KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
13.2.2006
- –Michael Gahler and Charles Tannock, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Michał Tomasz Kamiński, Konrad Szymański és Ģirts Valdis Kristovskis, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –ALDE (B6‑0096/2006)
- –UEN (B6‑0099/2006)
- –PSE (B6‑0102/2006)
- –PPE-DE (B6‑0103/2006)
Az Európai Parlament állásfoglalása az Irán és a nemzetközi közösség közti konfrontációról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2005. október 13-i, Iránról szóló és 2005. november 17-i, Mahmud Ahmadinedzsad iráni elnök közelmúltbeli nyilatkozatáról szóló állásfoglalására,
– tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2006. január 30-i következtetéseire,
– tekintettel a NAÜ kormányzótanácsának 2005. szeptember 24-i és 2006. február 4-i, az Atomsorompó Egyezmény biztonsági záradékának az Iráni Iszlám Köztársaságban történő alkalmazásáról szóló állásfoglalására,
– tekintettel a 2005. szeptember 2-i és 2005. november 18-i NAÜ kormányzótanácsi jelentésekre,
– tekintettel az 1970. április 22-i Atomsorompó Egyezményre, különösen annak IV. cikkére, amely kimondja, hogy „e Szerződés egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az sérti a Szerződés részeseinek elidegeníthetetlen jogát arra, hogy megkülönböztetés nélkül és e Szerződés 1-2. Cikkével összhangban fejlesszék a nukleáris energia békés célú kutatását, termelését és felhasználását”,
– tekintettel a 2006. január 13-i EU-3 nyilatkozatra és Jack Straw brit külügyminiszter, Kína, Franciaország, Németország, Oroszország, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztereinek és az Európai Unió főképviselőjének 2006. január 30-i londoni találkozóját követő nyilatkozatára,
– tekintettel a 2004. november 29-én az Iráni Iszlám Köztársaság, továbbá az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország (EU-3) között született párizsi egyezményre, és Irán 2005. augusztus 1-jei döntésére, miszerint a párizsi egyezmény ellenére folytatja az uránfeldolgozást,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel Ahmadinedzsád elnök nyilvános nyilatkozatban tagadta Izrael jogát a létezésre és a holokauszt létezését,
B. mivel Mohamed el-Baradei, a NAÜ főigazgatója számos alkalommal komoly aggodalmát fejezte ki, és beszámolt róla, hogy a NAÜ két és fél év intenzív vizsgálódást és nyomozást követően néhány fontos kérdést még nem tudott egyértelműen tisztázni,
C. mivel Irán 2005. augusztus 1-jén úgy döntött, hogy a párizsi egyezményben vállaltak ellenére folytatja az uránfeldolgozást, és mivel Irán 2005. augusztus 8-án iszfaháni létesítményében újra megkezdte az uránfeldolgozást, továbbá 2006. január 10-én lépéseket tett az urándúsítási tevékenység folytatása érdekében,
D. mivel a NAÜ 2006. február 4-i határozatában kinyilvánítja a „bizalom hiányát” Irán nukleáris programjának békés célokra való felhasználásával kapcsolatban, és hogy „Irán teljes átláthatósága nélkülözhetetlen, hiszen az ügynökség régóta nem lát tisztán egyes kiemelkedő fontosságú ügyekben”,
E. mivel a NAÜ ismételten aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nem jut megfelelő információkhoz az iráni nukleáris program számos, fegyverkezési szempontból érzékeny elemével kapcsolatban,
F. mivel a NAÜ többször kérte Irán együttműködését a jelentésekkel kapcsolatban, különféle megoldásokat ajánlott fel számára, például, hogy dúsítson Oroszországban uránt, azonban Irán nem alakított ki egyértelmű álláspontot e javaslatokkal kapcsolatban,
