Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2020/2079(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A9-0183/2020

Viták :

PV 21/10/2020 - 7
CRE 21/10/2020 - 7

Szavazatok :

PV 21/10/2020 - 17
PV 22/10/2020 - 2
CRE 22/10/2020 - 2

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0284

Viták
XML 89k
2020. október 21., Szerda - Brüsszel Lektorált változat

7. Az euróövezet 2020. évi gazdaságpolitikája - Az euróövezet 2020. évi foglalkoztatási és szociális politikája (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Presidente. – L'ordine del giorno reca, in discussione congiunta,

- la relazione di Joachim Schuster, a nome della commissione per i problemi economici e monetari, sulle politiche economiche della zona dell'euro per il 2020 (2020/2078(INI)) (A9-0193/2020), e

- la relazione di Klára Dobrev, a nome della commissione per l'occupazione e gli affari sociali, sulle politiche occupazionali e sociali della zona euro nel 2020 (2020/2079(INI)) (A9-0183/2020).

 
  
  

VORSITZ: RAINER WIELAND
Vizepräsident

 
  
MPphoto
 

  Joachim Schuster, Berichterstatter. – Herr Präsident! Liebe Kolleginnen und Kollegen, zunächst möchte ich allen Berichterstatterinnen und Berichterstattern sehr herzlich danken. Es waren nicht immer einfache Beratungen, zumal unsere ursprünglichen Positionen doch sehr weit auseinanderlagen, aber wir haben versucht, einen Kompromiss zu finden, weil es wichtig ist, dass das Parlament zur Frage des Europäischen Semesters eine Stellungnahme abgibt. Wir sind uns einig, dass wir in Zukunft eine Wirtschaftspolitik brauchen, die sowohl den Herausforderungen der Coronapandemie als auch den Herausforderungen des Klimaschutzes, der wachsenden sozialen und regionalen Ungleichheit sowie der Digitalisierung Rechnung trägt.

Die Welt hat sich in den letzten zwanzig Jahren verändert, und die Politik muss sich diesen neuen Realitäten stellen. Welche neuen Realitäten meine ich? Die Coronakrise hat schlimmere ökonomische Auswirkungen als die Krise 2008/2009. Es ist uns bisher gelungen, eine solidarische europäische Antwort auf die Krise zu geben. Ein Bestandteil dieser Antwort ist, dass wir bereit sind, auch gemeinsam europäische Schulden aufzunehmen, um aus der Krise möglichst rasch wieder hinauszukommen, und dass wir tolerieren, dass die Verschuldung jedes einzelnen Mitgliedstaates erheblich steigen wird.

Die Coronakrise ist ein symmetrischer Schock, der sich aber in den verschiedenen Mitgliedstaaten unterschiedlich auswirkt. Das wird aber auch Konsequenzen für die festgelegten Verschuldungsziele haben. Ein Teil dieser zu Beginn der neunziger Jahre festgelegten Ziele wird nicht unverändert bestehen bleiben können. Meine Meinung dazu ist klar: Wir brauchen auch künftig Regeln zur Begrenzung öffentlicher Verschuldung, aber unrealistische und nicht erreichbare Ziele schaden mehr, als sie nutzen.

Eine weitere Realität ist: Auch schon vor der Krise war das Niveau öffentlicher wie privater Investitionen zu niedrig. Das hat die Wachstumsmöglichkeiten der europäischen Volkswirtschaften massiv eingeschränkt. Inzwischen sind auch die Anforderungen des Klimawandels dazugekommen – eine konsequente Klimaschutzpolitik erfordert jährlich zusätzliche öffentliche Investitionen in dreistelliger Milliardenhöhe.

Das heißt, wir müssen dafür sorgen, dass diese Zukunftsinvestitionen auch getätigt werden können und nicht an Schuldenbremsen oder einer restriktiven Finanzpolitik scheitern – darin sind wir uns einig. Das ist übrigens auch ein Gebot der Generationengerechtigkeit, denn heute unterlassene Investitionen, gerade im Klimaschutz, werden verheerende Schäden zur Folge haben und zukünftige Generationen doppelt belasten.

In dem Bericht haben wir deshalb festgestellt: Wir brauchen eine Überprüfung der wirtschafts- und finanzpolitischen Regelwerke und natürlich, in Abhängigkeit von den Ergebnissen der Überprüfung, eine Veränderung der Regeln. Es müssen die Fehler der Vergangenheit vermieden werden, Wachstumsprozesse schon kurz nach Beendigung einer tiefen Wirtschaftskrise abzuwürgen, weil Verschuldungsziele verabsolutiert werden – das darf nie wieder vorkommen.

Wir brauchen eine maßgeschneiderte antizyklische Politik nachhaltigen Wachstums, die die Anforderung der Sustainable Development Goals, der europäischen Säule sozialer Rechte wie auch des Green Deal berücksichtigt. Das heißt, Verteilungsgerechtigkeit, die Verminderung von Arbeitslosigkeit und die Reduzierung des Ausstoßes von CO2 müssen zentraler Bestandteil der europäischen Wirtschaftspolitik sein, und diese Wirtschaftspolitik muss zudem demokratischer werden. Das alles muss mit einer soliden Haushalts- und Finanzpolitik in Einklang gebracht werden.

Das ist aber nicht nur eine Frage der Ausgaben, sondern auch der Einnahmen. Deswegen betont der Bericht, dass wir Steuerhinterziehung und Steuerdumping nicht länger hinnehmen dürfen. Und wir brauchen neue Steuereinnahmen insbesondere da, wo nur die europäische Ebene eine gerechte Besteuerung garantieren kann, etwa durch die Einführung einer Digitalsteuer, einer Finanztransaktionssteuer oder eine Harmonisierung der Körperschaftsteuer. Das hilft im Übrigen dann auch, um die europäischen Schulden, die wir jetzt aufnehmen, wirklich zu bedienen.

Wie gesagt, es waren schwierige Diskussionen im Ausschuss. Trotz mancher Unterschiede in den Ausgangspunkten ist es aber gelungen, vernünftige Kompromisse zu finden. Dafür nochmals vielen Dank an die Berichterstatterinnen und Berichterstatter.

 
  
MPphoto
 

  Klára Dobrev, Rapporteur. – Elnök Úr! Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli régi tévedéseit. Sokszor hallottuk már ezt a mondatot az elmúlt években. Kedves Kollégák, mi nem akarjuk megismételni a múlt régi tévedéseit. Ezért tanulnunk kell abból a hibából, amit Európa elkövetett a 2008–2009-es gazdasági válság kezelése során. Emlékeznek, az ingatlanbuborék kipukkanása után a második világháború óta nem látott gazdasági összeomlás fenyegette Európát, és mi európaiak sikeresen megvédtük a bankokat és sikeresen megvédtük a gazdaság működőképességét.

Csak éppen elfeledkeztünk a legkiszolgáltatottabbakról, elfeledkeztünk a hóna alá nyúlni azoknak, akik elveszítették a munkájukat, lakásukat, házukat, akik kilátástalan helyzetbe kerültek. Európa soha többé nem követheti el ezt a hibát. És most a történelem újra próbára tesz minket. A koronavírus-válság gazdasági, szociális hatásait még nem is pontosan látjuk. Egyvalami biztos, hogy ha tíz évvel az előző válság után azt mondhatjuk, hogy Európa sikeresen talpra állította a gazdaságot, ám cserbenhagyta az európai polgárokat, akkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy tíz évvel a mostani koronavírus-válság után ugyanezt vessék a szemünkre.

Éppen ezért a jelentésemben, minden tekintetben azt szeretném elérni, hogy a legkiszolgáltatottabbaknak, a legelesettebbeknek is nyújtsunk segítséget. Ezért szorgalmazom például az európai minimálbér bevezetését és európai szintű szabályozását. Azt szeretném, hogy ha minden eddiginél sokkal több pénzt fektetnénk oktatásba, szociális beruházásokba, egészségügybe. Ez utóbbi kapcsán a jelentés támogatja az európai egészségügyi unió létrehozását. Megtanultuk a leckét. Továbbá azt javasoljuk, hogy a szegénységi küszöb alatt élő időseknek is járjon a méltányos és elégséges nyugdíj.

Javasoljuk, hogy a tagállamok az adózási rendszereiket úgy alakítsák át, hogy az ne növelje a különbséget a leggazdagabbak és a szegények között, hanem inkább csökkentse, hiszen ez a feladatunk. És ezért támogatjuk a jogállamiság feltételét is, mert a jogállam az, ami a legelesettebbeket, a szegényeket, a kiszolgáltatottakat tudja megvédeni az erősekkel, a hatalmasokkal szemben.

Pontosan tudom, hogy itt mi az Európai Parlamentben túlnyomó többségben ugyanazt akarjuk, egy erős és sikeres Európát. De értsük meg végre, hogy nincs erős és sikeres Európa, erős és sikeres európai polgárok nélkül. Ha nem tudjuk azt mondani, hogy minden európai polgár erős és sikeres, akkor Európa sem lesz az. Kérem ezért, támogassák a jelentésemet. Köszönöm szépen!

 
  
MPphoto
 

  Paolo Gentiloni, Member of the Commission. – Mr President, today we discuss I think two extremely timely and important reports. First of all I would like, also on behalf of Commissioner Schmit, to congratulate Joachim Schuster and Klára Dobrev, as well as the shadow rapporteurs, on their outstanding work on economic and social policies.

We know that we are facing unprecedented challenges. The human costs and the economic consequences of this crisis are huge. Recovery, from the economic point of view, began indeed last May, but uncertainty is still surrounding us and the speed of recovery is slowing. On 5 November I will present our autumn forecast and I have today a few clear messages coherent with the report Joachim Schuster presented.

First, we need a supportive fiscal stance. It should continue. We should avoid premature withdrawal of supportive measures. We can’t risk a double—dip recession. Second, the general escape clause will remain in place for 2021, as Valdis Dombrovskis and I made clear to Member States recently. Next spring we will assess the situation. Third, we should use NextGenerationEU to transform our economies, not to go back to normal but to build more sustainable, resilient and competitive economies.

We increasingly see the social consequences of this crisis. Employment has been falling and unemployment is on the rise, even though so far it has been contained by the massive use of short—term work schemes. We are strongly supporting this effort with the SURE instrument. You saw the success of our first emission of social bonds yesterday.

Population groups that were already vulnerable before the pandemic are particularly hit, for example young people, women, and generally all those in precarious jobs, or disadvantaged children held back from benefiting from digital education. Mitigating the social impacts of the crisis will be one of the overarching objectives of the Recovery and Resilience Facility (RRF).

We would like to highlight three elements which we see as key for success. First, we need a skilling revolution to tap the job opportunities offered in the recovery, and particularly to face green and digital transitions. This is the objective of the recent Skills Agenda proposed by the Commission. Second, we have to enhance the quality of jobs – fair minimum wages are an essential element. We want to reduce wage inequality and poverty for the most vulnerable workers. This is why the Commission will put forward a European framework for a minimum wage later this month to make sure work pays off. This proposal will fully respect national traditions and the role of social partners in collective bargaining.

The third point is addressing poverty and inequalities. One essential element is to eradicate poverty from the start of life. Too many children across the EU grow up in poverty, creating barriers for their career and social integration. The European Child Guarantee, which we will present next year, will make sure that all children, whatever their background, have access to the same services and the same opportunities.

 
  
  

PRZEWODNICTWO: EWA KOPACZ
Wiceprzewodnicząca

 
  
MPphoto
 

  Markus Ferber, im Namen der PPE-Fraktion. – Frau Präsidentin, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen, liebe Kollegen! Zunächst einmal ist es erfreulich, dass wir aus dem Wirtschafts- und Währungsausschuss es wieder einmal geschafft haben, einen Bericht bis zum Plenum zu bringen. Das war ja in der Vergangenheit nicht immer selbstverständlich, und dafür ein ganz herzliches Dankeschön an alle, die die Verantwortung getragen haben, dass wir auch von der wirtschaftlichen Seite unsere Kommentare abgeben können. Auf der anderen Seite ist, glaube ich, bei den Verhandlungen schon etwas deutlich geworden, dass wir nicht mehr ganz so dieses gemeinsame Grundverständnis haben, warum es das Europäische Semester eigentlich gibt.

Das Europäische Semester ist geschaffen worden als der präventive Arm des Stabilitäts- und Wachstumspaktes, denn, liebe Kolleginnen und Kollegen, wir können natürlich Green Deal und Sustainable Development Goals und alles machen, nur wenn wir der nächsten Generation einen wunderschönen Globus, aber wegen hoher Überschuldung keine wirtschaftlichen Ressourcen mehr zur Verfügung stellen, haben wir der nächsten Generation auch keinen Gefallen getan.

Wenn jetzt sogar Anträge im Plenum eingebracht werden, die EZB soll halt einfach die Schulden auf null stellen, die sie aufgekauft hat, dann zeigen sie doch das wahre Gesicht, worum es eigentlich geht, nämlich eine Staatswirtschaft, die ohne Rücksicht auf die nächsten Generationen Geld in die Hand nehmen darf, weil man das einfach auf null stellen kann, wenn man es bei der EZB parkt.

Ich sage Ihnen ganz offen, ich komme aus einem Land, wo man das in der Zeit nach dem Ersten Weltkrieg so betrieben hat. Das hat 1923 zu einer Hyperinflation und zu Armut, wirklicher Armut, Arbeitslosigkeit und dann zu einer dunklen Zeit auf diesem Kontinent geführt.

Ich warne davor, nur zu sagen, wir müssen die Welt retten, koste es, was es wolle. Wir müssen Ökonomie und Ökologie immer im Gleichklang halten, und das ist leider unser Problem, das wir mit diesem Bericht haben. Ich bin froh, dass es im Ausschuss gelungen ist, diese Balance zu finden. Ich hoffe, dass das im Plenum jetzt auch noch der Fall bleibt.

Der Berichterstatter sagt zu Recht, wir müssen eine Überprüfung vornehmen, wir müssen uns auf die 20er Jahre des zweiten Jahrtausends vorbereiten und dafür die Antworten geben. Es ist nicht mehr mit den Fragestellungen der 90er Jahre des ersten Jahrtausends zu beantworten. Aber Sie tun so, als wenn Sie schon die Antwort wissen, bevor sich die zuständigen Institutionen hier überhaupt damit beschäftigt haben. Was müssen wir uns also einer Überprüfung stellen, wenn Teile dieses Hauses jetzt schon wissen, was rauskommen muss? Sorry, dann brauche ich keine Überprüfung.

Deswegen ist schon meine Bitte: Konzentrieren wir uns wieder auf das, was zu tun ist – den präventiven Arm des Stabilitäts- und Wachstumspaktes so auszugestalten, dass die Mitgliedsstaaten nicht in eine dauerhafte Schuldenfalle tappen, dann sind wir nachhaltig im wirklichen Sinne.

 
  
MPphoto
 

  Agnes Jongerius, namens de S&D-Fractie. – Voorzitter, als zelfs premier Rutte en minister Hoekstra van hun bezuinigingsgeloof vallen, is er echt iets aan de hand! Als grote bedrijven wankelen, dan trekken ze de beurs. Maar helaas moeten we het niet alleen over noodmaatregelen, maar ook over structurele maatregelen gaan hebben.

Het wordt tijd, vinden wij, dat het weer om mensen gaat en niet om de belangen van de multinationals. Europa is méér dan een markt en méér dan een markt met een munt. Het zijn de uitdagingen waar we in Nederland en in Europa voor staan om ons eerlijk uit de crisis te slaan, waarbij we niemand vergeten. Die kant wil de PvdA op.

We willen hogere minimumlonen, zodat niemand aan het eind van de maand hoeft te kiezen tussen warm water of warm eten. We willen een verbod op nulurencontracten zodat je ook eens plannen kunt maken en zeker bent van je inkomen. En we willen meer betaalbare sociale huurwoningen, want dan kunnen starters pas écht met een toekomst beginnen. Met steun vanuit Europa als er banen op de tocht staan door de crisis.

Digitalisering en klimaatverandering kunnen we alleen in goede banen leiden als iedereen mee kan komen. Steun daarom ook amendement nummer 12 van collega Joachim Schuster. We moeten investeren in de kansen van allen en niet alleen van de happy few. We moeten ons eerlijk uit de crisis slaan met bindende sociale doelen, zodat iedereen zeker kan zijn van een hoger minimumloon, zekere contracten en een betaalbare woning.

 
  
MPphoto
 

  Ivars Ijabs, on behalf of the Renew Group. – Madam President, recovery from the COVID crisis demands rethinking the European economic governance, and the European Semester framework can be a good starting point for this.

What we in the Renew Europe have done in this year’s report, is try to combine the existing macroeconomic core of the Semester fiscal discipline and healthy debt levels, with the urgent demands of today, like the need for public and private investment, social protection, as well as the need to tackle climate change.

Let me mention a few issues of great importance for us.

First of all, the promotion of reform is still the most important task of the Semester. The country-specific recommendations were often extremely weakly implemented. Member States should have tailor-made solutions for reform in order to promote competitiveness and growth in all European countries, also using Next Generation EU money.

Second, the report urges the review of the existing conditions of the Stability and Growth pact, since the crisis has shown that there are changes to be made. However, it must be done in a careful way, which would effectively motivate the Member States to comply with the requirements of the Stability and Growth pact.

