Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. június 8., Szerda - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Ajánlás második olvasatra: Saïd El Khadraoui (A7-0171/2011)

  Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök úr, örülök, hogy elfogadtuk El Khadraoui úr jelentését.

Véleményem szerint ez előrelépést jelent a fogyasztóvédelem és környezetvédelem terén az egyes tagállamok helyzetét illetően is, amelyek néha késedelmekről panaszkodnak. Lényegében úgy gondolom, hogy Európa ezen intézkedés elfogadásával bizonyítja, hogy előrébb tart, mint bizonyos tagállamok, amelyeknek rövid időn belül orvosolniuk kell majd ezt a helyzetet.

Az én hazám kormánya nem siette el, hogy kifejezze az irányelv iránti érdeklődését. Ezért remélem, hogy a Parlament döntése eredményes lesz, ösztönzőleg fog hatni, hogy a nem túl távoli jövőben jelentősen javuljon a hozzáállás és jóval nagyobb figyelmet kapjon ez a kérdés.

  Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, a „szennyező fizet” elv kétségkívül létfontosságú az európai ipari fejlődés miatt egyre súlyosabb környezeti problémák megoldásában. Nem mindig helyénvaló azonban egyetlen ágazatot sújtani; meg kell védenünk azt az elvet is, hogy ne csak a szállítási vállalkozások fizessenek, hanem mindazok, akik Európában nem fektetnek elég energiát az alternatív közlekedési rendszerek támogatásába.

Európában még mindig túl kevés program irányul a közlekedési ágazat szerkezetátalakítására, a környezetbarátabb, csekély környezeti hatással járó megoldások bevezetésére, valamint kevés forrást biztosítanak az ágazat hatékonyságának növelésére és környezeti teljesítményének javítására. Nem szabad elfelejteni, hogy a forgalmat nem lehet csökkenteni, hiszen közben az utazás és szállítás mértékét növelni akarjuk. Nem engedhetjük, hogy csak a szállítási vállalkozások fizessenek a mások által okozott környezeti problémákért.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök úr, gratulálnunk kell az előadónak, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak és természetesen az egész Parlamentnek ehhez a kitűnő jogszabályhoz, amely kompromisszumok eredményeképpen jött létre, és amelyet készségesen támogattak . Nagyon fontosnak tartom, hogy az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés kapcsán a nehéztehergépjármű-forgalomról is beszéljünk. Így megmutathatjuk a közvéleménynek, hogy valóban foglalkozunk a nehéz tehergépjárművek kibocsátása által előidézett problémákkal, gondolok itt különösen a csúcsforgalmi időszakokra és a forgalmi torlódásokra.

A kompromisszum kedvéért elfogadtam azt, hogy a nehéz gépjárművekre kivetett díjakat lehessen vasúti vagy vízi közlekedésre fordítani. Ez bizonyos esetekben elfogadható, de remélem, hogy e döntések nemzeti szintű végrehajtásánál figyelembe veszik majd, hogy a nehéz tehergépjárművekre kivetett díjakról van szó. Ezeket az alapokat a közutak fejlesztésére és javítására, valamint új utak építésére is lehetne fordítani, ami a nehéztehergépjármű-forgalom javára szolgálna.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE). – Elnök úr, ez elég súlyosan érinti Írországot a nehéz tehergépjárművek szállítása tekintetében. Írország Európa peremterületén található, két tengeri út köti össze a kontinenssel, ahol mindezeket az úthasználati és környezetszennyezési díjakat be fogják vezetni. Az írországi exportőrök egyesületétől úgy értesültem, hogy Írországból történő szállítás esetén ez utanként 150 euró pluszköltséget jelentene, oda- és visszaút esetén pedig 300 euró pluszköltséget, és Írország nagymértékben függ a szállításnak ettől a típusától, valamint az exporttól. Ez versenyképességünk csökkenéséhez fog vezetni.

Véleményem szerint a Bizottságnak és a Tanácsnak meg kell vizsgálniuk ezt a kérdést, és figyelmet kell szentelniük a peremterületeknek. A kontinensen található uniós tagállamoknak ez nem lényeges, de nagyon is lényeges Írországnak és más, peremterületen található országoknak.

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök úr, szeretném elmondani, hogy a Parlament által ma elfogadott ajánlások a lengyel viszonyokat figyelembe véve nem olyan egyértelműek. Az ajánlások eredményeképpen növekedni fognak a szállítás költségei, és a régebbi járművekkel rendelkező szállítók nyilvánvalóan rosszabb helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy a fenntartható közlekedésbe és különösen a nagy sebességű vasúthálózatok, valamint vízi közlekedési összeköttetések kiépítésébe történő befektetéshez újabb finanszírozás lesz elérhető. Szeretnék azonban csatlakozni azon korábbi felszólalókhoz, akik szerint ezeknek az ajánlásoknak negatív és pozitív aspektusai egyaránt vannak. Ezek az ajánlások hazámban sok szállító számára rengeteg nehézséget fognak okozni.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, két észrevételt szeretnék tenni az úgynevezett euromatricával kapcsolatban. Egyrészt szerettem volna, ha határozottan kijelentjük, hogy az így beszedett anyagi forrásokat valóban útépítésre kell fordítani.

Másodszor pedig, szerintem a tagállamok tekintetbe fogják venni azt a rendelkezést, amely szerint a 3,5 és 12 tonna közötti kis haszongépjárművekre nem kötelező alkalmazniuk az infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló irányelvet. Hiszen sok középvállalkozás használ 3,5 és 12 tonna közötti gépjárművet. E vállalkozások többsége nem tudná kifizetni a magasabb költségeket. Ezek a vállalkozások a vidéki régiókban gyakran a munkahelyteremtés és vállalkozói kedv motorjai.

  Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, az euromatricára vonatkozó javaslat jó célokat szolgál. Számos üdvözlendő aspektusa van. Üdvözlendő a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése; nagyon helyeslendő a nehéz gépjárművek okozta forgalmi torlódások visszaszorítása; és üdvözlendő az is, hogy a díjak 15%-át az infrastruktúra fejlesztésére költik.

Szeretném támogatni ezt az intézkedést, mégis ellene kell szavaznom, mert ahogy képviselőtársam, Pat the Cope Gallagher már elmondta, Írország gazdasága nagymértékben függ az exporttól. Szörnyű következményekkel járna, ha hazámban elfogadnák az euromatricára vonatkozó intézkedéseket. Nagyon negatív hatással lenne az exportra, ha az ír szállítókra bármilyen újabb díjat szabnának ki. Úgy gondolom, ezt az álláspontunkat a spanyolok, portugálok és olaszok is támogatják. Hiszen ezek az országok is peremterületeken helyezkednek el. Teljes mértékben nemzetközi piacainktól függünk. A dízelolaj magas ára már így is nagyon nehéz helyzetbe hozta a szállítókat. Sajnálatos módon kénytelen voltam az intézkedés ellen szavazni.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, a mai szavazás előrelépést jelent a „szennyező fizet” elv bevezetése terén a közúti fuvarozási ágazat tekintetében is, amely jelentős mértékben kiveszi a részét a légkör szennyezéséből és a zajszennyezésből. Az iparágat képviselő szerveztek kritikái ellenére úgy gondolom, hogy a Tanács álláspontja jelenleg a lehető legjobb kompromisszum, bár remélem, hogy a jövőben lehet még javítani rajta.

Mellette szavaztam. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy jobb módszereket kell találnunk a források felhasználására; kötelezővé kell tennünk a tagállamok számára, hogy ezeket a forrásokat a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) és a szennyezés csökkentését szolgáló infrastruktúra fejlesztésére használják fel. Csak így mondhatjuk majd a jövőben azt, hogy a mai döntés kedvező eredményeket hozott.

Jelentés: Jo Leinen (A7-0330/2011)

  Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, az Amszterdami Szerződésnek köszönhetően a környezeti és a fenntarthatósági szakpolitika nagyobb figyelmet kapott, különösen ami a környezeti és a gazdasági döntéshozatal integrálását, továbbá a környezeti szempontok egyéb szakpolitikai területekbe történő bevezetését illeti.

A legfontosabb területek többek között az éghajlatváltozás, a fenntartható közlekedés, a természet és a biodiverzitás, az egészség és a környezet, a természeti erőforrások és a hulladékgazdálkodás, továbbá a fenntartható fejlődés nemzetközi dimenziója. A Tanács 2006. júniusi következtetéseiben felkérte az Uniót és tagállamait, hogy a nemzeti számlák körébe vonják be a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú vonatkozásait is. A nemzeti számlákat ezért minden tekintetben következetes adatokat szolgáltató, integrált környezeti és gazdasági elszámolással kell kiegészíteni.

A rendeletjavaslat mellett szavaztam, mivel új felhasználási módokat teremt meg a nemzeti számlák adatai, a környezeti és egyéb statisztikák tekintetében.

  Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Leinen-jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy ezen adatok feljegyzése a különböző országokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy sokkal többet tudjunk meg az adott országok helyzetéről. Azért szólalok fel ismét, mert a vitában részt vevők közül sokan azt állították, hogy csak ezekkel az elszámolásokkal kell foglalkoznunk, a GDP-vel pedig egyáltalán nem.

Én ezzel nem értek egyet. Ez nagyon veszélyes lenne. A bruttó hazai termék a gazdasági fejlődés és növekedés mutatója. Ha ezt nem akarjuk többé mérni, vagy ha méréseinkben csak a társadalmi és környezeti kritériumokat akarjuk figyelembe venni, az katasztrófához fog vezetni. Ezek az adatok csak a GDP-re vonatkozó adatok kiegészítéséül szolgálhatnak. Ahogy a Rosbach-jelentés is megállapítja, elemzéseink középpontjában a GDP-nek kell állnia. Szerintem ez jelen esetben is igaz. Ezt ismételten szeretném hangsúlyozni.

Jelentés: Carlos Coelho (A7-0185/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – Elnök úr, elnézést, meg tudná mondani, melyik témánál tartunk? Nem hallottam.

(Az elnök: „A Coelho-jelentésnél”)

A schengeni vívmányoknál, illetve Romániánál és Bulgáriánál? Köszönöm.

– (DA) Elnök úr, ma a Parlament szavazott és elfogadott egy határozatot, amely elismeri, hogy Románia és Bulgária készen állnak a schengeni együttműködéshez való csatlakozásra. Nem kétlem, hogy a tisztán technikai aspektusok rendben vannak, és hogy óriási munkát végeztek el, hogy felkészüljenek a csatlakozásra. Úgy gondolom azonban, hogy számos okból komolyan kell vennünk az európai polgárok aggodalmait, amelyeket a sok tagállamban egyre növekvő korrupció és a határokon átnyúló bűnözés erősödése miatt éreznek. Előbb erősítenünk kell a rendőrségi együttműködést, valamint a korrupció elleni küzdelmet, és csak utána kellene a schengeni térség bővítésével foglalkoznunk. Nem arról van szó, hogy kritizálni akarjuk ezt a két országot, hanem arról, hogy meg kellene ragadnunk azt a lehetőséget, hogy a schengeni bővítés előtt releváns válaszokat követeljünk a polgárok számára, akik aggódva tapasztalják a bűnözés mértékének növekedését Európában.

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, Románia és Bulgária az EU-hoz való csatlakozásakor, 2007-ben elfogadta a schengeni vívmányokat, azonban azok rendelkezéseit csak részlegesen alkalmazzák, ezért a határokon még mindig határellenőrzéseket hajtanak végre. Ahogy az alapos szakértői értékelések és látogatások bizonyították, habár a két ország valóban elkötelezett, és nyilvánvaló eredményeket ért el a vívmányok alkalmazása terén, még mindig vannak hiányosságok például a felszerelés, a határellenőrzések végrehajtása és a személyi állomány képzése terén.

Továbbra is támogatjuk, hogy a két ország a schengeni térség teljes jogú tagjává váljon, de fontosnak tartjuk, hogy hat hónapon át írásban tájékoztassanak minket a hiányosságok felszámolására végrehajtott kiegészítő intézkedésekről. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az illegális migráció szempontjából a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület az Unió határpolitikája számára az egyik legérzékenyebb terület.

  Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök úr, Coelho úr remek jelentésének a végén vannak a legfontosabb dolgok. Itt világos utalás történik arra a veszélyre, amelyet a Törökországból és Törökországon keresztül a közel-keleti és észak-afrikai országokból Európába érkező migrációs hullám jelent.

Egy negyed évszázaddal ezelőttig Európa két okból is védett volt ettől a migrációtól: a vasfüggöny és az észak-afrikai totalitárius rezsimek miatt. Mindkét totalitárius rendszer elnyomásban tartotta polgárait, akik nem nagyon tudták elhagyni hazájukat, de ezek az akadályok mára már megszűntek.

Ezért szavaztam a jelentés mellett. Üdvözlendőnek tartom, hogy Coelho úr említi a Törökország felől Bulgáriát és Görögországot fenyegető migrációs nyomást. De szeretném elmondani, hogy nem elég, ha ezek a megállapítások puszta szavak maradnak. Olyan forrásokra és programokra van szükség, amelyek megvédik az Uniót ettől a migrációs hullámtól.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy az Európai Unióban az egyes tagállamokra ugyanazokat az elveket alkalmazzák. Ebben a tekintetben a schengeni megállapodás egy lépést jelent előre a szorosabb együttműködés, a szabadabb mozgás felé, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a szabad mozgáshoz bizonyos felelősségérzetnek is társulnia kell. Reméljük, hogy mire Románia és Bulgária csatlakozik a schengeni térséghez, addigra a határaikkal kapcsolatos problémákat már valóban megoldották, és megfelelő forrásokat kapnak az illegális migráció és egyéb problémák megelőzésének biztosítására.

Alapvetően igaz, hogy az Európai Unión belül nem lehet kettős rendszer; ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni mindenkire nézve. Így biztosíthatjuk, hogy ezeknek az országoknak is ugyanolyan lehetőségeik legyenek, mint a többi országnak. Az ottani problémák és veszélyek miatt forrásokra van szükség.

  Roger Helmer (ECR). – Elnök úr, ahogy tudják, a brit konzervatívok általában nem foglalnak állást az euróövezettel és a schengeni térséggel kapcsolatos kérdésekben, hiszen nem vagyunk ezeknek az övezeteknek a tagjai, ezért ezek a kérdések nem tartoznak ránk. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a kérdés most ránk is tartozik; tudjuk, hogy Bulgáriának és Romániának komoly problémái vannak a bűnözés és korrupció terén, és szerintünk ezekben az országokban a határellenőrzés nincs olyan jó, mint a schengeni térség országaiban.

Ezért ezek a határok az Európai Unió felé irányuló illegális migráció kapuivá válhatnak. Az illegális bevándorlók, ha már a schengeni térségben vannak, szabadon elmehetnek Calais-ba, és ez nyilvánvalóan meg fogja növelni az Egyesült Királyságba irányuló illegális migrációt. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

Jelentés: Jean-Pierre Audy (A7-0160/2011)

  Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök úr, a hetedik keretprogramról szóló időközi felülvizsgálatról szóló jelentés nagyon fontos.

Négy fontos okból szavaztam a jelentés mellett: 1) az eljárások egyszerűsítése és ésszerűsítése az alapokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében; 2) a növekedés és foglalkoztatás szempontjából létfontosságú kis- és középvállalkozások részvétele; 3) innováció egy versenyképes ipari szektor érdekében, amely képes megfelelni a piac kihívásainak; 4) a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus, amely már eddig is nagyon jó eredményeket hozott.

Végezetül szeretném kijelenteni, hogy a kohéziós politika jövőjének alapját jelentő, a tudás, oktatás és kutatás háromszögének megerősítését csak egy olyan Európa tudja biztosítani, amely szilárdan elkötelezett a kutatás mellett.

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Parlamentben széles körű konszenzus alakult ki a kutatási program reformjának szükségességéről. Szeretném sajnálatomat kifejezni amiatt, hogy a Bizottság időközi felülvizsgálata ilyen bizonytalan és ilyen kevéssé ambiciózus. Ezt valójában sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, és sokkal többet lehetne tenni. A Bizottság csökkenthetné a pályázati időtartamokat, alapokat biztosíthatna képzésekre, és saját számviteli szabványok kidolgozása helyett nemzetközi számviteli szabványokat alkalmazhatna. Ha ezeken a területeken nem történik változás, az sok értelmetlen papírmunkát teremt, ami elrettenti az ipart. Ez pedig megakadályozza, hogy Európában az ötletekből áruk legyenek. Ezért a jövőben egyszerűsítenünk kell a különböző programok kaotikus „rendszerét”, csökkentenünk kell a bürokráciát, és a legfontosabb kihívásokra kell összpontosítanunk: az éghajlatváltozásra, az energiára és az élelmiszerellátásra – tehát a munkahelyteremtés érdekében használnunk kell forrásainkat. A Parlament ma kinyilvánította, hogy ezt akarja. Most már a Bizottság feladata, hogy mutassa az utat.

  Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, a kutatás és innováció központi szerepet játszanak az Európai Unió fejlődésében és versenyképességében, továbbá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. A hetedik keretprogram a kutatásfinanszírozás fő európai eszköze, ahogy azt a ma megszavazott jelentés is mutatja. Még mindig sok problémát okoz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára a túlságosan sok papírmunka.

A Parlament 2010. november 11-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogram jelenlegi irányításába haladéktalanul adminisztrációs és pénzügyi egyszerűsítésre irányuló rendelkezéseket vezessen be, de ez még mindig nem történt meg. Felszólítom a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament észrevételeit, és keressen megoldásokat arra, hogy a kkv-k könnyebben hozzáférhessenek a hetedik és nyolcadik kutatási programhoz.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök úr, örömmel szavaztam a jelentés mellett, és köszönöm kollégámnak, Audy úrnak, hogy ilyen kitűnő munkát végzett. Két dologra szeretnék még kitérni. A finanszírozás nagyon fontos, és lehetne egy kicsit ambiciózusabb, mivel itt az az állítás szerepel, hogy ez a finanszírozási szint indokolt és szükséges. Az európai növekedés érdekében növelnünk kell a finanszírozást.

Nemrég meghallgattam egy finn kutatócsoportot, akik e program keretében kaptak finanszírozást. Sejtkutatással foglalkoznak, és kutatásaik a közeljövőben jelentős áttöréshez vezethetnek, ami a rák különböző kezelési módjainak kifejlesztését is lehetővé tehetné. De nem tudták, hogy továbbra is kapnak-e finanszírozást. Tanácstalanok voltak. Véleményem szerint továbbra is elégséges finanszírozást kellene kapniuk.

A másik téma, amelyről sok visszajelzést kapunk: az időigényes papírmunka. Csökkenteni kell a bürokráciát, hogy a fontosabb dolgokkal lehessen foglalkozni.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, örülök, hogy ma megvitatjuk a hetedik keretprogram időközi felülvizsgálatát. A dokumentum számos pontjával nagyon is egyetértek, különösen ami a fiatal kutatókat és az ipar aktívabb részvételét illeti a keretprogram révén megvalósuló projektekben. A dokumentum szerint sajnálatos, hogy bizonyos tagállamok részvételi aránya elég alacsony. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ennek objektív okai vannak. A jelenleg érvényes finanszírozási rendszer bizonyos értelemben a régi uniós tagállamoknak kedvez. Ezt a számadatok is igazolják. Egy projekt új tagállambeli résztvevője fele annyi finanszírozást kap, mint egy régi tagállambeli résztvevő. Ily módon szakadék jön létre a Közösségben, és az új tagállamokat kirekesztik, amit nagyon rossznak tartok. Ezért szükségesnek tartom a finanszírozási rendszer felülvizsgálatát. Biztosítani kell, hogy a nyolcadik keretprogramban ne legyenek ilyen egyenlőtlenségek és megkülönböztetések, mivel csak így érhetjük el az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokat.

  Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Elnök úr! Az Európai Unió számára jelenleg futó hetedik keretprogram biztosítja, hogy megfelelő szintre tudja emelni kutatási politikáját. A 2007 és 2013 közötti időszakra több mint 54 milliárd eurós költségvetésével a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programjáról beszélhetünk. Annak biztosítása érdekében, hogy a hetedik keretprogram továbbra is megfeleljen az európai elvárásoknak, szükségünk van egy konkrét adatokon alapuló időközi értékelés elkészítéséhez. Úgy gondolom, hogy az egyszerűsítés folyamata az egyik legfontosabb dolog, amit egy ilyen féléves értékelésben elmondhatunk. A tapasztalatok szerint is az adminisztratív eljárások összetettsége és nehézsége volt az, ami az egyik legnagyobb problémát jelentette kutatóink számára. A másik fontos dolog pedig a kkv-k részvételének a javítása. Sajnos itt elmondható, hogy e téren még további erőfeszítésekre van szükségünk, bár tapasztalhatunk némi javulást az együttműködés területét érintő programokban. Egyetértéssel könyvelhetjük el a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus bevezetését is. Ezt mindenképpen folytatni és fokozni kell a hetedik keretprogram végéig, valamint az elkövetkező programokban is. Ezért támogattam én is szavazatommal ezt a jelentést.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR). – (PL) Elnök úr, az Audy-jelentés ellen szavaztam. Nem tudok támogatni egy olyan szöveget, amely megvonja az INDECT projekttől a finanszírozást. Nem értek egyet azzal az állítással, hogy a híres krakkói AGH (természettudományi és műszaki egyetem) által kivitelezett projekt sérti az Alapjogi Chartát. Hiszen a kutatás célja a pedofília, az internetes fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem és az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló állásfoglalások célkitűzéseinek megvalósítása, mely témákat ebben az ülésteremben is sokszor megvitattunk. Ez egy innovatív projekt, és a résztvevők remek munkát végeznek annak érdekében, hogy pótolják az uniós tagállamok biztonsági rendszereinek hiányosságait, különösen ami az internetet illeti. A projekt célkitűzéseitől a törvénysértőknek kell tartaniuk. Ezenkívül a projekt jó alapot teremt egy integrált biztonsági hálózat létrehozásához, és védelmet biztosít a kibertámadások ellen. Oroszország, az Egyesült Államok és Kína már alkalmaznak hasonló megoldásokat, mi pedig évek óta türelmetlenül várjuk az uniós szintű megoldást. Ezért nem értem, miért tagadják meg az egész projekttől a finanszírozást. Annál is kevésbé értem, mivel ez az egyetlen olyan projekt, amelytől az Audy-jelentés megvonja a finanszírozást.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, de aggályaim vannak az embrionális sejtek kutatásának közfinanszírozásával kapcsolatban. Az Európai Bíróság főügyésze szerint az embrionális sejtek emberi embriók, amelyekből az élet létrejön. Ezeket az emberi élet első lépcsőfokát képviselő sejteket jogilag embrióként kell definiálni, ezért e sejtek szabadalmaztatását tiltani kell. Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie az Európai Bíróság döntéseit és határozatait, és a tudomány és kutatás finanszírozására vonatkozó politikákat ezekhez kell igazítania.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0344/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, ma a szabad kereskedelmi megállapodásról szóló szövegek sorában az utolsóról szavaztunk. A Parlament szerencsére összességében még mindig a szabad kereskedelem mellett van, és ez így van a Kanadával való megállapodás esetén is. Az ágazatspecifikus elemzés igénye azonban újra és újra felmerül. Az EU és Kanada közötti megállapodás hatáselemzése mindkét oldal számára egyértelmű előnyöket jelez előre. Az ágazatspecifikus elemzés mindig azt vizsgálja, hogy van-e értelme nemet mondani, mert az az igazság, hogy mindig vannak vesztesek és győztesek. A mi felelősségünk, hogy az történjen, ami a többség számára a legjobb. A fogyasztók számára a szabad kereskedelem a legjobb, mivel nagyobb választékot és alacsonyabb árakat kínál. A vállalkozások számára is a szabad kereskedelem a legjobb, mivel bővíti piacaikat, ösztönzi a növekedést, és munkahelyeket teremt. A szabad kereskedelem tulajdonképpen nemzetközi munkamegosztást jelent, és biztosítja, hogy azt csinálhassuk, amiben a legjobbak vagyunk, miközben mindenki más számára is lehetővé teszi, hogy azt csinálhassa, amiben a legjobb.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, természetesen az országok vagy vállalkozások közötti kereskedelmi megállapodások mindig üdvözlendőek, mivel a megfelelően irányított világkereskedelem hozzájárul az életszínvonal növekedéséhez és a fejlődéshez.

Másrészt aggódom, hogy a sok kétoldalú megállapodás miatt nem lesz megfelelő áttekintésünk a helyzetről, és végül lesz sok-sok különböző, szedett-vedett megállapodásunk, ami megnehezíti, hogy a WTO keretén belül megfelelő megállapodás jöjjön létre.

Szerintem a kétoldalú megállapodások mindig csak a második legjobb megoldást jelentik. A legjobb megoldás az lenne, ha a WTO-tárgyalások keretében folytatnánk a kereskedelmi tárgyalásokat, és megkötnénk a világkereskedelem és a globális gazdaság által várva várt megállapodásokat.

Jelentés: Wolf Klinz (A7-0081/2011)

  Claudio Morganti (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, vitathatatlan tény, hogy a hitelminősítő intézeteknek ma már hatalmas és ellenőrizetlen befolyásuk van. Eredeti feladatuk az volt, hogy fontos információkat bocsássanak a befektetők rendelkezésére, de idővel a nemzetközi pénzügyi piacok legfelsőbb és teljhatalmúi urai lettek.

Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy a vállalkozások, sőt még a tagállamok is három nagy amerikai cég megítélésének vannak kitéve, amelyek minősítése eddig sem volt mindig helyes, és ez néha döbbenetes hibákhoz vezetett, mint például a Lehman Brothers ügyben.

Ezért több ellenőrzésre van szükség, és remélem, hogy az új európai hatóság optimálisan fog működni, lesz valódi beavatkozási hatásköre, és szükség esetén szankciókat is kiszabhat. Jó ötletnek tartom a polgári jogi felelősség elvének bevezetését nyilvánvaló hanyagság esetén. Az ágazatban nagyobb versenyre van szükség. Meg kell törnünk az oligopóliumot, és meg kell próbálnunk létrehozni új, független és lehetőleg európai intézményeket, amelyek tisztában vannak az európai gazdasági összefüggésekkel és tényekkel, amelyek teljesen különböznek az Egyesült Államok gondolkodásmódjától.

Mindezen okokból a szóban forgó jelentés mellett szavaztam.

Jelentés: Angelika Niebler (A7-0159/2011)

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, örülök ennek a ma elfogadott, a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló jelentésnek. A hatásvizsgálatok a jogalkotás alapját jelentik. Véleményem szerint a hatásvizsgálatok tényleges függetlensége általános elvvé kell, hogy váljon, amelyet a hatásvizsgálatok minden típusa esetén betartanak, különös tekintettel a környezeti hatásvizsgálatokra. Ezen elv alkalmazásának biztosítását a környezeti hatások vizsgálatáról szóló irányelvnek is tartalmaznia kell, amelyet a jövőben valószínűleg felülvizsgálnak. Örülök, hogy a Környezetvédelmi Bizottság javaslatai, amelyekhez módosításokat terjesztettem elő, foglalkoznak a környezeti hatásvizsgálatokkal, ami tényleg nagyon fontos. Az Európai Bizottságnak is aktívabb szerepet kell vállalnia az Európai Unió és tagállamai érdekeinek védelmében azokban az esetekben, amikor a harmadik országok által kivitelezett projektek az Európai Unióra vagy annak bizonyos tagállamaira hatással lehetnek. Véleményem szerint ez a dokumentum mindnyájunk számára előrelépést jelent a biztonság terén.

Jelentés: Richard Falbr (A7-0172/2011)

  Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, nagyon szeretnék hozzászólni ehhez a témához, mivel kissé abszurdnak tartom, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezéseket mi határozzuk meg. Jó és szép, ha egyetértünk abban, hogy csak az emberi jogokat tiszteletben tartó országokkal kössünk szabad kereskedelmi megállapodásokat, és csak ilyen országokkal építsünk ki partnerséget. Ezt a Szerződés is kiköti. De úgy tűnik, egyes politikusok elfelejtették, mit jelent a vállalati társadalmi felelősségvállalás. A kifejezés tartalmazza a „vállalati” szót. Arról van szó tehát, hogy itt a vállalatok döntenek arról, hogy a jogszabályok betartásán túl mit tesznek még meg. Ez versenytényezőnek számít, így hajtóerőt jelent a vállalkozások számára, hogy ezt az aspektust továbbfejlesszék. Ha ebbe beleavatkozunk, és elvesszük ezt a lehetőséget azáltal, hogy törvényileg szabályozzuk, azzal megszüntetjük ezt a versenytényezőt, és – ha szabad így fogalmaznom – ez nagyon ostoba politikai lépés lenne.

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, a szociálpolitika külső dimenziója tartalmazza az Európai Unió azon fellépéseit és kezdeményezéseit, amelyek előmozdítják a munkaügyi és szociális normákat a harmadik országokban. Bár mind a Lisszaboni Szerződés, mind az Európa 2020 stratégia példátlanul nagy figyelmet szentel a szociálpolitikának, a versenyképesség és a gazdasági tényezők továbbra is prioritást élveznek a szociális kérdésekkel szemben.

Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a jövőben nem szabad szigorúan csak a piacokra összpontosítanunk, hanem holisztikusabb megközelítést kell alkalmaznunk; az emberekre, a munkavállalók jogaira és a munkához való jogra kell összpontosítanunk. Az Európai Uniónak hosszú távú célként kell maga elé tűznie azt, hogy a férfiaknak és nőknek lehetőségük legyen a méltóságteljes és produktív foglalkoztatásra, a szabadság, egyenlőség, biztonság és méltóság elveinek betartásával. Ezért a jövőben a Parlamentnek, valamint a nemzetközi és európai szakszervezeteknek együtt kell működniük, és a ma megszavazott kezdeményezéshez hozzá kell tenniük a saját pozitív és nyomatékos ajánlásaikat.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, támogattam a jelentést, mivel az európai üzleti vállalkozások nagyon fontos szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben. Mindig az európai értékek szellemében és a nemzetközi munkaügyi és szociális normákkal összhangban kell cselekednünk, még a harmadik országokban is.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás mint önkéntes gyakorlat csak akkor lehet hasznos, ha a fogyasztók megbízható és pontos tájékoztatást kapnak a cégek tevékenységéről, a termékek eredetéről, valamint előállításuk és forgalmazásuk körülményeiről. A tanúsítványok, a márkajelzések és a szabványok fontosak a fogyasztók számára, egy cég imágója és jó hírneve pedig közvetlen összefüggésben áll az adott cég sikerével. A szociális média korszakában nagyon nehéz egy cég külföldi tevékenységére vonatkozó információkat eltitkolni a fogyasztók elől.

A vállalati felelősségvállalás mindig is a versenyképesség és a sikeres üzlet alapja volt. Az Európai Uniónak is úttörő szerepet kell vállalnia a szociális normák előmozdítása terén. Véleményem szerint a vállalati felelősségvállalás fogalmát minden uniós politikának és kereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kell.

  Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, érdekes vállalkozás a társadalmi felelősségvállalás támogatása és előmozdítása a külkapcsolatokban. Véleményem szerint e téren nem megyünk olyan messzire, mint kellene. A társadalmi felelősségvállalásnak a legszegényebbekre, a társadalom peremén élőkre kell irányulnia; azokra, akik nem rendelkeznek szakmai képesítéssel, és akik a leginkább ki vannak szolgáltatva a manipulációnak. Azokra, akik a legtávolabb vannak a munkaerőpiactól.

Az ATD Quart Monde nevű szervezet és a francia állam által kezdeményezett, közös tanulásra és munkára irányuló francia program jó példa egy olyan vállalkozásra, amely a leghátrányosabb helyzetben lévő munkavállalókkal való partnerség révén előmozdítja a valódi társadalmi felelősségvállalást. Így az Unió a politikához valódi hozzáadott értéket tud hozzátenni.

Jelentés: Gay Mitchell (A7-0187/2011)

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló rendelet négy éve van hatályban. 2011 stratégiailag jó időpont arra, hogy levonjuk ennek a négy évnek a tanulságait. A rendelet hatálybalépése óta a legfőbb problémát a fejlesztési együttműködés uniós külső fellépések között elfoglalt sajátos szerepének értelmezésével vagy elfogadásával kapcsolatos nehézségek jelentik.

Ezért tisztáznunk kell, hogy a fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan politikai terület a külső fellépések között (a humanitárius segítségnyújtás mellett), amelynek célja nem az uniós érdekek szolgálata, hanem a világ leginkább marginalizált és kiszolgáltatott népeinek érdekvédelme.

A mai szavazással felhívjuk a figyelmet arra, hogy szükség van egy külön fejlesztési együttműködési eszközre, amely kifejezetten a fejlődő országoknak szól, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkében meghatározott célkitűzéseket szolgálja. Elnök úr, végezetül elmondanám, hogy kérjük a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását az olyan döntésekre, amelyek megfelelnek az EUMSZ 290. cikkében foglalt kritériumoknak, úgy mint az általános célkitűzésekre, a prioritásokra, a várt eredményekre és a pénzeszközök kiutalására vonatkozó döntések.

Jelentés: Diana Wallis (A7-0164/2011)

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament számos alkalommal hangsúlyozta, hogy a közös piacnak milyen előnyei származnának a szerződési jog fejlesztéséből, de az opcionális eszközt alkalmazó, új szerződésjogi rendszer bevezetése számos súlyos, tartalmi és eljárási problémát vetett fel. Először is, az előterjesztett javaslatok a Bizottság álláspontját tükrözik, amelyet a nyilvános vita nem támogat. Nem ismerjük az egyes tagállamok, a fogyasztók és a vállalkozások képviselőinek álláspontját. Az eltérő jogértelmezések abból is adódhatnak, hogy egyes előterjesztett dokumentumok – amelyek bírósági döntések alapjául fognak szolgálni – nem egyértelműek.

Végezetül pedig, egy opcionális eszköz bevezetése jelentős gazdasági hatást gyakorolna a vállalkozásokra és a fogyasztókra. A szükséges képzés és a standard szerződések cseréje, illetve a bírósági eljárások esetleges változásai igen nagy költségekkel járhatnak. Véleményem szerint a jelen gazdasági nehézségek közepette nem lenne bölcs dolog további anyagi terheket róni a vállalkozásokra. A fentiek miatt a jelentés ellen szavaztam.

Jelentés: Nadja Hirsch (A7-0082/2011)

  Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, egy erősen globalizált gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás fontos előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. Ami a szakképzést és továbbképzést illeti, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó európai stratégia főbb elemeit európai uniós és tagállami szintű konkrét intézkedésekkel kell megvalósítani. Az előzetes becslések arra engednek következtetni, hogy a különböző jártasságokkal kapcsolatos kereslet továbbra is növekedni fog. Az ipari és technológiai változásokkal együtt jár a magasan vagy közepesen képzett munkaerő iránti fokozott kereslet – az alacsony képzettségűek hátrányára.

Ezért különösen a fiatalok érdekében gyorsan kell cselekedni: a fiatalok közötti munkanélküliség növekedése sürgető kihívást jelent Európában. Meggyőződésünk, hogy e célok elérésének előfeltétele, hogy a szakképzés és továbbképzés hosszú távon magas politikai és közös prioritással rendelkezzen. A végrehajtáshoz elengedhetetlen minden érintett fél együttműködése és elkötelezettsége, és az nemcsak az európai uniós intézményektől, de a helyi és regionális szereplőktől is elvárható.

  Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök úr, a Hirsch-jelentés ellen szavaztam, mivel alapvetően nem az emberek tudásának és képességének fejlesztésére irányuló eszköznek tekinti a képzést, hanem pusztán a nagyvállalatok profitnövelésére szolgáló eszköznek tartja.

Ezt a megközelítést teljes mértékben elutasítom. A jelentés szerint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtása jó módszer a foglalkoztatás és magasabb életszínvonal biztosítására. Ez egész egyszerűen nem igaz. Az Európa 2020 stratégia sem munkahelyeket nem fog teremteni, sem az életszínvonalat nem fogja növelni. Az Európa 2020 stratégia csak még több neoliberális politikát jelent, valamint a munkabérek és munkakörülmények romlását.

Ez a jelentés szégyenteljes módon arra szólít fel, hogy a munkáltatóknak legyen lehetőségük a tanulószerződés felmondására, ha a tanuló a munkáltató számára nem bizonyul megfelelőnek. Ez kizsákmányoláshoz vezet. Ellenzem a magánkézben lévő felsőoktatási intézményeknek a szakképzés bővítésébe történő aktívabb bevonására irányuló felszólítást, ehelyett állami beruházásokkal megteremtendő, megfelelő képzési lehetőségeket követelek.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, támogattam a jelentést, mivel a fiatalok munkanélkülisége a társadalom egészét érinti, és sürgető kihívást jelent egész Európában. A fiatalok munkanélkülisége áll a Földközi-tenger déli partján fekvő országokban zajló események mögött is. Az északi országok jóléti társadalmaiban a fiatalok munkanélkülisége például a kirekesztésben és a fiatalok körében egyre növekvő kábítószer-használatban nyilvánvalóan megmutatkozik.

A fiatalságot a mobilitás és a gyakori munkahely-változtatás jellemzi. A fiatalok munkanélkülisége akkor jelent igazán komoly problémát, ha a fiataloknak alacsony képzettségük vagy a szakmai tapasztalatok hiánya miatt semmiféle munkalehetőségük nincsen. Az alacsony képzettséggel rendelkező, viszont szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok pozíciója a munkaerő-piaci versenyben nem éppen jó. Ezért erőfeszítéseinket a széles körű, magas minőségű oktatás biztosítására kell összpontosítanunk, ezenkívül figyelmet kell szentelnünk a nemi szempontnak, hogy fel tudjuk számolni a fiatalok munkanélküliségének okait. Nem szabad megfeledkeznünk a továbbképzés szerepéről sem, mivel az biztosítja az egész életen át tartó tanulást, és felkészíti az embereket a munkaerőpiac változásaira.

  Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök úr, nagyon fontos, hogy a Parlament ezzel az állásfoglalással erőteljes üzenetet közvetítsen mind a tagállamok, mind a fiatalabb generációk felé; hogy az Európa 2020 stratégia megvalósítása céljából nagyobb elkötelezettségre szólítson fel a tanulásra, szakképzésre és felsőoktatásra irányuló európai együttműködés terén. Tudjuk, hogy a fiatalok munkanélküliségének következményei a szegénység és a társadalmi kirekesztés; az európai fiatalok 40%-a létbizonytalanságban él.

Határozottan támogatni kell az oktatáspolitikák, valamint a fiatalok és nők számára teljes munkaidős foglalkoztatást kínáló vállalatokat ösztönző, új rendszer összekapcsolását. Biztosítani kell, hogy az elsajátított képességek összhangban legyenek a fenntartható és intelligens növekedés által megkövetelt képességekkel. Létfontosságúak az oktatásból a munka világába történő átlépésre irányuló politikák is, valamint a szakképesítések, címek és egyetemi kreditek elismerésének gyorsabbá tétele is.

Bizonyos tagállamok – köztük hazám is – most, a válság idején megnyirbálják az oktatási és kutatási költségvetést. Ezeknek az országoknak tudniuk kell, hogy ezzel a fiataloknak és Európa jövőjének ártanak.

  Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban részt vettem a jelentés elkészítésében. Európában valóban magas a munkanélküliségi ráta, de a fiatalok munkanélküliségi rátája az átlagos munkanélküliségi ráta kétszerese. Bizonyos tagállamokban még magasabb, az én hazámban például az átlagos ráta háromszorosa. Támogatom a jelentés kezdeményezéseit, azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek javíthatnak a helyzeten. Nincs értelme olyan embereket képezni nagy számban, olyan embereknek diplomát szerezniük, akik később a munkaerőpiacon ennek semmi hasznát nem veszik. Jobban oda kell figyelnünk a szakképzésre és továbbképzésre.

Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a Tanács megnyirbálta az oktatási költségvetést. Ez a lépés összeegyeztethetetlen az Európa 2020 stratégia már elfogadott célkitűzéseinek megvalósításával is. Csak beszélnek, de a költségvetést csökkentik. A jelentés mellett szavaztam. Köszönöm.

  Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, én is a jelentés mellett szavaztam, különösen mivel becslések szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára 15 millió munkahely fog létrejönni 2020-ig, míg a képesítés nélküliek vagy alacsony képesítéssel rendelkezők számára 12 millióval kevesebb munkahely fog rendelkezésre állni. Valahogy kezelni kell ezt a problémát, és nyilvánvaló, hogy ehhez nagy szükség van az oktatásra és képzésre. Az európai fiatalok 21 százaléka munkanélküli. Fontos, hogy bennmaradjanak az oktatásban mindaddig, amíg nem szereznek megfelelő képesítést. Fontos az is, hogy az oktatási intézmények és a vállalakozások együttműködjenek annak érdekében, hogy ezek a képesítések tényleg megfelelőek legyenek. Fontos továbbá a képesítések független értékelése. Ha mindezeket a lépéseket megtesszük, a problémát a jövőben meg lehet oldani.

Jelentés: Salvador Garriga Polledo (A7-0193/2011)

  Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök úr, Garriga Polledo úr jelentése nagyon fontos, amely lehetővé teszi egy új pénzügyi keret létrehozását a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért.

Olyan költségvetésre van szükségünk, amely a jelen kihívásait tartja szem előtt, és határozott, innovatív választ képes adni a jelenlegi szükségletekre. A költségvetés legfontosabb prioritása a kutatás és a kis- és középvállalkozások innovációja kell, hogy legyen, mivel ezek ösztönzik a növekedést és a foglalkoztatást. A második célkitűzés a közös agrárpolitika reformja az európai mezőgazdaság versenyképességének támogatása érdekében.

Kiemelt figyelmet kell szentelni a kohéziós politika jövőjének is. A kohéziós politikát olyan fontos eszköznek tartom, amely pénzügyi támogatást nyújt a gazdasági növekedést és mindenekelőtt a munkahelyteremtést ösztönző befektetéseknek. Ezzel összefüggésben szeretnék megemlíteni egy szerintem különösen fontos pontot: az új, átmeneti kategória létrehozását. Természetesen ezt a kategóriát nem lehet a meglévő és közösségeink kiegyensúlyozott, harmonikus és fenntartható növekedésének támogatásában alapvető szerepet játszó kategóriák forrásainak elvonásával létrehozni.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök úr, ezt a nagyon fontos jelentést elfogadtuk, és csak néhány részletet szeretnék kiemelni. Az első a 18. módosítás, amelyet a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport terjesztett elő. A módosítás szerint a mostani reformok kimenetelétől függően jól körülhatároltan csökkenteni lehet a közös agrárpolitika költségvetését. Tehát most világos képet kaphatunk az ALDE képviselőcsoport agrárpolitikával kapcsolatos álláspontjáról, habár nagyon ügyesen fogalmazták meg a módosítást. Nyilvánvaló, hogy szerintük, ha már költségvetést kell csökkenteni, akkor az agárpolitika költségvetése legyen az.

A másik fontos pont, ahol képviselőcsoportomtól eltérően szavaztam, a 37d. módosítás, amely arra mutat rá, hogy jelentős megtakarításokat lehetne elérni, ha az Európai Parlamentnek egyetlen székhelye lenne. Erről nincs értelme vitázni: megtakarításokat kell elérni. Nem számít, hogyan szavazunk; tudjuk, hogy megtakarításokat kell elérni, és ez meg is fog valósulni. Remélhetőleg végre megértjük, hogy az embereknek valóban elegük van abból, hogy a megszorítások csak őket érintik, de minket nem. Ezt már nem lehet kimagyarázni, és teljesen mindegy, hogyan szavaznak önök. Megtakarításokat kell elérni, és nekünk ebben segítenünk kell.

  Salvatore Caronna (S&D). – (IT) Elnök úr, Garriga Polledo úrnak az új uniós pénzügyi keretről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel az úgynevezett európai szellemiség egyik legnagyobb válsága idején létfontosságúnak tartom, hogy kitartsunk azon meggyőződésünk mellett, hogy az Uniót megfelelő eszközökkel kell ellátni, kezdve a megfelelő finanszírozással.

Ezért a következő költségvetés 5%-os növelését helyesnek és szükségesnek tartom. Ez talán nem lesz elegendő, de létfontosságú a fontos kérdések megválaszolásához. A valódi problémák kezeléséhez – úgy mint a régiók közötti nagyobb kohézió, a kutatás és innováció kapacitásának növelése, a növekedés és munkahelyteremtés kapacitásának növelése – szükség van ezekre a forrásokra. Megfelelő források nélkül ezeket a problémákat nem lehet megfelelően kezelni; nem lehet például bevezetni a kohéziós politikában az átmeneti kategóriát, amelynek csak akkor van értelme, ha nem árt a már meglévő kategóriáknak.

Ezért a jelentés mellett szavaztam, és remélem, hogy a Bizottság és a Tanács figyelembe fogja venni a jelentés ajánlásait.

  Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök úr, a gazdasági válság, a demográfiai problémák és a növekvő munkanélküliség miatt a tagállamoknak költségvetési megszorításokat kell bevezetniük. A hosszú távú tervezés lehetőségeit megteremtő uniós költségvetés ezért olyan eszköz kell, hogy legyen, amely előmozdítja az egyes országok gazdasági növekedését. Véleményem szerint a munkahelyteremtést ösztönző és társadalmi integrációt előmozdító Európa 2020 stratégia jelentős mértékben hozzájárulhat a tagállamok válságból való kilábalásához. E tekintetben különösen fontos, hogy a kis-és középvállalkozásokat is tartalmazza. Ezért egyetértek azzal a javaslattal, hogy nagyobb támogatást kell biztosítani a kis- és középvállalkozások támogatását szolgáló programoknak és eszközöknek, ideértve a versenyképességre és az innovációra irányuló programokat, valamint a strukturális alapokat.

Az EU előtt álló legnagyobb kihívások a versenyképesség fenntartása, a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkanélküliség csökkentése. Szeretném hangsúlyozni, hogy a növekedés ösztönzésére haladéktalanul be kell fektetni a tudásalapú gazdasági ágazatokba. Az oktatás, a tudományos kutatás és a foglalkoztatás közötti kapcsolatok megerősítése elő fogja mozdítani az integrációt, a mobilitást és a specializációt.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, szeretném elmondani, hogy üdvözlendőnek tartom Garriga Polledo úr jelentését, továbbá szeretném elmagyarázni, miért szavaztam a jelentés mellett, amelyben sikerült a kohéziós politika megerősítését célzó, komoly és fontos célokat kitűzni.

Egyetlen kétségem van csupán, ezért szavaztuk meg annak a résznek a törlésére irányuló módosítást, amely a kohéziós politikákban egy átmeneti kategória létrehozását javasolja azon régiók számára, amelyek egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) az uniós átlag 75–90%-a között mozog. Ezt valóban aggályosnak találjuk, és nem azért, mert szerintünk nem kell a kohéziós politikát bővíteni, hanem azért, mert véleményünk szerint ez a bővítés kiegészítő források rendelkezésre bocsátása nélkül magában hordozza az 1. célkitűzéshez – az úgynevezett konvergencia-célkitűzéshez – tartozó régiók forráscsökkentésének veszélyét, holott ezeknek a régióknak nagyon nagy szükségük van az Európai Unió figyelmére és támogatására. Összegzésként elmondom, hogy elégedett vagyok a jelentéssel és az elvégzett munkával, de aggályaim vannak amiatt, hogy túl nagy figyelmet szentelünk egy olyan politikának, amely megerősíthette az úgynevezett fokozatos megszüntetést, amint azt már megszokhattuk.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, az új többéves pénzügyi keretnek világos elképzelést kell felvázolnia az Unió és polgárai jövőjéről. A jelenlegi gazdasági és társadalmi kihívásokra nemcsak hatásos felszólalásokkal kell reagálni, hanem mindenekelőtt konkrét költségvetési alcímekkel.

Akár regionális, akár globális perspektívából szemléljük az EU és régiói jelenlegi nehézségeit és ambícióit, a legsürgetőbb problémák mindenképpen az energiahiány, a gazdasági növekedés lassulása és a munkanélküliség. Tehát továbbra is olyan prioritásként kell kezelnünk az európai energiainfrastruktúra fejlesztését és innovációját, amelyre lényegesen több forrást kell fordítanunk. Véleményem szerint a szénégetéshez való visszatérés a jelenlegi környezeti kontextusban nem jelenthet hosszú távú megoldást, és nem lehet a transzeurópai közlekedési hálózat megteremtésének alapja. Ez a két terület az EU versenyképessége növelésének és a belső piac működésének lényeges előfeltétele, tehát kiemelt figyelmet kell szentelni nekik a költségvetés kidolgozásakor.

  Seán Kelly (PPE). – Először is üdvözlendőnek tartom, hogy a jelentés kiáll amellett, hogy a következő pénzügyi programozási időszakban legalább tartsák fenn a KAP és a kohézió számára biztosított támogatás szintjét. Képviselőcsoportunkban erről és az átmeneti kategóriáról is vita alakult kis, és úgy döntöttünk, hogy mindenki úgy szavaz, ahogy szeretne. Ez Írországot egyáltalán nem érinti, mivel – még ha tagja is az IMF-nek, és még ha pénzügyileg össze is omlott – a GDP-je jóval az uniós átlag fölött van; tehát nem érint minket, hogy van-e átmeneti kategória, vagy nincsen.

Úgy gondoljuk, hogy szükség van a kohéziós politika eredményeinek alapvető értékelésére, mivel ahogy egyre több régió kerül a 75%-os küszöb fölé, ez a politika vagy feleslegessé válik, vagy reformra szorul, és reméljük, hogy ez fog történni.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Jelentés: Carlos Coelho (A7-0185/2011)

  Alexander Alvaro (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti küldöttsége úgy gondolja, hogy Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez előmozdítja az EU-n belüli szabad mozgást. Az értékelések szerint mindkét tagállam pozitív eredményeket ért el a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos felülvizsgálaton, tehát most már semmi indokolja a csatlakozás további halogatását. Tagadhatatlan, hogy a határok technikai biztosítása nem automatikusan jelent egyet a biztonsággal, amíg az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözési szerveknél problémák vannak a korrupció elleni küzdelem terén.

De ez a kihívás a schengeni térséghez tartozó tagállamok esetén ugyanúgy létezik. Ezért a Német Szabaddemokrata Párt küldöttsége szerint az olyan kritériumoknak, mint például a korrupció elleni küzdelemnek, nagyobb figyelmet kell szentelni a schengeni mechanizmus kiértékelésekor, és minden vétséget megfelelően büntetni kell.

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, hiszen a két országra vonatkoztatva elvégzett, a schengeni vívmányok követelményeinek való megfelelés felmérésére irányuló értékelések pozitív eredményeket hoztak. Románia és Bulgária felkészültek határaik megnyitására, de a bolgár-görög határ nagyon érzékeny, ezért Bulgáriának további intézkedéseket kell tennie, valamint egy közös, Bulgáriára, Görögországra és Törökországra vonatkozó háromoldalú megközelítést kell alkalmazni.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A schengeni vívmányoknak a Bulgáriában és Romániában történő alkalmazásáról szóló fontos állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek az előadó álláspontjával, mely szerint van ugyan néhány fontos kérdés, amely valamikor a jövőben rendszeres jelentéstételt és nyomon követést fog igényelni, de nem akadályozza, hogy ezek a tagállamok a schengeni térség teljes jogú tagjaivá váljanak. Bulgária és Románia schengeni térséghez való csatlakozása nagyon fontos mindkét érintett ország számára a gazdasági növekedés és a befektetések szempontjából, de az Európai Unió egész számára is a tagállamok közötti integráció és szolidaritás fokozása szempontjából.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásáról szóló jelentés mellett szavaztam. Most vizsgálták meg második alkalommal a schengeni rendelkezések alkalmazását Bulgária és Románia vonatkozásában; az első értékelésre a 2010-ben került sor. Ne felejtsük el, hogy Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat (adatvédelem, a schengeni információs rendszer, légi, szárazföldi és tengeri határok, rendőrségi együttműködés és vízumok). Most azonban valamennyi tagállamnak meg kell egyeznie abban, hogy a két ország ténylegesen is csatlakozik a belső határok nélküli övezethez. Sor került az Európai Parlamenttel való konzultációra.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A schengeni együttműködés 1985. június 14-én kezdődött a schengeni megállapodással, amely lehetővé tette a rendszeres határellenőrzések eltörlését az aláíró államok belső határain és a személyek szabad mozgását lehetővé tevő közös terület létrehozását. Jelenleg a szabad mozgás egy 42 673 km hosszú külső tengeri határt, egy 7721 km hosszú szárazföldi határt, 25 országot és 400 millió polgárt magában foglaló területen biztosított. Bulgária, Románia és Ciprus jelenleg csak részlegesen alkalmazza a schengeni vívmányokat, így e három tagállam határain még mindig végeznek ellenőrzést. Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. Figyelembe véve az értékelések eredményeit és az újabb szükséges szakértői látogatásokat az Európai Parlament és a Tanács megállapította, hogy van ugyan néhány olyan kérdés, amely rendszeres jelentéstételt és nyomon követést fog igényelni, azok nem képezik akadályát annak, hogy ezek a tagállamok a schengeni térség teljes jogú tagjaivá váljanak. Támogatom azt a javaslatot, hogy Bulgária és Románia hat hónapon keresztül írásban tájékoztassa az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy milyen további intézkedéseket szándékoznak tenni az értékelő jelentésekben szereplő és a nyomon követési jelentésekben említett azon ajánlásokkal kapcsolatosan, amelyek még végrehajtásra várnak.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Az 1985. évi schengeni megállapodás megkötése óta a részt vevő államok száma ötről huszonötre nőtt, ebből huszonkettő uniós tagállam. A schengeni megállapodás lehetővé tette a határellenőrzések eltörlését az aláíró államok belső határain, és egy közös külső határ létrehozását, ahol a schengeni térségbe való belépéskor határellenőrzés történik. Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat.

Az értékelések és nyomon követési látogatások eredményei alapján az előadó, Coelho úr megállapította, hogy a schengeni vívmányok összes eleme alkalmazásának minden szükséges feltétele adott: a szárazföldi, tengeri és légi határok ellenőrzése, a rendőrségi együttműködés, a vízumok, a schengeni információs rendszer (SIS) és az adatvédelem. Ezek az országok a schengeni térség teljes jogú tagjává válhatnak. Ez fontos előrelépés ezeknek az országoknak, ugyanakkor az európai integrációt is előmozdítja. Ezért a jelentés mellett szavazok, és szeretnék gratulálni az előadónak.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A kezdeményezés mellett szavaztam, mivel Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A megfelelő szakértői értékelések szerint – és annak ellenére, hogy vannak még megoldásra váró problémák – mindkét ország készen áll a schengeni vívmányok rendelkezéseinek alkalmazására, így a schengeni térség teljes jogú tagjai lehetnek.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Ez a fontos jelentés nemcsak hazámat, Bulgáriát érinti, hanem az Európai Unió egészét is. Meggyőződésem, hogy erőfeszítéseinknek hamarosan meglesz a jutalma. Határaink már egy ideje megfelelnek a követelményeknek, képesek megvédeni Európát. A várva várt határozat azonban még mindig nem született meg. Véleményem szerint ennek politikai oka van. A jelentés említést tesz a török határon végzett ellenőrzésekről is. Ezek is megfelelnek a schengeni követelményeknek, és bizonyítják, hogy készen állunk a schengeni térséghez történő csatlakozásra. Őszintén remélem, hogy az Európai Tanács következő ülése megszavazza azt a jelentést, mivel minél gyorsabban lépünk előre ebben az ügyben, annál többet nyerünk valamennyien – mind politikai, mind gazdasági és társadalmi tekintetben.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A schengeni vívmányok Romániában és Bulgáriában történő teljes körű alkalmazása ellen szavaztam. A két tagállamnak a biztonság tekintetében elért fejlődése ellenére maga a jelentés is elismeri, hogy számos technikai és adminisztratív hiányosságot találtak a két állam határbiztonságáért – különösen a szárazföldi határok és tengeri határok ellenőrzéséért – felelős szerveknél. Másodszor pedig, a jelentés elismeri, hogy ha ez a két ország csatlakozna a schengeni térséghez, az a török határhoz való közelség miatt két új útvonalat teremtene az illegális bevándorlók számára, akik jelenleg Görögországba igyekszenek bejutni, amely a Balkán-félszigeten pillanatnyilag az egyetlen, schengeni térséghez tartozó ország.

Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez így jelentősen megnövelné az EU délkeleti „Achilles-sarkát”, és megháromszorozná a jelenlegi problémákat. Tehát az állásfoglalás-tervezet ellentétes a polgárok védelmi igényeivel – amely a Lega Nord programjában mindig is központi helyet foglalt el –, ezért nem tudom támogatni.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásáról most pusztán politikai döntés születik. Az Európai Parlament által elfogadott, Románia schengeni térséghez való csatlakozását támogató jelentés csak arra szolgál, hogy az uniós szakértők véleményének helyességét igazolja – Románia jó munkát végzett, biztosította határait, és eleget tett a feltételeknek. A brüsszeli Parlament véleménye csak tanácsnak számít, és akárcsak a múltban, a döntés most is a Tanács kezében van. Kettős mércét alkalmazni, és amint a kötelező kritériumoknak eleget tettünk, úgy beszélni azokról, mint „pusztán technikai” kritériumokról: nos, ez nem jellemző az általunk ismert demokratikus és igazságos Unióra. Ezért remélem, hogy a szakértők és az európai törvényhozás véleményét nem fogják továbbra is figyelmen kívül hagyni a tagállamok politikusai. Nem lehet többé a szavak mögé bújni a kérdés közvetlen rendezése nélkül, amikor a schengeni térséghez való csatlakozás soha nem politikai probléma volt, pusztán technikai. Az Európai Tanácsnak döntő tényezőként kell figyelembe vennie a független szakértők és a nagy többséggel Románia schengeni térséghez való csatlakozása mellett szavazó Parlament véleményét, tehát nem szabad akadályokat gördítenie a folyamat útjába.

  Philippe Boulland (PPE), írásban. – (FR) A schengeni térség és különösen a szabad mozgás olyan közösségi vívmányok, amelyek valóban jelentenek valamit polgáraink számára. Barroso elnök úr emlékeztetett minket arra, hogy ‘a mozgás szabadsága olyan Európa számára, mint egy épület számára az alapok’. A szabad mozgás az Unió által elért egyik legnagyobb eredmény. Örömmel tölt el, hogy a Parlament jóváhagyta Bulgária és Románia csatlakozását a schengeni térséghez. Óriási erőfeszítések történtek a határbiztonság garantálása érdekében: a két érintett ország negyedik generációs határőrizeti rendszere sokkal meggyőzőbb, mint a mi második generációs rendszereinek. A munkavállalók szabad mozgását azonban még mindig gátolják bizonyos akadályok; először is jogi és adminisztratív akadályok, amelyek a polgárok életének minden aspektusát érintik; másodszor pedig a szociális dömping. Habár az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke garantálja a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot, a Petíciós Bizottság munkája bizonyítja, hogy a valóság teljesen más. A harmadik akadályozó tényező az eltérő szociális védelem az egyes országokban, ami nem ösztönzi a mobilitást. Ezért szeretném javasolni a minimális alapvető szociális védelem bevezetését az Unióban. Habár a szociális védelem tagállami hatáskörbe tartozik, a harmonizáció hiánya ezen a téren nyilvánvalóan negatívan érinti a belső piacot.

  John Bufton (EFD), írásban. – A schengeni vívmányok Bulgáriára és Romániára történő kiterjesztése ellen szavaztam, mert nem gondolom úgy, hogy megtörténtek a szükséges intézkedések ahhoz, hogy biztonságosan és hatékonyan csatlakozhassanak az útlevélmentes övezethez. Ezekben az országokban még mindig virágzik a korrupció és a szervezett bűnözés, ezenkívül ezek a határok az illegális bevándorlás kapujának számítanak. A nyitott határok megkönnyítenék a szexuális célú emberkereskedelmet, a gyermekprostitúciót, a gyermekkereskedelmet és a szervezett bűnözést, és az érintett tagállamok még nem tettek eleget ezen bűncselekmények visszaszorítására.

  Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Coelho úrnak a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Gratulálnunk kell a két tagállamnak az általuk elvégzett remek munkához. Mindkét tagállam megfelel a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazása feltételeinek. A jelentés hangsúlyozza azonban, hogy a régióban található az Unió egyik, az illegális bevándorlás szempontjából legérzékenyebb külső határa. Bulgáriának átmeneti intézkedéseket kell alkalmaznia, ha csatlakozik a schengeni térséghez. A két tagállamnak teljes mértékben együtt kell működnie, hogy ne veszélyeztessék a tagállamok közötti kölcsönös bizalmon alapuló rendszert. Támogatom az előadó álláspontját.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Bulgária és Románia eleget tettek a schengeni térséghez való csatlakozás követelményeinek, ezért üdvözlöm csatlakozásukat. Fontosnak tartom azonban a kiegészítő intézkedéseket és az említett hiányosságok megoldását, nem utolsósorban a Bulgáriával kapcsolatban földrajzi helyzete miatt felmerülő illegális bevándorlás problémájának megoldását. Az emberek, áruk, szolgáltatások és munkaerő szabad áramlása a külső határokra vonatkozó politikák határozottságán és harmonizációján fog múlni, mivel ez az egyetlen módja a társadalmi béke és gazdasági stabilitás megőrzésének az Unióban.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam. Bizonyos tagállamok, köztük Franciaország, Németország és Hollandia meg akarják változtatni a játékszabályokat. Ésszerűtlen azonban olyan újabb feltételeket támasztani, mint például a korrupció és bűnözés elleni küzdelemre irányuló politikák értékelése. Ezek vitathatatlanul fontos dolgok, de a javaslat motivációja teljes mértékben politikai. Ha most új kritériumokat szabnánk, az azt jelentené, hogy kettős rendszert hozunk létre.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel ezek a lépések fontosak az európai szolidaritás megerősítéséhez most, amikor az európai szolidaritás nehéz próbatételek előtt áll.

  Jurgen Creutzmann (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti küldöttsége úgy gondolja, hogy Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez előmozdítja az EU-n belüli szabad mozgást. Az értékelések szerint mindkét tagállam pozitív eredményeket ért el a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos felülvizsgálaton, tehát most már semmi indokolja a csatlakozás további halogatását. Tagadhatatlan, hogy a határok technikai biztosítása nem automatikusan jelent egyet a teljes biztonsággal, amíg az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözési szerveknél problémák vannak a korrupció elleni küzdelem terén.

De ez a kihívás a schengeni térséghez tartozó tagállamok esetén ugyanúgy létezik. Ezért a Német Szabaddemokrata Párt küldöttsége szerint az olyan kritériumoknak, mint például a korrupció elleni küzdelemnek, nagyobb figyelmet kell szentelni a schengeni mechanizmus kiértékelésekor, és minden vétséget megfelelően büntetni kell.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Parlament mai szavazása azt hangsúlyozza, hogy Románia készen áll a schengeni vívmányok alkalmazására. Coelho úr jelentése szerint a múltban megállapított hiányosságokat a román hatóságok sikeresen korrigálták. Románia képes megfelelő védelmet nyújtani, legyen szó akár légi, tengeri vagy szárazföldi határokról. Ezért sajnálatosnak tartom, hogy még mindig kétségek merülnek fel azzal kapcsolatosan, hogy készen áll-e Románia a vívmányok alkalmazására, és hogy bizonyos tagállamok továbbra is az úgynevezett „nemzetbiztonságukra” hivatkoznak, és igazságtalan akadályokat gördítenek egy olyan tagállam útjába, amely jogot szerzett az igazságos és megkülönböztetésmentes bánásmódra. Az Európai Parlament ma egyhangúan az igazságosság mellett foglalt állást. Meddig fogja még a Tanács figyelmen kívül hagyni álláspontunkat?

  Rachida Dati (PPE), írásban. – (FR) A szakértők értékelései és újabb látogatásai azt igazolják, hogy Bulgária és Románia készen áll arra, hogy a schengeni térség teljes jogú tagja legyen. Ezért Coelho úr jelentése mellett szavaztam.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az előadó, aki számos parlamenti ülésszakon keresztül foglalkozott ezzel a területtel, úgy gondolja, hogy van ugyan néhány olyan megoldatlan kérdés, amelyek rendszeres nyomon követést fognak igényelni, de azok nem képezik akadályát annak, hogy Bulgária és Románia csatlakozzon a schengeni térséghez. Az előadó sok tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, ezért nyugodtan el tudom fogadni az értékelését és a külső határbiztonsággal kapcsolatban megfogalmazott követelményeit. Bulgária és Románia határainak megnyitása elő fogja mozdítani a mozgás szabadságát, valamint lehetővé fogja tenni, hogy Bulgária és Románia, az Unió teljes jogú tagjai, határozottabban tapasztalják az uniós integrációt.

Remélem, hogy ez a jelképes pillanat az országok közötti kereskedelmet és a bevándorlással, illetve biztonsággal kapcsolatos kérdések integráltabb kezelését is megkönnyíti. Az előadó joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület nagyon érzékeny terület az illegális bevándorlás szempontjából. Egyetértek az előadóval abban, hogy Bulgáriának még további intézkedéseket kell elfogadnia, nevezetesen hogy külön tervet kell készítenie, amely tartalmazza az ország Schengenhez való csatlakozásának pillanatában végrehajtandó intézkedéseket és egy közös (görög, török, bolgár) megközelítést is, hogy képes legyen válaszolni a migrációs nyomás esetleg komoly növekedésére.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Coelho úr jelentése a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár és a Román Köztársaságban történő teljes körű alkalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetről szól. 1985. június 14-én kötötték meg a schengeni megállapodást, amely az aláíró államok belső határain történő ellenőrzések eltörlésével és egy közös térség létrehozásával lehetővé tette a személyek és áruk szabad mozgását Unió-szerte. Románia és Bulgária 2007-ben elfogadta a schengeni vívmányokat; a dokumentumok szerint Bulgária és Románia technikai szempontból felkészültek a csatlakozásra; 2011 márciusában valamennyi csatlakozási követelménynek eleget tettek; a fennálló problémák minimalizálását szolgáló – és attól tartok, hogy a biztonság csökkeni fog –, új schengeni értékelési rendszer elfogadásának terén tapasztalható késedelem nem akadályozhatja meg ezen országok csatlakozását. Mindezek figyelembevételével a jelentés mellett szavazok. Végezetül pedig szeretnék gratulálni az előadónak, mert annak ellenére is nagyszerű munkát végzett, hogy a Tanács akadályokat gördített az útjába bizonyos fontos dokumentumokhoz való hozzáférés terén.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Annak ellenőrzése, hogy az új tagállamok eleget tettek a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazásához szükséges feltételeknek, előfeltétele annak, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel való konzultációt követően elfogadja a belső határellenőrzések eltörléséről szóló határozatot.

A jelentés szerint Bulgária és Románia a határellenőrzések eltörléséhez szükséges valamennyi feltételnek eleget tettek. A 2007 óta az Európai Unióhoz tartozó két ország schengeni térséghez való csatlakozásáról a schengeni térséghez tartozó országok kormányainak a Tanácsban kell egyhangúlag dönteniük. Az előadó említi, hogy az illegális bevándorlás szempontjából egyik legérzékenyebb határon, a bolgár–görög–török határon kiegészítő intézkedésekre van szükség. A Törökországból érkező migrációs áramlásoktól tartva az értékelő bizottság is kiegészítő intézkedések elfogadására kéri Bulgáriát.

Tartózkodunk a szavazástól, egyrészt mivel ezekre az országokra nyomást gyakorolnak, másrészt a nyomásgyakorlás célja miatt is. Meggyőződésünk, hogy a bővítéssel és új országok uniós csatlakozásával kapcsolatos álláspontunkat meghatározó szempontok a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazásával kapcsolatban is érvényesek, legyen szó akár ezekről az országokról, akár más országokról.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó véleménye szerint a bolgár és román határokon a határellenőrzések eltörlésének feltételei megvalósultak, ugyanakkor kéri, hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák az illegális bevándorlás szempontjából egyik legérzékenyebb határon, a bolgár–görög–török határon meghozandó kiegészítő intézkedésekről.

Annak ellenőrzése, hogy az új tagállamok eleget tettek a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazásához szükséges feltételeknek, előfeltétele annak, hogy az EU Miniszterek Tanácsa az Európai Parlamenttel való konzultációt követően elfogadja a belső határellenőrzések eltörléséről szóló határozatot.

Főként a Törökországból érkező migrációs áramlásoktól tartva az értékelő bizottság azonban kiegészítő intézkedések elfogadására kéri Bulgáriát, többek között egy külön terv elkészítésére, amely tartalmazza az ország Schengenhez való csatlakozásának pillanatában végrehajtandó intézkedéseket.

A 2007 óta az Európai Unióhoz tartozó két ország schengeni térséghez való csatlakozásáról a schengeni térséghez tartozó országok kormányainak a Tanácsban kell egyhangúlag dönteniük. A téma a Bel- és Igazságügyi Tanácsban kerül megvitatásra június 9-én és 10-én.

Az ezen országok csatlakozásáról való álláspontunk miatt tartózkodtunk a szavazástól, és ebben az is megerősített minket, hogy továbbra is nyomást gyakorolnak ezekre az országokra.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. Az értékelési eljárás során végzett ellenőrzés – melynek során megvizsgálják, hogy a schengeni vívmányok összes elemének alkalmazásához szükséges feltételeket (az adatvédelem, a schengeni információs rendszer (SIS), a légi, szárazföldi, tengeri határok, a rendőrségi együttműködés és a vízumok tekintetében) teljesítik-e az új tagállamok – az előfeltétele annak, hogy a Tanács határozatot hozzon a határellenőrzésnek a belső határokon való megszüntetéséről az adott tagállamokkal. A szakértők e két ország felkészülésének előrehaladásáról szóló értékelő jelentéseihez való teljes hozzáférés nagyon fontos annak érdekében, hogy a szükséges tényezők figyelembevételével az Európai Parlament világos álláspontot tudjon kialakítani arról, hogy ez a két ország készen áll-e a schengeni térséghez való csatlakozásra. Jelenleg mind Románia, mind Bulgária bizonyította, hogy kellően felkészült a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására. Nem szabad azonban félvállról venni ezt a kérdést, és el kell gondolkodnunk azon, hogyan tudjuk majd ellenőrzésünk alatt tartani a helyzetet a két érintett ország schengeni térséghez való csatlakozása után.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Semmi kifogásom bolgár és román barátaink és szomszédaink ellen. Számos problémám van azonban a schengeni rendelkezésekkel. Ezt a felháborító megállapodást titokban kötötték és ratifikálták még a nyolcvanas években. Ez a megállapodás sok problémát okozott. A belső határok eltörlése nem az európai polgárok szabad mozgását garantálja, hanem inkább felszámolja a biztonságot, és ellenőrizhetetlen demográfiai és migrációs tendenciákat alakít ki az EU-ban, mind a származási, mind a célországokban. Ezenkívül remek lehetőséget teremt az illegális bevándorlók számára is, akik tudják, hogy teljesen mindegy, hol léptek be Európába, ott telepedhetnek le, ahol akarnak; és ez Franciaországot különösen súlyosan érinti. A romákkal és Lampedusával kapcsolatos problémák, amelyek a Parlamentben is gyakran szóba kerülnek, jól illusztrálják ezt a problémát. Nem akarom, hogy a schengeni rendelkezéseket hazámra vagy más országokra nézve alkalmazzák. A tagállamoknak továbbra is teljes ellenőrzésük alatt kellene tartaniuk saját határaikat, és ahol lehetséges, szorosan együtt kellene működniük a "külső" határok védelmében.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogattam ezt a jelentést, amely támogatja Bulgária és Románia csatlakozását a schengeni térséghez. Ez a két állam keményen dolgozott a határellenőrzések megerősítésén, és erőfeszítéseiket siker koronázta, ahogy azt a Tanács schengeni értékelő munkacsoportja által elvégzett értékelések és szakértői látogatások pozitív eredményei igazolják. Mindkét ország eleget tett az Európai Unió által támasztott valamennyi technikai feltételnek. Ezért teljes mértékben támogatom, hogy a schengeni térség teljes jogú tagjai legyenek. A tagállamok félidőben nem találhatnak ki új feltételeket (mint például a korrupció és bűnözés elleni küzdelemre irányuló politikák értékelése), és nem változtathatják meg a játékszabályokat. Ezen a héten van a schengeni megállapodás 26. évfordulója. Ez a megállapodás az EU egyik legnagyszerűbb teljesítménye, amelyet az uniós polgárok alapvető jogai közé tartozó szabad mozgással együtt meg kell védenünk.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Támogatom, hogy Románia és Bulgária csatlakozzon a schengeni térséghez. Részletes és objektív értékelést végeztek azzal kapcsolatban, hogy a két ország megfelel-e a schengeni vívmányoknak. A két ország minden feltételnek eleget tett. Ezért nem ésszerű olyan újabb feltételeket támasztani, mint például a korrupció és bűnözés elleni küzdelemre irányuló politikák értékelése. Ezek vitathatatlanul fontos dolgok, de a javaslat motivációja teljes mértékben politikai. Ha most új kritériumokat szabnánk, az azt jelentené, hogy kettős rendszert hozunk létre. Egész egyszerűen elfogadhatatlan lenne, ha a régi és az új tagállamokra különböző szabályok vonatkoznának.

  Nadja Hirsch (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti küldöttsége úgy gondolja, hogy Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez előmozdítja az EU-n belüli szabad mozgást. Az értékelések szerint mindkét tagállam pozitív eredményeket ért el a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos felülvizsgálaton, tehát most már semmi indokolja a csatlakozás további halogatását. Tagadhatatlan, hogy a határok technikai biztosítása nem automatikusan jelent egyet a teljes biztonsággal, amíg az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözési szerveknél problémák vannak a korrupció elleni küzdelem terén.

De ez a kihívás a schengeni térséghez tartozó tagállamok esetén ugyanúgy létezik. Ezért a Német Szabaddemokrata Párt küldöttsége szerint az olyan kritériumoknak, mint például a korrupció elleni küzdelemnek, nagyobb figyelmet kell szentelni a schengeni mechanizmus kiértékelésekor, és minden vétséget megfelelően büntetni kell.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A csatlakozási szerződés értelmében az értékelési eljárás során végzett ellenőrzés – melynek során megvizsgálják, hogy a schengeni vívmányok összes elemének alkalmazásához szükséges feltételeket (az adatvédelem, a SIS, a légi, szárazföldi, tengeri határok, a rendőrségi együttműködés és a vízumok tekintetében) teljesítik-e az új tagállamok – az előfeltétele annak, hogy a Tanács határozatot hozzon a határellenőrzésnek a belső határokon való megszüntetéséről az adott tagállamokkal. Nem támogatom ezt a jelentést, mivel a szakértők által elvégzett értékelések és az újabb szükséges látogatások eredményeit figyelembe véve az illetékes bizottság megállapította, hogy van néhány olyan kérdés, amely valamikor a jövőben rendszeres jelentéstételt és nyomon követést fog igényelni. Figyelembe kell venni, hogy illegális migráció szempontjából a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület az EU külső határainak egyik legérzékenyebb része. Emiatt szükséges, hogy Bulgária néhány további intézkedést is elfogadjon, nevezetesen hogy külön tervet készítsen, amely tartalmazza az ország Schengenhez való csatlakozásának pillanatában végrehajtandó intézkedéseket és egy közös (görög, török, bolgár) megközelítést is, hogy képes legyen válaszolni a migrációs nyomás esetleg komoly növekedésére. Egyetértek azzal, hogy az érintett tagállamok írásban tájékoztassák az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e határozat hatálybalépésének időpontjától kezdődő hat hónapos időszak folyamán e további intézkedések végrehajtásáról és a hiányosságokról.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Coelho úrnak a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő alkalmazásáról szóló jelentése mellett szavaztam. Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A csatlakozási szerződés 4. cikke (2) bekezdésének értelmében annak ellenőrzése, hogy a schengeni vívmányok alkalmazásához szükséges feltételeket teljesítik-e az új tagállamok, az előfeltétele annak, hogy a Tanács határozatot hozzon a határellenőrzésnek a belső határokon való megszüntetéséről az adott tagállamokkal. Az értékelések mind Románia, mind Bulgária esetében azt igazolják, hogy ezek az országok kellően felkészültek a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására. Ezért támogatom az előadó álláspontját. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az illegális migráció szempontjából ez a terület az EU külső határainak egyik legérzékenyebb része. Ez azt jelenti, hogy kiegészítő intézkedések elfogadására van szükség, mivel mindannyian tudjuk, hogy a belső határellenőrzések megszüntetéséhez magas szintű kölcsönös bizalom szükséges a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy a külső határokon valóban hatékony ellenőrzés zajlik, mivel a schengeni térség biztonsága attól függ, hogy az egyes tagállamok milyen szigorúan és hatékonyan végzik az ellenőrzéseket a külső határok mentén.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Ma az Európai Parlamentben a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő alkalmazásáról szóló Coelho-jelentésről szavaztunk. Érdemes megjegyezni, hogy a két ország schengeni térséghez való csatalakozásra történő felkészülésének vége egybeesik az EU migrációs politikájának vitájával és azzal, hogy a schengeni térség egyes országai egyre határozottabban ellenzik az övezet bővítésére vonatkozó terveket. Hangsúlyozandó, hogy Románia és Bulgária csaknem valamennyi követelménynek eleget tett (szárazföldi, légi és tengeri határellenőrzések, vízumok, rendőrségi együttműködés és adatvédelem). Nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU külső határairól van szó, ahol meg kell küzdeni az illegális bevándorlók jelentette problémával. Szófia és Bukarest egyszerre kérték a csatlakozást, és jelenleg mindkét ország felkészültségét magasra értékelik, ezért a jelentés elfogadása mellett szavaztam.

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – (RO) Természetesen Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozása mellett szavaztam. Román és európai polgártársaimhoz hasonlóan én is azt szeretném, ha hazámban folytatódna az igazságszolgáltatási rendszer reformja, ha csökkenne a korrupció, és kevesebb csalás történne, ha az ügyekben igazságos és gyorsabb döntéseket hoznának, a bűnösöket pedig szigorúan megbüntetnék. Azért léptünk be az Európai Unióba, mert alkalmazni akarjuk annak belső szabályait. Szerintem az a normális, ha tartjuk magunkat ezekhez a szabályokhoz, valamint a csatlakozáskor tett ígéreteinkhez. Köszönöm az Uniónak és a tagállamoknak, hogy folyamatos segítséget nyújtanak nekünk az igazságszolgáltatási rendszer reformjában és a korrupcióellenes intézkedések végrehajtásában, mert a román polgárok is ezt akarják.

  David Martin (S&D), írásban. – A szakértői jelentések mind Románia, mind Bulgária esetében azt igazolják, hogy ezek az országok kellően felkészültek a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Kyriakos Mavronikolas (S&D), írásban. – (EL) Az értékelő jelentések és a szakértők nyomon követési jelentései szerint Bulgária és Románia megfelel a schengeni térséghez való csatlakozás követelményeinek. Az Európai Parlamentet azonban tájékoztatni kell a Bulgária, Törökország és Görögország övezte területen a bevándorlási hullámok lehetséges növekedésének kezelésére meghozandó kiegészítő intézkedésekről.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Bulgária és Románia eleget tettek a polgáraik schengeni térségen belüli szabad mozgásának engedélyezéséhez szükséges európai követelményeknek. De ez a jelentés most még többet követel tőlük. A jelentés azt kéri, hogy hozzanak létre közös megközelítést Görögországgal az arab országokból érkező migráció kezelésére. Ez a követelés elfogadhatatlan. Tartózkodom, mert nem akarok az Unión belüli szabad mozgás ellen szavazni.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Bulgáriát és Romániát értékelésnek vetették alá a schengeni vívmányok összes elemének (szárazföldi, tengeri és légi határok ellenőrzése, rendőrségi együttműködés, vízumok, schengeni információs rendszer (SIS) és adatvédelem) megfelelő alkalmazása tekintetében. Ez az előfeltétele annak, hogy az EU Miniszterek Tanácsa az Európai Parlamenttel való konzultációt követően elfogadja a belső határellenőrzések eltörléséről szóló határozatot. Figyelembe véve az értékelések és a szakértők nyomon követő látogatásainak pozitív eredményeit megállapították, hogy van ugyan néhány olyan kérdés, amelyek rendszeres jelentéstételt és nyomon követő látogatásokat fognak igényelni, azok nem képezik akadályát annak, hogy Bulgária és Románia a schengeni térség teljes jogú tagjaivá váljanak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a illegális bevándorlás szempontjából a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület az EU külső határainak egyik legérzékenyebb része. Szükség van a már meghozott intézkedések megerősítésére, továbbá fel kell készülni a migrációs nyomás esetleg komoly növekedésére. Bulgáriának még további intézkedéseket kell elfogadnia, nevezetesen külön tervet kell készítenie, amely tartalmazza az ország schengeni térséghez való csatlakozásának pillanatában végrehajtandó intézkedéseket.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A szabad mozgás joga az Unió polgárainak egyik legalapvetőbb és legnyilvánvalóbb joga. A schengeni térségen belül most szabadon, határellenőrzések nélkül lehet mozogni. Micsoda változás ahhoz a korszakhoz képest, amikor Európa tele volt határellenőrző állomásokkal, ahol rendszeres ellenőrzést végeztek, néha szőrszálhasogató módon! Nem is beszélve arról, hogy a keleti blokk polgárai életük kockáztatása nélkül nem léphették át a vasfüggönyt.

A schengeni térséghez jelenleg 25 állam tartozik. Ez a kör hamarosam Romániával és Bulgáriával bővül, legalábbis remélem. Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A szakértők által elvégzett értékelések és látogatások eredményeit figyelembe véve teljes mértékben támogatom az érintett két tagállam csatlakozását a schengeni térséghez, még ha vannak is bizonyos megoldandó problémák, amelyek nyomon követést tesznek majd szükségessé. Hozzátenném, hogy nem lenne szerencsés most útközben olyan új feltételeket szabni, amelyekről a kérelem és értékelés idején még nem volt szó.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Úgy tűnik, hogy Románia és Bulgária bizonyította, hogy kellően felkészült a schengeni vívmányok alkalmazására. Carlos Coelhónak a schengeni térség bővítéséről szóló jelentése számos megoldatlan kérdést tartalmaz. Az értékelő látogatásokról szóló jelentések és az ismételt értékelő látogatások eredményei alapján arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyos területek folyamatos nyomon követést kívánnak meg. A Bulgária külső határának értékelésére irányuló ismételt látogatás következtetéseiről szól az a jelentés, amelyet még nem fogadtak el. Nyilvánvaló, hogy a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület az egyik legérzékenyebb térség az illegális migráció szempontjából, ezért Bulgáriának kiegészítő intézkedéseket kell elfogadnia a migrációs nyomásra való reagálás céljából. Véleményem szerint a jelentést el kell fogadni. Mellette szavaztam.

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A schengeni vívmányok Romániában és Bulgáriában történő alkalmazásáról szóló Coelho-jelentés mellett szavaztam, és üdvözlöm a jelentés mellett szavazó képviselőtársaim realisztikus megközelítését és jóhiszeműségét.

Románia és Bulgária teljesítették a schengeni térséghez való csatlakozás technikai feltételeit, és csak ezt a tényezőt szabad figyelembe venni a határozat elfogadásakor. Románia és Bulgária képesnek bizonyultak arra, hogy meghozzák a szükséges nemzeti törvényeket, és biztonságossá tegyék határaikat. Ezenkívül jelentős előrelépések történtek a korrupció elleni küzdelem terén. Ezt a küzdelmet gyakran helytelenül és túlzott mértékben összekapcsolták a schengeni térséghez való csatlakozással.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Parlament ma elfogadott egy állásfoglalást a schengeni vívmányok Bulgáriában és Romániában történő alkalmazásáról. Ezek az országok 2007-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozásakor a schengeni térségre vonatkozó rendelkezéseknek csak egy részét fogadták el, így azóta csak részlegesen alkalmazzák a schengeni vívmányokat. Így e két ország határain még mindig végeznek ellenőrzést.

