Resoconto integrale delle discussioni

Giovedì 27 ottobre 2016 - Strasburgo

6. Come può la PAC migliorare la creazione di occupazione nelle zone rurali (breve presentazione)

  Elnök asszony. – A következő pont Eric Andrieu által a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében benyújtott „Hogyan segítheti elő a KAP a munkahelyteremtést a vidéki területeken?” című jelentés rövid ismertetése (2015/2226(INI)) (A8-0285/2016).

  Eric Andrieu, rapporteur. – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, c'est la première fois en 54 ans que le sujet de l'emploi et de la PAC est directement abordé.

Nous sommes en plein paradoxe: le budget de la politique agricole commune représente pratiquement 40 % du budget de l'Union européenne et l'emploi est à l'aube de nos priorités, la première que nous avons actée au sein des instances de l'Union européenne.

Depuis plus de 50 ans, la politique agricole commune a modélisé l'agriculture en l'orientant vers l'intensification de sa ou ses productions vers les marchés internationaux et en développant les exploitations de plus en plus concentrées et spécialisées. Ces choix ont été marqués par un accroissement spectaculaire de la productivité du travail, qui a eu un impact considérable sur l'emploi agricole. En 1957, dans une Europe à six, les agriculteurs représentaient 20 % des actifs à l'échelle de l'Union européenne. Ils ne sont plus aujourd'hui que 4 % dans une Union à vingt-huit. Ces dix dernières années, nous avons perdu un quart de nos exploitations agricoles. Si nous poursuivons cette politique, nous ne pourrons pas attirer les jeunes dans les années à venir.

Par ailleurs, avec le temps, la PAC a peu à peu perdu de sa légitimité. Aujourd'hui, elle ne répond plus aux besoins des agriculteurs et elle est contestée par l'ensemble de nos citoyens européens. Les éléments qui ont longtemps structuré la politique agricole commune ne sont plus adaptés aujourd'hui, et le choix libéral appliqué à cette politique depuis les années 90 nous conduit dans une impasse. Ce modèle détruit de nombreux emplois dans la production et sur les territoires, et plus particulièrement sur les plus fragiles. Il nous faut repenser en profondeur la PAC, qui doit rester une politique commune pour toutes les agricultures européennes.

Nous sommes aujourd'hui confrontés à plusieurs défis: le défi alimentaire, le défi environnemental et climatique et le défi territorial.

Pour ce qui est du défi alimentaire, la PAC doit assurer en priorité la sécurité alimentaire des 500 millions de citoyens européens et donner à tous un accès à une alimentation suffisante en quantité et en qualité. La question de la santé humaine et de l'aspect nutritionnel doit être au cœur de la future réforme de la politique agricole commune. Un Européen sur deux a des soucis de surpoids ou d'obésité. Quant au cancer, les nouvelles formes de la maladie parmi les jeunes populations européennes, jeunes hommes ou jeunes femmes, surtout dans le milieu rural, ne peuvent pas nous laisser indifférents aux politiques que nous devons mettre en œuvre.

Le défi environnemental et climatique et le modèle productiviste nous montrent tous les jours leurs limites en matière de durabilité. Surtout, il est important de produire, mais de produire mieux en gérant de manière plus efficace et en protégeant mieux les ressources naturelles et la biodiversité, ce qui peut jouer un rôle positif pour le climat grâce aux sols. Cela suppose des mutations dans nos modes de production, qu'il faudra adapter à chaque région et à chaque écosystème.

Nous ne pouvons pas appréhender avec force le défi territorial. Il nous faut reterritorialiser l'agriculture. L'agriculture est une composante essentielle du développement des territoires ruraux et périurbains. Par ailleurs, ces territoires recèlent des ressources importantes permettant de diversifier les activités agricoles et sylvicoles. Il faut réinvestir dans les circuits courts, les économies circulaires et l'agriculture biologique.

Les réponses à ces défis amènent trois réponses particulières: une politique principale d'aide à l'installation des jeunes; une politique de régulation des marchés agricoles – il faut relégitimer les aides directes et cibler les petites et moyennes entreprises agricoles à l'échelle communautaire; une politique rurale développée qui rehausse l'ingénierie territoriale et, dans le domaine du commerce international, il faut réinvestir le marché européen.

