Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. május 12., Csütörtök - Strasbourg

16.3. Fehéroroszország (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Fehéroroszországgal kapcsolatos hat állásfoglalási indítvány vitája⁽¹⁾.

  Jiří Maštálka, szerző. – (CS) Elnök úr, amikor értékelünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy – amint megpróbáljuk objektíven értékelni saját országainkat – partnereink és szomszédaink pontosan ugyanezt a megközelítést érdemlik.

Orvosként el szeretném mondani, hogy az erőszak mindig is erőszak marad, bárhol is történik az. Ez ellentétes közös értékeinkkel. Meg kell próbálnunk elérni, hogy azoknak, akik jelenleg börtönben vannak, egészséges körülményeket és méltó elbánást biztosítsanak, bárhol is legyenek a világban.

Az újonnan létrehozott Euronest Közgyűlésnek az eszmecserét és az együttműködést kell szolgálnia. Fehéroroszország esetében nem lehet teljesen elérni ezt a célt az elfogadott intézkedések miatt. A döntés összességében a Prágai Nyilatkozat megsértését és a kölcsönös együttműködéssel kapcsolatos potenciálisan pozitív fejlemények lelassulását eredményezi.

Erőfeszítéseink egy olyan egységes Európa megteremtésére irányulnak, amelyet mindenekelőtt a fiatalok megérdemelnek, beleértve a Fehéroroszországban élőket is. Ezért tehát újra kell gondolnunk álláspontunkat, és újra fontolóra kell vennünk, hogy vajon a korlátozásokkal vezethetjük-e rá a fehérorosz civil társadalmat arra, hogy igaz barátnak tekintsen minket.

A csernobili katasztrófa 25 éves évfordulója kapcsán arra szeretném Önöket kérni, hogy próbálják meg Fehéroroszországot más szemmel nézni, és egy sokat szenvedett országnak tekinteni. A szerencsétlenség Fehéroroszországot különösen érzékenyen érintette, és sértőnek tartom erre a nemzetre nézve, hogy a fehérorosz emberek nem vehettek részt a hivatalos megemlékezésen.

Tannock úr számára szeretnék még egy megjegyzést tenni. Tudom, hogy milyen nehéz gyorsan beszélni angolul. Imádom az angolt, Shakespeare nyelvét. Legközelebb próbáljon meg Goethe nyelvén gyorsan beszélni, és akkor talán jobban fogjuk érteni Önt. Ezt mint cseh mondom Önnek.

  Justas Vincas Paleckis, szerző. – (LT) Elnök úr, a december 19. óta eltelt öt hónapban drámaian romlott a politikai hangulat Fehéroroszországban. A demokratikus ellenzéket, a szabad sajtót és civil társadalmat egyre erőteljesebben fojtják el. Fehéroroszország nemzetközi egyezményeket is sért. Mindig a Minszkkel való párbeszéd pártján voltam, de a jelenlegi körülmények között ez nagyon nehézzé válik, ha nem lehetetlenné. Ez annál is inkább így van, mert Minszkből az Európai Uniónak címzett önkényes vádak, sőt zaklatások is jönnek. Az állásfoglalás arra hív fel, hogy új intézkedéseket kell találni a fehérorosz civil társadalom és az ellenzék támogatására, és ez helyes is. Lehet, hogy illúzió, de úgy vélem, hogy akár Moszkva vagy Kijev is segíthetne azzal, ha tárgyalna Minszkkel a politikai foglyok szabadon bocsátásáról.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, az előző vitában több képviselőtársammal együtt utaltam a múlt héten tartott Euronest Parlamenti Közgyűlésre, amelyről, mint tudják, a fehérorosz parlamenti képviselők hiányoztak. A hiányzásuk érthető, hiszen a minszki parlamenti képviselőket nem szabadon választják. Emellett az emberi jogi helyzet továbbra is több mint kritikus az országban.

Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat megdöbbentettek a tüntetők ellen decemberben alkalmazott elnyomó intézkedések. Jelenleg a Lukasenko ellen induló hét elnökjelölt közül hat ellen még mindig per folyik, és zaklatásnak van kitéve. Sok embert, köztük az elnökjelöltek munkatársait börtönbe zárták, pusztán a részvételük miatt.

