Acta literal de los debates

Martes 16 de mayo de 2017 - Estrasburgo

11. Situación de los cristianos en Oriente Próximo (debate)

  Presidente. – L'ordine del giorno reca la discussione sulla dichiarazione del Vicepresidente della Commissione/Alto rappresentante dell'Unione per gli affari esteri e la politica di sicurezza sulla situazione dei Cristiani in Medio Oriente [2017/2686(RSP)].

  Federica Mogherini, Vice-President of the Commission/High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy. – Mr President, on Palm Sunday, as you well remember, two Coptic churches were attacked in Egypt as worshippers gathered for mass. Forty-five people were killed and hundreds were wounded. Daesh terrorists claimed responsibility for the attack, because in their minds there is no room for the peaceful coexistence of different faiths.

I will start with just one of the terrible attacks on Christians in the Middle East and mention the response that this madness provoked, which was one of the best responses I have ever seen to one of these attacks. Just a week later, on Easter Sunday in Jordan, tens of Muslim youths stood guard to protect churches and Christian believers to make sure that they could celebrate their holiest festivity in peace and respect. I believe that these young people of Muslim faith, these young Jordanians, are Daesh’s worst nightmare. They show the real face of the Middle East and they honour hundreds of years of peaceful coexistence of different religious faiths in the Middle East. You will remember well the message that His Majesty the King of Jordan delivered in this very Chamber exactly along these lines.

When Pope Francis embarked on his historic visit to Egypt last month, he described Christians, Muslims and people of all faiths as fellow travellers. For thousands of years people of different religions have been fellow travellers in the Middle East, in Europe and in the rest of the word. At a time when freedom of religion or belief is coming under attack in many parts of our world, we have a duty first of all to preserve this diversity here in Europe as well. Religious or ethnic groups – Christians and others – are being forced to flee from lands they have inhabited for centuries. We can, and must, preserve the space for people of different backgrounds to be fellow travellers, sharing their land and their lives. Christianity was born in the Middle East. It belongs to the Middle East. Yet we know that entire Christian communities have been forced to leave their home countries and their region. The phenomenon is not new, but what is new is the trend that is now more worrying than ever. This is not only causing great human suffering to Christians as well as to many other minorities in the region but, if the Middle East loses its incredible diversity – that is a problem in itself – it would also lose its greatest richness. For this reason, the European Union is engaged on a daily basis to protect all minorities and every person’s human rights with concrete actions in several fields. I will mention a few of them.

First, we systematically raise freedom of religion and belief at different levels of our political dialogues, including in our human rights dialogues with countries in the Middle East. Together with a number of partner countries, we have developed what we call our partnership priorities in order to promote common interests. The protection of human rights is always part of our own priorities. In the second field of action we always condemn violence against religious or belief minorities with public statements and with private demarches. Public advocacy is not always sufficient, but it reminds all these community groups that they are not alone in this struggle. In the third field of action we work to ensure that freedom of religion and belief remains prominently on the global agenda and specifically on the UN agenda, featuring a strong human rights approach. In the fourth field of action the EU Special Representative, Stavros Lambrinidis, is doing an amazing job and keeps raising these issues in all his official visits and dialogues – most recently to Egypt, just to mention one country.

In May 2016, as a follow-up to the European Parliament’s resolution on the systematic mass murder of religious minorities by Daesh, we appointed Mr Figel' as the first Special Envoy for the promotion of freedom of religion or belief outside the European Union. In the fifth field of action we are seeking the broadest engagement of relevant regional actors and international organisations. Preserving diversity is, first and foremost, a Middle Eastern interest, so we will not stop working to protect all minorities. But we are not alone in this task and we look for cooperation with our partners.

Sixth, we are providing very concrete financial support to local communities and minorities through the European Instrument for Democracy and Human Rights. The 2016 global call for proposals addressed the rights of persons belonging to minorities, and the new call on freedom of religion or belief will be launched in 2017, aiming at supporting local and international civil society organisations in promoting mutual tolerance and understanding. We are also providing support to Christians in countries where they are facing a precarious situation. In Iraq, for example, we are making sure that our projects for stabilisation also deliver on the needs of Christian communities.

Last, but certainly not least, we are fighting terrorism through security cooperation, with our work to end the conflicts in our region, and by addressing the social, economic and cultural roots of radicalisation. In this work we also have a duty to get the narrative right and also to represent the best face of the Middle East: the face of diversity, the face of those Muslim young people protecting Christian churches. We must give voice, if I can quote Pope Francis in Italian:

..."non solo alla inciviltà del conflitto, ma anche alla civiltà dell'incontro".

The narrative is important: to dismantle the narrative of those who believe that there is no space for living together either in the Middle East or elsewhere. Even in Syria – we were discussing this a few minutes ago – in the middle of the most violent conflict of our times, we hear stories of Christian and Muslim neighbours helping each other to make it through the war. The different religious groups and minorities – identities, groups – in Syria will have the major responsibility of trying to bridge the differences, the hate, and the difficulty of starting to live together again once the conflict is over.

There is still room for hope. A future of diversity for the Middle East is possible, and we believe that this is work which we can do together with our partners, both globally and in the region. That is the commitment of our European Union: protecting and offering the perspective of diversity and unity.

  Presidente. – I servizi della Presidenza mi informano che siamo in grandissimo ritardo sulla tabella di marcia, dopo questo dibattito dovranno svolgersene altri cinque e quindi non è possibile, per questo dibattito, utilizzare le "blue card".

  Cristian Dan Preda, au nom du groupe PPE. – Monsieur le Président, quand on parle des chrétiens du Moyen-Orient, on pense tout d’abord – Mme la haute représentante aussi – aux coptes d’Égypte. C’est vrai, leur situation est inquiétante. Cette communauté a été sauvagement frappée par une série d’attentats. Il faut bien entendu que leur sécurité soit renforcée et les autorités égyptiennes font des efforts dans ce sens-là.

Je crois qu’il faut inscrire cette problématique dans un contexte plus large de persécution des chrétiens au Moyen-Orient et c’est la raison pour laquelle notre groupe politique a demandé à avoir ce débat, et non pour parler uniquement des coptes. Il faut savoir que la proclamation du califat par le groupe connu sous le nom de Daech, ou ISIS, fait non seulement partie de la guerre entre chiites et sunnites, mais est aussi dirigée contre les chrétiens. C’est un fait, Daech vise systématiquement les chrétiens et on a utilisé à bon droit le terme de génocide parce qu’il s’agit justement d’une volonté de détruire les communautés chrétiennes.

Comme Mme la haute représentante l’a également dit, la disparition des chrétiens au Moyen-Orient serait un drame qui marquerait la fin de la différence et des sociétés diverses. Je crois que nous sommes tout à fait d’accord et je pense qu’il faut absolument que nous l’empêchions. L’Union européenne peut agir sur plusieurs fronts, notamment en luttant contre l’instrumentalisation de la religion dans les conflits.

Nous devons être intransigeants sur le respect et la mise en œuvre des dispositions du droit international en matière de liberté religieuse, mais, pour ce faire, il faut reconnaître la nature de ce conflit.

  Arne Lietz, im Namen der S&D-Fraktion. – Herr Präsident, Frau Hohe Beauftragte! Ich bin als Christ in der sozialistischen Diktatur in einem oppositionellen Pfarrhaushalt groß geworden. Dabei habe ich selbst in Familie und Freundeskreis erlebt, was es bedeutet, wenn ein politisches System in die Persönlichkeits- und Freiheitsrechte von Menschen eingreift und diese deswegen sogar das Land verlassen. Ich begrüße es, dass wir uns heute hier mit der Lage der Christen im Nahen Osten befassen. Allerdings möchte ich diese Debatte als Chance nehmen, um die Freiheit aller Religionen im Nahen Osten und in anderen Teilen der Welt einzufordern.

Hierbei möchte ich auf drei Punkte eingehen. Punkt eins: Die Religionsfreiheit ist eine unabdingbare Voraussetzung für die demokratische Entwicklung im Nahen Osten. Angesichts der religiösen Pluralität im Nahen Osten ist die Achtung der Religionsfreiheit unverzichtbar für ein friedliches Zusammenleben, so wie es die Hohe Beauftragte gerade gesagt hat. Ich fordere die EU auf, gegenüber Ländern wie Saudi-Arabien und Katar für die Rechte von Nicht- und Andersgläubigen einzutreten, die dort leider mit Füßen getreten werden. Auch in Ägypten bleibt die Lage der koptischen Christen prekär. Die Kriege in Syrien und Irak haben zum Exodus besonders von Christen und Jesiden geführt. Diese Beispiele stehen im Kontrast zu Tunesien, wo sich die neugewählte Regierung für religiöse Toleranz ausgesprochen hat. Dafür verdient sie die Unterstützung der Europäischen Union.

Zweitens: Bildung und interreligiöser Dialog müssen gestärkt werden. Ein wichtiger Aspekt der internationalen Unterstützung wurde von Papst Franziskus bei seinem letzten Besuch in Ägypten deutlich gemacht. Er betonte, dass Bildung und auch religiöse Bildung gestärkt werden müssten, um den interreligiösen Dialog zu fördern und zum friedlichen Zusammenleben beizutragen. In diesem Bereich kann und sollte die EU sich auch mehr engagieren.

Drittens: Das Recht einer oder keiner Religion anzugehören, ist universell und muss Maßstab der EU-Außenpolitik sein. Artikel 18 der Allgemeinen Erklärung der Menschenrechte legt diese Universalität der Religionsfreiheit fest. In diesem Haus gibt es dazu einen breiten Konsens. Auf meine Initiative haben der Kollege Rainer Wieland ich 2015 einen Aufruf zum aktiven Handeln gegen die weltweite Verfolgung religiöser Minderheiten und für die Verteidigung der Religionsfreiheit als Menschenrecht veröffentlicht. Diesen Beschluss haben Mitglieder dieses Parlamentes aus 28 Ländern unterstützt.

