Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. június 6., Hétfő - Strasbourg

26. Európai szakképzési együttműködés az „Európa 2020” stratégia támogatására (rövid ismertetés)

  Elnök. – A következő napirendi pont Hirsch asszony által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében benyújtott jelentés az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködésről [2010/2234(INI)] (A7-0082/2011).

  Nadja Hirsch, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony! Holnap fogunk szavazni a szakmai oktatás és képzés Európa 2020 stratégiában betöltött szerepéről. Érdemes lenne ennek kapcsán röviden áttekinteni, hogy milyen alapállásból indulunk ki. A fiatalok munkanélküliségi rátája jelenleg 21%, más szóval szinte duplája a szokásosnak. Az iskolából kimaradók aránya 14% fölött van EU-szerte. A nők kereső foglalkozásokban való részvétele továbbra is rendkívül alacsony. A fogyatékossággal élők és a migránsok között sok a munkanélküli.

Az Európa 2020 stratégiának éppen az a célja, hogy kihasználja ezt a dolgozói potenciált, és bevigye e csoportokat a munkaerőpiacra, hogy az EU meg tudjon felelni a globalizáció kihívásainak. A mi feladatunk is tehát, hogy gondoskodjunk elsősorban a szakmai alapoktatás kiváló minőségéről. A megbeszélések a koppenhágai folyamattal indultak, amelyet a bruges-i közlemény követett, és most rajtunk a sor, hogy megvizsgáljuk, mennyiben lehet bekapcsolni ezt a területet az Európa 2020 stratégiába.

Létfontosságú, hogy a fiataloknak alkalmuk legyen nem csupán tanulmányaikat, hanem szakképzésük egy részét is valamely másik uniós tagállamban elvégezni. Ez azért fontos, mert az, akinek már egyszer volt lehetősége valamely másik tagállamban dolgozni, az európai munkaerőpiacot később is saját piacának tekinti mindazokkal a lehetőségekkel együtt, amelyeket az nyújthat számára. Ez tehát rendkívül fontos szempont, amellyel muszáj foglalkoznunk.

A második fő terület természetesen a továbbképzés. A demográfiai változás következtében az embereknek egyre tovább kell dolgozniuk, illetve tovább dolgozhatnak, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az emberek egyre tovább élnek, és sokkal több időt töltenek el állásukban, így ahhoz, hogy idősebb korukig is magasan képzett munkát végezhessenek, továbbképzésre lesz szükségük.

Jelenleg rendkívül alacsony a részvétel a továbbképzést biztosító kezdeményezésekben. E téren is biztosítanunk kell, hogy mind a munkaadók, mind a munkavállalók részéről legyen hajlandóság, sőt növekedjen a hajlandóság a továbbképzés igénybevételére és az egész életen át tartó tanulás keretében történő folyamatos ismeretszerzésre. A felkínált lehetőségeknek természetesen ugyancsak rugalmasnak kell lenniük. Senkit nem hagyhatunk ki. Fontos, hogy a továbbképzés illeszkedjen az emberek életkörülményeihez, és hogy a munkahely és a család mellett is el lehessen végezni. Ezért rugalmas lehetőségeket kell kitalálnunk a jövőre nézve.

Az egyetemek a figyelem központjába kerültek – például a bolognai folyamattal összefüggésben –, és hasonló helyzettel állunk szemben a szakképzés terén is, például a mobilitás kapcsán. Ezt viszont szinte senki nem vette észre. A szakoktatás és szakképzés területe mégis legalább olyan fontos, mint a felsőoktatásé, tehát nem szabad elhanyagolnunk. Ezért most szeretnék köszönetet mondani más képviselőcsoportokba tartozó kollégáimnak az általuk tanúsított rendkívül elkötelezett együttműködésért.