Ezek az országok uniós csatalakozásukkor nem álltak készen a schengeni csomag teljes mértékben történő alkalmazására, ezért meg kellett reformálniuk és ki kellett bővíteniük a határellenőrzésekre vonatkozó politikáikat. Ezenkívül nagyon nagy problémát jelent a Bulgária, Törökország és Görögország közötti határszakasz, amely az EU egyik legérzékenyebb külső határa az illegális migráció szempontjából. Bulgária és Románia az uniós csatlakozás óta számos intézkedést hozott a megfelelő felkészülés és határaik védelme céljából. A Schengeni Értékelő Munkacsoport az egész időszakban rendszeres ellenőrzéseket és vizsgálatokat hajtott végre, amelyek azt igazolják, hogy mindkét ország kellően felkészült a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A belső határok megszüntetése nagyon fontos az Európai Unió egésze és az egyes tagállamok számára is. A schengeni térség hatékony működése és a kitűzött célok elérése érdekében biztosítani kell, hogy a határellenőrzések megszüntetése ne járjon negatív következményekkel, különösen ami az illegális migrációt illeti. A schengeni térséghez csatlakozni kívánó valamennyi országnak kivétel nélkül teljesítenie kell a schengeni vívmányok valamennyi feltételét az adatvédelem, a Schengeni Információs Rendszer, a légi, szárazföldi és tengeri határok, a rendőrségi együttműködés és a vízumok tekintetében. Ezenkívül nagyon fontos, hogy minden tagállam szigorú és hatékony külső határellenőrzést biztosítson. Meggyőződésem, hogy Románia és Bulgária hamarosan készen fognak állni arra, hogy a schengeni vívmányok valamennyi rendelkezését alkalmazzák, és teljes jogú tagjai legyenek a schengeni térségnek. Jelenleg kiemelt figyelmet kell szentelni Bulgáriának, mivel ez az ország Törökországhoz és Görögországhoz hasonlóan az EU külső határán fekszik. Ez az Unió legérzékenyebb területe. Ezért létfontosságú, hogy amikor Bulgária és Románia a schengeni térség teljes jogú tagjaivá válnak, megfelelően fel legyenek készülve a megnövekedett migrációs áramlások kezelésére, képesek legyenek az illegális migráció elleni megfelelő és hatékony küzdelemre irányuló intézkedések végrehajtására és jól működő külső határellenőrzési mechanizmusok biztosítására.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozása mellett szavaztam. A felelős uniós bizottság alapos vizsgálatok után megállapította, hogy ezek az országok a schengeni térséghez való csatlakozás valamennyi feltételének eleget tettek: megfelelő biztosítékokat nyújtanak a szárazföldi, tengeri és légi országhatárok védelmére, tökéletesen ismerik az adatcserét szolgáló schengeni információs rendszert, és biztosítják az adatvédelmet. Képviselőcsoportom szerint helytelen lenne most újabb csatlakozási feltételeket szabni, mivel ez kettős mérce alkalmazását jelentené ezen országokra nézve. Románia és Bulgária jelentős nehézségekkel néz szembe a szervezett bűnözés és korrupció terén, és ez kétségkívül komoly kifogásokra ad okot ezen országok kormányaival szemben, amelyeknek hatékonyabban kellene küzdeniük ezek ellen a jelenségek ellen. Szerintem nem szabad azonban a schengeni kapuk bezárásával büntetni Románai és Bulgária tisztességes polgárait, hiszen őket érné a legnagyobb hátrány, ha elveszítenék az Európában való szabad utazás lehetőségét.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az európai polgárok Európai Unión belüli szabad mozgásának tekintetében nagyszerű előrelépést jelent Bulgária és Románia schengeni csatlakozása, ezért a megfelelő rendelkezések alkalmazása mellett szavaztam. Meggyőződésem, hogy ez a két ország keményen megdolgozott azért, hogy polgáraik Európán belül szabadon mozoghassanak, de ugyanakkor – ismerve Európa keleti, a Balkán-félszigeten található határainak érzékeny voltát – még további erőfeszítéseket kell tenniük az ellenőrzéseknek és szabályoknak az európai normákhoz való hozzáigazítása terén.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Ma a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár és a Román Köztársaságban történő teljes körű alkalmazásáról szóló európai parlamenti vélemény mellett szavaztam. A jelentés kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz, mivel egyrészt elismeri a két ország által elért eredményeket a schengeni térséghez való csatlakozás feltételeinek (szárazföldi, tengeri és légi határok ellenőrzése, vízumok, rendőrségi együttműködés, a schengeni információs rendszerhez való csatlakozás és annak használata, adatvédelem) teljesítése terén, másrészt rendszeres jelentést kér bizonyos rendezésre váró kérdésekről. Ezért a Parlament jóváhagyta a két ország schengeni térséghez való csatlakozását és a két ország polgárai számára az egyenlő jogok biztosítását, akik eddig nem gyakorolhatták a szabad mozgás jogát. Reméljük, hogy az Európai Parlament üzenete iránymutatásként fog szolgálni, és a Tanácsban egyhangúság fog létrejönni, hogy meg lehessen hozni a határozatot.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Szeretnék gratulálni kollégámnak, Coelho úrnak, a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár és a Román Köztársaságban történő teljes körű alkalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetről szóló nagyszerű jelentéshez. Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A jelentés szerint a szóban forgó vívmányok (adatvédelem, schengeni információs rendszer (SIS), légi, szárazföldi és tengeri határok, rendőri együttműködés és vízumok) alkalmazása szükséges feltételeinek teljesítését a helyszínen értékelték, és a belső határokon történő határellenőrzések megszüntetését célzó intézkedések végrehajtásának folyamatát szintén a helyszínen ellenőrizték. A folyamatot nyomon követő előadó és árnyékelőadók szerint van ugyan néhány olyan kérdés, amely rendszeres jelentéstételt és nyomon követést fog igényelni a jövőben, de azok nem képezik akadályát annak, hogy ez a két tagállam a schengeni térség teljes jogú tagjaivá váljon. Ezért támogatom a két tagállam határainak megnyitására irányuló határozatot. A jelentés mellett szavazok, és üdvözlöm Bulgáriát és Romániát a schengeni térségben.

  Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) Coelho úr jelentése mellett szavaztam, amely támogatja Bulgária és Románia csatlakozását a schengeni térséghez. Ez az európai integrációs folyamat egyik legnagyobb eredménye. Egy új állam csatlakozásának feltétele mindig a schengeni megállapodás kritériumainak való megfelelés. Az Európai Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága és az Európai Bizottság az értékeléseket követően megállapította, hogy Bulgária és Románia teljes mértékben eleget tett a feltételeknek. Következésképpen nincs semmi akadálya annak, hogy csatlakozzanak a szabad mozgás térségéhez. Elfogadhatatlan lenne, ha bizonyos államok politikai érdekből és mindenféle ürügyekre hivatkozva továbbra is elleneznék e két ország csatlakozását. A közösségi vívmányokat nem lehet valamiféle à la carte rendszerként kezelni, amelyből a tagállamok az adott körülményeknek megfelelően bizonyos dolgokat alkalmaznak, másokat pedig nem. Ezért ünnepélyesen felszólítom a Tanácsot, hogy ismerje el a Bulgária és Románia által elért eredményeket, és hagyja jóvá schengeni csatlakozásukat.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Figyelembe véve az értékelések eredményeit és az újabb szükséges szakértői látogatásokat nyilvánvaló, hogy Románia készen áll teljes mértékben végrehajtani a schengeni vívmányokat, valamennyi figyelmet érdemlő vagy felülvizsgálatra szoruló pontot orvosoltak (javították a kockázatértékelést, erősítették az épületek biztonsági jellemzőit és fejlesztették a vízumkérelmek benyújtási és feldolgozási folyamatát stb.), és néhány szempontból a bevált gyakorlatok példáinak tekinthető.

Az értékelő jelentések szerint Románia megmutatta, hogy kellően felkészült a schengeni vívmányoknak mind a nem SIS-szel kapcsolatos rendelkezései, mind pedig a SIS-szel kapcsolatos rendelkezései eredményes alkalmazására. Immár teljesültek azok az előfeltételek, melyek a csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsi határozathozatalhoz szükségesek, és lehetővé teszik a légi, szárazföldi és tengeri belső határokon a határellenőrzések megszüntetését. Ez azt jelenti, hogy a belső határellenőrzések megszüntetéséhez magas szintű kölcsönös bizalom szükséges a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy a külső határokon valóban hatékony ellenőrzés zajlik, mivel a schengeni térség biztonsága attól függ, hogy az egyes tagállamok milyen szigorúan és hatékonyan végzik az ellenőrzéseket a külső határok mentén.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a schengeni megállapodás teljes körű alkalmazása Bulgáriában és Romániában azt jelenti, hogy ezekben az országokban is megszüntetik a határellenőrzéseket. Most, amikor bizonyos kormányok a belső határellenőrzések visszaállítását javasolják, még inkább fontos, hogy támogassuk a schengeni térség – az Európai Unió egyik legnagyobb eredménye – bővítését. A schengeni vívmányok teljes körű alkalmazása ezekben a tagállamokban az Európán belüli egyenlőség és megkülönböztetésmentesség miatt is fontos, mivel a két ország kizárása a schengeni térségből nagyon negatív üzenet lenne e két ország lakosai felé, akik nagyon várják a szabad mozgás térségéhez való csatlakozást. Ezért ebben az ügyben széles körű támogatásra van szükség.

  Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Az illegális migráció szempontjából a balkáni térség az EU külső határainak egyik legérzékenyebb területe. Ennek a jelenségnek nagy figyelmet kell szentelni, mert hozzájárul a biztonság hiányához, és így sok polgár mindennapi életét is befolyásolja. Mielőtt fontolóra vennénk Bulgária és Románia lehetséges csatlakozását a schengeni térséghez, külön és részletes terveket kell kidolgozni a migrációs nyomás kezelésére. Ezenkívül a külső határellenőrzések megerősítését össze kell kapcsolni a helyi hatóságok korrupció elleni küzdelmével. Az említett okokból és polgáraink illegális bevándorlás elleni védelmének megerősítése érdekében az intézkedés ellen szavaztam.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A schengeni vívmányokhoz való csatlakozás előfeltétele, hogy az adott országnak számos értékelési eljárásban kell részt vennie. A tagjelölt országoknak számos feltételnek kell megfelelniük, hogy csatlakozhassanak a szabad mozgás térségéhez, amely jelenleg 25 országot és 400 millió európai polgárt foglal magába. A jelentés értékeli Bulgária és Románia helyzetét. Hangsúlyozza egyrészt, hogy Bulgária számos területen a bevált gyakorlatokat követi. Másrészt felhívja a figyelmet a Románia által a feltárt hiányosságok orvoslása terén megtett erőfeszítésekre. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy bár számos problémát kell még megoldani, a két tagállam megítélése összességében nézve pozitív.

  Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti küldöttsége úgy gondolja, hogy Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez előmozdítja az EU-n belüli szabad mozgást. Az értékelések szerint mindkét tagállam pozitív eredményeket ért el a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos felülvizsgálaton, tehát most már semmi indokolja a csatlakozás további halogatását. Tagadhatatlan, hogy a határok technikai biztosítása nem automatikusan jelent egyet a teljes biztonsággal, amíg az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözési szerveknél problémák vannak a korrupció elleni küzdelem terén.

De ez a kihívás a schengeni térséghez tartozó tagállamok esetén ugyanúgy létezik. Ezért a Német Szabaddemokrata Párt küldöttsége szerint az olyan kritériumoknak, mint például a korrupció elleni küzdelemnek, nagyobb figyelmet kell szentelni a schengeni mechanizmus kiértékelésekor, és minden vétséget megfelelően büntetni kell.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatjuk Bulgária és Románia csatlakozását, amennyiben valamennyi feltételnek megfelelnek (és a szakértői vélemények szerint megfelelnek).

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Románia és Bulgária schengeni vívmányokhoz való csatlakozási szerződésének 4. cikke (2) bekezdésének értelmében a schengeni követelmények teljesítésének ellenőrzése az előfeltétele a belső határokon való határellenőrzések megszüntetésének. Mivel az értékelések mind Románia, mind Bulgária esetében azt igazolják, hogy ezek az országok kellően felkészültek a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására, mindkét említett tagállam a schengeni térség teljes jogú tagjává válhat. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a belső biztonság érdekében nagyon fontosak a szigorú ellenőrzések a külső határokon. Mivel Bulgária az illegális migráció szempontjából érzékeny területen fekszik, kiegészítő intézkedéseket kell elfogadnia a határain esetlegesen fokozódó migrációs nyomás megfelelő kezelésére.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Az illegális migráció szempontjából a Bulgária, Törökország és Görögország övezte terület az EU külső határainak egyik legérzékenyebb része. Nem értek egyet az előadóval, Coelho úrral, mivel a Bolgár és a Román Köztársaság schengeni térséghez való csatlakozását nem lehet rövid úton lezárni a felszerelés, a határellenőrzés végrehajtása, a személyi állomány képzése és az információcserére vonatkozó kötelezettség terén feltárt hiányosságok miatt.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozása támogatandó, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos, a megfelelő eljárásban megállapított technikai követelményeknek Ahogy az előadó helyesen hangsúlyozza, Bulgáriának a schengeni megállapodáshoz való csatlakozása után külön tervet kell elfogadnia az illegális bevándorlás elleni küzdelemre vonatkozóan. A szárazföldi határigazgatás kérdésében együttműködésre van szükség. 2010-ben a görög–török határon 47 000 bevándorlót tartóztattak le, akik Görögország és Törökország határfolyója, az Évrosz folyó görög oldalára akartak átjutni. Ez a 2010-es évben Európára vonatkozó számadat 90 százalékát teszi ki. Ezért üdvözlöm az előadó javaslatát, hogy Bulgária a schengeni térséghez való csatlakozás után közvetlenül dolgozzon ki külön tervet, amely tartalmazza az e téren végrehajtandó intézkedéseket és egy közös (görög, török, bolgár) megközelítést is, hogy képes legyen válaszolni a migrációs áramlások esetleges komoly erősödésére.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. – (DA) Ellene szavaztam annak, hogy Bulgária és Románia most váljon a schengeni együttműködés teljes jogú tagjává. Bulgária katonai rendőrsége számára hozzáférhetővé tette a schengeni dokumentumokat. Ez mutatja, hogy problémák vannak a schengeni vívmányok azon területein, amelyeket ezek az országok már alkalmaznak. Problémák vannak továbbá a korrupció és szervezett bűnözés terén is. Az Europol hangsúlyozza, hogy ha Bulgária és Románia a schengeni együttműködés teljes jogú tagjai lesznek, az megkönnyíti a Balkánról és a volt Szovjetunióból érkező bűnözői csoportok bejutását az EU-ba. Amíg ezek a problémák nincsenek megoldva, addig Bulgária és Románia teljes jogú taggá válása megkönnyíti a határokon átnyúló korrupciót és bűnözést, továbbá bizonyos erőknek megteremti a várva várt lehetőséget a fokozott nyomon követés követelésére és a jogállamiság aláaknázására.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Most, amikor egyre többen az Európai Unió iránti bizalom válságáról beszélnek, az a tény, hogy az európai parlamenti képviselők túlnyomó többsége támogatja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményét, megerősíti, hogy az európai integráció eszméje még mindig érvényes. Bulgáriának és Romániának bizonyos határszakaszai az EU külső határai, de ez a tény nem akadályozhatja meg e két ország schengeni térséghez való csatlakozását. A csatlakozás kritériumait úgy állapították meg, hogy azok garantálják a lehető legmagasabb fokú biztonságot. A szakértők megerősítették, hogy a két ország megfelel a technikai követelményeknek. A két ország olyan mértékben megfelel az előírt követelményeknek, hogy az lehetővé teszi a többi uniós tagállammal közös határszakaszokon a határellenőrzések megszüntetését. Hangsúlyozandó, hogy hazám esetéhez hasonlóan a schengeni térséghez való csatlakozás nem jelenti azt, hogy Romániának és Bulgáriának már semmiféle teendője nincsen az együttműködési eszköz teljes körű alkalmazása terén. Mindkét ország előtt sok feladat áll még a megfelelő munkamódszerek meghonosítása terén.

Lengyelország példája jól mutatja, hogy az új tagállamok képesek hatékonyan megfelelni a schengeni követelményeknek. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleménye szerint esélyünk van a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség néven ismert politikai projekt következő részének megvalósítására, feltéve, hogy az európai intézmények megfelelő nyomon követést végeznek. Az Európai Parlamentnek kulcsszerepet kell játszania ebben a folyamatban, és folyamatos tájékoztatást kell kapnia a bulgáriai és romániai helyzetről.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést, amely a schengeni vívmányok schengeni információs rendszerrel kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazását javasolja Bulgáriára és Romániára nézve. Örülök, hogy a jelentés biztosítékokat tartalmaz az adatvédelemre nézve.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A Parlament ma elfogadta Coelho úrnak a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriára és Romániára történő teljes körű alkalmazásáról szóló jelentését. A jelentés a Tanács schengeni értékelő munkacsoportja irányításával elvégzett értékeléseken alapul.

Ezek az értékelések nem tárnak fel olyan tényezőket, amelyek akadályoznák Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozását. A határok megnyitása Európa egyik legnagyobb teljesítménye. Ezért örülök, hogy a Parlament a két ország schengeni térséghez való csatlakozása mellett szavazott. A Tanácsnak most realisztikusnak kell lennie, és egyhangú jóváhagyással kell kimutatnia szolidaritását.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A schengeni térség 1985-ben jött létre. A schengeni térségben jelenleg 400 millió európai polgár él, külső tengeri határa 42 673 km, szárazföldi határa pedig 7721 km hosszú. A schengeni megállapodásban jelenleg 25 állam vesz részt, ezek alkotják a személyek szabad mozgását lehetővé tevő közös területet, hiszen a rendszeres belső határellenőrzéseket megszüntették, és egyetlen közös határt hoztak létre. A megállapodás teljes körű végrehajtása érdekében közös szabályokat vezettek be – többek között a teljes külső határ ellenőrzésére, a közös vízumpolitikára, a rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozóan –, továbbá létrehozták a schengeni információs rendszert (SIS). Ez a jelentés Bulgária és Románia schengeni térséghez történő csatlakozásáról szól, és az értékelő látogatásokat, illetve a végső jelentést követően megállapítja, hogy mindkét ország készen áll a teljes körű csatlakozásra. Vannak még azonban rendezetlen kérdések, ezért tervet kell kidolgozni az illegális migráció jelentette lehetséges nyomás elleni küzdelemre vonatkozóan. Egyetértek az előadóval abban, hogy az érintett tagállamok írásban tájékoztassák az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e határozat hatálybalépésének időpontjától kezdődő hat hónapos időszak folyamán e további intézkedések végrehajtásáról és a megállapított hiányosságok felszámolása terén elért eredményekről

  Alexandra Thein (ALDE), írásban. – (DE) A Német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti küldöttsége úgy gondolja, hogy Románia és Bulgária csatlakozása a schengeni térséghez előmozdítja az EU-n belüli szabad mozgást. Az értékelések szerint mindkét tagállam pozitív eredményeket ért el a schengeni térséghez való csatlakozással kapcsolatos felülvizsgálaton, tehát most már semmi indokolja a csatlakozás további halogatását. Tagadhatatlan, hogy a határok technikai biztosítása nem automatikusan jelent egyet a biztonsággal, amíg az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözési szerveknél problémák vannak a korrupció elleni küzdelem terén. De ez a kihívás a schengeni térséghez tartozó tagállamok esetén ugyanúgy létezik. Ezért a Német Szabaddemokrata Párt küldöttsége szerint az olyan kritériumoknak, mint például a korrupció elleni küzdelemnek, nagyobb figyelmet kell szentelni a schengeni mechanizmus kiértékelésekor, és minden vétséget megfelelően büntetni kell.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Románia és Bulgária 2007-ben, az EU-hoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat. A csatlakozási szerződés 4. cikke (2) bekezdésének értelmében „az értékelési eljárás során végzett ellenőrzés – melynek során megvizsgálják, hogy a schengeni vívmányok összes elemének alkalmazásához szükséges feltételeket (az adatvédelem, a SIS, a légi, szárazföldi, tengeri határok, a rendőrségi együttműködés és a vízumok tekintetében) teljesítik-e az új tagállamok – az előfeltétele annak, hogy a Tanács határozatot hozzon a határellenőrzésnek a belső határokon való megszüntetéséről az adott tagállamokkal”. A szakértők által készített értékelő jelentések mind Románia, mind Bulgária esetében azt igazolják, hogy ezek az országok felkészültek a schengeni vívmányok rendelkezéseinek megfelelő módon történő alkalmazására. Ezért felszólítjuk a Tanácsot, hogy hagyja jóvá Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni térséghez. Az Uniónak a schengeni térséghez való csatlakozás tekintetében is valamennyi tagállamra ugyanazokat a kritériumokat kell alkalmaznia. Az igazságszolgáltatási együttműködési és ellenőrzési mechanizmus nem szerepel a schengeni térséghez való csatlakozás kritériumai között, és nem lehet hivatkozási alap Románia és Bulgária csatlakozásával kapcsolatban. Mivel Románia és Bulgária teljesítették a schengeni térséghez való csatlakozás technikai feltételeit, a két ország polgárainak nevében és az európai polgárok nevében felszólítjuk a Tanácsot, hogy hagyja jóvá Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni térséghez.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Bulgária és Románia csatlakozhatnak a schengeni térséghez, mivel felkészültek a csatlakozásra. Bizonyos tagállamok tiltakoznak, de ellenvetéseik megalapozatlanok.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel mindkét ország eleget tett a technikai kritériumoknak. Bulgáriának azonban Görögországgal és Törökországgal együttműködve kiegészítő intézkedéseket kell tennie az illegális bevándorlás problémájának kezelésére.

  Geoffrey Van Orden (ECR), írásban. – Bulgária barátjaként - igaz, kritikus barátjaként - mindent meg akarok tenni Bulgária fejlődésének előmozdítása érdekében, de nem saját hazám kárára. Ezért tartózkodtam a szavazáson. Bulgáriában a 2007. január 1-jei uniós csatlakozás után is maradtak bizonyos hiányosságok az igazságszolgáltatás reformja, valamint a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. A bolgár hatóságok radikális reformok végrehajtására vállaltak kötelezettséget. Az EU együttműködési és ellenőrzési mechanizmust hozott létre Bulgária támogatására és az elért eredmények hat referenciaérték alapján történő értékelésére. A fejlődés elkeserítően lassúnak bizonyult. A Bizottság erről szóló legfrissebb jelentése (2011. február) szerint Bulgáriának további fejlődést kell elérnie az igazságszolgáltatás, a rendőri szervek és egyéb nyomozó hatóságok szerkezete, irányítása és együttműködése terén. A Tanácsot alkotó 27 kormány azonban kissé meglepő módon megállapította, hogy Bulgária eleget tett a schengeni csatlakozás feltételeinek, miközben mára az egész schengeni rendszer kétségessé vált. Az Egyesült Királyság természetesen nem csatlakozik a schengeni térséghez.

  Iuliu Winkler (PPE), írásban. – (RO) Üdvözlöm, hogy az Európai Parlament több mint 80 százalékos többséggel elfogadta ezt a jelentést, amely megerősíti, hogy Románia és Bulgária eleget tettek a schengeni vívmányok feltételeinek. Ez a szavazás határozott politikai üzenetet közvetít. Az Európai Parlament véleménye szerint Románia és Bulgária felkészültek a schengeni térséghez való csatlakozásra.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség álláspontja szerint Románia és Bulgária számára lehetővé kell tenni a szabad mozgás térségéhez történő csatlakozást 2011-ben. Nem hiszem, hogy játék közben meg lehetne változtatni a játékszabályokat, és a schengeni térséghez való csatlakozásra vonatkozó határozatot a schengeni megállapodás értelmében elért eredmények figyelembevételével kell meghozni, nem pedig politikai alapon. A Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozása körül kialakult helyzet rámutat az EU-n belüli szolidaritás gyenge voltára.

Ijesztő az a tény, hogy bizonyos tagállamok képesek lemondani az európai integráció egyik alapvető szabadságáról, a szabad mozgásról. Ugyanakkor ez a gazdasági válság által előidézett feszültségekre és annak társadalmi következményeire adott elhibázott válasznak is tekinthető. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleménye szerint erős Európára van szükségünk, amelyet a szolidaritás fokozásával, valamint a belső protekcionizmus és populizmus határozott visszautasításával lehet elérni.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Vannak bizonyos kétségeim az Európa 2020 stratégia hatálya alá tartozó szöveg által felölelt területek megfelelőségével kapcsolatban, de véleményem szerint az állásfoglalás célkitűzései nagyon is üdvözlendők. Ezért Coelho úr jelentése mellett szavaztam, amely igazolja a schengeni vívmányok alkalmazása szükséges feltételeinek teljesítését, ami a Bulgáriával és Romániával közös belső határokon történő határellenőrzések megszüntetésének előfeltétele.

Jelentés: Alexander Graf Lambsdorff (A7-0189/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Ezt a jelentést a Parlament kétségkívül el fogja fogadni, noha a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának munkacsoportján belül ellentétek alakultak ki a nukleáris kérdést felvető módosítás kapcsán, és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) módosítása nyomán kikerült belőle az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Biztonsági Tanácsa új állandó tagjaival foglalkozó kérdés. A nemzetközi rend alapvető változására van szükség ahhoz, hogy az EU összehangolt, globális fellépés révén jobban meg tudjon birkózni az előtte álló kihívásokkal. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Szerződés 21. cikke értelmében az EU hivatalosan elkötelezte magát a tényleges multilateralizmus és az ENSZ szerepe mellett.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – A magam részéről igennel szavaztam erre az állásfoglalásra. Nem csupán az ENSZ Közgyűlés küszöbön álló 66. ülésszakának jelentőségére való tekintettel, hanem azért is, mert létfontosságúnak tartom, hogy az EU végre erősítse az együttműködést és koordinációt e testületben, csak úgy, mint minden más ENSZ szervezeten belül. Az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke egyértelműen előírja, hogy a tagállamok hangolják össze cselekvésüket a nemzetközi szervezetekben, illetve azok a tagállamok, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagjai, funkcióik végrehajtása során egyeztessenek egymással, és védelmezzék az Unió álláspontjait és érdekeit. Az eddigi együttműködés az ENSZ Közgyűlésében nem volt éppen példamutató. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában sem. Mindnyájan jól tudjuk, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai (Franciaország, az Egyesült Királyág és Németország), nem sikerült összehangoltan fellépniük és egységes álláspontot kialakítaniuk a líbiai katonai beavatkozással, konkrétabban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973. számú határozatával kapcsolatban. Ezért felszólítom az EU tagállamait, hogy igyekezzenek közös álláspontot elérni a nemzetközi béke és biztonság szempontjából létfontosságú ügyekben, főként azokban, amelyekben már széles körű nemzetközi egyetértés alakult ki.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Egy rohamosan változó világban az Európai Unió számos olyan kihívással áll szemben, amely összehangolt és globális választ követel. Ezek a nagy horderejű változások rákényszerítik az Európai Uniót, hogy más partnerekkel egyetértésben, aktívan elkötelezze magát az európai polgárokat és az emberiség egészét érintő problémák eredményes megoldásainak elősegítése mellett. Az Európai Unió a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója a világon; jelentős partnerként támogatja az ENSZ-t annak erőfeszítéseiben és tevékenységeiben. Az Európai Uniónak proaktív szerepet kell játszania a globális megoldásokon, a békén és biztonságon, a demokrácián, valamint a jogállamiságon alapuló világrendhez eredményesen hozzájáruló ENSZ építésében. Az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke értelmében az EU hivatalosan is elkötelezte magát a globális kihívások kezelése szempontjából alapvető fontosságú, tényleges multilateralizmus mellett, amelynek középpontjában az erős ENSZ áll.

  Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) A nemzetközi rend jelenleg olyan radikális változásokon megy keresztül, amelyeknek az Európai Unió már nem lehet puszta szemlélője. Jó lenne, ha az Európai Unió ezt kiindulópontnak tekintené ahhoz, hogy valóban aktív szerepet vállaljon mind a mostani, mind a feltörekvő világhatalmak kezelésében, és egyszer s mindenkorra lerázza magáról azt a kétes hírnevet, hogy a nemzetközi politika színpadán a politikai törpe szerepét tölti be. Ugyanebből a megfontolásból támogatom Lambsdorff úr arra vonatkozó javaslatát, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának reformjával kapcsolatos megbeszélések során a tagállamok követeljenek a BT-ben állandó helyet az EU számára. Ha megerősítjük az Európai Unió szerepét az Egyesült Nemzetekben, azzal sikeresen biztosíthatjuk, hogy az EU vezető szerepet kapjon a regionális és globális ügyekben. Máskülönben szembe kell néznünk azzal, hogy soha nem lesz képes koordinálni a tagállamok érdekeit a nemzetközi politikai színtéren.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Határozottan támogattam a jelentés fő irányát. A Lisszaboni Szerződés által előidézett intézményi változásokra való tekintettel felszólít arra, hogy erősítsük meg az EU szerepét az ENSZ rendszerében. A mai szavazást az EU átütő sikere előzte meg az ENSZ-ben: új működési rendet fogadtak el, amely beavatkozási és válaszadási jogot biztosít az ENSZ Közgyűlésében részt vevő uniós delegáció számára, és felhatalmazza szóbeli javaslatok és módosítások beterjesztésére.

Ezek az előrelépések egyértelműen tükrözik a valóságot: Az EU és tagállamai az ENSZ rendszerének legjelentősebb pénzügyi támogatói, hozzájárulásuk az ENSZ rendes költségvetésének 38%-át teszi ki, és az ENSZ békefenntartó műveleteinek kétötöde, valamint az ENSZ-alapokhoz és -programokhoz való hozzájárulások közel fele az EU-ból származik. Az EU továbbá korlátai ellenére is olyan jelentékeny globális szereplő, amelynek súlyát minden szinten kellőképpen el kell ismerni.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Támogattam Alexander Graf Lambsdorff jelentését, mert úgy vélem, elő kell segítenünk a tagállamok álláspontjainak nagyobb mértékű kohézióját, és fokoznunk kell képességünket arra, hogy tárgyalni tudjunk más regionális csoportokkal. Azaz hozzá kell járulnunk az ENSZ hatékonyságának és átláthatóságának növeléséhez, valamint pénzügyi erőforrásai kezelésének javításához. Meggyőződésem, hogy középtávon mindenképpen szükség van az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa munkamódszereinek és összetételének reformjára.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A világrend jelentős átalakuláson megy keresztül, ami arra készteti az Európai Uniót, hogy aktívabban működjön együtt a jelenlegi és a feltörekvő világhatalmakkal, továbbá más két- és többoldalú partnerekkel az EU polgárait és általában a világot egyaránt érintő problémák eredményes megoldásának előmozdítása érdekében. Az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkével összhangban az EU hivatalosan is elkötelezte magát a globális kihívások – mint az éghajlatváltozás, a környezet pusztulása, az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága, a szegénység csökkentése, a mindenki számára biztosítandó fejlődés, a demográfiai változások következményei, a migráció és a nemzetközi szervezett bűnözés – kezelése szempontjából alapvető fontosságú, tényleges multilateralizmus mellett, amelynek középpontjában az erős ENSZ áll. Egyetértek azzal, hogy az Európai Uniónak proaktív szerepet kell játszania a globális megoldásokon, a békén és biztonságon, a demokrácián, valamint a jogállamiság elvein alapuló világrendhez eredményesen hozzájáruló ENSZ építésében.

  Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Igennel szavaztam Lambsdorff úr jelentésére, mert úgy gondolom, hogy most folyik az EU új identitásának megteremtése a globális színtéren. Szeretnék emlékeztetni a két nemzetközi szervezet közötti hosszan tartó együttműködésre és az EU részvételére az ENSZ által elindított számos projektben. Itt kell megemlékeznem arról, hogy az európai vezetők elkötelezték magukat a millenniumi fejlesztési célok mellett. A szegénység globális felszámolása ma már az Unió külpolitikai prioritásai közé tartozik. Üdvözlöm az együttműködés erősítésére irányuló kezdeményezést a válságos övezetek stabilizálása és a meglévő nukleáris létesítmények biztonsági előírásainak szigorítása érdekében. A Japánban bekövetkezett események aláhúzzák az ilyen partnerség szükségességét. Tekintettel a mediterrán régióban zajló társadalmi forrongásra, úgy vélem, hogy az EU és az ENSZ összehangolt fellépésével biztosítani lehetne a demokráciába való békés átmenetet. Ennek kapcsán üdvözlöm, hogy javulnak kapcsolataink a regionális szervezetekkel.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Támogatom az Európai Parlament Tanácshoz intézett javaslatát az ENSZ Közgyűlésének következő ülésszakáról szóló ajánlásról. A javaslat kiemeli, hogy az Európai Unió és az ENSZ együttesen elkötelezte magát a demokrácia elősegítése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a béke fenntartása mellett a nemzetközi közösségben. A javaslat leszögezi, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az EU felvétele érdekében történő kibővítése kulcsfontosságú tényező a fenti célkitűzések tényleges megvalósítása szempontjából. A javaslat elutasítja Németország arra vonatkozó kérését, hogy maga tölthesse be az esetleges új, állandó uniós mandátumot az ENSZ-ben. Ehelyett azzal az olasz javaslattal azonosul, hogy egy rotációs rendszer keretében valamennyi tagállam felváltva tölthesse be ezt a helyet, ami biztosítaná a tagállamok közötti egyenlő méltóság elvének tiszteletben tartását.

A német kérést sokan tekintették arra irányuló kísérletnek, hogy Németország és az angol- francia-német blokk politikai hatalmát ráerőltessék mind az EU-n belüli, mind az azon kívüli országokra. Az, hogy a javaslat az olasz álláspontot fogadta el, megerősíti, hogy a Biztonsági Tanács esetleges kibővítése Olaszország számára is lehetővé tenné, hogy az EU-n kívüli kritikus nemzetközi kérdésekben kinyilvánítsa véleményét. Ezért igennel szavaztam a jelentésre.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Ma különösen fontos, hogy Európa megerősítse elkötelezettségét és együttműködését az olyan nemzetközi mozgalmakkal, mint az ENSZ. Rendkívül fontos, hogy az Európai Parlament figyelmet szentel az ENSZ-nek.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Manapság egyértelművé vált annak szükségessége, hogy az Európai Unió és a tagállamok a legkülönfélébb helyzetekben és alkalmakkor összefogjanak egymással. Ez a fajta összehangolt együttműködés az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ) szintén nagyon fontos. Még azt is mondanám, létfontosságú szerepet tölt be az európai érdekek és értékek védelmében és megőrzésében ebben a legátfogóbb és legbefolyásosabb nemzetközi szervezetben.

Függetlenül attól, hogy miként változik a jövőben az Unió ENSZ-képviselete és a Biztonsági Tanácsban elfoglalt helye – amiről még mindig folyik a vita –, egyre nagyobb szükség van arra, hogy összefogjuk az európai országok erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az Unió külföldi képviseleteivel együttműködve kollektív képesség kialakulását segítsük elő, amivel beavatkozhatunk és befolyást fejthetünk ki. Ebben a munkában nagyon fontos szerepet fognak játszani a tagállamok nagykövetei és az EU nagykövetei közötti rendszeres konzultációk. Ugyanakkor az Uniónak segítenie kell hatékonyabbá és átláthatóbbá tenni az ENSZ szervezetét, és javítani az ENSZ pénzügyi erőforrásaival való gazdálkodást. Az ENSZ Parlamenti Közgyűlés létrehozása az ENSZ rendszerén belül érdekes javaslat, amelyet érdemes lenne tanulmányozni és megvitatni.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Lambsdorff úr jelentése az Európai Parlament Tanácshoz intézett, az ENSZ Közgyűlése 66. ülésszakáról szóló ajánlásra irányuló javaslatával kapcsolatos. A világ különböző pontjain zajló konfliktusok és az évtizedeken, vagy akár évszázadokon át elnyomott népek önrendelkezésre törekvése nyomán a jelenlegi nemzetközi rend globális szintű átalakulásának vagyunk tanúi, ami szokatlan jelentőséget kölcsönöz az ENSZ Közgyűlés küszöbön álló ülésszakának. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. és 41. cikkével összhangban az Európai Parlament nem mulaszthatja el a lehetőséget, hogy az ülésszak folyamán bizonyos kérdésekkel kapcsolatban érvényesítse álláspontját: ilyen többek között az EU szerepe az ENSZ rendszerében; az EU és a globális kormányzás; béke, biztonság és igazságszolgáltatás; fejlesztés; emberi jogok és éghajlatváltozás. Ezért egyetértek az előadó fenti javaslataival, valamint azzal, hogy elő kell mozdítani a vitát a parlamentek és az országgyűlések által az ENSZ rendszerében betöltött szerepről, valamint az ENSZ Parlamenti Közgyűlésének létrehozásáról.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés szorgalmazza, hogy az Európai Unió helyet kapjon az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Közgyűlésében, és állandó helyet kapjon a Biztonsági Tanácsban. A Lisszaboni Szerződésben bevezetett módosítások nyomán, különös tekintettel az EU „jogi személyiséggé” nyilvánítására, sokan szorgalmazták mostanában ugyanezt az elképzelést. Ezeknek a módosításoknak a legitimitását mindig is vitattuk. E követelés mögött – ami a feje tetejére állítja a szervezet egész szellemét, miszerint államokból, nem pedig szupranacionális szervezetekből áll – nem az a szándék áll, hogy az ENSZ működése demokratikusabbá váljék, és hogy létrejöjjön egy méltányosabb és békésebb új világrend.

Ezt bizonyítja az is, hogy az EU háborúk indítására és agresszív beavatkozások végrehajtására szövetkezett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) és az Egyesült Államokkal olyan országokban, mint például Líbia. Az EU ezzel az ENSZ Alapokmányának alapelveit sodorja veszélybe, azaz a tagállamok belügyeibe való be nem avatkozást, a tagállamok szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartását és a fejlődéshez való joguk elismerését. A szuverenitást az állampolgárok adják, és Európa polgárai ezt nem adták meg ennek az egyre antiszociálisabbá és antidemokratikusabbá váló Uniónak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az antidemokratikus Lisszaboni Szerződésre, és az abban biztosított „jogi személyiség” státusra hivatkozva ismét azzal az elfogadhatatlan követeléssel áll elő, hogy az Európai Unió kapjon helyet az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Közgyűlésében, és állandó helyet a Biztonsági Tanácsban. A legtöbben a Parlamentben ezt nem azért teszik, hogy az ENSZ szervezetének működése demokratikusabbá váljon, hogy új, méltányosabb világrend alakuljon ki.

Hogyan is járulhat hozzá egy demokratikusabb ENSZ létrejöttéhez, vagy az emberiség békéjéhez és előrehaladásához egy olyan EU, amely megsértve a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) és az Egyesült Államokkal karöltve háborúra buzdít Líbia ellen? Hogyan járulhat hozzá az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jogban lefektetett jogokhoz, a tagállamok belügyeibe való be nem avatkozáshoz, szuverenitásuk és függetlenségük tiszteletben tartásához és a fejlődéshez való joguk elismeréséhez, ha a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) szövetkezve példátlan támadást indít Portugália népe és dolgozói ellen, és kiszipolyozza erőforrásaikat? Sehogyan.

A szuverenitást az állampolgárok adják, és Európa polgárai ezt nem adták meg ennek az egyre antiszociálisabbá és antidemokratikusabbá váló Uniónak.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Uniónak aktív szerepet kellene játszania a globális megoldásokon, a békén és biztonságon, a demokrácián, valamint a jogállamiságon alapuló világrendhez eredményesen hozzájáruló ENSZ építésében. Az Unió elsőrendű stratégiai szempontjaként szükség van a tényleges multilateralizmus előmozdítására és az EU mint globális szereplő következetességének és láthatóságának fokozására az ENSZ-ben. A nemzetközi rend jelentős átalakuláson megy keresztül, ami arra készteti az Európai Uniót, hogy aktívabban működjön együtt a jelenlegi és a feltörekvő világhatalmakkal, valamint más két- és többoldalú partnerekkel az EU polgárait és általában a világot egyaránt érintő problémák eredményes megoldásának előmozdítása érdekében.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Ez a jelentés kijelöli az Európai Unió számára azokat a prioritásokat, amelyeket az ENSZ Közgyűlésen kellene képviselnie. Az egyik, jó ideje vitatott sarkalatos kérdés a Biztonsági Tanács reformjának ügye. Kiváló ötletnek tűnik az a javaslat, hogy a tagállamok esetleg rotációs alapon válthatnák egymást a Biztonsági Tanács székében. Ezért támogatom a jelentést.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam ezt a dokumentumot, mert azt szorgalmazza, hogy az Unió elsőrendű fontosságú stratégiai szempontjaként elő kell mozdítani a tényleges multilateralizmust, és fokozni kell az EU mint globális szereplő következetességét és láthatóságát az ENSZ-ben, többek között az ENSZ napirendjén szereplő kérdésekről folyó belső, uniós konzultációk jobb koordinálása, valamint a kérdések széles körében nagyobb hatókör előmozdítása révén. Szorgalmazza azt is, hogy az EU lépjen kapcsolatba stratégiai partnereivel az ENSZ rendszerében, és azáltal, hogy felveszi a globális kérdéseket az EU kétoldalú és többoldalú csúcstalálkozóinak napirendjére, biztosítson multilaterális dimenziót a stratégiai partnerségek számára. Felszólít továbbá arra, hogy az EU járuljon hozzá az ENSZ hatékonyságának és átláthatóságának fokozásához, valamint az ENSZ pénzügyi erőforrásai kezelésének javításához.

Olyan fontos kérdéseket is érint, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság és a nemzetközi büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszer szerepének erősítése, az elszámoltathatóság előmozdítása és a büntetlenség felszámolása, a válságmegelőzési struktúrák és azok hatékonyságának megszilárdítása az ENSZ Fejlesztési Programjának keretében azzal a céllal, hogy a válságmegelőzés és a helyreállítás globális vezetőjévé alakítsák át ezt a szervezetet. Hangsúlyozza továbbá az EU és az ENSZ közötti szoros együttműködés szükségességét a polgári és katonai válságkezelés területén, különösen a humanitárius segélyezési műveletekben. Kiemeli a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) mélyreható reformjának szükségességét az atomenergia felhasználásának ellenőrzésére és egyúttal előmozdítására irányuló kettős funkciójának megszüntetése révén, illetve a NAÜ hatáskörét az atomenergia-ipar felügyeletére, valamint az atomsorompó-szerződés betartásának ellenőrzésére kívánja korlátozni. Kitér ezenfelül más fontos kérdésekre is, amelyekkel alapvetően egyetértek, és amelyeket támogatok.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az ENSZ Közgyűlés 66. rendes ülésszakának közeledtével az Európai Parlament a szokásoknak megfelelően ajánlást tett a szervezetben teljes jogú tagként részt vevő tagállamokat képviselő Tanács részére. Idén azonban az Unió új, megnövelt megfigyelői jogokat élvezhet, amelyek felszólalásra jogosítják az ülések folyamán. Támogattam az állásfoglalást, mert összhangban van az Unió új, nemzetközi szintű törekvéseivel. A Lisszaboni Szerződés új kiváltságokat ad az EU részére, megerősíti nemzetközi kapacitásának fejlesztését, és új eszközöket biztosít. Ennek életbe lépését követően az EU-nak – középpontba helyezve az értékeket, amelyeket vall – a tényleges multilateralizmus szolgálatába kell állítania a fenti törekvést. A jelentés továbbá a globális irányítás megerősítésére szólít fel egy olyan időszakban, amikor a globális kihívások globális megoldásokat igényelnek. Végül pedig olyan kulcsfontosságú témákra összpontosít, amelyeknek előmozdításában az Uniónak hagyományosan szerepet kell vállalnia: a fejlődésre, az emberi jogokra és az éghajlatváltozásra.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A nemzetközi rend jelentős átalakuláson megy keresztül, ami arra kényszeríti az Európai Uniót, hogy aktívabban működjön együtt a jelenlegi és a feltörekvő világhatalmakkal, hogy proaktív szerepet vállaljon egy olyan ENSZ felépítésében, amely ténylegesen hozzájárulhat a következő globális megoldásokhoz: béke, biztonság, demokrácia és a jogállamiságon alapuló nemzetközi rend. Ez fontos kiindulópont ahhoz, hogy kezelni tudjuk az olyan kérdéseket, mint az éghajlatváltozás, a környezet pusztulása, az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága, a szegénység csökkentése, a mindenki számára biztosítandó fejlődés, a demográfiai változások következményei, a migráció és a nemzetközi szervezett bűnözés.

Hála a Lisszaboni Szerződésnek, ma már rendelkezésünkre állnak a külső képviselet állandó struktúrái. Ez lehetővé teszi, hogy kiváltságos gazdasági helyzetünknek megfelelő nemzetközi szerepet kapjunk, és olyan globális szereplőként lépjünk fel, amely képes részt vállalni a világ biztonságáért való felelősségből. Rajtunk múlik, hogy az eredményes fellépés biztosítása érdekében egyértelműen meghatározzuk érdekeinket és stratégiai céljainkat. Az Európai Unió a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója a világon, és az ENSZ jelentős partnere válsághelyzetekben és válság utáni helyzetekben egyaránt. Ezért úgy érezzük, kötelességünk, hogy az Unió elsőrendű stratégiai szempontjaként előmozdítsuk a tényleges multilateralizmust, és fokozzuk az EU, mint globális szereplő következetességét és láthatóságát az ENSZ-ben.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU semmi szín alatt nem feledkezhet meg arról, hogy övé az egyik vezető szerep a nemzetközi színpadon. Ezért növelnie kell szerepét a multilaterális szervezetekben, különösen pedig az ENSZ-ben, ahol az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) beindítását követően egyre aktívabb szerepet kell betöltenie. Figyelembe véve, hogy a globális partnerségek hozzájárulnak a közösen meghatározott globális célok eléréséhez, hogy az EU a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozója a világon, és az ENSZ jelentős partnere erőfeszítéseiben tevékenységének mindhárom pillére terén, beleértve a válsághelyzeteket és a válság utáni helyzeteket is, és hogy a tagállamok hozzájárulásai teszik ki az ENSZ rendes költségvetésének 38%-át, úgy véljük, hogy egy szilárd és stabil EU–ENSZ partnerség alapvetően fontos az ENSZ munkájához, és kulcsfontosságú az EU globális szerepe szempontjából.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A szokásos gyakorlatnak megfelelően, a Parlament Külügyi Bizottsága ajánlásokat dolgoz ki a Parlament részére az ENSZ Közgyűlésének soros ülésszakára. Meglátásom szerint az EP prioritásai a következők: az EU szerepének fokozása az ENSZ rendszerében a Lisszaboni Szerződés által bevezetett intézményi változásokkal összhangban; iránymutatás szükségessége a tagállamok nagykövetei közötti megfelelő konzultáció biztosítása érdekében, amellyel elkerülhetők az EU megnyilvánulásain belüli ellentmondások Líbia kérdésében; elegendő támogatás biztosítása az UN Women szervezet részére; a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) szerepének erősítése; az ENSZ Közvetítéstámogató Egysége munkájának támogatása és az EKSZ alapvető szerepe ebben az összefüggésben; az ENSZ Békeépítési Bizottság és az EU békeépítési partnersége közötti együttműködés fokozása, és végül az uniós vezetés erősítése az éghajlatváltozással kapcsolatos globális kormányzás terén. Tekintettel a fent említett kérdések időszerűségére, igennel szavaztam a jelentésre.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – Támogattam szavazatommal ezt a jelentést, mert részletesen vizsgálja az EU-t és az ENSZ-t érintő globális kérdéseket, és rámutat az EU előtt álló kihívásokra és lehetőségekre. Megalapozott és ambiciózus javaslatokat tesz az EU számára olyan nemzetközi szintű területeken, mint a kapcsolat felvétele az EU stratégiai partnereivel az ENSZ rendszerén belül, az EKSZ fő szerepének biztosítása, a béke, a biztonság és az igazságosság javítása, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Úgy gondolom, hogy ezek jelenleg kulcsfontosságú kérdések a globális színtéren, és az EU-nak be kell kapcsolódnia és meghatározó szerepet kell játszania ezek valamennyi aspektusában. Ezért támogatom a javaslatot, és szeretném, ha a Tanács nagy figyelmet szentelne ennek a jelentésnek.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Megszavaztam a jelentést, mert egyetértek a Tanácshoz intézett javaslataival az ENSZ Közgyűlése 66. ülésszakával kapcsolatban. Egyetértek azzal, hogy meg kell erősíteni az ENSZ szerepét. Az előadóval együtt én is úgy vélem, hogy az Unió és a tagállamok jelentős hozzájárulásához képest az Európai Unió súlya nem kielégítő az ENSZ testületeiben. A Tanácsnak határozottabban kellene kifejtenie az álláspontját az ENSZ-ben, miközben az Unió ENSZ-beli céljainak elérése érdekében gondoskodnia kell a jobb koordinációról, és nagyobb következetességet kell elősegítenie a tagállamok álláspontjai között. Egyetértek az előadóval abban, hogy felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az Európai Tanács elnökét, hogy az Unión kívüli ENSZ-tagállamok kormányaival folytatott konzultációk erősítése révén tegye stratégiai céllá az Unió megnövelt megfigyelői jogainak elérését és az ENSZ-en belüli láthatósága biztosítását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavazok. Javasoljuk, hogy a Tanács segítse elő a tényleges multilateralizmust, mint az Unió túlnyomóan fontos stratégiai szempontját, és fokozza az EU, mint globális szereplő következetességét és láthatóságát az ENSZ-ben, többek között az ENSZ napirendjén szereplő kérdésekről folyó belső, uniós konzultációk jobb koordinálása által, illetve a nagyobb hatókör elősegítésével különféle kérdésekben. Annak érdekében, hogy az EU sikeresen hajthassa végre ENSZ-szel összefüggő napirendjét és teljesíthesse az ENSZ tagállamainak az Unió cselekvőképességére vonatkozó elvárásait, az alelnököt/főképviselőt fel kell hatalmazni arra, hogy dolgozzon ki iránymutatás-tervezetet a tagállamok nagykövetei és az uniós nagykövetek közötti rendszeres konzultációra vonatkozóan, különösen azok esetében, akik multilaterális szinten dolgoznak olyan helyszíneken, mint Genf és New York. Nagyobb kohéziót kell elősegíteni mind az ENSZ rendszerén belül, mind pedig az EU-tagállamok, a tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országok álláspontjai között annak érdekében, hogy az Unió különféle és sajátos (uniós és tagállami) belépési pontjainak összehangolt és stratégiai felhasználása révén maximálisan ki lehessen használni a Lisszaboni Szerződés által kínált lehetőségeket az EU befolyásának erősítésére. Fokozni kell képességét arra, hogy a megfelelő időben tárgyalni tudjon más regionális csoportokkal, és az uniós képviselőket el kell látni a megfelelő mandátummal ahhoz, hogy eredményesen tárgyalhassanak a tagállamok nevében.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az ENSZ Közgyűlése 66. ülésszakára való tekintettel egyetértek azzal, hogy a Parlament sürgeti a Tanácsot, hogy vállaljon vezető szerepet a millenniumi fejlesztési célok előmozdítása érdekében. Arról is vitát kellene indítani, hogy miként tartsuk fenn a nemzetközi közösség elkötelezettségét a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása iránt, mivel ezek a célok túlmutatnak 2015-ön. Az államépítés, a felelősségteljes demokratikus kormányzás, a konfliktusmegelőzés, valamint a korrupció, az adókikerülés és a tőkekiáramlás elleni küzdelemhez szükséges intézkedések meghozatala terén történő előrehaladás a legfontosabb prioritás.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Igennel szavaztam Lambsdorff úr jelentésére, mert úgy vélem, hogy az EU előtt álló kihívások ebben a gyorsan változó világban globális szinten összehangolt tevékenységet követelnek. A Lisszaboni Szerződés értelmében az EU külső képviseletre való lehetőségei kibővültek és fokozódtak. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek közötti együttműködés nem csupán kívánatos, de szükséges is a válságkezeléshez, a béke építéséhez és fenntartásához, valamint a közelmúltbeli japán eseményekhez hasonló nemzetközi kihívások megválaszolásához.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A Fejlesztési Bizottságnak a jelentés véleményezéséért felelős előadójaként örömmel konstatálom, hogy az Európai Parlament mai plenáris ülése elfogadta a jelentést. Elengedhetetlen annak megerősítése, hogy a fejlesztéssel összefüggő fellépés hatékonyságának és eredményességének hatékonyabb elősegítése érdekében össze kell hangolni a különféle ENSZ-testületek erőfeszítéseit. Az ENSZ által megvalósított fejlesztési támogatásnak elsősorban a millenniumi fejlesztési célokra kell irányulnia, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országokra.

Jelentés: Jean-Pierre Audy (A7-0160/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) E jelentés mellett szavaztam, elsősorban azért, mert bírálja, hogy a Bizottság 2011. február 9-ig késett a közlemény közzétételével, holott 2010-ben kellett volna benyújtania, másodsorban pedig azért, mert az előadóhoz hasonlóan én is sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottság új fejleményekre vonatkozó közleménye ilyen erőtlen. Sajnálom továbbá, hogy a jelentésből kimaradtak a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos jó eredmények. Elismerem azonban, hogy a közös technológiai kezdeményezések segítségével javult az európai ipar versenyképessége, jóllehet a továbbra is fennálló jogi és igazgatási akadályokkal mielőbb foglalkozni kell.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) E fontos, az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Ezen állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlament egyértelmű jelzést küld az Európai Bizottságnak a kutatási keretprogram jövőbeni végrehajtásáról. Az egyik legfontosabb javaslat – amelyet szintén támogatok – az e program keretében végrehajtott projektekre vonatkozó adminisztratív követelmények egyszerűsítése. A tapasztalatok szerint ugyanis az adminisztratív eljárások összetettsége és nehézkessége jelenti az egyik legnagyobb problémát, aminek az a következménye, hogy a kutatók elfordulnak az európai finanszírozásoktól és a nemzeti finanszírozásokat részesítik előnyben, valamint Európa népszerűtlenné válik a kutatás terén. A kutatás összes egyetemre kiterjedő, harmonikus eloszlása végett a kutatási és fejlesztési politikák területi szintre helyezése is nagyon fontos. A gyakran városi közegben megtalálható kiválóságot a személyes jelenlét nélküli kapcsolatok, például a területi szintre helyezett kutatóközpontok és a kiválósági központok közötti állandó videokonferenciák és intelligens összeköttetés útján lehetne biztosítani.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja a legkiterjedtebb eszköz a kutatás világszintű támogatására, és az Európai Unió kutatási politikájának fő eszköze. A kutatás a gazdasági erő tudássá való átalakításának folyamata, míg az innováció ennek fordítottja, amikor is a tudást alakítják át gazdasági erővé. Az Európai Unió és tagállamai kénytelenek megtalálni a módját annak, hogy közös választ adjanak azokra a nagy társadalmi, gazdasági, környezeti, demográfiai és erkölcsi kihívásokra, amelyekkel az európai országok szembesülnek, mint például a népesség elöregedése, a közegészségügy, az élelmiszer-ellátás, a fenntartható fejlődés és a főbb környezeti problémák.

A tudományos világ, a kutatás és az ipar közötti kapcsolatok javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutatási eredmények nagyobb hatásfokkal alakulhassanak át termékekké és szolgáltatásokká, előmozdítva a gazdasági növekedést és a társadalom egészének javát szolgálva. A tagállamoknak növelniük kell az új technológiák, például az intelligens kutatási információs szolgáltatások alkalmazásával kapcsolatos kommunikációs erőfeszítéseiket oly módon, hogy bejelentik a kutatás terén a közeljövőben jelentkező kihívásokat és terjesztik a kutatási eredményeket. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Az akadályozó tényezők egész sora – például a gazdasági válság, az Egyesült Államokhoz való felzárkózás tartós sikertelensége és a feltörekvő országok részéről tapasztalható növekvő verseny – ellenére a hetedik keretprogram bizonyította, hogy hozzáadott értéket kínálhat az európai kutatás és fejlesztés terén. A hetedi keretprogram lehetőséget nyújt az Európai Uniónak arra, hogy kutatási politikáját hozzáigazítsa gazdasági és társadalmi célkitűzéseihez, különösen az Európai Kutatási Térség (EKT) megszilárdítása révén. Audy úr jelentését megvizsgálva, egyetértek az időközi felülvizsgálatban kiemelt célkitűzésekkel, különös tekintettel az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére, a kis- és középvállalkozások együttműködési programokon keresztüli részvételére, valamint a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus megújítására és megerősítésére. A 2014-től kezdődő következő pénzügyi tervről folytatandó tárgyalások tekintetében ezek az intézkedések előkészítik a kutatás európaivá válását.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A kollégám, Audy úr által készített, az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló jelentés rávilágít a kkv-k és általában az iparág alacsony szintű részvételére, a női kutatók alacsony számára és bizonyos tagállamok alulreprezentáltságára. A kutatás terén szükségesnek tartom az EU és a nemzeti, illetve regionális hatóságok közötti hatékony koordináció megteremtését. Ezért e kiváló jelentés mellett szavaztam.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Az összesen 54,6 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező hetedik keretprogram a világ legkiterjedtebb kutatástámogató eszköze és kétségkívül központi szerepet tölt be az EU kutatási politikájában. A programot azonban felül kell vizsgálni és hozzá kell igazítani a változó világ kihívásaihoz, különösen a pénzügyi válság és a változó pénzügyi helyzet fényében. Az ír szervek jelenleg mintegy 1 millió eurót kapnak az EU kutatási alapjából, és további lehetőségek állnak a kis- és középvállalkozások (kkv-k) rendelkezésére. Az euróövezetben a kkv-k adják a munkahelyek 70%-át, és a kkv-szektor áll az európai gazdaság középpontjában.

Ezért növelni kell az átláthatóságot és csökkenteni kell az adminisztratív terheket, hogy a jövőben minél több kkv-nak álljon érdekében részt venni a programokban, ezáltal biztosítva, hogy az Unió eredményes legyen a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén. A programot jelenleg veszélyeztető széttöredezettség leküzdése érdekében csökkenteni kell a támogatások odaítélésére fordított időt és javítani kell az európai szintű együttműködést és koordinációt.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A 2000. március 23-án és 24-én Lisszabonban ülésező Európai Tanács ambiciózus stratégiai célkitűzést határozott meg az Európai Unió (EU) számára: 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia. Ebben a stratégiában elismerték a kutatás központi szerepét. A 2007 és 2013 közötti időszakra mintegy 54 milliárd euró összegű költségvetéssel rendelkező hetedik keretprogram a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programjává vált, és az EU kutatási politikájának fő eszköze. Célja, hogy az EU képes legyen válaszlépéseket tenni azokra a nagy társadalmi kihívásokra, amelyek valamennyi tagállamot érintik, és amelyeket egyedül nem képesek leküzdeni (elöregedő népesség és egészségügy, energia-, víz- és élelmiszerellátás, fenntartható fejlődés, éghajlatváltozás stb.), valamint hogy olyan tudást fejlesszünk ki, amellyel vállalkozásaink több innovációra képesek és fokozhatják versenyképességüket. E jelentés keretében az Európai Parlament időközi felülvizsgálatot végez annak biztosítása érdekében, hogy a hetedik keretprogram eleget tegyen az európai szakpolitikai követelményeknek. Egyetértek azzal, hogy e program maximális hatékonyságának biztosítása érdekében egyszerűsíteni kell a bonyolult és megterhelő adminisztratív eljárásokat, hogy ily módon sikeresen létre lehessen hozni az Európai Kutatási Térséget.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az EU hetedik keretprogramja egy meghatározó program abból a szempontból, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén javítsuk az európai hozzáadott értéket egy olyan időszakban, amikor Európa ezen a téren jóval elmarad az Egyesült Államok mögött és lassan elveszíti a feltörekvő gazdaságokkal szemben megszerzett előnyét. Ez a jelentés tehát arra szolgál, hogy kiemelje egy ismeretlen program jelentőségét, ugyanakkor változásokat szorgalmazzon: a túlságosan megterhelő adminisztratív és pénzügyi rendelkezések módosítása és az alacsony sikerarány megváltoztatása, amely még mindig túlságosan elzárja ezt a programot a kis- és középvállalkozások (kkv-k) elől egy olyan időszakban, amikor fontos szerepet játszanak abban, hogy a kutatási eredmények megjelenjenek a termékekben és a szolgáltatásokban; a különböző szereplők között jobb együttműködés és összhang biztosítása egy olyan időszakban, amikor a kutatás finanszírozása még mindig megosztva, nemzeti és az európai forrásokból történik. Íme néhány kezdeményezés, amely végül lehetővé teheti számunkra, hogy elérjük a kutatás és fejlesztés finanszírozása tekintetében kitűzött célunkat – 2020-ig a GDP 3%-a –, amelynek még a közelében sem járunk, különös tekintettel Franciaországra, ahol K+F-re még mindig csupán a GDP 2%-át fordítják.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) 2000 márciusában a Tanács ambiciózus célt tűzött az Európai Unió elé azzal, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia. Ebben a stratégiában elismerték a kutatás központi szerepét. Úgy vélem, meg kell vizsgálni, hogy a kutatási és technológiafejlesztési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram felülvizsgálata lehetőséget kínál-e a tudás, az oktatás és a kutatás közötti értékes kapcsolat megerősítésére. Az idők során a hetedik keretprogram a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programjává vált, és az EU kutatási politikájának fő eszköze. Lehetőséget kínál továbbá az EU számára arra, hogy a gazdasági és társadalmi törekvéseinek megfelelő szintre emelje kutatási politikáját az Európai Kutatási Térség megszilárdításán keresztül.

Véleményem szerint a felülvizsgálat során különösen a következő két fő szempontra kell összpontosítani: az összetett és megterhelő adminisztratív eljárásokhoz kapcsolódó problémákra, amelyek következtében a kutatók elfordulnak az európai finanszírozásoktól és a nemzeti finanszírozásokat részesítik előnyben. Sőt, az elmúlt években tett előrelépések ellenére a kis- és középvállalkozások keretprogramban való részvételét fokozni kell a készségek fejlesztése érdekében, ami lehetővé teszi számukra versenyképességük növelését.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az Európa 2020 stratégia a kutatást és az innovációt a válságból való – intelligens, fenntartható és befogadó növekedésen keresztül történő – kilábalás központi elemének tekinti. Ehhez 2013-tól növelni kell a hetedik keretprogram finanszírozását. A tagállamoknak el kell kötelezniük magukat a programok folytatása mellett, mivel növelni kell a technológiai platformok, egyetemek és ipari ágazatok közötti együttműködést, valamint az eljárások jövőbeni egyszerűsítése mellett el kell hárítani azokat a nehézségeket, amelyekkel a kis- és középvállalkozások szembesülnek a kutatási és fejlesztési programokhoz való hozzáférés terén.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az Audy úr által készített, az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló jelentés természetesen tartalmaz néhány örvendetes szempontot, például azt a megközelítést, miszerint a program sikeraránya alacsony a kis- és középvállalkozások körében, továbbá annak a kérésnek a megfontolását is, hogy csökkentsék a támogatások odaítélésére fordított időt. Én mégis tartózkodtam a szavazástól, mert e saját kezdeményezésű jelentés egyik pontja szerintem különösen gyenge, ami miatt nem tudtam mellette szavazni. Kifejezetten nem támogatom Audy úr azon felhívását, hogy növeljék az Európai Kutatási Tanácsnak nyújtott támogatást, valamint az döntéshozói hatáskörrel felruházott, független jogi személy legyen, amely közvetlenül felelős lenne saját tudományos stratégiájáért és adminisztratív irányításáért.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) E jelentés mellett szavaztam, mert úgy hiszem, hogy az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának megfelelő időközi felülvizsgálata különösen fontos annak megállapításához, hogy a program végrehatása a kitűzött célokkal összhangban történt-e. Ez a program a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programja és az EU kutatási politikájának fő eszköze. Ezenkívül az Európai Unió a közelmúltban általa elfogadott, a következő évtizedre vonatkozó fejlesztési célokat és iránymutatásokat meghatározó számos dokumentumban hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a kutatás és az innováció az uniós gazdaság megerősítése és a világ legversenyképesebb gazdaságaként elfoglalt helyének megőrzése szempontjából. Az általánosan pozitív értékelésen felül a jelentés felhívja a Bizottság figyelmét a program végrehajtásával kapcsolatos számos szempontra is, továbbá konkrét javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy miként lehetne javulást elérni ezeken a területeken. A jelentés például a program finanszírozásának növelését javasolja, ezzel párhuzamosan azonban azt is javasolja, hogy a legígéretesebb konkrét alkalmazások közül meg kell határozni azokat a közös kutatási területeket, amelyek etikailag a leginkább támogatottak, ily módon biztosítva, hogy a program végrehajtásakor kézzelfogható eredmények szülessenek.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Annak ellenére, hogy Európa továbbra is lemarad az USA mögött és kezdi elveszíteni a feltörekvő gazdaságokkal szembeni előnyét is, a hetedik keretprogram eredményei jól szemléltetik ezen európai kutatási és fejlesztési program Európában biztosított hozzáadott értékét. Sajnálatos módon azonban még mindig nem rendelkezünk olyan módszerrel, amellyel mérni lehetne, hogy a hetedik keretprogram keretében támogatott projektek mennyire mozdították előre a tudományos ismereteket. Azt is meg kell jegyezni, hogy jelentős kiegyensúlyozatlanság tapasztalható a régi és az új tagállamokban működő szervezetek részvétele tekintetében. Emellett különösen a kis- és középvállalkozások részvételi szintje továbbra is viszonylag gyenge. Az adminisztratív és pénzügyi szabályok egyszerűsítésével javítható lenne a helyzet.

Hangsúlyozni kell a közös technológiai kezdeményezések jelentőségét az európai ipar versenyképessége szempontjából. Szükséges rámutatni a jogi és adminisztratív akadályokra is (jogalanyiság, finanszírozási szabályok és néha a szellemi tulajdonjogok is), amelyek számos fontos kutatási szereplőt és kkv-t eltántoríthatnak a részvételtől. Változtatnunk kell a jelenlegi helyzeten, ahol a kutatás európai finanszírozása túlságosan töredezett, ugyanakkor sok finanszírozási forrás van a tagállamokban és az EU-ban, amelyek esetében eltérő prioritásokat, értékelési kritériumokat, meghatározásokat és eljárásokat alkalmaznak, ami szükségszerűen átfedésekhez, fejetlenséghez és hibákhoz vezet.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel az Európát megrázó pénzügyi válság következtében kialakult és még mindig bizonytalan gazdasági helyzetre, az előadó ebben az időközi felülvizsgálatban olyan fontos szempontokat említ, amelyek terén javulásra van szükség ahhoz, hogy a rendelkezésre álló állami forrásokat a lehető leghatékonyabban használják fel. Egyetértek azzal, hogy az előadó kiemelt két tényezőt, amely nagyon fontos az európai kutatás jövője szempontjából: az Európai Bizottság és az egyéb szervezetek közötti kifizetések fokozott egyszerűsítése, valamint a kis- és középvállalkozások, illetve általában az ipar fokozott részvétele a nagy társadalmi kihívásokra adandó válaszok megkeresésében.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) E fontos jelentésről való egyhangú szakbizottsági szavazás és a mai szavazás ismét azt mutatja, hogy a Parlament tudja, hogyan kell a polgárok és a vállalkozások számára döntő kérdésekben egyértelmű és határozott hozzáállást tanúsítani. Véleményem szerint a jelentés valóban rávilágít a hetedik keretprogram kritikus szempontjaira, továbbá helytálló javaslatokat tesz annak biztosítására, hogy a fennmaradó forrásokat úgy osszák szét, hogy azok az európai piacon ténylegesen hozzájárulhassanak a versenyképesség és a minőség növeléséhez. Úgy vélem, hogy még mindig az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és a bürokrácia csökkentése jelenti a legfontosabb kihívást, ha valóban azt szeretnénk, hogy vállalkozásaink – különösen a kis- és középvállalkozások – hozzáférjenek a forrásokhoz. Ezeket a forrásokat arra kell felhasználnunk, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek javítása, az interregionális klaszterek ösztönzése, valamint a kohéziós alapok és kutatási és innovációs alapok közötti összhang javítása révén még egységesebben tudjunk együttműködni.

  Rachida Dati (PPE), írásban. – (FR) Ez a jelentés segített felhívni a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek döntőek a jövőbeni európai kutatás követelményeinek teljesítése szempontjából, különösen az Európa 2020 stratégia által meghatározott célkitűzések tekintetében. Elengedhetetlenné vált tehát, hogy csökkentsük a túlzott adminisztratív terheket, különösen a kkv-k hetedik keretprogramban való nagyobb mértékű részvételének ösztönzése érdekében. Emellett az is rendkívül fontos, hogy az uniós programok minden esetben megszilárdítsák a kutatás és innováció által az oktatás és munkahelyteremtés tekintetében biztosított előnyeit.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament időközi felülvizsgálatának tárgyát a 2007–2013-as időszakra szóló hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram képezi. Ez jó lehetőséget kínál, hogy emlékeztessük az Európai Bizottságot arra, hogy Európa jövője szempontjából mennyire fontos, hogy helyesen döntsünk a kutatási és innovációs beruházásoknál. 2011-re, 2012-re és 2013-ra még 28,5 milliárd eurót kell előirányozni. Ezen összeg szétosztásánál elsőbbséget kell biztosítani a kkv és általában az ipar által különösen az energiaellátás, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén előterjesztett projekteknek. Unió-szerte biztosítanunk kell a kutatási infrastruktúra jobb eloszlását, tiszteletben tartva ugyanakkor a kiválóság elvét, amely lehetővé teszi a világ legjobb kutatóinak Európába vonzását.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) 2010-ben az EU nem tett eleget a lisszaboni stratégiában meghatározott azon célkitűzésnek, miszerint a GDP 3%-át kutatásra és fejlesztésre fogja fordítani. Ezt a célt újra kitűzték az Európai 2020 stratégiában, de az EU-nak most már meg kell találnia e cél elérésének módját ahhoz, hogy gazdasága nemzetközi szinten megőrizze versenyképességét.

Örülök a hetedik keretprogram időközi felülvizsgálatáról szóló Audy-jelentés elfogadásának, figyelembe véve a legutóbbi gazdasági válság hatásait, amely különösen a kis- és középvállalkozások kutatási és fejlesztési beruházási képességét érintette. A bürokrácia elkerülése és a vállalatok európai finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében okvetlenül egyszerűbb és átláthatóbb eljárásokra van szükség.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégia közzétételével nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos elkötelezettség kulcsfontosságú ahhoz, hogy Európa visszatérhessen a gazdasági növekedéshez és megnyerje a versenyképességi versenyt. Ezért az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramját minden esetben az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel és végrehajtásával összefüggésben kell értékelni. Meggyőződésem, hogy a kutatás és fejlesztés révén Európának sikerülhet hatékony és hathatós választ találnia az energiaellátási problémára és az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra, valamint javítania Európa versenyképességét és termelékenységét, ami elvezethet minket egy új, ezúttal fenntarthatóbb növekedési ciklushoz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Audy úr által előterjesztett jelentés az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának időközi felülvizsgálatáról szól. 2000. március 23-án és 24-én a Lisszabonban ülésező Európai Tanács a következő célkitűzést határozta meg az Európai Unió számára: 2010-re a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává kell válnia. Ebben a stratégiában elismerték a kutatás központi szerepét. Ezt az ambiciózus célt nem tudtuk elérni. Remélem, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit meg fogjuk valósítani, különösen az EU azon kötelezettségvállalását illetően, hogy 2020-ra a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át a kutatásra és fejlesztésre fordítjuk. Az Európa 2020 stratégia nem várhat a következő többéves pénzügyi keretre: már most el kell kezdeni a megvalósítását. Következésképpen ez a felülvizsgálat döntő fontosságú, mivel a hetedik keretprogram számára nyújtott támogatás 50%-át még mindig nem költötték el. Ezért egyetértek az előadóval, kiváltképpen, ami az alapokkal kapcsolatos értékelési mechanizmus egyszerűsítésének szükségességével kapcsolatos ajánlásokat illeti, amelynek értelmében az eljárásokat egyszerűsíteni kell és átláthatóbbá kell tenni, valamint meg kell könnyíteni a kis- és középvállalkozások tevékenységeit. Ezenfelül beruházásokra van szükség az olyan kiemelt területeken is, mint az egészségügy, az energiaellátás és a nukleáris biztonság, ily módon válaszolva az innováció és kutatás terén felmerülő új kihívásokra.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés az Európai Unió hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjának időközi felülvizsgálata tekintetében számos fontos szempontot említ. Ezenkívül fontos megfigyeléseket is tesz, mint például, hogy az EU tudományos munkájának jelentős részét bizonytalan munkahellyel rendelkező – többnyire fiatal – kutatók és szakemberek végzik; jó példa erre Portugália esete.

Úgy véljük, hogy támogatni kell az állami kutatást, és bürokrácia nélkül, egyszerű formában hozzáférhetővé kell tenni annak eredményeit, előmozdítva ezáltal a termelési és üzleti tevékenységeket – különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra –, a szakképzettséget igénylő és jogokat biztosító munkahelyek teremtését, a társadalmi haladást és a fenntartható fejlődést. Elkötelezettségre van szükség az olyan különböző terülteken, mint többek között az energiahatékonyság, az új energiaforrások, a hatékony erőforrás-felhasználás, az újrahasznosítás és az új termelési eljárások.

Aggodalmunkat kell kifejeznünk az Európai Kutatási Térségre vonatkozó néhány vezérelvvel kapcsolatban. Meggyőződésünk, hogy annak együttműködésen és kölcsönös előnyökön kell alapulnia, enyhítve a nemzeti kutatási rendszerek tekintetében jelenleg meglévő egyenlőtlenségeket és ellensúlyozva a tudományos és emberi erőforrások legfejlettebb országokban – akárcsak az úgynevezett kiválósági központokban – való tömörülése felé mutató tendenciákat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram időközi felülvizsgálata tekintetében számos fontos szempontot említ. Különösen fontosak azok az észrevételek, miszerint biztosítani kell, hogy a kutatásban résztvevők 40%-a nő legyen, mivel ez az arány jelenleg nem haladja meg 25,5%-ot, továbbá el kell ismerni, hogy „Európa továbbra is lemarad az USA mögött és kezdi elveszíteni a feltörekvő gazdaságokkal szembeni előnyét is”. A jelentés továbbá „sajnálja, hogy az EU-n belül végzett kutatómunka nagy részére még mindig bizonytalan munkafeltételek mellett kerül sor”.

Néhány szempont azonban aggodalomra ad okot, nem utolsó sorban az Európai Kutatási térséget vezérlő elv, mivel annak a valódi kutatási és együttműködési hálózatok közötti közös munkára kellene összpontosítania, ellensúlyozva a tudományos és emberi erőforrások legfejlettebb országokban való tömörülése felé mutató tendenciákat és enyhítve a nemzeti kutatási rendszerek tekintetében jelenleg meglévő egyenlőtlenségeket.

A mikro-, kis- és középvállalkozásokon belüli innovációhoz elengedhetetlen, hogy támogassák az állami kutatást és bürokrácia nélkül, egyszerű formában hozzáférhetővé tegyék annak eredményeit, legyen szó akár az energiahatékonyságról, új energiaforrások felhasználásáról, új termelési eljárásokról, újrahasznosításról, az erőforrások hatékonyabb felhasználásáról, jogokat biztosító munkahelyek teremtéséről, vagy akár emberi és társadalmi szempontból a társadalmi haladásról.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A jelentés megvizsgálja, hogy az EU hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramja vajon lehetőséget fog-e kínálni a tudás, az oktatás és a kutatás aranyháromszögének megerősítésére, amely kulcsfontosságú Európa számára. A jelentés egyebek között üdvözli a projektek kiválasztásánál tapasztalt részvételi arányt és az elért kiváló eredményeket, sajnálatosnak tartja azonban, hogy a programon belül a siker aránya általában véve továbbra is viszonylag alacsony. E program keretében elengedhetetlen a közpénzek megfelelő kezelése, és szilárd meggyőződésem, hogy minden változtatást vagy irányváltást a stabilitás, az általános következetesség és a felek kölcsönös bizalmának alapját jelentő jogbiztonság tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) E jelentés lényege arra irányul, hogy az Európai Uniónak mindent el kell követnie azért, hogy a kutatás, az innováció és a tudomány terén megőrizze vezető helyét. Ha ma nem teremtjük meg a kutatás alapjait, a jövőben nem fogunk kiváló eredményeket elérni az innováció terén. Jó kutatási erőforrásokra van szükségünk ahhoz, hogy az EU-ban munkahelyeket teremtsünk és előmozdítsuk a foglalkoztatást, valamint fokozzuk az EU versenyképességét, különös tekintettel az iparilag fejlődő országok növekvő erejére. A köz- és magánszféra közötti együttműködést javítani kell, a kkv-kat pedig arra kell ösztönözni, hogy még jobban részt vegyenek a programban. Ennek az ösztönzésnek a hatóságoktól kell érkeznie. A február 4-i ülésen az uniós és tagállami vezetők kinyilvánították elkötelezettségüket az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés mellett. Most azonban tettekre van szükség a szavak valóra váltásához. A kutatás és az innováció az, ami segíteni fog, hogy továbblendüljünk a jelenlegi gazdasági holtpontról.

  Brice Hortefeux (PPE), írásban. – (FR) A kutatás és fejlesztés jelentős szerepet játszik gazdaságunk korszerűsítésében és versenyképességünk erősítésében. A 2007 és 2013 közötti időszakra 54 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programja.

E jelentés nagy többséggel való elfogadása bizonyítja, hogy a Parlamentnek erős érdeke fűződik a jelenlegi és a rákövetkező programok sikeréhez. További erőfeszítésekre van szükség a közpénzek megfelelő kezelésének biztosításához, valamint annak megelőzéséhez, hogy a forrásokat túlságosan elaprózva olyan projektek között osszák szét, amelyek nem igazán hatékonyak vagy nem elégítik ki az igényeket.

Az európai kutatás terén a jövőben egyszerűsödni fog a programok végrehajtása, könnyebb lesz hozzáférni a finanszírozáshoz, meg fogják könnyíteni a kis- és középvállalkozások részvételét, de legfőképp a prioritásaink igazodni fognak a főbb társadalmi kihívásokhoz (a népesség elöregedése, éghajlatváltozás stb.).

Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a nagy kutatási programok létrehozásában, és ez valódi hozzáadott értéket jelenthet az Európai Kutatási Térség (EKT) megszilárdítása tekintetében. Ezért úgy döntöttem, hogy teljes egészében támogatom ezt a jelentést.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert azt kéri, hogy a hetedik keretprogram alkalmazása során a program utolsó éveiben (2011–2013) vegyék figyelembe a gazdasági válság eltérő hatásait az egyes tagállamokban, tekintettel a programokra fennmaradó jelentős összegre (28,8 milliárd euró három évre), az Európa 2020 keretében elérendő célkitűzésekre, valamint az Európai Kutatási Térség és az Innovatív Unió előkészítésére. Főleg azt kéri, hogy a hetedik keretprogram célkitűzéseit igazítsák az EU forráshatékonysági és nyersanyag-stratégiáihoz és a digitális menetrendhez. A fennmaradó összeget nem szabad elvonni a kutatástól és olyan más programok vagy eszközök finanszírozására fordítani, amelyek nem kapcsolódnak a kutatási és innovációs ágazathoz, illetve a hetedik keretprogram célkitűzéseihez. Az Európai Unióban szükség van a kutatás és fejlesztés előmozdítására, ösztönzésére és finanszírozásának biztos alapokra helyezésére a 2013 utáni időszak kutatási kiadásainak jelentős növelése révén, mivel a finanszírozás ily módon – ideális esetben a költségvetés növelésével történő – fokozásának elő kell mozdítania a kiválóság által biztosítható fenntartható növekedést és versenyképességet. E megnövekedett finanszírozásnak eredményorientáltabb és teljesítményhez kötött megközelítéssel, valamint a finanszírozási eljárások gyökeres egyszerűsítésével kell együtt járnia. Úgy vélem, hogy támogatnunk kell az EU különböző kutatási, technológiafejlesztési és innovációs programjai közötti további együttműködést, és minden érintett szereplő tekintetében fontosnak tartom, hogy a jövőbeli program – létrehozását követően – folyamatosan működjön.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Európa gyorsan öregedő társadalma olyan innovatív megoldásokat igényel a legkülönbözőbb területeken, amelyek lehetővé teszik annak hatékony működését a munkaerő csökkenésének ellenére is. Hasonló kihívásokat támaszt az éghajlatváltozás, a nyersanyagok váratlan kimerülése és az olyan biológiai veszélyek, mint például a zöldségekben talált E. coli baktériummal kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények. E szokatlan helyzetekre vonatkozó megoldások megtalálásnak az a módja, ha beruházunk a tudományba és a technológiai fejlesztésbe. Jóllehet rengeteg vitát folytattunk már erről a kérdésről, az Európában hozott intézkedések sajnálatos módon nem vezettek eredményre. Ez azonban veszélyt jelent kontinensükre és a gazdaságunkra nézve, amely utóbbi nem önellátó, ráadásul szembe kell néznie a rendkívül gyorsan fejlődő kínai, indiai és brazil gazdaság uralmával is. A tudományos fejlődéshez nyújtott pénzügyi támogatásnak és az azzal kapcsolatos jogalkotási eljárások egyszerűsítésének elsőbbséget kell élveznie az EU számára. Az egy helyben toporgás olyan, mintha visszafelé haladnánk.

  Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Támogatom az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló jelentést, mert úgy vélem, hogy az valóban az eddig elért eredményeket és a meglévő problémákat tükrözi. Az Európai Unióban megvan az a lehetőség, hogy az innováció és a találmányok terén vezető szerepet töltsön be a világban. Ez új lendületet adna gazdasági növekedésünknek és polgáraink életszínvonala javulásának. Egy sor házi feladat végrehajtásával képesek vagyunk elérni ezt a célt, amelyek közül a legfontosabb a bürokratikus akadályok csökkentése. Ahhoz, hogy az innováció fellegvárává válhassunk, fel kell áldoznunk a bürokráciát, amely megakadályozza, hogy a források a kutatókhoz és a vállalkozókhoz áramolhassanak. Az új és dinamikus vállalkozások fejlődését akadályozó elavult és merev bürokratikus rendszerrel a nyakában az Európai Unió nem fogja elérni a célját, mégpedig azt, hogy 2020-ra a GDP-jének 3%-át kutatásra és innovációra fordítsa. Az Európai Uniónak változnia kell a korral és le kell ráznia magáról a bürokrácia láncait. Ezt a megközelítést a kutatási program kezdetével már alkalmazni kell, amely az új találmányok, az új ötletek megvalósítása és az új munkahelyek tekintetében finanszírozási forrást jelent.

  Paweł Robert Kowal (ECR), írásban. – (PL) A jelentés 27. bekezdése olyan információkat tartalmaz, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Nem helytálló az a kijelentés, miszerint az INDECT folyamatosan figyelemmel kíséri a webhelyeket és az egyéni számítógépes rendszereket, miként azt az INDECT projekt tekintetében 2011. március 15-én Brüsszelben végzett etikai felülvizsgálat is megerősítette, amelyben osztrák, francia, holland, német és brit szakértők is részt vettek. Az INDECT projekt etikai felülvizsgálata pozitív eredménnyel zárult, és etikai szempontból semmilyen jogsértést nem állapítottak meg. Az INDECT-et a kezdetektől fogva folyamatosan nyomon követi az Európai Bizottság. A Bizottság mind a mai napig nem állapított meg semmilyen jogsértést. Ráadásul ez a kérdés egyáltalán nem tartozik ebbe jelentésbe, mégis kifejezetten hivatkoznak az INDECT projektre anélkül, hogy megemlítenék az uniós forrásokból finanszírozott egyéb hasonló projekteket.

A krakkói AGH Tudományos és Technológiai Egyetem által megvalósított INDECT projekt (városi környezetben a polgárok biztonságát célzó, megfigyelést, kutatást és felderítést támogató intelligens információs rendszer) fő célja az, hogy városi környezetben a polgárok biztonságát növelő információs technológiákkal kapcsolatos kutatásokat végezzenek. Az INDECT rendszer feladata főként a pornográfiához és a fegyver-, kábítószer- és szervkereskedelemhez kapcsolódó veszélyek ellenőrzés útján történő felismerése, illetve az adatvédelem és a magánélet védelme.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programja és az Európai Unió kutatási politikájának fő eszköze. A legkülönbözőbb területeken eddig tett, tudásfejlesztést célzó fellépések azt mutatják, hogy egyre sürgetőbb szükség van arra, hogy elmozduljunk az innovatív megoldások terjesztése és mindennapi életünkben való alkalmazása irányába. Pontosan az ezen eszköz mindennapi életünkre gyakorolt közvetlen hatása volt az, ami miatt Audy úr jelentése mellett szavaztam abban a reményben, hogy a jövőbeni innovációs politikák a legnagyobb mértékben kiaknázzák a kutatási és fejlesztési értéklánc egészében rejlő szinergiákat. A főként a kutatásra és technológiai fejlesztésre irányuló hetedik keretprogram jelenleg az egyetlen olyan eszköz, amely az Innovatív Unió kezdeményezésben megállapított célok elérésére és Európa tudásalapú társadalommá való átalakulásának előmozdítására szolgál. Az innováció jövőjéről gondolkozva felvetődik a munkahelyteremtésnek, a kutatási tőke mozgósításának, az innováció gyakorlatba való átültetésének és való életben való alkalmazásának, valamint az emberi erőforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázásának a kérdése – ezek mindegyike olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni a következő keretprogramban.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) 2007 óta az EU minden évben több mint 6 milliárd eurót költött kontinensünkön a kutatás és fejlesztés finanszírozására. Ez jelentős kihívást fog jelenteni az EU számára az elkövetkező évtizedekben. Sőt, Európa lemaradt az Egyesült Államok mögött, a feltörekvő országok pedig nagyon gyorsan utol fogják érni, ezért mihamarabb az európai szociális modell élvonalába kell állítani az innovációt. Audy úr jelentése a kutatási keretprogram első részéből szolgál tanulságokkal. Azt javasolja, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében a program fennmaradó részében az Unió legsürgetőbb kihívásaira összpontosítsunk a hetedik keretprogram együttműködésről szóló fejezetében meghatározott ágazatokon belül: egészségügy, élelmiszerek és biotechnológia, információs és kommunikációs technológiák, nanotudományok és nanotechnológiák, energia, a SET-terv és a biogázok alkalmazása, környezetvédelem, fenntartható közlekedés, társadalom-gazdaságtan és humán tudományok, űrkutatás és biztonság. E jelentés mellett szavaztam, mert az nem csupán megvizsgálja a jelenlegi helyzetet, hanem az európai polgárok várakozásainak megfelelő, nagyra törő célokat is kitűz az Unió elé.

