Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2021. szeptember 14., Kedd - Strasbourg

9. A libanoni helyzet (vita)

  Przewodnicząca. – Kolejnym punktem porządku dziennego jest oświadczenie wiceprzewodniczącego Komisji / wysokiego przedstawiciela Unii do spraw zagranicznych i bezpieczeństwa w sprawie sytuacji w Libanie (2021/2878(RSP)).

  Josep Borrell Fontelles, Vice-Président de la Commission / Haut représentant de l’Union pour les affaires étrangères et la politique de sécurité. – Madame la Présidente, Mesdames et Messieurs les députés, pour parler du Liban, je voudrais bien parler français, parce que le Liban est un pays avec une forte tradition française, mais je vais revenir à l’anglais.

Thank you for including Lebanon on this agenda. It is particularly important at this moment. One year ago, the devastating explosion in Beirut highlighted the acute economic, financial, social and political crisis that was engulfing Lebanon, and still is engulfing Lebanon.

We provided substantial assistance to address immediate needs and support the recovery, but at the same time, we have been calling on the Lebanese authorities – I myself travelled to Lebanon in order to call on them face to face – for the results of the investigation into the causes of this explosion and most importantly, to encourage the Lebanese political leaders to set their differences aside and to form a government, urgently, with a strong mandate to attend to the victims and address the country’s needs before a financial explosion occurs.

During my visit to Lebanon last June I was very clear with all my interlocutors that we will keep doing our best to help those in need in Lebanon, but that this was a self-inflicted crisis and they had to take responsibility immediately – even threatening them with the possibility of sanctions if they were unable or unwilling to face the situation in their country.

I insisted that they agree on a government, that they implement urgent reforms and reach an agreement with the International Monetary Fund; without it, it was not possible to continue providing financial assistance.

I also insisted on preparations for the 2022 elections – parliamentary, presidential and municipal – and to ensure that they were free, transparent, fair and of course, according to the schedules.

Lebanon has changed. President Macron has said that, many times. The Lebanese model is broken. Now that more than half of the population lives in poverty it cannot be a surprise that migration is on the rise. Fuel and power shortages are so severe now that in some places in Lebanon, there is no more than one hour of electricity per day. One hour of electricity per day in Lebanon! No bread, no water, no hospitals. Empty shelves in the pharmacies and in the stores.

We have been discussing Lebanon in every meeting of the Foreign Affairs Council since March, and now I am happy that the announcement last Friday that President Aoun and Prime Minister Mikati have signed a decree to form a new government is good news, an indispensable step in the right direction. We are encouraging Prime Minister Mikati to resume negotiations with the IMF – the only way to avoid a financial collapse, which it is on the edge of. We’re standing ready to continue assisting further if the new government gets critical measures and reforms underway.

So it’s good news that we have a government, but we should have had it one year before, six months before. I hope that it’s not too late. I hope this government will be able to face the crises in the country. I hope that this new government will confirm this endeavour and certainly I wish every success to Prime Minister Mikati.

But this is also a good moment for Parliament to express, to address to the new Lebanese authorities, our commitment to support, but also our requirement for them to act. Because Lebanon’s problems can only be solved by the Lebanese people and by the Lebanese Government and by the Lebanese political classes, which for a long time, too much time, have not been not fulfilling their commitments to their population.

Thank you for the debate that’s going to come. I’m sure it will help us to address the situation in Lebanon.

  Tom Vandenkendelaere, namens de PPE-Fractie. – Voorzitter, de crisis in Libanon is een diepgewortelde, gevaarlijke crisis met nefaste gevolgen voor de samenleving en risico’s voor de stabiliteit in de regio. Libanon is een cruciale partner in ons zuidelijk nabuurschap en verdient meer aandacht en concrete inzet van de EU.

Onze inzet moet voelbaar zijn als humanitaire bijstand voor de noodlijdende bevolking. Onze hulp om de stabiliteit, veiligheid en soevereiniteit van het land te waarborgen moet concreet zijn. Alleen zo kunnen we bijdragen aan het herstel van de democratie, de rechtsstaat en het politieke bestuur en daarmee de bevolking helpen.

De vorming van een nieuwe regering is een eerste zinvolle stap. We moeten er nu voor zorgen dat de parlementsverkiezingen van mei 2022 daadwerkelijk doorgaan en naar behoren verlopen.

We hebben veel lessen getrokken uit onze ervaringen in Afghanistan. Eén daarvan is dat een evacuatie van mensen geen evacuatie van verantwoordelijkheden mag zijn. Dit geldt niet alleen voor Afghanistan, maar ook voor andere regio’s waar wij veel kunnen betekenen als we echt een mondiale actor willen zijn.

Ons zuidelijk-nabuurschapsbeleid beoogt hervormingen tot stand te brengen die het land en de regio meer stabiliteit en welvaart moeten geven. Het is daarom cruciaal dat het land zoveel mogelijk wordt bevrijd van buitenlandse invloeden die de fragiele stabiliteit en vrede in de hele regio bedreigen.

  Evin Incir, för S&D-gruppen. – Fru talman! Libanon befinner sig just nu i en av världens, en av århundradets, värsta ekonomiska kriser. Avsaknaden av politik för vanligt folk genom socioekonomiska förbättringar var tydlig när jag befann mig i Beirut i förra veckan, tillsammans med mina socialdemokratiska kolleger. Brist på förnödenheter såsom mat, rent vatten och grundläggande läkemedel är det libanesiska folkets vardag. Folket lider av konsekvenserna av ett genomkorrupt politiskt system som måste förändras från topp till tå.

Den tragiska explosionen förra året förvärrade situationen ytterligare. Systemet i landet visade sig från sin värsta sida, och än i dag har ingen hållits ansvarig. Explosionen förkroppsligar den rådande situationen: en kaosartad situation, där folket faller offer, med hittills brist på politisk vilja att lösa den.

Det är bra att en ny regering är på plats, men den måste nu också leverera: bekämpa fattigdomen och ojämlikheten, eliminera korruptionen, säkerställa att fria och rättvisa val kan hållas enligt plan och att de ansvariga för explosionen i Beirut hålls ansvariga.

Ett land som välkomnar flest flyktingar per capita i världen måste få stöd. Därför gör det mig förbannad att höra hur en del i detta parlament vill stoppa stödet till FN-organet UNRWA.

Samtidigt välkomnar jag arbetet med att sanktionera de aktörer som inte tar sitt ansvar för folkets bästa.

Vänner, jag menar att det är dags för oss att ansluta oss till det libanesiska folkets krav på stabilitet, rättvisa och en säker framtid.

And to the people of Lebanon I want to say: (the speaker uses a non-official language).

  Christophe Grudler, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, «Je suis toujours là. Je vais continuer à vous défier. Ma cause, je la défendrai jusqu’au bout. Je n’ai pas peur. Ils n’ont pas gagné». Ainsi parlait la journaliste libanaise May Chidiac pour la sortie de son livre, Le ciel m’attendra, deux ans après un attentat à la voiture piégée qui a failli lui coûter la vie en 2005, pour avoir critiqué le régime syrien dans ses émissions de télé. Elle y a perdu un bras et une jambe. Et 15 ans après, qu’en est-il? Le Liban est au bord du gouffre, de l’implosion. Son peuple doit faire face à des pénuries en chaîne: électricité, essence, céréales. La corruption de sa classe politique n’est même plus dissimulée. Je n’ai jamais vu un peuple aussi résilient que celui du Liban, mais l’engagement des Libanais s’essouffle face à la souffrance, à la pauvreté et à la faim.

Je me réjouis de la formation du nouveau gouvernement libanais et, devant mes pairs, j’appelle de mes vœux ses représentants à faire preuve d’écoute et de respect à l’égard de leur peuple. Je me réjouis aussi de la résolution que nous préparons ensemble pour améliorer les conditions de vie des Libanais, pour mettre fin aux actes de corruption, aux ingérences étrangères, pour relancer le pays ou encore l’aider à trouver une solution durable pour le million de réfugiés présents sur son territoire. Je suis certain que l’Europe saura faire passer le bon message aux autorités libanaises avec le soutien indispensable de toutes les instances nationales et européennes.

  Salima Yenbou, au nom du groupe Verts/ALE. – Madame la Présidente, le Liban, que l’on nommait hier la Suisse du Moyen-Orient, poursuit sa descente aux enfers. Cet été, un régime de sanctions a été mis en place par le Conseil pour viser de manière ciblée les responsables libanais qui ont pillé le pays. C’est une première étape, mais ce n’est pas encore suffisant. Mettre en place un cadre de sanctions, c’est bien. Le mettre en application, c’est bien mieux.

Il y a deux semaines, un représentant du SEAE nous avouait en commission parlementaire AFET que la discussion sur les noms des personnes à sanctionner n’avait même pas encore eu lieu. Mais quand est-ce qu’une décision sur cette liste de noms va être prise? Quand va-t-on sanctionner les responsables de l’explosion à Beyrouth en août 2020? Et ces dirigeants qui ont perdu le sens du peuple, ces élites qui se sont enrichies sur le dos du pays et ces détenteurs des biens mal acquis, ces fortunes dues à la corruption, aux magouilles et aux enrichissements personnels? Tout cet argent volé qui dort en grande partie en Europe: quand va-t-il être gelé et rendu au peuple libanais?

