Istungi stenogramm

Kolmapäev, 16. jaanuar 2013 - Strasbourg

16. Tuumarelva leviku tõkestamise lepingu läbivaatamiseks korraldatud konverentsi soovitused seoses massihävitusrelvade vaba tsooni loomisega Lähis-Idas (arutelu)

  Elnök. − A következő pont a Bizottság alelnökének és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a nyilatkozata az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának egy tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet létrehozásával kapcsolatos ajánlásairól

  Lucinda Creighton, President-in-Office of the Council, on behalf of the Vice-President of the Commission/High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy. − Mr President, as set out in her statement of 24 November, the High Representative regrets that it was not possible to convene the proposed conference on the establishment of a Middle East zone free of weapons of mass destruction and their means of delivery in the course of 2012. She hopes, as we all do, that the conference can be convened as soon as possible.

I can assure you, in the meantime, that the EU will remain fully committed to supporting, however we can, the objective of achieving a Middle East zone free of weapons of mass destruction and their means of delivery. I would like to commend and support the tireless efforts of Ambassador Jaakko Laajava of Finland who, as conference facilitator, has worked tirelessly for more than a year to lay the groundwork for a successful conference in which all states of the region will participate. The EU has played its part in supporting the Ambassador, including through two very useful initiatives, and we will continue to support him.

The EU has been committed to the goal of promoting the establishment of a Middle East zone free of weapons of mass destruction for some time. In 1995, of course, the Union and its Member States subscribed to the Barcelona Declaration, as did all the members of the Euro-Mediterranean Partnership. The objective of achieving such a zone is now ingrained in the Union’s strategy against weapons of mass destruction and has its roots in the 2003 European security strategy. We will spare no effort to assist the facilitator in his important ongoing work to lay the groundwork for a successful conference.

Members will also be aware of the High Representative’s engagement with the Quartet and in the EU 3+3 dialogue with Iran. It is of course important to remember the broader, and often intertwined, political and unresolved issues at stake.

In light of the Middle East’s history of conflict and tension, and given the many serious political and security challenges which still face the region, it would be easy for everybody to fall into the trap of pessimism. It is important, of course, to avoid this. Pessimism has been allowed to prevail too often in efforts towards a nuclear-free zone in the Middle East since 1974. It prevailed at the arms control and regional security talks between Egypt and Israel in the early 1990s. Pessimism can become self-fulfilling. Despite the hopeful changes recently brought about by the emergence of new decision-makers and of new social and economic developments in the region, the danger remains that scepticism and pessimism might prevent similar improvements in regional security. To borrow the words of John Maynard Keynes, the difficulty lies not in the new ideas but in escaping from the old ones which ramify into every corner of our minds.

Having come so far, following more than a year of intensive work by the facilitator and his team, both in the region and beyond, we, the European Union, and the wider international community and civil society must keep the momentum going and look at possible ways forward. Any attempt to politicise the concept of a zone must be resisted. Multilateral consultations among the concerned countries of the region, under the auspices of the facilitator, must continue.

Confidence and trust amongst the states of the region are crucial. This is the first ingredient of any political dialogue, bilateral or multilateral. The process towards a zone is no exception. There are issues on which agreement on possible interim steps might be possible, if the actors involved can avoid pessimism and leave behind old ideas. There are confidence-building measures to be found and offered as the process moves forward. What is needed is a willingness by each party to engage and to look for possible accommodations, not just from the other side, but from their own.

The European Parliament has been very active in supporting this process with its own resolutions on the Non-Proliferation Treaty, including strong language in support of the establishment of a zone free of all WMDs in the Middle East. The facilitator was invited on several occasions to debrief the European Parliament on the state of play of his consultations. The EEAS contributed with two major academic seminars on the subject organised in Brussels in July 2011 and in November 2012 through the EU non-proliferation consortium of think-tanks. The quality of the background papers produced, the frankness of the debates, the broad participation of high-level officials alongside academic experts and civil society representatives, including an honourable Member of this Parliament, have certainly helped the facilitator, who attended, with his team, the meeting in Brussels on 5 and 6 November 2012.

Our commitment to the final goal of a zone free of all weapons of mass destruction in the Middle East has been a solid one since 1995 and our contribution to the process is unequivocal. Our readiness to assist the facilitator and his team further is absolutely clear.

Finally, I want to convey the High Representative’s personal hope that the conference will be convened as soon as possible, and I join her in this hope. We need to stress the absolute need for the main actors in the region, conveners with the active contribution of civil society, to explore and find ways to keep the process moving forward. What will ultimately determine failure or success is not a single event linked to a stringent deadline, but a series of steps that will bring the process forward each time until the time will be ripe for a ‘win-win’ solution.

  Michael Gahler, im Namen der PPE-Fraktion. – Herr Präsident, sehr geehrte Frau Ministerin, liebe Lucinda! Es gibt wohl keinen vernünftigen Menschen, der sich nicht eine Welt frei von nuklearen und anderen Massenvernichtungswaffen wünschen würde. Daher sind alle ehrlichen Bemühungen in diese Richtung zu unterstützen. In verschiedenen Teilen der Welt ist man unterschiedlich weit vorangekommen bei der formellen oder faktischen Errichtung atomwaffenfreier Zonen oder Zonen, die insgesamt frei von Massenvernichtungswaffen sind. Wir haben in dieser Entschließung aufgezeigt, wo bereits mehr erreicht worden ist als anderweitig.