Third, the need to tackle climate change, which is already an overarching, horizontal priority. We need to find its proper place in the framework of the European Semester. Therefore, we urge the Commission to develop a Climate Indicator, which would be supplementary to the existing Semester framework.

When critically adapted to current circumstances, the European Semester can have a real, transformational impact on the European economy, and the current report is a significant attempt to strengthen the Semester framework by making it more sustainable, effective and resilient to future challenges.

 
  
MPphoto
 

  France Jamet, au nom du groupe ID. – Madame la Présidente, mes chers collègues, ce rapport promeut le principe du salaire minimum européen, que nous n'accepterons jamais. Cette idée fumeuse entraînerait forcément un nivellement par le bas, une dégradation des pays les plus avancés en matière de politique sociale, salariale, et un recul des droits sociaux des travailleurs. Et comme le diable se cache dans les détails, j'ajouterai que je vois dans le vocabulaire employé, «racisme systémique», «discrimination structurelle» l’imprégnation pernicieuse d’une gauche extrême. Ce même procédé sémantique sert de masque aux islamistes pour dissoudre notre civilisation et imposer la leur de manière insidieuse. Bref un rapport typique dont seule l’Union européenne a le secret : notre ruine économique d’un côté et la soumission civilisationnelle à l’islamo-gauchisme, de l’autre. Vous parliez, Madame, d’une Europe forte ; nous avons besoin d’une Europe qui se défend.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts, au nom du groupe Verts/ALE. – Madame la Présidente, quand j’entends notre collègue M. Ferber, je ne sais pas si je dois rire ou pleurer. Il nous dit essentiellement «OK pour sauver la planète, mais à condition que ça ne ruine pas nos finances publiques et que ça ne ruine pas nos économies». Moi, ce que je lui dis, Monsieur Ferber, c’est que si la planète devient inhabitable pour l’être humain, il n’y aura plus d’économie, il y aura plus de finances publiques, c’est aussi simple que ça. Et il voudrait nous faire croire qu’évidemment, les seuls qui savent bien gérer, ce sont les conservateurs. Or nous sommes aussi convaincus que lorsque l’on fait partie d’une union économique et monétaire, il faut des règles communes qui doivent favoriser la stabilité et la convergence de nos économies. Un élément en ce sens c’est bien sûr la stabilité de nos finances publiques. Mais qui peut encore affirmer que laisser la pandémie s’installer, la fracture sociale s’approfondir, la crise climatique s’emballer, les ressources naturelles s’épuiser ou la biodiversité s’effondrer sera sans impact sur nos finances publiques ?

Je ne suis d’accord avec vos collègues du PPE que sur un point : la réduction des inégalités ou de notre empreinte écologique est en tension avec la poursuite aveugle d’une croissance à tout prix. Mais mener une politique économique et budgétaire qui assure la stabilité et même la compétitivité économique de nos sociétés exige un semestre européen à même de prendre en compte l’entièreté du tableau, et c’est ce que la Commission évidemment propose. À ce compte, les déclarations de M. Ferber ou de sa collègue Enikő Győri me font penser à ceux qui, après le procès de Galilée, se réjouissaient, en dépit du bon sens et de la science, de voir triompher la thèse que la Terre est le centre de l’univers : pitoyable et indigne d’un grand parti européen.

 
  
MPphoto
 

  Eugen Jurzyca, za skupinu ECR. – Vážená pani predsedajúca, členské štáty potrebujú čo najrýchlejší návrat k rozpočtovej zodpovednosti a plán znižovania verejného dlhu, ktorý má tento rok presiahnuť astronomických 100 % HDP eurozóny. Práve tomu im majú napomáhať odporúčania Komisie v rámci cyklu európskeho semestra.

Predložená správa však hľadá skôr cesty k ďalšiemu dlhodobému zadlžovaniu členských štátov. Nerešpektovanie fiškálnych pravidiel považujem za dosť veľkú nezodpovednosť a ohrozenie menovej zóny. Členské štáty potrebujú dlhodobo viac štrukturálnych reforiem, nie viac dlhov. Dlhodobo nové dlhy zvyšujú dane a brzdia rast. Ak členské štáty nepristúpia k potrebným reformám svojich ekonomík, nebudú mať nakoniec z čoho financovať ani domáce, ani nákladné európske priority ako „Green Deal“. Na úkor budúcnosti sa totiž nedá žiť večne.

 
  
MPphoto
 

  José Gusmão, em nome do Grupo GUE/NGL. – Senhora Presidente, enquanto membro em simultâneo da Comissão dos Assuntos Económicos e da Comissão do Emprego deste Parlamento, fico bastante triste por verificar que o relatório que sai da ECON continua a ver austeridade e as políticas pró-cíclicas como a única política económica possível dentro da União Europeia, e continua a relegar as questões sociais e as questões climáticas para um segundo plano, como se vê bem no n.º 25.

É por isso que apoiarei a alteração n.º 12. E é por isso que me parece que as lições da última crise económica não foram bem aprendidas por uma parte desta Casa e também pelas instituições europeias. Porque não vale a pena dizer aos Estados que precisam de manter o apoio às economias quando o programa de ação da Comissão Europeia lá volta com o fanatismo, com o discurso irresponsável da prudência orçamental. Prudência orçamental é termos crescimento económico agora, é respondermos perante os desempregados e perante a pobreza.

Não vale a pena lamentar a desigualdade salarial quando se continua a pressionar os Estados-Membros para manterem políticas de desregulação dos mercados de trabalho, que, aliás, foram impostas pelas instituições europeias ao longo de décadas. Não vale a pena dizer que precisamos de uma União Europeia da Saúde quando, durante décadas, andámos a pressionar os Estados-Membros para subfinanciar e privatizar os seus serviços públicos de saúde, os serviços públicos de saúde que hoje estão a salvar a vida a milhões de cidadãos europeus.

 
  
MPphoto
 

  Piernicola Pedicini (NI). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, vorrei dire che questa crisi, come è evidente a tutti, ha causato tanti problemi, ha messo in evidenza tante criticità e fragilità dei nostri meccanismi unionali.

Pensate che in questo momento, nell'Unione europea, la massa monetaria tende a raddoppiare, ma la velocità di circolazione della moneta tende a dimezzarsi. Questo vuol dire soltanto una cosa: che, mentre la nostra economia, l'economia reale soffre sempre di più, le banche si stanno arricchendo sempre di più. Ormai si è rotta qualsiasi catena di politica monetaria, per cui ad ogni iniezione di nuova moneta non corrisponde più nessun effetto a livello inflazionistico e la politica purtroppo è completamente subordinata al potere delle banche, che rappresentano ormai un pozzo senza fondo che si arricchisce sempre di più a spese dei cittadini.

Allora se vogliamo uscire da questa situazione direi catastrofica, bisogna fare poche cose, semplici ma anche coraggiose: per prima cosa bisogna che la BCE sia liberata dal ricatto delle banche private, gli Stati debbono essere liberati dal ricatto dei mercati e bisogna evitare, abbandonare il concetto di insostenibilità del debito pubblico, abbandonare il concetto di fondi europei, il MES, lo SURE, la parte dei prestiti del recovery fund non hanno senso in regime di moneta fiat, e poi azzerare, eliminare tutte le differenze di costo del denaro, in regime di moneta unica.

Se non si fanno queste cose semplici, purtroppo, il destino del nostro continente è segnato e sarà inevitabilmente un destino da terzo mondo.

 
  
MPphoto
 

  Dennis Radtke (PPE). – Frau Präsidentin, liebe Klára, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich glaube, man kann mit Fug und Recht sagen, dass wir mit dem heutigen Bericht ein wirklich gutes sozialpolitisches Werkstück hier vorlegen.

Mir ist klar, dass es auch Kolleginnen und Kollegen im Hause gibt, die das gänzlich anders bewerten, weil sie der Meinung sind, Soziales und Europa, das hat eigentlich nichts miteinander zu tun, und deswegen sollten wir als Parlament am besten auch dazu schweigen. Ich sehe das völlig anders, aus zwei Gründen: Erstens, jedes Mitgliedsland verpflichtet sich durch seine Mitgliedschaft dem Prinzip der sozialen Marktwirtschaft, und zweitens, jeder einzelne Bürger der Europäischen Union hat durch seine Unionsbürgerschaft Grundrechte erworben, auch soziale Grundrechte.

Von daher, finde ich, ist es unsere Aufgabe, unsere vornehmste Pflicht als Parlament, auch genau hinzuschauen: Wie weit ist es eigentlich mit diesen Ordnungsprinzipien und wie ist es eigentlich auch um die Einhaltung dieser sozialen Grundrechte bestellt, auch und gerade in der schwersten Wirtschaftskrise der Europäischen Union?

