Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. június 9., Csütörtök - Strasbourg

1. Az ülés megnyitása

ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

(Az ülést 09.00-kor megnyitják.)

2. Egyes dokumentumokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet

3. A KHV-irányelv alkalmazása Ausztriában (vita)

  Elnök. – Az első napirendi pont a KHV-irányelv ausztriai alkalmazásáról a Petíciós Bizottság nevében Erminia Mazzoni által a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés (Ο-000084/2011 – Β7-0314/2011).

  Richard Howitt (S&D). – Elnök asszony, az eljárási szabályzat 96. cikke alapján lenne egy, az elnökkel előre egyeztetett ügyrendi javaslatom: az elnöktől azt kérném, hogy intézzen levelet a Formula 1-es csapatok szövetségéhez – közöttük a saját választókörzetem Lotus-csapatához is –, amely egy tegnapi levelében leszögezte, hogy logisztikai megfontolásokból ellenzi az újrarendezett Bahreini Nagydíj megtartását.

Szeretném megkérni az elnököt, hogy a levélben emlékeztesse a csapatokat arra, miszerint a sportolók csodálatos hagyományokkal rendelkeznek abban, hogy egyes eseményekről emberi jogi okokból maradjanak távol, kezdve attól, amikor Muhammad Ali megtagadta a vietnami katonai szolgálatot, folytatva a krikettjátékosokkal, akik nem voltak hajlandók elutazni az apartheidet alkalmazó Dél-Afrikába, egészen a moszkvai olimpiát bojkottáló sportolókig.

Arra is megkérném az elnököt, hogy az Európai Parlament részéről szögezze le: amennyiben bármelyik csapat az emberi jogokra hivatkozva mondaná vissza a részvételt, a Parlament támogatását élvezné, és azt is tegye egyértelművé, hogy Bahrein vérrel szennyezett neve idén nem állhat Nürburgring, Monza, Monaco és Silverstone büszke európai neve mellett.

  Elnök. – Jegyeztük az ön által felvetett ügyrendi javaslatot, Howitt úr, és továbbítani fogjuk.

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök asszony, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően megkötött kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében megállapított átmeneti rendelkezésekről szóló jelentés előadója vagyok; a parlamenti szavazás és a tanácsi javaslat alapos megfontolása után szeretnék lemondani e jelentés előadói tisztjéről, mivel a Tanács és a Parlament állásfoglalása egyaránt felettébb elfogultan a befektetők érdekeit részesíti előnyben az átláthatóság követelményének rovására. A régi tagállamok ezenfelül nem veszik figyelembe azt, hogy az új tagállamok új megállapodásokat igényelnek, valamint a befektetők jogait semmilyen módon nem ellensúlyozzák környezeti, szociális és egyéb jogi előírások. Következésképpen úgy érzem, hogy nem vagyok képes megvédeni a Parlament álláspontját, mint ahogy arra is képtelennek érzem magam, hogy a tárgyalásokat sikerre vigyem. Ezért kérek engedélyt arra, hogy az előadói feladatot visszautaljam a bizottság elnökéhez.

  Elnök. – Ez eljárási kérdés, melyet önnek az illetékes bizottság elé kell vinnie.

  Rainer Wieland, szerző. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, Erminia Mazzoninak, a Petíciós Bizottság elnökének nevében szólalok föl, aki most sajnos nem lehet velünk. Ennél a petíciónál kétségtelenül vannak fontosabbak is. Ez a petíció nem harmincezer embert érint, mint néhány más, a Ház előtt folyamatban lévő petíció. Ami a Petíciós Bizottságot illeti, az említett kérdés mögött megbúvó indíték a természet, amely egy helyileg vitatott kérdés, valamint az, hogy a helyi gazdaság miként fejlődhet, s mindenekelőtt a jog egységes alkalmazása az Európai Unióban, amire a későbbiekben még visszatérek.

Mielőtt azonban továbblépnék, talán teszek egy másik megjegyzést. Az adott ügyről – a sífelvonó-projektről – szóló jelentés azt bizonyítja, hogy a helyi média el van ragadtatva, ha valaki megjelenik a helyszínen. Lehet ez természetlobbista, üzleti lobbista, a helyi hatóságok vagy a nemzeti kormány képviselője. Ebben az esetben ez nem helyes. Eva Lichtenberger kíséretében tényfeltáró látogatást tettem a helyszínen, és az a benyomás, miszerint az Európai Unió egyfajta legfelsőbb fellebbviteli bíróságként léphet föl, teljes félreértés.

A jog megfelelő végrehajtása tekintetében bizonyos mértékig a helyi hatóságokra kell bíznunk magunkat. És ezzel el is értünk a petíció lényegéhez. A petíció benyújtói azt állítják, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálat (KHV) elvégzéséhez szükséges helyi küszöbértéket, amely annak idején 20 hektár volt, nem tartották be, ehelyett a projektet mesterségesen kisebb részekre osztották fel, és így a valóságban túllépték a 20 hektáros küszöbértéket. Mindemellett Ausztriában azóta 10 hektáros küszöbértéket vezettek be. A helyzet tehát azért némiképp megváltozott.

Helyszíni vizsgálódásaink eredményeképpen arra a következtetésre jutottunk, hogy az Ausztriában alkalmazandó környezetvédelmi hatásvizsgálatokra vonatkozó rendelkezéseket – legalábbis lényegüket tekintve – annak idején betartották. Lehet éppen vitatkozni a fennmaradó négyzetméterekről vagy más területegységekről, ám meglátásunk szerint a vita nem óriási területet érint. És azt sem gondoljuk, hogy a fejlesztés egyedi vetületeinek mérlegelése nyilvánvalóan eltérő következtetéshez vezetne. Vonatkozik ez például a mesterséges hó előállításához szükséges víz kinyerésére szolgáló tó kialakítására, a projektet kiszolgáló parkoló létesítmények kérdésére, valamint egyéb vetületekre is.

Ugyanakkor arra a meggyőződésre jutottunk, hogy valamivel alaposabban meg kell vizsgálnunk ennek az esetnek a hátterét. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon az a mód, ahogyan a nemzeti kormány a környezetvédelmi hatásvizsgálatokról szóló jogszabályt alkalmazta, megfelelő volt-e, és összhangban állt-e az európai szabályozás szellemével. Csakhamar rájöttünk, hogy lehetséges a rendelkezések bizonyos mértékig eltérő módon történő alkalmazása, és nemcsak Ausztriában, hanem más tagállamokban, köztük az én hazámban is.

Felmerül tehát a kérdés, hogy mindig meg kell-e engednünk a projektek helyi feldarabolását. Az a kérdés is felmerül, hogy meg kell-e engednünk a projektek különálló fázisokra bontását akkor, ha utólag megállapítható, hogy valójában valamennyi egy átfogó terv részét képezte, és kezdettől fogva egységként kellett volna kezelni őket. Vannak olyan projektek is, melyeket jogi felépítésük tekintetében osztanak fel helyileg, ami felveti azt a kérdést, hogy ezt – kifejezetten vagy máshogy – mennyire engedi meg európai jogi szabályozásunk, meg azt a kérdést is, hogy ebben a vonatkozásban szükség van-e szigorításra.

Az említett létesítmények tekintetében egy kérdés tűnt ki különösen a számunkra. Tényleg megengedhetjük-e, hogy a számítások során teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a sípályákat, azokat az egy-, két-, három- vagy tízhektáros új síterepeket, melyeket már létező síterepekhez csatolnak, vagy amelyek a meglévő sílétesítmények bővítésének következményeként forgalmasabbak lesznek? Személyes véleményem az, hogy az európai szabályok alapján az átfogó projektbe minden felhasználandó területet be kell vonni; ezért azt a konkrét kérdést intézzük a Bizottsághoz, nem érzi-e úgy, hogy ezen a téren szigorítanunk kellene az európai szabályozást.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, Janez Potočnik és én örülünk, hogy olyan parlamentünk van, amely a környezetvédelmi szabályozások nyomon követését munkájának központi területeként kezeli, ahogy ebben a konkrét esetben is láthatjuk. A KHV-irányelv hatalmas értéket képvisel az Európai Unió ökológiai fejlődése szempontjából. Az irányelv szemünkben jelentős eszköz a fenntartható fejlődés megvalósításához.

Az irányelv kimondja, hogy azon projekteknek, melyeknek lényeges hatásuk van a környezetre, értékelésen kell átesniük, melyben a projektnek a környezetre gyakorolt minden közvetlen és közvetett hatását is értékelni kell. Ezek olyan projektek, melyeknél a tagállamoknak küszöbértékek alkalmazásával el kell dönteniük, hogy az említett értékelés eredményeként helye van-e környezetvédelmi hatásvizsgálat lefolytatásának. Az önök síterepét jellemző viszonyok a projekteknek egy olyan csoportjába tartoznak, melyek esetében a tagállamoknak már régóta el kellett dönteniük, hogy szükség van-e környezetvédelmi hatásvizsgálatra.

A múltbeli osztrák jogi szabályozás nem igazán volt kielégítő, ugyanis 10, 20 vagy több hektáros területekre vonatkozott. A petíció kézhezvételét követően a Bizottság megkérdezte az osztrák kormánytól, hogy ebben a projektben miként biztosította az irányelv helyes alkalmazását. Ausztria azt válaszolta, hogy nem kellett KHV-t végezni, mivel a projekt nem érte el a 20 hektáros küszöbértéket. Erre részünkről hivatalos kétely volt a válasz. Rámutattunk arra, hogy a terület nagyságának meghatározásához, következésképpen annak eldöntéséhez, hogy szükség van-e KHV-ra, a szűkebb értelemben vett terület figyelembevétele helyett átfogó szemléletre van szükség.

Ezek után Ausztria felülvizsgálta a KHV-kra vonatkozó jogszabályait, ami szerintem ennek az egyedi esetnek a legfontosabb hozadéka. Jogi véleményünk szerint Ausztria ma minden tekintetben megfelel az európai KHV-irányelv követelményeinek. Az arra vonatkozó döntés pedig, hogy egy síterep bővítésekor szükség van-e KHV-ra, általánosságban a bővítendő földterület nagyságától függ, valamint attól, hogy ez kijelölt természetvédelmi területen belül található-e. Ezen túlmenően az értékelésbe most már a korábbi bővítéseket is be kell számítani.

A KHV-irányelv előírásai ebben a tekintetben tulajdonképpen egyértelműen és szigorúan le vannak fektetve. Az előírások megkerülése nem lehetséges a projektek puszta fázisokra, darabokra vagy szeletekre osztásával. A természetre gyakorolt hatás átfogó elemzésének számottevő jelentőséget tulajdonítunk. A jogszabály általunk történő értelmezését az Európai Unió Bírósága is megerősítette. A Bíróság nem egy alkalommal leszögezte, hogy a projektek felosztásával nem lehet megkerülni a KHV-irányelv céljait. Ami pedig a területi küszöbértéket illeti, túl szűk értelmezés az, ha csak azokkal a felületekkel számolnak, ahová a tényleges építkezési munkákat tervezik. Minket nemcsak maguk az építési munkák érdekelnek, hanem az is, hogy az egész projekt miként illeszkedik szervesen a környező vidékhez. Vagyis a területi küszöbérték kiszámításába olyan területeket is be kell vonni, ahol tényleges építkezés nem folyik, de amelyek vitathatatlanul részei a projektnek, és részei a projekt hatásának is.

Ezért véljük úgy, hogy a Damüls-Mellau síterületen még a bővítés megkezdése előtt átvilágítást kellett volna végezni annak megállapítása érdekében, hogy a projekthez szükség van-e KHV-ra. Ezt a döntést az indokolásával egyetemben nyilvánosságra is kellett volna hozni. Ezek azok a kötelezettségek, melyeket az osztrák hatóságok nem tartottak be. Elmulasztották az átvilágítást, amely pedig meglátásunk szerint előírás lett volna.

A projekt már a múlté, a projektre vonatkozó döntést öt évvel ezelőtt hozták, és a projektet öt évvel ezelőtt hagyták jóvá. Az építkezés már befejeződött. Ezért a bécsi hatóságoktól további részleteket kértünk a létesítmények hatásairól, és arra vonatkozóan is vizsgálódtunk, hogy szükség van-e a következmények enyhítését célzó intézkedésekre, és egyáltalán lehet-e még szó ilyenekről. Mihelyt megkapjuk az erre vonatkozó tájékoztatást, megvizsgáljuk, hogy ezen az egész területen lehet-e további lépéseket tenni a természetre gyakorolt hatások enyhítésére.

Arra is felkértük az osztrák hatóságokat, hogy erősítsék meg: amennyiben ezen, vagy bármelyik más olyan síterep jövőbeli bővítésére kerül sor, amely megfelel a környezetvédelmi hatásvizsgálatokra vonatkozó osztrák törvény régi változatában foglalt kritériumoknak, először átvilágításra kerül sor, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy szükség van-e KHV-ra. Janez Potočnik jelenleg is dolgozik a KHV-irányelv módosításán. Ő és mi is egy olyan új szöveget kívánunk előterjeszteni, amely tovább fokozza a környezet védelmét, kiemelt figyelmet fordít az éghajlatváltozás, az energetika és a biológiai sokféleség területeire, olyan szöveget, amely beépíti az Európai Unió Bírósága vonatkozó jelentős határozatait, és amely a lehető legjobban közelíti és egyszerűsíti a meglévő eljárásokat, ráadásul pedig a korábbinál egyértelműbben kizárja a szabályozás megkerülését.

Janez Potočnik folyamatosan készíti elő az irányelv átdolgozását, ezért tavaly széles körű konzultációt folytatott a polgárokkal és az érintett érdekcsoportokkal. Jelenleg az eredmények kiértékelése folyik, amelynek függvényében legkésőbb 2012-ben javaslatot fogunk benyújtani. Ennek az építkezésnek a helytelen lebonyolítása legalább azzal a pozitív hatással lesz a jövőre nézve, hogy az európai jogszabály egyértelműbb megfogalmazást nyer, és többé nem lehet majd olyan könnyedén megkerülni. Örülünk, hogy a KHV-ról szóló osztrák törvény most már megfelel az irányelvnek.

A Bizottság fel fog lépni annak érdekében, hogy az osztrák hatóságok vizsgálják meg a már megvalósított létesítménynek a környezetre gyakorolt hatását, és mindezt azért, hogy a Damüls-Mellau környéki térségben elterülő síterep bármilyen jövőbeli bővítése során irányelvünk előírásai a szabályokkal összhangban kerüljenek alkalmazásra. Vagyis az ebben az egyedi esetben elkövetett hibákból valamennyien tanultunk.

(Taps)

  Peter Jahr, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, Rainer Wieland már igen világosan felvázolta a tényállást. Ha megengedik, én még egy-két politikai értékelést tennék hozzá.

Először is: az, hogy a meglévő rendeleteket vagy irányelveket megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy a gyakorlatban mennyire jól működnek, vagy mennyire érik el a céljukat, azután pedig javítunk rajtuk, avagy szükség esetén pontosabban értelmezzük őket, nem érv az európai politika ellen, sőt éppen hogy egy ilyen politika melletti érv. Mindig is lesz verseny az európai rendeletek és irányelvek, valamint a között, hogy ezek helyi szinten milyen formát öltenek. Lehet, hogy a Petíciós Bizottság nem fellebbviteli bíróság, ám ha nem tévedek, a Petíciós Bizottságban végzett munkánk erről szól – más szavakkal, a Petíciós Bizottság tagjaként az én értelmezésemben ez a rám osztott szerep –, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ez a petíció, amelyből kiderül, hogy az európai szándék helyi szinten eltérő értelmezést nyert, a Petíciós Bizottság véleményével egyetemben végezetül oda vezetett, hogy egy tagállamban megváltozott a törvény. Én ezt hatalmas sikernek tartom, az európai politika sikerének.

Meglátásom szerint az általános probléma az a kérdés, amelyet most felteszek a biztosnak. Sok polgárt foglalkoztat, hogy az európai környezetvédelmi szabályozást miként hajtják végre a tagállamok. Sok petíció szól erről. Ezek közül számos foglalkozik határon átnyúló ügyekkel, de sok olyan is van, amely a tagállami viszonyokat feszegeti. Időről időre szembesülünk azzal a problémával, hogy amikor folyó ügyekben kérdést intézünk a Bizottsághoz, a következő választ kapjuk: „Feltételezzük, hogy X tagállam megfelelően hajtja végre és alkalmazza az Európai Unió meglévő irányelveit és rendeleteit. Nem látunk okot a beavatkozásra.” Olyan eszközre van szükségünk, amellyel komoly párbeszédet kezdeményezhetünk a tagállamokkal még akkor, amikor az ügy folyamatban van, abban az esetben, ha jelek utalnak arra, hogy valami félresiklik; erre pedig azért van szükségünk, hogy ehhez az esethez hasonlóan végül ne kerüljünk ugyanilyen helyzetbe. A dolog nem a legjobban sült el, de most már eső után köpönyeg, és van megoldás a jövőre nézve – a múltra nézve viszont sajnos nincs.

  Jörg Leichtfried, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, úgy gondolom, hogy ami itt történt, azt olyan leckének tarthatjuk, amelyből tanultunk. Mi, osztrákok, megszállott síelők vagyunk. Ehhez persze sípályákra van szükség. Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell magunkban, és azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a gyönyörű, érintetlen környezet szintén része a síelésnek, és az emberek oda nem fognak menni, ahol ez már eltűnt.

Ennek a helyzetnek a fényében az osztrák politika a múltban számos hibát követett el. Egyoldalúan szaporították a sípályák számát anélkül, hogy mérlegelték volna, tényleg jó ötlet-e több sípályát létesíteni, és a hivatali gyakorlatot, illetve a jogi helyzetet is ez a hozzáállás jellemezte. Ami itt történt, az az Európai Unió és az Európai Parlament által hozzáadott értéket szemlélteti. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben félresiklott a dolog. Sok esetben, amikor félresiklik a dolog, semmi sem történik. Ebben az esetben viszont petíció benyújtására került sor, az emberek ennek megfelelően reagáltak, és Ausztria rendet tett a háza tájékán. Szerintem ez jó példa arra, hogy máskor is minek kellene történnie.

  Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, felettébb hálás vagyok az ön által nyújtott tájékoztatásért. Véleményem szerint az ön által elmondottak nagyon fontos dolgok. Csak egy további kérdésem lenne. Ön azt mondta, hogy a Bizottság tökéletesen elégedett azzal, ahogy Ausztria ma a környezetvédelmi hatásvizsgálatokat végzi. Viszont még mindig ott van az Európai Unió Bíróságának egyik határozata, amely megállapítja, hogy a polgárokat be kell vonni az annak megállapítását célzó eljárásba, hogy szükség van-e KHV-ra. A módosított osztrák törvénybe ez nem került bele, pedig ez egyfajta korai előrejelző rendszerként működhetne annak elkerülésére, hogy a Mellauban történtek többé ne ismétlődhessenek meg.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: némiképp abszurdnak tartom, ha a sípályákat csak azért nem számítják be a síterep méretébe, mert nem forgatták föl az egész hegyet. Meglátásom szerint végül is épp ezek az érintett területek, ezért be kell őket építeni a törvénybe. Teljesen egyértelmű, hogy ebben az esetben a projektet a szabályozás megkerülése végett osztották föl kisebb részekre. Remélem, hogy a jövőbeli eljárások folyamán nem fognak megfeledkezni erről az esetről.

  Willy Meyer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, olyan esettel állunk szemben, amely segíthet egy olyan kérdés megoldásában, amelyet a Bizottság lényegében elismert, amelyet Peter Jahr is felvetett, és amelyet a 2010-es évre vonatkozó tanácskozások során a Petíciós Bizottság által ismertetendő éves jelentésbe is fel fogunk venni.

A helyzet a következő, és példaként felhozhatnánk az alpokbeli Damülst, de a Pireneusokat is: sokszor fordul elő, hogy azon időpont között, amikor egyes európai polgárok panasszal élnek, valamint a megoldás időpontja között túl sok idő telik el ahhoz, hogy az ügyet visszafordíthatatlan kártétel nélkül lehessen megoldani. Arra utalok, hogy sok tagállam képes megkerülni az európai irányelvben az európai ökoszisztéma igen érzékeny területein, mint például ebben az esetben az Alpokban, vagy éppen a spanyol Pireneusokban tervezett állami vagy magánprojektekhez megkövetelt környezetvédelmi hatásvizsgálatot. Az adott esetben az irányelv megkerülése érdekében egy projektet felosztottak és feldaraboltak, miáltal megkerülték bármiféle környezetvédelmi hatásvizsgálat lefolytatását.

Most a Bizottsághoz fordulok: hölgyeim és uraim, ha tényleg elfogadják azt, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálatokat szigorúan el kell végezni, úgy gondolom, hogy gyorsabban kell reagálniuk, és le kell állítaniuk a folyamatban lévő projekteket, melyek mindazon bejelentések dacára előrehaladnak, amelyek jelzik, hogy ezekhez a projektekhez előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálatra van szükség. Ezért sarkalatos, hogy változtassunk azon az időtávon, amelyen belül egy panasz megoldást nyer, a Petíciós Bizottságnak és az Európai Bizottságnak pedig ezen időtávok lerövidítésén kell dolgoznia, hogy a tagállamok ne kerülhessék meg a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelv kötelező végrehajtását. Az irányelvet – miként itt már elhangzott – nemcsak Ausztriában, hanem számos tagállamban is megkerülték. Hazámban, Spanyolországban most van egy folyamatban lévő projekt a Pireneusokban. Szintén síparadicsomról van szó, a Castanesa-völgyben, és a spanyol állam ugyanígy kíván eljárni. A környezetvédelmi hatásvizsgálat elvégzésének megkerülése érdekében a felelős aragóniai hatóságok fel fogják darabolni a projektet.

Meggyőződésem, hogy az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban egyaránt az eljárás felgyorsításán kell munkálkodnunk.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, az elővigyázatosság elvével összhangban a környezetvédelmi hatásvizsgálat célja a projekteknek a környezetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásainak meghatározása és értékelése. A projekthez földrajzi vagy más értelemben egyértelműen kapcsolódó tervezett fejlesztés kizárása csak alááshatja a jogi helyzetet. Az Európai Bíróság még 1996-ban úgy ítélkezett, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a projektek feldarabolásával az irányelv célját ne lehessen megkerülni.

A KHV-irányelv alkalmazásáról és hatékonyságáról szóló 2003. évi jelentésében a Bizottság úgy találta, hogy a KHV-rendelkezések hatékonyságát gátló számos probléma gyökere nem feltétlenül az irányelv nemzeti szintű végrehajtásában, hanem annak gyakorlati alkalmazásában keresendő. Az annak idején megfogalmazott egyik ajánlás kifejezetten az olyan tagállamoknak szólt, amelyek – mint Ausztria is – kötelező küszöbértékeket vezettek be. Az az ajánlás született, hogy azon projektek esetében, amelyek esetleg számottevő környezeti hatással járhatnak, megfelelő átvilágítást kell végezni, különösen az érzékeny területek és a projektek lehetséges kumulatív hatása vonatkozásában. Ön bevezetőjében említést tett az átvilágítási folyamatról: az eredményeket továbbra is várjuk.

Az osztrák polgárok egyre erőteljesebben tiltakoznak az ellen, hogy aggodalmaikra túl kevés figyelmet fordítanak. Az Európai Unió Bírósága úgy ítélkezett, hogy a nemzeti szintű egyedi jogi aktusnak kellően részletesnek kell lennie, és rendelkeznie kell a nyilvánosság megfelelő bevonásáról. A Bizottság miként értékeli a környezetvédelmi hatásvizsgálatokról szóló osztrák jogszabály ezen vetületét?

A nyilvánosság bevonásának hiányával kapcsolatos bírálatot szinte valamennyi tagállamban hallani lehet. A KHV-irányelv folyamatban lévő módosításának részévé kellene tenni a nyilvánosság bevonása egységes eljárásának felülvizsgálatára vonatkozó vitát, amely eljárás szerepel is az irányelvben.

  Richard Seeber (PPE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, a felszólalók listáját elnézve az embernek az az érzése támadhat, hogy ebben a folyamatban a Közösséget és a Petíciós Bizottságot is valamiféle legfelsőbb bíróságnak tartják. Azt is le szeretném szögezni, hogy ezekből a projektekből nem szabad politikai előnyöket kovácsolnunk.

Itt és most a Damüls-Mellau térségben megvalósított projektről beszélünk. Ez két kistelepülés. A vorarlbergi tartományi kormányzat és a helyi hivatalok a lehetőségeikhez mérten legjobban igyekeztek alkalmazni a KHV-ról szóló osztrák törvényt. Úgy vélem, hogy az említett hatóságokat nincs okunk elmarasztalni. Felmerül ugyanakkor az a jogi kérdés, hogy az Osztrák Köztársaság miképpen ültette át a KHV-irányelvet. Itt nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az osztrák jogi hagyományok és az Európai Unióban létező jogi hagyományok is nagymértékben eltérnek egymástól. Most a képviselő asszonyhoz szólok: le kell szögeznem, meggyőződésem, hogy Ausztria igyekezett rendesen tenni a dolgát. E folyamat során a jogászok arra a véleményre jutottak: lehet, hogy sor került pár hiba elkövetésére. Újfent hangsúlyoznom kell, hogy csupán az utolsó néhány százalékról beszélünk. Ebben a projektben ennek ellentételezésére önkéntes mérések történtek, amiről láthatólag mindenki megfeledkezik. Jelentős kifizetésekre került sor, amit szintén le kell szögezni.

Végül, valószínűleg politikai értékelésre is sort kell kerítenünk. Figyelemmel arra, hogy ebben a projektben kompenzációs intézkedések történtek, hogy kísérlet történt az esetlegesen bekövetkezett károk jóvátételére, a projektet egyértelműen ad acta lehet tenni. Ezen a ponton a Bizottságot sajnálatos módon fel kell kérnem arra, hogy egyformán kezeljen mindenkit, és tekintsen határainkon túlra is; nézze meg, mi történik más tagállamokban, ahol egyes esetekben sokkal súlyosabban károsítják a természeti erőforrásokat. A Bizottságnak azonban bizonyos fokú körültekintéssel kell eljárnia. A környezetvédelmi politika terén különösen fontos a körültekintés, ha azt akarjuk, hogy az elfogadottsága szélesebb körű legyen.

  Heinz K. Becker (PPE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, szeretném a biztos által említett azon vetületet kiemelni, miszerint „a nemzeti hatóságok tanultak ebből”, ugyanis úgy vélem, hogy az a módosítás, ahogyan az osztrák nemzeti kormány – és konkrétan a környezetért felelős miniszter – eljárt az osztrák környezetvédelmi hatásvizsgálatokról szóló törvény módosítása kapcsán, igen pozitívnak tekintendő, és példaként, viszonyítási pontként szolgálhat számos egyéb esetben, melyek sokaknak nem ennyire ismerősek.

Végül azonban támogatásomról biztosítanám Peter Jahr módosított petícióját, mely az ilyen projekteknek már a tervezési fázistól és a korai megvalósítási szakaszoktól kezdődő befolyásolását, nyomon követését és kiigazítását lehetővé tevő, konkrét és hatékony eszközök megalkotására szólít fel.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, pár igen rövid észrevételem lenne, melyek ebben a folyamatban merültek föl. A környezetvédelmi hatásvizsgálati (KHV) eljárás gyakorlati alkalmazásának kedvező vetületeit leszámítva ez a tapasztalat azt is mutatja, hogy a KHV eljárás jobbítható, és jobbítani is kell rajta. Fontos, hogy a projektek kumulatív hatásának elemzésére másképpen tekintsünk, tartozzanak a projektek azonos típusba, avagy legyen mindegyik különböző. A fától túl gyakran nem látjuk az erdőt. Fontos, hogy teljesebb információkhoz jussunk arról, hogy az emberi tevékenységeknek milyen jelentősebb és összeadódó hatásuk van a természetre.

A KHV utáni fázisra is fokozottabb figyelmet kell fordítani, ugyanis ezt gyakorta elhanyagolják. Lényeges értékelni, hogy az előre jelzett hatások milyen mértékben következtek be, a hatások minimalizását vagy kompenzálását célzó intézkedések – ha egyáltalán voltak ilyenek – mennyire voltak hatékonyak, és ezeket milyen mértékben hajtották, avagy nem hajtották végre. Az állami környezetvédelmi hatóságoknak ebben kulcsszerep jut, melynek tényleges betöltéséhez megfelelő eszközökkel kell őket ellátni.

Végezetül a tanulmány átláthatóságának, minőségének és függetlenségének lehető legnagyobb mértékű szavatolása érdekében sarkalatos jelentőséggel bír az eljárás átláthatósága, a nyilvánosság bevonása és ennek ellenőrzése.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony, ma egy adott országra vonatkozó igen konkrét kérdésekről vitázunk, a környezetvédelmi hatásvizsgálat azonban mind nemzeti, mind nemzetközi szinten még mindig meglehetősen bonyolult és nehéz ügy. A legnagyobb probléma minden bizonnyal az, hogy a társadalom bizalmatlanul viseltetik az elvégzett környezetvédelmi hatásvizsgálatok iránt, hiszen a vizsgálatokat stb. a projektkivitelezők végzik. A nyilvánosságot ezért aktívabban be kell vonni ebbe a folyamatba, de természetesen egyensúlyt kell teremtenünk, hogy a projekteket ne lehessen indokolatlanul leállítani. A másik probléma a projektet követő értékelés fogalma, amikor bizonyos dolgok – köztük a környezetvédelmi hatáselemzés sem – kerülnek említésre, egyes mellékhatások pedig később jelentkeznek.

Tegnap megszavaztuk a hatásvizsgálati rendszer függetlenségének elvét. Ezt természetesen a környezetvédelmi jogban is alkalmazni kell, és a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelv felülvizsgálata során pontosan erre a kérdésre kell összpontosítanunk.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, lehet, hogy félreértettem Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė szavait, ezért teszem föl a kérdésemet. Úgy gondolom, hogy fontos a jelenleg hatályos szabályok betartása. Nem szabad, hogy állandóan azzal vághassuk ki magunkat, hogy azt állítjuk, a körülmények megváltozása okán nem kell szorosan betartanunk a szabályokat. A szabályokat mindig szó szerint be kell tartani, és ennek megvan a maga oka.

Azt szeretném tudni, hogy úgy kell-e értelmezni az ön szavait, hogy a szabályokat a helyzettől függetlenül be kell tartani, és az embereket nem mindig a körülményeknek kell vezérelniük.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony, szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályok tiszteletben tartása igen fontos, ám vannak esetek, amikor egyes érdekcsoportok a közvélemény manipulálásával esetleges megkísérlik befolyásolni egyes projektek megvalósítását. De miként már aláhúztam, szavatolni kell a szakértők önállóságát, függetlenségét és a megfelelő elemzést, és mindennek a szabályoknak megfelelően, a jogszabályokban előírt módon kell történnie.

  Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr, tisztelt Ház, ez a vita újfent rávilágít arra, hogy a környezetvédelem egész területével kapcsolatban jelentős kommunikációs problémával szembesülünk. A környezetet, a gazdaságot és a regionális érdekeket állandóan kijátsszák egymás ellen. A kutya itt van elásva. Szükség van a Bizottság támogatására annak érdekében, hogy a környezetet mindenki a gazdaság lényeges vetületének tekintse. Jelenleg túlságosan is háttérbe szorul az, hogy a környezet és a természeti világ védelmét szolgáló intézkedések munkahelyeket is teremthetnek és őrizhetnek meg.

A vita mostanában mindig sarkított: vagy a természet, vagy a munkahelyek. Mi, politikusok, a múltban sajnos szintén éltünk az effajta érveléssel. Felhívok mindenkit, hogy dolgozzon a környezettudatosság javításán, és mindkét oldal ismerje el, hogy a gazdaság további jövőbeli hatékony működése céljából a környezetet meg kell őriznünk.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Elnök asszony, Ausztria egyszer azért szavazott a Zwentendorfban létesítendő atomerőmű ellen, hogy megszabaduljon egy regionális kancellártól, minek köszönhetően egy Európában egyedülálló létesítményre, egy 1:1-es léptékben felépített atomerőmű-modellre tett szert. Szerintem ez egy drága kísérlet volt, és az osztrákoknak Európában mindenkit rá kellene venniük arra, hogy senki se válassza ezt az utat.

  Rainer Wieland (PPE). – (DE) Elnök asszony, voltaképpen elégedett vagyok a válasszal, de egy ponttal kapcsolatban mégis szeretném, ha tisztáznánk valamit. A jelenlegi szabályozás értelmében a sípályákat csak akkor kell beszámítani a küszöbértékekbe, ha a létesítmény fejlesztése során szerkezeti változtatásokat terveznek. A síelők, a bliccelők vagy mások által használt területek nem jönnek számításba. Azon a véleményen vagyok, hogy a szabályozásnak azokra a hatásokra is ki kell terjednie, melyek egy nem természetes állapotában meghagyott terület használatára vezethetők vissza.

Az utolsó, rövid megjegyzés: egy tagállam egy bizonyos olyan területén, amelyet, Oettinger úr, mindketten igen jól ismerünk, a Petíciós Bizottságnak válogatott esetekben lehetősége van blokkoló eljárás alkalmazására. Úgy vélem, hogy jó lenne, ha megegyeznénk a Bizottsággal és a Tanáccsal abban, hogy – amennyiben ez felelős módon történik – az eljárásokat be lehessen fagyasztani.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Richard Seeber (PPE). – (DE) Elnök asszony, még egyszer megkérdezném Rainer Wielandot, úgy is, mint jogászt, hogy most azt akarja-e, hogy a szabályozás a hegyi túrázókra és a sít viselő síhegymászókra is kiterjedjen, akik időnként használják a sífelvonókat, hogy ne gyalog kelljen megtenniük az egész távolságot, valamint kiterjedjen más sportfelszerelést viselőkre is. Az egész alpesi régiót környezetvédelmi hatásvizsgálatnak kell-e alávetni? Wieland úrnak pontosabban meg kellene határoznia a kritériumokat, és pontosan ki kellene fejtenie, hogy mit is ért a szavai alatt.

  Rainer Wieland (PPE). – (DE) Elnök asszony, egyvalamit teljesen egyértelművé kívánok tenni, és meg szeretném cáfolni a kialakult benyomást. A természeti világ nem a természetvédő szervezetek tulajdona. A természet az emberek használatára van. Tehát miként érintőlegesen már szó volt róla, nem az a véleményem, hogy Damüls-Mellau esetében az említett blokkoló eljárást alkalmazni kellett volna.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, először is mindannyiunknak világosan látnunk kell, hogy ezt az esetet nem kezelték helyesen. Az eset újraértékelése azonban segíteni fog abban, hogy Európán belül előrelépjünk. Megállapítottuk, hogy a küszöbértékeket nem megfelelően alkalmazták, hogy nem került sor átvilágítási folyamatra, és a környezeti hatás értékelése sem volt kellően objektív.

Másodsorban, az osztrák környezetvédelmi hatásvizsgálatról (KHV-ról) szóló törvényt módosítani kell, vagy ki kell terjeszteni azért, hogy megfeleljen az európai uniós irányelveknek, vagyis az önök követelményeinek. Harmadsorban úgy véljük: lényeges, hogy amikor ebben a térségben más intézkedésekre kerül sor – legyen szó további gépjármű parkolókról vagy egyéb fejlesztésekről –, a már meglévő fejlesztésekkel és meglévő építési projektekkel érintett területeket is magában foglaló egész projektet külön is világítsák át. A térség most már tényleg szorosabb ellenőrzés alá került.

Mindenki, aki – hozzám hasonlóan – élvezi a síelést, tudja, hogy ebben a térségben délután három óra körül a természetes környezetnek okozott károknál nagyobb problémának tűnik a zajszennyezés. Persze ezt nem teljesen komolyan mondtam. A Bizottságnak most lehetősége van jogsértési eljárás kezdeményezésére. Ami nem fenyegetés a részünkről, de ez a lehetőség továbbra is nyitva áll előttünk. Azután általánosságban meg kell vizsgálnunk a KHV-irányelv felülvizsgálatát. Mi ezzel Janez Potočnik szándéka?

Először is, a felülvizsgálat célja új politikai célkitűzések, például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, az energetika, a transzeurópai hálózatok és a kohéziós politika beépítése. Azután a szabályozásba be kell építeni az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, melyek a kérdés jelentős tisztázását eredményezték. Eva Lichtenberger kérdésére válaszul elmondanám, hogy megállapítottuk, miszerint az osztrák környezetvédelmi hatásvizsgálatról (KHV-ról) szóló törvény most már megfelel a küszöbértékek előírásainak. Most azt értékeljük, hogy az mind formai, mind tartalmi tekintetben kielégítő-e az átláthatóság, a polgári részvétel és a nyilvánosság bevonása vonatkozásában. Megerősíthetem, hogy a következő néhány hét folyamán a környezetvédelmi biztos, Janez Potočnik, kimerítő írásos választ fog adni önöknek arról, hogy az osztrák törvény megfelel-e az átláthatóság és a polgári részvétel irányelvünkben előírt követelményeinek.

Meggyőződésem, hogy ezen eset és más eredmények nyomán képesek leszünk arra, hogy jövőre összeállítsuk az európai irányelv kielégítő felülvizsgálatát. Rainer Wieland azt kérdezte, hogy a terület meghatározására miként kell tekinteni. Erre a kérdésre vonatkozóan írásos válasszal fogunk szolgálni. Úgy gondolom, hogy egy szállító létesítmény építésekor nem csak a kábel alatt elterülő földterületet, azaz nem csak a felvonó egy méter széles és több ezer méter hosszú nyomvonalát kell számításba vennünk. Másfelől viszont az irányelv hatálya nem terjedhet ki az egész hegyre, még akkor sem, ha a bliccelők a fekete pályákon száguldozó legjobb síelők. Ugyanakkor részletesebb kitekintésben a pályaként kijelölt valamennyi területet ide kell számítani. Más szóval, véleményem szerint minden karbantartott pálya és minden olyan terület, ahol hóágyúkat alkalmaznak, a hegy kiépített területéhez tartozik, ezért beleértendő a küszöbértékbe. Szükség esetén ezt az irányelv módosítása során egyértelműsíteni kell.

Miképp tudtuk volna a folyamatot egy korábbi szakaszában befolyásolni? Ezek a viták ma, az építési engedély kiadása után öt évvel természetesen már viszonylagosan idejétmúltak. Ez alapvető probléma, hiszen a Szerződés értelmében a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, és az európai szabályozás végrehajtásának felelőssége elsődlegesen a tagállamokra hárul, melyeknek helyi szinten kell igazgatni és érvényt szerezni a jogszabálynak. Remélem, hogy különösen Ausztriában tanultak ebből az esetből, és leszűrték azt a tanulságot, hogy a gazdaság és a környezet érdekeinek mérlegelésekor érzékeny megközelítéshez kell folyamodni, s azt is remélem, hogy ezért ennek az esetnek a jövőben pozitív hozadéka lesz.

  Elnök. – A vitát lezárom.

4. Megtévesztő szakmai címjegyzékek (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a megtévesztő szakmai címjegyzékekről a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Erminia Mazzoni és Malcolm Harbour által a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés (Ο-000087/2011 – Β7-0315/2011).

  Simon Busuttil, a szerzőt helyettesítve. – Elnök asszony, két és fél évvel ezelőtt a plenáris ülés előtt ismertettem a megtévesztő szakmai címjegyzékekről szóló jelentést. A Parlament által küldött üzenet világos volt: súlyos problémát jelentenek a megtévesztő szakmai címjegyzékek csalárd üzleti gyakorlatai, és az, hogy e csalárd fogásoknak kisvállalkozásaink, önkéntes szervezeteink, sőt jótékonysági szervezeteink tízezrei esnek áldozatul; ezért összehangolt megközelítésre van szükségünk, hogy az ilyen megtévesztő cselekményeknek megálljt parancsoljunk.

Két és fél évvel később sajnálatos módon újra ugyanerről a témáról vitatkozunk itt a plenáris ülésen, mivel a megtévesztő szakmai címjegyzékek problémájának leküzdésére édeskevés történt. Ez elfogadhatatlan.

Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy miről is van szó. Alapvetően arról, hogy egy megtévesztő szakmai címjegyzék kiküld egy kérdőívet, amely látszólag csak annyit kér a címzettől, hogy frissítse a személyes vagy üzleti adatait, cserében pedig azt ajánlja, hogy a címzettet úgymond díjmentesen felveszi a szakmai címjegyzékbe. A kérdőív kitöltéséből első látásra semmilyen költség, semmilyen fizetési kötelezettség nem keletkezik. A kérdőív beküldését követően azonban az áldozatok olyan értelmű levelet kapnak, melyben három egymást követő éven keresztül évi 1 000 euró befizetését követelik tőlük. Amennyiben nem fizetnek, a megtévesztő szakmai címjegyzékek lényegében molesztáló taktikához folyamodnak: telefonos zaklatáshoz, jogi lépésekkel és adósság-végrehajtással fenyegetnek.

A legaggasztóbb az, hogy ezek a jogsértő cselekmények több tagállam hatóságának az orra előtt zajlanak, melyek nagyon is tisztában vannak ezekkel az üzelmekkel, és a mai napig nem léptek fel ezek feltartóztatása érdekében. A European City Guide, a Construct Data, a TEMDI, az EU Business Services, a World Business Directory, az Expo Guide és a DAD még mindig gőzerővel működik. A Bizottság már megállapította, hogy ezek a megtévesztő gyakorlatok ellentétesek az uniós joggal, mégsem tett eleget a feltartóztatásuk érdekében. Ezért tartunk ma itt.

  Eija-Riitta Korhola, a szerzőt helyettesítve. – Elnök asszony, a megtévesztő szakmai címjegyzékeket üzemeltető társaságokra vonatkozó panaszok száma azt mutatja, hogy ez komoly probléma a kkv-k számára. A megtévesztő szakmai címjegyzékeket üzemeltető szélhámos társaságok a kisvállalkozásoknak pénzügyi károkat okoznak, és zaklatják őket. A 2003-tól 2008 közepéig terjedő időszakban mintegy 14 000 panaszt és vizsgálatot regisztráltak velük kapcsolatban. A mai napig panaszlevelek százai érkeznek az új áldozatoktól.

Az effajta tevékenységek üldözésével összefüggő nehézségek magának a belső piacnak a működését ássák alá. A megtévesztő és összehasonlító reklámról, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében a megtévesztő gyakorlatok jogsértőnek minősülnek.

Hiányoznak azonban a hatékony jogi fellépés és jogérvényesítés eszközei. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, úgy is, mint a jogi szabályozásért felelős bizottság, nemrégiben felvetette ezt a kérdést a holland hatóságoknál, melyek figyelmét felhívta egy hollandiai székhelyű, szakmai címjegyzékeket üzemeltető cég üzelmeire.

A holland hatóságok válasza világosan érzékelteti, hogy a tagállamokat elsősorban a saját területükön zajló események foglalkoztatják. Úgy gondolom, hogy a probléma határon átnyúló természete miatt a csalárd gyakorlatok feltartóztatása érdekében a tagállamoknak a bűnüldözés terén való fokozottabb együttműködése is feltétlenül sarkalatos lenne.

Maga a Bizottság is tevékenyebb szerepet vállalhatna a tagállamokkal való együttmunkálkodásban a határon átnyúló bűnüldözés terén azzal, hogy a tagállamok közötti együttműködést megkönnyítendő, felhasználja az Uniót át- meg átszövő, meglévő hálózatokat. Valamennyi tagállamban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a csalárd gyakorlatok elleni hatékony és elrettentő jogkövetkezményekre, amelyek az ilyen címjegyzékeket üzemeltető cégeket kiszorítanák az üzleti életből, és lehetővé tennék az ezen cégeket üzemeltetők megbüntetését.

Fontolóra kellene venni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatályának kiterjesztését a vállalkozások–fogyasztók viszonylatában előforduló valamennyi üzleti gyakorlatra, irányuljon ez akár a fogyasztók, akár a versenytársak védelmére. Ily módon ugyanaz a szabályozás vonatkozna a kiskereskedelmi ágazatban a vállalkozások közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak legalábbis a többségére, amely a vállalkozások–fogyasztók viszonylatában előforduló tisztességtelen üzleti gyakorlatokra vonatkozik, amelyek általában részlegesen fedik az előbbieket.

Az is fontos, hogy az információkhoz való hozzáférés, valamint a jogorvoslati mechanizmusok javításával történő fokozottabb figyelemfelhívással segítsünk a vállalkozásoknak a csalások letörésében. Meg kívánom kérdezni a biztostól, mi az akadálya annak, hogy az állami hatóságok erőteljesebben kapcsolódjanak be a határon átnyúló bűnüldözési együttműködésbe, és a Bizottság milyen intézkedéseket szándékozik foganatosítani a csalárd szakmai címjegyzékeket üzemeltető cégek elleni harcban?

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, a Bizottság osztja az Európai Parlament aggodalmait, félelmeit és a kérdésre vonatkozó bíráló elemzését. A szakmai címjegyzékek megtévesztő gyakorlatai számtalan cégnek okoznak fejfájást. Három évvel ezelőtt megrendeltünk egy felmérést, mire panaszok ezreit kaptuk. Csak feltételezhetjük, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, vagyis azoknak a vállalkozásoknak a száma, melyek úgy érzik, hogy becsapták őket, ennek sokszorosa lehet.

Viviane Reding, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos most gyűjti az adatokat a probléma elterjedtségének a megállapításához. Szeretném kiemelni, hogy az efféle gyakorlatokat már tiltja a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv, valamint a különböző tagállamok csalás elleni jogi szabályozása. E csalárd fogások egyike-másika azonban a nemzeti határokon keresztül valósul meg, a különböző vállalkozások közötti üzleti ügyletekben dívik, s a helyzet jelenlegi állása szerint az elkövetők üldözése nehézségekbe ütközik.

A probléma kezelése és megoldása érdekében Viviane Reding az év végére közlemény kibocsátását tervezi, amely a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, meglévő irányelv végrehajtásának jelenlegi állásáról, valamint a módosítására kínálkozó mostani lehetőségekről fog beszámolni, és értékeli majd a helyzetet. A biztos fontolgatja az irányelv érdemi részének javítását és a megtévesztő gyakorlatokból leszűrendő tanulságok megvizsgálását. Arra is összpontosít, hogy a határon átnyúló esetekben miképp lehetne javítani a nemzeti hatóságok közötti ügyészségi együttműködést.

A biztos azt is tervezi, hogy javasolja: a polgárokban és a vállalkozásokban fokozottabban tudatosítani kell a megtévesztő szakmai címjegyzékek erősödő problémáját, valamint tervei szerint ráirányítja a figyelmet az e területtel összefüggő fokozottabb közkapcsolati tevékenység szükségességére. A 2006-os irányelvet minden tagállam végrehajtotta, a Bizottság mégis azt kérte a tagállamoktól, hogy tájékoztassanak bennünket a végrehajtásról és az általuk hozott intézkedésekről, valamint – még a tervezett közlemény kiadását megelőzően – mihamarabb nyújtsanak be állapotjelentést. Ezt a folyamatot a május végén a Bizottság által a nemzeti hatóságok, az érdekcsoportok és független szakértők részvételével megrendezett konferencia is támogatásáról biztosította. A konferencia a szakmai címjegyzékek csalárd gyakorlataira, és különösen a határon átnyúló tevékenységekre összpontosított.

A vita folyamán kiderült, hogy a tagállami hatóságok jobb és rendszeresebb együttműködésére van szükség, ami bekerül a Viviane Reding által az év végén kibocsátandó közleménybe. Biztosíthatom önöket, hogy ezt a kérdést mi ugyanolyan sürgősnek tartjuk, mint önök. A következő lépéseket ezért akarjuk a lehető leggyorsabban meglépni. Formai okokból azonban szavatolnunk kell, hogy az érintett vállalkozások bevonására megfelelő módon kerüljön sor, márpedig ehhez időre van szükségünk. A konzultációs folyamat eredményeinek alapján és valamennyi érv tanulmányozását követően a megtévesztő és jogsértő, határon átnyúló gyakorlatok megelőzése végett a Bizottság további kiigazító intézkedéseket kíván hozni. Nagyon köszönöm, hogy széles körűen támogatják ezt az ügyet.

  Georgios Papanikolaou, a PPE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, biztos úr, senki sem ellenkezhet azzal, amit ön elmondott. Szeretném elmesélni, hogy milyen bajba került egy görög honfitársam, aki megtévesztő reklám folyományaképpen hasonló viszontagságról panaszkodott nekem, és aki az összes vonatkozó dokumentumot ideadta. A megtévesztő cég által küldött levél elején az áll, hogy az adatszolgáltatás díjmentes. Tekintettel arra, hogy bizonyos adatokat be kellett írnia, honfitársam beírta az adatokat, és elküldte a levelet. A levél alján apró betűkkel nyomtatva viszont az állt, hogy – miként az előbb Busuttil úr is kifejtette – ezért évente 1 000 eurót kell fizetnie. Bizonyos idő elteltével a nevezett cég állítólagos jogi irodája különböző leveleket küldött neki – ezek itt vannak nálam –, amelyekben felszólítják honfitársamat, hogy fizessen meg 3 529,38 eurót, amely összeg nyilván a kamatokat és a cég jogi költségeit is tartalmazta.

Biztos úr, nyilván van egy jogszabályi keret. Azt viszont nem tudjuk, hogy ezeket az irányelveket a tagállamok alkalmazzák-e, és megfelelően ültették-e át. A stockholmi program kimondja, hogy ezekkel a kérdésekkel közvetlenül kell foglalkoznunk. Honfitársaink mellett állunk, érintenek bennünket a mindennapi problémáik. Honfitársainkkal meg kell értetnünk, hogy mi nem valamiféle elérhetetlen helyen vagyunk, és nem csak jelentős európai kérdésekkel foglalkozunk. Mindennapi problémáikban is velük vagyunk. Ezt a kérdést haladéktalanul meg kell oldanunk.

  Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, először és főként azt kell világosan leszögezni, hogy ezek a cégek nem csupán megtévesztőek, hanem csalók is.

A vállalkozásnak mint olyannak addig van értelme, amíg az egész társadalomhoz hozzátesz valamit, ám ha valaki azért fog álvállalkozásba, hogy más, becsületes kereskedőket és cégeket pusztán a saját meggazdagodása érdekében csalogasson be egy címjegyzékbe, és ennek során mindenféle fortélyt bevet, akkor ez egyszerűen csalás, és teljesen mindegy, hogy az adott cég mennyire tiltakozik, és milyen fennen hangoztatja, hogy semmilyen jogsértést nem követ el. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv értelmében a szakmai címjegyzékeket üzemeltető cégek említett gyakorlatai egyértelműen a törvényen kívül esnek.

Mégsincs szükség új jogszabály bevezetésére. Ehelyett arra kell koncentrálnunk, hogy a jogszabályt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazzuk a gyakorlatban. A probléma az, hogy ezek a cégek többnyire egy másik uniós tagállamban működő, családi kisvállalkozásokra csapnak le, melyeknek többnyire vagy nincs meg a tudásuk jogi védelem felállítására, vagy nem képesek erre, illetve úgy gondolják, hogy ez sok pénzükbe és erőfeszítésükbe kerülne. Még csak egy kérdésem lenne: a Bizottság szerint lenne-e helye az egyes érintett cégek megnevezésére irányuló nyilvános kampánynak, melyben a tisztességes vállalkozásokat felszólítanák, hogy ezekkel ne lépjenek üzleti kapcsolatba?

  Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, szeretném tudatni a biztossal, hogy az elmúlt pár év folyamán sok olyan ír polgárral találkoztam, akik a megtévesztő szakmai címjegyzékeket üzemeltető cégek áldozataivá váltak.

Például találkoztam egy olyan iskolai titkárral, aki több mint 2 000 eurót fizetett azért, mert az iskola ezt nem engedhette meg magának, és mert felelősnek érezte magát azért, mert aláírta a kérdőívet. Ráadásul emiatt nagyon ostobának érezte magát. Azt gondolta, hogy senki sem olyan botor, hogy olyat tegyen, amilyet ő, miközben persze nem is sejtette, hogy ilyesmi nap mint nap megesik az emberekkel.

Azután találkoztam egy idősebb hölggyel, akinek a férje taxizott. Kapott egy kérdőívet, amelyben volt néhány hiba. Azt hitte, hogy csak a hibákat javítja ki, visszaküldte a kérdőívet, mire a következő két évben egyre-másra kapta a fenyegető leveleket. Ezektől annyira megrémült, hogy amikor a postaládából kiszedte, már fel sem merte nyitni őket. Nem mondhattam neki, hogy ne fizessen. Csak annyit mondhattam, hogy én az ő helyében nem fizetnék. Ez volt a legjobb tanács, melyet adhattam neki.

Számtalan más példát is hozhatnék, melyekről tudom, hogy már hallottak. Az igazság az, hogy a polgárok védelmet várnak az európai jogszabályoktól, és nem értik, hogy az európai jogszabályok ebben a tekintetben miért nem védik őket. Itt valami kétértelműség lappang. Amint említettem, azt mondom a polgároknak, hiszem, hogy védelemben részesülnek, de ezt nem tudom garantálni. Például, ha jól tudom, az egyik ilyen céget egy spanyol régióban elmarasztalták, mire egyszerűen áttette a székhelyét egy másik régióba, és ott működött tovább.

Az egyik dolog, amely aggasztja a polgárokat, az az, hogy bizonytalanok más országok jogrendszerei működésének a mikéntjében. Lehet, hogy úgy érzik, hogy a saját tagállamukon belül meg fogják védeni őket, de abban bizonytalanok, hogy egy másik tagállamban mi fog történni. És az is idegesíti őket, hogy mi van, ha ezek a cégek az EU-n kívülre távoznak.

Jó ezért hallani, hogy a Bizottság osztozik a gondjainkban, és a tagállamokat szorosabb együttműködésre ösztökéli, újfent megvizsgálja a határon átnyúló eseteket, s igyekszik tájékoztatni a polgárokat és a vállalkozásokat.

Biztos úr, ön úgy fejezte ki magát, hogy sürgető a helyzet, de a helyzet már régóta, nagyon régóta sürgető. A polgárok azt tapasztalják, hogy az uniós jogi szabályozás számos területen hat az életükre, ezért értetlenül állnak az előtt, hogy a csaló cégekkel szemben miért nem kapnak védelmet. Biztos úr, arra kérném, értse meg, hogy a „sürgős” szó azt jelenti: „most”.

  Struan Stevenson, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, tökéletesen egyetértek a Marian Harkin által elmondottakkal. Skóciai választókörzetemben az idősek, valamint a panziókat és az önellátó nyaralókat üzemeltetők esnek e jogsértő tevékenység áldozatául. Címeket adnak meg a címjegyzéknek, mire kapnak egy ezer euróról kiállított számlát. Az idős emberek megrettennek, amikor az inkriminált cégek állítólagos jogi képviselőitől ilyen fenyegető leveleket kapnak.

Ez egy határon átnyúló jogsértő tevékenység. A szóban forgó cégek megadják az adataikat és a címüket is. Le kell rájuk csapnunk, be kell szüntetnünk a működésüket, üldöznünk kell őket, az Európai Unió polgárait pedig meg kell védenünk. Amikor bármely polgár a választókörzetemben felkeres, akkor csak annyit mondok neki, hogy azt írja vissza a cégnek, hogy minden további levelezést nekem küldjön meg. Ezután hallani se lehet többé az adott cégekről. De ezeket az embereket rács mögé is kell dugni.

  Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, erre az indítványra óriási szükség van. Jóllehet megvan a 2006-os irányelvünk, ez egyértelműen nem működik annyira jól, amennyire kellene. Azok a cégek, amelyekről hallottunk, csupán csak azért léteznek, hogy becsapják a gyanútlan és néha túlterhelt szervezeteket, azt pedig különösen felháborítónak tartom, amikor a jobbára szűkös költségvetéssel rendelkező közösségi vállalkozásokat károsítják meg.

Pénzbehajtó és zsaroló módszereket használnak, gyanútlan emberek előtt villantanak fel hamis ígéreteket; de azt hiszem, hogy az üzenetnek annak kell lennie, hogy ha egy ajánlat túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, nos akkor olyan is. Ezek a cégek ragadozó cápák, melyeket fel kell tartóztatni.

Képviselőcsoportunk határozottan üdvözli ezt az állásfoglalást; már nagyon ideje volt, és támogatni fogjuk, hiszen felszólítja a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól az irányelv megfelelő érvényre juttatását.

