KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
13.4.2005
- –Thomas Mann és Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Pasqualina Napoletano és Glyn Ford, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Johan Van Hecke, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Jean Lambert, Gérard Onesta és Jillian Evans, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –Vittorio Emanuele Agnoletto és Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében
- –Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében
- –Anna Elzbieta Fotyga és Inese Vaidere, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –ALDE (B6‑0252/2005)
- –Verts/ALE (B6‑0256/2005)
- –PSE (B6‑0265/2005)
- –UEN (B6‑0266/2005)
- –PPE-DE (B6‑0268/2005)
- –GUE/NGL (B6‑0270/2005)
Az Európai Parlament állásfoglalása Bangladesről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben megkötött együttműködési megállapodásra,
– tekintettel az emberi jogok állami rendfenntartó erők és fundamentalista vallási szervezetek által elkövetett számos és egyre súlyosabb megsértésének fokozódó kritikájára, amelyet az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2005 februárjában (E/CN.4/2005/NGO/32), az Egyesült Államok külügyminisztériuma szintén 2005 februárjában (2004. évi országjelentés a bangladesi emberi jogi gyakorlatról) és az Amnesty International (például a 061/2005 sürgős intézkedés) juttatott kifejezésre,
– tekintettel a soros elnökségnek a bangladesi Habiganjban 2005. január 29-én elkövetett támadásra vonatkozóan az EU nevében tett nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,
A. aggodalmát fejezi ki a vezető ellenzéki politikusok, kisebbségi vallási csoportok, újságírók és nem kormányzati szervezetek képviselői elleni ismétlődő bombatámadások miatt, és különösen a két közelmúltbeli kézigránáttal elkövetett támadás miatt, amelyeknek kiemelkedő ellenzéki politikusok voltak a célpontjai – Sheikh Hasina, az Awami liga vezetője és korábbi miniszterelnök 2004. augusztus 21-én, 2005. január 27-én pedig Shah Mohammad Kibria, a korábbi pénzügyminiszter, akit meggyilkoltak,
B. aggodalmát fejezi ki a közelmúltbeli bangladesi politikai fejlemények miatt, ahol a fundamentalizmus veszélye fokozódni látszik, és ahol a rossz kormányzás, a korrupció és a nepotizmus súlyosan aláássa a jogállamiságot, beleértve az alapvető jogok Bangladesben történő védelmének alkotmányos biztosítékait,
C. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bangladesi kormány nem tudta megfékezni az erőszakhullámokat, és hogy a fundamentalista csoportok fenyegetései folytatódnak; megállapítja, hogy félkatonai szervezetek a vidéki területeken – egyes esetekben – a helyi rendőrség, a helyi bangladesi nemzeti párt vezetői és a helyi hatóságok támogatásával továbbra is működnek,
D. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vallási kisebbségek, beleértve a hindukat, de a mérsékelt muzulmán csoportokat, valamint nőjogi szervezeteket is, számos erőszakos támadás és megfélemlítés áldozatául estek az utóbbi években,
E. elismeri, hogy a kormányon lévő muzulmán fundamentalista pártok hatalommal való visszaélése ezután a félelem légkörét teremtette meg,
F. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bangladesi kormány eddig nem tudta bíróság elé állítani azokat, akik elkövették ezeket a támadásokat, és a bangladesi jog- és közrend elmúlt évben végbement általános romlása miatt; noting, however, that on 22 February 2005 the Government of Bangladesh banned the activities and froze the assets of two Muslim criminal organisations,
G. hangsúlyozza, hogy az EU-Banglades együttműködési megállapodás az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapul, és hogy az 1. cikk megszegése olyan jogsértés, amely veszélyezteti a megállapodás folytatását,
H. mivel a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bangladesi emberi jogi helyzetet figyelemmel kísérik, és hogy a Parlamentet erről folyamatosan tájékoztatják,
I. hangsúlyozza, hogy Bangladesnek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezményben és az ENSZ Kínzás és más Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód és Büntetések Elleni Egyezményében részes államként nemzetközi jogi kötelezettségei vannak, de ezeket eddig még nemzeti jogba nem ültette át,
1. elítéli a sorozatos bombatámadásokat és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy biztosítsa, hogy a bangladesi hírszerzést segítő nemzetközi nyomozók teljes körűen hozzáférhessenek a támadásokkal kapcsolatos valamennyi bizonyítékhoz a kormány ígéreteinek megfelelően, valamint sürgeti a bangladesi kormányt, hogy teljes terjedelmében tegye közzé a nyomozati jelentést;
2. sürgeti a bangladesi kormányt, hogy az ellenzéki tüntetők letartóztatása során a jogi eszközökkel történő visszaélés elkerülése érdekében tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Bíróság utasításait és tartózkodjon a békés politikai tiltakozások letartóztatás és kínzás révén történő elfojtásától;
3. különös tekintettel sürgeti a bangladesi kormányt, hogy vessen véget a RAB (gyors műveleti zászlóalj) félkatonai erők bűnözés elleni akcióinak, amelyek (a havonta több mint 40, „kereszttűzben” történő halálesettel) törvénytelen gyilkosságokért felelősek. A neves emberjogi szervezet, az ODHIKAR szerint 2004-ben 90 ember esetében jelentették be, hogy fogva tartásuk alatt kínzás következtében vesztették életüket;
4. arra buzdítja a bangladesi kormányt, hogy tegye lehetővé a lakosság számára a hagyományos kulturális eseményeken történő részvételt és hozzon biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen eseményekre, melyek a tolerancia és a világi eszmék hagyományát tükrözik, biztonságos körülmények között kerülhessen sor;
5. sürgeti a bangladesi kormányt, hogy tegyen megelőző lépéseket az iszlám félkatonai csoportok ellen, amelyek erőszakot és megfélemlítést keltenek Banglades vidéki területein;
6. ismételten támogatásának ad hangot azon követeléseknek, amelyek az 1971-es bangladesi szabadságharcban bangladesi polgárok lemészárlásában és más háborús bűnökben köztudottan részt vevők bíróság elé állítását szorgalmazzák;
7. úgy véli, hogy tekintettel a 2006 végére/2007 elejére tervezett parlamenti választásokra, a rendszer alapjait érintő reformokra van szükség a helyes kormányzás helyreállítása érdekében azért, hogy a választási bizottság és az ügyvivő kormány függetlenül működhessen;
8. úgy véli, hogy ezen reformok támogatásához a világ bármely részén található adományozók összehangolt megközelítésére lesz szükség;
9. felhív minden felet arra, hogy tartózkodjon a demokráciával ellentétes gyakorlatoktól és a parlamentben zajló demokratikus folyamatban történő részvétellel kapcsolódjon be egy valamennyi felet magába foglaló párbeszédbe, továbbá felhívja elsősorban az ellenzéki pártokat, hogy vessenek véget a parlamenti tevékenység bojkottjának, mivel az uszítás és az erőszak szenvedéseket okoz a bangladesi népnek;
10. támogatását fejezi ki az EU képviselői által az elmúlt év során tett, elvi alapon nyugvó lépések iránt, amelyek a bangladesi vallási kisebbségek jogainak védelmét célozták; ilyen volt tavaly októberben az Ahmadiyya muzulmán komplexumban lévő fizikai jelenlétük, amikor a fundamentalisták az említett komplexum ellen tömeges támadásra készültek;
11. felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül az EU–Banglades együttműködési megállapodás emberi jogokról és demokráciáról szóló záradékának alkalmazását és bizonyosodjon meg arról, hogy a bangladesi kormány kielégítő erőfeszítéseket tesz-e az emberi jogok helyzetének alapvető javítása érdekében;
12. tudomásul veszi a bangladesi kormány által az országban uralkodó politikai helyzet javítására a közelmúltban tett szerény lépéseket; bátorítani fogja a bangladesi kormányt a törvényes rendet tiszteletben tartó helyzet kialakítására és támogatni fog minden jelentős előrelépést olyan kérdésekben, mint a helyes kormányzás, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem és az emberi jogok tiszteletben tartása;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint a bangladesi kormánynak.