Acta literal de los debates

Miércoles 16 de diciembre de 2015 - Estrasburgo

16. Internamiento y uso de la fuerza contra solicitantes de asilo (debate)

  Der Präsident. – Als nächster Punkt der Tagesordnung folgt die Aussprache über die Erklärungen des Rates und der Kommission zu der Internierung von Asylsuchenden und der Anwendung von Gewalt gegen sie (2015/3021(RSP)).

  Nicolas Schmit, président en exercice du Conseil. – Monsieur le Président, Mesdames et Messieurs les députés, depuis le début de notre présidence, nous nous sommes activement engagés à rechercher des solutions face à la crise humanitaire provoquée par les flux migratoires. Nous nous sommes montrés fermement résolus à agir sans délai pour trouver des mesures efficaces, solidaires et respectueuses des droits de l'homme.

La politique poursuivie par le Conseil vise à combiner tous les efforts en vue de préserver les droits des personnes ayant besoin d'une protection internationale et, en même temps, à améliorer le contrôle des frontières extérieures et garantir ainsi la sécurité des personnes vivant sur le territoire de l'Union. Le respect des droits fondamentaux est au cœur de la politique migratoire de l'Union et du système européen commun d'asile. Nous devons répondre d'une manière efficace à l'urgence humanitaire et garantir le droit à demander une protection internationale en conformité avec nos obligations internationales.

En ce qui concerne la rétention, la règle de base de droit international et de droit européen est qu'un migrant, comme toute autre personne, bénéficie du droit à la liberté. La rétention ne peut être qu'exceptionnelle et non arbitraire. Elle ne se justifie que pour une série de motifs précis et dans des situations spécifiques. Celles-ci sont décrites en détail dans les instruments de l'acquis sur l'asile et la migration, et notamment la directive sur le retour et la directive relative aux conditions d'accueil des demandeurs d'asile.

La directive sur le retour prévoit, comme règle générale, que les États membres ne peuvent recourir à la rétention qu'après que d'autres mesures suffisantes mais moins coercitives ont été appliquées. C'est l'article 15, paragraphe premier. Toute rétention doit être aussi brève que possible et ne peut être prolongée qu'aussi longtemps que le dispositif d'éloignement, qui doit être exécuté avec toute la diligence requise, est en cours.

De même, la directive relative aux conditions d'accueil des demandeurs d'asile prévoit, dans son article 8, que nul ne peut être placé en rétention pour le seul motif qu'il demande une protection internationale. La rétention n'est possible que lorsque cela s'avère nécessaire, et sur la base d'une appréciation au cas par cas, si d'autres mesures moins coercitives ne peuvent être efficacement appliquées.

En application de leurs engagements internationaux et des règles de l'Union européenne, les États membres doivent garantir les droits humains des réfugiés et des migrants, y compris les obligations contenues dans les directives. Dans l'hypothèse d'une non-application de la législation européenne par les États membres, il appartiendrait à la Commission, en tant que gardienne des traités, de prendre des mesures appropriées.

Pour améliorer l'efficacité du système de retour de l'Union, le Conseil a indiqué à plusieurs reprises, ces derniers mois, que l'utilisation de la rétention ne peut être qu'une mesure de dernier recours, et ne peut donc être mise en œuvre que si d'autres mesures ne s'avèrent pas possibles. Dans ses conclusions du 9 novembre dernier, le Conseil a décidé que les États membres, pour les cas de manque de coopération de la part de migrants à leur arrivée dans l'Union européenne, pourraient effectivement tirer parti des possibilités offertes par l'acquis de l'Union. Celles-ci peuvent inclure des mesures coercitives, y compris, en dernier recours, la détention pour une durée n'excédant pas ce qui est nécessaire à l'achèvement des procédures sous-jacentes. Toutefois, cela est uniquement possible si les autorités respectent pleinement les droits fondamentaux et le principe de non-refoulement.

Dans la décision récente du Conseil sur la relocalisation de 120 000 personnes à partir de l'Italie et de la Grèce, les États membres sont convenus que, lorsqu'un retour volontaire n'est pas possible et que d'autres mesures prévues par la directive sur le retour ne sont pas appropriées pour empêcher les mouvements secondaires, des mesures de rétention conformes à ladite directive devraient pouvoir s'appliquer d'urgence et de manière effective. Dans ce contexte, je voudrais signaler que les migrants n'ont pas le choix du lieu de protection et que leur pleine coopération est requise pour faire fonctionner la relocalisation.

Enfin, en ce qui concerne l'usage de la force dans le cadre de la prise des empreintes digitales, je renvoie à la checklist publiée par l'Agence européenne des droits fondamentaux, en date du 22 octobre dernier, et qui devrait dorénavant guider l'action des experts sur le terrain.

En conclusion, le sujet de la rétention restera une question importante, dont le caractère exceptionnel doit être souligné, et nous continuerons à suivre cette question de près, d'autant plus que des précisions de la part de la Cour de justice de l'Union européenne sur ce sujet sont attendues prochainement.

  Dimitris Avramopoulos, Member of the Commission. – Mr President, the Commission fully shares with Parliament the objective of ensuring the full compliance of our policies with human rights and human dignity. This was at the centre of the debate on the report on human rights and democracy, which was just discussed some minutes ago.

This is also a key concern when it comes to asylum seekers. Having said this, I turn now to the topic of the statement: detention and the use of force against asylum seekers. The rights to liberty and security of person are fundamental human rights. The right to asylum is also a fundamental right. In the past few months, as you remember, we have made a lot of effort to communicate, and deliver on all fronts, the fact that EU legislation has to be respected. This means the respect of all aspects of the asylum legislation.

In this context, as long as there was a prior non-refoulement and proportionality check, countries could refuse entry to individuals who did not express a wish to apply for international protection. As you also know, we make efforts to ensure the proper registration of migrants, irrespective of their status. This is a precondition for appropriately managing the flows and setting the rights and duties of migrants.

Let me clarify what EU law requires. With the recast directives on asylum adopted in codecision, the EU acquis contains clear rules on detention of asylum seekers that strike a balance between those rights. It is therefore essential that persons are only detained in full compliance with these rules. Detention can only be applied as a measure of last resort, and only after all alternatives to detention have been duly considered. We all agree that a person should never be detained for the sole reason that he or she is an asylum seeker. At the same time, when there is a significant risk of absconding, a Member State should place a migrant in detention where that is necessary and proportionate. Moreover, the Directive on Reception Conditions provides that the detention conditions of asylum seekers must fully respect human dignity and meet their needs.

Having a solid legal framework is only going halfway, though. The challenge now is to ensure the correct and coherent transposition and implementation of these rules. The Commission is closely monitoring the respect of Member States for the EU rules on detention. Member States had to transpose the Reception Conditions Directive by July 2015.

The Commission has sent letters of formal notice to those Member States that did not communicate the transposition measures. In addition to legislation, the Commission also pays attention to Member States’ practice in this area. The Commission has also provided guidance to Member States to facilitate the systematic fingerprinting of migrants. The aim is to ensure better management of migration flows, via a better implementation of the Eurodac Regulation, while fully respecting the fundamental rights of the migrants.

Thank you for your attention. I would like to ask for your understanding because, as you know, the previous debate lasted longer than planned, and I have to catch the last flight to Berlin in half an hour from now. Thank you very much for your understanding. Commissioner Stylianides will replace me.

  Monika Hohlmeier, im Namen der PPE-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Erst einmal vielen herzlichen Dank für diesen kurzen Überblick.

Mir liegt besonders am Herzen, dass es bei uns in der Europäischen Union etliche Mitgliedstaaten gibt, in denen die Menschenrechte gegenüber Flüchtlingen oder auch gegenüber Wirtschaftsmigranten nicht ausreichend geachtet werden. Es gibt, egal wer zuwandert, keinen Grund dafür, unmäßige Gewalt anzuwenden oder gar für gefängnisartige Strukturen, manche, wie es das UNHCR bezeichnet hat, seien sogar schlimmer, als dies in Gefängnissen der Fall sei: kein Essen, wenig zu trinken, keine medizinische Versorgung, schlechteste sanitäre Verhältnisse, zum Teil täglicher Einsatz von Tränengas.

Dies passiert teilweise in Griechenland, es kann in Ungarn sein, es kann in der Slowakei sein, es kann in verschieden Mitgliedstaaten der Europäischen Union sein. Ich muss sagen: Bei all dem, was wir an kritischer Auseinandersetzung dazu haben, wer wie zuwanderungsberechtigt ist oder nicht, muss es ein ordnungsgemäßes Umgehen mit den Menschen geben, die zu uns kommen. Dann können wir uns über Verfahren einigen und über alle möglichen Fragen diskutieren. Aber diese Dinge müssen gewährleistet sein.

Bei der Verpflichtung zur Registrierung ist es sicherlich notwendig, auch sehr frühzeitig mit der Aufklärung anzusetzen. Denn gerade bei Kindern und Jugendlichen, die kommen, die von Menschenhändlern falsch informiert worden sind, haben die Menschen oftmals Angst vor der Registrierung und wollen unter keinen Umständen registriert werden, sodass eine sehr frühzeitige Aufklärung – auch zum Schutz besonders von Kindern – zwingend notwendig ist. Es gibt zig Kinder, die verschwunden sind und die aus diesem Grund rasch wieder Opfer von Kriminalität werden können, weil sie nämlich in dieser Schutzlosigkeit dann für zum Teil übelste und brutalste Zwecke von organisierter Kriminalität und Ähnlichem ausgenutzt werden.

Lassen Sie uns in dieser Frage wirklich zusammenarbeiten und vernünftig sein.

  Enrique Guerrero Salom, en nombre del Grupo S&D. – Señor Presidente, si en todos los Estados miembros de la Unión se cumpliera lo que nos han dicho el señor Schmit y el señor Avramopoulos —que la libertad es el principio fundamental, que la privación de libertad es una excepción, que solo puede hacerse caso por caso, que tiene que haber alguna justificación y no existir otra medida menos dañina, que no se puede devolver, que se deben respetar los derechos humanos y, además, las leyes internacionales—, no estaríamos debatiendo sobre esta cuestión esta tarde.

Pero lo cierto es que eso no es así: hay países que han levantado vallas, hay países que han acogido de una manera agresiva a los refugiados y hay países que no respetan esos derechos y que aplican algún tipo de violencia policial; y la razón no es maltratar a los que están privados de libertad en ese momento, sino lanzar un mensaje a los que quieren llegar a esos países, un mensaje disuasorio para que renuncien a pedir el asilo en los países donde se les trata de esa manera.

