Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Viták
2020. július 10., Péntek - Brüsszel Lektorált változat

9. Megemlékezés Srebrenicáról - 25. évforduló (a vita folytatása)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök asszony. – Köszönöm szépen, és most pedig szeretném megadni a Bizottság nevében Várhelyi Olivérnek a szót, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre.

 
  
MPphoto
 

  Olivér Várhelyi, Member of the Commission. – Madam President, thank you very much for taking the time to reflect together and remember the Srebrenica genocide. Now is the time to honour the victims and express our empathy to the survivors and support their families and friends whose lives have been affected. The crime of genocide in Srebrenica must be a constant reminder that these acts must never be repeated. It should also remind us that genocide has happened not only in Srebrenica and there is no difference in genocide. Genocide is genocide. Healing starts with remembering and continues with respecting the victims.

 
  
MPphoto
 

  Elnök asszony. – Ezzennel a vitát lezárom. A következő napirendi pont Európa kulturális helyreállításáról szóló bizottsági nyilatkozatról szól. Ismét szeretném emlékeztetni a képviselőket, hogy a vita végén nem lesz azonnali kérdés és azonnali kék kártyás hozzászólásra lehetőség.

Egy pár perc technikai szünet után (megvárjuk, amíg fertőtlenítik a padot) és akkor szeretném megadni a szót a bizottság képviselőjének.

Írásos nyilatkozatok (171. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Brglez (S&D), pisno. – Genocid v Srebrenici je epilog skozi stoletja trajajočega 'reševanja' bosanskega vprašanja. V jedro tega vprašanja so postavljeni muslimani, ki so zaradi kontinuiranega nepriznavanja in zatiranja njihove politične subjektivitete ostali anomalija v procesih emancipacije evropskih (krščanskih) narodov oziroma nacij. Politične elite so se po razpadu Jugoslavije reševanja bosanskega vprašanja lotile dobesedno z uničenjem dela prebivalstva Bosne in Hercegovine. Legitimacijo svoje politike so utemeljevale na ideologiji nacionalizma in izkrivljenih zgodovinskih konstruktov, ki so favorizirala superiornost ene etnične in verske skupine napram drugi. Z okrutnim pobojem več kot 8372 moških, fantov in otrok so bila nakazana jasna prizadevanja za dokončno uničenje družbenega in političnega pluralizma te države. Čeprav je Daytonski sporazum v določeni meri to preprečil, pa nikakor ni uspel postaviti dovolj trdnih okvirov za njegov nadaljnji razvoj. Ravno zato se (predvsem) od EU in evropskih voditeljev pričakuje, da bodo v luči doseganja medetnične sprave in pravičnosti za svojce žrtev genocid nedvoumno obsodili ter še zlasti zavzeli odločno držo proti težnjam za zanikanje slednjega. Ob zavedanju, kako krhka sta lahko mir in stabilnost, si EU preprosto ne sme dovoliti obračati hrbta konstruktivni razpravi o genocidu. Prav zaradi tega še toliko bolj obžalujem, da v Parlamentu tokrat ni bilo zadostne politične volje, da bi se 25. obletnica obeležila s posebno resolucijo.

 
  
MPphoto
 
 

  Łukasz Kohut (S&D), na piśmie. – Szanowna Pani Przewodnicząca! W lipcu 1995 roku, 50 lat po tym, jak Europa powiedziała „Nigdy Więcej” okrucieństwom Holocaustu, ponownie byliśmy na tym kontynencie świadkami czystek etnicznych. Ponad osiem tysięcy osób zostało zgładzonych w sposób zaplanowany, systematyczny, bestialski.

Dlaczego? Bo z punktu widzenia swoich oprawców nie spełniali kryteriów etnicznych. Byli obcy etnicznie, kulturowo, językowo. Nacjonalizm, hołdowanie idei narodu wybranego, lepszego niż inne. Brak zgody na to, że odrębność – etniczna, kulturowa, językowa, każda inna – to wartość różnorodności, a nie zagrożenie. Ksenofobia i wykluczanie ze wspólnoty. Takie postawy, takie poglądy mają takie właśnie skutki.

Mój hajmat – Śląsk, zna te problemy. To region rozrywany przez setki lat przez państwa narodowe. Region, który 75 lat temu doświadczył na własnej skórze czystek etnicznych – Tragedii Górnośląskiej.

Przez wiele lat byliśmy słabymi uczniami historii w Europie, wciąż powtarzaliśmy te same błędy. Powtarzaliśmy je, gdy odmawialiśmy szacunku i prawa do podmiotowości innym niż my. Powtarzaliśmy je, gdy byliśmy nieczuli na ich wrażliwość, gdy nie chcieliśmy uznać ich prawa do samookreślenia, do życia w zgodzie z samymi sobą. Już najwyższy czas poprawić stopnie, najwyższy czas tę podstawową wiedzę – że inny to nie gorszy, że różnorodność to wartość – sobie przyswoić, a dziś oddać hołd ofiarom ze Srebrenicy.

 
  
  

(Az ülést néhány pillanatra felfüggesztik)

 
Utolsó frissítés: 2020. október 15.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat