Fullständigt förhandlingsreferat

Onsdagen den 25 mars 2015 - Bryssel

24. Romernas internationella dag – antiziganism i Europa och EU:s erkännande av minnesdagen för folkmordet på romer under andra världskriget (debatt)

  Elnök asszony. – A következő pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai „Nemzetközi roma nap – cigányellenesség Európában és a második világháború alatti roma népirtás EU általi elismerése” témában (2015/2615 (RSP)).

  Zanda Kalniņa-Lukaševica, President-in-Office of the Council. – Madam President, it is a privilege to address this session today, and today we are discussing an issue that goes to the heart of European values, of who we are and what we stand for. So, as we prepare to celebrate International Roma Day on 8 April, it is opportune to reflect on the situation of Europe’s largest ethnic minority, on their circumstances, and on progress made and the challenges ahead. Not only is it opportune, but it is also necessary because Europe’s success in improving the situation of Roma communities is a measure of our ability to promote integration and tackle social exclusion everywhere.

That is why four years ago the Council established the EU Framework for National Roma Integration Strategies. This Framework invited Member States to come forward with strategies to promote Roma inclusion in four key areas – education, employment, healthcare and housing. And just over a year ago, on 9 December 2013, the Council added fresh impetus to this drive by adopting a recommendation on effective Roma integration measures.

There has been progress. Member States have stepped up their efforts and are taking action. The European Parliament has been very instrumental, by keeping the topic on the agenda, by assisting with ideas and discussion, as well as by reminding the Council and its Member States of the need to further progress on the issue. But this is a long road and major challenges remain. It is regrettable that in 2015 many Roma still live in conditions that are simply unacceptable. They still face deep poverty and social marginalisation. Many lack basic access to housing and healthcare. The unemployment rate is above the EU average, and Roma children are less likely to finish school. According to the EU Fundamental Rights Agency, as many as 54% of Roma still experience discrimination when looking for employment. Too often, Roma are the victims of prejudice, intolerance and social exclusion.

Joint EU and national level action is helping, but genuine progress, the sort that will help not just future generations of Roma but also this generation, requires something much more fundamental than what is in place today: a change in public attitudes towards Roma communities. That is far easier said than done.

There are three concrete steps that we can take to improve public awareness and understanding, all of which are included in the Council’s recommendation of December 2013. First, tackling prejudice and discrimination head on. This is a no-brainer and true for every group facing intolerance. We must take effective measures to combat anti-Gypsyism, negative rhetoric and hate speech. We must fight against racist and stigmatising language.

Second, raising public awareness about Roma people. As we all know, intolerance is a common product of misunderstanding. So improving understanding of Roma communities, not just of the problems they face, but also of their history and rich culture, has to be part of the solution. Roma culture is an inherent part of the cultural diversity of the European Union. How aware, for example, are ordinary Europeans of the Roma genocide during the Second World War? Fostering public awareness of Roma history and culture, especially the traumatic and tragic events of the Second World War, is one of the most powerful ways in which we can support social cohesion and fight exclusion. This learning must start in our schools and universities and be nurtured across our societies. That also includes the media, which has a vital role to play.

Third, and perhaps most urgently, we need to empower the Roma community, to give them a real platform to speak out for themselves, and to actively engage in public life as full EU citizens. These steps are key strands of the Council’s recommendation of December 2013. I note with great pleasure that they are also important issues for Parliament. Being a politician myself, I am convinced that parliamentarians play a significant role in shaping society’s attitude. The European Parliament plays a particularly important role in promoting tolerance.

With International Roma Day almost upon us, we must celebrate the contribution made by Roma to Europe’s cultural and historical tapestry, and we must redouble our commitment to tackling the social and economic challenges they face. We all need to work hand-in-hand towards full eradication of discrimination, towards raising public awareness and empowering Roma communities. Only then can we really make progress on this pressing agenda. I will conclude by paraphrasing a famous advertisement. Let us strive towards the Union, which helps people help themselves!

  Věra Jourová, Member of the Commission. – Madam President, honourable Members of Parliament, thank you for giving me a chance to speak to you today on a subject which is often overlooked. On 2 August 1944 almost 3 000 elderly people, women and children – the remaining Sinti and Roma of the so-called Zigeunerlager in the Nazi concentration camp of Auschwitz-Birkenau – were murdered in the gas chambers. The atrocities against Roma and Sinti during the Second World War must not be forgotten.

This debate is a very small acknowledgement of a terrible debt. A moral debt to the Roma and Sinti people, wiped off the face of the earth during the Second World War, and wiped from our memories after the Second World War. Commemorating the Roma and Sinti victims is our duty. And we have to remain vigilant. Extremists are becoming more visible and their audience bigger. Hate speech is getting louder, hate crime more frequent. Europe’s old demons are attempting a comeback. We must confront them.

Fifteen years ago we put in place anti-discrimination directives, yet Roma are still victims of discrimination. We have legislation in place combating racism and xenophobia, yet Roma are still victims of racism and xenophobia. I agree that anti-Gypsyism, as a specific form of racism, must be of serious concern to all of us.

A lot has been done at national and European level over the past few years to foster the integration of Roma. In particular, the adoption of the EU Framework for National Roma Integration Strategies in 2011 initiated a change in Roma integration policies in the Member States. But although we have put in place comprehensive integration strategies and made funding available, and despite our efforts to promote diversity and to highlight the benefits of Roma integration, Roma are still victims of economic and social exclusion and we still see very few real improvements on the ground.

We need consistency and coherence in our action. The Commission monitors Member States’ compliance with the Racial Equality Directive, which prohibits discrimination on grounds of racial or ethnic origin in a number of specific fields, including education. The Commission is ready to take action whenever Member States are found to be in breach of their duties under the directive.

Deeply rooted stereotypes and prejudices link Roma to criminality, anti-social behaviour or benefit dependency. But how can we dismantle such stereotypes and prejudices? First, by applying the principle of equality before the law. Roma are EU citizens, and as such they should enjoy the same rights and have the same duties as the rest of us. Second, by ensuring equal opportunities. This is the fundamental objective behind our action – to build societies which offer equal opportunities to all, including to Roma.

The 2013 Council recommendation on Roma integration requests that Member States implement measures to combat discrimination and anti-Gypsyism. To be effective, fighting discrimination should be mainstreamed into all policies, including on education, employment and access to services. It starts with basic education. Roma children must not be segregated. Teaching Roma children from socially excluded communities to read, count and write is necessary, but it is not sufficient to create that special feeling of belonging to a society.

I expect the Member States to raise awareness about the benefits of Roma integration, both in Roma communities and among the general public. They could address the inclusion problems that Roma face in public curricula and teaching materials. We will carefully monitor these aspects in the Member States’ reports about their implementation measures at the end of this year. There are policies and legal and financial tools in place, both at national and EU level. We need to work on their combined enforcement in order to achieve sustainable results. We need to join forces and assume our roles and responsibilities in this process. We need to ensure that the solutions are discussed and implemented at local level, since this is where the exclusion takes place. This is, at least, what I take as the main message from last week’s European Platform for Roma Inclusion meeting.

Another outcome is the importance of building trust among stakeholders in Roma integration at national level. Therefore, national Roma platforms should be set up, and we will work on this together with the National Roma Contact Points.

Europe’s tragic past serves as a reminder of our duties and responsibilities towards the future. I believe our debate today will raise greater awareness and send a strong signal against anti-Gypsyism and all forms of racism.

