Acta literal de los debates

Miércoles 7 de octubre de 2015 - Estrasburgo

17. Conclusiones extraídas de la catástrofe del lodo rojo cinco años después del accidente en Hungría (debate)

  Puhemies. – Esityslistalla on seuraavana keskustelu

– Giovanni La Vian, György Hölvényin, Tibor Szanyin, Nikolay Barekovin, Gerben-Jan Gerbrandyn, Merja Kyllösen, Benedek Jávorin ja Piernicola Pedicinin ympäristön, kansanterveyden ja elintarvikkeiden turvallisuuden valiokunnan puolesta neuvostolle laatimasta suullisesti vastattavasta kysymyksestä punaliejukatastrofista saaduista opetuksista viisi vuotta Unkarin onnettomuuden jälkeen (O-000096/2015 - B8-0757/2015) ja

– Giovanni La Vian, György Hölvényin, Tibor Szanyin, Nikolay Barekovin, Gerben-Jan Gerbrandyn, Merja Kyllösen, Benedek Jávorin ja Piernicola Pedicinin ympäristön, kansanterveyden ja elintarvikkeiden turvallisuuden valiokunnan puolesta komissiolle laatimasta suullisesti vastattavasta kysymyksestä punaliejukatastrofista saaduista opetuksista viisi vuotta Unkarin onnettomuuden jälkeen (O-000097/2015 - B8-0758/2015) (2015/2801(RSP)).

  Giovanni La Via, Autore.– Signor Presidente, onorevoli colleghi, Commissario Cañete, i fanghi rossi sono rifiuti generati dalla produzione industriale dell'alluminio e l'incidente dei fanghi rossi avvenuto cinque anni fa in Ungheria è alla base dell'interrogazione orale del presente dibattito, infatti si è trattato di un disastro ambientale di dimensioni e rilevanza europea.

Il 4 ottobre del 2010, la rottura di un bacino di raccolta in Ungheria ha causato la fuoriuscita di circa un milione di metri cubi di fanghi rossi a elevato contenuto alcalino che hanno inondato diversi villaggi, ucciso dieci persone e ferito circa 150 altri soggetti, oltre ad aver inquinato vaste distese di terreno, tra cui quattro siti dell'area della Rete Natura 2000.

L'incidente ha evidenziato i problemi di smaltimento dei rifiuti dell'industria estrattiva, le carenze nelle ispezioni ed ha mostrato anche che questi problemi possono portare a conseguenze talvolta tragiche. Ci sono poi difficoltà tecniche ed economiche che le autorità locali e la società civile hanno dovuto incontrare durante la fase di bonifica.

Credo che molte cose vadano cambiate se vogliamo veramente evitare che simili disastri possano nuovamente accadere in futuro. Certo, ci sarà sempre un rischio, ma il nostro scopo è di migliorare il livello di efficienza dell'industria estrattiva e abbassare notevolmente la possibilità che eventi simili a quello che è accaduto cinque anni addietro in Ungheria possano nuovamente verificarsi.

Per quanto concerne più da vicino la prevenzione, gli Stati membri sono chiamati a rivedere le loro autorizzazioni per tali siti industriali, in considerazione della corretta classificazione dei rifiuti. Pertanto, la direttiva sulla gestione dei rifiuti e le industrie estrattive deve essere pienamente attuata e chiediamo che la Commissione ne controlli la piena attuazione.

Gli Stati membri hanno inoltre bisogno di rafforzare le loro ispezioni ambientali e i regimi di sorveglianza, abbiamo già chiesto alla Commissione europea nel 2008 di presentare una proposta legislativa sui controlli ambientali e quindi non possiamo che reiterare in quest'occasione la medesima richiesta e in maniera più forte, visto anche quello che è accaduto in seguito dopo il 2008.

Grande importanza deve inoltre essere rivolta alla ricerca e allo sviluppo in materia di prevenzione e trattamento dei rifiuti pericolosi per arrivare ad una completa transizione in tempi non lunghi verso nuove tecnologie di smaltimento. Ci serve inoltre un sostegno da parte della Commissione per alcuni stress-test per le miniere con grandi bacini di decantazione. Non vorremmo che da questi bacini di decantazione potessero sorgere problemi analoghi a quelli del disastro di cinque anni addietro.

Per quanto concerne poi la mitigazione delle catastrofi e la bonifica, siamo ancora in attesa della pubblicazione del rapporto della Commissione europea sull'attuazione della direttiva sulla responsabilità ambientale che era dovuto per l'aprile del 2014. Riteniamo poi che gli strumenti finanziari siano di cruciale importanza e chiediamo quindi di approfondire tutti gli aspetti possibili, sia per quanto riguarda i tetti degli strumenti di garanzia finanziaria già stabiliti, sia per gli strumenti di garanzia finanziaria obbligatoria, nonché per il concetto più esteso di una condivisione europea dei rischi da disastri ambientali.

Infine, dobbiamo sottolineare il ruolo e la trasparenza finanziaria, l'importanza della società civile e dell'accesso alla giustizia, tutti aspetti che meritano attenzione da parte delle Istituzioni europee. In conclusione, signor Commissario, soltanto se tutti noi intensificheremo gli sforzi, allora avremo il diritto di dire di avere finalmente imparato la lezione dal disastro dei fanghi rossi cinque anni dopo l'incidente, mettendo in campo misure concrete in grado di prevenire simili disastri ed eliminare l'inquinamento derivante dall'attività mineraria.

  Nicolas Schmit, président en exercice du Conseil.– Madame la Présidente, mesdames et messieurs les députés, en effet, il y a cinq ans, vous venez de le dire, quelques jours après la catastrophe, la Hongrie a informé le Conseil, des coulées de boues rouges dans l'ouest du pays, de leurs effets, des mesures prises par les autorités hongroises pour traiter les conséquences pour l'homme et pour l'environnement.