Als Letztes möchte ich das Beispiel der Verleihung des letzten Sacharow-Preises erwähnen. Das Europäische Parlament hat zwei Vertreterinnen der jesidischen Minderheiten im Irak und in Syrien hier eindeutig unterstützt.

  Charles Tannock, on behalf of the ECR Group. – Mr President, I have a long association with the Coptic Christians in Egypt through its large diaspora community living in London. The attacks of last month against two Christian churches in Egypt were the latest in a series of atrocities. These remind us not only of the continued security risk that Egypt faces from Al-Qaeda, particularly in the Sinai, but also of the wider plight that Christians as communities face across the entire Middle East.

There are around 30 million Christians living in the region, the largest numbers based in Egypt, Lebanon and Syria. The Syrian civil war has tragically seen tens of thousands of Christians displaced and fleeing for their lives as Isis has deliberately targeted them both there and in neighbouring Iraq where, on a visit two years ago, I met a number of Assyrian Christian IDPs. I would like to take this opportunity to praise the efforts of the KRG in providing shelter for Christian refugees housed within its territory.

Whilst I of course also welcome the support from EU Member States that has been given and offered to Christian refugees from the Middle East, I believe that it is important that we recognise that such expulsions of Christians is precisely the aim of groups like Isis, who wish to see a Middle East free of all non-Sunni Muslim religious minorities. Our efforts should therefore concentrate on establishing safe haven autonomous regions within the Middle East, such as in the Nineveh Plains in Iraq, and supporting communities to rebuild their lives and defend themselves in the places that their civilisation has been rooted for over two millennia. With some five million refugees and IDPs uprooted from their homes due to the conflicts in Iraq and Syria, it is easy for the plight of the Middle East Christians to be forgotten.

  Hilde Vautmans, namens de ALDE-Fractie. – Mevrouw Mogherini, ik wil u graag bedanken voor de boodschap van hoop die u hebt gebracht in het bijzonder moeilijke debat dat we vandaag weer moeten voeren. U spreekt een boodschap van hoop uit, niet alleen voor de christenen, maar voor alle religieuze groeperingen die vandaag het slachtoffer zijn van vervolging, discriminatie, geweld en moorden.

Wat de door u aangehaalde punten betreft, moeten we blijven hameren op godsdienstvrijheid en als Europa de kar trekken voor de eerbiediging van de mensenrechten wereldwijd. Dat zijn de dingen die we als Europa, als Europese Unie, moeten blijven doen. Daar moeten we op inzetten. Vandaar dat ik heel blij ben met de punten die u hebt opgesomd. Voorts wil ik beklemtonen dat we moeten inzetten op het bestraffen van de daders. Zolang we straffeloosheid laten bestaan, zullen discriminatie en geweld blijven voortduren. Ook daar moeten we als Europa op inzetten. Het is een teken van echt respect voor de mensenrechten dat je de daders van discriminatie en moorden tot de orde roept.

Tot slot, mevrouw Mogherini, weet u dat wij als liberalen heel veel belang hechten aan vrede en stabiliteit in de regio. Ik weet niet hoe vaak ik hier met u het debat al heb gevoerd over het Midden-Oosten, over Israël en Palestina. Wel, aanstaande donderdag zullen wij een belangrijke resolutie ter stemming voorleggen. De onderhandelingen daarover vinden morgenochtend plaats en we zullen ons met alle partijen heel hard inzetten om bij Israël en Palestina nog eens voor die tweestatenoplossing te pleiten. Als we die stap zetten, zal het geweld volgens mij afnemen en zal er misschien vrede komen, waardoor ook de religieuze minderheden in vrede naast elkaar kunnen leven. U hebt alleszins onze steun om verder te gaan en in de rest van de wereld voor de mensenrechten te blijven pleiten.

  Jaromír Kohlíček, za skupinu GUE/NGL. – Ve východní části Maghrebu a Mašreku je situace všech minorit, ať už náboženských nebo národnostních, v posledních letech velmi složitá.

Většina těchto zemí je osídlena již více než 8 000 let a vždy v průběhu válečných konfliktů utrpělo obyvatelstvo, ať už na venkově či ve městech, velké škody. Přesto se zde po staletí vyvíjely v symbióze a ve vzájemném dotýkání desítky různých náboženství a etnických skupin. V posledních letech s nástupem radikálního islámu se situace všech menšin výrazně zhoršila. Každý, kdo neodpovídá představám radikálních hnutí, např. Islámského státu, může být podle jeho vládnoucích činitelů zavražděn, mučen, znásilněn nebo jinak zotročen. Často jde o nucenou konverzi.

Největší z těchto ohrožených skupin jsou křesťanští Koptové. V některých částech Egypta se prosazování těchto myšlenek ujaly tradičně odbojné kočovné kmeny a tato situace vedle životní nejistoty křesťanů i menšinových islámských směrů ohrožuje stabilizaci ekonomiky země. Kroky egyptské i jiných vlád proti tomuto nebezpečí bychom proto měli podpořit.

  Bodil Valero, för Verts/ALE-gruppen. – Herr talman! Precis som redan har sagts har ju konflikter, förföljelse och diskriminering drivit tusentals kristna, men också andra religiösa minoriteter, från sina hem, och många har tvingats söka skydd i EU.

Även om de kristna har levt i Mellanöstern i över 2 000 år, så är de nu bara tre till fyra procent av regionens befolkning. Det är en minskning från 20 procent för hundra år sedan.

I Sverige lever idag cirka 120 000 personer från den etno-kristna gruppen assyrier/syrianer/kaldéer med ursprung från Turkiet, Syrien, Irak och Libanon. Många kom redan under 70-talet, men ett stort antal har anlänt nyligen.

Men medan diaspororna i Europa växer är de kristnas fortsatta existens i Mellanöstern allvarligt hotad. Men krigen i närområdet kommer någon dag trots allt att ta slut, och då måste vi ha beredskap att ge stöd till en återuppbyggnad och möjlighet till alla dem som vill återvända till sina hem att göra det.

Men för att det ska vara möjligt måste alla religiösa och etniska minoritetsgrupper få både rätt och möjlighet att leva i sina historiska och traditionella hemländer i värdighet, jämlikhet och trygghet, och åtnjuta sina demokratiska, mänskliga och politiska rättigheter.

Fru Mogherini berättade redan om allt som vi gör, och det är väldigt bra. Men vi kan också vara en stor bidragande del i att främja den politiska dialogen. Främst kanske genom att erkänna de många etniska och religiösa grupper som härstammar från och lever i området, men också att låta dem göra sin röst hörd i politiska förhandlingar och diskussioner om deras hemländers framtid och återuppbyggnad. Tack!

  Margot Parker, on behalf of the EFDD Group. – Mr President, Madam High Representative, this is not the first time that I have stood in this Chamber to draw attention to the terrible suffering of Christian communities throughout the Middle East. It would appear that, far from major moves being made to alleviate that suffering, it is doomed to continue.

Only this Easter, speculation increased over whether or not Christianity had a future in the Middle East. These are ancient communities, existing since the earliest foundations of the faith, and it is a daunting prospect that we could let Asian communities wither in the face of the growing radical Islamism throughout the region.

Whilst the bombings of the Coptic Church in Egypt by Islamic State were a tragedy, the support by the Egyptian Government is a model that should be emulated throughout the region. The attack was not just on a community but on all Egyptians. We must continue to draw attention to the situation of Christians and to make sure that more is done to prevent the destruction of these ancient communities.

  Franz Obermayr, im Namen der ENF-Fraktion. – Herr Präsident! Ich bin sehr froh, dass wir heute mit Frau Mogherini die dramatische Situation der Christen im Nahen Osten erörtern können. Unmittelbarer Anstoß für mich, diesen Tagesordnungspunkt zu beantragen, waren die schrecklichen Terroranschläge gegen koptische Christen zu Ostern in Ägypten. Aber auch in diesem Zusammenhang müssen wir uns die Frage stellen, warum im 21. Jahrhundert – nach rund 2 000 Jahren – die Christen im Nahen Osten dieser schrecklichen Verfolgung ausgesetzt sind.

Es sind nicht nur IS, Al-Qaida, Al-Nusra – bestens gefördert übrigens von Saudi-Arabien –, die hier verantwortlich sind. Wir können festhalten, dass ein immer fanatischer werdender, aggressiver Islam auch seinen Teil dazu beiträgt. Das kann man auch an Organisationen wie der Muslimbruderschaft festmachen. Denn die Scharia toleriert letztlich keine christliche Minderheit und schon gar nicht die Religionsausübung derselben. Trotzdem hofieren auch das Europäische Parlament und die Kommission europäische Ableger der Muslimbrüder wie zum Beispiel die Organisationen ENORB oder FEMYSO. Man gibt Geld – 85 000 Euro für eine Broschüre für islamische Jugendorganisationen oder gar 450 000 Euro für ein Scharia-Projekt in Irland. Und man lädt auch hier im Haus eine Ex-FEMYSO-Präsidentin in den LIBE-Ausschuss ein, um sie zum Thema Islamophobie reden zu lassen. Man hätte sehen können, dass deren Facebook-Konto vor Kontakten zu Hamas und radikalen Muslimbrüdern strotzte.

Was werden sich bei so viel Ignoranz wohl unsere assyrischen, aramäischen und koptischen verfolgten Christen denken? Man muss sich auch wirklich fragen: Ist der Westen wirklich klar im Kopf? Die Christen im Orient fühlen sich von Europa letztlich im Stich gelassen, brauchen aber mehr denn je unsere materielle, aber auch ideelle Unterstützung.