  Derek Roland Clark, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a legjobban a European City Guide-ot ismerem, és a bezárására tett kísérletek dacára ez a kártevő még mindig él és virul. Az Egyesült Királyságban 2008 májusában léptek hatályba a megtévesztő marketingre vonatkozó előírások. Ezek törvénytelennek nyilvánítják a hivatalos iratokban a szolgáltatás valódi költségének elrejtésére szolgáló apró betű használatát. A Tisztességes Kereskedelem Hivatala így most már eljárhat a brit cégek ellen, de ennek van egy komoly hátulütője.

A Hivatalnak ugyanis nincs hatásköre a máshonnan, közötte a más tagállamokból származó csalás kezelésére, a probléma tehát továbbra is fennáll, és én továbbra is megkapom a magam panaszadagját. Még inkább a lényegre térve: miközben ezek a cégek az elnéző politika következtében máshol működhetnek, a saját kormányom miért nem akadályozhatja meg a szárazföldi Európából jövő veszélyt? A válasz ennek a fölösleges EU-nak a lényegében rejlik, amely lerombolta a nemzeti határokat. A személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása tökéletes fedezéket kínál az embercsempészek, a terroristák számára, meg a gyanútlan emberek megkopasztását célzó, megfélemlítő átverésekhez is.

  Philippe Boulland (PPE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, számokban összefoglalhatjuk a megtévesztő, mert úgymond díjmentes szakmai címjegyzékek helyzetét. Az Európai Parlamentbe a Petíciós Bizottság címére négyszáz petíció érkezett. Ötvenezer mikrovállalkozás, egyesület vagy szervezet érintett, melyeket addig zaklattak, amíg fizettek. Miként Simon Busuttil mondta, a követelés átlagban ezer euró három éven keresztül, nem kívánt szerződések címén.

Ezek a számok csak részben tükrözik az átverések áldozatainak a szenvedését. Ezek az emberek már a vállalkozásuk elindításával kockázatot vállalnak, és igen gyorsan szembekerülnek az üzlet nehézségeivel, a gazdasági válsággal és a jövő bizonytalanságával. Mentesítsük őket attól, hogy ilyen csalárd üzelmeket kelljen elviselniük, amelyekkel szemben sem emberi, sem pénzügyi eszközöket nem tudnak bevetni.

Több javaslat jöhet számba: először is, fel kell számolni a gazdaságunkat sebezhetővé tevő átveréseket. Ehhez, biztos úr, kívánatos lenne a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó irányelv felülvizsgálatának felgyorsítása, figyelemmel a reklámon keresztül megvalósuló megkárosítások terjedésére és kifinomultságára.

Azután a „naming and shaming” elv alapján állítsuk össze ezeknek a cégeknek a feketelistáját, amely hivatkozási pontként szolgálhatna. A csalás elleni küzdelemre szakosodott nemzeti hatóságok és az áldozattá vált vállalkozások segítségével így lenne egy egyszerű és hatékony elrettentő és megelőző eszközünk. Végül, egy ilyen rendszer szereplői súlyos büntetést érdemelnek. Márpedig a kiszabható büntetési tételek és pénzbírságok jelenleg gyakran alacsonyabbak a kizsarolt összegeknél. Bátorítsuk a tagállamokat arra, hogy ezen a téren szigorúbban lépjenek föl.

  Evelyne Gebhardt (S&D). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr, a Bizottság osztja az Európai Parlament aggodalmait. Mindez igen szép, de már évek óta várunk arra, hogy a Bizottság lépjen, és valódi előrehaladás történjék ezen a területen. Itt fekszik előttünk Simon Busuttil jelentése. A legutóbbi parlamenti ciklusban a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság több ízben hangsúlyozta, hogy tennünk kell végre valamit az emberek megsegítésére. A probléma az, hogy az emberek még mindig csak várnak erre a segítségre.

Az érintett önkéntes kisszervezetek közül soknak nincsenek meg a pénzügyi eszközei vagy az arcátlansága az önvédelemhez. A múlt héten is kaptam egy újabb levelet, melyben azt kérdezik: „Hogy védjem meg magamat? Nincs pénzem ügyvédre, ezért nem tudom az ügyet jogi útra terelni.” Úgy vélem, hogy az európai polgárok kezébe végre egy olyan hatékony eszközt kell adnunk, amellyel megszabadíthatják magukat ettől a problémától.

  Catherine Stihler (S&D). – Elnök asszony, a gyanús, jellegüknél fogva csaló átveréseket, melyek a törvényesség álcájával – megnevezésükben gyakorta az Európa szót használva – a kisvállalkozásokat nézik ki prédául, törvénytelennek kell nyilvánítani. Ezek az átverések nem csupán a kisvállalkozásoknak okoznak károkat, melyeket fenyegetnek, zaklatnak, és olyannyira molesztálnak, hogy ez utóbbiak kénytelenek díjat fizetni olyasmiért, amelyről azt hitték, hogy díjmentes; az Európai Uniónak is károkat okoznak, ha nem lépünk fel keményen, és nem segítünk az áldozatoknak.

Az Európai Bizottság ugyanis azt mantrázza, hogy „gondolkodjunk először kicsiben”, de én mégis évek hosszú sora óta – ahogy képviselőtársaim mondták – vetem föl ezt a kérdést, amelyre még mindig nem történt közvetlen reagálás: vajon miért nem? Felmérésekről, tájékoztató összejövetelekről és az érdekeltek részvételével megtartott ülésekről hallunk. Tettekre van szükség, nem szavakra, s ha azt mondjuk, hogy csak az idei év végéig várunk, vagy adunk még a dolognak pár év kifutást, akkor ez túl kevés, és túl későn jön: most kell cselekednünk.

Tehát az átverések egész Európára kiterjedő és határon átnyúló jellegére figyelemmel a Bizottság fontolóra veszi-e a kkv-k támogatását célzó valamiféle jogsegély bevezetését ahhoz, hogy a kkv-k meg tudjanak birkózni a szélhámosokkal? Az átverések addig fognak tartani, amíg a Bizottság keményen föl nem lép.

  Phil Prendergast (S&D). – Elnök asszony, az Európai Parlament petíciók százait kapta kisvállalkozásoktól szerte Európából, melyek azt hangoztatják, hogy áldozatául estek ezeknek a konstrukcióknak. Miközben a vérlázító díjak megfizetése a vétlen vállalkozásokat komoly pénzügyi bajba sodorhatja, az áldozatok rendszerint túl kicsik ahhoz, hogy megengedhessék maguknak a címjegyzékeket üzemeltető cégek elleni jogorvoslattal járó jogi költségeket.

A szóban forgó cégek rendszerint olyan áldozatokat szemelnek ki, melyeknek a székhelye egy másik tagállamban van. Ez jogbizonytalanságot szül az áldozatokban, hiszen az áldozatok többnyire nem tudják, hogy egy másik országban mi az ilyen szerződések jogállása. A címjegyzékeket üzemeltető cégek erre a bizonytalanságra játszanak rá.

Jóllehet a Bizottság világosan kimondta, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv jogsértőnek nyilvánítja a címjegyzékeket üzemeltető cégek megtévesztő gyakorlatait, azt is meg kell vizsgálnia, hogy a tagállamok miképpen ültették át ezt az irányelvet, mégpedig azért, hogy tisztázza, hogy a polgárok Európában mindenütt egyforma védelemben részesülnek-e. Az, hogy a tagállamok átültették az irányelvet, még nem feltétlenül jelenti, hogy az adott intézkedések átfogóak, avagy összhangban vannak egymással.

  Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök asszony, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a vízhez lehetne hasonlítani: amint egy rést találnak, rögtön befurakodnak oda. Ez esetben két rést találtak: az egyik a már említett 2006-os irányelv, a másik a tagállamok közötti együttműködésről szóló rendelet.

Biztos úr, minthogy bírja a Parlament valamennyi frakciójának a támogatását, vagyis az egész Parlamentét, gyorsan kell lépnie, mert az idő pénz. Miként képviselőtársaim már kifejtették, legalább három év telt el, három év, amely alatt ezek a molesztálók – ahogy számos képviselőtársam joggal nevezte őket – megtévesztették a képviselőket, megtévesztették az európai gazdaság gerincét alkotó kis- és középvállalkozásokat. Önnek cselekednie kell, mégpedig gyorsan.

  Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, valóban lényegbevágó lenne tudni, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvet a tagállamok jól ültették-e át, és jól alkalmazzák-e. Ugyanakkor haladéktalanul és mélységében tanulmányoznunk kell ennek a problematikának más alapvető vonatkozásait is, melyek egyébként a határon átnyúló átverések más formáira is alkalmazhatók.

Az első az, hogy a Bizottságnak, a tagállamoknak és ezek szervezeteinek el kell juttatniuk az információkat a fogyasztókhoz. Az nem normális, hogy egyre több polgár válik átverések áldozatává.

Másodsorban az áldozatok számára lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy érdekeik érvényre juttatása céljából kollektív jogorvoslathoz folyamodhassanak. A kollektív jogorvoslatra több mint húsz éve várunk.

Végül a jogviták alternatív rendezésének reformjáról folyó jelenlegi vitában szintén fontolóra lehetne venni az átverések rendezésére szolgáló rendelkezéseket.

Biztos úr, ebben az ügyben konkrét és igen gyors intézkedéseket várunk öntől.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony, a helyzet pontosan úgy néz ki, ahogyan képviselőtársaim leírták. Ezt onnan tudom, hogy saját választókörzetemben, főként Corkban egy cég, mely a European City Guide nevet viseli, csalárd módon a környék összes vállalkozását behálózta. Annak ellenére, hogy ha nem tévedek, a katalán legfelsőbb bíróság 2001-ben felszólította üzleti tevékenységének beszüntetésére, és a belga bíróságok, valamint az Egyesült Királyság Tisztességes Kereskedelmi Hivatala megtévesztő gyakorlatok miatt elmarasztalta, a cég továbbra is folytatja üzleti tevékenységét. Ez így nem megy.

Nagyon fontos, hogy két dolgot megtegyünk: az első az, hogy Európa-szerte meg kell próbálnunk felhívni a vállalkozások figyelmét arra, hogy legyenek óvatosak, és ne essenek a megtévesztő cégeknek a csapdájába; a másik pedig az, hogy vezessünk be olyan szabályozást, amely szavatolja, hogy amennyiben ezek a cégek bíróság elé kerülnek, vagy szüntessék be a tevékenységüket, vagy kerüljenek rács mögé. Ez ilyen egyszerű.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony, a Parlament több mint 400 petíciót kapott, és én magam is számos panaszos levelet kaptam vállalkozásoktól, non-profit szervezetektől, iskoláktól, jótékonysági szervezetektől, sőt még kormányzati intézményektől is, melyek a szakmai címjegyzékeket üzemeltető cégek által elkövetett csalás áldozataivá váltak. Költséges pénzügyi kötelezettségeket vállalnak abban a hiszemben, hogy csak a saját adataikat frissítik. A címjegyzékekkel üzletelő csaló cégek üzelmeiket szándékosan folytatják határon átnyúlóan, vagy harmadik országokból. Egyértelmű páneurópai megoldásra van szükség, az Európai Bizottság viszont, amely kezében tartja a jogalkotási kezdeményezést, az Európai Parlament minden erőfeszítése dacára évekig semmit sem tett.

Árnyékelőadói tisztemben a parlamenti jelentésben számos megoldásra tettem javaslatot. A Bizottságnak valójában csak annyit kellene tennie, hogy javasolja, hogy a vonatkozó irányelv értelmében tiltott megtévesztő reklámozási gyakorlatok kerüljenek feketelistára. Erőteljes európai jogalkotási megoldásra van szükség, mégpedig mihamarabb.

Sürgetem a Bizottságot, hogy alkalmazza a gyorsított jogalkotási eljárást. A Bizottságnak az ebben az esetben tanúsított elítélendő elnéző magatartása miatt sok becsületes polgár veszített rengeteg pénzt. Véleményem szerint az Europolnak is vizsgálódnia kellene.

  Olga Sehnalová (S&D). – (CS) Elnök asszony, egyes úgynevezett szakmai címjegyzékekkel üzletelő cégek tisztességtelen gyakorlatai továbbra is komoly problémát okoznak. Ügyleteik mindig elsősorban a törvény megkerülésére és az igen gyenge lábakon álló jogérvényesítésre támaszkodnak. Sok érintettet a költségek tántorítanak el attól, hogy az ügyet jogi útra terelje. A másik oldalról pedig az igazságszolgáltatási és egyéb felügyelő szervek merev formai megközelítése miatt számos esetben abszurd ítéletek születtek.

A csalók azonban főleg a felelős intézmények gyér jogi ismereteire támaszkodnak, valamint – ami sajnálatos – sok esetben az intézmények részéről megnyilvánuló vonakodásra, nem-akarásra és bizonyos mértékű közönyösségre. A jog formalista értelmezésével kibújhatnak a felelősség alól, elkerülhetik ezekben az esetekben a bűnvádi eljárás megindítását, és moshatják kezeiket. Ennélfogva paradox módon inkább a csalók érdekét, semmint az áldozatokét védelmezik.

A Bizottsághoz intézett kérdés jogosan tudakolja a Bizottságtól, hogy a tagállamok miként állnak ehhez a kérdéshez. A tagállamok hogyan alkalmazzák a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvet? Hacsak az adott állam formális szerep helyett nem kezd el aktív szerepet játszani, a probléma valóban kezelhetetlen marad, és továbbra is elárasztanak bennünket a becsapott áldozatok petíciói. Pedig ebben az ügyben nem vagyunk tehetetlenek.

  Andreas Schwab (PPE). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja erőteljesen támogatja azt a lépést, hogy a kis- és középvállalkozásokat szabadítsuk meg a szakmai címjegyzékekkel üzletelő cégek kártételétől, melyek azt állítják, hogy szolgáltatásokat nyújtanak a gazdasági társaságoknak, de melyeknek végül a számlákon kívül semmilyen más valódi folyománya nincs. Pedig ahogy ön, Oettinger úr, helyesen leszögezte, a 2006/114/EK irányelv jogalapot szolgáltat erre, az irányelvet viszont egyes tagállamokban a jelek szerint nem sikeresen hajtották végre. Ezért remélem, hogy a Bizottság kezelni fogja a probléma gyökerét, és rendszerszerű megközelítést fog alkalmazni ennek mihamarabbi megoldására azon tagállamokban, ahol a helyzet különösen rossz. Persze a belépések határon átnyúló jellege miatt a probléma ezen tagállamokból átszivároghat a szomszédos országokba is.

Ebben az esetben egy elnagyolt megközelítés nem működőképes, mivel a probléma egyértelműen egyes tagállamokhoz köthető.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, a szakmai címjegyzékek egy adott üzleti ágazatban rendelkezésre álló ajánlatokra vonatkozó információk legszélesebb körben használt forrásai. Tekintélyüknek köszönhetően az európai fogyasztók nagy becsben tartják őket. A megtévesztő szakmai címjegyzékek ezért okoznak károkat az ezeket használóknak. Ennek a gyakorlatnak csak a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv rendes végrehajtásával lehet véget vetni. Ezt a szöveget sajnos nem minden tagállam ültette át a nemzeti jogába, minek következtében az áldozatokat nem lehet kárpótolni az általuk elszenvedett sérelemért. Az említett gyakorlat elleni küzdelemhez szükséges eszközök az irányelv módosításával jönnének létre. Az uniós jogi szabályozás konkrét rendelkezésekkel történő kiegészítése a megtévesztő szakmai címjegyzékek megjelenését is korlátozná. Úgy gondolom, hogy az üzelmek áldozatai számára lehetőséget kell teremteni arra, hogy közvetlenül fordulhassanak az igazságszolgáltatási rendszerhez.

  Gerald Häfner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr, tisztelt képviselőtársaim, úgy tűnik számomra, hogy ez valóban európai probléma. Mindenki ismer ilyen eseteket, és egy sor különböző országból hallunk történeteket. Az asztalomon halomban állnak az ilyen ügyek, és meg kell vallanom, hogy a legtöbb esetben engem is becsaptak volna. A probléma az – ami számos alkalommal terítékre került –, hogy itt van a 2006/114/EK irányelvünk, az ügyet 2008-ban a Petíciós Bizottságban is tárgyaltuk, s itt, a plenáris ülésen is vitáztunk róla, a probléma mégis továbbra is fennáll, sőt nagyobb méreteket ölt.

Oettinger úr, hallottam, amit az elején mondott, és az az érzésem, hogy a probléma önnél landolt. Egy új biztosnak talán új lehetősége lesz lépni ezen a területen. Kérném, hogy a problémát vegye komolyan. Ez apró problémának tűnhet, ám komoly gazdasági kihatással bír, és főként a kis- és középvállalkozásokat, valamint a családi cégeket sújtja, melyek pedig nemzeti gazdaságaink és társadalmunk gerincét alkotják. Amennyiben ennek nem sikerül megálljt parancsolnunk minden tagállamban, és az irányelvet nem sikerül Európa-szerte egyformán és hatékonyan végrehajtani, még nagyobb kártétellel fogunk szembesülni.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők, hálás vagyok azért, hogy a helyzetet a ma itt jelen lévő, elkötelezett képviselők ilyen széleskörűen és következetesen körüljárták. Viviane Redinget tájékoztatni fogom erről, arra ösztönözve, hogy az európai és nemzeti jog erős és gyenge pontjaira kitérő, átfogó közleményt fogalmazzon meg, valamint, hogy az irányelv módosítására ezen az alapon kerüljön sor.

A 2006-os irányelvet a tagállamok egyértelműen végrehajtották. Tehát az elsődleges probléma nem a nemzeti jog kiigazítása. Először is, ha határon átnyúló problémák merülnek föl, a jogot sok esetben nem is alkalmazzák, mégpedig a különböző tagállamok hatóságainak nem éppen ideális együttműködése következtében, s ezért ezeket az eseteket egyáltalán nem is vizsgálják ki. Másodsorban a bűnüldözés is többnyire elmarad. A büntetőjog a tagállamok hatásköre, mind a büntetési tételek megállapítása, mind az említett esetek hivatalos hatósági, ügyészségi vagy bírósági kivizsgálása tekintetében.

Harmadsorban, és most jutok el az ügy lényegéhez: a 2006-os irányelv hatálya csak a vállalkozások és a fogyasztók közötti üzleti viszonyokban előforduló tisztességtelen gyakorlatokra terjed ki, de nem terjed ki a vállalkozások közötti tisztességtelen üzleti gyakorlatokra. Ami annyit tesz, hogy az irányelv elsősorban a magánszemélyeket védi a csaló cégekkel szemben. Az irányelv nem védi az ilyen típusú csalás ellen az olyan polgárokat, akik vállalkozók, egyéni vállalkozók, kiskereskedők, üzletemberek és ügynökök, vagy akik kis- vagy középvállalkozást üzemeltetnek. Annak idején, a jogalkotási folyamat során azonban a tagállamok többsége éppen ezt a pontot kifogásolta, amely az irányelv hatályát úgy terjesztette volna ki, hogy az a gazdasági társaságok közötti üzleti viszonyokra is kiterjedjen. Vagyis teljesen tudatosan és szándékosan mi magunk szorítottuk magunkat ezen irányelv alapján arra, hogy az európai szabályozás csak a csaló cégek és a polgárok közötti üzleti kapcsolatokra terjedjen ki, de a csaló cégek és a kisvállalkozások közötti kapcsolatokra ne. Annak idején nem kívánatos volt annak a kérdésnek az európai szabályozása, melyre a gyakorlati tapasztalatok alapján önök most teljes joggal panaszkodnak.

Az irányelv ambiciózus európai projekt volt, és a Bizottság annak idején attól tartott, hogy ha az irányelvet a csalók és a polgárok közötti kapcsolatokon túlra is ki akarja terjeszteni, akkor a tagállamok a javaslatot megtorpedózzák, és semmi sem lesz belőle. Az itt önök által említett konkrét példák fényében, valamint a Bizottság által feltárt visszaélések tükrében az irányelv jövő évben esedékes felülvizsgálata során esetlegesen elképzelhető az irányelv hatályának a csaló cégek és a polgárok közötti viszonyokon túlra történő kibővítése. Ehhez a munkához azonnal hozzáfogunk.

Végezetül, vannak olyan tagállamok, melyeknek anyagi és büntetőjoga kielégítő rendelkezéseket tartalmaz a csalók és a polgárok közötti viszonyokra vonatkozóan, és amelyek üldözik az ilyen eseteket. A jó példák között említhető Ausztria, Belgium és Franciaország. Más tagállamokban viszont, melyek közül néhányra önök is utaltak, a nemzeti szabályozás nem megfelelő. Majd meglátjuk, hogy ezek a tagállamok egy év múlva készek-e a Tanácsban megszavazni egy általános, az egész Unióra kiterjedő, egységesített szabályozást azon polgárok védelméről, akik egyúttal üzletemberek is.

  Elnök. – Egy állásfoglalási indítványt kaptam a Petíciós Bizottságtól, melyet az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra ma 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Gálné Pelcz Ildikó (PPE), írásban. – (HU) A probléma valós, amely sajnos széles körben elterjedt, és szinte az egész Európai Unióban megfigyelhető. Az áldozatok jóhiszeműen szerződnek a szakmai címjegyzékben való reklámra azt követően, hogy elhitették velük, hogy mindez díjmentes. Aztán különböző jogcímeken az üzemeltetők mégis pénzt kérnek, majd a nem fizetőket folyamatosan zaklatják, egyfajta pszichológiai nyomásnak helyezik őket alá, sőt jogi lépésekkel is fenyegetik őket. A további megtévesztések elkerülésének érdekében elkerülhetetlen az uniós jogszabályok hatékony tagállami végrehajtásának ellenőrzése, vagy amennyiben szükséges, az adott probléma megoldása érdekében akár az uniós jogszabályok ismételt módosítására is javaslatot kell tenni. Most azonban az a legfontosabb, hogy megmutassuk a bajba jutott vállalkozásoknak, hogy nem csupán megértjük a helyzetüket, de teljes mértékben mögéjük is állunk. Ugyanakkor fel kell szólítani a megtévesztő gyakorlatot folytató kereskedelmi jegyzékeket vezető cégeket, hogy vessenek véget a szándékosan félrevezető üzleti tevékenységeiknek, mert az ellentétes az Európai Unió versenypolitikájának szellemiségével.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

5. Az atomerőművek uniós stressztesztjei és nukleáris biztonság az EU-val szomszédos országokban (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata az atomerőművek uniós stressztesztjeiről és a nukleáris biztonságról az EU-val szomszédos országokban.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők! A különféle parlamenti szakbizottságokkal lefolytatott számos ülést követően ma beszámolhatok önöknek az azzal kapcsolatos ambiciózus tervünk terén elért eredményekről, hogy egész Európára kiterjedő stressztesztet vezetünk be az Európai Unióban és más országokban működő atomerőművekben.

Azt javasoltuk a Tanácsnak, hogy vizsgáltassa meg az Unióban működő összes atomerőmű biztonságát egy átfogó kockázati és biztonsági kiértékelés alapján, és a Tanács március végén döntést hozott erről a kérdésről. Az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportját (ENSREG) és a Bizottságot felkérték a kritériumok, a módszerek és az időkeretek kidolgozására a stressztesztek végrehajtásához. Nem volt könnyű ez a folyamat, és erőfeszítéseinkhez különféle megjegyzéseket kaptunk.

Ma elmondhatom önöknek, hogy sikerült felállítanunk a teszt kritériumait, módszereit és időkereteit, amelyek véleményem szerint kielégítik az európai polgároknak a stresszteszttel kapcsolatos elvárásait.

(Kellemetlenkedő megjegyzések Turmes úr részéről)

Az „ostobaság” szó nem érv, Turmes úr. Nem szívesen látjuk az „ostobaság” szót a jegyzőkönyvekben, de ha ez önt boldoggá teszi, akkor elfogadom.

Mindenesetre kemény küzdelem volt. Először is sok nukleáris biztonsági szabályozó hatóság semmiféle hajlandóságot nem tanúsított egy európai ellenőrzési eljárás elfogadására. Ennek az az oka, hogy az energiaforrás-összetétel tagállami hatáskörbe tartozik, és az atomerőművek felügyeletére, engedélyezésére és ellenőrzésére szintén a tagállamok jogosultak. Meggyőződésem szerint az a tény, hogy európai szinten és közös kritériumok szerint végrehajtunk egy stressztesztet, rendkívül fontos és történelmi jelentőségű előrelépés, amely az összes európai polgár biztonságát szolgálja. Biztosíthatom önöket arról, hogy nem fogok hozzájárulni a stresszteszt felhígított változatának használatához.

Amikor az európai polgárok elé tárják a stresszteszt végeredményét, annak összes eredményével, értékelésével, javaslatával és következtetésével együtt, akkor Európa polgárai az összes tagállamban többet fognak tudni az európai atomerőművekről, mint amennyit eddig tudtak, az elmúlt évtizedek összes erőfeszítése ellenére. Nagyon jól emlékszem arra, amikor az államhatárok közelében élő emberek meg akarták ismerni a közeli atomerőművek biztonsági jellemzőit. Ez gyakran rendkívül elégtelen volt a polgárok szemszögéből. Hat vagy kilenc hónapon belül lényegesen több adat, tény és megállapítás áll majd a rendelkezésünkre annál, mint amennyit az elmúlt húsz év során nyilvánosságra hoztunk.

A stresszteszt három szakaszból áll.

(Kellemetlenkedő megjegyzések Harms asszony részéről)

A korai időpont figyelembevételével legyünk egy kicsit komolyabbak ma reggel, Harms asszony. Kérem, higgye el, hogy tárgyilagosságra törekszem. Úgy érzem, hogy ennek a tárgynak a megvitatása során mindkét oldal kritizál engem. Mint „a világfi középen”, tudom, hogy a megfelelő helyen vagyok.

Azt mondtam, hogy „középen”, Harms asszony. Nem középszerűségre utaltam. Kérem, hogy jobban figyeljen. Meggyőződésem, hogy álláspontom megfelel majd az elvárásainak az objektivitás szempontjából.

Első szakasz: a piacgazdaságokban kétségtelenül alapvetően maguk az ipari létesítmények tulajdonosai és üzemeltetői kötelesek gondoskodni létesítményeik biztonságáról, biztonsági ellenőrzések rendszeres végrehajtásáról és az eredmények jelentéséről. Ezért az első szakasz során június 1-jétől az összes atomerőmű üzemeltetőjét felkértük arra, hogy nyújtsanak be jelentést nemzeti hatóságaikhoz az elfogadott európai kritériumok, vagyis ellenőrzési katalógusunk használatával, amely nyilvános és átlátható. A jelentéseket gyorsan be kell nyújtani, mégis alaposaknak kell lenniük, és az alaposság fontosabb, mint a gyorsaság. A jelentéseknek tartalmazniuk kell az üzemeltető értékelését saját atomerőművéről és azokat a következtetéseket, amelyeket az üzemeltető az ellenőrzési kritériumok és a fukusimai következmények alapján levon.

Második szakasz: a nemzeti nukleáris biztonsági szabályozó hatóságok által végrehajtott újabb felülvizsgálatból áll, amelynek során felülvizsgálják az üzemeltetők által elkészített jelentéseket, valamint kiértékelik a szabályozó hatóságok saját ellenőrzéseit és megállapításait.

A harmadik szakasz új, és ez szakértői értékelésekből áll. A harmadik szakasz során saját magunk akarunk képet alkotni a helyzetről, el akarjuk készíteni a saját értékelésünket és le akarjuk vonni a saját következtetéseinket, európai szinten. Nem fogunk a saját elefántcsonttornyunkban üldögélni és nem fogjuk naiv módon elfogadni a nemzeti hatóságok által benyújtott eredményeket. Vegyes összetételű európai munkacsoportokat fogunk igénybe venni, és adott esetben fel is keressük majd az atomerőműveket. Az európai munkacsoportok az egyes tagállamok nukleáris szakértőiből és a Bizottság tisztviselőiből állnak majd.

Minden egyes lépést, különösen a szakértői értékelések kapcsán, kizárólag a Bizottság és az ENSREG közötti megállapodás alapján lehet végrehajtani, ami azt jelenti, hogy a Bizottság hozzájárulása nélkül az eljárást nem lehet lezárni. Ezért tudom biztosítani önöket arról, hogy a komoly, tárgyilagos és alapos megközelítési mód rendkívül fontos a számomra.

Minden, ami történik, átlátható lesz. Csak azokban az esetekben engedélyezünk alacsonyabb szintű átláthatóságot, amikor a biztonsági érdekek titoktartást követelnek. Meggyőződésem, hogy a tesztelési kritériumok lefedik az európai lakosság legfontosabb elvárásait és jogos érdekeit. Kiterjednek az összes természeti jelenségre, például az árvizekre, a szélsőséges forróságra és hidegre, a földrengésekre és más lehetőségekre. Az összes természettel kapcsolatos kockázatot felölelik.

Másodszor: most még erősebb az a meggyőződésem, hogy jóllehet a fukusimai katasztrófa kiindulási pontja természeti esemény volt, mégsem ez volt a katasztrófa kizárólagos oka. Véleményem szerint az emberi mulasztás jelentős, ha ugyan nem döntő szerepet játszott Japánban a földrengés és a cunami előtt a biztonság fokozása és az erőmű modernizálása szempontjából, és a katasztrófa után a károk minimalizálása szempontjából.

Ezért az emberi tényező számomra a stresszteszt fontos eleme volt. Eleinte nem kaptam ehhez megfelelő támogatást a nukleáris szabályozó hatóságoktól. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a Parlament, és különösen az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság mögöttem állt ebben a kérdésben. Ezért a tárgyalásokba beépítettem az elvárásaikat. Gondoskodtunk arról, hogy az emberi tényező átfogó módon szerepeljen a tesztelési kritériumokban.

Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit nagyon erősen kihangsúlyozni. Gondoskodtunk arról, hogy az emberi tényezőt és az emberi hibákat a teszt kritériumai teljes mértékben lefedjék. Ide tartoznak a tévedések, a képzettség hiányosságai, az atomerőmű nem megfelelő irányítása, vagy egy pilóta tévedése, amely egy repülőgép lezuhanását eredményezi. Ez azt jelenti, hogy az ember és az emberi tévedések teljes mértékben le vannak fedve a stressztesztben.

(Kellemetlenkedő megjegyzések Turmes úr részéről)

Turmes úr! A jelek szerint ön úgy gondolja, hogy kellemetlenkedésével képes irányítani a parlamenti eljárásokat. Kérem, engedje meg, hogy befejezzem, amit el akarok mondani. Utána ön is kap elegendő felszólalási időt.

(Taps és közbeszólások)

Szeretném kifejteni a tisztelt képviselő számára, hogy ez a tárgy annyira fontos, hogy legalább hét-nyolc perc felszólalási időre lenne szükségem. Akárhogy is, létezik egy érvényes eljárási szabályzat. Ha ön több felszólalási időt szeretne, erről maga a Parlament dönthet. Ön parlamenti képviselő, én viszont nem.

Az emberi tévedések tárgyát teljes mértékben lefedtük. A bűncselekmények kérdését azonban nem illesztettük be a tesztbe. Ezzel azt akarom mondani, hogy az atomerőművek elleni szándékos támadások, például a bármilyen formában megvalósított terrorista támadások, legyenek azok számítógépes támadások vagy repülőgépes támadások, nem részei a stressztesztnek. Ennek két oka van. Az első ok tisztán formai jellegű. A nukleáris biztonsági szabályozó hatóságok sok tagállamban technikailag nem felelősek ezért a kérdésért, és felhívták a Bizottság figyelmét a titkosszolgálat, a rendőrség, a légierő, a szárazföldi haderő és a belügyi szervek felelősségére. Ezért most felkérjük a tagállamokat, hogy küldjék el az érintett hatóságok képviselőit hozzánk, hogy a nyári szünet előtt megvitathassuk ezekkel a hatóságokkal, hogyan építhetnénk be a tesztbe a bűncselekmények következményeit.

A második ok az, hogy a tagállamok felvetették az információk titkosságának a kérdését és erőteljes érvekkel álltak elő ennek alátámasztására, ami miatt a megbeszélések nem lehettek nyilvánosak. Novemberben szeretnénk benyújtani egy előzetes jelentést. Szívesen lefolytatok további hivatalos megbeszéléseket a Parlamenttel, mielőtt sor kerülne a szakértői értékelésre. Valamit nagyon tisztán kell látnunk: az alaposság fontosabb, mint a gyorsaság. Nem értek egyet azzal a rövid időkerettel, amelyet egyes tagállamok megfelelőnek tartottak a különleges tesztek lefolytatásához.

Nem hiszem, hogy négy-hat hét elegendő lenne a számunkra annyira fontos tesztelési kritériumok elbírálásához. Ezért a következő év tavaszáig tartó időszakra van szükségünk. Emellett kérem, gondoljanak arra, hogy én nem foglalkozom azzal a kérdéssel, vajon működtetnek, terveznek, építenek vagy bezárnak-e atomerőműveket. Az én jogértelmezésem szerint ez a tagállamok hatáskörébe tartozik. Viszont úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom a működésben lévő és a tervezett erőművek biztonságáért. Emiatt nagyon hálás vagyok azért, hogy elfogadták a munkamegbeszélésekre szóló meghívásunkat, és hogy Ukrajna, Oroszország, Svájc, Örményország, Horvátország és Törökország beleegyezett a közös európai stresszteszt következő lépésének megtételébe, ami lehetővé teszi majd biztonsági vizsgálat végrehajtását az Európai Unió határain túl.

Nagyon várom, hogy a lehető leghamarabb beszámolhassak önöknek az eredményekről. Emellett szeretném elmondani, hogy a következő néhány hónap során a nukleáris hulladékra vonatkozó szigorú és tárgyilagos szabályok kidolgozásával is foglalkozni fogok. Nagyon meglepődtem azon, hogy a szakbizottság nem zárta ki nagy többséggel kategorikusan a hulladék harmadik országokba történő exportálásának lehetőségét.

(Kellemetlenkedő hozzászólás)

Szeretném elmondani a tisztelt képviselőnek, hogy én biztosi minőségemben vagyok itt. Párttagságom magánügy. Kérem, hogy ne keverje össze Oettinger urat, a volt kereszténydemokratát és Oettinger biztost. Ezért biztosként elmondhatom, hogy nagyon meglepődtem azon, hogy egyértelmű többséggel korlátozták az exporttilalmakat. Talán még lehet ezen változtatni a parlamenti határozat június végéig történő meghozatalának eljárása során.

(Taps)

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök

  Herbert Reul, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! Először is szeretnék nagy köszönetet mondani önnek, Oettinger úr. Ellentétben azokkal, akiknek a finom szavai csak bizonytalanságot keltenek, ön bizonyossá tette azt, hogy valami ténylegesen történik. Ettől lesz jó a politika.

Valóban kezd az idegeimre menni, ha nyersen akarok fogalmazni, hogy egyes parlamenti képviselők folyamatosan egyre többet és többet követelnek, de önmaguk semmihez sem hajlandók hozzájárulni. Harms asszony! A Parlament kudarcot vallott. Még egy állásfoglalást sem sikerült elfogadnunk a biztonság kérdéséről, mert ön 150%-ot akart és nem elégedett meg azzal, ami ténylegesen lehetséges volt az érintett különféle felelősségi területek miatt. Nem végeztük el a munkánkat, és ön sem végezte el.

A biztos úr azonban elvégezte a feladatát. Hat hónappal ezelőtt nem számíthattunk volna arra, hogy lehetőségünk nyílik egy ilyen jellegű stresszteszt végrehajtására. Soha nem hittük volna, hogy lehetséges lesz párbeszédet kezdeni Európán kívüli államokkal a biztonság tárgyköréről. Nagyon könnyű széltében-hosszában azt terjeszteni, hogy minden milyen szörnyű és kizárólag az atomenergiából történő kiszállásra összpontosítani, más szavakkal mindent vagy semmit. Nehezebb, de hasznosabb az európai emberek számára eredményeket elérni ezen a területen. Amit Oettinger úr az elmúlt néhány hónap során elért, az példaértékű valamennyiünk számára. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan akartuk. Csak a végén állapíthatjuk majd meg, hogy ezt akartuk-e. Harms asszony és Turmes úr! Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy állandóan csak panaszkodnak és kellemetlenkednek, aztán amikor felszólítják önöket arra, hogy tegyenek is valamit, akkor szavazatukkal elutasítják az atomerőművek magasabb szintű biztonságát. Előttünk feküdt az állásfoglalás, és önök elutasították azt. Gyengítették a Parlament és a Bizottság helyzetét, amikor javítani akartuk az európai atomerőművek biztonságát. Ez a helyzet.

Elegem van ebből az állandó képmutatásból. Ez tisztességtelen, és megakadályozza, hogy eredményeket érjünk el. Persze, a helyzet bonyolult, de mindenki tisztában van a jogi helyzettel. Naiv dolog azt hinni, hogy el tudjuk érni azt, amit akarunk. Van egy nagyon különleges jogi helyzet, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Nagyon érdekes és fontos eredményeket értünk el ezeken a kereteken belül. Lehet, hogy mulatságosnak tartják ezt az örökös kellemetlenkedést, de ez nem vezet el bennünket sehova.

(Taps)

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Reul úr! Későbbi felszólalásomban ki fogom fejteni, miért vagyunk elégedetlenek, de az a benyomásom, hogy önnek nem sikerült megfelelő módon megemésztenie mindazt, amit az ön kancellárja és pártja Németországban elhatározott.

  Herbert Reul (PPE). – (DE) Elnök asszony! Megismétlem: mindez nyilvánvaló módon nem arról szólt, hogy egy millimétert vagy három métert haladunk előre ezen a területen, hanem pártpolitikai vitákról szólt. Ezt megtehetjük. Sokkal több eredményt értünk el ennek az állásfoglalásnak a kapcsán itt a Parlamentben az összes párt együttműködésével, mint most. Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy újból az igen vagy nem kérdése felett harcolunk. Önök jól tudják, hogy nekem rendkívül egyéni nézeteim vannak ebben a kérdésben, de hajlandó vagyok kompromisszumra és arra, hogy közös megállapodásra jussunk a Parlamentben az európai atomerőművek biztonságának fokozása érdekében azon a helyen, ahol állnak, mert minden valószínűség szerint ott is fognak maradni. Az a feladatunk, hogy eredményeket érjünk el Európa népeinek érdekében, nem pedig az, hogy állandóan csak magyarázkodjunk.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Gerald Häfner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Reul úr! Nagyon komolyan veszem azt, amikor ön tárgyilagosságot és őszinteséget követel az egymással szemben tanúsított magatartásunkban. Ezért szeretném megkérdezni, miért beszélt annyira agresszívan és miért vádolja képmutatással a Zöldek /az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjait. Egy évvel ezelőtt ön arra a nevetséges érvre hivatkozott, hogy nem lehetne véghezvinni egy ilyen jellegű stressztesztet. Azt azonban nem fejtette ki a Parlament előtt, hogy ez kizárólag azért nem volt lehetséges, mert ön, Reul úr és azok, akik ön mellett ülnek, ezt megakadályozták.

Már Fukusima előtt is fennállt ugyanez a probléma. Ha valamennyien akarjuk a biztonságot, akkor az a helyénvaló, ha állandó elkötelezettséget tanúsítunk a biztonság mellett, nemcsak akkor, amikor három reaktorban is bekövetkezett az aktív zóna leolvadása.

  Herbert Reul (PPE). – (DE) Elnök asszony! Először is, azért reagáltam ennyire erőteljesen, mert még mindig nagyon bosszant az, hogy azért nem sikerült közös állásfoglalást elfogadnunk a biztonságról, mert egyeseknek fontosabb volt egy abszolutista álláspont elfogadása egy közös megállapodás megtalálása helyett.

Másodszor: a vita során elmondtam és most újból elmondom, hogy ebből megtanultam valamit. Most már értem, hogy többet kell tennünk az európai atomerőművekre vonatkozó szigorúbb biztonsági előírások bevezetése érdekében. Nagyobb nyomást kell gyakorolnunk és nagyobb kezdeményezőkészséget kell tanúsítanunk.

Ezért támogattam a közös állásfoglalást és ezért inkább támogatom Oettinger urat ahelyett, hogy folyamatosan támadnám őt.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Vytautas Landsbergis (PPE). – Elnök asszony! Szeretném elmondani Reul úrnak, hogy volt idő, amikor a nem biztonságos atomerőművekből származó energiát a felelősségteljes EU-tagállamok szennyezettnek tekintették és nem vásárolták meg. Azok az atomerőművek, amelyeket most az EU keleti határai mentén fel akarnak építeni, pontosan ebbe a kategóriába tartoznak, mivel technológiájukat korábban nem kísérletezték ki távolabbi helyeken. Azok a biztosítékok, hogy biztonságosak lesznek, csak üres szavak.

Mit gondol, Németország, amely nem hajlandó atomerőműveket építeni a saját területén, elfogadja-e azt, hogy ezek az erőművek felépülnek a határainknál és megvásárolja-e ezt a „szennyezett” energiát? Milyen képet fest ez a szolidaritásról és a morálról?

  Herbert Reul (PPE). – (DE) Elnök asszony, Landsbergis úr! Igazán sajnálom, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem beszélhetek a német kormány nevében. Viszont szerintem önnek igaza van, amikor azt mondja, hogy nemcsak az európai atomerőművek biztonságának kérdését kell gondosan megvizsgálnunk, hanem lehetőségeinkhez mérten más atomerőművek felépítésének és állapotának befolyásolásáért is felelősséget kell vállalnunk.

Oettinger úr elmondta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a stressztesztek és az irányelvek lehetséges változtatásainak előmozdítása érdekében a világ más térségeiben, és elkötelezett annak biztosítása mellett, hogy ezeket a magasabb biztonsági előírásokat el is fogadják. Ebből a szempontból úgy gondolom, hogy az ön megjegyzései indokoltak.

  Teresa Riera Madurell, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, Reul úr! Ön a szakbizottság elnöke. Hölgyeim és uraim, egy kicsit csillapodjanak le.

Biztos úr! Az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportjával (ENSREG) megrendezett ülésének napját megelőző napon tartott ülésünkön képviselőcsoportom kifejtette önnek, mi az álláspontunk ebben a kérdésben. Most azt kell mondanom önnek, hogy nem vagyunk teljesen elégedettek. Hogy miért?

Azért, mert meggyőződésünk, hogy a stresszteszteknek kötelezőeknek kell lenniük. Örömmel halljuk azonban azt, hogy a 143 európai atomerőművet alávetik a stresszteszteknek, és a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit is támogatjuk, amelyekkel megpróbál rávenni harmadik országokat is erőműveik ismételt kiértékelésére. Ezenkívül azért sem vagyunk elégedettek, mert úgy gondoljuk, hogy a stresszteszteket, amelyeket valójában maguk az üzemeltetők fognak lebonyolítani, egy ellenőrző szakvéleménynek is alá kellene vetni a nagyobb objektivitás biztosítása érdekében. A szakértői értékelés módszere, amelyben hét szakértő vesz részt, az egyik lépés. Képviselőcsoportunk azonban egy független ellenőrzési mechanizmus létrehozását javasolta, amelynek már a kezdet kezdetén működnie kellett volna, nem pedig csak az eredmények elemzésének későbbi fázisában.

Úgy gondoljuk továbbá, hogy a teszteket végre kell hajtani más létesítményeken is, például a kutatási célú reaktorokon, és más fenyegetések tekintetében is, úgymint terrorista támadások miatt bekövetkező radioaktív kihullás, vagy az erőmű szerkezeti gyengeségei. Tisztában vagyunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a verseny kapcsán felmerültek, de úgy gondoljuk, hogy jobb megállapodást is el lehetett volna érni.

Egy kockázatelemzés végrehajtása most helyénvaló, de elszigetelt intézkedés. Ezért a maximális biztonság garantálása érdekében képviselőcsoportom egy európai szintű független szervezet létrehozását javasolja, amely magára vállalná a biztonság és az ellenőrzés felelősségét.

Végül, biztos úr, azt szeretném önnek mondani, hogy most következetességben reménykedünk abban a tekintetben, hogy be fogják zárni azokat a reaktorokat, amelyek nem felelnek meg a teszteken, és amelyeknek hiányosságait nem lehet megjavítani, és átláthatóságban reménykedünk abban a tekintetben, hogy minden polgárt hiánytalanul tájékoztatni fognak a tesztelés eljárásáról és eredményeiről.

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Ez a kérdés nem német belügy, hanem európai kérdés. Létfontosságú, hogy a nukleáris létesítmények egész Európában egyrészt biztonságosak legyenek, másrészt biztonságosnak is tekintsék azokat. Ezért nem szabad megismételni az első banki stresszteszt során elkövetett hibákat; nincs szükségünk egy újabb értelmetlen PR-gyakorlatra.

A Bizottság köteles gondoskodni arról, hogy a stresszteszteket alaposan, átláthatóan és átfogó módon hajtsák végre, és hogy legyenek valós következményeik. Ha egy erőmű elbukik a teszten, és ha a felmerült kérdéseket nem lehet orvosolni, akkor be kell azt zárni. A javasolt stressztesztek azonban túlságosan gyengék. Az ALDE képviselőcsoport a teljes biztonsági kultúrának és az emberi tényezőnek a tesztelésbe történő beillesztésére szólított fel. Sajnálatos módon ez nem történt meg. Őszintén remélem, hogy a Bizottság talál valami más módot a biztonsági kultúra tesztelésének elérésére.

Például elvárom, hogy a Bizottság a nukleáris biztonságról szóló irányelv felülvizsgálatának részeként álljon elő javaslatokkal ezeknek a problémáknak az orvoslása érdekében. Ide tartoznak azok a kérdések is, amelyeket a leszerelés és a hulladékok tekintetében ön felvetett, biztos úr. A stressztesztből hiányzik továbbá annak egyértelmű megfogalmazása, hogy a teszteknek függetlennek és átláthatónak kell lenniük. Lesz egy szakértői értékelés, olyan tagállamok képviselőinek részvételével, akik nem az érintett atomerőművet üzemeltető országból származnak, de ők nem lesznek szükségszerűen teljesen függetlenek. Ez problémát jelent.

Mindezek a problémák a tesztek hitelessége szempontjából okoznak gondot, de a stressztesztek csak a kezdetet alkotják. Olyan stratégiára van szükségünk, amely túlmutat mindezeken és közös európai előírásokról gondoskodik, amelyek garantálják a nukleáris biztonság és a tájékoztatás magas szintjét.

Az atomerőművek biztonsága európai kérdés. Előretekintve, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ajánlásainál és a világ többi részén alkalmazottaknál szigorúbb biztonsági előírásokat kell végrehajtanunk. Ha megvizsgálják a fukusimai balesettel kapcsolatos információkat és átláthatóságot, akkor láthatjuk, hogy valós szükség van egy európai platformra és európai szabályozásra ebben a kérdésben. Az európai polgárok elvárják és meg is érdemlik atomerőműveik lehető legjobb biztonságát.

Kevés áll rendelkezésünkre a drága időből és súlyos felelősség nehezedik az Európai Bizottságra, és most minden bizonnyal egyre növekszik a tagállamok felelőssége, amelyek egyre jobban elgyengülnek és kezdenek kihátrálni azok mögül az ígéretek mögül, amelyeket közvetlenül a Japánban bekövetkezett események után tettek. Felkérjük a Bizottságot, hogy vállalja saját felelősségeit, és felkérjük a távollévő Tanácsot, hogy teljesítse az európai polgároknak az európai nukleáris biztonsággal kapcsolatos elvárásait.

  Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék megosztani önökkel néhány kivonatot a nukleáris létesítmények főellenőrének időközi jelentéséből: „valamennyiünknek ragaszkodnunk kell a folyamatos fejlesztés elvéhez. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, milyen magasak a nukleáris létesítmények konstrukciójára és a későbbi üzemeltetésükre vonatkozó előírások, a fejlesztésre irányuló törekvések soha nem szűnhetnek meg”.

Az Egyesült Királyság nukleáris szabályozási rendszere alapvetően nem előíró jellegű. Ez azt jelenti, hogy az iparnak szemléltetnie kell a szabályozó hatóság felé azt, hogy teljes mértékben megértette az üzemeltetéssel kapcsolatos veszélyeket és ismeri azok kezelésének módját. Tehát elvárjuk, hogy az ipar vállalja az elsődleges felelősséget a tapasztalatok leszűréséért, ahelyett hogy a szabályozó hatóságoktól várná, hogy megmondják, mit kell tennie.

Az első számú következtetés így hangzik: „a fukusimai baleset közvetlen okainak mérlegelése alapján nem látjuk indokoltnak az atomerőművek vagy az egyéb nukleáris létesítmények működésének korlátozást az Egyesült Királyságban”. A második számú következtetés így hangzik: „a fukusimai balesetre adott válaszként az Egyesült Királyság atomenergia-ipara felelősségteljesen és megfelelő módon reagált, és reagálása során mindeddig élen járt a biztonság és az erős biztonsági kultúra tekintetében”. A negyedik számú következtetés így hangzik: „a fukusimai baleset ismert körülményeinek mérlegelése az eddigiekben nem tárt fel semmiféle hiányosságot az Egyesült Királyság nukleáris létesítményei biztonsági vizsgálati alapelveinek hatóköre vagy mélysége tekintetében”.

Összegezve: nem szabad megfeledkeznünk a fukusimai létesítményre lesújtó földrengés rendkívüli jellegéről és a cunami erejéről, amely ezt az egész folyamatot kiváltotta.

  Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! A vita mindeddig pontosan úgy zajlott, mint amire számítottam, de nem úgy, ahogy akartam. Fukusima után eleinte ön a megfelelő irányba mozdult el és olyan célkitűzéseket állított fel, amelyek között szerepelt az európai atomerőművek által képviselt kockázatok átfogó, mélységi vizsgálata mindannak alapján, amit akkoriban a fukusimai tapasztalatokból megtanultunk. Ma még ennél is többet tudunk Fukusimáról, többek között azt a tényt is, hogy a katasztrófát szisztematikusan lekicsinyelték, valamint azt, hogy az aktív zónák megolvadása sokkal korábban történt annál, mint amit a japánok elismertek. Tudunk ezenkívül a megfigyelési rendszerekkel kapcsolatos problémákról.

Ma azonban ön elkövetett egy súlyos hibát. Biztosként, aki olyan felelősséget vállalt magára, amellyel nem rendelkezik, ön ezt mondta: „Harms asszony, tisztelt európai parlamenti képviselők! Nagy feladatot vállaltam magamra, de csak egy kicsi előrehaladást sikerült elérnem”. Hivatkoznia kellett volna arra a tényre, hogy fennállnak súlyos problémák, hogy a stressztesztek tisztán önkéntes jellegűek, hogy ezeket kizárólag papíron hajtják végre, és hogy jelentős részben az üzemeltetők tartják ezt a kezükben, mint az eddigiekben is. Ezt el kellett volna ismernie, és akkor én is képes lennék önt komolyabban venni. Ebben az esetben folytathattunk volna további hasznos megbeszéléseket arról, hogy mit sikerült elérnünk és mit nem.

Amit ön elénk tárt, Oettinger úr, az alapvetően egy olyan stratégia, amely megkönnyíti a számunkra az európai atomerőmű-program jelenlegi állapota által támasztott kockázatok lekicsinylését. Valamely adott ponton az öreg reaktorokon megjelenik majd a jóváhagyásnak valamiféle Oettinger-pecsétje, amely tanúsítani fogja, hogy a teszteket újból végrehajtották papíron mindazon szempontok alapján, amelyeket korábban is gyakran teszteltek.

Önnek valójában alig van valami mondanivalója a biztonságról, és ettől nem igazán sikerült elmozdulnunk. Az Euratom-Szerződés miatt a Parlament szinte egyáltalán nem rendelkezik befolyással a nukleáris biztonság fölött, és semmiféle előrehaladást nem sikerült elérnünk ezen a területen.

Érdeklődéssel várom, hogyan fog lezajlani a vita a közös biztonság valós előírásairól. Ennek alapján újból meg fogjuk önt ítélni. Ez azonban még a jövő zenéje, és mindaz, amit az eddigiekben megvalósítottunk, rendkívül kevés.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Giles Chichester (ECR). – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt hölgynek, amiért hajlandó válaszolni a kérdésemre.

Két kérdésem van. Először is: elfogadja-e azt, hogy ez nem egy német vita, és hogy ennek a vitának vannak további elemei is? Ugyanis a jelek arra utalnak, hogy itt sokkal inkább egy német belső vita zajlik, és hogy különféle nézetek léteznek e kérdés kapcsán.

Másodszor: elfogadja-e azt, hogy a fukusimai körülmények rendkívüliek és példátlanok voltak, mind a földrengés erőssége – ez volt a Japánban valaha mért legerősebb földrengés –, mind pedig a cunami magassága szempontjából, mert azt mondták nekem, hogy 46 méteres maximumot ért el, és átlagos magassága 14 méter volt, és ilyen körülményekkel nem kell számolnunk Európában?

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Elnézést kérek öntől, Chichester úr, németül beszéltem, de semmit sem mondtam felszólalásomban Németországról. Ha bármit is mondanék Németországról, akkor ezt mondanám: szerintem helyénvaló az, hogy a német kormány, olyan emberek vezetése alatt, mint amilyen például Klaus Töpfer éghajlat-politikai szakértő, azt mondta, hogy az ezekkel az erőművekkel kapcsolatos kockázatok túlságosan nagyok, és katasztrófa esetén a kockázatok kezelhetetlenek lennének, és ezért Németország kiszáll az atomenergia használatából. Szerintem fontos ennek megemlítése ezen a helyen német nézőpontból. Ám én semmit sem mondtam erről az előző felszólalásomban.

Másodszor azt szeretném mondani Japánnal kapcsolatban, hogy a TEPCO és a többi atomerőmű üzemeltetője a fukusimai események előtt azt állította, hogy erőműveik műszaki szempontból fel vannak készítve az olyan jellegű földrengések elviselésére, amelyek valószínűleg bekövetkezhetnek. Voltak olyan előrejelzések és figyelmeztetések, amelyek szerint előfordulhat egy ilyen jellegű szörnyű cunami. Nem értem, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség miért nem avatkozott be korábban.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Angelika Niebler (PPE). – (DE) Elnök asszony! Szeretném megkérdezni öntől, Harms asszony, miért nem mondott köszönetet Oettinger úrnak. Miért nem mondta azt, hogy köszönöm? Szerintem botrányosak azok a vádak, amelyeket ön felvetett ellene. Oettinger úr volt az egyetlen személy, aki a legjobban kihasználta a lehetőséget arra, hogy Fukusima után azonnal összehozzon minden érintettet, és ő volt az, aki ragaszkodott az európai szintű stressztesztek végrehajtásához, függetlenül attól, hogy ki viseli a felelősséget. Az elért eredmények messze meghaladják az elmúlt 15-20 évben európai részvétellel és európai szinten összeállított csoportok szakértői értékeléseivel végrehajtott teszteket. Szerintem tisztességtelen öntől, ha mindenfajta felelősség vállalása nélkül folytatja saját zöld politikáját.

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Nagyon jól emlékszem Oettinger úr egyik nyilvános megjegyzésére, amikor azt mondta, hogy tudja, hogy egyes európai uniós atomerőműveket le kellene választani a hálózatról a stressztesztek eredményeként. Akkor megkérdeztem tőle, melyik erőművekre utalt. Azt várom el tőle, hogy kitartson amellett, amit akkor mondott. Emlékszem, hogy Oettinger úr azt mondta a legutolsó plenáris ülésen, hogy nem fogja aláírni azt a dokumentumot, amely akkor a vita tárgyát képezte a stressztesztekről. Mégis aláírta, annak ellenére, hogy alig néhány változtatást hajtottak végre benne a minőség szempontjából.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Ashley Fox (ECR). – Elnök asszony! Miért nem hajlandó Harms asszony elfogadni azt, hogy álláspontja és képviselőcsoportjának álláspontja miatt ők nem érdekeltek a stressztesztekben: egyáltalán nem érdekli őket semmiféle objektív bizonyíték. Csak az a céljuk, hogy végleg leállítsák a nukleáris ipart, és ez az eltökélt szándékuk. Miért nem ismeri el, hogy valójában ez az igazság?

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Mivel jelenleg nincs olyan atomerőművünk, amelyben az aktív zóna leolvadása esetén képesek lennék a hatásokat a reaktorra korlátozni, az a véleményem, hogy ki kell szállnunk az atomenergia használatából. Ezt kész vagyok nyíltan elismerni. Nem titok.

Másodszor: mi kezdettől fogva teljes mértékben elköteleztük magunkat és továbbra is elkötelezettek vagyunk a meglévő erőművek valós műszaki felülvizsgálata mellett, amely a jól ismert biztonsági problémákra összpontosít. Nagyon sajnáljuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Mi, a Zöldek /az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja ebben a Parlamentben kampányt folytattunk magas szintű, kötelező biztonsági előírások bevezetéséért. Niebler asszony tudja, miért vallottunk kudarcot, és hogy ma miért nincsenek érvényben magas szintű, kötelező biztonsági előírások Európában.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Niki Tzavela (EFD). – Elnök asszony! Csernobil óta, akut személyes okok miatt az atomerőművek esküdt ellensége vagyok. Fukusima után az ott dolgozó emberek és a tűzoltók voltak az első áldozatok. Tehát kötelességtudó, az atomerőműveket elutasító elkötelezett polgárként írásbeli nyilatkozatot nyújtottam be, hogy kifejezzem a hősies fukusimai erőfeszítések – a dolgozók és a tűzoltók – iránti szolidaritásomat, és valóban nagy meglepetéssel láttam azt, hogy az ön képviselőcsoportja mind a mai napig még semmit sem írt alá. Ön mennyire elkötelezett? Annak első lépéseként, hogy elismeréssel adózzunk ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Rebecca Harms (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony! Nagyon örülök annak, hogy újból beszélhetünk erről a kérdésről, de van egy nagyon súlyos problémám. Úgy gondolom, hogy a Japánban kialakult nukleáris pokollal kapcsolatban csodálatos hőstetteket hajtottak végre. Gyakran ellátogatok Csernobilba, még a tiltott övezetbe is. Meggyőződésem, hogy a munkások még ma is hősiesen viselkednek ebben a veszélyes zónában. Azok az emberek, akik hősökké váltak, hőssé válásuk után már évtizedek óta harcolnak a nyugdíjukért, egészségügyi ellátásukért és így tovább. Könnyű beszélni a hősiességről, de a következmények valódi megoldása egy másik, méghozzá sokkal szomorúbb történet.

  Jo Leinen (S&D). – Elnök asszony! Ügyrendi javaslattal szeretnék élni. Jelenleg a biztos úrral folytatunk vitát, nem önmagunk között és az egyes politikai csoportok között. Az eljárási szabályzat alapján úgy gondolom, hogy egy kékkártyás kérdést lehet benyújtani, nem hatot vagy hetet.

  Elnök. – Az önök beleegyezésével félbeszakítom a kékkártyás eljárást, mert még van három további igény. Ami engem illet, egyetértek a vita folytatásával, de szeretném elkerülni a szóváltást. Ezért térjünk rá a vita folytatására.

  Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! Fel vagyok háborodva. Az uniós atomerőművek stressztesztjei alibit kínálnak az üzemeltetőknek reaktoraik további működtetéséhez, és az a rendeltetésük, hogy eltitkolják az úgynevezett maradványkockázatok által képviselt valós veszélyeket, különösen akkor, ha az erőműveket nem kell bezárni abban az esetben, ha a stressztesztek eredményei negatívaknak bizonyulnak.

A stressztesztekbe nem illesztették be a terrorizmussal kapcsolatos kockázatokat, és ez azt jelenti, hogy az atomenergia-társaságok profitját meg fogják óvni a modernizációs intézkedések költségeitől.

A radioaktív sugárzás nem áll meg az országhatároknál. Az európai emberek és a szomszédos országok védelme érdekében az EU-nak ki kell dolgoznia egy egész Európára kiterjedő kiszállási stratégiát, szomszédsági politikájának részeként fel kell szólítania szomszédait az atomenergiából történő kiszállásra, és ilyen módon meg kell akadályoznia új atomerőművek felépítését. Ennek előfeltétele az Euratom-Szerződés megszüntetése, amelyet a nukleáris ipar terjeszkedésének előmozdítására használnak fel. Az eddigiekben csak Romániának, Bulgáriának és Ukrajnának több mint 500 millió euró hitelt nyújtottak új atomerőművek építése céljából.

  Rolandas Paksas, az EFD képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök asszony! Ha ma mérlegre szeretnénk helyezni a nukleáris ipar előnyeit és veszélyeit, nehéz lenne megmondani, melyik múlja felül a másikat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az atomerőművek meglehetősen sebezhetőek – mind 25 évvel ezelőtt Csernobil, mind pedig néhány hónappal ezelőtt Fukusima.

Litvániához nagyon közel, az Európai Unió külső határa mentén, aránytalanul nagy teljesítményű atomerőművek építését tervezik, valójában már épülnek is, és ezeknek biztonsága és környezetre gyakorolt hatása sok vitát vált ki. Ha baleset történik ezekben az erőművekben, az súlyos veszélyt jelent mind Litvániára, mind pedig az Európai Unió egészére nézve.

Gondoskodnunk kell arról, hogy ne csak Európában, hanem annak határain túl is a legmagasabb biztonsági előírásokat alkalmazzák. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az egész világon bevezessenek kötelező biztonsági ellenőrzéseket az atomerőművekben.

A nukleáris biztonság területén kiemelt szerepet játszik az Európai Bizottság. Figyelemmel kell követnie és ellenőriznie kell azt, hogy ez a megközelítési mód visszatükröződik-e a szomszédos országokban, különösen azokban, amelyek atomerőműveket szándékoznak építeni az EU külső határai mentén, és hogy a nemzetközi egyezmények rendelkezéseit megfelelően végrehajtják-e, vagy azok nem többek írott malasztnál. Gondoskodnunk kell arról, hogy ne csak az Európai Unió tagállamai, hanem a szomszédos országok, elsősorban Oroszország és Fehéroroszország is betartsák a legszigorúbb biztonsági és környezetvédelmi előírásokat.

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! Ausztriában, ahol ön szívesen vakációzik, mi nagyon jó munkát végzünk, ami az atomerőműveket illeti. A mai vita radioaktív intenzitásának természetesen van egy fontos haszna. Emlékezteti önt arra, Oettinger úr, hogy még ön is átélheti a damaszkuszi úton történt megtérést, és az EnBW, a német energiatársaság barátjából olyan emberré válhat, aki felelősséget vállal az atomerőművek ellenőrzéséért. Ha valóban jó munkát végez, akkor még a kiszállási stratégiát is kidolgozhatja. Ám tisztában kell lennie azzal, hogy ennek érdekében meg kell vívni a hatáskörökért folytatott harcot.

Az a „több”, amit ön megígért nekünk, nem elegendő, és természetesen nagyon fontos, hogy ön nyomást gyakoroljon egyik közös szomszédunkra, Csehországra, amely tudomásom szerint semmiféle kritikusabb tesztben nem óhajt részt venni, különös tekintettel a bűncselekményekkel kapcsolatos tesztekre. Ezenkívül nyomást kell gyakorolnia az Egyesült Királyság botrányosan viselkedő nukleáris lobbistáira, és ez elvezet bennünket a legfontosabb témához.

Ne engedje meg, hogy a lobbisták befolyásolják önt a Bizottságban. Nézze meg, hogy valójában kik tartják a kezükben a hatalmat az olyan fontos szervezetekben mint az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) és a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA). Tartsa a szemét Dominique Ristori úron, azon a bizottsági tisztviselőn, aki láthatatlanul, de elválaszthatatlanul összefonódott a nukleáris lobbival, és a többi bizottsági tisztviselőn. Kifizetődik az erőfeszítés, ha lehetővé teszi az ön számára azoknak a célkitűzéseknek az elérését, amelyeknek eléréséről szeretne beszámolni.

Ami a legfontosabb: önre már nem lehet úgy tekinteni ebben a vitában, mint aki a német ipar és az összes olyan energiaszolgáltató társaság mellett áll, amelyeknek neve E betűvel kezdődik: EDF, E.ON és EnBW. Meg kell tartania tőlük a kritikus távolságot. Ausztria, az az ország, amely önnek is kedvenc vakációs úti célja, minden szükséges segítséget megad ehhez önnek.

  Pilar del Castillo Vera (PPE). – (ES) Elnök asszony, biztos úr! Vigyáznunk kell a vita alakulására. Amikor a biztos urat folyamatosan félbeszakítják, majd más parlamenti képviselők a kérdések özönét zúdítják rá, a vita csak nagyon nehezen maradhat meg a mellett a tárgy mellett, amelyet vizsgálunk és a biztos úr által felvetett szempontok mellett, más képviselői kívánságok helyett.

Először is azt szeretném mondani, hogy egyes parlamenti képviselőknek valamivel több alázatot és józan észt kellene tanúsítaniuk, mert így olyan színben tűnhetnek fel, mintha ők lennének az egyetlenek, akik valaha is elgondolkodtak a nukleáris biztonság kérdésén és az egyetlenek, akik aggódnak gyermekeik és az emberiség jövője miatt.

Az 58 franciaországi reaktor, az Egyesült Királyságban működő reaktorok vagy a sok más országban felépített reaktorok nem azt jelentik, hogy a franciák vagy mások ostobábbak vagy kevésbé intelligensek, vagy hogy ők nem aggódnak gyermekeik jövője miatt, illetve hogy soha nem gondolkodtak el a nukleáris biztonság kérdésén.

Hölgyeim és uraim! A nukleáris biztonságért folyamatosan tenni kell az összes atomerőmű összes reaktora tekintetében. Sok magasan képzett szakember van itt közöttünk, ők nem értelmetlenül fecsegő hétköznapi emberek, hanem olyan emberek, akik már kezdettől fogva nap mint nap foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.

Szükség van-e most a stressztesztek közös felülvizsgálatára? Teljes mértékben egyetértek ezzel és azt kell mondanom, hogy egyes emberek, akik most ezekről a kérdésekről beszélnek, megtagadták a Parlament ezzel kapcsolatos közös állásfoglalásának aláírását, amelyet a parlamenti képviselőcsoportok többsége támogatott.

Ennek alapján valamit ki kell hangsúlyoznunk: stressztesztekről beszélünk, nem az atomenergia eltörléséről. Ez utóbbi kérdésről nemzeti vitákat kell lefolytatnunk és a végrehajtásra is ott fog sor kerülni.

Ezért a stressztesztekről szólva – mert egyesek nem akarnak erről beszélni, csak alig hallható hangon beszélnek vagy vitatkoznak az atomenergia kiküszöböléséről valamelyik vitán –, azt kell mondanom, hogy Oettinger biztos úr nagyon rövid idő alatt kiváló munkát végzett. Máris elfogadott és a gyakorlatban végrehajtott egy egész sor intézkedést és tesztet, amely meg fogja nekünk mutatni a jelenlegi helyzetünk súlyosságát.

Ezért gratulálok önnek, biztos úr, csak elismerés illeti önt mindazért, amit tett.

  Jo Leinen (S&D). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! A stressztesztek szükségesek és már régen esedékessé váltak. Meglepő, hogy már korábban nem hajtották azokat végre. Az ön érdeme, hogy végre vizsgálatnak vetik alá az EU összes atomerőművét.

El kell azonban ismernünk, hogy nagyon vékony jégen táncolunk ezekkel a stressztesztekkel. Helyesen mondta azt, hogy van több olyan ország, amelyik nem hajlandó részt venni európai ellenőrzési eljárásban. Természetesen fennáll annak kockázata, hogy az ellenőrzés országonként eltérő lesz. Egyesek nem akarják majd beilleszteni a repülőgép-baleseteket, míg mások erőműveiknek csak egy részét nyitják majd meg a stressztesztek előtt. Gondoskodnia kell arról, hogy a tesztek valóban átfogóak legyenek.

Az is nyilvánvaló, hogy ön nem végzett átfogó kiértékelést. Az emberi tévedések területe hiányos. Sem ma, sem a jövőben nem az jelenti a kockázatot, hogy egy repülőgép véletlenül egy atomerőműre zuhan, hanem az, hogy célzott külső támadások intézhetők ezek ellen az erőművek ellen. Pontosan ez az, amit nem tesztelnek. Én Franciaország és Luxemburg határának közelében élek, és Cattenomban négy atomerőmű működik. Azt mondták nekünk, hogy a tűzoltóság és a rendőrség viseli ezekért a felelősséget. El tudom képzelni, amint az Al-Kaida és más csoportok terroristái fetrengenek a nevetéstől, amikor rájönnek, hogy a tűzoltóság és a rendőrség viseli a felelősséget a terrorista fenyegetések megelőzéséért. Ezt valóban be kell illeszteni a stressztesztbe.

És végül: milyen következményei lesznek annak, ha hibákat vagy gyenge pontokat találnak? Fennáll annak kockázata, hogy semmit sem tudunk majd tenni európai szinten és végül az egész sehova sem fog vezetni. Lesz olyan erőmű, amelyet valóban bezárnak vagy modernizálnak?

Legfőbb ideje, hogy felülvizsgáljuk az Euratom-Szerződést. Nem maradhat fenn az a helyzet, hogy semmiféle befolyással nem rendelkezünk az atomerőművek biztonsága tekintetében.

  Fiona Hall (ALDE). – Elnök asszony! Egyes tagállamok túl hamar lefolytatták a stresszteszteket. Úgy hallottuk, hogy az Egyesült Királyság nukleáris felügyelője, Dr. Mike Weightman, már ki is adta időközi jelentését, még a stressztesztek elfogadása előtt. Ragaszkodni fog-e a Bizottság ahhoz, hogy az összes tagállam megfelelő módon lefolytassa a stresszteszteket, és senkinek ne lehessen saját könnyített verziója?

Különösen aggaszt engem az a lehetőség, hogy az Egyesült Királyság kormánya esetleg a stresszteszt-eljárás jövő júniusban esedékes lezárása előtt jóváhagyja az atomerőműveknek egy teljesen új generációját. Biztos úr! Egyetért-e azzal, hogy ez nem lenne bölcs dolog az európai nukleáris biztonság szempontjából? Gondoskodni fog-e arról, hogy azokat az információkat, amelyeket biztonsági aggályok miatt nem lehet nyilvánosságra hozni, legalább egy titkos fórumon, például a nemzetbiztonsági szolgálatok között megosszák?

  Ivo Strejček (ECR). – (CS) Elnök asszony, biztos úr! Az atomenergiáról való lemondás, amelyet megfigyelhettünk például Németországban, politikailag elhibázott lépés, amely minden valószínűség szerint katasztrofális gazdasági következményekkel jár majd, nemcsak magára Németországra, hanem minimum Közép-Európára nézve is. Ezzel semmiképpen sem a német döntést akarom kritizálni, mivel az Európai Unió minden egyes tagállamának jogában áll, hogy felállítsa saját energiaellátási programját, és neki kell viselnie a döntéshez kapcsolódó összes gazdasági, társadalmi és politikai következményt is.

Ugyanezen az alapon ragaszkodom ahhoz, hogy az én hazámnak, Csehországnak szintén jogában áll önállóan eldönteni azt, hogy milyen módon állít elő villamos áramot. A cseh energiaforrás-összetétel egyharmadát megbízható atomerőművekből nyerjük. Úgy vélem, hogy tovább fogjuk erősíteni nukleáris erőforrásainkat, és hogy további erőműblokkokat fogunk felépíteni, az összes kritikus biztonsági és ellenőrzési paraméter és követelmény betartásával.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony! Kérdést szeretnék feltenni Strejček úrnak. Mit szól ahhoz, hogy amint nekem a tudomásomra jutott, a Cseh Köztársaság úgy döntött, hogy nem vesz részt komoly stressztesztekben, és hogy nem akar részt venni a bűnözők támadásainak kérdésében? Mi az ön személyes hozzáállása a nukleáris iparhoz, és milyen személyes kapcsolatokat tart fenn ezekkel a lobbicsoportokkal?

  Ivo Strejček (ECR). – (CS) Elnök asszony! Először is szeretném kihangsúlyozni képviselőtársam számára, hogy semmiféle kapcsolatom nincs ezzel a lobbicsoporttal. Másodszor: nem tudok arról, hogy a cseh kormány bármiféle olyan értelmű nyilatkozatot adott volna ki, hogy a cseh atomerőműveket ki kell vonni az ellenőrzés alól, amint erről Oettinger biztos úr beszámolt.

  Yannick Jadot (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Ön ellen nem személyes támadások irányulnak ebben az ügyben, biztos úr, de meg kell értenie, hogy rendkívül csalódottak vagyunk amiatt, hogy a Bizottság ilyen könnyen engedett egyes tagállamok, különösen Franciaország nyomásának.

Tehát valóban ki akarjuk vezetni az atomenergiát, mivel meggyőződésünk, hogy ez az egyetlen módja a nukleáris kockázatok kiküszöbölésének. Azt is tudjuk azonban, hogy egy olyan országban mint Franciaország, 20-25 évre is szükségünk lehet az atomenergia kivezetéséhez, és a legújabb tanulmányok, amelyek statisztikákat közölnek súlyos nukleáris balesetekről azt jelzik, hogy a következő tizenöt éven belül súlyos baleset történik valahol a világon.

Valós teszteket akarunk, és nem tudjuk elfogadni azt a tényt, hogy Franciaországban sikerült engedélyeztetni a jelenlegi gyakorlat folytatásának kockázatos lehetőségét. A tesztek nem jeleznek előre repülőgép-baleseteket sem tüzelőanyag-medencék, sem pedig reaktorok felett. Terrorista támadások előrejelzéseit sem tartalmazzák. Nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, hogy az európai szinten alkalmazott tesztek a nukleáris ipar válságkezelő egységének kommunikációs gyakorlatává váljanak, amelyet aztán Sárközy úr kiállíthat a vitrinbe a G8 következő ülésén, hogy eladhasson további európai nyomottvizes reaktorokat (PWR). Ezt nem tudjuk elfogadni, biztos úr.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Peter Liese (PPE). – (DE) Elnök asszony! Jadot úr! Meg tudja-e erősíteni azt, hogy a stressztesztek tárgyában összeállított közös állásfoglalást először aláírták az önök csoportjának elnökei, Harms asszony és Cohn-Bendit úr, akik aztán ellenezték azt a plenáris ülésen annak ellenére, hogy nem történt benne alapvető változtatás? Gondolja-e továbbá, hogy ez nem segítette elő Oettinger úr helyzetét, aki szigorúbb stressztesztek bevezetése mellett kötelezte el magát?

  Yannick Jadot (Verts/ALE). – (FR) Valóban, Liese úr, ezt az állásfoglalást mi is aláírtuk, és del Castillo Vera asszony szavaira is szeretnék reagálni, aki azt mondta, hogy a francia lakosság támogatja az atomenergiát. Ez nem igaz. Az összes felmérés azt mutatja, hogy a francia emberek 77%-a el akar mozdulni az atomenergiától, de Franciaországban ezt a vitát nem lehet lefolytatni.

  Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Elnök asszony! Csak három rövid megjegyzésem van a biztos úr nyilatkozatáról. Először is, én támogatom a stressztesztnek a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége által beterjesztett módszertanát. Ezek a tesztek egy valószínűségi megközelítési módot feltételeznek, amelyről a biztos úr lemondott egy abszolutista megközelítési mód javára.

Másodszor szeretnék rámutatni arra, hogy minden olyan területen létre kell hozni stresszteszteket, ahol energiát termelnek, mert csak így lehet hiteles a közbiztonságnak ez az egész megközelítése. Az energiatermelésben ott számolnak be a legtöbb áldozatról, ahol átszakad egy gát. Például 1976-ban 26 000 ember halt meg, amikor Kínában átszakadt egy gát.

Harmadszor azt szeretném mondani, hogy a biztos úr a jelek szerint elindult egy zöld zarándokútra, de a lengyel szatirikus, Jerzy Lec megjegyzi, hogy még ha zarándokútra megyünk is, akkor is büdösek leszünk és izzadni fog a lábunk.

  Niki Tzavela (EFD). – Elnök asszony! Szeretném elmondani a biztos úrnak, hogy bízom a nukleáris katasztrófák elleni küzdelemmel kapcsolatos őszinte erőfeszítéseiben, és bízom érzékenységében és tárgyilagosságában, amelyet tanúsít, amikor védőhálóról gondoskodik Európa számára a nukleáris katasztrófákkal szemben.

Úgy vélem, hogy a stresszteszteket nemcsak az Európai Unióban és a szomszédos országokban kell lefolytatni, hanem globális szinten is. Ez globális kérdés. Ezért üdvözlöm az Egyesült Nemzetek főtitkárának, Ban Ki Mun úrnak a megjegyzéseit, aki kijelentette, hogy június 24-re magas szintű ülést hív össze Bécsben. Remélem, hogy a biztos úr ott lesz.

Az ENSZ főtitkára meghatározta a nukleáris biztonság öt pontját, és az általam látottak alapján ezek megegyeznek a biztos úr által elénk tárt szabályokkal, amelyeknek alapján tájékoztatott minket arról, hogyan kell továbblépnünk. Bécsben nemzetközi ülést rendezünk az Egyesült Nemzetek égisze alatt. Majd szeptember 22-én csúcsülést tartunk a nukleáris biztonságról az Egyesült Nemzetek New York-i székházában.

Véleményem szerint ilyen módon megbirkózhatunk ezzel a kérdéssel. Nem Európa az egyetlen olyan hely vagy kontinens, amelynek szembe kell néznie a nukleáris katasztrófákkal, tehát globális megközelítéssel nézzünk szembe ezzel a kérdéssel.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! Amint tudjuk, a banki stressztesztek során olyan bőkezűen határozták meg a mozgásteret, hogy szinte az összes vizsgált intézmény képes volt viszonylag jó eredményeket felmutatni a teszteken. Ha valamilyen kockázatot sejtettek, akkor a biztonság kedvéért kevésbé alapos vizsgálatot hajtottak végre. Azt kell feltételeznünk, hogy az atomerőművek esetében is hasonlóan fognak lezajlani az események. A nukleáris stressztesztek mindeddig csak az aggódó európai polgároknak szánt placebónak bizonyultak. Attól a ténytől eltekintve, hogy a semmiféle következménnyel nem járó tesztek teljesen értelmetlenek, kétséges, hogy akár a szigorúbb tesztelési követelmények is képesek lennének-e elérni a kívánt célkitűzést. A kérdés mindig azokkal az előírásokkal kapcsolatos, amelyekre a tesztek épülnek, mivel állítólag a 17 német reaktor közül ma egyetlen egynek a működését sem lehetne engedélyezni, egyszerűen azért, mert a reaktorok felépítésekor alkalmazott előírások nem felelnek meg a mai követelményeknek. A kritikusok még abban is kételkednek, hogy vajon akár az olyan vadonatúj atomerőművek, mint a Franciaországban és a Finnországban épülő nyomottvizes reaktorok is képesek-e megfelelni a legújabb biztonsági követelményeknek. Ha megállapítják, hogy egyes atomerőművek még a viharoknak sem képesek ellenállni, csak annyit tehet, hogy mindenkit felszólít arra, hogy törekedjen a lehető leggyorsabban kiszállni az atomenergiából.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani azért a lehetőségért, hogy ma megvitathatjuk ezt a fontos kérdést, különös tekintettel az Európai Unió szomszédos területeire.

A radioaktív szennyeződés nem ismeri a határokat. Ezt fájdalmasan megtapasztaltuk Csernobil és Fukusima után. Ezért a legszigorúbb nukleáris biztonsági előírásokat kell kötelező érvénnyel és globálisan alkalmazni, a létesítményeknek mindenhol egyformán biztonságosaknak kell lenniük, és meg kell erősíteni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (IAEA).

Az Európai Unióban alkalmazott előírások a világ legmagasabb szintű előírásai közé tartoznak. Az ennél is nagyobb biztonság elérése érdekében stresszteszteket hajtunk végre a működő, a tervezett és a bezárt atomerőművekben. Ám ha biztonságban akarunk lenni, akkor ezekkel megegyező kritériumokat kell alkalmaznunk az EU szomszédságában már működő vagy tervezett létesítményekben is (Oroszország, Fehéroroszország, Törökország, Örményország, Svájc és Ukrajna). Az ennek érdekében folytatott következetes küzdelmünk során egységes hangon kell megszólalnunk.

Jelenleg az Európai Unió külső határaitól kevesebb mint 100 kilométerre, Szentpétervár közelében, továbbra is működik egy csernobili-típusú reaktorral felszerelt atomerőmű. Oroszország két új atomerőmű építését tervezi, még közelebb az Európai Unió határaihoz, Fehéroroszországban és Kalinyingrádban. A litván határtól ugyanolyan tisztán lehet majd látni az egyik ilyen erőmű kéményeit, mint ahogyan a strasbourgi katedrális tornyát láthatjuk a Parlamentből. A két projekt problémái hasonlóak. Még a környezeti hatásvizsgálat befejezése előtt megkezdték a munkát, és mindeddig nem magyarázták meg, hogy milyen kritériumok alapján választották ki az atomerőművek helyszínét, nem elemezték a lehetséges alternatív helyszíneket és nem készítettek általános evakuálási terveket. Léteznek olyan tervek, hogy mindkét atomerőműhöz felépítenek kísérleti reaktorokat, amelyeknek biztonságát lehetetlen kiértékelni, mivel még sehol sem működnek ilyen reaktorok.

Általánosságban szólva: Fehéroroszország nem készült fel az atomenergia fejlesztésére, és az orosz kormány nemcsak hogy nem válaszol a szomszédos országok által feltett kérdésekre, hanem saját lakosságának konzultációs igényeit is figyelmen kívül hagyja. Már második alkalommal tagadja meg bürokratikus eszközök alkalmazásával az atomerőművek építésével kapcsolatos népszavazásra vonatkozó kezdeményezés regisztrációjának engedélyezését. Az lenne az egyik olyan lépés, amely a legszigorúbb biztonsági előírások alkalmazására késztethetné az Európai Unió szomszédait, ha az egész Unió megtagadná a kérdéses előírások betartásának elmulasztásával megtermelt villamos energia megvásárlását. Nem használhatjuk fel az EU polgárainak pénzét nem biztonságos atomenergia támogatására.

  Catherine Trautmann (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! A francia kormánnyal ellentétben én őszintén remélem, hogy lesz egy jelentős nyilvános vitánk. Átfogó stressztesztekre lesz szükségünk. Fukusima megmutatta, hogy el kell képzelnünk az elképzelhetetlent. A jelenleg alkalmazott módszer nem veszi figyelembe az olyan kockázatokat, mint a terrorista támadások vagy a repülőgép-balesetek, és ezért nem felel meg ennek a követelménynek. Átlátható vitára van szükségünk, mert a folytatás vagy a leállítás kérdésének eldöntését átfogó lakossági konszenzusra kell építenünk, amely tájékozott, és amelyet nem kerültek meg a szakértői viták során. Független vitára van szükségünk az összes érintett fél részvételével, hogy elkerülhessük a lehetséges érdekütközéseket és elősegíthessük a megbékélést.

Végül: én Elzászból származom, és ezért tudom, hogy a fessenheimi atomerőmű mennyire aggasztja német és svájci szomszédainkat. Ezeknek a kérdéseknek a teljes nemzeti ellenőrzés alá történő bevonása helyett inkább a szakértelemnek a biztonsági szerveink közötti megosztását kellene bátorítanunk. Ennek előnyeiként biztonságot, valamint átláthatóságot és európai szintű polgárságot élvezhetnénk.

  Marielle De Sarnez (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Valójában két kérdéssel kell szembenéznünk. Az első az atomenergia részesedése Európában. Erről a kérdésről úgy gondolom, hogy a következő évben átlátható nyilvános vitát kell rendeznünk az Unióban és az érintett tagállamokban. A második kérdés a ma délelőtt elénk tárt tesztekre vonatkozik.

Szeretném megemlíteni önnek, biztos úr, azt a négy alapelvet, amelyet szerintem be kell tartanunk, ha valódi ellenőrzési mechanizmussal akarunk rendelkezni. Az első alapelv az, hogy az ellenőrzési mechanizmusnak kötelezőnek kell lennie.

A második alapelv az, hogy ezt az ellenőrzési mechanizmust független és pártatlan hatóság kezébe kell adni. Nem igazán hiszek az önszabályozásban.

A harmadik alapelv az, hogy ennek a mechanizmusnak jogilag kötelező erővel kell bírnia. Ahhoz, hogy a tesztek valaha is negatív eredményt hozhassanak bármely adott létesítménynél, ezeknek a teszteknek kötelező erejűeknek kell lenniük a tagállamokra nézve, amelyeknek ezután nincs más választásuk, be kell zárniuk a nem megfelelő létesítményeket.

A negyedik szempont az, hogy ennek a mechanizmusnak átláthatónak kell lennie: az eredményeket a nyilvánosság elé kell tárni véleményezés céljából. Ilyen módon talán képesek leszünk megteremteni azt, amit Ek asszony európai biztonsági kultúrának nevez.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR). – (PL) Elnök asszony! A nukleáris biztonság kérdéseire – mind a tagállamokban, mind pedig a szomszédos országokban – az Európai Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania. A japán fukusimai atomerőműben bekövetkezett baleset után a Bizottság bejelentette, hogy stresszteszteket hajt végre az Európai Unió hasonló létesítményeiben. Ez nagyon jó hír és nagyon jó döntés volt. Várjuk ennek végrehajtását. Valamennyi európai polgár biztonsági szükségleteinek figyelembevételével kiemelt figyelmet kell fordítani a rendelkezésünkre álló összes eszköz megfelelő használatára a biztonsági előírások szintjének emelése és az atomenergiából fakadó potenciális fenyegetések kiküszöbölése érdekében. Nemcsak a tagállamok határain belül elhelyezkedő erőművek jelentenek potenciális veszélyt, hanem azok is, amelyek az Unióval határos országokban működnek. Emellett a tagállamokat megfelelő módon motiválni és támogatni kell az uniós erőművek stressztesztjeinek végrehajtásában.

Szeretném továbbá kihangsúlyozni, milyen nagy szükség van további beruházásokra, mind az atomenergia kutatása, mind pedig a jövőbeni balesetek és káros hatásaik előrejelzésére és leküzdésére irányuló fontos kutatások területén.

  Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, Oettinger úr! A cattenomi atomerőmű példájának felhasználásával, amely sok százezer embert fenyeget Luxemburgban, valamint Saar-vidék és Rajna-vidék-Pfalz német tartományban, szeretném kifejteni, hogy ezek a felhígított stressztesztek miért nem fogják elérni a céljukat.

Cattenom a luxemburgi repülőtérre vezető út mentén fekszik, és pontosan azt nem vizsgálják, mi lenne a következménye annak, ha egy repülőgép lezuhanna Cattenomban. Miután az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) benyújtotta az első dokumentumot, éppen ön volt az, aki módosítást nyújtott be annak érdekében, hogy a repülőgép-baleseteket illesszék be a dokumentum 4. oldalán. Ezt a módosítást, amely jó volt, Franciaország és az Egyesült Királyság megakadályozta.

Nagyon zavar bennünket az, hogy ön harcolt ezért és veszített, mégsem képes beismerni azt, hogy vesztett. Ez nem őszinte magatartás, és ezért vagyunk kritikusak önnel szemben. Egyértelműbbé kell tennünk azt, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság jelenleg nem működik együtt olyan kérdésekben, amelyekben mi és ön is egyaránt akarjuk az együttműködést. Őszintén szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel.

Liese úr! A Német Kereszténydemokrata Unió/Keresztényszociális Unió nem támogatott minket az atomenergiából történő kiszállásról szóló híres állásfoglalás kérdésében. Merkel kancellár bátrabb önnél, legalábbis ebben az esetben.

  Marisa Matias (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, biztos úr! Közvetlenül azzal a javaslattal foglalkozom, amelyet ön ma a Parlament elé tárt, és teljesen őszintén elmondom önnek, hogy szerintem közülünk néhányan jogosan vagyunk csalódottak e miatt a javaslat miatt, mert a benyújtott javaslat nem egyszerűen gyenge, hanem hatalmas hiányosságokat is rejt.

Szerintem ez európai kérdés, nem annak a kérdése, hogy melyik tagállamnak van nukleáris ipara és melyiknek nincs: ez a kérdés Európa egészét érinti, és Európának kétségbeejtő szüksége van jó hírekre. Őszintén el kell önnek mondanom, hogy az egyik ilyen jó hír annak garantálása a lakosság számára, hogy gondoskodni fogunk biztonságukról.

Ha a teszteket az ön által beterjesztett feltételekkel hajtják végre, biztos úr, amelyek szerint az első fázist maguk az érintettek hajtják végre, a második fázist a szóban forgó érintetteket védelmező kormányok, a harmadik fázist pedig partnerek, akik valójában érintettek, akkor felteszem magamnak a kérdést, nem az lesz-e a végeredmény, hogy az összes atomerőmű jó állapotban van és ajánlásra érdemes?

Tudjuk, hogy ez nem igaz, és ezért nagyon remélem, hogy lesznek súlyos következmények és elmondhatjuk majd a lakosságnak, hogy gondoskodunk biztonságukról, nemcsak úgy teszünk, mintha gondoskodnánk arról.

  Peter Liese (PPE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Oettinger úrnak. Harcolt, és sok mindent elért. Az eredmények nem tökéletesek, de azok a vádak, amelyeket ma itt Oettinger úrral szemben felhoztak, valamennyiünkre vonatkoznak. Önkritikusan be kell ismernünk, hogy nem fogadtuk el az állásfoglalást. Képviselőcsoportom egy része szintén nem volt olyan helyzetben, hogy megszavazhatta volna az állásfoglalást, és ez sajnálatos. A vádak azonban a Zöldek /az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjára és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjára is vonatkoznak, akik először aláírták az állásfoglalást, majd végül nem támogatták azt a plenáris ülésen. Ez nagyon megnehezítette Oettinger úr helyzetét a tagállamokkal folytatott, szigorúbb stressztesztek bevezetésére irányuló küzdelmében.

Ez csak az első lépés, de tovább kell haladnunk. Módosítanunk kell az irányelvet. Oettinger úr! Mi támogatjuk önt annak biztosításában, hogy a jövőben ez kötelező érvényű legyen. Ki kell terjesztenünk, hogy a szomszédos országokra is vonatkozzon. Teljes mértékben támogatom azt, amit Morkūnaitė-Mikulėnienė asszony mondott.

Németországot többször is megemlítették, és természetesen el kell viselnünk a kritikákat. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy az EU 13 tagállama már ma is jól boldogul atomenergia nélkül, többek között olyan sikeres gazdaságú országok mint Ausztria és Dánia, tehát el kell tudnunk fogadni ezt a lehetőséget Németországban is. Szeretném azt is elmondani, hogy Merkel kancellár ma nyilatkozott a kormány politikájáról a német parlamentben és újból rámutatott arra, hogy legalább azokon a területeken kellene közös előrehaladást elérnünk Európában, amelyekben egyetértünk. Például kifejezetten megemlítette az energiahatékonyságot.

Támogatásomról szeretném biztosítani Oettinger urat és arra bátorítom őt, hogy két héten belül nyújtson be ambiciózus javaslatot az energiahatékonyság tárgyában. Nagyon örülök azoknak a részeknek, amelyekről már tudunk, és amelyek az érintettekre vonatkozó ösztönzéseket és kötelezettségeket tartalmaznak. Nem tetszik nekem az, hogy a tagállamoknak saját célkitűzéseket kell majd felállítaniuk. A Bizottságnak kell célkitűzéssel előállnia, amely lehet kötelező, vagy megvalósulhat iránymutatás formájában. Kérjük, vezessen be egy célkitűzést, és aztán lesz egy nagyon jó javaslatunk.

  Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Elnök asszony! Akár támogatja valaki az atomenergiát, akár hozzám hasonlóan az atomenergiától mentes Európa lelkes támogatója, mindenkinek a biztonság pártján kell állnia. Ebben a tekintetben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjához tartozó képviselőtársaim, akik mértékletességet prédikálnak, egy kissé irányt tévesztettek. Ha Fukusima bármit is megtanított nekünk, akkor ez legelsősorban az, hogy nem vagyunk felkészülve a katasztrófákra, hogy nem vagyunk felkészülve mindazokra az eseményekre, amelyek akár holnap is bekövetkezhetnek, és amelyek, ha bekövetkeznek, a legsúlyosabb lehetséges következményekkel járnak. Ezért, biztos úr, engem most nem érdekel, hogy hány elismerést vagy ellenvetést kap itt.

Engem az eredmények érdekelnek. Aggódunk, nagyon aggódunk, mert az a legrosszabb, ami történhet, hogy a közeljövőben végrehajtunk stresszteszteket és olyan eredményeket kapunk, amelyek tökéletes mentséget szolgáltatnak a rendkívül öreg erőművek sok üzemeltetőjének, többek között azon a területen is, ahol én élek, és így bezárás helyett még tovább működtethetik azokat.

Két kérdésem van. Hogyan kíván gondoskodni arról, hogy ezeknek a stresszteszteknek a függetlensége valóban garantálva legyen? Másodszor: hogyan kíván gondoskodni arról, hogy az eredmények valóban elvezessenek a legelavultabb atomerőművek bezárásához?

  Corinne Lepage (ALDE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Csak köszönetet mondhatunk és gratulálhatunk ennek a kezdeményezésnek a benyújtásáért. Sajnálatos módon osztom azoknak a véleményét, akik különösen csalódottak az eredmény miatt, amely győzelmet jelent a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek, azoknak a biztonsági hatóságoknak, amelyek fedezték mindazt, ami harminc éven át történt, és azoknak a tagállamoknak, amelyek nem akarják újból átgondolni az általuk meghozott döntéseket, nemcsak az atomenergia megtartásával, hanem a kockázatértékeléssel kapcsolatban meghozott döntéseiket sem.

Biztos úr! Meg kell oldanunk az alapvető problémát és újból meg kell vizsgálnunk az Euratom-Szerződést, amint ezt ön is említette. Más szavakkal: meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy a tagállamok mennyire szabadon blokkolhatnak bármit, amint ezt Franciaország is nyilvánvaló módon megtette.

Újból meg kell vizsgálnunk a felelősséggel kapcsolatos elfogadhatatlan kérdéseket – ugyanis ha a felelősséggel kapcsolatos általános jog szabályait alkalmaznánk, akkor ezek a problémák nem léteznének. Újból meg kell vizsgálnunk az általános jog szabályainak alkalmazását az európai polgárok információkhoz való hozzáférési joga szempontjából is, mert a bevezetett rendszer a jelenlegi körülmények között ezt nyilvánvaló módon nem garantálja.

  Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Sok képviselőtársam már említette a stressztesztekkel kapcsolatos visszalépéseket: azt a tényt, hogy túl sok minden függ azoknak önkéntes jellegétől, és nem utolsósorban azt, hogy a reaktorok mennyire tudnának ellenállni a terroristák támadásainak. Képviselőtársam, Morkūnaitė-Mikulėnienė asszony megemlítette annak egyik okát, amiért a stressztesztek hiányosságai rendkívül sajnálatosak. Szentpétervár közelében, alig 200 kilométerre Helsinkitől és Tallinntól, van négy csernobili-típusú reaktor, amely sok százezer uniós polgár biztonságát fenyegeti.

Oettinger biztos úr! Ön valami másról beszél. Oettinger biztos úr, kérem figyeljen ide! Herr Kommissar Oettinger, ich bitte Ihnen ... Oettinger biztos úr! Kérem, válaszoljon a következő kérdésre: úgy gondolja-e, hogy ha Oroszország beleegyezik stressztesztek végrehajtásába atomerőművein, azoknak a kritériumoknak az alapján, amelyekre én törekszem, akkor ez valóban növelni fogja a biztonságunkat annak figyelembevételével, hogy több csernobili-típusú reaktor is működik az EU határainak közelében?

  Romana Jordan Cizelj (PPE). – (SL) Elnök asszony! Elmondhatom, biztos úr, hogy ön hatalmas eredményeket ért el. Nagyon rövid idő alatt önnek sikerült kidolgoznia a stressztesztek igen részletes leírását és az ön közvetítésével megállapodás jött létre az Európai Bizottság és a tagállamok 27 szabályozó testülete között.

A tagállamok újból fel fogják mérni a biztonsági határokat, amelyek ez alkalommal túllépik minden feltételezett baleset határait. Ez fontos hozzáadott érték és kiegészítő követelmény. Egyes képviselők kritizálták azt, hogy az emberi tényezőt nem mérik fel, illetve nem veszik megfelelően figyelembe. Azt kell mondanom, hogy jómagam figyelmesen elolvastam ezeknek a stresszteszteknek a leírását és nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a tesztek nemcsak a technológiai, hanem az emberi tényezőt és a szervezeti szempontokat is felölelik.

Ezzel nagy lépést tettünk előre az Európai Unió biztonsági előírásainak egységesítése felé és úgy gondolom, hogy keresnünk kell a további előrelépés lehetőségeit; hol és hogyan tehetünk további fontos lépéseket, amelyekkel fejleszthetjük az EU jogköreit ezen a területen? Elvárom, hogy az Európai Bizottság előálljon valamilyen javaslattal ebben a tekintetben.

A fokozott bizalom érdekében a teszteket nemzetközi vizsgálatoknak kell alávetni, és ezzel kapcsolatban van egy kérdésem. Szeretném tudni, hogy a hét főből álló csoportok kizárólag az Európai Bizottság és a szabályozó testületek képviselőiből állnak majd, vagy független szakértők is részt vesznek a munkájukban? Ha igen, akkor szeretném tudni, hogy mi alapján fogják őket kiválasztani.

Van még két kérdésem. Először is: végrehajtják-e ezeket a teszteket a már bezárt német atomerőműveken? Másodszor: milyen következményei lesznek a német atomerőművek bezárásának az európai belső energiapiacra nézve?

Ami a nukleáris hulladékokról szóló irányelvet illeti, azt szeretném mondani, hogy legközelebb több lehetőségünk lesz ennek megvitatására annál, mint amit ön a felszólalásában említett és remélem, hogy az Európai Bizottság figyelembe fogja venni az Európai Parlament javaslatait, mert az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban több erőteljes javaslatot is megszavaztunk az Európai Bizottság eredeti javaslataihoz képest.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – Elnök asszony! Az EU atomerőművei elleni fenyegetések, amennyiben valóságosak, élet-halál kérdést jelentenek sok ezer ember számára. Még a kicsi országoknak is fel kell készülniük a legszigorúbb körülményekre, a terrorista támadásokat és a repülőgép-baleseteket is ide számítva. Hogy éreznék magukat a nagy uniós országok polgárai, ha egy nem demokratikus ország felépítene egy nem megfelelően tesztelt atomerőművet Brüsszel, Berlin, Párizs vagy London közelében úgy, hogy nem konzultálnak a lakossággal és nem osztanak meg megbízható információkat a szomszédos országokkal?

Litvániának jelenleg ezzel a helyzettel kell szembenéznie. Vilnius közvetlen közelében, Fehéroroszországban – az átláthatóság teljes hiánya mellett – atomerőművet kezdenek építeni. Létfontosságú, hogy az EU – nemzetközi szervezetek támogatásával – kiterjessze az atomerőművek stressztesztelésének gyakorlatát az egész világra, különös tekintettel külső határaira.

  Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Én a magam részéről szeretnék gratulálni Oettinger biztos úrnak azért a kezdettől fogva rendíthetetlen eltökéltségért, amelyet a nukleáris biztonság bonyolult tárgyában tanúsított, annak figyelembevételével, hogy ebben a tárgykörben nagyrészt a tagállamok rendelkeznek kompetenciával.

Amint már elhangzott, első követelésünk nyilvánvaló módon a jelenlegi Euratom-Szerződésnek a felülvizsgálata, amely gyakorlatilag változatlan maradt az első megszövegezése óta. A 143 európai atomreaktor ellenőrzése végül bevallottan csak a fukusimai forgatókönyvre fog vonatkozni, és ön világosan meghatározta ennek határait, biztos úr. Ez már az első győzelem; mindenképpen valós elszakadást jelent a titkolózás kultúrájától, amely most már több mint negyven éve ezt az ágazatot jellemzi.

A nukleáris iparnak mindenki másnál jobban meg kell értenie, hogy az átláthatóság kritikus jelentőségű a biztonsággal kapcsolatos összes kérdés tekintetében – ön tíznél is több alkalommal megismételte ezt a szót, biztos úr –, az üzemeltetők és az állami felügyeleti hatóságok függetlenségéhez hasonlóan, a független szakértők kinevezésével, és még mindig nem vagyunk elégedettek ebben a kérdésben.

  Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony! Az osztrák nép egyértelmű többséggel leszavazta az atomenergia használatát, és ez világos üzenetet küld politikusainknak. Szeretném megemlíteni, hogy Palacio úr már az eddigiekben is hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mozgásteret biztosítson Európában az ezen a területen történő manőverezéshez. Piebalgs úr nukleáris biztonsági irányelve is sikeres volt. Remélem, hogy hamarosan új nukleáris biztonsági irányelvvel fogunk rendelkezni, amely kötelező érvényű lesz, és amely lefekteti az ellenőrzési eljárásokat és az előírásokat.

Ki kell értékelnünk, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) előírásai közül melyek állnak a rendelkezésünkre, és melyeket lehet beépíteni az EU joganyagába, jogilag kötelező érvénnyel. Az egyszeri stressztesztek természetesen nem elegendőek. A jövőben stressztesztek egész sorát kell lefolytatni, hogy a veszélyes atomerőműveket haladéktalanul be lehessen zárni. Ennek elérése érdekében uniós szabályozó hatóságra van szükségünk, amely a nemzeti szabályozó hatóságokkal közös jogkörökkel rendelkezik, és amely jogosult leválasztani a hálózatról bármely erőművet, amely nem felel meg ezeknek az előírásoknak.

Csak támogatni tudom mindazt, ami itt ma elhangzott. Az Euratom-Szerződést felül kell vizsgálni. Fel kell szólítanunk az állam- és kormányfői összetételben ülésező Tanácsot annak biztosítására, hogy ez közös európai kérdéssé váljon a Tanácsban. Nem szabad, hogy most is úgy történjen, mint amit a Tanácsban a múltban általában tapasztaltunk, hogy a nukleáris munkacsoport mindent ellenez, ami Európából származik.

Ami a legfontosabb: meg kell vizsgálnunk az Európai Atomenergia-közösségen (Euratom) belül az atomerőművek leszerelésének lehetőségeit. Meg kell vizsgálnunk továbbá a végleges tárolás kérdéseit, és a védelemre, a biztonságra, a képzésre és az ellenőrzésre kell összpontosítanunk. Be kell vezetnünk az európai jogalkotásban az elszámolóháznak azt a modelljét, amely jelenleg ott fekszik előttünk. Oettinger úr! Számíthat ennek a Parlamentnek a támogatására ebben a tekintetben.

  Edit Herczog (S&D). – (HU) A kormányoknak nem lehet ma fontosabb feladata, mint hogy a nagyon kis valószínűséggel előforduló események, a hűtővíz vagy a teljes villamos betáplálás megszűnése esetére kidolgozzák az új módszereket, s egyetértek Rübig úrral, ennek nem egy egyszeri eseménynek kell lenni, hanem hosszabb ideig, gyakrabban el kell ezeket végezni. Azzal is egyetértek, hogy a többi, tőlünk keletebbre lévő országban is, a szomszédos országokban, terjesszük ki ezt a stressztesztet, ezért kérem a Bizottságot, vizsgálja meg a lehetőséget, hogy a keleti partnerségben hogyan lehet ennek a stresszteszt elvégzésének teret engedni.

És végül, biztos úr, a cybertámadás vagy a terroristatámadás elleni védettséget meg kell teremteni az Európai Unióban minden olyan ágazatban, ami határon átnyúló veszélyesanyag-kibocsátást eredményezhet. Az ön által megálmodott stresszteszten, biztos úr, a mostani magyar kormány megbukott, hiszen az elmúlt hét évben meghiúsította a NATO-radar megépítését, amely a repülőgép támadások ellen a mainál nagyobb védettséget nyújtott volna a paksi atomerőműnek.

  Ivo Belet (PPE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr! Létfontosságú, hogy magasra tegyük a mércét ezeknél a stresszteszteknél, és hogy a teszteket valóban azonos kritériumok szerint folytassák le egész Európában. Elvégre tudjuk, hogy sok atomerőmű valamelyik országhatár közelében és nagyon sűrűn lakott területen helyezkedik el. Az a tény, hogy mindegyik atomerőműben végrehajtunk egy független és objektív európai felülvizsgálatot, nagyon pozitív fejlemény, mert ez megerősíti az európai energiapolitikát. Ezért maximális pontszám jár önnek, biztos úr.

Minden európai polgárnak jogában áll tudnia, hogy ezek az atomerőművek valóban biztonságosak-e. Ha a stressztesztek nem fognak kiterjedni a terrorista és a számítógépes támadásokra, hát legyen úgy. Ön kifejtette, hogy mi ennek az oka, és mi ezt megértjük. Ez azonban nyilvánvaló módon nem mentesítheti az Európai Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy tovább nyaggassa ezzel kapcsolatban a tagállamokat és hogy továbbra is nyomást gyakoroljon a nemzeti biztonsági szolgálatokra annak érdekében, hogy ezek a szolgálatok valóban vizsgálják meg, hogy ezekre a kockázatokra is fel fogják-e készíteni az erőműveket.

Ezeknek a teszteknek a hitelessége természetesen az eredmények végrehajtásán áll vagy bukik. Figyelembe kell vennünk azt, hogy a 143 európai atomerőmű egy része nem fog megfelelni ezeken a teszteken, hogy a leggyengébbekről le kell mondanunk, és hogy néhány erőművet talán be kell zárnunk. Ezután természetesen különleges lehetőségünk nyílik arra, hogy átálljunk megújuló energiaforrásokra. Egyértelmű, amint ezt kevéssel ezelőtt Leinen úr is elmondta, hogy abban a pillanatban elsősorban európai szinten jelentkezik majd ez a lehetőség. Az is nyilvánvaló, hogy közös európai beruházások, egyeztetett beruházások mellett kell döntenünk, és hogy közös európai finanszírozásra lesz szükség projektkötvények formájában. Számítunk önre, hogy abban a pillanatban a kezébe veszi az irányítást, ebben az európai energiapolitika felé vezető új lépésben. Köszönöm, és sok szerencsét.

  Judith A. Merkies (S&D). – (NL) Elnök asszony, biztos úr! Ön ma elismerésben és kritikában egyaránt részesült. Én is megveregetem egy kicsit az ön hátát, de figyelmeztetésben is részesítem. Nagyon örülök az európai stresszteszteknek, amelyeket pontosan azonos módon fognak alkalmazni egész Európában. Kétségbeejtő szükség van rájuk.

Egy valami aggaszt engem, mégpedig a hamis biztonságérzet. Nem az atomerőművek biztonságát kellene tanúsítanunk: meg kell vizsgálnunk, hogy pontosan milyen kockázatok állnak fenn, és nem szabad hamis biztonságérzetbe ringatni az embereket. Független felügyeletre van szükségünk az egész Unióban, és független szabályozó hatósággal kell rendelkeznünk. Jelenleg nem létezik ilyen szabályozó hatóság. Most létrehoztunk egy újabb réteget, de meg tudja-e nekünk mondani, hogy végül nem egy további olyan független szabályozó hatóságunk lesz-e, amelynek értékelései mellé oda kell tenni egy második tudományos véleményt is?

Egyetértek képviselőtársaim, Belet és Leinen úr kijelentésével, amely szerint ez a kérdés a továbbiakban nem tartozhat az Euratom-Szerződés hatálya alá. Polgárainkat maximális biztonság illeti meg, és eljött az ideje annak, hogy ezt a szempontot eltávolítsuk az Euratom-Szerződésből. Szándékában áll-e ennek a vitának az elindítása?

Aztán van még egy kérdés, amely nem részesült elegendő figyelemben: mit szándékozik tenni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek a fukusimai katasztrófával kapcsolatos ajánlásaival? Talán kiigazítja a stresszteszteket? Elmondhatja-e, mi fog történni abban az esetben, ha a stresszteszt netán negatív következményekkel jár?

Nagyon csalódott vagyok amiatt, ami az állásfoglalásunk kapcsán történt és nagyon sajnálom, hogy hagytuk magunkat az érzelmeink által irányítani. A biztonság a legfontosabb, nem így van?

  Françoise Grossetête (PPE). – (FR) Elnök asszony! Ez a vita nagyon rosszul indult, mert az egyik oldalon ott voltak a jó fiúk, az atomenergia ellenzői, a másik oldalon pedig a rossz fiúk, akik még mindig támogatják az atomenergiát. Ennek ellenére szeretnék újból rámutatni arra, hogy az atomenergia a részét alkotja annak az energiaforrás-összetételnek, amelyet mi itt a Parlamentben akartunk és amelyet reméltünk.

Most pedig szeretnék egy kicsit panaszkodni a vita miatt, amely a kollektív félelemre apellál. Ez nagyon sajnálatos tény, amikor egy ennyire fontos kérdéssel foglalkozunk. Az igaz, hogy az atomerőművek bizonyos esetekben kockázatokkal járhatnak, mégis nagyon megdöbbentem, amiért ekkora bizalmatlanság tapasztalható ebben a Parlamentben azokkal szemben, akik nap mint nap az atomerőművekben végzik munkájukat, és akik nap mint nap gondoskodnak atomenergiánk biztonságáról.

Ezért szeretném, ha felelősségteljes magatartást tanúsítanának. Tudjuk, hogy az Európai Unió lakosságában erős a vágy atomerőműveink biztonságának mindennapi biztosítása iránt. Ehhez azt is szeretném hozzátenni, hogy tökéletesen tudjuk, hogy az atomerőművek fölött nem szabad átrepülni – legalábbis Franciaországban –, és hogy Franciaországban egyetlen légi támaszpont 25 kilométeres körzetén belül sincs atomerőmű, és a légi támaszpontok felelősséggel tartoznak az atomerőművek feletti légtér megfigyeléséért.

Tehát igen, biztos úr, egyetértünk önnel. Egyetértünk ezeknek a teszteknek a kérdésében. Gratulálunk, ön sikerrel járt. Ezek a tesztek elengedhetetlenek, mert gondoskodnunk kell arról, hogy lakosságunk visszanyerje az atomerőműveinkbe vetett bizalmát. Ezek a tesztek nélkülözhetetlenek; a teljes függetlenség jegyében kell ezeket lebonyolítani, hogy visszanyerhessük ezt a bizalmat. Azt is láthatjuk azonban, hogy bizonyos esetekben titoktartásra van szükség. A terrorizmus elleni harc kapcsán nem tudjuk elképzelni azt, hogy valamelyik tagállam előzetesen feltárja a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos stratégiai terveit.

Tehát vállaljunk valamennyi felelősséget. Bízzunk meg biztosunkban, és meggyőződésem, hogy olyan tesztjeink lesznek, amelyek szigorúak, és amelyek alkalmasak a megnyugtatásunkra.

  Derek Vaughan (S&D). – Elnök asszony! Munkatársaimhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy a biztonságot kell a legelső helyre állítanunk. De én is azt gondolom, hogy az atomenergiának szerepelnie kell jövőbeni energiaforrás-összetételünkben. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású, és képes biztonságos ellátásról gondoskodni. Például ennek használatával a virágzó európai országoknak nem kell energiát importálniuk kevésbé virágzó országokból, az ezzel együtt járó összes problémával együtt.

Olyan települések is támogatják, mint az észak-walesi Anglesey, ahol már van atomerőmű.

Más munkatársaimhoz hasonlóan azonban én is támogatom a stresszteszteket – az Egyesült Királysághoz hasonlóan –, és úgy gondolom, hogy minden tagállamnak kötelezettséget kell vállalnia ezek mellett a stressztesztek mellett. Ezeket a teszteket gyorsan le kell folytatni, ki kell terjedniük minden eshetőségre, még az atomerőművekre és a tüzelőanyag-ciklushoz tartozó egyéb létesítményekre is.

Ez valamennyiünk számára igazán fontos kérdés. Meggyőződésem, hogy Európának szüksége van az atomenergiára, de biztonságos atomenergiára van szüksége.

  Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Elnök asszony! A fukusimai katasztrófa után a társadalom fokozottan aggódik az európai atomerőművek biztonsága miatt. Ez érthető. A Japánból hozzánk eljutó információk alkalmanként rettenetesek és rémisztőek és azt mutatják, hogy súlyos szennyeződés érte az országot. Egyikünk sem szeretné, hogy ez Európában megismétlődjön, mint ahogyan Csernobil megismétlődésére sem vágyik senki. Ellenkezőleg, a társadalom félelmeinek enyhítése érdekében feltétlenül mindent meg kell tennünk az európai atomenergia biztonságának garantálásáért. Ezért annyira fontosak a stressztesztek. Ám az is nagyon fontos, hogy ezeket nagyon alaposan hajtsák végre, hogy garantálják az objektivitást és hogy hitelessé és bizonyossá tegyék azt, hogy lefolytatásuk lehetővé teszi a vészhelyzetek és a válságok előrejelzését, amelyek Európában éppúgy bekövetkezhetnek, mint Japánban. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Európa biztonságos legyen, és hogy helyreállítsuk az ebbe az energiaforrásba vetett bizalmat. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy más energiaforrások is léteznek, ilyen például a hagyományostól eltérő palagáz.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR). – (PL) Elnök asszony! Az atomenergiát sok éven keresztül a jövő energiájának tekintették – környezetbarát, hatékony, nem szennyezi a környezetet. A csernobili és a közelmúltban lezajlott fukusimai tragédia megmutatta az érem másik oldalát. Ám ma nem lehet az a célkitűzésünk – amint ezt a baloldal szeretné –, hogy csak azért folytassunk le stresszteszteket, hogy az eredmények elfogult értelmezésével ürügyet szolgáltassunk ahhoz, hogy Európában lemondjunk az atomenergiáról. Ma az atomerőművek biztonságának fokozását, a közvélemény lecsillapítását és az atomenergiáról kialakult negatív kép megváltoztatását kell célul tűznünk magunk elé. Ennek kell ma a prioritásunknak lennie. Ezért nem értem azokat a baloldali hangokat, amelyek az atomenergiára kivetett újabb adóról és az erről az energiaforrásról való végleges lemondásról beszélnek. Ez az út abban az időszakban, amikor hiányoznak az alternatív források, a villamos energia árának megugrásához fog vezetni. Európának ma felül kell vizsgálnia az atomenergiára vonatkozó törvényeket a tagállami felelősségek területén, létre kell hoznia közös szabályokat és optimalizálnia kell az uniós biztonsági előírásokat. A stresszteszteknek választ kell adniuk a biztonsággal kapcsolatos kérdéseinkre és a veszélyek összes lehetséges formáját figyelembe kell venniük, a terrorista támadásoktól kezdve egészen az áramkimaradásokig.

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – Elnök asszony! Szeretném elmondani a biztos úrnak, hogy ma az Európai Unió megváltoztatja az atomenergia biztonságával kapcsolatos belső politikáját, ugyanakkor megkezdjük a külső energiapolitikával kapcsolatos munkát. Ezeket a politikákat valamikor a jövőben egyesíteni kell.

A nukleáris stresszteszteknek nemcsak a Bizottságnak kell segítséget nyújtaniuk a biztonságról szóló irányelv átdolgozásában, hanem az energiapolitika külső dimenzióiról szóló, hamarosan kiadásra kerülő bizottsági jelentésbe is be kell épülniük. A stresszteszteknek és az energiabiztonságnak a harmadik országokkal az energiáról folytatott párbeszédünk kulcsfontosságú részét kell alkotnia. Gondoskodnunk kell arról, hogy a kalinyingrádi és a fehéroroszországi új erőművekre ugyanazok az előírások és tesztek vonatkozzanak, mint a hasonló európai uniós létesítményekre, különösen most, amikor Oroszország atomerőművekbe akar beruházni.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony! A nukleáris biztonságról való gondoskodás minden országra nézve releváns kérdés, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e atomenergiával, vagy sem. Természetesen kifejezhetjük felháborodásunkat a múltban történtek miatt, de ma nyilvánvaló módon tovább kell lépnünk. Biztos úr! Valóban dicséretes, hogy a fukusimai baleset után ön azonnal reagált és kezdeményezte az atomerőművek tesztelésének ötletét, és az is nagyon jó, hogy a tagállamok beleegyeztek ezeknek a teszteknek a végrehajtásába. Ám semmiféle olyan rendszer nem létezik, amely az új atomerőművek felépítését szabályozná az Európai Unió határainak közelében, és ez már többször is elhangzott a kalinyingrádi és a fehéroroszországi atomerőművek építésének megvitatása során. Ezért úgy gondolom, hogy sürgősen kezdeményeznünk kell és el kell fogadnunk megfelelő jogszabályokat, szisztematikus, kötelező jellegű és egyértelmű alapelvekre épülő eljárások biztosítása érdekében, amelyek szabályoznák az atomerőművek felépítését és üzemeltetését. Akkor rendelkezhetnénk objektív információkkal a lehetséges fenyegetésekről és reménykedhetnénk azoknak elkerülésében.

  Michèle Rivasi (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Csernobil 25. évfordulója alkalmából Kijevben megrendezett nemzetközi ülésen az Institut de radioprotection et de sûreté nucléaire kijelentette, hogy húsz éven belül súlyos baleset történhet Európában, ezért nagyon fontosak a stressztesztek, valamint a reaktorok biztonságának és üzembiztonságának fokozása.

Szembe kell azonban néznünk az öregedő atomerőművekkel és az alvállalkozásba adás gyakorlatával. A nukleáris iparban dolgozók 80%-a alvállalkozó. Ezenkívül jól ismerjük a terrorista kockázatok geostratégiáját. Ha megvizsgáljuk ezeknek a stresszteszteknek a franciaországi vonatkozásait, akkor azt látjuk, hogy ezek „relaxációs tesztekké” válnak.

Biztos úr! Gratulálok önnek ezeknek a stresszteszteknek a bevezetéséért, de be kell avatkoznia és meg kell mutatnia, hogy nem ért egyet egyes tagállamok álláspontjával, az Egyesült Királyságot és Franciaországot is ideértve. Ezzel egyértelműen kijelentené, hogy ez nem lehet nemzeti kérdés, hanem európai kérdésnek kell lennie, amelynek célja az európai polgárok biztonságáról való gondoskodás.

  Jaroslav Paška (EFD) – (SK) Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem elismerésemet azért, amiért az Európai Bizottság a 143 európai uniós atomerőmű átlátható felülvizsgálatának elindításával annyira gyorsan lépett az azzal kapcsolatos európai aggodalmak csökkentése érdekében, hogy a sok európai atomerőmű kockázatot jelenthet a lakosságra nézve.

Hölgyeim és uraim! Meg kell értenünk, hogy ezek a stressztesztek az erről a kérdésről folytatott átfogó párbeszédnek csak a kezdetét jelentik, mert csak a tesztek kiértékelése után láthatjuk majd az európai nukleáris ágazat valódi állapotát. Biztos vagyok abban, hogy a stressztesztekből származó adatok felkészítenek majd bennünket az ezzel a kérdéssel kapcsolatos megbeszélések újabb körére, amelynek során megvitathatjuk az Európai Unió új biztonságpolitikáját ezen a területen. Ma ahelyett hogy megkérdőjeleznénk az atomerőműveink biztonsági kockázatainak felülvizsgálatára irányuló bizottsági erőfeszítéseket, próbáljunk meg inkább a lehető legtöbb tárgyilagos információt összegyűjteni ezek tényleges állapotáról. Ez elősegíti majd az európai nukleáris biztonsággal kapcsolatos jövőbeni döntések meghozatalát.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők! Boldogan megvitatom önökkel a következő néhány hónap során végrehajtandó stressztesztekkel kapcsolatos legfontosabb észrevételeiket és javaslataikat. Először is azonban, ha aggódnak amiatt, hogy a stresszteszteknek egy felhígított verziója a jóváhagyás pecsétjévé válik a szükséges objektivitás nélkül, akkor biztosíthatom önöket afelől, hogy az elkövetkező hónapok során hivatalaimmal együtt minden lehetséges lépést megteszek majd annak érdekében, hogy ez a feltételezés megalapozatlannak bizonyuljon.

(Taps)

Ez jelen pillanatban egy olyan aggály, amelyet tökéletesen megértek, de egyes tagállamoknak előítéleteik is vannak. Azt szeretném kérni, hogy a stressztesztek befejezéséig egyetlen atomerőmű felett, valamint felettem és munkám felett se mondjanak ítéletet. Ez az ajánlatom mindenki számára, Harms asszonyt és Turmes urat is ide számítva, és készen állok egy kritikus és átlátható megközelítési mód elfogadására a folyamat következő lépéseit tekintve.

Másodszor: ha azt feltételezzük, hogy a stressztesztek végeredménye nem valamiféle placebo lesz, és hogy a jóváhagyás pecsétjét nem véletlenszerűen fogjuk osztogatni, hanem a tesztek konstruktívak, kritikusak és objektívek lesznek, akkor meggyőződésem, hogy ezek a stressztesztek sok előnnyel járnak majd, és hogy az alternatíva, a stressztesztek végrehajtásának elmulasztása rosszabb megoldás lenne.

(Taps)

Volt néhány kemény tárgyalásunk. Az első tervezet nem felelt meg az elvárásaimnak. Az aláírt változat azonban jelentős részben kielégíti a polgárok elvárásait, akik jogosan törődnek a magas szintű európai biztonsággal. Szeretném újból kifejteni, Turmes úr, hogy ha nem írom alá a tesztelési kritériumok átdolgozott és véleményem szerint pozitív verzióját, akkor semmit sem sikerül elérnünk. A közmondás szerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

Második szempontom az, hogy önök alaposságot és tárgyilagosságot várhatnak el tőlem, de megfigyeltem néhány jelenséget. Az egyik a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport egyik brit képviselőjének felszólalása volt, akinek pártja tagja a koalíciós kormánynak az Egyesült Királyságban. Ez a párt a választások előtt ellenezte az atomenergia használatát, utána viszont támogatta, és ez a személy kritizálja alaposságomat, amelyet a stressztesztek kapcsán tanúsítok. Csak annyit mondhatok, hogy ez a felszólalás helyénvalóbb lett volna a londoni pártértekezleten, mint amennyire itt volt Strasbourgban.

Egy másik felszólalás jut az eszembe. A spanyol kormány semmiféle látható jelét nem adta annak, hogy támogatná az alapos stressztesztek tárgykörét. Ezért annak a képviselőnek a felszólalása sem volt igazán hasznos, aki az egyik spanyol kormánypárthoz tartozik.

Ugyanez vonatkozik arra a képviselőcsoportra is, amelynek én is a tagja vagyok, tehát az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportra is. A képviselőcsoportok nevében elmondott néhány felszólalás sajnálatos módon azt szemlélteti, hogy a képviselőcsoportok képviselőinek mindeddig nem sikerült elérniük célkitűzéseiket saját pártjukon belül, a saját hazájukban. A sportból vett kifejezéssel élve engem érdekel majd, mi fog megjelenni a francia szocialista párt választási programjában ebben a tárgykörben. Nagyon érdekel, ki lesz a jelölt és hogy fog kinézni a választási program. A Parlament azonban innen, Strasbourgból nem tudja befolyásolni azokat a kérdéseket, amelyek a nemzetállamok hatáskörébe tartoznak.

Ami a központi kérdést illeti, az energiaforrás-összetétel továbbra is a nemzeti kormányok és parlamentek hatáskörében marad. Nem számít, hogy tetszik-e ez nekünk, vagy sem. Demokrataként el kell fogadnom. Véleményem szerint az a tény, hogy most első alkalommal független munkacsoportok fogják megvizsgálni a nemzeti atomreaktorokat, és hogy a megfigyelőket is meg fogják figyelni, történelmi lépést jelent az európai polgárok közös biztonságának szolgálatában.

Turmes úr! A stressztesztek kitérnek a repülőgép-balesetek vizsgálatára. A tesztelési kritériumok kifejezetten tartalmazzák az olyan balesetek következményeit, amelyeknek során repülőgép zuhan valamelyik atomerőműre, és ezért a vizsgálat részét alkotják a harmadik fázisban. Ezt nagyon szívesen megmutatom önnek. Turmes úr! Ha ennek a Parlamentnek az összes képviselője olyan hangos lenne, mint ön, akkor nagy lenne a zűrzavar ebben az ülésteremben. Ezt csak egy valaki engedheti meg magának. Szívesen megbeszélem ezt önnel a későbbiekben. A repülőgép-balesetek a vizsgálat részét alkotják, mert a kritériumok között kifejezetten szerepel a repülőgép-becsapódásoknak az atomerőművek biztonságára gyakorolt hatása.

Következő mondanivalóm az, hogy megvádoltak engem a tesztek önkéntes jellegének eltitkolásával. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. A szakbizottságban megrendezett legelső üléstől kezdve mindig kihangsúlyoztam, hogy a stressztesztben való részvétel önkéntes. Viszont a részvételre biztatjuk az összes tagállamot. Mind a 14 tagállam önkéntesen a részvétel mellett döntött, ami hatalmas siker az Európai Parlament számára.

Hogy végül mi fog történni? Szeretném teljesen egyértelművé tenni, hogy a tények erejére támaszkodom. Ha súlyos problémák merülnek fel egy adott atomerőműnél, akkor az európai polgárok és a releváns tagállam polgárai felszólítanak majd a szükséges intézkedések megtételére. Nekem ez a meggyőződésem, és ezért annyira fontos az átláthatóság, az alaposság és a tárgyilagosság. Eltökélt szándékom ennek előmozdítása a következő néhány hónap során. Az Euratom-Szerződés felülvizsgálatára vonatkozó javaslat nagyszerű. Az Euratom-Szerződés azonban elsődleges jog, és ezért nem bizottsági, hanem tagállami hatáskörbe tartozik. Az Euratom-Szerződés csak egyhangú döntéssel változtatható meg. Csak azt mondhatom mindenkinek, akinek jó javaslatai vannak ebben a tárgykörben: az atomenergia támogatói és ellenzői sokféle véleményének és hangulatának figyelembevételével valóban úgy gondolják, hogy sikerül egyhangú döntést elérnünk az Euratom-Szerződés meghosszabbításáról? Én nem hiszem, hogy ez erősen valószínű lenne. Ezért én a realista megközelítési módoknak és annak vagyok a híve, hogy hozzuk ki a lehető legtöbbet a rendelkezésünkre álló Szerződésből.

A következő kérdés a tesztek függetlenségére vonatkozik. A harmadik fázisba beillesztett szakértői értékelésben, amely a teszt fontos részét alkotja, részt vesz egy hét külső tagot tartalmazó munkacsoport. Kifejezetten leszögeztük, hogy a munkacsoportban harmadik országok szakértői is részt vehetnek. A Bizottság is közreműködik ebben a munkában. Számíthatnak rám, gondoskodni fogok arról, hogy a Bizottság tisztviselői ne vigyék magukkal előfeltételezéseiket vagy előítéleteiket, és hogy alaposan és pártatlanul végezzék munkájukat. Bármely más feltételezés méltánytalan lenne tisztviselőinkkel szemben. Ezért kiállok tisztviselőimért a folyamat során.

Aztán ott van Fehéroroszország és Oroszország kérdése. A helyzet az, hogy jogköreink, az önöké itt a Parlamentben és a miénk a Bizottságban sajnálatos módon erősen korlátozottak Minszkben. Ezt kénytelenek vagyunk tudomásul venni. Esetleg előállhatunk arra vonatkozó ötletekkel, hogyan téríthetnénk vissza a kormányt a megfelelő ösvényre. Pillanatnyilag azonban kénytelenek vagyunk elfogadni azt a tényt, hogy a Minszkben regnáló kormánynak nincs politikája, ott nincs átláthatóság, nincs demokrácia és nincsenek biztonsági elgondolások. Ezért legfeljebb annyit tehetünk, hogy felszólítjuk a kormányt döntésének megváltoztatására. Semmi többet nem tehetünk.

Sokkal jobbak a kapcsolataink Oroszországgal. Az atomerőművek biztonsági tesztjeinek témája központi szerepet játszik majd oroszországi partnereinkkel folytatott tárgyalásainkon a következő néhány hét során. Elhangzott egy kérdés Kalinyingráddal kapcsolatban. Ezt üzenem a balti államok és Lengyelország képviselőinek: csak akkor tudjuk kiterjeszteni legszigorúbb műszaki előírásainkat a tervezett és Kalinyingrádban felépítésre váró atomerőműre, ha megengedjük, hogy az ebben az erőműben megtermelt villamos áramot eladják az európai piacon.

Ha azonban nem vesszük át a villamos áramot és nem tesszük lehetővé a villamosenergia-tőzsde működését, mert saját atomerőműveket tervezünk a balti államokban, akkor kevesebb befolyást tudunk gyakorolni a Kalinyingrádban alkalmazott technológia felett, mint ha megnyitnánk villamosenergia-piacunkat. Örömmel megvitatom önökkel nagyobb mélységekben is ezt a témát.

Végül kérem, higgyenek nekem, amikor azt mondom, nem fogom megengedni, hogy a stressztesztek felhígított változatát hajtsák végre. Kérem azonban, hogy a másik oldalon azt is fogadják el, hogy a stressztesztek nem tartalmaznak automatikus mechanizmust valamely atomerőmű bezárására csak azért, mert a saját tagállamukban nem sikerült megvalósítaniuk programjukat.

(Taps)

  Elnök. – A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A közelmúlt japán eseményei után feltétlenül le kell folytatni stresszteszteket az európai atomerőműveken az egészségügyi előírások és kockázatok felmérése, a potenciális katasztrófák elkerülése és a lakosság aggodalmainak enyhítése érdekében. Írország lakosságát súlyosan aggasztja az, hogy nem végeznek majd stressztesztet Sellafieldben, amely az ír partoktól alig néhány száz kilométerre helyezkedik el. A brit parton álló atomerőművek komoly kockázatot jelentenek Írországra nézve. Sellafield a legismertebb erőmű, és itt következett be súlyos szivárgás nem is olyan régen, 2005-ben. A brit hatóságok erre úgy reagáltak, hogy Sellafield esetére mentesség vonatkozik, mert már nem termelnek ott áramot. Ez nem igazán vigasztalja meg Írországban azokat, akik egy baleset következményeit nagyon megszenvednék. A sellafieldi erőmű igen közel van Írországhoz, és már eddig is nagyon sok baleset történt ott, ezért kérem, hogy a Bizottság gyakoroljon nyomást a brit hatóságokra az erőmű stressztesztjének lefolytatása érdekében, mert ez továbbra is kockázatot jelent Írország lakosságára nézve.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) A fukusimai nukleáris baleset után az EU tagállamai közösen megállapodtak arról, hogy az Európai Uniónak stresszteszteket kell lefolytatnia az atomerőműveken, és az egész világot felkérték ugyanerre. Még mindig nincs semmi hírünk arról, hogy vajon ezeket a teszteket lefolytatják-e azokon a reaktorokon, amelyek az Unión kívüli európai országokban működnek. Az ezekben az országokban található reaktorok biztonsága közvetlenül befolyásolja európai polgárok biztonságát. Polgáraink jogosan aggódnak amiatt, hogy az Unió vajon képes lesz-e gondoskodni az EU-tagállamok közvetlen szomszédságában épülő vagy tervezett új atomerőművek biztonságáról, ilyen például a Grodnóban (Fehéroroszország) és Oroszország kalinyingrádi régiójában épülő erőmű. Sem Oroszország, sem pedig Fehéroroszország nem végezte el ezeknek az erőműveknek a környezeti hatásvizsgálatát az általánosan elfogadott nemzetközi előírások szerint, amelyre az espoo-i egyezmény is felszólít, ezt az EU összes tagállama aláírta. Meggyőződésem, hogy ezeknek az atomerőműveknek a felépítése az EU határai mentén nemcsak az EU tagállamaira nézve jelent fenyegetést, hanem az egész európai kontinensre nézve is. Ezzel az üggyel az egész Uniónak törődnie kell. Az Európai Bizottságnak megfelelő figyelmet kell fordítania erre a kérdésre és tevékenyen kell dolgoznia a biztonság garantálásán. Gondoskodnunk kell arról, hogy Oroszország és Fehéroroszország betartsa a nemzetközi előírásokat és együttműködjön a nemzetközi szakértőkkel az atomerőművek tervezésének, felépítésének és üzemeltetésének minden fázisában.

  Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Mi most Fukusima miatt vitatkozunk az atomerőművek stressztesztjeiről. Visszagondolok az áprilisi ülésre, ahol egyes képviselők mintha elveszítették volna minden arányérzéküket közvetlenül a baleset után. Néhányan az atomerőmű sérüléseivel kapcsolták össze a cunami sok ezer áldozatát. Voltak itt a Parlamentben olyanok, akik azon tűnődtek, hogy vajon a sok ezer áldozat elegendő-e. Ők azt kérdezték, hogy még hány nukleáris balesetre van szükség ahhoz, hogy legyen elegendő bizonyítékunk. Nem akartam hinni a fülemnek.

Még ma sincsenek olyan áldozatok, akik a fukusimai sugárzás miatt haltak volna meg. Annak ellenére, hogy Japán a valaha is feljegyzett legerősebb földrengések egyikét szenvedte el, amelyet a valaha is bekövetkezett legnagyobb cunamik egyike követett, annak ellenére, hogy nem voltak felkészülve ezekre az eseményekre, annak ellenére, hogy még csak nem is hajtották végre a javasolt fejlesztéseket, annak ellenére, hogy semmit sem tettek annak érdekében, hogy legyen vészhelyzeti áramellátás, és annak ellenére, hogy a japánok más hibákat is elkövettek már kezdettől fogva, alig néhány személyi sérülés történt.

Természetesen nem kétséges, hogy a fukusimai baleset katasztrófa volt. Nem lett volna szabad megtörténnie. Valószínűleg lesznek halálos áldozatok, de ezeknek számát össze sem lehet hasonlítani például a szénnel termelt energia áldozatainak számával. Európában az energiafogyasztás miatt a levegőben lebegő finom részecskék évről évre körülbelül 300 000 embert halálát okozzák. Ezért paradox az az állítás, hogy a fukusimai baleset közvetett módon több tízezer áldozathoz fog majd vezetni. Ők azért fognak idő előtt meghalni, mert Európa le akar mondani az atomenergia használatáról és fosszilis energia használatára akar áttérni. Ettől romlani fog a levegő minősége, ami növelni fogja a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását és fenyegetni fogja az asztmától szenvedők életét. Ezért a fukusimai katasztrófa mögött megbúvó valódi gyilkos a szén, amelynek használatára most például Németország át akar állni.

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Bizottságnak a szomszédos országokra is ki kell terjesztenie a stressztesztek végrehajtását, és az EU szintjén megállapított azonos tesztelési kritériumokat kell rájuk is alkalmaznia, valamint figyelembe kell vennie az atomenergia lehetséges hatásainak határokon átnyúló természetét. Románia már elkezdte a stressztesztek végrehajtásának eljárását. Felmérésük során érdekünkben áll a Romániában alkalmazott nukleáris technológia különleges jellegének figyelembevétele, az EU-ban használt nukleáris technológiákkal összehasonlítva. Ezért úgy gondolom, hogy a következő szempontokat figyelembe kell vennünk a stressztesztek végrehajtása és kiértékelése során:

- az alkalmazott teszteknek tesztelési „sablonok” használata nélkül figyelembe kell venniük az adott atomerőműben használt nukleáris technológiát, és a technológia különleges jellegzetességeire is kiterjedhetnek;

- a stresszteszteket technikai alapon, nem politikai vagy olyan alapon kell kiértékelni, amely teret enged a spekulációknak;

- a független szakértői értékelő munkacsoportban a nemzeti szabályozó hatóság, valamint a szomszédos országok képviselőinek is részt kell venniük, a vészhelyzeti tervekkel kapcsolatos tapasztalatok kicserélése céljából.

  Algirdas Saudargas (PPE), írásban. – (LT) Senki sem vitatja, hogy az atomerőmű-katasztrófa következményei hosszú ideig fennmaradnak, a környezetre és az emberekre nézve egyaránt, és hogy ezek nem állnak meg a határoknál. Már három hónap telt el a japán katasztrófa óta, és még mindig nem tudjuk, hogyan fogják kezelni mindezeket a kérdéseket. Az Európai Bizottság gyorsan és megfelelő módon reagált erre a katasztrófára, stressztesztek végrehajtását javasolta az összes atomerőművön és szigorúbb nukleáris biztonsági előírásokért harcol. Időközben rendszeres ellenőrzések erősítenék a nukleáris biztonságot és a lakosságnak az atomenergiába vetett bizalmát. Ám most már láthatjuk, hogy a stressztesztek végrehajtása még az Unión belül is nehéz feladat lesz, jóllehet mindenki megértette az ilyen jellegű tesztek fontosságát és szükségességét. Ezenkívül nem összpontosíthatunk egyszerűen az Unión belüli nukleáris biztonságra. Ha Kalinyingrádban és Asztrovóban, az EU határainál a legmagasabb szintű nemzetközi biztonsági követelmények betartása nélkül végrehajtják a folyamatban lévő atomerőmű-projekteket, akkor ezek nemcsak a szomszédos balti államokra, hanem a viszonylag közeli Európa egészére nézve fenyegetést fognak jelenteni. Az Európai Bizottság több alkalommal is megerősítette, hogy egyes szomszédos országok – Ukrajna, Oroszország, Svédország és Törökország – hajlandó csatlakozni az európai stresszteszt-programhoz, de még mindig nem világos, hogy a Bizottság milyen konkrét lépéseket akar tenni az együttműködés megteremtése érdekében, és hogy alakul majd ez a helyzet Fehéroroszország tekintetében.

  Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Németország közelmúltban meghozott azzal kapcsolatos döntése, hogy 2022-ig fokozatosan megszünteti az atomenergia használatát, új szakasz kezdetét jelzi az energiafüggőséggel és az atomenergia lehetséges alternatíváival kapcsolatos kérdések alapvető újragondolásában, amely most Európában zajlik.

Az atomenergia azonban sok európai országban továbbra is a villamosenergia-ellátás fontos eleme marad. A nukleáris erőművek és létesítmények biztonságának központi kérdést kell alkotnia a tagállamok számára. Ezenkívül nemcsak az európai erőművekben kell nukleáris biztonsági teszteket lefolytatni, hanem ezeket minden olyan országban végre kell hajtani, ahol termelnek atomenergiát.

A nukleáris katasztrófák hatásai gyakran országhatárokat is átlépnek. Ennek figyelembevételével nagyon örülök annak, hogy Párizsban két nappal ezelőtt megállapodás született arról, hogy minden olyan országnak, ahol működnek nukleáris létesítmények, végre kell hajtania biztonsági ellenőrzéseket annak felmérésére, hogy ezek a létesítmények mennyire képesek ellenállni olyan eseményeknek, amelyeket mindeddig „valószínűtlennek” tekintettünk.

Végül gratulálok önnek, Oettinger biztos úr, amiért sikerült konszenzust teremtenie a nukleáris létesítmények stressztesztjeinek kritériumairól és gyakorlati részleteiről, ami lehetővé teszi számunkra a legmagasabb biztonsági szintek elérését az egész világon.

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

6. Egyéb kérdések

  Mario Mauro (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Az eljárási szabályzat 173. cikke alapján szólalok fel. Ma este a brazil legfelsőbb bíróság visszautasította a többszörös gyilkos Cesare Battisti kiadatását.

A Parlamentnek nem kevesebb mint két állásfoglalása szólított már fel az ezzel ellentétes határozatra. Ezért – csalódásom mellett – szeretnék hangot adni annak a kívánalmamnak is, hogy a Parlament Elnöksége írjon a brazil hatóságoknak, kinyilvánítva a teljes Európai Parlament csalódottságát, és – mindenekfelett – kifejezve együttérzésünket és szomorúságunkat az áldozatok családjainak, akik már harminc éve várakoznak az igazságszolgáltatásra.

  Elnök. – Hálás vagyok Mauro úrnak a találó felszólalásért ... (Borghezio úr mikrofon nélkül beszél). Úgy vélem, hogy Parlament egésze osztozik a meghozott határozat miatti csalódásban és mély elkeseredettségben, és ezért csak megismételni tudom azt, amit a Parlament már legalább két alkalommal egyértelművé tett e kérdéssel kapcsolatban. Közöljük a brazil hatóságokkal felháborodottságunkat a csalódottság szellemében és ezzel az egyértelműséggel.

  Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Csupán néhány pillanatra van szükségem, hogy jókívánságaimat fejezhessem ki Weisberger asszonynak, akinek nemrégiben gyermeke született, és aki gyermekével együtt van jelen, és ugyanígy kívánok minden jót valamennyi újdonsült parlamenti anyának, azoknak, akiknek még csak most fog majd megszületni első gyermeke, és azoknak, akik – hozzám hasonlóan – keményen dolgoznak azért, hogy jó anyák és jó képviselők lehessenek.

Öröm azt látni, ahogy a parlament életre kelt a remény szimbólumainak megjelenésével, de ... (a felszólalót félbeszakítja az üléstermi zajongás). A figyelmüket kérem, mivel fontos kérdésről van szó, én pedig kötelességemnek érzem, hogy elmondjam önöknek, amit gondolok. Lássuk, tudnak-e felnőttként viselkedni, mivel az elmúlt néhány napban sajnos például a következő megjegyzéseket hallhattam: „A Parlament nem játszótér. A Parlament nem napközi. Kifelé a gyermekekkel és az anyákkal! Sőt, még ami ennél is rosszabb, azt hallhattam, hogy „a gyermekek jelenléte rossz fényt vet a Parlamentre”.

Mivel nagyon gyakran kell foglalkoznunk a munka és a magánélet egyensúlyával foglalkozó jogalkotással, tényleg abszurd, hogy ilyenfajta megjegyzések hangzanak el a Parlamentben, és még ennél is rosszabb, amikor ezeket a megjegyzéseket nők teszik.

7. A korrupció elleni küzdelemről az európai sportban – A Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkája (írásbeli nyilatkozatok)

A Georgios Papastamkos, Jean-Luc Bennahmias, Gay Mitchell, Gianluca Susta és Tadeusz Zwiefka által benyújtott, 0007/2011. számú írásbeli nyilatkozat a korrupció elleni küzdelemről az európai sportban, és a Marina Yannakoudakis, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Françoise Grossetête, Charles Tannock és Cecilia Wikström által benyújtott, 0010/2011. számú nyilatkozat a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájáról, amelyet 2011. június 9-ig a Parlament összes képviselőjének többsége aláírt, ennélfogva – az eljárási szabályzat 123. cikkének (3) és (4) bekezdésével összhangban – továbbítják a címzetteknek, és az aláírók nevével együtt közzéteszik az ülés elfogadott szövegei között.

  Marina Yannakoudakis (ECR). – Tisztelt elnök úr! Az elmúlt három hónap során hivatalom e-maileket küldött, telefonált és jegyzékeket állított össze, hogy felhívja a figyelmet a Cipruson eltűnt személyekről szóló nyilatkozatra. Az eredmény óriási siker volt. A mai írásbeli, 10. számú nyilatkozatot határozott és nagy többséggel fogadták el. Szeretnék köszönetet mondani a társszerzőknek, és szeretnék külön köszönetet mondani Charles Tannocknak, aki mindegyik strasbourgi ülésszakot – velem együtt – a támogatás megszerzésével töltötte. Szeretnék köszönetet mondani a nyilatkozatokkal foglalkozó hivatalnak és munkatársaimnak, akiknek kemény munkája jelentős mértékben megkönnyítette feladatunk elvégzését.

A karzaton foglal helyet a NEPOMAK-nak, az Egyesült Királyságban élő fiatal ciprusiak világszervezetének fiatalokból álló csoportja, akik azért jöttek el, hogy tanúi lehessenek a nyilatkozat bejelentésének. Ők képviselik a ma fiatalságát, akiktől jövőnk függ. A nyilatkozat támogatása jelzi a Parlament által a jövőnek nyújtott támogatást. Köszönöm támogatásukat!

(Taps)

  Elnök. – Yannakoudakis asszony, üdvözöljük a jelenlévő küldöttséget, és – figyelemmel az egyenlő hozzáférés elvére – a szót Papastamkos asszony kapja meg.

  Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Tisztelt elnök úr! Zwiefka, Susta és Bennahmias úron kívül szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőtársaimnak, akik aláírták a 7. nyilatkozatot. Bízom abban, hogy a Parlament messze hangzó üzenete rábírja majd a Bizottságot, hogy a sportban jelentkező korrupció elleni hatékonyabb közdelem érdekében gyakorolja koordinációs hatáskörét.

8. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

8.1. Szudán és Dél-Szudán (B7-0349/2011) (szavazás)

8.2. EU–Oroszország csúcstalálkozó (B7-0347/2011) (szavazás)

– A szavazás során:

  Werner Langen (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretném megkérdezni, hogy az 56-os számú helyen ülő képviselő miért szavazott az 56-os és az 57-es helyen egyaránt. Bütikofer úr Turmes úr nevében szavazott. Kérem, rója meg a képviselőt ezért a viselkedéséért!

(Felzúdulás)

Az előző parlamenti ciklusban, amikor Bütikofer úr még nem volt parlamenti képviselő, az egyik képviselőcsoport elnöke büntetést kapott, mivel egyik szomszédja nevében szavazott. Cohn-Bendit úr talán nevetségesnek találja az ilyesmi, és talán a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportján belül talán megteheti ezt, de a Parlament szabályai egyértelműek. Egyik képviselő sem szavazhat egy másik képviselő helyett a másik helyéről. Ez a zöldekre is vonatkozik.

(Hangos taps)

  Elnök. – Kérem, haladjunk tovább! Teljesen jogos, hogy nem lehet másvalaki nevében szavazni.

8.3. Megtévesztő szakmai címjegyzékek (B7-0342/2011) (szavazás)

A szavazást lezárom.

9. A szavazáshoz fűzött indokolások

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0349/2011)

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Szudán a szubszaharai Afrika legnagyobb országa, az arab és az afrikai világ találkozási pontja, valamint egy olyan mozaik, amelynek elemeit sokféle különböző etnikai csoport alkotja. Az átfogó békemegállapodásban foglaltaknak megfelelően 2011 januárjában népszavazásra került sor, amely az utolsó szakaszát jelentette a Dél-Szudánnak Észak-Szudántól való függetlenedéséhez vezető folyamatnak.

Dél-Szudán területén körülbelül 10 millióan laknak, Szudán jelenlegi területének közel negyedét foglalja el, és olajkészletének háromnegyedével rendelkezik. Olyan állam, amelynek óriási földrajzi és infrastrukturális korlátokkal kell megbirkóznia, nem rendelkezik tengeri kijárattal, amelyet egy gyakorlatilag nem létező közlekedési hálózat köt össze Észak-Szudánnal, ahol az olajfeldolgozó- és -továbbító létesítmény található. A Dél előtt álló kihívások számosak, kezdve a saját intézményei alapjainak lefektetésével, valamint társadalmi-gazdasági és biztonsági kereteinek javításával.

Meg kell jegyeznem azonban, hogy az ebbe az országba való beavatkozás kiemelt feladat marad az Európai Unió számára. Ezért 2010-ben a Tanács 150 millió euró különtámogatást biztosított Szudánnak a 2011–2013-as időszakra. Az Európai Uniónak a rendelkezésre álló eszközök teljes tárát mozgósítania kell, hogy támogatást nyújtson Szudánnak a népszavazást követő kényes időszakban. Ugyanakkor kiegyensúlyozott megközelítést kell fenntartanunk az ország északi és déli részével való kapcsolatainkban, az intézményrendszer kialakítása és a kormányzás tekintetében különös figyelmet fordítva a Dél szükségleteire.

A Dél-Szudánnak nyújtott uniós támogatásnak arányban kell állnia azzal, amelyet az új állam eredményesen tud felhasználni. El kell kerülnünk azt a helyzetet, amelyben a Jubának juttatott jövőbeni finanszírozást végül helytelenül használják fel, vagy – ami sokkal rosszabb – a már meglévő, magas szinten elkövetett korrupció fenntartására.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Szudán nagyon érzékeny helyzetben van az ez év július 9-i függetlenség napját megelőzően, amikor az országot két államra osztják majd ketté. Rendkívül fontos az EU számára, hogy folytassa a segítségnyújtást, és hogy ezt a segélyt egy jól működő független állam esetében szükséges intézmények kialakítására fordítsák. Mindannyian tudjuk, hogy Afrika szarvának térségében nagyon érzékeny a helyzet, tudjuk, hogy problémák vannak a demokratikus hagyományokkal, tudjuk, hogy a nők helyzete hihetetlenül nehéz, és tudjuk, hogy gondot okoznak a kalózok.

Ezzel összefüggésben szeretném azt hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy az emberek gyakorolhassák emberi jogaikat, és hogy szabadon beszélhessenek és tüntethessenek. Ez Afrika szarvának egész térségére igaz, és nem utolsósorban Dawit Isaak svéd állampolgárra vonatkozóan, akit Eritreában tartanak bebörtönözve. Az egész régiónak demokratikus fejlődésre és az Európai Unió támogatására van szüksége.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! El szeretném mondani, nagyon fontos, hogy az Európai Unió gondoskodjon arról, hogy előmozdítsa a két említett állam békéjét és függetlenségét. Tény, hogy mióta Szudán 1956-ban elnyerte függetlenségét, Szudán és Dél-Szudán végig háborúban – polgárháborúban – állt egymással. Ez az, amiért most nagyon fontos, hogy a népszavazást követően, amelyen majdnem mindenki – azaz a résztvevők több mint 98%-a – Dél-Szudán függetlenségét akarta, ez a békefolyamat és a függetlenségi folyamat folytatódjon.

Európaiként feladatunk természetesen a demokrácia, az emberi jogok és a véleményszabadság támogatása, amelyek mindegyike alapvető értékeink közé tartozik. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy e demokráciák megerősítésére és Dél-Szudán függetlenségének megerősítésére törekedjünk.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0347/2011)

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Kétségtelen, hogy a ma elfogadott állásfoglalás fontos jele az Európai Unió és Oroszország közötti szorosabb együttműködésnek – a gazdaságirányítás, a biztonság, az igazság és a szabadság érvényesülésének közös térsége, valamint a szervezett bűnözés elleni, a sérthetetlen jogokat ugyanakkor tiszteletben tartó küzdelem vonatkozásában.

Észak-Afrika és a Közel-Kelet közös megközelítést tesz szükségessé, nekünk pedig meggyőződésünk, hogy Oroszország e téren meghatározó szerepet játszhat.

A június 9–10-i csúcstalálkozóra előkészített partnerségi és együttműködés megállapodás fontos politikai iránymutatásul szolgálhat majd ennek az együttműködésnek az elmélyítésében, amely – bízunk benne – elhozza majd Oroszország tagságát a Kereskedelmi Világszervezetben, valamint a vízumliberalizációt is ösztönözni fogja. Ugyanakkor ebből Oroszországnak is teljes mértékben ki kell vennie a maga részét, különösen az alapvető jogok területén.

  Ville Itälä (PPE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Egy rendkívül fontos dokumentum elfogadására került sor, én pedig úgy vélem, alapvető fontosságú, hogy folytassuk a párbeszédet Oroszországgal. Oroszország számunkra fontos szomszéd, és minél jobb a vele fenntartott kapcsolatunk, annál jobb mindenkinek. Szeretném a figyelmet a vízummentesség kérdésére összpontosítani. Személy szerint úgy vélem, hogy a vízummentesség fontos célkitűzés, de talán lassabban kellene haladnunk. Egy szomszédos ország képviselőjeként azt mondhatom önöknek, hogy nem rohanhatunk előre – csak abban az esetben, ha működő visszafogadási megállapodásaink vannak. Oroszországnak nyilvánvalóan biztosítania kell azt, hogy az ott megvásárolható kettős személyazonosság a továbbiakban ne legyen beszerezhető. E kérdések mindegyikét Oroszországnak kell megnyugtató módon rendeznie, hogy továbbléphessünk a vízummentesség felé. Ezért nem szabad szükségtelenül siettetnünk ezeket a dolgokat.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Szeretném hangsúlyozni, hogy a holnap és holnapután sorra kerülő kétoldalú csúcstalálkozón egy fontos kérdéssel kell majd szembenéznünk; mindazonáltal olyan kérdéssel, amely – számomra úgy tűnik – hiányzik a közös állásfoglalásunkból. Másként megfogalmazva: úgy vélem, hogy a csúcstalálkozóra esetleg árnyékot vethet az Európából való zöldségbehozatalra az E coli baktérium miatt kivetett tilalom miatti nézeteltérés.

Ahogyan korábban a biztos, úgy én is abszurdnak találom, hogy Oroszország embargót kíván kivetni azokra a termékekre, amelyeket naponta ellenőrzünk, és amelyeket alaposan ellenőrzünk. Úgy vélem, az orosz reakció inkább politikai lépés, hasonlóan azokhoz, amelyekből már sokat láthattunk a múltban. Úgy vélem, hogy ez e kérdéssel kapcsolatos személyes – és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjakénti minőségemben támadó – gondolataimat képviselőtársaim is osztani fogják.

Ennélfogva úgy gondolom, hogy jó ötlet volna, ha ezzel a kérdéssel is a csúcstalálkozón foglalkoznánk, például kérnénk Oroszországtól az uniós zöldségekre kivetett aránytalan és indokolatlan behozatali tilalom haladéktalan feloldását, amely – mint olyan – összeegyeztethetetlen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által megállapított elvekkel, különös tekintettel arra, hogy Oroszország a WTO-hoz csatlakozni kívánó tagjelölt állam.

Putyin orosz miniszterelnök már bejelentette, hogy Oroszország mindaddig nem oldja fel a tilalmat, amíg az Európai Unió nem közöl adatokat az E coli-fertőzés forrásáról.

  Marek Józef Gróbarczyk (ECR). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Oroszországban érvényes normák teljes mértékben eltérnek az Európai Unióban alkalmazottaktól. Elegendő megemlíteni az emberi jogok vagy az egyesülési jog kérdését, a természeti erőforrásoknak a más országokra, például az Európai Unió országaira való politikai nyomásgyakorláshoz történő könyörtelen felhasználását. Az Északi Áramlat gázvezeték építése egyértelmű példa erre. A folyamatban lévő tárgyalások az Európai Unió és az általunk a jövőben képviselt álláspont – azaz a partner vagy az ügyfél álláspontjának – próbáját jelentik.

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Tisztelt elnök úr! A Lukasenko elnök által folytatott politika egész országával együtt mély önelszigeteltségbe taszította az elnököt a Nyugattal kapcsolatban. Oroszország ezt gyorsan ki akarja használni, és az a célja, hogy kölcsönökért cserébe megszerezze a stratégiai fontosságú és a legjövedelmezőbb fehérorosz vállalatokat. Már most szó van a közös valuta (az orosz rubel) bevezetéséről.

A rövidesen sorra kerülő EU–Oroszország csúcstalálkozót arra kell felhasználni, hogy felhívjuk a figyelmet a belarusz helyzetre. Nem szólok az Oroszországgal Belaruszról folytatott tárgyalásokról, mivel ez csak azt erősítené meg, hogy Oroszország valamiféle „speciális jogokkal” bír erre az országra nézve. A legmagasabb szinten kell figyelmeztetnünk Oroszországot, hogy elfogadhatatlan a befolyásnak a helyzet kihasználásával és egy olyan autoriter rendszerrel való tárgyalás révén valamely szomszédos országban történő növelése, amely nem a népet képviseli. Kizárólag maguk a fehérorosz polgárok hozhatnak döntést az ország integrációs folyamatait illetően, és kizárólag a demokratikus önrendelkezés feltételei szerint.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, hosszasan vitatkozhatunk Oroszországnak a demokráciához vezető úton elért előrehaladásáról. A mi szemszögünkből nézve természetesen számos probléma van. Másfelől azonban mindig jobb együttműködést kialakítanunk Oroszországgal, különösen, amikor felszólítjuk az emberi jogok tiszteletben tartására vagy a környezetvédelmi jog javítására – ha más miatt nem, akkor mérete miatt. Ha biztosítani tudjuk, hogy az együttműködés barátságos, de egyúttal komoly is legyen, és nem feledkezünk meg a jogszerű igények bejelentéséről és arról, hogy rámutassunk a jogosan felróható hiányosságokra, akkor a megfelelő irányba teszünk lépést, nem csak az Európa és Oroszország közötti együttműködés tekintetében, de – ami a legfontosabb – az emberi jogok tekintetében is. Végső soron az orosz nép helyzetének javításáról van szó.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Az ehhez hasonló állásfoglalások mindig rendkívül diplomatikusan fogalmaznak. Véleményem szerint ezúttal túlságosan visszafogottak voltunk az Oroszországgal való kapcsolataink értékelésében. Tudjuk, hogy az emberi jogok helyzete Oroszországban elmarad minden elvárástól, és tudjuk azt is, hogy politikai nézeteik szabad kinyilvánítása majdnem lehetetlen az emberek számára. Tudjuk azt is, hogy sokan vannak börtönben pontosan azért, mert kísérletet tettek emberi jogaik gyakorlására. Ez elfogadhatatlan.

Hasonlóképpen azt gondolom, hogy az energiapolitika esetében is túlságosan erélytelenül fogalmaztunk. A helyzet az, hogy az éghajlatváltozás és a környezetvédelem terén általunk alkalmazott kritériumoknak az Oroszországból behozott olajra vagy gázra is vonatkozniuk kell. Rendkívül szigorú követelményeket állapítunk meg Norvégiával szemben, amely gázt hoz be az EU-ba, és pontosan ugyanezeknek a követelményeknek kell vonatkozniuk Oroszországra is.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Oroszország fontos partnere az EU-nak, és az EU sokkal többet nyerhetne az Oroszországgal való kapcsolataiból, ha a csúcstalálkozók között alkalmazott megközelítés ténylegesen stratégiai jellegű és kellően határozott volna. Csak ekkor érhetnénk el eredményeket.

Három kérdéssel kell foglalkozni. Az első Oroszország tagsága a Kereskedelmi Világszervezetben. Oroszország WTO-tagsága és a szabad kereskedelem mind az EU-nak, mind pedig Oroszországnak érdekében áll. A befektetési környezetben és a jogállamiságban bekövetkező előrehaladás alapvető összetevői Oroszország továbbfejlődésének.

Másodszor, az EU-nak és Oroszországnak közös érdeke van az északi sarkköri régióban, és ez egy fontos érdek. Az EU-nak meg kell erősítenie északi-sarkvidéki politikáját. Harmadszor, az EU és Oroszország közötti vízummentesség helyes célkitűzés. Oroszországnak azonban jelentős mértékben javítania kell a határellenőrzés és az általa folytatott gyakorlat színvonalán, és – ebben a tekintetben – támogatom ezt a rendkívül gyakorlatias megközelítést.

(Taps)

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0342/2011)

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Tisztelt elnök úr! A téma vizsgálatakor rájöttem, hogy paradox módon – figyelemmel az ország méretére – ez különös aggodalomra okot adó kérdés Svájc vonatkozásában, ahol nagyon sok információ és nagyon sok kiadvány áll rendelkezésre a kérdésről, ugyanakkor sokkal kevesebb információ érkezik Európából.

Nem lesz majd véletlen az, hogy a probléma – még a 2006/114/EK irányelv végrehajtását követően is – továbbra is megdöbbentő számú üzleti vállalkozást, különösen kis- és középvállalkozást és fogyasztót érint majd szerte Európában. Mivel – ahogyan az az állásfoglalás egyik bekezdésében is szerepel – jóval több mint 400 petíció van előttünk, a kérdést ismételten meg kell vitatnunk itt a Parlamentben.

A probléma abban rejlik, hogy továbbra is előfordulnak olyan esetek, amelyekben a kerekedők akaratlanul is arra szerződnek, hogy ellenszolgáltatás fejében szakmai címjegyzékbe vegyék fel őket. Azokat, akik csupán átfutják az űrlapokat, és gondolkodás, valamint alaposabb vizsgálat nélkül írják alá őket, kellemetlen meglepetés érheti azzal kapcsolatban, hogy milyen sokba is kerül majd ez nekik.

Az elmúlt évek során az előbb említetthez hasonló üzleti gyakorlatok Európa-szerte széles körben elterjedtek. A hatályos jogszabályokkal nagyon nehéz eredményesen felvenni velük a küzdelmet. A ma délelőtti igen szavazatom ezért elsősorban a kis- és középvállalkozások megsegítésére irányult, amelyek nagyban hozzájárulnak gazdasági rendszerünkhöz.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Nagyon örülök, hogy a mai napon a címjegyzékekkel foglalkozó társaságokról és az általuk folytatott gyakorlatról folytattunk vitát. Ez nagyon fontos téma az Európai Unióban. Annak ellenére, hogy a Petíciós Bizottság 2008 óta nagy intenzitással foglalkozik e témakörrel, még nem láthattunk jelentős előrelépéseket.

El szeretném mondani, miért olyan nehéz a németországi helyzet. Németországban a jogi személyek vonatkozásában a kötelező és a rendes gyakorlat részét képezi a címnek az alapításkor egy online címjegyzékbe való bejegyzése. Mindenki, aki nyilvántartásba veteti vállalatát, válaszul körülbelül 8–10 levelet kap. Valószínű, hogy ezek közül egy lesz az eredeti, a többi pedig felesleges. Ha valaki a társaság megalapításakor – amikor sok a tennivaló, és jelentős mértékű a bürokrácia – rossz levélre válaszol, és rossz űrlapot tölt ki, akkor egyszer csak azt veszi észre, hogy aláírt egy szerződést, és akár 1000 eurós számlát is kaphat.

Ezért ismételten szorgalmaznám, hogy a Bizottság vegye fontolóra a megtévesztő szakmai címjegyzékek uniós tilalmának bevezetését.

  Lena Ek (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! A Parlamentben általában túl kevés időt szentelünk a kisvállalkozások problémáinak. A csalás új formája alakult ki, amely esetében a kisvállalkozásokat a különféle típusú címjegyzékekben való hirdetésbe ugratják be. Ezután, mire felfedezik, hogy csalásról van szó, megkapják a fizetési felszólítást. A számlát ezt követően egy adósságbehajtó irodának adják át, az összeg növekszik, és nagyon rövid idő alatt a háromszorosára, de akár tízszeresére is duzzad.

A legújabb fejlemény az, hogy ezek a nagyban tevékenykedő csalárd szervezetek már határokon átnyúlóan tevékenykednek, így pedig már közel lehetetlenné válik az egyes kisvállalkozások számára, hogy jogorvoslatot kapjanak. Ehelyett adósságbehajtó irodák veszik üldözőbe őket, aminek nem tudnak véget vetni, és nem tudják feljelenteni vagy elfogni azt a személyt, aki a bűncselekményért felel.

A valóságban ez azt is jelenti, hogy ez európai rendőri erők közötti együttműködést el kell mélyíteni, mivel át kell tudniuk látni ezeket a nagy léptékű, határokon átnyúló mintákat, mivel nem kisebb csalásokról van szó, hanem rendkívül nagy, akár több millió euróra rúgó összegeket érintő, tisztességtelen tevékenység nagy szervezett köreiről. Ennélfogva ez egy jó állásfoglalás, de túlságosan gyenge, nekünk pedig tovább kell vinnünk az európai együttműködést.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0347/2011)

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Az Oroszországról szóló vitán való felszólalásra kértem szót, és önök talán megengedik, hogy néhány szót szóljak hozzá, noha a vita maga már véget ért. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy párbeszédet folytassunk Oroszországgal. Magas szintű találkozókra van szükség, de – európaiként – e kérdéskörben nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mi is az Európai Unió alapvető funkciója. Az a feladatunk, hogy az oroszokkal folytatott megbeszélések során előrébb vigyük a demokrácia, az emberi jogok és a véleménynyilvánítás szabadságának ügyét. Ezeket az alapvető értékeket hangsúlyozni kell.

Amikor a vízummentességről beszélünk, az jövőbeni célkitűzés, a mostani prioritást pedig az oroszországi demokrácia fejleményei jelentik. Hadd fejlődjön és induljon el Oroszország a demokrácia útján, és hadd valósítsa meg ennek következményeként az emberi jogokat és a jogállamiságot, és ezt követően majd visszatérhetünk a vízummentesség kérdésére.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0342/2011)

  Martin Kastler (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Annak a néhány képviselőnek, aki még itt van, és az Európai Parlament látogatóinak zárásul néhány megjegyzést kívánok tenni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó, megtévesztő gyakorlatot folytató társaságok témájával kapcsolatosan.

Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az Európai Unióban fontos számunkra, hogy egyértelművé tegyük az ezzel kapcsolatos véleményünket. Európában ez a szervezett bűnözés része, amely például abból áll, hogy nem létező vállalatok pénzt vesznek el az emberektől és a kis- és középvállalkozásoktól az interneten keresztül. Minden erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk ennek bekövetkeztét. A Bizottság számos demagóg beszédet mondott már, amelyben felszólított a kis- és középvállalkozások támogatására és a bürokrácia csökkentésére. Ennek egyik fontos aspektusa, hogy véget vessünk a szervezett bűnözés e formájának. Az állásfoglalás a helyes irányban megtett – noha csak kicsi – lépést jelent. Cselekednünk kell, és ezért mindenkit felkérek a munka folytatására: nem csak azokat a képviselőket, akik nincsenek itt, hanem valamennyiünket, akik Európa polgárait e Parlamentben képviseljük.

  Syed Kamall (ECR). – Tisztelt elnök úr! Egyetértek az előttem felszólalóval. Gyakran úgy tűnik, hogy akármi legyen is a probléma, ez e helyről érkező válasz a több EU és a több szabályozás látszik lenni. Harmonizáció kontra kölcsönös elismerés, a kisvállalkozásokra adminisztratív terhet rovó kötelező uniós szerződésjog. Nekünk azonban igazából arra kell összpontosítanunk, hogy hatékonyabbá tegyük az EU működését. Akármi legyen is az EU-ról alkotott véleményünk, akár szkeptikusak vagyunk a jövőbeni integrációt illetően, akár több Európát akarunk, arra kell összpontosítanunk, hogy hatékonyabbá tegyük az EU és a belső piac működését, és természetesen, hogy leküzdjük a határokon átnyúló csalást.

Négy éve, amióta európai parlamenti képviselő vagyok, folyamatosan kapok leveleket és e-maileket azoktól a választópolgároktól, akiket figyelmetlenségük révén vettek rá a szakmai címjegyzékbe való jelentkezésre, majd meglehetősen nagy összeget számláztak ki nekik. Ahelyett, hogy a hét során előtérbe helyezett kérdésekre összpontosítanánk, foglalkozzunk inkább az EU működésének hatékonyabbá tételével. Koncentráljunk a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére, és nyújtsunk segítséget azoknak az uniós polgároknak, akik a határokon átnyúló csalás kárvallottjai lettek.

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0349/2011)

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A 2011. évi választásokat követően Szudánban és Dél-Szudánban kialakult helyzetről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A dél-szudáni népszavazásra 2011. január 9–15-én került sor, és elsöprő többséggel szavaztak a független Dél-Szudán állam megalapítására, amely várhatóan 2011. július 9-én jelenti be függetlenségét, amely egybeesik az átfogó békemegállapodás utolsó napjával. Ez nagyon fontos nap lesz Dél-Szudán számára, mivel az új állam létrehozása számos nehezen leküzdhető kihívást támaszt majd. Üdvözlöm az állásfoglalásnak a dél-szudáni hatóságokhoz intézett felhívását hogy mozdítsák elő Dél-Szudán mint modern, pluralista, jogállamiságra épülő, demokratikus és az emberi jogokat – különösen a nők és gyermekek jogait – tiszteletben tartó állam fejlődését, ahol rendszeres és szabad választásokon keresztül a polgárok elvitathatatlan joga a kormányválasztás. Noha Dél-Szudán rendelkezik természeti erőforráskészletekkel – például olajjal, rézzel és vassal, valamint erdőkkel és termőföldekkel – az ország lakosságának nagy része szegénységben él, és a világon itt az egyik legmagasabb a gyermekhalandóság, valamint a legalacsonyabb az oktatásban részt vevők száma. Ennélfogva felhívom Dél-Szudán leendő kormányát, hogy haladéktalanul tegye meg a legalább a minimális létfenntartáshoz szükséges jövedelem, a szociális garanciák, és – mindenekelőtt – a dél-szudáni lakosság biztonságának szavatolásához szükséges intézkedéseket.

