Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2011. június 22., Szerda - Brüsszel

19. Kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont Romana Jordan Cizelj által (A7-0214/2011) az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0618 - C7-0387/2010 - 2010/0306(NLE)).

  Romana Jordan Cizelj, előadó. – (SL) Elnök asszony! Egy olyan jogalkotási javaslat van előttünk, amellyel – most először – európai szabványokat kívánunk bevezetni a radioaktív hulladékok és a kiégett nukleáris üzemanyagok kezelésére vonatkozóan. Két év telt el azóta, hogy irányelvet fogadtunk el a nukleáris biztonságra vonatkozóan, és azóta nagyobb figyelmet fordítottunk az atomerőművek biztonságos működésére.

Az Európai Parlament is több alkalommal sürgette már a radioaktív hulladék és a kiégett nukleáris fűtőelemek kezeléséről szóló irányelvet. A fukusimai események megmutatták, hogy helyesen cselekedtünk, mivel az átmeneti tárolóban tárolt kiégett nukleáris fűtőanyag szintén olyan kockázatot jelenthet, amely a megfelelő intézkedésekkel megelőzhető. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) nagyon támogatja az európai irányelv gondolatát, de bizonyos részeket illetően szigorúbbak kívánunk lenni. Jelentésünkben figyelmet fordítottunk a technikai szempontokra, a pénzügyi és emberi erőforrások biztosítására, és a független, erős és a hatáskörrel rendelkező szabályozó testületekre.

Hadd ismertessem önökkel részletesebben is álláspontunkat. Elegendő finanszírozás híján még a legjobb elképzelések sem tudnak megvalósulni, legyenek akármennyire is kívánatosak. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban jelentős mértékben megerősítettük a pénzügyi követelményeket. Számunkra nem elegendő, ha az említett erőforrások csak megfelelők és elérhetők. Politikai szinten biztosítanunk kell e két követelmény végrehajtását, és ezért támogatjuk a pénzügyi erőforrások nagyobb átláthatóságát és felügyeletét. Bevezetjük azt a követelményt is, hogy a pénzeszközöket meghatározott célokra kell felhasználni.

Megerősítettük a szennyező fizet elv végrehajtását is, és úgy vélem, ez az elv az Európai Parlament fő követeléseinek egyike. Válaszoltunk a tárolókba lerakott nukleáris üzemanyagok biztonságával kapcsolatos lakossági aggodalmakra is, és támogattuk a visszafordíthatóság elvét. Az lett az álláspontunk, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemeket ellenőrizni kell. Technikai okokból – illetve új technikai megoldások esetében – az ilyen fűtőanyag kinyerhető, feldolgozható vagy újrafeldolgozható és újrahasznosítható.

Jelentős mértékben szigorítottuk az átláthatósági követelményeket, és meghatároztuk a nyilvánosság részvételével kapcsolatos részleteket, azaz a nyilvánossággal közlendő információkat, továbbá a kommunikáció és az eljárásokban való részvétel módszerét. Ezzel összefüggésben az Aarhusi Egyezményre hivatkoztunk. Szakbizottságunk támogatja a regionális együttműködést. Azonban – annak biztosítása érdekében, hogy a regionális együttműködés ne csupán a döntéshozatal elhalasztásának ürügyéül szolgáljon – számos olyan követelményt adtunk hozzá, amelyet az ilyen együttműködésnek teljesítenie kell.

Különös figyelmet fordítottunk a kiégett fűtőelemeket és radioaktív hulladékokat kezelő munkavállalók védelmére, a gyakorlatban megállapított ALARA-elvnek (az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szint elvének) való megfelelőségre, az oktatás és képzés szükségességére, valamint a tudományos és műszaki készségek fejlesztésének szükségességére.

Különösen a radioaktív hulladék kivitelével kapcsolatos álláspontunkat szeretném hangsúlyozni. Bátran mondhatom, hogy a szakbizottság tagjai között nincs senki, aki a „Csak ne nálam!” elv szerint gondolkodna. Nem támogatjuk a felelőtlen kezelést, és azt kívánjuk, hogy a radioaktív hulladék elhelyezése biztonságosan történjen. Másfelől tudjuk azt, hogy vannak olyan kivételek, amelyek esetében megengedett a kivitel. Ennélfogva támogattuk azt a módosítást, amely lehetővé teszi az azokba az országokba történő kivitelt, amelyek ugyanazon szabványokat tartják fenn, mint amelyeket ezzel az irányelvvel vezetünk be az EU-ban. Például nem szabadna olyan országokba kivinnünk a radioaktív hulladékokat, amelyek nem rendelkeznek végleges elhelyezésre szolgáló lerakóval. Előterjesztettünk egy olyan módosítást is, amelyben azt követeljük, hogy az Európai Bizottság – amint sor került a szakértői vizsgálatok elvégzésére – értékelje a radioaktív hulladék és a kiégett nukleáris fűtőelemek kezelésével kapcsolatos elképzelést. Különös hangsúlyt kell helyezni a visszafordíthatóság elvére és a kiviteli követelményekre.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament az Euratom-Szerződés alapján csupán tanácsadó szerepet tölt be. Keményen dolgoztunk, és szeretném azt gondolni, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. Ezért azt várom az Európai Bizottságtól és a Tanácstól, hogy tartsák tiszteletben álláspontunkat, önöktől pedig azt kérem, hogy a vita során támogassák az ITRE által elfogadott álláspontokat.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselők! Ma egy olyan témával foglalkozó bizottsági javaslatot vitatunk meg, amely Európával kapcsolatos, és amely más másodszor szerepel a Parlament napirendjén. A Bizottság első javaslatát nem fogadták el 2003-ban és 2004-ben. Úgy véljük, hogy ésszerű és ajánlatos európai szinten a legszigorúbb biztonsági normákat alkalmazni az atomenergia használatára – függetlenül annak céljától – és a nukleáris hulladék kezelésére.

Szeretnék köszönetet mondani Jordan Cizelj asszonynak átfogó jelentéséért és az elmúlt néhány hétben végzett munkájáért. Szeretnék köszönetet mondani az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a többi szakbizottság árnyékelőadóinak is. Munkatársaim arról tájékoztattak, hogy nagyon tárgyilagos és szakszerű jelentést készítettek. Megelégedésünkre szolgál, hogy a jelentés támogatja annak a bizottsági javaslatnak az alapvető szempontjait, amelynek célja, hogy fontos építőeleme legyen a legmagasabb szintű átfogó európai jogi és szabályozási biztonsági rendszernek.

Örülök, hogy önök alapjában véve egyetértenek az európai jogi keretrendszer elképzelésével, és támogatják a nemzeti programokért való felelősségről, a munkavégzéssel, a határidőkkel és a pénzügyekkel kapcsolatos egyértelmű követelményekről, a tájékoztatásról és a nyilvánosságnak az összes nemzeti szintű végrehajtási folyamat korai szakaszába való teljes mértékű bevonásáról szóló javaslatainkat.

Együtt kívánunk dolgozni annak biztosítása érdekében, hogy részletes és megbízható bizonyítékai legyenek a hulladékkezelési útvonalaknak és az útvonalak biztonságosságának, különösen mivel a tárolási időszakok nagyon hosszúak lesznek.