Die Verschiebung der Konferenz zur Schaffung einer von Kernwaffen und allen anderen Massenvernichtungswaffen freien Zone im Nahen Osten ist zwar bedauerlich; ich bekenne aber freimütig, dass ich fürchte, sie wäre gescheitert, hätte sie 2012 stattgefunden. Ich bin nämlich der Auffassung, dass man die am Nahost-Konflikt Beteiligten vermutlich erst dann zur Abschaffung der Arsenale der atomaren, biologischen und chemischen Waffen bewegen kann, wenn die Hauptgründe oder Vorwände, die für ihr Vorhandensein angegeben werden, weggefallen sind. Das ist das Fehlen eines umfassenden Friedens und in der Folge umfassender Sicherheit und größeren Vertrauens in der Region. Das sagen wir auch in Ziffer 6 der Entschließung, Zitat: „Das Europäische Parlament ist der Auffassung, dass mit friedlichen Lösungen für die Konflikte im Nahen Osten das nötige Vertrauen für die letztendliche Schaffung einer von Massenvernichtungswaffen freien Zone im Nahen Osten aufgebaut werden könnte“. Der Dreiklang ist richtig. Frieden, Vertrauen und Abrüstung bedingen einander. Abrüstung vor Friedensschluss und ohne Vertrauen ist realistischerweise nicht zu erwarten.

Ich sage ganz deutlich: Mir machen die Massenvernichtungswaffen in der Region auch nicht gleichermaßen Sorge. Ich bin davon überzeugt, dass die israelische Regierung mit ihren vermuteten Nuklearwaffen außerordentlich verantwortungsvoll umgeht und sie nur als allerletztes Mittel in einer Situation existenzieller Bedrohung reaktiv einsetzen würde. Damit hier kein falscher Zungenschlag entsteht: Das entlastet keine israelische Regierung von der Verpflichtung, alles zu unterlassen, was den Friedensprozess blockiert. Weit mehr beunruhigen mich die iranischen Atompläne, und noch akuter ist die Gefährdung vieler Menschen aufgrund der konkreten Gefahr, dass das riesige syrische Chemiewaffenarsenal nach dem Fall des Regimes in unkontrollierte Hände geraten könnte oder auch noch durch das Regime selbst in einer letzten Phase eingesetzt werden könnte.

Daraus ergibt sich für mich die zwangsläufige Reihenfolge, dass zuerst die akuten Konflikte wie Syrien befriedet, dann eine umfassende Friedenslösung im Nahen Osten erreicht werden muss, damit als Folge das Vertrauen groß genug sein kann und groß genug werden wird für den Rahmen, in dem dann auch realistischerweise umfassende Abrüstung erreicht werden kann und das Ziel, das mit dieser Konferenz verfolgt wird.

  Pino Arlacchi, on behalf of the S&D Group. – Mr President, this resolution is the continuation of the long-term commitment of our Parliament to the strengthening of the Non-Proliferation Treaty and to its final goal, a world without nuclear weapons.

A Middle East weapons of mass destruction free zone, if it were achieved, would offer compelling strategic benefits to the region and to the world at large. The zone would resolve the Iranian nuclear crisis and remove the danger of a ‘proliferation cascade’ that could include three or four additional Middle Eastern countries. The zone would eliminate the most dangerous weapons from the world’s most volatile region and reduce the risk of nuclear armaments being used in war or by accident.

Participation by Israel and Iran is critical to the conference’s success. Iran has long expressed its support for a nuke-free Middle East. On the other hand Israel has much to gain from a verifiably implemented zone. Its nuclear monopoly in the Middle East is not sustainable over the long run, and a region with no weapons of mass destruction is preferable to one that has multiple nuclear-weapon states.

The establishment of the zone would mean also the expansion of the global non-nuclear space through regional non-proliferation, which is one of the major achievements of the NPT. The zone free of nuclear weapons now includes the entire southern hemisphere of the planet, plus large areas of the northern one. Nearly 2 billion people in 120 countries live within the system of guarantees that reduces the chance of a nuclear armaments race and considerably strengthens the nuclear taboo.

Two entire continents, Latin America and Africa, are free from the most extreme threat to human security by virtue of the Treaty of Tlatelolco and the Treaty Pelindaba, which have been signed and respected by all countries. The same is true of the Treaty of Rarotonga, for the South Pacific area, and the Treaty of Bangkok signed by the South-East Asian nations. And a few years ago, through a landmark agreement which entered into force in 2009, all the five republics of Central Asia banished nuclear weapons from their territories.

To the zones we have already mentioned, we should add Antarctica, which was demilitarised in 1959, the sea-bed and the ocean floor, which were freed from the risk of becoming a repository for atomic bombs by the 1971 treaty, the territory of the Moon and outer space.

The Outer Space Treaty, which was signed in 1967 and has been ratified by 130 countries, is a true Renaissance manifesto of the possibilities of the human intellect. It not only prohibits any military use or territorial appropriation of space, but also establishes that every human undertaking outside the atmosphere should be carried out under the flag of peace and progress. Why do we not extend this global pact to our continent, too?

  Ivo Vajgl, v imenu skupine ALDE. – V imenu skupine liberalcev in demokratov želim izraziti jasno podporo tej resoluciji.

Pozdravljam zagotovilo visoke predstavnice, da je naš interes, da se konferenca, o kateri govorimo, zgodi čim prej, in hkrati obžalujemo, da je bila preložena. Verjamem, da delo ambasadorja Labbe Ville ni bilo zaman.

Konferenca o vzpostavitvi srednjega vzhoda kot področja brez orožja za množično uničevanje, kot jo je predvidela pregledna konferenca sporazuma o neproliferaciji, bo pomembne korak, bo nova faza v kontinuiranih naporih v smeri popolnega eliminiranja tega smrtonosnega orožja.