Von daher, finde ich, haben wir mit dem heutigen Bericht wirklich einen wichtigen Beitrag dazu geleistet und wir haben auch eine Brücke geschlagen zu dem, was in den nächsten Wochen und Monaten auf der Agenda steht. Ich sage einfach nur Stichwort Mindestlohn, auch die Weiterentwicklung von Schule, das sind alles Themen, mit denen wir uns in den nächsten Wochen und Monaten beschäftigen werden, genauso auch mit der Frage des Kampfes gegen Obdachlosigkeit.

Ich finde – und damit möchte ich auch zum Schluss kommen –, wer sich an einigen Stellen auf unserem Kontinent die Entwicklung anschaut, der kann einfach nur zu dem Ergebnis kommen, dass Menschen, die von ihrer Hände Arbeit nicht leben können, Kinderarmut und Obdachlosigkeit das Kainsmal auf jeder europapolitischen Grundsatzrede, auf jeder europapolitischen Sonntagsrede sind. Von daher freue ich mich, dass wir heute einen guten Beitrag geliefert haben, um die Dinge in die richtige Richtung zu entwickeln. Bitte daher um Zustimmung.

 
  
MPphoto
 

  Jonás Fernández (S&D). – Señora presidenta, en primer lugar me gustaría agradecer el trabajo de los ponentes y, como miembro de la Comisión de Asuntos Económicos y Monetarios, dar las gracias a Joachim Schuster por la preparación de este informe que merece el apoyo del Parlamento. Merece el apoyo del Pleno fundamentalmente por una cuestión —y lo voy a focalizar solo en una—: este informe exige que las políticas fiscales nacionales sigan siendo expansivas hasta que no encontremos una base sólida para la recuperación. Y, en la medida en que las incertidumbres sobre la evolución de la pandemia siguen presentes en nuestras sociedades, creemos que esto va a ser necesario durante bastante tiempo.

En cualquier caso, esto no debe evitar el debate sobre las reglas fiscales que el informe también defiende: una revisión de las reglas fiscales que permita una adecuación del Pacto de Estabilidad y Crecimiento a la gestión ordenada de la economía en el conjunto de la Unión.

Y, por lo tanto, más allá de los debates sobre la flexibilidad de ese Pacto, necesitamos debatir a la vez qué vamos a hacer con el Next Generation EU a medio plazo, porque el informe pide también un estabilizador automático. ¿Podemos discutir también sobre la viabilidad de un activo libre de riesgos en Europa —y hemos visto el éxito de la emisión de deuda del día de ayer—? Y, ¿por qué no hablar también del tratamiento prudencial de la deuda de los Estados?

Pero ese gran debate al que estamos condenados, que tenemos que realizar, no puede evitar que a corto y medio plazo sigamos con esta política expansiva.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Pierre Vedrenne (Renew). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, je remercie tout d’abord Mme la rapporteure.

Ce rapport est notre réponse au défis sociaux engendrés par le choc de la COVID et notre message est clair: assurer une relance européenne à la hauteur des défis en ne laissant personne de côté. Le Semestre européen sera l’instrument de la relance, c’est très bien, et ce rapport permet de rappeler que le social et l’emploi doivent être tout autant la priorité que nos politiques économiques de relance. Il faut garantir que nous allons tous dans la même direction. Une relance est une transformation innovatrice économiquement, juste socialement et responsable écologiquement. Pour cela, trois priorités simultanées.

Premièrement, l’urgence de la relance. Le plan de relance historique, adopté en juillet dernier, devra soutenir les travailleurs, spécifiquement les plus précaires, afin de préserver leurs emplois, leurs salaires et leurs conditions de travail. Favoriser l’inclusion sociale, lutter contre la pauvreté, accompagner les plus démunis, renforcer l’employabilité des jeunes doivent demeurer nos priorités.

Deuxièmement, le maintien de notre cap. Ce choc nécessite des réponses rapides. Toutefois, nous ne devons absolument pas renoncer à nos objectifs de plus long terme. Nos politiques économiques et sociales doivent contribuer aux objectifs du développement durable, à la mise en œuvre du pacte vert et à la concrétisation du socle européen des droits sociaux.

Troisièmement, l’accélération de la mise en œuvre de l’agenda social. De profondes inégalités et la faiblesse de notre modèle social européen ont été révélées. Nous devons avancer sur notre agenda en faveur de la convergence sociale et de la lutte contre la pauvreté. Vous l’avez évoqué, Monsieur le Commissaire, à titre d’exemple, un instrument pour un salaire minimum équitable dans chaque pays membre est plus que jamais nécessaire. Nous savons la Commission européenne engagée, nous attendons des annonces fortes et vous pourrez alors compter sur le Parlement européen pour bâtir l’Europe de la justice sociale.

 
  
MPphoto
 

  Francesca Donato (ID). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, il Covid-19 ha ripreso vigore in tutta Europa e nel mondo e pesanti danni economici già registrati si protrarranno per anni. Nonostante ciò, l'agenda europea continua a considerare obiettivo prioritario la lotta al cambiamento climatico, vincolando ogni misura e intervento a target irrealistici, invece di concentrare ogni sforzo per evitare il più probabile e imminente tracollo economico dell'intera Unione.

L'unico strumento mostratosi efficace e tempestivo sinora è il programma straordinario di acquisti di bond sovrani della BCE, senza il quale l'eurozona sarebbe saltata. Per reggere all'urto della crisi pandemica, il patto di stabilità ha dovuto essere sospeso. Ciò che serve oggi, dunque, non sono nuovi vincoli climatici all'economia europea, ma la più ampia flessibilità per gli investimenti e il massimo supporto alla spesa degli Stati membri, tramite un potenziamento del mandato della BCE e la rimozione del divieto dell'articolo 123 TFUE.

Vanno altresì riviste le normative bancarie sulla gestione dei rischi di credito e sulla classificazione dei crediti deteriorati, per evitare strette nelle politiche creditizie delle banche europee, deleterie per famiglie e imprese.

Prima di chiedere riforme ai paesi membri, l'Unione europea oggi deve riformare i propri trattati e i propri obiettivi. Solo così sarà credibile e resiliente.

 
  
MPphoto
 

  Kira Marie Peter-Hansen (Verts/ALE). – Madam President, I hope that you can hear and see me down in the Parliament. I’m speaking from the Danish office.

Thank you very much to the rapporteur for the work on this file, as there is a strong need to make sure that the social aspects are a key element in the Semester.

This is the way that we will make social process progress in Europe, and especially now, when every country is experiencing downward-turning economies. We need to create incentives for the Member States not to let the burden of a recession fall on the people most in need, and here the European Semester is a golden opportunity for us to create these incentives.

Austerity and tight budgets are not the way to manage the crisis. Making sure that people have decent lives is the way. This means securing a roof over their heads and food on the table. We need to make sure that the social and economic aspects are on an equal footing in this Semester, and taking the Green Deal into account, and we need to push for a European framework for minimum income, binding pay-transparency measures as well as ensuring quality employment with decent fair pay for our young people in Europe through the youth guarantee.

These has been some of the key issues for the Greens Free Alliance group in the work on this file.

Thank you very much to you, Klára Dobrev, for doing a really great job on this report and making sure that the European Parliament has a strong social and sustainable voice on this issue. It’s been a pleasure working with all of you and I’m looking forward to keeping this fight up.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Geuking (ECR). – Frau Präsidentin! Also erst einmal schönen Dank, ich war bei der Beratung dabei, Frau Dobrev, Sie haben das hervorragend gemanagt. Schönen Dank an Herrn Radtke. Das, was Sie vorhin ausgeführt haben, dem ist eigentlich nichts hinzuzufügen, genauso sehe ich es übrigens auch – das mal dazu.

Was allerdings vergessen worden ist, das sind natürlich die Eltern und die Altersarmut. Wenn Sie sich die Altersarmut in Deutschland und anderen europäischen Ländern anschauen, dann wissen Sie, dass die Eltern seit Jahrzehnten um ihre Lebensleistung betrogen werden. Punkt.

Wenn Sie sich anschauen, wie die Kinderarmut weiter voranschreitet, dann wissen Sie, dass Handlungsbedarf besteht und nicht nur mit Schaltgarantie, mit bloßen Worten, wir machen einen Zugang zur Bildung. Wir brauchen direkte finanzielle Unterstützung der Kinder, um die Kinder aus der Kinderarmut herauszuholen.

Deswegen sind wir als Familienpartei Deutschlands vorgedribbelt und haben Pass geschlagen für das Kinderkostengeld 2525. Es ist im Sozialbericht insofern verankert, dass Kinder finanziell bessergestellt werden müssen, und da bleibt nur das Kinderkostengeld über. Wir haben den Pass geschlagen, jetzt liegt es an Frau Merkel und der deutschen Ratspräsidentschaft, diesen Pass auch zu verwerten und entsprechend ins Tor zu bringen.