Úgy véljük, hogy az önök által előterjesztett javaslatok közül több is megfelelő információkon alapul. Támogatják és megerősítik a Bizottság megközelítését.

Négy konkrét területtel kapcsolatban szeretnék néhány további megjegyzést tenni.

Először is az alapelv az, hogy nem kívánjuk a szubszidiaritás alapkoncepciójának minden részletét szabályozni. A kiindulási pont valamennyi tagállam esetében más és más. Európai jogszabályi keretrendszert kívánunk érvénybe léptetni. A biztonság és a normák szempontjából fontos alapvető szempontok a dokumentumtervezetben szerepelnek. Például mozgásteret hagytunk a nyilvánosság részvételének jellege, a munkavállalók és a vezetők képzése és a pénzügyi modellek részletei – de nem a finanszírozás minősége – tekintetében, és szándékosan nyitva hagyjuk a több tagállam által felépített és/vagy közösen működtetett, a végleges elhelyezésre szolgáló létesítmények szabályozásának kérdését. Szükség esetén javaslatokat tehetünk e területet illetően, amennyiben konkrétabban kell fogalmaznunk a folyamat későbbi részében.

Biztos vagyok azonban abban, hogy ez a javaslat nem az utolsó lesz az elkövetkező 20 évben. Azt remélem, hogy a végrehajtási folyamatban a következő két–öt évben ki kell majd egészítenünk, illetve módosítanunk kell a tartalmat. Ez az, amiért a Bizottság kifejezetten felajánlja mindnyájunknak az irányelv megfelelő időben való felülvizsgálatának lehetőségét, hogy tanulhassunk a tapasztalatainkból és még tovább javíthassuk az irányelvet.

Másodszor: amennyiben megvizsgáljuk az eltárolt fűtőelemek és hulladékok visszafordíthatóságának kérdését, az elv az, hogy geológiai és műszaki szempontból, illetve a kialakítása szempontjából minden egyes tárolónak alkalmasnak és biztonságosnak kell lennie az állandó végleges tárolásra. Tudjuk azonban, hogy a kutatás és a tudomány fejlődik. Jelenleg egyre nagyobb várakozással tekintenek az elé, hogy az elérhető jövőben – a következő néhány évtizeden belül – a következő, illetve a még újabb generációs tudományos eredmények lehetővé teszik majd számunkra a hulladéknak a mainál hatékonyabb újrafeldolgozását vagy tárolását. Ennélfogva úgy véljük, hogy a visszafordíthatóság lehetősége, és ezzel párhuzamosan az állandó hozzáférés és biztonság egyenlő mértékben fontos, és azt szeretnénk, ha lehetőségünk nyílna ennek nemzeti jogba való belefoglalására, és esetleg a preambulumban való egyértelműbbé tételére.

Harmadszor: kifejezetten támogatjuk az előadónak a nemzeti hulladékkezelési programok megfelelő finanszírozásának jelentőségével kapcsolatos véleményét. Emiatt a bizottsági javaslat fontos követelményeket tartalmaz a finanszírozásra vonatkozóan, és e követelmények célja annak biztosítása, hogy ne rójunk túlzott terheket az eljövendő generációkra. Ezért garantálni kívánjuk, hogy a megfelelő időben rendelkezésre álljon a megfelelő finanszírozás, és a szennyező fizet elvvel összhangban a nemzeti programok részletes és megbízható költség-előrejelzést tartalmazzanak, továbbá hogy a munkavállalók és a nyilvánosság egésze tájékoztatást kapjon a hulladékkezeléssel kapcsolatos valamennyi kérdésre. Fontos, hogy a finanszírozás egyben átlátható is legyen.

Támogatjuk az azzal kapcsolatos javaslatokat is, hogy a hulladékkezelés finanszírozását kellően hosszú időtartamra kell garantálni. E javaslatokat a Parlament nevében terjesztjük a Tanács elé.

Az utolsó megjegyzésem a kivitellel kapcsolatos. Javaslatunk azon az alapelven nyugszik, hogy minden tagállamnak vállalnia kell a saját feladataival járó felelősséget, és emellett kétoldalú megállapodásokat kell kötnie, továbbá megoldásokat kell kidolgoznia a többi tagállammal, függetlenül attól, hogy hány atomerőművel rendelkezik, vagy rendelkezik-e egyáltalán atomerőművel, és hogy rendszerint mekkora mennyiségű hulladékot kell feldolgoznia, mivel minden tagállamnak van az orvostechnikai eszközökből és az ipari kutatásból származó nukleáris hulladéka. A harmadik országokba való kivitel – elvben – nem áll Európa érdekében.

Hazám, Németország az 1970-es és az 1980-as években nagy mennyiségű veszélyes hulladékot exportált az egykori Német Demokratikus Köztársaságba és Kelet-Európába, és ott fizetségért cserében olyan létesítményekben tárolta, amelyek még csak a közelében sem jártak az akkori normának, és amelyek nem biztosították a környezet és a lakosság lehető legjobb védelmét. Ez ebben az esetben is problémát jelent. Ezért a Bizottság készen áll minden lehetséges korlátozó megoldás, például kiviteli tilalmak és kiviteli korlátozások elfogadására. Arra szeretnénk kérni a Parlamentet, hogy ne e terület megnyitását támogassa, hanem inkább egy korlátozó megoldást támogasson. Ez megkönnyíti számunkra annak biztosítását, hogy a Tanács ne tudja fellazítani a folyamat végén az exportkorlátozásokat.

Szeretném nagyon megköszönni a mai napon nyújtott építő jellegű támogatásukat. Biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül az első irányelv kiterjesztésének és továbbgondolásának céljával vitathatjuk meg ismételten e témát a Parlamentben.

  Jean Lambert, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – Elnök asszony! Reménykedjünk abban, hogy amikor az irányelv felülvizsgálatához érkezünk, akkor a felülvizsgálatot egy más jogi alapon tehetjük meg.

Szakbizottságunk azon a véleményen volt, hogy a jogalapnak a Szerződés 153. cikkének kellene lennie, mivel a kérdés az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos. Hangsúlyoztuk a munkavállalók tájékoztatásának és a munkavállalókkal folytatott valódi konzultáció fontosságát a biztonsági elemzéssel és a biztonsági értékelésekkel kapcsolatban – nemcsak a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésével foglalkozó létesítmények vonatkozásában, hanem a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok szállításának módja tekintetében is, továbbá hangsúlyoztuk az arányos, hatékony és visszatartó erejű szankciókkal rendelkező, szigorú és hatékony ellenőrzési rendszer szükségességét is.

Látni szeretnénk azt is, hogy valamennyi engedélyes biztosítja az említett anyagok kezelésében részt vevő személyek, köztük az alvállalkozók – akik a biztonsági lánc gyenge láncszemét jelenthetik – szerződéses munkavállalói és a létesítményekben dolgozó valamennyi munkavállaló alapos és folyamatos képzését, az említettek feladataitól függetlenül. Az is az álláspontunk volt, hogy nem könnyű a polgári és katonai hulladék megkülönböztetése, mivel ma már az is előfordulhat, hogy a katonai hulladékot polgári alkalmazottak kezelik.

