Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. május 11., Szerda - Strasbourg

6. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Ajánlás második olvasatra: Toine Manders (A7-0086/2011)

  Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök úr! A textiltermékek címkézéséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy Európa tehetne többet – és többet is kellene tennie – az ipari vállalkozások támogatása érdekében. A Bizottság javaslata tisztán szakmai jellegű volt; célja a jelenlegi címkézési szabályok egyszerűsítése volt.

A Parlamentnek azért sikerült két fontos eredményt elérnie. Először is, az állati eredetű, nem textil alkotórészeket (szőrme és bőr) tartalmazó textiltermékek címkéin ezt az információt fel kell tüntetni annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntés alapján választhassanak. Másodszor, 2013-ra az Európai Bizottságnak be kell nyújtania egy hatástanulmányt az olyan címkézés bevezetéséről, ami egyértelműen jelzi, hogy mely ruhadarabok készültek Európában és melyek Európán kívül. Ez a cél fontos mérföldkő az európai textíliák európai és nemzetközi versenyképessége tekintetében.

  Morten Løkkegaard (ALDE). – (DA) Elnök úr! Gratulálok Manders úrnak a javaslat összeállításához. A dolog sokkal nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek kezdetben tűnt. Örülök, hogy sikerült megállapodásra jutni a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet ügyében, amely megerősíti majd a textilipar versenyképességét és a fogyasztók érdekét szolgálja azáltal, hogy az új és innovatív termékek nagyobb választéka áll majd rendelkezésre. Ez egy jó kompromisszum, és úgy gondolom, hogy a Tanács számára is elfogadható lesz.

A folyamat során nem rejtettem véka alá, hogy szkeptikus voltam az eredetmegjelölés ügyében. Ezért annak is örülök, hogy megállapodás született egy olyan szövegről, amely csak annyit kér a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg az eredetmegjelölés szükségességét. Így a megállapodás nem vezet a kötelező eredetmegjelölés bevezetéséhez. Olyan rendeletre nem tudnék igennel szavazni, amely kötelezővé tenné a vállalkozások számára a származási ország megjelölését a címkén. Tudom, hogy a Tanács hasonló állásponton van. Sajnos a tegnapi vita során kiderült, hogy Tajani biztos úr nem osztja ezt az álláspontot. Ha ezt nem sikerül elkerülni, akkor harcolni fogok ellene.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, a most szavazásra kerülő rendeletjavaslatnak kétségtelenül van egy érdeme: egyetlen szövegben egyesíti a textiltermékekkel kapcsolatos jogszabályokat. A rendelet lehetővé teszi az új szövetszálak kifejlesztésével és használatával kapcsolatos, meglévő szabályozási keretek egyszerűsítését és javítását, valamint az innovatív termékek kifejlesztésének támogatását és a textil- és ruhaipari innováció bátorítását.

Örülök annak, hogy Manders úr más aspektusokat is figyelembe vett, például azt, hogy a harmonizált lista új textilszálakkal való kiegészítése esetén szükséges technikai módosítások nemzeti jogba való átültetése kapcsán a tagállamokra kisebb adminisztratív terhek háruljanak. Úgy gondolom ugyan, hogy mehettünk volna messzebbre, és bevezethettünk volna egy külön cikket a textiltermékek eredetmegjelöléséről, de így is a rendeletjavaslat mellett szavaztam.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr! Ez a rendelet létfontosságú az európai textilipar számára, mert garantálja a szabad piacot és a régi szabálytalanságokat és illegális gyakorlatokat kizáró szabályok betartását. Szeretnénk kiemelni az intézmények azon pozitív döntését, hogy üdvözlik a javaslatot és megvizsgálják a nyomon követhetőség és a termékek eredetének kérdését annak biztosítása érdekében, hogy az európai fogyasztók helyes információkat kapjanak – habár a meghatározott időkeretek túl lazák. A cél végtére is a fogyasztók védelme.

Szeretnék rámutatni, hogy tavaly októberben a Parlament nagy többséggel megszavazta a harmadik országokból importált bizonyos termékek, köztük a textiltermékek származási országának megjelöléséről szóló rendeletet, és eddig a Tanács nem kezdett tárgyalásokat vagy egyeztetéseket a Parlamenttel, még informális szinten sem. Szeretnék köszönetet mondani a magyar elnökségnek azért, hogy a prioritásai közé emelte ezt a kérdést, de kérném a vita felgyorsítását, különben fennáll a veszély, hogy például az élelmiszerekkel kapcsolatban védelmet nyújtunk az európai fogyasztóknak, de az ipari termékekkel kapcsolatban nem.

  Paolo Bartolozzi (PPE). – (IT) Elnök úr! A textiltermékek címkézéséről szóló jelentés, amit ma elfogadtunk, fontos lépést jelent a jogszabályoknak a fogyasztók és az iparágban működő európai gyártók érdekében történő egyszerűsítése felé. Ez a rendelet új szabályokat állapít meg a textiltermékek címkézése terén; az innovatív termékek biztonságos használata érdekében egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk az ágazaton belüli innovációra és az európai jogszabályok gyorsabb integrációjára.

A szöveg a textiltermékek címkézéséről szóló három irányelv egyetlen rendeletbe való összevonását javasolja, leegyszerűsítve a meglévő szabályozási rendszert és javítva az eljárások átláthatóságát. Ezért csak örülhetünk a ma elért, az európai termeléssel kapcsolatos pozitív eredménynek. Ugyanakkor meg kell említeni a származási ország megjelölésének kérdését. Reméljük, hogy a származás megjelölését ebben a szektorban is előíró jogszabály jóváhagyásával hamarosan újabb lépést tehetünk előre.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr! Véleményem szerint a jelentés két főbb problémát igyekszik megoldani. Az első az innováció támogatása. Ez azt jelenti, hogy átláthatóbbá és kevésbé bürokratikussá kell tenni az új textilszálneveknek a normatív listára való felvételét. A második a származási hely pontosabb jelzése. Őszintén kijelenthetjük, hogy ez a kérdést nem sikerült véglegesen és kielégítően megoldani. Szeretném egyértelműen jelezni, hogy ez nem az előadó hibája. Egyszerűen az az oka, hogy nagymértékben eltért a Tanács és a Bizottság tagjainak álláspontja, és ezeket nem sikerült közelíteni. Remélem, hogy tovább dolgozunk majd ezen a kérdésen, mert a származás megjelölése egyre fontosabb. Ez a fogyasztók egyik joga. Szeretném, ha erről a kérdésről a közeljövőben vitára kerülne sor az Európai Parlamentben, és szeretném, ha a Bizottság összeállítana erről egy javaslatot.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr! Minőség, címkézés és nyomon követhetőség: ezek a termékek kiválóságát garantáló fogyasztóvédelmi eszközök. Máig Európa volt a világ egyetlen olyan piaca, ahol erre a kérdésre nem vonatkozott jogszabály, ami a fő kereskedelmi partnerekkel szemben hátrányos helyzetbe hozta Európát.

Ma az Európai Parlament hallatta a hangját; olyan rendeletet fogadott el, amely képes megvédeni az európai textilipar kiválóságát. A termelésünket és gyáriparunkat védeni kell, különösen a mostani gazdasági válság idején. Eddig kutatás és innováció révén sikerült elismerést kivívnunk, amely garantálta az innovatív textilszálak termelését.

Nem fog többé fennállni a veszély, hogy a fogyasztók az egészségre káros, például vegyszerekkel kezelt textiltermékeket vesznek. A rendelet elfogadása végre garantálja a több mint 500 millió európai polgár jogainak megfelelő védelmét. Mostantól nem lehet majd pontatlan címkézéssel megtéveszteni őket.

  Emma McClarkin (ECR). – Elnök úr! Ma az új textíliák és szálak hozzáadásáról és a címkézéssel kapcsolatos kérdésekről szavaztunk. A textiltermékekről szóló jelentés ügyében a kezdetektől azon a véleményen voltam, hogy a Parlamentnek az eredeti javaslat hatóköréhez kell tartania magát, és hogy annak kiterjesztése nem egyeztethető össze az új szálak forgalmazása egyszerűsítésének céljával.

Aggályaim vannak a felülvizsgálati záradékkal kapcsolatban, amely felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg bizonyos címkézési előírások bevezetésének lehetőségét, amelyeknek igen csekély a hozzáadott értéke, és amelyek elfogadhatatlan terheket rónának a vállalkozásokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra. Ide tartozik a méretcímkézés harmonizációja, a szociális-gazdasági címkézés, és – ami a legaggasztóbb – a rádiófrekvenciás azonosító címke, amely megnövelné a vállalkozások költségeit és a fogyasztói árat.

Ezzel együtt a jelentés alapján úgy gondolom, hogy a rendelet bizonyos rendelkezései hasznosak lesznek, javítják majd a vállalkozások számára a kérvényezési eljárást és a fogyasztóvédelmet is, különösen az állati eredetű termékek címkézését. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a valóságban alkalmazandó jogszabályt alkotunk, nem egy ideális világra vonatkozó kívánságlistát állítunk össze, és a Parlamentnek a jövőben tartania kell magát a hatásköréhez.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! Először is szeretném elmondani, hogy remélem, a továbbiakban is anyanyelvén szólal majd fel a Parlamentben, amely a világ bármely nyelvével felveszi a versenyt kifinomultság, sokszínűség és történelem terén.

Előfordul, hogy a szavazólista felolvasása ékesszólóbban mutatja be a Parlament viselkedését és természetét, mint bármi, amit én mondhatnék. Lássuk a jelentések témáit: annak jelzése vagy megjelölése, hogy egy élelmiszer melyik gyártási tételbe tartozik, a tagállamok mértékegységekről szóló jogszabályainak közelítése; a gépjárművek megengedhető hangereje és kipufogórendszere; a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdőgazdasági traktorok; kerekes mezőgazdasági és erdőgazdasági traktorok irányítószerkezetei; kerekes mezőgazdasági és erdőgazdasági traktorok fékrendszerei; vezetési testhelyzet kerekes mezőgazdasági és erdőgazdasági traktorokban és azok ajtói és ablakai; hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezetek; a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó; az euroérmék címletei és műszaki előírásai; a textiltermékek elnevezése és ehhez kapcsolódó címkézés... és még folytathatnám.

A nemzeti életünknek szinte nincs olyan rejtett, távoli sarka, ahova Brüsszel ne nyújtotta volna ki a csápjait, kitakarva a természetes fényt, megállítva a természetes növekedést.

Ha Brüsszel csak a határokon átnyúló kérdésekre koncentrálna, senkinek nem lenne kifogása.

Jelentés: Gunnar Hökmark (A7-0151/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr! A vita során sokat hallhattunk Hökmark úrnak a rádióspektrum-politikai programról szóló jelentéséről – ami, bevallom, nem hangzik valami izgalmasnak. De a dolog valójában arról szól, hogy tudunk-e a jövőben szélessávú kapcsolatot és olcsó adatátvitelt biztosítani a polgároknak. Röviden annyit mondanék, hogy amikor a jövőbe próbálunk tekinteni, elismerésre méltó, hogy a tárgyalók, és különösen az előadó, ilyen nagy többséget tudtak a ma szavazásra került jelentés mögé állítani. Ez igen kifinomult politikai képességekre vall; minden elismerésem Hökmark előadó úrnak.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr! Modern társadalmunkban a rádiófrekvenciák igen ritka és értékes erőforrást jelentenek. Ezért logikus, hogy e frekvenciák felhasználását hatékonyan koordináljuk az egész Unióban. A rádióspektrumhoz való szélesebb körű hozzáférés nem csak a vállalkozások, hanem az Európai Unió polgárai számára is fontos. Ezért különösen oda kell figyelni arra, hogy ez a politika összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és kulturális érdekekkel. Különösen fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a rendelet veszélyeztesse a Németországban regionális színházakban, rockkoncerteken és templomokban használt közvetlen vezeték nélküli átviteli technológiát.

Arra is fel szeretném kérni a Bizottságot, hogy egyeztessen a tagállamokkal, szorosan működjön velük együtt ebben a kérdésben, és ne avatkozzon be nemzeti hatáskörükbe.

Jelentés: Carlo Casini (A7-0173/2011)

  Morten Løkkegaard (ALDE). – (DA) Elnök úr! A lobbistajegyzékről szóló mai szavazás után fontosnak tartom kimondani, hogy a lobbizás alapvetően jó dolog. A demokratikus folyamat nélkülözhetetlen része. Lobbizás nélkül a politikusok messze nem tudnának eleget a társadalom minden eleméről, a tényekről és véleményekről. Ezért a Parlamentben mindnyájunknak és a sajtónak is felelőssége biztosítani, hogy tetteink alapját a szóban forgó kérdés kritikus, de valós képe adja.

Azt is meg szeretném említeni, hogy, mint tudjuk, a „tökéletes” a „jó” legnagyobb ellensége. Az átláthatóság teljesen jogos igénye kapcsán, ahogy azt a mai vita és szavazás is mutatta, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, nehogy a jó szándékú beavatkozás tönkretegyen egy jól működő rendszert. A teljes átláthatóság igénye, mindennek a kötelező egyéni regisztrálása, ami él és mozog, az etikai ellenőrző bizottság és a többi a legjobb esetben is egy naiv látásmód kifejeződései, a legrosszabb esetben pedig populista politikai húzások, amelyek több kárt okoznak, mint hasznot. A gyakorlatban a dolog a bizalomról szól. Ha azt szükségesnek ítélik, az ellenőrzésnek a munkafolyamat ismeretében elképzelhető gyakorlati megoldásokkal összhangban kell lennie. Ezenkívül kérem a 9. bekezdés szavazásának felülvizsgálatát. Nagyon gyorsan zajlott a szavazás, és úgy láttam, hogy nem a megfelelő eredményt rögzítették.

Jelentés: Carlo Casini (A7-0174/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr! Teljesen egyetértek Løkkegaard úrral. Nem vagyok benne biztos, hogy jó eredményt jegyeztek fel a 9. bekezdés szavazásánál, de ha igen, akkor valami baj van a tisztelt Ház realitásérzékével. Teljesen jogos igény, hogy a lehető legnagyobb legyen az átláthatóság. Az a javaslat azonban, hogy hozzuk nyilvánosságra mindenkinek a nevét, akivel találkozunk, nyilvánvalóan teljesen abszurd. Teljesen abszurd, mert mi számít találkozónak? Ezt definiálni kellene. Találkozó az, ha valakivel összefutunk a folyosón, vagy a buszon, vagy valahol máshol? Találkozók a telefonbeszélgetések és az interneten zajló beszélgetések? Mi a találkozó? Mi legyen az észak-afrikai lázadó mozgalmak tagjaival, akikkel ma találkozunk? Hozzák le a nevüket az újságok? Aligha lenne helyes... Ebben a tekintetben logikus lenne, ha mindig garantálni tudnánk, hogy az emberek bizalmasan fordulhassanak hozzánk. Mindenesetre én soha nem fogok részt venni ennek a bizalomnak a lerombolásában.

  Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr! Az, ha a polgárok könnyen ellenőrizhetik a döntéshozatalt és az azt befolyásoló folyamatokat, tényezőket és erőforrásokat, segít nagyobb átláthatóságot biztosítani és közelebb hozni az európai intézményeket és a polgárokat. Ez gyakran szóba kerül a legitimitással és az Európai Unió úgynevezett demokratikus deficitjével kapcsolatban.

Az elmúlt években jelentős előrehaladást sikerült elérni. Elég csak a Parlament 2006-ban elfogadott érdekképviseleti nyilvántartására gondolni, vagy a Bizottság 2006-os javaslatára, hogy az Európai Parlament hozzon létre „egyablakos” lobbista-nyilvántartást. A Stubb-Firedrich-jelentés Parlament általi elfogadása a közös munkacsoport létrehozásához vezetett. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a munkacsoport által elért eredmények a Parlament céljaival összehasonlítva több mint kielégítőek.

Teljesen egyetértek Casini úr jelentésével, mivel a politikai intézmények átláthatósága legitimitásuk alapvető feltétele. Ezért támogattam a javaslatot.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr! Nem kétséges, hogy ez a rendelet fontos lépés a figyelemnek az európai intézményekre való irányítását célzó folyamatban. Több átláthatóságra, nagyobb nyilvánosságra, világosabb viselkedésre és hozzáférhetőbb információkra van szükség, és közös átláthatósági nyilvántartásra is.

Gondoljunk csak bele, hogy az Egyesült Államokban a lobbicsoportokat szabályozó törvény már 1948-ban megszületett. Nyilvánvaló, hogy a lobbicsoportoknak megvan a maguk szerepe, és bár főleg saját önös érdekeiket képviselik, megfelelően figyelembe kell őket venni. Ez egy jövőbe tekintő jelentés, és bár ez nem a végleges dokumentum, kétségtelenül lehetőséget nyújt az európai intézmények tevékenységei és döntései legitimitásának megvédésére. Ezért igennel szavaztam, és teljes mértékben meg vagyok róla győződve, hogy ez a helyes út.

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, úgy gondolom, hogy hálával tartozunk a Sunday Timesnak a pénzért vett módosítások botrányának kirobbantásáért.

Ennek eredményeként, ahogy önök is tudják, az elnökség létrehozott egy munkacsoportot az összes európai parlamenti képviselőre nézve kötelező magatartási kódex kidolgozására. A megtisztulás második lépése az, amit ma tettünk a jelentés nagy többséggel való megszavazásával.

Úgy gondolom, hogy a lobbista-nyilvántartást már régen létre kellett volna hozni, de több fenntartásom is van. Először is, véleményem szerint kötelezőnek kellene lennie. Mindenesetre ez a jó irányba tett lépés, és érdemes megjegyezni, hogy maguk a lobbisták, a tisztességes lobbisták is egyetértenek ezzel, és támogatják a kötelező szabályozást.

Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy a Tanács nem csatlakozott a javaslathoz. Érdemes megjegyezni, hogy a korrupciós botrányban lebukott három európai parlamenti képviselő mind egykori miniszter volt.

A lobbisták bejegyzése és a lobbizás fontos kérdés, amin tovább kell dolgoznunk; ezt egy kísérletnek kell tekinteni, és – remélhetőleg – a jövőben majd kötelezővé tenni.

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! Amint egy lobbista megérkezik Brüsszelbe, azonnal látja, hogy a rendszert hozzá hasonlók tervezték a hozzá hasonlóknak. Általában férfiakról van szó, bár egyre több a nő is, elegáns nadrágkosztümben.

A rendszerben a döntéseket szivarfüstös – illetve most már füstmentes – szobákban hozzák meg, zárt ajtók mögött, a szavazók kizárásával. Ennek tökéletes példáját adták a gyógynövényekre és alternatív gyógyszerekre vonatkozó, néhány héttel ezelőtt bevezetett tiltások és korlátozások. Ilyen tiltások soha nem mentek volna át egy nemzeti parlamenten, amely ki van téve a szavazók haragjának. De a nagy gyógyszercégek megértették, hogy ebben a rendszerben át tudják nyomni azt, amit a nemzeti jogalkotáson nem lehetne, mégpedig pontosan azért, mert ez a rendszer sokkal jobban el van szigetelve a közvéleménytől. Tehát igen, legyen nyilvántartás – én is megszavaztam, és a képviselőcsoportom is támogatta – de a valódi megoldás az, ha a hatalmat kivesszük a nem elszámoltatható brüsszeli és strasbourgi intézmények kezéből, és visszaadjuk a valódi beszámolási kötelezettséggel tartozó nemzeti, demokratikus parlamenteknek.

Jelentés: Ashley Fox (A7-0074/2011)

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! A szingapúri kormány, valamint a hongkongi és sanghaji hatóságok Londont és Európa más pénzügyi központjait járják, olyan embereket keresve, akiket az Európai Unió által bevezetett túlzott szabályozási terhek külföldre kényszerítettek. A generációnk egy korszakos változás tanúja: a javak és a vállalkozások Európából Ázsiába vándorolnak. Az a mi tragédiánk, hogy olyan korban élünk, amikor Ázsia éppen felfedezte a decentralizáció, a hatalommegosztás, a vállalkozás és a személyes felelősség titkát, és mi itt az ellenkező irányba tartunk, és a régi ázsiai birodalmakat, a Mingeket, a mogulokat és az oszmán birodalmat másoljuk a szabályozással, uniformizálással, szabványosítással és adóztatással.

Természetesen éppen a saját hazám fővárosa, London fogja a leginkább megszenvedni az új korlátozásokat, de az egész EU-nak érdeke megakadályozni a vagyon, a munkahelyek és a vállalatok fiatalabb és energikusabb gazdaságokba való elvándorlását. A megoldás tehát az, ha a hatásköröket visszaadjuk a nemzeti hatóságoknak, amelyek jobban ismerik a szavazóikat és szorosabb kapcsolatban vannak velük.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0291/2011

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr! India a világ legnagyobb demokratikus állama és a világ egyik leggyorsabban növekvő piaca, és emellett a legjobb úton jár afelé, hogy tudásalapú gazdasággá váljon. Ennek fényében persze teljesen logikus, hogy szabadkereskedelmi megállapodást írjunk alá. Ez a saját érdekünk is. Adódik tehát a kérdés: hogy lehet az, hogy a baloldal ellenzi a szabadkereskedelmi megállapodást? Hogyan ellenezheti valaki több millió indiai ember kiemelését a szegénységből, és hogyan ellenezheti a baloldal azt, hogy igyekezzünk szabad piacot szerezni az európai vállalkozásoknak? Érthetetlennek találom. Egyszerűen nem értem, hogy mitől ilyen nehéz tanulni a történelemből. A szabad kereskedelem jó! A szabad kereskedelem jó! A szabad kereskedelem jó! A szabad kereskedelem növekedést teremt, és ezzel szabadságot és békét biztosít az embereknek.

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök úr! Az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásairól szóló állásfoglalási indítvány ellen szavaztam. Véleményem szerint az Európai Bizottság által megtárgyalt, ilyen jellegű megállapodások csak az indiai és európai multinacionális vállalatok érdekeit szolgálná.

A legutóbbi felszólalóval szemben az én véleményem az, hogy a kereskedelmi tárgyalásokat nem azzal a szándékkal folytatják, hogy az embereket kiemeljék a szegénységből és javítsák az életszínvonalukat; a tárgyalások a nagyvállalatok érdekeit követik, akik több piacot és nagyobb hasznot akarnak.

Én az indiai szegény gazdák, szakszervezetek és dolgozók mellett állok, akik ellenzik a szabadkereskedelmi megállapodást, mert az még jobban aláásná az indiai munkásosztály jó részének életszínvonalát és munkakörülményeit, különösen azokét, akik az igen nagy informális szektorban dolgoznak.

Ráadásul a szabadkereskedelmi megállapodás terve és a szellemi tulajdonjogok és az adatkizárólagosság érvényesítésének szándéka veszélyezteti az Indiában gyártott olcsó generikus gyógyszerekhez való hozzáférést. Ma ezek a gyógyszerek világszerte létfontosságúak rengeteg HIV-pozitív, AIDS-es és más betegségben szenvedő ember számára. A nagy magán-gyógyszergyártók profithajhászása miatt egyszerűen nem tudják megfizetni ugyanannak a gyógyszernek a márkás változatát.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr! Az Indiával aláírandó szabadkereskedelmi megállapodás a legfigyelemreméltóbb az eddig megtárgyalt uniós szabadkereskedelmi megállapodások közül. Az Európai Uniónak ki kell emelnie a társadalmi felelősségvállalás fontosságát. Nagyon jól tudjuk, hogy India legnagyobb problémái: a gyermekmunka, a szegénység és az egyenlőtlenség.

És most egy kereskedelmi megállapodást akarunk aláírni, aminek a valódi haszonélvezői az európai ipar és a nagyvállalatok. Az európai fogyasztók számára természetesen előnyös lenne az olcsó indiai munkaerő, ami például a termékek olcsóbb árában jelenne meg, de ezt nem szabad engedni, ha az indiai termelők fizetik meg az árát.

Képmutató azt állítani, hogy Európa a társadalmi felelősségvállalás terén úttörő lenne. A szabadkereskedelmi feltételek megtárgyalásakor az EU-nak ragaszkodnia kell a problémák megoldásához, és ellenőriznie kell a folyamatot. Fontos, hogy a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásba beépítsen az emberi jogokhoz, a szociális és környezetvédelmi előírásokhoz és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához kötődő, jogilag kötelező érvényű klauzulákat is, és hogy biztosítsa ezen előírások teljesítését.

  Morten Løkkegaard (ALDE). – (DA) Elnök úr! Természetesen érdekes, és a maga módján bájos, hogy mindig találni olyan európai parlamenti képviselőt, aki ellenzi a szabad kereskedelmet. Ez tulajdonképpen remek dolog. Hozzátenném azonban, hogy én teljes mértékben támogatom a szabad kereskedelmet. Úgy gondolom, hogy ez a jövő útja, és a szabad kereskedelemnek kell vezérelnie az Indiával való kapcsolatainkat. A dologra persze azért várunk olyan régen, mert több részletkérdéssel – mégpedig igen fontos részletkérdésekkel – problémák vannak, konkrétan a generikus gyógyszerekkel, amelyeket az előző felszólaló is említett. Mindkét felet, az EU-t és Indiát is felszólítom, hogy igyekezzen olyan megoldást találni a problémára, amely tiszteletben tartja a szerzői jogokat – ezek ugyanis kulcsfontosságúak –, és ugyanakkor gyakorlati megoldást is biztosít arra, hogy a sok szegény sorsú indiai ember hozzájuthasson az olcsó gyógyszerekhez.

Végezetül, egyes kritikusok szerint nem lenne szabad bilaterális megoldást alkalmazni a tárgyalásokon, és kétoldalú megállapodásokat kötni. Úgy gondolják, hogy ez aláássa a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretein belül folytatott tárgyalásokat. Véleményem szerint ez egyáltalán nincs így. Tenni kell valamit, hogy ne vesztegessünk el a mostaninál még több időt a WTO-ban. Ezekre a kétoldalú megállapodásokra egész egyszerűen szükség van, ezért örömmel fogadom őket.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0287/2011

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr! Mindig elképesztő dolgok történnek, amikor a Parlamentben a szabad kereskedelem kerül szóba. Mindig behallatszik a vitába a tiranai rádió valamelyik ősrégi adása. Legalábbis ez az ember benyomása, amikor a baloldal véleményét hallja a szabad kereskedelemről. Ezzel egyértelműen bizonyítják, hogy a világon semmit sem tanultak a történelemből.

Itt most Japán régiójáról beszélünk. Az EU és Japán egyaránt a világ legnagyobb gazdaságai közé tartozik. Együtt a világkereskedelem egyötödét adják. Komoly összegeket fektetünk be egymás gazdaságában, közösek a globális szintű érdekeink, és mégis: a tárgyalások lassan haladnak. Mondjuk ki tehát a magunk részéről, hogy az akadályokat le kell bontani. El kell fogadni, hogy mindkét oldalnak engedményeket kell tennie, mert a gazdaságaink kiegészítenék egymást és innovációt, növekedést idéznek elő, és munkahelyeket teremtenek.

  Morten Løkkegaard (ALDE). – (DA) Elnök úr! Én csak kiegészíteném a már elhangzottakat. Nem kétséges, hogy a japánok számára az egyik gátló tényezőt a rendkívül magas technikai akadályok jelentik, amelyek mindig is megvoltak a japán társadalomban. Európának határozottan kérnie kell, hogy Japán bújjon elő a bunkeréből, és tegyen valamit ezek ellen az akadályok ellen.

A háttér, a japán katasztrófa, természetesen tragikus. De azt legalább elmondhatjuk, hogy valami pozitív hozadéka is van: most lehetőségük lesz újragondolni a dolgokat és rájönni, hogy ezúttal valóban külső segítségre van szükségük. Nagy szükség van más régiók vállalkozásainak segítségére. Emiatt Japán talán előre tekint, új fényben látja a helyzetet és lebontja a sok fennálló technikai akadályt.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Szeretném emlékeztetni baloldali képviselőtársunkat, Murphy urat, hogy Karl Marx támogatta az indiai szabadkereskedelmi megállapodást. Arra is emlékeztetném liberális képviselőtársainkat és különösen Rohde urat, hogy a szabad kereskedelmet annak pusztító hatásai miatt támogatta; úgy gondolta, hogy lényegtelen, hogy a brit burzsoázia céljai nemtelenek: az indiai társadalmat el kellett pusztítani, hogy hamarabb elérkezhessen a globális forradalom hajnala.

Én úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nem szabad dogmatikusnak lenni. A szisztematikus szabad kereskedelem nem feltétlenül előnyös. Jó lehet, ha egyenlőek a feltételek. Japánnal sok téren ez a helyzet, de elismerem például Japán jogát arra, hogy megvédje rizspiacát és rizstermelőit, és a termelőinek a világpiaci árnál magasabb árat fizessen és nemet mondjon a tömeges importra, ami tönkretenné a paraszti réteget – éppúgy, mint ahogy elismerem saját gazdaságaink jogát bizonyos szektoraik védelmére.

Ezért nem szavaztam a többségi állásfoglalásra. Más szövegeket, amik nekem megfelelőbbnek tűntek, szívesebben láttam volna. Egyenlő esélyeket kell biztosítani, de csak bizonyos konkrét szektorokban.

Jelentés: Kriton Arsenis (A7-0113/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr! Meglepett volna, ha a francia képviselők nem utalgattak volna arra, hogy a protekcionizmus jó dolog. Na de elég a dogmákból! Beszéljünk az erdőkről, amelyekkel kapcsolatban ma került elénk a Bizottságnak az erdővédelemről és az erdészeti információcseréről szóló zöld könyve. Az európai erdőknek sok társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi funkciója van, és kétségtelenül jelentősen hozzájárulnak a klímaválság – ténylegesen hatékony – megoldásához és az EU 2020-as célja eléréséhez. Mi a Dán Liberális Pártban ezért nagyon örültünk annak, hogy a mai szavazás biztosította, hogy az erdők egy darabig egyenletesebb, hosszú távú védelmet kapjanak, miközben fenntartottuk az európai erdőkre épülő ágazatok globális versenyképességével kapcsolatos ambícióinkat is. Kissé meglepett azonban az, hogy megszavazták azt a javaslatot, hogy erdőtüzek által sújtott földterületeken 30 évig ne lehessen építkezni. Ez a bűnözés problémájának tipikus baloldali megoldása – betiltani mindent és mindenkit, lehetőleg 30 évre. Természetesen mi ezt nem támogatjuk.

  Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr! A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként teljesen elégedett vagyok a mai szavazás eredményével. Az erdővédelmi Arsenis-jelentés szakpolitikai jelentés; ez alapján véglegesíthetjük, hogy az Európai Parlament hogyan kívánja megvédeni erdészeti örökségünket és biztosítani az erdők alkalmazkodását a klímaváltozáshoz. Ma az Európai Parlament világosan jelezte álláspontját, aminek fényében arra számítunk, hogy a Bizottság megteszi a szükséges javaslatokat, lehetővé téve a még részletesebb politikák kidolgozását.

Külön szeretnék köszönetet mondani Arsenis úrnak szakértő munkájáért, amelyet a hosszú és nehéz vita során végzett, mert – mint mindnyájan tudjuk – az erdők helyzete a tagállamokban nem egyforma. Ennek ellenére sikerült megtalálni a közös hangot, és bizonyos konkrét célokat is sikerült elérni, mint például bizonyos területek védelme a földspekulációtól, a gazdag biodiverzitású erdők, többek között az északi boreális erdők és a mediterrán erdők hathatósabb védelme, és a gyújtogatással megtisztított területeken bevezetendő építkezési tilalom.

Elnök úr, ahogy mondtam, ez sok földközi-tengeri ország, így az ön hazája, Görögország számára is nagyon fontos.

  Christa Klaß (PPE). – (DE) Elnök úr! Az erdők jelentik a jövőnket és kulturális környezetünket. Gondosan kezeljük őket, hogy szolgáltatást nyújtsanak nekünk és a környezetnek, ideértve az oxigéntermelést, a szén-dioxid tárolását, valamint a növények és állatok élőhelyének biztosítását. Az erdőgazdálkodással foglalkozók nagyon keveset keresnek – ha kapnak egyáltalán fizetést – azért, hogy biztosítják ezeket a rejtett funkciókat, amelyeket sokan természetesnek vesznek. Emiatt még fontosabb, hogy figyelembe vegyük erdőink gazdasági aspektusait. Ezek közé tartozik a faipar, és egyre inkább a biomassza-termelés is, amelyet nem csak fűtésre, hanem áramtermelésre is használnak. A jövőben meg kell erősíteni és jobban ki kell használni az erdők gazdasági oldalát, és ezt nemzeti és személyes felelősséggé kell tenni.

Várjuk a Bizottságnak ezt az átfogó megközelítést tükröző fehér könyvét, amely annak biztosítására helyezi a hangsúlyt, hogy az erdőknek legyen jövője és mindnyájan készek legyünk ebbe a jövőbe fektetni. Aki kukoricát ültet, az csak a mára gondol, de aki fát ültet, az a jövőbe tekint.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök úr! Az erdőktől Európa különböző részein egészen mást várnak, ezért az erdőszabályozást a leghelyesebb nemzeti szinten kezelni. Ráadásul a Lisszaboni Szerződés nem támogatja egy közös európai erdészeti politika kialakítását. Az éghajlattal és az erdőkkel kapcsolatban javasolt szabályozással az a legnagyobb gond, hogy az erdők jelentik az éghajlattal kapcsolatban kitűzött célok elérésének kulcsát. Az erdők szükségesek a zöld gazdaságra való átálláshoz, például az erdészeti melléktermékek bioüzemanyagként való felhasználása révén.

Ezért az erdészetet nem szabad fölösleges, bonyolult jogszabályokkal terhelni, amelyek miatt a termékei kevésbé versenyképesek a fosszilis tüzelőanyagokkal. Nagyon furcsa javaslat például az, hogy a megújuló erőforrásokhoz, így az erdőkhöz kötelező fenntarthatósági kritériumokat rendeljenek, de a fosszilis tüzelőanyagokra, például a szénre ne vonatkozzon ilyesmi.

Továbbra is ellenezni fogom a közös európai erdészeti politika létrehozását. Ehelyett én az erőforrásokat a kutatásra, az oktatásra, a tájékoztatásra és az innovációra fordítanám, figyelemmel arra, hogy hogyan előzhetők meg a klímaváltozásnak az erdőkre gyakorolt hatásai. Köszönöm.

(Az ülést néhány percre berekesztik.)

Jelentés: Gabriele Albertini (A7-0168/2011)

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök úr! Az EU közös kül- és biztonságpolitikájáról szóló jelentés ellen szavaztam. Egyáltalán nem értek egyet a jelentésben foglalt azon nézetekkel és ötletekkel, amelyek Európa jelenlegi és jövőbeni nemzetközi szerepével kapcsolatosak.

Dióhéjban: a jelentés egy militarizált, imperialista Európát hozna létre. Egy agresszív nyersanyag-stratégia mellett áll ki, és – idézem – túlzottnak tartja „a katonai és a polgári válságkezelési műveletek közötti szigorú különbségtételt.” Ez virágnyelven a külpolitika további militarizálását jelenti. Üdvözli a Kolumbiával kötött kereskedelmi megállapodást, annak dacára, hogy ott az elmúlt években több száz szakszervezeti tagot öltek meg, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy benne voltak a szakszervezetben.

A jelentés képmutató módon a társadalmi nyugtalanságot nevezi meg a biztonsági kihívások és kockázatok egyik új elemeként. Micsoda képmutatás! A kapitalista rendszer az egész világon szegénységet és nyomort teremtett, és képtelen kezelni ennek a következményeit. Az embereknek joguk van megvédeni jogos érdekeiket, és harcolni a szebb jövőért, azért, hogy véget vessenek a politikai, gazdasági és katonai hatalmak általi beavatkozásnak.

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr! Először is azt szeretném elmondani – és remélem, hogy ezt nem vonják le a felszólalásra kapott időmből – hogy ha már a képmutatásnál tartunk, kevesen vannak közöttünk, akik hisznek bizonyos dolgokban. Mindnyájan felszólalunk, és elmondjuk, hogy mi motiválta a szavazatunkat. Öten vagy hatan vagyunk, és meghallgatjuk egymást, időnként felveszi a televízió is. De az egész dolog elég nyomasztó.

Ezért szeretnék egy javaslattal élni, és ezt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) legközelebbi frakcióülésén biztosan felvetem majd. Azt javaslom, hogy mostantól a szavazáshoz fűzött indokolásokra a szavazás előtt kerüljön sor, hogy talán azzal, hogy felszólalunk és meghallgatjuk egymást, meg is győzhessük egymást a szavazás tekintetében, ahelyett, hogy egy előre lejátszott meccset adnánk elő.

Mindenesetre a szavazáshoz fűzött indokolásomban jeleztem, hogy igennel szavaztam. Továbbra is hiszek az európai integrációban, mint ahogy hiszek a főképviselő létének hatásosságában is. Továbbra is úgy gondolom azonban, hogy a tagállamok sokkal kevésbé hisznek benne, mint mi. Ezért talán rá kellene mutatni – ahogy azt Ashton bárónő tette ma reggel és máskor is – hogy ha az Unió továbbra is jórészt a gazdaságról szól majd és nem válik fokozottabban politikai szervezetté, akkor a szerepünket nem tudjuk igazán jól ellátni.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr! egyetértek azzal, hogy az európai külpolitikának figyelembe kell vennie a szabadság, biztonság és igazság európai térségének külső vonatkozásait. Ezért támogatok minden olyan lépést, amely hozzájárul a béke, a stabilitás és a jogállamiság előmozdításához a válságban lévő országokban és régiókban. Támogatom a transzatlanti partnerség, az EU külpolitikájának egyik fő pillére melletti elkötelezettséget, és az Egyesült Államokkal közös szabad piac létrehozásának szándékát.

A kelet-európai politika Lengyelország számára különösen fontos. A jelentés elismeri, hogy az EU szomszédaival politikai és gazdasági integrációra van szükség, és koherens megközelítés alkalmazására szólít fel az Oroszországgal kötendő új megállapodásról szóló tárgyalások során, figyelembe véve a jogállamiság és az emberi jogok védelmének oroszországi helyzetét. Elismeri azt is, hogy a török csatlakozási tárgyalásokat intenzívebbé kell tenni, valamint azt is, hogy töretlen elkötelezettséget kell mutatni a Balkán országainak csatlakozása mellett.

  Pino Arlacchi (S&D). – Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam, mivel visszafogott álláspontot képvisel a közös kül- és biztonságpolitika legégetőbb kérdéseivel kapcsolatban.

A szocialisták módosításainak köszönhetően az Oroszországgal és Iránnal folytatott párbeszéd tárgyában konstruktívabb lett a megfogalmazás.

Az EU afganisztáni stratégiájával kapcsolatos módosítások is javították a jelentés szerkezetét.

Az Albertini-jelentés előrelépést jelent egy megfelelőbb uniós biztonságpolitika felé. Támogatom az előadó erőfeszítéseit és elkötelezettségét, de azt is ki kell emelnem, hogy az EU még messze jár attól, hogy ezen a téren koherens hosszú távú stratégiával rendelkezzen. Az EU-nak a globális békéhez és stabilitáshoz való hozzájárulása még mindig elég csekély, és még mindig túlzottan az USA-nak a nemzetközi biztonságról alkotott nézeteitől és az ezzel kapcsolatos türelmetlen megközelítéstől függ.

Tegyünk egy önállóbb, EU-központú kül- és biztonságpolitika létrejöttéért, mert az európai polgárok ezt várják tőlünk, és ezt kell elérnünk az érdekükben.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr! Jó néhány képviselőtársam Lady Ashton és a külügyi szolgálatoknál végzett munkája mellett szólalt ma fel, és jó néhányan javasolták, hogy legyen egységes az EU álláspontja; érdekes volt a mai vita, és megelégedéssel töltött el. Ha egységes az álláspontunk, akkor többet érhetünk el és jobban odafigyelnek ránk; ha nem, akkor nem figyelnek oda ránk és nem érünk el sokat.

– A nagy ír költő, William Butler Yeats szavai is eszembe jutottak: „a béke lassan jár”. Észak-Írország esetében, ahol az Európai Unió kulcsszerepet játszott a Nemzetközi Ír Alap támogatásával, mindenképpen ez volt a helyzet, és ezt a békét a múlt hétvégi sikeres választások még jobban megerősítették.

– (GA) Az Európai Unió által Észak-Írországban végzett munkát világszinten is meg lehet ismételni a béke és a szegények érdekében, ha egységes álláspontot képviselünk, és ha Lady Ashton szorgalmasan végzi a munkáját.

Jelentés: Roberto Gualtieri (A7-0166/2011)

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL). Elnök úr, én nyújtottam be az európai közös biztonság- és védelempolitikáról szóló jelentést. Szeretnék azonban rámutatni, hogy a jelentés nem csak értékeli a politikát, hanem főleg a jövőre, a fejlesztésre koncentrál. Véleményem szerint ehhez nem csak megalapozott, pontos értékelésekre és okos gondolatokra van szükség – amelyek egyébként megvannak a jelentésben. A közös biztonság- és védelempolitikát komolyan meg kell vizsgálni egy másik szemszögből nézve.

Véleményem szerint három dologra van szükség. Először is, az EU-nak meg kell határoznia közös stratégiai érdekeit, például az energiabiztonsággal és a szomszédságpolitikával kapcsolatban. Másodszor, az EU-nak növelnie kell saját képességeit a civil és katonai műveletek tervezése és koordinálása és a válságkezelés terén. Végül, az EU költségvetésén belül létre kell hozni a közös fellépésekre szánt közös költségvetést.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr! A nemzetközi szervezetekre a gazdasági, környezeti és energiaügyi problémák miatt egyre nagyobb mértékű kölcsönös függőség jellemző, ami az egyes államok külkapcsolatainak folyamatos kiigazítását teszi szükségessé. A biztonságpolitikára minden országnak folyamatosan oda kell figyelnie, folyamatosan követve a világ változásait. A jelentés fő témája az EU stratégiai biztonsági és védelmi autonómiájának védelmére való felhívás. A jelentés azonban nem veszi figyelembe azt, hogy az EU nem rendelkezik katonai tapasztalatokkal, és ugyanakkor további erőfeszítéseket javasol az EU operatív kapacitásainak bővítésére. Az olyan országok számára, mint Lengyelország, a védelmi politika alapját továbbra is az Észak-atlanti Szerződés Szervezete jelenti. Az EU és a NATO stratégiai partnerségének megerősítése és a cselekvések kölcsönös támogatásának javaslata jelentős mértékben lelassíthatja az operatív döntések meghozatalát. A jelentést túl radikálisnak tartom, ezért szavaztam ellene.

  Pino Arlacchi (S&D). – Elnök úr! Az EU biztonsági stratégiájával kapcsolatos legfontosabb dokumentumot Javier Solana állította össze. A címe „Biztonságos Európa egy jobb világban”, és az Európai Tanács 2003. december 12-én fogadta el.

Azóta ezen a téren kevés előrelépés történt. Az Uniónak továbbra sincs hatékony külpolitikai és biztonsági stratégiája, és a legfontosabb kérdésekben még mindig az Egyesült Államok után megy. A jelentés igyekszik bizonyos pozitív változásokat elérni olyan taktikai területeken, mint a válságkezelés, az EU védelmi technológiai iparának fragmentálódása és a világon jelenleg működő 24 uniós biztonsági és védelmi misszió eredménytelensége.

A jelentés mellett szavaztam, és remélem, hogy a Parlament továbbra is hozzájárul majd az EU biztonsági stratégiai autonómiájának növeléséhez. Az úgynevezett iszlám terrorfenyegetés összeomlása után az új veszélyek, mint például a pénzügyi válság fényében különösen szükséges a fő biztonsági kockázatok újraértékelése.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr! A jelentés mellett szavaztam, de nem tudom, hogy az Európai Unió képes-e tenni a szomszédos országok békéjéért és stabilitásáért – itt főleg Szíriára, Líbiára és Egyiptomra gondolok.

Líbiai fellépésünk fogja megmutatni biztonság- és védelempolitikánk aktuális helyzetét. Líbiában az EU fő célja a civil lakosság védelme és a líbiai népnek a demokratikus társadalom létrehozására tett kísérleteinek támogatása. Az 1990-es évek balkáni eseményeinek emléke még élénken él az emlékezetünkben. Akkor Európának az Amerikai Egyesült Államok segítségére kellett támaszkodnia. Líbia mindenesetre megmutatta, hogy az EU nem katonai hatalom: a fellépésünk a tagállamok független kezdeményezéseire épült.

Ezek az észak-afrikai példák ráébresztenek minket, hogy az EU-nak továbbra is jobb katonai készültségre és képességekre van szüksége Európa kapuinál. A Külügyi Szolgálat több mint egy éve működik; most már jogosan várunk tőle eredményeket.

  Julie Girling (ECR). – Elnök úr, két szó jut eszembe a közös kül- és biztonságpolitika aktuális helyzetével kapcsolatban. Sajnos nem túl hízelgő szavak: a „zűrzavar” és a „vicc”. Elég rossz vicc, sajnos.

Az elmúlt 15 hónapban – amikor bőven lett volna lehetősége bizonyítani – az úgynevezett közös politika képtelen volt pozitív eredményeket elérni. Nem vagyok a külpolitika nagy rajongója, de el kell számolnom a választók felé arról, hogy az Unió milyen hozzáadott értéket nyújt. Igen aggasztónak tartják, hogy nincsenek pontos rendelkezések és pontos elszámolások ennek a közös politikának a költségeiről.

A választóim tudni akarják, hogy ez milyen haszonnal jár a számukra, és most, a jelentések hosszas vitája után még mindig nem tudom, mit mondjak erre.

Jelentés: María Muñiz De Urquiza (A7-0181/2011)

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr! A benyújtott jelentés az emberi jogokat az EU-nak a nemzetközi szervezetekben képviselendő fő céljai között jelöli meg, különösen kiemelve a nők és a gyermekek jogait és a szólásszabadságot. Ugyanakkor a jelentés felszólítja a tagállamokat arra, hogy támogassák az EU álláspontját e szervezetekben.

De az úgynevezett reproduktív jogok – ami az abortuszhoz való jog másik neve – az uniós emberi jogi célok egyik fő elemét képezik. Másrészről az európai diplomácia még mindig nem egységes a vallásszabadság minden elemének támogatásában; világszerte a keresztények jogainak védelmét hangsúlyozza. Ezért jómagam jobban örülnék, ha engem és a választóimat szlovák diplomaták képviselnék. Úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben, amelyek közül sok nemzeti hatáskörbe tartozik, gyökeresen más nézőpontot képviselnének, mint az EU.

  Pino Arlacchi (S&D). – Az EU globális szerepe még mindig elég csekély; az ENSZ-ben és az összes multilaterális szervezetben játszott szerepe még mindig kisebb, mint a demokratikus, gazdasági és kulturális súlya. A jelentés ezt a hiányosságot igyekszik kezelni, és bizonyos, az Unió teljes értékű globális szerepvállalását akadályozó tényezők felszámolására szólít fel. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Az EU komoly mértékben hozzájárulhat a bolygó békéjéhez és jólétéhez. Hagyjuk, hogy civil hatalma mindenhol növelje befolyását!

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr! Mivel lehet, hogy én leszek az utolsó felszólaló, szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a személyzetnek és a tolmácsoknak a türelmükért. Kérem, higgyék el, hogy értékeljük a munkájukat!

Az Európai Unió mohón igyekszik megszerezni az államok jellegzetességeit és külsőségeit. Saját Parlamentje van, saját pénze, elnöke, külügyminisztere, külső határai, zászlója, himnusza, útlevele és jogosítványa. Csak idő kérdése volt, hogy az ENSZ-nél kérje államként való formális elismerését, és most persze pontosan ez történt, szégyenletes és számomra döbbenetes módon a saját kormányom támogatásával.

Ez annak a jogi rendezése, ami de facto már jó ideje zajlik: az állami hatásköröknek a nemzetiről a brüsszeli szintre való áthelyezését.

De az Európai Unió többi tagállamának bele kell gondolnia, hogy mibe egyezik bele. Annak következményeként, hogy az EU-t teljes mértékben államként ismerik el, Ashton bárónő és Van Rompuy úr hosszas beszédeket tarthat nekik az új entitás külügyminisztereként, illetve államfőjeként.

És – ahogy ezt parlamenti képviselőként alighanem lesz lehetőségem négyszemközt jelezni mindkettőjüknek – ez nem tölt el kitörő lelkesedéssel.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0095/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló, 1989. június 14-i 89/396/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hathatós módja egy-egy terület szabályainak egy jogszabályban történő egyesítésének. Világosabb megoldás, mert sok esetben az egy adott kérdést szabályozó rendelkezések több jogszabályban elszórva találhatóak meg. A módosítások miatt egyre nehezebb követni, hogy mely rendelkezések vannak érvényben. A kodifikáció az egyszerűbb, világosabb és a polgárok számára érthetőbb európai uniós jog létrehozásának is megfelelő módja.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az Unió jogának világosabbá, az összes uniós polgár számára hozzáférhetőbbé tételére irányuló erőfeszítéseket. Ezért – szem előtt tartva az élelmiszerek kereskedelmének fontosságát – egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavazok. Ez a rendszer javítja majd a termékek azonosítását szolgáló információkat, és elősegíti a nemzetközi kereskedelem fejlesztését.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Teljesen egyetértek azzal, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait figyelembe kell venni, mivel úgy gondolom, hogy a szóban forgó javaslat egyszerűen a meglévő szövegek kodifikációját tartalmazza, tartalmi változtatások nélkül.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ez a javaslat az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló korábbi, érvényben lévő szabályok egyszerű kodifikációját tartalmazza, anélkül, hogy érdemi módosításokat javasolna, amikről a Parlamentnek véleményt kellene nyilvánítania. Mindazonáltal szeretném kiemelni, hogy véleményem szerint egyre fontosabb a fogyasztókat teljes és tényszerű információkkal ellátni, különösen az árutételekkel, a gyártási dátummal és egyéb olyan tényezőkkel kapcsolatban, amelyek segítik a termék teljes útjának nyomon követését.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szól. Az európai polgárok életének megkönnyítése az EU egyik feladata. A Bizottság és a Parlament sok jogszabály-változtatást hajtott végre e cél elérése érdekében. Az EU polgárainak életét nagyon megnehezíti az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzések és jelölések értelmezése. Egyre több az ilyen információ, így egyre nehezebb átlátni őket, ami rontja a lakosság életminőségét. A probléma megoldására 1994 óta létezik egy intézményközi megállapodás a Parlament, a Bizottság és a Tanács között a jogszabályok kodifikálásakor alkalmazandó gyorsított eljárásról. Örülök, hogy végre olyan irányelvet fogadhatunk el, amely a 89/396/EGK irányelv egységes szerkezetbe foglalásával és az EU-s jogszabályok egyszerűsítésével és világosabbá tételével megkönnyíti a polgárok életét.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az élelmiszerkereskedelem fontos szerepet játszik a belső piacon. Az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzések és jelölések megfelelnek a termékek azonosítását szolgáló jobb információk iránti igénynek. Ezért ez hasznos információforrásul szolgál, amennyiben bizonyos élelmiszerek vita tárgyát képezik vagy a fogyasztók számára egészségügyi kockázatot jelentenek.

Mivel sokféle azonosítási módszer használatos, a gyártóra kell hagyni az árutétel azonosítását és a megfelelő jelzés vagy jelölés alkalmazását. Nemzetközi szinten általánosan kötelező az előre csomagolt élelmiszerek gyártási vagy csomagolási árutételeinek megjelölése. Az Uniónak hozzá kellene járulnia a nemzetközi kereskedelem fejlődéséhez azzal, hogy szintén alkalmazza ezeket a szabályokat.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A társadalom és az európai piac fogyasztóinak érdekeinek figyelembevételével igyekszünk a szabályokat a lehető legjobban leegyszerűsíteni, hogy átláthatóak és minden polgár számára érthetőek legyenek. Jó példa erre a közös agrárpolitika. Reformjának fő elve az Európa élelmezésbiztonságát biztosítani hivatott politika egyszerűsítése. Az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló irányelv kodifikációja szintén az egyszerűsítést, valamint a fogyasztók általi könnyebb megértést célozza. Ugyanakkor az eredeti megfogalmazások megtartásával a kodifikáció teljes mértékben megfelel az EU jogalkotási eljárásrendjének is.

  David Martin (S&D), írásban. – Az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló irányelv javaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat célja a meglévő, az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló jogszabályok kodifikációja. Egyre fontosabb azonban annak biztosítása, hogy a fogyasztók pontos és teljes információt kapjanak, különösen az árutételekről, gyártási dátumokról és más olyan információkról, amik lehetővé teszik a terméknek a származási helytől való nyomon követését.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Sajjad Karim képviselő jelentése jogalkotási állásfoglalást tartalmaz az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslatáról (kodifikált szöveg). A javaslat célja az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló 1989. június 14-i 89/396/EGK tanácsi irányelv kodifikációja. Teljes mértékben támogatom az új irányelvet, mert az felváltja majd a benne foglalt korábbi jogszabályokat; ez a javaslat teljes mértékben megőrzi a kodifikált jogszabályok tartalmát; egyszerűen egységes szerkezetbe foglalja őket, pusztán azokkal a formális módosítással, amiket maga a kodifikálás szükségessé tesz. Igennel szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye alapján az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat kizárólag a meglévő szövegek kodifikációjára korlátozódik, tartalmi változtatások nélkül. Ezért a parlamenti javaslat mellett szavaztam, ami az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport által javasolt módosításokkal átveszi a Bizottság javaslatát.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatjuk az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről szóló irányelvet, nem utolsósorban azért, mert a bűnözők illegális célból sajnos igen gyakran hamisítják a kódokat. A jelzésekről és jelölésekről szóló meglévő jogszabályok összefogása és egyszerűsítése megkönnyíti majd az ellenőrzéseket és az esetleges illegális tevékenységek felfedését.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0089/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1979. december 20-i 80/181/EGK tanácsi irányelv kodifikációjáról és a 71/354/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hathatós módja egy-egy terület szabályainak egy jogszabályban történő egyesítésének. Világosabb megoldás, mert sok esetben az egy adott kérdést szabályozó rendelkezések több jogszabályban elszórva találhatóak meg. A módosítások miatt egyre nehezebb követni, hogy mely rendelkezések vannak érvényben. A kodifikáció az egyszerűbb, világosabb és a polgárok számára érthetőbb európai uniós jog létrehozásának is megfelelő módja.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az Unió jogának világosabbá, az összes uniós polgár számára hozzáférhetőbbé tételére irányuló erőfeszítéseket. Ennek fényében, figyelembe véve a mérőműszereknek az emberi tevékenység legtöbb területén játszott fontos szerepét, a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelv mellett szavazok. Ez a rendszer a közegészségügy és -biztonság és a közigazgatási műveletek terén is hozzájárul majd a jobb eredmények eléréséhez.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatának véleményét figyelembe véve, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a Bizottság javaslata a meglévő szövegek tartalmi változtatások nélküli kodifikációjára szorítkozik, üdvözlöm a javaslatnak az első olvasatban történt elfogadását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés – kodifikált szövegként – a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szól. Az EU feladatai közé tartozik az európai polgárok életének megkönnyítése.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A mértékegységek minden mérőeszköz használatában létfontosságúak, és szükségesek a mennyiségek kifejezéséhez. Az emberi tevékenységnek szinte minden területén használatosak; ezért szükséges a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása az Európai Unión belüli gazdasági, közegészségügyi, közbiztonsági és közigazgatási célú használatuk során. A tagállamoknak lehetőségeket kell biztosítani, hogy megköveteljék, hogy a területükön használt mérőműszereken a mennyiségjelölések egyetlen törvényes mértékegységben legyenek feltüntetve.

Ez az irányelv a mértékegységek bizonyos szintű harmonizációja útján a belső piac problémamentes működését szolgálja. Ebben az összefüggésben helyes, hogy a Bizottság nyomon kövesse az irányelvhez és végrehajtásához kötődő piaci fejleményeket, különös tekintettel a belső piacon felmerülő akadályokra és az akadályok leküzdéséhez szükséges további harmonizációra.

  David Martin (S&D), írásban. – A mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló jelentés mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a mértékegységekre vonatkozó meglévő jogszabályok tartalmi változtatások nélküli kodifikációjára szorítkozik, ezért mellette szavazok.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tudomásom szerint a jelentés egy jogalkotási állásfoglalást tartalmaz a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslatáról. A javaslat célja a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1979. december 20-i 80/181/EGK tanácsi irányelv kodifikációja és a 71/354/EGK irányelv hatályon kívül helyezése. Nagyon jó, hogy az új irányelv felváltja majd a benne foglalt korábbi jogszabályokat; ez a javaslat teljes mértékben megőrzi a kodifikált jogszabályok tartalmát; egyszerűen egységes szerkezetbe foglalja őket, pusztán azokkal a formális módosítással, amelyeket maga a kodifikáció szükségessé tesz. Igennel szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye alapján a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat kizárólag a meglévő szövegek kodifikációjára korlátozódik, tartalmi változtatások nélkül. Ezért a parlamenti javaslat mellett szavaztam, ami az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport által javasolt módosításokkal átveszi a Bizottság javaslatát.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0093/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/157/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a javasolt, adatfeldolgozó rendszert használó kodifikálási rendszertervezet hatékonyabb.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó jogszabályok egyszerű kodifikációjával kapcsolatos. Érdemi változtatás nem történt, amelynek kapcsán a Parlamentnek véleményt kellene nyilvánítania.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó szabályoknak egy kodifikált szövegbe foglalásáról szól. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. A Bizottság és a Parlament nagyon sok jogszabályi változást kezdeményezett a cél elérése érdekében. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. Ezt néha a frissítés szükségessége okozza, azonban hátráltatja és csökkenti az egyén életminőségét. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását. Nagyon örülök tehát annak, hogy végre elfogadhatjuk a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/157/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló irányelvet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A 70/157/EGK irányelv egyike a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK tanácsi irányelvvel létrehozott EK-típusjóváhagyási eljárásra vonatkozó egyedi irányelveknek, amely meghatározza a gépjárművek megengedett zajszintjét és kipufogórendszerének műszaki előírásait. Ezek a műszaki előírások a tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak, így lehetővé téve a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás lefolytatását minden járműtípus esetében. Következésképpen a 2007/46/EK irányelv által meghatározott, a rendszerekre, alkatrészekre és önálló műszaki egységekre vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

Kívánatos figyelembe venni az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásában foglalt műszaki előírásokat is.

  David Martin (S&D), írásban. – A mértékegységekkel kapcsolatos tagállami jogszabályok közelítéséről szóló jelentés (kodifikált szöveg) mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a gépjárművek megengedett zajszintjének és kipufogórendszereinek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az Európai Parlamentnek a gépjárművek megengedett zajszintjéről és kipufogórendszereiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslata segít elérni az irányelv legfőbb célkitűzését: a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i, 70/157/EGK tanácsi irányelv kodifikálását. Egyetértek Sajjad Karim úr kezdeményezésével, és mellette szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely egyetért a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A szállítási ágazat jelentősége az európai gazdaságban a foglalkoztatottságban tükröződik, mivel közvetlenül több mint 10 millió embernek ad munkát, és a GDP 5%-át teszi ki. Fejlődése életbevágóan fontos az Unió gazdasági fejlődésében, valamint a fizikai és pszichológiai szakadékok áthidalásában. Ezenfelül pedig, ahogyan az „Ütemterv az egységes szállítási övezet létrehozásához” című tanulmány is írja, különösen fontos, hogy 2050-ig teljesítsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 60%-os csökkentését.

