Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. május 12., Csütörtök - Strasbourg

16.2. Azerbajdzsán (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont az Azerbajdzsánnal kapcsolatos hat állásfoglalási indítvány vitája⁽¹⁾.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök úr, ismét az azerbajdzsáni állapotokat vizsgáljuk. A demokrácia meglehetősen drámai helyzetben van az országban, amely azonban fontos szereplő az Európai Unió keleti partnerségi programjában.

Ellenzéki pártok és nem kormányzati szervezetek továbbra is elítélik az emberi jogok elleni támadásokat, az általánossá vált politikai elnyomást, nem beszélve a hatalmon lévő rezsim korruptságáról. A demokrácia és az emberi jogok – elméletileg – az Európai Unió értékeinek szerves részei.

Nem kellene-e levonnunk a tanulságokat az arab országokban zajló eseményekből, és keleti partnereinktől megkövetelnünk azt, amelyet más kormányoktól, nevezetesen a tunéziai, a líbiai és az egyiptomi kormányoktól nem követeltünk meg? Nem kellene-e odahatnunk, Andor úr, hogy végre a demokrácia uralkodhasson ezekben az országokban, hogy legyenek minimális elvárásaink ebben az ügyben?

A magam részéről az előttünk fekvő állásfoglalást a legjobb indulattal is lehető legvisszafogottabbnak nevezném. Ezért nem valljuk a magunkénak, és tartózkodni fogunk a szavazásnál.

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, Azerbajdzsán sajnálatos módon egy egypárti, fél-autokrata állam, ahol az Alijev család dinasztikus uralmának politikai ellenzékét alig tolerálják.

A múlt decemberi választásokon, amint előre látható volt, Hejdar Alijev Új Azerbajdzsán Pártja elsöprő győzelmet aratott. Válaszul az EBESZ kijelentette, hogy a választások lebonyolítása összességében nem jelentett érdemi előrelépést az ország demokratikus fejlődésében. Az EBESZ jelentése azzal folytatódik, hogy a szólásszabadság korlátozott, és a normális politikai eszmecsere szinte lehetetlen, részben a média szoros ellenőrzése miatt.

Most új jelentéseket hallunk az ellenzéki pártok és újságírók elleni támadásokról. Ebben semmi újdonság nincsen, de helyes, ha időről-időre emlékeztetjük magunkat ebben a Házban az Alijev rezsim valódi természetére. Végül is ez az ország – az EU összes tagállamához hasonlóan – az Európa Tanács tagja, az EU keleti partnerségi programjának részese.

Azerbajdzsán állítólag elkötelezte magát a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok mellett. Az igazság azonban egészen más. Azerbajdzsán számolatlanul költi az olajdollárokat arra, hogy a kívülállókat meggyőzze a rezsim jóságos természetéről, engem azonban legalábbis nem sikerült teljesen rászedniük.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, biztató hírekkel kezdem a felszólalásomat. Különösen a két blogger, Adnan Hajizade és Emin Milli szabadon engedésére utalnék, akiknek az ügyét megvitattuk itt a Házban. Máskülönben azonban a helyzet Azerbajdzsánban több mint nyugtalanító. Újságírók üldözéséről és emberi jogi aktivisták megfélemlítéséről hallunk, akiket bűncselekményekkel vádolnak. Továbbá a legutóbbi bakui tüntetések után márciusban és áprilisban 200 embert letartóztattak. Mindezek az incidensek súlyos kérdéseket vetnek fel, különösen, ha felidézzük, hogy Azerbajdzsán aláírta az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményt.