Monsieur Borrell, les Libanaises et les Libanais nous le demandent régulièrement avec insistance: quand est-ce que l’Union européenne va enfin utiliser ce régime de sanctions? J’en ai assez de devoir leur répondre que nous ne savons pas, qu’il faut encore attendre. J’ai honte de notre lenteur à réagir, à nous coordonner. Je pense surtout aux 80 % de Libanaises et Libanais qui n’ont rien à manger, pas d’électricité ni d’eau potable et qui réclament seulement la justice et la reconstruction de leur pays. L’Union européenne doit accélérer le rythme de ses actions.

  Bernhard Zimniok, im Namen der ID-Fraktion. – Frau Präsidentin, werte Kollegen! Seit der verheerenden Explosion in Beirut vor einem Jahr und dem folgenden Rücktritt der Regierung befindet sich der Libanon in einer katastrophalen Lage. Das wurde ja bereits mehrfach gesagt. Die Wirtschaft liegt am Boden. Es mangelt an Benzin, Strom, Medikamenten, Nahrungsmitteln, an allem. Der Iran bzw. die Hisbollah nutzen die Lage, um mit Treibstofflieferungen Sympathien im Volk des Libanons zu sammeln. Das hatte die USA auf den Plan gerufen, die sogar eine Ausnahmegenehmigung für Geschäftsbeziehungen mit Assad erteilt haben, um eine Gaslieferung über Syrien in den Libanon zu ermöglichen.

Auch die EU sollte hier aktiv werden und neue Wege gehen und sich nicht durch eine andauernde Verweigerungshaltung gegenüber Assad selbst im Wege stehen. Deshalb: Rückgabe der Ölfelder in Nordsyrien, die offensichtlich immer noch unter Kontrolle der Amerikaner stehen. Und zum anderen müssen die Sanktionen gegen Syrien endlich aufgehoben werden. Syrien könnte Öl an den Libanon liefern und die dortige Lage massiv entschärfen. Wie schon gesagt, das Gespräch mit Assad ist notwendig und darf nicht verweigert werden. Wir sprechen doch auch mit den Taliban. Warum nicht mit Assad?

Mit Assad könnte die Rückkehr der syrischen Flüchtlinge aus der EU, der Türkei, Jordanien und auch aus dem Libanon – Gastgeber immerhin von 1,5 Millionen Syrern – gelöst und damit auch das Land und die Region erheblich entlastet werden. Auch den Syrern wäre geholfen, denn sie könnten wieder in ihre angestammte Heimat zurückkehren. Eine Win—win—Situation für alle. Es wird Zeit, die Region zu stabilisieren und zu befrieden, bevor das Problem weiter – wie bereits mit den Palästinensern geschehen – zementiert wird. Die EU ist jetzt gefordert, ihren Teil dazu beizutragen.

  Beata Kempa, w imieniu grupy ECR. – Pani Przewodnicząca! W dniu jutrzejszym z Polski wyruszy kolejny konwój – tym razem mostem powietrznym – z pomocą humanitarną dla Libańczyków. To głównie 10 ton mleka w proszku, paczki żywnościowe, mleko dla dzieci i przede wszystkim środki czystości.

Przede wszystkim, Szanowni Państwo, dostaliśmy informację poprzez Pomoc Kościołowi w Potrzebie, stowarzyszenie, któremu bardzo dziękuję za tą działalność, otrzymaliśmy również informację od ambasadora, że przeprowadza się już zabiegi medyczne bez znieczulenia, ponieważ brakuje środków medycznych, brakuje leków.

Myślę, że to na czym w tej chwili powinniśmy się skupić, to przede wszystkim pomoc humanitarna. Kraj nie może dźwignąć się z zapaści gospodarczej, zdarzają się braki w dostawach, prądu, wody i gazu. Gospodarka libańska skurczyła się w 2020 roku o 24% i myślę, że wobec tego, że przebywa tam tysiące, by nie powiedzieć miliony uchodźców syryjskich, także uchodźców palestyńskich, sytuacja jest dramatyczna. Przede wszystkim musimy się w tej chwili skupić na pomocy humanitarnej. Dziękuję wszystkim, którzy tę pomoc Libańczykom niosą.

  Fabio Massimo Castaldo (NI). – Signora Presidente, signor Alto rappresentante, onorevoli colleghi, la vita a Beirut come in tutto il Libano si è ridotta, per una popolazione in ginocchio fisicamente, mentalmente ed emotivamente, a una mera logica di sopravvivenza.