„Catch the eye” eljárás

  Franc Bogovič (PPE). – Hvala za besedo, hvala tudi kolegu Ericu Andrieuju za poročilo, v katerem je poudaril zelo pomembno področje zaposlovanja in pa povezave tega zaposlovanja na podeželju s kmetijstvom.

Vsi sledimo tem trendom, ki so povsod po Evropi podobni, se pravi število kmetij se zmanjšuje, mlade je vedno težje zainteresirati za kmetijsko dejavnost. Zato mislim, da je eden izmed ukrepov, ki ga imamo v kmetijski politiki, to je ukrep za mlade kmete, eden tistih, ki je najkvalitetnejši, ki tudi daje najboljše rezultate. Kajti slovensko podeželje in seveda tudi evropsko podeželje prav potrebuje mlade, nova znanja, nove pristope, kajti bojim se, da se bo samo na star, tradicionalen način zelo težko upirati sodobnim trendom.

Sam mislim, da je tudi digitalizacija tista, ki bi jo morali skupaj z mobilnostjo na podeželju spraviti v kontekst kmetijske politike, regionalnih politik, in s tem tudi izboljšati zaposlenost na podeželju.

  Nicola Caputo (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, per attuare una strategia globale di ricambio generazionale è fondamentale che gli Stati membri diano ai giovani agricoltori prospettive concrete, utilizzando appieno gli aiuti del primo e del secondo pilastro della PAC. Per sostenere l'occupazione agricola bisogna investire in nuovi strumenti di gestione del rischio e della crisi, al fine di limitare gli effetti negativi della volatilità dei prezzi. Le filiere corte, che collegano gli agricoltori e i produttori locali, possono stimolare la creazione di occupazione in ambiente rurale, così come i regimi di qualità, le indicazioni geografiche e l'agricoltura biologica possono rappresentare opportunità di sviluppo importanti del settore agroalimentare e, quindi, di potenziale creazione di occupazione in ambito rurale. Auspicabile sarebbe che la PAC post 2020 preveda strumenti di ammodernamento e di investimento in grado di garantire la competitività in zone rurali puntando su agroalimentare, turismo, energia e servizi. Complimenti a Eric Andrieu per la ottima relazione.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κυρία Πρόεδρε, η Κοινή Αγροτική Πολιτική πραγματικά αντιμετωπίζει τεράστια προβλήματα. Ενώ υπάρχουν αρκετά κονδύλια που δαπανώνται από πλευράς Ευρωπαϊκής Ένωσης, εντούτοις έχουμε σήμερα προβλήματα στον αγροτικό τομέα. Σε όλη την Ευρώπη οι αγρότες διαμαρτύρονται. Το βασικό στοιχείο που πρέπει να αντιληφθούμε είναι ότι γίνεται πλέον μία απελευθέρωση των αγορών, επιτρέπεται να εισάγονται αδασμολόγητα αγροτικά προϊόντα από τρίτες χώρες. Και αυτό δημιουργεί πρόβλημα στην αγροτική παραγωγή, δημιουργεί πρόβλημα σε όλους τους ευρωπαίους αγρότες.

Ειδικότερα για την Ελλάδα, τα προβλήματα είναι πολύ πιο αυξημένα, διότι υπάρχει φορομπηχτική πολιτική που επιβάλλει η τρόικα, υπάρχει αύξηση στον φόρο του αγροτικού πετρελαίου, υπάρχει αύξηση στα αγροτικά πετρέλαια, εκμηδένιση των επιδοτήσεων, αλλά και κατασχέσεις, από πλευράς της κυβέρνησης, των επιδοτήσεων των αγροτών. Επιπλέον οι αγρότες μας συνολικά, και στην Ελλάδα και στην Ευρώπη, έχουν πληγεί από το εμπάργκο που έχει επιβληθεί στη Ρωσία. Επομένως πρέπει να ληφθούν τώρα άμεσα μέτρα για τους αγρότες.