Peu de temps après l'accident, à savoir le 20 décembre 2010, le Conseil, dans des conclusions sur l'amélioration des instruments en matière de politique environnementale, invitait les États membres et la Commission à renforcer la mise en œuvre de la législation environnementale de l'Union européenne.

Un corpus considérable de législation de l'Union européenne visant à empêcher des accidents tels que celui survenu en Hongrie est en place. Il comprend la législation sur la prévention et la réduction intégrées de la pollution et sur la gestion des déchets de l'industrie extractive, je crois que vous y avez fait référence. Quant aux accidents industriels, ils relèvent de la directive sur la responsabilité environnementale.

La gestion et l'élimination des déchets dans un État membre relèvent de la responsabilité de cet État membre, et chaque État membre est responsable de la transposition et de la mise en œuvre de la législation de l'Union européenne, sous le contrôle, évidemment, de la Commission. Plus précisément, les États membres doivent veiller à ce que les autorités compétentes surveillent l'exploitation des installations de gestion des déchets de l'industrie extractive. Ils doivent aussi veiller à ce que les mesures nécessaires pour prévenir la contamination des eaux et du sol aient été prises et que des contrôles réguliers soient effectués pour vérifier la conformité de ces mesures.

C'est à la Commission qu'il revient de contrôler que les États membres s'acquittent de ces obligations de mettre en œuvre la législation de l'Union européenne. Elle a le pouvoir d'intenter une action en justice contre un État membre qui manque à ses obligations. De plus, la Commission a le droit d'initiative pour présenter de nouvelles propositions au Conseil et au Parlement européen, si elle estime que de nouvelles mesures au niveau de l'Union européenne sont nécessaires. Il va sans dire que le Conseil traitera d'éventuelles propositions avec l'attention requise. Je suis sûr que le commissaire aura l'occasion de s'exprimer à ce sujet.

En particulier, il est important de mettre en œuvre pleinement les règles en vigueur en matière d'inspection environnementale, en étroite collaboration avec les acteurs concernés. Les projets de coopération dans le domaine des inspections environnementales, y compris au niveau régional, facilitent la pleine mise en œuvre de la législation environnementale de l'Union européenne, en particulier concernant les déchets.

Mesdames et Messieurs, le principe de précaution et le principe du pollueur-payeur, ainsi que l'obligation de réparer les dommages causés à l'environnement font aujourd'hui partie des principes fondamentaux du droit international de l'environnement, d'une part, et de l'acquis de l'Union européenne, de l'autre. En effet, ils ont été consacrés dans le traité sur le fonctionnement de l'Union européenne. Dans le cas précis de la catastrophe de 2010 en Hongrie, j'attire votre attention sur le fait qu'en application du principe du pollueur-payeur, l'entreprise responsable de la catastrophe s'est vu infliger de lourdes sanctions.

  Miguel Arias Cañete, Member of the Commission.– Madam President, honourable Members, as Mr La Via has stated, the red mud accident which happened on 4 October 2010 in Ajka had a very serious impact: 10 people died and more than 150 were injured; 400 houses were flooded, 40 square kilometres of land were affected. About one million cubic metres of red mud flowed downstream, causing the greatest environmental disaster in the history of Hungary. Relief and rehabilitation expenditure amounted to 35 billion Hungarian forints – that is to say about EUR 115 million.

Today, five years later, the main lesson to be drawn is that, in order to prevent this kind of disaster, two conditions have to be met. First, we need to have good legislation in place. Secondly, the legislation then has to be fully and effectively implemented. And, of course, it is also important to keep legislation under review, to update it and to make sure it is fit to address new challenges. Although nobody can guarantee that other accidents will never happen, we are today in a better situation than five years ago, thanks to the improvements in our legislation.

There is, indeed, a large and solid body of EU legislation applying to extractive activities, which includes measuring industrial emissions, preventing major accidents and managing extractive waste, as well as protecting water and natural resources. The Commission keeps the implementation of the legislation under close scrutiny and has proposed measures to update and enhance it. Since the red mud accident took place a number of legal changes have been adopted to reinforce the mechanisms available to address hazards and accidents in extractive industries.

Today, the Industrial Emissions Directive and the Directive on control of major-accident hazards involving dangerous substances set out requirements on industrial inspections that are more stringent than those applicable at the time of the accident. They also include more detailed obligations to inform the public and to enable it to participate in relevant planning procedures. This will result in safer installations and will increase awareness and make for better preparedness.

The Commission has been working with Member States to ensure the effective implementation of these new inspection requirements. The Commission is also cooperating with IMPEL, the network of European Environmental Inspectorates, to promote best practice in the conduct of inspections. The Commission has recently also considered the feasibility of an industrial risk-reducing facility or fund in the framework of the Environmental Liability Directive to deal with the environmental consequences of major accidents. An assessment of this option has been carried out with a high level of participation by stakeholders.

In the opinion of the Commission, the results do not provide sufficient grounds to propose a new financial mechanism. However, the Commission wishes to underline that, although the Environmental Liability Directive in its current form does not impose mandatory financial security schemes at European Union level to cover for damage due to industrial accidents, it allows Member States to do so and obliges them to develop financial security instruments and markets.

Extractive waste is one of the larger waste streams in the European Union. The transition towards a circular economy should therefore bring about significant improvements. Increasing the efficiency of extraction processes will help reduce waste generation and associated pollution. More efficient techniques will allow the remining and processing of quarrying waste.

More efficient waste-recovery systems will reduce the pressures on our natural capital. We can reduce our dependence on extractive materials through urban mining – recovering valuable materials from the products we no longer need, for example by getting the gold from used mobile phones.