Az azeri hatóságok láthatólag nem értették meg, hogy párbeszédet kell teremteniük a civil társadalommal, nem pedig nyomást gyakorolniuk rá. Mindazonáltal remélem, hogy végül is sikerül együttműködést kialakítanunk a keleti partnerség és az Euronest Parlamenti Közgyűlés keretében.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, Adnan Hajizade és Emin Milli szabadon engedésével az Azerbajdzsánnal kapcsolatos jó hírek nagyjából véget is érnek. Az Európai Parlamentet nagyon aggasztja, hogy Azerbajdzsánban kiterjedt hadjáratot indítottak a szólásszabadság és a gyülekezés szabadsága ellen az ez év márciusi és áprilisi békés kormányellenes megmozdulások után. Fiatalokat, civil társadalmi aktivistákat, médiaszakembereket és ellenzéki politikusokat üldöznek és félemlítenek meg. A tiltakozók közül néhányat olyan tömeges tárgyalásokon ítéltek el, amelyekre éjszaka került sor, és nem állt az emberek rendelkezésére ügyvéd. Ezeknek az ügyvédeknek a többségét nem is értesítették a tárgyalások helyszínéről. Az Azerbajdzsáni Emberi Jogok Házát az igazságügyi minisztérium rendeletére bezárták.

A félelem, a megfélemlítés és az emberi jogok megsértésének légkörét meg kell szüntetni. Az azerbajdzsáni kormány hitelességét veszti azzal, hogy megszegi az általa aláírt egyezményeket, például az Európa Tanács alapszabályát és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményt. Azt szeretnénk, ha Alijev elnök tartaná a szavát. Európa is hitelét veszti, ha nem lépünk fel e szerződésszegések ellen, amelyeknek valódi következményekkel kell járniuk az EU és Azerbajdzsán közti kapcsolatokra.

  Ulrike Lunacek, szerző. – (DE) Elnök úr, néhány napja tartottuk az Euronest ünnepélyes alakuló ülését az Európai Parlamentben, Brüsszelben. Azerbajdzsán alapító tagja a közgyűlésnek, és mint ilyen elkötelezte magát a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a gyülekezés és a média szabadsága mellett. Ez alapvető eleme az EU és Azerbajdzsán közti társulási szerződésről 2010 júliusa óta folyó tárgyalásoknak is.

Ennek fényében valóban nagyon megdöbbentő az azerbajdzsáni kormány békés tüntetőkkel szembeni bánásmódja az utóbbi két hónapban. Fiatalokat – akik a Facebookhoz hasonló közösségi webhelyeken szerveződtek – tartóztattak le és ítéltek akár két és fél évig terjedő börtönbüntetésre „kábítószerrel való visszaélés” címén, csak mert békésen tüntettek. Másokat megfenyegettek, hogy hasonló sorsra jutnak. Legalább 30 embert, akik szintén békésen demonstráltak, öttől nyolc napig terjedő elzárásra ítéltek egy, a nyilvánosság kizárásával, ügyvédek jelenléte nélkül tartott kalandor akcióban.

Hölgyeim és uraim, biztos úr, ez elfogadhatatlan! A Parlament öt legnagyobb képviselőcsoportja által jegyzett közös állásfoglalásban követeljük ezeknek az embereknek az azonnali szabadon bocsátását, a jogállamiságot, a szólásszabadság és a média szabadságának tényleges garantálását, hogy – mint Alijev elnök évekkel ezelőtt, 2005-ben, biztosított bennünket – „egyetlen újságírót se üldözzenek Azerbajdzsánban”. Végre be kell tartania az ígéreteit.

Őszintén remélem, hogy a júniusra tervezett parlamentközi közgyűlésig sikerül ezeket az embereket mind kiszabadítani, köztük Einulla Fatullajev szerkesztőt, és a kormány és kormányzó pártok végül betartják ígéreteiket. Ha nem, akkor annak következményei lesznek.

  Eduard Kukan, a PPE képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr, a demokrácia és az emberi jogok azerbajdzsáni helyzete jogos aggodalmakat vet fel. Ezek az aggodalmak a szólásszabadságra, a média szabadságára, a gyülekezés szabadságára és sok egyéb területre is kiterjednek. Incidenseket vizsgálunk, amelyek során letartóztatások történtek, politikai nyomás alá helyeztek demokratikus aktivistákat, újságírókat és a politikai ellenzéket. Azerbajdzsánnak és a térség más országainak világos figyelmeztetést kell kapniuk, hogy az emberi és polgári jogok megsértése semmilyen körülmények között sem fogadható el. Ha az EU partnerországaivá kívánnak válni, tiszteletben kell tartaniuk annak értékeit.