Bitte handeln wir rasch! Beten allein wird wohl zu wenig sein.

IN THE CHAIR: MAIREAD McGUINNESS
Vice-President

  Bruno Gollnisch (NI). – Madame la Présidente, libérer, protéger, reconstruire: ces trois objectifs devraient être les nôtres sur la question des chrétiens d’Orient, que nous abordons aujourd’hui.

Libérer les chrétiens d’Orient de la gangrène qui les menace directement. Nous ne pouvons pas tout faire, mais nous pouvons demander qu’ils disposent enfin de la liberté de religion, de la suppression du délit de blasphème dans les États musulmans avec lesquels nous avons des relations diplomatiques et de la suppression de la mention de la religion sur les documents d’identité.

Protéger, car sans une paix durable pour les peuples du Proche et du Moyen-Orient, nous savons que nous serons peut-être, un jour, les prochaines victimes. Envoyons des observateurs internationaux ou facilitons leur envoi.

Reconstruire, enfin, car ces peuples et ces communautés n’aspirent pas à migrer chez nous. Elles n’aspirent pas à quitter leur terre mais, bien au contraire, à y rester ou à y retourner lorsqu’elles ont été contraintes de la quitter.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE). – Señora presidenta, señora alta representante, señorías, más de 200 millones de personas son perseguidas por su fe religiosa —cristianos— en todo el mundo.

El año pasado —el año 2016— fue un año nefasto en el que murieron 90 000 cristianos. Es evidente que con la autoproclamación del Califato y del Estado Islámico este hecho lamentable se ha hecho mucho más visible y las imágenes de veintiún cristianos coptos en las playas de Libia, en el año 2015, dieron la vuelta al mundo. En diciembre de 2016, hubo otro atentado en El Cairo, donde murieron veinticinco personas y más de cuarenta y tantas fueron heridas. La alta representante nos ha recordado los atentados del Domingo de Ramos.

Y es cierto que hay una disminución dramática de la presencia de cristianos en la región. En el año 2003, en Irak había un millón de cristianos; hoy, hay solamente 300 000. En el conjunto de Oriente Medio —se ha recordado por alguna de las personas que han intervenido, que me han precedido en el uso de la palabra—, la población en Oriente Medio de cristianos era del 9 %; hoy, es menos del 2,9 %.

Por lo tanto, ante este cuadro, señora presidenta, tenemos que reaccionar y tenemos que, desde luego, mantener —como ha dicho la alta representante— este tema en lo más alto de la agenda. Y, desde luego, tenemos que movilizar todos los recursos —que son muchos, como nos ha expuesto la alta representante— para tratar de garantizar el derecho de las minorías étnicas y religiosas.

Termino, señora presidenta, diciendo que hay que apoyar también proyectos como el del obispo de Kirkuk, que ha creado una universidad con todas las confesiones religiosas donde están todos los refugiados de Mosul.

  Francisco Assis (S&D). – Senhora Presidente, Senhora Alta Comissária, a existência de comunidades cristãs no Médio Oriente remonta ao próprio momento da origem do cristianismo. Aliás, foi em muitas dessas comunidades que se operou a primeira aproximação entre a religião cristã e o pensamento filosófico clássico.

Os cristãos que representavam há um século cerca de 20% estão hoje reduzidos a 3 ou 4% da população da região. Especialmente nos últimos 15 anos, os cristãos no Médio Oriente têm sido alvo de discriminação, perseguição e violência que redunda muitas vezes no exílio ou na morte.

Os ataques terroristas levados a cabo contra as minorias religiosas nesta zona do globo não são novos, nem sequer exclusivos da religião cristã. Os muçulmanos que professam outras conceções do islamismo são, aliás, as principais vítimas de algum tipo de extremismo islâmico. Lá, como cá, o terrorismo usa de uma violência atroz, amedronta, desumaniza e, por fim, mata.

Nos territórios ocupados pelo Estado Islâmico a comunidade cristã é sujeita a humilhações e a pressões absolutamente aviltantes visando a sua conversão ao Islão. As populações são chacinadas, as mulheres são violadas e transformadas em escravas sexuais. Fora destes territórios são levados a cabo ataques terroristas que matam crentes no local sagrado de culto. Todos nos recordamos, como já aqui foi referido, dos recentes ataques terroristas no Egipto, duas explosões no domingo de ramos, uma dentro de uma igreja, outra à porta de um outro local de culto católico, 45 mortos e mais de 100 feridos.

A guerra entre sunitas e xiitas, a crescente influência do Islão nas instituições políticas e a desestruturação do Estado decorrente da guerra no Iraque contribuíram para um cenário de radicalização que põe em causa a integridade das minorias religiosas. A Europa deve empenhar-se absolutamente em prestar todo o apoio a estas comunidades cristãs que são tão violentamente perseguidas no Médio Oriente.

  Ryszard Antoni Legutko (ECR). – Madam President, as we just heard, 15 years ago there were about 2.3 to 2.5 million Christians in Iraq, and today there are about 200 000. In Lebanon we have one million Christian refugees from Syria. This is an official number, the unofficial number is twice as many. Two-thirds of Christians have left Syria. Are they safe in Lebanon? Hardly. Their future is uncertain, to say the least.

All in all last year, as we also heard today, about 80 000 or 90 000 Christians were murdered throughout the world. The number was down by half in comparison with the previous years. A success? I would not say so. All these numbers are terrifying.

So why is the reaction of the EU and the entire Western world so inadequate? One would think it is the West that should defend Christians because Christianity is a vital part of our civilisation. Without Christianity, we would not have existed. It is our sacred duty, as Christians, to defend Christians. If we do not defend them, no one will. So why are we not doing so?

One of the reasons lies in deep anti-Christian prejudices. In Europe, Christians have been an object of increasing discrimination, and one would hardly expect that this hostility to European Christians could result in a full-bodied defence of Christians elsewhere. The fact that this meek reaction by Europe can be explained does not make it less shameful.

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE). – Madam President, five months ago we awarded the Sakharov Prize to Nadia Murad to draw attention to the religious minority of the Yazidis, which has been the subject of a genocidal campaign by Daesh militants, but the senseless and heartless brutality of Daesh continues. The slaughter of Christians in Egypt, which we are debating today, once again disfigures the face of humanity, as Pope Francis correctly warned this week.

Ms Mogherini, I thank you for the strong comments you made today. I support you and hope your actions will be successful. Respect for fundamental and human rights is the core value of the European Union. Any violation of these rights, whether within or outside the EU, affects the democratic principles upon which our society is founded. All minorities, religious, ethnic or sexual, deserve our unstinting protection.

  Beatrix von Storch (EFDD). – Frau Präsidentin! Ich danke zunächst den Fraktionen, dass sie meinem Antrag zugestimmt haben, sodass wir das Thema Christenverfolgung heute hier auf der Tagesordnung haben.

Das Thema ist wichtig, weil es groß ist. Weltweit werden über 200 Millionen Christen wegen ihres christlichen Glaubens verfolgt. Nebenbei: Die EU hat letztes Jahr einen Sondergesandten ernannt für die Glaubens- und Religionsfreiheit, der genau hierfür zuständig ist. Ich frage mich also, wo der ist, und ich wundere mich, dass er ausdrücklich auf Betreiben der sogenannten Christdemokraten heute nicht hier ist.

Aber die wichtige Frage ist: Wollen wir Christen helfen? Und wenn wir helfen wollen, dann wie? Wir können nicht alle Flüchtlinge der Welt bei uns aufnehmen, wir müssen also auswählen. Und deswegen fordere ich: Wenn wir schon auswählen müssen, dann lassen Sie uns Christen bevorzugt aufnehmen!

  Mireille D’Ornano (ENF). – Madame la Présidente, Madame la Haute représentante, au début du vingtième siècle, un quart des habitants du Moyen-Orient étaient chrétiens. Ils sont aujourd’hui 3 %. Nous ne pourrons plus dire que nous ne savions pas. Bien sûr, les forces iraquiennes et coalisées progressent et remportent des succès en libérant des territoires iraquiens conquis par le groupe «État islamique» – au moment où nous parlons, Daech ne détient plus que 10 % de de la ville de Mossoul –, mais ces succès militaires ne doivent pas faire oublier la réalité.

Les chrétiens de Karacoche ont certes célébré Pâques 2017 dans leur ville, symboliquement. Pourtant, la plupart des populations de la région ne veulent pas ou ne peuvent plus revenir chez elles. En Iraq, où je me suis rendue l’année passée, les chrétiens ont été victimes de menées génocidaires et continuent de quitter leur pays. Aussi, si nous devons accueillir les chrétiens en souffrance, il est également de notre devoir de les aider, notamment dans la plaine de Ninive, à reconstruire leur ville. En effet, l’État iraquien est davantage préoccupé par ses arrière-pensées stratégiques dans le cadre du conflit sunnite-chiite que par le sort des chrétiens.