Ich appelliere dafür, diesem Sozialbericht im Wesentlichen zuzustimmen, vor allen Dingen, um die Finanzierung der Kinder zu stärken und die Kinderarmut direkt zu bekämpfen. Das sind wir der nachfolgenden Generationen schuldig.

 
  
MPphoto
 

  Mislav Kolakušić (NI). – Poštovana predsjedavajuća, gospodarska i socijalna budućnost i sadašnjost Europske unije ovisi ponajviše o našoj reakciji na pandemiju COVID-a19. Ove godine u proljeće počeli smo koristiti lockdown. Uslijed lockdowna i njegove politike izgubljeni su milijuni radnih mjesta u Europskoj uniji. Sada polako pojedine države ponovno uvode i provode politiku lockdowna. Izgubit ćemo daljnje milijune radnih mjesta. Ukoliko to nastavimo i do proljeća, moći ćemo govoriti o desetinama milijuna izgubljenih radnih mjesta. Za stvaranje tih radnih mjesta bila su potrebna desetljeća.

Države će se iznimno zadužiti. Sada u Republici Hrvatskoj, premijer je jučer izjavio da zbog posljedica saniranja štete lockdowna i financiranja poduzetnika mi nismo u stanju isplatiti jednu milijardu eura dugova veledrogerijama, što znači da nismo sposobni platiti lijekove. Jedna milijarda eura u Hrvatskoj znači šestinu cjelokupnog državnog proračuna. Mi moramo preispitati, u ovom domu, politiku lockdowna, postoji li drugi način za borbu protiv pandemije COVID-a 19.

 
  
MPphoto
 

  Enikő Győri (PPE). – Elnök Asszony, tisztelt Képviselőtársaim! Az Unió jövője azon áll vagy bukik, hogy a jelenlegi válsághelyzetben újra tudjuk-e teremteni a gazdasági hátterét az európai modellnek, amelyre olyan büszkék vagyunk. Felelős döntéshozóként először biztosítani kell a gazdasági alapokat. Ehhez a munkához iránytű az európai szemeszter. Csak így tudjuk megvalósítani az olyan ambiciózus céljainkat, mint a digitális átállás vagy a klímavédelem, csak így fogunk tudni újra növekedni, megőrizni a munkahelyeket és újakat teremteni.

Ez a stratégia nem létezhet szabályok nélkül. A mostani járvány és válság esetén is elegendő rugalmasságot biztosítottak ezek a tagállamoknak a pénzügyi mozgástér növeléséhez. Az egyeztetések során azt láttam, a baloldal legfőbb célja az, hogy a gazdaságpolitikai koordináció és a fiskális szabályok lényegét egyenként lebontsa; ehhez a Néppárt nem partner. A baloldal el akarja érni, hogy a tagállamok közötti koordináció eszközét, a szemesztert, amelyet a válságok megelőzésére és kezelésére hoztunk létre még a magyar elnökség idején, teleaggassák mindenféle divatos témával.

Ha a baloldalnak sikerülne megvalósítani az elképzeléseit, akkor búcsút inthetünk a versenyképességnek. Nincs ingyen ebéd. Ha az összes baloldali ötletet finanszíroznánk, az olyan költekezési hullámot indítana el, amely végül munkahelyek megszűnéséhez vezetne. Nem hagyhatjuk, hogy gazdaságpolitikánk a versengő célok összevisszaságává váljon. Ezeket az ötleteket a Gazdasági Bizottság leszavazta, a baloldal most próbálja meg azokat visszacsempészni módosító indítványokkal. A felelőtlen gazdaságpolitika veszélyeztetné az Unió helyreállítását és a jövő nemzedékeit adósítaná el. Magyarország polgárai a kommunizmus, majd a szocialista-liberális kormányok alatt megtanulták, hogy az milyen, és nem kérnek belőle még egyszer.

Liberális képviselőtársaink pedig már Európai Föderációban gondolkodnak közös pénzügyminiszterrel, azaz jelentősen csökkentenék a tagállamok hatáskörét. Ez szembemegy a szerződésekkel, megbontaná a politikai, gazdaságpolitikai koordinációban az egyensúlyokat a tagállamok és Brüsszel között. Az ilyen elképzelések válság idején csak rabolják az időt és az energiát a fontos teendő elől, nem segítik a talpra állást. Így arra kérném képviselőtársaimat, hogy ne szavazzák meg a módosításokat, ne legyenek partnerek a felelőtlen gazdaságpolitikai elképzelésekhez.

 
  
MPphoto
 

  Marc Angel (S&D). – Madam President, the past financial crisis and the answer the EU has given show how cuts in public services had a negative impact on our economic, environmental and social recovery. No progress in poverty reduction and social inclusion shows that many of our social welfare systems are not robust and resilient enough to absorb social shocks during a crisis and also transition. This is why we Socialists and Democrats urge Member States to stop considering public services as a cost but, on the contrary, as an investment to guarantee a decent life for all of us in the Union. And a decent life means wellbeing that includes access to quality education and jobs, as well as social security, healthcare, housing, justice and social services, and also especially for vulnerable groups.

To achieve this, it’s important to change the mind-set of many EU leaders and to come forward with a model that puts social and environmental challenges on an equal footing with economic ones. This is the only way to align our EU policies with the three dimensions of the SDGs and to avoid a lost generation. If we want our next generation in Europe to be strong and resilient, we must invest in their future and therefore must consider Child Guarantee and Youth Guarantee amongst the most precious instruments we have.

Dear colleagues, Child Guarantee and Youth Guarantee can only be successful if we allocate sufficient financial means and if we are able to show creativity when it comes to shaping them and implementing them. Let me finish by thanking Ms Dobrev and Mr Schuster and the shadows for their excellent reports.

 
  
MPphoto
 

  Guido Reil (ID). – Frau Präsidentin! Liebe anwesende Kolleginnen und Kollegen, ich bin stolz darauf, dass Sie den Mut gefunden haben, heute hier zu sein. Denn seit letzter Woche wissen wir: Es ist gefährlich hier. Dieses Gebäude ist anscheinend der COVID—19-Hotspot Europas – das muss man sich mal vorstellen. Es erfordert Mut, in dieses Parlament zu kommen, und das Interessante dabei ist: Woran liegt das? Was sind die Ursachen? Es hat natürlich nichts damit zu tun, dass hier in den letzten Wochen wieder Austern und Champagner gereicht wurden. Es hat damit zu tun, wie intensiv in diesem Parlament gearbeitet wurde – mit nichts anderem hat es zu tun. Und welche Maßnahmen ergeben sich daraus? 80 % unseres Personals sind im Homeoffice. Es wurde vorletzte Woche tatsächlich darüber diskutiert, ob wir überhaupt noch in das Gebäude dürfen – Gott sei Dank dürfen wir noch.

Unsere Sitzungen sollen demnächst komplett digital stattfinden – also zumindest ab Januar. Also ich persönlich finde das gut. Denn dann kann man mit diesem Gebäude vielleicht endlich mal etwas Sinnvolles tun. Zum Beispiel Obdachlose unterbringen, wie übrigens im April schon medienwirksam angekündigt wurde, etwas für Obdachlose zu tun, und dann ist wieder nichts passiert außer warmen Worten. Also lasst uns doch zu Hause bleiben und diejenigen die Arbeit machen, die es können: die nationalen Parlamente! Denn die sind voll arbeitsfähig.

 
  
MPphoto
 

  Claude Gruffat (Verts/ALE). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, chers collègues, tant que les investissements écologiques seront considérés comme de simples déficits sans bénéfices à venir, nous refuserons aux États européens des lendemains solidaires et écologiques pour une société plus viable et vivable.

Bien sûr, j’en conviens, coordonner les politiques économiques est nécessaire, mais les règles actuelles ne font pas la différence entre les dépenses visant à maintenir un système à bout de souffle et celles utiles pour bâtir un avenir pour nous et pour nos enfants. Une nouvelle approche est donc indispensable pour valoriser les investissements verts. De nouveaux indicateurs qui servent l’économie réelle et notre planète doivent être pris en compte pour le calcul des déficits. Sortons-en, entre autres, les dépenses liées à la transition écologique et surtout, arrêtons d’utiliser des indicateurs datant des années 30, dont la crise sanitaire a démontré l’obsolescence. Les services d’utilité publique, ceux qui servent notre planète, ne sont pas des déficits, c’est de l’économie réelle.