Ezért az emberi jogok és demokratikus normák megsértéséről folyó vitának a Dél-Kaukázus egész térségére ki kell terjednie. Ebben az összefüggésben fel szeretném hívni a figyelmet az Azerbajdzsán és Örményország közti feszültség kiújulására Hegyi-Karabah térségében. Ez a helyzet most az egész régió biztonságára veszélyt jelent. Ezért is fontos az állásfoglalás elfogadása. Az Uniónak aktívabban és felelősebben kell fellépnie nemcsak Azerbajdzsánban, hanem az egész régióban is. Tanulnunk kell az Oroszország és Grúzia közti konfliktus tapasztalataiból, és meg kell akadályoznunk a hasonló tragédiák megismétlődését.

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, igaz, hogy Azerbajdzsánban nehéz a helyzet, és okunk van az aggodalomra. Szeretném külön kiemelni Hajiev úr esetét. Azt gondolom, hogy a hatóságoknak meg kell érteniük, hogy a békés demonstrációk a politikai élet természetes velejárói minden demokratikus országban, továbbá a vélemények és a politikai meggyőződések sokfélesége a demokratikus társadalom alapját képezi.

Másrészt, meg kell mondanom, eléggé szerencsétlen, hogy egymás után kell tárgyalnunk az Azerbajdzsánnal és Fehéroroszországgal kapcsolatos sürgős ügyeket – egy héttel azután, hogy Azerbajdzsán velünk, az Európai Parlamenttel együtt az Euronest Parlamenti Közgyűlés alapító tagja lett, és köszöntöttük. Kapcsolatot kell tartanunk mind a hatóságokkal mind a civil társadalommal, és a sürgős intézkedések és állásfoglalások elfogadásán túl egyéb teendőink is vannak.

A keleti partnerség és az Euronest közgyűlés jó alapot nyújtanak az ilyen tárgyalásokhoz, és úgy érzem, hogy új szelek fújnak Azerbajdzsánból, ismét feltámadt a vágy a politikai párbeszédre. A parlamenti együttműködési bizottságnak, amely júniusban utazik Azerbajdzsánba, ki kell használnia ezt a lehetőséget az emberi jogi kérdés felvetésére, de arra is, hogy következetesebb párbeszédet építsen ki az országgal.

  Graham Watson, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, meg merem kockáztatni, hogy ha Azerbajdzsánt Grúzia és Örményország angol elnevezéséhez – Georgia és Armenia – hasonlóan „Azeria”-ként ismernénk, az európai polgárok jobban aggódnának az ország demokratikus normáiért.

A képviselőcsoportom azonban nem tudja elfogadni Vigenin úr véleményét. Azerbajdzsánban a média nem szabad. Az országban tartott választások nem tisztességesek. A hatóságok önkényesen, időnként erőszakosan bánnak az emberekkel. Az elmúlt hetekben ez a tizennyolc éve fennálló rezsim, amely lassan elfojtotta a haladás reményét, sokkal inkább egy arab, mint egy európai országra jellemző módon leverte a békés tüntetéseket. Ennek az országnak a további részvételét az európai szomszédsági politikában a demokratikus reformok végrehajtásától kell függővé tenni, és nem attól, hogy hajlandó-e olajat adni a Nabucco olajvezeték számára.

  Heidi Hautala, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság integráns részét alkotják az új társulási szerződésnek, amelyről Azerbajdzsán és az Európai Unió jelenleg tárgyalásokat folytat.