Úgy vélem, hogy két fontos dolgot kell tennünk:

1. Független vizsgálattal fel kell deríteni az elnyomó intézkedéseket.

2. Azt gondolom, hogy a gazdasági szankciókat ki kell terjeszteni Fehéroroszországra, az egész térség alakításában fontos szerepet játszó állami vállalataira alkalmazva azokat.

  Kristiina Ojuland, szerző. – Elnök úr, ebben az évben már negyedszer vitatjuk meg a fehéroroszországi eseményeket, de a decemberben letartóztatott politikai foglyokat még nem engedték szabadon.

Hálásak vagyunk a Tanácsnak, hogy újból megtiltotta a vízumok kiadását a vezető fehérorosz politikusok számára, és befagyasztotta vagyonukat, amivel megmutatta, hogy a fehérorosz nép iránti mély aggodalmunk nem csak üres szólam. Talán nem voltunk elég világosak. Ezért felhívjuk az Európai Uniót, hogy terjessze ki korlátozó intézkedéseit a Lukasenko rezsim ellen. A jól megfontolt és célzott gazdasági szankcióknak olyan hatása lesz az állami tulajdonú vállalatokra, amelyet a fehérorosz hatóságok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

A bűnös Lukasenko-rezsim nagymértékben támaszkodik az állami vállalatok vegyipari, nehézipari és textilipari exportbevételeire. Európai piacaikat elvágva megmutathatjuk feltett szándékunkat a Lukasenko-rezsim megbuktatására. Képesek vagyunk változtatni. A fehérorosz embereknek kétségbeesetten szükségük van a rezsimváltásra. Nem tagadhatjuk meg tőlük a várva várt szabadságot.

  Michał Tomasz Kamiński, szerző. – (PL) Elnök úr, politikáról és emberi jogokról beszélgetünk Fehéroroszország vonatkozásában. Azt szeretném, ha ma némileg rendhagyó módon felidéznénk két olyan ember nevét, akik kapcsolódnak ehhez a témához. Az egyikük a barátom, Anatolij Ljabedzka, kiváló fehérorosz és európai, akit csak nemrég engedtek szabadon, miután több mint 100 napot töltött letartóztatásban, aminek a jogtalanságáról mélyen meg vagyok győződve. Most ebből a Házból a szolidaritásunkról szeretném biztosítani, a legtöbb képviselő nevében – amiben biztos vagyok –, mert ő feltétlenül megérdemli ezt.

A másik ember, akiről szólni szeretnék, Andrzej Poczobut, újságíró, Lengyelország egyik legnagyobb lapja, a Gazeta Wyborcza munkatársa. Velem együtt lengyelek százezrei szeretnék kérni a szabadon bocsátását. Jelenleg ő is letartóztatásban van, és őt is csak azért üldözik, mert a Lukasenko kormányzat fél a szólásszabadságtól, attól a szólásszabadságtól, mely minden demokrácia alapja. Úgy vélem, hogy nekünk európaiaknak, akik ma ebben a Házban összegyűltünk, nincs más választásunk, mint hogy nagyon hangosan igent mondjunk a szabad Fehéroroszországra, a demokráciára Fehéroroszországban és a fehérorosz nemzetre Európában.

(Taps)

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – Elnök úr, ismételten elítélem a félelem és a megfélemlítés folyamatosan fennálló légkörét, amivel a politikai ellenzéket körülveszik Fehéroroszországban, valamint az ellenzéki személyek folyamatos zaklatását és üldözését a 2010. decemberi elnökválasztás óta.

Másodszor, erőteljesen elítélek minden olyan ítéletet, amelyet a tömeges lázadás vádja alapján hoztak, és politikai indíttatásúnak, és megkérdőjelezhető természetűnek tartom azokat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tárgyalásokat zárt ajtó mögött tartották. A fogvatartottaktól megtagadták a lehetőséget, hogy tanúkat idézzenek, és hogy megfelelő körülmények között, rendszeresen találkozzanak jogi képviselőikkel. A vádlottak ügyvédjei több figyelmeztetést kaptak az igazságügyi minisztériumból, és néhányuknak visszavonták az engedélyét. Úgy vélem, hogy a tárgyalások ilyen lebonyolítása a pártatlanság hiányára mutat.