  Ulrike Müller (ALDE). – Frau Präsidentin! Natürlich ist es wichtig, sich mit der Sicherung von Arbeitsplätzen in den ländlichen Räumen zu befassen, und dafür bedanke ich mich auch ganz herzlich beim Berichterstatter. Tatsache ist auch, dass die Gemeinsame Agrarpolitik in Teilbereichen weiterentwickelt werden muss und sich anpassen muss, um tatsächlich junge Menschen in den ländlichen Räumen zu halten und auch Arbeitsplätze im vor- und nachgelagerten Bereich zu schaffen.

Fakt ist aber auch, dass dieser Bericht sehr speziell auf die französische nationale Umsetzung der Gemeinsamen Agrarpolitik zugeschnitten ist und Dinge behauptet werden, die nicht für alle Länder zutreffen. Es sind zum Beispiel die entkoppelten Prämien angesprochen. Ich kann hier ganz deutlich sagen, dass bei uns in Deutschland in den Bergregionen 1,5 Mrd. EUR tatsächlich von den Gunstlagen abgeflossen sind und die kleinen Betriebe in den benachteiligten Regionen gestärkt werden.

Ich möchte auch noch das Sozialversicherungssystem ansprechen, das in Deutschland seit 1957 für landwirtschaftliche Betriebe besteht.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL). – Señora Presidenta; gracias al ponente por su magnífico trabajo.

Es lamentable que un debate tan importante como el futuro de la PAC pase tan desapercibido, como si la Unión Europea no gestionara los subsidios a la producción primaria y regulara los mercados agrícolas y ganaderos; como si la PAC no definiera el futuro del campo europeo: si las ayudas deben ir a los rentistas o a los auténticos agricultores o si debemos tolerar que no se imponga control alguno a la explotación de los jornaleros y trabajadores agrícolas.

La crisis del campo no es un problema coyuntural: es la consecuencia de la falta de regulación y apoyo a nuestra producción.

Necesitamos una agricultura y una ganadería vivas que cohesionen y vertebren las zonas rurales. Para ello, debemos proteger una actividad productiva digna y atrayente para quienes viven de ella, con normas sociales que se respeten y con precios mínimos que protejan a los agricultores de los abusos de la gran distribución.

Hay que garantizar el acceso a la tierra y proteger a nuestra producción del dumping global y de los tratados como el CETA o como el TTIP, porque sin agricultura no hay futuro.

  Bronis Ropė (Verts/ALE). – Noriu padėkoti pranešėjui Eric Andrieu už gerai parengtą pranešimą. Jo pateikiama vizija, ko Europos kaimui reikia iš dabartinės BŽŪP reformos ir naujosios BŽŪP po dvidešimtų metų. Europos kaimo problemos pasireiškia ne tik svyruojančiomis kainomis, išlaidų nepadengiančiomis ūkininkų pajamomis, tarpininkų piktnaudžiavimu, bet ir palyginti daug didesne bedarbyste negu miestuose. Turime labiau akcentuoti kaimo svarbą, kokybišką ir ekologišką maistą, švarią aplinką, tinkamą socialinę infrastruktūrą. Taip pat turime siekti lygių konkurencinių galimybių ūkininkams, visų pirma, per tiesioginių išmokų suvienodinimą visose Europos Sąjungos šalyse.

  Philippe Loiseau (ENF). – Madame la Présidente, je considère quant à moi que ce rapport part sur de bonnes intentions, mais qu'en réalité, il ne sert à rien. Il ne contient que des mesurettes. Aujourd'hui, la PAC est synonyme de ruine pour les agriculteurs européens. On dit souvent chez nous que l'enfer est pavé de bonnes intentions. Ce rapport est pollué par des revendications sur l'insertion des migrants sur le marché de l'emploi européen.

Il contient d'autre part des revendications sur la neutralité du genre. En outre, le titre a biaisé le rapport dès le départ, car compter sur la PAC pour créer des emplois est totalement paradoxal. C'est en fait la PAC qui a détruit une grande partie des emplois agricoles, plus particulièrement depuis 1992 et la réforme MacSharry, qui a eu une incidence, bien évidemment, sur les prix.