I danni alla città e all'economia del paese causati dall'esplosione al porto di Beirut restano oggi incalcolabili; la situazione sanitaria, economica e sociale seguita a peggiorare, mentre la classe politica e dirigente del paese rimane fin troppo impegnata in una endemica lotta per la spartizione del potere.

No, il popolo libanese, da sempre un grande esempio di solidarietà e lo abbiamo visto anche nella crisi siriana, davvero non lo merita.

E se l'Unione vuole avere un ruolo rilevante nella costruzione del futuro, dobbiamo farci portavoce delle legittime richieste della popolazione, trovare un sistema per controllare il flusso degli aiuti ed accertarci che gli impegni presi da questo nuovo governo vengano pienamente attuati e anche, qualora gli attori responsabili continuino a fare ostruzionismo sulle riforme e sulla lotta alla corruzione, adottare le sanzioni nel quadro recentemente approvato, a partire dai responsabili dell'esplosione del porto.

Sarà fondamentale evitare protagonismi dei singoli Stati membri, seguire una linea comune, svolgere un ruolo costruttivo nel raggiungimento della stabilità e dell'unità del paese per sostenere quel desiderio legittimo di giustizia sociale ed economica che spinge migliaia di persone a scendere oggi in piazza per garantire un futuro a se stessi e ai propri figli.

  Andrey Kovatchev (PPE). – Madam President, first of all, it is very sad to see that the Lebanese people in this beautiful country are in this terrible situation. Lebanon is of strategic importance for the European Union. The current crisis could turn into a full—scale catastrophe with an impact on the whole region, and we don’t need another failed state in the Mediterranean, like we have around Libya, Syria and Afghanistan, with another refugee crisis.

To avoid this, Mr Borrell, you mentioned what we need to do, but we need to do it now. I also request that the European External Action Service come forward with a list of individuals and entities which should be on this sanction list of people who are responsible for undermining democracy and the rule of law, and are involved in corruption, etc. This is what the Lebanese people also expect from us.

The second thing is what you mentioned. It is very clear that timely and transparent elections need to be held next year. This is an opportunity for the Lebanese people to hold political accountability for their future and for the political representatives which they would like to choose. We need to insist that an international fact—finding commission investigates the Beirut port explosion, and we need to show full solidarity with the Lebanese people, providing additional financial assistance in agreement with the International Monetary Fund. I also think we should send a special administrative advisory mission to support the Lebanese state building there with administrative advice. Thank you very much. Mr Borrell, please, let’s act now.

  Pedro Marques (S&D). – Madam President, Mr High Representative, colleagues, but also to the Lebanese people we spoke to on the ground and want to listen to the voice of this European Parliament.

Lebanon faces one of the three worst economic and social crisis of the last century in the whole world. Shortage of water, electricity, fuel, decent and affordable food. Three out of four people fell into poverty in one year. The world’s highest number of refugees per capita. A default in international payments, a dramatic drop in purchasing power and in salaries. We have seen images of garbage on the streets. Hospitals are failing, schools maybe not reopening. This is how bad the situation is on the ground.

 

On top of all of that, a year ago the blast at the port in Beirut killed hundreds and displaced thousands. A tragic symbol of the country’s tragedy, of the country’s situation. The perception of corruption and political blockage is everywhere.

 

The situation must change now! Humanitarian aid to the population must be a priority of the new government, as well as reforms! Long awaited reforms of the political system, of the financial system, of the energy sector, of the judiciary. Corruption must stop, inaction must end.

 

The new government has an opportunity if it understands that business as usual is not an option. Citizens deserve a government that finally decides, and that works with people’s interests in mind.

 

People cannot wait! We need action now from the new government and the international partners must step-up if that doesn’t happen and sanctions must remain as a possibility if that doesn’t happen.

We won’t leave you alone. That’s what we say to the Lebanese people. We were there, we saw your despair with our own eyes, and we will not forget.

  Jan-Christoph Oetjen (Renew). – Frau Präsidentin, geehrter Hoher Vertreter! Wir haben vor einem Jahr hier das letzte Mal debattiert, das war kurz nach der Explosion im Hafen von Beirut. Seitdem hat sich die Situation nur verschlechtert, um es ganz klar zu sagen. Ich glaube, dass wir aber jetzt eine Chance haben. Ich habe zumindest Hoffnung. Als ich gehört habe, dass sich eine neue Regierung bildet im Libanon, habe ich gesagt: Okay, diese Chance müssen wir jetzt nutzen.

Diese Chance muss aber vor allen Dingen diese neue libanesische Regierung nutzen. Denn in einer Situation, wo wir eine galoppierende Inflation haben, Nahrungsmittelknappheit, keinen Treibstoff, hohe Arbeitslosigkeit, eine wirtschaftliche Krise, die sich zur sozialen Krise auswächst, muss diese neue Regierung jetzt Vertrauen zurückgewinnen bei ihrer Bevölkerung.

