KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
16.11.2005
- –Simon Coveney, Charles Tannock, Bernd Posselt, Thomas Mann és Geoffrey Van Orden, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Pasqualina Napoletano, Glenys Kinnock és Marc Tarabella, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Cecilia Malmström, Frédérique Ries, Antoine Duquesne és Marios Matsakis, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Frithjof Schmidt, Alyn Smith, Raül Romeva i Rueda és Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében
- –Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –ALDE (B6‑0592/2005)
- –PSE (B6‑0593/2005)
- –PPE-DE (B6‑0596/2005)
- –GUE/NGL (B6‑0599/2005)
- –Verts/ALE (B6‑0602/2005)
- –UEN (B6‑0606/2005)
Az Európai Parlament állásfoglalása Burmáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel „Az emberi jogok helyzete Burmában” című, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 61. ülésszakán az ENSZ közgyűlése által elfogadott határozatra,
– tekintettel az ENSZ főtitkára által kiadott „Az emberi jogok helyzete Mianmarban” című 2005. október 10-i jelentésre,
– tekintettel az Ázsia-Európa Együttműködés (ASEM) 2005. május 6–7. között Kyotóban tartott hetedik külügyminiszteri találkozójának elnöki nyilatkozatára,
– tekintettel Burmáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2005. május 12-ire,
– tekintettel az Eljárási Szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésére,
A. mivel Burma lakossága emberi jogi visszaéléseknek van kitéve, beleértve a kényszermunkát, a másként gondolkodók üldözését, a gyermekek katonai szolgálatra kötelezését, a kormány katonái által elkövetett nemi erőszakot és fosztogatásokat és az erőszakos áttelepítéseket,
B mivel „négy vágás” nevű stratégiája keretében a burmai katonaság brutálisan és elnyomóan lép fel Burma hét kisebbségi államának lakosságával szemben,
C. mivel az ASEM 2004 áprilisában Kildare-ben tartott hatodik külügyminiszteri találkozója világos feltételeket szabott Burma ASEM-be való belépését illetően, beleértve Aung San Suu Kyi szabadon engedését mint minimális feltételt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) számára a szabad működés biztosítását és valódi párbeszéd elindítását a demokráciapárti és az kisebbségi csoportokkal Burmában,
D. mivel a Burmai diktatúra e feltételek egyikét sem teljesítette,
E. mivel 2005 júliusában Burma kormánya szabadon engedett 249 politikai foglyot, köztük másként gondolkodókat és NLD-aktivistákat; mivel azonban az ENSZ-nek az emberi jogok mianmari helyzetével foglalkozó különelőadója szerint még mindig több mint ezer személyt tartanak fogva politikai okokból,
F. mivel a burmai nemzeti konventet 2005 decemberében hívják össze az NLD részvétele nélkül és a megfelelő demokratikus eljárást mellőzve, és ezáltal nem biztosítható Burma lakosságának megfelelő képviselete,
G. mivel 2005. november 2-án a burmai katonai diktatúra 90 év börtönbüntetésre ítélte a Shan Demokráciáért Nemzeti Liga elnökét, Hkun Htun Oo-t, 106 év börtönbüntetésre ítélte a Shan Állami Béketanács elnökét, Hso Hten tábornokot, és egyenként 70 év börtönbüntetésre ítélt további nyolc shan vezetőt, valamennyiüket február óta fogva tartják és nem engedélyezik számukra, hogy saját maguk által választott ügyvédeket vegyenek igénybe, és nem láthatják családjukat sem,
H. mivel 2005 júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2000 júniusában elfogadott intézkedéseinek „újraindítása” mellett döntött, mely arra kéri a tagokat, hogy (az ILO alapszabálya 33. cikkének megfelelően) vizsgálják felül Burmához fűződő viszonyukat, mivel Burma nagymértékben alkalmaz kényszermunkát,