  György Hölvényi, a PPE képviselőcsoport nevében. – A közelgő nemzetközi roma nap lehetőséget ad számunkra, hogy jobban megismerjük a romák társadalmi helyzetét, kultúráját. Magyarországon hivatalos emléknap az augusztus 2-i roma holokauszt nemzetközi emléknap. A roma holokausztról, a porrajmos-ról a mai napig nagyon kevesen tudnak, annak ellenére, hogy ötszázezer roma és szinti életét követelte. A roma népirtás az egész emberiség ellen elkövetett bűn, amelyre nincs, és nem is lehet magyarázat. Ennek örökségét itt mi mindannyian hordozzuk, akár hazánkban, akár a tágabb Európában, illetve bárhol a világban.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy Magyarország 2011-es európai elnöksége alatt fogadták el a tagállamok az Államtitkár asszony által is említett európai romastratégiát. Ennek kiemelt célja a romák felzárkóztatásának elősegítése, életkörülményeinek javítása. A magyar nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia ennek érdekében az átfogó és hatékony megoldásokat keresi. Hangsúlyozom: keresi és támogatja, de azért legyünk tisztában azzal, hogy egy több évtizedes, évszázados lemaradást kell bepótolni, behozni. A bölcsődétől egészen az egyetemekig igyekszik segíteni a halmozottan hátrányos helyzetűek, közte a roma fiatalok integrációját. Magyarország, hazám, nekilátott a munkának, mégis a romapolitikáját nagyon sokan igaztalanul támadják. Időnként úgy érezzük magunkat, mint az a sebész, akit a munkája miatt magának a betegség okozójának tartanak. A változáshoz idő kell, hosszú évtizedes kitartó munkára. Ezt az utat nem lehet megspórolni. És, tisztelt Képviselőtársaim, felhívnám a figyelmet, hogy elsősorban otthon, mindenki a saját hazájában csinálja meg a házi feladatát.

A romák társadalmi felzárkóztatása nem csak az egyik legfontosabb stratégiai kihívás, hanem az egyik legígéretesebb lehetőség is Európa számára. Köszönöm szépen a figyelmet!

  Soraya Post, för S&D-gruppen. – Fru talman och kommissionär Jourová!

Situationen för romer inom EU:s medlemsstater är, som det är i dag, under all kritik. Varje dag bryter vi mot de fundamentala mänskliga rättigheterna och EU:s grundläggande värderingar. Tiotals miljoner människor lever dagligen i stort utanförskap, inom alla områden. Diskriminering, hatbrott och fattigdom är effekter av antiziganismen. Detta bygger enbart på romsk etnicitet.

Anti-Gypsyism, antiziganism, som riktar sig mot romer har gjort så faktiskt sedan tidigt 1400-tal. Det är dags att ta ett starkt politiskt ställningstagande i denna mycket angelägna situation.

Vi bör skämmas. Det är inte ok att människor i dag i ett modernt samhälle på grund av etnicitet fortfarande inte kan ha en vision om sin framtid, utan enbart har en daglig överlevnadsstrategi.

Ett första steg i arbetet mot antiziganism är att vi i denna folkvalda kammare med gemensam röst röstar för en resolution om erkännandet av den 2 augusti som minnesdag för romernas förintelse. Denna dag uppmärksammas redan av det romska samfundet.

Zigeunernacht – mellan den 2 och 3 augusti tömde man Auschwitz/Birkenau på återstående romer. Klockan 9.00 på morgonen den 2 augusti såg listan ut på följande sätt: 2 987 människor. Klockan 9.00 den 3 augusti stod det 0. Vittnen talar om att lukten och stanken från krematoriet aldrig ville ta slut.

Under Nürnbergrättegångarna nämndes inte romer. Inga romer kunde vittna.

I år firar vi 70 år av befrielsen av koncentrationslägren Auschwitz/Birkenau. Jag tycker att det är hög tid att ge romerna ett erkännande av den 2 augusti. Det är av ett stort symboliskt värde för Europas romer, men också för demokratin i sig. Det handlar om att erkänna historien och sikta mot en framtid byggd på EU:s grundläggande värden.

Jag vill påpeka att denna resolution inte har någon politisk färg. Det är en skyldighet för alla oss som står för demokratiska värderingar att rösta för denna resolution i april.

  Ivan Jakovčić, u ime kluba ALDE. – Gospođo predsjednice, Jasenovac je još jedan nacistički logor u kojemu je izvršen veliki pogrom Roma i trebamo zato jasno govoriti o genocidu koji je učinjen u Drugom svjetskom ratu. Nažalost predrasude, diskriminacija, netolerancija i rasizam postoje i danas.

Ja želim iznijeti ovdje svoje iskustvo kao čovjek koji je vodio Istru 12 godina. Imam odlična iskustva s Romima i uspjeli smo pogotovo u gradu Puli jako integrirati Rome. Što smo učinili? Prvo, uvijek obilježavamo Svjetski međunarodni dan Roma i to vrlo javno i vrlo otvoreno. Drugo, što se tiče edukacije, napravili smo vrtiće za malu romsku djecu gdje sam im jednom odnio i titove mandarine s Brijuna koje su bile simbol poklon nekada u bivšoj Jugoslaviji. Treće, organizirali smo njihova sportska društva. Četvrto, učinili smo puno za njihovu mikroekonomiju. Peto, imamo posebnu radio emisiju u kojoj redovito sudjeluju Romi. Šesto, sudjeluju na svim manifestacijama gdje njeguju svoj kulturni identitet. Imamo još puno toga za reći, ali volim govoriti o pozitivnim primjerima. Ovo je recimo nešto pozitivno.

  Elnök asszony. – Bár megjegyzem, ezt képviselőcsoporton belül is megbeszélhetik, de Öné a szó.

  José Inácio Faria (ALDE), Pergunta segundo o procedimento "cartão azul". – Piadas à parte, vamos ao que interessa. Caro colega, falou da experiência na sua comunidade com os Roma, eu gostaria de saber como é que essas iniciativas foram financiadas e já agora, também, se entende que a Comissão Europeia deveria também financiar outras iniciativas desse género como aquelas que acabou de falar.

  Ivan Jakovčić (ALDE), odgovor na pitanje postavljeno podizanjem plave kartice. – Definitivno je jasno da i Europska komisija može sudjelovati u financiranju ovih aktivnosti i poznato mi je da postoje programi gdje Europska komisija i financira razne aktivnosti. Međutim, o ovim konkretnim stvarima o kojima sam ja govorio, od edukacije pa do kulturnih, sportskih i drugih manifestacija, radio emisije, mikroekonomije. To su bili uglavnom lokalni izvori grada Pule, odnosno istarske regije koju sam vodio i mislim da je upravo lokalno djelovanje presudno za dobru integraciju Roma. Naši veliki napori ovdje i razgovori o tome su neophodni, ali lokalno djelovanje je presudno.

  Curzio Maltese, a nome del gruppo GUE/NGL. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, rom e sinti sono un vero e autentico popolo europeo, che vive quasi in ogni angolo di questo continente da molti secoli, parla diverse lingue europee e avrebbe il diritto storico a considerare l'Europa come propria casa, almeno quanto gli altri popoli. Eppure questo popolo di 12 milioni di persone – più di belgi, portoghesi o svedesi – è discriminato, perseguitato e non riconosciuto come minoranza in molte nazioni, compresa l'Italia.

Trovo assurdo che a 70 anni di distanza dal genocidio di rom e sinti l'Europa debba ancora discutere e non abbia ancora istituito una giornata in memoria delle vittime di questo crimine. Ancora oggi i rom vivono in Europa in una condizione intollerabile, con un'aspettativa di vita di poco superiore ai 60 anni, un'alta mortalità infantile e una disoccupazione in alcune regioni superiore al 90%.

In più sono oggetto di crescenti attacchi che non suscitano la stessa indignazione di altre forme di razzismo e spesso rimangono impuniti. Contro questa impunità le forze democratiche dovrebbero agire in modo concreto e non soltanto con enunciazioni di principio. Noi, i deputati dell'Altra Europa, insieme alla nostra candidata rom Dijana Pavlović, abbiamo preparato una denuncia contro un membro di questo Parlamento, l'on. Buonanno della Lega Nord, che parlerà dopo di me, che aveva usato nei confronti del popolo rom l'espressione hitleriana "feccia della società" durante una trasmissione televisiva. Dobbiamo fare questo tutti i giorni, fare rispettare le leggi che ci siamo dati, combattere questa vergogna dell'anti-gitanismo.

  Bodil Ceballos, för Verts/ALE-gruppen. – Fru talman! Det sista steget i ett folkmord anses vara att förneka det. Det är därför viktigt att vi nu inför den internationella romadagen talar tydligt om det som länge i alltför hög grad har förminskats, det vill säga folkmordet på romer under andra världskriget.

Det var samma tid, samma krig, samma administration, samma väg in i gaskamrarna – oavsett om du var rom, jude, gay, funktionsnedsatt etc. Holocaust handlar om alla offer i nazisternas förintelseläger.

Som ett folk utan egen stat finns romerna mer eller mindre i alla våra länder. De är medborgare som vi och en del av våra samhällen, men de fick vare sig då eller nu föra sin egen talan. Romers mest grundläggande rättigheter kränks fortfarande i många europeiska länder. De diskrimineras och förföljs. Majoritetssamhället talar om romer och för romer. Vi tror att vi vet vad som är bäst för dem, och vi dikterar deras villkor. Vi fortsätter att dela in människor i kategorier på grundval av etnicitet, sexuell läggning etc.

Att vi nu år 2015, 70 år efter andra världskriget slut, fortsätter att behandla romer som andra klassens medborgare är inte acceptabelt.

  Gianluca Buonanno (NI). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, io sono colui che viene additato come razzista europeo. Penso al titolo di questa discussione, "La zingarofobia" – ma la fobia che cos'è? Si usa in psichiatria per dire che è una paura immotivata. Allora io chiedo: ma è una paura immotivata quando ci sono i rom e gli zingari che rubano dappertutto? Certo, non tutti sono uguali, ci mancherebbe altro, però una gran parte di loro sono portati a ruberie, sono portati a usare i bambini per andare a rubare – questo lo dicono anche le forze dell'ordine – sono portati a fare in modo che i bambini non vadano a scuola per loro volontà ma solo per andare a rubare.

Allora, scusatemi, fate la giornata dei rom e degli zingari il 2 agosto e gli altri 364 giorni cosa facciamo, su quelli che invece sono stati derubati? In chiusura ci sono i diritti del fanciullo: andate a vedere cosa fanno con i loro figli! Allora se c'è il diritto al fanciullo c'è anche il diritto, in questa sede autorevole, per me, di dire il diritto al fanculo di tutti quelli che pensano che non esista il problema! Il problema esiste, non facciamo gli ipocriti! Bisogna intervenire. Il passato è passato, ognuno ha i suoi diritti e i suoi doveri. I doveri sono quelli di non rubare e i diritti sono quelli di mandare a scuola i propri figli e di lavorare in maniera tranquilla e serena!

  Tomáš Zdechovský (PPE) – Paní předsedající, dovolte mi, abych na začátku svého projevu upozornil na projev pana Buonanna, který opravdu nešetří svými rasistickými a diskriminačními výroky proti romské populaci, a chtěl bych, abyste tento můj požadavek přednesla na předsednictvu Evropského parlamentu.

K věci samotné. Dámy a pánové, Romové jsou Evropané jako my, jako vy pane Buonanno, jako já. Je to menšina, která má sice 9 milionů, ale není v Evropském parlamentu zastoupena. Vás Italů je tady spousta, ale kolik je tady Romů?

To jsou právě ty otázky, kdy my Romy diskriminujeme na základě toho, že jsou jiní. Tvrdit o Romech, že všichni kradou, že všichni dělají nepravosti, je primitivismus, se kterým vystupují právě pravicoví radikálové a je to právě ten latentní rasismus, kterým my podkopáváme evropskou důvěryhodnost a neschopnost Romy integrovat.

Dámy a pánové, já jsem chtěl mluvit úplně o něčem jiném. Chtěl jsem podpořit a poděkovat paní komisařce, že se začala opravdu touto problematikou zabývat. Chtěl jsem hovořit o sociálním bydlení a o tom, jak se věci v Evropě výrazně zlepšují. Česká republika je často kritizována. Paní předsedající, já jsem na začátku vystoupil s technickou připomínkou, rád bych dokončil jenom krátce svůj projev.

Já chci říct, ať nekritizujeme státy, které mají problém s romskou problematikou, a ať se snažíme ukázat příklady dobré praxe, to může Romům pomoci.

  Tanja Fajon (S&D). – Ponosna sem, da moja politična skupina vodi borbo proti diskriminaciji Romov in se trudi za njihovo enakopravno vključevanje v evropsko družbo. In žalostna sem, ker celo v naši instituciji, v našem hramu demokracije in spoštovanja človekovih pravic, hodijo poslanci, ki širijo sovražni govor, ki izražajo protiromska, rasistična stališča.

Moja in naša dolžnost je, da te kolege vsak dan ustavljamo, in danes je ponovno javna priložnost, da vsi te kolege in ostale, ki o Romih razmišljajo kot o manjvrednih ljudeh, pa tudi sebe, vprašamo, kako bi se počutili, če bi se rodili kot Romi.

Če bi nam otroka zaprli v psihiatrično ustanovo zato, ker je Rom. Če bi nas same avtomatično poslali v razrede za manj inteligentne, v posebne šole, ker bi bili Romi. Če bi nas pretepli zaradi pripadnosti svoji manjšini ali če bi nam odrekli dostojen pogreb. Te sramote se namreč dogajajo danes, v 21. stoletju v Evropi.

Romi so naša največja narodnostna manjšina in njihove razmere so se v ekonomski krizi bistveno poslabšale. Prihodnost zanje in za nas je izobraževanje.

Izobraziti se morajo Romi, a izobraziti se moramo tudi mi. Zavreči moramo stereotipe. Začnimo tudi uporabljati drugačno dikcijo. Ne vprašujmo, kaj lahko mi naredimo za Rome v Evropi. Vprašati se moramo, kaj in predvsem, kako lahko naredimo skupaj z njimi.

Več pozornosti je treba nameniti tudi mladim Romom in njihovim organizacijam. S sistematičnim sodelovanjem, z vzpostavljanjem možnosti, da zasedejo vplivnejše položaje, ter z nenehnim spopadanjem s sovražnim govorom bomo lahko izpeljali ukrepe, ki bodo Romom, tej stoletja diskriminani, celo sistematično pobijani manjšini, zagotovili dostojno, ponosno in pravično življenje.

To in ne etnična pripadnost je namreč tisto, kar Rome najbolj boleče razlikuje od sodržavljanov.

  Илхан Кючюк (ALDE). – Г-жо Председател, г-жо Комисар, г-жо Министър, седемдесет години след зверствата на нацисткия режим темата за признаването на геноцида срещи ромите отново е на дневен ред в тази институция.

Днес ромите са най-голямото етническо малцинство в Европейския съюз и същевременно са най-маргинализираната общност. За съжаление голяма част от тази общност продължава да страда от дискриминация и социално изключване, както и да бъде обект на расистки нападки. И това се случва в рамките на Европейския съюз, стожерът на свободата и правата на човека. Ето защо ние трябва да признаем този варварски акт от Втората световна война и да споделим страданието на ромите като исторически урок, който не трябва да се повтаря.

Десетки хиляди роми са избити в лагерите на смъртта и нашите деца трябва да знаят за печалните събития на миналото, защото това е най-добрият урок за борба с дискриминацията. Трябва да продължим да защитаваме малцинствата по пътя на тяхната интеграция. Това е част от нашата политическа отговорност, защото свободата и равноправието са в центъра на ценностната система на Европейския съюз.

  Martina Anderson (GUE/NGL). – Madam President, the Roma are one of the largest ethnic groups in the EU, and International Roma Day is without doubt an important opportunity to recognise the historic and persistent discrimination against them in Europe. Roma suffered hugely during the Holocaust, and were systematically persecuted, deported and killed. It is vital we recognise the suffering they endured and distance ourselves from the sickening comments we heard here this evening, which were nothing short of hate speech.