Por eso estamos debatiendo aquí, y esa situación tenemos que cambiarla. Dublín no resuelve el problema. Estamos de acuerdo todos en que hay que encontrar nuevas normas que permitan regular esta situación de una manera distinta. Lo que sí es cierto es que los principios humanitarios no pueden abandonarse cuando se trata de proteger a personas que huyen en unos casos de la guerra, porque puede matarles, y en otros casos del hambre, que mata con la misma o mayor intensidad todavía que la propia guerra.

Por tanto, los Estados miembros han de asegurar una gestión adecuada de esta política de asilo, que tan generosamente han descrito tanto el Consejo como la Comisión, pero que tan poco respetan algunos de los Estados miembros de la Unión.

  Timothy Kirkhope, on behalf of the ECR Group. – Mr President, I know I have already said it more than once this week, but properly implementing the rules we already have in place is the key to dealing with the challenges we face. The more these challenges grow, the more we need those rules to be properly enforced.

On dozens of occasions I have stood in this chamber and pointed out that some Member States have been getting away with flouting those rules, and that includes long before the extent of the current crisis hit us. We all know who those Member States are, and we all know the Commission should have done far more before now in addressing these problems.

We understand that funding, and the ability of Member States to allocate the necessary resources is, of course, proving very difficult. But that should never be allowed to stand in the way of basic human dignity and upholding the laws to which we are all subject. This forms part of a wider discussion which we need to start having if we are to tackle the migrant crisis effectively. Border control, fingerprinting, processing upon arrival, and improving detention conditions – there are rules on all those issues, and it is high time the Commission started reminding certain Member States, in the strongest terms, that they have to play by them too.

Lots of new ideas and new proposals are coming, but let us try to get things sorted out with those currently at our disposal before we move on any further.

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Tim Aker (EFDD), blue-card question. – You talk about the migrant crisis. The migrant crisis could be settled if free movement was challenged head-on. David Cameron had the opportunity for this with the renegotiation package. He said in his Bloomberg speech he was going to renegotiate free movement. All of a sudden, when it is crunch time, he shied away from this. Why has he done this? Why has he given up the opportunity to settle this issue once and for all and cowed to the European Union?

  Timothy Kirkhope (ECR), blue-card answer. – Can I just say that is a bit pathetic, really. I have not had time to be able to talk more broadly on migration issues. I have absolute confidence in the leader of my party and the leader of the UK in negotiating matters which are to the benefit not only of the UK, but also in terms of the order which is necessary in the migrant situation in the European Union for the future. It is rather sad that this sort of slanging, which comes from extreme parties in my country, really does not contribute at all to the major debate that we all need to have for the future.

  Cecilia Wikström, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, the debate today is a very good opportunity to start putting facts back in a debate that is getting more and more surrealistic by the day. The most flagrant example is the proposal made by the President of the European Council, Mr Tusk, who put forward the idea that all asylum seekers should be detained for 18 months to screen if they are potential terrorists. The most bizarre thing is that he does not seem to even realise that this would be completely against existing EU legislation. Let me say it again: the President of the European Council is proposing that all persons seeking refuge in Europe, fleeing war and persecution, from the smallest baby to the oldest man or woman, should be put in prison-like camps for a year and a half. Mr President, this equals the darkest periods in European history that we do not want wish to see again.

I think that it is shocking to the point that I personally think that Mr Tusk should be asked to publicly apologise for this. In the media today we hear talk about refugees illegally entering the Union. This is a narrative that is not only dangerous, it is incorrect. It is not in any way illegal to enter a country in order to ask for asylum. This is a recognised human right in all of the EU’s Member States.

Now, if we were to work together we would be able to offer shelter to those in need, but instead of that, rampant nationalism has taken over the public debate. This crisis has not been caused by refugees or the European institutions; it has been caused by nationalist governments and populists that are actively preventing a European solution to the situation. It is high time that we realised that the best way to solve the situation is to do it together.

(Applause)

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), pytanie zadane przez podniesienie niebieskiej kartki. – Pani Poseł, myślę, że Pani bardzo stronniczo i niezgodnie z prawdą przedstawiła słowa przewodniczącego Rady Europejskiej mówiące o tym, iż proponuje on jakąś drakońską procedurę. W takim razie, jeśli Pani nie podoba się propozycja przewodniczącego Rady Europejskiej, to jaką procedurę Pani proponuje? Przecież nikt nie zaakceptuje automatycznego przyjmowania wszystkich imigrantów i kwalifikowania ich jako uchodźców. Jaka jest Pani propozycja, która da bezpieczeństwo Europie?

  Cecilia Wikström (ALDE), blue-card answer. – My proposal is very simple and it goes for a large majority of the LIBE Committee, of which I am coordinator. It is a common responsibility sharing, a distribution key to Member States that is based on quantitative data such as population, GDP, employment rate, etc. It should also be taken into account which countries did the most for refugees up until now – like Sweden, Germany, Austria and others. It is high time that the countries that did not participate stood up and took full responsibility because today there is a situation we have to handle. Tomorrow it will be a different situation and we will all be stronger together.

  Josu Juaristi Abaunz, en nombre del Grupo GUE/NGL. – Señor Presidente, hace un mes conversamos con un joven afgano en la frontera entre Serbia y Bulgaria; tras cruzar Irán y Turquía, Bilal pasó por un infierno en Bulgaria.

Quiero denunciar los abusos contra personas refugiadas y migrantes a manos de la policía búlgara. GUE/NGL ha recabado en los Balcanes testimonios de palizas, extorsiones y disparos que han tenido lugar en Bulgaria.

Como Oxfam, Amnistía Internacional o ACNUR, vimos cortes y hematomas e, incluso, marcas de mordiscos de los perros que la policía búlgara había azuzado. Constatamos las penosas condiciones de las personas que cruzaron Bulgaria, donde fueron obligadas a registrar sus huellas dactilares, y entraron después en Serbia por Dimitrovgrad, donde algunos también sufrieron palizas y extorsiones.

Hay una pauta siniestra. Estas personas son detenidas, en ocasiones son golpeadas y los agentes les roban dinero y objetos de valor. Después son trasladadas a lugares de detención con pésimas condiciones sanitarias y poca agua y comida.

Quiero mostrarles fotos de un grupo de afganos descansando como pueden en un bosque y algunas de las escasas imágenes que existen de un centro de detención en Bulgaria.

Señorías, esto no puede ocurrir, ni en la Unión, ni en ninguna otra parte. Pero está sucediendo aquí. Hablamos, en Bulgaria y en otros Estados, de violencia policial, de corrupción, de vallas y devoluciones en la frontera. Hablamos de condiciones inhumanas y de una política de asilo que no merece ese nombre. Estos hechos son inaceptables y exigimos una investigación independiente.

(El orador acepta responder a una pregunta formulada con arreglo al procedimiento de la «tarjeta azul» (artículo 162, apartado 8, del Reglamento))

  Ангел Джамбазки (ECR), въпрос, зададен чрез вдигане на синя карта. – Уважаеми колеги, уважаеми колега, първо смятам, че тези обвинения са абсолютно клеветнически и неверни, и второ смятам, че хората, които идват от Афганистан, някак си не са бежанци от Сирия, просто защото са от Афганистан. И сега да Ви попитам, Вие кога за последно сте бил на българо-турската граница и кога за последно сте видял с очите си ситуацията, пред която са изправени нашите гранични полицейски служби, които между другото пазят външната граница на Европейския съюз от това, което се случва на много места в Европа, например в Париж?

  Josu Juaristi Abaunz (GUE/NGL), respuesta de «tarjeta azul». – Coincidirá conmigo en que los afganos son también personas. Da igual de dónde sean, y los testimonios que recogimos no correspondían solo a afganos, y la realidad es la realidad y no la relatamos ni denunciamos solo en el Grupo GUE/NGL. Observe y lea los informes que han emitido Oxfam, ACNUR o Amnistía Internacional y verá cuál es la realidad.

  Judith Sargentini, namens de Verts/ALE-Fractie. – De kranten aan de overkant van de oceaan staan vol met berichten over "the Donald", de presidentskandidaat Donald Trump. Die wil de Amerikaanse grenzen rigoureus sluiten voor moslims. Zijn reactie op de aanslag in San Bernardino is de aanhangers van een geloof de schuld in de schoenen schuiven en ze allemaal als verdachte aanmerken.

Wij hebben onze eigen Donald, de voorzitter van de Europese Raad, Donald Tusk. En ónze Donald vond het nodig om in Europa's meest invloedrijke kranten een interview te geven waarin hij stelt dat alle migranten die de Unie binnenkomen eerst 18 maanden moeten worden opgesloten om grondig te worden gescreend. Hij zei: het gaat niet alleen om het beperken van de stroom aan vluchtelingen, onderschat het veiligheidsaspect niet, internationale en Europese wetten hebben een regel van 18 maanden. Je kan en moet migranten vasthouden zolang als hun screening duurt.

Behalve dat dit een ongelooflijke onkunde ten toon spreidt, maak ik me vooral erg zorgen over de manier waarop Donald Tusk vluchtelingen en migranten hier primair wegzet als een veiligheidsrisico. Het verschil met Trump is niet zo groot. Weet u waar het echte verschil zit tussen "the Donald" en onze Donald? In de tegenspraak! Trump kreeg weerwoord. In zijn eigen conservatieve kring werd hem helder gemaakt dat ze zo in die partij niet spraken, dat ze dit soort stigmatiserende opmerkingen niet accepteerden en dat het in strijd was met artikel 1 van de Amerikaanse grondwet. Waar waren onze regeringsleiders met hun corrigerende opmerkingen? Waarom heb ik Cameron, Renzi, Hollande, Rutte niet gehoord? Die hadden moeten zeggen: Donald, je geeft het verkeerde voorbeeld. Zo gaan wij niet met vluchtelingen om en zo zaaien wij angst onder onze bevolking.

Voorzitter, u kent de wet, ik ken de wet, de commissaris kent de wet, mijnheer Schmit kent de wet. Donald kende de wet niet, maar namens wie sprak Tusk nu eigenlijk? Minister Schmit, kunt u daar helderheid over geven? Staat Luxemburg achter de uitspraken van de voorzitter van de Raad? Is het bij aankomst opsluiten van migranten een voorstel dat wij morgen bij de top kunnen horen als één van de laatste dingen die u ons mee wil geven voor Kerstmis? President Tusk legitimeert hier indolentie van de lidstaten. Niks doen en wachten tot het overwaait. Voorzitter, het waait niet over, maar één ding weten we zeker: van Donald Tusk, de voorzitter van de Raad kunnen we vóór kerst niets verwachten, en helaas na kerst ook niet.

