Resoconto integrale delle discussioni

Giovedì 13 settembre 2012 - Strasburgo

16.3. Azerbaigian: il caso di Ramil Safarov

  Elnök. − A következő napirendi pont: vita Azerbajdzsánról, Ramil Safarov ügyéről.

  Charles Tannock, author. − Mr President, the ECR Group regards the granting of a pardon by President Aliyev, and the hero’s welcome given to Ramil Safarov immediately after his return home to Azerbaijan, as deplorable.

This is contrary to the reported diplomatic understanding by Hungary, where he lived because he was convicted and serving a life sentence in prison for carrying out the brutal murder of an Armenian citizen. It is also against the spirit of the European Convention on the Transfer of Sentenced Persons, which is supposed to mean that returned prisoners serve out their sentences in their home country in order to be closer to their families and in their home culture and language.

Although what was done was strictly speaking legally permitted within the laws of Azerbaijan, politically it sends all the wrong signals to Armenia by escalating tensions in an already fraught situation. Azerbaijan is a member of the Council of Europe and participates in Euronest, the EU Eastern Partnership and various other bodies, like the OSCE, which all purport to uphold democratic values and human rights. Clearly this case is illustrative of the increasingly bellicose attitude taken by Baku over the Nagorno-Karabakh territorial dispute.

Renewed efforts must now be made by the European Union, through the Minsk Group, to try to resolve this frozen conflict and establish a long and lasting peace between Armenia and Azerbaijan and allow the whole of the South Caucasus to develop and prosper.

  Véronique De Keyser, auteure − Monsieur le Président, je partage beaucoup de choses qu'a dites mon collègue Tannock sur la manière choquante dont l'Azerbaïdjan a gracié et promu M. Ramil Safarov.

Par contre, je voudrais expliquer la position de mon groupe: nous avons, effectivement, maintenu notre signature au bas de cette résolution de compromis mais nous avons une question: si la Hongrie a accepté de rendre M. Safarov à l'Azerbaïdjan, elle avait, semble-t-il, reçu des assurances que sa peine serait maintenue, et cela n'a pas été le cas. Pourquoi le gouvernement hongrois, aujourd'hui, ne proteste-t-il pas vivement?

Nous avons donc souhaité, dans notre résolution, apporter un amendement, qui est très prudent vis-à-vis du gouvernement hongrois, et qui dit simplement que son attitude est un peu étonnante et imprudente.

Nous conditionnerons notre accord en faveur de la résolution à l'adoption de cet amendement, parce que je pense que c'est une partie qui s'est jouée à trois.

  Marie-Christine Vergiat, auteure. − Monsieur le Président, la résolution qui nous est soumise aujourd'hui fait partie de ces textes sur lesquels nous avons des négociations assez surréalistes. Pour des raisons que je n'arrive pas à comprendre, l'ALDE a retiré sa signature.

Les faits sont pourtant là. Le gouvernement hongrois a cédé aux pressions anciennes des autorités azerbaïdjanaises pour accepter le transfert de Ramil Safarov, auteur d'un crime odieux à l'égard d'un jeune lieutenant arménien, Gurgen Margaryan, et qui a été condamné pour cela à la prison à perpétuité. Arrivé dans son pays, Safarov a été considéré comme un héros national et a immédiatement été gracié et même récompensé. Les relations entre l'Azerbaïdjan et l'Arménie n'avaient pourtant pas besoin de cela.

L'Union européenne ne devrait pas accepter qu'un de ses États membres agisse de la sorte: mettre de l'huile sur le feu au lieu d'œuvrer, comme d'autres, aux efforts de négociation pour trouver enfin une solution au conflit au Haut-Karabakh.

Je suis moins diplomate que Mme De Keyser, et je dirais que nous avons malheureusement l'habitude de voir M. Orban s'asseoir sur les valeurs et les positions de l'Union européenne quand cela l'arrange.