  Γεώργιος Επιτήδειος ( NI). – Κυρία Πρόεδρε, η εσφαλμένη τακτική της Ευρωπαϊκής Ενώσεως να υποτάξει για λόγους πολιτικής σκοπιμότητος τη γεωργική πολιτική στην πολιτική γειτονίας και να επιτρέψει την ανεξέλεγκτη και αθρόα εισροή αδασμολόγητων προϊόντων από τρίτες χώρες επιδείνωσε τα ήδη υπάρχοντα προβλήματα στην ευρωπαϊκή γεωργία και είχε ως αποτέλεσμα να μειωθεί ο αριθμός των γεωργών, των εισοδημάτων τους, αλλά και των θέσεων εργασίας σε αγροτικές περιοχές.

Σε τραγική κατάσταση στον τομέα αυτό βρίσκονται οι Έλληνες αγρότες, οι οποίοι υποφέρουν από τις επιπτώσεις των μνημονίων. Η γεωργία, ως σημαντικός παράγοντας της πρωτογενούς παραγωγής, μπορεί να καλύψει σε μεγάλο βαθμό τις επισιτιστικές ανάγκες των πληθυσμών των χωρών και, για τον λόγο αυτό, πρέπει να προσεχθεί. Πρέπει να ενισχύσουμε τις γεωργικές παραγωγές, πρέπει να εκμεταλλευτούμε τον γεωργικό και δασικό πλούτο και, επιπλέον, πρέπει να σταματήσουμε τον αθέμιτο ανταγωνισμό με τα προϊόντα των τρίτων χωρών. Έτσι, θα ενισχυθούν οι θέσεις εργασίας, γιατί θα παραμείνουν στην ύπαιθρο οι νέοι αγρότες και θα μπορέσει να υπάρξει ανάπτυξη.

  Krzysztof Hetman (PPE). – Pani Przewodnicząca! Przyznam szczerze, że przeczytałem ze zdumieniem tekst sprawozdania w pierwotnym kształcie, w którym kwestionowano podejście finansowe i ilościowe w produkcji rolnej i podawano w wątpliwość nowe technologie i rodzaje upraw. Ja pochodzę z Polski i chciałbym powiedzieć, że przed 1989 r. nawet komuniści w Polsce takich rzeczy nie podawali w wątpliwość.

Uważam jednak, że ten tekst dzisiaj jest nieco lepszy. Na pochwałę zasługuje przede wszystkim art. 51 mówiący o równych dopłatach bezpośrednich dla rolników w Unii Europejskiej. Jeśli chcemy budować sprawiedliwy rynek wewnętrzny, warunki działalności rolnej muszą być równe. Drugi filar wspólnej polityki rolnej powinien wspierać zrównoważony rozwój i dywersyfikację działalności na takie formy jak produkcja z zakresu energii czy małe i mikroprzedsiębiorstwa handlowe i usługowe.

  Jean-Paul Denanot (S&D). – Madame la Présidente, je voudrais tout d'abord féliciter très sincèrement le collègue Éric Andrieu pour sa vision de l'avenir en matière de politique agricole. Je pense que c'est essentiel pour l'avenir du monde rural en général, qui se structure, comme chacun le sait, autour des activités agricoles. J'estime également qu'il est indispensable, pour garder un monde agricole vivant, de garder les emplois qui vont avec.

Je crois que la future PAC doit effectivement privilégier l'emploi par rapport à l'hectare et que l'orientation donnée dans le rapport est très importante.

L'agrandissement des exploitations nuit à l'emploi. J'ai envie de dire qu'il faut plus de voisins et moins d'hectares à l'avenir pour les exploitations agricoles.

Je crois que ce monde rural aujourd'hui participe aux bons équilibres entre l'alimentation, la lutte contre le réchauffement climatique et le maintien d'un bon environnement.

Je crois que ce rapport va tout à fait dans le bon sens et je souhaite vraiment que l'ensemble des députés l'appuient.