Végül elítélem, hogy a fehérorosz hatóságok nem tartják tiszteletben a gyülekezés és a véleménynyilvánítás alapvető szabadságát, és felhívom őket, hogy azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon a még fogságban lévő tüntetőket, és ejtsenek minden vádat ellenük.

  Jacek Protasiewicz, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Fehéroroszországban valóban szó szerint napról napra romlik a helyzet mind politikai mind gazdasági szempontból. Politikailag és a polgári szabadságjogok szempontjából azt tapasztaljuk, hogy perek kezdődnek Alekszander Lukasenko legnagyobb elnökválasztási ellenfelei ellen, és ezek a perek botrányos körülmények között zajlanak. Tanúi vagyunk a független média elnyomásának, amelynek részeként Andrzej Poczobutot már sok hete őrizetben tartják. A gazdasági hanyatlást mutatja a rubel redenominációja, a pénzügyi válság és a folyó fizetésekkel való problémák. Továbbá Alekszander Lukasenko nemcsak az ország helyzetén, de saját magán sem képes úrrá lenni, amire azok a meglepő, megdöbbentő és sértő nyilatkozatai utalnak, amelyeket az ukrán elnökkel és Barroso úrral kapcsolatban tett.

Hölgyeim és uraim, tisztelt Bizottság és tisztelt Tanács! Ideje felhagyni a szólamokkal és a kérésekkel, eljött az idő a cselekvésre. Állásfoglalásunk 8. bekezdése világosan fogalmaz: itt az ideje a gazdasági szankciók bevezetésének, mert Lukasenko csak ezen a nyelven ért. Ha ma bevezetjük a gazdasági szankciókat, számíthatunk arra, hogy a botrányos perek és botrányos elnyomás véget érnek, mert Lukasenko csak ebből a szóból ért. Itt van tehát az ideje, hogy másként, határozottabban reagáljunk arra, ami Fehéroroszországban történik.

  Mitro Repo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, Fehéroroszországot nem ok nélkül nevezik Európa utolsó diktatúrájának. Fehéroroszországban az ember börtönbe kerülhet azért, mert elindul a választásokon vagy mert nyilvánosan kifejti a véleményét.

A legutóbbi elnökválasztás nem volt demokratikus. Továbbá a fehérorosz törvények nem teszik lehetővé a gyülekezés szabadságát, a szólásszabadságról már nem is beszélve. Az ellenzék és a független emberi jogi csoportok zaklatása mára súlyos problémává vált az országban. A demokráciát az teszi működőképessé, hogy az ellenzék és civil társadalom aktívan részt vesz a politikai vitákban. Az emberi jogok egyetemesek, elidegeníthetetlenek és összefüggenek egymással. Fehéroroszországnak kötelessége megvédeni és tiszteletben tartani polgárai emberi jogait.

Fehéroroszországnak minden lehetséges módon támogatást kell nyújtani a működő demokrácia és az emberi jogok továbbfejlesztésében az EU keleti partnerség programjának keretében. Az EU-nak meg kell fontolnia a célzott szankciókat, és alkalmazásukat, mert a mostani fehéroroszországi helyzetben a civil társadalmat nem volna szabad büntetni.

  Leonidas Donskis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, semmilyen jele sincsen annak, hogy a fehérorosz rezsim magától megváltozna a következő hónapokban vagy években. Csak nagyon erős európai nyomástól várhatunk bármit is.

Fehéroroszország folyamatosan megsérti az összes alapvető jogot és polgári szabadságjogot. Az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk, hogy a fehérorosz hatóságok újra és újra megmutatják, hogy lenézik és megvetik a gyülekezés és a véleménynyilvánítás alapvető szabadságát.

Beszélhetnénk itt Lukasenko és rezsimje megváltoztathatatlanságának rendszeréről, de nem fejezhetem be a felszólalásomat egy ilyen pesszimista megjegyzéssel. Meg kell értenünk, hogy a megfelelő reakció az lenne, ha jelzést adnánk Fehéroroszországnak, a fehérorosz nemzetnek, hogy szívesen látjuk őket Európában, ugyanakkor nyomást gyakorolnák a rezsimre, és elvi alapon támadnánk az emberi jogok megsértésének eseteit.