  György Schöpflin, szerző. − Elnök Úr! Biztos Asszony! A mai vita történetének valójában három szereplője van: Azerbajdzsán, Örményország, illetve Magyarország, és két pályán mozog: jogi és politikai pályán. A három szereplő közül Magyarország marginális szerepet játszott, mivel csupán a nemzetközi jogi normákat követte. Ennek fényében érthetetlennek tartom a baloldali módosítókat, mert Magyarország elítéléséhez egy befagyott konfliktust melegítenek fel. Mondhatni, ez a jól ismert baloldali összemosás technikája. Azerbajdzsán ezzel szemben egyértelműen a szabályok szellemét sérti azzal, hogy egyből megkegyelmezett az átszállított Safarovnak.

Az nem meglepő, hogy Örményország Azerbajdzsánt támadja, de a magyarellenes kirohanások felfokozott érzelmi állapotról tanúskodnak. Mindez azért aggasztó, mert a túlfeszített örmény reakció, illetve a kétes azerbajdzsáni lépés kimondottan veszélyeztetheti a térség amúgy is labilis biztonságát.

(A felszólaló hozzájárul egy, az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése értelmében feltett kékkártyás kérdés megválaszolásához.)

  Véronique De Keyser (S&D), question "carton bleu". – Dans la résolution que nous avons signée conjointement, au paragraphe 4 – si je sais encore lire correctement –, je vois que des assurances diplomatiques ont été données aux autorités hongroises à propos de ce transfert.

Je veux bien admettre que la lettre de la convention sur le transfert des personnes condamnées a été respectée, mais pas l'esprit. Et si ce transfert était si régulier que cela, pourquoi demander des assurances? Ma question est donc la suivante: des assurances ont-elle été données au gouvernement Orban ou pas? La question est claire, elle est simple et il est facile d'y répondre.

  György Schöpflin (PPE), blue-card answer. – Assurances were given, the text is available and I, too, have said that the Azerbaijanis effectively did not act in the spirit of the Convention.

  Kinga Göncz (S&D), Kékkártyás kérdés. – Két rövid kérdés. Itt elválasztotta Schöpflin képviselő úr a jogi és a politikai vonatkozásokat, engem a motiváció érdekelne. Az előző kormányok éveken keresztül ellenálltak ennek a kérésnek és nyomásnak, pont azért, mert tudtuk, hogy egy nagyon kényes helyzetbe avatkoztunk volna bele, hogyha megtettük volna. Nem tettük tehát meg. A kérdésem az – túl a biztosítékokon, amire rákérdezett Keyser asszony, pont azért, mert ellentmondó nyilatkozatok voltak otthon –, hogy készültek-e erre. Ha nem készültek, akkor azért nem, mert már nem volt senki a külügyben az elbocsátások miatt, aki tudta volna, hogy mi van a régióban? Azért, mert esetleg nem kérdezték meg, vagy azért, mert úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe a külügy véleményét?

  György Schöpflin (PPE), Kékkártyás válasz. – Megint zavaró ez a kijelentés. Safarov büntetését kitöltötte, és próbaidő alatt volt, mert rátámadott egy börtönőrre. Ezért a szocialista kormány idején nem lehetett kiadni. Ami a többit illeti, tessék megnézni a sajtót.

  Ulrike Lunacek, author. − Mr President, as we have just been hearing this urgent human rights matter relates to a case that mingles several levels. It involves the unresolved conflict and the current stalemate in the peace process on Nagorno-Karabakh and the surrounding occupied territories, as well as an act of a brutal personal revenge in the form of a pre-meditated murder and the deplorable glorification of a murderer. It also involves the economic crisis in the new EU Member State and irresponsible acts by heads of Government and State respectively.

Let us start at the beginning. Mr Safarov, as we have heard, was transferred to Azerbaijan from Hungary long before his sentence was completed. The European Parliament strongly condemns that. He was granted a presidential pardon by President Aleyev there, and he has been honoured as a national hero and promoted to major in the Azeri military. All despite the fact that he has not repented of the brutal murder of an Armenian soldier that he committed in Budapest in 2004.

I acknowledge the legitimate frustration in Azerbaijan about the lack of substantial progress in the peace process, but acts of brutal revenge, and turning murderers into national heroes, is an appalling way of reacting and risks further escalating – not just rhetorically – the ethnic conflict between Armenia and Azerbaijan. Mr Schöpflin, Hungary has not played a merely marginal role in that.

Let us look at Hungary. Hungary’s Prime Minister, Viktor Orban, has a huge share of responsibility here. Just at the beginning of this week he admitted that he himself gave way and said ‘yes’ to transferring Safarov back to Baku, that he ignored the warnings from his own administration, and that he himself – that is the interpretation – is responsible for heating up the conflict in the Caucusus.

This brave admission gives rise to the interpretation that, following his recent visit to Baku, Mr Orban knowingly and deliberately helped to pardon a murderer, and sacrificed diplomatic relations with Armenia for a highly questionable economic deal to help his own country out of the crisis. I hope our amendments on Hungary will also be put to the vote here, because we have to be critical both of the Azeri President and of the Hungarian Prime Minister.

(The speaker agreed to take a blue-card question pursuant to Rule 149(8))

  Kinga Gál (PPE), Kékkártyás kérdés. – Lunacek Asszony! Azerbajdzsán az Európa Tanács tagállama, és Magyarország, amikor kiadta ezt az elítéltet, akkor az Európa Tanács konvencióját tartotta be. Artikulusra megfelelően, szó szerint, amit vállalt Azerbajdzsán mint az Európa Tanács tagállama. És ezt Azerbajdzsán meg is erősítette egy hivatalos levélben, amit a magyar szervek felé intézett, amiben vállalta, hogy az adott elítélt letölti a büntetését, és nem kerül sor másik eljárásra. Ez papíron szerepel.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE), blue-card answer. – I know about this letter. I have the letter from the Ministry of Justice of the Republic of Azerbaijan, but it can be interpreted in various ways. It does not give total assurance. Even Mr Schöpflin has acknowledged that, while it can be interpreted in that way, it leaves leeway to interpret it in a way that does not give assurances. The Hungarian Prime Minister should have listened to his Minister for Foreign Affairs and others in his administration who warned him about transferring Safarov back to Baku.

  Norica Nicolai, Autor. − De curând, un ministru francez făcea afirmaţii defăimătoare la adresa comunităţii rome din România. Sunt indignată, dar indignarea mea nu poate face obiectul unei rezoluţii de urgenţă. Pentru că orice parlament care se respectă, respectă regulile prevăzute în regulament. Conform articolului 122 din Regulament, această situaţie nu poate face obiectul unei rezoluţii de urgenţă. Nu este o chestiune care vizează statul de drept, nu este o chestiune care vizează democraţia, nu este o chestiune care să vizeze drepturile omului.

Aplicarea acestei chestiuni în relaţiile dintre două ţări – recunoscând cu toţii că a fost vorba de un acord care a funcţionat perfect legal şi ambele părţi, atât Ungaria, cât şi Azerbaidjanul şi-au respectat drepturile – poate face obiectul unei indignări, dar nu al unei rezoluţii politice, într-o împrejurare în care situaţia securitară din zonă poate fi destul de afectată, prin promovarea unor astfel de acţiuni.

Şi aş vrea să întreb retoric, cum vă explicaţi că în presa de la Erevan deja se ştie că această rezoluţie a fost adoptată.

Aş vrea să nu mai încercăm să jucăm în această cauză meciuri în favoarea uneia sau alteia dintre părţi, reuşind să destabilizăm o situaţie în care Uniunea Europeană ar trebui să joace un rol hotărâtor. De aceea grupul liberal şi-a retras semnăturile de pe această rezoluţie, de aceea grupul liberal nu o va vota.

  Laima Liucija Andrikienė, on behalf of the PPE Group. – Mr President, Ramil Safarov, a lieutenant of the Azerbaijani armed forces who was convicted of murder and sentenced to life imprisonment in Hungary, was transferred to Azerbaijan in order to serve the sentence imposed on him, at the long-standing request of the Azerbaijani authorities.

Instead, Lieutenant Safarov received a glorious welcome in Azerbaijan and was granted a presidential pardon, set free and promoted to major. The European Parliament could only deplore the hero’s welcome and presidential pardon granted to Safarov because – and I fully agree with my colleague Mr Schöpflin – it runs contrary to the spirit of the international agreement. The lack of any substantial progress as regards the peace process in Nagorno-Karabakh does not justify either acts of revenge or provocation, which only add tension to an already tense and sensitive situation in the region.