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Biztos vagyok abban, hogy az Európai Uniónak fontos szerepet kell játszania a szegénység elleni küzdelemben és a szudáni gazdaság fellendítésében. Ezért hangsúlyozni szeretném a Szudánba és Dél-Szudánba irányuló uniós humanitárius segítségnyújtás fenntartásának fontosságát.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. A dél-szudáni népszavazásra 2011. január 9–15-én került sor, és túlnyomó többségben voltak a független Dél-Szudán állam megalapítása melletti szavazatok. Dél-Szudán várhatóan 2011. július 9-én nyilvánítja ki hivatalosan függetlenségét. Az Európai Parlament teljes mértékben tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, mint a dél-szudáni nép akaratának demokratikus kifejezését. Üdvözlöm az Európai Parlamentnek a dél-szudáni kormányhoz intézett azon kérését, hogy a lakosság érdekében dolgozzon ki politikákat a külföldi befektetések oly módon történő szabályozására, hogy a természeti erőforrásokba történő külföldi beruházások a helyi gazdaság fejlődését és a szegénység visszaszorítását is szolgálják. Az Európai Unió által a fejlesztési támogatásra elkülönített pénzt az alapvető szolgáltatások, azaz az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és az intézményi kapacitásépítés fejlesztésére kell fordítani, hogy biztosítva legyen Dél-Szudánnak mint modern, pluralista, jogállamiságra épülő, demokratikus és az emberi jogokat – különösen a nők és gyermekek jogait – tiszteletben tartó államnak a fejlődése.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel támogatom Szudánt és Dél-Szudánt, és gratulálok a népszavazás után tanúsított magatartásukhoz, ami mindkét országban elősegíti majd egy demokratikus állam békében, prosperitásban és biztonságban, az emberi, szociális és gazdasági jogokra figyelemmel történő kialakítását. Ennek eléréséhez arra kérjük a feleket, hogy kezdjenek építő jellegű párbeszédet az Abyei-ben kialakult helyzet, valamint a további tárgyalást igénylő problémák, például az olajbevételek, a határkijelölés és az adósságmegosztás békés rendezése érdekében. E célból az EU-nak mindkét ország rendelkezésére kell bocsátania a szükséges forrásokat a szociális szolgáltatások, például az oktatás, az egészségügy, az élelmezésbiztonság és az intézményi kapacitásépítés támogatásához, és mindkét ország humanitárius támogatását folytatnia kell július 9-ét, azaz azt a napot követően is, amikor Dél-Szudán hivatalosan elnyeri függetlenségét.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Melegen üdvözlöm a Parlament Szudánról és Dél-Szudánról szóló állásfoglalását, amely megismétli a 2011. januári, a Dél-Szudán függetlenségét szentesítő népszavazás eredményének tiszteletben tartását. Az állásfoglalás ilyen módon támogatását fejezi ki a népek önrendelkezésének joga iránt, és elismeri Dél-Szudán keresztény közösségének jogát egy saját, az iszlám többség fennhatóságától mentes állam megalapítására. A dokumentum hangsúlyozza annak szükségét, hogy a Szudán kettéválásával létrejött két új állam kölcsönösen elismerje egymás szuverenitását, és a két államnak a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kölcsönös elismerés felé vezető úton való megmaradásuk konszolidációjának és stabilizációjának elősegítésére szolgáló intézkedések elfogadását sürgeti. Figyelemmel arra, hogy a népek önrendelkezése elvének védelme és a világ keresztény kisebbségeinek védelme egyaránt a Északi Liga politikai elveinek alapvető összetevői, nem tehetek mást, mint hogy támogatom ezt az állásfoglalást.

  John Bufton (EFD), írásban. – Nemmel szavaztam arra, hogy a fejlesztési együttműködés keretében 200 millió euró külső támogatást nyújtsunk Dél-Szudánnak annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk Dél-Szudán számára a csökkent irányítási kapacitás és a törékeny politikai helyzet miatt fennálló számos humanitárius és társadalmi-gazdasági kihívás leküzdéséhez. Mivel az EU maga antidemokratikus intézmény, olyasmi, amelynek véleményem szerint nem szabadna külpolitikai menetrenddel rendelkeznie – semmiféle harmadik országgal kapcsolatos tevékenységét nem tudom elfogadni. Az Egyesült Királyság a világ egyik legnagyobb adományozója a külföldi segélyek vonatkozásában.

Alapvető fontosságú, hogy a külföldnek nyújtott segély és a külpolitika az egyes tagállamok hatáskörében maradjon, ne pedig uniós szinten írják elő, még abban az esetben sem, ha a kedvezményezettnek szüksége van a támogatásra, illetve a támogatás helyénvaló. Ha lehetővé tesszük az EU számára, hogy külpolitikát folytasson, akkor eljön majd egy pont, amikor olyan helyzet áll elő, amely a tagállamokat megosztó harmadik országgal kapcsolatos, és egy ilyen helyzet kialakulása nem az Unió egyhangú óhaja. Az ilyen uniós szintű tevékenység a külső fellépés vonatkozásában kikövezi a megnövekedett hatáskörhöz vezető utat, ami pedig olyasmi, amellyel egyáltalán nem tudok egyetérteni.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A Parlamentnek a 2011. évi, a Dél-Szudán július 9-től való függetlensége mellett döntő népszavazást követően kialakult helyzetre adott válasza tekintetében az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítvány tűnik számomra a legmegfelelőbbnek, mivel véleményem szerint hatékonyabban közelíti meg az előttünk álló politikai helyzetet és a többi afrikai országgal való kapcsolatot.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Szudánban megtartott népszavazás arra irányult, hogy véget vessen annak az általános erőszaknak, amely egymás ellen uszította az ország északi és déli részének lakosságát. Figyelemmel a népszavazás eredményére, Dél-Szudán népének akarata most egyhangúlag a függetlenség mellett áll, ahogyan azt már sok-sok éve ismétlődően hallhatjuk. Képviselőcsoportom több parlamenti ülésszak során folyamatosan figyelemmel kísérte ezt a kérdést – különösen a darfúri helyzetet –, és 2007-ben sikeresen támogatta egy szudáni ügyvéd, Szalih Mahmúd Oszman jelölését a Szaharov-díjra. A díj odaítélésének az volt a célja, hogy még jobban felhívjuk a figyelmet az országban lezajlott gyalázatos, leplezetlen népirtásra, és hogy elismerjük azok békés munkáját, akik – minden nehézség ellenére – sem adták fel a békéért, a szolidaritásért és az emberi jogokért való küzdelmet. Sajnos Oszman úr díja nem volt elegendő ahhoz, hogy a nemzetközi közösséget az emberi jogok ismétlődő és súlyos szudáni megsértésével szembeni fellépésre sarkalljuk. Bízom benne, hogy a szétválás előtt és után mindkét fél tiszteletben tudja tartani a megegyezéseket, két békés országot tudnak megteremteni, ki tudják emelni népüket a szegénységből, és elő tudják mozdítani a jó szomszédság ügyét, továbbá hogy ehhez az Európai Unió is hozzá fog tudni járulni.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Dél-Szudán önrendelkezéséről szóló, 2011. január 9-i népszavazás eredményei elsöprő többséggel erősítették meg, hogy a szavazók elkötelezték magukat egy független állam megteremtése mellett. Az EU nemzetközi megfigyelői szerint a népszavazás, amelynek eredményeit a Dél-Szudáni Népszavazási Bizottság jelentette be, a szudáni kormány pedig megerősített, tisztességes módon zajlott le.

Ezért támogatom a népszavazás eredményeinek a dél-szudáni nép akarata demokratikus kifejezéseként való tiszteletben tartását, és Szudánt és Dél-Szudánt is arra kérem, hogy kötelezzék el magukat tevékeny módon a demokratikus kormányzás előmozdítása és a tartós béke, a biztonság és a fellendülés kialakítása mellett mindkét országban. Nagyon fontosnak tartom a külső támogatást nyújtását, és üdvözlöm a Tanács 2011. május 23-i, 200 millió eurónak a dél-szudáni fejlesztési együttműködés számára azzal a céllal való előirányzásáról szóló határozatát, hogy hozzájáruljon a helyi közösségek autonómiájához, valamint hogy foglalkozzon az emberek alapvető szükségleteivel és az emberi erőforrások és az infrastruktúra hiányával.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogyan arra akkoriban figyelmeztettünk, Koszovó függetlensége veszélyes precedenst teremtett a mesterséges államok létrehozásába való, a piacokhoz, a természeti erőforrásokhoz és a munkaerőforráshoz való hozzáféréshez, illetve az említettek ellenőrzéséhez fűződő geostratégiai érdekekkel összhangban történő imperialista beavatkozással kapcsolatban.

Dél-Szudán esete minden tekintetben hasonló Koszovó esetéhez. Itt is voltnépszavazás, amelyet különféle hatalmak finanszíroztak és támogattak – csupán a függetlenségnek megfelelő mértékben, ahogyan az kényelmes volt –, az ország népességének maradéka pedig nem hallathatta hangját. Mindezeken felül Szudán déli részén hatalmas olajlelőhelyek találhatók, ami alapvető fontosságú a nemzetközi nagytőke számára.

A jelenlegi helyzet – a Szudánban és a régió egészében tapasztalt konfliktusok kiújulásával, valamint a Szudán határainak megállapításával kapcsolatos vitával – azt szemlélteti, hogy ennek az országnak a mesterséges kialakítása nem oldja meg a fennálló problémák egyikét sem, nem javít a szudáni emberek millióinak életszínvonalán, hanem – éppen ellenkezőleg – felkavarja az ellentmondásokat és a konfliktust.

Miután az imperialista nagyhatalmak befejezték az afrikai kontinens saját érdekeiknek megfelelő módon való feldarabolását, minden arra mutat, hogy a folyamat újraindult Szudánban, ami további háborúkat és pusztítást hoz Afrika sok-sok pusztítást elszenvedett népeinek.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A pontosan egy hónap múlva megvalósuló függetlenné válását követően Dél-Szudánnak számos humanitárius és társadalmi-gazdasági problémával kell majd egyszerre megküzdenie. A szomszédos országok által nyújtott támogatás még hosszú ideig a korábbiaknál is fontosabb lesz Szudán számára, mivel az ország fel kívánja venni a küzdelmet a szegénységgel, erősíteni kívánja a helyi közösségeket, és sietteti a béke előnyeinek a néphez való eljuttatását.

A közvetlenül a népszavazást követő időszakban, amikor az ország még hozzáférhet a finanszírozás többoldalú forrásaihoz, fennáll annak a kockázata, hogy finanszírozási deficit alakul ki, amely rendkívül sérülékennyé teszi Dél-Szudánt, és jelentős mértékben kiszolgáltatja az állam összeomlása kockázatának. Úgy vélem, ennélfogva alapvető fontosságú az, hogy az Európai Unió lehetőségeihez képest mindent megtegyen, ami a szudániaknak e kritikus időszak túléléséhez kell, és hogy megelőzze a küszöbön álló humanitárius katasztrófát, mivel az ország csak akkor kezdheti meg a fejlesztési céljainak eléréséhez szükséges rendszerszerű munkát, ha megvan a békés jövőbe vetett bizalom.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm a dokumentumot, mivel az felhívja a dél-szudáni hatóságokat, hogy mozdítsák elő Dél-Szudán mint modern, pluralista, jogállamiságra épülő, demokratikus és az emberi jogokat – különösen a nők és gyermekek jogait – tiszteletben tartó állam fejlődését, ahol rendszeres és szabad választásokon keresztül a polgárok elvitathatatlan joga a kormányválasztás, és ahol a mozgás, a társulás és a politikai vélemény kifejezésének szabadságát mind az alkotmány, mind az ország törvényei garantálják.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely mindkét felet felszólítja, hogy a függetlenség napjának (2011. július 9.) közeledtével nyújtsanak be konkrét terveket intézményeik felállításáról és/vagy reformjáról annak érdekében, hogy a két állam működőképes legyen ettől az időponttól kezdődően. Emellett felkéri az EU szudáni és dél-szudáni képviseleteit, hogy proaktív módon terjesszék és hajtsák végre a legutóbbi uniós választási megfigyelő küldöttségek ajánlásait.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Tiszteletben tartjuk a Dél-Szudán függetlenségéről (amely majd 2011. július 9-én lép hatályba) tartott népszavazás eredményét, mint a dél-szudáni nép akaratának demokratikus kifejezését. Reméljük, hogy a politikai hatóságok előmozdítják egy modern, pluralista és demokratikus, a jogállamiságra épülő és az emberi jogokat tiszteletben tartó állam fejlődését, továbbá elismerik a polgárok rendszeres és szabad választásokon keresztül gyakorolt elvitathatatlan jogát a kormányválasztáshoz, és megvédik a mozgás, a társulás és a politikai vélemény kifejezésének szabadságát. Emellett egyetértünk azzal, hogy valamennyi félnek folyamatos és építő jellegű párbeszédbe kell bocsátkoznia a választások következtében felmerülő – többek között a közös határokkal, az északi és déli állampolgársággal, az olajbevételek felosztásával kapcsolatos – kérdések rendezése érdekében. Végezetül egyetértünk annak szükségességét illetően, hogy új európai összegeket kell elkülöníteni az alapvető szolgáltatások, azaz az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és az intézményi kapacitásépítés fejlesztésére. Az EU-nak még 2011. július 9-ét követően is fenn kell tartania a Szudánnak és Dél-Szudánnak juttatott humanitárius támogatásokat, és az összes politikai pártnak együtt kell működnie annak érdekében, hogy megfelelően képviseljék az ország népét és létrehozzák a szilárd alapokon nyugvó, demokratikus politikai intézményeket.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A szudáni konfliktusok – különösen a darfúri régióban – számtalan áldozatot követeltek az évek során, és különösen a leghátrányosabb helyzetben lévők köréből. Reméljük, hogy a népszavazás elhozza a konfliktus lezárását, és végre megkezdődhet a tartós béke időszaka. Az EU fontos szerepet játszik majd a régió jövőbeni alakulásában, és az EU nem tagadhatja meg a régió békéjének megteremtésében betöltött fontos szerepét.

  Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Az Abyei állambeli biztonsági helyzet nagyon aggasztó. Arra kérem az érintett feleket, hogy az Afrikai Unióval való tárgyalások újbóli megkezdésével vegyenek részt a békepárbeszédben. Kérem egy népszavazásnak az átfogó békemegállapodásban előírt módon való megtartását is. Északnak és délnek is együtt kell működnie a függőben maradt kritikus fontosságú – a például a két ország közötti határok megrajzolásával, az olajbevételek felosztásával, az olajvezetékek használatával, az állampolgárság problémájával és a Kék-Nílus és Dél-Kordofán tartományok népi konzultációinak megtartásával kapcsolatos – kérdések rendezésében. Dél-Szudán támogatása prioritásaink egyike kell, hogy legyen. Ösztönözni fogjuk az országot, hogy írja alá és ratifikálja a Cotonoui Megállapodást, amely új együttműködési kilátásokat nyit meg. Ösztönözni fogjuk – Kartúmmal együtt – arra, hogy vezessen be pluralista és többnemzetiségű demokráciát, és hogy engedjen teret a független civil társadalomnak, amelyben az igazságszolgáltatás a törvényhozó és a végrehajtó hatalommal együttesen kulcsfontosságú szerepet kap. Örömünkre szolgál, hogy a Cotonoui Megállapodás Dél-Szudán által történő aláírását és ratifikálást követően egy dél-szudáni parlamenti képviselőt üdvözölhetünk majd a Közös Parlamenti Közgyűlésben. Továbbra is oda kell majd figyelnünk Északra: nem hagyhatjuk figyelmen kívül és nem szigetelhetjük el diplomáciailag.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A dél-szudáni népszavazásra 2011. január 9–15-én került sor, és túlnyomó többségben voltak a független Dél-Szudán állam megalapítása melletti szavazatok. A népszavazás megrendezéséről szóló megállapodás 2005-ben, 20 év polgárháború után jött létre Szudán kormánya és az ország déli részén működő szeparatisták között.

Az Északot képviselő hatóságok azzal a kikötéssel írták alá az átfogó békemegállapodást, hogy Dél-Szudán önrendelkezésének kérdését a népszavazással rendezik. Mivel a régióbeli helyzet a közelmúltban jelentős mértékben romlott, ezzel az állásfoglalással arra kérjük Dél-Szudán kormányát, hogy biztosítsa az országban a demokráciát és demilitarizálja területeit.

Megismételjük a Szudánnak és Dél-Szudánnak juttatott humanitárius támogatások fenntartásának fontosságát, és kérjük a nemzetközi hitelezőktől Szudán és Dél-Szudán nemzetközi adósságainak enyhítését. Szeretném még megjegyezni azt is, hogy fontos az ellenőrzés megerősítése, a további szakértők kirendelése, a régió pénzügyi támogatásának fenntartása, valamint az, hogy a tehetséges fiatalok díjmentesen vehessenek részt az uniós egyetemek felsőoktatásának programjaiban. Mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az ez év januárjában tartott népszavazáson Dél-Szudán túlnyomó többséggel szavazott a függetlenség és a Szudán északi részéről való leválás mellett. Fontos, hogy az EU mindennemű korlátozás nélkül tartsa tiszteletben e népeknek az önrendelkezéshez való jogát, és hogy a népszavazás eredményeit mint a dél-szudáni nép akaratának demokratikus kifejezését ismerje el. Mivel ez az állásfoglalásra irányuló indítvány egyértelműen megfelel ezeknek a követelményeknek, mellette szavaztam. Most az a fontos, hogy az átfogó békemegállapodás részes felei folyamatos és építő jellegű párbeszédbe kezdjenek a népszavazást követően is megoldatlanul maradó kérdések rendezése érdekében. E kérdések a közös határok megállapításával, az északi és déli polgárokra vonatkozó állampolgársági megállapodásokkal, az olajbevételek tisztességes megosztásával és az olajvezetékek használatával kapcsolatosak.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem az állásfoglalást, mivel nagyon fontos a mindkét ország közötti fegyveres konfliktusok és nézeteltérések rendezése, a nyugtalanság terjedésének megakadályozása, és az átfogó békemegállapodás elfogadása és megfelelő végrehajtása. Észak- és Dél-Szudánt is a demokrácia és a jogállamiság elvei alapján, az emberi, szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartásával kell kormányozni. A régióban hosszú távon fennmaradó békére és biztonságra van szükség. Következésképpen Szudán népének védelme és biztonsága továbbra is kiemelt fontosságú feladat kell, hogy maradjon. Mindenekelőtt az abyei régió státusának kérdését kell haladéktalanul, az átfogó békemegállapodás rendelkezései alapján rendezni. Nagyon fontos, hogy – amennyiben lehetséges – az EU biztosítsa a szükséges fejlesztési támogatást. Minden erőfeszítést meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a támogatásra elkülönített összeget célzott módon használják fel az alapvető és létfontosságú szolgáltatásokra. Emellett a dél-szudáni kormánynak el kell kezdenie olyan, a külföldi befektetések szabályozására irányuló politikák kidolgozását, amelyek vonzóak a természeti erőforrásokba való külföldi beruházások számára, és ilyen módon hozzá tudnak járulni a szegénység csökkentésére irányuló politikához.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – (LT) A Szudánról és Dél-Szudánról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a Dél-Szudánban megrendezett népszavazás – amelyen a lakosok többsége a független Dél-Szudán állam létrehozása mellett szavazott – a polgárok demokratikus akaratának bizonyítéka. Hét év háborút követően Dél-Szudán népességének többsége szegénységben él, az oktatásban részt vevők száma pedig a legalacsonyabb a világon. Ennélfogva üdvözlöm az Európai Uniónak azt a határozatát, amely szerint 200 millió euró támogatást különít el Dél-Szudán számára a népesség legsebezhetőbb részének megsegítése érdekében. Az összeget az oktatásra, az egészségügyre, a mezőgazdaságra és az intézményi kapacitás fejlesztésére kell fordítani. Üdvözlöm a szudáni ENSZ misszió működésének meghosszabbítását és a további békefenntartó erők odarendelését, mivel most különösen fontos Szudán és Dél-Szudán békés fejlődésének biztosítása. Az új állam létrehozása bonyolult folyamat, amely során nagyon gyorsan kell rendezni a közös határok kialakításának, az állampolgárságnak a déli és az északi régiókból származó lakosság részére való odaítélésének, valamint az olajból nyert jövedelem elosztásának stb. kérdését. Az átfogó békemegállapodás aláírását követően az országoknak tevékenyen részt kell venniük a politikai párbeszédben. Fontos, hogy sor kerüljön Dél-Szudán alkotmányának megújítására azért, hogy az összes politikai párt együttműködjön annak érdekében, hogy megfelelően képviseljék az ország népét és létrehozzák a szilárd alapokon nyugvó, demokratikus politikai intézményeket.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A szudáni népszavazás eredményei egyértelműen jelzik Dél-Szudán népének függetlenség iránti vágyakozását, amely célért már évek óta küzdenek. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja több parlamenti ülésszak során folyamatosan figyelemmel kísérte ezt a kérdést – különösen a darfúri helyzetet –, és 2007-ben sikeresen támogatta egy szudáni ügyvéd, Szalih Mahmúd Oszman jelölését a Szaharov-díjra. A népszavazás célja az, hogy véget vessen az ország északi és déli országrészének lakossága között dúló erőszaknak. Azt remélik, hogy ezzel új szakasz nyílik meg az ország életében, és két békés országot hoznak létre. Az EU ebben tevékeny részt vállalhat – sőt, vállalnia kell – azáltal, hogy segít a lakosságnak kitörni a szegénységből, valamint a jó szomszédi viszony kialakításában.

  Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) Ez az állásfoglalás, amelynek kidolgozásában én is részt vettem, a dél-szudáni konfliktus megoldása szempontjából a lehető legjobbkor – és döntő fontosságú pillanatban – jött létre. A januári népszavazáson a dél-szudániak elsöprő többsége a függetlenség mellett szavazott. Egy hónap múlva egy új állam fog megszületni. Mindazonáltal még számos kérdés ad okot aggodalomra, különösen a vitatott abyei régióban történt közelmúltbeli erőszakos cselekmények után. Ebben a döntő fontosságú időszakban a Parlament mindennél jobban törekszik arra, hogy megerősítse a békefolyamat melletti teljes támogatását, és arra kérje a szudániakat és a dél-szudániakat, valamint a nemzetközi közösséget, hogy tartsanak ki a 2005-ben aláírt átfogó békemegállapodás mellett. Az Európai Parlament különösen arra szólítja fel a szudániakat és a dél-szudániakat, hogy az érzékeny kérdésekre vonatkozóan – mint például az állampolgárság, valamint az adósság és az olajból származó bevétel elosztása – tegyenek javaslatot konkrét tervekre. Ezeknek a terveknek foglalkozniuk kell a nehéz határkérdéssel is annak biztosítása érdekében, hogy a két ország között békés és tartós együttélés valósuljon meg.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) 2011. január 9. és 15. között Dél-Szudán lakosságának többsége a független állam megteremtése mellett tette le voksát. Közismert tény, hogy a világ e részét folyamatosan konfliktusok rázzák meg, veszélyeztetve azt, hogy a lakosság nagy része tisztességes körülmények között élhesse életét. A Parlament ezen új információ tudatában felszólítja a dél-szudáni hatóságokat – tekintve, hogy Dél-Szudánban 2011. július 9-én kikiáltják a függetlenséget –, hogy tegyenek erőfeszítéseket az emberi méltóságon alapuló, demokratikus állam létrehozásához szükséges nélkülözhetetlen alapok kialakítása érdekében. Ehhez nemzetközi támogatásra is szükség lesz. Ezért örömmel fogadom az EU azon ígéretét, hogy segít az új állam létrehozásában. Ezért igennel szavaztam az állásfoglalásra.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Örömömre szolgál, hogy az EP üdvözli a mind Szudán, mind Dél-Szudán által a 2011. évi dél-szudáni választásokon mutatott békés és bizalmat ébresztő magatartást, valamint az átfogó békemegállapodás felei által tett erőfeszítéseket és kötelezettségvállalásokat; ezt alapvető lépésnek és pozitív jelnek tartja az átfogó békemegállapodás végrehajtása és a két ország békés egymás mellett élése tekintetében; megismétli, hogy tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, mint a dél-szudáni nép akaratának demokratikus kifejezését; felhívja mind Észak-, mind Dél-Szudánt, hogy törekedjenek aktívan a demokratikus kormányzás előmozdítására, valamint a hosszú távú béke, a biztonság és a fellendülés kialakítására mindkét országban, tiszteletben tartva az emberi, társadalmi és gazdasági jogokat; felhívja a dél-szudáni hatóságokat, hogy mozdítsák elő Dél-Szudán mint modern, pluralista, jogállamiságra épülő, demokratikus és az emberi jogokat – különösen a nők és gyermekek jogait – tiszteletben tartó állam fejlődését, ahol rendszeres és szabad választásokon keresztül a polgárok elvitathatatlan joga a kormányválasztás, és ahol a mozgás, a társulás és a politikai vélemény kifejezésének szabadságát mind az alkotmány, mind az ország törvényei garantálják.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) A Szudán északi és déli része között elterülő, vitatott hovatartozású Abyei régióban emberek százait ölték meg. Az ENSZ közelmúltbéli bejelentése szerint legalább 20 000 ember hagyta el Abyei városát és menekült délnek, miután az észak-szudáni hadsereg kivonult a területről. Amint a közös állásfoglalásra irányuló indítvány nagyon helyesen megjegyzi, mindként félnek konkrét terveket benyújtania intézményeik felállításáról és/vagy reformjáról annak érdekében, hogy a két állam teljesen független legyen, hogy megszüntessék az ellenségeskedést, és előmozdítsák a demokratikus kormányzást a tartós béke és biztonság megteremtése érdekében ezen a területen.

  Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) Igennel szavaztam a Szudánról és Dél-Szudánról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványra, mert támogatok a béke újbóli megteremtésére és e sokat szenvedett térség helyreállítására irányuló minden uniós fejlesztési erőfeszítést. A térségbeli fejlemények mostanában aggodalomra adnak okot, ami a Dél-Szudán függetlenségéről szóló közelmúltbéli népszavazás eredményének való megfelelést illeti, míg Abyei-ben az erőszak fokozódása a térség általános destabilizálódásával fenyeget, ami negatív fejlemény. Az Afrikai Unió fontos szerepet tölt be a kérdésben, és az EU és az ENSZ segítségével éberen kell őrködnie ebben a kritikus időszakban, hogy megakadályozza a háború újbóli kitörését. Üdvözlöm a Tanács által a Dél-Szudánnak nyújtandó több gazdasági támogatásról tett bejelentést, és támogatom az arra irányuló ajánlást, hogy az EU július 9-e után is tartsa fenn az általa nyújtott humanitárius támogatásokat. Véleményem szerint mindkét javaslat szükségszerű, és segíteni fog Dél-Szudán független államként való megalakulásában és minden esetleges vészhelyzetben.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0347/2011)

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak és Oroszországnak fokoznia kell a partnerség kialakításáról és egy olyan átfogó megállapodásról szóló tárgyalásai intenzitását, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert érinti, és felöleli a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából. Az EU és Oroszország mind gazdaságilag, mind politikailag kölcsönösen egymásra vannak utalva, és ezért az EU és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása különösen fontos a két partner közötti együttműködés további fejlesztése és elmélyítése szempontjából. Fontos, hogy az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolataiban az EU egységes álláspontot képviseljen és szolidaritást mutasson, különösen az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések terén. Oroszországnak a tagállamokkal és a közös szomszédságban lévő országokkal kapcsolatos energiapolitikája mutatja majd, hogy Oroszország valójában milyen mértékben kész arra, hogy a modernizáció és a demokratizálódás útját kövesse. Üdvözlöm az Európai Parlament követelményét, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátást ne lehessen politikai eszközként használni, és hogy az energiabiztonsággal kapcsolatos együttműködésnek a kölcsönös egymásrautaltság és az átláthatóság elvén, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházásokhoz való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Mellette szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak és Oroszországnak fel kell használnia a Nyizsnyij Novgorod-i csúcstalálkozót a stratégiai együttműködés megerősítésére és egy olyan globális együttműködési megállapodás létrehozására, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert érinti, és amely a demokráciához, a jogállamisághoz, valamint az emberi és alapvető jogok tiszteletben tartásához a kapcsolódó kérdéseket tartalmaz. A csúcstalálkozónak a biztonság és az energiapolitika kérdésének felülvizsgálatát kell szolgálnia, amelyet a kölcsönös egymásrautaltság, az átláthatóság, az ellátás biztosításának és az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, valamint a nagyobb energiahatékonyság kritériumai alapján kell bevezetni. Kötelező lesz stresszteszteknek alávetni az erőműveket, és ebben a vonatkozásban sajnálatos, hogy a csernobili erőműhöz hasonló, még mindig működő atomreaktorok azonnali bezárására felszólító módosítást nem fogadták el.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló közös állásfoglalás mellett szavaztam. Az állásfoglalás a megfelelő ajánlásokat tartalmazza a csúcstalálkozón résztvevő európai képviselők számára, emlékeztetve őket, hogy az EU-nak gyakorolnia kell politikai hatalmát, hogy meggyőzze Oroszországot, vegye ki a részét a világot politikai, gazdasági, geopolitikai és környezetvédelmi területen érintő problémák kezelésében. Oroszország Európa egyik legfontosabb gazdasági partnere, ráadásul egy olyan szomszédos ország, amelytől többek között az európai energiapolitika is függ. Támogató szavazatommal ezért csatlakozom a Háznak a csúcstalálkozón résztvevő uniós képviselőkhöz intézett kéréséhez, hogy munkájukkal egy mindkét fél számára előnyös és hasznos párbeszédet hozzanak létre ezen a rendezvényen, amely az európai és globális politikai napirend legfontosabb kérdéseire irányuló közös és hatékony megoldások kialakításához vezet.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Minden erőfeszítést támogatok, amelynek célja az EU és más gazdasági hatalmak közötti jó kapcsolatok megerősítése és elmélyítése. Az EU–Oroszország kapcsolat tekintetében üdvözlendőnek tartom az eddig elért eredményeket nem csak a közös gazdaság és az együttműködés, hanem a közös értékek terén is. Figyelembe véve a bemutatott jelenlegi helyzetet, nagyon megfelelőnek tartom az EU–Oroszország csúcstalálkozóról az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által előterjesztett közös állásfoglalásra irányuló indítványt.

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mivel véleményem szerint meg kell erősíteni az Oroszországgal való kapcsolatokat, főleg az energiabiztonság terén.

Az új partnerségi és együttműködési megállapodásnak átfogónak és jogilag kötelező érvényűnek kell lennie, és rendelkezéseket kell tartalmaznia az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatban. Véleményem szerint a modernizációs partnerség megfelelő eszköz, hogy reformok végrehajtására ösztönözze Oroszországot.

Úgy gondolom továbbá, hogy Oroszországnak a WTO-hoz való csatlakozása növelni fogja a beruházásokat, és fejleszteni fogja az EU-val való kereskedelmi kapcsolatait. A mi érdekünk, hogy támogassuk Oroszországot abbéli erőfeszítéseiben, hogy a WTO tagja lehessen. Másrészről, Oroszországnak hajlandóságot kell mutatnia az olyan protekcionista intézkedések eltörlésére, mint például a vámunió Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal.

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A következő EU–Oroszország csúcstalálkozó előtt, amelyre június 9–10-én fog sor kerülni Nyizsnyij Novgorodban, egyértelmű üzenetet küldünk a tagállamoknak: prioritásként kell kezelni az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítását az ambiciózusabb kereskedelemmel, vízummentes utazással és együttműködéssel kapcsolatos megállapodásokkal szemben. Az Európai Uniónak egyértelműbbé kell tennie Oroszország számára, hogy tiszteletben kell tartania nemzetközi kötelességeit és kötelezettségvállalásait. 1994 óta nem történtek változások Moszkvával való kapcsolatainkban, annak ellenére, hogy egyértelműen korszerűsíteni kellene partnerségi és együttműködési megállapodásunkat. Ennek együtt kellene járnia a demokrácia és a jogállamiság terén való igazi előrelépéssel. Végezetül, elfogadhatatlan, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátást politikai eszközként használják.

  Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Orosz Föderáció és az Európai Unió szoros partnerséget alakított ki, és a nemzetközi terrorizmus elleni közös harc ennek egy példája. Ebben az összefüggésben támogattam az EU–Oroszország kapcsolatokról ma elfogadott állásfoglalást a június 9-i és 10-i csúcstalálkozó előtt, ahol új stratégiai megállapodást kívánnak létrehozni. Ezzel az állásfoglalással az EP-képviselők határozott politikai üzenetet küldenek Oroszországnak: bár kívánatos az erősebb gazdasági, energetikai, stratégiai és nemzetközi együttműködés az EU és Oroszország között, ezeket az emberi jogok és polgári szabadságjogok védelmére irányuló erőfeszítésektől kell függővé tenni.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európa és Oroszország közötti összekacsintásokat mindig is kölcsönös elismerés, és ugyanakkor kölcsönös félelem jellemezte. Az európai oldalról félve tisztelték Oroszország méretét, népességét és katonai erejét, és félték az orosz terjeszkedő politikát. Oroszország Nagy Péter óta verseng az európai tudományos és technikai fejlődéssel, ugyanakkor fél is tőle, mert potenciálisan veszélyeztetheti az orosz szellemet és életmódot, és veszélyt jelenthet területi integritására. Ezeket az irányzatokat nem szüntette meg, hanem tovább erősítette a hidegháború. Az Oroszország által az alapvetően liberális, pluralista demokrácia irányába tett lépések hol hatékonyabbak, hol kevésbé azok voltak, kétségtelen azonban, hogy az ország nagy utat tett meg a vasfüggöny időszaka óta. Ugyanakkor nem kétséges, hogy még mindig sokat kell tenni e vonatkozásban, és az Európai Uniónak és az Orosz Föderációnak nem csak közös történelmi, kulturális és vallási öröksége van, hanem közös érdekeik és kihívásaik is vannak, amelyek szorosabb kapcsolatot kívánnak meg több szinten. Az Európai Uniónak továbbra is azon kell dolgoznia, hogy lehetővé és eredményessé tegye ezt a konvergenciát.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Oroszország az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának állandó tagja, és osztozik a stabilitás fenntartásának felelősségében a világban az EU-val. A Közel-Kelettel, Líbiával, Iránnal, a terrorizmussal, az energiabiztonsággal, az éghajlatváltozással és a pénzügyi válsággal kapcsolatos kihívásokat hatékonyabban lehet kezelni, ha Oroszországgal való kapcsolataink együttműködésen alapulnak. Ugyanakkor három évvel a Grúziával való konfliktust követően Oroszország még mindig nem tartja tiszteletben a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i arról szóló megállapodásokat, hogy kivonja csapatait Abbázia és Dél-Oszétia megszállt grúz területeiről, és biztosítja az Európa Unió megfigyelő missziója akadálytalan belépését ezekre a területekre.

Támogatom ezért, hogy az EU és Oroszország fokozza az EU és Oroszország kölcsönös egymásrautaltságán alapuló új partnerségről és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások intenzitását. Ennek a megállapodásnak jogilag kötelező érvényűnek és átfogónak kell lennie, és fel kell ölelnie a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi és különösen az alapvető jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet.

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Mint általában, Európa nagy gazdasági és pénzügyi csoportjainak érdekei állnak ennek az állásfoglalásnak az előterében. Ebben az összefüggésben kell vizsgálnunk az Oroszországra gyakorolt nyomást (amely számos más ország esetében is megfigyelhető), hogy csatlakozzon a Kereskedelmi Világszervezethez, ami „egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni az üzleti közösségek számára mindkét oldalon” és „liberalizálni fogja a kereskedelmet a globális gazdaságban”, miközben megkönnyíti a külföldi beruházást és felad minden „protekcionista intézkedést”. Az állásfoglalás tehát elhadarja a régi, visszatérő, elsődlegesen neoliberális és beavatkozó uniós politikákat.

Ebben az esetben ugyanakkor a beruházásokhoz és a piacokhoz való hozzáférés mellett az energiaforrásokhoz és energiaellátáshoz, valamint más nyersanyagokhoz, különösen az unióban hiányt jelentő ritka földfémekhez való hozzáférés és azok ellenőrzése is központi szerepet játszik. Az állásfoglalás ezért „szoros együttműködésre szólít fel a (különösen a nélkülözhetetlennek minősülő) nyersanyagokkal és a ritka földfémekkel való ellátás tekintetében”. Az úgynevezett „biztonsági” kérdéseket is meg kell említeni, beleértve „a rakétavédelmi pajzs létesítését”. Emlékeznünk kell arra, hogy Románia, amely az EU és a NATO tagja, kifejezte hajlandóságát a rendszer befogadására, amely veszélyt jelent az orosz biztonságra és a békére Európában.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament többsége ismételten kifejezésre juttatja mostanra megszokottá vált neoliberális és beavatkozó álláspontját az EU és Oroszország közötti kapcsolatok tekintetében.

A nagy gazdasági és pénzügyi csoportok érdekei állnak élveznek prioritást, nyomást gyakorolva Oroszországra, hogy csatlakozzon a Kereskedelmi Világszervezethez, ami „egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni az üzleti közösségek számára mindkét oldalon” és „liberalizálni fogja a kereskedelmet a globális gazdaságban”, miközben Oroszországnak meg kell könnyíteni a külföldi beruházást és fel kell adnia minden „protekcionista intézkedést”.

Az energiához való hozzáférés és ellenőrzése létfontosságú ebben a tekintetben, és ezért szükségessé teszi a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházásokhoz való hozzáférést. Van egyfajta kétségbeesés abban a felhívásban is, hogy Oroszország szorosabban működjön együtt (főleg a „nélkülözhetetlennek” minősülő) nyersanyagokkal és ritka földfémekkel való ellátás tekintetében.

És végezetül itt van a képmutatás is. Oroszországot „további átfogó párbeszédre szólítják fel a biztonsági kérdésekkel, köztük a rakétavédelmi pajzs létesítésével kapcsolatban”, amikor az EU és a NATO egy tagállama, Románia már kifejezte hajlandóságát a rendszer befogadására, ami egyértelműen veszélyt jelent az orosz biztonságra és a békére Európában. Még az Egyesült Államok sem adott biztosítékot arra, hogy nem ez a helyzet.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az állásfoglalás a 2011. június 9-én és 10-én Nyizsnyij Novgorodban tartandó EU–Oroszország csúcstalálkozó előkészületeivel foglalkozik. A csúcstalálkozó olyan kihívásokra fog összpontosítani, mint a gazdasági és pénzügyi válság, a WTO-hoz való csatlakozás, az energia és az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések, az EU és Oroszország közötti vízummentes utazás bevezetésére irányuló hosszú távú erőfeszítések, és más nemzetközi és regionális kérdések.

Oroszország jelentős piac az európai áruk számára természetesen, és jelentős olaj- és földgázbeszállító is az uniós tagállamokba. Miközben az Oroszország és EU közötti kapcsolatok folyamatosan javultak az elmúlt évek során, a felek továbbra is némi fenntartással és távolságtartással kezelik egymást. Úgy gondolom, ha nem tesznek megfelelő lépéseket a helyzet megoldására, az EU befolyása lassanként elfogy mind Oroszországban, mind a szomszédos országokban, azt kockáztatva, hogy az Unió csupán kereskedelmi partner marad.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlendőnek tartom ezt a dokumentumot, mert Oroszország, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, közös felelősséget visel az EU-val a globális stabilitás fenntartásáért, mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából. Az EU és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés további fejlesztése és elmélyítése szempontjából. Ugyanakkor továbbra is aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Oroszország tiszteletben tartja-e és megvédi-e az alapvető és emberi jogokat, a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint aggodalomra ad okot a média politikai ellenőrzése, az újságírók és az ellenzék képviselői ellen hozott elnyomó intézkedések, illetve a választások tisztaságának kérdése. A dokumentum hangsúlyozza az energiabiztonság fontosságát, és úgy véli, hogy Oroszországnak az EU tagállamaival és a közös szomszédságban lévő országokkal kapcsolatos energiapolitikája megmutatja majd, hogy Oroszország valójában milyen mértékben kész arra, hogy a modernizáció és a demokratizálódás útját kövesse. A természeti erőforrásokkal való ellátást nem szabad politikai eszközként használni. Az együttműködésnek a kölcsönös egymásrautaltságon és átláthatóságon, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházásokhoz való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia.

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az állásfoglalás mellett szavaztam, és hangsúlyozni szeretném, hogy Oroszországnak az EU tagállamaival és a kelet-európai országokkal kapcsolatos energiapolitikája a lakmusz tesztje lesz annak, hogy mennyire őszintén képes Oroszország elindulni a modernizáció és demokratizálódás útján. Ha az energiaforrásokkal való ellátást nem használják politikai eszközként, ha egyenlő, átlátható és megkülönböztetésmentes szabályokat alkalmaznak minden piaci résztvevőre, ha Oroszország objektív döntést hoz az energia terén meglévő kölcsönös egymásrautaltságunk együttműködésen alapuló kihasználására a speciális, igazságos és jogilag kötelező érvényű szabályok alapján, akkor beszélhetünk egy egyesült Európa létrehozásának új korszakáról. Természetesen nem szabad elfelejtenünk, és nem hagyhatunk figyelmen kívül számos fontos kérdést, amelyek továbbra is meggátolják értékes kapcsolatok kialakulását az EU és Oroszország között, és különösen azt a tényt, hogy közel három évvel a Grúziában történ háborút követően Oroszország még mindig megszállás alatt tartja Grúzia szuverén területének nagy részét, továbbra is figyelmen kívül hagyja a 2008-ban aláírt megállapodást, és nem biztosít megfelelő hozzáférést ezekhez a területekhez az Európai Unió megfigyelő missziója (EUMM) számára.

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, de nem látok igazi fejlődést Oroszország részéről a korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság és a nemzetközi jog alkalmazása terén. Medvegyev elnök deklaratív nyilatkozatai nem bizonyítékai és nem biztosítékai a valódi fejlődésnek. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy miközben Oroszország megpróbál csatlakozni a WTO-hoz, attól függően, hogy megfelelő-e számára, figyelmen kívül hagy különböző nemzetközi kötelezettségeket, különösen az emberi jogok terén. Tényleg megbízhat az EU egy olyan államban, amely szelektíven alkalmazza a nemzetközi jogot? Felszólítom az EU-t a választások előtti, a választások alatti és a választások utáni időszak szoros figyelemmel kísérésére és annak biztosítására, hogy minden szabálysértéssel foglalkozzanak. A független és átlátható választások képezik a demokratikus államok alapját, és ha Oroszország ezek közé akar tartozni, meg kell felelnie az előírásoknak. Bár az EU és Oroszország kölcsönösen függ egymástól, azt látjuk, hogy főleg az EU alkalmazkodik Oroszország kívánságaihoz. Az EU-nak határozottnak kell lennie, és a jogállamiság, a demokrácia teljes körű és szigorú betartását, az emberi jogok tiszteletben tartását és az igazságszolgáltatás függetlenségét kell követelnie. Minden más azt jelenti, hogy nem felelünk meg alapelveinknek. Mi több, csalódást okozunk az orosz embereknek is, akik szabadságra, jólétre és biztonságra vágynak.

  Jacek Olgierd Kurski (ECR), írásban. – (PL) Az Uniónak új nyitottságra van szüksége Oroszországgal való kapcsolataiban, mivel sok új kihívás merült fel az utolsó EU–Oroszország csúcstalálkozó óta, amelyeket nem lehet megoldani jobb együttműködés nélkül. Ma az Európai Parlament egyhangúan ellenzi a befagyott konfliktusok felkavarását és Moszkva kísérletét arra, hogy beavatkozzon a korábban a Szovjetunió részét képező független államok, például Grúzia politikájába. Egyre nyugtalanabbul szemléljük a sajtószabadságot és a független újságírókat érő egymást követő támadásokat. Az oroszokkal való találkozókon nagyon szigorúan kell beszélnünk a sajtószabadságról Oroszországban. Prioritásként kell kezelni annak biztosítását, hogy Moszkva szavatolja a sajtószabadságot. Ugyanakkor nem értek egyet azzal a résszel, amely elítéli az oroszokat, hogy betiltják a meleg büszkeség felvonulást Moszkvában, és nem teszik lehetővé az azonos nemű párok számára, hogy összeházasodjanak vagy gyereket fogadjanak örökbe. Úgy gondolom, hogy a homoszexuális mozgalmakhoz való hozzáállásunk tekintetében minden ország teljes mértékben jogosult saját, független politikát folytatni. Az Európai Unió tiszteletben tartja szomszédjai kultúráját, és nem avatkozik be az erkölccsel vagy axiológiával kapcsolatos kérdésekbe.

  Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából. Remélem, hogy a mai szavazás az átláthatóságon alapuló közös út irányába tett határozott intézkedések elfogadásához és közös missziók elvégzéséhez fog vezetni a közös jó érdekében. Azokra az intézkedésekre gondolok, amelyekre Európa biztonságának megőrzéséhez szükség van, többek között az illegális bevándorlással, a határátkelőhelyeken való ellenőrzés javításával, valamint a terrorizmussal és szervezett bűnözéssel kapcsolatos információcsere terén való további együttműködésre.

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely ismételten megerősíti, hogy az együttműködés alapjaként Oroszországnak mihamarabb érvényesítenie kell a demokrácia alapelveit, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a médiaszabadságot, és felszólítja Oroszországot, hogy tegyen konkrét lépéseket emberi jogi mérlegének javítására, és védje meg az újságírókat, az emberi jogokért fellépő aktivistákat, a kisebbségeket és az ellenzék képviselőit az erőszaktól és a megfélemlítéstől.

  Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatos különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy egy átfogó, jogilag kötelező érvényű megállapodásra van szükség, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert érinti, és ezért felöleli a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi és különösen az alapvető jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet. Az energiabiztonságot illetően azon a véleményen vagyunk, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátást nem szabad politikai eszközként használni, hanem a kölcsönös egymásrautaltságon és átláthatóságon, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházásokhoz való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia, hogy létrejöjjön egy jogilag kötelező energetikai keret. További együttműködést várunk ezenfelül az illegális bevándorlás, a határátkelőhelyeken való ellenőrzés javítása, valamint a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információcsere terén.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés felszólítja Oroszországot, hogy „mondjon le bármilyen protekcionista intézkedés alkalmazásáról”, és megtorlással fenyeget, ha nem teljesíti ezt a követelést. Az orosz és európai állampolgárok kölcsönös szabad mozgását csak hosszú távra tűzi ki, ugyanakkor támogatja a szabadkereskedelem kialakulásának jelenlegi folyamatát. Nem ellenzi a NATO tervét egy rakétavédelmi pajzs létesítésével kapcsolatban. Ez arrogáns imperializmus. Másrészről nem szólítja fel Oroszországot, hogy azonnal szüntesse meg a csernobili erőműhöz hasonló atomreaktorokat, amelyek mindannyiunkat fenyegetnek. A jelentés ellen szavazok, annak ellenére, hogy felszólít az orosz polgárok demokratikus jogainak tiszteletben tartására, amit támogatok.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ez az EU és Oroszország közötti csúcstalálkozóról szóló állásfoglalás ambiciózusabb kereskedelmi kapcsolatokat, egy új partnerséget és együttműködési megállapodást, valamint a vízumrendszer liberalizációját tűzi ki célul, de Moszkvának biztosítania kell az emberi jogi helyzet fejlődését az országban, és véget kell vetnie a politikai indíttatású igazságügyi döntéseknek, a sajtószabadság hiányának és a grúz területek megszállásának.

Most arra kérjük az EU-t és Oroszországot, hogy teljes mértékben használják ki ezt a csúcstalálkozót az új partnerségről és együttműködési megállapodásról való tárgyalások felgyorsítása érdekében, és hogy találjanak megoldást az Oroszország WTO-tagságával kapcsolatos legújabb fejlemények ügyében. Egy másik nyomon követendő fontos szempont a vízumrendszer további liberalizációjáról való párbeszéd, figyelembe véve az ezeknek az EU és Oroszország közötti utazások esetében hosszú távon való eltörlésére tett kötelezettségvállalásokat.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Június 9-én kezdődött a 27. EU–Oroszország csúcstalálkozó Nyizsnyij Novgorodban. Az Európai küldöttséget az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, és az Európai Bizottság elnöke, Jose Mauel Barroso vezette. Az orosz küldöttséget Dmitry Medvegyev vezette.

A kétnapos tárgyalás egyik fő témája az uniós zöldségexportra kivetett orosz embargó volt, amelyet az Európában a közlemúltban kitört veszélyes bélfertőzés miatt vezettek be. Oroszország reakciója negatív választ váltott ki az EU-ban.

Egyetértek az orosz kormány aggályaival, és szeretném, ha a Lett Köztársaság is betiltaná a zöldségek exportját a veszélyes fertőzés teljes megszűntéig.

Ezzel az állásfoglalással az Európai Parlament kéri az EU-t és Oroszországot a partnerségről és az együttműködési megállapodásról való tárgyalások fokozására, és felszólítja Oroszországot az összes korábban aláírt megállapodás bevezetésére és az orosz állampolgársággal nem rendelkező emberek problémájának rendezésére. Úgy gondolom, hogy Európának először a Lett Köztársaságban élő, állampolgársággal nem rendelkező emberek problémáját kellene megoldania, és csak utána kellene ajánlást tennie ebben a kérdésben.

Összességében támogatom az állásfoglalást, és mellette szavaztam.

  Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A közelgő EU–Oroszország csúcstalálkozóval kapcsolatban az Európai Parlament elfogadott ma egy állásfoglalást, amely javaslatokat tartalmaz a csúcstalálkozón tárgyalandó témákkal kapcsolatban. A dokumentum felhívja továbbá a figyelmet azokra a fontos kihívásokra, amelyek terén Oroszország és az Európai Unió közötti együttműködésre van szükség.

Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az EU és az Orosz Föderáció állandó kapcsolatokat tart fent, és hogy jószomszédi viszonyuk nem csak az európai kontinensen belül befolyásolja a stabilitást és biztonságot. Emellett mindkét fél kölcsönösen függ egymástól mind gazdasági, mind politikai szempontból. Az elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament reményét fejezi ki, hogy az EU–Oroszország csúcstalálkozó során lehetőség lesz előrelépést elérni a vízummentes utazás és az energiabiztonság terén. A Parlament arra is felszólítja az Orosz Föderációt, hogy nagyobb elkötelezettséget tanúsítson az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiben, főleg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által. A közelgő orosz parlamenti választások fényében hasonlóan fontos, hogy a választásokat az Európa Tanács és az EBESZ által megfogalmazott alapelvekkel összhangban tartsák meg. Szintén fontos az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértésével kapcsolatos kérdések felvetése is Oroszországban, amely végül is az Európa Tanács tagállama.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Oroszország és az EU gazdaságilag és politikailag is össze van kötve. Mindketten felelősek a globális stabilitásért. Következésképpen Oroszországnak és az EU-nak továbbra is együttműködésük megerősítésére és a jószomszédi viszony kialakítására kell törekednie. Csak ilyen intézkedésekkel fogjuk tudni biztosítani a stabilitást, biztonságot és jólétet Európában és a világ egyéb térségeiben. A stratégiai partnerségi megállapodás az egyik fő eszköze a megfogalmazott célok végrehajtásának. A megállapodás megfelelő bevezetésének biztosítása érdekében mindkét félnek kivétel nélkül be kell tartania feltételeit és tartania kell magát kötelezettségvállalásaihoz, figyelembe véve az emberi jogok, valamint a demokrácia és a jogállamiság alapelveit. Úgy gondolom, hogy a csúcstalálkozó el fogja mozdítani az Oroszországnak a WTO-hoz való csatlakozása útjában álló akadályokat. Fontos lépés, hogy Oroszország a WTO teljes jogú tagjává váljon, amely kedvező üzleti környezetet fog létrehozni mindkét fél üzleti szereplői számára, és elő fogja segíteni, illetve liberalizálni fogja a kereskedelmet a globális gazdaságban. Felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon fontos a vízumrendszer liberalizációját övező kérdések kezelése, fokozatosan bevezetve a vízummentes utazást az EU és Oroszország között. Az energia és a nukleáris biztonság egy másik alapja az erős és stabil együttműködésnek. A természeti erőforrásokkal való ellátást nem szabad politikai eszközként használni. Továbbá a nukleáris katasztrófa megakadályozása érdekében a csernobili erőműhöz hasonló reaktorokat sürgősen le kell szerelni, és kétoldalú megállapodást kell létrehozni a legmagasabb szintű biztonsági előírásoknak való megfeleléssel kapcsolatban.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, és szeretném hangsúlyozni, hogy Oroszország mindig nagyon fontos partner lesz az Európai Unió számára. Szükség van tehát egy stratégiai együttműködés létrehozására nem csak a gazdasági és kereskedelmi érdekek megosztására, hanem az Európával és a nemzetközi közösséggel való szorosabb együttműködés céljával is. Remélem, hogy ez az együttműködés a tisztelet, bizalom és szolidaritás elveivel összhangban alakul ki.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Európában számos olyan állam van, amelyek ugyanonnan jöttek, és ezt figyelembe kell venni az EU és Oroszország közötti kapcsolatok vizsgálatakor. Ezek a kapcsolatok a legfontosabb európai politikai unió és a legnagyobb európai állam között akadoznak. Röviden, Oroszország nélkülözhetetlen partner az Unió számára nem csak gazdaságilag, hanem politikailag is. Az Uniónak ezért meg kell erősítenie az őt legfontosabb szomszédjához kötő kötelékeket a két állam közötti kereskedelem előmozdításával (amely önmagában politikai konvergenciához vezet), és az értékei elfogadásának megerősítése által.

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Oroszország közös felelősséget visel az Európai Unióval a globális stabilitás fenntartásáért. Az Európai Unió és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából. Sok nemzetközi szintű kihívást, például a Közel-Kelettel, Líbiával, Iránnal, a terrorizmussal, az energiabiztonsággal, az éghajlatváltozással és a pénzügyi válsággal kapcsolatban nem lehet hatékonyan megoldani az Oroszországgal való felelős és kooperatív kapcsolatok nélkül. Megértem, hogy aggályok állnak fent Oroszországban az emberi és alapvető jogok, a jogállamiság tiszteletben tartása és védelme, az igazságszolgáltatás függetlensége, a média politikai ellenőrzése, az újságírók és az ellenzék képviselői ellen hozott elnyomó intézkedések, illetve a választások tisztaságának kérdése terén. Arra biztatom tehát orosz partnerünket, hogy nyitottan és konstruktív módon foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az EP sajnálatosnak tartja, hogy bár Oroszország mint az Európa Tanács tagja, köteles tiszteletben tartani a gyülekezési szabadságot, polgárok békés gyülekezéseit továbbra is betiltják és erőszakkal feloszlatják, többek között immár hatodszor tiltják be Moszkvában a meleg büszkeség felvonulást, figyelmen kívül hagyva az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2011. áprilisi jogerős határozatát; elvárja, hogy a jövőben az EU küldöttségei és diplomatái aktívan hajtsák végre az emberi jogok LMBT személyek esetében történő korlátlan érvényesítésének előmozdítására és védelmére kidolgozott eszköztárat.

  Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Oroszország szomszédunk és fontos partner. Az Oroszország és az EU közötti párbeszédet minden ágazatra ki kell terjeszteni, és egy stratégiai partnerség irányába kell elmozdulnunk közös jövőnk érdekében. Közös érdekeink vannak Oroszországgal, amit konstruktívan kell felhasználni speciális megállapodások elérése érdekében a kereskedelem és az energia terén, hogy egy átlátható és megbízható energiapolitika felé mozduljunk el, és meg kell könnyíteni az emberek szabad mozgását Oroszország és az EU között a vízum megszerzésének megkönnyítése által. Az olyan kérdések, mint a korrupció csökkentése és a jogállamiság megszilárdítása Oroszországban a nemzetközi szabályokkal összhangban, segíteni fogja az erősebb kereskedelmi és politikai kapcsolatok kialakítását, és fejlődést várunk ezeken a területeken. Bízunk benne, hogy Oroszország is modern, demokratikus országként fog viselkedni.

  Horst Schnellhardt (PPE), írásban. – (DE) Az állásfoglalás 17. bekezdéséről való megosztott szavazáson a második rész ellen szavaztam. Úgy gondolom, hogy a társadalom egyes hátrányos helyzetű csoportjaira való összpontosítás, ahogy azt ez a bekezdés teszi, nem megfelelő. Más csoportok, például az eltérő politikai véleményen lévő emberek csoportjának jogait is megsértették, és ezt nem szabad tolerálnunk. A bekezdés első fele azt jelenti számomra, hogy a homoszexuális, a biszexuális és a transznemű embereket meg lehet védeni más csoportok figyelmen kívül hagyása nélkül az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében.

  Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) Támogatom az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló állásfoglalás alapelveit. Beszélnünk kell a moldovai, grúz és nagorno-karabakh-i megoldatlan konfliktusok kérdéséről. Az orosz cselekvések ezekben a régiókban lehetetlenné teszik a helyzet stabilizációját és a békés megoldást. Egy másik nagyon fontos kérdés az energiaforrások kérdése, és hogy milyen költségeket jelent az uniós tagállamok számára ezek kifizetése Oroszországnak. Sürgősen meg kell fogalmazni egy állásfoglalást az EU-ból származó zöldségeknek az orosz piacra történő importjára vonatkozó tilalom kérdésével kapcsolatban. A nyári időszakban rendkívül súlyos ennek a termelőkre tett pénzügyi hatása.

