KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
6.7.2005
- –Geoffrey Van Orden, Nirj Deva, Michael Gahler és Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Pasqualina Napoletano és Glenys Kinnock, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Elizabeth Lynne, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Margrete Auken, Marie-Hélène Aubert és Frithjof Schmidt, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –Brian Crowley, Ģirts Valdis Kristovskis, Anna Elzbieta Fotyga és Inese Vaidere, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –Verts/ALE (B6‑0416/2005)
- –PSE (B6‑0430/2005)
- –ALDE (B6‑0432/2005)
- –PPE-DE (B6‑0439/2005)
- –UEN (B6‑0442/2005)
Az Európai Parlament állásfoglalása Zimbabwéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a zimbabwei helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a legutóbbi, 2004. december 16-i állásfoglalására,
– tekintettel a Tanácsnak a Mugabe-rendszer elleni szankciók megújításáról szóló 2005. február 21-i közös álláspontjára, és a Bizottság utazási tilalom kiterjesztéséről szóló 2005. június 15-i rendeletére,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel május 19-én a Mugabe-rendszer a „szemétkiűzési hadművelet” (Operation Drive Out Rubbish) keretében a Hararében, Bulawayóban és más városi területeken lévő otthonok ezreinek brutális lerombolásával olyan mértékben fokozta a zimbabwei nép elnyomását, hogy az ENSZ becslése szerint több mint 200 000 ember maradt hajlék és megélhetés nélkül, és mivel a kilakoltatottak közül sokan a Mukluvisi folyó partjain élnek a betegségek terjedéséhez vezető körülmények között,
B. mivel a Mugabéhez hű erők megszilárdították hatalmukat a március 31-i szabálytalan parlamenti választásokon, amelyeket elnyomással és megfélemlítéssel tettek tönkre és nem teljesítették a nemzetközileg elfogadott demokratikus előírásokat,
C. mivel a G8 vezetők július 6-8-án találkoznak Gleneagles-ben, és a G8 brit elnöksége az Afrikának nyújtandó segítséget napirendjének legfontosabb pontjává tette; mivel a Live8 kampány további figyelmet irányított Afrika problémáira, beleértve a felelősségteljes kormányzási igényt,
D. mivel május 24-én az EU fejlesztési miniszterei megállapodtak arról, hogy az EU által nyújtott támogatást 2010-re a nemzeti jövedelem 0,56%-ára emelik annak érdekében, hogy 2015-re elérjék a 0,7%-ot a millenniumi fejlesztési célok előmozdítása során; mivel becslések szerint a növekedés 2010-ig évente további 20 milliárd eurót tesz ki,
E. mivel a támogatás Afrikában csak keveset tud elérni a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül, és az afrikai kormányok hozzáállása a zimbabwei fejleményekhez lényeges mutatója az ezen értékek iránti elkötelezettségüknek,
F. mivel Zimbabwénak korábban sikeres gazdasága volt, élelmiszert exportált más afrikai országokba és abban a helyzetben volt, hogy támogatni tudta gyengébb szomszédait a nehézségeik leküzdésében, de most Zimbabwe egy tönkrement állam, lakosainak milliói vannak ráutalva a nemzetközi közösség élelmiszersegélyére,
G. mivel az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) becslése szerint Zimbabwének 1,8 millió metrikus tonna gabonára lesz szüksége – az alultápláltságtól szenvedő és az éhezéstől fenyegetett – 4 millió lakosa élelmezéséhez, miközben Zimbabwe belföldi gabonatermelési kapacitása jelenleg mindössze 400 000 és 600 000 metrikus tonna között mozog,
H. mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelezte, hogy Zimbabwe IMF-fel szembeni hátralékai 295 millió USA-dollárt tesznek ki, és hogy a Mugabe-rendszer városi tisztogatása és a hanyatló mezőgazdasági termelés az infláció növekedését fogja okozni, és így még mélyebb gazdasági válsághoz fog vezetni,
I. mivel az európai uniós tagállamok vállalatai továbbra is vásárolnak olyan termékeket, amelyek vélhetőleg a Mugabe-rendszer közvetlen ellenőrzése alatt álló mezőgazdasági üzemekből származnak,
J. mivel az Afrikai Unió megtagadta, hogy beavatkozzon annak érdekében, hogy véget vessen Mugabe brutális elnyomásának, és mivel a dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki már azt is elutasította, hogy bírálja Mugabe intézkedéseit, nem is beszélve arról, hogy érzékelhető intézkedéseket hozzon Mugabe rendszere ellen,
K. mivel a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) továbbra is fenntartja a regionális békefenntartó képzési központot Hararében,
L. mivel a Mugabe-rendszer elleni célirányos szankciók februári megújításakor a Tanács kötelezettséget vállalt ezeknek a szankcióknak a további felülvizsgálatára „figyelemmel a parlamenti választásokra, amelyekre 2005 márciusában kerül majd sor Zimbabwében”,
M. mivel az EU Zimbabwével szembeni utazási tilalmát 2005. június 15-én kiterjesztették annak érdekében, hogy a Mugabe-rendszer mintegy 120 tagját felvegyék a tilalmi listára; mivel ez a kiterjesztés nem fog jelentős hatást gyakorolni a szankciók szigorú végrehajtása nélkül; mivel a Tanács nem hozott más intézkedéseket a Mugabe-rendszer ellen sem a március 31-i csalárd választások, sem a legutóbbi elnyomási roham után,
N. mivel Roy Bennettet, az ellenzéki Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) szervezethez tartozó egykori parlamenti képviselőt 8 hónap gyalázatos körülmények közötti börtönfogság után június 28-án szabadon engedték,