Today Roma continue to suffer discrimination in many ways, including in education, healthcare and housing, and in ignorance from MEPs in this Chamber. It is vital that all citizens have fair and equal access to provisions which are, after all, human rights. In Ireland, in some instances, the Roma community has been subjected to racism and violent threats. In 2009, Loyalist elements disgracefully intimidated, threatened and eventually forced Roma families out of their homes in South Belfast. Sinn Féin condemns these attacks in the strongest terms, and we continue to defend the rights of the Roma community in Ireland, in Europe and elsewhere.

  Barbara Lochbihler (Verts/ALE). – Herr Präsident! Mehr als eine halbe Million Roma und Sinti wurden Schätzungen zufolge durch die rassistische Schreckensherrschaft der deutschen Nationalsozialisten getötet.

Allein in Ausschwitz wurden mehr als 23 000 Roma und Sinti in Gaskammern ermordet. Bei der Auflösung des sogenannten Zigeunerlagers in Ausschwitz-Birkenau, in der Nacht vom 2. auf den 3. August 1944, wurden 2 897 Roma und Sinti, überwiegend Frauen, Kinder und Ältere, getötet. Daher wird bereits seit Jahren am 2. August der Opfer des Völkermords an Roma und Sinti gedacht.

Es ist längst überfällig, dass dieser Gedenktag stärker ins Bewusstsein der breiten Öffentlichkeit gelangt. Der Aufruf zur Anerkennung des 2. August als Europäischer Erinnerungstag des Völkermords an Roma und Sinti findet unsere volle Unterstützung. Und Erinnerung an dieses Verbrechen bedeutet, dass wir auch heute entschieden gegen alle Formen von Rassismus vorgehen müssen und die bestehende Diskriminierung und Ausgrenzung von Roma und Sinti aktiv bekämpfen, wo immer sie auftritt. Auch in diesem Hause!

  Gilles Lebreton (NI). – Madame la Présidente, que le Parlement se préoccupe aujourd'hui des Roms n'est pas surprenant. Depuis 2010, l'Union européenne multiplie les communications, les recommandations et les règlements pour forcer les États membres à réaliser l'intégration des Roms. Il s'agit, notamment, de permettre aux Roms de trouver des emplois et des logements, et à leurs enfants d'être scolarisés.

Parallèlement, l'Union européenne a dépensé des milliards d'euros en faveur des Roms. À titre d'exemple, le Fonds social européen a versé 13,3 milliards d'euros entre 2007 et 2013 pour financer l'intégration des Roms. Tous ces efforts ont, en grande partie, échoué.

En France, par exemple, le programme Andatu, dans le département du Rhône, est présenté comme un succès. Il a pourtant coûté 2 600 000 euros sur trois ans et n'a servi aux Roms qu'à obtenir des titres de séjour et à toucher le revenu de solidarité active, sans parvenir à les insérer ni dans le marché du travail ni dans la société française.

Soyons réalistes, mieux vaudrait changer de politique et faire pression sur la Roumanie et la Bulgarie pour qu'elles traitent dignement leurs Roms au lieu d'essayer de les intégrer ailleurs, même lorsqu'ils ne le veulent pas.

  Milan Zver (PPE). – Dovolite, da se tudi sam vključim v to razpravo o genocidu nad Romi in Sinti med drugo svetovno vojno.

Bolj, ko spoznavamo nova dejstva o tej temni strani evropske zgodovine, bolj drži teza, da gre res za pozabljen holokavst.

Rad bi podčrtal, da nasilja nad Romi s terminološke plati še ne moremo vključiti v koncept genocida. Zato moramo na ravni Organizacije združenih narodov ali evropskih institucij pomen tega pojma v prihodnosti ustrezno razširiti.

Toda dejstvo je, da je šlo za množičen zločin, za etnično čiščenje, ki je med drugo svetovno vojno zajelo okrog 600.000 Romov, vključno z ženskami in otroci.

Običajno se govori, da so bili storilci tega genocida le nacisti. Dejstvo pa je, da je tudi Stalin v 30-ih letih dal pobijati Romske družine od Leningrada do Moldavije. Tudi fašisti so imeli v Italiji koncentracijska taborišča za Rome.

No, tudi v moji državi so med vojno pobili nekaj sto Romov. Pomenljivo je, da so jih večino pobili partizani, ki so bili pod vodstvom komunističnega revolucionarnega gibanja. Ostalo pa so svoje dodali še nacistične in fašistične oblasti.

Naj zaključim. Le totalitarni režimi in sile, vsi po vrsti, so izvajali genocid nad Romi.

Današnje generacije moramo ostati zavezane spominu na te žrtve in zagotovilu, da se ta in druga grozodejstva naše polpretekle zgodovine ne bodo nikoli več ponovila.

  Damian Drăghici (S&D). – Madam President, I am a Roma myself. Europe’s largest ethnic minority inside the EU comprises the youngest and fastest—growing demographic segment of the population. For example, by 2020, young Roma will make up one third of the new entrants to the workforce in Hungary and in Bulgaria.

Europe cannot afford another lost generation. This is a matter of human rights and basic values and it is vital to peace and cohesion in society across Europe. Europe cannot afford to ignore the fast growing anti-Gypsy policy within its boundaries. Europe, while adjusting and reinventing its own instruments for a participatory democracy, can no longer be silent in the light of the human rights violations that most European citizens of Roma origin are facing in their daily existence. Racism against Roma is racism too and cannot – and should not – be tolerated any longer.

Racism and intolerance became rooted in European societies as the economic crisis deepened societal cleavages and created the premise for strengthening extremism against poor, deprived, socially—excluded European citizens, often ethnic Roma. As we can see even here with our colleague, Mr Buonanno, racism is no longer limited to the fringes of society. It is present even here in the European Parliament. What upsets me, as a Roma, is that I am well enough educated not to discriminate myself. I feel sorry for him.

Legal means alone do not seem sufficient to counter trends and to counter discrimination. More needs to be done. Anti-Gypsyism, as Commissioner Jourová said – and I congratulate her – is one of the most acute problems facing Europe today. It has for far too long been a widely—accepted policy at state stakeholders’ level, and this has to stop. Therefore, in the interests of fully participatory democracy, I, as a Roma, pledge myself in favour of acknowledging and assuming, through our internal European Parliament political mechanism, the existence of anti-Gypsy rhetoric.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL). – Señora Presidenta, es importante tener este día de conmemoración del genocidio del pueblo gitano en la Segunda Guerra Mundial, pero, en este caso, poco hemos aprendido de los horrores del pasado: la persecución al pueblo romaní continúa, hoy en día, dentro de las fronteras de la Unión Europea.

En el año 2007, el señor Franco Frattini, entonces Vicepresidente de la Comisión Europea, declaró: «Lo que hay que hacer es simple: id a un campamento nómada en Roma y preguntarles: “¿Me puede decir dónde vive?”. Si contestan que no lo saben, cogedlos y enviadlos a Rumanía.».

Y como dijo en ese momento Juan de Dios Ramírez Heredia, Presidente de la Unión Romaní española: «”Cogedlos” nos trae el recuerdo de la más triste historia de Europa. “Cogedlos” han dicho siempre los dictadores; “cogedlos”decían los nazis para llevarnos a los campos de concentración y luego a las cámaras de gas».

Y poco ha cambiado la situación desde 2007, salvo que a la ola de racismo y xenofobia se ha sumado también la socialdemocracia. El ahora Primer Ministro francés, Manuel Valls, es conocido por intentar expulsar a una niña de quince años mientras iba de excursión, y además, aquí, en este Parlamento, tenemos también sentada a una extrema derecha que sigue gritando «cogedlos».

  Igor Šoltes (Verts/ALE). – Zgodovina genocida se ne sme ponoviti. Ustvariti moramo Evropo, ki bo omogočala vsem, da si lahko sami pomagajo. Zato seveda se je treba boriti proti vsem oblikam diskriminacije in pa izključenosti.

Kot je bilo danes že večkrat rečeno, Romi so največja etnična skupnost v Evropi, ki ima seveda svojo kulturo, svoje običaje in tudi mogoče včasih svoje dojemanje svobode.

Vendar pa imajo popolnoma enake pravice in dolžnosti kot vsi ostali Evropejci.