Tisto, k čemur težimo je global zero, pot do tja pa bo dolga.

V tem trenutku iz področja, ki ga želimo izvzeti iz oboroževalne tekme najnevarnejše vrste, dobivamo skorajda izključno informacije o stopnjevanju nevarnosti, o nasilju, uničenju civilizacijskih vrednot, o izginjanju tradicionalnih držav, o teptanju človekovih pravic.

Sprejeta obveza o neširjenju sredstev za množično uničevanje, ki je cilj konference, za katero se zavzemamo, bi bila korak v smeri zagotavljanja stabilnosti in miru v regiji.

Seveda ne bo prinesla rešitve problemov, zaradi katerih krvavi Sirija, trpijo ljudje v Iraku in Libanonu, zaradi katerih živijo v negotovosti Palestinci, prebivalci Izraela in Jordanije.

Če nam uspe ta korak, bomo imeli navdih za naslednje in potrpežljivost za iskanje političnih rešitev, ker vojne ne rešujejo ničesar.

  Tarja Cronberg, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, the Greens regret the postponement of the Conference scheduled for 2012. The Conference has been under way since 1995 when it was part of a deal to make the Nuclear Non-Proliferation Treaty permanent. If the conference does not take place, this will seriously undermine the Nuclear Non-Proliferation Treaty and all other efforts towards non-proliferation of weapons of mass destruction.

Proliferation of weapons leads to proliferation of conflict. This is evident in the case of Iran and Israel. We know there is a continuous presence of the possibility of war between these two countries. We have to invest our utmost efforts into eradicating this possibility of war and urge all sides to have a dialogue and to rethink their enemy images. The process of establishing a WMD-free zone would be a confidence-building measure towards such a dialogue. The link between proliferation and conflict is also evident in Syria. We are aware of the vast arsenal of chemical weapons in this country which is torn about by a civil war. There is a constant risk that the weapons might be used, may even have already been used.

We urge the UN Secretary-General, the UN facilitator, the sponsors, the EU High Representative and the EU Member States to make sure that the 2012 Conference takes place as soon as possible in the early months of 2013. According to the facilitator, during the preparations for this Conference a unique awareness of the problems has been created in the Middle East in civil society, among politicians and decision-makers, and this momentum should not be lost.

The fact that not all countries have been willing to participate should not be allowed to stop the process. No effort should be spared to reach a consensus on the common goals in the process. Security guarantees have to be put in place at the same time as the verified disarmament process proceeds. The alternative is further proliferation, especially of nuclear weapons, in the Middle East in the very near future.

  Charles Tannock, on behalf of the ECR Group. – Mr President, despite my initial misgivings, this resolution put before Parliament is broadly in line with the views of the ECR and therefore we can support it. Certainly its aspirations that the Middle East should be an area free from weapons of mass destructions are shared by all of us. In a highly charged region, heavily susceptible to conflict, the dangers of nuclear proliferation are self-evident.

Nevertheless, the demands of pragmatism and real-life diplomacy preclude an overtly prescriptive approach, hence probably the delay for such a UN conference to be convened. There can be no doubt that the most serious threat comes from Iran. The IEA continues to voice its suspicions and concerns while all the evidence suggests that they are redoubling their efforts to build a nuclear weapon in flagrant contravention of the NPT Treaty which they are signatories to. To this end EU sanctions are necessary and show signs of being effective.

The real danger that an Iranian nuclear weapon would prompt a regional arms race, with Saudi Arabia also availing itself of the technology and with Syria further in line in this unhappy nexus – the risks attached to such an eventuality hardly need to be voiced here in this House, having talked about Syria today.

Nevertheless a WMD free zone in this region cannot be imposed unilaterally or uniformly. It must be an organic process that develops in accordance with regional peace and security concerns more broadly. We look forward to working with partners to achieve our common objectives and hope that an NPT conference convened this year by the UN might wield some concrete solutions to this problem.

  Fiorello Provera, a nome del gruppo EFD. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, sono d'accordo con il college Gahler: è facile essere a favore di iniziative che promuovono la pace e la sicurezza nel mondo; in realtà le buone intenzioni non sono sufficienti a garantire il risultato. Trattati e conferenze non hanno impedito ad alcuni paesi, da ultimo la Corea del Nord, di dotarsi di armi nucleari. Perfino le sanzioni, anche severe, non riescono a fermare l'Iran, che pure ha sottoscritto il trattato di non proliferazione.

La vera sfida è quella di evitare che nuovi paesi arrivino al nucleare militare e che gli stock di uranio arricchito finiscano nelle mani del terrorismo internazionale. Il Financial Times riferisce che 50 tonnellate di uranio attualmente in Siria potrebbero essere trasferite con una certa facilità per via aerea in altri paesi. Situazioni come questa rappresentano un problema urgente e grave che meriterebbe un maggiore impegno internazionale. Discutere un'ipotesi di disarmo nucleare in Medio Oriente fino a quando non sarà risolta la questione nucleare italiana è quantomeno prematuro, se non utopistico, se non autolesionista.

  Patrick Le Hyaric, au nom du groupe GUE/NGL. – Monsieur le Président, Madame la Présidente, nous soutenons la résolution, car on peut considérer que l'annulation de la conférence prévue pour discuter de l'élimination des armes de destruction massive au Moyen-Orient a été une faute, un mauvais service rendu à une humanité de paix. Une telle conférence reste indispensable et urgente, pour tenter de se dégager des lourdes tensions actuelles et aboutir à un traité de non-prolifération. Il y a des questions qui se posent, contrairement à ce qui se dit là. Les autorités iraniennes ayant annoncé leur participation, le gouvernement israélien, lui, a refusé d'être présent. On se demande pourquoi.