  David Martin (S&D), írásban. – A hetedik keretprogram lehetőséget nyújt az EU számára arra, hogy a gazdasági és társadalmi ambícióinak megfelelő szintre emelje kutatási politikáját, elsősorban az Európai Kutatási Térség (EKT) megszilárdításán keresztül. A 2007 és 2013 közötti időszakra mintegy 54 milliárd euró összegű költségvetéssel rendelkező hetedik keretprogram az idők során a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programjává vált, és az EU kutatási politikájának fő eszköze. Négy fő célkitűzést határoztak meg, és ezek négy olyan külön programnak felelnek meg, amelyek célja az európai kutatási erőfeszítések megszervezése; ezek a következők: az együttműködés program, az ötletek program, az emberi erőforrás program és a kapacitások program. A cél az, hogy az EU képes legyen válaszlépéseket tenni azokra a nagy társadalmi kihívásokra, amelyek valamennyi tagállamot érintik, és amelyeket egyedül nem képesek leküzdeni (elöregedő népesség és egészségügy, energia-, víz- és élelmiszerellátás, fenntartható fejlődés, éghajlatváltozás elleni küzdelem stb.), valamint hogy olyan tudást fejlesszen ki, amellyel vállalkozásaink több innovációra képesek és fokozhatják versenyképességüket.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram az idők során a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programjává vált, és az EU kutatási politikájának fő eszköze. A úgynevezett „lisszaboni stratégia” kudarca után, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re az EU váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává, úgy döntöttünk, megvizsgáljuk, hogy a hetedik keretprogram felülvizsgálata lehetőséget kínál-e a tudás, oktatás és kutatás alkotta aranyháromszög megerősítésére. Véleményünk szerint a hetedik keretprogram lehetőséget nyújt az EU számára arra, hogy a gazdasági és társadalmi ambícióinak megfelelő szintre emelje kutatási politikáját, elsősorban az Európai Kutatási Térség (EKT) megszilárdításán keresztül. Ezenfelül a kutatási és fejlesztési politikákat területi szintre kell helyezni, továbbá az Uniónak a technológia és a védelem terén egy nagyra törő európai kutatási tervet kell elfogadnia azzal a céllal, hogy erősítsék a védelmi ágazat ipari és technológiai alapját, ugyanakkor javítsák a katonai közkiadások hatékonyságát. Végezetül egyetértünk a Költségvetési Bizottsággal abban, hogy az összes keretprogram kidolgozásának és végrehajtásának az egyszerűség, a stabilitás, a jogbiztonság, az egységesség, a kiválóság és a bizalom elvén kell alapulnia, ugyanakkor erősíteni kell az európai kutatóintézetek és az ipar közötti kapcsolatot is.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram az Európai Bizottság kutatási tevékenységek támogatására és előmozdításra szolgáló legjelentősebb finanszírozási eszköze. A 2007-2013 közötti időszakra 50 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik. Ez a jelentés megmutatja a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram tekintetében követendő utat: össze kell kapcsolódnia az Európa 2020 stratégiával, illetve az Innovatív Unió kezdeményezéssel is, és fő célkitűzéseinek az éghajlatváltozásra, az energiapolitikára, a versenyképességre és a népesség elöregedésére kell irányulniuk. Ha elérjük az itt meghatározott célokat, nincs kétségem afelől, hogy a gazdasági növekedés új ciklusába fogunk lépni.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az EU hetedik keretprogramjának a célja, hogy a korábbi programok eredményei alapján egy egységes európai tudásalapú térséget hozzanak létre, valamint további kutatásokat végezzenek az Európa fejlődésében szerepet játszó társadalmi-gazdasági tényezők erősítése céljából. A tudományos kutatás az európai gazdaságfejlesztési stratégia egyik alapköve, amely biztosítja a hozzáértést, a társadalmi fejlődést és a környezetvédelmet. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A hetedik keretprogram nem csupán általánosságban szól a kutatásról; a kutatásnak egy olyan konkrét területéről is szó van, amelynek a fukusimai katasztrófát követően mindnyájunknak különös figyelmet kellene szentelnünk. Az Euratom program finanszírozásának a kérdéséről van szó. Mi hasznuk a nagyobb teljesítményű reaktoroknak, ha összeroskadnak a víz súly alatt vagy összedőlnek egy földrengés hatására? Mi a hasznuk a legnagyobb teljesítményű atomerőműveknek, ha egy kis hiba is elég ahhoz, hogy ne csupán a közvetlen környezetük, hanem óriási földterületek váljanak évtizedekre lakhatatlanná? Fontos, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a nukleáris biztonságnak, illetve előmozdítsuk az alternatív megoldások kidolgozását. Most, hogy az Euratom kutatási programot hamarosan meghosszabbítják a 2012–13-as időszakra, a fukusimai események nyomán meg kell ragadnunk lehetőséget, hogy újragondoljuk ezt a kérdést. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a sugárzás elleni védelemre és a végleges tárolásra. Életbevágóan fontos, hogy ne ragadjunk le ugyanazoknál a prioritásoknál – azaz az atomenergia bővítésénél –, hanem sokkal inkább a biztonsági szempontokra összpontosítsunk. Ez természetesen nem érinti a jelenlegi kutatási programot. Ezt figyelembe vettem a szavazásnál.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A Parlamentben végzett tevékenységem során számos alkalommal szálltam síkra az EU nukleáris biztonsága mellett. Ez egy kockázatos energiatermelési technológia, amelyhez veszélyes melléktermékek társulnak, és amely egy nukleáris katasztrófa esetén az emberiségre és a természetre nézve egyaránt végzetes következményekkel járhat, és ezek felett nem szabad az éghajlatvédelem ürügyén átsiklanunk. Sajnálatos módon a hetedik keretprogram is finanszírozza az atomenergiához kapcsolódó kutatásokat. A jelentés azonban szigorúbb szabályozásra szólít fel az EU INDECT programja esetében is. Kijelenti, hogy az Európai Bizottságnak azonnal közzé kell tennie a projekttel kapcsolatos összes dokumentumot, továbbá világosan és pontosan meg kell határoznia a kutatási célra vonatkozó felhatalmazást, valamint az INDECT alkalmazását és végfelhasználóit. Ez egy kezdeti siker, amelynél legalább elemi szinten komolyan kell venni az uniós polgárok jogait. A kérdés mérlegelését követően tartózkodtam a szavazástól.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Audy úr által készített jelentés mellett szavaztam, mert a hetedi keretprogramot teljes egészében felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a program összhangban álljon az Európa 2020 stratégia céljaival, illetve annak keretében megvalósuljanak e célok. A negatív eredményekkel zárult időközi felülvizsgálat arról tanúskodik, hogy meg kell változtatnunk a program prioritásait. Ezért egyetértek azzal, hogy újrafogalmazzuk a fő célkitűzéseket, továbbá hangsúlyozni kívánom, hogy hatékonyabb kutatási politikára van szükség, amely felszámolja a nehézkes adminisztratív eljárásokat, fokozza a kis- és középvállalkozások részvételét, valamint biztosítja az innovációt és az integrált finanszírozást. Reméljük, hogy e változtatásokkal a hetedik keretprogram második szakaszában sikerrel fognak zárulni a projektek.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló jelentés kiindulópontja a tudomány és a polgárok közötti megbékélés. A lisszaboni stratégia ambiciózus célkitűzést határozott meg az Európai Unió számára: 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia. Ebben a stratégiában elismerték a kutatás központi szerepét. Ez az elképzelés azonban nem vált valóra, és ennek számos oka volt. A rendkívül súlyos gazdasági válsággal végződő 2000-2010-es évtizedet a jövőben fogják értékelni. Most azt a fontos – és ezzel kapcsolatban osztom az előadó törekvéseit –, hogy értékeljük az elvégzett munkát, a jövőbeni munkát pedig újraszervezzük. A hetedik keretprogram új lehetőséget kínál az EU számára, hogy gazdasági és társadalmi ambícióinak megfelelő szintre emelje kutatási politikáját, többek között az Európai Kutatási Térség megszilárdításán keresztül. A hetedik keretprogram a világ egyik legjelentősebb kutatástámogató programja és az EU kutatási politikájának fő eszköze. A meglévő különálló programok – mint például az együttműködés program, az ötletek program, az emberi erőforrás program és a kapacitások program – lehetővé tudják és kell tenniük, hogy olyan tudást fejlesszünk ki, amellyel vállalkozásaink több innovációra képesek és fokozhatják versenyképességüket.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A hetedik keretprogramot felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy azt összhangba hozzuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel. Ahhoz, hogy az európai kutatási politika versenyképesebb legyen és összhangban álljon az EU gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel, a hetedik keretprogramot négy fő célkitűzés mentén kell kialakítani: a kutatási keretprogram egyszerűsítésének előmozdítása és a nehézkes adminisztratív eljárások felszámolása; a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részvételének javítása; az innovációs vetület erősítése és a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus fokozása.

Ezenfelül figyelembe kell vennünk a tudományos világ, az állami kutatóintézetek és az ipar közötti együttműködés fontosságát. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a köz- és magánszféra közötti együttműködésen alapuló kutatásra vonatkozó javaslatokra, meg kell könnyíteni a kkv-k hálózatai, az egyetemek és az állami kutatóintézetek közötti együttműködést, valamint a hetedik keretprogram fő kiválasztási kritériumai között szerepelnie kell a piacra gyakorolt lehetséges hatások értékelésének, a technológiatranszfernek és a kutatási eredmények kereskedelmi hasznosításának. Ezen okok miatt a hetedik keretprogram felülvizsgálata mellett szavaztam, mert ily módon az EU anélkül is versenyképesebbé válhat a kutatás terén, hogy meg kellene várnia a nyolcadik keretprogramot.

  Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) A hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram időközi felülvizsgálatáról szóló Audy-jelentés mellett szavaztam. E szöveggel az Európai Parlament megerősíti elkötelezettségét e program mellett, amely létfontosságú az európai kutatás fejlesztése és vállalkozásaink versenyképességének javítása szempontjából. A jelentés kiáll egy állandó költségvetés létrehozása mellett, amelyre alapvető szükség van, ha el kívánja érni a céljait. A jelentés konkrét javaslatokkal is szolgál a program gyengeségeinek megoldására. Helyesen rávilágít arra, hogy egyszerűsíteni kell a finanszírozási eljárásokat és optimalizálni kell a meglévő eszközöket a kis- és középvállalkozások hozzáférésének megkönnyítése érdekében. Végezetül a jelentés emlékeztet bennünket arra, hogy az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy az innováció előmozdítása ne veszélyeztesse az alapkutatásban elért előrehaladást.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – A jelentés megvizsgálja, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram felülvizsgálata lehetőséget nyújt-e az európaiak sorsának kulcsát jelentő tudás, oktatás és kutatás alkotta aranyháromszög megerősítésére. Üdvözlöm a projektek kiválasztásánál tapasztalt magas részvételt és kiváló színvonalat, ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy e program keretében a siker aránya általában véve továbbra is elég alacsony és elkedvetlenítő különösen a kkv-k számára. Az „Emberi erőforrás” fejezet keretében támogatom a kutatók szakmai pályája szempontjából fontos Marie Curie fellépéseket, valamint elismerem, hogy a „közös technológiai kezdeményezések” hasznosak az európai ipar versenyképessége szempontjából.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Az EU-t sújtó gazdasági válságra tekintettel elengedhetetlen meghatároznunk azokat a tevékenységi területeket, amelyek segítségével felülkerekedhetünk a nehézségeinken. A kutatás és az innováció központi szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésben, következésképpen a K+F-et célzó beruházás a lehető legjobb választ jelenti. Tekintve, hogy a hetedik keretprogram elfogadása óta számos politikai és gazdasági változás következett be, a hetedik keretprogram módosítására van szükség annak érdekében, hogy az az új, valós helyzetet tükrözze. Mivel Európa és az erősödő K+F ágazatunk számára nagy jelentőséggel bír a tudásalapú gazdaság, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nyolcadik keretprogram elindulására várjunk. Lehet, hogy a lisszaboni stratégia azon célja, hogy 2010-re az EU váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává, kudarcot vallott, azonban ez nem jelenti azt, hogy teljesen fel kellene adnunk e cél elérését. A hetedik keretprogram módosításával tovább kell dolgoznunk e cél elérése érdekében. Ennek keretében foglalkoznunk kell a hetedik keretprogram során felmerült súlyos hiányosságokkal, hogy támogatást nyújtsunk az anyák és gyermekek egészségével kapcsolatos kutatásokra. Évente közel 400 000 csecsemő születik meg idő előtt, mindezidáig azonban nem támogatták az ezzel kapcsolatos kutatásokat. A koraszülés a csecsemőhalál első számú oka, és a koraszülött csecsemőknél sokkal nagyobb valószínűséggel alakulnak ki egész életre szóló krónikus betegségek.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramját az Európai Unió jelenlegi helyzetének felmérése céljából, azonban fél szemmel már a jövőbe nézve kell értékelni. Az előadó helyesen rámutat arra, hogy kudarcot vallott az Európai Tanács 2000-ben kitűzött célja, miszerint az EU-nak 2010-re a világ legerősebb tudásalapú gazdaságává kell válnia. Jóllehet ezt a célt nem sikerült a kitűzött határidőre elérni, az továbbra is a közös fellépések valódi célja marad. A keretprogram értékelése ezért jelentős szerepet játszhat ebből a szempontból: más szóval az európai gazdasági növekedés előtt tornyosuló akadályok mérséklésére kell törekedni, és főként csökkenteni kell a kutatási támogatási programok hozzáférésével kapcsolatos bürokratikus eljárásokat.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság már korábban egyhangúlag elfogadta a jelentést, amely a szakértői csoport ajánlásait veszi át és a különböző uniós kutatási eszközök javítása terén további lehetőségeket határoz meg, például: a kutatási eredményekhez való nyilvános hozzáférés és azok terjesztésének fokozása, a társadalom- és gazdaságtudomány terén szélesebb körű pályázati felhívások, a kutatás terén nagyobb együttműködés, a kutatók mobilitásának javítására irányuló törekvések, az innovatív kkv-kra vonatkozó intézkedések növelése, jobb koordináció a tagállamok tekintetében. A jelentés nem tér ki az ITER és a Galileo programmal kapcsolatos beruházások kérdésére. A szöveg negatívuma, hogy néha túlságosan sokat foglalkozik a kutatás és az innováció gazdasági szerepével és versenyképességével ahelyett, hogy inkább azzal foglalkozna, mivel járulhat hozzá a kutatás és az innováció a társadalom egészéhez.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A kutatás a tudás világának elengedhetetlen eleme, amelynek célja természetesen az, hogy a globalizált gazdaságban megerősítse az Európai Unió növekedési és foglalkoztatási szintjét. A hetedik keretprogram jó lehetőséget kínál az Európai Unió számára kutatási politikájának fejlesztésére és ezzel párhuzamosan az Európai Kutatási Térség (EKT) megszilárdítására. E programon keresztül Európa célja, hogy kielégítse az ipar – és még általánosabban az európai szakpolitikák – kutatással és tudással kapcsolatos igényeit.

A mai jelentés elfogadásával a Parlament rávilágít a kutatási program első négy évben elért eredményeire. Annak érdekében, hogy jövőben még jelentősebb és még jobb eredményeket érjünk el, egyszerűsítenünk kell az adminisztratív eljárásokat, fokoznunk kell a kis- és középvállalkozások részvételét, támogatnunk kell az innovációt, valamint kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusokat kell elfogadnunk. A jelentés azt is szorgalmazza, hogy az EU fogadjon el egy nagyra törő kutatási tervet az európai védelmi ipar megszilárdítása céljából.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Audy úr jelentése mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a kutatási és innovációs beruházások alapvető jelentőséggel bírnak a versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából az EU-ban. Véleményem szerint a 2007–2013 közötti időszakra szóló hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram időközi felülvizsgálata különösen előnyös azt a célt tekintve, hogy a jelenlegi helyzet értékeléséből hasznos következtetéseket vonhassunk le. Üdvözlöm az előadó arra irányuló javaslatát, hogy egyszerűsítsük a finanszírozási eljárásokat, továbbá az uniós finanszírozás terén teljesítményalapú megközelítést alkalmazzunk, illetve elfogadjuk a „kiválóság” és az „európai hozzáadott érték” kritériumát. A kutatási ágazat egy olyan terület, amely maximális hozzáadott értéket nyújthat az Unió számára. Az állami költségvetéseket megnyirbálták, tehát magánforrásokat kell mozgósítani annak érdekében, hogy finanszírozni lehessen a küszöbön álló nyolcadik kutatási keretprogramot. Ezért helyeslem az előadó arra irányuló javaslatát, hogy növeljük az ipari csoportok és a kis- és középvállalkozások részvételét.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Négy év telt el a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram bevezetése óta. A világgazdasági helyzet változásának tükrében és egy olyan időszakban, amikor Európa lassan megpróbál kilábalni a gazdasági válságból, világosság válik, hogy a programot a jelentős jogszabályi problémák megoldására hozták létre. A gazdasági nagyhatalmak – mint Kína, India és Brazília – jelentette globális verseny olyan technológiai előny megszerzését célzó különleges intézkedések meghozatalára kényszerít bennünket, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan végrehajtsuk az Európai Unió tervezett stratégiáját. A kutatást és tudományos fejlődést célzó megfelelő beruházások a gazdasági erő egyik legfontosabb elemét jelentő tudásalapú társadalom fenntartható építésében fognak megnyilvánulni. A jelentés felveti az a tagállamok közötti elégtelen együttműködés és információcsere fontos kérdését is, amely párhuzamos egyedi projekteket eredményez. Egy másik riasztó dolog a tagállamok aránytalan részvétele, ami növekvő egyenlőtlenségeket eredményez az olyan fontos területeken, mint a kutatás és a technológiai fejlesztés. Ez pedig teljességgel ellentétes a hetedik keretprogram céljaival.

A gazdasági válság következtében néhány tagállam már nem rendelkezik sok lehetőséggel a program támogatására, ez viszont azt a kihívást támasztja az EU-val szemben, hogy pontosan azonosítania kell a támogatásra szorulókat és támogatást kell nyújtania számukra. A program még további két évig tart, és a költségvetési kötelezettségvállalás szintje nem haladta meg az 50%-ot (a 2007–2013 közötti időszakra előirányzott 54 milliárd euró felét), ami megkönnyíti az illetékes szervek bevonását és lehetővé teszi a rendelkezésre álló források a lehető legjobb felhasználását.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom az előadó e jelentés kapcsán végzett munkáját. Osztom az azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a Bizottság közleményét az ígértekhez képest jóval később nyújtották be. A hetedik keretprogram néhány kiváló munkát eredményezett, és az előadó munkája engem az aranyháromszög lezárására ösztönöz.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram az Európai Bizottságnak a kutatási tevékenység támogatását és előmozdítását szolgáló legjelentősebb finanszírozási eszköze, amely 50 milliárd euró költségvetéssel rendelkezik a 2007–2013 közötti időszakra. A jelentés hangsúlyozza, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramnak össze kell kapcsolódnia az Európa 2020 stratégiával és az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezéssel, valamint lejáratáig az éghajlatváltozás, az energiapolitika, a versenyképesség és a népesség elöregedésének területére kell összpontosítania.

E jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy kizárólag az európai kutatási, fejlesztési és innovációs politika megerősítése teszi lehetővé, hogy az EU növelje versenyképességét és a világban egyre inkább vezető szerepet töltsön be. Fontosnak tartom továbbá, hogy a hetedik keretprogram – az Európai Unióról szóló szerződés XIX. címe 179. cikke (1) bekezdésének megfelelően – hozzájárul az Európai Kutatási Térség megteremtéséhez.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A kutatás és az innováció kulcsfontosságú a fenntartható és befogadó növekedés biztosítása szempontjából Litvániában. A Világbank adatai szerint Litvánia jelentős lehetőségekkel rendelkezik, hogy dinamikus, tudásalapú gazdasággá váljon. A tanulmány azonban azt is megállapítja, hogy országom a kutatási és fejlesztési ágazatban vezetői, szervezeti és szabályozási problémákkal küzd. Ha valódi haladást szeretnénk elérni, le kell küzdenünk ezeket az akadályokat. Ez Európa számára is problémákat vet fel. Európában a világ egyéb nagyhatalmaihoz viszonyítva alacsonyak a K+F-hez kapcsolódó kiadások a magánberuházások és az innovációnak kedvező feltételek hiánya miatt. Egyetértek az előadóval abban, hogy valóban jobban össze kell hangolnunk a kutatási projekteket és az Unión belüli társfinanszírozást. Ezenkívül Közép- és Kelet-Európában korszerűsíteni és bővíteni kell a kutatási létesítményeket és infrastruktúrát.

Ez elő fogja mozdítani Európa versenyképességét, valamint elő fogja segíteni, hogy felülkerekedjünk a régi és az új tagállamok közötti infrastrukturális különbségeken. Úgy gondolom továbbá, hogy a kutatást és technológiafejlesztést hozzáférhetőbbé kell tenni az európai átlagpolgárok számára. Az Európai Bizottság felméréséből származó adatok szerint az európaiak csupán 10%-a tartja magát jól tájékozottnak a tudományos kérdésekben, ugyanakkor 65%-uk érzi úgy, hogy a kormánynak nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie, hogy felkeltse a fiatalok tudomány iránti érdeklődését. Nekünk ugyanezt kell tennünk.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0344/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok, mivel véleményem szerint szükség van egy olyan átfogó gazdasági megállapodásra, amely a kereskedelem és befektetés terén megerősíti a már meglévő kétoldalú kapcsolatokat. Úgy gondolom azonban, hogy ennek a megállapodásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, és ösztönöznie kell a szabad kereskedelmet. Határozott konszenzus alakult ki egy ambiciózus megállapodásról, de véleményem szerint ez nem befolyásolhatja a közszolgáltatásokat vagy az EU-nak azt a jogát, hogy az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv értelmében jogi aktusokat alkosson. A megállapodásnak ambiciózus célkitűzéseket kell tartalmaznia a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban is, mégpedig kötelező erővel bíró társadalmi és környezeti paraméterekkel.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Kanada az EU egyik legrégebbi és legközelebbi partnere, és az első iparosodott ország, amelyikkel az EU kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodást írt alá 1976-ban. Az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolatok még nem merítették ki összes lehetőségüket, és véleményem szerint az EU–Kanada szabadkereskedelmi megállapodás jelentősen hozzájárulhat e potenciál kiaknázásához és eléréséhez, javítva a kereskedelmi és beruházási mozgásokat, egyben megszüntetve a tarifális plafonokat és az indokolatlan nem tarifális akadályokat, illetve támogatva a szorosabb együttműködést, különösen a szabályozási együttműködés, a munkaerő mobilitása és a képesítések elismerése területén. Üdvözlöm egy olyan megállapodás megkötését Kanadával, amely túlmutat a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon, és kiegészíti a többoldalú szabályokat, feltéve, hogy a tárgyalások kiegyensúlyozott, ambiciózus és minőségi megállapodáshoz vezetnek, amely jóval túlmegy a vámok csökkentésén, és más eszközök alkalmazását is bevezeti. A kereskedelmi jogviták esetében alkalmazni kellene például a viszonosság elvét a rendelkezésre álló jogorvoslat keretében, és különösen fontos a szellemi tulajdonjogok, többek között a védjegyek, a szabadalmak és a földrajzi jelzések védelmének javítása.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenleg folyó EU-Kanada kereskedelmi tárgyalásokról szóló állásfoglalás mellett szavazok, ezzel is hangsúlyozva, hogy gazdaságaink fejlődésében milyen fontos szerepet tölt be a nemzetközi kereskedelem (ideértve természetesen Kanadát is). Az állásfoglalás szerint Európának továbbra is prioritásként kell kezelnie a nemzetközi kereskedelmi rendszert, azaz a dohai fejlesztési forduló tárgyalásait, ugyanakkor a Kanadával folyó tárgyalások ezt a nemzetközi megközelítést kiegészíthetik egy kétoldalú megközelítéssel, amelyre ugyanolyan nagy szükség van. A megbeszélések és tárgyalások segítségével sikerül megoldásokat találnunk a kereskedelemmel kapcsolatos kérdések, valamint bizonyos – például környezeti elvek – betartása terén. A közszolgáltatásokkal foglalkozó munkacsoport alelnökeként azonban aggályosnak találom az e téren választott megközelítést. Azzal, hogy egy „pozitív jegyzéken alapuló megközelítés” (a közszolgáltatásokat a liberalizáció alól felmentő jegyzék – a jegyzékben szereplő közszolgáltatások kivételével) helyett a „negatív jegyzéken alapuló megközelítést” (a liberalizációs folyamatból bizonyos közszolgáltatásokat kizáró jegyzék) alkalmazzuk, a közszolgáltatások gyengülését idézhetjük elő. Ezért az állásfoglalás sürgeti az Európai Bizottságot, hogy adja fel ezt a megközelítést.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Kanada az EU egyik legrégebbi és legközelebbi partnere, és az első iparosodott ország, amelyikkel az EU kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodást írt alá 1976-ban. A szorosabb kereskedelmi kapcsolatok megkönnyítése érdekében az évek során és jelenleg is számos kétoldalú megállapodást írtak és írnak alá, az EU Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere és Kanada második legnagyobb közvetlen külföldi befektetési forrása. Egyetértek azzal, hogy az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolatok még nem merítették ki összes lehetőségüket. A szabadkereskedelmi megállapodás jelentős mértékben hozzájárulhat az EU és Kanada közötti gazdasági partnerség megerősítéséhez, és erőteljes növekedésösztönző üzenetet közvetíthet a befektetők és az üzleti világ számára mind az EU-ban, mind Kanadában.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Jelenleg tárgyalások folynak az Európai Unió és Kanada között egy kereskedelmi megállapodásról, ezért az Európai Parlament ezzel a most elfogadott állásfoglalással fejezi ki aggodalmát az Európai Bizottság által a közszolgáltatásokra alkalmazott megközelítéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a megállapodással kapcsolatos tárgyalásokért felelős Európai Bizottság általában minden szolgáltatást fel akar venni. A szolgáltatások azon „negatív” jegyzékéről való tárgyalással, amelyek nem szerepelnének a szabadkereskedelmi megállapodásokban, a Bizottság megfordítja az eddig szokásos logikát. Pedig a közszolgáltatások különböznek az egyéb szolgáltatásoktól: hozzájárulnak a társadalmi és területi kohézióhoz, létfontosságú támogatást nyújtanak a lakosság sérülékeny rétegeinek; ezek a szolgáltatások tehát a köz érdekeit szolgálják. Következésképp létfontosságú, hogy olyan megközelítést alkalmazzunk, amely védi ezeket a szolgáltatásokat – például a nemzetközi versenytől.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Kanadával való kapcsolataink mindig is előnyösek voltak mindkét fél számára, kereskedelmi értelemben mindkét fél érdekeit szolgálták, és a jó együttműködésen alapultak. Bár Kanada fejlett ország, és kevés kétség merülhet fel a szociális jogok és a legmagasabb környezetvédelmi normák tiszteletben tartásával kapcsolatban, a Bizottság – még a Parlament előtt – a megfelelő kanadai hatóságokkal együtt kidolgozott egy olyan tárgyalási alapot, amely részletesen tartalmaz minden olyan területet, ahol kétségeink eloszlatása érdekében módosításokra van szükség.

Az állásfoglalás mellett szavazok, amely az európai kereskedelempolitikának egy olyan fejezete, amelyet olyan más országokkal – ideértve Indiát, Kínát és Pakisztánt – folytatott tárgyalások esetén is modellként kellene alkalmaznunk, amelyek Kanadával ellentétben nem garantálják a tisztességes versenyt, nem is beszélve a szociális jogokról és környezetvédelmi normákról. Ha az említett országokkal tárgyalunk, nem szabad elfelejtenünk, milyen szigorúak és alaposak voltunk egy olyan teljesen felvilágosult és modern országgal, mint Kanada, és érdekeink védelmében ugyanezt a közvetlen és nyílt attitűdöt kell alkalmaznunk az említett országokkal is.

  John Bufton (EFD), írásban. – Az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatok ellen szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy egy kétoldalú megállapodás aláaknázhatja az Egyesült Királyság és Kanada közötti tárgyalásokat. Egyrészt nem értem, miért ne kereskedhetne szabadon az EU és Kanada, másrészt a korábbi jogszabályok azt bizonyították, hogy az EU inkább az Egyesült Királyság és a harmadik országok közötti kereskedelmi kapcsolatok elbitorlására törekszik, nem pedig párhuzamos kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére.

  Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) Az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, amely egy átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás megkötését tűzi ki célul. Kanada és az Európai Unió között szoros kereskedelmi kapcsolatok állnak fenn: a kanadai befektetések Európában 10 év alatt csaknem megduplázódtak, 2009-ben elérve a 119,5 millió eurót. Ezért szükség van a jogi keret fejlesztésére, amely a növekedésre is pozitív hatással lenne. Szeretném hangsúlyozni a mezőgazdasági termékek piacra jutását. A származásra vonatkozó szabályok különbözőek Kanadában és az EU-ban, és a Bizottságnak biztosítania kell az európai mezőgazdaság érdekeinek és prioritásainak megfelelő figyelembevételét. Különösen fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk a származásra vonatkozó szabályok problémájának kielégítő megoldására, hogy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás többi tagjának termékei ne lépjenek a kanadai termékek nyomdokaiba.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer továbbra is a legmegfelelőbb keret a szabad és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására. Az EU és Kanada közötti, nagy múltra visszatekintő és nagyon sikeres gazdasági kapcsolatokra való tekintettel azonban támogatom egy olyan megállapodás megkötését, amely túlmegy a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon, és kiegészíti a többoldalú szabályokat, így kiaknázva a két hatalom közötti együttműködésben rejlő maximális potenciált.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és Kanada között megkötendő gazdasági és kereskedelmi megállapodásba bele kell foglalni a szociális és környezeti kérdéseket is. Ami a környezetvédelmet illeti, fontosnak tartom, hogy az Európai Unió elutasítsa az olajhomok-kitermeléssel nyert olaj importálását.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az EU és Kanada közötti kereskedelmi megállapodásról jelenleg folyó tárgyalások részeként a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a megállapodás megfeleljen az Európai Parlament követeléseinek. Egy szabadkereskedelmi megállapodásra két alapvető dolog érvényes: először is, a szociális és környezeti jogszabályok tekintetében biztosítani kell a viszonosságot; másodszor pedig következetes és proaktív megközelítést kell elfogadni a közszolgáltatások tekintetében. Az európai környezetvédelmi és egészségügyi normákból nem engedhetünk pusztán partnerünk kedvéért. Az Európai Bizottságnak át kell gondolnia, milyen következményei lehetnek annak a döntésnek, hogy automatikusan és alapértelmezésben minden szolgáltatást felvesznek. Bár ez a módszer lehetővé teszi, hogy bizonyos közszolgáltatásokat eseti alapon és az egyes tagállamok kérelmére „negatív” jegyzék létrehozásával kizárjanak, mégis magában hordozza az esetleges hiányok veszélyét. A Parlament nem akarja, hogy ez az új tárgyalási modell precedenst teremtsen a jövőre nézve. A Bizottság korábban a szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalásakor olyan „pozitív” jegyzéket hozott létre, amely egyesével felsorolja a megállapodás által lefedett szolgáltatásokat. Ez a nemzetközi kereskedelemben általánosan alkalmazott módszer nagyobb védelmet biztosít bizonyos, az EU szempontjából érzékeny ágazatoknak, ezért a Bizottságnak továbbra is ezt a módszert kellene alkalmaznia.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Kanada és az EU oszt bizonyos alapvető értékeket, így nemcsak kereskedelmi partnerek, de a globális geostratégiai helyzetben természetes szövetségesek is. A Kanada és EU közötti kapcsolatok megerősítésével mindkét fél sokat nyerhet. Nem lenne értelme most részletesen kitérni a Kanada és Európa közötti történelmi kapcsolatokra, valamint a kanadai polgároknak a két világháború idején az európai kontinens felszabadításában játszott szerepére.

A szabad kereskedelem még mindig fennálló akadályai és az Uniónak a jelenlegi kanadai gyakorlatokkal szembeni fenntartásai ellenére remélem, hogy mihamarabb meg lehet teremteni egy kölcsönösen előnyös kereskedelmi partnerség alapjait. A Kanada és az Európai Unió közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás az EU által megkötött legambiciózusabb és legszélesebb körű megállapodás lehet. Remélem, hogy így lesz.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalási indítvány az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szól – az ezekkel kapcsolatos tárgyalások lezárása 2011 végére várható. Az EU kereskedelmi és befektetési politikájának célja egy olyan fenntartható fejlődés megteremtése, amely növeli az életszínvonalat, és munkahelyeket teremt. Ne felejtsük el, hogy a stratégiai partnereinkkel való kereskedelmi megállapodások megkötése az EU számára 2020-ra bruttó hazai terméke (GDP) 1 százalékát – amely 2010-ben 120 milliárd eurót tett ki – fogja hozni hozzáadott értékként, ami a fogyasztók és a vállalkozások számára egyaránt előnyös lesz. Ezért – és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szerepének megkérdőjelezése nélkül – létfontosságú a kereskedelem liberalizálása a dohai fejlesztési menetrend (DFM), amelynek részét képezik az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatok, folyamatban lévő tárgyalásainak lezárásával. Habár bizonyos kérdések még megoldatlanok (például az olajhomok-kitermelés biodiverzitásra gyakorolt negatív hatásai), az állásfoglalás mellett szavaztam, és nemcsak azért, mert a közbeszerzéssel kapcsolatos probléma gyakorlatilag megoldódott, hanem a tagállamok érdekében is, valamint a tárgyalások elhúzódását megelőzendő.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A preambulum első pontja jól illusztrálja a jelentés alapelképzelését: a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszer továbbra is a legmegfelelőbb keret a szabad és tisztességes kereskedelem szabályozására és előmozdítására. A következő pont a dohai forduló sikeres lezárásnak támogatásáról szól.

Az állásfoglalás következő pontjai is erre az elképzelésre épülnek, amelyet mi természetesen nem támogatunk. Nem támogatjuk a munkavállalókhoz, a mezőgazdasági termelőkhöz, a kis- és középvállalkozások tulajdonosaihoz és világszerte sok más emberhez hasonlóan, akik már évek óta a WTO szemére hányják a kereskedelem liberalizálását, és nem értenek egyet a WTO által szolgált érdekekkel. A WTO a multinacionális cégek, a nagyvállalatok, a pénzintézetek érdekeit támogatja, amelyek milliókat söpörnek be, és milliónyi munkahelyet áldoznak fel, nem törődnek a szociális jogokkal, tönkreteszik a kis- és középvállalkozásokat, és szennyezik a környezetet.

Az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás a többi ilyen megállapodáshoz hasonlóan a szolgáltatásokra is vonatkozik, és jogos, de következetlen aggályoknak adtunk hangot a „negatív jegyzékekkel” kapcsolatban, amelyek nem szüntetik meg a közszolgáltatások fenyegetettségét. Mindez több mint elegendő ok arra, hogy az állásfoglalás ellen szavazzunk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unió tovább folytatja egy olyan kereskedelmi politika kiépítését, amely a különböző tagállamokat mélyen, de különbözően érinti.

A megállapodások, amelyek e politika kézzelfogható kifejeződései, lényegében a szabad kereskedelmen alapulnak, amelynek céljait és hatásait az e téren alkalmazott retorika nyilvánvalóan mutatja. Ezek az úgynevezett „offenzív érdekek” – mintha háborúról lenne szó.

Ezek a megállapodások többnyire nem rendelkeznek demokratikus legitimitással, mivel csaknem mindig a legnagyobb titokban, a közvélemény megkerülésével tárgyalják meg őket, és megpróbálják gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaikat eltitkolni, a vitát és a kérdések tisztázását pedig elkerülni.

A tárgyalások állítólag már előrehaladott fázisban vannak, és 2011-ben le is akarják zárni őket, de még egyáltalán nem vitatták meg a megállapodás hatását a különböző ágazatokra és országokra.

A megállapodás tartalma nem okozott meglepetést: a piacok megnyitása, a szolgáltatások liberalizálása, illetve a közszolgáltatások elüzletiesítése; kiszolgáltatják a közszolgáltatásokat a multinacionális vállalatok érdekeinek, ami az embereknek csak problémákat fog jelenteni.

A következményeket jól ismerjük: a piacon néhány vállalat fog dominálni, a gyengébb termelési rendszereket tönkreteszik, újabb és újabb ürügyeket gyártanak a jogok megsértésére, az élet- és munkakörülmények romlására.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az EU 2009-ben kezdett el tárgyalni Kanadával az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról. A megállapodás várhatóan számos területet fel fog ölelni: áruk és szolgáltatások kereskedelme, szellemi tulajdonjogok, közbeszerzés, szabályozási együttműködés, befektetés, ideiglenes migráció, versenypolitika, foglalkoztatási és környezetvédelmi normák. Véleményem szerint mindkét fél számára előnyös, ha bizonyos alapvető pontok segítségével rangsorolják a megállapodás létrejöttéhez szükséges erőfeszítéseket (például közbeszerzés, befektetés és közszolgáltatások).

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlendőnek tartom ezt a dokumentumot, mivel az EU és Kanada között szoros kapcsolat áll fenn a kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetés terén. Az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötésére irányuló tárgyalások célja egy olyan magasabb szintű megállapodás elérése, mely ambiciózusabb bármely eddigi, az EU vagy Kanada által megkötött kereskedelmi és gazdasági megállapodásnál, és amely tovább tudja erősíteni a már most is erős kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat. Üdvözlöm egy olyan megállapodás megkötését Kanadával, amely túlmutat a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon, és kiegészíti a többoldalú szabályokat, feltéve, hogy a tárgyalások kiegyensúlyozott, ambiciózus és minőségi megállapodáshoz vezetnek. Úgy vélem, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó fejezetek mindkét fél számára fontosak lesznek a tárgyalások során. Aggódom amiatt, hogy a felek lényeges engedményeket tehetnek a géntechnológiával módosított szervezetek, a tej és az eredetmegjelölés területén. Ezért a mezőgazdaság érdekeit és prioritásait teljes mértékben figyelembe kell venni, és olyan megállapodást kell kötni, amely előnyös lesz az EU és Kanada fogyasztóinak, illetve a két fél mezőgazdasági ágazatának, és amely egy kiegyensúlyozott, átfogó eredmény keretében biztosítja a mezőgazdasági termékek uniós és kanadai forgalmazóinak kiterjedtebb, de tisztességes versenyét. Üdvözlöm mindkét fél kezdeti kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy nem tart fenn, nem vezet be és nem állít vissza mezőgazdasági exporttámogatásokat az eladott mezőgazdasági termékekre, ami pozitív lépésnek tekinthető az ambiciózus és tisztességes tárgyalások, valamint a WTO-ban folyó mezőgazdasági témájú tárgyalásokban való együttműködésre irányuló megállapodás irányába.

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Az Európai Unió és Kanada között régóta jó, szilárd kereskedelmi kapcsolatok állnak fenn. A gazdasági kapcsolatok terén azonban még rengeteg kiaknázatlan lehetőség van, ezért üdvözlöm a CETA megkötésére irányuló tárgyalásokat. A WTO-tárgyalásoknak azonban prioritást kell élvezniük a kétoldalú megállapodásokkal szemben. Az állásfoglalás számos fontos témát felölel. Határozottan támogatom az Európai Parlamentnek az európai mezőgazdaságra gyakorolt esetleges negatív hatással kapcsolatban kifejezett fenntartásait. A mindkét fél számára megfelelő és fenntartható megállapodás érdekében be kell tartani a kölcsönösség elvét. Ebben az összefüggésben szeretném kiemelni a vágómarhák eredetmegjelölésére vonatkozó vitát, amelyet meg kell oldani, továbbá a tarifális és technikai akadályokat, mint például az uniós termékek nehézkes és hosszas engedélyezési eljárását. A CETA-nak természetesen a tisztességes versenyt kell célul kitűznie.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Unió Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere, Kanada pedig az EU fontos partnere a közvetlen külföldi befektetés terén, ezért az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a közép- és kelet-európai országok közül Lengyelország Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere, amely már több mint tíz éve évről évre növekvő, kétoldalú kereskedelmi hasznot jelent. A mai szavazás fontos, jövőbe mutató előrelépést jelent.

  David Martin (S&D), írásban. – Örülök, hogy elfogadták a módosításomat, amely így hangzik: „...tudomásul veszi a fókából készült termékekre vonatkozó uniós tilalommal kapcsolatos legújabb jogi fejleményeket, különösen Kanadának a WTO-hoz intézett azon kérését, hogy hozzanak létre hivatalos vitarendezési testületet, valamint kifejezi abbéli erőteljes reményét, hogy Kanada még a CETA megállapodás Európai Parlament által történő ratifikációjának szükségessége előtt visszavonja a WTO ellen intézett támadását, ami ellentétes a pozitív kereskedelmi kapcsolatokkal”.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatok túlmehetnek a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon, feltéve, hogy kiegyensúlyozott megállapodáson, az egymás piacaihoz való megfelelő, kölcsönös hozzáférésen, továbbá a védjegyek, a szabadalmak és a földrajzi jelzések védelmének javításán alapulnak. Véleményünk szerint szükség van új befektetésekre a környezetvédelem és a jó munkakörülmények biztosítása érdekében. Mivel a mezőgazdasági ágazat alapvető jelentőséggel bír, egy olyan megállapodás megkötésére sürgetjük a Bizottságot, amely a termelők és fogyasztók számára egyaránt előnyös, és amely a mezőgazdasági termékek uniós és kanadai forgalmazóinak tisztességes versenyét biztosítja. Végezetül pedig, úgy gondoljuk, hogy a Tanácsnak meg kell szereznie a Parlament egyetértését bármilyen további nemzetközi kereskedelmi megállapodás aláírása előtt, és a nagyobb demokratikus ellenőrzés biztosítása érdekében a Parlamentet tájékoztatni kell az eljárás valamennyi szakaszáról. Csak úgy tudunk nagyobb növekedést elérni az Európai Unió és Kanada közötti kereskedelem és befektetések terén.

  Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az állásfoglalás mellett, de a 10. módosítás ellen szavaztam, amely támogatja a fókából készült termékek importjára vonatkozó uniós tilalmat. Ez a tilalom sem tudományos, sem jogi szempontból nem indokolt. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) 2007 végén kiadott tudományos állásfoglalásának következtetései a vágóhídon levágott állatokra vonatkozó adatokon nyugszanak, tehát nem vonatkoznak a fókavadászatra. A jogalap tehát megkérdőjelezhető, ahogy azt az Európai Parlament 2009. április 1-jei jogi szakvéleménye is hangsúlyozza: ‘Gyakorlatilag lehetetlen a tilalmat kizárólag az állatok jóllétével igazolni, mivel a Szerződés nem tartalmaz jogalapot az állatok jóllétére nézve’. A fajok védelme nem sérül, mivel Grönlandon a fókapopuláció száma az elmúlt 25 évben háromszorosára nőtt. Ráadásul teljesen irreális a Bizottságnak az az állítása, hogy biztosítani fogják, hogy az embargó ne legyen hatással a hagyományos inuit vadászatra. Ezért teljesen indokolt a Kanada által a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) benyújtott kérelem, amely az európai embargó ügyében egy hivatalos vitarendezési testület felállítására irányul.

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A Parlament az EU és Kanada közötti kereskedelmi tárgyalásokról szóló állásfoglalásával azt az erőteljes üzenetet közvetíti, hogy kérlelhetetlenül be fogja tartatni a fókából készült termékek uniós piacra történő importjának tilalmára vonatkozó jogszabályt. Az uniós polgárok azt kérték tőlünk, hogy küzdjünk a kegyetlen, üzleti célokat szolgáló fókavadászat révén előállított termékek EU-ba való behozatala ellen. Kanadának nincs joga aláaknázni az európai polgároknak azt a demokratikus akaratát, hogy a fókából készült termékek tilalomára vonatkozó, nyilvánvalóan megkülönböztetésmentes jogszabályunkat a Kereskedelmi Világszervezet elé vigyük. Az EU és Kanada közötti kereskedelmi kötelékek szorosabbá tétele csak az európai közvélemény akaratának figyelembevételével és az európai jog betartásával lehetséges.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Bizottság hamarosan lezárja a Kanadával folytatott, minden eddiginél szélesebb körű szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások 2004 óta folynak. Ebben a kérdésben soha nem került sor konzultációra az európai polgárokkal, de még csak nem is tájékoztatták őket erről a kérdésről. Ez a jelentés üdvözlendőnek tartja ezt a hátrányos megállapodást, amelynek tartalmáról csak annyit tudunk, amennyi kiszivárogott. Ez elfogadhatatlan. A jelentés ellen szavazok, és elítélem ezt a megállapodást, amely az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás példáját követve az európaiakat alárendelt szerepbe kényszeríti.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Európa és Kanada történelmi kapcsolata hosszú időre – még az EU előtti időkre – nyúlik vissza. Számos értéket és elvet osztunk, tehát a globális geostratégiai helyzetben egymás szövetségesei vagyunk. A kereskedelmi kapcsolatok terén jelentős fejlődés történt, de még mindig nincs átfogó megállapodás. Véleményem szerint továbbra is minden erőfeszítést meg kell tennünk egy mindenki számára megfelelő megállapodás elérésére, mivel ez mindkét fél gazdasági fejlődése szempontjából nagyon fontos.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ez a megállapodás számos területet fel fog ölelni: áruk és szolgáltatások kereskedelme, szellemi tulajdonjogok, közbeszerzés, szabályozási együttműködés, befektetés, ideiglenes migráció (4. módozat), versenypolitika, foglalkoztatási és környezetvédelmi normák. A két oldalnak még megállapodást kell elérnie számos fontos tárgyalási fejezetben, többek között a közbeszerzéshez való hozzáférés, a befektetés és a közszolgáltatások kérdésében. Két további, az Európai Parlament számára érzékeny téma is felmerült a tárgyalásokon. Az első a kanadai olajhomok, a második pedig az üzemanyagok minőségéről szóló uniós irányelv. Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvet a Környezetvédelmi Bizottság megvitatta. A kanadai kormány a mai napig úgy gondolja, hogy az irányelv különbséget tesz a kanadai olajimport és más országok olajimportja között. Szerintem a megállapodás megkötése még túl korai lenne. A második, nagyon fontos téma pedig a fókából készült termékekre vonatkozó uniós tilalom. Ez a megállapodás megerősíthetné az EU és Kanada közötti, már most is erős, kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat, azonban a megállapodásnak mindkét fél számára előnyösnek kell lennie, ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Egy progresszív megállapodás ösztönözni és élénkíteni fogja az EU és Kanada közötti aktív kereskedelmi és befektetési kapcsolatokat. A kereskedelmi kapcsolatok liberalizációja kölcsönös előnyöket fog hozni az üzleti szereplőknek, és előnyösebb befektetési feltételeket fog teremteni. Ha átfogó, minőségi megállapodást akarunk, amely túlmegy a WTO keretében tett kötelezettségvállalásokon, akkor egyik fél sem állhat elő olyan követelményekkel, amely sérti valamely fél belpolitikáját vagy intézményes berendezkedését. Ezenkívül kereskedelmi jogviták esetén a viszonosság elvét kell alkalmazni, továbbá javítani kell a szellemi tulajdonjogok védelmét, és biztosítani kell a kölcsönös hozzáférést a szolgáltatások és közbeszerzések piacaihoz. Kiemelt figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági ágazatnak és a fogyasztóknak. A géntechnológiával módosított szervezetek, a tej és az eredetmegjelölés területén határozott álláspontot kell képviselnünk. Tisztességes és kiterjedtebb versenyt kell biztosítanunk a mezőgazdasági termékek forgalmazói között. Véleményem szerint a Bizottságnak akkor kellene tárgyalásokat kezdenie Kanadával a befektetésről, ha a Parlament állást foglalt az EU befektetési politikájának jövőjéről. Védenünk kell a felek számára legérzékenyebb ágazatokat, ezért ki kell zárnunk őket a befektetési megállapodások hatályából. A Bizottságnak határozottan állást kell foglalnia a fókából készült termékek tilalmára vonatkozóan, Kanadának pedig vissza kell vonnia a WTO-hoz benyújtott azon kérését, hogy hozzanak létre hivatalos vitarendezési testületet. Ez a kérés ellentétes a pozitív kereskedelmi kapcsolatok elveivel.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az Európai Parlament állásfoglalását az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról. Az EU és Kanada között a kulturális hasonlóságokon és közös történelmen alapuló, természetes partnerség áll fenn. Ezért természetes, hogy a magánszektor mind az EU-ban, mind Kanadában erőteljesen támogatja egy ambiciózus és átfogó gazdasági megállapodás megkötését, és úgy gondolja, hogy az EU és Kanada közötti gazdasági partnerség megerősítése erőteljes növekedésösztönző üzenetet küldhet a befektetők és az üzleti világ számára mind az EU-ban és Kanadában, mind nemzetközi viszonylatban. Ezért üdvözlöm egy olyan megállapodás megkötését Kanadával, amely túlmutat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében tett kötelezettségvállalásokon, és kiegészíti a többoldalú szabályokat, feltéve, hogy a tárgyalások viszonosságon alapuló, ambiciózus és minőségi megállapodáshoz vezetnek, amely jóval túlmegy a vámok csökkentésén. Át kell gondolni azonban a liberalizáció gazdasági hatását, különösen a sérülékenyebb gazdasággal rendelkező tagállamok esetén.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Jelenleg a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi rendszere tűnik az államok közötti gazdasági kapcsolatok legmegfelelőbb referenciakeretének. Ez a referenciakeret azonban nem zárja ki, hogy bizonyos államok vagy nemzetek feletti szervezetek fokozzák gazdasági kapcsolataikat a közös szabályozáson túlmenően. Ezért az EU-nak és Kanadának lehetősége van még szorosabb gazdasági kapcsolatok kiépítésére. Ahogy a jelentés is hangsúlyozza, az EU Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere Kanada az első iparosodott ország, amelyikkel az EU kereskedelmi és gazdasági együttműködési keretmegállapodást írt alá 1976-ban. Kanada az EU negyedik legnagyobb közvetlen külföldi befektetési forrása. Egy megállapodás még tovább erősíthetné a kapcsolatokat, még magasabb szintű gazdasági együttműködést hozhatna létre az EU és Kanada között, amelyek közös kulturális megközelítésük alapján már most is szoros kapcsolatban állnak egymással.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mellette szavazok. A Kanadával folytatott, széles körű, átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötésére irányuló tárgyalások akár az ősz folyamán lezárulhatnak. A CETA vitathatatlanul a legambiciózusabb kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás, amelyről az EU valaha tárgyalt a „Globális Európa” kereskedelmi stratégia keretében. A megállapodás átfogó fejezeteket tartalmaz a szolgáltatásokról, a közbeszerzésről, a befektetések védelméről, a szellemi tulajdonról és a szabályozási együttműködésről.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolatok kulcsfontosságúak a két fél közötti párbeszéd előmozdítása szempontjából. Az USA után az EU Kanada második legfontosabb kereskedelmi partnere, Kanada pedig az EU 11. legfontosabb kereskedelmi partnere. A jelenleg is folyó, átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötésére irányuló tárgyalások célja egy olyan széles körű megállapodás elérése, amely ambiciózusabb bármely eddigi, az Unió vagy Kanada által megkötött kereskedelmi és gazdasági megállapodásnál. A kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolatok már most erősek, és a megállapodás tovább erősítheti ezeket. Az EU és Kanada szakértőinek közös jelentése szerint az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás megkötése a liberalizáció és a tarifális akadályok eltüntetése segítségével érzékelhető gazdasági előnyöket kell, hogy hozzon. Maradnak azonban még megoldatlan problémák ezzel a megállapodással kapcsolatban, ami negatív hatást gyakorolhat az EU mezőgazdasági ágazatára.

Véleményem szerint többet kell tenni az EU és Kanada hatályos egészségügyi és növény-egészségügyi normái közötti különbségek terén. Ezenkívül többet kell tenni annak érdekében is, hogy a kanadai környezetvédelmi normák megfeleljenek a hatályos uniós környezetvédelmi normáknak. Úgy gondolom, hogy a fentiekkel összefüggésben szükség lenne az említett normák részletes elemzésére és értékelésére.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Üdvözlöm a mai állásfoglalást, amely hangsúlyozza az EU és Kanada közötti, kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások előrehaladását. Kanada az EU fontos potenciális kereskedelmi partnere, és egy ilyen megállapodásból mindkét fél profitálni fog. A Bizottságnak azonban figyelembe kell vennie bizonyos aggályokat. Ilyenek például az olajhomok-kitermelés környezeti hatásai és az azbesztbányákban dolgozók egészsége, hogy csak kettőt említsek. Támogatom azt a felszólítást, hogy Kanada vonja vissza a fókából készült termékek uniós tilalmának ügyében a WTO ellen intézett támadását, és örülök, hogy az erre vonatkozó módosításokat a Parlament elfogadta. A Bizottságnak határozottan állást kell foglalnia a tilalom védelme mellett. A szellemi tulajdonjogok védelméhez is ragaszkodni kell a védjegyek és a szabadalmak alkalmazásával. Biztos vagyok benne, hogy a Bizottság ezeket a problémákat kezelni fogja, számításba fogja venni, és hogy hatékony kereskedelmi megállapodás fog létrejönni.

Jelentés: Wolf Klinz (A7-0081/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A saját kezdeményezésű jelentés mellett szavazok, mivel a hitelminősítő ágazatról folytatott végeláthatatlan vita során felmerülő aktuális kérdésekkel foglalkozik, azaz a következőkkel: a verseny hiányával, az oligopolisztikus struktúrákkal és – elsősorban az államadósság minősítése tekintetében – az elszámoltathatóság és az átláthatóság hiányával.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) „A hitelminősítő intézetekről: jövőbeli kitátások” című állásfoglalás mellett szavaztam. A hitelminősítő intézetek minősítései különféle hasznos célokat szolgálnak: összesítik a globális környezetben működő kibocsátók hitelminőségével kapcsolatos információkat. A minősítések lehetővé teszik a kibocsátók számára a globális és a belföldi piacok értékelését, csökkentve ezzel az információhoz való hozzájutás költségeit és szélesítve a potenciális befektetők körét, ami likviditást biztosít a piacok számára, és elősegíti az árak kialakítását. A közelmúlt pénzügyi válsága a következő három problémára világított rá: a verseny hiánya, a szabályozási keretnek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodása, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek az általuk kiadott besorolásért. Egyetértek az előadónak azzal a véleményével, hogy a hitelminősítések nem lehetnek pusztán véleménynyilvánítások, hanem a hitelminősítő intézeteknek felelősségre vonhatóknak kell lenniük az általuk kiadott minősítések tekintetében. Ennélfogva a valódi kockázat biztosítása érdekében jobban ki kell tenni őket a polgári felelősségre vonásnak.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Klinz úrnak a hitelminősítő intézetekről szóló jelentése mellett szavaztam. A hitelminősítő intézetek hasznosak: tájékoztatást nyújtanak a hiteltermékek minőségéről, lehetővé téve az adósok és a beruházók számára a globális és belföldi piacokhoz való hozzáférést, valamint végső soron elősegítik az árak kialakítását. A válság azonban megmutatta a jelenlegi rendszer által előidézett veszélyeket: a verseny hiányát, valamint – különösen – az intézetek elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiányát. Ez a saját kezdeményezésű jelentés felkéri az Európai Bizottságot a meglévő keretrendszer hiányosságainak egyértelmű azonosítására, valamint a rendszer továbbfejlesztésének különféle lehetséges alternatíváit körvonalazó hatásvizsgálat elkészítésére, szükség esetén az új jogszabállyal együtt. Arra kérem a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb válaszoljon megkeresésünkre.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre a fontos dokumentumra. A hitelminősítő intézetek nem csak magántőke-társaságok és termékeik, hanem országok értékelésével is foglalkoznak. Azok a feltételek, amelyek alapján az adott ország kölcsönhöz juthat a nemzetközi piacokon, az általa elért minősítéstől függ. A pénzügyi nehézségek közepette kapott negatív minősítés egyfajta adósságspirálba kényszerítheti az adott országot, mivel a romló minősítés még tovább növeli a kölcsön költségét, és még rosszabbá teszi az ország pénzügyi helyzetét. Valamennyi piaci szereplőnek és ezek felügyeletének ismernie kell a minősítés meghatározásához alkalmazott kritériumokat, és lehetőséget kell kapjanak arra, hogy e kritériumokat saját maguk ellenőrizzék. A Bizottság és a G20 országai felkérést kaptak az értékelés egy új, globális megközelítésének kialakítására, amely csökkenthetné a hibák előfordulásának valószínűségét, szabályozná a minősítésben részt vevő társaságok tevékenységeit, valamint csökkentené a pénzügyi értékeléssel kapcsolatos kockázatot. Üdvözlöm – és több alkalommal meg is ismételtem – azt a javaslatot, amely szerint Európának haladéktalanul létre kell hoznia saját hitelminősítő intézetét, amely objektív és független értékeléseket készítene. Üdvözlöm, hogy a jelentés saját független hitelminősítő intézetünk létrehozását kéri, amelyet – a javaslatok szerint – kezdetben Európai Hitelminősítő Alapítványnak neveznének.

Valamennyi uniós tagállam arra való lehetőségei, hogy a megfelelő feltételek mellett jusson kölcsönhöz a nemzetközi piacokon, valamint az egész globális pénzügyi rendszer stabilitása, továbbá a válságmegelőzés hatékonysága attól függenek majd, hogy milyen sikerrel tudjuk végrehajtani a pénzügyi értékelés reformját.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetek országokat, intézményeket és vállalatokat értékelnek, kockázati értékelést rendelve ahhoz, hogy hiteleiket vissza tudják-e fizetni a megállapodás szerinti időpontig. A hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet elfogadására a pénzügyi válságra adott első reakcióként került sor. Ez a rendelet a legsürgetőbb kérdésekkel foglalkozott, felügyelet és szabályozás alá helyezve a hitelminősítő intézeteket. Ez azonban nem oldotta meg valamennyi problémát.

A pénzügyi válság mindazonáltal megmutatta, hogy az ilyen intézetek működésének módjával kapcsolatban három nagy probléma van: a verseny hiánya, a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodás és az elszámoltathatóság hiánya. A jelentés – amelyre igennel szavaztam – felkéri az Európai Bizottságot a hiányosságok azonosítására, valamint hogy készítsen hatásvizsgálatot a lehetséges alternatívákról, többek között a további jogalkotási javaslatokról. Felkéri emellett az Európai Bizottságot egy teljesen független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozása költségeinek és előnyeinek értékelésére.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Támogattam a javasolt jelentést, mivel úgy vélem, hogy a hitelminősítő intézetek létrehozása előmozdítja a versenyt ebben az ágazatban, ami az előfeltétele a minőség javításának, az információs költségek csökkentésének, és – végül, de nem utolsósorban az érintett intézetek elszámoltathatósága növelésének. Elősegíti a szabályozás függésének csökkentését is.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Megszavaztam Klinz úrnak a hitelminősítő intézetekről szóló jelentéstervezetét, mivel úgy vélem, hogy a módosított szöveg számos pozitív elemet és jó ötletet tartalmaz. Különösen az ilyen intézetek átláthatóságának, integritásának, felelősségének, függetlenségének és megbízhatóságának javítására irányuló törekvéssel értek egyet. Emellett támogatom Klinz úrnak az államoktól és intézményektől független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozásával kapcsolatos elképzelését is, és osztom azt a véleményét, hogy a jelenlegi oligopólium problémát jelent az ágazatnak.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A közelmúltbeli pénzügy válság a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatban három kulcsfontosságú problémára hívta fel a figyelmet, mégpedig a gazdasági verseny hiányára, a szabályozási kereteknek a külső minősítő értékelésektől való túlzott függőségére és arra, hogy a hitelminősítő intézetek nem nyújtanak garanciát minősítéseikre. Nem vagyok biztos benne, hogy az előadónak az Európai Hitelminősítő Intézet létrehozására tett javaslata ésszerű megoldás volna. Nincs garancia arra, hogy az Európai Hitelminősítő Intézet jó hírnévre tenne szert és a hitelminősítő intézetek körében valódi új szereplővé válna, hogy hiteles lenne, vagy hogy képes lenne meggyőzni a piacot a valamennyi állami szervtől – így akár a tagállamoktól, akár az Európai Bizottságtól vagy valamely más közintézménytől – való abszolút függetlenségéről.

Az eladónak az európai hitelminősítő intézetek hálózatának felállítására tett javaslata ésszerűbbnek tűnik számomra, mivel a rendelkezésre álló humán- és pénzügyi erőforrások felhasználásában nemzeti szinten aktív hitelminősítő intézetek közötti együttműködésnek azzal kellene támogatnia az e területen való versenyt, hogy lefedi a tevékenységek és a különféle piacok széles körét, ilyen módon téve lehetővé ugyanannak a szintnek az elérését, amelyet globális léptékű feladatokkal rendelkező nagy hitelminősítő intézetek is elérnek.

  John Bufton (EFD), írásban. – A hitelminősítő intézetek uniós harmonizációjának esetleges elfogadása ellen szavaztam, mivel a tagállamok viszonylatában a normák – szükségszerűképpen – változhatnak. Egységes közös valuta nélkül – és figyelemmel a piacoknak a különösen a gyenge eredményeket felmutató euróövezetbeli gazdaságokra jellemző ingadozására – előfordulhat, hogy az Egyesült Királyság beleragad azon harmonizált hitelminősítések mocsarába, amelyeknek Unió-szerte valamennyi gazdasági körülményt figyelembe kell venniük, és ez kiszolgáltatná az egyesült királyságbeli kereskedelmet és ipart az Unióra kiterjedő hitelminősítések által támogatott veszélyes vállalkozásoknak. A hitelminősítéssel kapcsolatos feltételeiket és korlátaikat a független államok független gazdaságainak kell meghatározniuk.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Figyelemmel azokra a következményekre, amelyeket az államadósságokra vonatkozó hitelminősítések idézhetnek elő a piac, a költségvetési egyensúly és az emberek általános jóléte tekintetében, alapvető fontosságú, hogy ezek megbízható tényeken és számadatokon alapuljanak. Az ilyen minősítések igazságtartalmának és tisztességének megőrzése érdekében szükség van a döntések átláthatóságának, valamint az ilyen intézetek elszámoltathatóságának növelésére. Ennélfogva támogatom és üdvözlöm a hitelminősítő intézetek szabályozásával kapcsolatos prioritások ma javasolt megállapítását, amit alapvető fontosságúnak tekintek az ágazatban tapasztalható problémák leküzdése szempontjából.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Európában rendezni kell a hitelminősítő intézetek helyzetét. Ezek a magánkézben lévő, profitorientált szervezetek túl nagy befolyással rendelkeznek a független kormányok felett, és teljes mértékben támogatom az ennek az anomáliának európai szinten történő rendezésére irányuló terveket.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A hitelminősítő intézetekről szóló jelentés ellen szavaztam. Politikailag elfogadhatatlan és gazdaságilag veszélyes, hogy ezek az intézetek – amelyek olyan negatív szerepet játszottak a mostani válságban – továbbra is rendelkezzenek maga az EU által rájuk ruházott joggal, hogy ne csak vállalatokat, de a tagállamok gazdaságait is minősítsék. Az Európai Parlamentnek határozottabbnak és radikálisabbnak kellene lennie a hitelminősítő intézetek tevékenységéről szóló döntéseiben, különösen az európai gazdaságoknak és az európai polgároknak okozott károkat követően. A jelentés azonban gyáva. Az általa javasolt rendelkezések gyávák, a hitelminősítő intézeteket körülvevő átláthatatlanság pedig alapjában véve ugyanolyan marad, mint volt. A legmerészebb képzelettel sem gondolhatjuk, hogy az önző magánvállalatok – legyenek azok épp most amerikaiak vagy a jövőben európaiak – által kibocsátott minősítések problémája ezzel megoldódott, és ez már önmagában is a spekulációs maffia erősödéséhez vezet. A jelentésnek egy nyilvánosan működő, demokratikus ellenőrzés alatt álló intézetet létrehozását kellene előmozdítania, amelynek semmi köze a magánérdekekhez, és amely különös szerepet játszhat az államok és polgárok közötti szolidaritás rendszerében.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyértelmű és objektív módon rögzíti a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos helyzetet. Úgy vélem továbbá, hogy a hitelminősítő intézetek szükséges és rendkívül hasznos szerepet töltenek be a pénzügyi piacokról szóló információk kivonatolásában és egyszerűsítésében, mind a hitelfelvevők fizetőképessége és megbízhatósága, mind pedig az egyes pénzügyi eszközök tekintetében. Amint azonban Klinz úr igen találóan rámutat, ez az üzleti modell azt a kockázatot hordozza magában, hogy a figyelem a befektetők védelméről a hitelfelvevők védelmére irányul, kivéve, ha megfelelő kiigazító intézkedések meghozatalára kerül sor. Úgy gondolom, hogy a verseny nem fokozható, mivel az intézetek elszaporodása alááshatná a minősítések hitelességét. Úgy vélem azonban, hogy a nagyobb felelősség nagyobb objektivitást és alaposabb munkát eredményezhet, ami nem csak a kevesek ügyének biztosítana védelmet, hanem elősegítené az információs egyenlőtlenségek mérséklődését, ami pedig a piacok működésének és egyúttal a közérdek védelmét is eredményezné.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A hitelminősítő intézetekről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy egy új európai minősítő intézetre van szükség, amely alternatív működési módszert és nagyobb versenyt hozna ebbe az ágazatba. A gazdasági válság megmutatta számunkra, hogy a továbbiakban nem fogadhatjuk el az oligopolisztikus szerkezetet, sem pedig a hitelminősítő intézetek átláthatóságának és elszámoltathatóságának hiányát.

  Rachida Dati (PPE), írásban. – (FR) Klinz úr jelentése mellett szavaztam. Érdekes javaslatokat tartalmaz a hitelminősítő intézetekhez szükséges keretek kialakításával kapcsolatban. Az euróövezet jelenlegi helyzete szinte naponta az ilyen intézetek által meghozott döntések hatására, valamint a globális pénzügyi szabályozási rendszernek az ezen intézetektől való függőségére emlékeztet bennünket. Különösen üdvözlöm az Európai Bizottsághoz intézett kérést, hogy vizsgálja meg a független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozásának lehetőségét. Ez egy konkrét javaslat, amely lehetővé tenné szánunkra, hogy a globális pénzügyi szabályozási rendszernek az egyes, nem közintézményként működő hitelminősítőktől való túlzott függésével foglalkozzunk.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom a hitelminősítő intézetek jövőjéről szóló jelentést. A mostani pénzügyi válság megmutatta, hogy jelentős problémák vannak ezzel az üzletággal: például hogy a szabályozási rendszer túlzott mértékben függ a külső minősítésektől, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek az általuk kiadott minősítésekért. A hitelminősítő intézetek valóban jelentős szerepet játszottak a válság kialakulásában azzal, hogy téves minősítéseket adtak a strukturált pénzügyi eszközök vonatkozásában. Ez a jelentés – a Bizottság által az őszre előkészített jogalkotási javaslatot megelőzve – a következőkre hív fel: a pénzügyi szabályozórendszer általános túlzott bizalmának csökkentése érdekében annak felülvizsgálata, hogy a tagállamok felhasználják-e szabályozási célra a minősítéseket, és ha igen, miként; részletes hatásvizsgálat és megvalósíthatósági tanulmány készítése egy teljesen független Európai Hitelminősítő Alapítvány költségeiről, előnyeiről és lehetséges irányítási struktúrájáról; egy valóban független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozásának megvitatása; a bejegyzett piaci hitelminősítő intézetek valamennyi minősítését magában foglaló európai minősítési mutató kialakítása.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A hitelminősítő intézetek egymás után rontják le a válság által leginkább sújtott európai országok hitelminősítését, illetve adnak ki figyelmeztető riasztást velük kapcsolatban. Portugáliáról, Írországról, Görögországról és Spanyolországról beszélek. Noha a globális gazdasági válságot nem az intézetek indították el, az ilyen intézkedéseik mindazonáltal súlyosabbá tették a válságot. Ösztönzik a spekulációt, veszélybe sodorva ezzel a népeikre kiszabott már most is drákói szigorú gazdaságélénkítési tervek sikerét. Ez az, amiért halaszthatatlan a független alapítványi státust elfoglaló európai hitelminősítő intézet létrehozása. Véget kell vetni az azokban a hitelminősítő intézetekben meglévő összeférhetetlenségeknek, amelyek pillanatnyilag még tanácsadóként eljárva is adhatnak ki minősítéseket. Olyan változás ez, amelynek együtt kell járnia annak bizottsági értékelésével, hogy szükség van-e valamennyi termék esetében a nyilvánosságra hozott információk körének növelésére a pénzügyi eszközök területén.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Amióta csak a gazdasági és pénzügyi válság elkezdődött, másról sem esik szó, mint a hitelminősítő intézetekről. Mindazonáltal mit gondolunk a mostanra kulcsfontosságúnak számító szerepükről? Az Európai Parlament foglalkozott a kérdéssel. Noha a hitelminősítő intézetek által végzett besorolások különféle hasznos célokat szolgálnak (összesítik például az információkat a kibocsátók hiteleinek minőségére vonatkozóan, ami különösen hasznos globális környezetünkben), a szabályozási keretek átalakítása ezeket az „információközvetítőket” de facto „szabályozó hatóságokká” változtatta, ami olyan hiba, amelyet nem szabad elkövetnünk!

A pénzügyi válság megmutatta, hogy három jelentős probléma van az iparágban: a verseny hiánya, a szabályozási rendszernek a külső minősítésektől való túlzott függése, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek az általuk kiadott besorolásért.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetek által betöltött szerep kétségtelenül fontos a jelen piacgazdasága számára. Ezek az intézetek olyan információközvetítőként kezdték, akik a hitelfelvevők és a beruházók számára könnyítik meg a piachoz való hozzáférést, lehetővé téve az információhoz jutás költségeinek csökkenését, és – ennek megfelelően – a likviditás és az átláthatóság javulását. Az ágazat számos más területéhez hasonlóan a válság a következő három alapvető problémára hívta fel a figyelmet: a verseny hiánya, a szabályozási keretnek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodása, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek általuk kiadott besorolásért. Haladéktalanul szükség van az ilyen intézetek szerepének a globális pénzügyi piac szabályozásának szempontjából való felülvizsgálatára, valamint arra, hogy hatékony megoldást találjunk a verseny hiányára. Kulcsfontosságú ez ezen üzleti modellen belüli összeférhetetlenség értékelése is.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetek három különböző ágazatról adnak ki minősítéseket – az állami ágazatról, a vállalatokról és a strukturált pénzügyi eszközökről –, és jelentős szerepet játszottak a pénzügyi válság kialakulásában a strukturált pénzügyi eszközök hibás minősítése révén, amelyeket átlagosan három-négy besorolással kellett rontani a válság során. Az 1060/2009/EK rendelet volt az első reakció a pénzügyi válságra, és már foglalkozik a legsürgetőbb kérdésekkel, felügyelet és szabályozás alá helyezve a hitelminősítő intézeteket. Mindazonáltal remélem, hogy a hitelminősítő intézetek tevékenységei vonatkozásában kötelező lesz a nagyobb átláthatóság. A jogbiztonság hiánya ebben az ágazatban veszélybe sodorja az EU pénzügyi piacainak megfelelő működését, ezért a Bizottságnak – mielőtt előterjesztené az 1060/2009/EK rendelet további módosításait – megfelelően azonosítania kell az új keret hiányosságait, és hatásvizsgálatot kell készítenie az e hiányosságok megszüntetéséhez rendelkezésre álló alternatívákról. A hitelminősítő iparág különféle problémákkal küzd, amelyek közül a legfontosabb, hogy nincs verseny, szerkezete oligopolisztikus és nélkülözi az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az elmúlt néhány évre jellemző helyzet teljes mértékben igazolta, hogy mennyire nagyon híján vannak a hitelminősítő intézetek a hitelességnek. Mindazonáltal tevékenységük továbbra is megzabolázatlan, lépéseik rendkívül károsak, különösen a gyengébb gazdaságú országok számára. Mint a pénzügyi rendszertől függő szervezetek és mint az általuk kibocsátott értékelésekben közvetlenül érdekeltek, mindenekelőtt a hitel aránytalan mértékű befolyásolásából és pénzügyi spekulációból tartják fenn magukat. Ezek az intézetek egyértelműen kifejezik a gazdaság financializációját – amely nem felel meg a termelőkapacitás tényleges növekedésének –, és a neoliberalizmus fejlesztési stratégiájának központi részét alkotják, amely mindig olyan szintjét keresi a profitnak, amelyet a tényleges termelés a profitcsökkentésre irányuló jól ismert tendenciák miatt nem biztosíthat.

Noha a jelentés kritikusan fogalmaz az ilyen intézetek működésének módjával kapcsolatban, az igazság az, hogy nem hatol a probléma velejéig, illetve nem javasolja a pénzügyi ágazat állami ellenőrzését – azért, hogy ne fenyegesse a nagyvállalatok és a nagy pénzügyi intézmények érdekeit. Ez a fő probléma. Ezért a pénzügyi ágazat hatékony szabályozását, valamint a tőkemozgások liberalizálásának, az adóparadicsomok, a derivatívák, a hitelminősítő intézetek és a hitelminősítő intézetek működésének leállítását kérjük.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tudjuk – mivel az elmúlt néhány év során bizonyítást nyert –, hogy a hitelminősítő intézetek nem hitelesek, ám lépéseik ugyanakkor továbbra is nagyon károsak, különösen a gyengébb gazdaságú országok számára, és mindenekelőtt a hitel aránytalan mértékű befolyásolásából és pénzügyi spekulációból tartják fenn magukat.

Ezek az intézetek a gazdaság financializációjának eredményeként jöttek létre – nem jelentik a termelőkapacitás tényleges növekedését –, és a neoliberalizmus fejlesztési stratégiájának központi részét alkotják, amely mindig olyan szintjét keresi a profitnak, amelyet a tényleges termelés nem biztosíthat.

Noha a jelentés kritikusan fogalmaz az ilyen intézetek működésének módjával kapcsolatban, az igazság az, hogy nem hatol a probléma velejéig, illetve nem javasolja a pénzügyi ágazat állami ellenőrzését – azért, hogy ne fenyegesse a nagyvállalatok és a nagy pénzügyi intézmények érdekeit.

Ezért a pénzügyi ágazat hatékony szabályozását, valamint a tőkemozgások liberalizálásának, az adóparadicsomok, a derivatívák, a hitelminősítő intézetek és a hitelminősítő intézetek működésének leállítását kérjük. Másfajta fiskális politikára van szükségünk, amely hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a társadalmi igazságossághoz és az államháztartás egyensúlyához, hogy hozzájárulhasson az adóparadicsomokban elérhető adóelőnyök megszüntetéséhez, a tőzsdén elért profit megadóztatásához, valamint a nagyvállalatok és a pénzügyi intézmények profitjára kivetett további adó bevezetéséhez.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A jelentés a hitelminősítő ágazat rendkívül fontos problémáira világít rá, például a verseny hiányára, az oligopolisztikus struktúrára és – különösen az államadósság minősítése tekintetében – az elszámoltathatóság és az átláthatóság hiányára. Ennélfogva véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy lépéseket tegyünk az Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozása érdekében, amely hozzájárulhatna a hitelminősítés új modelljének kialakításához és a tényleges versenyképesség javítása feltételeinek megteremtéséhez.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Jó volna, ha a hitelminősítő intézetek jobban elszámoltathatók lennének a jövőben. Az igazság az, hogy az intézetek a lehető legjobb minősítést adták sok komplex pénzügyi eszköznek, sok – amint azt később megtudtuk – káros pénzügyi eszköznek. A jelentés azt javasolja, hogy a piaci szereplők készítsenek több és jobb minőségű kockázatelemzést annak érdekében, hogy ne kelljen túlságosan nagy mértékben a hitelminősítő intézetekre támaszkodniuk.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A bizonyos esetekben szabályozási célokra kötelezően felhasználandó hitelminősítések majdnem teljes piacát három nagy amerikai intézet ellenőrzi. Az iparágnak a verseny előtt való megnyitása – vagy az európai állami intézet létrehozása – nem változtat a rendszer visszásságán.

Most még őrültebb, mint valaha. Senki nem tudja, melyik piac vagy melyik intézet irányítja a másik reakcióit; hogy vajon ez egyik ország rosszabb besorolása pánikot kelt-e az államadóssággal kapcsolatban, vagy hogy a cinikus módon folytatott spekuláció rossz besoroláshoz vezet-e; hogy vajon a jó besorolás hatást gyakorol-e bizonyos kézben tartott eszközökre, vagy hogy – mivel az adott eszközök jók, és valaki szeretné megszerezni őket – az eszközök jó besorolást kapnak. Az intézetek tevékenységének szorosabb ellenőrzése csupán minimumszolgáltatást biztosít, és természetesen nem elég messzire ható. Az Európában és az Egyesült Államokban megfogalmazott ismétlődő bírálatok ellenére az intézetek jó hírneve nem igazán csorbult. Nincs kétség afelől, hogy ha jogilag és pénzügyileg is felelősnek mondanák ki őket a hibáik és a felelőtlen értékeléseik következményeiért, akkor annak meglenne a maga hatása. És ha a csak a túlélését garantáló foltozgatása helyett nem kerül sor a rendszer alapjaiban történő megváltoztatására, akkor semmi nem fog megoldódni.

  Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Klinz úrnak a hitelminősítő intézetek hatékony szabályozást kérő jelentése elfogadásával a Parlament újabb lépést tesz a pénzügyi piacok nagyobb átláthatósága felé. Fontos, hogy leküzdjük az ágazatot aktuálisan jellemző problémákat: a verseny hiányát, a szabályozásnak a hitelminősítéstől való túlzott függését és a besorolások alacsony megbízhatóságát.

E gondolat mentén továbbhaladva jelentősnek tekinthető a Parlamentnek a Bizottsághoz intézett azon kérése, hogy vegye fontolóra egy olyan független európai intézet létrehozását, amely az államadósságok minősítéséért is felelős lehet. Mivel a hitelminősítő intézetek felelőtlen viselkedése gyakran volt az elsősorban az európai adófizetőket sújtó spekuláció kiváltó oka, nagyon fontos az államadósságok esetében betöltött szerepüknek a folyamatban lévő, jövő ősszel lezáruló reformfolyamat részeként való felülvizsgálata.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mivel a hitelminősítő ágazat különféle problémákkal küzd, amelyek közül a legfontosabb, hogy szerkezete oligopolisztikus, nincs verseny, és nélkülözi az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot. Különösen a domináns hitelminősítő intézetek számára jelent problémát a fizetési modell, míg a szabályozási rendszer esetében a külső hitelminősítésekbe vetett túlzott bizalom jelenti a legnagyobb problémát. Amint az ismeret, a hitelminősítő intézetek három különböző ágazatot értékelnek – az állami ágazatot, a vállalkozásokat és a strukturált pénzügyi eszközöket. Természetszerűleg fennálló összeférhetetlenség rejlik abban, hogy a piaci szereplők belső hitelkockázat-értékelést alkalmaznak saját tőkekövetelmény-szabályaik vonatkozásában. Ezért úgy vélem, hogy erősíteni kell a belső modellek megfelelőségének ellenőrzését, értékelését és felügyeletét biztosító felügyeleti felelősséget, kapacitást és hatásköröket, valamint prudenciális intézkedéseket kell előírni. Úgy vélem, hogy a hitelminősítéseknek a piacok számára nyújtott tájékoztatás növelését kell szolgálniuk oly módon, hogy a befektetőket az ágazatbeli és országbeli hitelkockázatok következetes értékelésével látják el, és fontosnak tartom, hogy a felhasználóknak lehetősége legyen a hitelminősítő intézetek jobb ellenőrzésére. E tekintetben központi szerepet kap az intézetek tevékenységének fokozott átláthatósága. Határozott meggyőződésem, hogy támogatnunk kell az új hitelminősítő intézetek létrehozását, ugyanakkor el kell kerülnünk a verseny bármiféle torzulását.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A ma megszavazott állásfoglalás számos, a nagyon kevés értékelő forrástól való aktuális függés csökkentésére szolgáló intézkedést állapít meg. A verseny fokozása mellett ezek az intézkedések magukban foglalják a belső hitelminősítések nagyobb mértékű és igazságosabb, különösen azon nagyobb pénzintézetek által történő alkalmazását, amelyek képesek saját kockázatértékeléseik elvégzésére. A vita kezdeti szakaszában természetesen némileg megosztottak voltunk e kérdést illetően, de a végleges álláspontunkban lényegében egyetértettünk. Sikerült konszenzust elérni az átláthatóság kérdését illetően is, mivel támogatom azt a gondolatot, hogy valamennyi nyilvántartásba vett minősítő intézetet a múltbeli hitelminősítő teljesítményük értékelésére szolgáló éves felülvizsgálat elvégzésére, majd az ilyen módon kapott információnak a felügyeleti szervnek való továbbítására kötelezzük.

  Olle Ludvigsson (S&D), írásban. – (SV) Mi, svéd szociáldemokraták támogattuk a Bizottsághoz intézett kérést, hogy végezze el az Európai Hitelminősítő Alapítvány vagy egy közintézményként működő európai hitelminősítő intézet létrehozása feltételeinek részletesebb vizsgálatát. Láthatjuk, hogy egy politikai döntéssel létrehozott hitelminősítő testület eszköze lehetne nagy magánintézetekre való nyomásgyakorlásnak. Ugyanakkor láthatjuk a lehetséges problémákat is. Ezért hasznos volna, ha egy alaposabb tanulmány segítségével részletesebb képet kaphatnánk egy ilyen testület előnyeiről és hátrányairól. A kérdés további megvitatásának előfeltétele, hogy megfelelőbb ismeretekkel rendelkezzünk.

