KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
27.11.2006
- –John Bowis, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Miguel Angel Martinez Martinez, Glenys Kinnock, Karin Scheele, Anne Van Lancker és Ana Gomes, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Marios Matsakis,Frédérique Ries, Thierry Cornillet, Fiona Hall, Johan Van Hecke, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –ssCarl Schlyter, Marie-Hélène Aubert, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
- –Vittorio Agnoletto, Luisa Morgantini, Feleknas Uca, Dimitrios Papadimoulis, Adamos Adamou, Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében
- –GUE/NGL (B6‑0620/2006)
- –PSE (B6‑0622/2006)
- –ALDE (B6‑0623/2006)
- –PPE-DE (B6‑0619/2006)
–– Verts/ALE (B6‑0624/2006)
a HIV/AIDS-ről (AIDS Világnap)
Az Európai Parlament állásfoglalása az AIDS-ről
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2006. július 3-i, „HIV/AIDS: Ideje teljesíteni” című állásfoglalására és 2004. december 2-i, a HIV/AIDS Világnapról szóló állásfoglalására,
– tekintettel a 2006. december 1-jei AIDS Világnapra és annak témájára: „Elszámoltathatóság: az AIDS megállítása, a ígéret megtartása”,
– tekintettel a UNAIDS/WHO által november 21-én közzétett 2006-os AIDS járványügyi adatokra,
– tekintettel a HIV/AIDS kötelezettségvállalási nyilatkozattal kapcsolatos haladás 2006. május 31. és június 1. között, az ENSZ Közgyűlés ülésének keretében történt felülvizsgálatára,
– tekintettel a 2006 augusztusában Torontóban megrendezett XVI. Nemzetközi AIDS Konferenciára,
– tekintettel az Európai Bizottság által 2005 áprilisában elfogadott, a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni külső fellépést célzó, 2007-2011-re vonatkozó európai cselekvési programra, [1]
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló 2005. december 15-i közleményére, [2]
– tekintettel a gleneagles-i G8 csúcstalálkozóra és az ENSZ 2005-ös azon kötelezettségvállalására, hogy 2010-re a megelőző kezelésekhez és gondozáshoz való hozzáférés általánossá váljon,
A. mivel a 25 évvel ezelőtti első AIDS fertőzésként felismert eset óta több, mint 25 millió ember esett a betegség áldozatául,
B. mivel a UNAIDS 2006. november 21-én megjelent jelentése szerint 2006-ban 4,3 millió az új fertőzöttek száma, amelyből 2,8 millió (65%) Afrika Szaharától délre eső részén él,
C. mivel a 39,5 millió HIV/AIDS-fertőzött 95%-a fejlődő országokban él,
D. mivel a fertőzöttségi mutatók Kelet-Európában és Közép-Ázsiában 2004 óta több, mint 50%-kal emelkedtek, és csupán néhány olyan ország van, ahol az új ferőtzések száma csökkent,
E. mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban élő antiretrovírus gyógyszerekre szoruló 6,8 millió HIV-fertőzöttnek csupán 24%-a fér hozzá a szükséges kezeléshez,
F. mivel körülbelül 15 millió HIV/AIDS árva él a világban és ebből Afrika Szaharától délre eső részén 12,3 millió él,
G. mivel a HIV-pozitív gyermekeknek csupán 5%-a részesül orvosi segítségben, és a 15 millió AIDS árvának csak kevesebb mint 10%-a kap pénzügyi segítséget,
H. mivel az idősebb testvérek és a nagyszülők sok AIDS árvát nevelnek, és a HIV-fertőzött fiatal felnőttek haldokló generációja néhány országot elegendő tanár, ápoló, orvos és egyéb kulcsfontosságú szakember nélkül hagy,
I. mivel az AIDS aránytalanul sok áldozatot szed a gazdaságilag aktív fiatalok körében,
J. mivel mostanra a HIV-fertőzöttek 50%-a már nő, és az Afrikában élő HIV-fertőzöttek körében ez az arány 60%,
K. mivel a szexuális és reproduktív egészségügy kulcsszerepet játszik a HIV és egyéb, szegénységgel kapcsolatos betegségek megelőzésében,
L. mivel a HIV-fertőzötteknek speciális reproduktív egészségügyi szükségleteik vannak a családtervezés, a biztonságos szülés és csecsemők szoptatása kapcsán, amely problémákat sokszor figyelmen kívül hagyják ahelyett, hogy a járványt a nők oldaláról közelítenék meg,
M. mivel az 1994-es Népesedési és Fejlődési Nemzetközi Konferencia (ICPD), valamint annak 1999-es és 2004-es nyomon követése megerősítette, hogy fontos a nők helyzetének javítása, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi oktatáshoz, információhoz és gondozáshoz történő bővített hozzáférésen keresztül számukra minél több lehetőség biztosítása,
N. mivel öt évvel a Dohai Nyilatkozat után a gazdag országok kudarcot vallanak azon kötelezettségük teljesítésében, hogy elérhetővé tegyék az olcsó életmentő gyógyszereket a fejlődő országokban,
O. mivel a Dohai Nyilatkozat után öt évvel, amely kimondja, hogy „a WTO minden tagállamának joga van kényszerengedélyezés megadására, és szabadon dönt arról, hogy ezen engedélyeket milyen alapon adja meg”, a WHO arra figyelmeztet, hogy az AIDS-gyógyszerek 74%-a még mindig monopólium alatt áll, és arra, hogy az afrikaiak 77%-a még mindig nem jut hozzá a kezeléshez,
P. mivel 2000 óta generikus gyógyszerek éles versenye hozzájárult ahhoz, hogy az elsővonalas AIDS gyógyszerek ára 99%-kal, azaz körülbelül az évenkénti és betegenkénti 10000 dollárról 130 dollárra csökkenjen, azonban a második vonalas gyógyszerek - amelyekre a betegeknek a rezisztencia természetes növekedése miatt van szükségük - ára továbbra is magas, főként a legfontosabb generikus gyógyszereket gyártó országokban a szabadalmakkal kapcsolatos korlátok bővülése miatt,
Q. mivel a kétoldalú kereskedelmi megállapodások tárgyalása során az megegyezés nem korlátozhatja, hogy az országok hogyan használhatják a közegészségügyi biztosítékokat,
A HIV/ADIS a világban
1. kifejezi a HIV/AIDS és más járványoknak a világ legszegényebb népei közötti terjedése és a HIV/AIDS megelőzésére fektetett hangsúly hiánya, a kulcsfontosságú gyógyszerek elérhetetlensége, az elégtelen finanszírozás, valamint a nagy járványokra vonatkozó kutatási erőfeszítések hiánya felett érzett mélységes aggodalmát;
2. hangsúlyozza a kormányok, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszeripar, a nem kormányzati szervek és a civil társadalom, valamint a megelőzésben, kezelésben és ápolásban részt vevő többi szereplő elszámoltathatóságának fontosságát;
3. felhívja valamennyi nemzetközi adományozót annak biztosítására, hogy a HIV-megelőzési programok elérjék a fertőzés veszélyének leginkább kitett embereket, mivel a UNAIDS következtetése szerint nem gondoskodnak ezekről a veszélyeztetett csoportokról;
4. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU egyedi programokat finanszírozzon annak biztosítása érdekében, hogy az AIDS-járvány által egyik vagy mindkét szülő elvesztése révén vagy megfertőződés miatt érintett gyermekek továbbra is oktatásban és támogatásban részesüljenek;
5. felhívja valamennyi segélyprogramot annak biztosítására, hogy ha egy beteg megkezd egy kezeléssorozatot, akkor gondoskodjanak a folyamatos, megszakítás nélküli kezelés finanszírozásáról a kezelés megszakításából eredő fokozottabb gyógyszer-rezisztencia elkerülése érdekében;
6. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU programokat finanszírozzon annak érdekében, hogy a nők védelemben részesüljenek az AIDS továbbadásával járó erőszak minden formájával szemben, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok horráférhessenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz és lehetőséget kapjanak a társadalomba való visszailleszkedésre, továbbá hogy küzdjön az ilyen bűncselekmény áldozatait gyakran sújtó megbélyegzés ellen;
7. felhívja az IMF-et, hogy szüntesse meg azokat a monetáris feltételeket és költségvetési plafonértékeket, amelyek egyes országokat arra kényszerítenek, hogy korlátozzák közegészségügyi és oktatási kiadásaikat;
Szexuális és reproduktív egészség
8. hangsúlyozza, hogy a HIV/AIDS járvány elleni hatékony küzdelemhez szükséges stratégiáknak magukban kell foglalniuk a megelőzéssel, oktatással, gondozással és kezeléssel kapcsolatos átfogó megközelítést, valamint a jelenleg használatban lévő technológiákat, a kezeléshez való szélesebb körű hozzáférést, illetve oltóanyagok sürgős kifejlesztését;
9. felhívja az Európai Bizottságot és partnerországaink kormányait annak biztosítására, hogy az egészségügy és az oktatás, illetve különösen a HIV/AIDS, valamint a szexuális és reproduktív egészség prioritást kapjanak az országos stratégiai dokumentumokban;
10. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak olyan programokat, amelyek a homofóbia ellen harcolnak és lebontják a betegség elleni hatékony küzdelmet akadályozó korlátokat, különösen Indiában, Kambodzsában, Kínában, Nepálban, Pakisztánban, Thaiföldön és Vietnamban, valamint Latin-Amerika-szerte, ahol egyre több tanújele van a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében terjedő HIV-fertőzéseknek;
11. üdvözli, hogy a 7. kutatási keretprogramba felvették a HIV/AIDS-szel kapcsolatos kutatásokat is, és kéri, hogy támogassák az oltóanyagok és mikrobaölő szerek, a fejlődő országok szükségleteinek megfelelő diagnosztikai és ellenőrző eszközök, a járványterjedési mintázatok, valamint a társadalmi és viselkedési tendenciák terén folytatott kutatásokat; hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni minden megfelelő klinikai kutatásba, beleértve az oltóanyag-kísérleteket is;
12. ösztönzi a nők által irányított megelőzési módszerek – például mikrobaölő szerek, női óvszerek és a nemi erőszak áldozatai számára utólagos profilaxis – kifejlesztésébe történő befektetéseket;
Gyógyszerekhez való hozzáférés
13. ösztönzi a kormányokat, hogy használjanak ki minden, a TRIPS-egyezmény keretében rendelkezésükre álló lehetőséget, például a kényszerengedélyeket, ösztönzi továbbá a WHO-t és a WTO-t, illetve azok tagjait, hogy vizsgálják felül a TRIPS-egyezmény egészét a gyógyszerekhez való hozzáférés javítása céljából;
14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Dohai Nyilatkozat elfogadása után öt évvel ismerjék el, hogy annak alkalmazása kudarcot vallott, mivel a WTO egyetlen értesítést sem kapott a kötelező gyógyszereket exportáló és importáló országoktól, illetve a 2003. augusztus 30-i határozat szerinti értesítést sem kapott;
15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fejlődő országokkal együttműködve tegyék meg a WTO-ban a TRIPS-egyezmény, illetve annak a 2003. augusztus 30-i határozaton alapuló cikke módosításához szükséges lépéseket, különösen annak érdekében, hogy eltöröljék a kényszerengedélyek jóváhagyásához szükséges összetett és időigényes eljárásokat;
16. ugyanakkor ösztönzi és felhívja az összes, jelentős járványokkal szembesülő országot, hogy haladéktalanul alkalmazzák a TRIPS-egyezmény 30. cikkét annak érdekében, hogy hozzáférjenek a szükséges gyógyszerekhez anélkül, hogy a jogok tulajdonosainak szabadalmi díjat kelljen fizetniük;
17. felhívja a Bizottságot, hogy növelje 1 milliárd euróra a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni globális alaphoz való hozzájárulását, amint azt az EP egyértelműen kérte a 2004. decemberi állásfoglalásában, továbbá felhívja valamennyi tagállamot és a G8 tagjait, hogy növeljék hozzájárulásukat 7 milliárd euróra 2007-ben, illetve 8 milliárdra 2008-ban annak érdekében, hogy biztosítsák az UNAIDS számára a járvány csökkentéséhez szükséges forrásokat;
18. támogatja az ENSZ 2005-ös világ-csúcstalálkozóján az állam- és kormányfők által tett kötelezettségvállalást, mely szerint 2010-re általános hozzáférést kell biztosítani a HIV/AIDS-megelőzéssel kapcsolatos szolgáltatásokhoz, kezelésekhez és ellátáshoz; úgy véli azonban, hogy világos tervet kell kidolgozni az általános hozzáférés finanszírozására, valamint nemzetközi és időközi előrehaladási célokat kell meghatározni;
19. hangsúlyozza, hogy a járvány elleni küzdelemhez alapvető jelentőségűek az erős közegészségügyi szolgálatok, többek között a kutatási létesítmények, és ellenzi az ezek liberalizációjához vezető feltételességi helyzetet;
20. kéri a generikus gyógyszereket gyártó regionális és országos ipar folyamatos növekedésének támogatását az érintett területeken a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU-tagállamok és az AKCS-országok kormányainak, az IMF-nek, az Egyesült Államok kormányának, az ENSZ főtitkárának, valamint az UNAIDS, az UNDP és az UNFPA vezetőinek.
- [1] COM(2005) 179 végleges.
- [2] COM(2005) 654 végleges