[De spreker gaat in op een "blauwe kaart"-vraag overeenkomstig artikel 162, lid 8, van het Reglement.]

  Janice Atkinson (ENF), blue-card question. – Madam, do you not think that Mr Renzi, Mr Tusk and even Mr Cameron are actually listening to the people that they represent? They do not magic this out of the air; they are actually listening to their citizens’ concerns. I suggest, actually, that you start doing that too.

  Judith Sargentini (Verts/ALE), blue-card answer. – I think the question is: ʻDo you not agree with me, Madam?ʼ, and the answer is: ‘No, I don’t!’ I think also your Prime Minister has a certain decency in himself, not going about saying that we should lock up every migrant that comes here – a decency that leads to not putting more fear in people, fear that is illustrated by you, that will lead to more poverty and more terror in Europe. That is my opinion.

(Applause)

  Diane James, on behalf of the EFDD Group. – Mr President, an aspect of the logic and coherency of the European Union’s migration policy and resettlement programme is in the spotlight in that we now have to deal with the direct consequences of Mrs Merkel’s siren call to anyone, which has delivered unforeseen numbers seeking a home and a future within the European Union. Now, while some of those may be genuine asylum seekers or refugees, it is not yet possible to identify and confirm those who are masquerading as such.

Dictated quotas, unreasonable deadlines and relaxed processing systems to resolve the resettlement logjam have only exacerbated the problems caused by Mrs Merkel’s ill-judged siren call, and the United Kingdom media and press have covered the instances of German and Swedish communities overwhelmed by resettled migrants, with stories of arson, street violence and increasing crime levels. In my own South-East region of the United Kingdom, the proposed forced settlement of 200 migrants near Chichester is viewed with fear, apprehension and mistrust, and that is totally understandable from a community of reportedly only 197 people. The importance of national and citizen consent should be paramount, not overridden or ignored by European Union forced numbers imposition, a dictatorial policy and an ill-considered ultimate control over asylum and refugee resettlement.

Where detention or force has happened, it is because the level of pressure has become more than a Member State can bear or tolerate. The European Union needs to learn from its mistakes and also change direction completely. If you want newcomers to be welcomed, to smooth the process of acceptance and reintegration, to stop the community backlash and halt the instances of violence, then immediately stop behaving like a dictator, tell Mrs Merkel to rescind her siren call, and retract the freedom of movement principle. It is called getting a grip of the problem.

  Vicky Maeijer (ENF). – Honderdduizenden asielzoekers hebben het afgelopen jaar hun weg gevonden naar de Europese Unie en de asieltsunami overspoelt ook mijn land. In Nederland zijn tot nu toe meer gelukzoekers binnengekomen dan in heel 2013 en 2014 bij elkaar, met alle gevolgen van dien.

Dit moet stoppen. Nederland is een functionerende rechtsstaat waar verdachten, criminelen, terroristen en ook asielzoekers netjes worden behandeld. En ja, we houden ons het recht voor om asielzoekers in vreemdelingendetentie te plaatsen. Vreemdelingenbewaring is belangrijk. Als het aan mijn partij ligt, de Partij voor de Vrijheid, dan staat de veiligheid van de Nederlandse burger voorop en passen we dit toe zowel bij asielzoekers die niet gescreend zijn op veiligheid als bij uitgeprocedeerden of illegalen. We zetten ze uit of we zetten ze vast. En dat bepalen wij zelf, niet de Europese Unie. De PVV ziet deze asielzoekers liever helemaal niet komen. Nederland moet zijn grenzen sluiten.

  Мария Габриел (PPE). – Г-н Председател, беше цитирана България. България носи голяма отговорност като външна граница на Европейския съюз за гарантиране на сигурността на Съюза. Страната работи в тясно сътрудничество с европейските агенции и международни институции и взема мерки съобразно международното и европейско законодателство.

В този контекст искам да отбележа 4 фактора: първо, следва да използваме единна методология при изготвянето на мониторингови доклади, оценяващи националните системи за прием на лица, търсещи закрила. Такава категорично липсва в цитираните доклади. Лицата, отправящи обвинения за извършени нарушения, е редно да застанат с имената си.

Второ, Върховният комисариат за бежанците към ООН и Българският хелзински комитет осъществяват ежедневен мониторинг за спазване на принципа за неотблъскване. От февруари 2015 г. бе взето решение да се извършват внезапни проверки. До момента няма констатирани сигнали за проява на физическо насилие или унизително отношение. Гарант за спазването на принципа за неотблъскване е присъствието на служител на Фронтекс по време на всички процедури със задържаните граждани на трети страни. Редно е да проявяваме и своето уважение към собствените ни агенции в такава, каквато е Фронтекс. Нещо повече, служителите на реда преминават специални обучения по въпросите за предоставяне на убежище. Провеждат ежедневни инструктажи, обект са на постоянен контрол за спазване на указанията. Редно е да отчетем трудните условия, в които те работят.

Трето, формалната процедура в случай на обвинение за неспазване на европейското законодателство от дадена държава членка изисква да се изготви официален документ с искане за обяснение до съответните национални власти. Само така, разполагайки с пълна информация от засегнатите страни, можем да бъдем обективни.

И накрая, колеги, ключова е ролята на НАФТА в Европейския парламент. Комисията LIBE изпраща делегации, които ясно констатират какви са условията за прием. Но за нас е много важно да не губим от поглед, че държавите, които полагат усилия, е редно да бъдат окуражавани и най-вече този проблем да го третираме като част от цялостната ни стратегия за управление на миграцията.

  Josef Weidenholzer (S&D). – Herr Präsident! Die Ereignisse des Sommers 2015 werden uns noch sehr lange beschäftigen. Sie haben uns unvorbereitet, aber nicht unerwartet getroffen. Es war die größte Flüchtlingsbewegung seit dem Zweiten Weltkrieg, und nichts mehr wird so sein, wie es vorher gewesen ist. Wir haben unheimliche Hektik erlebt, wir haben Stacheldrahtzäune erlebt, wir haben Lager erlebt – richtige und informelle –, wir haben Gewaltanwendung erlebt.

Vieles hätte man vermeiden können, wäre man den Vorstellungen gefolgt, die dieses Haus schon lange vertreten hat. Wir haben im April von einem holistischen Ansatz gesprochen, wir haben von einer differenzierten Betrachtungsweise gesprochen, man müsste unterscheiden zwischen Migration, Flucht und Vertreibung und Asyl. Es wird alles über einen Kamm geschert, wir brauchen aber unterschiedliche Instrumente.

Und das ist auch das Problem: dass der Sinn des Asylverfahrens dabei verloren geht, Schutzsuchenden Schutz zu bieten, eine individuelle Prüfung vorzunehmen, faire und zügige Verfahren zu garantieren.

Internierung ist nur ein Ausnahmeverfahren, und es kann nur in bestimmten Umständen notwendig sein. Wir haben eine Aufnahmerichtlinie, wir haben über Standards geredet, wir haben darüber geredet, dass es keine Gefängnissituation sein darf, wie wir das beschlossen haben. Wir haben über besondere Schutzbedürftigkeit von Kindern und Jugendlichen gesprochen. Wir haben sicherlich nicht über systematische Gewaltanwendung gesprochen.

Ich frage mich, warum dieses Paket noch nicht in allen Mitgliedstaaten umgesetzt ist. Möglicherweise zweifeln viele Mitgliedstaaten an der Sinnhaftigkeit des Dublin-Verfahrens. Wir sollten uns ernsthaft fragen, wie wir Dublin durch etwas Vernünftigeres, Praktikableres ersetzen. Wir sollten uns über humanitäre Einreisekorridore, also legale legal avenues unterhalten, dann würden wir vieles vermeiden.

Und wir sollten uns auch fragen: Wie mit der Türkei umgehen? Denn wenn wir schon bei uns solche Schwierigkeiten haben, wie problematisch wird es dann erst im Umgang mit der Türkei sein?

  Helga Stevens (ECR). – Na de aanslagen in Parijs verklaarde president Tusk dat illegale migranten moeten kunnen worden vastgehouden voor zo lang als nodig om identiteitscontroles uit te voeren. Het is jammer genoeg een feit dat minstens één van de daders met een vermoedelijk vals Syrisch paspoort Europa is binnengekomen. Asielzoekers zijn zeker geen terroristen, maar sommige terroristen reizen ook langs de Balkanroute, net als de meeste vluchtelingen. Trouwens, slechts 30 procent van de vluchtelingen komt uit Syrië. Dat zegt toch veel.

Vinden wij het dan echt zo schokkend om personen die illegaal de grens oversteken kort vast te houden om hun identiteit en herkomst te checken? We spreken hier over ongecontroleerde massale instroom van vluchtelingen. Collega's, stel dus liever de vraag waarom onze buitengrenzen zo lek als een zeef zijn en waarom Griekenland en Italië niet forser optreden. En waarom de Commissie bij dit alles tot voor kort de andere kant opkeek. Zachte heelmeesters maken stinkende wonden.

  Nathalie Griesbeck (ALDE). – Monsieur le Président, comment est-il possible qu'au XXIe siècle, on doive encore expliquer et rappeler aux États européens, berceaux de la démocratie, qu'il est inadmissible de mettre en détention des enfants – des enfants qui fuient la guerre, qui fuient des atrocités qu'aucun d'entre nous n'a jamais connues? Je pense que c'est inadmissible. Le droit à la liberté, le droit à la protection contre la détention arbitraire sont des droits humains fondamentaux qui sont énoncés dans la déclaration universelle des droits de l'homme, et ils s'appliquent à tout être humain, sans exception.

Or, on constate de plus en plus souvent – cela a été rappelé à l'instant – que des réfugiés sont placés en détention. Certains rapports font état de violences, de brutalités, de détentions secrètes, et je voudrais, comme certains collègues, qu'on puisse m'expliquer comment le président du Conseil, M. Tusk, qui au fond parle en notre nom et nous représente tous, a pu, il y a quelques jours à peine, dire que les réfugiés devraient être détenus jusqu'à 18 mois à leur arrivée en Europe.

Pour éviter de bafouer nos valeurs et faire en sorte que nous respections les droits fondamentaux que nous brandissons à longueur de discours, nous devons nous organiser ensemble par un contrôle efficace aux frontières, par un partage des responsabilités – c'est une nécessité –, et veiller à ce que la dignité soit garantie pour tout un chacun, dans l'espace européen et au-delà.