  Ruža Tomašić (ECR). – Gospođo predsjednice, slažem se s izvjestiteljem da moramo ojačati ulogu i poziciju malih i srednjih obiteljskih gospodarstava u okviru Zajedničke poljoprivredne politike. Mala su gospodarstva srce europskog sela i čuvari tradicionalne proizvodnje i jamstvo opstojnosti života u ruralnim područjima.

No, nisam sigurna da je u okviru postojeće Zajedničke poljoprivredne politike moguće ostvariti ovaj ambiciozan cilj. Nažalost, ZPP je od svojih najranijih dana najskuplja, ali ujedno i najneučinkovitija, europska politika koju treba iz korijena mijenjati. A to je nešto čime se očigledno nitko ne bavi.

Izravna plaćanja poljoprivrednicima po hektaru dovela su do toga da se nagrađuje veličina posjeda, a ne produktivnost. Malima ide premalo novca, a veliki su se uljuljali, jer im je novac poreznih obveznika praktički zajamčen. To doista moramo mijenjati.

  Stanislav Polčák (PPE). – Paní předsedající, já bych se chtěl rovněž připojit k podtrhnutí významu a důležitosti zachování pracovních míst na venkově. Je nutno zdůraznit, že podle odhadů do roku 2040 bude přes 70 % evropského obyvatelstva bydlet v největších městech. Toto sestěhování je třeba našimi účinnými nástroji politik Evropské unie minimálně brzdit v tom směru, aby venkov skutečně se nevylidňoval a nesestěhovával jenom do aglomeračních oblastí. Toto riziko je velmi zásadní.

Na druhou stranu bych chtěl souhlasit s tím, co řekla kolegyně Müllerová. Podle mého soudu skutečně ta zpráva je příliš francouzská. Reaguje na zdejší problémy, ale ne zcela věrohodně popisuje situaci na celém evropském kontinentu. Mohu to dokladovat i na oslabování programu rozvoje venkova, které je právě v návrhu zprávy obsaženo. Já tuto zprávu považuji za spornou a nebudu ji podporovat.

  Maria Grapini (S&D). –Domnule comisar, Politica Agricolă Comună trebuie să ducă la creșterea numărului populației ocupate, dar constatăm contrariul.

În multe țări, satele sunt depopulate, terenurile nelucrate, fermele de animale închise pentru că fermierii nu mai sunt motivați. Din păcate, importăm produse toxice și de proastă calitate pentru cetățenii europeni pentru că nu avem politici de apărare comercială față de piețele terțe - recunoștea chiar ieri domnul Juncker.

Politica Agricolă Comună trebuie să fie corelată cu celelalte politici economice. Ca să creștem ocuparea în agricultură în rural trebuie să avem proiecte de dezvoltare a infrastructurii, să avem piețe de desfacere, o concurență corectă. Comisia Europeană trebuie să deschidă piețe terțe pentru vânzarea produselor.

Cum să mai avem zootehnie când laptele se vinde cu mai puțin decât se vinde un litru de apă, când producătorii nu-și pot vinde produsele? Fondul de coeziune trebuie dirijat spre zonele mai puțin dezvoltate.

De aceea consider că raportul este binevenit, dar nu trebuie să rămână doar pe hârtie.

  Julie Girling (ECR). – Madam President, with all due respect to our very hardworking rapporteur, I think this report is a missed opportunity. Rather than really focusing on the concrete recommendations on how CAP could contribution to creating jobs and growth in rural areas, we have ended up with a lengthy, repetitive and inconsistent report which completely lacks a coherent message, and that is reflected in the size of the voting list.

Of course there are positive elements in the report – highlighting the tools available to diversify and add value to agricultural activities, simplifying the CAP for individual farmers, providing better access to services – these are all issues on which I can absolutely agree, but there are so many points lost in this wish list of demands. This was supposed to focus on employment, and yet it talks extensively, with excessive criticism, of intensive farming as a dominant model. What is that? It is not relevant to the core point and it completely loses the core point in a lot of unhelpful wish lists.