Ezeknek az elveknek a tiszteletben tartása nélkül nehéz elképzelni, hogyan lehetne Azerbajdzsánnak közös jövője európai partnereivel. Szeretnék csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik rámutattak arra, hogy nagyon világosnak és objektívnek kell lennünk, amikor a keleti partnerség országainak képviselőivel tárgyalunk. Ne higgyük, hogy beérhetjük Fehéroroszország ostorozásával, mert súlyos problémák vannak Azerbajdzsánban és számos más, a keleti partnerséghez tartozó országban, és remélem, hogy az Emberi Jogi Albizottság megbízásából készülő majdani tanulmány útmutatást ad arra nézve, hogy hogyan tárgyaljunk ezekkel az országokkal emberi jogi helyzetükről.

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében – (SK) Elnök úr, Azerbajdzsán az EU egyik különleges partnere, az Euronest csoportosulás alapító tagja, és ezért jelentős előnyöket élvez az EU-val fennálló privilegizált kapcsolataiból.

Egy ilyen kivételes helyzetben lévő országként azonban, az EU partnereként kötött kölcsönös szerződések aláírásával, ígéretet tett arra, hogy fenntartja a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság alapelveit, amelyek alapvető előfeltételei egy ilyen együttműködésnek. Ezért elfogadhatatlan, hogy újságírókat, ifjúsági szervezetek képviselőit és civil aktivistákat megalapozatlanul letartóztatnak, békés tüntetéseket tiltanak be, és fizikai erőt alkalmaznak a tüntetők ellen.

Azt várom, hogy Ashton bárónő főképviselő és bizottsági alelnök, valamint maga a Bizottság is tolmácsolja és kifejezze az azerbajdzsáni kormánynak a demokráciának az országban történő elnyomása miatti nyugtalanságunkat és, azonnali javító intézkedéseket követeljen. A tervezett állásfoglalás elfogadásával megadjuk mind a Bizottságnak mind a főképviselőnek a szükséges mandátumot erre.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, biztos úr, némiképp groteszk, hogy egymás után két Euronest partnerünkről, Azerbajdzsánról és Fehéroroszországról mint sürgős emberi jogi esetekről folytatunk vitát. A partnerséghez természetesen szükséges az európai értékek tiszteletben tartása.

Az Amnesty International emberi jogi szervezet szerint az azerbajdzsáni hatóságok megpróbálják elfojtani a kritikus hangokat, hogy így vegyék elejét az olyan kiterjedt tiltakozásoknak, amelyeket az utóbbi hónapokban az arab világban láthattunk. Az elmúlt néhány hétben az azerbajdzsáni rendőrség több demonstrációt feloszlatott az országban, és hamis vádak – gyakran kábítószer birtoklása – alapján, letartóztatta az ellenzék képviselőit.

A Savalan-ügy és az utóbbi időben letartóztatott tüntetők esetei mutatják, hogy milyen alapvető jogok maradtak gyengék Azerbajdzsánban, és hogy a hatóságok milyen messzire képesek elmenni a másként gondolkodók elhallgattatásában.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, az azerbajdzsáni helyzet nagyon kiábrándító. Ez az ország a politikai jogok tekintetében valójában nem lépett előre a Szovjetunió felbomlása óta. Egyszerűen túl sok a példa a szabadság hiányára – a szólásszabadságéra, a sajtószabadságéra, amelyek alapvető fontosságúak minden jól működő demokráciában –, továbbá a fogva tartottak megkínzására, bírósági ügyekre, amelyek során mindig elfogadnak törvénytelenül szerzett bizonyítékokat stb.

Mivel szoros kapcsolatban állunk ezzel az országgal, természetesen párbeszédbe kell bocsátkoznunk, de az én álláspontom közelebb van Watson úr gondolkodásához, amely szerint kemény kézre is szükség van, mert a folyamatos engedékenységgel sehová sem lehet jutni. Tehát remélem, igent mondunk a párbeszédre, és igent mondunk a tárgyalásokra, de emelnünk kell a tétet a szabadsággal kapcsolatos elvárások szempontjából, a véleménynyilvánítás szabadságával, a szólásszabadsággal, de mindenekelőtt a sajtószabadsággal kapcsolatban.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, a szólásszabadság, a gyülekezés szabadsága egyetemes alapjogok és a demokratikus társadalom sarokkövei. Szomorú, hogy üldözéssel, megfélemlítéssel és letartóztatásokkal megpróbálják elfojtani a civil társadalom sokféleségét.

Azerbajdzsán aláírta az emberi jogok európai egyezményét, az Európa Tanács tagja, és kötelessége megvédeni és tiszteletben tartani polgárai emberi jogait. Bloggerek, újságírók és civil társadalmi aktivisták meg vannak fosztva a szólásszabadságtól Azerbajdzsánban, és békés tüntetéseket akadályoznak meg. A fiatalokat meggátolják az új kommunikációs technológiák és a közösségi média használatában, sőt meg is büntetik őket, ha mégis alkalmazzák azokat.

Ez ironikus, hiszen az államnak kifejezetten hasznos lenne egy aktív és sokrétű civil társadalom. Azerbajdzsán demokratikus és emberi jogi fejlődését támogatni kell az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség keretében.

  Vytautas Landsbergis (PPE). – Elnök úr, az Azerbajdzsánról szóló állásfoglalás kifejezi azzal kapcsolatos aggodalmunkat, hogy végső soron az észak-afrikai események köszönnek vissza ebben az európai partnerségi országban.

Az ország vezetésének minden hasonlóságot el kell kerülnie az észak-afrikai, az oroszországi és a fehéroroszországi rezsimekkel az ellenzékkel és a békés tüntetőkkel való bánásmód tekintetében. Ez a javaslat és figyelmeztetés kiolvasható az előttünk fekvő dokumentumból, amelynek bizonyos pontjai azonban egyértelműbben is megfogalmazhatnák ezt a kritikát.

A romló emberi jogi helyzet és a megnövekedett számú incidens megfogalmazásokat meg kellene előznie az „utóbbi időben” kifejezésnek, mert nem általános, évek során át tartó fejleményekről van szó, amelyek során a helyzet tovább rosszabbodott. Ellenkezőleg, a tavaszi események előtt Azerbajdzsán viszonylag jól teljesített, és a Human Rights Watch listáján nem az olyan rossz megítélésű országok között szerepelt, mint Kína, Irak, Izrael, Oroszország, Szaúd-Arábia és Üzbegisztán. Mivel nem említették, Azerbajdzsán kedvezőbb fényben tűnt fel, de most egy kiegyensúlyozottabb megítélésre van szükség.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr, Azerbajdzsánnak, nemcsak az Európai Unió aktív partnereként az európai szomszédsági politika és a keleti partnerség keretén belül, de az Euronest alapító tagjaként is, teljesítenie kell az Európai Unió számára tett vállalásait. Ezek közé tartozik a demokráciának, az emberi jogoknak, a jogállamiságnak, továbbá azoknak az alapvető szabadságjogoknak a tiszteletben tartása, amelyeket az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény és más, Azerbajdzsán által aláírt nemzetközi szerződések garantálnak. Egy ország, amely az egész világon elismert demokráciává kíván válni, nem működhet anélkül, hogy megengedné, hogy polgárai, különösen a fiatalok békésen demonstráljanak. Az sem normális, hogy megtiltják nekik, hogy letegyék a vizsgáikat csak azért, mert az ország aktuális vezetőitől eltérő politikai nézeteket vallanak.