 
  
MPphoto
 

  Elżbieta Rafalska (ECR). – Pani Przewodnicząca! Sprawozdanie podkreśla kluczową rolę koordynacji polityki gospodarczej, społecznej i zdrowotnej, w której duże znaczenie odgrywa Europejski filar spraw socjalnych i polityki zajmujące się przestrzenią fiskalną. W czasach kryzysu trafna diagnoza jest bardziej niż kiedykolwiek istotna. Wskazuje też na społeczne zagrożenia związane z kryzysem pandemicznym, takie jak wzrost bezrobocia, w tym bezrobocia młodych, zwiększenie ubóstwa dzieci, pogorszenie sytuacji osób niepełnosprawnych i osób starszych, kryzys usług opiekuńczych, ograniczony dostęp do usług zdrowotnych.

Jednak chciałabym zwrócić uwagę na następujące problematyczne kwestie. Po pierwsze ocena praworządności i skuteczności wymiaru sprawiedliwości uwzględniana w europejskim semestrze. Po drugie znaczenie przypisywane stałemu unijnemu programowi reasekuracji świadczeń dla osób bezrobotnych. Po trzecie wezwanie do utworzenia europejskiej unii zdrowia. Po czwarte wezwanie Komisji do przedstawienia europejskich ram dotyczących płacy minimalnej. To kwestie, które nas zasadniczo różnią.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel Fernandes (PPE). – Senhora Presidente, caro Comissário, caras e caros Colegas, não é aceitável, na União Europeia, termos 100 milhões de cidadãos em risco de pobreza e 700 mil pessoas sem abrigo. Não podemos ficar indiferentes, temos de agir e cada um fazer a sua parte.

A União Europeia disponibiliza muitos recursos, como o Fundo Social Europeu, a Garantia Jovem, seguida também da Garantia Infância. Têm de ser bem utilizados e disponibilizados, nomeadamente para as instituições de solidariedade social, como as IPSS e as Misericórdias. Mas depois temos sobretudo de ir às causas, promover a autonomia individual, ajudar a ascensão social. É dessa forma que nós devolvemos a dignidade aos nossos cidadãos, e para isso temos de apostar na economia, que tem de ser resiliente, tem de ser competitiva, tem de ser sustentável. Não podemos ter medo das palavras produtividade e sustentabilidade, e do empreendedorismo que é necessário. Para além disso, temos de ajudar as empresas, e nomeadamente as pequenas e médias empresas.

E por isso, Senhor Comissário, é inaceitável que o Conselho tenha cortado um instrumento de solvabilidade precisamente para apoiar as empresas em dificuldade. É inaceitável que o Conselho tenha cortado o InvestEU, que promove o investimento.

Cada um tem de fazer a sua parte. A Comissão Europeia tem feito a sua parte, e o Parlamento. Os Estados—Membros nem todos. O Conselho não tem atuado no sentido de fazer aquilo que lhe compete para combater a pobreza, para favorecer a inclusão, para ajudar as pequenas e médias empresas, e espero que um instrumento como o SURE passe de temporário a permanente e que, além disso, seja um instrumento onde o Parlamento Europeu esteja também envolvido. Defendemos, como é óbvio, o método comunitário.

 
  
MPphoto
 

  Stefania Zambelli (ID). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, gli effetti sociali ed economici della pandemia di Covid-19 sono sotto gli occhi di tutti. L'impatto sul mondo del lavoro è senza precedenti, con un aumento di due punti percentuali della disoccupazione in tutta Europa.

Se vogliamo rilanciare il mercato del lavoro e l'occupazione, lo strumento adatto non sarà di sicuro l'introduzione di nuove tasse per finanziare il recovery fund, perché queste andranno a mettere in ulteriore difficoltà il mondo produttivo. Dobbiamo invece sostenere concretamente imprenditori, artigiani, commercianti, operatori del mondo del turismo, partite IVA, tutti coloro che in questi mesi hanno aspettato invano gli aiuti dall'Europa e dagli Stati membri.

Il numero delle attività commerciali e imprenditoriali chiuse a oggi è agghiacciante e non è nulla in confronto, credetemi, a quanto succederà nei prossimi mesi quando, cessato il blocco dei licenziamenti, centinaia di migliaia di persone si troveranno in mezzo a una strada. L'Europa dovrà farsi carico di questi soggetti e non credo sia utile e nemmeno saggio perdere altro tempo.

 
  
MPphoto
 

  Dolors Montserrat (PPE). – Señora presidenta, la COVID-19 nos golpea con un dramático balance en pérdida de vidas y de millones de empleos. La Unión Europea ha asumido su responsabilidad y está a la altura de las ingentes y constantes necesidades.

Ahora es el momento de los Estados miembros, de particularizar en cada país el esfuerzo colectivo que estamos haciendo entre todos, para fortalecer nuestros sistemas nacionales de salud y fomentar la recuperación de la economía y el empleo. El empleo es la mejor política social para combatir la pobreza. Pero también debemos ser vigilantes para que, en el caos de la crisis, no se antepongan las agendas partidistas al bien común y colectivo. Los pilares de la Unión deben seguir intactos mediante una firme defensa de la separación de poderes. Y los fondos europeos son para fortalecernos. Ese es el camino y no socavar el Estado de Derecho. Por ello, para garantizar el buen fin y uso de las ayudas europeas, es imprescindible la implicación responsable de todos los niveles de gobierno, tanto nacional como regional, como local, junto con los agentes sociales, bajo la eficaz coordinación de la Unión Europea.

En España hay que actuar con inmediatez, aplicando los fondos para respaldar a sectores brutalmente castigados como el turismo, la hostelería y los servicios. El Gobierno de España debe centrarse en implementar políticas activas para paliar el 41 % de paro juvenil y aplicar rebajas fiscales, abandonando las políticas restrictivas orientadas a mantener el ingente coste estructural no productivo. Los ciudadanos españoles y los de toda Europa nos miran de forma exigente, como nunca, esperando de nosotros soluciones responsables y de futuro, y de forma inmediata.

 
  
MPphoto
 

  Herve Juvin (ID). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, j’ai apprécié, comme beaucoup ici, le torrent de bonnes intentions qui peuplent ce rapport. Je crains malheureusement de ne pas les apprécier sur tous leurs angles.

D’abord, parce que nous n’allons pas vers le monde d’après, nous allons vers le monde d’avec. Nous allons vivre durablement avec la pandémie dont personne ne pense qu’elle va s’achever avant l’été 2021 et peut-être plus longtemps. Nous allons vivre avec la menace d’effondrements écologiques dont on voit déjà l’annonce et dont peut-être cette pandémie a été l’une des premières manifestations. L’enjeu n’est pas la nature ou la planète, l’enjeu, c’est la vie humaine sur cette planète et c’est l’homme, nous allons devoir y réfléchir.

Ensuite, parce que l’effondrement auquel nous assistons aujourd’hui, ne nous attaquons pas à ses conséquences, regardons ses causes. Ses causes, ce sont les mouvements transfrontaliers non maîtrisés, c’est l’idéologie du libre-échange, c’est l’idéologie de l’ouverture. Nous allons devoir dans notre travail parlementaire remettre en cause un certain nombre des fondamentaux qui ont provoqué la situation actuelle, des drames sans nom. Nous n’en sommes probablement qu’au début. Ne considérons pas seulement les conséquences, attaquons-nous aux causes.

 
  
MPphoto
 

  Peter Kofod (ID). – Fru. formand! EU-Parlamentet lader sig ofte rive med, når man diskuterer beskæftigelsespolitikken, og det er dybest set ikke klogt.

Føderale resultater og beslutninger leder til mere ensretning og tager ikke hensyn til medlemslandenes forskelligheder. Mere EU skaber ikke nødvendigvis et bedre Europa. Vi ser det aktuelt nu, hvor vi jo bl.a. diskuterer en EU-mindsteløn. En sådan beslutning vil efter ledende, førende eksperter skøn smadre den danske model på beskæftigelsesområdet. Det burde være EU’s politik at beskytte og forsvare de enkelte landes frihed og forskellighed, ikke at ensrette. Beskæftigelsespolitik er og bør fortsat være et nationalt anliggende, ikke et EU anliggende.

 
  
MPphoto
 

  Othmar Karas (PPE). – Frau Präsidentin, Herr Kommissar, meine sehr geehrten Damen und Herren! Was muss denn noch alles passieren? Gesundheitskrise, Wirtschaftskrise, Sozialkrise, wie in den letzten zehn Jahren nicht vorhanden. Eine zunehmende Spaltung unserer Gesellschaft durch die Krisen, und wir sind noch immer nicht in der Lage, das zu tun, was die Bürgerinnen und Bürger von uns verlangen. Zwei Drittel sagen nämlich, dass die EU mehr Kompetenzen braucht, um mit Krisen wie der Corona-Pandemie umzugehen. 56 % sind der Meinung, dass die EU über mehr finanzielle Mittel verfügen soll, um die Auswirkungen der Krise zu bewältigen. Wir haben noch immer nicht die politischen Mehrheiten bei den Staats- und Regierungschefs, um die Europäische Union als Gemeinschaft zur Wirtschafts-, Sozial-, Bildungs-, Forschungs- und Gesundheitsunion weiterzuentwickeln.

