Verbatim report of proceedings

Monday, 17 April 2023 - Strasbourg

17. Institutional relations between the EU and the Council of Europe (short presentation)

  President. – The next item is a short presentation of the report by Loránt Vincze on the institutional relations between the EU and the Council of Europe (2022/2137(INI) (A9—0056/2023).

  Loránt Vincze, Rapporteur. – Elnök Úr! Kedves Kollégák! Első alkalommal készít az Európai Parlament átfogó jelentést az Európai Unió és az Európa Tanács közötti együttműködésről. Kétségtelen, ideje volt annak, hogy a Parlament elemezze és értékelje a nagyon szerteágazó kapcsolatrendszert, és ennek több oka van, most hármat emelnék ki: Egyrészt az Unió az Európa Tanácsot az emberi jogok Európára kiterjedő hivatkozási forrásának tekinti. Gondoljunk csak a számos egyezményre, amelyeknek az EU egészében vagy tagállamai révén részese. Másrészt az Európai Unió az Európa Tanács vezető donorja a bővítéssel, keleti partnerséggel és jogállamisággal összefüggő programok terén. A pénzügyi támogatás folyamatosan növekedett, és 2021-ben meghaladta a 200 millió eurót.

Harmadrészt különösen időszerűvé teszi a jelentést, hogy alig egy hónap múlva lesz közel két évtized óta először az Európa Tanács csúcstalálkozója. Ez a jelentés egy régen várt visszajelzés az Európa Tanács felé. A Parlamenti Közgyűlés, a Miniszteri Bizottság és a Főtitkárság is méltatták a jelentés napirendre vételét. Többrendben találkoztam az Európa Tanács testületeivel és vezetőivel az elmúlt hónapokban, köszönöm nekik a nyitottságukat és a partnerségüket. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése több alkalommal kért szorosabb együttműködést az Európai Parlamenttől, betekintést egymás munkájába, egyeztetést a mindkét oldalon megjelenő témákkal kapcsolatban. A jelentés éppen ezért a megosztott tevékenységi területeken parlamentközi küldöttség létrehozását javasolja az EP és az ET Parlamenti Közgyűlése között.

Ahogyan távoli országcsoportokkal a Parlament szervezett együttműködést tart fenn, éppen ideje annak, hogy a szomszédban lévő Európa Tanács Parlamenti Közgyűléssel is legyen egy szervezettebb együttműködési forma. Különösen – tenném hozzá – hogy átépítési munkálatok miatt itt ülésezik a következő hónapokban az Európa Tanács plenárisa. A jelentés megállapítja, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács intézményi kapcsolatot jobban kellene normalizálni, több magas szintű kapcsolatra van szükség. Ki kellene terjeszteni a stratégiai partnerséget, hogy a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, köztük a kisebbségi jogok előmozdítása és védelme a kétoldalú együttműködés révén új lendületet kapjon.

A megváltozott globális és európai kihívások, valamint mindkét intézmény jelentős átalakulása miatt a jelentésben kérjük, hogy a felek vizsgálják felül a 2007-es egyetértési megállapodást. Elemezzék, hogy az együttműködés mely területei voltak sikeresek, és hol kell megerősíteni, kiterjeszteni a kapcsolatot, hogyan alakítsák át az intézményközi együttműködés fő jogi eszközének. Az együttműködés mindeddig nem kellőképpen hasznosított területe a kisebbségvédelem, amely kiemelten fontos az Európai Parlament számára. Az Európa Tanács a kisebbségi keretegyezmény és a nyelvi charta révén egész Európára kiterjedő jogi keretet hozott létre. Ezek 25 évvel ezelőtt léptek életbe, de sajnos ma is vannak olyan uniós tagállamok, amelyek nem alkalmazzák őket.

Az Európai Unió hitelességét a csatlakozási folyamatban erősíti, ha a jogállamiság és az alapvető jogok Unión belüli nyomon követésének részévé teszi a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény normáit. Éppen ezért a jelentés elismeri a Velencei Bizottság szerepét a demokratikus intézmények működése és az alapvető jogok tiszteletben tartása, az igazságszolgáltatási rendszerek működése, a választások és népszavazások lebonyolítása terén. Köszönöm árnyékjelentést tevő képviselőtársaimnak a támogatást, és értékes tartalmi hozzájárulásukat. Az Európai Unió–Európa Tanács együttműködésről szóló jelentést az Alkotmányügyi Bizottság elsöprő többséggel fogadta el. Bízom benne, hogy holnap a plenáris szavazás megerősíti az Európa Tanácsról kialakított, egyedi és rendkívül fontos partnerségről szóló jelentést!

Catch-the-eye procedure

  Alexander Bernhuber (PPE). – Herr Präsident, sehr geehrte Frau Kommissarin, herzlichen Dank meinem Kollegen, dass er hier den Bericht vorgestellt hat. Die Beziehungen zwischen der EU und dem Europarat sind sehr wichtig, und wir haben es jetzt gehört – und mir ist es ja selbst auch so gegangen –: Man weiß am Anfang ja gar nicht so ganz, was der Europarat ist. Da ist es nicht nur mir am Beginn meiner Periode so gegangen, sondern vielen in der Bevölkerung ist es, glaube ich, nicht bewusst, welche zentrale Rolle der Europarat spielt.

Wenn es gerade um Themen wie Menschenrechte geht, dann spielt hier der Europarat eine wesentliche Rolle, weil ja auch mehr Mitgliedstaaten mit einbegriffen werden. Daher kann ich nur die Ansätze meines Kollegen ganz unterstützen, dass wir hier die Beziehungen aufbauen sollten, weiter ausbauen sollten, dass hier ein guter Dialog auch in Zukunft stattfinden soll.

  Mick Wallace (The Left). – Mr President, in here we like to use human rights as a stick to beat other countries with. But the European Convention on Human Rights represents a joint commitment by signatories to respect and protect human rights at home. That’s why it was so disappointing to see Ireland argue last week against the case taken by the Swiss Climate Seniors and claim that the Convention does not guarantee a right to a clean, healthy and sustainable environment.

Ireland was the second country worldwide to declare a climate emergency back in 2019, yet we had the highest emissions per capita in the EU in the second half of last year. We are playing an active role in this devastating climate emergency which claimed the lives of 15 000 people in the EU in 2022. It’s about time the Irish Government did a bit more than talk about climate action.

  Clare Daly (The Left). – Mr President, we’re obviously talking here about closer cooperation between the EU and the Council of Europe, and that’s something that I very much support. Paragraph 35, in particular, talks about the whole area of media freedom. But whereas the Council of Europe has been loud and consistent on the case of Julian Assange, for example, the European Union has been silent, and I think this is absolutely scandalous.

Three years ago, the Parliamentary Assembly of the Council of Europe passed a resolution declaring that the detention and prosecution of Julian Assange set a dangerous precedent for all journalists. They called for his release and 37 representatives issued a declaration that the Assange case threatens the Council of Europe’s standards on the protection of journalistic sources, the rights of journalists and freedom of expression. And Commissioner Mijatović called on the UK not to extradite Assange on the basis that it would have a chilling effect on media freedom and hamper the activities of the press.

If this report is to mean anything, we should follow the example of our counterparts, put ourselves on the right side of history and call for the release of Julian Assange.

  François Alfonsi (Verts/ALE). – Monsieur le Président, l’action de l’Europe pour les valeurs de la démocratie, des États de droit, pour les droits de l’homme, les droits des femmes, les droits des minorités est reconnue dans le monde entier. L’Union européenne et le Conseil de l’Europe mènent ce combat commun et le rapport souligne déjà les importantes convergences qui existent.