G. mivel a NAÜ főigazgatója 2005 novemberében jelentette, hogy Irán rendelkezik egy dokumentummal az UF6 fémmé alakítását, továbbá a dúsított, természetes és gyengített urán elválasztását és fém félgömbökké feldolgozását kis mennyiségben lehetővé tevő eljárással kapcsolatban, ami a NAÜ szerint nukleáris fegyverek alkotórészeinek előállításához kapcsolódó eljárás,
H. mivel 2006. január 30-án Kína, Franciaország, Németország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterei, továbbá az Európai Unió főképviselője megállapodott abban, hogy a NAÜ rendkívüli igazgatósági ülése jelentést készít az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és hogy nem tesz semmilyen lépést március 6-ig, a NAÜ főigazgatója újabb jelentésének elkészültéig,
I. mivel az iráni kormány 2006. február 5-én bejelentette, hogy megszakít minden önkéntes együttműködést a NAÜ-vel, és nem engedélyezi a NAÜ, az Atomsorompó Egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve által lehetővé tett szúrópróbaszerű ellenőrzéseit az iráni nukleáris létesítményekben, továbbá 2006. február 6-án bejelentette, hogy eltávolítja a NAÜ megfigyelő kameráit és ügynökségi plombáit a nukleáris létesítményekről és felszerelésekről,
J. mivel az Atomsorompó Szerződés legutóbbi felülvizsgálati konferenciája 2005-ben nem tudta megerősíteni a nukleáris és tömegpusztító fegyverek terjedésének veszélyével szembeni többoldalú kezdeményezést,
K. mivel az EU kapcsolatai Iránnal a kereskedelmi és együttműködési megállapodásokra vonatkozó tárgyalások, a politikai és az emberi jogi párbeszéd hármasán alapultak, és mivel a politikai párbeszéd a jelenlegi válság miatt szünetel,
1. ismételten elítéli Ahmedinedzsád elnök Izrael-ellenes fenyegető megjegyzéseit, melyek nem tanúsítanak bizalmat az iráni kormány azon szándékai iránt, hogy békés és konstruktív szerepet töltsön be a Közel-Keleten; bírálja Ahmedinedzsád elnök közelmúltbéli találkozóját a Palesztin Iszlám Dzsihád képviselőivel a Szíriában tett látogatása során, és kéri, hogy Irán azonnal állítsa le terrorista csoportoknak nyújtott támogatását;
2. mély aggodalmát fejezi ki az iráni hatóságok jelenlegi viselkedése miatt nukleáris programját, és különösen néhány nukleáris létesítmény plombájának eltávolítását illetően, és a dúsítással kapcsolatos tevékenységek folytatására vonatkozó döntése miatt;
3. helyesli a NAÜ kormányzótanácsának 2006. február 4-én elfogadott állásfoglalásának következtetéseit, mely bírálja Iránt a NAÜ ajánlás be nem tartása miatt, és hangsúlyozza az ebből eredő bizalom hiányát aziránt, hogy az iráni atomenergia-program kizárólag békés célokat szolgál;
4. támogatja a NAÜ kormányzótanácsának határozatát a NAÜ főigazgatójának felkérésére, hogy tegyen jelentést az ENSZ Biztonsági Tanácsának a NAÜ valamennyi, e témát érintő jelentéséről és állásfoglalásáról;
5. úgy véli, hogy a NAÜ állásfoglalással összhangban Iránnak újra teljesen és tartósan fel kell függesztenie minden dúsítással és visszavonulással kapcsolatos tevékenységet, újra meg kell fontolnia egy nehézvizes kutató reaktor megépítését, haladéktalanul ratifikálnia és teljes mértékben alkalmaznia kell a kiegészítő jegyzőkönyvet, és általánosságban meg kell valósítania a NAÜ főigazgatója által kért átláthatósági intézkedések végrehajtását;
6. megerősíti, hogy Iránnak joga van az Atomsorompó Egyezmény IV. cikkének megfelelő nukleáris program kifejlesztésére, és támogatja az EU-3-ak (Franciaország, Németország és Egyesült Királyság) valamint más nemzetközi partnerek kezdeményezéseit és javaslatait az Iránnal való együttműködésre a békés célú atomenergia-felhasználás terén; ugyanakkor ismételten felhívja az iráni kormányt, hogy tartózkodjon bármely állam elleni fenyegetéstől, és az Egyesült Nemzetek alapokmánya elveinek teljes tiszteletben tartása mellett cselekedjen;