  Pavel Poc, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (CS) Elnök asszony! Őszintén gratulálok az előadónak a munkája eredményéhez! A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadójaként lehetőséget kaptam arra, hogy közvetlenül tapasztaljam meg azt, ahogyan a technikai javaslat egyik napról a másikra teljes mértékben politikai természetűvé válik, és ezért szeretnék köszönetet mondani valamennyi olyan képviselőtársamnak, akinek még a Japánban bekövetkezett katasztrófát követő nyomás fenyegetése ellenére is sikerült tárgyilagosan hozzáállnia a kérdéshez. Különösen a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság árnyékelőadóinak szeretnék köszönetet mondani azért, amiért segítséget nyújtottak annak biztosításához, hogy a Bizottság véleménye ilyen magas színvonalú lehessen.

Úgy vélem, hogy az irányelv megteremti majd az Európai Unióban a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének jogszabályi keretrendszerét, és szerves részét képezi majd az uniós jognak, így biztosítva az atomenergia biztonságos alkalmazását azokban a tagállamokban, amelyek megtartják az atomenergiát energiaforrásaik között. Többek között nagyon örülök annak a követelménynek, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatos kiadásokra elegendő forrás álljon rendelkezésre. Személyesen is felkerestem több, radioaktív hulladék tárolására szolgáló létesítményt, és határozott meggyőződésem, hogy a finanszírozás hiánya közvetlenül vezethet a létesítmények kevésbé biztonságossá válásához, aminek nem szabad bekövetkeznie Európában.

  Edit Herczog, az S&D képviselőcsoport nevében. – (HU) Üdvözöljük a jelentést a szocialisták nevében, hosszas viták, egyeztetések, tárgyalások eredményeként. A holnapi napon egyhangúlag támogatni fogjuk. Hatvan éve használjuk a nukleáris technológiát energiatermelés, gyógyszergyártás, tengeralattjárók vagy jégtörők vezetésére. Hatvan éve nem tudtunk hatékony válaszokat adni a veszélyes hulladékok kezelésére és hosszú idejű tárolására. Az irányelv csökkenti a politikai akadályokat, megteremti a pénzügyi feltételeket és a függetlenséget, ezért támogatjuk azt, még hogyha nem is minden elemével értünk egyet. Bár az energiatermelésről mást és mást gondolunk, a szennyező fizet elve alapján egyetértünk azzal, hogy az Európai Unióban keletkezett hulladékot itt kell tárolnunk még akkor is, ha esetleg a reprocesszing egy harmadik országban történhet. Támogatjuk, hogy a hulladékokat a minimálisra csökkentsük, és ha a kutatásfejlesztés eredményei lehetővé teszik, akkor további újrafeldolgozásukat is elvégezhessük, ezért a visszafordíthatóság elve kiemelten fontos számunkra.

Nagyon fontosnak tarjuk az emberi tényező biztosítását. Ezt mindenképpen garantálnunk kell, és ehhez szorosan kapcsolódik a dolgozók biztonsága, amely a hulladéktárolás során is kiemelt prioritás kell legyen, ugyanakkor fontosnak tarjuk megemlíteni, hogy a jelenlegi jogalap nem nyújt elegendő európai megoldást, hiszen nincs jogunk az együttdöntésre, éppen ezért fontosnak tarjuk, hogy a jövőben új jogalapot keressünk. És végül Európa élen kell járjon mind a szabályozásban, mind a tárolók megépítésében. Csak ezen a módon tud példát mutatni a világ többi részének.

  Fiona Hall, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A nukleáris hulladék olyan probléma, amellyel mindenképpen foglalkoznunk kell. Ha minden atomerőművet leállítanánk egyik napról a másikra, akkor is ott lenne fél évszázadnyi nukleáris energiatermelés és sok más különféle tevékenység hagyatéka. Mivel nem tüntethetjük el egyetlen varázsütésre, ezért a lehető legfelelősebb módon kell foglalkoznunk a nukleáris hulladékkal. Ez azt jelenti, hogy gondoskodunk arról, hogy a radioaktív hulladék uniós ellenőrzés és felügyelet alatt maradjon.

Amint a nukleáris hulladék az európai határokon kívülre kerül, már nem tudjuk szavatolni megfelelő kezelését. Emiatt az ALDE képviselőcsoport határozottan támogatja a Biztos álláspontját, és ragaszkodik a status quo fenntartásához. A radioaktív hulladék harmadik országokba való kivitelét tiltani kell.

A nukleáris hulladék esetében sajátos problémát képvisel a magának a hulladék által jelentett veszélynek az időtartama. Tízezer évvel ezelőtt barlangokban laktunk. Honnan tudhatnánk, hogy miként néz majd ki az emberi társadalom és a Föld tízezer év múlva?

Ezért időtállóvá kell tennünk a ma meghozott döntéseinket. Pillanatnyilag a nukleáris hulladék geológiai tárolása tűnhet nagy általánosságban a legkevésbé rossz lehetőségnek, de a tudomány eredményei akár pont meg is fordíthatják ezt a következtetést. Ennélfogva üdvözlöm a biztos ezzel kapcsolatos megjegyzéseit. Emiatt a felülvizsgálati záradéknak az irányelvbe való belefoglalása ésszerű gondolat.

Végül – ahogyan azt több előttem szóló képviselőtársam már megtette – rá kell mutatnom arra, hogy mennyire abszurd az, hogy az Európai Parlamenttel csak konzultációt folytatnak, és nincs tényleges beleszólása azzal az irányelvvel kapcsolatban, amelytől olyan sok jövőbeni generáció függ.

  Evžen Tošenovský, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony! Az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport árnyékelőadójaként szeretném üdvözülni a Jordan Cizelj-jelentést. A jelentés a Japánban bekövetkezett természeti katasztrófát és a katasztrófának az atomerőművekre gyakorolt hatását követő nagyon összetett, már-már hisztérikus hangulatú viták idején készült el.

Hosszas vitákat követően is sikerült ésszerűen megközelítenünk azt a kérdést, hogy miként kezeljük a radioaktív hulladékot. Magától értetődik, hogy a legmagasabb szintű biztonság megteremtésére kell törekednünk a nukleáris hulladék kezelését illetően, és a jelentés ezért azt hangsúlyozza, hogy e tevékenységekről olyan módon kell tájékoztatni, illetve e tevékenységeket olyan nyíltsággal kell kezelni, hogy az hozzájáruljon a közbizalom növekedéséhez. Minden ilyen tevékenységet a nemzetközi normáknak megfelelő, szigorú ellenőrzés alá kell vetni. Fontos, hogy mind az átmeneti tároló létesítményekben, mind pedig a hosszú távú elhelyezésre szolgáló létesítményekben e normákkal összhangban történjen a tárolás. Ezek rendkívül költséges tevékenységek, amelyekre évtizedekig, ha nem évszázadokig működő létesítményekben kerül sor. Ennélfogva figyelembe kell venni az elkövetkező évtizedekben bekövetkező további technológiai fejlődést. A tárolás során alkalmazott technológiai megoldásoknak lehetővé kell tenniük bizonyos jövőbeni rugalmasságot. Véleményem szerint felelőtlenség volna, ha állandó elhelyezésre szolgáló tárolókban kísérelnénk meg a nukleáris hulladék abszolút elkülönítését.