Die beiden Berichte sagen es ja deutlich: Ja, wir benötigen eine politische Strategie, um unsere Schlüsselinstrumente – europäischer Green Deal, europäische Säule sozialer Rechte, Europäisches Semester – zu vereinen zu einem schlagkräftigen Instrument. Es ist haarsträubend, dass sechs von zehn länderspezifischen Maßnahmen der EU an die Mitgliedsstaaten von diesen nicht umgesetzt werden und damit 45 Milliarden Euro jährlich auf dem Tisch liegen bleiben, die wir dringend für Investitionen benötigen.

Meine Damen und Herren, legen wir den Schalter um! Sorgen wir dafür, dass wir das nächste Projekt für die Menschen – Wirtschafts-, Sozial- und Gesundheitsunion – gemeinsam vorantreiben im Interesse unserer gemeinsamen Zukunft.

 
  
MPphoto
 

  Paolo Gentiloni, Member of the Commission. – Madam President, the debate this morning reflects the deep crisis we’re in and the complexity of the relationship between the health dimension, the economic dimension, the social dimension and the environmental dimension. Indeed we need to address all these challenges knowing that in the coming weeks and months, we will have to push on facing an emergency and promoting recovery. There will not be a particular moment when the emergency finishes and recovery begins. They will go hand in hand for some time.

Yes, we need common rules – of course we need fiscal common rules – and I understand many interventions were on the Semester and on our common rules. Next year we will return to the discussion on the review of our fiscal rules which, as you know, was put on hold. It began in February but then the COVID-19 crisis hit and the discussion on the review of the rules was put on hold, but I’m sure that next year we will address it with a little more certainty, also from the economic perspective at that time.

Meanwhile, I repeat that the general escape clause will remain, as should the supportive fiscal stance. It is important, I think, that in view of our future discussion, we now concentrate our efforts primarily on implementing what we have already decided, and I’m confident that the Commission and Parliament will work hand in hand in the coming weeks in taking the necessary legislative steps to have these instruments in place.

Finally, I think that the entire debate shows that it is urgent that we move on with an Action Plan on the European Pillar of Social Rights. The public consultation, as you know, is ongoing. It will last until the end of November and at the beginning of next year we will present our proposal as the Commission and the Portuguese Presidency will then convene a social summit. I think that the interest on the social dimension demonstrated by this debate is very important for the Commission.

 
  
MPphoto
 

  Joachim Schuster, Berichterstatter. – Frau Präsidentin! Ich möchte nur auf zwei Sachen eingehen, beides hat Herr Ferber angesprochen. Er hat gesagt, dass die EPP uns davor bewahrt hat, dass wir Schuldenorgien machen, das hat er in der Presse gesagt und uns vor einer neuen Schuldenfalle bewahrt. Das finde ich eine sehr gute Unterstützung! Das einzige, die Kritik geht ins Leere, denn in der Arbeitsgruppe hat überhaupt keiner gefordert, so etwas zu machen, weil das auch blanker Unsinn wäre.

Wir haben nur gesagt: Es gibt neue Realitäten, nämlich dass sich die EU selbst verschuldet hat, dass die Schulden der Mitgliedsstaaten richtig steigen und dass wir neue Anforderungen haben, die wir nicht ignorieren können. Das erfordert, dass wir auch unsere Verschuldungsregeln verändern werden, und ich bin ja mal gespannt, wie die EPP dafür argumentiert, dass wir ein 60 %-Schuldenziel weiter aufrechterhalten wollen. Da freue ich mich schon drauf auf diese Debatte.

Übrigens: Viele Mitglieder der EPP haben das auch schon eingesehen, dass es anders ist. Allen voran beispielsweise Bundeskanzlerin Merkel in Deutschland, die ja die europäische Verschuldung noch Anfang des Jahres erst abgelehnt hat, aber inzwischen befürwortet und sogar mit vorgeschlagen hat, weil sie begriffen hat, dass sich die Welt verändert hat.

Die zweite Sache ist, es wird ein merkwürdiger Gegensatz zwischen Wirtschaftspolitik hier und Sozial- und Umweltpolitik auf der anderen Seite gemacht. Gleichzeitig fordern aber alle nachhaltiges Wachstum. Was ist denn nachhaltiges Wachstum? Nachhaltiges Wachstum ist sozial und ökologisch verträglich. Wie will man das eigentlich erreichen, wenn man das gar nicht berücksichtigt in der Wirtschaftspolitik, was sozialverträglich ist und was umweltpolitisch geboten ist? Hier werden Gegensätze aufgebaut, die absurd sind.

Das kann man entweder nur so verstehen, dass man es noch nicht begriffen hat oder dass einem eigentlich die Nachhaltigkeit im Wachstum völlig egal ist. Das ist allerdings wettbewerbspolitisch äußerst schwierig, denn Unternehmen werden in Zukunft nur noch dann wettbewerbsfähig sein, wenn sie nachhaltig wirtschaften, ansonsten wird es keine Wettbewerbsfähigkeit geben.

Deswegen hätte ich zum Abschluss eine Bitte an die Mitglieder der EPP: Graben Sie sich nicht in den ideologischen Schützengräben der Vergangenheit ein, sondern kommen Sie raus. Sie können heute die ersten Schritte dazu machen, indem Sie viele der Anträge, die Renew, die Grünen und die S&D gestellt haben, unterstützen. Das würde mich sehr freuen und wäre ein wirklicher Fortschritt für unsere Debatte.

 
  
MPphoto
 

  Klára Dobrev, Rapporteur. – Elnök Asszony! A vita elején azt mondtam, hogy biztos vagyok abban, hogy itt, ebben a házban mindenki erős és sikeres Európai Uniót akar, és a vita meggyőzött arról, hogy igen, és nagyon szépen köszönöm a támogatást a különböző pártoktól, a különböző pártok frakcióitól, többségétől.

Többször elhangzott a vitában, hogy a költségvetési hiány, az államadósság, az egyensúly elsőbbséget kell hogy élvezzen. Szeretném a kétkedőket is megnyugtatni, hogy mindannyian tisztában vagyunk a jövőért viselt felelősségünkkel, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy felelősségünk van abban, hogy hogyan gazdálkodik az Európai Unió. De nézzük meg, hogy mitől lesz versenyképes, innovatív egy ország, mitől lesz versenyképes és innovatív az Európai Unió? A versenyképes és innovatív emberektől. És mitől lesznek versenyképesek és innovatívak az emberek? Ha okosak, ha egészségesek, és hogyha kiegyensúlyozottak. Ez az Európai Unió versenyelőnye.

Ha mindent úgy csinálunk tovább, ahogy eddig, akkor bajban leszünk. Miközben a költségvetési hiányra koncentráltunk kizárólag az elmúlt 10 évben – viszonylagos sikerrel –, aközben azt láttuk, hogy európai gyerekek milliói maradtak ki a minőségi oktatásból. Hogyan lesz belőlük okos, versenyképes, innovatív európai; hiányozni fognak. Miközben a költségvetési hiányra koncentráltunk, engedtük, hogy tagországok sora kivegye a forrásokat az egészségügyből és ma az egészségügyi ellátás számos helyen nem elérhető mindenki számára egyenlő feltételekkel, és most szó szerint élet-halál harcot vívunk egy új vírus ellen. Hogyan lesz így okos és egészséges az európai ember, aki egy okos, egészséges, innovatív és versenyképes gazdaságot fog tudni majd a jövőben üzemeltetni?

És ha azt mondom, kiegyensúlyozott emberekre van szükségünk, akkor miközben vigyázó tekintetünket folyamatosan csak és kizárólag a költségvetési hiányra fordítottuk, aközben az ifjúsági munkanélküliség az egekben van, aközben a dolgozói szegénység az elmúlt tíz évben nőtt, és a gazdagok és szegények közötti különbség Európában nem csökkent, hanem nőtt. Valamit rosszul csináltunk.

És itt van most a lehetőség, hogy valamit jól csináljunk, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek nem csupán arról szólnak, hogy a gazdasági mutatók javulnak – arról is –, hanem arról szólnak, hogy az európai emberek élete javul, hiszen mi értelme van egy gazdaságot jól működtetni, ha nem azért, hogy az emberek jól, kiszámíthatóan és biztonságban élhessenek. Ezért köszönöm a támogatásukat!

 
  
MPphoto
 

  Przewodnicząca. – Zamykam debatę.

Głosowanie odbędzie się w środę 21 października 2020 r.

Zawieszam posiedzenie do godz. 13.30; pierwszym punktem po wznowieniu posiedzenia będzie ogłoszenie wyników pierwszej części dzisiejszego głosowania.

