasztalható, súlyos társadalmi következményekkel járó politikai válságra, üdvözlöm Georgieva biztos bejelentését, mely szerint az EU elkötelezte magát a humanitárius válság megoldására irányuló segítség mellett.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Csatlakozom azokhoz, akik: 1. Sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy a választásokat követő politikai patthelyzetet nem lehetett békés úton megoldani, és hogy az erre irányuló diplomáciai erőfeszítések nem jártak sikerrel; 2. Elítélik a választásokat követő tragikus haláleseteket és anyagi kárt, és felszólítják Gbagbo urat és Ouattara urat az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására; és 3. Felszólítják Ouattara urat és Gbagbo urat, hogy tegyenek eleget kötelességeiknek, és akadályozzák meg az országban a további erőszakot és a harcok utáni megtorlást, valamint tegyenek tanúbizonyságot a békés és demokratikus politikai átmenet iránti elkötelezettségükről.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt. Az, hogy a leköszönő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a 2010. novemberi elnökválasztást megnyerő Alassane Ouattarának, az egész országra kiterjedő és a jelek szerint nem csillapodó erőszakspirált indított el. Február közepe óta felerősödtek a harcok a fővárosban és az ország nyugati részén, és aggasztó jelentések látnak napvilágot arról, hogy egyre gyakrabban vetnek be nehéztüzérséget polgári személyekkel szemben. A nemzetközi közösség diplomáciai erőfeszítései eddig eredménytelennek bizonyultak, annak ellenére, hogy az ENSZ hitelesítette a választás eredményét. Itt az ideje, hogy elítéljük Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak az elefántcsontparti nép akaratának erőszakos megsértésére irányuló kísérleteit. Laurent Gbagbónak haladéktalanul le kell mondania, és át kell adnia a hatalmat a jogszerűen megválasztott elnöknek, Alassane Ouattarának.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy Gbagbo volt elnök nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának. Ez a helyzet különösen pusztító humanitárius következményekkel jár. A választásokat követő erőszak nyomán több mint egymillióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására és váltak menekültté az országon belül. Ez a tömeges menekültáradat ráadásul ismét felerősítheti a régióban a nyilvánvaló feszültségeket. A válság tehát várhatóan folytatódni fog. Noha üdvözlöm a Bizottság azon döntését, hogy ötszörösére növelte a humanitárius segítséget és ezáltal az uniós támogatás összege 30 millió EUR-ra emelkedett, elengedhetetlen, hogy az Európai Unió minden tőle telhetőt megtegyen a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak megsegítésére, és figyelemmel kísérje változó szükségleteiket.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Nagy lelkesedéssel támogattam ezt az állásfoglalást, amely egyértelműen elítéli a leköszönő elefántcsontparti elnökhöz, Laurent Gbagbóhoz hű katonai erők polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásait. Jobb lett volna, ha sikerül a konfliktust diplomáciai úton rendezni, de az Abidjanban kialakult erőszak mértéke és a megbuktatott elnök keményvonalas, önpusztító hozzáállása nyomán az ENSZ kénytelen volt beavatkozni, hogy megvédje a polgári lakosokat és segítse a legitim elnököt, Alassane Ouattarát a hatalom átvételében. Az állásfoglalás ezért támogatja a francia erők ENSZ által ellenőrzött beavatkozását, amely elősegíti a jog és a választási eredmény érvényesítését, valamint a polgári lakosok és az európai állampolgárok életének megóvását. A jogállamiság helyreállítását követően a legitim elefántcsontparti hatóságoknak a nemzetközi közösség támogatásával gondoskodniuk kell majd arról, hogy a közelmúltbeli elefántcsontparti elnökválasztás vesztes jelöltjét, Laurent Gbagbót és valamennyi feltehetően emberi jogsértéseket elkövető tisztviselőt bíróság elé állítsanak tetteikért. Végül, úgy gondolom, hogy az EU köteles eleget tenni azon vállalásának, amely szerint hosszú távon támogatást nyújt Elefántcsontpart számára, hogy ezzel elősegítse a nemzeti megbékélést, valamint az ország újjáépítését és stabilizálódását.

Állásfoglalásra irányuló indítvány – B7-0198/2011 (Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata – keleti dimenzió)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel olyan fontos célkitűzéseket tartalmaz, mint a vízumliberalizáció, a szabadkereskedelmi megállapodások, a civil társadalommal fenntartott kapcsolatok, valamint az Unió konfliktusokban való szerepvállalását tekintve az erőszak kerülése, illetve az önrendelkezés és a területi integritás.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) 2004-es elindítása óta az európai szomszédságpolitikának köszönhetően megerősödtek a partnerországokkal létesített kapcsolatok. A keleti partnerség a partnerországokkal való kapcsolatok elmélyítését szolgáló jelentős politikai keret, amely a közös szerepvállalás és a közös felelősség elvein alapszik. A keleti partnerség prioritásai többek között a demokrácia, a jó kormányzás és stabilitás fejlesztése, a gazdasági integráció és az uniós politikákhoz való közelítés, különösen a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiabiztonság tekintetében. Az európai szomszédságpolitika végrehajtását bizonyos akadályok nehezítik; a politika felülvizsgálatának keretében ezért a fellépés tekintetében világosan meg kell határozni a prioritásokat, egyértelmű teljesítményértékelést kell végezni és a teljesítmények alapján differenciálni kell. Az európai szomszédságpolitikának a továbbiakban is a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elveire kell épülnie, és támogatnia kell legközelebbi partnereink politikai, társadalmi és gazdasági reformjait.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Szavazatommal támogattam az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatára irányuló bizottsági és tanácsi kezdeményezést. Ez a politika rugalmasságának köszönhetően lett eredményes, most pedig az új európai realitások fényében módosítani kell. Éppen ez az oka annak, hogy pontosabban hozzá kell igazítani a programban részt vevő egyes országok sajátos körülményeihez.

Úgy gondolom, a legfőbb szempont a partnerállamok elkötelezettsége, nem pedig földrajzi elhelyezkedésük kell, hogy legyen. Egy adott országban végrehajtott reformok középpontjában ugyanakkor elsősorban az emberek állnak. A keleti és déli országok számára hasonló lehetőségeket kell teremteni, ezért szükségessé vált a szomszédságpolitika súlypontjainak áthelyezése. A volt szovjet államoknak is szükségük van az Unióval folytatott együttműködésre; ezt az elképzelést közelmúltbeli kisinyovi látogatása alkalmával Joe Biden is támogatta. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a keleti partnerségen belül a Moldovai Köztársaság élen jár a reformok terén.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata olyan jelentős célkitűzéseket foglal magában, mint a demokratikus folyamatok, a jó kormányzás és stabilitás, a gazdasági integráció, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiabiztonság. Az Európai Parlament véleménye szerint a korrupció elleni küzdelemnek – elsősorban a bírói testületek és a rendőrség terén – kiemelt prioritásnak kell lennie az EU számára a keleti partnereivel fenntartott kapcsolatok ápolása terén. Ezenfelül fokozni kell a szervezett bűnözés nemzetközi hálózatai ellen folytatott küzdelmet célzó erőfeszítéseket, és meg kell erősíteni az uniós ügynökségekkel folytatott rendőri és igazságügyi együttműködést. Rendkívül fontos, hogy a civil társadalmi szervezetek aktívan tevékenykedjenek, különösen az emberi jogok, a demokratizálódás előmozdítása és a média szabadsága terén. Hangsúlyoznám, milyen jelentős szerepet játszik a véleménynyilvánítás szabadsága és a szabad és független média – többek között az interneten is – a demokráciák kialakulásában. Kiemelném továbbá a szakszervezetek és a társadalmi párbeszéd jelentőségét a keleti partnerek demokratikus fejlődésében.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az európai szomszédságpolitikáról szóló bizottsági jelentések nemcsak a jószomszédi politika tényleges előnyeit, hanem annak nehézségeit is ismertetik. Az európai szomszédságpolitikát felül kell vizsgálni, és másfajta megközelítést kell alkalmazni a tekintetben, hogyan reagál az Európai Unió a szomszédos országok által a társadalmi-gazdasági reformok tekintetében elért haladásra, mégpedig úgy, hogy a részükre biztosított pénzügyi és politikai támogatást az egyes országok sajátos igényeihez igazítjuk.

A keleti partnerség politikai keretet biztosít az EU és keleti szomszédai közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, valamint a partnerországokban végrehajtott társadalmi és gazdasági reformok folytatásához.