  Béla Kovács (NI). – (HU) Mialatt az Európai Unió azon munkálkodik, hogyan lehetne az úgynevezett kiégett fűtőelemeket tárolni, illetve eltemetni, addig az Egyesült Államokban és Oroszországban úgy tekintenek ezekre mint gazdaságos energiahordozókra. A negyedik generációs sóolvadékos reaktorokban üzemanyagként egyszerűen felhasználhatók a mai reaktorokban kiégett fűtőelemek. Ennél is nagyobb távlatokat jelent az ólom bizmut céltárggyal működő protongyorsítós eljárás alkalmazása. Bármilyen atomerőműben keletkezett nagy aktivitású és hosszú felezési idejű izotóp lényegében veszélytelen: kis aktivitású, rövid felezési idejű elemmé alakítható át, miközben a berendezés még erőművi áramtermelésre is képes. További óriási előnyük, hogy tóriummal is üzemelnek, melyből a világon rendelkezésre álló készlet az uránét tízszeresen felülmúlja jelenleg. A kritikus tömegű hasadóanyag töredékével üzemelnek, ezért itt lehetetlen a spontán láncreakció létrejötte. Tehát itt az újabb lehetőség, hogy a világ kutatás-fejlesztési és gazdasági élvonalától leszakadjunk, hacsak nem látunk azonnal hozzá az új technológia bevezetéséhez és alkalmazásához.

  Maria Da Graça Carvalho (PPE). – (PT) Elnök asszony! Gratulálok az előadónak az elvégzett kitűnő munkához! A javasolt keretrendszer célja annak biztosítása, hogy a tagállamok szabályozási keretrendszert alakítsanak ki és nemzeti programokat hozzanak létre a radioaktív hulladék nagyobb felelősséggel való kezelésére.

Fontos, hogy a nemzeti programok egyértelműek legyenek a döntéshozatali folyamatot illetően. A döntéshozatalnak a kötelezettségek és felelősségek különféle érdekelt felek közötti egyértelmű megosztásán kell alapulnia. A központi elemeket az átlátható kezelés szempontjából alapvető fontosságúnak számító felügyelet, ellenőrzés és tájékoztatás jelenti. A társadalom részvétele előmozdítja az egyetértést és az elkötelezettséget, ami a radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatos stratégiák társadalmi legitimációjához vezet. Alapvető fontosságú, hogy a nyilvánosság folyamatos tájékoztatást kapjon az atomenergiával és az új technológiai megoldásokkal kapcsolatos valamennyi területen felmerülő lehetséges kockázatokról.

A társadalmi elfogadottsághoz tájékoztatás, ismeret és nagyfokú átláthatóság szükséges. Hangsúlyoznom kell a nemzetközi együttműködésnek és a közös kutatási és fejlesztési programoknak az e terület legjobb gyakorlatainak terjesztésében és cseréjében betöltött fontos szerepét is.

  Marita Ulvskog (S&D). – (SV) Elnök asszony! Az atomenergiáról folytatott vita gyakran különböző táborokba kényszerít bennünket. Mellette vagyunk vagy éppen ellene, a mielőbbi leszerelést és az atomenergia alkalmazásának megszüntetését akarjuk, vagy hallani sem akarunk semmiféle megszüntetésről. Amikor azonban a nukleáris biztonság kérdése merül fel, mindannyiunk kiindulási pontja teljesen más. Ebben az esetben egyetértünk abban, hogy a lehető legmagasabb szintű biztonságot akarjuk, és ez természetesen arra a nukleáris hulladékra is vonatkozik, amelyért felelősek leszünk majd, és amelyért felelős lesz majd sok-sok utánunk következő generáció is – függetlenül attól, hogy mennyi ideig folytatjuk még az atomenergia felhasználását. A hulladékot a lehető legjobb módon kell kezelni, az uniós irányelvet pedig úgy kell kialakítani, hogy ténylegesen megfelelhessen e célkitűzéseknek. Az egyik különösen fontos kérdést a nukleáris hulladék – több képviselő által is említett – kivitele jelenti. Lehetővé kell tenni az uniós tagállamok számára, hogy továbbra is megállapodásokat köthessenek egymás között a hulladékkal kapcsolatban, de nem szabad a hulladékot az unión kívüli országokba kivinnünk. Ez erkölcsi kötelességünk, amelynek eleget kell tennünk.

  Corinne Lepage (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Nem volna szabad megengedni, hogy azok az országok, amelyek nem tartják ellenőrzésük alatt a saját hulladékaik feldolgozását, az ilyen hulladék keletkezésével járó technológiai megoldásokat alkalmazzanak. Egyetlen ország sem válhat egy másik ország szemetesévé. Ezért kell támogatnunk a hulladék kivitelével és a kivitel tilalmával kapcsolatos bizottsági álláspontot, és ezért kell rendkívül szigorúnak lennünk minden olyan kétoldalú megállapodással kapcsolatban, amely esetleg létrejöhet.

Másodszor, a nukleáris hulladékkal a közös jognak kell foglalkoznia, de szigorúbb szabályok szerint. Az elénk terjesztett meghatározás kevesebb, mint egy minimumszabvány. Valójában nem határozza meg ténylegesen a hulladék fogalmát, mivel ha végigvisszük a logikai következtetését, akkor soha nem beszélhetünk nukleáris hulladékról, mivel mindig ki fogunk tudni találni újabb technológiai megoldásokat. E megközelítést felelőtlennek tartom.

Végezetül: a leszerelés és a hulladékelhelyezés költségét megfelelőképpen kell beépíteni az atomenergia árába, ami jelenleg sajnos nem így történik. Nem tudunk a szennyező fizet elv alkalmazására törekedni, ha nem teljes szigorral és felelősséggel járunk el az árszabályozás módját illetően.

  Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök asszony! A Japánban bekövetkezett közelmúltbeli események természetesen az atomenergia kiaknázásával és a kiégett fűtőelemek elhelyezésével kapcsolatos lehetséges problémákra figyelmeztettek bennünket. Az energiahiány által sújtott világunkban azonban nyitottnak kell maradnunk.

Törekednünk kell az energiatermelés valamennyi formájának ösztönzésére – a megújuló, fenntartható energiaforrásoktól kezdve egészen a biztonságos atomerőművekig. Amikor az atomenergiáról van szó, akkor állandó figyelmet kell fordítani két fontos kérdésre: a biztonságra és az eljárások átláthatóságára. A választ nem feltétlenül az erőművek bezárása jelenti – ahogyan azt Németország is tervezi –, hanem inkább annak biztosítása, hogy amikor az energiatermelés e formájával és az általa termelt hulladékokkal foglalkozunk, akkor a legszigorúbb biztonsági programok szerint járjunk el.

Az atomenergia óriási lehetőségeket jelent Európa számára, de realistának kell lennünk. Legyünk proaktívak az atomenergia jelenlegi és jövőbeni felhasználását illetően, és foglalkozzunk a jelentéssel.

  Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony! Először is szeretnék Oettinger úrnak gratulálni. Ő már a harmadik biztos, aki a nukleáris biztonság, a hulladékok és a leszerelés területéért felelős. A Parlament mindig is támogatta a Bizottságot, és is mindig azt kérte, hogy a hatáskör e területen kerüljön európai szintre. Sajnálatos módon a Tanács atomügyi munkacsoportja nem vélte úgy, hogy ezek olyan kérdések, amelyeknek napirenden volna a helye.

Büszke vagyok arra, hogy lassan sikerül komoly vitákat folytatnunk egymással e kérdésekről, valamint hogy a Tanács tényleges erőfeszítést tesz az európai hozzáadott érték kiemelése és – másfelől – a szubszidiaritás elvének támogatása érdekében. Úgy vélem azonban, hogy ez egyszerűen annak felismeréséről szól, amit ezen a rendkívül érzékeny területen a nyolcadik kutatási keretprogramban tudunk elérni. Ez az, amiért e területen különösen fontos szerepet tölt be a tudományos szempont, valamint annak a kérdése, hogy várakozásaink szerint mi lesz majd a harmonizáció jövőbeni eredménye, illetve hogy hol kívánunk kölcsönös elismerést elérni.

Úgy vélem, foglalkoznunk kell azokkal a kérdésekkel is, amelyekre a közeljövőben kívánjuk összpontosítani a figyelmünket. Jól emlékszem arra, amit Palacio asszony mondott egyszer: miszerint a kérdés majd csak akkor kerül ismételten napirendre, ha bekövetkezett a következő nukleáris katasztrófa. Sajnos igaza volt. Túl késő van ahhoz, hogy ezen lamentáljunk, viszont éppen itt az ideje, hogy átgondoljuk azokat az intézkedéseket, amelyeket európai szinten kell meghozni. Ez azonban nem elegendő. Európának úttörő szerepet kell vállalnia, különösen a nemzetközi porondon. E területen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) közösen kell megállapítanunk a normákat. Olyan normákra van szükségünk, amelyek elég egyszerűen szavatolják a lehető legmagasabb szintű biztonságot, és amelyek végső soron amennyire csak lehet, lehetőséget biztosítanak számunkra a lakosság veszélyeztetésének megelőzésére. Oettinger úr, szeretnék gratulálni önnek! A megfelelő megközelítést alkalmazta, és biztosak lehetünk abban, hogy a Parlament és a Bizottság nagyon sikeres lesz majd.

  Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök asszony! Először a kiviteli tilalom témájáról szeretnék beszélni, amelyet illetően teljesen egyetértek Oettinger úrral. Mivel úgy tűnik, e kérdéssel kapcsolatban széles körű egyetértés alakult ki, remélem, akkor is fennáll majd az egyetértés, amikor holnap szavazásra kerül sor, és támogatni tudjuk majd a Bizottságot. Természetesen nagyon ésszerű volna, ha a Bizottság és az Európai Parlament közösen lépne fel e tekintetben.

Másodszor: a nyilvánosság részvételével kapcsolatban ön azt mondta, Oettinger úr, hogy nincs szükségünk részletes szabályozásra e területen. Elvben önnek igaza van. Szükségünk van azonban a nyilvánosság nemzeti határokon átnyúló részvételére is. Mivel vannak a határok közelében elhelyezkedő tárolóink, nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy itt a határ, a kérdés pedig nem érinti a többi polgárt. Valószínűleg közös szabályokra lesz szükségünk e területen, máskülönben viták kerekedhetnek, vagy kizárhatják a polgárokat, és azt mondhatják nekik, hogy a kérdés nem érinti őket, mivel egy másik állam polgárai. Azonban valamennyien Európa polgárai vagyunk. Mivel egyes országokat érintenek ilyen fajta, azaz a határaikhoz közel fekvő tárolók, fontos, hogy megállapítsunk bizonyos elveket, a Bizottság pedig alapvető szabályokra tegyen javaslatot, hogy a nyilvánosság részvételét komolyan vegyék, alapjául pedig közös elvek szolgáljanak.

  Vladimir Urutchev (PPE). – (BG) Elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék először köszönetet mondani Romana Cizelj asszonynak a kiváló jelentésért, amely – őszintén remélem – lehetővé teszi számunkra, hogy közelebb kerüljünk a radioaktív hulladékról és a kiégett nukleáris fűtőanyagokról szóló, soron következő irányelv elfogadásához.

Európának feltétlenül szabályokra is jogszabályi keretrendszerre van szüksége a lehető legmagasabb szintű, az általunk és az európai polgárok által egyaránt oly nagyon áhított biztonságot biztosító, kötelező érvényű követelmények megállapításához. Az azonban nem nagy eredmény, ha ezt a biztonságot kizárólag Európán belül teremtjük meg. Éppen ellenkezőleg: amennyiben az atomenergiával kapcsolatos tevékenységeket az Európai Unió határainak közelében folytatják az európainál kevésbé szigorú szabályok és normák szerint, az már aggodalomra adhat okot számunkra és az európai polgárok számára is. Ennek az az oka, hogy a nukleáris balesetek nem tartják tiszteletben a földrajzi határokat.

Hogyan terjeszthetjük ki a szigorú európai normák alkalmazását más országokra? Ennek az az egyedüli járható útja, ha az ilyen országokkal együttműködésben, közös projekteket megvalósítva cselekszünk. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban előterjesztett első módosítás végrehajtása, ami megengedi a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok harmadik országokba való kivitelét, ha ezekben a harmadik országokban legalább a sajátjainkkal azonos szigorúságú normákat alkalmaznak. Ha megtagadjuk a tagállamoktól ezt a célszerű lehetőséget, megfosztjuk őket szigorú európai követelményeink terjesztésének leghatékonyabb eszközétől. Ez alatt az együttműködést és a közös radioaktívhulladék-kezelési projekteket értem. Tegyük félre azokat az erkölcsi kételyeinket, amelyek szerint az európai atomenergia-ipar majd arra használja fel ezt a lehetőséget, hogy más országok kárára szabaduljon meg az alkalmatlan hulladéktól. Ez komolyan nem történhet meg. Határozottan kérem a Bizottságot, hogy fogadjon el konstruktívabb álláspontot e kérdéssel kapcsolatban.

  Judith A. Merkies (S&D). – (NL) Elnök asszony, biztos úr! Három olyan dologról beszélt, amelyekkel kapcsolatban – úgy vélem – a Parlament nagy többségének támogatására számíthat. Beszélt a kiviteli tilalom támogatásáról. Mindenképpen megkapja majd sokunk támogatását, mivel a téma saját hulladékunkkal kapcsolatos. Nekünk magunknak kell foglalkoznunk vele, és nem szabad a hulladékot az Európai Unión kívüli más országokba kivinnünk.

Ön átláthatóságot kér. Senki sincs az átláthatóság ellen. Nagyon jó ötletnek tűnik, természetesen figyelemmel arra a tényre, hogy az atomenergia és a radioaktív hulladék kérdése nagyon sokak érzéseit kavarja fel.