Hungary was also devastated by the Baia Mare disaster of 2000 when cyanide used in gold mining in Romania leaked into the Danube River. If we can get more gold from used electronic equipment, we can use less cyanide. The revised Directive on Waste Electrical and Electronic Equipment will ensure that Member States collect 85% of such waste, increasing the potential supply of gold from recycling.

Finally, the Commission is using Horizon 2020 funding to boost research and innovation, to develop clean and sustainable production of primary and secondary raw materials, to reduce waste generation and to develop environmentally-friendly technologies that prevent hazardous waste generation. In our 2014-2015 work programme we specifically allocated more than EUR 150 million to a focus area on waste: a resource to recycle, reduce and recover raw materials.

  György Hölvényi, a PPE képviselőcsoport nevében.– Elnök Asszony, köszönöm a biztos úrnak, La Via elnök úrnak a gondolatait, megemlékezését, és mint a terület egykori lakója én is szeretném nagyon röviden fölidézni a pontosan öt évvel ezelőtt, 2010. október 4-én a Mal Zrt. Ajka melletti tározójából kiömlő vörösiszap katasztrófáját, amely három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében, ahogy már itt említették, méltó, hogy emlékezzünk rá, tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, és több száz ház vált lakhatatlanná. A példátlan pusztítás példa értékű helytállást kényszerített ki. A rendkívüli helyzetben Magyarország egyszerűen emberként állt helyt. A hatóságok határozott és szakszerű fellépése széles körű nemzetközi elismerést váltott ki. A civilek helytállása a magyar társadalom mélyen gyökerező szolidaritás máig ható jelképévé vált. Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely az összefogás szimbóluma. Rendkívül fontos számomra, hogy a katasztrófa tanulságairól szóló határozat említést tesz minderről.

Tisztelt Képviselőtársaim, örömmel tölt el, hogy a Környezetvédelmi Bizottságban többpárti egyetértéssel egy olyan tervezetet sikerült elfogadnunk, ami az ipari balesetek okainak józan mérlegelése mellett a jövőbeli feladatokat is kijelöli. Számomra Kolontár igazi tanulsága „a szennyező fizet” elvének kudarca. Hiába rendelkezik ugyanis uniós jogszabály a felelősségről, kötelező pénzügyi garanciák nélkül a szennyező nem lesz képes az általa okozott károkat megtéríteni. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság folytassa a munkát egy uniós katasztrófabiztosítási rendszer létrehozására, amely képes „a szennyező fizet” elvét érvényesíteni a nagyméretű ipari katasztrófák esetén is. Az európai megoldás a kezünkben van, itt az ideje, hogy az Unió elvégezze a Kolontártól kapott házi feladatot.

  Tibor Szanyi, a S&D képviselőcsoport nevében.– Elnök Asszony, amikor erről a katasztrófáról szólunk, akkor azért az első néhány gondolat azt hiszem valamennyiünkben a balesetben érintett lakosság, illetve az áldozatokról és hozzátartozóikra való gondolásról kell, hogy szóljon. Kétségtelen, hihetetlen pusztítást végzett ez a katasztrófa Magyarország egyik nagyon szép területén, nagyon hosszú időre meghatározva ennek az egész térségnek a sorsát, beleértve a túlélő családokét is. Amit mi műveltünk, illetve hát sok közreműködője volt ennek a mostani jelentésnek, én azt hiszem, hogy mindenki kellő önuralommal végezte a munkáját, és ilyen értelemben valóban sikerült egy kicsit szélesebb fókuszra vetíteni a tekintetünket, mintsem pusztán egyetlen katasztrófa, és talán igaz az, hogy sikerült néhány tanulságot is levonnunk az eseményekből.

Számomra két nagyon fontos tanulság: az egyik, amit Hölvényi úr is mondott, „a szennyező fizet” elvének érvényesülése. Valóban, ez még egy hosszú távú feladat, mire európai szinten képesek leszünk olyan biztosítékrendszer kidolgozására, amely az Unió területén jelentkező bármelyik katasztrófa esetén helytállni képes. Azonban ne felejtsük el, hogy ebben az esetben is a magyar hatóságok pár nappal a baleset előtt teljesen rendben valónak látták ezt a létesítményt, kiadták az ide vonatkozó dokumentumokat. Magyarul: ha ellenőrzés van, azért az felelősséggel is jár, és ez egy nagyon-nagyon fontos része a dolognak.

A másik nagyon fontos tanulság, amit szerintem itt érdemes szóvá tenni, az az, hogy igen, ilyenkor megmozdul az egész ország. Ez nagyon szép példája volt. Magánemberek, intézmények, vállalatok, cégek, mindenki próbált valahol segíteni a bajba jutottakon. Ugyanakkor az a segítség, ami egyébként az állam által gondozott utakon került összegyűjtésre, ez azért az elszámolás dolgában már nem volt olyan világos, nem nagyon lehetett látni, hogy kinek-kinek a hozzájárulása hova jut. Én úgy gondolom, hogy ezek rendkívül fontos tanulságok, amelyeket valamennyiünknek bőséggel illik megszívlelni.

  Gerben-Jan Gerbrandy, namens de ALDE-Fractie.– Wat mij betreft onderscheidt de mens zich van de andere soorten op deze planeet door het vermogen om te leren van zijn fouten. Dat wij ons als mens niet twee keer aan dezelfde steen zouden stoten, is voor mij ook de essentie van de herdenking van vandaag hebben. Natuurlijk moeten wij stilstaan bij de ramp van vijf jaar geleden en de grote gevolgen daarvan. Ik hoop dat wij er vooral van leren, ook na vijf jaar nog.