Oświadczenia pisemne (art. 171 Regulaminu)

 
  
MPphoto
 
 

  Marek Belka (S&D), in writing. – As has been proven up until now, throughout this mandate one of the topics that really splits this House are issues connected to macroeconomic and budgetary policies. Nevertheless, under the guidance of Joachim Schuster, we are debating a report that is balanced, emphasises the most important needs connected to further socio—economic support throughout the pandemic and puts pressure on deepening the Economic and Monetary Union. That being said, most of us would want to have a certain reform of the Stability and Growth Pact. We might differ in what is to be changed but, I presume, the majority of us wants and needs a change, as not everything is perfect. With the COVID—19 pandemic demolishing our economies, undermining our way of life hitherto and threatening the life and health of us and our loved ones, it is not the time for drama. We need to support this report despite some minor differences amongst the political groups. Only then we can be perceived by the Commission and Council as reliable partners in reforming the economic and social frameworks that have an everyday influence on us all. We cannot fail when it comes to this.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Bilde (ID), par écrit. – François Mitterrand prédisait, en 1976 que l’« Europe sera socialiste ou ne sera pas ». À la lecture du rapport sur les politiques sociales de la zone euro 2020, c’est carrément le communautarisme le plus grossier qui semble désormais guider le projet européen. En effet, voté par une écrasante majorité en commission, les autres grands partis nous font passer un message clair: l’Europe sociale a un prix! Ce sera celui d’un aplatissement idéologique devant l’extrême gauche communautariste.

Depuis peu dans les textes européens, il est devenu impossible de parler de pauvreté sans évoquer le racisme. Il n’est plus envisageable de parler d’inégalité sans évoquer les théories du genre. Enfin, il n’est plus autorisé de lutter contre la précarité salariale sans encenser le modèle multiculturaliste.

Le meilleur exemple réside dans la volonté d’instituer une « task-force » pour lutter contre les stéréotypes sur les lieux de travail. L’Union européenne nous laisse entrevoir le monde qu’elle nous concocte. Un monde où le politiquement correct fera la police au bureau. Ni socialiste, ni communautariste: nous voulons l’Europe des nations!

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Brglez (S&D), pisno. – Zdravstvena kriza ter omejevalni ukrepi ob njej se bodo nedvomno odrazili tudi v globokih gospodarskih in socialnih posledicah, ki so lahko kot take eden izmed največjih skupnih izzivov Evropske unije od njenega nastanka.

Po zadnjih napovedih Svetovne banke, vezanih pretežno na podatke iz obdobja prvega vala epidemije koronavirusa, bo na svetovni ravni do leta 2021 v revščino dodatno pahnjenih med 88 in 115 milijonov ljudi. Pri tem je nujno poudariti, da revščina ni samo ekonomska kategorija in da povzroča tudi vrsto drugih negativnih učinkov, tako na fizično kot psihično zdravje ljudi in na njihovo socialno varnost.

Tokratna razprava je kljub tem že znanim dejstvom preuranjena, saj se nahajamo sredi drugega vala epidemije, ki bo s svojim neprimerno večjim obsegom in učinkom gospodarsko in socialno krizo dodatno poglobil.

O konkretnih ukrepih EU za blaženje teh posledic pa se težko pogovarjamo ob dejstvu, da pogajanja o sredstvih za okrevanje in obnovo ter večletni finančni perspektivi še vedno niso zaključena. Kolateralna škoda odsotnosti tega dogovora je verjetno na tej točki tudi delovni program Evropske komisije za leto 2021, v katerem ni nastavkov za spopad s socialno krizo, in hkrati korenitejše spremembe ter premik k bolj vključujoči in odpornejši družbi.

 
  
MPphoto
 
 

  Joachim Stanisław Brudziński (ECR), na piśmie. – Sytuacja na całym świecie w 2020 roku jest zaskoczeniem dla wszystkich. Musimy zmierzyć się z wpływem pandemii Covid-19 na każdy aspekt naszego życia, również na strategie społeczne na rzecz zatrudnienia. Ta sfera od zawsze wymagała stabilizacji, spokoju i dalekosiężnego planowania, by możliwe było inwestowanie w kapitał ludzki i aktywację zawodową wszystkich grup społecznych, począwszy od młodych pracowników po osoby w wieku przedemerytalnym. Dla rozwoju zatrudnienia niezbędne jest poczucie bezpieczeństwa, zabezpieczenia socjalnego i zdrowotnego.

Nasze systemy gospodarcze i społeczne stoją teraz przed bezprecedensowym wyzwaniem polegającym na zapewnieniu równowagi pomiędzy stabilnością i płynnością gospodarczą a zapewnieniem bezpieczeństwa zarówno przed pandemią, jak i przed jej skutkami. A jest to niezbędne zarówno w każdym państwie członkowskim, jak i w całej Wspólnocie, szczególnie zaś w strefie euro. Napawa nadzieją podkreślenie w tym sprawozdaniu roli rodziny, choć wyczuwalne jest dążenie i presja, by sam termin „rodzina”, tę instytucję określać jako gospodarstwo domowe i partnerstwo.

Z zadowoleniem podkreślam, iż grupa ECR poprzez kompromisowe poprawki wzywa tu do zapewnienia dzieciom dostępu do pięciu kluczowych praw socjalnych: dostępu do bezpłatnej opieki zdrowotnej i edukacji, przyzwoitego mieszkania i odpowiedniego wyżywienia. Niepokoi jednocześnie nacisk na kontrowersyjne kwestie, jak to, by ocena praworządności i skuteczności wymiaru sprawiedliwości nadal była uwzględniana w europejskim semestrze.

 
  
MPphoto
 
 

  Ádám Kósa (PPE), írásban. – A jelentés ebben a formájában elfogadhatatlan. A jelentéstevő nem euróövezet-tagállam képviselője, ami a jelentésben nyomon követhető: tele van pakolva olyan ígéretekkel, amelyek nem az euróövezet-tagállamokra korlátozódnak, ez pedig nonszensz, hiszen a jelentés kifejezetten az euróövezetről szól. Ezek az ígéretek ráadásul fedezet nélküli biankó csekkeknek tekinthetőek, hiszen nincs mögöttük semmilyen pénzügyi forrás, tehát ennek árát végül az állampolgárok fizetnék meg. Jól tudjuk, hogy mi vezetett Magyarország 2009-es gazdasági válságához: a felelőtlen szociális- és gazdaságpolitika, melynek megismétlésére törekszik ez a jelentés. Most a jelentés legvitatottabb pontjához szeretnék hozzászólni, mégpedig a minimálbér kérdéséhez.

Nem kérdőjelezhető meg a magyar kormány elkötelezettsége a munkavállalók érdekeinek védelme iránt. 2010 óta a minimálbér szintje folyamatosan emelkedik. Meggyőződésünk azonban, hogy csak a tagállamok határozhatják meg minimálbérüket, nemzeti politikájuk és gazdasági képességeik figyelembevételével. Nagyon fontos, hogy a minimálbért minden országban a nemzeti hagyományokkal összhangban kell megállapítani, tiszteletben tartva a nemzeti szintű szociális partnerek autonómiáját és a jól működő kollektív tárgyalási modelleket. A jelentést több okból nem tudom támogatni: nem fogadom el a progresszív adózás követelését, mert nem hatékony, és adóelkerüléshez vezet, továbbá mert az adózás tagállami hatáskör és nem értek egyet azzal sem, hogy a jogállamisági kereteket az Európai Szemeszter keretében kellene vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Margarita de la Pisa Carrión (ECR), por escrito. – La familia es una institución presente en todas las culturas en razón del importante papel que cumple; efectivamente, en la humanización de las personas, la familia realiza una función insustituible.

Como la primera y fundamental sociedad humana, la familia es titular de derechos naturales y únicos, y la cuna de la vida social y de todas las cuestiones que le atañen. Colabora de manera original y profunda en la construcción del mundo, haciendo posible una vida propiamente humana, en particular custodiando y transmitiendo las virtudes y los valores. Así, está llamada a ser protagonista de la convivencia social, a través de la participación activa de sus miembros en la sociedad. Por consiguiente, es necesario relanzar la familia como institución social que media entre el individuo y la sociedad, como elemento socializador, humanizador y educador que fomenta la libertad y la responsabilidad. Este compromiso debe abarcar los diferentes sectores de la sociedad; tres de ellos, sin embargo, son particularmente importantes: la política, la economía y el trabajo.

Es incomprensible que un informe sobre políticas sociales y de empleo obvie esta institución natural, con vocación social, como es la familia.

 
  
 

(Posiedzenie zostało zawieszone o godz. 12.51)

 
Utolsó frissítés: 2021. január 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat