Fullständigt förhandlingsreferat

Måndagen den 2 maj 2022 - Strasbourg

17. En EU-strategi för att främja utbildning för barn i världen (kortfattad redogörelse)

  Sēdes vadītājs. – Nākamais darba kārtības jautājums: David Lega ziņojuma par ES stratēģiju bērnu izglītības veicināšanai pasaulē (2021/2209(INI)) (A9-0058/2022) īss izklāsts.

  David Lega, rapporteur. – Mr President, we’ve seen it before with the global pandemic, and all over again now: education is key during crisis and wars. This report gives emphasis to the importance of education for children’s well-being as a fundamental right, enshrined in the UN Convention on the Rights of the Child.

And the report comes at a very timely moment, with the horrible war raging in Ukraine, weighing a huge toll on children, forcibly displacing them with 4.5 million who left the country and 7 million internally displaced within Ukraine itself. For the millions of Ukrainian children affected by the war, the distance learning programmes enacted during the global pandemic have proven life-saving and fundamental in ensuring the continuation of these essential formative years of children and young people’s development.

As it has been for Ukraine, so it is for all children in Europe and around the world; education cannot wait and is never negotiable. All over the world, children and young people are experiencing new heights of mental health issues. As legislators, we are called upon to make choices and provide answers because we risk a lost generation if we do not intervene with corrective measures aimed at mitigating these very consequences.

We cannot allow ourselves to fail the children in our societies all over the world. We need to do our best to ensure a bright future for the younger generation and make sure that they thrive and reach their full potential, wherever they are, holding no one back but also leaving no one behind.

Education is one of the most important challenges of the century, and it needs to be treated as a matter of priority, especially in these times of crisis. Schools and education provide a safe space for many children around the world, and that’s even truer for girls, giving them a healthy meal a day, shielding them from domestic violence or, even worse, from being sexually abused or exploited or from being recruited as soldiers.

So let’s also think about the huge economic losses associated with a lack of proper education – both formal and vocational. Children who do not go to schools miss out on important skills that will be necessary for them to enter the labour market when they reach adulthood.

With my report, we make an important pledge and give specific recommendations to the EU Member States, the Commission and the External Action Service to prioritise education in the recovery plans and in their relationships with third countries. Education serves as a catalyst for innovation and human development, including easing young people’s access to the labour market. So this report draws a clear connection between education and entry in the labour market later in life.

I will always remember my own teachers who taught me to write with a pen in my mouth, and how she forced me to always try again when I didn’t do get good enough, even if it took me 15 minutes longer than all my classmates. But that helped shape me into who I am today. We know that teachers help shape the next generation, so let’s make sure that all children have a teacher to remember.

I want to thank all my shadows and I hope for the full support of all my colleagues on this important topic so close to our hearts.

Catch—the—eye procedure

  Miriam Lexmann (PPE). – Mr President, dear colleagues, education is fundamental for future global development, and also for the strengthening of human dignity itself. That is why it is crucial that in our development aid, the EU and its Member States redouble efforts to support education around the world. At the same time, we must ensure that the standards are in line with our values and carefully monitor any attempts to abuse education, undermine peace, call to violence or spread hate, including anti—Semitism.

For this reason, I believe it is necessary to ensure that our funding, including to the Palestinian authorities, as well as UNRWA, is conditional on ensuring compliance with our values. We must have a mechanism in place to guarantee transparency and to respond to any abuse of our funding. By failing to do so, we risk undermining the aims and objectives of our development aid and the very values on which our Union has been founded.

  Bettina Vollath (S&D). – Herr Präsident! Herzlichen Dank an alle, der Text ist wirklich gut geworden.

Die COVID-Pandemie ist schlimm, aber besonders fatal für Kinder und Jugendliche. Viele hatten zwar auch vor COVID keinen ausreichenden Zugang zu Bildung. Die langen Schulschließungen behinderten aber das Recht auf Bildung noch zusätzlich enorm. 1,8 Milliarden Schülerinnen und Schüler hatten nur eingeschränkten Zugang. Das bedeutet ein immenses Bildungsdefizit, aber auch fehlende Betreuung und Mahlzeiten, kaum sozialen Kontakt zu Gleichaltrigen, eine erhöhte Gefahr für Gewalt, auch dafür, häusliche Gewalt, Missbrauch und Ausbeutung zu erleiden.

Digitale Lern- und Lehrmethoden waren hilfreich, aber ein Drittel der Kinder weltweit hat gar keinen Zugang zum Internet. Wichtig ist, dass wirklich alle Kinder wieder in die Schulen zurückkehren, sonst werden viele von ihnen zurückbleiben. Schulen stehen außer für Bildung auch für unverzichtbare Begegnung und psychosoziale Unterstützung. Die Europäische Union muss also umfassende Programme, Maßnahmen und Unterstützung bieten, um allen Kindern gerecht zu werden.

  Juozas Olekas (S&D). – Gerbiamas pirmininke, pirmiausia noriu padėkoti pranešėjui Davidui Legai už tikrai gerai parengtą pranešimą ir prisijungiu prie tų minčių, kad švietimas yra labai svarbus ir kad pandemija padarė didelę įtaką švietimui. Nežiūrint į nuotolinį mokymą, vis dėlto kontaktinis mokymas, atėjimas į mokyklą iš tikrųjų užtikrina visiškai kitas galimybes vaikams. Pirmą kartą, atrodo, pandemija parodė, kad mes neapsaugojome vaikų arba, sakyčiau, nepakankamai apsaugojome vaikus, bet saugojomės nuo jų, kad neužkrėstų suaugusiųjų. Man atrodo, kad mes turime padaryti labai rimtas išvadas ir galbūt mūsų specialusis komitetas, įvertinant COVID-19 pasekmes, taip pat galės prisidėti prie šios problemos išmoktų pamokų pateikimo visuomenei. Taip pat labai noriu atkreipti dėmesį į mokymosi galimybes Ukrainos vaikams – tiek dabar pačioje Ukrainoje, tiek pabėgėlių vaikams. Manau, kad mūsų Komisija, valstybės narės turi padvigubinti savo indėlį, kad tie vaikai galėtų gauti išsilavinimą.

(End of catch—the—eye procedure)

  Janusz Wojciechowski, Member of the Commission. – Mr President, this debate is a timely opportunity to discuss the impact the COVID—19 pandemic has had on children worldwide, and their chance to obtain quality and safe education. Lockdowns, school closures and the resulting disruption to children’s lives and that of their families and communication have negatively affected a generation.

This debate is also timely also because of, as the rapporteur, Mr Lega, said, the tragedy in Ukraine and the tragedy of children with schools under attack and millions of children forced to leave their home, their school, their country. Thank you also very much to countries and Member States organising education, including for child refugees.

I’d therefore to thank the rapporteur, Mr Lega, and all the Members of the European Parliament who have contributed to this report. We welcome the report and its recommendations.

Honourable Members, the pandemic overturned, within weeks, the global education landscape, affecting over 1.8 billion children around the world. It made us aware of how vital the availability of digital technologies, equipment and internet access is. Our approach, as published in the digital education action plan, is that proper support for a resilient and inclusive digital education must be holistic and cannot replace the wider social and community functions a school education provides for children. E-learning was not a solution for the youngest, pre-school children or those without connectivity.

Children and youth in the most vulnerable situations in every country are paying the heaviest price: children living in poverty, children in countries in conflict, children from ethnic minority groups, children with disabilities or displaced children. This further compounds the already significant negative socioeconomic consequences, with a long—term impact on children’s learning, well-being and mental health, and with their development and protection.

The European Union has been working with partner countries since the beginning of the crisis to minimise the impact of the pandemic on learning and the well-being of children, to facilitate a safe return to school and to prioritise school reopening. In this regard, the European Union supports education in approximately 100 countries worldwide. We are working with partner countries to develop COVID—19 response plans and to adopt education cooperation programmes to ensure delivery of education services, distance learning, curriculum adaptation and support to teachers.

The European Union is a leading voice in the area of education in emergencies and protracted crises. We have set a target of 10% of our humanitarian aid earmarked for education in emergencies. We are also strongly committed to increasing EU external funding for education. At least 20% of the funds from the Global Europe instrument should be devoted to human development. Our support in education focuses on quality by investing in teachers’ equity and by promoting girls’ education, and on matching skills with emerging labour market needs.

The European Union is also fully engaged in the preparation of the UN Transforming Education Summit to be held in September 2022 – because we will only achieve our goals if we place education at the forefront of the international debate on sustainable development.

  Sēdes vadītājs. – Debates ir beigušās. Balsošana notiks rītdien.

Rakstiski paziņojumi (171. pants)

  Jarosław Duda (PPE), na piśmie. – Pandemia Covid-19 i związana z nią konieczność okresowego zamknięcia szkół znacząco pogorszyła sytuację ogromnej rzeszy dzieci. Naraziła wiele z nich na pogorszenie zdrowia psychicznego, marginalizację, izolację, a także zaprzepaszczenie części dotychczasowych osiągnięć edukacyjnych i osłabienie motywacji do kontynuowania nauki.

Jednocześnie negatywny wpływ pandemii na gospodarkę wiąże się z realnym ryzykiem obniżania nakładów na edukację. W tej sytuacji deklaracja paryska UNESCO, wzywająca do inwestowania w przyszłość edukacji, jest kluczowa. Wymaga szerokiego poparcia i przekucia jej na efektywne działania.

Z drugiej strony, pandemia zmusiła nas do odejścia od schematów i poszukiwania nowych rozwiązań. Warto wykorzystać tę bolesną lekcję do zreformowania skostniałych programów i systemów edukacyjnych. Docenienie kształcenia pozaformalnego, nieformalnego, opieki mentorskiej, wolontariatu oraz wspieranie rozwoju umiejętności kluczowych mogą przyczynić się do lepszego powiązania edukacji z wymogami rynków pracy.

Nowe szanse stwarza też rozwój nowoczesnych technologii informacyjnych i komunikacyjnych, pod warunkiem że będą one powszechnie dostępne, a ich wykorzystanie w żadnym razie nie będzie prowadziło do wykluczenia i izolacji.

  György Hölvényi (PPE), írásban. – Afrika lakosságának 40%-a 15év alatti. Ezzel Afrika a föld legfiatalabb kontinense, ahol évente 10millió új ember lép be a munkaerőpiacra. Ez egyszerre jelent hatalmas kihívást a migráció megfékezése terén és lehetőséget az afrikai gazdaság felzárkóztatása számára. Az afrikai országok csak akkor tudnak élni a fiatalok jelentette lehetőséggel, ha a felnövekvő generációk megfelelő oktatásban és szakképzésben részesülnek. Az oktatás, a biztonság és a munkahelyteremtés mellett az egyik legfontosabb eszköz, amellyel a helyben maradást elő tudjuk segíteni, így ezt az unió külpolitikájának minden elérhető eszközzel támogatnia kell. Ahogy arra a jelentésben is felhívtuk a figyelmet, a helyi egyházak és vallási szervezetek e téren olyan tapasztalattal rendelkeznek, amit az EU nem hagyhat a jövőben figyelmen kívül, ha valóban kézzel fogható eredményeket akar elérni. Az oktatásba való befektetés azonban önmagában nem hoz tartós eredményt! Ahogy ezt az előttünk lévő jelentésben is megfogalmaztuk: az oktatás és a szakképzés a munkaerőpiac és a gazdaság igényeihez és lehetőségeihez kell, hogy igazodjon. Az oktatás támogatása terén az Unió szerepvállalása valós eredményekkel járhat, de tényleges változást csak akkor érhetünk el, ha az EU a rendelkezésre álló forrásokat az eddigieknél sokkal hatékonyabban és célzottabban használja fel, a helyi szervezetekkel együttműködve és figyelembe veszi a tényleges helyi szükségleteket és gazdasági viszonyokat.

  Ádám Kósa (NI), írásban. – Az oktatásba való beruházás a fenntartható jövő építésének előfeltétele. Azonban a megfelelő nemzeti szabályozások és stratégiák hiánya, valamint a képzett szakemberek, a szükséges infrastruktúra és a megfelelő felszerelés és létesítmények hiánya számos fejlődő országban minden szinten akadályt képez a mindenki számára elérhető minőségi oktatás előtt. A jövedelemkiesés és az iskolai lemorzsolódás a Covid-19 járvány miatt az utóbbi években gyakoribbá vált, ami jelentősen növelte a gyermekházasság, a radikalizálódás és az illegális migráció kockázatát. Márpedig a 21. század helyi gazdaságainak és életének igényeit kielégítő oktatási és tanulási készségek és kompetenciák megszerzése elengedhetetlen. Afrika robbanásszerűen növekvő fiatal népessége elsősorban a minőségi oktatás támogatását és a szakképzés előmozdítását teszi szükségessé a mobilitás, valamint a piacokhoz és jogokhoz való hozzáférés növelése érdekében. Erőfeszítéseket kell tenni a gyermekek számára a távoli iskolák helyett inkluzív, helyi oktatás biztosítására, illetve a jól képzett tanárokba való beruházásra annak érdekében, hogy a gyermekek megszerezhessék a munkaerőpiac szempontjából releváns készségeket. Különösen fontos támogatni a lányokat a minőségi oktatáshoz való hozzáférésben, és foglalkozni a lányok oktatásból való korai lemorzsolódásának problémájával. Ezért a projekteknek a lányok társadalmi szerepének növelésére, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy hátrányos helyzetű gyermekek oktatására, valamint az oktatás fejlesztésére kell összpontosítaniuk mind a túlzsúfolt nyomornegyedekben, mind az elszigetelt vidéki közösségekben.

  Julie Lechanteux (ID), par écrit. – Bien avant la pandémie de COVID-19, le monde était confronté à une crise mondiale de l’apprentissage causée par un accès difficile à l’éducation en raison de la pauvreté, de normes absurdes et préjudiciables aux filles, mais aussi d'une scolarisation insuffisante. Selon l’Unicef, 617 millions d’enfants et d’adolescents dans le monde n’ont pas un niveau de compétence minimal en lecture et en mathématiques. Des chiffres qui font froid dans le dos! Une situation aggravée par la pandémie et par la fermeture soudaine des écoles, qui ont privé d’enseignement des millions d’enfants.

D’ailleurs, l’abandon scolaire ouvre souvent la porte à tous les abus. En France, plus de 80 000 enfants sont victimes de violence chaque année. Deux enfants sont tués chaque semaine au sein de leur famille et plus de 300 000 enfants sont pris en charge par l’Aide sociale à l’enfance (ASE). 70 % des enfants placés n’obtiendront aucun diplôme. Comme le démontrent plusieurs études, éducation et trajectoire sociale sont étroitement liées.

Donc, prenons acte du fait qu’une société qui ne se soucie pas de ses enfants est une société qui hypothèque son avenir et qui ne peut que péricliter, et réagissons vite, sans lubies idéologiques.