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam a jelentésre. A közelmúltbeli pénzügyi válság megmutatta, hogy három jelentős probléma van a hitelminősítő ágazatban: a verseny hiánya, a szabályozási rendszernek a külső minősítésektől való túlzott függése, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek az általuk kiadott besorolásért. A jelentés megoldást javasol e problémák mindegyikére.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A közelmúltbeli pénzügyi válság megmutatta a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos három fő problémát: a versenynek a hitelminősítő intézetek csekély tőkepiaci jelentősége, valamint a – különösen a szabályozási normák tekintetében történő – versenyképtelenség miatti hiányát; a normák, jogszabályok és előírások kialakítására szolgáló szabályozási keretnek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodását (például a hitelminősítő intézeteknek a tőkekövetelmények meghatározásában való egyre gyakoribb használatát), valamint a Központi Banknak a külső hitelminősítésekre való támaszkodását; és végül a hitelminősítő intézetek felelősségének az általuk közölt besorolás vonatkozásában megnyilvánuló hiányát, amely tekintetében a jelentés a hitelminősítő intézetek európai hálózata létrehozásának előmozdítását is javasolja. E gondolat mentén haladva egyetértünk a beruházóknak szóló, átfogóbb információk jelentőségével, valamint hogy a piaci szereplők számára csak abban az esetben legyen szabad engedélyezni a derivatív pénzügyi eszközökbe való beruházást, ha bizonyítani tudják, hogy tisztában vannak a termékben rejlő hitelkockázattal, illetve fel tudják mérni azt. Végül támogatjuk a teljes mértékben független, nem közintézményként működő Európai Hitelminősítő Alapítvány (ECRF) létrehozását.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a képmutató szöveg azt állítja, hogy hitelminősítő intézetekkel az a fő probléma, hogy gátolják a versenyt. A szövegnek a bankok „túlzott függőségére” adott válasza az, hogy a bankok értékeljék a kockázatokat maguk. A bankok felelnek a megszorítások felméréséért! Amennyiben ezt nem tudják megtenni, akkor javasolt, hogy a legkevésbé jó minősítést alkalmazzák azért, hogy a legnagyobb védelmet biztosítsák a maguk számára. A problémát nem a bankok érdekeinek védelme, hanem a közérdek védelme jelenti. Még egyszer elmondom, hogy az emberek a legutolsó helyen szerepelnek az EU rangsorában.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetek különféle hasznos célokat szolgálnak: összesítik a kibocsátók hitelminősítési besorolására vonatkozó információkat, lehetővé teszik a kibocsátók számára a globális és belföldi piacokhoz való hozzáférést, csökkentik az információhoz való hozzájutás költségeit, és szélesítik a potenciális befektetők körét, likviditást biztosítva ezzel a piacok számára. A közelmúltbeli pénzügyi válság azonban megmutatta, hogy három jelentős probléma van az iparágban: a verseny hiánya, a szabályozási rendszernek a külső minősítésektől való túlzott függése, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek az általuk kiadott besorolásért. Figyelmet kell fordítanunk a meghozni kívánt potenciális intézkedésekre. Ezeket az intézkedéseket alá kell vetni a szükséges hatásvizsgálatoknak és ellenőrzésnek, nem lehet csípőből tüzelni, mivel az ellentétes hatású lehet, növelheti a piacra lépés előtti akadályokat és a konzervatívabb minősítések kockázatát, amely pedig a reálgazdaságra és a hitelezésre gyakorolhat hatást. Ezt az ágazatot globális perspektívából kell szemlélnünk, mivel ez egy valóban globális ágazat, amelynek globális tőkepiac képezi az alapját. Ezért naprakésznek kell lennünk az egyesült államokbeli fejleményeket illetően.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ez a saját kezdeményezésű jelentés a hitelminősítő ágazattal kapcsolatos fő aktuális kérdésekkel foglalkozik, amelyek közül a legfontosabb a verseny hiánya, az oligopolisztikus szerkezet, valamint az elszámoltathatóság és az átláthatóság hiánya, különösen az államadósság értékelésével kapcsolatban. Ezt nagyon időszerűnek találom. Arra van szükségünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg az, ami Görögországban is bekövetkezett. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A hitelminősítő intézetek elvileg a hitel minőségéről szolgáltatnak információkat. Mostanára azonban ezek az intézetek rossz hírnévre tettek szert. Az 1930-as évek pénzügyi válságára adott késedelmes reakciójuk határozott bírálatot kapott. A hitelminősítő intézetek szakértőinek még az USA ingatlanpiacának instabil pénzügyi szerkezetét sem sikerült észrevenniük. Amikor az államadósságok emelkedni kezdtek, szintén csak akkor reagáltak, amikor a befektetők hangot kezdtek adni aggodalmaiknak, ám reakciójuk ekkor már olyan durva volt, amely tovább súlyosbította az egyes országok pénzügy problémáit. Valami nagyon nincs rendben a rendszer egészével, ha a görög szabálytalanságok és a Goldman-Sachsnak az adósság elrejtésére irányuló swapügylete sok-sok éven keresztül ismertek voltak a piacon, mintha természetes dolog lett volna Athén számára költségvetési adatainak felülvizsgálata az újabb kormányok hatalomra lépésekor, az állam pedig még mindig jó hitelminősítést kapott, és csak akkor idézett elő hirtelen és határozott választ, amikor a pénzügyi és gazdasági válság – csődöket elindítva – beütött, azokat az államokat büntetve, amelyeknek bankjai a bizonytalan kölcsönöket támogatták, ugyanakkor nagy összegekkel fogadva az országok csődbemenetelére. Ez a javaslat csak az első lépés lehet a megfelelő irányba, és ezért szavaztam mellette.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Úgy vélem, hogy a hitelminősítő intézetek tevékenységei általában rendkívül kétségesek. Ez nem csak azért van, mert nem azonosítják a kockázatokat a kellő időben, hanem mert a válság beköszöntét követően a rossz helyzetet még súlyosbíthatják. Nem engedhetjük, hogy magántulajdonban lévő amerikai hitelminősítő intézetek döntsenek önkényesen az európai államok hitelképességéről. Ez a jelentés a hitelminősítő intézetek szigorúbb szabályozásának irányába tett lépés, és ezért szavaztam mellette.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm a hitelminősítő intézetek jövőbeni kilátásairól szóló állásfoglalást. A hitelminősítő ágazat gyakran tapasztalja az oligopolisztikus struktúrákkal kapcsolatos problémákat, valamint a verseny, az elszámoltathatóság és az átláthatóság hiányát. Következésképpen a Bizottságnak fontolóra kell vennie egy teljesen új, független Európai Hitelminősítő Alapítvány (ECRF) létrehozásának lehetőségét, amelynek jogában állna részt venni az államadósságok minősítéséről és a hitelminősítő intézetekről való döntésekben. Az új ECRF irányítási, munkatársi és vezetési szervezete teljes mértékben független és autonóm lenne. Üdvözlöm az arra irányuló javaslatot, hogy jelentős hanyagság vagy kötelezettségmulasztás esetén a hitelminősítő intézetekre háruló polgári jogi felelősségét mindenhol az Unióban egyformán határozzák meg. Emellett erősíteni kell a belső modellek megfelelőségének ellenőrzését, értékelését és felügyeletét biztosító felügyeleti felelősséget, kapacitást és hatásköröket, valamint prudenciális intézkedéseket kell előírni, továbbá vizsgálatokat és ellenőrzéseket kell folytatni. Nagyon fontos, hogy a verseny, az átláthatóság, a piacnyitás és a stabilitás ösztönzése révén egyenlő lehetőségeket biztosítsunk a hitelminősítő intézeteknek.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A hitelminősítő intézetek által elvégzett munka fontos, mivel megbízhatóságot és stabilitást biztosít. Ennélfogva a minősítő tevékenységeiket és a pártatlanságukat szabályozó előírásokat és normákat kell megállapítanunk. Klinz úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy vélem, alapvető fontosságú az Európai Unió számára, hogy megfelelő szabályokkal rendelkezzen annak a hatásnak a kezelésére, amelyet a minősítések gyakorolnak pénzügyi és gazdasági rendszer egészére Az e területet jellemző jogi vákuum, valamint annak a lehetőségnek az ellenére, hogy ezek az intézetek hatást gyakorolnak a tagállamok gazdaságaira – akár olyan mértékben is, hogy esetleg válságba taszítják őket –, a jelentés a jelek szerint az első lépést jelenti a hitelminősítő intézetekre vonatkozó új szabályok felé, figyelemmel a hitelminősítő intézetekre vonatkozó új rendeletnek a Bizottság által való elfogadására.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetekről szóló parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy alapvető fontosságú annak a tisztességtelen versenyt okozó bevett gyakorlatnak a visszaszorítása, miszerint a hitelminősítő intézetek értékelik a piaci szereplőket, és ezzel egy időben megbízásokat kapnak tőlük. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak alaposan értékelnie kell a hitelkockázat mérésére szolgáló alternatív eszközök használatának lehetőségét. Alapvető fontosságú, hogy az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) eredményesen gyakorolja felügyeleti hatásköreit, és jogosult legyen be nem jelentett vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések elvégzésére. Szintén alapvető fontosságú, hogy felügyeleti hatáskörei gyakorlása során az EÉPH a védekezéshez való jog tiszteletben tartása érdekében meghallgatási lehetőséget adjon az eljárások alanyai számára. Egyetértek a Bizottsághoz intézett azon kéréssel is, hogy végezzen részletes hatásvizsgálatot egy teljesen független Európai Hitelminősítő Alapítvány költségeiről, előnyeiről és lehetséges irányítási struktúrájáról, amelynek szakértelme mind a három minősített szektorra kiterjedne.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha a jelentésnek vannak bizonyos kedvező vonatkozásai, nem tudott javaslatot tenni a közintézményként működő, független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozására. Éppen ellenkezőleg, a megfogalmazásban rejlő kétértelműség lehetővé teszi egy új magánintézet közfinanszírozását. A jelentés elmulasztja megemlíteni az államadósságnak az intézetek által készített minősítésekből való kivételét, ami pedig az a fő intézkedés lehetne, amelyet e területen az euróval szembeni spekuláció leküzdése érdekében meg lehetne tenni. Végül a jelentésnek javasolnia kellett volna azt, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) az összes „strukturált pénzügyi terméket” előzetesen jóváhagyja. Az említett okok miatt nemmel szavaztam.

  Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Az intézkedés révén végre hangot adhatunk annak a vágyunknak, hogy átláthatóságuk, integritásuk, felelősségük, függetlenségük és megbízhatóságuk javítása révén hatékonyabbá tegyük a hitelminősítő intézetek munkáját. Elismerve az intézeteknek az információk biztosításában és a piac likviditásának serkentésében betöltött szerepét, mostanra elég egyértelművé vált, hogy a pénzügyi szereplők túlságosan is megbíztak ítéleteikben, és hogy tevékenységeik hozzájárultak a pénzügyi válság kialakulásához. Túl nagy a külső hitelminősítő intézetektől való függőség, az ágazatban pedig oligopólium működik. Ennélfogva támogatom egy független Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozását, amely az állami szektor, a vállalkozások és a strukturált pénzügyi eszközök értékeléséért felelne.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A közelmúlt pénzügyi válsága bebizonyította a hitelminősítő intézetek szabályozásának szükségességét. A legutóbbi események lehetőséget teremtettek tevékenységük hibáinak meghatározására és a vizsgálati alanyok – a vállalkozások, az állami szektor és a strukturált pénzügyi eszközök – tanúsító szervezeteiként betöltött státusuk újbóli vizsgálatára. Ilyen módon egyértelművé vált, hogy fontos szerepet játszanak a beruházók között érzékelhető információs aszimmetria csökkentésében. Másfelől pedig kiderült, hogy túl nagy a bizalom hitelminősítő intézetek által adott besorolások iránt, ami mindenképpen jelentős mértékben járult hozzá a pénzügyi válság súlyosbodásához. Ezért haladéktalanul szükség van a hitelminősítő intézetek besorolásaitól való függőséget csökkentő új szabályozási modellre. A megoldás például a következő intézkedéseket foglalja magában: az Európai Központi Banknak (EKB) a külső intézetek által közölt információktól való függőségének csökkentése, a szabályozói és a felügyeleti szervek hatásköreinek megerősítése, az Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozásáról való vita elindítása, a beruházók rendelkezésére álló információk körének kibővítése – ilyen módon a hitelminősítő intézetek befolyásának csökkentése – és például a polgári jogi felelősségre vonás mechanizmusainak megerősítése.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni a Klinz úr által elvégzett kitűnő munkához. Felkérem a hitelminősítő intézeteket, hogy mutassák meg, miként határozzák meg az államadósság besorolását, ugyanakkor azt is kérem, az ágazattól, hogy ismertessék az általuk alkalmazott módszereket, valamint azt, hogy minősítéseik miért térnek el fő nemzetközi pénzügyi intézmények előrejelzéseitől. Egy másik ellentmondásos témát képvisel az a struktúra, amelyet annak a három, európai szinten legnagyobbnak számító intézetnek az ellensúlyozása céljából kívánnak kialakítani, amelyek a vélekedés szerint aránytalan hatást gyakorolnak az európai piacra. Ezért felkérem a Bizottságot, hogy gondosan értékelje egy teljesen független hitelminősítő alapítvány létrehozásának lehetőségét, amelyet legfeljebb ötévnyi időszakra látnának el a kezdeti költségek fedezetével.

Végül pedig alapvető fontosságú azon lehetőségek áttekintése, amelyek révén a hitelminősítő intézeteket a polgári jog alapján lehetne felelősségre vonni besorolásaikért. Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy azonosítsa, miként lehetne felelősségre vonni a hitelminősítő intézeteket a tagállamok polgári joga alapján.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. A hitelminősítő intézetek által végzett besorolás számos hasznos célt szolgál. Összesíti az információkat az hitelfelvevőkre és befektetőkre vonatkozó információk aszimmetriájával jellemezhető globális környezetben működő kibocsátók hiteleinek minőségére vonatkozóan, és ezzel lehetővé teszi a kibocsátók számára a globális és belföldi piacokhoz való hozzáférést, csökkenti az információhoz való hozzájutás költségeit, szélesíti a potenciális befektetők körét, és ezáltal likviditást biztosít a piacok számára és elősegíti az árak kialakítását. Ugyanakkor a szabályozási keret átalakítása következtében ezen „információközvetítők” de facto „szabályozó hatóságokká” váltak. A közelmúltban lezajlott pénzügyi válság rávilágított arra, hogy az ágazatban három alapvető probléma áll fenn: a verseny hiánya, a szabályozási keretnek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodása, valamint hogy a hitelminősítő intézetek nem felelnek általuk kiadott besorolásért.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott állásfoglalás fő célja, hogy az egész rendszerben minél hamarabb megszűnjön a külső hitelminősítésektől való függés. A külső hitelminősítések különösen fontos szerepet játszanak a befektetési fokozatról befektetésre nem ajánlott fokozatra történő leminősítés esetén. Egy jól működő, versenyképes piacon az intézet hírneve nem elegendő a hitelminősítések minőségének biztosításához. Mivel azonban a hitelminősítő intézetek jelenleg oligopóliumként működnek, egy gyakorlatilag garantált piacot aknázhatnak ki.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) A Klinz-jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint az általa javasolt, a hitelminősítő szolgáltatási ágazatban fennálló problémák rendezésére irányuló intézkedések a megfelelő irányba tett lépésnek tekinthetők. E szolgáltatások jelentős hatást fejtenek ki, és tevékenységeik eredményei katasztrofálisak lehetnek az általuk minősített államokra és szervezetekre nézve, ahogyan azt nagyon világosan láthattuk a közelmúltban lezajlott pénzügyi válság során. Egyértelmű működési szabályokat kell megállapítani ezekre a szolgáltatásokra vonatkozóan, közzé kell tenni az általuk alkalmazott besorolási eljárásokat és szükség van arra, hogy felelősséget vállaljanak. Nem szabad döntéseik kényére-kedvére hagyni azokat az államokat és mindenféle szolgáltatásokat és szervezeteket, amelyeket ők minősítenek. A három fő minősítő intézet minősíti a gazdasági tevékenységek 95%-át; ezért itt a valamennyi lehetséges hátrányával rendelkező monopóliumról beszélünk. Felszólítunk az átláthatóságra, az illegális tevékenységek korlátozására, a felelősségvállalásra, és az említett intézetek olyan független testületek által történő értékelésére, amelyek garantálják pártatlanságukat és a szabályok szigorú alkalmazását.

  Antolin Sanchez Presedo (S&D), írásban. – (ES) A hitelminősítő intézetek reformfolyamatának előmozdítása érdekében támogatom a Klinz-jelentést. Míg az első jogalkotási javaslat szabályozás és felügyelet alá vonta ezeket az intézeteket, a második pedig tisztázta az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) felügyeleti hatásköröket, ez az állásfoglalás támogatja a külső minősítésektől való szabályozási függőség csökkentését, az ágazatnak a versenyjogi keretbe való rendezését és üzleti modelljeinek a Pénzügyi Stabilitási Fórum kritériumaival összhangban történő továbbfejlesztését.

A végleges szöveg magában foglalja módosításaimat. E módosításokkal a felügyeleti hatóságok kapacitásának erősödését, az egyenlő feltételek helyzetének globális szinten történő előmozdítását, a versenynek a „minősítésvásárlás” elkerülése érdekében való élénkítését, és az információterjesztésre szolgáló standard eljárások kialakítását kívánom elérni. Az államadósság kérdésével kapcsolatban támogattam azt, hogy a hitelminősítő intézetek tartózkodjanak a prociklusosságtól, és hogy vegyék figyelembe a főbb nemzetközi pénzügyi intézmények előrejelzéseit. A kifizetési modellek reformjára és a mulasztásokkal kapcsolatos elszámoltathatóság bevezetésére irányuló bizottsági javaslatokat is kértem.

Végül nagyon örülök annak, hogy a jelentés fontolóra veszi egy független európai minősítő intézet létrehozását és egy európai alapítvány lehetőségét.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom a jelentés, amely elismeri, hogy a hitelminősítő intézetek – különösen az államadósság vonatkozásában – híján vannak az elszámoltathatóságnak, a versenynek és az átláthatóságnak. Annak biztosítása érdekében, hogy a gondatlanság ne veszélyeztethesse az EU pénzügyi biztonságát, többet kell tenni uniós és globális szinten is.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A hitelminősítő intézetek információközvetítők, amelyek a tőkepiaci információs aszimmetria csökkentése és a globális piachoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint az információ költségének csökkentése és a lehetséges hitelfelvevők és befektetők körének kiszélesítése révén likviditást és átláthatóságot biztosítanak a piacok számára.

Ezek az intézetek azonban bizonyos szempontból – versenyük hiánya, oligopolisztikus szerkezetük, a beléjük helyezett túlzott bizalom, valamint átláthatóságuk és elszámoltathatóságuk hiánya miatt – problémát jelentenek. Az ilyen kérdések mostanság egyre fontosabbá válnak, nem utolsósorban az olyan tagállamok vonatkozásában, amelyek – gazdasági és pénzügyi nehézségeik miatt – a különböző nemzeti intézmények minősítésének következetlen és ciklikus alakulását élik meg.

Noha a hitelminősítő intézetek jelentősége tagadhatatlan, ésszerű volna jövőbeni szerepük korlátozása. Ezért a Parlament által a Bizottság arra való felkérésével kapcsolatban előterjesztett javaslata mellett szavaztam, hogy készítse el a minősítések különféle területeit – az állami szektort, a vállalkozásokat és a pénzügyi eszközöket – illetően illetékes Európai Hitelminősítő Alapítvány költségeinek, előnyeinek és irányítási struktúrájának hatásvizsgálatát és elemzését.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Ez a jelentés a nyáron bevezeti a hitelminősítő intézeteknek az új Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) által történő szigorúbb felügyeletét, amely fontos eszköz lesz annak biztosításában, hogy a hitelezéssel kapcsolatos korábbi megengedő megközelítés ne folytatódhasson a pénzügyi válságot követően. A hitelminősítő intézetek díjakat szedtek a pénzügy intézményektől termékeik értékeléséért, és az e termékek értékesítésével létrejövő üzletekért. Ez az ellentmondás azt jelentette, hogy a hitelminősítők igyekeztek magas besorolást adni a komplex pénzügyi eszközöknek, ami az e termékeket megvásárló beruházók elégedettségét szolgálta. A hitelminősítő intézetek tanácsokat is adtak a társaságoknak azzal kapcsolatban, hogy miként tálalhatnák magasabb kockázatú termékeiket alacsony kockázatúként, és ez a félrevezető gyakorlat azt jelentette, hogy e termékek a minősítésük szerintinél károsabb hatásúnak bizonyultak, ami a befektetők, így például a walesi nyugdíjasok óriási veszteségeihez vezetett.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A pénzügyi és gazdasági válság lesújtó képet adott a hitelminősítő intézetekről, és – különösen – a hitelminősítőknek a folytatódó válságban betöltött tevékeny szerepéről. Az ágazat fő problémáit a verseny hiánya, a külső hitelminősítésektől való túlzott függés és az elszámoltathatóság hiánya jelentette. Emiatt az előadó egy ténylegesen független európai hitelminősítő intézet létrehozása gondolatának megvizsgálását javasolja, kikötve azt, hogy az új Európai Hitelminősítő Alapítványnak önfenntartónak kell lennie. A minősítések messze ható következményei miatt elkerülhetetlen az ezzel az ágazattal való intenzív interakció. Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt néhány év gazdasági válsága az ágazat három fő problémájára hívta fel a figyelmet: a verseny hiányára, a szabályozási keretnek a külső hitelminősítésekre való túlzott támaszkodására, valamint a hitelminősítő intézeteknek az általuk kiadott minősítésekkel kapcsolatos elszámoltathatóságának hiányára. Klinz úr jelentése mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a teljesen független, nem közintézményként működő Európai Hitelminősítő Alapítvány létrehozása ésszerű és előnyös elképzelés.

Jelentés: Richard Falbr (A7-0172/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) E jelentés mellett szavazok, mivel szerintem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy szembenézhessünk az Európán belüli és kívüli nemzetközi szociális jog teljesítésének hiányosságaival; ezek az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelentik. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez a jelentés képes lesz megerősíteni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jogszabályaiba beépített munkavégzési paraméterek szilárd magját.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A szociálpolitika külső dimenziójáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, amely előmozdítja a munkaügyi és szociális normákat és az európai vállalati társadalmi felelősségvállalást. Ki kell hangsúlyozni, hogy a szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. Ide tartozik az, hogy minden nőnek és férfinak valódi lehetőséget kívánnak adni arra, hogy tisztességes és produktív munkát végezhessen a szabadság, az igazságosság, a biztonság és a méltóság feltételei között. A nemzetközi munkaügyi normáknak elsősorban az emberek emberi mivoltukban való kiteljesedését kell biztosítaniuk. Az emberek nem termékek, hogy az árukról lehessen tárgyalni. A munka mindennapi életünk része és létfontosságú méltóságunk, jólétünk és (emberi) fejlődésünk szempontjából. Az EU a szociális kérdésekről szóló nemzetközi párbeszéd terén jó hírnevet szerzett. E vonatkozásban érzékeny és megbízható partnernek tekintik. Ezt az EU által meghatározott ambiciózusabb célok elérésére kell felhasználni. E célok egyike a szociálpolitika külső dimenziójára vonatkozó átfogó, egységes és szakszerű uniós politika kialakítása. Az Európai Parlamenten belüli koordinációnak kulcsfontosságú szerepe van, de ugyanígy fontos a közös koordináció az Európai Bizottsággal és az újonnan alakított Európai Külügyi Szolgálattal.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. A gazdasági és szociális jogok védelme az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából fakadóan minden tagállamnak kötelessége.

Ezért az Európai Unió összes tagállama által tanúsított magatartásnak egyértelműen vissza kell tükröznie az európai szociális modell alapelveit, amikor a szociális kérdések és a tagállamok közötti együttműködés forog kockán. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az európai szociális modell egyenlő lehetőségeket kínál az oktatásban, a képzésben és a munkaerőpiacon, emellett egyenlő hozzáférést biztosít a szociális szolgáltatásokhoz, amelyek a gazdasági siker fontos oszlopait alkotják.

Ezért arra buzdítom a tagállamokat, hogy támogassák az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerését, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlését, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetését, valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetését.

Ezen állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, amely támogatja minden ember méltóságát, jólétét és fejlődését olyan értékekként, amelyeknek a gazdasági fejlődés legfontosabb célkitűzései között kell szerepelniük.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A szociálpolitika külső dimenziójáról szóló jelentés az uniós szociálpolitikák egyik prioritására vonatkozik. Felszólít az ILO-egyezményekbe beépített alapvető munkaügyi normák megerősítésére, ide számítva az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerését, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlését, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetését, valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetését. E jelentés mellett szavaztam, mert a kormányzásban is változtatásra szólít fel, globálisan és az EU-ban egyaránt, a munkavállalói jogok és a munkafeltételek jobb végrehajtása érdekében.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Támogattam képviselőtársunk, Falbr úr jelentését, mert meggyőződésem, hogy az Uniónak elő kell mozdítania a legmagasabb munkaügyi és szociális normákat harmadik országokban, hogy megőrizhesse hitelességét a nemzetközi kereskedelemben, és hogy erős kapcsolatokat alakíthasson ki legfontosabb kereskedelmi partnereivel. Az előadó kiegyensúlyozott kapcsolatokat javasol a nem kormányzati szervezetekkel és a nemzetközi szervezetekkel az egyezmények ratifikálásának megkönnyítése érdekében. Annak érdekében, hogy tárgyalhassanak az Unióval, a harmadik országoknak be kell tartaniuk a nemzetközi szinten meghatározott munkaügyi normákat.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az a legújabb olvasata ebben a kérdésben, hogy 115 millió gyermekkel végeztetnek veszélyes munkát – ez a gyermekmunka egyik legrosszabb formája –, amely veszélyezteti a gyermek életét és egészségét. A június 12-i gyermekmunka elleni világnap közeledtével e fontos és időszerű jelentés mellett szavaztam, amely felhívja a szabadkereskedelmi megállapodás érintettjeit arra, hogy az ILO munkajogokról és alapelvekről szóló nyilatkozatával összhangban vállaljanak kötelezettséget mindenfajta kényszermunka megszüntetésére és a gyermekmunka felszámolására.

A gyermekmunkát és az emberi jogok szervezett megsértését nem szabad figyelmen kívül hagyni a kereskedelmi megállapodások megtárgyalása során, és az EU-nak erős álláspontot kell elfoglalnia a kereskedelmi tárgyalásokon a szociálpolitika, valamint a munkaügyi és szociális normák előmozdítása tekintetében.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. Az EU nemcsak azt tűzte ki célul maga elé, hogy kiválósági központtá válik a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terén, hanem azt is, hogy külpolitikájában is előmozdítja a vállalatok társadalmi felelősségvállalását. Az alapvető nemzetközi szociális normák tiszteletben tartásának elmulasztása az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti. Egyetértek azzal, hogy fokozni kell a releváns nemzetközi intézmények szerepét, ide tartozik többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Egyesült Nemzetek Szervezete, és keresni kell együttműködésüket az alapvető nemzetközi társadalmi normák fejlesztése, végrehajtása és előmozdítása területén.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Globalizált világunk, ahol az országokat kölcsönös gazdasági, szociális, kulturális és politikai kapcsolatok fűzik egymáshoz, letagadhatatlan realitás. Ami azonban az Európai Unió és a harmadik országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat illeti, alapvető különbözőségek állnak fenn a szociális védelmi rendszerek, valamint a munkakörülmények tekintetében. Az Európai Uniónak globális szintű kereskedelmi partnerként és fontos tárgyalópartnerként hozzá kell járulnia magasabb munkaügyi és szociális normák előmozdításához a harmadik országokban. Ezért e jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza, hogy az EU milyen alapvető szerepet tölthet be az emberi jogok tekintetében, különösen a tisztességes munkához való jog útján.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A szociálpolitika külső dimenziójáról és a szociális normák előmozdításáról most elfogadott jelentés azt javasolja, hogy egységes képletet használjunk a szociális záradékról, amely az összes kétoldalú kereskedelmi megállapodásba beilleszthető. Ez a kezdeményezés valóban a helyes irányba tett lépés. Annak a ténynek a figyelembevételével, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások általában még mindig tartalmaznak néhány, a szociális normákra vonatkozó hivatkozást, a jelentés megemlít számos lehetőséget, többek között a szociális záradékot és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeinek betartását – függetlenül attól, hogy ezeket az összes tagállam ratifikálta-e –, valamint a harmadik országok és a tagállamok közötti együttműködés fokozását. A jelentés további érdekes szempontja a vállalati társadalmi felelősségvállalás elgondolásának fejlesztése, mert jóllehet ez jelenleg hasznos elgondolás, de továbbra is az önkéntes részvételre épül, és ezért van tere a fejlesztéseknek. Amellett, hogy az elgondolást kiterjesztjük több területre és beépítjük ezt a vállalati társadalmi felelősségvállalási dimenziót kereskedelmi politikánkba, valamikor kötelezővé kell tennünk. A kérdés politikai jelzésértékén felül ez valós lépés lenne a szociálpolitikai célkitűzéseink elérése felé vezető úton.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. A munkaügyi normák felállításával az Európai Unió előmozdítja annak lehetőségét, hogy polgárai munkát kaphassanak a szabadság, az igazságosság, a biztonság és a méltóság feltételei között. A világgazdaság jelenlegi globalizációjának figyelembevételével a nemzetközi munkaügyi normák alkotják azokat az alapokat, amelyekre egy adott ország szociális és gazdasági fejlődését fel kell építeni. Kína, India és más, gazdaságilag feltörekvő országok egyre jelentősebb szereplői a külföldi befektetéseknek. Ez a jelenség azonban együtt jár azzal a kockázattal, hogy ezek az országok és a vállalataik exportálják a munkára vonatkozó alacsonyabb normáikat is. Ezért úgy vélem, hogy az Európai Uniónak nagyon oda kell figyelnie azokra az országokra, amelyek kereskedelmi megállapodások megkötésére törekszenek velünk.

Az európai kis- és középvállalkozások élen járnak a szociális normák gyakorlati megvalósításának területén. Véleményem szerint létfontosságú, hogy egyértelmű és félreérthetetlen meghatározással rendelkezzünk a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról, amely véget vet a jelenlegi sokféle értelmezésnek, és ezzel egy időben annak különféle ellenőrzési módjait is megteremti, hogy ezek a felelősségvállalások teljesültek-e.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Úgy döntöttem, hogy támogatom szavazatommal Falbr úr jelentését, amely egyrészt összefoglalja a vállalati társadalmi felelősségvállalás stratégiai jelentőségét az üzleti növekedés ösztönzésének motivációs eszközeként, másrészt hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést csak önkéntes alapon lehet megoldani. Teljes mértékben egyetértek Falbr úr azzal kapcsolatos kritikus megközelítési módjával is, hogy helyteleníti az Európai Uniónak azt a képmutató magatartását, hogy előmozdít egy olyan szociális modellt, amely támogatja a szociális jogokat, de ezzel egy időben kereskedelmi megállapodásokat köt olyan országokkal, amelyek nem tartják tiszteletben vagy nem biztosítják a munkavállalók védelmét.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) E jelentés mellett szavaztam, mert még mindig vannak olyan esetek, amikor nem megfelelően vagy csak részlegesen hajtják végre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeit és megállapodásait és megsértik a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit. A nemzetközi munkaügyi normáknak mindenekfelett a munkavállalók jogairól kell gondoskodniuk, mert a munka mindennapi életünk részét alkotja és elengedhetetlen az ember méltósága, jóléte és fejlődése szempontjából. A szociális normák mellett a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak is hozzá kell járulnia a fenntartható növekedéshez, de a társaságoknak nem szabad kerülniük az alkalmazottakkal folytatott párbeszédet, és ide tartozik még a tisztességes munkaviszonyok tiszteletben tartása és előmozdítása, az alkalmazotti részvétel konzultáció és tájékoztatás, valamint kollektív megállapodás révén való ösztönzése, a szakértelem fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás biztosítása, a munkavédelmi normák betartása, a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása, megfelelő környezet megteremtése a szociális partnerek számára, hogy előre felkészülhessenek a munkaerőpiacon végbement változásokra és kezelhessék azokat, beleértve a szervezetátalakítást, a munkaminőség javítását, a sérülékeny munkavállalók – vagyis a fiatalok, az idősek, a fogyatékkal élők és a migránsok – csoportjainak integrálását és védelmét. Ezért az Európai Uniónak tovább kell folytatnia a szankciók és az ösztönzések alkalmazását a kétoldalú és a regionális megállapodásokban, az EU-megállapodások szociális rendelkezései végrehajtásának biztosítása érdekében. Emellett az is nagyon fontos, hogy maguk a kormányok ne hátráljanak ki az európai szociális modell fenntartásának felelőssége alól, mert fennáll annak veszélye, hogy akkor privatizálják a munkajogot, valamint a szociális biztonsági rendszereket és szolgáltatásokat is.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. A versenyképesség kérdései és a gazdasági szempontok továbbra is prioritást élveznek a társadalmi kérdésekkel szemben annak ellenére, hogy a lisszaboni stratégiában és az EU 2020 stratégiában a szociálpolitika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott. Az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat.

Annak érdekében, hogy az EU tárgyaljon harmadik országokkal, teljesíteniük kell a fentiekben említett összes követelményt. Ez a harmadik országokkal folytatott tárgyalások kötelező feltétele. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat.

Az EU a szociális kérdésekről szóló nemzetközi párbeszéd terén jó hírnevet szerzett. E vonatkozásban érzékeny és megbízható partnernek tekintik. Ezt az EU által meghatározott ambiciózusabb célok elérésére kell felhasználni.

  Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A jelentés egy olyan tárgyra összpontosít, amely rendkívül fontos a mai világ számára. Ez pedig a munkavállalói jogok kérdése. Az úgynevezett szociális dömping súlyos fenyegetést jelent a munkavállalókra nézve, mert alapvetően aláássa jogaikat. A nemzetközi vállalatok a szociális normák végrehajtásának főszereplői. Ezért szükséges az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex félreérthetetlenül egyértelmű meghatározása, mellyel elejét lehet venni a jelenlegi értelmezések sokaságának és minimumkövetelményeket lehet meghatározni a kódex tekintetében, továbbá nyomon lehet követni a teljesítését. Sok cég kizárólag az ideiglenes pénzügyi előnyök, elsősorban az olcsó munkaerő miatt telepedik le az egyes régiókban. A társaságok általában nem hajlandók hosszú távú kapcsolatokat kialakítani a régiókban, és ezért a régió közös szociális felelősségében sem vesznek részt. A jelentés felszólít az alapvető foglalkoztatási normák megerősítésére, amelyek be vannak építve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeibe, ide számítva az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerését, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlését, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetését, valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetését. Változásokat követel a globális közigazgatási rendszerben és az EU-ban, a munkavállalói jogok és a foglalkoztatási feltételek fokozott védelme érdekében. Az előadóknak sikerült megóvniuk egy világos szociális dimenziót a benyújtott jelentésben, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  John Bufton (EFD), írásban. – Szavazatommal elutasítottam azon szociálpolitika külső dimenziójának az alkalmazását, amely előmozdítja a munkaügyi és szociális normákat és az európai vállalati társadalmi felelősségvállalást. Azért tettem ezt, mert véleményem szerint az EU-nak tartózkodnia kell attól, hogy szociális előjogokat írjon elő harmadik országoknak, bármilyen korrektnek vagy hasznosnak tekinthetők is azok. Bár elfogadom a munkaerővel való bánásmód humánus módszereinek fontosságát, az Unió szociálpolitikája már az eddigiekben is számos intézményre súlyos csapást mért az Egyesült Királyságban, és ezeket nem szabad még jobban kiterjeszteni. Szükség van bizonyos mértékű rugalmasságra és szabadságra a szociálpolitika kezelése során, mivel az egy kaptafára készülő politikai döntések kontraproduktívak lehetnek hazai szintű alkalmazás esetén. Ezért az EU-nak nem szabad arra törekednie, hogy bármiféle illetékességre is szert tegyen a szociálpolitika felett.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a munkaügyi és szociális normák előmozdítására irányuló, a harmadik országokban végzett uniós tevékenységeket és kezdeményezéseket, amelyek garanciát kínálnak arra, hogy a globális gazdaság növekedése mindenkinek a számára előnyös legyen a jelenlegi globalizált környezetben. Ezért támogatom a szociális értékekre és az emberi méltóságra épülő feltételeket, amelyeket a harmadik országok számára előírtak az EU-val folytatott tárgyalásokhoz. Egy ilyen jellegű Unión keresztül használhatjuk fel sikeresen külpolitikánkat a világ helyzetének javítására.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kulcsszerepet játszik a nemzetközi rendszerben, mivel hozzájárul a munkaügyi normákkal kapcsolatos konszenzus kialakításához. Ennek a fontos vívmánynak egy jelentős részét az EU összes tagállama elismeri. Ám továbbra is fennmaradtak eltérések a fejlett és a fejlődő országok munkaügyi törvényei között. Véleményem szerint elkerülhetetlen, hogy az EU a nemzetközi kereskedelemben az egyenlőség alapvető szintjének megőrzése érdekében összehangolja ezeket a normákat a harmadik országokkal, különösen a kulcsfontosságú kereskedelmi partnerekkel. Ez a jelentés osztja ezt a véleményt, és ezekre az országokra nézve megállapít néhány stratégiát, amelyek révén betarthatják ugyanazokat az alapelveket, mint amelyeket az EU is követ a munkajog területén. A munkafeltételek tisztességes normáinak meghatározása a tartós és fenntartható fejlődés elengedhetetlen feltétele, és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez is hozzájárul. Ezért véleményem szerint ez a jelentés meglehetősen megalapozottan hozzájárul a nemzetközi kereskedelmi rendszer fejlődéséhez, amely az egyes ország- és kereskedelmi csoportok között erősen változó munkaügyi kapcsolatokra épül. Én amellett érvelnék, hogy a munkafeltételekért viselt felelősséggel kapcsolatos politika előmozdítása egy olyan Európát mutat be, amely figyelmes és alapos, és amely kiáll azok mellett az egyetemes értékek mellett, amelyekben hisz.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése a humán és a szociális fejlődés összekapcsolása a gazdasági fejlődéssel. Ha ez a két tényező egyensúlyban van, akkor ez egyrészt azt jelenti, hogy az emberek megfelelő javadalmazásért végezhetik munkájukat, amely összhangban áll emberi méltóságukkal és szakmai képességeikkel, a másik oldalon viszont lehetővé teszi az üzleti vállalkozások tulajdonosai számára vállalkozásuk fejlesztését a piaci alapelvek szerint, de a működési feltételeit biztosító emberi környezet által csillapítva. Ebből a szempontból – amelyet egyesek szociális piacgazdaságnak is neveznek – valóban új az a paradigma, amely túlmutat a jóléti gazdaságon és újból az embert helyezi a középpontba. Egy ilyen paradigmaváltás szükségszerűen megköveteli a szociálpolitika következetes támogatását, ide számítva a releváns normák és a kapcsolódó vállalati felelősségvállalás előmozdítását. Nem lehet és nem szabad megengedni, hogy ez a megközelítési mód és jövőkép kizárólag az EU-n belül fejtse ki hatásait, hanem amikor csak lehetséges, a külső tevékenységeink során is alkalmaznunk kell ezeket, különösen a megállapodások megtárgyalása során. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normáinak tiszteletben tartása, az Európai Szociális Charta által lefektetett alapelvek és a szociális párbeszéd csak néhány olyan terület, amelyeket ezeknek az alkalmaknak a során meg lehet vitatni. Szerintem az elfogadott jelentés szilárd támogatást biztosít ezekhez a célkitűzésekhez.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. Ha ma akár az EU-n belül, akár azon kívül nem tartják be ezeket az alapvető nemzetközi szociális normákat, az a szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját alkotja, amely káros mind az európai vállalkozásokra, mind pedig az uniós és Unión kívüli munkavállalókra és polgárokra nézve. Az ipar és a szolgáltatások globalizációjának figyelembevételével a nemzetközi munkaügyi normák alapként szolgálnak annak garantálásához, hogy a globális gazdaság növekedése mindenki számára kedvező legyen. Ez a jelentés változást követel a globális kormányzásban és az EU-ban a munkavállalói jogok és a munkafeltételek jobb végrehajtása érdekében, felszólít az egyesülési szabadságra és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerésére, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlésére, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetésére, valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetésére összpontosító nyolc ILO-egyezménybe beépített alapvető munkaügyi normák megerősítésére.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A szociálpolitika külső dimenziójának célja a munkaügyi és szociális normák előmozdítása a harmadik országokban és a szociális dömping elleni küzdelem, amely gyakran bekövetkezik a globalizáció vagy a nemzetközi kereskedelem következményeként. Az Uniónak nem szabad tovább reagálás nélkül eltűrnie a dömpinget a jólét, az egészségügy és a környezetvédelem területén, mivel túl sok gyártás Európán kívülre történő áthelyezéséért felelős. A nevetségesen alacsony munkabérköltségeket és az alávaló munkakörülményeket a Bizottság a továbbiakban nem tekintheti „természetes versenyelőnyöknek”. Ezzel kapcsolatban ragaszkodom ahhoz, hogy a Bizottság változtassa meg doktrínáját.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) A Falbr-jelentés mellett szavaztam, mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerepének a közelmúltban történt leminősítését követően úgy gondolom, hogy szem előtt kell tartanunk a munkavállalók szociális jogai tiszteletben tartásának fontosságát az egész világon. Az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a világ színpadán és rá kell kényszerítenünk más országokat a munkajog nemzetközi normáinak tiszteletben tartására és ilyen módon korlátoznunk kell a szociális dömpingre való őrjöngő törekvést. Nagyon fontos, hogy minden európai szereplő részt vegyen ennek a politikának a végrehajtásában, legyenek ezek akár nemzetközi megállapodásokat megkötő kormányok, akár európai társaságok, amelyek kiterjesztik tevékenységeiket harmadik országokra.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A szociálpolitika külső dimenziójának célja az alapvető szociális normák előmozdítása harmadik országokban, az Egyesült Nemzetek által felállított millenniumi fejlesztési célok teljesítése érdekében és annak biztosítása, hogy a munkavállalók védelmet élvezzenek a nemzetközi munkaügyi normák betartásán keresztül. Az EU messze van attól, hogy túlteljesítette volna feladatait ezen a területen, és ezért képesnek kell lennie arra, hogy kihasználja az ebben a tekintetben élvezett hitelességét és „jó hírnevét” abból a célból, hogy szociális szövetségeket hozzon létre legfontosabb kereskedelmi partnereivel, és hogy előmozdítsa ezeket a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben (ILO). Mielőtt megengednénk ezeknek a harmadik országoknak, hogy odaüljenek az EU-val közös tárgyalóasztalhoz, meg kell követelnünk, hogy aláírják ezeket az alapvető nemzetközi munkaügyi normákat.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai politika tengerentúli dimenziója nem korlátozódik megállapodások megkötésére vagy tengerentúli segítségnyújtásra. Több annál. Különös hangsúllyal kiterjed az európai értékek harmadik országokra történő kiterjesztésére, nemcsak a demokratizálódás és az alapvető jogok fokozott tiszteletben tartása szempontjából, hanem az aktív politika előmozdítása tekintetében is, amelyek a környezet védelmére, valamint a nők és a gyermekek jogainak és olyan munkaügyi normáknak a védelmére irányulnak, amelyek tiszteletben tartják a személyes méltóságot és lehetővé teszik az egyén személyes fejlődését. Ugyanez elmondható a vállalati szociális felelősségvállalás normáinak előmozdításáról harmadik országokban.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Falbr úr jelentése a szociálpolitika külső dimenziójával foglalkozik, amely előmozdítja a munkaügyi és szociális normákat és az európai vállalati társadalmi felelősségvállalást. Az Európai Unió már jó ideje a munkavállalók szociális jogainak védőbástyája, amelynek tisztelete a harmadik országokkal folytatott tárgyalások elengedhetetlen feltétele. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc egyezménye ellenére – és ezt maga az ILO jelentette ki – a munkavállalók több mint 50%-a, különösen a bevándorlók, a nők és a gyermekek semmiféle szociális jogokat nem élveznek. Az EU-nak érdekében áll a személyes méltóság és a szociális jogok tiszteletének előmozdítása az összes tagállamban, egy célzott mechanizmus létrehozásával annak megállapítására, hogy ki az, aki nem biztosítja ezeket a jogokat munkavállalóinak és ezeknek a megbüntetésére. Üdvözlöm ezt a jelentést és meg fogom szavazni. Miközben az értékek fontossága mellett érvel az egyre inkább a gazdaság által meghatározott globalizálódó világban, pártolja a személyes méltóságot, nem fogadja el az egyének kizsákmányolását, előmozdítja a jólétet és az egyének személyes integrált fejlődését, és felszólítja az EU-t az ILO normáinak betartására.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a dokumentum is csak aggályokat és kritikákat fogalmaz meg, de sajnálatos módon nem érinti a legmélyebb kérdéseket, és ezért jelentős mértékben következetlen marad.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2010. évi „Jelentés a világ szociális biztonsági helyzetéről” című dokumentuma megemlíti, hogy a munkavállalók több mint 50%-a nélkülözi a szociális védelmet. Ezzel összefügg az, hogy az Európai Unió a szabadkereskedelem buzgó bajnokaként olyan kereskedelempolitikát hajt végre, amelyet számtalan kétoldalú és regionális megállapodás megtárgyalása és megkötése útján ér el. Ezek a megállapodások korántsem a „vállalati társadalmi felelősségvállalást” bátorítják, amelyek a gyakorlatban nem léteznek, hanem kizárólag a nagy táraságok és pénzintézetek profitját védelmezik, és nem fordítanak kellő figyelmet a munkajogra, az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog fontosságára, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlésére, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetésére, valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetésére.

Ez csak egy példája azoknak az aspektusoknak, amelyeket a jelentésnek tovább lehet és kell vinnie. Nagyon fontos volt az Európai Bizottság elszámoltathatóvá tétele és annak megkövetelése, hogy teremtsen következetességet politikája és tevékenységei között, valamint hozzon hatékony intézkedéseket a szociális és munkaügyi normák előmozdítására.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ennek a jelentésnek van számos pozitív aspektusa: annak megbélyegzése, hogy a multinacionális vállalatok folyamatosan megsértik a munkavállalók jogait és tisztességes munkához való jogát, valamint a szociálpolitika az Európai Unió külpolitikájának egészébe történő horizontális integrációjának szükségessége, ide számítva az úgynevezett vállalati társadalmi felelősségvállalást is.

A pozitív aspektusokat azonban elhomályosítja az a tény, hogy nem követeli alternatív politikák végrehajtását, amelyek eredményesen köteleznék a társaságokat vállalati társadalmi felelősségvállalásuk megvalósítására.

Ezért nagyon sajnáljuk, hogy a 31. pont – „hangsúlyozza, hogy semmilyen, az európai vállalatok szociális felelősségét szabályozó irányelvet nem lenne szabad uniós szinten elfogadni és tiszteletben tartani” – eltávolítására vonatkozó felszólításunkat elutasították.

A Parlamentnek nem szabad megelégednie azzal, hogy „kéri” vagy „bátorítja” a Bizottságot egy álláspont elfogadására, és jogalkotási keretrendszer megalkotását kell követelnie a társaságok vállalati társadalmi felelősségvállalásáról, olyan minimális normákkal, amelyek előmozdítják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által pártolt alapvető munkaügyi normák betartását a multinacionális társaságoknál és magában az Európai Unióban, és be kell illesztenie a tisztességes munkahelyeket és a szociális záradékokat mind az Európai Unió által tárgyalt valamennyi kétoldalú kereskedelmi megállapodásba, mind pedig magán a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül. Mindezen okok miatt a jelentés ellen szavaztunk.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A szociálpolitika külső dimenziója a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának egyik legfontosabb prioritása. Elengedhetetlen a foglalkoztatási normák megerősítése szempontjából, ide tartozik például az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismerése, a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörlése, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetése, valamint a gyermekmunka megszüntetése. A nemzetközi foglalkoztatási normák céljának és igyekezetének ezért irányítania kell a gazdasági fejlődést, különösen az emberi élet és méltóság fejlesztése felé, és nem szabad megelégednie a munkafeltételek és munkavállalói jogok megállapításával.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A globalizáció valójában csak arra szolgál, hogy egymásnak ugrassza az összes ország munkavállalóit egy tisztességtelen versenyben, akár áthelyezések, a munkakeresők bevándorlása vagy a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó általános megállapodás, az úgynevezett Mode 4 hírhedt rendelete útján. Az a probléma, hogy az Európai Unió nagyon sok szép beszédet előad erről a tárgyról, de ezeket soha nem ülteti át a gyakorlatba. Mikor tettünk valaha is gyakorlati és konkrét lépéseket, ha véletlenül kiderültek olyan helyzetek, amelyekben elfogadhatatlanul kizsákmányoltak embereket? Mikor akadályozták meg valaha is ilyen helyzetek azt, hogy kereskedelmi megállapodást írjunk alá valamelyik országgal? Soha. Ugyanis miközben önök úgy tesznek, mintha törődnének a külföldi munkavállalókkal, az európai munkavállalókat kirekesztik ebből a képből. Amint az előadó – aki ezt a dokumentumot jegyzi – rámutat: „a munkaügyi előírásokat nem szabad protekcionista kereskedelmi célokra felhasználni” a nemzetközi szervek szerint! Akkor hát milyen alapelvek, milyen értékek, milyen szempontok alapján állíthatjuk valaha is kihívás elé a piac abszolút hatalmát? Önök nagyon sokat beszélnek a társaságok társadalmi felelősségvállalásáról, amelyek végeredményben csak az önök által életbe léptetett szabályok szerint játszanak. Mikor fogunk végre foglalkozni az EU politikai döntéshozóinak rendkívül súlyos társadalmi felelősségével itt a Parlamentben?

  Catherine Grèze (Verts/ALE), írásban. – (FR) Nagyon örülök annak, hogy a Fejlesztési Bizottság véleménye, amely bizottságnak az előadója voltam, belekerült ebbe a jelentésbe. Épp most zajlik a 100. Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, és valamennyien tudjuk, hogy a jelenlegi szabályok eredménytelenek.

A globális válság összefüggésében elengedhetetlen, hogy az EU erőteljes üzenetet fogalmazzon meg, amely új korszakra szólít fel a társadalmi igazságosság területén. A Falbr úr jelentésében szereplő javaslatok lehetővé tennék, hogy valós lépéseket tegyünk ebbe az irányba. Csak sajnálhatjuk a kettős mérce politikáját a szociális jogok alkalmazása szempontjából. Szükségünk van végrehajtási mechanizmusokra (ösztönzésekkel és büntetésekkel), hogy a szociális normákat valóban alkalmazzák. Szociális záradékkal kell kiegészíteni az EU összes kereskedelmi megállapodását, és ezeknek jogilag kötelező érvényűeknek kell lenniük. Szeretném továbbá kifejezni rosszallásomat a miatt a tény miatt, hogy a jelentés 31. bekezdése kihangsúlyozza, hogy egyetlen olyan európai irányelvet sem szabad elfogadni, amely kikényszeríti a vállalati társadalmi felelősségvállalás betartását. Azt állítom, hogy előre kell lépnünk a fokozott társadalmi igazságosság felé és gondoskodnunk kell arról, hogy a munkavállalók jogait az egész világon tiszteletben tartsák, különösen a fejlődő országokkal fenntartott üzleti kapcsolataink során.

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A jelenleg Európában, de a világ többi részén is dühöngő gazdasági és pénzügyi válsághoz súlyos szociális válság társul. Ebben a nehéz helyzetben az Európai Unióra és vállalkozásaira jelentős társadalmi felelősség nehezedik a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataik során. Ezért szavazatomon keresztül mindenképpen hangsúlyozni akartam, hogy az Európai Uniónak gondoskodnia kell a szociális normák és a munkavállalói jogok betartatásáról, amikor megállapodásokat ír alá ezekkel az országokkal. Az Európai Uniónak az általa megtestesített értékeken keresztül gondoskodnia kell arról, hogy a munkajogát szabályozó normákat az egész világon előmozdítsák és elterjesszék. Európának kötelessége, hogy modellé váljon. Ezért én is a vállalati társadalmi felelősségvállalást hangsúlyozó rendelkezések mellett szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert az EU a századforduló idején az addigi kemény megközelítés helyett puha megközelítést kezdett alkalmazni szociálpolitikájának külső dimenziója vonatkozásában, vagyis ahelyett, hogy a szociális normák kereskedelmi megállapodásokkal való összekapcsolására összpontosított volna, inkább a nemzetközi együttműködésre és párbeszédre figyelt. Az EU különböző típusú eszközöket alkalmaz a szociálpolitika harmadik országokban való végrehajtása érdekében. Ezek kötelező erejű, nem kötelező erejű és pénzügyi eszközök. Ezeknek az eszközöknek a használata bizonyítja, hogy az EU a kereskedelmi partnereivel fenntartott kapcsolatokban elvár egy bizonyos magatartást. Itt a nehézség azonban az eszközök végrehajtása és a partnerországokban való érvényesítése. Ezért az EU-nak feltétlenül jobban kell összpontosítania ezek végrehajtására és betartatására, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveire. Ezt gyakran akadályozza az adott ország jogrendje; ám a gyenge politikai akarat és a belső gazdasági nyomás is szerepet játszik ebben a kérdésben. Fontos tényező még, hogy a munkavállalók nincsenek tisztában a jogaikkal.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – A jelentés szerint az EU a gazdasági dinamizmus és egy szociális modell példa nélkül álló kombinációjával rendelkezik. Egyenlő lehetőségeket teremt az oktatásban, a képzésben és a munkaerőpiacon, és egyenlő hozzáférési lehetőségeket biztosít a szociális szolgáltatásokhoz. A jelentés hangsúlyozza, hogy szükség van a tisztességes munka biztosítására irányuló programok végrehajtására, amelyek visszatükrözik az ország szükségleteit és prioritásait a foglalkoztatás és a szociálpolitika tekintetében, emellett a munkaadók, a munkavállalók és a kormányok közötti megállapodásra épülnek. Ez az aspektus rendkívül fontos a jelenlegi helyzetben. Többek között ezek miatt az okok miatt támogatom ezt a jelentést.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Az emberek a legfontosabbak, ezért annyira fontos a foglalkoztatás és a szociális normák előmozdítása. A vidéki térségekben élő emberek, és különösen a nők és a gyermekek jó példát jelentenek erre. A gazdaságok túlnyomó többsége férfiak tulajdonában van. Meggyőződésem szerint támogatnunk kell a nőket, és fel kell számolnunk ezt az egyensúlyhiányt. Véleményem szerint a fiatal gazdálkodókat is támogatnunk kell, akik átveszik szüleiktől a gazdaságot. Ami a fiatalokat illeti, javítani kell az oktatás színvonalát a vidéki térségekben, és a fiatalok számára garantálni kell a lehetőséget a tanuláshoz és a személyes fejlődéshez a városokban. A következő kulcsfontosságú kérdés a vállalati társadalmi felelősségvállalás.

Ez azt jelenti, hogy az üzleti vállalkozások a saját kezdeményezésük alapján és a jogi rendelkezésekről függetlenül nap mint nap lépéseket tesznek a társadalom és a környezet megóvása érdekében. A vállalkozások már nem csak arra szolgálnak, hogy profitot termeljenek. Egyre inkább az jellemzi őket, hogy minden korábbinál jobban tisztában vannak a szociális és környezetvédelmi kérdésekkel.

  Martin Kastler (PPE), írásban. – (DE) E jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a vállalkozások társadalmi felelősséget viselnek – alkalmazottaikért és ügyfeleikért, a környezetért és a társadalom egészéért. Új szócikkel egészült ki a német szótár: vállalati társadalmi felelősségvállalás. Ez önkéntes, és annak is kell maradnia. Globalizált piacainkon a vállalati társadalmi felelősségvállalás sokkal többet jelent annál, minthogy adományt adunk a helyi futballklubnak. A globális felelősséget vállaló vállalkozások hozzájárulnak a külpolitika és a fejlesztési politika kialakításához.

Ők Európa nagykövetei a világban, akik magasra emelik az európai szociális normák zászlaját szerte a világon. Nem szabályoznunk, hanem támogatnunk kell a vállalati társadalmi felelősségvállalást. Ebben az esetben Európának moderátori, nem pedig közvetítői szerepet kellene betöltenie. Ezt az alapelvet kell alkalmazni, ha az Európai Bizottság komolyan gondolja és újra napirendre tűzi a vállalati társadalmi felelősségvállalás témáját: nincs szükségünk túlzott szabályozásra. Ezzel a jelentéssel kihangsúlyoztuk ezt az álláspontot.

  Jan Kozłowski (PPE), írásban. – (PL) Meggyőződésem, hogy Falbr úr jó jelentéstervezetet dolgozott ki, ezért szeretném kifejteni, miért döntöttem úgy, hogy az elfogadása mellett szavazok. A magas munkaügyi normák, szociális normák és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása rendkívül nagy kihívás elé állítja a szociálpolitika külső dimenzióját. Az előadó által kiemelt egyik probléma a foglalkoztatáspolitikáért felelő közigazgatási szervek nem hatékony működése. A harmadik országokkal folytatott folyamatos és konstruktív együttműködés, amelyben az Európai Unió egésze és az egyes tagállamok egyaránt részt vesznek, a jó gyakorlatok forrásává válhat a megfelelő közigazgatási képességek létrehozása szempontjából. Meggyőződésem, hogy a regionális és helyi szintű, valamint a vállalkozásokkal folytatott együttműködés szintén jó eredményekhez vezet. Kiváló példa a pozitív eredményekhez vezető partnerségre, a támogatásra és a tapasztalatcserére a lengyel régiók és a keleti partnerség országai között az elmúlt néhány évben folytatott együttműködés.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió szociálpolitikájának külső dimenziójáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az Európai Uniót szerte a világon vonzó és keresett partnernek tekintik, és ez jelentős mértékben annak az egyedi módnak tulajdonítható, ahogyan ötvözi a gazdasági dinamizmust egy szociális modellel. Ez utóbbit az EU-nak elő kell mozdítania a más országokkal fenntartott kapcsolataiban, és ennek a két dimenzió, a belső és a külső dimenzió közötti konzisztens cselekvéssel is együtt kell járnia. A jelenlegi szöveg különösen hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításának szükségességét. Ehhez az szükséges, hogy a kereskedelmi társaságok figyelembe vegyék a szociális és környezeti dimenziókat. Az állásfoglalás rámutat, hogy ez az előmozdítás nem lehet kötelező, hanem sokkal inkább az érintettek közötti önkéntes együttműködés eredményeként kell létrejönnie. Végül célkitűzései közé tartozik továbbá a munkavállalók jogainak a nemzetközi tárgyalásokba történő integrálása, amely jogok védelme a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet feladata, valamint az ezeket a paramétereket szem előtt tartó globális gazdasági kormányzás előmozdítása.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést. Az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat. Ezekből az egyezményekből, valamint a Globalizáció Szociális Dimenziójával Foglalkozó Világbizottság jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy a piacokra való egyoldalú összpontosítás helyett az embereket kell szélesebb értelemben előtérbe helyezni, vagyis a munkavállalók jogainak védelmére és a munkajog betartására kell összpontosítani. A harmadik országoknak valamennyi fent felsorolt szempontot tiszteletben kell tartaniuk ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhassanak. E feltétel teljesülése nélkül nem lehetséges a tárgyalás a harmadik országokkal. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat. A munkaügyi normák meghatározásával az EU támogatja a férfiakat és nőket abban, hogy tisztességes és produktív munkát végezhessenek a szabadság, az igazságosság, a biztonság és a méltóság feltételei között. A jelenlegi globalizációs légkörben a nemzetközi munkaügyi normák adják azon garancia alapját, hogy a globális gazdaság növekedése mindenki számára kedvező legyen.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Falbr úr jelentésének célja és tartalmának nagy része véleményem szerint nagyon pozitív. A foglalkoztatásra és a tisztességes munkakörülményekre helyezett fókuszpontot is a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú elemének tekintem, és nem csak az uniós országokban. Az előadóhoz hasonlóan én is sajnálom, hogy az EU nem rendelkezik olyan egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”, amelyet nemcsak az összes kétoldalú kereskedelmi megállapodásba lehetne beilleszteni, hanem a munkavállalók tisztességes foglalkoztatási feltételeinek megteremtésébe is. Egyes európai országok szociális modellje jó példaként szolgálhat a fejlődő országok számára. A gyermekmunka elleni közös küzdelemmel kapcsolatos véleményt is osztom.

A fentiek ellenére tartózkodtam a szavazástól, mert az emberi jogok tiszteletben tartásának egyértelmű meghatározása hiányában lehetetlen szociális követeléseket végrehajtani kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban. Ezt a kritériumot nem lehet a megállapodások aláírása elleni érvként felhasználni.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) „Nem meglepő, hogy a forradalmi változás szelleme, amely már régóta zavarja a világ nemzeteit, túljuthatott a politika szféráján, és befolyását ma már a gyakorlati gazdaságtudomány kapcsolódó szférájában is érezteti”. Ezek a szeretett II. János Pál pápa szavai, aki Centesimus Annus című enciklikájában visszatér azokhoz a témákhoz, amelyekkel elődje, XIII. Leó foglalkozott Rerum Novarum című enciklikájában. Ezzel az volt a célja, hogy elemezze és elősegítse azt a szociális „kérdést”, amelyet ma, 1991-hez hasonlóan, kizárólag a keresztény doktrínára történő hivatkozással és ezért azzal tudunk megoldani, hogy elismerjük az emberi lény és a munkavállaló abszolút, megkülönböztetés nélküli méltóságát.

Falbr úr jelentése mellett szavaztam, mivel pontosan az emberi jogok védelmének fontosságára és arra a tényre összpontosít, hogy az európai szociális modell fontos kiindulási pont, az Unió külkapcsolatai szempontjából is. A szociális felelősségnek ebbe az irányba kell hatnia, és az Európai Uniónak – a Parlamenten keresztül – helyre kell állítania és minden egyes tettében meg kell erősítenie ezeket az alapelveket, mindenekfelett a harmadik országokkal ápolt kapcsolataiban, amelyeknek polgáraitól megtagadták az alapvető jogokat. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnökeként kötelességemnek érzem annak kihangsúlyozását, mennyire fontos az, hogy valamennyien együttműködjünk, az Unión kívüli országokat is ide számítva, a nemi alapú diszkrimináció és a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni fellépés céljából, a nők társadalmi méltóságának helyreállításáért, valamint a helyi és a nemzetek feletti gazdasághoz történő aktív hozzájárulásuk felélesztéséért.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A gazdaság globalizációja és az európai társaságok áthelyezése aggályokat vetett fel a szociálpolitika külső dimenziójával kapcsolatban. Ez az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. Az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat. Ahhoz, hogy harmadik országok tárgyalhassanak az EU-val, tiszteletben kell tartaniuk a fentiekben vázolt összes eszmét. A harmadik országoknak valamennyi fent felsorolt szempontot tiszteletben kell tartaniuk ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhassanak. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat. A nemzetközi munkaügyi normák alkalmazása elengedhetetlen, ha gondoskodni akarunk arról, hogy a gazdasági fejlődés továbbra is az emberi élet és a személyes méltóság fejlesztésére, ne pedig a munkavállalók körülményeinek és jogainak meghatározására összpontosítson.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A szociálpolitika külső dimenziója kulcsfontosságú prioritás képviselőcsoportunk számára és az én számomra. A közelmúltban állásfoglalást fogadtunk el a hazai munkavállalókról szóló, 2011 júniusában elfogadásra váró jövőbeni egyezményről. Ez a jelentés általánosabban felszólít az alapvető munkaügyi normák megerősítésére, amelyeket beépítettek az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezménybe. A Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja változtatást követel a globális kormányzásban és az EU-ban, a munkavállalók jogainak és a munkafeltételeknek a jobb végrehajtása érdekében. Az alapvető nemzetközi szociális normák be nem tartása az EU-n belül és kívül az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Támogatom a jelentésben szereplő alapelveket. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen lesz a valóságban elérni ezeket az emelkedett célkitűzéseket. Már ma is van számtalan olyan kereskedelmi megállapodásunk, amelyek nem követelik meg a szociális normák betartását. Mindaddig, amíg ez a nyilvánvaló ellentét fennáll, a jelentés hatékonysága és logikai alapja szükségszerűen korlátozott marad. A jelentés felszólítja a tagállamokat arra, hogy saját országukban hajtsák végre az alapvető munkajogi normákat az üzleti vállalkozásokra nézve. Nem kellene ezt az Európán kívüli vállalkozásokra is kiterjeszteni? Emellett úgy látom, hogy a jelentés azt állítja magáról, hogy küzd a globalizáció negatív hatásai ellen, bár a végső elemzés szerint ezt nem lehet elérni az abban kifejtett intézkedésekkel. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ebben a jelentésben az Európai Unió rendkívül ambiciózus célokat tűz ki maga elé, amelyek megfelelően kidolgozott alapelvekre épülnek. Felszólítja a tagállamokat arra, hogy a saját országukban hajtsák végre az üzleti vállalkozásokra vonatkozó alapvető munkajogi normákat. Sajnálatos módon ez a felszólítás a jelek szerint jelenleg nem terjed ki az Európán kívüli vállalkozásokra. Jóllehet támogatom a jelentés mögött meghúzódó alapelveket, szerintem a következtetései nem igazán helyénvalóak, ezért tartózkodtam a szavazástól.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Unió külső szociálpolitikájának, amely olyan országokra irányul, amelyek nem kívánnak csatlakozni az EU-hoz, először és elsősorban koherensnek, pragmatikusnak és egységesnek kell lennie. A belső és a külső szociálpolitikának egyaránt elő kell mozdítania az EU legfontosabb célkitűzései között szereplő munkaügyi normákat és szociális normákat is.

A fentiekkel kapcsolatban minden tagállamnak, amely megállapodásokat köt harmadik országokkal, gondoskodnia kell arról, hogy álláspontja igazodjon az európai szociális modellhez. Követelnünk kell, hogy azok az országok, amelyek nem kívánnak csatlakozni az EU-hoz, tartsák tiszteletben az egyesülési szabadságot és tegyenek lépéseket a nem vagy az életkor alapján történő megkülönböztetés megakadályozása érdekében. A gyermekmunka tényleges megszüntetése és a polgárok szakmai képesítésük fejlesztésével kapcsolatos joga nagyon fontos kérdés. Ami a fejlesztési együttműködést illeti, az Európai Unió rendelkezik elegendő pénzeszközzel ahhoz, hogy létrehozzon megfelelő struktúrákat a szakmai oktatás és képzés területén. Teljességgel elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság megtegye a szükséges kiigazításokat a jelenlegi helyzet és a kérdéses ország valós viszonyai szerint a partnerségi megállapodások megtárgyalása során. Az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével új hatáskörökre tett szert, és tevékenyen együtt kell működnie az európai és a nemzetközi szakszervezetekkel a szociális helyzet javítása érdekében.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A szociálpolitika külső dimenziójáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely előmozdítja a munkaügyi és szociális normákat és az európai vállalati társadalmi felelősségvállalást. Célunk a munkaügyi és szociális normák, valamint az európai vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása az EU-n kívül. Ez jogszerű célkitűzés; nekem azonban vannak bizonyos fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy vajon képesek leszünk-e elérni ezt a célkitűzést. A közös szociális normák, amelyeket idézünk, veszélyben vannak, és egyre egyértelműbbé válik, hogy magán az EU-n belül is eltérő szociális és munkaügyi normákat akarnak előmozdítani. A hazámban, Görögországban, ahol a munkanélküliség aránya a 25 évesek körében 36,1%, és Spanyolországban, ahol ez az arány 43%, alkalmazott normák jelentősen eltérnek az erős európai gazdaságokban alkalmazott normáktól. Ez a jelentés emlékeztet minket arra, hogy ha az EU vezető szerepet akar betölteni világviszonylatban a szociálpolitika tekintetében, akkor meg kell óvnia a tagállamokban alkalmazott szociálpolitikák közötti kohéziót.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A szociálpolitika külső dimenziójáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely előmozdítja a munkaügyi és szociális normákat és az európai vállalati társadalmi felelősségvállalást. A versenyképesség kérdései és a gazdasági szempontok továbbra is prioritást élveznek a társadalmi kérdésekkel szemben annak ellenére, hogy a lisszaboni stratégiában és az EU 2020 stratégiában a szociálpolitika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott. Feltétlenül meg kell óvnunk az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezménybe beépített munkaügyi normáinkat. A munkavállalói jogok és a munkajogi szabályok védelmére kell összpontosítanunk. A harmadik országoknak valamennyi fent felsorolt szempontot tiszteletben kell tartaniuk ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhassanak. E feltétel teljesülése nélkül nem lehetséges a tárgyalás a harmadik országokkal. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió szociálpolitikájának külső dimenziója a szociális normák harmadik országokban történő előmozdítására irányul, de a versenyképesség kérdései és a gazdasági szempontok továbbra is prioritást élveznek a szociális és munkaügyi kérdésekkel szemben. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) jelenleg nyolc olyan egyezménye van, amelyet az EU összes tagállama ratifikált. Ezeknek el kell vezetniük az összes tagállam által elfogadott nemzetközi szabályok alapjainak lerakásához.

Általában véve továbbra is az emberek emberi mivoltára kell összpontosítanunk, amit úgy érhetünk el, hogy megvédjük a munkavállalók jogait és a munkához való jogot. Az ILO nélkülözhetetlen szerepet játszik a nemzetközi színtéren ezeknek a normáknak a kidolgozásával, előmozdításával és a gyakorlatba történő átültetésével. Az üzleti vállalkozásoknak is hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődéshez a munkavállalók megfelelő munkafeltételeinek támogatása érdekében, de a fejlett és a fejlődő országok közötti különbség továbbra is megmaradt szociális védelmi rendszereikben. A vita tárgyát képező javaslat mellett szavazok a fentiek fényében és azért is, hogy a munkaügyi és a szociális normák nagyobb támogatást élvezzenek az EU tagállamaiban és a harmadik országokban egyaránt, és hogy tiszteletben tartsák az alapvető nemzetközi munkaügyi normákat.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat.

Ennek következtében nagyobb figyelem irányul a munkavállalói jogok védelmére és a munkaügyi jogszabályokra. Jelentős fejlődést kell elérnünk a nők jogi és társadalmi helyzete tekintetében a megkülönböztetés megakadályozása és a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál hasznosítása érdekében. Felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat a megkülönböztetést tiltó jogszabályok betartatására, ami kiterjed a munkához való jogra és az egyenlő bánásmódra, nemtől, etnikai származástól, életkortól és fogyatékosságtól függetlenül, a szegénység elleni küzdelem legfontosabb alapelveként.

Felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat a partnerországokkal való együttműködésre, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a gyermekmunka elleni küzdelemre és a felnőttek számára teremtsenek tisztességes munkahelyeket és tegyék lehetővé, hogy a gyermekek megfelelő oktatásban részesüljenek. A szakszervezetek egyesülési szabadságát és kollektív tárgyalásokhoz fűződő jogát minden kivétel nélkül végre kell hajtani a tisztességes munkakörülmények javítása és védelme érdekében.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – A munkaügyi normáknak az EU harmadik országokkal folytatott tárgyalásai útján történő előmozdítása mind a tagállamokra, mind pedig a harmadik országokra nézve előnyös. A magasabb biztonsági normák és a jobb fizetés előmozdításával az EU hozzájárul a munkavállalók életének javításához. A jobb fizetéshez történő ragaszkodással az EU arról is gondoskodik, hogy a harmadik országokban legyen olyan piac, amely befogadja az EU-ból származó exportot. Ha beengedünk Európába olyan országokból származó importot, ahol nem biztosítanak tisztességes fizetéseket, akkor a magas árakkal valójában kiszorítjuk az európai társaságokat a piacról. Az uniós társaságok nehezebben versenyezhetnek azokkal a harmadik országokkal, ahol nem tartják be ugyanazokat a biztonsági normákat és ahol sokkal alacsonyabb fizetéseket adnak az alkalmazottaknak. Ám feltétlenül figyelembe kell vennünk a munkaügyi normákra vonatkozó, nem kötelező erejű jogszabályok megközelítési módjában rejlő veszélyeket. Amellett, hogy az ilyen szabályok nem kötelező erejűek, és hogy megsértésük eseteire nem vonatkoznak szankciók, az a kockázat is fennáll, hogy gyengítik a hagyományos felügyeleti rendszereket és teret engednek informális megfigyelési eljárásoknak. Ezért az EU-nak ébernek kell lennie és gondoskodnia kell arról, hogy a normákat betartsák, és ellenkező esetben megtegyék a szükséges lépéseket.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Egyre globalizáltabb világunkban elengedhetetlen, hogy az EU kihasználja nemzetközi befolyását a munkavállalók jogainak megvédésére egy olyan modellben, amely tiszteletben tartja a személyes méltóságot. Kérdések egész sora merül fel ezzel kapcsolatban, például a megfelelő eszköz kiválasztása, amellyel az EU kifejtheti befolyását. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról, milyen erős lehet az EU helyzete a kapcsolatok megtárgyalása során egy olyan országgal szemben, amely vagy szeretne csatlakozni az Unióhoz, vagy pedig uniós segélyprogramok haszonélvezője. Végül egy olyan helyzetben, amelyben a gazdaság jelentős része multinacionális társaságoktól függ, társadalmilag felelős szervezetekre is szükség van.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. A szociálpolitika külső dimenziója az EU olyan tevékenységeit és kezdeményezéseit tartalmazza, melyek a munkaügyi és szociális normák harmadik országokban való előmozdítását célozzák. A versenyképesség kérdései és a gazdasági szempontok továbbra is prioritást élveznek a társadalmi kérdésekkel szemben annak ellenére, hogy a lisszaboni stratégiában – és az EU 2020 stratégiában – a szociálpolitika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott. Az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, a kényszermunka és a kötelező munka eltörléséről, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nyolc ILO-egyezmény tartalmazza az alapvető munkaügyi normákat. Ezekből az egyezményekből, valamint a Globalizáció Szociális Dimenziójával Foglalkozó Világbizottság jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy a piacokra való egyoldalú összpontosítás helyett az embereket kell szélesebb értelemben előtérbe helyezni, vagyis a munkavállalók jogainak védelmére és a munkajog betartására kell összpontosítani. A harmadik országoknak valamennyi fent felsorolt szempontot tiszteletben kell tartaniuk ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhassanak. E feltétel teljesülése nélkül nem lehetséges a tárgyalás a harmadik országokkal. A kereskedelmi politika nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a munkavállalók jogait nem tartják tiszteletben, ezért a társadalmi fejlődés csak ezen akadályok elhárítása után folytatódhat.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az üzleti vállalkozások akkor jelenthetik ki magukról, hogy szociálisan felelősek, ha elkötelezik magukat egy erőteljes struktúra mellett, amely nemcsak a gazdasági fejleményeket képes figyelembe venni, hanem tetteik társadalmi és környezeti hatásait is. Manapság nem pusztán azt kérdezzük, hogy az üzleti vállalkozások hogyan érték el gazdasági eredményeiket, hanem azt is, kiket foglalkoztatnak és hogyan bánnak alkalmazottaikkal. A felelős üzleti vállalkozások tevékenyen és tudatosan részt vesznek abban a társadalmi valóságban, amelyben tevékenykednek, és a tevékenységeikben érintett összes féllel fenntartott kapcsolataikat sikereik alapvető forrásává teszik. A ma elfogadott jelentésen keresztül az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy világviszonylatban vezető szerepet töltsön be a szociálpolitika területén célkitűzéseinek globális skálán történő előmozdításával, és ezáltal hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentnek tulajdonított szerep fontosságát.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatom ezt a saját kezdeményezésű jelentést, mivel foglalkozik a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításával, az üzleti növekedés ösztönzésére szolgáló önkéntes motivációs eszközként. Az európai üzleti vállalkozások az Európai Unió gazdaságának motorját alkotják, és ezért erősebb európai elkötelezettségre van szükség az üzleti vállalkozások védelmére az EU-ban, amelynek gyakran kell versenyeznie gátlástalan partnerekkel. Emellett támogatom a társadalmi felelősséget vállaló vállalkozások létrehozását, amelyeknek legfontosabb alapelve a munkavállalók szociális védelme, a fogyasztók védelme és átlátható törvények betartása.

  Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) Ezen állásfoglalás mellett szavaztam, mivel hangsúlyozza azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet az Európai Unió be akar tölteni, és amit be is kell töltenie a harmadik országokkal szemben, különös tekintettel az EU kereskedelmi partnereire. Az alapvető nemzetközi szociális normák tiszteletben tartásának elmulasztása az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti. Ez az egyik olyan pont, amit mindenképpen ki akartam hangsúlyozni a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság erről a kérdésről kialakított véleményében, amely bizottság előadója voltam.

Az EU azonban nem végezhet el mindent önállóan: fokozottan együtt kell működnie az érintett nemzetközi szervezetekkel (ILO, WTO, OECD), különösen a vámszabad területek jelensége elleni küzdelemben, mivel ezek mindenféle szociális jogszabállyal ellentétesek.

Ezenkívül jóllehet a vállalati társadalmi felelősségvállalás jelenleg szilárd alapokon nyugszik Európában, az európai társaságok, leányvállalataik és alvállalkozóik létfontosságú szerepet játszanak a szociális és a munkaügyi normák előmozdításában és elterjesztésében szerte a világon, a nemzetközi kereskedelemben betöltött fontosságuk miatt. A Bizottságnak bátorítania kell őket ebben a tekintetben, különösen a legjobb gyakorlatokra való törekvés és azok előmozdítása útján.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Falbr úr jelentése mellett szavaztam, mert véleményem szerint fokozni kell a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását Európában, ha arra törekszünk, hogy közvetlenül reagáljunk a közös értékek megóvásának, valamint az európaiak közötti szolidaritás és összetartás erősítésének szükségességére. A vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az európai szociális modell alapvető aspektusának kell lennie, mert ezzel fokozhatjuk az innovációt és a versenyképességet és hozzájárulhatunk a foglalkoztathatósághoz és a munkahelyteremtéshez egy olyan időszakban, amikor a munkanélküliségi arány drasztikusan növekszik és az európai ifjúság, a mi fenntartható erőnk, alternatív lehetőségeket keres Európa határain kívül.

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. – (DA) A Falbr-jelentés mellett szavaztam, mert a munkaügyi és szociális normák előmozdítására törekszik az EU harmadik országokkal folytatott tárgyalásai során. A jelentés több ILO-egyezményre is épít, amelyek alapján azt javasolja, hogy az EU védje meg a munkavállalók jogait és a munkajog szabályait, például amikor az EU kereskedelmi megállapodásokat köt harmadik országokkal. A jelentés többek között azt javasolja, hogy határozzanak meg minimumkövetelményeket a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében egy olyan jogi keretrendszer útján, hogy pontosabban meghatározhassuk ezt a kifejezést és jobban nyomon lehessen követni a követelmények teljesítését. Ugyanakkor a jelentés elutasítja „MODE 4” eljárás alkalmazását a kereskedelmi megállapodásokban, amely lehetővé teszi, hogy a nemzetközi vállalatok importálják saját alkalmazottaikat, és ezáltal megkerüljék a fogadó ország szociális és munkaügyi feltételeit. Attól a ténytől eltekintve, hogy ez az intézkedés az importált munkaerőt a fogadó ország munkaerejénél rosszabb helyzetbe helyezi, a szociális dömpinghez is hozzájárul. Az EU jelenleg rendelkezik az ahhoz szükséges jogkörrel, hogy kereskedelmi megállapodásokat kössön harmadik országokkal az EU tagállamai nevében. Ezt én ellenzem. Ám mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik, azokat a követelményeket is le kell fektetni, amelyek meghatározzák, mit kell tartalmazniuk ezeknek a kereskedelmi megállapodásoknak.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amely megelőzi a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló bizottsági közleményt. Üdvözlöm továbbá a munkatársam, Richard Howitt által a bizottsági szakaszban elvégzett, egy olyan jelentés elkészítésére irányuló munkát, amely előmozdítja azt a pozitív hatást, amelyet a vállalati társadalmi felelősségvállalás elérhet európai szinten.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) Európa a globalizált folyamatok alapvető szereplője, és jelentős részt visel a fejlődés életképes formáihoz hozzájáruló eredmények elérésének felelősségéből. Az Európai Unió a szociális politikák globális szinten történő előmozdításának élharcosa, és a WTO-szerződések betartására szólítja fel a fejlődő országokat. A Falbr-jelentés a vállalati társadalmi felelősségvállalás és annak az uniós társaságok általi betartásának fontosságát is megemlíti, mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalásban való részvételük döntő mértékben hozzájárul a szociális jólét és a környezetvédelem előmozdításához és a szegénység elleni küzdelemhez azokban az országokban, ahol tevékenységet folytatnak. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az EU 2020 stratégia szemlélteti, hogy a szociálpolitika alapvető prioritás Európa számára. Ám többet kell tenni a jobbítás érdekében ezen a területen, és ezért támogattam ezt a jelentést. A jelentés felszólít a kényszermunka eltörlésére és a gyermekmunka megszüntetésére, és arra is rávilágít, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a munkavállalói jogok védelmére. A harmadik országoknak be kell tartaniuk néhány fontos alapelvet, például ezeket, ha azt akarják, hogy az EU együttműködjön és kereskedjen velük. A tagállamoknak is együtt kell működniük a partnerországokkal a sérülékeny csoportok védelme, továbbá a nemi alapú diszkrimináció, valamint az etnikai származáson, valláson, életkoron és fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés elleni fellépés céljából. Remélem, hogy a Bizottság továbbfejlesztett munkaügyi és szociális normákat eredményező, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a külpolitikában történő előmozdítására vonatkozó konkrét javaslatokat terjeszt elő.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az előadó kifogásolja, hogy az emberek még mindig nem figyelnek oda a szociálpolitikára, és hogy az emberi tényező még mindig háttérbe szorul a versenyképességi tényezővel szemben. Amint a jelentés is kifejti, az EU jó hírnevet szerzett az egész világon a gazdasági dinamizmus és a szociális modell ideális összekapcsolása miatt, ami bizonyos mértékű felelősséggel is együtt jár. Az EU a továbbiakban nem engedheti meg magának kettős mérce alkalmazását, ezért teljes mértékben egyetértek az előadóval.

Jelentés: Nadja Hirsch (A7-0082/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Azért szavazok a jelentés elfogadása mellett, mert minden életszakaszban biztosítani kell a szakoktatás és szakképzés elérhetőségét, illetve lehetőségét, tekintet nélkül az egyén munkaerő-piaci helyzetére, illetve jövedelmére.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az Európa 2020 stratégia támogatása érdekében szavaztam az európai szakoktatási és képzési együttműködésről szóló állásfoglalás elfogadása mellett. A globalizált gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. Egyre nagyobb igény van a mobilis, rugalmas és nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkaerőre. Különösen a fiatalok esetében kell gyorsan cselekedni: a fiatalok közötti munkanélküliség növekedése egyike Európa legsürgetőbb kihívásainak. A tagállamoknak célzott politikai stratégiát kell követniük a szegénység leküzdése érdekében, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és igényeket. Egyetértek az állásfoglalással, konkrét, kreatív és hatékony intézkedések révén kell teljesíteni az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célt, hogy az iskolából kimaradók arányát 10% alá csökkentsük, és a fiatalok 40%-a számára elérhetővé tegyük az egyetemi képzést. A képzés iránti, a demográfiai változások miatt növekvő társadalmi elvárásoknak, valamint az egész életen át tartó tanulásban való részvétel fontosságának a figyelembevételével olyan eszközt kell a munkavállalók kezébe adni, amelynek segítségével maguk határozhatják meg és tervezhetik képzési igényeiket. Emellett a különböző életszakaszokban lévő személyek, illetve a sajátos igényű csoportok számára a szakoktatás és szakképzés elérése érdekében szélesebb körű, egyszerűsített és könnyebben elérhető finanszírozási lehetőségeket kell biztosítani az egész életen át tartó tanulás programja, valamint a fiatal vállalkozók számára létrehozott Erasmus program keretében rendelkezésre álló forrásokból. Biztosítanunk kell az európai munkavállalók gazdasági igényekhez való alkalmazkodóképességét.

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Ez a szégyenletes jelentés feltárja az EU stratégiai célját, hogy a többi imperialista központ monopóliumaival versengve az élen végezzen, az oktatást a reakciós EU 2020 stratégia számszerűsített, nemzeti célokká „alakítandó” célértékeibe integrálva. E globális terv keretében különös figyelmet kap a műszaki oktatás és a szakképzés, melyek szerepe a lehető legolcsóbb, jogfosztott, „piacképes” és „versenyképes” munkaerő biztosítása. Ezért kell az oktatás és képzés keretében megfelelni mind a jelenlegi, mind a jövőbeni piaci igényeknek. Erősíteni kell a kapitalista vállalkozás döntéseinek és terveinek való alávetettséget, közben az „alkalmazhatóságot” és a munkaerő-piaci belépést a gazdaság ágazataiban végezhető gyakornoki munkalehetőséggel, mobilitással, valamint az oktatási és képzési szintek közötti úgynevezett átjárhatósággal kell elősegíteni. Az „esélyegyenlőségről”, „szabad választásról” és a fiatalok igényeinek teljesítéséről szóló nyilatkozatok mögött a kapitalista gazdaság igényeihez való alkalmazkodás rejtőzik, amely osztálykorlátokat létrehozó szakpolitikát testesít meg az oktatásban, a „kódexmásolás” középkori munkagyakorlatához és az EU-2020-hoz igazodva.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A gazdasági válság teljesen feje tetejére állította az Európai Unió munkaerőpiacát. Nincs olyan nagyobb gazdasági terület, amelyet érintetlenül hagyott volna a válság, melynek hatása a munkahelyi bizonytalanság, a munkanélküliség, a rossz munkakörülmények, illetve az új állásra találás gyenge esélye formájában éri a polgárokat. Ebben az összefüggésben a szakoktatás és szakképzés új lehetőséget, új módszert ad arra, hogy az európai polgárok élete visszazökkenhessen a normál kerékvágásba. Riasztónak találom a fiatalok körében tapasztalható nagy munkanélküliséget. Úgy hiszem, hogy megfelelő oktatással és továbbképzéssel sok európai fiatal talál majd magának a szakmai végzettségének, illetve átképzéssel szerzett végzettségének megfelelő, jól fizetett állást. Gratulálok az előadónak ehhez az anyaghoz. Azzal zárom, Nadja Hirsch-hez csatlakozva, hogy amennyiben meg akarjuk valósítani ezeket a kívánságokat, akkor egyértelműen eredményorientált szakoktatásra és szakképzésre van szükség. 2020-ra egyetlen célt kell kitűznünk: minden fiatalnak legyen munkája.

  Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Hirsch asszony jelentésében riasztó adatok szerepelnek: jelenleg 21%-os a munkanélküliség a fiatalok körében, ez kétszerese az EU munkanélküliségi átlagának. A javaslat hasznos elképzeléseket tartalmaz, és egyértelműen kedvező megítélést érdemel, mégis meggyőződésem, hogy megfelelő forrásokat kell biztosítanunk a koppenhágai folyamat és az EU 2020 stratégia kihívásainak megfelelő kezelésére, többek között a Strukturális Alapokból, és különösen az Európai Szociális Alapból. Sajnálattal kell azt is közölnöm, hogy nincs olyan átfogó, mindenre kiterjedő megközelítés, amelyben valamennyi tagállam egyetértene. A szakképzés, a szakképesítések, az egész életen át tartó tanulás és gyakornokság területeit a munkaerőpiaccal összehangoló kezdeményezés nélkül nem látom, hogyan érhetjük el az EU 2020 stratégia „Új készségek és munkahelyek menetrendje” célkitűzéseit.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Én Hirsch asszony az oktatási rendszereket belülről és egymás között összehasonlító jelentése mellett szavaztam. Meggyőződésem, hogy az oktatásnak hatékonyabban kellene szolgálnia a munkaerőpiac igényeit, és ösztönöznie kellene a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói szellemet. A jelentés tehát igyekszik elősegíteni a pedagógusok és diákok mobilitását, továbbá egyszerűsíteni a külföldi szakképesítések elismertetési eljárásait, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A globalizált gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. Egyre nagyobb igény van a mobilis, rugalmas és nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkaerőre. Az Európa 2020 stratégia felsorolja a fő sikertényezőket az intelligens növekedéshez (a tudás, az innováció és oktatás, a digitális társadalom támogatása), a fenntartható növekedéshez (az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó termelés mellett a versenyképesség növelése), valamint a befogadó növekedéshez (a foglalkoztatottság növelése, a képzettség fokozása és a szegénység elleni küzdelem). A szakoktatás és szakképzés területén európai uniós és tagállami szintű konkrét intézkedéseket kell foganatosítani. Azonnali intézkedésre van szükség, különösen a fiatalok közötti munkanélküliség tekintetében. A fiatal munkavállalók körében nemcsak, hogy gyakoribb a munkanélküliség a felnőttek munkanélküliségéhez képest, hanem közülük többen dolgoznak határozott idejű foglalkoztatásban, alacsonyabb bér és kisebb szociális biztonság mellett. Egyetértek, hogy az EU 2020 stratégia „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kiemelt kezdeményezésének teljes körű megvalósításához az uniós intézményeknek pragmatikusabb, átfogóbb és szélesebb hatókörű, valamennyi tagállam által támogatott kezdeményezést kell útjára indítaniuk, amelynek a szakképzés, szakképesítések, az egész életen át tartó tanulás és a gyakornoki munka területeinek a munkaerőpiaccal való összekapcsolására kell összpontosítania.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Az EU súlyos gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságot él át. A válság következményei elsősorban a foglalkoztatás területén jelentkeztek. Jelenleg több mint 22,82 millió európainak nincsen munkája. Továbbra is a 25 év alatti fiatalok a legérintettebbek, ebben a korcsoportban 21,3% a munkanélküliség. Egyfelől becslések szerint 2020-ra csaknem 15,6 millió új munkahely jön létre magas szintű képzettséggel rendelkezők számára, másfelől viszont 12 millió alacsony vagy semmilyen képesítést nem igénylő munkahely szűnik meg. Az Európa 2020 stratégia célja, hogy választ adjon a szakképzett munka világának új kihívásaira.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a különböző oktatási rendszerek átláthatóságának és összevethetőségének elősegítése érdekében európai szintű együttműködést kell kialakítani a szakoktatás és szakképzés terén. A jelentés az európai joganyag átültetésének és végrehajtásának elősegítését is hangsúlyozza a pedagógusok és diákok mobilitása, valamint a külföldi szakképesítések elismertetési eljárásainak egyszerűsítése érdekében. Ezért a jelentés elfogadása mellett szavaztam.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A fiatalok körében jelenleg 21%-os a munkanélküliség az Európai Unióban, hazámban pedig közel 25%-os, ez tehát komoly kihívást jelent Európa számára egy olyan időszakban, amikor a munkalehetőségtől megfosztott fiatal európaiakat társadalmi kirekesztés és szegénység fenyegeti. Az EU-nak csak marginális felelőssége van ezekben a kérdésekben. Úgy tűnik viszont, hogy ha megoldásokat nem is kínál a jelentés, legalább elgondolkodtató elképzeléseket vonultat fel: számomra nyilvánvalónak tetszik, hogy a képzés és oktatás a mai és holnapi politikai prioritások központi elemei közé kell, hogy tartozzék. A jelentés felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki bevált gyakorlataikat a szakoktatási és a szakmai gyakorlattal kombinált szakképzési rendszerek terén, s ezeket a gyakorlatokat számos tagállamra, különösen Franciaországra is ki kellene terjeszteni. Az ajánlások jó irányba mutatnak az oktatás és képzés a munkaerőpiaccal összhangban történő továbbfejlesztése terén, valamint a munkanélküliség és társadalmi kirekesztés kapcsán, de ez nem lesz elég, ha a tagállamok és a Bizottság nem tesz elegendő erőfeszítést most, amikor a fiatalok között tapasztalható munkanélküliség jelentős politikai kihívás elé állít számos tagállamot, különösen hazámat, Franciaországot.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A mai globalizált gazdaságban az európai polgárok sikeres szakmai pályafutásának előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. A gazdasági válság európai munkaerőpiacra gyakorolt súlyos hatásai ellenére, az ipari és technológiai változásoknak köszönhetően fokozódik a magasan vagy közepesen képzett munkaerő iránti kereslet. Ami a szakoktatást és szakképzést illeti, az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és befogadó növekedést szolgáló tényezőit uniós szinten gyakorlati lépésekre kell lefordítani. E célok elérésének alapvető feltétele, hogy a szakoktatás és szakképzés hosszú távon közös politikai prioritással rendelkezzen. Ehhez elengedhetetlen minden érintett fél, az EU intézmények és a helyi, valamint regionális résztvevők együttműködése és elkötelezettsége.

Ezen a ponton szeretném hangsúlyozni, hogy különösen a fiatalok érdekében kell gyorsan cselekedni: a fiatalok közötti munkanélküliség növekedése ugyanis egyike Európa legsürgetőbb kihívásainak. Hatékony és gyakorlatias intézkedések révén kell teljesíteni az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célt, hogy az iskolából kimaradók arányát 10% alá csökkentsük, és a fiatalok 40%-a számára elérhetővé tegyük az egyetemi képzést.

  Adam Bielan (ECR), írásban. – (PL) A mai határok nélküli Európában a polgárok szakmai pályafutásának alakulását – különösen nemzetközi szinten – alapvetően az oktatás határozza meg. A fiatalok kapjanak alkalmat a hazájuk uniós tagságából fakadó tanulási és tapasztalatszerzési lehetőségek kihasználására. A széles körű képzettséget szerzett mobilis munkavállalók iránti egyre nagyobb igény is erre az életmódra ösztönöz. A fentiek fényében továbbra is aggasztó probléma a fiatalok munkanélkülisége. Az e veszélyes jelenség ellen indított projekteket sürgősen végre kell hajtani. Minden befektetés az oktatás területén hozzájárul a fiatalok jövőjének szebbé tételéhez. Ezért különösen fontosak az európai alapok felhasználásával indított konkrét szakképzési és fejlesztési programok. Így aztán egyetértek azzal, hogy eszközöket kell kidolgozni az „egész életen át tartó tanulás”, más szóval a rendszeres továbbképzés támogatására. Kreatív és eredményes oktatási programokkal kell lehetővé tenni az Európa 2020 stratégia egyik fő céljának elérését, azaz hogy legalább 40%-ra emelkedjen a felsőfokú végzettséget szerzők aránya.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Nem szándékozom támogatni Hirsch asszony saját kezdeményezésű jelentését, nem annyira a benne foglalt elvek miatt, amelyek dicséretes módon hangsúlyozzák, hogy közelebb kell hozni egymáshoz a munkaerőpiacot és a hivatalos képzés világát; azért nem támogatom, mert ebben a kérdésben ismét nem olyan gyakorlatias, proaktív megközelítést alkalmazunk, amely meghaladná a steril megfontolásokat, és konkrét megoldásokat nyújtana a szónoklatok szintjén nem kezelhető társadalmi vészhelyzetre.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés elfogadása mellett szavaztam, mivel egyetértek, hogy a demográfiai változások és az egyre hosszabb élettartam változatosabbá teszik a szakmai életpályát, továbbá szükségessé teszik az átképzést, az egész életen át tartó tanulásban való részvételt. A jelentés következésképpen felhívja a figyelmet arra, hogy korszerűsíteni kell mind az eredetileg elvégzett szakképzést, mind a szakmai továbbképzést, pályaalkalmassági vizsgálat elvégzését javasolja az alapképzés befejezésekor, továbbá hangsúlyozza a tanárképzés fontosságát. Ugyancsak aláhúzza annak jelentőségét, hogy az oktatási rendszerek befelé forduló természetének meghaladása, valamint az egyrészt az ismeretek és képességek, másrészt a munkaerőpiac igényei közötti szakadék áthidalása érdekében helyi és regionális szinten meg kell erősíteni a hatékony együttműködést az iskolák, a szakképző intézmények, a kutatóközpontok és a vállalatok között. Egyetértek azzal, hogy a képzés és oktatás korszerűsítése végett erősítenünk kell a kapcsolatot a lehetséges munkáltatók és az iskolák között, ennélfogva a szociális partnerek bevonása a tantervfejlesztésbe újabb lépést jelentene a nagyobb európai foglalkoztatottság irányába.

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európa 2020 stratégia leszögezi, hogy nem csak a tudás, az innováció, az oktatás és a digitális társadalom fejlesztése kulcstényező az intelligens növekedéshez, hanem ugyanilyen fontos a fenntartható és befogadó növekedés is. Ezek elérésének záloga pedig a szakoktatás és szakképzés, minden tagállamnak egységes normákat kell bevezetnie ezen a téren. A gazdasági válság európai munkaerőpiacra gyakorolt súlyos hatásai ellenére feltételezhető, hogy az elkövetkező 10 év során, legalábbis fokozatosan, helyreáll a foglalkoztatás növekedése. Az előzetes becslések arra engednek következtetni, hogy a különböző képességekkel kapcsolatos kereslet továbbra is növekedni fog. Az ipari és technológiai változások növelik a magasan vagy közepesen képzett munkaerő iránti keresletet, és kiszorítják az alacsony képzettséggel végezhető munkát.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap a világos, eredményorientált tanulásmódszertan. Egyes tagállamok már végrehajtották a szakképzési rendszerek reformját. Az európai uniós tagállamok szakoktatási és szakképzési rendszereinek összehasonlíthatósága tekintetében prioritás, hogy le kell bontani a különböző képzési rendszerek átjárhatósága útjában álló akadályokat, növelni kell az átláthatóságot, továbbá könnyebbé kell tenni a különböző oktatási rendszereken belüli és azok közötti összehasonlítást.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A jelentés elfogadása mellett szavaztam, mivel egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok a jövő valódi erőforrásai. Ennélfogva kötelességünk gondoskodni róla, hogy valamennyien hozzájuthassanak a szakoktatáshoz és szakképzéshez. Az Európát és a világot az utóbbi években sújtó válság a fiatalokat érintette a legsúlyosabban. Meredeken nőtt a munkanélküliség ebben a korcsoportban, és aki munkát talál, az el kell, hogy fogadja a határozott idejű, alulfizetett munkáról szóló szerződést.

Eredményesen és gyorsan kell dolgoznunk, hogy visszaadjuk ezeknek a fiataloknak a méltóságuk egy részét, hiszen ők dolgozni szeretnének, és mindenekelőtt részei akarnak lenni egy olyan világnak, amely valószínűleg nem fogadja őket tárt karokkal. Ezek a célkitűzések az Európa 2020 stratégiában is megtalálhatók, amennyiben az az intelligens, fenntartható és befogadó fejlődést állítja a középpontba. Általánosságban szólva, Hirsch asszony jelentése jó kiindulópont a Parlament és az egész Európai Unió egyik prioritást képező szakpolitikájának kialakításához.

  John Bufton (EFD), írásban. – Az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködést létrehozó intézkedés ellen szavaztam, mivel tartok minden olyan szervezettől, amely megosztja a közvéleményt, és rátelepszik a közgondolkodásra. Elég nagy százalékban euroszkeptikus az EU lakossága ahhoz, hogy helytelennek találja, hogy Brüsszel irányítsa az oktatást és képzést. Az ilyen törekvés propagandának tekintendő.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) A szakoktatási és szakképzési intézkedések feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak megfelelően, az európai gazdaság tudásalapú gazdasággá alakulhasson. Ezért teljes mértékben támogatom a jelentésben megfogalmazott ajánlásokat, amelyek az európai gazdaság jövőbeni versenyképessége szempontjából kiemelik a szakoktatásba és szakképzésbe való befektetés fontosságát. Céljaink eléréséhez egymást kiegészítő, eredményes nemzeti és európai intézkedésekre van szükség. A fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség riasztóan megemelkedett az EU-ban. A jelentés üzenete egyértelmű: a szakoktatás és szakképzés kulcstényező a fiatalok munkanélküliségének kezelésében. Világos stratégiára van szükség a munkaerő-piaci beilleszkedés elősegítése érdekében, amely összehangolja az oktatási programokat a munkaerő-piaci igényekkel, hogy a piac fel tudja venni a pályakezdőket.

Olyan megközelítés kell, amely a konkrét készségeket hangsúlyozza, megkönnyítve általuk a munkaerő-piaci beilleszkedést. Továbbá a folyamatos technológiaváltások miatt a munkáltatók egyre magasabb szakképzettséget várnak el a munkavállalóktól. Ennélfogva kulcsszerepet kap a továbbképzés, amely folyamatosan a gazdaság igényeihez igazítja a szakképesítéseket. Így kerülhető el, hogy egyes munkavállalók az életpályájuk bizonyos szakaszában kiszoruljanak a munkaerőpiacról.

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés egészét áthatja a szakoktatás és szakképzés piaci, vállalati igényekkel való összekapcsolásának gondolata az EU 2020 stratégia jegyében, ez a stratégia viszont csak tovább bontja a társadalom szövetét, még inkább korlátozza a munkavállalók jogait. Bár szerepelnek benne pozitív kifejezések: „emberi kiteljesedést szolgáló munka”, az alkotókészség kibontakoztatása, az informálistól a formális tanulásig vezető útvonalak átjárhatósága; ezek valójában csak díszes, de elavult kezdőbetűk egy olyan jelentésben, amelyek végső fokon a neoliberalizmust népszerűsítik az oktatás és képzés minden eljárásában, minden szakaszában, még a legfelső szinten is.

Például: sürgeti a tagállamokat, hogy támogassanak doktori és posztdoktori programokat, amelyek elősegítik a versenyképességet és a „munkaerő mobilitását”, közismertebb kifejezéssel munkahelyi bizonytalanságot teremtenek. Végül, a jelentés egyik fő hátránya, hogy „a bizonyítványok és diplomák tagállamok közötti kölcsönös elismerésének” biztosítására szólítja fel a tagállamokat, ezáltal nyomást gyakorol rájuk, hogy az állami egyetemeink végzettségeivel egyenértékűként fogadjanak el különböző görög és külföldi egyetemeken, főiskolákon szerzett okleveleket. Ezért szavaztam a jelentés elfogadása ellen.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Jelenleg több tagállamban is tragikus mértékű a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében, akik között kétszer magasabb, mint az EU általános munkanélküliségi átlaga. Következésképp ez Európa egyik legsürgetőbb problémája. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok politikai stratégiákat vezessenek be a probléma leküzdésére, az Európa 2020 stratégia célkitűzései alapján, az iskolából kimaradók iskolaévenkénti arányának 10% alá csökkentésével, valamint a felsőoktatást elvégző fiatalok arányának legalább 40%-ra emelésével. Ezeket a feladatokat konkrét, kreatív és eredményes intézkedésekkel kell kezelni.

Sajnos azt kell mondanom, hogy az Európa 2020 stratégia ambíciói láthatóan nem állnak összhangban a költségvetési megszorítások realitásával, az EU fő oktatási programjainak ugyanis jelentősen csökkentették a forrásait. Üdvözlendőnek tartom a Bizottság által az oktatási rendszereken belüli és azok közötti elismerést szolgáló átjárhatóság, átláthatóság és összevethetőség céljából elfogadott intézkedéseket. Fontos az is, hogy a tagállamok elkezdjék megreformálni a rendszereiket, hozzáigazítva a szakoktatást és szakképzést a munkaerőpiac valódi igényeihez.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Az Európa 2020 stratégiát támogató együttműködés ösztönzése érdekében maradéktalanul támogatom a jelentésben kiemelten szereplő három pontot. Először is, határozottan támogatom a munkaerőpiac és az oktatási rendszer közötti párbeszéd a vállalati gyakornoki helyek számának bővítésével történő fejlesztését, hogy a diákok aktívan ismerkedhessenek meg az üzleti világgal, és hogy erősödjenek a vállalatok és oktatási intézmények kapcsolatai a szakképzés területén. Szintén jó elképzelésnek tartom az oktatási rendszerek fokozott nemzetközi integrációját, először is, hogy biztosítsuk a képesítések teljes körű elismerését, másodszor, hogy ösztönözzük a határon átnyúló mobilitási projekteket. Végül, teljesen egyetértek a Parlament javaslatával, hogy a Bizottság oly módon igazítsa ki az Európai Szociális Alapot, az Erasmus-t és az egész életen át tartó tanulás programját, hogy az oktatási és képzési projektek, valamint a fiatalok közötti munkanélküliség és a nemek közötti diszkrimináció leküzdését célzó projektek finanszírozásban részesüljenek, továbbá ösztönözzék a nők nagyobb számban történő részvételét a projektekben.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A jelentés célja, hogy a szakoktatás és szakképzés kölcsönös elismerésével, színvonalasabbá tételével, munkaerő-piaci igényekre hangolásával, továbbá mindenki számára hozzáférhetővé tételével erősítse a tagállamok közötti együttműködésre irányuló intézkedéseket. A jelentés arra is emlékeztet bennünket, hogy stratégiát kell kidolgozni az oktatás jövőjéről, valamint mindenekelőtt iránymutatást kell adnunk Európa közeljövőbeli szakmai igényeivel kapcsolatban. A jelentés különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy erősíteni kell az európai oktatási és képzési rendszerek közötti kapcsolatokat; olyan rendszerre van szükség, amelyben megvalósul a készségek és jártasságok kölcsönös elismerése. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az egyre egységesebb Európában, amelyben fokozódik a mobilitás, feltétlenül szükséges a szakképesítések kölcsönös elismerése. Ehhez azonban át kell ültetni a vonatkozó uniós joganyagot, erre figyelmeztet a jelentés is. Az új európai helyzet fényében az oktatás és képzés a sikeres jövő alapja és eszköze lesz. A mobilitás, a vállalkozói szellem, a kreativitás és innováció elősegítése objektív szükségszerűség, az EU-nak ezeket kellene ösztönöznie, ahogy a jelentés is kiemeli. Egyetértek a jelentéssel, az elfogadása mellett szavaztam.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely felszólítja a tagállamokat, hogy a különböző életszakaszokban biztosítsanak hozzáférést az egyéni igényeknek megfelelő szakoktatáshoz és szakképzéshez úgy, hogy ez megkönnyítse és javítsa a munkaerő-piaci és társadalmi részvételt. A szakoktatásnak és szakképzésnek minden életszakaszban hozzáférhetőnek, elérhetőnek és megfizethetőnek kellene lennie, tekintet nélkül az egyén munkaerő-piaci helyzetére, illetve jövedelmére. A társadalmi integráció és kohézió erősítése érdekében a jelentés arra szólítja fel a tagállamokat, hogy sürgősen teremtsenek képzési lehetőségeket olyan sajátos igényű csoportok számára, mint a fiatal munkanélküliek, az etnikai kisebbségek, a kiszolgáltatott nők és a megváltozott munkaképességűek. A jelentés arra is rámutat, hogy szélesebb körű, egyszerűsített és könnyebben elérhető finanszírozási lehetőségeket kell biztosítani az Európai Szociális Alap és az egész életen át tartó tanulás teljes programja, valamint a fiatal vállalkozók számára létrehozott Erasmus program keretében rendelkezésre álló forrásokból.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség az egyik legsürgetőbb kihívás Európa számára. Ennélfogva a tagállamoknak a legsürgősebben célzott, a nemzeti sajátosságokat és igényeket tükröző stratégiákat kellene bevezetniük. Rugalmasabb és egész életen át elérhető tanulásmódszertant kellene kialakítani. Mindenki számára bővítenünk kell a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségeit. Nagyobb elismertséget kellene adni a gyakornoki munkának. Az oktatási és szakképzési politikát közös hosszú távú szakpolitikai prioritásként kellene kezelni, hogy az európai munkavállalók alkalmazkodhassanak a gazdaság változó igényeihez.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Most, amikor a fiatalok között kétszer akkora a munkanélküliség Európában, mint a munkaképes korú lakosság körében, a Hirsch-jelentésben megfogalmazott javaslatok hasznos módon járulnak hozzá a 27 tagállami kormány munkanélküliség elleni szakpolitikájához.

A lakosság elöregedésének és a gazdaság globalizálódásának kihívásával szembenézve egész életen át tartó tanulási programok kidolgozását kell ösztönöznünk, különösen a tagállamok jó gyakorlatainak cseréjével; az egyetemek, kutatóközpontok és vállalatok közötti partnerségek ösztönzésével kell fejlesztenünk a fiatal európaiak korai képzését.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A foglalkoztathatóság és a szükséges képesítések terén becslések szerint 15,6 millió új munkahely várja Európában a pályakezdőket, ebből 3,7 milliót tölthetnek be középfokú végzettséggel (forrás: Cedefop). Másrészt 12 millióval kevesebb munkahely lesz az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők számára!

Az elkerülhetetlen katasztrófa fényében a 2020-as stratégia célja csak a szakoktatás és szakképzés vonzóbbá tétele lehet. A jelentés eredményorientált, gyakornoki lehetőségeket, jobban elismert formális és informális szakmai gyakorlatot, valamint a legrászorultabbak számára támogatási központokat és lehetőségeket teremtő megközelítés alkalmazására szólít fel.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szakoktatás és szakképzés létfontosságú a válságból kilábaló, növekedő Európa számára. Alapvető jelentőségű, hogy biztosítsuk azokat az eszközöket, amelyek versenyképessé teszik a fiatal európaiakat a globalizált világban, s amelyeknek köszönhetően a tudásukat, készségeiket felhasználva tudnak belépni a munkaerőpiacra. Nem feledhetjük, hogy egész Európában lesújtóan magas a fiatalok közötti munkanélküliség. Azt is tisztán kell azonban látnunk, hogy a továbbképzés gyakorta nem jelent további lehetőséget a munkaerőpiacon. Egyre több egyetemet végzett, továbbképzett és posztgraduális képzésben részt vett fiatal van az EU-ban, akinek nincs munkája, sőt kilátása sincs arra, hogy munkát talál. Az oktatást a piac igényeihez kell igazítani, azokra kell felkészíteni a fiatal munkavállalókat. Véleményem szerint ez a paradigmaváltás létfontosságú lesz a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség növekedésének megállítása, a számukra több lehetőséget kínáló jövő biztosítása szempontjából.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Hirsch asszony jelentése az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködés problémájával foglalkozik. Haladéktalanul fontolóra kell vennünk az Európa 2020 stratégia céljait: az intelligens, fenntartható és befogadó növekedést. Bár a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzet nem tűnik kedvezőnek, a kevésbé előnyös helyzetet lehetőséggé kell alakítanunk. Az egyre inkább globalizált világban nem köthetjük magunkat egy adott területhez, hanem mobilisnek, rugalmasnak kell lennünk, nemzetközi tapasztalatokat kell szereznünk. Fontos a színvonalas alapképzés, és hogy a fiatalok más országokban is vállalhassanak munkát. Azért szavaztam a jelentés elfogadása mellett, mert egyetértek a javaslataival. Ezek közül az új és változatos egész életen át tartó tanulás szükségességét szeretném hangsúlyozni, ami létfontosságú a színvonalasabb munkavégzéshez, és különösen a munkahelyek betöltéséhez; továbbá hangsúlyozom, hogy kiemelten oda kell figyelni a fiatalokra, a nőkre és a megváltozott munkaképességűekre, ahogy az Európa 2020 stratégiában áll.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Újabb unalmas ismétlése ez az Európai Bizottság szokványos retorikájának az egész életen át tartó tanulásról és az EU-szintű mobilitás elősegítéséről; ezeket tekintik a legjobb garanciának a munkavállalók „alkalmazhatóságának” és „alkalmazkodóképességének” fejlesztésére. A szakképzés itt úgy jelenik meg, mint a „vállalkozói szellem”-et elősegítő eszköz, amely segít „olyan környezetet kialakítani, amelyben a vállalkozások sikeresek lehetnek, fejlődhetnek és növekedhetnek”, „a növekedéshez pedig csökkenteni kell az adóterheket és biztosítani kell a kiszámíthatóságot, hogy a vállalkozások tervezhessenek és beruházhassanak”. A jelentés úgy véli, hogy a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást közelebb kell hozni „a munkaerő-piaci igényekhez, lehetővé kell tenni a munkaerőpiacra való belépést és az azon belüli mobilitást”.

Hirtelen világossá válik a jelentés ideológiai kerete: a foglalkoztatás egyéni probléma, és nem kiemelt társadalmi ügy; megoldása nem a társadalomra, hanem az egyénre hárul, legyen szó a „foglalkoztathatóság” növeléséről, a „vállalkozóvá” válásról; a profitbarát adórendszer terheit főként a munkavállalók és a fogyasztók viselik; az oktatás és képzés úgy táncol, ahogy a tőke fütyül. A jelentés egyebekben nem vizsgálja mélyrehatóan az okokat, nem keresi a megoldásokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés megismétli az Európai Bizottság szokványos retorikáját az egész életen át tartó tanulásról és az EU-szintű mobilitás elősegítéséről; ezeket tekintik a legjobb garanciának a munkanélküliség ellen, valamint a munkavállalók „alkalmazhatóságának” és „alkalmazkodóképességének” fejlesztésére az oktatási és képzési kínálat kialakítása során.

A jelentés alapvetően a szakképzés szerepét hangsúlyozza a vállalkozói szellem elősegítése terén, valamint kiemeli, hogy „olyan környezetet kell kialakítani, amelyben a vállalkozások sikeresek lehetnek, fejlődhetnek és növekedhetnek”, „a növekedéshez pedig csökkenteni kell az adóterheket és biztosítani kell a kiszámíthatóságot, hogy a vállalkozások tervezhessenek és beruházhassanak”. A jelentés úgy véli, hogy a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást közelebb kell hozni „a munkaerő-piaci igényekhez, lehetővé kell tenni a munkaerőpiacra való belépést és az azon belüli mobilitást”. Más szóval, a jelentés az oktatást, képzést az európai kapitalizmus szolgálóleányává zülleszti.

Továbbá elfelejti megemlíteni az iskolából való kimaradáshoz, a felsőoktatásból való kirekesztettséghez és a fiatalok munkanélküliségéhez vezető társadalmi okokat, hogy elkendőzze a nagyvállalatok és pénzintézetek által szorgalmazott neoliberális politika felelősségét.

Ennélfogva elfogadhatatlannak tekintjük a jelentést. Nem vizsgálja mélyrehatóan az okokat, nem keresi a megoldásokat.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Határozott meggyőződésem, hogy a szakoktatásnak és szakképzésnek egész életen át elérhetőnek és megfizethetőnek kellene lennie, tekintet nélkül az egyén munkaerő-piaci helyzetére, illetve jövedelmére. A szakoktatáshoz való hozzáférést az egyén konkrét igényei határozzák meg, hogy az illető könnyebben találjon munkát. Lehetőségeket kell teremteni az EU-tagállamok sajátos célcsoportjai, például a munkanélküli fiatalok, az etnikai kisebbségek, a kiszolgáltatott nők, a megváltozott munkaképességűek stb. számára a társadalmi integráció és kohézió erősítése érdekében. Végül, de nem utolsósorban, a bővített, egyszerűsített és könnyebben igénybe vehető finanszírozási lehetőségek kétségkívül elősegítenék a fenti célok sikeres megvalósítását.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Ezzel a jelentéssel az európai ifjúságpolitikai stratégia újabb elemét alakítottuk ki. Az egyre keményebb munkaerő-piaci verseny fényében helyes, hogy támogatjuk a fiatalok tanulmányainak nemzetközivé válását, a rugalmasabb munkavégzéssel együtt. Az európai fiataloknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy versenyre keljenek a világ minden sarkából származó kortársaikkal. Nem maradhatunk közömbösek a fiatalok munkanélküliségi adatai láttán. Üdvözöljük ezt a jelentést, amely az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit hangsúlyozza: a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelmet hatékony és eredményes intézkedésekkel, például az iskolából kimaradók arányának 10% alá csökkentésével, továbbá az egyetemi képzés a fiatalok legalább 40%-a számára elérhetővé tételével. Ez azonban ne a célszalag, hanem a kiindulópont legyen: a jövő prioritása az egyetemek és a vállalatok közötti kapcsolat kiépítése, az állam vagy magánszervezetek által finanszírozott kötelező gyakornoki rendszer visszaállítása. Nincs túl sok veszteni való időnk, most kell cselekednünk. Máskülönben nagyon nehéz örökséggel terheljük meg az utánunk jövő generációkat.

  Brice Hortefeux (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlendőnek tartom a jelentés elfogadását, mert ismét az Európai Unió és a tagállamok központi témájává emeli a szakoktatás és szakképzés kihívását. Az európai munkaerőpiacot keményen sújtó világméretű válság okozta költségvetési megszorítások idején a nemzeti sajátosságokat és igényeket figyelembe vevő növekedési és foglalkoztatási stratégiákat kell kialakítanunk, különösen a fiatalok számára.

A fiatalok a munkanélküliség első áldozatai, és fokozottan fenyegeti őket az iskolából kimaradás veszélye. Ezért kell feltétlenül korszerűsíteni a tanmeneteket és képzéseket, hogy jobban alkalmazkodjanak vállalataink igényeihez. Ezekre az erőfeszítésekre van szükség az egész életen át tartó képzésben, továbbá a mobilitás elősegítésében is. Ezek a célkitűzések csak akkor érhetők el, ha valamennyi érintett (az európai intézmények, a tagállamok, a helyi és regionális szereplők) egyesítik erőiket.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Azért üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert Európának gyorsan kell cselekednie, különösen a fiatalok esetében: a fiatalok közötti munkanélküliség növekedése egyike Európa legsürgetőbb kihívásainak. A fiatal munkavállalók körében nemcsak hogy gyakoribb a munkanélküliség a felnőttekhez képest, de közülük többen dolgoznak bizonytalan, határozott idejű foglalkoztatásban, alacsonyabb bér és kisebb szociális biztonság mellett. A tagállamoknak célzott politikai stratégiát kell követniük a szegénység leküzdése érdekében, figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat és igényeket. Konkrét, kreatív és hatékony intézkedések révén kell teljesíteni az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célt, hogy az iskolából kimaradók arányát 10% alá csökkentsük, és a fiatalok 40%-a számára elérhetővé tegyük az egyetemi képzést. A szakképzést és szakoktatást közös hosszú távú politikai prioritásként kell kezelni, amely csak minden érintett, valamint az EU-intézmények és tagállamok, a helyi és regionális szint szereplői részvételével, elkötelezettségével, befolyásuk latba vetésével valósulhat meg. Biztosítanunk kell az európai munkavállalók gazdasági igényekhez való alkalmazkodóképességét. A politikai döntéshozóknak lehetővé kell tenniük, hogy az emberek folyamatosan fejleszthessék, bővíthessék képességeiket. A képzettségi szint növelését nem szabad arra az egy célra korlátozni, hogy annak révén az emberek jobb munkahelyhez jussanak. A további képességek révén lehetőséget kell kapniuk arra, hogy alakíthassák a jövő munkahelyeit, és ily módon aktívan hozzájárulhassanak az innovatív gazdasághoz.

  Lívia Járóka (PPE), írásban. – Üdvözlendőnek tartom ezt a jelentést, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy bővíteni kell a szakképzést az EU-ban, mivel az egész életen át tartó minőségi tanuláshoz való egyenlő hozzáférés jobb esélyt jelent a munkaerőpiacon, ezáltal hozzájárul az EU 2020 stratégia céljainak eléréséhez. Külön hangsúlyt kell fektetni a fiatalok munkanélküliségének megelőzésére, ehhez pedig össze kell hangolni a képzési kínálatot a munkaerő-piaci kereslettel, középtávú nemzeti és regionális előrejelzéseket kell készíteni a várható munkaerőigényről, hogy a nemzeti oktatási rendszerek eredményesebben biztosíthassák a munkaerőpiacon aktívan keresett képességek elsajátítását. A Cedefop szerint arra számíthatunk, hogy 12 millióval kevesebb munkahely lesz az alacsonyan képzettek és a szakképzetlenek számára, ez pedig fokozza a legveszélyeztetettebbek elszegényedésének veszélyét. Sok esetben még az iskolát elvégzők sem tudnak belépni a munkaerőpiacra, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy alkalmi vagy feketemunkát vállalnak. Következésképpen nem tudnak önálló életet kezdeni, és gyakran elviselhetetlen terhet jelentenek a háztartások számára, ami az elégtelen oktatás és munkanélküliség ördögi körének kialakulásához vezet.

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány különösen a fiatalok oktatására hívja fel a figyelmet, továbbá kiemeli a gyakorlati képzés szükségességét. A megfelelő oktatáshoz és tanfolyamokhoz való hozzáférés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az iskolát, egyetemet, illetve szakképzést elvégzők gond nélkül munkát is találjanak választott szakterületükön. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a munkahelyek jó körülményeket és tisztességes fizetést biztosítsanak.

Az előrejelzések szerint a gazdasági problémák ellenére is növekszik a foglalkoztatottság az EU-ban, tehát nem szabad csökkenteni az EU legfontosabb szakoktatási és szakképzési programjainak, például az „Egész életen át tartó tanulás” programnak a finanszírozását. Ezeket a forrásokat bővíteni kell, hogy mindenki – korra, nemre, lakóhelyre tekintet nélkül – ugyanolyan szakképzési és karrierlehetőségekhez juthasson.

  Jan Kozłowski (PPE), írásban. – (PL) A Hirsch-jelentés árnyékelőadójaként szeretném kifejteni, miért szavaztam az európai szakoktatási és szakképzési együttműködésről szóló jelentés elfogadása mellett. A jelen helyzetben, amikor egyrészt a társadalom elöregedése, másrészt a fiatalok riasztóan magas munkanélkülisége igen súlyos kihívások elé állítja Európát, alapvető a szakoktatás és szakképzés szerepe. A szakoktatás és szakképzés jövőbeni támogatásának biztosítása érdekében nagy súlyt kell fektetnünk a képzés eredményességének nyomon követésére, valamint egy, a foglalkoztatottságot és a társadalmi integrációt növelő megközelítés alkalmazására.

Meggyőződésem, hogy a szakoktatást és szakképzést szorosan össze kell hangolni a munkaerőpiaccal, s ennek egyik ismertetőjegyeként folyamatosan alkalmazkodni kell a gazdasági, demográfiai és társadalmi változásokhoz. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy rugalmasabb legyen az ESZA irányítása, valamint hogy ez az alap kiegészítse az európai foglalkoztatási eszközöket és a belföldi intézkedéseket. Végül, gratulálni szeretnék az előadónak a sikeres és átfogó jelentéshez, szeretném neki megköszönni a kiváló együttműködést.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az EU 2020 stratégiai célkitűzései között kiemelten szerepel az iskolából kimaradók arányának 10% alá csökkentése, valamint hogy a fiatal generáció legalább 40%-a szakképesítést szerezzen. Ezek a célkitűzések azt az elsőként a lisszaboni stratégiában megfogalmazott európai ambíciót szolgálják, hogy az Unió a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. Ezért különösen fontos a koppenhágai folyamat, amely 2002 óta erősíti a tagállamok közötti együttműködést a szakoktatási és szakképzési politika terén. Azért szavaztam az állásfoglalás elfogadása mellett, mert az európai oktatási-képzési programok továbbfejlesztése formájában ambiciózus célokat tűz ki.

  Constance Le Grip (PPE), írásban. – (FR) Én Hirsch asszony jelentésének elfogadása mellett szavaztam. A 21. század gazdasági kihívásai és különösen a kereskedelmi partnereink által támasztott egyre keményebb verseny fényében az európai szakoktatási és szakképzési rendszereknek eredményesebbé, vonzóbbá, hatékonyabban reagálóvá kell válniuk, hogy jobban felkészítsék polgártársainkat a betöltendő munkahelyek követelményeire.

Azon kell munkálkodnunk tehát, hogy ezek a rendszerek alkalmazkodjanak a munka világának igényeihez. Azt gondolom, hogy elő kell segíteni az európai minőségi munkatapasztalat megszerzésének lehetőségét is, ennek érdekében meg kell őrizni, sőt erősíteni kell a gyakornokok mobilitásának növelésére irányuló meglévő programokat.

Egy valódi „gyakornokoknak szóló Erasmus” létrehozását vállaltam a 2009-es európai választási kampányban: ez a fiataloknak és kevésbé fiataloknak szól, fél lábbal belépteti őket a munka világába, munkatapasztalatot ad, utazási lehetőséget kínál Európán belül, és szembesíti őket belső piacunk gazdasági valóságával.

Végül, egyszerűsítenünk kell, illetve tovább kell fejlesztenünk a szakképesítések elismerésének európai rendszerét, hogy élénkítsük a belső piacot, és polgártársaink kezébe adjuk a nagyobb szakmai mobilitás kulcsát.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés elfogadása mellett szavaztam. Az Európa 2020 stratégia felsorolja a fő sikertényezőket az intelligens növekedéshez (a tudás, az innováció és oktatás, a digitális társadalom támogatása), a fenntartható növekedéshez (az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó termelés mellett a versenyképesség növelése), valamint a befogadó növekedéshez (a foglalkoztatottság növelése, a képzettség fokozása és a szegénység elleni küzdelem). Ahhoz, hogy a stratégia életre keljen, a szakoktatás és szakképzés területén is európai uniós és tagállami szintű konkrét intézkedésekre van szükség.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az oktatás kétségtelenül összetett, hosszú távú folyamat, következésképpen annak minősége, és különösen az eredménye befolyásolja a fiatalok pályájának alakulását. Erről nem szabad megfelejtkezni. Ebben az összefüggésben szeretném elmondani, hogy a korszerű új technológiáknak, valamint a magasabb minőségi és biztonsági előírásoknak köszönhetően egy egész sor szakterületen és tevékenységterületen növekedni fog a szakértelem iránti igény, ez pedig szükségessé teszi a fiatalok célorientáltabb képzését. Én azonban a korszerű tanításmódszertanra épülő minőségi oktatásról beszélek, arról, hogy sajátos módon kell vonzóvá tenni az oktatást, be kell mutatni az egyes szakterületek iránti igényt, és az egyéb képességfejlesztési lehetőségeket is ismertetni kell. Az oktatási folyamatnak szakképzett, egyértelmű fejlődési kilátásokkal rendelkező, és elsősorban az elsajátított tudást, szakértelmet, képességeket a szakirányuknak, végzettségüknek, szakterületüknek, érdeklődésüknek megfelelő területen alkalmazni képes fiatalokat kellene eredményeznie.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködésről szóló jelentés kielégítő módon meghatározza azokat a célkitűzéseket, amelyeket az említett stratégia keretében nemrégiben magunk elé tűztünk. Folyamatos párbeszédet kell kialakítani a szakképzés világa és a munkaerőpiac között, ez soha nem volt annyira fontos, mint ma. A fő kihívás éppen az, hogy a munkaerőpiac egyre módszeresebben meg tudjon felelni az új munkavállalók igényeinek.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégia megfelelő végrehajtása alapvető ahhoz, hogy Európa visszatérhessen a tartós és fenntartható növekedési pályára. Az Európa 2020 stratégia megvalósulásának létfontosságú tényezői a fiatalok. Azonban, ahogy közismert, jelenleg leginkább őket sújtja a válság, nem utolsósorban a rendkívül magasra emelkedett munkanélküliség: a fiatalok között kétszer akkora a munkanélküliség, mint az összes munkaképes korú körében. Céljaink elérése jelentős befektetést igényel a szakoktatás és szakképzés területén.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A globalizált világban a színvonalas oktatás és szakképzés a munkaerőpiacra való belépés kulcsa minden fiatal számára. A világgazdaság készségeket, rugalmasságot, rendelkezésre állást és nyelvtudást igényel. Ezekkel az igényekkel szembesülve, nekünk, politikusoknak az a kötelességünk, hogy megtörténjék az alábbiakat biztosító stratégiák bevezetése: • Konkrét eredményre koncentráló tanulás; • A vállalkozói szellem elsajátítása; • Híd a munkát kereső szakképzetlenek számára, különösen a testre szabott oktatás révén; • A külföldi képesítések elismertetési eljárásainak egyszerűsítése, különösen a munkavállalói mobilitás ösztönzése céljából; • Az EU egész területén minőségi munkalehetőséget nyújtó Európai keret létrehozása; • Egész életen át tartó tanulás, hogy a munkavállalók alkalmazkodhassanak a piaci körülményekhez és a vállalatok igényeihez. • A kreativitás, valamint az infokommunikációs technológiák népszerűsítése. • A nők foglalkoztatottságának elősegítése a munka és a családi élet egyensúlyának elősegítésével.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A szakoktatásnak és szakképzésnek minden életszakaszban hozzáférhetőnek, elérhetőnek és megfizethetőnek kellene lennie, tekintet nélkül az egyén munkaerő-piaci helyzetére, illetve jövedelmére. Képzési lehetőségeket kell teremteni sajátos igényű célcsoportok, például a munkanélküli fiatalok, az etnikai kisebbségek, a kiszolgáltatott nők, a megváltozott munkaképességűek stb. számára a társadalmi integráció és kohézió erősítése érdekében. Szélesebb körű, egyszerűsített és könnyebben elérhető finanszírozási lehetőségeket kell biztosítani az Európai Szociális Alap és az egész életen át tartó tanulás programja keretében rendelkezésre álló forrásokból. Véleményem szerint ez a kezdeményezés nagyon fontos és időszerű. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A munka világában történt néhány jelentős változás. Míg korábban a jó oktatás a jó állás garanciája volt, manapság a felsőoktatási végzettség már a munkanélküliségtől sem védi meg a fiatalokat. Egyre nehezebb bekerülni egyes szakmákba. Másrészt a vállalatok állandóan arra panaszkodnak, hogy kevés a szakképzett munkavállaló, és az állítólagos szakemberhiány ürügyén olcsó munkaerőt alkalmaznak. A megkövetelt teljes rugalmasság és mobilitás, valamint a munkaerőpiacra „Mac-állások” formájában rákényszerített dömpingbérek sokak számára lehetetlenné teszik a családalapítást, a munka és a család közötti ésszerű egyensúly kialakítását. Az Európa 2020 stratégia keretében célszerű támogatni az oktatás és képzés kölcsönös elismerését. A stratégia sikere azonban azon múlik, történnek-e lépések a problémás fejlemények kezelésére. Ebben az értelemben üdvözlendő, hogy a jelentés gyors intézkedésre szólít fel a fiatalok munkanélkülisége kapcsán, bár hiányoznak a konkrét részletek. Éppen ezért tartózkodtam a szavazáskor.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az európai munkaerőpiac komoly kihívások előtt áll. A fiatal generáció problémája, hogy önmagában a jó végzettség nem garantálja a jó állást. Még rosszabb, hogy már a munkanélküliségtől sem óv meg. Másfelől a nagyvállalatok arról panaszkodnak, hogy kevés a szakképzett munkavállaló, és ez az ürügy gyakran kapóra jön, hogy alacsony bérekkel alkalmazzák az embereket. Ez lehetetlenné teszi a családalapítást, illetve a munka és a családi élet közötti ésszerű egyensúly kialakítását. Az oktatás és képzés kölcsönös elismerése az első lépés a helyes irányba. A jelentés nagyon helyesen a fiatalok munkanélkülisége elleni intézkedésre szólít fel. Nem elég egyértelmű azonban pusztán felszólítani a cselekvésre. Ezen oknál fogva tartózkodtam a szavazáskor.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Én az állásfoglalás mellett szavaztam, mert a szakképzési együttműködés az Európai Unió szintjén nagyon fontos sikertényező az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez, valamint a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentéséhez. Egyetértek a javaslattal, hogy a szakoktatási és szakképzési rendszer kialakítása során minden tagállam különös figyelmet szenteljen az alacsonyan képzetteknek, a migráns munkavállalóknak, a megváltozott munkaképességűeknek, és egyéb, szociálisan veszélyeztetett csoportoknak. A képzési programokat az igényeikhez és képességszintjeikhez kell igazítani. Továbbá szorosabb együttműködést kell ösztönöznünk a tagállamok sokféle oktatási rendszerei között, a fiatalok beilleszkedése, valamint az egész életen át tartó tanulás és a formális/informális képzés elősegítése érdekében. Úgy érzem, annak érdekében, hogy a szakképzés megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek, célszerű a munkaerő-piaci változásokról szóló információkat beépíteni a nemzeti oktatási stratégiákba és programokba.

A Bizottságnak jelentős szerepet kellene játszania ebben, tájékoztatást kellene adnia az egyes régiók igényeiről, valamint az EU munkaerőpiacának változásairól. Fontos továbbá kedvező üzleti környezetet teremteni a szakképzési programok kidolgozása és végrehajtása terén együttműködő vállalatok számára.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Azért szavaztam az európai szakoktatási és képzési együttműködésről szóló jelentés elfogadása mellett, mert ez a kérdés a gazdasági növekedés szempontjából kiemelt helyet kap az Európa 2020 stratégiában. A szakoktatás és szakképzés továbbfejlesztését célzó együttműködés segítségével csökkenthető a fiatalok munkanélkülisége, bővíthető a munkavállalók kognitív eszköztára, továbbá szélesíthető és egyszerűsíthető a finanszírozási lehetőségek köre, illetve igénybevétele. A jelenlegi társadalmi-gazdasági környezet nemzetközi munkaképességet igényel; ezért bővítenünk kell a tanulási lehetőségek körét, tekintetbe véve az egyre inkább gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, szakképzett, azonnal eredményes munkára alkalmazható munkaerőt igénylő vállalatok szerepvállalását is.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) E saját kezdeményezésű jelentés – amelybe a szövegezésért felelős bizottság a Kulturális és Oktatási Bizottság számos javaslatát is beépítette – célja, hogy megszilárdítsa az EU és a tagállamok eltökéltségét az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek végrehajtására, különösen a foglalkoztatás és képzés terén. Számba veszi a konkrét kihívásokat: a munkaerőpiac egyre magasabb képzettségigényét, amely veszélyezteti az alacsony végzettségűek munkahelyeit; a fiatalok meredeken emelkedő munkanélküliségét, amely egyes tagállamokban, többek között Görögországban meghaladja a 30%-ot; az EU 2020 stratégia céljainak megfelelő tagállami intézkedések elmaradását (ilyen cél például az iskolából kimaradók arányának 10%-ra csökkentése, valamint az egyetemet végzett fiatalok arányának 40%-ra emelése). A kevesebb készséggel, illetve alacsonyabb végzettséggel rendelkezők szociális védelme mellett sürgős befektetésre van szükség az új képességek fejlesztése és különösen a növekedés stratégai húzóágazataiban igényelt munkahelyek betöltése érdekében. Ez kiemelt szempont Görögország számára.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködés alapvető fontosságú. A globalizált gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. Egyre nagyobb igény van a mobilis, rugalmas és nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkaerőre. Egyetértek az előadóval, amikor azt mondja, hogy életet kell lehelni az Európa 2020 stratégiába. A folyamatnak azonnal el kell indulnia, EU-szinten és a tagállamokban elfogadott gyakorlati intézkedésekkel a szakoktatás és szakképzés terén. Mindezen tényezők okán a jelentés elfogadása mellett szavaztam. Valóban kötelességünk gondoskodni róla, hogy az európai munkavállalók lehetőséget kapjanak a gazdasági kihívásokhoz való alkalmazkodásra. Politikai döntéshozóként lehetővé kell tennünk, hogy az emberek folyamatosan fejleszthessék, bővíthessék képességeiket. A személyes készségfejlesztés amellett, hogy jobb álláshoz juttatja az embereket, a jövő munkahelyeinek alakítására is lehetőséget kell, hogy adjon nekik, ily módon aktívan hozzájárulhatnak az innovatív gazdasághoz.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Fontos, hogy a fiatalok a mobilitás révén szélesebb körű oktatásra és képzésre tehessenek szert az egyre globalizáltabb világban. A munkaerőpiac is egyre mobilisebb, rugalmasabb, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező munkavállalókat igényel. Becslések szerint az európai munkaerőpiac a gazdasági válság ellenére egyenletes növekedésre számíthat a következő 10 évben. Az EU ennek érdekében hajtja végre az Európa 2020 stratégiát, amely nagyobb figyelmet szentel a szakoktatás és szakképzés területének.

Egyre több erőfeszítést kell fordítani a különböző képzési rendszerek átjárhatóságára, átláthatóságára, valamint belső és egymás közötti összehasonlíthatóságára. Az oktatási rendszernek a szakszerűség jegyében jobban oda kellene figyelnie a munkaerő-piaci igényekre, a tanulás eredményeinek értékelési módszertanára, valamint saját normáinak továbbfejlesztésére. Végül, ösztönözni kell a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói szellemet, hogy az európai fiatalok, illetve munkavállalók bővíthessék tudásukat, ezáltal alkalmazkodhassanak a gazdaság igényeihez. E célok elérése, valamint az oktatás és képzés hosszú távú kiemelt politikai prioritása érdekében a szóban forgó javaslat mellett szavaztam.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az Európa 2020 stratégia felsorolja az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés fő sikertényezőit (a foglalkoztatottság és képzettség növelését, valamint a szegénység megszüntetését). A stratégia valóra váltásához uniós és tagállami szintű konkrét lépésekre van szükség a szakoktatás és szakképzés területén. Az európai munkavállalóknak képeseknek kell lenniük alkalmazkodni a gazdaság igényeihez. A politikai döntéshozóknak lehetővé kell tenniük, hogy az emberek folyamatosan fejleszthessék képességeiket.

Arra kérem a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel az oktatásból a munka világába való átmenet megkönnyítését integrált pályaválasztási útmutató és tanácsadó programok létrehozása révén, továbbá javítsák az oktatók lehetőségeit, és teremtsék meg a fakultatív tanulást ösztönző partnerség alapjait, különösen regionális és helyi szinten.

A tagállamok a szakoktatás és szakképzés során vegyék figyelembe az alacsonyan képzettek, a migráns háttérrel rendelkező tanulók, az etnikai kisebbségekhez tartozók, a nők, a munkanélküliek, a megváltozott munkaképességűek sajátos igényeit. Felszólítom a tagállamokat, hogy támogassanak olyan újszerű tevékenységeket, valamint doktori és posztdoktori programokat, amelyek elősegítik a versenyképességet és a fenntartható gazdasági növekedést.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – A jelenlegi gazdasági környezet egyik legsürgetőbb kihívása a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség. A fiatal munkavállalók körében nemcsak magasabb a munkanélküliség a teljes munkaképes korú lakosságra jellemző munkanélküliséghez képest, hanem közülük többen dolgoznak bizonytalan körülmények közepette, határozott idejű foglalkoztatásban, alacsonyabb bér és rosszabb jogbiztonság mellett. Létfontosságú, hogy foglalkozzunk ezzel. Üdvözlendő az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) előrejelzése, amely szerint 2020-ra várhatóan 80 millió új munkahely jön létre. Megjegyzendő, hogy a fejlődés az ipari-technológiai munkakörök felé tolja el a keresletet, ennek megfelelően kisebb igény lesz az alacsony szakképzettségű munkaerőre. Az új munkahelyeket magasan és közepesen képzett munkavállalók tölthetik be. Gyors intézkedésre van szükség, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelően képzett munkavállalók az álláshelyek betöltésére. Ezt szem előtt tartva eredményközpontú tanulásmódszertant kell kialakítanunk. Lehetővé kell tennünk a fiatalok egész életen át tartó tanulását, gyakorlati képzését, hogy be tudják tölteni ezeket az álláshelyeket, és fejlődhessenek, előre juthassanak a pályájukon. Úgy hiszem, hogy ezek a szakoktatásban bekövetkező változások előnyösek lesznek valamennyi tagállam gazdaságára nézve.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Egyfelől Európában nő a fiatalok munkanélkülisége, valamint a fiatalok által jellemzően betöltött munkahelyek bizonytalansága és időtartamának korlátozottsága. Másfelől azonban az is egyértelmű, hogy a vállalatok nem találnak elég szakképzett munkavállalót, akik megfelelő végzettséggel rendelkeznének a tőlük elvárt feladatok ellátására. Ezért fontos, hogy igyekezzünk összhangba hozni egymással a munkahelykínálatot a kereslettel, olyan intézkedések révén, mint például a független szakképzési tanácsadás, a szakképzést támogató források biztosítása, továbbá a szakképző intézmények közötti verseny. Végső soron az a cél, hogy az emberek jobb állást találjanak, továbbá – az indokolás megfogalmazása szerint – „lehetőséget kapjanak a jövő munkahelyeinek alakítására”.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén az Európa 2020 stratégiát támogató európai szakképzési együttműködésről szóló jelentésről szavaztunk. A gazdasági válság európai munkaerőpiacra gyakorolt súlyos hatásai ellenére feltételezhető, hogy az elkövetkező 10 év során fokozatosan helyreáll a foglalkoztatás növekedése. Ami a szakoktatást és szakképzést illeti, uniós és tagállami szinten gyakorlati lépésekre kell lefordítani az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és befogadó növekedést szolgáló kulcstényezőit. Az Európa 2020 stratégiában szereplő célok eléréséhez az Európai Unió intézményeinek, valamint a helyi és regionális résztvevőknek kiemelt prioritásként kell kezelniük a szakoktatást és szakképzést. Hirsch asszony jelentése üdvözli a Bizottság azon intézkedéseit, amelyek az átjárhatóság, az átláthatóság, valamint a képzési rendszereken belüli és azok közötti elismerések tekintetében az összehasonlíthatóság javítására irányulnak, hangsúlyozza az oktatás hatékonyabb összehangolását a munkaerő-piaci igényekkel a kreativitás és az innováció fokozása érdekében.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Az EU-nak és a tagállamoknak különösen a képzési rendszerek és a munkaerő-piaci igények közötti összhang javításával kellene fokozniuk erőfeszítéseiket a fiatalok foglalkoztatásának ösztönzésére, a körükben tapasztalható munkanélküliség csökkentésére. Mivel Európában 2020-ra 12 millióval kevesebb munkahelyen alkalmaznak majd alacsony képzettségű munkavállalókat, s mivel a demográfiai kihívások miatt idősebb korunkig kell majd dolgoznunk, hogy megőrizzük szociális modellünket, létfontosságú a munkavállalók egész életen, illetve egész pályafutásukon át tartó képzésének fejlesztésére irányuló erőfeszítések fokozása. E tekintetben érdekesnek hangzik a Hirsch asszony jelentésében megfogalmazott elképzelés, hogy ösztönző mechanizmusokat kell bevezetni a munkáltatók számára annak érdekében, hogy a képzési programokban való részvételre ösztönözzék a munkavállalóikat. Ezenkívül az alacsonyan képzettek munkanélküliségének leküzdése, valamint az idősek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében elengedhetetlenül fontos, hogy a tagállamok elismerjék egymás nemzeti szakképesítéseit, és elősegítsék az informális gyakornoki munka során elsajátított készségek végzettség formájában történő tanúsítását.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés elfogadása mellett szavaztam. A globalizált gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. Egyre nagyobb igény van a mobilis, rugalmas és nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkaerőre. Az Európa 2020 stratégia felsorolja a fő sikertényezőket az intelligens növekedéshez (a tudás, az innováció és oktatás, a digitális társadalom támogatása), a fenntartható növekedéshez (az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó termelés mellett a versenyképesség növelése), valamint a befogadó növekedéshez (a foglalkoztatottság növelése, a képzettség fokozása és a szegénység elleni küzdelem). Ahhoz, hogy a stratégia életre keljen, a szakoktatás és szakképzés területén is európai uniós és tagállami szintű konkrét intézkedésekre van szükség. A gazdasági válság európai munkaerőpiacra gyakorolt súlyos hatásai ellenére feltételezhető, hogy az elkövetkező 10 év során fokozatosan helyreáll a foglalkoztatás növekedése. A Cedefop jelenlegi európai képességkínálat-kereslet előrejelzése 80 millióra becsüli a 2020-ig keletkező új munkahelyek számát.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az egyre globalizáltabb gazdaságban a sikeres szakmai pályafutás előfeltétele a nemzetközi környezetben való tanulás és munka lehetősége. A vállalatok egyre inkább elvárják, hogy az oktatási és képzési kínálat kifejezetten a gyakorlati igényekre és megoldásokra összpontosítson. A lényeg, hogy a szakoktatásban vagy szakképzésben részt vevők képesek legyenek a munkavégzés során hasznosítani újonnan elsajátított képességeiket és készségeiket.

A ma elfogadott állásfoglalás az első lépés annak biztosítása felé, hogy az európai munkavállalók képesek legyenek alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz. Az embereknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy folyamatosan bővíthessék képzettségüket. A képzettségi szint növelését nem szabad arra az egy célra korlátozni, hogy annak révén az emberek jobb munkahelyhez jussanak. A további képességek révén lehetőséget kell kapniuk arra, hogy alakíthassák a jövő munkahelyeit, és ily módon aktívan hozzájárulhassanak az innovatív gazdasághoz.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Az oktatás, a szakképzés, valamint az „egész életen át tartó tanulás” egyetemes elképzelése egy-egy építőkocka az európai integráció jövője szempontjából, amely újabb és újabb kihívásokkal szembesül az Európa 2020 stratégia támogatása során. Szembe kell néznünk azzal, hogy riasztóan nő a fiatalok körében a munkanélküliség. Ez prioritássá teszi számunkra a szakoktatással és szakképzéssel kapcsolatos problémákat. A szakmai pályafutásuk kezdetén állók úgy tapasztalhatják, hogy a munkanélküliség hátrányosan befolyásolja későbbi munkaerő-piaci lehetőségeiket. A szakoktatás és szakképzés lehetővé teszi a szabad mozgást a munkaerőpiacon, a változó gazdasági helyzet és az egyes ágazatok igényei szerint. Érdemes kiemelnünk a jelenlegi határon átnyúló programok, például a Leonardo Da Vinci program hasznosságát és érdemeit; ezek a programok méltók a támogatásunkra. Lehetővé teszik, hogy az egyén elsajátítsa a mobilis munkaerőre jellemző tulajdonságokat.

A mobilitás megszünteti az egyes munkaerőpiacok természetes sokféleségéből adódó nehézségeket, hozzáférést biztosít a fiatalok számára az óriási méretű, új kihívásokkal és lehetőségekkel teli európai munkaerőpiachoz, ahol hasznosíthatják megszerzett tapasztalataikat. A tagállamok feladata, hogy hatékonyabb felügyeletet biztosítsanak, és több segítséget nyújtsanak az iskolák, képző intézmények, kutatóközpontok, valamint vállalatok közötti együttműködés és információcsere kialakítása során. A fiatal munkavállalók új tudásbeli, képességbeli és tapasztalati tartalékot hoznak az EU munkaerőpiacára.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést. Úgy hiszem azonban, hogy elfogadhatatlanul súlyos az Egész életen át tartó tanulás és az Emberi erőforrások (People) programot sújtó megszorítás.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemnek minden európai kormány részéről prioritást kell kapnia. Teljes körű, vonzó és versenyképes oktatási-képzési kínálatot kell biztosítanunk az európai fiataloknak, amelynek igénybevétele esetén könnyebben találnak munkát. Különösen úgy gondolom, hogy a szakoktatást és az egész életen át tartó tanulást jobban össze kell hangolni a munkaerő-piaci igényekkel. Továbbá a felsőoktatásba be kellene építeni a szakképzést is, elsőbbséget adva, például, a szakmai gyakorlat megszerzésének. Következésképpen a Hirsch-jelentés elfogadása mellett szavaztam.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az európai fiatalok körében jelenleg 21%-os a munkanélküliség, ez több mint 5,5 millió fiatal európait érint; a lehetőségek hiánya miatt a társadalmi kirekesztés veszélye fenyegeti őket, kénytelenek bizonytalan állásokat is elvállalni. Az Európa 2020 stratégiában kiemelten szereplő képzés és oktatás komoly kihívás jelenleg az Európai Unió számára. Kitűztük a célokat: 2020-ra az iskolából kimaradók 10% alá csökkentése, a felsőoktatást elvégző fiatalok arányának 40%-ra emelése. Ezek meglehetősen ambiciózus célok, de szükségesek a gazdaság növekedéséhez, a tagállamok versenyképesebbé tételéhez, ezáltal a munkahelyteremtéshez.

A jelentés elfogadása mellett szavaztam, mert úgy gondolom, alapvető egy hosszú távú EU-szintű stratégia kialakítása, amely lehetővé teszi a strukturális munkanélküliség és a fiatalok munkanélküliségének kezelését. Evégett fontosnak gondolom, hogy a továbbiakban is támogassuk a munkahelyek 50%-át teremtő kis- és középvállalkozásokat, és hogy befektessünk az egész életen át tartó tanulásba, továbbképzésbe. Végül meg szeretném említeni, hogy a szakképesítések elismerésével kell megkönnyítenünk a szakemberek és a diákok mobilitását.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem az egyik legfontosabb kihívás az EU számára. A probléma kezelése érdekében többet kell befektetnünk a fiatalok oktatásába és képzésébe, hogy felkészítsük őket az egyre igényesebb munkaerőpiac jövőbeni kihívásaira. A jelentés nagyon helyesen megállapítja, hogy az Európai Szociális Alap nagyobb mértékben is hozzájárulhatna a rossz anyagi helyzetűek tanulásához. Ahogy már több alkalommal elmondtam, különösen fontos a munkaerő belső piaci mobilitásának elősegítésére irányuló javaslat. Európai együttműködésre van szükség e terület egységes szakpolitikájának megalkotásához. Mindezen okokból támogattam a jelentést.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A fiatalok képesítései nem találkoznak a munkaerőpiac igényeivel, ez az egyik oka a fiatalok szörnyen magas munkanélküliségének Litvániában (34%). 2010-ben a Litván Munkaközvetítőnél regisztrált fiatal munkanélküliek 52%-a (50 000 ember) semmiféle szakképzettséggel nem rendelkezett. Hazám fiataljai nem találnak munkát, ezért tömegesen vándorolnak ki – az utóbbi években a litván kivándorlók 50%-a 20 és 34 év közötti volt. Egyre nagyobb a mobilis, rugalmas munkaerő iránti igény, ezért elő kell segítenünk az európai munkavállalók alkalmazkodását a gazdaság igényeihez, lehetőséget kell adnunk számukra, hogy fejlesszék képességeiket, bővítsék tudásukat. Fontos, hogy a szakképzés mindenki számára hozzáférhető legyen. Örülök, hogy az előadó is érti ezt. Az ESZA-támogatás felbecsülhetetlen értékű lehet, elősegítheti a litván társadalom elhanyagolt csoportjainak képzését. Itt az ideje, hogy az EU eredményes és kreatív intézkedésekkel valósítsa meg az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célt, hogy az iskolából kimaradók arányát 10% alá csökkentsük, és a fiatalok 40%-a számára elérhetővé tegyük az egyetemi képzést.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt hozzá kell férniük a szakoktatáshoz és szakképzéshez. Például mind az Egész életen át tartó tanulás, mind az Emberi erőforrások (People) program felbecsülhetetlen értékű lehetőséget nyújt azoknak, akik új képességeket szeretnének elsajátítani, új munkahelyet szeretnének találni. Jelenleg aggasztóan magas a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében; többet kell tennünk annak érdekében, hogy a fiatalok megszerezzék a létfontosságú képességeket és képesítéseket. Határozottan hiszem, hogy az ESZA értékes szerepet tölthet be az emberek oktatásában, képzésében. Fontos, hogy az alacsonyabb jövedelműek anyagi támogatáshoz jussanak képzésben való részvételük elősegítésére, ezáltal esélyt kapjanak a maradéktalan munkaerő-piaci beilleszkedésre.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az Európa 2020 stratégiának intelligens, fenntartható és befogadó növekedést kell biztosítania. Alapvető fontosságú az eredményközpontú tanulásmódszertan kialakítása. Az „egész életen át tartó tanulás” feltétlen prioritást élvez polgáraink szempontjából, ezért nekünk is prioritássá kell tennünk a magunk számára a szakoktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférést.

Jelentés: Gay Mitchell (A7-0187/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam. Ez a jelentés felméri a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének szerepét, de kiemelném annak a mechanizmusnak a fontosságát is, amely ebben az évben követi. Egyetértek az előadó által megfogalmazott bírálattal, miszerint a Parlament által elvégzett érdemi ellenőrzés nem kapott semmiféle visszhangot a fejlesztési együttműködési eszközzel foglalkozó bizottság tagállamokat képviselő tagjai részéről.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet alapján levont tanulságok és jövőre szóló tervek mellett szavaztam. A 2011-es év stratégiai pillanat a fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet négyéves működéséből származó tanulságok levonására. A figyelembe veendő szempontok körébe tartozik a további egyszerűsítés és az új kihívásokhoz – így az éghajlatváltozáshoz – való igazodás, valamint az Unió belső politikái külső vonatkozásainak meghatározása. Egyetértek az állásfoglalásban foglalt rendelkezéssel, amely szerint az uniós fejlesztési támogatás nyújtására szolgáló jövőbeni eszközt pénzügyi értelemben megfelelően meg kell erősíteni. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni. E cél teljesítéséhez jelentősen emelni kell a jelenlegi uniós támogatási szintet. Az új fejlesztési eszköz keretében történő programozás vezérelvét a koordinációnak és a munkamegosztásnak kell képeznie. Az európai stratégiai dokumentumok elképzelését kiemelt fontosságú kérdésként kell továbbvinni, és az Európai Parlamentnek aktív szerepet kell vállalnia ebben a folyamatban. A 2013 utáni fejlesztési együttműködési eszköz tekintetében a Parlamentnek lehetőséget kell kapnia az uniós fejlesztési politika sajátosságának megvédésére azáltal, hogy a Tanáccsal egyenjogú félként ellenőrzi a stratégiai programozási döntéseket.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A fejlesztési együttműködési eszköz az Európai Unió egyik leginkább altruista projektje, amely a fejlődő országoknak nyújt feltételek és utólagos érdekek nélküli támogatást. Az utilitarista szempontok hiányának az Unió szerepvállalásában arra kell késztetnie az intézményeit, hogy jobban megcélozzák ezeket az alapokat, valamint hogy a szegénység eltörlésére és a millenniumi fejlesztési céloknak való megfelelésre törekedjenek.

Szeretném hangsúlyozni az erre a célra elkülönített alapok nagyobb átláthatóságának, és ami még fontosabb, a fejlesztési együttműködési eszköznek a különféle országokban a lakosságra tett hatása felmérésének szükségességét. Ezeket a támogatásokat a fejlődő országokban hatékony szociális politikák végrehajtásával kell megerősíteni. Ezek a támogatások közép- és hosszú távon olyan „hálók”, amelyekkel az emberek megtanulnak „halászni”, és sikeresen válnak önellátóvá.

Ne feledjük, hogy 2010 volt a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve. A fejlesztési együttműködési eszköznek pontosan ezért folytatnia kell a küzdelmet a fejlődő országokban is úgy, hogy jelentős mértékben hozzájárul a lehető legtöbb állampolgár tisztességes megélhetéséhez.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A fejlesztési támogatást elősegítő pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló jelentés célja, hogy meghatározza a Parlament első álláspontját. Az álláspontnak az együttműködés végrehajtásának vizsgálatából származó következtetésekre kell épülnie.

Értékeltem az előadó által követett módszert, amellyel felmérte az Unió fejlesztési együttműködésének kimenetelét és módozatait. Az előadó világosan megfogalmazza, hogy a Bizottsággal folytatott konstruktív párbeszéd ellenére a Bizottság nem változtatott fejlesztési kérdésekben az álláspontján, ahogyan azt a Parlament javasolta. A fejlesztési együttműködési eszköz irányítóbizottságához benyújtott bizottsági végrehajtási rendelkezéstervezet csak nagyon kis mértékben tükrözi a Parlament álláspontját.

Ez részben érthető. Az előadó fő partnere a Külkapcsolati Főigazgatóság volt, amelynek fő feladata az Unió érdekeinek támogatása a világ más részein. De a fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan politikai terület a külső fellépések között (a humanitárius segítségnyújtás mellett), amelynek célja nem az uniós érdekek szolgálata, hanem a világ leginkább kiszolgáltatott népei érdekeinek védelme. Mivel a jelentésben foglalt álláspont teljes mértékben tükrözi ezt a globális megközelítést, örömmel szavaztam mellette.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Támogattam Mitchell úr jelentését, mivel úgy gondolom, hogy növelnünk kell a fejlődő országok parlamentjeinek részvételét akkor, amikor stratégiai dokumentumokat hozunk létre ezen országok számára, például a szegénység eltörlésének stratégiája terén. Ráadásul az európai fejlesztési támogatást megfelelően kell finanszírozni. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni, ami az európai támogatás jelenlegi összegének megemelését jelenti.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A millenniumi fejlesztési célok határideje az első fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének időszakára esik. Ezért ki kell terjeszteni a helyi hatóságokkal való jelenlegi együttműködést, erősíteni kell szerepüket a szegénység és az éhezés elleni küzdelemben, támogatni kell a víz- és egészségügyi szolgáltatásokat, valamint elő kell segíteni a helyi gazdaságok fejlődését. A finanszírozási eszközök és a tágabb együttműködési fejlesztési politika létrehozásakor szem előtt kell tartani az élelmiszerellátás biztonságát, a mezőgazdasági ágazat és az élelmiszeripar kihívásait, valamint a megélhetés árát. Üdvözlöm a jelentésben elhangzottakat a témáról. Egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak átfogó elemzést kell készítenie az általános költségvetési támogatásról, amely részletesen tartalmazza az egyes ágazatoknak, projekteknek és helyi kormányoknak nyújtott támogatásokat. Ezek az adatok segítségünkre lesznek a jövőben az erőforrások és a támogatás hatékonyabb elosztásában, következésképpen lehetővé teszik az elosztási rendszerben fellépő problémák azonosítását. Ennek az eredménye a következetesebb politika lesz.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A fejlesztési együttműködés átfogó célja, hogy a partnerországokban felszámolja a szegénységet, és segítse a millenniumi fejlesztési célok elérésére való törekvéseket. E célok elérése érdekében az Uniónak külön finanszírozási eszközre van szüksége a fejlesztési együttműködésben. A Bizottság vállalta, hogy még az idén előterjeszti a külső fellépés finanszírozási eszközeire vonatkozó jogalkotási javaslatokat, valamint a következő többéves pénzügyi keret vitájával kapcsolatban jelezte, hogy sor kerülhet a külső finanszírozási eszközök átfogó szerkezetének újragondolására. A jelentés mellett szavaztam, amely kialakítja a Parlament álláspontját az Európai Unió új fejlesztési együttműködési finanszírozási eszközéről. Egyetértek azzal, hogy az uniós fejlesztési támogatás nyújtására szolgáló jövőbeni eszközt pénzügyi értelemben megfelelően meg kell erősíteni, tekintettel arra, hogy az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A fejlődő országokkal, területekkel és régiókkal történő fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavaztam, mivel az indítvány az illegális bevándorlás kezelésére vonatkozó javaslatokat tartalmazott. Külön kiemeli, hogy a migrációs fejlesztési alapokat nem szabad határerősítésre és az illegális bevándorlás leküzdésére használni. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen politikai megközelítésünkkel, amelyben a határok megerősítése és az illegális bevándorlás elleni küzdelem kulcsfontosságú prioritás, ezért azt szeretnénk, hogy ezekre további erőforrásokat fordítsanak. A fentiek miatt a javaslat ellen szavaztam.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A fejlesztési együttműködés kérdése a munkám egyik legfontosabb alapelve. Úgy gondolom, hogy Mitchell úr kiváló jelentése sikeresen kiemeli azokat a területeket, amelyeken Európa jobban tudna teljesíteni és jobban kellene teljesítenie. A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközével kapcsolatos tapasztalatok sokat segítettek annak megértésében, hogyan kellene az Európai Uniónak eljárnia a következő többéves pénzügyi keret kapcsán. Amennyiben hatékonnyá akarjuk tenni a finanszírozási eszközöket, más intézkedésektől független finanszírozást kell létrehoznunk, újra kell számolnunk a kvótákat, és ellenőriznünk kell az eszközök végrehajtását. Ezt olyan szomszédsági politika keretében tehetjük meg, amely a szegényebb országok szükségleteit, nem pedig kizárólag Európa érdekeit veszi figyelembe. Szilárdan hiszem, hogy az uniós fejlesztési politikának a Parlament és a Tanács együttműködéséből kell létrejönnie, valamint hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének erre a kérdésre is vonatkoznia kellene. Ezeket az alapelveket a jelentés világosan megfogalmazza, ezért mellette szavaztam.

  Philippe Boulland (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlöm Mitchell úr jelentésének elfogadását, amelynek célja, hogy kialakítsa a Parlament álláspontját az új finanszírozási eszközzel kapcsolatban, mely álláspont az Európai Unió fejlesztési együttműködését kívánja szabályozni a fejlesztési együttműködési eszköz (a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének) végrehajtásából származó tanulságokra alapozva.

Ebben a tekintetben szeretném kiemelni, hogy a fejlődő országokban, területeken és régiókban magas a szegénység szintje, és hogy növelnünk kell a szegénység eltörlésére szánt alapokat, különösen a nem megfelelő táplálkozás, az egészségügyi problémák, az oktatáshoz és az ivóvízhez való hozzáférés tekintetében ahelyett, hogy a bevándorlást szabályozó rendszerek felé mozdulnánk el, amelyek más pénzügyi eszközökhöz tartoznak.

A fejlesztési támogatásnak lehetővé kell tennie az érintettek számára, hogy a saját földrajzi területükön maradjanak.

A bevándorlás szabályozását más finanszírozási eszközzel kell megoldani úgy, hogy növeljük a FRONTEX számára elérhető erőforrások mértékét.

Ezért szavaztam a jelentés mellett.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Azzal kezdeném, hogy üdvözlöm az Európai Unió által a fejlődő országokban a szegénység eltörlésére irányuló erőfeszítéseket. Az ezen országok önellátásának és függetlenségének elősegítését célzó nemzetközi együttműködés a megfelelő út a nemzetközi szintű társadalmi és politikai béke eléréséhez, amely nemcsak alapvető hatással lesz a kedvezményezett lakosságra, hanem megoldást kínál Európa bevándorlási problémáira is. Ezért támogatom az erre a célra fordított megnövelt európai támogatást, valamint a kizárólag ezt megcélzó finanszírozási eszköz létrehozását is.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A 2013 utáni többéves pénzügyi keretről szóló vita keretein belül fontos azon álláspontok újradefiniálása és megerősítése, amelyeket a Parlament fogadott el az uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközével kapcsolatban, tekintettel a 2007–2013-as időszak végrehajtásával kapcsolatos tanulságokra. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ez az új eszköz továbbra is a millenniumi fejlesztési célok elérését tartja elsődlegesnek. A cél elérése érdekében – különösen a szegénység eltörlése tekintetében – rendkívül fontos, hogy minden jövőbeli eszközt realisztikus és megfelelő pénzügyi erőforrásokkal lássunk el. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az uniós támogatás megfeleljen a nemzetközi szinten megfogalmazott fejlesztési célkitűzéseknek. Szeretném újból hangsúlyozni annak fontosságát, hogy milyen részletesen alkalmazzák a támogatásban részesülő országokra az eszköz feltételrendszerét. Szeretném kiemelni, hogy az új fejlesztési együttműködési eszköznek instabilitás esetén nyújtott célzott és rugalmasabb segítség alapjául kell szolgálnia. Úgy gondolom, hogy elő kell segítenie a segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés megfelelő összekapcsolásának biztosítását. Végül szeretnék gratulálni Mitchell úrnak a benyújtott jelentésért, támogatva a benne foglaltakat.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Az elmúlt évtizedekben több állami és magánszervezet indított támogatási programokat a fejlődő országokban. A jelentésből kiderül, hogy az eddig elért csekély sikerek, az Egészségügyi Világszervezettel közös célkitűzésekkel kapcsolatos koordináció, valamint azon világos útmutatások hiánya, amelyek a célkitűzések elérésének módját tárgyalták volna, meglátásom szerint egy új fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz bevezetését teszik szükségessé. Ezt az eszközt azonban okosan kell megtervezni oly módon, hogy úgy javítsa a jelenlegi helyzetet, hogy az ne vezessen az erőforrások további pazarlásához. Ha ez a projekt valóban hatékony lesz, két fronton kell lépnünk. Elsősorban: tekintve, hogy az elsődleges célkitűzés a szegénység eltörlése, teljesen új alapokra van szükség; a már futó projektektől nem szabad alapokat elvonni. Másodsorban: úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak teljes szívvel el kell köteleznie magát a projekt mellett. Az új fejlesztési eszköz orientációs tervezése során a koordinációs és megosztási feladatoknak kell a fő szerepet játszaniuk.

  Mário David (PPE), írásban. – (PT) A jelentés célja, hogy az előző rendelet alapján meghatározza a Parlament álláspontját az európai uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről. Úgy gondolom, hogy a Parlament részvétele az eszköz újratervezésének korai szakaszában nagyon hasznos, így támogatom ezt a kezdeményezést. Hiszem, hogy az Európai Parlament tevékenységét fémjelző értékek – nem utolsósorban a demokrácia elősegítése és az emberi jogok védelme – pozitívan járulhatnak hozzá egy összetettebb, hatékonyabb és átfogóbb eszköz létrehozásához. Véleményem szerint az a mód, ahogyan a jelentés ezt a problémát taglalja, nagyon érdekes: olyan új megközelítést javasol, amelyet a következő hónapokban fogunk megvitatni, különösen a fejlődő országoknak nyújtandó támogatás differenciáltságáról, csoportokba osztva ezeket az államokat. Bebizonyítja azt is, hogy megbízható és konzisztens visszatekintő elemzésekre van szükség, új megközelítést javasol a nagyobb differenciáláson alapuló fejlesztési támogatáshoz, mindezt a civil társadalom részvételével és szigorú jogosultsági kritériumok alkalmazásával.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze már négy éve működik, ideje felmérni a működését annak érdekében, hogy javítsuk a jövőbeli finanszírozási eszközök működését ezen a területen.

Nyilvánvaló, hogy szükség van a jelenlegi és jövőbeli finanszírozási eszközök Parlament általi demokratikus ellenőrzésére, és ennél is világosabb, hogy mennyire fontos a fejlődő országok parlamentjeit is bevonni az Uniótól kapott támogatással összefüggő nemzeti stratégiai dokumentumok megszövegezésébe.

Remélem, hogy a támogatás szintje nem csökkenni, hanem lehetőség szerint növekedni fog, és tanulmányozzák majd, hogyan lehet ezt hatékonyan a leghátrányosabb helyzetű lakosság javára fordítani. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fejlődő országokban ebben a folyamatban a civil társadalomnak kulcsszerepet kell játszania. A fejlődő országok helyzetét nem egyformán kell megközelíteni, hanem differenciálásra van szükség, közben szem előtt tartva, hogy sok esetben a hagyományos pénzügyi támogatás kevésbé fontos például az úgynevezett feltörekvő országok esetében.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Mitchell úr által készített jelentés a fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet alapján levont tanulságokkal és jövőre szóló tervekkel foglalkozik. Az 1905/2006/EK rendelet már négy éve hatályos, és eljött a felülvizsgálat ideje, hogy tanuljunk az esetleges hibákból és/vagy hiányosságokból, mivel a Bizottság azt tervezi, hogy még a nyár előtt benyújtja a 2013 utáni többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokat. Támogatom az előadó javaslatait – nem utolsósorban a millenniumi fejlesztési célok elérését, a szegénység eltörlését, az erőforrások 20%-ának az egészségügybe és az általános iskolai oktatásba történő átirányítását, az éghajlat-változási problémák kezelését, a fejlődő országoknak nyújtott, az emberi jogok tiszteletben tartásához kötött támogatás új megközelítését, valamint a szűkös erőforrások takarékosabb és hatékonyabb felhasználását –, ezért a jelentés mellett szavaztam.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés a négy évvel ezelőtt hatályba lépett rendeletbe foglalt fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét értékeli. Az értékelés több szempontból is figyelemre méltó. A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét és az Unió fejlesztési együttműködési politikáját több időszerű és bíráló megjegyzés éri, amelyeket megfelelőnek és szükségesnek tartunk.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politikának nem az Unió érdekeit kellene védenie, hanem a világ leginkább kiszolgáltatott népeinek érdekeit; felhívja a figyelmet a magánszektorbeli befektetésekre helyezett túl nagy hangsúlyra; a helyi hatóságok példáját említve figyelmeztet arra, hogy a már alulfinanszírozott ágazatoktól ne irányítsanak át további alapokat; minden olyan lépést bírál, amely a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze és az Európai Fejlesztési Alap finanszírozásának megcsonkítására irányulna; valamint újból hangsúlyozza, hogy nem volt elégséges előrelépés a millenniumi fejlesztési célok elérése terén, és szükség van a hivatalos fejlesztési támogatás megemelésére.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelentés részletesebben is foglalkozhatott volna e pontok mindegyikével, különösen a fejlesztési együttműködési politika terén megfogalmazott célok és az EU különféle ágazati politikái közötti konzisztencia kapcsán.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés a négy évvel ezelőtt hatályba lépett rendeletbe foglalt fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét értékeli.

Az értékelés több szempontból is figyelemre méltó. A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét és az Unió fejlesztési együttműködési politikáját több időszerű és bíráló megjegyzés éri, amelyeket megfelelőnek és szükségesnek tartunk.

A jelentés például kijelenti, hogy a fejlesztési politikának nem az Unió érdekeit kellene védenie, hanem a világ leginkább kiszolgáltatott népeinek érdekeit. Felhívja a figyelmet a magánszektorbeli befektetésekre helyezett túl nagy hangsúlyra; a helyi hatóságok példáját említve figyelmeztet arra, hogy a már alulfinanszírozott ágazatoktól ne irányítsanak át további alapokat. Minden olyan lépést bírál, amely a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze és az Európai Fejlesztési Alap finanszírozásának megcsonkítására irányulna; valamint újból hangsúlyozza, hogy nem volt elégséges előrelépés a millenniumi fejlesztési célok elérése terén, és szükség van a hivatalos fejlesztési támogatás megemelésére.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelentés részletesebben is foglalkozhatott volna e pontok mindegyikével, különösen a fejlesztési együttműködési politika terén megfogalmazott célok és az EU különféle ágazati politikái közötti konzisztencia kapcsán.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A jelentés a többéves pénzügyi keretről szóló vita kapcsán elemzi a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének hatékonyságát. Megfelelőnek tűnik a külső finanszírozási eszközök általános szerkezetének újragondolása. A megfontolandó szempontok közé tartozik a további egyszerűsítés, az új kihívásokhoz (például az éghajlatváltozáshoz) való alkalmazkodás, valamint az Unió belső politikái külső vonatkozásainak megfelelő helye. Véleményem szerint legalább ilyen fontos az olyan eljárások és struktúrák létrehozása, amelyek védik a fejlesztést mint független, sajátos célokkal rendelkező szakpolitikai területet.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Üdvözlöm Mitchell úr jelentését. A jelentés célja az Európai Parlament álláspontjának meghatározása a fejlesztési együttműködés jövőbeni finanszírozásáról a 2013 utáni többéves pénzügyi keret megjelenése előtt. A jövőben elegendő forrást kell biztosítani az uniós fejlesztési együttműködés számára.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A fejlesztési támogatás sem altruista kötelezettség, sem pedig a volt gyarmatbirodalmak lelkiismeretének könnyítését szolgáló eszköz – olyan esetekben, ahol gyarmatosítás volt. A fejlesztési támogatás a külpolitika egyik ága, azonban a migrációs hullámok visszafordításának fontos részévé kell válnia, ami lehetővé teszi, hogy az emberek származási országukban maradjanak vagy oda visszatérjenek, és ott méltósággal és növekvő életszínvonalon éljenek. Mivel ez a két terület az államok szuverenitásához tartozik, a Mitchell-jelentés legtöbb intézményi és pénzügyi követelménye nem fogadható el.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm a jelentést, mivel a 2011-es év stratégiai jelentőségű abban, hogy levonjuk a következtetéseket a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet négyéves működéséről. E jelentés célja, hogy a Parlament – a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának ellenőrzéséből levont tanulságok alapján – már korai stádiumban kialakítsa álláspontját az uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről. Egyetértek a fejlődő országok különböző csoportjaival szembeni differenciált megközelítés szükségességével, valamint azzal, hogy a feltörekvő országok számára a hagyományos pénzügyi segítség kevésbé relevánssá válhat. Úgy vélem, hogy a feltörekvő országoknak szánt segítségnek – miközben elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést – továbbra is a partnerország fiskális politikájának támogatására és a hazai bevételek mozgósításának elősegítésére kellene koncentrálnia, amelynek a szegénység és a segélyektől való függőség csökkenéséhez kellene vezetnie. Kerülnünk kell a költségvetési támogatás alkalmazását azokban az országokban, ahol a közkiadások átláthatósága nem biztosítható. A költségvetési támogatást mindig kísérnie kell olyan intézkedéseknek, amelyek fejlesztik a befogadó ország parlamenti ellenőrzését és a pénzügyi ellenőrzési kapacitásokat, továbbá növelik az átláthatóságot és a nyilvánosságnak az információkhoz való hozzáférését, valamint lehetővé teszik, hogy a civil társadalmat be lehessen vonni a költségvetési támogatás ellenőrzésébe.