Ce qui est proposé, c’est d’aller plus loin, de mutualiser les moyens, de placer l’Union européenne dans le champ de la Cour européenne des droits de l’homme, de structurer un espace qui sera la plus importante institution pour la défense des droits de l’homme dans le monde. Parmi les axes proposés, la protection des minorités est une priorité fortement affirmée. C’est l’honneur de l’Europe et de ses institutions d’être regardées comme un exemple dans le monde entier. C’est un domaine où notre influence est grande et les propositions de ce rapport permettront d’en renforcer le rayonnement.

À l’heure où un scandale humiliant venu du Qatar et du Maroc a entaché notre réputation, ce rapport remet le Parlement européen à l’avant-garde du combat pour les droits humains, mais il engage aussi toutes les autres institutions de l’Europe et tous les États membres à amplifier eux aussi leur action en ce domaine.

(End of catch-the-eye procedure)

  Dubravka Šuica, Vice-President of the Commission. – Mr President, I would like to thank the rapporteur Mr Vincze and the honourable Members who have contributed to the Parliament report on the institutional relations between the European Union and the Council of Europe. As you know, the Foreign Affairs Council recently adopted new European Union priorities towards the Council of Europe, which aim to strengthen our political dialogue and cooperation with the organisation. This is particularly relevant in the wake of Russia’s expulsion from the Council of Europe, which demonstrates the international organisation’s re-commitment to its core values of democracy, human rights and the rule of law.

The new EU priorities address many of the issues raised in your report. We welcome that your report recognises the already excellent rule of law cooperation between the European Union and the Council of Europe. The Commission has worked closely with the Council of Europe for the preparation of the report on the situation of the rule of law report in the EU, since its first edition. The yearly Commission reports take particular account of the Council of Europe’s recommendations and opinions and make extensive use of the work of bodies such as GRECO, the Venice Commission, which you already mentioned, and of course, the European Court of Human Rights. The 2022 Rule of Law Report for the first time provides an overview of the implementation of judgments of the European Court of Human Rights by EU Member States. The European Union and the Council of Europe also cooperate closely in promoting democracy, human rights and the rule of law in the EU’s external relations and, in particular, supporting EU candidate and potential candidate countries in carrying out the necessary reforms to meet the European Union accession criteria. The opinions of the Venice Commission play an important role in this regard.

Your report also recalls the importance of the European Union’s accession to the European Convention of Human Rights. As you know, there is a provisional unanimous political agreement and the text has been published. This is good news. However, there is still homework for the European Union. We must find a way to deal with the issue of human rights protection in the Common Foreign and Security policy. This is something we must try to solve within the European Union, and discussions on the internal solution are currently continuing in the Council.

Regarding Ukraine, we welcome the support provided by the Council of Europe to document violations of human rights in the context of Russia’s war of aggression and, in particular, to enhance the capacity of organisations contributing to ongoing accountability efforts. The European Union is in favour of setting up an international register of damages. We are discussing the matter with the Council of Europe, which along with Ukraine and the Netherlands, aims to take a lead role in establishing the register. It will record evidence and information on claims for damages, losses or injury caused by Russia’s war of aggression against Ukraine. This is a first step towards the establishment of a compensation mechanism.

The Icelandic Presidency of the Council of Europe is proposing to adopt a declaration on the situation of the more than 19 500 Ukrainian children who, according to Ukraine, have been transferred to areas temporarily occupied by Russia or deported to Russia. The European Union supports efforts of the UN and the International Committee of the Red Cross to trace the children and facilitate family reunification. And we have welcomed the arrest warrants issued by the International Criminal Court against President Putin and Ms Lvova-Belova, the Russian Commissioner for Children’s Rights, as an important step towards Russian leadership, accountability for war crimes.