Ich glaube, dass wir als Europäische Union diese Regierung dabei unterstützen müssen, die notwendigen Reformen im Libanon auf den Weg zu bringen. Und gleichzeitig müssen wir für die Bevölkerung humanitäre Hilfe leisten. Denn das libanesische Volk ist ein Volk, das nicht nur stolz ist und viel leistet, sondern das vor allen Dingen unseren Respekt und unsere Unterstützung braucht.

  Jakop G. Dalunde (Verts/ALE). – Madam President, for anyone following Lebanese politics, the last year has been a series of disappointments and deepening frustration – frustration at how endemic corruption hinders peace, prosperity and stability, and at how political elites have abandoned the people and are refusing to take responsibility after a national tragedy and a worsening economic situation.

Holding free and fair elections is the first step that we need to take to manage and remedy the crisis. The EU must continue to support the Lebanese people, but we must not become accomplices in worsening corruption and instability. Any EU support must be conditional on reform and on credible commitments that elections will be held in 2022.

We cannot afford to lose another generation in Lebanon. They deserve our support.

  Marco Campomenosi (ID). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, ho ascoltato l'Alto rappresentante con attenzione e devo dire che non posso che condividere le sue parole, ma è chiaro che la situazione è sotto gli occhi di tutti, da tanti anni.

Dall'omicidio di Hariri, probabilmente anche prima si poteva intervenire in quella che è una situazione di instabilità politica dovuta a una situazione che forse non esiste nel resto del mondo, a livello di complicazione religiosa, etnica o di appartenenza politica. Insomma non è semplice quel campo, e non lo è a maggior ragione per noi, che magari proprio come europei – non voglio dire solo come istituzioni europee – abbiamo una particolare a volte irrilevanza rispetto alle dinamiche mondiali. Forse è perché dobbiamo fare tutti di più e probabilmente, anzi assolutamente, mi ci metto anche io e la mia parte politica.

Lo hanno già detto, c'è una capacità incredibile delle popolazioni libanesi a resistere a una situazione incredibile. Aggiungo, rispetto a quello che ha detto Lei, le ingerenze esterne rendono tutto assolutamente più complesso: il ruolo di Hezbollah, i finanziamenti dall'Iran, la questione dei rifugiati in una quantità immensa che vengono accolti in un paese così debole e così in difficoltà.

Ecco, magari impariamo dai francesi tutti, quelli di governo e anche quelli di opposizione, che hanno un'attenzione storica e politica forte, perché non vorrei che l'attenzione degli altri Stati membri dell'Unione e delle istituzioni europee venga meno. Vediamo un po' quindi questo governo nuovo che lavoro può fare.

  Λουκάς Φουρλάς (PPE). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Borrell, η περσινή έκρηξη στον Λίβανο ακούστηκε μέχρι την πατρίδα μου την Κύπρο και πραγματικά μας συγκλόνισε. Οι γείτονες και οι φίλοι από τον Λίβανο υποφέρουν και αυτό μας πονά. Είναι ένας λαός που πέρασε πάρα πολλά και δικαιούται να ζήσει καλύτερες μέρες. Ένα χρόνο μετά, η χώρα βρίσκεται σε κατάσταση εκτάκτου ανάγκης. Οι ελλείψεις σε τρόφιμα και είδη πρώτης ανάγκης είναι τεράστιες. Τα φάρμακα είναι σπάνια και κυκλοφορούν κυρίως στη μαύρη αγορά. Ούτε οι καρκινοπαθείς δεν μπορούν να έχουν τα φάρμακά τους και αυτό είναι τραγικό. Η Ευρωπαϊκή Ένωση θα πρέπει να σταθεί μεγάλος αρωγός και να βοηθήσει τη χώρα. Εκτός από οικονομική βοήθεια, η Ευρωπαϊκή Ένωση θα πρέπει να αναλάβει ουσιαστικό ρόλο υπέρ της πολιτικής σταθερότητας στον Λίβανο. Ελπίζουμε πραγματικά η νέα κυβέρνηση που ανακοινώθηκε προ τεσσάρων ημερών να μακροημερεύσει. Αυτή είναι η μεγάλη ευθύνη των πολιτικών ηγετών της χώρας, οι οποίοι πρέπει τώρα να δείξουν ομοψυχία. Κύριοι συνάδελφοι, αξιότιμε κύριε Εκπρόσωπε, ο Λίβανος μάς χρειάζεται και πρέπει ως Ευρωπαίοι να σταθούμε στο πλευρό του.

  Isabel Santos (S&D). – Senhora Presidente, a explosão do porto de Beirute, em 2020, foi também a explosão de um sistema político intrincado onde se misturam histórias de clãs e heranças de tragédias, o público e o privado, o nacional e o familiar. Um sistema marcado pela corrupção e impunidade a que urge pôr um fim e que conduziu o país ao abismo da hiperinflação, do desemprego, da falta de água, eletricidade, combustível e medicamentos e, pior que tudo, da descrença.

A formação de um novo governo após 13 meses de impasse cria condições para implementar uma agenda de reformas começando pelo acordo com o FMI e a realização de eleições legislativas municipais e presidenciais sem adiamentos. Eleições justas, transparentes e inclusivas. Uma última oportunidade para todos.

Só ao povo libanês cabe escolher o seu futuro. É obrigação da União Europeia apoiar neste momento crucial. Desejo que a Beirute que Nadia Tuéni descreveu “mil vezes morta mil vezes ressuscitada” volte a reerguer-se dos escombros.

  Sandro Gozi (Renew). – Madame la Présidente, depuis vendredi, le Liban a un gouvernement. Ce petit pas était l’une des conditions pour l’octroi d’aide internationale, mais nous devons être très prudents; ce n’est pas parce que le Liban a un gouvernement que l’Union européenne doit s’empêcher de sanctionner certains de ses dirigeants corrompus et coupables de la non-stabilité du pays. Notre politique de sanctions à l’égard des dirigeants libanais, même avec un gouvernement, doit être mise en œuvre ces prochaines semaines avec le vote d’une première liste de noms, puisque nous avons désormais un cadre politique et juridique très clair, voté en juillet dernier.

Nous attendons aussi que ce nouveau gouvernement garantisse la tenue, le bon déroulement et la transparence des élections en 2022, avec pour horizon les législatives du 8 mai, suivies par les municipales et la présidentielle. Mes chers collègues, pour les Libanais, nous, les Européens, nous devons être au rendez-vous.

  Tonino Picula (S&D). – Madam President, the catastrophic blast in the port of Beirut has only speeded up the deep and widespread crisis that has been crushing Lebanon’s political and economic life for years. During our visit last week, we witnessed dramatic images from across the country with thousands of people forced to live in dire conditions with shortages of fuel and energy supplies and terrible consequences for the national health care system.

We need to reformulate the strategy and the recovery plan for Lebanon in the framework of the EU—Lebanon partnership priorities under the new Global Europe Instrument. We also still expect the new Government to address the macroeconomic and fiscal crisis and take credible anti-corruption actions for the immediate benefit of the Lebanese people. The measures implemented in recent years were not even close to matching the purpose. In this kind of social, economic and political meltdown, no one must be left behind, especially the most vulnerable in society.

  Paulo Rangel (PPE). – Madam President, Lebanon has been facing a severe social, financial, economic and political crisis and now faces some challenges that seem to form a humanitarian crisis. After one year of political impasse, a new government has been formed.

It is now time to be positive, to focus on the reforms required to steer the country, to fight corruption with determination, to grant stability and a sustainable recovery. For that, we have to congregate all the stakeholders: religious and political forces must be involved, as well as some hugely influential neighbour states. Fair and transparent elections, EU assistance and EU commitment must be ready.

A stable and prosperous Lebanon is possible if we want it, if we help the Lebanese people.

  Nora Mebarek (S&D). – Madame la Présidente, Monsieur le Haut représentant, chers collègues, j’étais à Beyrouth la semaine dernière et chaque jour, le Liban s’effondre au risque de disparaître. La situation au Liban est d’une extrême urgence humanitaire, politique et démocratique. La misère grandissante, les menaces internationales, la corruption ont durablement affaibli le pays. La formation d’un nouveau gouvernement après de longs mois d’attente ne doit pas nous abuser, comme l’illustrent les manœuvres de sabotage de l’enquête sur les circonstances de l’explosion du port de Beyrouth.

Si nous voulons répondre au désespoir des Libanais, nous devons être d’une exigence extrême, en étant durs avec ces mêmes dirigeants et bienveillants avec la population. Cette exigence doit s’exercer avec des sanctions individuelles sur les responsables corrompus, l’obligation d’un encadrement extérieur des futures élections et la mise en place d’une autorité internationale indépendante, qui veillera à la bonne utilisation des aides accordées au Liban.

Nous ne laisserons pas tomber le peuple libanais. C’est ce que nous devons au Liban et à l’Union européenne.

  Marisa Matias (The Left). – Senhora Presidente, Senhor Vice-Presidente, já foram identificadas muitas vezes as dificuldades internas que vive a sociedade libanesa, dificuldades internas que foram agravadas por uma crise económica muito forte, à qual a explosão do porto de Beirute não veio ajudar. Afetou, além do mais, o acesso a bens dos mais essenciais, uma vez que o porto de Beirute era a entrada de cerca de 70% das importações.

Assistimos também ao longo destes anos a muitas tentativas de ajuda que mais não foram do que criar dificuldades ao povo libanês. Vários pacotes de ajuda financeira carregados de austeridade, com reformas que impuseram austeridade e agravaram as dificuldades das pessoas que aí vivem. Assistimos também a um povo que soube receber com muita solidariedade refugiados palestinianos e sírios e assistimos agora às dificuldades com as quais vive as Nações Unidas, nomeadamente no que diz respeito à manutenção das condições mínimas para os refugiados palestinianos.

Precisamos, por isso, de continuar a apoiar a UNRWA e não deixar que esta perca os fundos e que deixe de apoiar aqueles que mais precisam e essa é uma responsabilidade que temos e que devemos cumprir.

Por último, uma palavra sobre as sanções. Já fiz esta pergunta várias vezes, mas quero repeti-la. Nós precisamos de garantir e proteger a capacidade do povo libanês de decidir o seu futuro sem nenhuma interferência externa e, nesse sentido, gostaria de perguntar, mais uma vez, critérios que não sejam discricionários porque, se as sanções são aplicadas, podemos estar mais uma vez a cumprir um papel de ingerência e a interferir diretamente naquilo que é a sociedade e a escolha dos libaneses.

Eu gostava muito de ter a garantia que não usamos ingerência nem nenhuma forma de intervenção.

  Josep Borrell Fontelles, vicepresidente de la Comisión / alto representante de la Unión para Asuntos Exteriores y Política de Seguridad. – Señora presidenta, he escuchado con atención todas sus intervenciones y muchas de ellas se han referido a sanciones.

Las sanciones que habíamos preparado —habíamos preparado un marco legal para aplicarlas— se referían fundamentalmente a la obstrucción a la formación de un gobierno. Ahora que ya hay un gobierno, aunque sea tarde, creo que los Estados miembros no van a imponer sanciones. Francamente, creo que el momento de hacerlo ha pasado ya, porque si el objetivo era empujar hacia la formación de un gobierno, ese gobierno ya está formado.

Sí, algunos de ustedes han dicho: «Son los mismos de siempre, es la misma clase política de siempre». Es la que hay. Cuando yo he estado en el Líbano me he encontrado con gente que por la calle me decía «no convoquen elecciones; envíennos administradores», lo cual no deja de ser impresionante, cuando en un país te pide su gente que no convoques elecciones, sino que, poco menos, te pide que convoques un concurso público para escoger a un buen administrador. Es ciertamente decepcionante que esto ocurra, pero ocurre porque la decepción por el comportamiento de la clase política es lo que ha llevado a esta situación.

Ahora lo que hemos de hacer es exigir al nuevo gobierno que afronte los problemas que tiene el país, que los afronte de una manera creíble, transparente e independiente de los intereses creados, y que nos dé razones y argumentos para seguir con nuestra asistencia financiera. Piensen que desde el año 2011, en los últimos 10 años, hemos asignado al Líbano casi tres mil millones de euros —¡tres mil millones de euros!—. Dos mil ochocientos y pico millones de euros en diez años, de los cuales, es cierto, dos mil millones eran ayuda para que hicieran frente a la crisis de Siria.

Todo hay que decirlo: el Líbano es un país que ha tenido que acoger a un millón y medio de refugiados sirios, y no todos ellos están registrados. Por lo tanto, la cifra real debe de ser mayor. Hemos de reconocer al pueblo del Líbano, el enorme esfuerzo que ha hecho para acoger a los refugiados sirios. Simplemente piensen ustedes cómo reaccionarían muchos países europeos de la talla del Líbano si tuviesen que acoger a un millón y medio de refugiados. Piensen cuál sería nuestra respuesta para valorar lo que ha sido la suya.

No, no vamos a reducir la ayuda al Líbano. Al contrario, vamos a intentar incrementarla.

Vamos a facilitar el acuerdo con el Fondo Monetario Internacional y vamos a ver si es posible que despleguemos una misión de observación electoral para las próximas elecciones, que deben ser en mayo de 2022.

Yo comparto todas sus preocupaciones, sus críticas, las hago mías. Como pueden ver, la absoluta necesidad en la que se encuentra una parte muy importante de la población libanesa quiere decir que a veces no son solamente los regímenes políticos, sino los gestores de los sistemas los que provocan situaciones como esta.

El Líbano es un país democrático; el Líbano no es un país bajo una dictadura comunista, pero los gestores del sistema no han estado a la altura y, por eso, estábamos pensando en imponer sanciones. Ahora lo que tenemos que hacer es mirar hacia delante y apoyar a este Gobierno: un apoyo crítico, exigente desde el principio.

