Jelzálogra vonatkozó jogszabályok és kockázatos pénzügyi eszközök az EU-ban: Spanyolország esete
16.7.2015
Szóbeli választ igénylő kérdés: O-000088/2015
a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 128. cikke
Cecilia Wikström, a Petíciós Bizottság nevében
A jelzálog-hitelezési jogszabályok és gyakorlatok az Európai Unióban jelentősen különböznek, ami az egyes tagállamokban eltérő szintű fogyasztóvédelmet és adósságrendezési feltételeket eredményez. Az alapvető jogok és az európai uniós jogszabályok megsértésével kapcsolatos nagyszámú petíció azt bizonyítja, hogy a védtelen fogyasztók jelentős akadályokkal szembesülnek, amikor megpróbálnak pontos információkhoz jutni, melyek lényegesek ahhoz, hogy alapvető döntéseket hozzanak, és több ezer személyes tragédiára világítanak rá, amikor a polgárok elveszítették otthonukat és részben vagy teljesen egész életük megtakarításait. A nemzeti és az európai bíróságok számos tisztességtelen záradékot és gyakorlatot azonosítottak a spanyol jelzálogágazatban. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvnek meg kellett volna előznie az ilyen csalárd tranzakciókat. Spanyolországban a civil társadalom hosszabb ideje tiltakozik a több százezer kilakoltatás, a jelzáloghitel-szerződések tisztességtelen feltételei és a kölcsönt felvevők védelmének hiánya miatt. A válság tovább súlyosbította a kilakoltatott családok helyzetét, amelyek azóta is törlesztik jelzáloghitelüket. Ezenkívül, a becslések szerint 700 000 spanyol polgár vált pénzügyi csalás áldozatává, mivel a megtakarításaikat kezelő bankjaik kockázatos pénzügyi eszközöket adtak el nekik. A fogyasztókat nem tájékoztatták megfelelően a javasolt befektetésekhez kapcsolódó kockázatok mértékéről, és a bankok nem végezték el az alkalmassági tesztet annak megállapítása érdekében, hogy az ügyfelek kellő ismeretekkel rendelkeznek-e az általuk vállalt kockázat felméréséhez.
1. Tudomása van-e a Bizottságnak a spanyol kormány által az ilyen tisztességtelen gyakorlatok megakadályozására elfogadott új intézkedések tényleges végrehajtásáról? Amennyiben igen, mi a Bizottság véleménye ezekről az intézkedésekről annak fényében, hogy a közelmúltban Szpunar főtanácsnok komoly aggodalmának adott hangot azok jogszerűségével kapcsolatban?
2. A Bizottság pontosan hogyan követi nyomon az Európai Unió Bírósága által a C-415/11. számú, a 93/13/EGK irányelv megsértéséről szóló ügyben hozott, 2013. március 14-i ítéletét?
3. Hogyan értékeli a Bizottság a pénzügyi csalás áldozatául esett polgárok számára bevezetett spanyol vitarendezési mechanizmust annak fényében, hogy az áldozatok közül sokan elutasították ezt a megoldást?
4. Úgy véli-e a Bizottság, hogy a CARRP- és a felülvizsgált MiFID II.-irányelv, valamint a PRIIPS rendelet megfelelően orvosolja ezt a kérdést, illetve milyen további intézkedések szükségesek egyébként uniós szinten, például a „datio in solutum” lehetőségének bevezetése?