PRESIDENZA DELL'ON. DAVID-MARIA SASSOLI
Vicepresidente

  Malin Björk (GUE/NGL). – Herr talman! Tillsammans med en delegation från GUE/NGL åkte vi till Balkan och träffade flyktingar. Vi träffade organisationer, och vi träffade också gränspoliser.

Det är uppenbart att människor som är på flykt har gått igenom mer än någon människa borde behöva gå igenom. De har rätt att söka asyl och de har rätt till ett värdigt mottagande här i Europa. De är inte illegala och de ska inte låsas in, och de ska inte utsättas för våld.

Trots det har vi dokumenterat brutalitet och inlåsning av flyktingar i Turkiet. Vi har en Amnestyrapport om det. Från Ungern har vi också rapporter om att de låser in asylsökande, så att de asylsökande själva tror att de har suttit i fängelse om de kommer därifrån. Det som flyktingar och medicinsk personal berättar för oss om polisbrutalitet och rån från polisens sida i Bulgarien är en verklighet.

Min fråga till kommissionen och rådet är: Vad kommer ni att göra för att stoppa detta? Är det okej att en medlemsstats poliskår rånar och använder våld mot flyktingar? Hur ska ni ställa krav på Turkiet att upphöra med våld mot flyktingar, eller ska ni fortsätta att vända ryggen till?

Tänker ni uppmana kommissionen att uppmana medlemsländer att stoppa Dublintransfers till Ungern och Bulgarien där flyktingar har utsatts för våld?

Jag vill ha konkreta svar, för om ni ingenting gör då blir det så att vi som borde ge skydd, istället för att ge skydd tillåter en fortsättning på det våld och det trauma som ingen ska behöva uppleva.

  Presidente. – Onorevole Björk c'è una domanda per Lei, l'accetta? L'onorevole Buonanno.

(L'onorevole Malin Björk si rifiuta di rispondere ad una domanda "cartellino blu" dell'onorevole Buonanno).

È diritto dei deputati secondo il regolamento accettare la domanda, se uno non la vuole accettare è libero di farlo.

  Ska Keller (Verts/ALE). – Mr President, I had a look at President Tusk’s job description and helpfully he publishes it on the website, and it reads that he is supposed to help to ‘facilitate cohesion and consensus within the European Council’.

Now, I am not sure Mr Tusk looks at this job description and website very often. Maybe he should, because the interview that he has been giving to the Guardian and other newspapers was surely not very helpful in this regard. President Tusk unfortunately also does not seem to be very firm on EU legislation or else he would not have made proposals that go against European law and also against any sort of humanitarian sense. But then again, it is not he who is Guardian of the Treaty. This is not his task, it is the task of the Commission, so I am very sure that Mr Juncker had a good talk with Mr Tusk and that we will in future be hearing more, let us say, consensual and more forward-bringing issues and descriptions from our President of the Council.

  Laura Ferrara (EFDD). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, la sfida che si pone oggi l'Unione europea è riuscire a trovare il giusto equilibrio nel bilanciamento tra libertà e sicurezza.

La sicurezza dovrebbe essere uno strumento per raggiungere e garantire la libertà, che è un diritto fondamentale. Oggi invece sembra che questo bilanciamento tenda sempre più verso la sicurezza a scapito della libertà. È giusto e doveroso identificare i migranti e i richiedenti asilo, ciò va a vantaggio della sicurezza dei cittadini europei che accolgono e va a vantaggio anche della sicurezza e dei diritti che vengono garantiti ai cittadini dei paesi terzi che chiedono di essere accolti.

E allora qual è la soluzione? La soluzione di certo non è l'uso della forza. La soluzione di certo non è la detenzione amministrativa, abbiamo visto purtroppo in Italia, ad esempio, gli esempi estremamente negativi dei lager dei CIE, i centri di identificazione ed espulsione, dove spesso si sono verificate delle rivolte per le condizioni in cui versano i migranti che sono trattenuti e detenuti in questi centri.

E allora qual è la soluzione? Ciò che propone da tempo il Movimento 5 Stelle: modifica del regolamento di Dublino, creare dei corridoi umanitari, dei visti umanitari, in modo tale che si abbia già un titolo, queste persone siano già identificate prima e si garantisca una maggiore sicurezza per i cittadini europei e per i cittadini che vengono accolti.

  Mara Bizzotto (ENF). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, quando si parla di immigrazione l'Europa ci ripete sempre le solite parole: accoglienza, solidarietà, integrazione.

Supinamente il governo italiano della tragica coppia Renzi-Alfano apre le porte delle case e degli hotel per ospitare tutti quei clandestini che solo in minima parte sono profughi. E l'Europa cosa fa? Prima elogia il grande cuore dell'Italia che accoglie centinaia e migliaia di clandestini e poi sanziona l'Italia per l'incapacità di gestire i flussi migratori. Vergognatevi, vergognatevi tutti, Commissione europea e governo italiano!

Chiedo alla Commissione: perché non si fanno i centri di identificazione in Africa per identificare e valutare lì chi ha diritto allo status di profugo? Perché poi non si distribuiscono i profughi veramente in tutti i 28 paesi dell'Unione senza farli morire in mare sui gommoni dei trafficanti di essere umani che partono per l'Italia? Perché lasciare all'incapace governo italiano la gestione di quella che ormai è un'invasione fuori controllo?

Signor Commissario, l'infrazione contro l'Italia non servirà a niente e non servirà a controllare l'arrivo di nuovi clandestini, magari terroristi. Non servirà ad aiutare chi veramente scappa dalla guerra. Non si servirà a placare la rabbia dei cittadini italiani, di quei pensionati che sopravvivono con 400 euro al mese mentre per i clandestini tutto è gratis: vitto, alloggio, cellulare, servizi. Gli italiani ridotti alla fame, i clandestini tutti in hotel come fossero in vacanza. No, no e ancora no!

  Емил Радев (PPE). – Г-н Председател, дами и господа, в редица свои доклади и оценки Европейската комисия твърди, че България успешно охранява външните европейски граници. В голямата си част районът по границата на България с Турция, която от няколко години е подложена на силен миграционен натиск, се характеризира със силно пресечен и трудно достъпен терен.

Българските гранични полицаи успешно работят в тежки условия и всеки ден гарантират европейската сигурност, като разбиват мрежи от трафиканти на хора, залавят лица уличени в извършване на криминална или терористична дейност и спасяват изпадналите в беда при преминаване на границата мигранти.

Независимо от постоянните усилия на българската гранична полиция, страната ми отново е неправомерно обвинена от чуждестранни неправителствени организации за лошо отношение към кандидатите за убежище. Искам да подчертая, че са извършвани редица проверки на спазването на европейското законодателство и на работата на гранична полиция – нито една от тях не доказва тези твърдения.

Допускането на незаконно преминаване на държавната граница през неопределените за това места създава предпоставки за навлизане на територията на Република България и Европейския съюз на съподвижници и членове на ислямски терористични организации. Предвид това България взема и ще продължи да взема най-строги мерки, допустими от националното и международното законодателство, за да гарантира високо ниво на сигурност на границата и да контролира преминаването на потока от нелегални мигранти и търсещи убежище.

Поради това искам да призова всички, които критикуват държавите по външната граница на Европейския съюз, изпитващи натиска на мигрантската вълна – преди да ни сочите с пръст, запознайте се с условията, при които нашите служители се опитват да се справят със ситуацията и недейте да интервюирате единствено кандидатите за убежище. Говорете също с тези, които всеки ден се срещат лице в лице с хилядите мигранти и, чак тогава, въз основа на мненията на двете страни, пишете доклади!

  Илияна Йотова (S&D). – Г-н Председател, през 2015 година написахме много документи, говорихме за много стратегии как ще се справим с бежанската криза, но както че ли забравихме най-важното – човешкото лице на тази криза, многобройните конфликти, многобройните войни и човешката трагедия, загубата на човешките права. И затова е днес този дебат в тази зала.

Но всичко това нямаше да се случи, ако мерките, които предлагахме още в началото на тази година, бяха изпълнени. Затова държавите членки се почувстваха някак си сами, започнаха да строят граници и на самите граници, на самите стени възникна огромно напрежение.

„Дъблин“ отдавна не работи. Временният механизъм за разпределение на бежанците забуксува. Горещите точки едва стартираха и резултатите са повече от оскъдни. Не са ясни критериите за разпределението им в държавите членки. От днес се прибави и съобщение за нова методика за 80 хиляди сирийски бежанци, които трябва да дойдат годишно от Турция в европейските държави. Едновременно с това мнозинството от имигрантите не желаят да остават в страните от външната граница на Европейския съюз. Отиват към северна и западна Европа.

Липсата на спешни мерки и ясна перспектива засилва страховете и в бежанците, и в европейските граждани. И сега ще кажа нещо за тези, които многократно споменаха името на моята страна България. Най-грешното послание днес в тази зала е да се сочи с пръст една или друга държава. Всички сме изправени пред едни и същи трудности, всички трябва да се справяме заедно с тях. Не е насилие, когато трябва да идентифицираш и когато трябва да снемеш пръстовите отпечатъци, защото това са европейски правила и закони и всички вие в тази зала сте ги гласували. И затова, когато една държава като България ги изпълнява, това не е нарушение на правилата и не е нарушение на човешките права и свободи.

Трябва да прибавя и още нещо. Всяка година се правят мониторингови доклади за наблюдението как страните се справят с бежанската криза. До този момент към моята страна не е имало нито една забележка. И затова, когато безпочвено отправяме тези обвинения, тогава, когато наричаме дадени европейски граждани ксенофоби, само храним повече ксенофобията и популизма в Европа.

  Ангел Джамбазки (ECR). – Г-н Председател, г-н Комисар, колеги, основата на този пореден безсмислен дебат по темата бяха няколко, или са няколко доклада, които са пълни с неверни твърдения, с клеветнически заключения в тях. Категорично ги отхвърлям и твърдя, че те не са верни. Защото такива неща могат да пишат хора, които са или недобронамерени, или никога не са виждали тази европейска граница и изобщо не знаят къде се намира границата между България и Турция.

Твърдя, уважаеми колеги, че тази граница освен наша, е и външна граница на Европейския съюз и ние имаме задължението и правото да я охраняваме, за да можем да гарантираме на своите граждани необходимата сигурност и да им гарантираме сигурността, че ще живеят нормално и няма да бъдат заплашени от едни или други терористични и други нападения.