  Jan Kozłowski (PPE), írásban. – (PL) Úgy gondolom, hogy a Mitchell-jelentés kiválóan sikerült, és nagyon sok fontos kérdést érint, ezért mellette szavaztam. Úgy vélem, hogy a fejlesztési finanszírozási eszközök jövőbeni szerkezetének kialakításakor a legfontosabb azt szem előtt tartani, hogy a fejlesztési politika végső célkitűzésének a támogatástól való függés fokozatos leépítésének kell lennie, hogy az adott ország végül teljes függetlenséget érhessen el. Ezzel kapcsolatban a finanszírozási eszközöket úgy kell megtervezni, hogy a fejlődő országokban elősegítsék a hosszú távú gazdasági fejlődést.

E célkitűzés elérése szorosan kapcsolódik a fejlesztési támogatás tervezhetőségéhez, mivel kizárólag a támogatás segítségével és a hazai bevételek mozgósításával képesek a partnerországok megfelelő és hatékony fejlesztési stratégiát kidolgozni. Véleményem szerint további kulcsfontosságú kérdés az Európai Parlament ellenőrzésének és befolyásának növelése az Európai Fejlesztési Alap esetében. Úgy vélem, hogy az alap fölötti demokratikus ellenőrzés hiánya káros hatással van a fejlesztési politika átláthatóságára.

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) A jelentés mellett szavaztam. A fejlesztési együttműködés finanszírozásához alaposan átgondolt rendelkezések szükségesek, és a jelentés összegzi azokat a prioritásokat, amelyeket a rendelkezések elfogadásakor szem előtt kell tartanunk. Az Európai Unió azzal a céllal hozta létre ezt az eszközt, hogy különleges uniós támogatást nyújtson a fejlődő országoknak. A pénzügyi válság elleni küzdelmünket tekintve a szegényebb országok problémái egyre nyilvánvalóbbakká válnak. A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének célja a szegényebb partnerországok támogatása a kereskedelmi és regionális integrációban, a természetes környezet és a természeti erőforrások kezelésében, valamint az infrastruktúra, a víz és energia, a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság és élelmiszer-biztonság, az emberi erőforrások fejlődése és a társadalmi kohézió fejlesztése terén. Továbbá támogatni kívánjuk a kormányzati rendszerek fejlesztését, a demokráciát, az emberi jogokat, valamint a gazdasági és intézményi reformokat, és meg akarjuk előzni a konfliktusokat és az állam gyengülését.

A fent említett célok a szegényebb régiók biztonságának megerősítésében mindennél fontosabb szerepet játszanak. Dicséretre méltó terv más országok támogatása abban, hogy stabil demokratikus társadalmat építsenek ki a jogállami keretek között működő országokban, amelyekben tiszteletben tartják az emberi jogokat, biztosítják a szólásszabadságot, és stabilan működik az igazságszolgáltatás, a területvédelem és a hadsereg. Remélem, hogy ezt szélesebb körben meg tudjuk valósítani, hatékonyabban kihasználva a támogatást.

  David Martin (S&D), írásban. – Az uniós fejlesztési támogatás nyújtására szolgáló jövőbeni eszközt pénzügyi értelemben megfelelően meg kell erősíteni. Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át fogja hivatalos fejlesztési támogatásra költeni. E cél teljesítéséhez jelentősen emelni kell a jelenlegi uniós támogatási szintet. Tekintve a bizottsági támogatás hozzáadott értékét és a Bizottság új szerepét az uniós és a tagállami fejlesztési politikák koordinálásában (EUMSZ 210. cikk), az uniós költségvetésen keresztül folyósított hivatalos fejlesztési támogatás részarányának legalábbis változatlannak kell maradnia. Az új fejlesztési együttműködési eszköz éves összegének a következő többéves pénzügyi keret időszakában reálértéken jelentősen emelkednie kell.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ideje megvizsgálni, hogyan használták a négy éve működő fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközét. Ez az egyetlen módja annak, hogy az eszközt jobbá és hatékonyabbá tegyük a jövőben. Fontos, hogy a Parlamentnek is szava legyen a jelenlegi és jövőbeni finanszírozási eszközök ellenőrzése során. A jelenlegi gazdasági válság ellenére fontos ezen eszközök megtartása a fejlődő országok számára, hogy így a közeljövőben ezek az úgynevezett feltörekvő országok növelhessék jóléti szintjüket és a lakosság életszínvonalát.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A fejlesztési együttműködés jövőbeni finanszírozási eszközének elegendő forrással kell rendelkeznie a millenniumi fejlesztési célok végéig. A donorországoknak teljesíteniük kell azon kötelezettségüket, amely szerint 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra költik. Mint már említettem, semmi sem támasztja alá a támogatás csökkentését. A hivatalos fejlesztési támogatás jelenleg több mint 120 milliárd dollár. Többet is adhatunk, és jobban is kihasználhatjuk ezt. Azonban nem pusztán az erőforrások megnöveléséről van szó. Az Európai Fejlesztési Alapnak a költségvetésbe való beépítése jelentős előrelépés volna, amennyiben nem vezet a teljes támogatási alap uniós szintű csökkentéséhez. Támogatom a „nagyobb” költségvetési támogatást is, legyen az általános vagy ágazatra jellemző, illetve a kevesebb projektet, amennyiben a makrogazdasági és kormányzási kritériumok ezt lehetővé teszik. Először: ez lehetővé tenné a pénzügyi erőforrások gyors mobilizációját az állam újjáépítése vagy konszolidálása céljából. Másodszor: ez az egyetlen olyan támogatás, amelyet egészen biztosan optimálisan hasznosítanak. Végül pedig úgy vélem, hogy biztosítanunk kell, hogy a támogatás hatékonyabb legyen.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nagyon fontos az az uniós alapelv, amely azon fejlődő országoknak nyújt támogatást, amelyek nem tartoznak a Cotonou-megállapodás vagy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz hatálya alá. A finanszírozási eszköz keretein belül pénzügyi támogatás nyújtható az AKCS-országoknak (afrikai, karibi és csendes-óceáni államok) a cukortermelésük újrastrukturálásához. A támogatás öt programra is kiterjed: élelmiszer-biztonság; a környezet és a természeti erőforrások fenntartható fejlesztése, ideértve az energiát; migráció és menedékjog megadása; befektetés az emberi erőforrásokba; a helyi hatóságok és nem kormányzati szervezetek szerepe a fejlesztési folyamatokban. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az úgynevezett fejlődő országokban szükség van a jólét elősegítésére különösen azért, hogy megelőzzük az Európába irányuló bevándorlási hullámokat. Ezt jelenleg különféle programokon keresztül valósítjuk meg. A jelentés célja azonban a pénzügyi támogatás növelése. Ezt nem támogathatom. Az Európai Unión belüli jelenlegi pénzügyi nehézségeket tekintve most nem tudjuk ezt a támogatást nyújtani. Továbbá pedig a tagállamoknak, nem pedig az Uniónak kellene eldöntenie, hogyan használják fel a fejlesztési támogatást.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Rendkívül üdvözlendő az a gondolat, hogy támogassuk a fejlődő országokat, és egyúttal pénzügyi támogatást (is) nyújtsunk nekik. A humanitárius alapelvek és a globális egyensúlyra törekvés megfelelő alapot biztosítanak ehhez. Az Európai Unió már több program keretében nyújt segítséget számos országnak. A jelentés azonban további eszközök létrehozását, és ezáltal a fejlesztési támogatás kiterjesztését sürgeti. A szubszidiaritás elve alapján azonban a fejlesztési támogatások kifizetésének az egyes tagállamok hatáskörébe kell tartoznia.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan külső politika, amely a világ leginkább marginalizált és kiszolgáltatott népeinek érdekeit védi. A Bizottságnak minden erőfeszítésével annak biztosítására kell törekednie, hogy az alacsony bevételű országok magánszektorának, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztésére megfelelő és elégséges támogatást nyújtson. Különösen tekintettel kell lenni a migrációra. Fontos annak biztosítása, hogy az illegális bevándorlás elleni harcra elkülönített összegeket a célnak megfelelően használják fel. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy amikor kizárólag fejlődő országok számára hozunk létre egy új finanszírozási eszközt, megfelelően elemezni kell az általános célkitűzéseket, a prioritási területeket és a várt eredményeket, valamint a támogatások elosztását.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a jelentést, mivel a 2011-es év stratégiai jelentőségű abban, hogy levonjuk a következtetéseket a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet négyéves működéséről. A Bizottság bejelentette, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait a nyári működési szünet előtt, a külső fellépés finanszírozási eszközeire vonatkozó jogalkotási javaslatokat pedig később, de még ez évben előterjeszti. A jelentés mellett szavaztam, amelynek célja, hogy a Parlament – a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának ellenőrzéséből levont tanulságok alapján – már korai stádiumban kialakítsa álláspontját az uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről. Hangsúlyoznám a következő tágabb területek támogatását: megfelelő finanszírozás az elérhető erőforrásokkal; a szegénység eltörlése és a hivatalos fejlesztési támogatási kritériumok által kifejtett hatás; földrajzi és tematikus programok; az uniós támogatás programozásának eljárásai jobb koordinációval és munkaelosztással; valamint a demokratikus szakadék áthidalása azzal, hogy a Parlament részt vesz a döntéshozatali folyamatban.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet már négy éve működik. A Bizottság hamarosan benyújtja a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait, a külső fellépés finanszírozási eszközeire vonatkozó jogalkotási javaslatokat pedig később, de még ez évben előterjeszti. A jelentés célja, hogy a Parlament már korai stádiumban kialakítsa álláspontját az új finanszírozási eszközről.

A jelentés bemutatja a tanulságokat, különös tekintettel az Európai Parlament tapasztalataira, amelyeket a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának demokratikus ellenőrzése során szerzett. A jelentés részben a jövőbeni kilátásokat taglalja, végül pedig áttekinti a földrajzi és tematikus programokat, hangsúlyozva a költségvetési támogatás szigorú jogosultsági kritériumait, kiemelve a civil társadalom fontos szerepét a fejlesztésben, valamint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását az olyan döntésekre, amelyek megfelelnek az EUMSZ 290. cikkében foglalt kritériumoknak. Az indítvány mellett szavaztam, hogy az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú ellenőrzést gyakorolhasson a stratégiai programokkal kapcsolatos döntésekben.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Négy év telt el az 1905/2006/EK rendelet hatálybalépése óta, és a Bizottság már bejelentette, hogy benyújtja a 2013 utáni többéves pénzügyi keretről szóló javaslatokat, ezért röviden elemezni kell az azóta elért eredményeket, valamint a fejlesztés jövőbeni módjait.

Leginkább azt kell hangsúlyozni, „hogy a fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan politikai terület a külső fellépések között [...], amelynek célja nem az uniós érdekek szolgálata, hanem a világ leginkább marginalizált és kiszolgáltatott népeinek érdekvédelme.” A Parlamentnek ezért hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia nemcsak azért, mert ez több módon biztosítja a demokratikus legitimitást, hanem mert anyagi és eljárásbeli előnyei is vannak. Hangsúlyozni kell, hogy a cél a szegénység eltörlése – utalva az „alapvető szociális szolgáltatások” alapelvére, hogy ezzel csökkentsük a legkiszolgáltatottabbak rendkívüli veszélyeztetettségét.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. A 2011-es év stratégiai pillanat a fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet négyéves működéséből származó tanulságok levonására. A Bizottság bejelentette, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait a nyári működési szünet előtt, a külső fellépés finanszírozási eszközeire vonatkozó jogalkotási javaslatokat pedig később, de még ez évben előterjeszti. E jelentés célja, hogy a Parlament – a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának ellenőrzéséből levont tanulságok alapján – már korai stádiumban kialakítsa álláspontját az uniós fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A ma elfogadott jelentés célja, hogy – a fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtásának ellenőrzéséből levont tanulságok alapján – kialakítsa a Parlament álláspontját az Európai Unió új fejlesztési együttműködés új finanszírozási eszközéről. A tagállamok – ellentétben a Parlamenttel – nem összpontosítanak annak ellenőrzésére, hogy a bizottsági javaslatok megfelelnek-e a fejlesztési együttműködési eszköz jogi rendelkezéseinek.

Ezért tisztázni kell, hogy a fejlesztési együttműködés az egyetlen olyan politika, amelyet nem az uniós érdekek szolgálatára, hanem bolygónk leginkább perifériára került és legkiszolgáltatottabb népei érdekének védelmére alakítottak ki a szegénység mérséklése és a fenntartható emberi, társadalmi és gazdasági fejlődés, röviden a tisztességes élethez való jog biztosítása érdekében.

A Parlament egyértelműen felismeri e tevékenységek fontosságát, és egy olyan finanszírozási eszköz létrehozását szorgalmazza, amely lehetővé tenné az Unió számára az ilyen fellépéseknek a fejlesztési együttműködési eszköztől eltérő forrásokból történő finanszírozását.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Mitchell úr jelentése mellett szavaztam, mivel meghatározza a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének alapvető és megfelelő irányait a jövőbeni elfogadásra és működésre nézve azzal, hogy hasznos következtetéseket von le a fejlesztési együttműködési eszköz jelenlegi használatából. Az uniós fejlesztési támogatás valós mechanizmus a szegénység elleni küzdelemben, valamint a demokratizálódás és a fejlődés támogatásában a fejlődő országokban. A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Parlament kiterjedtebb hatáskörökkel rendelkezik a nemzetközi képviselet terén, és felszólították a különféle kihívásokra való válaszadásra, többek között az éghajlatváltozást, a szegénység elleni küzdelmet, valamint a jogállamiságnak és a demokratikus értékeknek a fejlődő országokba történő átvitelét említve. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Lisszaboni Szerződés 290. cikkének megfelelően növelni kell a teljes uniós fejlesztési politika elszámoltathatóságát és a Parlament aktív szerepét a fejlesztési támogatásra szánt összegek odaítélési eljárásában.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom a jelentést, amely hangsúlyozza az eszköz teljesítményének, ellenőrzésének és a fejlesztésre szánt összeg jobb jövőbeni kihasználásának fontosságát.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A Mitchell-jelentés mellett szavaztam, mivel le kell vonnunk a négy éve működő fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet tanulságait. Világosan meg kell határozni a fejlesztési támogatás célkitűzéseit és alkalmazási körét.

A migráció olyan terület, amelyben a fejlesztést elősegítő politikák koherenciájának prioritást kell élveznie. Így a fejlesztési támogatásnak olyan projekteket kell finanszíroznia, amelyek a migráció mélyen gyökerező okait ragadják meg (szegénység elleni küzdelem), de nem használható a határellenőrzés erősítésére vagy az illegális bevándorlás elleni küzdelemre.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) A Mitchell-jelentés mellett szavaztam. A fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtása óta levont tanulságok tekintetében a 2013 utáni eszköz bevezetésére vonatkozóan úgy vélem, hogy a Parlamentnek lehetőséget kell kapnia az uniós fejlesztési politika sajátosságának megvédésére azáltal, hogy a Tanáccsal egyenjogú félként ellenőrzi a stratégiai programozási döntéseket. Továbbá pedig a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eljárásának alkalmazásával kell meghozni különösen azokat az általános célkitűzésekre, a prioritási területekre, valamint a pénzeszközök kiutalására vonatkozó döntéseket, amelyek megfelelnek az EUMSZ 290. cikkében foglalt kritériumoknak.

Jelentés: Angelika Niebler (A7-0159/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott módosítások megjelentek a kompromisszumos szövegben. Olyan fontos pontok ezek, mint például az általános iránymutatások, az előrelépési lehetőség az Európai Bizottság szintjén, valamint az előrelépési lehetőség az Európai Parlament szintjén.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek az előadóval abban, hogy a hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközeit jelentik, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie. A hatásvizsgálatok rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban. Ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó demokratikus és legitim döntéshozatali folyamatát. Hangsúlyozni kell, hogy a hatásvizsgálatok csak hozzájárulnak egy-egy politikai döntés sajátos tartalmának előkészítéséhez. A hatásvizsgálatoknak teljes mértékben függetlennek és átláthatónak kell lenniük, továbbá pedig a kis- és középvállalkozásokat érintő következményeket figyelembe kell venni. A Parlament már ma is jogosult saját hatásvizsgálatokat végeztetni, a Bizottság hatásvizsgálatait pedig alapos felülvizsgálatnak vetheti alá. Ezt az eljárást azonban ritkán alkalmazták. Egyetértek az állásfoglalásban megfogalmazott azon állásponttal, hogy az Európai Parlamentnek jobban ki kell használnia az ezen a területen lévő hatásköreit.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Meggyőződésem, hogy a hatásvizsgálatok segítik a politikai döntéshozatal előkészítőit. Ezért támogattam Niebler asszony jelentését a hatásvizsgálatok szükséges módosításáról, különösen egy független mechanizmus bevezetéséről. A hatásvizsgálati bizottság tagjait az Európai Parlament és a Tanács ellenőrizné. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem a Bizottság elnökének utasításait követik.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A hatásvizsgálatok kulcsfontosságú eszközök a jogalkotási folyamatban. Rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban, éppen ezért az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kellene élnie velük. A hatásvizsgálatok jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Egyetértek azzal, hogy valamennyi szakpolitikai terület tekintetében külső szakértőket, valamint az összes érdekelt csoportot bevonjuk a hatásvizsgálati folyamatba az objektivitás és függetlenség biztosítása érdekében.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok kulcsfontosságú eszközök a jogalkotási folyamatban. A pontosság megkívánja a konkrét adatok összegyűjtését a politikai döntéshozatalhoz, valamint annak garantálását, hogy minden releváns stratégiai lehetőséget megvizsgálnak egy adott probléma megoldása során. A hatásvizsgálatokat minden jogalkotási javaslat esetén alkalmazni kellene, világos módszertant, valamint teljes függetlenséget és átláthatóságot biztosítva. A hatásvizsgálatoknak fel kellene mérniük a cselekvés elhagyásának lehetőségét is, valamint a kis- és középvállalkozásokat érintő következményeket.

Az ezen a területen jelentkező javulás ellenére az Európai Bizottság és az Európai Parlament hatásvizsgálatain továbbra is van mit javítani. A jelentés, amely mellett szavaztam, az Európai Parlament bizottságainak szorosabb bevonását és annak részletes indoklását foglalja magában, hogy a Bizottság miért mond le részben a hatásvizsgálatokról. Végül pedig felszólítja az Európai Parlament bizottságait a hatásvizsgálatok használatának növelésére, hogy így javítsák a jogalkotás minőségét.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam. Először az indítvány hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok végzése során szem előtt kell tartanunk a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt lehetséges hatásokat, és csökkentenünk kell a rájuk vonatkozó szabályozási terheket. A kis- és középvállalkozások szükségleteit hangsúlyozó rész döntően meghatározta, hogy az indítvány mellett szavazzak. Másodszor az indítvány kiemel egy hasonlóan fontos tényezőt, azaz a nemzeti gazdaságok sajátos természetét. Ezek érdekvédelme érdekében a Bizottságnak konzultálnia kellene a tagállamokkal, valamint a hatásvizsgálatokat végző különféle nemzeti szervezetek képviselőivel annak biztosítása érdekében, hogy a sajátos egyéni szükségleteket ne vessék alá a Közösség érdekeinek. Az indítvány végül az Európai Unió adminisztratív eljárásainak nagyobb átláthatóságára és hatékonyságára szólít fel, sürgetve a Bizottságot, hogy vállalja az elszámolást a Parlament előtt a munkájáért. A fentiek miatt úgy éreztem, kötelességem az indítvány mellett szavazni.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek azzal, hogy rendkívül fontos az uniós jogalkotás minőségének folyamatos javítása, ez a jelentés pedig konkrét javaslatokat tesz az Európai Parlamentben és a Bizottságban folyó jogalkotási folyamatok jobbá tételére. A Bizottság egy ideje hatásvizsgálatokat folytat a jogalkotási javaslatok Parlamentnek és Tanácsnak történő benyújtása előtt, azonban a jelentés szerint ezeken a hatásvizsgálati folyamatokon még mindig jelentősen javítani kell. Például erősítenünk kellene a Hatásvizsgálati Testület (IAB) függetlenségét, amely jelenleg a Bizottság elnökének felügyelete alatt áll. A jelentés felszólítja az Európai Parlamentet és bizottságait arra, hogy gyakrabban folytassanak jogalkotás-tervezeti hatásvizsgálatot, valamint hogy szorosabban ellenőrizzék a Bizottság által végzett hatásvizsgálatokat, amelyek gyakran inkább a jogszabályi javaslatok létjogosultságát szolgálják, semmint a tények objektív mérlegelését. A javasolt uniós jogszabályok előzetes hatásvizsgálati eszközeit a Lisszaboni Szerződés tovább erősítette azzal, hogy a javasolt jogszabályok társadalmi és környezeti hatásának kötelező vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket határozott meg.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az asszertív és sikeres jogalkotáshoz nem elég a jó politikai vita és az együttműködéshez és egyezséghez vezető közös erőfeszítés, hanem szükség van egy olyan megbízható technikai alapra is, amely a szóban forgó politikák kontextusának és következményeinek vizsgálatával irányt mutat a jogalkotóknak. Ezért üdvözlöm az európai intézmények azon kezdeményezéseit, hogy biztosítsák a hatásvizsgálatok minőségét és megbízhatóságát, amely függetlenségük és átláthatóságuk garantálását vonja maga után.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Mivel bizottsági szinten korábban ezen a területen dolgoztam, szükségesnek tartom kiemelni, hogy a hatásvizsgálatoknak menteseknek kell lenniük a külső beavatkozásoktól, és hogy ezt a függetlenséget minden szinten meg kell őrizni.

  Derek Roland Clark (EFD), írásban. – A hatásvizsgálatokról szóló Niebler-jelentés ellen szavaztam. Az UKIP támogatja a hatásvizsgálatok gondolatát, de csak akkor, ha ezek valóban függetlenek, és valódi következményekkel bírnak (amelyeket a Bizottság is kénytelen figyelembe venni), valamint nemzeti szinten végzik őket, hogy elkerüljük az egy kaptafára készülő vizsgálatokat, amelyek nem teszik lehetővé a nemzeti kormányoknak, hogy megfelelő pontossággal mérjék fel az országukat érintő hatásokat. A Niebler-jelentés sajnos nem teljesíti ezeket a feltételeket.

  Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése az átlátható, világos, hatékony és kiváló minőségű szabályozási környezet bevezetése. Számtalanszor bíráltuk az uniós jogszabályok átültetésének és végrehajtásának hiányosságait, amelyek javarészt a jogszabályok nem megfelelő szövegezéséből fakadnak. Ezért Európa jogalkotó testületeinek feladata, hogy szembenézzenek ezzel a problémával. A hatásvizsgálatok szisztematikusan megvizsgálják a jogszabályok esetleges hatásait egészségügyi, alapvető emberi jogi, társadalmi, gazdasági, környezeti stb. szempontból, így hozzájárulva a bürokrácia csökkentéséhez, biztosítva az uniós politika konzisztenciáját. A kezdeményezés mellett szavazok, amely felismeri, hogy a hatásvizsgálatoknak kulcsszerepük van a döntéshozatali folyamat támogatásában. Teljes függetlenséget és átláthatóságot kell biztosítani számukra, világos módszertanra, valamint az esetleges hatások megalapozott és objektív elemzésére van szükség, amelyet mindig egy költség-haszon elemzés kísér. Ez hozzájárul az alaposan átgondolt, kimerítő információkon alapuló döntéshozatal eléréséhez, ami jobb minőségű jogszabályokhoz, megfelelőbb átültetéshez, alkalmazáshoz és felügyelethez, valamint gyorsabb jogalkotási folyamathoz vezet.

  Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A hatásvizsgálatok olyan eszközök, amelyek különösen hasznosak a jogalkotási tevékenységek minőségének javításában (például politikai javaslatok esetén). Ezeket a hatásvizsgálatokat azonban módosítani kell: új módosítások szükségesek különösen egy független mechanizmus létrehozása révén, mivel az Európai Bizottság által javasolt hatásvizsgálatok minőségi szempontból gyakran nem konzisztensek, és gyakran inkább a jogszabályi javaslatok létjogosultságát szolgálják, semmint a tények objektív mérlegelését.

Örülök, hogy a ma elfogadott jelentés kiemeli, hogy a hatásvizsgálatoknak teljes mértékben függetleneknek kell lenniük, hogy a hatásvizsgálatok egy sor (társadalmi-gazdasági, környezeti stb.) kritériumot vesznek figyelembe, valamint szükséges a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása, különösen a szakértők bevonása esetén. Ez a kérdés időről időre felbukkan a Házban, azonban rendkívül fontos.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, mivel figyelembe veszik az adott jogszabály alkalmazásából fakadó esetleges következményeket, így segítik a döntéshozatalt. A függetlenség és az átláthatóság megőrzendő és támogatandó érték minden demokráciában, mivel biztosítják a nyilvános objektív felméréseket, az arányos döntéshozatalt és a törvényes eljárásokat. Ezért általában véve egyetértek a jelentésben foglalt parlamenti javaslatokkal.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Niebler asszony által összeállított jelentés a „hatásvizsgálatok függetlensége biztosításának” kérdését taglalja. A hatásvizsgálatok rendkívül fontosak abban, hogy a megfelelő döntéseket hozzuk. A demokratikus döntéshozatali folyamatot nem helyettesítve a hatásvizsgálatok ennek a folyamatnak a gerincét képezik.

A jelentés mellett szavazok, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy a hatásvizsgálatok kulcsfontosságúak a döntéshozói munkánkban. Minél többet tudunk egy adott ágazatról, annál jobb lesz az ezt érintő döntésünk. Továbbá pedig annak ellenére, hogy az Európai Bizottság létrehozta a Hatásvizsgálati Testületet (IAB), valamint az eddig elért pozitív eredmények dacára úgy gondolom, hogy rendkívül fontos volna az Európai Parlamenten belül egy hatásvizsgálatokkal foglalkozó önálló szervezet létrehozása.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok nagyon fontos támpontok a jogalkotási eljárásban. Ennek érdekében meg kell vizsgálniuk a tervezett politikai választások gazdasági, társadalmi, környezeti és közegészségügyi következményeit, valamint ezek alapvető jogokra tett hatását a teljes politikai cikluson keresztül. A vizsgálatot nemcsak előzetesen, hanem utólag is el kellene végezni.

A jelenlegi hatásvizsgálati rendszernek azonban számtalan hiányossága van, amint ezt a jelentés is bemutatja. A vizsgálatok gyakran pusztán feltételezett technikai törvényességgel kívánnak igazolni olyan intézkedéseket, amelyek politikai döntések és felmérések eredményei – az utóbbi tényt kényelmesen elrejtik. Rengeteg kérdés van még az alkalmazott módszertanra vonatkozóan. Min vagy kin mérik le a hatást? Mit fed le a hatásvizsgálat? Milyen alternatív megoldások elemzése szükséges?

Ezek a döntések is általában politikai választások és felmérések eredményei. Ezért nagyon fontos annak biztosítása, hogy a hatásvizsgálatok függetlenek legyenek. A gyakorlatban ez az azonban nehéz a sokféle változó és érdek miatt. Az átláthatóság, a nyitottság, a konzultáció, a társadalom bevonása és a tanulmányok és azok eredményeinek ellenőrzése rendkívül fontosak abban, hogy a lehető legjobban garantálják a tanulmány függetlenségét és minőségét.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok nagyon fontosak lehetnek a jobb jogalkotási eljárásban, ha a teljes politikai cikluson keresztül vizsgálják a tervezett politikai döntések gazdasági, társadalmi, környezeti és közegészségügyi következményeit, valamint ezek alapvető jogokra tett hatását.

A hatástanulmányokban használt kritériumokkal azonban problémák is lehetnek. Tudjuk, hogy egy sor kritérium van, nem pusztán a költség-haszon arány, de még az utóbbi esetében is ismernünk kell, hogy kit érintenek a költségek, és kinek a hasznára válik a döntés.

Ezért nagyon fontos a hatástanulmányok függetlenségének biztosítása, de ez a gyakorlatban igen nehéz feladat, mivel több változó és érdek van jelen.

Bizonyos vizsgálatok és szakértők módszertana függetlenebb a többinél. A valóságban azonban a hatásvizsgálatok a meghozni kívánt döntéseket hivatottak igazolni ahelyett, hogy valóban megvizsgálnák az elfogadni kívánt jogszabályok minden hatását.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A hatásvizsgálatok a jogalkotási folyamat alapvető eszközei, amelyeket az európai jogalkotóknak a jövőben teljes mértékben ki kell használniuk. Bár semmiféleképpen nem helyettesíthetik a jogalkotók politikai vitáját vagy a demokratikus és legitim döntéshozatalt, és kizárólag előkészítik a politikai döntéseket, az adott eset perspektívájából felhívják a jogalkotók figyelmét a politikáik lehetséges hatásaira, és támogatják őket a döntéshozatalban. Ily módon jelentősen hozzájárulhatnak a jobb jogalkotáshoz.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) A Niebler-jelentés jelentősen hozzájárul az uniós jogalkotási folyamat javításáról folyó vitához azzal a céllal, hogy biztosítsa, hogy az új jogszabályok az állampolgárokat szolgálják, és valóban szükségesek legyenek. Sajnos elhangzottak olyan vádak, amelyek szerint bizonyos rendelkezések bevezetése csak az uniós intézmények ismertségét szolgálta, vagy pedig lobbitevékenység következtében jöttek létre. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan javítanunk kell azokon a folyamatokon, amelyek egy adott jogszabály hatásvizsgálatához tartoznak. Az előző években a jobb jogszabályalkotás témájának előadója voltam, és szeretném a kérdés néhány aspektusát kiemelni. Először szem előtt kell tartanunk a Szerződésben foglalt intézményi egyensúly megőrzését, amelynek keretén belül az Európai Bizottság javasolja a jogszabályokat, és a Parlament és a Tanács fogadja el azokat.

A hatásvizsgálatok függetlensége rendkívül fontos, azonban ezeket nem vonhatjuk ki a Parlament demokratikus ellenőrzése alól. Véleményem szerint a hatásvizsgálatok módosítására irányuló javaslat a Parlament általi módosítások bevezetése után nagyon fontos, és osztom azok véleményét is, akik szerint egyforma kritériumokat kell megfogalmaznunk minden intézmény hatásvizsgálatára vonatkozóan. Ugyanakkor szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a jogalkotás legfontosabb aspektusa egy adott probléma megoldásában a politikai akarat megléte, és egy adott projekt keretén belül elkészített hatásvizsgálat pusztán objektív információkkal szolgálhat.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Lehetőségem volt már elmondani ebben a Házban, hogy itt az ideje annak, hogy a hatásvizsgálatok ne csak szisztematikusakká, hanem főleg hitelesekké is váljanak. Objektíven meg kell vizsgálnunk egy jogszabály következményeit, mielőtt továbbhaladnánk a folyamatban, nem pedig minden eszközt megragadni ahhoz, hogy a jogszabály létjogosultságát igazoljuk. És ne a Bizottság szolgálatai, bírói, felei és kínzói elnököljenek a vizsgálatok fölött. Nem tudom, hogy az előadó által javasolt megoldások megfelelőek-e. Másrészt tudom, hogy egyetértek a diagnózisával, és hogy néhány megjegyezése különösen fontos. A tagállamokat ezért szorosan be kell vonni ezekbe a tanulmányokba, mivel jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a Brüsszelből érkező kezdeményezések rájuk tett hatását megvizsgálják. Ezeknek a tanulmányoknak kell a nemzeti parlamentek választásait és elképzeléseit irányítaniuk, amelyek mostantól fogva a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának őrzői. Ezek a tanulmányok a Bizottság tartózkodásához vezetnek, amennyiben cselekvései értelmetlenek, redundánsak vagy költségesek. Végül pedig képesnek kell lennünk arra, hogy gyorsan felmérjük az olyan jogszabályok következményeit, amelyek végrehajtása több problémát hoz létre, mint amennyit megold. A fentiek miatt – bár nincsenek illúzióim a megvalósítást illetően – a Niebler-jelentés mellett szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm a jelentést, mivel a hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie. A hatásvizsgálatok előnyei nyilvánvalóak. A hatásvizsgálatok rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban. Ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó demokratikus és legitim döntéshozatali folyamatát, hanem csak hozzájárulnak egy-egy politikai döntés sajátos tartalmának előkészítéséhez. A jelentéstervezet négy fejezetre oszlik. Először is a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos, európai szintű követelményeket határozza meg. A jelentés második fejezete az Európai Bizottság hatásvizsgálataival fennálló kapcsolatot vizsgálja, és előrelépési lehetőségre mutat rá. A harmadik fejezet az Európai Parlament által végzett hatásvizsgálatokkal foglalkozik. A negyedik, egyben utolsó fejezetben kerül kifejtésre az az igény, hogy az Európai Parlamenten belül a hatásvizsgálatokkal foglalkozó önálló szervezet jöjjön létre, amelyet majd a Parlament valamennyi bizottságának igénybe kellene vennie a jogalkotás további javítása és szinergiák képzése érdekében.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – Több okból támogatom az állásfoglalást. Először azért, mert hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó demokratikus döntési folyamatát, hanem pusztán a politikai döntések technikai előkészítését szolgálják. Ez bizonyára javítana a döntéshozatal folyamatán. Másodszor azért, mert a hatásvizsgálatoknak egy sor kritériumot kell figyelembe venniük, hogy átfogó képet nyújtsanak a jogalkotónak. A jogalkotó csak így tudja hatékonyan végezni a munkáját.

  Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Egy jogszabály hatásvizsgálata jelentősen hozzájárul a jogszabályalkotással járó bürokratikus terhek csökkentéséhez. Az Európai Bizottság nemrégiben létrehozta a Hatásvizsgálati Testületet (IAB), amely a hatásokat a jogszabály bevezetése előtt és után is vizsgálja. A Bizottság nyilvános konzultációt is folytat a jogszabályi terveiről. Az Európai Parlamentből eddig hiányzott a hatásvizsgálati szerv. Ezért üdvözlöm, hogy a jelentés olyan infrastruktúra létrehozására szólít fel, amely lehetővé tenné a Parlamentben megfogalmazott javaslatok és tervek hatásának vizsgálatát.

Szeretném felhívni a Bizottságot arra, hogy a hatásvizsgálatok végzése során nagyobb hangsúlyt fektessen a teljes vizsgálati folyamat átláthatóságára, hogy jobban törekedjen a függetlenségre, és hogy egy problémára ne csak egyetlen megoldást javasoljon, hanem dolgozzon ki egymástól független, az adott helyzetre illő lehetséges megoldásokat. Szeretném egyúttal felhívni a Bizottságot a nyilvános konzultáció folyamatának egyszerűsítésére, valamint a konkrét javaslatok leadási határidejének meghosszabbítására, ideértve azt is, hogy a benyújtott javaslatok az Unió bármely hivatalos nyelvén megfogalmazhatóak legyenek.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Támogattam a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló Niebler-jelentést. A hatásvizsgálatok kulcsfontosságú eszközök a jobb jogalkotási folyamatban, amelynek célja az új és meglévő jogszabályok javítása és egyszerűsítése. A hatásvizsgálatok megfelelő eszközök az új törvények elfogadása, valamint a hatályos törvények egyszerűsítése és megalkotása tekintetében. Úgy gondolom azonban, hogy hasznosságuk elismerésének mindig bizonyos alapelvek, így például az átláthatóság és a függetlenség tiszteletben tartásán kell alapulnia. Ezért egyetértek az előadóval, amikor hangsúlyozza, hogy a Bizottság nemrégiben emelte az általa végzett hatásvizsgálatok minőségét, miközben emlékeztetett arra, hogy további előrelépésekre van szükség. Végül üdvözlöm az Európai Parlament önálló hatásvizsgálati struktúrájának megteremtéséről szóló döntést, amely tovább emeli az uniós jogszabályalkotás színvonalát.

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. A hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie. A hatásvizsgálatok előnyei nyilvánvalóak. A hatásvizsgálatok rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban. Ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó legitim döntéshozatali folyamatát, hanem pusztán egy politikai döntés tényszerű előkészítését szolgálják.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az előadó által bemutatott hatásvizsgálati eszköz jó módja az európai szintű jogalkotás minősége javításának. A kölcsönös felmérésnek azonban nemcsak a pénzügyi hatásokat kell figyelembe vennie, hanem más (gazdasági, környezeti és társadalmi) szempontokat is. Orvosként szeretném mindenekelőtt hangsúlyozni az emberi egészségre gyakorolt hatásokat. Ne feledjük a tagállamok nagyon fontos szerepét a hatásvizsgálat során, hiszen nekik kell belefoglalni saját jogrendszerükbe a javasolt jogszabályokat.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie, mivel rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen. Ne feledjük azonban, hogy a hatásvizsgálatok pusztán a politikai döntések tényszerű előkészítését szolgálják. Úgy véljük, hogy az európai intézmények által felhasznált hatásvizsgálatoknak meg kell felelniük bizonyos elveknek. A hatásvizsgálatokat mindenekelőtt teljesen függetlenül és átlátható módon kell végrehajtani. A jogszabályjavaslatok valamennyi kategóriáját át kell fogniuk, világos módszertant kell követniük, és mindig a folyamatban lévő jogalkotási folyamatban megjelenő aktuális fejleményekhez kell igazodniuk. Úgy véljük, hogy a Bizottságnak részletes magyarázattal kellene ellátnia a Parlamentet olyan esetekben, amikor szükségtelennek tartja a hatásvizsgálatok elvégzését. Végül hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy jöjjön létre önálló hatásvizsgálati szervezet az Európai Parlamenten belül a jogalkotás minőségének további javítása és új szinergiák képzése érdekében.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Üdvözlöm ezt a szöveget, amely elítéli az Európai Bizottság részrehajlását. Sajnálatos, hogy nem ítéli el, hogy kizárólag az Európai Bizottságnak van joga jogszabály kezdeményezésére.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok nagyon fontosak a jogalkotási folyamatban, és támogatni kell a jövőbeli használatukat. Nagyon sok előnyük van: felhívják a jogalkotók figyelmét a döntéseik következményeire, és hozzájárulnak a jobb és tudatosabb döntéshozatalhoz. A hatásvizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulnak a jobb jogalkotáshoz.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Nagyon figyelmesen elolvastam a jelentést, és összegeztem a legfontosabb pontjait: (1) mit fed le az ellenőrzés (nemcsak költség-haszon elemzés, hanem integrált megközelítés); (2) valamennyi szakpolitikai területen külső szakértők, valamint az összes érdekelt csoport bevonása, míg a módszertan és a végleges minőségellenőrzés felett az európai uniós intézmények rendelkeznek, a 8 hetes konzultációs időszakot pedig 12 hétre növelik; (3) az intézményközi közös megközelítés felülvizsgálata, hogy az európai intézmények hatásvizsgálatakor a közös módszertani eljárást kövessék. Előrelépési lehetőségek az Európai Bizottság szintjén: (1) az Európai Parlament és a Tanács megnövekedett ellenőrzése a Hatásvizsgálati Testület fölött; (2) a jelenlegi jogszabályok rendszeres utólagos értékelése és az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának elemzése. Előrelépési lehetőség az Európai Parlament szintjén: az Európai Parlamenten belül a hatásvizsgálatokkal foglalkozó önálló szervezet jöjjön létre, amelyet az Európai Parlament képviselőiből álló felügyelőbizottság vezetne, tagjait a parlamenti ciklusok elején neveznék ki, a meglévő erőforrások felhasználásán alapulna, de kiegészülne nemzeti szakértőkkel is. Tartózkodtam a szavazástól, mivel nem értem, milyen kritériumok alapján neveznék ki a Tanácsadó Testületet, és milyen hatáskörökkel bírna. Ezért nem támogathatom a jelentést.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm a jelentést, mivel a hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie.

A hatásvizsgálatok előnyei nyilvánvalóak. Rámutatnak arra, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban. Ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó legitim döntéshozatali folyamatát, hanem pusztán a politikai döntések technikai előkészítését szolgálják.

Az Európai Bizottság – különösen a Bizottság saját hatásvizsgálatért felelős testület (IAB) létrehozásával – növelte hatásvizsgálatainak minőségét. Tekintettel azonban az Európai Számvevőszék jelentésére, úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság hatásvizsgálatai továbbfejleszthetők. Egyetértek azzal, hogy az Európai Parlament bizottságainak szorosabb bevonása a munkába hasznos lehet a hatásvizsgálatok minőségének javításában.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A hatásvizsgálatok jelentős technikai hozzájárulást jelentenek a jogalkotásban, mivel rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen. A hatásvizsgálatok az európai jogalkotás alapvető eszközei.

A jelentéstervezet négy fejezetre osztja a vizsgálatokkal kapcsolatos javaslatait. Az első fejezet megfogalmazza, hogy az európai intézmények által felhasznált hatásvizsgálatoknak meg kell felelniük bizonyos elveknek, és teljes mértékben függetleneknek és átláthatóaknak kell lenniük. A második fejezetben a jelentés az Európai Bizottság hatásvizsgálataival fennálló kapcsolatot elemzi, és előrelépési lehetőségre mutat rá. A harmadik fejezet az Európai Parlament által végzett hatásvizsgálatokkal foglalkozik, amelynek bizottságai szélesebb körben használhatják a hatásvizsgálatokat a jobb jogalkotás érdekében. A negyedik, egyben utolsó fejezetben kerül kifejtésre az az igény, hogy az Európai Parlamenten belül a hatásvizsgálatokkal foglalkozó önálló szervezet jöjjön létre, amelyet majd a Parlament valamennyi bizottságának igénybe kellene vennie szinergiák képzése érdekében. A fentiek tükrében, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó demokratikus döntési folyamatát, hanem pusztán a politikai döntések technikai előkészítését szolgálják, az indítvány mellett szavaztam.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – A hatásvizsgálatok a jogalkotás alapvető eszközei, amelyekkel az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie. A hatásvizsgálatok előnyei nyilvánvalóak. Rámutatnak arra, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen, és segítenek a döntéshozatalban. Ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a politikai vitát és a jogalkotó legitim döntéshozatali folyamatát, pusztán a politikai döntések tényszerű előkészítését szolgálják. Az európai intézmények által felhasznált hatásvizsgálatoknak meg kell felelniük bizonyos elveknek. Elsősorban teljes mértékben függetleneknek és átláthatóaknak kell lenniük, a jogszabályjavaslat valamennyi kategóriáját át kell fogniuk, és világos módszertant kell követniük. A felvázolt lehetőségek között vizsgálni kell a cselekvés elhagyásának lehetőségét is. A kis- és középvállalkozásokat érintő következményeket ennek megfelelően figyelembe kell venni, és a vizsgálatot mindig az éppen zajló jogalkotási folyamatban megjelenő aktuális fejleményekhez kell igazítani. A Parlament alapvető igénye, hogy jöjjön létre önálló hatásvizsgálati szervezet az Európai Parlamenten belül a jogalkotás minőségének további javítása és szinergiák képzése érdekében az összes európai intézmény közös mechanizmusának lehetőségével.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy a hatásvizsgálatok kulcsfontosságú eszközök a jogalkotási folyamatban. Az európai jogalkotónak a jövőben hangsúlyosan kell élnie ezekkel az eszközökkel, mivel javítják a jogalkotást azzal, hogy rámutatnak, hogy a jogalkotó milyen lehetséges következményekkel számolhat cselekvési lehetőségeinek eredményeképpen. A jogalkotónak nem szabad elhallgatnia a rideg valóságot, amikor a lehetséges hatásokat vizsgálja. A hatásvizsgálatoknak nemcsak a lehetőségeket kell kifejteniük és javaslatokat tenniük a jogalkotóknak, hanem arra is alkalmasnak kell lenniük, hogy – amennyiben ezt ítélik megfelelőnek – semmilyen cselekvést ne javasoljanak. Az európai jogalkotásnak rendkívül nagy hatása van az Európa határain belül élőkre, és minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak biztosítására, hogy ezek a jogszabályok a lehető legjobbak és leginkább kiegyensúlyozottak legyenek.

  Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Az európai jogszabályok gyakran túl bonyolultak, nehezen érthetőek és nehezen alkalmazhatóak. A hatásvizsgálatok ezért jelentősen hozzájárulhatnak az uniós jogalkotás minőségének folyamatos javításához, különösen a jogalkotási folyamat időtartama és költségei terén. Támogatom ezt az intézkedést, mivel a tagállamok elvárásainak nagyobb figyelembevételével lehetővé válik a jogszabályok lehetséges társadalmi, környezeti, pénzügyi és gazdasági következményeinek vizsgálata. A hatásvizsgálatoknak teljes mértékben függetleneknek és átláthatóaknak kell lenniük, és a jogalkotási folyamat korai fázisában kellene elvégezni őket.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A hatásvizsgálatok függetlenségét biztosítani kell főleg a jogalkotási folyamatban való fontosságuk miatt. Nem helyettesítik ugyan az adott megoldás elfogadásáról vagy elvetéséről születő döntést, de döntőek lehetnek egy adott politikai megoldás létrejöttében.

Ezért rendkívül fontos olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek erősítik a hatásvizsgálatok átláthatóságát és függetlenségét szavatoló biztosítékokat, mivel ez növelné az eszköz segítő szerepét a jogalkotói folyamatban, valamint az uniós intézmények tevékenysége minőségének és megfelelőségének biztosításában.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tartózkodtunk. Benyújtottunk egy alternatív állásfoglalást, amelyben tisztázni akartuk a hatásvizsgálatok és külső szakértők szerepét a hatásvizsgálati folyamatban. A hatásvizsgálatok csak segítséget nyújtanak a politikai döntésekhez, de semmiképp nem helyettesíthetik azokat a demokratikus döntéshozatali folyamatban.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A hatásvizsgálatok kulcsfontosságú eszközök a jogalkotási eljárásban. Az előnyeik nyilvánvalóak: jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jobb jogalkotáshoz. Mindazonáltal a hatásvizsgálatok semmilyen módon nem helyettesíthetik a jogalkotó legitim döntéshozatali folyamatát. A ma elfogadott jelentés hangsúlyozza a Parlament azon meggyőződését, hogy az európai intézmények által használt hatásvizsgálatoknak teljes mértékben függetleneknek és átláthatóaknak kell lenniük. A jogszabályjavaslat valamennyi kategóriáját át kell fogniuk, és világos módszertant kell követniük. A Parlament arra is felszólít, hogy jöjjön létre önálló hatásvizsgálati szervezet az Európai Parlamenten belül a jogalkotás minőségének további javítása és szinergiák képzése érdekében.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Üdvözlöm a Szocialisták és Demokraták által a jelentéshez bizottsági szinten benyújtott módosításokat, amelyek a jogalkotási folyamat nagyobb átláthatóságát és a kkv-k és civil szervezetek könnyebb hozzáférését tartják szem előtt az ütemtervek nyilvánosságra hozatala és a kiterjesztett konzultációs időszak tekintetében. A hatásvizsgálatok nagyon fontosak a parlamenti munka számára, és nagyobb szerepet kell adni nekik, ezért támogattam ezt a jelentést.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unióban végzett hatásvizsgálatok minden európai számára előnyösek, mivel a lehetséges európai szintű intézkedések független vizsgálatával hozzájárulnak a jogalkotás javításához. Az előadó rámutat arra, hogy szükség van az uniós politikai döntések gazdasági, társadalmi, környezeti és közegészségügyi következményeinek jobb és hatékonyabb elemzésére. A hatásvizsgálatok kulcsfontosságú szerepet játszanak egy politika teljes fejlesztési ciklusában, és szükségesek a jó minőségű jogszabályok létrehozásához, megfelelő átültetéséhez és alkalmazásához.

Ezért támogatom a Parlament által javasolt kritériumok figyelembevételét a hatásvizsgálatok végzése során. Ennek tükrében szeretném hangsúlyozni, hogy ezeket a hatásvizsgálatokat minél korábban el kell végezni, hogy minimalizáljuk az esetleges negatív hatásokat, valamint figyelembe vegyünk az érdekelt intézményi, gazdasági és civil felek lehető legnagyobb számát.

Ezeket a hatásvizsgálatokat azonban nemcsak a jogszabályok elfogadása előtt kellene elvégezni, hanem utólag is. A hatásvizsgálatoknak függetleneknek, átláthatóaknak és objektíveknek kell lenniük. A jogszabályi javaslatokat mindig kísérje hatásvizsgálat, és az Európai Parlamenten belül közös rendszert és módszertant kövessenek.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A hatásvizsgálatok értékes jogszabályi eszközök, amelyek a tájékozott politikai döntéseket segítik, és így hozzájárulnak a jobb jogalkotáshoz. Az átláthatóság, az egységes minőségi normák, valamint a politikai lehetőségek előnyeinek és hátrányainak bemutatása teszi lehetővé a megbízható hatásvizsgálatokat. Ezért a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által benyújtott alternatív javaslat mellett szavaztam.

Jelentés: Diana Wallis (A7-0164/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mert úgy gondolom, hogy egy opcionális rendszer mind a fogyasztók, mind a kis- és középvállalkozások számára előnyös lehet, amennyiben a Bizottság konkrét adatokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy az általa vezetett konzultáció átláthatóságának megőrzéséhez további előrelépésre van szükség.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – Szavazatommal támogattam a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló bizottsági zöld könyvre vonatkozó állásfoglalást. A szerződési jog határozza meg és szervezi a belső piaci ügyleteket, ezért nyilvánvalóan ugyanúgy képes e tranzakciók akadályozására és elősegítésére is. Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet a belső piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások – elsősorban a kkv-k – és a fogyasztók érdekeit szolgálva. Évek óta zajlanak megbeszélések arról, hogy milyen előnyökkel járhat a belső piacra nézve az európai szerződési jog. A Parlament 1989-ben foglalt először állást e kérdésben, és az általa a mai napon elfogadott állásfoglalással célja, hogy választ adjon az európai szerződési jogról szóló bizottsági zöld könyvre, valamint vázolja a Parlament prioritásait e témában. Egyetértek az előadó azon véleményével, hogy az európai szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz rendeleti úton történő bevezetése a legjobb megoldás. Ezt egészíthetné ki egy, a Bizottság és a jogalkotó rendelkezésére álló „eszköztár”, amelyet intézményközi megállapodás révén kellene végrehajtani.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A legnyilvánvalóbb akadályok, amelyekkel az egységes piac vonatkozásában a fogyasztóknak és a kkv-knak szembe kell nézniük, a szerződéses viszonyok bonyolultsága, a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek, a nem megfelelő és elégtelen tájékoztatás, az időigényes eljárások, a nyelvi akadályok, az eltérő adórendszerek, az online kereskedők megbízhatóságának kérdése, az egyes tagállamok népességének demográfiai összetétele, az adatvédelmi aggályok, a panaszok kezelése és a szellemi tulajdonjogok kérdése. Az európai szerződési jog határozza meg és szabályozza a belső piaci ügyleteket, és célja a különböző okok, többek között a szerződési joggal foglalkozó szövegek közötti eltérések miatt az egységes piacon jelentkező problémák megoldása.

Ennek fényében minden eddiginél fontosabb, hogy a belső piac lehetőségeinek teljes kiaknázása érdekében koherens európai szerződési jogi rendszer jöjjön létre, és segítsen az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos céljaink elérésében. Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet a belső piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások – elsősorban a kkv-k – és a fogyasztók érdekeit szolgálva. Ezért a jelentés mellett szavaztam.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Évek óta intenzíven zajlanak a megbeszélések arról, hogy milyen előnyökkel járhat a belső piacra nézve az európai szerződési jog. E tekintetben úgy gondolom, hogy támogatnunk kell az opcionális eszköz rendeleti úton történő bevezetését, hogy ez a párhuzamos rendszer ne akadályozza a nemzeti rendszerek működését. Wallis asszony jelentése ezt a megközelítést alkalmazza, ezért támogattam.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam a jelentést. A globális pénzügyi válság fényében rendkívül fontos, hogy teljesen kiaknázzuk a belső piac lehetőségeit, és ezáltal elősegítsük az Európa 2020 stratégia céljainak elérését. Az egységes piac – számos tényező, köztük az egységes piacra vonatkozóan már meglévő jogszabályok végrehajtásának elmaradása miatt – továbbra is széttöredezett. A fogyasztók bizalmatlanok a határokon átnyúló kereskedelemmel szemben, a vállalkozások pedig rendkívüli igazgatási és jogi nehézségekkel néznek szembe, ha tevékenységüket más uniós tagállamokra is ki akarják terjeszteni. A nemzeti szinten eltérő szerződési jogok eredménye a további tranzakciós költségek, a vállalatok által tapasztalt jogbizonytalanság és a belső piac iránti fogyasztói bizalom hiánya. Részben ezekkel az okokkal magyarázható, hogy a fogyasztók és a vállalkozások, különösen a szűkös forrásokkal rendelkező kis- és középvállalkozások (kkv-k) kerülik a határokon átnyúló ügyleteket, ami gátolja egy versenyképes belső piac kialakítását. Egyetértek a jelentés azon felhívásával, hogy cselekedjünk, és tegyünk javaslatot a szerződési jogi gyakorlat uniós szintű harmonizálását célzó módszerekre, amelyek a piaci szereplők számára egyenlő és tisztességes feltételeket biztosítanak.

  Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A vállalatok és a fogyasztók közötti viszonyt alapvetően a szerződések határozzák meg. Az Európai Unió egységes piaca számos különféle, eltérő nemzeti jogszabályszövegek által szabályozott szerződésen alapul. Ezek a szerződési jog terén fennálló különbségek elriasztják a vállalkozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) a határokon átnyúló kereskedelemtől, ezért nem tudnak élni a belső piac nyújtotta lehetőségekkel és anyagi haszonnal. Ezenfelül a fogyasztók is hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen a határokon átnyúló piaci verseny korlátozott mivolta korlátozott választékot, magasabb árakat és alacsonyabb minőséget eredményez. Érdemes megjegyezni például, hogy a fogyasztóknak mindössze 8%-a vásárol online más tagállamokból. A jelentés, amelyet támogattam, az európai szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz rendeleti úton történő bevezetését szorgalmazza.

Az európai szerződési jog keretében a fogyasztók magasabb szintű védelmet élveznének, és biztonságosabban hajthatnának végre határokon átnyúló ügyleteket. A vállalatok – különösen a kkv-k – pedig egyszerűbben és kevesebb költséggel köthetnek szerződéseket egy egységes uniós szerződési jogi szöveg hatálya alatt.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Nem támogattam Wallis asszony jelentését, mivel a tervezett, rendeleten alapuló opcionális eszköz alapvetően az első lépés a tagállami szerződési jogok harmonizálása felé. Úgy gondolom, hogy a szerződéses viszonyok eltérő tagállami szabályozására tekintettel ez a harmonizáció jelenleg még minimális szinten is elképzelhetetlen. Ott van például a dologi joghatás, amely a német jogban nem létezik. Ezenkívül, a szerződési jog harmonizálása nem küszöbölné ki az Unión belüli határokon átnyúló kereskedelmet befolyásoló egyéb területeken fennálló különbségeket. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek a jogi eltérések azok, amelyek megakadályozzák a külföldi vállalatokkal és fogyasztókkal folytatott ügyleteket. A nemzetközi vonatkozású szerződések kötését a nemzetközi magánjog, uniós szinten pedig az 593/2008/EK rendelet szabályozza. Egy további eszköz felesleges értelmezési zavarokhoz vezetne. A nemzetközi vonatkozással nem bíró szerződéses viszonyokat illetően úgy vélem, minden tagállamnak saját nemzeti jogrendszerét kell alkalmaznia, jogi hagyományainak és bevett gyakorlatának megfelelően.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Nem támogattam a jelentést, amely a szerződési jogra vonatkozó opcionális eszközre tesz javaslatot, egy olyan későbbi európai polgári jogi szöveg alapjait lefektetve ezzel, amely elsőbbséget élvezne a tagállami polgári jogrendszerekkel szemben. Ez a nemzeti jogi hagyományok és az egyes tagállamok által az olyan érzékeny területeken hozott törvények végét jelentené, mint amilyen a polgári jog vagy a szerződési jog. Mindenesetre, jóllehet az opcionális eszköz bevezetésének célja a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása a fogyasztók és a vállalatok igényeinek kellő figyelembevételével, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a meglévő európai jogszabályok már jelenleg is számos szereplő szükségleteinek eleget tesznek. A jelentés valódi célja ezért a jelek szerint a lehető legambiciózusabb, egy európai polgári törvénykönyv létrehozása, amit ellenzek.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Elismerésemet fejezem ki az előadó által végzett munkáért, amelyet szavazatommal támogattam. A jelentés választ ad a fogyasztók, valamint a kis- és középvállalkozások igényeire, akik és amelyek a nagyobb gazdasági jogalanyokat képviselő többi szereplőtől eltérően – a rájuk háruló óriási költségek miatt – nyilvánvalóan nehezen férnek hozzá a belső piachoz. Ennek következtében a kkv-k és a fogyasztók többsége egyaránt a jóval kevésbé versenyképes hazai piacon folytat ügyleteket, és ezért nem férnek hozzá a határokon átnyúló piachoz, ahol a termékek gyakran legalább 10%-kal olcsóbbak a hazai ajánlatoknál. A szerződési jog területén fennálló különbségeket orvosolni kell, és az európai szerződési jogra vonatkozó, rendelet útján megvalósuló opcionális eszköz – amely kiegészíti, semmint felváltja a tagállamok nemzeti szerződésjogrendszereit – optimális megoldás, mivel lehetővé teszi, hogy valamennyi fél szabadon megválaszthassa az igényeinek leginkább megfelelő jogi eszközt.

  John Bufton (EFD), írásban. – Nem támogattam az uniós szerződési jog bevezetését, mivel úgy gondolom, hogy amennyiben létezik nemzeti szabályozás, ott nincs helye a brüsszeli jogalkotásnak. Az uniós szerződési jog bevezetése azáltal, hogy szabad választást tesz lehetővé a vállalkozásoknak a nemzeti és az európai szabályozás között, összezavarja a rendszert és költséges bírósági eljárásokhoz vezető jogi átfedéseket fog eredményezni. Ezenfelül az uniós szerződési jog minden bizonnyal az uniós szociális és foglalkoztatáspolitikának kedvez majd, többek között a munkaidőről szóló irányelvnek is, amely rendkívül népszerűtlennek bizonyult, és az Egyesült Királyságban alapvető ipari ágazatok és szolgáltatások egész sorában okozott zavarokat. Nagyon valószínű továbbá, hogy az egyelőre szabadon választható szabályozást az Unió idővel kötelezővé teszi.

  Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) A Wallis-jelentés megvalósítható intézkedésekre irányuló ambiciózus célokat állít, és ezzel a fogyasztókra és vállalkozásokra vonatkozó európai szerződési jog létrehozására törekszik. Mindez kulcsfontosságú kérdéseket érint, mivel arról van szó, hogyan javítható a belső piac működése a vállalkozások és a fogyasztók fokozottabb bevonásával. Egyrészről fel kell számolnunk a szerződési jog területén fennálló különbségeket, hogy eltávolítsuk a vállalkozások előtt álló akadályokat. Másrészről biztosítanunk kell az európai fogyasztók magas szintű védelmét.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Tekintettel a szerződési jognak a pénzügyi tranzakciókra és következésképpen a belső piacra gyakorolt jelentős hatására, üdvözlöm a Bizottság és az Európai Parlament azon törekvéseit, hogy feltételeiket az Unión belül összehangolják és az egységes piac igényeihez igazítsák. Támogatom a témában előterjesztett jelentést.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – A közelmúltban számos esemény rávilágított a fogyasztói bizalom jelentőségére, amelyet részben a fogyasztók piaci védelmét biztosító megfelelő jogszabályok alapoznak meg. Ennélfogva elengedhetetlen, hogy ezzel a kérdéssel európai szinten foglalkozzunk-

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) A Wallis-jelentés fontos lépés az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtásában, és örömmel tölt el, hogy elfogadtuk. Akkor, amikor az eltérő nemzeti jogszabályok – különösen a kkv-k számára – számottevően korlátozzák a határokon átnyúló kereskedelmet, az európai szerződési jogi keret bevezetése valódi előrelépést jelent, amelyet támogatnunk kell. A vállalkozások közötti, valamint a vállalkozások és a fogyasztók közötti viszonyok szabályozása révén egy opcionális eszköz és a kapcsolódó „eszköztár” elfogadása fokozott védelmet nyújthat az európai fogyasztók számára.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az intézmények körében hosszú ideje vita tárgyát képező európai szintű szerződési jog számos előnyt kínálhat a vállalkozások és a fogyasztók számára, valamint a belső piac zökkenőmentes működése szempontjából. Ezért örömmel fogadjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket egy, a szerződési jogra vonatkozó általános előírásokat és elveket tartalmazó közös jogszabályszöveg a határokon átnyúló ügyletek számának növekedése, az elektronikus kereskedelem szabályozása és a termékekhez való fogyasztói hozzáférés javítása tekintetében hordozhat. Ugyanakkor, amint azt az előadó is megfogalmazza, úgy gondolom, hogy az európai szerződési jogra vonatkozó, a nemzeti jogszabályokkal párhuzamosan létező, de azokat nem helyettesítő opcionális eszköz a megfelelő választás.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Wallis asszony jelentésének tárgya a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségei. Az európai szerződési joggal kapcsolatos megfelelő döntés a belső piac, a kis- és középvállalkozások és a fogyasztók javát szolgálná. Az Európai Parlament 1989 óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, aminek eredményeképpen a Bizottság 2003-ban cselekvési tervet készített. A Bizottság 2008-ban irányelvjavaslatot terjesztett elő a fogyasztói jogokról, majd az elért haladásról két jelentést állított össze, most pedig zöld könyv formájában egy sor intézkedésre tett javaslatot, amelyre ez a jelentés választ kíván adni.

Tekintettel arra, hogy a tanulmányok készítésének tíz évét követően előterjesztett javaslatok elő fogják segíteni a feltárt – alapvetően a szerződésekkel kapcsolatos – hiányosságok megoldását, valamint hogy szükség van a belső piacnak az akadályok felszámolása révén történő előmozdítására, támogatom a jelentést. A jelentés opcionális eszközt irányoz elő, amelyet a szerződéses problémák megoldását célzó „eszköztár” egészíthet ki.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentést a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) védelmét hirdető retorika köntösébe próbálták csomagolni. A szöveg tágabb összefüggései ugyanakkor mindkettőjük: a fogyasztók és a kkv-k számára is veszélyeket hordoznak. Az előadó jellemzően neoliberális nézőpontját jól példázza, milyen hangsúlyt helyez „azon akadályok felszámolására, amelyekkel a belső piacon belüli, határokon átnyúló ügyletekben részt venni kívánók szembesülnek, valamint úgy véli, hogy az európai szerződési joggal kapcsolatos projekt hasznos lehet a belső piacban rejlő lehetőségek, valamint az ehhez kapcsolódóan a gazdaság és a foglalkoztatás terén elérhető haszon teljes kiaknázásához”. Az Unió által folytatott liberalizáció és a belső piac elmélyítése azt jelzi, hogy mindenekelőtt a nagyvállalatok járnak jól. A jelenlegi dinamika arra enged következtetni, hogy a szerződések – egyelőre opcionális – harmonizálása is ugyanezen érdekek védelmében fog megvalósulni.

E fenntartásokat megerősítik a jelentésben szereplő olyan kijelentések, mint hogy „az opcionális eszköznek a fogyasztók magas szintű védelmét kell biztosítania annak érdekében, hogy a fogyasztókat kárpótolja azért a védelemért, amelyet általában a nemzeti jog alapján élveznének”. A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós szinten javasolt és valamennyi európai uniós szerződésre vonatkozóan egységes eszközt rendkívül általános formában határozzák meg.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nyilvánvalóan neoliberális jelentésről van szó, amely a vállalkozások – és különösen a nagyvállalatok – érdekeit tartja szem előtt, mivel a teljes körűen liberalizált belső piacon, a kis- és középvállalkozások és a fogyasztók védelméről szóló propaganda ellenére, a hatalmat kezükben tartók nyernek a legtöbbet. Mindez azonban csupán kísérlet arra, hogy a termék valódi veszélyeit a csomagolás segítségével rejtsék el a választók elől. Ezért a jelentést nem támogatjuk.

A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós szinten javasolt eszköz, noha opcionális, valamennyi európai uniós szerződésre vonatkozóan egységes, valamint rendkívül általános formában meghatározott.

Íme, a jelentésben szereplő néhány kijelentés:

- „Támogatja azon akadályok felszámolását, amelyekkel a belső piacon belüli, határokon átnyúló ügyletekben részt venni kívánók szembesülnek, valamint úgy véli, hogy az európai szerződési joggal kapcsolatos projekt hasznos lehet a belső piacban rejlő lehetőségek, valamint az ehhez kapcsolódóan a gazdaság és a foglalkoztatás terén elérhető haszon teljes kiaknázásához”;

- „Úgy véli, hogy az eszköznek a vállalkozások egymás közötti szerződéseit, valamint a vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződéseket egyaránt le kell fednie; hangsúlyozza, hogy az opcionális eszköznek a fogyasztók magas szintű védelmét kell biztosítania annak érdekében, hogy a fogyasztókat kárpótolja azért a védelemért, amelyet általában a nemzeti jog alapján élveznének; további magyarázatot kér arra vonatkozóan, hogy mindez hogyan érhető el”.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A szerződési jog határozza meg és szervezi az egységes piaci ügyleteket. Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet az egységes piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások (elsősorban a kkv-k) és a fogyasztók érdekeit szolgálva. Figyelembe véve, hogy a szerződési joggal kapcsolatos valamennyi kezdeményezésnek egyértelműen meg kell felelnie a vállalkozások és a fogyasztók tényleges igényeinek, és megoldást kell kínálnia a problémáikra, úgy vélem, hogy a témával kapcsolatos érveléskor abból kell kiindulni, hogy milyen, gyakorlatban bizonyítható tények jellemzik a jelenlegi szerződési jogi helyzetet, és milyen nehézségekkel találkoznak a vállalkozások és a fogyasztók, különösen határokon átnyúló ügyletek esetén. Az érintett szereplők széles körű és kiegyensúlyozott részvétele alapvető fontosságú. Ez különösen fontos lesz a jogalkotási eljárás folyamán; ekkor minden rendelkezésre álló eszközzel garantálni kell majd az érintett felek részvételét és az átláthatóságot. Sokrétű, a politikai alternatívák széles spektrumára építő, valamint az opcionális eszköz működése szempontjából fontos gyakorlati kérdésekre összpontosító hatásvizsgálatra lesz szükség.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Wallis asszony javaslata lényegében nem más, mint egy 28. jogrendszer létrehozása a meglévő tagállami jogrendszereken túl, amelyeket a gyakorlatban fel kíván váltani; európai politikai összefüggésben ma már tartani kell a jogi „harmonizáció” és „egységesítés” kifejezésektől. Az új európai jogszabály célja elvben a nemzeti jogrendszerek közötti különbségekből fakadó, a határokon átnyúló kereskedelem előtt álló akadályok felszámolása. A gond csak az, hogy Wallis asszony jelentésében semmi sem bizonyítja ilyen akadályok, és következésképpen megoldandó probléma objektív létezését. Ezt az álláspontot tehát – a nemzetek feletti jogszabályok kikényszerítésének új módja iránti elkötelezettségen túl – semmi sem indokolja. Ezenfelül ez az elképzelés azzal a veszéllyel jár, hogy különösen a fogyasztói jogok tekintetében alkalmat ad a nemzeti védelmi rendelkezések megkerülésére. Mindezek miatt a jelentés ellen szavaztam.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Tartózkodtam a jelentéssel kapcsolatos szavazástól, mivel az előadó szerint a szerződéses viszonyok bonyolultsága az egyik olyan legnyilvánvalóbb akadály, amellyel az egységes piac vonatkozásában a fogyasztóknak és a kkv-knak szembe kell nézniük. Ez indokol egy olyan közös európai szerződési jogra vonatkozó javaslatot, amely a fogyasztók javát szolgálja, és hozzájárul a fokozott határokon átnyúló kereskedelemhez a belső piacon belül. Az előadó szerint minden – akár a vállalkozások közötti, akár a vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekben érintett – fél számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti vagy nemzetközi jog alternatívájaként (opt-in) szabadon választhassa vagy mellőzhesse az opcionális eszközt. További figyelmet kell szentelni annak biztosítására, hogy az opcionális eszköz védelmet nyújtson a fogyasztók és a kisvállalkozások számára, mivel kereskedelmi partnerként ők vannak gyengébb helyzetben, illetve hogy a jog megválasztása során minden egyértelmű legyen. Tartózkodtam a szavazástól, mivel az Unió a közelmúltban fogadta el a Róma I. rendeletet, amely ezt a területet szabályozza és megfelelő védelmet nyújt a fogyasztók számára, míg ez a javaslat kizárólag az egyesült királyságbeli helyzetet veszi alapul, és csak zavarokhoz, valamint a bürokrácia növekedéséhez vezetne.

  Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Nem támogatom azt a javaslatot, hogy európai szerződési jog formájában teljesen új jogi eszközt hozzunk létre. Egy ilyen eszköz az első lépés egy páneurópai polgári törvénykönyv létrehozása felé, amely fokozatosan felváltaná az egyes tagállamok szerződési jogait. Noha a vázolt elképzelésben az eszköz önkéntes alkalmazásáról van szó, számos jel egyértelműen arra mutat, hogy az önkéntesség csupán előfutára az eszköz határokon átnyúló szerződéses viszonyokban történő későbbi kötelező alkalmazásának. Ha ez az eszköz létrejön, azzal egészen újfajta nemzetek feletti jogot teremtünk az uniós jog, illetve a nemzetközi magán- és kereskedelmi jog határán, arról nem is beszélve, hogy az elsődleges uniós jog nem biztosít kellő mandátumot egy, a fogyasztókra és a vállalkozásokra vonatkozó európai szerződési jog létrehozásához. Ezért valamely hagyományos eszközt kell választanunk, amelyhez az elsődleges jog harmonizáció formájában kellő jogalapot biztosít.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) A közös piac végrehajtását illetően nem elég, ha csak az uniós tagállamok közötti egyértelmű akadályokat számoljuk fel. Ahhoz, hogy egy ténylegesen integrált piac előnyeit élvezhessük, azokat a közvetett okokat is kezelnünk kell, amelyek elfojtják polgártársaink határokon átnyúló törekvéseit. Az európai vállalkozóknak számos igazgatási nehézségen túl rendkívül sok esetben a tagállamokban hatályos szerződési szabályozások közötti különbségekkel is szembe kell nézniük. Ezen akadályok leküzdése különösen a kkv-k számára okoz nehézséget, amelyek mindazonáltal a növekedés fellendítésének leghatékonyabb eszközei. Ennek alapján az Európai Bizottság zöld könyvet tett közzé a témában, és széles körű nyilvános konzultációt indított. Szavazatommal támogattam a Parlament állásfoglalását, mivel az józan megközelítést alkalmaz, amikor a nemzeti jogszabályokkal összhangban álló és a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítását szolgáló eszközre tesz javaslatot. Az „európai szerződés” opcionális lesz, annak alkalmazását a hozzá tartozó „eszköztár” ismerteti majd, és elő fogja segíteni a fogyasztók fokozottabb védelmét.

  David Martin (S&D), írásban. – Nem támogattam a jelentést.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az európai szerződési jog terén fennálló különbségek elriasztják a vállalkozásokat a határokon átnyúló kereskedelemtől, ezért nem tudnak élni a belső piac nyújtotta lehetőségekkel és haszonnal. Ebből következően a fogyasztók is hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen a határokon átnyúló piaci verseny korlátozott mivolta korlátozott választékot, magasabb árakat és alacsonyabb minőséget eredményez. E tekintetben néhány újítást kívánunk bevezetni, ideértve azt is, hogy a vállalkozások közötti, illetve a vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződéseket olyan opcionális eszköz szabályozza, amely több lehetőséget biztosít a felek számára, valamint egy felügyeleti és felülvizsgálati mechanizmus bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy az opcionális eszköz lépést tudjon tartani a piac igényeivel, illetve a jogi és gazdasági fejlődéssel. Mindenekelőtt az egyszerűségre és a könnyű felhasználhatóságra kell törekedni. Az áruk kereskedelmére vonatkozó rendelkezéseket és a szolgáltatási szerződéseket prioritásnak kell tekinteni. Végül, egy védjegyrendszer bevezetése tovább erősítené a fogyasztók védelmét. Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet a belső piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások – elsősorban a kkv-k – és a fogyasztók érdekeit szolgálva.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a fogyasztók jogait illetően továbbra is sok még a tennivaló, a jelentés az első lépés a kkv-k közötti határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása terén.

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A munkáspárti európai parlamenti képviselők szeretnék azt látni, hogy az egységes piac fejlődik, és elő kívánják mozdítani a fogyasztók és a kisvállalkozások javát szolgáló határokon átnyúló kereskedelmet. A fogyasztói és üzleti csoportok azonban egybehangzóan elutasítják Wallis asszony opcionális szerződési jogi eszközre irányuló javaslatát. Kitartanak amellett, hogy a nemzeti szerződési jogi szabályok nem befolyásolják a másik tagállamból való vásárlással kapcsolatos fogyasztói hozzáállást; a határokon átnyúló kereskedelmet valójában más, tényleges akadályok gátolják, úgymint igazgatási és kulturális különbségek, valamint a fogyasztók számára rendelkezésre álló hatékony jogorvoslati eszközök hiánya. Wallis asszony nem tudta meggyőző bizonyítékkal alátámasztani egy opcionális eszköz szükségességét. Ez a javaslat valójában akár alá is áshatja a meglévő fogyasztói jogokat.

Időt kell szánnunk a zöld könyvben foglalt hét javaslat értékelésére, majd egyértelmű hatásvizsgálatok alapján tényeken alapuló döntést kell hoznunk. Hasonlóképpen nem fogadhatjuk el az Európai Konzervatívok és Reformisták eszköztár-alapú megközelítését anélkül, hogy kellő bizonyítékok és hatásvizsgálat támasztaná alá, hogy ez a fogyasztók védelmének és a vállalkozások segítésének legjobb módja. Tartozunk azzal fogyasztóinknak és vállalkozásainknak, hogy a számukra megfelelő döntést hozzuk meg, és biztosítjuk, hogy a jogaikat érintő valamennyi jogi változtatást alaposan átgondoljuk.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A szerződési jog határozza meg és szervezi a belső piaci ügyleteket, ezért nyilvánvalóan ugyanúgy képes e tranzakciók akadályozására és elősegítésére is. Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet a belső piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások – elsősorban a kkv-k – és a fogyasztók érdekeit szolgálva.

Figyelmet érdemel az is, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos különféle állásfoglalásaiban a Parlament több alkalommal elismerte, hogy a szerződési jogi keret javítása milyen előnyökkel járhat a belső piacra nézve, üdvözölte a közös referenciakeret gondolatát, és ragaszkodott ahhoz, hogy magát a Parlamentet és az érintett feleket szorosan vonják be a folyamatba.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – 2010. július 1-jén a Bizottság zöld könyvet tett közzé a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről. A szakpolitikai lehetőségek között találunk „puha” jogi eszközöket, egy 28. rendszernek nevezett választható rendszert, a nemzeti anyagi jogok valószínűtlen közelítését (a Tanács ellenállása és amiatt, hogy a nemzeti jogi hagyományokat nem lehetséges egyik napról a másikra összevonni), valamint egy teljes körű európai polgári törvénykönyv létrehozását. Maradéktalanul támogattam a jelentést, különösen a Lett Köztársaságban történt emberi jogsértések fényében. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az európai szerződési jognak biztosítania kell a belső piac zökkenőmentesebb működését, és a jelentés különösen felhívja a figyelmet a kkv-knak és a fogyasztóknak kínált lehetséges előnyökre. 1989 óta törekszünk arra, hogy közös jogi keretet találjunk. 2008-ban az Európai Bizottság a fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslatot adott ki. Az európai fogyasztók számára sokkal fontosabb, hogy uniós szinten javuljon a fogyasztóvédelem. Ezt nem korlátozó intézkedések formájában kell megvalósítani, mint ahogyan az például a bankszámlakeretek túllépésekor szokásos volt, hanem fel kell lépni a tisztességtelen üzleti gyakorlat, csalás stb. ellen.

Kérdéses, hogy az európai szerződési jog javítani fogja-e a kisvállalkozások piaci hozzáférését, hiszen elemzések szerint a határokon átnyúló kereskedelemben főként közepes méretű és nagyvállalkozások vesznek részt, aminek okai a kapcsolódó bürokratikus terhek, valamint a költségek. A határokon átnyúló online vásárlással kapcsolatos jelenlegi nehézségek még jó ideig fennmaradnak. Ezenfelül, nem állapították meg minden kétséget kizáróan, hogy a szabványosításra valóban szükség van. Kétely esetén jómagam a szubszidiaritás elvét támogatom, ezért a Wallis-jelentés ellen szavazok.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az az Európa, amely a polgároké, csak a haza, a szubszidiaritás és a nemzeti szuverenitás Európájaként működhet. Ez idáig úgy tűnt, hogy az európai szerződési jog szükségtelen, ezért az az általános elv alkalmazandó, hogy amennyiben egy rendelkezésre nincs szükség, azt el kell hagyni. Úgy gondolom továbbá, hogy a jelentés eltérítési taktika, amely el kívánja terelni a figyelmet arról, hogy egy sokkal fontosabb terület, nevezetesen az uniós szintű fogyasztóvédelem továbbra is javításra szorul. Ez az oka annak, hogy a jelentés ellen szavazok.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Unióban egységes szerződésjogrendszert kell alkalmazni. Ez mindenekelőtt kiküszöbölné azokat az akadályokat, amelyekkel a szerződéses viszonyok bonyolultsága miatt az egységes piac vonatkozásában a fogyasztóknak és a kkv-knak gyakran szembe kell nézniük. Ezenfelül, a közös európai szerződési jog biztosítaná a határokon átnyúló kereskedelem növelését a belső piacon belül. A hatályos Róma I. rendelet megfelelő szabályozási eszköz, amely a gyengébb szerződő fél magas szintű védelméről rendelkezik. E rendelet előírásai biztosítják azon fogyasztók védelmét, akik olyan, más tagállamokban működő vállalkozásoktól kérnek jogorvoslatot, amelyekkel szerződést kötöttek. Tekintettel arra, hogy ezen a téren az Európai Unióban már létezik egy jól működő jogi szabályozási mechanizmus, nem támogatom a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló állásfoglalást, amely új, opcionális eszköz formájában létrehozandó és a vállalkozások között, illetve a fogyasztók és a vállalkozások között alkalmazandó jogszabály elfogadását javasolja. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az új jogszabály komoly zavarokhoz és az egyértelműség hiányához vezetne ezen a területen. Mindemellett a végrehajtása további forrásokat igényelne és növelné a bürokráciát.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A tagállamok szerződési jogai között fennálló különbségek strukturális nehézségeket teremtenek, amelyek elriasztják a vállalkozásokat és a fogyasztókat. Wallis asszony állásfoglalásra irányuló indítványa egy, a fogyasztók és a vállalkozások érdekeit szolgáló európai szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz általános rendelet útján történő bevezetését szorgalmazza, ezért szavaztam a szöveg mellett. Az eszköz ezenkívül nem lépne a tagállamok szerződési joga helyébe, hanem a kereskedelmi és a fogyasztói szerződésekre vonatkozó általános elveken, fogalommeghatározásokon és mintaszabályokon alapuló példák segítségével mindössze lehetővé tenné a felek számára, hogy megfelelőbb szerződési modellt választhassanak, anélkül, hogy sértené a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Támogattam a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog létrehozásáról szóló jelentést, amely hozzájárul a határokon átnyúló ügyletek előmozdításához és a belső piac megerősítéséhez, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a fogyasztók javára. Az egyes tagállamok szerződési jogai között fennálló különbségek visszatartják a határokon átnyúló ügyletekben részt venni kívánó kkv-kat. Rugalmas eljárást kell elfogadnunk, amely biztonságot nyújt a kkv-knak és a fogyasztóknak, és elősegíti a felek jogainak védelmét. Mindezek miatt a helyes stratégia olyan opcionális eszköz létrehozása, amely a nemzeti szabályok mellett szabványként működik a kkv-k számára, kibővítve a felek lehetőségeit.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Támogattam a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló jelentést. A szerződési jog határozza meg és szervezi a belső piaci ügyleteket, ezért nyilvánvalóan ugyanúgy képes e tranzakciók akadályozására és elősegítésére is.

Ha megtaláljuk a legjobb irányt a szerződési jog területén, akkor jelentős mértékben javítani lehet a belső piac működését, és ki lehet aknázni a belső piacban rejlő valamennyi lehetőséget a vállalkozások – elsősorban a kkv-k – és a fogyasztók érdekeit szolgálva. Hangsúlyozom, hogy szükség van az érintett szereplők széles körű és kiegyensúlyozott részvételére. A Bizottság jelenlegi munkamódszere, amelynek értelmében bevonta a szakértők és az érintettek egy-egy csoportját, biztosítja az érintett felek részvételét. Mivel azonban az eljárás konzultációs szakasza még nem ért véget, gondoskodni kell arról, hogy a jogalkotási szakasz még ne kezdődjön el. Az érintettek bevonása különösen fontos lesz a jogalkotási eljárás folyamán, ekkor minden rendelkezésre álló eszközzel garantálni kell majd az érintett felek részvételét és az átláthatóságot.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Amíg léteznek a kereskedelmet gátló akadályok, az EU nem állíthatja, hogy egységes piacként működik. A határokon átnyúló kereskedelem során felmerülő óriási költségek komoly akadályt jelentenek. A jogi, fordítási és végrehajtási költségek miatt csak egy tagállam e-kereskedelmi piacára történő belépés a kisvállalkozásoknak akár 15 000 EUR-jába kerülhet. Az Eurobarométer 2008. évi gyorsfelmérése szerint a kiskereskedők 60%-a aggasztónak találja ezt az akadályt. Ha a fogyasztói ügyleteket szabályozó jogokat Unió-szerte harmonizálnák, az a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a fogyasztók javát szolgálná. Az említett akadályok kiküszöbölése több kkv-t sarkallna az e-kereskedelemben rejlő lehetőségek kiaknázására. Úgy vélem, hogy a kkv-k sok tagállamban nélkülözhetetlenek a gazdasági talpra álláshoz. Írország válságból kivezető útját az export vezeti; ezért kulcsfontosságú az uniós piacokra történő belépés előtt álló akadályok felszámolása. A jelentés megállapításai és ajánlásai a fogyasztók számára is komoly előnyök lehetőségével kecsegtetnek. A határokon átnyúló kereskedelem növekedése esetén a fogyasztók nagyobb termékválasztékot és versenyképesebb árakat élvezhetnek.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az uniós jog egyik legégetőbb kérdése magában foglalja a szerződési jog harmonizálását. Egyrészről úgy tűnik, hogy fokozott belső egységességre van igény annak érdekében, hogy a vállalatok kihasználhassák a közös piac előnyeit, és eközben ne kelljen attól tartaniuk, hogy egy adott külföldi jogrendszerben általuk nem várt vagy őket felkészületlenül érő megoldások létezhetnek, ami ez idáig komoly problémát jelentett. Másrészről azonban a tagállamok bizonyos mértékben vonakodnak feláldozni saját jogi megoldásaikat, ami aligha meglepő, tekintve, hogy ezek évszázadokon keresztül alakultak ki, és az egyes országok lakosai körében jól ismertek.