Nem értek egyet ugyanakkor az állásfoglalás 17. bekezdésével, amely azért támadja Oroszországot, hogy nem teszi lehetővé a homoszexuálisok számára, hogy összeházasodjanak vagy gyereket fogadjanak örökbe, és nem értek egyet Oroszország azért történő elítélésével sem, hogy betiltja a meleg büszkeség felvonulást. Az ilyen jogok megítélése az egyes országok szuverén joga. Az egyes uniós tagállamokban elfogadott életmódok, hagyományok és modellek idegenek lehetnek Oroszország számára. Az Európai Uniónak tehát, amely tiszteletben tartja az oroszok kulturális hagyományait, nem szabad nyomást gyakorolnia Moszkvára ebben az ügyben, hanem állami hatáskörben kell hagynia a nemi kisebbségek házassághoz és gyermekek örökbe fogadásához való jogának kérdését.

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0342/2011)

  Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament az elmúlt évek során több mint 400 petíciót kapott egyes, szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán. Ezek olyan független kereskedőktől, önkéntes szervezetektől és családi vállalkozásoktól származtak, amelyek félrevezető szakmai címjegyzék-csalásoknak estek áldozatul. Tekintve, hogy a megtévesztő üzleti gyakorlatról szóló jelenleg hatályos irányelv nem bizonyul elégségesnek, támogató szavazatot adtam erre az állásfoglalásra, amely az irányelv felülvizsgálatának felgyorsítására szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy ezáltal véget vessen az ilyen félrevezető praktikáknak.

  Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Nem ez az első alkalom, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzi a megtévesztő szakmai címjegyzékek témáját; ezek problematikájával a Bizottság és a tagállamok már számos esetben foglalkoztak. Gyakran szólaltam fel e témában a Parlament előtt; sőt, nemrég a Bizottsággal is kapcsolatba léptem, hogy megvitathassuk a választókörzetemből érkező panaszokat, amelyek más országokból támadó internetes címjegyzék-csalásokkal kapcsolatosak. Az átverés lényege, hogy a csaló valós szakmai jegyzéknek tünteti fel szolgáltatását, majd kiszámlázza annak díját a vállalkozásoknak – amelyek eredetileg nem is kérték a szolgáltatást, és nem tudtak róla, hogy az költséggel jár.

Habár a 2006/114/EK irányelv már létezik, sem a Bizottság, sem a tagállamok nem tesznek eleget annak érdekében, hogy megsegítsék a csalóknak áldozatul esett vállalkozásokat, vagy teljességében felszámolják az ilyen átveréseket. Én is támogatom a Parlament ezen állásfoglalását, amely felhívja a figyelmet erre a problémakörre, és újból felkérem a Bizottságot arra, hogy tegyen azonnali lépéseket ezen félrevezető és romboló gyakorlat felszámolására. Az Uniónak polgárait és vállalkozásait is meg kell védenie ettől az ijesztően széles körben elterjedt csalásformától.

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra. Az Európai Parlament több mint 400 petíciót kapott a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely az Unió több ezer, főként kisvállalkozását érinti, és jelentős pénzügyi hatással van azokra. A szóban forgó megtévesztő üzleti gyakorlat a legtöbb esetben abból áll, hogy a vállalatokat, szakembereket és nonprofit szervezeteket ráveszik arra, hogy díjmentesen felvetessék magukat egy szakmai címjegyzékbe; az aláírók később arra jönnek rá, hogy az aláírt szerződés szerint a szolgáltatásért fizetni kell. Mivel a címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran az áldozatok tagállamától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, az áldozatok nehezen tudnak védelmet és/vagy jogorvoslatot kérni a nemzeti hatóságoktól. Habár az Európai Bizottság sem magánszemélyektől, sem cégektől nem kérheti számon közvetlenül a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv rendelkezéseinek betartását, a Szerződések őreként biztosítania kell annak a megfelelő alkalmazását a tagállamokban. Örömmel üdvözlöm azt a Bizottság felé irányuló felhívást, mely arra kéri, hogy tegyen lépéseket, ellenőrizze az irányelv rendelkezéseinek a tagállamok nemzeti törvénykezésébe való átültetését és azok megfelelő alkalmazását, és szükség esetén hozzon korrektív intézkedéseket a félrevezető tevékenységek megállításához.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Azért támogatom ezt a kezdeményezést, mert a Bizottság feladata biztosítani, hogy a tagállamok betartsák a vállalkozások közötti kapcsolatokra vonatkozó megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv rendelkezéseit. Ugyanakkor vagy az irányelv megfelelőségével van probléma, vagy a tagállamok nem tudták azt megfelelően végrehajtatni. A Bizottságnak ezért haladéktalanul felül kell vizsgálnia és javítania kell az irányelven, hogy gátat lehessen szabni az ilyen ügyleteknek.

  Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A szakmai cégjegyzékekkel foglalkozó cégek által alkalmazott megtévesztő gyakorlatokról szóló állásfoglalásra adott támogató szavazatom új szakaszt harangoz be az olasz Északi Liga párt által vállalkozóink védelmében folytatott hosszú kampányban. Az állásfoglalás elítéli a Bizottságnál a kiemelkedően magas számban előforduló átveréseket, amely kisvállalkozások ezreit károsítja az Unió egész területén, valamint rámutat, hogy a tagállamok is hibásan ültették át joganyagukba a megtévesztő reklámról szóló 2006-os irányelvet. Szavazatommal teljességében támogatni kívánom az állásfoglalásnak a Bizottság felé irányuló az irányú kérését, hogy nézzen szembe kötelességeivel, teljesítse az egyes államok tevékenységének ellenőrzésével kapcsolatos feladatait, és végezze el a szükséges javításokat a vállalkozásokat védő hatályos joganyagban.

  Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Az Európai Parlamenthez benyújtott több mint négyszáz petíció felhívja figyelmünket a széles körben elterjedt megtévesztő üzleti gyakorlatra, amelyet egyes szakmai címjegyzéket működtető cégek folytatnak; ennek során vállalkozásokat és non-profit szervezeteket vesznek rá a címjegyzékbe való díjmentes feliratkozásra, amelyek csak később tudják meg, hogy valójában díjfizetéses szerződést írtak alá. A címjegyzékekkel foglalkozó cégek azonban gyakran az áldozatok országától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, megnehezítve az utóbbiak számára, hogy védelmet vagy jogorvoslatot kérjenek a nemzeti hatóságoktól.

Sajnálatos, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv, amely az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozik, vagy nem nyújt megfelelően hatékony jogorvoslatot, vagy pedig a tagállamok elégtelenül hajtják végre azt. Mivel a Bizottság kötelessége biztosítani az irányelv megfelelő tagállami alkalmazását, fel kellene mérnie a helyzetet, és ahol szükség van rá, korrekciós intézkedéseket tenni. Ezen belül feladata gátat szabni a szakmai címjegyzékek által használt félrevezető kereskedelmi ügyleteknek. Már az is segítséget jelentene, ha összeállítanának valamilyen feketelistát az ilyen cégek által használt megtévesztő gyakorlatokról.

  John Bufton (EFD), írásban. – Nemmel szavaztam a megtévesztő szakmai címjegyzékekkel foglalkozó állásfoglalási indítványra, tekintve hogy az Egyesült Királyság már rendelkezik saját szabályozással a megtévesztő piaci magatartásra vonatkozóan, méghozzá a brit Tisztességes Kereskedelem Hivatalán (Office of Fair Trading) keresztül, amelynek feladata a nyílt és tisztességes kereskedelmi és szerződési gyakorlat felügyelete az országban. Az ilyen szabályozások ugyanakkor gyakran nem terjednek ki a más tagállamokból eredő megtévesztő szerződésekre. A problémával foglalkozó EU-joganyagok homogenizálása ennek ellenére alááshatná a brit joghatóságot e területen, és újabb csatornákat nyitna az EU vállalkozásai előtt a brit piac kihasználására, azáltal, ha megkerülnék az uniós jogot. Az Egyesült Királyságban a Pénzügyminisztérium és a Brit Kereskedelemfejlesztési és Befektetési Kormányhivatal (UKTI) bármely cég számára hozzáférést biztosít biztonságos szakmai címjegyzékekhez és üzleti kapcsolatépítési lehetőségekhez, többek között olyan programokon keresztül, mint a tengerentúli piacokat bemutató szolgálat (Overseas Market Introduction Service), az útlevél az exporthoz program (Passport to Export) valamint az európai vállalati hálózat (European Enterprise Network). Kiemelkedő fontosságú, hogy ezek a címjegyzékek megkapják az őket megillető helyet a brit piacon, és ne szoríthassák ki őket az uniós jog égisze alatt beözönlő uniós cégek.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A szakmai címjegyzékeket működtető cégek által alkalmazott megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok főként kisvállalkozásokat érintenek, így komoly negatív hatásuk van a gazdaság fenntarthatóságára és fejlődésére. Részint ezen ok miatt, részint a probléma jelenlegi elterjedtségét látva az Unióban, üdvözlendőnek tartom az ilyen tevékenységek felszámolására javaslatot tevő állásfoglalás-tervezetet.

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Az Európai Parlament képviselői több mint 400 petíciót kaptak a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely az Unió több ezer, főként kisvállalkozását érinti. A szóban forgó megtévesztő üzleti gyakorlat a legtöbb esetben abból áll, hogy a vállalatokat, szakembereket és nonprofit szervezeteket ráveszik arra, hogy díjmentesen felvetessék magukat egy szakmai címjegyzékbe; az aláírók csak később jönnek rá, hogy az aláírt szerződés szerint a szolgáltatásért fizetni kell. Mivel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran más tagállamban vannak bejegyezve, az áldozatok számára megnehezítik, hogy védelmet és/vagy jogorvoslatot kérjenek a nemzeti hatóságoktól.

Én is támogatom ezt az állásfoglalást. A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv (2006/114/EK), amely az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozik, elégtelen ahhoz, hogy hatékony jogorvoslatot kínáljon, illetve a tagállamok is elégtelenül hajtják végre azt. Az állásfoglalás szorgalmazza, hogy a Bizottság vizsgálja meg az irányelv tagállamok általi megfelelő átültetését, megvalósítását és nemzeti szintű végrehajtását, gyorsítsa fel az irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára és javítására irányuló tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze az ilyen ügyletekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról.

  Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A félrevezető reklámok és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok aláaknázzák a fogyasztói bizalmat, ezáltal károsítva a belső piacot. Éppen ezért döntő fontossággal bír, hogy az európai szintű jogalkotás megvédje polgárait és vállalkozásait az ilyen ügyletektől. Ami a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztéseket illeti – amelyek igen gyakoriak és katasztrofális hatással vannak a vállalkozásokra –, pozitív jelnek tartom a jelenlegi jogszabályi háttér teljes átalakítását, hogy ezzel véget vethessünk az ilyen szolgáltatásokkal visszaélő félrevezetéseknek, például oly módon, hogy feketelistát állítunk össze az ilyen ügyletekkel kapcsolatban előforduló félrevezető gyakorlatokról.

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelen állásfoglalási indítvány azokat a címjegyzékeket üzemeltető cégeket vizsgálja, amelyek elfogadhatatlan módon uniós polgárok és vállalkozások ezreit károsítják meg. Sajnálatosan nem elég, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv sem érte el az elvárt eredményeket, de ráadásul az ilyen átverések áldozatai igen gyakran idősebb személyek, kis- és középvállalkozások vagy éppen jótékonysági szervezetek.

Ezek az agresszív taktikát alkalmazó cégek valódi gátlástalan ragadozók, amelyeket a lehető legsürgősebben meg kell fékezni. Mivel ügyleteiket általában más országokban viszik végbe, igazságszolgáltatás előtti felelősségre vonásuk komoly nehézséget okoz. Ráadásul nem áll rendelkezésre az ilyen csalásokat elkövető cégeket felsoroló feketelista sem, amellyel meggátolhatnánk ügyleteiket, amelyek e percben is a nemzeti hatóságok tudomásával folytatódnak.

Az európai jogalkotás feladata, hogy megvédje az európai polgárokat. Nem engedhetjük, hogy ezek a cégek büntetlenül költözhessenek egyik tagállamból a másikba, vagy akár az Unión kívülre, kihasználva az emberek és áruk szabad mozgásának lehetőségét az egész schengeni térségben. Az elénk terjesztett javaslat nagyon is időszerű, és teljes támogatásomat érdemli. Az áldozatok kézzelfogható eredményeket várnak, ezért remélem, hogy a Bizottság megteszi mindazon intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy véget vethessünk az ilyen gyakorlatoknak.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ahogy az állásfoglalás is említi, az Európai Parlament négyszáznál is több petíciót kapott egyes szakmai címjegyzékeket üzemeltetők által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely több ezer, főként kisvállalkozást érint. Az ilyen praktikáknak komoly pénzügyi hatása is van.

A kérdéses félrevezető ügyletek keretében a megkeresett cégek, szakemberek, illetve nonprofit szervezetek arra kapnak lehetőséget, hogy díjmentesen regisztrálhassanak egy szakmai címjegyzékben. Az aláírók csak később veszik észre, hogy valójában olyan szerződéshez adták nevüket, amely díjfizetést von magával. A címjegyzékek működtetői ráadásul gyakran más tagállamban szedik áldozataikat, mint ahol be vannak jegyezve, megnehezítve ezzel az áldozatok számára, hogy védelmet és/vagy jogorvoslatot kérjenek saját nemzeti hatóságaiktól.

A Petíciós Bizottság sajnálattal veszi tudomásul, hogy a vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó, megtévesztő és összehasonlító reklámokról szóló 2006/114/EK irányelv vagy nem biztosít elég hatékony ellenlépéseket, vagy azt a tagállamok nem megfelelően ültették át.

A most elfogadott állásfoglalásban az Európai Parlament felszólítja az Európai bizottságot, hogy elemezze ezt a problémát és dolgozzon ki egy megoldást, elnyerve támogatásunkat ezzel a javaslattal.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Ezek a címjegyzéket üzemeltető cégek nem nevezhetők egyszerűen félrevezetőnek vagy megtévesztőnek. Konkrétan csalást hajtanak végre, hiszen bárki, aki kizárólag saját hasznára és gazdagodására csal lépre független kereskedőket és cégeket szolgáltatása számára, egyértelműen rosszhiszemű gyakorlatot folytat. A kérdéses gyakorlat törvényellenességéhez a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv alapján nem fér kétség. Ugyanakkor nem hiszem, hogy új jogszabályt kellene alkotnunk. Inkább meg kellene próbálnunk a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban átültetni a törvénykezést a gyakorlatba, és létrehozni mindazokat a feltételeket, amelyek segítségével a gyakran családi kisvállalkozás formájában működő cégek megfelelő jogi védelemhez juthatnak.

  Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – (GA) Ha jól értesültem, négyszáznál is több petíció érkezett az Európai Parlamenthez szakmai címjegyzékekkel való visszaélésekkel kapcsolatban. Ezek általában arról számolnak be, hogy egy vállalkozás felveteti nevét a jegyzékbe, amelyről úgy gondolja, hogy díjmentes. Csak később tudja meg, hogy valójában fizetnie kell érte. Teljességében támogatom ezt az állásfoglalást, amely a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv megfelelő alkalmazására szólítja fel az Európai Bizottságot.

  Louis Grech (S&D), írásban. – Az irányelv helyes alkalmazása és végrehajtása alapvető fontosságú a kisméretű és kiszolgáltatott cégek és szervezetek védelme érdekében az ilyen tisztességtelen, félrevezető vagy agresszív piaci praktikákkal szemben. Habár az irányelv a vállalkozások közötti megtévesztő reklámozásra is kiterjed, szélesebb hatálya valójában a fogyasztói érdekek védelmét, a belső piac zökkenőmentes működésének felügyeletét és a polgárok életének jelentős javítását szolgálja. Bár e téren érzékelhető némi javulás, én mégis úgy hiszem, komoly munkára van még szükség ahhoz, hogy a hasonló tisztességtelen megtévesztő gyakorlatokat megállíthassuk. Európa vállalkozásai továbbra is prédái az őket kihasználó, félrevezető gyakorlatnak, amely komoly pénzügyi veszteséget jelent számos, főleg kis- és induló vállalkozás számára. Az irányelv helytelen átültetése miatt attól tartok, hogy a tagállamok között nem jött létre megfelelő koherencia az ilyen gyakorlatok szabályozása területén. Amennyiben a helyzet nem javul, további lépésekre lesz szükség. Az irányelv jobb alkalmazása és végrehajtása érdekében közelebbi együttműködésre és koordinációra van szükség a Bizottság és a tagállamok között. Emellett fontos a jobb információáramlás megteremtése, és a főként kisvállalkozások és közalkalmazottak számára tartandó képzések szervezése is. A változó piaci körülményekhez és új kereskedelmi gyakorlatokhoz csak a szankcionálási, panaszkezelési és kártérítési mechanizmusok szabályainak rugalmas kialakításával lehet alkalmazkodni.

  Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) A mai állásfoglalás elfogadásával az Európai Parlament újfent a kis- és középvállalkozások védelmére szólít fel. Egyre elterjedtebbek azok a csalások, melyek keretében egy cég szakmai címjegyzékben való megjelenésre kap ajánlatot, amelyet félrevezetően ingyenes szolgáltatásnak állítanak be. Sajnos a konkrétumok felfedése után kiderül, hogy a cég valójában egy fix összeg adott időszakon keresztül való megfizetésére vállalt kötelezettséget. Az Európai Parlamenthez számos vállalkozástól érkezett panasz hasonló gyakorlatról. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv tagállamok általi alkalmazását. Az Európai Parlament emellett azt is kéri, hogy a félrevezető szakmai címjegyzékek kérdése is képezze részét az irányelv felülvizsgálatának. A mai napon elfogadott állásfoglalásban egy olyan javaslathoz is visszanyúlunk, amelyet a Parlament ebben a kérdésben már 2008-ban elfogadott állásfoglalásként: egy olyan feketelista létrehozásához, amely összefoglalja a szakmai címjegyzékeket üzemeltető cégek által alkalmazott tisztességtelen gyakorlatokat. Remélem, hogy az Európai Bizottság nem késlekedik a szükséges lépések megtételével, amelyek megvédhetik a kis- és középvállalkozásokat e rosszindulatú praktikáktól.

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm e dokumentum megszületését, hiszen az Európai Parlament már több mint 400 petíciót kapott a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely az Unió több ezer, főként kisvállalkozását érinti – és jelentős pénzügyi hatással van azokra –, de folyamatosan kap további petíciókat és panaszokat e témában. A szóban forgó megtévesztő üzleti gyakorlat a legtöbb esetben abból áll, hogy a vállalatokat, szakembereket és nonprofit szervezeteket ráveszik arra, hogy díjmentesen felvetessék magukat egy szakmai címjegyzékbe; az aláírók csak később veszik észre, hogy az aláírt szerződés szerint a szolgáltatásért fizetni kell. A szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran az áldozatok országától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, megnehezítve az áldozatok számára, hogy védelmet és/vagy jogorvoslatot kérjenek a nemzeti hatóságoktól. Az állásfoglalás szorgalmazza, hogy a Bizottság gyorsítsa fel a 2006/114/EK irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára és javítására irányuló tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról.

  David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam ezen állásfoglalásra, amely szorgalmazza, hogy a Bizottság gyorsítsa fel az irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára és javítására irányuló tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) A B7-0315/2011 számú, megtévesztő szakmai címjegyzékekről szóló szóbeli kérdésre adott válaszként előterjesztett állásfoglalási indítvány ugyan tömör, de két olyan területet is felölel, amelyek folyamatos figyelmet követelnek. Az egyik a kis- és középvállalkozások támogatása az uniós szervek és intézmények részéről, a jelen kontextusban a félrevezető kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; a másik a tiszta verseny védelme a széles körben elterjedt tisztességtelen versennyel szemben, beleértve a megtévesztő és összehasonlító reklámokat is. Üdvözölnünk kell a Bizottság rég várt erőfeszítéseit, amely szervet az állásfoglalás nem csak a megtévesztő és összehasonlító reklámokról szóló 2006/114/EK irányelv felülvizsgálatára és javítására, hanem a tagállamok általi elégtelen alkalmazás korrekciója is biztat.

  Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A félrevezető ajánlatok és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat káros a belső piacra nézve. Ezért kell törvényi eszközökkel megvédenünk a fogyasztókat és a cégeket az ilyen praktikákkal szemben.

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A Parlament több mint 400 petíciót kapott a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely az Unió több ezer, főként kisvállalkozására van jelentős pénzügyi hatással. A Parlamenthez ezen túlmenően folyamatosan érkeznek az ilyen címjegyzékekkel kapcsolatos további petíciók és panaszok. A szóban forgó megtévesztő üzleti gyakorlat a legtöbb esetben abból áll, hogy a vállalatokat, szakembereket és nonprofit szervezeteket ráveszik arra, hogy díjmentesen felvetessék magukat egy szakmai címjegyzékbe. Az aláírók csak később veszik észre, hogy az aláírt szerződés szerint a szolgáltatásért fizetni kell. A szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran az áldozatok országától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, megnehezítve az áldozatok számára, hogy védelmet és/vagy jogorvoslatot kérjenek a nemzeti hatóságoktól. Az Európai Parlament szorgalmazza, hogy a Bizottság gyorsítsa fel a 2006/114/EK irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára és javítására irányuló tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról. Teljességében egyetértek a témával, ezért mellette szavaztam.

  Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt években sajnos egyre növekvő tendenciát mutat a tisztességtelen üzleti gyakorlatok és a megtévesztő reklámozás elterjedése. Az ilyen csalások régebben általában fogyasztókra irányultak, mára azonban átterjedtek az üzleti világra is. A problémát az jelenti, hogy a csalók tevékenysége általában átlépi a nemzethatárokat, ami az elkövetők letartóztatását és elítélését is megnehezíti. Egyes cégek folyamatosan változtatják nevüket és postafiókjukat, ami szintén bonyolítja a felelősök elfogását, akik a háttérből irányítják a szálakat. Ezért fontos bezárni a kiskapukat ezen a területen, hogy hatékonyabban szállhassunk szembe a csalásokkal. A szükséges intézkedéseknek ugyanakkor nem csupán az üzleti életre kell irányulniuk, és azon belül sem csak az itt tárgyalt esetre, vagyis a szakmai címjegyzéket üzemeltető cégek félrevezető üzleti gyakorlatára. Döntő lépésre van szükség a fogyasztók ellen irányuló csalások különböző formáival szemben. Ezt a petíciót én a helyes irányba tett előrelépésként értékelem, amelyet további intézkedéseknek kell követniük – ezért támogattam szavazatommal.

  Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel üdvözlöm ezt az állásfoglalást, mert fontos, hogy ösztönözzük a tisztességes üzleti tevékenységet, és gátat vessünk a félrevezető gyakorlatoknak. Ezért hatékony jogorvoslati megoldásokat kell felállítanunk. Napjainkban a legtöbb vállalkozást – köztük főleg kis- és középvállalkozásokat – komoly anyagi veszteség éri az ehhez hasonló csalások nyomán. A cégek olyan megtévesztő üzleti ajánlatokat kapnak, amellyel kéretlen szerződések aláírására veszik rá őket, szakmai címjegyzékben való hirdetés álcája alatt. A nemzeti hatóságok ezekben az esetekben nem tudnak megfelelő védelmet és jogorvoslatot nyújtani, mert a címjegyzéket üzemeltető szervezet gyakran az áldozatétól eltérő tagállamban végzi tevékenységét. Ez lehetővé teszi a csalók számára, hogy akadály nélkül folytassák visszaéléseiket. Ahhoz, hogy a lehető leghamarabb megálljt tudjunk parancsolni az ilyen tisztességtelen ügyleteknek, a Bizottságnak össze kell állítania a szakmai cégjegyzékekkel kapcsolatos félrevezető gyakorlatok feketelistáját, ezen belül kiemelt figyelmet fordítva a megtévesztő és összehasonlító reklámokról szóló irányelv rendelkezéseire és azok alkalmazására. Úgy gondolom, hogy meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket a tagállamok nemzeti hatóságai közötti együttműködés megsegítésére, amely megkönnyíthetné a közigazgatási és jogi eszközök országhatárokon átnyúló használatát. Az Európai Uniónak végre kell hajtania ezeket a lépéseket annak érdekében, hogy a belső piac normálisan működhessen, hogy a fogyasztók megfelelően védve legyenek, a vállalkozók pedig zavartalanul folytathassák a tisztességes üzleti gyakorlatot.

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – Azért szavaztam ezen állásfoglalási indítvány mellett, mert egyértelműen megmutatja az uniós törvényekkel szembemenő megtévesztő üzleti gyakorlatok terén jelenleg uralkodó helyzetet, és rámutat, hogy a csalások nemzetközi jellege megnehezíti az áldozatok számára az elkövetők nyomon követését és felelősségre vonását. Hiszek benne, hogy a kisvállalkozásokat és szakembereket meg kell védeni a megtévesztő szakmai címjegyzéket üzemeltetőktől, ezáltal szemléltetve az Európai Parlament és az EU egészének részéről is, hogy az európai jogszabályok tiszteletben tartása és követése mindenki számára kötelező. Ezért teljességében támogatom ezt az állásfoglalást, amely felszólítja a Bizottságot, hogy megelőző fellépésként vizsgálja meg a 2006/114/EK irányelv tagállamok általi átültetését, alkalmazását és nemzeti végrehajtását, és szükség esetén hozzon korrekciós intézkedéseket. A Bizottságnak emellett fel kell gyorsítania az irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatát és javítási tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak.

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlamentnek a megtévesztő szakmai címjegyzékekről szóló 2011. június 9-i állásfoglalása figyelmezteti a Bizottságot, hogy gyorsítsa meg az irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatát és javítási tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról.

  Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az előadó beszámolója alapján a Parlament több mint négyszáz petíciót kapott ilyen megtévesztő üzleti gyakorlatokkal kapcsolatban. A hasonló praktikák veszélyeztetik a belső piac egészséges fejlődését, egyrészt amiatt, mert a fogyasztói bizalom létfontosságú a gazdaság megfelelő működése szempontjából, másrészt különösen amiatt, mert a kérdéses gyakorlatot illegálissá kellene nyilvánítani. A kérdés olyan komoly jelentőséggel bír, hogy az Uniónak jogalkotási téren is be kellett avatkoznia. Ugyanakkor a most megismert eredmények tükrében a Bizottságot sürgetni kell, hogy ellenőrizze a 2006/114/EK irányelv alkalmazását, valamint továbbfejlesztése érdekében tegye próbára annak határait is.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Parlament: 1. Sajnálja, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv, amely az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozik, vagy elégtelen ahhoz, hogy hatékony jogorvoslatot kínáljon, vagy pedig azt a tagállamok elégtelenül hajtják végre; 2. Emlékeztet arra, hogy noha a Bizottságnak nincs jogköre arra, hogy magánszemélyekkel vagy vállalatokkal szemben közvetlenül érvényre juttassa az irányelvet, köteles azt biztosítani, hogy azt a tagállamok megfelelően hajtsák végre; 3. Felszólítja a Bizottságot, hogy megelőző fellépésként vizsgálja meg a 2006/114/EK irányelv tagállamok általi átültetését, alkalmazását és nemzeti végrehajtását, és szükség esetén hozzon korrekciós intézkedéseket.

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Az állásfoglalásra adott támogató szavazatom része a 27 tagállam politikusaitól az ilyen jogellenes magatartásra adott elvárható reakciónak. Túl régóta vagyunk már tanúi, hogy számos cég esik áldozatul ilyen gátlástalan praktikáknak, különösen saját délkelet-angliai térségemben. Választóim számos esetben tettek panaszt olyan esetekről, amelyekben cégüket ingyenes reklámszolgáltatással kecsegtették, melyekről később tetemes számla, majd röviddel azután jogi fenyegetés is érkezett. Ez az ügylet konkrétan Spanyolországból indult, de bárhol máshol megtörténhet. A spanyol hatóságoknak jóval többet kellene tenniük annak érdekében, hogy a csalókat elkapják, és törvény elé állítsák az átverésben érintett tetteseket.

  Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) A Parlamenthez ilyen megtévesztő szakmai címjegyzékekkel kapcsolatban benyújtott panaszok száma, és a tény, hogy ezek gyakran országhatárokon lépnek át, azt mutatja, hogy az uniós jog e téren javításra szorul.

  Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam az állásfoglalási indítványra és az abban foglalt, a jogi helyzet rendbetételét kitűző felhívásra. Ugyanakkor időközben is szükség van bizonyos intézkedésekre, hogy a károsult cégek számának további növekedését megállíthassuk. Ahhoz, hogy az ilyen csalók lába alól kihúzhassuk a talajt, stratégiai kivitelezésű információs kampány kell. Fontos, hogy a cégjegyzékekbe való felvételről szóló ajánlatokat az érdeklődő különös odafigyeléssel és gonddal vizsgálja meg, főleg, ha állítólagosan díjmentes szolgáltatást kínálnak.

10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják)

ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK
alelnök

11. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet

12. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről

12.1. Madagaszkár (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a Madagaszkárról szóló vita⁽¹⁾.

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, Andry Rajoelina rezsimje törvénytelen módon és nem választások útján került hatalomra. Ezt a rezsimet, amely számos súlyos emberi jogi jogsértést követett el, áthatja a korrupció, holott Rajoelina a hatalom átvételekor ígéretet tett az előző elnök, Marc Ravalomanana idején állítólagosan virágzó korrupció és emberi jogi jogsértések felszámolására. Nem lehetséges, hogy a sokat szenvedő, nyomorban élő madagaszkári nép nem látja ebben az ellentmondást. Az EU-nak mérlegelnie kell a Rajoelina és csatlósai elleni célzott intézkedések jelentős megerősítését, és ha szükséges, a Cotonoui Megállapodás rendelkezéseit kell segítségül hívnia a kormányzattal szemben és a megfelelő szankciók alkalmazása érdekében.

Az Afrikai Unió sokkal többet tudna tenni. Sok frázist hallottunk az Afrikai Uniótól, de eddig kevés konkrét intézkedést láttunk. Az Afrikai Uniónak például közvetítő szerepet kellene vállalnia Rajoelina és Ravalomanana között, hogy létrejöjjön egy olyan megállapodás, amely lehetővé teszi az előző elnök számára, hogy minden kockázat és veszély nélkül visszatérhessen Madagaszkárra. Rajoelinának lehetővé kellene tenni riválisa számára azt is, hogy induljon az ez év szeptemberére tervezett elnökválasztáson.

Sajnálatos módon Madagaszkáron nem sok jel mutat arra, hogy az ország a stabilitás és megbékélés felé haladna. Remélem, hogy a következő néhány hónap során sor kerül a problémák békés megoldására.

  Véronique De Keyser, szerző. – (FR) Elnök úr, nem először vitatjuk meg a Parlamentben a Madagaszkáron zajló drámát.

A 2010. februári állásfoglalás óta Madagaszkáron alig változott a helyzet, inkább csak még rosszabbra fordult. A madagaszkári népet szeretném előtérbe helyezni, mivel leginkább ők a kialakult helyzet áldozatai. Ezenkívül egy látszólag soha véget nem érő hatalmi harc végkimerülésének tanúi vagyunk.

Az Európai Parlament már egy évvel ezelőtt világosan hangot adott annak, hogy támogatna egy olyan demokratikus folyamatot, amely választásokhoz vezetne. Ez azonban még mindig nem történt meg. Rajoelina még mindig hatalmon van. Ahogy ebben az állásfoglalásban is hangsúlyozzuk, nem szabad indulnia az új választásokon – ezt teljesen világossá kell tenni.

Egyszerűen csak azt szeretném kérni, hogy adjunk esélyt a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséggel folyó (SADC) tárgyalásoknak, amelyek egyelőre még nem hoztak egyértelmű eredményt. Ezért megfontolt hangnemet javasolnék a helyzettel kapcsolatban, mivel csak így adhatunk esélyt a tárgyalásoknak, amelyekre sürgősen sort kell keríteni, és amelyek reményeim szerint eredményesek lesznek majd.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök asszony, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja helyteleníti ezeknek az állásfoglalásoknak a hangnemét. Különösen igaz ez a Madagaszkárról szóló állásfoglalásra. Már 2010 februárjában – a Madagaszkárról szóló legutóbbi sürgősségi állásfoglalás elfogadásakor – is hangot adtam egyet nem értésemnek azzal az állásfoglalással és más állásfoglalásokkal kapcsolatban.

Az Európai Unió Madagaszkáron, akárcsak más afrikai országokban, politikai gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. Azzal, hogy keményebb gazdasági szankciókat követelünk, nem fogjuk megváltoztatni a helyzetet. A helyzet egyetlen áldozata továbbra is a madagaszkári nép, amelynek erre egyáltalán nincs szüksége. Előnyben részesítettük volna azt a megoldást, ha az Európai Parlament világos üzenetet küldött volna támogatásáról a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) közvetítő csoportjának, amely már egy éve dolgozik keményen a lehető legbékésebb megoldás érdekében.

Előnyben részesítettük volna azt, ha gratulációnkat fejeztük volna ki Chissano úrnak közvetítői munkájáért, amelynek eredményeképpen rendezési tervet nyújtott be a SADC-nek a madagaszkári politikai válság rendezésére. A SADC szombaton, valamennyi különböző politikai irányzat madagaszkári képviselőjének jelenlétében ismét ülésezik Johannesburgban, hogy ratifikálja ezt a rendezési tervet.

A madagaszkári emberekhez kívánunk szólni, és ismét hangsúlyozni szeretnénk, hogy egyedül csak rájuk tartozik az a döntés, hogy ki kormányozza őket, ezért nemzetközi nyomás nélkül kell tudniuk dönteni erről. Az Európai Unió szerepe pedig az, hogy segítse őket ebben. Ezért nem adjuk a nevünket ehhez az elfogult állásfoglaláshoz, amely csak olaj a tűzre, pedig a SADC erőfeszítéseit kellene támogatnia. Elutasítjuk a keményebb gazdasági szankciók alkalmazását.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, az előző felszólalóhoz hasonlóan én is szeretném elmondani, hogy a madagaszkári helyzetről folytatott 2010. februári vita óta nem történt előrelépés. Azt mondhatjuk, hogy nem történt demokratikus átmenet, hanem inkább még tovább mélyült a válság a néhány hónappal több, mint egy évvel ezelőttihez képest. A Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség gaborone-i találkozója az általános vélekedés szerint az utolsó esély volt, amely azonban sajnálatos módon kudarcba fulladt. Ugyanakkor még reménykedhetünk, hogy a most szombati ülés pozitív fejleményeket hoz.

Másrészt viszont tudjuk, hogy Madagaszkár rendkívül rossz gazdasági és társadalmi helyzetben van, a madagaszkári népesség többsége kevesebb mint napi 1 dollárból él. Hogyan kerülhetnek ki ebből a helyzetből? Semleges, inkluzív és konszenzuson alapuló átmenettel. Nem az a feladatunk, hogy az egyik vagy másik oldalt támogassuk, hanem az, hogy ezt a folyamatot támogassuk.

  Izaskun Bilbao Barandica, szerző. – (ES) Elnök úr, az államcsínyt követően Rajoelin úr kormánya politikai instabilitásba süllyesztette az országot. Madagaszkáron a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, a kormány az ellenőrzése alatt tartja a médiát, az emberi jogokat megsértik, és a jelenlegi madagaszkári biztonsági erők visszaéléseket követnek el az ország lakosai ellen, akik szenvednek a helyzet politikai következményeitől. Ez az illegitim rezsim óriási humanitárius problémákat okoz: a természeti erőforrásokban gazdag országban hiány van alapvető élelmiszerekből és vízből, és nincsenek megfelelő higiéniai, egészségügyi és oktatási szolgáltatások.

Az Európai Uniónak továbbra is humanitárius segélyt kell nyújtania a madagaszkári nép számára, és elő kell mozdítania, hogy a semleges, konszenzuson alapuló és inkluzív átmeneti kormány létrejöttét támogató pártok megállapodásra jussanak, mivel erre szükség van az alkotmányos rend helyreállításához. Az Európai Uniónak olyan szabad és átlátható, demokratikus választásokra kell felszólítania, amelyen valamennyi politikai mozgalom és vezető szabadon indulhat, és amelyen a madagaszkári nép dönthet a jövőjéről.

  Nicole Kiil-Nielsen, szerző. – (FR) Elnök úr, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja ismételten elítéli Rajoelina úr hatalomátvételének körülményeit. Madagaszkár instabil politikai helyzete nagy aggodalomra ad okot. Számtalan emberi jogi jogsértés történt: tüntetők elleni erőszak, törvénytelen letartóztatások, önkényes őrizetbe vételek, újságírókkal és politikai ellenfelekkel szemben elkövetetett visszaélések. A biztonsági erők teljes büntetlenséget élveznek.

Az ellenzéki politikai mozgalmak vezetőit bebörtönzik. Követeljük a szabadon bocsátásukat. Ezenkívül az ország természeti erőforrásaival való felelőtlen gazdálkodás veszélyezteti a jövőbeli fejlődés esélyeit és így a jövő generációk kilátásait is, és ökológiai katasztrófához vezethet. Elítéljük az ásványkincsek és az értékes fák, különösen a rózsafa illegális kitermelését.

A legfőbb prioritás Madagaszkárral kapcsolatban a jogállamiság helyreállítása, és ehhez szabad, átlátható és demokratikus választásokra van szükség, amelyeket nemzetközi, főleg európai uniós segítséggel kell megszervezni.

  Filip Kaczmarek, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Állásfoglalásunkban elítéljük a madagaszkári biztonsági erők által az ország lakossága ellen elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket, és felszólítunk a politikai milícia feloszlatására, az emberi jogok, valamint a polgári, politikai szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartására, ill. a jogállamiság helyreállítására. Felszólítunk a politikai foglyok szabadon bocsátására és a politikai okokból száműzöttek hazatérésének haladéktalan lehetővé tételére. Az alkotmányos rend helyreállítása a normális élet visszatérésének előfeltétele Madagaszkáron. Szabad, átlátható, tisztességes, a nemzetközi közösség felügyeletével megszervezendő és a demokratikus normáknak megfelelő választásokra van szükség. A legfőbb kérdés az, hogyan növelhetnénk a madagaszkári népnek juttatott humanitárius segélyeket, hiszen nem ismerjük el az alkotmányellenes rezsimet. Remélem, hogy ennek ellenére a segélyezés hatékony tud lenni.

  Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, két év telt el azóta, hogy Madagaszkáron egy katonai rezsim erőszakos puccsal átvette a hatalmat. Ez a rezsim kötelezettséget vállalt a demokratikus átmenet, a politikai pluralizmus és a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására, ezeknek a kötelezettségeinek azonban nem tett eleget.

Az Afrikai Unió felfüggesztette Madagaszkár tagságát, ezzel törvénytelennek nyilvánítva a politikai rezsimet, az IMF és a Világbank pedig felfüggesztette a segítségnyújtást. Ezek a lépések a kormány nemzetközi elszigetelődéséhez vezettek, és tovább mélyítették a külföldi segítségtől megfosztott lakosság problémáit.

Ezért állásfoglalásra irányuló indítványunk az intézkedések két csoportját tartalmazza: egyrészt arra szólítja fel az EU-t és a Biztonsági Tanácsot, hogy az Afrikai Unió által bevezetett vízumtilalmat terjesszék ki minden tagországukra, másrészt pedig arra, hogy növeljék a madagaszkári népnek juttatott humanitárius segélyeket.

Ami a politikát illeti, az EU-nak határozottabban kell kérnie, hogy a madagaszkári politikai pártok emelkedjenek felül nyilvánvaló konfliktusaikon, és állapodjanak meg a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség által a válság megoldására javasolt rendezési tervről.

Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a korábbi elnök, Marc Ravalomanana visszatérhessen az országba, hiszen a jelenlegi vezetők kényszerítették, hogy válasszon a száműzetés és az életfogytiglani kényszermunka között.

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a madagaszkári katonai államcsínyt az emberi jogok és a polgári szabadságjogok folyamatos megsértése követte. Tanúi voltunk a végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom, valamint a média központosításának: mindezek egy kézbe, Andry Rajoelina kezébe kerültek, aki az átmeneti főhatóság elnökének szerepében tetszeleg.

Örülök, hogy az EU és tagállamai nem ismerték el Andry Rajoelina illegitim kormányát. Nem szabad semmiféle önkényurat elismernünk azáltal, hogy formális kapcsolatokat tartunk fenn vele, még ha a múltban tettünk is ilyet. Ezért üdvözlöm a rezsim ellen eddig bevezetett szankciókat, és Rajoelina kormányának megdöntése, valamint a valódi és határozott demokratikus átmenet megvalósulása érdekében ezek kiterjesztésére bátorítom a nemzetközi közösséget.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr, a 2009. márciusi államcsínyt erőszakos cselekedetek, emberi jogi jogsértések – pl. az ellenzéki vezetők válogatás nélküli letartóztatása – és belső instabilitás követték. Ezeket az ügyeket ki kell vizsgálni, és az elkövetőket meg kell büntetni. A rezsim bojkottálja a béke helyreállítására és egy legitim, demokratikus kormány megválasztásának céljával megrendezendő szabad választásokra irányuló nemzetközi és regionális erőfeszítéseket. Ennek ellenére nem szabad felhagyni a megoldások keresésével. A politikai milíciát sürgősen fel kell oszlatni, és véget kell vetni a kormány biztonsági erői által a lakosság ellen végrehajtott visszaéléseknek. Létfontosságú, hogy mihamarabb szabad, demokratikus választásokat tartsanak, hogy helyre lehessen állítani a törvényes alkotmányos rendet, és felgyorsulhasson az országban a helyreállítás. Ezért felszólítom a Bizottságot és a Tanácsot erőfeszítéseik folytatására és felgyorsítására, a megoldások keresésére, és a szabad választásokhoz, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásához szükséges környezet megteremtésére.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, a világ negyedik legnagyobb szigetének lakossága a 2009-es katonai hatalomátvétel óta szenved. Madagaszkáron illegitim, nem a lakosság által megválasztott kormány van hatalmon. Még az ország természeti gazdagsága és megújuló természeti erőforrásai révén sem sikerült előmozdítani a fellendülést. A madagaszkári nép nyomorban és szegénységben él szigetén.

Az országban mindennaposnak számít az emberi jogok megsértése, a politikusok, a vallásos emberek és a civil társadalom zaklatása, az önkényes letartóztatások, a templomok fosztogatása és a sajtó megfélemlítése. És a listát még folytathatnánk azzal, hogy cenzúrázzák a médiát, szegénységben tartják a nemzetet, jogtalanul tartóztatnak le, tüntetnek el és kínoznak meg embereket.

Madagaszkáron az emberek szenvedései mellett a biodiverzitást is veszély fenyegeti. A sziget növény- és állatvilága elkülönülten alakult ki, ezért globális szinten is pótolhatatlan és egyedülálló.

A nemzetnek lehetőséget kell kapnia, hogy saját maga döntsön jövőjéről, és az Európai Uniónak minden lehetséges módon támogatnia kell a madagaszkáriakat.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, Madagaszkáron az a klasszikus helyzet állt elő, amikor az új sem jobb a réginél. Az illegitim rezsim 2009-ben katonai támogatással került hatalomra, és azóta a dolgok egy kicsivel sem lettek jobbak. Megmaradtak a régi rossz gyakorlatok: törvénytelen kivégzések, a foglyok mentális és fizikai kínzása, bírósági eljárás előtti fogva tartás, túlnépesedés és mélyülő szegénység; a havi minimálbér 35 USD.

A megoldás nyilvánvaló. Demokratikus rendszerre van szükség, és az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie ennek érdekében, mivel enélkül nem lehetséges a fejlődés. Ha elérjük, hogy szabad választások legyenek, és új kormány kerüljön az ország élére, akkor az Európai Unió más nemzetközi szervekkel, különösen az Afrikai Unióval karöltve végigsegítheti az országot a demokráciához és gazdasági fellendüléshez vezető úton.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, Madagaszkáron a 2009. márciusi hatalomátvétel óta a politikai helyzet még mindig instabil, és folyamatosan újabb és újabb zavargások törnek ki. Rajoelina rezsimje megsérti az emberi jogokat, és elnyomásban tartja az ország polgárait.

2011 májusában az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai és az Európai Unió képviselői (AKCS–EU) hangot adtak annak a nézetüknek, hogy Madagaszkárnak életképes átmeneti kormányra van szüksége, mégpedig hamar. Jelenleg kísérlet folyik a válság megoldására, és a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) 11 madagaszkári politikai pártot hívott meg a botswanai csúcstalálkozóra. Három fontos ellenzéki párt azonban nem fogadta el a rendezési tervet, mivel a terv szerint a következő választásokig Rajoelina maradna hatalmon. Eddig Rajoelina minden lehetséges megegyezési kísérletet ellehetetlenített. Akkor most miért kellene bíznunk benne? Ezért az EU-nak és a nemzetközi közösségnek be kell avatkoznia, és meg kell dönteni a Rajoelina vezette illegitim kormány hatalmát.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D). – (PL) Elnök úr, a jelenlegi madagaszkári politikai válság oka egy két évvel ezelőtt történt katonai államcsíny, amellyel lemondásra és száműzetésbe kényszerítették Madagaszkár demokratikusan megválasztott elnökét, Marc Ravalomananát. A katonai hatalomátvételt a nemzetközi közösség, ideértve az Európai Uniót is, határozottan elítélte, és azonnal leállította a fejlesztési támogatást. Ezenkívül a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség és az Afrikai Unió felfüggesztette Madagaszkár tagságát, ami tovább fokozta a sziget izolálódását. A madagaszkári politikai válság most fordulóponthoz ér, és lehetőség nyílik arra, hogy a politikai vezetők között folyamatban lévő tárgyalások véget vessenek a válságnak. Ez ideális lehetőség az alkotmányos rend helyreállítására és új választások kiírására. A tárgyalások alapvető szerepet játszanak az országnak juttatott források biztosításának helyreállításában is, hiszen több mint 600 millió EUR összegű uniós fejlesztési támogatás van függőben. Remélem, hogy az egymással szemben álló feleknek most sikerülni fog egy olyan rendezési tervet elfogadni, amely hozzájárul majd egy ideiglenes kormány létrejöttéhez, amíg ki nem írják az új és remélhetőleg tisztességes választásokat.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, először is szeretnék nemtetszésemnek hangot adni a ma délutáni állásfoglalások portugál változata elérhetőségének késlekedése miatt. Vannak olyanok, amelyek még most, felszólalásom idején sem elérhetőek, és emiatt szeretnék határozottan tiltakozni.

A madagaszkári helyzetet illetően az Európai Uniónak támogatnia kell a megbékélési folyamatot, azonban nem szabad beavatkoznia vagy beleszólnia olyan kérdésekbe, amelyekről csak és kizárólag a madagaszkári nép dönthet. Az Európai Uniónak mindenképpen tartózkodnia kell attól, hogy a konfliktusban állást foglaljon. Minden erőfeszítésünknek a madagaszkári nép – nem pedig a szemben álló felek valamelyikének – érdekeit kell szolgálnia.

Fontos, hogy értékeljük és nyomon kövessük a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek a konfliktus és az ország válságának politikai megoldására tett erőfeszítéseit. Mi itt most meg kívánjuk erősíteni azt, hogy tiszteletben kell tartani a madagaszkári népnek azon jogát, hogy ők maguk dönthessenek, és ők maguk határozhassák meg a jövőjüket.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, a jelenlegi madagaszkári politikai válság kockázatot jelent a régió demokráciájára és stabilitására nézve. A demokratikusan megválasztott elnök hatalomból való eltávolítása után az országban eluralkodott az erőszak és bizonytalanság légköre. Emlékeztetném önöket, hogy a nemzetközi adományozók leállították a sziget lakosságának juttatott pénzügyi támogatást. Ez azt jelenti, hogy Madagaszkáron most 80 százalékos a szegénységi ráta. Az Egyesült Államok ugyanebből az okból felfüggesztették az ország textilimportjára vonatkozó adómentességet. Így megszűnt a nemzeti jövedelem egyik fő forrása. Üdvözlöm a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek a válság felszámolására és a demokrácia helyreállítására tett erőfeszítéseit. Véleményem szerint a politikai kompromisszum elérése érdekében létfontosságú, hogy a feszültségek rendezésébe bevonják a helyi szervezeteket.

  George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, Madagaszkár a politikai válság következményeképp nemzetközi szinten elszigetelődött. A Cotonoui Megállapodás rendelkezései értelmében az Európai Unió, az IMF és a Világbank felfüggesztette a Madagaszkárnak juttatott pénzügyi támogatást. Támogatom az Európai Unió által elfogadott intézkedéseket ebben a helyzetben, amikor Rajoelina törvénytelen és alkotmányellenes hatalomátvétele veszélyezteti a demokratikus átmenetet.

Másrészt viszont szankciók bevezetéséről dönteni mindig nehéz azok elkerülhetetlen humanitárius, gazdasági és szociális következményei miatt. Nem szabad megfeledkeznünk a madagaszkári népről, amelynek szüksége van a támogatásunkra. És ez nemcsak azt jelenti, hogy szabad, többpárti választások kiírására és a demokratikus rend helyreállítására kell felszólítanunk, hanem gyakorlati értelemben azt is, hogy megfelelő humanitárius segélyt kell nyújtanunk.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, Madagaszkár csak 2003 júliusa vesz részt ismét aktívan az Afrikai Unió életében, mivel a 90-es évek végéig meghatározóan az egyik katonai tömbhöz sem tartozó szocialista országokkal tartott fenn politikai és gazdasági kapcsolatokat.

A főváros korábbi polgármestere a 2009. márciusi katonai államcsíny után beköltözött az elnöki palotába, amelyet az őt támogató katonaság már elfoglalt. 2010 novemberében, 19 hónapnyi intézményi válság után, azon a napon, amikor csaknem 8 millió madagaszkári polgárt szólítottak a választóurnákhoz az alkotmányos reform ügyben, minden remény elveszett arra nézve, hogy a volt európai gyarmaton valódi demokrácia jöhet létre. Ma Madagaszkárnak olyan átmeneti kormánya van, amely egyetlen ígéretét sem tartja be, a humanitárius és a gazdasági jellegűeket sem, hiszen a madagaszkári emberek napi egy dollárnál kevesebből élnek.

Mivel mostanáig sem az Európai Uniónak, sem az Afrikai Uniónak nem sikerült megegyezésre jutnia a madagaszkári kormánnyal, bizonyos intézkedéseket fogadtak el, úgymint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által juttatott segélyek felfüggesztése, valamint az átmeneti kormány elismerésének megtagadása. Elítéljük az államcsínyt, és hangsúlyozzuk, hogy sürgősen szabad, átlátható és a nemzetközi közösség által megfigyelt választásokra van szükség.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr, tisztelem önt, de kétségkívül a felszólaló dolga, hogy milyen gyorsan beszél, és a felszólaló dönti el, hogy milyen gyorsan akar beszélni. Nem szabad engedni, hogy a felszólalásokat tönkretegye az, hogy az elnök a tolmácsok nevében eljárva félbeszakítja azokat. Kérhetném, hogy reagáljon erre?

(Vegyes reakciók)

  Elnök. – Lord Dartmouth, sok mindenben egyetértek az ön által kifejtettekkel, ugyanakkor a tolmácsok jelzik, ha nem tudnak lépést tartani a beszéd sebességével. Ha félbeszakítok egy felszólalót, akkor természetesen ezt az időt utána megkapja, tehát mindenki jól jár: a felszólaló is örül, önök is, hiszen hallhatják a tolmácsolást, és természetesen a tolmácsok is örülnek. És éppen ez a célja ennek a munkának.

(Taps)

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, a márciusi katonai hatalomátvétel óta a politikai instabilitás és a romló humanitárius helyzet még jellemzőbbek lettek a madagaszkári mindennapokra. A politikai válság következtében még nehezebb lett az alapvető élelmiszerekhez, a vízhez, a higiéniai termékekhez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

A jelenlegi hatalom törvénytelen módon kisajátította a végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalmat, és átvette az ellenőrzést a média felett is. Az ország biztonsági erői erőszakkal lépnek fel a lakossággal szemben. Sok aktivistát politikai okokból bebörtönöztek, és a korábbi politikai vezetőknek el kellett menekülniük az országból.

A folyamatban lévő tárgyalásokat fel kell gyorsítani, és törekedni kell az alkotmányos rend helyreállítására. Az emberi jogi jogsértések pártatlan kivizsgálást kívánnak. Az EU-nak növelnie kell a Madagaszkárnak juttatott humanitárius segélyt, és folytatnia kell a célzott szankciókat mindaddig, amíg megoldás nem születik a politikai válságra.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselők, a Bizottság és a főképviselő, Ashton bárónő komolyan aggódik a madagaszkári helyzet miatt, és ígéretet tettünk arra, hogy továbbra is támogatjuk ennek a szép országnak a lakóit.

Nagy jelentőséget tulajdonítunk a jelenlegi politikai válság, ill. ennek a madagaszkári lakosságra gyakorolt gazdasági és szociális hatásai megoldásának, amely hatások tovább növelik a lakosság mindennapi terheit.

A parlamenti képviselőkhöz hasonlóan mi is nagyon szorosan figyelemmel kísérjük az ottani fejleményeket, és minden rendelkezésünkre álló diplomáciai eszközt megragadunk a válság felszámolására.

Az elmúlt két év során számos olyan haladásellenes lépés történt, amelyek gátolják az ország fejlődését. Úgy gondolom, hogy most fordulóponthoz értünk. Két nappal ezelőtt, június 7-én Gaborone-ban a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az ország számos szereplője között megkezdődtek a tárgyalások a válságból kivezető útról, amelynek alapja a semlegesség és a konszenzus kell, hogy legyen, és amely valamennyi érintett csoportot figyelembe kell, hogy vegyen. Olyan megoldásra van szükség, amelyet mind a nemzetközi közösség, mind a madagaszkári polgárok túlnyomó többsége támogatni tud.

Reméljük, hogy a tárgyalások sikeresek lesznek, és így az Afrikai Unió és a nemzetközi közösség, ideértve az EU-t is, segíteni és támogatni tudja majd Madagaszkárt az alkotmányos rend helyreállításában. Erre számítunk, és ennek érdekében dolgozunk.

Ellenzünk minden olyan kísérletet, amelyek egy egyoldalú, „de facto” kormányt akarnak hatalomra juttatni. Ezért az Európai Tanács múlt héten döntött a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében bevezetett intézkedések újabb hat hónapra történő meghosszabbításáról. Ez nem érinti a humanitárius segélyt vagy a szegénység elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket, feltéve, hogy ezek megfelelnek az említett cikkben foglalt feltételeknek.

Még mindig készen állunk arra, hogy politikailag és pénzügyileg támogassuk egy konszenzuson alapuló átmenetet. Az átmenetnek azon a rendezési terven kell alapulnia, amelyben a helyi szereplők megállapodtak. Az átmenetet támogatnia kell az SADC-nek, az Afrikai Uniónak és a nemzetközi közösségnek. Mindezek ismeretében reménykedem a pozitív fejleményekben ez után a két kemény és nehéz év után. Nagyon köszönöm.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Tadeusz Zwiefka (PPE), írásban. – (PL) Hónapokon át egész Európa az észak-afrikai országokban kialakult helyzettel volt elfoglalva, nem titkolt nyugtalansággal figyeltük a közvetlen szomszédságunkban zajló eseményeket. Ma egy másik afrikai ország ügyével foglalkozunk, amely most már jó ideje káoszba és politikai elszigeteltségbe süllyedt.

Madagaszkárban megszűnt a törvényes rend, az ország élén egy illegitim rezsim áll, az ország erőforrásait kifosztják, és teljes a káosz. A rezsim elnyomásban tartja a polgárokat, és sérti jogaikat. Ez tovább rontja a helyzetet, és sajnos akár vérfürdőhöz is vezethet. Habár demagógiának tűnhet, hogy az alkotmányos rend helyreállítására, valamint nyílt, szabad és a nemzetközi közösség felügyeletével lebonyolítandó választások kiírására szólítunk fel, valójában ez az egyetlen esély arra, hogy Madagaszkár visszatérjen a rendes kerékvágásba. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a szankciók sikeresnek bizonyulhatnak ugyan, de együtt kell járniuk a politikai válság megoldására irányuló konkrét javaslattal, mert minél tovább áll fenn a jelenlegi helyzet, annál nehezebb lesz a jövőben helyreállítani Madagaszkáron a jogállamiságot.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

12.2. Guantánamo: küszöbön álló halálos ítélet (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont vita a „Guantánamóról: egy küszöbön álló, halálbüntetésre vonatkozó döntésről” szóló hat állásfoglalási indítványról⁽¹⁾.