  Csaba Sógor (PPE). – A mezőgazdasági termelők életére befolyással lévő körülmények rendkívül különbözőek az egyes tagállamokban, ezért a KAP 2020 utáni jövőjének tervezése során ezekre a realitásokra is tekintettel kell lenni. Míg egy átlagos európai mezőgazdasági termelő 12 hektár földdel rendelkezik, ez az adat például Romániában csupán 3,6. Ha az egyéni termelők, azaz a gazdák átlagos birtokméretét nézzük, az nálunk mindössze 2 hektár. Ez az adat Németországban 56, Franciaországban 54, Olaszországban 79, az Egyesült Királyságban 90 hektár. Az egyenlőtlenségek tehát óriásiak, nem is beszélve egyéb szempontokról, mint az értékesítési hálózatok megléte, a gazdák hitelképessége vagy a rendelkezésükre álló technológiai lehetőségek. Az európai gazdálkodási modell az élelmiszerbiztonságon és a vidéki területek kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésén alapszik. Ezen célok teljesülése azonban egyes tagállamokban veszélyben van.

(A „catch the eye” eljárás vége)

  Tibor Navracsics, Member of the Commission. – Madam President, on behalf of Commissioner Hogan, I would like to thank the rapporteur Mr Andrieu and the rapporteurs for opinion, Ms Lopez Bermejo and Ms Kostinger, for this report. I would also like to thank the honourable Members who contributed to this morning's debate on the report.

This report is a very useful contribution to the debate about the way in which the agri-food sector can realise its potential to contribute to growth and job creation in the EU over the coming years, particularly in rural areas where employment opportunities are not as plentiful. Just last month, more than 340 stakeholders, representing all shades of opinion and from all 28 Member States, gathered in Ireland and agreed on the Cork 2.0 Declaration entitled ‘A better life in rural areas’. I am particularly pleased to note that the European Parliament was well represented at the conference.

The document agreed is a shared blueprint for the development of rural areas and recognises the fundamental importance of agriculture, forestry and their related sectors for the economic and social development of viable rural areas and communities. The associated value chains of the agriculture and forestry sectors are engines of rural growth, providing jobs and livelihoods to tens of millions of Europeans. The EU’s Rural Development Policy plays a very important role in securing and creating jobs and growth in rural areas through investments in farm competitiveness, diversifying farm businesses, promoting innovative approaches, or fostering knowledge transfer. The unemployment rate in rural areas has shown a positive trend in recent years, with 2015 values already at the level of 2009.

Nonetheless, we can and must do more. For example, we need to significantly improve access to fast or ultra-fast broadband to allow rural areas to seize the opportunities of the digital society, like e-commerce. Commissioner Hogan is particularly focused on the issue of rural broadband and regards it as a priority for the further development of our rural communities.

Commissioner Hogan has also stressed the value of adding value through the achievement of quality recognition for high-quality agricultural products. This recognition will increase the added value for primary producers and is essential for boosting exports and therefore maintaining and creating jobs. It is encouraging to see how interest in achieving such status is increasing.

The Cork 2.0 Declaration recognises that bottom-up and locally-led initiatives should be rolled out to mobilise rural potentials. Integrated and participatory local development strategies based on approaches like Leader have proved their value and will be important to ensure dynamic rural areas as well as securing and creating jobs and growth.

Having created a vision for the development of rural areas and communities, one must make it happen, and that requires investment. Therefore, facilitating access to finance is crucial to encourage investment and the setting up of new enterprises. We also need to think beyond traditional means of finance and credit, which are often not available to young entrepreneurs. The use of innovative financial instruments has enormous potential in this area as a means of having a positive effect on job creation in rural areas. Indeed, the recent proposal accompanying the review of the MFF specifically includes provision to make access to finance easier for young farmers.

Europe is the world’s biggest agri-food trading region, with record export levels achieved in 2015 of EUR 129 billion, confirming the EU’s position as the world’s most important exporter of agri-food products. In the State of the Union address, President Juncker pointed out that trade means jobs. For every one billion euros of additional exports, 14 000 extra jobs are created across the EU, and more than 30 million jobs. One in seven of all jobs in the EU now depend on exports to the rest of the world.