Nem szabad, hogy megtévesszenek minket Lukasenkónak az Európai Unió felé tett alkalmi gesztusai, amelyek csak arra szolgálnak, hogy időlegesen felbőszítsék Oroszországot, és viszont. Ez elfogadhatatlan. A Fehéroroszországban történteket elvi alapon kell értékelni, és nagyobb nyomást kell gyakorolni.

  Tomasz Piotr Poręba, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az év eleje óta átlagosan kéthavonta beszélünk itt a Házban a fehéroroszországi eseményekről – ez most a harmadik alkalom. Tárgyaltunk az emberi jogok megsértésének eseteiről, megemlítettük a börtönbe vetett ellenzéki aktivisták nevét, és megvitattuk, hogy hogyan korlátozták sok civil és nem kormányzati szervezet működését. Valóban el kell ítélnünk mindezeket az ügyeket, és nagyon erősen tiltakoznunk kell ellenük. Azt gondolom azonban, hogy az ugyanolyan fontos, vagy talán még fontosabb, hogy az Európai Unió konkrétan és ténylegesen részt vegyen a civil társadalom felépítésében, pénzügyi segítséget nyújtson a nem kormányzati szervezeteknek és a független médiának, és gazdasági szankciókat rendeljen el. Ami a gazdasági szankciókat illet, úgy vélem, hogy eljött a megfelelő pillanat, és a szankciókat a lehető leggyorsabban be kell vezetnünk.

Ma egy olyan állásfoglalásról fogunk szavazni, amely morális támogatást kíván nyújtani a fehérorosz társadalomnak. Úgy vélem, hogy ezt meghatározott intézkedéseknek kell követniük, köztük pénzügyi intézkedéseknek és gazdasági szankcióknak, amelyek lehetővé teszik a szabadság és a demokrácia helyreállítását Fehéroroszországban.

  Krisztina Morvai (NI). – (HU) Kedves képviselőtársaim! A fehéroroszországi emberjogi helyzetről szóló vitánkban két kérdés jutott az eszembe: az első kérdés az úgy szól, hogy mit szólnának önök ahhoz, hogy a jelenlegi Lukasenko kormány valamelyik tagját egy-két év múlva itt az Európai Parlamentben, mégpedig a LIBE bizottság, a szabadságjogokkal, emberi jogokkal foglalkozó bizottság alelnöki székében látnák viszont. A második kérdésem pedig: mikor fogunk oda eljutni, hogy ezeken a csütörtök délutáni vitákon a napirendben az Európai Unión kívüli országok között – ha már folyamatosan ezeknek az emberi jogi helyzetét vizsgáljuk – ott fogom látni mondjuk az Egyesült Államokat vagy pedig Izraelt.

Mindkét kérdésről a hátralévő egy-egy percben hadd mondjak néhány további részletet: ugye itt volt ez a kérdés a Lukasenko-kormány tagjával kapcsolatban. Kérem szépen, a magyar Lukasenko, Gyurcsány Ferenc kormányának tagja, Göncz Kinga a LIBE bizottság alelnöki székében foglal helyet, és instruálja Olaszország, Franciaország és más demokráciák képviselőit az emberi jogokról.

Miről is volt híres ez a magyar Lukasenko, Gyurcsány Ferenc? Ugyanazokról a dolgokról, bizonyos mértékben még kicsit keményebben, amiket itt a jelentés Lukasenkóval és Belorussziával, Fehéroroszországgal kapcsolatban felsorol – ugye kifogásolva – és egy lényegesen magasabb mércét alkalmazva Lukasenkóval és Belorussziával, egy Európai Unión kívüli országgal szemben, mint amit voltak szívesek alkalmazni Magyarországgal és Gyurcsány Ferenccel szemben. Ideértve azt, hogy a magyar Lukasenko szétvert gyakorlatilag minden jelentősebb kormányellenes tüntetést erőszakkal, én magam is most kaptam kártérítést, és a rendőrségtől bocsánatkérést azért, mert engem is, mint európai parlamenti képviselőjelöltet közvetlen közelről könnygázzal arcon lőttek. És az elképesztő dolog az az, hogy még ma is vannak börtönben, részben jogerős szabadságvesztésüket töltve, részben előzetes letartóztatásban olyan személyek, akik vezető alakjai voltak a kormányellenes tüntetéseknek.