Als ik dan kijk naar paragraaf 4 van onze resolutie, waarin wij de oorzaken van die ramp naar voren halen, dan wil ik daar twee dingen uithalen. Dat is allereerst weer de slechte implementatie, vooral op lidstaatniveau, van Europese wetgeving en ten tweede hele slechte inspectie of zelfs het ontbreken van de juiste inspectie. Ik moet eerlijk zeggen dat dit, een dag na het debat over de fraude met Volkswagen, wel een hele cynische constatering is, want ook daar komen we tot dezelfde conclusie: uitermate slechte implementatie van wetgeving door de lidstaten en het ontbreken van inspectie.

Omdat de voorgaande sprekers al zo veel de nadruk hebben gelegd op het "vervuiler betaalt"- principe wil ik de nadruk leggen op paragraaf 17 waarin we het hebben over een wetsvoorstel van de Europese Commissie om tot milieu-inspecties op EU-niveau te komen, iets wat we ook al met elkaar hebben afgesproken in het zevende milieuactieprogramma. Dus ik wil de Commissie oproepen om daar echt vaart mee te maken. Heel moeilijk kan dat niet zijn want er ligt een voorstel op de plank. Commissaris Potočnik heeft daar in het verleden hard aan gewerkt. Het ligt helemaal klaar, dus volgens mij strik eromheen en stuur het naar Raad en Parlement.

  Merja Kyllönen, GUE/NGL-ryhmän puolesta.– Arvoisa puhemies, murheellisesta tapahtumasta on kulunut jo viisi vuotta ja edelleen on paljon tehtävää kaivosten ympäristöasioiden hoitamisessa koko Euroopassa. Lainsäädännössä ja sen soveltamisessa on edelleen puutteita. Jopa kaivosten jätealtaiden nykytilan ymmärtämisessä on täydellisiä puutteita. Tuntuu siis siltä, että juuri mitään ei ole opittu viiden vuoden takaisista tapahtumista. Onkin paikallaan kysyä sekä neuvostolta että komissiolta, mitä esimerkiksi kaivosten jätevesien turvallisen käsittelyn eteen on tehty ja aiotaan tehdä tulevina vuosina.

Kaivosten patoaltaissa kelluvat mönjät ovat kuin hitaasti pyörivä ruuvi, joka poraa reikää patoaltaiden reunaan. Onnettomuuksien ennaltaehkäisy on paras tapa huolehtia ihmisistä ja ympäristöstä ja pitää huoli siitä, ettei sellaisia onnettomuuksia kuin Unkarissa pääse enää koskaan tapahtumaan.

  Benedek Jávor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.– Elnök Asszony, öt évvel ezelőtt Kolontáron következett be Magyarország történetének talán legsúlyosabb környezeti és ipari katasztrófája. Így az ötéves évfordulón a legfontosabb és az első dolgunk megemlékezni arról a tíz áldozatról, és arról a több száz sérültről, aki elszenvedte ezt a katasztrófát. Másfelől nyilvánvalóan politikusként az is a dolgunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ne fordulhasson újra elő ilyen katasztrófa. A tanulságok a kolontári balesetből szerteágazóak. Azt tapasztaltuk, hogy Magyarországon az uniós jogszabályokat rosszul ültettük át, a bányászati hulladék irányelv helytelen átültetése is szerepet játszott a katasztrófában.

A jogszabályok végrehajtásával is súlyos problémák voltak, a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályozás nem megfelelő alkalmazása miatt is bekövetkezett a katasztrófa. És ahogy említették, a hatóságok gyenge teljesítménye is nagyon fontos szerepet játszott. Az előző Bizottság előkészített egy hatósági környezeti ellenőrzésekre vonatkozó anyagot, ez azóta sem került elő az új Bizottság útvesztőjéből. Azt gondolom, hogy az ötéves évfordulón joggal várjuk a Bizottságtól, hogy a környezeti ellenőrzésekre vonatkozóan előálljon egy javaslattal. Ugyanakkor, ahogy sokan mások is említették, egy nagyon fontos tapasztalata a kolontári katasztrófának, hogy „a szennyező fizet” elvét ma Európában nem tudjuk hatékonyan alkalmazni.

Különböző eszközök lehetnének erre: kötelező környezeti felelősségbiztosítások rendszere, egy közös európai ipari katasztrófavédelmi alap felállítása. Ezeket meg kell vizsgálni, és meg kell találni a megfelelő eszközt arra, hogy ne fordulhasson elő az, ami Magyarországon öt éve előfordult, hogy egy negyvenmilliárd forintos, mintegy százhúsz millió eurós kárt a magyar adófizetőknek, a magyar költségvetésnek kellett fedeznie, és egyetlen fillérrel sem járultak hozzá azok, akik okozták a kárt. A Bizottságtól azt várjuk, hogy fogalmazzon meg megfelelő javaslatokat egy olyan rendszer felállítására, amely megelőzi azt, hogy kivonják magukat a károkozók a felelősségvállalás alól. Én azt kérem a Bizottságtól, ne várjuk meg a következő katasztrófát!

  Piernicola Pedicini, a nome del gruppo EFDD.– Signora Presidente, onorevoli colleghi, dirò che il terribile disastro ambientale dei fanghi rossi in Ungheria non è altro che l'ennesimo esempio per noi di lacune nella legislazione europea e di gravi carenze nelle ispezioni da parte delle istituzioni.