  Edit Herczog, a S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar kormány szerint két szuverén ország közti jogi aktusról van szó. De ha így van, akkor vajon miért kezdeményezte a Néppárt a sürgős, humanitárius ügyek közt a megvitatását itt, a strasbourgi Parlamentben – hiszen a Néppárt tette ezt a kezdeményezést, a szocialisták ezzel nem értettek egyet. A gyilkosság kérem, az gyilkosság. Az ítélet, az ítélet. Két ország közti átadás esetén ennek biztosítása kölcsönös garanciák alapján közös felelősség. Ezt a felelősséget keressük! A nemzetközi szervezeteknek, köztük az Európai Parlamentnek komoly munkát kell kifejteni, hogy a térségben a bizalom erősödjön, és az eset előtti nyugvópontra érjen.

A békés, tárgyalásos folyamatnak nincs alternatívája a régióban. Őszintén remélem, hogy a bilaterális kapcsolatok is minél hamarabb az eredeti helyre állnak vissza.

  Kristiina Ojuland, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, the ALDE Group did not sign the resolution on the case of Ramil Safarov, and I shall vote against this text today. It did not sign because the text is something that may escalate the existing conflict between Azerbaijan and Armenia over Nagorno-Karabakh.

The territory of Nagorno-Karabakh and seven surrounding regions is internationally recognised as belonging to the Republic of Azerbaijan, and that should also be the basis for the position of the European Union. The absence of any results after 20 years of work indicates that the Minsk Group needs a reshuffle. In order to find a balance in the negotiation process, France should be reinforced by the European Union, which in my view has a historic chance to try to resolve this very frozen conflict, showing its knowledge and experience in negotiations.

The European Parliament remains committed to the developments in the South Caucasus, and its Member States are aware of the huge potential of Azerbaijan. The constructive partnership between Brussels and Baku entails reciprocity and commitment to shared values.

  Carl Schlyter, för Verts/ALE-gruppen. – Herr talman! De resolutioner som vi behandlar här brukar handla om saker som händer utanför Europas gränser, men vi måste även diskutera det som har hänt i Ungern. Fokus ligger väl ändå på det faktum att när man lämnar över människor, brukar man komma överens om att man sitter kvar i fängelse. Efter ett antal år får man sedan ofta chansen att bli benådad eller frisläppt.

I detta fall väljer man dag ett att under hjälteliknande former hylla en mördare, belöna honom ekonomiskt för att förvärra konflikten. Det kan inte finnas något annat syfte med det än att späda på hat och förvärra konflikten. Det verkar som om detta har lyckats. Det är därför som det är viktigt nu att vi hjälper Armenien och Azerbajdzjan att nå en fredlig lösning på konflikten och att denna typ av hatpolitik inte ska kunna löna sig på något sätt.

  Jaroslav Paška, za skupinu EFD – Prepustenie vraha odsúdeného na doživotný trest azerbajdžanským prezidentom v auguste tohto roku bolo šokujúcou správou pre civilizovaný svet.

Ilham Alijev tak nepriamo povedal svojim občanom, ako aj svetu, že každý z azerbajdžanských občanov, ktorý zavraždí nejakého Arména, sa v jeho očiach stáva hrdinom a on ho za túto vraždu odmení a povýši. Azerbajdžanský prezident sa tak vlastne správa ako mafiánsky boss, ktorý odmeňuje svojich poskokov za to, že vraždia jeho nepriateľov.

Uvedomme si, že v Azerbajdžane vládne akási frustrácia z okupácie azerbajdžanského územia arménskou armádou. Ale Ramil Safarov zavraždil arménskeho kolegu počas kurzu v rámci programu Partnerstvo pre mier, ktoré sa konalo v Budapešti, a nie niekde na bojisku na hraniciach.

Nechcem komentovať profesionalitu konania maďarskej administratívy, ktorá umožnila návrat tohto zločinca domov, ale rozumiem konaniu arménskej vlády, ktorá prerušila diplomatické vzťahy z Maďarskom. Som však presvedčený o tom, že naša veľkorysá ústretová politika voči Azerbajdžanu neprispieva ku kultivovaniu politického prostredia v tejto krajine a do budúcnosti by sme mali byť opatrnejší v očakávaniach, že arménska a azerbajdžanská vláda sa dohodnú na pokojnom riešení karabachského problému.

  Jiří Maštálka, za skupinu GUE/NGL. – Vážený pane předsedo, pokládám vyjádření se Evropského parlamentu k případu Ramily Safarova za velmi vhodné. Za zásadní považuji manifestovanou podporu zprostředkovatelům v usmiřovacím procesu mezi Arménií a Ázerbájdžánem.

V obsahu usnesení však postrádám výtku členskému státu Evropské unie za to, že jeho diplomaté a legislativci nepředvídali prezidentskou milost, či naopak, že v ní viděli cestu, jak se zbavit problému. Protože ázerbajdžánský prezident zřejmě neměl mnoho prostoru pro jiné jednání, nelze se divit reakci některých Arménů, kteří Budapešť podezřívají z obchodu. Na druhé straně bych očekával příslib, že Evropský parlament napomůže narovnání vztahů Arménie a Maďarska.

A jistě nejvítanější by bylo, kdyby se i Evropský parlament aktivně zapojil mezi státy, které hledají mírové řešení sporů o Náhorní Karabach. Připomínám, že mnohé členské země Unie do této oblasti vyvážejí velké množství zbraní i munice.

  Krisztina Morvai (NI). - Mr President, punish or extradite? This is the fundamental principle of international criminal law in matters of mutual cooperation in criminal justice matters between states. In this case, Hungary used a combination of these two. We enforced eight years of Mr Safarov’s sentence and then extradited him – at the request of Azerbaijan – and allowed his transfer to Azerbaijan.

As a criminal lawyer I think there should have been more careful consideration in terms of making sure that Azerbaijan did not use Article 12 of the relevant European Convention and did not grant a pardon or amnesty to Safarov. As a Hungarian criminal lawyer I am not proud of this particular decision, and I think there is room for improvement.

Having said that, the European Union is not a role model for us. The European Union should not instruct us in matters of international cooperation in criminal cases when there is a shameful, shocking case pending in the European Union in which we are on the receiving end of a miscarriage of justice, and you had better solve that case before you instruct us. It is the Tobin case. Have you ever heard about this case? If not, that is really sad; you should have heard about it.

An Irish banker in Hungary killed two Hungarian children in an extreme case of reckless driving. He was sentence to three years’ imprisonment by a Hungarian court. He is now in Ireland, in his country of citizenship, and do you know what? Ireland refuses both to extradite him to Hungary and to enforce his sentence. What does the European Union do? It sits back and keeps silent. Why is it that when we are on the receiving end of these miscarriages of justice you never raise your voices? Ms Hall said earlier this afternoon that there should be no cherry picking in matters of human rights. Please use this principle when Hungary is on the agenda.

(The President cut off he speaker)

  Elisabeth Jeggle (PPE). - Herr Präsident, sehr geehrte Kolleginnen und Kollegen! Aserbaidschan muss im Fall Safarow als Mitglied des Europarats und auch in der östlichen Partnerschaft die freiwillig eingegangenen Verpflichtungen im Bereich Menschenrechte, Demokratie und Rechtsstaatlichkeit achten. Internationale Verträge und Abkommen müssen absolut eingehalten werden. Die EU soll soweit wie möglich Aserbaidschan bei der Umsetzung dieser Bestrebungen unterstützen.

Ich setze mich dafür ein, dass die EU ihre Anstrengungen zur Vermittlung im Nagorny-Karabach-Konflikt intensiviert und auf diese Weise sich engagiert und zu einer Befriedung der Region beiträgt. Die aktive Teilnahme und der politische Wille sowohl von Seiten der Aserbaidschaner als auch der Armenier sind dabei eine Grundvoraussetzung. Hierzu müssen Gespräche auf höchster politischer Ebene geführt und zugleich die breite Zivilgesellschaft involviert werden. Der EAD und die Kommission müssen vor Ort eng mit lokalen, regionalen, nationalen und internationalen Akteuren zusammenarbeiten, um Synergien zu erwirken. Für mich stellt sich die Frage, ob es zielführend ist, die Schuld bei der ungarischen Regierung zu suchen oder ob nicht ganz klare Ansagen an die aserbaidschanische Regierung notwendig sind.

„Catch the eye” eljárás

  Sari Essayah (PPE). - Arvoisa puhemies, olemme saaneet parlamentaarikkoina aika paljon painostusta sen suhteen, että luopuisimme tästä päätöslauselmasta. En voi aivan ymmärtää ALDEn näkemystä, että emme sanoisi tästä asiasta mitään, sillä on äärimmäisen tärkeää, kun tilanne on levoton tuolla alueella, ja tämä asia on kiireellinen, että me nimenomaan pyrimme sanomaan sellaista, joka liennyttää tuota tilannetta.

Unkarin hallitus on julkistanut nettisivuillaan lausunnon, jonka mukaan Azerbaidžanin oikeusministeriö oli vakuuttanut Unkarille, että Safarov jatkaisi tuomionsa kärsimistä loppuun Azerbaidžanissa. Ikävä kyllä näin ei tapahtunut, vaan hänet armahdettiin, ylennettiin, ja hänestä tuli jonkinlainen kansallissankari. On äärimmäisen tärkeää, että me tuomitsemme sen, millä tavalla Safarovia kohdeltiin Azerbaidžanissa. Meidän täytyy myös ehdottomasti pyrkiä siihen, että alueen maiden, Armenian ja Azerbaidžanin, välit pystyisivät palautumaan rauhanomaiselle tasolle ja naapuruussuhteet pääsisivät jatkumaan.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D). - Panie Przewodniczący! W 2004 r. w trakcie szkolenia międzynarodowego zorganizowanego na Węgrzech przez NATO azerski żołnierz Ramil Safarow zabił siekierą ormiańskiego oficera twierdząc, że tamten znieważył jego oraz azerską flagę. Zgodnie z postanowieniami strasburskiej konwencji z 1983 r. o przekazywaniu osób skazanych, podpisanej zarówno przez Budapeszt jak i Baku, Węgry zgodziły się przekazać więźnia Azerbejdżanowi. Safarowa powitano, jak tu wszyscy mówili, jako bohatera, zwalniając go z kary dożywotniego więzienia nałożonej przez Węgry, ale również awansowano go za bohaterski czyn do stopnia majora. Incydent ten budzi powszechnie olbrzymi niepokój. Po pierwsze, zgodnie z zapisami konwencji o przekazywaniu osób skazanych Azerbejdżan miał obowiązek dopilnować wykonania całości kary nałożonej przez Węgry, a tego nie zrobił. Po drugie prezydent Alijew dał światu bardzo zły przykład, gloryfikując akt brutalnego przestępstwa i czyniąc z mordercy bohatera narodowego. Dlatego apeluję do władz Azerbejdżanu o działanie zgodne z międzynarodowymi standardami w zakresie systemu sprawiedliwości.

(A „catch the eye” eljárás vége.)

  Androulla Vassiliou, Member of the Commission. − Mr President, honourable Members, I welcome your initiative to raise the issue of Mr Safarov’s extradition and pardoning. I am fully aware of the very strong reactions prompted by this development, not only in Armenia but also far beyond.

Ramil Safarov was sentenced in Hungary to life imprisonment for the brutal murder of Gurgen Margaryan, an Armenian officer and fellow NATO course participant. From our contacts with the Hungarian authorities, I understand that the decision to extradite Mr Safarov was based upon written assurances received from the Azerbaijani Government that Mr Safarov would serve the remaining part of his life sentence there.

The subsequent Azerbaijani decisions, including the pardoning of Mr Safarov and steps which have widely been seen as rewarding his crime, are deeply regrettable. The handling of this case has the potential to further complicate the peaceful settlement of the Nagorno-Karabakh conflict, as well as – potentially – the Eastern Partnership agenda.

Despite this setback – and I think we cannot pretend that it is otherwise – the EU remains committed to, and persistent in, its support to the Nagorno-Karabakh conflict settlement process in the framework of the Minsk Group. The EU does not see – and would absolutely reject – any alternative to peaceful conflict settlement. The Safarov case should not be used by anyone to deviate from this.

Intense contacts with all actors to establish the situation have been deployed by the EU, and there was a good discussion on this at the informal Foreign Ministers’ meeting last weekend in Cyprus. Moreover, Baroness Ashton has instructed the EU Special Representative for the South Caucasus and the crisis in Georgia to visit Yerevan and Baku and convey our messages, which he is doing as we speak.

Last but not least, there is also a lesson for the Eastern Partnership, in which both Armenia and Azerbaijan participate. Without a community of values, without the rule of law and respect for human rights and commitments taken, there can be no reconciliation or peace. In this respect, the implementation of the Eastern Partnership Roadmap becomes a key element for regional stability.

More than ever, our efforts in support of peace in the region are needed. The Commission welcomes President Schulz’s statement and the European Parliament’s commitment in focusing the attention of partners on this objective.

  Elnök. − Hat állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ juttattak el hozzám a vita lezárásaként.

A vitát lezárom.

A szavazásra a viták végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (149. cikk)

  Jacek Olgierd Kurski (EFD), na piśmie. – Sprawę Ramila Safarowa należy rozpatrywać w szerokim kontekście coraz ostrzejszego konfliktu pomiędzy Armenią, a Azerbejdżanem. Sytuacja każdego dnia staję się coraz bardziej skomplikowana. Każda ze stron zaostrza agresywną retorykę, nie ukrywając dążeń do starcia zbrojnego. Wystarczy wspomnieć dzisiejsze oświadczenie władz Azerbejdżanu, które podały, iż wizyta prezydenta Armenii w „okupowanych terytoriach” Górskiego Karabachu będzie odczytana jako wrogi akt wobec Baku. Podobną retorykę stosuje Erewań, który kilka miesięcy temu oświadczył, iż w najbliższym konflikcie z Azerbejdżanem wojska ormiańskie powinny ustanowić nową granicę z Rosją. Napiętą sytuację wyczuwają główni sojusznicy skonfliktowanych stron – Rosja oraz Turcja, którzy od dłuższego czasu wzmacniają swoje wojska na granicy z Kaukazem Południowym. Tymczasem nam dziś pozostaje tylko i wyłącznie możliwość debaty po kolejnym błędzie unijnej dyplomacji, jakim było wzmocnienie polityki zagranicznej wobec wydarzeń „Arabskiej Wiosny” kosztem Partnerstwa Wschodniego i Synergii Czarnomorskiej. W tym witalnym dla naszego bezpieczeństwa energetycznego regionie Unia nie spełnia żadnej znaczącej roli. Oddaliśmy pole Moskwie oraz Ankarze, którym nie zależy na pokoju, lecz na wzmocnieniu swojego terytorium wpływów. Co gorsza, dziś nie widać żadnych oznak zmiany w polityce prowadzonej przez Brukselę.

  Tadeusz Zwiefka (PPE), na piśmie. – W dzisiejszej rezolucji po raz kolejny jesteśmy zmuszeni odnieść się krytycznie wobec postępowania rządu azerskiego. Należy podkreślić, że kraj ten jest w trakcie negocjacji umowy stowarzyszeniowej z UE, aktywnie angażuje się w ideę Partnerstwa Wschodniego i w inicjatywę Euronest. Można wnioskować więc, że aspiruje do dostosowania swojego porządku prawnego, do tego, na którym zbudowana jest Zjednoczona Europa. Fundamentem integracji europejskiej jest poszanowanie demokracji i rządów prawa. Przypadek Ramila Safarowa łamie w sposób jawny nie tylko porozumienia, ale też powszechnie uznawane standardy prawa międzynarodowego. Niewyobrażalnym jest, aby skazany wyrokiem prawomocnym na karę dożywotniego więzienia, natychmiast po przekazaniu zgodnie z Europejską konwencją o przekazywaniu osób skazanych, został ułaskawiony, podniesiony do rangi bohatera i nagrodzony. Wkładając wysiłek w działania dyplomatyczne nakierowane na próby pokojowego rozwiązania konfliktu w regionie Górnego Karabachu, uważam, że Parlament Europejski nie może przemilczeć sposobu, w jaki zachował się Azerbejdżan, nie tylko publicznie gloryfikując zbrodnię, ale również świadomie ryzykując eskalację konfliktu.

(1) 1 Lásd a jegyzőkönyvet.