A másik kérdés: Egyesült Államok. Ugyanúgy van kérem szépen az Egyesült Államokban halálbüntetés, és ha Guantanamóra gondolunk, ugyanúgy vannak kínzások, mint amiket Belorussziával kapcsolatban kifogásolnak. Csak nem a Fehérorosz állami vagyonra szeretné valaki rátenni a kezét? Nem ezért választották-e ki önkényesen ezt az országot, különös tekintettel arra, hogy fenyegetőznek azzal, hogy az állami vagyonnal, az állami vállalatokkal szemben óhajtanak szankciókat alkalmazni?

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, ritkán fordul elő, hogy egyetértek Maštálka úrral, most azonban ez a helyzet. Először is azt szeretném mondani, hogy minden pártnak harcolnia kell azért, hogy Fehéroroszországban végre győzzön a demokrácia és a jogállamiság. Másodszor, szeretnék kiállni a soknyelvűség ügye mellett. Én is egy mini Európából, az egykori Habsburg birodalomból származom, ami sok tekintetben nem volt rossz dolog, de amely szétesett, mert a legnagyobb nyelvcsoport – nevezetesen az enyém, a német nyelvűek csoportja – folyamatosan azt erőltette, hogy mindenki németül beszéljen. Ez egy soknemzetiségű közösség végét jelentette. Charles, nagyra becsülöm Önt, de nekünk a soknyelvűséget és éppen a kisebb nyelvek jogait kell képviselnünk.

Fehéroroszországgal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy húsz évvel ezelőtt Horvátország és Szlovénia szabad országokká váltak – én ott voltam – , majd augusztusban a balti államok, Oroszország és Ukrajna következtek. Akkor senki sem gondolta volna, hogy 20 évvel később még mindig lesz diktatúra Európában. És sajnos nem is egy. Itt van Fehéroroszország, diktatúrára utaló tendenciák mutatkoznak Oroszországban, visszacsúszás érzékelhető Ukrajnában, és problémák vannak Moldovában és a Dnyeszteren-túli Köztársaságban. Egyszerűen azt kell tapasztalnunk, hogy egész keleti szomszédságunkban, különböző mértékben, veszélybe került a szabadság. Ezért nagyon világosnak kell lennünk, stratégiailag kell gondolkodnunk, és a szabadság és a jogállamiság mércéjével kell mérnünk a keleti szomszédainkkal, különösen a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatainkat.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, egy személyes megjegyzéssel kezdeném. A Libereco Partnership for Human Rights szervezet megkért, hogy legyek egy Fehéroroszországban bebörtönzött ellenzéki aktivista keresztapja. Az volt a kérésük, hogy adoptáljam Dmitrij Bandarenkát. Mindenkinek javaslom, aki részese ezeknek az ügyeknek, hogy forduljon ehhez a szervezethez, hogy hadd vegyen személyes védelmébe üldözött fehéroroszokat és a családjukat – és ez egyfajta válasz arra, hogy mit tehetünk azokért, akik tulajdonképpen nem messze, egy olyan országban élnek, amelynek közös határa van az Európai Unióval.

Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy mindannyian támogatjuk az erőteljes és világos lépéseket. Már elhangzott ebben a Házban, hogy szankciókra és kemény szavakra van szükség, mert Lukasenkóval csak azon a nyelven lehet beszélni, amelyet ért – nos, ő csak a saját érdekei és az erő nyelvét ismeri. Emberi életek és a demokrácia megmentése érdekében olyan nyelven kell megszólalnunk, amelyet Minszkben megértenek.

Az a benyomásom, hogy noha már sokszor beszéltünk erről ebben a Házban, nem sok eredménye lett a szavainknak. Ez természetesen egy kérés, amely ehhez a Házhoz és az Európai Unió minden szervéhez és intézményéhez szól, ugyanakkor egy felhívás is, amelyet, javaslom, vigyenek el hazájukba és nemzeti kormányukhoz, mert nekik legalább akkora hatalmuk van Lukasenko meggyőzésére, hogy teremtsen demokráciát és szabadságot Fehéroroszországban, mint nekünk az Európai Unió képviselőinek.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, a decemberi választásokat követően Lukasenko fehérorosz elnök elkezdte tudatosan eltaposni az egyébként is gyenge politikai ellenzéket és a független médiát.