C'est la sécurité et la confiance mutuelle dans la région qui imposent de désarmer et je ne crois pas que ce soit le contraire. Il faut donc d'urgence, dans l'intérêt du monde entier, sortir de cette sorte d'équilibre de la terreur et tout faire pour créer les conditions d'un dialogue nouveau, même s'il est vrai qu'il est difficile à obtenir.

Les États-Unis et l'Union européenne disposent du poids nécessaire pour prendre des initiatives nouvelles, en lien avec l'Organisation des Nations unies, pour progresser en ce sens. Laisser de plus en plus d'États disposer de l'arme nucléaire et laisser s'accumuler celle-ci rapprochent le monde de la catastrophe. Cette course aux armements nucléaires, mais aussi chimiques et biologiques, exacerbe les tensions et multiplie des risques, d'autant plus énormes que certains États n'ont pas toujours le contrôle de leur armée, sans parler des groupes terroristes qui menacent parfois de les utiliser.

Plus généralement, nous devrions, par-delà nos opinions, toutes et tous ensemble – puisqu'il paraît que nous avons reçu le prix Nobel de la paix –, nous prononcer pour un monde débarrassé de toute arme nucléaire ou chimique et faire que cet argent, gâché dans les armes de mort, soit utilisé pour la vie, la santé, l'éducation des enfants, la lutte contre la faim, bref la vie, au lieu de l'être pour la destruction.

  Tunne Kelam (PPE). - Mr President, the initiative was actually based on the Council of the EU strategy against the proliferation of weapons of mass destruction from more than nine years ago, but last year the European Council supported the process which is designed to lead to the establishment of a zone in the Middle East free of weapons of mass destruction.

As the UN-sponsored Helsinki Conference on the establishment of such a zone in the Middle East has been postponed, it is a chance and the role of the EU to prepare the political ground as to how to proceed and what could be Europe’s contribution to this idea. We support the idea of convening the Helsinki Conference, possibly this year already, but, as the Minister said, we must keep the momentum going.

Of course, being realists, the weapons-of-mass-destruction-free zone in the Middle East can be viewed as an ultimate goal. However, several weapons-of-mass-destruction-free zones already exist, in Latin America, the South Pacific, Africa and Central Asia. At the same time, facing the still unresolved challenge of what would happen if Iran, which is systematically exporting terrorism, were to take command of its own nuclear weapons, we understand the importance of developing a peaceful alternative to this spectre of a mutual nuclear race that could well start soon in the Middle East.

Condemning resolutely any threat to use weapons of mass destruction in the region in question should be the red line of EU rhetoric. This applies especially to the possible plans by the Syrian regime to use chemical weapons, but it is crucial to use all means to prevent such a deadly race from starting. In doing this, the great idea of a Middle East nuclear-weapon-free zone could be used as a wider strategic umbrella, providing more optimism and political resolve to settle the current conflict there. The EU can, and should, play a more active role in this process.

  Véronique De Keyser (S&D). - Monsieur le Président, c'est vrai qu'il est regrettable que cette conférence n'ait pas eu lieu à cause, certainement, des réserves israéliennes, mais c'est aussi, sans doute, à cause du timing et de la situation particulièrement délicate, aujourd'hui, avec la Syrie.

Prenons la question d'Israël: il s'agit d'un partenaire essentiel. On ne peutpas faire la conférence sans lui, d'autant qu'il n'a pas signé le traité de non-prolifération, bien qu'il possède très probablement un arsenal nucléaire qu'il a constitué depuis 1949, avec l'aide notamment des Français, des Anglais, des États-Unis, bref avec notre aide en général, mais jusqu'à un certain point.

Et dans le contexte actuel temporel, tant qu'on reste dans une logique sécuritaire, on peut comprendre Israël. C'est vrai, les pays du monde arabe ont signé le traité de non-prolifération, mais ni la Syrie, ni l'Égypte, ni Israël, d'ailleurs, n'ont signé les conventions relatives aux armes chimiques, aux armes biologiques. Et l'environnement est tout sauf amical, avec l'Iran en face, avec la Syrie qui en train d'exploser, avec Al-Qaïda qui est en Syrie, avec l'Iraq, avec la porosité de la frontière entre la Syrie et le Liban. Je peux comprendre qu'Israël, s'il reste dans sa logique sécuritaire, dise "J'émets des réserves".

Et c'est justement cette logique sécuritaire qu'il nous faut parvenir à renverser. Et c'est cela le sens même de la conférence. Tant que l'on reste dans des logiques sécuritaires – c'est-à-dire en se protègeant par rapport aux voisins –, il n'y a pas moyen d'en sortir. On ira vers l'explosion et l'escalade de la violence avec l'ensemble des armes de destruction massive. C'est absolument assuré!

Par contre, si cette conférence a lieu– vous avez parlé, Madame la Ministre, d'un climat de confiance; oui, un climat de confiance, – peut-être faut-il reprendre l'idée qui avait été avancée par la Suisse et quelques autres pays, à savoir qu'il faut adopter une logique humanitaire, une logique qui dise "Si on emploie ces armes de destruction massive dans un mouchoir de poche, tout le monde va être contaminé". Quel désastre au niveau humain! Et, de toute manière, l'efficacité, par rapport au terrorisme et aux vrais risques est nulle. Donc, allez dans ce sens-là!