Ennélfogva a Bizottság 2010. július 1-jei zöld könyvében számos szabályozási modellre vonatkozó megoldást irányzott elő a „puha” jogi eszközöktől egy európai polgári törvénykönyvig. A különböző hipotézisek közül az Európai Parlament egy opcionális eszköz rendelet útján történő létrehozása mellett foglal állást, amely elsősorban a határokon átnyúló ügyleteket szabályozza, és – noha opcionális jelleggel – a belső szerződésekre is alkalmazható. Ez számomra ésszerű megoldásnak tűnik, ezért mellette szavaztam.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Támogatom. E jelentés célja, hogy választ adjon az európai szerződési jogról szóló bizottsági zöld könyvre, valamint vázolja a Parlament prioritásait e témában. Évek óta zajlanak megbeszélések intézményközi keretben és a széles közvélemény bevonásával is arról, hogy milyen előnyökkel járhat a belső piacra nézve az európai szerződési jog, és a Parlament 1989-ben foglalt először állást e kérdésben. A Bizottság 2001. évi közleménye kiterjesztette a vitát azzal, hogy megvizsgálta, milyen problémákat okozhatnak a belső piacon a szerződési jogok közötti eltérések, és melyek a cselekvési lehetőségek. E konzultáció eredményeinek fényében a Bizottság 2003-ban cselekvési tervet tett közzé, amelyben többek között egy fogalommeghatározásokat, közös elveket és mintaszabályokat tartalmazó közös referenciakeret kialakítását javasolta annak érdekében, hogy javítani lehessen az európai szerződési jog minőségét és koherenciáját. A Bizottság 2004-ben egy újabb közleményben számolt be e cselekvési terv eredményeiről, valamint javasolta az e téren meglévő uniós vívmányok felülvizsgálatát. 2008-ban előterjesztette a fogyasztói jogokról szóló irányelvjavaslatát.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Úgy gondolom, javítanunk kell a belső piac működését, és minden olyan lehetőséget meg kell vizsgálni, amely a vállalkozások, különösen a kkv-k és a fogyasztók számára előnyös. Ennek keretén belül Wallis asszony jelentése a helyes irányba tett előrelépés: megemlíti a belső piacon belüli szerződési jogok közötti különbségek által a fogyasztókra és a vállalkozásokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, valamint azokat az előnyöket, amelyeket egy tökéletesített szerződési jogi keret a belső piac számára kínálhat. Úgy vélem, hogy ennek eléréséhez felhasználóbarát, rugalmas és világos jogszabályt kell létrehozni, amely lehetőség szerint kötelező erővel bír a tagállamokra nézve, és amely előmozdítja és biztosítja a jogbiztonságot a szerződő felek számára anélkül, hogy beleavatkozna a nemzeti jogba és hátrányosan érintené a pénzügyileg gyengébb felet.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – A Parlament által elfogadott jelentés csalódást okozott számomra. Nem állt módomban támogatni, mivel a bizottsági zöld könyvre válaszul a jövőbeni uniós szerződési jogot illetően túlságosan sok lehetőséget zárt ki, és nem teljesítette azon kötelességét, hogy valamennyi bizottsági lehetőség teljes költségére és következményeire vonatkozó hatásvizsgálatot kérjen.

  Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Egyelőre nem létezik európai szerződési jog, noha ennek lehetőségéről már több mint 20 éve folyik a vita az európai intézményeken belül. A Bizottság most rendelet útján opcionális eszköz, vagy ismertebb nevén a „28. jog” bevezetésére kíván javaslatot tenni, amely a határokon átnyúló szerződéseket szabályozná.

Míg a szerződési jog egyszerűsítését és a határokon átnyúló kereskedelem kibővítését célzó törekvés elismerésre méltó, a megközelítés indokoltságával kapcsolatban kétségeim vannak: nagy a veszélye annak, hogy a fogyasztók számára maximális védelmet nyújtó nemzeti szabályokat megkerülik. Ennek okán úgy döntöttem, hogy tartózkodom a saját kezdeményezésű jelentésről tartott szavazástól, és várom a témával kapcsolatos bizottsági rendeletjavaslatot.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A belső piac végrehajtásának egyik következménye a lehetséges fogyasztók számának növekedése az Európai Unióban. Ez idáig ugyanakkor még nem került sor a fogyasztókra és vállalkozásokra vonatkozó szabályok uniós szintű harmonizációjára. Ez állandó akadályokat gördít a belső piac teljes körű végrehajtása elé, a nemzeti szintű jogok közötti különbségek, illetve magának a fogyasztói jognak a széttagoltsága miatt.

A jelentés azt javasolja, hogy vizsgáljuk meg egy rendelet formájában megvalósuló és kiegészítő „eszköztárral” rendelkező opcionális eszköz lehetőségét ezen a területen, amely garantálná a jogbiztonságot és védelmet. Ez az eszköz zökkenőmentesebbé tenné a belső piac működését, a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit szolgálná és a tagállamok jogrendszerei számára is előnyös lenne.

A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam, és támogatom az Európai Bizottság vonatkozó javaslatát, amelynek kidolgozásába a jövőben az Európai Parlamentet, valamint a gazdasági élet és a civil társadalom érdekeltjeit is be kell vonni.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) A 27 jogrendszer létezése a belső piac nyújtotta előnyöket kihasználni kívánó uniós vállalkozások és fogyasztók által tapasztalt legelrettentőbb akadályok egyike. Az alternatív uniós szerződési jog létrehozásával kapcsolatos folyamatban lévő munka optimizmussal tölt el, különösen az Unió digitális menetrendjével és az e-kereskedelem egységes piaci lehetőségeivel összefüggésben.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az előadó opcionális eszközt javasol. A fogyasztóvédelmi szervezetek már most is szkeptikusan szemlélik az e témával kapcsolatos uniós megközelítést. Egyrészről megkérdőjelezik a jövőbeni szerződési jog jogalapjával való ok-okozati összefüggést, miközben – és ez a fontosabb – a jogi helyzet további bonyolódásától tartanak. Jelenleg az „eszköztár” a kívánatosabb megoldás, mivel eleget tesz az aktuális szükségleteknek, és a leggyakoribb szerződéstípusokra vonatkozó különleges rendelkezések valódi segítséget jelentenének a fogyasztók számára. Pillanatnyilag azonban valamennyi lehetőséget nyitva kell hagyni és meg kell vizsgálni.

  Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Támogattam a Wallis asszony által bemutatott szöveget. A tagállami szerződési jogok között fennálló különbségekből adódó nehézségek gyakran elriasztják a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat a határokon átnyúló kereskedelemtől, ezért nem tudnak élni a belső piac nyújtotta lehetőségekkel és előnyökkel. A ma szavazásra bocsátott szöveg célja az európai szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz rendelet útján történő létrehozása. Az opcionális eszköz a tagállamok szerződési jogai mellett a szerződő felek által szabadon választható alternatívát jelentene.

  Tadeusz Zwiefka (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Unión belüli internetes ügyletek hatvan százaléka sikertelen, ami elsősorban annak tudható be, hogy az ezekben részt vevő felek tartanak a többi tagállam ismeretlen jogrendszerétől. Ebben a helyzetben számos uniós polgár nem élhet az online piac nyújtotta lehetőségekkel. Ebben az esetben a tagállamok jogrendszerei között meglévő különbségek akadályozzák az uniós piac megfelelő működését. Ezért magam is úgy gondolom, hogy egy opcionális eszköz, illetve egy „28. jogrendszer” jó eséllyel segítené elő az európai piacban rejlő e-kereskedelmi lehetőségek felszabadítását, és hozzájárulna a vállalkozók piacának bővítéséhez, valamint egyenlő hozzáférést biztosítana a fogyasztók számára az árukhoz és a szolgáltatásokhoz.

Jelentés: Anna Rosbach (A7-0175/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mert az a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által felvetett számos kérdést tárgyal, mivel elismeri a bruttó hazai termék (GDP) korlátait és a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakításának szükségességét. Felhívnám továbbá a figyelmet olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást; ez utóbbiak elősegíthetik a befogadóbb, tudásalapú társadalom kialakítását és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Támogattam az állásfoglalást, amelynek tárgya: A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban. A GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. Hangsúlyozni kell, hogy a GDP a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést. Továbbá, a GDP félrevezető lehet abban az értelemben, hogy a bizonyos eseményeket – például a baleseteket és természeti katasztrófákat – követően hozott helyreállítási intézkedéseket költségek helyett haszonként kezeli. Ennélfogva üdvözlöm azt az állásfoglalásban szereplő rendelkezést, hogy szükség van a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítására, valamint olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást. Ezenkívül ki kell dolgozni olyan mutatókat is, amelyek pontosabban tükrözik a háztartások szintjének szempontjait: a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont. Ezért fontos, hogy olyan eszközt dolgozzunk ki, amely alkalmas a GDP kiegészítésére. Ezt a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő módon, egyértelműen meghatározott mutatók felhasználásával és minőségi adatokra támaszkodva kell elvégezni.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A GDP a makrogazdasági tevékenység legismertebb mérőszáma. Az 1930-as években kidolgozott mutatót világszerte használják a politikai döntéshozók a vitákban, országuk növekedésének indikátoraként. A gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések közötti valaha létező legnagyobb fokú kölcsönös összefüggés fényében a GDP-nek számos hiányossága van, mivel fontos társadalmi tényezőket hagy figyelmen kívül, mint például a társadalmi befogadást, az éghajlatváltozást vagy az erőforrás-hatékonyságot. Ezért akkor, amikor a különböző nem piaci jellegű tevékenységek és a GDP közötti összefüggés nem automatikus, a közép- és hosszú távú fejlődést mérő további, egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására van szükség, amelyek biztosítják az országok és régiók összehasonlíthatóságát, és amelyek alkalmazhatók a jövőbeli fejlemények előrejelzése és a politikák tervezése során.

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Támogatom a GDP-n túlmutató és egyértelműen meghatározott mérőrendszer elfogadását, amely kiegészíti a GDP-t a politikai döntéshozatal és értékelés keretében. A GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. Valamennyi nemzetközi intézmény egyre szükségesebbnek tartja az általános társadalmi fejlődésre vonatkozó, a GDP-t kiegészítő adatok és mutatók minőségének javítását. A jelentés hangsúlyozza, hogy szükség van a társadalmak életminőségének mérésére. A magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás és a környezetvédelmi feltételek. Támogatom az európai környezeti-gazdasági számlák szilárd jogi keretének kialakítását, valamint egyetértek a megbízható, összehangolt statisztikák kialakításának szükségességével.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, mert az hangsúlyozza, hogy meg kell állapodni az egységes „GDP-n túlmutató rendszer” bevezetésére vonatkozó rendszerszintű megközelítésről, ezzel hozzájárulva a politikai elemzés minőségének javításához. A GDP a gazdasági tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. A GDP ugyanakkor csak a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést. Ezért félrevezető lehet.

Szükség van a társadalmak életminőségének mérésére; figyelembe kell vennünk, hogy a magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos, közös megegyezésen alapuló tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás, a környezetvédelmi feltételek stb. Mindezek miatt a jelentés kiemelt figyelmet érdemel. Amellett foglal állást, hogy az ilyen tényezők mérésére szolgáló mutatóknak nagyobb szerepet kell tulajdonítani.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Amint azt a Stieglitz-bizottság 2008–2009-ben Franciaországban bebizonyította, új, a GDP-t kiegészítő fejlesztési mutatókat kell kidolgozni. A GDP – amely ez idáig annak ellenére, hogy értékelési hibák lehetséges forrása volt (például a természeti katasztrófákat követően hozott helyreállítási intézkedéseket gazdasági haladásként kezeli), kulcsfontosságú viszonyítási alapként szolgált –, a továbbiakban önmagában nem lesz elegendő. Támogattam Rosbach asszony jelentését, mivel arra szólítja fel a Bizottságot, hogy folytassa az e területen végzett kutatómunkát, megkérdőjelezve a csak a GDP megbízhatóságát valló konzervatívok vonakodását, illetve a baloldal egy részének illúzióit, akik konkrétan a … boldogság számszerűsítését várják tőlünk! A Bizottság munkáját szigorúan figyelemmel kell kísérni, mivel fontos következménnyel járhat: új, megfelelőbb számítási módszert eredményezhet arra vonatkozóan, hogyan osztjuk el az európai támogatásokat a régiók között (regionális politika). Eddig a támogatásokat az érintett régiók egy főre jutó GDP-jének értéke alapján ítélték oda.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A bruttó hazai termék (GDP) a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált, és a makrogazdasági tevékenység legismertebb mérőszáma. A GDP nem tükrözi a környezeti fenntarthatóság, az erőforrás-hatékonyság, a társadalmi befogadás és az általános társadalmi fejlődés aktuális állapotát. Egyetértek a Bizottság azon javaslatával, hogy szükség van a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítására, valamint olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást.

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A GDP hosszú évekig a gazdasági értékelés legfőbb mutatója volt, ugyanakkor a társadalmi vagy környezeti fejlődés mérésével összefüggésben egyre nyilvánvalóbbá válnak a hiányosságai. Emiatt olyan jelentős ez az állásfoglalás, amely kitart amellett, hogy az Európai Uniónak a GDP-n túl további mutatókat kell bevezetnie, amelyek jobban figyelembe veszik többek között az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget vagy akár a társadalmi integrációt, mivel ezek a szívemhez közel álló, komoly politikai kihívások. A jelentés mellett szavaztam, mivel a mutatók új csoportjának meghatározása és végrehajtása jelentős kihívás az európai polgárok életminőségének pontosabb mérése, valamint olyan politikai válaszok kidolgozása szempontjából, amelyek nem alapozhatók kizárólag a GDP-re. Úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés az első ösztönző lépés abba az irányba, hogy az európai közpolitikákban fokozottabban vegyük figyelembe a társadalmi és környezeti szempontokat. Ahhoz azonban, hogy ez hasznos és eredményes legyen, ténylegesen be kell vezetni egy sor új mutatót, és azok hatékony és egységes politikai alkalmazására van szükség, hogy ne propagandafogás, hanem a döntéshozatalt segítő valódi, működő eszköz váljék belőlük.

  Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A GDP a makrogazdasági tevékenység legismertebb mérőszáma. Az 1930-as években kidolgozott mutató az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás átfogó mutatójává vált. Egy sor nemzetközi kezdeményezés rámutatott, hogy a politikai döntéshozók, valamint a gazdasági, környezetvédelmi szakértők és a civil társadalom képviselői messzemenően egyetértenek abban, hogy a GDP-t kiegészítő mutatókat kell kidolgozni, amelyek átfogóbb információkkal támasztják alá a politikai döntéseket. A GDP valójában nem kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához. Nem jelenik meg például benne a környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció. Megítélésem szerint az évek óta folyó politikai és tudományos vitában a problémát az jelenti, hogy egyértelműen meghatározott és számszerűsíthető mutatók alkalmazásával hogyan érvényesíthető ez a megközelítés. Uniós és tagállami szinten számos kezdeményezés indult, hogy felszámolják a hiányosságokat ezeken a területeken. Egységes fellépés sajnos csak részben látható. Ezért, noha elismerem egy GDP-n túlmutató és egyértelműen meghatározott mérőrendszer elfogadásának szükségességét, felszólítom a Bizottságot, hogy első lépésként terjesszen elő lépcsőzetes stratégiát, amely bemutatja, miként alkalmazható az új, „GDP-n túl” megközelítés a mindennapi politikai munkában.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Üdvözlöm a Rosbach-jelentést, mert az a GDP-t egyértelműen az adott ország gazdasági piaci és termelési tevékenységének mérőszámaként határozza meg, amely azonban nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és a társadalmi fejlődést. A magas GDP, még ha az egy főre jutó értéket nézzük is, félrevezető lehet, mivel annak társadalmon belüli eloszlása nem egyenletes, ezért nem ad pontos képet a társadalom életminőségéről. A jelenlegi és várható nehézségek leküzdéséhez új mutatókat kell kidolgozni, amelyek kiegészítik és tovább pontosítják a GDP-t. Ezáltal nem csupán az életminőség pontosabb meghatározására lesz mód, de ezek a mutatók megbízhatóbb tudásalapot is biztosítanak, amely hozzájárul az egyes területeken folytatott politikai elemzés minőségének javításához.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Rosbach asszony jelentése kritikai elemzést ad a Bizottság „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közleményéről. Míg a Bizottság célja – egy GDP-n túlmutató és egyértelműen meghatározott mérőrendszer bevezetése egy adott ország fejlődéséről és haladásáról adott pontosabb, például a környezeti fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást is figyelembe vevő kép biztosítása érdekében – fontos és vitathatatlan, az előadó megkérdőjelezi az e cél eléréséhez javasolt bizottsági stratégiát. A bemutatott kezdeményezéseket nem ágyazták bele egy olyan lépcsőzetes, gyakorlatias stratégiába, amely világossá tenné, hogy az új „GDP-n túl” megközelítést milyen módon lehetne használni. Egyetértek ezzel a meglátással, és ezért támogattam Rosbach asszony jelentését.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Szavazatommal támogattam a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy csak megfelelő eszközök alkalmazásával kaphatunk reális képet a helyzetről, és tehetünk meg mindent annak érdekében, hogy szükség esetén megváltoztassuk azt. A bruttó hazai termék (GDP) olyan eszköz, amely az összes pénzalapú gazdasági tevékenység hozzáadott értékét összesítve jeleníti meg. Nem nehéz felismerni, hogy egy idejétmúlt paramétereken alapuló vagyonmutató ma, 2011-ben már anakronisztikus.

Úgy gondolom, hogy a GDP mérésére új mutatókat kell bevezetni, például a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi befogadás szempontját annak érdekében, hogy a GDP-ben foglalt információk pontosabb képet adjanak az érintett országról vagy régióról. Az idővel való haladás azt jelenti, hogy minden jelentős változót figyelembe veszünk, ugyanakkor elkerüljük azt a csapdát, hogy egy nehezen alkalmazható, túlzottan mesterséges rendszert hozzunk létre. Úgy gondolom, hogy ez a munka egyértelműen meghatározott mutatókkal végezhető el a legeredményesebben.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Noha a bruttó hazai termék (GDP) a gazdasági piaci tevékenység méréséhez hasznos termelési mérőszám, nem jelenik meg benne az elért fejlődés fenntarthatósága, a környezeti és társadalmi szempontok stb. Ezért üdvözlöm az „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című kezdeményezést, amelynek célja a politikai elemzés és viták során a GDP-t kiegészítő más mutatók alkalmazásának ösztönzése és az ezekkel kapcsolatos tudatosság növelése. Úgy gondolom, hogy ez a különböző vizsgálati paraméterek megerősítésén alapuló mérőrendszer olyan politikai döntéseket fog eredményezni, amelyek jobban megfelelnek az általános gazdasági és társadalmi igényeknek.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Míg a tudományos szakemberek a haladás mérésének legjobb módja mellett érvelnek, nekünk, európai jogalkotóknak bíznunk kell az általunk választott módszerben, és gondoskodnunk kell arról, hogy az ma és a jövőben is kiállja az érvelés próbáját.

  Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A közgazdasági szakirodalomban évek óta jelen van az a kérdés, hogy továbbra is a GDP-növekedés mértékével jelezzük-e egy adott földrajzi terület által egy meghatározott időszak során elért haladást. Úgy gondolom, jelenleg nincs ennél tömörebb vagy átfogóbb mutató. A mindennapi gondjaikkal küzdő polgároknak nem adhatunk egy, a gazdaság helyzetét taglaló klinikai kórlapot. Ezzel egyidejűleg nem ragaszkodhatunk kizárólag szigorúan gazdasági mutatókhoz, amelyek nem minden esetben képesek megragadni a társadalmi jelenségeket.

Ezért egyetértek a jelentés általános céljával. Össze kell fognunk a nemzetközi tudományos közösséggel, és meg kell próbálnunk túllépni a GDP-n. Világszerte számos példából meríthetünk; ilyen az ENSZ humán fejlesztési mutatója vagy a bhutáni bruttó nemzeti boldogság index. Meg kell határoznunk a kiemelt célkitűzéseket, és azokat szigorúan, pontosan, az anyagi érdekek általi torzítás lehetőségét kizárva kell mérni. Nem szabad elfejtenünk, hogy nem az számít, hány karóránk van, hanem hogy mivel töltjük el az időt.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a GDP-t kiegészítő mutatókat kell meghatározni, amelyek segítségével mérhető például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség vagy az erőforrás-hatékonyság.

Amint azt Joseph Stiglitz igen találóan megfogalmazta, a GDP eszköze nem csupán a polgárok jólétének megjelenítésére alkalmatlan, de a gazdasági piaci tevékenység mérése szempontjából is vannak korlátai. Bízom benne, hogy az európai végrehajtó testület konkrét javaslatokat tesz majd további, átfogóbb és fenntartható mutatókra, hogy a fennálló hiányosságokat orvosolni lehessen.

  Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A mutatók tömör formában képesek egy adott jelenség értelmezésére. Az egyszerű jelenségek egyszerű mutatókkal is értelmezhetők, míg az összetettebb jelenségek összetettebb mutatókat kívánnak. A bruttó hazai termék egyszerű mutató, a fejlődés azonban összetett jelenség. Egy térség gazdasági fejlődése számos olyan vonatkozással bír, amelyek a pillanatnyi állapotot tükröző GDP-ben nem jelennek meg. Más értelmezési szempontokat, például az immateriális infrastruktúrába, többek között a know-how-ba való beruházást (emberek, folyamatok és termékek, hogy csak néhányat említsek), valamint a materiális infrastruktúrába, úgymint a kommunikációs és közlekedési hálózatokba való beruházást (például IKT-hálózatok, út- és vasúthálózatok) teljesen figyelmen kívül hagy. Mindemellett a GDP még arra sem alkalmas, hogy meghatározza az Unió regionális kohéziós politikája keretében támogatandó régiókat. A fenti okok miatt támogatni kell az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy túllépjen a GDP-n és egy sor olyan adatot és mutatót hozzon létre, amelyek segítségével eredményesebben értelmezheti a jelenségeket, valamint pontosabban meghatározhatja a politikákat és a pénzügyi források elosztását. Az elfogadott jelentés véleményem szerint ebbe az irányba mutat.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – A GDP (bruttó hazai termék) az összes pénzalapú gazdasági tevékenység hozzáadott értékét összesítve jeleníti meg. Ez a makrogazdasági tevékenység legismertebb és leggyakrabban használt mérőszáma. A GDP az idők során az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás elsőszámú mutatójává vált. Nemzetközi szinten egyre többen felismerik, hogy a GDP korlátokba ütközik a társadalmi fejlődés, a társadalmi befogadás, a környezeti fenntarthatóság és az erőforrás-hatékonyság mutatójaként. Támogatom a jelentést, amely olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatók kialakítására szólít fel, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást. A jelentés ezenfelül hangsúlyozza, hogy szükség van a társadalmak életminőségének mérésére, tekintettel arra, hogy a magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos, közös megegyezésen alapuló tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás és a környezetvédelmi feltételek. Teljes mértékben támogatja továbbá az európai környezeti-gazdasági számlák szilárd jogi keretének kialakítását a „GDP-n innen és túl” folyamat pozitív lépéseként, és üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a GDP mellett a környezeti terhelés jelzésére szolgáló mutatót nyújtson be.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A többé vagy kevésbé szentimentális lehetséges értelmezések ellenére az igazság az, hogy a társadalmak fejlődéséről és haladásáról a bruttó hazai termék (GDP) elemzésével alkothatunk megbízható képet. Ez az oka annak, hogy a GDP a legfőbb figyelembe veendő gazdasági mutató – és a jövőben is annak kell lennie. Adott esetben ugyanakkor azt más mutatókkal kell kiegészíteni, amelyeket meg kell vizsgálni és fokozatosan kell bevezetni.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) 2007-ben az Európai Parlament az Európai Bizottsággal, a Római Klubbal, a Természetvédelmi Világalappal (WWF) és az OECD-vel közösen konferenciát szervezett „A GDP-n túl” („Beyond GDP”) címmel, ahol az érintettek egyetértettek abban, hogy a bruttó hazai terméket (GDP-t) kiegészítő mutatókat kell kidolgozni. Rosbach asszony jelentése a Bizottság által 2009. szeptember 28-án benyújtott, „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közlemény alapján készült, és tükrözi azt az igényt, hogy átfogóbb adatokkal szolgáljunk a politikusok és a kutatók számára.

Az elmúlt évtizedekben a GDP az egyik leggyakrabban alkalmazott makrogazdasági mérőszámmá vált, és újabban a társadalmi fejlődés mutatójaként is használják. A közelmúltban számos szociológus fogalmazta meg, hogy ez nem a legmegfelelőbb mutató, mivel nem vesz figyelembe olyan szempontokat, mint például a fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció. Mivel egyetértek az előadó álláspontjával, támogattam a jelentést, de úgy gondolom, hogy a javaslat javítható és azt javítani is kell egy átfogóbb és lépcsőzetes stratégia előterjesztésével.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU által végrehajtott neoliberális iránymutatások és politikák veszélybe sodorták a társadalmi haladást és súlyos csapásokat mértek az európai polgárokra. Jól szemléltetik ezt az uniós országokban tapasztalható egyre súlyosabb társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek mára aggasztó mértékűvé váltak. Ezt érdemes észben tartani, amikor a jelentéshez hasonlóan fejlődési és haladási mutatókat elemzünk.

A bruttó hazai terméket (GDP) gyakran alkalmazzák e két tényező – a fejlődés és a haladás – értékelésének alapjaként, és az egyben természetes hiányosságokkal bíró statisztikai mutató. Mivel csak a gazdasági tevékenységet – a vagyonteremtést – veszi figyelembe, és ennélfogva a gazdasági növekedés meghatározásához hasznos, nem foglal magában olyan fontos paramétereket, mint a javak eloszlása, a társadalmi egyenlőtlenségek, az áruk és szolgáltatások minősége, a nem kereskedelmi jellegű ügyletek vagy akár a piacon meg nem jelenő eredmények, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődés és a haladás értékeléséhez. Sok esetben előfordulhat, hogy a GDP nő, míg az ország lakosainak többsége elszegényedik, mert a GDP nem jeleníti meg a társadalmi egyenlőtlenség mértékét.

Mindezek miatt figyelembe kell venni minden más olyan mutatót, amelyek ellensúlyozhatják ezeket a hiányosságokat, hogy a társadalmi haladás mérése a lehető legteljesebb, leghitelesebb és a valóságnak leginkább megfelelő legyen.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Unió neoliberális iránymutatásai és politikái, valamint a nemzeti jövedelem egyre méltánytalanabb eloszlása uniós és tagállami szinten egyre fokozódó gazdasági különbségekhez és társadalmi egyenlőtlenségekhez vezet.

Ezért rendkívül ellentmondásos, hogy a társadalmi fejlődés és haladás kérdésében a bruttó hazai terméket (GDP) vesszük alapul, és azokat mérő statisztikai mutatóként alkalmazzuk. E statisztikai mutatónak számos hiányossága van, ugyanis kizárólag a gazdasági tevékenységet méri, figyelmen kívül hagyva más olyan fontos tényezőket, mint a javak eloszlása, a társadalmi egyenlőtlenségek, az áruk és szolgáltatások minősége, a nem kereskedelmi jellegű ügyletek vagy akár a piacon meg nem jelenő eredmények. Ez azt jelenti, hogy sok esetben előfordulhat, hogy a GDP nő, míg az ország lakosainak többsége elszegényedik, mert a GDP nem jeleníti meg a társadalmi egyenlőtlenség mértékét.

Ennélfogva elfogadhatónak tartjuk más olyan mutatók figyelembevételét, amelyek pótolhatják ezeket a hiányosságokat, hogy a társadalmi haladás mérése a lehető legteljesebb, leghitelesebb és a valóságnak leginkább megfelelő legyen.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A GDP az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás mutatójává vált. A környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi befogadás mérésére ugyanakkor nem alkalmas. Tekintettel arra, hogy szükség van az ilyen adatok és mutatók minőségének javítására, a Bizottság közleményt adott ki „A GDP-n innen és túl: A haladás mérése változó világunkban” címmel. E közleményben javaslatot tesz többek között olyan átfogó mutatók kialakítására, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. Úgy gondolom, szükség van a GDP kiegészítésére alkalmas eszköz kidolgozására, figyelembe véve, hogy ezt a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő módon, egyértelműen meghatározott mutatókat felhasználva és minőségi adatokra támaszkodva kell elvégezni.

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A parlamenti jelentés jogosan bírálja a Bizottságnak a bruttó hazai terméken való túllépésre és másik (a GDP-t továbbra is tartalmazó) mérőrendszer kidolgozására irányuló célkitűzését. A jelentés hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság még nem határozta meg egyértelműen az átállást vagy pontos mutatókat, a vitát el kell halasztani. Ezért az indítvány mellett szavaztam.

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A bruttó hazai termék a makrogazdasági tevékenység legismertebb mérőszáma, amelyet a politikai elemzés és viták során világszerte a társadalmi fejlődés megjelenítésére használnak. A széles körű alkalmazás ellenére sajnálatos módon egyre többen felismerik, hogy Európa gazdasági és társadalmi szövete gyökeresen átalakult. Manapság a jövedelem- és vagyoni adatok mellett egy ország életminőségére környezeti jellegű mutatók is hatással vannak, amelyeket többé nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ezért támogatom Rosbach asszony jelentését, amely a környezetpolitika főbb ágait, például az energiafelhasználást, a biológiai sokféleséget, a vízhasználatot és a hulladéktermelést megjelenítő új mutatókat határoz meg. A kihívást az jelenti, hogyan ötvözhetők a meglévő mutatók más, politikai szempontból releváns és empirikusan mérhető szempontokkal, amelyek megbízható statisztikai adatokkal szolgálnak az országok jövőbeli fejlődéséről. Ezzel összefüggésben úgy gondolom, hogy a mutatónak nem tekinthető szubjektív tényezők, például a személyes boldogság kiküszöbölésével a szöveg megfelelő kompromisszumot teremtett. Végül, bízom benne, hogy az Eurostat és az Eurobarometer központi szerepet játszik majd ebben az innovatív folyamatban. Köszönöm a figyelmet.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem a jelentést, mivel a GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. A GDP ugyanakkor a termelés mérőszáma, amely nem jeleníti meg a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést. Továbbá, a GDP félrevezető lehet abban az értelemben, hogy a bizonyos eseményeket – például a baleseteket és természeti katasztrófákat – követően hozott helyreállítási intézkedéseket költségek helyett haszonként kezeli. Szükség van a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítására. Úgy érzem, hogy olyan egyértelmű és számszerűsíthető mutatókat kell kidolgoznunk, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást, valamint olyanokat, amelyek pontosabban tükrözik a háztartások szintjének szempontjait: a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont. Szükség van továbbá a társadalmak életminőségének mérésére, mivel a magas életminőség eléréséhez és fenntartásához olyan fontos, közös megegyezésen alapuló tényezőket kell figyelembe venni, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás, a környezetvédelmi feltételek stb. Az ilyen tényezők mérésére szolgáló mutatóknak nagyobb szerepet kell tulajdonítani. A minőségi és a mennyiségi mérések további fejlesztésekor az európai életminőség-felmérésnek az életminőség legfőbb területeit lefedő mutatóira (EQLS-mutatókra) kell építeni.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Egyetértek az előadónak a ma szavazásra bocsátott jelentésben ismertetett elemzésével. A bruttó hazai termék a jelek szerint már nem képes eleget tenni a növekvő gazdasági és politikai követelményeknek. Úgy gondolom, ki kell dolgozni egy olyan kiegészítő rendszert, amely a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további egyértelmű mutatók alkalmazásával hozzájárulhat a politikai elemzés és a viták minőségének javításához. Tekintettel a kérdés érzékeny jellegére és az e területen meghozott döntések lehetséges hatásaira, a feladat kétségtelenül nem lesz egyszerű. A kihívást tehát, amelyet felvállalni készülünk, az elméleti síkon következetes, politikai szempontból lényeges és empirikusan mérhető mutatók kidolgozása jelenti.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A GDP a makrogazdasági tevékenység leghatékonyabb mérőszáma, amely a társadalmi fejlődés és haladás közvetlen mutatójaként is szolgál. Azonban nem minden politikai vita tárgyát képező kérdésben nyújt információkat; ilyen például a környezetvédelem vagy a társadalmi befogadás is.

Az Európai Unióban számos szakpolitikai döntés és eszköz ezen a mutatón alapszik. Úgy gondolom, fokozni kell arra irányuló erőfeszítéseinket, hogy olyan mutatókat dolgozzunk ki, amelyek minden polgár igényeit figyelembe veszik. Ezeknek különösen fenntartható módon kell mérniük a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célok elérése terén tett előrelépést. Befejezésképpen, a jövőbeni európai politikákat átfogó, naprakész és valamennyi kulcsfontosságú szempontra kiterjedő adatokra kell alapozni.

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely hangsúlyozza, hogy a GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált; hangsúlyozza, hogy a GDP a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést; kiemeli továbbá, hogy a GDP félrevezető lehet abban az értelemben, hogy a bizonyos eseményeket – például a baleseteket és természeti katasztrófákat – követően hozott helyreállítási intézkedéseket költségek helyett haszonként kezeli; megjegyzi, hogy a gazdasági fejlődés és a termelékenység mérésén kívül léteznek egyéb olyan mutatók, amelyek befolyásolják és megvilágítják egy adott ország életszínvonalának alakulását, és amelyeket eddig még nem számszerűsítettek, bár vonatkozó mutatók már léteznek; és hangsúlyozza, hogy szükség van a gazdasági tevékenység hatásainak teljes körű mérésére szolgáló további mutatók kialakítására.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Napjainkban a bruttó hazai termék már nem elégséges és megfelelő mutató a haladás mérésére, ezért átfogóbb mutatók kialakítására van szükség, amelyek a folyamatosan változó világban megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. Gyakran hiányoznak az egyértelműen megállapított információk, adatok és mutatók. Uniós és tagállami szinten számos kezdeményezés indult, hogy felszámolják a kiemelt hiányosságokat. Noha nehéz olyan módszert kidolgozni, amely ezzel együtt egységes jellegű, úgy gondolom, szükség van egy átfogó koncepcióra, amely figyelembe veszi a már létező és a gyakorlatban megvalósítható intézkedéseket. Fontos, hogy olyan eszközt dolgozzunk ki, amely alkalmas a GDP kiegészítésére, amely gyakorlati hasznot eredményez, valamint egyértelműen meghatározott mutatókon alapul és minőségi adatokra támaszkodik. Egyetértünk az előadóval abban, hogy lépcsőzetes stratégiát kell előterjeszteni, amely bemutatja, hogy az új megközelítés miként alkalmazható gyakorlatiasan a mindennapi politikai munkában.

  Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Szavazatommal támogattam Rosbach asszony „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című jelentését, mert úgy vélem, hogy a változó világban a bruttó hazai termék már nem elégséges és megfelelő mutató a haladás mérésére, és ezért átfogóbb mutatók kialakítására van szükség, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. Ne feledjük, hogy a GDP a termelés mérőszáma, és például a környezeti fenntarthatóság számszerűsítésére nem alkalmas. További mutatók kidolgozására van szükség, amelyek rávilágítanak, mely tényezők befolyásolják egy ország életszínvonalát.

Ezért támogatom a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítását, például olyanokét, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi befogadást. Ezen új mutatók kialakításával könnyebben megismerhetjük és mérhetjük a társadalmak életminőségét. Egy tagállam vagy régió fejlődése tehát nem értékelhető kizárólag egy, a GDP-hez hasonló gazdasági mutató alapján: figyelembe kell venni az életminőséget is, amelyet olyan tényezők határoznak meg, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a lakhatás, valamint az éghajlati és környezetvédelmi feltételek.

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadójaként úgy gondolom, hogy a magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos, egymással kölcsönösen összefüggő tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a munkahelyek, a lakhatás és a környezetvédelmi feltételek. Ezért úgy vélem, hogy az ilyen tényezők mérésére szolgáló mutatók szintén fontosak, és azoknak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. Támogattam a jelentést, mivel az előremutató – noha tétova – lépés a bruttó hazai termék (GDP) mint a társadalmi és gazdasági teljesítmény, és ehhez kapcsolódóan a társadalmak fejlődésének mérésére és értékelésére szolgáló eszköz tökéletesítése és kiegészítése felé.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Valamennyien egyetértünk abban, hogy szükség van az általános társadalmi fejlődésre vonatkozó, a bruttó hazai terméket (GDP) kiegészítő adatok és mutatók minőségének javítására. „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című kezdeményezés olyan lehetséges kiegészítő eszköz, amely hozzájárulhat a politikai elemzés és viták minőségének javításához.

A GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. A GDP a termelés mérőszáma, amely nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást és az általános társadalmi fejlődést. Ezért egyetértek azzal, hogy a jövőben olyan más típusú eszközöket is tanulmányozni kell, amelyek a változó világ méréséhez több megbízható adattal szolgálnak.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Közismert, hogy a bruttó hazai termék (GDP) az összes pénzalapú gazdasági tevékenység hozzáadott értékét összesítve jeleníti meg. A GDP-ben a termelésen/fogyasztáson alapuló társadalom fejeződik ki, és az nem vesz figyelembe fontos területeken történő változásokat, illetve ezekhez kapcsolódó javakat. Tekintettel arra, hogy szükség van a GDP-t kiegészítő adatok és mutatók minőségének javítására, a szöveg több olyan intézkedést javasol, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. Rendkívül sürgető szükség van a közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlődést mérő további mutatók kialakítására. Mellette szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az Európai parlament ma elfogadta az „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című állásfoglalást.

A bruttó hazai termék mutatóját széles körben használják a társadalmi és a gazdasági fejlődés mérésére. Egyetemes jellege ugyanakkor kétségeket vet fel a tekintetben, vajon nem hagy-e figyelmen kívül egy sor olyan mutatót, amelyek egy adott ország életminősége szempontjából kulcsfontosságúak. Ezenfelül néhány fontos paramétert helytelenül értelmez. A Bizottság véleménye szerint létfontosságú olyan mutató kialakítása, amely egyértelműen leírja az érintett ország helyzetét, és amely a háztartások és az egyének helyzetét, valamint azt is tükrözi, milyen hatékonyan használják fel az ország erőforrásait, és milyen annak környezeti állapota. A Bizottság fokozottabb közreműködést vár a tagállamoktól a közélet minőségével foglalkozó kutatás rendszerszerűbbé tétele tekintetében, amely elősegítené az országok közötti egyértelmű összehasonlítást. Egy egységes politika megkönnyítené a kutatási eredmények elemzését, valamint lehetővé tenné az országok hosszú távon várható fejlődésének előrejelzését.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam a GDP-ről, valamint a haladás és az általános társadalmi fejlődés mérését célzó egyéb mutatókról szóló állásfoglalást. A GDP a gazdasági piaci tevékenység mutatójaként világszerte a politikai döntéshozók által használt viszonyítási alappá vált. Ez a mutató azonban nem átfogó jellegű. A környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi befogadást vagy az általános társadalmi fejlődést nem jeleníti meg. Ezenfelül a GDP bizonyos esetekben pontatlan és félrevezető információkkal szolgálhat. Következésképpen minden erőnkkel törekednünk kell az említett tényezőket és a háztartási szintű szempontokat mérő további, közép- és hosszú távú mutatók kialakítására.

Üdvözlöm azt a javaslatot, amelynek értelmében a társadalmak életminőségének mérésekor figyelembe kell venni az egészséget, az oktatást, a kultúrát, a foglalkoztatást és a lakhatást, valamint az életminőség legfőbb területeihez kapcsolódó hasonló tényezőket. Ezáltal meg kell találnunk a módot a GDP kiegészítésére alkalmas olyan megfelelő és hatékony eszköz kidolgozására, amely a gyakorlatban alkalmazható, egyértelműen meghatározott mutatókat használ és minőségi adatokra támaszkodik.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című jelentés célja, hogy felmérje az Európai Unión belüli fejlődés mértékét a bruttó hazai termék segítségével, amely a társadalmi és gazdasági fejlődés átfogó mutatójává vált. Sajnálatos módon azonban ma már nem kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához, mivel nem jelenik meg benne a környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció. Egyre erősödik az a felismerés, hogy a fejlődésre vonatkozó értékelési szempontok kiegészítése érdekében jobb minőségű adatokra és mutatókra van szükség. Ezért a szöveg mellett szavaztam, amely kísérletet tesz arra, hogy az európai uniós fejlődést új, társadalmi mutatókkal ötvözze, valamint a GDP-n túlmutató és a döntéshozatal keretében azt kiegészítő, egyértelműen meghatározott mérőrendszer kialakítására törekszik.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Szavazatommal támogattam az „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című jelentést. Amint a jelentés helyesen rámutat, a bruttó hazai termék (GDP), amelyet a politikai döntéshozók világszerte használnak, és amelyre a nyilvános vitákban is hivatkoznak, mára az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás átfogó mutatójává vált. A GDP azonban nem minden kérdésben kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához. Nem jelenik meg például benne a környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció.

A Bizottság „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közleménye különböző intézkedéseket javasolt a GDP megfelelő kiegészítésére. Különösen olyan átfogóbb mutatók kialakítására összpontosít, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. Támogatásomról kívánom biztosítani a Bizottság kezdeményezését, amely szerint egy GDP-n túlmutató és egyértelműen meghatározott mérőrendszert kíván bevezetni, ezzel kiegészítve a GDP-t a politikai döntéshozatal és értékelés keretében, egyértelműen meghatározott és számszerűsíthető mutatókat alkalmazva.

  Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A GDP világszerte a legismertebb mérőszám. Mára az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás átfogó mutatójává vált, azonban nem jeleníti meg, és nem képes számszerűsíteni a környezeti fenntarthatóságot vagy a társadalmi integrációt. Szükség van a GDP-t kiegészítő adatok és mutatók minőségének javítására, máskülönben az nem kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához.

Ez a kérdés már a korábbi években is napirendre került, különösen 2007-ben, amikor az Európai Parlament különböző szervezetekkel és szövetségekkel közösen konferenciát szervezett „A GDP-n túl” („Beyond GDP”) címmel. E konferencián a Bizottság úgy vélekedett, hogy a GDP hosszú távon nem megfelelő mérőrendszer, ahogyan a gazdasági és a társadalmi fejlődés vizsgálata sem elegendő az olyan szempontok értékeléséhez, mint az éghajlatváltozás, az erőforrás-hatékonyság vagy a személyes jóllét. Ezt követően a társadalmi, gazdasági és környezeti célok elérésére irányuló előrelépés mérésére szolgáló új mutatókra tettek javaslatot. A fenti okok miatt, valamint olyan világos és átfogó mutatók kidolgozása érdekében, amelyek egyszerre következetesek, lényegesek és objektíven mérhetők, a tárgyalt indítvány mellett szavaztam.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A Bizottság „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című közleménye olyan átfogóbb, a GDP-t kiegészítő mutatók kialakítására összpontosít, amelyek megbízhatóbb tudásalapot biztosítanának. A GDP mára az össztársadalmi fejlődés és az általános haladás átfogó mutatójává vált, azonban nem minden kérdésben kínál megbízható kiindulási pontot a politikai vitához. A GDP-ben például nem jelenik meg a környezeti fenntarthatóság vagy a társadalmi integráció.

Támogattam a jelentést, mert fontos, hogy olyan eszközt dolgozzunk ki, amely alkalmas a GDP kiegészítésére, figyelembe véve, hogy mindezt gyakorlati hasznot eredményező módon, valamint egyértelműen meghatározott mutatók felhasználásával és minőségi adatokra támaszkodva kell elvégezni. A jelentés felszólítja a Bizottságot a „GDP-n túl” megközelítésre vonatkozó lépcsőzetes stratégia előterjesztésére, amely bemutatja, hogy az új megközelítés miként alkalmazható gyakorlatiasan a mindennapi politikai munkában.

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Véleményem szerint a magas életminőség elérése és fenntartása olyan fontos, egymással kölcsönösen összefüggő tényezőket foglal magában, mint az egészség, az oktatás, a kultúra, a munkahelyek, a lakhatás és a környezetvédelmi feltételek. Ezért úgy vélem, hogy az ilyen tényezők mérésére szolgáló mutatók szintén fontosak, és azoknak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. Támogattam a jelentést, mivel az előremutató – noha tétova – lépés a bruttó hazai termék (GDP) mint a társadalmi és gazdasági teljesítmény, és ehhez kapcsolódóan a társadalmak fejlődésének mérésére és értékelésére szolgáló eszköz tökéletesítése és kiegészítése felé.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A bruttó hazai termék (GDP) szabványos makrogazdasági mutató, amelyet rendszerint a különböző országok gazdaságának mérésére használnak. Mindazonáltal csupán vagyonmutató, amely a társadalmi fejlődés összehasonlítására kevéssé alkalmas. A GDP sikerének kulcsa nagymértékben annak egyszerűségében rejlik, a kapott eredmények kimerítő jellegének rovására. Hasznos lenne tehát olyan új mutatók kialakítása, amelyek a valóság egyéb elemeinek szemléltetésére is alkalmasak, hogy ezáltal pontosabb átfogó képet kapjunk az országok fejlődéséről. Összetett folyamatról van szó, amelybe minden területről szakértőket kell bevonni annak érdekében, hogy minél átfogóbb és teljesebb mutatót hozzunk létre.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Támogatom. Ahogyan kollégám, Bélier asszony mondta, noha a jelentés bátrabb célokat és iránymutatásokat is megfogalmazhatott volna, mégis megteszi a kezdő lépést és határozott jelzést küld a Tanács és az Európai Bizottság felé, hogy vigyék végig a vagyon- és fejlődésmutatók teljes körű felülvizsgálatát, hogy azok pontosabban tükrözzék az általunk tapasztalt környezeti és társadalmi valóságot és korlátozásokat.

Ezzel a döntéssel az európai parlamenti képviselők elismerik, hogy túl kell lépnünk azon az idejétmúlt modellen, amely társadalmi egyenlőtlenséget szül és elpusztítja a természeti örökséget, és magunk mögött kell azt hagynunk ahhoz, hogy európai szinten új gazdasági modellt vezethessünk be. Mindez kikövezi az utat új, méltányosabb mutatók elismertetése felé, amelyek lehetővé teszik társadalmaink ökológiai és szociális átalakulásának megvalósítását.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés egyértelműen meghatározott mérőrendszer bevezetését javasolja, amely kiegészíti a GDP-t mint az össztársadalmi fejlődés mutatóját. A kiegészítő eszköz alkalmazása gyakorlati haszonnal bírna, valamint egyértelműen meghatározott mutatókra és megbízható adatokra támaszkodna. A GDP csak így járulhat hozzá érdemben a politikai vitához és a döntéshozatalhoz. Ezért felkérjük a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó, lépcsőzetes stratégiát, amely bemutatja, hogy az új megközelítés miként alkalmazható gyakorlatiasan a mindennapi politikai munkában.

  Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A Bizottság „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című 2009. augusztus 20-i közleménye rávilágít a bruttó hazai terméknek a társadalmi és gazdasági fejlődés átfogó mutatójaként betöltött jelentős szerepére. A cél egy megbízható, pontos adatokra támaszkodó új, egyértelműen meghatározott és számszerűsíthető mérőrendszer bevezetése, a bizottsági közlemény azonban nem tesz említést az ennek megvalósításához szükséges lépcsőzetes stratégiáról. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, fontos, hogy a társadalmi-gazdasági elemzést a GDP-t kiegészítő, megfelelő eszközök segítségével végezzük.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogatom a jelentést, amely számos konkrét intézkedést javasol, köztük környezeti mutató létrehozását, a környezetvédelmi és társadalmi adatok időszerűbb közzétételét, a társadalmi különbségek pontosabb kifejezését, valamint a nemzeti számlák rendszerének környezeti és társadalmi kérdésekre történő kiterjesztését.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című (COM(2009) 433 végleges) bizottsági közlemény elismeri, hogy „a GDP mára a társadalmi fejlődés és általában véve a haladás mérőszámává vált”, de „nem képes a környezetvédelmi fenntarthatóság és a társadalmi integráció mérésére”. Egy olyan világban, ahol az emberek életminőségét egyre inkább másfajta, nem gazdasági jellegű tényezők alkalmazásával mérik, különböző nemzetközi intézmények, úgymint az ENSZ, a Világbank, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelenleg új, a gazdasági és társadalmi fejlődés mérésére és elemzésére szolgáló mutatók meghatározásának lehetőségét vizsgálják.

Ennélfogva támogattam a jelentést, mert úgy gondolom, fontos, hogy az Európai Unió rendszerszerűbb megközelítést alkalmazzon, amely a társadalmi jólét valamennyi szempontjának mérésére alkalmas, kiemelt hangsúlyt helyezve a gazdasági és környezeti tényezőkre, valamint az életminőség közép- és hosszú távú javítására. Úgy vélem, hogy a fenti mutatók stratégiai jelentőséget nyernek a leendő kohéziós politika meghatározásában és ezáltal – az Európa 2020 stratégiában foglalt elvekkel összhangban – hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A következő okok miatt támogattam az „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című jelentést. Közismert tény, hogy a GDP a makrogazdasági tevékenység mérésére használt mutató, amely más szempontok mérésére nem alkalmas. Következésképpen új mutatókat kell kidolgozni, és Rosbach asszony jelentése pontosan ezt teszi. Úgy gondolom, hogy a GDP-nek mint mutatónak korlátai vannak, ezért annak kiegészítésére további mutatókat kell kidolgozni. A jelentés kitér a fenti kérdésekre, amelyek véleményem szerint rendkívül fontosak és azonnali megoldást kívánnak. Ezért szavazatommal támogattam ezt a jelentést.

  Giommaria Uggias (ALDE), írásban. – (IT) Támogattam olyan új paraméterek meghatározását, amelyek a fogyasztáson túllépve reprezentatívabb képet adnak egy ország fejlődéséről, bár úgy gondolom, ennél többet kell tennünk. A szóban forgó jelentés hosszú és göröngyös utat járt be, és mire eljutott a plenáris vitáig, tartalma nagy részét elveszítette. A Parlamentnek olyan javaslatot kellett volna előterjesztenie, amely figyelembe veszi az olyan tényezőket, mint az oktatás, az egészség és a személyes tevékenységek, de mindössze arra szorítkozott, hogy rámutasson az új paraméterek meghatározásának szükségességére, és ennek érdemi megvalósítását a Bizottságra bízta.

A GDP olyan gazdasági elveken alapuló, idejétmúlt mutató, amelyek a minőséget mennyiséggé redukálva szem elől tévesztik a dolgok lényegét, valamint a személyes és kollektív jólétet, a termelés tárgyával szemben alulértékelik magát a munkát, és kizárólag az új termékek előállítását veszik figyelembe, a karbantartást nem.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Ha vetünk egy pillantást a Nemzetközi Valutaalap (IMF) GDP-skálájára (az EU az első helyen szerepel, Litvánia a 82-en), láthatjuk, hogy a GDP nem mond el mindent. A GDP nem tükrözi megfelelően a nemzeti és regionális kihívások összetett társadalmi-gazdasági valóságát. Noha a GDP erőteljes makrogazdasági mutató, nem jelennek meg benne Litvánia legégetőbb szociális problémái, úgymint a munkanélküliség, az oktatás és az egészségügyi ellátó rendszerek színvonala, valamint a jövedelem egyenetlen eloszlása. Litvániában és uniós szinten gyakran hiányoznak az egyértelműen megállapított információk, adatok és mutatók, ezért támogatom az előadó azon javaslatát, hogy pontosabb képet adjunk a szociális mutatókról. Bízom benne, hogy ez átfogóbb információkkal szolgál majd a politikák kidolgozásához.

Napjainkban a politikusok sajnálatos módon gyakran nem rendelkeznek ilyen információkkal. Az uniós politikaalkotás nem folyhat kizárólag elvont statisztikák alapján. Az Európai Unió politikai teljesítményét mindenekelőtt az európaiak jólétének javítása terén tett előrelépésben kell mérni. A jelentésben említett „GDP-n túl” módszer rendkívül hasznosnak bizonyulhat. Mielőtt azonban végrehajtanánk, többet kell tudnunk arról, miképpen alkalmazható az új módszer a mindennapi életben.

Jelentés: Vladimír Remek (A7-0165/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a folyamat és annak mai napig tartó végrehajtásának alapos értékelését tartalmazza, hiszen vitát indít a globális navigációs műholdrendszerek és más önálló európai rendszerek létrehozására irányuló döntés jövőbeli irányításával, üzemeltetésével és finanszírozásával kapcsolatban. Ide tartoznak az üzemeltetés kereskedelmi szempontjai, valamint a különféle üzemeltetési modellek jogi, szerződési és finanszírozási struktúrái, amelyek révén biztosítható, hogy stabil irányítási modell jöjjön létre.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A Galileo program (műholdas navigáció) rendkívül fontos, mivel lehetővé teszi, hogy az Európai Unió csúcstechnológiák birtokába jusson. A Galileo tekintetében sajnálatos módon további késedelem és költségek merülnek fel. Ilyen helyzetben elengedhetetlen, hogy új megoldásokat is fontolóra vegyünk. Támogattam ezért Remek úr jelentését, amely célja, hogy az uniós költségvetésből származó hozzájárulás mellett megvizsgáljon minden más lehetséges finanszírozási forrást.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A Galileo az EGNOS-szal együtt (Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás, egy olyan rendszer, amely javítja az amerikai GPS-információk pontosságát és megbízhatóságát) alkotja az EU által kifejlesztett globális navigációs műholdrendszert (GNSS). Bejezésekor a Föld felszínétől körülbelül 23 000 km-re lévő pályán mozgó 27 műholdból és megfelelő számú pótműholdból és világszerte körülbelül 40 földi állomás hálózatából fog állni. Két fő ok vezette az EU-t a saját globális műholdas navigációs rendszer felállítására vonatkozó döntésében: Európa autonómiája és függetlensége a többi globális műholdas navigációs rendszerektől, másodsorban pedig az, hogy részt szerezzen ebből a mérhetetlenül növekvő csúcstechnológiai piacból, melyet ma nagyrészt az USA ural. Egyetértek azzal, hogy széles körű és mindenre kiterjedő politikai szintű vitát kell folytatni arról, hogy milyen ambíciókat fogalmazzunk meg (ez befolyásolja a nyújtott szolgáltatások szintjét) és milyen források állnak rendelkezésre (politikai döntést kell hozni arról, hogy pusztán uniós forrásokból kap-e finanszírozást a program, vagy lehetségesek a nemzeti és magán hozzájárulások is). E vita eredménye befolyásolja majd a GNSS-rendszerek jövőbeli irányításával és igazgatásával kapcsolatos politikai opciókat.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Egy európai műholdas navigációs program végrehajtására irányuló projekt jelentős kihívás és kétségkívül hasznos az európai technológia jövője számára, azonban az európai testületek részéről szükséges kiadási és beruházási előrejelzések jelenleg még mindig nem világosak és nem is átláthatóak. A program keretében már tervbe vett kiadások mellett a következő években további kiadások várhatóak, és azt gondolom, valószínűleg további összegekre is szükség lesz a projekt befejezéséhez. Tartózkodtam ezért a saját kezdeményezésű jelentésről szóló zárószavazástól.

  Rachida Dati (PPE), írásban. – (FR) Elégedettséggel szavaztam a jelentés mellett, amely egy messzire nyúló – a Galileo megvalósítására irányuló – politikai döntés csúcspontja. Elengedhetetlen, hogy az európai önálló műholdas rádiónavigációs rendszert mielőbb megrendeljék, mégpedig – amint az a jelentés is hangsúlyozza – hosszú távú finanszírozási garanciákkal. Az Egyesült Államok által (a globális helymeghatározó rendszer (GPS) révén) támasztott verseny miatt a Galileo gyors bevezetésére van szükségünk, figyelembe véve, hogy gazdasági, műszaki, politikai és stratégiai értelemben mi forog kockán.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió célul tűzte maga elé, hogy az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS) és a Galileo programok révén a világ vezető szereplőjévé váljon a globális navigációs műholdrendszerek (GNSS) terén, biztosítva ezzel műszaki függetlenségét az amerikai GPS rendszertől. Figyelemmel az ilyen programokból származó jelentős gazdasági megtérülése, a Remek-jelentés mellett szavaztam, amely felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kielégítő forrásokat a projektek 2018-ra történő befejezésének biztosításához, hogy hiteles kihívói lehessenek az amerikai rendszernek.

  Diane Dodds (NI), írásban. – Amikor a Bizottságnak és e Parlamentnek a megtakarítás lehetséges módjait kellene kutatniuk és ilyen irányuló javaslatokat kellene benyújtaniuk, ezt a jelentést kapjuk, amely azt javasolja, hogy a következő többéves pénzügyi keret során 1,9 milliárd eurós további költségek árán fejezzük be a Galileo műholdas navigációs rendszert. Ne feledjük, hogy mindezek előtt a Galileo műholdas projekt 7,7 milliárd eurós költségvetéssel indult, most pedig a várható költségek 22,6 milliárd eurót tesznek ki. Egy ilyen javaslatra csak egy kategorikus nemmel válaszolhatok. A projekt számára megállapított jelenlegi költségvetési keretek könnyedén elegendőek lehetnek annak befejezéséhez, most pedig – szokás szerint – azt javasolják, hogy költsünk még többet. Tudom, hogy amikor majd a szavazóimmal beszélek, ők a Galileo jelenlegi kiadásait is kevéssé támogatják majd, nem hogy további kiadásokat! Sürgetem az európai parlamenti képviselőket és a Bizottságot, hogy legyenek realisták és vigyázzanak a meglévő pénzünkre, amellyel a szavazóink számára maximális előnyöket elérve kellene gazdálkodnunk.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az európai műholdas navigációs rendszerek késedelmet szenvednek és további költségekkel járnak, ami miatt a felelősöknek el kellene gondolkodniuk a végrehajtás során jelenleg követett módszereken. Olyan időkben, amikor a Portugáliához hasonló országok a többi tagállamtól származó segélyre szorulnak, és amikor Európa egésze a stabilitását is fenyegetően súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal küzd, még nagyobb erőfeszítéseket kellene tennünk a költségtúllépések és túlzott kiadások elkerülése érdekében.

Nem vonom kétségbe e projektek stratégiai fontosságát, ki kell emelnem azonban, hogy azok nem nőnek fel a velük szemben támasztott várakozásokhoz. Egyetértek azzal, hogy – mivel a Galileo és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS) európai programok és az Unió közös érdekét szolgálják – mindkét projektet az uniós költségvetésből kell finanszírozni, szerintem azonban más lehetséges forrásokat is fel kell mérni, ideértve az innovatív finanszírozási formákat is.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Remek úr által készített jelentés az európai műholdas navigációs programokkal foglalkozik. A jelentés célja e programok félidős felülvizsgálata, ideértve a végrehajtásuk értékelését, a jövő kihívásait és a finanszírozási kilátásokat is.

Mióta a globális helymeghatározó rendszer (GPS) szolgáltatás 2000-ben elérhetővé vált, a szektor exponenciális növekedést mutatott (2008-ban 124 milliárd euró), a hazai piaci előrejelzések pedig 230 milliárd eurót jeleznek előre 2025-re. Az EU 2008-ban elhatározta, hogy létrehozza saját műholdas navigációs rendszerét (683/2008/EK rendelet), a Galileót és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatást (EGNOS) azzal a céllal, hogy biztosítsa Európa függetlenségét és önállóságát, növelje a piaci részesedését, és az ipart olyan helyzetbe hozza, hogy versenyképes legyen a stratégiai és gyorsan növekedő piacon.

A projekt végrehajtása során eddig felmerült költségtúllépések ellenére az előadó javaslata mellett szavaztam, mivel tisztában vagyok azzal, hogy az uniónak élen kell járnia a csúcstechnológia kutatásában és fejlesztésében, különösen, mivel ez a technológia az Unió tudományos és gazdasági tőkéje is egyben.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amint már elmondtuk a globális európai műholdas navigációs rendszer közlekedési célú alkalmazásával kapcsolatban, e technológia használata fontos hozzájárulást jelenthet a közszolgáltatások fejlesztéséhez, modernizációjához és diverzifikációjához, amely lehetőségeket teremt az együttműködésre, a tudomány fejlődésére és annak alkalmazására, az információ cseréjére és az ahhoz való hozzáférésre, biztosítva a polgárok jogainak, szabadságainak és biztosítékainak tiszteletben tartását. A szóban forgó kérdés azonban nem a nem katonai célú felhasználáson alapuló és nem az Unió biztonsági intézkedéseinek részét képező európai globális navigációs műholdrendszer léte.

A problémát annak katonai vagy agresszív célú felhasználási lehetősége jelenti. Különösen aggasztó az a tény, hogy ezt a műholdas navigációs rendszert az Egyesült Államok globális helymeghatározó rendszerével (GPS) versengve hozzák létre – amelytől az Unió függ –, amely köztudomásúlag katonai irányítás alatt áll, és az Egyesült Államok szövetségi katonai programjaiból finanszírozzák. Az e rendszerek képességei és hatékonysága tekintetében, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti versengést feltételezve tehát megerősítjük az ilyen programok lehetséges felhasználásának korlátaival kapcsolatos kétségeinket.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A szóban forgó kérdés nem a nem katonai célú felhasználáson alapuló és nem az Unió biztonsági intézkedéseinek részét képező európai globális navigációs műholdrendszer léte. A problémát annak katonai vagy agresszív célú felhasználási lehetősége jelenti.

Annak nem katonai célú felhasználása fontos hozzájárulást jelenthet a közszolgáltatások nyújtásához, amely lehetőségeket teremt az együttműködésre, a tudomány fejlődésére és annak alkalmazására, az információ cseréjére és az ahhoz való hozzáférésre, biztosítva a polgárok jogainak, szabadságainak és biztosítékainak tiszteletben tartását.

Aggasztó azonban az a tény, hogy ezt a műholdas navigációs rendszert az Egyesült Államok globális helymeghatározó rendszerével (GPS) versengve hozzák létre – amelytől az Unió függ –, amely köztudomásúlag katonai irányítás alatt áll, és az Egyesült Államok szövetségi katonai programjaiból finanszírozzák.

Az e rendszerek képességei és hatékonysága tekintetében, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti versengést feltételezve tehát megerősítjük az ilyen programok lehetséges felhasználásának korlátaival kapcsolatos kétségeinket.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Unió a 683/2008/EK rendeleten alapuló döntésével fontos lépést tett az EU tulajdonában álló és általa működtetett önálló európai globális navigációs műholdrendszer (GNSS) bevezetése felé. A Bizottságnak átfogó elemzést kell készítenie annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen ismerni a 2013 utáni működéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket. Ide tartoznak az üzemeltetés kereskedelmi szempontjai, valamint a különféle üzemeltetési modellek jogi, szerződési és finanszírozási struktúrái, amelyek révén biztosítható, hogy stabil irányítási modell jöjjön létre.

  Jacqueline Foster (ECR), írásban. – A Galileo, Európa saját globális navigációs műholdrendszere, igen nagy fontossággal bír Európa, különösen pedig az Egyesült Királyság számára. Az általam teljes mértékben támogatott projekt jelentős közfinanszírozásban részesült, továbbá az uniós ipar is jelentős pénzeket, időt és szaktudást fordít e rendszer fejlesztésére.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok a projekt továbbvitelének szükségességével, úgy éreztem, tartózkodnom kell a zárószavazástól. Remek úr jelentése jelzi, hogy a Galileo rendszer befejezéséhez a következő többéves pénzügyi keretből további, legfeljebb 1,9 milliárd eurós finanszírozásra van szükség. A jelenlegi nehéz pénzügyi környezetben elleneznem kell a kiadások ilyen növelését, különös figyelemmel arra, hogy a program már most 60%-kal túllépte a költségvetést. Úgy vélem, a Galileónak a jelenlegi költségvetése keretei között kell maradnia.

Vizsgáljuk meg, hogy hogyan fejleszthetnénk a jelenlegi rendszert a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Határozottan sürgetem a Bizottságot, hogy a megtakarítások elérése érdekében tegyen jelentős lépéseket a program vezetésének javítása felé. Ennek eléréséhez a Bizottságnak alapos és átfogó hatástanulmányt kell készítenie, hogy tájékozott döntést hozhassunk a program jövőbeli finanszírozásáról.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mivel ez a jelentés válasz az európai globális navigációs műholdrendszerek (GNSS) (Galileo és EGNOS) félidős felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre, amely értékeli az eddigi folyamatot és annak végrehajtását, és vitát indít a jövőbeli irányítás, üzemeltetés és finanszírozás tárgyában. Két fő ok vezette az EU-t a saját globális műholdas navigációs rendszer felállítására vonatkozó döntésében: Európa autonómiája és függetlensége a többi globális műholdas navigációs rendszerektől, másodsorban pedig az, hogy részt szerezzen ebből a mérhetetlenül növekvő csúcstechnológiai piacból, melyet ma nagyrészt az USA ural. A program közvetett hasznát évi 60 milliárd euróra becsülik (beleértve a beszállítói és felhasználói piacokat és a közhasznokat is). A GNSS diszruptív technológiának számít, jelentős innovációs potenciált hordoz, valamint több ágazatban lehetővé teszi csúcstechnológiájú tudásbázis kiépítését és a termelékenység javítását. A GNSS-alapú termékek és szolgáltatások piacának éves növekedési ritmusát 10%-osnál is magasabbra becsülik. A Bizottságnak átfogó elemzést kell készítenie annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen ismerni a 2013 utáni működéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket. Ide tartoznak az üzemeltetés kereskedelmi szempontjai, valamint a különféle üzemeltetési modellek jogi, szerződési és finanszírozási struktúrái, amelyek révén biztosítható, hogy stabil irányítási modell jöjjön létre.

  Ville Itälä (PPE), írásban. – (FI) Az EGNOS rendszer és a Galileo rendszer kiépítését követően – bizonyos alkalmazások használatával – javítani fogja a közlekedés biztonságát. Ezek az alkalmazások is azokat a növekedő piacokat képviselik, amelyekből az EU pénzügyi haszonra fog szert tenni. E rendszerek kifejlesztése jelentősen hozzájárul majd az európai légiközlekedés fejlesztéséhez, valamint a gazdaságosabb és hatékonyabb vasúti és közúti közlekedési rendszerhez. Ezen alkalmazások kifejlesztésével és a rendszerek időben történő befejezésével kapcsolatos egyik probléma a beruházás hiánya. Fontos, hogy lássuk a tagállami beruházások és a rendszerek kifejlesztésének előnyeit, hogy azok időben elkészüljenek.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Ţicău asszony jelentése mellett szavaztam, mivel a vizsgált projekt a kutatási és technológiai fejlődésre optimistán tekintők számos elvárásának megfelel. Az EGNOS és a Galileo 60 milliárd euró közvetett hozamot fog hozni az uniós gazdaságnak és társadalomnak, megerősített közúti és légi biztonság, csökkentett levegőszennyezés és kevesebb növényvédőszer-felhasználás, új munkahelyek és közbiztonság formájában, és a hasonló befektetésekhez képest rendkívül jelentős ár-érték arányt képviselve. Ezért tehát, azt megelőzően, hogy döntés születne a következő többéves pénzügyi keret uniós költségvetésének terhére történő további pénzügyi kötelezettségvállalásról, a Bizottságnak világos értékelést kell bemutatnia az összes lehetséges technikai választási lehetőségről, illetve a hozzájuk kapcsolódó költségekről és előnyökről.

  Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió két műholdas navigációs programot indított tíz évvel ezelőtt, a Galielót és az EGNOS-t (Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás). Az előbbi 2014-re lesz működőképes és egyméteres pontossággal fog működni, míg a GPS csupán több méteres pontossággal működik. Ez a műszaki előrelépés lehetővé teszi az európai vállalkozások számára az innovációt és azt, hogy a csúcstechnológiát képviselő szolgáltatások élvonalában pozícionálják magukat a globális helymeghatározás segítségével. A Galileo programnak azonban stratégiai vonzata is van. Európa jelenleg az amerikai GPS rendszertől függ. A Galileo bevezetésével az EU teljes függetlenséget és elsőbbséget fog élvezni ezen a területen, az alkalmazások fontosságát pedig igen könnyű belátni. A tagállamok polgári és katonai erőforrásai ennek következtében jelentősen hatékonyabbak lesznek majd. Ezen állásfoglalás mellett szavaztam, amely – miközben üdvözli a műszaki sikert – emlékezteti az Európai Bizottságot azokra a pontokra, ahol a programot javítani lehet: finanszírozás, a nyilvánosság tájékoztatása és a nemzetközi partnereink bevonása.

  David Martin (S&D), írásban. – A GNSS-programok előtt álló nemzetközi tevékenységekkel összefüggő fő kihívás a Galileóval való kompatibilitás és interoperabilitás biztosítása, a GNSS-szel kapcsolatos globális forrásokhoz való hozzáférés és az egész világra kiterjedő normák meghatározása, az adott űrszegmens biztonságának garantálása és a földi állomások hálózatának kiépítése, egyszersmind biztosítva az uniós finanszírozással kifejlesztett érzékeny GNSS-technológiák szigorúbb ellenőrzését, valamint közös nemzetközi erőfeszítésre törekedve innovatív alkalmazások és szupraregionális érdekű speciális alkalmazások kifejlesztése céljából. Fontos cél lesz a piaci lehetőségek kialakítása az európai GNSS-technológia és alkalmazási ipara számára.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Hisszük, hogy a Galileo programból és az EGNOS programból álló uniós globális navigációs műholdrendszer (GNSS) fontos lépést jelent Európa számára: először, mivel biztosítja annak autonómiáját és függetlenségét más globális navigációs rendszerektől, másodszor pedig, mert lehetővé teszi, hogy kihasítsunk egy szeletet ebből a fellendülő csúcstechnológiai világpiacból. Fontos azonban a szolgáltatás folytonosságának biztosítása, mivel a GPS-jel (ideiglenes) korlátozása vagy gyengülése rettenetes következményekkel járna gazdaságunkra és társadalmunkra nézve, amennyiben nincs más független globális műholdas helymeghatározási rendszer. Az előnyök maradéktalan kiaknázása érdekében azonban a Galileo rendszernek el kell érnie a teljes operatív képességet, amihez további beruházásra van szükség. A pénzügyi kép jelenleg kifejezetten kedvezőtlen. Ezzel kapcsolatban, úgy véljük, széles körű és mindenre kiterjedő politikai szintű vitát kell folytatni arról, hogy milyen ambíciókat fogalmazzunk meg, és milyen források állnak rendelkezésre. Végül, fenntartjuk annak fontosságát, hogy átfogó elemzést kell készíteni annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen ismerni a 2013 utáni működéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket. Ide tartoznak az üzemeltetés kereskedelmi szempontjai, valamint a különféle üzemeltetési modellek jogi, szerződési és finanszírozási struktúrái, amelyek révén biztosítható, hogy stabil irányítási modell jöjjön létre.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az európai műholdas navigációs programok, a Galileo és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS) lehetővé teszik Európa számára, hogy kialakítsa autonómiáját és más gazdasági blokkoktól való függetlenségét, ami rendkívül fontos, és hozzájárulnak az európai polgárok életszínvonalának javításához, valamint közvetett és közvetlen előnyöket jelentenek az európai gazdaság számára. A programok finanszírozásával kapcsolatos problémák azonban a nyilvánvaló károk mellett jelentős késedelmet okozhatnak a programok végrehajtása tekintetében.

Közép- és hosszú távú finanszírozási stratégiát kell végrehajtanunk, hogy lehetővé váljon a szükséges piaci bizalom kialakítása és ennek nyomán a beruházások, valamint az alkalmazások és szolgáltatások megvásárlásának előmozdítása. Csakis a teljesen működőképes Galileo és EGNOS rendszer jelent majd tőkét az Unió és annak politikái számára, nem utolsó sorban a közlekedés, a mezőgazdaság, a klímaváltozás elleni küzdelem, a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzése, valamint a tudomány, a technológia és az innováció területein.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A Európai Parlament mindig támogatta az Európai Unió globális navigációs műholdrendszerét (GNSS), amelyet a Galileo program és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS) program révén valósítunk meg. Az Európai Unió ma sajnos az Egyesült Államok globális helymeghatározó rendszerétől (GPS) függ.

A Galileo ugyanakkor világos előnyöket kínál a GPS-rendszerrel szemben. Az EGNOS-t már 80 000 európai gazdálkodó használja naponta, és a közelmúltban alkalmasnak minősítették a polgári repülés céljaira, és a közeljövőben várhatóan a tengeri közlekedés céljaira is alkalmasnak minősítik majd. Az űrpolitika és a GNSS program stratégiai fontossággal bír, és kézzelfogható előnyöket biztosít a polgárok és vállalkozások számára.

Ebből a szempontból a Bizottságnak biztosítania kell a Galileo kompatibilitását és interoperabilitását az egyéb műholdas navigációs rendszerekkel. Végül pedig biztosítani kell ezen európai programok számára a szükséges finanszírozást, hogy gyümölcseiket valóban élvezhessük.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az EU fontos lépést tett ezzel a politikai döntéssel. Ez a jelentés ezen irányadó kezdeményezés félidős felülvizsgálata, mely értékeli az eddig elért haladást és megvalósított végrehajtást, valamint vitát indít az uniós rendszer jövőbeli irányításáról, üzemeltetéséről és finanszírozásáról. Véleményem szerint átfogó elemzést kell végezni annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen ismerni a 2013 utáni működéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket. Teljes mértékben támogatom Vladimir Remek jelentését és mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A GNSS (Galileo és EGNOS) műholdas navigációs rendszer projekt – a Schengen Információs Rendszer II projekthez hasonlóan – feneketlen pénznyelőnek bizonyult. A velük járó költségeket szinte lehetetlen konkrét számokkal megbecsülni; annyi világos, hogy megtakarításra van szükség, ha meg akarjuk előzni, hogy a már most is elharapózó költségek teljesen kikerüljenek a kezünk alól. Itt azonban problémák merülnek fel, amikor a szolgáltatásokkal kapcsolatos megszorítások csupán az európai adófizető polgárokat érintik és csak a katonai felhasználású szolgáltatások maradnak érintetlenül. A korábbi eljárással és végrehajtással, valamint annak jövőbeli kezeléséről, felhasználásáról és finanszírozásáról szóló vitákat ennek kontextusában kell folytatni.

Valószínűtlennek tűnik, hogy a magántőke megnövelt felhasználása e területen bármilyen megkönnyebbüléshez vezetne. Izgatottan várjuk a Bizottság értékelését. A Galileo projekt gondolata elvben jó; a költségeket azonban ellenőrzés alatt kell tartani. Ezt vettem figyelembe a szavazáskor.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az Uniónak sikerült újra olyan sokáig késlekednie egy projekttel (éppúgy, mint az ITER projekt esetében), hogy a költségeket már megbecsülni sem lehet. Ez egyaránt igaz a GNSS (Galileo és EGNOS műholdas navigációs rendszer) és a Schengen Információs Rendszer II projekt nyomon követési költségeire. Nem csak a nyomon követés költségei szabadultak el: a projekt rendes költségei is hihetetlen mértéket öltöttek. Most megtakarítások révén teszünk kísérletet a károk mérséklésére. Ezek szükséges lépések. Sajnos úgy tűnik, mintha ezek a megszorítások csupán az európai adófizetőket érintenék, mivel azok a szolgáltatások csökkenéséhez vezetnek majd. Bár a GNSS csupán katonai alkalmazásokkal rendelkezik majd, az adófizetők fizetik ki a számlát – mégpedig kétszeresen, hála a nyomon követés költségeinek. Ez a helyzet árnyékot vet a GNSS projektre, amely egyébként egy üdvözlendő projekt. Emiatt tartózkodtam a szavazástól.

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A Galileo program félidős felülvizsgálatáról szóló jelentés mellett szavaztam. A 30 műholdon alapuló és minőségi globális helymeghatározó szolgáltatásokat nyújtó európai műholdas navigációs rendszer kifejlesztésére irányuló nagyratörő európai kezdeményezés biztosítja Európa autonómiáját és más globális navigációs rendszerektől való függetlenségét, valamint a – jelenleg az USA és Japán által vezetett – globális csúcstechnológiás piacon elfoglalt részesedést. A Galileo továbbá képes lesz támogatni a különböző közlekedési formák (közúti, légi, tengeri stb.) korábbi közlekedésirányítási rendszereinek megvalósítását, ami növeli a hatékonyságot és csökkenti a környezetre gyakorolt hatást. A mezőgazdasági ágazatban a Galileo a föld és a víz hatékonyabb használatának biztosításával képes lesz támogatni a mezőgazdasági termelékenység javítását, csökkentve ezzel a műtrágyák és növényvédőszerek szükségességét. A felvetett kérdések és e vállalkozás rendkívül magas költségeivel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett korábbi kérdéseim (E-0339/10) azonban megválaszolatlanok maradtak. Pontosabban, a program végrehajtásának költségeit eredetileg 3330 millió euróra becsülték (amiből 1800 milliót kellett volna a közszférának állnia). Ez az összeg 5580 millió euróra nőtt, amit teljes egészében a közszférának kellene állnia, a mostani rendkívül nehéz gazdasági helyzetben.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam. Az EU fontos lépést tett a 683/2008/EK rendeletben meghatározott, arról szóló politikai döntésével, hogy felállít egy önálló európai globális navigációs műholdrendszert (GNSS) (Galileo és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS)), mely az EU tulajdonában és az EU irányítása alatt van. Az e jelentésben tárgyalt közlemény ezen irányadó kezdeményezés félidős felülvizsgálata, mely értékeli az eddig elért haladást és megvalósított végrehajtást, valamint vitát indít a jövőbeli irányításról, üzemeltetésről és finanszírozásról.

A jelen gazdasági helyzetben széles körű és mindenre kiterjedő politikai szintű vitát kell folytatni arról, hogy milyen ambíciókat fogalmazunk meg – ami befolyásolja a nyújtott szolgáltatások szintjét –, és milyen források állnak rendelkezésre, amely során politikai döntést kell hozni arról, hogy pusztán uniós forrásokból kap-e finanszírozást a program, vagy lehetségesek a nemzeti és magán hozzájárulások is. E vita eredménye tükröződni fog majd a GNSS-rendszerek jövőbeli irányításával és igazgatásával kapcsolatos politikai választásokban is.

  Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) A Galileo rendszer javítani fogja az amerikai globális helymeghatározó rendszer (GPS) információinak pontosságát és megbízhatóságát. Az új rendszer fontos szerepet tölt majd be Európa autonómiájának és más globális helymeghatározó rendszerektől való függetlenségének biztosításában, és lehetővé teszi a virágzó csúcstechnológiai világpiac egy részének meghódítását. Mint tudjuk, a programot teljes mértékben uniós költségvetésből finanszírozzuk 3,4 milliárd euróval 2014-ig. Tudjuk, hogy a program közvetett előnyeit évente 60 milliárd euróra becslik, a Bizottság azonban elismerte, hogy a program teljes operatív képességének eléréséhez további beruházásokra lesz szükség. Mivel nem világos, hogy a Galileo rendszer mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, tartózkodtam ezzel az intézkedéssel kapcsolatban, nem utolsósorban azért, hogy ismét megkérjem a Bizottságot a projekt jövőbeli költségeinek tisztázására.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Galileo program, amelynek – az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatással (EGNOS) együtt – célja, hogy globális navigációs műholdrendszert (GNSS) hozzon létre, megfelel az EU stratégiai döntésének: megerősíti belépését a világpiacra, miközben erőfeszítései hozzájuttatják a jelenleg az Egyesült Államok által uralt világpiachoz; fontos továbbá magának az európai gazdaságnak a fellendítéséhez is. Emlékezzünk rá, hogy – amint azt a jelentés is rögzíti – az EU bruttó nemzeti össztermékének (GDP) 7%-a a globális helymeghatározó rendszer (GPS) használatától függ, ami megerősíti az önálló műholdas navigációs rendszer szükségességét.

A jelenlegi szándék a projekt átfogó elemzésének elkészítése. A jelentésben levont következtetések között hangsúlyozni kell, hogy a becslések szerint e programok fenntartása évente mintegy 800 millió euróba kerül, a bevétel pedig évente csupán 80 millió eurót tesz majd ki 2030-ig. A becslések szerint azonban a közvetett előnyök évente akár a 60 milliárd eurót is elérhetik. E tekintetben az előadó által javasoltak szerint fontosnak tartom a program szerkezetére és arra irányuló vita megindítását, hogy hogyan lehetne abból pénzt csinálni a jövőben, hogy szilárd és biztonságos megoldásokat fogadjunk el Európa jövője számára.

  Zuzana Roithová (PPE), írásban. – (CS) Teljes mértékben támogatom az önálló európai globális navigációs műholdrendszert, és egyetértek a rendszer teljes operatív képességének eléréséhez szükséges valamennyi intézkedés elfogadásával. Ez a hozzáállás uralkodik az Európai Parlament képviselőcsoportjai között, ami abból is látszik, hogy nem nyújtottak be módosító indítványt a jelentéshez. Remek úr jelentésében felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy készítsen a felmerült problémák megoldására irányuló javaslatot, és biztosítson finanszírozási eljárást a program számára, hogy az 2018-ra elérhesse teljes operatív képességét. Az EU versenyelőnyének megtartásához fűződő érdekek miatt az indulást nem késleltethetjük, különben az olyan országok, mint Kína, India és Japán lehagynak bennünket.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a szavazás katasztrofális volt a Zöldek számára. A két külön szavazás (19. és 20. bekezdés) ellen szavaztunk és mindkettőt elfogadták; a zárószavazáson is ellene szavaztunk, a szöveget mégis elfogadták. Fenntartásaink főként a sebességgel kapcsolatosak, amivel egyesek tovább akarnak haladni annak ellenére, hogy még számos kérdésünk nyitva áll.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek az európai globális navigációs műholdrendszer részét képező Galileo projekt fontosságával. Biztosítani fogja az Európai Unió autonómiáját és függetlenségét más globális helymeghatározó rendszerektől, és lehetővé teszi számára, hogy részt szerezzen a virágzó csúcstechnológiai világpiacon. Figyelemmel versenytársaink növekvő erejére, dinamikus fejlődésére és arra, hogy előnyei kiaknázásához a Galileo rendszernek el kell érnie a teljes operatív képességet, a projektnek – az előadó által jelzettek szerint – további beruházásokra van szüksége.

  Catherine Stihler (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést, amely felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen ismerni a 2013 utáni működéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket. Ide tartoznak az üzemeltetés kereskedelmi szempontjai, valamint a különféle üzemeltetési modellek jogi, szerződési és finanszírozási struktúrái, amelyek révén biztosítható, hogy stabil irányítási modell jöjjön létre. A jelentést a bizottságban elsöprő többséggel fogadták el (44 szavazat mellette, 4 ellene).

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A Galileo program és az Európai Geostacionárius Navigációs Lefedési Szolgáltatás (EGNOS) program létrehozására irányuló európai kezdeményezés nem csak lehetővé teszi Európa számára az autonómia és más gazdasági blokkoktól való függetlenség kialakítását, hanem elsősorban jobbá teszi majd az európai polgárok mindennapi életét, és közvetlen és közvetett előnyöket jelent majd az európai gazdaság számára.

Ahhoz azonban, hogy a program valódi előnyeit élvezhessük, közép- és hosszú távú finanszírozási és irányítási stratégiát kell kialakítani, amely kiterjed a legfontosabb elvégzendő lépésekre. Ez az egyetlen módja, hogy lehetővé váljon a szükséges piaci bizalom kialakítása, és – ennek következtében – a beruházások biztosítása, valamint az alkalmazások és szolgáltatások megvásárlása.

A Galileo és az EGNSO rendszer csak teljes működőképessé válását követően nyújt konkrét előnyöket az Európai Unió politikái számára, különösen a közlekedés, a mezőgazdaság, a klímaváltozás elleni küzdelem, a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzése, valamint a tudomány, a technológia és az innováció területein. E projektek támogatásának növeléséhez elengedhetetlen a projekt vezetői és a nyilvánosság közötti kommunikáció javítása, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsunk ki e kezdeményezések és az európai polgárok között. Emellett, úgy vélem, megfelelő pénzügyi struktúrát is létre kell hoznunk, hogy ezek megvalósíthatóak és alkalmazhatóak legyenek.

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Ez a jelentés az európai globális műholdas navigációs rendszer – vagyis a Galileo – előrehaladásával, valamint a kezdeményezés jövőbeli irányításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Teljes működőképessége elérése esetén a Galileo az amerikai GPS riválisa lehet, és a műholdak és a világszerte megtalálható földi állomások szélesebb körű és pontosabb rendszerén működik majd. Bár jelentős műszaki előrelépés történt, a jelentés kritikusabban szemléli a projekt pénzügyi helyzetét. Kezelendő kérdéseket vet fel, és cselekvési irányokat javasol, amelyek biztosíthatják, hogy a rendszer a lehető legrövidebb időn belül elérje a teljes operatív képességet (FOC) – ami a beruházás gyorsabb megtérülését jelenti  –, illetve a jelentés alapul szolgál ahhoz a vitához, hogy a Bizottság hogyan érheti el leginkább ezeket a célokat.

Jelentés: Salvador Garriga Polledo (A7-0193/2011)

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, mivel meghatározza a többéves pénzügyi keret megfelelő politikai prioritásait a Parlament számára, mind jogalkotási, mind költségvetési értelemben. Szeretnék kiemelni néhány, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által javasolt prioritást: 1) beruházás a munkahelyek és növekedés érdekében; 2) a szociális szempont, és a dolgozók jogai és munkafeltételei; 3) fenntarthatóság; 4) európai hozzáadott érték; 5) javasolt struktúra és időtartam.

Megjegyzem, hogy kiemelt figyelemmel kell kezelni a legkülső régiókat, a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, például a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiókat és a szigeteket, valamint a határon átnyúló és a hegyvidéki régiókat; mivel az ilyen régiókban fellelhető erőforrások és kapacitások jelentős szerepet tölthetnek be az Európai Unió jövőbeli versenyképessége szempontjából.

  Marta Andreasen (EFD), írásban. – A Politikai kihívások bizottságának (SURE) tagja, Garriga Polledo által beterjesztett jelentés ellen szavaztam, mivel 5%-kal kívánja növelni az Unió költségvetését a 2014–2020-as időszakban. Nem szavazhattam a Konzervatív Párt javaslata mellett a költségvetés befagyasztásáról a 2013- as szinten, mivel határozott véleményem, hogy csökkentésre van szükség, és álláspontjuk gyenge kiindulási pont a tárgyalásokhoz.