A választásokat követő tüntetések résztvevői közül 40 embert rendzavarással vádoltak meg, amelynek maximális büntetési tétele 15 év börtön. Fehéroroszországban az antidemokratikus hatalom főként az elnök kezében összpontosul.

Lukasenko jelenleg a negyedik elnöki ciklusát tölti, és az elmúlt 16 évben megmutatta, hogy a demokrácia irányába tett lépései pusztán egy nagyon cinikus játék részei. Azok a korlátozások tehát, amelyeket az EU Fehéroroszország ellen elrendelt, teljesen jogosak, sőt még fokozni is kellene őket.

Erőteljesen támogatom, hogy tegnap a Parlament felszólította a Nemzetközi Jégkorong Szövetséget, hogy vegye el Fehéroroszországtól a 2014-es világbajnokság rendezési jogát, hacsak nem bocsátja szabadon az összes politikai foglyot. Az EU-nak célzott gazdasági szankciókat is el kell rendelnie, és fokoznia kell a nem kormányzati szervezetek támogatását Fehéroroszországban.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr, a nemzetközi közösség, amelynek az Európai Unió is része, hosszú ideje kéri a fehérorosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a vállalt nemzetközi kötelezettségeiket, vessenek véget az ellenzéki képviselők üldözésének, engedjék szabadon a különböző demonstrációk során elfogott tüntetőket, hagyjanak fel a szabad sajtó, a civil társadalom, az emberi jogi aktivisták ellen alkalmazott elnyomó intézkedésekkel, és tegyék lehetővé tisztességes és átlátható tárgyalások megtartását. A fehérorosz hatóságoknak meg kell érteniük, hogy ha nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és jogállamiságot, a 2009. május 7-én a keleti partnerségi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozattal összhangban, amelynek a fehérorosz kormány is az aláírója, az Európai Unió nem fogja tudni elkötelezni magát semmilyen támogatás mellett.

  Ulrike Lunacek, szerző. – Elnök úr, azért kértem szót, mert válaszolni szeretnék Morvai asszony korábbi kijelentéseire. Göncz Kinga nem az én pártom tagja, de felháborítónak tartom, hogy Morvai asszony arra használta az utolsó európai diktatúráról, Lukasenko Fehéroroszországáról szóló vitát, hogy lejárassa ennek a Parlamentnek egy tiszteletre méltó tagját azzal, hogy a magyar Lukasenkónak nevezte.

(Taps)

Ez nem egyeztethető össze annak a közös Európai Parlamentnek az értékeivel vagy tiszteletével, amelynek tagjává mindannyiunkat megválasztottak.

  Krisztina Morvai (NI). – Elnök úr, kíváncsi lennék, hogy Lunacek asszony vajon hallotta-e, hogy azt mondtam, hogy Göncz asszony a tagja volt a magyar Lukasenko, Gyurcsány Ferenc, kormányának.

Kérem, válaszoljon erre a kérdésre, Lunacek asszony. Mit tud az emberi jogok tömeges megsértéséről, amelyet 2006-ban Magyarországon elkövettek? Kérem, foglalja össze. Azok nem voltak kevésbé súlyosak és nem volt kevesebb belőlük, mint amelyeket Lukasenko elkövetett, és emberi jogi ügyvédként erőteljesen elítélem mind az emberek szemét kilövő elvtársaikat, az önkényes letartóztatásokat, mind pedig az emberi jogok megsértését, amelyet Lukasenko elkövetett. Mindkettő tűrhetetlen, és Önnek mint az Európai Parlament képviselőjének mindkettő ellen harcolnia kell.

  Ulrike Lunacek, szerző. – Elnök úr, úgy vélem, hogy az előző felszólaló egyszerűen összekeveri a tényeket. Magyarországon nincsen Lukasenko-párt. Nem Magyarországról származom, és nem vagyok sem egy szociáldemokrata párt vagy az itteni szociáldemokrata csoport tagja, de azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ennek a Parlamentnek az egyik képviselője azzal bírálhat egy másik képviselőt, hogy egy másik, nem uniós ország diktatórikus pártjának a tagja.