  Annemie Neyts-Uyttebroeck (ALDE). - Mr President, the NPT’s history is a succession of small steps and leaps, some forward and some back. Still, the efforts were never given up, even in the direst of circumstances. I want to believe that the postponement of the conference is not a significant setback but another pause in the process.

Depending on our mindset we can either dream or paint very rosy pictures of a possible Middle East free from weapons of mass destruction in a very near future, or we can paint an apocalyptic future. I believe that both approaches are wrong. We must doggedly pursue the path of preserving the NPT and preventing any further spread of weapons of mass destruction.

We must continue to work for the goal of Global Zero, continuing to follow the realistic and gradual path advocated by the architects of the Global Zero initiative, and therefore my group invites and encourages the Presidency, the High Representative and the EEAS to continue to pursue the goal of eliminating weapons of mass destruction.

  Malika Benarab-Attou (Verts/ALE). - Monsieur le Président, chers collègues, je déplore fortement l'annulation de la conférence sur l'établissement d'une zone exempte d'armes nucléaires et de toute arme de destruction massive au Moyen-Orient, qui était prévue pour 2012.

Je tiens à préciser et à saluer le fait que plusieurs régions du monde ont d'ores et déjà de telles zones exemptes d'armes nucléaires. Au sein de l'Union européenne, la Grande-Bretagne et la France, par exemple, ´possèdent encore des armes nucléaires. Ceci entache notre crédibilité et nos capacités à peser sur ces négociations. De même, il convient de demander au gouvernement américain d'engager le retrait de toutes ses armes nucléaires tactiques installées sur le territoire de l'Europe.

Notre objectif reste celui d'un monde enfin débarrassé des armes nucléaires et des armes de destruction massive.

Je demande dès lors à Mme Ashton que la conférence sur l'établissement d'une zone exempte d'armes nucléaires et d'autres armes de destruction massive au Moyen-Orient soit mise à l'ordre du jour le plus tôt possible en 2013. Ne tergiversons plus, s'il vous plaît!

  Adam Bielan (ECR). - Panie Przewodniczący! Region Bliskiego Wschodu jest od lat ogniskiem zapalnym, stanowiącym nieustanne zagrożenie dla świata. Bliskowschodni proces pokojowy wciąż torpedowany jest przez środowiska ekstremistyczne. Ostatnio również uwagę naszą skupia brutalność władz syryjskich względem własnego społeczeństwa, a także agresywna, wywołująca olbrzymi niepokój polityka Iranu. Obydwa kraje podejrzewane są o potajemną produkcję broni jądrowej, posiadają prawdopodobnie także spore arsenały broni chemicznej.

Uczynienie Bliskiego Wschodu strefą wolną od broni masowego rażenia jest niewątpliwie szlachetnym celem. Proces taki musi się jednak odbywać przy pełnym zaangażowaniu wszystkich państw regionu, po uprzednim pokojowym rozwiązaniu wzajemnych napięć i konfliktów. Nie można pozbawiać Izraela swoistej tarczy w sytuacji stałego zagrożenia ze strony niektórych sąsiadów. Pragnę przypomnieć, że Tel-Awiw jest żywotnie zainteresowany stabilizacją oraz pokojowym współistnieniem i wyraził gotowość uczestnictwa w takiej konferencji przeglądowej.

Korzystając z okazji, chciałbym zaapelować do władz Iranu o zaprzestanie budzących obawy społeczności międzynarodowej czynności zmierzających do wyprodukowania broni jądrowej. Zastosowanie się do międzynarodowych traktatów oraz podjęcie ścisłej współpracy z instytucjami właściwymi dla kontroli zbrojeń przyczyni się do zagwarantowania globalnego bezpieczeństwa.

  Jacek Włosowicz (EFD). - Panie Przewodniczący! Poruszamy dziś bardzo pilną sprawę, chodzi o nasze wspólne bezpieczeństwo czyli o naszą przyszłość. Na Bliskim Wschodzie niepokoi od wielu lat sytuacja konfliktowa związana z irańskim programem jądrowym. Jeżeli dodamy do tego ciągnące się i przekładane obecnie negocjacje w tej sprawie oraz wojnę domową w Syrii, to mamy obraz, dlaczego należy zrobić wszystko, by jak najszybciej zwołać konferencję planowaną zresztą już od dawna. Należy również pomóc państwom Bliskiego Wschodu dojrzeć do decyzji o uczynieniu ich regionu strefą wolną od broni masowego rażenia. Jest to nie tylko priorytet dla naszego bezpieczeństwa, ale nasz obowiązek jako laureata Pokojowej Nagrody Nobla. Mam nadzieję, że uda nam się to w krótkim czasie.

  Sari Essayah (PPE). - Arvoisa puhemies, hyvä ministeri, Helsingissä pidettäväksi kaavailtu konferenssi peruuntui hyvin perustavanlaatuisesta syystä. Lähi-idän tilanne oli jälleen kerran niin jännittynyt, sotatila Syyriassa, levottomuudet Egyptissä ja Hamasin rakettihyökkäykset Gazasta, että edellytyksiä liennytyskokouksen pitämiseen ei ollut. Tämä on tietysti valitettavaa, mutta tässä on myös koko ongelman ydin.

Pitkän tähtäimen tavoitteena tulee olla sotilaallisista konflikteista vapaa Lähi-itä, ei pelkästään joukkotuhoaseista vapaa Lähi-itä, sillä vain ja ainoastaan rauhan ja luottamuksen myötä voidaan luopua kaikista äärimmäistä tuhopotentiaalia sisältävistä aseista. Tällaisiahan ovat ydinasemateriaalin lisäksi myös biologiset ja kemialliset aseet.