Zato seveda je potrebno zagotoviti tudi ustrezne finančne spodbude in pa sredstva za politiko vključevanja, za politiko sodelovanja in pravzaprav za tako politiko, ki bo tudi Romom omogočila življenje, kot ga želimo tudi zase.

Žal pa seveda živimo v času vse večje nestrpnosti, zato je treba okrepiti tudi preventivno delovanje in tu seveda tudi poziv Komisiji, ne samo na dan Romov, ampak tudi druge dni v letu.

  Krisztina Morvai (NI). – Talán érdemes lenne megkérdezni a cigány embereket is, hogy ők ma kiket tartanak az ő a legnagyobb ellenségeiknek, a fő cigányelleneseknek. Én megtettem ezt magyarországi országjárásaim során, és felelősségteljes cigányemberek elmondták, hogy azok az ő fő ellenségeik, akiknek elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a cigányság nyomorúságban és segélyfüggőségben maradjon. Kik ezek? Hát elsősorban is a politikusok. Azok a politikusok, akik kampány idején elmennek, és egy-egy csomag tésztával, sörrel vagy egyébbel megvásárolják a nyomorúságos helyzetben lévő cigányoknak a szavazatait.

A másik ilyen csoport a korrupt cigányvezetők. Azok, akik hatalmas pénzeket „nyúlnak le” – ugye divatos kifejezéssel – különböző projektekre, programokra, a cigányság nyomorúságára hivatkozva, és a cigányság nyomorult része az, aki ezekből semmiféle hasznot nem lát.

A harmadik ilyen csoport az uzsorások, akik nagyon gyakran, és legtöbbször a cigány közösséghez tartozó olyan bűnözők, akik szintén a cigányság nyomorát használják ki, és valóságos katasztrófa lenne számukra, hogyha a cigányság fölemelkedne, mert akkor tisztességes munkából kellene megélniük, hasonlóan a lánykereskedőkhöz és futtatókhoz. Érdemes lenne ezekre a csoportokra is koncentrálni, amikor a cigányságot kívánjuk megvédeni és felemelni.

  Agnieszka Kozłowska-Rajewicz (PPE). – Pani Przewodnicząca! Pani Komisarz! Romski holokaust pochłonął ponad 500 tysięcy istnień. W nazistowskich obozach śmierci Romowie byli masowo mordowani, głodzeni, zagazowywani. Dziś leżą w bezimiennych grobach, w nieznanych miejscach, bez kwiatów, bez wieńców, bez honorów oddawanych przez władze i przez tych, którzy przeżyli. Uznanie romskiego holokaustu to jest nasz moralny obowiązek, pierwsza powinność, którą powinniśmy zrobić jako Parlament, a także ważny krok w budowaniu romskiej tożsamości i w budowaniu nowych relacji między Romami i nie-Romami.

Polski Sejm uznał zagładę Romów w 2011 roku, ustanawiając 2 sierpnia Dniem Pamięci Zagłady Romów i Sinti. Co roku w Auschwitz-Birkenau, w nazistowskim obozie koncentracyjnym, gdzie zamordowano 5 tysięcy Romów, z tego 3 tysiące w jedną noc podczas likwidacji cygańskiego obozu, odbywają się oficjalne uroczystości. One są organizowane przez organizacje romskie z udziałem państwowych władz. Polski rządowy program romski liczony w milionach złotych należy do jednego z najlepszych w Europie, ale jest dalece niewystarczający, bo wciąż Romowie żyją naprawdę w dużej biedzie, jest wysoki poziom bezrobocia i bezdomności i to jest wszystko sprzężone z niedostatecznym wykształceniem, czasami bezpaństwowością, i tworzy się błędne koło biedy i dyskryminacji, które musimy koniecznie przerwać.

Uważam, że kluczem do tych lepszych działań jest edukacja, zarówno dzieci romskich, jak i dorosłych, a także współpraca z romskimi asystentami i ludźmi, którzy będą budować mosty pomiędzy społecznością romską a społecznością nieromską.

  Kati Piri (S&D). – De Roma-gemeenschap is met 10 miljoen mensen de grootste etnische minderheid in Europa. Hun dagelijks leven wordt stelselmatig moeilijk gemaakt door discriminatie, xenofobie en stigmatisering. Het mag duidelijk zijn dat dit niet slechts een probleem is van Oost-Europese landen, maar van de Europese Unie als geheel. Een triest, maar veelzeggend voorbeeld deed zich drie maanden geleden voor, toen de burgemeester van een voorstad van Parijs weigerde om een overleden Roma-baby te laten begraven in zijn gemeente.

Er zijn de afgelopen jaren tal van politieke maatregelen en initiatieven genomen, ook op Europees niveau. Gericht op huisvesting, onderwijs en zorg hadden deze maatregelen het doel het leven van Roma in Europa te verbeteren. Dat is helaas niet gebeurd. De situatie van Roma is vandaag de dag nog altijd bedroevend slecht in alle EU-lidstaten. Dit zal zo blijven zolang discriminatie en uitsluiting niet worden aangepakt. Er is geen behoefte aan nieuwe werkgroepen, strategieën of grote conferenties. Het is de hoogste tijd om nu eens echt in actie te komen. De mentaliteit en vooroordelen ten opzichte van Roma moeten worden aangepakt.

Daarnaast moeten lidstaten worden aangesproken op hun beleid ten opzichte van minderheden en de eerbiediging van grondrechten. De segregatie van Roma is onacceptabel. De Europese waardengemeenschap is gebaseerd op grondrechten, menselijke waardigheid, gelijkheid en de rechten van minderheden. Het is hoog tijd om deze woorden waar te maken voor de 10 miljoen Roma in Europa.

  Michaela Šojdrová (PPE). – Pronásledování romského etnika po roce 1938 se týká také území ČR. Z více než 6 000 Romů přežilo na území Protektorátu Čech a Moravy jen pár stovek.

Dnes v ČR žije až 200 000 Romů, kteří se k tomuto etniku hlásí. Ať už jsou přesné počty jakékoliv, je třeba říci, že situace Romů v ČR se příliš nelepší. Uvádí se, že až polovina Romů je nezaměstnaných a zvláště alarmující situace je u mladé populace, mezi mladými lidmi ve věku 15 až 25 let je 60 až 70 % nezaměstnaných. Důvodem je samozřejmě především nízká vzdělanost.

Česká vláda samozřejmě na tuto situaci reaguje. Přijala strategii opatření pro romskou integraci na léta 2014 až 2020, která se týkají především vzdělanosti, zaměstnanosti a také bydlení.

I když velmi pomalu, přeci jen je třeba říci, že situace zejména v oblasti vzdělávání se lepší. Svědčí o tom řada aktivit našich škol a neziskového sektoru a také pravidelný monitoring. Také opatření české vlády, která chce zavést povinný předškolní rok vzdělávání, směřuje právě k podpoře zapojení dětí z romských komunit.

V této souvislosti bych ještě chtěla zdůraznit velmi krásný film, který se jmenuje Cesta ven a který hovoří o současné romské komunitě. Pokud chceme udělat něco aktuálního, dejme mu prostor i v rámci Evropské filmové ceny.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – Señora Presidenta, por nada del mundo hubiera dejado de pedir la palabra en un debate, en este Parlamento Europeo, que reflexiona sobre el Día Internacional del Pueblo Gitano y que rinde tributo a las víctimas del holocausto contra los gitanos en la Segunda Guerra Mundial ―que también lo hubo―.

Y, luego, lo hago orgulloso porque el Grupo socialista tuvo entre sus filas al primer diputado gitano de este Parlamento, Juan de Dios Ramírez Heredia, y ahora cuenta entre sus filas con dos distinguidos y honorables miembros, Soraya Post y nuestro compañero Damian Drăghici.

Pero lo hago también orgulloso de que el Grupo socialista mantenga un compromiso indeleble contra la discriminación, por la igualdad de derechos y oportunidades, y también contra la estigmatización de ninguna población, aunque sea una minoría, en la sociedad europea.