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, az ECR Képviselőcsoport úgy gondolja, hogy a halálbüntetés minden európai parlamenti képviselő számára személyes lelkiismereti kérdés. Mi magunk minden körülmények között elfogadjuk az EU halálbüntetés-ellenes közös álláspontját, de attól még tény, hogy sok millió európai polgár, a mi választópolgáraink még mindig a halálbüntetés mellett vannak.

Ez az állásfoglalás a világ legveszélyesebb terroristáira – akiknek nem okozott különösebb nehézséget az, hogy több ezer ártatlan ember megölésére esküdjenek össze – esetlegesen kiszabandó halálbüntetéssel foglalkozik. Az állásfoglalást olvasva eszembe jutottak azok a választópolgáraim, akik hat évvel ezelőtt az al-Káida terroristái robbantásának áldozatai lettek Londonban. A globális iszlám terrorizmus elleni küzdelem aszimmetrikus háború megjósolhatatlan kimenetellel és példátlan következményekkel, és a nemzetközi jognak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel.

A guantánamói fogolytábor erre a tragikus helyzetre reflektál, valamint arra a tényre, hogy az Egyesült Államok aránytalanul nagy részt vállal a terrorizmus elleni globális küzdelem terhéből. Természetesen az Egyesült Államok hatóságainak – hiszen az Egyesült Államok végül is demokratikus állam, és osztozik közös értékeinkben – minden ilyen eljárást tisztességesen és a jogszerű eljárás jogi biztosítékainak garantálásával kell lefolytatniuk, és az eljárásoknak lehetőleg polgári bíróság előtt kell zajlaniuk.

  Ana Gomes, szerző. – Elnök úr, Európa igen helyesen a halálbüntetés ellen van. A halálbüntetést el kell törölni, és az EU-nak, különösen a főképviselőnek és a soron következő lengyel elnökségnek, valamint valamennyi tagállamnak, határozottan fel kell szólítaniuk az Egyesült Államokat, hogy egy guantánamói fogoly első katonai bizottsági tárgyalásán zárják ki a halálbüntetés lehetőségét. Abd er-Rahím an-Nasíri szaúd-arábiai polgár ügye precedensértékű.

Halálra ítélni őt nemcsak emberi jogi szempontból lenne szégyen az Egyesült Államokra nézve, hanem a kívánttal teljesen ellentétes hatást is érhetne el a terrorizmus elleni küzdelemben. Obama elnök kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy felszámolja azt a Bush elnök idejére jellemző felháborító gyakorlatot, hogy a nemzeti biztonságra hivatkozva figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot. Obama elnök még nem váltotta valóra ezt az ígéretét, és még nem zárta be Guantánamót – ezen a téren az uniós tagállamok nagyobb mértékben hozzá tudtak volna járulni és hozzá is kellett volna járulniuk a sikerhez. De a Kongresszusnak is támogatnia kellene Obama elnököt ebben, és nyomást kellene gyakorolnia rá, hogy változtassa meg a katonai bizottsági rendszer visszaállítására vonatkozó döntést, mivel az nem garantálja a tisztességes eljárást. Azt a döntést is meg kellene változtatni, amely lehetővé teszi, hogy határozatlan időre őrizetbe helyezzenek olyan személyeket, akik ellen nem emeltek vádat.

Az EU-nak határozottan követelnie kell, hogy vagy emeljenek ellenük vádat, vagy engedjék őket szabadon. Abd er-Rahím an-Nasíri kilenc éve őrizetben van az Egyesült Államokban, és állítása szerint a CIA titokban tartotta fogva egy titkos lengyelországi börtönben. Az EU soron következő lengyel elnökségének ezért még inkább kötelessége igazságot szolgáltatni egy olyan embernek, akit kínoztak, törvénytelenül fogva tartottak, most pedig katonai bíróság előtt tisztességtelen eljárást folytatnak ellene. Ideje helyretenni a dolgokat; mind az Egyesült Államokban, mind Európában.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök úr, szeretnék feltenni egy kérdést. Honnan származik Gomes asszony információja a lengyelországi titkos börtönökről? Lengyelországban vizsgálat folyik ebben az ügyben, és eddig nincs bizonyíték arra nézve, hogy ezek a börtönök valóban léteztek. Lehetséges, hogy léteztek, de erre nincs bizonyíték. Tehát kíváncsi lennék, honnan származik ez az információ.

  Ana Gomes, szerző. – Elnök úr, a Parlament vizsgálatot folytatott az úgynevezett kiadatási programról, és ennek keretében vizsgálódott Lengyelországban és két másik országban is – köztük Romániában -, mivel állítólagosan ezekben az országokban titkos börtönök léteztek. Jelenleg azt tudjuk, hogy Litvániában találtak valamit, így ott is parlamenti vizsgálat indult.

Nem kevesebbet várunk a soron következő lengyel elnökségtől, mint hogy megfelelően kivizsgálja ezt az ügyet, és megállapítsa, mi igaz ezekből a súlyos állításokból.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök úr, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja úgy döntött, hogy nem támogatja a Guantánamóról szóló állásfoglalást. Nem azért, mert a tartalmával nem értünk egyet; inkább azért, mert nagyon erőtlennek találjuk. Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen erőtlen állásfoglalást fogalmaztunk meg.

Sajnálatos, hogy ilyen óvatosan és erélytelenül ítéljük el a magát a világ legnagyobb demokráciájának tartó ország által elkövetett emberi jogi jogsértéseket. Ebben az országban még mindig létezik a halálbüntetés, és Guantánamó jól példázza a világ számára a terrorizmus elleni küzdelem nevében elkövetett emberi jogi és nemzetközi jogi jogsértéseket.

Akár tíz évig is fogva tartanak embereket ebben a Kuba területén található fogolytáborban – még akkor is, ha esetleg nincs ellenük bizonyíték –, így kerülve ki az Egyesült Államok igazságszolgáltatását. Ezeket az embereket önkényesen tartják fogva. És ami még rosszabb, egyeseket meg is kínoznak, akár európai börtönökben is –Romániában, Litvániában és Lengyelországban. De erről tilos beszélni. Az egész világot kioktatjuk az emberi jogokról, de képtelenek vagyunk saját tagállamainkban betartatni azokat.

Még ma, ebben az állásfoglalásban sem szabad beszélnünk erről! Ezt nagyon sajnálatosnak tartom, és úgy gondolom, hogy így nem tudunk az emberi jogok hiteles védelmezőjeként fellépni a világban.

Igen, nagyon fontos megakadályozni Abd er-Rahím an-Nasíri és mások halálra ítélését, de határozottabban is elítélhettük volna az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos álláspontját, és legalább sajnálatunknak adhattunk volna hangot Obama elnök megváltozott hozzáállása miatt, különösen a katonai bíróságokkal kapcsolatban.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, kérdést szeretnék intézni Vergiat asszonyhoz, és sajnálom, hogy nem tudom megkérdezni Gomes asszonyt is. Vergiat asszony, ami az ön Romániával kapcsolatos állításait, valamint Gomes asszony Lengyelországgal kapcsolatos állításait illeti, ön úgy gondolja, hogy ezek valóban előmozdítják an-Nasíri ügyét? Ha ezekre az állításokra hivatkoznak, az milyen módon segít nekünk abban, hogy megtaláljuk a halálbüntetés kiszabása megakadályozásának módját? Vagy az állásfoglalásunk talán nem is a halálbüntetésről szól, hanem inkább az ezekkel az országokkal kapcsolatos állításokról?

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Preda úr, ugyanazon az ülésen vettünk részt, de nem ugyanaz az elképzelésünk a csütörtök délutáni ülésekről. Ellenzem a kettős mérce alkalmazását az emberi jogokkal kapcsolatban. Bizonyos országok esetében túlzásokba esünk, és általánosító kijelentéseket fogalmazunk meg, más országok esetében pedig inkább csak bizonyos, tetszés szerint kiválasztott eseteket veszünk figyelembe. Ebből a szempontból számomra bohózatnak tűnt az az ülés, ahol ezt az állásfoglalást készítettük elő, ezért távoztam is az ülésről.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, szeretném megkérdezni Vergiat asszonyt, hogy gyűlölete nem inkább az Amerikai Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja ellen irányul-e, mint a halálbüntetés ellen. Soha nem hallottam, hogy képviselőcsoportja elítélte volna például a sajnos gyakori kubai vagy kínai kivégzéseket.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Tannock úr, szeretném felhívni a figyelmét Kubáról szóló nyilatkozataimra. Ahogy mondtam, elítélem az emberi jogi jogsértéseket, történjenek azok a világ bármely részén, akár Kubában, akár máshol.

Nincs szükségem arra, hogy ön oktasson ki erről. Nem a keresztényeket védem a muszlimokkal szemben. A bolygónkon élő valamennyi embert védem, hogy minden ember szabadságban és egyenlőségben élhessen!

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, szeretném javasolni, hogy an-Nasíri ügyére fókuszáljunk. A katonai bizottsági tárgyaláson halálbüntetést szabhatnak ki Abd er-Rahím an-Nasírira. Tannock úrhoz hasonlóan én is szeretném emlékeztetni önöket, hogy an-Nasírit nagyon súlyos bűncselekményekkel vádolják, többek között egy amerikai repülőgép-anyahajó és az MV Limburg tartályhajó elleni támadásban való részvétellel. Elvi alapon ellenezzük a halálbüntetést, ezért fel kell szólítanunk az Egyesült Államok hatóságait, hogy ne szabjanak ki halálbüntetést.

Másrészről viszont szeretném elmondani, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja mindig is prioritásnak tekintette a szoros transzatlanti kapcsolatokat, amennyiben azok alapja a közös értékek létezésébe vetett hit és az emberi jogok tiszteletben tartása. Itt az ülésteremben valamennyien teljes mértékben elítéljük a terrorcselekményeket, és védelmezni akarjuk az áldozatokat. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy egy lapon említenek egy olyan demokráciát, mint az Egyesült Államok, azokkal a diktatúrákkal, amelyeket Vergiat asszony implicit vagy explicit módon, de mindenképpen védelmez.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Ana Gomes, szerző. – Elnök úr, szeretném megkérdezni Preda urat, hogy mit szól ahhoz a tényhez, hogy ma délelőtt a Parlamentben sok kollégánk – köztük én is – hallotta, hogy Thomas Hammarberg úr, az Európa Tanács emberi jogi biztosa egy erre a tárgyra vonatkozó kérdésre adott válaszában világosan kijelentette, hogy a lengyelországi, litvániai és romániai titkos börtönök létezésére vonatkozó súlyos vádak beigazolódtak, és hogy további vizsgálatokat fognak folytatni.

Hadd mondjam el, hogy én nem viseltetek ellenséges érzelmekkel az Egyesült Államok iránt. Én nagyra becsülöm az Egyesült Államokat, amely védelmezi a jogállamiságot és az emberi jogokat, és természetesen különbözik a terroristáktól, mivel azok célja a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok felszámolása.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Hadd mondjam el, hogy nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az egész vita során soha nem hitték el a román hatóságok álláspontját. Hadd emlékeztessem önöket, hogy Románia az Európai Unió tagállama, és szerintem legalább a partnereinkben bízhatunk. Szeretném emlékeztetni önöket arra is, hogy a román hatóságok mindig minden kért információt rendelkezésre bocsátottak a nemzetközi vizsgálatok során. A vizsgálatot lefolytató személyek bejuthattak Otopeni, Bukarest and Konstanca reptereire, valamint a torrejóni műhold-központba. A munka mindig az együttműködés szellemében zajlott, és nem lehet hitelesen igazolni ezeket a fellépéseket. Nem igazán értem, hogy ebben a kérdezz-felelek játékban miért nem hisznek önök soha egy tagállam, azaz a saját partnerük hatóságainak. Gomes asszony, Románia az Európai Unió tagállama, és nem szabad egy lapon említenünk azokkal az országokkal, amelyekről rendszeresen vitázunk itt a Parlamentben csütörtökönként.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Megjegyzem, hogy Preda úr messzire kalandozott a napirendi ponttól, és Románia védelmében beszélt, de én most nem ezzel akarok foglalkozni.

Hanem azzal, hogy sajnálatos módon sértegetett engem. Preda úr, sajnálom, de soha életemben nem védelmeztem itt az ülésteremben vagy bárhol máshol a világ egyetlen diktatúráját sem. Mindig is elítéltem minden emberi jogi jogsértést, bárhol követték is el.

Ezért megkérném Preda urat, hogy vonja vissza rám vonatkozó megjegyzéseit, és előre is köszönöm.

  Cristian Dan Preda, szerző. – (RO) Elnök úr, tudom, hogy kérdést tettek fel, de nem értem, mi a kérdés. Azt szeretném elmondani, hogy még mindig rossznak tartom, hogy egy kalap alá veszünk, egyenlően ítélünk meg olyan demokráciákat, mint az Egyesült Államok vagy az uniós tagállamok és olyan országokat vagy társadalmakat, ahol önkényuralom és totalitárius rendszer van, és a lakosság szenved a hatalmon lévők visszaéléseitől. Ezt akartam elmondani. Nagyon sajnálom, ha Vergiat asszony ezt sértésnek érezte.

  Renate Weber, szerző. – Elnök úr, nem tudom, hogy megszavazzuk-e ezt az állásfoglalást, de a vita után talán igen. Szerintem ez jó példa arra, hogy mit jelent következetesnek lenni elveink és értékeink tekintetében, hiszen ez a Parlament számos alkalommal felszólalt a halálbüntetés ellen, függetlenül attól, hogy hol alkalmazták. A Parlament felszólalt az ügyben is, mit jelent a jogszerű eljárás; an-Nasíri esetében ez a két alapvető emberi jogi kérdés forog kockán.

A jogszerű eljárás kizárja a katonai bizottságok előtti eljárásokat. Ezt a rendszert is bíráltuk már, mivel semmilyen tekintetben nem felel meg a tisztességes eljárásokra vonatkozó nemzetközi normáknak. Ebben az esetben egy szaúd-arábiai állampolgárra katonai bizottság szabhat ki halálbüntetést, holott 2009-ben a bírósági eljárás nélküli kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó külön felszólította az Egyesült Államokat annak biztosítására, hogy katonai bizottság ne szabhasson ki halálbüntetést.

A Parlament liberális képviselőcsoportja továbbra is teljes mértékben elkötelezett a terrorizmus elleni küzdelem mellett, ugyanakkor nem tesz semmiféle engedményt az emberi jogok és alapvető szabadságok tekintetében.

  Barbara Lochbihler, szerző. – (DE) Elnök úr, Oettinger úr, az Egyesült Államok jelenlegi kormánya kezdetben egyértelműen kiállt a guantánamói fogolytábor felszámolása mellett.

Sajnos azonban nem tartotta magát ahhoz a bejelentéséhez, amely többek között a katonai bizottságok felszámolására is ígéretet tett, mivel azok nem felelnek meg a tisztességes bírósági eljárásokra vonatkozó normáknak. Ez még drámaibbá teszi azt a tényt, hogy küszöbön áll egy halálbüntetésre vonatkozó döntés, amely akár kivégzéshez is vezethet. Ezért állásfoglalásunkban felszólítjuk az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg Abd er-Rahím an-Nasíri kivégzésének megakadályozására.

Ismételten felszólítjuk az Amerikai Egyesült Államokat, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetés alkalmazására, és csatlakozzon ahhoz a világméretű mozgalomhoz, amelyben 96 állam megmásíthatatlan döntést hozott a halálbüntetés eltörlésére vonatkozóan. A halálbüntetést még mindig alkalmazó államok száma ötvennyolcra csökkent. Ez pozitív fejlemény

Al-Nashiri urat Lengyelországban tartották fogva egy titkos CIA-börtönben, ahol komoly kínzásoknak vetették alá. Nekünk, európaiaknak végre valóban megállapodásra kell jutnunk azzal kapcsolatban, hogy mi is felelősek vagyunk ezekért a súlyos emberi jogi jogsértésekért. Nem folytatódhat az a gyakorlat, hogy ezeket az ügyeket bagatellizáljuk, szőnyeg alá söpörjük, a felelősök nagy része pedig büntetlen marad. A mai vita azt is mutatja, hogy nem segít az, ha felszínesen beszélünk az Amerika-ellenességről vagy az Európa-ellenes érzelmekről. Ehelyett a tényekkel kell foglalkozunk, ideértve a Gomez asszony által említett forrásokat is. Az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója a legutóbbi bizottsági ülésen előterjesztett egy hasznos dokumentumot, amely bizonyítja, hogy a CIA létrehozott ilyen börtönöket Lengyelországban.

  Bernd Posselt, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Amerikai Egyesült Államok nem a világ legnagyobb demokráciája, ahogy egy másik felszólaló mondta. Hanem a harmadik legnagyobb. Azonban nem hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államokra jó benyomást tenne, ha a világ második legnagyobb demokráciája, az Európai Unió – amely a világelső Indiát követi a sorban – az erről a fontos kérdésről folytatott belső viták során kudarcot vallana.

A kérdés nagyon is komoly, és helyesen hangzott el, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatunk az emberi jogokon alapul. A nemzetközi jog tiszteletben tartásáért harcolunk. Guantánamóban nem tartják be a nemzeti és nemzetközi jogot, Guantánamo léte sérti a nemzetközi jog elveit. A katonai törvénykezés ellen és a jogállamiságért küzdünk. A jogállamiság nem összeegyeztethető a katonai törvénykezéssel. Az élethez való jogért küzdünk, amely nem összeegyeztethető a halálbüntetéssel. Az emberi jogokért küzdünk, és az emberi jogokat Guantánamóban megsértik. Egyértelművé kell tennünk egy olyan fontos szövetségesünk, mint az Amerikai Egyesült Államok számára, hogy ezt nem vagyunk hajlandóak elfogadni. A Parlament álláspontja, a különböző képviselőcsoportok álláspontja mindig is ez volt. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport álláspontja is mindig ez volt. Guantánamót fel kell számolni. Az emberi jogok a terroristákra is vonatkoznak, de természetesen áldozataik érdekében ki kell rájuk szabni a törvényes büntetést. A büntetést azonban megfelelő bírósági eljárás keretében kell kiszabni.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, nagyon tisztelem Bernd Posseltet. A világ legnagyobb demokráciája természetesen India. De még soha nem hallottam, hogy az Európai Uniót országként emlegették volna. Szeretném megkérdezni, meg tudja-e erősíteni, hogy akkor most képviselőcsoportja álláspontja az, hogy az Európai Unió Indiához, Brazíliához, Amerikához, a világ nagy demokráciához hasonlóan egy ország?

  Bernd Posselt, (PPE). – (DE) Elnök úr, Winston Churchill szellemében beszéltem, aki azt mondta: „Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell létrehoznunk.”

  Justas Vincas Paleckis, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a halálbüntetés alkalmazása és a guantánamói helyzet hiteltelenné teszi az Amerikai Egyesült Államokat mint partnert az emberi jogokért folytatott küzdelemben. Nagyra értékelem Obama elnök Guantánamo felszámolására irányuló korábbi felszólításait, de még várat magára az amerikai kormány hatékony fellépése e téren vagy a fogvatartottakkal való bánásmód megreformálása terén, különös tekintettel az an-Nasíri ügyre.

Lehetetlen elmagyarázni az európai vagy a világ más részein élő embereknek, miért van még halálbüntetés az Egyesült Államokban, amikor Ukrajnában, Oroszországban, Azerbajdzsánban és Fehéroroszország kivételével Európában már mindenhol eltörölték. Hiszem, hogy nemsokára Amerikából is jó híreket fogunk kapni ezzel kapcsolatban.

  Marietje Schaake, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenki egyetért azzal, hogy a terrorizmus ellen küzdeni kell, a gyanúsítottakat bíróság elé kell állítani, és felelősségre kell vonni, igazságszolgáltatás elé kell őket állítani, és tisztességes eljárást kell lefolytatni. Azonban fennáll a veszély, hogy a terrorizmus ellen folytatott úgynevezett háborúban éppen azokat a szabadságokat és értékeket áruljuk el, amelyeket a terrorizmus felszámolásával állítólag meg akarunk védelmezni. Ha feladjuk az alapvető jogokat és elveket, azzal lehetővé tesszük a terroristák győzelmét. Ha igazságtalanul járunk el, akkor kevésbé leszünk hitelesek és erősek.

Obama elnök egyik első fontos bejelentése volt, hogy véget akar vetni a terrorizmus ellen folytatott háborúnak. A guantánamói fogolytábor azonban még mindig létezik, és ez ügyben nekünk, európaiaknak is magunkba kell néznünk. Egyrészt vonakodunk befogadni a volt guantánamói rabokat. Másrészt tisztáznunk kell, hogy Európa milyen módon vett részt a kiadatásokban és a bírósági tárgyalás nélküli fellépésekben, például a kínzásokban. Igen, a legszigorúbb normákat kell alkalmaznunk magunkra nézve, és szembesülnünk kell a jelenkori uniós történelem ezen sötét lapjaival. Ez azt jelenti, hogy nyíltan kell beszélnünk az érintett országokról. Úgy tűnik, hogy erre még itt, a Parlamentben sem vagyunk igazán képesek.

Az EU-nak és az Egyesült Államoknak együtt kell működniük, és nem az emberi jogok megsértésében, hanem inkább a világunkat érintő legsúlyosabb fenyegetések kezelésében. Az EU és az Egyesült Államok általában egyetért az alapvető értékekben, de a halálbüntetésről – amelyet Európában már teljes mértékben felszámoltak, és erre büszke vagyok – különböző nézeteket vall, és közös fellépésünk ezért kevésbé hatékony és kevésbé hiteles a világ számára. Mutassunk példát a szabad világ számára, hadd ismerjenek minket arról, hogy tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, legyen szó akár barátainkról, akár ellenségeinkről.

  Heidi Hautala, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi kollégámnak, akik arra emlékeztettek, hogy az emberi jogok védelme terén nem szabad megkülönböztetést tenni annak alapján, hogy hol történt az emberi jogi jogsértés. Ugyanúgy foglalkozni kell az Európai Unión belüli és az Európai Unión kívüli emberi jogi jogsértésekkel. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a Parlament másodszor is megvizsgálja az uniós tagállamok kiadatási és titkos fogva tartási programokban való esetleges részvételét.

Nem hiszem, hogy bárkinek is félnie kellene az igazságtól, és a Parlament egy új jelentéssel fényt deríthetne a kérdésre, így megszűnnének az alaptalan vádaskodások és gyanúsítgatások.

Ahogy az ma délelőtt már elhangzott, az általam is nagyra becsült Thomas Hammarberg úr, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, azt nyilatkozta, hogy ez a történet még nincs lezárva, hogy a vizsgálatok még folynak, és hogy nagyon örülne, ha a Parlament együttműködne az Európa Tanáccsal ebben a fontos kérdésben.

  Paul Murphy, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Guantánamo példázza a legszemléletesebben az imperialista erők képmutatását és emberi jogokkal kapcsolatos kettős mércéjét. A WikiLeaks által kiszivárogtatott aktáknak köszönhetően most még világosabb képet kaphatunk az ott elkövetett legnagyobb emberi jogi jogsértésekről – a szimulált vízbefojtás és a brutális kínzás más formáinak széles körű alkalmazásáról a vallomások és információk kicsikarása érdekében –, és ezek az akták arra is rávilágítanak, hogy a guantánamói fogolytáborban emberek százait tartják fogva valódi bizonyítékok nélkül.

Barrack Obama egyrészt nem tartotta be azt az ígéretét, hogy felszámolják ezt a rettenetes börtönt, másrészt most még a fogvatartottak katonai tárgyalásainak újrafelvételét is jóváhagyta. Ezt a pokoli fogolytábort haladéktalanul fel kell számolni, valamennyi fogvatartott számára tisztességes eljárást kell biztosítani polgári bíróság előtt, és minden titkos európai CIA-börtönt fel kell számolni. Az írországi Shannon repülőteret katonai és kiadatási célokra is használják – ennek is véget kell vetni. És el kell törölni a kegyetlen halálbüntetést.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, szeretném megkérdezni Murphy urat, hogy el tudná-e mondani nekünk gyorsan, hogyan kínozzák a politikai foglyokat Kubában.

  Paul Murphy, (GUE/NGL). – Elnök úr, Vergiat asszonyhoz hasonlóan én sem támogatom a kínzást. Semmiféle emberi jogi jogsértést nem támogatok, történjen az bárhol. De szerintem most Guantánamóról beszélünk. Szerintem most a titkos börtönökről beszélünk. Úgy vélem, olyan súlyos emberi jogi jogsértésekről beszélünk, amelyeket a világ legnagyobb imperialista hatalma – az Egyesült Államok – követ el, és amelyeket el kell ítélnünk.

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Guantánamo kérdése fontos, de gondolkodjunk távlatokban! A guantánamói fogolytábor létrehozása óta összesen 775 fogvatartott raboskodott ott. Nézzünk most végig az üléstermen: a guantánamói fogolytáborban összesen fogva tartott 775 személy mind elférne itt.

A Parlament természetesen elkötelezett az egyéni szabadságjogok és a jogszerű eljárás mellett, és ezt helyesen is teszi. De fel kellene ismernünk azt is, hogy bizonyos fogvatartottak problémát jelentenek. Egy afganisztáni csatamezőn például letartóztattak egy brit állampolgárt. Fegyverek voltak nála, és a Talibán fekete turbánját viselte. Azt állította, hogy azért jött Afganisztánba, hogy egy számítógépes tanfolyamon vegyen részt.

Igazán lenyűgöző, hogy a Parlament ennyire aggódik a guantánamói foglyok bírósági eljárásainak tisztességes volta miatt. Azonban azt mondanám a tisztelt Háznak, hogy az egyéni szabadságjogok ügyét jobban szolgálnánk azzal, ha inkább az európai elfogatóparanccsal foglalkoznánk többet. Az európai elfogatóparancs jogvédelmet biztosít, és 500 millió európait érint, míg Guantánamóban most már csak 171 fogvatartott van.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, öt nappal ezelőtt azt a hírt kaptuk, hogy a szeptember 11-i merénylet öt feltételezett értelmi szerzője ellen másodszor is hivatalosan vádat emeltek, és ezzel az Obama-kabinet tulajdonképpen lehetőséget teremtett arra, hogy ezek ellen az emberek ellen a guantánamói támaszpont börtönében katonai bizottságok előtt folytassanak eljárást.

Habár továbbra is határozottan elítélek minden terrorcselekményt és a fundamentalista terrorizmust, úgy gondolom, hogy fel kell szólítanunk a halálbüntetés teljes eltörlésére. Mégpedig azért, mert ellenezzük az alapvető emberi jogok megsértésének valamennyi esetét, történjenek ezek bárhol és bármikor.

Már elítéltük Guillermo Fariñas jogainak megsértését, akit nem engedtek el Strasbourgba a Szaharov-díj átvételére. Arról a Fariñas úrról van szó, akinek az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nem akarta odaítélni a Szaharov-díjat, mivel szerintük ez politikai célokat szolgál.

  Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, íme, egy példa arra, hogyan használja fel az Európai Unió az emberi jogi kérdéseket saját céljaira! Nem ítéljük el egyértelműen az Egyesült Államokat guantánamói bűnös magatartásáért. Nem ismerjük el az Európai Unió tagállamainak felelősségét abban, hogy tűrik a titkos CIA-börtönöket és az ott zajló kínzásokat.

Nem beszélünk arról, hogy az Egyesült Államok Guantánamóban kiskorúakat is fogva tart és kínoz, holott ők az UNICEF szerint fogságba esett gyermekkatonák, és más országok esetében nem haboznánk szörnyű diktatúráról beszélni és szankciókat megszavazni. Ha saját magunkról és az Egyesült Államokról van szó, máris kevésbé aggódunk az emberi jogok miatt.

Mi viszont emlékeztetni akarunk az emberi jogok egyetemességére. Azt szeretnénk, hogy magatartásunkat csak és kizárólag az emberek szolgálata irányítsa, és azt akarjuk, hogy az Egyesült Államokat, valamint az Európai Unió bűnrészesnek talált tagállamait vonják felelősségre az emberi jogi jogsértésekért. A nemzetközi jogot mindig be kell tartani, és a terrorizmus elleni küzdelem nevében elkövetett kínzásoknak és gyilkosságoknak véget kell vetni.

És végül, de nem utolsósorban, érdemes ismét elmondani, hogy a guantánamói támaszpontot fel kell számolni, és a területnek ismét kubai ellenőrzés alá kell kerülnie.

  Eduard Kukan (PPE). – Elnök úr, az élethez való jog az egyik legfontosabb emberi jog, ezért a halálbüntetésnek nincs helye a demokratikus társadalmakban. Ma Európa a világ egyetlen régiója, ahol nincs halálbüntetés – az egyetlen szomorú kivétel Fehéroroszország. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió továbbra is határozottan elkötelezett amellett, hogy mindenhol töröljék el a halálbüntetést.

A transzatlanti kapcsolatok és a kölcsönös együttműködés a terrorizmus elleni küzdelem terén kétségkívül felbecsülhetetlenül fontosak az Európai Unió számára. Szeretném mégis megragadni az alkalmat, hogy felszólítsam az Egyesült Államok hatóságait, ne szabjanak ki halálbüntetést Abd er-Rahím an-Nasíri ügyében.

Végezetül szeretnék csatlakozni azokhoz a kollégáimhoz, akik valamennyi országot az európai modell követésére, a halálbüntetés eltörlésére sarkalltak. Legyen a halálbüntetés eltörlése általánosan elfogadott érték! Minden kivégzést, történjen az bárhol, el kell ítélni.

  Corina Creţu (S&D). – Elnök úr, egyetértek azokkal a kollégáimmal, akik úgy gondolják, hogy ha ilyen súlyos vádakat hozunk fel egy ország ellen, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy minden szükséges információ a rendelkezésünkre áll. Nem hiszem, hogy itt a kettős mércéről lenne szó. A tisztességről és a tájékozottságról van szó.

Ami a napirendi pontot illeti, az USA felelős a fogvatartottak jogaiért, a halálbüntetés eltörlése pedig erkölcsi kötelessége. A transzatlanti kapcsolatok elsősorban a közös értékeken alapulnak, ezért remélem, hogy az amerikai hatóságok pozitívabban fognak majd hozzáállni az EU-nak a halálbüntetés világszerte történő eltörlése melletti elkötelezettségéhez.

– (RO) Szeretnék válaszolni Preda úrnak is. Az, hogy a halálbüntetés eltörlését támogatjuk, még nem jelenti azt, hogy alábecsüljük stratégiai partnerségünket az Egyesült Államokkal, amely mind az Európai Unió, mind annak tagállamai számára fontos. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok nemcsak az ön képviselőcsoportja, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport számára jelentenek prioritást, hanem a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja számára is, és ez a jövőben is így lesz.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr, Abd er-Rahím an-Nasíri ügyét szeretném hangsúlyozni. Abd er-Rahím an-Nasíri nemcsak Guantánamo és a halálbüntetés miatt emblematikus figura, hanem azért is, mivel ő az egyike az európai titkos börtönök két megnevezett áldozatának. Abu Zubajdahhal együtt áldozati státuszt kapott a lengyel igazságszolgáltatási eljárásban, és így esély nyílt arra, hogy Európában előremozduljon a felelősségre vonás folyamata.

Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az állásfoglalás végső változata világosan szólítson fel az Európai Unió tagállamai bűnrészességének, valamint kiadatási és titkos fogva tartási programjaiknak teljes körű és tényleges kivizsgálásra. Amint azt az Amnesty International javasolta, ezeket össze kell kapcsolni a TDIP-jelentéssel és a nyomon követéssel, amelynek egy új, saját kezdeményezésű jelentésbe történő felvételében az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) megegyezett. Az Európai Parlament felelősségre vonással kapcsolatos munkája létfontosságú ahhoz, hogy ezek a kérdések az Európai Unió napirendjén maradjanak.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, egy újabb szomorú példa arra a kettős mércére, amely olyan gyakran jellemző a Parlamentre. A vita tárgya az emberi jogok megsértése az Egyesült Államok hatóságai részéről: az önkényes és illegális fogva tartás, a tisztességes eljáráshoz való jog megtagadása, a kínzás és halálbüntetés alkalmazása.

A jogsértések egy részét az Európai Unió tagállamainak bizonyított közreműködésével követték el; ezek a tagállamok a CIA rendelkezésére bocsátották területüket. Sajnálatos módon azonban a közös állásfoglalásra irányuló indítványban egyetlen szóval sem ítéljük el az Egyesült Államok hatóságait vagy a velük együttműködő európai országokat. Bezzeg, ha bizonyos más országokról van szó, akkor a Parlament nem szűkölködik az elítélő szavakkal! Jelen esetben a követelések kérésekké szelídültek, és az alapvető megközelítést jól érzékelteti az, hogy az állásfoglalás első pontja hangsúlyozza a közös értékeken és az emberi jogok tiszteletben tartásán nyugvó, szoros transzatlanti kapcsolatokat. Láthatják, mit jelent az emberi jogok tiszteletben tartása. Szánalmas, de nyilvánvaló.

Elnök úr, végezetül hadd mondjam még el, hogy a guantánamói támaszpont felszámolása helyett inkább azt kellene követelni, hogy adják vissza Kubának ezt a területet, amelyet az Egyesült Államok jogtalanul foglalt el.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, egy dologban valamennyien egyetértünk: az EU-nak továbbra is szorosan együtt kell működnie a nemzetközi terrorizmus felszámolásában. Ugyanakkor sokkal jobban hangsúlyoznunk kell, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet nem lehet az emberi jogok és más alapvető értékek kárára folytatni.

Az EU már régóta kiáll a kínzás és a halálbüntetés ellen, és ez Abd er-Rahím an-Nasíri esetére is igaz. Két fontos elvet nem szabad elfelejteni: minden körülmények között nemet kell mondani a halálbüntetésre, és a terrorizmus elleni küzdelemnek egyben a terrorizmus okai elleni küzdelemnek is kell lennie. Amint azt tudják, transzatlanti kapcsolataink olyan közös értékeken nyugszanak, mint az egyetemes emberi jogok és a tisztességes eljáráshoz való jog. Ezért az Amerikai Egyesült Államoknak felül kell vizsgálnia katonai bíróságait, fel kell számolnia a guantánamói támaszpontot, és soha nem szabad kínzást alkalmaznia.

  Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Elnök úr, sok képviselőtársam azt állította, hogy bizonyítékok vannak a lengyelországi és romániai börtönök létére és a kínzás alkalmazására. Határozottan felszólítok arra, hogy a bizonyítékokat adják át a lengyel ügyészségnek, mivel Lengyelországban vizsgálat folyik ebben az ügyben. Az ügyészség független, a kormánytól is független, és a vizsgálatot a Helsinki Emberjogi Bizottság felügyeli. A két guantánamói foglyot képviselő jogászokat is bevonták a vizsgálatokba, és ha bármilyen bizonyíték létezik, azt a lengyel ügyészég rendelkezésére kell bocsátani vizsgálatra. Az előző parlament ciklusban parlamenti bizottság foglalkozott ezen ügy kivizsgálásával. Ennek a bizottságnak az egyik tagja most Lengyelországban azt állítja, hogy van bizonyíték, mégpedig egy volt lengyel szocialista miniszterelnök által aláírt dokumentum, amely a börtön kérdését szabályozta. Amikor megkérdezték, hogy látta-e ezt a dokumentumot, azt válaszolta, hogy nem látta, csak hallott róla. Tehát remélem, hogy akiknek vannak bizonyítékaik és dokumentumaik, azok át is fogják adni ezeket, nem pedig csak beszélnek róluk.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, el kell mondani, hogy ez a vita és a köztünk zajló politikai perpatvar nem igazán szolgálta megfelelően az állásfoglalás céljait, és nem igazán azt mutatta, hogy a Parlament és általában az EU minden egyes ember pártatlan eljáráshoz való jogát igyekszik megvédeni, és valóban ellenzi a halálbüntetést.

Mi a vádlott által elkövetett bűncselekményektől függetlenül kategorikusan elutasítjuk a halálbüntetést. Ahogy számos felszólaló elmondta, az an-Nasíri elleni vádak igen súlyosak. Olyan terrorcselekmények elkövetésével vádolják, amelyekben több tucat ember vesztette életét. Ezért állásfoglalásunkban el akarjuk mondani, hogy ellenezzük, amit tett. Nem támogatjuk a terrorizmust, de kiállunk a mellett az elv mellett, hogy mindenkinek joga van a páratlan eljáráshoz, és felszólalunk a halálbüntetés eltörléséért.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselők, az Európai Unió szorosan együttműködik az Amerikai Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni küzdelemben. Ugyanakkor a terrorizmus elleni küzdelemben is nagy jelentőséget tulajdonítunk az emberi jogok védelmezésének. Tavaly júniusban az EU és az USA együttes nyilatkozatot adott ki a terrorizmus elleni küzdelemről, és e szerint a terrorizmus elleni küzdelemnek összhangban kell állnia az alapvető értékekkel és a jogállamiság elvével. A megállapodás szerint a terroristagyanús személyek elleni bírósági eljárásoknak olyan megfelelő jogi keretek között kell lezajlaniuk, amelyek biztosítják a megfelelő eljárásjog betartását, és olyan tisztességes eljárást biztosítanak, amely a lehetőségekhez mérten hatékony, és hozzáférhető a közvélemény számára.

Az Európai Unió már évek óta kéri a guantánamói fogolytábor felszámolását. Véleményünk szerint az eljárás nélküli hosszas fogva tartás nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal. Ezért az EU üdvözölte, hogy Obama elnök több mint két évvel ezelőtt bejelentette és megszervezte a tábor egy éven belüli felszámolását. Megállapodtunk az USA-val egy olyan közös keretben, amely egyes korábbi foglyok szabadon bocsátásának és uniós tagállamokba történő befogadásának alapját képezi. Továbbra is készen állunk szorosan együttműködni az Egyesült Államokkal a fogolytábor felszámolására irányuló további intézkedésekben.

Az amerikai elnök ez év márciusi határozata ellenére, amelyben hivatalosan engedélyezte, hogy bizonyos fogvatartottakat tovább tartsanak Guantánamóban, az Unió reméli – illetve inkább elvárja –, hogy az Egyesült Államok kormánya folytassa e kérdés megvitatását a Kongresszusban, és tegyen erőfeszítéseket a fogolytábor mihamarabbi felszámolása érdekében.

Az Európai Unió és tagállamai határozottan és minden körülmények között ellenzik a halálbüntetést. E mellett a nézetünk mellett a világ bármely országával való kapcsolatunkban kiállunk. Az EU halálbüntetésre vonatkozó iránymutatásaival összhangban erős nyomást gyakorlunk az Egyesült Államokra a halálbüntetés nemzeti és szövetségi állami szintű eltörlése érdekében, az egyedi esetekben pedig kegyelmet kérünk a halálraítélteknek. Aggódunk azok miatt a foglyok miatt, akiket esetleg halálra ítélnek.

Feltételezzük, hogy az Egyesült Államok hatóságai még nem döntötték el, vajon Mohamed an-Nasírit és a 10 évvel ezelőtti terrorcselekményekben bűnrészességgel vádolt öt személyt halálra ítélheti-e a bíróság. Biztosíthatom önöket, hogy az Európai Unió szorosan nyomon fogja követni az eljárásokat, és megfelelő módon rendszeresen fel fogja vetni az amerikai hatóságoknak a halálbüntetéssel és a tisztességes eljárással kapcsolatos aggályait.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – (RO) A szaúdi állampolgárságú Abd er-Rahím an-Nasít az Egyesült Államok hatóságai 2002-ben tartóztatták le, és 2006-ban háborús bűnök és terrorizmus vádjával szállították a guantánamói támaszpontra. Az USA igazságügyminisztere halálbüntetés kiszabását kérte. Az Egyesült Államok hatóságai 2011. június 30-ig fogják eldönteni, támogatják-e, hogy a halálbüntetést katonai bizottság előtt zajló eljáráson szabják ki. A terrorizmust el kell ítélni, és a terrorcselekményekért felelős személyeket kivétel nélkül meg kell büntetni. Azonban valamennyi vádlottnak joga van a tisztességes eljáráshoz. A halálbüntetésnek nincs helye egy olyan országban, amely az emberi méltóság és az emberi jogok egyik legfőbb védelmezője. Egyetértek azokkal, akik felszólítják a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgessék az USA hatóságait a halálbüntetés eltörlésére és a szóban forgó szaúdi állampolgár számára tisztességes eljárás biztosítására.

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma és ügynökségei a guantánamói fogolytábor tekintetében egyértelműen megsértették a nemzetközi jogot, különösen a genfi egyezményt. Elfogadhatatlan, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az emberi jogok és demokrácia állítólagos élharcosa, kínzást és bántalmazást alkalmaz a fogolytáborban a foglyok ellen. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az USA haladéktalanul számolja fel a tábort, és folytasson független és pártatlan vizsgálatot a táborban történt feltételezett emberi jogi jogsértések ügyében. Egyetlen demokratikus állam sem alkalmazhatná a halálbüntetést; ezért felszólítjuk az Egyesült Államok hatóságait, hogy Abd er-Rahím an-Nasíri ügyében és semmilyen más ügyben ne szabjon ki halálbüntetést. Az Európai Uniónak és tagállamainak meg kell győzniük az Egyesült Államokat arról, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre. Az Európai Unió hitelessége érdekében mindenképpen el kell kerülnünk az ilyen elvi kérdésekben a kettős mérce alkalmazását.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

12.3. Ukrajna: Julia Tyimosenkó és más volt kormánytagok ügye (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont vita öt állásfoglalásra irányuló indítványról, amelyek tárgya: „Ukrajna: Julija Timosenko és más volt kormánytagok ügye”⁽¹⁾.

  Kristian Vigenin, szerző. – (BG) Elnök úr, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében szeretném kijelenteni, hogy számunkra Ukrajna demokratikus fejlődése prioritás, amelyben nem ismerünk kompromisszumot. Sem külső, sem belső tényezők szempontjából nem kételkedhetünk az ukrán nép által elért eredményekben.

A jelenlegi kormány számos kezdeményezés segítségével próbálja javítani a korrupció elleni küzdelem jogalapját és hatékonyságát. Ebben támogatnunk kell a kormányt. Az ukrán elit hozzá van szokva a büntetlenséghez, és ezen változtatni kell. Ez lehetőséget teremthet olyan kedvező reformok végrehajtására, amelyek közelebb hozzák Ukrajnát az Európai Unióhoz, és javítják a polgárok jövőre vonatkozó kilátásait.

Most azonban azt kockáztatjuk, hogy azzal fognak vádolni minket, hogy európai politikai „védőfallal” védjük az előző kormány vezető személyiségeit, köztük magát Julija Timosenkót. Ha elvárjuk az ukrán kormánytól, hogy ne avatkozzon bele a független bíróság és ügyészség munkájába, akkor az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport milyen alapon szólítja fel az Európai Parlamentet ma arra, hogy ilyen politikai kérdésekbe avatkozzon bele? Elfogadhatatlannak tartom, hogy az előző ukrán kormány valamennyi döntését megbocsássuk. Az előterjesztett szöveg pedig éppen ezt sugallja, és tulajdonképpen arra szólít fel, hogy a hatalommal való visszaélés egyes eseteit kendőzzük el kollektív bűnösséggel.

A mi kiegyensúlyozottabb megközelítésünk konstruktív, az Ukrajna és az Európai Unió közötti szorosabb együttműködés lehetőségeire összpontosító közös állásfoglalásra irányuló indítványt tesz lehetővé, miközben az országban zajlik az igazságszolgáltatási reform, és korrupcióellenes intézkedéseket vezetnek be. A most előterjesztett közös állásfoglalásra irányuló indítvány azonban ideologikus és konfrontatív.

Felszólítok az úgynevezett „közös állásfoglalásra irányuló indítvány” elutasítására, és az S&D képviselőcsoport javaslatának támogatására.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, csak azt szeretném kérdezni képviselőtársamtól, hogy mégis mit jelent az emberi jogok egyetemességének folyamatos hangsúlyozása, ha most Ukrajna esetében hirtelen arról beszélünk, hogy nem szabad beavatkozni egy ország belügyeibe. A Szovjetunió szokása volt azzal érvelni, hogy nem szabad beavatkozni egy ország belügyeibe. Az emberi jogokkal kapcsolatos esetekben mindig be fogunk avatkozni, különösen egy olyan fontos partnerünk, mint Ukrajna esetében.

  Kristian Vigenin, szerző. – (BG) Elnök úr, nem azt mondjuk, hogy nem szabad beavatkozni Ukrajna belügyeibe, hanem azt, hogy nem szabad beavatkozni Ukrajna független bíróságának és ügyészségének működésébe. Úgy gondolom, hogy a különbség világos. Nem akarunk politikai beavatkozást sem az ukrán kormány, sem az Európai Parlament részéről. Ugyanakkor az előterjesztett úgynevezett „közös állásfoglalásra irányuló indítvány” szövege éppen ezt teszi.

És ha az egyetemességről beszélünk – nem tudom, hány percem van még, elnök úr -, akkor nézzünk körül, és láthatjuk, hogy az Európai Unió tagállamaiban is vannak nagyon hasonló esetek. Posselt úr, elhiszem önnek, hogy tartja magát az elveihez, és mindig kiáll az emberi jogok mellett – legyen szó akár az Európai Unióról, akár Ukrajnáról –, de csak akkor, ha Bulgáriával kapcsolatban is előterjeszt egy ilyen állásfoglalást, ahol a miniszterelnökök és volt miniszterek ellen abszurd vádakkal folytatnak vizsgálatot.

  Jaromír Kohlíček, szerző. – (CS) Elnök úr, néha nagyon elcsodálkozom. Ez történt akkor is, amikor elolvastam az Ukrajnáról szóló állásfoglalásra irányuló indítványt. Előtte nem tudtam, hogy bizonyos országok minisztereinek és miniszterelnökeinek élethosszig tartó mentelmi joguk van.

Kétségkívül figyelemreméltó, hogy az Európai Parlament egyrészről következetes korrupcióellenes fellépésre szólít fel, másrészt viszont, amikor Danyilisin volt kormánytag ellen indul eljárás, akkor politikai menedékjogot kap a Cseh Köztársaságban, az én hazámban, anélkül, hogy előzetes vizsgálatot folytatnának az ügyben. Mellékesen jegyzem meg, hogy Danyilisin úr soha semmilyen politikai pártnak nem volt a tagja, tehát az ellene felhozott vádak tisztán gazdasági jellegűek.

Törekedjünk következetes korrupcióellenes szankciókra mind az Európai Unión belül, mind azon kívül. Ez teljesen rendben van, de valamennyi érintett ország alkotmányát el kellene olvasnunk, és meg kellene próbálnunk megállapítani a tényeket. Majd ha az európai országokban valóban felszámoltuk a korrupciót, akkor kellene visszatérnünk azokhoz az erélyes ajánlásokhoz, amelyeket az elfogadott állásfoglalásokban sajnos mi magunk intéztünk különböző országokhoz.

Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja egyetért az állásfoglalás általános részeivel, de komoly kétségei vannak az említett pontokkal kapcsolatban, ezért nem fogja támogatni az állásfoglalást.

  Michael Gahler, szerző. – (DE) Elnök úr, sajnálatos módon okunk van arra, hogy határozott kritikával illessük az ukrán politikai helyzetet, valamint különösen az ellenzéki politikusok alkotmányos jogainak megnyirbálására használt eszközöket.

Julija Timosenko ellenzéki vezető és más vezetők emberi jogait megsértették, és politikai indíttatású büntetőeljárások, valamint elavult eljárásjog alkalmazásával megakadályozták őket politikai tevékenységük gyakorlásában. Ha valaki a vádlottnak az aktáiba való betekintésre vonatkozó alkotmányos jogát éppen az ellenkezőjére fordítja, azaz kényszeríti a vádlottat az aktákba való betekintésre, mint például Lucenko úr esetében, ahol ezt bebörtönzéssel kényszerítették ki, valamint Timosenko asszony esetében, akit eddig összesen 44 alkalommal idéztek be, nos, az a valaki nyilvánvalóan demonstrálja, hogy milyen ember, továbbá azt is, hogy régi jó szokás szerint politikai célokra használja az igazságszolgáltatási rendszert.

Janukovics elnök és a hatóságok véget kell, hogy vessenek a zaklatásnak. Janukovics elnök személyesen felelős Timosenko asszony, Lucenko úr, valamint kollégáik és támogatóik jólétéért.

Janukovics úr, az ebben az ügyben tanúsított magatartása dönti el, hogy hiteles-e ön, és hogy valóban be akarja-e vezetni az európai értékeket Ukrajnában.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Paweł Robert Kowal (ECR). – (PL) Elnök úr, számos dologban egyetértek képviselőtársammal. Mindannyian tudjuk, hogy a közép- és kelet-európai országokban milyen fontos volt a demokrácia és az emberi jogok megszilárdítása szempontjából az uniós csatlakozás, illetve előtte az uniós csatlakozás reménye. Szeretném megkérdezni Gahler urat, hogy készen áll-e kinyilvánítani azt, hogy az ukrán társadalom és valamennyi ukrán politikus számára biztosítani kell ezt a politikai perspektívát, vagyis hogy ráléphetnek az Európai Unióba vezető útra, és hogy támogatná-e az Európai Parlament ilyen jellegű nyilatkozatait.

  Michael Gahler, szerző. – (DE) Elnök úr, Ukrajna jelenlegi kormányának magatartása nyilvánvalóan nem könnyíti meg az ország Európa felé történő elmozdulását.

  Kristiina Ojuland, szerző. – Elnök úr, nem annak megítélésére vagyunk itt, hogy Julija Timosenko ártatlan-e vagy bűnös. Nem erről van szó, hiszen az ukrán hatóságok nem megfelelően folytatták le a jogi eljárásokat, és intézkedéseikkel megsértették a jogállamiságot.

Tiltakozunk az ellen, hogy Ukrajnában az igazságszolgáltatási rendszer segítségével akarják felszámolni a politikai ellenzéket. Garantálni kell a vádlottak törvény biztosította jogainak tiszteletben tartását, és a vádak szerint általuk elkövetett bűnök természetével és súlyosságával összhangban álló intézkedéseket kell hozni ellenük.

Az állásfoglalás célja felhívni az ukrán hatóságok figyelmét a jogállamiság elvének néhány olyan nyilvánvaló megsértésére, amelyek eltávolították Ukrajnát az európai értékektől. Ha ezek az esetek mindennapossá válnak, az csökkenti az ország esélyeit a jövőbeli európai integrációra.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. – Elnök úr, mi, zöldek támogatjuk ezt a közös állásfoglalásra irányuló indítványt, mégpedig azért, mert véleményünk szerint a korrupció elleni küzdelem a jogállamiság megteremtésének és megszilárdításának egyik alapja Ukrajnában, Ukrajna Európai Unióval való kapcsolatainak elmélyítése és az uniós politikákhoz történő alkalmazkodásának fokozása céljából.

Ezért hangsúlyozzuk, hogy ezek az erőfeszítések megkövetelik a tisztességes, pártatlan és független jogi eljárásokat. Ezért aggodalommal halljuk azt az általánosan elterjedt véleményt, hogy a Timosenko asszony és kormánya egyes tagjai ellen jelenleg folyó ügyek politikai indíttatásúak, és óva intünk attól, hogy a büntetőjogot politikai célokra használják. Ezért felszólítjuk az ukrán hatóságokat annak biztosítására, hogy az igazságszolgáltatást ne alkalmazzák szelektíven, és hogy a vizsgálatokat és eljárásokat maximális átláthatósággal folytassák le.

Végül, ez az oka annak is, hogy felszólítjuk az ukrán hatóságokat azon látszat elkerülésére, hogy az igazságszolgáltatást szelektíven alkalmazzák, és ragaszkodunk ahhoz, hogy biztosítsák a nyomozások, bírósági eljárások és tárgyalások legmagasabb szintű átláthatóságát; felszólítjuk továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az ukrán igazságszolgáltatás reformjához az EU kapacitáskiépítési programjának megfelelőbb mértékű kihasználásával, továbbá hogy vizsgálja meg egy Ukrajnával foglalkozó magas szintű európai uniós tanácsadó csoport létrehozását, hogy segítséget nyújtson az országnak az uniós szabályozáshoz – többek között az igazságszolgáltatás terén – történő alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekben.

  Elena Băsescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, a Julija Timosenko elleni korlátozó intézkedések a jelenlegi kormánynak az előző kormány tagjai ellen irányuló sorozatos fellépésének újabb állomását jelentik; ezek célja az ellenzék megfélemlítése és gyengítése. Mély aggodalommal tölt el bennünket az igazságszolgáltatási rendszer politikai célokra történő felhasználása, hiszen szelektív igazságszolgáltatást alkalmaznak, amely csak az ellenzék tagjai ellen irányul. Ez veszélyezteti Ukrajnában a jogállamiság és demokrácia megszilárdulását.

Felszólítjuk a kijevi hatóságokat a pártatlan, független és átlátható igazságszolgáltatás biztosítására, valamint arra, hogy a vádlottaknak tisztességes eljárást biztosítsanak. Ugyanakkor felszólítjuk a kijevi hatóságokat, hogy tartsák be a demokrácia szabályait, és biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, hiszen ezeket a kötelezettségeket a keleti partnerség részeként elfogadták. Ezen elvek tiszteletben tartása létfontosságú az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítése szempontjából, ideértve a társulási megállapodás aláírását is.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a soron következő lengyel elnökség egyik prioritása a keleti partnerség megerősítése. Lengyelország közvetlen szomszédja, Ukrajna az egyik legfontosabb partnerünk, és ennek a helyzetnek köszönhetően lehetősége van a többi partnernél nagyobb előnyökre szert tenni. Osztom azt a véleményt, hogy Ukrajnának közelednie kell az Unióhoz, és ez azt is jelenti, hogy Ukrajnának el kell fogadnia a jogállamiságra és a közélet átláthatóságára vonatkozó európai normákat. Mély aggodalommal figyelem az ukrajnai korrupciós botrányokat és a néha groteszk módon vádolt politikusok ellen folytatott eljárásokat. Az Unió nagyon óvatosan kommentálja az ukrajnai eseményeket. Különösen óvatosan nyilatkozott Julija Timosenko ügyéről a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.

Úgy gondolom, hogy az Unió és Ukrajna közötti jövőbeli együttműködés részeként olyan eszközöket kell létrehozni, amelyek hosszabb távon hozzájárulnak az ukrán jogállamiság megszilárdításához. Gondolok itt például egy olyan tanácsadó csoport létrehozására, amely segítené az ukrán törvények közelítését az európai normákhoz, és támogatást nyújtana számos jogi területen, köztük például a bírók képzésének terén is. Úgy gondolom, hogy Ukrajnának európai törekvései miatt – amelynek számos feltétele van – hajlandóságot kell mutatnia erre. Remélem, hogy az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége is ezt az álláspontot fogja képviselni.

  Leonidas Donskis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Ukrajna demokratikus állam. Ezért most egy partnerünk, szövetségesünk és barátunk felé fejezzük ki az aggodalmunkat. Mint tudjuk, a világon senki sem tökéletes, de az európai normák, valamint a demokrácia logikája és értékei alapján elvárjuk az ukrán hatóságoktól, hogy ne éljenek vissza a hatalommal, és ne támogassanak, ill. ne rendezzenek politikailag motivált pereket, és a politikai megtorlás helyett garantálják a gyanúsítottaknak a tisztességes eljárást.

Julija Timosenko és más volt ukrán kormánytagok, akik sokáig Janukovics elnök riválisai voltak, nem tekinthetők kollektíven bűnösnek vagy felelősnek azokban és azokért a dolgokért, amelyek a politikai gyakorlat hiányosságaira mutatnak rá. Először is, mindannyian egy demokratikus állam polgárai. Semmiképpen nem védőbeszédet akarunk tartani. Egyszerűen csak emlékeztetjük barátainkat arra, hogyan működik egy demokrácia.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a narancsos forradalom óta hat év telt el, és az ukrán politikát még mindig a rivalizálás és a feszültségek jellemzik. Timosenko volt miniszterelnök asszony és kormányának néhány volt tagja ellen eljárás folyik olyan bűncselekményekért, amelyeket állítólag hivatali idejük alatt követtek el. Nekem gyanús, hogy ezek a vádak politikailag motiváltak. Attól tartok, hogy Janukovics elnök megpróbálja semlegesíteni az egyetlen olyan politikai szereplőt, aki elég erős, bátor és népszerű ahhoz, hogy veszélyt jelentsen hatalmára nézve. Ne felejtsük el, hogy a narancsos forradalmat az váltotta ki, hogy Janukovics 2004-ben csalással próbálta megnyerni az elnökválasztást! E miatt a bűncselekmény miatt nem emeltek vádat ellene.