I. mivel a korábbi cseh elnök, Vaclav Havel és Desmond Tutu érsek megbízásával készített jelentés, melynek címe "A békére leselkedő veszély – felszólítás az ENSZ Biztonsági Tanácsa részére a Burmában történő cselekvésre” világosan mutatja, hogy szükség van az ENSZ Biztonsági Tanácsának fellépésére,
1. Felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a burmai helyzetet kezelje sürgős ügyként, és hatalmazza fel az ENSZ főtitkárát Burmában történő tárgyalásra a nemzeti megbékélés és a demokráciára történő áttérés elősegítése érdekében, és felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a változás kikényszerítésére tegye meg a megfelelő intézkedéseket a Burma elleni gazdasági szankciók bevezetésére;
2. elítéli Burma népe jólétének a katonai diktatúra részéről tapasztalható teljes semmibevételét;
3. elítéli a burmai katonaság brutális hadjáratát, amelynek során erőszakkal telepítették át az autonómiájukért harcoló fő kisebbségi csoportokat;
4. követeli az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa (SPDC) által fogva tartott Aung San Suu Kyi, Hkun Htun Oo, Hso Hten tábornok, a többi politikai vezető és a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátását, valamint mozgás- és kifejezési szabadságuk teljes visszaadását;
5. sürgeti, hogy az SPDC azonnal kezdeményezzen értelmes párbeszédet Demokráciáért Nemzeti Ligával (NDL) és a kisebbségi csoportokkal, a demokráciához és az emberi jogok, köztük a burmai kisebbségi és állami jogok tiszteletben tartásához való visszatérés előmozdítása érdekében;
6. sürgeti, hogy az EU Burmával kapcsolatos közös politikáját azonnal erősítsék meg az alábbiakkal:
- a)hivatalos nyilatkozat arról, hogy az EU nem fogadja el a katonaság Nemzeti Konventjének egyetlen olyan eredményét sem, amely nincs összhangban a 2004 áprilisában Kildare-ben tartott Hatodik ASEM Külügyminiszterek találkozója által felállított minimum-követelményekkel, és ha nem garantálják a demokratikus folyamatot, valamint az NLD és egyéb demokráciapárti pártok szabad részvételét;
- b)az 1853/2004/EK rendeletben történő általános tilalom bevezetése az amil Burmai állami vállalkozásokba történő új befektetésekre vagy a kölcsönök nyújtására az EU-ban regisztrált vállalatok részéről;
7. felszólít egy magas rangú EU diplomáciai küldöttség kijelölésére melynek feladata Aung San Suu Kyi, Hkun Htun Oo és más politikai vezetők szabadon bocsátásának biztosítása, valamint egy olyan, Burmával kapcsolatos átfogó EU stratégia kialakítása, amely lehetővé teszi a humanitárius segélyek Burma népéhez történő eljutását Burmán belülről és határokon átívelő csatornákon keresztül, és a demokráciára és az emberi jogok tiszteletben tartására történő áttérés előmozdítása;
8. rendkívül sajnálatosnak tartja azt a tényt, hogy Burma kormánya mindezidáig nem vállalkozott azon intézkedések megtételére, amelyek lehetővé tennék a Mianmari Szövetség Egyesült Kormánya - Nemzetközi Munkásszervezeti Cselekvésterv számára a miranmari kényszermunka gyakorlatának eltörlését;
9. felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa a jelentést és az abban javasolt állásfoglalást, amelynek címe: „A békére leselkedő veszély - felszólítás az ENSZ Biztonsági Tanácsa részére a Burmában történő cselekvésre”;
10. sürgeti az EU azon tagállamait, amelyek tagjai a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO), az ILO Alapszabály 33. cikkének megfelelően komolyan vizsgálják felül Burmával fenntartott kapcsolataikat, ahogyan erre az ILO is felszólít;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ASEAN országok korámányainak és az ASEM tagállamoknak, az ASEAN Parlamentközi Miranmar csoportjának, Aung San Suu Kyinak, az NDL-nek az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának, valamint az ENSZ-nek az emberi jogok mianmari helyzetével foglalkozó különelőadójának.