A jelentés szeretné egyszerűsíteni és világosabbá tenni az uniós jogszabályokat, amelyek különféle, többször módosított jogszabályokban találhatók, és így nehezen érthetők. Az Unió egyik célkitűzése a közösségi vívmányok átláthatóságának megteremtése, hogy így közelebb vigye Európát az állampolgárokhoz, akik ily módon élvezhetik a nekik nyújtott jogokat.

A meglévő jogszabályok kodifikációja a gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó technikai szabályzat létrehozásáról szóló tagállami jogszabályok közelítésének eredménye, amelyek európai szinten segítik elő a környezeti fenntarthatóságot.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) A gépjárművek megengedett zajszintjére és kipufogórendszereire vonatkozó 2010/0261-es dokumentum kodifikálására szavaztam. Ez újabb példája annak, ahogyan az Európai Bizottság megpróbálja egyszerűsíteni és szabályozni a közösségi vívmányokat oly módon, hogy átláthatóbbá és hozzáférhetőbbé váljon az uniós állampolgárok számára. A jogszabályi javaslat kodifikálja a meglévő szövegeket, valamint egy könnyebben érthető és jobban hozzáférhető jogszabályt hoz létre. A technikai normák standardizálásával a rendelet közelíti egymáshoz a tagállamokat, és megteremti a 2007/46/EK irányelvben meghatározott hivatalos EU-tanúsítás folyamatát minden járműtípushoz.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0098/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló, 1987. június 25-i 87/402/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsünk. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteiről szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. Ezt néha a frissítés szükségessége okozza, azonban hátráltatja és csökkenti az egyén életminőségét. 1987-ben a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását. Nagyon örülök tehát, hogy végre elfogadhatjuk az 1987. június 25-i, a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló 87/402/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló irányelvet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az 1987. június 25-i, a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló 87/402/EGK tanácsi irányelvet már többször módosították. Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell. A fenti irányelv egyike a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel felváltott 74/150/EGK tanácsi irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelveknek. A fenti irányelv műszaki előírásokat állapít meg a mezőgazdasági és erdészeti traktorok kiképzését és felépítését illetően a vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezettel kapcsolatban.

Ezek a műszaki előírások a tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak, így lehetővé téve a 2003/37/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás alkalmazását minden traktortípus esetében. Következésképpen a 2003/37/EK irányelv által meghatározott, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra, azok pótkocsijaira és cserélhető vontatott munkagépeire, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

  David Martin (S&D), írásban. – A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (kodifikált szöveg) mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorokról szóló szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat igen időszerű. A javaslat célja a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló, 1987. június 25-i 87/402/EGK tanácsi irányelv kodifikálása. A kezdeményezés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely elfogadja a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatát.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatjuk a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló irányelvet. A témával kapcsolatos meglévő jogszabályok csoportosítása és egyszerűsítése fontos lépés, és azok védelmét szolgálja, akik naponta használják a mezőgazdasági munkagépeket.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A jelentés, amely mellett ma szavaztam, a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteire vonatkozó technikai szabályzat létrehozásáról szóló uniós jóváhagyási rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályokról szól.

A közösségi jogszabályok kodifikálása rendkívül fontos az egyszerűsítés és az európai állampolgárok számára érthetőbbé tétel szempontjából, így hozzájárulva az uniós irányelvek gyakorlatba történő tényleges átültetéséhez. Ebben az esetben a tagállamok számára előírt technikai szabályok lehetővé teszik, hogy a 2003/37/EK irányelvben megfogalmazott uniós jóváhagyási rendszert minden traktormodell esetében alkalmazni lehessen.

A jelentés két fontos dolgot is tárgyal: az uniós jog egyszerűsítését és átláthatóságát. Olyan időkben élünk, amelyben az európai állampolgárok kirekesztve érzik magukat az Európai Unióról szóló ügyekből. Ezért úgy gondolom, hogy rendkívül fontos olyan megoldásokat találni, amelyek csökkentik ezt a szakadékot, ezzel is bizonyítva, hogy az Unió legfőbb célja az állampolgárai jóléte.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0090/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló, 1986. július 24-i 86/415/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavazok. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. Ezt néha a frissítés szükségessége okozza, azonban hátráltatja és csökkenti az egyén életminőségét. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását. Nagyon örülök tehát, hogy végre elfogadhatjuk az 1986. július 24-i, a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló 86/415/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló irányelvet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló, 1986. július 24-i 86/415/EGK tanácsi irányelvet többször lényegesen módosították. Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell. A 86/415/EGK irányelv egyike a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel felváltott 74/150/EGK tanácsi irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelveknek. A fenti irányelv műszaki előírásokat állapít meg a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítésével, elhelyezésével, működésével és jelölésével kapcsolatban.

Ezek a műszaki előírások a tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak, így lehetővé téve a 2003/37/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás alkalmazását minden traktortípus esetében. Következésképpen a 2003/37/EK irányelv által, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra, azok pótkocsijaira és cserélhető vontatott munkagépeire, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokról szóló, meglévő szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A jelentés az Európai Parlamentnek a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos állásfoglalását tárgyalja. A javaslat célja a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló, 1986. július 24-i 86/415/EGK tanácsi irányelv kodifikálása. A jelentés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőszerveinek beépítéséről, elhelyezéséről, működéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely egyetért a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a célja a mezőgazdasági munkagépek kezelőinek védelme, amelynek érdekében a kezelőszerveknek könnyen hozzáférhetőknek és veszélyteleneknek kell lenniük. Olyan kialakításúaknak vagy elhelyezésűeknek kell lenniük, hogy minden véletlenszerű vagy egyéb mozdulatot kivédjenek, amely veszélyeztetné a munkagép kezelőjét.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0092/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. április 6-i 76/432/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéséről szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéséről szóló, 1976. április 6-i 76/432/EGK tanácsi irányelvet többször lényegesen módosították. Az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell. A 76/432/EGK irányelv egyike a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel felváltott 74/150/EGK tanácsi irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelveknek. A fenti irányelv műszaki előírásokat állapított meg a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezésével kapcsolatban.

Ezek a műszaki előírások a tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak, így lehetővé téve a 2003/37/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás alkalmazását minden traktortípus esetében. Következésképpen a 2003/37/EK irányelv által meghatározott, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra, azok pótkocsijaira és cserélhető vontatott munkagépeire, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokról szóló szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely egyetért a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, amelynek célja a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok fékberendezéséről szóló jogszabályok rendezése és egyszerűsítése. A mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok működtetőinek védelme érdekében a munkagépeknek át kell menniük az EK-típusjóváhagyási eljáráson.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0096/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez való hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. június 24-i 80/720/EGK tanácsi irányelv kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez való hozzáférésre, ajtóira és ablakaira vonatkozó irányelvre irányuló javaslat mellett szavazok. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőteréről, vezetőhelyéhez való hozzáférésről, ajtajairól és ablakairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ez az 1992 decemberében az Európai Tanács elnökségének edinburghi ülésén elhangzott következtetések része maradna továbbra is. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását. Nagyon örülök tehát, hogy végre elfogadhatjuk a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez történő hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. június 24-i 80/720/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló irányelvet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez való hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/720/EGK irányelvet lényegesen módosították. Az átláthatóság érdekében az irányelvet kodifikálni kell. A 80/720/EGK irányelv egyike a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. május 26-i 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel felváltott 74/150/EGK tanácsi irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelvek. A fenti irányelv műszaki előírásokat állapított meg a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterével, vezetőhelyéhez történő hozzáféréssel, ajtajaival és ablakaival kapcsolatban.

Ezek a műszaki előírások a tagállami jogszabályok közelítésére vonatkoznak, így lehetővé téve a 2003/37/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárás alkalmazását minden traktortípus esetében. Következésképpen a 2003/37/EK irányelv által meghatározott, a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra, azok pótkocsijaira és cserélhető vontatott munkagépeire, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók.

  David Martin (S&D), írásban. – A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőteréről, vezetőhelyéhez történő hozzáférésről, ajtajairól és ablakairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (kodifikált szöveg) mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vezetőhelyéről, ajtajairól és ablakairól szóló szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőteréről, vezetőhelyéhez történő hozzáférésről, ajtajairól és ablakairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely elfogadja a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatát.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Biztonsági érdekek miatt rendkívül fontos, hogy a mezőgazdasági traktorok kezelőterére, vezetőhelyére, ajtajaira és ablakaira vonatkozó szabályokat az állampolgárok számára érthető és hozzáférhető módon kodifikáljuk. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A jelentés célja, hasonlóan a traktorokra vonatkozó szabályzathoz, hogy kodifikálja a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez történő hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. június 24-i 80/720/EGK irányelvet. A 22 hivatalos nyelven benyújtott módosítások nem érintik magát a tartalmat, csupán módosítanak a formán a kodifikációs eljárás miatt.

Szeretném újra hangsúlyozni e jogi folyamat fontosságát, amely közérthetőbbé és világosabbá teszi az uniós jogi szövegeket. Ennek legfőbb haszonélvezői az európai állampolgárok és az intézményeik. A világos és egyszerű Európa kulcsfontosságú a valahova tartozás érzésének kialakulásában, amely elengedhetetlen az európai projekt esetében.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0101/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló, 1986. május 26-i 86/298/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteiről szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a meglévő szövegek kodifikálására szorítkozik, és nem tartalmaz érdemi módosítást. Ezért nincs okom arra, hogy ellene szavazzak.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ez az 1992 decemberében az Európai Tanács elnökségének edinburghi ülésén elhangzott következtetések része maradna továbbra is. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását. Nagyon örülök tehát, hogy végre elfogadhatjuk a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1986. május 26-i 86/298/EGK tanácsi irányelvet kodifikáló irányelvet.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely egyetért a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A jelentés célja a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről szóló, 1986. évi 86/298/EGK tanácsi irányelv és különböző módosításainak a világosabbá tétele és egyszerűsítése.

A kodifikálási eljárás egyértelmű célja, hogy az uniós jogszabályokat hozzáférhetőbbé és érthetőbbé tegyük az európai közvélemény számára. Az irányelv és a megfelelő változatok technikai szabályokat állapítanak meg a mezőgazdasági és erdészeti traktorok tervezésével és gyártásával, valamint ezek jóváhagyási rendszerével kapcsolatban, amely uniós szintű harmonizációt kíván meg az útbiztonsági feltételek megteremtése érdekében.

Ez az európai harmonizáció biztosítja azt is, hogy ha a traktorokat használó munkások védelme veszélyben van, a tagállamok végrehajthatják a szükséges és előírt lépéseket, szem előtt tartva a Szerződésnek és a védőszerkezetekre vonatkozóan az ezen irányelvben meghatározott technikai szabályzatnak való megfelelőséget.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0100/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodással kapcsolatos módosított bizottsági javaslat mellett szavaztam, különös tekintettel annak 4. pontjára. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport 2010. november 23-án összeült, hogy megvizsgálja a Bizottság által benyújtott fent említett javaslatot. A Tanács a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK; a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK; valamint a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK irányelvet egységes szerkezetbe foglaló tanácsi irányelvre irányuló javaslat vizsgálata alapján a tanácsadó munkacsoport egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, amely kodifikálja a cigaretták adójának közelítéséről szóló 1992. október 19-i 92/79/EGK, a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK és a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelvet. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló irányelvre irányuló javaslat mellett szavaztam. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a Bizottság javaslata a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, üdvözlöm a javaslat elfogadását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ez az 1992 decemberében az Európai Tanács elnökségének edinburghi ülésén elhangzott következtetések része maradna továbbra is. Ezért 1994-ben a Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását, amelyet az uniós jogalkotási eljárásnak megfelelően kell végrehajtani. Ezért a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló tanácsi irányelv kodifikálására irányuló javaslat mellett szavaztam.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A Szerződés célja egy gazdasági unió létrehozása, amelyen belül egészséges verseny uralkodik, és amely jellemzői hasonlítanak egy nemzeti piac jellemzőihez. A dohánygyártmányok tekintetében e cél elérése feltételezi, hogy a tagállamokban az ezen ágazat termékeinek forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és a Közösségen belül ne akadályozza azok szabad mozgását. A jövedéki adók szerkezete összehangolásának kell ahhoz vezetnie, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ez megvalósítsa a tagállamok nemzeti piacainak megnyitását. A szabad verseny követelménye a szabad árképzést jelenti a dohánygyártmányok minden csoportja tekintetében, e politika végrehajtásában pedig biztosítania kell az emberi egészség magas szintjét.

  David Martin (S&D), írásban. – A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (kodifikált szöveg) mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetének és adókulcsának érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Sajjad Karim jelentése a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló módosított tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatos európai parlamenti jogalkotási állásfoglalásáról szól. Köztudott, hogy a javaslat célja a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK, a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK és a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelv kodifikációja. Ez a kezdeményezés nagyon fontos és időszerű. A jelentés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A kérdéssel megbízott tanácsadó munkacsoport fontolóra vette a tanácsi irányelvre irányuló javaslatot, amely kodifikálja a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK, a cigarettán kívüli dohánygyártmányok adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK és a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelvet. A tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Ez a jelentés – az eddig megvizsgáltakhoz hasonlóan – az európai jogalkotás egyszerűsítését és világos megfogalmazását célozza meg elsősorban azért, mert a jövedéki adó esetében nagyon sok rendelkezést többször is módosítottak. Ezek egyesítése és érthetőbbé tétele segíti a gazdasági szereplőket és a felhasználókat egyaránt. A jelentés mellett szavaztunk.

Jelentés: Sajjad Karim (A7-0102/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló, 1998. május 3-i 975/98/EK tanácsi rendeletre irányuló javaslatot kodifikáló dokumentum mellett szavaztam. A kodifikáció hatékony módja annak, hogy adott területet irányító szabályokat egyetlen jogszabályban egyesítsük. Ez átláthatóbbá teszi a helyzetet, mivel az ugyanazt a kérdést szabályozó rendelkezések gyakran különféle jogi szövegekben találhatók meg. Módosításuk esetén bonyolulttá válik annak megértése, melyik van éppen hatályban. A kodifikáció arra is megfelelő eszköz, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb, világosabb és érthetőbb uniós jogszabályokat fogalmazzunk meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm azokat az uniós jogszabályok világosabbá tételére tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy ezek a jogszabályok minden uniós állampolgár számára elérhetők legyenek. Ezért a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló rendeletre irányuló javaslat mellett szavazok. Úgy gondolom, hogy az adatfeldolgozó rendszereket használó tervezett kodifikációs rendszer sokkal hatékonyabb lesz.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a Bizottság javaslata a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, üdvözlöm a javaslat elfogadását.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló 975/98/EK tanácsi rendeletre irányuló javaslatot kodifikált szövegként tárgyalja. Az európaiak életének megkönnyítése az Európai Unió egyik feladata. Az uniós állampolgárok életét megnehezítő egyik terület a jogszabályok állandó módosítása. 1987. április 1-jén a Bizottság azt javasolta, hogy a legfeljebb 10 módosítást tartalmazó jogi aktusokat kodifikálni kellene, így a közösségi jogszabályok érthetőbbé válnának. Ez az 1992 decemberében az Európai Tanács elnökségének edinburghi ülésén elhangzott következtetések része maradna továbbra is. Ezért 1994-bena Parlament, a Bizottság és a Tanács között egy intézményközi megállapodás született, amely meggyorsítja a kodifikált jogszabályok elfogadását, amelyet az uniós jogalkotási eljárásnak megfelelően kell végrehajtani. Ezért e jelentés mellett szavazok, amely kodifikálja a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló, 1998. május 3-i 975/98/EK tanácsi rendeletet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az új egységes európai pénzérme-rendszernek élveznie kell a közbizalmat, és olyan technológiai innovációkat kell hoznia, melyek garantálják biztonságosságát, megbízhatóságát és hatékonyságát. Az új rendszerbe vetett közbizalom az érmék fizikai jellemzőitől függ, ezért ezeknek a lehető leginkább felhasználóbarátnak kell lenniük. A fogyasztói szervezetekkel, a Vakok Európai Szövetségével és az árusítóautomata-üzletág képviselőivel folytatott megbeszélések után kutatást végeztek annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az érmehasználók főbb csoportjainak egyedi igényeit. Az euróra történő zökkenőmentes átállás biztosítása és annak érdekében, hogy megkönnyítsék az új pénzérme-rendszer elfogadását a fogyasztók körében, biztosítani kell, hogy az érmék vizuális és tapintási jellemzőik alapján könnyen megkülönböztethetők legyenek egymástól.

Az érmék esetében szükség van bizonyos különleges biztonsági jellemzőkre a csalások lehetőségének csökkentése érdekében. Az, hogy az érméknek egy európai és egy nemzeti oldala lesz, megfelelő kifejezése a tagállamok közötti európai monetáris unió gondolatának.

  David Martin (S&D), írásban. – A forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló 975/98/EK tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés (kodifikált szöveg) mellett szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A javaslat a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló szövegek érdemi változtatás nélküli kodifikációjára vonatkozik, ezért mellette szavaztam.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Sajjad Karim jelentése a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló tanácsi rendeletre irányuló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalásról szól. Figyelembe véve az új tagállamoknak az euróövezethez történő csatlakozásának valószínűségét, a kezdeményezés új lehetőséget teremt a pénzhamisítók tevékenységének megakadályozására. A jelentés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza. Ezért a Parlament javaslata mellett szavaztam, amely elfogadja a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatát.

Jelentések: Sajjad Karim (A7-0089/2011), (A7-0090/2011), (A7-0092/2011), (A7-0093/2011), (A7-0095/2011), (A7-0096/2011), (A7-0098/2011), (A7-0101/2011), (A7-0102/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, elfogadom első olvasatbeli álláspontját, egyetértve a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.

Jelentések: Sajjad Karim (A7-0089/2011), (A7-0090/2011), (A7-0092/2011), (A7-0093/2011), (A7-0095/2011), (A7-0096/2011), (A7-0098/2011), (A7-0100/2011), (A7-0101/2011), (A7-0102/2011)

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Támogatom a jelentést, mivel a javaslat nem több, mint a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalása.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – „Mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, az Európai Parlament elfogadja első olvasatbeli álláspontját, egyetértve a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően módosított javaslatával.”

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Karim úr jelentései mellett szavaztam. A Jogi Bizottság 10 jelentése kizárólag a különféle jogszabályok kodifikálására szorítkozik, ahogyan ezt a jogi szolgálatok közös megegyezése előírja. Ezért a tartalom nem változik.

Jelentések: Sajjad Karim (A7-0090/2011), (A7-0092/2011), (A7-0093/2011), (A7-0095/2011), (A7-0096/2011), (A7-0098/2011), (A7-0101/2011), (A7-0102/2011)

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott állásfoglalás teljes mértékben támogatja a Bizottság álláspontját, amely összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaival. A tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel arra, hogy az irányelv célja a szétszabdalt jogszabályok kodifikálása, amely azzal az előnnyel jár, hogy hozzáférhetőbbé és érthetőbbé teszi a jogalkotást, azonban érdemi módosítást nem tartalmaz, a jelentés mellett szavaztam.

Ajánlás második olvasatra: Toine Manders (A7-0086/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a javaslatot, miszerint a bizottság folytassa munkáját ezen a fontos dokumentumon az első parlamenti olvasat során elfogadott módosítások alapján, és remélem, hogy a Tanács is pozitívan közelíti meg a textiltermékekkel kapcsolatos információkhoz való könnyebb hozzáférést.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – A textilszálak elnevezéséről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről szóló fontos állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás elfogadásával Európa egyhangúlag elkötelezte magát a fogyasztók védelme mellett a származási ország jelölésével, valamint a textiltermékek teljes nyomon követhetőségével. Mi, az Európai Parlament tagjai, ma egy közös állásfoglalást fogadtunk el, amelynek célja az európai fogyasztók védelme a termékek eredetének hamis vagy félrevezető feltüntetése ellen. Erősen hiszek abban, hogy az állásfoglalás és a nyilatkozat jelentősen fogja ösztönözni egy olyan mechanizmus létrehozását, amely az igazságnak megfelelő információkkal szolgál a megvásárolt termékek pontos származásáról. Az uniós állampolgároknak joguk van ismerni a megvásárolt termékek és textilek származási országát és minőségi szintjét.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A jelentés mellett szavaztam, mivel fontos a fogyasztók teljes körű tájékoztatása, amikor textiltermékeket vásárolnak. A jelentésnek köszönhetően a jövőben kötelező lesz az állati eredetű alkotórészek egyértelmű feltüntetése a címkén. Ez segíteni fog az allergiában szenvedőknek is. A jelentésben lévő változtatásoknak köszönhetően az új textilszálak és innovatív termékek késlekedés nélkül megjelenhetnek a piacon, ennek eredményeként pedig a fogyasztóknak több választási lehetőségük lesz. Különösen üdvözlöm a jelentés azon részét, amely két tanulmányt idéz: az allergiás reakciók és a textiltermékekben használt vegyi anyagok közötti összefüggés lehetőségét, valamint az eredetmegjelölési rendszert, amely biztosítja a textiltermékek teljes nyomon követhetőségét. Egyetértek az előadóval abban, hogy egyensúlynak kell lennie a fogyasztók magas szintű védelme és a textiltermékek jogszabályi keretének egyszerűsítése között.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Célja, hogy egyszerűsítse és tökéletesítse a textiltermékek címkézésének jelenlegi jogszabályi keretét, támogassa a textil- és ruházati ágazat innovációját, valamint az új textilszálak fejlesztését és elterjedését. Egyetértek azzal, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a fogyasztók magas szintű védelme és a textiltermékek jogszabályi keretének egyszerűsítése között. A kötelező címkézés kiterjesztése nem róhat aránytalan terheket a vállalatokra anélkül, hogy valós hozzáadott értéket ne hozna a fogyasztóknak, akiket a textiltermékek címkéjén található információk összezavarhatnak. Hasznosnak tartanám, ha a Bizottság jelentést nyújtana be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós szinten bevezetendő lehetséges új címkézési követelményekről. A jelentésnek meg kell vizsgálnia különösen a textiltermékek címkéin szolgáltatandó információk mennyiségére vonatkozó fogyasztói véleményeket, és tanulmányoznia kell, hogy a címkézésen kívül milyen más módszerrel közölhetők további információk a fogyasztókkal.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A 2010. január 30-án a Bizottság által elfogadott rendeletre irányuló javaslat célja a meglévő jogszabályi keret egyszerűsítése oly módon, hogy három, a textiltermékek elnevezéséről és címkézéséről szóló irányelvet egyetlen rendeletbe foglaljon.

Az első olvasat során 2010. május 18-án a Parlament 63 módosítást nagy többséggel fogadott el. A technikai módosítások legnagyobb részének célja a szöveg megfeleltetése az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek. A Parlament jelentős számú érdemi módosítást is elfogadott, ideértve a származási hely jelölését, az állati eredetű anyagokat, a többszálas textiltermékeket stb. A Tanács értékelése a Parlament által javasolt érdemi módosításokat egytől egyig elvetette.

A jelentés és a második olvasat ajánlása mellett szavaztam, mivel visszaállítja az első olvasatban javasolt parlamenti módosítások legnagyobb részét, ideértve a származási hely jelölésére, az állati eredetű anyagokra és a többszálas textiltermékekre vonatkozókat is. Ezek a változtatások hozzájárulnak az európai ipar elősegítéséhez és innovációjához, valamint növelik a fogyasztóknak nyújtott információk szintjét.

Ugyanilyen fontos, hogy a Bizottságnak 2013 szeptemberéig be kell nyújtania egy tanulmányt annak értékelésére, hogy van-e ok-okozati összefüggés az allergiás reakciók és a textiltermékekben használt vegyi anyagok vagy keverékek között.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) 2009 januárjában a Bizottság egy új rendeletre irányuló javaslatot fogadott el a textilek elnevezéséről és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézéséről. A javaslat célja a textiltermékek címkézésére vonatkozó jelenlegi jogszabályi keret egyszerűsítése és tökéletesítése, elősegítve az új textilszálak fejlesztését és elterjedését. A három meglévő irányelv egyetlen rendeletben történő összegzésével a javaslat egyszerűsíti a jogalkotásnak a technikai fejlődéshez való illeszkedését, lehetővé téve a textilszálak felhasználói számára, hogy azonnal hasznuk származzon a piacon lévő innovatív termékekből.

Üdvözlöm a javaslatot, és különösen jelentősnek tartom, hogy az új rendelet külön említi a „Gyártás helye” címkézést is. Rendkívül fontos, hogy folytassuk ezt az utat annak érdekében, hogy az Európai Uniót olyan eszközökkel lássuk el, amelyek versenyképessé teszik olyan kereskedelmi partnereivel szemben a globális piacon, mint az Egyesült Államok, Kanada, Kína és Japán.

Továbbá szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem a Tanáccsal elért megállapodás legfontosabb szempontja az, hogy az Európai Bizottság kötelezte magát arra, hogy megfelelő hatástanulmány elvégzése után 2013. szeptember 30-ig jogalkotási javaslatokkal kísért jelentést nyújt be a származási hely jelölése, a nyomon követhetőség és az új technológiák használata kapcsán.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel célja, hogy egyszerűsítse és tökéletesítse a textiltermékek címkézésének jelenlegi jogszabályi keretét, elősegítve az új textilszálak fejlesztését és elterjedését, valamint a jobb fogyasztóvédelmet. Mivel a végleges szöveg még mindig tárgyalás alatt áll a Tanáccsal, az Európai Parlament jelentése azonosítani próbálja az Unióba importált textiltermékek származási helyének jelölésével kapcsolatos kérdéseket, amely szerint kötelező volna nemcsak a végtermék gyártójának, hanem a gyártáshoz felhasznált textiltermék származási országának feltüntetése is, mint ahogyan ezt Kanadában, az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban már bevezették. Általában véve a jelentés azt javasolja, hogy a címkék a lehető legtöbb információval szolgáljanak a termék összetételéről, valamint hogy szólítsuk fel a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg, hogy az importtermékek károsak-e az emberi egészségre nézve az összetételük miatt, így erősítve a fogyasztóvédelmet. Ugyanakkor azonban a jelentés minden szükségtelen adminisztratív terhet visszautasít a gyártók esetében. Például azt javasolja, hogy a címkéken lévő jeleket nyelvfüggetlen szimbólumokkal helyettesítsék, így elkerülve a textilszálak nevének lefordítását a különböző uniós nyelvekre. A javaslat szerint a jövőbeni szabályozás az önfoglalkoztató szabókat nem érintené.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amelynek érdemei közé tartozik a textiltermékek címkézése jelenlegi rendszerének egyszerűsítése, az új textilszálak fejlesztésének és elterjedésének elősegítése, valamint a kérelem benyújtásától az új szál elnevezésének elfogadásáig terjedő időtartam lerövidítése. Ezek az új szabályok lehetővé tennék a fogyasztók számára, hogy gyorsabban hasznuk származzon a piacon lévő innovatív termékekből. A ma elfogadott dokumentum elősegíti továbbá a származási hely jelölésének bevezetését, amely megkönnyítené a fogyasztók számára a választást, valamint csökkentené a termékek eredetének hamis vagy félrevezető feltüntetését. E tekintetben támogatom azt a módosítást, amely kötelezné a gyártókat az állati eredetű, nem textil alkotórészek jelenlétének feltüntetésére a címkézésen vagy a jelölésen. Ez megóvja a fogyasztókat attól, hogy véletlenül valódi szőrméből készült termékeket vásároljanak, és nagyobb védelmet nyújt az allergiában szenvedőknek.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Hiszek a textiltermékek címkézése jelenlegi rendszerének egyszerűsítése után bekövetkező pozitív hatásokban, különösen az új textilszálak fejlesztésének és elterjedésének elősegítése terén. Ezért a Parlament és a Bizottság által benyújtott rendelet elfogadása mellett szavazok. Ugyanakkor azonban az előadó által benyújtott módosításokat is fontosnak tartom.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Annak érdekében, hogy megóvjuk a fogyasztókat attól, hogy véletlenül állati eredetű anyagból (szőrméből vagy bőrből) készült termékeket vásároljanak, támogattam a jelentést, amely kötelezővé teszi az „állati eredetű, nem textil alkotórészeket tartalmazó” termékek feltüntetését. A címke megvédi az allergiában szenvedő fogyasztókat is.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A rendelet célja a textilszálak elnevezéséről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről, valamint a két- és háromkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzéséről szóló szabályok megalkotása. Ez együtt jár a 96/74/EK irányelv rendeletté történő alakításával, valamint a 96/73/EK és a 73/44/EGK irányelveknek a rendelettel történő felváltásával.

A cél a textilszálak nevének harmonizált jegyzékében még nem szereplő szálak bevezetésének átláthatóbbá tétele, valamint a jogalkotás adaptálása a textilipar technológiai fejlődéséhez. Az előadó által újból bevezetett módosítások foglalkoznak a textil eredetének azonosításával kapcsolatos nehézségekkel, az állati eredetű, nem textil alkotórészeket tartalmazó termékekkel, tartalmaznak egy felülvizsgálati záradékot és felszólítást egy tanulmány készítésére a veszélyes anyagokról, hivatkoznak a textilszálakra vonatkozó nyelvfüggetlen szimbólumokra vagy kódokra, az új textilszál-elnevezésének engedélyezése iránti kérelemhez csatolandó műszaki dokumentációra vonatkozó követelményekre, a többszálas textiltermékekre, az önfoglalkoztató szabókra, a textilkeverékeket vizsgáló laboratóriumokra, valamint a nemez és a nemezkalapok szálösszetételének kötelező feltüntetésére.

Mellette szavaztam.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az ajánlás második olvasat a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a textilszálak elnevezéséről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében. A textilágazat nagyon összetett, és a tagállamok gazdasági tevékenységének jelentős részét képezi. Az előadónak sikerült megállapodást kialakítani az olyan vitás pontokban, mint a származási hely jelölése, az állati eredetű, nem textil alkotórészeket tartalmazó termékek, a veszélyes anyagok és egyéb ügyek. Továbbá beillesztett egy felülvizsgálati záradékot, amely lehetővé teszi a belső piac megfelelő működését gátoló akadályok kiküszöbölését. A kezdeti nehézségek ellenére a három európai intézmény végül nagyon kielégítő eredményekkel záruló megegyezésre jutott. A Tanács tehát gyorsan el tudja fogadni ezt a jogszabályt, tekintettel a 2012. januári hatálybalépésére, amely a fogyasztók jelentős hasznára válna. Ezért nagyon örülök, hogy sikerült konszenzusra jutni, és a 73/44/EGK tanácsi irányelv, a 96/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2008/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása mellett szavazok.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A javaslat célja, hogy egyszerűsítse és tökéletesítse a textiltermékek címkézésének jelenlegi jogszabályi keretét, elősegítve és védve az új textilszálak fejlesztését és elterjedését. A javaslat három meglévő irányelv egyetlen rendeletben történő ötvözésével elősegíti a jogalkotásnak a technikai fejlődéshez való hozzáigazítását, így elkerüli a pusztán technikai jellegű módosítások nemzeti jogba való átültetését, valamint lerövidíti a kérelem benyújtása és az új szálnevek elfogadása közötti időt. A gyártók régóta hangoztatott kívánságai az elnevezéshez és a címkézéshez kapcsolódnak. A meglévő jogszabályi keret egyszerűsítése elősegíti az innovációt a textil- és ruházati ágazatban, miközben lehetővé teszi a vásárlók számára, hogy gyorsabban hasznuk származzon az innovatív termékekből.

2010-ben az első olvasat során a Parlament elfogadta a származási hely jelölésére, az állati eredetű termékek feltüntetésére, és a nyelvfüggetlen szimbólumokra vonatkozó szabályok módosítását, valamint egy felülvizsgálati záradékot is, de a Tanács nem fogadott el mindent. Rendkívül fontos, hogy most elfogadja a különféle javaslatokat, különösen a származási hely feltüntetésére vonatkozókat.

Ezért az állásfoglalás legtöbb pontját elfogadtuk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A javaslat eredeti célja az volt, hogy egyszerűsítse és tökéletesítse a textiltermékek címkézésének jelenlegi jogszabályi keretét, elősegítve és védve az új textilszálak fejlesztését és elterjedését.

Az EU Miniszterek Tanácsával folytatott tárgyalások során a Parlament új előírásokat vett be a szabályozásba, mint például a textiltermékekben jelen lévő állati eredetű anyagok feltüntetését, valamint olyan tanulmány folytatását, amely megvizsgálja, hogy van-e ok-okozati összefüggés az allergiás reakciók és a textiltermékekben használt vegyi anyagok között.

Az állati eredetű anyagokat világosan jelezni kellene, hogy így megelőzzük, hogy az allergiában szenvedő vásárlók véletlenül valódi szőrméből készült termékeket vásároljanak.

A Bizottságnak 2013 szeptemberéig be kell nyújtania egy tanulmányt annak értékelésére, hogy van-e ok-okozati összefüggés az allergiás reakciók és a textiltermékekben használt vegyi anyagok vagy keverékek között. A tanulmány alapján a Bizottság szükség szerint jogszabályi javaslatokat tesz.

Az EU Miniszterek Tanácsának hamarosan el kell fogadnia a rendeletet, amely a kihirdetése utáni 20. napon lép hatályba. A címkézési és az „állati eredetű, nem textil alkotórészeket tartalmazó” termékek követelményeire vonatkozó szabályok esetében két és fél éves átmeneti időszak lesz.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A származási hely jelölésére vonatkozó harmonizált szabályok jelenlegi hiánya hátrányos helyzetbe hozza az Uniót, valamint megfosztja azon áruk európai gyártóit az Unión belüli gyártásból származó előnyök hasznosításától, amelyek esetében a vásárlók fokozottan figyelnek a származási helyre, és a vásárlók is elveszítik a termékek származására vonatkozó információkhoz való hozzáférés lehetőségét. A származási hely jelölése megkönnyítené a vásárlók döntését, és segítene csökkenteni a származási hely hamis, pontatlan vagy félrevezető jelöléseinek előfordulását. A módosításban megjelenik azon követelmény is, miszerint a textiltermékeken fel kell tüntetni az állati eredetű, nem textil alkotórészeket is. Ki kell emelni, hogy nyírt állati szőrmét viszonylag olcsó ruházatban is használnak, és ilyen szőrméket gyakran Ázsiából importálnak.

Hogy kiküszöböljük a tagállamok eltérő előírásai vagy gyakorlata miatt fellépő, a belső piac megfelelő működését gátoló potenciális akadályokat, valamint lépést tartsunk az elektronikus kereskedelem fejlődésével és a textiltermékek piacán megjelenő jövőbeli kihívásokkal, szükséges harmonizálni és szabványosítani a textiltermékek címkézésével kapcsolatos egyéb területeket is, hogy így megkönnyítsük a textiltermékek szabad mozgását a belső piacon, és egyúttal lehetővé tegyük az egységes és magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítását az egész Unióban.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban zajló folyamat fordulópont volt Mander úr javaslata számára, mivel itt dőlt el, hogy kötelezővé kellene tenni egy adott termék teljes összetételének feltüntetését, nem pedig csak néhány összetevőjét. Később azonban a képviselőcsoportom jelezte a textilipar és a „Gyártás helye” címke védelmének szükségességét, de a Tanáccsal való tárgyalások során erre nem érkezett válasz. Ennek ellenére vannak támogatásra méltó elemek, mint például az anyagok engedélyezésének egyszerűsítése. Mivel rendkívül fontosnak tartom a „Gyártás helye” címke védelmét, nem tudok a javaslat mellett szavazni, így tartózkodom.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A textiltermékek címkézését szabályozó rendeletről szóló Manders-jelentés mellett szavaztam. Nagyon örülök, hogy a Parlament a második olvasat szavazásakor egy sor módosítást vezetett be a Tanács ellenállása ellenére is. A fogyasztók számára fontos, hogy vásárláskor a tények pontos ismeretében döntsenek, valamint hogy ne vásároljanak akaratlanul bőrt vagy szőrmét, különösen olyankor, amikor a nyírt szőrmét olcsó ruházaton használják. Továbbá a szöveg kiemeli a textiltermékek nyomon követhetőségének fontosságát, a Bizottság pedig tanulmányt rendel meg az emberi egészségre gyakorolt lehetséges káros hatásokról a szintetikus szálak vagy festett textilek esetében.

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) A textilszálak elnevezéséről és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről szóló állásfoglalás mai európai parlamenti elfogadása különösen fontos az Európai Unió textilágazata számára. Lehetővé teszi az új szálak gyorsabb bevezetését a piacra, ami segít az innovatív textilvállalatoknak a kutatás és fejlesztés gyakorlati alkalmazásában. Az állásfoglalás hosszas vitát szült az Európai Parlament és a Tanács között. A Parlament új elemekkel kívánta kiegészíteni a rendeletet, különösen a következőkkel: a származási ország jelölése, az állati eredetű szálak jelölése, szigorúbb követelmények a textilgyártás során használt veszélyes anyagok használatában. A Parlament meggyőzte a Tanácsot, hogy az állati eredetű szálak világos jelzése lényeges kérdés.

Ez a rendelkezés különösen azon fogyasztók számára fontos, akik allergiások a bőrtermékekre, valamint akik ideológiai okokból nem akarnak állati eredetű szálakat tartalmazó textilt vásárolni. Remélem, hogy a közeljövőben megállapodásra jutunk az áruk származási helyének feltüntetésében is. Ezt a kérdést túlságosan sokáig hagytuk rendezetlenül. Úgy gondolom, hogy az európai vállalatoknak és fogyasztóknak hasznukra válnak a világosan megfogalmazott elvek.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mivel az állati eredetű, nem textil alkotórészeket tartalmazó termékek, valamint a termékek származási országának pontos megjelölését célzó szabályok lefektetését javasolja. A rendeletnek mindenekfelett tartalmaznia kellene az állati eredetű, nem textil alkotórészek jelenlétének címkézésére vagy jelölésére vonatkozó követelményeket, hogy a fogyasztók tájékozott módon dönthessenek. A címkézés vagy jelölés nem lehet félrevezető, és úgy kell elkészíteni, hogy a fogyasztó könnyen megállapíthassa, hogy az információk a termék mely részére vonatkoznak.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Örülök, hogy a Parlament végre elhatározásra jutott a textilek címkézésére vonatkozó jogszabály kapcsán, amely néhány nagyon jelentős javaslatot is tartalmaz, amelyet a Tanács kész támogatni és a gyakorlatba átültetni. A bizottsági munka során néhány nagyon ambiciózus fogalom is felvetődött, amelyektől szerencsére elálltunk. Egyértelmű előrehaladás, hogy a termékeken ezentúl világosan jelölni kell, ha állati eredetű anyagot tartalmaznak – mindezt egészségügyi okokból, mivel például a szőrme egészségügyi kockázatot jelent az allergiában szenvedőknek. Bár néhány gyártó ellenezte a kezdeményezést az állati eredetű részek címkézésére vonatkozó követelményeket tartalmazó jelenlegi jogszabályokra hivatkozva, mégis előrelépés történt, és ez jelzi az Európai Unió fogyasztóorientált gondolkodásmódját. A harmadik országokból érkező termékek származási országának kötelező feltüntetése azonban önmagában drága és kevéssé hatékony lett volna. Nagyon nehéz megbecsülni, milyen hozzáadott értékkel bír ez a követelmény a fogyasztó számára, különösen úgy, hogy a globális világban a termékeket ritkán gyártják egyetlen országban vagy származnak egyetlen országból.

Ezért nagyon fontos, hogy a Bizottság vizsgálja meg a kérdést, és a folytatás gyakorlati szempontjait gondosan mérlegelje. Ezzel kapcsolatban pedig természetes, hogy a termékek címkézésének reformját és harmonizációját mindenhol meg kell vizsgálni a megállapodás szerint.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, mivel leegyszerűsíti a jelenlegi jogszabályi keretet, és megvan benne az a potenciál, hogy bátorítsa a textiliparban és a ruházati iparban az innovációt, ugyanakkor pedig lehetővé teszi a textilszálak felhasználói és a vásárlók számára, hogy gyorsabban hasznuk származzon a piacon lévő innovatív termékekből.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A textiltermékek címkézésével kapcsolatos új szabályok kulcsfontosságúak a vásárlók elégtelen tájékoztatásából eredő problémák megelőzésében. Az állati eredetű anyagokat világosan jelezni kell, hogy így megelőzzük, hogy az allergiában szenvedő vásárlók véletlenül valódi szőrméből készült termékeket vásároljanak. A jelentés eredeti célja, hogy leegyszerűsítse és javítsa a textiltermékek jelenlegi jogszabályi keretét. Az EU Miniszterek Tanácsával folytatott tárgyalások során nagyon fontos volt új előírásokat bevenni a szabályozásba, mint például a textiltermékekben jelen lévő állati eredetű anyagok feltüntetését, valamint olyan tanulmányok folytatását, amelyek megvizsgálják, hogy van-e ok-okozati összefüggés az allergiás reakciók és a textiltermékekben használt vegyi anyagok vagy keverékek között.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Toine Manders jelentésének célja, hogy segítse a vásárlókat a textiltermékek vásárlásában. A textiltermékek címkézésével kapcsolatban új szabályokat javasol, amelyek segítenek a vásárlóknak elkerülni a természetes szőrmét vagy bőrt tartalmazó textiltermékeket. A jelentés mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A vásárlók tudatossága a vásárolt termékekkel kapcsolatban folyamatosan növekszik. A legtöbb ember számára a termékek származása nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy mire költik a pénzüket. A textilipari ágazatban sokkal több információra van szükség erről a területről, hogy a vásárlók megtudhassák, hogy az általuk vásárolt blúzok, kabátok, nadrágok stb. milyen anyagból készültek. Jelenleg a címkézési követelmények nagyon elégtelenek. Könnyen érhető címkékre van szükség, amelyek világosan megmutatják, ha állati eredetű anyagokat, például szőrmét vagy nyírt szőrmét használnak. A jelentés mellett szavaztam, mivel célja, hogy olyan részletes információkat nyújtson, amelyekre az állampolgároknak – akiknek jogukban áll tudni, hogy honnan származnak a textilek, és milyen anyagokból készültek – sürgősen szükségük van.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A ma vizsgált szöveg sajnos jelentősen eltér a Ház által az első olvasat során elfogadottól. A jelentős eltérés abból a tényből fakad, hogy ez a jelentés nem említi a származási hely jelölését a textiltermékek címkéin. A Tanács erősen ellenezte ezt a javaslatot, de nehéz megérteni, miért. Nem áll-e jogukban a vásárlóknak, hogy megtudják, honnan származnak az általuk viselt ruhák? A származási hely jelölése bizonyára a termék minőségének és védelmének garanciáját jelentené.

Tanácstalan vagyok, miért csak két tagállam – Olaszország és Litvánia – ragaszkodott a Tanácsban a származási hely jelöléséhez, és azon tűnődőm, miért előnyös a többi európai ország számára, ha nem védik vállalataikat ezen a módon, hiszen ezek így sokkal sérülékenyebbek a tisztességtelen verseny és a hamisítás jelentette problémákkal szemben. A Parlament sajnos behódolt a Tanács rövidlátó döntésének, hogy nem támogatja a származási hely jelölését, amelyre pedig annyira szüksége van, ezért úgy érzem, hogy a mai jelentés ellen kell szavaznom.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés ajánlás második olvasatra a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a textilszálak elnevezéséről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében. A Tanács visszautasította a Parlament által az első olvasat során javasolt összes érdemi módosítást, mivel úgy gondolja, hogy ezek nem kompatibilisek a célzott egyszerűsítéssel. A Parlament által javasolt fő módosítások, amelyeket ez a jelentés visszahoz, és amelyeket magam is megszavaztam, olyan problémákat érintenek, amelyek szerintem nagyon fontosak az európai piac számára. Ezek közül szeretném kiemelni a származási hely jelölését és azt a követelményt, hogy feltüntessék a harmadik országokból importált textiltermékek származási országát. A származási hely jelölésével kapcsolatos harmonizált szabályok jelenlegi hiánya hátrányos az Unióra nézve fő kereskedelmi partnereivel, például Kanadával, Kínával, Japánnal és az Egyesült Államokkal szemben, amelyek megkövetelik az importált áruk származási helyének feltüntetését. A származási hely jelölése megkönnyítené a vásárlók döntését, és segítene csökkenteni a származási hely hamis, pontatlan vagy félrevezető jelöléseinek előfordulását.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az első olvasatban a Parlament 63 módosítást hagyott jóvá a Bizottságnak a textilek elnevezéséről és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézéséről szóló javaslatához. E módosítások közül néhány technikai jellegű volt, míg mások a tartalomra vonatkoztak, ideértve a származási hely jelölésére, az állati eredetű anyagok jelzésére és a nyelvfüggetlen szimbólumokra vonatkozó szabályokat, valamint egy felülvizsgálati záradékot is. A technikai módosítások nagy részét a Tanács elfogadta, ám visszautasította a Parlament által javasolt összes érdemi módosítást. A legtöbb ilyen módosítást most visszahoztuk, mivel fontosnak tartjuk, hogy a Tanács elismerje hasznukat, és megfelelően megfontolja azokat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az első olvasat során kialakított álláspontjában, amelyet 2010. május 18-án fogadott el, az Európai Parlament nagyon nagy többséggel 63 módosítást hagyott jóvá. Ezeknek nagy része technikai jellegű volt, amelyek célja az volt, hogy a szöveget az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az áruk forgalmazásának új jogszabályi keretéhez igazítsák. A Parlament több érdemi módosítást is elfogadott, ideértve a származási hely jelölésére, az állati eredetű anyagok jelzésére és a nyelvfüggetlen szimbólumokra vonatkozó szabályokat, valamint egy felülvizsgálati záradékot is.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Támogattam ezt a jelentést, mivel egy lépést tesz a jobb fogyasztóvédelem felé, és hangsúlyozza a textiltermékek minőségének fontosságát. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy nem sikerült érvényesíteni a származási ország feltüntetésének követelményét, mivel ez az információ növelte volna a vásárlók választási szempontjait, és segített volna csökkenteni a származásra vonatkozó pontatlan vagy félrevezető állítások előfordulását. Az, hogy ezen a területen nincsenek harmonizált szabályaink, az európai termelőket is megfosztja az Unióban történő gyártás előnyeitől. Hiszek abban, hogy a Bizottság továbbra is törekedni fog arra, hogy elfogadható megoldást találjon erre a problémára.

  Laurence J.A.J. Stassen (NI), írásban. – (NL) A holland Szabadság Párt (PVV) az Európai Parlament ezen ajánlása ellen szavaz. A Tanács eredeti javaslata a formalitások leegyszerűsítését célozta annak érdekében, hogy megkönnyítse az új textilszálak bevezetését. Az Európai Parlament azt a követelményt adta a javaslathoz, miszerint a jövőben vállalatoknak a származási ország címkén fel kell tüntetniük, honnan származik a textiltermék. Nem támogatjuk a Parlament ezen álláspontját.

A vásárlók érdekét szolgálja, ha a címkén fel vannak tüntetve azon anyagok adatai, amelyek egészségi kockázatot jelentenek, vagy allergiás reakciókat válthatnak ki. Ám a származási ország feltüntetése a címkén értelmetlen európai szőrszálhasogatás. Egy termék származása semmit sem árul el a gyártási folyamatokról vagy a termék minőségéről, és nem növeli a fogyasztók védelmét sem. Még ha fel is tüntetnék a származási országot, a gyártási folyamat más részeire más helyeken is sor kerülhet.

A „Gyártás helye: xy” címke hamis biztonságérzetet kelt a vásárlóban, és valójában csak plusz költségeket és bürokráciát okoz. A vállalatokra plusz adminisztratív terhet helyezünk, a címkék ellenőrzése további vámalakiságokat követel, így végül drágább lesz importálni a termékeket. Ezért a PVV ezen ajánlás ellen szavaz.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A származási ország és a szőrme feltüntetése mellett szavaztam, és üdvözlöm ezt a jogszabályt.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Üdvözlöm az Európai Parlament és a Tanács között létrejött megállapodást egy módfelett bonyolult ügyben, a textilek elnevezésének és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézésének az ügyében. A vásárlóknak pontos információkat kell nyújtani a nem textil, állati eredetű termékek, így például szőrme jelenlétével kapcsolatban, hogy így megalapozott döntést hozhassanak.

Ragaszkodom ahhoz, hogy a Bizottságnak aprólékosan meg kell vizsgálnia a címkéken feltüntetett szociális információk ügyét is. Úgy gondolom, hogy a vásárlókat tájékoztatni kell azokról a szociális körülményekről is, amelyek között a textilterméket gyártották, hogy így nagyobb felelősséget tudjanak vállalni a textiliparban dolgozók munkakörülményeiért.

Természetesen nem szabad információkkal túltelíteni a címkéket, ám a címkéken feltüntetett szociális információk lehetővé tennék, hogy az Európai Unióban és világszerte tartósan javuljanak a munkakörülmények a vásárlók azon állampolgári hozzáállásának hatására, amelyet vásárláskor tanúsítanak.

  Marianne Thyssen (PPE), írásban. – (NL) A két évig tartó intenzív tárgyalások után ma jóváhagyott megállapodás leegyszerűsíti az új textilszálak piacra való bevezetését, és a könnyen olvasható és érthető címkék segítségével növeli a fogyasztók védelmét a belső piacon. Ezenfelül az Európai Parlamentnek sikerült világosan rányomnia bélyegét erre a jogszabályra. Ha egy textiltermék nem textil, állati eredetű anyagot, például szőrt vagy bőrt is tartalmaz, akkor a jövőben ez világosan megjelenik a címkéjén. Érvényesíteni tudtuk a Parlament kifejezett kéréseit a ruházati címkéken való nyelvfüggetlen szimbólumok használatának, valamint az allergiás reakciók és a textilekben használt kémiai anyagok lehetséges kapcsolatának további vizsgálatát illetően.

Az a kötelezettség, amelyet a Parlament a Bizottságtól igényelt és kapott meg, miszerint ahol szükséges, egy alapos vizsgálat elvégzése után 2013-ban a textiltermékek követhetőségére vonatkozó jogalkotási javaslatokat terjeszt elő, fontos előrelépést jelent. A fenti okok miatt a Parlamentnek és a Bizottságnak a második olvasat során elért megállapodása mellett szavaztam.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A textilek elnevezéséről és a textiltermékek ehhez kapcsolódó címkézéséről szóló Manders-féle ajánlást illetően a politikai csoportok kompromisszumon alapuló javaslata mellett szavaztam, mivel támogatom a származási ország kötelező feltüntetését a harmadik országokból származó textiltermékeken. Úgy gondolom, hogy ez segíti a tisztességes versenyt mind az Európai Unióban, mind pedig nemzetközi szinten.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A litván textil- és ruházati ágazat Európa egyik leginkább szakosodott ágazata, amelyben 1000 vállalat 40 000 munkavállalót foglalkoztat. Ezért számomra és a litvánok többsége számára nagyon fontos, hogy a jelentésben említett textiltermékek címkézésére vonatkozó új szabályok védjék textilágazatunk hírnevét. Az új jogszabály remélhetőleg egyszerűsíteni fogja a jelenlegi címkézési szabályokat. Továbbá pedig megbízható kémiai tesztekre van szükségünk, amelyek igazolják, hogy a létrehozott textilek megfelelnek a higiéniai és környezetvédelmi követelményeknek. Az európai fogyasztóknak joguk van tudni, mit vásárolnak. Az állati eredetű termékeket egyértelműen fel kell tüntetni a textiltermék címkéjén. Az új textilcímkézési szabályok lehetővé teszik, hogy a fogyasztók ne vásároljanak akaratlanul igazi szőrméből vagy bőrből készült textiltermékeket. A litván textil- és ruházati ágazat sorsa szorosan kapcsolódik az Unióhoz, mivel a litván textilek 84%-át az Európai Unióba exportálják. Nem sokan tudják, hogy a litván textilgyártók különféle katonai és rendőrségi erők egyenruháit is szövik egész Európa számára, ideértve a NATO-t is. Ezért Litvániának és Európának is érdekeltnek kell lennie a minőségellenőrzés és az átláthatóság javítására tett erőfeszítések növelésében.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – A címkézésről szóló mai szavazás után a fogyasztók nem fognak véletlenül olyan textilt vásárolni, amely igazi bőrt vagy szőrmét tartalmaz. Úgy gondolom, hogy a fogyasztóknak joguk van tudni, miből készülnek a termékek, és ez a jelentés biztosítja, hogy az állati eredetű anyagokat feltüntetik a textiltermékek címkéin. Ez nemcsak azok számára jelent jó hírt, akik nem akarnak igazi szőrmét vagy bőrt tartalmazó termékeket vásárolni, hanem az allergiában szenvedők számára is. Csalódott vagyok azonban amiatt, hogy a jelentés nem tette kötelezővé a textiltermékek származási helyének feltüntetését, de bízom abban, hogy a Bizottság vizsgálati jelentést készít a kérdésről a jövőben.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A textiltermékek elnevezéséről és címkézéséről szóló jelentés mellett szavaztam. Az uniós jogszabályok javasolt felülvizsgálata alapvetően technikai jellegű kérdésekre vonatkozik, amelyek nem járnak jelentős politikai következményekkel. A folyamatok egyszerűsítése azonban elősegíti az ipar innovációját. Az Európai Parlament különböző képviselőcsoportjai által kötött kompromisszum figyelembe veszi az európai textilágazatban lévő problémákat (ideértve a hamisítványokat) is, valamint világos és koherens kereskedelmi előírásokat követel a fogyasztók védelme érdekében.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Manders úr jelentése mellett szavaztam. A ma megszavazott szöveg nemcsak a textilösszetételről szóló három irányelv egyetlen, az összes tagállamra vonatkozó európai rendeletté való alakítását javasolja, hanem célja az új szálak jóváhagyási folyamatának egyszerűsítése is.

Manders úr jelentése valószínűleg teljesebb lenne, ha tartalmazná a nem uniós országokból származó termékek származási helyének kötelező feltüntetését is, azonban a fellépő nehézségeket tekintve úgy gondolom, hogy a végleges, szavazásra bocsátott szövegben megfelelő kompromisszumra jutottunk.

Jelentés: Vital Moreira (A7-0243/2010)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Megszavazom a javaslatot, mivel az 1215/2009/EK rendelet hatályát 2015. december 31-ig meghosszabbítja, és bizonyos kiigazításokat tesz a Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával kötött kétoldalú megállapodások hatálybalépésének megfelelően. Mivel az ideiglenes megállapodások / stabilizációs és társulási megállapodások az autonóm kereskedelmi kedvezményekben részesülő termékek között már szereplő termékekre vonatkozóan nyújtanak kereskedelmi engedményeket Bosznia-Hercegovinának, valamint Szerbiának, e kedvezményeket törölni kell az 1215/2009/EK rendeletből. Ez a „baby beef”(fiatal borjú)-termékek, a cukor és cukortermékek, egyes borok és egyes halászati termékek preferenciális vámkontingenseit érinti. A kereskedelmi engedmények megszűnése objektív gazdasági előnytől fosztaná meg a kedvezményezetteket az EU-val folytatott kereskedelmükben. Ennek nagyon hátrányos következményei lehetnek a nyugat-balkáni régió gazdasági összteljesítményére, ebből kifolyólag pedig kedvezőtlen hatások érnék nemzeti reformfolyamataikat és az átmenet folyamatait. Ezenkívül gazdasági fellendülésük is komoly veszélybe kerülne.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a nyugat-balkáni országokból származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedések fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés révén. Az ebből eredő gazdasági fejlődés várhatóan előmozdítja majd a régió egészének politikai stabilitását. E kereskedelmi kedvezményeket 2010. december 31-ig adták meg. Egyetértek a mentesítő rendelkezések hatályának 2015. december 31-ig történő meghosszabbításával. A kereskedelmi engedmények megszűnése objektív gazdasági előnytől fosztaná meg a kedvezményezetteket az EU-val folytatott kereskedelmükben. Ennek nagyon hátrányos következményei lehetnek a nyugat-balkáni régió gazdasági összteljesítményére, ebből kifolyólag pedig kedvezőtlen hatások érnék nemzeti reformfolyamataikat és az átmenet folyamatait.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Támogatom a kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetését a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országai és területei vonatkozásában. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kereskedelem a gazdasági fejlődés motorja és hogy e kereskedelmi intézkedések élénkítően hatnak a nyugat-balkáni gazdaságokra. Továbbá a nyugat-balkáni országok kedvezményes hozzáférése az EU-piachoz lehetővé teszi, hogy gazdaságaikat az Európai Unió gazdaságával történő gyorsabb integrációra ösztönözzük.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ma a kivételes kereskedelmi kedvezmények, a Bosznia-Hercegovinának, Szerbiának és Koszovónak nyújtott vámmentesség és kereskedelmi kedvezmények 2015-ig történő meghosszabbításáról szavazunk. Az 1215/2009/EK tanácsi rendelet előírásai szerint a preferenciális vámkontingensek a „baby beef”(fiatal borjú)-termékekre, a cukorra és cukortermékekre, egyes borokra, valamint egyes halászati termékekre vonatkoznak. A hosszabbítás célja a kiterjedt gazdasági válság kezelése, mivel a kereskedelmi kedvezmények megszűnése veszélyeztetné ezen országok gazdasági fellendülését és kedvezőtlen hatást gyakorolna a nyugat-balkáni stabilizáció és átmenet egész folyamatára.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló 1215/2009/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra összpontosít. A kérdéses országok a Nyugat-Balkán országai és az azokból származó termékek vámmentességet élveznek és az EU-piachoz kivételes, korlátlan hozzáféréssel rendelkeznek. Az intézkedések célja a válság enyhítése és a szóban forgó országok gazdaságának élénkítése. A kivételes intézkedések 2010. december 31-ig vannak hatályban, és ha nem hosszabbítják meg őket, az súlyosan érintheti a jólét megteremtését, veszélybe sodorhatja a gazdasági élénkülést, a nemzeti reformfolyamatokat és az átmenet folyamatait. Ezért egyetértek az előadó által javasolt módosításokkal, valamint az intézkedések 2015. december 15-ig történő meghosszabbításával, a Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával kötendő új kétoldalú megállapodások miatt szükségessé váló kiigazításoktól függően.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés célja a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi terméknek az EU-piachoz való kivételes, korlátlan, vámmentes hozzáférésének meghosszabbítása. Ürügyül a nyugat-balkáni gazdaságok EU-piachoz való kiváltságos hozzáférésének biztosítása szolgál abban a hitben, hogy az ebből eredő bármiféle gazdasági növekedés előmozdítja majd az egész régió politikai stabilitását.

Ezeket a lépéseket nem lehet azonban függetleníteni a Balkánon, különösen Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában és Koszovóban fennálló súlyos gazdasági és társadalmi válságtól. Nyilvánvaló, hogy a régió mostani válsága része a kapitalizmus kiterjedt válságának, amelynek hatására az tovább mélyült, azonban gyökerei a régióban gazdasági és politikai dominanciára törő EU, az európai hatalmak és az USA által támogatott beavatkozás, agresszió és katonai megszállás hosszú történetéig nyúlnak vissza. Erre utal Koszovó leszakadása és az EU által játszott szerep, míg a „reform és átmenetnek” csúfolt belső folyamat képviseli a régióra rákényszerített birodalmi uralom jelenlegi állapotát.

Ennek fényében kell a ma itt tett javaslatokat áttekinteni, elemezni és értelmezni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés célja az úgynevezett stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi terméknek az EU-piachoz való kivételes, korlátlan, vámmentes hozzáférésének meghosszabbítása. Ürügyül a nyugat-balkáni gazdaságok EU-piachoz való kiváltságos hozzáférésének biztosítása szolgál abban a hitben, hogy az ebből eredő bármiféle gazdasági növekedés előmozdítja majd az egész régió politikai stabilitását.

Ezeket a lépéseket azonban nem lehet függetleníteni a Balkánon, különösen Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában és Koszovóban fennálló súlyos gazdasági és társadalmi válságtól.

A régió mostani válsága a kapitalizmus kiterjedt válságának része, amelynek hatására az tovább mélyült, azonban gyökerei a régióban gazdasági és politikai dominanciára törő EU, az európai hatalmak és az USA által támogatott beavatkozás, agresszió és katonai megszállás hosszú történetéig nyúlnak vissza. Erre utal Koszovó leszakadása és az EU által játszott szerep, míg a „reform és átmenetnek” csúfolt belső folyamat képviseli a régióra rákényszerített birodalmi uralom jelenlegi állapotát.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A 2007/2000/EK rendelet értelmében az Európai Unió kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból származó szinte valamennyi termék számára. A intézkedések fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. Ezenfelül a gazdasági fejlődés előmozdította az egész régió politikai stabilitását. E kereskedelmi kedvezményeket 2010. december 31-ig adták meg, és jelenleg Bosznia-Hercegovinára, Szerbiára és Koszovóra alkalmazzák.

A kereskedelmi kedvezmények eltörlésének nagyon hátrányos következményei lehetnének a Nyugat-Balkán gazdasági összteljesítményére, ebből kifolyólag pedig kedvezőtlen hatások érnék nemzeti reformfolyamataikat és az átmenet folyamatait. Ezenkívül gazdasági fellendülésük is komoly veszélybe kerülne. Ezért annak érdekében, hogy a kereskedelemben ne keletkezzen fennakadás, kívánatos az 1215/2009/EK tanácsi rendelet alkalmazását 2015. december 31-ig meghosszabbítani.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az intézkedések célja a stabilizációs folyamatban részt vevő országok – mint a nyugat-balkáni országok – megsegítése olyan intézkedések révén, amelyek az EU-val folytatott kereskedelemben ezeket az országokat előnyökben részesítik harmadik országokkal szemben. Tekintettel a rendelet 2015-ig történő meghosszabbításáról szóló megfelelő határozatra, amely különös figyelmet fordít Bosznia-Hercegovinára és Szerbiára, megerősítem, hogy mellette szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a fontos dokumentumot, mivel a 2007/2000/EK rendeleten keresztül az Európai Unió kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedések fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. Az ebből eredő gazdasági fejlődés várhatóan előmozdítja majd az egész régió politikai stabilitását. E kereskedelmi kedvezményeket 2010. december 31-ig adták meg és jelenleg Bosznia-Hercegovinára, Szerbiára és Koszovóra (az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244/99-es határozata szerint) alkalmazzák, az 1215/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó valamennyi termék esetében. Az Albániából, a Horvát Köztársaságból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból vagy Montenegróból származó termékek, amennyiben úgy határozták meg, továbbra is részesülnek az 1215/2009/EK rendelet rendelkezéseinek, vagy bármely olyan az 1215/2009/EK rendeletben előírt intézkedésnek kedvezményeiből, amely az Európai Unió és ezen országok közötti kétoldalú megállapodások keretein belül megállapított kereskedelmi kedvezményeknél előnyösebbek. Az 1215/2009/EK tanácsi rendelet hatályának 2015. december 31-ig való kiterjesztése és a Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával kötött kétoldalú megállapodások hatálybalépésének megfelelő kiigazítások megtétele céljából a javaslat az 1215/2009/EK rendelet egyes elemeit módosítja.

  David Martin (S&D), írásban. – Határozottan támogatom az 1215/2009/EK tanácsi rendelet egyes elemeinek módosítását, hatályának 2015. december 31-ig való kiterjesztése és a Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával kötött kétoldalú megállapodások hatálybalépésének megfelelő kiigazítások megtétele céljából.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés támogatja az Európai Unió által a balkáni államokra gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy azok az ő érdekeit támogassák. Még azzal is megbízza a Parlamentet, hogy a Tanáccsal együttműködve tegyen „megfelelő lépéseket”, amennyiben ezek az államok nem áhítják eléggé gazdaságaik liberalizálását. Ez maga a fennhéjázó imperializmus! Ellene fogok szavazni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A 2007/2000/EK tanácsi rendelet értelmében az Európai Unió kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedések fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. Az ebből eredő gazdasági fejlődés várhatóan előmozdítja majd az egész régió politikai stabilitását. A rendelet által biztosított kedvezmények 2010. december 21-én megszűntek. Tekintetbe véve a mostani gazdasági és pénzügyi válságot, a feltételeket 2015. december 31-ig meg kell hosszabbítani annak érdekében, hogy e különleges feltételek megszűnése ne vezessen e régiók gazdaságainak stagnálásához, mivel a stabilitás és a béke fenntartásához jó gazdasági körülmények szükségesek ebben a gondokkal terhelt balkáni régióban.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az Európai Unió a 2007/2000/EK rendelet elfogadásával kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedések fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. Az ebből eredő gazdasági fejlődés várhatóan előmozdítja majd az egész régió politikai stabilitását. A kereskedelmi kedvezmények hatályát nem szabad megszüntetni, mivel ennek hátrányos következményei lehetnek a Nyugat-Balkán gazdasági összteljesítményére, ebből kifolyólag pedig kedvezőtlen hatások érnék nemzeti reformfolyamataikat és az átmenet folyamatait. Ezenkívül gazdasági fellendülésük is komoly veszélybe kerülne. Ezért egyetértek az előadóval, aki határozottan támogatja az 1215/2009/EK rendelet egyes elemeinek módosítását annak érdekében, hogy a rendelet hatályát 2015. december 31-ig meg lehessen hosszabbítani, és mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A nyugat-balkáni országok, gazdaságaik élénkítése érdekében, kivételes hozzáférést kaptak az európai piachoz. Ez az EU stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokban előállított szinte valamennyi árucikkre érvényes. A kereskedelmi kedvezményeket 2010. december 31-ig adták meg és a következő országokra alkalmazzák: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Koszovó.

A kereskedelmi kedvezmények továbbra is hatályosak az Albániából, Horvátországból, Macedóniából és Montenegróból származó áruk esetében. A kereskedelmi kedvezmények megszűnése komolyan veszélyeztetné ezen országok további gazdasági fejlődését. Nem szavaztam meg a jelentést, mivel, amint azt már kifejtettem, az új rendelet néhány pontját nem fogalmazták meg világosan.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés célja az EU stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló 1215/2009/EK tanácsi rendelet hatályának meghosszabbítása. Az Európai Unió kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedés fő célja a nyugat-balkáni országok gazdasági felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. Úgy vélem, hogy tanulmányt kellene készíteni a kivételes hozzáférésnek a belső piacra gyakorolt hatásáról. E kereskedelmi kedvezményeket 2010. december 31-ig adták meg. A kereskedelmi kedvezmények megszűnése objektív gazdasági előnyöktől fosztaná meg a kedvezményezetteket az EU-val folytatott kereskedelmükben. Ennek nagyon hátrányos következményei lehetnének a Nyugat-Balkán gazdasági összteljesítményére, ebből kifolyólag pedig kedvezőtlen hatások érnék nemzeti reformfolyamataikat és az átmenet folyamatait, és gazdasági fellendülésük is komoly veszélybe kerülne. Az intézkedések hatályának 2015. december 31-ig való meghosszabbítását célzó javaslat mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A 2007/2000/EK rendelet értelmében az EU kivételes, korlátlan vámmentes hozzáférést biztosított az EU-piachoz a stabilizációs és társulási folyamat kedvezményezett országaiból és területeiről származó szinte valamennyi termék számára. Az intézkedés fő célja a nyugat-balkáni országok gazdaságának felélénkítése az EU-piachoz való kiváltságos hozzáférés biztosítása révén. E kereskedelmi kedvezményeket, amelyeket jelenleg Bosznia-Hercegovinára, Szerbiára és Koszovóra alkalmaznak 2010. december 31-ig adták meg, azonban hatályukat most 2015. december 31-ig meg kell hosszabbítani, különben ezen országok gazdasági fellendülése komoly veszélybe kerülne.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Bár a végszavazást elhalasztották, több módosításról szavaztunk. Az EU stabilizációs és társulási folyamata által kedvezményezett nyugat-balkáni partnerekre vonatkozó „kivételes kereskedelmi intézkedések” valójában a partnerországok exportjainak az EU-piachoz könnyebb hozzáférést biztosító vámtarifa kedvezmények. Ezeket be kell jelenteni a Kereskedelmi Világszervezetnek. A program 2010 végére befejeződött és most dolgunk mindössze annak meghosszabbítása. Ezt akadályozta a késedelmes komitológiai határozat. 2011. január elején a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság javaslatot terjesztett a Tanács elé az eljárás felgyorsítás érdekében, azonban nem kapott választ. Így a továbblépéshez meg kellett várni Szájer József komitológiai jelentésének márciusi elfogadását. Az első olvasatban történő elfogadás kérdése egy informális háromoldalú megbeszélés keretében megoldódott. A késedelem nehézségeket okozott egyes célországokban, különösen Koszovóban, amely miatt tévesen a Parlamentet hibáztatták.

Jelentés: Gunnar Hökmark (A7-0151/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A javaslat mellett szavazok, mivel egyetértek annak gerincét alkotó irányadó elvvel. Az EU valóban a világ legnagyobb gazdasága. Az USA és Kína sem nagyobb, annak ellenére, amit általában az arról folyó vitában szoktak kijelenteni, hogy melyik az első globális gazdaság, és melyik válik azzá. A különbség abban rejlik, hogy a jobb versenyfeltételeket, versenyképességet, új szolgáltatásokat, termékeket és innovációkat kínáló USA és Kína rendelkezik a legnagyobb piacokkal. Amennyiben Európa át akarja venni a globális gazdaság vezetését, a szolgáltatási ágazatra és a tudásalapú gazdaságra összpontosító egységes belső piac iránti igény meghatározó szerepet játszhat, a digitális menetrend és a digitális gazdaság ugyanakkor előrevetett egységként szolgálhatja a belső piac megvalósítását gazdaságunk valamennyi területén. Amennyiben Európa, egyenlő műsorszórási lehetőségek biztosítása mellett, megnyílik az új szolgáltatások és a nagyobb mobilforgalom előtt, a szélessávú technológiák keretében új lehetőségek kínálkoznak a kultúra és a tartalom, a tévétársaságok és a közszolgáltatások számára.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatról szóló rendelet mellett szavaztam. Egyetértek az előadó véleményével, amennyiben az egységes belső piac elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa vezető szerepet tölthessen be a szolgáltatási ágazatra és a tudásalapú gazdaságra összpontosító globális gazdaságban. A digitális menetrend és a digitális gazdaság előrevetett egységként szolgálhatja a belső piac megvalósítását gazdaságunk valamennyi területén. Ehhez elég ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy a szélessávú technológia és az internetfelhasználás területén vezető pozícióra tegyen szert. Célul kell kitűznünk, hogy Európa legyen a legjobb, és hogy azt tegyük, ami Európának a legjobb: alapot teremtve a kultúra és a tartalom, a tévétársaságok és a közszolgáltatások új lehetőségei számára a szélessávú technológiák keretein belül, fel kell szabadítanunk a rádióspektrumot az új szolgáltatások és a nagyobb mobilforgalom előtt. Az első rádióspektrum-politikai program (RSPP) jelentős lépés e véges erőforrás hatékony, optimális használatának biztosítása felé vezető úton. Ebben a változási folyamatban Európának vezető szerepet kell betöltenie, amely a legjobb lehetőségeket biztosítja az életerő, a változás és az innovációk jellemezte versenyképes európai tudásalapú társadalom számára. Ehhez a legnagyobb kapacitású és a leggyorsabb hozzáférésre van szükség mind az internet, mind a szélessávú alkalmazások vonatkozásában.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A digitális menetrend és a digitális gazdaság alkotja az „Európa 2020” stratégia egyik legfontosabb célkitűzését, amely a digitális szakadék megszüntetésére, és az európai ipar termelékenységének, kohéziójának és versenyképességének növelésére és az egységes piac európai fogyasztók és társaságok általi jobb elérhetőségének biztosítására irányul. Manapság Európa az USA és Kína mögé szorult, amelyek a rádióspektrum hatalmas részeit szabadítják fel, lehetővé téve az új szolgáltatások és a nagy sebességű mobil internet gyors fejlődését. Az EU-ban, a rádiófrekvenciák iránti jelentősebb igénynek eleget téve, elő kell mozdítani a hatékony spektrumhasználatot és növelni kell a közszolgálati és kereskedelmi ágazat számára jobb lehetőségeket biztosító mobil szélessávú kapacitást. Meg kell szüntetnünk a digitális megosztottságot annak érdekében, hogy 2020-ig minden uniós polgár legalább 30 Mbps sebességű szélessávú internet-hozzáféréssel rendelkezzék. A jövőbeli rádióspektrum-politikának megfelelő, egyszerű és megkülönböztetéstől mentes engedélyezési rendszert is biztosítania kell, amely lehetőséget teremtene a szintkülönbségek kiegyenlítésére az Unió egész területén és a versenyt is előmozdítaná .

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel célul tűzi ki, hogy a rádióspektrum felszabadításával maximális lehetőségeket teremt az üzleti és egyéni fogyasztók számára a vezeték nélküli internetes, rádiós és televíziós szolgáltatások előnyeinek kihasználására. Az európai polgárok számára ez két tekintetben is előnyös lehet: megkönnyítheti a modern hírközlési eszközök elérhetőségét és csökkentheti azon európai polgárok számát, akik ki vannak zárva a távközlési rendszerekből –, mert még vannak ilyenek, különösen vidéken és a peremterületeken –, és még aktívabban előmozdíthatná az uniós gazdaságot, mivel a feltételek előnyösebben szolgálnák az innovatív szolgáltatási ágazat és a tudásalapú gazdaság fejlődését. Európa célul tűzte ki, hogy 2013-ig valamennyi uniós polgár számára biztosítja a szélessávú szolgáltatások használatának lehetőségét, és a cél elérésének legalkalmasabb módját a vezeték nélküli technológia képviseli, amely a legkevésbé befektetésigényes.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Elismerésemet fejezem ki Hökmark úrnak a rádióspektrum-politikai programról készített időszerű jelentése elkészítéséért. Mellette szavaztam, mivel határozottan támogatok minden intézkedést, amelynek célja az egységes belső piac támogatása. A digitális menetrend előírásának megfelelően Európának mindenki számára elérhető, a vidéki és külső területeket is felölelő, korszerű szélessávú internetes rendszerekre van szüksége. Fontos ugyanakkor a magánemberek, a termelők, a felhasználók és a hatóságok biztonságát garantálni.

Emellett a száloptika magas költségei és a felhasználók nagy sebességű kapcsolatok iránti növekvő igénye azt jelzi, hogy a technológiai rendszer mind jogszabályi, mind működési szempontból felülvizsgálatra szorul. E célból a rádióspektrumra vonatkozóan többéves jogalkotási programokat kell kidolgozni a stratégiai tervezés bevezetése és a szélessávú hozzáférés iránti növekvő kereslet kielégítése céljából, különösen mivel a hivatalos becslések szerint 2013-ig az adatforgalom éves megduplázódásával kell számolni.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A digitális menetrend által kitűzött célok, amelyek szerint 2013-ig meg kell valósítani az összes európai polgár által elérhető szélessávú, 2020-ig pedig a legalább 30 Mbps-os vagy ennél nagyobb (az európai háztartások felénél 100 Mbps-ot elérő), nagy sebességű internetes lefedettséget, minimumcéloknak tekintendők, és arra kell törekedni, hogy a legjobb kapacitással és a leggyorsabb szélessávú kapcsolódási sebességgel Európa rendelkezzék a világon. Ez ahhoz az elgondoláshoz kapcsolódik, amely szerint a vezeték nélküli szélessávú kapcsolódás biztosítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy valamennyi állampolgár hozzáférhessen az új, innovatív szolgáltatásokhoz. Teljes mértékben egyetértek a Bizottság által javasolt határidővel, miszerint a 800 MH-es frekvenciasávot 2013. január 1-jéig elérhetővé kell tenni az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára. Eltérés vagy kivétel csak műszaki okok alapján engedélyezhető, azonban figyelembe kell venni a különös közbiztonsági és védelmi szükségleteket. A többi frekvenciasávot, a Bizottság javaslatának előírása szerint 2012. január 1-jéig kell felszabadítani. Véleményem szerint szorgalmaznunk kell, hogy minél több frekvenciasávot osszanak szét a mobilszolgáltatók között és a minimális cél 1200 MHz legyen. Lényeges olyan ésszerű szabályokat hozni, amelyek a jövőben is lehetővé teszik további frekvenciasávok felszabadítását. Úgy vélem, hogy helyes lenne további kényes kérdésekkel is foglalkozni, köztük, mindenekelőtt, a frekvenciasávok felszabadításának költségeivel.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Amennyiben biztosítani akarjuk, hogy ne maradjunk el a digitális társadalom felé haladó, többi fejlett országtól, a frekvenciasávokat hatékonyabban kell elosztani az EU-ban. A jelentés által felvetett kérdések tökéletes összhangban állnak az EU digitális menetrendjével. Az EU-ban úgy a fogyasztók, mint a vállalkozások okostelefonjaik vagy táblagépeik segítségével egyre inkább használják a gyors kapcsolatokat igénylő szélessávú internetet és a mobil internetet. A mobil szélessávú internetszolgáltatások szükségessé teszik a 800 MHz-es, sőt még a 790 MHz alatti sáv lehető leggyorsabb felszabadítását, amennyiben egyáltalán köztudottá válik, hogy erre az intézkedésre a megnövekedett adatforgalom biztosítása érdekében van szükség. Az első rádióspektrum-politikai programban ismertetett intézkedések életfontosságúak a digitális megosztottság csökkentése, valamint a vidéki és elszigetelt területek felélénkítése céljából a számukra nyújtott gyors és megbízható távközlési szolgáltatások szempontjából. Végül, de nem utolsósorban, ezek az intézkedések támogatják az innovációt és az új technológiák szélesebb körű használatát, ami az európai gazdaság versenyképesség számára elengedhetetlen, ahogy azt az egységes piaci intézkedéscsomag is kiemelte.

  Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Hökmark úr jelentéstervezete mellett szavaztam, amely támogatja a 800 MHz-es frekvenciasáv 2013 januárjáig történő felszabadítását a mobilszolgáltatók számára és néhány igen nagyralátó célkitűzést fogalmaz meg, mint például az 1220 MHz-es frekvencia felszabadítását a mobil adatforgalom számára 2015-ig. Az előadó hangsúlyt helyez továbbá a frekvenciahasználat hatékonyságára, az innováció ösztönzésének nagyobb rugalmasságára és a befektetésre, valamint a jelenlegi és a jövőbeli frekvenciahasználati jegyzék javításának szükségességére.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Mivel az európai távközlési ipar és információs technológiák fontosak ahhoz, hogy a piacunkon nagyobb termelékenység és versenyképesség legyen jelen, a rádióspektrum-politikai program mellett szavazok. Hiszem, hogy a program képes lesz kialakítani Kína és az USA új technológiai piacaival való sikeres versenyhez szükséges feltételeket, valamint fenntartani az európai vezető szerepet a távközlési piac területén.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, amely lehetővé teszi majd a magas frekvenciaszükségletű mobil internetre irányuló exponenciálisan növekvő igény rövid időn belüli kielégítését, főként a számos országban a digitális televíziózásra való átállás következtében felszabaduló teljes 800 MHz-es frekvenciasávnak az elektronikus hírközlési szolgáltatás számára történő átadásával. Közép és hosszú távon célul kell kitűznünk a frekvenciahasználatnak társadalmi, kulturális és gazdasági értéke elismerése általi átfogó javítását. Ugyanakkor a frekvenciahasználatra irányuló igény minőségi megválaszolása érdekében ösztönözzük az innovatív technológiákat (femtocell egységek, kognitív technikák). Ez hozzájárul az Unió által saját maga számára kitűzött célok megvalósításához, köztük a digitális megosztottság áthidalásához, annak biztosítására, hogy 2015-ig az összes európai polgár rendelkezzen szélessávú hozzáféréssel.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – A Kulturális és Oktatási Bizottság, amelynek póttagja vagyok, S&D-t képviselő mindkét szavazattal bíró tagjának javaslata alapján a 20. módosítás, második rész és a 69. módosítás, második rész elutasítása mellett szavaztam.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – Ma a rádióspektrum-javaslat mellett szavaztam, amely végső soron munkahelyeket teremt majd ebben az ágazatban, hozzájárul a digitális menetrend betartásához és előmozdítja a vezeték nélküli rádiófrekvenciára vonatkozó célok 2013-ig történő teljesítését. A romániai internet az egyik leggyorsabb Európában. Az európai szélessávú internetezés fejlesztésével versenyképességünk erősödik. Említést érdemel, hogy a Nemzetközi Távközlési Unió a kapacitás globális szinten történő hozzáférhetővé tétele és összehangolása mellett érvel.

Mindennapi életünk során, amikor rádiózunk, mobiltelefonozunk, távirányítóval zárjuk be az autónkat és műholdas navigációs rendszerekkel tájékozódunk, mindannyian rádióspektrumot használunk. A jelentés célja a rádióspektrumnak az EU egész területén történő kezelése uniós megközelítésének összehangolása. Fontos, hogy uniós frekvenciacéljaik elérése érdekében a tagállamok tartsanak fenn kétoldalú kommunikációt és folytassanak tárgyalásokat harmadik országokkal.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az általa megfogalmazott intézkedések jelentős hozzájárulást jelentenek a kedvezőtlen helyzetű térségek, például a vidéki területek vagy szigetek általános elérhetőségéhez.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A digitális és szélessávú technológiák – amelyek összesen mintegy 200 milliárd EUR árbevételt jelentenek ezen iparág számára – elérhetőségének valamennyi, akár vidéki, akár városi európai polgár számára történő biztosítása szempontjából lényegbevágó a rádióspektrumhoz való hozzáférés. A rádióspektrum értékére tekintettel sürgősen meg kell határozni az EU prioritásait annak odaítélését és használatát illetően.

A digitális menetrend, a digitális gazdaság és ez a jelentés alkotja az első öt évre szóló politikai programot, ezért is veszi célba gazdaságunk élénkítését és a belső piac létrehozását, annak minden vonatkozásában. Az európai távközlési ipar számára létkérdés a globális vezetői pozíció visszaszerzése és a nagyobb termelékenységet, kohéziót, versenyképességet és az egységes piachoz való hozzáférést elősegítő impulzus megadása.

Ezért szeretném elismerésemet kifejezni az előadónak azért az eredményért, amelyet egy célratörő és bátorító jelentés keretében sikerült elérnie az összes képviselőcsoport közötti kompromisszum létrejöttére tett erőfeszítésének köszönhetően.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat. Az EU a legnagyobb globális gazdaság, ezért nagy figyelmet kell fordítania a modernizációs és technológiai innováció folyamataira, különben vállalnia kell ezeknek a feltörekvő gazdaságok, Kína és Dél-Korea általi átvételének kockázatát. Ez utóbbi ország a digitális hírközlésen alapuló fejlődést példázza: forgalomsebesség és szélessávú lefedettség tekintetében világelső. Amennyiben az EU meg kívánja fosztani trónjától Dél-Koreát ezen a területen, akkor tekintettel a 2014-ig várhatóan évente megduplázódó adatforgalom sebességének és volumenének folyamatos leértékelődésére, a digitális menetrendben meghatározott célkitűzéseket minimum-célkitűzéseknek kell tekinteni, vagy át kell értékelni. Mivel az internet a jobb lehetőségek, fejlődés és tudás megteremtésének legfontosabb eszköze a polgárok számára a kultúra területén, különösen az audiovizuális tartalom sugárzása által, üdvözlöm a jelentés elfogadását és remélem, hogy az EU a rádiófrekvenciában és a szoftverfejlesztésben és -innovációban egyaránt vezető szerepet fog játszani.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elismerjük, hogy szükség van a rádióspektrum tervezésére és szervezésére. Erre a tagállamok közötti együttműködés alapján kerülhet sor, szem előtt tartva, hogy a rádióspektrum a közjavak részét képezi és fontos szerepet játszik a köz számára nyújtott különböző szolgáltatások kialakításában és tökéletesítésében, beleértve a közszolgáltatási területeket is.

Nem értünk egyet a rádióspektrumnak a Bizottság által megszabott iránymutatások alapján történő tervezésével, amelynek célja, hogy a spektrum az „EU 2020 stratégiában és a digitális menetrendben felvázolt célok és kulcsfontosságú intézkedések” támaszává váljék, és nem értünk egyet azzal az állásponttal sem, hogy „az egységes piaci intézkedéscsomag ötven legfontosabb intézkedésének” egyike lenne. Éppen ezek azok az uniós stratégiák és politikák, amelyek hozzájárultak az általunk most megélt válsághoz, és a hozzájuk való ragaszkodás elkerülhetetlenül a válság súlyosbodásához vezet.

A jelentés ugyan említi, hogy a „rádióspektrum kulcsfontosságú közjavat képvisel az ágazatok és szolgáltatások számára”, ugyanakkor azonban kijelöli az utat a „frekvenciajogokkal való kereskedelem lehetősége” felé és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy „biztosítsa, hogy a tagállamok engedélyezzék a spektrumhasználati jogokkal történő kereskedést az Unió területén”; ismétlem, nem értünk egyet ezekkel az iránymutatásokkal és elhatárolódunk tőlük.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egyetértünk azzal, hogy szükség van a rádióspektrumnak a tagállamok közötti szükséges együttműködés alapján történő tervezésére és szervezésére, mivel az a közjavak része és fontos szerepet játszik a szolgáltatások, különösen a közszolgáltatások javításában.

Nem értünk egyet a Bizottság által megszabott iránymutatásokkal, amelyek célja, hogy a spektrum az „EU 2020 stratégiában és a digitális menetrendben felvázolt célok és kulcsfontosságú intézkedések” támaszává váljék és […] beépítsék az egységes piaci intézkedéscsomag ötven legfontosabb intézkedése közé”. Úgy véljük, hogy ezek a stratégiák képezik azokat az uniós politikákat, amelyek hozzájárultak a kapitalizmus mostani rendszerszintű válságállapotához.

A jelentés említést tesz arról, hogy a „rádióspektrum kulcsfontosságú közjavat képvisel az ágazatok és szolgáltatások számára”, ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy „biztosítsa, hogy a tagállamok engedélyezzék a spektrumhasználati jogokkal történő kereskedést az Unió területén”. Még mindig nem ismerjük e javaslatok sorsát, ezért a jelentés ellen szavaztunk.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az Európai Unió a világ legnagyobb gazdasága. Amennyiben Európa át akarja venni a globális gazdaság vezetését, döntő fontosságú lehet a szolgáltatási ágazatra és a tudásalapú gazdaságra összpontosító belső piac. A digitális menetrend és a digitális gazdaság előrevetett egységként szolgálhatja a belső piac megvalósítását gazdaságunk valamennyi területén. Ehhez elég ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy vezető pozícióra tegyen szert a szélessávú technológiák és az internetfelhasználás területén. Kulcsfontosságú, hogy az európai távközlési ipar visszanyerje globális vezető szerepét, mivel így átvehetné maguknak az informatikai fejlesztéseknek, az új szolgáltatások és alkalmazások megjelenésének irányítását is. Még ennél is lényegesebb, hogy olyan lendületet adhat az európai ipar egészének, amely növeli a termelékenységet, a kohéziót, a versenyképességet és az egységes piachoz való hozzáférést.

Tűzzük ki célul, hogy Európát tegyük a legjobbá és tegyük a legjobbat Európáért: indítsunk új szolgáltatásokat és ösztönözzük a mobilforgalom erősödését, vessük meg új lehetőségek alapjait a szélessávú szolgáltatások keretében a kultúra és a tartalom, a műsorszórók és a közszolgáltatások számára, és ugyanakkor biztosítsuk a mostani műsorszórás lehetőségeit is.

  Louis Grech (S&D), írásban. – Azért szavaztam a jelentés mellett, mivel szükség van a gazdasági és társadalmi megközelítés megújítására a rádióspektrum irányítása, elosztása és felhasználása tekintetében. Különleges figyelmet kell fordítani a nagyobb rádióspektrum-hatékonyságot, jobb frekvenciatervezést és versenyellenes magatartás biztosító és a spektrumhasználattal kapcsolatos társadalomellenes viselkedés elleni biztosítékokat nyújtó rendelet megfogalmazására. Amint arra az egységes piaci intézkedéscsomag rávilágít, a rádióspektrum-program létrehozása kulcsfontosságú a digitális társalom megerősítése és a technológia fejlődése szempontjából.

Úgy vélem, hogy figyelembe véve, hogy a rádióspektrum ritka és véges közjó, amely életbevágó a fogyasztók, az állampolgárok és a vállalkozások előrelépéséhez az egységes piacon belül, a Bizottságnak holisztikus megközelítést kellene alkalmaznia kezelésének az Unión belüli megfelelő összehangolására.

  Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) A modern információs társadalom és a frekvenciasávok szűkös volta teszik szükségessé a rádióspektrum-használatának stratégiai tervezését és összehangolását. Természetesen ez vonatkozik úgy a mobil és vezeték nélküli, szélessávú hírközlésre, rádióra és televíziós műsorszórásra, mint a hangversenyeken vagy a színházi előadásokon alkalmazott rádiós kapcsolattartásra is. A frekvenciasávok kérdése mellett a fentiek a kulturális sokszínűséget is érintik és szükségessé teszik annak figyelembevételét is, hogy melyek az elérhető és a nem elérhető, valamint a megfizethetetlen műszaki lehetőségek. A megfizethetőség például problémát jelenthet a kevés pénzzel rendelkező kulturális szervezetek számára, amelyek nem mindig rendelkeznek az új berendezések megvásárlásához szükséges pénzeszközökkel. Az Európai Unió teljes szélessávú lefedettségének elérése 2013-ig és a nagy sebességű egyetemes internet-hozzáférés bevezetése 2020-ig dicséretes, de talán nem teljesen reális célok. Ezenfelül a javaslat nem foglalkozik a határtérségek jobb összehangolást igénylő sajátos problémáival.

  Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) A Hökmark-jelentés elfogadásával a Parlament az innovációt választja: a szélessávú technológia és a mobiltelefónia ágazat nemcsak rendkívül érdekes az európaiak számára, hanem lehetővé teszi új kutatási és fejlesztési tervek kialakítását is, amelyek épp azokat a területeket fogják át, amelyeken az Európai Unió képes és köteles vezető szerepre törni.

E tekintetben biztosítani kell, hogy az első európai rádióspektrum-politikai program összhangban álljon az EU 2020 stratégiában és a digitális menetrendben körvonalazott célkitűzésekkel és ott legyen az egységes piaci intézkedéscsomag legfontosabb intézkedései között is.

Az Európai Uniónak erőfeszítéseket kell tennie az Európában, különösen a városi és vidéki területek között, hatalmas egyenlőtlenségeket előidéző digitális megosztottság megszüntetésére annak érdekében, hogy a szolgáltatások, főként amelyek új technológiákat tartalmaznak, minden állampolgár számára egyenlő módon hozzáférhetők legyenek. Ezért üdvözlöm a javasolt nagyívű célokat: a szélessávú hozzáférés biztosítását egész Európában 2020-ig, különös tekintettel a vezeték nélküli hálózatokra.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem a dokumentumot, mivel Európának számos rádióspektrumot kell felszabadítania a vezeték nélküli szélessávú technológiák számára. Ezt a jelenlegi műsorszórás tiszteletben tartásával szabad és kell megtenni, a maival megegyező lehetőségek biztosítása és szükség esetén az esetleges átállási költségek kompenzálása mellett. A műsorszórást és a kultúrát a vezeték nélküli szolgáltatások fejlesztése természetes részének kell tekinteni. Amíg Európa mára leszakadt, addig az USA és Kína az új szolgáltatások és a mobil nagy sebességű internet gyors fejlesztése céljából a rádióspektrum jelentős részét felszabadítja. Arra kell törekednünk, ami a legjobb Európának: a rádióspektrum felszabadítására az új szolgáltatások és a megnövekedett mobilforgalom számára, új lehetőségek megnyitására a szélessávú technológia keretében a kultúra és tartalom, a műsorszórók és a közszolgáltatások előtt és ugyanakkor annak biztosítására, hogy a műsorszórók a jelenlegivel megegyező lehetőségeket is élvezhessenek. A vezeték nélküli szélessávú technológiák lényegbevágóan fontosak ahhoz, hogy az új, innovatív szolgáltatások valamennyi állampolgár számára rendelkezésre álljanak. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezt a célkitűzést optikai szál használatával nem lehet elérni, mivel ennek alkalmazása igen befektetésigényes, ezért a vidéki és a peremterületeket is magában foglaló teljes közösségi terület szélessávú lefedettsége érdekében vegyesen kell alkalmazni a rendelkezésre álló vezeték nélküli technológiákat (földfelszíni rádiószolgáltatás, kábeles, szál- vagy műholdas rendszerek), lehetővé téve, hogy a piac a szolgáltatók és az állampolgárok szempontjából leghatékonyabb technológiát válassza.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) A távközlés manapság már az egyes személyek és a cégek számára éppen annyira fontos, mint a közönséges kommunikáció. Sőt, ez egyaránt igaz a vidéki és a városi területek esetében. A valamennyi európai számára elérhető gyors szélessávú csatlakozások biztosításának előfeltétele a vezeték nélküli internet. A zavartalan csatlakozásokat külön-külön kiosztott rádiófrekvenciák által kell biztosítani. Kívánatos, hogy amikor a tagállamok az analóg televíziós műsorszórásról áttérnek a digitálisra, az új rádiófrekvenciák már rendelkezésre álljanak. Ennek előnyeit most kell kihasználni.

Ahhoz, hogy a modern gazdaságban Európa lépést tudjon tartani feltörekvő gazdasági hatalmakkal, mint Kína és India, a legnagyobb szélessávú kapacitással és a legnagyobb sebességekkel kell rendelkeznie. Dolgoznunk kell tehát azon, hogy a következő generáció Google-jai és Facebookjai majd Európából származzanak.

  Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Támogattam az első rádióspektrum-politikai nyilatkozat létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatot. Úgy vélem, hogy a közös rádióspektrum-politika új lehetőségeket kínál majd az Európai Unió tagállamainak az informatikai és a hírközlés-technológiai iparágak fejlesztése terén. A vállalkozóknak ugyanakkor lehetőségük nyílik új, minőségi szolgáltatásokat kínálni, ami ösztönzőleg hat majd a közös európai gazdaság fejlődésére. A rádióspektrum-politika változtatása során azonban figyelmet kell fordítani a különböző frekvenciasávok nemzetközi szinten történő felszabadítására vonatkozó nemzetközi megállapodásokra.

A frekvenciasávok felszabadításakor az Európai Unió keleti szomszédaival határos országok nehézségekkel fognak találkozni, ha a szomszédos országok nem járnak el hasonlóképpen. Nem szabad elfelejtkeznünk erről a helyzetről, és figyelembe kell vennünk, hogy a frekvenciasávok felszabadítása csak akkor válik lehetségessé, ha olyan országok mint Oroszország és Fehéroroszország is ugyanezt teszik. Nem szabad a tagállamokat az Európai Unió törekvéseinek előterébe helyezni úgy, hogy közben nem látjuk meg az előttünk álló tényeket.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban én feleltem a rádióspektrum-politikai program véleményezéséért, és úgy érzem, hogy elégedett lehetek a szavazásra került szöveggel. Határozottan támogattam az előretekintő és célratörő spektrumpolitikát, amely ösztönzőleg hat majd az új innovációkra és a globális versenyképességre. Ez lényegbevágó az európai gazdasági növekedés új csatornái keresésének szempontjából

Az utóbbi években az okostelefonokhoz és hasonló készülékekhez vezeték nélküli hálózatot használó rendszerek értékesítésében és használatában bekövetkezett drámai növekedés miatt a vezeték nélküli internetszolgáltatásnak és különösen a mobilszektornak kétségbeejtő szüksége volna új frekvenciasávokra. Mindaddig, amíg új technológiákat és szolgáltatásokat fejlesztünk, nem engedhető meg, hogy a frekvenciahiány akadályozza az innovációt. A rádióspektrum ritka természeti erőforrás és közjó, amelynek sokkal hatékonyabb használatára kell kísérletet tennünk. A rádiospektrum-politikai program fő céljai: szélessávú hozzáférés az egész Unióban 2013-ig és gyors internetkapcsolat 2020-ig.

Az internetszolgáltatások között felosztandó „digitális többletre” (azaz a 800 MHz-es sávra) vonatkozó megfontolások mellett gondolni kell a jövőre is és meg kell vizsgálni a soron következő rádiófrekvencia-sávok, pl. a 700 MHz-es sáv, által nyújtott lehetőségeket. A legjobb kapacitás és a legnagyobb sebesség lehetne a verseny és innováció legjobb alapja. Ázsiában és az Amerikai Egyesült Államokban már figyelembe vették a növekvő igényeket. Ezért különösen fontos, hogy itt az EU-ban is megértsük, hogy kellően nagyratörő célokat kell magunk elé tűznünk ahhoz, hogy versenyképességünket a szektorban megőrizhessük.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) A stratégia egyik legfőbb cselekvési irányvonala a 2013-ig egész Európában biztosítandó szélessávú hozzáférés megvalósítására irányul, míg a szélessávú gyors – legalább 30 MBPs-os – internetes lefedettséget 2020-ig kívánja elérni. Számos, aránylag elszigetelt vidéki terület és sziget a vezeték nélküli mobil internetes kapcsolattól függően rendelkezhet a nagy sebességű szélessávú szolgáltatáshoz való hozzáféréssel. Amennyiben biztosítani kívánjuk számukra a folyamatos internetes kapcsolatot, kizárólagos rádiófrekvenciákkal kell rendelkezniük. A frekvenciakiosztást a nemzeti joghatóság ellenőrzi, azonban a rádióspektrumnak a felhasználók és a szolgáltatók közötti elosztása az Európai Unió ellenőrzése alá tartozik. A nagy sebességű hozzáférés egyetemes elérhetősége nagyrészt épp ettől a rádióspektrum-elosztástól függ. Azért szavaztam az első rádióspektrum-politika mellett, mivel létrehozza az egyetemes mobil internetes lefedettség alapjait. 2013. január 1-jén a 800 MHz-es frekvenciasávot a mobil internet veszi át, s ezáltal minőségi hozzáférés áll majd a vezeték nélküli internet felhasználók rendelkezésére, és csökken a digitális megosztottság. Ezen is túlmutatva, a projekt 2015-ig egy új frekvenciasávot biztosít az 1,5–2,3 GHz-es tartományban.

  David Martin (S&D), írásban. – A javaslat mellett szavaztam. A rádiófrekvenciák széles körben segítik elő a közérdeket a tagállamokban. Ezzel kapcsolatban számos sajátos nemzeti és regionális jellemzőt kell megfelelő módon figyelembe venni. Kétséges, hogy az EU képes-e ezeket a közérdekű ügyeket és jellemzőket olyan hatékonysággal összehangolni, mint tagállamai. Ezért (és a keretirányelv 9. cikke (1) bekezdésében meghatározott hatáskör-kihelyezésre tekintettel) ellenzem egy európai szintű, átfogó rádióspektrum-tervezési és -irányítási rendszer létrehozását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Korunkban, amikor az új technológiák egyre fontosabb szerepet játszanak, életfontosságú, hogy valamennyi európai polgár egyforma feltételek mellett férhessen hozzá a digitális technológiákhoz és a szélessávú szolgáltatásokhoz, függetlenül attól, hogy vidéki vagy városi lakos. A digitális menetrend, a digitális gazdaság és a most elfogadott első, öt évre szóló politikai program életfontosságú a belső piac fejlődése szempontjából. Az európai távközlési iparnak a globális vezetői pozíció visszaszerzését és a termelékenység, a kohézió, a versenyképesség és az egységes piachoz való hozzáférés növelését kell célba vennie.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Unió rendelkezik a világ legnagyobb gazdaságával és mégis lemaradt más nemzetközi szereplők mögött a digitális stratégia és a digitális gazdaság területén. Amennyiben Európa vezető szerepre törekszik a szélessávú szolgáltatások és az internethasználat fejlesztése terén, kezdeményezésekkel kell előállnia e területen. A vezeték nélküli szélessávú frekvencia elengedhetetlen ahhoz, hogy az összes állampolgár számára hozzáférést biztosíthassuk az új, innovatív szolgáltatásokhoz. Át kell hidalnunk a digitális megosztottságot és el kell érnünk, hogy 2020-ig valamennyi európai polgár összeköttetésben álljon egymással, amelyet nagy sebességű szélessávú internet biztosít. A mobil szélessáv mellett az okostelefonok, a PC táblagépek és a smart keys (okos kulcsok) játszanak egyebek között egyre fontosabb szerepet a más területekkel kapcsolatos szolgáltatásnyújtásban és innovációban, pl. az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a közigazgatás terén. Úgyszintén biztosítanunk kell, hogy a fogyasztásra szánt új technológiák és készülékek elérhetők legyenek. A rádióspektrumot illetően politikánknak reális, de nagyívű célokat kell kijelölnie annak érdekében, hogy az európai cégek szilárdabb lábakon állva versenyezhessenek a nemzetközi piacon.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az előadó, Gunnar Hökmark azt hiszi, hogy mindenáron meg kell védeni a Bizottság által megjelölt időpontokat (például 2013. január 1-jére a 800 MHz-es frekvenciasávnak az elektronikus hírközlési szolgáltatások rendelkezésére kell állnia). Kizárólag tisztán technikai okokból lehet bármilyen kivételt vagy eltérést engedélyezni, viszont a különös biztonsági és védelmi szükségleteket figyelembe kell venni. A Bizottság javaslata szerint, a Bizottság által már odaítélt frekvenciasávokat 2012. január 1-jéig fel kell szabadítani. Az Uniónak el kell érnie, hogy több, összesen legalább 1200 MHz frekvenciát helyezzenek ki mobilszolgáltatások céljaira. Megfelelő elveket kell kialakítani, amelyek a jövőben további rádióspektrumok felszabadítását teszik lehetővé. Támogatom az előadót, ezért „mellette” szavaztam.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A gazdasági fellendülés egyebek között az új technológiák használatán és a digitális gazdaságon nyugszik. Az EU annak ellenére, hogy a digitális menetrend című szimbolikus jelentőségű kezdeményezésében olyan nagyívű célokat fogalmazott meg, mint az összes uniós polgár szélessávú lefedettségének 2013-ig történő megvalósítása, legalább 30 MBps, vagy ennél nagyobb sebességű internetkapcsolattal 2010-re, versenyképesség tekintetében még mindig elmarad az USA és Japán mögött. Ezért a rádióspektrum jelentős részeinek felszabadítása, amely az új szolgáltatások gyors fejlődését eredményezheti és a mobil kapcsolatokkal továbbított nagy sebességű internet, amely nagy kapacitásokat kínál a polgárok számára, képviseli az első gyakorlati lépést. Ez egy technikai, de szükséges paraméter, ha nagyobb termelékenység, kohézió, versenyképesség és az egységes piachoz való hozzáférhetőség világos trendjét akarjuk kialakítani az egész európai ipar számára, és ez az, amiért e jelentés mellett szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat. E program jelentős lépés e véges erőforrás hatékony és optimális használata felé vezető úton. A spektrumpolitika kiemelkedő helyet foglal el az európai digitális menetrendben és kulcsfontosságú szerepet tölt be az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés jegyében meghirdetett „Európa 2020” stratégia politikai céljainak teljesítésében. E program nem csupán a szélessávú szolgáltatások és készülékek versenyképes, élénk iparágának létrehozását célozza, hanem egy olyan környezet megteremtését is, amely páneurópai szolgáltatások kifejlődéséhez is vezethet. A mobil szélessáv egyre jelentősebb szerephez jut más területeken is, mint például az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a közigazgatás. A rádiófrekvenciák összehangolása csökkenteni fogja a mobil hálózatok telepítési költségeit és a fogyasztók mobil készülékeinek árát, versenyélénkítő hatású, valamint növeli a fogyasztói kínálatot. Tovább csökkenti a határokon átnyúló káros interferenciát és zavarást. Mindezen okok miatt a rádióspektrum-politikai program elfogadása mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A tudásalapú gazdasági környezetben a hírközlési hálózatok élénkíthetik a belső piac fejlődését. Ezért az egész Európára, a legtávolabbi vidékekre is kiterjedő szélessávú lefedettség nyilvánvalóan hozzá fog járulni ahhoz, hogy az EU az információmegosztás integrált területévé alakuljon, elősegítve élvonalbeli digitális gazdasággá válására vonatkozó törekvését. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Teljesen igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a rádióspektrum ritka erőforrás. Szeretnék rámutatni arra, hogy egyben közös erőforrás is, vagyis olyan erőforrás, amelynek kizárólagos tulajdonjogára senki sem tarthat igényt vagy „jogosultságot”. És ha közös és egyszersmind ritka forrásról van szó, akkor értenünk kell jelenlegi felhasználásának módját, azaz el kell végeznünk a rádióspektrumban érdekelt összes fél mélyreható vizsgálatát, a polgári biztonsági és katonai szolgálatot is beleértve.

Jelenlegi felhasználása távolról sem optimális. Elő kell segítenünk a különböző szolgáltatások együttélését lehetővé tevő technológiák alkalmazását. Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy nem minden felhasználás kereskedelmi természetű, tehát nem termel szükségszerűen hasznot – gondolok, például, a rádióspektrum kulturális vagy közszolgálati célokra történő használatára.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Litvánia számára ez kiemelt jelentőségű kérdés. Mi rendelkezünk a nyilvános internet-hozzáférési pontok legsűrűbb hálózatával – országom 3,2 millió lakosából 2,1 millió használja az internetet. A mobilhasználat penetrációjának aránya is egyike a legmagasabbaknak. Az Európával való kapcsolat potenciálisan segíthetne a külföldi társaságokat meggyőzni a tekintetben, hogy létesítsenek üzleteket és beruházásokat Litvániában. További lehetséges előny az orvosi távdiagnózis, az intelligens energiahálózatok és a nagyobb politikai elszámoltathatóság helyi szinten. Ne hagyjuk azonban magunkat elragadtatni, először határozzuk meg helyesen prioritásainkat. A jelentés alapján a rádióspektrum-politikai program fő célja a szélessávú lefedettség biztosítása minden európai polgár számára 2013-ig és nagy sebességű internet biztosítása 2020-ig. De mi lesz a szegénységi küszöb alatt élő milliónyi európaival? A litvánok húsz százaléka él szegénységben. Ez túl magas szám nemzetünk számára. Az én országomban és Európa-szerte élnek családok, amelyek azért küzdenek, hogy enni adhassanak gyerekeiknek, hogy taníttathassák őket és eszükbe sem jut, hogy számítógépük legyen, a nagy sebességű szélessávról nem is beszélve. Az uniós rádióspektrum-fejlesztés nem szoríthatja háttérbe a legszegényebbek szükségleteit Európában.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Támogattam a Bizottság rádióspektrum-politikai programját (RSPP), mivel úgy vélem, hogy valamennyi uniós polgárnak gyorsabb szélessávú hozzáféréssel kell rendelkeznie 2020-ig. Az RSPP biztosítja, hogy a valamennyi polgár és vállalkozás webhez való gyorsabb hozzáférését eredményező intézkedések bevezetése csökkenteni fogja a digitális megosztottságot. Ez különösen kedvezően érinti majd az EU vidéki vagy távoli részein élőket, akik kevés vagy semmilyen internetes kapcsolattal nem rendelkeznek. A feljavított hálózat hozzájárul az európai digitális gazdaság versenyképesebbé tételéhez abban a reményben, hogy az olyan innovatív és kreatív környezetet alakít ki, amely elősegítheti a digitális technológia jövőbeli eredményeit.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) A hírközlési frekvenciák nemzeti vagyont képviselnek. Ezért a frekvenciahasználathoz fűződő közös európai érdekek meghatározásakor az európai törvényhozásnak tiszteletben kell tartania a tagállamok szuverenitását. Másrészt, Szlovákia érdekei ezen a téren egybeesnek a többi tagállam érdekeivel. A minőségi és gyors adatforgalom számára felszabadított frekvenciasávok használata egyaránt gyümölcsöző az állampolgárok és a cégek szempontjából. Fontos e területen az európai szintű összehangolás, mivel az internetes technológiákat nem korlátozzák határok és előnyeik a felhasználók számával együtt nőnek. A javaslat célja az volt, hogy mielőbb kezdetét vegye a felszabadított frekvenciák kérdésének megoldása, s ezáltal Európa előnyt szerezzen más erős gazdaságokkal szemben. Ez új munkahelyeket teremt majd, új szolgáltatásokat hoz létre és új befektetéseket vonz Európába.

Jelentés: Carlo Casini (A7-0173/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. Ennek eredményeként még több különböző érdekképviseletek figyelmének középpontjába kerül. E fejlemények fényében és ilyen alkotmányos háttérrel, és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásukkal összhangban a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn. Az említett módosításoknak megfelelően módosítani kell az Európai Parlament eljárási szabályzatát, ami e jelentésben megtörténik.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az elmúlt héten az Európai Parlamentben számos vita folyt az érdekképviseletek szerepéről. Mióta négy európai parlamenti képviselőt vádoltak meg azzal, hogy módosítások benyújtásáért cserébe ál-érdekképviseletektől pénzt fogadtak el, az intézmény folyamatosan igyekszik feltárni és megreformálni a parlamenti érdekképviseletek tevékenységére vonatkozó szabályokat. Az érdekképviseletek első nyilvántartásának 1996-os felállítása óta a képviselők érdekképviseletekkel ápolt kapcsolatait állandó gyanú lengi körül. Ma ezt a nyilvántartást, amelybe az érdekképviseleteknek be kell jegyeztetni magukat, megreformáljuk. Az „önkéntes” nyilvántartásba vételi eljárás de facto kötelező, ugyanis csak a bejegyzett érdekképviseletek kapnak parlamenti belépőt. Üdvözlöm továbbá a „jogalkotási lábnyom” elfogadását: szerintem az elgondolás, hogy nyilvánosságra kell hozni azon személyek nevét, akikkel jelentések készítése során találkoztunk, teljesen szokványos átláthatósági intézkedés. Sajnálatos azonban, hogy a Bizottságtól eltérően, a Tanács nem csatlakozott a kezdeményezéshez.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament és Bizottság közös átláthatósági nyilvántartásának létrehozását követően szükség van a Parlament eljárási szabályzatnak módosítására. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás számos területén. Ennek eredményeként egyre több különböző érdekképviselet figyelmébe került, amelyek fontos információforrást képeznek a képviselők számára feladataik elvégzése szempontjából. E fejlemények fényében és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásukkal összhangban a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn. E nyilvántartás vezetése során tiszteletben kell tartani az Európai Parlament képviselőinek a parlamenti megbízatásuk korlátozások nélküli gyakorlásához való jogát, és nem lehet akadályozni a képviselőket megválasztó polgárok hozzáférését az Európai Parlament helyiségeihez.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam, mivel úgy vélem, hogy minden intézkedés üdvözlendő, amelynek célja a Parlament munkájának elősegítése és átláthatóságának növelése. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás számos területén. Ennek eredményeként egyre több különböző érdekképviselet figyelmébe került, amelyek fontos információforrást képeznek a képviselők számára. Ezért üdvözlöm, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Az eljárási szabályzat előterjesztett módosítása válasz a néhány hónappal ezelőtt feltárt korrupciós ügyre, amelynek során három európai parlamenti képviselő nyomozó újságírók korrumpáló ajánlatát fogadta el. Elfogadhatatlan, hogy az európai parlamenti képviselők ne lehessenek nyilvános vizsgálat tárgya azon érdekek tekintetében, amelyeket ilyen minőségükben védelmeznek, vagy a rájuk nehezedő nyomás, vagy e nyomás előidézője vonatkozásában. Éppen ezért különösen üdvözlöm az érdekképviseletek és érdekképviseleti szervezetek közös nyilvántartásának létrehozását. Az Európai Bizottság már bevezette ezt a nyilvántartást, ezért az Európai Parlament csak kiterjeszti annak alkalmazását az európai parlamenti képviselőkre és az Európai Parlament tisztviselőire és más alkalmazottaira. A nyilvántartás e személyek és az érdekképviseletek közötti kapcsolatokra vonatkozóan tartalmaz majd információt, és elérhető lesz a nyilvánosság számára. Hasonló rendszer működik az USA Kongresszusában, és az ottani tapasztalatok szerint praktikus korrupcióellenes intézkedésnek bizonyul. Szilárdan hiszem, hogy a nyilvántartás terjedése ösztönzőleg hat a Cseh Köztársaság parlamentjére is. A nyilvántartásnak a Cseh Köztársaságban történő bevezetése döntő hozzájárulás lenne a cseh politika fejlődéséhez.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) A közös átláthatósági nyilvántartás létrehozása az európai polgárok által nagyon várt fontos előrelépés. Az Európai Unió választott vagy nem választott intézményei a polgárok mindennapi életét érintő döntéseket hoznak. Egy demokratikus rendszerben, amilyenre az EU is aspirál, a döntéshozatali folyamat magas szintű átláthatósága teljesen természetes.

A közös átláthatósági nyilvántartás az érdekképviseletek dolgát is megkönnyíti, hiszen elég lesz egyszer regisztrálni, nem kétszer, mint jelenleg. Másrészt elismert tény, hogy ez a nyilvántartás a korrupció megoldásának nem megfelelő eszköze. Nem hiszem azonban, hogy a nyilvántartás elsődleges célja kizárólag a korrupció elleni küzdelem lenne, mivel korrupciós esetek nagyon ritkán és nagyon kis számban fordulnak elő.

  Derek Roland Clark (EFD), írásban. – A UKIP európai parlamenti képviselői tartózkodtak a szavazáson, nem azért, mert nem akarunk átláthatóságot, hanem azért, mert ezek a javaslatok nem megfelelők, és az igennel szavazás a nem megfelelő rendelkezések támogatását jelentette volna.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Támogatom a határozatot, mivel a Parlament és a Bizottság közötti, a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodás megkötésének elfogadása jelentős hozzájárulás az átláthatóság növeléséhez. Egy képviseleti demokráciában fontos, hogy az uniós intézmények képesek legyenek nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet teremteni és fenntartani a nyilvánossággal, annak érdekképviseleti szervezeteivel és a civil társadalommal.

A Lisszaboni Szerződésből eredő parlamenti hatáskör bővülése következtében, az átláthatóság biztosítása érdekében alapvetően fontossá vált a Parlament és a Bizottság közötti közös nyilvántartás létrehozása az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából. Ezért szükségessé vált a Parlament eljárási szabályzatának módosítása az európai parlamenti képviselőkkel, az európai intézményekkel és azok alkalmazottaival kapcsolatban álló bármely érdekképviselet kötelező nyilvántartásba vételének intézményesítésével. Ezt az információt elérhetővé kell tenni a nagy nyilvánosság számára. .

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, javasolva, hogy az érdekcsoportok nyilvántartása terjedjen ki az összes, különböző európai intézményre. A mai napig több mint 1700 szervezet akkreditáltatta magát érdekcsoportként az Európai Parlamentnél, és 3900 a Bizottságnál. Amikor egy műszaki természetű téma kapcsán szeretnénk értelmes hozzászólást készíteni, általában azokhoz fordulunk, akik e kérdések legjobb ismerői. Ez mindig így volt és így lesz a jövőben is. Az érdekképviseletek hasznos, alapvető szerepet játszanak a jogalkotó munkában, feltéve, ha létezik átláthatóság. Ez utóbbi érdekében az elfogadott jelentés a Bizottság és a Parlament számára közös új szabályokat vezet be és létrehoz egy „átláthatósági nyilvántartást”. Tehát az EU intézményeinek különböző kapcsolattartóira vonatkozó átfogó információgyűjtemény áll majd az állampolgárok rendelkezésére. Ez az egyablakos ügyintézés megkönnyíti a különös érdekek képviselőinek regisztrációját, úgy a kereskedelmi, mint a nem kereskedelmi szervezetek esetében. A Parlament különleges hangsúlyt helyez arra, hogy a jelentések végén említés történjen az európai parlamenti képviselők és az érdekcsoportok között egyes kérdésekre vonatkozóan létrejött összes találkozóról. Sajnálom, hogy a regisztráció nem kötelező jellegű, de a mondás szerint: „Chi va piano va sano”(lassan járj, tovább érsz).

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Azért szavaztam a Parlament eljárási szabályzatának a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozását követő módosításáról szóló jelentés mellett, mivel mindenkinek, aki a döntéshozatalban és az uniós politikák végrehajtásában közreműködik, be kell tartania az átláthatóság elvét.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság közös intézményközi átláthatósági megállapodása megkötésének megfelelően létrehozott átláthatósági nyilvántartás szükségessé teszi az eljárási szabályzat módosítását az új helyzetnek megfelelően annak érdekében, hogy az működőképes legyen a Parlament fő jogi aktusában. A megállapodás megkötése mellett szavazva az eljárási változásokat is támogatom.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az átláthatóság a polgárok joga, amely segíti az európai intézmények: a Parlament, a Bizottság és a Tanács szavahihetőségének fenntartását. A Casini úr által készített jelentés tárgya a Parlament eljárási szabályzatának a Parlament és a Bizottság közös átláthatósági nyilvántartásának létrehozását követő szükséges módosítása. A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament társjogalkotóvá vált szinte minden területen. Így tehát a Bizottsággal együtt egy közös nyilvántartás létrehozásáról határozott, amely számba veszi és figyelemmel kíséri azokat a független személyeket és szervezeteket, amelyek bármely hatást gyakorolnak az európai politika kialakítására és/vagy teljesítésére. Az átláthatóság valóban életfontosságú az európai intézmények működése szempontjából, és gyakran csak hiányával tündököl. Az európai nyilvánosság nemcsak elméletben, hanem főként a gyakorlatban is magas szintű átláthatóságot vár el képviselőitől. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia intézményei átláthatósága tekintetében, ezért üdvözlöm az előadó által a Parlament eljárási szabályzatának a 2010. november 18-i Elnökök Értekezletén elfogadott határozat szerinti módosítására tett javaslatát.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Parlament eljárási szabályzatának javasolt módosítása közös nyilvántartás létrehozására és fenntartására irányul az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában bármely módon közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából.

A javaslat alapjául szolgáló létező rendszert a Parlament hozta létre és vezette be 1996-ban. Abban az időben ez volt az első ilyen jellegű uniós intézmény, majd 2008-ban a Bizottság is bevezetett egy hasonló célokat követő intézményt. Erre a módosításra annak az eljárásnak keretében kerül sor, amelyet nem lehet elválasztani néhány közelmúltbeli, a Parlamentet is érintő állítólagos lobbizással kapcsolatos problémától. Most azonban más érveket hoztak fel, amelyek a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően kibővült hatáskörére összpontosítanak.

Az intézmények átláthatóságának, működésüknek és a képviselőik által hozott döntéseknek a demokrácia szerves részét kell képezniük. Ezért az átláthatóságot növelő intézkedések üdvözlendők és szükségesek. Nem világos azonban, hogy az összes itt javasolt módosítás ilyen eredménnyel jár-e majd. Noha néhány javasolt intézkedést támogatunk, teljesítésüket jövőbeli eredményeik értékelését szem előtt tartva fogjuk figyelemmel kísérni.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Közös nyilvántartás létrehozásáról és fenntartásáról van szó az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában bármely módon közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából.

A jelentés a Parlament által 1996-ban, a Bizottság által pedig 2008-ban létrehozott és bevezetett létező rendszerekre alapozva bizonyos közelmúltbeli problémákat szeretne kezelni, noha indokként a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően bekövetkezett hatáskörbővülését említi.

A jelentés bizonyos tekintetben pozitív, azonban komoly kétségeink vannak más módosításokkal kapcsolatban. Támogatjuk a nagyobb átláthatóságot, de nem mindig egyértelmű, hogy az összes elfogadott módosításnak ez lenne-e a célja. Figyelemmel fogjuk kísérni jövőbeni végrehajtását.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egész területén. Ennek eredményeként egyre több különböző érdekképviselet figyelmébe került, amelyek kulcsszerepet töltenek be a demokratikus rendszer alapját képező nyílt, pluralista párbeszédben és fontos információforrást képeznek a képviselők számára feladataik elvégzése szempontjából.

E fejlemények fényében és ilyen alkotmányos háttérrel, és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásukkal összhangban a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn.

Az egyik fontos és szükséges korrekciós intézkedés az érdekképviseleti cégeknek érdekképviseleti tevékenységre fordított kiadásaira vonatkozó jelentéstétel szabályainak tökéletesítése lenne. A hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy az érdekképviseletek tényleges kiadásaiknál jóval kevesebbet valljanak be. Hasonlóképpen fontos az átláthatóság azon pénzügyi források vonatkozásában, amelyektől az érdekképviselő és tanácsadó társaság bevétele származik.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Casini úrnak kitűnő munkájáért. Az európai intézmények nagyobb átláthatósága érdekében érdekképviseleti nyilvántartás létrehozására irányuló javaslata mellett fogok szavazni. Remélem azonban, hogy például a régiók képviselői megfelelő elismerésben fognak részesülni.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Mivel függetlenül attól, hogy magán vagy közérdeket képviselnek, a pressure groupok (lobbik) tagadhatatlan szerepet játszanak az európai ügyekben, nagyobb átláthatóságra lenne szükség intézményünkkel való kapcsolataikban. Véleményem szerint kötelezővé kellene tenni számukra az átláthatósági nyilvántartásba vételt. Különösen a „jogalkotási lábnyom” elgondolást támogatom, amely lehetővé teszi a képviselőkkel a jogalkotási folyamat alatt találkozó érdekképviseletek regisztrálását. Valóban életfontosságú, hogy mindent megtegyünk a polgároknak az európai intézmények működésébe vetett bizalmának visszaszerzése, illetve annak megerősítése érdekében, és e nyilvántartás, nagyon helyesen, épp ebbe az irányba mutat.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam a dokumentumot, mivel az Európai Unióról szóló szerződés, különösen annak 11. cikke (1) és (2) bekezdése keretbe kívánja foglalni és előmozdítani egyfelől az európai intézmények és az európai politikai vezetők, másfelől a civil társadalom, az európai polgárok és az érdekképviseleti szervezetek közötti kapcsolatokat: 1. Az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák. 2. Az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn. A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. Ennek eredményeként még több különböző érdekképviselet figyelmébe kerül, amelyek kulcsszerepet töltenek be a demokratikus rendszer alapját képező nyílt, pluralista párbeszédben és fontos információforrást képeznek a képviselők számára feladataik elvégzése szempontjából. E fejlemények fényében és ilyen alkotmányos háttérrel, a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn. Meg kell jegyezni, hogy e nyilvántartás vezetése során tiszteletben kell tartani az Európai Parlament képviselőinek a parlamenti megbízatásuk korlátozások nélküli gyakorlásához való jogát, és nem lehet akadályozni a képviselőket megválasztó polgárok hozzáférését az Európai Parlament helyiségeihez. Továbbá nem lehet megsérteni a felek hatáskörét és előjogait, sem vonatkozó szervezeti hatáskörüket.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést. A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. Ennek eredményeként még több különböző érdekképviselet figyelmébe kerül, amelyek kulcsszerepet töltenek be a demokratikus rendszer alapját képező nyílt, pluralista párbeszédben és fontos információforrást képeznek a képviselők számára feladataik elvégzése szempontjából. E fejlemények fényében és ilyen alkotmányos háttérrel és az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásukkal összhangban a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság jó példával szolgál akkor, amikor az érdekképviseletek és más érdekcsoportok akkreditálása céljából közös átláthatósági nyilvántartást hoz létre. Legalább ennyire fontos, hogy a Tanács is csatlakozzon e kezdeményezéshez. Az a követelmény, hogy a képviselők, akik jogalkotási ügyekkel kapcsolatban érdekképviseletekkel találkoztak, e találkozók tényét listán rögzítve csatolják jelentéseikhez, szintén fontos lépés az ilyen típusú kapcsolatok esetében szükséges nagyobb átláthatóság felé vezető úton annak érdekében, hogy a múltban előfordul helyzetekhez hasonlók elkerülhetők legyenek.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Nem szavaztam a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló Casini-jelentés mellett. Úgy vélem, hogy egy ilyen nyilvántartás létrehozása sérti az összes politikust megillető szabadságot. Valamennyi európai parlamenti képviselő politikai felelősséget visel saját döntéseiért és álláspontjaiért. Szankcionálásuk a választók dolga.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A nyilvántartás hatálya kiterjed minden olyan tevékenységre, amelynek célja az uniós intézmények politikái kialakításának vagy végrehajtásának, illetve döntéshozatali eljárásainak közvetlen vagy közvetett befolyásolása. A nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységekben részt vevő valamennyi szervezetnek – jogállástól függetlenül – regisztráltatnia kell magát a nyilvántartásban. Az Alkotmányügyi Bizottságban a legkülönbözőbb pártok képviselői hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a Tanács is a rendszer tagjává váljék. Az Alkotmányügyi Bizottság szavazata fontos előrelépés, azonban az átláthatósággal kapcsolatos munkánk folytatódik. Támogatom Carlo Casini jelentését és mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Nemcsak az Európai Parlament, hanem az egész Európai Unió is hatalmas bizalmatlansági problémával küzd. Noha a Parlament végül – semmi kétség, hogy a közelmúltbeli lobbizási botrány súlya alatt meghajolva – megállapodást kötött az átláthatósági nyilvántartásról, ennek a nyilvántartásnak nem lesz súlya. Nem csupán az üzleti vállalkozások vagy nemzetközi társaságok számára végzett munka lesz kötelezően regisztrálandó, hanem az érdekcsoportok – szakmai szervezetek és szakszervezetek – által fizetett érdekképviselet is.

A polgároknak joguk van az átláthatóságra, mivel az ő kötelező járulékaiból tartják fenn a kötelező érdekképviseleti csoportokat. A teljes adatszolgáltatásnak nemcsak a fizetéseket, hanem a díjakat, vacsorameghívásokat stb. is tartalmaznia kell. Mivel ezen intézkedések helyes irányba tett lépést jelentenek, a jelentés mellett szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Az állampolgároknak a Parlament tevékenységébe vetett bizalmának növelése és e tevékenységek szükséges átláthatóságának biztosítása közös átláthatósági nyilvántartás létrehozását és az Európai Parlament által hozott valamennyi átláthatósági szabály tökéletesítését igényli. Mindkét Casini-jelentés mellett szavaztam, és az Európai Parlament átláthatósággal és a lobbitevékenység szabályozásával foglalkozó munkacsoportjától várom a lehető legerőteljesebb javaslatokat.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unióról szóló szerződés keretbe kívánja foglalni és előmozdítani egyfelől az európai intézmények és az európai politikai vezetők, másfelől a civil társadalom, az európai polgárok és az érdekképviseleti szervezetek közötti kapcsolatokat. A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. Ennek eredményeként még több különböző érdekképviselet figyelmébe kerül, amelyek kulcsszerepet töltenek be a demokratikus rendszer alapját képező nyílt, pluralista párbeszédben és fontos információforrást képeznek a képviselők számára feladataik elvégzése szempontjából. Ugyanakkor lényeges a nyilvántartási és nyomon követési rendszerek létrehozatala is. Ennek figyelembevételével szavaztam a Parlament eljárási szabályzatának az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartását és ellenőrzését szolgáló közös nyilvántartás létrehozását követő módosításáról szóló jelentés mellett.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Támogatom a Parlament és a Bizottság közötti közös átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló intézményközi megállapodás megkötését. A döntéshozatalt és a politika végrehajtását európai szinten befolyásolni kívánó minden szereplővel szemben elvárás, hogy regisztráltassa magát, ami által a nyilvántartásbavétel és az érdekképviseletekre vonatkozó információszerzés könnyebbé válik. A regisztrációt mellőzők nem kapnak állandó belépőt az Európai Parlamentbe. Ez csak az első lépés az európai intézmények és az érdekképviseletek közötti átlátható kapcsolatok felé vezető úton. A regisztrációt kötelezővé kell tenni, és a Tanácsnak minél előbb csatlakoznia kell az egyezményhez.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. Ennek eredményeként még több különböző érdekképviselet figyelmébe kerül. Tekintettel erre és az átláthatóság érdekében, amelyhez ezen érdekeltek és az uniós intézmények közötti párbeszédnek igazodnia kell, a Parlament és a Bizottság megállapodott az uniós politika kialakításában és végrehajtásában közreműködő független személyek és szervezetek nyilvántartását és ellenőrzését szolgáló közös nyilvántartás létrehozásában. Ennek érdekében módosításokat kell tenni az eljárási szabályzaton, és én ezek mellett szavaztam.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Küzdenünk kell az európai intézmények átláthatóságáért, és e tekintetben üdvözlöm a Bizottság megállapodását, amelynek célja, hogy végre létrejöjjön az európai intézmények érdekcsoportjainak közös nyilvántartása.

Mindössze egy megjegyzést szeretnék tenni arra vonatkozóan, hogy sajnálom, hogy a Tanács vonakodik csatlakozni ehhez a közös nyilvántartáshoz. Szükséges ez a vonakodás, az átláthatóság hiányát védelmezni a nyitottság helyett? Ugyanakkor a tagállamok képviselőinek is feladata, hogy tájékoztatással és átláthatósággal szolgáljanak az európai polgárokkal való kapcsolattartás során. Kívánságom is van a jövőt illetően. Azt hiszem, hogy alapvető, hogy fokozatosan az amerikai stílusú rendszer felé mozduljunk el, amely 65 év tapasztalatával rendelkezik, és amelynek alapja, hogy az érdekképviseleti csoportoknak nyilvánosságra kell hozniuk a kulcsfontosságú dokumentumokat (például, az összes 10 000 USD-nál nagyobb értékű szerződés dokumentumait).

Végezetül néhány szó a jogalkotási lábnyomról, ami elméletileg jó ötlet, de nem a gyakorlatban. Nem azért, mert aláásná a képviselők függetlenségének elvét, hanem inkább azért, mert a parlamenti bizottságokban végtelen vitákhoz vezetne az inkább az egyik, mint a másik érdekképviselettel való találkozók kiválasztásának és gyakoriságának okairól és indokairól. Befejezésül: fontos, hogy hatékony és erős rendszer jöjjön létre. És ettől még messze vagyunk.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Egy-egy jogszabály kidolgozása és elfogadása során hasznos, ha az európai jogalkotó megismeri a különböző érdekeltek álláspontjait. Ezeknek a behatásoknak számszerűsítése céljából azonban az összes érdekképviseletet kötelezően fel kell tüntetnünk egy, az összes intézmény számára közös nyilvántartásban.

A most elfogadott szöveg érdekes első lépést jelent a különböző érdekképviseleti típusok és azoknak az összegeknek beazonosítása felé vezető úton, amelyekkel a meghozandó döntéseket próbálják befolyásolni. Ezt tovább kell fejleszteni. A Tanácsnak is részt kell vennie a közös nyilvántartásban, amelyet kötelezővé kell tenni, és amelynek dinamikus eszközként kell a döntéshozatali eljárás átláthatóságát biztosítani. Ez áll az európai demokrácia érdekében.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióról szóló szerződés elismerésben és támogatásban kívánja részesíteni egyfelől az intézmények és az európai politikusok, másfelől a civil társadalom, az uniós polgárok és az érdekképviseleti szervezetek közötti kapcsolatokat. Az intézmények lehetőséget adnak a polgároknak és az érdekképviseleti szervezeteknek, hogy az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák. Különösen az intézmények tartanak fenn az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet.

A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően a Parlament hatásköre kibővült, és társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében. E fejlemények fényében a Parlament és a Bizottság megállapodott abban, hogy az uniós politikák kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetek és független személyek nyilvántartása és ellenőrzése céljából közös nyilvántartást hoznak létre és tartanak fenn. A létező jogok és kötelességek változásainak számbavétele és új jogok és kötelességek kialakítása céljából a ma elfogadott állásfoglalás szót emel a Parlament eljárási szabályzata módosításának szükségessége mellett.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Kezdetben elleneztük a jelentést, mivel ugyanazokat a szabályokat alkalmazta az érdekképviseletekre, mint a közigazgatási szervekre, köztük az EU régióinak képviselőire is; a jelentést azonban kéréseinknek megfelelően módosították. Helyeseljük a magatartási kódex bevezetését magánszövetségek vagy társaságok képviseletében parlamenti belépővel rendelkezők esetében, továbbá úgy véljük, hogy helyes, ha e szabályokat nem alkalmazzák az egyházakra, politikai pártokra, szakszervezetekre és közigazgatási szervekre. Ezért igennel szavaztunk.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A Casini-jelentés hangsúlyozza az Európai Parlament eljárási szabályzata módosításának fontosságát a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozását követően. Az európai intézmények által az átláthatóságnak tulajdonított fontosságot megerősítő jelentés mellett szavaztam, mivel osztom a nézetet, hogy e nyilvántartás létesítése segítséget jelent az európai politikák kialakításában és teljesítésében közreműködő szervezetek és személyek ellenőrzésében.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Támogattam az érdekképviseletek és érdekképviseleti csoportok közös nyilvántartásának létrehozását javasoló mai jelentést. Első lépést jelent a nagyobb átláthatóság felé az Európai Parlamentben és a Bizottságban. Az „átláthatósági nyilvántartás” megkönnyíti azon állampolgárok dolgát, akik egyedi tájékoztatást szeretnének kapni az európai parlamenti képviselőkkel és a Bizottság tisztviselőivel kapcsolatban álló szervezetekre és független személyekre vonatkozóan. A Parlament világosan kimondta, hogy az európai parlamenti képviselőkkel találkozni kívánó érdekképviseleteknek mostantól kezdve kötelező jelleggel regisztráltatni kell magukat. Bátorításnak veszem, hogy a Tanács is jelezte, hogy megfontolja bizonyos szabályok, például egy nyilvántartás létesítést és kérem, hogy ezt késedelem nélkül valósítsa meg.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Casini úr jelentése mellett szavaztam. Az európai intézmények közreműködésével folyó tevékenységek átláthatósága – amely a közelmúltban ugyan elhomályosult – a legitimitás előfeltétele és az érdekképviseleti szervezetekkel való megfelelő, nyitott kapcsolatok létesítésének alapvető tényezője. Ezért úgy vélem, hogy a Parlament és a Bizottság közös nyilvántartásának az intézményekkel kapcsolatban álló szervezetekre és független személyekre vonatkozó valamennyi információ összegyűjtése céljából történő létrehozása, nemcsak ésszerűsíti a bürokratikus eljárásokat az egységes nyilvántartás bevezetése által, hanem egyértelmű javulást testesít meg, ami egyre nyitottabb és átláthatóbb párbeszéd folytatásához vezet az említett érdekképviseletekkel.

Jelentés: Carlo Casini (A7-0174/2011)

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Első lépésnek tekinthető afelé, hogy nagyobb átláthatóságot teremtsünk az intézmények munkájában, és biztosítsuk az Unió közigazgatási szabályainak betartását. Az átláthatósági nyilvántartás, ahogy mától nevezni fogják, nem kötelező, de a lobbizó személyek vagy szervezetek kénytelenek lesznek regisztrálni, ha belépési jogosultságot kívánnak nyerni az Európai Parlamentbe. A nyilvántartásba vett szervezeteknek meg kell jelölniük a bevételi forrásukat, az általuk támogatott érdekeket, valamint a benyújtott jogalkotási javaslatokat. Ez növelni fogja az átláthatóságot, és átfogóbb információt nyújt a személyekről vagy szervezetekről, akik kapcsolatba lépnek az Európai Parlament képviselőivel bizonyos kérdésekben vagy bizonyos javaslatokkal. Úgy vélem, folytatnunk kell tárgyalásainkat a Tanáccsal annak érdekében, hogy csatlakozzon az átláthatósági nyilvántartáshoz, és a nyilvántartás közös legyen mindhárom intézmény számára.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A Parlamentben és a Bizottságban nagyjából 4600 érdekcsoportként bejegyzett szervezet működik. A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően a Parlament hatásköre kibővült, társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte minden területén. Ez egyre nagyobb számú érdekcsoport képviselőjének érdeklődését felkeltette iránta.

A jelentés, amely mellett szavaztam, a Bizottságban és a Parlamentben működő lobbisták és más érdekcsoportok regisztrációjára és ellenőrzésére szolgáló közös tér létrehozására irányuló intézményközi megállapodás következménye. Közös nyilvántartást készül majd az egyes intézmények között, a nagyobb átláthatóság elősegítésének céljával, amely különbséget fog tenni a civil társadalmat és a hatóságokat képviselő érdekcsoportok között.

Az átláthatóság érdekében ugyanilyen fontos egy olyan rendszer kidolgozása, amelyben kötelezően bejelentendő minden találkozás a nyilvántartásba vett szervezetek és a hozzájuk köthető területek jogalkotásért felelős képviselők között, és ezek tényét meg kell említeni a vonatkozó jelentések vagy ajánlások mellékletében. Éppilyen fontos, hogy a Tanács is csatlakozzon a nyilvántartáshoz.

  Gerard Batten, John Bufton, David Campbell Bannerman és Derek Roland Clark (EFD), írásban. – A UKIP képviselői tartózkodtak a szavazáson, nem mintha nem támogatnánk az átláthatóságot, hanem mert a javaslatok nem megfelelőek, és a megszavazásuk nem megfelelő intézkedések támogatását jelentené.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A Parlament és a Bizottság közös nyilvántartásának létrehozása, amely közös, egyszeri ügyintézés keretében gyűjti össze az intézményekkel kapcsolatban álló szereplőkre vonatkozó összes információt, nagyobb átláthatóságot teremt. A politikai intézmények átláthatósága véleményem szerint döntő fontosságú a civil társadalommal való párbeszéd megkezdéséhez. Sőt, az intézmények demokratikus életében fontos tényező egyrészt annak biztosítása, hogy az információ és a vélemények nyilvánosan közzétehetőek és kicserélhetőek legyenek a különböző ágazatokban, amelyekben az Unió tevékenykedik, másrészt az uniós jogalkotásban és a politikák végrehajtásában aktív szerepet játszó szervezetek és személyek ellenőrzésének biztosítása.

Szeretnék azonban hangot adni pár fenntartásnak. Nem értek egyet azzal, hogy bizonyos szereplőkre nem terjed ki a nyilvántartás hatálya, például a szociális partnerekre, valamint a helyi, regionális és önkormányzati hatóságokra. Nem igazolt a kizárásuk, mivel ezek a szereplők egyedi érdekeket képviselnek, és éppolyan fontos szerepet játszanak a döntéshozatal során, mint számos más érdekképviseleti szervezet. Úgy vélem továbbá, hogy a kért információt egyértelműbben meg kell határozni, hogy ne lehessen többféleképp értelmezni, ahogy a jelenlegi helyzetben történik.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a politikai intézmények átláthatósága legitimitás előfeltétele. Ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. Ennélfogva a lobbizásra vonatkozó szabályok végső soron a legitimitással függnek össze. Az Európai Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely európai szinten foglalkozott az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelenségével, ezért szükséges megvizsgálni e fejlemény jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásait. Az európai parlamenti választásokat követően új munkacsoport alakult a Parlament és a Bizottság között, amely 2010 novemberében megállapodástervezetet fogadott el az átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról. Az új tervezet szerint nem kötelező a regisztráció, azonban jelenleg csak a regisztrált érdekcsoportok képviselőinek részére engedélyezett a bejutás a Parlament épületeibe. A közös nyilvántartás révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, és megkönnyíti a nem kereskedelmi szervezetek számára munkájuk végzését. Úgy vélem, hogy a közös nyilvántartás nagyobb átláthatóságot fog eredményezni az uniós intézményekben, ami remélhetőleg növelni fogja az Unió legitimitását polgárai szemében.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mivel fontos az ügyek tisztázása egy olyan időszakban, mikor a lobbik tevékenysége még mindig számos vitára, és néha találgatásra ad okot az európai polgárok körében. Sajnáljuk azonban, hogy a szervezetek regisztrációja nem lett kötelező, különösen mivel de facto kötelező regisztrálni a kártya átvételéhez, amely lehetővé teszi az épületeinkbe történő. Másrészt küzdöttünk annak biztosításáért, hogy a helyi, regionális és önkormányzati hatóságokat az európai intézményeknél képviselő irodákat ne érintse ez a szabályozás, ellentétben az eredeti szöveg tervezetével. Ezeket a struktúrákat demokratikusan választott testületek képviselőinek tekintjük. A közérdeket képviselik, ezért meg kell különböztetnünk őket a lobbistáktól, amelyek egyéni érdekeket védenek. Ez a nyilvántartás mindenesetre fontos előrelépés, mivel számos területen valódi demokratikus problémát jelenthet a lobbisták szerepe körüli átláthatóság hiánya.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Ez a megállapodás csupán első lépés, bár kétségtelenül fontos, a nagyobb átláthatóság felé, de facto kötelezővé téve a Parlamentbe és a Bizottságba mindenkori bejutásért folyamodó lobbisták részére a nyilvántartásba vételt, beleértve a szóban forgó szervezet jogi struktúrájára és pénzügyi érdekeire vonatkozó összes információt.

A döntéshozásban és a politikák végrehajtásában részt vevő szervezetek és alkalmazottak nyilvántartásának megléte ezért növeli a civil társadalom és az Unió intézményei közti párbeszéd átláthatóságát, míg ugyanakkor kötelező intézkedéseket jelöl ki a megállapodás mellékletében szereplő magatartási kódex betartásának elmulasztása esetén.

Remélem, hamarosan a második lépésre is sor kerül a szigorúbb szabályok megteremtése felé, amelyek biztosítják az Unió közigazgatásának egységességét, és intézményi szabályainak megerősítését.

Sajnálatosnak tartom, hogy a Tanács még nem vesz részt a megállapodásban, és nem csatlakozott az átláthatósági nyilvántartáshoz, mivel ez rontja annak esélyét, hogy az uniós jogalkotási folyamat minden szakaszában elérjük az átláthatóság szükséges szintjét. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a politikai intézmények átláthatóságának szintje növekvő mértékben kapcsolódik azok legitimációjához.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – A politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. Ennélfogva a lobbizásra vonatkozó szabályok végső soron a legitimitással függnek össze. Támogattam a jelentést, amely közös nyilvántartást hoz létre az lobbistákról (átláthatósági nyilvántartást) az Európai Parlament és a Bizottság között. A nyilvántartás hatálya alá számos tevékenység tartozik, amelyek célja az európai intézmények politikái kialakításának vagy végrehajtásának, illetve döntéshozatali folyamatainak befolyásolása. A nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységekben részt vevő valamennyi szervezetnek – jogállásától függetlenül – szerepelnie kell a nyilvántartásban. Az Európai Bizottsággal kötött megállapodás csak önkéntes regisztrációról rendelkezik, habár a közös nyilvántartásban nem szereplő lobbisták többé nem kaphatnak hosszabb időszakra szóló belépőkártyát az Európai Parlamentbe. A következő lépés a közös nyilvántartás kiterjesztése az összes uniós intézményre, és a Bizottság és a Tanács meggyőzése annak kötelezővé tételéről. Egyértelmű szabályokra van szükségünk, amelyek megakadályozzák, hogy személyek vagy szervezetek nem átlátható módon befolyásolják az uniós döntéshozatalt.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a Casini jelentés elfogadását a Parlament és a Bizottság közös átláthatósági nyilvántartásának bevezetéséről. Egy nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartás, ahová a lobbistáknak regisztrálniuk kell, amennyiben be kívánnak lépni e két intézménybe, valóban a polgárok érdekét szolgáló demokratikus előrelépést jelent. Ebben a tekintetben az előadók jövőbeni kötelezettsége, hogy nyilvánosságra hozzák azon lobbik nevét, amelyekkel találkoztak, további lépés az Európai Parlament teljes függetlensége felé, és biztosítani fogja minden európai polgár érdekeinek kiegyensúlyozott képviseletét.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, amely javaslatot tesz arra, hogy a különböző európai intézményeknek közös listájuk legyen az érdekcsoportokról. Jelenleg több mint 1700 érdekcsoportként bejegyzett szervezet működik az Európai Parlamentben, és 3900 a Bizottságban. Ha valaki releváns megjegyzéseket kíván hozzáfűzni egy szakmai jellegű témához, akkor értelemszerűen olyanoktól kér információt, akik a legtájékozottabbak ezen a téren. Ez mindig is így volt és a jövőben is így lesz. A lobbik lényeges és alapvető szerepet töltenek be a jogalkotás munkájában, feltéve, hogy átlátható módon működnek. Ennek elérése érdekében az elfogadott jelentés új szabályokat jelöl ki és „átláthatósági nyilvántartást” hoz létre, amely közös a Bizottság és a Parlament számára. A polgárok átfogó információgyűjteményt találnak az uniós intézményeknél működő különböző kapcsolattartó személyekről. A közös egyszeri nyilvántartás rendszere könnyebbé teszi az egyedi érdekek képviseletének nyilvántartását, legyen szó akár kereskedelmi, akár nem kereskedelmi szervezetekről. A Parlament kifejezett kívánsága továbbá, hogy a képviselők és az érdekcsoportok minden találkozója valamely meghatározott kérdésben említésre kerüljön a jelentések végén. Sajnálom, hogy a regisztráció nem kötelező, de ahogy a szólás mondja: „Lassan járj, tovább érsz.”

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A Parlament eljárási szabályzatának módosításáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozását követi, mivel az átláthatóság elvének kellene vezérelnie mindenkit, aki részt vesz a döntéshozásban és az uniós politika végrehajtásában. Úgy vélem azonban, hogy a nyilvántartásnak kötelező érvényűnek kellene lennie, és minden európai intézményre ki kellene terjednie.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) 2006-ban a Bizottság egy közös egyszeri nyilvántartás létrehozását javasolta a Bizottságban és a Parlamentben tevékenykedő lobbisták számára. Egy 2008. május 8-i plenáris ülésen elfogadott állásfoglalásában a Parlament üdvözölte a javaslatot, és a Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti, a közös nyilvántartásra irányuló intézményközi megállapodás aláírására szólított fel. A Parlament ekkor tárgyalások kezdeményezését javasolta a lobbisták közös magatartási kódexének kidolgozása érdekében, valamint párbeszédet a szabályok megszegése esetén alkalmazott szankciókról.

E megegyezés értelmében a Parlament épületeibe való mindenkori bejutás csak a regisztrált érdekképviseletek részére engedélyezett. A közös nyilvántartás biztosítani kívánja a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvételét, eltérő és sajátos feladataik tiszteletben tartása mellett.

A megegyezés előnyére válna, ha a Tanács is csatlakozna hozzá. Úgy vélem, hogy a Parlamentnek és képviselőinek példát kellene mutatniuk a tevékenységük átláthatóságát és céljaik tisztaságát illetően.

Mellette szavaztam.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az átláthatóság a demokrácia alapja. A közvéleménynek joga van hozzá, és elősegíti az európai intézmények, a Parlament, a Bizottság és a Tanács hitelességének megőrzését. Casini úr jelentésének témája a közös átláthatósági nyilvántartásáról szóló, az Európai Parlament és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás megkötése. Szeretném kiemelni, hogy a Parlament volt az első olyan intézmény, amely foglalkozott az érdekcsoportok jelenségével, 1996-ban útjára indítva a lobbisták számára fenntartott nyilvántartást. 2006-ban a Bizottság egy közös egyszeri nyilvántartás létrehozását javasolta a Bizottságban és a Parlamentben tevékenykedő lobbisták számára, az európai átláthatósági kezdeményezés révén. Valóban, az átláthatóság elengedhetetlen az európai intézmények működéséhez, amelyeket gyakran vádolnak annak hiányával. Az európai közvélemény magas fokú átláthatóságot vár el a képviselőitől, nem csak elméletben, hanem legfőképpen a gyakorlatban. Ezért üdvözlöm az átláthatósági nyilvántartásról szóló megállapodástervezet megkötését, és biztos vagyok benne, hogy jelentős előrelépés az átláthatóság felé az uniós intézményekben, és reményeim szerint növelni fogja az európai integráció legitimitását polgárai szemében.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Kezdjük azzal a feltételezéssel, amely a jelentésben áll, miszerint „a politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat […] miként osztják el.” Az intézmények átláthatósága és képviselőik tetteinek tisztasága a valódi demokrácia szerves része kellene, hogy legyen.

Sajnos tudjuk, hogy néha nagy a különbség a szépen hangzó szavak és a tettek között. A Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely európai szinten felvetette az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelenségét, 1996-ban útjára indítva az érdekképviseletek számára fenntartott nyilvántartást.

Később a Bizottság is indított kezdeményezéseket ezen a téren, és 2008-ban munkacsoport alakult a Parlament és a Bizottság között. 2009-ben a csoport közös nyilatkozatot és javaslatot fogadott el a közös magatartási kódexről.

2010-ben egy új munkacsoport átláthatósági nyilvántartás létrehozására irányuló megállapodástervezetet fogadott el, amely révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, ugyanakkor eltérő és sajátos jellegük is tiszteletben van tartva. Fontos e nyilvántartás gyakorlati eredményeinek ellenőrzése.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés állítása szerint „a politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat […] miként osztják el.”

Azonban gyakran nagy szakadék húzódik elmélet és valóság között, annak ellenére, hogy a Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely európai szinten felvetette az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelenségét, valamint főként e fejlemény jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásaival. Több jelentést és mélyreható párbeszédet követően a Parlament 1996-ban indította útjára az érdekképviseletek számára fenntartott nyilvántartást.

Később a Bizottság is indított kezdeményezéseket, és 2008-ban magas szintű munkacsoport alakult a Parlament és a Bizottság között. 2009-ben a csoport közös nyilatkozatot és javaslatot fogadott el a közös magatartási kódexről. Az európai választások után új munkacsoport alakult a Parlament és a Bizottság között.

2010-ben a munkacsoport egy átláthatósági nyilvántartás létrehozására irányuló megállapodástervezetet fogadott el, amely révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, ugyanakkor eltérő és sajátos jellegük is tiszteletben van tartva.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. Ennélfogva a lobbizásra vonatkozó szabályok végső soron a legitimitással függnek össze.

A Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely európai szinten foglalkozott az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelenségével, valamint főként e fejlemény jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásaival. Bár a regisztráció nem kötelező – amit a Parlament szeretett volna –, de facto kötelezőnek tekinthető, mivel a Parlament épületeibe való mindenkori bejutás csak a regisztrált érdekképviseletek részére engedélyezett. A jövőben azonban kívánatos volna olyan regisztrációs rendszer elérése, amely „de jure” kötelező jellegű.

A közös nyilvántartás révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, ugyanakkor eltérő és sajátos jellegük is tiszteletben van tartva. Az „átláthatósági nyilvántartás” új megnevezés megkönnyíti a nem kereskedelmi szervezetek nyilvántartásba való felvételét. A közös nyilvántartás nagyobb átláthatóságot fog eredményezni az uniós intézményekben, és reményeim szerint növelni fogja az Unió legitimitását polgárai szemében.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Jól ismert tény, hogy több mint 15 000 lobbista tevékenykedik Brüsszelben, akik megpróbálják befolyásolni az itt elfogadott jogalkotási szövegeket, és a jogalkotási folyamat minden szakaszában közbeavatkoznak. Annak ellenére, hogy ezt a tevékenységet Franciaországban nagyon negatívan ítélik meg, nem teljesen illegitim az érdekcsoportok számára, legyenek bár kereskedelmiek, társadalmiak, szakszervezetek stb., hogy ismertessék szempontjaikat és szakértői véleményüket, különösen a hozzáértő közhivatalnokokkal és a választott képviselőkkel. Ezért ésszerűnek tűnik e lobbikról és képviselőikről nyilvántartást vezetni, amelyben fő finanszírozási forrásaikat is fel kell tüntetniük, különösen, ha az európai költségvetésből érkeznek.

A regisztrációnak nem csak e szervezetek számára kellene kötelezőnek lennie, hanem a Parlamenten kívüli minden csoportnak, beleértve azokat, amelyek a szerződések által előírt szerepet hivatottak betölteni (szakszervezetek, egyházak, filozófiai szervezetek, helyhatóságok stb.) beleértve a részben vagy egészében a Parlament képviselőiből álló csoportokat, mint az Izrael Európai Barátai, mivel ebben az esetben érdekcsoportokként, és nem parlamenti képviselőként lépnek fel. Ebben a tekintetben a ma szavazásra kerülő megállapodás nem megy elég messzire, ami az átláthatóságot illeti.

  Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A nemrég bekövetkezett eseményeket követően, amelyek rávilágítottak a visszaélések lehetőségére a lobbizás terén, még szükségesebbnek tűnik az átláthatóság növelése az európai intézményeknél tevékenykedő érdekcsoportok munkáját illetően. A Parlamentben és a Bizottságnál regisztrált lobbisták listájának összevonása első lépést jelent a Brüsszelben aktív lobbik átfogó listájának összeállítása felé, és következésképp a polgárok jobb hozzáférése felé a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszeréhez a döntéshozatal folyamán. Küzdöttem azonban az ellen, hogy a helyhatóságokat az európai intézményeknél képviselő irodákat is érintse ez a szabályozás. Ezeket a struktúrákat demokratikusan választott testületek képviselőinek tekintem (városi, megyei és regionális közgyűlések stb.). A közérdeket képviselik, ezért meg kell különböztetnünk őket a lobbistáktól, amelyek egyéni érdekeket védenek. Remélem továbbá, hogy a nyilvántartás egy napon kötelező lesz, és az európai intézményeknél tevékenykedő összes lobbistára kiterjed. Az átláthatóság fogalma alapvető fontosságú az Európai Unió politikája számára, és ki kell terjeszteni minden érdekcsoportra, amelyek részt vesznek a működésében.

  Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Egy közös átláthatósági nyilvántartás elfogadása az Alkotmányügyi Bizottság nagy többségű támogatását követően újabb lépés a Parlament tevékenységének nagyobb átláthatósága felé. Az Európai Parlament és a Bizottság közös nyilvántartása, amely nyilvános és online elérhető, könnyebbé teszi a polgárok számára, hogy ellenőrizzék a különböző érdekcsoportokat, amelyekkel a képviselők kapcsolatba lépnek.

A megállapodáson azonban még javítani kell, mivel a szereplők regisztrációja egyelőre önkéntes alapú, noha az intézményekbe való bejutás előfeltétele. A következő cél ezért az, hogy minden lobbista számára kötelezővé tegyük a regisztrációt. Arra is számítunk, hogy a többi európai intézményhez hasonlóan a Tanács is követi a Parlament és a Bizottság ajánlását, és részt vesz a nyilvántartás létrehozásában.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm a jelentést, mivel a politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. Ennélfogva a lobbizásra vonatkozó szabályok végső soron a legitimitással függnek össze. Az eredmények megegyeznek a Parlament által lefektetett főbb célkitűzésekkel. Először is, bár a regisztráció nem kötelező – ahogy a Parlament szerette volna –, de facto kötelezőnek tekinthető, mivel a Parlament épületeibe való mindenkori bejutás csak a regisztrált érdekképviseletek részére engedélyezett. Másodszor, a közös nyilvántartás révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, ugyanakkor eltérő és sajátos jellegük is tiszteletben van tartva. Az „átláthatósági nyilvántartás” új megnevezés megkönnyíti a nem kereskedelmi szervezetek nyilvántartásba való felvételét. Harmadszor, az új mechanizmus további tájékoztatást nyújt a nyilvántartásban rögzített összes tevékenységben részt vevő személyek számát, valamint a nyilvántartásba vettek részére nyújtott uniós támogatás szintjét illetően Egyértelművé teszi továbbá a nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységek körét, valamint a panasztételi folyamatot. Úgy vélem, alapvető fontosságú volt az átláthatósági nyilvántartás létrehozására irányuló megállapodástervezet megkötése. A közös nyilvántartás nagyobb átláthatóságot fog eredményezni az uniós intézményekben, ami remélhetőleg növelni fogja az Unió legitimitását polgárai szemében.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Parlamentben több mint 1700 érdekcsoportként bejegyzett szervezetet működik, a Bizottságban pedig 3900. Ezeket a szervezeteket a mai napig két különböző listán tartották nyilván, külön a két intézményben. 2008-ban a Parlament az adatok összevonását kérte a nyilvántartás egyszerűsítése végett. Intézményközi megállapodás jött létre a Parlament és a Bizottság között, egy közös nyilvántartás létrehozása céljából. Ez a megállapodás megerősítésre várt, és szavazására bocsátották az európai jogalkotói testületben. A szöveg mellett szavaztam, mivel átláthatóbbá teszi az érdekcsoportok tevékenységét. Igaz, hogy a szöveg szerint nem kötelező a nyilvántartásba vétel, azonban a Parlament megköveteli a regisztrációt minden olyan szervezettől, amely igénybe kívánja venni az épületeit. A szöveg továbbá „jogalkotási lábnyom” bevezetését javasolja a lobbisták számára, minden jogalkotási aktus mellékletében felsorolva azokat az érdekcsoportokat, amelyek szerepet játszottak a szövegezésükben. A közös nyilvántartás előreláthatólag júniusban lesz elérhető az interneten.

  David Martin (S&D), írásban. – A politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. Ennélfogva a lobbizásra vonatkozó szabályok végső soron a legitimitással függnek össze. A Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely európai szinten foglalkozott az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelenségével, valamint főként e fejlemény jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásaival. Több jelentést és mélyreható párbeszédet követően a Parlament 1996-ban indította útjára az érdekképviseletek számára fenntartott nyilvántartást. A közös nyilvántartás nagyobb átláthatóságot fog eredményezni az uniós intézményekben, ami remélhetőleg növelni fogja az Unió legitimitását polgárai szemében.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Egyetlen kereskedelmi érdeket képviselő nyomásgyakorló csoportnak sem lenne szabad mindenkori bejutást nyernie az európai intézményekbe. Az Európai Parlamentbe történő belépésüknek szigorúan a parlamenti képviselők és a politikai csoportok által jóváhagyott találkozókra kellene korlátozódnia.

A javasolt „átláthatósági nyilvántartás” nem egyéb adminisztratív legitimációnál. A jelenlegi helyzet fenntartását szolgálja. A lobbisták fényes jövő elé néznek. A képmutató jelentés ellen szavaztam, amelyet elítélek. Jobb lenne, ha ezeknek az embereknek a médiához fűződő személyes kapcsolataikat is meg kellene adniuk, az Európai Parlamenthez fűződő parlamenti és adminisztratív kapcsolataikhoz hasonlóan.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Parlament és a Bizottság jó példával járnak elöl a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozásával, amely akkreditációt nyújt a lobbistáknak és más érdekcsoportoknak. Továbbá a nyilvántartás kötelező volta minden olyan lobbista számára, akik mindenkori bejutást kívánnak a Parlamentbe és a Bizottságba, fontos lépés e szervezetek és az európai intézmények közti kapcsolat átláthatóságának növelésében. Még egyszer, sajnálatosnak tartjuk, hogy a Bizottság nem csatlakozott ezekhez az intézkedésekhez.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az önkéntes nyilvántartás teljesen értelmetlen, és nem eredményez nagyobb átláthatóságot. Ráadásul az Európai Unió Tanácsa még nem vesz részt benne, ami azt jelenti, hogy nélkülözzük a fő jogalkotó szervek együttműködését. De még ha sikerülne is bevonni a Tanácsot, akkor is maradna elég kiskapu. Állítólag 1350 szakértői csoport dolgozik a Bizottság által kiadott hivatalos iratokon. Ezeknek a tanácsadó testületeknek a kiléte, amelyek zárt ajtók mögött találkoznak, mégis szigorúan őrzött titok marad.

A Bizottság jelenleg már nagyobb figyelmet fordít a leköszönő biztosokra közvetlenül azután, hogy elhagyták Brüsszelt. Vajon fordított irányban is sor kerül-e ellenőrzésekre? Csak a legutóbbi kinevezésre kell gondolnunk, a zeneipari egyesületből a jogvédelmi osztályra. Mivel ezek az intézkedések a helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, a jelentés mellett szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Teljes mértékben támogatom a közös átláthatósági nyilvántartásról szóló, az Európai Parlament és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás megkötésével kapcsolatban ma született döntést.

A Parlament 1996 óta vezet jegyzéket az érdekcsoportokról, és ebben a tekintetben példaként kell állítani a többi intézmény elé. Az Európai Bizottság 2008-ig nem hozta létre a lobbisták nyilvántartását, és az Európai Unió Tanácsa még mindig nem rendelkezik hasonlóval. Az Európai Parlament által hozott döntés egyesíteni fogja a lobbisták és érdekcsoportok jegyzékeit, amelyeket a két említett intézmény jelenleg külön vezet. A folyamat nagyobb átláthatóságot fog eredményezni, és mindenekelőtt egyszerűsíteni fogja az információhoz való hozzáférést, amely egy helyen lesz megtalálható. A közös nyilvántartás létrehozása a lobbisták számára is hasznos, mivel így csak egyszer kell regisztrálniuk. A döntés kizárja továbbá a szociális partnereket, az egyházakat, a politikai pártokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat az átláthatósági nyilvántartásból. Ráadásul az érdekcsoportok rögzítésre kerülnek majd a jelentéshez vagy ajánláshoz csatolt indokolásban, ha jogalkotási üggyel kapcsolatban találkoztak egy képviselővel.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Az intézmények azzal vívják ki a hitelességet, ha átláthatóan működnek. Ez a jelentés, amely mellett szavaztam, megfelelő alapokra helyezi az elszámoltathatóság kérdését. A polgároknak könnyű és akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük a döntéshozatali folyamat során az érdekképviseletek befolyásához és tevékenységéhez. Tény, hogy európai szinten az Európai Parlament volt az első intézmény, amely foglalkozott a nagyszámú érdekcsoport megjelenésével. Az is tény, hogy számuk a Parlament folyamatosan bővülő jogalkotási hatáskörének eredményeképp még mindig növekvőben van. A közös nyilvántartás ezért az első és fontos lépés az érdekcsoportok átlátható cselekvésének ellenőrzése és biztosítása felé.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele, és erkölcsi kötelesség. A Parlament volt az első olyan uniós intézmény, amely európai szinten foglalkozott az érdekcsoportok egyre növekvő számának jelentőségével, valamint főként e fejlemény jogalkotási folyamatra gyakorolt hatásaival. Több jelentést és mélyreható párbeszédet követően a Parlament 1996-ban indította útjára az érdekképviseletek számára fenntartott nyilvántartást. 2006-ban a Bizottság kiadta az európai átláthatósági kezdeményezést, amelyben javasolta egy közös egyszeri nyilvántartás létrehozását a Bizottságban és a Parlamentben tevékenykedő lobbisták számára. A bizottsági javaslatra a Parlament az EU intézményei mellett működő érdekképviseletek tevékenységi keretének kidolgozásáról szóló, az Alkotmányügyi Bizottság által készített jelentésben válaszolt. Az állásfoglalást a 2008. május 8-i plenáris ülésen fogadták el. Ezt követően, 2010 novemberében a munkacsoport az átláthatósági nyilvántartás létrehozására irányuló megállapodástervezetet fogadott el, mivel a Parlament elérte fő célkitűzéseit. Úgy vélem, hogy a közös nyilvántartás nagyobb átláthatóságot fog eredményezni az uniós intézményekben, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A számos területet felölelő érdekképviseletek tevékenysége az Unió intézményeivel - jelen esetben a Parlamenttel és a Bizottsággal - kapcsolatban kétségtelen előnyökkel jár. Bővíti a döntéshozatalhoz szükséges, releváns információk körét, és ismerettel szolgál a jogos érdekekről, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Azonban alapvető fontosságú megőrizni az uniós intézmények tevékenységének átláthatóságát, hogy ezzel is biztosítsuk további legitimitásukat, és hatáskörük átfogó megértését, elkerülve a hatalommal való visszaélést. Ezért üdvözlöm a megállapodás megkötését, amely de facto kötelezővé teszi az összes lobbista regisztrációját, akik mindenkori bejutást kívánnak nyerni a Parlamentbe és a Bizottságba, jelentősen növelve ezzel az uniós intézmények és a civil társadalom képviselő közti párbeszéd átláthatóságát.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A politikai intézmények átláthatósága a legitimitás előfeltétele. Könnyen ellenőrizhetővé kell tenni, hogy a határozatokat miként hozzák, ezek mögött milyen befolyás húzódik meg és végül, hogy a forrásokat – azaz az adófizetők pénzét – miként osztják el. A Parlament volt az első olyan európai intézmény, amely nyilvántartást indított a lobbistákról, 1996-ban. A ma elfogadott állásfoglalás rávilágít arra a tényre, hogy a közös nyilvántartás révén biztosítható a szereplők összes kategóriájának legszélesebb körű részvétele, ugyanakkor eltérő és sajátos jellegük is tiszteletben van tartva. Ez a mechanizmus fontos információval szolgál a nyilvántartásban rögzített összes tevékenységben részt vevő személyek számát, valamint a nyilvántartásba vettek részére nyújtott uniós támogatás szintjét illetően.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Brüsszelnek, amit egyesek a lobbisták második Mekkájának tekintenek Washington után, megfelelő szabályozásra és egyértelműen meghatározott alapelvekre van szüksége a döntéshozók és a különböző érdekcsoportok együttműködésére vonatkozóan. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a lobbizás, a különböző társadalmi csoportok képviseletének értelmében a jelenlegi demokratikus rendszerek elválaszthatatlan része.

Még egyszer, a képviselők támogatásukat fejezték ki az átláthatóság létrehozása iránt. A lobbisták közös nyilvántartása növelni fogja az uniós intézmények átláthatóságát. Különbséget tesz továbbá a nyomásgyakorló csoportok képviselői, illetve a nem-kormányzati szervezetek és az állami hatóságok képviselői között. Kétségtelen, hogy az érdekcsoportok platformot kínálnak az az információcseréhez, és a polgárok és az Európai Unió közti párbeszéd fontos csatornái. Ezen együttműködés minél hatékonyabbá tételéhez, és hogy elérje a tőle várt eredményeket, szabályozottá és átláthatóvá kell tenni.

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. – (SV) Az úgynevezett átláthatósági nyilvántartásra vonatkozó határozat nem megy elég messzire. A Bizottság nyilvántartása, amelyet most összevontak a Parlamentével, önkéntes jellegű és csak egy kis százalékát fedi le a Brüsszelben működő, becslések szerint mintegy 15 000 lobbistának. A nyilvántartásból fontos információk hiányoznak.

Úgy látom, hogy a jelentés tartalmaz bizonyos, noha korlátozott mértékű haladást. A döntéshozatal előtt jobb lett volna megvárni, mivel áll elő a Buzek elnök vezette csoport.

Az elmúlt hónapokban kipattant botrányok rávilágítanak a tényre, hogy a parlamenti szabályozás nem megfelelő. Olyan magatartási kódexre van szükségünk, amely nem teszi lehetővé, hogy a képviselők pénzt kapjanak a lobbista csoportok javaslatainak támogatásáért. A képviselőknek kizárólag a választóikat kell képviselniük, nem pedig egyedi gazdasági, vagy vallásos érdekeket.

Úgy vélem, hogy minden lobbistát regisztrálni kell. Ha kivételt teszünk bizonyos lobbistákkal, az kiskapukat teremt az irányítás rendszerében. A pártom a választási kampányában a lobbisták kötelező regisztrációját követelte az összes uniós intézmény számára közös nyilvántartásban. Információ szolgáltatását kértük továbbá a lobbisták által felvetett egyedi ügyekről. A nyilvántartásnak pénzügyi információt is kell tartalmaznia, beleértve a lobbizási tevékenység költségeit, és finanszírozóját. Szükség van a lobbizási tevékenység magatartási kódexére. Nyilvánosságra kell hozni, amennyiben egy lobbista etikátlanul viselkedik, és lehetővé kell tenni a kitiltásukat. Kettős nyilvántartást kell vezetnünk a tisztviselők és politikusok számára felkínált ajándékokról, utazásokról és ebédekről, más szóval mind az ajándékozónak, mind az ajándékozottnak be kell vallania az ajándékot. Az Unió tisztviselőinek két évig nem szabadna olyan lobbista állást vállalniuk, amely összefügg korábbi munkájukkal. Ezen túlmenően nyilvánossá kel tenni az uniós intézmények és lobbisták közti minden bejövő és kimenő levelezést. A lobbisták ne kérhessenek titoktartást.

Casini úr jelentése nem tesz eleget ezeknek a kívánalmaknak.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az átláthatóság a demokrácia fontos alkotórésze, és szükséges a polgárok demokratikus részvételéhez, így bizalmuk elnyerésének alapvető eszköze. Ráadásul az átláthatóság követelményei nyomán létrejövő elszámoltathatóság fontos eszköze bárminemű visszaélés megelőzésének. Az átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodástervezet tekintetbe veszi ezeket az alapvető követelményeket, ami azt jelenti, hogy teljes támogatásomról biztosíthatom. A következő lépés az új nyilvántartás célkitűzéseinek nyomon követése legyen, valamint azonnali és hatékony fellépés bármely felmerülő nehézség ellen, az eredeti megállapodás szellemében.

  Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) A lobbizás törvényes tevékenység. A demokrácia alapvető alkotórésze. A képviseleti demokrácia csak akkor működhet, ha a polgárok párbeszédet folytatnak választott képviselőikkel, és megkérik őket, hogy képviseljék az érdekeiket. Ebből a szempontból nézve nem fontos, hogy a polgárok egyénileg, társulások, kereskedelmi társaságok vagy termelő üzemek formájában veszik fel a kapcsolatot a politikusokkal. Ezért semmilyen szabályozás nem korlátozhatja a polgárok egyik alapvető jogát. Azonban az okoknak, amelyek miatt egy választott képviselő valamely érdeket más érdekek elé helyez, a meggyőződéséből, nem pedig a személyes haszonból kell fakadniuk. A képviselők munkájának átláthatósága a saját érdekeiket érvényesítő személyekkel kapcsolatban olyan eszköz, amely talán a legalkalmasabb arra, hogy gátat szabjon a korrupciónak a jogalkotás során. Ezért támogatom a javasolt közös nyilvántartást, amely tekintetbe veszi az érdekcsoportok különböző fajtáit, és különbséget tesz a profitjuk növelése érdekében lobbizók, és azok között, akik a társadalom egészének hasznát keresve fordulnak a képviselőkhöz.

Jelentések: Carlo Casini (A7-0173/2011), (A7-0174/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően a Parlament hatásköre kibővült, társjogalkotóvá vált a rendes jogalkotási eljárás szinte minden területén. Ez egyre nagyobb számú érdekcsoport képviselőjének érdeklődését felkeltette iránta, amelyek kulcsszerepet játszanak a demokratikus rendszer alapját képező nyílt, pluralista párbeszédben, és fontos információforrást jelentenek a képviselőknek kötelességeik teljesítése során. E fejlemények fényében, és ezzel az intézményi háttérrel, valamint az átláthatóság iránti elkötelezettségükkel összhangban a Parlament és a Bizottság közös nyilvántartás létrehozásáról és fenntartásáról döntött, annak érdekében, hogy az uniós jogalkotás kialakításában és létrehozásában részt vevő szervezetek és személyek neveiről listát vezessen, és ellenőrzést gyakoroljon fölöttük. A nyilvántartást már meglévő rendelkezések alapján hozzák létre és működtetik, amelyeket a Parlament 1996-ban, majd a Bizottság 2008 júniusában vezetett be, és a közös parlamenti-bizottsági munkacsoport fejlesztett tovább az érintettek tapasztalatai és javaslatai alapján. Az átláthatóság biztosítására irányuló törekvéseknek folytatódniuk kell.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A politikai intézmények csak akkor hitelesek, ha átláthatóak. Az átláthatóság adja a legitimációt ahhoz, hogy megőrizzék a rájuk jellemző demokráciát. Tekintettel erre, valamint a legitimáció kérdésének, és a polgároknak tájékoztatásának fontosságára az európai politikák hatékonyságáról és helyes működéséről, a közös átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló megállapodástervezet mellett szavaztam.

Jelentés: Ashley Fox (A7-0074/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A belső piac zavartalan működése a pénzügyi rendszer stabilitásától, valamint az európai polgároknak és fogyasztóknak a pénzügyi intézményekbe és ügyletekbe vetett bizalmától függ. A pénzügyi válságot követően egyértelművé vált, hogy a fogyasztóvédelem minősége és a pénzügyi szolgáltatási ágazat biztosítékai tekintetében kézzelfogható és határozott javulásra van szükség, különösen az ellenőrzést és felügyeletet illetően. Olyan hatékony és megfelelő igazgatási rendszerre van szükség, amely biztosítja a kockázatkezelést, a jogszabályokkal való összhangot és a belső ellenőrzési funkciókat, stratégiákat, szakpolitikákat, folyamatokat és eljárásokat. Ennek az egyaránt fontos és összetett kihívásnak több azonnali vagy középtávon hatással járó intézkedés segítségével kell megfelelni. Az igazgatóságok tagjainak felelősségét és feladatait egyrészt világosan meg kell határozni, másrészt ésszerű módon kell megvalósítani annak érdekében, hogy ez ne veszélyeztesse a vállalkozási lehetőségek pénzügyi intézmények általi kívánatos kihasználását és a rendelkezésre álló személyzeti keret minőségét. A jelentés megoldásokat tartalmaz a fenti feladatokra, ezért mellette szavaztam.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A belső piac megfelelő működése a pénzügyi rendszer stabilitásától, ezzel összefüggésben pedig az európai polgároknak és fogyasztóknak a pénzügyi intézményekbe és ügyletekbe vetett bizalmától függ. A közelmúltban lezajlott pénzügyi válság során a világ számos pénzügyi intézménye csődbe jutott, aminek jelentős költségeit az adófizetők fizették meg. Támogatom a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a pénzügyi intézmények és a pénzügyi rendszer egészének erejét, valamint szabályozási és felügyeleti rendszereiket a globalizált világ új pénzügyi eszközeinek fényében kritikus vizsgálatnak kell alávetni annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő újra hasonló helyzet; továbbá biztosítani kell, hogy a pénzügyi ágazat a reálgazdaság igényeit elégítse ki, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget mutassa.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Fox úr jelentése mellett szavaztam. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának árnyékelőadójaként rá kell mutatnom, hogy a végső szavazás kitűnő eredménye a politikai csoportok szoros együttműködésének újabb bizonyítéka. Sikerült tehát megakadályoznunk, hogy az Európai Parlament olyan álláspontot fogadjon el, amely a kötelező szabályozásra helyezi a hangsúlyt a vállalatirányítás kérdésében. Rendkívüli fontosságú, hogy képviselőcsoportunk a globális pénzügyi válság megoldásának kiegyensúlyozott megközelítését képviselje. Ezért el kell kerülnünk a korlátok bevezetését a pénzügyi intézményekben. A végső jelentés nagyobb szerepet szán az európai felügyeleti hatóságoknak, és nagyobb hatáskört biztosít számukra. A legfontosabb kompromisszum a „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvének a kötelező szabályozással egyforma súlya. Úgy vélem, hogy szabályozást csak akkor kell bevezetni, ha a legjobb gyakorlatok kódexe kudarcot vall. A „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvén alapuló megközelítés arányos és számos pénzügyi intézményre alkalmazható. Ezt ugyanakkor rendszeres külső értékeléssel és megfelelő szabályozási felügyelettel kell kiegészíteni.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Parlament véleményét tartalmazza az európai pénzügyi intézmények hatékonyabb irányításának biztosításáról folyó párbeszédben. Ez a párbeszéd különösen fontos ahhoz, hogy módot találjunk a 2008-ban a világot megrázó pénzügyi, majd gazdasági válság megismétlődésének elkerülésére. A pénzügyi intézmények sorának összeomlása sokba került és még mindig sokba kerül az adófizetőknek. Ezért meg kell vizsgálni a felmerült problémák okát. Válaszul a Bizottság által kiadott, a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló zöld könyvre, az Európai Parlament jelentése nagy figyelmet fordít az igazgatói kinevezések eljárására vonatkozó szigorúbb szabályozás szükségességére, az igazgatótanács tagjai kompetenciáinak és alkalmassági tesztjük kritériumainak meghatározására, és függetlenségük biztosításának módjaira. A jelentés sürgeti vezetőségi szintű kockázati bizottságok kötelező létrehozását, a pénzügyi intézmények helyreállítási terveinek és az azokkal kapcsolatos felügyeleti jelentéseinek kötelező közzétételét, a belső ellenőrzés rendszerének megfelelőségéről és működőképességéről szóló jelentés évenkénti elkészítését, és ennek megfelelő értékelés bevezetését a külső könyvvizsgálók éves könyvvizsgálati jelentésébe.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Észben tartva, mennyire fontos az európai polgárok és fogyasztók pénzügyi intézményekbe és ügyletekbe vetett bizalma a pénzügyi rendszer stabilitásához, és ezáltal a belső piac megfelelő működéséhez, üdvözlöm a Bizottság zöld könyvét és a vállalatirányítási struktúráknak az Európai Unió egészében történő javítására nyíló lehetőséget. Számos tennivaló szükséges az európai pénzügyi piacok zavartalan és fenntartható működésének biztosításához, amelyek közül véleményem szerint a legfontosabbak a reálgazdaság igényeit figyelembe vevő célzott megközelítés, és a nagyobb társadalmi felelősség, valamint megfelelőbb kockázatértékelés politikáinak megvalósítása az igazgatótanácsokban, egy jövőbeni pénzügyi válság elkerülése érdekében.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel olyan javaslatokat terjeszt be, amelyek Unió-szerte javulást eredményeznének a vállalatirányítási struktúrákban, figyelembe véve a tényt, hogy a pénzügyi ágazatnak a reálgazdaság igényeit kell kielégítenie, hozzá kell járulnia a fenntartható növekedéshez, valamint nagyobb társadalmi felelősséget kell mutatnia.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A belső piac zökkenőmentes működése a pénzügyi rendszer stabilitásától, ezzel összefüggésben pedig az európai polgároknak és fogyasztóknak a pénzügyi intézményekbe és ügyletekbe vetett bizalmától függ. Ezért szükséges a jelenlegi rendszerek felülvizsgálata, amelyek elégtelennek bizonyultak, különös tekintettel az ellenőrzés és felügyelet mechanizmusaira.

Ezen okból üdvözlöm a Bizottság zöld könyvének következtetéseit és megfigyeléseit, és a vállalatirányítási struktúráknak az Európai Unió egészében történő javítására nyíló lehetőséget. Csatlakozok az előadó azon kéréséhez, hogy a Bizottság készítsen költség-haszon elemzést a javaslatairól, szem előtt tartva a versenyképesség megőrzésének szükségességét és gazdasági fejlődéshez való hozzájárulást. Sürgető szükség van olyan mechanizmusokra és megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a kockázat csökkentését, és állandó párbeszédet hoznak létre a felügyeleti hatóságok, a könyvvizsgálók és az intézmények között.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A globális pénzügyi válság, amelyet a Lehman Brothers bank csődje, és a „másodlagos jelzáloghitelek” nem megfelelő értékpapírosítása robbantott ki 2008-ban, komoly kétségeket ébresztett a pénzügyi intézmények tőkeerejét illetően. Ez arra kényszerítette mind a tagállamok, mind az Egyesült Államok kormányait, hogy a nemzeti össztermék (GDP) mintegy 25%-át kitevő közpénzt injekciózzanak a pénzügyi ágazatba. Ez a helyzet arra indította a Bizottságot, hogy 2009. március 4-i közleményében komoly reformprogramot vezessen be a pénzpiacok szabályozási keretére és a felügyeleti rendszerekre vonatkozóan. Szem előtt tartva a gazdasági és pénzügyi válságot, amelyet jelenleg tapasztalunk, sosem hiábavaló megkettőzni a pénzügyi ágazattal kapcsolatos erőfeszítéseket, a vállalatirányítással kezdve, amely legtöbbször nem veszi tekintetbe az ügyfeleket, legyenek akár megtakarításaik, akár betéteik stb. Ezért üdvözlöm a Bizottság zöld könyvét és javaslatait, amelyek kísérhetik és kiegészíthetik a pénzügyi rendszer erősítése érdekében elfogadott rendeleteket az új európai felügyeleti rendszerrel összefüggésben. Ezért a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló jelentés mellett szavazok, és remélem, hogy jelentősen hozzá fog járulni a megerősödésükhöz.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés elismer néhány fontos dolgot és nyilvánvaló tényt, például azt, hogy a pénzügyi ágazatnak a gazdaság igényeit kell kielégítenie, elő kell segítenie a fenntartható növekedést, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget kell mutatnia, továbbá, hogy „a közelmúltban lezajlott pénzügyi válság során a világ számos pénzügyi intézménye csődbe jutott, aminek jelentős költségeit az adófizetők fizették meg.”

Azonban az állítások felsorolása után a jelentés nem von le minden következtetést az ismertetett tényekből, mindössze tesz pár következetlen észrevételt. Az előadó szerint mindenre, vagy majdnem mindenre megoldást jelentenek az unásig ismételt érvek a hatékony igazgatási rendszerekről a kockázatkezelés terén, a szabályok, az etika érvényre juttatása a pénzügyi piacokon és intézményekben dolgozók némelyikének magatartásában és így tovább.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen iránymutatások némelyike érezhető és ideiglenes javulást érhet el a pénzügyi rendszer működésében. Azonban nyilvánvaló, hogy nem változtathatják meg a rendszer leglényegibb aspektusát: fenntarthatatlanságát, ragadozó természetét és a spekulációra helyezett hangsúlyát, mivel fő célja a profitok növelése.

A jelentés teljes egészében figyelmen kívül hagyja a központi kérdést: azt, hogy az állam visszaszerezze szerepét ezen a téren, visszahódítsa a pénzügy ágazatot és visszaadja társadalmi szerepét, nyilvános és demokratikus ellenőrzés mellett.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés egyetlen fontos állításai annak elismerése, hogy „a pénzügyi ágazatnak ki kell elégítenie a reálgazdaság igényeit, elő kell segítenie a fenntartható növekedést, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget kell vállalnia”, valamint, hogy „a közelmúltban lezajlott pénzügyi válság során a világ számos pénzügyi intézménye csődbe jutott, aminek jelentős költségeit az adófizetők fizették meg”. Sőt, azt is állítja, hogy néhány pénzügyi intézmény és hatóság nem látta át az általa vállalt kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

A jelentés azonban nem vonja le a helyes következtetéseket, csupán a pénzügyi intézmények és piacok néhány szereplője viselkedésének etikusságát firtatja, valamint javaslatot tesz olyan hatékony igazgatási rendszer bevezetésére, amely biztosítja a hatékony és megfelelő kockázatkezelést, a jogszabályokkal való összhangot és így tovább.

Ezek a javaslatok idővel természetesen elérnének egy enyhe javulást a bankok működésében, azonban nem változtatnak a rendszer kizsákmányoló jellegén, vagy fő célján, a profit növelésén és spekulatív törekvésein. A jelentés ezért nem érinti a központi problémát: az egész pénzügyi ágazat nyilvános és demokratikus felügyeletét.

Ezért a jelentés ellen szavaztam.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A pénzügyi kockázatok vállalása a pénzügyi ágazat alapvető jellemzője, emellett nélkülözhetetlen ezen ágazat pénzügyi sikerességéhez, illetve biztonsági szerepéhez a gazdaság egészén belül. Ugyanakkor ez közérdek a kockázat mérséklése, a rendszerszintű válság elkerülése érdekében. Ennek az egyaránt fontos és összetett kihívásnak több közvetlen vagy közvetett hatással járó intézkedés segítségével kell megfelelni.

A pénzügyi intézmények számára kötelezően elő kell írni a belső ellenőrzési rendszerük megfelelőségéről és hatékonyságáról szóló jelentés évenkénti elkészítését és annak az igazgatóság által történő elfogadását. A pénzügyi intézményeken belül nagyobb figyelmet kell fordítani a kockázatokkal szembeni tudatosságot növelő intézkedések végrehajtására, mivel a kockázatokkal szembeni fokozott tudatosság a társadalom minden szintjén – a munkavállalók körében is – meghatározó a kockázatkezelés javítása szempontjából.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Parlament, miután megállapította – és most idézem és kimondom a következő eufemizmust –, hogy „a pénzpiacok és pénzintézetek egyes szereplőinek magatartása nélkülözi az értékeket és az etikát”, nagy pátosszal keresztes hadjáratba kezd, hogy némi etikát juttasson az ágazatba. A keresztes hadjárat szó használata talán kicsit túlzó. Talán jobb volna úgy fogalmazni, hogy szemérmes reményt fejez ki arra nézve, hogy az ügyfelek és munkavállalók érdekeit végre tekintetbe kellene venni. Olvashatunk még némi szánalmas mekegést a társadalmi, kulturális és „nemi” sokszínűségről az igazgatótanácsban (kvótákkal a romák számára, kétségkívül?). Van néhány javaslat, amelyek nagy részét már elfogadták európai szinten, az ágazat szégyentelen fizetéseiről, amely téren volna mit javítanunk. Itt-ott előkerül a kockázatkezelés. Röviden, elkerüli a figyelmüket, hogy a társaságok csak azon szabályok szerint játszanak, amelyeket önök hoznak.

A szabályok pedig, amelyeket egyszerűen nem hajlandók megkérdőjelezni, a tőke szabad nemzetközi mozgása, a pénzügyi ágazat túlsúlya a gazdaságban, a rövidtávú haszon túlhangsúlyozása, az értékpapírosítás, olyan komplex pénzügyi termékek, amelyeknek semmiféle konkrét értékteremtés nem felel meg, és nagy multinacionális csoportok létrehozása, amelyek erősebbek az államoknál, és nem állnak az ellenőrzésük alatt. Amíg nem nyúlnak hozzá a rendszer alapjaihoz, semmit nem fognak megváltoztatni..

  Louis Grech (S&D), írásban. – TA közelmúltban lezajlott gazdasági válság az átlagfogyasztót érintette a legsúlyosabban. Számos európai kormány az adófizetők pénzén segített ki olyan bankokat, amelyek felelőtlenül intézték az ügyeiket. Az adófizetők támogatása nélkül ezek a bankok összeomlottak volna, aminek katasztrofális következményei lettek volna a gazdaság különböző ágazataiban számos tagállamban. Most, hogy vége a gazdasági válság legnehezebb szakaszának, még mindig nem ügyfeleik érdekét figyelembe véve cselekszenek, vagy működnek. A pénzügyi szolgáltatási termékek visszaélésszerű értékesítése, valamint az ideiglenes pénzügyi gondokkal küzdő egyéni ügyfelek és kisvállalkozások elégtelen banki támogatásának példái mind azt mutatják, hogy a szabályozó hatóságok kézzelfoghatóbb cselekvésére volna szükség annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szolgáltatói ágazat szereplői segítsék az ügyfeleiket és általában jobb védelmet nyújtsanak a fogyasztóknak. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem a dokumentumot, mivel a pénzügyi ágazatnak a reálgazdaság igényeit kellene kielégítenie, elő kell segítenie a fenntartható növekedést, valamint a lehető legnagyobb társadalmi felelősséget kell mutatnia. Megállapítja, hogy a pénzpiacok és pénzintézetek egyes szereplőinek magatartása nélkülözi az értékeket és az etikát. A pénzügyi piacoknak és intézményeknek vállalati szociális felelősségük részeként tekintetbe kell venniük valamennyi érintett fél, közöttük az ügyfeleik, a részvényeseik és az alkalmazottaik érdekeit is. A hatékony kockázatkezelés az egyik legfontosabb tényező a jövőbeli válságok megelőzése szempontjából. Ezért valamennyi pénzügyi intézményben hatékony igazgatási rendszert kell bevezetni, amely biztosítja a kockázatkezelést, a jogszabályokkal való összhangot és a megfelelő belső ellenőrzési funkciókat (illetve biztosítók esetében biztosítás-matematikai funkciókat), stratégiákat, szakpolitikákat, folyamatokat és eljárásokat. Úgy vélem, hogy szükséges kötelező kockázati bizottságokat, vagy hasonló testületeket alapítani. Nem volna szabad aránytalan kockázatot vállalni.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A pénzügyi válság rávilágított arra, hogy a jelenlegi vállalatirányítási elvek nem hatékonyak. Lényeges, hogy a történtekből levont tanulságok alapján a jövőben elkerüljük a hasonló helyzetek kialakulását. A vállalatirányítás területe folytonosan fejlődik, és különösen a pénzügyi ágazat felelőssége a komoly, fenntartható gazdasági stratégiák kialakítása. Fenn kell tartanunk a pénzügyi szervezetek egészséges, stabil és versenyképes jellegét annak érdekében, hogy hozzájárulhassanak a gazdasági növekedéshez. Úgy vélem, hogy ebben a tekintetben a hatékony vállalatirányításnak az összes érintett érdekét egyformán figyelembe kell vennie, ugyanakkor a gazdasági rendszer stabilitását is. Ez lehetővé teszi a piac optimális működését és a fogyasztók pénzügyi intézményekbe és tranzakciókba vetett bizalma is nőni fog.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést. A jelentés tárgyát képező zöld könyv célja, hogy levonja a Lehman Brothers bank csődjével kirobbanó, és az amerikai másodrendű jelzáloghitelek nem megfelelő értékpapírosítása által előidézett globális pénzügyi válság tanulságait. A pénzügyi intézmények és a pénzügyi rendszer egészének erejét, valamint szabályozási és felügyeleti rendszereiket a globalizált világ új pénzügyi eszközeinek fényében kritikus vizsgálatnak veti alá annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő újra hasonló helyzet. A Bizottság a pénzügyi piacok reformjára és a válságok megelőzésére irányuló programjának középpontjába a vállalatirányítás megerősítését helyezi. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt megállapítja, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban az egész rendszert átható sokszereplős jelleg miatt a vállalatirányításnak figyelembe kell vennie más érintett felek (számlatulajdonosok, megtakarítással, életbiztosítással rendelkezők stb.) érdekeit és a pénzügyi rendszer stabilitását.

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A pénzügyi intézmények hibás vállalatirányítása - és különösen a bankok homályos fizetési kultúrája - kulcsszerepet játszott a pénzügyi válság feltételeinek létrehozásában. Az angol Munkáspárt európai parlamenti képviselői támogatták a jelentést, amely a bizottsági szakaszban elfogadott módosításoknak köszönhetően a pénzügyi vállalkozások vállalatirányításának minőségét javító intézkedésekre kéri a Bizottságot. A követelések közt szerepel a vállalatok által vállalt kockázat szigorúbb felügyelete, az igazgatótanács sokszínűsége és tagjainak magas fokú függetlensége, beleértve a nemek jobb egyensúlyát és alapvető szempontként a fizetések átláthatóságát, hogy az érdekeltek és a nyilvánosság elszámoltathassák a bankokat. Mivel az Egyesült Királyság konzervatív vezetésű kormánya félretolta az előző munkáspárti kormány átláthatóságra vonatkozó jogszabályait, üdvözlöm a javaslatom elfogadását e követelmény bevezetéséről európai szinten.

A munkáspárti képviselők ellenezték az előadó szándékát a bizottsági jelentés gyengítésére, beleértve a nők arányára vonatkozó alacsonyabb követelményt, a fizetés reformmal kapcsolatos cselekvés lassúbb menetrendjét, és kevesebb információt a munkatársak fizetéséről. A Bizottságnak most már be kell fejeznie a konzultációt és gyorsan ambiciózus javaslatokkal kell előállnia annak érdekében, hogy a pénzügyi cégek irányítása megakadályozza, és ne elősegítse a jövőbeni válságok kialakulását.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A nemrég lezajlott pénzügyi válság sürgetőbben vetette fel annak szükségességét, hogy felelősebben vizsgáljuk meg a pénzügyi intézmények irányításával kapcsolatos morális kérdéseket. A javadalmazási politikákkal, és a pénzügyi intézmények igazgatói és ügyvezetői fizetéseinek szabályozásával kapcsolatos kérdéseket olyan etikai és morális elveknek kell szabályozniuk, amelyek nem teszik lehetővé a múltban előfordult helyzetek kialakulását, mikor olyan cégek osztottak igazgatói bónuszokat, amelyek közvetlenül ezután csődöt jelentettek vagy kiderült róluk, hogy komoly nehézségekkel küzdenek. Az Uniónak produktív, szociális és környezetbarát modellel kell rendelkeznie, hosszú távú nézőponttal, amely mindenki érdekeit figyelembe veszi: a cégekét, a részvényesekét és a dolgozókét is.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az állásfoglalás célja a vállalati irányítás erősítése, amely a Bizottság szerint a pénzügyi piaci reform és válságmegelőzés fő eleme. Nem értek egyet ezzel, mivel a korrupció és a jogsértések növekedéséhez vezethet. Ellene szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A vállalatirányítás bevezetése növelheti az európai polgárok bizalmát a pénzügyi rendszer stabilitása iránt, a piacok azonban saját mechanizmusaik révén reagálnak, amelyek közül nem szabad alábecsülni a minősítő ügynökségek szerepét. Teljesen érthetetlen, hogy a polgároknak szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat, hogy kifizessék a bankok megmentését, míg ugyanazok a bankigazgatók, akik kétségbeesetten segítséget kértek, később euromilliókat fizetnek ki maguknak bónuszként. Túl keveset tettünk a bankok megmentése idején e megjósolható fejlemény megakadályozására. Ugyanakkor számos kis- és középvállalkozás, amelyeket az Unió papíron a gazdaság motorjaként emleget, végzetes bajba került, mivel a Bázeli Megállapodások alapján a bankok inkább megtartották a pénzüket ahelyett, hogy kölcsönadják a cégeknek. A bankválság ezenkívül világosan megmutatta az önszabályozó piacok meséjének kudarcát is.

Már az ázsiai válságok idején is kiderült, hogy a szabályozásnak van értelme. Még nem tudjuk, milyen mértékben lesznek hatékonyak az ellenőrzés és felügyelet új lehetőségei. Rengeteg hibás lépésre került sor, kirívó etikátlanságok, a moralitás és illendőség hiánya volt tapasztalható, valamint összeférhetetlenségek. A jelentés előrelépés, azonban néhány területen túl elnagyolt, ezért tartózkodtam a szavazás során.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló jelentés egy sor végrehajtandó intézkedést jelöl ki, amelyeket a pénzügyi intézményeket irányító vállalatokban kell alkalmazni. Röviden, a célja az, hogy levonja a Lehman Brothers bank csődjével kirobbanó, és az amerikai másodrendű jelzáloghitelek nem megfelelő értékpapírosítása által előidézett globális pénzügyi válság tanulságait. A pénzügyi intézmények és a pénzügyi rendszer egészének erejét, valamint szabályozási és felügyeleti rendszereiket a globalizált világ új pénzügyi eszközeinek fényében kritikus vizsgálatnak veti alá annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő újra hasonló helyzet. A Bizottság a pénzügyi piacok reformjára és a válságok megelőzésére irányuló programjának középpontjába a vállalatirányítás megerősítését helyezi. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt megállapítja, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban az egész rendszert átható sokszereplős jelleg miatt a vállalatirányításnak figyelembe kell vennie más érintett felek (számlatulajdonosok, megtakarítással, életbiztosítással rendelkezők stb.) érdekeit és a pénzügyi rendszer stabilitását. A javasolt intézkedések közül a legfontosabb a rátermettséget mérő objektív, kritériumok kidolgozása az ellenőrzött beosztásokra való egyéni alkalmasság felmérése céljából, figyelembe véve a pénzügyi intézmény jellegét, összetettségét és méretét. A szavazatommal is szeretném támogatni az intézkedéscsomagot, abban a reményben, hogy a Bizottság majd a Parlament által beterjesztett intézkedések elegendőek lesznek az olyan helyzetek megismétlődésének megelőzéséhez, mint amilyet 2008 őszén tapasztaltunk, és amely még mindig érezteti hatását a portugál polgárok mindennapi életében.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) A következő okból szavaztam a jelentés ellen. A jelentés nem fogadja el, hogy a 2007-2008-as pénzügyi válság rendszerjellegű volt, más szóval a pénzügyi rendszer szervezésének módjából fakadt. Ez annak elismerését jelentené, hogy a rendszer szervezésének módja nagyban befolyásolja a pénzügyi intézmények igazgatóinak döntéseit, bármilyen szintű átláthatóságot is követelnek meg tőlük. A jelentés például nem ismeri el, hogy a kereskedelmi bankok azon lehetősége, hogy spekulatív pénzügyi beruházásokból pénzt csináljanak, a válság nagyon fontos tényezője volt. A jelentés nem érinti ezt a szervezési kérdést, és semennyi kockázatokkal foglalkozó testület vagy az igazgatók részére kidolgozott, alkalmasságot mérő kritérium sem akadályozhatja meg a családok megtakarításával profitért való spekuláció káros következményeit. A pénzügyi piacok „nyájszelleme” elkerülhetetlen jelenség, amely később kipukkadó spekulatív lufik kialakulásához vezet.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Semmilyen piac, amelyen a pénzügyi intézmények meghatározó szerepet játszanak, nem képes működni az abba vetett bizalom nélkül, hogy a különböző gazdasági szereplők megfelelő módon tevékenykednek. Ezért egyensúlyt kell teremteni egyrészt az intézmények szabadsága között feladatuk ellátására egy alapvetően magánjellegű tevékenység során, másrészt a gazdasági hatás között, amelyet a pénzügyi rendszer újabb válsága okozna a reálgazdaságban, és a közösségek minden tagjának életében. Ha elemezzük a legutóbbi pénzügyi válság okait, látjuk, hogy szükséges mechanizmusokat létrehozni, hogy irányítani lehessen a beruházási kockázatot, az igazgatótanács összetételét, az igazgatók fizetését, lehetővé téve a fokozott együttműködést a magán és a közületi felügyeleti testületek között, függetlenségük biztosításával. Mivel az állásfoglalás javaslatokat fogalmaz meg ezeken a különböző területeken, mellette szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Végül kénytelenek voltunk tartózkodni. Módosított állásfoglalásra irányuló indítványunkat, amelyet az S&D képviselőcsoport is aláírt, és amely a szigorúbb szabályozásra tette volna az állásfoglalás hangsúlyát, elvetették. Az előadónak az állásfoglalás gyengítését eredményező módosításait azonban elfogadták, ahogy a nagyon ellentmondásos üzeneteket tartalmazó jelentést is. Az EPP témával foglalkozó kulcsembere (Karas) támogatott minket, és a IV. tőkekövetelmény-irányelv előadójaként az ő feladata lesz, hogy kidolgozza a pénzügyi szervezetek vállalatirányítási szabályait (e saját kezdeményezésű jelentés folytatásaként). Csoportja, és különösen Wortman-Kool alelnök (ismét) cserbenhagyták. Reméljük, hogy a voltaképpeni jogszabály (amire júliusban várjuk a javaslatot) nagyobb gondossággal és eltökéltséggel készül majd.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi és gazdasági válság legfontosabb tanulsága az volt, hogy a rendszerre különösen jellemző a kapzsiság. A pénzügyi ágazat hibája nem csupán a rövid távú profitra összpontosítás volt, hanem a fenntartható növekedésre tett erőfeszítések aláásása is. A jelentés a gazdasági válságból levont fontos tanulságokat tartalmaz a kockázatot, az igazgatótanácsot, a felügyeleti szerveket, részvényeseket és a javadalmazást illetően. Ezért mellette szavaztam.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0291/2011

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Azért támogatom szavazatommal ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert meggyőződésem, hogy továbbra is egyértelműen a többoldalú kereskedelmi rendszer nyújtja a legeredményesebb kereteket a méltányos és tisztességes kereskedelem nemzetközi szintű megvalósításához. Elengedhetetlen tehát, hogy az Uniót képviselő tárgyaló felek a Kereskedelmi Világszervezet dohai fejlesztési menetrendjével (DDA) kapcsolatos tárgyalások kiegyensúlyozott kimenetelét tekintsék az egyik legfőbb prioritásnak. A megállapodás fontosságát indokolja az is, hogy India a világ hetedik legnagyobb gazdasága. Meg kell azonban említenem, hogy a folyamatos gazdasági növekedés ellenére sem szűntek meg az országot jellemző óriási egyenlőtlenségek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttének szükségessége semmiben nem korlátozza az indiai kormány hatalmában lévő eszközöket a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák megoldására. A végleges szabadkereskedelmi megállapodásba bele kell foglalni egy kötelező érvényű államközi vitarendezési mechanizmust, a nem vámjellegű kereskedelmi akadályokra (NTB-k) vonatkozó közvetítésről, a dömpingellenes intézkedésekről és a kártérítési jogokról szóló rendelkezéseket, valamint egy az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XX. és XXI. cikkén alapuló általános védzáradékot. Ez azonban rávilágít annak szükségességére, hogy a Bizottság robusztus és hathatós védzáradékokat csatoljon a szabadkereskedelmi megállapodáshoz, és hogy a tárgyalások során ragaszkodjon ahhoz, hogy India ratifikálja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést (NPT).

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam ezt a fontos állásfoglalást az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről. India az EU fontos kereskedelmi partnere: 2000-ben az Európai Unió tizenhetedik, 2010-ben pedig a nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnere volt. India az általános preferenciarendszer (GSP) legnagyobb kedvezményezettje; az Európai Unió Indiából mintegy 19,9 milliárd euró értékben importált árukat preferenciális vagy zéró vámtarifával, ami az Indiából származó összes uniós import 83%-át tette ki. Mindkét fél jelentős haszonra számít a vámtarifák eltörléséből, valamint a szolgáltatások kereskedelme és a cégalapítás liberalizációjából, de az állásfoglalásban kifejtettekhez hasonlóan magam is csalódott vagyok a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások lassú üteme miatt. Mindkét félnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy 2011 végéig megkössenek egy átfogó, nagyra törő és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodást, mert e megállapodás teremtené meg a lehetőséget az Európai Unió és India közötti kereskedelem, beruházások és üzleti kapcsolatok szélesítésére, és növelné a teljes behozatal és kivitel mennyiségét, mind az Európai Unió, mind pedig India tekintetében. Egyetértek az állásfoglalásban kifejtett állásponttal, hogy amennyiben az Unió és India közötti gazdasági együttműködés alapját a közös egyetemes értékek rendszere képezi, akkor ez a más országokkal folytatott együttműködés számára is irányadóvá válhat.

  Antonello Antinoro (PPE), írásban. – (IT) Mi támogattuk ezt az állásfoglalást, és kérdést nyújtottunk be a Bizottsághoz, mert úgy véljük, a szóban forgó kérdés alapvető fontosságú most, amikor hónapok óta rekordmagasságban vannak az olajárak. Tarthatatlanná vált a halászhajók, főként a kisebb flották helyzete. Az emelkedő olajárak miatt folyamatosan emelkednek a költségeik, olyannyira, hogy gyakran semmiféle nyereségre nem tesznek szert a halászati idényben. Azzal, hogy kértük a de minimis támogatásokra megállapított 30 000 eurós küszöb 60 000 euróra emelését a következő hároméves időszakra, határozott üzenetet kívántunk eljuttatni ehhez az ágazathoz, amely az utóbbi években – leginkább a közös halászati politika és az új korlátozások érvénybe lépése következtében – kénytelen volt visszaszorítani, vagy akár teljes egészében beszüntetni jó néhány kis- és középméretű halászati módot. Meg kell jegyezni, hogy bizonyos ágazatok, például a mezőgazdaság esetén, már hoztak intézkedéseket az áremelkedés hatásának enyhítése céljából. Ezért e segélyről – amelyről tudni kell, hogy nem európai, hanem nemzeti szinten nyújtandó és ezért nagyban függ az egyes tagállamok rendelkezésére álló gazdasági erőforrásoktól – sokan úgy gondolhatják, hogy felborítja a versenyfeltételeket. A valóságban azonban csak egy kis könnyebbséget jelentene egy olyan szektor számára, amelynek helyzete egyre elkeserítőbb.

  Kader Arif (S&D), írásban. – (FR) Nem támogattam szavazatommal ezt az európai jobboldal által benyújtott állásfoglalást, amely az EU és India közötti kereskedelmi kapcsolatok ultra liberális szemléletét szorgalmazza. A jobboldal módszeresen elutasított minden módosítási indítványt, amelyet a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében nyújtottam be a közszolgáltatások bármiféle liberalizációjának kizárásáról, a gyermekmunka határozott elítéléséről, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló jogilag kötelező érvényű záradékokról, valamint az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvről az Európába érkező indiai munkavállalók vonatkozásában. A nyilvánvaló és kibékíthetetlen véleménykülönbségek lehetetlenné tették a kompromisszum elérését. Csak a mi képviselőcsoportunk, valamint a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal kínált fel egy haladó szellemű elképzelést az Európai Unió és India közötti kereskedelmi kapcsolatokról. Nem meglepő, hogy nem tudott győzedelmeskedni a jobboldali többségű Parlament felett, ami sajnálatos.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra. A szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott, több mint három éve húzódó tárgyalások kritikus szakaszhoz érkeztek, és lezárultak az egyeztetések a legfontosabb ágazatok vonatkozásában. Elengedhetetlen azonban, hogy a további egyeztetések során tisztázzanak néhány igen fontos kérdést. Úgy gondolom, hogy nagy figyelmet kell szentelni Európa legérzékenyebb szektorainak: az iparnak, a mezőgazdaságnak és a szolgáltatásoknak. India a világ egyik legnagyobb gazdasága, gyors ütemben növekvő szolgáltatási szektorral, és alig várja, hogy beléphessen az EU szolgáltatási piacára. Ezért fontos, hogy átfogó értékelést hajtsunk végre arról, hogy milyen hatása lesz a szabadkereskedelmi megállapodásnak az EU szolgáltatási ágazataira (illetve más fontos ágazatokra) és a foglalkoztatásra. A tárgyalások valamennyi szakaszában biztosítanunk kell, hogy a jövőbeli kereskedelmi politika összhangban legyen az Európai Unió célkitűzéseivel, ideértve a szociális és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos kötelező erejű kötelezettségvállalásokat.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a nyolcadik millenniumi fejlesztési cél kimondja, hogy globális partnerséget kell kialakítani a fejlesztés érdekében, amelynek része egy szabályozott, kiszámítható és megkülönböztetéstől mentes, nyílt kereskedelmi és pénzügyi rendszer kialakítása. A cél elérése érdekében kulcsfontosságú, hogy a fejlett országok készen álljanak megnyitni piacaikat a fejlődő országok, köztük India előtt. Ez lehetővé teszi az EU pozitív hozzájárulását az olyan területeken, mint a fenntartható fejlődés, a szegénység felszámolása és az emberi jogok védelme. Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló állásfoglalás egy lépéssel közelebb visz bennünket a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Sajnálatos, hogy az Európai Bizottság nem várta ki, hogy a Parlament elfogadja a jelentését Európa jövőbeli befektetési politikájáról, hanem fogta magát, és tárgyalási felhatalmazást adott Indiának egy befektetésekről szóló fejezet tárgyában. A szokásos eljárás az lenne, hogy egy nemzetközi tárgyalási felhatalmazás esetén egyeztetnek az európai törvényhozóval, miután az Európai Parlament lényeges szerepet játszik az EU-szintű befektetési politikák alakításában. Elvárjuk, hogy a Bizottság mielőbb adjon választ a Parlament kérésére, hogy pontosan határozza meg a befektetési időszakot annak érdekében, hogy a befektetések védelmére vonatkozó rendelkezések ne gátolják a feleket a kötelező engedélyek kiadásában. A kötelező érvényű államközi vitarendezési mechanizmus pedig mindössze arra szolgál, hogy felhatalmazza a külföldi befektetőket arra, hogy nemzetközi szintű bírósági eljárásokat kezdeményezzenek az EU és India kormányai ellen, miközben a hazai befektetők csupán a nemzeti bíróságokhoz folyamodhatnak. Ez a helyzet alááshatja a környezetvédelmi, szociális vagy fiskális jogalkotással kapcsolatos nemzeti politikai kezdeményezéseket. Elvileg a szabadkereskedelmi megállapodás a legfontosabb az összes eddigi megállapodások közül. Nem ártana kicsit több figyelmet szentelni neki.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A jelentés elfogadása ellen szavaztam. Olyan szabadkereskedelmi megállapodást szeretnénk az EU és India között, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, és amelyet világos záradékok kísérnek az ILO szabványok betartásával, a környezetvédelmi szabályokkal és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló kötelességekkel kapcsolatban. Igazán sajnálatos, hogy a jobboldal visszautasította ezeket a kéréseket. Azt is nehezményezzük, hogy a Parlament jobboldali szárnya elutasította az európai és indiai munkavállalók egyenlő bánásmódjáról szóló módosítás tervezetet. Ez nem csupán az indiai dolgozók érdekeit sérti; az európai munkavállalókat is veszélyezteti. Nem fogadhatjuk el a szolgáltatások liberalizációját és az európai bérek letörését célzó szociális dömpinget. Nem szabad, hogy az Európai Unió megfeledkezzen saját alapelveiről. A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy a kereskedelmi politikának hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban a saját frakcióm által javasolt állásfoglalásra szavaztam, mert úgy érzem, kiegyensúlyozottabb a többi képviselőcsoport által javasolt állásfoglalásoknál. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja kiemelte az Indiával való szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségét, de egyszersmind említést tett az Indiában uralkodó egyenlőtlenségekről és arról, hogy a megállapodásba bele kell foglalni az emberi, szociális és környezetvédelmi jogokról szóló klauzulákat.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A világ legnagyobb demokráciája ma olyan paradoxonokat és aránytalanságokat mutat, amelyek látszólag simán illeszkednek az ország több ezer éves történelméhez. Noha továbbra sem szűnt meg a rendkívüli szegénység, tagadhatatlan, hogy a prosperitás olykor ingadozó szakaszainak köszönhetően India egyre kiemelkedőbb nemzetközi szerephez jut, és kiderült, hogy a gyors és hatékony innovációra képes ország virágzó gazdasággal és társadalommal rendelkezik.

Az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás sikeres végkimenetele lehetne az elmúlt időszakban elmélyülő kereskedelmi együttműködés folyamatának. Remélem, hogy értékeik megosztása mellett az EU és India továbbra is törekedni fog egymás jobb megértésére, és hogy ez ugyanúgy javukra fog szolgálni, mint a köztük lévő megállapodás által lehetővé tett pénzügyi nyereség.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament jelen állásfoglalásra irányuló indítványa az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szól. Az EU és India közötti kereskedelmi kapcsolatok igen jelentősek: az EU India legfőbb kereskedelmi partnere és legnagyobb külföldi befektetője. És mivel az EU az Indiából származó külföldi befektetések első számú kedvezményezettje, tovább kell dolgoznia egy a fejlődő országok javára szolgáló többoldalú kereskedelmi rendszer kialakításán. Csakugyan, India az Általános Preferenciarendszer (GSP) legnagyobb kedvezményezettje. Ha figyelembe vesszük az EU és India közötti stratégiai kapcsolatok és az olyan fontos ügyek feletti őrködés fontosságát, mint a mezőgazdaság, az emberi jogok tiszteletben tartása és főként a gyermekmunka kérdése, a környezetvédelem, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szociális és szerzői jogokkal kapcsolatos ajánlásainak betartása, minden feltétel adott ahhoz, hogy szavazatunkkal támogathassuk ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU még nem tárgyalt ennél szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodásról. Konkrét tartalmán is túlmutatva, a szabad kereskedelem, a szabad kereskedelem szerepe, céljai és következményei általánosabb végiggondolására késztet.

A szabad kereskedelem az úgynevezett „washingtoni konszenzus” égisze alatt a 70-es években kialakuló neoliberalizmus egyik alappillére, a kapitalista rendszer egyik kulcsfontosságú válasza az akkoriban kialakuló – a maihoz hasonló – strukturális válságra. Lehetőséget nyújtott az imperialista ambíciókkal rendelkező nagyhatalmaknak ahhoz, hogy kiterjesszék a piacok feletti uralmukat, hogy a dolgozók kizsákmányolásának új, még intenzívebb módját kényszerítsék ki, és hogy a különböző országok és régiók dolgozóit kijátsszák egymás ellen. Ez a munka- és életkörülmények leminősítésével járt. Célja az volt, hogy új feltételeket teremtsen meg a kapitalista felhalmozás folyamatához. Most is ugyanez a helyzet.

Világosan látszik, hogy ez milyen következményekkel jár: a munkásokra és a munkások jogaira nehezedő nyomáson túl, az egymástól nagymértékben különböző fejlettségi szintű termelési rendszerek közötti verseny még inkább kihangsúlyozza a különbségeket; az erőseket még jobban megerősíti, a gyengéket még inkább meggyengíti.

Ezzel a megállapodással sem lesz másként.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A világkereskedelem liberalizációja és szabályozatlansága látványosan meggyengítette az EU leggyengébb gazdaságainak – például Portugáliának – termelőágazatait, és ez az európai hatalmak nagy üzleti érdekeltségeinek a kezére játszik.

Noha látható, hogy ez az út katasztrofális következményekhez vezet, az EU szemmel láthatóan továbbra is vakon csörtet előre, ahelyett hogy visszafordítaná lépteit.

Ebben az összefüggésben kell elemeznünk az előttünk lévő megállapodást, amelynél szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodásról még nem tárgyalt az Európai Unió.

A jelenlegi kereskedelempolitika sürgős és mélyreható megváltoztatására van szükség, hogy figyelembe legyenek véve az Unió egyes tagállamainak sajátosságai, és hogy a nemzetközi kereskedelem ne versengésre, hanem komplementaritásra törekedjen. Ez szükséges ahhoz, hogy olyan tisztességes és méltányos, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat hozzunk létre, amelyek nem csupán egy maréknyi pénzintézet és vállalkozás számára kedvezőek, hanem a népek és országok fejlődését szolgálják.

Egy ilyen sokrétű válsággal szembenézve új gazdasági, társadalmi, energia- és környezetpolitikai gondolkodásmódra van szükség, miközben meg kell védeni minden egyes ország jogát a fenntartható termeléshez: világos, hogy a szabad kereskedelem – a neoliberalizmus egyik alappillére – ezt lehetetlenné teszi.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Gyakran hangoztatják, hogy a közös külpolitikának teljesítenie kell az Európai Unió globális célkitűzéseit. E célkitűzések meghatározása a Szerződés 3. cikkén alapul; azon a cikken, amelyben kiemelt szerepet kap a szegénység felszámolásának kérdése is. Azzal, hogy évek óta számlálatlanul kötik a szabadkereskedelmi megállapodásokat a világ minden országával, főként az olyanokkal, amelyek módszeresen alkalmazzák a szociális, monetáris és környezeti dömpinget, csak azt érték el, hogy nyomorba döntötték a közvetlenül a tisztességtelen versenyhez kapcsolható áttelepülések és a bezárt vállalatok áldozatait. A jelen megállapodás Indiával még ennél is tovább megy. Kifelé a lengyel vízvezeték-szerelővel; hadd jöjjenek az indiai programozók és könyvelők!

Sőt, önök meg akarják nyitni az európai piacot a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény 4. módozatában szereplő számos szolgáltatás előtt, ami egyébként egy barbár kifejezés a Bolkestein-irányelv világverziójára. Amint Maurice Allais, Nobel-díjas francia közgazdász rámutatott, a szabad kereskedelem csak akkor lehet kölcsönösen előnyös, ha egymással összehasonlítható fejlettségi szinten álló országok között valósul meg. Ehhez én hozzátenném, hogy így is csak akkor, ha mindössze megcélzott területekre irányul, miközben az egyes országok stratégiai ágazatai védve vannak. Máskülönben lehetetlen, hogy mindenki nyertes legyen. Eddig pedig, már jó hosszú ideje, mindig ugyanaz a vesztes: Európa.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Azért támogattam a dokumentumot, mert az Indiába irányuló közvetlen külföldi befektetések legfőbb forrása az Európai Unió. Mindkét fél jelentős haszonra számít a vámtarifák eltörléséből, valamint a szolgáltatások kereskedelme és a vállalatalapítás liberalizációjából, és megerősíti elkötelezettségét a vámtarifa-csökkentés, valamint a vállalatalapítás és a szolgáltatások kereskedelmének további liberalizációja mellett. A piachoz való hozzáférést nem vámjellegű kereskedelmi akadályok hátráltatják, úgymint egészségügyi és biztonsági előírások, technikai akadályok, mennyiségi korlátozások, megfelelőségi eljárások, kereskedelemvédelmi mechanizmusok, vámeljárások, a belső adórendszer, valamint a nemzetközi normák és szabványok elfogadásának hiánya. Az EU-nak és Indiának el kell köteleznie magát arra, hogy felgyorsítják a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat, és hogy lényeges és érdemi előrehaladást érnek el egy nagyra törő és kiegyensúlyozott, széles alapokon nyugvó kereskedelmi és befektetési megállapodás mielőbbi megkötése érdekében. Mindkét félnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy 2011 végéig megkössenek egy átfogó, nagyra törő és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodást. A megállapodásnak tiszteletben kell tartania a mezőgazdasági termékek kereskedelmével kapcsolatos érzékeny kérdéseket, ez azonban nem akadályozhatja a kiegészítő területek piacának megnyitását. A Bizottságnak kellő figyelmet kell fordítania az európai mezőgazdaságot érintő bármilyen negatív hatásra, különösen a piacok megnyitása, a géntechnológiával módosított szervezetek, a tejipar, a marhahúságazat, a szellemi tulajdon védelme és az eredetmegjelölés terén. A Bizottságnak tárgyalnia kell továbbá a hatékony és átlátható közbeszerzési rendszerekről; Indiának pedig átlátható és tisztességes eljárásokat kell alkalmaznia a közbeszerzési szerződések odaítélésére, és hozzáférhetővé kell tennie a közbeszerzéseket az európai vállalkozások számára.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Jól haladnak a tárgyalások az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról. Az állásfoglalásra irányuló indítvány mai elfogadásával az Európai Parlament világosan kifejezte prioritásait. A mezőgazdaság terén a Parlament az érzékeny területekre koncentrált. Felhívta a figyelmet az egészségügyi- és növény-egészségügyi (SPS) szabványokra, és kinyilvánította, hogy támogatja a hathatós védzáradékok alkalmazását. Még mindig sok azonban a tennivaló a szellemi alkotások területén.

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam az állásfoglalásra. Egy Indiával kötött szabadkereskedelmi megállapodás semmiképpen nem korlátozhatja Indiát a generikus gyógyszerek előállításában. Azzal nem csak Indiának tenne rosszat, hanem Afrika szegényeinek is, akik az Indiából származó olcsó gyógyszerekre vannak ráutalva.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szöveg egyetlen érdeme, hogy tekintetbe veszi a géntechnológiával módosított szervezetek lehetséges negatív hatásait. Szorgalmazza azonban a szolgáltatások kereskedelmének liberalizációját az Európai Unió és India között. Ráadásul csupán egyetlen jogot hagy meg az országoknak, a közszolgáltatások „szabályozásának” jogát, noha ezt a fajta tettet az ilyen típusú liberalizáció amúgy elítéli. Felszólít a jogi és számviteli szolgáltatások liberalizációjára, a banki és biztosítási piac megnyitására és a befektetési szabályok megkönnyítésére. Egyaránt jól szolgálja az európai és az indiai oligarchia érdekeit. A jelentés elfogadása ellen szavazok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere; az áruk és szolgáltatások kereskedelme 2009-2010-ben mintegy 84 milliárd eurót ért el. India összes kivitelének 20,15%-a az EU-ba irányul, összes behozatalának 13,32%-a pedig az EU-ból származik. Másfelől, az EU összes kivitelének 2,6%-a kerül Indiába, az összes uniós behozatal 2,2%-a pedig Indiából származik. Ezért tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a közös kereskedelmi politikát teljes mértékig össze kell hangolni az Európai Unió átfogó céljaival. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés kimondja, hogy a közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”, és hozzá kell járulnia „többek között a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez”. Ezért rendkívül fontos, hogy a tárgyalások során ne veszítsék szem elől a gyermekmunka igénybevételét, a nemzetközi szociális és környezetvédelmi szabványoknak való meg nem felelést, ami a dömping egy formája, és hátrányos az európai vállalatok és dolgozók részére. Elengedhetetlen tehát, hogy a kereskedelmi megállapodás aláírása előtt a Bizottság tisztázza ezeket a pontokat.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tekintettel India piacának nagyságára (több mint 1 milliárd lakos), látványos növekedési ütemére (2000 óta átlagosan 7%), valamint az ezzel párosuló magas védelmi szintekre, kézenfekvő, hogy India legyen az EU egyik partnere a 2006-os „Globális Európa” stratégia keretében beindított, új generációs szabadkereskedelmi megállapodásokban. A december 10-én Brüsszelben megtartott EU–India csúcstalálkozó mindkét oldalt felszólította a tárgyalások felgyorsítására, hogy 2011 végére lehetővé váljon a tárgyalások lezárása. Figyelembe kell venni az Indiával való kapcsolat dömpinggel kapcsolatos szempontját; ha erre nem térne ki a szöveg, akkor ellene szavaznék.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Az a véleményem, hogy az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló állásfoglalást el kell utasítani. A szöveg semmiféle kifogást nem emel a problémák ellen, amelyeket a megállapodás okozna Európa, s főként Észak-Olaszország textiliparának. Más ágazatokat megemlít a szöveg, és megkapják a maguk záradékait; a textilipart azonban teljesen figyelmen kívül hagyják.

A megállapodás jogosultságának igazolása érdekében az állásfoglalás kiemeli az indiai és az európai gazdaságok egymást kiegészítő jellegét; a valóság azonban nem egészen így fest: több iparágban – köztük a textiliparban – komplementaritásról egyáltalán nem lehet beszélni, csak versenyről, s gyakran – ázsiai társaink részéről – tisztességtelen versenyről. Ezért úgy döntöttem, hogy az állásfoglalás elfogadása ellen szavazok.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló állásfoglalás elfogadására szavaztam. Jelentős előrehaladást tettek az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások. Nemzetközi geopolitikai szempontból India státusza megváltozott: a fejlesztési támogatások kedvezményezettje mára adományozóvá vált. A megállapodás különös jelentőséggel bír, mert ha az Unió és India közötti jövendőbeli gazdasági együttműködés alapját a közös egyetemes értékek rendszere képezi, akkor ez a más országokkal folytatott együttműködés számára is irányadóvá válhat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tárgyalásoknak kiemelt figyelmet kell fordítania a kis- és középvállalkozások (kkv-k) ágazatára Indiában, és hogy az állásfoglalás javasolja, hogy az Unió és India közötti valamennyi fejlesztési együttműködési programban erősítsék a kkv-kat a piacvezérelt helyi projektek finanszírozását elősegítő intézkedések révén. Csak úgy, mint az EU országaiban, Indiában is a kkv-k vezérlik a gazdasági növekedést, s ezáltal a munkahelyteremtést.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Mivel mindkét fél számottevő nyereségre számíthat, remélem, hogy tovább folytatódhatnak az EU és India közötti tárgyalások, hogy mielőbb létrejöjjön egy nagyra törő, kiegyensúlyozott és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mi igennel szavaztunk. Az EP-ben igen ellentétesek a vélemények az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban. Az első kompromisszumot (az EPP, az ECR és az ALDE részéről) 390 igen, 276 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett szavazták meg. Kudarcot vallott a remény, hogy határozott üzenettel ösztönözzük a tárgyaló feleket a szabadkereskedelmi megállapodás mielőbbi aláírására. Az EPP, az ECR és az ALDE állásfoglalása, amely arra buzdít, hogy valamennyi szinten fejvesztve nyissuk meg az indiai piacot anélkül, hogy kötelező érvényű szöveget írnánk elő az emberi jogokról és a munkajogról, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról, a környezeti dömpingről stb., nem kapta meg azt az elsöprő támogatást, amire szüksége lett volna ahhoz, hogy a tárgyaló felek részére szóló ajánlás legyen. A Zöldek/S&D és a GUE által felkínált „ellen-állásfoglalás”, amely nem került szavazásra, erős támogatást élvezett, és a tárgyaló felek minden bizonnyal el fogják olvasni. Az EPP, az ECR és az ALDE kompromisszumának legrosszabb részeit sikerült elkerülni.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Magam és képviselőcsoportom erősen ellenezzük az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodást, mert ha India javulást mutat is a dolgozók védelme, az egészségügy és a pénzhamisítás elleni küzdelem terén, ne feledkezzünk meg arról, hogy így is tisztességtelen versenytárs saját vállalkozásainkkal szemben. Például amikor Kereskedelmi Világszervezet panaszt tett India ellen az európai borokra kivetett 500%-os vámtarifa miatt, India ezt tisztességtelen módon megkerülte azzal, hogy ugyanezeket a tarifákat rovatta ki az egyes indiai államokkal is. Az Indiával folytatott kereskedelem további liberalizációjának negatív gazdasági hatásáról sem szabad megfeledkeznünk, tekintettel arra, hogy az EU szolgáltatásai 1,9%-át exportálja Indiába, miközben India szolgáltatásai 11,6%-át exportálja az EU-ba. Világos, hogy India tízszer jobban járna ezzel, mint Európa.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Az Európai Parlament szocialista frakciójával együtt nemmel szavaztam erre az állásfoglalásra, ami csak azért foglalkozik az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokkal, mert nincs kellő tekintettel azokra a szociális normákra, amelyeknek minden kereskedelmi megállapodásnak meg kellene felelnie.

Az indiai „Save the Children” nem kormányzati szervezet szerint Indiában még ma is mintegy 60 millió gyermek dolgozik a földeken, az éttermekben, vagy a gyárakban. Sajnálom, hogy az Európai Parlament konzervatív többsége nem volt hajlandó tudomásul venni ezt a helyzetet, és elutasította az a módosítási javaslatot, amely kifejezte az Európai Parlament aggodalmát a felett, hogy gyermekeket dolgoztassanak, és gyakorta veszélyes és egészségtelen körülmények között kizsákmányoljanak. Kértük a Bizottságot, hogy próbáljon megoldást keresni erre a problémára a szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások alkalmával, és felkértük az indiai kormányt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy véget vessen ennek a jelenségnek, és gyökeresen számolja fel annak okait.

Azzal, hogy elutasította ezt az álláspontot, az Európai Parlament jobb szárnyának többsége a gyermekek jogainak védelme fölé helyezte az európai és indiai kereskedelmi érdekeltségeket, s ezt az elfogadhatatlan álláspontot nem tudom támogatni.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Nemmel szavaztam az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló európai parlamenti állásfoglalásra. Ez a jelentés teljesen összhangban van a – főként a közszolgáltatási szektort érintő – fokozott liberalizáció politikáival és azokkal a normákkal, amelyek nem csak a gyógyászati termékek kínálatát, de a kutatás fejlődését is veszélyeztetik.

Ez csak egy újabb példa az ultraliberalizmusra, amit az EU próbál rákényszeríteni partnereire. Ez a legszélesebb körű megállapodás, amelyet az EU valaha kötött ezen a területen, de sokkal inkább védi a nagy multinacionális cégek érdekeit, semmint hogy kiegyensúlyozott partnerséget hozzon létre valamennyi érdekelt féllel, és hozzájáruljon India gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.

Ez a megállapodás semmiképp sem az a „mindenki számára előnyös” kezdeményezés, aminek ez az állásfoglalás el akarja hitetni magát.

Állásfoglalásra irányuló indítvány B7-0287/2011

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Azért támogatom szavazatommal ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, mert megpróbál középutat keresni a multilaterális, a többoldalú és a kétoldalú megállapodások között. Japán a bruttó haza termék (GDP) tekintetében a világ harmadik legnagyobb gazdasága. Ezért a Japánnal folytatott valamennyi kereskedelmi tárgyaláson elengedhetetlen felvetni a szolgáltatásokba való beruházások és a szolgáltatások kereskedelme kérdését, biztosítva, hogy a piacnyitás ne érintse hátrányosan sem az EU, sem Japán közszolgáltatások és a kulturális sokszínűség védelmére vonatkozó szabályait. Egyetértek azzal, hogy továbbra is a Kereskedelmi Világszervezet által megtestesített többoldalú kereskedelmi rendszer kínálja messze a leghatékonyabb keretrendszert a nyílt és tisztességes kereskedelem megvalósításához világszerte. Ismétlem: meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak és Japánnak hozzá kellene járulnia a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos tárgyalások sikeres lezárásához, és aggódom amiatt, hogy a kétoldalú egyeztetések esetleg megzavarják e célkitűzés megvalósulását. Végül pedig ragaszkodni szeretnék ahhoz, hogy hathatós védzáradékok álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy megakadályozzák az EU és Japán közötti kereskedelem lehetséges liberalizációjából eredő importözönt, amely súlyos károkat okozhat az EU iparának, vagy felveti annak veszélyét.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Igennel szavaztam e fontos állásfoglalásra az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról. Az EU és Japán jelentős partnerek és befektetők egymás gazdaságaiban; működőtőke-befektetéseik összesített mennyisége 2009-ben elérte a 200 milliárd eurót. Japán az EU hatodik, az EU pedig Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Egyetértek azzal a meglátással, hogy eljött az ideje a Japán és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének, de a tárgyalások megkezdése előtt Japánnak szigorú kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy megszünteti az európai vállalkozások piacra lépési lehetőségeit korlátozó nem vámjellegű akadályokat, más szóval a közbeszerzéshez való hozzáférés akadályait, és véget vet az orvostechnikai eszközökre vonatkozó nemzetközi szabványok nem megfelelő elismerésének és a vezető nemzeti cégek előnyben részesítésének a pénzügyi szolgáltatások terén. A japán nem vámjellegű akadályok negatív hatásai miatt az EU és Japán közötti kétoldalú kereskedelem mennyisége elmarad az Unió más főbb kereskedelmi partnereivel folytatott kereskedelmi tevékenység nagyságától. Egyetértek az állásfoglalás vélekedésével arról, hogy az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás mindkét gazdaság számára előnyös helyzet kialakulását eredményezheti.

  Kader Arif (S&D), írásban. – (FR) A Parlament a hó végére tervezett EU–Japán csúcstalálkozóra felkészülve hozta meg ezt az állásfoglalást a két partner közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló nézeteiről. Ellentétben az európai jobboldallal, amely határozottan letette a voksát a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megnyitása mellett, jómagam egy ennél valamivel óvatosabb hozzáállást támogattam. Japán olyan kereskedelmi hatalom, amelyet óvatosan kell megközelíteni, ha kereskedelmi liberalizációról van szó. Ezért ellenezte a frakcióm az európai jobboldal által benyújtott jelenlegi szöveget, és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy még a tárgyalások megnyitása előtt konkrét hatástanulmányok készüljenek arról, hogy a szorosabb kereskedelmi kapcsolatoknak milyen következményei lesznek az érintett ágazatokra (főként a gépjárműiparra) és a foglalkoztatásra nézve Európában. Ugyanakkor hangsúlyoztuk a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok problémáját, ami megakadályozza, hogy az európai vállalkozások japán közbeszerzési szerződésekhez jussanak hozzá. Nem helyes, hogy az Európai Unió, a külföldi befektetésekre leginkább nyitott régió a világon, ne működhessen tisztességes feltételek mellett iparosodott partnerei piacain.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés elfogadására szavaztam, mert teljesen egyetértek azzal, hogy a Japánt nemrégiben sújtott, az ország történelme során tapasztalt legnagyobb természeti katasztrófa után az EU segíthet – és segítenie kell – az ország gazdaságának gyors helyreállításában. A jelentés felkéri a Bizottságot, hogy állítson fel egy olyan különleges rendszert, amelynek alapján az EU a nemzetközi kereskedelem különböző vetületein keresztül a jövőben segítséget nyújthat a természeti katasztrófák sújtotta országoknak. Japán konkrét esetében az Európai Parlament állásfoglalása azt javasolja, hogy ki kellene használni a nemzetközi közbeszerzési és szolgáltatási piacok által nyújtott lehetőségeket, tekintettel arra, hogy mind az EU, mind a tagállamok érdeklődése megnövekedett e területek iránt. Az érvényes nemzeti szabályozások következtében még mindig számos tényező akadályozza a közbeszerzéshez való hozzáférést és a kereskedelmi szolgáltatásokat. A jelentés javasolja, hogy egymás módszereinek és korrekciós rendszereinek jobb megismerésével számolják fel ezeket az akadályokat. A jelentés azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a szolgáltatásokba való beruházások és a szolgáltatások kereskedelme kérdését a Japánnal folytatott valamennyi kereskedelmi tárgyaláson fel kell vetni annak biztosítása érdekében, hogy a piacnyitás ne érintse hátrányosan sem az EU, sem Japán szabályait a közszolgáltatások, a környezet és a kulturális sokszínűség védelme vonatkozásában.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, közös állásfoglalásra irányuló indítványra. 2009-ben az Európai Unió és Japán együttesen a világ gazdaságának 20%-át képviselte, kétoldalú kereskedelmük 2010-ben 120 milliárd eurót tett ki. Ezeknek az adatoknak a fényében sürgető szükségét érzem a szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások megkezdésének, amely ösztönzi a két kereskedelmi partner közötti szorosabb együttműködést és lehetővé teszi, hogy együtt nézzenek szembe az olyan közös kihívásokkal, mint a globális gazdasági válság, vagy Kína megállíthatatlan politikai és gazdasági felemelkedése.

A tárgyalások megkezdésének és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének előfeltétele továbbra is az, hogy Japán szüntesse meg a nem vámjellegű akadályokat és a japán közbeszerzésekhez való hozzáférés akadályait. Ez alatt az előzetes fázis alatt a Bizottságnak arra kellene összpontosítania, hogy felszámolja az európai kis- és középvállalkozásokat korlátozó akadályokat.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló szavazás során a saját frakcióm által benyújtott állásfoglalásra szavaztam. Az állásfoglalás felhívta a figyelmet, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás aláírása előtt meg kell szüntetni a japán piachoz való hozzáférés nem vámjellegű akadályait és a japán közbeszerzési piachoz való hozzáférést akadályozó szabályozásokat.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai országok és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok több évszázadra nyúlnak vissza, és a második világháború óta egyre szorosabbra fűződnek.

Japán a gazdasági és társadalmi fellendülés egyik legfigyelemreméltóbb sikertörténetét mondhatja magáénak az egész világtörténelemben; általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Az országot sújtó tragikus események felszólítanak bennünket arra, hogy vállaljunk szolidaritást partnereinkkel. Az a kitartás és bátorság, amelyet a japán nép tanúsít ezekben a nehéz időkben, egész Európa számára példaképül kell, hogy szolgáljon, noha gyakran tűnhet úgy, hogy Európa túlságosan öncentrikus, és nincs mindig kellően tisztában azzal, hogy mi folyik a határain kívül.

Hiszek abban, hogy mindkét fél sokat nyerhet egy szabadkereskedelmi megállapodással, amely megszilárdítaná kereskedelmi kapcsolataikat, és eltávolítaná az ezeket a kapcsolatokat indokolatlanul hátráltató akadályokat. Sajnálatosnak találom, hogy e cél elérése még mindig oly távolinak tűnik, és reménykedem abban, hogy Európa és Japán továbbra is kitartóan fog törekedni erre.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament szóban forgó állásfoglalásra irányuló indítványa az Európai Unió és Japán – a GDP tekintetében a világ harmadik legnagyobb nemzetgazdasága – közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szól. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok alapvetően fontosak, és nem csak e két nemzetgazdaság szempontjából, hiszen 2009-ben együttesen a világ GDP-jének több mint negyedét és a világkereskedelem több mint 20%-át képviselték. Ráadásul az EU Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Ezekre az okokra való tekintettel, igennel szavazok a jelentésre. Ettől függetlenül azonban egyetértek az előadóval, hogy az EU-nak követelnie kell, hogy a tárgyalások megkezdése előtt Japán szüntesse meg többek között a közbeszerzésekhez való hozzáférés nem vámjellegű és egyéb akadályait. Úgy vélem, fontos, hogy a Parlament pozitív üzenetet küldjön az óriási emberáldozatokat és vagyoni károkat követelő, a japán partszakasz egy részét elpusztító szökőár után, nem beszélve a fukusimai nukleáris erőművet ért katasztrófáról.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A szóban forgó állásfoglalásra irányuló indítványt formáló elképzelés igen pontosan megfogalmazódik az állásfoglalás preambulumában, amely azon az állásponton van, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott többoldalú kereskedelmi rendszer jelenti a legmegfelelőbb keretet a nyílt és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására, miközben elősegíti a dohai fejlesztési menetrend sikeres végkimenetelét is.

Az úgynevezett „szabad kereskedelem” ezen elképzelése a dolgozók és népek fokozott kizsákmányolására törekszik, és kasztfegyver a nagy pénzintézetek és nagyvállalatok szolgálatában. Ugyanúgy része a szociális dömping, azaz a termelőerő megsemmisítése, mint a környezeti dömping, azaz a környezet tönkretétele.

Ez a kereskedelmi politika és az annak konkrét megnyilvánulását jelentő megállapodások egyre kevésbé rendelkeznek demokratikus legitimitással. Mindig titokban, a közvélemény háta mögött alkudják ki őket, miközben igyekeznek elrejteni azok gazdasági, szociális és környezetvédelmi kihatását és elkerülni a világos, tisztességesen megalapozott vitát.

Ez a megközelítés, amely a nagyvállalatok profitját szolgálja, hátrányos a népek és a dolgozók igényeire, és kedvezőtlen a leggyengébb gazdasággal rendelkező uniós országok iparágaira. Ezért nincs más választásunk, mint hogy elítéljük, és határozottan tiltakozzunk ellene.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A kereskedelmi kapcsolatok megerősítését célzó tárgyalásokat Japánnal nem lehet a nagy pénzintézetek és nagyvállalatok szolgálatában álló kasztfegyverként használni a dolgozók és népek fokozott kizsákmányolására, termelőerejük megsemmisítésére és a környezet tönkretételére.

A jobbra tolódó EU egyre kevésbé rendelkezik demokratikus legitimitással: titkos tárgyalásokat folytat kereskedelmi megállapodásokról, miközben semmibe veszi a tagállamok népeinek szuverenitását. Titkolni próbálja politikái majdani – óriási – gazdasági és szociális hatásait, megtagadja az emberektől a tájékoztatást, a magyarázatot és a tárgyalókészséget, nem veszi figyelembe véleményüket.

Ez a megközelítés, amely a nagyvállalatok profitját szolgálja, hátrányos a népek és a dolgozók igényeire, és kedvezőtlen a leggyengébb gazdasággal rendelkező uniós országok iparágaira. Továbbra is egyenértékű a jogok elveszítésével, a munkanélküliséggel és a szegénységgel, és áldozataivá válnak úgy a kis- és közepes nagyságú földművelők és halászok, mint a kis- és középvállalkozások (kkv-k).

Ez a profit által elvakított megközelítés korlátozza a demokráciát és a szuverenitást, és fokozza az olyan országok függőségét, mint Portugália, amelynek foglalkoztatásra és vagyonteremtésre van szüksége az életszínvonal emeléséhez, és amely számára nem kívánatos az ipar, a mezőgazdaság és a halászat további csökkenése.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam a dokumentumot, mert az EU és Japán 2009-ben együttesen a világ GDP-jének több mint negyedét és a világkereskedelem több mint 20%-át képviselte, és mert Japán és az EU jelentős befektetők egymás gazdaságaiban. Mind a Tanács, mind a Bizottság megjegyezte, hogy Japánnak a kereskedelemmel szembeni szabályozási akadályok megszüntetésére irányuló képessége az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdésének, így a két stratégiai kereskedelmi partner közötti szorosabb gazdasági integráció elősegítésének előfeltétele. Továbbra is a Kereskedelmi Világszervezet által megtestesített többoldalú kereskedelmi rendszer kínálja messze a leghatékonyabb keretrendszert a nyílt és tisztességes kereskedelem megvalósításához világszerte. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak és Japánnak hozzá kellene járulnia a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos tárgyalások sikeres lezárásához. Az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás nemcsak a termékek és szolgáltatások kétoldalú kereskedelmének növekedése tekintetében jelentene előnyöket, hanem elősegítené az EU olyan kiemelt horizontális céljaival kapcsolatos együttműködést is, mint az innováció területén folytatott együttműködés, a szabályozói együttműködés, a piaci visszaélések elleni küzdelem, az átfogó környezeti kihívások kezelésével kapcsolatos együttműködés stb.

  David Martin (S&D), írásban. – Amennyiben Japán valóban késznek bizonyul a nem vámjellegű akadályok felszámolására, úgy kívánatosnak tartom, hogy az EU megkezdje a tárgyalásokat Japánnal egy szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozása érdekében.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Alig néhány héttel a Japánt sújtó természeti és nukleáris katasztrófa után az európai jobboldalnak az az extrém ötlete támadt, hogy megfenyegesse a japán kormányt. Arra akarja kényszeríteni Japánt, hogy távolítsa el az akadályokat az elől, hogy az európai vállalatok hozzáférjenek a japán közbeszerzésekhez. Egy szóval sem említi a nukleáris katasztrófát. Egyetlen javaslatot sem tesz az együttműködésre annak érdekében, hogy kisegítse az országot ebből a helyzetből. A szolidaritásról alig egy sort ír a Japánt ért első nukleáris katasztrófa után. Szégyellje magát az európai jobboldal!

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) 2010-ben a kétoldalú kereskedelem teljes mennyisége az EU és Japán, a bruttó hazai termék (GDP) tekintetében a világ harmadik legnagyobb nemzetgazdasága között elérte a 120 milliárd eurót. Japán az EU hatodik, az EU pedig Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Számottevő azonban a kiaknázatlan kereskedelmi lehetőség. Ezért lenne fontos megerősíteni az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokat a kereskedelmet és beruházásokat sújtó nem vámjellegű akadályok megszüntetésének előtérbe állításával, ideértve az uniós vállalatok japán piacokhoz való hozzáférésére vonatkozó számos korlátozó szabályt és szabályozói intézkedést. Az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás ily módon előnyös lehetne mindkét nemzetgazdaság számára.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Mivel az EU és Japán között szoros gazdasági partnerség áll fenn, a világkereskedelem 20%-át teszik ki együttesen. A közöttük lévő kétoldalú kereskedelem mennyisége azonban a jelenleginél több is lehetne. Az EU Japánba irányuló kivitele a japán GDP kevesebb, mint 2%-a: jóval kisebb, mint az EU más főbb piacai esetében (USA, Kína, Korea és India) megfigyelhető arány. Tehát jelentős kihasználatlan gazdasági potenciál áll rendelkezésre, amelyet a két blokk közötti kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésével lehetne felderíteni. A tárgyalásoknak kétirányú mozgást kell eredményezniük. Elfogadhatatlan, hogy egyenlőtlen áruforgalom legyen az EU és Japán között. Igennel szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A mai napon az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról. A szöveg kiemeli, hogy az Európai Unió és Japán egymás fontos kereskedelmi partnerei. Az állásfoglalás tekintetbe veszi a WTO rendszerét és azt, hogy például 2009-ben az EU és Japán a világ GDP-jének egynegyedét képviselte együttesen, valamint hogy 2010-ben a két térség közötti kétoldalú kereskedelem értéke 120 milliárd eurót tett ki.

Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy bár az EU határozottan törekszik arra, hogy tető alá hozza a szabadkereskedelmi megállapodást Japánnal, ez csak akkor valósulhat meg, ha Japán eltörli a nem vámjellegű akadályokat és megszünteti az együttműködést útjában álló korlátokat. Hangsúlyozza továbbá – amit én az EU és Japán közötti együttműködés nagyon fontos részének tekintek –, hogy a kereskedés során figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre, és támogatni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek az éghajlatváltozással szembeni küzdelmet, valamint a környezetvédelmi és szociális normák betartását célozzák. Felhívja továbbá a figyelmet a közelmúltban bekövetkezett nukleáris katasztrófára, amelyen mind a mai napig nem sikerült úrrá lenni. Emiatt egyelőre lehetetlen felmérni a Japánt sújtó válság teljes horderejét, így a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások meggyorsítása nem indokolt. Japánnak jelenleg kézzelfogható segélyre van szüksége.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer jelenti a legmegfelelőbb keretet a nyílt és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására, és az EU támogatja a fejlődő országok bevonását a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe. Ugyanakkor a most megvitatotthoz hasonló kétoldalú megállapodások olyan konkrét mechanizmust jelentenek, amelyek segíthetnek az említett célok elérésében. Én igennel szavaztam az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalásra, mert meggyőződésem, hogy az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás mindkét nemzetgazdaság számára hasznos lehet. A nyílt és méltányos kereskedelem megléte csakugyan hatásos eszköz a további gazdasági növekedés és a társadalmi jólét megteremtésére a szóban forgó gazdaságok komparatív előnyeire, valamint a fokozottabb gazdasági integrációból és a tudás vezérelte gazdasághoz való újabb hozzájárulásokból származó lehetséges szinergiákra építve. Ez fellendítené az EU és Japán piacát, amely máris a világ bruttó hazai termékének (GDP) több mint negyedét és a világkereskedelem több mint 20%-át képviseli együttesen.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Képviselőcsoportom nem támogatta ezt az állásfoglalást, és saját állásfoglalást nyújtott be, amely többek között az alábbiakat mondja ki: „1. Rendkívüli módon méltányolja azt a bátorságot és elszántságot, amellyel a japánok szembenéznek a március 11-i katasztrófákkal és azok szörnyű következményeivel, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden eszközzel segítsék Japánt társadalmi és gazdasági helyzetének helyreállításában; 2. Úgy véli, hogy az EU és Japán közötti jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok megőrzése és mélyítése fontos szerepet játszhat ebben a tekintetben, és felhívja a Bizottságot, hogy minden erőfeszítését összpontosítsa ennek biztosítására; 3. Úgy ítéli meg, hogy a WTO-ban megtestesülő többoldalú kereskedelmi rendszer kínálja messze a leghatékonyabb keretrendszert a tisztességes és méltányos kereskedelemi szabályok világszerte való alkalmazásának eléréséhez”.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatjuk az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokat, mert Japán annak ellenére is védelmezi és tiszteletben tartja dolgozóit és a világgazdaságot, hogy harmadik világbeli országnak minősül. A szabályok csökkentése és egyszerűsítése, valamint a méltányos és nyílt kereskedelem megkönnyítése csak segítheti az Európával kialakított kapcsolatait. A két gazdaság kölcsönös beruházásai évi 200 milliárd eurót tesznek ki: az EU Japán harmadik, Japán pedig az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere. Bár a jelentés felszólít a fenti döntések esetleges hátrányos következményeinek felmérésére is, mi úgy gondoljuk, hogy a kereskedelem és a beruházás akadályainak felszámolása csak előnyös lehet. A jelentést ezért megszavaztuk.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) Igennel szavaztam az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló szóbeli választ igénylő kérdésre, mert Japán az Európai Unió egyik legnagyobb befektetője. Ettől eltekintve, Japán Európa kivitelének hetedik legnagyobb piaca. A párbeszéd folytatása Japánnal teljesen pozitív lépés. A különbségek elsimítása mindkét gazdaság javára fog szolgálni. Törekednünk kell a vámtarifák és a kapcsolódó szabályozások csökkentésére.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) Határozottan támogatom az Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi együttműködés fejlődését. Kívánatos lenne, ha ez a két ország közötti kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséhez vezetne. Az, hogy 2010-ben a kétoldalú kereskedelem értéke az EU és Japán között elérte a 120 milliárd eurót azt bizonyítja, hogy a két ország rendkívül fontos kereskedelmi partnerek egymás számára. Japán az EU hatodik, az EU pedig Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Az EU és Japán jelentős partnerek és befektetők egymás gazdaságaiban; működőtőke-befektetéseik összesített mennyisége 2009-ben elérte a 200 milliárd eurót. Érdemes arra is rámutatni, hogy a fejlődő országok (BRIC) gyors gazdasági növekedése, a nemzetközi pénzügyi válság által kiváltott gazdasági recesszió és az alapanyagokhoz és megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférés iránti égető igény olyan kulcsfontosságú kihívásnak számítanak, amellyel mindkét országnak szembe kell néznie, és amely még sürgetőbbé teszi a tárgyalásokat.

Az állásfoglaláshoz kapcsolódó különböző dokumentumokban mind a Tanács, mind a Bizottság kijelentette, hogy a Japánnal történő tárgyalások megkezdésének előfeltétele a kereskedelemmel szembeni szabályozói akadályok megszüntetése, különös tekintettel a nem vámjellegű akadályokra, amelyek jelentősen korlátozzák az európai vállalkozók hozzáférését a japán piachoz. Hogy a két stratégiai partner szorosabbra fűzhesse a kereskedelmi kapcsolatokat egymás között, a legmagasabb döntéshozatali szinteken kell felgyorsítani a folyamatot.

  Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Az, hogy Japán kész a szabadkereskedelmi övezetről szóló kétoldalú tárgyalások megkezdésére lehetőséget biztosít arra, hogy szorosabb politikai kapcsolatokat építsünk ki Japánnal, és növeljük a gazdasági előnyöket mind az EU, mind Japán részére. Mivel Japán az Európai Uniónak csak a hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere, Japán szempontjából még nincs teljesen kihasználva a két partner közötti együttműködés a kereskedelem és a beruházások terén. Az európai vállalkozások japán piachoz történő hozzáférésének legnagyobb korlátját a nem vámjellegű akadályok jelentik. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjaként biztos vagyok abban, hogy a légi közlekedés az egyike azoknak az ágazatoknak, ahol a kereskedelmi, valamint a kutatási és fejlesztési együttműködés kölcsönösen előnyös lehet mind az európai, mind a japán gazdaság számára. Úgy gondolom, hogy a repülés és űrkutatás lehetne az EU és Japán közötti együttműködés egyik modellje.

Jelentés: Kriton Arsenis (A7-0113/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok erre a javaslatra. A fenyegetések méretére és az EU teljes erdőterületére való tekintettel növelni kell az erdők számára a közös agrárpolitika (KAP) második pillérén keresztül nyújtott finanszírozást, amelynek a nemzeti erdészeti programok meglététől és olyan műveleti gazdálkodási tervektől kell függenie, amelyek magukban foglalják az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját, valamint hosszú időkeretet biztosítanak a fenntartható erdőgazdálkodás erdészeti projektjei számára. A támogathatóságot közszereplőkre és termelési csoportokra is ki kell terjeszteni, át kell váltani a területen alapuló ellentételezésre, beleértve az in situ és ex situ megőrzési intézkedéseket is. Az aktív fenntartható erdőgazdálkodást egyértelműen kell érvényesíteni és prioritást kell nyernie a kutatásban és a gyakorlatban, valamint figyelembe kell vennie, hogy az EU-ban található erdők 40%-a köztulajdonban van. A fajok megőrzését és nevelését ki kell terjeszteni a kapcsolódó mikrobákra és gombafajtákra is. A mikorrhiza szimbiózis helyszíni kutatását aktívan ösztönözni kell. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokra irányuló kifizetéseket (PES) az erdészeti és vízzel kapcsolatos projektekre építve a következő pénzügyi terv tekintetében formalizálni kell. Az uniós alkalmazkodási alap létrehozásakor különösen figyelembe kell venni az erdők alkalmazkodását és ellenálló képességét.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Megszavaztam az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről szóló állásfoglalást. Az Európai Parlament jóváhagyta a zöld könyvben előirányzott rendelkezéseket, de az EU erdőkkel kapcsolatos stratégáját meg kell erősíteni, azzal a céllal, hogy javuljon az erdőgazdálkodás és az erdővédelem. Ennek a stratégiának az erdővédelem mellett a faállomány fenntartható felhasználására kell irányulnia, mivel az erdők megoldást jelentenek az éghajlatváltozással összefüggő problémákra. Rá kell mutatni, hogy az erdészeti stratégiának – összhangban a szubszidiaritás elvével – elsődlegesen továbbra is tagállami hatáskörbe kell tartoznia, de az Európai Uniónak a tagállami fellépések támogatása, összehangolása és kiegészítése révén kellene fellépnie az erdészeti politika terén, az eltérő regionális feltételek figyelembevétele mellett. E politikának az a célja, hogy biztosítsa az erdők fenntartható fejlődését, és mindeközben javítsa az európai polgárok életminőségét, valamint előmozdítsa a vidéki térségek fejlődését.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az erdők kötik meg a legtöbb szén-dioxidot, és kiemelkedő szerepet töltenek be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az erdők és fás földterületek az Európai Unió területének több mint 42%-át teszik ki. Az erdők bioszférákat alkotnak, amelyek megkötik a szén-dioxidot, és különösen fontosak a környezet megóvása és a természeti katasztrófák elleni védelem szempontjából. Mindezek az aspektusok nemcsak az európai polgárok életminősége, hanem a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés szempontjából is létfontosságúak. Szeretném hangsúlyozni, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás döntő fontosságú az EU számára éghajlati célkitűzéseinek megvalósításához és a CO2 légkörből történő megkötéséhez.

Emellett az erdőkre épülő ágazatok több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, és ezáltal hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert úgy gondolom, az Európai Uniónak meg kell erősítenie stratégiáját, hogy javuljon a fenntartható erdőgazdálkodás és erdővédelem.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Az erdészeti ágazat emberek milliói, többek között vállalkozók, mezőgazdasági termelők és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosít megélhetést az EU-ban. Az erdészeti ágazat jelenleg 2 millió főt foglalkoztat az EU-ban, többnyire kis- és középvállalkozásokban, forgalma pedig évi 300 milliárd euró. Becslések szerint az erdészeti ágazat csak Írországban 16 000 főt foglalkoztat. Az erdészeti iparágak hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, növekedési és foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek a vidéki területeken, valamint a helyi iparágak és turisztikai lehetőségek révén ösztönzik a vidékfejlesztést. Az erdők értékes erőforrást jelentenek a mezőgazdasági ágazat, a környezet és a biológiai sokféleség szempontjából, különösen a bennük lévő ökoszisztémák és a talaj termékenysége, illetve a talajerózióval szembeni védelem tekintetében. Az európai erdészeti ágazathoz jelentős fejlesztési lehetőségek kapcsolódnak a szén-dioxid megkötése és tárolása terén. Üdvözlöm az erdészet társadalmi-gazdasági és környezeti fontosságának elismeréséről a jelentésben foglaltakat, valamint a Bizottsághoz intézett, arra vonatkozó kérést, hogy fogadjon el egy koherens megközelítést, hogy ezzel segítse az ágazatot a benne rejlő potenciál teljes kiaknázásában.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre a jelentésre. Az erdők és fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki. Az erdőkre épülő, több mint 300 milliárd eurós forgalmat bonyolító ágazatok főleg a vidéki területeken több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, valamint a fa felhasználása és turisztikai lehetőségek nyújtása révén hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz és a gazdaság élénküléséhez. Az EU erdői nagy veszélyeknek vannak kitéve az éghajlatváltozás, az új kártevők, az egyre növekvő tűzveszély (különösen a földközi-tengeri régióban) és az emberi tevékenység miatt (az energiaágazat növekvő fabiomassza-szükséglete), ami erdőirtáshoz vezet. Egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell az erdészeti cselekvési terv környezettel és életminőséggel kapcsolatos, a megvalósítás tekintetében jelenleg elmaradozó célkitűzéseinek megvalósítására irányuló erőfeszítéseket. Az EU erdészeti stratégiája és erdészeti cselekvési terve emellett megújításra szorul, amelynek során szükség van az éghajlatváltozás dimenziójának és a megóvás tágabb kérdéskörének figyelembevételére.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Semmiképpen nem könnyű feladat a dél- és észak-európai erdészeti politika összehangolása egy következetes, az EU egészére kiterjedő megközelítés elérése érdekében. E jelentés elfogadásával azonban nyomatékosítottuk, hogy az erdészeti politikában erősebb környezetvédelmi elkötelezettségre van szükség. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás milyen kihívást jelent az erdőink számára. Bár abban nem vagyok biztos, hogy szükségünk van egy jogalkotási kezdeményezésre, amely megtiltja a tűz miatt kiürült területek beépítését, pártolom a szilárd, hosszú távú megoldások megvitatását, hogy visszaszorítsuk ezt a szörnyű jelenséget, azaz hogy a gyújtogatók az építési terület megszerzése érdekében erdőtüzeket okoznak.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam ere a jelentésre, mert bemutatja az Európai Parlament válaszát a Bizottság által kiadott zöld könyvre, amely arra szolgál, hogy nyilvános konzultációt kezdjen az erdők védelméről és az éghajlatváltozásra való felkészítéséről az Európai Unió egész területén. A Parlament a jelentésben üdvözli a Bizottság zöld könyvét, és felszólít az EU erdészeti stratégiájának naprakésszé tételére, megfelelően figyelembe véve a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazását, és kiegészítve az éghajlatváltozás dimenziójával, valamint az erdők megóvásának tágabb kérdéskörével. A Parlament ismét hangot ad annak a véleményének, hogy a közös agrárpolitika vidékfejlesztési pillérén keresztül emelni kell az erdővédelmi intézkedésekre fordított támogatás szintjét, különösen az éghajlatváltozás új kihívásaira való tekintettel. A finanszírozás lehetséges forrásai között a jelentés azt a lehetőséget is felveti megfontolásra, hogy a vállalkozásoknak fizetnének az ökoszisztéma-szolgáltatásokért, amelyek révén hozzájárulnának a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az erdők védelméhez. Sok más intézkedés mellett, amilyen például az uniós szintű koordináció és a tagállamok közötti információcsere megerősítése, a jelentés azt is szorgalmazza, hogy a Bizottság mérlegelje egy jogalkotási javaslat benyújtását az igazoltan szándékos gyújtogatás miatt kiürült területek beépítésének tilalmára vonatkozóan.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A 2006-ban elfogadott erdészeti cselekvési terv négy fontos célt tűzött ki. Ezekre azonban nem jutott egyformán nagy figyelem, amint azt végrehajtásának félidős értékelései jelzik. A jelentős hiányosságok a környezetvédelem javítása és a biológiai sokféleség megőrzése terén tapasztalhatók, és azt jelzik, hogy az erdei élőhelyek 60%-a „kedvezőtlen-nem kielégítő”, illetve „kedvezőtlen-rossz” minősítést kapott. Gyakorlati szempontból a következtetések azt mutatják, hogy miközben a figyelem középpontjában a hosszú távú versenyképesség javítása állt, a környezet fejlesztésének, az életminőség javításának és az együttműködés és kommunikáció erősítésének célkitűzését nem sikerült elég erősen megvalósítani. Az erdők munkavállalók milliói, vállalkozók és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosítanak megélhetést. Az erdőkre épülő faipari ágazatok az EU-n belül több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban és 300 milliárd euró forgalmat bonyolítanak. Emellett több mint 350 000 embert foglalkoztatnak az erdőgazdálkodásban.

Ebből a szempontból fontos az erdészeti stratégiákban kitűzött célok követése. Ez a tény az éghajlatváltozással ötvözve kellőképpen indokolja valamennyi uniós tagállam mozgósítását és az Unióban található erdők kezelésére irányuló egyenlő, összehangolt erőfeszítéseket. Ezt az intézkedést az energia-, az ipar-, a kereskedelem-, a kutatás- és a kohéziós politika kiigazításaival kell támogatni, a regionális politikát és a szolidaritási alapot is ideértve.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Európa nagy erdős területei jelentős üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek az EU-ban. Ezt figyelembe véve, és nem megfeledkezve arról, hogy ezek a zöld területek milyen fontosak a környezet szempontjából, szerintem alapvető fontosságú, hogy intézkedésekre kerüljön sor az éghajlatváltozásnak az elmúlt években, globális szinten mért negatív hatásai leküzdésére. Ez döntő fontosságú az európai erdők megóvása érdekében, mindazokkal az előnyökkel, amelyeket maga után von. Ilyenformán üdvözlöm az erdők védelméről szóló zöld könyv formájában indított bizottsági kezdeményezést. A hatékony fellépéshez meg kell ismerni, hogy az erdőink az utóbbi időben milyen károkat szenvedtek el az új globális éghajlat-változási helyzet következtében, különös tekintettel a viharokra, a tűzveszély fokozott kockázatára, a kártevőkre és a gombás megbetegedésekre.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az erdők és fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki. Annak ellenére, hogy évente kb. 500 000 hektár erdő tűnik el az EU-ban, főként az erdőtüzek és az illegális fakitermelés következtében, az erdőterületek növelésének hosszú távú trendje az Unióban szilárdnak tűnik.

Bár az erdészeti politika elsődlegesen tagállami hatáskörbe tartozik, az EU feladata, hogy összehangolja és kiegészítse a tagállami kezdeményezéseket és erdészeti programokat, hozzáadott értékkel ruházza fel ezeket, valamint közös uniós stratégiát és cselekvési tervet határozzon meg. Az erdők védelmének fokozását az uniós és a tagállami stratégiák részének kell tekinteni, különösen az olyan, éghajlati vonatkozású szélsőséges jelenségek fényében, mint a tüzek és árvizek, földcsuszamlások és az elsivatagosodás.

Ezért támogatom az új eszközök létrehozását és az uniós erdők védelmére szolgáló intézkedések fokozott finanszírozását, különösen az éghajlatváltozás által előidézett új kihívások kezelése érdekében. Az erdészeti erőforrásokról, az erdők állapotáról és az éghajlatváltozás hatásáról szóló információk egyformán fontosak ahhoz, hogy az erdőkkel kapcsolatban meghozott döntések minden esetben a lehető legnagyobb társadalmi-gazdasági és környezeti előnyökkel járjanak.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az erdők gazdasági, társadalmi és környezeti fontosságát nemzetközi, európai, regionális és országos szinten általában véve elismerik, a nemzetközi megállapodások és a vonatkozó együttműködési és finanszírozási programok pedig bizonyos mértékig törvényesítik is. Az éghajlatváltozás Európa minden régiójában óriási hatással van az erdőkre, de ennek intenzitása változó. Az európai uniós politikák erdőkkel szembeni megközelítésében az esetleges reformokat nem szabad pusztán az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra korlátozni, hanem figyelembe kell venni minden aspektust azzal kapcsolatban, hogy az erdők regionális, európai és globális szinten hogyan járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez. Egy másik szempont az erdészeti ágazatot támogató, uniós szintű eszközökkel és rendszerekkel kapcsolatos, amelyek nagyon súlytalanok a más üzleti ágazatokban alkalmazottakkal összehasonlítva, illetve figyelembe véve az erdők jövőbeni hozzájárulását a fenntartható fejlődés céljainak eléréséhez. Az európai uniós politikák erdőkkel szembeni megközelítésében az esetleges reformokat azonban nem szabad pusztán az éghajlatváltozás által előidézett kihívásokra korlátozni, hanem figyelembe kell venni minden aspektust azzal kapcsolatban, hogy az erdők regionális, európai és globális szinten hogyan járulnak hozzá a környezet fenntartható fejlődéséhez, a vidéki gazdasághoz stb.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Arsenis-jelentés bizonyítja, hogy az Európai Parlament törődik az erdészeti politikával. A jelentés tartalma hangsúlyozza, hogy a jövőre nézve elegendő és ambiciózus pénzügyi forrásokat kell betervezni az erdészeti és faipari ágazat számára. Ezért támogatom a szöveg elfogadását, és egyidejűleg újfent támogatom az Unióban található erdők védelmére szolgáló speciális pénzügyi eszköz elfogadását.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Az Unió területének több mint 42%-át erdők borítják. A faipari ágazat összesen 2 millió munkahelyet biztosít, többnyire kis- és középvállalkozásokban, és 300 milliárd eurós bevételt termel. Az erdőgazdálkodás 350 000 embert foglalkoztat. A fakitermelés és növedék közötti arány az Unió egész területén stabilan 60% körül mozog, de ez az arány az előrejelzések szerint több országban 100% fölé emelkedik majd, ami 2010 után visszaesést eredményez az erdőállományban.

Meggyőződésem, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás alapvető fontosságú, ha fenn akarjuk tartani az uniós erdők arra való képességét, hogy betöltsék gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióikat. Éppen ezért szólítottam fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a fakitermelésre vonatkozó 995/2010/EU rendelet kiegészítésére annak biztosítása céljából, hogy az európai piacon forgalomba hozott összes fa és az ilyen fából készülő fatermék fenntarthatóan kezelt erdőkből származzon. A Bizottságnak és a tagállamoknak kötelezővé kell tenniük a fenntartható erdőgazdálkodás bevezetését az Európai Unión belül

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam az „erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című jelentésre. Tekintettel az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás szempontjából az erdőkben rejlő potenciálra, valamint a gazdasági, szociális és környezeti értékükre, a fenntartható fejlődés és az erdők megőrzése terén szükség van az uniós politika, különösen az erdőtüzek veszélyének megelőzésére és kezelésére vonatkozó jogszabályok megerősítésére.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki. Az erdők 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban, és 300 milliárd euró forgalmat bonyolítanak. Ezek a számadatok jól mutatják, hogy alapvető szükség van az erdőkre, használatukra és fenntarthatóságukra vonatkozó hatékony európai politikára, nemcsak környezetvédelmi szempontból, hanem fontos gazdasági erőforrásként is.

Amikor az erdők mint gazdasági és környezeti erőforrások védelméről beszélünk, portugál lévén nem tudok megfeledkezni arról, hogy az – országomat nagymértékben sújtó – erdőtüzek elleni küzdelmet ezen a területen minden európai politikában abszolút prioritásnak kell tekinteni.

Ami a nemzeti erdészeti programokat (NFP) illeti, bár teljes mértékben támogatom a létrehozásukat, szeretném felhívni a figyelmet a hiányosságaikra. Az NFP-knek valóra kell válniuk, és ténylegesen el kell érniük az erdőket, hogy tényleg olyan hatékonyak lehessenek, amilyennek szánjuk őket.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvvel foglalkozik. Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és jelentős bevételi forrást képeznek, évi 300 milliárd feletti forgalommal és 2 milliónál is több munkahellyel. Mindennek tetejébe az erdők mindnyájunk számára létfontosságúak, és identitásunk részét képezik. Az utóbbi időben az erdőket fenyegető katasztrófáknak és viharoknak lehettünk szemtanúi. Az éghajlatváltozás következményei erdők nélkül még súlyosabbak lennének. Fontosságuk ellenére azonban nem kapják meg az őket megillető pénzügyi befektetést.

Üdvözlöm a jelentés elfogadását, amely felhívja a figyelmet az ágazat elhanyagoltságára, és felszólít az EU-ban élő fajok sokféleségének, valamint egy modern, aktív, a biomassza és a szén-dioxid-kvóták területét és a hagyományos tevékenységeket egyaránt kihasználni képes erdészeti politika szükségességének elismerésére és értékelésére.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és munkavállalók millió számára biztosítják a megélhetést. Az erdészeti örökség megőrzése jelentős mértékben hozzájárul a lakosság jólétéhez, valamint a munkahelyteremtéshez a vidéki területeken. Nem lehet különválasztani az erdőtüzek megelőzésétől: ezektől a katasztrófáktól, amelyek Európa déli részén, és különösen Portugáliában évről évre megtizedelik a kiterjedt erdős területeket. Döntő fontosságú a természeti katasztrófák megelőzéséről szóló, a közelmúltban itt elfogadott ajánlások nyomon követése.

A jelentés tágan közelíti meg az erdészet kérdéskörét, azokra az aspektusokra helyezve a hangsúlyt, amelyek szerintünk fontosak. Elengedhetetlen azonban, hogy az elméletet átültessük a gyakorlatba, különösen ha arról van szó, hogy az uniós támogatási programok és intézkedések révén elegendő pénzügyi erőforrást kell mozgósítani ahhoz, hogy lehetővé váljon az erdők ökológiai és növény-egészségügyi állapotának megfigyelése és szükség esetén az átsorolásuk, az újraerdősítést is beleértve.

Az is alapvető fontosságú, hogy a Natura 2000 megkapja a gazdálkodásához és a célkitűzéseinek tényleges követéséhez szükséges pénzügyi eszközöket, szem előtt tartva, hogy sok erdős terület e hálózat alá tartozik. Ugyancsak létfontosságú elismerni az európai erdei ökoszisztémák sokszínűségét és sok esetben a multifunkcionalitásukat, ami igaz például a mediterrán térségben „montado”-nak nevezett mezőgazdasági-erdészeti legelőkre.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés tágan közelíti meg az erdészet kérdéskörét, azokra az aspektusokra helyezve a hangsúlyt, amelyek szerintünk fontosak. Elengedhetetlen azonban, hogy az elméletet átültessük a gyakorlatba, különösen ha arról van szó, hogy az uniós támogatási programok és intézkedések révén elegendő pénzügyi erőforrást kell mozgósítani ahhoz, hogy lehetővé váljon az erdők ökológiai és növény-egészségügyi állapotának megfigyelése és szükség esetén az átsorolásuk, az újraerdősítést is beleértve. Az is alapvető fontosságú, hogy a Natura 2000 megkapja a gazdálkodásához és a célkitűzéseinek tényleges követéséhez szükséges pénzügyi eszközöket.

Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és munkavállalók millió számára biztosítják a megélhetést. Megőrzésük jelentős mértékben hozzájárul a lakosság jólétéhez, valamint a munkahelyteremtéshez a vidéki területeken. Nem lehet különválasztani az erdőtüzek megelőzésétől, ezektől a katasztrófáktól, amelyek Európa déli részén, és különösen Portugáliában évről évre megtizedelik a kiterjedt erdős területeket. Döntő fontosságú a természeti katasztrófák megelőzéséről a közelmúltban elfogadott ajánlások nyomon követése.

Ugyancsak létfontosságú elismerni az európai erdei ökoszisztémák sokszínűségét és sok esetben a multifunkcionalitásukat, ami igaz például a mediterrán térségben „montado”-nak nevezett mezőgazdasági-erdészeti legelőkre.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az erdők és egyéb fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és munkavállalók milliói, vállalkozók és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosítanak a megélhetést. Az erdőkre épülő iparágak több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, az erdőgazdálkodás pedig 350 000 embert foglalkoztat. Az erdőket érintő közös szakpolitikák közé tartozik a környezetvédelmi politika, az energia-, az ipar- és a kereskedelempolitika, valamint a kohéziós politika, ideértve a regionális politikát és a szolidaritási alapot. A fenyegetések méretére és az EU teljes erdőterületére való tekintettel növelni kell a finanszírozást, a támogathatóságot ki kell terjeszteni az állami szervekre és termelői csoportokra, a hozzájárulásokat pedig terület alapján kellene fizetni, és a védő intézkedésekre is ki kellene terjedniük.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Írországban a múlt heti – rég nem tapasztalt mértékű – erdőtüzek komoly pusztítást okoztak Donegal és Sligo területén és az ország más régióiban.

A helyi hatóságok feladata, hogy a nemzeti kormány támogatásával vállalják a felelősséget az ilyen eseményekért. Ez a kérdés a szubszidiaritás körébe tartozik. Az Írországban a közelmúltban bekövetkezett tüzekre vonatkozóan az ír kormánynak készítenie kell egy teljes körű becslést az okozott károkról, az érintettek támogatása érdekében. Hatályba kell léptetni egy szükséghelyzeti tervet az erdőtüzekre vonatkozóan, amilyen a közúti balesetekre és az árvizekre már van is, hogy a jövőben jobban tudjunk reagálni az ilyen helyzetekre.

Összefoglalva, a Donegal megyei tanácsnak több finanszírozást kell nyújtani, hogy fedezni tudja a felmerülő rendkívüli kiadásokat.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió egész területének negyvenkét százalékát erdő és erdős terület teszi ki. Az erdészeti iparágak 300 milliárd eurót meghaladó bevételt termelnek, és körülbelül kétmillió embernek adnak munkát. Ezeket a számadatokat kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy megértsük a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó európai stratégia fontosságát, és hatékonyabban védjük az európai örökség e fontos részét. Emlékeznünk kell arra, hogy az erdők milyen fontos szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági szolgáltatások terén, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött kulcsfontosságú szerepükre. Ezért sürgősen javítanunk kell az erdőtüzek megelőzésére való képességünket, mivel ezek a tüzek továbbra is több mint 400 000 hektár erdőt pusztítanak el évente. Ennek érdekében fontos, hogy javítsuk az erdőkről szóló információgyűjtést, fokozzuk a kutatást, és különösen ösztönözzük a tagállamokat az ismeretek és tapasztalatok megosztására, a határokon átnyúló nézőpontból kiindulva. Ezen a ponton szeretném nyomatékosítani az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS) által végzett munka fontosságát, és különösen a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) program jelentőségét, amely lehetővé teszi az erdők szükséges feltérképezését és felügyeletét.

  Françoise Grossetête (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament határozott politikai üzenetben hangsúlyozta a fenntartható erdőgazdálkodás fontosságát. Sürgősen be kell vezetni a katasztrófák megelőzésére vonatkozó ajánlásokat. Az európai erdők és ökoszisztémájuk számára éppen az erdőtüzek jelentik az egyik legnagyobb veszélyt.

Az erdők éghajlatváltozással szembeni védelme szintén elősegíti az erdészeti ágazat és versenyképessége fenntartását. Az európai faipar az évi 300 milliárd eurót meghaladó bevételével több mint 2 millió munkahelyet biztosít, és a növekedés szempontjából fontos gyűjtőhely.

Végezetül létfontosságú, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló vitákban figyelembe vegyék az erdők által betöltött szerepet. A vidéki termelőknek és az állami szerveknek jogosultságot kell nyerniük a KAP második pillérébe tartozó erdészeti intézkedésekre: az EU-nak a nemzeti vidékfejlesztési programok keretében támogatnia kell az erdőtelepítést.

  Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Az európai erdővédelmi stratégia pontosítása része az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó, átfogó uniós kötelezettségvállalásnak. A jelentésben jóváhagyott pontok közül különösen pozitív az a külön rendeletjavaslat, amely megtiltaná az igazoltan szándékos gyújtogatás miatt kiürült területek beépítését, valamint az erdészeti stratégiák megfelelő finanszírozására vonatkozó kérés, mivel ez jelenleg nagyon alacsony szintű. Ugyancsak fontos a fenntarthatósági feltételrendszer kidolgozására irányuló kérés az energiakinyerésre szánt biomassza esetében. Szorgalmazzuk ezért, hogy az Európai Bizottság haladjon tovább ezen az úton, és az erdővédelemről szóló fehér könyv bemutatása révén foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mert az EU erdői és az egyéb fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki. Az erdők munkavállalók milliói, vállalkozók és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosítanak megélhetést. Az erdőkre épülő faipari ágazatok (FBI) több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban. 350 000 embert foglalkoztatnak az erdőgazdálkodásban. A fakitermelés és növedék közötti arány az EU-ban stabil 60% körül mozog. Ez az arány az előrejelzések szerint több országban 100% fölé emelkedik majd, ami 2020 után visszaesést eredményez a készletek növekedésében. Az európai erdőket és erdészetet több különböző regionális és nemzeti modell alapján irányítják, amelyeket produktív és védelmi jellegük szerint csoportosíthatók. Az erdők erőforrásokat és ökoszisztéma-funkciókat is biztosítanak. Vannak javaslatok, amelyek szerint kötelező programokat kellene készíteni. A támogatást szintén célzott módon, azaz az éghajlatváltozáshoz kapcsolva kellene felosztani. A javaslatok között szerepel a versenyképesség hosszú távú javítása, a környezet fejlesztése és megóvása, az életminőség javítása, illetve az együttműködés és a kommunikáció előmozdítása. Minden lehetséges erőfeszítésünkkel arra kell törekednünk, hogy védjük és fenntarthatóan használjuk ezt az erőforrást, hogy a jövő generációk is kiaknázhassák, és emellett a környezetszennyezés csökkentéséhez is hozzá kellene járulnunk.

  Peter Jahr (PPE), írásban. – (DE) Az erdők és az erdészeti iparág már most is jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi nyersanyagok termeléséhez. Az erdők emellett pihenőterületet is nyújtanak sok európai polgár számára, és fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás megelőzésében. Alig van még olyan terület, amelynek környezeti, gazdasági és társadalmi funkciói ilyen szorosan összekapcsolódnának. Erdőink azonban óriási kihívásokkal néznek szembe. Ezek közül az egyik legfontosabb az éghajlatváltozás. A tagállamok feladata, hogy – az Európai Bizottság támogatásával – védjék és fejlesszék erdőinket a jövő generációk számára, hogy a továbbiakban is hozzá tudjanak járulni természetes élőhelyeink, társadalmunk és gazdaságunk jövőjéhez. Ebbe az is beletartozik, hogy biztosítjuk, hogy az erdők állandó és növekvő szerepet játsszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és óvjuk az erdészet és a faipar gazdasági alapját, hogy megfelelő faellátásunk legyen a jövőben.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – Könnyű feladat volt ma az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című jelentés mellett szavazni. Az EU-ban lévő erdőkre most minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik, nem feltétlenül az éghajlatváltozás miatt, hanem inkább a leküzdése érdekében az EU-ban meghozott döntések némelyike folytán. Fontos kezdeményezés, hogy most e jelentés keretében jogilag kötelező fenntarthatósági feltételrendszert kértünk az energiakinyerésre szánt biomasszára. A bioüzemanyagra vonatkozó uniós jogszabály a megújulóenergia-forrásokra vonatkozó uniós jogszabállyal együtt fenntarthatatlan irányba terelték az erdők hasznosítását. Ha az erdőket kizárólag a megújuló energia forrásának tekintjük, akkor teljesen szem elől tévesztjük a fenntartható ipar és a környezetvédelem ötvözésének lényegét. Az erdők a megélhetés és a jólét fontos forrásai a határainkon belül. Ezt az értékes természeti forrást ezért inkább termelésre kellene használni, nem rövidlátó módon, energiaként. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy maguk a fatermékek is megkötik a szén-dioxidot, egész életciklusuk folyamán. Ezért kerülnünk kellene a legkönnyebb és leggyorsabb módszereket, miközben a megújuló energiára vonatkozó céljaink elérésére törekszünk.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az európai erdészeti iparág a gazdaság szinte bármely másik ágazatánál fenntarthatóbb. Az európai erdők tulajdonosai generációk óta eleget tesznek az erdőkre és a természetvédelemre vonatkozó legszigorúbb jogszabályoknak. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az erdővédelemről és erdészeti információcseréről szóló zöld könyvvel kapcsolatban benyújtott jelentés azonban rendeletek növekvő számát vezeti be, anélkül hogy elismerné az erdők fontosságát a munkahelyteremtésben és a gazdaság motorjaként. A jelentés túlzott fenntarthatósági kritériumok alkalmazására szólít fel az EU-n belüli erdőgazdálkodásban, anélkül hogy figyelembe venné a regionális tényezőket és az egyes országok hatásköreit. A nemzeti erdészeti politika hatáskörét túllépő és gazdasági szempontból az erdőket gyengítő fő pontok az Európán belüli nyersfaellátásra vonatkozó rendelkezések. Ezenkívül még mindig nem határozták meg a „fenntarthatóság” fogalmát. Egy másik pont, amelyet ellenzek, az a feltételezés, hogy a fabiomassza nem fenntartható. Úgy gondolom, hogy egyoldalú megközelítés helyett ki kellene emelnünk az erdők által biztosított különféle hasznos védőfunkciókat. Az EU-nak jobban kellene törekednie arra, hogy biztosítsa a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlati megvalósulását Európában, és azt, hogy más országoknak is példát mutassunk.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Mivel az erdők jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlati válság kezeléséhez, a fenntartható erdőgazdálkodás rendkívül fontos annak biztosításához, hogy az EU elérje éghajlati célkitűzéseit. Az EU-nak meg kell erősítenie az erdőpusztulást okozó tényezők elleni stratégiáját, amilyen például az ellenőrizetlen erdőirtás, a tüzek és a levegőszennyezés. Ugyanakkor a biológiai sokféleség megőrzése, a természeti katasztrófákkal szembeni védelem és a légkörben található szén-dioxid megkötése kulcsfontosságú a polgáraink életminőségének javításához és a környezet megőrzéséhez. Ezért úgy gondolom, hogy az uniós erdők védelmének annak garantálására kellene törekednie, hogy az erdők a jövőben is betöltsék termelő, társadalmi-gazdasági és ökológiai funkcióikat.

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a fontos jelentésre. Az EU erdői és az egyéb fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki. Az erdők munkavállalók milliói, vállalkozók és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosítanak megélhetést. Az erdőkre épülő faipari ágazatok (FBI) több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban és 300 milliárd euró forgalmat bonyolítanak. 350 000 embert foglalkoztatnak az erdőgazdálkodásban. Ezen felül az EU erdőinek 40%-a állami tulajdonban van. A fakitermelés és növedék közötti arány az EU-ban stabil 60% körül mozog. Ez az arány az előrejelzések szerint több országban 100% fölé emelkedik majd, ami 2020 után visszaesést eredményez a készletek növekedésében. Az erdők védelmére szolgáló intézkedések létfontosságúak. Az európai erdőket öt bioklimatikus övezetbe soroljuk: északi, mérsékelt óceáni, mérsékelt szárazföldi, mediterrán és hegyi övezetek (5), melyek megfelelnek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a politikai döntések meghozatalához útmutatóként létrehozott erdészeti tipológiának (6).

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Megszavaztam az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről szóló jelentést. Az erdőket az éghajlatváltozás elleni küzdelem alapvető eszközének kellene tartanunk. Kulcsfontosságú, hogy az Európai Uniónak meg kell erősítenie stratégiáját az erdőket károsító jelenségek, például az erdőtüzek és a légköri szennyezés leküzdése érdekében. Az, hogy az erdők mennyire képesek regenerálódni e fenyegetések után, és az éghajlatváltozás hatása ellenére visszatérni a szokásos fejlődéshez, a biológiai sokféleségtől függ, nemcsak a fákétól, hanem az erdőkben élő összes többi organizmusétól is, különösen a vadállatokétól. Következésképpen az erdő által nyújtott speciális élőhelyeken természetes módon megtelepedő vad fajok az erdőtulajdonosok részéről külön figyelmet érdemelnek, mert hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az erdő megőrzése az egész emberiség érdekében kulcsfontosságú. Kár, hogy ismét csak ürügyként szolgál a szén-dioxid-piac népszerűsítésére. Az európai zöld kapitalizmus zsákutcába jutott. A kapitalizmus és az ökológia kölcsönösen összeegyeztethetetlen.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és iparágként hozzávetőlegesen 2 millió munkahelyet biztosítanak, évi 300 milliárd eurós forgalommal. Ezek a számok azt tükrözik, hogy szükség van egy európai erdészeti politikára, hogy környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt biztosítsa a fenntarthatóságot. Csak így lehet megvédeni az erdőket az előttük álló veszélyektől, konkrétan a tüzektől, amelyek a pusztulásuk fő okát jelentik. Ez különösen igaz a dél-európai országokra, és még inkább hazámra, Portugáliára, ahol évről évre több ezer hektár erdő válik a tűz martalékává.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az éghajlatváltozás és az erdők kibogozhatatlanul össze vannak kötve egymással. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben döntő fontosságú az erdők védelme. E küzdelem során az erdőket jobban is fel lehet használni, nemcsak a kitermelés megelőzésével, hanem erdőtelepítési/újraerdősítési programok révén is.

Az éghajlatváltozás azt jelenti, hogy az erdők minden típusa és az erdészeti ágazat egésze konkrét, előre nem látható fenyegetéseknek van kitéve, például viharoknak, aszálynak és erdőtüzeknek. Ezért létfontosságú, hogy az Európai Unió erősítse meg az e jelenségek leküzdésére irányuló stratégiáját. A fenntartható erdőgazdálkodásnak a termeléssel és az erdővédelemmel kapcsolatos szempontok összeegyeztetésére kell törekednie. Fenntarthatóan kell gazdálkodnunk az erdőkkel, ha meg akarjuk tartani a gazdasági, ökológiai és társadalmi funkciók betöltésére való képességüket.

Döntő fontosságú, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az erdő által nyújtott szolgáltatások fenntartására, kiegyensúlyozására és fokozására. A biológiai sokféleség megőrzését politikai fellépésünk egyik prioritásának kell tekinteni.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tudjuk, hogy a jelentés hangsúlyozza azt a tényt, hogy az erdőket az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz érdemben hozzájáruló tényezőnek kellene tekinteni, ami szükségessé teszi az uniós stratégia megerősítését az erdők pusztulását okozó tényezők, pl. a kártevők, erdőtüzek stb. leküzdése érdekében. A jelentés emellett központi helyen foglalkozik az erdővédelem általános kontextusának kialakításával, konkrétan a szubszidiaritással, a különböző erdőtípusok szerinti veszélyek sokféleségével, a fenntartható erdőgazdálkodás központi szerepével és az erdők fontosságával a versenyképesség és a foglalkoztatás szempontjából. A jelentés mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A pusztuló erdők Európa-szerte egyszerre jelentenek környezetvédelmi problémát – a természetes élőhelyek és az éghajlatváltozás szempontjából – és gazdasági problémát. Az erdőkben dolgozó 5 millió ember és a 16 millió erdőtulajdonos éves szinten 300 milliárd eurós forgalmat termel. Az európai erdőkben előidézett változásokért a jelenlegi környezeti feltételek felelősek. Számítanunk kell rá, hogy a bükkfa hosszú távon teljesen el fog tűnni a mediterrán régióban, a fenyőerdők területe pedig az egész európai kontinensen csökkenni fog. A további tényezők közé tartoznak a kártevők támadásainak új formái, amelyek hatását egyelőre nem lehet felmérni, valamint az erdőtüzek kockázatának jelentős növekedése.

Az ICP Forests és az EU működtetik a világ egyik legnagyobb biológiai megfigyelő hálózatát azzal a céllal, hogy számszerűsítsék ezeket a változásokat, és elősegítsék az ok–okozati viszonyok megismerését. Tartózkodtam a szavazástól, mert véleményem szerint a jelentésben javasolt intézkedések nem mennek elég messzire azzal kapcsolatban, hogy az egyes tagállamokra milyen mértékű felelősség hárul.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Ellene szavaztam a 36. bekezdés egy részének, mert a benne szereplő rendelkezés enyhén szólva irreális. Nem gondolom, hogy meg kellene tiltanunk a tüzektől érintett erdőterületek beépítését, mert az ilyen földterületet gyakorlatilag nem lehet más célra használni. Nem hiszem, hogy a visszaélés eseteit kellene általános szabálynak tekintenünk, és ezzel megsérteni azoknak az erdőtulajdonosoknak a tulajdonjogait, akiket korábban már érintett egy erdőtűz. Ugyanakkor elfogadhatónak találom a 37. bekezdésben szereplő elképzelést, miszerint a tilalmat ott kellene érvényesíteni, ahol bebizonyosodik, hogy a tüzet szándékosan okozták. Ebben a helyzetben azonban szerintem szembekerülhetünk az abból eredő hátrányos következményekkel, hogy a gyújtogató nem feltétlenül az ingatlan tulajdonosa, ezért nem értem, miért az utóbbit kellene büntetni.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyv ismerteti az Európai Parlament e kérdéssel kapcsolatos aggályait.

Az erdők és fás földterületek jelenleg az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és több mint 16 millió erdőtulajdonos van. Az erdők 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban, és évi 300 milliárd eurós forgalmat képviselnek. Mindemellett a szén-dioxid elnyelésére és az oxigén kibocsátására való képességük miatt alapvető szerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Ezekből a számadatokból látható, hogy az erdők milyen fontosak minden uniós tagállam számára, Portugália számára pedig különösen, ahol az erdők nagyon sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek, és az ország fontos szerepet játszik a regionális tervezésben és az erdőtüzek elleni küzdelemben.

Megszavaztam a jelentést, mert olyan intézkedéseket javasol, amelyek szerintem hozzájárulnak az erdőpusztulás elleni küzdelemhez, különös tekintettel a tüzekre, a kártevőkre, az erdők szétaprózódottságára, a fajok összetételének változásaira és a fabiomassza iránti kereslet növekedésére.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Üdvözlöm az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban” című bizottsági zöld könyvet. Mivel az erdők nyelik el a legtöbb szén-dioxidot, a fenntartható erdőgazdálkodás kulcsfontosságú az EU éghajlat-változási céljainak eléréséhez. Össze kell kapcsolnunk a védelmet és a termelést az erdőgazdálkodásban, hogy biztosítsuk erdeink környezeti, társadalmi és gazdasági funkcióinak életképességét. Az EU-nak az a szerepe, hogy népszerűsítse a legjobb gazdálkodási gyakorlatot, amely megfelel a helyi szereplők és közösségek szükségleteinek, és ösztönzőkkel támogassa a helyi feltételekkel és az őshonos fajokkal összeegyeztethető erdősítési törekvéseket.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert abszolút létfontosságúnak tartom az erdők megőrzésére és a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó európai szakpolitikák megerősítését, mivel fontos megőrizni az erdők mérhetetlen gazdasági, társadalmi és környezeti értékét.

  Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) A 36. bekezdés (2. rész) és a 37. bekezdés ellen szavaztam, mert a környezetvédelmi tervezés kérdései a regionális vagy az országos hatóság hatáskörébe tartoznak, ami azt jelenti, hogy a döntéseket ezeken a területeken a regionális vagy nemzeti parlamenteknek kell meghozniuk. Véleményem szerint az uniós szintű beavatkozás sértené a szubszidiaritást, és ezáltal túl messzire menne.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Magától értetődő, hogy az erdők védelme döntő fontosságú környezetvédelmi kérdés. Ha megfelelően karbantartják őket, a szén-dioxid megkötése szempontjából az erdők a legfontosabb tényezők, és létfontosságú szerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ha elmarad a karbantartás, és ezáltal intenzív erdőpusztulásnak vannak kitéve, az emberi tevékenység által előidézett üvegházhatású gáz, a szén-dioxid összes kibocsátásának 25%-át állítanák elő. Más szóval, az Európai Uniónak és benne Svédországnak és Finnországnak, amelyek együttesen az európai erdők 33%-át képviselik, valamint a földközi-tengeri országoknak is minden szempontból érdekük, hogy megerősítsék stratégiájukat az erdőket fenyegető veszélyek, például a légköri szennyezés és az erdőtüzek ellen.

E tekintetben örömmel látom, hogy az „erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című zöld könyvről tartott szavazás keretében elfogadták az Arsenis-jelentés 38. bekezdését, amely „sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be az erdőtüzek megelőzéséről szóló jogalkotási javaslatot”, és konkrétan azt tervezi, hogy „az erdőtüzek által sújtott földterületeken 30 évig ne lehessen építkezni”. Ez jó módszer arra, hogy szembeszálljunk azzal az elterjedt gyakorlattal, hogy az erdőtüzeket az ingatlanfejlesztők érdekeinek támogatására használják.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez egy jó jelentés, benne jó javaslatokkal, amibe beletartozik az európai erdők szén-dioxid-megkötő képességét tekintve általában véve kedvező tendencia elismerése, de az is, hogy a megkötött szén-dioxid mennyiség jelentős mértékben elmarad az erdők természetes kapacitásától, és a trend az igénybevétel miatt megfordulhat. A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fakitermelésre vonatkozó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az európai piacon forgalomba hozott összes fa és fatermék fenntarthatóan kezelt erdőkből származzon; szorgalmazza, hogy a Bizottság tanulmányozza az ökoszisztéma-szolgáltatások fejében teljesített kifizetések lehetőségeit; és az erdőtüzek megelőzéséről szóló jogalkotási javaslatot kér, többek között annak megfontolására, hogy az erdőtüzek által sújtott földterületeken 30 évig ne lehessen építkezni.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatom a jelentést, mert az EU földterületének több mint 42%-át borító erdők az erdészeti ágazatban sok munkavállaló és vállalkozás számára biztosítanak megélhetést. Létre kell hozni egy bizottsági iránymutatásokból álló keretet; kötelező fenntarthatósági kritériumokat kell bevezetni, beleértve a kötelező nemzeti erdészeti programokat; az ökoszisztéma szolgáltatásokra irányuló kifizetéseket formalizálni kell; az erdővédelmi szakpolitikákat meg kell erősíteni a tűzvédelmi rendelet újbóli bevezetésével. Különösen érdemleges és szembetűnő fejlemény, hogy elfogadást nyert az illegálisan okozott tűz miatt kiürült területek spekulatív beépítését megakadályozó módosítás. Olaszországban már most is van ilyen szabály, amely megtiltja a gyújtogatással elpusztított területek beépítését.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – Az erdők sokféle ökológiai szolgáltatást nyújtanak számunkra, a víz körforgásának szabályozásától kezdve a talajerózió megelőzésén át a szén-dioxid megkötéséig. Az erdők környezetvédelmi és gazdasági előnyeihez az kell, hogy sürgős, tartós, hosszú távú védelemben részesüljenek, és ez különösen az éghajlatváltozás összefüggésében fontos, úgy az enyhítését, mint a hozzá való alkalmazkodást tekintve. Ez a jelentés kérdések széles körével foglalkozik, és a sok kemény munka mellett az összes képviselőcsoport bevonásával folytatott termékeny tárgyalások eredménye. Őszintén remélem, hogy a Bizottság és a tagállamok a benne foglalt konstruktív javaslatok szerint fognak eljárni.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlöm e jelentés elfogadását a Bizottság által bemutatott, az erdőkről szóló zöld könyvről. Az erdők részei a vidéki környezetünknek és az örökségünknek, és rendkívül fontosak a jólétünkhöz. Amikor egyre súlyosabb veszélyek fenyegetnek, létfontosságú, hogy jobban védjük ezeket a kivételes természeti erőforrásokat. Valójában mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy az éghajlatváltozás milyen következményekkel jár az erdőkre nézve, a megoldások keresésében tanúsított tétlenségünk mégis súlyos veszélybe sodorja a megőrzésüket. Kötelességünk megőrizni ezeket a törékeny ökoszisztémákat, ezt a felbecsülhetetlen biológiai sokszínűséget és a gazdaságnak ezt a stratégiai ágazatát. Ezért örülök ennek a határozott politikai üzenetnek, amelyet a Parlament most, az Erdők Nemzetközi Évében küldött. Nem tehetjük meg, hogy „majd meglátjuk” alapon viszonyulunk az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében elfogadandó intézkedésekhez. Az európai erdőtüzeket oltó taktikai tartalékot is meg kell erősítenünk, tekintettel arra, hogy ezen a területen a megelőzés éppen olyan fontos, mint a válasz. Ha olyannak akarjuk megőrizni erdeinket, amilyennek ismerjük és szeretjük őket, akkor az első vonalban kell küzdenünk azért, hogy fenntarthatóan gazdálkodjunk az erdőterületekkel, és megóvjuk őket a fenyegető veszélyektől.