  Antigoni Papadopoulou (S&D). – (EL) Elnök úr! Árnyékelőadóként üdvözlöm Hirsch asszony jelentését, amely rávilágít arra, hogy a modern, sokat követelő munkaerő-piaci környezetben a mobilitás és a rugalmasság mellett mennyire fontos, hogy folyamatosan képesek legyünk tanulni és dolgozni. Igaz, hogy a gazdasági válság munkanélküliséget és bizonytalanságot hozott mindannyiunk életébe, és ez különösen igaz a fiatalok, idősek és a fogyatékossággal élők esetében.

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit csak úgy tudjuk elérni, ha mind az Európai Unióban, mind a tagállamokban megfelelő szintű szakoktatás és szakképzés áll folyamatosan rendelkezésre. Szükségünk van az iskolából kimaradók arányát csökkentő, célirányos szakpolitikákra és stratégiákra, a lakosság oktatási igényeinek megfelelő programozására, valamint a biztosított oktatás és a munkaerő-piaci igények közötti szorosabb kapcsolatokra.

Biztos vagyok benne, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer, az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer, valamint a különféle oktatási rendszerek átláthatósága, együttműködése és összehasonlíthatósága támogatni fogja azokat az igényeket ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr! Az oktatásba való befektetés létfontosságú szerepet játszik abban, hogy szebb jövőt biztosíthassunk az európai lakosság részére. A fiatalok munkanélküliségi rátája elérte a 20%-ot, miközben az iskolából kimaradók aránya EU-szinten átlag 16%, de egyes országokban, például Portugáliában, a 40%-ot is eléri.

Az egész életen át tartó tanulás létfontosságú szerepet tölt be a munkanélküliség megakadályozásában. Megfelelő figyelmet kell szentelnünk a különböző karrierlehetőségeknek. Jobban tudatosítanunk kell a dolgozókban a folyamatos továbbképzés jelentőségét.

Úgy gondoljuk, hogy a szakképzésnek és a továbbképzésnek az élet minden szakaszában hozzáférhetőnek, elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie, függetlenül az adott személy munkaerő-piaci státuszától és jövedelmétől. A szakképzésnek és a továbbképzésnek meg kell teremtenie a munkaerő mobilitásának feltételeit a kezdeti tanulmányok során és az egész életen át tartó tanulás keretében egyaránt.

Felkérjük a tagállamokat arra, hogy egyszerűsítsék a szakmai képesítések elismerésének eljárásait.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr! A fiatalok munkanélküliségi rátája ma az egyik legnagyobb kihívás Európa számára. Európai szinten legfőbb feladatunk az iskolából kimaradók arányának 10% alá csökkentése például olyan eszközökkel, mint az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló kezdeményezés, amelynek célja, hogy az oktatás és képzés világát közelítse a munkaerőpiachoz. Az oktatás és képzés közötti különbség – a munkahelyi kontextust nem számítva – egyre inkább el fog mosódni. A magasabb szintű integráció érdekében gyökeresen módosítanunk kell az oktatás és képzés biztosításának módjáról való elképzeléseinket, nem csupán egyéni szempontból, de intézményi szinten, valamint az igazgatás valamennyi szintjén is.

Ezért ha Európában meg akarjuk tanulni, hogy hogyan jussunk előre képességeink és értékeink terén, és hogyan tudnánk eredményesen hozzájárulni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, akkor el kell távolítanunk az integráció útjában álló rendszerfüggő és hozzáállásbeli akadályokat.

  Emilie Turunen (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr! Először is szeretnék szívből köszönetet mondani az előadónak, aki rendkívül jó jelentést terjesztett be. Mint mindenki, én is úgy vélem, emlékeznünk kell arra, hogy mi áll a jelentés megírásának a hátterében. Ez pedig nem más, mint az európai fiatalok tekintetében tapasztalható válság. Mindannyian egyetértünk az általános válságot illetően: az, hogy az egekbe szökött a fiatalok munkanélkülisége, sőt, a fiatalok elvándorolnak Európából, hogy másutt találjanak munkalehetőséget, az elkövetkező években súlyos következményekkel fog járni az európai gazdasági életre és kohézióra nézve.