Face à la barbarie, l’Europe a l’occasion de parler d’une seule voix pour interpeller les consciences avant qu’il ne soit trop tard.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI). – Κυρία Πρόεδρε, οι διώξεις, οι προπηλακισμοί, οι δολοφονίες και ο βίαιος εξισλαμισμός των Χριστιανών που ζουν στη Μέση Ανατολή μπορούν να συγκριθούν με τη μαρτυρική περίοδο των πρώτων χρόνων του Χριστιανισμού. Συντελείται μια, κυριολεκτικά, γενοκτονία εναντίον των Χριστιανών, οι οποίοι οδηγούνται σε εξαφάνιση από το δημογραφικό, πολιτισμικό και θρησκευτικό χάρτη των Αγίων Τόπων. Σε επίσκεψή μου στη Μααλούλα της Συρίας έγινα αυτόπτης μάρτυρας της καταστροφής ανεκτίμητων κειμηλίων που προκάλεσαν ισλαμιστές στην ιστορική Μονή της Αγίας Θέκλας. Να σημειώσω ότι Χριστιανοί και μνημεία βίωσαν την ισλαμική βαρβαρότητα ενώ δεν πειράχτηκε κανένας μουσουλμάνος. Στα σκλαβοπάζαρα του ISIS, μια νεαρή Χριστιανή ή Γεζίντι, 10 έως 20 ετών, πωλείται για περίπου 150 δολάρια, ενώ νεαρές από 1 έως 9 ετών πωλούνται για 200 δολάρια. Όσοι μάχονται για την πολυπολιτισμικότητα και τα ανοιχτά σύνορα, ας αναρωτηθούν πόσο αξίζει η ανθρώπινη αξιοπρέπεια και η πίστη. Δεν χρειάζεται να με κατηγορήσει κανείς ως ισλαμοφοβικό και μη ανεκτικό. Προτιμώ να μην δέχομαι τη σφαγή και τον εξευτελισμό των χριστιανών από τους ισλαμιστές, παρά την πολιτική ορθότητα που προωθείται. Στη Μέση Ανατολή οδηγούνται σε αφανισμό οι χριστιανοί. Σειρά θα έχει τώρα και η Ευρώπη.

  Michèle Alliot-Marie (PPE). – Madame la Présidente, Madame la Haute Représentante, en ce qui concerne les chrétiens d’Orient, l’Union européenne doit dépasser les discours de bonnes intentions et les généralités polies sur les droits de l’homme.

Nous ne pouvons laisser Daech redessiner le Moyen-Orient et éradiquer les minorités chrétiennes.

Lorsque des musulmans sont attaqués dans le monde, les pays musulmans réagissent. Lorsque des juifs sont attaqués, Israël réagit. L’Europe, qui a des racines chrétiennes – que cela plaise ou non – doit, elle aussi, se faire entendre. Que va-t-elle dire alors que des chrétiens sont obligés de quitter les régions qui sont leurs terres d’ancrage traditionnel? Qu’allons-nous faire pour leur permettre de rester ou de revenir? Certes, l’Union européenne peut s’appuyer sur les autorités religieuses et sur des gouvernements locaux lorsqu’ils sont ouverts mais il faut aller plus loin. L’enjeu n’est pas simplement le respect des droits de l’homme, mais aussi la tolérance l’équilibre, la sécurité du Moyen-Orient et, à partir du Moyen-Orient, du monde entier. Il faut donc aujourd’hui agir concrètement. Madame la Haute Représentante, des moyens existent, mais au-delà des discours ou de certaines initiatives sur les droits de l’homme, qu’allez-vous réellement mettre en œuvre dans les domaines judiciaire, diplomatique, coercitif voire militaire pour permettre aux gens de rester ou de revenir chez eux?

  Javi López (S&D). – Señora presidenta, señora alta representante, hoy queremos no solo denunciar, sino subrayar la discriminación institucionalizada y la persecución que minorías cristianas están padeciendo en muchos países de Oriente Medio. Pero también querríamos recordar que eso también lo están padeciendo en algunos que son considerados aliados cercanos.

En Egipto, la minoría copta ha estado denunciando que no recibe seguridad, no se le proporciona seguridad suficiente. Como sabemos, ha habido terribles atentados sobre sus iglesias durante los últimos meses. En los países del Golfo, en varios países importantes del Golfo, la visibilidad del cristianismo está prohibida. Tajantemente prohibida. Y muchos cristianos, hoy, son en el Golfo migrantes, trabajadores migrantes especialmente vulnerables.

Tenemos que utilizar todas nuestras herramientas ―también las diplomáticas― para proteger a esas comunidades, pero recordando que son muchas, muchas las minorías discriminadas: yazidíes, chiíes en algunos países, kurdos, turcomanos. Son muchos, y algunos grupos suníes. La tolerancia es para todos.

  Bas Belder (ECR). – Spreken over de situatie van christenen in het Midden-Oosten roept vandaag vooral de klemmende vraag op of er voor hen nog een plaats en een toekomst is in de Arabische wereld. Of gaat de leus van verdrijving van joden en christenen, die na de liederen van de zaterdag op muren in Arabische steden wordt gekalkt, zich in de 21e eeuw daadwerkelijk voltrekken?

De gesel van islamistisch terrorisme waaronder christenen in het Midden-Oosten gebukt gaan, zwiept vandaag even goed over het Europese continent. Alleen al vanuit welbegrepen eigenbelang zou de Europese Unie zich duidelijk moeten opwerpen als de beschermer van christenen en andere minderheden in het Midden-Oosten. Dat betekent ook concrete steun verlenen aan hervormingsgezinde krachten. Het onderwijs binnen de moslimgemeenschap is daarbij heel belangrijk, want naar de woorden van een ervaringsdeskundige is totalitarisme op basis van het islamitische geloof de ergste onder alle regeringssystemen.

Ik roep de EU en de lidstaten daarom op zich naar vermogen in te zetten voor een toekomst van christenen in het Midden-Oosten. Hun toekomst is immers nauw verbonden met het Europa van de toekomst.

  Илхан Кючюк (ALDE). – Г-жо Председател, г-жо Комисар, г-жо Могерини, колеги, свидетели сме на насилствен и системен процес на изтласкване на религиозните малцинства от Близкия изток. С тревога наблюдаваме как радикални групировки в Сирия и Ирак подлагат жени и деца на жестоки гонения, подтисничество и дискриминация. Стотици семейства в Близкия изток са принудени всеки ден да взимат съдбоносни решения за това дали да напуснат родината си, да изоставят вярата си или да се разделят с живота си.

Основният репресивен орган е Ислямска държава, която целенасочено руши градове, религиозни храмове и светини. Уви, това не са исторически факти от друга епоха, а реални картини от последните шест години.

В тази връзка призовавам Европейския съюз да вземе спешни мерки, за да защити всички религиозни малцинства в Близкия изток. Силно вярвам, че мирното съжителство на християни и мюсюлмани и всички религиозни малцинства в Близкия изток е основата, върху която Европейският съюз трябва да гради мира и сигурността в региона.

  Mario Borghezio (ENF). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, il vicepresidente degli Stati Uniti Pence, parlando a un'associazione evangelica, ha condannato l'Isis colpevole di genocidio contro i cristiani e dice "è tempo che il mondo li chiami col suo nome" e ha citato Trump, il quale li chiama per nome, "terroristi radicali islamici".

Ora, una domanda sorge spontanea: come mai gli alti esponenti, a cominciare dall'Alto rappresentante, non hanno nemmeno il coraggio di chiamarli per nome questi "genocidiari"? Io spero che nella replica, se c'è stata disattenzione o omissione, l'Alto rappresentante corregga questo grave errore. Noi dobbiamo avere il coraggio di chiamare i colpevoli di questo genocidio, a pezzetti, perché è una cosa che avviene sotto i nostri occhi, una cosa che colpisce i nostri fratelli di sangue e anche di religione.

Stamattina abbiamo accolto con grandi salamelecchi un alto esponente dell'Unione africana, eppure il 70 per cento dei cristiani morti non è in Medio Oriente, è in Africa, ma nessuno, dopo tanti salamelecchi, ha ritenuto doveroso richiamare l'attenzione di quest'alta autorità politica africana.

Ci vuole più coraggio, signori dell'Unione europea!

  Lars Adaktusson (PPE). – Madam President, the terrorist attacks against the Coptic community in Egypt are part of an attempted genocide. In the words of Isis stated a few weeks ago, Christians and their holy sites are legitimate targets in a war against infidels and tyrants. If this total contempt for human dignity does not end the discussion about whether the Christians can live under Jihadi Salafists as long as they pay a penalty tax, I do not know if anything will, because the threat against Christians in Egypt is fully in line with the barbaric acts of Isis in other parts of the Middle East.

Last February, a majority of this Parliament passed a resolution that defines the persecution of Christians in Iraq and Syria as genocide. This is, of course, important, but in view of the constant threats against Christians, it is imperative that further steps are taken. The Commission must act for a legally-binding genocide recognition in the UN Security Council.

Efforts for legal action against the perpetrators must be intensified. Respect for freedom of religion must be a top priority. Middle East governments – terrorist groups alike – should always know: violation of the universal right to believe and worship will be punished. Justice will prevail.

  Marlene Mizzi (S&D). – Is-sitwazzjoni tal-Kristjani fil-Lvant Nofsani hija ta’ tħassib serju.

Il-komunitajiet Kristjani li ilhom stabbiliti fil-Lvant Nofsani qegħdin jiffaċċjaw pressjoni dejjem akbar li qed tirriżulta fi spostament sinifikanti ta’ persuni f’xi pajjiżi jew tnaqqis ta’ Kristjani fir-reġjun sħiħ.

L-isplużjonijiet li saru f’Ħadd il-Palm f’żewġ knejjes Koptiċi kienu biss wieħed minn ħafna attakki kontra l-Kristjani tar-reġjun, bl-għan li tiżdied it-tensjoni bejn ir-reliġjonijiet, tiżdied il-mibegħda bejn il-komunitajiet.

Il-Kristjani ġew attakkati minħabba r-reliġjon u t-twemmin tagħhom għal għexieren ta’ snin. Spiċċaw vittmi ta’ gruppi terroristiċi u reġimi awtoritarji, ta’ diskriminazzjoni soċjali, qgħad u faqar, u dan kollu għax jixtiequ jipprattikaw ir-reliġjon tagħhom b’mod miftuħ u b’mod liberu.

Dan huwa l-kontra l-valuri tal-Unjoni Ewropea. Irridu niddefendu l-pluraliżmu reliġjuż.