Timosenko asszony nagy támogatottságot élvez Nyugat-Ukrajnában, és az ukrán állampolgárok milliói számára ő testesíti meg a reményt. Nagyon furcsa, hogy az egészségügyi költségvetési csalással kapcsolatos vádakat nem Zinovii Mytnyk, akkori egészségügyiminiszter-helyettes ellen hozták fel, aki a megállapodást aláírta. Ő azóta furcsa módon ismét feltűnt, mint Janukovics kormányának új egészségügyi minisztere.

Ha Janukovics csökkenteni akarja Timosenko asszony politikai befolyását, akkor azt nyílt és demokratikus eszközökkel kellene megpróbálnia, nem pedig az igazságszolgáltatási rendszer politikai manipulációjával. Vigenin úrtól pedig azt kérdezném – mivel a szocialista képviselőcsoport kapcsolatban áll Janukovics pártjával, a Régiók Pártjával –, hogy bízik-e az ukrán legfőbb ügyészség politikai pártatlanságában? Vigenin úr, válaszolna erre a kérdésemre?

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr, Ukrajna politikai életét az az atyáskodó vezetési stílus jellemzi, amely mélyen gyökerezik a szovjet érában. Még a narancsos forradalom vezetői, Juscsenko elnök és Timosenko miniszterelnök is némileg furcsa viselkedést tanúsítottak.

Például Ukrajnában és máshol is nyílt titok, hogy a 2009 elején hozzánk is elért gázválság valódi oka a Timosenko miniszterelnök és Juscsenko elnök családjai közötti konfliktus, amelyet az okozott, hogy mindkét klán a saját ellenőrzése alá akarta vonni a gázszállításból származó profitot. Egyetértek azzal, hogy az ellenzék gyengítése érdekében alaptalanul vádolni politikai ellenfeleinket elfogadhatatlan dolog, de szerintem az is merész állítás, hogy Timosenko kabinetjének egyetlen tagja sem tett semmi rosszat kaotikus kormányzásuk idején.

Timosenkóék éppen azért vesztették el a választásokat, mivel az embereknek elegük lett a bizonyos köztisztviselők között széles körben elterjedt korrupcióból és a közvagyon fosztogatásából.

Ezért, ha valóban segíteni akarjuk Ukrajnát egy nyitott, demokratikus társadalom létrehozásában, akkor azt szisztematikus ajánlásokkal kell megtennünk, nem pedig úgy, hogy megkérjük őket, hogy a számunkra – illetve az önök számára – kedves, magas beosztású tisztviselőkkel bánjanak máshogy, mint más vádlottakkal. Hiszen mi itt, az Európai Unióban azt tartjuk, hogy mindenki egyenlő, és ez a törvény előtti egyenlőséget is magában foglalja.

  Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, a Timosenko asszony és más ellenzéki politikusok által állítólagosan elkövetett jogsértések ügyében zajló vizsgálatokban alkalmazott módszerek teljes mértékben lejáratták az ukrán igazságszolgáltatást, a rendőrséget és a jelenlegi kormányt. A politikai ellenfelek üldözése a múlt század totalitárius kommunista rezsimjeire volt jellemző, és különösen érzékenyek erre azok az uniós polgárok, akik még jól emlékeznek ezekre a rezsimekre. Egy demokratikus társadalomban teljesen elfogadhatatlan, hogy a hatalom képviselői hatalmukkal visszaélve próbálják meg lejáratni politikai ellenfeleiket. Felhívom a figyelmet arra, hogy ez alapjaiban kérdőjelezi meg az ukrán igazságszolgáltatás függetlenségét.

Ezért felszólítom az uniós tagállamokat, hogy csatlakozzanak a Cseh Köztársasághoz, és adjanak politikai menedékjogot az üldözött ukrán ellenzéki politikusoknak, valamint vegyenek fontolóra szankciókat Ukrajna ellen a nemzetközi jog megsértése miatt, amennyiben Ukrajnában nem változik a helyzet.

  Paweł Robert Kowal (ECR). – (PL) Elnök úr, azon tűnődöm, mi a lényege ennek a mai vitának, hiszen a tények közismertek, és azok mellett állunk ki, akik ma nehéz helyzetbe kerültek, mert a hatalmon lévők visszaélnek hatalmukkal. Le kell vonnunk ebből a helyzetből a következtetéseket, nekünk is, de mindenekelőtt az ukrán hatóságoknak. Nagyon világossá kell tennünk Ukrajna számára, hogy egy rendesen működő, demokratikus rendszer létrehozásának előfeltétele az ellenzék jogainak tiszteletben tartása. Valamit azonban önmagunkkal is tisztáznunk kell itt, ebben az ülésteremben. A Cseh Köztársaság, Szlovákia és Kelet-Németország tapasztalataira gondolok. Európának ezen a részén nem mehet végbe valódi modernizáció, ha nem mondjuk ki, hogy az ukránoknak – és nem ennek vagy annak a hatóságnak – helyük van Európában. Talán nem ma, talán nem is néhány év múlva, de ez a távlati lehetőség létezik. Ha nem beszélünk erről a perspektíváról, akkor Kelet-Európában rosszul működő demokratikus rendszerek létrehozásában és fenntartásában fogunk részt venni – és ezt Európa valamennyi részén élő barátaimnak mondom. Ne legyenek illúzióink! Ez egy nagyon egyszerű dolog. Tehát nemcsak parlamenti vitát kell tartanunk, hanem világosan ki kell mondanunk: az ajtó nyitva áll, ne aggódjanak!

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, Donskis úrhoz hasonlóan én is azzal szeretném kezdeni, hogy az ukránok a barátaink és szövetségeseink. Valóban azok, és kijevi barátainkat ennek megfelelően kell kezelnünk. Szeretnék feltenni egy kérdést mindenkinek. Osztom ma felszólaló képviselőtársaim többségének véleményét és bizonytalanságát. Én sem vagyok elégedett azzal, ahogyan Kijevben az emberi jogokat felügyelik, és ahogyan a demokrácia működik. De mit tettek önök azért – mit tett a Parlament és mindazok, akik ma nemes elvek nevében elítélik a Timosenko asszonnyal kapcsolatos helyzetet –, hogy világos jelet küldjünk Kijevnek és Ukrajna más városainak azzal kapcsolatban, hogy barátainknak és szövetségeseinknek tekintjük őket, hogy várjuk őket, és hogy a Parlamentben egyszer majd ukrán képviselők is jelen kell, hogy legyenek? Ezt azért kérdezem, mert az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása Ukrajnában igen nagy mértékben rajtunk múlik. Szeretném, ha megértenék ezt.

(A felszólaló hajlandó válaszolni egy kékkártyás kérdésre (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése).

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, szeretném megkérdezni képviselőtársamat, tisztában van-e azzal, hogy a Parlament nagy többséggel elfogadott egy állásfoglalást – én magam is igennel szavaztam –, amelyben egyértelműen hangsúlyozzuk Ukrajna európai kilátásait. És ezt már több alkalommal megtettük, nem csak egyszer.

  Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Elnök úr, Posselt úr, először is, tisztában vagyok ezzel, másodszor pedig köszönöm mindenkinek azt az állásfoglalást. Azonban én azt kérdezem, hogy nem tehettünk-e volna ennél többet. Ez a Parlament és az uniós intézmények valóban csak ennyit tudnak üzenni az ukránoknak, akik ma ugyanazokért a dolgokért harcolnak, mint egykor a lengyelek és a csehek? Végezetül pedig, például a német kormány hány pozitív jelet küldött az ukránok felé az uniós tagságról?

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, a demokráciához vezető út gyakran lassú és nehéz. Egyes országok gyorsabban haladnak előre ezen az úton, mint mások. Gyorsabban haladtak az egykori Szovjetunói azon utódállamai, amelyek ma már képviseltetik magukat itt az Európai Parlamentben.

Más országok valamivel lassabban haladnak előre – erre talán jó példa Ukrajna. El kell azonban ismernünk, hogy Ukrajna is fejlődött, de még további fejlődésre van szükség. Az igazi demokrácia létrehozásához először is támogatnia kell a civil társadalmat, másodszor véget kell vetnie az állami ellenőrzésnek, különösen a nem kormányzati szervezetek állami ellenőrzésének, harmadszor valóban független igazságszolgáltatásra, negyedszer pedig szabad és erős ellenzékre van szüksége.

Szabad, erős és aktív ellenzék nélkül nincs igazi demokrácia. Az Európai Uniónak minden lehetséges eszközt be kell vetnie annak érdekében, hogy Ukrajnában valódi demokrácia jöjjön létre. Történtek már előrelépések, de még további fejlődésre van szükség.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, a Julija Timosenko elleni vádak, ahogy ő maga is mondta, tisztán politikai jellegűek. Ne felejtsük el azt sem, hogy kabinetjének számos tagját is korrupcióval vádolják vagy gyanúsítják!

Ahogy talán Ojuland asszony mondta, mi nem vagyunk bíróság. Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy ezek az emberek bűnösek-e vagy ártatlanok. Szeretnénk inkább mindenkit arra emlékeztetni, hogy a tárgyalások semmilyen értelemben nem lehetnek szelektívek, és hogy a jogi eljárásoknak nyíltnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük.

Szeretnék köszönetet mondani Ashton bárónőnek, amiért májusban kifejezte aggodalmát az ukrán ellenzéki vezetők ellen felhozott vádak miatt, ill. azok lehetséges politikai motiváltsága miatt. Ezen az úton kell tovább mennünk, és biztosítanunk kell, hogy ezek a tárgyalások ne legyenek szelektívek, és ne érje hátrányos megkülönböztetés az ellenzék tagjait.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, Ukrajna demokratikus állam, baráti ország, az Európai Unió partnere. Ukrajnának azonban el kell fogadnia az európai normákat az igazságszolgáltatás terén is, amelyet most politikailag motivált perek jellemeznek, ahol a vádlottak nem élvezhetik az őket megillető jogokat, és nem élhetnek az őket megillető eszközökkel ezekben a bizonyos esetekben tisztán politikai perekben. Ez nem más, mint a kormányzat politikai ellenfeleinek kriminalizálása, amelynek célja az ellenzék felszámolása és elhallgattatása. Julija Timosenko volt miniszterelnököt volt minisztereivel együtt a talán indulatos, de komoly és átlátható politikai konfrontáció helyett kirakatperekkel lehetetlenítik el. Az ukrán kormánynak tiszteletben kell tartania az ellenzéket, nem szabad fenyegetésre felhasználnia az igazságszolgáltatást, tiszteletben kell tartania a demokratikus állam játékszabályait és az emberi jogokat, ahogy erre a keleti partnerségről szóló megállapodásban elkötelezte magát.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr, Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnöknek idén tavasszal sok korrupcióval kapcsolatos vádra kellett reagálnia, a februárban elrendelt utazási tilalom pedig megakadályozta, hogy találkozzon velünk Brüsszelben. Ha Timosenkót valóban bűnösnek találják, akár tíz év börtönbüntetésre is ítélhetik.

Az ügy háttere és kontextusa miatt azonban kényes kérdések merülnek fel a vádak pártpolitikai motivációjával kapcsolatosan. Állásfoglalásunkban jogosan hozzuk fel a politikai ellenzék vezetői elleni vádak témáját, mivel ezek a vádak szelektív természetűnek tűnnek. Továbbá jogosan kérjük, hogy garantálják a nyomozások és bírósági eljárások átláthatóságát.

A korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság tiszteletben tartása nemcsak az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítésének előfeltételei, hanem Ukrajna demokratikus fejlődésének megszilárdítása szempontjából is alapvető fontosságúak. Ukrajna új politikai vezetésének felelősségérzetről kell tanúbizonyságot tennie, és el kell kezdenie a narancsos forradalom óta félbemaradt reformok végrehajtását.

  Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök úr, az Európai Unió alapelvei, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében szükség van a volt ukrán kormánytagok ügyével kapcsolatos állásfoglalásra irányuló indítványra. A legnagyobb aggodalomra nem Ukrajna igazságszolgáltatási rendszere ad okot, hanem a politika esetleges beleavatkozása az igazságszolgáltatásba. Az Európai Uniónak – a jog és az értékek tiszteletben tartásán alapuló közösségként – segítenie kell a volt ukrán kormánytagokat: biztosítani kell számukra az ártatlanság vélelmét, valamint az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény tiszteletben tartását.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajnában szükség van a reformok folytatására és fokozására, valamint a jogszabályoknak az uniós rendelkezésekhez és kötelezettségekhez történő hozzáigazítására – ezek azok a legfontosabb tényezők, amelyek közelebb hozzák Ukrajnát az Európai Unióhoz. Az ukrajnai reformfolyamat sikere a demokratikus elvek, a jogállamiság és átláthatóság megvalósításán és tiszteletben tartásán fog múlni. Ami a Julija Timosenko és kormányának volt tagjai elleni vádakat illeti, ha felmerül a hatalommal való visszaélés vádja, a hatalommal való visszaélés ellen nem lehet a hatalommal való visszaélés eszközét alkalmazni. Ukrajnában demokratikus fejlődésre van szükség, és mi támogatni tudjuk ezt a folyamatot.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselők, a Parlamenthez és a parlamenti képviselőcsoportokhoz hasonlóan a Bizottság nagyon szorosan figyelemmel követi a volt ukrán kormánytagok, Timosenko asszony, Lucenko úr és mások ügyét. Ez év eleje óta hangot adunk annak az aggályunknak, hogy ezek az ügyek esetlegesen politikailag motiváltak. Az Uniónak küldöttsége van Ukrajnában, amely szorosan figyelemmel kíséri a fejleményeket.

A néhány napja közzétett, Ukrajnáról szóló helyzetjelentés átfogó képet ad az ország tavalyi helyzetéről. A helyzetjelentés szerint a helyzet nem változott, ezért az igazságszolgáltatás átfogó reformjára van szükség, valamint intézkedéseket kell tenni a korrupció ellen. A jelentés hangsúlyozza, hogy garantálni kell a bűnügyi nyomozások és büntetőeljárások során a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a tisztességes, pártatlan és független bírósági eljárásokat annak biztosítása érdekében, hogy a büntetőjogot ne használhassák fel politikai célokra.

Volt kormánytagokat érintő ügyekben világosan különbséget kell tenni a büntetőjogi és politikai felelősség között. A letartóztatás és fogva tartás eszközeinek túlzott alkalmazása, valamint az utazási korlátozások is arra utalnak, hogy önkényes módon alkalmazzák az igazságszolgáltatást.

Ugyanakkor az ukrán civil társadalom nagy része, szakértők a világ minden részéről, valamint az Ukrajnában tevékenykedő külföldi üzletemberek is szilárdan meg vannak győződve arról, hogy Ukrajnában a bíróságok különböző oldalakról erős nyomásnak vannak kitéve. Reméljük, hogy az igazságszolgáltatás reformjáról szóló törvény jövőbeli módosításait az Európa Tanács Velencei Bizottsága nyilatkozatának figyelembevételével fogják meghozni, és így ezek az aggályok megszűnnek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a jogállamiság garantálásának Ukrajnában. Ukrajnával szorosabb szerződéses kapcsolatba akarunk lépni társulási és gazdasági integráció alapján. Ehhez létfontosságú a szabályosan működő, független és átlátható igazságszolgáltatási rendszer.

A konkrét ügyekben nem akarunk egyik oldal mellett sem állást foglalni, de elvárjuk, hogy Ukrajna alapvető változtatásokat hajtson végre a pártatlan, tisztességes és átlátható bírósági eljárások biztosítása érdekében. Meggyőződésünk, hogy Ukrajna stabilitása és az állampolgároknak az állami szervek iránti bizalma az e téren elért fejlődéstől függ.

Az EU és Ukrajna közötti integráció üteme és mértéke azon fog múlni, hogy Ukrajna képes lesz-e teljes mértékben biztosítani az emberi jogok, valamint a demokrácia és a jogállamiság elveinek tiszteletben tartását. Ezeket az elveket semmilyen módon nem szabad kétségbe vonni. Ez a következtetés összhangban van az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának eredményeivel.

Az elkövetkező hetekben megrendezésre kerülő EU–Ukrajna Együttműködési Tanács lehetőséget fog teremteni számunkra számos, kapcsolatunk szempontjából fontos kérdés megvitatására, valamint arra, hogy az e téren végrehajtandó reform fontosságáról azokat a világos üzeneteket közvetítsük Ukrajna felé, mint amelyeket önök is közvetítenek.

Örömmel látjuk, hogy Ukrajna elkötelezett amellett, hogy a társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat még az idén lezárjuk. Ez rendben is van. Ahhoz azonban, hogy Ukrajna élni tudjon a megállapodás jelentette előnyökkel az EU-val való társulási és gazdasági integráció tekintetében, végre kell hajtania a szükséges, széles körű reformokat, különös tekintettel az igazságügyi rendszer, a választási rendszer és az alkotmány reformjára. Ukrajnának ezenkívül határozottabb erőfeszítéseket kell tennie a korrupció elleni küzdelem terén.

Ukrajna nincs egyedül ezzel a problémával, de ha közelebb akar kerülni az EU-hoz, akkor bizonyítania kell, hogy feltétel nélkül elkötelezett az átfogóbb és inkluzívabb reformok mellett. Továbbra is jelentős támogatást akarunk nyújtani Ukrajnának a belső reformok végrehajtásában.

Végezetül szeretném elmondani, hogy határozottan és mindenképpen ki fogunk állni a megfelelő bírósági eljárások teljes mértékű tiszteletben tartása mellett. Reméljük, hogy mind az ukrán hatóságokkal, mind az ellenzékkel tudni fogjuk folytatni a nyitott és átlátható párbeszédet Kijevben és Brüsszelben Ukrajna belső reformjairól és az ország további uniós integrációjáról. Nagyon köszönöm.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Meglepő volt számomra, hogy az Európai Parlamentben bizonyos politikai erők mind morálisan, mind politikailag támogatni akarnak volt ukrán vezetőket. Köztudott, hogy az Európai Néppártnak együttműködési megállapodása van Julija Timosenko koalíciójával. Jó lenne tudni, hogy vajon a megállapodás tartalmaz-e egy jogi védelemre és ügyvédi szolgáltatásokra vonatkozó pontot is.

Ez a mai állásfoglalás nem európai parlamenti dokumentumnak, hanem inkább fellebbezésnek tűnik. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy senkinek nincs joga beavatkozni a bírósági eljárásokba és az ügyészség tevékenységébe. Már előre, tehát a vizsgálat befejezése előtt értékeljük az ügyész munkáját, ezzel akadályozzuk az igazságszolgáltatás működését.

Az Európai Parlament nem ügyvédi iroda. Ilyen esetekben meg kellene várnunk, amíg a vizsgálat befejeződik. Azt kellene javasolnunk a vádlottaknak, hogy működjenek együtt a nyomozó hatóságokkal. Nincs jogunk nyomást gyakorolni Ukrajna igazságszolgáltatási rendszerére, mivel ez a belügyekbe történő beavatkozásként értékelhető.

Határozottan ellenzem a P7_TA-PROV(2011)0272 számú állásfoglalást, mivel az véleményem szerint erőszakos nyomást gyakorol az ukrán kormányra.

  Bogusław Sonik (PPE), írásban. – (PL) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ukrán elnökségének prioritásai többek között az emberi jogok megsértésének megakadályozását és a jogállamiság alapelveinek fenntartását tartalmazzák. Ukrajna a helyi szintű demokrácia felépítését és a helyi önkormányzati rendszer megerősítését is vállalta. Ugyanakkor azonban a Helsinki Bizottság arra figyelmeztet, hogy Ukrajna megsérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt. Az ellenzék és az előző kormány tagjai ellen alkalmazott biztonsági őrizetbe vételek és az ország elhagyásának tilalma megkérdőjelezi az ukrán bűnüldöző szervek objektivitását. Az Európai Parlament véleménye szerint hiányzik a vizsgálatokból az átláthatóság, és az elfogadott eljárási módszerek aránytalanok. Az Európai Parlamentnek fel kell kérnie az ukrán főügyészt ennek a tilalomnak a feloldására.

A valódi probléma azonban az ukrajnai demokratikus reformok folyamatos hiányában keresendő. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Helyhatóságok Kongresszusának 2011 márciusában megrendezett ülése során az ukrán képviselők kifejtették, hogy több időre van szükség a kommunista múlt lerázásához. Én is úgy gondolom, hogy a demokrácia elérése nem könnyű feladat, de szükség van hozzá a változások bevezetésére és határozott lépések megtételére irányuló akaratra. Már éppen elég idő telt el a Szovjetunió bukása óta, és más posztkommunista országok jelentős eredményeket értek el. A jogállami pluralista rendszer létrehozása érdekében Ukrajnának azzal kell kezdenie, hogy hatékony változásokat vezet be a választási törvények és a büntetőjog területén. Az Európai Uniónak azonban ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az általa támasztott követelések teljesüljenek, elsősorban azért, mert ő maga is nagyon sok mindent kínál a keleti partnerségben és a szomszédsági politikában.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

13. Szavazások órája

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

13.1. Madagaszkár (B7-0353/2011)

13.2. Guantánamo: küszöbön álló halálos ítélet (B7-0361/2011)

– A 12. módosításra vonatkozó szavazás előtt

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, elnézést, amiért megzavarom ezt a szavazást. Csak azt szeretném mondani, hogy a 9. módosításnak a 7. bekezdésben kellene lennie, nem pedig a 4. bekezdésben.

Szerintem hiba történt. A 9. módosítás a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozik, és ha elfogadnánk – amit egyébként kétlek –, az azt jelentené, hogy a teljesen más témáról szóló 12. módosítás törlésre kerülne.

(A technikai helyesbítést elfogadják)

13.3. Ukrajna: Julia Tyimosenkó és más volt kormánytagok ügye (B7-0363/2011)

14. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

15. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet

16. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 123. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

17. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

18. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet

19. Az ülésszak megszakítása

(Az ülést 16.55-kor berekesztik)

Hogyan ítéli meg a Tanács az európai uniós jogállamiság-misszió (EULEX) teljesítményét Koszovóban, különösen Észak-Koszovóban és Mitrovicában, illetve mit tesz annak érdekében, hogy javítsa ennek a fontos műveletnek a tevékenységét?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. júniusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A Tanács 2010. április 26-án megelégedéssel vette tudomásul az EULEX KOSOVO által ez idáig elért eredményeket. A misszió nehéz körülmények között dolgozik azon, hogy támogassa az igazságügyi és rendvédelmi szervek munkáját és előmozdítsa a jogállamiságot érintő reformokat, ideértve a kényes büntetőügyekkel kapcsolatos vádhatósági eljárásokat és ítélethozatalt is. A Tanács támogatását fejezte ki a misszió azon törekvése iránt, hogy fokozza a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit.

Kezdeti műveleti képességének 2008. decemberi elérése óta az EULEX-misszió jelentős mértékben hozzájárult egy olyan közeg kialakításához, amelyben a koszovói lakosság egyre hangsúlyosabban követeli, hogy senki ne álljon a törvény felett. A vezető miniszterek, politikusok, magas rangú tisztviselők – köztük a Központi Bank elnöke –, a KLA egykori parancsnokai és üzletemberek ellen indított nyomozásai révén a misszió komolyan megingatta a büntetlenség illúzióját.

Jelenleg több száz vizsgálat van folyamatban. Az EULEX bírái több mint 180 ítéletet hoztak már a legkülönfélébb ügyekben, a korrupciót és szervezett bűnözést is ideértve. Mintegy 1150 meghallgatásra is sor került, az EULEX ügyészei pedig több mint 1300 ügyben működtek közre, ebből mintegy 50 ügy a szervezett bűnözéssel és csaknem 100 ügy a korrupcióval foglalkozott.

A misszió továbbá jelentős lépéseket tett az ember- és szervkereskedelem ellen folytatott küzdelemben, ennek leginkább kézzelfogható példái olyan fontos ügyek, mint a Tisza-ügy (embercsempészet) és a Medicus-ügy (szervkereskedelem).

Több vizsgálat is folyamatban van az északon zajló bűnügyi tevékenységekkel kapcsolatban. Amióta az EULEX 2008 decemberében újra megnyitotta a mitrovicai bíróságot, miután az csaknem 9 hónapig zárva tartott, a nemzetközi bírák és ügyészek – egy többetnikumú, koszovói szerbekből és koszovói albánokból álló helyi személyzet támogatásával – nem kevesebb mint 35 tárgyalást folytattak le. Az EULEX megbízási körébe tartozó bűncselekményeket egy EULEX bíráiból és ügyészeiből álló csapat megfelelően kivizsgálja és elbírálja, abban az esetben is, ha a helyi bírák és ügyészek még nem tértek vissza. Egy helyi többetnikumú leltározó csapat komoly előrelépést ért el több ezer ügy aktájának felkutatása, újrarendszerezése és iktatása terén.

A 31-es és az 1-es kapunál állandó az EULEX vámügyi tisztviselőinek és határellenőreinek jelenléte. Az EULEX bevetése óta északon a csempészet mintegy 60%-kal visszaesett, ami Belgrád és Pristina számára egyaránt a bevételek reálnövekedését eredményezte. A kapuknál gyűjtött minden információt megosztanak Belgráddal és Pristinával, a belépő személyek nyilvántartását pedig egy központi adatbázisban végzik.

A misszió új vezetője, Xavier Bout de Marnhac prioritásaival összhangban a misszió a közelmúltban létrehozta a Mitrovica Akciócsoportot (TFM), amely az EULEX bűnügyi és vámügyi nyomozóiból, illetve ügyészeiből álló egység. Az akciócsoport célja, hogy a súlyos bűncselekmények ellen bűnügyi hírszerzésen alapuló rendészeti módszerekkel vegye fel a harcot, hogy a jogállamiság az Ibar folyótól északra és délre fekvő területeken egyaránt erősödhessen. A május 17-én Zubin Potokban történt letartóztatás, amelynek során őrizetbe vettek egy szervezett bűnözésben való részvétellel gyanúsítható személyt, szintén az EULEX e téren folytatott tevékenységeiről tanúskodik.

Az EULEX északon folytatott tevékenységét a lakosság aktív tájékoztatása egészíti ki, például kábítószer-ellenes kampányok indítása révén.

A magyar elnökség programjában az elnökség kijelentette, hogy „mindent megtesz, hogy felgyorsítsa a jelenleg folyó tárgyalásokat a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos szabálysértésekre vonatkozó, határokon átnyúló információk cseréjéről.”

Mivel a magyar elnökség a végéhez közeledik, milyen lépéseket tett a Tanács annak érdekében, hogy a fentiek megvalósuljanak?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. júniusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Amint annak a tisztelt képviselő is bizonyosan tudatában van, a magyar soros elnökség prioritásként tekint a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló irányelv elfogadására.

A Tanács illetékes előkészítő szervei megvizsgálták a fent említett irányelvtervezetet, az elnökség pedig több informális ülést is rendezett az EP előadójával és árnyékelőadóival, azzal a céllal, hogy informális keretek között feltárják a lehetséges kompromisszumos területeket annak érdekében, hogy 2011. június végére második olvasatban megállapodás születhessen.

Amint azt már korábban is bejelentette, a magyar soros elnökség minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy e kérdésben még mandátumának lejárta előtt megállapodást érjen el az Európai Parlamenttel.

E félév során az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Magyarország az európai fogyatékosságügyi stratégiát (2010–2020) a legfontosabb prioritásai között említi programjában, amely stratégia többek között a fogyatékkal élő személyekkel szembeni diszkrimináció ellen, valamint alapvető és polgári jogaik érvényesülésének biztosítása érdekében kíván fellépni.

Az elnökséget biztosító ország nem gondolja-e, hogy helyénvaló lenne a tagállamokban felszámolni minden akadályt, amely meggátolja a fogyatékkal élő személyeket a választásokon való szabad és akadálytalan részvételükben, hogy kifejezzék állampolgári akaratukat és gyakorolják polgári jogaikat. Sajnálatos módon, a fizikai környezet alkalmatlansága miatt csak a fogyatékkal élők csekély százaléka tud az urnákhoz járulni.

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. júniusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Tagállami hatáskörbe tartozik olyan konkrét szabályozások bevezetése, amelyek valamennyi polgár számára garantálják a választójogot. A Tanács ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos feltételek mellett, teljes körűen részt vehessenek a közéleti tevékenységekben. A Tanács és a tagállamok által a 2010. június 7–8-i ülésen elfogadott állásfoglalás⁽¹⁾kimondja, hogy a közélethez való hozzáférés a fogyatékossággal élők teljes körű társadalmi integrációjának és részvételének előfeltétele. Hasonlóképpen, a 2008. február 29-én elfogadott állásfoglalás⁽²⁾szerint a hozzáférhetőség javítása az önállóság, a befogadás és részvétel előfeltétele, és lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élő emberek éljenek emberi jogaikkal és az alapvető szabadságjogokkal.

A Tanács jelenleg tárgyalja a Bizottság új megkülönböztetésellenes irányelvre irányuló javaslatát⁽³⁾, amely szintén tartalmaz a hozzáférhetőség javítására vonatkozó rendelkezéseket.

A Tanács továbbá több ízben is felkérte⁽⁴⁾ a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy mozdítsák elő a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRDP) ratifikálását és alkalmazását, amely kifejezetten⁽⁵⁾kitér a politikai életben és a közéletben vállalt hatékony és teljes körű részvétel kérdésére, ami a megfelelő és hozzáférhető szavazási eljárások, létesítmények és anyagok biztosítása, a segítő és új technológiák igénybevételének megkönnyítése, valamint a szavazás során történő segítségnyújtás lehetővé tétele révén valósítható meg.

Végezetül pedig a Bizottság 2010–2020 közötti időszakra szóló új európai fogyatékosságügyi stratégiájának⁽⁶⁾ összefüggésében – amely javarészt az UNCRPD végrehajtására összpontosít – a magyar soros elnökség egy sor tanácsi következtetéstervezetet dolgozott ki, amelyek megvitatását jelenleg végzik a Tanács előkészítő szervei.

Ezen a nyáron ismét sok brit és ír család utazik majd szabadsága idején Dél- Európába. Sok ír turista Corkban vagy Rosslare-ben száll hajóra Roscoff és Cherbourg felé, míg sok angol a Csatorna-alagúton át utazik majd Doverből Calais-ba. Ezek az utazók néhány hetet Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és más olyan európai uniós országban fognak tölteni, amelyekben a jobb oldalon vezetnek. A tény, hogy az írek és a britek a bal oldalon vezetnek, és nincs tapasztalatuk a jobb oldali közlekedésben, aggodalomra ad okot. A balesetek jóval valószínűbbek amiatt a hátrány miatt, amit a balkormányos autóval jobb oldalon történő vezetés okoz. Van a Tanácsnak stratégiája arra, hogy javítsa az ily módon külföldre utazók közlekedésbiztonságát?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. júniusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

A 2010. december 2–3-i ülésének alkalmával elfogadott, közlekedésbiztonságról szóló következtetéseiben⁽¹⁾ a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közúti balesetek halálos áldozatainak és sérültjeinek száma továbbra is elfogadhatatlanul magas, és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az autópályákat, utakat, utcákat és a járműveket a humán kapacitásokhoz igazítsák.

A Tanács továbbá úgy vélekedett, hogy az infrastruktúrát és a járműveket úgy kell megtervezni, hogy megelőzzék és csökkentsék az emberi tévedések és a nem megfelelő viselkedés következményeit, és elismerte, hogy szükség van a közúti infrastruktúra és a magas szintű közlekedésbiztonsági előírásoknak megfelelő úthálózat kiépítésére.

A Tanács azonban nem vizsgálta meg a tisztelt képviselő által felvetett konkrét kérdést.

Milyen kezdeményezéseket tett a Tanács annak érdekében, hogy megvalósítsa egyik prioritását, azaz, hogy közelebb hozza Európát polgáraihoz?

Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. júniusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. A döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”. Az EUSZ 11. cikke értelmében „az intézmények […] biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti

szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.”

E célok megvalósítása, valamint a részvételi demokrácia növelése érdekében az EUSZ 11. cikke lehetővé teszi a polgári kezdeményezést, amely a Lisszaboni Szerződés fő innovációinak egyike. Ezt a Szerződésben foglalt rendelkezést egy európai parlamenti és tanácsi rendeleten⁽¹⁾ keresztül hajtották végre. A tagállamok és a Bizottság 2012. április 1-jéig, a rendelet alkalmazásának kezdeti időpontjáig kötelesek meghozni a végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Mindezen intézkedéseken felül az EUSZ 12. cikke egyúttal előírja a nemzeti parlamentek bevonását az Unió döntéshozatali folyamataiba.

A Tanács továbbá üdvözölte és támogatta az Európai Parlament és a Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy létrehozzanak egy közös „átláthatósági nyilvántartást”, júniusban pedig – az átláthatósági nyilvántartás elindításának tervezett időpontjában – többoldalú nyilatkozatot tesznek közzé, amelyben hangsúlyozzák eme új eszközben rejlő értékeket, valamint a Tanács e kezdeményezés iránti támogatását.

A Tanács készen áll arra, hogy háromoldalú megbeszéléseket folytasson annak megvizsgálása érdekében, hogy esetleg milyen módon vállalhat szerepet a szóban forgó nyilvántartásban.

Továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkének megfelelően a Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak, illetve szavaznak, nyilvánosak és elérhetők az interneten.

Ami a nyilvánosság dokumentumokhoz való hozzáférését illeti, a Bizottság javaslatot tett az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelet⁽²⁾ átdolgozott változatára, annak érdekében, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférési jogot az Unió valamennyi intézményére, szervére, hivatalára és ügynökségére kiterjessze. A javaslat megvitatása rendes jogalkotási eljárás keretében folyik. Emellett annak ténye, hogy egyre nagyobb számban veszik igénybe a tanácsi dokumentumok nyilvános jegyzékét, azt mutatja, hogy az továbbra is fontos eszközt kínál mindazon polgárok számára, akik szeretnék figyelemmel kísérni az Európai Unió tevékenységeit.

Általánosabb értelemben a Tanács célja az, hogy a polgárokkal érthető és átlátható módon kommunikáljon. Ebben az összefüggésben a Tanács továbbra is aktívan közreműködik a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című politikai nyilatkozat végrehajtásában, amelyet 2008. október 22-én írt alá az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság.⁽³⁾

E nyilatkozat értelmében, tiszteletben tartva, hogy minden egyes uniós intézmény és tagállam egyénileg felel saját kommunikációs stratégiájáért és prioritásaiért, a három intézmény az Intézményközi Tájékoztatási Csoport (IGI) keretében évente korlátozott számú közös kommunikációs prioritást határoz meg.

A kérdésben vallott álláspontjának kialakítása során a Tanács közvetíti a tagállamok véleményét annak biztosítása érdekében, hogy a kommunikációs tevékenységek és információs kampányok kellőképpen nemzeti, regionális és helyi vonatkozásúak legyenek ahhoz, hogy elérjék a polgárokat.

Az EU 27 tagállamában évente több ezer munkavállaló veszíti életét halálos munkahelyi baleset következtében és a munkavállalók mintegy 2,9 %-a szenved 3 napon túli távolléttel járó munkahelyi balesetet.

Ismertetné-e a Bizottság, hogy milyen intézkedéseket hozott e tragikus helyzet orvoslása érdekében?

Hogyan értékeli a Bizottság a 2007–2012-re szóló jelenlegi stratégiát? Történt-e előrehaladás e stratégia szándékainak és célkitűzéseinek elérése, illetve EU-szerte a halálos munkahelyi balesetek kockázatainak csökkentése érdekében?

Mi a 2013–2020 közötti, munkahelyi egészségről és biztonságról szóló új európai stratégia tárgyában folyó konzultációs folyamat jelenlegi állása?

Míg az uniós statisztikák a halálos kimenetelű és a súlyos munkahelyi balesetek számának jelentős csökkenését mutatják⁽¹⁾, a Bizottság egyetért azzal, hogy Unió-szerte van még mit javítani a munkahelyi balesetek és a munkavégzéshez kapcsolódó megbetegedések előfordulási arányán.

A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó európai stratégia⁽²⁾ célja, hogy az említett időszakban 25%-kal csökkentse a munkahelyi balesetek előfordulását. Nagyra törő cél ez, ha az előző uniós stratégia által lefedett időszak viszonylatában szemléljük a munkahelyi balesetek előfordulási arányának általános csökkentését.⁽³⁾ Azok a nemzeti stratégiák, amelyeket a tagállamoknak a 2007–2012 közötti időszakra szóló stratégia keretében el kell fogadniuk, kulcsfontosságú szerepet játszanak az említett célkitűzés elérésében, és remélhetőleg útmutatással szolgálnak a tagállamok és a nemzeti hatóságok számára a munkahelyi balesetek megelőzésére irányuló erőfeszítéseikben. Emellett 2007-ben elfogadták a sérülések megelőzéséről és a biztonság elősegítéséről szóló tanácsi ajánlást⁽⁴⁾, amely szintén felhívta a tagállamokat a balesetek megelőzésére irányuló nemzeti tervek kidolgozására.

A félidős értékelés⁽⁵⁾megerősítette, hogy a jelenlegi biztonsági és egészségvédelmi stratégia javarészt a célnak megfelelő, az EU-ban 2007 óta végbement változások, és különösen a pénzügyi és gazdasági válsággal járó hatások ellenére is. Annak végleges értékelése, hogy a stratégia mennyire bizonyult hatékonynak a 25%-os csökkentés elérésében, csupán akkor lehetséges majd, amikor elérhetővé válnak a 2012-es referenciaévre vonatkozó hivatalos adatok⁽⁶⁾, előzetes becslések azonban addig is készülnek. A 2007–2009 közötti időszakra vonatkozó adatok szerint⁽⁷⁾ az értékek 15 tagállamban csökkentek, négy tagállamban változatlanok, háromban növekedtek, míg a fennmaradó ötben megfigyelhető eltérés nem szignifikáns.

Jelenleg széles körű konzultáció folyik annak érdekében, hogy azonosítsák a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó stratégia prioritásait, miközben a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi háromoldalú tanácsadó bizottság egy külön munkacsoportja segítséget nyújt a Bizottságnak a jelenlegi stratégia végső értékelésének elkészítésében, valamint a jövőbeli stratégia kidolgozásában.

A Német Szakszervezetek Szövetségének legújabb tanulmányában ismét felmerült a gyakornokok bizonytalan helyzete. A diplomás hallgatók 28%-a dolgozik olyan gyakornoki állásokban, melyek 40%-a fizetés nélküli. A helyzet azért kíván sürgős megoldást, mert a társaságok bevett szokásává válik, hogy a rendes munkavállalók helyett magasan képzett gyakornokokat alkalmaznak a megfelelő bérek kifizetése nélkül. Ez a probléma egész Európát érinti. Olaszországban a gyakornokok majdnem fele egyetemi diplomával rendelkezik, és hasonló a helyzet más tagállamokban, például Franciaországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban is: úgy tűnik, hogy a rosszul fizetett gyakornoki állások száma folyamatosan nő.

A jelenlegi átfogó tanulmányon kívül tesz-e valamit a Bizottság rövid távon a fiatal dolgozók kizsákmányolásának megállítására Európában?

Hogyan kérheti a Bizottság, hogy a tagállamok tegyék egyértelműbbé jogi rendelkezéseiket és egyszerűsítsék egy másik tagállamban gyakornoki állást betöltő gyakornokok cseréjét?

A „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés megemlíti a „gyakornoki programok minőségi keretét”. Pontosan mikorra várható ez a keret? Vannak-e egyéb tervezett kezdeményezések a fiatal munkavállalók munkaerő-piaci beilleszkedésének támogatására?

A Bizottság tudatában van a tisztelt képviselő által ismertetett jelenségnek, miszerint a rendes munkahelyeket gyakran gyakornoki állásokkal helyettesítik. Ugyanakkor a Bizottság úgy véli, hogy a színvonalas gyakornoki állások hozzájárulhatnak az oktatásban szerzett elméleti tudás, valamint a munkahelyen szükséges készségek és kompetenciák közötti szakadék áthidalásához. Ezért a Bizottság – az Európa 2020 stratégia „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének részeként – elkötelezte magát amellett, hogy 2012-ben előterjeszt egy minőségbiztosítási keretrendszert a szakmai gyakorlatok tekintetében, amely kiterjed a külföldi szakmai gyakorlat jogi és adminisztratív akadályaira is.

Emellett a „Mozgásban az ifjúság” több olyan kezdeményezést is magában foglal, amelyek célja a fiatalok munkaerő-piaci integrációjának előmozdítása, ideértve az alábbiakat is: a tagállamok felhívása egyetlen, határozatlan idejű szerződés bevezetésének megfontolására, a munkaerőpiac szegmentálódásának megelőzése érdekében; „Az első EURES-állásod” elnevezésű kezdeményezés és az új európai álláshelyfigyelő, a fiatalok EU-n belüli mobilitásának előmozdítására; a tagállamok felhívása úgynevezett „ifjúsági garanciák” kialakítására, ily módon biztosítva, hogy a fiatalok a tanulmányok befejezését követő négy hónapon belül munkát találjanak, továbbtanuljanak vagy aktív munkaerő-piaci intézkedésekben vegyenek részt; az egymástól való tanulást ösztönző új program az európai állami foglalkoztatási szolgálatok számára, hogy segítsék őket a fiatalok elérésében; valamint a közelmúltbeli európai Progress mikrofinanszírozási eszköz felhasználása arra, hogy növeljék az új vállalkozók, köztük a fiatalok számára nyújtott finanszírozáshoz való hozzáférést.

Tekintettel arra, hogy egyesek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és az Európai Szociális Alap összeolvasztását javasolják, vázolná-e a Bizottság, hogy mik az alapvető különbségek e két alap között, és kifejtené-e a javaslattal kapcsolatos álláspontját?

Tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 2013 után esedékes felülvizsgálatára, a Bizottság arra törekszik, hogy megoldja az alap jelenlegi finanszírozási mechanizmusát érintő két problémát, nevezetesen a döntéshozatali eljárás lefolytatásának időtartamát, valamint annak kockázatát, hogy az előirányzatok végül elégtelennek bizonyulnak.

A Bizottság arra emlékeztet, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) azzal a céllal hozták létre, hogy megerősítsék a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, mégpedig a foglalkoztatás és a munkalehetőségek javítása, illetve a magas szintű foglalkoztatás, valamint a több és jobb munkahely kialakításának ösztönzése révén. Emellett az támogatja az európai foglalkoztatási stratégiát és olyan tagállami szakpolitikákat is, amelyek a teljes foglalkoztatottság elérésére, a termelékenység és a munka minőségének javítására, a társadalmi befogadás előmozdítására, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintű egyenlőtlenségek csökkentésére irányulnak. A fő különbség az EGAA-hoz képest az, hogy az ESZA többéves programokból áll, amelyek stratégiai fontosságú, hosszú távú célok – nevezetesen a változások és a szerkezetátalakítások előkészítésének és kezelésének – támogatására irányulnak. Ezzel szemben az EGAA egyszeri, korlátozott időre szóló, egyedi támogatást nyújt, amelynek célja közvetlenül a kereskedelem globalizációja vagy a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítése.

Amennyiben úgy döntenek, hogy a 2014 utáni időszaktól kezdve az EGAA-t az ESZA keretében működtetik tovább, ez esetben is volna lehetőség arra, hogy megőrizzék az EGAA identitását, láthatóságát és célkitűzéseit. Ezt oly módon érhetnék el, hogy az ESZA-n belül kialakítanak egy uniós szintű ágat, egyedi költségvetési előirányzattal. Az EGAA ESZA-ba történő integrálása egyszerűsítené az egyéni kérelmek kezelését, mivel az ESZA már működő irányítási és ellenőrzési rendszereire támaszkodhatnának. Ez egyúttal növelné a megelőző (ESZA) és a kezelő (EGAA) jellegű támogatás közötti összhangot.

A Bizottság a következő többéves pénzügyi keret részeként ismerteti majd az EGAA jogutódjára vonatkozó javaslatait, a pénzügyi keret elfogadására pedig várhatóan június végén kerül sor.

Az egyes alapokból (ESZA, ERFA stb.) származó forrásokból támogatott kiadásokkal kapcsolatos hivatalos adatok számos európai régióban azt mutatják, hogy az érintett regionális operatív programokban megállapított kiadási célkitűzések hatékony és kellő időben történő megvalósítása késedelmet szenved.

A különböző tagállamok ellenőrző szervei által megállapított, szóban forgó késedelmek fényében a Bizottság tájékoztatna-e arról, hogy milyen tanulságok vonhatók le a legutóbbi pénzügyi programozási időszak tapasztalataiból, illetve azok hogyan alkalmazhatók a következő programozási időszakra (2013-2020) a kiadások előrehozatala és a célkitűzések hatékony megvalósításának alaposabb ellenőrzése érdekében?

A Bizottság osztozik a tisztelt képviselő véleményén, miszerint valóban igen fontos kérdés a kohéziós politika keretében elérhető források eredményes felhasználásának oly módon történő biztosítása, hogy közben ne veszélyeztessék az erőforrások hatékony alkalmazását. A Bizottság fontolóra vette annak okait, hogy egyes tagállamok miért szembesülnek nehézségekkel a források felhasználása terén, és jelenleg vizsgálja e kérdés megoldási módjait.

Az automatikus visszavonási szabály célja annak biztosítása, hogy a projektek végrehajtására ésszerű időn belül sor kerüljön, valamint hogy a pénzügyi fegyelemre ösztönözzön. A 2007–2013 közötti időszakra érvényes szabályok, valamint a szabályok alóli kivételek lehetőségei bonyolultabbá váltak, a szabályok mögött eredetileg meghúzódó egyszerűség pedig elhalványult. Egy kivételektől vagy eltérési lehetőségektől mentes, világos és egyértelmű automatikus visszavonási szabály a tagállamok és a Bizottság számára egyaránt leegyszerűsíthetné a pénzügyi irányítást. Annak érdekében, hogy a programok számára egy ésszerű kezdeti és indulási szakaszt tegyen lehetővé, a Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogy az automatikus visszavonási szabály miként érvényesíthető a programok második évétől kezdődően.

A Bizottság úgy véli, hogy az automatikus visszavonási szabály egyszerűsítése biztosíthatná a beruházások minősége, valamint a zökkenőmentes és gyors végrehajtás közötti egyensúlyt.

A Tanács 2009. június 18-i és 19-i következtetéseinek és az Európai Parlament 2010. január 20-i állásfoglalásának megfelelően az Európai Bizottság 2010. december 8-án ismertette a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégiát. Az Európai Unió Tanácsa 2011. április 13-án elfogadta a szóban forgó stratégiát, ugyanakkor az Európai Parlament 2011. február 15-i állásfoglalásában azt kérte, hogy a tagállamok és a Bizottság kezdjék meg a stratégia végrehajtását annak érdekében, hogy a régió lakossága részesülhessen a közös stratégiai projektek előnyeiből, melyek helyi szinten munkahelyeket teremtenek majd, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés motorjai lesznek. A Bizottság 2011. február 3-án Budapesten nyilvánosságra hozta azoknak az országoknak és régióknak a listáját, amelyek a Duna régióra vonatkozó európai uniós stratégia kiemelt intézkedéseinek összehangolásáért felelnek majd. A koordinátorok állapítják meg – az érintett államokkal együttműködésben – a stratégia végrehajtását lehetővé tevő mérhető célkitűzéseket és a stratégiai projekteket, valamint – mindenekelőtt – az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat.

Tájékoztatna-e a Bizottság arról, hogy milyen szakaszban van a mérhető célok és a stratégiai projektek, valamint az ezek végrehajtásához szükséges pénzügyi források meghatározása? Közölné-e a Bizottság az utóbbiak elfogadásának és nyilvánosságra hozatalának időpontját?

A Duna régióra vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának előkészületei javában folynak. Miután a Bizottság tavaly december 8-án elfogadta a stratégiát, februárban kiemelt területeket rendeltek az egyes Duna-menti országokhoz. Az Általános Ügyek Tanácsa április 13-án jóváhagyta a stratégiáról szóló következtetéseket. A kiemelt területek koordinátorai és a Bizottság részvételével megrendezett első ülésre május 8–9-én került sor Magyarországon. Júniusban pedig megtartják az egyes kiemelt területek projektindító megbeszéléseit. Az irányítóbizottságok többségét már létrehozták, a továbbiakban pedig kidolgozzák a munkaprogramokat.

A sikeres végrehajtás a tagállamok kezében van, a Bizottság pedig közreműködik majd a folyamat elősegítésében. A koordinátorok feladata, hogy az érintett államokkal közösen meghatározzák a stratégia végrehajtására vonatkozó számszerűsíthető célkitűzéseket és stratégiai projekteket, illetve mindenekelőtt a szükséges pénzügyi forrásokat. A kiemelt területek koordinátorai feladataik ellátásához a technikai segítségnyújtásra fordítható költségvetési keretekből meríthetnek. Ez magában foglalja mindenekelőtt a kohéziós politika programjait, az IPA-koordinátorokat, az ENPI programjainak képviselőit, a nemzeti finanszírozási forrásokat és a főbb nemzetközi pénzügyi intézményeket. A Duna régióban több mint 100 milliárd EUR áll rendelkezésre a 2007–2013 közötti időszakra, amely a strukturális alapok és a Kohéziós Alap programjaiból származik. Maga a stratégia nem biztosít egyedi finanszírozást.

Ami a célokat illeti, a Bizottság azon a véleményen van, hogy konkrét célok meghatározása javítani fogja a végrehajtási folyamatot. A javasolt példák még vita tárgyát képezik. A célok megállapításának határideje 2011. június vége. A kiemelt területek koordinátorai által a célok elérése terén végzett munkáról a Bizottság szeptemberben tájékoztatja majd a 27 uniós tagállam, valamint az egyéb közreműködő országok képviselőiből álló magas szintű csoportot, a kérdés további megvitatása érdekében. Ennek 2011 végéig meg kell valósulnia.

A nukleáris biztonság jelenleg a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. 2009-ben elfogadtak egy irányelvet, amely a nukleáris biztonságot hivatott növelni a tagállamokban. Ez az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák létre és folyamatosan javítsák a nukleáris biztonság nemzeti kereteit. A szöveg növeli a nemzeti szabályozó hatóságok szerepét és függetlenségét, illetve megerősíti a nukleáris biztonság témájában engedéllyel rendelkezők elsődleges felelősségét. A tagállamoknak kötelességük a szabályozási intézkedések magas szintű átláthatóságát elősegíteni, illetve garantálni a független biztonsági értékelések rendszeres végrehajtását. Ezt a szöveget a tagállamoknak 2011. július 22-ig kell végrehajtaniuk.

Tud-e a Bizottság tájékoztatást nyújtani azzal kapcsolatban, hogy jó úton halad-e az irányelv végrehajtási folyamata? Amennyiben igen, meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy az irányelvet 2011. július 22-ig valamennyi tagállam átülteti saját nemzeti jogába?

A tagállamok hivatalosan 2011. július 22-ig kötelesek hatályba léptetni a nukleáris biztonságról szóló irányelv⁽¹⁾ átültetéséhez szükséges törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket.

A Bizottságnak mindaddig nem áll módjában megjegyzéseket fűzni a végső átültetési intézkedésekhez, amíg le nem zárul az átültetési időszak.

A hagyományos növényi gyógyszerekről szóló 2004/24/EK irányelvet 2004. március 31-én fogadták el. A hagyományos növényi gyógyszerek engedélyezéséhez a hagyományos növényi gyógyszerekről szóló irányelv számos szigorú, a helyes gyártási gyakorlattal (GMP) stb. kapcsolatos követelményt támasztott. E követelmények komoly akadályt jelentenek főként a különböző hagyományos kultúrákból származó növényi anyagok termesztése és felhasználása során az EU-ban.

Hogyan értékeli a Bizottság a hagyományos növényi gyógyszerekről szóló irányelv 2004. március 31. óta történő végrehajtását? Hogy érinti az irányelv a hagyományos növényi gyógyszereket gyártó kkv-kat, illetve támogatja-e a Bizottság bármilyen módon ezen kkv-kat az engedély beszerzésében? Milyen hatással lesznek az említett engedélyezési követelmények a hagyományos növényi gyógyszerek árára? Vajon az irányelv lehetővé teszi-e azon növényi eredetű gyógyszerek (például injekció formájában történő) használatát, amelyeket a rákos és egyéb rosszindulatú betegségekben szenvedő betegek kezelése során sikerrel alkalmaznak? Vajon az irányelv kihatással lesz-e a homeopátiás gyógyszerek gyártására és alkalmazására?

Mielőtt részletesebben is megvitatnák az egyes kérdéseket, a Bizottság két pontot szeretne hangsúlyozni.

Minden gyógyszer, így a növényi gyógyszerek esetében is forgalomba hozatali engedélyre van szükség ahhoz, hogy az EU piacán kereskedelmi forgalomba kerülhessenek. Ez az európai gyógyszerészeti jogszabályok alapvető követelménye és a 60-as években bekövetkezett talidomid-incidensből levont legfontosabb tanulságok egyike.

A hagyományos növényi gyógyszerek bizonyos jellemzőkkel rendelkeznek, így például a hosszú időszakra visszanyúló alkalmazásuk. Ennek figyelembevétele érdekében az EU kevésbé szigorú, egyszerűbb és kevésbé költséges törzskönyvezési eljárást vezetett be számukra, mindemellett gondoskodva a minőség, a biztonság és a hatékonyság szükséges garanciáiról.

A Bizottság továbbá hangsúlyozni kívánja, hogy a hagyományos növényi gyógyszerek törzskönyvezése nemzeti eljárás, amely a tagállamok illetékes hatóságainak hatáskörébe tartozik.

A Bizottság most hadd válaszoljon a tisztelt képviselő által felvetett kérdésekre:

1. Az Európai Gyógyszerügynökség a tagállamok által szolgáltatott információk felhasználásával kidolgozott egy jelentést az engedélyezett vagy törzskönyvezett növényi gyógyszerek számáról a 2010 végén fennálló helyzet alapján. Az adatok azt mutatják, hogy nőtt a 2010 végéig törzskönyvezett növényi gyógyszerek, valamint a tagállamok illetékes hatóságaihoz beérkezett törzskönyvezési kérelmek száma. 2011 második felében új jelentést dolgoznak ki annak érdekében, hogy felmérjék az átmeneti időszak utáni helyzetet.

2. A hagyományos növényi gyógyszerekről szóló irányelv enyhíti a társaságokra háruló terhet, ami különösen lényeges a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szempontjából. A Bizottság ismételten hangsúlyozni kívánja, hogy az egyszerűsített törzskönyvezési eljárás bevezetése azt a célt szolgálja, hogy valamennyi társaság, így a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára is elősegítsék a hagyományos növényi gyógyszerek kereskedelmi forgalomba hozatalát.

Az egyszerűsített eljárás oly módon teszi lehetővé a hagyományos növényi gyógyszerek törzskönyvezését, hogy nem írja elő a biztonságossággal és hatékonysággal kapcsolatos tesztekhez és vizsgálatokhoz fűződő részletek és dokumentumok benyújtását, ami máskülönben a forgalomba hozatali engedélyezési eljárás keretében kötelező a kérelmezők számára. Ehelyett elég, ha a kérelmező kellő bizonyítékkal támasztja alá a termék gyógyászati alkalmazását egy olyan időszakban, amely legalább 30 évet felölel, ezen belül pedig legalább 15 évet az Európai Unió területén.

Az eljárást az egyes anyagokról szóló monográfiák kiadása is segíti, amelyekre a társaságok hivatkozhatnak ahhoz, hogy a törzskönyvezés iránti tagállami kérelmük teljes legyen és megfelelhessenek az egyszerűsített eljárás követelményeinek.

3. Ami a törzskönyvezés vagy engedélyezés költségeit illeti, a Bizottság szeretne rámutatni arra, hogy a tagállamok feladata azon díjak meghatározása, amelyeket a társaságok kifizetnek a hagyományos növényi gyógyszerek törzskönyvezéséért, amire nemzeti szinten kerül sor.

4. A 2004/24/EK irányelv nem alkalmazandó az injekció útján beadott gyógyszerekre, mivel az irányelv hatálya olyan hagyományos növényi gyógyszerekre korlátozódik, amelyek szájon át, külsőleg és/vagy belélegezve alkalmazandó készítmények.

5. Az irányelv nincs hatással a homeopatikus gyógyszerek előállítására és alkalmazására. Az EU gyógyszerészeti jogszabályai a homeopatikus gyógyszerek esetében is egyedi egyszerűsített törzskönyvezési eljárást helyeznek kilátásba.