Но нещо друго ми прави впечатление в този дебат. Очевидно все повече колеги не разбират за какво става дума и продължават да говорят едни и същи неща, които нямат никаква връзка с живия живот. Всеки, който нарича снемането на пръстови отпечатъци насилие, явно не е разбрал, че всъщност това е европейски документ, който е подписан.

И още веднъж ще се обърна към всички тези, които изпадат в някакво странно раздвоение на личността. Тези, които посрещат с мечета, ще изпращат със свещи. Трябва да е ясно. И тези, които желаят да имат отношение към т.нар. нелегални имигранти, да бъдат така добри – има самолети, има летища в Турция – да си ги превозят направо.

(Ораторът приема да отговори на въпрос, зададен чрез вдигане на синя карта (член 162, параграф 8 от Правилника за дейността)).

  Λάμπρος Φουντούλης ( NI), ερώτηση με "γαλάζια κάρτα". – Κύριε συνάδελφε, θα ήθελα να σας ρωτήσω εάν συμφωνείτε ότι οι καταγγελίες γίνονται κατόπιν παρότρυνσης κάποιων ΜΚΟ και δικηγόρων που κερδίζουν εις βάρος των μεταναστών και ότι θα έπρεπε να ελεγχθεί o ύποπτος ρόλος τους;

  Ангел Джамбазки (ECR), отговор на въпрос, зададен чрез вдигане на синя карта. – Благодаря за въпроса. Както виждате, за разлика от останалите колеги, които хвърлят недоказани обвинения, ние не се притесняваме да отговаряме. Да, според мен тези неправителствени организации имат конкретна полза, работят за конкретни интереси и малко се срамуват и се страхуват да кажат кой е виновен за това. Страхуват се да изрекат името на немския канцлер Меркел и да я питат как ще понесе отговорност за това, което причини на Европа.

  Angelika Mlinar (ALDE). – Herr Präsident! Mich beunruhigt die Tatsache, dass einige Mitgliedstaaten bewusst das Asylansuchen kriminalisieren.

Ein illegaler Grenzübertritt, speziell wenn es gar keine legale Möglichkeit eines Asylansuchens gibt, ist sicherlich kein schlimmeres Vergehen als Falschparken. Es ist also keine Straftat, und dennoch verhaften wir Asylbewerberinnen und Asylbewerber.

Das EU-Recht bestimmt genau wie Artikel 5 der Europäischen Menschenrechtskonvention, dass ein Freiheitsentzug nur als letztmöglicher Ausweg in einem Asylverfahren zulässig ist. Freiheitsentzug und damit auch eine Inhaftierung zum Zweck der Identifizierung bzw. zur Abnahme von Fingerabdrücken darf daher nicht die automatische Sofortmaßnahme sein.

Wir haben es hier größtenteils mit traumatisierten und schutzbedürftigen Menschen und sogar mit Kindern zu tun und sollten das nie vergessen. Ganz abgesehen davon, dass diese Art der Behandlung enorme Kosten verursacht und die einschreitenden Beamten vor ein moralisches Dilemma stellt, denn sie müssen Personen, die keine Straftat begangen haben, festnehmen und festhalten.

Es ist Zeit, diese Praxis zu ändern und für den menschlichen Umgang mit Flüchtlingen zu sorgen.

  Barbara Spinelli (GUE/NGL). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, leggo nel comunicato della Commissione sugli hotspot italiani, che Roma deve dare una cornice legale all'uso della forza per il prelievo di impronte e detenzioni prolungate. È difficile, dicono i giuristi, a meno di violare due articoli della Costituzione.

Mi chiedo come si intenda far fronte a detenzioni e violenze verso i rifugiati che si estendono in Ungheria, Bulgaria, Polonia, Francia, Spagna. In Italia le espulsioni forzate sono attuate anche quando i giudici sospendono i rimpatri. Il governo danese confisca da domenica i gioielli dei rifugiati, anelli nuziali esclusi, per pagarne i costi. È grave che tali misure siano presentate come urgenti e obbligatorie per salvare Schengen, che il Presidente Tusk raccomandi diciotto mesi di reclusione dei rifugiati, sempre per salvare Schengen, che non siano considerati obbligatori il non-refoulement, l'habeas corpus, la non coercizione su persone vulnerabili o minori.

Non ci si può limitare a imporre solo misure repressive, mentre la Carta e i trattati prevedono diritti e clausole discrezionali ben vincolanti. Se questo è il prezzo di Schengen, no grazie! Come cittadina rinuncio a Schengen senza esitare.

  Eva Joly (Verts/ALE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, le sort des réfugiés ne semble plus émouvoir personne. Pire, le président du Conseil y va de ses déclarations sécuritaires et dangereuses, comme pour mieux coller aux propos populistes que l'on entend partout et trop souvent en Europe.

Je ne sais pas ce qui me choque le plus: que M. Tusk évoque la possibilité de détenir les migrants pendant 18 mois pour raisons de sécurité ou que la requête des Verts lui demandant de s'expliquer sur ses propos en plénière ait été rejetée par d'autres groupes politiques. Circulez, il n'y a rien à voir, rien à redire.

En ce qui concerne les migrants, on peut donc tout dire, tout proposer, tout faire. En Europe, les murs s'élèvent un à un, mais les digues ont complètement lâché. Voilà le message irresponsable que l'on envoie aux citoyens européens. Finis le droit international, l'humanitaire, la solidarité! Désormais, on parle frontières, sécurité, guerre. On criminalise encore un peu plus la migration, droit humain pourtant reconnu par le droit international.

Voilà l'Europe en 2015! Je vous le dis aujourd'hui: il va falloir aller au-delà des vœux et des bonnes résolutions pour réorienter l'Europe dans la bonne direction.

  Kristina Winberg (EFDD). – Herr talman! Självklart är förvar och tvång något som man bör undvika så långt det bara är möjligt. Vi ska dock vara medvetna om att en stor del av dem som kommer till Europa för att söka asyl inte har giltiga asylskäl. Den enda chans dessa personer har att stanna i Europa är om de lyckas fuska sig in, t.ex. genom att vägra lämna fingeravtryck eller på något annat sätt sabotera asylprocessen.

Sen har vi de personer som har fått avslag på sin asylansökan men trots det vägrar respektera detta och istället väljer att bli illegala migranter. Dessa personer måste vi kunna frihetsberöva och även använda tvång för att skicka dem tillbaka.

I båda dessa fall måste vi ha möjlighet att använda en lämplig nivå av tvång för att få dessa människor att respektera vår asylprocess och de beslut som fattas. Sanningen är den att en stor del av migranterna fuskar och utnyttjar våra system. Vi måste ha verktyg för att kunna komma tillrätta med dessa fuskare. Användning av tvång i vissa fall måste finnas med i den verktygslådan, annars kommer vi att översvämmas av dessa fuskare.

  Janice Atkinson (ENF). – Mr President, I would actually like to see more detention, particularly in Calais. Every day we receive reports about violent and aggressive migrants, some with jihadist backgrounds, including the Paris attackers. In Calais British truck drivers are threatened and attacked on a daily basis whilst trying to do their job. We hear appalling stories of British lorry drivers who are threatened with weapons including knives, baseball bats and even guns. Their safety and lives are at risk. Hundreds of migrants arriving in Norway have been found with jihadi pictures on their cameras. Who is checking the Calais migrants?

Nobody has a clue what these migrants are doing in the Calais jungle. When are the French authorities finally going to act against these criminals who are threatening the safety of our citizens? Do the authorities really want to risk the first truck driver getting killed before they take appropriate action? If police forces are not able to control the situation, make the army step in to ensure security in Calais just as they do in the rest of France. If the Front National had won the Calais region last weekend a better solution would have been found for the lawlessness in the Calais jungle. Those migrants that commit criminal acts need to be arrested, detained and deported straightaway before it is too late.

  Tomáš Zdechovský (PPE). – Pane komisaři, kolegové, já bych vám chtěl možná na začátek poděkovat za otevření tohoto tématu a za tuto velmi zajímavou diskusi. Je to totiž odlesk toho, co se děje ve společnosti. Ne všichni můžeme se vším souhlasit. Ne všichni můžeme ty věci vidět stejně. A ne vždycky je jediná pravda, záleží na úhlu pohledu.

Na začátek bych ale chtěl říci, že dřív než začneme někoho kritizovat, tak si přiznejme to, že jsme udělali chybu všichni. Všichni nějakým způsobem nedodržujeme pravidla, buď na jednu, nebo na druhou stranu. Teprve potom můžeme racionálně řešit problém uprchlictví. Dnes tady mluvíme o hrůzostrašné situaci uprchlíků, respektive žadatelů o azyl, kteří čekají na vnější hranici Evropské unie nebo přímo uvnitř. Ano, jejich situace je otřesná. Ale ptejme se, proč tomu tak je? Kdo jsou tito lidé? A jak se tito lidé chovají? Podřizují se vždycky všem pravidlům? Mohl bych tady dlouhodobě rozebírat zkušenosti z uprchlických táborů, z hranic, ale myslím si, že to nemá cenu. Tyto věci už tady byly řečeny mnohokrát. Z mých vlastních zkušeností vím, že všude jsou lidé, kteří nedodržují pravidla, i samotná žádost o azyl pro ně není relevantní. Oprávněnost a délka jejich zadržování je tedy velice diskutabilní a je nutné, abychom na celou věc pohlíželi z mnoha úhlů.

Vážení kolegové, já bych vás chtěl na závěr všechny vyzvat k jednomu. Nekritizujme jenom, ale zamysleme se nad tím, jak celou situaci řešit, a prosím, řešme ji pozitivně, ve prospěch těch lidí, kteří naši pomoc nejvíce potřebují.

  Tibor Szanyi (S&D). – Tisztelt hölgyeim és uraim! Amennyiben itt, ebben a teremben és nem csak itt ebben a teremben, hanem úgy általában az Európai Parlamentet körülölelő sajtókörnyezetben próbáljuk nézni ezt a dolgot, akkor azt kell mondjam, hogy helytálló ez a vita. Csak hát az európai közbeszéd ennél lényegesen bonyolultabb és sokkal durvább, mi több, a központi jellegű médiumokat olvasgatva, nézegetve megint csak azt mondhatom, szórhatnak a vélemények, de fogalmunk nincs, hogy mi van a végeken.