7. úgy véli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a NAÜ javaslatára történt bevonása szükséges lépés a jelenlegi helyzet értékeléséhez, és egyetért a Tanács következtetéseivel, melyek a NAÜ szerepének megerősítését kérik; azon az állásponton van, hogy ez a lépés megakadályozhatná a jelenlegi helyzet súlyosbodását; felhívja az EU tagállamait, hogy szorosan hangolják össze kezdeményezéseiket a NAÜ-ben és az ENSZ-ben;
8. megerősíti, hogy a válságot a nemzetközi jog előírásaival összhangban kell megoldani, és úgy véli, hogy ez kooperatív és átlátható megközelítést igényel az iráni kormány részéről a NAÜ irányában; támogatja ezzel kapcsolatban az EU-3-ak elkötelezettségét a nukleáris fegyverek elterjedésének megelőzésére, és felhívja az érintett feleket, hogy tegyenek meg mindent a nukleáris vita tárgyalásos megoldása érdekében, a NAÜ főigazgatójának 2006. március 6-i jelentését megelőzően;
9. hangsúlyozza az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával és az el nem kötelezett országokkal való együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy kiegészítő koncepciókat vizsgáljanak meg a nukleáris létesítményeiről és azok használatáról Iránnal kötendő megállapodás céljából, Irán biztonsági érdekeinek figyelembe vételével;
10. felkéri Iránt, hogy gondolja át az urándúsításra tett orosz ajánlatot, melyet az EU-3-ak is támogatnak, és amely lehetőséget nyújthatna nukleáris programjának multilaterális keretben történő fejlesztésére; úgy véli, hogy egy ilyen megoldást a jelenlegi szabályok – NAÜ által ellenőrzött – javításaként kell figyelembe venni valamennyi érdekelt országnak, és felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa az olyan javaslatokat, mint az ENSZ magas szintű szakértői munkacsoportjáé az urándúsítás többoldalú irányításának megvalósításáról, például a közel-keleti régióban, az elosztást a NAÜ ellenőrzése alá helyezve;
11. elismeréssel nyilatkozik a NAÜ főigazgatójáról és titkárságáról az Atomsorompó Egyezmény biztonsági záradékának Iránban való végrehajtása során tett szakmai és pártatlan erőfeszítéseikért, hangsúlyozza, hogy a Biztonsági Tanács bevonása nem jelenti a NAÜ jelenlegi felelősségének végét, és sürgeti Iránt, hogy tegye lehetővé a NAÜ számára, hogy tovább végezze ellenőrzéseit;
12. felhívja Iránt, hogy hasznosítsa országának hatalmas energiatartalékait és technológiai szakértelmét a megújuló energiaforrások fejlesztésébe, valamint a fosszilis energiák modern és ésszerű hasznosításába történő befektetések érdekében;
13. úgy véli, hogy a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet kialakításáról szóló tárgyalások fontos lépést jelenthetnek a térség országai biztonsági érdekeinek teljesülése felé; felhívja az EU-3-akat, hogy vessék fel ezt a gondolatot az Iránnal folytatott tárgyalások során;
14. felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre azokat az intézkedéseket, melyeket a „demokráciáért és emberi jogokért európai kezdeményezés” keretén belül hoznak meg az iráni civil társadalommal, független médiával és demokratikus ellenzékkel való kapcsolatok és együttműködés fokozása érdekében, valamint támogassa az Európai Parlamenttel együtt a demokráciát és az emberi jogokat Iránban;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Iráni Iszlám Köztársaság és más, az állásfoglalásban említett országok kormányainak és parlamentjeinek, a NAÜ főigazgatójának és az ENSZ főtitkárának.