Említette azt is, hogy a felszín alatti tárolás végleges megoldása visszafordíthatatlan volna. Így fogalmazott: „nem állandó megoldásról van szó, a hulladékhoz mindig hozzá fogunk tudni férni”. Egyetértek. E tekintetben ön feltétlen támogatásomat élvezi.

Egyetlen dolog aggaszt csak, és ez a felszín alatti tárolás kérdése. Teljesen biztos abban, hogy ez a legbiztonságosabb módszer? Szerintem nem. Még csak nem is olyan megoldásról van szó, amelyet máshol is alkalmaznának. Egyes országokban a táj nem igazán alkalmas a radioaktív hulladék tárolására, ezért azt mondom, hogy a valósághoz jól igazodó lehetőséget kell kapjunk a hulladékkezelés egy másik, biztonságos, felszín felett megvalósítható módjára.

  András Gyürk (PPE). – (HU) Tisztelt biztos úr, tisztelt képviselőtársaim! Radioaktív hulladék minden uniós tagállamban keletkezik, így a polgárok és a környezet védelme érdekében nemcsak az atomerőművek kiégett fűtőelemeiről kell gondoskodni, hanem általában a radioaktív hulladékok biztonságos és hatékony kezeléséről is. Már csak ezért is nagyon helyénvaló, hogy erről a kérdésről ma itt, az Európai Parlamentben tárgyalunk.

Egyetértek azzal, hogy az atomenergia alkalmazása nemzeti hatáskörbe tartozik. A nemzeti hulladékkezelési szabályokkal kapcsolatos uniós alapelvek megfogalmazásának azonban van létjogosultsága. Ennek hiányában ugyanis az eltérő előírások következtében a piaci szereplők abban érdekeltek, hogy a legmegengedőbb szabályokkal rendelkező országokban kezeljék radioaktív hulladékukat. Mindezek alapján jó irányba mutat az a kezdeményezés, hogy a tagállamok kötelező érvényű hulladékkezelési programokat hozzanak létre. Ennek előfeltétele viszont olyan illetékes hatóságok kijelölése, amelyek szigorúan felügyelik a nukleáris hulladékkezelési tevékenységet, és adott esetben megfelelő módon képesek büntetni a kihágásokat is. A nemzeti programokban véleményem szerint egyértelművé kell tenni azt is, hogy mire terjed ki a hatóság tevékenységköre, és hogy mi a piaci szereplők felelőssége.

Befejezésül még egy gondolat: a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok teljes körű kezelése rendkívül költséges tevékenység. A finanszírozási kérdések tisztázása nélkül ezért mit sem érnek a nemzeti programok. Fontos alapelv, hogy a nukleáris hulladékok kezelésére már a hulladék keletkezése során elkülönítésre kerüljön a szükséges pénzügyi forrás. Egyetértek azzal, hogy a hulladékkezelés költségeit a hulladéktermelőnek kell viselni. Ez ugyanis megfelelően ösztönzi a piaci szereplőket a radioaktív hulladékok csökkentésére és azok hatékony kezelésére.

  Francesco De Angelis (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A fukusimai katasztrófa újból felvetette a nukleáris biztonság kérdését. A radioaktív hulladék problémájával foglalkozni kell, illetve meg kell oldani e problémát.

Hogy rövid legyek, két olyan kérdés van, amelyet kiemelt fontosságúnak tartok. Az első a hulladék továbbításának tilalma. Mindegyik országnak képesnek kell lennie arra, hogy eleget tegyen saját kötelezettségeinek, a „szennyező fizet” elv pedig – mindenekelőtt – méltányos kötelezettség. A második problémát a biztonság, valamint különösen a munkavállalók egészsége és biztonsága jelenti. E kérdést rendkívül fontosnak tartom, nekünk pedig biztosítanunk kell az emberek lelki nyugalmát. Az európaiak lelki nyugalmát pedig úgy tudjuk biztosítani, ha garantáljuk, hogy a kérdést a legteljesebb átláthatósággal és – hangsúlyozom – a legmagasabb szintű biztonságra figyelemmel kezeljük.

  Marian-Jean Marinescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! Az irányelv jogszabályi kereteket állapít meg a kiégett nukleáris fűtőanyag és a radioaktív hulladék felelősségteljes kezelésére vonatkozóan, ami a legteljesebb mértékben szükséges feladat a szabályozás tekintetében.

Az Európai Unióban jelenleg három erőmű európai pénzügyi hozzájárulással támogatott leszerelése van folyamatban. Németország már bejelentette, hogy számos erőműve működését leállítja. A közeljövőben más tagállamok további erőműveinek leállítása válik szükségessé, mivel elérik élettartamuk végét. Az irányelv nemzeti szintű megközelítése azt eredményezi majd, hogy szerte az Európai Unióban radioaktív lerakók jönnek létre. Ez az erőforrások pazarlása, a nyilvánosság számára pedig az aggodalom forrását jelenti. Jelenleg ez a helyzet Romániában, különösen az én régiómban, a kozloduji erőmű leszerelése miatt létrejövő radioaktív lerakó miatt.

Hiszem, hogy egy valóban európai, hosszú távú megközelítésre van szükség, amely megosztott technológiai megoldások alkalmazását, az erőforrásokkal való takarékoskodást és európai finanszírozási mechanizmusokat eredményez majd. A globális megközelítés elfogadása és a vonatkozó információk közlése lehetővé teszi majd az európai polgárok számára, hogy kialakuljon a bizalom és helyreálljon nyugalmuk.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) A kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésének kérdése fontos és égető terület, mely a fukusimai tragédia nyomán még nagyobb hangsúlyt nyert. A probléma a technológiai újítások és megoldások, illetve a hulladékkezelési programok ellenére egyre nagyobb kihívást jelent. A radioaktív hulladékok kezelése és végső elhelyezése létező gond, és a jövőben is az marad. Európában energiabiztonságra, környezetkímélő, stabil energiatermelésre törekszünk, de ezzel párhuzamosan egyre fokozottabb hangsúlyt kell fektetnünk több problémakörre, így a rohamosan növekvő radioaktív hulladékok feldolgozására, átalakítására és végleges elhelyezésére. Ehhez nemcsak a műszaki feltételeket kell megteremteni, hanem ki kell építeni a szigorú politikai, jogi és társadalmi szerkezetet is. Érdemes lenne megfontolni, fölbecsülni és megtervezni egy összeurópai együttműködést ezen a téren. A biztonságos folyamat kiépítésébe és fejlesztésébe be kell vonni minden felelőst. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megóvják a jövő nemzedékeit is.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony! A nukleáris hulladék kezelését joggal követi szoros figyelemmel a nyilvánosság, és ezért helyénvaló, hogy az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a kérdést átfogó jogi szabályozással kezeli, amely egyértelműen meghatározza az eljárásban részt vevő valamennyi fél kötelességeit és felelősségét.