Ez a szörnyű közbeszéd, amit egyébként egyes kormányok is generálnak, például a magyar kormány, amely, bármilyen furcsa az itt, ebben a teremben ülők fülének európai pénzekből, részben európai pénzekből építette azt a szörnyű kerítést, és részben európai pénzekből folytatja azt a kormányzati propagandát, ami rádióban, televízióban szó szerint nem sugallja, mondja, rettegni kell a menekültektől. A menekültek terroristák, mindenki készüljön, mindenki készüljön fel önvédelemre, áradat van és a többi és a többi. Nos, az Európai Uniónak ennél több erőt kell tudni mutatni, és ilyen értelemben valóban szükséges, hogy egységesítsük azokat a szabályokat, és ezeket meg is követeljük, amikről itt ma beszélünk.

És még ennek az ügynek mentén említeném a PNR-szabályozást, az utas-nyilvántartási rendszert. Szóval azt azért úgy nem nagyon lehet csinálni, hogy mi egymást, itt élő európai polgárokat szerte ellenőrzünk tetőtől talpig, ugyanakkor százezrek tudnak mindennemű kontroll nélkül, mondjuk Görögországban két schengeni határt is átlépni, amikor bejönnek, meg amikor kimennek. Tehát magyarul, én azt gondolom, hogy valóban egy sokkal összefogottabb és egységes nézőpontra van szükségünk, amit viszont mindenki által betartatunk.

  Jussi Halla-aho (ECR). – Mr President, one important defect in our migration policy is that Europe is unable to return those people whose asylum applications have been rejected. It is clear that this fact encourages the use of the asylum system as a channel of economic migration. In most cases, applicants wait for the decision in open reception facilities. When they learn that their application has been rejected they very often disappear and remain in the Schengen area as illegal immigrants. Sometimes they vanish from reception centres before they are even registered and fingerprinted.

All this undermines the credibility of the asylum system. It would be a good idea to always detain asylum seekers for as long as their case is being processed. If this is against the existing EU law, then we should change that EU law.

  Maite Pagazaurtundúa Ruiz (ALDE). – Señor Presidente, los padres de Jesús de Nazaret escaparon a Egipto huyendo de la persecución de los inocentes. Si hubiera dependido de la señora Bizzotto, de la señora Winberg o de la señora Atkinson, Jesús de Nazaret no habría nacido ni tan siquiera en un establo; les habrían deportado, y María habría parido en cualquier cuneta y seguramente el niño habría muerto. ¡Duros de corazón!

Comisión y Consejo, si ustedes no comprueban las sospechas de que puede haber vulneración de derechos fundamentales con personas que están escapando de la guerra, ustedes serán culpables. Compruébenlo y, si es verdad, actúen con la máxima dureza, porque hoy el señor Juncker nos ha dicho qué historia estamos dispuestos a tolerar y a escribir. Yo no pienso ser cómplice, desde luego, de que se escriba esa.

  Martina Anderson (GUE/NGL). – Mr President, ʻgive me your huddled masses yearning to breathe freeʼ is written proudly on the base of the Statute of Liberty. What would be written if she stood in Lampedusa? Maybe, ‘get in line, prepare for internment and deportation, or return to war zones’. Fortress Europe wants authorities to forcibly register and detain asylum seekers to protect the failed Dublin Regulation, identify hotspots and deploy rapid-response units. The EU is complicit in serious human rights abuse.

Yesterday, Amnesty International published a report condemning how Turkey has unlawfully apprehended, detained and pressurised refugees and asylum seekers to return to war zones. Hungary and Bulgaria are no better.

Europe is not faced with a deadly invasion. Refugees are people like you and me who, along with their children, are fleeing desperate conflicts in the Middle East and North Africa – conflicts made worse by the bombs of Member States. Offering simple, safe and legal routes and de-escalating conflict will help alleviate the conflicts and the crisis. From 1892, Ellis Island, without computers, neither internet nor modern-day sophistication, offered safe and legal access to millions.

So I leave you with a quote from an Irish conservative philosopher, Edmund Burke, who said: ʻthe only thing necessary for the triumph of evil is for good men to do nothingʼ.

  Heidi Hautala (Verts/ALE). – Mr President, the President of the European Council should facilitate bringing together different Member States’ positions in order to find sustainable and humane solutions. He should also stand up for common European values, and he should not give way to using his position as a tool for advancing national politics. His proposal to detain refugees arriving in the EU for 18 months goes not only against EU law, but also against international law. Talk of detaining refugees further deepens the gaps and divisions between Member States and is thus very harmful at times when common EU asylum and migration policies are needed. Instead of populist responses like this, a comprehensive approach is needed in order to tackle the humanitarian crisis the world is currently facing.

  Nicolas Bay (ENF). – Monsieur le Président, dix jours après les attentats du 13 novembre, deux commissions du Parlement européen ont osé voter, en procédure accélérée, un texte qui entend faciliter le dépôt de plaintes par les immigrés clandestins. Alors que la Commission nous annonce l'arrivée de plus de trois millions de nouveaux immigrés clandestins d'ici 2017, droite et gauche de cet hémicycle ont adopté le 2 décembre dernier cette résolution qui encourage l'immigration illégale. En effet, ce texte vise à empêcher les gardes-frontières de faire leur travail, en incitant les clandestins à porter plainte contre eux. Pire, les ONG, grassement subventionnées, qui ont fait de la défense systématique des étrangers leur fonds de commerce, pourront lancer des procédures légales au nom de ces immigrés entrés illégalement dans nos pays.

Alors que votre priorité doit être de garantir la sécurité et la prospérité des Européens qui vous ont élus, vous privilégiez toujours davantage les clandestins aux citoyens, les autres avant les nôtres. À l'irresponsabilité, vous avez ajouté l'indécence, en nous invitant à boire le champagne pour fêter l'adoption de cette funeste résolution. Mais pendant que vous sifflez vos bulles, ce sont nos compatriotes qui trinquent. Tôt ou tard, vous aurez des comptes à rendre!

  Presidente. – Il pubblico è benvenuto, ma tutto può fare in quest'Aula tranne che applaudire e dissentire e mostrare approvazione o disapprovazione. Questo è un fatto gravissimo! E chiedo ai servizi della tribuna di intervenire.

  Caterina Chinnici (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, l'impegno profuso nella gestione dei flussi migratori che hanno interessato specificamente alcuni paesi europei è stato caratterizzato da azioni intraprese su più fronti, al fine di garantire la migliore accoglienza possibile a tutti i migranti, rifugiati e richiedenti asilo.

Nell'ambito dei dispositivi di accoglienza attivati, i necessari controlli effettuati su chi entra in Europa devono essere improntati al rispetto dei diritti e devono essere svolti nel minor tempo possibile perché il contrasto ai trafficanti e agli sfruttatori, così come la prevenzione di altre forme di criminalità, incluso il terrorismo, passa innanzitutto da una corretta applicazione delle leggi in materia.

I controlli, infatti, devono essere conciliati con il pieno rispetto della dignità e dei diritti fondamentali della persona, per non dover più assistere a situazioni di migranti stipati in strutture poco adatte per periodi superiori a quelli previsti dalla legge, in stato di evidente disagio psicofisico e senza adeguate forme di assistenza, anche legale. Occorre tenere sempre a mente che, sulla base della legislazione europea ed in coerenza con l'articolo 5 della Convenzione europea dei diritti dell'uomo, la privazione della libertà per ragioni legate all'immigrazione è una misura utilizzabile solo come ultima risorsa ed è importante affrontare coerentemente la questione relativa al sistema di denuncia di possibili violazioni dei diritti umani dei migranti ospitati nei centri di accoglienza, tenendo nella debita considerazione anche le indicazioni desumibili dagli interventi dell'Ombudsman europeo.

A mio avviso, il nuovo corpo di guardie di frontiera e costiere europeo che verrà formato prossimamente dovrebbe già poter comprendere un ufficio competente per i diritti fondamentali, che operi a stretto contatto con tutti gli attori interessati per sostenere fin dal primo momento le categorie vulnerabili come i minori, soprattutto i minori non accompagnati, esposti al più grave rischio di finire vittime dell'attività della criminalità organizzata.

  Hans-Olaf Henkel (ECR). – Herr Präsident! Als langjähriges Mitglied von Amnesty International habe ich mich sehr darüber gefreut, dass heute sehr viel Richtiges über die Rechte von Flüchtlingen gesagt wurde, und ich möchte hinzufügen, dass es eine Schande ist, wie Flüchtlinge oft in meinem Land angegriffen oder Flüchtlingsheime angezündet werden.

Aber im Interesse derjenigen, die das Recht haben, im Lande zu bleiben, muss man auch einmal über ihre Pflichten reden. Flüchtlinge, die vor der Grenze zur EU ihre Personaldokumente vernichten oder die hinter der Grenze falsche Angaben über ihre Identität machen, die ihre konfessionellen und ethnischen Streitereien mit Gewalt in Europa unbedingt weiter austragen wollen, sollten ohne Wenn und Aber wieder nach Hause geschickt werden.

Auch für diejenigen, die bleiben, gilt: Integration ist nicht nur eine Bringschuld der Europäer, sondern sie ist auch eine Holschuld der Flüchtlinge. Auch diese Botschaft sollte einmal von diesem Parlament ausgehen.

(Der Redner ist damit einverstanden, eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“ gemäß Artikel 162 Absatz 8 der Geschäftsordnung zu beantworten.)

  Gianluca Buonanno (ENF), Domanda "cartellino blu". – La ringrazio onorevole, Lei è molto più democratico dell'onorevole che non mi ha fatto parlare prima. Le volevo chiedere, io sono perfettamente d'accordo su quello che diceva Lei poc'anzi. Sarebbe lei d'accordo di fare una Guantánamo in Europa?

  Hans-Olaf Henkel (ECR), Antwort auf eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Ich habe mich auch als Mitglied von Amnesty International immer für die Auflösung des Gefängnisses in Guantánamo eingesetzt und kann deshalb nur sagen: Nein.

  Κώστας Χρυσόγονος ( GUE/NGL). – Κύριε Πρόεδρε, τις τελευταίες εβδομάδες πληθαίνουν ανησυχητικά οι αναφορές διεθνών οργανισμών προστασίας των ανθρωπίνων δικαιωμάτων για κακομεταχείριση μεταναστών και προσφύγων από τις αστυνομικές αρχές ανατολικοευρωπαϊκών κρατών μελών της Ένωσης, όπως και από τις αρχές της Τουρκίας. Η Ευρωπαϊκή Ένωση, όμως, οφείλει να υπερασπίζεται τις καταστατικές της αξίες, δηλαδή τα θεμελιώδη δικαιώματα και το κράτος δικαίου και να καταδικάζει τις παραβιάσεις τους, από οπουδήποτε και αν προέρχονται.