L'ennesimo esempio in cui le stesse Istituzioni europee e i governi nazionali non hanno ascoltato i cittadini, che pure avevano disperatamente denunciato, e per una volta in più abbiamo dovuto assistere all'incapacità di tutelare la loro salute. Allora, quanto meno, impariamo da questa esperienza per evitare che succeda ancora e coinvolgiamo i cittadini nelle decisioni che riguardano la gestione dei rifiuti pericolosi, cittadini che sanno molto di più di quanto credete, per esempio, sono sicuro che hanno capito molto meglio del nostro Commissario qui che ci parla di economia circolare, ma che al tempo stesso ci dice anche che per aumentare e implementare l'economia circolare bisogna aumentare le estrazioni. Io se prendo un semplice cittadino qualsiasi sa di economia circolare più del Commissario che è qui presente. Questo non è possibile, non è accettabile.

  József Nagy (PPE). – Elnök Asszony, az állásfoglalással kapcsolatban kiemelném a régi megoldatlan környezeti terhek ártalmatlanítását, amit fel kell vállalni, különben az időzített bombák egyre csak ketyegnek alattunk. Külön örvendek, hogy az alakuló uniós katasztrófabiztosítási rendszer azokra a régi környezetvédelmi terhekből adódó helyzetekre is vonatkozik majd, amelyek máig veszélyt jelentenek a társadalomra, az egészségre, a közegészségre, és amelyeknek a jelenlegi jogi szabályozása alapján nem lehet megállapítani a felelősét. „A szennyező fizet” nagyon fontos alapelv a környezeti katasztrófák elhárításában. Tisztázatlan tulajdonjogi struktúrák és a felelősségre vonható személyek hiánya miatt viszont máig vannak olyan esetek, amikor egyszerűen nem oldható meg az ártalmatlanítás.

Itt az ideje, hogy egy olyan önálló eszköz jöjjön létre az EU keretein belül, amely finanszírozza a régi környezeti terhek ártalmatlanítását is, illetve az ökológiai katasztrófák elhárításánál egyfajta azonnali merítési mechanizmusként szolgálhat. Úgy gondolom, különösen fontos ez a közép- és a kelet-európai új tagországok létező, elhanyagolt környezeti időzített bombái miatt is.

  István Ujhelyi (S&D). – Elnök Asszony, minden kortárs magyar lelkében mélyen él ez a hatalmas tragédia. Éppen ezért én a következő egy percben szeretnék a környezetvédelmi és ipari megközelítésen túl egy másik dolgot kiemelni. Arra, hogy büszke vagyok arra, amit Magyarország társadalma azokban a napokban és az azt követő hónapokban összefogásban megmutatott. Büszke vagyok rá, hiszen, ahogy az elmúlt hónapokban is a menekültek kapcsán a civil világ megmozdult és ellátta a kormányzat helyett a feladatát, úgy ebben az időszakban is hihetetlen, hogy mennyi adománygyűjtés, forintadományok és más adományok gyűjtése indult be Magyarországon. Amikor a vörösiszap elsodorta az életeket Kolontáron és környékén, a szolidaritás, az erő és az emberség mutatkozott meg. Abban az országban, ahol majd minden hatodik ember jövedelmi szegénységben él, ebben az országban közakadozásból több mint 2 milliárd, több mint 6,5 millió euró gyűlt össze.

Ez egy szép tapasztalat, de van egy negatív is. Ez pedig arról szól, hogy ha megnézzük, hogy pontosan hogy költötte el a kormányzat a társadalom által összeadott forrásokat. Egy részét odaadták a károsultaknak, egy nagyobb részét azonban pihentették egy bankszámlán, az akkori kommunikáció szerint fialtatva, banki kamatok kihasználására. Majd ún. közösségi célokra fordították. Nem tagadom, és bízom benne, hogy sok település valóban hasznosulhatott a közösségi intézményekben a társadalom tagjai által összeadott pénzből. Na, de hát van olyan példa is, hogy 11 millió forintért műfüves focipályát építettek. Nem biztos, hogy mi, a társadalom tagjai, akik adakoztunk, erre akartuk szánni a pénzt. Minden ilyen tanulság fontos a hosszú távú szempontok alapján. Köszönöm a Parlamentnek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozik, és büszke vagyok a magyar társadalom összefogására.

  Marisa Matias (GUE/NGL). – Senhora Presidente, de facto a tragédia que atingiu Kolantár e Devecser há cinco anos atrás foi imensa, com mortes, muitas centenas de pessoas feridas ou afetadas por ficarem sem habitação e o que nós assistimos na altura foi a uma total barreira de silêncio. Aliás, o governo húngaro tudo fez para procurar esconder os efeitos da tragédia. Se soubemos, em primeira mão, o que aconteceu foi pelas famílias das vítimas que trouxemos aqui ao Parlamento apenas um ano depois.

Portanto, não venham dizer que está tudo bem porque eu gostava de saber exatamente quais são as normas aplicadas a esta empresa atualmente. Não venham dizer que o princípio do poluidor/pagador está a funcionar e que muitas coisas foram feitas, porque, sinceramente, não é preciso ir muito longe. Posso convidá-los para irem ao meu país, a Portugal, a uma pequena localidade, à Ribeira da Patanha, ver como uma multinacional contamina todos os dias uma comunidade que não tem como sobreviver para além da terra. Portanto não, não está tudo bem. Mas, sobretudo temos a obrigação não só de prevenir, mas de agir e agir é também ter um Serviço Europeu de Proteção Civil que consiga agir nas alturas que as catástrofes acontecem.

  Davor Škrlec (Verts/ALE). – Gospođo predsjednice, ima 5 godina otkako je prošla ekološka katastrofa u Mađarskoj koja je uzrokovala ljudske žrtve, nemjerljivu štetu i dugotrajne posljedice u Mađarskoj, ali isto tako pokazala da takve katastrofe djeluju izvan granica Mađarske.

Ono na što bih htio skrenuti pažnju našem povjereniku je da od država članica zatraži analizu koje sve ekološke bombe imaju u svojim granicama, jer ovdje ću navesti primjer Hrvatske koja ima još barem jednu ekološku bombu, isto tako bazen crvenog mulja neuspješno saniran, obilježen korupcijom u mjestu Obrovac pored bivše tvornice glinice. To je potencijalna ekološka bomba koja može ugroziti rijeku Zrmanju i Jadransko more.

Međutim, kad je riječ o prekograničnom utjecaju, u Bosni i Hercegovini kod Mostara, g. povjereniče, imamo 12 milijuna tona u jednom bazenu crvenog mulja koji u slučaju nesreće može zagaditi rijeku Neretvu i izazvati dugotrajno zagađenje u Hrvatskoj u dolini Neretve.

Dakle, isplati se pogledati i što se nalazi u susjedstvu izvan država članica EU-a i pravovremeno reagirati kako bi se izbjegle katastrofe poput ove koja se dogodila u Mađarskoj.

  Eleonora Evi (EFDD). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, dunque io sono molto d'accordo con quanto è stato detto dai colleghi questa sera.

Volevo però sottolineare un punto che riguarda il coinvolgimento dei cittadini nella gestione del rischio, quindi nella pianificazione delle misure per la gestione del rischio è fondamentale che le comunità territoriali vengano coinvolte in questa attività, com'è anche fondamentale fornire loro un'informazione il più possibile chiara di quelli che sono i pericoli presenti nel territorio, cosa che troppo spesso purtroppo non viene fatta in maniera chiara.

Una delle cose che andrebbero appunto potenziate, presente anche al punto 14 della risoluzione, riguarda il potenziamento delle attività ispettive. Bene, siamo d'accordo, è assolutamente la strada da intraprendere. Io penso all'Italia, il mio paese, dove per queste attività, il Corpo forestale dello Stato, che è il corpo predisposto per le attività di controllo e presidio del territorio, sta per essere smantellato e quindi, purtroppo, in antitesi con quelli che sono i buoni propositi che vengono dall'Europa.

  Csaba Molnár (S&D). – Elnök Asszony, öt év telt el Magyarország történetének egyik legsúlyosabb ipari környezetvédelmi katasztrófája óta. Olyan katasztrófa volt, amelyben tíz ember meghalt százötvenen megsérültek, háromszáz ház vált lakhatatlanná, és felmérhetetlen lakossági és környezetvédelmi károk keletkeztek Magyarországon. Azonban ezt a katasztrófát botrányok és korrupciós ügyek sora követte az azt követő években. A botrányos kármentő akció, a kárfelmérések igazságtalansága, és az eltűnt kártérítési pénzek tovább tetézték azokat a szörnyű emberi tragédiákat, amelyeket emberek sorának kellett megélnie Kolontáron és a környéken. Orbán Viktor kormánya még ezt a szörnyű emberi tragédiát is korrupciós ügyek végrehajtására használta fel.

Egy, a korrupciós ügyek felderítésére szakosodott magyar oknyomozó portál szerint a teljes kármentésre szánt 38 milliárd forint adófizetői pénzből bizonyítottan több mint 10 milliárd forint jutott a kormányközeli oligarchák és vállalkozások zsebébe. A legtöbb pénzt egy olyan vállalkozás nyerte, egy akkori oligarcha, kormányközeli oligarcha vállalkozása, amely ellen a mai napon is rengeteg OLAF-vizsgálat van folyamatban. Másrészt – erre képviselőtársam is utalt már – fantasztikus nemzeti összefogással 2 milliárd forintot a magyar lakosság gyűjtött össze a kármentés elősegítésére. Ennek a 2 milliárd forintnak sajnos egy része eltűnt, egy részét pedig nem a károk javítására, és nem a károsultak megsegítésére, hanem látványberuházásokra használták fel. Épült – ahogy volt már erre utalás – FIFA-kompatibilis focipálya, épült emlékpark, épült tanösvény, és épült volna egy lakópark is, de ennek a házainak a fele használhatatlan volt, ezért a károsultak nem tudták igénybe venni.

Vagyis a környezetvédelmi tanulságokon, az ipari tanulságokon túl van még egy tanulság: lelkiismeretlen politikusok más emberek szörnyű tragédiáját is arra képesek felhasználni, hogy saját politikai gazdasági holdudvarukat gazdagítsák. Ez pedig elfogadhatatlan, ez megengedhetetlen.

(A felszólaló hozzájárul egy, az eljárási szabályzat 162. cikkének (8) bekezdése értelmében feltett kék kártyás kérdés megválaszolásához).

  György Hölvényi (PPE), Kékkártyás kérdés.– Hát, minderre el lehet mondani, és semmi mást nem szeretnék mondani mint annak a területnek a jó ismerője: menjen el oda bárki, én nagy örömmel elviszem Önöket, és nézzék meg azokat az újjáépített falvakat, nézzék meg azokat a területeket! És azt hiszem, az egész dologhoz teljesen méltatlan volt Molnár úrnak a megszólalása, és általánosságban a vádaskodása. De mindenkit kérek, menjen el oda, és nézze meg, hogy hogyan történt a helyreállítás!

  Csaba Molnár (S&D), Kékkártyás válasz.– Tisztelt Képviselő Úr, ami méltatlan, az az, hogy az Ön által támogatott kormány ezt a pénzt nagyrészt a gazdasági holdudvarának juttatta. Emberek halálát, emberek tragédiáját Önök arra használták fel, hogy az Önök oligarchái még több pénzhez jussanak. Az a Simicska Lajos, akit Ön jól ismer, Önök már most nem szeretik, de korábban ő volt az Önök kedvenc oligarchája, több mint 10 milliárd forinthoz jutott. Nézze meg, jelenleg az Európai Unió csalásellenes hivatala eljárások sorát indította ez ellen a cég ellen. Múlt héten az Európai Unió csalásellenes hivatalának a vezetője jogi ajánlásokat is tett ezekben az ügyekben. Önök ennek a pénznek egy részét ellopták, és ez szégyen.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – Madam President, I was there in Kolontár five years ago, two weeks after the accident happened, and I could talk to people. I saw those who had been hurt, I spoke to those whose families had been killed in the accident. I saw the destroyed houses. And I was back there again, together with Benedek Jávor, last week to see that, yes, some houses have been rebuilt; yes the territory has been cleaned; yes, there is a memorial site; and yes also, it is not mud any more but a dry residue has been put there. But the basic thing has not been changed, neither in Hungary nor at European level, which is the ‘polluter pays’ principle that the European Union has as its basis.

None of the people really responsible has been sentenced. There are some court cases but they are not finalised yet – and the fact is that the taxpayer had to pay for it, not the company. The insurance that the company offered was EUR 17 000. That is ridiculous. So what we need from you, Commissioner, is to make sure that inspections are being done, that there is a fund for industrial disasters and that there is obligatory and adequate insurance taken out by companies according to the risk of the production they have. Otherwise prevention will not happen; accountability will not be there; and, again, the taxpayers will have to pay, not the polluters. This has to change.

  Nathan Gill (EFDD). – Madam President, the 2010 red mud disaster in Hungary was a tragedy for the people affected and for the Hungarian nation, and on behalf of the EFDD Group I would like to express once again our sympathies for those still living with injuries, and our condolences for those who lost loved ones.

As is always the case, whilst it would be easy to jump on the regulation bandwagon, we believe that we should be more cautious and objective in our analysis of how this disaster came to be. After any tragedy, the media attention and public outcry places a certain pressure on politicians to be seen to do something, and new regulation is the way that politicians traditionally respond. But introducing new regulation, whilst often the popular short-term solution, is often the most damaging thing that politicians can do for the long-term stability of an industry and the society that it serves. We remain committed to ensuring that every industry is as safe as it can be, but also recognising that risk requires an assessment, and any regulations imposed on an industry need to be measured, and the impact on that industry – indeed, whether it can actually survive the introduction of new regulation – needs to be carefully considered.

The Hungarian people were the ones affected by this disaster, and it should be for their elected representatives in their parliament to determine how best to avoid a similar disaster in the future, and not for the unelected Commission to impose its will on an entire industry and an entire people, potentially at the cost of that entire industry and the jobs that it sustains. In this case the medicine will kill the patient.

PRESIDENZA DELL'ON. ANTONIO TAJANI
Vicepresidente

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D). – Mr President, poor implementation of EU laws, deficiencies in inspections and gaps in the relevant EU legislation are issues that, if not addressed effectively, can lead to a situation similar to the one exposed by the red mud disaster in Hungary and in some neighbouring countries that were affected. It seems that even now, Hungary and other Member States with similar mining plants are not correctly implementing EU laws; that legislation needs to be reinforced and properly applied; and that nothing is being learned from the disasters of the past.

I therefore strongly support the call for a stronger emphasis on disaster prevention through research and development into the treatment of hazardous waste, and for more stringent environmental inspections. The Commission and the Member States must step up efforts to ensure the proper implementation of the EU legislation governing the extractive waste industry to avoid a repeat of such environmental and human disasters. It is very important to better protect our environment, to fight pollution and to fight climate change. Ultimately, it is only one planet that we have to save.

Procedura "catch-the-eye"

  Stanislav Polčák (PPE). – Pane předsedající, já se přiznám, že jsem se o slovo přihlásil až poté, kdy zde promluvil náš kolega, pan poslanec Ujhelyi. Pro mě je vždycky důležité, aby se hovořilo o určitém problému z evropského pohledu, z evropské pozice. A když se taková debata zvrhne do ostřelování z národních pozic, to si myslím, je vždycky oslabení toho evropského pohledu. Včera ostatně tady byl takový podobný případ v případě španělských hypoték. Já bych chtěl rovněž vyzdvihnout to, co je, myslím si, možné na této aktivitě podtrhnout a vyzdvihnout.

Jedna z těch okolností je pocit spolupráce mezi maďarským národem, jejich míra solidarity. To jsou, myslím, hodnoty, které jako poučení i dopad té celé aktivity je možno vyzdvihnout. A proto bych byl i já sám raději, kdyby se maďarská vláda více vstřícněji chovala k požadavku evropské solidarity v rámci uprchlické krize.

  Ricardo Serrão Santos (S&D). – Senhor Presidente, é inquestionável a importância de um tratamento adequado dos resíduos perigosos, como a Hungria foi tristemente testemunha. Penso que a solução para o tratamento da generalidade destes poluentes passa pela sua inclusão na economia circular, para que o seu valor pague o seu tratamento e que esse passo seja acompanhado por uma fiscalização especialmente eficiente.

No entanto, em alguns países da União Europeia, as forças de ordem relacionadas com a implementação ambiental ainda lutam com a falta de recursos humanos, recursos tecnológicos e competências específicas. Este é mais um resultado da concentração dos esforços económicos nos Estados em questões bancárias e financeiras. De que vale ter um excelente produto interno bruto se não se gerir adequadamente o ambiente?

É necessário que a União Europeia solicite a cada um dos Estados-Membros informações sobre a aplicação das verbas na fiscalização ambiental industrial. Da análise dessa utilização devem resultar relatórios públicos escortináveis pelos cidadãos em geral.

  Νότης Μαριάς (ECR). – Κύριε Πρόεδρε, με αφορμή τα πέντε χρόνια από την τεράστια περιβαλλοντική καταστροφή που υπέστη ο Δούναβης, δράττομαι της ευκαιρίας να σας ενημερώσω για την μόλυνση πολλών ελληνικών ποταμών, κυρίως από βιομηχανικά και αστικά λύματα. Στρυμόνας, Νέστος, Αξιός, Λουδίας, Γαλλικός, Πηνειός, Αλιάκμονας και, κυρίως, Ασωπός είναι όλοι οι ποταμοί που αντιμετωπίζουν, ο καθένας σε διαφορετικό βαθμό, προβλήματα ρύπανσης. Τα προβλήματα είναι οξυμένα στον Αλιάκμονα και στον Πηνειό, στην ευρύτερη περιοχή του Ασωπού όμως, η κατάσταση είναι δραματική και το πρόβλημα χρονίζει. Οι μετρήσεις στην περιοχή δείχνουν την ύπαρξη βαρέων μετάλλων και εξασθενούς χρωμίου που είναι επικίνδυνα για τη δημόσια υγεία.

Οι τοπικές αρχές και, κυρίως, οι κάτοικοι παλεύουν, εδώ και χρόνια, ενάντια σε αυτό το περιβαλλοντικό έγκλημα. Αυτό το Σάββατο, 10 Οκτωβρίου, πραγματοποιούν άλλη μια κινητοποίηση για το θέμα. Στηρίζω την κινητοποίησή τους και καλώ την ελληνική κυβέρνηση να πάρει, εδώ και τώρα, όλα τα απαραίτητα μέτρα για να σταματήσει το περιβαλλοντικό έγκλημα στον Ασωπό, αλλά και στα υπόλοιπα ποτάμια της Ελλάδας, διαφορετικά θα φέρει, όπως οι προηγούμενες κυβερνήσεις, εγκληματικές ευθύνες στο θέμα αυτό.

  Zoltán Balczó (NI). – Elnök Úr, én egy eddig el nem hangzott okot szeretnék említeni a vörösiszap katasztrófa kapcsán. Ez egy társadalmi ok. A 90-es évek elején Magyarországon privatizáció zajlott le, hatalmas állami vagyonok kerültek magánkézbe, olyanok kezébe, akik akkor mint a régi rendszer emberei, jókor voltak jó helyen. Ezt a réteget a profit utáni hajsza jellemzi, a felelőtlenség, és természetesen a környezetvédelmi előírásokkal nem törődtek. A másik alapvető kérdés: öt évvel a katasztrófa után a büntetőperben még első fokú ítélet sem született. Tehát, nincs személyi felelős. Vajon milyen példát mutat ez más tulajdonosoknak, ha azt látják, hogy a legfelelőtlenebb katasztrófát előidéző magatartás sem jár büntetéssel?

  Krisztina Morvai (NI). – Elnök Úr, képviselőtársam felvetését folytatva, mire is kell keresni a választ a büntetőeljárásban. Először is arra, hogy melyek voltak az adott munkafolyamatra, illetőleg a tárolásra irányadó szabályok? Megszegte-e valaki ezeket a szabályokat, ha igen, ki? Úgy szegte-e meg, hogy ismerte a szabályt és szándékosan megszegte, avagy úgy, hogy valamilyen okból nem ismerte az irányadó szabályt? Amennyiben ismerte a szabályt és megszegte, előre látta-e magatartásának lehetséges következményeit és esetleg könnyelműen bízott azok elmaradásában, vagy azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta? Joguk van a meghalt áldozatok hozzátartozóinak is választ kapni ezekre a kérdésekre. Joguk van a sérülteknek is választ kapni ezekre a kérdésekre, és az egész magyar társadalomnak is.

(Fine della procedura "catch-the-eye")

  Miguel Arias Cañete, Member of the Commission.– Mr President, I want to thank all the participants in this debate for the very constructive declarations. First of all, I will refer to a question from Mr Gerbrandy, Mr Jávor and Mr Frunzulică, which is the question of implementation of directives. The Commission is monitoring the implementation of the Directive on the Management of Extractive Waste – mainly on the basis of reported information submitted by Member States referring almost exclusively to legal adaptation processes, but the Commission services are exploring additional ways to obtain a more integrated and broader picture of the implementation of the directive on the ground. And, when needed, the Commission has launched legal proceedings to address identified shortcomings in the transposition or implementation of this legislation. Legal proceedings on extractive waste have been opened for Hungary, for instance, as well as for Denmark, Italy, Poland, Portugal, Romania and Spain, inter alia.

The Commission is also in the process of identifying the main areas where further action may be required. As a first step, based on reporting from Member States, the Commission plans to submit a report on implementation of the directive to the European Parliament and the Council at the beginning of 2016. As a further step, the Commission will carry out a more in-depth assessment of the level of implementation of relevant provisions of the directive. All this information will allow the Commission to identify implementation gaps and best practices and take additional action to promote compliance with the objectives of the directive.

As regards inspection issues, while acknowledging that enforcement and inspections remain key issues in the hands of the Member States, the Commission is currently considering the follow-up to be given in this respect and in the wider context of compliance assurance, as set out by the Seventh Environmental Action Programme.

Specifically in answer to Ms Kyllönen on the question of legislation on hazardous waste, the European Waste List has recently been modified to ensure, inter alia, that red mud is assessed for hazardous properties. When classified by the Member States as hazardous waste it would be subject to strict control requirements, provided for in the Waste Framework Directive, for its management, labelling and transport.

  Presidente. – Comunico di aver ricevuto una proposta di risoluzione1 conformemente all'articolo 128, paragrafo 5, del regolamento.

La discussione è chiusa.

La votazione si svolgerà giovedì 8 ottobre 2015.

____________

1 Vedasi processo verbale.