L-Unjoni Ewropea trid tkun aktar b’saħħitha u tikkundanna kull forma ta’ intolleranza u vjolenza kontra l-persuni minħabba r-reliġjon tagħhom.

Il-Kunsill tal-Affarijiet Barranin li jmiss irid jindirizza dil-kwistjoni issa u mhux iktar tard.

  Branislav Škripek (ECR). – Madam President, Madam High Representative, colleagues, the situation of the Christians in the Middle East is alarming, as many of us here are saying, especially in Syria and Iraq. The Christians, as the indigenous people of the region, creating a much-needed balance between religion and ethnic groups, are expelled or killed, or persecuted. With no Christians left, the European Union loses a reliable and perspective partner for reconstructing the Middle East. Madam High Representative, it should be our foremost priority to protect people who are culturally and civilisation-wise close to Europeans. We should support these groups, both in the humanitarian and political ways – but not only in Syria and Iraq, but also in the southern region of Turkey and other countries in the Middle East. It is a shame we let these atrocities happen, but thank you very much for the things you expressed in your statement at the beginning about the ways we support the minorities and the groups there.

Another example is the Palestinian Authority. Churches under their authority are not able to register, even though they fulfil all requirements set by the law. The Palestinian Authorities simply refuse them. I have these examples; I can bring them. Madam High Representative, I call upon you to discuss these matters with the Palestinian authorities.

  Marie-Christine Arnautu (ENF). – Madame la Présidente, massacres, assassinats, persécutions, exactions, humiliations, viols, enlèvements, monastères et églises détruites, spoliations, expulsions, exode… L’histoire des chrétiens d’Orient est tragique et leur quotidien un vrai calvaire.

Le 16 avril dernier, chrétiens d’Occident et chrétiens d’Orient fêtaient Pâques. Malheureusement, l’écho des cloches d’Orient répondant au son des clochers de nos églises s’affaiblit et si les chancelleries occidentales persistent à se cantonner aux seules protestations d’usage, bientôt cet écho s’éteindra.

Les récents attentats contre les coptes d’Égypte nous le rappellent. Les chrétiens d’Orient sont la cible de groupes islamistes qui entendent épurer le Moyen-Orient de leur présence. Les communautés chrétiennes orientales, parmi les plus anciennes du monde, sont aujourd’hui en sursis, alors même qu’elles sont établies depuis plusieurs siècles, bien avant les conquêtes arabo-musulmanes.

Au début du vingtième siècle, près d’un habitant du Moyen-Orient sur quatre était chrétien. Aujourd’hui, les communautés chrétiennes représentent 3 à 4 % de la population du Moyen-Orient. Ils ne sont plus que 11 millions, une goutte d’eau parmi une population composée de 320 millions de musulmans.

Au prétexte d’exporter la démocratie à coups de bombes de l’Iraq à la Libye, nos gouvernements ont permis l’émergence de groupes djihadistes. Il est urgent que les pays occidentaux adoptent une politique internationale réaliste. Ce n’est pas rendre service aux chrétiens d’Orient que de diaboliser les gouvernements syrien et russe tout en négociant avec la Turquie et en se prostituant avec les parrains du djihadisme international, les pétromonarchies du Golfe.

  György Hölvényi (PPE). – Madam President, dear colleagues, what we are talking about today is not a question of religiosity. The elimination of Christians from the Middle East is much more of a human rights and security issue. In Egypt the Coptic community enjoys great support from President Sisi, but even so it is extremely difficult to counter jihadism. In Iraq, however, the Christians will clearly disappear within a very short time. Even if Isis is on the defensive, there is no guarantee of security at all. The EU is doing a lot to provide aid, but individual Member States also have their homework. If the international community misses the opportunity to help Christians return to their homes, tens of thousands, maybe hundreds of thousands, of families may decide to leave Iraq for ever. EU financial support, including development and ECHO programmes, is inaccessible to religious minorities and historical churches. The result is that affected communities are left out of the EU’s humanitarian projects. Through the activities of AFET and DEVE, we must continue efforts to involve the relevant organisations as partners in the European Union aid and reconstruction projects. European politicians, let’s wake up, really wake up. We have been given a chance, so we should use it.

  Bogusław Liberadzki (S&D). – Pani Przewodnicząca! Pani Mogherini! Solidaryzuję się z Pani słowami. Gratuluję! Dobrze, że o tym debatujemy. Unia Europejska, czy Europa w ogóle, ma rzeczywiście chrześcijańskie korzenie, ale jednocześnie jesteśmy kontynentem, jesteśmy wspólnotą wysoce tolerancyjną: przyjmujemy imigrantów różnych wyznań, w tym także muzułmanów, pozwalamy im swoją religię tutaj kultywować, i powinniśmy tego samego oczekiwać od państw Bliskiego Wschodu.

Uważam, że powinniśmy dołożyć wszelkich starań, żeby nie dopuścić do dechrystianizacji tego regionu. I z tego punktu widzenia chciałem poprzeć, co powiedział pan poseł Legutko: Liban jest przykładem państwa, gdzie koegzystują chrześcijanie i muzułmanie. Liban ma w tej chwili niemal taką samą liczbę imigrantów co regularnych obywateli. Zwróćmy uwagę temu państwu, pomóżmy, bo myślę, że chrześcijanie na Bliskim Wschodzie mają prawo oczekiwać od nas pomocy, a my jesteśmy do niej zobligowani.

  Anders Primdahl Vistisen (ECR). – Fru formand! Den kristne-jødiske kulturarv i dette område går årtusinder tilbage, og der er tale om en kultur, der har domineret Mellemøsten i længere tid end de kulturer, der i øjeblikket udgør majoriteten. Derfor er det en dobbelt katastrofe, at de sekteriske konflikter, som hærger områderne, særligt Irak og Syrien, men også andre steder, betyder, at de kristne og andre minoriteter i områderne kommer under dobbelt pres, nemlig både det generelle pres, som disse krige og konflikter fører til, og i særdeleshed også det pres, at det er tydeligt, at minoritetsgrupperne er særligt udsatte for religiøse forfølgelser, for udryddelser, for andre forbrydelser mod menneskeheden.

Derfor har vi også som EU en forpligtelse til at sørge for at beskytte de mennesker, der kommer under dette pres, og måske i et særlig omfang tage hensyn til kristne i flygtningelejre og andre steder, når EU-lande vælger kvoteflygtninge. Der er ingen tvivl om, at dette er et problem, som skal tages alvorligt, og som skal håndteres øjeblikkeligt, hvis der fortsat skal være en kristen kulturarv i disse lande.

  Francisco José Millán Mon (PPE). – Señor presidente, en estos momentos, los cristianos y otras minorías son objeto de especial persecución en algunos puntos de Oriente Medio y África. De especial gravedad es la actividad de Dáesh, y recuerdo que nuestra Resolución de febrero de 2016 calificó de genocidio los actos perpetrados por el Dáesh contra estas minorías y solicitó que la comunidad internacional pusiera en marcha los mecanismos necesarios para que el Tribunal Penal Internacional pudiera depurar las responsabilidades penales correspondientes. Hoy, sobre la cualificación de este asunto como genocidio no la he oído hablar, señora Mogherini.

Paralelamente, tenemos que seguir ayudando a estas minorías perseguidas, ayuda que puede significar, en muchos casos, acogerlos en nuestros territorios y, en otros —allí donde lo permitieran las circunstancias—, tendremos que apoyar las iniciativas que faciliten a estos desplazados o perseguidos el regreso a sus lugares de origen, como desean muchos de ellos.

Yo celebro el anuncio ayer por el ministro español de Exteriores de que, a finales de este mes, tendrá lugar en Madrid la segunda Conferencia Internacional sobre víctimas de violencia étnica y religiosa en Oriente Medio, donde se abordarán algunas de estas cuestiones. Tampoco le he oído una mención de este punto a usted, señora Mogherini.

La violencia contra las minorías religiosas —y los cristianos en especial— no tiene sentido alguno desde ningún punto de vista, tampoco desde ninguna religión.

Y voy a citar yo también al papa Francisco, recientemente en El Cairo: «A Dios solo le agrada la fe profesada con la vida, porque el único extremismo que se le permite a los creyentes es la caridad».

Y termino. El pensamiento cristiano está muy unido a esta Unión Europea. Por tanto, en estos momentos, lo que no podemos permitirnos tampoco es que desde la Unión Europea fallemos a los cristianos.

  Ana Gomes (S&D). – Senhora Presidente, colega Millán Mon, seria bom que os líderes europeus que se dizem cristãos ouvissem e tirassem consequências da mensagem do Papa Francisco, que, sendo religiosa, é também política.

A viagem que fez ao Egipto, no rescaldo do ataque a duas igrejas coptas, foi poderosa nesse esforço de entendimento ecuménico, de solidariedade, de paz, de combate à violência extremista. E ainda esta semana, em Fátima, o Papa relembrou a importância do diálogo e da convivência entre cristãos, muçulmanos e outras confissões religiosas para a salvação da humanidade.

Quem se diz cristão mais obrigação tem de entender que a defesa das comunidades cristãs e outras minorias religiosas no Médio Oriente só pode ser assegurada se a Europa liderar a comunidade internacional na garantia de proteção eficaz para que essas minorias pré-islâmicas possam regressar aos territórios ancestrais que já foram libertados, como Sinjar, ou à medida que vão sendo libertados, como agora em Mossul e em redor de Mossul. É fundamental, portanto, apoiar prioritariamente a reconstrução dessas zonas libertadas, o que até este momento não foi feito.

Por outro lado, é preciso derrotarmos e contrariar a islamofobia e o antissemitismo que a extrema-direita populista semeia na Europa, porque sem os nossos muçulmanos não venceremos a ameaça terrorista e o extremismo violento.

  President. – There is a request for a blue card, but I am not taking blue cards because of our time constraints, and that was already announced by the previous Chair.

  Zdzisław Krasnodębski (ECR). – Pani Przewodnicząca! Według danych „Open Doors” rok 2016 był najgorszym rokiem w ostatnim ćwierćwieczu, jeżeli chodzi o prześladowania chrześcijan w świecie. Według innych danych cztery z pięciu osób zabijanych z powodu wyznania to chrześcijanie. Z dziesięciu państw, które odnotowują najgorsze prześladowania chrześcijan, dziewięć to państwa islamskie.

Wszystkie te dane, i wiele innych, wskazują na to, że w gruncie rzeczy mamy do czynienia z systematyczną czystką etniczno-religijną i ludobójstwem. Mimo to pochrześcijański Zachód i pochrześcijańska Europa niechętnie zajmują się tym tematem. Zachodni politycy unikają wskazywania chrześcijan jako ofiar, szczególnych ofiar, prześladowań. Wolą mówić, tak jak pani Mogherini, o różnorodności lub, jak niektórzy koledzy, o wolności religijnej, o tolerancji. Także Parlament – tak elokwentny, jeżeli chodzi o imigrantów islamskich do Europy – niechętnie zajmuje się tym tematem. Wystarczy przypomnieć dzisiejszą poranną debatę. Trudno nie wiązać tego z faktem, że w części Europy – również i w części Europy – chrześcijanie spotykają się z rosnącą niechęcią i dyskryminacją.

  Tunne Kelam (PPE). – Madam President, we must be very aware that, often, Christians in the Middle East have suffered the most from internal conflicts to which they were not a party. On the contrary, they have tended to have a mediating, reconciliatory role – so they have been caught between a rock and a hard place.

One of my visitors from Erbil told me that the EU needs to have an honest debate about whether the international community really wants Christians to survive in the region from which Christianity emerged. If Christians were not humans, they would have been defined long ago as an endangered species and taken under international protection, but now their numbers are decreasing with dramatic speed.

We heard about ‘de-Christianisation of the Middle East’, and probably Christians will not survive another major conflict in the area. The question is whether there will be any Christians in liberated Mosul, or living in the Nineveh plains.

I have two proposals to the Commission. Firstly, the EU and international organisations cannot provide aid directly to religion-based groups, so we need to change the rules, because churches can provide most direct help to people in real need. And secondly, the EU can make a difference: as a large provider of humanitarian aid, our red line should be to set as criteria for local authorities that humanitarian aid must reach all groups and minorities without discrimination, and that Christians and members of other minority religions will be guaranteed a return to their homes and equal rights.

  László Tőkés (PPE). – Elnök Asszony, a kopt keresztények elleni, virágvasárnapi véres merénylet nyomán Henri Boulad jezsuita atya nem csupán a radikális politikai iszlám fölött mondott ítéletet, hanem – mások mellett – a demokratikus Nyugatot is vád alá helyezte, amely „az iszlamistákkal közösen megalkotta a hazug iszlamofóbia fogalmát, hogy minden iszlámmal kapcsolatos kritikát elhallgattasson”. Boulad atya azokat az európai vezetőket is váddal illeti, akik „a multikulturális ideológia, a vadglobalizmus és a féktelen nyitottság nevében hozzájárulnak egy értékes kulturális és civilizációs múlt összeomlásához”. Üdvözlöm az Európai Parlamentnek a közel-keleti kereszténység helyzetéről szóló, mai vitáját. A végveszélybe jutott szíriai és iraki keresztény Testvéreink jogos elvárása, hogy ne feledkezzünk meg róluk, ne hagyjuk sorsukra őket. Európa ébredő lelkiismeretének megnyilatkozása ez az esemény.

Hasonlóképpen az Unió, illetve a Külügyi Szolgálat fokozott kiállását jelenti a vallási-etnikai tisztogatást és brutális népirtást elszenvedő keresztény közösségek tagjainak százezrei mellett. Ebben a küzdelemben külön is illesse köszönet és elismerés az üldözött keresztényeket védelmező Open Doors jogvédő szervezetet, valamint a védelmükre kelt Európai Néppártot, nem utolsósorban pedig a megsegítésük céljából létrehozott magyarországi kormányhivatalt.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Madam President, Madam Mogherini, according to reports, persecution of Christians has risen worldwide for three years in a row. In total more than 200 million Christians live in countries where they are subject to hostility, which ranges from constant pressure, social discrimination and harassment to physical violence, imprisonment and death. Christians are now killed in more countries than ever before and are persecuted in more countries than any other religious group.

For those of us who have been following the story of Christian persecution, this news does not come as a surprise. Instead, it serves as a sad confirmation of what we have been witnessing over the past few years. In the Middle East, Christians’ homes and churches have been destroyed, their cross torn down and smashed, and bibles burned to ashes. But the worst stories are those of decapitations, mass executions and torture.

We must ask ourselves, how long will we allow Christians to be the most persecuted people in the world? Until there are none left in the Middle East? Until they are wiped out in other parts of the world?

It is time to act. The EU must come to the aid of those who are suffering persecution because of their Christian faith – and we can certainly do more. I urge you, Madam High Representative, to keep the issue of the persecution of Christians high on your agenda.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE). – Κυρία Πρόεδρε, δεν υπάρχει καμία αμφιβολία ότι η κατάσταση στη Μέση Ανατολή είναι εφιαλτική. Στο λίκνο του Χριστιανισμού, στην κοιτίδα του Χριστιανισμού, εκεί που βρίσκονται οι αρχαιότερες χριστιανικές κοινότητες υπάρχει αυτή τη στιγμή ένας οδοστρωτήρας προς εξαφάνισή τους. Και αν σήμερα εμείς μιλούμε για την καταστροφή του Χριστιανισμού στη Μέση Ανατολή, πρέπει να μιλήσουμε ξεκάθαρα ότι πρόκειται για μια κατ’ εξοχήν γενοκτονία των Χριστιανών και αν πράγματι, αγαπητή κυρία Mogherini, μας ρωτήσει εμάς εδώ στο Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο κάποιος Χριστιανός της Μέσης Ανατολής τι κάνουμε σήμερα για να παρεμποδίσουμε τον αφανισμό του ποια θα είναι η απάντησή μας; Ποια θα είναι η απάντησή μας όταν από 28% οι Χριστιανοί στη Μέση Ανατολή έγιναν 5% σήμερα; Ποια είναι η απάντησή μας για την καταστροφή του θρησκευτικού χριστιανικού πολιτισμού, σήμερα, το 2017 στην Κύπρο από την Τουρκία, από μια κατοχική δύναμη. Και όταν μιλάμε για γενοκτονίες, η πρωταθλήτρια των χριστιανικών γενοκτονιών ήταν η Τουρκία. Γενοκτονία Αρμενίων, γενοκτονία Ποντίων, γενοκτονία Ελλήνων, γενοκτονία με άλλη μορφή στην Κύπρο όπου καταστρέφεται ο θρησκευτικός χριστιανικός πολιτισμός και θα ήθελα πάρα πολύ, κυρία Mogherini, με την απεριόριστη εκτίμηση και σεβασμό που σας έχω, να μου πείτε εάν στον κύριο Τσελίκ, τον οποίον προσφάτως συναντήσατε του είπατε ότι δεν επιτρέπεται μία χώρα όπως η Τουρκία να συνεχίζει να τρομοκρατεί Χριστιανούς στην περιοχή. Να τρομοκρατεί τους Έλληνες της Κύπρου, να τρομοκρατεί την Ελλάδα, να τρομοκρατεί ουσιαστικά τα κατεχόμενα όπου βρίσκεται και καταστρέφει τα θρησκευτικά μνημεία. Τελειώνοντας, θα ήθελα να σας παρακαλέσω την επόμενη φορά που θα συναντηθείτε με τον κύριο Τσελίκ να του πείτε τι γίνονται όλοι εκείνοι οι θρησκευτικοί χριστιανικοί λεηλατηθέντες, κλαπέντες θησαυροί που έγιναν από την Τουρκία. Θέλουμε απάντηση και θα ζητήσω να πραγματοποιηθεί ένα ταμείο για τους χριστιανικούς θρησκευτικούς θησαυρούς.

  Marisa Matias (GUE/NGL). – Senhora Presidente, Senhora Mogherini, estou consigo e apoio completamente a sua mensagem de esperança para todos os grupos religiosos que são vítimas de terrorismo. Condeno com veemência os atentados e os ataques contra os cristãos orientais, para ser correta devemos dizer orientais cristãos, contra todas as minorias religiosas, mas não esqueçamos que estes ataques são contra toda a comunidade, contra todo o povo egípcio, contra todos nós.

A população egípcia uniu-se em torno destes ataques e nós estamos aqui a dividir. Eu nem queria acreditar quando ouvi hoje neste plenário colegas que se dizem cristãos dizer coisas como “se temos que salvar alguém, salvemos os cristãos primeiro”, ou “matar cristãos é uma morte dupla”. Eu, sinceramente, pergunto-me: serei só eu a ver uma profunda contradição nestas declarações? Voltámos ao tempo das Cruzadas? É porque dignidade, humanidade e direitos humanos é o que nos deve unir e o terrorismo é a questão essencial de tudo isto.

É verdade, há milhares e milhares de cristãos a sofrer e a morrer no Médio Oriente, mas também há milhões de muçulmanos a sofrer e a morrer no Médio Oriente. Devemos estar com todos e com todas.

Catch-the-eye procedure

  Patricija Šulin (PPE). – Napadi na kristjane in cerkve na Bližnjem vzhodu, ki jih v imenu nestrpnosti izvajajo skrajneži, so nesprejemljivi, zato jih moramo obsoditi ter se jim upreti.