Δεν πρέπει να ξεχνούμε ότι οι πρόσφυγες δεν είναι εγκληματίες, αλλά εγκατέλειψαν την πατρίδα τους λόγω φόβου δίωξης ή αναζητώντας μια καλύτερη τύχη. Πρέπει να βρούμε μια δίκαιη ισορροπία μεταξύ της φύλαξης των εξωτερικών συνόρων, η οποία είναι απαραίτητη για την πρόληψη εγκληματικών ενεργειών, και της προστασίας των θεμελιωδών δικαιωμάτων. Η Ένωση οφείλει ακόμη να ρίξει όλο το βάρος της για να υπάρξει ειρήνη και ομαλότητα στην περιφέρειά της και ιδίως στη Μέση Ανατολή, με σεβασμό στο διεθνές δίκαιο, ώστε να σταματήσει η αναγκαστική προσφυγοποίηση των ανθρώπων.

  Ana Gomes (S&D). – Senhor Presidente, ao advogar a detenção de migrantes e refugiados, o presidente Tusk envergonhou a União Europeia, espelhando a deriva "orbanesca" com que líderes europeus vêm cavalgando a insegurança dos cidadãos face às crescentes ameaças do desemprego, da desigualdade e do terrorismo.

Não seremos eficazes a combater terroristas se continuarmos a negar, falando de foreign fighters, para iludir que eles, os que nos têm golpeado, são europeus. E para não reconhecer que as políticas de austeridade só agravaram os Molenbeeks em que se preparam ataques terroristas, tal como incapacitaram as agências de segurança que deveriam partilhar informação e não partilham. E que nem sequer foram reforçados nos últimos meses, suficientemente, para tornar operacionais os hot spots de acolhimento e agilizar o registo e reinstalação dos requerentes de asilo, quando há Estados-Membros, como o meu, à espera para os acolher.

Os refugiados que temos obrigação legal e moral de acolher e os migrantes que temos interesse económico e social em receber nas nossas sociedades envelhecidas só vão deixar de vir massiva e descontroladamente se a União Europeia se empenhar na solução dos conflitos e na luta contra o terror de que eles fogem e de onde eles fogem.

A única maneira de controlar, de facto, quem vem na vaga massiva de refugiados e migrantes é criar canais seguros e legais para a análise organizada dos seus pedidos de entrada na Europa. É também o modo mais eficaz de retirar lucro às redes de traficantes de seres humanos, mas estes canais têm sido ignorados pelos nossos governantes. Não há reforço de controlos que possa trancar cada metro da fronteira da União Europeia. Virar costas a quem precisa de proteção é acabar com o projeto europeu, é fazer o jogo dos traficantes e dos terroristas. Não vai nem travar o afluxo de refugiados, nem dar segurança aos nossos cidadãos.

A Europa é do que mais precisamos para partilhar obrigatoriamente informação e prevenção contra o terrorismo e para partilhar obrigatoriamente o esforço de acolhimento dos que nos pedem asilo.

  Zdzisław Krasnodębski (ECR). – Panie Przewodniczący! Wydaje mi się, że niektórzy koledzy, gdy mówią o prawie, mają na myśli anarchię, a w swoim godnym podziwu idealizmie tracą poczucie rzeczywistości. Chciałbym jednak spytać przedstawicieli Rady, Komisji i szanownych kolegów, jak wyobrażają sobie mechanizm realokacji bez elementu przymusu, skoro krytykuje się także tu na tej sali przymusowe pobieranie odcisków palców i przetrzymywanie uchodźców w miejscach odosobnienia. Realokacja nie będzie mogła się odbyć bez użycia przymusu, uchodźcy musieliby być przymusowo przewożeni z jednego kraju, do którego wcale nie zmierzali, i zatrzymywani w tych krajach, w których nie zamierzali żyć, bo, jak wszyscy wiemy, dążą i wybierają pewnego typu kraje. Nie chcą mieszkać w Bułgarii, w Polsce, na Litwie tylko w Szwecji i w Niemczech.

  Inês Cristina Zuber (GUE/NGL). – Senhor Presidente, o uso de força contra os requerentes de asilo é uma vergonha, tal como é o uso de força contra os migrantes, em geral. Que não sirva esta discussão para selecionar os seres humanos que são ou não passíveis de serem violentados. As agressões e detenções na Hungria, na Polónia, na Bulgária, são hediondas. As pessoas que atravessaram a Bulgária por via terrestre denunciam a utilização de cães, de material de visão noturna e de disparos com armas de fogo, para além de detenções e prisões em condições infra-humanas, durante vários dias.

Mas também é hedionda a forma como a Turquia, por exemplo, tem empurrado à força os sírios para dentro do território sírio, zona de guerra, depois de os deterem em locais isolados e em segredo. A Turquia, a quem a União Europeia quer pagar milhões para cuidar dos refugiados que rejeita. No mar Egeu, embarcações que transportavam migrantes e refugiados foram atacadas de forma violenta, alegadamente por forças de uma guarda costeira, tendo-lhes sido retirado os motores e perfurado os cascos.

Quem são estas forças? Dos Estados-Membros ou da União Europeia?

  Soraya Post (S&D). – Herr talman! Jag skulle vilja börja med ett konstaterande. Ingen människa är illegal.

Den diskussion om flyktingpolitiken som pågår inom EU är inte gynnsam för vår syn på andra människor. Uttalanden om att vi måste förstärka gränserna och att EU måste sätta ett tak för antalet flyende människor, och att vi talar om flyende människor i volymer, gör att de lätt förlorar sitt människovärde i allmänhetens ögon.

Vi har ett ansvar att leda - inte att sitta i affekt. Det påverkar hur flyende människor behandlas, inte minst i gränsområdena. Vi vet att det förekommer att flyende människor behandlas som brottslingar och boskap vid gränsövergångar. Det är en skam för EU och det är också olagligt.

Varje land är skyldigt att respektera de mänskliga rättigheterna för alla individer som befinner sig på dess territorium, och det är olagligt att frihetsberöva människor utan orsak. Det är olagligt att använda våld mot människor som vill nyttja sin rätt att söka asyl. Det är olagligt att inte behandla människor som människor. EU har ett stort ansvar i denna fråga.

Vi har en gemensam asylpolitik, och kommissionen måste se till att länderna följer denna lagstiftning. Det behövs en fungerande och oberoende övervakning av ländernas och EU:s gränsbevakningsmyndigheter, som borde arbeta förebyggande och behandla klagomål. EU:s myndigheter måste prioritera att mänskliga rättigheter respekteras där de arbetar och sprida en god praxis på det här området.

Om vi inte klarar av att behandla flyende människor som människor så är det förr eller senare vårt eget människovärde som står på spel.

  Νικόλαος Χουντής ( GUE/NGL). – Κύριε Πρόεδρε, αγαπητοί συνάδελφοι, τούτο το χρόνο, το 2015, γιορτάζουμε τα 65 χρόνια από την σύναψη της Ευρωπαϊκής Σύμβασης των δικαιωμάτων του ανθρώπου, υπό τη σκιά πολέμων, τρομοκρατίας και χιλιάδων προσφύγων. Η καταστολή, η αστυνομική βία κατά των προσφύγων, οι φράχτες, η δημιουργία hotspots – στρατοπέδων συγκέντρωσης είναι ντροπή για την Ευρωπαϊκή Ένωση και τα κράτη μέλη της. Παραπέμπουν σε άλλες, σκοτεινές περιόδους της Ευρώπης που κανένας δημοκρατικός πολίτης δεν θέλει να αναβιώσουν. Το σύστημα του Δουβλίνου παραβιάζει δικαιώματα, χώρες όπως η Ιταλία και Ελλάδα έχουν μετατραπεί σε αποθήκες ανθρώπων και το ερώτημα για το παρόν και το μέλλον της Ευρώπης, με τις αποφάσεις που υιοθετήθηκαν, γίνεται ολοένα και πιο οδυνηρό.

Παραδείγματος χάρη, η δημιουργία της νέας Frontex εξασφαλίζει άραγε τα δικαιώματα των αιτούντων άσυλο; Δεύτερο, έναντι ποίου θα μπορούν να προσφύγουν όσοι αδικήθηκαν ή τους κακομεταχειρίστηκαν; Τρίτο, πώς εξασφαλίζονται τα εθνικά κυριαρχικά δικαιώματα; Δυστυχώς, η αλήθεια είναι τραγική, η Ευρωπαϊκή Ένωση κινείται οριακά ως προς το διεθνές δίκαιο, μεταθέτοντας τις ευθύνες και στοχοποιώντας τα κράτη μέλη της. Οι πολιτικές ευθύνες και οι ενοχές της Ευρωπαϊκής Ένωσης δεν μπορούν να καλυφθούν κάτω από την πίεση μικροπολιτικών συμφερόντων, εθνικιστικών περιχαρακώσεων και ακραίας ρητορικής.

Procedura "catch-the-eye"

  Ivan Jakovčić (ALDE). – Gospodine predsjedniče, ono što si trebamo jednom jednostavno reći je da je svih nas iznenadila ova migrantska kriza i da smo naravno u tom kontekstu često znali improvizirati i donositi odluke koje nisu bile sustavne. Jer moramo si reći da Dublinski sustav ne funkcionira, ne postoji. To je potpuno jasno.

Ali, ovdje želim vrlo jasno reći da zbog toga što smo bili nespremni ne možemo nikako prihvatiti sve ono što se dešava na mađarskoj granici ili što se dešavalo na mađarskoj granici, sve ono što se danas dešava na slovenskoj granici prema Hrvatskoj. Ne možemo prihvatiti izjave gospodina Tuska koje su potpuno neprimjerene.

U tom kontekstu, očekujem da se nagrade države kao što je Hrvatska, pa i Srbija i Makedonija koje su napravile vrlo dobre stvari za dolazak migranata u Europu. Na kraju krajeva, pravo na slobodu i pravo na azil zaista ima svaki čovjek.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η Ελλάδα έχει κατακλυστεί από χιλιάδες πρόσφυγες και παράνομους μετανάστες. Πάνω από 500 000 πρόσφυγες έχουν εισέλθει στη χώρα μου. Το καλοκαίρι επισκέφθηκα τη Σάμο, την περασμένη Κυριακή την Ειδομένη στα ελληνοσκοπιανά σύνορα, το Σάββατο θα επισκεφτώ τη Μυτιλήνη, επομένως, έχω εικόνα επιτόπια, «on the spot», του τι συμβαίνει και σας λέω ότι ο φτωχοποιημένος απ o τα μνημόνια ελληνικός λαός έκανε υπεράνθρωπες προσπάθειες φιλοξενίας των χιλιάδων προσφύγων. Η κριτική που ακούστηκε για την Ελλάδα είναι όχι μόνο άδικη αλλά και υποβολιμαία.