Seguiremos con atención su andadura. Yo iba a recibir esta semana a la que era ministra de Asuntos Exteriores ad interim del Gobierno provisional o del Gobierno gestor, y ya no podrá ser. Tendré que recibir al próximo ministro de Asuntos Exteriores, pero el mensaje será el mismo.

El Líbano está al borde del precipicio y ahora corresponde a ese Gobierno intentar evitar que caiga por él. Pueden contar con la ayuda de la Unión Europea y el apoyo de este Parlamento, pero tienen que ser responsables y cumplir con lo que todo pueblo está en derecho de exigir a sus gobiernos: que se preocupen por el bien común, que dejen de lado sus rivalidades y sus intereses y que trabajen para sacar al país de la profunda crisis en la que está hundido.

Muchas gracias, señorías. Colaboraremos con ellos para conseguirlo.

ΠΡΟΕΔΡΙΑ: ΔΗΜΗΤΡΙΟΣ ΠΑΠΑΔΗΜΟΥΛΗΣ
Αντιπρόεδρος

  Πρόεδρος. – Η συζήτηση έληξε.

Η ψηφοφορία θα διεξαχθεί την Πέμπτη.

Γραπτές δηλώσεις (άρθρο 171 του Κανονισμού)

  György Hölvényi (PPE), írásban. – A libanoni politikai és humanitárius helyzet az elmúlt egy év folyamán tovább romlott. Az országnak egyszerre kell megküzdenie az 1,5 millió szíriai menekült jelentette kihívással, élelmiszerhiánnyal, a gazdasági válság nehézségeivel és a politikai instabilitással. Az egy évvel ezelőtti bejrúti robbanás körülményei továbbra is tisztázatlanok, nem történt meg a felelősök számonkérése, ami jelentős társadalmi feszültségeket okoz. Ahogy erre al-Raï maronita pátriárka is felhívta a figyelmet: a korrupció taszította a jelenlegi válságba az országot. Ennek leküzdésében támogatnunk kell Libanont.

A polgárháborút követően Libanonban a muszlimok és keresztények képesek voltak konfliktusaikat egymás között rendezni. Ma egy gyökeresen megváltozott helyzettel állunk szemben. Figyelembe kell vennünk, hogy Libanon a Közel-Kelet gazdasági és bank szektorának központja, így a mostani válság beláthatatlan következményekkel járó regionális krízissé szélesedhet. A jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben nagy a veszélye, hogy a szélsőségek táptalajra lelnek. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni! Az EU-nak elemi érdeke és történelmi felelőssége a Libanon melletti kiállás. Az ország lakosai számára létkérdés, hogy az uniós támogatások a Madad Alap megszűnését követően is hatékonyan és célzottan érhessék el a rászoruló közösségeket. Ezt biztosítani kell a fejlesztéspolitikai támogatások tervezése során!

  László Trócsányi (NI), írásban. – Örülök, hogy a plenáris ülés napirendjén láthatom Libanont, főleg ilyen fontos napok után, hiszen egy régóta várt, teljes felhatalmazással rendelkező kormány felállításáról döntés született. Sok jelentős feladat áll az új kabinet előtt, hiszen a politikai válság mellett a gazdasági, pénzügyi válság egyre súlyosabb. Áramkimaradások, üzemanyag- és élelmiszerhiány, a kórházakra nehezedő egyre nagyobb nyomás, hatalmas munkanélküliség a fiatalok körében és növekvő számú menekült lakosság jellemzik a mindennapokat egy olyan országban, amelynek sürgős humanitárius segítségre lenne szüksége.

Alig egy évvel a tavalyi bejrúti robbanás után az országot idén augusztusban újabb megrázó tragédia érte, ám az Akkarban felrobbant üzemanyagtartály immár a mélyülő válság egy borzalmas következménye. Az országban élő keresztény közösségek mellett is kötelességünk kiállni. A politikai alkudozások idejének vége, most a tetteknek kell következnie! Egyetértek abban, hogy a reformok nélkülözhetetlenek az ország hosszútávú fejlődéséhez, azonban a humanitárius segítségnyújtást nem lehet tovább halogatni. Az Európai Unió akkor tudna segíteni Libanonnak, ha közvetítői szerepében aktívabb lenne és nem szankciós mechanizmusokkal fenyegetne. Az EU akkor tud igazán déli szomszédjainak partnereként cselekedni, ha a megoldások megtalálásában nyújt segítséget. Sok sikert és kitartást kívánok Najib Mikati miniszterelnök úrnak és kormányának.