A jelentés másrészt az oktatásra, a foglalkoztatásra és az iskolából kimaradók arányának visszaszorítására vonatkozó közös 2020-as célok összefüggésében íródott. Itt Európa versenyképességéről van szó. Arról, hogy képzett munkaerő álljon a rendelkezésünkre, hiszen tudjuk, hogy szükségünk van rá. Fontos biztosítani, hogy az új generációnak lehetősége legyen dolgozni és képezni magát. Ez rendkívül fontos. Lehet, hogy az EU-nak nincs óriási hatásköre ezen a téren, de valamit mégis csak lehet tenni. Mindenesetre ez mindenkit érint, és gondoskodnunk kell a színvonalas oktatás és iránymutatás elérhetőségéről. Vissza kell szorítanunk az iskolából kimaradók arányát, és biztosítanunk kell a képzés és a munka közötti kapcsolatot például a Németországban és Dániában alkalmazotthoz hasonló csererendszereken keresztül. Biztosítanunk kell, hogy minden fiatal jogosult legyen a képzésre.

  Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Szeretném megköszönni az előadó, Hirsch asszony építő jellegű hozzáállását. Annál is nagyobb érdeklődéssel hallgattam, mert ezért a témáért 12 évvel ezelőtt én voltam felelős. Én próbáltam meg először előmozdítani a mobilitást a képzés terén, ami akkoriban még nem is volt napirenden, és nagyon örülök annak, hogy a Parlament erőteljesen támogatja e lényeges elem Európa 2020 stratégiába való belefoglalását. Azért is nagyra értékelem a jelentést, mert megerősíti és kiegészíti a Bizottság 2010 júniusában közzétett közleményét.

Ez a közlemény a koppenhágai folyamat legutolsó felülvizsgálatához nyújtott adalékot, és mára már nyilvánvalóan a bruges-i közlemény vált a szakképzés elsődleges európai stratégiájává a 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan. A Parlament számos javaslata megegyezik a bruges-i közleményben javasolt intézkedésekkel. A Bizottság osztja a Parlament véleményét arról, hogy korszerűsíteni kell a szakképzést és a továbbképzést Európában annak érdekében, hogy vonzóvá váljon, és hogy szakképzett tanárokra, oktatókra, innovatív tanulási módszerekre, illetve színvonalas infrastruktúrára és létesítményekre, és persze mobilitásra van szükség. Ha valódi európai oktatási és képzési térséget kívánunk létrehozni, arra kell ösztönöznünk a fiatalokat – és a kevésbé fiatalokat is –, hogy a fontos gyakorlat megszerezése érdekében menjenek el más tagállamokba.

A Bizottság törekszik továbbá a nemek közötti egyensúly elérésére, és arra, hogy az egész életen át tartó tanulás programjain – többek között az annak részét képező Leonardo da Vinci programon – keresztül segítse a hátrányos helyzetben levő csoportokat. A Bizottság tehát nagyra értékel minden segítséget a Parlament részéről.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. június 7-én, kedden 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság idején, amikor a munkanélküliségi ráta – főként a fiatalok között – EU-szinten meghaladta a 20%-os határt, sőt, néhány tagállamban a 30%-ot is elérte, a szakképzés és továbbképzés javításának elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani az Európai Unióban. A fiatalok EU-n belüli mobilitása a munkaerőpiac és az oktatási, képzési kínálat fokozottabb rugalmasságával együtt olyan létfontosságú tényező, amelyet uniós és nemzeti szinten egyaránt ki kell alakítani.

Az egyetemek, kutatóközpontok és vállalkozások közötti folyamatos, jól strukturált párbeszéddel valódi kapcsolat hozható létre a munkaadók követelményei, valamint az oktatási és képzési ciklusok során megszerzett szaktudás között. A mobilitás uniós szintű növelése az olyan programok kibővítésével, mint az Erasmus, a Leonardo da Vinci vagy a „Mozgásban az ifjúság”, jobban felvértezi az EU-t arra, hogy megfelelően reagáljon az európai munkaerőpiac igényeire, és hogy e területen nagyobb fejlesztési potenciál jöjjön létre. Külön figyelmet kell szentelni a hátrányos helyzetű csoportokra, és méltányosan elérhetővé kell tenni számukra a szakképzést és a továbbképzést.

  Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Az oktatásból a munkavégzésbe való átlépés az egész Európai Unióban strukturális kihívást jelent a munkavállalók számára. A korai munkanélküliség sajnos tartós negatív hatásokkal jár. Éppen ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy a szakképzés, a továbbképzés jobban igazodjon a munkaerő-piaci igényekhez, valamint a szakképzésnek a jövő fenntartható gazdaságában megjelenő új, fenntartható munkahelyek betöltéséhez szükséges képesítéseket kellene nyújtania a munkavállalók számára. Fontosnak tartom az önkormányzatoknak, a vállalkozói partnerségeknek és az oktatási intézményeknek a szerepét a szakképzés munkaerő-piaci szükségleteinek kialakításában. A mobilitás lehetősége a szakképzés fontos része, viszont a határokon átnyúló együttműködés megerősítése és a mobilitás támogatása érdekében nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a tagállamok oktatási rendszereinek jobb összehangolására, beleértve a bizonyítványok és diplomák elismerését. A magas színvonalú szakoktatás és szakképzés alapvető módon járul hozzá a fenntartható fejlődéshez. A szakképzési rendszerek hatékonyságának érdekében javítani kell az oktatók lehetőségeit, különösen regionális és helyi szinteken, az ismeretek hatékony átadásának érdekében. A sikeres szakmai pályafutás fontos előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás lehetősége, elősegítve a több nyelven való jártasság megszerzését és a versenyképesség növelését.

  Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Az európai szintű együttműködés a szakképzés terén alapvető jelentőséggel bír az európai egységes belső piac működése szempontjából is. Mind a színvonalas szakképzésnek, mind a továbbképzésnek reagálnia kell a munkaerő-piaci igényekre, és meg kell teremteniük a munkaerő mobilitásának feltételeit. A magas végzettségű, jól képzett emberek versenyelőnyt jelentenek az EU számára, amit a szakképzési támogatás sem hagyhat figyelmen kívül. Igyekeznünk kell szoros kapcsolatot kialakítani a munkahely világával, és az európai mobilitási programok keretében törekednünk kell a színvonalas munkatapasztalatok előmozdítására mind az otthoni, mind a külföldi szakképzésben. Fokozottabb európai szintű koordinációra van szükség az egyes tagállamok oktatási rendszerei között, és ebből következően, meg kell teremteni az együttműködést a szakképesítések kölcsönös elismerése terén. A jelentés kitér mindezekre a kérdésekre, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság árnyékelőadójaként meg vagyok elégedve a jelentés végső formájával.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Üdvözlöm az európai szakképzési együttműködésről szóló jelentést. Egy ritkán megvitatott, hihetetlenül fontos problémára hívja fel a figyelmet; nevezetesen arra, hogy a szakképzés munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása révén a nemzeti hatóságoknak – az Európai Bizottsággal együttműködésben – fel kell lépniük a munkanélküliség ellen. A szakképzést sajnos nagyon elhanyagolták az utóbbi években, és sokat veszített jelentőségéből. Ezért olyan fontos támogatnunk a szakképzést, ami eredményes eszköz a munkanélküliség elleni küzdelemben, különös tekintettel az Európai Unió fiataljait sújtó, immár 21%-os munkanélküliségre. Elsőbbséget kell biztosítani a tanulószerződéses gyakorlati képzéseknek, a dolgozók munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodó képzésének megtervezését megkönnyítő tanácsadási szolgáltatásoknak, valamint az egész életen át tartó szakképzésnek. Ezért felkérem a Bizottságot arra, hogy kísérje állandó figyelemmel az EU munkaerőpiacának esetleges változásait annak érdekében, hogy a tagállamok szakképzési programjai folyamatosan alkalmazkodni tudjanak a piaci igényekhez.

  Jutta Steinruck (S&D), írásban. – (DE) Üdvözlöm az európai szakképzési együttműködésről szóló jelentést, és hangsúlyozni szeretném annak fontosságát, hogy különféle kezdeményezések és európai szintű programok segítségével támogassuk az egész életen át tartó tanulást, ami jobb jövőt tesz lehetővé a dolgozók számára. Napjainkban a munkavállalók gyakori és kockázatos foglalkoztatási átmeneteknek vannak kitéve. Az átmenetnek sok különböző fajtája lehet. Ilyen például a képzés, a létszámleépítés, a szakmai gyakorlat, a bizonytalan jellegű foglalkoztatás, illetve a teljes munkaidős foglalkoztatás közötti átmenet. A jelentés kitér néhány fontos témára, többek között a dolgozó nők arányának növelésére, az informális tanulás elismerésére és a nyelvtanulás mobilitási programok biztosítását célzó előmozdítására. Különösen örülök annak, hogy nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok oktatására és képzésére, amelyet magam is aktívan támogatni fogok az eljövendő kiemelt kezdeményezések keretében.

Fontos, hogy az oktatási intézmény és a munka közötti átmenet a lehetőségekhez mérten zökkenőmentes és főként személyre szabott legyen, mert az alulképzett fiataloknak is lehetővé kell tenni, hogy elsajátíthassák azt a szaktudást, amellyel szakképzettséget igénylő munkához és jó kereseti lehetőséghez juthatnak. Nem szabad, hogy az ember tanulási lehetőségeit a társadalmi háttere határozza meg. Segíteni és támogatni kell a fiatalokat abban, hogy szabad belépést nyerjenek a munka világába. Ugyanakkor a modern munkaerő-piaci politika költségeit nem szabad a munkavállalókra terhelni.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) A különféle oktatási intézmények hallgatói által megszerzett új készségeknek, képességeknek és kompetenciáknak stratégiai jelentőségük van a gazdasági növekedés szempontjából, és új lehetőségeket nyitnak meg az emberek előtt, amellyel megalapozzák a fenntartható fejlődést. Ezért nem szabad alábecsülnünk a munkanélküliség problémáját, főként a fiatalok körében. Ők azok, akik a leggyakrabban nem jutnak állandó munkához, és kénytelenek ideiglenes, korlátozott társadalombiztosítási ellátással járó, fejlődési kilátásokkal nem kecsegtető állásokat elfogadni. Az Európa 2020 stratégia céljai között szerepel, hogy az iskolából kimaradók arányát legalább 10%-ra csökkentse, és az európai fiatalok 40%-ának lehetőséget biztosítson a felsőfokú végzettség megszerzéséhez. Fontos, hogy a jogalkotási folyamat a gyakornoki képzés megvalósítására és a fiatal munkavállalók munkatapasztalatának elősegítésére összpontosítson, különösen a mikro- és kisvállalkozások vonatkozásában, hiszen az ilyen típusú kezdeményezéseket ez a szektor nehezen tudná finanszírozni. Kiemelt figyelmet igényel az a törekvés, hogy 2020-ra megszüntessük a férfiak és a nők fizetése közötti különbségeket, amely jelenleg mintegy 18%-ot tesz ki. Úgy vélem, hogy a nemzetek feletti munkaerőpiacokon a két legfontosabb kezdeményezés a koppenhágai folyamat keretében kidolgozott képesítési keretrendszer, valamint a szak- és továbbképzésre vonatkozó egységes európai kreditátviteli rendszer. Érdemes megemlíteni az informális képzést is, ezt a mindeddig nem eléggé méltányolt, pótlólagos szaktudásforrást, amely már jellem- és felelősségtudat-formáló ereje miatt is megérdemelné az EU által nyújtott finanszírozást. E fontos célok elérésében létfontosságú szerepet játszik a tagállamok közötti együttműködés és valamennyi intézmény – köztük a helyi és regionális szintű szervek – részvétele.