Syyrian kriisin aikana on länsimaissakin herännyt huoli maan kemiallisten aseiden kohtalosta ja päätymisestä jonkin konfliktin osapuolen tai al-Qaidan käyttöön. Samoin Iranin ydinaseohjelma sen nykyjohdon hallussa on uhka koko maailman rauhalle, ei pelkästään Lähi-idän alueelle.

Mielestäni on käsittämätöntä, että kansainvälinen yhteisö katselee pääosin sivusta, kuinka Iranin hallinto on kaikessa rauhassa saanut kehittää sotilaallista ydinaseohjelmaansa ja olla piittaamatta muun muassa IAEA:n kannoista. Maan nykyjohto saa julkisesti uhkailla hävittävänsä YK:n toisen jäsenvaltion Israelin ja tukee Libanonissa ja Syyriassa toimivaa Hizbollah-terroristiryhmää ja välitti muun muassa Hamasille aseita , joita se käytti hyökkäyksiin Israelin siviilejä kohtaan.

Lähi-idän joukkotuhoaseista vapaan vyöhykkeen perustamiseen tarvitaan siis rauha ja luottamus. Tämä tarkoittaa sitä, että meneillään olevien selkkausten lisäksi Israelin ja arabimaiden välinen peruskonflikti on ratkaistava. Muidenkin arabimaiden kuin Egyptin ja Jordanian tulee tunnustaa Israelin valtio, sen oikeus olemassaoloon, ja terroristijärjestöjen on luovuttava terroristaan.

Samoin Israelin ja palestiinalaisten on päästävä palaamaan neuvottelupöytään rauhansopimuksen aikaansaamiseksi. Näen, että erityisesti EU:lla on tässä roolia rauhankätilönä. EU:n tulee jatkossakin tukea kaikkia alueen valtioita ponnisteluissa kohti pysyvää rauhaa ja hyvinvointia alueen kansalaisille.

PŘEDSEDNICTVÍ: PAN OLDŘICH VLASÁK
místopředseda

  Ana Gomes (S&D). - No Médio Oriente, as armas de destruição maciça podem estar hoje controladas por governos, incluindo legitimados por eleições, mas amanhã caírem nas mãos de outros atores, designadamente não governamentais, que fazem do terror o seu modo de vida.

Além do programa nuclear iraniano que tem por concentradas preocupações internacionais e da União Europeia, em particular, até porque instiga a corrida ao nuclear na vizinhança, outros alarmes aí estão a tocar. Ainda hoje, a Comissária Georgieva aqui se referia à ameaça de uso das armas químicas do arsenal ainda controlado por Assad e, em outubro passado, um drone, supostamente iraniano, foi abatido pelas forças armadas israelitas quando se preparava para sobrevoar Dimona, supostamente para fotografar um reator nuclear nessas instalações militares israelitas.

Por isso, o adiamento da conferência internacional que estava prevista para a Finlândia, em dezembro passado, com vista a estabelecer no Médio Oriente uma zona liberta de armas de destruição maciça é preocupante, é sinal de relutância ou de incapacidade em forçar os atores regionais a encontrar soluções contra a proliferação de armas. É indispensável que a União Europeia, que tem este objetivo na agenda desde 95 na Conferência de Barcelona, se empenhe na promoção desta conferência e deste objetivo porque dela também depende o sucesso e a eficácia do Tratado de Não Proliferação Nuclear e de outras armas de destruição maciça. Precisamos de uma diplomacia ativa junto dos atores regionais quer para o acompanhamento das negociações sobre o programa nuclear iraniano, quer para levar Israel a aceitar a verificação internacional das suas instalações nucleares e, naturalmente, para obter o fim da guerra civil síria no mais curto prazo e sem mais pesados custos humanos.

Os perigos e as vantagens não são apenas regionais. O sucesso ou o falhanço da imposição de uma zona livre de armas de destruição maciça no Médio Oriente vai, com certeza, sentir-se nas regiões vizinhas e em particular, naturalmente, na Europa. Todos conhecemos as consequências do nuclear ou das armas químicas ou biológicas mas a questão é que estas armas não conhecem fronteiras, é portanto também pela nossa segurança que temos que pugnar por esta conferência e pô-la na agenda em 2013.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). - Arvoisa puhemies, ydinaseeton ja konflikteista vapaa Lähi-itä on tavoittelemisen arvoinen asia, vaikka tällä hetkellä se tuntuu mahdottomalta. Yksi konferenssi ei tuo rauhaa alueelle tai poista joukkotuhoaseita, mutta jotakin osoittaa – ja nimenomaan tahdon puutetta osoittaa – se, että tämä viimeisin Helsinkiin suunniteltu konferenssi on peruttu jo useana vuonna.

Alueen valtiot on saatava saman pöydän ääreen, siksi on tärkeää järjestää konferenssi. Alueen valtioilla on vastuu, mutta EU, Yhdysvallat ja Venäjä on saatava tähän prosessiin mukaan. Erityisesti me tässä salissa tietysti toivomme, että EU toimisi nykyistä aktiivisemmin sillä alueella, sielläkin on toiveita siihen. Rauhan tavoitteleminen on tälläkin hetkellä, ja juuri tällä hetkellä, kun EU on saanut rauhanpalkinnon, asia, jossa sen pitäisi toimia paljon aktiivisemmin.

  Krzysztof Lisek (PPE). - Panie Przewodniczący! Pani Minister! Chociaż mówimy o temacie trudnym i skomplikowanym, i poważnym, to chciałem powiedzieć, że właśnie 5 minut temu uzyskałem informację od mojej grupy politycznej, że mam mówić trzy minuty zamiast dwóch. Jedyna koncepcja, która przyszła mi do głowy, to żeby mówić wolno.

Oczywiście mówimy o poważnym temacie, mówimy o rzeczy, o której mówimy od blisko 30 lat w Europie, w świecie, w Organizacji Narodów Zjednoczonych – o bliskowschodniej strefie bezatomowej. To jest rzecz, która wydaje się być pewnym marzeniem, ale wszyscy chyba zdają sobie sprawę z problemów stojących na drodze do realizacji tego szczytnego, powiedziałbym, celu. Obszar Bliskiego Wschodu jest obszarem szczególnego konfliktu, niebezpieczeństwa, zagrożeń. Jest to obszar, w którym zachodzą trudne do przewidzenia procesy polityczne dotyczące wielu państw, więc ta idea strefy bezatomowej na Bliskim Wschodzie – choć bez wątpienia szczytna – musi obejmować nasze bardzo rozważne działania, ponieważ każda decyzja może zagrozić tej kruchej równowadze, którą mamy w tym regionie. Równowadze, o której niektórzy mówią, że opiera się na strategicznej i technologicznej przewadze Izraela nad innymi krajami, tymi krajami, które do Izraela mają bardzo negatywny stosunek. Trudno sobie wyobrazić bowiem, żeby państwo Izrael dzisiaj zrezygnowało z tej przewagi technologicznej w sytuacji, w której są kraje w tym regionie, które odmawiają państwu Izrael prawa do istnienia.

Jak patrzymy na historię świata, to tego typu strefy bezatomowe nie powstały nigdzie w sytuacji, w której nie było porozumienia między wszystkimi graczami, między wszystkimi państwami zaangażowanymi w potencjalny konflikt, więc trudno – tak, jak mówię – zrealizować to w sytuacji, kiedy państwa nie uznają się nawzajem i nie wiążą ich żadne układy o bezpieczeństwie.

Wobec braku tego typu porozumienia, co możemy zrobić? No oczywiście możemy robić małe kroki, możemy i powinniśmy jako Unia Europejska organizować dialog, seminaria, konferencje między ekspertami, organizacjami pozarządowymi, tak aby próbować stopniowo przechodzić na ważniejsze stopnie decyzyjne. Musimy na pewno jako Unia Europejska być w tym procesie aktywni.

  Roberta Angelilli (PPE). - Signor Presidente, onorevoli colleghi, è da circa 40 anni che la comunità internazionale ambisce a creare una zona libera da armi di distruzione di massa. La prima proposta risale al 1974. Il Medio Oriente è attualmente una zona piena di tensioni e conflitti irrisolti e molti Stati della regione hanno aderito e firmato convenzioni e protocolli internazionali sulla non proliferazione – anche di armi chimiche e biologiche – ma in modo sostanzialmente disomogeneo. Inoltre, la crisi economica e finanziaria internazionale ha aggravato la situazione, provocando effetti controversi nella corsa agli armamenti: ci sono Stati soprattutto occidentali, molti dell'Unione europea, che hanno adottato misure di austerità in riferimento ai propri bilanci nazionali di difesa e sicurezza, al fine di stabilizzare il deficit di bilancio.

Nel frattempo ci sono altri paesi, soprattutto del Nord Africa e nel Medio Oriente, che hanno aumentato considerevolmente i propri investimenti nel settore delle armi. I motivi sono vari: li hanno aumentati perché c'è il problema controverso del programma nucleare iraniano; perché sono in corso rivolte o vere e proprie guerre civili, come per esempio in Siria, ma non solo, Egitto, Bahrein, Tunisia, Yemen; in generale si investe in armamenti per le continue tensioni etniche, religiose e settarie che caratterizzano molti Stati della regione mediorientale.

Quindi la conferenza del 2013 è l'ennesima opportunità per poter creare una zona libera da armi e per ristabilire un clima di fiducia e collaborazione reciproca. Speriamo quindi che l'alto rappresentante Ashton si impegni al massimo affinché gli sforzi fatti finora non vadano vanificati.

Catch-the-eye procedure

  Elena Băsescu (PPE). - Doresc să îmi exprim, şi eu, dezamăgirea pentru anularea conferinţei, însă, din păcate, situaţia din regiune nu permite desfăşurarea în cele mai bune condiţii a unui astfel de eveniment.

Crearea unei zone libere de arme nucleare în Orientul Mijlociu poate reprezenta o soluţie pentru stabilitatea în regiune. Totuşi, o astfel de iniţiativă ar trebui să fie una regională şi să nu pornească din exterior. Statele din zonă trebuie să analizeze, în primul rând, dacă o astfel de măsură le-ar putea asigura securitatea. Iar, pentru ca o astfel de iniţiativă să funcţioneze, consider că trebuie instaurată pacea, înainte de adoptarea oricărei decizii.

Totodată, încrederea între statele din regiune trebuie să crească, pentru a relansa dialogul. Iar, în prezent, e nevoie de eforturi majore pentru a restabili încrederea între statele din zonă.

  João Ferreira (GUE/NGL). - Há perguntas que continuam sem resposta. A União Europeia decidiu aplicar sanções contra o Irão, justificando-as pelo perigo de o país vir a desenvolver armas nucleares. Esta opção contrapõe-se a uma via diplomática para a resolução do diferendo relativo ao programa nuclear deste país. Israel é comprovadamente o único país da região que detém um vasto arsenal nuclear. As autoridades israelitas recusaram participar na conferência da ONU sobre um Médio Oriente livre de armas nucleares. Tal recusa surgiu na sequência de ameaças feitas por altos responsáveis israelitas de iniciar uma guerra contra o Irão. Além disto, o Estado israelita desrespeita o direito internacional e as resoluções da ONU aprofundando a ocupação da Palestina e a opressão do povo palestino. Apesar disso, Israel é considerado um parceiro privilegiado da União Europeia que assinou com este país inúmeros acordos, designadamente no plano comercial.

Há, pois, perguntas que continuam sem resposta. Porquê? Como se justifica esta política de dois pesos e duas medidas? Porque serve o argumento nuclear para determinar sanções contra um país, sendo ignorado no momento de celebrar acordos com Israel?

  Jaroslav Paška (EFD). - Aj keď mi je veľmi sympatické úsilie európskej administratívy pokračovať v aktivitách na vytvorenie zóny bez zbraní hromadného ničenia na Blízkom východe, som presvedčený o tom, že cesta k tomuto cieľu bude veľmi zložitá. V prvom rade by sme sa museli na Blízkom východe dopracovať k trvalému mierovému usporiadaniu v tejto časti sveta rešpektovanému všetkými dotknutými štátmi. Následne by sme museli vedieť garantovať stabilitu takémuto územnému a politickému usporiadaniu a medzi krajinami vytvoriť atmosféru spolupráce, porozumenia a dôvery. Súhlasím s tým, že pasivita a rezignácia na úsilie o vytvorenie takejto zóny v najvýbušnejšom regióne sveta by bola vážnou chybou, ale reálne zhodnotenie našich možností a definovanie si postupných parciálnych krokov, ktorými by sme sa mohli bezpečne posúvať dopredu, by nám pomohlo dať tomuto úsiliu lepší pragmatický rámec. Iste aj medzinárodná konferencia môže byť takým krokom dopredu, len je potrebné, aby to nebol iba náš záujem, ale záujem všetkých tých, ktorí sa na vytvorení takejto zóny budú bezprostredne podieľať.

(End of catch-the-eye procedure)

  President. − I have received seven motions for resolutions⁽¹⁾ tabled in accordance with Rule 110(2) of the Rules of Procedure.

The debate is closed.

The vote will take place on Thursday.

Written statements (Rule 149)

  Ágnes Hankiss (PPE), írásban. – Az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó állásfoglalási indítványa az európai döntéshozókat napjaink biztonságát súlyosan fenyegető kihívásokkal szembesíti. Az iráni nukleáris programmal kapcsolatos fellépés kérdése, mint köztudomású, komoly dilemmák elé állítja az egész transzatlanti szövetséget. Súlyosbítja az általános biztonsági helyzetet az is, hogy a szíriai kormány rendkívül veszélyes vegyifegyver-készlettel rendelkezik, amely, tekintetbe véve a Szíriában folyó polgárháborút, bármikor kikerülhet az ellenőrzés alól. A tömegpusztító fegyverektől mentes világ felé hosszú és göröngyös út vezet. A célkitűzést azonban nem szabad feladnunk. Ugyanakkor a tömegpusztító fegyverektől mentes világ nem valósulhat meg egyoldalúan, csak úgy, ha minden érintett fél közös akaratát és lépéseit tükröző szerződésen alapszik. Természetesen a nukleáris energia civil felhasználására továbbra is szükség lehet, biztonsági szempontból azonban alapvető követelmény, hogy kiküszöbölhetővé váljanak a kettős felhasználásból eredő kockázatok. A tömegpusztító fegyverektől, és legfőképpen a nukleáris fenyegetéstől mentes világ megteremtésében az Európai Uniónak meghatározó szerep jut. Ezért tartom támogatandónak ezt az állásfoglalást.

  Béla Kovács (NI), írásban. – Tisztelt Parlament! Sajnálatos, hogy elmaradt a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó 2012-es konferencia. Mivel az indítványból kimaradt minden konkrétum arra vonatkozóan, hogy ki birtokol tömegpusztító fegyvereket a térségben, fenyegetve ezzel a világ békéjét, néhány kérdést szeretnék feltenni mindannyiuknak. Iránt Brüsszel szankciókkal sújtja, mert, bár bizonyíték erre annyi van, mint Szaddam Huszein biológiai fegyvereire, a perzsák ÁLLÍTÓLAG titkos atomfegyver-programon dolgoznak. Nos, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem talált semmit mindmáig. Kérdéseim: Melyik országnak van több száz illegális atomrobbanófeje? Iránnak vagy a Izraelnek? Melyiknek vannak illegális vegyi és biológiai fegyverei? Iránnak vagy Izraelnek? Melyik ország nem működik együtt a NAÜ-vel, melyik nem is tagja? Irán vagy Izrael? Melyik állam indít rendszeresen háborúkat szomszédai ellen és tart megszállva szomszédos állami területeket a Közel-Keleten? Irán vagy Izrael? Melyik állam szegi meg tucatjával az ENSZ-határozatokat és követ el még az ENSZ egyes jelentései szerint is háborús bűncselekményeket? Irán, vagy az EU társult tagja, Izrael? Melyik államban léteznek a demokrácia dicsőségére olyan utak, iskolák, intézmények, amelyeket csak a többségi nemzet tagjai használhatnak? Melyik államban teszi lehetővé a törvény a vallási, etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetést? Köszönöm.

(The sitting was suspended at 21.20 and resumed at 21.30)

(1) See Minutes.