Y, por eso, exijo que este Parlamento vigile las estrategias nacionales contra la discriminación contra el pueblo gitano, incluido en un país como el mío, España, que blasona de una experiencia de éxito de integración de la comunidad gitana y que, sin embargo, todavía en lengua castellana hace pervivir el estereotipo contra los gitanos en un conjunto de decires y hasta de chistes.

Extremadamente exigentes contra la estigmatización y sobre todo contra el discurso del odio, deplorando que en este Parlamento hayamos tenido que escuchar manifestaciones de esta estigmatización negativa de los gitanos cargadas de odio, por parte de representantes de la extrema derecha, que avergüenzan a este Parlamento.

  Péter Niedermüller (S&D). – Örülök, hogy az Európai Parlament ezzel a fontos témával foglalkozik, és végtelenül sajnálom, hogy erre a vitára is – akárcsak a korábbi antiszemitizmus vitára – ilyen késői órán és szinte üres teremben kerül sor. Az európai romákról beszélünk, akik a mindennapi életükben, a mindennapi élet minden vonatkozásában folyamatos diszkriminációval találkoznak: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy. Nekünk, parlamenti képviselőknek – azt gondolom – az az elsődleges feladatunk, hogy olyan kereteket teremtsünk, amely kereteken belül roma polgártársaink is a társadalom teljes jogú tagjának tekintik magukat. Az a feladatunk, hogy a társadalmi és politikai életben való részvételre bíztassuk és kérjük őket. Fontosnak tartom, hogy hozzuk létre az Európai Roma Intézetet, amely segíthet a roma és nem roma népesség közötti kapcsolattartásban.

Végül elengedhetetlennek tartom, hogy hivatalos emléknappá minősítsük augusztus 2-át, hiszen ez a szörnyűséges emlékezés, ez a szörnyűséges tett mindannyiunk lelkiismeretét nyomasztja, és mélységesen szégyellem, hogy akkoriban a magyar hatóságok is tettesként voltak jelen ebben a borzalmas eseményben. Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a gyűlölet, a diszkrimináció, a rasszizmus ma is jelen van. Épp előbb voltunk tanúi annak, hogy európai parlamenti képviselők hogyan tudnak beszélni. Azt gondolom, ez mindannyiunk szégyene, ez ellen kell minden erőnkkel harcolnunk.

„Catch the eye” eljárás

  Csaba Sógor (PPE). – Azt gondolom, hogy a tolerancia és a másság elfogadása nagyon gyakran hiányzik Európában. Az egyik leginkább hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoport pedig a cigányság. Nem kérdés, hogy jelenleg is erős cigányellenesség érzékelhető a tagállamokban, nem csak Európa keleti felén, hanem a nyugati társadalmakban is. Gondoljunk csak a romák elleni hatósági fellépésekre, hazatoloncolásokra. Éppen ezért nagyon fontos látni azt, hogy a roma kérdés nem csupán egyes tagállamok belügye, hanem európai ügy. Csakis közös erőfeszítéssel érhetünk el eredményeket ezen a téren.

Egy olyan tagállamból jövök, Romániából, ahol jelentős roma népesség él, és meggyőződésem, hogy elsősorban szociális problémaként kell erre a kérdésre tekintenünk. Ha hozzásegítjük ezeket a közösségeket ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyás mértékének csökkentésével a felnövekvő generációk rákapcsolódjanak a munkaerőpiacra, akkor jelentős mértékben csökkenni fog a cigányellenesség is. Persze ez nem megy egyik évről a másikra, csakis tudatos és hosszú távú tevékenység eredménye lehet.

  Monika Smolková (S&D). – Na úvod chcem povedať, že pochádzam zo Slovenska, konkrétne z mesta Košice, ktoré je známe ako stredisko rómskej menšiny, známy Luník 9 hádam pozná každý. Napriek negatívnym správam, ktoré sa často a nie objektívne zverejňujú, chcem poukázať aj na pozitívne príklady, ktoré svedčia o tom, že spolupráca s rómskou komunitou sa na každej úrovni postupne zlepšuje. V meste úspešne pracuje divadlo Romathan a je jediné svojho druhu na Slovensku, rómske mediálne centrum, súkromná základná škola a gymnázium so zameraním na výučbu rómskeho jazyka a rómskych reálií. V poslednom období sa na mnohých školách veľmi dobre osvedčil projekt „Berieme to do vlastných rúk“, ktorý mal za cieľ prezentovať mladých Rómov. Minulý rok mi bolo cťou, že som mohla pozvať na návštevu Európskeho parlamentu v Štrasburgu rómskych komunitných pracovníkov a rómskych novinárov, ktorí následne natočili dokument o Európskom parlamente a o práci nás, európskych poslancov, ktorý potom prezentovali v rómskych komunitách, za čo im chcem veľmi poďakovať, a myslím si, že aj toto je cesta odbúravania bariér.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κυρία Πρόεδρε, το 2011 το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο έλαβε την ιστορική απόφαση και αναγνώρισε την γενοκτονία των Ρομά από το ναζιστικό καθεστώς και τους συνεργάτες του, αφού θεωρούσαν τους Ρομά ως φυλετικά κατώτερους.

Η σημερινή συζήτηση δεν αναδεικνύει μόνο τη γενοκτονία των χιλιάδων Ρομά από τα ναζιστικά στρατεύματα. Φέρνει στις μνήμες μας τις μαζικές εκτελέσεις χιλιάδων ελλήνων πατριωτών, στα εκατοντάδες ολοκαυτώματα στα μαρτυρικά χωριά της Ελλάδας. Φέρνει στις μνήμες μας τους χιλιάδες έλληνες που δολοφονήθηκαν στα ναζιστικά στρατόπεδα συγκέντρωσης, στο Άουσβιτς, στο Νταχάου και αλλού.

Θυμίζει σε όλους μας πόσο επίκαιρη είναι η διεκδίκηση των γερμανικών αποζημιώσεων από την Ελλάδα και η εκτέλεση της δικαστικής απόφασης που δικαιώνει τα θύματα του Διστόμου. Εβδομήντα χρόνια μετά τη λήξη του Δευτέρου Παγκοσμίου Πολέμου ο αγώνας για τις γερμανικές αποζημιώσεις συνεχίζεται.

  Maite Pagazaurtundúa Ruiz (ALDE). – Señora Presidenta, en 1928, años antes del genocidio de los gitanos, uno de los más grandes poetas españoles, Federico García Lorca, publicó el Romancero gitano. Hizo visibles a los gitanos en positivo para la literatura, visibles y dignos, reflejando su frágil humanidad. Hacen falta más «Garcías Lorcas», y hacen falta debates que no sean a horas invisibles, porque tenemos que compensar.

Siguen siendo rechazados los gitanos. Hoy también, hasta para enterrar a un bebé de diez meses —Maria Francesca— el 4 de enero de 2015, en Francia, en Champlan, fue imposible enterrarla allí y tuvieron que enterrarla en otro lugar.

Miren, en el Romance de la luna, de García Lorca, se habla de la muerte de un niño gitano en estos versos: «Por el cielo va la luna / con un niño de la mano. / Dentro de la fragua lloran, dando gritos, los gitanos. / El aire la vela, vela. / El aire la está velando.»

Yo ruego por el alma de Maria Francesca y por la nuestra, porque hemos oído hoy cosas que, desde luego, incitan al odio.

  Anna Záborská (PPE). – Chcela by som hovoriť o ľudskosti. Slovo Róm totiž znamená človek. Ľudskosť znamená chápať, že každý ľudský život má rovnakú, teda absolútnu hodnotu a dôstojnosť. Uznať genocídu Rómov je aktom precitnutia, znovu objavenia ľudskosti tam, kde ju naši otcovia a dedovia stratili. My sme ich potomkovia a dediči, je preto na nás, aby sme požiadali o odpustenie v ich mene. Ľudskosť je blízkosť, je to schopnosť dotknúť sa, vcítiť sa, podať ruku, objať. Ak sme dnes sedemdesiat rokov po skončení druhej svetovej vojny znovu znepokojení nárastom odporu voči Rómom v Európe, znamená to, že je v nás stále málo ľudskosti. Poprosme Rómov o odpustenie za zlo, ktorého sme dedičmi, a nájdime spoločne s nimi cestu ľudskosti.