Helyes, hogy az előterjesztett irányelv hangsúlyt fektet a hatékonyabb minőségfelügyeletre és -ellenőrzésre, de különösen e folyamatok nagyobb átláthatóságára és a nyilvánosság részvételére. Véleményem szerint fontos lezáratlan kérdés marad az atomreaktorok leszerelésének és a leszerelésükből származó radioaktív hulladék kezelésének elkerülhetetlen költségeit fedező, elegendő nagyságú elkülönített források biztosítása. A javasolt, a pénzügyi tartalékok szintjét egy független testületen keresztül ellenőrző rendszer – megfelelő szervezéssel – megteremtheti a feltételeit annak, hogy a nukleáris létesítmények élettartamuk alatt elegendő pénzügyi forrásokat halmozzanak fel a környezetbarát módon való leszerelésük finanszírozására, nekünk pedig ezt a célt kell magunk elé tűznünk.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! A globális nukleáris politika változásából és az e területtel foglalkozó irányelvre irányuló bizottsági javaslatból kiindulva üdvözlöm a jelentés előterjesztését.

Hangsúlyoznom kell, hogy mennyire fontos a „szennyező fizet” elv méltányos alkalmazása, ahogyan az a japáni katasztrófát követően is bebizonyosodott. Noha alacsony költségei vonzóvá teszik az atomenergiát, a munkavállalók és a polgárok biztonsága mindenekelőtt való. Ezért támogatom a tagállamok közötti, a nukleáris hulladék biztonságos tárolására irányuló együttműködést. A folyamat átláthatósága magában foglalja a lakosságnak a tárolók létesítési helyének és más paraméterek meghatározásába való bevonását. Az e területtel kapcsolatos regionális kutatási programok már tanúbizonyságot adtak előnyeikről.

Úgy vélem, hogy az uniós tagállamoknak meg kell osztaniuk egymással az atomerőművekből származó hulladékok kezelésére és tárolására szolgáló létesítmények használatát is.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony! Nagyon örülök annak, hogy előrehaladást érünk el a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelése terén, valamint olyan egyedi rendelkezéseket állapítunk meg, amelyek biztosítják, hogy a tagállamok gondoskodnak a nemzeti szabályozási és szervezeti keretről, és hogy hatékonyan működő, a hulladék keletkezésétől a tárolásig tartó hatékony nemzeti programokat hoznak létre. Az egész rendszerre nézve létfontosságú, hogy a szabályok magukba foglalják az átláthatóság, a felügyelet és az ellenőrzés elvét. Üdvözlöm a mélyrétegi geológiai tárolás lehetőségét, amely magában foglalja a visszafordíthatóság elvét is. Elegendő finanszírozást kell biztosítani a nemzeti programokhoz, hogy a szennyező fizessen, és ezt a törekvést az irányelv egyértelműen meg is erősíti – aminek nagyon örülök –, a visszatartó erejű szankciókkal együtt, amelyeket minden rendszerben biztosítani kell.

  Günther Oettinger, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök asszony! A felszólalások azt mutatják, hogy az Európai Parlament képviselői a javaslat minden részletét elolvasták, feldolgozták és értékelték. Nem gondolom, hogy véleménykülönbség alakult volna ki. Egyetértek azzal, hogy az ön javaslatait bele kell foglalnunk az eljárásba.

Úgy véljük, hogy a Swoboda úr által említett egyik szempont – azaz a nyilvánosság részvételével kapcsolatos határokon átnyúló, egyenlő jogok kérdése – nagyon fontos. Gyakran előfordul, hogy a végleges tárolók és az atomerőművek geológiai vagy más okokból a nemzeti határok közelében fekvő területeken helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy európai szemszögből nézve a polgárok oszthatatlan és egyenlő mértékben való részvételére, átláthatóságra és megfelelő jogokra van szükség.

Nagyon szépen köszönöm az együttműködést! Remélem, támogatni fognak a holnapi parlamenti szavazáskor.

  Romana Jordan Cizelj, előadó. – (SL) Elnök asszony! Nagyon örülök, hogy ez a vita is megmutatta, hogy nagyon sok olyan kérdés van, amellyel kapcsolatban hasonló, majd-majd azonos álláspontot képviselünk, továbbá hogy ezek azok a kérdések, amelyek kulcsfontosságúak a kiégett nukleáris fűtőanyag és a radioaktív hulladék biztonságos kezelésének biztosítása szempontjából.

El kell mondanom azt is, hogy ezúttal – a fukusimai balesetet követően – rendkívül nehéz volt a munkám, és örülök annak, hogy a nehéz idők ellenére az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) által elfogadott szöveg megfelelő színvonalon készült el, és hogy nem ragadtak magukkal bennünket az ideológiai viták.

Véleményem szerint azon pontok esetében, amelyeket illetően eltérő véleménnyel vagyunk, a különbségek olyanok, amelyek nem veszélyeztetik a jelentést, és ez nagyon pozitív dolog. Ezért szeretném, ha ezt a jelentést, ezt az irányelvet a lehető leghamarabb elfogadnák, és minél hamarabb megkezdhetnénk a végrehajtását. Természetesen egyetértek minden olyan képviselővel, aki szerint az Európai Parlament csupán tanácsadói szereppel bír az atomenergia esetében. Úgy vélem, erről valamikor a jövőben nagyon komoly vitát kell majd folytatnunk, és közös megoldást kell találnunk erre, mivel ez a demokrácia kérdése.

Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítséget nyújtott a jelentés elkészítéséhez, konkrétan az árnyékelőadóknak, és elsősorban az ITRE árnyékelőadóinak, valamint az előadóknak és a véleményeiket előterjesztő képviselőcsoportoknak. Szeretnék köszönetet mondani a vitában részt vevő és módosításokat előterjesztő képviselőknek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak – nagyon jó volt az együttműködésünk, és rendszeresen és időben véleményt cseréltünk. Természetesen köszönetet kell mondanom asszisztensemnek, képviselőcsoportom tanácsadójának és az ITRE Bizottság tanácsadójának is.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. június 23-án, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Paolo Bartolozzi (PPE), írásban. – (IT) A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének árnyékelőadójaként, és mivel különösen közelről foglalkoztam a témával, úgy vélem, gratulálnom kell Jordan Cizelj asszonynak az elvégzett felbecsülhetetlen munkához. A tárgyalások során – nem utolsósorban a rendkívül érzékeny nemzetközi összefüggések miatt – felmerült nehézségek ellenére a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló irányelvre irányuló javaslatot eredményező munkával egy olyan koherens, harmonizált jogi keretrendszer sikerült kialakítani, amely biztosítja, hogy az ilyen hulladék kezelése biztonságosan történjen függetlenül attól, hogy melyek lesznek az atomenergia jövőbeni alkalmazásai és az atomenergia alkalmazásának következményei. Úgy vélem, hogy ebben rejlik a kérdéses javaslat valódi ereje. A javaslat felkéri a tagállamokat a nemzetközi biztonsági normáknak is megfelelő, magasabb biztonsági szint garantálására; arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a műszaki és tudományos eredményekre, és különösen arra, hogy tegyenek eleget a visszafordíthatóság elvének; arra, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a környezet és az emberek egészségének védelmére; valamint arra, hogy a „szennyező fizet” elvvel, az átláthatósággal és az engedélyesek szerepével összhangban kötelezzék el magukat a felelősség meghatározása mellett.