Az egyes országok által tett előrelépést előre meghatározott kritériumok alapján végzett összehasonlító elemzéssel kell értékelni, az egyes országok sajátos jellemzőit is figyelembe véve. „Az európai perspektíva, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkét is”, az ezen országokban zajló reformok hajtóereje lehet. A Parlamentnek központi szerepet kell vállalnia mind az értékelési kritériumok meghatározásában, mind pedig a szabadság és a demokrácia megerősítésében a szomszédos partnerországokon belül.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) Először is gratulálni szeretnék képviselőtársamnak, Siwiec úrnak az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának általános elvével kapcsolatban általa végzett kiváló munkáért és azért az együttműködésért, de még inkább gondolati összhangért, amelyet megvalósítottunk. Azon túl, amit a déli dimenzióról a téma előadójaként már elmondtam, hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben az európai szomszédságpolitika mindkét dimenziója esetében alulról építkező megközelítésre van szükség, és kiemelném, hogy csak a helyi közösségek és a civil társadalom fokozott bevonásával biztosítható az európai szomszédságpolitika uniós végrehajtásának maximális eredményessége. Bízom benne továbbá, hogy az EU nem a rövid távú stabilitást részesíti majd előnyben a lakosság érdekeivel és folyamatos védelmével, valamint egyéni és kollektív szabadságával szemben, különös tekintettel a nők jogaira, amint azt felszólalásomban is említettem. Noha a két jelentésben foglalt eredmények rendkívüli örömteliek, sajnálatosnak tartom, hogy a Parlament és a Bizottság nem használta ki maradéktalanul ezt a lehetőséget arra, hogy most az egyszer különbséget tegyen az európai szomszédságpolitikában részt vevő keleti államok és azon országok között, amelyek az európai szomszédságpolitika keretében várhatóan déli partnereink lesznek.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójáról szóló állásfoglalás célja azon ajánlás megfogalmazása, hogy az európai szomszédságpolitika következő stratégiai felülvizsgálata erősítse meg a tagállamok saját célkitűzésein és kötelezettségvállalásain alapuló megkülönböztetését, amikor azokat valódi haladás és konkrét lépések követik. Figyelembe kell venni az egyes partnerek sajátosságait, például eltérő céljaikat és lehetőségeiket. Az európai szomszédságpolitikát az alapvető európai értékek, például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem alapján kell megvalósítani, és ezeknek kell fő mérceként szolgálniuk keleti partnerországaink közreműködésének értékeléséhez. A sajtószabadságnak és a korrupció elleni küzdelemnek prioritásnak kell lennie az Unió számára az említett országokkal létesített kapcsolatok kialakítása során, és ennek az átfogó intézményfejlesztési program keretein belül is érvényre kell jutnia.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az EU céljai rendkívül átfogók és a szomszédos országok irányába történő bővítésen alapulnak, amelynek célja egy, a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő kiterjedt terület létrehozása. Ezzel összefüggésben az EU európai szomszédságpolitikája központi szerepet játszik a fejlesztést és növekedést célzó uniós stratégiában. E célból számos eszközt és állásfoglalást elfogadtak, amelyek közül a legfontosabbak az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, valamint a lényeges kül- és biztonságpolitikai döntések. Mindezek miatt örömömre szolgál a jelentés és a javasolt intézkedések elfogadása, különösen a pénzügyi támogatás és az ágazatok közötti együttműködés megerősítése, valamint a keleti partnerség 2011 második felére tervezett második csúcstalálkozójának megrendezése. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az EU-nak fokoznia kell az érintett országok civil társadalmi szervezeteivel folytatott párbeszédet, a szabad kereskedelem előmozdítása és a stabilitás elősegítése, a tagállamok és az érintett országok közötti tapasztalatcsere és mobilitás ösztönzése, valamint a többoldalú párbeszéd szorgalmazása révén.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, mivel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata olyan alapvető célkitűzéseket foglal magában, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika továbbra is stratégiai fontosságú kerete a legközelebbi partnereinkkel fenntartott kapcsolatok elmélyítésének és erősítésének azok politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a programok és fellépések kidolgozása és megvalósítása terén fontos fenntartani a közös felelősségvállalás elvét. A keleti partnerséget az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának fejlesztésére irányuló politikai keretként indították el, melynek célja az Unió és keleti szomszédjai közötti kapcsolatok elmélyítése és megerősítése, valamint a politikai társulás, a gazdasági integráció és a jogszabályok közelítésének előmozdítása, a partnerországokban zajló politikai és társadalmi-gazdasági reformok egyidejű támogatásával. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhető el. Különösen fontos a fekete-tengeri térségben a regionális együttműködés további előmozdítása és a Fekete-tenger térségével kapcsolatos uniós politikák javítása, különösen önálló fekete-tengeri uniós stratégia indítása és a stratégia hatékony végrehajtásához szükséges pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása révén.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – Mindig is szorgalmaztam az Európai Unió európai szomszédságpolitikáját, ami korábbi tevékenységeimből nyilvánvaló. Támogatom az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát, elsősorban azért, mert ez szükséges ahhoz, hogy jelentősen hozzá tudjunk járulni annak biztosításához, hogy a harmadik országok politikai helyzetének elemzésekor fokozottabban figyelembe vegyék az emberi jogokat és a politikai elveket. Az állásfoglalás rámutat az emberi jogok és a demokratizálódás terén egyes partnerországokban elért haladásra, valamint néhány kedvezőtlen fejleményre is, elsősorban Belaruszban. Fontosnak érzem azt is, hogy a szöveg a megfelelő erőforrások biztosítása révén és a már létező ösztöndíjprogramok megerősítésével kiemelt figyelmet fordít a diákok, tudósok, kutatók és üzletemberek mobilitására. Mindezek miatt támogatom az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Folytatni kell a szomszédságpolitika felülvizsgálatát, hogy megoldást találjunk az Európai Unió határainál fekvő régiók sajátos problémáira. Úgy gondolom, hogy ilyen szerteágazó problémák kezeléséhez jelentős igazgatási kapacitásra van szükség. A demográfiai kihívásokon, az éghajlatváltozáson, a gazdasági versenyképességen és az életminőségen túl az uniós tagsággal nem rendelkező országokkal határos régióknak egy sor olyan következménnyel is meg kell birkózniuk, amelyek a megoldatlan problémákból erednek. Ez a helyzet például a természeti katasztrófák kezelésének módjával is. A vészhelyzetekben való fellépést rendkívül megnehezíti, ha a szomszédos országok nem rendelkeznek a beavatkozáshoz szükséges kapacitással, és egyetlen régió sem képes egymaga megoldani egy ilyen válságot. Ezért javasoltam, hogy a legalább két, uniós tagsággal nem rendelkező országgal határos uniós határ menti régiókat „platform” régióknak tekintsük, és ennek megfelelően támogassuk. A szomszédságpolitikának figyelembe kell vennie az Unión belül található, de külső határokkal rendelkező régiók kapacitását, hogy a fokozottan összetett problémákat kezelni tudja. Ehhez arányos pénzügyi támogatást kell biztosítani.

  David Martin (S&D), írásban. – Támogattam az állásfoglalást, és ösztönzöm a régióbeli országokat, hogy fokozzák együttműködésüket és minden jelentős szinten vegyenek részt az olyan területekkel kapcsolatos fokozott és kibővített párbeszédben, mint a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése, és különösen a határigazgatás, a migráció és menekültügy, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás, a terrorizmus, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem, valamint a politikai és igazságügyi együttműködés. Az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok képezik az egyik legfontosabb feltételét annak, hogy az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó országok előrelépéseket tegyenek az uniós tagság felé.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A beígért új európai szomszédságpolitika ugyanaz, mint korábban, kiegészítve a demokratikus átláthatóság néhány megvillanásával. Ami a keleti dimenziót illeti, ott van minden: szabadkereskedelmi térségek, a Nabucco projekt és az Azerbajdzsán-Grúzia-Románia gázszállító rendszer (AGRI) projekt támogatása és a „migrációs áramlások kezelésének” kiszervezése. Minden változatlan. Az állásfoglalás ellen szavaztam. Az EU nem is állam, nem is demokrácia, mégis máris úgy viselkedik, mint egy imperialista nagyhatalom.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Kezdetben a három dél-kaukázusi ország nem vehetett részt az európai szomszédságpolitikában, és csak a szomszédságpolitika cselekvési körébe vontuk be őket. A velük ápolt kétoldalú kapcsolatok elmélyítését célzó cselekvési tervek az európai szomszédságpolitika fontos eszközei, amelyekről az egyes országokkal külön-külön tárgyalunk, hiszen a gyakorlatban minden ország a maga útját járja. A dél-kaukázusi térséget különösen konfliktusok sorozata jellemzi, amelyekre bizonyos esetekben még a szakértők megítélése szerint is rendkívül nehéz végső megoldást találni.