Jelentés: Gabriele Albertini (A7-0168/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) E javaslat mellett szavazok, ugyanis a jelentés kiegyensúlyozott megközelítést ért el az Európai Külügyi Szolgálat szervezetével és tevékenységeivel kapcsolatos legfontosabb kérdések között és a biztonság- és védelmi politika legfontosabb területein. Ez az egyensúly az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) közötti együttműködési állásfoglalás tárgyában folytatott polgári és katonai együttműködés révén valósul meg. Úgy gondolom, hogy az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport által az Európai Parlamentben előterjesztett és a bizottságban elfogadott módosítások átfogóbb meghatározással szolgálnak, amely kitér a vallásszabadságra és a nemzetközi védelemre szoruló kisebbségek felsorolására is.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Az EP KKBP-re vonatkozó éves jelentéséről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Ez a jelentés áttekintést ad arról, hogy az EU-nak milyen stratégiai szerepet kellene betöltenie határain kívül, különösképpen a demokrácia fejlődésének és az emberi jogok tiszteletének elősegítését illetően. Ezen állásfoglalással az Európai Parlament megerősíti az európai polgári és katonai missziók költségvetési ellenőrzésének irányítójaként és kulcsfontosságú szereplőjeként birtokolt előjogait. Az Európai Parlament képviselőiként ismételten hangsúlyoztuk legfontosabb célkitűzésünket arra irányulóan, hogy erős és döntésképes Parlament jöjjön létre a külpolitikában, különösképpen most, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit is szem előtt tartva. Fontos továbbá az európai uniós multilateralizmus kérdése, valamint annak szükségessége, hogy az minden stratégiai összefüggésben megmutatkozzon, különösen kihasználva az új EKSZ-t, a mára már megvalósult európai diplomáciai testületet.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az EU KKBP-jéről és nemzetközi színtéren betöltött szerepéről szóló jelentések, amelyeket az Európai Parlamentben a tőke politikai képviselőinek legfontosabb koalíciói, nevezetesen a konzervatívok, a szociáldemokraták és a liberálisok támogattak, erősen haladásellenes jelleget és antipopularista szerepet szemléltetnek. Nem szabad továbbá megfeledkeznünk róla, hogy az Európai Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, amellyel a Líbia ellen induló háború élharcosává válik és annak az EU, az USA és a NATO általi legalizálására törekszik az ország értékes erőforrásainak kizsákmányolása és a térségben történt fejlemények kézbentartása érdekében, egy komoly imperialista belsőharc közepette. Az Európai Parlament burzsoá osztálybeli politikusai az EU imperialista jellegének erősítését, annak további militarizálását és katonai képességeinek, így az „euróhadsereg” fejlesztését követelik, különös tekintettel azokra a „rugalmas” hadcsoportokra és gyorsreagálási erőkre, amelyek az „EUFOR Libya”-val líbiai szárazföldi műveletekre készülnek, és amelyekben Görögország a balkáni hadcsoport vezetőjeként aktívan részt vesz. Stratégiai szövetséget kívánnak előmozdítani az EU és a NATO között, és olyan terveket szőnek, amelyekkel az EU a „válságkezelés”, a „humanitárius segítségnyújtás” és „a terrorizmus elleni küzdelem” ürügyével a világ minden pontján imperialista beavatkozásokba kezd és háborúkat indít, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy helyet biztosítson magának az észak-afrikai és általában a közel-keleti imperialisták közötti belső harcok során.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – A Mercosur kereskedelmi megállapodással kapcsolatos, e jelentésben megfogalmazott intézkedések ellen szavaztam. A Mercosur kereskedelmi megállapodás jelentősen alááshatja az európai mezőgazdaságot és a közjavakat, illetve az olyan európai gazdálkodók munkáját, akik magas minőségű, biztonságos élelmiszert állítanak elő. Egy olyan méretű kvóta, mint amelyet a Mercosur követel, teljes mértékben aláásná az írországi szarvasmarhatartást. Becslések szerint az EU−Mercosur megállapodás 30%-kal csökkentené az írországi szarvasmarhaárakat, és ez csak Írországban közel 500 millió EUR veszteséget okozna. Az ír agrárélelmiszer-ágazat az ír tulajdonú vállalatoktól származó export 60%-kával számol el évi 8 milliárd EUR értékben, és közel 250 000 embernek biztosít állást. E megállapodás hatására a vidéki térségekben számottevően sok ember veszítené el az állását gazdálkodási és ipari szinteken, Írországban és az EU egész területén.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) E jelentés mellett szavaztam. A Lisszaboni Szerződés olyan nagyszabású hatáskörökkel ruházta fel az EU-t, amelyekkel tovább kell fejlesztenie külpolitikájának célkitűzéseit az egész világon azzal az általános céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, a biztonsághoz, a szolidaritáshoz, a konfliktusok megelőzéséhez, a demokrácia elősegítéséhez, az emberi jogok védelméhez, a nemzetközi jog tiszteletben tartásához stb. Ezenkívül az EU-nak stratégiai szempontok fokozott figyelembevételével kell eljárnia annak érdekében, hogy nemzetközi szinten is éreztesse súlyát. Az EU-nak a nemzetközi rend befolyásolására való képessége nemcsak a szakpolitikái, szereplői és intézményei közötti egységen, hanem az uniós külpolitika tényleges stratégiai koncepcióján is múlik, amelynek valamennyi tagállamot ugyanazon prioritások és célok köré kell egyesítenie azért, hogy a nemzetközi színtéren erőteljes, egységes hangon szólaljanak meg.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Miközben támogatom az Európai Parlamenthez intézett, az Európai Unió egyik legfontosabb politikájáról, a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló tanácsi jelentést, szeretném kifejezni, hogy támogatom az Európai Unió globális szinten folytatott politikáját. Ezen éves jelentés általunk történő elfogadása megfelelően tükrözi az Európai Unió erős pozícióját és nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepét.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Egyetértek az Albertini-jelentés néhány elgondolásával, ám felfedezni véltem egy alapvető problémát. Az alapvető elgondolás az, hogy az EU-nak fokozatosan uralkodó helyzetet kell kialakítania a védelmi és külpolitika területén az egyéni nemzeti kormányok felett. Ez azt jelentené, hogy a tagállamoknak a külpolitika feletti szuverenitásuk újabb jelentős hányadát kellene európai uniós szervekre ruházniuk, és mindemellett ki kellene alakítaniuk egy olyan közös álláspontot, amelyet együttesen képviselnének a nemzetközi közösségben és a többoldalú fórumokon. Nem fogadhatom el ezt a kilátást: ez ugyanis ellehetetlenítené a tagállamok számára, hogy nemzeti prioritáson alapuló, saját külpolitikákat alakítsanak ki. Egyetértünk vele, hogy vannak olyan körülmények, amikor az EU-nak egységes hangra kell törekednie globális szinten betöltött szerepének megerősítése érdekében, és hogy hatékonyan képviselhesse azokat a kívánságokat, amelyekben minden tagállama érintett, ez azonban semmiképp sem kerülhet a tagállamok saját külpolitikáik kialakítására vonatkozó szabadságába. Ezenkívül a jelentés arra szólítja fel az EU-t, hogy adjon új lendületet Törökország EU-csatlakozási folyamatának, ezzel a ponttal pedig soha nem értettem egyet. Törökország nem tartozhat a szervezetünkhöz, ugyanis nem tekinthető Európának és soha nem is lesz Európa. A jelentés ellen szavaztam.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) E jelentés mellett szavaztam, ugyanis a Tanács éves jelentése konzisztens áttekintést ad a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) irányáról és lépéseiről. Rendkívül fontos, hogy a Tanács továbbra is mindenekelőtt a regionális konfliktusokra összpontosítson, és megfelelő gyorsasággal reagáljon azokra. A Tanács jelentése ugyanakkor semmilyen lehetséges megközelítést nem tartalmaz e konfliktusok és kérdések megoldására. A Tanácsnak arra kellene törekednie, hogy a jelentés túlmutasson az országok szerint ismertetett események és fejlemények felsorolásán. A dokumentumnak tehát az európai uniós külpolitika végrehajtására és védelmére, és az ehhez szükséges eszközökre is ki kellene térnie. A Tanácsnak ezenkívül értékelést kellene készítenie a jelentésben a KKBP és az Unió más külpolitikái közötti koordinációról és koherenciáról, valamint a KKBP cselekvései alapján stratégiai és szervezeti ajánlásokat kellene tennie a jövőre nézve. Szeretném kiemelni, hogy a KKBP-ről szóló éves jelentésnek a fokozott intézményközi párbeszéd eszközéül kellene szolgálnia a szakpolitika hatékonyágának értékeléséhez és jövőbeli irányának meghatározásához.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a Tanács éves jelentését és az európai külpolitika kialakítása érdekében tett erőfeszítéseket. Rendkívül fontosnak tartom egy, a tagállamok külpolitikáival harmonizáló álláspont elfogadását, ugyanis ez a fajta kohézió békéhez, biztonsághoz, szolidaritáshoz és a konfliktus elkerüléséhez vezet nemzetközi szinten. Fenntartható fejlődéshez vezet továbbá, és növeli az EU-nak a nemzetközi rend befolyásolására való képességét. Sürgetem ezért a már megkezdett munka folytatását egy olyan egységes fellépés kialakítására irányulóan, amely javítja az Európa és a többi világhatalom közötti kapcsolatokat, elősegíti a nemzetközi válsághelyzetben tett válaszlépések fokozott hatékonyságát és globális szinten javítja Európa helyzetét.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Nem támogattam az Albertini-jelentés 85. bekezdését, amely üdvözli a Mercosurral való társulási megállapodásról szóló tárgyalások újrakezdését. A közösségi mezőgazdaság további destabilizálásának elkerülése érdekében rendkívül nagy elővigyázatosságot igényel egy ilyen, a szabadkereskedelem előmozdítására irányuló megállapodás. A Mercosur termékeire nem ugyanazok a környezetvédelmi és társadalmi előírások vonatkoznak mint az európaiakra – ilyen körülmények között pedig ténylegesen fennáll a tisztességtelen verseny kockázata. Meg kell akadályoznunk, hogy ilyen helyzet alakuljon ki.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) E jelentés mellett szavaztam, ugyanis a Tanács éves jelentése világos áttekintést ad a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) szakpolitikáiról és cselekvéseiről, és erősíti az intézmények közötti párbeszédet.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az idei jelentés szerkezetében a 2009-es közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló jelentéshez hasonlít. Külön szakasz foglalkozik a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával. Mint ahogyan korábban, most is további párbeszédre van szükség a Tanáccsal a KKBP alapvető célkitűzéseivel kapcsolatosan.

Egyetértek az előadóval annak hangsúlyozásában, hogy a KKBP-tevékenységek egyszerű bemutatása helyett stratégiai megközelítésű párbeszédre lenne szükség. Ezenkívül az előadó arra sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament álláspontjait a döntéshozatal során.

Úgy gondolom, további tárgyalásokat kell folytatni az Unió külpolitikájának stratégiai keretéről, és alaposabb ismeretekre van szükség a KKBP hatályával és létrehozási mechanizmusaival kapcsolatosan, amelyet a politikai szereplők számára is elérhetővé kellene tenni. Az előterjesztett módosítások magas száma a képviselők téma iránti fokozódó érdeklődéséről tanúskodik.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentéssel foglalkozik. A Lisszaboni Szerződés által teremtett új intézményi kereten alapul és az átszervezéssel összhangban, átláthatóbb módon mutatja be az EU KKBP-jét. Számos válságos helyzetű régióra és országra kitér világszerte, így a Nyugat-Balkánra, Kelet-Európa szomszédos országaira, Közép-Ázsiára, Oroszországra, Törökországra, a Közel-Keletre, a földközi-tengeri régióra, Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára is. Bár elismerem, hogy tökéletesíthető lenne – különösen az események országonkénti részletesebb kifejtésével és az európai uniós külpolitikai célkitűzések eszközeinek meghatározásával, továbbá e politika kvalitatívabb, a jövőre vonatkozó stratégiai és szervezeti ajánlásokat is tartalmazó elemzésével –, üdvözlöm a jelentéstervezetet, és bízom benne, hogy az EU továbbra is hatékony multilateralizmus kialakítására törekszik, ami az európai uniós geostratégia egyik fémjele.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egy újabb olyan jelentést láthatunk, amely az Európai Unió közös kül-, biztonság- és védelmi politikájának kialakítását támogatja. Nehézkesen ismétlődnek egymás után az érvek. Ismételt elutasításunknak szeretnénk hangot adni az alábbi érvek felsorakoztatásával: az európai hatalmak gazdasági és geostratégiai érdekeinek védeleméről van szó, méghozzá számos eszköz, így katonák és diplomaták bevetésével, az Egyesült Államokkal és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) együttműködve. Nem szabad megfeledkeznünk ezen intézmények eredményeiről és azok tragikus következményeiről: Irakot, Afganisztánt, a balkáni országokat, Líbiát és más országokat is említhetnénk ennek kapcsán.

Csupán másodlagos szerepet kapnak a fejlesztési együttműködések és támogatási politikák, pedig azoknak a mostani nemzetközi összefüggésben a kül- és védelmi politika talán egyik legfontosabb alappilléreként kellene szolgálniuk.

Tipikus és már unalmassá vált képmutató megközelítést láthatunk továbbá, amely azoknak az európai fegyvergyártóknak az érdekeit védi, akik több milliót kerestek fegyverek diktátoroknak való eladásával, akik aztán saját és a szomszédos államok népeinek lemészárlására használták azokat. Egyebek mellett ezek a kérdések azok, amelyeknél továbbra sem sikerül helyreigazítani a hátterükben álló politikákat.

Kifogásolni szeretnénk továbbá Izrael agresszív, terjeszkedő politikájának, illetve az Izrael és más országok, például Marokkó által gyakorolt, az ENSZ határozatainak be nem tartását jelentő politika támogatását.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Egy újabb olyan jelentést láthatunk, amely támogatja és alapvetően megerősíti az Európai Unió közös kül-, biztonság- és védelmi politikájának kialakítását. Ezek a politikák alapvetően az európai hatalmak gazdasági és geostratégiai érdekeit védik. Egyre inkább az Egyesült Államokhoz és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) igazodnak, miközben a fejlesztési együttműködés és támogatás a második helyre szorul. Az esetek többségében katasztrofális következményekkel járnak, mint ahogyan azt Afganisztán, Palesztina, Irak, Líbia és más országok esetében is láthattuk.

Annak is tudatában vagyunk, hogy létezik egy tendencia, amely azoknak az európai fegyvergyártóknak az érdekeit védi, akik több milliót kerestek fegyverek diktátoroknak való eladásával, akik aztán saját és a szomszédos államok népeinek lemészárlására használták azokat.

Úgy gondolom ezért, hogy felmerült néhány alapvető, megválaszolatlan kérdés a mostani vita során: a fegyverügyletek, Izrael terjeszkedő és háborús politikája és a Nyugat-Szaharáról és Palesztináról szóló ENSZ-határozatok folyamatos be nem tartása. Ez az oka annak, hogy ellene szavaztam.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – A Külügyi Bizottság elsöprő többséggel fogadta el a jelentést. Kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezetével és tevékenységeivel kapcsolatos legfontosabb kérdések vonatkozásában, illetve a közös biztonság- és védelmi politika (KKBP) legfontosabb területein, így a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításában, a nemek közötti egyenlőség és az energiabiztonság elősegítésénél, az iráni és afganisztáni helyzettel és a dél-mediterrán térségben bekövetkezett demokratikus változásokra adott európai uniós válasszal kapcsolatosan, továbbá a legfontosabb szereplőkkel, így az Oroszországgal, Kínával, Japánnal és Indiával kialakított kapcsolatok tekintetében. A jelentés egyensúlyra törekszik a válságkezelésnél a polgári-katonai együttműködések és az EU–NATO interakció tekintetében: egyrészt mellőzi az ECR képviselőcsoport által követett irányt, melynek során az EU kizárólag a kereskedelemre, a fejlődésre és a humanitárius kérdésekre összpontosított, másrészt elutasítja a GUE/NGL képviselőcsoport ahhoz való ragaszkodását, hogy minden katonai elemet kizárjon KKBP-ből.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Albertini úr javaslata nem nyerheti el a támogatásom, ugyanis túlságosan sok olyan pontja van, melyek kapcsán eltérő véleményen vagyok. Ezek közül egyik az egységes európai uniós külpolitikára vonatkozik. Bár maga az elgondolás fedhetetlennek tűnik, az idei észak-afrikai válság és a jelenlegi líbiai válság fényében egyértelműen kiderül, hogy megvalósíthatatlan. Túlságosan sok egymástól eltérő nézőpont alakult ki az EU különböző országaiban. Azzal a ponttal sem értek egyet, amely fokozott erőfeszítések megtételére szólít fel Törökország európai csatlakozása érdekében. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavazok.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) 2009-ben a főképviselő kijelölése volt a legkritikusabb döntés a közös kül- és védelmi politikában (KKBP). Be kell ismernünk, hogy ez nem bizonyult a legjobb döntésnek. Egészen egyértelmű, hogy Asthon asszony sikeresebben játssza a jótékony hölgy szerepét és ad ki erkölcsös sajtóközleményeket, mintsem hogy a diplomáciai akadályok leküzdésére vállalkozzon a 27 tagállam nevében. A bárónőnek köszönhetően az Európai Unió minden fontos eseménytől távolmaradt, vagy éppen az ár ellen úszott. Mint ahogyan azonban a válságok idején az történni szokott, néhány ország − szerencsére vagy sajnos − magához ragadta a kezdeményezést és szerveződni, cselekedni kezdett. A többi pedig vagy hozzácsapódott vagy panasznak adott hangot, ha véleménynyilvánításra kényszerítették.

Az igazság az, hogy az Unió külpolitikája alapvetően támogatások szétosztásáról és kereskedelmi elköteleződésekről szól, ami azonban gyakran a meggyőződéses politikai elveitől eltérő módon történik. Egészen logikus a dolog: a diplomácia állami szuverenitás kérdése. Az adott ország történelmének, erőforrásainak és gazdasági vagy geopolitikai érdekeinek eredményeként alakul ki. Az Unió érdekei sem ötvöződését, sem pedig kiterjesztését nem képezik az Egyesült Államok érdekeinek. Kifejezetten az Unióhoz tartoznak és gyakran eltérőek a nemzeti érdekektől. Teljesen ésszerűtlen lenne, ha ezek az érdekek felülkerekednének a nemzeti érdekeken.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Jóváhagytam ezt a dokumentumot, ugyanis célja a nemzeti védelmi rendszereknek az EU védelmi rendszereivel való összehangolása, és a legfontosabb világszereplőkkel, így az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával, Törökországgal és az arab országokkal kialakított stratégiák koordinálása. Hangsúlyozza a moratóriumot és törekszik arra a kivégzések tekintetében. Továbbá más országokkal együttműködve határoz meg iránymutatásokat és célkitűzéseket. Az Unió elsőrendű stratégiai szempontját a hatékony multilateralizmusnak kell képeznie, és ezzel összefüggésben az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi együttműködésben, támogatnia kell a nemzetközi intézményeket, elő kell segítenie a nemzetközi konszenzust és a globális fellépést. Égető szükség van arra, hogy kezeljék az uniós polgárokat érintő, globális természetű közös ügyeket, amilyen például a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a járványok, az éghajlatváltozás, a millenniumi fejlesztési célok elérése és a szegénység felszámolása, az energiabiztonság elérése, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem, a békés konfliktusrendezés és a leszerelés, a migráció kezelése, valamint az emberi jogok és a polgári szabadságjogok előmozdítása; továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az európai uniós pénzeszközöket fokozottan nyomon kell követni az Európai Számvevőszék 15/2009 különjelentésének megfelelően. Úgy véli, hogy a NATO-val folytatott partnerségének határozott megerősítése érdekében az EU-nak ki kell használnia a NATO új stratégiai koncepciójának elfogadása által kínált lehetőséget, egyúttal fejlesztve az EU külső biztonsági és védelmi politikáit. Úgy gondolom, hogy a szervezetek közötti kapcsolatoknak kellene teret engedni.

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól szóló 2009-es éves jelentés elfogadása mellett szavaztam. Egy jól megszerkesztett, a közös kül- és biztonságpolitika szempontjait részletesen tárgyaló, kulcsfontosságú jelentésről van szó. Különösen nagy örömmel látom, hogy egy általam előterjesztett, Grúziával kapcsolatos módosítás is bekerült a jelentésbe. Hangsúlyozni akartam annak jelentőségét, hogy állandó és következetes politikai nyomást kell gyakorolni Oroszországra a 2008-ban létrejött megállapodás minden rendelkezésének teljesítésére irányulóan, különösképpen az Európai Unió Megfigyelő Missziójának (EUMM) az elfoglalt területekre való belépése tekintetében. Bízom benne, hogy Ashton főképviselő asszony figyelembe veszi majd ajánlásainkat.

  David Martin (S&D), írásban. – E jelentés mellett szavaztam és úgy gondolom, az EU saját értékrendjének való megfelelés érdekében az uniós külpolitikának és külső fellépésnek prioritásként kell kezelnie a demokrácia, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás és az igazságos társadalmak előmozdítását, mivel a szabályokon alapuló demokratikus társadalom az emberi jogok biztosításának és a stabilitás előmozdításának alapja. Megismétlem azt az álláspontot, hogy az emberi jogokat szigorúan érvényesíteni kell az uniós külpolitikában; úgy vélem, hogy az EU új intézményi szerkezete – különös tekintettel az EKSZ-re és annak e célra kijelölt osztályára – lehetőséget biztosít az EU e területtel kapcsolatos következetességének és eredményességének fokozására; sürgetem az alelnököt/főképviselőt, hogy a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi fórumokon való aktív részvétel révén aktívan törekedjen annak elérésére, hogy a harmadik országok kötelezettséget vállalnak az emberi jogok tiszteletben tartására, valamint szólaljon fel az emberi jogi visszaélések ellen, és ne tartózkodjon megfelelő intézkedések meghozatalától azok megsértése esetén; tekintettel a meggyőződés szabadságának egyre súlyosabb megsértéseire, felszólítom a Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést, és az EU emberi jogi politikájában általánosan érvényesítse a meggyőződés szabadságát.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentéssel foglalkozó Albertini-jelentés fontos választási lehetőségeket mutat be az Unió jövőbeli külpolitikája tekintetében. Rendkívül fontos, hogy a Parlamentnek egyhangúlag fel kell szólítania a Tanácsot arra, hogy ne korlátozza a KKBP-ről szóló éves jelentés hatókörét a KKBP-tevékenységek puszta leírására, hanem „tegye azt a politikára és a megoldásokra összpontosító eszközzé”. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy a „jelentésnek túl kell mutatnia az országok szerint ismertetett események és fejlemények felsorolásán, és foglalkoznia kell az EU külpolitikájának hatékonyságához, valamint az európai külső fellépésére vonatkozó célkitűzések követéséhez szükséges eszközökhöz kapcsolódó kérdésekkel”.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU-nak tovább kell fejlesztenie külpolitikájának célkitűzéseit, és törekednie kell értékeinek és érdekeinek az egész világon történő előmozdítására, azzal az általános céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, a biztonsághoz, a szolidaritáshoz, a konfliktusok megelőzéséhez, a demokrácia elősegítéséhez, az emberi jogok védelméhez, a nemek közötti egyenlőséghez, a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, a nemzetközi intézmények támogatásához, a tényleges multilateralizmushoz és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelethez, a fenntartható fejlődéshez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a szegénység felszámolásához. Ezek a célkitűzések csak egy minden EU tagállam által támogatott, hatékony, közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) révén valósulhatnak meg.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Mint ahogyan Önök is tudják, lelkes támogatója vagyok Törökország EU-csatlakozásának. Meggyőződésem, hogy a csatlakozás Európának is legalább annyira javára válna, mint Törökországnak. Törökország helyzete rendkívül szerencsés, hiszen két világ találkozási pontján helyezkedik el: egyszerre kapcsolódik a nyugati-európai világhoz és Ázsiához. Jacques Chirac azt mondta, Európának és Törökországnak „közös a sorsa”. Törökország csatlakozásával bebizonyosodna, hogy a Kelet és Nyugat közötti építő, egyeztető, újító és kreatív párbeszéd lehetséges célkitűzés. Európa végső soron már most is 15−20 millió muzulmán otthonát jelenti. Törökország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alapító tagja, valamint tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) és a Nyugat-európai Uniónak (NYEU). Nemrégiben az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjául választották. Végül pedig G20-csoportbeli tagsága is az ország jelentőségéről és arról tanúskodik, hogy fontos geopolitikai szerepre tehetne szert a nemzetek szövetségében. Újból ki kell alakítani a bizalmat kormányaink között, és be kell váltanunk a nép és a fiatalok reményét. Az elkövetkezendő években azon kell fáradoznunk, hogy bevezessük Törökországot az európai családba.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A Külügyi Bizottság elsöprő többséggel fogadta el a jelentést, melyre én is „igennel” szavaztam. Kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz az Európai Külügyi Szolgálat szervezetével és tevékenységeivel kapcsolatos legfontosabb kérdések vonatkozásában, illetve a közös biztonság- és védelmi politika legfontosabb területein, így a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításában, a nemek közötti egyenlőség és az energiabiztonság elősegítésénél, az iráni és afganisztáni helyzettel és a dél-mediterrán térségben bekövetkezett demokratikus változásokra adott európai uniós válasszal kapcsolatosan, továbbá a legfontosabb szereplőkkel, így az Oroszországgal, Kínával, Japánnal és Indiával kialakított kapcsolatok tekintetében.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Támogatom a közös európai védelmi és külpolitikát, melynél az „európai” szónak van a legnagyobb jelentősége. Európának függetlenítenie kell magát az USA-tól, nem csupán gazdaságában, hanem külpolitikájában is. Önállóbbá kell válnia annak érdekében, hogy a világ erős és független szereplőként tekinthessen rá. Eddig azonban egyetlen lépést sem láthattunk erre irányulóan. Éppen ellenkezőleg, ez a jelentés éppen az USA-val, és különösképpen a NATO-val fenntartott kapcsolatokat támogatja és védelmezi. Néhányan egyenesen úgy gondolják, szorosabbra kellene fűzni ezeket a kapcsolatokat. Ez meglehetősen kontraproduktív hatást gyakorolna az EU jövőjére és még inkább megnehezítené a közös európai megközelítésről vagy hozzáállásról való megállapodást a fontos kérdések tekintetében, mint ahogyan az a líbiai válság kapcsán is bebizonyosodott. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően jelentős előrelépés történt az EU külpolitikájában. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében megfogalmazott célkitűzéseken és elveken alapuló koherens uniós külpolitikai stratégiára van szükség. Nemzetközi szintű cselekvése során az EU-t ugyanazoknak az elveknek kell vezérelnie, amelyeket megalakulása, fejlődése és bővítése során is szem előtt tartott, méghozzá az alábbi értékek világszinten történő előmozdítására irányulóan: „demokrácia, jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság, valamint az egyenlőség és szolidaritás elveinek tisztelete és az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és nemzetközi jogban foglalt alapelveknek a tisztelete.”

A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentés mellett szavaztam, ugyanis a parlamenti észrevételek többségével egyetértek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a jelentés nem tesz javaslatot olyan lehetséges megközelítésekre, amelyekkel az általa ily átlátható módon bemutatott konfliktusokat és problémákat meg lehetne oldani. E tekintetben osztom az előadó kérését arra irányulóan, hogy ne korlátozza a jelentés hatókörét a szakpolitika tevékenységeinek puszta leírására, hanem tegye azt a megoldásokra összpontosító politikai eszközzé.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Támogattam ezt az állásfoglalást, tekintve, hogy a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló 2009-es éves tanácsi jelentés – melynek átláthatóságát dicséretre méltónak tartom – hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak tovább kell fejlesztenie külpolitikájának célkitűzéseit, és törekednie kell értékeinek és érdekeinek az egész világon történő előmozdítására, azzal az általános céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, a biztonsághoz, a szolidaritáshoz, a konfliktusok megelőzéséhez, a demokrácia elősegítéséhez, az emberi jogok védelméhez, a nemek közötti egyenlőséghez, a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, a nemzetközi intézmények támogatásához, a tényleges multilateralizmushoz és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelethez, a fenntartható fejlődéshez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a szegénység felszámolásához.

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban. – (ES) A közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló éves jelentés előtt állunk, ebben az esetben 2009-re vonatkozóan. A jelentésben látható megfontoltság győzött meg arról, hogy mellette tegyem le voksomat: nemcsak a Lisszaboni Szerződés biztonság- és külpolitikával kapcsolatos újításait foglalja össze, de egyúttal fogokozottabb koordinációra szólít fel a nemrégiben alakult Európai Külügyi Szolgálat, a tagállamok és a Bizottság között. Az EU-nak erős és hiteles szereplőként kell nemzetközi szinten megerősödnie, ennek érdekében pedig világos üzenetekkel kell hirdetnünk a demokrácia és az emberi jogok által képviselt értékeinket, mind nemzetközi kapcsolatainkban, mind pedig az érdekeink érvényesítése során, így az energiabiztonsággal kapcsolatosan is. Az „értékek és érdekek” kifejezéseknek összeegyeztethetőknek kell lenniük, nem csupán a külső tevékenységeinkben. Szocialista szemlélettel nézve azt mondhatjuk, hogy e jelentés tematikus és földrajzi ajánlásai kielégítik alapvető igényeinket. Igaznak tartom ezt a transzatlanti kapcsolatok, különösképpen az EU és a NATO koncepciójára nézve, és a válsághelyzetben folytatandó polgári és katonai együttműködésre fektetett hangsúly tekintetében is.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A hat módosításunkból három került elfogadásra: a közös biztonsági és védelmi politika keretében végrehajtandó missziók számára elkülönített költségvetési tételekre, a Tanácsnak és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a polgári és katonai tervezési kapacitások közötti egyensúlytalanság leküzdésére való felszólítására, valamint a közép-ázsiai vízgazdálkodási kérdések sürgősségére vonatkozóan. Szíriával kapcsolatosan elfogadták az S&D képviselőcsoport módosítását, melynek eredményeként az Aszadot lemondásra szólító módosításunk elbukott. A jelentés végül elsöprő többséggel elfogadásra került. A mi képviselőcsoportunk tartózkodott.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A jelentés hangsúlyozza az Európai Unió hatékony globális szereplőként betöltött, nemzetközi szintű vezető szerepét. E szerep betöltéséhez fokozottan stratégiai külső cselekvésre, és valamennyi tagállamot egyesítő egységes külpolitikára van szükség. A Közel-Keleten és a földközi-tengeri országokban zajló események fényében ez kissé utópikusan hangzik számomra. A jelentés ellen szavaztam, ugyanis az a nemzetek hatalmának korlátozására törekszik, miközben új hivatalokat létesít és újabb katonai műveleteket alakít ki, ami megnövekedett költségeket vonna maga után. Ezenkívül Törökország csatlakozási tárgyalásához is új elemeket kíván hozzátenni.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Ebben a hónapban van Litvánia EU-csatlakozásának hetedik évfordulója. Az EU-hoz való csatlakozásunkkor a legtöbb litván állampolgár demokráciáról álmodott és mindarról, amit Európa adhat. A hét év elteltével sajnos csak kevés várakozás teljesült be, mind litvániai, mind pedig európai szinten. A külpolitika is idesorolható. Nemrégiben néhány európai vezető különös gyorsasággal ünnepelte a demokrácia arab világban aratott győzelmét és a diktátorok halálát – az európai értékek győzelmét. Ez sajnos messze áll az igazságtól. Az EU törekvései külpolitikájának megerősítésére irányulóan nem bizonyultak eléggé sikeresnek.

A Lisszaboni Szerződés arra lett volna hivatott, hogy segítsen egységes hangot találni az európai külpolitikában, múlt héten azonban sokkal inkább a kohézió hiányát láthattunk az európai uniós külpolitikában. Osama bin Laden múlt hétfői meggyilkolását követően az európai uniós államfők nem kevesebb, mint öt eltérő nyilatkozatot adtak ki 24 óra alatt. Egységes hangot kell találnunk ahhoz, hogy Európa komoly szereplő maradhasson világ szinten. Ezenkívül a külpolitikai prioritásait is helyesen kell meghatároznia: nem bizonyul fenntartható politikának az, ha délre összpontosítunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk keleti határainkat.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A fokozódó globális bizonytalanság fényében az EU-nak meg kell határoznia közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) általános álláspontját. Örömmel látom, hogy a jelentés hangsúlyozza: a Parlamentet is be kell vonni ebbe a folyamatba. Az európai állampolgárok érdekeinek képviselőiként hozzá kell járulnunk az európai védelmi politika meghatározásához. A béke, az emberi jogok és a demokrácia védelme az Európai Unió alapvető céljai közé tartozik. Nagyratörő külső cselekvési és diplomáciái stratégiára kell alapoznunk értékeink népszerűsítését. A Lisszaboni Szerződés a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjén keresztül biztosít egységes hangot az Uniónak. Ezért ez a szavazat egyúttal az összes intézmény, így az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Bizottság, a tagállamok és természetesen az Európai Parlament közötti fokozott koordinációra való felhívást is jelent. A mostani változó világban Uniónknak túl kell lépnie egy egyszerű gazdasági unión. Történelmi kötelezettségünk, hogy politikai unióvá alakítsuk azt. Ennek eléréséhez pedig a KKBP-t kell mozgatórugóként alkalmaznunk. Ezt az üzenetet kívánta közvetíteni a Parlament, én pedig támogatom ezt az álláspontot.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) E jelentés mellett szavaztam. Az EU befolyásának − és ezáltal közvetett módon az egyes tagállamok befolyásának − globális szintű növelése érdekében éleslátásra van szükség és elszántnak kell lennünk a különböző szintek közötti fokozott együttműködés és koordináció biztosítása vonatkozásában. Nem szabad szükségtelen akadályokat állítanunk az Európai Külügyi Szolgálat útjába, ha azt akarjuk, hogy az megfeleljen az alapító elveinek. Ezenkívül támogattam a módosítást, amely ezzel egyidejűleg hatáskörének teljes körű kihasználására szólítja fel Asthon bárónőt. Mindkét oldal aktív részvételére szükség van a KKBP sikere érdekében. A Költségvetési Bizottság tagjaként és a maximális átláthatóság híveként természetesen én is támogattam a módosítást, amely minden missziónál külön költségvetési tétel elkülönítésére szólít fel.

Jelentés: Roberto Gualtieri (A7-0166/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom ezt a javaslatot és azt ajánlom, hogy hozzunk intézkedéseket, amelyekkel orvosolhatjuk azt a helyzetet, hogy nagyon nehéz szakembereket találni a polgári küldetésekhez, a beavatkozás leggyakrabban alkalmazott formájához. Ami a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvét illeti, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatával összhangban, valamint a polgári és katonai küldetések hatékonyabbá tétele érdekében javaslom, hogy a válságkezelés minden szintjén tegyék lehetővé a nők megfelelő részvételét a missziókban. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nőknek helyet kell kapniuk a felső szintű döntéshozatali tisztségekben, rendszeres konzultációt kell folytatni a civil társadalommal, és a missziókban fokozni kell a nemi kérdésekkel foglalkozó kapacitásokat. Megfelelő nyilvános panasztételi eljárások létrehozására szólítok fel a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) küldetések keretei között, és felszólítom Lady Ashtont, hogy a KBVP-küldetésekről készített féléves jelentésébe illesszen be egy részletes jelentést a nőkről, a békéről és a biztonságról. Szerintem ez lehetővé tenné a megszerzett tapasztalatok politikai, stratégiai, technikai, jogi és műveleti szempontból történő elemzéssé történő átváltását, és hosszú távon kiindulópontot jelenthetne a folyamatban lévő beavatkozások és a kialakulófélben lévő válságokra alkalmazandó kritériumok javításához, a stratégiai érdekek és a rendelkezésre álló erőforrások közötti lehető legjobb egyensúly megteremtése érdekében.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Megszavaztam az állásfoglalást a közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új KBVP határozott politikai nyilatkozatot tesz arról, hogy az Unió a stabilitást szolgáló erőként szándékozik fellépni a világon. Támogatom azt az álláspontot, hogy a jelenlegi gazdasági megszorítások és a Lisszaboni Szerződés rendelkezései hozzásegíthetik a tagállamokat a védelmi kiadások értelmesebb felhasználásához védelmi képességeik, költségvetésük és követelményeik összevonásával és megosztásával, és ezzel egy időben fokozott biztonságról gondoskodhatnak polgáraik számára, jóllehet a valóságban a gazdasági és pénzügyi válság befolyást gyakorol az EU nemzetvédelmi költségvetéseire, programjaira és haderő-struktúrájára, és ezért több mint egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után még mindig nincsenek arra utaló egyértelmű jelek, hogy a Lisszabon utáni EU holisztikus megközelítési módja lehetővé tenné a hagyományos eljárási és intézményi akadályok leküzdését. Ezért nagyon fontos, hogy a tagállamok megtalálják a megfelelő eszközöket a KBVP végrehajtására, mivel a Lisszaboni Szerződés biztosítja a kereteket a védelmi együttműködés fokozására, és ezzel egy időben méretgazdaságosság elérésére, a stratégiai jelentőség fenntartásával és az uniós polgárok biztonságának garantálásával.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság időszakában az Európai Uniót stratégiai autonómiájának növelésére szólítják fel, értékeinek megőrzése és polgárainak védelme érdekében, az alapvető kihívásokkal és fenyegetésekkel kapcsolatos közös jövőkép kidolgozásával, valamint erőforrásainak és képességeinek felsorakoztatásával, hogy megfelelő választ adhasson ezekre. Úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés által bevezetett, a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó új rendelkezések szilárd politikai nyilatkozatot tartalmaznak arról, hogy az Unió a stabilitást szolgáló erőként szándékozik fellépni a világon. Egyértelmű jogi kereteket biztosítanak ahhoz, hogy az Unió megerősítse a kül- és biztonságpolitikájának folytatásához szükséges képességeket egy átfogó megközelítési módon keresztül, amely az Unió és tagállamai rendelkezésére álló összes eszközt igénybe veszi a válságok és konfliktusok megelőzéséhez és kezeléséhez, valamint a tartós béke felépítéséhez. Megszavaztam ezt a jelentést.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak erős és hatékony biztonság- és védelempolitikára van szüksége a konfliktusok megelőzéséhez, polgárai biztonságának védelméhez és alapvető értékeinek ismételt megerősítéséhez azáltal, hogy hozzájárul a nemzetközi jog támogatásához, valamint az emberi jogok és a demokratikus értékek előmozdításához szerte a világon.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A nemzetközi rendszer gyors és mélyreható változáson megy keresztül. Ennek hajtóereje a feltörekvő nemzetközi szereplők hatalmi pozíciójának erősödése és a kölcsönös függőség elmélyülése, a mindent átfogó gazdasági és pénzügyi problémák, a környezet romlása és az éghajlatváltozás, az energia és az erőforrások szűkössége, valamint az egymással kölcsönösen összekapcsolódó biztonsági kihívások. Támogattam ezt a fontos jelentést. A jelenlegi viharos globális helyzetben, a gazdasági és pénzügyi válság időszakában az EU-nak fokoznia kell stratégiai autonómiáját értékeinek megőrzése, érdekeinek érvényesítése és polgárainak védelme érdekében az alapvető kihívásokkal és fenyegetésekkel kapcsolatos közös jövőkép kidolgozásával, valamint erőforrásainak és képességeinek felsorakoztatásával, hogy megfelelő választ adhasson ezekre, és ezáltal hozzájárulhasson a nemzetközi béke és a globális biztonság megőrzéséhez.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Megszavaztam ezt a jelentést, mert fontos lépést jelez a Lisszaboni Szerződés végrehajtása felé vezető úton. Az ebben a dokumentumban javasolt változtatások javítják majd Európa katonai képességeinek rugalmasságát. Meg kell itt említenem, hogy a fenyegetések globális szintű diverzifikációja megköveteli a közös biztonság- és védelempolitika elfogadását. A számítógépes támadások, az illegális migrációs áramlások és a terrorizmus csak néhány ezek közül a fenyegetések közül. Az Unió valóban a nemzetközi bűnözés kiemelt célpontjává vált. Szeretném továbbá kihangsúlyozni az ezt a politikát támogató pénzügyi erőforrások méretét. Úgy gondolom, hogy az ATHENA mechanizmusnak a lengyel elnökség által történő áttekintése megoldja a költségvetési problémát. Ez hozzájárul majd az európai katonai műveletek közös költségeihez történő egyszerűbb tagállami hozzájárulás létrehozásához. A Nyugat-Európai Unió feloszlatása és a kölcsönös védelemről szóló záradéknak a Szerződésbe történő bevezetése a közös védelempolitika felé megtett lépést jelöl.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Amikor egy politikai Európáról, egy európai forróvonalról, vagy akár az egységes hangon megszólaló Európáról beszélünk, akkor gyakran elfelejtjük ehhez azt is hozzátenni, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha van érvényes európai védelempolitika. A közelmúlt líbiai eseményei megmutatták, mennyi tennivalónk van még ezen a fronton. A jelenlegi pénzügyi nehézségek figyelembevételével erőforrásaink összevonása nem egyszerűen kívánatos, hanem elengedhetetlen politikai lépés.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A védelempolitika az egyik olyan terület, amelyet a tagállamok a legféltékenyebben védelmeznek. A jelentés alapján, illetve valójában az ezzel a témával vagy a külpolitikával foglalkozó más jelentések alapján az a benyomás alakult ki bennem, hogy rá akarják kényszeríteni az Európai Uniót arra, hogy fokozatosan maga alá gyűrje a tagállamokat a kül- és biztonságpolitika kidolgozása területén. Azoktól az ellenvetésektől eltekintve, amelyeket elvi okokból szembe lehet szegezni ezzel a megközelítési móddal, képtelen vagyok megérteni, hogy gondolhatja bárki is azt, hogy az EU valaha is képes lesz egységes hangon megszólalni ilyen érzékeny témákban, ahol az egyes tagállamok érdekei gyakran erősen eltérnek egymástól, ha ugyan nem nyíltan ellentétesek egymással. Csak meg kell nézni, mi történt Líbia és a humanitárius beavatkozás esetében.

Gyakorlatilag lehetetlen, hogy a tagállamok megállapodásra jussanak egymással és egységes, elfogadott álláspontot terjesszenek elő ilyen nagyságrendű eseményekről. Még ha ez meg is történne, akkor is szükségszerűen a kormányok döntéshozatali szabadságának kárára történne meg, amit a nemzeti politikusok prioritásnak tekintenek. A jelentés ellen szavaztam.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert az Európai Uniónak tovább kell fejlesztenie biztonsági stratégiáját, meg kell őriznie értékeit, érvényesítenie kell érdekeit és védenie kell polgárait, és ezáltal hozzá kell járulnia a nemzetközi béke és a globális biztonság megőrzéséhez. A Lisszaboni Szerződés által bevezetett közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) új rendelkezései világosabb jogi kereteket biztosítanak a kül- és biztonságpolitika végrehajtásának megerősítéséhez, az Unió és tagállamai rendelkezésére álló összes eszköz igénybevételével, a válságok és a konfliktusok megelőzése és kezelése, valamint tartós béke felépítése érdekében. A kül- és biztonságpolitika végrehajtása során az Uniónak gondoskodnia kell a külső fellépés különféle területei, valamint a kül- és belpolitika közötti konzisztenciáról és koherenciáról. Szeretném hangsúlyozni, hogy a hiteles külső biztonságpolitikához a tagállamok közötti szorosabb együttműködésre, kölcsönös bizalomra és szolidaritásra van szükség.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Aggódom amiatt, hogy több mint egy évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után még mindig nincsenek egyértelmű jelei a kül- és biztonságpolitika átfogó uniós megközelítési módjának, amelynek keretein belül le tudnánk küzdeni azokat a hagyományos eljárási és intézményi akadályokat, amelyek korlátozzák az EU cselekvőképességét. Aggódom amiatt, hogy az EU tagállamai nem hajlandók közös álláspontot elfogadni a líbiai válságról, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973. számú határozatáról és annak végrehajtási módjáról. Véleményem szerint veszélyesek azok az elképzelések, hogy ad hoc koalíciókat kell létrehozni az egyes országok között a közös biztonság- és védelempolitika lehetséges helyettesítőiként, mivel a 21. században egyetlen európai államnak sincs reális esélye arra, hogy jelentős szereplő lehet a biztonság és a védelem területén. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetőséget biztosít arra, hogy a válságrendezési műveletek végrehajtását tagállamok egy csoportjára bízzák, bár kizárólag egy tanácsi határozat keretein belül, amely meghatározza a célkitűzéseket, a hatókört és a végrehajtás feltételeit. A líbiai fejleményekre adandó közös válasz elengedhetetlen a déli államok felé tanúsított szomszédságpolitika új és hiteles megközelítési módjának létrehozásához. Ehhez hasonlóan a keleti partnerség fejlesztését és elmélyítését is ki kell hangsúlyoznunk, amelynek keretein belül a közelmúltban megkezdte működését egy európai parlamenti képviselőkből és a részt vevő országok parlamentjének képviselőiből álló parlamenti közgyűlés. Ezzel összefüggésben szilárd és alapelvekre épülő állásponthoz kell ragaszkodnunk Lukasenko elnök fehéroroszországi rendszerével szemben.

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE), írásban. – (DE) Különféle okok miatt megszavaztam a Gualtieri-jelentést. Az előadó nagyszerű együttműködést alakított ki képviselőcsoportommal. Sok módosításunkat átültette kompromisszumos szövegekbe. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által benyújtott 29 módosító javaslat közül 21 beépült a jelentésbe. Végül sok általunk támogatott és követelt álláspont a jelentés részévé vált. Nagyon kritikus vagyok azzal a felszólítással szemben, hogy a fegyverekkel kapcsolatos kutatásokat építsük be a közös kutatási és innovációs stratégiai keretrendszerbe. Az úgynevezett taktikai egységek természeti katasztrófák esetén történő igénybevételére vonatkozó javaslat szintén nem helyénvaló. Különösen irritáló az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumára történő kiterjedt hivatkozás a megfelelő terrorista-ellenes politika példájaként.

Nagyon pozitív a véleményem az egyes közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) küldetések rendkívül nyitott és reális értékeléséről, a nőkkel és a biztonsággal kapcsolatos kijelentésekről, a leszerelésről és az emberi jogokról szóló záradékról a terrorizmusellenes intézkedések között, valamint az arra a határozatra történő egyértelmű hivatkozásról, hogy nem vegyítjük a polgári és a katonai műveleteket. Végül az előadó még egy alapvető kérdéssel foglalkozott: az abszolút stratégiai autonómia ellenzésével a KBVP végkifejleteként.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tagállamok külpolitikájával összhangban álló álláspontot fogadjunk el, mivel az ilyen jellegű kohézió békét, biztonságot, szolidaritást és konfliktusmegelőzést fog eredményezni nemzetközi szinten. Emellett fenntartható fejlődéshez és az EU képességeinek növekedéséhez is vezet a nemzetközi rend befolyásolása területén. Ezért sürgetem a már folyamatban lévő, egységes front kialakítására irányuló munka folytatását, amely javítani fogja a kapcsolatokat Európa és a világ többi hatalma között, hatékonyabb válaszadást fog előmozdítani nemzetközi válsághelyzetekben és javítani fogja Európa helyzetét a világ színpadán.

  Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződésnek új politikai modellt kell képviselnie Európában, mind abból a szempontból, hogy össze kell vonni a tagállamok erőforrásait az optimális eredmények elérése érdekében, mind pedig abból a szempontból, hogy ki kell dolgoznunk közös stratégiákat és műveleteket, amelyek az alapító atyák által évekkel ezelőtt megálmodott politikai unióvá teszik majd Európát. Ezen a héten ünnepeljük az Európa-napot, amikor megemlékezünk a Schuman-nyilatkozatról. Ez egy olyan Európáról szól, amely „olyan konkrét vívmányok révén fog felépülni, amelyek először de facto szolidaritást eredményeznek”. Pillanatnyilag ez a szolidaritás hiányzik, különösen a tagállamok erős közös politikai akaratának kifejeződése formájában, amely nemcsak erősebb védelmet biztosítana határainkon, hanem gazdaságunkat is hitelesebbé tenné. A Gualtieri-jelentés egyértelműen aláhúzza azt a tényt, hogy az európai fegyveres erők nem megfelelőek egy közös európai védelmi rendszer létrehozására, vagy az Uniónak a Lisszaboni Szerződésben meghatározott belső és külső biztonsági céljainak elérésére. Hiteles katonai képesség nélkül a közös európai biztonság- és védelempolitika továbbra is csak papíron és azoknak a szavaiban fog létezni, akik nem rendelkeznek az annak hatékony végrehajtásához szükséges eszközökkel.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés előrelépés volt az EU számára. Nagyobb politikai és intézményi részvételt hozott magával a tagállamok közötti kapcsolatokban, és még közelebb vitte őket a kulcsfontosságú külső és hazai politikák és stratégiák kérdésében.

Megszavaztam ezt a jelentést, mert úgy látom, hogy az abban szereplő elemzés rendkívül releváns a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alakulása szempontjából. A benyújtott dokumentum maximalizálja az EU szerepét, megerősíti a szinergiákat a tagállamok között, valamint közöttük és az uniós intézmények között. A KBVP alakulása különösen releváns a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság figyelembevételével, ami ajánlatossá teszi az erőforrások megosztását a tagállamok között, a közbiztonság hatékony biztosítása, a válság- és konfliktuskezelés, valamint a tartós béke megteremtése érdekében. Ez a legjobb eszköz a bemutatott jogi struktúrák figyelembevételével, ha a Lisszaboni Szerződés utáni időszakban igazolt intézményi korlátok tisztázására törekszünk, és megpróbáljuk meghatározni az azonosított problémák jogalkotási megoldásait: „Lisszabonnak” KBVP-re van szüksége. Úgy vélem, hogy az európai társadalom ezt akarja. Az új realitás racionálisabb, együttműködőbb és európaibb.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP), a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után előrevetíti az Uniónak azt a szilárd politikai szándékát, hogy a stabilitást szolgáló erőként lép fel a világban, egyértelmű jogi keretekkel, amelyek javítják a célkitűzéseinek követéséhez szükséges képességeit.

Ennek ellenére még mindig nem látszanak a Lisszabon utáni, kellően holisztikus megközelítési mód egyértelmű jelei, amely lehetővé tenné a hagyományos eljárási és intézményi akadályok leküzdését, emellett lehetővé tenné a társadalom és az európai államok biztonságát és védelmét. Remélem, hogy a jelenlegi gazdasági megszorítások erőforrásaik intelligensebb felhasználására ösztönzik majd az államokat, és hogy képesek lesznek hatékonyabban együttműködni egymással.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés értékeli a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alakulását a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után. Ez a jelentés a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi keretekre épül, amelynek értelmében az Európai Uniónak egységes hangon kell megszólalnia, és átszervezése alapján átláthatóbb módon kell bemutatnia közös kül- és biztonságpolitikáját. Fel kell azonban ismernünk, hogy az EU-nak még nem sikerült kialakítania egy átfogó, Lisszabon utáni megközelítési módot, amellyel képes lenne leküzdeni a hagyományos eljárási és intézményi akadályokat. Ezért alapvető jelentősége van egy reális külpolitikai felmérésnek, azt is ide számítva, hogy az uniós haderőknek több fegyveres beavatkozást kell végrehajtaniuk, ahelyett hogy kizárólag Franciaországra és az Egyesült Királyságra bíznák a katonai beavatkozások végrehajtását. Bár elismerem, hogy szükség van nyilvános vitára a kül- és védelempolitikáról, miközben a Parlament jövőbeni politikájának kialakításán fáradozunk ebben a kérdésben, üdvözlöm ennek a jelentésnek a megszövegezését és remélem, hogy az EU folytatja annak a hatékony multilateralizmusnak a kifejlesztését, amely geostratégiai érdekeltségeinek egyik fémjele.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés tartalmának egy része bizonyos szempontból aggasztó. Lényegében megerősít sok figyelmeztetést és riasztást, amely elhangzott a Lisszaboni Szerződés vitája, majd hatálybalépése során: cáfolhatatlanul folyamatban van az EU militarizálódása, amely most felgyorsult és intenzívebbé vált. Az EU militarizálódása sem a békét, sem pedig az emberek érdekeit nem szolgálja. Az EU átalakítása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) európai pillérévé, amint ezt a Lisszaboni Szerződés támogatja, maga után vonja a konfliktusban érintett területeken való nemzetközi szintű részvételt. Mindez az Egyesült Államokkal való együttműködés keretein belül történik, amely vezető szerepet tulajdonít magának abban a folyamatban, amely a birodalmi hegemónia megerősítésére, valamint a piacok és az erőforrások feletti ellenőrzés garantálására irányul, amely erőforrások némelyike egyre szűkösebben áll rendelkezésre.

Amint ezt az Egységes Európai Baloldal/ az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által javasolt módosítások is megerősítették, azok a katonai intervenciók, amelyeket állítólag egyes országok vagy régiók stabilizálása érdekében vállalnak, rossz úton járnak. A kérdéses országok és régiók stabilizálása helyett destabilizálják azokat. Nem megoldják, hanem súlyosbítják a problémákat. További példa erre a líbiai helyzet, amelyet felsorakoztathatunk Afganisztán és Irak mellett. A közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alakulása az EU ipari-katonai komplexumának érdekeit szolgálja, nem az emberek vagy a béke érdekeit.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amint erre mindig is figyelmeztettünk, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével még jobban felgyorsult az Európai Unió militarizálódása. Ez a jelentés megerősíti ezt a megközelítési módot.

Amint erre a képviselőcsoportunk által benyújtott módosításokban rámutattunk, a katonai intervenció vagy a konfliktusmegoldás bármilyen jellegű katonai megközelítési módja, bizonyos régiók vagy országok stabilizálásának állítólagos céljával, téves út. Megoldás helyett tovább súlyosbítják a problémákat, amint ezt Líbia, Afganisztán és Irak esetében is láthattuk.

Az EU militarizálódása nem szolgálja az uniós népek érdekeit. Az EU már folyamatban lévő átalakítása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) európai pillérévé a nemzetközi szféra befolyási szférákká történő felosztási folyamatának részét alkotja, az Egyesült Államok vezetése alatt. Ez a munkaerő fokozott kizsákmányolását és az egyre szűkösebben rendelkezésre álló erőforrások – különösen a szénhidrogének – feletti ellenőrzés, valamint a piacok feletti ellenőrzés megszerzését szolgálja.

A közös biztonság- és védelempolitika alakulása a béke elleni fenyegetés. Ez a mozzanat elmélyíti a politikai intervenciót, erősíti a fegyverkezési versenyt, az atomfegyvereket is ide számítva, és az EU ipari-katonai komplexumának roppant profitját szolgálja.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Ez a jelentés, amely öt részből áll – ezek címe sorrendben Biztonság- és külpolitika, Biztonság és védelem, Külső és belső biztonság, Biztonság a műveletek révén, illetve Biztonság a partnerségben – egyértelmű jövőképet közöl arról, hogy az EU-nak hogyan kell követnie közös biztonság- és védelempolitikáját annak érdekében, hogy autonóm stratégiai szereplővé válhasson, és hogy biztonsági és a stabilitást szolgáló erőként léphessen fel Európában és az egész világon.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A líbiai válság leleplezte az Európai Unió külső fellépésének korlátait, diplomáciai és katonai szempontból egyaránt. Pillanatnyilag a szándék egységét, amelyről olyan sokat beszéltünk, a jelek szerint meghiúsítják a tagállamok arra irányuló jogos törekvései, hogy megőrizzék a biztonságpolitika területén élvezett előjogaikat. Nem értek egyet azzal a gondolattal, amely magasabb költségvetés biztosítására szólít fel ehhez a politikához, miközben nincs valós megállapodás a nemzeti kormányok között az említett pénzalapok felhasználásáról. Mivel úgy gondolom, hogy az ilyen politikáknak a nemzeti illetékességek felsorolásában van a helye, úgy érzem, hogy a jelentés ellen kell szavaznom.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a jelentést, mert a nemzetközi rendszer gyors és alapvető változáson megy keresztül. Ennek hajtóereje a feltörekvő nemzetközi szereplők felé történő hatalmi eltolódás és a kölcsönös függőség elmélyülése, a mindent átfogó gazdasági és pénzügyi problémák, a környezet romlása és az éghajlatváltozás, az energia és az erőforrások szűkössége, valamint az egymással kölcsönösen összekapcsolódó biztonsági kihívások. A jelenlegi viharos globális helyzetben, a gazdasági és pénzügyi válság időszakában az EU-nak fokoznia kell stratégiai autonómiáját értékeinek megőrzése, érdekeinek érvényesítése és polgárainak védelme érdekében az alapvető kihívásokkal és fenyegetésekkel kapcsolatos közös jövőkép kidolgozásával, valamint erőforrásainak és képességeinek felsorakoztatásával, hogy megfelelő választ adhasson ezekre, és ezáltal hozzájárulhasson a nemzetközi béke és a globális biztonság megőrzéséhez, részben a hatékony multilateralizmus követésével. A biztonsági ügyek területén az Európai Unió csak akkor növelheti stratégiai autonómiáját, ha képes a közös politikai célkitűzésekről és stratégiai irányvonalakról való megegyezésre, stratégiai partnerség létrehozására a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, többek között a NATO-val és más országokkal, a megfelelő információk összegyűjtésére és közös elemzések és értékelések készítésére, a pénzügyi, polgári és katonai erőforrások felhasználására és szükség esetén összevonására, hatékony válságkezelési műveletek tervezésére és végrehajtására a petersbergi típusú feladatok kibővített teljes skáláján, valamint egy közös védelempolitika meghatározására és végrehajtására, melyekkel látható módon lefekteti a közös védelem kiépítésének alapjait. Ki kell használni az EU és a tagállamok rendelkezésére álló összes eszközt a válságok és a konfliktusok megelőzésére és kezelésére és a tartós béke felépítésére.

  Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Támogattam a közös biztonság- és védelempolitikának a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni alakulásáról szóló jelentést. Ennek ellenére úgy vélem, hogy még nagyon hosszú utat kell megtennünk addig, amíg elérkezünk egy átfogó közös biztonság- és védelempolitikához. Megengedhetetlen, hogy egyes tagállamok más tagállamok biztonságát veszélyeztető ügyleteket kötnek. Franciaország Oroszországgal olyan tranzakciót bonyolított, amelyben hadihajók is szerepeltek; azzal az Oroszországgal, amely a közelmúltban az ellenségeskedések során grúz területeket szállt meg. Hasonló módon Oroszország provokatív katonai manővereket hajtott végre a balti államok közelében, amelyek hangot adtak az előbb említett ügylettel kapcsolatos aggodalmaiknak. Jóllehet a balti nemzetek ismételten megfogalmazták aggályaikat, az Európai Unió tisztviselői és intézményei semmilyen módon nem reagáltak és nem akadályozták meg, hogy Franciaország részt vegyen ebben a katonai tranzakcióban Oroszországgal.