Mi európai partnerek azt szeretnénk, ha Azerbajdzsánban folyamatos párbeszéd zajlana a civil társadalommal, a sajtó élvezné a véleménynyilvánítás szabadságát, és minden politikai nyomásgyakorlás nélkül tudósítana, hogy megfelelő tájékoztatással láthassa el a közvéleményt, ha szabadon és cenzúrázatlanul hozzá lehetne férni az internethez, ami segíthetné az Azerbajdzsán és Európa közti kommunikációt.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr, a modern Azerbajdzsán kétarcú. Egyfelől Azerbajdzsán lenyűgöző gazdasági fejlődést produkál, amely rávilágít az ország óriási olajtartalékaira, előrelépéseket tesz az Európai Unióval való társulási szerződésről folytatott tárgyalásokban, és részt vesz az Euronest Parlamenti Közgyűlésben. Másfelől letartóztatások történnek, korlátozzák a sajtót, vagyis a helyzet vészesen emlékeztet a fehérorosz állapotokra, amelyekről képviselőtársaim beszéltek. Úgy gondolom, hogy a bakui hatóságoknak el kell határozniuk, hogy hallgatnak a közvéleményre, az Európai Unió pedig nem maradhat semleges, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel segítenie kell, hogy a jó irányt válasszák.

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos azerbajdzsáni fejlemények továbbra is súlyos aggodalmakat keltenek mindannyiunkban. Az elmúlt néhány évben a fokozódó korlátozások aggasztó tendenciáját észleltük ezen a területen. A 2010. november 7-én tartott parlamenti választások nem jelentettek érzékelhető előrelépést az ország demokratikus fejlődésében.

Más területeken is szükségesnek tartjuk, hogy Azerbajdzsán javítsa teljesítményét az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben betöltött tagságából eredő vállalásainak maradéktalan teljesítésében. Mindenekelőtt a médiaszabadság területén: összességében nincs pluralizmus a médiában. Jelentések érkeznek az újságírók zaklatásáról és az ellenük alkalmazott erőszakról is, valamint a média képviselői ellen indított megkérdőjelezhető bírósági eljárásokról. Az ezen a területen történt egyedi esetek továbbra is aggodalomra adnak okot.

A gyülekezés szabadsága a másik terület, ami miatt mélyen aggódom. Az elmúlt hónapokban tanúi voltunk annak, hogy a hatóságok többször keményen felléptek a szervezett tüntetések ellen, és az ellen, hogy az arab tavasz forradalmai által ösztönzött demonstrációkat szervezzenek. Az aktivisták letartóztatása és a tiltakozók ellen végrehajtott egyéb elnyomó intézkedések mélyen elítélendőek.

Az Európai Uniónak kötelessége világos üzeneteket küldeni a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatban. Ezeket az üzeneteket maga Barroso elnök is átadta januári bakui látogatásán, és a téma a jövőben is kiemelt szerepet kap a látogatások során.

Az emberi jogok és a demokrácia az Azerbajdzsánnal való együttműködésünk sarokkövei a fennálló partnerségi és együttműködési szerződésünknek megfelelően. A múlt évben felállítottunk egy új albizottságot, amely az igazságszolgáltatással, a szabadsággal, a biztonsággal, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. A demokrácia és az emberi jogok az új társulási szerződéssel kapcsolatos tárgyalásoknak is az egyik központi témáját alkotják.