(Taps)

  Martin Schulz (S&D). – (DE) Elnök úr, Göncz asszony az én képviselőcsoportom tagja. Lehet valaki Gyurcsány Ferenc ellen vagy mellette. Göncz asszonyt el lehet utasítani és lehet támogatni is. Minden egyénnek saját magának kell eldöntenie szabadon és függetlenül, hogy támogatja-e vagy ellenzi-e egy adott személy politikai meggyőződését.

A vita, amelyet most folytatunk, az utolsó európai diktatúráról szól. Az európai kontinens egyik legbrutálisabb és legvéresebb diktátoráról vitatkozunk. Teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a képviselőcsoportom egy szabadon választott, demokratikus tagját egy vérszomjas diktátorhoz hasonlítják. Úgy érzem, hogy Parlamentnek is vissza kell ezt utasítania, különösen ha az egy olyan párt képviselőjétől hangzik el, amelyet olyan, a magyarországi roma kisebbség elleni gyűlölet és üldözés jellemez, amely egész Európában páratlan. Ha van itt egyetlen olyan ember is, akinek nincs joga Göncz asszonyt kritizálni, akkor az Morvai asszony.

(Taps)

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, Fehéroroszországról és nem a magyar belpolitikáról fogok beszélni. 20 év telt el a Szovjetunió összeomlása óta, de Lukasenko fehérorosz elnök számára mintha semmi sem változott volna. A politikai elnyomás ugyanolyan általános, mint a szovjet időkben, és Lukasenko a titkosrendőrséget, amelyet provokatív módon továbbra is KGB-nek neveznek, használja az elnyomás végrehajtására.

Mint a múlt decemberi, a választást követő tüntetésekből tudhatjuk, Lukasenko türelmetlen az eltérő nézetekkel szemben, és láthatóan örömét leli abban, ha erőszakot és megfélemlítést alkalmazhat a demokrácia-párti aktivisták ellen. Amint ez a mai állásfoglalás szemléletesen ábrázolja, Lukasenko fokozta az üldözések és a zaklatások hevességét azok ellen, akik meg merik kérdőjelezni vasököllel fenntartott uralmát. Felszólítjuk, hogy vessen véget ennek az értelmetlen hadjáratnak, engedje szabadon az összes politikai foglyot, állítsa vissza Fehéroroszországot a valódi, plurális, többpárti demokrácia útjára.

Az Euronest Parlamenti Közgyűlésének múlt heti alakuló üléséről Fehéroroszország képviselői nagyon helyesen hiányoztak. Európa demokratikus kirakójátékában Fehéroroszország a hiányzó darab, és nagyon vágyom arra napra, amikor újracsatlakozik az európai családhoz.

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL). – (LV) Elnök úr, teljes mértékben támogatom azt, hogy az Európai Parlament és a jelen lévő képviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy az emberi jogok nemcsak az Európai Unióban, de szerte a világon alapvető jogok, nevezetesen az élet alapjai. Nem támogatom azonban, hogy általánosságban vádoljunk meg egy országot (konkrét példák említése nélkül) olyan bűncselekményekkel, amelyeket nem követtek el. Ha arról beszélünk, hogy valakit az ellenzékből (de nemcsak ellenzékieket, hanem másokat is) letartóztattak bizonyos események után, és ebben a körülményben valamiféle diktatúrát vélünk felfedezni, akkor mi a bíróságok szerepe egy demokratikus rendszerben? Hagyjuk, hogy a bíróságok foglalkozzanak azzal, ami történt, és azzal, hogy kit ítéltek el vagy tartóztattak le jogosan vagy jogtalanul. Az, hogy valaki az ellenzékhez tartozik, még nem ad alapot arra, hogy bármit megtegyen, ami csak az eszébe jut. Mindenki számára rendkívül toleráns és kiegyensúlyozott bánásmódot kérek.

  László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottságot mélyen aggasztja a fehéroroszországi helyzet, különösen a 2010. december 19-ei elnökválasztás szabálytalanságai nyomán kialakult fejlemények.

Az elnyomó hadjárat tovább fokozódik, perek folynak volt elnökjelöltek ellen és a legtöbb még letartóztatásban lévő aktivista ellen. Ugyanakkor eljárások indultak, amelyek a két még fennálló független újság – a Nasa Niva és a Narodnaja Volja – megszűnéséhez vezethetnek, továbbá folytatódik a politikai ellenzék, a civil társadalom és a független média zaklatása.