Érthető, hogy a francia politikusok törődnek országuk gazdasági helyzetével és a hajóépítőkben dolgozó munkások számával. Az Európai Unión belül azonban bármely adott nemzet gazdaságának növekedését nem szabad egy másik nemzet biztonságának a rovására elérni. Az ilyen jellegű lépések ellentétesek az Európai Unión belül érvényben lévő szolidaritási alapelvvel. Ez az alapelv nem tűri meg a kivételeket, és a nagy és a kisebb országokra nézve egyaránt érvényes. Csak akkor létezhet átfogó közös biztonság- és védelempolitika, ha a tagállamok valódi szolidaritást tanúsítanak egymással szemben.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Megszavaztam a Gualtieri-jelentést. Újból hangsúlyozom azonban az EU és a NATO közötti fokozott együttműködés szükségességét. A 87. bekezdéshez benyújtott eredeti módosító javaslatom a NATO szerepének megerősítésére, nem pusztán elismerésére irányult, amelyet a kollektív védelem alapjaként betölt – ez a szerepkör nem egyszerűen „továbbra is így marad”, hanem az egyetlen lehetőségként kell rá tekinteni az előrelátható jövőben. Emellett a NATO szerepkörét nem lehet úgy tekinteni, mint amely kizárólag annak tagállamaira tartozik, amint ezt a Gualtieri-jelentés is leszögezi: azoknak az uniós tagállamoknak a biztonságáról is gondoskodik, amelyek nem tagjai a NATO-nak.

A NATO mindmáig a kollektív védelem alapja és az is marad, ezt tehát erőteljes, megerősítő nyelvezettel ki kell jelenteni. Ma reggel Ashton bárónő, a Bizottság alelnöke, aki egyben az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, kijelentette hogy az EU és a NATO az első alkalommal megosztja egymással a Líbiával kapcsolatos információit és adatait. Ez bátorító példa a további hasonló együttműködésre nézve. Egyértelműen jelzi, hogy ha megvan az akarat, akkor mindig nyitva áll a tartalmas együttműködés felé vezető út.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR), írásban. – (PL) A közelmúlt afrikai és ázsiai eseményei azt mutatják, hogy az Európai Uniónak meg kell erősítenie külpolitikáját és azokat a szövetségeket, amelyekben részt vesz. A terrorista támadások fenyegetése, amely továbbra is nagyon valóságos, azt jelzi, hogy meg kell erősíteni az európai biztonsági előírásokat. A Gualtieri-jelentésben szereplő javaslatok egy része azonban elfogadhatatlan. Ezek ellentétesek az eddigiekben követett stratégiával, amelynek célja nemzetközi szövetségek felépítése, legnagyobb részben annak a feltevésnek az alapján, hogy az Észak-atlanti Szövetség játssza a vezető szerepet. Az Európai Védelmi Ügynökség javasolt megerősítése nem jelentené az EU biztonsági szintjének valódi növelését, ez nem lenne több egy újabb bürokratikus szörnyeteg létrehozásánál, amely alkalmatlan lenne azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyekkel megbízták. Ki hozná meg a döntést az európai fegyveres erők mozgósításáról? Kinek az érdekében lépnének fel az egységek? Mekkora beleszólási joguk lenne az új tagállamoknak? Az Európai Védelmi Ügynökség főhadiszállása áttelepülne? Intézményi kérdésekben is megfogalmazódtak félelmek, például az, hogy az Európai Védelmi Ügynökség növekedése nem eredményezné-e egyes tagállamok haderői méretének csökkenését, és nem lenne-e ütközés az Európai Védelmi Ügynökség és az Európai Külügyi Szolgálat megbízatása és célkitűzései között. Amint ezt a korábbi jelentésekből is láthattuk, az európai haderők Koszovóban és Boszniában a jelentős pénzügyi beruházások és a rendkívül jó logisztika és irányítás ellenére sem képesek megbirkózni még egyszerű rendészeti küldetésekkel sem. Talán át kellene gondolnunk, hogyan fejleszthetnénk ezek műveleteit, mielőtt arra bátorítanánk őket, hogy terjesszék ki feladataikat katonai műveletekre is.

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést, és különösen üdvözlöm a magán biztonsági szolgálatoknak a rájuk vonatkozó szabályozások, engedélyezésük és ellenőrzésük útján történő fokozott ellenőrzésére vonatkozó felszólítást.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Megszavaztam a közös biztonság- és védelempolitikának a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni alakulásáról szóló jelentést. A Földközi-tengernél, a Közel-Keleten és ezért az egész világon betöltött szerepünk egyre fontosabbá válik. A jelenlegi zűrzavarokat, amelyek Oszama bin Laden halála után csak fokozódni fognak, a Lisszaboni Szerződés teljes betartásával kell kezelni. A jövő kulcsa a közös stratégiák és célkitűzések fokozottan koordinált és időszerű meghatározásával kapcsolatos politikai képességeink megerősítésében rejlik.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a szöveg átveszi a kezdeményezést a Lisszaboni Szerződéstől és úgy érvel, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) kell alkotnia az EU-tagállamok közös védelmének az alapját. Üdvözli mindkét szervezetnek a partnerség további megerősítésére irányuló törekvését. Az Európai Bizottság és a szélsőségesen atlantista Ashton bárónő szerepének kiszélesítésére törekszik a védelem területén. Nem elégszik meg azzal, hogy hajbókol az Egyesült Államok vezető szerepe előtt, hanem támogatja a fegyveripar liberalizálására irányuló intézkedések gyors végrehajtását. A jelentés ellen szavaztam.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés megnövekedett hatásköröket ruház a Parlamentre a kül- és biztonságpolitika területén. Mindent meg kell tennünk azonban annak érdekében, hogy ezek a politikák nemzetközi szinten előmozdítsák az EU értékeit és érdekeit, azzal az általános céllal, hogy ezzel hozzájáruljunk a békéhez, a biztonsághoz, a szolidaritáshoz, a konfliktusmegelőzéshez, a demokrácia előmozdításához, az emberi jogok védelméhez, a nemek közötti egyenlőséghez, a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, a nemzetközi intézmények támogatásához, a hatékony multilateralizmushoz és a nemzetek közötti kölcsönös tisztelethez, a fenntartható fejlődéshez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, valamint a szegénység felszámolásához. Ez az egyetlen módja az általunk javasolt célkitűzések megvalósításának.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A déli földközi-tengeri térség geopolitikai helyzete jelenleg számos változáson megy keresztül. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a nagyszerű és dicséretes törekvéseket, akkor fennáll annak veszélye, hogy a forradalmakat valakik rossz irányba befolyásolják, miközben valójában javítaniuk kellene a helyzeten. Meg kell mutatnunk az érintett országok népeinek, hogy az EU támogatja a változásra irányuló vágyukat. Amióta a líbiai konfliktus elkezdődött, mindig azt javasoltam, hogy a nemzetközi közösség minden erejével támogassa a Kadhafi-rezsim megbuktatását. Az emberek védelmének kötelessége, függetlenül attól, hogy hol élnek és kik ők, szent egyetemes jog és kötelezettség. Mit ér az önrendelkezés, ha diktatórikus fellépésre épül, vagy ha szörnyűségek igazolására szolgál? Az önrendelkezés, vagy akár az abszolút többség egyetlen kormányt sem jogosít fel az egyetemes értékek tagadására. A beavatkozás nagyságrendjével kapcsolatos késlekedések, tétovázások és jelentéstani viták lehetővé tették, hogy a rezsim elgyengítse a polgárok felkelését. Az EU-nak sürgősen ki kell alakítania az európai szomszédságpolitika földközi-tengeri elemével kapcsolatos hiteles megközelítési módját.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nagyon figyelmesen áttanulmányoztam a jelentést. A jelentés öt részre oszlik: Biztonság- és külpolitika, Biztonság és védelem, Külső és belső biztonság, Biztonság a műveletek révén, illetve Biztonság a partnerségben. A jelentés egyértelmű jövőképet közöl arról, hogy az EU-nak hogyan kell végrehajtania általános biztonság- és védelempolitikáját annak érdekében, hogy a legerősebb autonóm stratégiai szereplővé válhasson abból a célból, hogy biztonságról és stabilitásról gondoskodhasson Európában és az egész világon. A jelentés mellett szavaztam.

  Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A ma vizsgált jelentésben vannak aspektusok, amelyek üdvözlendőek, míg mások kevésbé, és ezért a lehető legjobb (vagy legrosszabb) módon képviselik azokat a jellemző ellentmondásokat, amelyeket az Európai Unió a külső fellépései során tanúsít. Például fokozott integrációban és közös vezetésben reménykedik válsághelyzetekben: a közelmúlt líbiai eseményei megmutatták, hogy Európa nagyon megosztottan lép fel, mert egyes tagállamok közvetlenül részt vesznek a műveletekben, mások kibújtak a cselekvés alól, és gyakorlatilag egyetlen ország – Olaszország – viseli a líbiai válság és általánosságban az észak-afrikai válságok közvetlen következményeit, más szavakkal a migránsok áradatát. Ezért el kell döntenünk, hogyan kell Európának viselkednie: legyen mindig „egységes”, a következményektől függetlenül, vagy mindig szabad kezet kell hagyni a tagállamoknak, amely esetben viszont magának az Európai Uniónak kell alkalmazkodnia?

Nagyon zavar engem az arra helyezett hangsúly, hogy fokozni kell a közös fellépések és az Európai Védelmi Ügynökség felhatalmazását és erőforrásait: a precedensek figyelembevételével én sem szeretném, hogy egy használhatatlan bürokratikus mechanizmussá váljon, amelynek létezése öncélú, és fellépései teljességgel hatástalanok. Az említett okok miatt a tartózkodás mellett döntöttem, és várom, hogy megláthassam, mit fog tenni az Európai Unió valóban „nagy” szervezetként.

  Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (BG) Megszavazom Gualtieri úr jelentését. Ez a jelentés megerősíti, hogy az EU mint szereplő hozzájárul a globális stabilitáshoz, és hogy ki kell dolgozni a kül- és védelempolitika valódi páneurópai megközelítési módját. Meggyőződésem, hogy kiemelten fontos a már meglévő eszközök jobb összehangolása és konszenzus elérése a közös biztonság- és védelempolitika stratégiai céljairól a Lisszaboni Szerződés jegyében. A meglévő pénzügyi, polgári és katonai erőforrásokra támaszkodva Európa még döntőbb jelentőségű lépéseket tehet természeti és ember által előidézett katasztrófák esetén, és még jobban bekapcsolódhat a válságok és a konfliktusok elhárításába és kezelésébe, valamint a tartós béke megteremtésébe harmadik országokban. Mindemellett az európai közös biztonság- és védelempolitika és az európai fejlesztési együttműködési politika ugyanannak az éremnek a két oldala. Határozottan támogatom a jelentést, amely ezeknek a jobb koordinálására szólít fel. Ehhez kritikus jelentőségű egy válságkezelő testület rendszeres üléseinek a megszervezése, amely együttműködik az Európai Külügyi Szolgálattal (EEAS). A jelentésben szereplő javaslatok, amelyek az EU védelmi programjai erőforrásainak leleményesebb, összehangoltabb felhasználására vonatkoznak, hozzájárulnak a kérdéses politika célkitűzéseinek eléréséhez.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert ismertet egy jövőképet arról, hogy az EU hogyan válhatna Európa és az egész világ biztonságának és stabilitásának független stratégiai erejévé. A Lisszaboni Szerződés több lehetőséget biztosít az EU biztonság- és védelempolitikája számára. Ez a politika erősebben integrálódott az EU külpolitikájába. Az Európai Külügyi Szolgálat jelentős mértékben hozzájárul az EU biztonságának garantálásához.

A jelentés megszövegezése során a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja a legtöbb képviselőcsoport támogatását élvezte, mert az EU-nak független biztonsági szereplővé kell válnia, és felül kell vizsgálni a taktikai egységek elgondolását és struktúráját az EU vegyes polgári és katonai küldetéseiben. Képviselőcsoportunk arra irányuló felszólításával kapcsolatban is általános volt az egyetértés, hogy az EU sürgősen fejlessze tovább a humanitárius segítségnyújtási küldetések tervezési folyamatát.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam a közös biztonság- és védelempolitikának (KBVP) a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése utáni alakulásáról szóló jelentést. A közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) szerves részét alkotja. Mindkét dimenziót az EU alapelveinek jogilag kötelező intézményi keretei közé helyezte, melyek a következők: demokrácia, jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság tisztelete, az egyenlőség és a szolidaritás alapelve, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog alapelveinek tiszteletben tartása, a védelem felelősségét is ide számítva. Emellett célkitűzéseik összeolvadtak az EU külső fellépésének általános célkitűzéseivel.

Ezzel az üggyel kapcsolatban támogatom az előadó arra irányuló javaslatát, hogy fejlesszük tovább az EU nemzeti parlamentjeivel ápolt együttműködést a KKBP és a KBVP felett gyakorolt demokratikus ellenőrzés területén, a többi európai intézmény és a tagállamok által meghozott politikai döntésekre gyakorolt befolyás kölcsönös megerősítésének céljából, a nemzeti parlamentek védelempolitikai előjogainak teljes tiszteletben tartása mellett. Rendkívül fontos, hogy a KBVP-t átlátható és demokratikus folyamat szerint irányítsák, az EU értékeinek és alapelveinek keretei között.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió nemzetközi státusza kizárólag a tagállamok és az EU szervei közötti összehangolt erőfeszítések révén érhető el. Ebben az összefüggésben kiemelt jelentőségű marad egy közös biztonság- és védelempolitika (KBVP), amely képes reagálni a ránk váró kihívásokra. Valójában csak akkor lehet garantálni az Unió aktív nemzetközi szintű részvételét, ha rendelkezik elegendő saját védelmi eszközzel. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Teresa Riera Madurell (S&D), írásban. – (ES) A Lisszaboni Szerződés lefekteti az ahhoz szükséges alapokat, hogy az Európai Unió hiteles és befolyással rendelkező szereplőként határozhassa meg magát a nemzetközi színtéren. Ebből fakadóan támogatok egy olyan jelentést, amely szükséges a közös biztonság- és védelempolitika terén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után elért eredmények kiértékeléséhez és annak megállapításához, hogy milyen fejlesztési lehetőségek vannak. A Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság tagjaként szorosan figyelemmel követtem ezt a jelentést. Jómagam hangsúlyoztam a tagállamok közötti együttműködés szükségességét a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén védelmi kérdésekben. Egy gazdasági válság kellős közepén vagyunk, és ennek következtében össze kell húznunk magunkat a költségek csökkentése, valamint a tagállamok katonai képességei közötti átjárhatóság növelése érdekében.

Mindez nemcsak a védelmi kiadások csökkentését fogja szolgálni, hanem az Európai Unió autonómiáját is fokozni fogja a nemzetközi színtéren. Meggyőződésem, hogy ezt a szempontot sikerült jól megragadnia a jelentésnek, amely a helyes irányba megtett lépést alkot egy olyan közös biztonság- és védelempolitika előmozdítása szempontjából, amely hatékonyabb, koordináltabb és konzisztensebb az Európai Unió és a tagállamok többi politikájával.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a zárószavazáson, mert elveszítettük a NATO-ra vonatkozó hivatkozásról szóló 1. módosítást, a közös biztonság- és védelempolitika nukleáris dimenzióját tiltó 3. módosítást, a taktikai egységek rugalmas használatát tiltó 4. módosítást, a taktikai egységek vegyes polgári-katonai feladatokban való alkalmazását tiltó 5. módosítást, a védelmi célú kutatásokról szóló egyik rendelkezést törlő 6. módosítást, a védelmi célú kutatásokról szóló egyik rendelkezést törlő 7. módosítást, az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumára vonatkozó hivatkozást törlő 8. módosítást, a KBVP és a Frontex földközi-tengeri együttműködésére vonatkozó hivatkozást törlő 9. módosítást, és annak ellenére, hogy elértük az Európai Külügyi Szolgálat/a Bizottság állandó munkaszervezetéről szóló 2. módosítást, valamint az 1. módosítást, amely nemet mond a polgári képességek NATO által történő fejlesztésére.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés vázolja, hogy az Európai Uniónak a globális környezetben kell a stabilitást szolgáló erőként működnie, és erőfeszítéseket kell tennie a béke fenntartására, a nemzetközi biztonság megerősítésére és a válsághelyzetek kezelésére. Megszavaztam ezt a jelentést, mert én is csatlakozom azoknak a parlamenti kórusához, akik csalódottak a közös biztonságpolitika valóban globális és egységes, Lisszabon utáni megközelítési módjának hiánya miatt. A hiteles és megbízható katonai rendszerek és képességek a független biztonság- és védelempolitika kidolgozásának elengedhetetlen feltételei. Meggyőződésem azonban, hogy hosszú távon közös politikai akaratot kell elfogadnunk, ha meg akarjuk erősíteni az EU reagálási képességeit válsághelyzetekben, és közben meg akarjuk őrizni stratégiai függetlenségünket.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A kérdéses jelentés kiemeli az európai védelempolitika alakulását a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta. A jelentés ellen szavaztam, mert a közelmúlt líbiai eseményei alapján egyértelmű, hogy az Európai Unió nem egységes, megállapodáson alapuló módon lépett fel. Hiányzott a szolidaritás a bevándorlási válság kezeléséből, ami leleplezte, hogy ha nemzeti érdekek forognak kockán, akkor az EU megfeledkezik a nemes eszmékről, mintha semmi köze sem lenne az adott problémához.

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Megszavaztam a közös kül- és biztonságpolitikánkról szóló jelentést, abban a reményben, hogy végre formát ölt egy ilyen politika. Közös kül- és biztonságpolitikánkat egészen mostanáig nézeteltérések és rosszul irányított kezdeményezések kollekciója alkotta. A líbiai fellépéssel kapcsolatban a közelmúltban lezajlott euro-civakodás és az azt követő német kimaradás egyértelműen jelezte a világ többi országa számára, hogy az EU továbbra sem képes kidolgozni egy valódi közös kül- és biztonságpolitikát. Ezenkívül a déli szomszédság finanszírozásának a keleti szomszédság rovására történő konszolidálására irányuló francia kezdeményezés katasztrofális üzenetet küldött keleti szomszédainknak. Ez még válság nélkül is érzékenyebb kérdés egy olyan időszakban, amikor más lényegi európai projektek megkérdőjeleződnek. Az euró állandó nyomás alatt áll, és a problémát részben az európai ambíciók és koherencia ugyanilyen hiánya okozza. A schengeni térség nap mint nap visszaszorul, és újból jelentkeznek a nemzeti határok, amint más tagállamok figyelmen kívül hagyják és megsértik az európai szellemet. Egy roppant nagy Külügyi Szolgálat által támogatott nem létező közös kül- és biztonságpolitika súlyosan aláásná Európa hitelességét a világ szemében.

Jelentés: María Muñiz De Urquiza (A7-0181/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a javaslatra, mivel az az EU multilaterális rendszerben betöltött szerepének erősítését javasolja. Teljesen jogos, hogy az EU képviselete a nemzetközi szervezetekben hatékonyabb legyen, és hogy ezt a képviseletet értékeljék – mivel az EU az a szervezet, amely a leginkább hozzájárul a fejlesztési segélyekhez. A hatékonyabb és megelőzőbb jellegű multilaterális fellépést elősegítő európai uniós elvek és értékek jelentős nemzetközi szereplővé tették az Uniót a kialakuló interpoláris világrendben. Az EU-nak különösen arra kell törekednie, hogy a továbbiakban ne csak egyszerű megfigyelőként legyen jelen az ENSZ-programokban és -konferenciákon. Emellett – a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmaként elfoglalt helyének megfelelően – meg kell erősítenie a helyzetét a gazdasági és monetáris stabilitás terén tevékenykedő nemzetközi szervezetekben. A jelentés azon kijelentéseivel is egyetértek, amelyek az EU szerepének megerősítését célozzák a többoldalú biztonsági szervezetekben, többek között a G8-ban és a G20-ban.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Megszavaztam María Muñiz De Urquiza az Unióról, mint globális szereplőről és az Unió multilaterális szervezetekben betöltött szerepéről szóló jelentését. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van az EU tagállamainak összehangoltabb fellépésére az ENSZ-ben, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Úgy véljük, hogy az EU új intézményi szervezete, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) rendszerében az Emberi Jogok és Demokrácia Főigazgatóságának létrehozása, illetve a brüsszeli emberi jogi munkacsoport jó lehetőségeket kínál az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában való uniós fellépés összhangjának, láthatóságának és hitelességének növelésére. Végül pedig: az Európai Parlamentben örömmel fogadtuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ajánlását és az ENSZ Közgyűlésének azt követő határozatát, amely felfüggesztette Líbia tagságát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Egyes tagállamok az Emberi Jogi Tanácsban tett erőfeszítéseinek és lépéseinek következtében Szíria mára kijelentette, hogy visszavonja jelöltségét, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagja legyen. Figyelembe véve ezeket a példákat, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában és 2006 óta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában szerzett múltbeli közös tapasztalatainkat, egyértelmű tagsági kritériumok meghatározását javasoljuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vonatkozásában, és indítványozzuk, hogy az EU határozottan álljon e kezdeményezés mögé.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A Lisszaboni Szerződés bővíti az Unió lehetőségeit arra, hogy különböző nemzetközi szervezetekhez csatlakozzon, külső fellépései terén tágabb hatáskörökkel ruházza fel, valamint egyértelműbb és határozottabb egységes fellépést biztosít számára a világban. A Szerződés továbbá ösztönzi a fontos nemzetközi és regionális szervezetekkel, valamint országcsoportokkal történő együttműködést, lehetővé téve az Unió számára, hogy oly módon szerveződjön, amelynek révén tényleges globális szereplővé válhat.

Az Unió hatékony multilateralizmus iránti elkötelezettsége Európa külső fellépéseinek vezérelvét alkotja. Úgy gondolom, a nemzetek és intézmények közötti együttműködéssel kapcsolatos belső tapasztalataiból merítve az Unió globális felelősséggel bír, amelyet továbbra is fenn kell tartania. Ezért adtam a voksomat erre a jelentésre.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam a jelentésre. A globalizációs folyamatok a globális kormányzás tekintetében lehetőségek, kihívások és veszélyek széles körét rejtik. A globális kihívások, mint a pénzügyi piacok, az energiabiztonság, a szegénység elleni küzdelem, az éghajlat-politika és az emberi jogi jogsértések világszintű együttműködést és közös fellépést kívánnak. A Lisszaboni Szerződés az Unió jogi személyiségének megteremtésével bővíti az Unió lehetőségeit arra, hogy különböző nemzetközi szervezetekhez csatlakozzon, illetve egyértelműbb és határozottabb egységes fellépést biztosít az Uniónak a világban. Eddig az Uniónak és tagállamainak a nemzetközi rendszerekben megvalósuló képviselete töredezett volt, és megakadályozta, hogy a nemzetközi színtéren az Unió egységes hangon szólaljon fel. Az Uniónak befolyásos globális szereplőnek kell lennie, és meg kell óvnia a pozícióját. Ennek eléréséhez az Unión belül fejleszteni kell az összhangot, a tagállamok részéről pedig – képviseletük szempontjából – erős politikai akaratra és rugalmasságra lesz szükség.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Minthogy az Unió külpolitikájának egyik vezérelve az Európai Unió jelenléte a multilaterális szervezetekben, igennel voksoltam a María Muñiz De Urquiza által előterjesztett jelentésre. Az Unió jelenleg jogi személyiség, amely által globális szinten nagyobb jelentőségre tett szert. Ráadásul az Unió a Lisszaboni Szerződés értelmében teljes körű résztvevőjévé vált a nemzetközi politikának. A Szerződés megnövelte a külpolitikai eszközöket, főképpen az ENSZ keretein belül. E tekintetben szeretném kiemelni a jelentés 12. pontját – amely az első lépést jelenti az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamainak összehangolt, hatékony fellépése felé. Hangsúlyoznom kell, hogy jelenleg az ENSZ épp egy szervezeti reform közepén tart, amely az Európai Unió e fórumbeli képviseletének átalakítására is lehetőséget teremt.

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Támogattam ezt az állásfoglalást, mert meggyőződésem, hogy az Európai Unió igénye, miszerint meg akarja erősíteni jelenlétét a nemzetközi szervezetekben, teljes mértékben indokolt. Az uniós polgárok – kormányaink által – jogi személyiséggé formálták és speciális hatalommal ruházták fel az Uniót. Az európai integráció olyan alapvető értékekre épült, amelyek folyamatosan bővülnek. Kötelességünk összehangolni tevékenységünket és elősegíteni az Unió egységét, ahogyan azt a Kereskedelmi Világszervezetben is tettük. Sok munka maradt még, amit el kell végeznünk.

Vannak azonban pozitív jelek is. Az Unió megfelelő külpolitikai eszközökkel igyekszik felruházni magát (főképviselő kinevezése, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása). Ezzel az újonnan megerősített státuszával az Unió most már képes lesz kifejezésre juttatni az Egyesült Nemzetek Közgyűlésében képviselt álláspontját.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Olyan világban élünk, amelyben jelentős mértékben megnőtt az új típusú krízishelyzetek száma és kialakulásuk gyakorisága. Ezzel az új valósággal szembesülve a politikai döntéshozók feladata egyrészt az, hogy tegyenek megelőző intézkedéseket, másrészt hogy hatékonyan reagáljanak az új fejlesztésekre. Ezen a szinten azonban nem csak arról van szó, hogy egyszerűen meglendítünk egy varázspálcát. Ha az Unió nem képes egyesíteni az erőit, nem tud egyezségre jutni az eljárások tekintetében és nem bír egységes hangon felszólalni, le fog maradni. Az Uniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül, a Nemzetközi Valutaalap keretein belül pedig különösen, harcolnia kell az érdekeiért. Az Európai Unió kiállhat az európai érdekek, így a tagállamok érdekei mellett. Ehhez viszont az kell, hogy megszervezzük magunkat – mégpedig azonnal. Ez e jelentés rendeltetése és célkitűzése.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Rendkívül fontosnak tartom, hogy az Európai Unió kulcsszerepet kapjon a nemzetközi szervezetekben. Úgy vélem azonban, hogy a nemzetközi politika terén hozott döntéseknek nem kellene veszélyeztetniük az egyes tagállamok szuverenitását. Azt is ellenzem, hogy az Európai Unió egyes országainak a nemzetközi szervezetekben egyénileg betöltött szerepe gyengüljön. Láttunk példát a múltban arra, hogy milyen különbségek vannak a tagállamok külpolitikái között. Amennyiben az Európai Unió kivívja a helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában, akkor ennek a konfliktusnak nagyon rossz hatása lehet az Európai Unió imázsára. Ezért szavaztam nemmel mind a 20. pontra, mind az egész jelentésre.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Ez a jelentés teljes egészében zavaros, minthogy egy olyan lehetőséget támogat, amely szerint az Unió jövőbeli státusza a globális és a regionális multilaterális szervezetekben legalább egyenértékű lenne a tagállamokéval. Röviden összefoglalva, ez a tagállamok diplomáciai cselekvési szabadságának végét jelentené, mivel ahhoz, hogy ne mondjanak nyíltan ellent a jövőbeni uniós képviseletnek, saját álláspontjukat annak álláspontjához kellene igazítaniuk. A végeredmény az lenne, hogy a nemzeti kormányok képtelenek lennének megfelelően érvényesíteni a saját érdekeiket a nemzetközi fórumokon.

Míg azzal egyetértünk, hogy bizonyos területeken – mint például a monetáris politika – az Unió képviselhet uralkodó álláspontot a megfelelő multilaterális szervezetekben, nehéz elfogadnunk azt az elképzelést, amely szerint az Európai Külügyi Szolgálat láthatja el a tagállamok közös álláspontjának képviseletét a világ színpadán, miközben az európai országoknak nagyon gyakran olyan eltérőek az érdekeik, hogy lehetetlen a közös álláspont kialakítása. Azzal, hogy a jelentés ellen szavaztam, tiltakozásomat szeretném kifejezni az itt javasolt jövőbeni elképzelés ellen, amely szerint az uniós diplomácia – a tagállamok diplomáciai autonómiáját csorbítva – alapjában véve teljesen háttérbe szorítaná a nemzeti diplomáciát.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Megszavaztam a jelentést, mert a világon jelentős mértékben megnőtt a politikai és humanitárius válságok száma, ami az EU részéről jobb és megelőzőbb jellegű multilaterális fellépést tesz szükségessé. Az Uniónak jobban ki kell használnia külpolitikai eszközeit annak érdekében, hogy biztosíthassa a nemzetközi szervezetekben meglévő befolyásának jobb kihasználását, és hogy eredményesebben tölthesse be a vezető szerepet az aktuális és jövőbeni nemzetközi válságok kezelésében. Továbbá, a nem állami szereplőket jobban be kell vonni a multilaterális politikai döntéshozatalba, és elő kell mozdítani és elő kell segíteni a civil társadalmi szervezetekkel és a szociális partnerekkel folytatott megfelelőbb konzultációt a nemzetközi szervezetek jövőbeni irányítási struktúrái tekintetében. Az Európai Uniónak az együttműködés fokozása, az intézmények javítása és az érintettek bevonása révén aktív és vezető szerepet kell betöltenie a globális kormányzás reformjában, amelynek célja, hogy a nemzetközi intézmények és szervezetek legitimebbek és hatékonyabbak legyenek, valamint jobban elősegítsék a felelősség megosztását. Minthogy az Európai Unió a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma, felül kell vizsgálni a gazdasági, monetáris és pénzügyi stabilitás terén tevékenykedő nemzetközi szervezetekben való képviseletének formáit.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A konszenzusépítésre és az összehangolt fellépésre irányuló uniós mechanizmusoknak köszönhetően az Unió a szabályokon alapuló nemzetközi rend példaképévé vált, ezért együtt kell működnie a vezető regionális hatalmakkal, és tevékenyen részt kell vennie egy olyan nemzetközi környezet kialakításában és fejlesztésében, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy előmozdítsa az értékeit és az érdekeit. Az időzítés különösen kedvező most, amikor a világon jelentős mértékben megnőtt a politikai és humanitárius válságok száma, ami egyre inkább szükségessé teszi, hogy az Európai Unió sokkal hatékonyabban alkalmazza külpolitikai eszközeit annak érdekében, hogy biztosíthassa a nemzetközi szervezetekben meglévő befolyásának jobb kihasználását, és hogy eredményesebben tölthesse be a vezető szerepet az aktuális és jövőbeni nemzetközi válságok kezelésében.

Másrészről a globalizációs folyamatok a globális kormányzás tekintetében lehetőségek, kihívások és veszélyek széles körét rejtik, miközben rávilágítanak a szociális háló hiányosságaira és kudarcaira, többek között a pénzügyi piacok, az energiabiztonság, a szegénység elleni küzdelem, az éghajlat-politika és az emberi jogi jogsértések terén. Mindemellett az Uniónak hatékonyabb globális szereplővé kell válnia és globális döntéshozóként kell fellépnie.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadom az erőfeszítéseket, amelyek Európa jobb multilaterális fellépését szorgalmazzák, és hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos, hogy az Unió aktív vezető szerepet töltsön be a globális kormányzás reformjában. Jó lehetőség ez az Unió számára, hogy kihasználja külpolitikai eszközeit, és hogy eredményesebben töltse be a vezető szerepet az aktuális és jövőbeni nemzetközi válságok kezelésében. Ezért dicsérem azt a figyelmet, amely az Unió helyzetét kíséri az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerében, a nemzetközi pénzügyi intézményekben és más multilaterális intézményekben, és egyetértek a reformjavaslatokkal, amely több általunk betöltött pozíciót is megerősítenek.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A sokat használt kifejezés „gazdasági óriás, de politikai törpe” új jelentést nyer, amikor az Európai Unió jelenlétét elemezzük azokban a nemzetközi és más regionális szervezetekben, amelyeknek tagja. Sürgősen változtatnunk kell ezen a helyzeten. Épp ezért hiszek abban, hogy ez a saját kezdeményezésű jelentés időben érkezett, és általánosságban támogatom. A jelentés az Európai Uniót mint globális szereplőt vizsgálja a nemzetközi szervezetekben. Ebből a szempontból, az előadóhoz hasonlóan én is úgy hiszem, hogy nagy utat kell még megtennünk, hogy elérjünk az Unió hiteles, következetes és átlátható külső fellépéséig, minthogy nincs európai stratégia minden olyan szervezetre, amelynek az Unió vagy a tagállamok tagjai. A nemzetközi rendszert jellemző egyre növekvő komplexitás szükségessé teszi, hogy elfogulatlanul hangoljuk össze a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és az Unió közötti kapcsolatokat, mégpedig minden olyan platformon, amelyen együtt fellépünk. Ezért fogadtuk el a Lisszaboni Szerződést. Ráadásul, létezik példa a bevált gyakorlatra: ez pedig a Világkereskedelmi Szervezetben való jelenlétünk. Épp ezért sürgető az igény, hogy a különböző nemzetközi szervezetekben az Unió egységes hangon szólaljon fel. Úgy vélem, hogy – ahogyan azt a jelentés javasolta – a témában kidolgozásra kerülő fehér könyv jó „végkifejlet-kezdet” lehet ebben a bizarr szituációban.

  Philippe de Villiers (EFD), írásban. – (FR) A Parlament az Európai Unió külpolitikájáról szóló jelentéseiben újra teljes szűklátókörűségről tett tanúbizonyságot.

Brüsszel törekszik arra, hogy elfogadtassa az európai diplomáciai, biztonság- és védelempolitikákat, de sikertelenül: nem a pénzhiány miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a megközelítést alátámasztó logikai alap és feltevések még mindig rosszak.

Először is, a világ színpadán senki sem hallja az Európai Unió hangját. Csak a szövetségi Európa gondolatának egy maroknyi támogatója szeretné hallani ezt az egységes hangot, ámde Európa igazi értékét a sokféleség és a diplomáciai együttműködés alkotja, akár az Egyesült Nemzetek Szervezetében, akár máshol.

Másodszor, senki sem törődik a mandátum, de mindenekelőtt legitimitás nélküli európai vezetők halk és érthetetlen motyogásával.

Amikor pedig Európa egységes hangon szól, valójában nincs mit mondania.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlöm e jelentés elfogadását, mert az Európai Unió határozottabb szereplését szorgalmazza a multilaterális szervezetek rendszerében (Egyesült Nemzetek Szövetsége, nemzetközi pénzügyi intézmények, Észak-atlanti Szerződés Szervezete, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, Világkereskedelmi Szervezet stb.)

2011 májusának elején az Egyesült Nemzetek Közgyűlése „szuper-megfigyelői” státuszt adományozott az Uniónak, amely azt jelenti, hogy – más egyesült nemzetekbeli tagállamokéhoz hasonló feltételekkel – az Uniónak most már lehetősége van felszólalni és joga van választ adni a Közgyűlésben. Ez csak az első lépés volt – ennél sokkal többet kell követelnünk.

A másik fontos elem a Biztonsági Tanács reformja, amelynek célja a regionális képviselet felülvizsgálatával a BT legitimitásának fejlesztése. A jelentés felkéri az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy tegyen valamit, amit én magam nagyon fontosnak tartok, mégpedig azt, hogy törekedjen a Biztonsági Tanácsban eldöntendő kérdésekben a közös uniós álláspont kialakítására annak érdekében, hogy ez az álláspont közös szavazási gyakorlattal érvényesíthető legyen, és hogy a múltbeli nézeteltérések ne ismétlődjenek meg.

  Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert támogatja az Unió globális békében, biztonságban és szabályozásban betöltött szerepének erősítését. Az Unió külpolitikai szerepének döntő megerősítése érdekében és a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott feladatok fényében folytatni kell az azért végzett munkát, hogy az Európai Uniónak egy nap végleges helye legyen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ez az európai parlamenti állásfoglalás az Európai Uniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) rendszerében, a nemzetközi pénzügyi intézményekben, a multilaterális védelmi szervezetekben, a csúcstalálkozókon megvalósuló diplomáciában és más multilaterális szervezetekben betöltött szerepéről szól, és multilaterális szinten az Unió szerepének megerősítését követeli.

Egyértelmű igény van arra, hogy az Unió mint olyan, jobban összehangolja fellépéseit a tagállamokéival. Hiszem, hogy az Uniónak aktív és vezető szerepet kell betöltenie a globális kormányzás reformjában, hogy a nemzetközi intézmények és szervezetek legitimebbek és hatékonyabbak legyenek, valamint alkalmassá váljanak a felelősség megosztására.

Ismerem azokat a problémákat, amelyekhez az Unió multilaterális nemzetközi szervezetekben betöltött, jelenlegi intézményi képviseleti rendszerének radikális átdolgozása vezethet, különös tekintettel az Európai Uniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetében betöltött szerepének esetleges megerősödésére. A Parlament ragaszkodása ahhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát átfogóan felül kell vizsgálni, valamint hogy az ENSZ BT-t legitimebbé, hatékonyabbá és a régiók megfelelőbb képviselőjévé kell tenni azáltal, hogy az Európai Unió állandó helyet kap a szervezetben, rövid távon nehezen elérhető cél marad.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Muñiz De Urquiza asszony jelentése az Európai Unióról mint globális szereplőről és az Unió multilaterális szervezetekben betöltött szerepéről szól. Globalizációs viszonylatban a világ jelenleg jelentős fejlődési folyamatot él át, különösen a diktatórikus rezsimek által a hagyományoknak megfelelően elzárt és kormányzott országok forradalmai és a demokráciába való átmenete kapcsán. Ez a fejlődési folyamat egy sor olyan lehetőséget kínál, amelyeket az Európai Uniónak nem szabad figyelmen kívül hagynia. Az Unió külpolitikai vezérelvének, a 2003. évi európai biztonsági stratégiában rögzített elkötelezettséggel összhangban, a hatékony multilateralizmus az alapja. A Lisszaboni Szerződés által az Európai Unióra ruházott jogi személyiség, amelynek értelmében egységes álláspontot kellene képviselnie, megerősíti az Unió azon képességét, hogy felhatalmazott szervként vegyen részt különböző nemzetközi, a kül-, a biztonság- és a védelempolitikát megvitató szervezetekben. Habár Muñiz De Urquiza asszony helyesli a megemelt uniós együttműködési és fejlesztési segélyeket, egyetértek az előadó javaslataival, és támogatom a jelentését.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU nem rendelkezik azzal a legitimitással, amelyet neki tulajdonítanak: azt kizárólag a tagállamok és azok polgárai tudhatják magukénak.

Ez a jelentés olyan utat akar törvényesíteni és megszilárdítani, amelyet fokozatosan kalapáltak ki az emberek hátán, mit sem törődve a polgárok szuverenitásával, a nemzeti szuverenitással és a legitimitással. A cél az, hogy oly módon biztosítsák az Európai Unió képviseletét a multilaterális szervezetekben – az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO), a Nemzetközi Valutaalapban (IMF), Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) és a Világbankban –, mintha egyetlen (szuper)állam lenne. Az EU igyekszik lecserélni a tagállamokat – ezáltal zülleszti az olyan szervezetek szellemiségét, mint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése, ahol még minden ország és minden nép azonos befolyással rendelkezik, függetlenül attól, hogy mekkora.

A jelentés azt is javasolja, hogy – elsősorban az Európai Külügyi Szolgálaton keresztül – növeljék azon politikai és diplomáciai napirendek megvalósítására fordítható forrásokat, amelyek célja az Unió befolyásának és hatalmának növelése a különböző fórumokon és szervezetekben, azzal a céllal, hogy kihasználják őket. Ez egy olyan kísérlet, amely felforgatja a jelenlegi nemzetközi rendet, és egy új, kevésbé demokratikussal helyettesíti azt, amely jobb kondíciókat garantál a „nagy biznisznek” és tőkének, kiszolgálva azok ambícióit a piacokért és a világ természeti kincseiért folytatott vég nélküli versengésben.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A Parlament többsége egy módszert és politikát akar megszilárdítani – kerül, amibe kerül –, amely mind a nemzeti szuverenitás szervei, mind a népek szuverenitása szempontjából felfoghatatlan, úgy tűntetve fel az Uniót, mintha ugyanazzal a legitimitással bírna, amivel csak a tagállamok és azok polgárai rendelkeznek.

A Parlament legitimizálni akarja az Európai Uniót a multilaterális szervezetekben – az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO), a Nemzetközi Valutaalapban (IMF), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) és a Világbankban –, az államokat pedig regionális integrációs szervezetekre akarja cserélni, például az Egyesült Nemzetek Közgyűlésében, ahol minden egyes ország és minden nép azonos befolyással rendelkezik, az állama méretétől függetlenül.

A Parlament javasolja, hogy – elsősorban az Európai Külügyi Szolgálaton keresztül – növeljék azon politikai és diplomáciai napirendek megvalósítására fordítható forrásokat, amelyek alapvető célja az Unió befolyásának és hatalmának növelése ezekben a szervezetekben, mégpedig azzal a céllal, hogy kihasználják őket. A célok egyértelműek: egy új, kevésbé demokratikus nemzetközi rend kialakítása, hogy jobb kondíciókat garantáljanak a „nagy biznisznek”, és finanszírozzák a piacokért és a világ természeti kincseinek uralmáért folytatott vég nélküli versengést. Ezek a célok megkövetelik az Európai Unió magasabb szintű militarizálását, valamint a NATO-val történő integrált és állandó együttműködést, az Egyesült Államok és az Európai Unió nagyhatalmainak vezetése alatt.

Ezért szavaztunk a jelentés ellen.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – Az EU a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója és a legfontosabb kereskedelmi blokk, ám az Unió multilaterális szervezetekben való képviseltsége továbbra is töredékes. Másfelől viszont az EU tagállamai a Kereskedelmi Világszervezet kivételével minden multilaterális szervezetben túlreprezentáltak. Ez a túlreprezentáltság – különösen a Bretton Woods-i intézményekben – gyakran eredményez disszonanciát az európai vélemények között, és rendkívül problematikus benyomást kelt a feltörekvő hatalmakban, amelyek tisztességtelennek tartják a jelenlegi status quót. Az volna megfelelő, ha a kizárólagos uniós hatáskörök esetében az Unió lenne a legfontosabb szereplő, teljes körű tagságot élvezve, míg a tagállamok tagként szintén – de nem feltétlenül – jelen lehetnek, azonban általában független szerep nélkül.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződés folytán szükségszerű az Európai Unió nemzetközi szervezetekben való szerepének felülvizsgálása. Amint azonban túl gyakran tapasztaltuk mostanában, az úgynevezett egységes fellépés – amelyet az Európai Uniónak a multilaterális kérdésekben tanúsítania kellene – gyakran sérti a tagállamok előjogait és döntési önállóságát. Így én tartózkodom, mert bár a jelentésnek vannak pozitív aspektusai, ezeket az előbb kifejtett megfontolások érvénytelenítik.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Helyeslem a jelentést, mert az EU multilaterális szervezetekben való tagsága által nyújtott hozzáadott érték azokon a területeken rejlik, ahol az Unió kizárólagos vagy megosztott hatáskörökkel rendelkezik: a gazdasági és kereskedelmi ügyekben, a környezetvédelmi politikában, a fejlesztési segélyek, valamint a biztonság- és védelempolitika terén. A Lisszaboni Szerződés az Unió jogi személyiségének megteremtésével bővíti az Unió lehetőségeit arra, hogy különböző nemzetközi szervezetekhez csatlakozzon, külső fellépései terén tágabb hatáskörökkel ruházza fel, egyértelműbb és határozottabb egységes fellépést biztosít az Uniónak a világban, nevezetesen a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tisztségének létrehozásával, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) elindításával, továbbá ösztönzi a fontos nemzetközi és regionális szervezetekkel, valamint országcsoportokkal történő, valamennyi fél számára előnyös uniós együttműködés minden formáját, és mivel lehetővé teszi az Unió számára, hogy oly módon szerveződjön, amelynek révén tényleges globális szereplővé válhat. Úgy vélem, hogy idáig az Unió és tagállamai többoldalú szervezetekben, informális csúcstalálkozókon és nemzetközi rendszerekben megvalósuló képviselete töredezett volt, gyakran nem volt hatékony, és továbbra is jelentősen ingadozik. Én is úgy vélem, hogy az uniós tagállamoknak az önállóan el nem érhető célkitűzéseik elérése tekintetében egyre inkább erősokszorozó tényezőként kellene tekinteniük az Unióra, valamint hogy az Unió egységes hangon való felszólalása nemcsak növeli az esélyeket a sikerre, hanem fokozza az Unió mint jelentős nemzetközi szereplő legitimitását és hitelességét a kialakuló interpoláris világban, anélkül, természetesen, hogy elvesztené saját identitását.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert az EU multilateralizmusban betöltött szerepét a következő években tovább kell erősíteni. Ez a Lisszaboni Szerződéssel is összhangban van. Az Unió jogi személyiségének megteremtésével a Lisszaboni Szerződés bővíti az Unió lehetőségeit arra, hogy különböző nemzetközi és regionális szervezetekhez, országcsoportokhoz csatlakozzon. Ezek a kapcsolatok segíteni fogják különböző gazdasági és kereskedelmi, valamint a környezethez kapcsolódó kérdések megoldását. Az Európai Unió közreműködése az olyan multilaterális szervezetekben vagy csúcstalálkozókon is hozzáadott értéket jelent, ahol nem minden tagja képviselteti magát. Sajnálatos módon a világ közelmúltbeli és jelenlegi politikai és humanitárius válságai azonnali és döntő fellépést követeltek meg az EU-tól. Ez gyakran nem könnyű, de az efféle válságban érintett országok gyors fellépést várnak az EU-tól, és nemcsak annak külpolitikáján keresztül, hanem a veszélyhelyzetekben nyújtott azonnali segély formájában is.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az Uniónak a hatékony multilateralizmus iránti elkötelezettsége különösen fontos. Az Uniónak tekintetbe kell vennie a multilaterális szervezetekben betöltött saját és a tagállamai egységesített képviseletét. A politikai és humanitárius válságok számának jelenlegi hirtelen növekedése aggodalomra ad okot, valamint jelzi egy erre irányuló európai uniós stratégia kialakításának szükségességét. Az Európai Unió jelenleg lép fel teljes mértékben globális szereplőként. Úgy vélem, hogy a multilaterális szervezetekben betöltött szerepének megerősítése és jelentősége valódi előrelépést jelent az Unió globális jelentősége megszilárdításának szempontjából.

  David Martin (S&D), írásban. – A 20. bekezdést nem szavaztam meg, mert nem hiszem, hogy megérett az idő arra, hogy az EU-nak egyetlen, külön helye legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió külső dimenzióját fokozni kell, mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke egy olyan erősebb multilaterális együttműködéseken alapuló nemzetközi rendszer kialakítását támogatja, amelyben a tagállamok garantálják, hogy az Unió nemzetközi szinten is érvényesíthesse az általuk képviselt érdekeket és értékeket. A Lisszaboni Szerződés új, állandó struktúrákat hozott létre az EU külső képviselete terén, de ez az új dimenzió még nem teszi lehetővé, hogy az Európai Unió külön entitásként, saját jogán vegyen részt számos nemzetközi testület munkájában. Ezáltal sérülhet az EU hatékony multilateralizmus melletti elköteleződése, ami viszont korlátozhatja határozottságát és alááshatja hitelét.

Tekintettel a világban előforduló politikai és humanitárius válságok számának növekedésére, az EU-nak a lehető legjobb módon kell felhasználnia külpolitikai eszközeit annak biztosítására, hogy jobban tudjon élni hatalmával a multilaterális szervezetekben és határozottabban tudjon vezető szerepet vállalni a jelenlegi és jövőbeli nemzetközi válságok megoldásában. A demokrácia és az emberi jogok – különösen a női és gyermekjogok –, a szólásszabadság és a jogállamiság előmozdításának kell az EU külső fellépéseinek középpontjában állnia.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Minden tagállamnak jogában áll kifejeznie saját véleményét a nemzetközi szervezetekben. A kormányokat választják, nem Ashton bárónőt, az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot, ez a szöveg azonban mégis kizárólag az utóbbiakat igyekszik megtenni képviselőinkké. Én nem szavaztam meg ezt az arra irányuló kísérletet, hogy halálos csókot kapjon a nemzetközi porondon megnyilvánuló tagállami szolidaritás.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU nem feledkezhet meg a világ színpadán minden szempontból betöltött vezető szerepéről. Ennek megfelelően erősítenie kell a multilaterális szervezetekben betöltött szerepét is, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ), ahol most, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) működésbelépésével egyre aktívabb szerepvállalásra lesz szükség.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A nemzetek erőtlenek, ha egyedül kell szembenézniük napjaink fontosabb kihívásaival. A multilaterális fellépés az egyetlen módja annak, hogy az államok le tudják győzni a mai világunk által állított próbatételeket. A gazdasági, pénzügyi és élelmiszerválság, az éghajlatváltozás és a különböző konfliktusok felismertették velünk, hogy sürgősen létre kell hoznunk a globális kormányzás valamilyen formáját, vagy azt, amit Jacques Attali „világállamnak” nevez. Európának, természetesen, a példát jelentő normákon, szabályokon és vezetésen alapuló, puha világhatalomként jut szerep az új globális, politikai porondon. A Lisszaboni Szerződés értelmében Európa rendelkezik azokkal az alapokkal, amelyekre annak érdekében szüksége van, hogy mind politikai, mind gazdasági téren érvényesítse érdekeit.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az Európai Uniónak a multilaterális szervezetekben betöltendő szerepéről. Ez általános elvként jóváhagyja, hogy az EU multilaterális keretekben játszott szerepét erősíteni kell. Az elért megállapodásnak és a közös intézkedések megtételének köszönhetően az Európai Unió egyre inkább a nemzetközi jogon alapuló világrend működésének modellje lesz.

Ezért kapott hangsúlyt annak rögzítése, hogy az EU-nak együtt kell működnie a vezető régiókkal, és aktív részt kell vállalnia egy nemzetközi közösség létrehozásában. A további kívánalmak közé tartozik többek között a tagállamok közötti együttműködés és közös álláspont kialakítása a megtakarításokkal és a költségvetési megszorításokkal kapcsolatban. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az ENSZ-en belül fokozzák az EU szerepét és erősítsék az általa képviselt álláspontot (változtatni kell az ENSZ számára nyújtott támogatáson, különösen a humanitárius politika és segélyezés terén, valamint a konfliktusok megoldásában).

A nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködés keretében az EU-nak megoldást kell találnia a külső gazdasági és pénzügyi képviselet problémájára, amely korlátozza az EU befolyását. Ami az EU többoldalú biztonsági szervezetekben betöltött szerepét illeti, megállapítást nyert, hogy egyszerűsíteni kell azokat a rendeleteket, amelyek lehetővé teszik az Európai Unió számára, hogy NATO-támogatásban részesüljön. Azt is át kell gondolni, hogy az EU nagyobb felelősséget vállaljon-e és hatékonyabb szerepet töltsön-e be a közös célkitűzések elérésében (közös párbeszédek folytatása, közös kezdeményezésekről való döntés és azok összehangolása stb.) az EU és az EBESZ közötti megállapodás keretében.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a „Jelentés az Unióról mint globális szereplőről: a multilaterális szervezetekben betöltött szerepe” című dokumentum áttekintést nyújt az EU szerepéről. A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek a benne foglalt elképzelésekkel és azzal az ambícióval, hogy az EU határozott jelenléttel képviselje magát a nemzetközi színtéren. A tagállamok egyenként, saját maguk által képviselt értékei mellett szervezeti tapasztalatai révén az EU mint szervezet is hozzá tud járulni a nemzetközi közösséghez. Valójában, a konszenzusépítésre és az összehangolt fellépésre irányuló uniós mechanizmusoknak köszönhetően az Unió a szabályokon alapuló nemzetközi rend példaképévé vált. Tekintettel erre, ösztönözni kell az Unió vezető regionális hatalmakkal való együttműködését, hogy tevékenyen részt vehessen egy olyan nemzetközi környezet kialakításában és fejlesztésében, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy a Szerződésben előírtak szerint előmozdítsa értékeit és érdekeit. Tekintettel arra, hogy az Unió törekszik arra, hogy hatékony globális szereplő legyen, alapvetően fontos az egységes fellépéshez szükséges belső koordináció erősítése. Ez az egyetlen módja a többoldalú együttműködés megvalósításának és a nemzetközi, elsősorban a védelmi felelősség elvéből és a globális biztonság megvalósítása eszközeként az emberi biztonság fokozásából eredő kihívások kezelésének.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelenlegi helyzetben rendkívül fontos, hogy az EU képes legyen olyan globális szereplőként fellépni, amely hatékonyan választ tud adni a globális szinten jelentkező kihívásokra. Ennek fényében el kell köteleznie magát a belső együttműködés erősítése iránt is annak érdekében, hogy egységesen tudjon fellépni, nemcsak a sikeres fellépés kilátásait növelve ezáltal, hanem saját nemzetközi szintű legitimitását és hitelét is.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a szöveg egyebek mellett rögzíti, hogy a Parlament megállapítja, a konszenzusépítésre és az összehangolt fellépésre irányuló uniós mechanizmusoknak köszönhetően az Unió a szabályokon alapuló nemzetközi rend példaképévé vált. Ezért hangsúlyozza, hogy az Uniónak együtt kell működnie a vezető regionális hatalmakkal, és tevékenyen részt kell vennie egy olyan nemzetközi környezet kialakításában és fejlesztésében, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy a Szerződésben előírtak szerint előmozdítsa értékeit és érdekeit. Tekintettel arra, hogy az Unió törekszik arra, és igénye van arra, hogy hatékony globális szereplő legyen és megóvja pozícióját, alapvető fontosságúnak tartja – különösen azokon a területeken, ahol kizárólagos vagy megosztott hatáskörökkel rendelkezik – az egységes fellépéshez szükséges belső koordináció erősítését és azt, hogy az Unió képes legyen a többoldalú együttműködés alakítására és a nemzetközi, elsősorban a védelmi felelősség elvéből és a globális biztonság megvalósítása eszközeként az emberi biztonság fokozásából eredő kihívások kezelésére irányuló közös fellépések irányítására .

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) E jelentés végleges szövege hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak stratégiai szerepet kell betöltenie a nemzetközi szervezetekben. Ennek megvalósítása érdekében mindenekelőtt szükség van az aktív és kézzelfogható részvétel előmozdítására, és ezáltal mind a belső, mind a külső együttműködés erősítésére. Elsősorban ily módon kell növelni a meghozott döntések legitimitását és egyben biztosítani a felelősségek teljes körű megosztását. Végül, a tagállamoknak össze kell hangolniuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában képviselt álláspontjaikat, és ezáltal egyértelmű és szigorú tagsági kritériumokat kell meghatározniuk, különösen azon országok számára, amelyekben az emberi jogi jogsértések elterjedtek.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom, hogy az Egyesült Királyság fenntartsa tagságát az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió ma valódi szereplő a világ színpadán. Láthatóan nő a nemzetközi, többoldalú szervezetekben betöltött szerepe, és egyre jelentősebb színben is tűnik fel. Az Európai Uniónak ezért aktívabb, vezető szerepet kell vállalnia a globális kormányzás átalakításában. Ez alatt különösen azt értem, hogy az ENSZ rendszer reformjával saját helyet kell kapnia az Uniónak, és főként azt, hogy képviseltetnie kell magát az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Ez a tagállami álláspontok meglehetősen nagymértékű összehangolását követeli meg, viszont az EU nemzetközi szintű fellépéseinek fokozott következetességét, láthatóságát és hitelességét eredményezné. Az Európai Uniónak a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) követett modellből kell inspirációt merítenie. A konzisztensebb, jobban integrált együttműködés megvalósítása céljából megfigyelői státusszal kellene rendelkeznie az Észak-atlanti Szerződés Szervezeténél (NATO), szorosabban összehangolva kellene együttműködnie az Európa Tanáccsal, és teljes mértékben részt kellene vennie a G7/G8-ak és a G20-ak tevékenységében.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A szóban forgó állásfoglalás megerősíti az EU multilaterális rendszerben betöltött szerepeit. Pontosabban szólva, tisztázza az EU nemzetközi hitelintézményekben, az ENSZ rendszerében, a többoldalú biztonsági szervezetekben és általában, más multilaterális szervezetekben – mint, például, a Kereskedelmi Világszervezetben, az Európa Tanácsban és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben – betöltött szerepét. Végül tisztázza az EU-nak a nemzetközi csúcstalálkozók keretében megvalósuló diplomáciában játszott szerepét. Szem előtt tartva, hogy az európai együttműködés szükségszerű – és nem választás kérdése –, megszavaztam az EU-ról mint globális szereplőről szóló európai parlamenti állásfoglalási indítványt.

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) A Lisszaboni Szerződés elfogadása után az Európai Unió diplomáciai tevékenységeit feljavították, hogy emeljék Európa a nemzetközi ázsióját. Üdvözlöm e jelentés elfogadását, amely a közösségi intézmények nemzetközi szervezetekben való jobb képviseletére szólít fel. A 27-ek Európája erősebbé vált. Az új tagállamok növelték az Unió gazdasági és demográfiai erejét. A tagállamok közötti egyensúly és egyeztetés azonban romlott a bővítés következtében. Európa üzenete megváltozott: gazdagabb és összetettebb lett. Véleményem szerint, ha szeretnénk javítani az Európai Unió többoldalú szervezetekben való képviseletét, konszenzusra kell jutnunk. Örömmel látom, hogy az Unió támogatja az ENSZ stratégiáját, különösen a humanitárius politika és a konfliktusok megoldása terén. Európa és az ENSZ számtalan célban és érdekben osztozik, ami – szerintem – igazolja a még szorosabb együttműködést és a források szinergiáját. Ezért szeretném látni, hogy Európa egyként képvisel egy határozottabb álláspontot az ENSZ-en belül, különösen az éves általános közgyűlésen.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam e jelentésre. Az EU-nak fokoznia kell önállóságát és fejlesztenie kell a harmadik országokkal folytatott párbeszédeit. Erősebb és egységesebb hangon kell felszólalnia, és gyorsabban kell reagálnia annak érdekében, hogy szavahihető és megbízható szavahihető partnerként tudjon cselekedni.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) A nemzetközi helyzet egyre gyorsabban változik mostanában. Ázsia egyre nagyobb gazdasági jelentősége, az afrikai forradalmi mozgalmak, a megnövekedett terrorfenyegetettség, a közös és fenntartható európai nyersanyag-stratégiák létrehozásának szükségessége és az emberi jogok egyre gyakoribb megsértése csak néhány azok közül a problémák közül, amelyekkel az Európai Unió diplomáciájának meg kell ma küzdenie. És a tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben meglehetősen erőtlen. Az Európai Unió külpolitikája kevéssé átgondoltnak és kevéssé összehangoltnak tűnik. Továbbá, a közös és fenntartható európai uniós politikák már nem egy alkalommal estek áldozatul a „régi” EU legnagyobb államai érdekeinek. Ennek tökéletes példája, hogy nincs olyan szabály, amely biztosítaná a földrajzi egyensúlyt az Európai Külügyi Szolgálat pozícióinak betöltése során. Ezt a rendszert meg kell változtatni; ez volt az oka, amiért nem támogattam a Muñiz De Urquiza-jelentést. Úgy vélem, hogy alapvetően fontos feltételeket határoz meg, amelyeknek az EU-nak és a tagállamoknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy jobban el tudják látni a Lisszaboni Szerződésben foglalt feladataikat. Nem arra kellene azonban törnünk, hogy egy új EU-hadsereggel váltsuk fel a NATO-t, hanem arra kellene összpontosítanunk, hogy nemzetközi válságok idején megfelelő módon osszuk meg a feladatokat. Az EU szerepe lehetne a humanitárius segélyek biztosítása, míg az Észak-atlanti Szövetség koordinálná a katonai segítségnyújtást. Ez a feladatmegosztás az EU legfontosabb kereskedelmi és katonai partnerével, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokkal való együttműködés megerősítését is lehetővé tenné.