Ebben az összefüggésben fontos, hogy újra és újra egyértelművé tegyük, hogy az EU szomszédságpolitikája nem vezet automatikusan a csatlakozáshoz (szemben a bővítési folyamattal). Ehelyett elsősorban a biztonságpolitikai szempontokra és a stabilitás erősítésére összpontosít. Az állásfoglalás ezt nem fogalmazza meg kellően pontosan, ezért nem támogattam.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az európai szomszédságpolitika a stabilitás biztosításának és a békés és demokratikus struktúrák előmozdításának, valamint az Uniót körülvevő országokkal ápolt kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének eszköze. Különösen a Dél-Kaukázus országaiban még sok a tennivaló, elsősorban azért, mert a régió sorozatos konfliktusok színtere. Az európai szomszédságpolitika nem a bővítési politika előkészítő szakasza, és nem is szabad, hogy az legyen. Úgy érzem, hogy ez nem vált egyértelművé, ezért nem áll módomban támogatni az indítványt.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatékony külpolitikai eszköznek bizonyult, amely kézzelfogható előnyöket kínálva előmozdítja és megerősíti a harmadik országokkal ápolt kapcsolatokat. A hatékony szomszédságpolitika végső célja a béke biztosítása. A keleti partnerség a partnerországokkal való kapcsolatok, illetve a partnerországok egymás közötti kapcsolatainak elmélyítését szolgáló politikai keret, amely a közös feladatok és a közös felelősség elvein alapszik. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a szöveg ajánlásával összhangban az országok közötti kapcsolatok megerősítéséhez fokozottabb közös kötelezettségvállalásra, valamint nagyobb előrelépésre van szükség a jó kormányzás és a demokratikus normák felé vezető úton.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Támogattam az állásfoglalást, amely megerősíti, hogy az európai szomszédságpolitikát az EU alapvető értékeinek és elveinek érvényesítése, valamint a civil társadalom és a helyi közösségek fokozott bevonása alapján felül kell vizsgálni, és amely hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának mint olyan eszköznek a jelentőségét, amellyel megerősíthetők az EU és keleti szomszédai közötti kapcsolatok. Ennek célja az ezekben az országokban zajló politikai, társadalmi és gazdasági reformok támogatása, valamint az európai integráció keretében az olyan közös értékek és elvek melletti elkötelezettségük elmélyítése, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jó kormányzás.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. Csatlakozom azokhoz, akik üdvözlik az EU és az európai szomszédságpolitika szomszédos partnerországai közötti kapcsolatok terén elért haladást és újból megerősítik az európai szomszédságpolitika alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat, többek között a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a piacgazdaságot, a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást; úgy vélik, hogy az európai szomszédságpolitika továbbra is stratégiai fontosságú kerete a legközelebbi partnereinkkel fenntartott kapcsolatok elmélyítésének és erősítésének azok politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása érdekében, és hangsúlyozzák, hogy a programok és fellépések kidolgozása és megvalósítása terén fontos fenntartani a közös felelősségvállalás elvét.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke értelmében az Uniónak a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat kell ápolnia a jólét és a jószomszédi viszonyok térségének a létrehozása céljából. Amint azt láttuk, az európai szomszédságpolitika nagyban megerősítette a partnerországokkal folytatott kapcsolatokat és számos kézzelfogható, közös érdekeket szolgáló valódi előnyt eredményezett. Még mindig vannak azonban kihívások, és most a kiemelt intézkedési területekre kell összpontosítani, elsősorban a keleti partnerség tekintetében meghatározott hatékonyabb teljesítményértékelésekkel. A keleti szomszédainkkal kialakított partnerség Európa jóléte szempontjából nagy jelentőséggel bíró politikai keretet képez, az azzal kapcsolatos munka pedig négy tematikus területre koncentrál: demokrácia, jó kormányzás, gazdasági integráció és az uniós politikákhoz való közelítés. Sajnálatos módon az ezen országokban kialakult konfliktusok jelenleg súlyosan aláássák az érintett országok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, valamint súlyosan gátolják az együttműködést és a regionális biztonságot, amint azt a közelmúltban Tunéziában és Egyiptomban lezajlott tiltakozások is szemléltetik. Azt szeretném, ha az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálata az elnyomó rendszerekkel szemben álló uniós értékeken alapulna, és támogatná a keleti népek legitim demokratikus törekvéseit.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Létrehozása óta az európai szomszédságpolitika valamennyi érintett fél számára kézzelfogható előnyöket biztosított. Olyan együttműködési keretet hoz létre, amely legközelebbi partnereink politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása szempontjából stratégiai fontosságú. A keleti partnerség fő célkitűzései a demokrácia, a jó kormányzás és stabilitás fejlesztése, a gazdasági integráció és az uniós politikákkal való szorosabb kapcsolat kialakítása. Az európai szomszédságpolitika elindítása óta számos partnerországban nyilvánvaló előrelépés történt az emberi jogok, a közélet demokratizálódása és a gazdasági reformok terén. Belarusz az egyetlen, amely csak korlátozottan vesz részt az Unióval folytatott együttműködésben, és az európai szomszédságpolitikába való további bevonása attól függ, hogy készen áll-e a demokrácia és a szabadság alapvető elveinek tiszteletben tartására.

Figyelmet kell fordítani a korrupció elleni küzdelemre, a választási jogra és a választások lebonyolításának módjára, hogy azok összhangban álljanak a nemzetközi jog előírásaival. Támogatásunkról kell biztosítani az EURONEST parlamenti közgyűlést, kiemelve a demokrácia megerősítésében, valamint a keleti partnerség országaival folytatott együttműködés fejlesztésében játszott szerepét.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló európai parlamenti állásfoglalás célja az, hogy választ adjon az elmúlt hónapokban a szomszédos régiókban, a keleti és a déli dimenzióban egyaránt felmerült kihívásokra. Ezek az események rámutattak, hogy a szomszédos térségben jelenleg érvényesülő uniós szerepvállalás nem megfelelő. Az uniós politikában szükség van az Európai Parlament által javasolt, az „első a biztonság” elképzelése helyett az „első a demokratizálódás és az emberi jogok” elképzelését alkalmazó paradigmaváltásra. A továbbiakban nem tehetünk úgy, mintha a politikai status quo, azaz az önkényuralmi rendszerek fenntartása kedvezőbb lenne Európa és annak biztonsága számára. Eljött az idő, hogy szolidaritást vállaljunk szomszédainkkal.

Az eltérések ellenére a szomszédos országok többségét közös tulajdonságok jellemzik: korlátozott szabadság vagy a szabadság teljes hiánya, és a modernizáció sikertelensége. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy további, bőséges összegeket különítsünk el a stabil uniós szomszédsági térség kialakítására. Az európai szomszédságpolitikának ezért továbbra is a feltételesség, a kétoldalú és többoldalú együttműködés elvein kell alapulnia, és azt ki kell bővíteni az intézményi integráció, a vízumrendszer liberalizációja, az európai piac megnyitása és a civil társadalomnak nyújtott támogatás céljából. Érdemes felidézni az egymást követő uniós bővítéseket támogató Lengyelország álláspontját, amely két évvel ezelőtt Svédországgal karöltve az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának megerősítését sürgette a keleti partnerségi kezdeményezés formájában.

A jelenlegi események tükrében Lengyelország szerepe szimbolikus jelentést nyer. A saját politikai és gazdasági rendszerének átalakítása terén történelmi tapasztalatokkal rendelkező Lengyelország a jelen politika keretében útmutatásként és jó példaként szolgálhat az Unió keleti és déli szomszédai számára egyaránt.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatékony külpolitikai eszköznek bizonyult, amely előmozdítja a partnerországok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, és mindkét fél számára előnyöket kínál. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése által indokolt módosítások célja az, hogy javítsák az uniós külpolitika koherenciáját, hatékonyságát és legitimációját. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy azt felülvizsgáljuk, és rávilágítsunk a korábbi hibákra. Az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség felülvizsgálata során mindkét fél konkrét intézkedései tekintetében meg kell határozni a prioritásokat, valamint az eredménymutatókat és a teljesítményen és az elért eredményeken alapuló differenciálást. A civil társadalom és a demokratizálódás folyamatának támogatásával jellemzett, alulról építkező megközelítés a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés előfeltétele.

A régió gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásához előtérbe kell helyezni a képzést, az oktatást, a kutatást és a mobilitást. Végül fel szeretném hívni a figyelmet az EU által a belorusz civil társadalom számára a demokratikus és társadalmi reformok megerősítéséhez nyújtott támogatásra, amellyel lehetővé kívánta tenni az ország részvételét az európai szomszédságpolitikában és más ágazati politikákban.

B7-0199/2011 állásfoglalási indítvány (Az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom azokat a kijelentéseket, amelyek kötelezettségvállalást tesznek az új fejlemények, a régi hibák és a demokratikus átalakulás támogatásának figyelembevételére, valamint a régió gazdasági és társadalmi reformjának, a korrupció elleni harcnak és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének előmozdítására. A legfontosabb a multilaterális dimenzió kifejlesztése és a partnerség bilaterális és multilaterális dimenziói közötti szinergiák létrehozása, ideértve az Unió a Mediterrán Térségért aktivizálását és a szakszervezeteknek a civil lakosság életében játszott szerepének megerősítését. Fontos kiemelni azt is, hogy meg kell növelni a politikára szánt forrásokat, és azokat jobban kell felhasználni.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Újra át kell gondolnunk a Földközi-tenger déli medencéjével kapcsolatos politikánkat. Az európai szomszédságpolitika elvileg a demokráciát és az emberi jogokat igyekszik előmozdítani, de a Földközi-tenger déli medencéjében az év eleje óta történtek azt mutatják, hogy ebben kudarcot vallottunk. Az tény, hogy a gazdaság modernizációja és az oktatás terén zajló együttműködés sikeres volt. Ezt azonban nem lehet elmondani a felelősségteljes kormányzás, az igazságszolgáltatási reform és a demokrácia kapcsán, amik szintén az európai szomszédságpolitika központi céljai között vannak. A szöveg érdeme, hogy a politika radikális felülvizsgálatára tesz javaslatot. Remélem, hogy az Európai Bizottság és a Tanács ihletet merít majd belőle.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A mai strasbourgi plenáris ülésen az európai szomszédságpolitika komoly stratégiai változtatásokon ment át. Ez mutatja, hogy az Unió, ha akar, képes proaktív lenni, és tagjai képesek egységesen felsorakozni egy ideál mellett. Ezt ma ismét bizonyítottuk. Ezt örömmel látom egy olyan állásfoglalás esetében, amelynek megtisztelő módon én lehettem az előadója. Örömmel nyugtáztam, hogy Füle biztos úr szinte minden javaslatunkat üdvözölte, ahogy a szavazás előtti vita során az egész Parlament láthatta. Most felszólítom a Bizottságot, hogy május 10-én, a felülvizsgálat során adjon tanúbizonyságot arról a nagyratörésről, amelyre ebben a helyzetben szükség van, és készítsen minden ország számára személyre szabott, alaposan átgondolt szomszédságpolitikát, egyértelmű mérőszámokkal. Ez lehetővé teszi majd egy Földközi-tengeri Gazdasági Térség létrehozását az új déli demokráciákkal, és remélem, hogy az a jó légkör és együttműködés, amelyet a munka során tapasztalhattunk, ahhoz vezet majd, hogy a Parlament állandó szerepet kap a politika megtervezésében és értékelésében. Az állásfoglalásban leírt okokból abszolút létfontosságúnak tartom, hogy az EU támogassa az alulról építkező megközelítést a szomszédságpolitika jövőjével kapcsolatban.