Ashton alelnök és főképviselő több általános és konkrét nyilatkozatot tett a fehérorosz helyzettel kapcsolatban. Világosan elítéltük a romló helyzetet, és ismételten felszólítottuk Fehéroroszországot, hogy vessen véget az ellenzék és a civil társadalom ellen folyó hadjáratnak, engedje szabadon a politikai foglyokat, és állítsa le a politikai indíttatású pereket. Kifejeztük súlyos aggodalmunkat a kínzásokról, az embertelen bánásmód más formáiról, a megfélemlítésről és a bírósági szabálytalanságokról szóló jelentések kapcsán is.

Hadd emlékeztessek arra is, hogy januárban a Tanács utazási tilalmat és vagyonbefagyasztást tartalmazó korlátozó intézkedéseket fogadott el. Ez a lista jelenleg 175 nevet tartalmaz – ezt kell összehasonlítani azzal a 40 személlyel, akivel kapcsolatban vízumtilalmat és vagyonbefagyasztást javasoltak a 2006-os választások után – és készen állunk arra, hogy újabb neveket vegyünk fel, ha a fejlemények úgy kívánják. Emellett további lehetséges intézkedéseket is mérlegelünk, köztük gazdasági intézkedéseket is.

Üzeneteinkben világossá tettük, hogy továbbra is tartani kívánjuk a kapcsolatot a fehérorosz emberekkel és a civil társadalommal. Haladunk előre a vízumkönnyítés kérdésében. Február 28-án fogadta el a Tanács a vízumkönnyítéssel és a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalási irányelveket, és arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy használják ki optimálisan a Közösségi Vízumkódex nyújtotta rugalmas lehetőségeket, különösen a vízumdíjak elengedésének vagy csökkentésének lehetőségét az állampolgárok bizonyos csoportjai számára. A segítségnyújtás tekintetében a Bizottság megnégyszerezi a fehérorosz lakosságnak és a civil társadalomnak nyújtott segítségét.

Elkötelezettek maradunk a kritikus tárgyalások politikája iránt Fehéroroszországban. Ezt világossá tették a Külügyek Tanácsának január 31-ei következtetései. Ugyanakkor az is világos, hogy kétoldalú kapcsolatok bármilyen elmélyítése azon múlik, hogy Fehéroroszország hajlandóságot mutat-e a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartására.

Végezetül hadd mondjam el, hogy a fehéroroszországi helyzettel kiemelten foglalkozunk. Örömmel látom, hogy ennek a Parlamentnek a nagy többsége elkötelezett arra, hogy folytassuk a komoly vitát erről a kérdésről, és ne kalandozzunk el. Továbbra is szorosan követjük a fejleményeket, és készen állunk a megfelelő lépések megtételére.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Jacek Olgierd Kurski (ECR), írásban. – (PL) Hosszú ideje tanúi vagyunk az Európai Unió politikai impotenciájának a tragikus fehéroroszországi helyzet kapcsán. Az egymást követő kérések és állásfoglalások nem jártak eredménnyel. Alekszander Lukasenko kemény kezű politikája elhallgattatja az ellenzéket, vezetőiket elítélik és börtönbe és az úgynevezett büntető telepekre küldik őket. Ebben az összefüggésben elég megemlíteni az ellenzéki elnökjelölt Andrej Szannyikau nevét, akinek a pere egy hónapja kezdődött, és Mikolaj Sztatkevicset, aki pedig a KGB őrizetében van. Mit tett az Unió szabadon bocsátásuk érdekében? Egy sikeres fehéroroszországi forradalom kulcsa Oroszország, amely mindig is rezsim szövetségese volt. Ezért jó volna, ha Kreml vezetőivel való legközelebbi találkozón nem az Atlanti-óceántól az Uralig tartó közös biztonsági zónáról folynának a tárgyalások, ahogy azt a német és francia vezetők szeretnék, hanem szembe kellene nézni azokkal a kihívásokkal, amelyek közvetlenül a határunk mentén várnak megoldásra. A fehérorosz gazdasági válság a legjobb alkalom a változtatásra. Minden nemzetközi segélyt a Fehéroroszországban végbemenő demokratikus változásoktól kell függővé tenni.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.