The European Union has also imposed sanctions against 16 individuals responsible for the deportation and forced transfer of Ukrainian children, including Ms Lvova-Belova. We will continue identifying those involved with the aim of implementing further restrictive measures. Discussions also continue on Ukraine’s proposal for the establishment of a tribunal for the crime of aggression. While positions still diverge on the nature of such a tribunal and its legal basis, the European Union continues working with partners, including the Council of Europe, to ensure maximum international support for Ukraine’s efforts to ensure full accountability. The European Union supports the holding of the Council of Europe’s fourth summit on 16—17 May this year in Reykjavik, which will be instrumental in this regard. I would like to thank all of you, especially your rapporteur, for your report and for your kind attention.

  President. – The item is closed. The vote will be held tomorrow.

Written statements (Rule 171)

  Karol Karski (ECR), na piśmie. – W relacjach między Unią Europejską a Radą Europy jest kilka wstydliwych wątków. Najpoważniejszym z nich jest brak zgody instytucji UE na związanie się przez UE - zawartą w ramach Rady Europy - Europejską Konwencją Praw Człowieka. W ten sposób instytucje unijne nie chcą poddać się kontroli Europejskiego Trybunału Praw Człowieka, który funkcjonuje w ramach systemu instytucjonalnego Rady Europy. Ma to miejsce, mimo iż instytucje UE przejęły wykonywanie szeregu kompetencji przynależnych państwom członkowskim. Instytucje te chcą być traktowane jak organy państwa (wręcz - cokolwiek by to nie znaczyło - „superpaństwa”), ale nie chcą być poddane kontroli przestrzegania praw człowieka w takim zakresie i w taki sposób, jak ma to miejsce w przypadku państw. Na związanie się przez UE Europejską Konwencją Praw Człowieka pozwala art. 6 TUE i Protokół nr 8 do TUE. Europejską Konwencją Praw Człowieka są związane wszystkie państwa członkowskie UE. Instytucje UE i ich działania nie są natomiast poddane takiej kontroli. Kreuje to sytuację, w której obecnie w Europie istnieją tylko trzy enklawy niepoddane systemowi ochrony praw człowieka Rady Europy: Federacja Rosyjska, Republika Białorusi i instytucje UE. Nadszedł czas, by instytucje te opuściły to grono. Powinny podlegać prawu, a nie starać się zachować sytuację, w której stoją ponad prawem.

  László Trócsányi (NI), írásban. – Az Európa Tanács és az Európai Unió elődje ugyanabban az időszakban alakult, a második világháborút követően, a hidegháború elején, így nem véletlen, hogy a két nemzetközi szervezet viszonyát egyfajta természetes együttműködés és partnerség határozza meg. Elengedhetetlen, hogy a két szervezet partnerként tekintsen egymásra, hiszen fontos szerepük van Európában. A tárgyalt jelentés lényeges kérdéseket jár körbe, ezek közül kiemelt szereppel bír a nemzeti kisebbségek védelme. Egyrészt örvendetes, hogy hangsúlyosan foglalkozik helyzetükkel, ugyanakkor sajnálatos, hogy a nemzeti kisebbségek védelme terén az Unió szerepvállalása nem értékelhető. Annak ellenére, hogy a szerződés ezt feladatává teszi.

Ezt jól bizonyítja, hogy a Minority Safepack európai polgári kezdeményezésre a Bizottság egy cinikus, elutasító választ adott. Fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unió bizonyítsa be, hogy a szerződések rendelkezéseit nem szelektív módon, kénye-kedve szerint értelmezi, hanem védelmezője tud lenni a nemzeti kisebbségek jogainak. A dokumentum sajnálatosan ugyanakkor felhívja a Tanácsot az isztambuli egyezmény ratifikálására, holott több uniós tagállam sem ratifikálta azt. Az Európai Uniónak nem szabad nyomást gyakorolnia a tagállamokra, miután az Isztambuli Szerződés ratifikációjáról szóló döntés nemzeti hatáskörbe tartozik. Erre tekintettel nem tudom a jelentést elfogadni.