Αγαπητοί συνάδελφοι, o αριθμός των προσφύγων και των μεταναστών αυξήθηκε πολλαπλάσια από τη στιγμή που η κ. Merkel κάλεσε τους πρόσφυγες στη Γερμανία. Από τους 160 000 πρόσφυγες προς μετεγκατάσταση, τα κράτη έχουν ξεκινήσει τις διαδικασίες μόνο για 2 000 από τους μετανάστες και από τα 28 κράτη έχουν ανταποκριθεί μόνο τα 8. Επομένως, ας αναλάβουν τις ευθύνες τους τα κράτη μέλη της Ένωσης και ιδίως αυτά που ευθύνονται για τους πολέμους στη Μέση Ανατολή.

  Krisztina Morvai (NI). – Kiváló párhuzamot használt dr. Zétényi Zsolt ügyvéd kollégánk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nemrégi konferenciáján. Képzeljünk el egy nagyon gazdag céget, amelyik a kacsalábon forgó, gyönyörű luxuspalotájába meghív egy hatalmas külföldi delegációt. Amikor a hatalmas külföldi delegáció megérkezik, történetesen hétvége van és csak a portás van ott a kacsalábon forgó épületben. Mikor rémülten telefonál a főnökeinek, akkor azok azt mondják, hogy semmi probléma, vigye őket haza a saját lakásába, szállásolja el őket, etesse meg őket és gondoskodjon arról, hogy jól érezzék magukat. Pontosan ez történt velünk, egy olyan országgal, ahol 200-300 eurós havi fizetésekből, jövedelmekből élnek emberek. Önök voltak szívesek, élén Merkel asszonnyal, a főnökasszonyukkal és Németországgal behívni ide sok-sok millió menekültet, és most azt akarják, hogy a nyomorúságos helyzetben lévő országok vigyék el a balhét. Nem kérünk belőle, köszönjük.

  Ruža Tomašić (ECR). – Gospodine predsjedniče, često smo tijekom ove krize raspravljali o pravima izbjeglica i migranata i tražitelja azila, a sada je vrijeme da konačno razgovaramo i o obvezama koje uz ta prava dolaze. Najvažnija obveza je svakako poštivanje ustava i zakona države članice u kojoj se tražitelji azila trenutačno nalaze.

Svjesna sam iz kakve su užasne situacije ti ljudi pobjegli. Razumijem i da su neki među njima neprilagođeni našem načinu života i zakonima koji ga prate. Ali, unatoč tome smatram da bismo prema njima morali postupati jednako kao prema vlastitim građanima, bez posebnog tretmana. Zakon mora biti jednak za sve.

Iako je stanje s migrantima i tražiteljima azila u ovom trenutku vrlo kaotično, ne postoji nijedan razlog zbog kojeg bismo suspendirali vlastite zakone ili tolerirali prijestupe. Svi oni koji u Europi žele živjeti moraju znati da njihova prilagodba našem načinu života počinje onog trenutka kad stupe nogom na naše tlo.

  Elly Schlein (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, quello che abbiamo sentito sulla detenzione dei richiedenti asilo e sull'uso della forza per registrarli è preoccupante.

Ho visitato un centro di identificazione ed espulsione in Italia la settimana scorsa e ho potuto riscontrare che le persone che arrivano non vengono adeguatamente informate sui loro diritti, compreso quello di richiedere l'asilo. Vengono divise, discriminandole sulla base della nazionalità tra irregolari e ricollocabili, e tradotte in centri dove viene detto loro che siccome la richiesta è tardiva potranno essere trattenute fino ad un anno.

Le condizioni di vita in questi centri sono pessime, ci sono anche dei minori che nemmeno dovrebbero starci e il metodo di calcolo della loro età con l'esame del polso ha un margine di errore elevatissimo e si mostra del tutto inadeguato. Da ultimo, le persone si farebbero registrare se fosse data loro una prospettiva chiara sul loro futuro. Per questo il superamento di Dublino e il piano di ricollocamento è in gravissimo ritardo e doveva essere già partito.

(Fine della procedura "catch-the-eye")

  Christos Stylianides, Member of the Commission. – Mr President, I would like to thank colleagues for this very fruitful debate, for the very constructive and productive discussion. You know that my colleague Dimitris Avramopoulos, who is in charge of this subject, has already covered all aspects of these very challenging matters in his opening remarks, so I shall say a few words only.

The Commission is taking action to ensure full compliance with EU law in the area of asylum, and the right to asylum is a fundamental right and of course this means respect of all aspects of the asylum legislation. This is very important. The Commission during the last semester has sent four reasoned opinions, 42 letters of formal notice and eight administrative letters in the field of asylum concerning the implementation of the Eurodac Regulation, and the transposition of compliance with the recast Asylum Procedures and Reception Conditions Directives. I would like to stress and to focus on this. The right to asylum is fundamental and of course this means respect of all aspects of the asylum legislation. The Commission remains fully committed to ensuring respect by Member States of human rights and dignity when they apply European Union law.

  Nicolas Schmit, président en exercice du Conseil. – Monsieur le Président, Mesdames, Messieurs les députés, je ne peux pas m'ériger en interprète des propos du président du Conseil européen, mais je lis dans la lettre qu'il a envoyée pour le Conseil européen de demain – je le cite, en anglais:

‘The protection of our external borders is not intended to scare off those who flee wars or persecution. Europe is a community of freedom and will always provide shelter for those in danger.’

Comme l'ont fait les commissaires, j'ai exposé le droit en matière de rétention, et il est clair que la rétention des demandeurs d'asile ne peut pas être vue, ni interprétée, en aucun cas, comme la règle. S'il y a des abus, s'il y a des situations où les règles européennes qui viennent d'être rappelées par le commissaire ou des règles internationales ne sont pas respectées, il faut engager des mesures, puisque la dignité humaine et les droits de l'homme ne peuvent être impunément violés.

Comme nous sommes un peu dans cette situation de crise, il serait peut-être utile de relire nos textes fondamentaux, ceux qui font de l'Union européenne ce qu'elle est, ce qu'elle devrait être. Ces textes, c'est, entre autres, la charte des droits fondamentaux. L'article premier de cette charte, que dit-il? Il dit que "la dignité humaine est inviolable. Elle doit être respectée et protégée". Que dit l'article 18? Que "le droit d'asile est garanti dans le respect des règles de la convention de Genève", etc. Voilà nos guides, et bien sûr que chacun doit respecter nos lois, nos règles, y compris ceux qui demandent l'asile.

  Presidente. – La discussione è chiusa.

Dichiarazioni scritte (articolo 162)

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – Minden válság egy lehetőség is. A migrációs válság egy lehetőség számunkra, hogy az EU vállalja önmagát és a számunkra fontos dolgokat helyezzük előtérbe. Azonban fontos, hogy ne az események irányítsanak bennünket, hanem felelősen mi irányítsuk az eseményeket. Meggyőződésem, hogy ha homokba dugjuk a fejünket és egymásra kezdünk mutogatni, ez nem a megoldás, hanem a káosz irányába visz bennünket. Schengennek meg kell maradni, azt mondjuk, miközben egyre több tagállam kéri a határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A szabad mozgás óriási érték. Ezek után csak azt nem értem, hogy miért probléma az, ha valaki eleget tesz az EU-s jognak, amit közösen hoztunk, és megvédi a schengeni határt.

Most éppen ezért indítanak ellenünk kötelezettségszegési eljárást. Túlbuzgóság, butaság, parancs? Nem tudni, mi volt a kiindulási pont. Egyet azonban tudok! Az egymásnak ellentmondó beszéd és intézkedés káros. Közös célunk, hogy ne kelljen félelemben élnünk a bűnözők és terroristák miatt. Ehhez szigorú és méltányos, betartható és betartott szabályokra van szükség. A jelenlegi folyamatban, a migrációs nyomás alatt az EU destabilizálódását el kell kerülni. Nem baj, ha őszinték vagyunk és nevén nevezzük a dolgokat, csak ez adhatja meg a lehetőséget a közös megoldásra. A meghozott intézkedések nem eléggé közösek, ezért végrehajthatatlanok. Ha valami nem jó válasz, akkor nem erőltetni kell a végrehajtást, hanem igazi közös cselekvést kell találni.

  Afzal Khan (S&D), in writing. – Asylum seekers are forced to flee their homes in hope of a better future, only to end up in detention centres which are severely overcrowded with appalling living conditions, offering inappropriate shelter. The lack of information about people’s cases and the lengthy application process leads to people being detained endlessly. Conditions and safeguards available to detainees who have committed no crime are, in many cases, worse than those of criminal detainees. Their plight is moreover aggravated by the numerous incidents wherein officers have abused their existing powers and used excessive force against detainees. All this has a negative impact on their well-being, especially after the hardship endured during their journey. We should better protect against unjust and abusive treatment in detention facilities, as well as other human rights violations. While promoting human rights, we in Europe must ensure that we ourselves reflect the very values we seek to promote globally.

  Cláudia Monteiro de Aguiar (PPE), por escrito. – A crise humanitária dos refugiados assume várias dimensões. Este debate expôs uma ação que tem sido recorrente nos diferentes Estados-Membros que recebem este fluxo de refugiados, a detenção e o uso de força arbitrário, pela simples razão de ser um requerente de asilo.

O pedido de asilo é um direito humano consagrado pela Convenção de Genebra para os refugiados. Por isso, a detenção deve apenas ser usada em último recurso e dentro de um período limitado de tempo. As condições para a detenção dos requerentes de asilo, enquanto aguardam a análise do seu pedido, estão descritas na Diretiva relativa às condições de receção dos requerentes de asilo. De referir que, no caso dos menores não acompanhados, estes só podem ser detidos em circunstâncias excecionais e devem ficar em locais próprios às suas necessidades e separados de adultos.

Por isso, caso os Estados-Membros não cumpram estas condições, a Comissão Europeia deve iniciar processos por infração aos Estados em causa. Numa situação humanitária desta dimensão, os Estados-Membros e as autoridades competentes devem ter consciência das fragilidades e marcas que estas pessoas transportam consigo. Devemos fazer respeitar os instrumentos existentes nesta matéria.