Na Bližnjem vzhodu smo že vrsto let priča preganjanju in zatiranju kristjanov, kar ima za posledico izginjanje krščanskih skupnosti s tisočletno tradicijo v številnih državah, med njimi tudi v Egiptu, Siriji, Turčiji, Iraku in Iranu.

Nestrpnost do kristjanov pa narašča tudi v Evropski uniji. Čeprav je svoboda veroizpovedi ustavna pravica, so verniki, predvsem kristjani, pogosto tarča posmeha, žaljenja in nasilja.

Po podatkih Vatikana naj bi v letu 2016 življenje izgubilo okoli 90 tisoč kristjanov. Gre za zastrašujoč podatek, ki kristjane uvršča na vrh najbolj preganjanih verskih skupnosti na svetu.

Poleg ozaveščanja o resnosti položaja kristjanov na Bližnjem vzhodu je naloga Evropske unije tudi dejavnejša vključitev v krajih, kjer se dogajajo tragedije.

  Nicola Caputo (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, il mondo occidentale sembra si sia abituato alla persecuzione dei cristiani in Medio Oriente, come se si trattasse di una tragedia inevitabile che si può solo accettare. Molte delle antiche comunità cristiane sono ridotte al lumicino, messe in fuga da decenni di guerre, dal dilagare della povertà, dall'instabilità economica e politica e dalle persecuzioni.

Il problema, tuttavia, non riguarda solo i cristiani. Come ha avuto modo di dire Papa Francesco, tante persone innocenti sono duramente provate, sia cristiane, sia musulmane, sia appartenenti a minoranze come gli yazidi. Il tema è di più ampio respiro e riguarda l'intolleranza religiosa, che non fa differenza di credo quando si tratta di fondamentalismi. Un'intolleranza che va affrontata attraverso una strada del dialogo e della riconciliazione per costruire un futuro di rispetto, di sicurezza e di pace, lontano da ogni forma di guerra.

Ma non possiamo solo denunciare come stiamo facendo oggi, dobbiamo assumerci la responsabilità di rompere il velo della rassegnazione rispetto a quelle persecuzioni che toccano tutti noi, come cittadini del mondo e come europei, prima ancora che come cristiani.

  Ruža Tomašić (ECR). – Gospođo predsjednice, kršćani su jedna od najugroženijih zajednica na Bliskom istoku. Sustavno protjerivanje, paljenje crkava, teroristički napadi na njihove zajednice i zatiranje njihova postojanja na tim prostorima događaju se već godinama pred našim očima. Mi stalno na to upozoravamo, stalno o tome raspravljamo, ali sigurnost bliskoistočnih kršćana nekako uvijek završi daleko iza nekih drugih prioriteta i partikularnih interesa.

Mislim da se konačno moramo suočiti s činjenicom da je položaj kršćana na Bliskom istoku puno gori nego što je bio prije Arapskog proljeća i rata u Iraku i Siriji.

Ja jesam za to da se mi borimo za svoje interese, ali da pritom vodimo računa da cijele regije diljem svijeta ne guramo u kaos. Kolateralna žrtva tog kaosa su i bliskoistočni kršćani. Ako im želimo dobro, moramo djelovati, a ne samo upozoravati.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL). – Κυρία Πρόεδρε, παρακολουθώ με πολλή προσοχή τα ειλικρινή δάκρυα όλων μας για τον αφανισμό των Χριστιανών στη γη των πατέρων τους. Η διατήρηση των πολιτισμών στην κοιτίδα τους θα έπρεπε να αποτελεί πρωταρχικό στόχο της πολυθρύλητης παγκοσμιοποίησης. Αλλά από τη χλιδή του Στρασβούργου, αγαπητοί συνάδελφοι, τα δάκρυά μας δεν αποτελούν απάντηση. Αυτό που πρέπει να κάνουμε δυστυχώς είναι αυτό που έπρεπε να είχαμε ήδη κάνει. Είμαι από τους πρώτους σ’ αυτή την αίθουσα, αν όχι ο πρώτος, που έχει πει ότι η περίφημη «αραβική άνοιξη» θα μετατρεπόταν γρήγορα σε κρύο βαρύ αραβικό χειμώνα, αλλά κανείς δεν άκουγε. Δεν προλάβαμε τα γεγονότα. Αφήσαμε να εξελιχθούν. Κράτη μέλη έπαιξαν ρόλο στην κήρυξη των πολέμων και στη συνέχισή τους. Τώρα λοιπόν επαναλαμβάνω ότι, δυστυχώς, τα δάκρυά μας δεν αρκούν, ούτε τα ακούν, ούτε τα αισθάνονται.

  Michaela Šojdrová (PPE). – Já věřím, že paní vysoká představitelka slyší naše volání po efektivní pomoci křesťanům. Křesťanům, kteří jsou nejvíce pronásledovanou náboženskou skupinou, tak jak to zde všichni potvrzujeme.

Střední východ je jejich domovem a oni nechtějí odcházet, ale jsou vyháněni, zabíjeni. Přitom oni samotní zde žijí 2 000 let. Jsou vzdělanou a mírumilovnou skupinou obyvatelů. Co pro ně můžeme udělat? V roce 2015 nás žádali biskupové, abychom jim pomohli, abychom je přijali zde v Evropě. ČR symbolicky přijala 90 iráckých křesťanů, ale to bylo opravdu jen symbolické gesto.

Myslím, že tady dnes zazněly konkrétní návrhy, a já prosím paní Mogheriniovou, aby udělala to, co zde zaznělo. Podpořme křesťany na Středním východě. Pomozme jim, aby mohli zůstat ve svých domovech.

  Κώστας Μαυρίδης (S&D). – Κυρία Πρόεδρε, μπροστά στα μάτια μας εξελίσσεται το ολοκαύτωμα των Χριστιανών στη Μέση Ανατολή, εκεί που γεννήθηκε η χριστιανοσύνη. Η πηγή των κακών, δεν θα το αναλύσουμε τώρα αλλά δεν μπορεί να εξαφανιστεί, είναι ενόσω υπάρχει Ισλαμικό Κράτος. Αποκεφαλισμοί, βιασμοί, απαγωγές, καταστροφή εκκλησιών και χριστιανικών μνημείων. Οι προσευχές μας και οι ευχές μας είναι για όλους τους Χριστιανούς αλλά και για όλους που δεν είναι Χριστιανοί στη Μέση Ανατολή, ειδικότερα όμως για τους Ορθόδοξους, τους Καθολικούς, τους Κόπτες και όλους τους υπόλοιπους. Κυρία Mogherini, θα το πω αργά για να μεταφραστεί σωστά: Σας μεταφέρω δημόσια την έκκληση του ποιμνίου δύο Ορθόδοξων μητροπολιτών οι οποίοι απήχθησαν πριν ακριβώς τρία χρόνια από το Χαλέπι. Αναφέρομαι στον Μητροπολίτη Παύλο και στον Μητροπολίτη Γιοχάνα. Το ποίμνιο θέλει να ξέρει αν γνωρίζετε κάτι για την τύχη τους.

  Seán Kelly (PPE). – Madam President, it is very good that we are having this debate, firstly because for too long we have seen destruction and execution, the destroying of the Christian heritage and people in the Middle East, and we are really the only ones they can turn to. It is especially important that we send out a message to our fellow Christian brothers and sisters that the European Union is going to stand behind them.

I was very encouraged by words of the High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy, Ms Mogherini, which are important to these people not only psychologically but also in a practical sense.

The fact that four out of five people killed because of their religion are Christian tells its own tale, and we have a powerful role to play, especially in terms of humanitarian aid, development aid, etcetera. It should be a condition of aid that religious tolerance will be practised in these areas, and especially that there will be due regard for Christians. Many of us in Europe are Christian: are we are going to stand up for Christians in the Middle East?

  Νότης Μαριάς (ECR). – Κυρία Πρόεδρε, η κατάσταση των Χριστιανών στη Μέση Ανατολή είναι εφιαλτική. Το είδαμε πρόσφατα και στις επιθέσεις των τζιχαντιστών κατά της Εκκλησίας των Κοπτών στην Αίγυπτο. Οι τζιχαντιστές σφάζουν τους χριστιανικούς πληθυσμούς στη Συρία και αλλού κάνοντας ενός είδους θρησκευτική κάθαρση. Στα μουσουλμανικά κράτη οι διώξεις είναι συστηματικές και προγραμματισμένες. Στην ουσία πρόκειται για ενός είδους διαφορετική εθνοκάθαρση, για μια γενοκτονία. Η Ευρωπαϊκή Ένωση πρέπει να είναι πιο αποφασιστική για την προστασία των χριστιανικών πληθυσμών και να λάβει μέτρα για την ασφαλή επιστροφή στις εστίες τους. Απ’ την άλλη μεριά, παρατηρούμε ότι η Σαουδική Αραβία απαιτεί να λειτουργήσουν στην Ευρώπη τζαμιά, όταν αυτή η ίδια δεν επιτρέπει να λειτουργούν χριστιανικές εκκλησίες στο έδαφός της και ιδίως στη Μέκκα. Οφείλουμε λοιπόν να γίνουμε πιο αποφασιστικοί για να προλάβουμε πραγματικά αυτό το ολοκαύτωμα των χριστιανικών πληθυσμών στη Μέση Ανατολή.

  Anna Záborská (PPE). – Vážená pani predsedajúca, ak by som chcela len vymenovať teroristické útoky a prečítať mená nevinných, ktorí boli zavraždení islamistickými militantami len preto, že boli pokrstení a chodili do kostola, nestačil by mi čas. Štáty, v ktorých sa tieto vraždy dejú, dostali za posledných desať rokov miliardy eur rozvojovej a humanitárnej pomoci. Len nedávny útok na Koptov v Egypte dokazuje, že situácia kresťanov zostala od zavraždenia mosulského arcibiskupa Rahha v roku 2008 rovnako zúfalá.