The EU is also the world’s biggest importer of agri-food products. It is closely involved in global value chains and needs to rely on stable trade relations and functioning global markets. The agri-food sector is the largest provider of employment in the EU, with 44 million people employed.

Many of the challenges quite rightly identified in the report can be addressed with the tools already available in the common agricultural policy, in particular under the rural development policy. But we need to constantly ask ourselves if the policy is fit for purpose and how we can do better. Reflecting these questions, the Commission will now consult widely on the modernisation and simplification of the CAP, as included in the work programme for 2017 presented to this House on Tuesday.

I know that Commissioner Hogan welcomes and indeed looks forward to your suggestions. Together with the recent Cork 2.0 Declaration, they could be used to identify consistent ways to boost jobs, growth and investment in rural areas for the benefit, not only of our rural communities, but for the European economy as a whole.

  Elnök asszony. – A vitát lezárom.

A szavazásra ma, 2016. október 27-én 12.00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (162. cikk)

  Angélique Delahaye (PPE), par écrit. –Je remercie les rapporteurs pour le travail effectué. Ce rapport entend développer les emplois dans les zones rurales, c’est un projet louable! Il propose cependant une révision à mi-parcours de l’actuelle PAC qui n’est pas d’actualité. On ne peut pas se permettre aujourd’hui de modifier les règles du jeu à mi-parcours. Si l’objectif est la simplification, le meilleur moyen d’y parvenir est la stabilité. Réformer maintenant reviendrait à hypothéquer les réflexions de fond, qu’il convient de mener à l’occasion de la préparation de la prochaine PAC. De plus, ce rapport propose plusieurs mesures contestables. Il transforme la PAC en une politique d’aides sociales, ce n’est pas sa vocation. La PAC doit contribuer à créer et maintenir des emplois dans le secteur agricole et agro-alimentaire. Or, les propositions de réforme de ce rapport ne sont pas en adéquation avec les fondements de cette politique. Par ailleurs, le rapport prend position sur les accords commerciaux qui vont au-delà du sujet. En l’état actuel, il me semble difficile de soutenir ce rapport, même si je suis en faveur de son projet. Certaines idées sont des pistes de réflexions intéressantes qu’il faut approfondir.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. – Kifejezetten ellenzem azokat a törekvéseket, amelyek akár önkéntes, akár kötelező alapon a közös agrárpolitika költségvetési forrásaiból fedeznék a szociális és demográfiai változások okozta válsághelyzetek kezelését. Számomra kiemelten fontos, hogy a közös agrárpolitika forrásait ténylegesen a gazdák kapják. Ezért néppárti magyar képviselőtársaimmal együtt nem fogom tudni támogatni az Andrieu-jelentést. Ezt annak ellenére kell megtennem, hogy a szöveg erős és megfelelően finanszírozott közös agrárpolitikára tesz javaslatot, mely célkitűzés teljes mértékben megegyezik a magyar gazdák érdekeivel. Olyan rendelkezések is bekerültek azonban a jelentés tervezetébe, amelyek pont a KAP jövőbeni finanszírozását sodornák közvetlen veszélybe.

A jelentés 21. és 77. paragrafusai és az AI. preambulumbekezdés arra tesznek javaslatot, hogy a mezőgazdasági forrásokból szociális és demográfiai jellegű projekteket is támogassunk. Számunkra kiemelten fontos, hogy a közös agrárpolitika forrásait ténylegesen a gazdák kapják. Ezért nem engedhetjük, hogy akár önkéntes, akár kötelező alapon a közvetlen kifizetésekből vagy a vidékfejlesztési forrásokból fedezzük a szociális és demográfiai változások okozta válsághelyzetek kezelését. A szociális kérdések finanszírozásának nem a közös agrárpolitikában van a helye, ezért is került ki 2013-ban ebből a politikából a leginkább rászorult személyek uniós támogatása. Ugyanez a javaslat sajnos beemlésre került a strukturális alapok és a KAP gerincét adó uniós jogszabályok tervezett módosításába, az ún. omnibusz-javaslatcsomagba is. Itt is kiállunk majd a közös agrárpolitika megvédése mellett.

VORSITZ: MARTIN SCHULZ
Präsident