  Ioan Enciu (S&D), írásban. – Az Európai Unió több mint 40 000 köbméter radioaktív hulladékot termel évente, amelynek 80%-a rövid élettartamú és alacsony sugárzású radioaktív hulladék, és körülbelül 5%-a hosszú felezési idejű, alacsony sugárzású radioaktív hulladék. Fontos, hogy az Unió végrehajtsa a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló irányelvet. Románia azon tagállamok között van, amelyek támogatják a radioaktív hulladék harmadik országokba való kivitelének lehetőségét. A romániai kutatóreaktorok kiégett fűtőelemeit vagy a származási országba, azaz Oroszországba vagy az Egyesült Államokba kell visszaszállítani, vagy – különleges esetekben – harmadik országokba kell kivinni. Emiatt nem tudom támogatni a jelentésben szereplő kiviteli tilalomra irányuló javaslatot. Mivel az atomenergia a tagállamok energiaszerkezetének része marad a jövőben, fontos, hogy a jelentést sikeresen fogadják el a Parlament plenáris ülésén. A kimerült fűtőelemeket a lehető leghamarabb ki kell venni a medencékből és száraz tárolókban kell elhelyezni, és a legidősebb radioaktív hulladék számára kell a legnagyobb elsőbbséget biztosítani. Fontos emellett, hogy a polgárok bizalommal legyenek a tárolók biztonságát szabályozó elvek és a hulladékkezelési programok iránt.

  Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Az Európai Unió egész területén keletkezik radioaktív hulladék, legyen szó gyógyászati, ipari, mezőgazdasági, kutatási vagy akár oktatási célok során felhasznált izotópokról. Leggyakrabban mégis az atomerőművek működése során keletkeznek kiégett fűtőelemek. Ezek megoldására jelenleg kétféle technológiát alkalmazunk: vagy újra hasznosítjuk, vagy pedig véglegesen elhelyezzük. Radioaktivitásuk alapján a hulladékot három - kis, közepes és nagy aktivitású - csoportba soroljuk. Besorolásuk alapján dől el az is, hogy a felszínhez közeli, vagy a mélységi geológiai tároló létesítményekben helyezik el véglegesen. A kiégett fűtőelemekkel és a radioaktív hulladékokkal kapcsolatos végső felelősség azonban a tagállamokat terheli. A legtöbb tagország azonban még mindig nem hozta meg a legfontosabb döntéseit a kiégett fűtőelemekkel kapcsolatban. Sajnos nagyon kevés helyen működik jól megszervezett program a hulladék végleges elhelyezéséről. Folyamatos politikai kötelezettségvállalásra van szükségünk a kiégett fűtőelemekkel és a radioaktív hulladékokkal kapcsolatos hosszú távú kezeléssel kapcsolatban úgy, hogy azt a legmagasabb szintű biztonsági előírások mellett tudjuk végrehajtani. A lakosság védelme érdekében a tagállamoknak a nukleáris biztonságra vonatkozóan magas szintű nemzeti előírásokat kell elfogadniuk. Ki kell alakítaniuk továbbá egy rendszert is, amely meghatározza az illetékes állami szervek hatáskörét és feladatait a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozóan. Biztosítani kell a megfelelő tájékoztatást is az állampolgárok számára, hiszen nagyon fontos, hogy a lakosság kellő mértékű ismeretekkel rendelkezzen a körülötte folyó eseményekről.

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az általunk hozott minden intézkedés tekintetében biztosítanunk kell a lakosság és a környezet biztonságát. Támogatom a biztonsági szabványok előírását, a független és szigorú szabályozókat, a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatását magában foglaló „biztonsági kultúra” megvalósítását.

A nyilvánosság tájékoztatására átlátható folyamatot kell alkalmazni. Az átláthatóság javítása magában foglalja a hatóságok felelősségi köreinek egyértelmű meghatározását és a megfelelően finanszírozott és koordinált, a nyilvánosság tájékoztatására szolgáló rendszer biztosítását annak érdekében, hogy megszerezzük és fenntartsuk a nyilvánosság bizalmát az atomenergia termelési folyamatából és a nukleáris gyógyászatból származó radioaktív hulladék kezelésével szemben.

  Jutta Steinruck (S&D), írásban. – (DE) A kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésének kérdése nagyon időszerű. A közelmúltban Japánban bekövetkezett események ismételten felhívták a figyelmet a radioaktív anyagoknak kitett munkavállalókat és polgárokat érő közvetlen kockázatokra.

Sok-sok tonna radioaktív hulladék van Európában, amit embereknek kell mozgatniuk. Örülök annak, hogy lefektethetjük azokat az alapokat, amelyek segítenek megvédeni ezeknek az embereknek az egészségét egész Európában.

Olyan jelentést terjesztettünk a Parlament elé, amely a Bizottság műszaki jelentésén alapul, és amely az emberekre helyezi a hangsúlyt – például a radioaktív hulladékokkal dolgozó szállítóvállalatok és üzemek munkavállalóira és a végleges tárolók munkavállalóira. Ennélfogva a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság biztonsági és egészségvédelmi intézkedések bevezetésével és a munkavállalók radioaktív hulladékkal kapcsolatos képzésével a hangsúlyt az érintett munkavállalók védelmére helyezte. A gazdasági érdekek soha nem előzhetik meg a munkavállalók és a polgárok egészségét. Ennélfogva valamennyi hulladék, továbbá e hulladékok kezelésének átfogó dokumentálására van szükségünk mindaddig, amíg a hulladék veszélyes marad az emberre és a környezetre nézve.

Elégedett vagyok azzal, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság olyan sok követelményünket foglalta bele a végleges jelentésbe.

  Kathleen Van Brempt (S&D), írásban. – (NL) Az atomenergia témaköre ellentmondásos, ami heves vitákat eredményez a Parlamentben és képviselőcsoportjaink között. Fukusima még ádázabbá tette e vitákat, és ennek eredményeként sok ember véleménye jelentősen megváltozott. Kedvező, hogy a kérdés kezelésének módja lehetővé teszi mind az atomenergia parlamentbeli támogatói, mind pedig ellenzői számára, hogy hangot adjanak véleményüknek. Függetlenül azonban az e témát illetően képviselt álláspontunktól, a radioaktív hulladék problémája valós, e hulladékkal pedig a lehető legjobb és legbiztonságosabb módon kell foglalkoznunk. Ezért üdvözlöm a jelentést, amely hozzájárul a szigorúbb és biztonságosabb hulladékpolitikához, egyenlően kezeli mindegyik tagállamot és a hulladéktermelők feladatait hangsúlyozza.

Támogatom a „szennyező fizet” elvet, és semmilyen körülmények között nem szűkíthetjük felelősségi köreinket. Ezért felszólítok a nukleáris hulladékok harmadik országokba való kivitelének tilalmára is. Ez nem pusztán etikai kérdés, hanem a biztonság és az emberek védelmének kérdése is. Nem rendelkezünk beavatkozási, illetve ellenőrzési hatáskörrel a harmadik országok hulladékpolitikái felett. Ez elfogadhatatlan kockázat. A saját hulladékunkat saját magunknak kell kezelnünk, és szigorú jogszabályokkal és javaslatokkal kell elérnünk, hogy erre a legbiztonságosabb és műszakilag a legoptimálisabb módon kerüljön sor.