Naša podpora rozvoja nepriniesla žiadnu zmenu, naša pomoc kresťanom nepomohla. Naďalej sú denne vraždení, zastrašovaní, unášaní a sú im odopierané ich základné práva. Pri všetkej úcte k pani Mogherini sa nazdávam, že vonkajšia činnosť EÚ tu zlyháva. A v mene občanov, ktorých tu zastupujem, žiadam o nápravu.

(End of catch-the-eye procedure)

  Federica Mogherini, Vicepresidente della Commissione/Alto rappresentante dell'Unione per gli affari esteri e la politica di sicurezza. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, normalmente in quest'Aula parlo in inglese ma mi consentirete, per concludere questo importante dibattito che abbiamo avuto questa sera, non l'unica volta che ne abbiamo parlato, di parlare nella mia lingua che è anche una delle grandi lingue della comunità cristiana nel mondo. Credo che il latino non sia contemplato tra le traduzioni, quindi mi attengo all'italiano.

Essendo nata e cresciuta a Roma, a poche centinaia di metri dal Vaticano, credo che possiate capire molto bene l'importanza che per me ha questo dibattito questa sera e credo che possiate avere piena fiducia nella determinazione, nell'impegno e nell'energia che personalmente metto nel lavoro di cui abbiamo parlato stasera.

Vorrei riferirmi soltanto a tre punti a conclusione di questo dibattito. Primo, l'Unione europea ha e mantiene i diritti umani, tutti i diritti umani, al centro della propria politica estera. Non è lo stesso per tutti gli attori internazionali, in questo momento in particolare, ma per noi è un faro della nostra azione nel mondo.

Secondo, per noi la libertà di religione e di culto è un diritto fondamentale che va garantito, protetto e promosso per tutte le religioni e in tutte le aree del mondo. Questo è vero per i cristiani in Medio Oriente, questo è anche vero per i cristiani altrove nel mondo, alcuni ricordavano giustamente le persecuzioni e gli attacchi alle comunità cristiane in altre aree del mondo, altrettanto preoccupanti, legate a diversi tipi di dinamiche, ma vorrei anche ricordare, come alcuni colleghi hanno fatto questa sera, la necessità di proteggere tutte le comunità e tutte le religioni anche nella nostra Europa.

Vorrei in questo senso appoggiare coloro che ricordavano la necessità di prevenire e contrastare l'islamofobia, in particolare in Europa citando Papa Francesco, che ci ha ricordato che l'Europa ha il dovere di riscoprire la sua capacità di integrare e richiamando sempre, accanto alle radici cristiane dell'Europa, il fatto che ne abbiamo altre di radici e che le une possono vivere sempre accanto alle altre, in rispetto, in tolleranza e in protezione reciproca.

Terzo punto: la situazione dei cristiani in Medio Oriente non è solo una questione di diritti umani, non è neanche solo una questione di tolleranza, è una questione innanzitutto di preservare la diversità, la diversità di una regione, la diversità di una cultura, la diversità di una storia. Da questo punto di vista condivido ciò che dicevano alcuni colleghi durante il dibattito, è una questione di politica ed è una questione di sicurezza, perché la sparizione delle comunità cristiane dal Medio Oriente comporterebbe una modifica stessa della natura delle società del Medio Oriente, con una deriva molto preoccupante sia dal punto di vista politico sia dal punto vista securitario.

Per questo l'Unione europea lavora ogni giorno con gli strumenti che vi ho ricordato all'inizio del nostro dibattito per proteggere i diritti dei cristiani in Medio Oriente, così come per proteggere i diritti di tutti a professare la propria religione in ogni parte del mondo.

Vorrei, concludendo, ringraziare ancora questo Parlamento per il dibattito e anche molti Stati membri che si stanno facendo promotori di iniziative in questo senso. Alcuni colleghi spagnoli ricordavano la conferenza che la prossima settimana si terrà a Madrid, importante in questo senso, ne abbiamo parlato proprio ieri con il ministro spagnolo.

Credo che sia importante in questo essere uniti, uniti intorno a dei principi fondamentali che, credo, abbiamo condiviso tutti e continuare ad agire con molta determinazione e con molta razionalità.

  President. – The debate is closed.

Written statements (Rule 162)

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. – Les chrétiens d’Orient ne sont pas seulement les garants de l’héritage des premiers chrétiens, ils le sont aussi de l’avenir du Moyen-Orient. C’est leur présence qui permet une cohabitation paisible entre sunnites et chiites. Cette présence est mise à mal par des milices islamistes, dont l’autoproclamé État islamique et l’ex-Front al-Nosra font partie, mais pas seulement.

Des États membres de l’UE, en armant certains de ces groupes, ont contribué à la disparition progressive des chrétiens d’Orient de leur terre d’origine. Et l’Union européenne, en donnant légitimité et crédibilité à l’opposition islamiste syrienne dans l’espoir irraisonné d’obtenir le départ de Bachar el-Assad, en porte aussi la lourde responsabilité.

J’en appelle à votre cohérence: l’Union européenne ne peut pas, sans se dédire, louer le développement d’un multiculturalisme et d’une diversité pour elle-même le matin et favoriser leur disparition là où ils existent déjà depuis de nombreux siècles, l’après-midi.

C’est pourquoi, je me réjouis du changement, bien que tardif, de la position de Mme Mogherini sur l’avenir politique jugé acceptable pour la Syrie. En rompant avec l’exigence jusqu’au-boutiste du départ de Bachar el-Assad, elle admet à demi-mot que le soutien à une opposition islamiste était une erreur. Reste à condamner celle-ci.

  Kinga Gál (PPE), írásban. – Szíria napjainkban már nem különböző vallások békés együttélésének jelképe, bár évszázadokig az volt. Nemrég volt szerencsém meghallgatni Jacques Mourad atya történetét, aki 15 évig szolgált priorként a szíriai Al-Qaryataynben található 5. században alapított kolostorban. Ez a hely évszázadokig volt a keresztény és muszlim közösség békés együttélésének iskolapéldája. Évente együtt emlékeztek Szent Eliánra, a kolostor védőszentjére, aki inkább mártírhalált halt, mint hogy hitét megtagadja. Mindez már a múlt. 15 éves egyház- és közösségépítő munka után Jacques Mourad atyát elrabolták az ISIS harcosai, a kolostort feldúlták, a szent sírját pedig kifosztották. Az atya négy hónapig volt az ISIS fogságában, egy kis mellékhelyiség szolgált cellájaként. Naponta bántalmazták a legváltozatosabb pszichikai terror eszközeivel, de hitét, mosolyát nem adta fel. A legnehezebb órákban látomása volt, ami azt üzente: „Jössz a fény felé!”. Ez a fény ragyog előtte most is, szabadulása után, amikor személyesen viszi a napi szinten életveszélyben lévő szíriai keresztény közösségek hírét szerte a világban. Azért tartottam fontosnak ezt a történetet, mert jól mutatja, hogy a közel-keleti keresztények fenyegetettsége nem egy régi legenda, nem régmúlt történelem része, hanem napjainkban, szemünk előtt zajlik. A világban hitükért üldözöttek közül minden öt áldozatból négy keresztény. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel fel kell lépnünk a közel-keleti keresztény közösségek védelmében!

  Marijana Petir (PPE), napisan. – „Hoće li kršćanstvo na Bliskom istoku nestati?”, pitanje je koje se sve češće postavlja. Nekad su kršćani činili 20 % populacije Bliskog Istoka, dok je ta brojka danas opala na svega 4 %. Situacija je daleko najgora u Iraku i Siriji, no situacija za kršćane nije puno bolja niti u ostalim zemljama Bliskog Istoka. U Egiptu danas živi gotovo 80 % svih bliskoistočnih kršćana, a egipatski kršćani ove su godine imali krvavi Uskrs.

Dok je islamski militarizam glavni i najveći uzrok progona kršćana u većini pretežito muslimanskih zemalja, svoju ulogu ovdje igra i jačanje arapskog nacionalizma koji pojačava diskriminaciju nad kršćanima, a uvođenje zakona o bogohuljenju dodatno otežava vjerske slobode.

Dok govorimo o žalosnim brojkama, ne mogu se oteti dojmu kako se položaj kršćana na Bliskom Istoku koristi tek kao puka statistika u različitim političkim raspravama pri čemu se više raspravlja o utvrđivanju krivnje negoli o konkretnim riješenima kako bliskoistočnim kršćanima pomoći.

  Csaba Sógor (PPE), írásban. – Teljesen egyértelmű, hogy a keresztény közösségek ma a világ számos pontján súlyos üldöztetésnek vannak kitéve. A Közel-Kelet az egyik ilyen pontja a világnak, ahol az elmúlt években sorra kaptak lángra a keresztény templomok, és egyre erősebb a térség legnagyobb kisebbségével szembeni erőszak. Történik mindez papíron szekuláris államok fennhatósága alatt, amelyek az Európai Unió szövetségesei az Iszlám Állam elleni harcban.

Egyre többen gondolják azt a térségben, hogy ezek az államok nem törekednek rá, hogy megakadályozzák az ott évezredek óta élő keresztények elleni erőszakot. A helyzet nagyon súlyos, szakértők szerint a kereszténység kétezer év folytonos jelenlét után akár teljesen el is tűnhet arról a vidékről, ahol kialakult. Én azt gondolom, hogy a zsidó-keresztény alapokon nyugvó Európának felelőssége van ebben a kérdésben és nem lehet közömbös akkor, amikor ezekkel a jelenségekkel találkozik. Itt már nem a vallás szabad gyakorlásáról beszélünk, hanem teljes közösségek vallási alapú üldözéséről és súlyos erőszakról.