(A „catch the eye” eljárás vége.)

  Věra Jourová, Member of the Commission. – Madam President, I esteem this exclusive privilege to be allowed to speak twice here today. Thank you for the opportunity to participate in today’s debate. These discussions are always very inspiring for me, with the flow of – mostly – good ideas which we use in our work.

I would like to react quickly to what Ms Záborská said about humanity. This is very much what I feel in my heart, and we must be strong in combating the increasing intolerance we now have in Europe. We had a discussion about this last week with Vice-President Timmermans. We are planning a big conference for October this year, where we want to gather together with all important stakeholders in the European Union to discuss how to combat not only anti-Gypsyism but also anti-Semitism and other forms and signals of increasing intolerance in Europe.

I would like to add something regarding the Commission policy: I would like to call the policy we want to have a practical policy. We do not need big new legislation, new committees, big glossy conferences. We already have legislation in place, so what we need is stronger enforcement of the existing legislation and very precise insistence on observing the law. This is our main principle: that we are all equal before the law. This is something we need to use in the Member States, in everyday policy and everyday action.

We are now assessing the national strategies which we collected from the Member States. I appreciate the Hungarian input, because I know it was the idea of Hungary in 2011 to start to work on the national strategies, which enable us to look at new methods and the new instruments we are going to use in the Member States and to help best practices to be shared by all. So, for instance, I spoke to the Deputy Minister in the Romanian Government who presented to me the new policy the Government wants to start in Romania to help not only Roma citizens but all those who are in need, people suffering from poverty, to overcome these problems. I asked them, please, to implement this as soon as possible, and then in one year’s time I would like them to share their experience with others. It is part of the role of the Commission to help ensure that best practices are transferred and to coordinate these actions.

In the newly—submitted national strategies we see a lot of innovation, a lot of good ideas, a lot of effort to get rid of the things that do not work, and not to waste time, energy and money, and a really big effort to solve the problems. I hope the strategies will be as good when put into practice as they look on paper. In all the strategies we see ways of combating unemployment and poverty, ways to increase education and access to services, including housing – very practical things.

A last comment regarding financing. You said here that well—targeted funding is necessary. It is not only the European Social Fund which should be used in the most practical and effective way. In this respect the Commission – and I personally, because I was very active for four years in EU funding – are helping to share best practices and to share information on what works and what has been funded from the European Social Fund. But there are also governments financing projects and programmes for Roma integration and combating poverty, because most of these programmes concern not only Roma citizens but also all those who suffer from poverty. Here we see increasing interest from governments in using their resources to help the situation.

A last comment regarding the NGOs. I very much appreciate the work of NGOs and activists working on the ground because they are doing the right work and the proper work to help the situation. I am convinced that if we find a way to introduce multiannual financing of these NGOs – which, in fact, work in place of the state doing the work which the public sector should otherwise do – they should have more stable financing. This would, in turn, save time and energy for the real work, as they would not be spent chasing money to survive. I apologise for taking so long but the debate was very inspiring and I felt I wanted to add these practical points.

  Zanda Kalniņa-Lukaševica, President-in-Office of the Council. – Madam President, honourable Members, I have followed the debate with great interest and I will reiterate that politicians play a great role in shaping public opinion. They can do good but they can also cause a lot of damage. This is why I fully share the opinion that there is no room for hate speech in parliamentary chambers.

Many of you have made the suggestion that there should be a commemoration date of the Roma genocide. I must say that the Council has not yet taken a position on this subject. At the same time, I find it symbolic that we are having a discussion on the possibility of a memorial day to commemorate the Roma genocide on the day when my country, Latvia, commemorates victims of the Soviet totalitarian regime. Without prejudice to the Council’s eventual position on the matter, as a representative of a country whose people suffered a great deal from totalitarian regimes, I understand the historical, political and educational value of having such a date.

Irrespective of when we celebrate International Roma Day or when exactly we commemorate victims of the genocide, there is an urgent need to address the poverty, marginalisation and discrimination faced by Roma communities. As part of the EU and national action, we have a duty to ourselves, to our values and of course to Roma, to tackle public misunderstanding, raise awareness and fight intolerance because, as we look back, so too must we look forward to ending stigmatisation, to properly integrating Roma – and indeed all minorities – into European society and to showing that every European has a place in Europe.

It has been a pleasure to have this dialogue with you on this really vital issue.

  Elnök asszony. – Köszönöm szépen Államtitkár Asszony! Valóban így van, a közvélemény alakítása a mi feladatunk is, és a mi felelősségünk is. Éppen ezért semmiféle gyűlöletbeszéd nem használ, sőt, helye sincs a Parlamentben. Fontos azonban, hogy ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is arról, hogy a helyzet javuljon.

A vitát lezárom. Szavazásra a második áprilisi ülésen kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (162. cikk)

  Petras Auštrevičius (ALDE), in writing. – I believe that, in order to live in a modern society based on such European values as human dignity, one needs to address and understand history and the evolution of human moral behaviour. For this reason we should be prepared to recognise and accept past atrocities committed on the European continent. Therefore, I would like to encourage the honourable Members to recognise the memorial day for the Roma genocide during the WWII period, in which the Nazi regime conducted mass killings of Roma people on racial grounds.

However, certain discriminatory or xenophobic practices against the Roma community persist in a number of EU countries to this day. These practices often arise from prejudices and stereotypes which generate hatred and divide societies. Therefore, it is absolutely essential to obtain the equal treatment of such minorities. We should rethink how their social inclusion within national communities could be enhanced.

I believe, first of all, that we should address the socioeconomic aspect and provide every opportunity to the Roma minority to have access to vocational training and state education, and we should stop the dissemination of biased information building a negative image of the Roma community.

  Viorica Dăncilă (S&D), în scris. – În ultimii ani, problematica minorității rome a devenit un subiect prioritar atât în dezbaterile publice, cât și pe agenda politică europeană. Romii reprezintă una dintre cele mai numeroase minorități etnice din Uniunea Europeană, datele statistice indicând existența a cca 12 milioane de romi care locuiesc în diferite state membre, adesea în condiții grele de viață.

Cu toate că în acest timp au fost realizate progrese importante din punct de vedere legislativ și instituțional, realitatea demonstrează că mai sunt lucruri de făcut în ceea ce privește procesul de incluziune socială a comunităților rome. Discriminarea, sărăcia, excluziunea socială, lipsa de educație și de acces la asistență medicală de bază sunt doar câteva probleme cu care comunitatea romă se confruntă și pentru rezolvarea cărora trebuie să luptăm în continuare.

Uniunea Europeană a dezvoltat un cadru legislativ care vizează creșterea integrării sociale a grupurilor marginalizate, combaterea rasismului și a discriminării rasiale, în cadrul unor viziuni strategice generale, precum Strategia Europa 2020, Platforma europeană pentru incluziunea romilor, Cadrul European pentru strategiile de integrare națională a romilor – 2020. Consider că promovarea politicilor de incluziune socială a minorităților, prin inițiative și acțiuni de combatere a sărăciei, trebuie să fie pe lista priorităților agendei europene.

  Benedek Jávor (Verts/ALE), írásban. – Az 1971-es első Nemzetközi Roma Világkongresszus óta ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Alkalom ez arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és áttekintsük a romák helyzetét. Én, ha körülnézek, sajnos azt látom, hogy a romák továbbra sem teljes jogú állampolgárai hazámnak. A romák várható élettartama hazámban 10–15 évvel rövidebb, mint többségi társaiké. Lakhatási körülményeik sok gettóban a harmadik világban élőkéhez hasonlíthatóak, körükben a szegénység folyamatosan növekszik, kitörési lehetőségeik pedig csökkennek. A rendszerváltás óta növekszik az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló romák száma, az évek óta munkanélküliek pedig hiába könyörögnek még valódi megélhetést nem biztosító, megalázó közmunkáért is, gyakran ahhoz sem férnek hozzá. Magyarországon a roma gyerekek majd 2/3-a szegregált oktatási intézményben tanul. A felelős miniszter pedig egy, a bíróság által is diszkriminálónak ítélt iskolafenntartó mellett száll síkra, a bírósági ítéletre pedig jogszabály-módosítás volt a válasza. Miközben a fejlesztésekre szánt EU-s és nemzeti forrásokat egy olyan politikai testület osztja, amelynek kormánypárti vezetője most közel 2 millió euró elköltéséről nem tud számot adni.

Mindennek kapcsán felmerül az Unió felelőssége is a helyzet kialakulásában: rengeteg kiváló terv és elköltött forrás ellenére érzékelhető változás nem történt. Pedig bizton állíthatjuk, hogy a legrosszabb érdekérvényesítő képességgel bíró csoportok helyzete a legjobb indikátor, hogy megfigyeljük, mit hoz Európa jövője.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. – The Roma people are Europe’s largest ethnic minority. Of an estimated 10-12 million in the whole of Europe, some six million live in the EU, most of them EU citizens. Despite the fact that EU countries have banned discrimination against Roma people, many Roma in the EU are victims of prejudice and social exclusion involving housing, education, access to healthcare and employment. Education is a key element for equality, social inclusion and integration. Every child has a right to equal opportunities for education. However, as many as 50% of Roma children in Europe fail to complete primary education. The EU must ensure the right to basic education for Roma children, with particular emphasis on improving access to early childhood educational opportunities and transition to quality primary education. It is our responsibility to promote integration and tackle the social exclusion of Roma people. We cannot forget that almost 3 000 Roma men, women, and children were murdered in the gas chambers on the night of 2-3 August 1944, when the Germans liquidated the Zigeunerlager at Auschwitz-Birkenau. Therefore, it is essential to recognise the Roma genocide and establish a European memorial day to commemorate its victims.

  Urmas Paet (ALDE), in writing. – Roma are the largest ethnic minority group in Europe. Today many Roma are living in very poor conditions, have lost their jobs and housing and are finding it difficult to support themselves and their families. They are often facing racism, discrimination and social exclusion. In order to integrate Roma people into European societies we must recognise them, learn about them and teach our children their history. That is the key to understanding and overcoming hatred and racism. The killing of Roma during WWII, a process called Porrajmos, can be considered one of the largest mass killing in history. This cannot be forgotten. I therefore support the idea of having a European Memorial Day of the Genocide of the Roma.

  Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy (S&D), par écrit. – La journée internationale des Roms est un évènement essentiel pour mieux lutter contre les préjugés et dénoncer les discriminations et les persécutions que les Roms subissent encore trop souvent. La stratégie européenne d’inclusion des Roms adoptée en 2011 reste insuffisamment mise en œuvre dans les États-membres. Ainsi, les Roms n’ont toujours pas accès aux mêmes soins que les autres citoyens européens. Les enfants Roms sont moins scolarisés, et reçoivent même dans certains États des apprentissages normalement destinés aux enfants handicapés. Par ailleurs, les Roms vivent souvent dans des conditions d’hygiène et de salubrité inacceptables tandis que des discriminations à l’embauche persistent. La stratégie d’inclusion des Roms menée par l’Union européenne doit être poursuivie et amplifiée. Pour cela la Commission européenne a la responsabilité d'être plus vigilante quant à son application effective par les États, et d'appliquer des sanctions quand cela est nécessaire. L’inclusion des Roms est un enjeu pour cette minorité mais aussi un défi pour l’Europe. Un défi face au fléau que représente le populisme. Un défi pour l’idée européenne, car les Roms sont le cœur de notre Europe. Cette Europe qui rime avec diversité et multiculturalisme.

  Ricardo Serrão Santos (S&D), por escrito. – Durante a Segunda Guerra Mundial, a comunidade cigana foi alvo daquilo a que se pode chamar o “holocausto esquecido”. Os Roma foram perseguidos, capturados, sujeitos a trabalhos forçados e assassinados na Alemanha, nos territórios ocupados e nos países que cooperaram com o regime nazi.

Apesar de todas as atrocidades cometidas contra a comunidade cigana, só em 1982 o Governo da República Federal da Alemanha reconheceu a perseguição e o genocídio dos Roma. Trinta anos depois da guerra, muitas das vítimas não viveram tempo suficiente para receber o reconhecimento e a restituição pelos crimes de que foram alvo. Lamentavelmente, não houve sequer a justiça possível para dezenas de milhares de seres humanos.

O estabelecimento do dia em memória do genocídio dos Roma durante a Segunda Guerra Mundial é um gesto que já há muito tarda e que é vital para restabelecer alguma justiça e devolver a dignidade à comunidade cigana.

Apoio inteiramente a iniciativa e espero que este seja um primeiro de muitos passos na construção de uma narrativa diferente relativamente aos Roma e no reconhecimento do seu papel integral na cultura europeia e mundial, histórica, presente e futura.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. – C’est le 8 avril 1971, que les Roms, qui représentent la première minorité de l’Union européenne, choisissaient, malgré une situation encore difficile, les symboles de leur communauté ainsi que leur drapeau et leur hymne. On estime qu’il y a entre 7 et 9 millions de Roms qui vivent en Europe. Beaucoup sont toujours victimes de la tziganophobie. Et celle-ci ne peut être combattue que par la reconnaissance de leur histoire, de leur culture, et de leur contribution au patrimoine européen. Par l'ignorance ou par des d’idées reçus, ils sont encore victimes à différents degrés du racisme et de la discrimination. De nos jours, l’ampleur du génocide des Roms n’est pas assez reconnue au près d’un large public, et certains ignorent même son existence. La situation vécue par les Roms en Europe amène chacun à se questionner sur le nécessaire respect des droits de l'homme, et ce dans tous les pays d'origine des populations Roms où elles sont constamment discriminées et rejetées. La politique européenne est encore à construire en la matière!

  István Ujhelyi (S&D), írásban. – A cigányság felzárkóztatása és felemelése mindannyiunk közös felelőssége. De vajon miként élünk ezzel a felelősséggel? Brüsszelből és Strasbourgból nézve olykor flegmán lerázzuk magunkról a kérdést: szervezünk néhány svédasztalos konferenciát, újabb tanulmányokról és háttérelemzések megrendeléséről döntünk, majd újabb milliárdokat különítünk el programokra. De megkockáztatom, néhány kivétellel ezek végfelhasználásáról alig bírunk információval.

Csak egyetlen példa: Magyarországon az Országos Roma Önkormányzatnál – amelyet egészen mostanáig egy fideszes országgyűlési képviselő vezetett – nemrég nyomozás indult, miután kiderült: az Európai Uniótól elnyert hatszázmillió forintnyi forrást munkahelyteremtés helyett luxusirodákra és autókra költötték. A magyarországi cigány önkormányzati rendszert évek óta a korrupció, az eredménytelenség, a pénzlenyúlás lengi körbe. Egy feneketlen lyuk, amelybe öntjük az európai adófizetők pénzét, a sor végén lévő cigányság pedig nem profitál belőle. Tarthatatlan, hogy nem kellőképpen kontrolláljuk ezeket a forrásfelhasználásokat, hogy nem kérjük számon az eredményességet. Botrányos, hogy kormánypárti politikusok megszállják és lenyúlják a cigányság önszerveződéseit.

Pár nappal ezelőtt vendégül láttam Brüsszelben Cserdi település cigány polgármesterét, aki önerőből, sajátos és olykor radikális programokon keresztül szinte teljesen felszámolta a munkanélküliséget és a bűnözést a falujában. Tanulni kell tőle és a hozzá hasonló, tenni akaró embereket támogatni, nem pedig korrupt és ezzel a cigányság ügyét tovább súlyosbító rendszerekbe ölni a pénzt.