  Diane Dodds (NI), írásban. – A javaslat ellen szavaztam. Alapvető fontosságú, hogy igyekezzünk előmozdítani a békét és a demokráciát a Földközi-tenger vidékén, de teljesen világos, hogy az európai szomszédságpolitika mögötti stratégia eddig megbukott. A politika az adófizetőknek évente körülbelül másfél milliárd eurójába kerül, de nyilvánvaló, hogy nem produkál eredményeket. Jelenleg a területen menekültválság van, és sok rezsim a saját népe ellen fordult. Nincs kétségem afelől, hogy hamarosan további finanszírozáshoz kérik majd a jóváhagyásunkat. Világos célok és munkaprogram nélkül ez a zavaros politika továbbra sem lesz a régió legelesettebbjeinek segítségére. Az is ugyanilyen egyértelmű, hogy a főképviselő nem koordinált hathatósan a továbbra is fennálló biztonsági és humanitárius helyzetre adandó reakció ügyében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Földközi-tenger déli medencéjében zajlott, 2010 decemberében Tunéziából kiindult események sürgősebbé tették az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát. A Parlamentnek nyomon kellene követnie a demokratikus átmenetet a Földközi-tengertől délre fekvő országokban, és – a többi európai intézménnyel együtt – támogatnia kellene ezt az átmenetet, hogy az a lehető leggyorsabb és legbékésebb legyen, hathatós támogatást nyújtva a rendelkezésére álló, a politikai, gazdasági és társadalmi reformok előmozdítását szolgáló eszközökkel. A demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok megerősítése az EU és déli szomszédai közötti párbeszéd alapvető elemei. Az események ismeretében az Unió a Mediterrán Térségért megérdemli, hogy az újjáélesszék, az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának elemeit pedig meg kell erősíteni.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Jónak tartom az állásfoglalás minőségét, örülök elfogadásának, és szeretnék gratulálni David kollégámnak. Az EU céljai nagyon általánosak, és a szomszédos országokra való kiterjesztésen alapulnak, egy, a személyek és javak szabad mozgására lehetőséget adó nagy terület létrehozása érdekében. Ezen körülmények között az EU európai szomszédságpolitikájának központi szerepe van a fejlődést és növekedést szolgáló stratégiában. Több jogi aktust és állásfoglalást fogadtunk el ennek érdekében, különösen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI) és a közös kül- és biztonságpolitika összefüggésében. Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata azonban most, a Földközi-tenger déli és keleti vidékén történt események kontextusában különösen fontos. Az EU-nak tanulnia kell a délen, különösen a Tunéziában és Egyiptomban történt eseményekből, és a harmadik országokkal kötött megállapodások részét képező emberi jogi záradékokhoz kapcsolódó végrehajtási mechanizmus létrehozása érdekében felül kell vizsgálnia a demokrácia és az emberi jogok támogatását célzó politikáit. A szomszédságpolitika felülvizsgálata során kiemelten kell kezelni az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, a pluralizmussal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kritériumokat.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A Földközi-tenger medencéjében a közelmúltban történt események és azoknak az európai országokra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak fényében szükséges az európai szomszédságpolitika gyors és alapos felülvizsgálata. Az új európai stratégiának a Földközi-tenger vidéke számára rendelkezésre álló erőforrásrendszer átdolgozásán kell alapulnia, növelnie kell a politikai, gazdasági és társadalmi reform előmozdítását szolgáló pénzügyi kötelezettségvállalásokat és a bevándorláshoz kapcsolódó erőforrásokat kell kérnie. Ezen kívül a déli szomszédainkat érintő drámai változásokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy eljött az a pillanat, amikor új európai megközelítésre van szükség, amelynek célja nem csak a demokrácia védelme, hanem a migrációs nyomás csökkentésére hozott, illetve az energiaellátás biztonságának garantálása érdekében tett konkrét lépéseket is magában foglal. Ezzel kapcsolatban létfontosságú, hogy déli szomszédainkkal minél hamarabb lerakjuk egy új, megerősített partnerség alapjait, amelynek célja a régió stabilitásának, gazdasági fejlődésének és demokratikus átmenetének előmozdítása. Ennek tudatában úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a régió geopolitikai kontextusában kulcsszerepet kell játszania.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mert kiemeli egy, a Parlament bevonásával megalakított munkacsoport létrehozásának fontosságát az elért eredmények nyomon követésére. Ez az igény a demokratikus változásokért dolgozók részéről merült fel, különösen a szabad és demokratikus választások és intézmények létrehozása tekintetében, ideértve a független igazságszolgáltatást is. Az állásfoglalás arra is felszólítja az EU-t, hogy a keleti szomszédságpolitika minden eszközének felhasználásával nyújtson határozott támogatást a régióban zajló politikai és gazdasági reformfolyamatoknak, és – ahol ez szükséges – vezessen be új eszközöket a demokratikus átmenet folyamatának lehető leghathatósabb támogatása érdekében, különös tekintettel az alapvető szabadságokra, a felelősségteljes kormányzásra, az igazságszolgáltatás függetlenségére és a korrupció elleni fellépésre, ezzel megfelelve déli szomszédaink népei igényeinek és várakozásainak. Hatásosabb célzott támogatást kell nyújtatnunk, különösen a civil társadalomnak és a helyi közösségeknek, az alulról építkező megközelítés szellemében. A források bármilyen esetleges növelésének azonban az igények pontos felmérésén kell alapulnia, és a végrehajtott programok eredményességének javulásához kell vezetnie, az egyes haszonélvező országok igényeihez szabva és azoknak megfelelően fontossági sorrendbe állítva.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely a Földközi-tenger déli medencéjében, különösen Tunéziában és Egyiptomban zajló aktuális események fényében emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitikának nem sikerült előmozdítania és biztosítania az emberi jogok védelmét a harmadik országokban; felszólítja az EU-t, hogy vonja le a következtetéseket ezen eseményekből. és vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatásával kapcsolatos politikáját, és a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan alakítson ki egy végrehajtási mechanizmust; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, a pluralizmussal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket prioritásként kell kezelnie, és jobb koordinációt kér az Uniónak a harmadik országok felé irányuló politikái terén.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A beígért új európai szomszédságpolitika semmiben sem különbözik a régitől, csak pár szükséges, a demokráciával kapcsolatos elemmel egészítették ki. Ettől eltekintve, a diktatúrákkal aláírt megállapodások életben maradnak: szabadkereskedelmi övezetek, a „migrációs áramlások kezelésének” kiszervezése, az EU energiabiztonsága – minden benne van. Az EU-t a legkevésbé sem érdeklik a születőben lévő demokráciák. Én nemmel szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU szomszédságpolitikájában néhány éve a gazdasági liberalizációra koncentrál, remélve, hogy ennek pozitív politikai mellékhatásai lesznek. A gazdasági reformok dinamizmusát az autoritárius rezsimek már régen aláásták a még erősebb állami elnyomással. Az, hogy az európai szomszédságpolitika valóban képes-e hozzájárulni a stabilitás növeléséhez, a líbiai események eszkalációjának fényében kérdéses.

Úgy tűnik, hogy a Maghreb-országokban a barcelonai folyamat reményei részben teljesülhetnek, habár olyan mellékhatásokkal, amelyekre az EU nem számított, és amelyekre nem készült fel – habár ezek az átalakulási folyamatokkal gyakran együtt járnak. A barcelonai folyamat önmagában jó dolog, és én ezt is figyelembe vettem a szavazatom leadásakor.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az európai szomszédságpolitika hatásos külpolitikai eszköznek bizonyult. A parlamentközi küldöttségek és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésének feladata, hogy amellett érveljenek, hogy Európa stabilitása és jóléte szorosan összekapcsolódik déli szomszédaink demokratikus kormányzásával és gazdasági és társadalmi fejlődésével. Az ő feladatuk továbbá a politikai vita, a valódi szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság terjesztése is a szomszédos partnerországokban. Ezek miatt az állásfoglalásban is leírt okok miatt a javaslat mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az EU déli szomszédságában fekvő több országban, különösen Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában a közelmúltban zajlott demonstrációk világossá tették, hogy az EU-nak módosítania kell a szomszédságpolitikáját, olyan ambiciózusabb és hatásosabb eszközökkel támogatva azt, amelyek lehetővé teszik számára a követelt politikai, gazdasági és társadalmi reformok előmozdítását és támogatását. Ezért létfontosságú, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata tükrözze ezeket a fejleményeket, és lehetővé tegye a felvetődő kihívásokra történő megfelelő válaszadást, különösen a demokratikus értékek és alapvető jogok és szabadságok megalkuvást nem tűrő védelmét, a civil társadalom és a helyi közösségek magasabb fokú részvétele mellett való kötelezettségvállalással. David úr, az előadó ezt nagyon helyesen írja le a jelentésben – szeretnék gratulálni neki a kiváló munkához.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Az EP megerősíti a szomszédságpolitika alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat, köztük a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a nők jogainak védelmét, a felelősségteljes kormányzást, a piacgazdaságot és a fenntartható fejlődést, és elismétli, hogy az európai szomszédságpolitika feladata az, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági reformok előmozdítása érdekében lehetővé tegye a legközelebbi partnereinkkel ápolt kapcsolataink elmélyítését és megerősítését, elősegítve ezáltal a demokrácia bevezetését és megszilárdítását, a fejlődést és a mindenki számára elérhető társadalmi és gazdasági lehetőségek megteremtését. Az EP ezzel a dokumentummal kiemeli a közös felelősség és közös kötelezettségvállalás elvét is a szomszédságpolitika keretében zajló programok kidolgozásában és végrehajtásában, és úgy véli, hogy a szomszédságpolitika 2004-es bevezetése óta egységes politikai keretrendszerként, valamint a teljesítményorientált különbségtétel és a személyre szabott segítségnyújtás révén kézzelfogható előnyökkel szolgált az EU és partnerei számára is.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke értelmében az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat épít ki a jólét és a jószomszédi viszonyok térségének létrehozása céljából. A demokrácia és az emberi jogok, különösen a nők jogainak tisztelete és támogatása az Európai Unió alapelvei, és az európai szomszédságpolitikában érintett partnerországokkal is közös értékeknek kell lenniük. A mostani tunéziai, egyiptomi és líbiai népfelkelések oka az, hogy ezek a népek elégedetlenek a felettük uralkodó totalitárius rezsimekkel, és ez az elégedetlenség az egész keleti régióban egyre terjed. A megváltozott társadalmi és politikai helyzet ismeretében az EU-nak az emberi jogokat és a demokráciát érintő reformfolyamat hatásos támogatása érdekében hathatós változtatásokat kell eszközölnie a szomszédságpolitikában. Az EU-nak részletesen meg kell határoznia a keleti és déli szomszédaival fennálló partnerségek stratégiai prioritásait. Szeretném, ha az Unió fellépne a demokratizálódás folyamatának beindítása érdekében, különösen a nők nagyobb közéleti szerepvállalása és a társadalmi és gazdasági fejlődés jobb megtervezése érdekében.

  Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert a jelenlegei eseményeknek a szomszédságpolitika reformjára – és nem csak kiigazítására – kell sarkallnia minket. A jogok és szabadságok tiszteletben tartásának a gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatokban az együttműködés céljának és feltételének kell lennie. Az EU által ilyen célból nyújtott pénzügyi segítségnyújtást nagy mértékben növelni kell, és ugyanezen célok és feltételek alá kell rendelni. Az Unió a Mediterrán Térségért szervezetet is át kell szervezni; erkölcsi alapon, a követelmények szempontjából, és gyakorlati alapon, az eredmények szempontjából. Együttműködésünket a jövőben nem szabad a kormányzó hatóságokkal való megállapodásokra korlátozni: az Európai Uniónak prioritásként kell kezelnie a civil társadalom tagjaival való kapcsolatot, és bátorítania kell a politikai pluralizmus létrejöttét és szerveződését a régióban. A legitim, szervezett hatalomátadás bátorításával elkerülhető az a dilemma, hogy a stabilitás érdekében nyújtsunk feltétel nélküli támogatást a kormányoknak, vagy vállaljuk a káoszt. Ráadásul azzal, ha az együttműködésünket értékekre alapozzuk, széles körű támogatást biztosítunk számára, valamint azt a kontinuitást, amire a régióban fennálló történelmi kihívások kezeléséhez szükség van.

  Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) A mai szavazás során támogattam az európai szomszédságpolitika keleti és déli dimenziójának felülvizsgálatával kapcsolatos állásfoglalást is. Ezek az állásfoglalások a déli régióban a közelmúltban zajlott események fényében különösen fontosak. Különösen fontos figyelembe venni, hogy számos, az EU-val szomszédos déli országban a lakosság a diktatúra végét és a demokrácia bevezetését követeli. Az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálata során ezeket az eseményeket teljes mértékben figyelembe kell venni és át kell gondolni.

Mindkét állásfoglalás, a déli és a keleti dimenzióval foglalkozó is fontos az EU és a környező országok kölcsönösen előnyös együttműködése szempontjából annak biztosítására, hogy sor kerüljön a demokráciával, az emberi jogokkal és a gazdasággal és a biztonsággal kapcsolatos szükséges fejlesztésekre. Európa stabilitása és jóléte szorosan összekapcsolódik a szomszédságpolitika déli résztvevőinek a demokratikus kormányzás és a gazdasági és társadalmi fejlődés terén elért eredményeivel; ezért fontos a politikai vita, a teljes szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság elveinek támogatása a szomszédságpolitikában részt vevő partnerországokban. Köszönöm.

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban. – (FR) A tunéziai, egyiptomi és líbiai felkelések annyira meglepték Európát, hogy mindenki egyetért abban, hogy felül kell vizsgálni a Földközi-tenger országaival való együttműködés feltételrendszerét. Több lehetőség áll előttünk a demokratikus átalakulás, a gazdasági fejlődés és a déli szomszédaink regionális integrációjának hosszú távon történő támogatására. Az EU-nak két eszköz áll rendelkezésére: az Unió a Mediterrán Térségért és az európai szomszédsági és partnerségi eszköz. Mind a kettőnek megmutatkoztak a gyengeségei, de a hibák valódi politikai kötelezettségvállalással orvosolhatók. Ezért támogatom az állásfoglalást, amely világos keretrendszerrel és konkrét célokkal ruházza fel a következő európai szomszédságpolitikát. Felhívnám azonban képviselőtársaim figyelmét a politika határon átnyúló dimenziójára. Ez az európai szomszédsági és partnerségi eszköz teljes költségvetésének csak 5%-át teszi ki, így a központi kormányzatok nem foglalkoznak vele, és programozása aggasztó késéseket szenved. Ez a dimenzió azonban sok földközi-tengeri strukturális kezdeményezési együttműködés katalizátora lehetne. Egy valódi EU–Földközi-tenger partnerség létrehozásához nemcsak a népek vágyait kell jobban figyelembe venni, hanem konkrét projektekhez valódi beruházásokat kell adni.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Támogattam az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalást. A Nőjogi Bizottság tagjaként szeretném külön felhívni a figyelmet a nemek egyenlőségének fontosságára, ami elválaszthatatlanul az emberi jogok közé tartozik, és így az Európai Unió egyik alapelve. A nők jogait az európai szomszédságpolitikában érintett országokkal folytatott tárgyalások során prioritásként kell kezelni.

Az állásfoglalás szerint a nők jogait a kodifikált jog (alkotmány, büntetőjog, családjog és a polgári jog minden ága) felülvizsgálatakor mindig érvényesíteni kell, és annak a szomszédságpolitika partnerországaival folytatott emberi jogi párbeszédek részét kell képeznie. A nők társadalmi beilleszkedését elmélyítő intézkedésekre is oda kell figyelnünk. A nők oktatását szolgáló programokra is szükség van, és elő kell mozdítani foglalkoztatásukat, valamint növelni kell közéletben való részvételük mértékét is. A szomszédságpolitikában részt vevő országokban folyamatosan nyomon kellene követni a nemek egyenlőségét javító intézkedések hatásait, és az ezen a területen mutatkozó hiányosságokat a leghatározottabban el kellene ítélni, sőt, büntetni kellene.

Én nem erősíteném meg az EU kapcsolatait azokkal a harmadik országokkal, amelyek a civil társadalom megszervezésével kapcsolatos ügyekben nem vonják be megfelelő mértékben a nőket a politikákba és az intézmények működésébe (különös tekintettel az emberi jogi szervezetekre és a nőszervezetekre).

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely az EU déli szomszédságában a közelmúltban történt események miatt igen fontos anyag. Létfontosságú, hogy a megújuló politika az érintett országokban támogassa a demokratizálódást és a valódi reformokat.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az észak-afrikai és közel-keleti események mutatják, hogy milyen hatástalan az európai szomszédságpolitika, de felhívják a figyelmet az EU-t mint regionális szereplőt érintő új kihívásokra is. A szomszédságpolitikában érintett partnerországokkal fenntartott kapcsolatok alapjának továbbra is az EU értékein alapuló, jólétet és jó szomszédságot biztosító térség létrehozásának kell lennie, a földközi-tengeri térség országainak esetében is. Először is, létfontosságúnak tartom a 2011–2013-as indikatív programok felülvizsgálatát, amelynek során figyelembe kell venni a legsürgősebb igényeket, ugyanakkor a civil társadalom szervezeteinek nyújtandó közvetlen támogatás érdekében rugalmasabbá kell tenni a pénzügyi eszközöket, különösen az európai szomszédsági és partnerségi eszközt (ENPI) és az európai kezdeményezést a demokráciáért és emberi jogokért (EIDHR).

Emellett szükségesnek tartom az Unió a Mediterrán Térségért megerősítését is, úgy finanszírozás, mint a tagállamok kötelezettségvállalása tekintetében. Ez a legjobb gyakorlat cseréjének kiemelt fóruma, ahol kialakítható egy, a partnerségi politikán, a felelősségvállaláson és a feltételességen alapuló világos földközi-tengeri politika. Végezetül úgy gondolom, hogy sürgősen megoldást kell találni a líbiai háború befejezésére, és össze kell állítani egy intézkedéscsomagot is a háború utáni újjáépítésre.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Örömmel veszem tudomásul, hogy a Parlament elfogadta az állásfoglalást, amellyel átgondoljuk az euromediterrán partnerség helyzetét és döntünk annak jövőbeli irányáról. Hiszek a Földközi-tenger két partján fekvő országok közeledésében, és ennek szellemében több javaslattal is éltem, amelyeket – nagy örömömre – képviselőtársaim elfogadtak. Különösen kiemeltem az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának szükségességét az arab világban történt események fényében, a civil társadalommal folytatott párbeszéd felélénkítésével, a jó gyakorlat cseréjének előmozdításával, az emberi jogok garantálásával a társulási megállapodásokon keresztül és a demokratikus átmenet folyamatának támogatásával. Az európai szomszédságpolitika csodálatos lehetőséget nyújt értékeink terjesztésére és az Európa szomszédságában fekvő országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítésére. Ezért remélem, hogy a Földközi-tengertől délre fekvő szomszédainkkal ápolt partnerség külpolitikánk egyik prioritása lesz. Igyekszem majd biztosítani, hogy egyenlő félként működjünk együtt, és elég erőforrást szánjunk arra, hogy a földközi-tengeri régió a béke, a jólét és az együttműködés területe legyen.

RC-B7-0244/2011 állásfoglalási indítvány (a nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom az állásfoglalást, mert az a legalapvetőbb polgári jogokat védelmezi, különösen a szólásszabadság jogát. Ennek a fajta viselkedésnek kihatással kell lennie az EU és az ilyen, a szabadság elleni támadásokat elkövető országok viszonyára. Ha nem gyakorlunk erős politikai nyomást ezekre az országokra, nehéz lesz elérni a békét. Az EU-nak mindig élen kell járnia az ilyen támadások elleni fellépésben, és a jövőben is oda kell figyelnie a régióban zajló eseményekre.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Azok a nők, akik a több demokráciát, jogokat és szabadságot követelő észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben részt vettek, megérdemlik tiszteletünket és támogatásunkat. Az Európai Unió nem hallgathat, amikor a demokrácia és a szabadság bátor harcosai kegyetlen bánásmód áldozataivá válnak. Ezért felszólítjuk a Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy lépjenek fel határozottan a nemi erőszak, megfélemlítés és a nők elleni támadások ellen Líbiában és Egyiptomban, mert ezen országok vezetése a nők elleni erőszakot a forradalmak során fegyverként alkalmazta. Az egyiptomi hatóságoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a kínzás beszüntetésére, ki kell vizsgálniuk minden olyan esetet, amikor a békés tüntetőkkel szemben visszaélésekre került sor, és be kell szüntetniük a civilek ellen katonai bíróságokon történő vádemelést. Hiszek abban, hogy az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten zajló változásoknak hozzá kell járulnia a nők elleni diszkrimináció megszűnéséhez, és ahhoz, hogy a férfiakkal egyenlő módon vehessenek részt a társadalom életében.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A nők és gyermekek ellen az utóbbi hetekben az észak-afrikai konfliktusok során elkövetett erőszak nem meglepő, mert sajnos a fegyveres konfliktusok területén élő nők egyre gyakrabban válnak megalázó bánásmód, kínzás és uralkodás, irányítás áldozataivá, amelynek célja bizonyos csoportok teljes vagy részleges elpusztítása.

De ennél többről van szó: senkinek nincs joga nők méltóságát megsérteni csak azért, mert volt bátorságuk kifejezni a gondolataikat, részt venni egy békés és demokratikus világ létrehozásában és mindenekelőtt a nemek egyenlőségét követelni. Az embertelen és megalázó bánásmód, mint például az elektrosokk, a „szüzességi teszt”, a fizikai és pszichológiai erőszak, a nemi erőszak és a rabszolgaságra kényszerítés olyan elfogadhatatlan tettek, amiket nem tolerálhatunk.

Ami az észak-afrikai országokban történt eseményeket illeti, azok, akik ezekért a súlyos törvénytelenségekért felelősek, megérdemlik a büntetést, mint minden más konfliktus esetén is, mert itt nemcsak civilek az elkövetők, hanem – ami még elítélendőbb – katonák is. Őszintén remélem, hogy az EU sikeresen gyakorol majd nyomást az érintett országokra, és azok gyorsan ratifikálják majd a nemzetközi jogi eszközöket, ideértve a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát és a menekültek helyzetéről szóló 1951. évi egyezményt.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert sürgősen véget kell vetni a nők elleni erőszak és nemi erőszak alkalmazásának. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak határozottan el kell ítélniük a Líbiában és Egyiptomban zajló, nők elleni nemi erőszakot, megfélemlítést, kínzást és erőszakot. Fel kell szólítani Egyiptom legfelső haditanácsát, hogy haladéktalanul lépjen fel a nők elleni erőszakos bűncselekmények ellen. Biztosítani kell, hogy a fegyveres és biztonsági erők minden tagja egyértelmű utasításokat kapjon arról, hogy a bűncselekmények és kínzások nem elfogadhatók, valamint hogy az ilyen eseteket kivizsgálják és az elkövetők ellen eljárást indítanak. Ezenkívül mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy országa demokratikus jövőjéről kifejezze nézeteit anélkül, hogy ezért fogva tartanák, megkínoznák vagy megalázó és diszkriminatív bánásmódnak tennék ki.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A nők kulcsszerepet játszottak a nagyobb demokráciát, jogokat és szabadságot követelő észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben. Sajnos a líbiai és az egyiptomi rezsim erőszak alkalmazásával igyekszik megfélemlíteni és lealacsonyítani a nőket, sebezhetőbbé téve őket. Határozottan elítélem az egyiptomi hadsereg által a Tahrir téren letartóztatott tiltakozó nők ellen elkövetett cselekményeket. Sürgősen tenni kell a megalázó bánásmód beszüntetéséért, és a biztonsági erőkkel és a hadsereggel egyértelműen közölni kell, hogy a kínzás és más visszaélések alapos vizsgálatot vonnak maguk után. Az egyiptomi hatóságok dolga, hogy sürgősen intézkedjenek a kínzások beszüntetése érdekében, kivizsgálják a békés tüntetők elleni visszaélések minden példáját és véget vessenek a civilek ellen katonai bíróságokon indított pereknek. Felszólítom a Bizottságot és a tagállami kormányokat, hogy a leghatározottabban ellenezzék a líbiai és egyiptomi nők elleni nemi agressziót, megfélemlítést és zaklatást.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az határozottan elítéli a líbiai és egyiptomi rezsimeket amiatt, hogy szexuális agressziót alkalmaztak a forradalmak során zajló konfliktusokban. A nők a felkelésekben kulcsszerepet játszottak, harcoltak és az életüket kockáztatták a nagyobb fokú demokrácia, a jogok és a szabadság érdekében. Létfontosságú biztosítani, hogy az észak-afrikai és közel-keleti változások hozzájáruljanak a nők elleni diszkrimináció beszüntetéséhez és ahhoz, hogy teljes mértékben, a férfiakkal egyenlő módon vehessenek részt a társadalom életében.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Sajnos mindannyian tudjuk, hogy a zaklatott, fegyveres konfliktusokkal járó időszakok alatt több a nők és gyermekek elleni erőszak és elszaporodnak a szexuális bűncselekmények is. Ez a gyakorlat mélyen elítélendő, mint ahogy a kínzás, a csoportos erőszak, a „szüzességi tesztek”, a nők elleni fenyegetések és fizikai és pszichológiai visszaélések is, amelyekkel igyekeznek megfélemlíteni őket vagy a politikai részvételre való jogukat korlátozni, ahogy az Egyiptomban és Líbiában zajlik. Az EU-nak, és különösen a Parlamentnek az alapvető jogok és az emberi méltóság bástyájának kell lennie, és egyértelműen, határozottan el kell ítélnie ezen értékek minden megsértését. A leghatározottabban elítélem a közelmúltban a közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok során történt nők és a gyermekek elleni erőszakot, és kérem a legalapvetőbb jogok és a méltóság védelmében a legmegfelelőbb intézkedések megtételét.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az emberi jogok megsértése elleni küzdelem az EU és intézményeinek fő célja. Ennek megfelelően a szexuális erőszak bármilyen konfliktus során történő alkalmazását ezen intézmények a leghatározottabban elítélték. A Parlament számos állásfoglalást fogadott el, amelyekben elítélte a nők elleni erőszakot. Ez a közös állásfoglalási indítvány az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten elkövetett nők elleni erőszakra, különösen a nemi erőszakra koncentrál. Szörnyű, undort és felháborodást keltő beszámolók jutottak el hozzánk a háború és elnyomás során történt erőszakról. Az ilyen cselekmények elkövetői nem maradhatnak büntetlenek, még akkor sem, ha diktátorok védelmét élvezik, vagy az elmaradott mentalitás ürügyén cselekedtek. Ezért a jelentés mellett szavazok, amely elítéli a nők elleni erőszakot, történjen az bármely régióban, felszólít az elkövetők szigorú megbüntetésére, és prioritássá teszi a nők lehetőségeinek javítását szolgáló európai uniós támogatás kérdését, különösen azok esetében, akik bátran részt vettek az úgynevezett arab tavasz eseményeiben, arra biztatva őket, hogy teljes mértékben vegyenek részt országuk közéletében.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásával kapcsolatos vita során a Bizottság vállalta, hogy elszántan kiáll a nemi erőszak és a rabszolgaság ellen, amelyek az genfi egyezmény értelmében háborús és emberiség elleni bűncselekmények.

Ahogy a benyújtott állásfoglalás-tervezetben is szerepel, létfontosságú, hogy ragaszkodjunk a hathatós diplomáciai fellépéshez, ami határozottan kiáll a szexuális agresszió, a megfélemlítés és a zaklatás nők elleni alkalmazása ellen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, vagy bárhol máshol.

Szeretnénk kiemelni a nőknek a forradalmakban játszott szerepe elismerésének fontosságát is, és hangsúlyozzuk, hogy a nők jogait, köztük az országuk új demokratikus, jogi, gazdasági és politikai szerkezeteiben való részvétel jogát is garantálni kell, véget vetve az évszázadok óta fennálló diszkriminációnak.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a leghatározottabban ellenezzék a líbiai és egyiptomi nők elleni nemi támadásokat, megfélemlítést és zaklatást. Úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy országa demokratikus jövőjéről kifejezze nézeteit anélkül, hogy ezért fogva tartanák, megkínoznák vagy megalázó vagy diszkriminatív bánásmódnak tennék ki. El kell ismerni a nők szerepét a forradalmakban és a demokratizálódási folyamatokban, és több figyelmet kell fordítani az őket érintő konkrét fenyegetésekre és jogaik védelmének és támogatásának szükségességére.

  David Martin (S&D), írásban. – Támogattam az állásfoglalást, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamok kormányait, hogy határozottan álljanak ki a líbiai és egyiptomi nők megfélemlítése, célba vétele és a velük szembeni szexuális támadások ellen, és határozottan elítéli az erőszakos „szüzességi teszteket”, amelyeket az egyiptomi hadsereg a Tahrir téren letartóztatott tiltakozó nőkön végzett, és ezt a gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja, mivel az a kínzás egy formája; felszólítja Egyiptom legfelső haditanácsát, hogy haladéktalanul intézkedjen a megalázó bánásmód megszüntetéséről és annak biztosításáról, hogy valamennyi biztonsági és katonai erő egyértelmű figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy megengedhetetlen a kínzás és az egyéb kegyetlen bánásmódok, ideértve az erőszakos „szüzességi teszteket”, és minden ilyen cselekményt alaposan kivizsgálnak majd.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Háborús konfliktusokban gyakran a nők és a gyermekek az igazi áldozatok. Régóta ismert, hogy gyakran előfordul nemi erőszak és kínzás is. A helyzet az érintett külföldi újságírók szerint Líbiában és Egyiptomban sem más. Egyiptomban a tüntető nőket letartóztatták és szüzességi vizsgálatnak vetették alá, amit dokumentáltak is. Líbiában a katonák nemi erőszakot és kínzásokat hajtottak végre. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy azok a nők, akik erről beszámoltak, most súlyos megtorlásra számíthatnak, például, hogy rágalmazással vádolják őket. Ez az eset is az emberi jogok olyan sárba tiprása, ami ellen valamit tenni kell, a nyugati hatalmaknak is.

Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az EU nem hunyhat szemet ezen atrocitások felett, és joggal követeljük az egyiptomi és líbiai kormánytól, hogy kivétel nélkül vizsgálják ki ezeket az eseteket, és a tetteseknek vállalniuk kelljen a felelősséget annak érdekében, hogy ezek az országok tovább haladhassanak a demokrácia és a szabadság felé vezető úton.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az egyiptomi és líbiai konfliktusok során tragikus támadásokról és a nők elleni ismétlődő erőszakról szóló beszámolók jelentek meg a nemzetközi médiában. A kínzás és a nemi erőszak sokszor marad büntetlenül, mert a hatóságok csendben ejtik a vádakat, vagy – ami még rosszabb – rágalmazással vádolják az érintett nőket. A patriarchális társadalom védelmében az áldozat és az elkövető szerepet cserél. Az EU nem állhat tétlenül; többet kell tennie az egyiptomi és líbiai nők és gyermekek védelmében és a jogállamiság érdekében. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazásáról szóló közös állásfoglalási indítvány határozottan elítéli az Egyiptomban és Líbiában történt bűncselekményeket. Az, hogy a nők mindkét országban támadások áldozatai és a hadsereg a Tahrir téren letartóztatott nőkön „szüzességi vizsgálatot” végzett, majd nemi erőszakot és kínzást követett el ellenük, hogy aztán katonai bíróságokon vádat emelhessen ellenük azért, hogy megbuktak a „szüzességi vizsgálaton”, mind embertelen tett és bűncselekmény; egyértelmű megszegései az emberiség elleni bűncselekményekről és háborús bűnökről szóló genfi egyezménynek.

Az állásfoglalási indítvány – amelyet jómagam is támogattam – amellett, hogy határozottan elítéli ezeket a tetteket felszólítja a Bizottságot és a tagállamok kormányait, hogy határozottan tiltakozzanak a líbiai és egyiptomi nők megfélemlítése, célba vétele és a velük szembeni szexuális támadások ellen, valamint tegyenek konkrét és koordinált lépéseket e cselekmények azonnali beszüntetése érdekében.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel elítéli a nemi alapú erőszakot, és természetesen a nemi erőszak konfliktusokban történő alkalmazását is. Egyetértek az állásfoglalásban leírtakkal a tekintetben, hogy az emberi jogoknak a demokratizálódási folyamat szerves részeként prioritást kell élvezniük az európai szomszédságpolitika keretében tett intézkedések során, és azzal is, hogy az EU-nak ezen országokkal meg kell osztania az egyenlőségi politikák és a nemi alapú erőszak elleni harc terén szerzett tapasztalatait.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az észak-afrikai és közel-keleti felkelésekben aktív szerepet játszottak a nők, közös, a demokrácia és az alapvető jogok iránti követeléseiket képviselve. Sajnos a líbiai és az egyiptomi rezsim, mint mindig, a nők ellen a nemi támadásokat vetette be. El kell ítélnünk a nemi erőszaknak a nők megfélemlítésére és megalázására történő felhasználását, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a most kialakult hatalmi vákuum a jogaik romlásához vezethet. Fontos annak a líbiai nőnek az esete, aki márciusban néhány újságírónak egy tripoli hotelben elmondta, hogy katonák csoportosan megerőszakolták. Ezt a nőt az erőszaktevők beperelték rágalmazásért. Cselekednünk kell: határozottan el kell ítélnünk a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt aránytalanul nagy hatását, és ki kell emelnünk béketeremtő szerepüket. Bízom abban, hogy az EU a genfi egyezmény szellemében a lehető leghatározottabban elítéli majd a nők és gyermekek elleni – különösen fegyveres konfliktusok alatt történő – erőszakot, és mindenfajta ellenük irányuló diszkriminációt.

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) A nemi erőszaknak az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusokban történő alkalmazása elleni harcról szóló állásfoglalást teljes mértékben támogattam. A nők elleni tömeges erőszak az észak-afrikai és közel-keleti fegyveres konfliktusok állandó eleme. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF egyebek mellett a viszonylag stabil országnak számító Kenya példáját említi, ahol a választások előtti zavargások során napok alatt megduplázódott a nemi erőszak áldozatainak száma.

A nemi erőszak valóságos járvánnyá kezd válni. Valójában háborús taktikává vált. Az Európai Unió ebben a kérdésben nem maradhat semleges. Ezért kulcsfontosságú, hogy a nemek egyenlősége az európai szomszédságpolitika egyik fő elemévé váljon, és a politika által lefedett országokban a nemek egyenlőségét szolgáló hatásos és szervezett megközelítés része legyen. Az emberi jogoknak – amelyeknek elválaszthatatlan része a férfiak és a nők egyenlősége – a harmadik országok demokratikus folyamataiban központi szerepet kell kapniuk. Döbbenetes, hogy annak dacára, hogy Afrikában igen elterjedt a nemi erőszak, a kormányok nem kezelik prioritásként az ellene való harcot, ahogy az például Dél-Afrika esetében látható.

Az EU-nak különösen a nőkre kellene koncentrálnia. Nagyon fontosak az állásfoglalásban foglalt, a nők jobb társadalmi beilleszkedését, foglalkoztatásuk javítását és a női írástudatlanság és a káros hagyományos gyakorlatok elleni harcot szolgáló javaslatok. A nők és lányok oktatásába fel kell venni a jogokról szóló oktatást is.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A közelmúltban Észak-Afrikában történt események során a líbiai és egyiptomi rezsimek a nemi erőszakot a felkelésekben részt vevő nők megfélemlítésére és üldözésére használták fel. Kulcsfontosságú, hogy e cselekmények elkövetői ellen vádat emeljenek, és az is, hogy az ilyen atrocitásokat elszenvedett nőket megvédjék az esetleges megtorlástól. Én magam jártam a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, Kivu régióban, ahol ezt a rettenetes gyakorlatot rendszeresen alkalmazzák a katonák és a fegyveres csoportok tagjai. Tanúsíthatom, hogy milyen szörnyen szenvednek az áldozatok, és hogy az elkövetők büntetlenek maradnak. A nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie annak biztosítására, hogy az ilyen bűnök elkövetői megkapják méltó büntetésüket.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Megdöbbentettek és felkavartak az arab felkelések során történt becsület elleni bűncselekményekről és a nők megalázásáról szóló beszámolók, és örülök, hogy a Parlament elítélte ezeket az atrocitásokat. Európa nem tűrheti, hogy az emberi jogokat és a legalapvetőbb európai értékeket Európa szomszédságában, partnerországokban békés demonstrációkra reagálva büntetlenül sértsék meg. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy ezeket a barbár cselekményeket vizsgálják ki és a felelősöket büntessék meg. Állásfoglalásunk ezen országok jövőjének egy kulcselemével foglalkozik: azzal, hogy a nők központi szerepet kapjanak az arab társadalmak demokratizálódási folyamatában. A nők csendes, sőt, alulértékelt vezető szerepet játszottak a felszabadulási mozgalmakban, és úgy gondolom, fontos volt a szövegben tisztelegni szerepük előtt. Európa az észak-afrikai és közel-keleti országokat a demokratizálódási folyamat során támogatásáról biztosította. Most a mi dolgunk, hogy ezt az emberi jogok és a nők és férfiak közötti egyenlőség garanciáival egészítsük ki.

Jelentés: George Sabin Cutaş (A7-0073/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, ami megfelelően kezeli az olyan fontos kérdéseket, mint az Európai Beruházási Bank (EBB) Lisszaboni Szerződést követő új alapokmánya, a „projektkötvények”, az EBB gazdasági válság idejére tervezett finanszírozásának következményei, a 2013 utáni finanszírozása és az EU-n kívüli tevékenysége, különös tekintettel a fejlesztési projektekre, a környezetvédelmi projektekre és arra, hogy hogyan lehet határozottabban fellépni az offshore pénzügyi központok ügyében.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Beruházási Bank kulcsfontosságú szerepet játszik a kkv-k támogatásában, különösen a pénzügyi válság és gazdasági visszaesés idején. A kkv-k európai gazdaságban játszott hatalmas jelentőségű szerepének ismeretében megállapodás született arról, hogy 2008-tól 2011-ig a kkv-k összesen 30 milliárd EUR értékű kölcsönt kapnak. 2010 márciusában felállításra került az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz, a Bizottságtól és a Banktól származó kb. 200 millió EUR finanszírozással. De a kkv-k továbbra is nehezen kapnak hitelt. Ahogy a „Bank Watch” jelentésben szerepel, a kkv-k – különösen a közép- és kelet-európai tagállamokban működők – nem képesek élni a nekik szánt támogatásokkal. Az EBB-nek világos finanszírozási feltételeket és szigorúbb kölcsönzés-eredményességi kritériumokat kell rögzítenie a kölcsönöket nyújtó pénzügyi közvetítők számára. A nemzeti pénzügyi közvetítők két évet kaptak a kölcsönök nyújtására, de ahogy a jelentés írja, egyes pénzügyi közvetítők csak a kölcsönök kis részét adták ki – vagy semmit sem – pedig a pénzügyi források a számlájukon voltak. Ráadásul az EBB weboldalán nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok a kiadott források felhasználásáról és kedvezményezettjeiről. Véleményem szerint az EBB-nek javítania kell a pénzügyi közvetítőkön keresztüli kölcsönzés átláthatóságát, és évente jelentést kell tennie a kkv-knak nyújtott hitelekről, ideértve a hitelezés hozzáférhetőségének és eredményességének értékelését és a hitelek kedvezményezettjeinek listáját.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Először is, szeretnék gratulálni az Európai Beruházási Banknak (EBB) az elvégzett munkához, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásához, amit a 2008-tól kezdve folyamatosan növekvő finanszírozással és az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz 2010 márciusában történt létrehozásával értek el. Úgy gondolom, hogy a projektkötvények gondolata, aminek célja a vállalatok által kiadott kötvények hitelminősítésének javítása és a kötvényeknek az európai közlekedési, energia- és IT infrastruktúrák finanszírozására való felhasználása pozitív lépés. Kívánatos, hogy a Bizottság és az EBB is konkrét javaslatokat állítson össze a projektkötvényekről. Érdemes kiemelni azt is, hogy az EBB az EU 2020-as stratégia keretében fontos munkát végezhet, leegyszerűsítve az eljárásokat és maximalizálva a többszöröző hatásokat az állami- és a magánszektor befektetőinek odavonzása érdekében. Az EU-n kívüli EBB-finanszírozással kapcsolatban úgy gondolom, hogy hasznos, ha az EBB, az EBRD és a Bizottság szándéknyilatkozatot ír alá az együttműködés megerősítése érdekében azon országokban, ahol aktívak, azzal a kettős céllal, hogy a kölcsönpolitikák egymással és az EU politikai céljaival is összhangba kerüljenek.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Beruházási Bank (EBB), amit 1958-ban hozott létre a Római Szerződés, az EU pénzügyi intézménye, amelynek fő célja, hogy a gazdasági integráció és a területi kohézió révén hozzájáruljon az EU kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Üdvözlöm a Lisszaboni Szerződésben foglalt változtatásokat, amelyek az EBB által nyújtott finanszírozás terén nagyobb rugalmasságot biztosítanak. Emlékeztetnék a Lisszaboni Szerződésben foglalt változtatásokra, amelyek világosabbá teszik az EBB által harmadik országoknak nyújtott források kérdését, amelyeknek az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az EU más országokkal való kapcsolataiban alkalmazott általános elveket kell szolgálniuk, és amelyeknek ennek megfelelően az EU külső tevékenységeinek céljait kell szolgálniuk. Ennek a pénzügyi intézménynek kötelessége évente benyújtani a Parlamentnek egy dokumentumot, amelyben megvonja tevékenysége mérlegét. Ez az állásfoglalási indítvány a 2009-es jelentést vizsgálja. A dokumentum nemcsak az új alapokmány elfogadásából fakadó előrelépéseket elemzi, hanem az EBB tevékenységét is.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elismerjük, hogy az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönöknek az alacsony kamatok és a hosszú futamidő miatt fontos szerepe lehet a fejlődésben és a társadalmi haladásban. A feltételek azonban nem minden esetben elég átláthatóak és világosak. Ráadásul nem a legrászorulóbb országok és régiók élveznek előnyt a kölcsönfelvételben. Ezért az előttünk fekvő a jelentés, amelyet támogatunk, kritikákat és javaslatokat is tartalmaz.

Azzal azonban nem értünk egyet, hogy az EBB egyszerűen az európai uniós politikák végrehajtásának eszközévé váljon, és emellett kezelje a társadalmi és gazdasági kohézió és a szociális fejlődés problémáit, amelyekkel az EU költségvetésének és az EU strukturális és kohéziós alapjainak kell foglalkoznia. Nyilvánvaló, hogy az EBB nyomon követheti és javíthatja ezt a munkát, de nem helyettesítheti az EU költségvetési politikáit.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Beruházási Bank (EBB) jelenleg pótolhatatlan szerepet játszik az EU-n belüli és azon kívüli finanszírozásban. A most benyújtott jelentés pozitív képet ad arról, ahogyan az EBB a válság idején az EU-ban lévő kkv-kat támogatta. Igaz, hogy a bank hivatalosan vállalta, hogy négy év alatt 30 milliárd eurót fordít a kkv-k támogatására. A probléma azonban az, hogy a kkv-khoz nem jutott el a pénz egésze. Konkrétan az első időszakban a kötelezettségvállalásban szereplő összegeknek kb. a fele jutott el a V4 régióban lévő kkv-k kezébe. Az EBB a bankoknak érthetetlenül hosszú időt, két évet adott a források elosztására, és nem rögzített semmilyen szankciót arra az esetre, ha a határidőt a bankok nem tartják be. A válságot igen megszenvedő közép-európai bankok kaptak az alkalmon, hogy "megtartsák" ezeket a forrásokat. A kkv-knak szánt támogatásból tehát a valóságban a külföldi bankok közép-európai leányvállalatainak nyújtott támogatás lett. Jó okunk van feltételezni, hogy ez nem véletlenül, hanem szándékosan alakult így.

Végül, az EBB-nek a fejlesztés terén is vannak problémái. Több, a fejlesztésre specializálódott alkalmazottat kellene felvennie. Az EBB-nek jelenleg nincs elég alkalmazottja, a fejlődő országokra gyakorolt hatása dacára. Abban pedig egyetértek az előadóval, hogy az EBB-nek szigorúbbá kell tennie a közvetítőkön keresztüli finanszírozást, ugyanis az ilyen források adóparadicsomokba kerülhetnek.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – (HU) Üdvözlöm, hogy az EBB éves jelentését bár meglehetősen madártávlatból, de értékeli az Európai Parlament. Az EBB döntő szerepet vállal a válság leküzdésében, az átláthatóság, a mérhető eredmények kérdése számomra azonban továbbra is kétséges. Az EBB tevékenységét arra a három területre összpontosította, melyeket leginkább sújtott a válság, a kkv-ra, a konvergenciarégiókra és az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre. A kkv-k kulcsszerepet játszanak az európai gazdaság fellendítésében és a munkanélküliség elleni küzdelemben, ezért célszerű könnyebb hozzáférést biztosítani számukra fejlesztésekhez szükséges tőkéhez. E tekintetben hasznos lenne, ha minden évben értékelést láthatnánk a szóban forgó hitelek elérhetőségéről és eredményességéről, ami biztosítaná a hitelek végső céljának átláthatóságát és javítaná az adminisztrációs folyamatot. Ennek kapcsán is elengedhetetlenül fontosnak tartom azt, hogy az EBB aktualizálja és szigorítsa az offshore pénzügyi központokkal kapcsolatos politikáját.

Az EBB nagyon fontos szerepet játszik az Európai Unió konvergenciájának növelésében, az általa nyújtott technikai segítségnyújtásnak és társfinanszírozásnak köszönhetően a konvergencia-célkitűzések alá tartozó térségek a rendelkezésükre álló források egyre nagyobb hányadát képesek felhasználni, ezért támogatandónak és célszerűnek tartom e szerep további fokozását.

Végül annak a javaslatnak a megfontolását javaslom, hogy átlátható szabályozási felügyeletet kellene bevezetni az EBB pénzügyi helyzetének minősége, eredményeinek pontos mérése, valamint a hatékony és eredményes üzleti gyakorlat szabályainak betartása érdekében.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Egyetértek azzal, hogy válság idején az Európai Beruházási Banknak tevékenységeiben a kis- és középvállalkozások támogatására kell koncentrálnia, amelyek társadalmunk gerincét képezik. A helyi pénzügyi közvetítők bevonása és a velük zajló párbeszéd is üdvözlendő. Véleményem szerint nagyon fontos a megújuló energia kiemelése a tagjelölt országokban. Ezért a jelentés mellett szavazok.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mert az Európai Parlament üdvözli a Lisszaboni Szerződésben eszközölt változtatásokat, amelyek rugalmasabbá teszik az Európai Beruházási Bank által nyújtott finanszírozást, ideértve a bank szokványos tevékenységeit kiegészítő tőkerészesedéseket, leányvállalatok és más társaságok létrehozásának lehetőségét, az ún. különleges tevékenységek szabályozását és a szélesebb körű technikai segítségnyújtási szolgáltatások biztosítását és az ellenőrző bizottság megerősítését. Az Európai Parlament javasolja annak a felvetésnek a megfontolását, hogy az EBB pénzügyi helyzetét vessék prudenciális szabályozási felügyelet alá és pontosan mérjék eredményeit és a helyes üzleti magatartás szabályainak betartását. Az Európai Parlament üdvözli a projektkötvények gondolatát is, amelyeknek célja a vállalatok által kibocsátott kötvények hitelminősítésének javítása az Európa 2020 stratégia keretein belül, az európai közlekedési, energia- és IT-infrastruktúra finanszírozása és a gazdaság környezetbarátabbá tétele. Az ilyen projektkötvények kiadása pozitív hatással lenne a növekedést és a munkahelyteremtést javító fenntartható beruházások finanszírozási lehetőségeire, kiegészítve a nemzeti és a kohéziós alapból érkező forrásokat.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, ami a következő lépéseket javasolja az EBB-nek a fejlesztésben játszott szerepének megerősítésére: a) több specializált, erre szakosodott alkalmazott felvétele, akiknek szakterülete a fejlesztés és a fejlődő országok, illetve a harmadik országokban dolgozó alkalmazottak számának növelése; b) a helyi szereplők részvételi arányának emelése a projektekben; c) a fejlődést célzó projektekre szánt források növelése; d) több támogatás kiosztása; e) az EBB harmadik országokban folytatott tevékenységeinek egyetlen külön egységbe történő csoportosításának megfontolása.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Szeretném jelezni, hogy örülök annak, hogy elfogadásra került az Európai Beruházási Bank (EBB) 2009-es éves jelentéséről szóló Cutaş-jelentés. Szeretném aláhúzni, hogy az EBB a gazdasági nehézségek idején, amikor igen nehéz kölcsönhöz jutni, kiváló munkát végzett a kis- és középvállalkozások támogatásában. Támogatom azt is, hogy az EBB és az Európai Bizottság közösen projektkötvényeket fejlesszen ki a nagy, közlekedéssel, energiával és telekommunikációval kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések finanszírozására, amelyek létfontosságúak az Un