O. mivel az EU külügyminisztereinek következő tanácsára (Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa) július 18–19-én kerül sor és ez lehetőséget biztosít a fellépésre,
amikor a nemzetközi közösség kiemelten kezeli Afrikát, elítéli a Mugabe-rendszert a zimbabwei nép elnyomásának fokozásáért, és mély csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a többi afrikai kormány, különösen Dél-Afrika, a SADC és az Afrikai Unió nem hajlandó bírálni Mugabe intézkedéseit és fel sem akar lépni Mugabe rendszere ellen;
2. sürgeti a G8 államokat, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy az afrikai regionális szervezetek és nemzetek egyértelműen tanúsítsák a felelősségteljes kormányzás, a korrupció kezelése, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tisztelete, valamint a gazdasági előrehaladás iránti elkötelezettségüket, és hogy e szempontból Zimbabwét tekintsék tesztországnak;
3. követeli, hogy azonnal vessenek véget a Mugabe-rendszer által folytatott tömeges kényszerű kilakoltatásnak és ragaszkodik hozzá, hogy a „szemétkiűzési hadművelet” miatt belföldön kilakoltatott személyeknek támogatást nyújtó segély– és humanitárius szervezetek számára biztosítsanak korlátozás nélküli belépést;
4. ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei lakosság számára nem kormányzati szervezeteken keresztül elérhető legyen a segély, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a segélyszállítmányt ne tartsa fel a Mugabe-rendszer;
5. felhív egy nemzetközi vizsgálóbizottság alakítására, mely az élelmiszer és menedék politikai fegyverként való felhasználását vizsgálja;
6. nehezményezi az Afrikai Unió – különösen Dél-Afrikának és Zimbabwe néhány szomszédjának – határozatlan hozzáállását, és hogy elnéznek Zimbabwe népének mindennapos elnyomása és az ország gazdaságának tönkretétele felett; emlékezteti Dél-Afrika kormányát, hogy különleges felelősséggel tartozik szomszédja, Zimbabwe felé, és felhívja a kormányt annak biztosítására, hogy a Mugabe-rendszer azonnali hatállyal szüntesse be a kényszerű kilakoltatásokat;
7. felhívja a SADC-t, hogy zárja be hararei békefenntartó képzési központját annak jelzéseként, hogy hajlandó nyomást gyakorolni a Mugabe-rendszerre;
8. nem ismeri el a március 31-i, rendkívül szabálytalan választások eredményét, amelyek nem feleltek meg a nemzetközileg elfogadott előírásoknak, beleértve a SADC előírásait;
9. nehezményezi, hogy a Tanács nem válaszol a Parlament folytonos megkeresésére a Mugabe-rendszerre gyakorlandó növekvő nyomást illetően;
10. a zimbabwei helyzet és országaink népeinek Afrika támogatására irányuló kívánsága miatt ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács komoly lépéseket tegyen a zimbabwei helyzet jobbra fordulása érdekében; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy az EU célzott szankciónak meglévő hézagait küszöbölje ki és egyértelműen kötelezze el magát amellett, hogy ezeket az összes tagállammal szigorúan betartatja;
11. sürgeti, hogy ezen intézkedések tartalmazzák a Zimbabwével való minden olyan kereskedelmi kapcsolat csökkentését, amely közvetlenül a rendszer javát szolgálja (mint például a rendszer tagjainak ellenőrzése alá tartozó gazdaságokkal való kereskedelem), továbbá a rendszer antidemokratikus tevékenységeit pénzügyileg támogatókkal szemben korlátozó intézkedések meghatározását és alkalmazását (az Egyesült Államokkal és a Brit Nemzetközösség államaival együttműködve), és annak megakadályozását Mugabe mészárosainak családtagjai számára, hogy az EU tagállamaiban tanulhassanak, vagy munkát vállalhassanak;
12. felhívást intéz az EU különleges zimbabwei megbízottjának kijelölésére az afrikai nemzetek közti fellépés élénkítése (az Egyesült Államokkal és a Brit Nemzetközösség államaival együttműködésben) és a zimbabwei helyzet javulásáig a tagállamokban menedékjogért folyamodó zimbabweiek visszatérésének felfüggesztése érdekében;
13. felhívja az európai uniós tagállamokban működő, Zimbabwével kereskedelmi kapcsolatban álló vállalatokat, hogy alkalmazzanak átlátható üzleti gyakorlatot, tagadják meg a Mugabe földfoglaló programjában résztvevőkkel való szerződéskötést és járjanak el oly módon, hogy Zimbabwe népének javát szolgálják és ne a Mugabe-rendszerét;
14. üdvözli a Bizottság elnökének csalódást kifejező nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy az Afrikai Unió és Dél-Afrika nem reagált a Zimbabwében zajló emberi jogi válságra és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az elkövetkező „Afrikára vonatkozó stratégiában” legyen különös tekintettel ezen állásfoglalásra;
15. felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen fordítson komoly figyelmet a Zimbabwéban zajló elnyomásra és vizsgálja meg, hogy a felelősöket milyen módon lehet elszámoltatni;
16. üdvözli Roy Bennett börtönből való szabadulását, ugyanakkor nehezményezi a Mugabe-rendszer vele szembeni bánásmódját és felhívást intéz a „szemétkiűzési hadművelet” után bebörtönzött másik 30000 ártatlan áldozat szabadon engedésére;
17. felhívja Robert Mugabét, hogy mondjon le és felhívást intéz egy ellenzéki csoportokat és más, jó szándékú embereket magába foglaló nemzeti egység kormányának létrehozására Zimbabwéban annak érdekében, hogy helyreálljanak az elfogadható kormányzási normák és hogy megjavítsák a sérült gazdaságot és az emberi jogi helyzetet;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió Bizottsága és Tanácsa elnökének és a SADC főtitkárának.