Tettem egy módosító javaslatot a költségvetés 2,8%-os csökkentésére, amely az Európai Számvevőszék jelentése szerint megfelel az uniós költségvetésben talált szabálytalanságok átlagos arányának. A módosítások és újítások között, amelyeket elleneztem, szerepelt egy módosító javaslat egy informális és hatalom nélküli felügyelő csoport létrehozásáról az Európai Parlamentben a programok felügyeletére.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – A Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért című, fontos állásfoglalás mellett szavaztam. Egyetértek az előadóval abban, hogy az öt államfő (Franciaországé, az Egyesült Királyságé, Hollandiáé, Németországé és Finnországé) által 2010 decemberében tett, a források befagyasztására vonatkozó javaslat elvetésével az Európai Parlament egyértelmű politikai üzenetet küld a 27 tagállam között zajló tárgyalásokra, amelyek az Európai Bizottság június 29-én várható javaslatának hivatalos bemutatása után veszik kezdetüket. Fontos megemlíteni, hogy a tagállamok közti egyetértés és az Európai Parlament beleegyezése szükséges a végső döntés meghozatalához, amelyre 2012 júniusánál előbb nem számíthatunk. Mi, az Európai Parlament tagjai, a források legalább 5%-os növelését kérjük a 2013-as költségvetéshez képest. Fontos megjegyezni továbbá, hogy az Európai Parlament új struktúra bevezetését javasolja a pénzügyi keret számára egyetlen, az „Európa 2020” cím alatt, és 2021-től 5, vagy 5+5 éves keret kialakítását kívánja.

  Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Nagyjából egyéves munkát követően a politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság végül elénk tárta a kiadási prioritásokat meghatározó jövőbeni döntéseket, az eredményorientált politikák során felhasznált európai uniós költségvetési keretösszegek eredményes és hatékony felhasználásának érdekében. Szem előtt tartva, hogy az uniós költségvetés elsősorban beruházási költségvetés, amely állami vagy magánforrásokból további beruházásokat generálhat, lehetővé kell tenni időnkénti hozzáigazítását a változó szükségletekhez és körülményekhez.

Az új többéves pénzügyi keret forrásainak 5%-os növeléséről hozott döntés garantálni fogja a meglévő programozási ciklusok stabilitását és új beruházásokat olyan területeken, mint az európai energia- és közlekedési szektorok hálózatai, amelyek lehetővé teszik Európa számára, hogy megvédje versenyképességét, és megteremtse a hosszú távú gazdasági növekedés alapjait. Ezek a szektorok az Európa 2020 stratégiában is megjelennek, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés a tudás, az innováció és a társadalmi és területi kohézió előmozdítása révén.

  Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A jelentés az új többéves pénzügyi keretről (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért értékes kollektív elemzés az Unió költségvetésének jövőbeli változatairól. Becslést nyújt az Unió céljainak eléréséhez és politikáinak megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokról a 2014. január 1-jével kezdődő időszakra. Alapvető pontja a 2013-as teljes uniós költségvetés legalább 5%-os növelésének igénye, valamint egy önálló finanszírozási forrás bevezetésére irányuló kérés.

A jelentés egyértelműen hangsúlyozza, hogy a 2013 utáni MFF számára biztosított megfelelő szintű további erőforrások nélkül az Unió nem lesz képes megvalósítani a meglévő szakpolitikai prioritásokat, nevezetesen az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kiemelt célkitűzéseket, valamint a Lisszaboni Szerződésből fakadó új feladatokat, és még kevésbé lesz képes választ adni előre nem látható eseményekre. A jelentés mellett szavaztam, mivel átláthatóbb, egyszerűbb és igazságosabb finanszírozási rendszer kialakítását kéri az Európai Unió számára.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Kollégám, Garriga Polledo úr kiváló jelentése mellett szavaztam, mivel kivételesen jól mutatja be, milyen költségvetésre van szüksége az Európai Uniónak 2013 után az előtte álló politikai kihívások kezeléséhez. Amennyiben Európa valóban végre kívánja hajtani az európai szerződésekben megállapított politikákat, beleértve a legújabbakat, szándékai eléréséhez rendelkeznie kell a megfelelő forrásokkal. Ezért a „saját források” beszedése és a „pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó” mellett szavaztam, az Európai Unió költségvetésének finanszírozása érdekében. Az Európai költségvetés e szükséges növelését jelentős megtakarításoknak kell kísérniük a kiadások optimalizálása (összpontosítása) révén. Továbbá az őket megillető teret kapnak benne olyan politikák, mint a közös agrárpolitika (KAP), amely alapvető fontosságú kontinensünk élelmiszerbiztonsága és függetlensége szempontjából, és az Unió regionális politikája, megerősítve a régiók egy átmeneti kategóriájának létrehozásával, amely lehetővé teszi kiegészítő pénzügyi támogatás irányítását azon régiókba, amelyek egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 75–90%-a között mozog, mint például Auvergne és Limousin esetében. Ez a jelentés ezért felbecsülhetetlen támogatást nyújt a polgárok számára!

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Az európai mezőgazdasági ágazat társadalmi-gazdasági fontossággal bír, különösen az élelmiszerellátás biztonságának garantálása, valamint a vidéki közösségek és környezet fenntartása terén. Ezért szükséges, hogy a közös agrárpolitika erős költségvetéssel és megfelelő forrásokkal rendelkezzen e célok eléréséhez. Teljes mértékben támogatom a közös agrárpolitikának a jelentésben felvázolt átfogó céljait és feladatait, továbbá azt, hogy ne legyen megszorítás a közös agrárpolitika 2013-as finanszírozásában, hogy valóban teljesíthesse ezen átfogó célokat.

Sokat várunk a soron következő többéves pénzügyi kerettől az Európa 2020 stratégia céljainak elérése, a kutatás és innováció bátorítása, a környezetvédelmi kihívások elleni küzdelem, az európai Szociális, Kohéziós és Regionális Alapok céljainak elérése, valamint az oktatás, a mobilitás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás támogatása terén. Az Uniónak megfelelő forrásokkal és erős többéves pénzügyi kerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elérje céljait, és biztosítsa az uniós polgárok szükségleteinek kielégítését.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió előtt hatalmas kihívások állnak, és jelentős pénzügyi forrásokra lesz szükség ezek legyőzéséhez. Egyértelmű, hogy az uniós költségvetés jelenlegi forrásrendszere elégtelen az összes kötelezettségvállalás végrehajtásának biztosításához. Egyetértek a költségvetési alapelvek sarkalatos felülvizsgálatának szükségességével annak érdekében, hogy az uniós költségvetés a jövőben saját beszedésű forrásokból legyen finanszírozható. Sürgető továbbá, hogy megfontoljuk olyan innovatív finanszírozási mechanizmusok létjogosultságát, mint a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó, amely jelentős hozzájárulás lenne az uniós költségvetés finanszírozásához.

  Bastiaan Belder (EFD), írásban. – (NL) Nem támogathatom Garriga Polledo úr jelentését. Ennek oka az, hogy mélyen ellenzem a tagállami hozzájárulás felcserélését közvetlen uniós finanszírozásra, amelyet hívhatunk uniós adónak is. Elvégre az Uniónak a tagállamokat kell szolgálnia, és ezt a finanszírozási megállapodásoknak is tükrözniük kell. A tartalom tekintetében nem értek egyet azzal, hogy az Európa 2020 stratégiát politikai hivatkozási alapul vegyük a többéves pénzügyi keret számára. A stratégia céljai szociális és foglalkoztatási politikákra vonatkoznak, amelyek az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak. A kudarcot vallott lisszaboni stratégia megmutatja, mi az eredménye annak, ha stratégiánkat olyan területekre alapozzuk, amelyekbe az Uniónak nincs beleszólása. A jelentés a kifizetések növelésével kívánja csökkenteni a hátralékok mennyiségét. Ha a projektek végrehajtása nem zökkenőmentes, akkor az értelmes lépés kevesebb új, szerződéses kötelezettségvállalás létrehozása volna.

Röviden, a jelentés semmi jelét nem mutatja a megfontolt költségvetési gazdálkodás megértésének, az európai gazdaságok előtt álló hatalmas gazdasági nehézségek fényében. Jobb tanács az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”, mint ez a felesleges felhívás több és újabb források iránt. Így csak megismételjük – európai szinten – azokat a hibákat, amelyeket számos állam elkövetett az elmúlt években.

  Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) A Polledo jelentés az Európai Unió előtt álló számos kihívásra, főképp annak szükségességére összpontosít, hogy az átlagpolgárokat meggyőzzük: az európai intézmények és az Európai Unió az ő értékeiket és érdekeiket szolgálja. Ezért támogatom a soron következő többéves pénzügyi tervet, amely segít meggyőzni az európai polgárokat arról, hogy az Unió képes hosszú távú érdekeik mentén gondolkodni és cselekedni, illetve érdemi eredményeket tud elérni a stabil növekedés és a belső kohézió szavatolása révén. Habár néhány döntéssel nem értek teljes mértékben egyet, a jelentés egészében véve kedvező Bulgária érdekeire nézve, ezért mellette szavaztam.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Garriga Polledo úr jelentése ellen szavaztam, a szavazásra bocsátott indítvány néhány kritikus pontja miatt. Noha néhány javaslatot támogatok, így az Európai Parlament egyetlen székhelyéről szólót is, a jelentés egy európai adó bevezetését indítványozza az Európai Unió tevékenységének finanszírozására. Felveti a roma közösségek finanszírozását, ez olyan ötlet, amelyet politikai pártom mindig is ellenzett, valamint a nagy mennyiségű forrás lefoglalása az Európai Unió bővítésének egy újabb körére a Nyugat-Balkán irányába egy további pont, amellyel nem értek egyet. Végül európai finanszírozást ígér a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelméhez, ami olyan felvetés, amely a környezetvédelmi propagandán túl bizonyára nem fogja megváltoztatni az ökoszisztéma jövőjét.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel rendkívül fontosnak tartom az Európai Parlament közreműködését abban a kérdésben, hogyan osszák el az uniós költségvetési pénzeket a jövőben (2014–2020), és mely területeket kell finanszírozni ahhoz, hogy segítsünk Európának talpra állni a gazdasági válság után. A vitát követően elfogadott állásfoglalás bírálta néhány tagállam javaslatát az uniós költségvetés befagyasztásáról a 2013-as szinten, tekintettel a pénzügyi nehézségekre, amelyekkel sok uniós ország szembesült az utóbbi időben. Ehelyett az Unió 2014–2020-as pénzügyi tervének kialakításakor azon területek kellő finanszírozásának további biztosítását kéri, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést és a sikeres fejlődést. E területek közé tartozik a kutatás és az innováció elősegítése, a munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem, megfelelő felkészültség a demográfiai változásokra, a természeti erőforrások felelős kezelése, belső és külső biztonság, regionális és mezőgazdasági politika és az energia- és közlekedési szektorok infrastruktúrájának fejlesztése.

  Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok az előadónak munkájához, amelyet támogattam. Európának arra kell használnia a következő többéves pénzügyi keretet (MFF), hogy határozott válaszokat adjon a polgároknak, akik már eleget szenvedtek a gazdasági válság hatásaitól, valamint biztosítsa az erőteljes, hosszú távú növekedést. Ezidáig az Európai Unió nem felelt meg a várakozásoknak, nem volt elég nagyra törő. Nagyon összetett kihívásokkal kell szembenéznünk, ahogy gazdasági válsággal, demográfiai csökkenéssel és energiaellátási zavarokkal is. A válaszokat e kihívásokra az Európa 2020 stratégiában kell keresnünk, amelynek a következő többéves pénzügyi keret politikai hivatkozási alapját kell képeznie. Meg kell határoznunk a következő MFF kulcsprioritásait, mint a növekedés és a foglalkoztatás, fenntartható fejlődés, kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért, állampolgárság, valamint „Globális Európa”.

A következő többéves pénzügyi keretet ezért kellő rugalmasságot biztosítva kell megtervezni, hogy elkerülhetőek legyenek a jelenlegi többéves pénzügyi keret hiányosságai. Valójában jó ötlet volna egy félidős értékelés bevezetése, amely lehetővé tenné a plafonértékek felülvizsgálatát. Végezetül, kulcsfontosságú a költségvetésen kívüli rugalmassági mechanizmusok jelenlegi rendszerének fenntartása és fejlesztése használatuk további egyszerűsítése és elégséges pénzügyi kerettel való ellátásuk mellett. A következő többéves pénzügyi keretnek megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a stabilitás, a középtávú kiszámíthatóság és a rugalmasság között, ennek lényegi alapelvének kell maradnia.

  Philippe Boulland (PPE), írásban. – (FR) Szerdán, június 8-án a 2014–2020-as költségvetés növelése mellett szavaztam. Mint tudjuk, a költségvetés képezi minden politikai lépés kezdetét. Ha nincs költségvetés, nincs projekt sem. Az Unió költségvetésének ezért tükröznie kell az Unió növekedési stratégiáját és célkitűzéseit polgárai számára. A tagállamok két okból szavaztak az uniós költségvetés befagyasztása mellett. Egyrészt a pénz a tagállamok hozzájárulásaiból származik, másrészt egy állandó költségvetés a 2014–2020-as időszakra azt jelenti, hogy veszélybe kerülnek a növekedés helyreállítására és a jövőbe való befektetésre irányuló fő uniós projektek. A tagállamok szeretnék, ha az Unió meghatározó szerepet játszana, ha kockázatvállalásról van szó, mégis bírálják, amikor megteszi. Ezért a jelentős jövőbeni projektek finanszírozása érdekében képviselőtársaim többségéhez hasonlóan – az euroszkeptikusok kivételével – a költségvetés 5%-os növelése mellett szavaztam. Most már világosan látjuk, hogy a tagállamok egyedül nem képesek megoldani a globalizáció okozta problémákat. A következő lépés az Unió „saját forrásokon’ alapuló költségvetésének megteremtése annak érdekében, hogy kevésbé függjünk az államok „rossz” akaratától.

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az Unió hatásköre az évek során, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, kibővült. A költségvetés azonban csak nagyon lassan nőtt. A célkitűzésünk egy versenyképes, fenntartható és inkluzív Európa. Amennyiben el kívánjuk érni ezt a nagyra törő célt, úgy vélem, hogy az Unió pénzügyi forrásainak épp ilyen nagyra törőknek kell lenniük.

Ezért vélem úgy, hogy a következő többéves pénzügyi keretet legalább 5%-kal növelni kell. Az Uniónak alaposan meg kell vitatnia a saját források kérdését is, mind az európai intézmények, mind a nemzeti parlamentek bevonásával. Támogatom a jelentésben kifejtett elképzelést, amely szerint azon intézkedésekre kell forrásokat juttatni, amelyek az Európa 2020 stratégia céljainak elérését célozzák.

Teljes mértékben egyetértek továbbá azzal, hogy biztosítani kell a kutatás, fejlesztés és innováció támogatására szolgáló különféle jelenlegi eszközök koherenciáját és egymást kiegészítő voltát. Végezetül, egy hiteles költségvetésnek koherensnek kell lennie, és garantálnia kell a kiadások hatékonyságát, elkerülve a párhuzamosságokat a források felhasználásakor.

  Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam. Nagy erénye, hogy koherens módon próbálja mozgósítani az Unió összes költségvetési forrását, az Európa 2020 stratégia megvalósítása, továbbá olyan álláspont kialakítása érdekében, amely gyökeresen ellentmond a legtöbb tagállam szűk látókörű megközelítésének. Míg e tagállamok lehúzzák Európát hozzájárulásaik közös nevezőjére, amelyeket csökkenteni szeretnének, és pénzbeni jövedelmeikére, amelyeket pedig növelni, a jelentés erős, integrált közösségi politikák mellett érvel, mind a régóta meglévő politikák, mind a Lisszaboni Szerződés által megszabott új hatáskörök értelmében.

  Nessa Childers (S&D), írásban. – Át kell alakítanunk az Unió költségvetését a 21. századnak megfelelően. A költségvetésnek illenie kell ambiciózus céljainkhoz. Új, egész Európára kiterjedő beruházásokra van szükség az európai szintű hozzáadott érték növelésére, amelyek katalizátorként hatnak a további magánberuházások számára és méretgazdaságos termelést hoznak létre. Jelentős környezetbarát beruházásokra van szükség olyan területeken, mint a megújúlóenergia-infrastruktúra, több szélerőművel északon, és a napenergia hasznosításával délen. Az ír beruházások a szélenergia terén például csak akkor lesznek kifizetődőek, ha létrejön az infrastruktúra az energia exportálására az Egyesült Királyságon és Franciaországon át. A növekvő olajárakat és az egyre nagyobb környezeti károkat figyelembe véve tudjuk, hogy az Uniónak fenntarthatóbb társadalom létrehozására kell törekednie, az energiahatékonyság növelésével, a megújuló energia széleskörűbb használatával, tömegközlekedési beruházásokkal és annak biztosításával, hogy gyerekeink tiszta és egészséges környezetben éljenek. A hosszú távú uniós költségvetésnek követnie kellene továbbá az elfogadott, úgynevezett EU 2020 stratégiai célkitűzéseket, különösen a nemzetközi kötelezettségvállalásból fakadó éghajlati céljainkat. A közös agrárpolitikát meg kell újítani, hogy olyan közjavak nyújtásáért is fizessen a gazdálkodóknak, mint a nagy fajgazdagságú és vonzó tájak megőrzése. Fenn kell tartanunk a közös agárpolitika költségvetését, hogy biztosítsuk ezen alapvető környezetvédelmi szolgáltatások nyújtását Írországban és Európa-szerte.

  Philip Claeys (NI), írásban. – (NL) Az Unió többéves pénzügyi keretéről szóló jelentés semmilyen formában nem veszi figyelembe a tagállamok, valamint az európai szavazók és adófizetők panaszait. Minduntalan az Európai Unió számára nagyobb bevételt sürgető hangokat hallunk, miközben a közigazgatás minden más szintjén megszorító intézkedéseket kell hozni. Az, hogy ezt nem vesszük figyelembe, mély arroganciánkat és a világtól való elidegenedettségünket tükrözi. Európának addig kell nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér, alapvető feladatainak ellátására kell szorítkoznia és neki magának is számos megtakarítást kell eszközölnie. Csak így tudjuk visszaszerezni a szavazók bizalmát.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az új, többéves pénzügyi keretről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel bevezeti egy európai szintű, pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó lehetőségét. Ez megadóztatná a spekulatív pénzügyi tranzakciókat e gyakorlat visszaszorítása érdekében, és új bevételeket hozna, amelyekből az Európai Unió tagállamai részesülnének.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió, a kutatás és az innováció finanszírozásával, valamint a mezőgazdaság és a regionális fejlesztés támogatásával nagyon is kézzelfogható módon járul hozzá az európai gazdaságok fellendítéséhez. Ezért teljes mértékben támogatom a Parlamentünk által ma elfogadott javaslatokat az Európai Unió költségvetésének összeállításáról a következő hét évre. A polgárok szükségleteinek kielégítése érdekében a Parlament a régiók új kategóriáját kívánja létrehozni a strukturális alapok keretében, amely régiókban az egy főre eső GDP az Unió GDP-jének 75 és 90 százaléka közé esik. Ezek a régiók így a helyzetükhöz jobban illő kritériumok alapján részesülnek majd pénzügyi támogatásban. Teljes mértékben támogatom ezt a javaslatot, amely például az én választókörzetemben, Languedoc-Roussillonban élők számára is közvetlen előnyökkel jár.

  Philippe de Villiers (EFD), írásban. – (FR) Az Európai Parlament a többéves pénzügyi kereten keresztül, amely egyfajta uniós ötéves terv, újra állást foglalt az európai költségvetésről.

Az Unió, amely a tagállamoktól olykor nagyon nagy áldozatokat kíván, semmiképp sem alkalmazza ezt a jó tanácsot saját magára. A szövegben említett javaslatok irreálisak, és közelebb állnak az agybódító mantrákhoz; a hulladékipar és a bürokrácia még mindig fényes jövő elé néznek.

Ami még rosszabb, hogy a tagállamok „zsarolását” elkerülendő, amelyek természetesen vonakodnak növelni így is nagyon magas befizetéseiket, a Parlament újra felveti az EU saját forrásai, vagy röviden, egy európai adó témáját. „Tedd, amit mondok, és ne azt, amit teszek”, ez lehetne az új európai mottó.

  Karima Delli (Verts/ALE), írásban. – (FR) Üdvözlöm, hogy a jelentés elfogadásával megmaradt a 74. módosítás, mivel a kohéziós politika következő, 2007–2013-as programozási időszakára létre kívánja hozni a régiók úgynevezett „átmeneti” kategóriáját, ami ezért a strukturális és kohéziós alapok régiók közti méltányosabb elosztását eredményezi.

  Lena Ek (ALDE), írásban. – (SV) Pozitívan értékelem a közös kihívásainkat középpontba állító jelentést, amely kitér az éghajlatváltozás és környezetvédelem kérdéseire, amelyek minden politika területén felmerülnek, a demokráciáért, a békéért és a szabadságért globális szinten folytatott küzdelemre, valamint a kutatás, az innováció és az infrastruktúra iránti sürgető igényre. A jelentés kidolgozásakor folytatott vitákat áthatotta az Európa 2020 stratégia és az európai hozzáadott értéket képviselő kezdeményezésekbe történő befektetés. Mélyen aggaszt azonban, hogy a prioritások meghatározásának hatáskörét a Tanácsnak adtuk. Az Európai Parlamentnek elég bátornak kellett volna lennie ahhoz, hogy meghatározza a prioritásokat. Noha a befogadó, fenntartható és versenyképes Európa minden követelményét felsorolja, semmiképp sem tudunk mindent azonnal finanszírozni az uniós költségvetésből. Realisztikus és végrehajtható tárgyalási stratégiát kívánok, és ezt nem sikerült elérni, mivel a jelentés nem határoz meg egyértelmű prioritásokat. Ezért tartózkodtam a zárószavazáson.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Mivel mára az Unió már megértette, hogy szükség van mind a gazdaságpolitika, mind a költségvetési politika fokozottabb összehangolására, különösen időszerűnek tűnik számomra az elképzelés, hogy a többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell a gazdasági kormányzást.

Ezen túlmenően számtalan olyan problémafelvetést találok a jelentésben, amelyek megérdemlik, hogy kidolgozzák és tanulmányozzák őket. Helyeslem, hogy a többéves pénzügyi keret az Európa 2020 stratégia céljait fogja szolgálni, valamint a törekvést a közös agrárpolitika költségvetésének legalább szinten tartására és a kétpilléres rendszer fenntartására. Azonban ismét hangsúlyoznám, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetése újfent megjelenik egy jelentésben, amely nem közvetlenül a pénzügyi politika meghatározásával kapcsolatos, és ezt nem tekintem átlátható gyakorlatnak.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Szeretnék gratulálni az előadónak kiváló munkájáért. Olyan jelentést készített, amely lehetővé teszi számunkra a következő többéves pénzügyi keret kidolgozásának megkezdését a 2013 utáni időszakra, amely kihívást jelent a Bizottság és a Tanács számára.

Az Európa 2020 stratégia közös megegyezésen alapul, prioritásai egyértelműek és céljai mérhetőek. Politikai hivatkozási alapul szolgál a jövőbeni pénzügyi tervek számára. Ez a stratégia azonban csak akkor lesz sikeres, ha a fellépéseihez és céljaihoz mért költségvetésekkel rendelkezik. Ebben az értelemben szükséges, hogy a többéves pénzügyi keret számai megfeleljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt céloknak és kötelezettségvállalásoknak. A kohéziós politika a szolidaritás elvének eredménye. Fontos, hogy ez a kohézió gazdasági, szociális és területi is legyen, és támogassa a legszegényebb régiókat. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a kohéziós politika finanszírozása legalább a jelenlegi szinten maradjon.

A közös agrárpolitika sikeres. Ezért a mezőgazdaságra fordított teljes kiadást is fenn kellene tartani, és egyenlőbben kellene elosztani. Fontos, hogy olyan többéves pénzügyi keret kialakítására törekedjünk, amelynek bevételei nem függnek 80%-nál nagyobb mértékben a nemzeti költségvetésektől. Ezért sürgősen szükség van az új, saját forrásokról szóló vita folytatására.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó úgy fogalmazott, hogy ideje felhagyni a hangosan hirdetett szándéknyilatkozatokkal, amelyek mögül hiányoznak a kinyilvánított célok elérését lehetővé tévő megfelelő pénzügyi források. Ez a jelentés tökéletesen példázza ezt a gyakorlatot. Lényegében az uniós költségvetés befagyasztását javasolja 2020-ig, 5%-os, állandó növekedést hagyva meg. Ezzel a 40 oldalnyi anyagban javasolt számos célkitűzést veszélyeztet, különösen a szociális és gazdasági kohézióét.

A komoly gazdasági és szociális válságra tekintettel, amelyet súlyosbított az Unió politikája, a pénzügyi tervek által lehetővé tett költségvetések így nem lesznek képesek a redisztribúció feladatának biztosítására, amely alapvető fontosságú a kohézió elvének hatékony megvalósításához. Számtalanszor javasoltuk az Unió költségvetése növelésének szükségességét a gazdasági és szociális kohézió támogatása érdekében, ahogy a tagállami hozzájárulások kötelező jellegének csökkentését is, a benyújtott projekt teljes költségének legfeljebb 10%-ára kurtítva őket, különösen a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdő országokban. Továbbá hangsúlyoztuk a következők fontosságát: beruházások támogatása a közszolgáltatások terén, a termelés támogatása, megfelelő jogokat biztosító munkahelyek teremtése, a szegénység felszámolása és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem.

A jelentés másféle utat javasol, valami merőben eltérőt. Ezért szavaztunk ellene.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A néhol előforduló helyes pontok ellenére a jelentés nem ajánl szakítást az Európai Unió pénzügyi forrásaira vonatkozó politikákkal, illetve nem ajánlja azok megváltoztatását. Ezért ellene szavaztunk.

Különösen súlyos hiányosság, hogy nem tér ki, legfőbb prioritásként, a gazdasági és szociális válság által okozott komoly szociális problémákra, jelentősen megemelve a gazdasági és szociális kohézióra fordított uniós költségvetést, amelyet a kötelező tagállami hozzájárulások csökkentése kísérne, a benyújtott projekt legfeljebb 10%-ában állapítva meg őket. Mindenekelőtt a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdő országokban kellene beruháznia a közszolgáltatásokba, támogatnia a termelést, jogokat biztosító munkahelyeket teremtenie, megszüntetnie a szegénységet, és harcolnia a szociális egyenlőtlenség és mindenfajta – nem utolsósorban a nemi alapon történő – hátrányos megkülönböztetés ellen.

Szükséges továbbá a béke, a fejlesztési együttműködés, a segélyezés előmozdítása, valamint a katonai kiadásokra és a tengerentúli képviseletekre fordított összegek jelentős csökkentése.

A jelentés sajnálatos módon a jelenlegi uniós költségvetési értékek 5%-os minimális növelését javasolja, noha ellenzi a 2013 utáni költségvetés befagyasztását, amit néhány tagállam vetett fel. Azonban a javasolt növekedés azt jelenti, hogy a következő, 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (pénzügyi tervek) az uniós bruttó nemzeti jövedelem csupán 1,11%-át teszik ki, a 2013-ra előirányzott 1,06%-kal szemben.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Egy olyan helyzetben, amikor a tagállamok többsége súlyos megszorításokat vezet be, az uniós költségvetést jobban meg kell indokolni, mint valaha. Az európai hozzáadott érték lehető legnagyobb szintjét kell biztosítania, belátóan kell elosztani, és messzemenően támogatnia kell a köz- és magánforrásokat. A jövőbeni többéves pénzügyi keret struktúrájának realisztikusnak kell lennie, lehetővé kell tennie a tervezés folyamatosságát, és el kell kerülnie a jelenlegi többéves pénzügyi keret hibáit, különösen az egyes területeken belüli rugalmasság hiányát. Ami az Unió saját forrásai rendszerének kidolgozását illeti, amelyet fokozatosan helyettesítenek a tagállamok hozzájárulásai, és ezért a tagállamok a költségvetésüket sújtó nehéz tehertételként érzékelik, e rendszer megreformálása szükségesebb, mint a múltban bármikor.

Véleményem szerint egy jobb, igazságosságot, átláthatóságot és elegendő költségvetési bevételt biztosító rendszer lehetővé tenné, hogy a költségvetési kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal jobban az Unió fő prioritásaira összpontosítson. Főleg a jelenlegi kivételeket és korrekciós mechanizmusokat kellene fokozatosan megszüntetni, ami fontos lépés volna az igazságosabb és átláthatóbb uniós költségvetés felé.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – A 2013 utáni uniós költségvetésnek alkalmasnak kell lennie a versenyképesség fenntartására, a gazdasági növekedés fokozására és a magas európai munkanélküliség elleni harcra. Úgy vélem, hogy a mezőgazdaság és egy erős, kellő forrásokkal rendelkező közös agrárpolitika kulcsfontosságú e cél eléréséhez. Teljes mértékben támogatom a jelentés felhívását a mezőgazdaság összekapcsolására az Európa 2020 stratégiával, mivel szilárd meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok nagyban elősegíthetik a jövőbeni gazdasági növekedést Írországban és egész Európában. Ezért lényeges, hogy megvédjük és fenntartsuk azt a nagyjából 1,7 milliárd eurós összeget, amelyben Írország évente részesül a közös agrárpolitika alapján. Az erősen támogatott közös agrárpolitika megvédi Európa élelmiszerbiztonságát, hozzájárul az éghajlat-változási célkitűzéseinkhez, és fenntartja a foglalkoztatást vidéki közösségeinkben. Örömömre szolgál, hogy a jelentés elismeri a halászatok és az akvakultúra ágazatainak szerepét a foglalkoztatás fenntartásában a tengerparti övezetekben, a szigeteken és a távoli területeken. Úgy vélem, hogy több forrást kell nyújtanunk e közösségek számára 2013 után az Európai Halászati Alapból. Az írországi békefolyamat sokat köszönhet az uniós költségvetésnek. Minden képviselőt arra kérek, hogy szavazzon e fontos programok megtartása mellett.

  Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Röviden, a szöveg kivételes hosszúsága ellenére, a Parlament azt kéri, hogy 2013 után az európai költségvetés teljes összegét és elosztását igazítsuk az Európai Unió által meghatározott kompetenciákhoz és igen nagyszámú prioritáshoz.

Ezért azt kéri, hogy növekedjen – első lépésben legalább 5%-kal. Hogyan finanszírozható ez? Természetesen egy új európai adóval. Kit akarnak megtréfálni? Európa már így is nagyon sokba kerül. Mi az eredménye? Tehetetlenség a válsággal szemben, az euró által okozott károk, a kereskedelmi megállapodások és a schengeni egyezmény, haszontalan nagyzolás, zavaró beavatkozások és akadályozás más területeken.

Olyan időben, amikor a tagállamoktól saját költségvetésük súlyos megszorítására kérik, amikor az embereket a nadrágszíj szorosabbra húzására szólítják fel, amikor a szociális biztonsági rendszereket aláássa a munkanélküliség és a bevándorlás, míg a válság előidézői tovább tömik a zsebeiket és a piacok továbbra is spekulálnak, visszatetsző a Ház részéről, amely egy gyékényen árul Brüsszellel, hogy akár egy centtel is többet követeljen az említett politikák folytatására és rosszabbá tételükre.

  Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A Garriga-jelentés elfogadásával az Európai Unió 2013 utáni politikai és költségvetési kihívásairól a Parlament immár az Unió jövőbeni pénzügyi kilátásairól szóló vitát várja, véleményem szerint túlságosan félénk módon. Ez a jelentés megerősíti tiltakozását az Unió hatáskörébe tartozó különböző politikák szembeállítása ellen, és ragaszkodik az elegendő forrás mobilizálásának szükségességéhez, az EU 2020 stratégiával összhangban. Egyértelmű üzenetet küld a tagállamok felé: szándékunk az erős, integrált politikák támogatása, és ezt a költségvetés legalább 5%-os növelésével kívánjuk elérni. Továbbá, egy olyan helyzetben, amikor a polgárok megszorításoknak vannak kitéve, erős kohéziós politikát kell folytatnunk. Ezt javasoljuk ebben a jelentésben, támogatva a régiók egy átmeneti kategóriája létrehozásának tervét, amely lehetővé fogja tenni a strukturális alapok olyan elosztását, amely jobban megfelel területeink valós gazdasági és szociális helyzetének. Végül az Uniónak gondoskodnia kell a célkitűzéseinek megfelelő pénzügyi forrásokról. Ezért megismételjük a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetése iránti kérésünket, amely tervet a közvélemény széles köre is támogatja, és amely az európai projekt nagyobb támogatását eredményezné.

  Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) A Garriga Polledo-jelentés mellett szavazva az Európai Parlament hangot adott véleményének az európai költségvetés jövőjével kapcsolatban, és nagyra törő javaslattal állt elő a következő többéves pénzügyi keretről. A 2013 utáni költségvetés 5%-os növelésének kérése, és ezzel az Európai Unió bruttó nemzeti jövedelmének 1,06%-áról 1,11%-ára növelése megfelel annak az igénynek, hogy teljesítsük a növekedés és fejlődés támogatására tett kötelezettségvállalásainkat, elsősorban az Európa 2020 stratégia keretében, amelyhez megfelelő forrásokra van szükség. Fontos, hogy figyelembe vegyük az európai költségvetés hozzáadott értékét, amely a gazdasági növekedés, a kutatás és fejlesztés hajtóerejévé válhat, és növelheti a foglalkoztatást, kiegészítve a nemzeti költségvetéseket.

A jelentés megerősíti a Parlament álláspontját az új pénzügyi eszközök, például a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó és az eurókötvények támogatása mellett, amelyek lehetőséget jelentenek az európai gazdaság számára. Most már a Bizottságon múlik, hogy csatlakozzon a Parlament szándékához, előterjessze a következő európai pénzügyi keretre vonatkozó javaslatait, és ne essen áldozatul a tagállamok megszorító költségvetési politikájának.

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A jelenés mellett szavaztam, amennyiben erős, integrált uniós politikák létrehozását kívánja. Két másik fontos pontot is támogatok. Először is az „átmeneti régiók” kategóriájának létrehozását a kohéziós politikán belül annak biztosítása érdekében, hogy a strukturális alapok elosztása jobban megfeleljen a területek valós gazdasági és szociális helyzetének, másodszor, az ismételt felhívást a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó mint az európai gazdasági politikák biztosításának új forrása létrehozására. A megszorító intézkedések idején, amikor továbbra is folyik a korlátlan pénzügyi spekuláció, méltányos megkövetelni a gazdasági ágazattól, hogy vegye ki a részét a gazdaság újraindításából, amelyet felelőtlen viselkedése tépázott meg.

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalás első hozzájárulásunk a jövőbeni pénzügyi tervről folyó vitához. Teljes mértékben támogatom az Európai Unió költségvetésének a következő költségvetési időszakban történő növelésére irányuló javaslatot. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak nagyra törő költségvetésre van szüksége, amely megfelel az előttünk álló kihívásoknak. Az európai költségvetés befagyasztása vagy csökkentése, amit néhány tagállam javasolt, nem jó megoldás az európai gazdaság számára. Az európai költségvetésnek olyan költségvetésnek kell lennie, amely támogatja a tagállamokat a válságból való kilábalásban, és képes rugalmasabban válaszolni a váratlan eseményekre. Üdvözlöm továbbá, hogy a Parlament támogatja néhány terület átmeneti régióként való besorolását, további fejlesztésük elősegítésének biztosítása érdekében, annak ellenére, hogy GDP-jük meghaladja az Európai Unió GDP-jének 75%-át, a jelenlegi kötelező küszöbértéket. E kategória bevonása segíteni fog azokon a régiókon, amelyek még számos fejlesztési kihívással küzdenek, noha meghaladták az uniós átlagot, és a közeljövőben lengyel régiók is ide fognak tartozni.

  Anna Hedh (S&D), írásban. – (SV) Úgy vélem, hogy elegendő forrást kell biztosítani az uniós költségvetés számára, hogy finanszírozhassa vállalt kötelezettségeit. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az Uniónak önmérsékletet kell tanúsítania, és a meglévő uniós költségvetésen belüli újraelosztással kell előteremtenie ezeket a forrásokat. Nem osztom azt a véleményt, hogy növelni kellene a költségvetés egészének méretét. Úgy vélem, hogy csökkenteni kellene a mezőgazdasági költségvetést, az Európa 2020 stratégiában kijelölt prioritások, a kutatás és fejlesztés, a zöld energiára való áttérés stb. javára. Ezért azzal sem értek egyet, hogy meg kellene tartani a mezőgazdasági költségvetés 2013-as szintjét, azonban szeretném, ha a mezőgazdasági támogatás egyenlő mértékben oszlana meg a tagállamok között.

Úgy vélem továbbá, hogy nagyon fontos javítani az Unió adminisztratív kiadásainak hatékonyságán, és ennek egyik módja a költségek felosztási és felhasználási folyamatának átláthatóbbá tétele.

Nem értek egyet azzal, hogy a saját források plafonja felülvizsgálatra szorul, mivel az uniós politikák finanszírozásának a jelenlegi bevételi plafon mellett is lehetségesnek kell lennie. Szükségesnek tartom továbbá a saját források uniós rendszerének felülvizsgálatát. A jelenlegi rendszer túlságosan bonyolult és nem eléggé átlátható. Az engedmények nem tették igazságosabbá a rendszert, ehelyett számos új kivételnek és kiigazításnak adtak helyet. Azonban a rendszer megváltoztatása nem ad az Uniónak közvetlen adóztatási jogot, mivel a Szerződés nem rendelkezik semmiféle ilyen jellegű uniós hatáskörről. Tehát a saját források rendszerének bármilyen megváltoztatásához az összes tagállam beleegyezése szükséges annak érdekében, hogy az hatályba léphessen.

  Gunnar Hökmark (PPE), írásban. – (SV) Az Unió hosszú távú költségvetéséről szóló szavazáson Strasbourgban, 2011. június 8-án mi, az Európai Parlament Svéd Konzervatív Pártjának képviselői úgy döntöttünk, hogy a javaslat ellen szavazunk, mert a javaslat nem állapít meg prioritásokat a fontos és kevésbé fontos kiadások között, amit szükségesnek vélünk. Ahelyett, hogy határozott vezetést mutatna, és arra összpontosítana, ami növekedést és versenyképességet hoz Európa számára, a javaslat a költségvetés 5%-os növelését kéri, hogy elkerülje a prioritások kijelölésének szükségességét. Olyan időszakban, amikor az Unió tagállamai jelentős költségvetési hiánnyal és növekvő államadóssággal küszködnek, az Európai Parlament úgy dönt, még több pénzt követel az Unió számára. Ezt az irányvonalat nem támogathatjuk. Ehelyett le kellene építenünk a közös agrárpolitika és a strukturális alapok támogatását, azonban sajnálatos módon a megszavazott javaslat az ellenkező irányba mutat. Míg a jelentés egészét elvetettük, üdvözöljük a tudományra és kutatásra fordított előirányzatok "jelentős növeléséről” szóló mondatait. Ennek érdekben keményen dolgoztunk, és felvétele a javaslatba a helyes irányba tett lépés.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Unió 2014–2020-as pénzügyi tervének kialakításakor biztosítani kell azon területek megfelelő finanszírozását, amelyek serkentik a gazdasági növekedést és a sikeres fejlesztést, más szavakkal a következő területekre kell összpontosítani: a kutatás és az innovációk elősegítése, a munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem, megfelelő felkészültség a demográfiai változásokra, a természeti erőforrások felelős kezelése, belső és külső biztonság, regionális és mezőgazdasági politika és az energia- és közlekedési szektorok infrastruktúrájának fejlesztése. Tartózkodtam a szavazáson, mivel alapvetően felül kell vizsgálnunk a közös agrárpolitikát, amelynek a közvetlen kifizetések méltányos és egységes rendszerét kell biztosítania, és még sok egyéb területet, ami nélkül nem leszünk képesek versenyképes és erős Európát létrehozni.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Ez talán a jelenlegi parlamenti ciklus legfontosabb jelentése. A Kulturális és Oktatási Bizottság előadója lehettem, és úgy vélem, hogy a megállapodás, noha távolról sem tökéletes, talán a legjobb, amit a jelenlegi gazdasági körülmények között elérhettünk. Bizakodva szavaztam meg, és remélem, hogy világos üzenetet küld a Tanácsnak, amely figyelembe fogja venni az Európai Parlament véleményét.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az indokolás megjelöli az Unió fő problémáit és prioritásait az új többéves pénzügyi keretben. Szeretném kiemelni az állásfoglalásnak a Bizottsághoz intézett kérését, hogy tegyen javaslatokat a hatékonyabb és eredményesebb közös agrárpolitika kialakítására, amely méltányosabban osztaná fel a közvetlen kifizetéseket a tagállamok és a gazdálkodók között, és erősítené a gazdálkodók támogatásainak kapcsolatát az általuk nyújtott közjavakkal. Teljes mértékben támogatom a közös agrárpolitika számára a 2013-as költségvetési évre elkülönített források azonos szinten tartását a következő finanszírozási időszakban, hogy az agrárpolitika képes legyen eleget tenni kibővített célkitűzéseinek és feladatainak. Az új uniós finanszírozási rendszernek átláthatóbbnak, egyszerűbbnek és igazságosabbnak kell lennie. Ezért támogatom a javaslatokat, amelyek szerint a tagállami hozzájárulások rendszerét, amely aránytalan hangsúlyt helyez a tagállamok közti nettó egyenlegekre az európai szolidaritás és a közös érdekek helyett, lassan felváltanák az Unió saját forrásaival, amelyeket az Unió közvetlenül és a nemzeti költségvetésektől függetlenül szedne be.

  Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Habár az Európai Parlament Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért című jelentése sok támogatandó ötletet tartalmaz, mégsem támogattam, mivel úgy vélem, hogy árt az Európai Unióról a polgárok körében kialakult képnek. A jelentés az európai polgárok adóterhének növelését veti fel, és ezzel nem tudok egyetérteni. Azzal egyet lehet érteni, hogy Európa rendelkezzen saját finanszírozással, és hogy erre adóbeszedéssel tegyen szert. Azonban ehhez föderális Európát kellene létrehozni, mégpedig nyílt vitát folytatva a kérdésről, nem a hátsó ajtón keresztül, az adópolitikával. Amennyiben ebben az irányban kívánunk továbbhaladni, először is biztosítanunk kell, hogy a tagállamok lemondjanak adóbevételeikről az Európai Unió javára, csak ekkor lehetne önálló finanszírozású közös költségvetést létrehozni. Az ilyen típusú döntés meghozatalához az európai politikusoknak be kell vonniuk a társadalmat, ami ebben az esetben nem történt meg.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Garriga Polledo úrnak a jövőbeni pénzügyi terv fontos kérdése terén végzett kiváló munkájáért. Garriga Polledo úr célratörő összegzést bocsátott a tisztelt Ház elé, amely tartalmazza a különböző nemzeti küldöttségek és a különböző képviselőcsoportok álláspontját. Határozottan támogatom a következő többéves pénzügyi terv forrásainak legalább 5%-os növelése iránti kérelemről szóló döntést. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadójaként szeretném továbbá kiemelni a jelentésnek a közös agrárpolitikára vonatkozó részét. Ezért teljes mértékben támogatom a mezőgazdasági költségvetésnek a legalább a mostani szinten tartásáról hozott döntést, emlékeztetve arra, hogy a közös agrárpolitika az egyetlen valódi európai politika, amely fontos szerepet tölthet be egy stratégiai ágazatban, amely közhasznú javakat nyújt és valódi európai hozzáadott értéket teremt. Végül szeretném felhívni a figyelmet a kohéziós politikáról tartott szavazásra, amely után sikeresen belekerült a szövegbe egy biztonsági záradék átmeneti kategóriák létrehozásának esetére, a források visszavonásának elkerülése érdekében olyan régiókból, amelyek a konvergencia, a versenyképesség és az együttműködés célkitűzése értelmében jogosultak a támogatásra. Ez azt jelenti, hogy egy új célkitűzés finanszírozásához további forrásokra lesz szükség.

  Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) Úgy véljük, hogy elegendő forrást kell biztosítani az uniós költségvetés számára, hogy finanszírozhassa vállalt kötelezettségeit. Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni, hogy az Uniónak önmérsékletet kell tanúsítania, és a meglévő uniós költségvetésen belüli újraelosztással kell előteremtenie ezeket a forrásokat. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy növelni kellene a költségvetés egészének méretét. Úgy véljük, hogy csökkenteni kellene a mezőgazdasági költségvetést, az Európa 2020 stratégiában kijelölt prioritások, a kutatás és fejlesztés, a zöld energiára való áttérés stb. javára. Ezért azzal sem értünk egyet, hogy meg kellene tartani a mezőgazdasági költségvetés 2013-as szintjét, azonban szeretnénk, ha a mezőgazdasági támogatás egyenlő mértékben oszlana meg a tagállamok között.

Úgy véljük továbbá, hogy nagyon fontos javítani az Unió adminisztratív kiadásainak hatékonyságán, és ennek egyik módja a költségek felosztási és felhasználási folyamatának átláthatóbbá tétele.

Nem értünk egyet azzal, hogy a saját források plafonja felülvizsgálatra szorul, mivel az uniós politikák finanszírozásának a jelenlegi bevételi plafon mellett is lehetségesnek kell lennie. Szükségesnek tartjuk továbbá a saját források uniós rendszerének felülvizsgálatát. A jelenlegi rendszer túlságosan bonyolult és nem eléggé átlátható. Az engedmények nem tették igazságosabbá a rendszert, ehelyett számos új kivételnek és kiigazításnak adtak helyet. Azonban a rendszer megváltoztatása nem ad az Uniónak közvetlen adóztatási jogot, mivel a Szerződés nem rendelkezik semmiféle ilyen jellegű uniós hatáskörről. Tehát a saját források rendszerének bármilyen megváltoztatásához az összes tagállam beleegyezése szükséges annak érdekében, hogy az hatályba léphessen.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért című európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány fontos mind az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez (tekintettel a gazdasági növekedés szintjeinek visszaállítására és hosszú távú védelmére), mind a jelenlegi gazdasági válság megismétlődésének megakadályozásához.

A jelentés azt állítja, hogy az Európa 2020 stratégiának kell meghatároznia az új többéves pénzügyi keret politikáit, mivel (az Európa 2020 stratégia) célkitűzései csak a rendelkezésre álló – a vonatkozó szakpolitikák által megállapított –erőforrások optimális felhasználásával teljesíthetőek.

Ezért az a folyamat, amelynek során meghatározásra kerülnek a jövőbeni többéves pénzügyi keret fő prioritásai – így a tudás mint a növekedés előmozdítója, kohézió a gazdasági növekedésért és a foglalkoztatásért, a természeti erőforrások kezelése és a fenntartható fejlődés, az uniós polgárság; valamint a „globális Európa” –, elő fogja segíteni a meglévő források megfelelő elosztását és optimális felhasználását. Az új többéves pénzügyi keret jelentésnek megfelelő kialakításával olyan hosszú távú cselekvési terv készíthető, amely tényleges eredményeket hoz, és megteremti az Unió gazdasági növekedése biztosításának lehetőségét.

  Astrid Lulling (PPE), írásban. – (FR) Támogattam Garriga Poledo úr jelentését, mivel látom általános körvonalainak jogosságát, tekintettel az Európai Unió előtt a következő években álló kihívásokra. Irreális ötlet új kötelezettségeket róni Európára a rendelkezésére álló pénzügyi források növelése nélkül.

Azonban szerettem volna, ha az Európai Parlament túllép a legitim követelések szakaszán és kijelöl bizonyos prioritásokat. Néhány képviselőtársam „egyre többet” refrénje túlságosan kézenfekvő válasz. Meggyőzően kell bizonyítanunk az európai kiadások hatékonyságát a tagállami kiadásokhoz képest. Továbbá, a kiadások minőségi dimenziója éppolyan fontos, mint a mennyiségi. Végezetül, az Európai Unió szintjén el nem költött forrásoknak az uniós költségvetésbe irányítása ahelyett, hogy visszaküldenénk őket a tagállamoknak, szintén jelentős „megtakarítást” jelent.

Ami a saját források rendszerének kialakítását illeti, meglehetősen kétkedve viszonyulok egy pénzügyi tranzakciókra kivetett adó egyoldalú bevezetéséhez, komoly hatástanulmány nélkül. Egy ilyen típusú intézkedés támogatása a következmények ismerete nélkül azt mutatja, hogy az Európai Parlament többsége rossz úton jár.

  David Martin (S&D), írásban. – Nehéz szívvel, de az állásfoglalás ellen szavaztam. Noha hiszek abban, hogy haszonnal jár a 27 tagállam forrásainak összevonása, nem szavazhattam az uniós költségvetés 2013 utáni 5%-os növelése mellett, míg a pazarlás és a párhuzamosságok megszüntetése érdekében alaposan meg nem vizsgáltuk a meglévő kiadásokat. A 2013 utáni uniós költségvetésnek a növekedést és munkahelyteremtést kell előtérbe helyeznie.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió költségvetésének az európai hozzáadott érték legmagasabb fokát kell nyújtania, gondosan kell vele gazdálkodni, és a lehető legtöbb állami és magánberuházást kell ösztönöznie. Az előttünk álló kihívások megoldása érdekében támogatjuk az Európa 2020 stratégia céljait, amely stratégia segíteni fog Európának, hogy kilábaljon a válságból és munkahelyek teremtésével, valamint intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel megerősödve jöjjön ki. Ez a következő többéves pénzügyi keret politikai hivatkozási alapja, amelynek a lehető legambiciózusabbnak kell lennie. Erre tekintettel úgy véljük, hogy a következő többéves pénzügyi keret elsőbbséget élvező területeit a következő témák köré kell csoportosítani: a tudás mint a növekedés előmozdítója, a fenntartható fejlődés, kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért; az uniós polgárság; valamint a „globális Európa”. A következő többéves pénzügyi keretnek realisztikus szerkezetűnek kell lennie, meg kell könnyítenie a folytonosság tervezését és el kell kerülnie a jelenlegi MFF hiányosságait. Megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a stabilitás, a középtávú kiszámíthatóság és a rugalmasság között. Végezetül úgy véljük, hogy az Európai Unió költségvetésének méltányossá és átláthatóvá tétele érdekében fokozatosan meg kell szüntetni a jelenlegi kivételeket és korrekciós mechanizmusokat.

  Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) A Garriga-jelentés kísérlet, amelyből kiderül, milyen hatékonynak bizonyulnak az uniós politikák a következő programozási időszakban. Az előadó jelentős kihívás elé állít minket. Ebbe beletartozik az igen eltérő nemzeti érdekek kielégítése, ugyanakkor az európai hozzáadott érték fejlesztése, ami megjelenik a többéves pénzügyi keretben.

Úgy vélem, az európai polgároknak jobban meg kellene érteniük a kohéziós politika céljait. Akkor jön létre egy erős Európa, vagyis amelyik helytáll a globális versenyben, ha meghagyjuk a kohéziós politikát az uniós politikák kulcselemének, amely kiegyensúlyozott növekedésre törekszik minden régióban. Szeretnék ragaszkodni ahhoz, hogy a jövőben kialakítandó költségvetés jelentős részét a kohéziós politikára kell meghagynunk. Továbbra is az Unió fő prioritásának kell lennie, hogy csökkentse területén a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket.

A javasolt eredmények elérése érdekében meg kell tartanunk a források elosztásának fő kritériumait, az Unió régióinak fejlettségi szintjét és a köztük lévő konvergenciát. Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keret kiegészítése működő megoldás, amelyhez változtatni kell a jelenlegi struktúrán. A kutatási, fejlesztési, energia- és közlekedési ágazatok támogatásán túl mérlegelnünk kell a beruházásokat a kohézió és a mezőgazdaság területén is.

  Mario Mauro (PPE), írásban. – (IT) Garriga Polledo „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért" című jelentése nagyon fontos lépés az Európai Uniónak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő intézményi és gazdasági újjászervezésében. Mind tudjuk, hogy az új Szerződés új hatásköri területeket hozott létre, aminek a következő MFF-ben is kifejezésre kell jutnia. Ez bizonyára segíteni fog az új, globális kihívások megoldásában. Mellette szavaztam.

  Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A munkáspárti képviselők véleménye szerint az uniós kiadások középpontjában a gazdaságot fellendítő és munkahelyeket teremtő gazdasági beruházásnak és kutatásnak kell állnia. A célzott uniós finanszírozás egy lehetséges mód a helyi gazdaságok fellendítésére és a munkahelyteremtésre a közösségek számára. A kormányzati megszorítások mellett az Unió életfontosságú forrásokat nyújt az Egyesült Királyság régiói számára. Azonban az adófizetők a pénzük gazdaságosabb elköltését kívánják. Ezért a munkáspárti képviselők a költségvetés 5%-os emelése ellen szavaztak. Európa gazdasági prioritásainak finanszírozása érdekében lehet és kell is más területeken megtakarításokat eszközölni, főleg a közös gazdaságpolitika területén, beleértve a káros mezőgazdasági exporttámogatásokat és a dohányipar támogatását.

A következő többéves pénzügyi keretről folyó vita lehetőséget kínál az alapvető reformra, amit meg kell ragadni. A "szokásos üzletmenet" politikája nem járható út egy olyan Európában, amelynek forrásokra van szüksége a munkahelyek teremtéséhez és a növekedés beindításához. Az Európai Parlament munkáspárti képviselői szerint nem a családoknak kell viselniük az Egyesült Királyság költségvetési befizetéseinek teljes költségét. Ezért támogatjuk az Unió finanszírozásának alternatív módjait, csökkentve a hozzáadottérték-adóból és a nemzeti költségvetésekből származó összeget olyan megoldásokkal, mint az alacsony adózású pénzügyi szektorra vonatkozó összehangolt intézkedések.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés az Európa 2020 stratégiát a jövőbeni európai költségvetés valódi keretévé teszi. Támogatja az „európai szemesztert”, az európai stabilitási mechanizmust és az Euró Plusz Paktumot. Egyetlen szóval sem említi az atomerőművek kérdését. Kell erre költségvetés? Szerintem nem.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ebben a pillanatban a tagállamok súlyos költségvetési kiigazításokat hajtanak végre, ezért nagyon alapos érveket kell felhoznunk az uniós költségvetés védelmében. Az uniós költségvetésnek az európai hozzáadott érték legmagasabb fokát kell nyújtania, körültekintően kell vele gazdálkodni, és a lehető legtöbb állami és magánberuházást kell ösztönöznie.

Az Európa 2020 stratégia az Unió válasza ezekre a kihívásokra. Olyan stratégia, amely segít Európának kilábalni a válságból, megerősödve, a munkahelyek teremtése és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés révén. Egyetértek az előadóval, amikor azt mondja, hogy az Európa 2020 stratégiának a következő többéves pénzügyi keret politikai hivatkozási alapjának kell lennie, és a stratégia ambiciózus céljait kell tükröznie. A következő többéves pénzügyi keret elsőbbséget élvező területeit a következő témák köré kell csoportosítani: a tudás mint a növekedés előmozdítója, a fenntartható fejlődés, kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért; az uniós polgárság; valamint a globális Európa.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság jelentése a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó parlamenti politikai prioritásokat határozza meg. A jelentés fontos pontja egy vagy több valódi saját forrás bevezetése a jelenlegi, bruttó nemzeti jövedelmen alapuló rendszer helyett, és az autonóm, igazságosabb és átláthatóbb, egyszerű és méltányos finanszírozási rendszer elérése érdekében. A számviteli adatokkal való visszaélések elkerülése érdekében támogatnunk kell ezt a jelentést. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az euró-mentőcsomag bukása óta a nettó befizetőktől azt kérték, hogy kétszeres, háromszoros összeget fizessenek be. A következő években valódi, kemény pénz fog áramlani ezekbe a mentési mechanizmusokba, garanciák helyett. Ezt a nettó befizetőknek, más szóval, Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Ausztria szorgos munkásainak, nemzeti költségvetésükből kell finanszírozniuk; az első fájdalmas megszorításokat már érezni ezekben az országokban. Botrányos a költségvetés növelését kérni ebben a nehéz helyzetben. Nincs szükségünk egy felfújt uniós költségvetésre, amely talán tízszer nagyobb a szükségesnél, nincs szükségünk az Unió adófizetői által finanszírozott költségvetésre, amelyből kiveszett minden érzék a gazdaságosság igénye iránt, nincs szükségünk a brüsszeli bürokrácia további növelésére, amely megkopasztja a nettó befizetőket. Ehelyett folyamatosan a megtakarítások lehetőségeit kellene keresnünk.

A mezőgazdasági támogatásokat, a legnagyobb és legvitatottabb költségvetési tényezőt újra nemzeti hatáskörbe kell utalni. Ez levenné a terhet az Unió költségvetéséről, és a tagállamok jobban megfelelhetnének mezőgazdasági ágazatuk sajátos igényeinek. Ezen okból habozás nélkül a Gariga Polledo-jelentés ellen szavazok..

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés 39. módosítása ellen, majd ezt követően a 62. módosítás mellett szavaztam. Véleményem szerint a régiók átmeneti kategóriájára van szükség a következő programozási időszakra, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy az e régiók számára elkülönített források ne befolyásolják a konvergencia és a versenyképesség céljainak elérésére szánt forrásokat.

  Sławomir Witold Nitras (PPE), írásban. – (PL) Ma a Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért című Garriga Poledo-jelentésről való szavazáson tartózkodtam az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által benyújtott, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetésére irányuló, az Európai Bizottsághoz továbbított javaslatokról szóló módosításokról való szavazáskor. Nem támogathattam ezt az intézkedést, habár lelkes híve vagyok az Uniót saját bevételi forrással ellátó adónak. Egy európai adó garantálja az Unió céljainak elérhetőségét, a tagállamok állásfoglalásainak korlátai nélkül, amelyek túl gyakran áldozzák fel az Unió érdekeit rövid távú célok miatt. Azonban úgy vélem, hogy nem bölcs dolog a pénzügyi tranzakciókra kivetett, egyedül az Unióban bevezetendő adót javasolni. Az a kihívás áll előttünk, hogy az európai gazdaságot a világ legversenyképesebb gazdaságává tegyük, és véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy olyan terhet hozzunk létre, amely a tőke kiáramlását fogja eredményezni Európából. Hasonlóképpen rendkívül károsnak tartom a pénzügyi tranzakciókra kivetett adók alternatívájaként bevezetendő széndioxid-kibocsátási adó ötletét.

  Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Európa szorgos polgáraitól azt kívánják, hogy egyre többet fizessenek. A katasztrofális euró-mentőcsomagot követően, amely egyszerűen a nettó befizetőket sújtotta néhány déli tagállam helytelen gazdálkodásáért és korrupciójáért, a terv most az, hogy megkérjék a nettó befizető államok már így is túlterhelt polgárait, hogy szurkoljanak le még több pénzt. Ahelyett, hogy minden lehetőséget megragadnának a takarékoskodásra, még tovább növelik a kiadásokat. A teher csökkentésére, nem pedig növelésére kellene törekednünk. Ezért az indítvány ellen szavaztam.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Európa szorgos polgáraitól azt kívánják, hogy egyre többet fizessenek. A katasztrofális euró-mentőcsomagot követően, amely egyszerűen a nettó befizetőket sújtotta néhány déli tagállam helytelen gazdálkodásáért és korrupciójáért, a terv most az, hogy megkérjék a nettó befizető államok már így is túlterhelt polgárait, hogy szurkoljanak le még több pénzt. Ahelyett, hogy minden lehetőséget megragadnának a takarékoskodásra, még tovább növelik a kiadásokat. A teher csökkentésére, nem pedig növelésére kellene törekednünk. Ezért az indítvány ellen szavaztam.

  Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Garriga Polledo úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a jövő pénzügyi eszközeinek hatékonynak kell lenniük, erősíteniük kell a kohéziót, és elő kell készíteniük az Európai Uniót a globális piac kihívásaira. Egyetértek a szöveg tartalmával, noha van két pont, amelyekkel nem értettem egyet, és amelyeket elleneztem: a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó, és az „átmeneti kategóriákat” bevezető módosítások. Úgy vélem, ebbe a jelentésbe nem kell belevenni a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót. Fontos, hogy vitát folytassunk erről az adóról, de ehhez alapos elemzésre van szükség. A másik oldalon egy átmeneti kategória bevezetése veszélyeztetné a 2. célkitűzésbe tartozó régiók horizontális megközelítését, amely az utóbbi években hatékonynak bizonyult, a fokozatos megszüntetést, és az 1. célkitűzésbe tartozó régiók finanszírozását. Ez kárt okozna az olasz régióknak az új tagállamok régióinak előnyére, amelyek a legutóbbi bővítés után a finanszírozás hatalmas szeleteiben részesültek.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az új többéves pénzügyi terv alapvető fontosságú az Európa 2020 stratégia megfelelő megvalósításához, és általában véve ahhoz, hogy megteremthessük a feltételeket az erőteljes fejlődéshez, amely választ adhat mind az Európa számos népét sújtó problémákra, mind az életük javulásához fűzött reményeikre. Ebben az összefüggésben dicséret illeti a jelentés szerzőjét az Európa 2020 stratégiával összhangban álló, félidős felülvizsgálatnak alávetett hétéves pénzügyi keretre tett javaslatáért, amely minimális követelményként ajánlja a következőket: az Unió költségvetésének legalább a jelenlegi szinten tartása, különös hangsúllyal a közös agrárpolitikára és a kohéziós politikára; a nagyobb rugalmasság szükségességének hangsúlyozása, amely a pénzügyi korlátok érezhetőbbé válásával még szükségesebbé válik, valamint a nagyobb demokratikus felelősség kiemelése, hogy az európai alapok valóban támogathassanak olyan fejlesztési projekteket, amelyek képesek a fenntarthatóság elérésére.

Ebben az összefüggésben fontos, hogy az 1. célkitűzésből már kikerült régiók egy átmeneti szakaszba léphessenek át, folytatva a fejlesztést, amelyre egyszer már képesnek bizonyultak ahelyett, hogy hirtelen magukra hagynák őket, veszélyeztetve az eddig elért fejlődést.

  Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Pozitívan ítéljük meg a közös kihívásainkat középpontba állító jelentést, amely kihívások közé tartoznak az éghajlati és környezeti problémák, a demokráciáért, a globális szintű békéért és szabadságért folyó küzdelem, valamint a kutatás, az innováció és az infrastruktúra iránti sürgető igény. A jelentés kidolgozásakor folytatott vitákat áthatotta az Európa 2020 stratégia és az európai hozzáadott értéket képviselő kezdeményezésekbe történő befeketetés.

Mélyen aggaszt minket azonban, hogy a prioritások meghatározásának hatáskörét aTanácsnak adtuk. Ez nagyon sajnálatos az Európai Parlamentre nézve. Noha a jelenés a befogadó, fenntartható és versenyképes Európa minden követelményét felsorolja, semmiképp sem tudunk mindent azonnal finanszírozni az uniós költségvetésből. Realisztikus és végrehajtható tárgyalási stratégiát kívánunk, és mivel a jelentés nem határoz meg egyértelmű prioritásokat, úgy érezzük, ezt nem sikerült elérni. Ezért tartózkodtunk a zárószavazáson.

  Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) A Garriga Polledo úr által, a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság nevében előterjesztett jelentés mellett szavaztam. Olyan összefüggésben, ahol egyre nő a populizmus, folytonosan megkérdőjelezik az uniós politikák hatékonyságát, sőt, létjogosultságát. Azonban a jelenlegi válságokkal szembenézve, legyenek akár pénzügyiek, gazdaságiak, szociálisak vagy éghajlatiak, nem kevesebb, hanem több Európára van szükségünk. Ez a jelentés ezért azt javasolja, hogy végre garantáljuk az Uniónak az ambiciózus céljaihoz mért forrásokat, az uniós költségvetés jelentős, legalább 5%-os emelése mellett érvelve, valamint, hogy mobilizáljuk az uniós költségvetési forrásokat az EU 2020 stratégia érdekében. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportja közreműködésének hála, az Európai Parlament ebben a jelentésben két hathatós intézkedés mellett is érvel: a bevételt illetően saját forrásaink rendszerének mélyreható reformja mellett, különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó (Tobin-adó) által; a kiadást illetően az „átmeneti régiók” kategóriájának létrehozásával az Unió területei közti szolidaritás erősítése, valamint a regionális politika strukturális alapjából származó források méltányosabb elosztása érdekében.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A gazdaságilag aktív népesség csökkenésének és a nyugdíjasok nagyobb arányának együttes megjelenése további terheket ró a szociális jóléti rendszerekre és a gazdasági versenyképességre, egyre növekvő problémákat okozva a nők elszegényedése terén, tekintettel a nagyszámú időskorú nőre és a szociális hálók jelenlegi egyenlőtlenségeire.

Hangsúlyozni kell a nemi szempontú költségvetés fontosságát, mint helyes kormányzási eszközt, amely növeli a hatékonyságot és a tisztességességet, annak megfelelő nyomon követését, hogy a költségvetési előirányzatok hogyan érintik a nők és a férfiak gazdasági és társadalmi lehetőségeit, valamint az abbéli rugalmasságot, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontját negatívan befolyásoló előirányzatokat átalakítsák.

A foglalkoztatás, a környezet és az innováció területére vonatkozó európai befektetési tervnek különös intézkedéseket is tartalmaznia kell a fiatal nők tudományos és technikai szakértelmének fejlesztése, felkészültségük és foglalkoztathatóságuk javítása érdekében, különösen a növekedés szempontjából fontos stratégiai ágazatokban, amelyekben alulreprezentáltak.

Növelni kell az Európai Szociális Alap költségvetési keretösszegeit annak érdekében, hogy megfelelő forrásokat lehessen biztosítani a munkaerőpiachoz való hozzáférés javítását és a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet célzó intézkedésekre. Ugyanakkor felhívom a Bizottságot, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon keresztül javasoljon aktív intézkedéseket a vidéki területeken élő nők foglalkoztatásának támogatása érdekében.

  Phil Prendergast (S&D), írásban. – Az uniós költségvetés újratárgyalása hatással lesz az Unió működésének módjára az elkövetkező években, és arra, milyen programokat engedhet meg magának. A költségvetésnek, mint az Unió bruttó nemzeti jövedelme bizonyos százalékának az Európai Unió közösen elfogadott prioritásait kell tükröznie. A tárgyalásoknak azonban tükrözniük kell a tagállamok igényeit is, a jelenleg számos országban, így Írországban is zajló konszolidációs erőfeszítésekre tekintettel. A jelenlegi pénzügyi nehézségek miatt nem mondhatunk le az Európa 2020 növekedési stratégia céljairól, a foglalkoztatottság, a termelékenység és társadalmi kohézió növeléséről. Fel kell ismernünk, hogy a termelékenységet fokozó politikák, különösen a zöld energia és a kutatás-fejlesztés területén, Európa gazdasági jövőjének hajtóerői. Egy másik, kiemelt fontosságú terület, nemcsak Írország, hanem az Unió egésze számára, a közös agrárpolitika. Elfogadott, hogy 2013-tól jelentős változások lépnek életbe, azonban a közös agrárpolitika alapján történő kifizetések változásait fokozatosan kellene bevezetni, időt hagyva a gazdálkodóknak az új szabályokhoz való alkalmazkodáshoz. A közös agrárpolitika költségvetésének ugyanakkor segítenie kell az európai gazdálkodók alkalmazkodását az új kihívásokhoz és lehetőségekhez.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Unió többéves pénzügyi kerete lehetőséget kínál a jövőre vonatkozó stratégiai döntések meghozatalára. Az államok tevékenysége felett érzett csalódottság időszakában a növekvő uniós költségvetés a közös projektbe vetett bizalom kifejeződése, és a nemzetek feletti szinten végzett tevékenység megerősítése. A tagállamok valójában számos olyan kihívással néznek szembe, amelyek helyes megoldását csak európai szinten lehet megtalálni.

  Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Többet tenni kevesebb pénzből, ahogy némely tagállamok javasolták, lehetetlen feladat! Ezért fontos a 2013 utáni többéves pénzügyi keretről ma délután elfogadott jelentés. Iránymutatást tartalmaz, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy valóban a versenyképesség, a szolidaritás és jó kormányzás időszakába lépjen. Rámutat, hogy a további erőforrások költségvetésében történő jelentős átcsoportosítások nélkül Európa nem lesz képes megvalósítani a Lisszaboni Szerződésből fakadó új küldetéseket, sem ráállni a fenntartható növekedés felé vezető útra.

Azonban sok olyan terület van, amelyek hozzájárulhatnak a szinergiákhoz vagy a méretgazdaságossághoz: az Európai Külügyi Szolgálat, a humanitárius segély és a polgári védelem, az erőforrások összevonása a honvédelemben, kutatás és innováció, nagy infrastrukturális beruházások (főleg az energia és a közlekedés terén).

Egy másik életképes ötlet a környezetre káros támogatások fokozatos megszüntetése, annak mintájára, amit a Bizottság tett a dohányipar területén. Elégedettséggel tölt el továbbá, hogy az Európai Parlament ismételten kiállt saját forrásai mellett, mivel igazán természetes, hogy az Unió irányítsa saját költségvetését.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Garriga Polledo úr jelentésének azon módosításai ellen szavaztam, amelyek olyan régiók átmeneti kategóriáinak létrehozását javasolják a következő programozási időszakban, amelyek egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 75–90%-a közötti. Ez az innováció látszólag nyitottságot és nagyobb pénzügyi rugalmasságot jelent, ám a megszorítások és a költségvetési szigor jelenlegi időszakában ez elkerülhetetlenül más régiók – különösen az 1. célkitűzés (konvergencia) alatti régiók, amelyek közt jellemzően megtaláljuk Dél-Olaszország régióit – finanszírozásának megnyirbálásához vezet. Sajnálattal jegyzem meg, hogy képviselőtársaim figyelmét elkerülte ez a szempont, és hagyták, hogy olyan érvelés befolyásolja őket, amely ellentétes az európai szolidaritás elveivel. Szerencsére az elfogadott 64. módosítás hangsúlyozza, hogy az átmeneti intézkedéseket semmi esetre sem szabad a jelenlegi konvergencia, versenyképesség és együttműködés régiók (1., 2. és 3. célkitűzés) kárára kialakítani.

  Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) A válaszok, amelyeket az előttünk álló kihívásokra – a gazdasági válság, a feltörekvő gazdaságok gyors felemelkedése, az éghajlatváltozás, a jelentős demográfiai változások stb. – adunk, csak akkor lehetnek hatékonyak, ha közösen, európai szinten hozzuk létre őket. Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy a nagyobb európai uniós szerepvállalás felé kell elmozdulnunk. Míg az Unió költségvetése jelentős politikai eszköz, az Unió saját forrásainak plafonja 1993 óta változatlan. Ez az állásfoglalás arra hív fel, hogy az európai költségvetés számára az Unió ambícióihoz mért forrásokat rendeljünk. Teljes mértékben helyeslem és támogatom ezt az ötletet. Személy szerint különösen támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó minél előbbi bevezetését, ha nem sikerül világszintű megállapodást elérni. Habár nem támogatom teljesen azt az elképzelést, hogy az így felszabaduló forrásokat az Unió költségvetéséhez rendeljük, mivel úgy vélem, hogy a millenniumi fejlesztési célokra kellene fordítani, legalábbis részben, a 171. bekezdés mellett szavaztam, hogy pozitív jelet küldjünk a Bizottságnak és a Tanácsnak ezen adó végrehajtását illetően.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Ahogy kollégám, Bas Eickhout említette, az Unió 2013 utáni költségvetésének befagyasztása vagy csökkentése nem hiteles hozzáállás, amennyiben az Unió és tagállamai komolyan veszik az önmaguk elé – mégpedig az Európa 2020 stratégiában – kitűzött politikai prioritásokat. Az uniós források és cselekvések összehangolása az egyéni akciókkal szemben egyértelműen jobb mód a céljaink elérésére. Üdvözöljük, hogy a képviselők az Unió jövőbeni finanszírozásáról szóló közelgő vita előtt határozottan kiállnak emellett. Az Uniónak alkalmas és kiszámítható rendszerre van szüksége saját költségvetése finanszírozásához, hogy véget vessen a tagállami befizetések feletti örökös és káros civakodásnak. Egy valódi és jelentős „saját források”-rendszer bevezetése az uniós költségvetés finanszírozására az egyetlen módja annak, hogy ezt elérjük, és örülünk annak, hogy az Európai Parlament teljes súlyával a Zöldek e régóta fennálló prioritása mögé állt.

  Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Úgy vélem, hogy a mai szavazással az Európai Parlament határozott és világos jelet küldött a 2014–2020-es időszakra vonatkozó európai uniós költségvetés befagyasztását kérő tagállamoknak. A forrásoknak ez a jelentős csökkenése valójában nem valós választási lehetőség azoknak, akik hisznek a valóban versenyképes Európában, és azoknak az országoknak, amelyek kitartanak mellette, egyértelműen meg kellene határozniuk, mely prioritást élvező projektekről kell lemondani a megszorítások miatt.

Fel kell hagynunk a rossz szokással, hogy politikai kötelezettségvállalásokat teszünk a szükséges pénzügyi források nélkül, mivel ez aláássa az egész európai rendszer terveit és hitelességét. A hosszú távú költségvetések csökkentése veszélyeztetheti mind a kutatásra és innovációra fordított kiadást, mind az infrastruktúra, a külpolitika és a bővítés terén eszközölt beruházásokat. Továbbá jelenlegi csökkentésük komoly következményekkel járna minden tagállam jövőjére nézve.

  Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) A „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című jelentés szavazásán a GDP egy főre jutó uniós átlagának 75–90%-ával rendelkező régiók átmeneti kategóriájának létrehozása mellett szavaztam. Tíz francia régiónak származik előnye az új kategória létrehozásából, beleértve Nord-Pas-de-Calais-t és Picardie-t.

A régiók e harmadik kategóriájának létrehozása lehetővé teszi, hogy részesüljenek a foglalkoztatást, a fenntartható fejlődést és a versenyképességet támogató forrásokból.

A jelentés egy másik fontos pontja, hogy támogatja az európai költségvetés átlátható, egyszerűbb és méltányosabb finanszírozási rendszerének kialakítását. A Bizottság által javasolt intézkedések között szerepel egy pénzügyi tranzakciókra kivetett adó létrehozása. A Parlament rendszeresen szót emel ennek érdekében, és határozottan támogatom ezt a lépést, amely a spekuláció csökkentésével, a globális közjavak finanszírozásának támogatásával és a költségvetési deficitek csökkentésével javítani fogja a piac működését.

  Antolín Sánchez Presedo (S&D), írásban. – (ES) Noha én ambiciózusabb eredményt szerettem volna, a 2014-től kezdődő időszakra vonatkozó pénzügyi tervekről szóló Garriga Polledo-jelentés mégis előrelépés, a Parlementben első alkalommal felállított különbizottságban elért széles politikai kompromisszum eredménye, mielőtt a Bizottság benyújtja javaslatát.

A jelentés elismeri, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, az európai politikák kidolgozásához, valamint a bővítésből és a Lisszaboni Szerződésből eredő kötelezettségvállalások teljesítéséhez további források bevonására van szükség. Új saját forrásokat ajánl, megnyitva az utat a fiskális unió és a pénzügyi tranzakciók adója előtt, amelyet a világ többi részére is ki kellene terjeszteni. 2020-tól ötéves (vagy 5+5 éves) időszakokat javasol, amelyek inkább összhangban állnak az intézmények mandátumával.

A tengeri vonatkozású tevékenységek támogatását és a GDP egy főre jutó uniós átlagának 75–90%-ával rendelkező régiók új kategóriájának létrehozását nagyon hasznosnak tartom Galícia szempontjából. Erre szükség van, ha nem akarjuk az uniós források áramlásának megszakítását, és hogy átmenetet nyújtsunk a nagyobb versenyképesség és a konvergencia elősegítése felé a fenntartható fejlődés mentén.

  Alf Svensson (PPE), írásban. – (SV) Amikor az Európai Parlament június 8-án, szerdán a Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért című jelentésről szavazott, én ellene szavaztam. Olyan időszakban, amikor az Unió tagállamaira súlyos költségvetési nyomás nehezedik, csalódottan veszem tudomásul, hogy prioritások kijelölése helyett az Európai Parlament legalább 5%-kal próbálja növelni a költségvetését. Az Európai Parlament a hozzájárulások folytatása mellett szavazott olyan területeken, amelyek régi megszokásaiba zárva tartják az európai gazdaságot, többek közt azzal, hogy legalább a 2013-as költségvetési évbelivel azonos összegeket különítenek el a közös agrárpolitikára. Szintén ellenzem az Európai Parlament javaslatát az Unió finanszírozásának megújításáról, saját források rendszerének bevezetésével. E források egy részét a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóból kívánják biztosítani.

  Keith Taylor (Verts/ALE), írásban. – Támogatni fogok egy módosítást a többéves pénzügyi keretről szóló jelentésben, amely a tagállamok uniós hozzájárulását az inflációs rátára (jelenleg 3,2%) vagy az alá korlátozza, ahogy az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Hollandia és Finnország államfői javasolták. A többéves pénzügyi keretről szóló Garriga-jelentés 5%-kal növelni kívánja a tagállami finanszírozást a 2014–2020-as időszaka, és ezt nem támogathatom olyan időszakban, amikor az Egyesült Királyságban komoly nehézségeket okoznak a kormány veszélyes és társadalmilag megosztó megszorító intézkedései. A jelentésben és a Zöldek módosításaiban szereplő számos intézkedéssel egyetértek, főleg a Zöld New Dealre, a nemzeti engedmények megszüntetésére és az Unió saját forrásaira vonatkozókkal, és figyelembe veszem, hogy az infláció feletti növekedés egy része a Lisszaboni Szerződés szerinti kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges. Azonban elég sok költséges költségvetési cím marad a többéves pénzügyi tervben, amelyeket nem szabad támogatni, például csak a nukleáris fúzióra költött 6,6 milliárd eurót említem. Az érvem az, hogy amennyiben a tagállami hozzájárulásoknak a csak az inflációt követő növelése után nem áll rendelkezésre elég forrás, akkor a hiány kiküszöbölése érdekében módot kell találni a költségvetési tételek átrendezésére.

  Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégia az új globális kihívásokra kíván válaszokat találni az Unió és különböző tagállamai számára, ezért fontos azon gazdasági és pénzügyi feltételek strukturálása, amelyek megszabják alkalmazását a 2014–2021-es időszakban. A jelentés a 2013 utáni többéves pénzügyi keret kialakításához kíván hozzájárulni, elfogadva a jelenlegi többéves pénzügyi keret költségvetési előirányzatainak 5%-os növelését, a kohézió és a mezőgazdaság finanszírozásának fenntartását, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció, az energia- és a közlekedési ágazat területeinek pénzügyi erősítését.

A jelentés mellett szavaztam, mivel helyesnek látom stratégiai tartalmát, és mindenekelőtt, mivel a költségvetés összhangban van az Európa 2020 stratégiában foglaltakkal.

A gazdasági kormányzás erősítése és a kohéziós politika fontossága néhány azok közül területek közül, amelyeket szeretnék kiemelni az intelligensebb, fenntarthatóbb és befogadóbb Európa iránti törekvés eszközei közül. Fontosnak tartom egy átmeneti kategória létrehozását olyan régiók számára, ahol az egy főre jutó GDP az uniós GDP 75–90%-a, ami regionális szinten hozzájárul a nagyobb egyenlőség biztosításához. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez az új kategória az uniós források elosztása tekintetében a hátrányosabb helyzetben lévő régiók számára nem jelenthet kárt.

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A görög kommunista párt képviselői a jelentés ellen szavaztak, mivel egyértelmű szavakkal a monopoltőke stratégiai politikáit és gazdasági prioritásait fejezi ki, és felszólítja az Uniót, hogy az elkövetkező években ezeket szolgálja és valósítsa meg, a kibontakozó tőkés válság közepette. A jelenlegi pénzügyi kerettel kapcsolatos információ megmutatja, hogy a tömegek igényeinek kielégítése helyett az euróegyesítő költségvetés forrásait ellenük fordítják, a monopóliumok nyereségességének támogatása érdekében. Szemenszedett hazugság, hogy a jelentés alapvető vonása az Európai Parlament állítólagos követelése az uniós költségvetés kiadásainak 5%-os emeléséről 2013 után. Fő jellegzetessége, hogy nem csupán ezt az emelést, de az uniós költségvetés minden kiadását a tőke, az Unió és a burzsoá kormányok által kiváltott barbár intézkedések előmozdítására fordítja, az összes tagállam munkásosztálya és széles néptömegei ellenében. Azt kéri, hogy a tagállamok munkásainak pénzét, amelyből az Unió költségvetését finanszírozzák, a kapitalista szerkezetátalakításra fordítsák, a munkások jogainak elsöprésére, az euróegyesítő monopóliumok nyereségességének növelésére, a „memorandumok” mechanizmusainak megszilárdítására és az eladósodott tagállamok hitelezőinek bebiztosítására, valamint az elnyomó mechanizmusok és az imperialista beavatkozás Unió általi támogatására.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Ma az „átmeneti régiók” létrehozása mellett szavaztam, és örülök, hogy ezt az álláspontot a Parlament egésze elfogadta. A döntés azt jelenti, hogy a szegényebb tagállamok viszonylag gazdag területei (így Mazovia és Varsó) még kapnak támogatást.

A Parlament által ma elfogadott álláspont az első győzelem a 2014–2020-as időszakra szóló új pénzügyi terv kialakításáért vívott küzdelemben. Lengyelország, valamint Varsó számára a legfontosabb tényező a források szintje és a kohéziós alapban meghatározott prioritások.

  Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A Garriga Polledo-jelentés a regionális támogatásra vonatkozó átmenti kategória esetében 75 és 90% közötti értéket vesz figyelembe. Ez az érték számomra elfogadhatatlan, mivel még az EU nyugati részén is kevés olyan területet helyez kilátásba, amelyek támogatásra jogosultak. Ez ellenkezik a regionális támogatás valódi céljával, nevezetesen a leggyengébb régiók erősítésével.

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A következő többéves pénzügyi keret (MFF) kiváló lehetőség arra, hogy megmutassuk az európai lakosságnak, hogy az Unió képes hosszú távú célok, köztük jelentős növekedés és a belső kohézió elérésére. Nem szalaszthatjuk el ezt a lehetőséget. Örülök, hogy az előadó hangsúlyozza a növekedést és a foglalkoztatást célzó kohéziós politika jelentőségét. A litvánok számára alapvető fontosságú, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politikára szánt összeg ne legyen kisebb az erre a pénzügyi időszakra vonatkozó összegnél. Az európai kohéziós politika továbbra is fontos szerepet játszik a tagállamok közötti társadalmi és gazdasági különbségek csökkentésében. Például Litvánia egy főre jutó GDP-je továbbra is alacsony (az EU-hoz való csatlakozásunkkor az uniós átlag 48%-a volt). A várakozások szerint azonban 2020-ra Litvánia GDP-je legalább 50%-kal magasabb lesz annál, mint amennyi a kohéziós politika által nyújtott támogatás nélkül volt.

Litvániának a közlekedési infrastruktúra és a megközelíthetőség javítására (a strukturális alapból származó teljes összeg 23%-a), a kutatási és fejlesztési lehetőségek előmozdítására (22%) és a vállalkozások létrehozásának támogatására irányuló célkitűzései a kohéziós politikától függnek. A kohéziós politikára rendelkezésre álló alapok csökkentése további csapást mér gazdaságunkra. Az EU-ba vetett bizalom csak akkor tér vissza, ha polgáraink meg vannak győződve arról, hogy az Unió az ő értékeiket és érdekeiket szolgálja.

  Geoffrey Van Orden (ECR), írásban. – Az új többéves pénzügyi keretről szóló jelentés 468 szavazattal történő elfogadásával (134 szavazat ellenében, 54 tartózkodás mellett) a Parlament megerősíti, hogy napjaink kemény gazdasági valóságától eltérő világban él. Miközben otthon ilyen kemény gazdasági döntéseket hoznak (...) elfogadhatatlan, hogy az EU ne hozzon intézkedéseket a költségek csökkentése és a pazarlás megszüntetése érdekében. (...) A Parlament úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a brit miniszterelnök, (...) valamint Franciaország, Németország, Hollandia és Finnország kormányfőjének levelét, hogy nem szabad emelni az EU költségvetését (...). Valójában sokunk költségvetési megszorításokat és a rendkívül magas brit hozzájárulás csökkentését akarja. (...). A brit nép (...) nem fogja elfogadni az EU által bevezetett adókat, ahogy más országok polgárai sem (...), ha rájönnek, hogy mi történik (...). Tájékozott gazdasági felfogás szerint az alacsonyabb adók ösztönzik a leginkább a növekedést és a munkahelyteremtést. E jelentés célja az EU szuperállam pénzügyi alapjainak megteremtése volt, amit választóimmal együtt (...) elutasítok. Konzervatív képviselőtársaimhoz hasonlóan e jelentés ellen szavaztam.

(Az eljárási szabályzat 149. cikkével összhangban rövidített írásbeli nyilatkozat)