Üdvözlöm, hogy Azerbajdzsán hajlandó megvitatni ezeket a módszereket. Üdvözlöm azt is, hogy az Európai Parlament támogatja a demokratikus értékeket az azerbajdzsáni partnerekkel való kapcsolataiban, az EU-Azerbajdzsán Együttműködési Bizottságban végzett munkán keresztül is.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – (RO) Azerbajdzsánban mindenkit elhallgattatnak, aki bírálja a kormányt. Az Európai Parlament állásfoglalása és az emberi jogi szervezetek jelentései az emberi jogok súlyos megsértésére világítanak rá. Az egyik ilyen jogsértés, amelyre én hívtam fel a Tanács figyelmét egy írásos kérdésben, Einulla Fatullajev újságíróval kapcsolatos, akit annak ellenére tartanak fogva, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága döntést hozott szabadon bocsátása ügyében. Akkor rámutattam, most pedig sürgetem, hogy a büntető törvénykönyvből töröljék a rágalmazásra, a hitelrontásra és a becsületsértésre vonatkozó rendelkezéseket (a 147–148. bekezdéseket). A Transparency International Azerbajdzsánról szóló legutóbbi jelentése szerint a kormány nem hoz intézkedéseket a korrupció megfékezésére és a bíróságok függetlensége nem garantált. Továbbá a hatóságok letartóztatásokkal és zaklatással reagáltak a március 11-én és április 2-án lezajlott tüntetésekre. A demokrácia az emberek szabadon kinyilvánított akaratán alapul. Felhívom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szólítsa fel az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat, különösen azokat, amelyek a véleménynyilvánítás és a békés tüntetés szabadságához kötődnek, és hogy tegyenek konkrét lépéseket a korrupció leküzdésére és az igazságszolgáltatási rendszer megreformálására. Az Európai Uniónak mindenkit támogatnia kell, aki életét és szabadságát kockára teszi közös értékeinkért.

  Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Azerbajdzsán aktívan részt vesz az európai szomszédsági politikában, egyike az EU hat keleti partnerének, és az Euronest Parlamenti Közgyűlés alapítói közé tartozik. Ennek a három kezdeményezésnek alapértéke a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása. Ezek a kezdeményezések azzal a szándékkal születtek, hogy elősegítsék a folyamatos párbeszédet, mely elmélyítheti a kapcsolatokat a tagországok között, és lehetővé tegyék Európa számára, hogy elkísérje ezeket az országokat a reformok útján. Mi úgy véljük, hogy a sürgős állásfoglalás eszköze alkalmatlan, sőt kontraproduktív lehet a kitűzött cél elérése szempontjából, nevezetesen, hogy Azerbajdzsán egyenletesen haladjon a teljes és modern demokrácia felé. A parlamentközi és kormányközi szinten elért egyezmények alapján felállított intézmények szolgálják ezeknek a céloknak az elérését; ezek a megfelelő fórumok arra, hogy magyarázatot kérjünk az esetleges jogsértésekre, és itt tudjuk hatékonyan ösztönözni a megfelelő magatartást és a demokratikus reformokat.

  Tadeusz Zwiefka (PPE), írásban. – (PL) Ismét az azerbajdzsáni szólásszabadság, sajtószabadság kérdésére és az újságírókkal való bánásmód általános politikájára hívjuk fel a figyelmet. Különböző forrásokból származó jelentések arra utalnak, hogy az újságírók és mindenfajta politikai aktivista helyzete egyre nehezebbé válik Azerbajdzsánban. Még 2005-ben Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev ígéretet tett arra, hogy az újságírók minden jogát tiszteletben fogják tartani, és veszély esetén számíthatnak a segítségre. A tények azonban azt mutatják, hogy ezek csak üres szavak voltak.

Nekem, aki sok éven át újságíróként dolgoztam és alaposan ismerem a szakmát, különösen fontos ez az ügy. Azerbajdzsánban az újságírókat folyamatosan akadályozzák abban, hogy alapvető szerepüket betöltve megbízhatóan és hitelesen információkat közöljenek. Elfogadhatatlan, hogy az újságírók letartóztatások és motozások fenyegetésének árnyékában végzik a munkájukat. Az azerbajdzsáni hatóságoknak fel kell ismerniük, hogy a szabad és független média működése világos jelzés a nemzetközi közösség számára, hogy az ország hiteles partner a világpolitika színpadán.

Az Európai Parlament üzenetének világosnak kell lennie – az Európai Unióval folytatott gazdasági együttműködés előnyeinek nem szabad elhomályosítaniuk az elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy el kell mozdulni az alapvető emberi jogok európai normáinak tiszteletben tartása felé, különös tekintettel a szólás- és sajtószabadságra, amelyek a demokrácia tartóoszlopai és amelyek nélkül nem létezhet egy modern demokratikus társadalom.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.